A borz (Meles meles Linnaeus, 1758) élıhely-preferenciája Hajdú-Bihar megyében

ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK (2006) 91(1): 43–55.

A borz (Meles meles Linnaeus, 1758) élıhely-preferenciája Hajdú-Bihar megyében KOZÁK LAJOS1 és HELTAI MIKLÓS2 1

Debreceni Egyetem, Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék, H–4032 Debrecen, Böszörményi út 138. E–mail: [email protected] 2 Szent István Egyetem, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, H–2013 Gödöllı, Páter K. u. 1. E–mail: [email protected]

Összefoglalás. Alföldi területet érintı borz-élıhelypreferencia vizsgálataink során a vegetáció és a borítottság szempontjából vizsgáltuk a faj kotorékhely-választását. A Hajdú-Bihar megyei átlagos élıhelyi viszonyokat képviselı mintaterületeink alapján megállapítható, hogy ahol más környezeti tényezık (geológiai, vízrajzi, táplálékellátottsági adottságok) lehetıvé teszik, ott a faj közepes mértékő (40%) preferenciát mutat az erdısült területekhez. Az erdıspusztai részen mutatott élıhelypreferencia alapján a kotorékválasztásnál az erdıkön belül a telepített erdei fenyveseket preferálják, aminek oka az erdıtelepítési és nevelési technológia lehet, mert ahova ezeket az erdıket telepítették, ott a talajtani adottságok kifejezetten alkalmasak a kotorékásásra, és kis kiterjedésük miatt a környékbeli, könnyen elérhetı élıhelyek pedig megfelelı táplálkozóterületet jelenthetnek. Ugyanakkor a borz egyre növekvı számban jelenik meg a kevésbé erdısült élıhelyeken is, ahol a tapasztalt nagyon kis preferencia a nyílt habitatokhoz (gyepek, szántók) véleményünk szerint a talajtani és vízrajzi adottságoknak és nem a vegetációnak vagy a fedettségnek tudható be, ugyanis ezen mintaterületeink erdıfoltjai a csapadékos idıszakokban vízállásos részeket jelentenek. Pusztán a vegetációs viszonyok és a terület fedettsége alapján nem jelezhetjük elıre, illetve a nyílt élıhelyeken sem zárhatjuk ki a borz megjelenését vagy állománynövekedését, bár egy nagyobb régiót tekintve az erdısült területeken nagyobb arányú vagy korábbi megjelenése várható. Kulcsszavak: borz, élıhely-preferencia, Alföld.

Bevezetés A borz 1974-tıl a természetvédelmi oltalomban részesülı fajok közé tartozott, azonban 2001-ben lekerült a hazai védett fajok listájáról (13/2001. (V. 9.) KöM rendelet), mert bizonyítottá vált állományának és elterjedési területének növekedése (HELTAI et al. 2001). A borzzal történı gazdálkodás a faj táplálkozási szokásai miatt különösen az apróvadgazdálkodásra alapozó vadásztársaságoknál, illetve az olyan természetvédelmi területeken lehet jelentıs, ahol földön fészkelı védett madárfajok állományának védelmét kell biztosítani. Bár táplálkozásvizsgálatok nem mutatták ki egyértelmően a borz ilyen szerepét, ennek ellenére a faj egészét tekintve generalista, ugyanakkor egy-egy adott területen specialista viselkedésmódja alapján nagy egyedsőrőségő populációi esetén mindez feltételezhetı (HELTAI & LANSZKI 2003).

43

KOZÁK L. & HELTAI M.

