A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nyolcadik tanács) 2013. március 7.(*)
„Közösségi Vámkódex – 137. cikk – A Vámkódex végrehajtási rendelete – 561. cikk, (2) bekezdés – A behozatali vámok alóli teljes mentesség feltételei – Olyan gépjármű valamely tagállamba történő behozatala, amelynek a tulajdonosa harmadik országban telepedett le – Gépjármű magáncélra történő olyan használata, amelyre a tulajdonos a használóval kötött munkaszerződéstől eltérő módon ad meghatalmazást – A mentesség hiánya”
A C-182/12. sz. ügyben, az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Székesfehérvári Törvényszék (Magyarország) a Bírósághoz 2012. április 19-én érkezett, 2012. március 20-i határozatával terjesztett elő az előtte Fekete Gábor és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-dunántúli Regionális Vám- és Pénzügyőri Főigazgatósága között folyamatban lévő eljárásban, A BÍRÓSÁG (nyolcadik tanács), tagjai: E. Jarašiūnas tanácselnök, C. Toader (előadó) és C. G. Fernlund bírák, főtanácsnok: P. Mengozzi, hivatalvezető: A. Calot Escobar, tekintettel az írásbeli szakaszra, figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket: –
Fekete G. képviseletében Falcsik I. ügyvéd,
–
a magyar kormány képviseletében Fehér M. Z. és Szilágyi Á., meghatalmazotti minőségben,
–
az Európai Bizottság képviseletében B.-R. Killmann és Sipos A., meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor, meghozta a következő
Ítéletet 1
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2001. május 4-i 993/2001/EK bizottsági rendelettel (HL L 141., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 11. kötet, 286. o.) módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (HL L 253., 1.o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 6. kötet, 3. o.; a továbbiakban: végrehajtási rendelet) 561. cikke (2) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.
2
E kérelmet Fekete G. és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-dunántúli Regionális Vám- és Pénzügyőri Főigazgatósága között egy Bissau-Guineában nyilvántartásba vett, az Európai Unió területére beléptetett és Magyarországon Fekete G. által magáncélra használt gépjármű vámjogi helyzetének a megállapítása tárgyában folyamatban lévő eljárás keretében terjesztették elő. Jogi háttér
3
A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.; a továbbiakban: Vámkódex) 137. cikke a következőképpen rendelkezik: „Az ideiglenes behozatali eljárás lehetővé teszi – teljes vagy részleges behozatali vámok alóli mentesség mellett, és anélkül, hogy kereskedelempolitikai intézkedések hatálya alá tartoznának – az újrakivitelre szánt nem közösségi áru felhasználását a Közösség vámterületén anélkül, hogy a használat miatti szokásos értékcsökkenést kivéve bármilyen változáson mennének keresztül.”
4
A végrehajtási rendelet ideiglenes behozatali eljárásra vonatkozó 232. cikke a következőképpen rendelkezik: „(1)
Az alábbiakat – amennyiben azokat írásban vagy szóban nem jelentették be a vámhatóság felé – a 233. cikkben említett módon ideiglenes behozatalra bejelentettnek kell tekinteni az 579. cikktől függően:
[...] b)
az 556–561. cikkben említett szállítóeszközök;
[...]” 5
E rendelet 234. cikkének (2) bekezdése előírja: „Amennyiben egy ellenőrzés felfedi, hogy a 233. cikkben említett cselekmény megvalósult, de a behozott, illetve kivitt áruk nem felelnek meg a 230–232. cikkben meghatározott feltételeknek, az érintett árukat jogellenesen behozott vagy kivitt áruknak kell tekinteni.”
6
Ugyanezen rendelet 560. cikke (1) bekezdésének első albekezdése alapján „a Közösség vámterületén belül letelepedett […] személyek a behozatali vámok alóli teljes mentességben részesülnek, amennyiben a szállítóeszközöket magáncélra használják alkalomszerűen, a nyilvántartás szerinti üzemeltető utasításai szerint, ha az üzemeltető a vámterületen tartózkodik a használat idején”.
