¨/ˇȿVˇWɼɖ ʛɵʙɆʑɚQDʔɨɡɇʑȾHɀHɀHɢDɍԦɢȸɰʘͽɻɖɈɩ$ʤ\Ɉ
38. szám
(1Jn 3:1)
Örömhír A Budapest Külső-Kelenföldi Református Egyházközség Ünnepi Kiadványa
2016. Karácsony AZ IGAZI AJÁNDÉK
G
yermekkori emlékek élednek fel bennem ilyentájt: martonvásári gyermekkorom szép, karácsonyi pillanatai, amelyek ma már távolinak tűnnek. Régi és nehéz időkben szüleink, nagyszüleink voltak, akik „angyallá” válva tettek meg minden tőlük telhetőt, hogy megajándékozzanak minket. Ma pedig mi vagyunk azok, akik igyekszünk mindent megtenni, hogy mi lepjük meg ajándékokkal azokat, akik hozzánk tartoznak. Akiknek a szemében felcsillanó öröm, amikor kibontva meglátják, hogy mit rejt az ajándékcsomag, sok mindenért kárpótol minket. De miért is ajándékozunk mi ekkor? Miért érzi az ember a kényszerét annak, hogy örömet szerezzen azoknak, akik a számára fontosak? Az vitathatatlan, hogy mindenki igyekszik ajándékokkal kedveskedni karácsonykor a szeretteinek. Olyanynyira, hogy mostanság gyakori budapesti utazásaim során, a szupermarketek környékén bosszúsan araszoltam körforgalomtól-körfogalomig, lámpától-lámpáig, mert annyian voltak, akik délutánonként azon igyekeztek, hogy beszerezzék a fa alá való ajándékokat. De kérdezzük meg újra: miért? Miért érzi az ember ennek édes kényszerét? Miért igyekszik minden jó érzésű ember arra, hogy övéi felé
ajándékaival nyilvánítsa ki a szeretetét karácsonykor? A választ máshol nem találhatjuk meg, mint ott, ahol a karácsony gyökereit kell, hogy keressük: Isten Kijelentésében, a Bibliában. Ott egy helyen ezt olvassuk: „Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala”. (1János 4,9) Ez számomra azt jelenti, hogy az első nagy Ajándékozó a szeretet Atyja, az élő Isten volt akkor, amikor elküldte a számára legkedvesebbet, egyszülött Fiát ebbe a világba, hogy éljünk általa. Erre az ajándékra rezonál belül, ezt imitálja titkon az ember, amikor maga is érzi, hogy ilyenkor ajándékkal kell, hogy kinyilvánítsa a szeretetét azok felé, akiket valóban szeret. Isten az első karácsony éjszakáján Jézus Krisztust küldte el, benne inkarnálódott, öltött testet, hogy éljünk általa. Sokan kérdezik: de miért így? Miért kellett ez? Miért lett testté az Isten? S miért ajándék ez? Már a régi korban is sokakat foglalkoztatott ez a kérdés, és kérdezték egyszerű emberek, teológusok, nagyok és kicsik: cur Deus homo? Miért lett Isten emberré? Azért, hogy felismerjük igazi szándékát irányunkban; hogy felismerjük mentő szeretetét, igazi szeretetét, ami még arra
is képes volt, hogy teljesen azonosuljon velünk. Hiszen Jézus teljesen ugyanolyanná lett, mint mi, a bűnt kivéve. És eljöttében, és halálában azt bizonyította be, hogy halálosan szeret bennünket az Isten. Bennünket, akik úgy jövünk a világra, hogy csak valami halvány sejtelmeink vannak – ha vannak – az igazi életről. Az örökéletről. De mivel ő annyira szeret bennünket, annyira azt akarja, hogy az ember ne bűnben, halálban, kilátástalan küzdelemben élje le az életét, és rogyjon a sírba, ezért ajándékozta nekünk Jézust. Őróla mondja a Biblia egy más helyen: ő a mi Főpapunk. A latin a papra a pontifex szót használja, ami azt jelenti: hídépítő. Jézus azzal, hogy karácsonykor emberré lett, és meghalt értünk a Kereszten, híddá lett a számunkra – vissza Istenhez. Isten tehát karácsonykor azzal, hogy Jézust ajándékul küldte nekünk, hidakat akar építeni hozzánk, az emberi szívekhez, és boldoggá akar bennünket tenni. Úgy, ahogy mi is akkor, amikor a fa alá tesszük ajándékainkat, ezzel hidat akarunk építeni a felé a másik felé, és boldoggá akarjuk tenni. Ez van hát ajándékaink, szeretetünk ilyen megnyilvánulásai mögött. És valójában, ez a karácsony igazi arca. Molnár Sándor lelkipásztor
