A Botorka Néptáncfesztivál kiadványa Publicaţia Festivalului de Dansuri Populare Botorka 1. szám numărul 1, 2014 október 22

A Botorka Néptáncfesztivál kiadványa – Publicaţia Festivalului de Dansuri Populare Botorka – 1. szám – numărul 1, 2014 október 22

VAJON MELYIK? 1997 óta minden évben Botorka fesztivál van Balánbányán. Igy idén a 18.-at szerveztük, tartjuk. S mivel nagykorú lett a fesztiválunk, kicsit kellene nosztalgiázzunk, mi, mindannyian, akik szerveztük rendre az összeset, akik részt vettünk, mint táncosok, mint szülők, mint támogatók, akik részesei voltunk az évek során minden fesztiválos eseménynek. Kicsit számba kellene vennünk az elsőtől az utolsóig mindeniket: vaj on melyiket érezzük a sajátunknak? Vajon melyik fesztivál volt az, amelyik a legemlékezetesebb maradt számomra? De mit tegyek én, aki az első fesztiválon csak az előzetes munkákból vettem ki a részemet, mert a fesztivál kezdőnapján az unokahúgom kicsengetésére kellett mennem főzni, majd a második napon a kicsengetési ünnepségen voltam, így nem voltam aktív részese eme legelsőnek. Aztán a második, harmadik negyedik fesztiválnak a szervezője és vendégfogadójaként csupán az állandó ébren- és készenlétre emlékszem. Később bővült a szerepköröm, mert táncos fiam révén már nemcsak szervező és vendégfogadó voltam, hanem szülő is, aki ruhát kellett vasaljon (népviseletet), a kirándulásra be kellett csomagolja az enni- és innivalót és külön figyelnie kellett a gyermeke produkciójára. Ma már rutinná vált a felkészülés a fesztiválra, tudom, hogyan lehet egyszerre három lovat nyergelni,

vagyis hogyan lehet gördülékennyé tenni a szervező – vendéglátó – szülő szerepkörök betöltését. Ilyen téren nemcsak a fesztivál vált nagykorúvá, hanem én is.

S akkor: vajon melyik az én fesztiválom?...... nem tudnám megmondani, nem tudom kiválasztani. És ezt a két Csabának, no meg annak a csipet-csapatnak köszönhetem, akik évről évre igyekeztek újítani az eseményeken, igyekeztek újdonságokkal szolgálni a résztvevőknek. Ha Sándor Csaba elejtett egy ötletet, akkor Anci rögtön továbbvitte, Tünde „megtódta”, Irénke „bevállalt” dolgokat, Bea, Lóránd megszerkesztette és kinyomtatta, jómagam „telefonos” segítséget hívtam, Sándor Ági utánajárt, Mihály Csaba pénzt teremtett elő, bevásárolt, Aranka megfőzte, Csilla összegyűjtötte, és még sorolhatnám,

hogy ki hogyan járult hozzá egy - egy „őrült” ötlet k i v i t e l e z é s é h e z , megvalósításához. És persze a résztvevők, kedves barátaink mindenben benne voltak, de nyakig. És jókedvvel. És teljes szívvel, és teljes lélekkel. És persze, a vendégfogadók, a táncosaink szülei, a város lakossága, a város vezetői mellénk álltak. Mert mindezek nélkül nem tudtunk volna 18 évnyi csodát megteremteni városkánkban. Mert, kedves olvasó, igenis a csodával határos az a tény, hogy idén a 18. fesztivál zajlik Balánbányán, ezen a világvégi településen, ahova 2000-ig olyan út vezetett, h o gy b u d ap es ti meghívottjaink kétségbeesve szóltak telefonon, hogy bizonyára eltévedtek, vagy „lementek a térképről”, mert mezei úton döcögnek egyik gödörből ki és a másikba be. Anno, alig tudtuk meggyőzni őket, hogy jöjjenek tovább, mert ez az út vezet hozzánk, és ne próbáljanak belemenni mindenik gödörbe, mert ez úgysem fog sikerülni. Azt szoktam mondani a lokálpatriotizmustól túlfűtötten, hogy Balánbányát a Jóisten jókedvében teremtette egy reggelen, amikor kiült a Nagyhagymás csúcsára pipázni. Valószínű, hogy szeretett végigtekinteni ezen a szűk völgyön, ilyenkor ősszel, Székely Ágnes (folytatás a 2. oldalon)

