A 2013 évi nyári táborok élménybeszámolói Zemplén, Pusztafalu – Cziba Magdolna és Fortuna Judit Fortuna Judit írása Júniusban szerveztük első táborunkat oktatótársammal Cziba Magdival. Helyszíne mindkettőnk közös szerelme, a Zemplén hegység egyik eldugott kincse, Pusztafalu. A falu levegője rendkívül tiszta, az asztma társaság kiemelten ajánlja betegeinek is, mivel a Tátra levegője akadálytalanul áramlik be a faluba. Itt találtunk egy erdei iskolát és tábort, az Öreg Bencét. Rendkívül nagy területen fekszik, így a hegyek között, napsütötte réten volt alkalmunk erőgyűjtő foglalkozást tartani. Az időjárás kegyes volt hozzánk, élveztük a napot, a felhőket, a párás reggeleket. Sok-sok bejárni való túra útvonalat találtunk, így az öt nap alatt szinte minden oldalról megnéztük a füzéri várat. Felsorolni is nehéz, mennyi látnivalóval szolgál a környék. Csak címszavakban írom le, miket is láttunk. Első délután megnéztük a már Szlovákiában lévő Izra tavat, közben begyűjtöttem egy csodálatos vadvirág csokrot, mely egész heti asztal-díszítőnkké vált. Egyik társunk ismeri a gyógynövényeket, így mi is megismerhettük őket. Egymással is megismerkedtünk a réten és Magdi átmozgatta fáradt tagjainkat. Jártunk Hollóházán, ahol jómagam tanultam a porcelánfestészetet, így bennfentesként járhattuk végig a porcelángyárat és nézhettük meg a múzeumot, majd megebédeltünk egy csodaszálló éttermében Füzérkomlóson. Reggelente bodza és hársteát valamint cikóriakávét kortyoltunk, majd kellőképpen gyűjtöttük az erőt, melynek létét fokozottan éreztük ebben a környezetben. Jártunk a bölényfarmon, ahol éppen akkor született a tizenharmadik bölény, melyről még a gondozok sem tudtak, így ajándékká vált számunkra a léte. Természetesen felmásztunk a várba és gyönyörködtünk a kilátásban, felfedeztük Füzér települését, imádtuk a hatalmas diófák alatti pihenőhelyeket, a kis templom falfestéseit és a szép, rendezett portákat. Hosszabb túrára is elvittük a társaságot, amiért sok-sok elismerés illeti őket, hiszen a környező hegyeket sorra véve tettünk egy kört. Annyit mondhatok, hogy bár vegyes volt a társaság, mégis próbálta mindenki a maximumot nyújtani és legyőzni határait. A füzérradványi kastély ősöreg fái alatt is hűsöltünk. Az étkezést, időnket jól beosztva, saját magunk oldottuk meg, ez nagy sikert aratott, imádták a finom répakrémet, juhtúrós puliszkát vagy éppen bulgurt zöldségpörkölttel. Ezért vállon veregethetjük magunkat Sokszínű társaságunk lehetőséget adott, hogy estéről-estére érdekes előadásoknak is részesei lehessünk, így interaktív gyógynövény ismertetőben vagy kókusztej készítésben is tágultak ismereteink. Bízunk benne, hogy jövő nyáron is lehetőségünk adódik bemutatni a Zemplén egy másik szegletét. Várunk szeretettel Országos Kéktúra Etka Jóga Erőgyűjtő Módszerrel Cserhát szakasz – Sóvári Andi Ha nyár, akkor kéktúra, nem is lehetne másként. Lelkes kéktúrázóink idén a Cserhát és a Börzsöny dombjait járták. Nagymezőpusztától – Nógrádig. 6 nap alatt szállásoktól szállásokig 127,8 km-t gyalogoltunk. A túra idén J. Haydn: Búcsú szimfóniájához hasonlított. No nem azért, mert Sovi vezette, aki zenész, hanem mert nyolcan indultunk, és a végére már csak hárman maradtunk. Ennek oka pedig az volt, hogy többen csak a hétvégére tudtak csatlakozni. Végtelenül összetartó, jó hangulatú csapat alakult ki rögtön az első pár kilométeren. Szállító
