HADTUDOMÁNY
HELGERT IMRE
A BUDAPESTI VÁROSPARANCSNOKSÁG LÉTREJÖTTE, FELADATRENDSZERÉNEK VÁLTOZÁSA AZ ŐSZIRÓZSÁS FORRADALOM ÉS A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG ALATT
Az 1867-ben létrejött Osztrák—Magyar Monarchia a közös haderő mellett rendelkezett az osztrák Landwer és a magyar Honvéd alakulatokkal. A törvény alapján a közös haderő feladata „…Ő Felsége összes birodalma, mindkét állama területének külellenségek elleni megvédése, a belrend és biztonság fenntartása…”[1], míg a megszülető „…honvédség háború idején a hadsereg támogatására és a belvédelemre, béke idején pedig kivételesen a belrend és biztonság fenntartására…”[2] volt hivatva. Törvények szabályozták a honvédség feletti rendelkezés jogát, a honvéd főhatóságok és parancsnokságok hatáskörét. „A honvédség minden ügye a honvédelmi miniszter hatáskörébe tartozik... Tisztán katonai rendelkezés céljából Ő Felsége által honvédségi főparancsnoknak egy tábornok neveztetik ki.”[3] — rendelkezett a honvédség felállítását elrendelő 1868-ban elfogadott 41. törvénycikk. A Honvédelmi Minisztérium dolgozta ki és terjesztette a parlament elé a honvédelemmel kapcsolatos törvényjavaslatokat, és gondoskodott az elfogadott törvények végrehajtásáról. Feladatai közé tartozott még a honvédség szervezése és anyagi szükségleteinek biztosítása is. A honvédelmi miniszter képviselte a honvédség ügyeit érintően a kormányt az országgyűlésben és tájékoztatta a közös hadügyminisztert a honvédség helyzetéről. A honvéd főparancsnok hatáskörébe a kiképzés vezetése és ellenőrzése tartozott. Ezen túl fegyelmi fenyítő hatalmat gyakorolt a tisztek és legénység felett, felügyelte a honvéd kerületparancsnokságokat, a csapatokat, az intézeteket. Véleményezte a felterjesztéseket, javaslatokat terjesztett elő a honvédelmi miniszternek a honvédség kiképzése, fegyelmi állapota, harcképessége, tisztek előléptetése és szolgálati beosztásba helyezésével összefüggő kérdésekben. A csapatok és a két főhatóság között a honvéd kerületparancsokságok helyezkedtek el, melyeket 1869 áprilisában állítottak fel. A kerületparancsnokságok a területükön elhelyezett csapatok felett a katona, a katona-közigazgatási, az egészségügyi és gazdasági irányítást végezték, továbbá a fegyelmi fenyítő hatalomnak az ellenőrzése volt a feladatuk. A honvédség szervezéséről szóló 41. törvénycikk a Magyar Szent Korona országát hat kerületre osztotta, melyek 1876-tól: az I. pesti, a
II. szegedi, a III. kassai, a IV. pozsonyi, az V. székesfehérvári, a VI. kolozsvári, a VII. zágrábi székhellyel működtek. A haderő építésének folyamatában végezték az állomáshelyeken a laktanyák kialakítását, ezeket ott jelölték ki, ahol jelentős létszámú katonaköteles tömegek voltak. A magyar királyi honvédség hatóságainak sorában a központi szervek és a honvéd kerületparancsnokságok után a fővárosban a térparancsnokság, míg vidéken az állomásparancsnokságok következtek. Az állomásparancsnok az adott helyőrségben lévő legmagasabb rendfokozatú tiszt volt. Ahol kerületparancsnok székelt, ott ő látta el az állomásparancsnok feladatait is. Az illetékes állomásparancsnok rendelkezett a helyőrségben (garnizonban) lévő honvéd alakulatokkal, őt illette a felügyelet a csapatok rendtartása, fegyelme és élelmezése felett. Feladatához tartozott a közrend fenntartása, valamint az, hogy a helyőrségen belül a fegyveres erő a kormány biztos támasza legyen. Az Osztrák—Magyar Monarchia létéből fakadó sajátosság volt, hogy több helyőrségben két állomásparancsnokság is működött, egy a közös és egy a magyar királyi honvéd csapatok részéről. Az egységes vezetést igénylő közös ügyekben az adott helyőrségben a magasabb rendfokozatú tisztet illette a parancsnokolás joga, függetlenül attól, hogy a közös vagy a magyar királyi honvédséghez tartozott-e. Ilyen közös ügynek számítottak: ¨ a helyőrségi szolgálat azon része, mely mindkettőtől közös végrehajtást igényelt; ¨ vegyes karhatalmi szervezetek kiállítása; ¨ gyakorló és lőterek, lovardák, uszodák közös használata. Az állomásparancsnok feladatát az alapbeosztása mellett látta el, így a helyőrségi ügyek kezelésére állomásonként 1-2 állomástisztet rendszeresítettek. Budapesten az elhelyezett alakulatok magas létszáma és a város méretei miatt más szervezési formát alkalmaztak. Itt a helyőrségi (állomásügyi) feladatok összehangolását önálló szervezet, úgynevezett térparancsnokság irányította. A m. kir. Budapesti Honvéd Térparancsnokságot 1869. június 30-án állították fel. A főváros térparancsnokságának jogállását tükrözi a m. kir. honvéd helyi hatóságok számára kiadott szervi határozat, mely így fogalmaz: „A honvéd helyi hatóságokhoz tartoznak: a) minden nyílt honvéd állomáson az ott lévő honvéd állomásparancsnokság; b) a magyar királyi honvéd térparancsnokság Budapesten. A Budapesti Honvéd Térparancsnokság élén az Ő Felsége által kinevezett térparancsnok áll.”[4] A Monarchia jellegéből adódóan a fővárosban a közös (császári és királyi) haderőnek is volt térparancsnoksága. A m. kir. Budapesti Honvéd Térparancsnokság feladatait a Szolgálati Szabályzat és Szervi határozatok alapján az alábbiakban lehet összegezni: ¨ a helyőrségi szolgálat meghatározása, vezénylése, vezetése és felügyelete; ¨ a helyőrségi őrségek és készültségek megvizsgálása és az észlelt hiányosságok beszüntetése, illetőleg jelentése, közlése a csapatparancsnokságokkal;
