Metodista
A BIBLIA ÉVE
2008. MÁRCIUS
MME
A BIBLIA ÉVÉBEN LAPUNKBAN – JOHN WESLEY ÉS A BIBLIA CÍMMEL – EGY ÁLLANDÓ
ROVATOT SZERETNÉNK ELINDÍTANI, MELYBEN A METODISTA MOZGALOM ALAPÍTÓJÁNAK,
JOHN WESLEY-NEK (1703-1791) A SZENTÍRÁSRÓL SZÓLÓ GONDOLATAIBÓL IDÉZÜNK. AZ ELSŐ IDÉZET SZEMÉLYES VALLOMÁSÁBAN WESLEY AZ „EGY KÖNYV EMBERÉNEK” NEVEZI MAGÁT, S ÚTMUTATÁST AD A BIBLIAOLVASÁS GYAKORLATÁRA.
JOHN WESLEY ÉS A BIBLIA
„Legyek egy könyvnek embere!” ■ JOHN WESLEY (1747)
Őszinte, gondolkodó embereknek nyugodtan feltárom szívem legbenső gondolatait. Magamat egynapos teremtménynek gondolom, úgy megyek keresztül az életen, ahogy a nyílvessző szeli át a levegőeget. Lélek vagyok, ki Istentől jött, és Istenhez tér meg, csak keringek a nagy szakadék felett, s néhány szemvillanás múlva elmegyek, nem látszom többé – belezuhanok a változhatatlan örökkévalóságba. Egy dolgot akarok tudni: az utat a mennyországba – hogy miképpen köthetek ki biztonságban ama boldog parton. Isten maga ereszkedett le, hogy ezt megtanítsa: éppen e végett szállt alá a mennyekből.
Mindezt megírta egy könyvben. Ó, add nekem azt a könyvet! Bármi áron add nekem az Isten könyvét! Megkaptam. Benne megvan a nekem kellő tudás. Legyek homo unius libri (egy könyvnek embere)! Benne messze elkerülöm a nyüzsgő bazárokat. Egyedül vagyok: csak Isten van jelen. Színe előtt felnyitom s olvasom könyvét, hogy megtaláljam a mennybe vezető utat. SZÍNE ELŐTT FELNYITOM S OLVASOM KÖNYVÉT, HOGY MEGTALÁLJAM A MENNYBE VEZETŐ UTAT.
Van-e kétségem az olvasottak felől? Tűnik-e valami homályosnak, vagy bonyolultnak? Szívemet fölemelem a világosságok Atyjához? „Uram, hát nem a Te igéd mondja: »Ha valakinek nincsen bölcsessége, kérje Istentől«? Te pedig ezt felelted: »Ha valaki kész cselekedni akaratodat, megismeri azt.« Kész vagyok cselekedni akaratodat, hadd ismerjem meg azt.” Ezután felkutatom és megfontolom a Szentírás párhuzamos igéit, egybevetvén „lelkieket a lelkiekkel”. Ezeken elmélkedem, elmém minden figyelmével és komolyságával. Ha még mindig marad bennem kétely, az Isten dolgaiban jártas bölcsekhez fordulok, és utána írásaikhoz, melyek által, bár halottak, mégis beszélnek. Amit így megtanulok, továbbadom. Ennek megfelelően az alábbi igehirdetésekben [az összegyűjtött prédikációiban] lefektetem mindazt, amit a Bibliában a mennybe vezető útról találtam, különös tekintettel arra, hogy mi módon lehet az Istennek ezt az útját megkülönböztetni az emberek tulajdon elmeszüleményeitől. Igyekszem leírni az igaz, a Szentíráshoz hű, tapasztalati vallást, hogy ne hagyjak ki belőle és ne tegyek hozzá semmit. Különösképpen igyekszem azokat, akik most kezdenek az égre nézni (s akik nemigen ismervén Isten dolgait, hajlamosak letérni a jó útról), a formaságoktól, a szív vallását a világból csaknem kiszorító külszíni vallástól megóvni, másodszor pedig igyekszem figyelmeztetni azokat, akik már ismerik a szív vallását, a szeretet által munkálkodó hitet, nehogy érvénytelenné tegyék a törvényt hit által, és így az ördög csapdájába essenek. HA MÉG MINDIG MARAD BENNEM KÉTELY, AZ ISTEN DOLGAIBAN JÁRTAS BÖLCSEKHEZ FORDULOK.
2
John Wesley: Prédikációk I. Előszó. 12-13. old. (Názáreti Egyház Alapítvány, 2001)
Metodista 2008. MÁRCIUS
MISSZIÓ A BIBLIA ÉVE
2008 – A Biblia éve
A magyarországi protestáns egyházak által alapított Magyar Bibliatársulat indítványára a magyar egyházak a 2008-as évet a Biblia évének nyilvánították. Az ötlet a római katolikus egyház csatlakozásával ökumenikus mozgalommá szélesedett. Az ötletet több külföldi ország példájának eredményei alapozták meg. A Bibliatársulat az év mottójául a „Boldog, aki olvassa!” (Jel 1,3) igét választotta. Nagy öröm számunkra, hogy ez a kezdeményezés katolikus testvéreink belépésével ökumenikus mozgalommá erősödött, hiszen sokkal hitelesebben hirdethetjük az élet vizének eleven forrását együtt. Krisztus mondta: „arról fogja megismerni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Jn 13,35) A célunk az, hogy minél több ember kezébe eljusson az élet könyve, hogy minél több ember megismerje az ige igazságát, erejét, hogy minél többen a Bibliát, az élet könyvét válaszszák életük zsinórmértékéül. Fontos, hogy ne csak másoknak ajánljuk, de magunk is keressük annak a módját, hogy jobban, alaposabban megismerjük az Írást. Kezdjük magunkon a Biblia évének valóra váltását!A Bibliatársulat azzal a szándékkal indította el ezt a mozgalmat, hogy a gyülekezetek maguk, a hívők széles tábora valósítsa meg a bibliai ismeretek elterjesztését. Kitűnő segítséget jelent ebben a „Magyar Bibliatársulat programjavaslatai a Biblia éve gyülekezeti ünnepléséhez” című (rövid címén: Ötlettár), amelyet minden gyülekezetbe eljuttattak. 2008. január 20-án az ökumenikus imahét nyitó istentiszteletével indult el a Biblia éve, és egy esztendő múlva, az ökumenikus imahét záró istentiszteletével ér majd véget. Nagyon sok nyilvános, közös eseményre is sor kerül az év kapcsán: június 2326. között a bibliakutatásról szerveznek teológiai konferenciát Esztergomban, szeptember 30-án a Bibliával kapcsolatos koncertet rendeznek a Művészetek Palotájában, november 21-én pedig a Biblia kiállítás nyílik a Széchenyi Könyvtárban. A Bibliatársulat honlapján – www.bibliaeve2008.hu – mindenki tájékozódhat az időszerű eseményekről, hírekről. A társulat kéri, hogy a különböző gyülekezeti eseményekről tájékoztassuk a honlapot, osszuk meg egymással örömeinket. Különböző folyóiratokban, a rádióban és televízióban is lesznek figyelemfelkeltő, ismeretterjesztő híradások, anyagok, amelyek a kívülállók felé közvetítik a Biblia üzenetét. De számunkra a legfontosabb mégis az, hogy a magunk feladatát találjuk meg ebben a mozgalomban. 2006 a katolikus egyház kezdeményezésére az ima éve volt Magyarországért. 2007 őszén a városmisszió eseményében léptünk a nyilvánosság elé. Most a Biblia évének eseményei nyithatnak kaput az ébredésnek. Vegyük észre, hogy Isten ébredést készít, ébredést akar adni ennek a lelkileg megnyomorodott népnek. Ismerjük fel a magunk feladatát, hogy ne akadálya, hanem cselekvő részesei legyünk Isten kiáradó áldásának.
