Anyagmérnöki Tudományok, 37. kötet, 1. szám (2012), pp. 297–307.
TECHNOLÓGIÁBA INTEGRÁLT MEGELŐZŐ KÖRNYEZETVÉDELEM A FENNTARTHATÓ GAZDASÁG SZOLGÁLATÁBAN TECHNOLOGY-INTEGRATED PREVENTIVE ENVIRONMENTAL PROTECTION IN SERVICE OF SUSTAINABLE ECONOMY (1)
NAGY GÉZA, (2)KOVÁCS HELGA, (2) SZEMMELVEISZ TAMÁSNÉ, (2)PALOTÁS ÁRPÁD BENCE (1)
Széchenyi István Egyetem Környezetmérnöki Tanszék 9026 Győr, Egyetem tér 1.
[email protected] (2) Miskolci Egyetem, Tüzeléstani és Hőenergia Intézeti Tanszék 3515 Miskolc-Egyetemváros tuzszemt@ uni-miskolc.hu Ma a világszerte és így hazánkban is nagyon sok hulladék képződik. Ennek döntő része kikerül a gazdasági körfolyamatból és útja a végleges lerakás, így veszendőbe juttatva nagymennyiségű „környezeti erőforrást” (potenciális másod nyersanyagot és folyamatos képződése miatt megújulónak tekinthető másodlagos energiahordozót). A fenntartható fejlődés csak úgy érhető el, ha az anyag és energia átalakítását végző ipari technológiák hatékonyságát növeljük, a selejtes anyagokat és a használhatatlanná vált termékek életciklusát megnöveljük és a végén mégis hulladékká váló anyagokat anyagként vagy energetikai céllal, a gazdasági körfolyamatban tartjuk. Kulcsszavak: Tisztább Termelés (TT), hulladékból energia, fenntartható fejlődés, ökohatékonyság, ipari ökológia. An exceeding amount of waste is created in the world today, a significant portion of which is deposited on waste disposal sites, and is therefore removed from the economic cycle wasting large amounts of environmental resources, potential secondary raw materials and secondary energy sources which are considered renewable due to their continuous production in the process. Sustainable development can only be achieved by increasing the efficiency of industrial technologies applied during material and energy transformation, increasing the lifespan of refuse materials and unusable products and keeping waste materials in the economic cycle for recycling or energetic purposes. Keywords: Cleaner Production (CP), energy from waste, sustainable development, ecological efficiency, industrial ecology. Bevezetés A műszaki élet fejlődése és az életszínvonal emelkedése, különösen a „fogyasztói társadalmak” kialakulásával fokozott mértékben növelte a hulladék mennyiséget. Ma már az emberiség rádöbbent az energia és nyersanyagok ésszerű használatának szükségességére és a takarékosság fontosságára. A „fejlett” társadalmakban átlag 7-7,5 tonna hulladék képződik fejenként és évente. Ebben benne van az ipari, mezőgazdasági, városi és vidéki, vagyis
298
Nagy G.–Kovács H.–Szemmelveisz T.-né–Palotás Á.
a termelésben és a fogyasztásban keletkező összes hulladék. A hulladék probléma a társadalom minden szereplője számára központi kérdéssé vált. A hulladékgazdálkodás minden eleme módosul, korszerűsödik. Különösen szembetűnő ez az energiagazdálkodással történő kapcsolás vonatkozásában. Számos intézkedés és jogszabály látott már napvilágot a kialakult helyzet kezeléséhez, melyek egyik meghatározó eleme – az energia- és klímacsomag részeként – az Európai Parlament által 2008. december 17-én elfogadott Megújuló Energia Irányelv. E szerint 2020-ra az Európai Unió tagállamainak együttesen a végső energiafelhasználásuk 20 százalékát megújuló energiaforrásokból kell fedezniük. Itt kap növekvő szerepet a folyamatosan, azonos nagyságrendben képződő – így megújulónak tekinthető – éghető hulladékkomponens. Ehhez a közös célhoz minden tagország a külön megállapított nemzeti célértékének megfelelően járul hozzá. Magyarország esetében ez a cél 13 százalék, ami a természeti adottságokat tekintve egy teljesíthető – fenntartható – cél. Cikkünkben a hulladék mennyiségének és/vagy veszélyességének csökkentéséről, a hulladékból energia – fenntarthatóságot szolgáló – gondolatról úgy beszélünk, mint önmagában is fontos, megoldandó műszaki, gazdasági, egyben társadalmi, politikai vonzattal is bíró környezetvédelmi témáról. A szakterületek egymásra lapolódásából keletkező komplexitás (szándékos) csak szemelvényszerű tárgyalást tett lehetővé. A kiemeléseknél egy-egy fogalom, ill. hazánkban is alkalmazott, vagy alkalmazni javasolható módszer – kifejtése során –, ex-vagy implicit módon a fenntartható fejlődés szolgálatát tartottuk szem előtt. 