Sziasztok! A 4-5. hét tapasztalatairól, benyomásairól igyekszem adni egy kis összefoglalót. A legnagyobb változás, hogy Eszter elköltözött NYC-be múlt vasárnap. Sajnos, nem tudtunk együtt elutazni kocsival szombaton, ezért csak a buszt tudtam elintegetni Buffaloban… Egy nap BuffaloNYC oda-vissza elég húzós lett volna. Ráadásul múlt vasárnap késő délután ismét hóvihar volt (ez nem ritka errefelé télen). Hóviharok Kettő is volt a héten. Ekkor a hó nem feltétlenül szakad, de a szél erősen fúj. Hatalmas hófalak alakulnak ki, az utak is havasak, de ennek ellenére mindenki rendezetten közlekedik. Több helyen a 2-3 sávos közutakon 1 kitaposott nyomvonal van, és mindenki abban megy. Kivéve a 4×4-es pickupokat. Itt a kocsik jó része amúgy is terepjárónak néz ki. Amikor esik a hó, akkor egyszer csak megjelennek a pickupok, amikre hótoló (időnként sószóró) van szerelve. Elég erős motoruk lehet, figyelembe véve, hogy ezek is mind benzinesek. Néhány oldalán láttam a V8-as feliratot is… Azt figyeltem meg, hogy számos hátsókerekes autó van (láttam, ahogy kipörögnek) és népszerű a 4-évszakos gumi (nekünk is ez van). Megleptek, mert azt hittem, hogy az időjáráshoz némileg jobban alkalmazkodtak itt az emberek. Múltkor elfelejtettem írni, hogy Torontoba menet nem láttunk havat, ez tényleg a tó hatása (lake-effect) alatt álló területekre jellemző inkább itt is. Eszter írta, hogy előttünk pont belecsúszott egy terepjáró alkatú kocsi az árokba. Nem kell aggódni, nem fordul fejre, meg ilyesmi, inkább csak lecsúszott/gurult. Biztonsági okokból azonban tilos megállni autópályán lerobbant autó mellett. Hétfőn nem tudtam autóval bemenni az egyetemre, mert reggel még nem takarították le a mellékutcát, így kénytelen voltam buszozni, amivel így 3 óra alatt értem be. Ez tartalmazott 2×45 perc várakozást a hóviharban, egy kicsit átfagytam ezalatt…
Gyalog hazafele (a buszról)
A parkoló este, jobb szélen a mi kocsink (a bal szélső „kocsival” én is tudnék menni bármikor)
Reggeli havalás előtt
Hóviharban az egyetemre
A héten bementem jogosítványt igényelni, mert azzal könnyebbé válik minden ügyintézés, illetve nem kell az útlevelemet és egy adag papírt is állandóan magammal cipelni. Mondhatjuk úgy is, hogy a jogosítvány az itteni személyigazolvány. Sok félét hallottam másoktól, hogy milyen procedúrát jelent ez, de a tapasztalatom, hogy ez erősen államfüggő. Sajnos, Buffalo New York államban (NYS) van, ezért szigorúbbak a feltételek, és többe is kerül (kb. $120). Gondoltam, ezt megosztom, mert érdekes élmény volt: 1. Learner permit („előjogosítvány”) igénylése. Be kell menni a DMV-be (ez amolyan közlekedésfelügyelet féleség), ahol jelentkezek, és helyben kitöltök egy 20 kérdéses tesztet, aminek a kérdései fent vannak a neten. Aki át szeretne menni egy NYS driver license teszten, az itt megteheti (link). A koncepció: a „teljes” „KRESZ”-t nem fogja kikérdezni, csak azt a részt, amiből a neten is van teszt. De azért mindenki olvassa el. Átmentem a teszten (8 perc), látásvizsgálat (az ügyintéző mögötti tábla egyik sorát olvassam fel), fotó. Mellettem azért volt két szenvedő páciens, akik el is rontották, de sebaj, új tesztet kapnak helyben, és újra nekifutottak. Lényegében, mindenki megkapja. 