2. oldal Botorka Fest-Press

amikor a fenyvesek szigorú zöldjét a hegyoldalakba kapaszkodó nyírfák sárga–barna lombja töri meg, amikor az őszi nap beragyogja a tájat, átkukucskál a fák között és vörösen fénylő sugarakkal hanyatlik le nyugaton. És valószínű, hogy a táj szépsége, egyedisége a táplálója az itt élő emberek jóságának, tenniakarásának, szorgalmának, önzetlenségének is. Össze-vissza kalandozok, pedig „csak” az én fesztiválomról kellene írjak, csakhogy ez a legnehezebb. Talán az lehetne, amelyiket augusztusra tettünk, hogy legyen meleg, m e r t me ge l é ge l t ü k, hogy októberben nálunk vagy havazott, vagy esett az eső, és mindenki fázottrajtunk kívül természetesen. És jó idő is volt akkor, de olyan nyári zápor „mosta be” a kirándulókat az Egyeskőtől, hogy csepegett mindenkiről a víz és a sárlé, s hogy minden együtt legyen: csőszakadás miatt nem volt víz a városban. De a katolikus templom tele volt viseletbe öltözött táncosokkal és a legnagyobb magyar királyok egyenesre igazították mindenkinek a gerincét, aki ott volt, hiszen 5-6-7 általunk készített zászlóról tekintettek ránk nagy büszkeséggel. Pedig ez után a fesztivál után mondtuk azt, hirdetést teszünk fel minden országos lapban, hogy aszály sújtotta vidékeken Botorka fesztivált szervezünk, mert a fesztiválunk egyenlő az esőcsinálással. Vagy mégiscsak az lesz az én igazi fesztiválom, amelyen „ Zs u ká s ” G u s zt i b á c s i n a k táncolhattak a táncházban a

gyermekek, és ő a maga nyolcvan valahány évével beállt még egyszer, talán utoljára, a tizenéves fiatalok közé: táncolni. Az emléktől is libabőrös leszek..... De az sem volt „piskóta”, amikor 2009-ben a fesztivál gálaműsorát kivittük Pásztorbükkbe (egybeesett a fesztivál a pásztorbükki búcsúval) és a NagyhagymásÖcsém – Terkő vonulatának fennséges látványa nyújtotta a hátteret a kalotaszegi, felcsíki,

dunántúli, moldvai táncoknak. Vagy mégsem ezek? Hanem azok a fesztiválok lesznek a legemlékezetesebbek, amikor az esti táncházakban a táncosokkal együtt táncolt mindenki, aki eljött a városból? Amikor kicsi volt a líceum étkezdéje annak a közel 400 embernek, aki táncra perdült a felcsíki zenére és nem volt elég levegő a teremben, de ropta mindenki a kifulladásig! Akkor éreztem talán a leghatározottabban, hogy : megérte. Megérte a sok munka és idegeskedés, mert kell ez nekünk, mindannyiunknak. Illetve mégiscsak a 2006-os lesz a „nyerő” számomra, hiszen ekkor láttam először a gálaműsorban, a fellépés alatt a fiamat vidám arccal, mosolygósan táncolni, ami azt jelentette, hogy már nem kell számolja a lépéseket, nem kell figyeljen a figurára, „övé a tánc”, csak zene kell és koppan- dobban a

