A békéscsabai evangélikusság története és jelene Bevezetés Kettős érzés kerített hatalmába a témát illetően. Egyrészt könnyebbség, hiszen a békéscsabai evangélikusság mindössze 300 éves múltra tekint vissza. Másrészt mégis a feladat nehézsége, hiszen nincs egyetlen olyan átfogó mű, amely feldolgozza a csabai evangélikusok történetét. Vannak nagyon jó korábbi művek, amelyekből magam is merítek előadásom során, viszont egy teljes, átfogó mű nem született a legújabb korban. Kezdetben A békéscsabai evangélikusság és a város születésének története teljesen megegyezik. A legelső évszám, amit sarokkőként meg kell, hogy jegyezzünk, az 1718. Ekkor történik meg a középkori Békéscsaba törökdúlás által megüresített helyén a község újraalapítása. Harruckern János György a török elleni háborúban szerzett érdemei elismeréseképpen vásárolhatta meg a kincstártól Békés megye területét. 1718-ban az első összeírás szerint 22 család érkezett ide. A hagyomány szerint ezek az emberek hozták magukkal a Tranoscius énekeskönyvet, amelyből a szabad ég alatt elénekelték a Pán Búh jest má síla i doufání (Isten nékem erőm, bizodalmam) kezdetű éneket. Ez az ének a csabai evangélikusság számára azóta is meghatározó. Legalább olyan erővel bír ez a Prágai graduálban 1567-ben megjelent ének, mint a Luther által megírt Erős vár a mi Istenünk. Az idetelepülés vonzó volt a felvidéki jobbágyoknak, amit a nagyobb szabadság reménye, egyben a szabad vallásgyakorlás lehetősége is jelentett. Ennek eredményeként Nógrád, Gömör és Hont megyéből érkeztek szlovák telepesek, 1723-ig 213 család. A betelepült emberek szinte azonnal kisméretű, paticsfalú, nádból készült, sárral tapasztott templomot építettek. 1723. után folytatódott a betelepülés, és átlagosan évi negyven család érkezett Csabára. A Csabára telepedett szlovákok, s eleinte az uradalom tisztjei is ügyeltek arra, hogy más vallású, más nemzetiségű betelepülők ne zavarják a kialakult rendet, egységet. Az evangélikus szlovákok is homogén települést szerettek volna, mind vallási, mind nemzetiségi szempontból, ami – ismerve a kor körülményeit – érthető is lehet. A templomépítő Tessedik Haán Lajos könyvéből kiderül, hogy az ide kerülő lelkészek többsége felvidéki származású, tanulmányait Németországban folytató személy volt. Ebbe a sorba illik a gyülekezet korai történetének legjelentősebb lelkésze is, id. Tessedik Sámuel. Az ő gyülekezetépítő tevékenysége jelentős volt. Templomot épített, a mai Kistemplom elődjét, amely a Tiszántúl törökdúlás utáni első evangélikus kőtemploma volt. 1745-ben épült fel a templom, nagyon rövid idő alatt. Tessedik Sámuel templomszentelési prédikációjában visszaköszön az ő gyülekezetépítő elhivatottsága. Tessedik ugyanis nemcsak templomot épített, hanem egy gyülekezeti rendtartást is kiadott (Porádek a ustanowení Cyrkewny). Ez volt az alapja az egyháztagok szigorú fegyelmezésének. Ezen kívül kiadott egy röpiratot is, melyben szorgalmazza, hogy a pap évente látogassa híveit. Nemcsak a templomépítés, hanem az iskolák sorsát is szívén viselte, mert az időközben létrejövő evangélikus iskolákban folyó munkát szigorúan figyelemmel kísérte, a tanítók munkáját ellenőrizte. 1749-ben Petrovácba kellett volna távoznia Csabáról, de ez már