7
A végrehajtási rendelet 561. cikkének (2) bekezdése a következőket határozza meg: „A behozatali vámok alóli teljes mentességet meg kell adni, amikor a szállítóeszközt olyan, a Közösség vámterületén belül letelepedett természetes személy használja kereskedelmi vagy magáncélra, aki a szállítóeszköz e területen kívül letelepedett tulajdonosának alkalmazásában áll, vagy akit az ilyen tulajdonos másképpen erre felhatalmaz. A magáncélú felhasználásról a munkaszerződésben rendelkezni kell. A vámhatóságok korlátozhatják e rendelkezés alapján a szállítóeszköz ideiglenes behozatalát rendszeres használat esetén.” Az alapügy tényállása és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
8
Fekete G., Magyarországon lakóhellyel, valamint magyar és Bissau-guineai kettős állampolgársággal rendelkező személy, a Bissau-Guineában létrehozott Együtt Afrikáért Alapítvány alapítója és kuratóriumi elnöke. Ezen alapítvány tulajdonában áll egy Cadillac Escalade típusú személygépkocsi, amelyet Fekete G. vámáru-nyilatkozat nélkül, a behozatali vámok alóli teljes mentességgel járó ideiglenes behozatali eljárásban léptetett be az Unió területére.
9
Fekete G. e gépjárművet az Unió vámterületén belül magáncélra használja.
10
A kérdést előterjesztő bíróság és a magyar kormány által szolgáltatott információk szerint Fekete G.-t 2011. április 13-án e gépjármű vezetése közben igazoltatta a székesfehérvári (Magyarország) rendőrség. A rendőrségi kihallgatás során Fekete G. előadta, hogy azért nem rendelkezett e gépjármű használatára vonatkozó meghatalmazással, mert az említett alapítvány alapítója és kuratóriumi elnöke volt. Mivel Fekete G. nem tudta igazolni az említett jármű vámjogi helyzetét, 2011. április 14-én a vámhatóság ennek megállapítása céljából hivatalból eljárást indított.
11
Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból és a magyar kormány észrevételeiből az is kiderül, hogy Fekete G. ezen eljárás keretében 2011. május 13-án egy magyar nyelven, írógéppel készült, 2008. szeptember 1-jei keltezésű dokumentumot nyújtott be, amelyet Szenegálban az Együtt Afrikáért Alapítvány kuratóriumi elnöki minőségében Toure Mourdje állított ki. E dokumentummal felhatalmazták Fekete G.-t a szóban forgó gépjármű használatára és vezetésére. Ezzel kapcsolatban e kormány megjegyzi, hogy ugyan a szóban forgó meghatalmazást 2008-ban írták alá, és azon nem szerepelt két tanúnak a magyar jog által megkövetelt aláírása, e gépjármű Bissau-Guineában történő nyilvántartásba vételének igazolása 2011. március 30-án, vagyis egy hónappal a magyarországi rendőrségi igazoltatást megelőzően kelt. Ezenkívül ezen igazolás pontatlan vagy hiányos adatokat tartalmazott, és egyes kifejezések portugál nyelven
történő használata miatt kétség merült fel azt illetően, hogy e dokumentumot egyáltalán nyilvántartásba vételi igazolásnak lehet-e tekinteni. 12
Az első fokon eljáró vámhatóság a 2011. május 18-i határozatban megállapította, hogy az említett gépjármű ideiglenes behozatala uniós jogi szabályokat sértett, mivel Fekete G. nem rendelkezett olyan munkaszerződéssel, amely a gépjárműnek a végrehajtási rendelet 561. cikkének (2) bekezdése értelmében vett magáncélú használatáról rendelkezik. E hatóság ezért úgy határozott, hogy a Vámkódex 202. cikke alapján e gépjármű tekintetében vámtartozás keletkezett, és elrendelte 729 355 HUF (körülbelül 2500 euró) vám és 2 005 727 HUF (körülbelül 7000 euró) hozzáadottérték-adó megfizetését.
13
Ezt követően Fekete G. e határozattal szemben azzal érvelve nyújtott be fellebbezést a másodfokú vámhatósághoz, hogy a szóban forgó gépjármű az áruk ideiglenes behozataláról szóló egyezmény megkötéséről és mellékleteinek elfogadásáról szóló, 1993. március 15-i 93/329/EGK tanácsi határozattal (HL L 130., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 5. kötet, 3. o.) jóváhagyott, úgynevezett Isztambuli Egyezmény rendelkezései alapján vámalakiságok nélkül lépett be az Unió területére. Ezenkívül Fekete G. azzal érvelt, hogy a vámhatóság a teljes vámmentességben való részesülés elutasítása céljából tévesen támaszkodott a végrehajtási rendelet 561. cikkének (2) bekezdése értelmében vett munkaszerződés hiányára. Mivel Fekete G. nem rendelkezett ilyen szerződéssel, e hatóságnak kizárólag azt kellett volna vizsgálnia, hogy Fekete G.-t e gépjármű magáncélú használatára e rendelkezés értelmében a „tulajdonos másképpen […] felhatalmaz[ta]”-e. Márpedig Fekete G. ezzel kapcsolatban benyújtotta az Együtt Afrikáért Alapítvány kuratóriumi elnökének a meghatalmazását, amely engedélyezte neki az ezen alapítvány tulajdonában álló gépjármű használatát és vezetését. Mindenesetre Fekete G. úgy vélte, hogy őt az említett alapítvány keretein belül végzett tevékenysége miatt ezen alapítvány alkalmazottjának kellett volna tekinteni még akkor is, ha a nemzeti jogi szabályok alapján nem lehetett őt annak minősíteni.