IMPRESSZUM
Kiadja: a Magyarországi Metodista Egyház ■ Felelős kiadó: Csernák István szuperintendens ■ Főszerkesztő: Khaled A. László ■ Rovatszerkesztők: Hecker Héla – ÜZENET, Hecker Róbert – MISSZIÓ, Khaled A. László – RÓLUNK SZÓLVA, Lakatos Judit – MÚLTKOR, Pásztor Zoltán – AKTUÁLIS, Pásztor Zsófia – GYÜLEKEZET, Kovács Csilla – GYEREKSAROK, Szuhánszki János – 24. DIMENZIÓ, Szuhánszky T. Gábor – TEOLÓGIA, Sztupkainé Pál Zsuzsanna – NŐKRŐL NŐKNEK ■ Nyomdai munkálatok: ADUPRINT ■ ISSN 1588-1911 ■ A lap megvásárolható az egyház gyülekezeteiben, illetve megrendelhető a szerkesztőségből. ■ Szerkesztőség: 1032 Budapest, Kiscelli u. 73. ■ Tel./Fax: +36-1/2501536, +36-1/250-1849 ■ E-mail:
[email protected] ■ Egy szám ára: 300 Ft ■ Megjelenik negyedévente. ■ Címlap: Csontos Ivett – Oltár (Budapest – Óbuda)
KÖZÉPPONTBAN A BIBLIA ÉVE
■ DR. HECKER WALTER, A MAGYAR BIBLIATÁRSULAT ALELNÖKE
3
Metodista
A BIBLIA ÉVE
2008. MÁRCIUS
Ki írta a Bibliát? ■ SZUHÁNSZKI JÁNOS
A fenti címmel tartott előadást a Pécsi Egyetemen négy éve a 70 éves dr. Szigeti Jenő, iskola alapító, tudós-professzor. Értekezésében egyszer sem hangzott el, hogy a Szentírást Istennek Szent Lelke ihlette, de mindegyik mondatából sugárzott. Hiszen benne van: „A teljes írás Istentől ihletett.” (2Tim 3,16) De vajon kik írták? MME
Személy szerint erről elég keveset tudunk. Körülbelül ezer év alatt készült Kr. u. 100ig. A stílus alapján különböző emberek a szerzői, Istennek engedelmes szolgái. Hoszszú évszázadokon, évezredeken keresztül nem volt az egész írásba öntve. Szájhagyomány útján kristályosodott, formálódott szent maggá, kenyérré. Különösen igaz ez a zsidó nép Egyiptomból való kivonulása (Kr. e. 1445k, vagy 1270k) utáni időszakra. A mózesi törvény előtti rendelet ugyanis előírja, hogy évenként megemlékezzenek a szabadulásról a páska ünnepén (niszán hó 14-től egy hét), és a családfők erre emlékeztessék háznépüket, oktassák gyermekeiket. Ki írta azonban előtte le a teremtést, az özönvizet, az ősatyák éveinek számát? Különös figyelmet érdemelnek az olyan részletek, mint amilyen az is, amelyben pl. az Úr küldöttei meglátogatták Ábrahámot (később Lótot). Vendégül látta őket, ők pedig bejelentették gyermeke jövetelét. Felesége, Sára a sátoron kívül hallgatózott, és felnevetett a hír hallatán, de később letagadta. (1Móz 18,1-15) „Ez olyan valószerű, mintha napjainkban készült riport lenne.” (dr. Szigeti Jenő) – 4000 év távlatából. De vannak más, nagyon plasztikus, életteli történetek Izsák házasságkötéséről, Jákób küzdelmeiről, József „karrierjéről”, Mózestől egészen a királyok korának végéig. Dávid és Salamon birodalmának idején (Kr. e. 10. század) keletkezett a Szentírásban is lejegyzett legtöbb költészeti és bölcseleti mű. Azután a próféták vajon a magukét írták, vagy a próféta-iskolák növendékei jegyezték le mesterük tanításait? Sokak kedves olvasmánya az Ószövetség evangéliuma: az Ézsaiás könyve – akárhányan szerezték is. Számunkra hátborzongató, hogy a Kr. e. 600-700 évvel íródott tekercset szinte érintetlenül találta meg 1947-ben egy arab pásztor a Holt-tenger melletti Qumrán egyik barlangjában – benne többek között a Messiás érettünk való szenvedésének leírásával. Ez a könyv idézi az Úr Isten beszédét úgy, mint eső és hó, mely megöntözi a földet, gyümölcsözővé teszi, magot ad és kenyeret. Így lesz/van az Úr igéje is, mely nem tér hozzá üresen, hanem megcselekszi az Ő akaratát. (Ézs 55,10-11) Biztosan voltak írópróféták. Nehémiás helytartó idejében (Kr. e. 444-420) Ezsdrás pap felolvassa a Mózes törvényének könyvét a babiloni fogságból hazatért (és a jeruzsálemi kőfalat már megépítő) népnek. Az író beszámol arról, milyen nagy hatással volt ez rájuk: először keservesen sírtak bűneik miatt és megtértek. Azután hét napon át felolvasták a könyvet, olyan nagy örömet jelentett számukra (Nehémiás könyve 8. rész). Más népnek nem volt fontos ez az irat, de számukra az életet jelentette. Az Ószövetség héber szövegét a Kr. e. 3. században zárták le írástudó zsidó főpapok. Ám a kvadrátbetűk hangsúlyokat és magánhangzókat jelölő bepontozását a Kr. u. 7. században végezték el tudós rabbik – az ún. masszoréták – a szöveg egyértelmű olvasására. A görög nyelven fennmaradt Ószövetség (Septuaginta) Kr. e. 3-2. században született.
4
Az Ószövetség – különböző nyelveken – volt az őskeresztyének első Bibliája, hiszen az Újszövetség az ő korukban íródott. Az első talán a Kr. u. 30-as évek végén megjelenő ún. Ősmárk evangéliuma lehetett, arám nyelven. Majd ezt követte a Lukács evangéliuma és a szintén Lukács által írt Apostolok Cselekedetei, aki orvos és író lévén nagy műgonddal szerkesztette írásait, valószínűleg görög nyelven. A Jakab leve-
Metodista 2008. MÁRCIUS
BIBLIKUS SZENTSÉG
A Szentlélek csodája tehát, hogy a Szentírás Kr. u. 4. századra a mai formájában kialakult. 313-ban Nagy Constantinus római császár államvallássá tette a keresztyénséget. 325-ben a niceai zsinaton egységesítették a hitelveket, majd 393-ban a hipói zsinat rögzítette (kanonizálta) az akkora már testvéri körökben mindenki által elfogadott mai Bibliát. Ez azonban a szent iratoknak valóban „csak” megtestesült alakja. Az üzenet a sorokban és a sorok között szóló Lélekben van, akinek vezetése ez a külalak is. Ám ami sokkal lényegibb, hogy ez hívő keresztyén testvéreink világossága az életútjukon és eledele, az Ige olvasása, hallgatása és engedelmes megtartása által.
Biblikus élet – biblikus szentség
■ KHALED A. LÁSZLÓ
Lapunk következő oldalain a kedves Olvasó bizonyságtételek csokrával, sorozatával találkozhat. Látszólag eltérünk ezzel a lap témájától, a Biblia évétől. Látszólag nem a Bibliáról beszélnek ezek az írások. Hiszen nem prédikációk, nem írásmagyarázó elemzések, nem a Szentírás aprólékos ismertetéséről szólnak. De az eltérés csak látszat. A maguk módján ezek a történetek is igehirdetések, ezek a beszámolók is magyarázatai az Írásnak. Másként, de a bizonyságtételek is aprólékos módon szólnak Isten szaváról. Bizonyságtételeink arról szólnak, hogy hétköznapi világunk „apróságaiban” mit jelent számunkra az Ige ereje, Isten jelenléte és áldása. Az Isten szavának a hétköznapokban való következményéről beszélni egyházunk különleges küldetése. „Biblikus szentséget terjeszteni az országban” – ebben az egyszerű mondatban foglalta össze John Wesley a metodisták feladatát a 18. században. Ma sem kisebb a küldetésünk. A felhívás a misszióra és a hiteles kereszténységre bátorít minket. Amikor a Biblia évére gondolok az jut eszembe, hogy ez a metodisták számára azt az esztendőt is jelentheti, amelyben komolyan vesszük elhívásunkat egy biblikus életre. Amelyben tudomásul vesszük, hogy a hétköznapi életünk üzenet. Isten Lelke munkálkodni akar bennünk és általunk: a Lélek életünkön át megújulást akar hozni az „országba”. A biblikus szentség megújulást, ébredést is jelent. Így ajánlom Olvasóinknak a visszatekintő „hétköznapi” beszámolókat – a Pécsi Körzet szilveszteri alkalmáról, a nyíregyházi Aliansz Imahétről, és a februári Házasság Hete „akcióról” –, melyek hónapról-hónapra villantanak fel egy-egy képet a gyülekezeti misszió eseményeiből. Az imádságról szóló személyes vallomás a „biblikus élet” talán leglényegesebb elemét fejti ki. Az amerikai metodista önkéntesekről szóló beszámolók leközlése régi adóssága lapunknak. Talán még egyetlen csapatról sem számoltunk be ilyen részletesen, mint most tesszük. A 2005-től minden évben Magyarországra utazó önkéntesek Óbudán, Nyíregyházán, Györkönyben és Kaposszekcsőn úgy gondolom éppen a biblikus, szolgáló szentség metodista gyakorlatát mutatják be közöttünk, életükkel a Biblia Istene üzen számunkra.
