A BCE Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszékének története Képes beszámoló

A BCE Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszékének története 1948 – 2008

Képes beszámoló

A BCE Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszékének története 1948 – 2008

Képes beszámoló∗

A beszámoló főbb témakörei A kezdetek… .................................................................................................................4 A tanszék munkatársai és profilja a rendszerváltásig....................................................7 A „C” szak ...................................................................................................................11 Szakos kirándulások és csoporttalálkozók a 80-as évek végéig..................................14 Profilváltás a túlélésért ................................................................................................20 Csatlakozásunk a CEMS-hez.......................................................................................25 Ph.D.-képzés................................................................................................................26 Kutatások.....................................................................................................................29 A tanszéki munkatársak válogatott publikációi...........................................................36 A Tisztább Termelés Magyarországi Központja .........................................................40 Konferenciák, külföldi kapcsolatok.............................................................................42 Büszkeségeink .............................................................................................................53 Karácsonyi ünnepségek ...............................................................................................58 Kirándulások hallgatókkal, kollégákkal (főként) a 90-es évek elejétől.......................60 Családi események ......................................................................................................73 A jelen és a jövő… ......................................................................................................77

∗

Összeállította Marjainé Szerényi Zsuzsanna a tanszék volt és jelenlegi kollégáinak segítségével, valamint a fellelhető dokumentumok alapján. Az esetleges tévedésekért a felelősség egyedül az összeállítót terheli. 2

Egy tanszék életében rengeteg olyan esemény történik, amely nem kap nagy publicitást, nem számíthat széles körű érdeklődésre, az abban valamilyen szerepet kapó emberek számára azonban fontosak. A Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszék 15. éves fennállása alkalmából, 2005-ben már készült egy „szubjektív beszámolók” alapján íródott áttekintés, hosszabb időtávot összefogó dokumentum viszont még nem látott napvilágot. 2008 különleges év a tanszék életében abból a szempontból, hogy ebben az évben három munkatársunk is 60 éves lett (nevezetesen Bisztriczky József, Bezegh András és Kerekes Sándor – időbeli sorrend szerint). Ebből az alkalomból született az ötlet: tekintsük át, mi történt az elmúlt 37 év alatt, mióta Kerekes Sándor a tanszék munkatársa. Még közelebbi apropója, hogy Kerekes Sándor professzor meghatározó szerepet töltött be ennek az időszaknak az alakulásában, aki 2008. augusztus 28-án tölti be ezt a szép, kerek életkort. A történet megírása korántsem egyszerű feladat, hiszen az emlékek halványodnak, egyre kevesebb olyan személy van/lesz a környezetünkben, akik hitelesen tudják elmondani, mi történt egy-két (közel három) emberöltőnyi időszakban, valamint nehézséget jelentett az is, hogy a legautentikusabb személyt, magát Kerekes Sándort is kihagytuk az események feltárásából. Ennek oka, hogy születésnapi meglepetésként neki ajánljuk a kötetet. Mire az anyag összeállt, az áttekintett időszak 60 év lett, igaz, a kezdetekről sokkal kevesebbet sikerült megtudnunk, de reméljük, ez az aránytalanság megbocsátható. Jelen írás egy képes-szöveges beszámoló, amelynek összeállításakor támaszkodtunk: • a 2005-ben készült, tizenöt évet átfogó tanulmányra, • a régi kollégák emlékeire, • önéletrajzokra, • a fényképek alapján felszínre kerülő történetekre. A tanszéktörténeti kötet bizonyos mértékig szubjektívnek tekinthető: hangsúlyeltolódások jellemzőek lehetnek, abból az okból, hogy azokat az eseményeket emeli ki, amelyekhez kapcsolódóan fényképek rendelkezésre állnak, vagy amely események a kollégák agytekervényeiből elővarázsolhatók. Hangneme is többféle, igazodva a feldolgozott témához. Ajánljuk tehát a kötetet Kerekes Sándor professzornak, akinek újat valószínűleg nem tudunk mondani, életének egy jelentős részéről azonban leírt, kissé rendszerezett képes krónikát kap, valamint családjának, gyermekeinek és unokáinak, akik ebből a kötetből talán egy kicsit többet megtudhatnak a férjről, apáról, nagyapáról.

3

A kezdetek… 1948 előtt a Közgáz a Műszaki és Közgazdasági Egyetemhez tartozott, 48-ban azonban önállósodott. A Technológiai Tanszék egy évvel később jött létre, amelynek a vezetője Baskay Ernő volt, - akkor már kandidátus, - és a tanszék nevének megfelelően technológiát tanítottak. Az első oktatói csapatból már csak Balázs Géza tanár úr tud mesélni, aki szerencsére jó egészségnek örvend. Eredetileg kémia-fizika szakos tanárnak készült az ELTE-n, ahol nem oktattak kémiai technológiát. Elmondása szerint, aki kémiai technológiát szeretett volna tanulni, az Egyetemünkre Baskay Ernőhöz járhatott át. Így tett Balázs Géza is a tanszék külső hallgatója. Egyszer Baskay professzor megkérdezte tőle: „Mester, akar-e idejönni?” – Akart. Az akkori tanári gárda mindössze öt főből állt: Baskay Ernőből, Bikics Istvánból, Kolláth Györgyből, Boltizár Pálné Ildikóból és Balázs Gézából. A tanszéki titkárnő Opálka Ferencné volt hosszú időn keresztül. Baskay Ernőnek volt egy mondása: „Mire a tőkének a fogalmát megtanulom, addigra elfelejtek három orosz szót”, amely jól mutatja, hogy a közgazdasági terület kissé idegen volt a tanszék oktatóinak érdeklődési körétől. A tanszék szerepét tömören úgy lehet összefoglalni: „Jó, hogyha van”. Ekkor még a tanszék profiljába nem tartozott bele az áruismeret, csak technológiát tanítottak. Az Egyetemen belül azonban létezett az áruismeret oktatás: a Belkereskedelmi és Külkereskedelmi Tanszékhez tartozott a tárgy. Kezdetben nehéz- és könnyűipari áruismeretet tanítottak, az ország gazdasági szerkezetének megfelelően. Korán Imre tanította a nehézipari áruismeretet, Szanyi Jenő pedig a könnyűiparit. Balázs Géza is átkerült a Külkereskedelmi Tanszékre, ezzel egy időben Bikics István rektorhelyettes lett. Később az áruismeret oktatása átkerült a Technológiai Tanszékre. Ugyan negyven évig szocializmust építettünk, de a kisebb-nagyobb politikai változások (egy-egy prominens személy eltávolítása vagy halála, például Sztáliné, vagy az ’56-os forradalom stb.) az oktatás szerkezetére is jelentősen kihatottak. A pártkongresszusok után általában történtek változások az Egyetemen is. Ha a politikai irányváltásoknál nem igazán tudták a tanárok, mit is lehetne oktatni a közgazdaságtudományokban, mindig a technológia és az áruismeret került előtérbe, mint politikamentes tárgyak. A szakosodás 1954-56 táján kezdődött, amikor „racionalizálni” akarták az oktatást is, és ami egyet jelentett a tanárok létszámának csökkentésével (mintha ez ma is meglenne…). Az áruismereti tárgyak bontásával az órák száma is megnövekedett, így senkit sem, vagy csak keveseket kellett elküldeni. Tanítottak textilipari, cipő-, ruházati, bőr-, és még rádióáruismeret is. Az órák szaporításának másik módját is kihasználták, ez pedig a laboratóriumi órák számának növelése volt, de ha a helyzet úgy kívánta, csökkenthették is azt. Például a belker szakosoknak, tehát a leendő közgazdászoknak is csináltak kémiai technológiai labort, hol nagyobb, hol kisebb óraszámban, időnként együtt oktatták a csoportokat, időnként külön; volt, hogy a laborkapacitásokra hivatkozva bontották meg (minimum duplázták) a laborgyakorlatokat (látszik, hogy a munkavállalók leleményessége nem új keletű dolog, az órákért akkor is és ma is meg kellett harcolni…). Baskay Ernő halála után Szelepcsényi Lajos, a Petrik Lajos Vegyipari Szakközépiskola akkori igazgatója lett a tanszékvezető, már nem éppen fiatalon. Az 1956-os forradalom és szabadságharc az Egyetemet is elérte. A maiak számára talán nem ismert, de az akkori kollégák közül sokan csatlakoztak a forradalomhoz. Balázs Gézát beválasztották a forradalmi bizottságba, László Imre lett az elnök, aki akkor rektorhelyettes volt. Rossz nyelvek szerint egyesek a pártiratokat égették, mások fegyvereket vittek a tanszékre. Szelepcsényi Lajos bácsi Csömörön, otthonában „vészelte át” a forradalom napjait, így a tanszéki dolgokról semmit nem tudott. Állítólag Horn Gyula pufajkásként őrizte az Egyetemet. Szerencsére a forradalom leverése után az egyetemi oktatókat nem érte szankció. 4

Néhány év elteltével enyhült a politikai helyzet, a 60-as évek közepén már arra is lett lehetőség, hogy KK-munkát végezzenek az egyetemeken (ez a tevékenység, amely a mai külső megbízásoknak és pénzkereseti lehetőségnek felel meg, annak idején a maszekolással volt egyenértékű, amelyet – habár engedtek, – nem néztek jó szemmel. Kolláth György ekkortájt a Tervhivatalba került, Balázs Gézát pedig ismét a tanszékre helyezték (annak idején is jellemző volt, hogy egy-egy ember az általa oktatott tárgyakat mozgatta a tanszékek között, és nem a tanszékek változtak). Még Szelepcsényi idejében megkezdődött a mérnök-közgazdász képzés. A tanárok közötti kollegialitás, egymás kisegítése akkor is jellemző volt: Balázs Géza például rengeteget helyettesítette Boltizár Ildikót akkor, amikor nem tudott bejönni áldott állapota és az ezzel járó néhány hónapos reggeli rosszullétei miatt. Nem sokkal később betegség miatt Szelepcsényi Lajos nyugdíjba ment, így Bikics István vette át a tanszékvezetői feladatokat. Ebben a pozícióban több mint húsz évet töltött. 1963-tól a titkárnő Szuhay Györgyné Katika lett, aki egészen 2003-ban bekövetkezett haláláig a tanszéken maradt, szinte az utolsó pillanatig nagy betegen dolgozva. A tanszék igazán 1974-ben kapcsolódott be erőteljesebben az egyetemi főirányba, mert ekkortól mindenkinek tanítottuk A termelés technikai alapjai című tárgyat. 1966-ban indult be a C szak, Kerekes Sándor az elsők között végzett. Kerekes Sándor 1971-ben végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanár C szakán, és még ezen a nyáron belépett az Ipari Technológiai és Áruismereti Tanszékére. Ennyi a hivatalos hír, amivel egy nagyra törő, merész álmokat megvalósító pályafutás kezdődött el. A legkorábbi fényképek még Kerekes Sándor egyetemista éveiből valók (1966-1971), amikor a Szovjetunióban, annak is keleti, elsősorban szibériai területeire utaztak az egyetemisták a „szocializmust”, na meg a vasutat és egyéb infrastruktúrát építeni. Sándor az utolsó sor közepén, kiemelt helyen látható (közösségépítő és –megtartó szerepe már ekkor világosan látszott, elmondások szerint ő szervezte ezt az utat is), mellette Róth József feleségével, Koncz Margittal. A kép Jerevánban készülhetett 1970-ben. Valószínűleg a Buti Sándort mutató kép is ekkortájt készült, Moszkvában. Róth Margóéknak különösen nevezetes volt ez az út, hiszen friss házasokként érkeztek Örményország egyik gyönyörű területére, a tengerszint felett 2000 méterrel fekvő Szeván-tóhoz. (A szobákat Sándor osztotta be, így a „nászutasok” az egyik legjobb szobát kapták.) Talán ez az építőtábor kisebb megpróbáltatást jelentett a résztvevőknek, mint a többi, hiszen egy egyetemi üdülőt építettek. Bisztriczky Józsi sokszor felemlegeti a szibériai élményeit, amikor a vasút építésének kemény munkája mellett még a természeti körülményekkel, például a szúnyogokkal (a „mkákkal”), valamint a 40 °C-nál is nagyobb napi hőingadozásokkal is meg kellett barátkozniuk, nem is beszélve a patak fürdőszoba szerepéről (persze, a fiatalembereknek ez jóval kisebb gondot jelentett, mint a hölgyeknek…).

