ELŐADÁSOK SZABÓ ISTVÁN
A BALKÁNI BÉKEFENNTARTÓ MŰVELETEK ÁTTEKINTÉSE Szabó István mk. ezredes 2000-ben az SFOR műszaki főnökeként szolgált Szarajevóban. Jelenleg az Összhaderőnemi Hadműveleti Központ műveleti főnöke.
Történelmi áttekintés Ahhoz, hogy a balkáni békefenntartó műveletekről széleskörű képet kapjunk, elengedhetetlen megvizsgálnunk a térség és a békefenntartó, béketámogató műveletek történelmi hátterét. A térség már a XIX. századtól kezdődően a konfliktusok melegágya volt, mely főleg a nacionalizmusból és történelmi nézetkülönbségekből táplálkozott. Jellemző volt az itt élő nemzetek közötti állandó torzsalkodás, mely sokszor etnikai villongásokhoz, véres összecsapásokhoz vezetett. Az ENSZ létrehozását követő négy évtizedet a megosztottság, a két nagyhatalom és az általuk létrehozott hatalmi blokkok szemben állása jellemezte. Ebben az időszakban az ENSZ békefenntartó missziói csak ritkán érték el a kitűzött célt, amelynek fő oka a két hatalmi blokk szembenállása volt. Ilyen esetekben a békének csak az adott némi esélyt, hogy az ENSZ hivatalos körei valamint egyes „semleges” országok, mint Kanada, Ausztria, Ausztrália stb. makacsul kitartottak az eredeti célkitűzések mellett. Ezek a missziók voltak az úgynevezett „első generációs” békefenntartó missziók. A hidegháború időszakának befejeztével a békefenntartás esélyei nagymértékben kiszélesedtek. Ebben az időszakban vált a békefenntartás a politika úgynevezett sikerágazatává. Az 1988—1992. közötti időszakban a különböző békeműveletek száma ugyanúgy tizenhárom volt, mint az azt megelőző negyven évben. A mennyiségi növekedés egyben minőségi változást is jelentett. Míg a klasszikusnak tekinthető békefenntartás általában tűzszüneti megállapodások ellenőrzését jelentette, addig az új, minőségileg magasabb szintű műveletek határozottabb beavatkozást is jelentenek, mint például a béke kikényszerítése erőszakos eszközök alkalmazásával. Ennek legjobb példája a koszovói békekikényszerítés, mely során az ENSZ égisze
alatt a NATO légicsapásokkal kényszerítette ki a szemben álló felek közötti békemegállapodást. Az ilyen jellegű NATO vezetésű többnemzetiségű tevékenység lehetőséget biztosít arra, hogy a műveletekben részt vevő és együttműködő katonai szervezeteknél a megfelelő szintű szellemi kompatibilitás kialakuljon. A feladat végrehajtásában részt vevő állomány nemcsak megismeri a NATO szervezési, vezetési, ellenőrzési módszereit, hanem a gyakorlatban is alkalmazza azokat, amely kiemelten fontos az újonnan felvett tagországok számára. A Balkán-hadszíntéren két hadműveleti területet különböztetünk meg, egyrészt a boszniai IFOR/SFOR béketeremtő, békefenntartó műveletet, másrészt a humanitárius intervenció eredményeképpen létrehozott koszovói KFOR-missziót. A boszniai misszió mandátumát az ENSZ Alapokmányának VII. fejezete alapján határozták meg, az erő alkalmazási jogának a NATO-nak történő delegálásával, amelyből következik, hogy ez egy NATO vezetésű béketeremtő, békefenntartó művelet. A NATO most alkalmazta a gyakorlatban először a „többnemzetiségű összfegyvernemi alkalmi harci kötelék” stratégiai elképzelését. A misszió mandátumáról az ENSZ BT a 1031. számú határozatában rendelkezett, amely szerint a misszió célja a Dayton-i Békemegállapodásban foglaltak végrehajtatása. A Magyar Köztársaság 1995. december 2-tól kapcsolódott be az IFOR-műveletbe az Országgyűlés 112/1995. (XII. 2.) — az IFOR erők Magyarországon történő átvonulásáról és átmeneti állomásoztatásáról —, valamint a 114/1995. (XII. 12.) — az IFOR erők kötelékében korlátozott létszámú magyar műszaki kontingens részvételéről — szóló határozatok alapján. Magyarország három alapvető területen működött közre az IFOR- és jelenleg is közreműködik az SFOR-misszióban: Átvonulás biztosítása az ország területét illetve légterét a Bosznia-Hercegovina területére való kijutás céljából igénybe vevő nemzetek számára. Az eltelt időszakban a határállomásainkon az IFOR-/SFOR-misszió alatt több százezer személy valamint harc- és gépjármű, több tízezer repülőgép illetve helikopter és néhány ezer vasúti szerelvény be- és kilépése történt meg. Befogadó nemzeti támogatás nyújtása a hazánkban átmenetileg állomásozó IFORszervezetek számára. A Magyar Köztársaság — földrajzi fekvésénél (a tevékenységi körzet közelsége) és infrastrukturális lehetőségeinél (objektumok, közlekedési, távközlési kapacitások stb.) fogva — kedvező feltételeket tudott biztosítani a békeműveletekben részt vevő nemzetek számára a mozgásokhoz, a szállításokhoz és a logisztikai szervezeteik hazánk területén történő ideiglenes állomásoztatásához (US Nemzeti Ellátó Elem valamint Pécsett az Északi-dandár Ellátó Csoport). Csapathozzájárulás a hadszíntéren való tevékenységhez egy korlátozott létszámú műszaki kontingens biztosításával valósult meg. A Magyar Műszaki Kontingens 1996.