halála miatt nem valósulhatott meg. Tessedik csabai maradt, hiszen a Kistemplomban temették el. Ennek emlékét egy emléktábla is őrzi a Kistemplomban. A Tessedik által épített templom azonban nem a mai Kistemplom, hiszen azt 1773-ban oldalhajókkal bővítették, a templom tájolását megfordították, majd 1783-ban egy toronnyal is kiegészítették. A Kistemplom így nyerte el mai formáját. A Nagytemplom A gyülekezet lélekszáma a XVIII - XIX. század fordulójára már meghaladta a 10 ezer főt. A több mint 600 férőhelyes Kistemplomot a csabaiak kinőtték. Ekkor a gyülekezet merész, nagyszabású terv megvalósításába kezdett. 1807- 1824-ig, 17 esztendő alatt, Milecz Mihály és Uhrin András lelkészek vezetésével felépítették a Nagytemplomot. A templomépítés nem ment nehézségek nélkül. Először a tempom helyszínén, Csaba legmagasabb pontján a mocsaras talajt kellett hatalmas facölöpök leverésével valamennyire stabilizálni. Majd a Napóleoni háborúk miatt, illetve a pénz elértéktelenedése miatt az is felmerült, hogy a templom félkész falait visszabontják, és nem folytatják az eredeti tervek szerint az építést. Az akkori lelkészek helytállásának köszönhető, hogy felépült és ma is áll ez a templom. 76 méteres tornyával, 52 méteres hosszúságával, 3500 ülőhelyével Közép Európa legnagyobb evangélikus temploma. Szeberényi és a gyülekezet fejlődése Gyülekezetünk történetét végig lehetne tekinteni aszerint is, hogy kik voltak a lelkészei, és az ő szolgálatuk alatt mi és hogyan változott a közösségben. A csabai evangélikusok lelkészi névsorára gondolva nem mehetünk el szó nélkül a Szeberényi név mellett. Egyrészt azért, mert munkájuk nyoma ma is jelen van, másrészt pedig utódaik jelenleg is aktív tagjai gyülekezetünknek. A Szeberényieken belül is kiemelem Szeberényi Gusztáv Adolf (1816-1890) személyét. Szeberényi Gusztáv Adolffal az elmúlt években történészek behatóan foglalkoztak. Demmel József: A kettős identitás ára. Szeberényi Gusztáv szuperintendens pályafutása a nemzetiségi kérdés kontextusában címmel, míg Kertész Botond: Békeidők küzdelmei. Szeberényi Gusztáv Adolf élete címmel megjelent munkái alaposan feldolgozzák életét és munkásságát, és ezek elérhetőek az érdeklődők és kutatók számára. Szeberényi idejében fellendült a város élete, amit jórészt a vasúti összeköttetés kiépítése alapozott meg. Szeberényivel új korszak kezdődött a gyülekezet életében is. Az iskolákban választmányi üléseket, három évenként megszabott tanrendszert vezetett be, kötelezővé tette, hogy minden iskolából a nagyobb gyermekek naponta istentiszteletre menjenek. Két gimnáziumi osztály és leánynövelde is indult az ő idejében. A gyülekezet anyagi rendbetétele mellett építkezésre is – mind fizikai mind lelki értelemben – maradt energiája a gyülekezetnek Szeberényi vezetése által. Megreformálta a gyülekezet életét, amit két dolog határozott meg addig a pontig: az idős lelkészek, és a nagy létszámú gyülekezet. Megerősítette a vasárnapi istentiszteletek gyülekezeti fegyelmét, valamint megváltoztatta a hétközbeni könyörgések rendjét. Ennél is fontosabb volt, hogy a távolabb élők számára is biztosítani akarta az istentisztelet lehetőségét. Ezért a szőlőkben – Jaminában 1867-ben lelkészi állást létesítettek, amelyre Szeberényi korábbi káplánját, Linder Károlyt helyezték ki lelkésznek, akinek a vezetésével 1876-ban felépült a harmadik Békéscsabai templom az 1862-ben elkészült paticsfalú imaház helyett. Ebben a templomban helyezték el a kistemplom bővítés előtti oltárát, amelyet Haán Antal két