MME
KÖZÉPPONTBAN A BIBLIA ÉVE
lét minden bizonnyal az Úr atyafia írta, aki Josephus Flavius szerint Kr. u. 62-ben mártírhalált halt. Hasonlóan őhozzá Krisztus mennybemenetele után tért meg Pál apostol is, akinek 13 levelet tulajdonítunk. A Rómaiakhoz írott levele több reformátornak is (Luther Márton, John Wesley) megvilágosodást jelentett. A Péter-leveleket az öreg apostol diktálhatta a 60-as évek közepén Rómában. Az óegyházi hagyomány szerint mindketten ott haltak meg 67 körül, Néró császár keresztyén-üldözése idején. Máté evangéliuma Kr. u. 70-80 között született. A századdal egyidős János apostol a 90-es éveiben írta visszaemlékező, letisztult evangéliumát, és ebben az évtizedben látta a Jelenések könyvében leírtakat a kis-ázsiai Pátmosz-szigetén (száműzöttként).
5
Metodista
BIBLIKUS ÉLET
2008. MÁRCIUS
Rendhagyó szilveszter Pécsett ■ SZUHÁNSZKI JÁNOS
Tavaly szilveszterkor rendkívüli alkalmon vehettünk részt. A györkönyi ifjúsági csendesnapokról hazatartó fiatalokkal tölthettük együtt az estét: szolnokiak sokan, valamint budapestiek, dombóváriak és paksiak jöttek hozzánk. Éneklésük, zenekaruk és bizonyságtételük feledhetetlen számunkra. „Miről vagyok meggyőződve?” – kérdezte az igehirdető a Rm 8,38-39 alapján. Azt mondja a fiatal kommentátor, hogy „az élet nehéz és igazságtalan”. Megingott Isten-hitében, és fellázadt ellene. A lelkész azonban azt mondta meggyőződhetünk öt dologról: (1) az Isten szeret, (2) bűneim meg vannak bocsátva, (3) bármikor mehetek hozzá, (4) minden a javamra van (28.vers) és (5) beépülhetek az Isten egyházába. Ezen az estén került bemutatásra és nagy tetszést aratott Sükös Pál: A keskeny úton című életrajzi regényének színpadi változata. Köszönet az evangéliumi üzenetért és a törekvésért. Fiatal testvéreinknek további Isten áldását kívánjuk. A történet az 1940es évek végén játszódik. Egy Balaton melletti kis falu új, doktori címmel rendelkező református papjáról szól, aki minden bizonnyal nem hívő ember. A közösség felébredt csoportját a gondnok vezeti. A szenvedélybeteg lelkész csodával határos módon megmenekül a haláltól. Kezelése után orvosa tanácsára Erdélybe kerül egy kedves öreg pap-családhoz. Itt találkozik az Úr Jézussal személyes Megváltójaként. Megszabadul a megkötözöttségeitől, és megtér. Lelkileg-testileg meggyógyulva tér haza falujába, ahol a felébredtek már testvérként fogadják. Gond még azonban, hogy régi szerelmének, hogyan mondja meg, hogy az ő életében már Jézus van az első helyen. Amikor ez megtörténik, a lány nem érti és szakít vele. Ő senki életében nem akar a második lenni. (Rendezte: Gyurkó József. Szereplők: Kőszegi Sándor, Thaly Angelika, Kőszegi Márió, Kőszegi Krisztián, Szilágyi Gábor, Kőszegi Anita, Nickl Gergő, Ritter Zsombor, Gyurkó József, Gyurkóné Katalin, Gyurkó Donát)
Aliansz imahét Nyíregyházán ■ DR. LAKATOS JUDIT
MME
6
Január az imádság hónapja keresztyén közösségeinkben, s nagyszerű dolog, hogy nemcsak ki-ki egyéni csendességben, vagy saját felekezetében járul Isten elé az év elején, hanem a különböző gyülekezetekhez tartozó hívők együtt teszik ezt. Január első hetében a Magyar Evangéliumi Alianszhoz tartozók imádkoznak közösen személyes és társadalmi megújulásért. E másfél évszázada működő mozgalom nem egyházakat, felekezeteket, hanem egyéneket fog össze, az imaalkalmak azonban közösségeiket is megmozdítja. A metodista gyülekezeteink aktív résztvevői voltak kezdettől a mozgalomnak, majd a rendszerváltást követően az Aliansz mozgalom újraindulásának is. Nyíregyházán, akárcsak tavaly, idén is nagyon sokan kapcsolódtak be az Aliansz imahét programjába, metodisták, baptisták, evangélikusok és az Evangéliumi Testvérközösség tagjai. Az „Éld át, mert Ő él!” mottó jegyében élettel teltek meg az imaházak a városban. Az évek óta megrendezett imahét növekvő lendülettel zajlott idén, új szolgáló testvérek kapcsolódtak be, Bozorády András fiatal evangélikus lelkész, Kertészné Iványi Ágnes. Mindkét estén, amikor a metodista imateremben került sor a találkozóra, megtelt a nagyterem, a mellette lévő kisterem és az előtér is. Hecker Márton nyíregyházi lelkész beszámolója szerint kb. 130 résztvevő volt jelen. A záró
2008. MÁRCIUS
BIBLIKUS SZENTSÉG
imádság a metodista kápolnában, a Testvérközösség imatermében zajlott, ahol közel kétszázan voltak jelen. A szervező lelkészek szeretnék, ha a találkozóknak folytatása is lenne év közben. A tervek szerint Aliansz imaesteket tartanak majd kéthavonta különböző helyszíneken.
EGYHÁZI MŰSORAINK IDŐPONTJAI
Az Aliansz imaesteken tapasztalt lelkesedés folytatódott az ökumenikus imahéten is. A közös imádságban rejlő erő formálja át a résztvevőket, a nyíregyházi keresztény gyülekezeteket, és hozzon ébredést a városnak!
Korábbi műsoraink letölthetők és meghallgathatók a www.metodista.hu honlap MÉDIA menüpontjáról!
A Házasság Hete története
METODISTA RÁDIÓS FÉLÓRA 2008. április 4.
■ MAGYAR EVANGÉLIUMI ALIANSZ
A Házasság Hete – Magyarország 2008 eseménysorozat február 8-14. között került megrendezésre a Magyar Evangéliumi Aliansz égisze alatt, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa közreműködésével. Fő célja volt egy pozitív kampány kiterjesztése az egész országra, mely értéket és méltóságot ad a házasság intézményének. Egy olyan széleskörű keresztény (nagyegyházi és kisegyházi) összefogásra törekedett, mely maga mellé állítja a hasonló értékeket valló közéleti személyiségeket és a világi médiát is. A Házasság Hete mozgalom (National Marriage Week – NMW) 1997-ben NagyBritanniában kezdődött egy hívő fiatalember, Richard Kane kezdeményezésére, akinek sikerült ismert egyházi vezetőket, közéleti személyiségeket, politikusokat (pl. Tony Blair) megnyerni arra, hogy nyilvánosan is emeljenek szót a házasság népszerűsítése mellett. Ennek a kampánynak olyan sikere és sajtóvisszhangja volt, hogy lassan-lassan bekerült köztudatba, február 14. (Bálint napja) nemcsak a szerelmesek napja, hanem a házasok hete is Angliában. (Persze, a kettő egyáltalán nem zárja ki egymást!) Tavalyi évben újabb két ország, Svájc és a Cseh Köztársaság is csatlakozott a mozgalomhoz, 2008-ban pedig több más ország mellett Magyarországon is megrendezésre került a Házasság Hete. A Házasság Hete mozgalom a házasság hagyományos, bibliai értékét hangsúlyozza egy modern módon, mely képes megszólítani az egész társadalmat. Keresztény kezdeményezés, mely az erkölcsi és szellemi alapelvek mellet szakmai-tudományos szempontokat is felsorakoztat a házasság mellett. A Magyar Evangéliumi Aliansz felkérésére kisebb felekezetközi csapat kezdte el a Házasság Hete előkészítését – mintegy próbaképpen 2008-ban. A munkacsoport feladata a Házasság Hetét bevezető sajtótájékoztató megszervezése volt, néhány központi rendezvény megszervezése, az egyes helyi gyülekezetek, közösségek mozgósítása arra, hogy csatlakozva az országos mozgalomhoz, maguk szervezzenek olyan rendezvényeket (pl. vacsora, szeminárium házasoknak), melyeken elérhetik a környezetükben élő embereket a házasságról és Isten szeretetéről szóló jóhírrel. A NMW hazai és nemzetközi történetéről és jövőbeni eseményeiről képes beszámolók az alábbi honlapokon olvashatók: >>> >>> >>> >>>
www.aliansz.hu www.nmw.org.uk www.marriageweek.ch www.tydenmanzelstvi.cz
MAI HITVALLÁSOK (TV) 2008. április 13. HAJNALI GONDOLATOK (TV) 2008. április 24. HAJNALI GONDOLATOK (TV) 2008. május 19. METODISTA MAGAZIN (TV) 2008. május 25. METODISTA RÁDIÓS FÉLÓRA 2008. június 12. METODISTA RÁDIÓS FÉLÓRA 2008. augusztus 1. RÁDIÓS ISTENTISZTELET 2008. augusztus 10. IFJÚSÁGI MŰSOR (TV)
2008. szeptember 7.
