A budapesti általános lókiállitás. Az 1885. évi országos kiállitás állattárlatainak gyöngye a lókiállitás volt! Ezt hangoztatja széltében a laikus nagyközönség épúgy, mint a szakértık serege. Gyöngy volt a lókiállitás a bemutatott anyag nagy értéke, szépsége és tanulságos volta miatt egyaránt. Magyar hazánk lótenyésztésének állapotát és anyagát a lefolyt ezévi budapestinél hivebben egy kiállitásunk sem tükrözte még vissza. És hat hó lefolyása alatt seholsem volt oly állandó a tolongás, mint a diszes lóistállókban október 5-tıl 10-ig. A közönség folytonosan sőrő tömegben hömpölygött elıre, magával ragadva azt, aki egyik-másik rekesz elıtt hosszasabban szeretett volna gyönyörködni. Tíz óra után már nem volt helye a tanulmányozónak sem benn, sem künn az elıvezetéseknél, mivel mindenütt a kiváncsi nézık csoportjai uralkodtak a helyzet és hely fölött, úgyannyira, hogy a biráló-bizottságok is csak ügygyel-bajjal tudtak dolgozni. Valóban nagyon rendén volt volna, ha a jury a megnyitás elıtt 1-2 nappal kezdi és végzi munkáját. Hogy a tisztelt szerkesztı úr megtisztelı felszólitásának - referálni a lókiállitásról eleget tehessek, sokkal több idıt forditottam a tanulmányozásra, semmint amennyit erre kezdetben szántam. Ennek daczára sem merészkedem, a kiállitott példányokat birálgatva, egyenkint bemutatni. Nemcsak, hanem még az egyes csoportok érdemleges birálatába sem bocsátkozhatom. Mindez nem napok, de hetek munkáját igényelte volna! Mert hiszen tudva van, hogy a ló értékének meghatározásakor a ménes mikéntjére, az actióra, a megjelenésre époly nagy súlyt kell fektetni, mint a külsı alakulására. Hogyan vizsgálhattam volna meg behatóan az egyes kiállitott darabokat, mikor a legtöbbnek csak farát és hátsó végtagjait láthattam? Benn az istállókban majdnem szorongva voltak elhelyezve a falak mellett futó jászoloknál, künn pedig annyi volt a nép, hogy egymást nyomtuk, s azt sem lehetett tudni, melyik ló van elıvezetve. Az érdeklıdı szives olvasónak mindezek miatt csupán általános reflexiókkal s a kiállitott anyag elısorolásával szolgálhatok. Megragadom azonban az alkalmat, és a lókiállitás ismertetésével kapcsolatban bemutatom („Magyarország lótenyésztése. Adatok az 1878. évi párisi nemzetközi lókiállitáshoz” czimü nagyérdekü füzet nyomán) országos lótenyésztésünk anyagának minıségét. Látni fogjuk, hogy ami Budapesten a kiállitáson együtt volt, csakugyan hiven képviselte lótenyésztésünk jelenét és azt, hogy a talaj, az égalj, a takarmány viszonyok, a gazdálkodás mikéntje, a tenyésztık intelligentiája stb. egyrészrıl, és a lóanyag félesége másrészrıl causalis nexusban vannak. Kötött talaj, elınyös takarmányviszonyok, takarmánytermesztésnek kedvezı égalj, belterjes gazdálkodás, gondosabb és értelmesebb tenyésztés produkálják a nehezebb s a nehéz igás-, hámos- és hintóslovakat. A könnyebb és könnyü hámosok és hátasok pedig majdnem éppen az ellenkezı viszonyok szülöttei. „Az országnak Ausztriával és Stiriával határos részein, az alpesi nyujtványok és völgyek vidékén, hol a vöröshere a legelık fı alkatrésze, többé-kevésbé tisztán található a nyugati származásu, nehezebb igára alkalmas kisebb „nori” fajta, mely a határtól kezdve befelé mindinkább elvegyül és végre megszünik. Tiszta nori fajta található Vas megyében, Pinkafı vidékén; módosulva található a Muraközben s egyáltalán Vas megyében, továbbá Zala, Sopron, Mosony megyék területén 45-50 k/m-re a határszéltıl; Pozsony, Gyır, Nyitra, Bács, Hont és Gömör megyék vidékein bár nem alpesi nori, de mégis inkább nyugati jellegü nehezebb igáslovak találhatók, melyek egy része jövıre nézve alkalmas anyagot képez hintóslovak tenyésztésére. Állami mének régibb használata folytán e vidékeken már jelentékenyen javult az anyag.”