csizma, perdül a lány ritmusra. Akkor 11 éves volt ... S ha nagyon őszinte akarok lenni – márpedig miért ne lennék az – akkor azt mondhatom, hogy mindenik az enyém, mindeniket saját gyermekemnek tekintem. Mert az egyikben jó volt a téma, a másikban jó ötlet volt a népmese feldolgozása (Puliszkát, fuszulykát), a harmadikban sikeres volt a játéknap, a következőben okos dolog volt a csapatok összerázása, a következőben a felvonulás volt emlékezetes (emlékeznek a f á k l y á s , g y e r t y á s , ost or csat t ogás k í s é r t e felvonulásokra?), a z t á n a gálaműsor volt gyönyörű. .... nem mintha ez nem lenne szép és jó és felemelő mindig, de néha, egy- egy a gyönyörűnél is gyönyörűbbre, lelket simogatóbbra sikeredik. Aztán a bográcsozás bizonyult jó ötletnek, ahol a kórustagok, a Nepomuki Szent János Humanitárius Egyesület, az Unic-Trio, a líceum és az 1-es Iskola munkaközössége, a Tanulók Háza munkaközössége, a Vidám Szomszédok, a helyi RMDSZ, az Öreg fiúk táncházas társaság főzte a fesztiválozóknak a finom ebédet. Aztán ... sorolhatnám még. De talán maradjunk annyiban: a fesztivál nélkül nem lenne teljes az életem. És ezek nem nagy szavak, ez a valóság. Hozzátartozik az életemhez, mint a levegővétel, a korty víz, vagy a falat kenyér. Köszönöm hát nektek, mindannyiatoknak, hogy ezáltal szebb és teljesebb lehetett az életem! Székely Ágnes

3. oldal

Az én legjobb Botorka Fesztiválom Az én legjobb Botorka Fesztiválom (1) A Botorka fesztiválos emlékek regényeinek most már 18-dik fejezetét írhatjuk az idei fesztiválon való - már rágondolva is izgalmas részvételünk által. Egy ilyen regény fejezeteit különböző érdekes, fantáziadús foglalkozásokkal írhatják tele az írók, tehát mi, és a regény csak bővül és bővül. A mi tánccsoportunk ,,regényét" kinyitva most egy gyönyörű felvonulást „olvashatunk”: Fények a sötét éjszakában, nevető, dalranyíló ajkak sokaságát világította meg a tűz, a lelkesen lobogó fáklya energikus félhomálya. Az érzéseink, látásunk, hallásunk egyre csak próbál összpontosítani, de a dalok röpködésének gyönyöre mellett ez szinte lehetetlen. A szíveink ritmusával egyre csattogó erős ostorok gyönyörködtették ,,hallókáinkat". Egy másik fejezet kalandjait olvasva elénk tárul az esti táncházak vidám zaja, ritmusa, fergeteges hangulata, hangos nevetései. Mi kis tudatlanok ott botorkáltunk az új táncot tanuló vidám táncos lábacskák gazdái mellett. Barátok vettek körül bennünket, akik többségének nevét nem is tudtuk, de a tánc által egyek voltunk! Egy másik fejezetre nyitván egy nagy pályáról olvasunk, amely különböző szakaszain át nevettünk a k é t s é g b e e s e t t t e k i n t e t e ke n , melyeket az a tojás okozott, melyet egy kanálban egyensúlyoztunk. Egyik legszebb élményünk, amikor a REVENDIKÁN voltunk. A helynek levegője talán még ma is visszhangozza azt a sok nevetést, melyet botorkálásaink okoztak. Vannak fejezetek, melyek szólnak háromlábú futásról, ostorcsattintásról, és versírásról. Amit ott átéltünk, azt csak érezni lehet, leírni... kevésbé! Kristály Orsolya Elevenek néptánccsoport Csíkszentdomokos

Az én legjobb Botorka Fesztiválom (2) Ebben az évben is nagyon várom már azt a napot, amikor a jó öreg bőröndbe pakolgatni kezdjük ruháinkat. Szerintem az egész Czifrasarok is ennyire várja. Számomra ezek a napok olyan emlékekkel teliek, hogy képtelenség őket elfelejteni. A készülődéstől egészen a fesztivál utolsó percéig, érzem azt a varázslatot, amit a balánbányaiak sugároznak. Mintha én is részese lennék, úgy lélekben mint testben. A 2013-as Botorka Fesztivál első volt a Czifrasarok történetében. É r d e ke s e k vo l t a k a n é p i foglalkozások! Lehetett gyapjúból

kis abroszt készíteni. Fára népi motívumokat festeni. Életfát és csodaszarvast is készítettünk. Az első még most is a polcomon üldögél és ha elmozdul, visszaállítom ágait. A foci, hát mit mondhatok róla? Mi, lányok voltunk a szurkolócsapat. A fiúk pedig a focipályán olyan otthonosan mozogtak, mintha ezerszer játszották volna le azt a meccset. A focilabda úgy repült egyik játékostól a másikig, mint