Angliai élıhelyvizsgálatok eredményei alapján nagy jelentısége van a kotorék helyének megválasztásában a földtani tényezıknek: lehetıség szerint a viszonylag könnyen ásható, de beomlástól nem veszélyeztetett, meleg, száraz talajokat, illetve kızeteket választják (NEAL & CHEESEMAN 1996). Ennek alapján egyaránt meghatározó az alapkızet, a vízvezetı képesség, a talajmélység, lazább talaj esetén a gyökerekkel átszıttség. Különösen kedvelik a nem túl laza homoktalajokat, pl. a Wytham erdei (Oxford, Anglia) borzkotorékok kimutathatóan követték az erdın végighúzódó, kotorékásásra alkalmas homoksávot (SOUTHERN 1964 & HANCOX 1973 cit. in NEAL & CHEESEMAN 1996). Az alapkızet és talaj mellett fontos tényezı a terület vegetációs fedettsége is. Angliában egy országos program keretében az ország 1,05%-át lefedı 1×1 km-es hálózatban (CRESSWELL et al. 1990) mérték fel a kotorékok számát. A fıvárak elhelyezkedése alapján a sövények, természetközeli lomboserdık, 3–5 m magas, illetve 3 m alatti cserjések és páfrányosok esetén találtak preferenciát, és kifejezetten elkerülést tapasztaltak az intenzív gyep- és szántóföldi kultúráknál. Különösen fontos volt a fedettség azon fıvárak esetén ahol kölykök nınek fel (NEAL & CHEESEMAN 1996). Számos vizsgálat mutatott rá arra, hogy a táplálékellátottság növekedése csökkenti, illetve fordítva, a táplálékforrások kimerülése növeli az egyedek otthonterületét (DA SILVA et al. 1994, KRUUK & PARISH 1982), ami befolyással bírhat a kotorék helyének megválasztására is. Más vizsgálatok ugyanakkor azt találták, hogy a táplálékforrások változása nem feltétlenül vezet a territóriumszerkezet megváltozásához (CHEESEMAN et al. 1987, ROPER et al. 1986): ezekben az esetekben szabályozó faktorként szerepelhet a megfelelı kotorék ásására alkalmas helyek száma. A fajjal történı, természetvédelmi és vadgazdálkodási szempontból is releváns gazdálkodás megtervezéséhez nem csak a borz állománynagyságát, hanem a faj hazánkban kevéssé tanulmányozott és ezáltal töredékesen ismert alapvetı biológiai tulajdonságait is alaposabban meg kell ismernünk. Ennek egy része a jelen tanulmány tárgyát képezı élıhelypreferencia-vizsgálat is. Az irodalmi adatok alapján számos tényezı befolyásolja a faj élıhelyválasztását, aminek hazai vizsgálata még egyetlen területen sem történt meg. Különösen érdekes ez a kérdéskör azokon a helyeken, ahol a faj az utóbbi idıszakban vált gyakori ragadozóvá, hiszen a földön fészkelı fajok predátoraként mind természetvédelmi, mind pedig apróvad-gazdálkodási szempontból, mezıgazdasági termények fogyasztójaként (LANSZKI 2002, ROPER et al. 1995) pedig mezıgazdasági szempontból is jelentıs tényezıvé válhat. Ezért a borzzal kapcsolatos hazai ismereteink bıvítését célozva olyan Hajdú-Bihar megyei alföldi területek részletes felmérését tőztük ki célul, ahol az utóbbi évtizedben jelent meg állandó fajként a borz, illetve az általános, országosan jellemzı tendenciáknak megfelelıen a fajnak egyre erıteljesebb, a hagyományos élıhelyének számító középhegységi és dunántúli területekre jellemzı értékeket elérı állománya található (HELTAI & KOZÁK 2004). Alföldünkön az erdısültség mértéke, így a jelentıs növényzeti borítottság széles határok között változik. Vizsgálatunkkal áttételesen arra is választ kívántunk kapni, hogy mennyiben befolyásolja a borz élıhelyválasztását a vegetáció és a borítottság, és ebbıl következıen ezen környezeti faktorok milyensége a borz adott alföldi területet érintı állománynagysága és növekedése szempontjából mennyiben lehet elırejelzés értékő.

44

A BORZ ÉLİHELY-PREFERENCIÁJA HAJDÚ-BIHAR MEGYÉBEN

Módszerek A felmérés során három, a Hajdú-Bihar megyei élıhelyi viszonyokat képviselı mintaterületet választottunk ki (1. ábra): egy jelentısen erdısült, egy átmeneti és egy gyakorlatilag teljesen nyílt élıhelyet.

1. ábra. A mintaterületek elhelyezkedése. Figure 1. The localization of sample areas.