Az elısorolt megyékbıl álló országrésznek a kisebb tenyésztık kezén levı anyagából igen jó példányok állíttattak ki. Nevezetesen: Bács-Bodrogh megyébıl tizenegy gazda 12 drb 164-171 c/m magas, jól megtermett, széles, csontos igás- és hámoslovat: Palestro, Gidrán, Amatti és Roland állami mének ivadékait. Bars megyébıl öt gazda 8 drb nehezebb termetü, bár kevésbé nemes, de gazdasági munkára fölötte alkalmas Nonius-jellegü lovat, 158-179 c/m magassággal; Nonius és Norfolk ivadékokat Nagy-Salló, Felsı-Pél, Zeliz, Nagy-Szecse stb. községekbıl. Gömör és Kis-Hont megyébıl hat gazda Osgyán, Füge, Tornalja, Beje, Iványi községekbıl 8 drb 163-168 c/m magas, széles, csontos, de már nemesitett Gidrán- vagy Nonius-jellegü jó gazdasági, sıt szebb példányaiban jó hintóslovat. Gyır megye termetesebb és nagyobb, 165-170 c/m magasságu, elegendı széles, csontos, de szivósságuk folytán jó kocsilovakat, sıt nagyobb hintóslovakat szolgáltató, erısebb angol félvér-jellegü lóállományát a nyolcz gazda által kiállitott 10 drb képviselte, nagyobbára HighFlyer, Abugress, Revolver, Nonius és Gidrán ivadékok Szemere, Gecsény, Szt-Iván és Peér vidékérıl. Pozsony megyébıl négy gazda 6 drb eléggé jól formált, lassúbb ugyan és nem igen fölötte aczélos és nemes, de elég erıs hintóslovat állitott ki Alsó-Szeli, Nagy-Légh, Paka, ElıPatony vidékérıl; hol Confidence, Revolver és több Nonius állami mén dolgozott, még pedig a kiállitott példányok tanusága szerint kielégitı, eredménynyel. Zala megyének muraközi és muramenti vidékeirıl huszonegy tulajdonos 24 drb termetesebb nori-jellegü lovat állitott ki, melyeknek magassága 153 és 175 között ingadozik. Valamennyi jól alakult és a fuvarozo által is használható, ügetni képes igáslovak Lapina, Lippaház, Hodosán, Orehovicze, Goricsán stb. községekbıl. Sopron megye 164-168 c/m magas, ágyúfogatokba és kiválóbb példányaiban hintó elébe való lovakat szolgáltató, nehezebb jellegü lóállományából tizenegy gazda 13 drbot küldött fel, melyek közül 1 Nonius, 6 pedig Chief-Justice és Roland ivadék inkább jó, mint szép formákkal. Nehezebb és nehéz igás-hámosat még a következök állitottak ki: Albrecht fıherczeg Magyar-Óvárról Clydesdale pinzgaui keresztezést és telivér Percheron-t. Eberdorfer János (Eberdorf) Wallon-igáslovat. Ifj. gróf Bombelles Márk pinzgauiakat. Dreher Antal (Tordas) stájer és muraközi származásu igásokat. Saxlehner András (Kelenföld) és Pernthaler Péter (Nussdorf, Felsı-Stájer) nori-fajtáju igás tenyészlovakat. Schneider János (Pöszön) és Pfister János (Zell) pedig pinzgauiakat. Gróf Festetics Taszíló (Keszthely) suffolki kanczái és ménje szintén az igások csoportjában arányos jó formákkal megnyerték a szakértık tetszését. Ide, e csoportba kell sorolni azokat a nehéztestü, gömbölyüfaru, erıscsontu lovakat, melyeket a piseki és gráczi ménesekbıl az osztrák földmívelési ministerium állíttatott ki angol igás, pinzgaui és walloni elnevezés alatt, s amelyek közül némelyiknél a tömeg és erı tetszıs külsıvel párosult. A nehezebb és nehéz igás-hámoslovak közül azonban soknál lehetett hibás lábállást, a megengedhetınél terültebb patákat és igen erısen hajlott hátat találni. Mintaszerü volt az a gyüjtemény, melyet a magyar földmívelési ministerium állitott ki a kisbéri ménes igástörzsébıl; úgyszintén a mezıhegyesi Noniusok is; mely utóbbiak csak mint nemesitı correctorok jöhetnek számba az igáslovak csoportjában, de ezen szereppel sem a nori-vérü anyagnál.