¨ a helyőrségi szolgálatra vonatkozó őr- és ügyeleti utasítások kidolgozása és nyilvántartása; ¨ a helyőrségi őrhelyiségek bérbevétele; ¨ elszállásolási ügyek intézése a helyőrségben lévő és az átvonuló csapatokra vonatkozóan; ¨ nyilvántartás vezetése a helyőrségben lakó tartalékos, nyugállományú vagy szolgálaton kívüli viszonyban álló honvéd egyénekről, a honvédségi és katonai alapítványok ellátásában álló vagy ezekre előjegyzett egyénekről, a honvéd nyugdíjasokról, a honvéd személyek után visszamaradt özvegyekről, árvákról, akik nevelési és ellátási járadékra jogosultak; ¨ jelentkezési könyv vezetése a helyőrségben szabadságra bocsátott honvédekről (katonákról); ¨ a honvéd és csendőr állomány öltözetének, fegyelmi magatartásának ellenőrzése a város területén; ¨ a rend fenntartásáról való gondoskodás kivonulásoknál, ünnepélyeknél; ¨ együttműködés a város közigazgatási és egyházi hatóságaival. Az állomásparancsnoki jogkörben maradó feladatok az alábbiak szerint alakultak: ¨ riadó intézkedés, tűzoltó-rend kiadása és szükség szerint az árvíz esetén való magatartás szabályozása; ¨ kivonulások elrendelése ünnepélyes alkalmakra; ¨ karhatalom kirendelése; ¨ gyakorlóterek, fürdőhelyek kijelölése, előkészítése, valamint azok használatának szabályozása; ¨ élelmezés fölötti őrködés; ¨ katonai rendőr és katona-egészségügyi szabályok kezelése.
A BUDAPESTI HONVÉD VÁROSPARANCSNOKSÁG MEGALAKULÁSA Az I. világháború végén a központi hatalmak katonai veresége az Osztrák—Magyar Monarchia szétesését is eredményezte, melyben a belső nemzetiségi ellentétek és a győztes nagyhatalmi érdekek egyaránt szerepet játszottak. Új államok születtek, köztük az önállóvá, függetlenné vált Magyarország. Az ország függetlenségével megalakult polgári demokratikus kormányzat kedvezőtlen külpolitikai és súlyos belpolitikai helyzetben vette át a kormányzást. Az 1918. november 3-án Padovában az Osztrák—Magyar Monarchiával megkötött fegyverszüneti egyezményt követően november 13-án Belgrádban az új magyar kormány képviselői aláírták a súlyos feltételeket tartalmazó fegyverszüneti szerződést. Hamarosan kiderült azonban, hogy ezek az egyezmények csak az olasz, illetve a déli és keleti arcvonal vonatkozásában foglalkoztak a magyar
kötelezettségekkel, s mivel az antant a kormány kifejezett kérésére sem volt hajlandó szavatolni az állam területének biztonságát a békekonferenciákig, az országnak szembe kellett néznie a környező államok hadseregeinek előnyomulásával. November 8-án érkeztek az első jelentések a kormányhoz, hogy az északi határon át cseh katonaság nyomult az ország területére. November 9-én a román kormány is mozgósítást rendelt el, és a déli részeken sem tartották be az alig megkötött fegyverszüneti szerződést. Károlyi kijelentette, hogy szomszédainkkal békés viszony megteremtésére törekszik, de hangsúlyozta, az ország határait minden, jogalappal nem bíró támadás ellen fegyverrel is kész megvédeni. De vajon milyen erő, milyen hadsereg állt erre rendelkezésre? Az Osztrák—Magyar Monarchia felbomlásakor a m. kir. honvédség magasabbegységei közül a m. kir. 20., 38., 39., 40., 41., 42., 51., 64., 70., 74. honvéd gyaloghadosztályok és a m. kir. 11. honvéd lovashadosztály az olasz fronton volt. Közülük a november 3-i padovai fegyverszüneti szerződés eltérő értelmezése miatt hadifogságba került a teljes m. kir. 39. honvéd gyaloghadosztály. A m. kir. 37. honvéd gyaloghadosztály a francia frontra nem rég érkezett ki, és harci bevetésre nem is került sor, a m. kir. 5. honvéd lovashadosztályt Ukrajnában megszálló erőként alkalmazták, a m. kir. 155. honvéd gyaloghadosztály pedig szállítás alatt volt Ukrajnából a balkáni arcvonalra. Mindezen egységek november első heteiben kezdték meg a hazavonulást. A hátországban természetesen működtek a közös és a honvéd csapatok póttestei és egyéb szervei. Tehát a m. kir. honvédség létszámában jelentős erőkkel rendelkezett, de ezek erősen demoralizálódtak, és veszélyt jelentettek az új hatalom számára. Ezért a vértelen forradalommal, a felfegyverzett tömegek által hatalomra juttatott, Károlyi Mihály vezette polgári kormányzat legfőbb törekvése az volt, hogy megszabaduljon a régi hadseregtől. Velük szemben a pacifizmus meghirdetését vélték az egyetlen eszköznek, amellyel a felháborodott kedélyek lecsillapíthatók és végrehajtható a katonák zavartalan leszerelése. Ennek egyik legfőbb hirdetője maga a hadügyminiszter volt. Lindner Béla kijelentése közismertté vált: „Nem kell hadsereg többé! Soha többé katonát nem akarok látni!”[5] Természetesen a pacifizmus felvállalásának alapvető belpolitikai funkciója mellett külpolitikai célja is volt. A kormány el akarta magát határolni a Monarchia militarista szellemétől, és a wilsoni békeelvek talaján kialakítani kapcsolatait a szomszéd és az antant államokkal. Mindezek szellemében kötötték meg a korábban említett fegyverszüneti szerződést, amely Magyarország számára a hat gyalog- és két lovashadosztályból álló hadsereg felállítását tette lehetővé. A harctérről hazaözönlő katonatömegek döntő többsége Budapestre érkezett. Nehezítette a helyzetet, hogy a Monarchia felbomlásával sok magyar állampolgár állományilletékes csapattestének állomáshelye immár idegen országban volt, tehát új rendet kellett kialakítani a katonák leszerelésére. Ugyanakkor „idegen” csapattestek, katonák vonultak át az ország területén, ami nem kis gondot jelentett. Mindez óriási feladatotokat rótt a helyi katonai parancsnokságokra. Míg ezek korábban többnyire a cs. és kir. hatóságok mellett vagy alárendeltségében működtek, az új politikai helyzetben az önálló állam önálló hadserege parancsnokságaként kellett helytállniuk és ellátniuk a megnövekedett feladatokat.