2016. karácsony
Örömhír
38. szám
GYEREKEK MINDEN ÉVSZAKBAN „Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket”
A
hogy vasárnaponként a korábbi „presbiteri negyedből” elindulnak a gyermekek a saját órájukra, a gyermekistentiszteletre, csodálatosan és örvendetesen hosszú sorban hagyják el a templomot. Mindeközben pedig a Keveháza utca felé már úton van a középső korosztály, az ovisok és az elsősök, bizony ha még őket is hozzávesszük, vagy a tipegőket, akkor nem túlzás, hogy hétről-hétre akár 30-40 gyermek is megfordul az Ildikó téren. Nem egy testvérünk vallja: gyermeke hittanórái, konfirmációja volt az a „kisajtó”, amin bekukucskált a gyülekezetünkbe, óvatosan, de nyitott szívvel érkezve már nemcsak a gyermekét a ki tudja hányadik különórárafoglalkozásra kísérő szülő volt, hanem hívást kapó testvér. Idén Cserépfalun áldott együttlét adatott a gyermekeknek gyülekezetünk hittanos táborában: kézműveskedés, éjszakai bátorságpróba, dicsőítés, strandolás, kiscsoportos lelki beszélgetések gazdagították a testnek és léleknek egyaránt üdítő programot. Alig tértek vissza ősszel az iskolába, bizony úgy eltelt ez a pár hónap, hogy máris a Mikulásvárás kellős közepén találtuk kicsinyeinket. Hordozzuk őket imádságban, szeretetben és kellő türelemben!
2
Örömhír
38. szám
2016. karácsony
BALATONI KÉPESLAP GYÜLEKEZETI HÉTVÉGE SZÁRSZÓN
I
dén október elején harmadik alkalommal töltött együtt Balatonszárszón a gyülekezet egy szép őszi hétvégét. Igazi többgenerációs hétvégére számítottunk, ahol a gyülekezet apraja és nagyja együtt lehet. A megérkezés számunkra most egy új elemmel gazdagodott, Zsuzsival ugyanis alkalmunk volt minden érkezőt köszönteni és a hétvégével kapcsolatos anyagi dolgokat rendezni. Ahogy az előző években is: a lelki megérkezésben a közös éneklés, a dicsőítés segített, hogy hátra tudjuk hagyni a hosszú hét munkás napjait.
Gondolatok a parti sétányról A közös imádság, az étkezések, a séták és a szabadidős programok tették ismét feledhetetlenné ezt a pár napot. A gyönyörű őszi Balaton és a színvonalas hotel megfelelő keretet adott a hétvégének. De a lelki felfrissülés középpontjában az Ige állt, Sándor és Bori új megközelítéssel beszélt az evangéliumról. Számos gondolatébresztő útravalót kaptunk ezekben a tanításokban. Ami engem a leginkább megfogott, az a saját motivációnk újbóli megvizsgálása, hogy a „panel-működtető kereszténység” útját el tudjuk kerülni. Talán a csúcspontot számomra az a kis dráma jelentette, amikor Jó Sándor segítségével átvettük, hogy a mindennapi cselekedeteink során kit is szeretünk igazán. Ha van Isten szerinti látásunk erre, akkor mélyebben átérezzük, hogy
mennyire szükségünk van a megváltásra. A tiszta lepelre, ami eltakar és betakar.
Testnek, lékeknek és szellemnek Persze mindnyájunkat más-más gondolat ragad meg a tanításokból, ezért is jó, hogy kiscsoportokban alkalmunk volt megbeszélni a hallottakat. Ezek a beszélgetések sokat segítenek abban is, hogy megismerjük egymást. Nem könnyű személyes lelki dolgainkról beszélni, még akkor sem, ha már többen ismerősök a csoportban.