Kisbérrıl 14 drb nori, percheron-nori, norfolk-percheron-nori vérü állat küldetett fel, melyek közül több példánya nem egészen nehéz igáslónak mintaképe lehet. Különösen az eredeti ardennei apától származó Bijoú I., II., III., 2 ½ éves mének vonták magukra a figyelmet formás külemökkel. A mezıhegyesi Nonius-törzsbıl 10 mén és 5 kancza volt fent a kiállitáson; mind imponáló megjelenésü, hatalmas, erıs állatok, hintóslóhoz illı komoly magatartással és szabályos mozgással, amelyért még az is kedvelıje lesz a Noniusoknak, aki a nem megnyerı külsı miatt nem igen lelkesedik érettök. Latni fogjuk mindjárt, hogy mennyit köszönhetünk a Noniusoknak nehezebb gazdasági, nagyobb hámos- és hintóslovaink érdekében. Áttérek most hazánk azon részének ismertetésére, mely Somogy, Fehér, Tolna, Baranya, Veszprém s részben Komárom és Esztergom megyéket átölelve, a Bakony és Vértes északi és déli hullámos; dombos lejtıje s a Balaton táján elterülve, bı rétjein kitünı nagy hátas- és közép hámoslovakat tenyészt. Ez országrésznek gondos és szerencsés helyzetüknél fogva elırehaladottabb tenyésztıi majdnem három évtized óta nagy eredménynyel használják a rendelkezésükre bocsátott állami méneket tenyészanyaguk javitására, s ma már igen sok földmíves tenyésztınél urifogatba való nagytermetü és nemesjellegü lovat lehet találni. A megnevezett megyék csoportos kiállitásának számos kiváló példánya beigazolta, az utóbbi állitást. Baranya megyébıl hat gazda 8 drb lovat hozott fel, képviselıit azon középnagyságu, de mély és csontos, gazdasági munkára igen alkalmas tenyészanyagnak, melynek nemesitésére Nonius, EI-Bedavi, Condrington, Deutscher Michel állami csıdörökkel hágatnak. Esztergom megyének Szölgyén, Kéty, Kéménd, Bátorkeszi községeibıl nyolcz gazda ugyanannyi darab nagyobb termetü, 163-168 c/m magas, szélescsontu, e mellett nemesitett jellegü, ágyúfogatba, sıt hintóba is használható lovat állitott ki: Nonius, valamint Gidrán, Nordstar, The Czár ivadékokat. Fehér megyébıl igen jól alakult 15 drb lovat láttunk; Soponya, Polgárdi, Martonvásár, Tordas, Kálozd, Lovasberény, Székesfehérvár vidékeken található termetes, 163-168 c/m magas, angol félvér-jellegü, nemes, aczélos, kitünı tiszti nyergeseket és elegáns hámosokat szolgáltató anyagból. Hogy ezen anyag oda nemesíttetett, hol ma áll: a kitünı magánméneseknek és a jól megválasztott állami mének használatának tulajdonítható. A felküldött példányok Furioso, Tarquin, Diophantus, Bois-Russel, Polmoodie neves csıdörök ivadékai. Somogy megyébıl tizenkét gazda 15 drb lovat jelentett be. A somogymegyei nemes, aczélos, elegáns jellegü, középnagyságu, 158-165 c/m magas, tüzes és kitartással biró hátaslovakul vagy jukkereknek egyaránt használható tenyészanyag már régentén is a megyében fennálló arabs és angol telivérü vagy magasabb vérü ménesektıl kapott nemességet, és az állami ménektıl ezen irányban állandóan fejlesztetik. Tolna megyének Nagy-Szokoly, Szt-Lırincz, Regöly, Ozora, Tótkeszi, Némedi községeibıl tizenöt