1. Innováció a hulladék megítélésében A hulladék: NEM végleg veszendőbe ment környezetszennyező, HANEM értékes, megújuló környezeti erőforrás „A fenntartható – harmonikus – fejlődés a fejlődés olyan formája, mely a jelen igények kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációját saját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől”. Napjaink egyik nagy – ha nem a legnagyobb – kihívása a termelés és fogyasztás alapanyag- és energiaigényének fenntartható kielégítése. Ez a probléma a hagyományos – fosszilis – energiahordozók gyorsütemű fogyása és az ezzel együtt járó drágulása mellett új energiaforrások felkutatását, vagy más – eddig is használt – források részarányának megnövelését teszi szükségessé. A gyártástechnológiák területén még sok olyan technológia működik ahol rossz fajlagos anyag felhasználási értékkel és ebből fakadóan nagy hulladékaránnyal dolgoznak. A takarékos és gondos üzemeltetés, vagyis a tisztább termelés illetve környezetirányítási rendszerek módszereinek bevezetésével lehet javulást elérni. Gyökeres változást azonban a hulladék keletkezésének jelentős csökkentésével és a mégis keletkező hulladék, minél nagyobb arányú (90% feletti) hasznosításával lehet biztosítani. Javulhat a helyzet a fogyasztás szférájában, ahol a fogyasztást kísérő csomagolóanyag tömeg csökkentése már a vásárlásnál elkezdődik. Például ha nem 10x10 dkg téliszalámit, hanem 1x1 kg-ot veszünk, vagy előtérbe helyezzük az újrahasználhatóságot jelentő megoldásokat: üveges (visszaváltható) sör, dézsás (kiültethető) karácsonyfa. A megoldás az, ha a fogyasztáshoz kötődő anyagok hulla-
Technológiába integrált megelőző környezetvédelem…
299
dékká válásának folyamata, tervszerű (lehetőleg a forrásnál történő) szelektív gyűjtéssel és teljes egészében történő hasznosításával fejeződik be. Nemzetgazdasági szinten – a társadalmi és gazdasági környezet kölcsönhatását (1. ábra) is szem előtt tartva – a megoldás útja az Ipari Ökológia széleskörű alkalmazása.
1. ábra. Társadalmi folyamatok és a környezet [1] 1.1. Ipari példa A kohászatot nagy alapanyag és energiaigényű iparágként tartották és sok esetben még ma is így tartják számon. A nagyolvasztóban rengeteg ércet olvasztanak meg ahhoz, hogy egy része folyékony nyersvas, másik része salak legyen. A nyersvas hagyományos technológiában – később – újra olvasztandó cipókká hűlve veszti el hőtartalmát. A salak salakhányón veszíti el hőtartalmát és válik hulladékként tájsebbé. Mára innovatív mérnöki munka (K+F) eredményeként a folyékony nyersvas közvetlenül kerül további kezelésre (pl. LD konverter) [2]. Tehát, a nyersvas fizikai hője nem vész el, jelentősen javítva ezzel az acélgyártás fajlagos energia felhasználását (= Tisztább Termelés). A folyékony salakból – kihasználva fizikai állapotát – granulátumot képeznek, vagy más olyan előre megtervezett kezelésnek vetik alá, amely csak olvadék állapotban végezhető és ezzel érékes építőipari termékké válik (pl. útalap). Így jelentős energia megtakarítás mellett hulladékból olyan terméket kapunk, amely természeti erőforrást (pl. dolomitot) vált ki (= Ipari Ökológia). 1.2. Mezőgazdasági példa A vidéki háztartási és gazdálkodási tevékenységek során keletkező hulladékok a 2. ábra bal oldalán látható módon környezetszennyezést okoznak a talaj, talajvíz és a légkör irányába, a kibocsátott metán, szén-dioxid és ammónia révén. A korszerű szemlélet lerakás helyett hasznosítással számol. Példánkban ezt a komplex folyamatot az ábra jobb oldala és
300
Nagy G.–Kovács H.–Szemmelveisz T.-né–Palotás Á.