A Debrecen mellett található mintaterület (továbbiakban Erdıspuszta) a Hajdúsági Tájvédelmi Körzet Dél-Nyírség-Hajdúság kerületének jellegzetes erdıspusztai élıhelyét reprezentálja. A felmérést a Vámospércsi út, Diószegi út, Panoráma út, valamint a Halápi tározó által határolt részen végeztük. A mintaterületen az erdısültség mértéke magas (>55%), az erdıket kisebb-nagyobb tisztások, gyepek, mezıgazdasági területek, és tavak, vízfolyások tarkítják (1. táblázat). A mintaterületen nagy kiterjedésben találunk erdei fenyveseket, akácosokat, de megtalálhatók a természetszerő, illetve ültetett kocsányos tölgyesek is. A szántóterületeken elsısorban kapásnövényeket termesztenek, a nyílt élıhelyeken belül a gyepek aránya alacsony (2. ábra). Az egész régió síkvidéki terület, azonban homokhátak, lankák színesítik a táj arculatát. A talaj, illetve az alapkızet leginkább homok, bár foltszerően kötöttebb talajtípusokat is találunk.

45


Tölgy Víz + nádas Település Szántó Gyep Erdeifenyı Cserjés liget Akác Akácfelújítás

2. ábra. A fıbb élıhelytípusok elhelyezkedése az Erdıspuszta mintaterületen. Figure 2. The main habitat types of the sample area of Erdıspuszta.

A Püspökladány melletti mintaterület (továbbiakban Hortobágy 1) a HortobágyBerettyó csatorna, a Kösely, a 4-es számú fıútvonal, valamint a Püspökladány–Nádudvar közötti útvonal által határolt részen helyezkedik el. A felmérés a Hortobágyi Nemzeti Park fokozottan védett Ágota-pusztai, zömmel fátlan vegetációjú szikespusztai részét, valamint a Hortobágy jellegzetes pusztai élıhelytípusai között különlegességnek számító, mintegy 400 hektár kiterjedéső, a szikfásítási program keretében létrehozott Farkasszigeti-erdıt, és a mintegy 200 hektár kiterjedéső Hídlábi-erdıt is magába foglalta. A nyílt területeken maximum mikrodomborzati változatosságot mutató, laposokkal tagolt szikes puszták, zsombékosok, rövid füvő gyepek, szántók, illetve csatornapartok találhatók (1. táblázat, 3. ábra). A talaj még az erdırészletek alatt is leginkább erısen kötött szikes talaj.

46


Zsombékos Tölgy Víz + nádas Település Szántó Gyep Cserjés liget Akác

3. ábra. A fıbb élıhelytípusok elhelyezkedése a Hortobágy 1 mintaterületen. Figure 3. The main habitat types of the sample area of Hortobágy 1.

Zsombékos Tölgy Víz + nádas Település Szántó Gyep Akác

4. ábra. A fıbb élıhelytípusok elhelyezkedése a Hortobágy 2 mintaterületen. Figure 4. The main habitat types of the sample area of Hortobágy 2.

47


A területi adottságok miatt három egységbıl álló Nádudvar melletti mintaterület (továbbiakban Hortobágy 2) a Hortobágy, a régi és az új Kösely, valamint a Hajdúszoboszló– Nádudvar és Nádudvar–Kaba közötti útvonal által meghatározott nádudvari határban helyezkedik el. A felmérés zömmel fátlan vegetációjú, legfeljebb mikrodomborzati változatosságot mutató, laposokkal és kisebb hátakkal tagolt gyepterületeket, valamikori rizsföldeket, felhagyott halastavakat, csatornák által szabdalt szántókat és árokpartokat foglalt magába (4. ábra). A táj jellegzetes elemei az ex lege védelem ellenére részben beszántott kurgánok. A terület leginkább kötöttebb talajtípusokkal jellemezhetı. 1. táblázat. Az élıhelyi viszonyok alapadatai a mintaterületeken. Table 1. Data of the habitat types of the sample areas.