tenyésztı 15 drb kanczával jelent meg, melyek közül a legtöbb Furioso, Ostreger, Revolver, Palestro állami ménektıl származik és hiven képviselte azt a termetesebb és nehezebb, 166-172 c/m magas, de azért kiváló példányaiban értékes hintóslovat; nagy általánosságban pedig jó gazdasági lovat szolgáltató anyagot, mely Tolna megyének egyik nagy jövedelmi forrása. A meglevı és általánosan elterjedt lóanyag minıségét tekintve, külön területet alkot hazánk „kárpáti” hegyvidéke, mely Árva, Szepes, Mármaros megyéken kerésztül az erdélyi hegylánczolaton át Brassó, Hunyad és Krassó megyékig levonul. E hegyvidéken az alpesi hegyvidék lovától egészen elütı jelleget mutatnak a lovak. A Kárpátok zordonabb égalja, kevésbé termékeny talaja apró, és nem teherhuzásra, hanem teherhordásra kiválóan alkalmas lovat szült. Ezen lovak, mint emlitettük, az erdélyi hegyek magyar és oláh vidékein
nemesebbek és gyorsabbak, mint a szláv lakosságu északi Kárpátokban. Ezen anyag javítva még a külföld számára is kiviteli czikket képezhet. Ezen itt emlitett és leirt lóanyag azonban nem volt a kiállitáson képviselve, azaz, hogy az illetı megyékbıl nem akadt kistenyésztı, aki érdemesnek tartotta volna lovával Budapestre feljönni. Az erdélyi hegyek magyar vidékeirıl - helyesebben az ıslakó székelyek vidékérıl egyedül Ugron Ákos küldött fel Székely-Udvarhelyrıl lipiczaival nemesitett székely lovat. De a magyar ministerium itt is kitett magáért és kiállitotta a fogarasi ménes azon pompás anyagát, melytıl az erdélyi hegyvidéki lovak nemesitését várják, s amelynek jó átöröklöképességét már több példa bizonyítja. „Erdély hullámos és sík területe - a Maros, Küküllı és (hozzátehetjük) a Szamos völgyeivel - alkotja, a fentnevezett füzet adatai szerint, a IV. tenyésztési kört hazánkban. E területen jó rétek és legelık vannak, s egyáltalán nagyon kedvezık a viszonyok a lótenyésztésre. Túlnyomóan keleti jellegő közép és kis hátaslovakkal bir nagy tömegben. A lovak nemesek, igen szivós természetüek és kiválóan katonai czélokra alkalmasak. Igen gyors és kitartó kisebb termetü katona- és kocsilovat is lehet Erdélyben találni.” Igaz, lehet találni, de ezen anyag nem lett az országos kiállitáson bemutatva. Nemcsak a kisebb tenyésztık maradtak otthon kivétel nélkül, hanem a nagyobbak (a ménestulajdonosok) is, kivéve Sellyei Tholnay Regináldot, ki Folyfalváról 4 drb jól megtermett, angol félvérü, hátasjellegü, 163-173 c/m magas mént küldött fel. Az „erdélyi ló” jellege azonban mégsem hiányzott a kiállitáson; ott szerepelt - habár különbözöen és nagyon megváltoztatva - azon nagy ménesek collectióiban, melyek régente „Erdélybıl” szerezték tenyészanyagukat. Így a XVIII. században erdélyi Wass-féle kanczákkal alapíttatott a hires therezováczi Jankovics-ménes, melybıl a zsombolyai és szolgagyıri ménes alapíttatott. A gerendási gróf Apponyi-féle ménes 1858-ban, úgyszintén a kigyósi gróf Wenckheim-ménes 1842-ben erdélyi kanczákkal kezdetett. Gróf Schönborn munkácsi ménese erdélyi eredetü. A