Id. Szinnyei József
A Békésmegyei Veress‐család írói
Dr. Veress Endre pótlásaival
Budapest Hornyánszky Viktor könyvnyomdája 1912
Különlenyomat a «Magyar írók élete és munkái» XIV. kötetéből
Veress Endre, bölcseleti doktor, állami középiskolai tanár, V. Sándor mérnök, író és békésföldvári Birizdó Lujza ref. szülők fia, szül. 1868 febr. 15-én Békésen. Három hónapos korában szülei Romániába vitték, hol atyja 1859-től élt; a középiskola alsó négy osztályát rumén gymnasiumban végezte; a magyaron kívül a német, a rumén és franczia nyelvet elsajátította. 1883 őszén atyja a kolozsvári kereskedelmi akadémiába vitte. Ezt elvégezvén, visszament özvegy anyjához Bukarestbe s előbb biztosítótársulatnál, majd bankházban vállalt hivatalt. A Bukaresti Magyar Társulatban is élénk részt vett. 1891 tavaszán haza költöztette családját Kolozsvárra és beiratkozott az egyetemre. 1892 őszén szerezte meg az érettségi képesítést. A következő tanévben a kolozsvári kereskedelmi akadémián helyettes tanárként tanított. 1894 őszén a M. Tud. Akadémia ösztöndíjasaként a bécsi «Institut für oesterreichische Geschichtsforschung» oklevéltani intézetbe jutott. Hazatérve 1897 tavaszán a dévai áll. főreáliskolába hívták meg a történelem tanárának és jún. 5-én bölcseletdoktori, 1898 május 13-án pedig tanári oklevelet szerzett. 1903 őszén a kolozsvári egyetemi könyvtárba rendeltetett szolgálattételre, hol mai napig működik az Erdélyi Múzeum levéltára élén; ezt rendezte, katalogizálta és hely-, név-, tárgymutatót készített hozzá. Eleinte földrajzzal, néprajzzal és természettudományokkal foglalkozott; 1891. adta magát a történelemre és levéltári kutatásokra, főleg a külföldi vonatkozásokra; eddig már 20,000 lapnyi másolatot gyűjtött a M. Tudom. Akadémia anyagi támogatásával Ausztria-, Cseh-, Német-, Lengyel-, Orosz-, Olaszország és Románia levéltáraiban. Három félesztendeig a római vatikáni levéltárban, a M. Tudom. Akadémia Forster-Scitovszky ösztöndíját élvezve, működött. A Bukaresti rumén földrajzi társaság 1902-ben levelező tagjának választotta. — Czikkei a következő hirlapokban, folyóiratokban és évkönyvekben jelentek meg: Vasárnapi Ujság (1884., 1886., 1888., 1889., 1891-1893.); Képes Családi Lapok (1885., 1887., 1892.); Világ Krónika(1887-88.);Természettudományi Közlöny (1887-92.); Brassó (1888-89, 1892.); Földrajzi Közlemények (l888-93.); Politikai Ujdonságok (1889. 36. sz.); Bukaresti M. Képes Naptár (1890.); Szabad Egyház (1890.) ;Turisták Lapja (1890-91.); Ethnographia (1890-91., 1895-96.); Brassói M. Képes Naptár (1891.); M. Ifjúság (1891.); 1848-49. Történelmi Lapok (1892-94.,1896-98.); Erdély (1892-93.); Erdélyi Múzeum (1892., 1894-96., 1906-1911.); Ungaria (1892., 1894.); Századok (1892-94., 1896., 1906., 1909.); Hadtörténelmi Közlemények (1892., 1910.); Korrespondenzblatt des Vereins für Siebenbürgische Landeskunde (1892-95.); Történelmi Tár (1893-97., 1899.); Kolozsvár (1893.); Erdélyi Hiradó (1893-94.); Erdélyi Országgyűlési Emlékek (1893., 1895.); Fővárosi Lapok (1894. 42. sz.); Wesselényi Emléklapok (1894.); Állatok védelme (1895.); Archaeologiai Értesítő (1895); Erdélyi Gazdaságtörténelmi Szemle (1896.), Protestáns Szemle (1898.); Hunyadmegyei tört. és rég. társulat Évkönyve (1898-1900., 1902., 1905-1910.); Budapesti Hirlap (1899. 7. sz.); M. Könyvszemle (1905., 1906.); Magyarország Műemlékei (1905.);
Akadémiai Értesítő (1898, 1909.); Történelmi Közlemények Abauj-Torna vármegye és Kassa multjából (1910); a Révai Nagy Lexikonába: rumén-, olasz-, lengyel-, szerb-magyar vonatkozású czikkeket írt. — Munkái: 1. A kolozsvári kereskedelmi akadémia 1893 máj. 1828. tanulmányútja. Kolozsvár, l893.(Különny. az Akadémia Értesítőjéből.) — 2. Vitéz Mihály vajda ellenségei. Írta Jonnescu-Gion J. György, ford. U. ott, 1893. (Előbb a Kolozsvár 261268. sz. Ism. P. Hirlap 20. sz., Fővárosi Lapok 14. sz., Erdélyi Hiradó 17., Századok 1894., Erdélyi Múzeum.) — 3. A Sánta huszár naplója. Írta Kinizsi Istvá. Sajtó alá rendezte s az író életrajzával bővítette s kiadta Veress Endre. U. ott, 1895. (1848-49. Történelmi Lapok Könyvtára.) — 4. Lengyelországi adalékok hazánk s főleg Erdély XVI-XVIII. századi történetéhez. Bpest, 1896. Képmelléklettel. (Értekezések a tört. tud. köréből XVI. 9. Ism. Századok, Hadtört. Közlemények, Korrespondenzblatt 1897.) — 5. Nádasdy Ferencz oratiója az ország négy rendjéhez (1668.). U. ott, 1896. (Különny. a