Aránya (%) Erdıspuszta 14

Aránya (%) Hortobágy 1 0

Aránya (%) Hortobágy 2 0

Tölgy (kocsányos és vörös tölgy együtt)

7

15,3

0,49

Akácos

26

0,7

0,01

Akácfelújítás (1-8 éves sőrő fiatalos)

7

0

0

Cserjés liget (csak részben fedett)

1

0,1

0

Szántó (különbözı mezıgazdasági kultúrákkal)

35

30,8

30,5

Gyep (kaszálók és jelentısebb erdei tisztások)

7

45,1

57,4

Víz és annak nádas szegélye

2

2,9

8,8

Zsombékos

0

0,3

2

Település

1

4,8

0,8

Élıhelytípus Erdeifenyves

A kotorékok felmérését lineáris transzekt módszerrel végeztük (HELTAI & KOZÁK 2004). Ennek során az Erdıspusztán 615 hektár (a mintaterület 20,4%-a), a Hortobágyon 1080 hektár (a mintaterület 30,4%-a), míg nádudvari mintaterület esetén 1376 hektár (a mintaterület 20,7%-a) tényleges bejárása történt meg, ami a 3012 (Erdıspuszta), 3541 (Hortobágy 1) és 6640 (Hortobágy 2) hektáros mintaterületek kapcsán reprezentatív mintavételnek tekinthetı. A felvételezés során rögzítettük a megtalált borzkotorékoknál a kotorék lakottságát, általános állapotát, a vegetáció típusát, a terület fedettségét, a kijáratok számát és tájolását, valamint a kotoréknál, illetve a sáv más pontjain talált egyéb életjeleket (latrina, nyom, táplálékmaradvány). A megtalált kotorékok helyét GPS-szel WGS koordináták formájában rögzítettük, majd EOV vetületbe történı átszámítás után, M=1:25 000-es méretarányú digitális térképeken ábrázoltuk. Az élıhely-preferencia megállapításához a mintaterületek fıbb élıhelytípusainak térinformatikai felmérése alapján készített poligon típusú digitális fedvényeket készítettünk. Ezen poligonok alapján megállapítottuk a terület fıbb habitattípusainak méretét, elıfordu-

48


lási arányát, majd a megtalált lakott borzkotorékok pontos elıfordulási helyeinek azonosítása után a preferencia mértékét Ivlev-formula szerint (IVLEV 1961) számoltuk ki: Px= (A–B) / (A+B), ahol A= a borzkotorékok aránya adott élıhelytípusban B= az adott élıhelytípus aránya a területen Px= az egyes élıhelytípusra esı preferencia vagy elkerülés értéke (+1-tıl –1-ig)

Eredmények A mintaterületek élıhelyeinek elemzése során a vegetáció alapján összesen 10 jellegzetes élıhelyi típust (1. táblázat) különítettünk el. Ezek közül az erdıspusztai mintaterületen 9, míg a hortobágyin 8, illetve 7 volt megtalálható. Bizonyos élıhelyi típusok zéró reprezentáltsága miatt a három terület élıhelyi viszonyok alapján alapvetıen különbözik, ugyanakkor jól reprezentálja a Hajdú-Bihar megyei viszonyokat. A három mintaterületen elıforduló élıhelytípusokból olyan csoportokat (erdei habitat, nyílt habitat, település, vízfelület + nádas) képeztünk, melyek már mindhárom területen értékelhetı kiterjedésben megtalálhatók így ezek reprezentáltsága (2. táblázat) alapján értékelhettük a faj élıhely-preferenciáját. 2. táblázat. Az élıhelyi viszonyok alapadatai alapján összevont élıhely-kategóriák a mintaterületeken. Table 2. Data of habitat types of the sample areas with aggregated habitat types.

Élıhely típus Erdı Nyílt Település Vízfelület+nádas

Aránya (%) Erdıspuszta 54 43 1 2

Aránya (%) Hortobágy 1 16 80,8 0,3 0,29

Aránya (%) Hortobágy 2 0,5 89,9 0,8 8,8

A felmérések során megtalált lakott borzkotorékok fıbb adatainak összegzését a 3. táblázatban mutatjuk be. Az élıhely-preferencia megállapításához csak az egyértelmően azonosítható, aktuálisan lakott kotorékok elhelyezkedését vettük figyelembe. A vegetációs viszonyok fıbb adatairól és az élıhelyfoltok mozaikosságbeli különbségérıl nyújt tájékoztatást az 1. táblázat, valamint a 2–4. ábra. Az élıhelypreferencia-számítás során az Ivlev-index értéke (–1) és (+1) között lehet: a (–1) teljes elkerülést, a (+1) teljes preferenciát jelent. Az 5. ábra az összevont élıhely kategóriák szerint ismerteti az egyes mintaterületek élıhelypreferencia-adatait, míg a 6. ábra a mintaterületek összesített adatai alapján kapott élıhelypreferenciát mutatja be. A 7. ábra az Erdıspuszta mintaterületen a különbözı erdıtípusokkal szemben mutatott preferencia bemutatása érdekében az ott elkülöníthetı 9 élıhelytípus alapján rangsorol.