14
Fellebbezésének elutasítását követően Fekete G. közigazgatási pert indított a kérdést előterjesztő bíróságnál, amelyben a másodfokú vámhatóság határozatának a felülvizsgálatát kérte. Lényegében azzal érvelt, hogy a végrehajtási rendelet 561. cikkének (2) bekezdése szerinti teljes vámmentesség céljából nem követelmény munkaszerződés fennállása, mivel magáncélra használta az említett gépjárművet, amire a 2008. szeptember 1-jei meghatalmazásban engedélyt kapott. A Vámkódex Bizottság 2010. július 6-i ülésének jegyzőkönyvére (TAXUD/A3/0039/2010-EN) hivatkozva a magyar vámhatóság ezzel szemben úgy érvelt, hogy az e rendelkezésben előírt vámmentesség alkalmazása céljából a gépjármű magáncélú használatát munkaszerződésben kell megállapítani, amely e gépjárműnek az Unión kívül letelepedett tulajdonosa és az Unióban letelepedett magánszemély között jön létre. Márpedig a jelen ügyben nem áll fenn ilyen szerződés.
15
A kérdést előterjesztő bíróság azonban megjegyzi, hogy – bár a végrehajtási rendelet 561. cikkének (2) bekezdése valóban megállapítja, hogy amennyiben a gépjárművet használó magánszemély a szállítóeszköz tulajdonosának az alkalmazásában áll, az említett gépjármű magáncélú felhasználásáról a munkaszerződésben rendelkezni kell – úgy tűnik, hogy e rendelkezés szövege akkor is előírja a behozatali vámok alóli teljes
mentességet, ha a gépjármű magánszemély általi használatára annak „tulajdonos[a] másképpen […] felhatalmaz[ást ad]”. 16
Ilyen körülmények között a Székesfehérvári Törvényszék úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra: „A [végrehajtási rendelet] 561. cikkének (2) bekezdése alapján a szállítóeszköz magáncélú felhasználásához elegendő-e a szállítóeszköz [Közösség területén] kívül letelepedett tulajdonosa részéről adott felhatalmazása[,] vagy a szállítóeszköz magáncélú felhasználása csak munkaviszony keretében lehetséges[,] és úgy, hogy arról [a tulajdonos] a munkaszerződésben rendelkezett?” Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
17
Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy a végrehajtási rendelet 561. cikkének (2) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy az Unió vámterületén letelepedett személy által magáncélra felhasznált szállítóeszköz esetében a behozatali vámok alóli teljes mentességet csak akkor lehet megadni, ha e magánhasználatot olyan munkaszerződés írja elő, amely e személy és az e területen kívül letelepedett gépjármű-tulajdonos között jött létre, vagy ellenkezőleg, úgy kell értelmezni, hogy ilyen mentesség akkor is nyújtható, amikor a gépjármű-tulajdonos a személyt munkaviszony fennállásától függetlenül más módon hatalmazza fel a gépjármű ilyen magáncélú használatára.
18
Fekete G. azzal érvel, hogy a gépjárművet magáncélra felhasználó személy akkor is részesülhet a behozatali vámok alóli teljes mentességben, ha hivatalosan nem áll fenn közte és a gépjármű-tulajdonos között munkaszerződés, továbbá ha e használatot nem írja elő a felek között létrejött munkaszerződés. Fekete G. szerint a behozatali vámok alóli teljes mentességben való részesüléshez elegendő, ha az ilyen személyt a végrehajtási rendelet 561. cikkének (2) bekezdése értelmében a „tulajdonos másképpen […] felhatalmaz[za]”.
