91-ES DIÉTAI TÖRTÉNÉSEK A SZABOLCSI KÖVET JELENTÉSEK TÜKRÉBEN

Kujbusné Mecsei Éva

1790/91-ES DIÉTAI TÖRTÉNÉSEK A SZABOLCSI KÖVETJ E L E N T É S E K TÜKRÉBEN 1790 elejére az államszervezet korszerűsítése, hatalmi körének kiterjesz­ tése, az egyházi és rendi hatalom korlátozása érdekében hozott reformjai miatt az egész magyar társadalom a "kalapos király", I I . József ellen fordult. így szinte természetes volt, hogy januári rendelet-visszavonása, valamint februárban bekö­ vetkezett halála után a harag, az elkeseredés, a gyűlölet, a visszanyert szabadság felett érzett öröm extázisba hozta az országot, legfőképpen az előjogok korláto­ zása következtében létbizonytalanságba került nagyszámú köznemességet. "A Ti­ szántúlon élő köznemesség még nagyobb lendülettel és zajjal mozdul meg, mint az ország északi vagy nyugati részén élő magyarság s ettől fogva a nyugalom helyreálltáig hónapokon keresztül az ő hangos szava jelenti a nemzet közfelfogását." A jozefinizmussal szembeforduló, a nemesi kiváltságok csorbítatlan viszszaállítására törekvő, a nemzet érdekében fellépő köznemesi mozgalom 1790 el­ ső felében országos méretűvé vált. Mivel a király halálát követően a kormányhi­ vatalok gyakorlatilag megbénultak, tényleges hatalma csak a köznemesség által irányított vármegyéknek volt. A megyei közgyűlések pedig igyekeztek mielőbb felszámolni az érdekeiket sértő, előjogaikat veszélyeztető jozefinizmust. Szabolcsban is — mint az országban mindenütt — megélénkült a politizálási kedv. A tavaszi közgyűléseken nagy számban gyűltek össze a megye neme­ sei és a — nemesi közgyűlésre első alkalommal meghívott — községek jobbágy­ küldöttségei. Márciusban pl. olyan sokan voltak, hogy nem fértek el a kallói me­ gyeházán, ül. a református templomban, így a szabad ég alatt tartották meg a gyű­ lést. Határozataikban, valamint a hatáskörükbe nem tartozó ügyeket illetően a fel­ sőbb hatósághoz (helytartótanács, országbíró) küldött felirataikban régi jogaik visszaállítása mellett az érdekérvényesítést tűzték k i célul. Csatlakoztak a Bécs­ ből hazahozott korona őrzésére alakuló bandériumok szervezéséhez, tisztújítást tartottak, sőt ezen túlmenően nemesi felkelést is hirdettek. Ez utóbbi miatt, és azért, mert a kallói megyegyűlésen a nemesek és parasztok "francia minta szerint" együtt tettek esküt, később Lipót rebellisnek bélyegezte a megyét. A rebellis megyének rebellis volt a főispánja is gróf Sztáray Mihály sze­ mélyében, aki az 1790 áprilisi megyegyűlésen visszaadta megbízólevelét, mond­ ván, hogy azt a törvényes uralkodónak el sem ismert I I . Józseftől kapta, akinek halálával érvénytelenné is vált. Mivel megkoronázott királya ekkor még nem volt az országnak, Szabolcs megye úgy vélte, hogy törvény szerint illeti a főispánvá1

2

lasztás joga. Eszerint ültették vissza Sztárayt a főispáni székbe, letétetve vele a megye által készített esküt. Bár a gróf ezt követően kérte a királyi beleegyezést újraválasztásához, tettét mégis hűtlenségnek nyilvánították. Azért pedig, hogy a május 3-i közgyűlésen nem akadályozta meg az eskütételt, felségárulással vádol­ ták. Hiába állt k i mellette a megye, sőt a kancellária is hangsúlyozta, hogy Sztáray ezzel a lépésével megelőzte azt az általános folyamatot, hogy a rendek fosszák meg hivatalától, mint történt ez más megyékben, ill. éppen így biztosítot­ ta a hatalom, a közigazgatás folyamatosságát és kerülte el az anarchiát. Lipót sze­ rint azonban más is volt Sztáray rovásán: 1790 elején a megye az ő főispánsága alatt rendelte el az általános insurrectiót. A nemesi felkelés szervezése, a felfegy­ verkezés eztán kiterjedt a szomszédos megyékre: Biharra, Szatmárra, Zemplénre, Abaújra. Ráadásul a gróf még júliusban is azt hangoztatta, hogy az országnak úgy kell felkészülni, hogy bármely pillanatban szembeszállhasson a Habsburgok­ kal, sőt ha a helyzet úgy hozná, el is szakadjon tőlük. 3

4

Ez a lehetőség akkor realizálódott volna, ha a jozefinizmus idején csorbát szenvedett jogaik miatti sérelmeik orvoslására törvényes úton nem nyílt volna mód. A trónörökös Lipót azonban márciusi meghívólevelével meghirdette a régen várt országgyűlést, nem is Pozsonyba, hanem Budára híva Magyarország rendéit. Mivel a rendi országgyűlés törvényalkotó munkája mellett az azok végre­ hajtása során felmerült akadályokkal, visszaélésekkel is foglalkozott, ezáltal igaz­ gatási és jogszolgáltató tevékenységet egyaránt folytatott, lehetőséget teremtett arra, hogy a magyar nemesség reményt lásson "arany szabadsága" biztosítására. A királyi meghívólevelet személyre szólóan kapták a felsőtábla tagjai a főrendek, valamint megkapta minden vármegye és királyi város is. Ez utóbbiak választott követei alkották az alsótáblát, amely 1790-től négy kerületből állt: a dunántúliból, a Dunán inneniből, a tiszántúliból és a Tiszán inneniből. A két utób­ bi "tiszai kerületek" néven általában együtt ülésezett. A két tábla külön tárgyalt és szavazott, döntéseikről egymást üzenet útján tájékoztatták. Végül közös felirattal fordultak az uralkodóhoz, akinek elutasító válasza esetén mindkét tábla elölről kezdte a közös állásponthoz szükséges lehetőségek kidolgozását. A felsőtábla személyes szavazattal bíró tagjai saját véleményüket, míg az alsótáblán helyet foglaló követek az őket megbízó közösségnek már a 18. század elejétől írásba foglalt álláspontját képviselték. Számukra az utasítást a megyei közgyűlés által kinevezett küldöttség állította össze. A követutasítás tartalmazta a megye véleményét a királyi meghívólevélben részletezett, az országgyűlésre ke­ rülő tárgyakat illetően, csokorba szedte azokat a — főként megyei — sérelmeket, amelyek megoldásához az országgyűlés támogatását kérték. Szabolcs megye 1790. május 10-i közgyűlése követei számára a képvise­ lendő álláspontokat az alábbi 85 pontban fogalmazta meg.

1. A bíróságokról. 2. A helvét és ágostai hitvallásoknak a katolikusokkal való egyenjogúságáról. 3. Arról, amit a koronázási feltételekről előzetesen határozni kell. 4. A királynak az országban való lakásáról. 5. A társuralkodásról. 6. A helytartói hivatalról. 7. Az ország és az országlakosok jogainak megerősítéséről. 8. A törvénycikkek hozataláról. 9. Az országgyűlések tartásáról. 10. A nádorról, a királyi tanácsról, az ezek helyett állítandó nádori hivatalról. 11. Az országgal egyetértésben a háború és béke ügyéről. 12. A nemzetsértés bűnéről. 13. Az ifjúság neveléséről. 14. Aprímási és püspöki méltóságról. 15. Az idegen katonaság kiviteléről és a hazai hadsereg létrehozásáról. 16. A hivataloknak jó érdemű magyarokkal való betöltéséről. 17. A kincstári jószágoknak érdemeseknek való adományozásáról. 18. Az ország jövedelmeiről és a kincstárnokról. 19. A só árának leszállításáról. 20. A pénzekről és a pénzverési adóról. 21. Erdély és a hozzácsatolt megyék bekebelezéséről. 22. A királyi kincstárral perben állókról. 23. A feljelentgetőkről. 24. Arról, hogy a külföldieket ezután ne honosítsák. 25. A korona őrzéséről. 26. A törvényes és azonnali felkeléshez való előkészületről. 27. Házasságtörés esetében a válásról. 28. A kamaránál található iratokról és oklevelekről. 29. Aparochusok stólájáról. 30. Az armalista nemesek taxa alóli mentesítéséről. 31. A magyar nyelv és öltözet használatáról. 32. Apuskaporról és salétromról. 33. A közügyeket ne pátensek és mandátumok (királyparancsok) által intézzék. 34. A Magyarországon kívül lakók az országban jószággal ne bírjanak. 35. A hazai polgárok alkalmazásáról. 36. Az árulkodókról. 37. Azok elleni eljárás sürgetéséről, akik legközelebb az ország alkotmányának megsértésében vétkesek. 38. A szabad királyi városok szaporításának eltiltásáról. 39. A hadiadó törvénytelen behajtásáról.

40. Az ország korábban elrendelt térképezése, összeírása, felmérése az ország­ gyűlésnek átadandó. 41. A kereskedés elősegítéséről és a folyók szabályozásáról. 42. Az országlakók ne kényszeríttessenek termékeiket Bécsben eladni. 43. A Füzes éren állítandó hídról. 44. A harmincadról. 45. A dohánykereskedés akadályoztatásának megszüntetéséről. 46. A temesi bánságban a jószágoknak peres úton való visszaszerzéséről. 47. A törvénytelen királyi parancsokról. 48. A tárnoki méltóságról. 49. A hadi regulamentum módosításáról. 50. A katonaság állandó beszállásolásának kijelölési rendjéről. 51. A hadiadóról. 52. A kincstári fuvarban eldöglött igás állatok árának megtérítéséről. 53. Az igazolási ügyekről. 54. A szakmánymunkások bérükből ne adózzanak. 55. Az urbáriumról. 56. Ajobbágyok költözéséről. 57. Az adózó telkek összeírásáról. 58. A zsidókról. 59. A megyék házipénztáráról. 60. A porták kiigazításáról. 61. A vámszedőhelyekről. 62. A céhes társulatok feloszlatásáról. 63. Az igazságügyi bizottság felállításáról. 64. A törvények felülvizsgálatáról és megtisztogatásáról. 65. A büntetőeljárás kidolgozásáról. 66. A Királyi Kúria Pestre való átköltöztetéséről. 67. Az ország főurai ne tanácskozzanak koronázás előtt a királyok utódaival. 68. A főispánok részére adandó utasításokat még beiktatásuk előtt az országgyű­ lés dolgozza ki. 69. A megyei tisztviselők tisztújításainak szabályait országgyűlésileg kell kidol­ gozni. 70. Az országban gabonamagtárak felállításáról. 71. Az elnöki levelek szokását megtiltjuk. 72. Az erdők megóvásáról. 73. A külföldre való szabad utazásról. 74. A pozsonyi keresztesek és a Szent Apollinaris római kollégiumairól. 75. A tartományi biztosokról. 76. A hajdú- és jász-kun kerületekről.