49


3. táblázat. A mintaterületeken talált lakott borzkotorékok fıbb paraméterei. Table 3. The main data of the inhabited setts of the sample areas.

Mintaterület

Erdıspuszta

Kotorék elhelyezkedése Vízszintes kitettség Dombhát oldalán

Erdıspuszta

Dombhát tetején

6

Erdeifenyves

Erdıspuszta

Domb meredek oldalfalában Enyhe dombhát tetején Régi tanyahelyen

4 2

Erdeifenyves és akácos határán İszi szántás

Cserjeszint, fás borítottság Fejlett cserjeszint 80% borítottság Nincs cserjeszint, fás borítás 90 és 20% Cserjeszint nincs, fás borítás 70% Cserjeszint gyenge, fás borítás 45% Nincs

18

Rövid füvő gyep

Nincs

Erdıspuszta

Hortobágy 1 Hortobágy 1

Kijárat

Vegetáció

5

Kb. 30 éves akácos

10

Idıs erdeifenyves

Hortobágy 2

Beton áteresz mentén

2

Rövid füvő gyep

Nincs

Hortobágy 2

Kunhalomban

6

Hortobágy 2

Pusztaháton

4

Részben gyep, részben kökényes Rövid füvő gyep

50%-ban dúsan borított cserjével Nincs

Hortobágy 2

Pusztaháton, erdıfolt mellett

11

Rövid füvő gyep

Nincs

Értékelés Az 5. és 6. ábrák alapján megállapíthatjuk, hogy az Erdıspuszta mintaterületen a kotorékhelyválasztás gyenge (30%) preferenciát mutat az erdıhöz, míg a Hortobágy 1 és 2 mintaterületek esetén egy nagyon enyhe (11% és 6%) preferencia mutatható ki a nyílt habitatok irányában.

Élıhelytípusok erdı

nyílt

település

vízfelület + nádas

P r e f e r e n c ia

1 0,5

0,3

Erdıspuszta

0,11 0,06

0

Hortobágy 1

-0,5

Hortobágy 2

-1 -1 -1

-1

-1 -1 -1

-1 -1 -1

5. ábra. A borz élıhely-preferenciája a lakott borzkotorékok elhelyezkedése alapján, összevont élıhelykategóriák esetén a különbözı mintaterületeken. Figure 5. The habitat preference in the different areas with aggregated habitat types.

50


Sok esetben a domborzati, vízrajzi és talajtani viszonyok határozzák meg a várak elhelyezkedését. Ennek következtében áll elı az a helyzet, hogy az erdıspusztai területen a nyílt habitatok elkerüléséhez képest a hortobágyi területeken a nyílt élıhelyek irányában egészen enyhe (11% és 6%) preferenciát tapasztaltunk (5. ábra). Az erdıspusztai területen az erdıkkel szemben mutatott mindössze 30%-os preferenciaérték a hortobágyi nyílt habitatok irányában mutatott kis preferenciával, valamint ezen területek vízállásos erdıfoltjaival szemben mutatott teljes elkerüléssel együtt megerısíti azt, hogy a takarást nyújtó erdei élıhely csak az egyik faktor a kotorék helyének megválasztása során. Nagy súllyal szerepelhetnek a talajtani és vízrajzi adottságok, valamint az otthonterület nagyságát irodalmi adatok alapján (DA SILVA et al. 1994, KRUUK & PARISH 1982) egyes esetekben meghatározó, jelen esetben nem vizsgált táplálékellátottság-viszonyok. Ezen eredményünk egybevág azon angliai irodalmi adatokkal, melyek a földtani viszonyok fontosságát hangsúlyozzák az élıhelyválasztás kapcsán (SOUTHERN 1964 & HANCOX 1973 cit. in NEAL & CHEESEMAN 1996). Élıhelytípusok erdı

nyílt

település

vízfelület + nádas

-1

-1

1

Preferencia

0,5

0,41 0,12

0

-0,5

-1

6. ábra. A borz Hajdú-Bihar megyei élıhely-preferenciája a lakott borzkotorékok elhelyezkedése alapján, összevont élıhely-kategóriák esetén. Figure 6. The habitat preference in Hajdú-Bihar County with aggregated habitat types.