5

Jereváni építőtábor: hátul, középen Sanyi, mellette Róth Jóska Koncz Margóval, feleségével.

Buti Sanyi, ahogy máig emlegetik az egyik C-szakost, Moszkvában

6

A tanszék munkatársai és profilja a rendszerváltásig 1989-ig a tanszék Ipari Technológiai és Áruismeret Tanszék néven működött. Ennek vezetője Bikics István volt egészen 1986-ig. Gyakorlatilag a tanszékhez köthető tanár C szak (1986-ig kémia és áruismeret szakos tanárokat képeztek a Közgázon tanár „C” szak elnevezéssel) eddig az időpontig működött hagyományos módon. Ez a szak általában 2030 fővel indult, és az ELTE-vel közös képzést jelentett. Ebben a tanszéknek a csoportok vezetése, valamint az áruismerethez kapcsolódó tárgyak oktatása volt a feladata. A tanszék 1982-ig a Fővám téri épület földszintjén helyezkedett el, éppen ott, ahol most is, nagyjából húsz évre azonban kiköltöztették a Kinizsi utcai épületbe, ahol 1999-ig az első emelet szobáit, valamint a földszint sarkában lévő, laborhelyiségekként működő szobákat foglalta el. Ahogy Kocsis Tamás látta 2005-ben az elmúlt tizenöt évet: „Érdekes észrevételeket tehetünk a tanszéki történelem szempontjából, ha a fizikai elhelyezkedést vizsgáljuk. A kezdeti időszak az egyetem Kinizsi utcai épületében zajlott, ahol ugyan szinte az egész első emelet hozzánk tartozott, azonban a Fővám téri patinás központi épülethez képest ez tanár és diák számára egyaránt perifériának számított. 1999-es átköltözésünk a főépületbe – jóllehet ezt a kényszer szülte, a Kinizsi utcai épület református egyháznak való visszaadása miatt – mintegy jelképesen is jelezte: tanszéki közösségünk és az általunk oktatott tananyag végérvényesen bekerült a közgazdaságtan egyetem által is elismert fő áramlatába. (A költözés egyetlen egyértelmű vesztese technikusunk, Mészöly László, akinek egy egész alagsori birodalmat – benne egy termő banánfával - kellett feladnia egy sarokért cserébe.)” (Részlet a Szubjektív krónika a Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszék első tizenöt évéről című írásból.) Sándor 1971. augusztus 1. óta erősíti, vezeti, terelgeti, újítgatja a tanszéket. Akkortájt a kollégák jelentős része a tanár C szakosok közül került ki. Bisztriczky József és Kulifai József is ezen a szakon végzett, és Sándort egy-két éves kimaradással követték a tanszékre kerülésben. Medvéné Szabad Katalin többéves csúszással került ide, majd Májer Ildikó, végül pedig Marjainé Szerényi Zsuzsanna pár évvel később –, 1986-tól – lett a tanszék munkatársa. A volt C-sek közül ezek a kollégák lettek hosszabb időre a tanszék oktatói. A tanszéki profilváltás után erősíteni kellett a közgazdász oldalt, így az akkori végzettek közül többen is idekerültek, vagy oktatóként, vagy Ph.D. hallgatóként. Sándor kiváló megérzéseit bizonyítja a két angol kolléga tanszékre csábítása (Melanie és Simon), hiszen ez az egyetemi minősítés szempontjából is nagyon fontos. Ráadásul így az angol nyelvű oktatás is szélesebb körűvé válhatott a tanszéken.

7

1971/72-től a tanszék főállású és részidejű oktatói, adminisztratív és egyéb kollégái (zárójelben az egyetemre/tanszékre kerülés, illetve a távozás éve, akiknél sikerült kideríteni; dőlttel a jelenlegi kollégák):

Andrási Mónika (1991-1995)

Bacskay Antal

Balázs Géza (1952-1997)

Baráth Jenőné Terike (2003-)

Bársonyi Krisztina

Bezegh András (2001-2008)

Bikics István (1949-1986)

Bisztriczky József (1975-)

Bócz Imre

Boltizár Pál

Boltizár Pálné Ildikó (1952-1980)

Borsos Beáta

Buda Györgyné Etelka (1994-1998)

Cserny Ferenc

Csutora Mária (1992-)

Gáspár Tibor (1977)

Görög Mihály (1989-2006)

Győriványi Sándor

Hajós György (1953-1977)

Harangozó Gábor (2005-)

Kerekes Sándor (1971-)

Kindler József (1999-)

Kiss Gabriella (2006-2007)

Kiss Károly (1997-)

Kocsis Tamás (2000-)

Kogler Károly (1985-1999)

Ifj. Kogler Sándor (1982-1984)

Kolláth György

Kovács Eszter (1995-1999)

Köteles Géza

Kulifai József (1973-)

Luda Szilvia (2007-2008)

Májer Ildikó (1980-1983)

Marjai Péter (1998-1999)

Marjainé Szerényi Zsuzsanna (1986-)

Medvéné Szabad Katalin (1981-1989)

Melanie Smith (2007-)

Mészöly László (1971-)

Molnár István (1971-1975)

Molnár Katalin (2001-2008)

Németh Patrícia (2003-2006)

Pál Gabriella (2003-)

Pataki Balázs

Pecze Sándor (1962-1975)

Podruzsik Szilárd (2000-2001)

Pósvai Adrien (1998-2002)

Rácz László

Rétfalvi Csaba (1985-1988)

Simon Milton (2005-)

Szuhay Györgyné Katika (1963-2003)

Török Sándor (1981-1993)

Varga Ferenc (1958-1999)

Verhás Jenő

Veszer Béla (1966-1983)

Vidor Győző (1964-1991)

Zilahy Gyula (1999-)

Zsóka Ágnes (2003-)

8

Egy fennmaradt képeslap, Boltizár Ildikónak címezve, téli síelésről

Egy bolgár vendég társaságában Boltizár Ildikó, Kulifai József és Kerekes Sándor

9

Bikics István, Balázs Géza, Kerekes Sándor, egy japán professzor, Kulifai József és Zimányi Alajos (a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Áruismeret tanszékének akkori vezetője)

A kép 2000-ben készült, amikor a tanszék ismét a Fővám téri épületben kapott helyet. Pósvai Adrien és Szuhay Katika látták el a titkársági feladatokat

10

A „C” szak A tanár „C” szak képzése a tanszék irányításával történt. A szak mindig is különcnek számított, mivel a képzés törzsegyeteme a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem volt, a diákok innen kapták a diplomájukat, a hallgatók a kémiai ismereteket viszont az ELTE kémia-biológia és kémia-fizika szakosaival együtt tanulták. Gyakorlatilag az egyetem első három évében sokkal több időt töltöttek a hallgatók az ELTE-n, mint a Közgázon. Az áruismeretet nagyobb óraszámban csak a IV. és V. éven tanították. A C-s korszakban minden csoportnak volt egy patronáló tanára, így erősítve a diák-tanár kapcsolatot. Az első évfolyamon a tanszéknek nem volt órája a C-sekkel, aztán másodévtől fokozatosan léptek be a Közgázos tárgyak. Ezek között szerepelt a Géptani alapismeretek, a Kémiai technológia, az Áruismeret, a Mechanikai technológia, a Vegyes iparcikkek áruismerete, a Modern műszeres áruvizsgálat, az Élelmiszer-áruismeret, a Könnyűipari áruismeret, záróvizsgaként a Válogatott fejezetek az áruismeretből, majd ötödéven az Alternatív tárgy (melynek pontos címe, témája nem került részletezésre az indexben, de Sándor aláírása szerepel mellette1985/86. 1. félévében).

A C-sek egyik félévének órarendje; a tárgyak alapján az első két év valamelyikében

11

Az utolsó klasszikus C-s csoport (balról jobbra): Baji Gabi (ölében a csoport első trónörököse, Tomi), Szerényi Zsuzsi, Neuschl Marcsi, Láng Kati, Ormándy Gabi, és elöl Óhegyi Kati (a bal szélen Nagy Anikó keze látszik); heten voltak, mint a gonoszok (a kép a ’80-as évek végén készült, egy csoporttalálkozón)

Az utolsó, klasszikus C-s csapat 1986-ban végzett. Ezután belkereskedelem-áruismeret szakon iskolázták be a C-szakosokat, majd ennek „lecsengése/kimúlása” után Sándor újabb remek ötlettel állt elő: a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán végzetteket átvették a tanszékre tanár szakra. Jó néhány évfolyam végzett így, közülük sokan környezetvédelmi területen dolgoznak (pl. Dócsné Balogh Zsuzsa), de az egyetemen is maradtak, például Andrási Mónika, aki a Karrier Irodát vezeti. Csoportjukat csak úgy emlegetjük, a „Szijj Gyuriék”.

A belker-áruismeret szakosok egyik államvizsgáján: Balázs Géza és Bikics István a „mieink” közül a Belker Tanszék egyik adjunktusával a záróvizsgabizottságban (1990. 06. 27.) 12

A záróvizsga eredményeit olvassa Kerekes Sándor, „drukkolnak”: Bisztriczky József és Török Sándor

A hallgatók, kissé idegesen…

… itt láthatóan felszabadultabban, már az eredmények ismeretében (szélén Török Sándor) A tanszéken már akkor is szokás volt, és azóta is hagyomány, hogy a végzősökkel a záróvizsga után koccintunk

13

Szakos kirándulások és csoporttalálkozók a 80-as évek végéig A tanszék életében mindig fontos szerepet töltöttek be a szakos, szakirányos kirándulások. Rendszeresen szerveztünk utakat különböző helyszínekre, a ’70-es és ’80-as években többször Makkoshotykára. Ezek a kirándulások komoly erőpróbát jelentettek, hiszen azoknak mindig részét képezte egy kb. 20 km hosszú gyalogtúra. A tanárok a Telkibánya, Ezüstfenyő turistaháztól a makkoshotykai italboltig vezető út minden fűszálát ismerték. Állítólag Sanyi mindig „elbeszélte” az irányt, magyarul elirányította a társaságot a céltól. Vidor Győző tanár úr a 70-es évek végén a képen látható kirándulással fejezte be a túrázást (bokája megsérült, később össze kellett drótozni). Ezen az úton Bisztriczky Ági is megsérült a makkoshotykai vendéglőnél. Bisztriczky Józsi elmondása szerint az eset azért volt aggodalomra okot adó, mert minden tele volt lócitrommal, és a fiatal apuka joggal tartott komolyabb fertőzésektől is. Gál Tünde, az egyik C-szakos hallgató pesztrálta két napig Ágit.