autó idén sem állt rendelkezésünkre, így teljes felszerelésünket a hátunkon vittük. A táskák súlya 9-13 kg között mozgott idén is. Mindenki felejthetetlen élményekben gazdagodott. Kihívás volt ez a 6 nap többeknek, hiszen a csapatból két fő életének első hátizsákos és több napos túráján vett részt, és ami még kiemelkedőbb, 60 évesen! „Mozdulj Te is úgy, ahogyan kezdted, meglepődsz, hogy mit bír el a tested.” Etka Anyó. Ez az erőgyűjtő kéktúrázók jelmondata. A napi távok 9 -31 km között mozogtak. Hogyan lehet bírni 2 nap egymás után 30 km-t? Próbáld ki Te is, Etka Jóga Erőgyűjtő Módszerrel ez is könnyebben megy! Jövő júliusban a kéktúrázóink Írott-kő - Keszthely szakaszra indulnak, melyet 10 nap alatt terveznek teljesíteni. Táv kb. 190 km. Csatlakozzatok hozzájuk akár 1-2 napra is! Az élmény örök emlék marad. Gratulálunk miden teljesítőnek! Résztávot teljesített: Bozó Mária (Bátonyterenye), Komoróczy Imre, Komoróczyné Ladányi Judit, (Hajdúszoboszló) Lampert Zsófia, (Ajka) Randrianasolo Daniella (Budapest) A teljes távot Nagymezőpusztától – Nógrádig teljesítették: Juhász Bori, (Budapest) és Rendvai Ági (Szombathely) valamint Sóvári Andrea túravezető és szervező (Miskolc) Köszönet Dr. Tóth Izabellának, a túracsapat orvosának, hogy a háttérben végig ott volt, és hívhattuk telefonon, bármilyen időpontban tanácsért. A túráról bővebb élménybeszámoló itt olvasható: http://etkajoga-miskolc.honlapepito.hu/tarhely/etkajogamiskolc/dokumentumok/beszamolo_nagymezopuszta___nograd_j.pdf Velem – Kovácsné Károlyi Zelli és Nyerges Margó Nyerges Margó írása Jól sikerült a tábor, a 26 fő azonnal csapattá alakult, többen megjegyezték, milyen jó, hogy nem volt "kilógó" ember, nem voltak "összezördülések", egységes volt a csapat. Az első 2 napon árnyékban 40 fok volt, de egy program sem maradt el. Szerencsére viszonylag közel, az osztrák oldalon két remek tó van – Rohonc és Burg -, ahol hűsölhettünk. Jártunk Szabadfi Mariannál Bozsokon, végigjártuk a Kneipp-ösvényt és aztán sétáltunk a hűs patakban, csuda jó! Onnan még a Kalapos-kő túrát is vállalta a csapat egy része. A délutáni Etka jóga helyett este negyed 9-től kezdtünk zenére mozogni a kertben. Háziasszonyunk, Enikő remek beszámoló tartott a Caminóról. Voltunk egy érdekes helyen Althodisban a Lombkorona tanösvényen. 20-25 m magasban sétáltunk a fák között. A cáki műemlék pincesorra este tettünk kellemes sétát. Hagyományos programunk a receptcserebere, megint sikeres volt. Meglátogattuk Léka várát és sétáltunk Kőszegen, hajnalban indultunk az Írottkőre, előtte 5:30-kor Velemben vártuk a felkelő napot. A táborzáró beszélgetésen kértük, hogy pontozzák a szállást, étkezést, mozgást, és a programokat. A legtöbb 5-öst a mozgások kapták, azon belül is a zenés mozgás. Sokorópátka – Káposztáné Böbe Az Esély a Gyógyulásra Rákbetegek Győri Egyesületének tagjai részére az egyesület vezetőjével együttműködve kilencedik alkalommal szerveztük meg az életmódtábort, ahol az Etka Jóga Erőgyűjtő Módszert gyakoroltuk, énekeltünk, verseltünk foglalkozásokon, túrán, kiránduláson, strandon. Meglátogatott bennünket Papp Éva veszprémi oktatótársam, aki a párjával együtt kirándulást vezetett számunkra a környék dombos erdeiben. Vendégünk volt egy napra Tóth Nóra győri oktatótársam is.