Nagyobb régiót tekintve, azaz a mintaterületek összesített adatai alapján megállapíthatjuk, hogy a faj a nyílt habitatokkal szemben közepes preferenciát (41%) mutat az erdısült élıhelyekhez (6. ábra). A 7. ábra a különbözı erdıalkotó fafajok alapján szétválasztja az erdıkkel szemben mutatott preferenciát az Erdıspuszta mintaterületen. A Hortobágy 1 és 2 mintaterületek esetén az erdık összetétele, illetve kiterjedése, valamint a velük szemben mutatott elkerülés alapján ilyen felbontás nem ad értékelhetı információt. Az erdıpreferencia kapcsán érdekes eredmény, hogy az erdıspusztai élıhelyen az angliai tapasztalatokkal ellentétben (NEAL & CHEESEMAN 1996) nem elkerülést, hanem a közepesnél erısebb

51


(62%) preferenciát kaptunk a tőlevelő erdıkhöz. Az angliai esetben a tőlevelő erdık „jobb híján” választásként szerepeltek kotorékhelyként, és ez esetekben is általában az erdıszegélyt választották. Az Erdıspuszta erdei fenyvesei esetén is leginkább a szegélyhez közel találtuk a kotorékokat, illetve tipikus a területen, hogy egy-egy erdei fenyıbıl álló erdırészlet olyan kis kiterjedéső, hogy gyakorlatilag az erdı egésze szegélyközelinek tekinthetı. Ezen kívül ezen erdık termıhelyei kifejezetten száraz, meleg homokterületet jelentenek, ami kotorékásásra kiváló. Élıhelytípus

er

i fe de

ny

ı tö

lgy

ak

ác

ak

fe ác

lú j

s ítá cs

és e rj

l ig

et s

zá

nt ó

gy

ep

ví

lü zf e

+ let

ná

da

s

ep tel

ü lé

s

1,00 0,62 0,50 Preferencia

0,22 0,00

-0,50

-1,00 -1

-1

-1

-1

-1

-1

-1

7. ábra. A borz élıhely-preferenciája a lakott borzkotorékok elhelyezkedése alapján, az összes elkülöníthetı élıhely-kategória esetén, az Erdıspuszta mintaterületen. Figure 7. Habitat preference in the sample area of Erdıspuszta.

Az 5–7. ábrákon ábrázolt, viszonylag sok teljes elkerülésnek (–1-es preferencia érték) több oka is lehet. A zsombékosok, vízfelületek és a mintaterületeken a települést képviselı tanyaközpontok, illetve kiskertek esetén érthetı a teljes elkerülés. Ugyanakkor azon erdei vagy nyílt élıhelytípusoknál, ahol nem találtunk kotorékot és ezzel a számítások során (–1)es preferencia értéket kaptunk, a kapott eredmény oka lehet a nem elég nagy mintaterület, vagy még inkább bizonyos kotorékok kizárása az adatsorból, hiszen a felmérés során csak a biztosan azonosítható kotorékokat számítottuk be az elemzésekbe. A borz erıteljes terjeszkedése (HELTAI et al. 2001, SZEMETHY 1989, SZEMETHY 1994, SZEMETHY & HELTAI 1996), korábban nem tipikus élıhelyéül szolgáló területeken történı megjelenése (HELTAI et al. 2001) és elért jelentıs állománynagysága (HELTAI & KOZÁK 2004) új feladat elé állíthatja a természetvédelmi, vadászható fajként pedig különösen a

