A 12. C osztály A TABLÓ
Olyan gyorsan elszállt ez a négy-öt év! És most, egy új élet vár ránk. Félig sírva, félig nevetve búcsúzunk egymástól. Nos, úgy látszik, ez az élet rendje: Mindig máshová kerülünk, és mikor már megszoknánk és megszeretnénk új helyünket – újból mennünk kell. Tanárainktól bocsánatot kérünk minden elkövetett csíny és nehézség miatt, amit elkövettünk. Nem volt bennünk rossz szándék. Fiatalok vagyunk, lázadók, tettre készek. Ha most kilépünk az ajtón és utunkat siker koronázza, abban a törődésnek, szeretetteljes tanításnak nagy része lesz. Köszönjük a bizalmat és a reményt, amit kaptunk.
Osztálynévsor
OsztálynévSHOWr
Kocsis Judit és
Kocsis Teréz és
Volasek Szabolcs osztálya:
Volasek Vilmos osztálya:
1. Bánfi Dóra
1. Bánfi Borbála
2. Bolla Veronika
2. Bolla Imola
3. Décsi Enikő
3. Décsi Lujza
4. Fegyverneki Vivien
4. Fegyverneki Gertrúd
5. Gál Dávid
5. Gál Géza Gerzson
6. Gombai Eszter
6. Gombai Jolán
7. Gombócz Kitti
7. Gombócz Etel
8. Harangozó Renáta
8. Harangozó Zsizelle
9. Jámbor Zsófia
9. Jámbor Valéria
10. Kalcsó Réka
10. Kalcsó Magdolna
11. Kovács Andrea
11. Kovács Márta
12. Kásai Júlia
12. Kásai Irma
13. Kende Britta
13. Kende Lenke
14. Kiss Mariann
14. Kiss Vilma
15. Köszáli-Kovács Viktória
15. Kőszáli-Kovács Piroska
16. Kulcsár Viktória
16. Kulcsár Klára
17. Leipniker Mónika
17. Leipniker Rozália
18. Lévárdi Nikolett
18. Lévárdi Margit
19. Nagy Balázs
19. Nagy Ubul Jeromos
20. Proksa Gábor
20. Proksa Egon Dezső
21. Somogyi Eszter
21. Somogyi Sarolta
22. Spiller Erzsébet
22. Spiller Izolda
23. Surányi Attila
23. Surányi Vince Rómeó
24. Vattai Balázs
24. Vattai Kázmér Vazul
25. Varga Katalin
25. Varga Margit
Tisztelt Tanáraink, Kedves Diáktársaink! Tanárainknak szeretnénk megköszönni az elmúlt évek munkáját. Kitartóan tanítottak minket, még ha mi nem is akartunk tanulni. Sok minden hiányozni fog a középiskolai életből! Ezer kedves emlék fűz minket ide, s visszatekintve még a kellemetlen helyzetek is elhalványulnak. Többé már nem meséljük a pad tetején ülve a nyári kalandjainkat az osztálytársainknak. Nem tanítanak minket többet a megkedvelt tanáraink, nem írnak fel többé 7:20-kor, mert elkéstünk. Nem lépünk be többé az osztálytermünkbe, ahol a kockás fal vár minket, amit együtt festettünk. Nem fogunk közösen kimenni a Sparba média vagy ének óra előtt! Nem fogunk kimenni a rózsába levegőzni. És még jó sok mindent sorolhatnánk fel, hogy mi mindent nem fogunk közösen csinálni. Az igazat megvallva nagyon nehezen kezdtük el a ballagási beszédünk megírását, mert nem könnyű szavakba önteni ezt az együtt töltött 4-5 évet. Valaki furcsállhatja azt, hogy miért említettünk 2 évet. 2005-ben tizenhatan kezdtük el a gimnáziumot, de eltelt 1 év és az új osztályterem mellett, új osztálytársakkal gazdagodtunk. Az új osztály könnyen összebarátkozott, bár kialakultak klikkek, de a hisztiben mindig összetartottunk. Nulladikos korunkban az osztályból sokan átutazták Európa több országát, hogy elérjék a messzi Angliát. Az utazás során egyik tanárunk megviccelt azzal, hogyha benézünk a Csalagútba, halakat fogunk látni. Angliában sok nevezetességet láttunk. Például a Hide Parkot, a Madame Tussaud Panoptikumát és a Stonehenge-t. A lányok nevében elmondhatom, hogy az Oxford Street-i vásárlás jelentette a legnagyobb élményt. Az első osztálykirándulásunkkor Agárdra mentünk. A szállás kicsit rémisztő volt első látásra, mivel a falakról 20 cm-es pókok néztek le ránk. Mindezt