Botorka Fest-Press egy hullócsillag, mely csíkját szorosan maga után húzva, kívánságot teljesít. Ez a kívánság nekünk a Botorka kupa volt, hisz megnyertük a bajnokságot. Megérte torkunk szakadttából üvöltözni, mert a mi focistáinkban tartotta a lelket az utolsó percig is. A balánbányai csapat is kitett magáért. Küzdöttek, ahogy csak bírtak, a szurkolók pedig ordítoztak, visítoztak. Ők is megérdemlik a dicséretet! Mindennap vártuk az esti táncházakat. De hát az a készülődés, az valami csodálatos volt. Mindenki sürgött-forgott, mindenki annyira izgatott volt, hogy már azt sem tudták mit kell csinálni, csak

jöjjön el a fesztivál napja. Mégis a lényeg az ebben a pár napban, hogy ez a kis népecske is, a magyar, a székely mind együtt ünnepelt. Elek Ágota Czifrasarok Néptáncegyüttes Borszék

4. oldal Botorka Fest-Press

Az én legjobb Botorka Fesztiválom (3) Erre a kérdésre a válasz számomra egyértelmű, csupán a legutóbbin a 2013-as fesztiválon vettem részt, tehát eddig az volt a legjobb. Összehasonlítani csak más f eszt i vál o kkal t udnám, ha akarnám, vagy érdemes volna. De nem érdemes és nem is akarom. Korábban már hallottam a fesztiválról, de nem kaptunk rá meghívást, gondolom azért, mert nem álltunk készen Valahogy úgy gondoltam rá mindig, mint kisgyerek a kocsmára, majd csak mi is felnövünk. Végül megérkezett a meghívó. Számomra és a csapatom számára megtiszteltetés volt részt venni a Botorkán, ugyanis a többi csapat mind „öregebb” és ezáltal tapasztaltabb volt mint mi. Tudtuk, hogy nem versenyre megyünk és azt is, hogy a többi csapat tudásban és tapasztalatban fölöttünk áll. Azt hiszem egyetlen célt tűztem akkor magam elé, megállni a helyünk legjobb tudásunk szerint. A csapatom végül jól szerepelt, szerintem a nézők közül senki sem hitte, hogy egy alig két éve alapult csapat koreográfiáját látták. A csapatok koreográfiáit követve végül mégis az fogalmazódott meg bennem, hogy jó helyen vagyunk, jó közeghez tartozunk. Nekünk a Botorka Fesztiválon való részvétel azt jelentette, hogy elértünk egy olyan szintre, melyhez a tapasztaltabb amatőr néptánccsoportok tartoznak és ez a tény jó érzéssel töltött el. Valahogy úgy éreztük mintha ezzel befogadtak volna minket abba a körbe, melybe megalakulásunk óta tartozni akartunk. Azóta több fellépésen, fesztiválon vagyunk túl. Jártunk gazdagabb és szegényebb vidéken, románok és magyarok lakta

Az én legjobb Botorka Fesztiválom településeken egyaránt, de sehol nem éreztük annyira azt a megértést és elfogadást, amit akkor a Botorkán. Sokan nézik a fellépéseinket, de kevesen vannak, akik értik a célt, látják a valódi eredményt. Vannak akik szemében ez csak mozgás, egyszerű testedzés, van aki csak a művészi értékét látja a néptáncnak. Mi azonban sem egyiket, sem másikat nem tekintjük

előbbrevalónak. Legfontosabb számunkra a közösség, a néptáncot mint valódi kincset ápoljuk, dédelgetjük. Tudom, nehéz egy fesztivált megszervezni még tizennyolcadszor is. Kihívást jelent és biztosan a szervezők gyakran felteszik a kérdést, hogy megéri-e a fáradságot. Erre csak azt tudom üzenni, e pillanatban 40 gyerek próbál és lelkesen készül a fellépésekre, néhányan legjobb tudásuk szerint a fesztivál plakátját készítik, míg egyesek érzelgős esszét írnak róla. Nem a beígért könyvjutalomért, hanem azért, mert úgy gondolják, azoknak a szervezőknek elkél a biztató szó. Ferency József Czifrasarok Néptáncegyüttes Borszék