A 70-es évek elejei kirándulás Kulifai Józsi, Kerekes Sanyi, Wágner Laci, Buti Sanyi, Kecskés Imre, a többiek nevét talán Sanyi tudná

14

A sokszor meglátogatott Makkoshotyka; a hallgatók közül néhányan: Nótás Erika, Pócos Valéria, Gál Tünde, Paizs Pisti, Csanádi Irén, Vinkler Mari, Nagy Józsi; a tanárok: Kerekes Sándor, Kulifai József, Vidor Győző (turisztikai pályafutását Vidor tanár úr itt fejezte be, bokája ugyanis megsérült, azt később össze kellett drótozni)

Makkoshotykai pihenés: Sándor egyik fiával 15

Ugyanott, Bodosi Józsival, Pais Pistivel, Nagy Józsival és a többiekkel Kerekes Sándor

Salgótarjáni kirándulás, a képen többek között Lantai Lajos, Szabó Etelka, Nótás Erika, és természetesen Kerekes Sándor

16

Az 1986-ban végzett C-s csoport kirándulása az Őrségben, ahol Török Sanyi volt az idegenvezető, mivel Katafán épített nyaralót; a tanárok Kerekes Sanyi és Török Sanyi, Kulifai Józsi és Bisztriczky Józsi; a hallgatók Nagy Anikó, Ormándy Gabi, Láng Kati, Szerényi Zsuzsi, Neuschl Marcsi

C-s találkozó a Feneketlen tónál: Szerényi Zsuzsi, Láng Kati, Kerekes Sándor, Neuschl Mária (hárman az utolsó normál C-s csoportból) 17

Ugyanott, jobbra Bikics István, Medve Kati, Óhegyi Kati

A Feneketlen tónál, C-szakos találkozó: a tanárok csoportja: Bikics István, Török Sándor, Medvéné Szabad Katalin, Balázs Géza

18

C-s találkozó a Kinizsi utcában (balról jobbra): Cserny Ferenc, Bikics István, Hrubos Ildikó (aki nem volt C-s), Kerekes Sándor, Pataki Balázs, Győriványi Sándor, Inzelt György, Balázs Géza (1990)

1990-es C-s találkozó a Kinizsi utcai épületben: a középső asztalnál Sanyi a csoporttársaival, például Tirol Pistivel (Tallér Pisti a beceneve), balra a háttérben Büretta (becsületes neve szerint Berta György), aki 1985-ben végzett 19

Profilváltás a túlélésért A 80-as évek végéig a tanszék oktatótevékenységét a korábban külön fejezetben bemutatott tanár C szak, valamint az ipari és kereskedelmi szakos hallgatók képzése jelentette. Az ez utáni oktatási feladatokat Kocsis Tamás remekül gyűjtötte össze, íme: „A Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszék története valójában tizennyolc évvel ezelőtt, 1986-ban kezdődött a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, amikor Kerekes Sándor a Technológiai és Áruismeret Tanszék vezetője lett. Ekkorra azonban már az egész egyetem a tanszéken élcelődött, s ez így is maradt még a következő néhány évben. Nagy szerepe volt ebben annak, hogy az egyetem néhány, ma már jól ismert tanáregyénisége a Mechanikai technológia című tárgyunk szenvedő alanya volt: vizsgáik gyakran többszöri nekifutásra sem sikerültek megfelelően. Alighanem e jelenség lényegére tapintott Bisztriczky József kollégánk, aki szerint: „adott esetben néha konkrétumokat is kérdeztünk”. Persze, ha ez ma mikroökonómiából vagy számvitelből történik, talán természetesnek veszi mindenki, a tanszék által akkor oktatott témákat azonban senki sem érezte a közgazdaságtanhoz közelállónak – s nem is voltak azok. Mégis, kötelezően kellett tanulni ezeket, hiszen a tárgyválasztási szabadság kitörése még évekig váratott magára. A Kémiai technológia, az Áruismeret, majd a Technológia című tárgyak sem javítottak ezen a helyzeten. A gólyatáborban még 1990-ben is azzal fogadták a hallgatókat, hogy az vegye fel a Technológiát, akit érdekel a vetőgép működése. „A tanszék hajója tehát süllyedni kezdett a közgazdaságtan tengerében, s midőn 1989re – tantervi-strukturális reformok formájában – az egyetemet is elérték a változás szelei, bölcs előrelátásra és taktikai érzékre volt szükség Kerekes Sándor tanszékvezető részéről. Váltani kellett, jobban igazodni ahhoz a körülményhez, hogy a tanszék egy közgazdaságtani egyetemen belül működik. A tanszéki hátteret figyelembe véve kézenfekvő volt a termelésmenedzsment felé mozdulás (a Görög Mihály által tanszékünkön sokáig nagy sikerrel oktatott Projektmenedzsment még ezen elképzelés jegyében fogant), ez azonban más tanszék érdekeivel ütközött. További, hamar elhaló ötletek bukkantak fel még, így például a más tanszéken már meglévő Természeti erőforrások című tárgy oktatása vagy a Technológia megőrzése. Fontos áramlat volt még a minőségmenedzsment, amely nem vált dominánssá (bár búvópatak formájában, elsősorban Kulifai József tevékenységében, ma is megtalálható). Döntő jelentőségűnek bizonyult, hogy Kerekes Sándor a Technológia keretén belül már az 1970-es években is tartott néhány előadást a környezetvédelem alapjairól – még ha az akkori jegyzetekben e témák nem is jelentek meg. A rendszerváltozás közeledtével felértékelődtek a környezetvédelemmel kapcsolatos témák (lásd például a Bős–Nagymaros-i Vízlépcsőrendszert ellenző mozgalmakat), s az egyetem akkori rektora, Csáki Csaba minden környezettel kapcsolatos bizottságba Kerekes Sándort delegálta. A tanszék tevékenységi körét tehát célszerű volt a természeti környezet és a gazdaság közötti kapcsolat tanulmányozására összpontosítani, s 1989-ben az egyetemi tanács is áldását adta az új, Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszék elnevezésre. A névválasztás olyannyira időtállónak bizonyult, hogy miközben az egyetemi polgároknak azóta a negyedik elnevezést kell megszokniuk intézményi szinten, addig tanszékünk neve azóta is változatlan. 1989 tehát tanszékünk hivatalos születési éve.1 A névváltozás azonban nem jelentett azonnal gyökeres átalakulást a tanszék tevékenységi körében. Technológiát még 1990 őszén is lehetett tanulni (e sorok írójának örömére), a tanárszakon a természettudományos jellegű C-szak még néhány évig élt, s a Kerekes Sándor tollából (Marjainé Szerényi Zsuzsanna közreműködésével) 1991-ben 1

Dokumentumok szerint (Bisztriczky Józsi pecsétes cédulái alapján) rövid ideig, a változások elején a tanszék neve Környezettudományi és Technológiai Tanszék volt. 20

megjelent Környezetvédelemről közgazdászoknak című könyv még természettudományos alapon közelített a témához. Mai szemmel nézve tehát a tanszék még mintha Csipkerózsika álmát aludta volna. (Szakterületi áttörést csak az 1989-es, Kerekes Sándor és Szlávik János által közösen írt Gazdasági útkeresés, környezetvédelmi stratégiák című könyv jelentett.) Valóban nagy horderejű változást egy újabb – az előzőt derékba törő és sokak szerint átgondolatlan – belső egyetemi reform okozott, amely megszüntette a Technológiát, mint az utolsó műszaki jellegű egyetemi tantárgyat. Egy tanszék azonban széles körben oktatott és elismert tantárgy nélkül nem életképes, s az új tárgy, a Környezetgazdaságtan bevezetése érdekében megkezdődtek az erőfeszítések. 1993 tavaszán, mintegy kísérletképpen, Kerekes Sándor, Csutora Mária (és a Vállalatgazdaságtan tanszéken Kaderják Péter) már oktattak egy tárgyat a felkészülés szellemében, a kollégák pedig próbáltak lépést tartani a fejleményekkel. Ahogy egyikük fogalmazott: „jöttek a MEC-cel, a MAC-cal, az MNPB-vel… utólag visszatekintve olyanok voltunk, mint a hályogkovácsok, de csak így lehetett elindulni”. Az 1994 őszén immár széles körben meghirdetett Bevezetés a környezetgazdaságtanba című tárgyra óriási tömegek jelentkeztek, egyes szemináriumi csoportokban „még a csilláron is lógtak”. „Mi pedig ott álltunk egyetlen számpélda nélkül, mégis mikroökonómiai jellegű témákat boncolgatva” – derült ki a kollégák elbeszéléséből. Noha a szemináriumvezetői gárda többsége sosem tanult mikroökonómiát, mégis hétről hétre ki kellett állniuk a diákok elé valamivel. A gyengébb idegzetűek ekkoriban egyenesen sírással kezdték a hétfő reggeleket. Ugyanakkor mindez hihetetlen módon össze is kovácsolta a közösséget. Több éven keresztül rendszeres szemináriumvezetői megbeszélések voltak, egy-egy tanítási óra részletes forgatókönyvét megbeszélendő. Így is többen olyan kérdéseket kaptak az órán a diákoktól, amelyeknél magát a kérdést sem értették, nemhogy a választ tudták volna. Gyakran a „kicsengetés” mentette csak meg a helyzetet – a témára való visszatérés ígéretével (…hogy aztán a téma soha többet ne bukkanjon elő az adott szemináriumi csoportban). A példaínség idővel oldódott, szaporodtak a saját fejlesztésű példák – nem utolsósorban azért, mert az akkor még félévente három, hallgatókkal íratott problémamegoldó dolgozat során valamit csak fel kellett adni. A kezdeti lépéseket hűen dokumentálja Bisztriczky József kollégánk problémamegoldó dolgozat archívuma. Zajlott tehát „a természettudományos agyak közgazdaságtudományossá alakítása”. Az 1993-ban megjelent ideiglenes oktatási segédletet (ezt Kerekes Sándor mellett Medvéné Szabad Katalin és Kerekesné Kobjakov Zsuzsanna jegyezték) 1995-ben a Kerekes Sándor által írt végleges tankönyv követte A környezetgazdaságtan alapjai címmel (frissítve 1998-ban). Jelentős erőfeszítések történtek a szemináriumokon használható, az elméletet számpéldákkal illusztráló Környezetgazdaságtan példatár előállítása érdekében is. Ez elsőként 1995-ben jelent meg, 1997-ben frissítve, majd 2002-ben jelentősen kibővítve és korrigálva. A „számpéldák zömét a Mari szülte” (az egyetemünkön agrárszakos, majd Kerekes Sándor által a Műegyetemről visszacsábított Csutora Mária azóta immár gyermekeket is szült, jelenleg éppen szülési szabadságon van), az alappéldák variációi pedig Bisztriczky József munkáját dicsérik. Minden nehézség ellenére a Bevezetés a környezetgazdaságtanba című tárgyat az első évtől kezdve jól fogadták a hallgatók, minden bizonnyal az oktatógárda és a titkárság személyiségének, munkamoráljának is köszönhetően, azaz ahogy nálunk – Kerekes Sándor határozott elképzeléseivel összhangban – általában az ügyeket (vizsgáztatás, hallgatói problémák kezelése stb.) intézni szokás. (Mindez a krónikást már elsős korában, az 1990es Technológia-oktatás kapcsán olyannyira elbűvölte, hogy aztán mind a mai napig nem is szabadult a tanszék tőle – s ő sem a tanszéktől.) Az akkor még esszéjellegű dolgozatok ezernyi gyöngyszemet tartalmaztak a környezettudományok és a gazdaságtan határterületén bóklászó diákok részéről, így például – amint a kalákában javítók egyike-másika 21

a dolgozatok silabizálása közben időnként felvisított – mikroorgazmusok és a zsákos szennyvízgyűjtés tették emlékezetessé a dolgozatjavítások szürke óráit. A tananyag, amelyet eleinte Kerekes Sándorral az élen mindenki (tanár és diák) együtt tanult, néhány év alatt kiforrott, s a magyarországi egyetemi környezetgazdaságtan-oktatás egyik alapvető forrásává vált. Öröm ez a szerzőnek és a tanszéknek, amennyiben munkájuk országos szinten is gyümölcsöket termett, s bánat, amennyiben e gyümölcsök eredete az átvétel során gyakran elhomályosult. A példatárról pedig bátran kijelenthető, hogy világszinten is egyedülálló – a steril mikroökonómiai-környezetgazdasági elméleteket ugyanis még megközelítően sem illusztrálja semmilyen más külföldi tananyag ilyen gazdag példaanyaggal.” (Részlet a Szubjektív krónika a Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszék első tizenöt évéről című írásból, minimális aktualizálással.) A 15. évforduló óta Kerekes tanár úr jóvoltából megújult a Környezetgazdaságtan alapjai (2007), valamint a tárgy szemináriumait vezető oktatók által a Környezetgazdaságtani példatár (2008) című jegyzet is. A két tananyagot összehangoltuk (jobban mondva a tankönyvhöz igazítottuk a példatárat), és a legfrisseb példatárban összesűrítettük azt a felhalmozott tudásanyagot, amelyet éppen a tizenöt év alatt gyűjtött össze a tanári gárda.