ellensúlyozták a közös strandolások és a kenuzás a Velencei tavon. A kezdeti nehézségek ellenére nagyon jól éreztük magunkat. Másik kirándulás alkalmából Egerbe látogattunk el, ami számunkra azért volt különleges, mert ősszel mentünk. Két program közül lehetett választani, az édesszájúak mentek marcipánmúzeumba, a bátrabbak meg a Minarethez. Apropó bátorság! Egyik osztálytársunk a Minaret tetejéről lekiabált, hogy hívjunk papot, mentőt, tűzoltót, mert ő innen nem fog tudni lejönni! Az este volt a nap fénypontja, hisz kipihentük a hatalmas őszi fáradtságunkat. A hazafelé út is külön telt, hisz volt aki maradt Szépasszony-völgyben Szabi bácsival, és olyan is, aki hazafelé vette az irányt Judit nénivel. Az utolsó évet mindenki nagy izgalommal várta, mert tudtuk, hogy egy örök élményben lesz részünk a szalagavató bál által. A kezdetekkor itt is megmutatkozott mindannyiunk különböző egyénisége, mivel nehezen döntöttük el a szalagtűző ruhánk színét, a zenéket és hogy milyen legyen az osztálytáncunk stílusa. Ennek ellenére, nagy örömmel és hatalmas lelkesedéssel vártuk a táncpróbákat, aztán nem kevesebb, mint két hónap alatt elsajátítottuk a keringő fortélyait és a Keresztapa csavaros figuráit is. Mire eljött a november.6-a már alig bírtunk magunkkal. Estére már mindenki izgult
félve álltunk ki a közönség elé, de teljes joggal mondhatom, hogy, „Rossz főpróba, jó előadás!”, mert ami a főpróbán még tragikus volt megemlíteném pl. itt az emelést az, a Szalagavatón már szuperül ment. Számunkra ez az este mindössze 10 percnek tűnt, de soha nem felejtjük el, mert hihetetlen élményekkel gazdagodtunk! Minden évben megrendezésre került a szakmák napja. Ebben a tanévben az osztályunk nagy része a tököli fiatalkorúak börtönét látogatta meg. Bepillantást nyerhettünk a biztonsági ellenőrzés sajátosságaiba és Magyarország egyetlen börtönkórházának életébe. Ebben a tanévben az iskolánk hirdetett egy Kádár-korszakkal kapcsolatos versenyt is. A mi osztályunk az egyházrendszer bemutatását húzta. Sok fejtörés árán arra jutottunk, hogy egy színdarabon keresztül ismertetjük a témát. Mi nyertünk meg a versenyt, aminek mi nagyon örültünk, de igazából azért voltunk büszkék magunkra, mert az egész osztály részt vett a darabban!
Felejthetetlen pillanataink Voltak olyan pillanataink, amiket sohasem fogunk elfelejteni. Ezekből említenénk meg párat. Az Ember tragédiájának szövegellenőrző dolgozatában: Miért tért vissza Ádám az űrből? Mert nem volt oxigén. Magyar órán: Attila, olyan szép a hátad! Mi lenne, ha…. Tudom, szét van gyúrva! Történelem órán: Milyen eredményei voltak a Bocskai-felkelésnek? ŐŐŐ….Jók? Szintén töri órán: A következő órán Mária Terézia jön! Ki kell öltözni? Matek órán: Ez az abszint? Nem ez az a*b*cos-os. Ja ez az abrosz! Így tessék mondani! Állampolgári órán: Ha a főnök anyáskodik az alkalmazottakkal… Szoptatja. Szintén ÁPI-n: …a jó képű pasik…
Mért tetszik megint bántani? Attila szolizásáról magyar órán: 10 percért mennyit fizetsz? Matek órán: Az osztály harmada bukik? Az mennyi? Végül magyar órán, mikor Örkény István Egyperces novelláit vettük: Hol történhet ez a párbeszéd? „Szíveskedjék terpeszállásba állni, mélyen előrehajolni….” Urológián! Új szavaink közé tartozik a reneszánszizmus, a dicsősítsél, a 0,5 és fél, egykétharmad. Megtudtuk, hogy a yes-nek van múlt ideje, hogy lehet több Magyarország is a világon és hogy a sinus függvényt fel lehet dobni, mint a reggeli make-up-ot!