77. Debrecen szabad királyi város leveléről. 78. A vármegyék határainak kiigazításáról. 79. A selyemhernyó tenyésztéséről. 80. A cigányokról. 81. Az új postajáratok meghagyásáról. 82. A Kállay-család kéréséről, Kalló mezővárosban az úrbérileg csökkentett föl­ desúri ténykedésük előmozdításait illetően. 83. AKércsy örökösök kérelme előmozdításáról. 84. A magánkérelmek teljesítéséről. 85. A posta által a megyék érintkezésének előmozdításáról. Az országgyűlés folyamán az egyes témákban szükséges volt a korábbi álláspontok módosítása. Ezt az ún. pótutasításokban a júniustól kéthetente tartott közgyűléseken dolgozták ki. Itt olvasták fel a követek jelentéseit is. A megye számára nem volt közömbös, hogy érdekeit, álláspontját k i kép­ viseli. Az 1790. május 10-i közgyűlésen követeknek a helyi közigazgatásban sze­ repet vállaló, a tisztújításkor alispánnak is jelölt Csepei Zoltán Pált, valamint Va­ jai Vay Istvánt választották. (Az országgyűlésen csak Vay István volt végig jelen, ő tolmácsolta felszólalásaiban a megye álláspontját, képviselte a közgyűlést.) Vay István Szabolcs megye egyik legtekintélyesebb családjának tagjaként született. Hogy pontosan hol és mikor, arra a berkeszi családi levéltár pusztulá­ sa miatt az ősei történetét részletesen feldolgozó Vay Gilda sem tudott választ adni. Apja Vay I I . Ábrahám, féltestvére József, a reformkor egyik jeles és ismert egyénisége volt. István személyét azonban majdhogynem az ismeretlenség homá­ lya fedi, bizonyára a családi iratok pusztulása, ill. a vallás- és egyháztörténet e korszakának kevésbé feldolgozott volta miatt. Életéről jelleméről az egy évig ná­ la gyakornokoskodó Berzeviczy Gergely fennmaradt levelei villantják fel az alábbi részleteket. Vay feleségével háromszobás házban lakott Berkeszen. Gyer­ mekük nem volt. Berzeviczyt úgy kezelték, mint a ház fiát. A fiatalember a nap nagy részét nyelvtanulással, iratolvasással és olvasgatással tölthette. Csupán a he­ gedülésben korlátozta az, hogy Vay nem kedvelte a zenét, és muzsikálás helyett inkább iratmásolásra buzdította patvaristáját. A ház ura magyarul, latinul, néme­ tül, franciául jól beszélt, sok könyvvel rendelkezett. Vallási ügyekben gyakran utazott. Több útján elkísérte Berzeviczy is. így látogathatott el a Vay fivérekkel az alakuló miskolci szabadkőműves páholyba, ill. Vay István kíséretében részt vett a pozsonyi iskolaügyi tárgyalásokon és ott volt a pápa látogatásakor Bécsben is, ahol Vay annak ellenére, hogy nyakas kálvinista volt — engedve a rábeszélé­ seknek — jelentkezett a pápai audiencián. Berzeviczy meglátása szerint ugyan­ akkor Vay, a vallásos türelem fő szorgalmazója, korántsem volt türelmes a kato­ likus klérussal és a vele szövetséges mágnásokkal szemben. A református egyházért, a vallásszabadságért, az oktatásügyért folytatott 6

7

8

munkájáról, nézeteiről, 1765-1797 között a Tiszáninneni Egyházkerület főgondnokaként végzett tevékenységéről a református egyház debreceni és sárospataki, i l l . néhány család levéltárában fennmaradt levelezése, valamint a szakirodalom e korra vonatkozó egyház-, ill. iskolatörténeti munkái adnak bizonyságot. Mályusz Elemér a türelmi rendelet történetét feldolgozó könyvében Vayt a "tehetséges és a közért örömmel dolgozó, de a politikai élet területéről leszorított köznemesség" tipikus képviselőjének tekinti, aki" ekkor még minden vezető ké­ pességét az egyházi ügyek intézésében élte k i s így teljes odaadással, buzgalom­ mal, fáradságot nem kímélve" dolgozott. 1781-ben mint már a Tiszáninneni Egyházkerület főgondnoka Teleki Józseffel elkészítette a trónra lépő I I . József számára a protestánsok folyamodványát. Jelentős részt vállalt a továbbiakban is a türelmi rendelet kidolgozásában. "Vay a magyar református és evangélikus tár­ sadalom egységét óhajtotta kifejezésre juttatni, nagyobb akciók kivitelére erejét felfokozni, s ugyanakkor gyors elhatározásokra képessé tenni egy olyan állandó intézmény megszervezésével, mint a mindkét egyház vezetőit összetartó generálé consistorium." 1783-ban II. József a szabaddá váló tanácsosi állások közül kettőt a pro­ testánsoknak, ifj. Ráday Gedeonnak és Prónay Lászlónak ajánlotta fel. Ráday azonban kitért a megbízatás alól, így jelentkezhetett Darvas Ferenc nógrádi má­ sodalispán, Sirmiensis László zempléni táblabíró és Vay István. A pécsi tanke­ rületi főigazgatói tisztségre Teleki József lemondását követően pályázott 1787. május 10-én kelt beadványával, amelyben tudására, hivatali tapasztalataira hivat­ kozott, valamint késznek mutatkozott állandó lakóhelyéről, Berkeszről Pécsre költözni. A kinevezését követően 1788 februárjától 1791-ig dolgozott főigazga­ tóként. Sokat tartózkodott Pécsen, de nem lett hűtlen Berkeszhez sem. 1790 ápri­ lisától részt vett Szabolcs megye közgyűlésein is. Május 10-én egyhangúlag vá­ lasztották követté. Az 1770-79-es években alispáni hivatalt is viselő Vay számá­ ra nem volt ismeretlen a nagyobbrészt református megye nagy-számú nemessé­ gének élete, problémája, a I I . József halála után kialakult helyzetben táplált reménykedése. 9

10

11

12

13

14

15

* A megválasztást követően Szabolcs megye követei útra készültek, majd három napos utazás után 1790. május 29-én az elsők között értek Budára. De június első hetében már megérkezett mindenki, "... aki számított, ilyen politikai gyülekezetet egy évszázad óta nem látott Magyarország. Ott volt valamennyi me­ gyéspüspök gróf Batthyány József hercegprímással az élen, a káptalanok és a szerzetesrendek követei, az országos főméltóságok és vezető tisztviselők, köztük 16

gróf Zichy Károly országbíró és Ürményi József személynök; a hétszemélyes táb­ la és a királyi tábla bírái, Horvátország és Erdély két-két küldötte, a városok kép­ viselői és mindenekelőtt a megyei követek, köztük a köznemesség vezérei. A fő­ urak között ott találjuk a József által leváltott Forgách Miklós főispánt, a nagy ka­ tolikus Illésházy Istvánt, s a Voltaire-rel levelező szenvedélyes szónokot, gróf Fe­ kete tábornokot, a reformer Batthyány Alajost, a József alatt magas állami hiva­ talokat viselt gróf Széchényi Ferencet, a Józseffel szembenálló, franciás művelt­ ségű Sztáray Mihály grófot. A köznemesség hangadói protestáns részről az evan­ gélikus Ócsai Balogh Péter, Nógrád megye követe; a Tisza melléki megyék har­ cos református követei, Vay István és József, Domokos Lajos bihari alispán, mel­ lettük Fáy Ágoston és a Beöthyek, Máriássyak, Lubyak, Dunántúlról Bezerédj István és Pázmándy János; a Felvidékről a szlovák anyanyelvű, lutheránus vallá­ sú, magyarul tótosan beszélő Jezerniczky Károly nyitrai alispán, a hungarusnemesi típus késői megtestesítője és mások." Az országgyűlés iránti nagyfokú érdeklődést mutatja, hogy a hölgyek is meg akartak jelenni a karzaton. Szabolcs megye követei a tiszántúli kerületekből érkezett követekkel már június 3-án munkához láttak, megtárgyalva az országgyűlés előtti teendőket. A ti­ szai kerületek együttes ülésére június 5-én került sor. Itt az országgyűlés megkez­ dése érdekében elfogadták az országbíró és a perszonális törvényes voltát, de hangsúlyozták, hogy hivatalukról az ország végezhessen. Az összes kerület 8án és 9-én tartott gyűlésén a követek bemutatták "hitelt szerző leveleiket", vala­ mint döntöttek a házszabályt és az ügyrendet érintő kérdésekben. Ezek után 10-én kezdődött meg az alsótábla első ülése, amelyen a perszo­ nális megnyitó beszédét követően vita támadt több kérdésben is: a megyék által adott utasítások szerint a praesesek és királyi komisszáriusok kirekesztéséről, a követek esküjének letételéről, az országgyűlés hivatalos nyelvéről, stb. 19-én került napirendre a hitlevél szövegének megszerkesztése. A hangadó két tiszai kerület, a "diéta lelke, az államférfiak iskolája" most is együtt ülésezett. Terve­ zetükben az Ócsai Balogh Péter-féle program alapján az uralkodóval kötendő új szerződés lényegét már a hitlevél is tartalmazza. A királynak el kell ismeri, hogy I I . József törvénytelen uralkodásával megszakította az örökösödés fonalát, és csak akkor illeti meg a trón, ha elfogadja a 27 pontos nemesi programot. 17

18

19

20

21

22

23

24

A tiszaiak hitlevéltervezetétől nem sokban tért el a Dunán inneniek és tú­ liak változata sem. Csupán a vallásügyi kérdésekben bontakozott ki heves vita. Mindhárom tervezet megpróbálta orvosolni a nemzeti sérelmeket, ill. az uralko­ dó kezét gúzsba kötve biztosítani a hatalmat a köznemesség számára. A javaslatok összegzésére, a Lipót elé felterjesztendő szöveg megfogal­ mazására a két tábla közös diploma-bizottságot, ún. mixta deputatiot választott. Az általuk összeállított hitlevél már nem szólt a Józsefi interregnumról, megelé25