oltárképe díszít. A több mint 600 ülőhellyel rendelkező templom ma is eredeti formájában áll Jaminában az Orosházi úton. A gyülekezet fejlődése ezután is töretlen. Mind létszámban, mind intézményekben való növekedéssel, mind a lelkészek tudományos munkáival büszkélkedhetett a csabai evangélikusság. Áttelepülés, államosítás A huszadik század második felének politikai változása törte meg a növekedés és fejlődés folyamatát. 1945-ig a gyülekezet sok iskolát, többek között egy gimnáziumot, internátust, árvaházat, diakonissza anyaházat, szeretetotthont tartott fenn. A lélekszám meghaladta a 33 ezer főt. A háborút követően újabb csapás érte a gyülekezetet. Szinte nem volt Csabán olyan család, akit ne érintett volna a lakosságcsere. Még akkor is tragikusnak kell tekintenünk ennek hatását, ha tudjuk és hangsúlyozzuk, hogy Magyarországról önként települtek Csehszlovákiába a távozók. 1946 őszétől csehszlovák szervező- , és propaganda bizottság jött hazánkba, így Békéscsabára is. Békéscsabáról 1946 ősze és 1948 vége között 7408 lakos, közöttük kb. 6200 evangélikus távozott el a lakosságcsere során. Az iskolákat, a gimnáziumot, az internátust, a diakonissza anyaházat a kommunizmusban államosították, az egyházi ingatlantulajdonokat, földeket elvették. A tanítókat az egyháztól elidegenítették. 1949/50-ben még 3056 gyermek részesült iskolai hitoktatásban. 1988/89-ben egy sem. Rohály Mihály békéscsabai lelkészt, esperest, a városi tanácsházán fenyegetésekkel lemondatták, az egyházi iskolák államosítása ellen való tiltakozása miatt. Két csabai lelkész eltávolításának hátterében azonban, okként megjelenik az is, hogy kiálltak Ordass Lajos püspök mellett. Dedinszky Gyulát 1950. március 25-én állásából felfüggesztették, mivel néhány társával együtt fellebbezett a Bányai Egyházkerület törvénytelen választási eljárása ellen. Az iskolákban még a 80-as évek közepén is felállították azokat a tanulókat, akik konfirmációra jártak és kinevettették őket az osztálytársaikkal, megszégyenítve őket ezzel. A gyülekezet napjainkban A modern életforma kialakulása; Békéscsabának a csendes, falusias jellegű településből megyeszékhellyé való átalakulása; lakosságának 70 ezer főre való duzzadása és ezzel együtt a lakosság vallási és nemzetiségi összetételének megváltozása; a társadalom szerkezetének módosulásai; az alföldi tanyavilág eltűnése; a kulturális, oktatási lehetőségek bővülése mind elősegítették a helyi társadalom szekularizációját, és hozzájárultak a lelki és egyházi élet hanyatlásához. Mindez leginkább a gyülekezeti alkalmak változásában mutatkozik meg a jelenben. A Békéscsabai Evangélikus Gyülekezet még őrzi népegyházi jellegét, de a gyülekezettel kapcsolatba kerülők nagy része már nem népegyházi keretekből érkezve keresi a kapcsolatot az evangélikusságon keresztül a Mindenhatóval. Emiatt egy átmenet részesei vagyunk a népegyháziból a missziói gyülekezet felé. A gyülekezetben jelenleg 3 parókus lelkész, egy másodlelkész, egy-egy iskolai és szeretetszolgálati intézményi lelkész végez szolgálatot. Mindemellett hat hitoktató is tanít a megnövekedett hittanóraszám miatt. A jaminai gyülekezetrésznek külön parókus lelkésze van, végezve az ottani feladatokat, úgy mint az istentiszteletek megtartása magyar és szlovák nyelven, hétközi istentisztelet, bibliaóra, ifjúsági órák, konfirmációi órák, hittanórák. Ehhez
