A bibliakör a Biblia köre

7. fejezet

A bibliakör a Biblia köre

amelyre leginkább kíváncsi vagy! Nem akartam szójátékot alkotni a címével. Egyszerően, de nagyon komolyan ez az igazság. A bibliakörök célja elsısorban a Biblia és azon keresztül Jézus Krisztus megismerése és megdicsıítése. Minden mást ennek kell alárendelni. A bibliakörnek nem elsısorban a bibliai ismeretrıl, hanem a bibliai ismeret megvalósíthatóságáról kell szólnia. Ez azt jelenti, hogy Jézust nemcsak, mint Messiást, hanem mint Urat is be kell mutatnunk. Valóban meghalt az egész világ bőnéért, de áldozata csakis akkor jelenthet megváltást a számunkra, ha elfogadjuk azt, és Úrrá is tesszük İt az életünkben. Az Élet csak akkor adhat örök életet, ha a megszentelıdésrıl nem csupán gondolkodunk, hanem igénybe is vesszük, megtesszük, ami abból rajtunk múlik. A bibliaköröknek elsısorban ezt az ismeretet kell átadniuk. Jézus követıjeként mindenki számára nélkülözhetetlen az Ige olvasása; hiszen alapos ismerete nélkül nagyon könnyen eltévedhetünk. A lexikális ismeret, a tapasztalat nélküli tudás, vagy éppen az ismeret nélküli tapasztalatok önmagukban igen könnyen félrevezethetnek bárkit. Sátán nem sajnálja az ismeretet (gondolj csak az Édenben állt fára), s nem sajnálja a tapasztalatot sem; tudjuk, hogy mi mindent be nem vet az idık végén, még tüzet is hoz alá az égbıl. Hatalmas csodákat képes véghez vinni, s minél

G

ONDOLOM, EZ AZ A FEJEZET,

73

Az elméleti és gyakorlati alapok

közelebb van Urunk második adventje, Ellenségünk annál csodálatosabb dolgokat fog produkálni. A Szentírás azt mondja, hogy ámításainak csúcsán még magát Jézust is megszemélyesíti (Mt 24:23). Nekünk mindent Isten szava szerint kell megítélnünk. A rendszeres olvasás és tanulmányozás hatására idıvel észrevehetjük, hogy a Biblia szavai a mindennapi, konkrét helyzetekben is az adott pillanatnak megfelelı útmutatásokat adják számunkra. A Bibliát természetesen bibliakör-vezetıként is imádkozva kell olvasnod. Még ebben a státusodban sem pusztán munkaanyag a számodra, hanem az élet és az igazság forrása minden körülmények között. Ha így veszed a kezedbe, akkor elvárhatod Istentıl, hogy megáldja az ıszinteségedet. „Én az engem szeretıket szeretem, és akik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak… Igen, ha bölcsességért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled, ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt, akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.” (Péld 8:17; 2:3–5) Ebbıl az utóbbi versbıl kitőnik, hogy az eredményt, a felismeréseket, az Istenre való szívbéli rácsodálkozásokat, az Isten iránt érzett igazi hálát néha csak nagyon lassan „szüli meg” a befektetett erıfeszítés. Az Írást nemcsak olvasnod, hanem tanulmányoznod is kell, verset verssel összevetve keresned az elrejtett ezüstjeit, kincseit. Természetesen elıfordulhat, hogy egy–egy életet formáló szó, mondat villámcsapásként hasít beléd. Isten szól hozzád a Biblián keresztül mindenképpen. İ maga ígérte ezt. „A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.” (Róm 10:17) A bibliakörnek arról kell szólnia, amit ma és itt Isten mond a számunkra. Ehhez azonban minden találkozóra fel kell készülni. Imádkoznod kell minden egyes alkalom elıtt, hogy nyitott maradhass a Szentlélek vezetésére, mind a téma kiválasztásában, mind az emberekkel kapcsolatban. Mindkettı egyformán hangsúlyos, egyik sem alárendeltje a másiknak. Arról, hogy az emberekkel való foglalkozásnak milyen feltételei vannak a keresztény életben, már több alkalommal szót ejtettem. Most vizsgáljuk meg azt, hogyan történhet a bibliakör témájának kiválasztása.