Ezért is nagy bátorságra vallott egyik testvérünk tanúságtétele, ahogy őszintén megosztotta életének fájdalmas és örömteli fordulatait. Sokat meríthetünk ezekből a történetekből, amikor látjuk Isten jelenlétét és vezetését egymás életében. A gyülekezeti hétvége egy új alkalommal bővült, ezt külön ki is emelem: a szombat esti irodalmi teaházat az IFI és segítőik rendkívül színvonalas estévé varázsolták – köszönet érte! Jó látni, hogy ennyi elkötelezett szolgálónak és segítőnek szívügye a gyülekezet és a többgenerációs hétvége. Nagyszerű alkalom, hogy szélesebbre nyissuk az ajtót Isten és egymás felé is. Soli Deo Gloria! Sándor Ádám 3
2016. karácsony
Örömhír
38. szám
MISSZIÓI GONDOLATOK EGY SZÜLETŐBEN
E
gy konferencián nemrég egy észak-koreai menekült testvérünk úgy fogalmazott, hogy míg a 20. század a háborúk évszázada volt, a 21. század a minden eddigit meghaladó keresztényüldözés százada lehet. Miközben ma Magyarországon senkinek nem származhat hitéből hátránya, egyre több olyan ország van, ahol a Jézusba vetett hit nyilvános megvallásáért börtön, sőt esetenként halál jár. Bibliaolvasó ember ezen nem ütközik meg, hiszen Jézus maga is számtalanszor elmondta tanítványainak, hogy ne számítsanak hitükért elismerésre, sőt! Az iszlám fanatikusok által elkövetett atrocitásokra is jól illik Jézus előrejelzése János evangéliumából: „… eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Istennek tetsző szolgálatot végez.” (Jn 16,2) A növekvő üldözés azonban a kialakuló új világrendnek csupán egyik jellegzetessége. A 20. század elején a nyugati államok által létrehozott gyarmatbirodalmak adták a világ rendjének keretét. A második világháború után azonban a gyarmatok függetlenedtek miközben a hidegháború korát a nemzetek és kultúrák feletti ideológiai alapú szövetségi rendszerek határozták meg. A hidegháború végével főként a nyugati világban sokan úgy gondolták, hogy innentől kezdve szabad az út a nyugati típusú, piaci alapú gazdasági- és liberális-demokratikus politikai berendezkedés világméretű elterjedése előtt – az 4
USA vezetésével. (lásd pl. Henry Kissinger: Világrend, Antall József Tudásközpont, 2014) Az ezredforduló után azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az ún. egypólusú világ nem valósul meg, egyrészt, mivel a nem-nyugati civilizációk nem feltétlenül kívánják az amerikai modellt követni, másrészt az USA erőforrásai is végesek, harmadrészt a nyugat sem egységesen és egyértelműen elkötelezett az egypólusú világrend mellett. Mára egyértelmű, hogy főként Kína, de Oroszország és az iszlám világ is egy többpólusú világ irányában tesz lépéseket. E témát is mélyebben érinti részletes elemzésem, mely a magyarmisszio.blogspot.hu oldalon olvasható: „Törökország – Egy ország válaszúton két civilizáció határán” címmel olvashat. E változások valószínű bekövetkeztét néhány kutató már évekkel ezelőtt megjósolta. Ilyen elemző volt Samuel Huntington is, akinek műve, A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása címmel éppen húsz évvel ezelőtt jelent meg (Magyar kiadása: Európa Könyvkiadó, 2006.). A nagy vitákat kiváltó könyv már régen nem kapható, az interneten rövid kereséssel letölthető változatban megtalálható. A mű egyik fő üzenete, hogy az ember identitásának nagyon fontos része a közös nemzethez, kultúrához és végső soron civilizációs közösséghez tartozás. Minden olyan ideológia, mely ezt figyelmen kívül hagyja, bukásra van ítélve. Így tűnt el a süllyesztőben a nemzetközi
marxizmus és így omlik össze a szemünk előtt a multikulturalista liberalizmus is. Putyin, Erdogan, Trump és a világ minden részén megerősödő antiglobalista, populista (jobb- és baloldali színezetű) erők nem csupán véletlen fintorai a sorsnak, hanem a népek kultúráját és civilizációs összetartozást figyelmen kívül hagyó törekvésekre született válaszreakciók. Az iszlám többségű államokban tapasztalható keresztyénellenesség is ugyanerről a tőről fakad, hiszen a kereszténység terjedését a nyugat szellemi befolyásolásaként állítja be a hatalom. Így fordulhat elő az, hogy Izmirben gyülekezeti lelkipásztor van börtönben államellenes szervezkedés vádjával. Eközben a nyugati kultúrkörben a keresztyénellenes tendenciák éppen az utolsókat rúgó multikulturalizmus nevében erősödtek meg. Meg vagyok arról is győződve, hogy az egyház missziójára nézve is nagyon fontos következményei vannak a szemünk előtt zajló folyamatok helyes értelmezésének. Az alábbi három vázlatpont az erre épülő missziológiai gondolkodás megalapozását segíti, melyben szervezetünk, az Interserve nemzetközi vezetőségével magam is részt vehetek. 1. Az egység és szolidaritás kifejeződése lehet a misszió legnagyobb eszköze. Ahogy Jézus mondja: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítvá-
38. szám
Örömhír
2016. karácsony
LÉVŐ ÚJ VILÁGREND KERETEI KÖZÖTT nyaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Jn 13,35) Fel kell készülnünk arra, hogy az egyházak helyzete egyre nehezedni fog a nem-nyugati világban. Így minden tőlünk telhetőt meg kell tenni, hogy a más civilizációs körben élő keresztyén testvéreinket támogassuk, velük közösséget gyakoroljunk. 2. Mindent meg kell tenni az egyház hitelességének helyreállításáért. Hiszen komolytalan bármilyen formában iszlám-miszszióra gondolni, ha a szavak mögött nem áll szilárd értékrend és Istennek tetsző életvitel. Ahogy Jakab levelében fogalmaz: „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.” (Jak 1, 2-4), illetve Pál szavaival: „Megütközésre ne adjatok okot sem a zsidóknak, sem a görögöknek, sem az Isten egyházának; mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek.” (1Kor 10, 32-33) Európában a kultúrák keveredéséből adódóan középtávon nagy feszültségek várhatók minden olyan országban, ahol jelentős asszimilálatlan nem-nyugati népesség él.