január 31-én települt ki a horvátországi Okučaniba 416 fővel, jelenleg a kontingens létszáma 205 fő. A kontingensen kívül 6 fő magyar törzstiszt teljesít szolgálatot az SFOR Főparancsnokságon. A Magyar Műszaki Kontingens katonáinak munkáját dicséri több mint száz feladat teljesítése. A legjelentősebb munkák közé tartozik 32 híd tervezésében, javításában, építésében és működtetésében való részvétel, melynek során kiemelték a mostari Öreg-híd elemeit a Neretva folyóból, 65 km vasútvonalat és közutat állítottak helyre, tereprendezési, hó- és jégmentesítési munkálatokat végeztek. Az IFOR/SFOR „Barátságos Arca” program keretében a táborhely melletti Okučani és más közeli települések vezetőivel és lakosaival való jó kapcsolattartás, hírnevünk továbbvitele érdekében a kontingens személyi állománya eddig több mint tíz különböző nagyságú és jellegű önként vállalt feladatot hajtott végre. A kontingens parancsnoksága és ennek megfelelően a teljes személyi állománya az első kiérkezéstől kezdve nagy jelentőséget tulajdonít a környezetével való harmonikus kapcsolatok kialakítására. Ezt a törekvést segíti a kontingens alaprendeltetése is, hiszen építeni mindig népszerűbb, mint más előjelű feladatokban részt venni. Ez nem jelentheti azt, hogy az általuk végzett munka könnyű, csupán azt, hogy az ilyen tevékenységet a helyi lakosság és a különböző civil szervezetek lényegesen kedvezőbben fogadják, mivel közvetlenül érzik annak hatását, a segítőkészséget. A koszovói válság rendezéséhez, amelyet nem békeszerződés, hanem csak Katonai Technikai Megállapodás alapozott meg, a Magyar Köztársaság — az Országgyűlés 54/1999. és az 55/1999. számú határozatai alapján — befogadó nemzeti támogatással valamint csapatok biztosításával járult, illetve járul hozzá, a következők szerint: Befogadó nemzeti támogatás keretében a Magyar Köztársaság a továbbiakban is a Szövetségesek rendelkezésére bocsátja a magyar légteret a felvonuláshoz, a műveletek előkészítéséhez és végrehajtásához, a szükséges repülőtereket (Taszár, Ferihegy 1, Kecskemét, Pápa), mint át-, ki- és berakó körleteket, közúti, vasúti mozgások biztosítását, nemzetgazdasági erőforrások szabad kapacitásait, a Magyar Honvédség alárendeltségébe tartozó egészségügyi létesítményeket, valamint az utókezelési, pihentetési és regenerálási lehetőségeket. A légtérhasználat térítésmentesen, a földi kiszolgálás a nemzetközi egyezmények alapján térítés ellenében vehető igénybe. Csapathozzájárulás: A koszovói béketámogató műveletek elősegítése érdekében az 55/1999. (VI. 16.) OGY határozatban foglaltak szerint a Magyar Honvédség keretén belül ideiglenes katonai szervezet a Magyar Honvédség Őr- és Biztosító Zászlóaljat alakították meg, készítették fel és küldték ki.