Az Ige kutatásának módszerei Természetesen nincsenek mindenki által minden esetben szigorúan követendı szabályok, néhány alapelvet mégis lefektethetünk. A legelsı, legfontosabb feltétel, hogy a téma, amit választasz, a te szívedet is megragadja. E nélkül nem lesz igazi élet abban, amirıl beszélgetni szeretnél. Be74


szélni, beszélgetni csak olyan dolgokról érdemes, amikrıl valóban van is mondanivalód. Személyes mondanivalód pedig csak akkor lehet az Igérıl, ha az személyes tapasztalatot is jelent a számodra. A jó igehirdetés a saját tapasztalatunkon nyugszik. Ha ez nem így van, bizonyosan „kilóg majd a lóláb”. Ha nem ragadta meg a szívemet az Ige, csak én ragadtam meg azt, akkor nem én leszek eszköz Isten kezében, hanem az İ Igéje válik eszközzé az én kezemben. Szent–Gály Kata írta: „Istent megszerettetni csak az tudja, aki szereti İt.” Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a bibliakörnek a te ismeretedrıl, tapasztalatodról kell szólnia. Nem szabad, hogy ember legyen a központban, hogy egy személyre koncentráltan folyjon a beszélgetés, még akkor sem, ha az a személy az összejövetel vezetıje. Mindig meg kell találni az általános mondanivalót, amely mindenki számára nyújthat valamit Isten ismeretébıl. E mondanivaló megkeresése azért is nélkülözhetetlen, mert igen csekély annak valószínősége, hogy bárki másnak akkor és ott éppen ugyanaz a problémája, öröme, bőne, mint neked. A TÉMA MEGKÖZELÍTÉSÉRİL. Általánosságban két fı utat határozhatunk meg: vagy bizonyos témakör szerinti sorozatok összeállítását, vagy alkalomról alkalomra egy–egy egymástól független téma „kivesézését”. Elınye is, hátránya is van mindkét módszernek, s hogy mikor melyiket használod, azt mindig a felmerülı igényeknek és az Istentıl kapott útmutatásnak kell eldöntenie. A sorozatok olyan nagyságú témákat dolgoznak fel, amelyek semmiképpen sem férnének bele egy összejövetel idejébe. Ilyen lehet például az alapvetı próféciák áttekintése, a gyakorlati keresztény élet lépései, a boldogmondások, Krisztus példázatai, az ószövetségi ünnepkör prófétikus jelentısége stb. A beszélgetések jegyzeteinek elkészítéséhez felhasználhatsz könyveket, mások által összeállított anyagokat, de kidolgozhatsz a saját tematikád szerint is komplett anyagokat. Azonban a sorozatok tartásánál már a legelsı alkalommal fontos tudnod, hogy mirıl fog szólni az utolsó alkalom. Ahogy egy lépcsın az egyik fok a másik után következik, úgy kell az egyik alkalomnak a másikra épülnie. Felesleges a kilátó alján állót a kilátó tetejérıl látható táj szépségérıl kérdezni, hiszen sem ismerete, sem tapasztalata nincsen arról. Nem szabad túl gyorsan adagolni az igazságot. Ahogy az ételízesítık is csak módjával, mértékkel tesznek jót az ételnek, úgy az igazság elfogadtatásában is mértéket kell tartani. Alapok nélkül 75


