A BVD-vírus elõfordulása, gazdasági kártétele és mentesítési programjai Európában

A BVD-vírus elõfordulása, gazdasági kártétele és mentesítési programjai Európában

135. 285-292.

2013/5

Á. Szabára – L. Ózsvári: The prevalence, economic losses and eradication programs of BVDV in Europe

Szabára Ágnes*, Ózsvári Lászó SZIE-ÁOTK, Állategészségügyi Igazgatástani és Agrárgazdaságtani Tanszék. István u. 2. H-1078 Budapest *E-mail: Szabara.Agnes@ aotk.szie.hu

Összefoglalás. A szarvasmarha vírusos hasmenésének vírusa (BVDV) a legtöbb szarvasmarhatartó országban elõfordul. Az általa elõidézett kórkép világszerte jelentõs gazdasági károkat okoz, ezért számos ország BVD-mentesítési programba kezdett. A szerzõk megbecsülték a BVD által okozott gazdasági károkat Magyarországon, amely 2012-ben 1,26 milliárd forintot tett ki, ami tehenenként 3834 Ft (12,6 €) veszteséget jelentett. Egy ezer tehenet tartó tehenészetben a heveny, klinikai tünetekben megnyilvánuló BVD több mint 46,5 millió Ft, az idülten fertõzött állományokban a BVD és az MD pedig 2,9 millió Ft éves becsült veszteséget okozott. A bemutatott veszteségek nagysága nagy valószínûséggel alábecsült a BVD valós kártételéhez képest, mivel a betegség számos hatását nagyon nehéz számszerûsíteni. Ugyanakkor a károk jelzik a betegségtõl való mentesség elérése esetén elérhetõ bevétel többletnagyságát, ami kiindulási pontja lehet a mentesítési programok költség–haszon elemzésének. A 2000-es évek elején történt felmérõ vizsgálatok eredményei szerint a fertõzöttség az észak- és nyugat-európai országokban 1–95% között mozgott. A tervszerû BVDelleni védekezés a vírus elõfordulásának ágazati, területi és nemzeti szinten történõ csökkentését célozza. A skandináv országokban a mentesítési programok a PIegyedek kiszûrésén és eltávolításán alapulnak, vakcinák használata nélkül. A sikeres programok eredményeként a 2000-es évek végére Skandináviában a szarvasmarha-állományok fertõzöttsége 0,1% alá csökkent. Ebben az idõszakban számos nyugat- és dél-európai országban a fertõzöttség még 35–90% közötti volt. Hazánkban a szeropozitivitás az 1970-es években 40–50, az 1980-as években 60–70, egy 1999-ben történt felmérés szerint pedig 95% volt. A legújabb (2008) telepi szintû felmérés adatai alapján a fertõzöttségi arány az egyedek vonatkozásában 42,5, míg a gazdaságok viszonylatában 67,8% volt. A BVD-mentesítés 2004 óta Alsó-Ausztriában, 2008 óta Svájcban, 2011-tõl pedig Németországban is kötelezõ, vakcina használata mellett. Skóciában 2012-ben, Írországban 2013-ban kezdõdött a kötelezõ mentesítés, skandináv mintára. Summary. Bovine Viral Diarrhoea Virus (BVDV) infections are endemic worldwide in cattle populations and result in major economic losses; hence, many countries have begun BVD eradication programs. The authors estimated the losses caused by BVD in Hungary, and the estimated annual losses in 2012 amounted to 1.26 billion HUF which means 3834 HUF (12.6 €) annual loss per cow. On a dairy cattle farm with 1000 cows the acute clinical BVD could cause more than 46.5 million HUF estimated yearly loss and the BVD-MD could be blamed for more than 2.9 million HUF loss per year on average. The presented losses are probably underestimated as some disease effects are difficult to quantify, though they can indicate the income realizable in case of freedom from the disease, so can be the starting point of cost-benefit analysis of an eradication program. In the early 2000s, the control studies have shown that the seropositivity in northern and western European countries ranged between 1–95%. Systematic BVD control aims to deliver a targeted reduction in the prevalence of BVD virus on sectoral, regional or national basis. In the Scandinavian countries, the eradication program is based on detecting and removal of PI animals without the use of vaccines. These programmes have been very successful, and by the late 2000s, the cattle herds’ BVD infection in Scandinavia decreased below 0.1%, but in several western and southern European countries, the prevalence still ranged between 35–90%. In Hungary, the seropositivity was 40–50% in the 1970s, 60–70% in the 1980s, and 95% in 1999. The latest survey data in 2008, show that the infection rate was 67.8% and 42.5% for herds

A BVD gazdasági kártétele

285 122

and animals, respectively. The eradication has been obligatory in Lower-Austria since 2004, in Switzerland since 2008 and in Germany since 2011 with the use of vaccines. Compulsory eradication program started in Scotland in 2012, and began in Ireland in 2013 applying the Scandinavian method.