A legemlékezetesebb Botorkafesztiválunk (4) Éjfél múlt egy-két perccel. Mindannyian a buszban ülünk, tele izgalommal várjuk az indulást. Fejünkben gyors leltár készül: mi nden be van -e pakol va, útiokmányok kézügyben vannak-e?! Gyors búcsú a hozzátartozóktól: lélekben már nem Kocson vagyunk. A határig senki nem alszik. Élvezzük az éjszakai utat, egymás társaságát. Délelőtt álmos tekintetek pásztázzák Bánffyhunyad pagodatetejű palotáit. A templomnál pihenőt tartunk. A tiszteletes úr ismertetője végén szóba kerül, honnan jöttünk, hová tartunk. Máris kerül közös kapocs Dezső Tibor Attila személyében: valóban összefutnak a szálak ebben a kicsi Kárpát-medencében. Megál lunk ki csi t Udvarhelyen is, a szoborparknál. Muszáj odafigyelni, Matyi bácsi a buszon visszakérdezi, kiknek a portréjával találkoztunk. Csíkszentdomokos után fokozódik az izgalom, már feltűnt az Egyeskő, a város határában a településnevet tartó körző, látszanak az első blokkok. Kis csapat élén Sándor Ági néni papírral a kezében: szétoszlunk a befogadó családokhoz. A mostani fesztivál Báthory András személye köré szerveződik. Becsül ett el fel készült ünk a segédanyagok által. Előzetesen bejárjuk a búcsú helyszínét. Némi emelkedőn izzadunk, de látunk fehér pöttyös piros „mesegombát”, galócát, és gyönyörűen süt az őszi nap! Vegyes csapatokban vicces és komoly feladatokat oldunk meg a hegytetőn és előadást is hallgatunk a Báthory történetről az egykor volt

5. oldal

Az én legjobb Botorka Fesztiválom kápolna romjai előtt. A garasszerzés tovább folytatódik az esti táncházban is, még nem értek véget a feladatok. És persze táncolunk minden este, mert itt helyben ennyi emberrel felcsíkit táncolni, csíki mu zsi kuso k kí sér et ével , semmi hez sem fogható élmény! Másnap táncgála a Kultúrház színpadán. A nagy nap a Báthory-búcsú napja. Reggel viseletben indulunk a hegyre, valamennyi csoport a maga pompázatos színeiben, formáiban. Jönnek a domokosiak, a környékbeliek is szép számmal. De jó, mikor megcsodálják a mi magyarországi sokszoknyás viseletünket! A szentmise együtt, Isten szabad ege alatt, sokunkat elragad. Több száz szájról hangzik: „...veled élek, veled halok...” A közös fohász meghallgattatott ott fenn. Végül Csaba bácsi koreográfiája mutatódik be a hegyen: nem számít, hány ember nézi meg; mi együtt háromszázan részese lettünk valami kitörölhetetlen, fontos, szinte történelmi jelenésnek! A búcsúzásnál sajnáljuk, hogy mifelénk zártabbak az emberek; milyen jó, hogy itt felnőtt, gyerek összeölelkezik velünk – még a félig ismeretlenek is! H a za f e l é a b u s zo n e g y kiskutyával gazdagodunk, „aki” Gyulához szegődött még a templomromnál. Nagyon kulturált kis állat, csendben utazik, szükségét is csak akkor végzi, mikor a busz megáll. A Kocs határát jelző táblánál másnap hajnalban borús, esős idő fogad. Belegondolunk: másnap iskola... Egy szívünkből jövő sóhaj hallatszik a busz hátuljából: „Forduljunk vissza!” Hazaértünk ugyan, de lélekben ott bolyongunk abban a tágabb, szerető, befogadó hazában,

melyből a maga szeletét mindenki elvitte erre a három napra Balánbányára. Páros Csillag néptáncegyüttes tagjai, Kocs