nem lehet házat építeni. Mások szívében sem lehet Isten lelki templomának felépítését a cserepek felrakásával kezdeni. Amíg nem tisztázódott például, hogy micsoda is a megtérés, mibıl kell megtérni, és milyen Isten általi útja van ennek, addig felesleges Isten elvárásairól beszélni. Amíg meg nem mutatod, hogy a Biblia Isten szava, addig ne várd, hogy a mondanivalóját bárki is a történelemben megvalósuló, mindent átfogó és magába rejtı isteni akarat kinyilatkoztatásának tulajdonítsa. Alkalomról alkalomra csodálatosan bontakozhatnak ki az Ige rejtett csodái az egymásra épülı témákból, s te magad is hálatelt szívvel veszed majd észre, hogy a sorozatok alkalmai számodra is mély Istenre ismeréseket hoznak. Egyetlen hátránya a sorozatok tartásának, hogy egy viszonylag állandó tagságot feltételeznek, mivel a harmadik alkalommal nem kezdheted újra az elsı találkozó alapjainál. A független témák kidolgozásának megvan az az elınye, hogy nem kell újra és újra visszautalnod az elızı alkalmakra, hiszen minden egyes öszszejövetel önálló egészet alkot. Azonban olyan témákra, igehelyekre van szükség, amelyek egyrészt mindenkinek mondhatnak valamit, másrészt pedig amelyekrıl teljes idıt kitöltıen van mondanivalód. A TÉMA MEGKÖZELÍTÉSÉNEK NÉZİPONTJA. A téma megközelíthetı globálisan, az egész Bibliát áttekintve, s megvizsgálható centrálisan, egy konkrét középponti Igébıl kiindulva. A globális megközelítést akkor tudod leghasznosabban alkalmazni, ha egy nagyobb témakört vagy bibliai fogalmat a Biblia egészének hátterén akarsz bemutatni. Egy-egy helyen nagyon ritkán mond el minden, az adott témát érintı részletet a Szentírás. Nem rendszeres teológiai mőként íródott. Ha ezt az utat választod, ajánlatos konkordanciát használnod, mert így kiválaszthatod azokat az igehelyeket, amelyek a legtömörebben és legmélyebben mutatják be az igazságnak azt az oldalát, amelyet szemléltetni akarsz. Érdemes felírni magadnak minden igehelyet, amely jobban megvilágítja mondanivalódat. Nem biztos, hogy a beszélgetés közben minden eszedbe fog jutni. Talán furcsán hangzik, de tapasztalataim szerint nem érdemes mindet felolvasnod vagy felolvastatnod, mert ahogy a közmondás tartja, a sok bába között elveszhet a gyerek. Ha túl sok igei információ zúdul a résztvevıkre, elıfordulhat, hogy végül semmi nem marad meg bennük igazán mélyen. Körültekintıen kell kiválasztani a megvizsgálandó Igéket is, és kerülni kell azokat, amelyek a fı irányvonaltól esetleg eltérítenék a társaságot. 76


Nem mindenki csak azt látja meg egy-egy felolvasott versben, amit te megláttatni szeretnél, így a kérdések száma csak emelkedhet, ahelyett, hogy kitisztulna elıttetek Isten tanácsa, akarata. Mirıl van szó? Ha például a gyülekezet egységérıl akartok beszélgetni, akkor kérdéses és megfontolandó, hogy érdemes-e például az 1Kor 12:411-et felhasználni. Ez az igeszakasz valóban a Szentlélek által elnyerhetı ajándékokról szól, s arról, hogyan kapcsol bennünket egybe az İ szeretete ezeken az ajándékokon keresztül is. Ám „a nyelvek nemei” kifejezésnél, ilyen vagy olyan okból, majdnem bizonyosan fel fogja valaki kapni a fejét. Könnyen azt veheted észre, hogy az egység helyett máris a nyelveken szólásról beszélgettek. Az olyan verseket, amelyek tartalmilag valamely másik, nagy és fıleg problémás témakört is érintenek, szerencsésebb egy, az azokról szóló alkalomra félretenni. Mindig törekedned kell arra, hogy a felolvasott részek továbbvigyék a beszélgetést. A centrális megközelítéső, egy konkrét igehelyet, igeszakaszt középpontba állító, egy adott szakaszról szóló bibliakörök alkalmat adnak arra, hogy egészen mélyre ássatok a Kijelentésben. Elidızhettek a részleteknél, a szereplık cselekedetei mozgatórugóinak a megkeresésénél, egy–egy fogalom mélyebb megvizsgálásánál. Vigyázni kell azonban, hogy ne olvassatok bele többet az Ige soraiba, mint amennyi valóban benne is van. A BIBLIAKÖR VEZETÉSE IGEHIRDETÉS. Bárhonnan is nézzük; bármilyen, formájától független bibliai témájú beszélgetésrıl van szó, amelynek az evangélium továbbadása a célja, azt igehirdetésnek kell neveznünk. Ebbıl fakad, hogy a beszélgetések vezetıje pedig igehirdetı. Az igehirdetésnek van néhány olyan egyszerő szempontja, amelyet figyelembe véve, még a szombat délelıtti „nagy istentiszteletek” döntı része is megújulhatna gyülekezeteinkben. Csak akkor válhatnak igazán igehirdetéssé, ha szem elıtt tartod az alábbiakat a beszélgetések folyamán. •