Jegyzetek a kezdetekből…

… és a legfrissebbek

„A II. évfolyamosoknak oktatott környezetgazdaságtan mellett különösen nagy szerepet játszott a tanszék jövője szempontjából, hogy Kerekes Sándor, tanszékvezetőtől szokatlan módon, még jóval a környezetgazdaságtani tárgy beindulása előtt, 1990-től proszemináriumot hirdetett a környezeti témák iránt érdeklődő első és másodéves hallgatók számára. (A proszeminárium egyfajta kötelező előszakdolgozat írását célozta a második évfolyam végére az akkori egyetemi rendszerben, amit azóta, érthetetlen módon, megszüntettek.) Mindez olyan jól sikerült, hogy aztán ezek a hallgatók mintegy „kikényszerítették”, hogy a tanszék szakirányt indítson graduális szinten (IV. és V. évfolyamon), amelynek értelmes tananyaggal való megtöltése szintén jelentős erőfeszítést igényelt. Ezzel azonban a felsőbb szintű, specializáltabb, a szakma mélyére hatoló oktatás területén is megvetette a lábát a tanszék. 1992-ben tehát, kilenc fővel, elindult a Környezetvédelmi menedzsment (másod)szakirány.” … „IV. és V. évfolyamon tanuló szakirányos csoportjaink 15-20 fővel működtek, ami már a méreténél fogva is biztosította a kapcsolatok személyes jellegét (néhány éves átmeneti periódus után mára, főszakiránnyá válásunkkal párhuzamosan, ismét áttekinthető méretűvé zsugorodtak szakirányos csoportjaink, s egyben biztosítottá vált a magas elköteleződésűek jelentkezése és a „kalandorok” távol maradása, ami reményt keltő).” (Részletek a Szubjektív krónika a Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszék első tizenöt évéről című írásból.) 22

Az egyetemi oktatást is állandóan utolérő reformok újabb és újabb ötleteket és azok formába öntését követelték. Nem volt ez másként az új bachelor és mesterképzés vonatkozásában sem. A regionális- és környezetgazdaságtan elnevezésű szakunkat – a külföldi hallgatók csatlakozásának reményében – angol nyelven hirdettük meg. Ez a folyamat az eddigi tárgyak átgondolását, három szintűvé tételét is megköveteli, hiszen jó néhány tárgy akár az alapképzésben kötelezően választhatóként, ezután a BSc/BA-képzés környezeti menedzsment szakirányain (a gazdálkodási és menedzsment, valamint a turizmus és vendéglátás szakon), majd pedig mesterszakon is meghirdetésre kerülhet. A korábbi, ötéves képzés szerint még két évfolyam fő- és mellékszakirányos csoportja lehet a tanszéknek. 2008-ban összesen tizenkilencen védték meg szakdolgozatukat és tettek sikeres államvizsgát. A szakdolgozatok témái mindig nagy változatosságot mutatnak, bizonyítja ezt az alábbi táblázat is. A 2008-ban államvizsgázó, környezet és vidékfejlesztés főszakirányos hallgatók névsora és szakdolgozataik címe Bársony Péter A hazai vállalatok környezetvédelmi stratégiáinak változása Benedek Áron A városi zöldfelületek kezelése - Budaörs példáján keresztül Czeglédi Ildikó Környezetvédelmi beruházások értékelése Csikesz Mariann Az önkéntes kibocsátás-kereskedelem kihívásai – a légitársaságok széndioxid kompenzációs programjainak tükrében Gubacska Anikó Települések közötti kölcsönhatások a Kecskeméti kistérségben Horváth Hanna Lea Fenntartható turizmus Ökovédjegyek jelene és jövője Kovács Lajos Fenntarthatósági Jelentés a Telekommunikációs Szektorban Kökényesi Szilvia Hogyan lehet környezettudatos egy autóipari vállalat? Környezeti praktikák a Denso Gyártó Magyarország Kft.-nél Lőrincz Judit A hazai megújuló energia helyzete, különös tekintettel a biomasszára Nagy Edit Támogatott luxus? A vízkészletjárulék bemutatása az ásványvíz példáján keresztül Nagy Szilvia Pomáz város környezeti elemzése Nedeczky László VÁROSI ÚTDÍJ Nemzetközi tapasztalatok és budapesti megvalósíthatóság Pődör Sára Széntermelőből szénelnyelő - A tatabányai carbon offset program kidolgozása Rigó Zsófia A fair trade kialakulása és működése a világban és Magyarországon Szukics Mónika Műanyaghulladékok az üdítőiparban - Az észtországi Coca-Cola vállalat példáján keresztül Terék György Az Európai Unió új vegyi anyag politikájának költségei és hasznai Magyarország számára Tímár Anett Kistérségi hovatartozás szerepe egy település életében – Gyomaendrőd példáján bemutatva Tresó Dávid Az ipari állattartás fenntarthatatlansága, húsfogyasztásunk ökológiai lábnyoma Vörös Attila Fizetési hajlandóság vizsgálata géntechnológiailag nem módosított élelmiszerekkel kapcsolatban 23

A záróvizsga bizottság tagjai 2008-ban (Horváth Hanna Lea ül a „kínzószéken”): Nováky Erzsébet, Zsóka Ágnes, Kerekes Sándor, Szerényi Zsuzsanna, Bisztriczky József, Kiss Károly, Korompai Attila

A 2008-as csapat (környezet és vidékfejlesztés főszakirány, államvizsga után): Bisztriczky József, Kiss Károly, Szerényi Zsuzsa, Zsóka Ágnes, Kerekes Sándor, Módos Gyula, Kovács Lajos, Gubacska Anikó, Kökényesi Szilvia, Nagy Edit, Tresó Dávid, Vörös Attila, Szukics Mónika, Pődör Sára, Tímár Anett, Czeglédi Ildikó, Nedeczky László, Lőrincz Judit (rosszul látható Horváth Hanna és Csikesz Mariann) 24

Csatlakozásunk a CEMS-hez A CEMS (Community of European Management Schools) 1988-ban alakult azzal a céllal, hogy elősegítse az európai egyetemek egymás közötti, valamint az üzleti világgal fennálló szakmai kapcsolatát. A stratégiai szövetségnek 17 európai akadémiai és 50 vállalati tagja van. A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem 1996-ban, Kerekes Sándor dékánsága alatt lett teljes jogú tagja a közösségnek, amelynek további tagjai: Universitá Commerciale Luigi Bocconi (Milánó), Copenhagen Business School, RSM Erasmus University, ESADE Barcelona, Groupe HEC (Párizs), Helsinki School of Economics, Universität St. Gallen, Universität zu Köln, London School of Economics, Norwegian School of Economics, Université catholique de Louvain, Stockholm School of Economics, Wirtschaftsuniversität Wien, Warsaw School of Economics, University of Economics, Prague és University College Dublin. E hálózatban való részvételünk egyetemi képzésünk nemzetközi elismerésének tekinthető, s javítja végzős diákjaink hazai és külföldi elhelyezkedési lehetőségeit. A CEMS hálózat külön nemzetközileg elismert diplomát ad a tagsági joggal rendelkező egyetemek azon hallgatóinak, akik saját egyetemük tanulmányi kötelezettségeinek teljesítésén túl egy félévet valamely partner intézményben teljesítenek, a speciálisan a CEMS által kifejlesztett kurzusokat meghallgatják, külföldi szakmai gyakorlaton vesznek részt, továbbá a CEMS által szervezett nyelvvizsgát tesznek két európai nyelvből. Az előzetes kiválasztások alapján minden félévben 15-20 magyar diák tölthet egy szemesztert külföldön, s ezzel egyidejűleg ugyanennyi külföldi diák folytathat tanulmányokat a Budapesti Corvinus Egyetemen, akik angol nyelvű kurzusokat hallgatnak. A CEMS Master's in International Management (CEMS MIM) új minőségi színvonalat jelent az európai menedzser-képzésben. Együtt a vállalati tagokkal a CEMS egyetemek folyamatosan törekednek a CEMS program továbbfejlesztésén, naprakésszé tételén, amely nagyban igazodik a vállalati igényekhez. A CEMS mester programja 2005-ben a Financial Times rangsora szerint Európa harmadik legjobb, míg 2006-ban és 2007-ben második legjobb üzleti programja (http://unicorvinus.hu). Sándor jelenleg az egyetem részéről a CEMS Executive Board tagja.

A CEMS egyik rendezvényén (az első diplomaosztón, 1997-ben), Sándor társaságában többek között Balaton Károly, Krista Zsuzsi és Virágh Miklós Egy barcelonai CEMS-rendezvényen a KÖZGÁZ csapata (1996)

25

Ph.D.-képzés A BCE-n 1994-ben indult a Ph.D-képzés, amelynek első évfolyamát a néhány kívülről jövő mellett elsősorban az oktatói gárdából érkezők töltötték föl. Nagy lehetőséget jelentett ez a doktori folyamaton már túl lévő, vagy azt félbehagyó kollégák számára a tudományos fokozat megszerzésében. A kezdetekkor nem is volt mindenki tisztában azzal, mit vállalt: mit kell teljesítenie és mit kap cserébe. „Az 1994-ben végző csapatból Baranyi Árpád és Kovács Eszter – néhány más diákkal együtt – itt maradtak az egyetem éppen akkor induló PhD-programjában, kiszélesítve a kutatói potenciált és megalapozva a tanszék életében azóta is meghatározó jelentőségű utánpótlást. Az évről-évre érkező PhD-hallgatók, személyiségük révén, gyakran tovább erősítették az itteni közösségi szellemet.” … „Sok tehetséges és közösségben gondolkodó PhD-hallgatónk szinte egy időpontban hagyta el a tanszéket 1998 után, s többségük a közigazgatásban, illetve ma már konkurens cégeknél kötött ki. (A folyamat jó oldala, hogy ily módon a gyakorlatban is terjednek az itt megfogant eszmék, s számos színes, karizmatikus személyiséggel gazdagítottuk a magyarországi zöld szférát.)” (Részlet a Szubjektív krónika a Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszék első tizenöt évéről című írásból.) Kicsit fájó pont, hogy a legújabb Ph.D.-sek már nem szokták meg a közösségi élet szükségességét, sőt, gyakran az élet sokkal inkább a még erőteljesebb individualizálódásra készteti, szoktatja őket, ezért a tanszék életében egyre kevéssé vesznek részt (ennek objektív háttere is van: az új felsőoktatási törvény szerint azoknak a hallgatóknak, akik oktatnak, fizetést kell kapniuk teljesítményük szerint; ez még kisebb összegeknél is megterheli a tanszéki büdzsét). A Tanszéken eddig tizenhat doktorjelölt vált PhD-vé, tizenkilencen most próbálkoznak, ki hosszabb, ki rövidebb ideje. Ma már a korábbi Ph.D. hallgatók töltenek be különböző funkciókat, például Zsóka Ágnes a Gazdálkodástudományi Ph.D. Program programigazgatója.