Ebből számunkra az következik, hogy az egyháznak minden eddiginél komolyabban törekednie kell az Európán belüli interkulturális misszióra. 3. A külföldi misszionáriusok elsődleges szerepe egyre inkább a helyi, nemzeti missziói mozgalom megerősítésében van. Bár a kulturális érzékenység alapelve már régóta ismert a misszió világában, mégis, a mai napig számtalan misszionárius él kulturális gettóban, és életükben az evangélium hirdetése önkéntelenül is összekapcsolódik a nyugati kultúra terjesztésével. Az interkulturális missziói gyakorlatban tudatosan tartózkodni kell a nyugati és a felekezeti kulturális elemek exportjától (pl. zene, öltözködés, egyházszervezet, istentisztelet formája stb.), hogy ezek ne álljanak útjában Krisztus kultúráktól független üzenetétől. Krisztus maga ebben a legjobb példa, aki mindent hátrahagyva jött közénk, hogy véghezvigye küldetését. „…megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett és magatartásában is embernek bizonyult, megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig…” (Fil 2, 6-9) Az interkulturális misszió lehetőségei látszólag egyre szűkülnek, miközben minden eddiginél nagyobb szükség van elhívott munkatársakra, akik olyan képességekkel és képzettséggel rendelkeznek,
melyet fel lehet használni az ún. zárt országokban is a sokszor, kicsiny, de annál lelkesebb hívő közösség bátorítására. Miközben a falak érthető módon épülnek, az egyház – és minden hívő ember – küldetése Isten szeretetének és a megbocsátásának hirdetése és megjelenítése. Bár a humanizmusban gyökerező törekvések kudarcba fulladni látszanak, Isten terve mégis az, hogy az emberiség Krisztus halálán át megbékélve, mégis népenként külön kultúrában, mégis egy közösségként éljen ezen a bolygón és majd az új Jeruzsálemben is. „Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel 21,3-4) Ebben a helyzetben egyértelműen felértékelődik a nem-nyugati hátterű egyházak és misszionáriusaik jelentősége. Magyarország Szent István óta egyértelműen nyugati orientáltságú ország, azonban kultúránk révén sok-sok szállal kötődünk Ázsiához is, mely a misszió előttünk álló új korszakában különösen nagy kincs. Nagy ajándék, hogy olyan gyülekezetünk van, mely részt vállal Isten világra szóló üdvözítő tervében, imádságban és az anyagi terhek hordozásában is. Mindezekért nagy hálával a szívemben kívánok áldott ünnepeket a gyülekezet tagjainak. Jó András 5
Örömhír
2016. karácsony
38. szám
HÁZAS- ÉS SZÜLŐI KÖR EGYMÁS GONDJAIRA BÍZVA – EGYMÁS GONDJAIBÓL ÉPÜLVE
Gyülekezetünkben örömteli aktivitásban tevékenykedik a Házas- illetve Szülői Kör, hol átfedésben, közös alkalmakban, hol egyéni utakat járva. Az alkalmak közös nevezője az egymás felé való megnyílás, a sokszor hétköznapian egyszerű problémáktól kezdve akár a komolyabb teológiai kérdésekig. Széles spektrumot ölelnek át ezen találkozások tehát köszönhetően a kört vezető és mozgásban tartó házaspárnak, Weber Istvánnak és Marikának.
L
egutóbb egy decemberben igencsak aktuális témát jártunk körül: a stressz került terítékre. A stressz, aminek számos fajtája létezik: inspiráló és bénító is lehet. Nagy eredményekre sarkallhat, miközben szorongáshoz is vezethet. Olyan energiákat mozgat meg, amelyeket ügyesen kell a vitorlánkba fogni. Jelenléte önmagában egyáltalán nem baj, az, hogy miként élünk vele, az jelenti a napi kihívást.
É
letünk döntési helyzeteiben érdemes megfigyelnünk, hogy hol dőlnek el a dolgok: vajon a szívben, esetleg a fejben? Milyen tényezők befolyásolják döntéseinket? A közös igetanulmányozás támája Mária és Márta története volt, majd ezt követte a Jó-házaspár, András 6
és Angelika személyes és nyílt vallomása arról, hogy az ő életükben, döntéseikben mi módon jelent meg az Úr, hogyan vezette őket át azon a nem kevés „kalandon”, amiben részük volt.