Tisza tó, Poroszló – Nyerges Margó és Ország Marcsi Nyerges Margó írása Új táborhelyszínünk a Tisza-tó szerencsés választásnak bizonyult, Poroszló még a Szent István napi forgatagban is kellemesen nyugodt maradt. A víz meleg és selymes, a strand partja természetes, nem betonozott. Az Ökocentrum is szép élmény volt, az ünnep miatt meghosszabbított nyitva tartási idő alatt jól körülnézhettünk. Az esti lampionos hajós felvonulást a partról néztük, 19 lámpákkal feldíszített hajó haladt el előttünk, ilyet még nem láttunk. Feledhetetlen volt a hajózás a Holt-Tiszán, remek vezetőt fogtunk ki, élményszerű volt a madárles és a vízinövények megfigyelése, megkóstolása. Marcsival megosztottuk a teendőket, én vállaltam a tréningeket, a programokra figyeltem, ő pedig a reggeli és ebéddel kapcsolatos teendőket a beszerzéssel együtt, kivéve az első és utolsó napot, amikor a Tavirózsa étteremben ettünk. Segített a főzésben két táborlakó társunk is. Igazán finomakat ettünk, Marcsi a főzésben is igen kreatív Meglepő volt, hogy Poroszlón milyen rossz a zöldségellátás, a piacon és a zöldségboltban is alig volt valami, a kertek többsége nincs megművelve. A falu lakói talán Füzesabonyba járnak hipermarketbe, vagy a CBA-ban vásárolnak? Üdítő kivétel volt a tehenészet-tulajdonos Marika néni a finom házi sajtokkal, túróval, illetve a csónaktúra kalauzunk, aki beszámolt arról is, hogyan gazdálkodik a kertjében. Sok ilyen legyen… Varázslatos a vidék, a szállás csöndes, nyugodt, kellemes, tiszta és jól felszerelt volt, szép nagy kerttel. Csapatunk felfrissülve, sok élménnyel gazdagodva tért haza Erdély, Borszék – Andrássy Évi és Káposztáné Böbe Tündérkert Borszéken – írta Andrássy Évi Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hegytetőn egy csodálatos Tündérkert. Ezek a Tündérek fenyők illatát lélegezték be és a Föld ajándékát, a borvizet itták. Ettől lettek ők halhatatlanok, mert most is ott vannak a hegytetőn és várják szeretettel a természetkedvelő és szerető embereket. Elmentünk hát mi is ezt a vidéket felfedezni, megismerni és megcsodálni. Utunk hosszú volt, legtöbbjének ismeretlen, még a buszsofőrünknek is, így a technikát (GPS) kihagyva, kizárólag az én ismereteimre hagyatkozva nekiindultunk az erdélyi utak meghódításának. Első állomás a Királyhágó volt, majd Kolozsvárt elhagyva a Mezőségen folytattuk utunkat, mely különleges látvány volt mindenkinek. Szászrégen után pedig mesebeli táj fogadott minket a Maros völgyén haladva. Hosszú ideig az Istenszékét csodáltuk, majd a Kelemen havasok balra, Görgényi havasok jobbra nyújtottak csodálatos látványt számunkra. Egy hosszú szerpentines úton, hatalmas fenyvesek között megérkeztünk szálláshelyünkre, Borszékre, ahol házigazdáink nagy-nagy szeretettel, segítőkészséggel vártak bennünket. Már sötét volt, nem lehetett látni a tájat, ahová érkeztünk, a 12 órás út után mindenki a vacsorát, majd a pihenést várta. Reggel Gyöngyi – egy igaz gyöngyszem – a ház Úrnője gyógyteával várt bennünket a teraszon, méz is került hozzá, meg a magyarázat, hogy mire is jó az a gyógytea. Ezt tette velünk minden reggel, mindig más és más gyógyteát kínált. Aztán mindenki kezdte felfedezni hol is lakunk, bármerre néztünk fenyők, hegyek és a jó levegő, egyre szélesedtek a mosolyok az arcokon. Minden reggel és délután ilyen környezetben gyűjtöttük az erőnket Etka Jóga Erőgyűjtő Módszerrel. Természetesen gazdáink, Gyöngyi és Zoli, segítőjük Edit, soha nem hagytak el bennünket, még a foglalkozásokon is részt vettek, és elvittek minket a környéket megismerni.