A BVD-vírus tulajdonságai, a betegség kórjelzése

ncp biotípus perzisztens fertõzés kialakítására képes

A szarvasmarha vírusos hasmenését (bovine viral diarrhoea – BVD) a Flaviviridae víruscsaládba, azon belül a Pestivirus genusba tartozó szarvasmarha vírusos hasmenésének vírusa (bovine viral diarrhoea virus – BVDV) idézi elõ (40). Sejtkultúrákban okozott sejtkárosító hatásuk alapján a BVDV-törzsek citopatogén (cp), ill. nem citopatogén (ncp) biotípusokra oszthatók (18). Az ncp biotípus a természetben gyakrabban fordul elõ és perzisztens fertõzés (persistent infection – PI) kialakítására képes, amely biztosítja a BVDV fennmaradását egy állományban. A PI-állatokban cp BVDV felülfertõzés hatására egyidejûleg mindkét biotípus jelen van, kártételük összeadódik, vagyis kialakulhat a nyálkahártya-betegség (mucosal disease – MD), amely többnyire végzetes kimenetelû (27, 33).

Kórjelzés A kórjelzés módszerei: – víruskimutatás, – vírusantigén kimutatása EHSA-teszttel, – ukleinsavkimutatás RT-PCR-rel, – ellenanyagok kimutatása

Tipikus esetekben a betegség megállapítása az állaton tapasztalt klinikai tünetek és a jellemzõ elváltozások alapján általában nem okoz gondot. A PI-egyedek a kialakult immuntolerancia miatt szeronegatívak, klinikai tüneteket nem mutatnak, de ürítik a kórokozót, ezzel jelentõs gazdasági kárt okoznak (40). A vírus jelenléte megállapítható a vírus azonosításával, ill. a víruskomponensek, vírusantigének kimutatásával. A vírusizolálás közvetlen kórjelzõ módszer, amely során szarvasmarha eredetû vese-, here- vagy orrkagylóhámból készített sejtkultúrákat használnak. Szintén közvetlen módszerek azok az ELISA-tesztek (Ag-ELISA), amelyek vírusantigének kimutatására szolgálnak (22, 40). A BVDV nukleinsavának kimutatására, nagyfokú érzékenysége miatt, egyre gyakrabban használják a reverz transzkripciót követõ polimeráz láncreakciót (RT-PCR). RT-PCR-rel a vírus azonosítása mellett lehetõség van a vírusgenom elemzésére is (5). Az közvetett módszerekkel a vírusfertõzésre adott immunválasz során a vírus ellen termelõdött specifikus ellenanyagokat mutatják ki. Alapvetõen kétféle módszer áll rendelkezésre: a vírusneutralizáció (VN) és az ellenanyag-specifikus ELISA-tesztek (4).

A BVD által okozott gazdasági károk

A látványos klinikai tüneteket és elhullást nem okozó fertõzések kártételét nehéz számszerûsíteni

122 286

A súlyos klinikai tünetekkel és nagyarányú elhullással járó fertõzõ betegségek által okozott károk megelõzésének fontossága mindenki számára egyértelmû. A legtöbb, nagy gazdasági veszteséget okozó fertõzõ betegségtõl már sikerült mentesíteni az európai országokat (Magyarországot is) vagy sikerült a gyakoriságukat lényegesen korlátozni. A szarvasmarha-állományokban számos olyan fertõzõ betegség van még széles körben elterjedve az európai országok többségében, így Magyarországon is, amelyek elsõsorban idült formában fordulnak elõ. Ezek az esetek többségében nem okoznak látványos klinikai tüneteket és elhullást, de a termelési mutatókat folyamatosan rontják és hosszú idõ alatt jelentõs mértékû veszteséget okozhatnak a termelõknek. Magyarországon két ilyen, elsõsorban idült formában elõforduló vírusos betegség okoz veszteségeket: a szarvasmarhák vírusos hasmenése és nyálkahártya, betegsége (BVD–MD), valamint a szarvasmarhák fertõzõ rhinotracheitise (IBR). Ezek magyarországon nem tartoznak a bejelentési kötelezettség alá vont betegségek körébe. A BVDV a legtöbb szarvasmarhatartó országban elõfordul, és az általa elõidézett kórkép világszerte jelentõs gazdasági károkat okoz; pl. az éves károkat az ír állományokban összesen 102 millió €-ra becsülik (7).