gedett a háromévenkénti diétával, a hadüzenethez és a békekötéshez a magyar ta­ nács meghallgatásával. Az uralkodónak háromszori vétóra adott lehetőséget, és nem is említette sem az ellenállás jogát, sem a külföldi garanciát. Az augusztus 20-i királyi kihallgatáson átadott hitlevéltervezet még így sem nyerte el Lipót tetszését, s ragaszkodott a Carolinumhoz, vagy a Theresianumhoz. A királyi vélemény fogadtatásáról Vay ekként számolt be a szabolcsi köz­ gyűlésnek: "... A minapi alázatos tudósításunk szerint Bécsbe többnyire augusz­ tusnak 19. napján felmenvén, audientiánk is volt 20-án mind őfelségénél, mind Ferenc s több hercegeknél és hercegnéknél, mely alkalmatossággal mindenütt a kalocsai érsek által esett mondásra igen rövid feleletet vettünk. Hanem a 22-én az udvarban való ebédelésünk után vettünk írásban bővebbet is két darabban ... közönségessé tevődvén ezek a 28-án tartott egyveleges ülésben nagy megütközést csináltak minden rendek, és ugyan azon nap a méltóságos prímásnak, őhercegségének az ország nagyjai és a vármegyéknek majd minden követei öszszegyülvén, ámbár ugyan őhercegsége azt kezdte előadni, hogy csak elégednénk meg azon diplomák közül valamelyikkel, de erre csak egy mély, szomorú hallga­ tás lévén a felelet. Utoljára többeknek az elméje csak abban állapodott meg, hogy meggondolván azt, hogy egy részről ugyan szabadságainknak nagyobb bátorsá­ got szerezni elmúlhatatlanul szükséges, és így a Carolinum s Teresianum diplo­ mával megelégedni nem lehet, de más részről már az alkalmatos idő elmúlván s most már azokra való ráállását az udvarnak okosan nem remélhetvén, amelyek iránt az országgyűlése elein levő környűlállásokban és abban az első buzgóságá­ ban és egyezségében a statusoknak nagyobb bizodalom lehetett..." Néhány követ — köztük a szabolcsiak is — megyéjük utasítása szerint nem adták beleegyezésüket a szöveg átdolgozásához, de az anarchia elkerülésére törekvő többségi határozatnak engedni kényszerültek. A kompromisszumot szükségessé tette a megváltozott kül- és belpolitikai, valamint az országgyűlésen kialakuló helyzet. Lassan felőrlődött ugyanis a neme­ si ellenzék ereje, és a mérsékeltek lettek a hangadók. Még Szabolcsot, "a nemze­ ti jogok legvérmesebb előharcosát is féken tartotta a főispánja ellen indított hűtlenségi per." A tavaszi, nyári nagy remények szertefoszlani látszottak, s októberben már egyre több követ utazott haza Budáról. A novemberben immár Pozsonyba helyezett ülés résztvevői azonban újra nagy létszámmal és a megegyezés remé­ nyével láttak munkához. Hozzájárulásukat adták a Theresianum elfogadásához és beleegyeztek abba is, hogy sérelmeikkel és javaslataikkal csak a koronázás után foglalkozzon a király. Ahhoz azonban ragaszkodtak, hogy a nádor megválasztása még a koronázás előtt történjen meg. Lipót november 7-i leiratában megerősítette az 1606. évi bécsi és 1645. 26

27

28

29

30

31

32

33

évi linzi békekötések vallásügyi rendelkezéseit. Ekkor már a kancelláriára ke­ rült a diploma is, és csak a pontos szöveg megállapítása volt hátra. November 12-én kerülhetett sor a nádorválasztásra. Magyarországnak 65 éve nem volt választott nádora, így most nagy vetélkedés indult a nádori székért gróf Pálffy Károly és János, valamint gróf Károlyi Antal között. Szabolcs megye Károlyit javasolta, mondván, hogy régen volt már tiszai nádora az országnak. Az volt a szokás, hogy a király két katolikust és két protestánst jelölt, közülük vá­ lasztottak a rendek. (Akét protestáns jelölése csak formaság volt, hiszen minden­ ki tudta, hogy megválasztásuk lehetetlen.) így lett jelölt a katolikusok közül gróf Csáky János országbíró és gróf Eszterházy Imre tábornok, a protestánsok közül pedig gróf Teleki Sámuel alkancellár és az öreg báró Prónay főispán. Végül még­ is Lipót negyedik fiát, a 18 éves Sándor Lipótot választotta meg az országgyűlés remélve, hogy a fiatal főherceg a magyar tanácsosok befolyásának hatására a nemzet érdekeinek támogatója lesz. A rendek kikötése csupán annyi volt, hogy az új nádor Budán lakjon és tanuljon magyarul. Sándor Lipót komolyan készült a magyar közjogi méltóságok legjelentő­ sebbjének betöltésére, a viharos országgyűlés és apja közötti közvetítésre, a meg­ ingott hatalom megszilárdítására. Szükség is volt diplomáciai érzékére, mert a koronaőrök tisztségükben való megerősítését és a diploma publikálását követő, a jogállamiságot biztosító november 15-i koronázás után három nappal Lipót kéziratot bocsátott ki a kancellárhoz, elrendelve az állásfoglalásaival könnyen ve­ szélyessé váló országgyűlés feloszlatását. Bár ezt a nádor és az országnagyok ké­ résére visszavonta, további lépései sem könnyítették meg az uralkodó és a ma­ gyar rendek zavartalan kapcsolatának fenntartását. Több megye — köztük Szabolcs — utasítása ellenére a követek a koroná­ zás után célravezetőbbnek látták Pozsonyban maradni és a mielőbbi konszenzus kialakítása érdekében mindent megtenni. Vay István és Zoltán Pál a megyének tett jelentésükben hivatkoztak arra, hogy Pozsonyból a király könnyebben elérhe­ tő, az utazás a hideg miatt sok időt venne igénybe, és akadályt jelent a Pest és Bu­ da közötti felszedett híd is. December 4-én megindult a törvényalkotó munka: az országgyűlés becikkelyezte Mária Terézia 1767-es úrbéri rendeletét, ill. visszaállította az úriszék I I . József által megszűntetett jogkörét. December 10-én elkészült a javasolt törvénycikkeket magába foglaló fel­ terjesztés, amellyel Bécsbe mentek a főméltóságok is. 1791. január 21-én tértek vissza, és ezt követően másfél hónapig a szokásokhoz híven folyt a munka. Sor­ ra terjesztették fel a királynak a két tábla által jóváhagyott cikkelyeket. Amelye­ ket a király elfogadott, azt becikkelyezték, amelyeket visszaadott, azokat részben a kinevezett kilenc bizottságnak adták át további munkálkodás végett, részben megoldásukat a következő országgyűlésre halasztották. 34

35

36

37

38

39

40

Az elkészült törvénycikkeket a követek ekként ismertetik a megye ren­ déivel: "... hogy ha a törvényeket... megtekintjük, tapasztalni fogjuk, hogy azok rész szerintjussainkat erősítik, világosabban kimagyarázzák, s jövendőre való sé­ relmet már előre gátolják, rész szerint olyanok, amelyek jövendőre nézve funda­ mentumot szolgáltatnak, mert: vajon nem az egész ország jussainak és szabadságainak állandó fenntar­ tására és kivilágosítására, sőt további kiszélesíthetésére tartozik-e az, hogy a 3. cikkely szerint az 1741. esztendőbeli 8. cikkely magában a hitlevélben kiiktatta­ tott, hogy a harmadikban a srófos magyarázatok elháríttatván a következő kirá­ lyok koronáztatására 6 hónapi elhalaszthatatlan idő rendeltetik, hogy az 5-ben a palatinusi hivatal oly tekintetben helyheztetődik, hogy a 6. a szentkorona az or­ szágközepén bátorságosabbá tétetik, hogy a 10-ben az ország függhetetlensége, különös alkotmánya és maga törvényeivel való igazgattatása oly világosan meg­ erősíttetik, hogy a 12-ben a törvénytevői hatalom oly világosan megerősíttetik és magyarázatik, a kormányzó és véghez vivő hatalom a törvények határi közé re­ kesztetik, a patentálisok által való igazgatás eltöröltetik és a perlekedés és ítélet­ nek formája és a törvényes sententiák a szabad akarat szerint való változtatások­ tól és akadályoktól megőriztetik, hogy a 13-ban az országgyűlésének rendes idő­ ben való tartása megújíttatik és bővebben meghatároztatik, hogy nemcsak a tör­ vények teljesítése, hanem azoknak sérelmének elfordítására is szükséges tehetősség adódik. Hanem, hogy a reménység ellen kiadandó törvénytelen parancsola­ tokra nézve reprezentális éppen kötelességükké is tevődik, ebben az összekötésben a nemes vármegyék és egyéb törvényszolgáltató székek törvényes alkotmánya tehetőssége is maga épségében hagyattatván, hogy a 18. cikkelyben a dicasteriumoknak (amely eddig akárhogy kimaradóit) a törvényekre való megesküdtetése és a hivatalban lévőknek hallgatatlan való el nem mozdíttatása rendeltetik, hogy a 19. cikkelyben a segedelmek az országgyűlésén való még csak kérése is megelőztetik, és a rendszerint való adózásokról is világosabb rendelés tevődik, hogy a 20. cikkelyben a só árának növelése az utolsó szükségen kívül az ország­ gyűlésére általtétetik. Nem de nem a nemzetnek maga épségében való megtartására s díszére is tartozik az, hogy a 15. cikkely szerint az ifjúság neveléséről való meghatározás a nemzet tanácskozására bízattatik, hogy a 17. cikkely szerint a belső dolgoknak a magyarok által, a külsőknek pedig az ő bel és jövésekkel is való folytatására ren­ deltetik, és a status kancelláriájára való bebocsáttatások is ajánltatik; hogy utol­ jára a 16. cikkely szerint az idegen nyelvtől a haza mentté tétetik, és a magyar­ nak gyakorlása és kipallérozása rendeltetik, és a dicasteriumoknál is a deák nyelv csak ideig hányattatik meg. A magyar ruházat ugyan törvénybe nem tevődhetett, mivel őfelsége azzal biztat, hogy maga is megbecsülvén ezen öltözetet, az ország 41

42

43

nagyjai ebben jó példát fognak mutatni, amely is oly reménység alatt, hogy a jó erkölcsökkel meg fog az jobbíttatni, amit most törvénnyel akarnak igazítani, még most jövendőre halasztódott. Nem a sebek orvoslására és jövendőbeliek elhárítására tartozik-e az, mi­ dőn a 33. cikkelyben a katona és politikai felírás megszüntettetik, midőn a 34. cik­ kelyben a földmérés eltöröltetik és jövendőre megvitattatik; midőn a 37. cikkely szerint a jobbágyoknak, mint embereket illető szabadságok megadattatik, és tar­ tozásaiknak az igazság regulája szerint való kimérésére a deputatiókra utasíttatik, és addig pedig az eddig való urbárium ideig tartó móddal az eddig való állapotjában hagyatik, amidőn a 36. cikkely szerint a 2 evangélikusoknak eddig elmagyarázott jussai világosabban kimagyaráztatnak és minden kötekedés éknek és egymás nyughatatlankodtatásainak kútfeje bedugódik, és mind a katolikusok, mind az evangélikusok az egymás atyafiságos megölelésekre, és minden oldalte­ kintetek nélkül az mindenekre nézve már eggyé lett, hazának egyező értelemmel való boldogítására utasíttatnak; midőn a 27. cikkely ereje szerint a nem egyesült görög rendtartáson való számos lakosokkal a haza jussai közöltetnek, és nékiek vallásoknak szabad gyakorlása engedtetik, midőn utoljára a 29. cikkelyben a ku­ nok és jászok és hat hajdúvárosok a fejedelem és haza hűségére még hathatósab­ ban is szoríttatnak..." Március 10-én az országgyűlés megajánlotta a király által kért 6000 kato­ nát, és örömmel vette tudomásul, hogy kérése meghallgatásra talált és Eszterházy Ferenc személyében magyar követ is részt vesz a törökökkel folytatott háborút le­ záró szisztovói békekötésben. Március 13-án Lipót személyesen zárta be azt a nagy reményekkel indult országgyűlést, amely végül nem váltotta valóra a szép elképzeléseket: nem biz­ tosította az ország függetlenségét, nem hozott polgári átalakulást elindító refor­ mokat, de garantálta a rendi alkotmányt a forrongásnak indult Európa közepén. Hogy miként látta az akkor történteket az, aki mindezt megélte, arról ta­ núskodik a Vay István és Zoltán Pál által Szabolcs megye közgyűlése számára ké­ szített záró követjelentés. "Tekintetes nemes vármegye, nekünk kegyes és jó uraink! Méltóztatott a tekintetes nemes vármegye a felséges császár és mostan uralkodó koronás királyunk második levele által a nádorispán választásra béiktatáskori hitlevélnek kiadása, a magyar nemzetnek való megesküvés s egyúttal maga szerencsés megkoronáztatása, azután pedig egyéb, az országnak javára s előmenetelére és a magyar nemzetnek a szeretetnek és bizalomnak örökös kötele­ ivel magához való szorítására tartozó dolgoknak folytatása végett az egész or­ szág rendéit Budára a múlt esztendőben esett Szent Iván havának hatodik napjá­ ra összehívó királyi levelére minket az országgyűlésé-re a nekünk kiadott utasí­ tás szerint a maga Kallóban, ugyanazon esztendőben Pünkösd havának tizedik 4 4