deregnyıi Lónyay-ménesbe 1842-ben erdélyi kanczák vétettek és erdélyi mén fedezett. Debreczen városa 1828-ban vásárolt ménese számára 32 drb erdélyi kanczát a gróf Gyulay-féle erdélyi ménesbıl. A királyteleki gróf Dessewffy-ménes 1822-ben Zsibón fedeztetett, s az ebbıl származott csikók a jelenlegi ménes alapitói. „Az Alföld tenyésztése.” Ezen legnagyobb területen, mely a tulajdonképeni magyar gazdaság jellegét hordja, négy vidéket kell megkülönböztetnünk: a) A Tisza balpartján a Marostól északra terjedı rónaság televényes, kötöttebb, igen termékeny talajjal, mely nedves idıjárás mellett kitünı s a test tömegét fejlesztı rétekkel és legelıkkel bir. E területen túlnyomó a keleti származásu, de jobb tartás és részben nyugati keresztezések folytán kissé nagyobb testü magyar ló. Jóminıségü közép hámos- és hátaslovakat lehet itt találni. Ide tartoznak: Békés, Csanád, Csongrád megyék és Arad megye sík része az erdélyi hegyekig. Ezen most emlitett megyék a „megyék csoportos kiállitása” révén nem szerepeltek, egyik-másikból azonban kitünı ménesek küldöttek fel jeles anyagot. Csongrád megyébıl Hódmezı-Vásárhelyrıl mintegy huszonöt tenyésztı 31 drb részint angolrészint arabsvérü, általán jól megtermett, 155-172 c/m magas, jól alakult hátas- és hámosfajtáju lovat állitott ki. Annál jobban volt képviselve a következı vidék: b) A homok-vidék, mely az emlitett vidék északi határain túl a Tiszának keletrıl nyugatra való folyásáig, valamint a Mátrahegység aljától le a Tisza és Duna közébe egészen Bács megye határáig terjed. E vidék lazább, homokos talaján és szárazabb legelıin maradt meg leginkább épségben a hajdani keleti jellegü, könnyebb hátas magyar ló, mely itt különösen katonai szolgálatra nagy számmal található. Ide soroljuk: Bihar, Hajdu, Szabolcs, Borsod, Heves, Nógrád és Pest megyéket, valamint Szatmár megye egy részét. Az állami méneknek, kiváltképen az arabsoknak és némely angol törzsbıl származóknak e vidéken igen hálás területük van, és tényleg dicséretes eredményü a mőködésök már eddig is. Javítni a formát, nemesiteni a külsıt: a régóta meglevı jeles
tulajdonságok - szivósság, aczélosság, elégülékenység - fentartásával, a tömegnek túlságos növelése nélkül. Ez kell, hogy az illetı megyék lótenyésztı közönségének czélja legyen, s e czél elérésében segédkeznek nekik Diophantus, Nordstar, Zarif, Siglavy, Star of India, The Czár, Pantallon, Hamdam, Gidrán, Dahoman és Virgilius mének. A megyék csoportos kiállitásában résztvett: Borsod megye 12 drb kisebb termetü, a sebes kocsilónak jellegével biró állattal MezıCsát, Mezı-Kövesd, Mezı-Keresztes, Igricza, H.-Papi községekbıl. Heves megyébıl tíz gazda 12 drb szintén kisebb termető, 156-163 c/m magas, aczélos, tüzes és kitartó, inkább keleti jellegü huszárlónak, könnyü jukkereknek való anyagot állitott ki. Hajdu megye H.-Böszörmény, H.