19
Ezzel szemben a magyar kormány és az Európai Bizottság azon a véleményen van, hogy a behozatali vámok alóli, a végrehajtási rendelet 561. cikkének (2) bekezdésében előírt teljes mentesség céljából e gépjármű magáncélú használatát szükségszerűen elő kell írni az azt használó személy és az említett gépjármű-tulajdonos között létrejött munkaszerződésben, miközben a gépjármű kereskedelmi célú használatára a gépjármű-tulajdonos valóban adhat másképpen is felhatalmazást.
20
E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a végrehajtási rendelet 561. cikke (2) bekezdésének első albekezdése szerint behozatali vámok alóli teljes mentességet lehet adni valamely szállítóeszköz esetében, ha ezt az Unió vámterületén belül letelepedett természetes személy használja kereskedelmi vagy magáncélra.
21
Az alapügyben nem vitatott, hogy a szóban forgó gépjárművet kizárólag magáncélra használják.
22
A végrehajtási rendelet 561. cikke (2) bekezdése első albekezdésének szövegéből kitűnik, hogy e rendelkezés keretében a behozatali vámok alóli teljes mentesség azon
feltételtől függ, hogy az említett természetes személy a szállítóeszköz uniós vámterületen kívül letelepedett tulajdonosának az alkalmazásában álljon, vagy hogy az említett szállítóeszköz tulajdonosa őt „másképp […] felhatalmaz[za]”. Azonban a gépjármű magáncélú használata esetében e cikk második albekezdése megállapítja, hogy arról munkaszerződésben kell rendelkezni. 23
Amint e két albekezdés egymással összefüggésben történő értelmezéséből kitűnik, míg a behozatali vámok alóli teljes mentesség céljából a kereskedelmi célra történő használatra a végrehajtási rendelet 561. cikkének (2) bekezdése alapján a „tulajdonos [kétségkívül] másképpen […] felhatalmaz[ást adhat]”, nem teheti ezt a magáncélú használat esetében, amely csak munkaviszony keretében fordulhat elő, és amelyről szükségszerűen munkaszerződésben kell rendelkezni.
24
Meg kell továbbá jegyezni, hogy – amint a magyar kormány helyesen kiemelte – a végrehajtási rendelet 561. cikke (2) bekezdésének jelenlegi szövege a 993/2001 rendeletből adódik, amely – amint annak (9) preambulumbekezdéséből kitűnik – csak a 2454/93 rendelet II. részének III. címében található, és többek között az ideiglenes behozatalra vonatkozó rendelkezések egyszerűsítését és racionalizálását végezte el. A 993/2001 rendelet 1. cikkének 28. pontjával ugyanis a 2454/93 rendelet „Gazdasági vámeljárások” elnevezésű III. címe helyébe, amely e rendelet 496–787. cikkét tartalmazta, egy új, szintén „Gazdasági vámeljárások” elnevezésű III. cím lépett, amely alatt a 993/2001 rendelet hatálybalépése óta a végrehajtási rendelet 496–592. cikke található.
25
Márpedig e tekintetben a végrehajtási rendelet 561. cikke (2) bekezdésének megfelelő cikkek, amelyek e rendeletnek a 993/2001 rendelet hatálybalépését megelőző változatában szerepeltek, vagyis a 718. cikk (1) bekezdése, (3) bekezdésének a) és b) pontja, (6) bekezdése és (7) bekezdése b) pontjának második francia bekezdése, valamint a 719. cikk (4) bekezdésének b) pontja a behozott gépjárműnek az Unióban letelepedett és a tulajdonosától eltérő személy általi magáncélú használata esetén fennálló, behozatali vámok alóli teljes mentességét szintén attól a feltételtől tette függővé, hogy e személy és a tulajdonos között munkaszerződés álljon fenn, és hogy a magáncélú használatról e munkaszerződésben rendelkezzenek.
26
A fenti megállapításokra tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a végrehajtási rendelet 561. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az Unió vámterületén letelepedett személy által magáncélra használt szállítóeszköz esetében a behozatali vámok alóli teljes mentességet csak akkor lehet megadni, ha az említett magánhasználatról az e személy és az említett területen kívül letelepedett gépjármű-tulajdonos között létrejött munkaszerződés rendelkezik. A költségekről
27
Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:
A 2001. május 4-i 993/2001/EK bizottsági rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet 561. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az Európai Unió vámterületén letelepedett személy által magáncélra használt szállítóeszköz esetében a behozatali vámok alóli teljes mentességet csak akkor lehet megadni, ha az említett magánhasználatról az e személy és az említett területen kívül letelepedett gépjármű-tulajdonos között létrejött munkaszerződés rendelkezik. Aláírások