napján tartatott közönséges gyűléséből oly formán mint követjeit kiküldeni, hogy ottan ugyanazon hónapnak 28. napján megjelenvén, a több megjelenendő rendek­ kel az országnak közönséges bátorságára és boldogságára tartozó dolgokról elő­ re is tanácskozzunk. Eleget akartunk mi ennek tenni, s ugyanazért azon hónapnak 25. napján megindulván, 29-én oda szerencsésen el is érkeztünk, és a Tiszántúl való kerület­ ből való követekkel Szent Iván havának 3. napján lett tanácskozásunk után ugyan­ azon hónapnak ötödik napján a Tiszán innen és túl kerületek részéről némely elöl­ járó dolgokról, különösen az országgyűlése praeseseinek törvényessé tételekről konferencia is tartatott, melynek végezéseit még akkor a tekintetes nemes várme­ gyének Szent Iván havának 11. napján költ levelünkben megküldöttük. Meg lévén ezen konferenciában először, azután pedig mind a négy Duna és Tisza kerületei­ nek az azon hónap hetedik napján Pesten a vármegye házánál tartott összegyűlé­ sében az az elöljáró kérdés, magának a tekintetes nemes vármegyének nekünk ki­ adott értelméhez képest és határozva, hogy tudniillik az országgyűlésének minden akadály nélkül való elkészülhetése, és a kedvetlenségeknek s visszavonásoknak legalább eleintén, míg az egész országgyűlése össze nem áll, s állandó és törvé­ nyes formát magának nem vészen, elhárítására nézve mind a kétpraeses, úgymint a méltóságos ország bírája és personális úr őexcellenciájuk oly feltétellel maguk állapotjában ideig meghagyattassanak, hogy mind hivatalokról, mind azok iránt, akik az ország szabadságait megsértették, azután az ország végezhessen. S ily be­ jelentéssel a követek a magok hitelt szerző leveleiket azoknak bemutathassák. Amint is ez deputatio által őexcellenciájuknak megizentetvén, mind más követek, mind mi, említett hitelt szerző leveleinket bemutattuk, és az országgyűlése is az említett Szent Iván havának tizedik napján el is kezdetett. Voltak ekkor, és azután is még mind a második táblánál, ahol különösen a nemes Nyitra, Trencsény és Pozsony vármegyei követek a jelentett praeseseket ki­ rekesztő utasításoktól elállani nem akartak, mind a két tábla között, különösen a volt királyi comisariusoknak hasonló kirekesztetése iránt vetélkedések, de ugyan­ csak mindeniktől leendő számvétel a hitlevél kicsinálása után való időre halasztatván, mindenik a maga helyében s állapotjában megmaradóit. Voltak sok vetél­ kedések azután a polgári hitnek letétele, az országgyűlése jegyzőkönyvének ma­ gyarul való feltétele, és mind annak, mind egyéb aktáknak nyomtatása iránt is. De letevődött az országosan megállapíttatott hitnek formája a második táblától a te­ kintetes királyi táblát és az egyházi rendet is beleértvén Szent Iván havának 15. napján egészen. Az első táblán pedig az érsekeket s püspököket és más ott ülő pa­ pi rendeket kettőn vagy hárman kívül, úgy a mágnások közül is némelyeket kevés számmal kivévén az ott ülőknek nagyobb része által ugyanazon hónapnak 18. napján úgy a jegyzőkönyvnek egy királyi tábla assessora és a négy kerületbéli választottak által magyarul való feltétele is a nemzet díszére valónak, a nyomta-

tás pedig, s azáltal szerzendő közönséges kinyilatkoztatása a dolgoknak a szabad­ ság címerének ítéltetvén, utoljára közönségesen meghatároztatott oly formán, hogy a magyarul még nem tudók, de gyermekeiket ezen nyelvre taníttatni ígérő Horvát-, s Tótországnak, úgy némely királyi városok kedvéért ezen jegyzőkönyv­ nek hiteles fordítása is nyomtattassék, amint ezek azon jegyző-könyvnek megkül­ dött darabjaiból bővebben kitetszenek. Amely utolsó dolog mindazonáltal a ma­ ga véghezvitelére nézve éppen Szent Jakab havának 19. napjáig, amikor aztán a módjáról is meg lehetett egyesülni, elvonódott. Elvégeztetvén ezeknek, sőt ezeknek folyása alatt is az úgynevezett Bánátusban lévő Temes, Krassó, Torontál vármegyéknek, úgy a kunoknak és já­ szoknak és a hat hajdúvárosoknak (akik iránt a tekintetes nemes vármegye utasí­ tása szerint az irántok lévőpraetensióktól lemondottunk) illő üléssel és vokssal való bevétele, s az Erdélyhez csatlott magyar vármegyéknek az országhoz való visszakapcsoltatások, sőt magának Erdélynek is Magyarországgal való szorosabb összeköttetések s a hitlevélben való béfoglaltatások és némely magyar regemen­ tek tiszteinek kívánságai iránt rész szerint az országgyűlésén, rész szerint a kerü­ letekben lett tanácskozás után, hozzáfogtak ugyan a kerületek Szent Iván havának 19. napján a hitlevélnek kimunkálódásához. Minemű hitlevél állapíttatott meg a Tisza kerület részirül, azt a leírott ak­ ták között lévő 57. levél megmutatja, s a vallás dolgában volt hosszas vetélke­ déseket is ugyanazon akták közé bement sokféle projektumokból és egymáshoz való feleletekből megláthatni. Mindezek után pedig a Szent Jakab havának 12. napján kirendelt és 22. napján a maga munkájához kezdett egyveleges deputatio minden kerületeknek munkáit összevetvén minemű hitlevélnek és vallásbéli tör­ vénynek, úgy az ország felállítandó tanácsának minemű projektumait csinálta ki, azokat azokkal a Tisza kerületei által kidolgozott, de az időnek közibe jött rövid­ sége miatt az egyveleges deputation által nem mehetett, ahhoz képest még az or­ szágnak is bővebb megvizsgálásától függő koronázás előtt cikkelyekkel együtt A.,B.,C. és D. betűk* alatt alázatosan ide rekesztjük azok iránt, amelyek a török­ kel való békesség csinálásra küldendő magyar követ és némely tiszteknek az or­ szággyűléséhez lett folyamodásokért, amint felhozódott árestomban való tételek iránt estek és repraesentáltattak , az ország jegyzőkönyvére és a már megtett tu­ dósításunkra való utasítást most a rövidségnek okáért elégnek tartván. Noha ugyanaz volt az ország rendjeinek az erős feltétele, hogy mind a munkának szerfelett való siettetésének, mind őfelsége unalmas várakozásának eltávoztatása végett őfelsége csak akkor invitáltassék a maga szerencsés megkoronáztatására, mikor minden azt megelőző dolgok megállapíttatnak. Minthogy mindazonáltal máris sokáig haladott a dolog, s azonban az egyveleges deputatio is a maga munkájának mennél előbb leendő elvégzése iránt reménységet nyújtott, félvén attól is, hogy őfelsége Frankfurtba menvén ismét továbbra halad a nemzet­ 45

46

47

8

49

nek őfelségével óhajtott szorosabb összeköttetése, de magának a hitlevél dolgá­ nak szerencsésebb kimenetelit reménylvén, ha mindazon hitlevélnek, mindaz ak­ kor fennforgó békesség csinálásának dolga magával őfelségével traktáltatik, sőt az őfelségéhez való bizodalomnak megmutatására is illendőbbnek találtatván, Kisasszony havának 18. napján tartott egyveleges gyűlésből számos követekből mind a két tábla részéről álló deputatio rendeltetett, amely őfelségét azon két fon­ tos dolog iránt való traktatusra, minden alázatossággal invitálja, amint is azon deputatio Bécsben azon hónapnak 20. napján kegyelmesen adatott audientián eleget is tett, amelyre mindazonáltal őfelsége egyéb választ nem adott, hogy egyéb hitlevelet a Carolinum vagy Theresianumnál adni nem fog. Mindezek iránt az országnak Kisasszony havának 28. napján tartott egy­ veleges ülésében hivatalbéli tudósítás tevődvén, s azután a méltóságos prímás őeminenciájánál tanácskozás tartatván, s ugyanazon hónapnak 30. napján az emlí­ tett egyveleges deputatio által kidolgozott hitlevél is referáltatván, hogy amennyi­ ben lehet, közelítődjön a dolog, a két praesesre bízódott, hogy az egyveleges de­ putatio munkája szerint csináljanak valami rövidebb és a Carolinumhoz alkalmaztatandó, de azonban az ország jussainak és a közönséges szabadságnak állandó bátorságára szükségeseket magába foglaló projectumot. Véghezvitték ezeket, s mindazon rövidebb hitlevélnek, mind a hozzá ragasztandó cikkelyeknek projectumait referálván, valamint a vallásról való cikkely dolgában őfelsége mind a két résznek megegyezéséből is bírónak kérettetett, úgy azon munkák az azokat kísérő repraesentatió mellett az ugyan Kisasszony havának 5. napján tar­ tatott egyveleges ülésből, amint helyben hagyódtak az aziránt kirendelt deputatio által fel is küldettek: mely darabokat a dolognak összekötésére nézve ide is ra­ gasztunk E., F. és G. betűk alatt. Míg ezen deputatio odafel mulatott, rendeltetett Duna és Tisza kerületei által a nevezett hónapnak 7. napján tartott ülésében egy más deputatio, amely az ország terheit vagy gravamenjeit és kívánságit rendbe vegye és feltegye. Mely­ nél fogva mi is beadtuk a kerületbéli nótáriusoknak, úgymint Domokos Lajos és Prileczky Károly uraknak nemes Bihar és Trencsén vármegye követeinek ezen te­ kintetes nemes vármegyének minden reánk bízott punctumait, azoknak extractusával együtt, de amelyet most ide nem rekeszthetünk kezeknél lévén meg is. Leérkeztek azalatt hosszas mulatósok után a felküldött deputátusok ugyanazon Kisasszony havának 28. napján. Akik is sok szíves törekedéseik, és amint jelentették felséges koronaherceg Ferenc őkirályi hercegsége maga közbe­ vetése után is két olyan kegyelmes választ hozónak, amelyeknek egyikében őfelsé­ ge újabban a Carolinum vagy Theresianum hitlevélhez ragaszkodván, hogy mást ki nem fog adni declarálja s egyúttal jelenti, hogyha a koronázás azon esztendő­ ben fog véghez vivődni, az időnek késő volta miatt Pozsonyban kelletik meglenni; a másikában pedig mind a hitlevelet, mind a hozzá ragasztott cikkelyeketponton50