Az én legjobb Botorka Fesztiválom (5) 2013 őszén néptánccsoportunk meghívást kapott a balánbányai Botorka fesztiválra. Örömmel és lelkesedéssel elfogadta néptánccsoportunk a meghívást, hiszen a néptáncoktatónk Sándor Csaba Balánbányán él. A fesztiválra pénteken érkeztünk meg. Megmutatták a szálláshelyünket és a csomagjainkkal berendezkedtünk. Másnap került sor a fellépésre, ahol megmutathattuk a balánbányai embereknek, hogy mit is tudunk mi. A színpadon jól éreztem magam, hiszen azt csinálhattam amit szeretek, táncolhattam. A fellépés után elérkezett az ételkiállítás ideje, ahol mindenki egy asztalt állított fel, szépen megterítve és finom ételekkel felhalmozva. A mi csoportunk is felállított egy ilyen asztalt, nagyon szépen megterítettünk és finom ételeket helyeztünk rá, amit mi magunk főztunk. Nagyon jól éreztük magunkat, mert az emberek odajöttek és megkóstolták

Botorka Fest-Press

főztünket. Jól esett, hogy mindenki értékelte és dicsérte az ételeinket, mert sokat dolgoztunk vele. Eközben mi is körbe jártunk, hogy megcsodáljuk más emberek asztalát is. Mikor a kiállítás véget ért, labdarúgó mérkőzést rendeztek. A borszéki és a balánbányai fiúk mérkőztek meg egymással. Miközben néhányan a csapatoknak szur kol tak, mások kézműves programokon vettek részt: gyöngyöt fűztek, varrtak, festettek. Aznap este a táncházra került sor. A táncházban a hangulat csodás volt, mindenki táncolt és énekelt, csodás muzsika hallatszott. Jól esett azt látni, hogy milyen sok embernek fontos az, hogy a hagyományt ápolja és folytassa azt amit táncos lábú őseink ránk hagytak. A fesztivál lényege az volt, hogy táncoljunk, szórakozzunk és együtt legyünk. A fesztivál során is azt éreztem, hogy mikor táncolunk, akkor semmi más nem számít, csak a tánc. Balánbányán azt éreztük, hogy hazataláltunk, hiszen ott azt tettük ami nekünk nagyon fontos, a néphagyományt ápoltuk. Azt gondolom, hogy a néphagyomány ápolása a kötelességünké vált, mert nem hagyhatjuk, hogy az amit elődeink tettek és ránk hagytak, kárba vesszen. Vasárnap korán reggel haza kellett induljunk. De én is és a tánccsoport többi tagja is nagyon várja már, hogy a következő Bot or ka f eszt i vál on r észt vegyünk. Lukács Melánia Czifrasarok Néptáncegyüttes Borszék

6. oldal Botorka Fest-Press

Kérdések Mihály Csabához - az egyik főszervezőhöz

A Botorka Fesztivál betöltötte a 18. életévét. Gratulálunk hozzá! Köszönöm szépen a magam, a csapat, a közösség nevében is, ugyanis a fesztivál nem létezne a maroknyi, de annál lelkesebb csapat nélkül, aki segít a szervezési munkában és a közösség, a balánbányai magyarság nélkül, amely, most már mondhatom magáénak érzi a rendezvényt. Hogy jött létre a fesztivál, honnan jött az ötlet, hogy Balánbányán néptáncfesztivált szervezzetek? 1996-ban, amikor megalakult a Botorka Művelődési Egyesület, arra gondoltunk, hogy valamit kellene tenni, hogy megváltoztassuk az akkor Balánbányáról kialakult képet. Ha Balánbányáról hallottak az emberek, akkor a részeges bányászok és a bűnözés jutott eszébe annak, aki csak a sajtóból ismerte városunkat. Elhatároztuk, hogy ide kell hívjunk sok embert, mutassuk meg nekik az igazi képet, nem