November 3-án a budapesti cs. és kir. Militárkommando és a m. kir. Budapesti honvédkerületi parancsnokság összeolvadt, és mint Budapesti Katonai Kerület Parancsnokság kezdte meg működését.[6] A továbbiakban a térparancsnokságok is együtt látták el a feladataikat. Csak magyar állampolgárságú személy maradhatott meg beosztásban és megkezdték az idegen ajkúak összegyűjtését, illetve elszállítását. Valamennyi tisztnek és legénységnek fel kellett esküdni a nemzeti kormányra. A főváros állomásparancsnokságának feladata alapvetően változatlan maradt, míg a térparancsnokság feladatköre folyamatosan bővült, és megnevezésében is egyre inkább a hatáskör változását tükröző városparancsnokság név szerepelt. Ez a budapesti katonai állomásparancsnokság parancsaiban is nyomon követhető. Néhány példa erre: ¨ 1918. november 12-i 310. sz. parancs 9. pont: „A hadügyi államtitkár szóbelileg közölte a városparancsnoksággal, hogy pályaudvarokon fosztogató katonák garázdálkodnak, kik katonai rendőröknek adják ki magukat és ilyen minőségben visszaéléseket követnek el. Mivel a pályaudvarokon kat.rend. kirendeltség nincsen, szigorúan utasítom a pályaudvar-parancsnokságokat és alárendelt közegeiket (fogadótiszteket, őrségeket), hogy az ilyen garázdálkodó egyéneket haladéktalanul tartóztassák le és kísértessék a pályaudvar-parancsnoksághoz. Egyszersmind elrendelem, hogy a pályaudvar-parancsnokságok a netán előforduló esetekről a városparancsnokságnál jelentést tegyenek.”[7] ¨ 1918. november 15-i 313. sz. parancs 4. pont: „Nap-nap után tudomásomra jut, hogy különféle alakulások, intézmények önhatalmúlag nemcsak a városban azelőtt valamely már leszerelt vagy útbaindított alakulat stb. által elfoglalva volt helyiségekbe, de még laktanyákba is önhatalmúlag elhelyezkednek. Ismételten figyelmeztetek arra, hogy bárminemű csapat, intézmény stb. elszállásolása végett a térparancsnoksághoz kell fordulni (IV. Veres Pálné u. 1.). A térparancsnokság minden egyes esetben ide jelenti, hogy hová helyezte el az illető alakulatot, intézményt, ha az elhelyezésre innen utasítást nem kapott volna. A laktanya parancsnokok különös kötelessége szigorúan ellenőrizni, hogy a férőhelyek teljesen ki legyenek használva, különösen irodai célokra a szükségesnél több igénybe ne vétessék és ezáltal a fűtő és világító anyagban kötelességszerűen takarékoskodni lehessen.” Ugyanezen parancs 6. pontja az alábbi intézkedést tartalmazta: „A laktanyák végleges átvétele, illetve az ügyek rendezése után az összes laktanya ügyek vezetését a kat.ker. pság utasításai, illetve parancsai szerint a városparancsnokság (térparancsnokság) fogja ellátni. Az időpont innen lesz elrendelve.”[8] ¨ 1918. november 20-i 320. sz. parancs 4. pont: „A póttestek és kiegészítő parancsnokságok sok leszerelő bizottsága a leszerelt legénységet a térparancsnoksághoz utasítja, hogy ők felsőruhával és cipővel, illetékkel ott lesznek ellátva hazabocsátásuk előtt. A térparancsnokság nem rendelkezik semminemű ruházati cikkel vagy cipővel.