51

ként felvévén, hogy azokból némelyek a maga kegyelmes meghatározása szerint a koronázás után törvénybe menjenek nem ellene, amint ezt azoknak H. és I. betűk alatt ide rekesztett másai megmutatják. Tartódtak ezek iránt mind a kerületekben, mint a méltóságos ország bírójánál tanácskozások, és sokan ragaszkodtak a már felküldött hitlevélhez és hozzá ragasztott cikkelyekhez, sőt olyan declaratio is te­ vődött, hogy addig továbbmenni nem is lehet; de mindazonáltal, mivel az egész országnak annyi sok elhintett káros és visszavonást szerezhető hírek és egyéb kör­ nyülállások között ily sokáig függőben tartani veszedelmesnek, s magát őfelségét is, akinek bizodalmát megnyerni a haza boldogságára tartozik, ily sokáig tartóz­ tatni kedvetlen dolognak ítéltetett; valamint az őfelsége mennél elébb leendő megkoronáztatása fundamentumul tevődött; úgy Mindszent havának második napján tartatott egyveleges ülésében az országnak a nagyobb részinek arra hajlására képest az határoztatott meg őfelségének megíratni, hogy az ország ugyan a felküldött hitlevélhez és az ahhoz ragasztott cikkelyekhez a felteendő okokból erősen ragaszkodik, mindazonáltal őfelségét a maga jussainak jövendőre is való fenntartása mellett kész mennél elébb megkoronázni, és ezen koronázást Pozsony­ ban is oly móddal minden ellenkező okokat feláldozni kívánván általtenni, hogy a koronázás ott véghez menvén, mind a korona azonnal visszahozattassék, mind az országgyűlése azután ismét Budán folytatódjon. Feltevődött aziránt egy nyomós repraesentatio, amely eszerint, amint itt a K. betű alatt fekszik, a Mindszent ha­ vának 5. napján való egyveleges ülésben helybenhagyódván méltóságos gróf Károlyi József úr által őfelségének Frankfurtba meg is küldettetett. Ennek elmentése után három rendbéli deputatiok rész szerint rendeltettek, rész szerint megerősíttettek, úgymint megerősíttetett a kerületek által a gravamenek kicsinálására választott deputatio; rendelődött pedig ezen kívül ket­ tő, egyik a koronázás előtt való cikkelyek megvizsgálásra és a hitlevél punctumainak, úgy az ahhoz ragasztott cikkelyeknek szükséges indítóokokkal való támo­ gatására, a másik pedig az úgynevezett új törvényes rend és Criminalis Sanctio szerint indított folyt vagy végeztetett perek iránt valami ideig tartó rendtételre. Összeült az első a magára bízatott dologban, és a munkát a két kerület nótáriu­ sára bízta, a másik kettő pedig a maga munkáját ugyanazon hónapnak 16. nap­ ján tartatott közönséges ülésben mind a két táblánál referálta is. Míg ezek így folynának, gróf Károlyi József úr is elérkezvén, a nevezett Mindszent havának 21. napján egyveleges ülést tartatott, amelyen az őfelsége vá­ lasza felolvastatván, abban őfelsége újabban declarálta, hogy a hitlevél iránt az elébbeni meghatározásához ragaszkodik, s az országgyűlésnek pedig Pozsonyba való által tételét kedvesen vévén s ígérvén, hogy az ország rendjeinek igazságos kérését maga is teljesíteni kívánja, az ott való megjelenésre Szent András havá­ nak 3. napját, a maga megkoronáztatására pedig ugyanazon hónapnak 15. nap­ ját rendelni méltóztatott; a koronának az aziránt teendő törvényi Budára való 52

visszahozattatását és a diéta további folytatásának az ország közepére való téte­ léről a rendekkel való tanácskozást ígérvén. Ehhez képest meg is tevődtek mind a korona Pozsonyba való vitele, mind magunknak oda menése iránt a rendelések. Meg van ugyan már ezen válasz is küldve a tekintetes nemes vármegyének, de mi­ vel ez az utolsó darab ezen ily sokáig tartott vetélkedésben azt is L . betű alatt ide rekesztjük. Elvégezve lévén azért, hogy mindenikőnk a Pozsonyba veendő útját úgy intézze, hogy Szent András havának 3. napján tartandó országgyűlésen megjelen­ hessen mi is, én ugyan Vay István Budáról, én pedig Zoltán Pál hazulról, ahová Mindszent havának 7. napján elindultam volt, az említett Szent András havának első napján Pozsonyba szerencsésen elérkeztünk. Ahol is a várban a most neve­ zett hónapnak 3. napján egyveleges ülés tartatott. Amelyben némely vármegyék követjeinek azon jelentése után is, hogy a coronatio , és az ahhoz tartozóknak véghezvitele végett Budára kívánnának ezen országgyűlése folytatása kedvéért visszamenni; ugyancsak a nagyobb rész tanácsosabbnak tartván azt, hogy ame­ lyek törvénybe mehetnek, őfelsége által megerősíttessenek; abban határozódott meg a dolog, hogy azon egyveleges deputatio, amely a törvénybéli cikkelyeknek kidolgozására rendeltetett, üljön össze azon deputatioval, amely az ország súlyai körül dolgozik, és a hitlevélből kiszedett és az azokhoz ragasztott cikkelyeken kí­ vül vegye fel és dolgozza ki azokat a cikkelyeket is, amelyek haladékot nem szen­ vednek. Dolgoztak ezen cikkelyeknek a vármegyék és királyi városok által hozott gravamenekből való kiszedésben és a többitől való elválasztásában a kerületek a méltóságos personalis úr őexcellenciája praesidiuma alatt. Mely meglévén, sőt azalatt is azon egyesült egyveleges deputatio a maga üléseit szorgalmatosan foly­ tatta. Elérkezett azonban Szent András havának 10. napja, őfelsége a két, Szicí­ liának vagy Nápolynak királya és királyné őfelségékkel felséges Ferenc, koroná­ hoz legközelebb való jusst tartó főherceg és ennek testvéreivel, úgy Albert Saxoniai és Tescheni herceg maga hercegnéjével Krisztina őkirályi hercegségével együtt, mégpedig mindenik magyar díszes öltözetben, egész pompával, a minde­ nik féle renden való népnek nagy sokasága és éljen kiáltása között. Kiadódtak azután őfelsége által a várban a trónusból a méltóságos kardinális és prímás őeminenciájának és hercegségének az ország rendéinek jelenlétében a királyi propositiok és a vallás dolgában készült királyi resolutio, amelyek is ugyan azután mindjárt az országnak egyveleges ülésében közönségessé is tevődtek. Eleget akarván őfelsége a maga királyi összehívó levelében letett ígéreté­ nek tenni, elküldötte ugyanazon hónapnak 12. napján a maga királyi commissariusi herceg Stahremberg és gróf Pálfjy Károly főkancellárius úr az egyveleges összegyűlt ország rendjeihez a palatinusságra candidált személyeknek neveit pecsét alatt, de a haza ezt fel se bontotta, hanem a maga határ nélkül való bizo53

54

55

56

57

dalmának megmutatására maga palatínusának felséges Leopold Sándor főherce­ get, őfelségének negyedik szülöttjét kikiáltván, azt őfelségétől némely feltételek s módok alatt kikérte. Különös belső megilletődéssel vette az eziránt való izenetet őfelsége, s nagyra becsülvén a nemzetnek ezen nemes bizodalmát, s a megizent feltételeket is szóval mind helybenhagyván. Ugyanaznap audientiát is adott az or­ szág összegyűlt rendéinek, amikor aztán a fent nevezett főherceg az egy kevéssé igazíttatott hitnek formája szerint meg is eskettetett, és a maga felséges atyjától s királyától az akkor mondott valójában felséges beszédjében a több atyai intések között azt a minden rendeket jövendőre is bizodalommal teljesítő és bátorságot szerző ösztönözést vette, hogy a fiúi tiszteletit is a maga palatinusi hivatalának legszorosabb beteljesítésétől fogja őfelsége mérsékelni. Eleget is tett ennek, amennyiben az időnek környűlállási miatt lehetett. Mert az említett hónapnak 13. napján az ország egyveleges és a főhercegek jelenlétére nézve igen kényes ülésé­ ben mint palatínus fontos és bizodalommal és szívességgel teljes beszédjével hi­ vatalához kezdvén s megértvén a köztanácskozásokból, hogy az ország rendjei már a mostani környülállásokhoz képest most, csak arra szólítván kívánságokat, hogy avagy csak a Carolinum vagy Theresianum szerint kiadandó hitlevél is a kétséges magyarázatoktól megszabadíttatván világosíttassék úgy meg, hogy az értelme iránt vetélkedések ne lehessenek; ugyancsak hathatós közbenjárásával véghezvitte azt, hogy az általa a nevezett hónapnak 14. napján az ország rendje­ ihez hozott és beadott hitlevélben a sarkalatos szabadságoknak és jussoknak ol­ talmára az 1741. esztendőbeli 8. cikkely és a koronaőrzők iránt a minden vallás­ béli különbségnek félretétele bétevődött; a megkoronáztatás idejének meghatáro­ zása iránt is nagy és azután bé is teljesedett reménységet nyújtván. Véghezmenvén ezen előbocsátott dolgok, felderült utoljára az a szerencsés és régen óhajtott nap, úgymint Szent András havának 15. napja, amelyen felséges urunk, II. Leopold a bevett szokás szerint a Szent Márton templomában megkoro­ náztatván, az arra felállíttatott magosabb díszes alkotmányon vagy theatrumon Pozsonynak legtágasabb piacán a szabad levegő ég alatt az ország rendjei és a mindenünnen összegyűlt sok ezer ember láttára a szokott királyi hitet értelmes és hallható szóval letette. Befejeztettek mindezek után a hív és szíves indulatnak megmutatására ajánlott ajándékkal a haza a dicsőséges békesség megszerzése végett minden te­ hetségének vérének és életének feláldozására való készségének bemutatásával. Melyek is őfelségének a sokszor említett Szent András havának 19. napján ada­ tott audientián az ott lévő minden rendeknek nevével a prímás őeminenciája által bemutattatván, mely kedvesen vette légyen őfelsége az országnak ezen hívséges indulatját és bizodalmát az országgyűlésnek jegyzőkönyvébe betett valójában ki­ rályi beszédje megmutatja; azt mindazonáltal itt is el nem hallgathatjuk, amit őfelsége mindenütt közönségessé tenni parancsolt: hogy tudniillik a maga népeit