Magyar Állatorvosok Lapja 2013. május

A mentesítés költség-haszon elemzésének alapja a károk felmérése

Egy heveny BV- járvány kitörésének számos hátrányos hatása van egy tejelõ állomány termelésére: csökken a szaporodásbiológiai teljesítmény (több tehén üresen marad), a borjak és növendékek testtömeg-gyarapodása mérséklõdik, az elhullási arány növekszik, a tejtermelés csökken, a másodlagos fertõzések és az idõ elõtti selejtezés kockázata megnõ (31). A BVD vírusa többféle károsodást okozhat nemcsak a beteg, hanem a tünetmentesen fertõzött állatokban és azok utódaiban is. Emellett a fertõzésnek erõs immunszuppresszív hatása fogékonnyá tesz más betegségek, pl. tüdõgyulladás, tõgygyulladás, lábvég-megbetegedések iránt (30). Egy heveny BVD-járvány által okozott, becsült veszteség Írországban 85 (7), az Egyesült Királyságban 137 (6), Hollandiában 74 (41), Dániában 59 € (17) tehenenként. A BVD által átlagosan okozott éves tehenenkénti veszteségeket Kanadában 34 (8), az Egyesült Királyságban 31 (16) és Írországban 48 €-ra (35) becsülték. A vírus által okozott gazdasági károk számszerûsítése után számos ország költséghaszon elemzést végzett, és ezek alapján védekezési, ill. mentesítési programba kezdett (pl. Dánia, Finnország, Írország, Norvégia, Svédország).

A BVD által okozott, becsült gazdasági károk Magyarországon

A BVD által okozott veszteség Magyarországon 1,25–2,1 milliárd Ft

Hazai nagy létszámú állományainkban a BVD-fertõzöttség széles körben elõfordul: a fertõzött állományok aránya Magyarországon kb. 95%-ra becsülhetõ (20, 31). A mintegy 5% mentes állomány fertõzõdésének éves kockázata 30–50% közöttinek tekinthetõ, vagyis a teljes szarvasmarha-állomány 1,5–2,5%-ánál lehet heveny, klinikai BVD elõfordulásával számolni. Minden korú szarvasmarha ki van téve a fertõzõdés veszélyének, de a betegség hatásai gyakran csak a szarvasmarha-állományok bizonyos korcsoportjait érintik (20, 31). A BVD-fertõzöttség okozta, becsült gazdasági veszteségeket Magyarország teljes szarvasmarha állományában, a 2012. évi átlagos magyarországi létszámtermelési és áradatok esetén az 1. táblázat mutatja be. A BVD által okozott becsült összes veszteség egy évben átlagosan mintegy 1,25 milliárd Ft hazánkban. Ha a fertõzõdés mértéke nagyobb és a betegség hatásai súlyosabbak, akkor a veszteség több mint 2,1 milliárd Ft. Egy tehénre kivetítve évi 3834 Ft (12,6 €) többletköltséggel számolhatunk. 1. táblázat. A BVD által okozott becsült veszteségek Magyarországon (ezer Ft/év) Table 1. The estimated losses caused by BVD in Hungary (thousand HUF/year) Veszteségforrások Tejhozamcsökkenés

Kicsi*

Nagy* 13 262

22 014

7 358

147 160

Tehenek elhullása

10 890

363 000

Tehenek idõ elõtti selejtezése

27 209

249 413

1 évesnél fiatalabb növendék v. borjú elhullása

335 000

1 340 000

Becsült összveszteség/állomány

393 719

2 121 677

Vetélés

Átlagos becsült összveszteség/állomány Becsült összveszteség/tehén (Ft) Becsült összveszteség/tehén (Ft)

1 257 698 1 200

6 469 3 834

*A veszteségek becslésénél a mentes állományok éves fertõzõdésének (30, ill. 50%), valamint a betegség hatásainak súlyosságától, vagyis a termelési mutatók minimális és maximális változásától (szélsõ értékek) függõen kicsi és nagy értékek számíthatók.

Egy ezer tehenet tartó telepen a heveny, klinikai tünetekben megnyilvánuló megbetegedés, valamint a fertõzött állományban kialakult BVD-MD esetén a becsült veszteségek nagyságát a 2. és 3. táblázat mutatja be. A heveny, klinikai tünetekben megnyilvánuló BVD évente átlagosan több mint 46 millió Ft veszteséget okozhat. Ha a BVD-fertõzés eddig megfigyelt legsúlyosabb hatásait vesszük figyelembe, akkor 81,5 millió Ft is lehet a kár nagysága. Idült fertõzés esetében a A BVD gazdasági kártétele

287 122

becsült évi veszteség 2,8 millió Ft, amely a fertõzés legsúlyosabb következményeit figyelembe véve, meghaladhatja a 4,6 millió Ft-ot. 2. táblázat. Heveny, klinikai tünetekben is megnyilvánuló BVD által okozott veszteségek ezer tehenet tartó telepen (Ft/év) Table 2. The losses caused by acute, clinical BVD on a dairy farm with 1000 cows (HUF/year) Veszteségforrások

Kicsi

Tejhozamcsökkenés Vetélés

Nagy 2 695 574

22 317

446 345

2 202 000

44 040 000

Tehenek idõ elõtti selejtezése

5 501 697

30 259 334

1 évesnél fiatalabb növendék v. borjú elhullása

1 049 000

4 196 000

11 470 588

81 637 253

Tehenek elhullása

Becsült összveszteség/állomány Átlagos becsült összveszteség/állomány

46 553 920

3. táblázat. BVD-MD betegségkomplex által okozott veszteségek ezer tehenet tartó telepen (Ft/év) Table 3. The losses caused by BVD-MD on a dairy farm with 1000 cows (HUF/year) Veszteségforrások