Kirándulások, versenyek, együtt töltött közös programok tették széppé az iskolai éveket/életet. És ezt most látjuk csak igazán, amikor itt állunk az iskolaudvaron, szépen felöltözve, ennyi ember előtt. Furcsa érzés lesz most, hogy a nyári szünet után nem térünk vissza a jól megszokott környezetbe, mint eddig minden szeptemberben. Nem leszünk többé azok a kis középiskolás diákok akik eddig voltunk. Elkezdődnek számunkra is a munkás hétköznapok. Most, hogy ez a tartós kapcsolat megszakad a viszontlátás reményében, hagyjuk itt az osztályfőnökünket, Judit nénit, aki 5 év során tanított és soha nem adta fel a "harcot" ,hogy megtanultassa velünk a logaritmus fogalmát, vagy éppen a nevezetes azonosságokat. Nem maradhatnak ki a sorból szüleink sem, akiknek ezúton szintén köszönetet szeretnénk mondani, mert lehetőséget nyújtottak, támogattak, bíztattak, tanulásra serkentettek minket és az ő segítségükkel jutottunk el idáig. Összekötnek minket az együtt átélt szép és kevésbé szép, de néha tanulságos emlékek, az ünnepélyek, minden közös program amely egy-egy önfeledt, boldog órával ajándékozott meg minket.
Kérdezz-felelek Mi volt az elmúlt hat/négy év legkellemesebb, legpozitívabb élménye, amire később is szívesen gondolsz majd vissza? Az osztálykirándulás Siófokon 2008-ban. Az egész osztály együtt volt, „nagy” volt a szállás. A tetőn ülve néztünk lefelé…emlékeztek? Siófoki osztálykirándulás.
Osztálykarácsonyok. Morisonsban az osztállyal Szallagavató: táncok és a tapsvihar Kádár projekt: a színdarab, amit megnyertünk. Sárvári fürdő, Velencei-tó
Magyar és matek órák. Sok hülyülés.
Nem lehet egyet kiemelni, mert sok volt. Pl.: osztálykirándulások. Hogy érezted magad az osztályban?
Nagyon jól, a legtöbb ember jófej volt. Összetartó volt az osztály, voltak külön csapatok, de együtt is tudtunk programot csinálni.
Jól mivel remek volt a társaság. Szerettem ide járni, mert eseménydús volt. Sose unatkoztam. Voltak jó és rossz pillanatok, de lényegében összetartott az osztály. Soha nem voltak utálkozások és kiközösítések. Mindig szívesen befogadtuk az újakat.
Ki az a tanár, akire szívesen gondolsz vissza? Kocsis Judit Tanárnő Budavári Betti Tanárnő
Bánka Erika Tanárnő – megértő, kedves, és nagyon jó tanár. Szabi bácsi
Major Ferenc Tanár Úr Lelkes Stefánia Tanárnő Szigeti Szilvia Tanárnő Csáky Viki Tanárnő
Szathmári Gabi néni
Melyik volt a legjobb kirándulás? Miért?
Eger, Siófok, mert sokat hülyültünk szokás szerint.
Siófoki kirándulás, mert jót buliztunk és együtt volt az osztály. Sokat beszélgettünk, jobban megismertük egymást.
Siófok, mert mivel vicces volt, jó volt a társaság és a hangulat. Akárki akármit mond, a mi társaságunk a legjobb a suliból. Sok erős személyiségű ember egy osztályban.
A siófoki kirándulás, mert akkor mindenki eljött és közös élményekkel gazdagodtunk, fürödtünk a Balatonban és esténként közös programokat szerveztünk. Volt közös nappali, ahol az egész osztály közösen csinált ennivalót, és egy nagyon jó szálláson voltunk ott. Sárváron, mert fürödhettünk, illetve sokkal több önállóságot kaptunk az elmúlt évekhez képest.