Kovács Eszter átveszi diplomáját Chikán Attilától (2002)

Szerényi Zsuzsi átveszi diplomáját Chikán Attilától (2002)

26

Zsóka Ági témavezetőjével a védésen

Rossen Tkatchenko, Ph.D. hallgató

A védésre kijelölt bizottság titkára, Csutora Mária Zsóka Ági védésén Zsóka Ági védése után, a tanszéki kollégák ajándékával (balról: Kiss Gabi, Pál Gabi, Mészöly Laci, Fazekas Dóra, Szerényi Zsuzsi, Ági, Harangozó Gábor)

Kocsis Tamés és Kovács Eszter a védés után

Az ünneplésen Bisztriczky Józsi és Bezegh Andris

A tanszék nagy öregje, Kindler József professzor 27

A tanszék Ph.D. hallgatói a következők voltak: Név

Témavezető Bánfi Attila Kerekes Sándor Baranyi Árpád Kerekes Sándor Baritz Sarolta Laura Kocsis Tamás Biacs Rita Kiss Károly Csutora Mária Kerekes Sándor Fazekas Dóra Kerekes Sándor Fodor Bea Kerekes Sándor Harangozó Gábor Kerekes Sándor Hrotko Timur Kindler József Kék Mónika Kerekes Sándor Kiss Ernő Kerekes Sándor Kiss Gabriella Kiss Károly Kocsis Tamás Kindler József Kontár Ronald Zilahy Gyula Kovács Eszter Kindler József Krajnyik Zsolt Marjainé Szerényi Zsuzsanna Kreiner László Kerekes Sándor Luda Szilvia Kerekes Sándor Marjainé Szerényi Zsuzsanna Kerekes Sándor Mezősi András Pál Gabriella Molnár Ferenc Marjainé Szerényi Zsuzsanna Nagy Tamás Kerekes Sándor Nemcsicsné Zsóka Ágnes Kerekes Sándor Németh Patrícia Kerekes Sándor Némethné Földváry Zita Kerekes Sándor Pál Gabriella Kerekes Sándor Pataki György Kerekes Sándor Rossen Tkatchenko Kerekes Sándor Simon Milton Kerekes Sándor Szabó László Kerekes Sándor Szabó Sándor Kerekes Sándor Szabó Zoltán Kiss Károly Széchy Anna Zilahy Gyula Szolnoki Pálma Kerékgyártó Györgyné Szűcs Gergely Kerekes Sándor Tarnai Mária Kiss Károly Tóth Gergely Kerekes Sándor Zilahy Gyula Kerekes Sándor

Végzés éve folyamatban 2003 folyamatban folyamatban 1998 folyamatban folyamatban 2008 folyamatban 2005 folyamatban 2003 2002 folyamatban folyamatban 2002 folyamatban 2006 folyamatban 2006 2008 folyamatban 2005 2003 folyamatban folyamatban 2002 2002 folyamatban folyamatban folyamatban folyamatban folyamatban 2003 2003

28

Kutatások Ahogy korábban már említettük, a KK-munkák az 1960-as években kezdődtek. A legelső megbízások analitikai munkák voltak a kémiai technológiai háttérnek köszönhetően, pl. bauxit vegyelemzését végezték el (a minták szárítása után az összetevők arányát határozták meg; minél több összetevőt találtak, annál többet fizettek a munkáért …). Később a Geofizikai Intézettel kötöttek szerződést ún. kutatószondák gyártására. Ezek olyan eszközök voltak (a néhány 10 cm-estől a néhány méteresig), amelyek nagynyomáson, több ezer méteres fúrólyukakban képesek voltak megvédeni a mérőműszereket, vagyis hő-, nyomás és vízállónak kellett lenniük. A munka minőségéről a visszacsatolás közvetlen volt, hiszen a szondákról rögtön kiderült, jók-e vagy sem. Csak tökéletes munkát fogadtak el. Ma úgy mondanánk, hogy nem az íróasztalnak dolgoztak. Sándor ehhez kapcsolódóan írta meg doktori dolgozatát. Többek között radioaktív szondákat is készítettek (természetesen a radioaktív anyagot nem a tanszéken tették be a berendezésbe), ezeket a Szovjetunióba vitték ki. Sokáig dolgoztak teflonnal is, amelynek beszerzése komoly nehézségekbe ütközött, mivel hadicikknek számított. Volt olyan eset, amikor Balázs Géza személyesen hozta be a Szovjetunióból a munkához szükséges fóliát: pálinkát vitt magával, bement a gyárba, ahol készségesen végigvezették a technológiai folyamaton, mint áruismeretest és technológust. A kapunál leadta a táskáját, és mire kijött, a pálinka helyett teflonfólia volt benne (természetesen beépített ember ült a kapuban). A tanszéki kollégáknak jó kereset kiegészítést jelentettek ezek a megbízások, amelyet sokan ferde szemmel néztek. Egyszer még fel is jelentették a tanszéket, hogy nem tudományos munkát végeznek, hanem gyártást. Szerencsére a Magyar Tudományos Akadémia jogásza bebizonyította, hogy a Tanszék nem ipari tevékenységet végez, hanem „kutatást”. Az oktatók és technikus kollégák leleményességét és kreativitását bizonyítja, hogy egy másik munka kapcsán még vitorlásokat is gyártottak. A Balatonfüredi Hajógyár számára tőkesúlyos hajókat építettek, poliészterből legyártották a vitorlást, amelynek víz alatti nyakát ki kellett önteni poliuretán habbal. Bisztriczky Józsi lelaminálta, majd ellenőrizték, hogy fennmarad-e a vízen (kicsit meglepő, de a cél az volt, hogy a hajó ne süllyedjen el). Hasonló munkában már csak a munkatársak ötleteit várták (egyszemélyes tanulóvitorlák gyártásához). A tanszéken tehát évtizedekig tartott a „gyantás” kutatás, amely alapkutatásnak és alkalmazott kutatásnak is számított, számos újítást hozott mind elméleti, mind gyakorlati szempontból. A rendszerváltás után a kutatóintézetek leépültek, amellyel párhuzamosan ezek a kutatások is befejeződtek. Ez a KK munka nem volt veszélytelen, Bisztriczky Józsi mindig úgy jellemezte az itt használt anyagokat, mint „hullamérgek”. Nagy odafigyelést, precíz munkát igényeltek. Szerényi Zsuzsi elég hamar kiszállt ebből a kutatásból (a 80-as évek végén), mivel egyik vasárnap reggel arra ébredt, rosszat álmodott. Rémálma szerint a kemencében felejtette a gyantát, amit – emlékek szerint – 180 °C-on kellett három órán keresztül melegíteni a kötés érdekében. Az ágyban felülve konstatálta: ez nem álom, a valóságban is otthagyta… (A nyersanyagok rendkívül drágák voltak, így a további veszteségek elkerülése érdekében többet nem vett részt ezekben a munkákban.) A ’90-es évek elején fokozatosan cserélődött fel a „kétkezi” munka a környezetvédelemmel kapcsolatosakra. Ennek egyik nagy nyilvánosságot kapó állomása az 1994-es első szigetközi kutatás, amelynek során POLANO módszerrel értékelték a Bős-Nagymarosi Vízlépcső természeti hatásait. Kerekes Sándoron kívül Csutora Mária, Kindler József már ebben a részben is aktívan közreműködött. A kutatás időtálló lett, hiszen 1998-ban és 1999-ben két további fázisban folyt a munka. 1998-ban a tanszék szinte összes kollégája, Ph.D-se részt vett az újító szellemű értékelési kutatásban (természetesen a fő ötletgazda ekkor is Sándor volt). Korábban nem nagyon volt arra példa, hogy Magyarországon a 29

természet állapotában bekövetkező változást pénzben értékeljék, méghozzá „élesben”. 1998-ban az ún. „C” variáns (a fenékküszöbös megoldás) környezetre gyakorolt hatásait igyekeztünk számszerűsíteni. Munkacsoportok alakultak, amelyek a különböző javakhoz kapcsolható változások értékelését végezték: például a vad- és halállomány változása, hordalékszállító képesség változása, a szigetközi mezőgazdasági területek termőképességének változása, valamint a flóra és fauna változásai. A kutatás eredményeit a Pénzügyminisztériumban igyekeztük az ottani közgazdászoknak elmagyarázni, szó mi szó, kevés sikerrel. A munka mégis folytatódott, 1999-ben egy régóta dédelgetett, lehetséges állapotjavító megoldás, a meanderező (kanyargósítás) változat hatására kialakuló helyzetnek megfelelő változásokat számszerűsítettük. Sándor bátorságát dicséri a Balaton-projekt is, amely az első környezetértékelési kutatás a tanszék életében (1995-1997). Egy nemzetközi kutatásba kapcsolódtunk be David Pearce (2006-ban fiatalon, néhány napi betegség után, hirtelen hunyt el), a környezetgazdaságtan egyik legnevesebb képviselőjének, valamint Susana Mourato –, akkor még Ph.D. hallgató, ma már szintén elismert szakember – irányításával. Nem volt tapasztalatunk sem a környezetértékelésben, sem a több száz, sőt majdnem kétezres kérdőíves megkérdezések területén. Két értékelési eljárást, a feltételes értékelést és az utazási költség módszert alkalmaztuk a felmérésben, amelynek célja a Balaton vízminőség-javítása hasznainak becslése volt. Susana több napot töltött Budapesten, amikor szinte órák alatt teljesen új kérdőívet volt képes alkotni (mi pedig igyekeztünk megfelelő sebességgel követni őt a fordítással). A kérdőívek tesztelését a Balaton partján végeztük, ahol Csutora Marcsi és Bisztriczky Józsi a vonyarcvashegyi strandon, fürdések között, Szerényi Zsuzsi pedig a nyaralásuk helyszínéül szolgáló utca lakosai között hajtották végre a feladatot. A kérdőívek négy érintett csoport számára készültek, a helyi lakosok, a nyaralótulajdonosok, valamint a magyar és a külföldi turisták számára. Az értékelt területen közel nyolcszáz megkérdezés történt. A kutatás második fázisában, amit 1995/96 telén végeztünk, ezer fős minta került kialakításra. Ez a projekt a tanszék környezetgazdaságtani területre vonatkozó nemzetközi kapcsolatainak kiépítésében is kulcsszerepet töltött be.