IFJÚSÁGI MŰSOR (TV) 2008. szeptember 14. IFJÚSÁGI MŰSOR (TV) 2008. szeptember 21. METODISTA RÁDIÓS FÉLÓRA 2008. október 3. METODISTA MAGAZIN (TV) 2008. október 12. METODISTA RÁDIÓS FÉLÓRA 2008. december 5.
KÖZÉPPONTBAN A BIBLIA ÉVE
Metodista
7
Metodista
BIBLIKUS ÉLET
2008. MÁRCIUS
MME
Az imádságról – személyesen ■ CSERNÁK ISTVÁN SZUPERINTENDENS
Az imádságot leginkább az Istennel való beszélgetésnek tekintem, s tapasztalom. A Biblia szavain keresztül Isten megszólítja az embert, az imádságban az ember válaszol erre a megszólításra. A Bibliának egyik legszebb tanítása, hogy az ember Isten elé állhat és a meghallgatás reményében mondhatja el hálaadását vagy könyörgését. Mindenképpen a hit alapján történő beszélgetés ez. A hívő ember, akármennyire nehezen magyarázható el pontosan meghatározott fogalmakkal, tapasztalja, hiszi ezt a különös adó-vevő készüléket, ami közvetíti szavainkat Isten felé és felénk Istennek imáinkra adott válaszait. Hiszem, hogy miközben megszólítom az Istent, hallja a hangomat, hallgat engem és figyel rám. Éppen ezért bátran mondom el előtte a gondolataimat, hálámat és még gyakrabban kéréseimet, sóhajaimat. Csak mondom, mondom, mert tudom, hogy hallja. Gyakran mikor abbahagyom a hosszabb-rövidebb személyes imádságom, befejezettnek tekintem a „programot”, megnyugszom, és tovább végzem dolgomat. Máskor, – sajnos sokkal ritkábban, mint kellene – csendben maradok, várok; ihletre, eligazító szóra, vezető gondolatra, békességre, segítségre. Ez volna igazán a különleges többlete az imádságnak, amikor megvárom a „választ”. Abban a helyzetben, mit mond számomra Isten? Másrészt az Istennel való beszélgetés a személyességre utal. Az ember imában tudja elmondani a legbensőbb érzéseit, gondolatait, vágyait, vívódásait. Ilyen személyesen, őszintén, belső odaszánással leginkább imában tud beszélni az ember. Az imádság lehet egy embernek a spontán megnyilatkozása, olykor egy sóhajszerű fohász: „Szabadításodra várok, Uram!” Rendszerint a félelem, a nyomorúság indítja a szenvedő embert az ilyen fohászkodásra. Ilyen imádság a Bibliában például Anna könyörgése (1Sám 1,9-18), és a beteg Ezékiás király imája (2Kir 20,1-7). A hála érzése ugyanígy imádságra buzdít. Az ÓSZ nagy emberei minden fontos tettük alkalmával Istentől kértek segítséget: Sámuel, Illés, Nehémiás. Jézus, az apostolok, és sokan mások, az első gyülekezetnek is éltető eleme volt az imádság. A bibliai imáknak olyan jellemzőik vannak, amik ma is tanulságosak lehetnek. Az Istennel folytatott beszélgetésnek olyan közvetlenségéről tanúskodnak, amit mi már lassan el is felejtünk. Az imák érintik az emberi lét minden lehetőségeit, nemcsak a kegyes érzéseket, hanem a lázadó, harcoló, kétségbeesett ember vívódásait is. A Biblia imádkozóiban nem csak a kegyes kiegyensúlyozottság mérsékelt lelkületével találkozunk, hanem nagyon gyakran egy magas hőfokú lángolás és a fagyos dermedtség kontrasztjával állunk szemben, a fájdalmas panaszkodás váltakozik a rajongó magasztalással. Gyakran emlegetjük a kifejezést, mi Jézus keresztje alatt imádkozunk. Egyrészt, mert Jézus elé bűnbánattal borulunk le, és itt oldódunk, szabadulunk, erőt kapunk. Másrészt ismerjük ezt a lehetőséget a kereszt alatti feloldozást. Wilhelm Bush egyik példatörténetét szeretném említeni, aki a lübecki dóm oltárképéről mond el egy történetet. A kép az 1942-es bombatámadás alatt néhány katona hősies magatartásának köszönhetően csodaképpen maradt meg. Az oltárkép Krisztus kereszthalálát szemlélteti. A képen sok ember van, katonák, embertömeg, síró asszonyok, gúnyolódó farizeusok. Mindebből kimagaslik a három kereszt. A nagy tömeg között, Jézus keresztje alatt van egy üres füves folt, egy szabad hely. Példázza számunkra, hogy Jézus keresztje alatt van egy szabad hely, ahol leborulhatunk bármikor. A hívő vagy kereső ember nagy lehetősége, hogy odaborulhat Krisztus keresztje alá. Szükségünk van az imára, a csendes órára (percre), egy kis időre, amikor nyugodtan gondolhat az ember arra, ami vele történt és eltöpreng arról, hogy merre tart az élete. Hitéletünk egyik legfontosabb területe az emberi lélek ápolásának és gondozásának
8
Metodista 2008. MÁRCIUS
BIBLIKUS SZENTSÉG
naponkénti gyakorlata. Kiszakadni a mindennapok küzdelmeiből, egy pillanatra lefékezni a rohanást, a küzdelmet és a hangerőt vagy a sebességet annak érdekében, hogy átéljük azt a legmélyebb belső kapcsolatot, ami az Istenhez köt bennünket. Lehet, hogy a lakás egy kis zugába húzódunk vissza, vagy leülünk egy üres templomba, esetleg elvonulunk a természet egy számunkra kedves szögletébe, a nyugalom szigetére, a zavartalanságba. Ahol szabadon hallgathatunk és beszélhetünk, eszünkbe jutnak a régi történetek, érzések, találkozások. Kérdéseket tehetünk fel. Nincs kioktatás vagy rendreutasítás. Felülről szabadság van, ahonnan erő, bátorítás érkezik, amire állandóan szükségünk van ahhoz, hogy elinduljunk, hogy cselekedni tudjunk.
Valamilyen szinten egy keresztyén családban megtanítottak minket imádkozni. Az anyukák, nagymamák, keresztmamák feladatának tekintették. (Érdekes, hogy a magyar családokban az apák kevésbé érezték, érzik ezt feladatuknak) Verses, egyszerű imák voltak ezek, étkezésnél, lefekvésnél stb. A tanítványok is tudtak imádkozni. Ezekhez hasonló egyszerű imákat ők is megtanulták a szüleiktől. Mégis különösnek találták Jézus imaéletét. Kívánatosan különösnek. Személyessége, az elmélyülés, hogy valakivel beszél, hogy erőt kap ezekben az imákban, fontossá vált a tanítványok számára. Ha ráébredünk az imádságaink erőtlenségeire, dolgaink sikertelenségeire, a körülöttünk lévő világ szükségeire, nem kívánhatunk mást, mint ezt. Ez egy élő sóhajtás, rádöbbenés, szükségem van a tanulásra. Nem tudok jól kérni, kényelmes vagyok, feledékeny, nem érzem magamban az ima működését, csak magam maradok, nincs benne sem az Úr, sem a felebarátom. Az Isten iránti bizalommal kérhetjük: Taníts Uram imádkozni! Ha nem vagyunk kitartóak, ugyanezzel a kéréssel fordulhatunk hozzá: Uram, taníts imádkozni. Az imádság nem jön magától. Azt tanulni, tanítani kell. (Esetleg a „jaj Istenem” formulák jönnek maguktól, de az is valamilyen hagyományban gyökeredzik.) A kitartó, tudatos napi imádságok erősebb összpontosítást igényelnek. Minden ember életében vannak problémák és gondok, de ezek miatt még nem kell összeomlani, vagy depressziósnak lenni. Néha elég egy rossz időjárás, hogy kizökkenjen az ember a normális kerékvágásból. Sok munka is hajszolttá és türelmetlenné tehet. Más is közreműködhet abban, hogy nem találjuk a békességünket. Érdemes ilyenkor elvonulni egy csendes zugba. Nyugodtan gondolkodni, elengedni a problémát, és Jézus szeretetét imában befogadni. Az imádsághoz ígéret is tartozik. „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül!” Vagy más fordításban, „megtarttatik”. Mi vagyunk ennek a megtartó kegyelemnek a várományosai. Ehhez kaptuk az imát. Ezért tanulunk Jézustól imádkozni, mert ő ismeri ezt a kegyelmet, sőt ő maga adja nekünk. Ha igazán szépen akarunk imádkozni, akkor keresünk egy zsoltárt. Ha meg akarjuk tanulni dicsérni az Urat, olvasgassuk a záró zsoltárokat. Az öt befejező zsoltárt (146150) halleluja-zsoltárnak nevezik, mindegyik hallelujával kezdődik. Halleluja – dicsérjétek az Urat! Ezt az egy szavas imát, ami önállóan is megáll, a keresztyénség is átvette. Szokás a legrövidebb és legszentebb imának is nevezni. A hódolat, a hála, magasztalás, ujjongó öröm szava. A Jézus-korabeli zsinagóga istentiszteletek liturgiájában minden nap elénekelték valamelyik halleluja-zsoltárt. Nem tudom, mások hogy vannak ezzel, mármint az Úr magasztalásával, de nekem itt a legkisebb a szókincsem. Ezek a zsoltárok hangsúlyosan kérik tőlünk, hogy dicsérjük az Urat. Olyan elvontnak tűnik ez a felszólítás. Könnyebb lenne, valami kézzelfoghatóbb gyakorlatias feladatot tűzne ki ima-célul. Lehet, hogy akkor is bajunk lenne. Nemegyszer ébredünk rá, hogy egy-egy nap elteltével üres maradt a szívünk, és miért is adjunk hálát? Nincs egyebünk, csak egy panaszlistánk, Isten előtti bűntudatunk. Ilyen állapotban hogyan
KÖZÉPPONTBAN A BIBLIA ÉVE
Számomra egyik legkedvesebb evangéliumi történet, amikor a tanítványok arra kérik Jézust, hogy tanítsa meg őket imádkozni. A Biblia fontosnak tartja kifejezni, hogy az imát tanulni szükséges.