2. El kell menni egy 5 órás tanfolyamra, amin lényegében újra elmondják, amiből tesztet kellett írni. A házban még ketten csinálják a jogsit, ők múlt héten voltak, és egy 3 órás DVD-t megnéztek, majd 1-2 jó tanácsot kaptak a vizsgához (road test), oszt’ viszontlátásra. Én más helyre mentem, ami bár pár $-ral olcsóbb volt, de 4,5 órán át hallgattam az instrukciókat, és egy ’80-as évekbeli VHS(!) kazettáról néztünk oktatófilmeket. Komolyan mondom, a Baywatch ehhez képest egy friss, ropogós sorozat! Az oktató tanárnő minden sztereotípiát betartott: - a táblára felírta a kulcsszavakat, bekarikázta - (rém)történetekkel tűzdelte tele, ami nagyrészt a fiával történt (4 baleset, 2 totálkárosra tört autó,…, egy kicsit már kételkedtem a hitelességén), meg emberekkel, akiket az úton lőttek le,… - együtt töltöttünk ki tesztet, és a válaszokat ritmusra együtt olvastuk fel - ilyen praktikus dolgok, mint IPDE módszer (1. identify, 2. predict, 3. decide, 4. act), de ennél még jobb a SAFE módszer (1. scan, 2. anticipate, 3. figure out, 4. execute) – természetesen mindenki ezen fog agyalni egy adott szituációban. És ezeket a sorrendeket is kántálva együtt mondtuk fel. Komolyan mondom, jelenleg is jogosítványom van, és ezt az egészet („bullshit”) végig kellett ülni, úgy hogy nincs teszt a végén, csak részt kell venni rajta, és még $30-t is kellett fizetnem érte!
Néhány vicces dolog is volt. Mit kell tennünk, ha elütünk egy macskát/kutyát/stb.? Természetesen a legközelebbi házba bemenni, névjegykártya, stb. Ha ez nem lehetséges, akkor 911. Ennél még jobb, ha elütünk egy szarvast (errefele van több is), akkor 911, még akkor is, ha az elfut. Meg persze alkohol, drog, stb. Színezte a helyzetet, hogy egy 30 fős teremben voltunk összezsúfolva, és jómagam a szerény kisebbséghez tartoztam a jelenlévők között. Volt egy pár sötét arc – és nem a bőrszínre gondolok elsősorban. Szerintem, ültek itt páran, akik elvett jogosítvány miatt volt itt. Az egyik fekete srác konkrétan összeveszett a tanárnővel, mert szerinte a rendőrnek nincs joga kutatni az autóba, meg hogy a vezetés az privilégium, a tanár szerint meg csak jog, vagy valami ilyesmi. Nem értettem mindent, egyrészt mert a fekete srác nem az irodalmi angolt beszélte, meg mert a végén már kiabáltak egymással. Szerintem volt már találkozása rendőrökkel – meg a joggal is. 3. Most már csak a road test-re kell mennem (amihez kellett a tanfolyamon kapott kód), amire legkorábban március végére volt időpont. A többiek mondták, hogy van a városban 3-4 kijelölt hely, ahol vizsgáztatnak. Csak ott, kötött útvonalon. Ez elég érdekes. Igazából itt a vezetés gyakorlatilag a szülő felelőssége. A külföldiekkel szemben van egy kisebb joghézag. Én európai jogsival vezethetek itt (hivatalos link) egy évig, de ajánlatos a nemzetközi is mellé. Nekem jelen pillanatban learner permit-em van, amivel egyedül nem vezethetek. Tehát, ha megállítanak, nyilván a magyart fogom adni. De! Ha esetleg utánanéz a rendszerben, akkor valószínűleg meg leszek büntetve. Még érdekesebb, hogy mi van, ha meglesz az itteni jogsim, mert akkor két érvényes jogosítványom lesz egyszerre. Még néhány érdekes dolgot is mondott a nő, ami nem feltétlenül a vezetéshez kapcsolódik. A magántulajdon védelme és a felelősség itt is pontosan szabályozott, de más rendszer szerint, mint otthon/Európában. Például, ha nekem van egy házam/lakásom, és azt kiadom, akkor ha kihívják a rendőrséget a lakók csendháborítása/ivászata/drogozása miatt, akkor ezt rám verik, mert tudnom kell, hogy mi történik a tulajdonomban álló ingatlanban (ugyanez a kocsira is). És ez visszaköszön a filmekből is, mikor a fiatalok szétszedik a házat, hívják a szülőt, stb. Szikrák Kezdett már nagyon idegesíteni, hogy mindent megrázok, minden (még a 100% textil) ruha után is szikrázok. És mellesleg nagyon száraz az idő. A laborban a kínai sráccal megfejtettük a rejtély nyitját. A közös bennünk, hogy a