jönnek még a kazuális szolgálatok, és az ezekhez tartozó felkészítő alkalmak. A belvárosi gyülekezetrészben a lelkészek felváltva végzik Békéscsabán és a környező fíliákban az istentiszteleti szolgálatokat, a heti négyszeri esti istentiszteletet, a hétfő reggeli szlovák könyörgést, a konfirmációi felkészítést, a hittanórákat és a kazuális szolgálatokat. Évente kb. 90 keresztelés történik, 40-en konfirmálnak, kb. 20 pár kap áldást házasságára, és 120 testvérünket kísérjük utolsó földi útjára. Ezeken a lelkészi jellegű feladatokon kívül az egyházközséghez tartozik még a hat használatban lévő és két lezárt evangélikus temető fenntartása. A Békéscsabai Evangélikus Egyházközség máig megőrizte kétnyelvűségét. A Tranoscius énekeskönyvből mindmáig minden vasárnap két helyen felcsendül az ének a szlovák istentiszteleteken – még ha a jelenlévők létszáma drasztikusan le is csökkent a 21. század elejére. Jelentős a gyülekezetben az intézmények jelenléte. A Szeberényi Gusztáv Adolf nevét 2013-ban felvevő oktatási intézmény magában foglal óvodától az általános iskolán, alapfokú művészetoktatáson, gimnáziumon, művészeti szakgimnáziumon át a kollégiumig minden oktatási intézményegységet. Több mint 1000 gyermek és fiatal kerül kapcsolatba az iskolán keresztül az evangélikus egyházzal. Békéscsabán ezen kívül működik az Evangélikus Szeretetszolgálat, amely több területen végez diakóniai munkát. Az idősek bentlakásos otthona mellett támogató szolgálat, idősek nappali klubja, fogyatékkal élők nappali ellátása, tanyagondnoki szolgálat, házi segítségnyújtás, valamint étkeztetés is történik a Berényi úton lévő, több ütemben épült szeretetintézményben. Záró gondolatok Minden jelenlegi feladatunkban – legyen az akár diakónia, akár oktatás, akár igehirdetés – egyetlen vezérmotívum jelenik meg, ami nem más, mint Jézus missziói parancsa: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,19-20). Munkánkat elhívatásunkhoz méltón végezve ajánljuk Urunk irgalmába és megtartó szeretetébe a Békéscsabai Evangélikus Egyházközség jövőjét. Nagy Zoltán Felhasznált irodalom Haán Lajos: Békés-Csaba, A város története a kezdetektől a XIX. sz. harmadik harmadáig Szerk: Gecsei Lajos, Békéscsaba, 1991 Sólyom Jenő szerk.: A Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerülete az ezredfordulón 2000-2001. Luther Kiadó, Budapest, 2002 Kertész Botond: Békeidők küzdelmei, Szeberényi Gusztáv Adolf élete, Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola, Általános Iskola, Óvoda, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium, Békéscsaba, 2014
Melléklet A Békéscsabai Evangélikus Egyházközség parókus lelkészei 1718-tól napjainkig 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39.
Konik (Konicsek) Tamás Suhajda János Szalay János Burian Sámuel Thessedik Sámuel (id.) Vandlik Márton Gyurcsek (Georgiades) János Drozdik Sámuel Gyurcsek András Draskóczi Milecz Mihály Uhrin András Boszi Mihály Haan János Broszman Dániel Szeberényi Gusztáv Adolf (püspök) Haan Lajos Linder Károly Szeberényi Lajos Zsigmond Koren Pál Csepregi György Knyihár Károly Szeberényi Gusztáv Linder László Jakabfi György Francisci Mihály Rohály Mihály Dedinszky Gyula Mekis Ádám Kiss György Deme Károly Táborszky László Kutyej Pál Povázsay Mihály Kovács Pál Aradi András Péter Németh Mihály Kutyej Pál Gábor Kondor Péter Nagy Zoltán
1718. 1718 – 1726. 1725 – 1728. 1728 – 1744. 1744 – 1749. 1749 – 1753. 1753 – 1780. 1780 – 1785. 1780 – 1798. 1785 – 1815. 1799 – 1841. 1815 – 1818. 1818 – 1855. 1841 – 1853. 1853 – 1890. 1855 – 1891. 1871 – 1920. 1890 – 1941. 1892 – 1921. 1900 – 1918. 1904 – 1934. 1918 – 1941. 1920 – 1960. 1922 – 1939. 1934 – 1946. 1939 - 1951. majd 1957 – 1959. 1942 – 1972. 1942 – 1980. 1948 – 1974. 1961 – 1972. 1972 – 2000. 1973 - 2008 1975 – 1985. 1980 – 1994. 1986 - 2008 2000 - 2009 2000 2001 2008 -