Tört. Tárból.) — 6. Báthory Zsigmond és Bethlen Gábor viszonya az oppelnratibori herczegségekhez. Kolozsvár, 1897. (Különny. az Erdélyi Múzeumból.) — 7. Báthory Zsigmondné és a váradi kálvinisták. Bpest, 1898. (Különny. a Prot. Szemléből.) — 8. Geszthy Ferencz várkapitány. Déva, 1898. (Különny. a dévai áll. főreáliskola Értesítőjéből. Ism. Századok.) — 9. Déva és környéke Castaldo idejében. Kolozsvár, 1898. (Különny. a Hunyadmegyei tört. és rég. társulat IX. Évkönyvéből.) — 10. Egy szoknya meg három forint. Magyar vallató levél Báthory Zsigmond idejéből, a Brázovaiak kernyesdi birtokából. U. ott, 1899. Két képpel. (Különny. a Hunyadmegyei tört. és rég. IX. évkönyvéből.) — 11. Erdély fejedelmi interregnuma ... 155156. Bpest, 1899. (Értek. a tört. tud. köréből XVIII. 2. Ism. Erdélyi Múzeum 1900., Ellenzék 48., 49. sz. Budapesti Szemle okt. füz. 157. 1.) — 12. Izabella királyné 1519-1559. Bpest, 1901. (M. Történeti Életrajzok XVII. 2-5. füzet. Képekkel és hasonmásokkal. Ism. Budapesti Hirlap 1902. 297. sz., Budapesti Szemle 118. k. sat.). — 13. Isabella regina d’Ungheria. (Figlia di Bona Sforza.) Róma, 1903. (Ism. Századok, Historische Zeitschrift 91. k., Deutsche Literatur-Zeitung 39. sz. sat.) — 14. Hunyadvármegye János király és Izabella királyné korában) 1511-1559.). Déva, 1904. (Különny. a Hunyadmegyei tört. és rég. társ. XIV. Évkönyvéből.) — 15. Báthory András b. püspök könyvtára. (Öt hasonmással.) Bpest, 1905. (Különny. a M. Könyv- Szemléből.) — 16. Zalánkeményi Kakas István, (†1603.) Bpest, 1905. Képekkel és térképpel. (M. Történeti Életrajzok XXI. 1-2. füzet. Ism. Budapesti Hirlap 1905. 281. sz.) — 17. Déva vára és uradalma I. Rákóczy György fejedelem idejében. (1630-1648.) Déva, 1906. (Különny. a Hunyadmegyei tört. és rég. társulat XVI. Évkönyvéből. Ism. M. Nyelv 1907. 280-283., 336. l.) — 18. A bolognai Marsigli-iratok magyar vonatkozásai. Bpest, 1906. Marsigli arczk. (Különny. a M. Könyvszemléből.) — 19. A kolozsvári Báthory-egyetem története lerombolásáig, 1603-ig. Kolozsvár, 1906. (Különny. az Erdélyi Múzeumból.) — 20. Carrillo Alfonz jezsuita-atya levelezése és iratai. Bpest, 1906. Fénynyomattal. (M. Történelmi Emlékek. Okmánytárak 32. k. Ism. Revista Contemporanea 1907. Religio, Századok, Kath. Szemle 1908. sat.) — 21. Gróf Marsigli Alajos Ferdinánd jelentései és térképei Budavár 1684-1686. ostromáról, visszafoglalásáról és helyrajzáról. U. ott, 1907. (Bevezetéssel és jegyzetekkel, számos képpel és mellékletekkel. Különny. Budapest Régiségei IX. kötetéből. Ism. Századok.) — 22. A miriszlói csata 1600. szept. 18-án. Kolozsvár, 1907. (Különny. az Erdélyi Múzeum-Egyesület vándorgyűlési Emlékkönyvéből.) — 23. A nagyenyedi kollégium jegyzői és a Nemes Oskolai Tanács 1796-1798-iki Jegyzőkönyve. Kolozsvár, 1908. (Különny. az Erdélyi Múzeumból. Ism. Századok 1909.) — 24. Erdélyországi pápai követek jelentései VIII. Kelemen idejéből (1592-1600.). Bpest, 1908. (Monumenta Vaticana. Vatikáni oklevéltár, II. sorozat 3. kötet. Ism. Religio, Kath. Szemle sat.) — 25. Basta György hadvezér levelezése és iratai (1597-1607.). I. kötet. 1597-1602. U. ott, 1909. (M. Tört. Emlékek. Okmánytárak 34. k. Ism. Budapesti Hirlap 1910. 54. sz., Transilvania 1911. 1. sz. sat. A II. kötet sajtó alatt.) — 26. Buda és Pest 1602-1603. ostroma. U. ott, 1910. Képekkel és hasonmásokkal. (Különny. a Hadtörténelmi Közleményekből.) — 27. Hunyadmegye bányászatának és bányaiparának
multja. Déva, 1910. (Különny. a Hunyadm. tört. és rég. társulat Évkönyvéből.) — 28. Erdélyi és magyarországi régi oláh könyvek és nyomtatványok (1544-1808.). Fametszetű hasonmásokkal. Kolozsvár, 1910. (Különny. az Erdélyi Múzeumból. Ism. Unirea. Balázsfalva, 1911. 18., 20. sz.) — 29. Czélkuti-Züllich Rudolf szobrász élete és munkái. U. ott, 1911. (Különny. az Erdélyi Múzeumból. Ism. Századok 1910. 345. l.) — 30. Berzeviczy Márton, erdélyi kanczellár (1538-1596.). Bpest, 1911. (M. Tört. Életrajzok XXVII. 