csak azt, ami kívülről látszik, hanem azt is ami legbelül van: a barátságot, a szeretetet. Valami rendezvényben gondolkodtunk és mi más lehetett volna, mint néptáncfesztivál, ugyanis Sándor Csaba akkor már kezdett dolgozni a gyerekekkel. Elhatároztuk, hogy azon fogunk dolgozni, hogy ha Balánbányáról hallanak az emberek, az első gondolat, ami beugrik nekik, az a Botorka Fesztivál legyen és annak a

szellemisége. Azt hiszem jó úton járunk, hogy ez megvalósuljon. Kiírtatok egy esszépályázatot az idei fesztivál alkalmával, „Az én legjobb fesztiválom” címmel. Te melyikről írtál volna ? Sok jó fesztiválunk volt. Ha mégis választani kellene, akkor talán a Báthory András témájú fesztivált választanám. Felemelő volt Pásztorbükkben a gálaműsor, háttérben a Nagyhagymás és Egyeskő csodálatos látványával. De szerettem az első fesztiválokat, amikor nagy volt a lendület és a buzgalom, amikor 300 személyt el tudtunk szállásolni családokhoz. Szép volt az a korszak. Visszatérve a 18. születésnapra, milyen érzés ezt megérni egyik főszervezőként? Ez olyan, mint amikor a gyereked lesz felnőtt. Egyrészt boldogság és hála tölti el szívedet, büszke vagy gyerekedre és egy kicsit magadra is, de ugyanakkor egy kis szomorúság is vegyül az érzelmekbe. Szomorúság, hogy ilyen gyorsan eltelt az idő. Lassan el kell engedd a kezét, el kell engedd magadtól, hogy járja a saját útját. Erre kell felkészülni. Mit kívánsz magatoknak a születésnapra? Elsősorban a vendégeknek kívánom azt, hogy érezzék jól magukat nálunk. Szervezőként pedig szép időt kívánok a hétvégére, hogy tudjuk a tervezett program szerint megszervezni a fesztivált. Mihály Csaba

7. oldal Botorka Fest-Press

Nagykorú lesz a Botorka Néptáncfesztivál A Botorka Művelődési Egyesület október 23-26 között szervezi meg Balánbányán a XVIII. Botorka Néptáncfesztivált. A tizennyolcadik fesztivál megszervezése kérdéses volt a megfelelő támogatás hiányában. Régi és új partnerek hagyták cserben a szervezőket, a Kulturális Minisztérium támogatása az utolsó pillanatban tulajdonképpen megmentette a rendezvényt. Az ez évi fesztivál témája a nagykorúsítás, a tizennyolcadik születésnap megünneplése. Mivel ünnepelni barátok között szoktak, ezért a balánbányaiakhoz legközelebb álló néptáncegyütteseket hívták meg idén. A szervezők szeretnék, hogy az egész balánbányai magyar közösségnek is ünnep legyen ez az esemény, ezért kérik, hogy minél többen aktívan kapcsolódjanak be a programokba. Változatosak lesznek a programok, mindenki megtalálhatja a neki kedvére valót.

A Fesztiválon részt vesznek a következő együttesek: Nádas Néptáncegyüttes - Farnad, Szlovákia Páros Csillag Néptáncegyüttes – Kocs, Magyarország Válinka Néptáncegyüttes – Vál, Magyarország Kaláka Néptáncegyüttes – Szamosújvár Kékiringó Néptáncegyüttes – Székelyudvarhely Czifrasarok Néptáncegyüttes – Borszék Sirülő Néptáncegyüttes – Gyergyóremete Zivatar Néptáncegyüttes - Gyergyóremete Elevenek Néptáncegyüttes – Csíkszentdomokos Ördögborda Néptáncegyüttes – Balánbánya Prücskök Néptáncegyüttes - Balánbánya Mihály Csaba Botorka Művelődési Egyesület, elnöke

8. oldal

Botorka Fest-Press

Botorka Művelődési Egyesület

Főszerkesztő: Vermesser Levente

535200 Balánbánya, Hargita megye December 1 u. 9A Telefon: 0741-029715 E-mail: [email protected], [email protected]

Főszerkesztő helyettes: Keszler András Munkatársak: Székely Ágnes, Mihály Csaba, Kristály Orsolya, Elek Ágota, Ferency József, Páros Csillag—Kocs, Lukács Melánia