-Nánás és Földes községekbıl tíz kisebb tenyésztı 9 kanczát és 1 drb mént küldött fel abból az anyagból, mely nagyobb termetü, 163-168 c/m magas, goromba-alapu, de különösen öblös, rövidlábu, széles és csontos lévén, gazdasági munkára igen alkalmas, habár nem igen tetszetıs formáju állatokat szolgáltat. Szabolcs megyébıl 8 drb középnagyságu, 160-166 c/m magas, katonai czélokra is igen alkalmas jó kocsilovat láttunk hét nyiregyházi gazdától kiállítva. Pest-Pilis-Solt és Kiskun megyébıl a lótenyésztési bizottság fáradozásának sikerült húsz gazdától 34 drb lovat felhozni, melyek 2-es, 4-es és 5-ös fogatokba betanítva sokat gyönyörködtették a nagyközönséget. Ezen lovaknak nagyobb része középtermetü, aczélos, tüzes járásu, keleti jelleget eláruló sebes jukker; néhány darab pedig a Duna mentérıl és Kalocsa vidékérıl nehezebb kocsiló. Szatmár megyének Csalános és Fény községeibıl 160-168 c/m magas, tehát tekintélyes nagyságu, öblös és elég nemes idomu hámoslovat - 8 drb kanczát - állitott ki hat tenyésztıgazda. Tovább menve, nézzük most azt a vidéket, mely a Duna és Tisza közötti déli részt, vagyis Bács-Bodrogh megyének kötöttebb, nedvesebb, de szintén nagyrészt televény és homoktalajjal biró területét alkotja. A lovak jellege itt nagyobbára keleti ugyan, de egy része nyugati vegyületü, s vásárain kitünı nagyobb hátas- és közép hámoslovakat lehet találni, melyek katonai czélokra különösen kedveltek. Hogy Bács-Bodrogh megye kisebb tenyésztı gazdái mit állitottak ki, már emlitettem, s így áttérhetek hazánknak azon területére, mely még fenmaradt. „A Bánság, Temes és Torontál megyékkel, melyek területén a Németországból bevándorolt telepítvényesek meghonositották a magukkal hozott németországi lovat, mely mai napig, bár némileg módosítva, megtartotta nyugati jellegét. E lóról itt csak azt emeljük ki, hogy majd két évtized óta, többnyire normannfaju Nonius állami ménekkel párosítva, az anyag már szilárdabb s részint már most, még inkább azonban jövıre, kitőnı nagyobb hámosés hintóslovakat fog szolgáltatni.” A Torontál megyébıl felküldött 110 ló közül a legtöbb nehezebb hámós-jellegü, általán véve jó alkattal, de kevés szépséggel. Egypárnál hibás a lábállás, másoknál igen hosszuak, nem elég erısek a lábak és kicsiny a törzs. A far és hát soknál hibásan alakult, illetıleg az elıbbi testrész nem szép, a hát hajlott, gyenge, s ezt tekintve, a Noniusoknak még sok javítni valójuk van. Néhány kisebb, némi keleti jelleggel biró darabnál meglátszik az arabsvérü állami mének hatása; ezek közül azonban egypár darabnál szintén gyenge a fundamentum, hosszuak a lábak. A legtöbb állat Franzfeld, Marienfeld, Grabócz, Lázárföld, N.-Becskerek, Charleville, Dugoszello, Zsombolya községekbıl való, hol is a Noniusok mellett Conversano, Gidrán, Abugress, Shagya, Ostreger, The Czár, Majestoso, Siglavy mének használtattak. Temes megyébıl hat gazda 8 lovat állitott ki, melyek az Orczifalva, Liebling, Zadorlak községek vidékén található termetesebb, 165-168 c/m magas, nehezebb angol félvér és nagy Nonius-jellegü, gazdasági munkára alkalmas, sıt kiválóbb példányaiban hintóslovat szolgáltató tenyészanyagot képviselték.