1-2. füzet.) — 31. Erdélyi jezsuiták levelezése és iratai a Báthoryak korából (1571-1613.). I. k. 1571-1583. U. ott, 1911. (Fontes Rerum Transylvanicarum. Erdélyi Történelmi Források I. kötete.) — 32. A Sennyey-fiúk külföldi iskoláztatása (1603-1679.). U. ott, 1911. (Sajtó alatt.) — 33. Budavár (1683-1686.) egykorú olasz irodalma. U. ott, 1911, (Sajtó alatt.) — Szerkesztette a Bukaresti Magyar Képes Naptárt 1890-re, kiadta Brassóban; az Erdély cz. turistikai, fürdőügyi és néprajzi folyóirat 1893. II. évfolyamát, Kolozsvárt; a Hunyadmegye nemes családjai I. kötetét Déván, 1900.; a Hunyadmegyei történelmi és régészeti társulat Évkönyve IX-XIII. köteteit 1898-1902. Déván, az Erdélyi Történelmi Értesítő cz. évnegyedes folyóiratot 1911. Budapesten. — Álnevei és jegye: Ándréj Loló, Békési, Békési András, Krónikás és E ∞ fia. A Kolozsvári Kereskedelmi Akadémia Értesítői 1883-86. és 1891-1894.— Természettudom. Közlöny 1888. 484. l1. — Erdélyi Hiradó 1889. 202. sz. — Bukaresti Magyar Társulat 1888-91. Értesitői. — A Bukaresti Értesitő 1889. 7. sz. — Brassó 1889. 31. sz. — Politikai Ujdonságok 1889. 36. sz. —A kolozsvári egyetem. Beszédek 1892. 99. l. – 1848-49. Történelmi Lapok 1892. 100. l. – A dévai áll. főreáliskola Értesitői 1897-1903. ― Koós Ferencz, Életem és emlékeim II. kötet 399. l. ― Pallas Nagy Lexikona XVIII. 783. l. ― Századok 1987. 571., 1898. 858., 1909. 254., 621., 1910. 687., 1911. 76., 467. l. ― Jelentés az Erdélyi Nemzeti Múzeumi Könyvtár 1903. évi állapotáról. ― Petrik, M. Könyvészet 1886-1900. ― Ballun Ernő, Adatok a Hunyadmegyei tört. és rég. társulat 25 éves történetéhez. Déva, 1909. XII., XIII. fejezet és önéletrajzi adatok.
Veress Ferencz, ref. lelkész, V. István gazda és Kertész. Éva fia, szül. 1791 nov. 17én Békés-Szent-Andráson; az algymnasiumot Mező-Túron végezte; innét 1812-ben a debreczeni kollégiumba ment és a theológia végeztével fél évig az I. elemi osztályt tanította. 1818-ban komádi rektor, 1821 nyarán sarkadi segédlelkész lett; 1822 tavaszán Belényesre hívták papnak, de 1823 áprilisban a sarkadi egyházközség választotta rendes lelkésznek. Sarkadon négyosztályú két fiú- és egy leányiskolát építtetett; bennök népszerű csillagászatot tanított. Tanítói értekezleteket honosított meg; éneket is tanított. Az egyházkerület dékánnak, majd bírónak választotta. Mint hazafi az ellenzék vezéreként működött; a szabadságharcz kezdetekor két fiát maga vitte fel Pestre honvédeknek és buzdítására 150 honvéd került ki Sarkadról; az idősebbekből 250 főnyi nemzetőrséget szervezett. A világosi fegyverletétel szomorú híre ágyba döntötte és 1849 aug. 19-én meghalt Sarkadon. 832 kötetnyi könyvtárt hagyott hátra s az orvosi tudományokban való jártasságával, felsőbb engedélylyel gyógyítással is foglalkozott. Tudósításokat írt a hirlapokba, így a Jelenkorba. (1841. 14. és 54. sz.); egyházi beszédeiből (1821-49. évekből) 128 van unokája, Veress Endre birtokában, a ki ezekből most adott sajtó alá néhányat. — Arczképe: fia Sándor irón rajzában. (Veress Endre birtokában.) Márki Sándor, Sarkad története. Bpest, 1877. 70. l. — Rácz Károly, A zarándi egyházmegye története. Arad, 1880. 23-235. l. — Kiss Lajos, Veress Ferencz emlékezete. (Szabad Egyház 1886. 15. sz.) és Veress Endre szíves közlése.
Veress Ferencz, jószágigazgató, V. Ferencz ref. lelkész és vetési Vetéssy Mária fia, szül. 1830 nov. 16-án Sarkadon (Biharm.); a gymnasium alsó osztályát Mezőtúron végezte, onnét 1846 nov. 3-án a debreczeni kollégiumba került, hol a bölcseleti osztályban 1848 tavaszáig tanult. Ekkor hazament és atyja ősszel Pestre vitte honvédnek. V. 1848 okt. 8-án állott be önkéntesnek, és mint tüzérőrmester végig szolgálta a szabadságharcot Világosig. Ezután néhány évig, mint rektor-tanító működött Zerinden; majd árvabizottmányi tollnok lett Békésen, később uradalmi ispán Kétegyházán. Romániában élő Sándor bátyja hivására 1861 végén családjával kiköltözött és III. Obrenovics Mihály szerb fejedelem oláhországi jószágának Piátrán igazgatója lett; három év mulva gazdája a 35000 holdas Heresti kormányzásával bízta meg; mikor pedig a szerb fejedelmi jószágok eladattak, V. a fejedelmi Stirbey Demeter herczeg jószágkormányzója lett. 1890-ben véglegesen hazajött és a szolnokdobokamegyei Középfalván birtokot vásárolva visszavonultan élt. Ekkor már betegeskedett és többször szélütés érte. Meghalt 1894 nov. 30-án, Középfalván. — A Vasárnapi Ujságban 1876-ban tünt fel Feriz bég névvel írt czikkeivel (Keleti levelek. A szomszéd Romániából, A gazdálkodás Romániában, Oláh lakodalom; 1877. Oláhországi népszokások, Halászat Romániában, Levél Romániából, Kirándulás Zimniczába; 1878. Magyar peregrinus Plevnában, Az új Bulgáriából, Tódor Csobán bükkje; 1879. A pahoncz, Romániai zárdák, Bulgáriából, Emlékezés az Obrenovicsokról; 1880. Hogy lett két törökből magyar ember, Képek Bukarestből, Orsovától Bukurestig; 1881. Hogy fogják a farkast? 