E
gyik legfontosabb fölismerésük, hogyha voltak is kudarcaik, nehézségeik, azokról később kiderült, hogy mind az Isten dicsőségét szolgálták „Nem szeretem a döntés szót: alig van az életben olyan, amit én döntöttem el, sokszor azt éreztem, hogy Isten olyan dolgokat adott az életembe, amit el se tudtam volna korábban képzelni. Igazából Istennel élni egyet jelent azzal, hogy sodrásban vagyunk, és annyiról valóban dönthetünk, hogy belépünk-e ebbe a sodrába, vagy sem” – vallja András.
E
zután váratlan fordulattal, de egy kiskosárból tárgyakat, eszközöket húztunk elő, Angelika készítette össze: sporteszköz, illatos gyertya, magnézium, stresszűzőn labdácska, laposüveg kerültek a csoport kezébe, mind olyan megoldások, amelyek ideigóráig képesek minket megnyugtatni, fölszabadítani vagy akár lelazítani. „Nem úgy változott meg az életem az Úrral, hogy minden csillogóan boldog lett volna állandóan. Időről-időre összetörök, mert egyedül akarom megoldani a problémáimat ahelyett, hogy elfogadnám Isten támogatását. Egyszerre keserves és szép, nehéz és gyönyörűséges az Urat követni” – hozza közel hozzánk mindennapi szép harcait Angelika.
Örömhír
38. szám
2016. karácsony
ISTEN GONDVISELÉSÉBEN ÉLVE KI ÜL MELLETTEM? BESZÉLGETÉS A VÁRADY-FANDL HÁZASPÁRRAL, ANTOSSAL ÉS BARBIVAL
Meséljetek kicsit magatokról, mivel foglalkoztok, hogyan ismerkedtetek meg, hány éve vagytok házasok? Antos: Barbara gyógyszerész, én közgazdász vagyok. Mind a ketten a gyógyszeriparban dolgozunk, azaz Bari csak dolgozott, mert Isten kegyelméből jelenleg főállású anya. Több mint 20 éve ismerjük egymást. 1995 őszén, a „Közgáz Pinceklub” bejáratánál, egy hajnalon ismerkedtünk meg. 2003-ban házasodtunk össze. Isten csodálatos terve az volt, hogy házasságunkat valóságosan Ő előtte, Őbenne kössük meg. Ő előtte és Őbenne, úgy mint akik személyesen ismerjük Őt. Kezdetben nagyon nem így alakult az életünk. Fiatalként Isten nélküli életet és meglehetősen viharos kapcsolatot éltünk. De kitartottunk egymás mellett (azaz inkább Bari tartott ki mellettem), és úgy gondoltuk, hogy – ahogy mondani szokás – „Isten is egymásnak teremtett” minket, így hát össze kellene házasodnunk. Ez végül valóban igaz is volt, Isten egymásnak teremtett minket, és össze is házasodtunk, de az odáig vezető út nem volt egyszerű. Isten a jegyességünk alatt elszakított minket egymástól, de csak azért, hogy egyenegyenként a szívünkre beszéljen és megismertessen minket Fiával. Jegyességünk egymással akkor ott kútba esett, de csak azért, hogy az Isten eljegyezhessen magának minket örökre, és immár megváltva adjon minket egymáshoz.
Meséljetek a családotokról! Barbi: Nagyon sokáig vártunk gyermekre. Eleinte nem is vettük észre milyen gyorsan repülnek az évek. Örültünk egymásnak, Isten jelenlétének, a munkánknak, a gyülekezetnek, a barátoknak. Aztán egyre sóvárgóbb lett a gyerek utáni vágy. Sok kivizsgálás után végül 2010-ben ikerbabákkal voltam várandós, de az örömünk hamar gyászba fordult, mert a kislányok megszülettek a 25. terhességi héten. Veronika 8 órát, Dalma 21 napot élt. Olyan mély volt a fájdalom és a gyász, megtorpant valahogy az életünk abban az évben. Lázadtam az Úr ellen, és nagyon mély szomorúságban éltem. Valahova ide tehető az örökbefogadás gondolata, egyszer csak elkezdtem vele foglalkozni. Antos eleinte nem állt rá készen, de nagyjából egy év elteltével azt mondta egy hétfői napon a vacsoránál: „Igen, vágjunk bele az örökbefogadásba”. 