közepe szemlélteti. E szerint a hulladékból zárt rendszerben biogázt állítanak elő, amelynek éghető komponensét gázmotorban elégetik, hő és villamos energiává alakítva hasznosítják lakások, gazdasági épületek és mezőgazdasági technológiák hőigényének biztosítására. Így a légkörbe kerülő szén-dioxid emisszió a nap energiájának segítségével fotoszintézis révén biomasszát állít elő. Közben oxigén szabadul fel, zárja a légköri folyamatot, levegőfrissítés megújuló energiahordozó (biomassza termelés révén). A komplex rendszer másik terméke a fermentorból kikerülő biotrágya, amely a termőföld talajerő utánpótlását biztosítja.
2. ábra. Vidék innovatív hulladékgazdálkodása [1] A hulladék megítélését érintő szemléletváltozás és az innovatív gyakorlat azt jelenti, hogy amíg a hulladék (szemét) – így az általa képviselt anyagok és energia – korábban a település közeli mélyedésekbe, kavics- és agyagbánya gödrökbe kerültek, addig ma a lerakás előtti kötelező válogatás egyre nagyobb arányú hasznosítást tesz lehetővé. A hagyományos lerakással (legális, vagy vad lerakókban) ártalmatlanított hulladék, jelentős földterületet elfoglaló, évtizedekig bűzölgő, tájsebként megjelenő szemétdomb formájában terhelte a környezetet (3. ábra).
Technológiába integrált megelőző környezetvédelem…
301
3. ábra. Szigetelés és takarás nélküli lerakók környezetkapcsolata [4] Ezzel nem csak környezeti kárt, hanem a lerakott hulladékban lévő értékes anyagokat (papír, fém, textília, műanyag stb.) és energiát (a hulladék lebomló biológiai anyag tartalma), amely spontán lebomlás révén környezeti terhelést okoz, irányított lebomlással pedig, hasznos energiává (biogáz, elektromos áram) alakítható. A maradék anyag általában humusz, vagy talaj szerves anyag tartalmának pótlására használható. A változás tehát a hulladéknak környezeti erőforrásként való kezelése, újra használata, anyagában történő hasznosítása, vagy másod-tüzelőanyagként, illetve megújuló energia forrásként történő kezelése. A környezet állapotának az elmúlt néhány évtizedben tapasztalható változása Magyarországon is egyértelműen tükrözi a társadalmi, a gazdasági és a környezeti dimenzió kölcsönhatásait és egyúttal kölcsönös meghatározottságát. A gazdasági szerkezetátalakítás következtében számos, a környezetet szennyező kibocsátás (pl. légszennyezés, mezőgazdasági kemikáliák túlzott alkalmazása) csökkent. Az energiahatékonyság nőtt, a környezeti irányítórendszerek, elérhető legjobb technikák, a környezetbarát termékek egyre szélesebb körben terjednek el. A környezeti infrastruktúra fejlesztése a környezetminőség megóvásán túl a lakosság életminőségének javítását és a gazdaság fejlesztését, tőkevonzó képességét is szolgálta. Ugyanakkor egyes területeken a környezetterhelés (szennyezés, erőforrás-használat és területhasználat) – főként a gazdasági növekedés és a fogyasztói társadalomra jellemző magatartásformák terjedése miatt – nőtt: folyamatosan csökken a biológiailag aktív felületek aránya, növekszik a közlekedési eredetű légszennyezés, vagy például a kommunális szilárd hulladék térfogata. A környezeti tudatosság terén vannak jó hagyományaink, de ezt meghaladó kihívás áll előttünk a környezettudatos magatartás és tevékenység fejlesztésében. Ez nem csupán a megújult, az EU szigorú szabályozását átvevő környezeti szabályozórendszer érvényesítését, a jogkövető magatartás kikényszerítését jelenti, hanem ezt is meghaladó elővigyázatosságot, felelősséget és etikus, pro-aktív magatartást, részvételt is a környezeti problémák megelőzésében és a meglévők megoldásában. A stratégia elsődleges célja, hogy koncepcio-
302
Nagy G.–Kovács H.–Szemmelveisz T.-né–Palotás Á.