1882. Táncsicsról. 1849 augusztus vége, szeptember eleje; 1883. Kóborlás a román-magyar határon; 1884. Lakodalmi népszokások Romániában. A bukaresti ünnepélyek, Gyors igazságszolgáltatás, Egy kikötőváros Romániában; 1885. Rosetti Konstantin, Apróságok Sándor bolgár fejedelemről; 1886. Bandita-élet a Balkánban, Csernovicz és a bukovinai kiállítás; 1887. Egy vadászat Moldovában; 1888. a «csámpások», az 1848-49. napokból, Adalék a monostori csata leírásához; 1891. Viszonttalálkozás, egy régi honvéd emlékeiből); a Politikai Ujdonságokban (1876-81., 1888. Levelek Romániából); a Vadász és Versenylapban (1878. Vadak és vadászatok Romániában: a túzok, reznek, fajd); a Világkrónikában (1881. 24. sz. Két magyar eredetű okmány: Sobieski János lengyel király 1694 aug. 19-iki levele és II. Rákóczi Ferencz 1705 aug. 29-iki napiparancsa); az 1848-49. Történelmi Lapokban (1892, Hogy láttam utoljára Kossuthot.) Koós Ferencz, Életem és emlékeim. Brassó, 1890. II. 295-302. l. — 1848-49. Történelmi Lapok 1892. 243. l. arczk., 1894. 220. l. — Vasárnapi Ujság 1894. 50. sz. (Nekr.) — Pallas Nagy lexikona XVI. 782. l.
Veress Ferencz, orvosdoktor, kórházi orvos, a kolozsvári egyetem magántanára, V. Sándor mérnök, író és békésföldvári Birizdó Lujza fia, V. Endre tanár testvéröccse, szül. 1877 ápr. 23-án Bukarestben, hol az első két reálosztályt járta, a gymnasiumot Nagy-Szalontán és a kolozsvári ref. kollégiumban 1897-ben, az egyetem orvosi karát 1902-ben u. ott végezte. 1900-ban az elmekórtani pályadíjat nyerte el; 1902-ben a kolozsvári egyetemi bőrkórtani klinika gyakornokává nevezték ki. 1903 ápr. 25-én egyetemes orvosdoktorrá avatták. Ugyanezen évben részt vett a német bőrgyógyászati társaság szerajevói kongresszusán. 1904ben egy évig tartó tanulmányútra ment (Budapest, Bécs, Breslau, Berlin, Kopenhága, Greifswald, Hamburg, München, Strassburg, Páris, London, Anvers, Bruxelles, Genf, Lausanne, Bern és Innsbruck.). Hazaérkezése után a bőrgyógyászati klinika másodorvosa lett, 1910 ápr. 14-én pedig a kolozsvári egyetem orvosi kara a bőrbetegségek kór- és gyógytanából magántanárrá habilitálta. 1911 jún. óta az Országos orvosszövetség kolozsvári fiókjának titkára. — Czikkei a Vadász-Lapban (1898-99., 1901-1902.); a Gyógyászatban (1904.); a Budapesti Orvosi Ujságban (1904-1910.); a Dolgozatok Purjesz Zsigmond negyedszázados tanári működésének emlékére. Bpest, 1906. cz. munkában; az Értesítő az Erdélyi MúzeumEgyesület orvos természettudományi szakosztályából cz. folyóiratban (1907.); az Orvosi Hetilapban (1908-1909.); czikkei németül a következőkben: Monatshefte für praktische Dermatologie (Hamburg, 1905-6., 1908.); Archiv für Dermatologie und Syphilis (Wien, Leipzig, 1906.); Dermatologische Zeitschrift (Berlin, 1908.); Die Heilkunde (Teschen, 1910.); Realencyclopaedie der gesammten Heilkunde (Eulenburg. IV. kiadás); Unna-Festschrift. Bd. I. (Hamburg); francziául: Compte rendu du XVI. Congrés instructional de medicine. Section XIII. 2. fasc. (Bpest, 1910.). Ezen czikkek nagy része különnyomatban is megjelent, így Casuistikus közlemények, hólyagképződéssel járó bőrbántalmakról. Bpest, 1904. (A Budapesti Orvosi Ujság Közleményei) sat. A kolozsvári Ferencz József-egyetem Beszédek kiadványa 1900. 63-68. l. és önéletrajzi adatok.
Veress Károly, kir. kuriai biró, szül. 1843 június 13. Békésen; korán özvegységre jutott édes anyjával Karcagra ment lakni; itt kezdte meg iskolai pályáját, a III-VI. osztályt a debreczeni, a VII. és VIII. osztályt pedig a nagykőrösi főgymnasiumban végezte 1861-ben. A jogi tanfolyamot és a jogi gyakorlatot Budapesten folytatta. 1869. tett ügyvédi vizsgálatot. 1867. a Jász-Kun kerület aljegyzőjévé választotta. 1872-ben a Karczagon felállított kir. törvényszékhez jegyzőnek, majd alügyésznek és törvényszéki birónak nevezte ki a kormány. 1885. a karczagi kir. törvényszék megszüntével Szolnokra helyezték át. 1891. Szegedre neveztetett ki kir. ítélőtáblabirónak, hol jelenleg is működik. Évi szabadságát leginkább nagyobb bel- és külföldi utazásokra szokta felhasználni. ― Több hirlapba írt különféle czikkeket. A Széchenyi Emlékkönyvben (Kecskemét, 1861) van Botond cz. ősmagyar regéje. ― Szerkesztette a Széchenyi Emlékkönyvet 1861. Nagykőrösön (Rácz Miklóssal). Petrik könyvészete. — Ádám Gerzson, Nagykörösi Athenás. Nagy-Körös, 1904. 317. l.