Ezen intézkedés, tehát nemcsak hogy téves, hanem felett káros, mivel ez által a leszerelt legénység azon hiszemben van, hogy a térparancsnokság őket nem akarja ruhaneművel ellátni.”[9] ¨ 1918. november 25-i 323. sz. parancs 5. pontja: „Az összes alakulatok f.hó 16-iki eligazításhoz a helyőrség ügyeleti szolgálatba vezényelhető törzstisztek névjegyzékét küldjék be a térparancsnokságra, minden reggeli jelentésben ezután felemlítendők azon törzstisztek név szerint, akik bármi okból nem vezényelhetők, ok és időtartam feltüntetésével.”[10] ¨ 1918. december 14-i 342. sz. parancs 5. pontja: „Katonai városparancsnokság Bpest 13/eln.sz. rendeletére: Az összes laktanyák és férőhelyek f.hó 16-ától kezdve bizottságilag felülvizsgáltatnak, az összes laktanya-parancsnokságok, épület gondnokok stb. kötelesek a bizottságoknak a kezére járni. Ezen bizottsági felülvizsgálathoz minden laktanyáról, barakkról, bérelt helyiségről stb. egy vázlat szerkesztendő a férőhelyiségek feltüntetésével, a férőhelyiségek szabványos befogadó képességének megjelölésével, valamint annak kimutatásával, hogy az egyes férőhelyiségekben tényleg mi van elhelyezve. Ezen vázlatok a bizottságnak át lesznek adandók.”[11] A hadseregszervezés menetében történt változások a helyi parancsnokságok strujtúrájára is hatással voltak, s ez érintette a budapesti térparancsnokságot is. Mivel a korábbi feladatai lényegesen módosultak, ezért intézkedtek szervi határozványának kidolgozására. A tervezetet az új parancsnok, Rubint Dezső ezredes 1918. november 29-én terjesztette elő, amelyet a kerületi parancsnokság „célszerűnek és alaposnak” tartott, és a Hadügyminisztériumnak javasolta jóváhagyását. A legalapvetőbb változás az volt, hogy a szervezet városparancsnoksággá alakult, s átvette a karhatalmi ügyek intézését is. A városparancsnokság megalakítását a Budapesti Kerületi Katonai Parancsnokság 1919. január 19-én kelt 17. számú parancsa ismertette, mely az alábbiakat tartalmazta: „A hadügyminiszter 742815/1.-a. 1918. sz. rendeletével jóváhagyta a »Katonai városparancsnokság Budapesten« szervezeti határozványait, melyeket a következőkben közlök:
I. Tagozódás A városparancsnokság tagozódik: 1. katonai osztályra; 2. karhatalmi osztályra; 3. térparancsnokságra; 4. gazdasági hivatalra. ad. 1. Katonai osztály Osztályvezető Sípos Árpád alezredes, ügyköre:
a) b) c) d) e) f)
állomásparancsok összeállítása, kidolgozása; tisztán katonai vonatkozású összes levelezések; riadó intézkedések kidolgozása és nyilvántartása; a tűzoltó rend kiadása és árvíz esetén való katonai magatartás kiadása; kivonulások különös alkalmakkor; a helyőrség szolgálat elosztása (őr-, ügyeleti és készültségi szolgálat szabályozása) helyőrség őrségek és készültségek megvizsgálása, hiányosságok megszüntetése, illetve bejelentése vagy azok közlése a csapatparancsnokságokkal a helyőrségi szolgálatra vonatkozó őr és ügyeleti utasítások kidolgozása és nyilvántartása; g) személyügyek; h) gyakorló-, lő- és fürdőterek összes ügye; i) összeköttetési ügyek összes szolgálatának ellátása a szervezett polgársággal a nemzetőrség katonatanácsa kormánybiztosságával és az államrendőrséggel; j) reggeli jelentések; k) fegyelmi, esküdtszéki és bizalmi férfi ügyek; l) rendeleti közlönyök, kerületi parancsok; m) hadrend nyilvántartása; n) elhelyezés (diszlokáció) katonai elvi ügyek; o) személyi ügyek nyilvántartása; p) állomásparancsba adandó pontok gyűjtése a különféle osztályoktól; q) katonai osztályban alkalmazottak nyilvántartása. ad. 2. Karhatalmi osztály (A mostani szervezetében ügykörére vonatkozólag a hadügyminiszternek javaslatot tettem.) Osztályvezető Szegier Géza őrnagy, ügyköre: 1. Összes karhatalmi ügyek: a) Budapest főváros területére; b) Kerületi katonai parancsnokság egész területére. 2. Karhatalmi osztályon alkalmazottak nyilvántartása. ad. 3. Térparancsnokság Marton Aladár ezredes ügyköre: a) az állomásparancs összeállítása a katonai osztállyal egyetértőleg, az állomásparancs kinyomtatása sokszorosítása és kiadása az állomás eligazítás alkalmával; b) az állomás eligazítás megtartása; c) a helyőrségi őrhelyiségek kibérlése, javítása és berendezése (A ker. kat. pság. építési osztály igénybevételével), valamint gondoskodás a részükre szükséges anyagjárandóságok kiutalványozását illetőleg; d) laktanya ügyek, elszállásolási ügyek a helyőrségre és az átvonuló csapatokra vonatkozólag; e) katonai célokra igénybevett (bérelt) épületek, helyiségek, lakások átvétele, gondozása és esetleges visszaadása;