Első nap borvíz próba volt. Több borvízforráshoz elmentünk és megkóstoltuk, már nem is tudtuk melyik a legfinomabb, csak ittunk és élveztük üdítő, gyógyító hatásukat. Majd a múzeumban megtudtuk mi is a borvíz, hogy épült Borszék, majd kis séta után csodálatos feredésben volt részünk. A feredőben két különböző hőmérsékletű borvíz van, egyik medencében kb 15 fokos, másikban 30-32 fokos a víz, ezekben felváltva feredtünk, éreztük, ahogy a testünk megtelik ásványi anyagokkal. Zoli és Edit segítségével hosszabb-rövidebb túrákat tettünk, megnéztük az igazi Tündérkertet, Medvebarlangot, Bagolyvárat, Cseppkőbarlangot, a Bükkhavast is megmásztuk, ahol mesebeli látvány várt minket. Közben mindig voltak meglepetések, mártottuk a lábunkat nagyon hideg vízbe, vagy az Ős-forrásnál mofettával kényeztettük magunkat, közben újabb források vizét kóstoltuk meg, málnát, áfonyát szedtünk és az erdők, rétek, hegyek, látványa… azt elfeledni nem lehet. Természetesen esténként nagyon jól jött a vacsora, melyet Gyöngyi szeretetettel főzött nekünk. Egy nap buszra ültünk és hosszú körutat tettünk meg. A ditrói hatalmas katolikus templomot látogattuk meg, majd Szárhegyen a Lázár kastélyt, aztán a Gyilkos tónál sétáltunk, majd a Békás szoroson gyalog mentünk végig (2 km). Utunk befejezéseként megkerültük a Békás tavat, melynek hossza 44 km. Ami mindenkinek maradandó élmény maradt, megtanulhattuk, hogyan kell padlizsánt és kürtős kalácsot sütni. Mi sütöttük a saját kezünkkel a világ legfinomabb kürtöskalácsát, aztán a tábortűz fényében jót daloltunk. Utolsó esténk is nagy élmény számunkra és a helybéliek számára is. A múlt század elejét idéző városünnepen korabeli ruhákban sétáltunk Borszék sétáló utcáján, aztán nosztalgiazene és tánc következett. Az utolsó reggel szomorúak voltunk, hogy korán kell kelni és otthagyni egy olyan helyet, ahol minden percünk egy kincs volt, ahol vendéglátóink azt nézték, hogyan kényeztessenek bennünket finom ételekkel, áfonya-málna lekvárral, padlizsán krémmel, ahol megtölthettük sejtjeinket friss oxigéndús levegővel, szemünk nem győzött betelni a táj látványával, belsőnk a sokféle gyógyteával és borvízzel. Elindult a busz, integettünk, csillogott a szemünk, egy-egy könnycsepp itt-ott megjelent. Nagy csend volt, mindenki az élményeire gondolt, néztük, ahogy elhagyjuk a fenyőerdőket, majd a Maros völgyét, a Mezőséget és a határt. Végig csend uralta a buszt, érződött, hogy mindenki az elmúlt hét gyönyörű élményeire gondol, csak egymásra néztünk, mosolyogtunk és csak annyit mondtunk, visszajövünk. Különleges hetünk volt, emlékezni fogunk rá és visszamegyünk, megígérjük. Köszönjük vendéglátóink, Gyöngyi és Edit kedvességét, sok-sok munkáját és Zoli fáradhatatlan segítségét. A viszontlátásra Borszéken 2014-ben!
Erőgyűjtő hétvége Bükkszentkereszten június elején Nagyon jó hangulatban érkeztünk – egyesületi tagok és jóga foglalkozásra járó társak - 23 fővel a Dudás Panzióba. Rögtön egy kis szójapástétomos kenyeret fogyasztottunk a szobák elfoglalása után, és nekivágtunk egy kis erdei sétának. Természetesen a Gyógyító köveknél kötöttünk ki. Két órára haza érkeztünk és jó étvággyal ebédeltünk. Természetesen
húsmentesen étkeztünk a három nap alatt, melyet az emésztő rendszerünk nagyon megköszönt, és fáradhatatlanok voltunk. Délután fenyőfa rügyet és gyógynövényeket mentünk gyűjteni szakemberek segítségével. Közben a foci pályán farlapockáztunk és fejen álltunk. Este a gyógynövény kertet néztük meg és a falut mutattuk meg azoknak a társainknak, akik még nem jártak Bükkszentkereszten. Második nap reggel üdvözöltük a napot és zenés mozgással melegítettük be izmainkat. Délelőtt a helyi templomot látogattuk meg. A templom gondnoka nagyon érdekes történeteket mondott el a templom berendezéséről. Majd az iskolaudvaron lévő színpadon gyakorlatoztunk, meditáltunk és Etka Anyóról emlékeztünk meg. Délután Fehérkölápára túráztunk és csodálatos meditációban volt részünk a fehér köveken ülve. Este a társaság fele mandalát festett a másik része „csillagtúrára” ment a kövekhez. Vasárnap délelőtt a falu múzeumát látogattuk meg és a gyógyító köveknél pihentünk. Nagyon gyorsan eltelt a három nap. Finom zöldségpörköltet ebédeltünk kölessel és hajdinával, megettük a maradék süteményeket és hazaindultunk. Az idő nagyon kegyes volt hozzánk, csak hazafelé menet esett az eső. Nagyon jól éreztük magunkat, sokat tanultunk egymástól.