Az Ige hirdetésének mindig Krisztust kell a középpontba helyeznie! „Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet…” (1Kor 1:23). A Jelenések könyvének egyik adventista szakértıje, Jon Paulin mondta, hogy a Biblia minden sora evangélium. Még a hét csapás eseményeit is Krisztus keresztjének összefüggésében kell magyaráznunk! Az olyan igehirdetés, amelybıl Krisztus kimarad, nem igehirdetés. S ez természetesen nem csupán Krisztus nevének ismételgetését jelenti. 77


•

Az igehirdetés középpontjában az Ige áll. Önmagában egy-egy vers felolvasása nem teszi biblikussá mondanivalónkat. Nem szabad csak azért felolvasnunk egy verset vagy egy igeszakaszt, mert alapszöveg nélkül elképzelhetetlen egy közös alkalom! Ha a téma kifejtése nem a felolvasottak köré csoportosul, ha nem az alapszövegrıl, illetve annak tematikus mondanivalójáról szól az összejövetel, szétfolyik a mondanivaló, és általános keresztény igazságok semmitmondó pufogtatása lesz az, amit igehirdetésnek szántunk! A Biblia versei nem karácsonyfadíszek, nem pusztán szükséges illusztrációk mondanivalónkon! Az Isten Igéje határozza meg mondanivalónkat, s ne a mi mondanivalónk az Isten Igéjét! Ha nem így van, akkor (ahogy egy keresztény szerzı írta) nem az Igét hirdetjük, csupán az igekötıt.

•

Az elcsendesedés és ráhangolódás követelménye. Az elızı pont természetesen nem általános, mindenkire vonatkozó elv, de van egy olyan komoly sejtésem, hogy sok igehirdetés éppen a ráfordított idı és elcsendesedés hiányán, az Istentıl való meghatározott segítségkérés miatt bukik meg. Annak érdekében, hogy ezt elkerüljem, én mindig Isten vezetését kérem. Számomra ez szükséges ahhoz, hogy ne csak arról beszéljek, amit szürkeállományom felfog, hanem elsısorban arról, amit Isten üzen. Éppen ezért nekem nem elég egy-két nappal az igehirdetés elıtt felkészülnöm. Lassan érı típus vagyok, szükségem van arra, hogy legalább két hétig, de inkább még hosszabb ideig „vajúdjon” bennem a téma.

•

Az igehirdetésnek el kell jutnia valahonnan valahova. A végcélt és a hozzá vezetı utat is az alapige határozza meg. Ha igehirdetésünknek nincsen belsı logikai felépítése, akkor az puszta szócsépléssé, gondolatok laza láncolatává válik, amely nem fejtheti ki a kívánt hatását. Ennek következménye lehet az a rövid beszélgetés, amit olyan sokszor idézünk. „De szépen beszélt az igehirdetı!” „És mirıl?” „Hát, azt nem tudom…”

•

S végül egy apróságnak tőnı dolog. Saját gyakorlatom szerint, miután elkészítettem egy prédikáció vagy egy bibliakör jegyzetét, a végén megpróbálom egy mondatban összefoglalni, mirıl is szól az egész. Elsı „blikkre” ez könnyő dolog. Azonban olyan összefoglalást igyekszem megfogalmazni magamnak, amely kerüli az álta78