52


vadgazdálkodási szakembereket. Egyes konkrét vadgazdálkodási egységre vagy vadgazdálkodási egység területén túlmutatóan egy-egy területen, régióban a pontosabb adatnyeréshez részletesebb felmérésre van szükségünk (SZEMETHY & HELTAI 2000), hiszen bármely fajjal kapcsolatban csak részletes vizsgálatok alapján tervezhetı korrekt, ökológiailag és ökonómiailag egyaránt elfogadható gazdálkodás (SZEMETHY & HELTAI 2000, SZEMETHY et al. 2000). A vegetáció minıségét és a növényzeti borítottság mértékét illetı élıhelypreferenciavizsgálataink eredménye alapján megállapíthatjuk, hogy a faj megjelenését és esetleges elıretörését ezen környezeti tényezık ismerete csak részlegesen indikálja, mert bár nagyobb régiót tekintve a fajnak az erdısült részekkel szemben mutatott preferenciája kimutatható, de összességében a nyílt és erdei élıhelyeken egyaránt számba jöhet olyan mértékő megtelepedése, ami mind vadgazdálkodási, mind pedig természetvédelmi szempontból beavatkozást igényelhet. Ez akár állategészségügyi szempontból is fontos lehet, mert bár hazánkban ez a kérdéskör még nem merült föl, de a rendkívül sőrő borzpopulációval bíró angolszász területeken a faj állategészségügyi jelentısége sem elhanyagolható: szerepe lehet a háziállatok tuberkulózisának és a veszettségnek a terjesztésében, valamint fogékony a lépfene kórokozójára is (ANDERSON & TREWHELLA 1985, CHEESEMAN et al. 1981, CHEESEMAN et al. 1989, O’CORRY-CROWE et al. 1996, ROGERS et al. 1999). A borz jó alkalmazkodóképessége, széles ökológiai valenciája miatt az élıhelypreferencia általános szintő, finomabb léptékő megismerése, feltárása, adott területeken alkalmazható módszertanának kidolgozása érdekében további részletes vizsgálatok és más hasonló mintaterületek felmérése szükséges, mely kutatásokat ki kell egészíteni talajtani, vízrajzi, táplálkozási és mozgáskörzet-vizsgálatokkal.

Irodalom ANDERSON R. M. & TREWHELLA W. (1985): Population dynamics of the badger (Meles meles) and the epidemiology of bovine tuberculosis (Myobacterium bovis). – Phil. Trans. R. Soc. London. B 310: 327–381. CHEESEMAN C. L., JONES G. W., GALLAGHER J. & MALLINSON P. J. (1981): The population structure, density and prevalance of tuberculosis (Miobacterium bovis) in badgers (Meles meles) from four areas in South-west England. – J. Appl. Ecol. 18: 795–804. CHEESEMANN C. L., WILESMITH J. W., RZAN J. & MALLINSON P. J. (1987): Badger population dynamics in a high density area. – Symp. zool. Soc. London: 58: 279–294. CHEESEMAN C. L., WILESMITH J. W. & STUART F. A. (1989): Tuberculosis: the disease and its epidemiology in the badger, a review. – Epidem. Inf. 103: 113–125. CRESSWELL P., HARRIS S & JEFFERIES D. J. (1990): The history, distribution, status and habitat requirements of the badger in Britain. – Nature Conservancy Council, Peterborough, 42 pp. HELTAI M.; BÍRÓ ZS. & SZEMETHY L. (2001): A borz terjeszkedése Magyarországon 1988 és 2000 között. – Vadbiológia 8: 43–48. HELTAI M. & KOZÁK L. (2004): A borz kotoréksőrőségének felmérése két alföldi területen. – Vadbiológia 11: 83–91. HELTAI M. & LANSZKI J. (2003): Adatok a borz táplálkozásához. – Vadbiológia 10: 87–91. IVLEV V. S. (1961): Experimental ecology of the feeding of fishes. – Yale Univ. Press, New Haven Conn. 302 pp.