f) nyilvántartás Budapesten lakó tartalékos nyugállományú szolgálaton kívüli viszonyban álló valamint rokkant havidíjasokról; g) jelentkezési könyv vezetése a Budapesten tartózkodó ideiglenesen szabadságra bocsátott vagy szolgálati ügyben átmenetileg tartózkodókról; h) a helyben egészségügyi intézetekben ápolt havidíjasokról nyilvántartás, a szabadságon vagy átmenetileg Budapesten tartózkodó megbetegedett havidíjasok kezeléséről gondoskodás az illetők betegjelentései alapján; i) havidíjasok özvegyeinek és árváinak nyilvántartása; j) nyilvántartás a Budapesten állandóan tartózkodó rokkant katonákról; k) temetéshez, haláleset felvételéhez szükséges intézkedések megtétele; l) hadisírok gondozása; m) kihágások, verekedések esetében a vizsgálat megindítása, illetőleg azok beszüntetése tárgyában intézkedések megtétele, büntető eljárások kezdeményezése a városparancsnokságokhoz beosztott segédközegek közreműködése mellett; n) átvételezések szabályozása; o) egészségügyi rendszabályok kezelése; p) zenekari ügyek; q) a törzsépületben a laktanyaparancsnoki teendők ellátása. ad. 4. Gazdasági hivatal Ügyköre: A városparancsnokság összes osztályai, katonai osztály, karhatalmi osztály térparancsnokság, gazdasági hivatal összes alkalmazottainak nyilvántartása és azoknak élelmezéséről való gondoskodás.”[12]
A KATONAI VÁROSPARANCSNOKSÁG FELADATRENDSZERÉNEK VÁLTOZÁSAI 1919. január végétől a hadseregszervezés területén lényeges átalakításokat terveztek. Ennek előzménye az volt, hogy az elégedetlen katonatömegek egymás után buktatták meg a reakciós hadügyminisztereket, s így a januári kormányválságot a szociáldemokraták a hadügyi tárca megszerzésére használták fel. Böhm Vilmos lett a hadügyminiszter, aki maga mellé Stromfeld Aurél ezredest, egy tetterős, ragyogó képességekkel bíró katonát kért államtitkárul. Stromfeld elfogadta a kinevezést, mert azt remélte, hogy munkájával hozzásegíti az országot egy olyan fegyelmezett hadsereg megteremtéséhez, amely alkalmas a haza megvédésére. Stromfeld napok alatt elkészítette az új hadsereg szervezetét és a szervezést szabályozó rendeletet, amely HM 2669/eln. 6.-1919. szám alatt 1919. február 22-én meg is jelent.[13] „A Magyar Népköztársaság önkéntes hadseregének szervezete” címet viselő rendelet szerint a hadsereg 6 gyalogoshadosztályból állt volna, melyet kiegészített a
különálló Dunaőrség, illetve a szervezetében megmaradó székely különítmény. Az egyéb katonai szervekkel együtt, összességében, körülbelül 70 ezer fős hadsereg felállítását tűzte célul. Hiába volt azonban katonai szempontból minden kifogástalanul előkészítve, a hadseregszervezés alapjában véve eredménytelenül végződött: négy heti toborzás után mindössze ötezer ember jelentkezett. Mivel Stromfeld tudta, hogy a csőd nem katonai, hanem politikai okokból következett be, lemondott államtitkári megbízatásáról. Végül a szociáldemokraták kérésére mégis a helyén maradt, és folytatta erőfeszítéseit az új hadsereg felállításáért. 1919 márciusában, a Magyarországi Tanácsköztársaság létrejöttekor a külpolitikai helyzet még súlyosabb volt, mint a polgári kormányzat idején. Az események alakulását jelentősen befolyásolta az ún. Vix-jegyzék. Március 20-án délelőtt jelent meg Károlyi Mihály köztársasági elnöknél Vix francia alezredes, a budapesti antantmisszió vezetője a misszió néhány angol, amerikai, francia és olasz tisztje kíséretében, hogy átnyújtsa de Lobit tábornok, a francia keleti hadsereg Belgrádban székelő parancsnoka által előző nap aláírt antantjegyzéket. Ez a jegyzék a párizsi békekonferencián a katonai szakértők és külügyminiszterek által február 26-án hozott határozat volt, amelynek értelmében további jelentős magyarlakta területek kiürítésére és egy francia ellenőrzés alatti semleges zóna létrehozására kötelezték Magyarországot. (Ennek határai közé került volna többek között Vásárosnamény, Debrecen, Békéscsaba, Orosháza és a franciák által megszállt Szeged is, aminek következtében a magyar csapatoknak a Tiszántúlon több mint 100 km széles arcvonalon átlag 50-80 km-t kellett volna visszavonulniuk.) A jegyzék elfogadása öngyilkosság lett volna, elutasítása viszont egy súlyos háború lehetőségét rejtette magában. Károlyi számára világossá vált, hogy az antant támogatására — amire politikáját alapozta — nem számíthat, s az ország léte került veszélybe. Meghozta a talán egyetlen, lehetséges döntést. Március 21-én aláírta az ultimátumot elutasító magyar jegyzéket, majd lemondott a kormányával együtt és átadta az ország kormányzásának gondjait a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Kommunisták Magyarországi Pártja egyesüléséből létrejött baloldali párt, a Magyarországi Szocialista Párt képviselőinek. A forradalmi Kormányzótanács megalakulása után rugalmas külpolitikába kezdett és tárgyalásokat ajánlott az antantnak. Ugyanakkor az elsők között alkotta meg a hadsereg felállításáról szóló rendeletét. Az 1919. március 25-én kiadott rendelet végrehajtási utasítása néhány kiegészítéssel a polgári kormányzat 1919 februárjában kiadott HM 2669/eln. 6.-1919. sz. szervezési rendeletét tekintette mérvadónak. A toborzás lényegesen erőteljesebben folytatódott, és a hadseregbe jelentkezők létszáma napról napra nőtt. Ebben — a régi rend és politikai hatalom iránti ellenszenven túl — mindenképpen közrejátszott az a tény is, hogy az ország szuverenitásának elvesztése fenyegető közelségbe került. A toborzási eredmények láttán megvolt a remény arra, hogy erős, ütőképes hadsereg állítható fel, és az ország megvédhető lesz. Az említett szervezési rendelet a mindhárom fegyvernemet magában foglaló hat hadosztályból, a székely különítményből és a Dunaőrségből álló hadsereget irányzott elő, s rendelkezett a katonai hatóságokról is. Ennek értelmében dolgozták ki az ekkor „Budapesti magyar katonai városparancsnokság” hivatalos nevet viselő