2013-ban mégis megfogant kisfiúnk, Áron, akit októberben megszülhettem egészségesnek, épnek Isten kegyelméből. Az örökbefogadási várakozást nem állítottuk le, és idén 2016 nyarán, öt év elteltével pontosan szeptember elsején mondtunk igent Márton fiúnkra, aki augusztus 26-án született, és Isten nekünk adta őt. Ahogy Áron mondta: „Anya, Marci lepottyant az égből bele a doktor néni kezébe, ő pedig elkapta.” Nincsen bennünk semmi kétség, hogy Isten akaratában járhatunk. Végig Ő vezetett minket, és most is naponként megerősíti, hogy igen, így terveztem veletek. Ahogy egy kedves barátunk írta rólunk: Isten által összerakott család vagyunk! Mikor és hogyan csatlakoztatok a gyülekezethez? Antos: Külső-Kelenföldhöz 2014-ben csatlakoztunk. Korábbi gyülekezetünkben Mikola Borival nagyon szoros lelki és szolgálói kapcsolatban voltunk, így mikor ő megérkezett Külső-Kelenföldre, (hosszú belső vívódások és imádságok után) mi is
érkeztünk vele. A kereszténység közösségben megélhető hit, mivel a szeretet csak valamilyen kapcsolatban értelmezhető és Isten a kapcsolatokban létező Isten, aki nem csak magával hívott közösségre, hanem Jézus megváltottaival is ezért a gyülekezethez tartozás lételeme a hitünknek. A rovat címe: Isten gondviselésében élve. Tudnátok olyan példát mondani, amikor megtapasztaltátok Isten különös gondviselését? Antos: Isten továbbvitt minket Kelenföldről ide, Külső-Kelenföldre. Nem hagyott gyülekezet nélkül, sőt adott itt is szerető testvéreket, barátokat. Ő mindig megadja a lelki növekedést, bármilyen élethelyzetben vagyunk. Gyülekezeten belüli igehirdetésen vagy bibliaórákon, házi bibliatanulmányozó alkalmakon keresztül, később a bibliaiskolában, amit mindketten elvégeztünk. Barbi: Aztán Antos rábukkant a Divinity nevű teológiai blogra, később meghívást kaptunk az Evangéliumi Fórum nevű magyar kezdeményezésű keresztény kongresszusra. Isten mindig adott embereket, akiken keresztül az ige mélyébe nézhettünk. Mi ez, ha nem éltető gondviselés? Isten különös gondviselése az is, ahogy öszszeszerkesztette a családunkat. 2010-ben csak sírtam, nem láttam semmit előre, hiszen elvesztettük két kislányunkat. Visszanézve látni, hogy a veszteség miatt lett a szívünk nyitott az örökbefogadásra, és hogy várni kellett ugyan, de végülis mi Marcira vártunk öt évet. Pont őrá, mert Őt az Úr nekünk szánta. Csak csodálom Istent és ahogy megszerkesztette az életünknek ezt a fonalát. Mesteri munka. Nekünk csak gyönyörködni kell benne…Hiszen a bizalom Isten gondviselésében teljesen felszabadítja az embert az alól, hogy maga akarja az életét kézben tartani. Pusztai Tímea 7
2016. karácsony
Örömhír
38. szám
NYITOTT AJTÓK AZ ATYÁRA
N
yitott ajtók. A vasárnapi hirdetésekben gyakran hallott szavak. Két szó, mely az egész gyülekezeti évünket, életünket körülöleli. Kezdve az október eleji gyülekezeti hétvégével, ahol lelkipásztorainktól kaptunk bevezetést arról, hogy mi az evangélium, és miért is fontos róla beszélnünk. A sorozat
8
vendégigehirdetőkkel folytatódott tovább, ekképpen köszönthettük a templomunkban október végén Végh Tamást, majd novemberben Zámbó Andrást és a 2016-os év utolsó hónapjában Lovas András lelkipásztorokat. Segítenek majd az ajtónyitogatásban az újévben többek között Baczynski László,
a Timóteus Társaság országos igazgatója és Sípos Alpár Szabolcs lelkész, a Liebenzelli Misszió képviselője.