Elısoroltam immár kiállitásunk azon anyagát, mely az országos lótenyésztés zömének akart képviselıje lenni. Bemutatták a nagyközönségnek az állami ménesek mindazon lótörzseit is, melyeknek igen fontos feladatát az ország lóanyagának javitása és nemesitése képezi. Az idınkint elıvezetett állami mének és kanczák általános bámulat tárgyai voltak, és csakugyan a maga nemében mindenik féleség olyan, hogy alig hagy kivánnivalót hátra. Mezıhegyes, Bábolná, Kisbér, Fogaras lovai annyira ismeretesek, hogy fölmentve érzem magamat az ismertetés és a rég kiérdemelt dicsérés kötelessége alól. Érdekes és igen tanulságos volt az a gyüjtemény, mely az osztrák állami és udvari ménesek lótörzseibıl állíttatott össze. Az osztrák földmívelési ministerium és a cs. kir. fıudvarmesteri hivatal dicséretes, köszönetre méltó dolgot míveltek azzal, hogy alkalmat adtak nekünk megismerkedni azon anyaggal, mely hazai méneseink alapitásánál és felvirágoztatása körül oly nagy szerepet játszott. A lipiczai és kladrubi arabsvérü jellegzett csıdörök éppen úgy, mint a piseki, angol, burgundi és cseh igás- és kocsiló jellegü mének, gyönyörködtetı látványt nyujtottak; bátran elmondhatjuk azonban, hogy ami hasonló jellegü ménesanyagunk - semmivel sem áll hátrább (nem akarok szerénytelen lenni, azt mondani, hogy-jobb) és mindenképen szebb conditióban volt. Nevesebb magánméneseink (a Királyhágón innenrıl) majdnem kivétel nélkül résztvettek a kiállitáson; két csoportba osztva, mint „magasvérü” és mint „különféle fajtáju” magánménesek szerepeltek. A hivatalos katalogus sorrendében a „magasvérü” magánménesek között Csihás Antal kalocsai ménese áll legelıl. Furioso VIII. mezıhegyesi angol félvér-mén után esett 8 drb egyéves pej méncsikó, valóban meglepı egyformaságával, nagy figyelmet keltett. Fıleg azért, mivel a Drágszél pusztai ménes csak nemrég, 1872-ben, alapíttatott. E korukhoz mérten jól fejlıdött, 156-163 c/m magas csikók egy részének anyja „Hazard” nevü - hallomás szerint telivér angol - mén után való; maguk a csikók jó csontokkal, derék idomuak és jelesen tápláltak voltak. Gróf Stubenberg József angol telivér-fajtáju székelyhidi ménesébıl 5 drb hátaslovak tenyésztésére szánt kanczát láttunk. Posztoczky Iván (Hosszuvölgy) 2 drb. Nonius-apától származó tagbaszakadt, szögsárga négyéves hámoskanczát állitott ki, melyek jól találtak a másik két, szintén 165 c/m magas sárgához. Gróf Larisch-Moennich Henrik 1877-ben alapitott karcoini (Osztrák-Szilézia) ménesébıl két sárga és két pej kanczát küldött fel, s ezek közül kivált a két 170 c/m magas, négy- és ötéves pej, melyek a nagy, erıscsontu félvér vadászlovak typusát oly kitünı mértékben viselik, hogy mintául szolgálhatnak. Gróf Szapáry Gyula taksonyi ménese 1859-ben alapíttatott, és régibb keletét az illustrissimustól származó egy-, két- és hároméves sárga félvér kanczacsikók alig kifogásolható egyformasága is bizonyítja. A kiállitott anyag jellege a félvérnél több angol vért árul el abból a féleségbıl, mely nagy megterheltetést nem tőr. Gróf Károlyi Gyula debrıi uradalmi ménesének collectiója, mint kitünıen alkotott, correct formáju tenyészállat, a két Durham-apától származó tízéves kancza érdemel kiemelést. Az 1793-ban alapitott hires lángi ménesbıl gróf Zichy Nándor angol teli- és félvéreket küldött fel. Az Indian, Star, Purdé után esett telivér csikók az ezen vér jó tulajdonságainak átlagát birják, és a félvérekkel együtt igen használható anyagot képviselnek. Vojnics Sándor, Lukács és Jakab a boglaticzai régi ménesbıl származó kanczákból „Exact” államméntıl esett ivadékot mutatták be. Ezek közül 2-3 mén valóban jó tenyészanyag, erıs, zömök testalkattal, mely 160-166 c/m magas a marhák és a hátulsó résznek hibái daczára tetszetıs.