9
Metodista
BIBLIKUS ÉLET
2008. MÁRCIUS
magasztaljuk őt? Isten előtt is olyan egyedül érezzük magunkat. Alig tudunk megszólalni. Ezért is jók a közösségi imádságok. Mert amikor egyedül nem tudnánk megszólalni, ott van valaki, aki ugyanúgy a megszólalás nehézségeivel küzd. A zsoltár mégis többet kér annál, mint amire első eszmélésünk alatt képesek vagyunk. Dicsérni az Istent azt is jelenti, hogy hittel, felbátorodva, a körülmények visszahúzó ereje ellenére, Isten nagyságát és szeretetét befogadva beszéljünk róla az imában. A zsoltáros hozzánk hasonló ember volt. A közössége sem volt kiválóbb. Jöttek a különböző hangulatú, kedvű, gondú emberek. Ott a közösségben elhangzott a felszólítás: dicsérjétek az Urat! A templomi kórus hivatalból nekilendült, válaszolva a felszólításra. Egyre többen kapcsolódtak be. Majd az egész templom énekelte az Isten-dicséretet. Nagy szerepük van az előéneklőknek, a hangszereknek. Az orgonának, zongorának. Ezek buzdítanak minket. Vezetnek minket. Nógatnak. Egymást is bátorítjuk. Ha úgy érezzük, sem kedvünk, sem okunk nincs Isten dicséretébe kezdeni. Egyedül nem is könnyű. Ez a zsoltár arra bátorít, hogy mi is kapcsolódjunk be. A közösen elmondott imádságok, dicséretek a személyes embert is bátorítják. Miért dicsérjem? Csak azért, mert Isten gyermeke vagyok. Mert az Isten jóvoltából vagyok olyan, amilyen vagyok. Isten jóvoltából van küldetésem. Isten szeret és terve van az életemmel! Ez a tény leginkább Jézusban vált világossá előttünk. Jézus mindenkit hívott. Mindenkit bekapcsolt az Istennel való közösségbe, mindenkit bekapcsolt a dicsőítő kórusba. A kilógó emberekre különös figyelme volt. A gyerekek iránti szeretete, figyelmessége az adószedőkre nézve, irgalmas szeme volt a vétkezők felé, micsoda szeretettel nézte a szegény özvegyet ott a templomban. Talán ez a műfaj az, ami nem mindig megy egyedül. Szélesre akarja nyitni a szemünket a zsoltár. A kórust tekinti megoldásnak. Amiben mindenki benne van. Az egész teremtett világ. Vigyáznunk kell a teremtett világra. Legyen szemünk és időnk, hogy észrevegyük Isten alkotásának szépségeit, a jót, a kedveset, a szépet. Az egyházak közössége. Vigyáznunk kell erre a kapcsolatra. Benne van az emberiség. A keresztyének az előéneklő kórus. Hogy megadjuk a hangot azoknak, akik ma még nem tudnak bekapcsolódni a dicsérő hangba és életvitelbe. Ezzel együtt az örök élet előízébe. Az imádság tehát különböző módokon Isten előtt elmondott szó, ami erősíti a személyes életemet, de bátorít másokat, erősíti a hozzám közellévő családtagjaimat, és közösségemet. Állandó tanulásra, időráfordításra, karbantartásra van szükség, hogy ne váljék unalmassá, megszokottá, életnélkülivé. A CIKK A WWW.MKDSZ.HU HONLAPON (MAGYAR-HON-LAP) IS MEGJELENT. DOBOS MARIANNE RIPORTJAKÉNT ELOLVASHATÓ A KÖNYVTÁR / KULTÚRA ROVAT / CIKKEK MENÜPONT ALATT!
West-virginiai önkéntesek Kaposszekcsőn ■ SZABÓ ANDOR LELKÉSZ
10
2007 tavaszán a szuperintendenstől értesítést kaptunk, miszerint félév múlva az Egyesült Államokból egyházunkhoz metodista önkéntesek érkeznek, akik tíznapi munkával szeretnék segíteni a vendéglátókat. Főnököm arra kért, hogyha szükségünk van erre a támogatásra, s ugyanakkor tudjuk vállalni a feltételeket (szállásadás, az utaztatás és étkeztetés megszervezése, a munkálatok előkészítése, a felügyelet és le-
Metodista 2008. MÁRCIUS
BIBLIKUS SZENTSÉG
bonyolítás, az amerikai testvérekkel való folyamatos együttlét, egyáltalán a nyelvi problémák megfelelő kezelése, stb.), akkor készítsünk pályázatot, amelynek leglényegesebb eleme, hogy egyáltalán milyen ajánlataink, terveink vannak az elvégzendő beruházások, tatarozások tekintetében. Mivel írásom elsősorban nem a csodálatos tíz nap emlékalbuma, hanem felkérésre beszámoló a tapasztalatokról, óvatos kísérlet összegzésre, tanácsadásra, ezért itt megjegyzem a következőket: Tanulság, hogy ezt a listát – félretéve minden (mű)alázatot és (ál)szerénységet – a lehető leghosszabbra és részletesebbre kell venni. Nekik, a voluntőröknek kell eldönteniük pénztárcájuk, szakértelmük, munkaerejük, létszámuk, értékrendjük, stb. szerint, hogy mihez van kedvük, mit választanak.