törvényekkel, de főképpen szeretettel igazgatni kívánja. Mely kegyelmes indula­ toknak akkor lett kinyilatkoztatása után másnap, úgymint 20-án őfelsége jókor reggel Bécs felé visszaindult, az ott való egész mulatósa alatt mind maga, mind a felséges nápolyi király és királyi vérből való hercegek mindenkor magyar ruhá­ ban mutatván magukat. Micsoda tisztességet tett pedig az ország a felséges ná­ polyi királynak és miképpen akarja különös arra a végre veretendő pénzzel ezen őfelsége nemzetünknek dicsőségére szolgáló megjelenését emlékezetessé tenni, az az országgyűlése jegyzőkönyvében le vagyon írva. Általesvén eszerint az ország egész örömmel a maga fejedelme törvényes koronáztatásán, és felállíttatván azáltal és a feljebb előszámláltakkal a fejedelem és az ország között való bizodalom annyira szorgalmaztattak az egyesült egyveleges deputatio a maga munkáját, mind a királyi propositiok, mind az azon kívül reá bízatott sokféle cikkelyek körül, hogy mindenek rész szerint elébb, rész szerint végképpen Karácsony havának 10. napján Bécsben a szükséges repraesentatiok mellett felküldődhettek. Melyek is sokféle darabokból állanak, a tekintetes nemes vármegyét annyival inkább terhelni nem akarjuk, mivel azokat az országgyűlé­ sének jegyzőkönyve és a végső megegyezés útján egy csomóba vett cikkelyek bő­ vebben kimutatják. Felmentek ezeknek sürgetésére a felséges palatínus, a prímás, az ország bírája és a personalis is, és éppen ezen esztendőben esett Boldogaszszony havának 21. napjáig odafel mulattak. Közönségessé tevődvén ugyanezen hónapnak 22. és 24. napjain tartatott egyveleges ülésben az ezen repraesentatiokra jött királyi resolutiok, és azok iránt a kerületekben is tanácskozás tartatván azon egyesült egyveleges deputatio ismét egynehány személlyel a kerületek által szaporíttatván, felvevődtek ezek deputationaliter, és mivel nem mindenik királyi resulotio találtatott a statusok és rendek kívánságával megegyezőnek azokból, amelyben a fejedelem is megegyezett, tör­ vény formálódott, a többinek rész szerint újabbi sürgetése, rész szerint vagy a jö­ vő diétára való halasztása, vagy a munkálkodó országos deputatiokra való ha­ lasztása rendeltetett. Melyek iránt való tanácskozások és munkák elvégeztetvén és a közönséges egyveleges ülésben Böjtelő havának 3. napján elővétettetvén, 4. napján pedig a palatínus mellett ülő fő- és koronaherceg Ferenc és Ferdinánd, úgy a galériából néző és hallgató felséges neopolitanus király és Ferenc főherceg jelenlétekben folytattatván, egynehány ülésekben annyira ment a dolog, hogy 8. napján ugyan a vallás dolga is a katolikus statusok sokkal nagyobb részinek is hazafiúi törekedésével és megegyezésével végképpen megállapíttatott. 9-én min­ denek meghatároztattak és azután őfelségének a megerősítés és a sanctionálás kedvéért fel is küldettettek. 58

Melyek iránt midőn kegyelmes és az ország igazságos kívánságival, bizodalmával megegyező királyi resulotio sok napok alatt várattatnék, közölte a tör-

vénybeli cikkelyeknek a felséges kancelláriával való megegyeztetésére s állapíttatására kirendelt deputatio a Böjtelő havának 8. napján tartatott egyveleges ülés­ ben azokat a Bécsből azon felküldettek iránt leküldött igazításokat és módolásokat, amelyeket vagy úgy venne bé az ország szóról szóra amint feküsznek, vagy ha nem tetszik, hagyná ki. Elolvasódtak ezek, s mindjárt akkor nagy megütközést és szomorúságot okoztak, csak az egyszeri elolvasásból is ki lehetvén azt látni, hogy kell lenni a fejedelem körül valami nem jó akaró tanácsadóknak, akik a fejede­ lemnek irántok való bizodalmával visszaélni, és ugyan a fejedelem és az ország között magának a fejedelemnek megismerése szerint is sok kétséget nem szenve­ dő próbákkal megbizonyíttatott bizodalmát megháborítani akarják: annyival in­ kább, hogy az is hitelesen közönségessé lett, hogy Illirica Kancellária

állítódott

volna fel, és az Erdély pedig a most véle egyesült Magyar Kancelláriától

elválasz­

59

tatott volna. Tartódott eziránt a kerületek előre való tanácskozási után Böjtmás havának 3. napján közönséges egyveleges ülés, amelyben felséges koronaherce­ günket Ferencet is tisztelnünk szerencsénk volt, akinek is jelenlétiben

előhozód-

ván a feljebb említett dolgok, minemű hazafiúi mondást tett Jezerniczky Károly úr nemes Nyitra vármegyének követje, azt amint kinyomtatódott M. betű alatt ide re­ kesztjük. Megegyezvén ebben mindenek, és az egész dolog a már eddig is dolgo­ zott egyesült egyveleges deputatiora bizattatván, azonnal az ülésnek

eloszlása

után hozzákezdett ugyanazon palotában ezen egyveleges deputatio, amelyre ma­ gát az említett felséges koronaherceg is magát megalázni és abban tovább egy óránál maradni is méltóztatott, a munkához és oly szakadatlan és az idővel nem gondoló szorgalmatossággal

dolgozott, hogy negyedikéig

nemcsak

elvégezte

munkálódását, hanem a kerületekkel is közölhette. Megállapíttattak eziránt Böjt­ más havának 5. napján azok a repraesentatiok, amelyek a fennforgó

dolgokat

egész egyenességgel felfedezik, és amelyek már a tekintetes nemes vármegyének meg is vágynak küldve, minemű beszédet tett pedig ugyanazon ülésben kardinális és prímás őeminenciája, azt az N. betű alatt ide zárjuk. Megvilágosíttatván őfelsége az egész dolognak belső mivoltáról és külö­ nösen pedig a felséges koronaherceg Ferenc és palatínus magokat hathatósan közbevetvén, úgy a méltóságos ország bírája által is minden tőle kitelhető nagy tehetségét s buzgóságát a haza javára fordítván, oly kellemetes királyi resolutiok hozódtakaz országnak Böjtmás havának 10-én tartott egyveleges ülésre, hogy az őfelsége jósága és igazságszeretete majd mintegy harcolni látszatott a nemzet bi­ zodalmával. Ugyanis elhárítódtak ezekben azok, amelyek a nemzetet, kivált a ne­ mes vármegyék és egyéb jurisdictiofa törvényes aktivitása iránt nyughatatlan­ 0

kodtatták, és azok is, amelyek már kihagyódíak, kevés és ártatlan igazítással tör­ vénybe menni engedődtek; sőt különösen a hitlevelet bevezető cikkely iránt oly felséges nagylelkűséget mutatott őfelsége, hogy ámbár a haza már azon cikkely­ re majd oly formán reá állott, amint kívántatott, mégis őfelsége kevés igazítással azt acceptálta, amelyet az ország csinált, de azt is úgy, hogyha így is az ország kívánsága bé nem teljesedik, azt se ellenzi, hogy éppen oly móddal menjen tör­ vénybe, amint az ország feltette. Megérzette az ország is ezen királyi indulatnak nagyságát és ugyanazért azon őfelsége által előadott semmi kárt nem okozható igazításra reá állott. Ily környűlállásokban előjővén őfelségének az a királyi kí­ vánsága, hogy az időnek rövidségére nézve szokott katona verbuválásnak kívánt sikerét nem reménylhetvén, ajánlana a haza 6000 katonát és lenne a regementek hiányosságának valami jó móddal kipótolása iránt tanácskozás. Azon kívánt ka­ tonák állítására ugyan törvényes kauciók alatt az ország azonnal reáállott, a jö­ vendő kipótolás módja iránt való tanácskozást pedig jövő országgyűlésére ha­ lasztotta. Jelentette őfelsége ugyanezen alkalmatossággal a magyar követnek is, gróf idősbik Eszterházy Ferencnek Szisztovóra lett indulását, mely is okot adott arra, hogy az ország a coronatio előtt való ajánlását megújítsa és némelyeket vá­ lasszon, kikkel az azon békesség körül való titkos környülállások közöltethesse­ nek. Melyeknek alkalmatosságával minemű beszédeket mondott a méltóságos gróf ország bírája, azokat az O. betű alatt ide ragasztjuk. Mindezeknek rendben és írásban való vételére a sokszor említett egyesült egyveleges deputatiora bízódván, annyira ment kettőztetett igyekezetivei a méltóságos ország bírójánál össze­ ülvén, mind a nap késő éjszakáján is, mind másnap reggeli órákon is tartatott ülé­ seiben, hogy mindenek azon hónapnak 11. napján referáltatván, mindazon szemé­ lyek, kikre a békesség dolgában való tanácskozást az ország bízni méltóztatott el­ választatta, mind minden írások tisztán leíratván őfelségének ugyanazon ülésből megküldődtek. Felment a sokszor dicsért ország bírája mindjárt akkor ezen írá­ sokkal, és már 12-én azt az örvendetes hírt hozta, hogy ámbár őfelsége Olaszor­ szágban indulófélben légyen is, mindazonáltal megilletődvén a nemzetnek iránta való hív buzgóságán, 13-án le fog jönni és ezen országgyűlését maga személye­ sen berekeszti. Tartódott ezen tudósításra nézve ugyanazon Böjtmás havának 13. napján az országnak egyveleges ülése, amelyen az egyveleges deputatiónak a kiállítandó 6000 katonáknak felosztása iránt való munkája felolvastatott, és így amint a P. betű alatt ide zárjuk helybenhagyódott. Mondott ezen alkalmatossággal gróf Teleky József is az evangélikusok nevével egy köszönő mondást, melyet is mint­ hogy a kardinális és prímás úr őeminenciája mondásával is néminemű összeköt­ tetése vagyon, a Q. betű alatt ide rekesztjük. Ekkor megtevődtek egyúttal az őfel­ sége illendő elfogadása iránt is a szükséges rendelések. Nem is várakoztatta őfelsége a maga hűséges statusait sokáig, mert ugyanazon nap, úgymint 13-án délutáni 4 óra után a felséges korona- s főherceg