Veress Sándor, mérnök V. Ferencz ref. lelkész és vetési Vetéssy Mária fia, szül. 1828 decz. 3. Sarkadon (Biharm.); a gymnasium alsó osztályait Békésen, a felsőbbeket 1845 nov. 1-től a debreczeni kollégiumban végezte. 1848-ban Kabos Krasznamegye főispánja fiai mellé ment nevelőnek Szilágy-Somlyóra. A szabadságharcz kezdetekor beállott Dobozyhuszárnak; később áttért a bihari 27. zászlóaljba és Erdélyben Bem alatt végig küzdötte a szabadságharczot; aug. 23. a mehádiai csata után zászlóaljával mint hadnagy Vercserovánál a törököknek letette a fegyvert. Tíz évig tartott emigrácziói élete rendkívül változatos. Várnán megtanulta és Konstantinápolyban folytatta a szabómesterséget; a keleti háborúban Krimben tolmács az angol táborban s boltja, vendéglője volt. Bejárta Kis-Ázsiát. Így némi vagyonra tett szert és Dobrudzsában gazdálkodni kezdett, Konstantinápolyban bútorkereskedést nyitott, de sikertelenül. 1858. Párisba indult, hogy mérnöki szakban kiképezze magát, de ott legyőzhetetlen akadályokra találván, Londonba ment, a hol tanulmányait befejezte. 1859-ben az olasz-osztrák háborúba az olaszországi magyar légióban szolgált mint kapitány, de feloszlatása után Romániába ment és Bukarestben telepedett le, a hol közel 25 évig mint mérnök működött; meghonosította a háromszögellési és tagosítási rendszer szerint való felmérést és mérnöke volt Obrenovics Mihály szerb fejedelemnek, a Stirbey herczegeknek és I. Károly királynak is. Tiszteletbeli elnöke volt a «Bukaresti Magyar Társulat»-nak, melyben felolvasásokat is tartott és a «Bukaresti magyar olvasó- és segélyegylet»-nek; alelnöke az «Osztrák-magyar társulat»-nak és gondnoka a bukaresti ref. egyháznak. 1881-ben I. Károly királytól a «Román korona» érdemkeresztjét kapta. Meghalt 1884 okt. 27. Bukarestben, hol a ref. magyar temetőben nyugszik. — Leginkább Románia földjét, népét, szokásait és viszonyait ismertető s természettudományi czikkeket írt a Magyarország és Nagyvilágba (1870-72.), a Bukaresti Hiradóba (1876-77., 1879., 1883.); a Vasárnapi Ujságba (főleg ∞ jegy alatt 1876-tól 1884-ig és a Politikai Ujdonságokba); halála után naplójegyzeteiből a Debreczeni Prot. Lapban (1887.); a Természettudom. Közlönyben (1888-89.); az 1848-49. Történelmi Lapokban (1894) és a Bukaresti M. Képes Naptárban (1890-re Emigratiói emlékek) jelentek meg czikkei. — Munkája: A magyar emigratio a Keleten. Bpest, 1878. Két kötet. — Ezenkívül több munkája jelent meg rumén nyelven Bukarestben, melyek tagosítási és helyrajzi tárgyúak. — Összes munkáit fia, V. Endre szándékozik kiadni tíz kötetben. — Jegyei ∞ és V. S. Vasárnapi Ujság 1879. 18. sz. Arczk. (Törs K.). ― Szabadság 1879. 70., 73. sz. (Márki S.) Pesti Napló 111. sz. ― 1884: Bukaresti Hirado 19., Bukaresti Közlöny 15. sz., Fővárosi Lapok 256., Egyetértés 300. sat., Pesti Napló 299. sz. ― Koós Ferencz, Visszaemlékezés Veress Sándorra. Brassó. 1890. arczk. ― Kiszlingstein Könyvészete. ― Pap János, A magyar emigránsok Törökországban. Pécs, 1893. 386-390. l. ― 1848-49. Történelmi Lapok 1894. 21. sz. arczk. ― Pallas Nagy Lexikona VXI. 783. l. ― Tóth Gyula, Emlékbeszéd. (Bukaresti M. Ujság 1904. 47. sz.) és fiának, Veress Endrének szíves közlése.
Veress Sándor, orvosdoktor, megyei főorvos, V. Ferencz jószágigazgató és békésföldvári Birizdó Konstanczia fia, szül. 1860 okt. 8. Kétegyházán (Békésm.); középiskoláinak alsó osztályait Brassóban, a felsőbbeket a kolozsvári ref. kollégiumban, az orvosiakat az ottani egyetemen végezte. 1886. avatták orvosdoktorrá Kolozsvárt, miután az ottani élettani1 intézetnek assistense is volt; 1885-ben a mikroorganismusokról írt értekezésével pályadíjat nyert az egyetemen. Orvosi pályáját Nagy-Ajtán kezdette, majd katonaorvos lett, de erről lemondván, 1898 óta Csíkmegye főorvosa, kórházigazgatója Csíkszeredán és az Országos Orvosszövetség ottani fiókjának elnöke. — Szakczikkei az orvosi folyóiratokban jelentek meg; orvosi elnöki beszédei pedig az «Országos Orvosszövetség»-ben; «A tárogató» cz. felolvasása a Gyergyóban (1902. 17-20. sz.) jelent meg. A kolozsvári egyetem „Beszédek” cz. évkönyve 1885. ― Pesti Alfréd, Magyarország orvosainak évkönyve. Bpest, 1905. 196. l. és önéletrajzi adatok.
1
Helyesen: kórboncztani. — V. E.