1998 áprilisa: a flóra és fauna értékváltozásának becsléséhez információgyűjtés Győrben: Szabó Mária botanikus, Szerényi Zsuzsa, Alexay Zoltán, Kovács Eszter 30

A szigetközi kutatás harmadik fázisában (1999) csónakkal jártuk be az értékelendő területet: a „hajóskapitány” Alexay Zoltán, a Szigetköz „szerelmese”

A szigetközi kutatás 1999-es helyszínbejárásán Bisztriczky József és Csutora Mária

A - főként negatív változások ellenére is gyönyörű Szigetköz (1999)

„Kiemelkedő jelentőségű a környezetbarát vállalatirányítás témaköre szempontjából az a nagyszabású projekt, amely az UNIDO (ENSZ Ipari és Technológiai Fejlesztési Szervezete) kezdeményezésére jött létre, s amelybe a tanszék a Tisztább Termelés Magyarországi Központja létrehozásával 1996-ban kapcsolódott be. A központ országos hálózattá fejlődött, s az UNIDO-tól származó pénzügyi támogatások megszűnése után is életképesnek bizonyult, számos állandó kolléga közreműködésével, az utóbbi években már Zilahy Gyula vezetésével (aki szintén a PhD-hallgatók első hullámával érkezett) ma is a tanszéken működik.” (Részlet a Szubjektív krónika a Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszék első tizenöt évéről című írásból.) „A lendület (visszatekintve nevezhetjük akár tanszéki offenzívának is) később sem tört meg, sőt, több szempontból is tovább erősödött. Így a Zöld Belépő című kiadványsorozattal, amely nagyszabású kutatás a Magyar Tudományos Akadémia (személyesen Glatz Ferenc és Láng István kezdeményezésére) és a Környezetvédelmi Minisztérium anyagi 31

támogatásával készült. Glatz Ferenc a projektvezetői feladatokkal Kerekes Sándort, tanszékünk vezetőjét bízta meg. Kerekes Sándor mellett a tanszékre immár „kész környezetgazdászként” 1997-ben érkezett Kiss Károly vállalta a több mint 200 kutató bevonásával működő kutatás koordinálását. A kutatás keretében készült kiadványsorozat célja Magyarország európai-uniós csatlakozásának környezeti szempontú vizsgálata volt, s a projekt 2002-es lezárultakor mintegy kilencvenöt elkészült tanulmányt számlált. E sorozat mintegy folytatásának tekinthetők a „Környezetgazdasági füzetek”, amely sorozat az egyetemen Kerekes Sándor kezdeményezésére létrehozott Környezettudományi Intézet sorozata (az Intézet több egyetemi tanszék ernyőszervezete). E máig tartó sorozat társszerkesztője továbbra is Kiss Károly.” (Részlet a Szubjektív krónika a Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszék első tizenöt évéről című írásból.) (A következő keretes részben a Zöld belépő sorozat összes kiadványának szerzőit és tanulmányaik címét is megtekinthetik.) A ZÖLD BELÉPŐ sorozat kiadványai 1997 Környezetvédelmi szempontok az EU-val folytatandó tárgyalásokhoz Szerk. Láng István, Kerekes Sándor, Kiss Károly, Bulla Miklós Környezetvédelmi szempontok az EU-val folytatandó tárgyalásokhoz (A tárgyalási anyaggal bővített változat) Szerk. Láng István, Kerekes Sándor, Kiss Károly, Bulla Miklós Pataki György, Radácsi László: A magyar iparvállalatok környezeti orientációja Lehota József, Papp János, Komáromi Nándor: Az ökológiai mezőgazdálkodás termékeinek export- és hazai piaci helyzete, a fogyasztói magatartás jellemzői, trendjei és az EU-csatlakozás várható hatásai Beczner Judit, Lajos József, Vásárhelyiné Perédi Katalin, Kardos Györgyné, Haidekker Borbála, Kertész Béla: A biológiai úton lebomló csomagolóanyagok előállítási és felhasználási lehetőségének vizsgálata itthon és külföldön Szirmai Viktória, Vit László: Az ökológiai problematika megjelenése a nyomtatott sajtóban Vári Anna, Vásárhelyi Judit, Szirmai Viktória, Bognár Judit: Városi közösségekben folyó komplex környezetjavító - tudatformáló programok vizsgálata Kúnvári Árpád, Sz. Tóth György, Gräff József: Nemfém ásványi termékek gyártásának levegőtisztaságvédelmi kérdései Ángyán József, Menyhért Zoltán: Az EU-konform mezőgazdasági stratégiaváltás legfontosabb területei és feladatai a növénytermesztésben Sántha Attila: A hazai agrárgazdaság környezeti helyzete és az EU-csatlakozással kapcsolatos feladatok Sántha Attila: Állattenyésztésünk helyzete, perspektívái és EU-konform fejlesztésének koncepciója Podmaniczky László: A nitrogén-adózás lehetőségei a magyar mezőgazdaságban Csemez Attila, Balogh Ákos: Tájrendezési tervek egységesítése Közép-Európában Ángyán József, Büttner György, Németh Tamás, Podmaniczky László: A természetvédelem és a mezőgazdálkodás összehangolásának EU-konform rendszere I.: Alapozó vizsgálatok Magyarország földhasználati zónarendszerének kialakításához Nagy Szabolcs, Márkus Ferenc: Az EU-csatlakozás várható hatásai a környezetileg érzékeny területekre és az extenzív gazdálkodási módok megőrzésének lehetőségeire Ángyán József, Márkus Ferenc, Ónodi Gábor, Podmaniczky László: A természetvédelmi, ökológiai szempontok üzemi szintű integrálása a mezőgazdasági birtoktervezésben Csemez Attila, Mőcsényi Mihály: Egyedi tájértékek jelentősége a rurál táj fejlesztésében Környezet- és természetvédelem, mezőgazdálkodás, vidékfejlesztés kutatási tématerület (témaösszefoglalók, tézisek, javaslatok) I. 1997 , Szerk. Ángyán József Ónodi Gábor, Váradi István: Települések külterületeinek környezetbe illeszkedő fejlesztési lehetőségei Gentischer Péter, Hartman Mátyás, Kalas György, Tarnik Csilla: A lakossági fogyasztási szokások változásának összefüggése a hulladékgazdálkodással Koloszár Miklós, Ásványi Zsuzsanna, Bulla Miklós: Az EU-konform környezeti szabályozás költséghaszon elemzése és implementációs vizsgálata Auer Tibor, Kutas József, Mohácsi Éva, Vattai József: A levegőtisztaság-védelem jelenlegi helyzete, teendők az élelmiszeriparban, figyelembe véve a közeli EU-csatlakozást Halász Anna, Baráth Ágnes, Hegóczky József, Sárkány Péter, Nagyné Gasztonyi Magdolna, Hajdú Gyuláné: A szesz-, sör-, bor-, gyümölcslé- és üdítőitalipar környezeti hatásainak vizsgálata Lengyel Márton: Ökoturizmus és marketing Cserhalmi Zsuzsanna, Éliás Ida, Tóthné Szita Klára: A hús- és baromfiipar környezeti hatásai 32

Steiner Ferenc, Török Szabina, Osán János: A hő- és villamosenergia szektor légköri kibocsátása és az európai csatlakozás Debreczeny István, Fejes Ferenc, Fekete J. György, Olessák Dénes, Moravcsik Attiláné, Polyánszky Éva, Rab Attila: Életútelemzés a papírgyártás területéről a társadalmi, gazdasági és műszaki kapcsolatok feltárásával Csete László, Balázs István, Bartha Pál, Héjj Botond, Márkus László, Somkuti Elemér, Szántó Péterné, Várhelyi István: A környezeti kihívás hatásai a mezőgazdasági, erdő- és vadgazdálkodási ágazatok vállalkozási, üzemi szférájában Lukovich Tamás: A posztindusztriális/posztmodern urbanizáció és városépítészet globális trendjei Birkás Márta: A talajhasználat és talajművelés EU-konform fejlesztésének területei, rövid és hosszú távú teendői Szikla Zoltán, Debreczeny István, Olessák Dénes, Ferjancsik Zsombor, Varga Péter: Papíripari vállalatok környezeti menedzsmentje, figyelembe véve a papír társadalmi, gazdasági szerepét Kardos Tibor, Tóth Béla: A MÁV helyzete az Európai Unió környezetvédelmi elvárásainak tükrében Léder Ferencné, Németh István, Lajos József, Mohos Ferenc, Zsigmond András, Boros Ilona, Völgyi Lajos: Környezeti hatások felmérése a gabona-, malom-, sütő-, édes- és cukoriparban; melléktermékek, hulladékok, vízminőségvédelem Szlávik János: Az EU-konform környezetvédelmi szabályozási módok gazdasági és társadalmi hatásmechanizmusának elemzése (a magyar csatlakozás szempontjából) Valkó László: A környezeti ipar fejlesztésének környezeti és gazdasági hatásai Füle Miklós, Kósi Kálmán: A közgazdasági eszközök alkalmazásának hatása a különböző tulajdonformájú és nagyságú vállalati formáknál Cserháti László, Gerely Péter, Szőke Mihály, Kertész Béla, Viszkei György: A három R (Recovery, Reusing, Recycling) európai és hazai gyakorlatának áttekintése az élelmiszeripar szempontjából Elek Sándor, Kulifai József: A környezetkímélő intézkedések támogatása a mezőgazdaságban az EU strukturális alapjaiból Kemény Bertalan, Faludi Erika, Fogarasi Gyula: A civil szervezetek szerepvállalási lehetőségei a település- és térségfejlesztésben (Kulturális animáció helyi és kistérségi szinten) Angyal Ádám: A természeti környezet vezetési kihívásai Czigány Csaba, Kiss József, Reisinger Péter: Növényvédelem, környezetvédelem, EU-csatlakozás Lekics Valéria, Tóth Gergely, Némethné P. Katalin, Papanek Gábor: Környezetvédelem, iparszerkezet, EU-csatlakozás Füleky György, Győri Zoltán: Talajerőgazdálkodás az Európai Unióban és Magyarországon Pomázi István: Az Európai Unió környezetpolitikája és a szabályozás várható tendenciái Vajnáné Madarassy Anikó, Vajna Tamás: Az EU-csatlakozás várható hatásai a védett természeti területek mezőgazdálkodásának helyzetére, fejlesztési és közgazdasági támogatási lehetőségeire I. Kindler József, Czéh Tibor, Baranyi Árpád, Gáspár Ákos: A szubszidiaritás környezetgazdasági tartalma és vonatkozásai az EU-országok gyakorlatában Kindler József, Czéh Tibor, Baranyi Árpád, Gáspár Ákos, Hermann , Ungvári Gábor, Kék Mónika, Kocsis Tamás: Környezetvédelmi szabályozás a szubszidiaritás elve alapján: a megosztott hatáskörök problémája és a megoldási lehetőségek Borbás László, Godek Ferencné, Laczó András, Stefanovits Pál: A tejipar környezeti hatásainak vizsgálata Fekete Jenő, Fiegler Zsuzsanna, Frigyer Attila, Szebényi Imre: A magyarországi "környezetbarát termék" minősítő és tanúsító rendszer illesztése az EU- szabályozáshoz Mang Béla, István Zsolt, Murvai József, Csizmadia László, Tóth András: A tiszta technológiák és környezeti biztonsági rendszerek fejlesztése és bevezetése I. Csete László: Alternatív megközelítési módok a vidékfejlesztésben és a mezőgazdaság üzemi szférájában Bándi Gyula, Bencze László, Elek Andrea: Az EU és a hazai környezeti jogi szabályozás intézményi rendje, szabályozási módszertani kérdései Bándi Gyula, Balogh Attila, Íjjas István: Az EU környezeti szabályozása által átfogott területek és a hazai környezeti szabályozás területeinek összevetése 1998 Füzessi Zsuzsanna, Tistyán László: A környezeti tudat alakulásának elemzése a rendszerváltás óta eltelt időszakban Szokolay Örs: A fenntartható településfejlesztés és kistérségfejlesztés összefüggései Ellingstad, Marc and Csaba Makó: Environmental Attitudes and Policies among Firms in the Székesfehérvár Region 33