Ferenccel minden legkisebb pompa nélkül, a számtalan népnek örömkiáltási kö­ zött elérkezett, és abban a palotában, amelyben a kardinális és prímás őeminenciája házánál az országnak ülései tartódtak, és amelyben azelőtt is az elsőn kívül őfelsége az országnak audientiákat szokott adni, mindjárt mintegy 6 óra után a magyar testőrzőktől kétfelől kísértetvén, a kétfelé vált ország rendjei között a fel­ séges koronaherceggel és palatínussal együtt bejövén; minekutána a baldachinum alá magyar ruhában s tarsolyos karddal leült és a kalapját feltette vol­ na, a méltóságos kancellárius úr őeminenciája egy kis, az R. betű alatt ide zárt magyar mondása után oly emberi érzékenységgel, oly atyai indulattal, oly felsé­ ges princípiumokkal teljes és a nemzettől minden balvélekedéseket elhárító, s annak minden magára nézve becsületit megadó, mind jussaira, szabadságára és nem csupa szabad tetszés szerint való, hanem törvényes igazgatására nézve oly bátorságot szerző oratioval rekesztette ezen sok viszontagságok között folyt hosszas országgyűlését, hogy valamint ez akkor is az ország rendjeitől és a felső karokon mind a két nemen lévő hallgatóktól legelevenebb belső megilletődéssel és sok vivát kiáltásokkal vétetett, úgy méltó, hogy a késő maradék is hálaadó em­ lékezetbe tartsa: amint is azt az S. betű alatt ide rekesztjük Melyet elvégezvén a már maga által megerősített törvényes cikkelyeket a palatínus őkirályi hercegsé­ ge kezébe adott, melyek is a T. betű alatt ide ragasztatnak. Minemű feleletet tett a kardinális őeminenciája, az is az U. betű alatt megtetszik. Melyek után őfelsé­ ge leszállván a trónusból és a kalapján levévén, ugyanazon renddel és a sok ket­ tőztetett szíves vívat kiáltások között vidám és megilletődött ábrázattal kiment. 61

62

Tartatott nyomban egy arra való igazítás után az utolsó ülés a felséges ko­ rona- és főherceg Ferenc jelenlétében, melyen azok a cikkelyek, amelyekben va­ lami szóigazítás esett, úgy az elöljáró beszéd és a befejezése elolvastatván, a töb­ bi, mivel semmi változás benne nem volt, közönségessé tétettetnek acceptáltatott. Megesküdött ezen ülésben báró Spielman miniszter is az egész ország rendjei előtt; úgymint akit az ország az iránta tett érdemeiért indigenának63 az utolsó ülésekben az őfelsége megegyezésével is bevett. Utoljára a felséges királyi herceg és palatínus azután a kardinális és prímás őeminenciája, nemkülönben a méltó­ ságos personális úr, végtére pedig az ország bírája minemű búcsúzó mondások­ kal rekesztették be ezen országgyűlését az X, Y., Z. és I . betűk alatt alázatosan előadjuk. És így vége lett azon említett Böjtmás havának 13. napján ezen majd tíz hónapig tartott országgyűlésének. Amelyen noha nem mindenek és nem egészen úgy végeztethettek is, amint a tekintetes nemes vármegye nekünk általadni mél­ tóztatott; mindazonáltal bölcsen méltóztatik a tekintetes nemes vármegye általlát­ ni, hogy sok esztendők alatt tartatott országgyűlésein is annyi és oly világosan az ország jussaira, bátorságára, belső csendességére és egyenességére nézve nem végeztetett és jövendőre oly fundamentum nem vettetett, mint ezen különös

környülállások között véghezment országgyűlésén. De ha most el nem végeztet­ hettek is mindenek, reményleni lehet, hogy némelyek azok közül a most kirendelt deputatiokra bízódván, némelyek a jövő és amint őfelsége ígérni méltóztatott 1792-ben tartandó országgyűlésére halasztódván, mindenek a kívánt vége annyi­ val inkább elérhetik, amennyivel bizonyosabb az, hogy ott, ahol a fejedelem és az ország közt való bizodalom ily jelesen helyreállott, mindenek könnyebben mehet­ nek véghez valamelyek csak a közjóra fognak akármiképpen tartozni. Melyekről is, sőt nemcsak az országgyűléséről, hanem a kerületeknél folytakról is bővebb vi­ lágosságot fognak adni a már némely részben megküldött és amennyiben még hí­ ja van, nemsokára egészen kipótolandó nyomtatott jegyzőkönyve ezen országgyű­ lésén a hozzá ragasztott aktákkal együtt, úgy nemkülönben azon leíratott dara­ bok, amelyek a V. betű alatt alázatosan bemutatunk. Számot adván eszerint vajha a tekintetes nemes vármegyének megelége­ déséig azokról, amelyek az egész országot illetik, röviden azokat is megemlíteni kötelességünknek tartjuk, amelyeket a tekintetes nemes vármegye különösen ma­ gára, és tagjaira nézve reánk bízni méltóztatott. Ilyenek azok a rendeltetések vagy gravamenek, amelyek orvoslásának megszerzését a tekintetes nemes vármegye kötelességünkké tenni méltóztatott. De mindezek a magok természetihez képest is kirendelt országos deputatiokra tétet­ vén által, most azokról ugyan nem szólhatunk, de gondja lészen azon deputatioknak a kiadott utasítások szerint arra, hogy azokat felvegyék és a törvényes orvos­ lás végett a jövő országgyűlésének be is adják Ilyenek azok a levelek, amelyeket a tekintetes nemes vármegye általunk az országgyűlésének béadatni parancsolt. Beadtuk mi mindazokat és némelyeket ép­ pen a közönséges ülésben a méltóságos personalis úr őexelenciájának; sürgettük is elővételét, és akiknek illett ajánlottuk is. De akár azért, hogy némelyeken segí­ tődött, akár azért, hogy némelyek a deputation vevődnek elő, akár azért, hogy né­ melyeknek előhozása a már elalvó dolgot felelevenítette volna, akár valami ná­ lunk tudva nem lévő okokból ezeknek is csak az volt a sorsa, ami más vármegyék­ ből küldetteknek, hogy most egyik is azok közül fel nem olvastatódott. Ilyen a méltóságos gróf Sztáray Mihály úrnak a főispánságban való megerősíttetésének reánk bízott kimunkálódása. Hogy ebben mind a fejedelemnél, mind másutt, ahonnan segedelmet lehetett várni, mindent elkövettünk, amit csak tőlünk várni lehetett, az aziránt tett tudósításaink megmutatják, és reményijük is, hogy a tekintetes nemes vármegye nékünk ebben igazságot szolgáltatni méltóztatik. Ilyen a tekintetes Kállay nemzetnek instantiája. Ez majd vége felé jővén kezünkbe, amikor jött, a méltóságos personalis úrnak illő ajánlással beadtuk, de az ilyen különös instantiák is most fel nem vevődtek. De remény leni kell, hogy a kirendelt deputatiokon elővevődik. 64

Ilyen a tekintetes Kércsy nemzetnek instantiaja, amely kezünkbe nem kül­ dődvén, be se adódhatott. Ilyen utoljára a méltóságos báró Böhmer Antal úrnak az indigenák közé minden taxa nélkül leendő bevétele iránt való kívánsága és a tekintetes nemes vármegye által annak reánk bízatott segítése. Megírtuk mi a tekintetes nemes vár­ megyének a múlt 1790. esztendőben Szent Jakab havának 30. napján költ aláza­ tos tudósításunkban, hogy eleget akarunk ugyan mi tenni a tekintetes nemes vár­ megye parancsolatjának, de a feltett okból szükségesnek látnók, hogy tétetne fel azon úr egy nyomós instantiát, amelyben minden lehető indítóokok a magok egész erejében fel volnának téve. Úgy tartjuk, ha ezt az említett úr vagy maga, vagy a tekintetes nemes vármegye által kezünkbe fogja küldeni, azzal mind a dolog meg­ indítására legillendőbb mód fog nyittatni, míg mi is sokkal alkalmatosabbakká fo­ gunk tevődni, hogy ezen kívánságot sikeresebben segíthessük és sürgethessük. Ezen szókkal adtuk mi elő csekély értelmünket, amelyben azután még jobban megerősödtünk, mivel mások is, akik instantia mellett akartak indigenákká lenni, magok is adtak instantiát az országnak, amelyek azután a követek is magok vár­ megyéje recomendatioja és utasítása mellett az arra rendelt deputation secundáltak. Ezen mi alázatos jelentésünkre mi azóta se a tekintetes nemes vármegyétől semmi további tudósítást; se az említett méltóságos báró úrtól semmi jelentést nem vettünk. Ugyanez az oka, hogy nem tudván se mire vélni, se magunkat mihez tartani a dolgokban, maga módjával elindulnunk nem lehetett. Ezek azok, amelyek iránt a tárgyaknak majd számtalan voltához ezen alá­ zatos tudósításunkat a tekintetes nemes vármegyének megtenni kívántuk Szeren­ cséseknek fogjuk magunkat tartani, ha valamint a tekintetes nemes vármegye ne­ künk ezen országgyűlése elejin a maga bizodalmát ajándékozni méltóztatott, és amelyet a mi hitünknek részünkről és amennyiben rajtunk állott szoros megtartá­ sával megérdemlem is igyekeztünk; most ugyanezen országgyűlésének végivel, ha nem helybenhagyást is, de legalább kegyes engedelmet nyerhetünk. Akik egyéb iránt magunkat tapasztalt gratiájába ajánljuk és tökéletes mély tisztelettel va­ gyunk A tekintetes nemes vármegyének alázatos szolgái a tekintetes nemes vármegyének 1790 és 91-ben tartatott országgyűlésének kirendelt követei Vajai Vay István Zoltán Pál" 65

66

67

68

Jegyzetek 1. Mályusz Elemér (kiadta és a bevezető tanulmányt írta): Sándor Lipót főherceg nádor iratai. 1790-1795. Bp., 1926. 6. p. (Magyarország újabbkori történetének forrásai) 2. Marczali Henrik: Az 1790-91. országgyűlés. 1. köt. Bp., 1907. (a továbbiakban: Marczali)16. p.

3. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára (a továbbiakban: SZSZBMÖL) IV. A. 1. Fasc. 4. No. 184. 1790. 4. A magyar jakobinus mozgalom iratai. 1. köt. Sajtó alá rendezte: Benda Kálmán. Bp., 1957. 238. p. 5. Részletesen latinul lásd SZSZBMÖL. IV. A. 1/b. Fasc. 2. No. 148. 1790. A címszavakat for­ dította dr. Balogh István. 6. SZSZBMÖL. IV. A. 1. jkv. 1790-91. No . 1133. 200. fol. 7. Vay Gildanak a Vay család történetét feldolgozó munkáját a Tiszáninneni Református Egy­ házkerület Sárospataki Kollégiumának Nagykönyvtára őrzi. 8. H. Balázs Éva: Berzeviczy Gergely, a reformpolitikus. 1763-1795. Bp., 1967. 63. p. 9. Mályusz Elemér: A türelmi rendelet. II. József és a magyar protestantizmus. Bp., 1939. (A magyar protestantizmus történetének forrásai) (a továbbiakban: Mályusz, 1939.) 179. p. 10. Uo. 179. p. 11. Uo. 311. p. 12. Mint a magyar protestantizmus képviselői, ők ketten adták át a Vay és Teleki által szerkesz­ tett kérelmet 1781-ben. 13!Mályusz, 1939. 471-472. p. 14.F. Csanak Dóra: Két korszak határán. Teleki József, a hagyományőrző és a felvilágosult gon­ dolkodó. Bp., 1983.307. p. 15.1791 márciusában a lipóti új politika miatt felmentették főigazgatói tisztségéből, de az ország­ gyűlés után megalakult a közművelődési bizottságban több katolikus és protestáns egyházi és világi taggal tovább dolgozhatott. (Lásd Kornis Gyula: A magyar művelődés eszményei. 17771848.1. kötet. Bp., 1927.172. p.) 1800. április 15-én halt meg Berkeszen. (Lásd a Tiszáninneni Református Egyházkerület Levéltára, Sárospatak A. XXVIII. /10524/78.) 16.SZSZBMÖL. IV. A. 1. Fasc. 3. No. 1. 1790. 17. Magyarország története 1790-1848. Főszerk.: Mérei Gyula, szerk.: Vörös Károly. Bp., 1980. (Magyarország története tíz kötetben) I. köt. 86. p. 18. SZSZBMÖL. IV. A. 1. Fasc. 7. No. 213. 1791. 19. praeses: elöljáró, elölülő 20. Az esküszöveg végleges formája nem sokban különbözött Szabolcs megye formulájától. Sza­ bolcs megye követei az alábbi esküt tették : "Én N.N. főispánja, (vagy a beállandó országgyű­ lésre elválasztott képét viselő követje) N.N. nemes vármegyének esküszöm az élő mindenható Istenre, e világ teremtőjére, és ezen hitemmel szentül fogván ígérem, hogy valamint teljes éle­ temben, úgy főképpen a következendő országgyűlésének egész folyamatja alatt a szabad ma­ gyar nemzet iránt, annak eredet szerint való törvényes igazgatásának formája, és ezen nemes nemzetet a természetből, és minden jussal illető törvény tévő teljes hatalomnak önnön számára örökre leendő megtartása, az ország gyökeres és sarkalatos törvényeinek s szabadságainak tö­ kéletes állandóságra és megsérthetetlenségre állítások, és végre az országhoz, s annak törvé­ nyeihez és szabadságaihoz hathatósan lekötelezendő és megkoronáztatandó király iránt hűsé­ ges leszek, a hazafiak között az egyezséget minden akármely tekintetnekfélretételével feltarta­ ni igyekszem, semminemű jutalmakat, adományokat, tisztségeket, méltóságokat, jeles rendeket, avagy akárminémű királyi hivatalokat magam avagy maradékaim számára, sem az országgyű­ lés alatt valósággal, sem annak elmúlása esetére ígéretbe, a felső hatalmasságtól el nem ve­ szek, sem nem keresek, hanem ha aziránt maga az ország, vagy azok, akiknek képét viselem, egyező értelemmel tennének mellettem ajánlást, vagy megegyeznének benne, sőt ha valamely ígéreteket a felső hatalmasságtól vennék is, azt azonnal az országgyűlésének közönségesen ki­ jelenteni el nem mulasztom. Isten engem úgy segéljen!" (Lásd SZSZBMÖL. IV. A. 1. Fasc. 5. No. 197., 222. 1790.)

21. Az országgyűlés hivatalos nyelve a magyar lett, de biztosították a latin nyelvű előadások tar­ tását is. 22. Király i hitlevél: koronázási, felavatási oklevél (diploma inaugúrale), amelyet a király koroná­ zásakor az alkotmány biztosítására adott ki. A hitlevelet beiktatták az ország törvényei közé. Akirályi hitlevél kiadását az 1687. évi II., 1715. évi II., 1723. évi II., III. törvénycikk írta elő. Szövegét, amely III. Károly óta lényegében változatlan, az országgyűlés állapította meg és kül­ döttsége által nyújtotta át a Felségnek, aki aláírta, megpecsételte, és a magát bemutató ország­ gyűlés előtt a prímásnak törvénybeiktatás végett vissza-adta. A hitlevél általában 5 pontból állt: 1. általában szólt az alkotmánynak és az öröklési rendnek megtartásáról, 2. a Szent Koronának az országban őrzéséről, 3. a visszaszerzett, vagy ezután visszaszerzendő részeknek az ország területéhez csatolá­ sáról, 4. a Pragmática Sanctioban elismert nőágak magvaszakadásának esetére a nemzetet megillető szabad királyválasztás jogáról, 5. elismeri, hogy a jövőre koronázandó örökös királyok kötelesek lesznek ezen hitlevélbeli biztosítékot kiadni és arra esküt tenni. 23. Marczali, II. kötet 4. p. 24. A27 pont hangsúlyozza, hogy Magyarország szabad és független. Akirálynak tiszteletben kell tartania az ország szabadságjogait, kiváltságait, törvényeit, szokásait, köztük az 1222. évi Aranybulla 31. pontját. Csak az ellenállás joga ebben az esetben az országgyűlést illeti, mint ahogy a hitlevél elleni cselekedet esetén is joga van az országgyűlésnek az engedelmesség megtagadására. Kimondja az országgyűléssel közösen történő törvényhozást, a protestáns val­ lások egyenjogúságát, a magyar nyelv hivatalossá tételét, a végrehajtó hatalomban és a gazda­ ságirányításban a magyarok részvételét, a gazdasági korlátozások visszaszorítását, magyar ka­ tonai parancsnokság felállítását, a városok ki-vakságainak sérthetetlenségét. Mindezt a porosz király garanciája mellett, arra alapozva, hogy a meginduló béketárgyalásokon a poroszok ja­ vasolták: a megkötendő szerződésbe vegyék be a magyar alkotmány garantálását is. (A reichenbachi egyezménybe azonban nem került be ez a pont.) 25. A Dunán inneniek véleménye szerint az örökösödés csak akkor következhet be II. József interregnumnak tekintett uralma után, ha a diplomával törvényes biztosítékot nyernek, ill. érvé­ nyét vesztik II. József rendeletei és törvényei. A dunántúliak tervezete két ponton tér el: egy­ részt a protestánsok szabad vallásgyakorlását illetően, másrészt kimondják a hitszegő uralko­ dóval szemben a nemzet királyválasztó jogának feléledését, bár a választást továbbra is az ausztriai házon belülre korlátozzák. 26. Carolinum: III. Károly 1712-ben kiadott hitlevele, amelyben az uralkodó kötelezte magát ar­ ra, hogy Magyarországnak és a kapcsolt részeinek minden törvényét és szokását, jogát, sza­ badságát, kiváltságát és mentességét megtartja, kivéve az 1222. évi törvény 31. cikkelyének az ellenállási jogot biztosító záradékát. Az ország területi integritása sértetlen marad, s nem kor­ mányozzák azt más országok vagy tartományok mintájára. Továbbá, hogy a Szent Koronát az országgyűlésen választott koronaőrök az országban őrzik, valamint, hogy férfi örökös híján a királyválasztás joga visszaszáll a rendekre. 27. Theresianum: Mária Terézia 1741-ben kiadott hitlevele, amely valójában megegyezik a Carolinumban foglaltakkal. 28. audientia: meghallgatás 29. Az egyik iratban az áll, hogy Lipót ragaszkodik a Carolinumhoz vagy a Theresianumhoz, ill. ha a koronázás még ebben az évben lesz, akkor az országgyűlésnek Pozsonyba kell menni. A másikban a hitlevél pontjai közül megjelöli az uralkodó azokat, amelyeknek a koronázás utá­ ni törvényekbe való felvételét nem ellenzi.

30. A külpolitikában Anglia már ekkor az egyensúlyi helyzet fenntartására törekedett, a francia forradalom pedig — a magyar nemességnek is nagy riadalmára — balratolódott. A belpoliti­ kában nem sikerült megvalósítani az érdekszövetséget, és a parasztok zendítő röpiratokat ter­ jesztettek a Tiszaháton. Megjelentek a polgárságot a nemesség ellen lázító röpiratok is. Az or­ szággyűlésen belül pedig az ellenzék különböző okok miatt polarizálódott. 31.SZSZBMÖL. IV. A. 1. Fasc. 5. No. 12. 1790. 32.Marczali, II. kötet 214. p. 33.Október 7-én hazatért Budáról Zoltán Pál is. 34.Biztosította a szabad vallásgyakorlatot, a protestánsok számára templom- és iskolahasználatot, szavatolta hivatal viselési jogukat. Eltörölte a protestáns vallásra áttérés büntetését és szabá­ lyozta a vegyes házasságban született gyermekek vallását. 35.SZSZBMÖL. IV. A. 1. jkv. 1790-91. No. 1141. 203. fol. 36. A nádorválasztás hírét deputatio vitte Bécsbe, a betegeskedő királynénak. E küldöttség tagja volt Szabolcs megye követe Vay István is. 37. Lényegében a Theresianum került elfogadásra, de a nádor javaslatára még belefoglalták az 1741. évi 8. tc.-t. 38. A koronázás alkalmából a helytartótanács rendelete szerint a megyék ünnepségeket tartottak. Az ellenzékiek egyikének tartott Szabolcs megye hálaadásáról a korabeli Hadi és más neveze­ tes Történetek című újság 1791. május 10-i száma részletesen tudósít. 39.SZSZBMÖL. IV. A. 1. Fasc. 5. No. 148. 1790. 40.SZSZBMÖL. IV. A. 1. Fasc. 7. No. 213. 1790. 41.1741. évi 8. cikkely: "Hogy a hitlevél azon záradéka: a mint azok használata és értelme iránt a király és a karok közös megegyezésével országgyűlésileg megállapodtunk, az ország karai­ nak és rendéinek sarkallatos jogaira, szabadságaira, mentességeire, kiváltságaira, egyáltalában ne legyen kiterjeszthető." (Lásd Magyar Törvénytár 1740-1835. évi törvényczikkek. Bp., 1901. 25. p.) 42. palatinus: nádor 43. dicasteriumok: központi államhivatalok, kormányszervek 44.SZSZBMÖL. IV. A. 1. jkv. 1790-91. No. 2. 405-409. fol. 45.praetensio: követelés 46.SZSZBMÖL. IV. A. 1. Fasc. 5. No. 307. 1790. (Ugyanerről még lásd IV. A. 1. Fasc. 5. No. 12. 1790., IV. A. 1. Fasc. 6. No. 96.1791.) 47.projectum: tervezet 48.SZSZBMÖL. IV. A. 1. Fasc. 7. No. 153. 1791. (A továbbiakban is nagy kezdőbetűvel jelölt, a záró követjelentéshez csatolt akták forráshelyét külön nem jelöljük.) 49. repraesentatio: előterjesztés 50. gravamen: sérelem, panasz 51. extractus: kivonat 52. criminalis sanctio: büntetőtörvény 53. coronatio: koronázás 54. praesidium: védelem, oltalom 55. propositio: előterjesztés, indítvány 56. resolutio: határozat, rendelet 57. candidált: jelölt 58. sanctionálás: szentesítés 59. Az országgyűlés március 5-én feliratban tiltakozott az 1791. február 20-án felállított erdélyi és illir kancellária miatt. 60. jurisdictio /iuris dictio/: törvénykezés, igazságszolgáltatás jogszolgáltatás

61 .princípium: elsőség 62.oratio: beszéd 63.indigena: honfiúsított 64. Lásd a követutasításban. 65. Uo. 66. secundál: ismétel 67. Vajai Vay István és Csepei Zoltán Pál saját kezű aláírása és pecsétje. 68.SZSZBMÖL. IV. A. 1. Fasc. 7. No. 213. 1791.

A hónapok nevei: Boldogasszony hava

január

Böjtelő hava

február

Böjtmás hava

március

Szent György hava

április

Pünkösd hava

május

Szent Iván hava

június

Szent Jakab hava

július

Kisasszony hava

augusztus

Szent Mihály hava

szeptember

Mindszent hava

október

Szent András hava

november

Karácsony hava

december