A zászlóalj létszáma 324 fő, amely a rendszeresített fegyverével valamint BTR—80A harcjárművekkel megerősítve lett kiküldve. A kontingens állománya a 62. Bercsényi Miklós gépesített lövészdandár bázisán alakult meg, figyelembe véve az önkéntességet. Az összevont kiképzés feladatainak végrehajtását Táborfalván végezték. Az állomány felkészítéséhez 5 hét (3 hét általános, 2 hét szakmai) állt rendelkezésre úgy, hogy napi 8-10 órás felkészítési foglalkozásokkal. A táborfalvai kiképzés befejezése után a zászlóalj az átcsoportosítást 1999. július 16-a és augusztus 2-a között hajtotta végre 5 vasúti szerelvénnyel, amely során a személyi állomány és a technikai eszközökön kívül 830 t anyagot is kiszállítottak Magyarország— Románia—Bulgária—Macedónia—Koszovó útvonalon. Az Őr- és Biztosító Zászlóalj hadműveleti irányításának alárendelése a NATO KFOR-parancsnokságnak 1999. július 27-én 00.00-kor történt meg. A zászlóalj a feladatait a koszovói béketámogató műveletre kiküldött NATO erők (a továbbiakban: KFOR) kötelékében, annak irányítási, vezetési rendszerében Koszovó területén teljesíti. Az Őr- és Biztosító Zászlóalj feladata: a KFOR erők főparancsnokságának közvetlen biztosítása, valamint őrzés-védelmi feladatok ellátása, járőrözés, személyek, szállítmányok kísérése, rendezvények biztosítása, ellenőrző-áteresztő pontok felállítása és működtetése. Az Őr- és Biztosító Zászlóaljon belül működik a Magyar Honvédség Megelőző Orvosi Laboratórium (MEL), melynek létszáma 14 fő. A MEL fő feladatai: bakteriológiai, járványügyi és egyéb egészségügyi feladatok végzése. Működési és felelősségi területük kiterjed egész Koszovó területére. A MEL állománya 2000 második felében kezdte meg a felkészülést, majd 2001. február 15-től került a KFOR Főparancsnokság alárendeltségébe és kezdte meg feladatvégzését. A pristinai KFOR Főparancsnokságon a kontingensen kívül 6 fő teljesít szolgálatot különböző törzsbeosztásokban. A Magyar Honvédség tevékenységén kívül jelentős szerepet vállalnak a válság megoldásában a Külügyminisztérium szakértői, az UNMIK magyar munkatársai, valamint az SFOR- és a KFOR-kötelékében szolgálatot teljesítő magyar rendőrök is.
A balkáni békeműveletek (SFOR/KFOR) jövője
Az SFOR eredeti feladatrendszere az elmúlt időszak során a katonai stabilizálódás pozitív irányba történő elmozdulása következtében alapjaiban megváltozott. A klasszikus, elsősorban katonai vonásokat erősítő békefenntartó akció átalakult békeépítő feladattá, amelynek célja az újjáépítés és a lakosság mindennapi életének normalizálódását elősegítő feladatok megoldása. Ezen tevékenységhez a Magyar Műszaki Kontingens speciális szakképzettségénél fogva jelentősen hozzájárul. A KFOR esetében a katonai helyzet viszonylag stabilnak mondható, azonban a biztonság szintje messze elmarad az SFOR szintjétől. A misszió erős békefenntartó, békekikényszerítő jelleggel bír. A nemzetközi közösség és a NATO tagjai a délszláv válság rendezése során — mind az SFOR, mind a KFOR esetében — azzal számolnak, hogy a NATO-nak hosszú távú, években mérhető további szerepvállalásra és közvetlen katonai jelenlétre kell felkészülnie. Éppen ezért felvetődött annak lehetősége, hogy egy közös balkáni békefenntartó műveletté vonják össze a két műveletet. Ennek megvalósítása azonban több akadályba ütközik. A két hadműveleti terület között nincs szárazföldi kapcsolat, fizikai akadályt képez a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (Szerbia—Montenegró), amelynek jövője a jelenleg folyó elszakadási kísérletek miatt bizonytalan. Az összeköttetés jelenleg csak légi illetve tengeri úton oldható meg, amely azonban jelentős idő-, illetve költségtöbblettel jár. Jogi problémaként jelentkezik, hogy a NATO-tagállamokra vonatkozó egyezmény biztosítja a mentességet Horvátország irányában mind a NATO, mind a nem NATOtagállamok számára, ez azonban megszűnik, ha a csapatokat az SFOR-ból a KFOR-ba csoportosítják át. A koszovói átcsoportosítást megnehezíti, hogy csak a NATOtagállamok és Macedónia között áll fenn szerződés, így a résztvevő nem NATOtagállamok kívül esnek a megállapodás hatályán. Magyar szempontból nem járna számottevő előnnyel sem a hadszíntér-egyesítés, sem az egységes nemzeti parancsnokság kialakítása. A két kontingens alapjaiban eltérő tevékenységet folytat, más a szervezetek struktúrája is, így csak egy új parancsnoki szint jelenne meg, amely rontaná a működés hatásfokát. Másrészt a logisztikai biztosítás összevonása is hasonló problémákkal járna, mint a parancsnoki szint, elsősorban itt is a földrajzi kapcsolat hiánya miatt. A jelenlegi helyzetben a politikai és katonai vezetés megfontolás tárgyává tette a KFOR misszióban történő szerepvállalás esetleges bővítését. Az SFOR Magyar Műszaki Kontingens jövője 2003. december 31-ig biztosított. E tények figyelembevételével megállapítható, hogy a Magyar Honvédség továbbra is hosszú távú szerepvállalásra készül a balkáni béke megteremtésében.
FELHASZNÁLT IRODALOM Magyarok az IFOR-ban, SFOR-ban, Szerkesztő: Dr. Bombay László, Zrínyi kiadó, Budapest, 1997.