Ajtónyitogató gondolatok A felénél járva ezeknek az alkalmaknak, talán már kezdjük érteni, hogy ez a fajta „nyitottság” idén mit is jelent. Megváltozást vagy megújulást, rácsodálkozást először vagy újra arra, hogy milyen nagy ajándékot kaptunk a kegyelemben Istentől. Azt, hogy nem elég egyszer kinyitnunk a szívünk ajtaját, hanem igenis napról napra be kell hívnunk oda a kopogtató Szentlelket. Miért? Azért, hogy a velünk született és az évek során egyre jobban megtöltött bűnbatyunk óriási terhét – ahogyan Végh Tamás fogalmazott – letehessük Krisztus keresztjéhez. Azért, hogy újra Ő ülhessen az életünk trónján, a jogos helyén. Azért, hogy felvehessük a harcot és a lelki fegyverzetet a gonosz ellen, halhattuk Zámbó Andrástól. És azért, hogy Isten túlcsorduló szeretete kiáradjon a szívünkbe, úgy, ahogyan ezt a képet Lovas András egy pohár víz segítségével meg is jelenítette számunkra. Nincs ezeknél fontosabb! Erre van szüksége minden embernek. Neked is és nekem is. Nyissuk ki hát a szívünk ajtaját egészen, ma is! Baintner Fanni
Örömhír
38. szám
2016. karácsony
AZ ÉN ZSOLTÁROM
A
pával mostanában „dalfelismerőset” szoktunk játszani, azaz inkább emlékfoszlányokat próbálunk felidézni dallamok segítségével. Sokszor gyakorolok egy dalt, vagy csak hallok valamit és saját szájam ízére formálom, és miközben munkából hazaérve a táskámban matatok, észre se veszem, hogy már megint dudorászom valamit. Apa hívja fel a figyelmemet rá. A Beatles korai slágerei mellett, amelyekért tinédzserként rajongott, mit ad Isten, a református énekeskönyvi énekek maradtak meg a leginkább. Így azokat énekeljük, és fedezem fel újra őket én is. Így esett hogy a minap belém-hasított a felismerés, hogy mennyiféleképpen is énekeltem már a 42. zsoltárt. A Református Énekeskönyvben a Louis Bourgeois-dalt Szenci Molnár Albert fordításában énekeljük. A 42. zsoltár őszinte szavai sokakat megihlettek. A Baár-Madasban töltött gimnazista évek alatt, Isten bocsássa meg, de a kevésbé lelkesítő istentiszteletek alatt, mint legális olvasmány sokszor bújtam ezen ének további versszakait is. ,,Ki nékem szemlátomást Nyújt kedves szabadulást Nyílván megmutatja nékem Hogy csak ő az én Istenem.” Az ,,As the Deer” gospel feldolgozás magyar fordítása töretlen nép-
szerűségnek örvend. Az ökumené jegyében éneklik baptista, katolikus és református gyülekezetekben is, így a külső-kelenföldi ifiben is. Ez volt az a dal, amiben mindig partnert kerestem ahhoz a felső szólamhoz, ami már közel sem hangzik olyan fergetegesen, mint amikor a piliscsabai ifihétvégék egyikén kislányként énekeltem. „Miért csüggedsz el én lelkem? Hisz pajzsod Ő és támaszod” Mendelssohn (aki azért mégiscsak biztos minőség, ahogy édesanyám mondta, amikor egy esküvőn saját szerzeményt énekeltem barátoknak) ,,Wie der Hirsch schreit” címmel dolgozta fel a 42. zsoltárt vegyeskarra, szólistákra és zenekarra 1837 és 1838 között Luther bibliafordítása alapján. Fodor Zsuzsi barátnőmmel, akivel (leírni is rémes, de) 20 éve templomunkban a gyermekistenteszteleten barátkoztunk össze, talán épp ennek az igerésznek az alapos ismerete mentett meg minket zeneirodalomórán a partitúrában való végleges lemaradástól, mikor a kórusművet egy álmos délutánon dolgoztatta fel velünk Olgi néni a Weinerben. ,,Mint szarvas hűs folyóvízhez úgy vágyik lelkem Istenhez” – írja népszerű parafrázisában Pintér Béla, akinek könnyűzenei munkásságát kálvinista körökben leginkább
Bolyki Brothers ’Homokba írva’ a capella feldolgozásából ismerik. A 2014-es Szélrózsa Evangélikus Ifjúsági Fesztiválon négy különböző stílusú produkcióval léptem fel, és természetesen a legfontosabb, reggeli áhítaton tartandó dicsőítésvezetésre rekedtem be. A bevezető énekek egyikeként egy Matt Redman dicsőítő dalra írt, meglehetősen személyes hangulatú szöveggel átdolgozott éneket vittünk. Soha nem adtam még előtte elő saját szerzeményt, így mondanom sem kell, könnyek között énekeltem az utolsó szólóimat. Akkor feloldozásként érkezett a 42. zsoltár, amelyet a Boyzless Voice kamarakórussal adtunk elő. Akármi is történt a második refrénnél, de áldott pillanat volt, és nemcsak azért, mert mind a 6 lányhang kristálytiszta harmóniában énekelt együtt. ,,Soha nem leszek többé az, aki régen voltam. Mert Ő rám talált, és megfordult a világ.” Akármelyik változatot is adom elő épp, Apa mindig mosolyogva hallgatja. Számtalanszor énekeltem ezt a dalt, a világ jópár pontján, de akárhol is legyek ez a közel 500 éves dallamra illesztett zsoltár ma is tud újat mutatni. Nagy Ildikó 9
Örömhír
2016. karácsony
38. szám
RECEPTEK Karácsonyi keksz Hozzávalók t HWBK t HCBSOBDVLPS t UPKÈTTÈSHÈKB t /ÏIÈOZDTFQQWBOÓMJB aroma / vagy 1 fél rúd vanília kikapart magja t HMJT[U t $TJQFUTàUʩQPS t HÏUDTPLJUÚSEFMWF t HBT[BMUHZàNÚMDTBQSÓUWB Miközben a hozzávalókat összedolgozzuk, előmelegítjük a sütőt! A rúd alakúra formázott alapot 20 percre hűtőbe tesszük, így könnyebben tudjuk felkarikázni. A darabokat sütőpapírral bélelt sütőlemezre teszszük és forró sütőben 15 perc alatt világosra sütjük.