53


KRUUK H. & PARISH T. (1982): Factors affecting population density, group size and territory size of the European Badger (Meles meles L.). – J. Zool., London 196: 31–39. LANSZKI J. (2002): Magyarországon élı ragadozó emlısök táplálkozás-ökológiája. – Natura Somogyiensis 4: 81–86. NEAL E. & CHEESEMAN C. (1996): Badgers. – T and AD Poyser Ltd, London, 265 pp. O’CORRY-CROWE G., HAMMOND R., EVES J. & HAYDEN T. J. (1996): The effect of reduction in badger density on the spatial organisation and activity of badgers Meles meles L. in relation to farms in central Ireland. – Biology and Environment – Proceedings of the Royal Irish Academy 96B. (3):147–158. ROGERS L. M., DELAHAY R. J., CHEESEMAN C. L., SMITH G. C. & CLIFTON-HANDLEY R. S. (1999): The increase in badger (Meles meles) density at Woodchester Park, south-west England: a review of the implication for disease (Myobacterium bovis) prevalence. – Mammalia 63(2): 183–192. ROPER T. J., FINDLAY S. R., LUPS P. & SHEPHERDSON D. J. (1995): Damage by badgers Meles meles to wheat Triticum vulgare and barley Hordeum sativum crops. – Journal of Applied Ecology 32(4): 720–726. ROPER T. J., SHEPHERDSON D. J. et DAVIES J. M. (1986): Scent marking with faeces and anal secretion in the European badger (Meles meles): seasonal and spatial characteristics of larine use in relation to territoriality. – Behaviour 97: 94–117. SILVA J. DA, MACDONALD D. W. & EVANS P. G. H. (1994): Net costs of group living in a solitary forager, the Eurasian badger (Meles meles). – Behav. Ecol. 5: 151–158. SZEMETHY L. (1989): A vadmacska és a borz elterjedése és állománysőrősége Magyarországon. – Vadbiológia 3: 163–168. SZEMETHY L. (1994): Védett ragadozók aktuális helyzete Magyarországon. I. Kelet-Magyarországi Vad- és Halgazdálkodási, Természetvédelmi Konferencia 1992 – In: PALOTÁS G. (szerk.): Elıadások és poszterek összefoglalása. DATE Nyomda üzeme, Debrecen, pp. 307–310. SZEMETHY L. & HELTAI M. (1996): Néhány védett emlıs ragadozó faj helyzete Magyarországon, 1987–1994. – Vadbiológia 5: 1–17. SZEMETHY L. & HELTAI M. (2000): A borz állományhelyzete Magyarországon 1990–2000. – Vadbiológia 8: 63. SZEMETHY L., HELTAI M. & CSÁNYI S. (2000): A hazai szırmés és szárnyas ragadozók helyzete az elmúlt évtizedekben a vadászati statisztikák és monitoring programok alapján. – A Vadgazdálkodás Idıszerő Tudományos Kérdései 1: 51–61.

54


Estimation of habitat preference of badger (Meles meles Linnaeus, 1758) in Hajdú-Bihar County, Hungary KOZÁK L. & HELTAI M.

Three lowland areas of the eastern part of Hungary were investigated where badgers have occurred with increasing density in the last decade. The sample area of Erdıspuszta is a forested area, the sample area named Hortobágy 1 is principally a deforested area with significant forests, and the sample area named Hortobágy 2 is a deforested area with quite small forests and windbreaks. We estimated the habitat preference (locality of setts) gearing to the habitat types and the covering of vegetation (forested and deforested area, urban area and wetland). In the whole region the species shows a middle preference (41%) to the forests. In Hortobágy we find a very small (11% and 6%) preference to the deforested habitats. The badgers avoid the wetlands and the urban areas. The badgers preferred first of all the planted pine-forests (Pinus silvestris) in the area of Erdıspuszta. This preference pattern shows the importance of other, actually not estimated ecological factors. For example because, of the hydrological conditions of the sampling area of Hortobágy 1 and 2, the badgers avoid the forested habitat parts, and have setts in not covered habitats. The motivation of preference of pine-forest in the sampling area of Erdıspuszta is the physical condition of the habitats of these planted forests: dry sand soil is perfect for setts. We found that the covering of vegetation of the habitat could be important and in covered habitat we expect a higher density and a faster increasing of badger population. However, in several conditions there are other ecological factors to determine the habitat preference and locality of setts. Keywords: badger, habitat preference, Hungarian lowland.

55

A borz (Meles meles Linnaeus, 1758) élıhely-preferenciája Hajdú-Bihar megyében

Recommend Documents