lánosságot, és a fenti pontok mindegyike felismerhetı benne. S ez bizony már nem is olyan könnyő! De ha kikristályosodott a mondat, akkor igazán tudom, mirıl is akarok beszélni. De figyelj, kérlek, ez az összefogó mondat csak a kidolgozás után születhet meg, ellenkezı esetben megint csak én határozom meg az Ige mondanivalóját, és nem az az enyémet! Még egyszer le kell írnom: mély meggyızıdésem, hogy még az imaházbeli nagy istentiszteleteink is gyümölcsözıbbé, áldottabbá válhatnának, ha igehirdetıink figyelembe vennék e néhány egyszerő szempontot! Amikor elkészültem ezzel a fejezettel, akkor kaptam e-mailen a következı kis összeállítást az egyik lektoromtól, Sebestyén Ilitıl. (Utólag tudtam meg, éppen a neki odaadott korrektúrából, hogy ı maga a szerzıje is.) Annyira hasznosnak tartom, hogy most idemásolom. AZ IGEHIRDETÉS HÉT ALAPSZABÁLYA Sokkal hatékonyabb bármilyen igehirdetés, ha nemcsak önmagunkra, hanem elsısorban a hallgatóságra gondolunk. Ne magunknak beszéljünk, hanem a gyülekezet szükségletét elégítsük ki. Íme, néhány gondolat, hogyan lehet igazán jól hirdetni Isten szavát. 1. Mindig alaposan készülj fel az igehirdetésre, imával és vázlattal! Az imádkozás és maga az igehirdetés rövid, tömör, lényegre törı legyen! (Javaslat: otthon tarts egy próba-igehirdetést a családodnak, és ellenırizd az idıt!) 2. Igyekezz pontosan, egyértelmően, jól artikulálva fogalmazni, és figyelj a hangsúlyozásra, de hangerıd legyen egyenletes! Jusson eszedbe, hogy sokan csak kazettán tudják meghallgatni szavaidat, és nem mindegy, milyen a hangerı. 3. Soha ne olvass mást, csak az igehelyeket és az idézeteket! 4. Az igehirdetés maximum ötven percet vegyen igénybe, ünnepélyes alkalmakkor maximum húsz percig tartson! (Gondolj arra, hogy nem vagy Pál, és a gyülekezeted sem troási [Csel 20:6-9]!) 5. Ha elhangzott az a szó, hogy „befejezésül”, az igehirdetés nem tarthat tovább három percnél! 6. Amikor azt mondod: „Adja az Úr…”, utána azonnal hagyd abba, ne mondd el még egyszer vagy többször! 7. Legalább úgy készülj a befejezésre, mint az elkezdésre. Tudd befejezni idıben az igehirdetést, gondolj az elfáradtakra, az idısekre. Ne hagyd,

79

Az elméleti és gyakorlati alapok hogy a végére annyira ellanyhuljon a gyülekezet figyelme, hogy néhányan elaludjanak…

A vezetés módszere El kell döntened, hogy milyen módszerrel akarod vezetni bibliakörödet. Elsısorban két út áll elıtted, amire léphetsz,

az elıadómódszer és a beszélgetıs, kérdezı módszer.

Számomra mindig a második tőnt a járhatóbb útnak. Az elıadómódszernek több olyan kritériuma van, amelyet kezdetben nem tudtam vállalni. Ezek közül a legfontosabb az elıadói készség, s az, hogy nagyon alaposan ismerd azt, amirıl beszélni szándékozol. Azért sem állt soha szívemhez közel ez a módszer, mert végeredményében nem sokban különbözik a szombati istentiszteletektıl, amelyeken az emberek többsége csak passzív résztvevı. Számomra a cél Isten mélyebb megismerésén túl éppen a közösség mélyebb ápolása s mások gondolatainak felszínre hozása volt. Természetesen van, akinek mégis az elsı módszer a testhezállóbb és célravezetıbb. Vitathatatlan elınye, hogy az idıvel abszolút a vezetı gazdálkodik, így az összejövetelt nagyon precízen meg lehet tervezni. Tagadhatatlan, hogy a beszélgetıs módszer több szempontból is bizonytalanabb. Néha fegyelmezned, néha vigasztalnod, néha bátorítanod kell a rászorulókat, többször vissza kell terelni a beszélgetést az eredeti medrébe, s emiatt sokszor ki vagy téve szemrehányásoknak is azok részérıl, akiknek mondanivalóját szükségszerően megakasztottad. Mindezek ellenére ez a módszer alkalmasabb arra, hogy megismerjétek egymást, a gondokat, az örömöket, a bukásokat, a gyızelmeket, Isten erejét a mindennapi életben. Alkalmat ad arra, hogy mélyebb betekintést nyerjetek egymás hitébe, s ez nagyon sokszor hatalmas segítség lehet mindannyiunk számára. Felszínre kerülhetnek olyan meglátások, olyan élmények, olyan tapasztalatok, amelyeknek nyilvánosságra kerülésére más körülmények között nem volna lehetıség. A barátkozók szabadabban megoszthatják kételyeiket, kérdéseiket, meglátásaikat, s az ı friss szemléletük a régiek számára nagyon sok gondolkodnivalót adhat. Egyszer egy Karcsi nevő, magát ateistának valló fiú egy olyan bibliakörre toppant be, ahol a misszió szükségességérıl beszélgettünk. Nem 80