Kicsi

Nagy

22 317

446 345

1 évesnél fiatalabb növendék v. borjú elhullása

1 049 000

4 196 000

Becsült összveszteség/állomány

1 071 317

4 642 345

Vetélés

Átlagos becsült összveszteség/állomány

A valós veszteségek a becsültnél nagyobbak lehetnek

2 856 831

A bemutatott veszteségek nagysága valószínûleg jelentõsen alábecsült a BVD valós kártételéhez képest, mivel a betegség számos hatását nagyon nehéz megbecsülni. Megfelelõ adatok birtokában a betegség miatti immunszuppresszióból, szaporodásbiológiai zavarokból, egyéb szubklinikai hatásokból és a gyógykezelések költségébõl származó veszteséget is számítani lehet. Az idült BVD is hátrányosan befolyásolja a termelési mutatók alakulását, ezért az idült BVD-fertõzés visszaszorítása is hozzájárulhat tejtermelõ telepeink jövedelmezõségének javításához.

A BVD járványügyi helyzetének alakulása Európában és Magyarországon

A mentesítésben a skandináv országok járnak az élen

122 288

A mentesítési programok megkezdése elõtt, a 2003-as adatok alapján, a szeropozitivitás Finnországban 1, Norvégiában 19, Svédországban 46, Dániában 64 és Angliában 95% volt (15). A 2009–2010-es években történt felmérés szerint Franciaország és Olaszország szarvasmarha-állományainak 35–90%-a fertõzött volt, Ausztriában az állományok fertõzöttsége 10% alatti volt, Svédországban és Dániában nem érte el a 0,1%-ot, Finnországban és Norvégiában pedig 0,01% alatt volt. Nagy-Britanniában, Spanyolországban, Portugáliában, Németországban, Hollandiában, Belgiumban és Svájcban az állományok több mint 90%-a volt BVDV-vel fertõzött (11). Az elmúlt évben Finnországból és Norvégiából egyetlen esetet sem jelentettek, Dániában két esetben mutattak ki vírust, amelyek közül az egyik egy nem mentes státusú országból történt import során jutott az országba. Svédországban 2010-ben kettõ és 2011-ben egy egyed szeropozitivitásáról számoltak be (38). Magyarországon a betegséget az 1950-es évek végén észlelték elõször, akkor légzõ-, emésztõszervi és szaporodásbiológiai gondokat okozott (1). A vírust azonban csak néhány év múlva izolálták (25). Hazánkban a szeropozitivitás az 1970-es években 40–50, az 1980-as években 60–70, egy 1999-ben történt felmérés szerint pedig 95% volt (20). Magyarországon 2006 augusztusa és 2008 májusa között egy BVDV-vel fog-

Magyar Állatorvosok Lapja 2013. május

A hazai fertõzöttség kedvezõbb, mint 1999-ben volt

lalkozó munkacsoport újabb felmérést végzett a fertõzöttség elterjedtségére vonatkozóan. Az ország 16 megyéjébõl – Vas, Nógrád és Heves megyék kivételével – véletlenszerûen választottak ki olyan zárt állománnyal rendelkezõ gazdaságokat, ahol BVD ellen vakcinázás nem történt. A kiválasztott szarvasmarhatelepeken szintén véletlenszerûen válogattak ki olyan egyedeket, amelyek klinikai tüneteket nem mutattak és már biztosan nem hordoztak maternális ellenanyagokat. A vizsgálat során 59 szarvasmarhatartó teleprõl beérkezett, összesen 1176 szérumminta vizsgálata során 500 volt pozitív (42,5%), 34 kétes eredményt adott (2,9%), 642 pedig negatív lett (54,6%). Vagyis az egyedek vonatkozásában a fertõzöttségi arány 42,5%. A gazdaságok viszonylatában vizsgálva az eredményeket, a mintát küldõ 59 telep közül 40 telep (67,8%) vérmintái között volt legalább egy pozitív, míg 19 telep valamennyi vérmintája szeronegatívnak bizonyult (32,2%). Ez utóbbiak között számos olyan gazdaság is volt, ahol a vérmintákat többször ellett, idõsebb tehenekbõl vették. Ennek alapján feltételezhetõ a telepek BVD-mentessége. A pozitív telepek között is több esetben igen kicsi (<5%) fertõzöttségi arányt tapasztaltak (26).