Narancsdzsem Hozzávalók t HFMʩLÏT[ÓUFUUHZàNÚMDT (alaposan megtisztított narancs kibontva a fehér
rostokból, hártyák nélkül, a csíkokra vágott héjával) t HDVLPS t DTPNBHE[TFNĕY
Összefőzzük, rottyantjuk, üvegekbe töltjük, száraz dunsztba tesszük és már kész is!
Fűszerolaj Hozzávalók (1 üvegbe) t HFSF[EGPLIBHZNB t CBCÏSMFWÏM t T[ÈMSP[NBSJOH t NJOJDTJMJQBQSJLB t T[FNCPSØLBCPHZØ t T[FNT[FHGʶCPST t $TJQFUUBSLBCPST t ,CEMPMÓWBPMBK Az üvegbe betesszük a fűszereket, ráöntjük az olajat és dugóval lezárjuk.
10
38. szám
Örömhír
2016. karácsony
ADVENTI MEGLEPETÉSEK IMPRESSZUM
Évről-évre egyre izgalmasabb és gazdagabb kínálatú az adventi vásárunk, ahol immáron nemcsak koszorúk és dísztárgyak, hanem finom falatok is kerülnek az asztalra. Nagy sikernek örvendtek az idén a kekszek, lekvárok és fűszer-olajak is, az apró trüffelekről nem is beszélve. Tekintve, hogy a készletek végesek voltak, arra gondoltunk, megosztjuk a testvérekkel a recepteket, így az ünnepek alatt akár a közös keksz is összeköthet bennünket a lelki táplálék mellett :-) (lásd 10. old.)
ÖRÖMHÍR. A Budapest Külsõ-kelenföldi Református Egyházközség ünnepi kiadványa. Megjelenik évente kétszer.
Felelős kiadó: Molnár Sándor lelkipásztor
Alapító szerkesztő: Megyaszai Imre
Szerkesztő: Kálmán Emese Rovatvezető: Pusztai Tímea
Tördelés és nyomdai előkészítés: Rácz&Réthy
Köszönettel várjuk a testvérek hozzászólásait, írásait és beszámolóit!
Gyülekezetünk elérhetőségei: www.kulsokelenfold.ref.hu 1115 Budapest, Ildikó tér 1. Telefon: (+36-1)203-3701
E lapszám előállítási költsége: 156 Ft/db Adományát szívesen vesszük!
11
Örömhír
2016. karácsony
38. szám
REJTVÉNY 1
M
2
3
4
5
6
7
8
9
10
T
11
12
13 17
14 18
20
22
23
25
26
28
29
31
27 30
32
34
33
35
37
38
41
42
44
16
19
21 24
15
36 39
40 43
Z
K
Készítette: Kiss András
GYEREKSAROK
Vízszintes: 1. Karácsonyi örömhír. (folyt. vízsz. 44.) 12. Ruhátlan. 14. IÓ. 15. Sikeresen végrehajt. 17. Melódiája. 20. Középen kievez! 21. Rangjelző szó. 22. Erre a helyre. 23. Sűrűn keverve! 24. Valamit tönkreteszel. 27. Magyar költő (Zoltán). 28. Adózási nem rövidítése. 29. Rangjelző szó. 31. Éneket. 32. Szalonnát főz. 33. Akta közepe! 34. AGO. 35. SV. 36. Mely személyt? 37. Fás, bokros területek. 40. Rakó. 41. Mindig ez van. 42. Argentin focisztár volt. 44. Vízsz. 1. befejezése. Függőleges: 2. Kiejtett mássalhangzó. 3. Túl édes. 4. Hív. 5. Duplán édesség. 6. Ritmusos. 7. Kevert Ella! 8. Középen telik! 9. Labdajáték. 10. Lépett angolul. 11. Egy tucat. 13. Gyümölcsfajta. 16. Öregedik. 18. Udvarias névelővel. 19. Tény. 25. Szíriai fennsík. 26. Ló csemege. 30. Végtag. 32. Névelős női név. 33. Elhagyta az ereje, nagyon fáradt. 35. Csoport – ékezet nélkül. 36. Szerencsejáték forma. 38. EMA. 39. Középen fakadás! 40. Magyar művész (Amerigo). 43. DÍ.