szervezet tagozódására és ügykörbeosztására vonatkozó „Áttekintést”, amelyet 1919. április 1-jén írt alá Kiss Miklós városparancsnok, aki a szervezet irányítását 1919. március 24-én vette át. A 6175/vp.-1919. számú irat a következőképpen rendelkezett a parancsnokság tagozódásáról ás ügykörbeosztásáról: „Áttekintés A) Parancsnokság: ¨ a városparancsnokság hatáskörébe tartozó összes ügyek irányítása és elintézése: a végrehajtó bizottsággal; ¨ személyazonossági igazolványok elbírálása és kiállítása, valamint a színházjegyek kiadása a hadügyi népbiztosság által kiadott elosztó szerint. B) Katonai osztály (Ko): ¨ az összes katonai elvi ügyek és e tekintetben véleményezése a más osztályok által kidolgozott ügyeknek; ¨ helyőrségi hadrend nyilvántartása, katonai kivonulások, szemlék, helyőrségi, testületi megjelenések szabályozása; ¨ helyzet- és reggeli jelentések, ismertetőjelek kiadása; ¨ riadóintézkedés, tűzoltó rend, rendszabályok árvíz esetén; ¨ szervezési kérdések, tanfolyamok, kiképzéssel kapcsolatos ügyek, előadások előkészítése; ¨ sajtó ügyek; ¨ vezénylések; ¨ rendeleti közlönyök, rendeletek, parancsok stb. tanulmányozása és ebből kifolyólag a saját parancsnokságot illető irányítás, illetőleg körözés az egyes többi osztályoknál; ¨ az éjjeli ügyeletes esemény naplójából kifolyólag felmerülő ügyek elintézése. C) Segédhivatal (Sh): ¨ a parancsnokság írásbeli ügymenetének vezetése, felvilágosítás oly kérdésekben, melyek az egyes szakosztályok szoros ügykörét nem érintik; ¨ a parancsnoksághoz beosztott összes személyzet lakcímének, nyilvántartása, a szükséges adatok közlése a gazdasági hivatallal, gondoskodás személyi változásoknak a napi parancsban (eligazításban) való kihirdetéséről; ¨ felügyelet a segédhivatalba beosztott összes munkaerők felett, irodaszerek igénylése és kiadása a segédhivatal részére, a segédhivatal bútorberendezésének nyilvántartása; ¨ a városparancsnokság napi parancs és eligazítás összeállítása, egyeztetése és sokszorosítása, az egyes parancspontokat a segédhivatal gyűjti ás rendezi, személyi kirendelések (tárgyalásokhoz, bizottságokba, szemlékhez, bejárásokhoz) gondoskodás, hogy az illetők a kirendelésről biztos tudomást szerezzenek; ¨ olyan ügydarabok feldolgozása, melyek szorosan egyik osztályba sem tartoznak; ¨ rendeleti közlöny, katonai kerületi és városparancsnoksági napi parancs és eligazítás gyűjtése; ¨ tárgy és számmutató vezetése;
¨ beosztási táblázat szerkesztése; ¨ szolgálati könyvek, rendeletek, parancsok megőrzése és helyesbítése; ¨ a beérkezett posta átvétele az eligazításról (postáról) jövő közegtől, szignálás »Kt« és »Vp« iktató számára; ¨ az ügydarabok osztályozása a fentiek szerint; ¨ iktatás után az iratok kiadása az egyes osztályoknak; ¨ az osztályoktól érkező fogalmazványok tisztázása aláírt darabok kiadása a postának; ¨ a segédhivatalhoz beosztott futár, posta ás eligazító személyzet irányítása, valamint a nyomda üzem vezetése; ¨ a sokszorosítandó parancsok és ügydarabok egyeztetése; ¨ a házi nyomda működésének szabályozása; ¨ a parancsnoksághoz beosztott segédmunkaerők ügyeinek irányítása, szolgálati beosztások ellenőrzése; ¨ a parancsnoki előszobában a végrehajtó bizottság tagjaival együttműködő eligazító csoport működtetése, mely a feleket különböző ügyeikben eligazítja. D) Karhatalmi osztály (K): ¨ a Budapest területét érintő összes karhatalmi ügyek, valamint a fővárosban felállított őrségek ügyeinek irányítása. E) Elhelyezési osztály (Eh): ¨ a laktanyákban való összes csapat elhelyezési ügyek és egyéb katonai kincstári épületek, barakkok (eü. intézmények), lő- és gyakorlóterek nyilvántartása, elhelyezési áttekintés szerkesztése és nyilvántartása; ¨ laktanyákban és egyéb katonai épületekben lévő, havidíjasoknak (altiszteknek) kiutalt természetbeni lakások nyilvántartása, kiutalása, és a lakbér összegek kezelése, ily lakásokban lakók és ezek családragjai számára illetékes élelmiszer (kenyérjegyek) nyilvántartása és kiadása, bérelt helyiségek (illetőleg katonai kincstári épületeken kívül elhelyezett alakulások, irodák stb.) katonai szállók és otthonok nyilvántartása, átvonuló szállásügyek; ¨ laktanyák és egyéb kincstári épületek tatarozásával és karbantartásával, berendezésével összefüggő ügyek irányítása és ellenőrzése. F) Fegyverviselési osztály (F): ¨ tényleges katonai szolgálatot teljesítő egyének fegyverviselési engedélyével összefüggő ügyek elintézése; ¨ a városparancsnokságnál beszolgáltatott fegyverek és lőszer beszállításáról gondoskodás; ¨ fegyverviselési engedélyek nyilvántartása. G) Ténylegeseket nyilvántartó osztály (T): ¨ az állomáson szolgálatilag ideiglenesen vagy szabadságon tartózkodó tényleges katonai szolgálatot teljesítő (volt) havidíjasok nyilvántartása, lakcímeik előjegyzése; ¨ menetokmányok záradékolása, tovább irányítása; ¨ útbaindítások, leérkezett rendeletek alapján;