A BVD elleni védekezés lehetõségei Védekezés, megelõzés A vakcinázás nélküli mentesítés során a PI egyedeket kell eltávolítani

A vakcinázással a magzatok fertõzõdése (PI borjak születése) nem elõzhetõ meg

A BVD elleni védekezés történhet vakcinázással vagy anélkül. A fertõzõdés ellen leghatásosabb a megelõzés. Annak során ki kell szûrni a PI-egyedeket és meg kell akadályozni a kórokozó behurcolását, ill. minimálisra csökkenteni annak lehetõségét. A szûrõvizsgálatokat ki kell terjeszteni az összes tenyészállatra és a legfiatalabb PI-állat eltávolítása után egy éven belül született összes borjúra (2). A skandináv országok jellemzõ védekezési programja a PI-egyedek kiszûrésén és eltávolításán alapul, vakcina használata nélkül (22). A világ számos országában vakcinázással védekeznek a BVD ellen. A modern vakcinázási programok célja a klinikai tünetek kialakulásának megakadályozása mellett a viraemia kialakulásának, valamint a magzat fertõzõdésének megelõzése (32). A klasszikus BVD-vakcina lehet élõ attenuált és inaktivált (2). Az attenuált vakcinákat a vírus cp biotípusából állítják elõ, ezért használatuk az inaktivált oltóanyaghoz képest kevésbé biztonságos, mivel a legyengített kórokozót tartalmazó készítmények PI-egyedekben kiválthatják az MD-t, mert egy már jelenlévõ, ncp vírus okozta fertõzéshez egy heterogén cp vírus is társul. Az attenuált vakcinák, a vad vírushoz hasonlóan, immunszuppresszív hatásúak, emellett alkalmazásuk vemhes állatoknál nem javasolt, esetleges magzatkárosító hatásuk miatt (9, 19, 37). A gyakorlatban elterjedt rekombináns vakcinák elõnye, hogy több típusú vírus ellen képesek egyetlen oltóanyaggal megfelelõ immunitást kiváltani (24). A gyakorlati tapasztalat az immunizálás hatásaként említett magzati fertõzõdés megakadályozását nem támasztja alá (12, 13), valamint a vakcina széles körû használata ellenére nem csökkent a BVD elõfordulása és gyakorisága (23).

Mentesítési módszerek BVD esetében a mentesítés történhet hagyományos szelekcióval, generációváltással, ill. inaktivált vakcinák felhasználásával (40). A skandináv országokban a szarvasmarha-állományok BVDV járványtani helyzetének felmérése után kezdõdtek el a BVD elleni védekezõ programok, amelyek célja a terület mentesítése volt (21). Egy szarvasmarha-állományban a legfõbb fertõzési, ill. fenntartó forrás a PI-egyed, mivel minden testnedvével, nagy menynyiségben üríti a vírust (28). Skandináviában a mentesítés során azt tapasztalták, hogy a vírus az utolsó PI-egyed eltávolítása után eltünt az állományból (21). A svéd kutatók a mentesítés során gyakran tapasztalták az öntisztulás (self-clearance) jelenségét, ami azt jelenti, hogy egy állományból a vírus minden különösebb beavatkozás nélkül kikopik, ha a PI-egyedeket idõben eltávolítják (39). Skandinávia A BVD gazdasági kártétele

289 122

A PI egyedek csak a vírus- vagy vírusantigénkimutatással ismerhetõk fel

A szabályok szigorú betartásával a szelekciós mentesítés 10 év alatt befejezhetõ

BVDV-felszámolási programjainak a lényege, hogy megakadályozzák a magzat fertõzõdését a vemhesség korai szakaszában. A mentesítési programnak három fõ pontja van: 1. megelõzõ járványügyi intézkedések, vagyis a mentes állományok BVDV-vel történõ fertõzõdésének a megakadályozása; 2. fertõzött állományokban a PI-egyedek eltávolítása, ezáltal a vírusürítés csökkentése; 3. a mentes állományok folyamatos ellenõrzõ (monitoring) vizsgálata (21). A PI-egyedek szeronegatívak, ezért azok kiszûrésére direkt vírus vagy vírusantigén kimutatására van szükség. A gyakorlatban vizsgálati mintaként leggyakrabban a fülkrotália behelyezése során kimetszett fülbõrt használják (38). A skandináv országok sikeres védekezési programjainak hatására számos európai országban megkezdték a mentesítést. Annak ellenére, hogy az egyes országokban a kiindulási körülmények jelentõsen eltértek, a mentesítésben részt vevõ országok 10 éven belül sikeresen befejezték a programot és mára mentesek, vagy majdnem teljesen mentesek BVD-tõl (38). Alsó-Ausztriában önkéntes alapon, 1997-ben kezdték el a BVDV-felszámolást skandináv mintára, majd 2004 óta minden szarvasmarha-állományban kötelezõ a mentesítés. 2008-ra Alsó-Ausztria szarvasmarha-állományainak 92%-át mentesnek minõsítették (34). Svájcban a mentesítési program 2008-ban kezdõdött. A nagy szarvasmarha-sûrûség, a speciális tartási körülmények és a BVDV nagy elõfordulási gyakorisága miatt a nemzeti mentesítési programjuk kismértékben eltér a skandináv modelltõl. A mentesítés elsõ szakaszában valamennyi szarvasmarha fülbõr- vagy vérmintájából vírusantigén-kimutatást végeztek. Az eredmények alapján a 1,5 millió szarvasmarhából 12 000 PI-egyed volt. A mentesítés második szakaszában, az elsõ szakaszban vizsgált vemhes teheneknek azóta leellett utódait vizsgálták. A mintát az ellést követõ elsõ 5 napon belül vették. A 700 000 borjúból 5000 volt PI. A harmadik, felügyeleti (surveillance) szakasz, gyakorlatilag a második szakasz folytatása. 2011-re összesen 3,5 millió szarvasmarhán végeztek vírusantigén-kimutatást és az eredmények szerint a PI-egyedek száma 95%-kal csökkent (10). Németországban 2011. január 1. óta kötelezõ a mentesítés. A program keretében kötelezõ minden borjú fülbõrmintájából ELISA- és/vagy RT-PCR-vizsgálat, a vírusantigén vagy a vírusnukleinsav kimutatására. A mentesített állományokban a skandináv országokétól eltérõen, ajánlott a kétszeri vakcinázás BVD-ellen, amely során elõször inaktivált vakcinával, majd 4 hét múlva attenuált oltóanyaggal immunizálják a szarvasmarhákat (29, 36). Skóciában 2012-ben, Írországban 2013-ban kezdõdött a kötelezõ mentesítés skandináv mintára (3, 4, 14). A mentesítés során problémát okozhat egy ún. atípusos bovine pestivirus, amelyet a közelmúltig csak Brazília és Thaiföld jelentett, viszont 2011-ben Olaszországban is kimutatták a jelenlétét (38). A mentesítés alá vont állományokban törekedni kell arra, hogy a telepen kiskérõdzõket ne tartsanak (border-disesase okozta áthangolódás) vagy legelõre járó húshasznú állományokban a vadon élõ kérõdzõkbõl származó pestivirusfertõzés megelõzése szintén fontos lehet a mentesítés elõrehaladása során.