város, ahonnan jött, Kína egy olyan régiójában van, ami egy medencében fekszik. Ez azt jelenti, hogy a körülvevő hegységek megóvják az időjárási szélsőségektől, és főleg a széltől a területet. A legtöbb medencében folyók, tavak is találhatóak, amik párolgása okozta nedvességet a szél nem viszi el. Tehát nedvesebb az idő, ami a feszültség sokféle levezetését teszi lehetővé. Amerika pedig ugye nyitott É-D-i irányban… Ez persze csak egy elmélet. Egyetem Végre lett UB Card-om, ami diákigazolványféle, és az egyetemi ügyintézés egy szintjéig jó. Aztán egy napra rá UB IT-m is lett, ami pedig egy sorszám, és jelzi létemet az egyetemen (erre adták ki a UBCard-ot is). Utóbbi alapján végre igényelhettem parkolókártyát, pont az utolsó pillanatban, mikor Eszter elment, és már nem tudott hozni-vinni. Részt vettem továbbá biztonsági oktatáson (ne egyél, ne igyál meg vegyszereket). És most pénteken a laborhoz is megérkezett a kulcsom. Egy hónap, és lassan teljesen meg leszek az ügyintézéssel A héten föltettek a honlapra is, úgyhogy legörgetve megtekinthettek: http://lin.chem.buffalo.edu/
Most egy kis kémiás részt is beiktatok az érintetteknek. A biztonságtechnikai oktatáson mindenről részletesen beszéltek, és végre hallottam (azt hittem) az eredeti történetét annak a balesetnek, amiben egy vegyész lány meghalt az UCLA-n (2009 vagy 2010-ben). tBuLi-oldatot öntött véletlenül magára, és a karján gyulladt ki, ahol is a műanyag (poliészter) ruha égett bele a bőrébe, és mérgezés okozta a halálát pár napra rá. A laborban mondta a fekete srác (AJ), hogy azért nem teljesen így volt, és megmutatta, hogy ki van bökve a hirdetőfalra az újságcikk. Bevallom, nem olvastam még el. A laborban alaposan betart(tat)ják a kémiai biztonság feltételeit. Például rám szólnak, ha nincs rajtam védőszemüveg, DE mindezek ellenére a laborköpeny 60% poliészter, és amúgy a labor területén esznek, isznak. Nos… Majdnem kiakasztottam két embert, mert megszagoltam a metilakrilátot. Jó érzéssel tölt el, hogy néhány praktikus dolgot én is tudok mutatni. Például nincs lúgos fürdő, hanem gyűlnek a koszos lombikok. Előhívó reagensek sincsenek, de azért ez nem idegen dolog. Szokatlan nekem, hogy nagyon nagy az individualizmus. Mindenkinek saját oldószeres edényei, saját eluense, saját oldatai (2 M HCl, ccNaCl, cc NaHCO3,…) vannak. Így a héten egy pár dolgot elkészítettem magamnak. Egy dolgot nagyon hiányolok: két rota van, és mindegyik szabályzó nélküli. Így ott kell állnom a rotáláskor mellette, különösen, ha celitre hajtom végre… Ja, és oszlopozáskor a kémcsövek mennek a kukába. Knorr Gergőnek ez maga lenne a paradicsom! A témát tekintve a tetrazolok két féle felhasználásával foglalkozom, amihez egy gyógyszergyári kutatócsoport biztosítja a ligandumokat. A konjugátumok szintézise után sejtes vizsgálatokat fogok majd végrehajtani. A kooperáló partnerekkel elég nehezen boldogulok, mert 2 naponta jön e-mail, és a héten ismét lesz egy telefonos konferencia megbeszélés. A főnök és én itt, a túloldalon pedig 6 másik ember. Native English, telefonos minőség,… Huh! Ezt elég mélyvíznek érzem, és az angolom se elég erős ahhoz, hogy érveljek is az igazam mellett (akadémiai célok), meg a felmerülő biológiai problémákra se tudom időnként a választ. Egyetlen vigaszom, hogy így lehet fejlődni. Mindezek ellenére élvezem, mert nagy a pörgés, és sokféle gondolkodást tanulok meg: itteni akadémiait és iparit is egyaránt. A lenti képpel búcsúzom, nem tudom, mikor írok legközelebb, mert most nem sok minden új fog történni velem. Buffalo, 2015. február 8., 16:00 (22:00 otthon)