Kovács Zoltánnal [szekszárdi helyi lelkész] megbeszéltem, hogy az autóbuszt megrendelem, és szeptember 16-án vasárnap délután Dombóvárról indulok Budapestre az amerikaiak elé, ő Cecén száll föl mellém. Időben, jó hangulatban érkeztünk a repülőtérre, ahol nem sokkal később a várakozók között észrevettük a Csernák házaspárt. Bemondták, hogy a gép szerencsésen földet ért – még félóra, és a kijáratnál meglátjuk a jenki férfiak erőtől duzzadó csapatát. Kicsivel a gondolt időpont előtt tárult az ajtó, és megjelent egy kerekesszék. A tolókocsi láttán magunk között megengedtük a tréfát: itt vannak. Nagy derűt okozott az élcelődés, aztán újra kitárult a kapu, most a sort egy csomagoknak való kocsi vezette, a bőröndök tetején egy öreg, kissé elhízott, alacsony bácsi ült, „szódásüveg” lencséjű szemüveggel a fején, fehér bot a kezében. Mögötte idősebb hölgyek kara, köztük egy bottal bicegő, rövidnadrágos néni. Ám ezt a poént nem lehetett ellőni, már az előbb elsütöttük… Egyébként pedig, hamarosan kiderült, ők voltak… Sikerült a busznak helyet találnunk, 21-en érkeztek, de a hatalmas jármű megtelt az óriási, súlyos csomagokkal. Utoljára szálltam föl, elköszöntem Csernákné Évikétől. Különös érzés számomra most visszaemlékeznem ezekre a percekre. Ugye, mindnyájan átéltük már, hogy valakit megszerettünk, aztán valamikor eszünkbe jut, hogyan is kezdődött. Igen, volt valami kedves, bensőséges hangulata, légköre már az indulásnak, az első közös óráknak is. Megkínáltam őket a hazulról hozott szódavízzel – igen kitikkadtak lehettek a másfél napi utazás után – de előbb végighallgatták a főnökük félórás speech-ét az önkéntes munka szépségeiről. A szódavizet követően aztán próbáltam beszélgetni vele az előttem még mindig teljesen homályos jövőről. Elmondtam, amit tulajdonképpen már megírtunk, de kiderült, hogy természetesen jobb lenne először látni a helyszínt. Hosszú volt az út. Györkönyben kiszállt a bácsi vezette tíz fős csoport, én a United Methodist Volunteers in Mission vezetőjével, Tom Clarkkal, a feleségével és a többiekkel éjfélkor landoltam a kaposszekcsői házunk előtt. Tomék kapták az erkélyes szobát, a két férfi a másikat. A csomagok fölvonszolása után örömömre a hét nő nagy élvezettel helyezkedett el a hosszúszobában, láthatóan tetszett nekik a szállás. A padlástérben honos menyétünkről nem tettem nekik említést. Megmutattam a fürdőszobákat, a konyhát, a feltöltött hűtőszekrényt, és megegyeztem velük, hogy reggel jelentkezem a friss élelemmel, s akkor megbeszéljük a továbbiakat is. Ugye, az ebédeltetés az általános iskola konyhájának ebédlőjében történt, de befizettünk tízóraira és uzsonnára is, ezeket minden nap fölvettem a találkozás előtt.
MME
KÖZÉPPONTBAN A BIBLIA ÉVE
Megírtuk az elképzeléseinket, amelyre vonatkozóan az a döntés született, hogy a kb. 25 fős csoport Tolna-megyébe fog jönni, fele a Szekszárdi Körzetbe, fele a Dombóváriba. Mivel akkor még számunkra teljesen ismeretlen dologról volt szó, a várakozás furcsa és bizonytalan hónapjai következtek. Naivan lestük, jön-e posta arról, hogy – látatlanban – mit jelölnek meg a sorból. Ilyen üzenetet, persze, nem kaptunk, inkább Csernákné Évikétől – aki tulajdonképpen ennek a projektnek felelőse és mozgatója – hallottuk a bíztatást, hogy mi írjunk valami kedves, „hívogató” levelet. Aztán idővel csak érkezett válasz Amerikából, adatok: a ferihegyi landolás illetve a visszautazás időpontja meg az utasnévsor – ha ezt figyelmesen áttanulmányoztam volna, kevésbé lepődtem volna meg a találkozáskor.
11
BIBLIKUS ÉLET
Metodista 2008. MÁRCIUS
MME
Itt jegyzem meg, hogy az időjárás végig gyönyörű volt, ez nagymértékben hozzájárult a legkülönbözőbb programpontok sikeréhez. Amikor hétfőn reggel kiértem, már belakták a földszintet is. Sokan megismerkedtek a faluval, a bolttal. Volt még náluk otthoni élelem, de már vásárolgattak is maguknak – ez általános tanulság – nagyon önellátók, ötletesek voltak minden téren. Később fölajánlottam, hogy étkezzenek az imateremben, így körülülhették az asztalt, tanácskozhattak. Minden nap más volt a konyhás, sütöttek-főztek, otthonosan, derűsen, amerikaiasan sürgölődtek. Az épület másik felében dolgozó fazekaséktól kaptak egy háromméteres amerikai zászlót, örömmel lobogott az erkély és a „honfitársak” szeme előtt. Elmondtam, hogy most következne a terepszemle. Jól sejtettem, hogy mindenki kíváncsi. Elkértem Mülleréktől a Ladát, és elindultunk Döbröközre, majd vissza Dombóvárra, tehát a körzet nagy részével hamar megismerkedtek. Ebédre megbeszéltük, hogy mit vállalnak, illetve, hogy fizetik az anyagdíjat is. Elmentünk pénzt váltani – hamarosan Dombóváron is kíséret nélkül mozogtak, bejártak vásárolni.
26 ORSZÁGON ÁT ÖNKÉNTES SZOLGÁLATBAN Tom Clark, a 2007-es nyári önkéntes csapat vezetője
A vállalásukról – gyanítottam, hogy a nehezebb fizikai munkát jelentő munkálatok nem férnek bele, de akadt bőven festés-mázolás, ezt jelölték meg, amit köszönettel és hálával fogadtunk el. Igen vidám órákat töltöttünk az iskola ebédlőjében. A konyha előbb próbálkozott, hogy gyerekmentes időben „löncsöljünk”, ám barátaink szerettek együtt lenni a nebulókkal. Emelt fővel mutattam be a metodista hittanosokat, a gyerekek gyakorolhatták, hogy „I am … years old”, az amerikaiak később apró ajándékokat hoztak nekik, beültek közéjük ebédelni, lefényképezték őket, stb. Hétfő délután megvásároltuk az anyagokat, festéket, szerszámokat. Némi tűnődés után rájöttem, hogy nekem fölösleges kimennem velük Kaposszekcsőre. Odaadtam a Skodát Tomnak, ma úgy vélem, ez egy fontos gesztus lehetett a szemében. Az autóskönyv szerint hétvégén vált volna esedékessé az üzemanyagvásárlás, aztán kissé értetlenül néztem a benzinmutatót. Tom teletankolta, s mikor kérdeztem: – Amerikában a kölcsön kocsival így szokás. – Én is veszek majd benzint a tiedbe… Aznap korán feküdtek le, de kedd délelőtt már ragyogóan folyt a munka. Az idősebbek a kertet hozták rendbe, összeszokott csapat benyomását keltették – az utolsó nap jöttem rá, hogy fél Európányi területről jöttek össze, a két legközelebbi szomszéd is ötszáz km-re lakik egymástól. Nyelvi nehézségeink gyakorlatilag nem voltak, több napon át besegített, vagyis velük volt, mellettük dolgozott ifjabb Lakatos Tibor. Amikor láttam, hogy a dolgok sínen vannak, kezdtem töprengeni azon, hogy mi legyen esténként, és mi itt a legfontosabb. Kézenfekvő kezdésnek tűnt a kedd esti kaposszekcsői bibliaórára meghívni őket. Elmondtam a prédikáció-vázlatot magyarul és angolul, következett a bemutatkozás. Tom beszámolt arról, hogy két évtizede végzi ezt a szervezést, missziót. 26 országban járt a világ minden táján, ő maga évente négy útra megy el. Oroszország, Mexikó, Vietnam, Ruanda, Kína – nem is tudom, nem is akarom fölsorolni. Nagyon megható percek jöttek, sírtunk és nevettünk, amikor szót kaptak a többiek. Már az első beszámolt arról, milyen kutyája van otthon, s ezt a pontot aztán senki sem hagyta ki. Összeszorult a szívünk Betty, a korelnök szavait hallgatva. 49 éve önkéntes, a fia ott halt meg Vietnamban. A györkönyieket is tekintve öt államból jöttek, a mi vendégeink a római katolikus Janeten kívül mind metodisták. A Kiss nevű özvegyasszony férje magyar volt – érteni egy szót sem értett, de kitűnően főzött. (Rendszeresen készítettek maguknak a jól fölszerelt konyhánkban valami meleg ételt reggelire meg vacsorára.) John hídépítő mérnök, finom, tündérien nőies Marilyn egy szuperintendens özvegye a maga 79 esztendejével. Emberré, testvérré váltak, én pedig rájöttem, hogy nem az a feladatom, hogy dirigáljak és hajtsam őket, hanem, hogy a lehető legjobban érezzék magukat, és országunknak, egyházunknak és körzetünknek a jóhírét vigyék az Államokba.
12
Másnap ebben a szellemben hoztam ki őket a Szigeterdőbe. Talán sok olvasóm egyelőre még nem tudja mi ez. Itt találhatók a húszas években a parlamentünk fölállított
BIBLIKUS SZENTSÉG
Metodista 2008. MÁRCIUS
szobrok, az első magyar felelős minisztérium alakjai és a Kossuth-szoborcsoport. Ha minden igaz, hamarosan nemzeti emlékpark lesz, el is szoktam vinni a külföldi vendégeinket, látom, nagy hatással van rájuk 1848 és a szabadságharc: A Kárpátoktul le az Al-Dunáig Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar. Szétszórt hajával, véres homlokával Áll a viharban maga a magyar.