Következtetések A nemzetközi állat- és termékforgalomban a mentesség nagy elõny

122 290

Hazánk legfontosabb exportpiacai jelenleg IBR és BVD tekintetében korlátozó intézkedéseket érvényesítenek, vagyis valamilyen mértékben akadályozzák a fertõzött állatok vagy a fertõzött állatokból származó állati termékek forgalmát. Egy országosan meginduló BVD-mentesítési program jelentõs elõrelépést jelentene a nemzetközi állat- és termékforgalom állat-egészségügyi feltételeinek a teljesítésében. A mentesítés sikerességét nagymértékben segíthetné egy hazai, koordinált és minden szarvasmarhatartóra érvényes, kötelezõ intézkedéssorozat (szakmai irányelv, útmutató). A betegség minél hamarabbi felszámolásával jelentõs gazdasági, állatjólléti és környezetvédelmi elõnyökhöz jutna Magyarország. Külföldi tapasztalatok alapján hazánkban is a mentesség sikerességének elõfeltétele a PI-egyedek eltávolítása a hazai szarvasmarha-állományokból. Az életkorral egyenes arányban

Magyar Állatorvosok Lapja 2013. május

növekvõ fertõzöttségi arány azt mutatja, hogy azok a gazdaságok, amelyek meg tudják oldani a PI-borjak azonosítását és selejtezését, továbbá a felnövekvõ korosztályok elkülönített felnevelését, a saját szaporulat felhasználásával is tudnak mentesíteni. Mivel a legújabb felmérések eredményei alapján a BVDV-fertõzöttségi arány Magyarországon a vártnál kedvezõbb, egy országos mentesítési kampány elindítása esetén a mentes állományokból származó tenyészállatok segítségével akár a súlyosan fertõzött telepek állománycseréje is megoldható. Köszönetnyilvánítás A közleményben ismertetett vizsgálatok a TÁMOP–4.2.2. B–10/1 és a TÁMOP–4.2.1.B–11/2/ KMR-2011-0003 projektek támogatásával készültek.