nális keretet adjon Magyarországon a megújuló energiahordozó felhasználás növeléséhez, hozzájáruljon a megújuló alapú technológiák és alkalmazásuk terjedéséhez, e technológiák hatékonyságának javításához, valamint társadalmi elismertetéséhez, népszerűsítéséhez. 2. A fenntartható fejlődést támogató eszközök és módszerek Alapelvnek az innováció rendszerszemléletű alkalmazását tekintjük. Az a legjobb hulladék, ami nem keletkezik. Ez azonban teljes egészében nem érhető el, ezért hangsúlyozzuk, hogy az a legjobb hulladékgazdálkodás – pontosabban anyaggazdálkodás – amikor a hulladékcsökkentés prioritása mellett a hulladékok egyre nagyobb hányadát hasznosítjuk. Ez természetesen az újrafelhasználás és az anyagában történő hasznosítás elsődlegessége mellett az energetikai hasznosítását is jelenti (4. ábra).
4. ábra. Hulladékgazdálkodás prioritási rendje [4] A fenntartható gazdaság fontos pillérét képezi a környezeti erőforrásokkal történő takarékos bánásmód, különös jelentőséggel bír a primer nyersanyagok – közöttük a fosszilis energiahordozók – hatékony, hosszú életciklusú használata. Ehhez tudatos, nemzetközi méretekben is összehangolt cselevésre van szükség. Az integrált szennyezés megelőzés és ellenőrzés (IPPC), ill. az elérhető legjobb technikák alkalmazása (BAT) már kifejezésre juttatja azt az akaratot, hogy az élet minden területén gondot kell fordítani az anyag- és energia kihozatal növelésére, a hulladék fajlagos mennyiségének csökkentésére és a képződő hulladéktömeg minél nagyobb hányadának a gazdasági körfolyamatban tartására (a zártláncú gazdaság minél teljesebb megvalósítására) (5. ábra).
Technológiába integrált megelőző környezetvédelem…
303
3. Gazdasági modellek 3.1. „Zárt rendszer”, mint modern folyamat modell A cél az, hogy az „életút végére” (end of life) eljutott termékeket vissza tudjuk forgatni a termelésbe. Az 5. ábrán jól látszik, hogy a hasznosítás során ellentétes tendencia jelentkezik, mint a termék élete közben. Tulajdonképpen ez egy praktikusan visszacsatolt nyitott rendszer, mely az életút végétől kezd érdekessé válni. Az innen kikerülő termék (0.) több helyen is hasznosítható. A hasznosítás helye kívánatosság szerint van sorszámozva. A leginkább kívánatos hulladékhasznosítási terület napjainkban és a jövőben: a termék visszaforgatása a közhasználatba (reuse – 1.). Ezt termék-szintű visszaforgatásnak nevezzük.
5. ábra. A hulladékgazdálkodás prioritási rendje [4] 3.2. A hulladékgazdálkodás általános modellje „a körforgási modell” Az általános modell a 6. ábra alapján értelmezhető. Ezen a modellen jól be lehet mutatni visszaforgatási szintek prioritásának fontosságát. Vegyünk egy példát: a számítógépes processzoroknál (mint alkatrészek) kevésbé ismert az alkatrész szintű újrahasznosítás, inkább a magas nemesfém tartalma miatt ennek kinyerésére összpontosítanak.
304
Nagy G.–Kovács H.–Szemmelveisz T.-né–Palotás Á.