Csütörtökön Alsómocsoládra mentünk. A gyülekezetünkbe járó „fodrász-Marika” idős szüleinek van itt egy csodaszép telke. A porta mintha porszívózva lenne gyönyörűen megművelve a hegyoldali szőlő, benne présház, emellett asztalok padokkal. A völgyben a tó, a naplemente ragyog a tavon. A társaság szőlőt kap és álomi finom borocskát. A szőlőskert oldalán rendben tartott Kálvária, azon a stációknál meg-megállva fölkapaszkodunk a kereszthez, s onnét nézzük a takaros falut. Az amerikaiak egyébként sem fukarkodnak a túlzó kifejezésekkel, Mocsoládon pedig szavakat sem találtak. A számítógép könnyen megengedi az utólagos beírást, ezt a bekezdést így szúrtam ide. Két ízben kellett orvost fölkeresnünk. A fogásznak telefonáltam, Clarice nagyon meg volt elégedve a beavakozással. Michele-nek, Tom nejének asztmás rohama volt, a háziorvosunk ingyen kezelte, jó, hatásos gyógyszert írt föl neki. És magukról az amerikaiakról általában: derűsek, értelmesek, találékonyak, nyugisak, türelmesek, barátságosak, megértők. Pénteken a cigánygyülekezeteinket néztük meg. Tékesen a heti rend szerint istentiszteletet tartottunk, Kisvaszaron meg végiglátogattuk az ismerősöket. Mindkét településen óriási sikert arattak az ajándékok – én nem is tudtam, hogy Tomék „készültek” A rikító szivárványszínű műanyaghajtól és egyéb női cicoma-kellékektől kezdve a fiújátékokig minden akadt a hatalmas méretű táskában, amiről korábban azt hittem, hogy szerszámokat tartalmaz. Eljutottunk a „szegénysorra” is, hát mondhatom, letaglózta őket a kosz és a nyomor. Mindenesetre visszaemlékezésükben nagyra értékelték ezt a tapasztalatot. Szombatra itt is, Györkönyben is mikrobuszt rendeltünk, és egy nagy kirándulást tettünk a Veszprém-Nagyvázsony-Tihany útvonalon. Ez autóval egy ideális egynapos túra, mindenkinek tudom ajánlani. A szeptemberi Pannónia a legszebb, verőfényes arcát mutatta, többet nem mesélhetek, ez nem úti beszámoló. Talán annyit, hogy a nap fényét emelte, hogy a virginiai David Greenawalt is eljött nejével és két nevelt gyermekükkel, és a fent említett amerikai ebszeretethez illően hozták kutyájukat is. Tihanyban idényzáró vásár volt, ez megfelelt egy népművészeti világkiállításnak és vásárnak, az apátságban valami arisztokrata esküvő, elegáns násznép, gyönyörű menyasszony, ötven éves old timer Mercedes, káprázatos balatoni kilátás, a kompról a napnyugta – mindenre azt mondtam, hogy mindezt az önkénteseinknek látnivalóként megrendeltem… Vasárnap reggel a döbrököziekkel találkoztunk, megint igehirdetés vázlatok hangzottak el két nyelven. Dombóváron azonban már Tom prédikált. Farmernadrág, az önkéntesek egyenpólója – egyébként ezt viselték mindnyájan az ide- és visszautazásuk idején és a búcsúvacsorán is, én is kaptam egyet ajándékba – és életem talán legszebb prédikációja. Elkezdtek csorogni a könnyeim, és a szívem mélyén végigzokogtam a Lk 15-ről szóló igehirdetést. Az egésznek különös zamatot adott, hogy – a máskor méregdrága, de most ingyen fordító – abszolút világi angoltanárnőm egyáltalán nem ismerve a kánaáni kifejezéseket pásztor helyett juhászt mondott, sose hallhatta, hogy „tékozló fiú” meg „atyai ház”. A „wonderful sermon” sodrása, gondolatmenete az volt, hogy amíg a századik bárány és az elveszett drachma befejezett példázat, addig a fiúk történetét Lukács befejezetlenül hagyja, reánk bízza a folytatást. Káprázatos volt – így kell egy metodista lelkésznek szószékre állnia!
KÖZÉPPONTBAN A BIBLIA ÉVE
Persze, a fordítás meghaladja a tudásomat, de a hely szelleme most is megértette a tengerentúliakkal, hogy nekünk mi az hogy haza és történelem.
13
Metodista
BIBLIKUS ÉLET
MME
2008. MÁRCIUS
Akkor már annyira megismertem az ízlésüket, hogy mindenkit számára tetszetős, érdekes könyvajándékkal leptünk meg. Egyébiránt természetesen ők is ajándékoztak, most a gyerekek kaptak bőségesen kisautókat és plüssjátékokat, a búcsúvacsorán pedig, akikkel közelebbi kapcsolatba kerültek, tollakat, egyenpolót, West-Virginia-i magazinokat, szuvenírokat, angol Bibliát, stb. Ebéd együtt a helyi gyülekezettel, a magyaros Birtalan-Müller-konyha vendégei voltunk. Aztán irány Pécs, Misina-tető, belváros, a Széchenyi-téren szüreti mulatság, iparosok, zene, tánc. És a mieinkhez közel lakó amerikai turisták, akiket beszédük alapján ismertek föl. Hétfőn délutánra egy dombóvári festménykiállításra kaptunk meghívást egy, a gyülekezetünkben időnként megforduló művésznőtől. Nagyon büszke voltam – a vendégek előtt a hölgy nívós képeire, a festő előtt az amerikaiak festményvásárlásaira…
„NYELVI NEHÉZSÉGEINK GYAKORLATILAG NEM VOLTAK.” Találékonyak, türelmesek, barátságosak, megértők
– Sok a program, kevés a munka, nálunk, svábéknál más a szokás – jegyezte meg valaki Kaposszekcsőn. Itt a kedd esti istentiszteleten már búcsúzkodtunk. A hivatalos good-bye-t Kaposvárra szerveztük. Séta, vásárlás, kávé a korzón, majd vacsora a szálloda éttermében – nem kellett szégyenkeznem sem az ár, sem a minőség, sem a pincér nyelvtudása miatt. Éjjel megeredt az eső, még reggel is szomorkodott az ég, mikor beállt a busz a berakodáshoz. De az esőben is ott álltak a kaposszekcsői testvérek, és a kritikus néni kérte az éneket a buszajtónál a beszállást követően: „Isten velünk, viszontlátásra!”
Miért különbözik a Biblia minden más könyvtől?
FORRÁS: A BIBLIA KELETKEZÉSE (EVANGÉLIUMI IRATMISSZIÓ)
Miért tanulmányozzuk a Bibliát? Miért olyan különleges? Ma erről szeretnék beszélni neked. Egy olyan könyvről szólok most, amely azon túl, hogy különlegesen izgalmas, egy igaz történet, olyan, ami elgondolkoztat, cselekvésre késztet és segít eligazodni az életben. Lehet, hogy ezeket most olyan felnőttes szavaknak érzed, de várj csak, gondolkozz velem egy kicsit. Képzeld el: A Bibliában 66 könyv van és ezt több mint negyven ember írta le. Ezeknek az embereknek nemcsak a foglalkozása volt nagyon különböző, de a korok is, amelyben éltek. Az első és az utolsó könyv megírása között kb. 1600 év telt el! Ezek az emberek sokszor egymást sem ismerték. És mégis! Az a történet, amit leírtak egy egységes történet az elejétől a végéig! Nincs benne semmi ellentmondás, semmi pontatlanság, vagy valótlan állítás. Hogyan lehetséges ez? Néha egészen közeli dolgokra is nehéz pontosan emlékezni, nem? Nos, ez csak úgy lehetséges, hogy tudjuk: A Bibliát férfiak, emberek írták, de olyanok, akiket maga Isten választott ki erre a feladatra, és Ő vezette ezeket a férfiakat. Szentlelke által segített nekik pontosan azokat a szavakat leírni, amelyeket Isten akart. A Biblia tehát Isten Szava! Úgy is mondjuk Isten Igéje.
14
Metodista 2008. MÁRCIUS
GYEREKSAROK
Lelet a padláson. Izgalmas?! Sokkal több!