IRODALOM 1. ÁLDÁSI P. − SZABÓ I.: Irányelvek a borjak gyomor-bélgyulladásának megelõzéséhez és gyógykezeléséhez, gyakorlati tapasztalatok és irodalmi adatok alapján. Magy. Állatorv. Lapja, 1959. 14. 325−329. 2. BÁLINT Á.: A szarvasmarha vírusos hasmenése vírusának molekuláris jellemzése, különös tekintettel a citopatogenitásra (PhD értekezés). SzIE, Állatorvostudományi Doktori Iskola. Budapest, 2005. 3−4. 3. BARRETT, D. J. − MORE, S. J. et al.: Considerations on BVD eradication for the Irish livestock industry. Irish Vet. J., 2011. 64. 12. 4. BECHER, P. − AVALOS RAMIREZ, R. et al.: Genetic and antigenic characterization of novel pestivirus genotypes: implications for classification. Virology, 2003. 311. 96−104. 5. BELÁK, S. − PALLAGI-PORDÁNY, A.: Bovine viral diarrhoea virus infection: rapid diagnosis by the polymerase chain reaction. Arch. Virol. Suppl., 1991. 3. 181−190. 6. BENNETT, R. M. − MAWHINNEY, I.: The cost of BVD. BCVA Congress. Glasgow, 1999. 22-23.10.1999. 7. BYRNE, N.: BVD Case Study Teagasc Research Farm Ballydague. 2010. http://www.animalhealthireland. ie/pdf/BVDRoadshows-NoelByrne-s.pdf. Letöltve: 15/11/2011. 8. CHI, J. – VAN LEEUWEN J. A. et al.: Direct production losses and treatment costs from bovine viral diarrhoea, bovine leucosis virus, Mycobacterium avium subspecies paratuberculosis, and Neospora caninum. Prev. Vet. Med., 2002. 55. 137−152. 9. COGGINS, L. − GILLESPIE, J. H. et al.: Attenuation of virus diaarhea virus (strain Oregon C24V) for vaccine purposes. Cornell Vet., 1961. 51. 539−545. 10. DI LABIO, E.: Critical success factors for rapid BVDcontrol at country level. In: Stahl, K. – Alenius, S.: ESVV Pestivirus Symposium. Hannover, Germany, September 25−28. 2011. 23–25. 11. FOURICHON, C. − L’ HOTEL, L. et al.: Farmers motivations and obstacles to enter in and comply to a voluntary BVDV control plan. Fourth US BVDV Symposium, Phoenix, Arisona; 2009. January 25−29., http://

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

www.ars.urda.gov/SP2UserFiles/Place/36253000/ BVD2009/ Letöltve: 18/11/2012 GAEDE, W. − GEHRMANN, B. et al.: Eradication program for BVDV in Saxony–Anhalt (Germany). Revista Portuguesa de Ciencias Vet. Supl., 2004. 127. 42−43. GRAHAM, D. A. − CALVERT, V. et al.: Birth of persistently infected calves in two herds using inactivated vaccines. Revista Portuguesa de Ciencias Vet. Supl., 2004. 127. 38. GRAHAM, D. − O’FLAHERTY, J. − STOTT, A.: Progress toward eradication of BVDV in Ireland. In: STAHL, K. – ALENIUS, S.: 8th ESVV Pestivirus Symposium, Hannover, Germany, September 25−28. 2011. GREISER-WILKE, I. − GRUMMER, B. − MOENNIG, V.: Bovine viral diarrhoea eradication and control programmes in Europe. Biologicals, 2003. 31. 113−118. GUNN, G. J. – STOTT, A. W. – HUMPHRY, R. W.: Modelling and costing BVD outbreaks in beef herds. Vet. J., 2004. 167. 143−149. HOUE H.: Bovine virus diarrhoea virus: detection of Danish dairy herds with persistently infected animals by means of a screening test of ten young stock. Prev. Vet. Med., 1994. 19. 241−248. HOUE, H. − BAKER, J. C. et al.: Application of antibody titers against bovine viral diarrhea virus (BVDV) as a measure to detect herds with cattle persistently infected with BVDV. J. Vet. Diag. Invest., 1995. 7. 327−332. KECSKEMÉTI S. − KISS I. − TANYI J.: A szarvasmarha vírusos hasmenésének leküzdése. Magy. Állatorv. Lapja, 1998. 120. 323−328. KUDRON E.: A nyugat-dunántúli szarvasmarha-állományok vírusos fertõzöttségének alakulása 19721996 között. Magy. Állatorv. Lapja, 1999. 121. 264−266. LINDBERG, A. L. − ALENIUS, S.: Principles for eradication of bovine viral diarrhoea virus (BVDV) infections in cattle populations. Vet. Microbiol., 1999. 64. 197−222. LINDBERG, A. L.: Bovine viral diarrhoea virus infections and its control. Vet. Quart, 2003. 25. 1−16. A BVD gazdasági kártétele

291 122

23. LINDBERG, A. − HOUE, H.: Characteristics in the epidemiology of bovine viral diarrhea virus (BVDV) of relevance to control. Prev. Vet. Med., 2005. 72. 55−73. 24. MAKOSCHEY, B. − BECHER, P. et al.: Bovine viral diarrhea virus with deletions in the 5´-nontranslated region: reduction of replication in calves and induction of protective immunity. Vaccine, 2004. 22. 3285−3294. 25. MANNINGER R. − BARTHA A. − JUHÁSZ M. − SZENT-IVÁNYI T.: Vizsgálatok a szarvasmarhák hazánkban elõforduló, vírus okozta hasmenésének oktanáról. Magy. Állatorv. Lapja, 1963. 18. 225−227. 26. MESTER A.: Reprezentatív felmérés hazai szarvasmarha állományok BVDV fertõzöttségérõl (TDK-dolgozat). SzIE, Állatorvos-tudományi Kar. Budapest, 2009. 27. MEYERS, G. − THIEL, H.−J.: Molecular characterization of pestiviruses. Adv. Virus Res., 1996. 47. 53−117. 28. MOEN, A. − SOL, J. − SAMPIMON, O.: Indication of transmission of BVDV in the absence of persistently infected (PI) animals. Prev. Vet. Med., 2005. 72. 93−98. 29. MOENNIG, V. − EICKEN, K. et al.: Implementation of two-step vaccination in the control of bovine viral diarrhoea (BVD). Prev. Vet. Med., 2005. 72. 109−114. 30. MURPHY, N.: Economic impacts and eradication of bovine viral diarrhoea with special regards to Ireland. Thesis. Szent István University, Faculty of Veterinary Science, Dep. State Vet. Med. Agr. Econ., Budapest, 2012. 44. 31. ÓZSVÁRI L. − BÍRÓ O. − ILLÉS B. CS.: A szarvasmarhák vírusos hasmenése és nyálkahártya-betegsége (BVD-MD) okozta veszteségek nagyságának számszerûsítése. Magy. Állatorv. Lapja, 2001. 123. 555−560. 32. PATEL, J. R. − SHILLETO, R. W. et al.: Prevention of transplacental infection of bovine foetus by bovine