Pótlás dr. Veress Endrétől
Saját életéhez. Írói hajlama korán kitünt, mert első czikkét 16 éves korában írta és «Szent Demeter, az esőhozó» czímmel a Vasárnapi Ujság 1884 november 9-iki 45. számában jelent meg. A következő évben Carmen Sylva elbeszéléseiből fordított és adott ki egy csomót a Képes Családi Lapok 1885. és 1887-1891. évfolyamában. Közben népszerű természettani értekezést írt a telefonról és közölt a «Brassó» 1889. évfolyamának 16 tárczájában, mely tárgyról tán mai napig sincs terjedelmesebb leírásunk! Az egyetemen — még rendkívüli hallgató korában — 1892 tavaszán, szaktanárai birálata s a kar határozata folytán kétszeresre felemelt pályadíjat nyert Báthory András bíboros, erdélyi fejedelemről írt (478 lapnyi) munkájával, melyhez levéltári kutatásokat is végzett. Ez a szenvedélye, az ismeretlen hazai történelmi adatok kutatásának égő vágya vezérelte azóta egész életpályáján, annyira, hogy nyári szünidejének egy részét minden évben külföldi levéltárakban tölti. Mint hét éven át működött egykori titkárát, a Hunyadmegyei történelmi és régészeti társulat 1905-ben tiszteleti taggá választotta. A M. Tud. Akadémiában (1908-1909-ben) két ízben is ajánlották levelező tagnak, de a betűrend végére eső neve szavazásra egyszer sem került! Sajtó alá rendezett 50 kötetnyi oklevéltári munkái jegyzékét lásd az általa meginditott Fontes Rerum Transylvanicarum I. kötete utolsó három lapján; nyomtatott önálló munkái sorozatát a M. Tudom. Akadémia Tagajánlások 1908-iki és 1909-iki füzeteiben. — A bukaresti Román Földrajzi Társaság elnökségéhez Déváról, 1902 nov. 2 án intézett és levelezőtaggá megválasztatását köszönő oláh nyelvü levelét lásd a Buletin al Societatei Geografice Romána l903. évf. II. füzete 40. 41. l. — Izabella királyné cz. müvének illusztrált lengyel kivonata (B. Jaroszewskatól) a varsói Wendrowiec 1905. évf. 1-7. számában. — Jahresberichte der Geschichtswissenschaft. — Az Athenaeum kézi lexikona II. k. 1811. l.
Veress Ferencz lelkész életéhez. Alapos készültségű, kiváló szónok volt, a ki minden beszédét előre megírta s a későbbi években átdolgozva mondta újra el. Igehirdetése evangéliumszerű s így hatása közvetlen volt. Fölvilágosodottságát mutatja, hogy bár maga a classicusokat nagyon kedvelte, az elemi fiúiskolából kiküszöbölte a latin nyelvet, a mi az ő korában feltünő újításszámba ment. Összhangzatos énektanításában az althangot maga énekelte. Már jóval a márcziusi napok előtt reformlakomákat rendezett a francziák példájára és híveit megyegyűlésekre, tisztújításra vagy követválasztásra maga vitte be Nagyváradra. Kétszer nősült, de gyermekei csak első nejétől maradtak. Halálát érezve, a következő verspárt hagyta egy czédulára írva maga után: Patria, quum moritur, tum vivere nulla voluptas! O Deus omnipotens! Tu miserere mei!
Veress Ferencz jószágigazgató életéhez. Békésen 1856 július 17-én feleségül vette békésföldvári Birizdó Konstancziát. Harmincz évet töltött Romániában és végig megmaradván magyar állampolgárnak, munkás, tisztes életével mindenütt becsületet szerzett idegenben a magyarságnak. Két fiát itthon taníttatta, három leányát magyarokhoz adta férjhez és végén maga is hazajött. Leginkább Romániáról szóló tartalmas czikkeiben az ottani életet, a népet és a keleti állapotokat rajzolta éles ítélettel és jellemző hűséggel. A derült kedélyű, ismeretek gazdagságával és eleven tollal írt dolgozatokat örömest és okulással olvasta mindenki, anélkül, hogy igazi nevét elárulta vagy elárulni engedte volna. (Vas. Ujság 1894. évf. 849. l.) Az 1848-49-iki eseményekről írt visszaemlékezései, fia, V. Sándor birtokában. Álneve: Feriz bég, Feriz. Jegye: ..., V. F., R. l. További czikkei: a Vasárnapi Ujság 1876. 37. sz. Keleti levelek egy volt honvédtüzértől. (Legelső czikke.) 1878. 44. Új Bulgária. 1882. 47. A Duna-torkolatban. 1886. 10. Tudor buzát, a wildimann; a Politikai Ujdonságok 1876. 44. A román hadsereg; 48, 49. és 1877. 3, 29. Levelek a Keletről; 1878. 44. Katonai ünnepély Romániában; 1879. 29. A magyar kivándorlók Romániában; 32. Az idei termés Romániában; 1880. 20. Gazdasági viszonyok Romániában; 1881. 51. Romániából. (Egy magyar gazda levele.) 1888. 16. A romániai események; 17. A romániai parasztmozgalom. Haláláról az 1848-49. Történelmi Lapok 1894. évf. 220. l. s a napi lapok hírrovata. — A Birizdó-családról (melyből Birizdó János békési jegyző 1778-ban igazolta nemességét) lásd dr. Karácsonyi János: Békés vármegye története II. k. 216. l.