¨ szabadságon vagy átutazóban az állomáson megbetegedett (helybeli csapattestek állományába nem tartozó) volt havidíjasok kórházba utalása a városparancsnokság eü. osztályának orvosi véleménye alapján; ¨ házi ápolásban meghagyott beteg (volt) havidíjasok egészségi állapotának nyilvántartása a vizsgáló orvos véleménye alapján; ¨ a helybeli eü. intézetekben ápolt és utókezelésben lévő (volt) havidíjasok nyilvántartása; ¨ az ellenőrző bizottságban való közreműködés; ¨ szabadságok meghosszabbítása egészségügyi szempontból; ¨ volt havidíjasok felülvizsgálati ügyei (menekültek, kórházi ápolásban állók stb., kiknek csapatteste nincsen helyben); ¨ volt havidíjasok leszerelése (orvosok kivételével), kiknek állományilletékes csapatteste nincsen helyben; ¨ leszerelési okmányok kiállítása és előjegyzése, a leszereltek bejelentése a katonai kerületi parancsnokságnak; ¨ a leszerelt havidíjasok által illetékes csapattestüknek leszerelésüket jelentő szolgálati jegyek láttamozása és továbbítása az állományilletékes csapat (póttest) parancsnokságokhoz; ¨ kihágási ügyek, fegyelmi ügyek megkeresésekből eredő jegyzőkönyvi kihallgatások, nyomozások volt havidíjasok helyben tartózkodása tárgyában (amennyiben ily természetű ügyek nem a városparancsnokság ügyészi tisztjének adattak volna ki kevésbé fontosságuknál fogva elintézés végett); ¨ bizalmi ügyek a végrehajtó bizottsággal való szoros együttműködése; ¨ a Budapesten állandó katonai beosztással bíró volt havidíjasok névjegyzékének nyilvántartása; ¨ a városparancsnokságnál bármely okból és ügyben jelentkező katonai egyének (altisztek és katonák) útbaigazítása, irányítása. H) Nyugállományúak szkv. viszonybeliek, elmebetegek, özvegyek, árvák nyilvántartása, halálesete, arcképes igazolványok, rokkantügyek (NY): ¨ nyugállományú szkv. viszonybeli havidíjasok, ezek özvegyei és árvái nyilvántartása és személyi ügyeiknek intézése; ¨ hadiözvegyek és árvák nyilvántartása és személyes ügyeinek intézése; ¨ elmebeteg volt havidíjasok volt altisztek, katonák nyilvántartása és gondozása, az összes segélykérvény ügyek; ¨ halálesetekkel összefüggő nyilvántartási ügyek; ¨ sírhelyek kiutalása; ¨ katonai sírok gondozása; ¨ rendelkezés katonai temetéseket illetőleg; ¨ arcképes (vasúti) igazolványok kiállítása; ¨ rokkant legénység nyilvántartása, felülvizsgálati ügyei mindaddig, míg az illető rokkant egyének a népjóléti minisztériumok nyilvántartásában át nem adhatók és így a városparancsnokságnál fogyatékba jutnak. I) Egészségügyi osztály (E.Ü.): ¨ az állomáson átutazóban vagy szabadságon megbetegedett havidíjasok orvosi megvizsgálása beteg jelentéseik alapján;
¨ elhatározás afelett, hogy az illetők kórházba adandók-e vagy pedig magánápolásban maradjanak; ¨ ily egyének nyilvántartása orvosi szempontból, felülvizsgálati ügyek orvosi része; ¨ egészségügyi intézetekben ápolás alatt álló katonai egyének időszaki bizottsági ellenőrzése; ¨ az alárendelt összes elhelyezési körletek szemmeltartása az egészségügyi rendőri szolgálat szempontjából; ¨ javaslattétel egészségügyi szempontokból. J) Gazdasági Hivatal (G.h.): ¨ a parancsnokságnál előforduló összes gazdászati és közigazgatási természetű ügyek intézése.”[14] A városparancsnokság karhatalmi feladatait az 1919 májusi átszervezéskor felállított Karhatalmi Főparancsnokság erősen módosította. Május 3-án a kormányzótanács Haubrich József népbiztost bízta meg a Budapesten lévő összes rendvédelmi feladatok ellátására hivatott erők feletti főparancsnoksággal, beleértve a vörös őrség és a munkászászlóaljak parancsnokságának alakulatait is. Vezetésével megalakult a Karhatalmi Főparancsnokság. Az általa május 7-én kiadott parancs így fogalmaz: „…1. A magyar tanácsköztársaság kormányzó tanácsának rendeletéből Budapesten és környékén lévő összes karhatalmi alakulatok felett átvettem a parancsnokságot. 2. Feladatom: a) egyrészt Budapest területén és környékén a belrend, közbiztonság biztosítása és fenntartása, minden ellenforradalmi kísérlet és felelőtlen elemek által szított elégületlenség zavargás stb. csírájában való elfojtása; b) másrészt az arcvonalról megszökött fegyvertelen csapatainknak lefegyverzése és gyűjtése. 3. E feladatok megoldásához alám vannak rendelve a következő erők: a) a budapesti vörös vasas hadosztály közvetlenül (4. Őrdandárral együtt); b) a gyári munkásezredek főparancsnokságuk utján; c) a vörös őrség országos főparancsnoksága; d) a budapesti vörös őrség főparancsnoksága utján a budapesti vörös őrség összes alakulatai; c) ÉS A BUDAPESTI KATONAI VÁROSPARANCSNOKSÁG ÚTJÁN AZ ÖSSZES BUDAPEST TERÜLETÉN ELHELYEZETT VÖRÖS HADSEREGBELI OSZTAGOKNAK KARHATALMI FELHASZNÁLÁSRA ALKALMAS RÉSZEI, AMENYNYIBEN FENTI FELADATOM SIKERES MEGOLDÁSÁHOZ AZ A)—D) PONTOKBAN FOGLALT ERŐK NEM VOLNÁNAK ELÉGSÉGESEK.”[15] (Kiemelés tőlem — A szerző.) A parancsból látható, hogy a karhatalmi célból megszervezett erők közvetlenül, míg a hadműveleti feladatok, az ország külső ellenség elleni védelmére szervezett vörös hadsereg karhatalmi erői a városparancsnokság útján kerültek a Karhatalmi Főparancsnokság alárendeltségébe. A döntést kiváltó eseményekről — a történelmi helyzet megértésének segítésére — röviden szólok. A hadsereg szervezése időszakában a hadosztályok állományának