Sándor Kerekes and Károly Kiss: Hungary's Green Path to the EU. Summary and progress report, 1997 Bárdossy György: A hazai radioaktív hulladékelhelyezés helyzete Kerekes Sándor , Kiss Károly: EU-csatlakozásunk környezetvédelmi feltételei és következményei Csűrök Tibor, Fazekas András, Popovics Attila: Energiapolitikai feladatok a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés területén A környezetvédelmi direktívák hazai alkalmazásának gazdasági- társadalmi hatásvizsgálata Szerk.: Kerekes Sándor, Kiss Károly Balikó Sándor, Kovács András, Kovács Gyuláné, Papp István, Sz. Tóth György: A kőolaj- és földgázbányászat és feldolgozás levegőtisztaság-védelmi kérdései Kovács Eszter: Az EU környezetvédelmi követelményei és a hazai megfelelés Bakoss Géza, Zsebik Albin: A lakossági energiafelhasználás csökkentésének lehetőségei és környezetvédelmi hatásai Bakoss Géza, Toldy Ferenc, Zsebik Albin: A kommunális energiafelhasználás hatékonyságának növelése a környezetszennyezés csökkentése érdekében Mezőgazdálkodás, vidékfejlesztés és természetvédelem kutatási tématerület (Témaösszefoglalók, tézisek, javaslatok) II. 1998. Szerk.: Ángyán József 1999 Gräff József, Toldy Ferenc, Sz. Tóth György, Veres Gergely: A hazai kohászat légszennyezése Balogh Ákos, Kollányi László: A "Tájkonvenció" átvételének hazai feltételei és az EU-val harmonizált tájgazdálkodási stratégia megalapozása Szabó Gábor: Az agrár- és környezetpolitika összefüggései, nemzetközi tendenciák, hazai és EUszabályozás Szakál Ferenc: A hazai vidékfejlesztés rendszerének EU-konform kialakítási lehetőségei az európai vidékfejlesztési politikák tükrében I. A vidékfejlesztés szervezési és ökonómiai problémái, a mezőgazdasági és a vidékfejlesztési politikák összefüggései Németh György - Németh Patrícia: A környezetvédelem és a versenypolitika Kozák János: A baromfitartás környezeti feltételeinek vizsgálata az Európai Unió követelményeinek figyelembevételével Ónodi Gábor és mások: A természetvédelem és a mezőgazdálkodás összehangolásának EU-konform rendszere II. Magyarország földhasználati zónarendszere és annak területfejlesztési, vidékfejlesztési következményei Podmaniczky László, Ángyán József, Vajnáné Madarassy Anikó, Nagy Szabolcs, Márkus Ferenc, Avar Balázs, Néráth Melinda, Mihály Botond: Modellvizsgálatok a Környezetileg Érzékeny Területek (ESA) rendszerének magyarországi bevezetéséhez Csányi Sándor, Heltai Miklós: A vadgazdálkodás magyarországi helyzete és fejlesztésének lehetőségei az EU-csatlakozás során Orosz Csaba, Zsolnay Tamás, Kerényi László Sándor, Tóth Csaba: Európai-uniós csatlakozásunk környezeti szempontú vizsgálata a közúti és a városi közlekedésben Kapitány Ákos: A környezetvédelem finanszírozása az Európai Unióban Zilahy Gyula: A szén-dioxid kibocsátás csökkentésének kérdése az európai-uniós csatlakozás során Valkó László, Kohl Ágnes, Kulifai József : Környezeti nevelés és képzés Magyarországon; kihívások, tények, tendenciák Tanyi Anita: Környezetvédelmi szempontok beépítése támogatási rendszerünkbe Márai Géza: Állattenyésztésünk EU-csatlakozással kapcsolatos környezetgazdálkodási feladatai, valamint az integráció várható hatásai Podmaniczky László, Balázs Katalin, Ángyán József: Az európai mezőgazdálkodás nitrogénellenőrzésének gazdasági eszközei és a nitrogén-adózás lehetőségei a magyar mezőgazdaságban Csutora Mária: Az EU-csatlakozással kapcsolatos várakozások hatása a feldolgozóipari vállalatok környezeti menedzsmentjére Biacs Péter és mások: Környezetirányítási rendszerek a hazai élelmiszeriparban Schmidt Andrea, Ferencz Zoltán: Intézményrendszer és társadalmi részvétel a környezetvédelemben (Magyar környezeti mozgalmak a "brüsszeli színen") Vári Anna, Vásárhelyi Judit, Szirmai Viktória, Illés Éva: Ökológiai programok és tudatformálás vidéki és városi közösségekben Burger Ferenc, Szabó Sándor, Zsótér Gabriella: Az EU hulladékgazdálkodási szabályozásának hatásvizsgálata Barótfi István, Kocsis Károly: Az energetikai biomasszatermelés szerepe a mezőgazdaságban, az erdőgazdál-kodásban, valamint a megújuló energiaforrások fejlesztésében 34

Szemán László, Ángyán József, Vajnáné Madarassy Anikó, Márkus Ferenc,Barcsák Zoltán, Tasi Julianna: A gyepgazdálkodás helyzete és az agrár-környezeti extenzifikációs programhoz illeszkedő EUkonform fejlesztése 2000 Lányi András: Környezeti konfliktusok társadalmi megítélése és mechanizmusai Kerekes Sándor, Baranyi Árpád, Csutora Mária, Kovács Eszter, Nemcsicsné Zsóka Ágnes, Zilahy Gyula: A hazai vállalatok környezeti teljesítményének értékelése Csiszár Antal, Rittenbacher Ödön: Heves megye felkészülése az EU-csatlakozásra a hulladékgazdálkodásban Tamás Pál és mások: A hazai elitek és vállalati menedzserek környezeti tudatának vizsgálata Az MTA által kiadott kötetek Környezetpolitika és uniós csatlakozás. Magyarország az ezredfordulón, Környezetvédelem és integráció. Szerk. Glatz Ferenc. MTA, 1998. Termelés, piac, természeti környezet. Magyarország az ezredfordulón, Környezetvédelem és integráció. Szerk. Glatz Ferenc. MTA, 1998. Gazdaság és környezet. Műhelytanulmányok, Környezetvédelem és integráció. Szerk. Kerekes Sándor. MTA, 1998. Szigorodó környezetpolitika. Műhelytanulmányok, Környezetvédelem és integráció. Szerk. Kerekes Sándor. MTA, 1998. Környezetbarát mezőgazdálkodás. Műhelytanulmányok, Környezetvédelem és integráció. Szerk. Kerekes Sándor. MTA, 1999. Természetvédelem és mezőgazdaság. Műhelytanulmányok, Környezetvédelem és integráció. Szerk. Kerekes Sándor. MTA, 1999.

Részt veszünk az AquaMoney elnevezésű nemzetközi projektben is, amelyben a 2007-es év a projekt második-harmadik évét jelentette. A projekt célja nemzetközi útmutató kidolgozása a Víz Keretirányelv kötelezettségeinek betartásához szükséges haszonbecslések módszertani megalapozásához. Keretében elsődleges felmérést hajtottunk végre, amelynek során az osztrák és román partnereinkkel közös kérdőív segítségével azt vizsgáltuk, milyen a társadalom viszonyulása a vízminőség-javulás eredményeihez, pontosabban milyen költségek mellett hajlandóak a vízminőség javítási programot támogatni. Mintaterületünk az Által-ér vízgyűjtője volt, ahol egy olyan módszerrel végeztük a vizsgálatot (feltételes választás), amelyet eddig hazánkban még nem alkalmaztak. Összesen 470 helyi lakost kérdeztünk meg. A kérdezőbiztosok szakirányos hallgatóink közül kerültek ki. A kutatásban összesen tíz ország tizenhat intézményének kutatói vesznek részt. 2007. májusában Budapesten tartottuk az „ecological restoration” munkacsoport projektmegbeszélését. Szeptember Bolognaban voltunk a teljes kutatócsoport éves konzultációján, valamint novemberben Amsterdamban került megrendezésre egy módszertani továbbképzés. A hároméves munka záróeseményének szintén a tanszék adott helyet 2008. áprilisa elején.

35

A tanszéki munkatársak válogatott publikációi Kerekes Sándor (2007): A környezetgazdaságtan alapjai. Aula, Budapest Kerekes Sándor (2006): A fenntarthatóság közgazdasági értelmezése. In: Bulla Miklós, Tamás Pál szerk.: Fenntartható fejlődés Magyarországon, Jövőképek és forgatókönyvek. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest. Nemcsicsné Zsóka Ágnes, Kerekes Sándor, Csutora Mária, Harangozó Gábor, Németh Patrícia (2005): Befolyásunk a vállalatok környezetvédelmi magatartására. Környezeti nézőpontok, BCE Környezetgazdaságtan Tanszék, Budapest. Kerekes Sándor (2004): Állami szerepvállalás a környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztésében. In: Kerekes Sándor, Kiss Károly szerk.: Környezetpolitikánk európai dimenziói. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest. Kerekes Sándor, Harangozó Gábor, Nemcsicsné Zsóka Ágnes, Kovács Eszter (2004): A környezeti teljesítmény mérésének integrálása a vállalati teljesítményértékelésbe Műhelytanulmány Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti Fejlesztési Terv és EU Támogatások Hivatala, Budapest. Csutora Mária, Kerekes Sándor (2004): A környezetbarát vállalatirányítás eszközei. KJKKERSZÖV, Budapest Kerekes Sándor, Kiss Károly (szerk.) (2003): A megkérdőjelezett sikerágazat. Magyarország az ezredfordulón, Környezetvédelem és integráció. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest Kerekes Sándor (2003): Az EU környezetpolitikájának fejlődése - a magyar csatlakozás környezeti kérdőjelei. Társadalom és gazdaság 2003. 25. évf. 1. szám p. 209-231. Kerekes Sándor (2002): Méretgazdaságossági és jóléti optimum a környezetvédelmi szolgáltatásokban. Közgazdasági Szemle 49. 11. p. 972-985. Kerekes Sándor, Kiss Károly (2001): Környezetpolitikánk az EU-elvárások hálójában. Agroinform Kiadóház, Budapest Kerekes Sándor, Szlávik János (2001): A környezeti menedzsment közgazdasági eszközei. KJK –Kerszöv, Budapest Kerekes Sándor, Kiss Károly (2000): Basic Environmental Requirements for EU Accession: An impact study on Hungary. Environment, Development and Sustainability 2, p. 59-74. Kerekes Sándor, Kiss Károly (szerk.) (1998): Termelés, piac, természeti környezet. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest. Kerekes Sándor, Rondinelli, Dennis A., Vastag Gyula (1996): How Corporate Executives Perceive Environmental Issues: Comparing Hungarian and Global Companies. Journal of Euromarketing 5, 3. p. 5-27. Kerekes Sándor, Vastag Gyula, Rondinelli, Dennis A. (1996): Evaluation of Corporate Environmental Management Approaches: A Framework and Application. International Journal of Production Economics 13. 2-3. (August) 193-211. Kerekes Sándor, Vastag Gyula, Rondinelli, Dennis A. (1995): A vállalatok környezeti kockázatai és a vállalatvezetők felelőssége. Közgazdasági Szemle 17. 9. p. 882-895.