Veress Ferencz orvos életéhez. Korán kezdett írni, mert már 1897-ben, mint VIII. oszt. gimnázista, pályadíjakat nyert a Röntgen-sugarakról s más fizikai és németnyelvi tárgyakról írt dolgozataival; első czikke pedig (A leleplezett róka) a Vadász-Lap 1898. decz. 5-iki 34. számában jelent meg. Munkái, a folyóiratok sorrendjében: Gyógyászat 1904. 6. sz. A tüdősyphilis. 1909. 16. 19. 22. és 23. sz. A parapsoriasisról. (Három eset kapcsán.) Budapesti Orvosi Ujság bőr- és bujakórtani melléklete 1904. 3. sz. Casuistikus közlemények hólyagképződéssel járó bőrbántalmakról. 4. sz. A dermatomykosisok és a folliculitis barbae kezeléséről. — Külföldi útilevelek dermatologiai viszonyokról. (Öt számban.) 1905. 4. sz. A lupus vulgaris postexanthematicusról. Urologia mellékletében: Az urethritis traumatica néhány esetéről. 1906. 1. sz. Az acne juvenilis kezeléséről. 3. sz. Érdekesebb esetek klinikánkról. 1907. 2. sz. Az öröklött syphilis jeleiről, különösen az arczon néha mutatkozó sugárirányú barázdák jelentőségéről és lényegéről. 1908. 3. sz. A cutis verticis gyrataról. 4. sz. Erythema toxicum alcoholicum esete. 1909. 41. sz. Tapasztalataink a syphilisnek oleum cinereummal való gyógyítása terén. (Dr. Kanitz-al egyetemben.) 1910. 3. sz. Az asurolinjectiók értékéről a syphilis gyógyítása terén. Dolgozatok Purjesz Zsigmond negyedszázados tanári müködésének emlékére. (Budapest, 1906.) A pellagráról, különös tekintettel magyarországi viszonyaira. (688-717. l.) Archiv für Dermatologie und Syphilis. (Wien, Leipzig, Braumüller.) 1906. 2-3. sz. Über Pellagra, mit besonderer Berücksichtigung der Verhältnisse in Ungarn. Monatshefte für praktische Dermatologie. (L. Voss, Hamburg.) 1905. 40. kötetében:
Über die Wirkung des Finsenlichtes auf normale Haut. 41. köt. Über Lupus vulgaris postesanthematicus. 1906. 42. köt. Über einige Fälle der Urethritis traumatica. 43. köt. Bemerkung auf Dr. Löblowitz’ Artikel. 1908. 46. köt. Über die Histologie und Pathogenese der Hauthörner. 1908. 47. köt. Neues Verfahren zur Herstellung möglichst naturgetreuer Moulagen. Értesítő az Erdélyi Múzeum-Egyesület orvos-természettudományi szakosztályából. 1907. 66-70. 1. Heveny általános mérgezés esete resorcin külső alkalmazása után. Orvosi Hetilap 1908. 49. sz. Új módszer lehetőleg természethű moulageok (színes viaszlenyomatok) előállítására. 1909. 29-31. sz. A Wright-féle opsonin-elméletről és staphylococcus-betegségek vaccinás gyógyításáról. 1911. 45. sz. Változások a syphilis lefolyásában intensiv gyógyítás következtében. Pseudo-reinfectiókról és korai recidivákról. Dermatologische Zeitschrift. (S. Karger, Berlin). 1908. XV. köt. 11. füz. Über die Cutis verticis gyrata. Compte-rendu du XVI. congrés international de médecine. (Budapest, 1910.) Section XIII. 2-me fasc. LXXIII. Demonstration der an der Hautklinik zu Kolozsvár angefertigten Moulagen. — Discussio a Wright-féle opsonin-kezelésről. — Erfahrungen über die Oleum einereum-Bebandlung der Syphilis. (Dr. Kanitz-al együtt.) Die Heilkunde (Prochaska, Teschen) 1910. Über den Wert der Asurolinjectionen in der Therapie der Syphilis. Eulenburg «Realencykldopaedie der gesammten Heilkunde». IV. kiadásában: Hauthorn. Unna-Festschrift. Band I. Dem Hamburger Dermatologen P. G. Unna (L. Voss in Hamburg, 1911.) 401-410. l1. Über das Verhältniss des Cornu cutaneum zum Hautkrebs.
Veress Károly életéhez. Kir. kuriai birói czímet és jelleget nyert 1907-ben és másfél év mulva nyugalomba lépett. Czikkei: a Jászkunság 1868. 5-7. sz. Erdélyi úti vázlatok; 1870. 15-17. sz. Livornóból Genuába. (Ugyanott beszélyek, rajzok.) A Hon és a Nemzet 1874-1884. évi folyamaiban több czikk, köztük: A vármegyék kerületi rendezése; Jásznagykúnszolnok vármegye törvényszéki beosztása kérdéséről. A Szegedi Napló 1901-1904. évi folyamaiban: A holland parton. Angol földön. Egy reggel Raguzában. Kronborg stb. Egyes közleménye jogi szaklapokban. Jegye: V. K. (Nevét ritkán jegyezte.)