– Századfordulós por! – tüsszent Anna. – És egerek! – mutat vigyorogva Tomi egy egér hátrahagyott nyomaira. – Ott pedig egy öreg láda! – Csikorognak a rozsdás zsanérok, amikor Tomi megemeli a fedelet: egy láda tele régi könyvvel! – Nézd! – mondja Tomi – Egy Biblia! Nem is olyan öreg, modern írással van írva. Még sohasem volt ilyen a kezemben! – Engedj engem is! – kérleli őt Anna. A zseblámpa fényében elkezdik olvasni. Csodálkozva követi szemük Sámuel 1. könyvének hasábjait és oldalait. – Ez izgalmas! – állapítja meg Tomi egy idő múlva. – Természetesen a Biblia sok része nagyon izgalmas – végül is elmúlt idők férfiainak és asszonyainak az életéről szól, érdekes felfedezésekről, jó és rossz időkről. De ennél sokkal többről van benne szó: Isten cselekvéséről az emberek és a népek életében. De még ez sem minden. A Biblia még tovább megy. Ezt mondja: Isten cselekvésének személyes üzenete van ránk vonatkozóan. Ez volt az, ami megragadott sok embert a Biblia olvasásakor: Isten azt akarja, hogy mi Őhozzá találjunk. Meg szeretné bocsátani a bűneinket. Fia Jézus Krisztus értünk halt meg a kereszten, hogy Isten oldaláról megnyissa nekünk a bűnbocsánat útját. És ez volt az, amit sok ember (fiatal és idős, híres és kevésbé híres) tett: megvallották Istennek bűneiket (minden rossz és sötét gondolatukat, minden gyűlöletüket és minden gonoszságukat). Istenhez tértek, hogy az Ő bocsánatát vegyék. Ez volt az, amit Isten tett: bocsánatát adta és új életet az örökkévalóságra. Ez az Istenhez vezető út ma is nyitva van előttünk. Tomi, Anna és mindenki számára! Erre az útra mutat rá a Biblia, Isten könyve. Évezredek óta ez az út az a vörös fonal, amely végighúzódik rajta, mind a 66 könyvön. Mivel azok Isten beszédei és az Ő útját mutatják – ezért adta Isten időnélküli érvényességgel Neked ma, a Krisztus születése utáni 3. évezredben.
Játék, játék, játék! A BIBLIA GÖRÖG EREDETŰ SZÓ. JELENTÉSÉT MEGTUDOD, HA BIBLIA NÉHÁNY SZEMÉLYNEVÉNEK, FO-
GALMÁNAK KEZDŐBETŰJÉT BEÍROD! AZ IGEHELYEK SEGÍTENEK! A HELYES VÁLASZOKAT ÉS A MEGFEJTÉST BEKÜLDŐK KÖZÖTT 3 DB AJÁNDÉKOT SORSOLUNK KI!
1. ABEL TESTVÉRE (1MÓZES 4,1-10) 2. NOÉ MEGMENEKÜL BELŐLE. (1MÓZES 6,9-8,22) 3. GEDEON SEREGÉBEN A LEGTÖBBEN EZZEL ITTAK. (KETTŐS BETŰ! BÍRÁK 7,2-7) 4. AHASVÉRÓS KIRÁLY FELESÉGE. (ESZTER 1,1-20) 5. KIESETT AZ ABLAKBÓL. PÁL ÉLETRE KELTETTE. (APOSTOLOK CSEL. 20,7-12) 6. ZSINAGÓGAI ELÖLJÁRÓ, AKI MEGTÉR KORINTHUSBAN. (APOSTOLOK CSEL. 18,5-11)
1. _ 2. _ 3. _ 4. _ 5. _ 6. _
_ _ _ _ _ _
_ _ _ _ _ _
_ _ _ _ _ _
___ _ _ _____ _____
KÖZÉPPONTBAN A BIBLIA ÉVE
Tomi és Anna szülei Klára nagynéni régi házát örökölték. „Századfordulós palota” – így hívja apa a rózsaszínűre mázolt épületet, és grimaszt vág hozzá a magas szobák fűtési költségei miatt. A család mégiscsak beköltözik a túlságosan cifra mennyezetű házba, melynek unalmas virágdíszítése és télikertje van. Tomi és Anna felfedezőútra indulnak a padlásra, apa nagy zseblámpájával felszerelkezve.
15
Metodista
RÓLUNK SZÓLVA
2008. MÁRCIUS
MME
Hírek
■ WWW.METODISTA.HU
1+1% IDÉN IS!
Kérjük ajánlja fel idén is 1+1%-át egyházunknak és a Márta Mária Alapítványnak! Felajánlásával gyermekek és fiatalok, családosok és idősek, hátrányos helyzetűek és romák között végzett hitéleti és szociális szolgálatunkat támogathatja! Egyházunk technikai száma: 0073, a Márta Mária Alapítvány adószáma: 19231945-1-17 ELÖLJÁRÓI CSENDESNAPOK 2008 ÉVI KONFERENCIA Az elmúlt évek, évtizedek szép hagyományát ápolva a tél végén egyházunk lelkészei, elöljárói, 2008. ÁPRILIS 9-12. gyülekezeti munkatársai Piliscsabán megtartották az elöljárók konferenciáját (február 20-23.). MME
Az együttlétet a megszokott módon az egyház éves jeligéjére épülő bibliatanulmányozások vezették, idén a Jn 1,14: „Az Ige testté lett, és közöttünk lakott!” Az idei főelőadó Heinrich Bolleter nyugdíjas püspök volt, aki előadás sorozatát „Az idős ember az egyházban és a társadalomban” címmel tartotta. Vendégelőadóként szolgált közöttünk dr. Balla Péter professzor a Károly Gáspár Református Egyetem újszövetségi tanszékének vezetője. A Biblia Éve keretében hívtuk, és egy igen értékes előadást hallhatunk tőle "Hogyan olvassuk a Bibliát?" címmel. Professzor testvérünk előadása által gazdagabb ismeretet szereztünk arról, mit tanít a Szentírás önmagáról, a kialakulásáról, Jézus bibliamagyarázatáról, a Szentírás egységéről, a bibliai gyűjtemények keletkezéséről, stb. Az előadást a Bibliáról szóló élénk beszélgetés követte. EGYHÁZI NAPTÁR
A januári Aliansz és Ökumenikus imahetek, a februári Elöljárói Csendesnapok után az év további részében a következő egyházi programokra számíthatunk: Országos Tavaszi Ifjúsági Hétvége, Pécel, 2008. március 14-16., Évi Konferencia: Szolnok, 2008. április 9-12., Országos Családi Tábor, Szolnok-Tiszaliget, 2008. július 1-6., Országos Nyári Ifjúsági Tábor, SzolnokTiszaliget, 2008. július 6-8. Gondoljunk imádságban a tervezett alkalmakra! JOHN WESLEY: PRÉDIKÁCIÓK III. ÁPRILIS 30-IG AKCIÓSAN 1700 FT! MEGJELENT A WESLEY PRÉDIKÁCIÓK 3. KÖTETE!
„A kedves olvasó John Wesley Prédikációk című háromkötetes magyar kiadásának utolsó kötetét tartja a kezében. Hosszú és fáradságos volt az út, amit megtettünk, hogy ez a három kötet magyar nyelven is hozzáférhető legyen. Nyolc évvel ezelőtt fogant meg a gondolat hat, Magyarországon hosszabb, vagy rövidebb ideje tevékenykedő wesleyánus egyház és missziós szervezet vezetőinek fejében, hogy közös munkával nem csak azt tudjuk bemutatni ennek a világnak, hogy a krisztusi szeretet és egység létezik, hanem közös erőfeszítéssel, más önállóan talán nehezebben kivitelezhető feladatokat is megvalósíthatunk. Ilyen közös feladattá vált John Wesley 52 prédikációjának kiadása is. A választás azért esett az angol nyelven "alap prédikációknak" nevezett prédikációgyűjtemény kiadására, mert ezek azok a prédikációk, amelyek öszszefoglalják Wesley tanításának lényegét, és így kiindulópontként szolgálnak minden Wesley teológiáját követő egyház számára. Egy másik fontos érv a prédikációk kiadását illetően az, hogy mindig célravezetőbb elsődleges forrásokból szerezni az információnkat, mint mások által feldolgozott és sokszor sajátos értelmezéssel papírra vetett gondolatokra támaszkodni. (Részlet Gusztin Imre Előszavából)
John Wesley: Prédikációk III. Fordította: Bedőné Krisz Éva
ÁRA: 1990 FT (ÁPRILIS 30-IG 1700 FT!) GYÜLEKEZETI KÖRZETEINK KÖZPONTJAI
16
BUDAKESZI Rákóczi u. 2. (23/451-570), BUDAPEST / ÓBUDA III. ker. Kiscelli u. 73. (1/250-1536), BUDAPEST / PEST VI. ker. Felsőerdősor u. 5. (1/321-8456), DOMBÓVÁR Bezerédj u. 2/c (74/565-590), KAPOSVÁR Tallián Gy. u. 8. (82/318-504), MISKOLC Apáczai Csere J. u. 6. (46/326-591), NYÍREGYHÁZA Színház u. 6. (42/318-935), PÉCS Tompa M. u. 52. (72/210-069), SZEGED Londoni krt. 30. (62/311-483), SZEKSZÁRD Munkácsy M. u. 1. (74/313-310), SZOLNOK Kassai u. 15. (56/420-771)