volt ellenséges, de néhány megjegyzése ıszintén megdöbbentett minket. Mivel mi „belülrıl” néztük a kérdést, nem is gondoltunk olyan gyakorlati meglátásokra, mint ı, „a külsıs”. Nekünk „belülrıl” magától értetıdı volt néhány dolog, de hogy mennyire át nem gondoltan, az csak akkor derült ki, amikor Karcsi rákérdezett. – Minden ember vágyódik Isten után… – kezdtem bele egy mondatba. – Honnan veszitek ti ezt? – vágott közbe Karcsi. – Mindenki törekszik a békesség, a boldogság felé, és mindenkiben vannak olyan hiányérzetek, amelyeket csak Isten tölthet be. Ám az emberek ezzel a legtöbbször nincsenek tisztában. – S honnan tudjátok, hogy ez a rész valóban Isten után vágyakozik, s nem valami materiálisabb dolog felé? Máris a leggyakorlatiasabb kérdésnél voltunk, s bizony aktív töprengésbe merült a társaság, hogyan is tudnánk ezt elmagyarázni, megfogalmazni a számára. Kérdései minket is alakítottak, formáltak. Többször elıfordult az is, hogy valaki problémájára nem a bibliakör vezetıi mutatták meg a lehetséges kiutat, hanem olyan valaki, akitıl nem is számítottunk ilyenre. Ezek a hozzászólások pedig általában nem elıre megfogalmazott kérdésekre voltak konkrét, gyakorlati válaszok. Beszélgetés közben nyilvánvalóbbá válhat, ki hol tart az Istenhez vezetı úton, s ez megkönnyíti azokat a közös találkozókon túli személyes beszélgetéseket, amelyekrıl már írtam.

81


Kérdések Kérdések Aki kutat, azért kutat, mert meg akar találni valamit. A Bibliát azért kutatjuk, mert kíváncsiak vagyunk, ki is az az Isten, aki kinyilatkoztatja magát benne, mit tett, s mit akar tenni ez az Isten a mi életünkkel, a mi életünkben. Amikor nekiülsz, hogy felkészülj egy beszélgetésre, imádkoznod kell felteendı kérdéseidért. A jó riporterek azért jó riporterek, a jó pszichológusok azért jó pszichológusok, mert már a kérdéseikben megfogalmazzák, merre is akarnak haladni. A kérdések összeállítása nem pusztán arról szól, hogy mások számára összefabrikálsz néhány megválaszolandó mondatot, és a végére egy kackiás kis kérdıjelet biggyesztesz. Nem! Meg kell tanulnod kérdezni! Elsısorban Istent, hogy mi szolgál leginkább a többiek épülésére, mirıl is szóljon a bibliakör. Nem várhatjuk, hogy egy általunk kiválasztott úton elindulva, hányavetien odavetjük az Úrnak, hogy „Ha már erre jöttem, és ilyen jól kitaláltam, áldj meg, légy szíves, és kövess, hogy jól menjen minden!” – s ezen felül még áldásban is részesüljünk! Elıbb meg kell kérdeznünk İt, merre is menjünk, mit is tegyünk! Hidd el, Istennek érdeke a bibliakör! Az İ megmentı Igéje hirdettetik ezen az úton! Embereket érhetünk el, ám hogy kit, mikor és mivel, azt İ jobban tudja nálunk. Ha ıszintén keresed az İ akaratát, s a válaszára is kíváncsi vagy, segíteni fog. Nem a spontaneitás, hanem a fejetlenség kizárása miatt fontos ez a szempont. Másodsorban feltétlenül fel kell tenned két nagyon komoly kérdést önmagadnak is. 1. Érted–e, amirıl tanítani akarsz? Ha nem, akkor nem lesz különösebb értelme az összejövetelnek. Ha olyan kérdéseket teszel fel, amelyekre te sem tudod a választ, akkor megkérdıjelezhetıvé válik, hogy mi egyáltalán a célod, hová akarsz eljutni. Ennek érdekében legjobb képességeid szerint kell átlátnod az egész témát. (Tartsd szem elıtt azonban, hogy itt a te legjobb képességeidrıl van szó, így nem kell másokhoz hasonlítgatnod magadat.) 2. Éled–e, amit tanítasz? (Errıl a kérdésrıl már ejtettem néhány szót pár oldallal ezelıtt, de itt most a beszélgetés mondanivalója szempontjából érdemes nagyon komolyan újra átgondolni a hozzáállásodat.) Van egy angol közmondás: a puding próbája az, ha megeszik! Ha a mondani82