36

Kerekes Sándor (1994): The environmental challenge for Hungarian industry. European Environment 4. 5. p. 19-22. Kerekes Sándor, Welford, Richard (1993): Economic development and environmental performance in Hungary. European Environment, Apr. p. 14-17. Kerekes Sándor, Szlávik János (1989): Gazdasági útkeresés környezetvédelmi stratégiák. Közgazdasági és Jogi, Budapest. Kindler József, Zsolnai László (1993): Etika a gazdaságban. Budapest, Keraton Kiadó. Kerekes Sándor, Kindler József (1997): Vállalati környezeti menedzsment. Budapest, Aula Kiadó. Kindler József (1999): Könyörtelen növekedés. Budapest, Trikolór Könyvkiadó. Kindler József (2006): A döntések világa. Harvard Business Manager, július-augusztus. Kindler József (2006): Számvetés. Hitel, február. Kiss Károly (szerk.) (2006): Tiltandó támogatások. Környezetileg káros támogatások a magyar gazdaságban, L’Harmattan, 300 old. Kiss Károly (2004): Környezetvédelmi adóreformok Nyugat-Európában – és Magyarország. 31-38. old., in: Kerekes Sándor, Kiss Károly (szerk.): Környezetpolitikánk európai dimenziói. MTA. Kiss Károly (2003): Zöld gazdaságpolitika (Egyetemi jegyzet közgazdász hallgatóknak), Aula, 310 old. Kiss Károly, Kerekes Sándor (2001): Környezetpolitikánk az EU-elvárások hálójában. Agroinform, 254 old. Kiss Károly (1994): Ezredvégi Kertmagyarország (Egy környezetorientált gazdaságfejlesztési program indítékai és körvonalai). V-Kiadó, 207 old. Kiss Károly (1993): Piacgazdasági pirulák (Nyugati receptek Kelet-Európa gazdasági átalakítására). V-Kiadó, 146 old. Marjainé Szerényi Zsuzsanna, Bisztriczky József, Csutora Mária, Kocsis Tamás (2008): Környezetgazdaságtani példatár. AULA Kiadó, Budapest. Marjainé Szerényi Zsuzsanna (2005): A feltételes értékelés alkalmazhatósága Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest. Marjainé Szerényi Zsuzsanna (szerk.) (2005): A természetvédelemben alkalmazható közgazdasági értékelési módszerek. A KvVM Természetvédelmi Hivatalának tanulmánykötete, Budapest. Marjainé Szerényi Zsuzsanna (2005): A környezeti változások közgazdasági értékelésének helyzete hazánkban, különös tekintettel a Víz Keretirányelvben megfogalmazottakra, in: Környezeti nézőpontok, AULA Kiadó, Budapest, pp.: 70-80. Marjainé Szerényi Zsuzsanna (2002): Megfizethető-e a megfizethetetlen? pp.: 87-98. in: Kocsis T. (szerk.): Emberközpontú gazdaságot! Válasz Könyvkiadó, Budapest. Szerényi, Zsuzsanna (2006): Environmental education at the Corvinus University of Budapest, Clean Technologies and Environmental Policy, February, 2006, vol. 8. no. 1., pp. 59-63.

37

Marjainé Szerényi Zsuzsanna, Molnár Ferenc, Vermes László, Bisztriczky József (2006): A szennyvíziszap-kezelés és -elhelyezés közgazdasági értékelése, Gazdálkodás, 50. évfolyam, 4. szám, 31-41. Marjainé Szerényi Zsuzsanna (2001): A természeti erőforrások pénzbeli értékelése. Közgazdasági Szemle XLVIII. évfolyam (2001) február, 114-129. Szerényi, Zsuzsanna, Eszter Kovács, Sándor Kerekes, Mónika Kék (2000): Loss of Value of Szigetköz Wetland due to the Gabcikovo-Nagymaros Barrage System Development. Application of benefit transfer in Hungary. Forthcoming in the Handbook on the Applied Evaluation of Biodiversity. OECD, Paris, 2002. Susana Mourato, Csutora Mária, Marjainé Szerényi Zsuzsanna, Kerekes Sándor, David Pearce, Kovács Eszter (1999): A Balaton vízminőség-javítása értékének becslése a feltételes értékelés módszerével. Gazdaság, Vállalkozás, Vezetés 99/1. p.: 147-170. M. Csutora - R. Palma (2008): Using EMA to benchmark environmental costs - theory and experience from four countries through the UNIDO TEST project, in: Schaltegger, S.; Bennett, M.; Burritt, R. & Jasch, C. (Eds.) (2008): Environmental Management Accounting for Cleaner Production, Dordrecht: Springer Csutora Mária (2007): Magyarország hozzájárulása a világ környezeti problémáihoz, in: Rendszerváltás és Kádárkorszak, Kossuth Kiadó. Csutora Mária (2007): EMA: Estimating the Benefit Side, EMAN Conference Proceedings, Helsinki. Csutora Mária, Roberta de Palma (2006): Integrating Cleaner Production with EMA, Experience from the UNIDO TEST EMA project, EMAN Conference Proceedings, Graz. Csutora Mária - Kerekes Sándor (2006): Környezetbarát vállalatirányítás, CD, Complex. Kocsis Tamás (2005): Tér és teljesség – Fenntarthatóság a területhasználatban és az építési tevékenységben. Kovász, 2005/1-4. Kocsis Tamás (2003): Krisztus követése a világban és Magyarországon – Historikus áttekintés 1991-2003. Igen, július-augusztus Kocsis Tamás (2002): Gyökereink – Örömről és gazdaságról egy világméretű fogyasztói társadalomban. Kairosz, Budapest. Kocsis Tamás (2002): Állam vagy piac a környezetvédelemben? – A környezetszennyezésszabályozási mátrix. Közgazdasági Szemle, 10. szám. Kocsis Tamás (2003): A materializmustól a teljes emberig – A fogyasztás önkéntes csökkentéséről a nyugati társadalmakban. Kovász, 2003/3-4. Zilahy Gyula, Milton Simon John (2007): Progress and Support of Industrial Ecology Initiatives in Hungary International Sustainable Development Research Conference 2007. június Vasteras, Svédország http://www.eki.mdh.se/sdconf07/ Zilahy Gyula, Don Huisingh (2007): The Role Academia in Regional Sustainability Initiatives International Sustainable Development Research Conference 2007. június Vasteras, Svédország www.eki.mdh.se/sdconf07/ Zilahy Gyula (2007): A szervezetek közötti együttműködés és a fenntartható fejlődés Vezetéstudomány XXXVIII. 4. 2-13. 38

Zilahy Gyula, Don Huisingh (2006): Progress, Pitfalls and Promise: Collaboration with the Corporate Sector within the Framework of Regional Sustainable Development Frameworks National Environmental Partnership Summit 2006. május 8-11. Atlanta, GA, USA Zilahy Gyula (2005): A vállalati környezeti menedzsment oktatásának korszerű megközelítése In: Kerekes Sándor Környezeti nézőpontok Budapesti Corvinus Egyetem, Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszék Budapest Nemcsicsné Zsóka Ágnes (2008): Consistency and \"awareness gaps\" in the environmental behaviour of Hungarian companies Journal of Cleaner Production 13. 3. p. 322-329 http://dx.doi.org/10.1016/j.jclepro.2006.07.044 Nemcsicsné Zsóka Ágnes (2007): The role of organisational culture in the environmental awareness of companies JEEMS - Journal for East European Management Studies 12. 2. p. 109-131. Nemcsicsné Zsóka Ágnes (2006): A szervezeti kultúra szerepe a környezettudatos vállalati magatartásban Vezetéstudomány XXXVII. évfolyam szeptember p. 29-40. Nemcsicsné Zsóka Ágnes (2006): Környezettudatos magatartás - jövőnk záloga Környezetvédelem 14. 1.szám Bezegh A. (2006): A jelenlegi vegyipari technológiák környezeti hatásainak csökkentése. In: Szépvölgyi J. (szerk.): A vegyipar stratégiai kérdései. MTA, Budapest. Bezegh A. (2005): Az ötéves tervek és az ipari ökológia. In: Környezeti nézőpontok. Aula, Budapest. Bezegh A. és mások (2003): A Tisza folyó környezeti menedzsmentje és szennyezésmegelőzése. UNIDO US/RER/010/117. Bezegh, A. et alia (2005): Chemometrics. ETH, Zürich, Oktober. Bezegh A. és mások (1997): Környezeti állapotfelmérés és menedzsment rendszer kialakítása. BME egyetemi jegyzet, Budapest. Harangozó Gábor (2007): A termelő vállalatok környezeti teljesítménye I. Országos Környezetgazdaságtani Ph.D konferencia, Budapest.

39

A Tisztább Termelés Magyarországi Központja Sándor tanszékvezetősége alatt több szervezet is alakult a Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszék égisze alatt, ezek egyike a Tisztább Termelés Magyarországi Központja (TTMK). A világszervezet eredetileg az ENSZ Ipari és Technológiai Fejlesztési Szervezetének (UNIDO) kezdeményezésére jött létre a Riói Egyezmény folyományaként, amelynek fő célja a fenntartható gazdasági átalakulás támogatása. A hazai központ 1996ban alakult meg, amelynek megvalósításában tanszékünk mellett a UNIDO, a UNEP, a KTM és az IKM vett részt. Ma már országos hálózatról beszélhetünk, hiszen rövid időn belül több regionális központ is elkezdte működését (természetesen Sándor kezdeményezésére és irányításával), így Győrben (1998), Debrecenben (1999), Veszprémben (1998) és Szegeden (2000). Ezen kívül ún. ÖkoReg irodák is létrejöttek, amelyek beindításában a KÖVET-INEM Hungária segédkezett. Irodái Nyíregyházán, Egerben, Miskolcon, Debrecenben, Kecskeméten és Pécsett találhatók. Ezek az irodák regionális alapokon működnek, műhelyfoglalkozásokat és tréningeket szerveznek a környezeti menedzsment országos elterjesztésének elősegítésében. „A szervezet célkitűzése a gazdasági és környezeti hasznokat együttesen kínáló, megelőző megoldásokat előnyben részesítő technológiák, termelési eljárások, módszerek és módszertanok bemutatása és elterjesztése Magyarországon. Ezen eljárások a környezet terhelésének csökkentését olyan megoldásokkal érik el, amelyek elsősorban a termelékenység és hatékonyság növelését célozzák, és ezáltal egyidejűleg gazdasági hasznot is eredményeznek a vállalatoknál (az alapanyag-, energia-, valamint az ártalmatlanítási és hulladék-elhelyezési költségek csökkentésén keresztül). E mellett a központ és a program tágabban értelmezett célkitűzése a környezettudatos fogyasztói réteg és piac erősítése, és ezen keresztül a környezet terhelésének csökkentése.” (http://korny.uni-corvinus.hu) A TTMK számos konferenciát szervezett és szervez, a kutatások eredményei átkerülnek az oktatásba is, valamint az országos hálózaton keresztül szerves kapcsolatok alakultak ki a hazai egyetemekkel, főiskolákkal. Sőt, tanszékünk több külföldi partnerszervezet megalakulásánál is bábáskodott, leginkább a korábbi szocialista országok területén. A TTMK legfontosabb projektjei: • „EMAS 4 NEW STATES” projekt (2004-2007), amelynek célja az EMAS II. megismertetése és terjesztése, elsősorban az EU új tagállamaiban, Litvánia példáját alapul véve. • Tisztább termelés a vállalati energiagazdálkodásban projekt (2002-2005), amelynek keretében tizenöt termelő vállalatnál energetikai átvilágítások segítségével mintegy 42 energiahatékonyságot javító intézkedést azonosítottak. Ezek teljes megtakarítási potenciálja évi mintegy 87 millió MJ. Az eddig megvalósult intézkedések segítségével évi közel 4 ezer tonna szén-dioxid kibocsátás megtakarítása vált lehetővé olyan módon, hogy az a vállalatok gazdálkodását, illetve általános környezeti teljesítményét is kedvezően befolyásolta. • Tisztább technológiák a Duna völgyében: TEST projekt (Transfer of Environmentally Sound Technology); célja, hogy a résztvevő vállalatok számára nyilvánvalóvá tegye, hogy a környezet védelme, a környezeti jogszabályoknak való megfelelés és általában a környezeti teljesítmény javítása egyben a vállalatok gazdasági teljesítményére és versenyképességére is pozitív hatással lehet. A TEST projekt során ennek érdekében a környezeti irányítás számos eszközének alkalmazására került sor, melyek hozzájárulnak a vállalatok környezeti teljesítményének javításához és hosszú távon a Duna vízminőségének javulásához. 40