Pöschl Ferencz és Antal bálványosi ménese 5 drb állattal volt képviselve. A Furioso V.tıl származó hároméves „Remek”-mén csakugyan remek állat; 170 c/m magas, igen jól fejlıdött, erıscsontozatu, szép megjelenésü hintósló. Még ennél is imponálóbb a „Kortes” nevü mén. Gróf Eszterházy Miklós tatai, gróf Andrássy Géza parnói, gróf Andrássy Gyula tıketerebesi és gróf Festetics Tasziló keszthelyi angol telivérei között sok igen sikerült példány van. Különösen tetszett a négyéves sárga Idealist-mén Tatáról, melynek correct formáitól a félvér-tenyésztés terén várnak sokat. A zirczi apátság elıszállási ménesébıl felküldött becses tenyészanyag a feltünı egyformasággal keltett figyelmet. A hatalmas fundamentum, a 170-176 c/m magasság a legértékesebb nagy hintós- és erıs hátaslovakat szolgáltató anyagnak minısiti az erıscsontozatu kanczákat, melyek közül azonban egypárnál hibás lábállásokat találtam. Különben egyáltalán inkább jó, mint tetszetıs szép állatok. Gróf Breunner Ágost Zelizrıl norfolkiakat állitott ki. A 16 drb közül 7 drb vörösderes, 11/2-31/2 éves kanczacsikó egyformaságával kellemes látványt nyujtott. Alkatukat az istállóban nehezen lehetett megitélni; általában hibátlanok, és úgy tetszik, temperamentumuk is jó. Gróf Zichy Jenı szt-iványi ménesének képviselıirıl nem sok jót lehet mondani. Alkatuk sok részben hibás és conditiójuk általán olyan volt, mely nem gyakorolt kellemes benyomást. Debreczen város ménesébıl a 3-8 éves pejekbıl összeállitott ötösfogatnak sok bámulója, de annál kevesebb kedvelıje volt a nagyközönség körébıl. És a debreczeni ménes lovait csakugyan egyedül az képes valódi értékükben megbecsülni, ki azok nagy menıképességét, aczélos szervezetét ismeri. A felküldött anyag a szivós használati lónak minden jelét magán hordja, az egyformasággal azonban nem kérkedhet. Herczeg Metternich Sándorné puszta-gyarmati ménesében hihetıleg sok van még a régi hires gróf Sándor-féle lovakból. A magasvérü angol hámosok igen nemes kinézésü, finom állatok, és éppen ezen finomság (helyesebben a könnyüség) a hibájuk. A telivér apától muraközi és yorkshiri anyából esett igásoknak declarált kanczák olyas valamit árulnak el, mint ha a szülık nem lettek volna képesek tulajdonságaikat összehangzó egészben örökiteni át. A „különféle fajtáju” magánménesek gyüjteményei közül a lipiczai vérü Jankovics Elemér-féle therezováczi ménes állitott ki úgy formára, mint megjelenésre pompás állatokat; jó kötés a kissé hajlott hát daczára, az erıs csontozat, a lábak gyönyörü mozgása, a tőz, mind olyan tulajdonságok, melyek - mint a lipiczaiak jellemvonásai - a therezováczi egyedeket is jellemzik. Hasonlóképen csak jót mondhatunk a Majláth József perbenyiki ménesébıl felküldött tiszta lipiczaiakról. Gróf Wenckheim Rudolf Dobozról 17 drb angol félvért állitott ki. Nemes alkatu, erıs ágyéku állatok, jó lábakkal és délczeg magatartással, de könnyebb csontozattal annál, amilyent manapság a félvérektıl megkivánnal. Herczeg Thurn-Taxis Egon écskai vadász-, steeple chaise és hámoslovai a pusztán szemlélınek nem igen tetszhetnek, de akik munkaképességöket ismerik, sok jót mondanak róluk. Kiállitottak végre: Báró Redl Béla Kelebiáról angol félvéreket. Coburg herczeg füleki igazgatósága Puszta-Vacsról angol-arabs félvéreket. A tükörii uradalom lipiczai arabsokat. Lónyay Gábor Gidrán-vérü angol-arabsokat. Gróf Wenckheim Frigyes Ó-Kigyósról ugyanilyeneket. Gróf Dessewffy Alajos P.-Királytelekrıl angol-arabs félvéreket.
Pfeiffer Károly és Bódog Vinyovczérıl (Ruma mellett, Syrmiában) különbözı származásu félvér hátas és hámosokat. Virágh Elek