És végül néhány tanárunk véleménye az osztályunkról… : “Soha nem töltött el rossz érzéssel bemenni az órára…. De jóval se..” : ) Major Ferenc Tanár Úr: “A kémia órák felejthetetlen csendben teltek el. Soha nem stresszeltem mielőtt bementem hozzátok. Jól éreztem magma veletek.” Stefi néni: “Tizedik második felében lendültek be az osztály tesiórái. Soha nem fogtátok be a szátokat. Felszabadult osztály voltatok, mindig örömmel mentem be az óráitokra. Hiányoztok, szívesen gondolok vissza rátok. Pl. Vivi sipítozására , röpizéseinkre” Szabi bácsi: Összetartó, aranyos osztály volt. Élveztem az órákat, nagyon jó poénok voltak. Hiányozni fog…Roni fülig vörösödése. Hajni néni: “Egy nagyon aranyos csoport volt. Semmi gond nem volt veletek. Az angol órákat gyönyörűen ültétek végig.” Az igazgató úr: “Szégyenlősnek ismertem meg az osztályt, de a Kádárkorszakos előadásnál erre erősen rácáfoltatok.” Sokan mások: A miénk egy jó osztályközösség volt. Órán nem hangoskodtunk (hanem aludtunk), ezért a fegyelmezéssel nem sokszor voltak gondok.
Ofő: Kedves Osztályom! Voltak derűs és kevésbé derűs óráink. Azt gondolom, nem sokan készültök a matematika doktori címre (mindenesetre búcsúzóul ajánlom mindannyiotok figyelmébe: http://www.youtube.com/watch?v=-T19ERaIjAE Thales nélkül mit érek én című dalt ), de emberileg nagyon jó, szeretetreméltó emberekké cseperedtetek. Örülök, hogy részt vehettem életeteknek ebben a 4-5 évében. Néhányszor kellemesen csalódtam bennetek, például osztálykirándulásokon, vagy olyan esetekben amikor össze kellett fognotok, mégha utolsó percekben kaptátok is össze magatokat. Örültem amikor bejöttetek táncpróbákra, vagy amikor az időtökből áldoztatok a Kádár projektre. Büszke voltam rátok a szalagavatón, és az előadásotokon is. Jó volt megtapasztalni, hogy tudtok önállóan dolgokat megvalósítani, például szervezési ügyek. Az osztályban külön köszönöm annak az 5-6 embernek (Vidu, Viki, Zsófi, Dóri, Roni) a kitartó munkáját, akik mindig résztvettek az osztályt érintő feladatok elvégzésében. Illetve azoknak is, akik itt most az utolsó évben tettek az osztályért( Vivi, Eszti, Juli, Gábor…). Ha egy ajtó becsukódik, kinyílik egy másik… Bár az iskola ajtaja mindig nyitva áll előttetek, és szeretettel várunk vissza titeket, mégis valamilyen szinten bezárult ez az ajtó. Ahogy ti is írtátok, sokmindent nem fogtok itt már együtt csinálni. Nem fogtok mindennap bejárni, és elkésni se Viszont máshol új közösség vár rátok. Iskola, vagy munka…Kívánom, hogy találjátok meg ott is a helyeteket, barátaitokat, és legyen erőtök, kedvetek, kitartásotok ahhoz, amibe belekezdetek.
Ezzel a verssel búcsúzik a 12.c osztály: Eljött az idő, amire régóta vártunk, amióta beléptünk az iskola ajtaján csak erre a percre vártunk. Számoltuk a hónapokat, a heteket, kínzó napokat, a hosszú órákat, a legvégsőbb rövid perceket. Eljött a pillanat, és szabadok vagyunk! De igazán senki sem boldog, talán egy kicsit visszahúz a szívünk. Lehet, hogy egymást már nem látjuk soha, de végig kísérnek azok az emlékek, amit nekünk adott az iskola. Csak nézzük egymást, és nem tudunk szólni, nem tudjuk elmondani, hogy jó volt veletek, hogy nagyon fogtok hiányozni, hogy jó lenne még egyszer, utoljára (együtt visszaülni az üres osztályba) csak egyetlen pillanatra. Vagy egyszerűen csak nem mondjuk el, hogy az emlékeket, a tanárokat, a barátokat, és egymást, soha nem feledjük el. De valahol azt mindenki érzi, hogy az együtt eltöltött hosszú éveket, a szívűnkben fogjuk őrizni. Mégis fájdalmas az utolsó búcsú. Nehezen, de elválunk egymástól, mindenki vidám, mindenki szomorú. Talán még egyszer visszatérünk, de most hátat fordítva az iskolának teli reményekkel végleg elmegyünk.
Köszönjük ezeket az éveket!