valód mögött nincs ott a te személyes tapasztalatod is, akkor úgy beszélsz a pudingról, úgy ajánlgatod másoknak, hogy te magad még bele sem kanalaztál. Vajon honnan kellene a bibliakör tagjainak biztosnak lenni abban, hogy mőködik a gyakorlatban is az, amit hallanak, ha nem általad, aki beszélni kezdtél róla? Ha nálad nem mőködik, akkor személyes meggyızıdés nélkül, vakként fogsz világtalanokat vezetni. Harmadsorban, de csak legvégül, kérdéseket kell feltenned az adott témával kapcsolatban is. Ez már az anyagod gyakorlati feldolgozása. Ezeknek a kérdéseknek egymásra kell épülniük, hogy vezessenek valahonnan valahová. A kiválasztott alapigéhez kapcsolódó konkrét kérdéseken túl van néhány olyan kérdés, amit minden egyes szakasz mélyebb megértéséhez fel kell tenned, legalább a kidolgozáskor. 1. 2. 3. 4.

Mi a fı üzenet? Mit mutat meg, mit tanít ez a szakasz Istenrıl? Mi mutat meg, mit tanít ez a szakasz az emberrıl? Milyen személyes üzenet van benne számomra?

Ezekbıl a kérdésekbıl is nyilvánvalóan kiderül, a bibliakör célja nem pusztán az, hogy csupán az elméteket pallérozzátok, hanem elsısorban és mindenekelıtt az, hogy megismerve a mindennapok gyakorlatában, jobban tudjátok szeretni Istent, úgy, ahogy azt az Ige tanítja. „Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ı parancsolatait.” (1Ján 5:3) De hogyan kell kérdezned, hogyan tehetsz fel jó kérdéseket? Egyszer jártam egy közösségben. A délelıtti igehirdetés elıtt tartottak egy alkalmat, amelyen egy mindenki által olvasott színes kis újság vezércikkét beszélték meg közösen. Katasztrofális volt. Egy órát feszengtem a székemen, alig vártam, hogy vége legyen. Miért? Nem beszélgettek, nem gondolatokat cseréltek, nem hitükrıl tettek bizonyságot, csak birka módon összebólogattak, s ezt ráadásul, szemmel látható módon, észre sem vették. Nincs szándékomban parodizálni ıket, de valahogy így hangzottak el a kérdések: – Igen, tehát a következı mondat így szól áldásos tanulmányunkban: „A hó fehér.” Fel kell tennem a kérdést, testvérek, milyen színő tehát a hó? Igen, X. testvér, parancsolj! – A hó fehér! – Kiváló válasz, köszönöm, menjünk tovább! A következı mondat a vezércikkben így szól… 83


Ennek így egyszerően semmi értelme nincsen! Legyen ez egy elrettentı példa számunkra. Ami egyértelmő, azt felesleges továbbragozni. A kérdéseknek túl kell mutatniuk az adott szövegeken. Valamilyen irányba tovább kell vinniük a beszélgetést. Egy kérdés akkor jó igazán, ha el kell rajta gondolkodni – nem azért, persze, hogy magát a kérdést megértsük! –, ha biblikus összefüggéseket kell keresni a megválaszolására. A kérdések végsı célja, hogy a kérdezettek Isten szemével láthassák magukat. Milyen kérdéseket lehetne feltenni, például „a hó fehér” kijelentésrıl? (Látod, alapvetıen már ez a kérdés is gondolkodásra sarkall!) Nekem itt a számítógép elıtt ülve a következık jutnak hirtelen az eszembe. Mi az a hó? Miben különbözik a víztıl, a jégtıl, a párától? Hol van a hó, mielıtt a földre esik? Miért van ott? Hogyan esik le a hó a földre? Miért esik le? Miért pont fehér a hó? Mit jelent az, hogy fehér? Mihez lehet hasonlítani a havat állagában, hımérsékletében, ízében, színében? Mire használható a hó? Jó vagy rossz, hogy van hó ezen a világon? Alapvetıen megegyezett Isten szándékával, hogy legyen hó ezen a Földön? Volt-e már valami tapasztalatod hóval? Szereted-e a fehér színt? Miért? Ha nem, melyik a kedvenc színed? Vajon milyen hatással lenne ránk, ha fekete lenne a hó? Nem sorolom tovább. Látod, mennyi kérdést rejt magában egy végtelenül egyszerő kijelentés is? Érdemes ezek közül kiszőrnöd azt, amelyik elıremutat, s nemcsak az adott mondatra, hanem a szöveg teljes összefüggésére összpontosítottan viszi tovább a beszélgetést, és elsısorban amelyre személyre szabott válaszokat is lehet adni. A kérdésnek nemcsak a szürkeállománnyal, hanem az emberek szívével is találkoznia kell. Ne keseredj el, ha úgy érzed, most még nem vagy képes jól kérdezni! Tanulni kell ezt is, mint minden mást! Gyakorlat teszi a mestert, ahogyan a mondás tartja.