33. 34.

35.

36.

37.

38.

39.

40.

41.

viral diarrhoea virus through vaccination. Arch. Virol., 2002. 147. 2453−2463. RAMSEY, F. K. − CHIVERS, W. H.: Mucosal disease of cattle. North. Am. Vet., 1953. 34. 629−633. ROSSMANITH, W. − DEINHOFER, M. et al.: Voluntary and compulsory eradication of bovine viral diarrhoea virus in Lower Austria. Vet. Microbiol., 2010. 142. 143−149. Scottish Agricultural College: Economics of Eradicating BVD from Ireland. 2010. http://www. animalhealthireland.ie/pdf/BVD%20eradication%20 CBA%20study%20Ireland_Report-Final.pdf Letöltve: 11/11/ 2011. SEEGER, H. J. – SCHWARZMAIER, A. – MILLER, T.: BVDbekampfung – Bilanz nach über 1 Jahr. Vet. Spiegel, 2012. 2. 87−90. SIMONYI, E. − BIRÓ, J.: Immunization experiments against hog cholera with the bovine viral diarrhoea virus strains Oregon C24V. Acta Vet. Acad. Sci. Hung., 1967. 17. 55−61. STAHL, K. – ALENIUS, S.: BVDV control and eradication in Europe – an update. Japanese J. Vet. Res., 2012. 60. 31−39. STAHL, K. − LINDBERG, A. et al.: Self-clearance from BVDV infections − a frequent finding in dairy herds in an endemically infected region in Peru. Prev. Vet. Med., 2008. 83. 285−296. VARGA J − TUBOLY S. – MÉSZÁROS J.: A háziállatok fertõzõ betegségei (Állatorvosi járványtan II.). Mezõgazda Kiadó. Budapest, 1999. 413−417. WENTINK, G. H. − DIJKHUIZEN, A. A.: Economic consequences of an infection with the bovine diarrhea virus (BVD virus) in 15 dairy farms. Tijdschrift voor Diergeneeskunde, 1990. 115. 1031–1040.

Közlésre érk.: 2013. márc. 10.

■ TALLÓZÁS Mi váltja ki a sertések farokrágását? A sertések farokvégének elhalását endotoxinok váltják ki, amelyek akkor képzõdnek a szervezetben, ha gyomor-bélrendszeri elégtelenség vagy ivóvízhiány lép fel. Erre a végkövetkeztetésre jutott az a kutatócsoport, amely Észak-RajnaWestfaliában a tartományi Mezõgazdasági Minisztérium megbízásából vizsgálta az EU farokkurtításra vonatkozó szabályának a betartását. A 4-8 hetes malacok mintegy 60%-ánál farokelhalás jelentkezett, majd a farok fele leesett. A szövetelhalás miatti viszketés oda vezet, hogy az állatok a farkuk rágását kellemesnek találják, sõt provokálják társaikat arra. Ismeretes, hogy az ún. oedemabetegség-komplex esetében az E. coli szövetelhalást képes okozni. Az elhalás bizonyos területekre való korlátozása azt bizonyítja, hogy nem szisztémás 122 292

Magyar Állatorvosok Lapja 2013. május

fertõzésrõl van szó, hanem toxinhatásról. A toxin károsítja az érfalakat, a kis átmérõjõekben pedig teljes elzáródást is okoz. Nem csak a farok, hanem a fülhegy területén is elõfordul ilyen elhalás. Fontosnak tartják a kutatók a malacok olyan takarmányozását, hogy a gyomor-bélflóra állandó maradjon. Leghatékonyabb eszköz erre a sok rost. Egy kísérletben a kukoricaszár és a papírzsák (!) bizonyult a leghatékonyabbnak. Lényeges még a zavartalan ivóvízellátás. Minél többet iszik a sertés, annál hatékonyabban üríti a toxinokat a szervezetébõl. A vizsgálat végeredménye az, hogy a farokrágás nem magatartásprobléma, hanem a menedzsment hiányossága. [VETimpulse, 2013. 22. (5.) 9. –ViL–]