nagyobb része a demarkációs vonal mögött, az alakuló állomásokon tartózkodott, felszerelése hiányos volt, kiképzése alig kezdődött meg. Ebben a helyzetben érte az országot április 16-án a román, majd április 27-én a cseh csapatok támadása. A keleti arcvonalon a két hadosztály és egy önálló dandár 34 zászlóaljával és 16 ütegével szemben a román hadsereg hat gyalog- és egy lovashadosztálya és egy erős különítménye állt, amely 64 gyalogzászlóaljat, 28 lovasszázadot és 48 üteget jelentett — tehát a túlerő kétszeres volt. Északon a magyar erőt három hadosztály 28 zászlóalja és 14 ütege jelentette, szemben a cseh hadsereg négy hadosztályával és négy önálló dandárával, amely 85 zászlóaljat és 24 üteget tett ki — ez összességében majdnem háromszoros túlerőt jelentett. A nyilvánvaló visszavonulásra ítélt magyar csapatok vesztesége állományuk 50-60%-át is kitette. A katasztrofális hadműveleti helyzeten az április 21-én felállított Keleti Hadseregparancsnokság sem tudott úrrá lenni. A román csapatok május 1-jéig elérték a Tisza vonalát. Elesett a szolnoki hídfő, az északi arcvonalon pedig a cseh csapatok május 2-án elfoglalták Miskolcot, és veszélybe került a borsodi iparvidék és Salgótarján térsége is.[16] Az ország léte forgott kockán. A nehéz helyzetben a Forradalmi Kormányzótanács a budapesti munkásság választott testületeire bízta a döntést, amely egyértelmű volt: minden fegyverbíró ember fogjon fegyvert a haza megvédésére. Május 3-án megjelent a munkásosztály általános mozgósításáról szóló rendelet, május 5-én pedig a Vörös Hadsereg átszervezése is megkezdődött, amelyet a vezérkari főnök Stromfeld Aurél irányított. Ebben a helyzetben döntő volt az ország politikai és adminisztrációs központjának, az ország fővárosának megbízható kézbentartása. Az elkövetkező három hónapban súlyos harcok folytak a cseh és román intervenciós erőkkel, melyet augusztus 1-jén a tanácskormány lemondása zárt le. Június elején a Karhatalmi Főparancsnokság — megtartva a karhatalmi feladatokat — a vörös hadsereg IV. hadtestjévé alakult. A szervezeti változás mögött a nehéz katonai helyzet húzódott meg. A hadtest feladatait az alábbiak szerint határozta meg a miniszteri rendelet: „1. Budapest város területén (az I. vörösőr kerület) a belrend és közbiztonság fenntartása; 2. a budapesti hídfő kiépítése és annak szükség esetén való megszállása; 3. a hadseregparancsnokság esetenkénti intézkedései szerint vidéki karhatalmak megerősítése; 4. a hadrakelt sereg autó szükségletének biztosítása és fedezése… ...A IV. hadtest parancsnokság, mint Budapest legmagasabb katonai parancsnoksága, Budapest katonai állomás parancsnoksága is, és így a Budapest területén elhelyezett összes hadseregbeli alakulások felett karhatalmi célokra parancsnokol, valamint a fegyelem és rend legfőbb őre.”[17] A fővárosban zajló események részletes bemutatása túlmutat e tanulmány terjedelmi keretein. A budapesti katonai városparancsnokság a továbbiakban a IV. hadtest alárendeltségében, a hadtestparancsnoknak mint álomásparancsnoknak helyőrségi ( állomás) ügyeket összefogó törzse működött.
FELHASZNÁLT IRODALOM 1868-ik évi XL. törvénycikk a Honvédségről. Rendeleti Közlöny, 1869/1. sz. 1868-ik évi XLI. törvénycikk a Honvédségről. Rendeleti Közlöny, 1869/1. sz. FŰR LAJOS: Sors és türténelem. Magyar Fórum Könyvkiadó, Budapest, 2001. Hadtörténelmi Levéltár: Kerületi Parancsnokság iratai 17. sz., 282. sz. parancs; Pdf. 6/2 Lt.-i j.; Pdf. 7/14-106. Lt.-i j.; MTK 115/5.-220. Lt.-i j.; Karhatalmi Főparancsnokság 142. kar. szám, 1919.; MTK iratai, Hadsereg Főparancsnokság, 1249 Hdm., 1919. Magyarország hadtörténete 2. kötet. Főszerkesztő: LIPTAI ERVIN. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1985. ORMOS MÁRIA: Padovától Trianonig 1918—1920. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1984. ROMSICS IGNÁC: Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó, Budapest, 2001. SALAMON KONRÁD: Nemzeti Összeomlás 1918—1920. Korona Kiadó, Budapest, 2001. Szervi határozványok a m. kir. Honvéd helyi hatóságok számára. Rendeleti Közlöny, 1875/6. sz. VARGYAI GYULA: A hadsereg politikai funkciói Magyarországon a harmincas években. Akadémia Kiadó, Budapest, 1983.
[1] 1868-ik évi XL. törvénycikk a Honvédségről. Rendeleti Közlöny, 1869/1. sz. [2] 1868-ik évi XLI. törvénycikk a Honvédségről. Rendeleti Közlöny, 1869/1. sz. [3] Uo. [4] Szervi határozványok a m. kir. Honvéd helyi hatóságok számára. Rendeleti Közlöny, 1875/6. sz., 42. o. [5] Magyarország hadtörténete 2. kötet. Főszerkesztő: Liptai Ervin. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1985, 220. o. [6] Hadtörténelmi Levéltár (továbbiakban: HL) Kerületi Parancsnokság iratai 282. sz. parancs. [7] HL Pdf. 6/2 Lt.-i j. alatt. [8] Uo. [9] Uo. [10] Uo. [11] Uo. [12] HL Kerületi Katonai Parancsnokság iratai 17. sz. parancs. [13] HL Pdf. 7/14-106. Lt.-i j. alatt. [14] HL MTK 115/5.-220. Lt.-i j. alatt. [15] HL Karhatalmi Főparancsnokság 142. kar. szám, 1919. [16] Magyarország hadtörténete 2. kötet Főszerkesztő: Liptai Ervin. Zrínyi Katonai Kiadó, 1985, 217—273. o. [17] HL MTK iratai Hadsereg Főparancsnokság, 1249 Hdm., 1919.