Döntésre vezetés Isten azért adta Igéjét, „hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített” (2Tim 3:17). Ezért állítja a fenti gondolatot megelızı vers, hogy „a teljes írás Istentıl ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre”. Meggyızıdésem, hogy nincsen igehirdetés felhívás nélkül! Döntésre kell késztetni az embereket! Ennek ma, a sok felületes példa nyomán kicsit negatív, „amerikás” íze van, de bizonyos rossz tapasztalatok miatt nem szabad kidobnunk azt, ami jó. Jellemzı, hogy a múlt századi adventmozgalomban nem tartották ezt rossz 84


dolognak, sıt, aktívan gyakorolták az elırehívásokat, a nyilvános bőnbánatra hívásokat.1 A Biblia megtérésre hív. Ez Isten felhívása minden idıben az emberekhez. „Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsıséget, mert eljött az ı ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.” (Jel 14:7) A felhívás természetesen nem egy általános „térjetek meg” felkiáltás az alkalom végén! Nem! Elválaszthatatlanul kötıdnie kell az alapige mondanivalójához és az Istennek abban rejlı felhívásához, figyelmeztetéséhez, ígéretéhez. A bibliakörök fı célja tulajdonképpen ez: megmutatni az embereknek, kicsoda Isten, mit vár el tılünk, és hogy döntéseinknek milyen következményei lehetnek. Nyilvánvalóvá kell tenni, hogy a döntés mindenképpen bekövetkezik, ha nem Isten mellett, akkor ellene. Némi tapasztalatot igényel, de segíthetünk abban is, hogy ez a döntés pozitív legyen. Tisztázni kell, hogy az Úr akarata melletti odaszánás útjában nem áll-e ismerethiány vagy rosszul megértett ismeretanyag. Ha nem ezekrıl van szó, akkor megmutathatjuk az embereknek, hogy pusztán önmaguk állnak az Istennel való kapcsolatuk útjában, s hogy végeredményben akarati odaszánásuktól függ életük további alakulása. Jómagam nagyon hálás vagyok Istennek Mark Finley testvér 1989–es szolgálatáért. Az ı igehirdetései által szívem ajtaja kitárult Jézus elıtt. Mark nyilvánvalóvá tette számomra, végeredményben semmi akadálya nincsen annak, hogy Jézus lábnyomába lépjek. Ezt kell megmutatnunk másoknak is. Az akadályok, ellenvetések, elzárkózások általában nem mások, mint az élet által belénk épített vagy önmagunk által felhúzott falak, amelyeket nem nekünk kell lerombolnunk, pusztán akarnunk kell, hogy Jézus lerombolja ıket. Sokszor ragaszkodunk ezekhez a falakhoz, de ez is csupán a rossz döntéseink következménye. Minden találkozó végsı kérdésének ennek kellene lennie: mi akadálya van annak, hogy az adott területen, az adott pontokon valósággá tegyük Isten akaratát az életünkben. Jézus Krisztus ma is valóság, s azt mondja, hogy „itt a kellemetes idı, ímé, itt az üdvösség napja” (2Kor 6:2), s ez is csak azért lehetséges, még a mi szívünkben is, mert „Istennél semmi sem lehetetlen” (Luk 1:37). 1

Lásd például E. G. White: Életünk és munkánk, 25. oldal, (kiadó és évszám nélkül) és Kiben bízhatunk?, I. kötet, 270, 272. oldal (Keresztény Advent Közösség, 1993) 85

A bibliakör a Biblia köre

Recommend Documents