Veress Sándor mérnök életéhez. Sógornéját, békésföldvári Birizdó Lujzát vette feleségül Mavrodinban, 1866.aug. elején, kitől hét gyermeke született. Romániából 1871 elején hazajött és Karczagon gazdálkodik, de beleveszt és a következő év nyarán végleg kiköltözik és Bukurestben telepedik meg, hol házat is szerez. Nyolcz nyelvet beszélő, európai műveltségű ember volt, kinek kiváló szakképzettsége, fáradhatatlan munkássága, kitünő jelleme közszeretetet vívott ki számára és megszerezték neki a legelőkelőbb román körök rokonszenvét; habár végig
megmaradt magyar állampolgárnak. Haláláról a hazai hirlapirodalom is szép nekrológokban emlékezett meg, mint olyanról, a ki példás életével a magyar névnek mindenütt becsületet szerzett a külföldön. Konstantinápolyban kezdett írogatni, hol emigráns társaival megalapítván a Magyar Egyletet, Eszmecserék cz. írott hetilapjuk 1854-iki kötete részére lefordította francziából Prévost Antal Ferencz abbé «Manon Lescaut»-ját, németből pedig Klapka György «Der Nationalkrieg in Ungarn und Siebenbürgen in den Jahren 1848 und 1849» cz. műve elejét. De verse is van benne kettő: Tiszai Danihoz, Genrekép. Később rendszeres naplót vezet és 1876ban megjelent czikkével az irodalomban is feltűnik; mivel hibás állítás, hogy (a 29. l. szerint) már a Magyarország és Nagyvilág 1870-72-iki évfolyamaiba írt! Emlékiratait Nagy Miklós buzdítására rendezte sajtó alá s «A magyar emigratio a Keleten» czímen X. Y. betűk alatt előbb a Pesti Napló 1878-iki évfolyamának reggeli tárczája közölte egy egész éven át, de könyvalakú kiadása is ennek lenyomata. E művében főleg bajtársai s a kis emberek életét és küzdelmeit ismerteti vonzó előadásban és kitünő tollal, mely őt valósággal a Kossuthemigratio Mikes Kelemenjévé teszi, művét pedig elsőrangú forrásává. Történelmi és egyéb czikkeibe is vonzó forma mellett értékes tartalmat tudott önteni, Romániáról írt czikkei meg oly nagy tapasztaláson és mély megfigyelésen alapulnak, hogy a bennük leírt tárgyakról mai napig sincsenek — még oláh nyelven sem — hozzájuk mérhető ismertetések. Czikkei: a Bukaresti Hiradó 1876. 5-8. sz. Romániai képek. 9. Lapozgatás MoldoRománia chronikájában. 10-11. A székely kivándorlásokról. 12. és 1877. 1-2. Romániai birtokviszonyok. 5-6. A Bukurestiekhez. 6., 10. Romániai képek. 11-13. Ne jöjjetek! 1879. 34. A megpendített takarékpénztár (t. i. magyar, Bukurestben). 1883. 12-13. Vázlat a Bukaresti Magyar Társulat 25 éves működéséről; a Vasárnapi Ujság 1877. 22. sz. Képek Romániából. 23. Budapesttől-Ploestig. 25. Bukaresti pünkösdi vásár az idén. 27. Tempora mutantur. 31. Bulgária. (Plojesti eredeti levél). 34. Bukaresttől-Szisztováig. 50. Látogatás Bukarestben. 1878. 3. A krivicz. 11. Megváltozott hangulat Romániában. 14. A keleti kérdés vasuti coupéban. 17. Hat született vak meggyógyítása. (A bukaresti dr. Fialla Lajos orvos műtétei alapján.) 22. A vész előjelei. 34. Kirándulás a déli Kárpátokba. 1879. 4-5. Bolygó tüzek, hulló csillagok. 6. Karácsony, ujév és vízkereszt Bukarestben. 9. Szép és ritka légtünemény. (Képpel.) 21. A világ vége. 23. Mihály vajda, a vitéz. 32-33. A baragán. 52. Magyar emigránsok Keleten. 1880. 4. A madarak védelme. 9. Nemzetiségi szívósság a románoknál. 28. A halmok. 35-36. A bojér. 1881. 3. Román művészeti és iparkiállítás Bukarestben. 23. A koronázási ünnepélyek Bukarestben. 28. A román királyi pár. (Képekkel.) 1882. 2. Moldva-román könyörgő küldöttség a divánnál ötven év előtt. 6., 8. Levél Romániából. 43-44. Kőolajforrások Romániában. 1883. 9-10. Kirándulások Bukarest környékére. 17. Bukaresttől-Konstantinápolyig. 18. Magyarok Konstantinápolyban. 26. A Bukaresti Magyar Társulat negyedszázados jubileuma. 39. Levél Romániából. 1884. 37-38. Bukaresttől Párisig; a Politikai Ujdonságok 1877. 18. Levél Romániából. 22. Levelek a Keletről. 29. A Dobrudzsa. 49. A román trónbeszéd. 1878. 1. A halálbüntetésről. 5. Bukarest ünnepnapjai. 8. Eredeti levél Bukarestből. 22., 24. Levél Romániából. 1879. 16. Vox clamantis in deserto. 1880. 51. Merénylet a román miniszterelnök ellen. 1881. 1. A naptárakról. (Ártatlan szemle.) 14. Egy új királyság. 15. A bukaresti magyarok és a román királyság. 1882. 17-18. Magyarország ármentesítése. 1883. 52. és 1884. 1. Barangolások Romániában. 19. Bukarestből. (A magyar trónörököspár látogatása. Haláláról még: Bukaresti Magyar Közlöny 1884. 1. sz. — Bukarester Tagblatt 1884. 241-243. — Bucarester Zeitung 1884. 180. — A bukaresti román lapok napihírei — Századok 1884. 825. l. — Vasárnapi Ujság, Pesti Hirlap, Magyar Polgár, Kolozsvári Közlöny, Székely Nemzet, Nagy-Kunság stb. — Életrajza: Bukaresti Magyar Képes Naptár 1890-re (Koós Ferencztől, arczképpel). Barsi Ellenőr 1890. 11. sz. — Magyar Lexikon XV. k. 604. l. ― Kis Lexikon l861. 1. — Az Athenaeum Kézi Lexikona II. k. 1811. l. — Pierers Konversations Lexikon XII. k. 739. l. — Kossuth Lajos:
Irataim az emigráczió korából. (Több helyen említve.) ― Botond: Honvédek a krimi háborúban. (Pesti Hirlap 1904. szept. 16. száma.) — Koós Ferencz: Veress Sándor. (Bukaresti Magyar Ujság 1904. 16. sz.) — Magyarország városai és vármegyéi biharmegyei kötete 382. l. — Emigrációs művéről: Vasárnapi Ujság 1878. 3. és 1879. 8. Ihász Dániel helyreigazító levele u. ott 1880. 8. ― Abafi Lajos: Hazánk X. k. 287. l. — Ihász Dániel ezredes levelei Veress Sándorhoz: Vas. Ujság l889. 31-33. sz. ― Arczképe: Gracza György „Az 1848-49-iki szabadságharcz története” III k. 1333. l. is.