6. ábra. Körforgási modell {[5] nyomán [2]} Amennyiben készülék szintű visszaforgatással – esetleg az eredetinél alacsonyabb igényszinten – meghosszabbítjuk az életciklusát, majd ennek lejártával alkatrész szinten hasznosítjuk újra (ezzel ismét növelve a körforgásban történő részvételt), használat után újra visszakerül a hulladékkezeléshez. Ilyenformán csökkentjük a körforgásban lévő anyagmennyiséget, a környezeti elemek igénybevételét és végső soron a termék környezeti költségeit is. 4. Csővégi és preventív megoldások Technológiába integrált megelőző környezetvédelem (Tisztább Termelés = TT) A tisztább termelés értelmezése és alkalmazása A vállalati gyakorlatban alkalmazott környezetvédelmi megoldásokat közelítésmódjuk szerint két alapvető típusba sorolhatjuk. A „reaktívnak” nevezett megközelítés arra keres megoldást, hogy hogyan lehet a termelés során keletkező szennyezést a környezetre kevésbé ártalmas formába átalakítani. Az ún. „preventív” megoldásoknak ezzel szemben az a célja, hogy a termelési folyamatot úgy módosítsák, hogy az eleve kevesebb, ill. kevésbé ártalmas szennyezőanyagot bocsásson ki A reaktív megközelítés jellemzően ún. „csővégi” (end-of-pipe) technológiák alkalmazásához vezet. A csővégi technológia általában növeli a technológia komplexitását (ezáltal kockázatát), növeli az anyag- és energiafelhasználást, és végeredményben nem csökkenti (sőt esetenként növeli) a szennyezés mennyiségét, csupán átalakítja a szennyező anyagokat valamilyen kevésbé ártalmas (vagy annak vélt) formába. Az ún. „preventív” megoldások ezzel szemben azt tűzik célul, hogy a termelési folyamatot úgy módosítsák, hogy az eleve kevesebb, ill. kevésbé ártalmas szennyezőanyagot
Technológiába integrált megelőző környezetvédelem…
305
bocsásson ki. A preventív stratégia (TT) ezzel szemben arra törekszik, hogy a termelési folyamatba úgy avatkozzon be, hogy eleve csökkentse (vagy akár teljesen megszüntesse) bizonyos szennyező anyagok keletkezését. Ezt azáltal éri el, hogy a szennyezés keletkezésének okát kutatja, és a forrásnál avatkozik be a folyamatba. Fontos további kritériuma a preventív környezetvédelmi megoldásoknak, hogy az összes szennyezés csökkentését célozzák, tehát bizonyos szennyezések eltávolítása más szennyezések mennyiségének növelése árán nem jelent megoldást [6, 7, 8, 9]. A tisztább termelés alapvetően arra a kérdésre keresi a választ, hogy „Hol és mért keletkezik a szennyezés?”. Az anyag- és energia-megmaradás törvénye (a mérleg-elv) értelmében a folyamatba bevitt és az azt elhagyó anyag- és energia-mennyiség egyenlő (stacionárius folyamatban a tározás nulla). Ebből az következik, hogy a hulladékok és emissziók ugyanazon alapanyagokból keletkeznek, mint a termék. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a szennyezés tulajdonképpen elpazarolt nyersanyag és energia. A tisztább termelés tehát arra keresi a megoldást, hogy hogyan lehet a nyersanyagokat és az energiát minél hatékonyabban hasznosítani, azaz hogyan lehet azonos termékmennyiséget minél kisebb anyag- és energia-felhasználással előállítani. Amennyiben sikerül ilyen megoldásokat találni, a fentiek alapján világosan látszik, hogy ezek közvetlenül csökkentik a termelési költségeket, tehát anyagi hasznot hoznak a vállalatnak (amellett, hogy valóban hatékonyan csökkentik a környezet terhelését). A megelőző jellegű környezetvédelem legfontosabb erénye, hogy úgy csökkenti a káros kibocsátásokat, hogy közben a hatékonyság növelésén keresztül gazdasági előnyöket is kínál az elveket alkalmazó gazdálkodó számára. 5 . Ipari ökológia A csővégi és a megelőző jellegű intézkedések mellett, azokkal részben átfedve, napjainkban egy harmadik irányzat is megjelent, melyet a szakirodalomban „ipari ökológiának” (industrial ecology) neveznek. Az ipari ökológia az előbbiekben ismertetett két felfogással ellentétben nem egyetlen technológiai folyamatra teszi a hangsúlyt, hanem kilépve ebből a rendszerből a folyamatok, illetve gazdálkodó egységek közötti anyag- és energiaáramlásokat helyezi a középpontba. Az elnevezés is utal legfontosabb jellemzőjére: az ipari ökológia az ipari rendszereket a természetes ökoszisztémákhoz hasonlítja. Felfogása szerint a cél nem a vállalatok által kibocsátott káros anyagok minimalizálása, azaz a forrásnál történő beavatkozás, a megelőzés legfontosabb feladata, hanem a megtermelt melléktermékek újbóli hasznosítása, amint arra a természetből vett példák is útmutatásul szolgálhatnak (az ősszel lehullott levelek a talajban lebomlanak, majd más növények tápanyagául szolgálnak). Ezen új tudományterület középpontjába ezért a folyamatok helyett a termékek és szolgáltatások kerülnek, legfontosabb módszerei közé pedig az életciklus elemzés, valamint az ökodesign tartoznak [3, 10]. Összefoglalás A fentieket összegezve megállapítható, hogy az ismertetett irányzatok – a csővégi technológiák, a megelőző jellegű intézkedések és az ipari ökológia – egyike sem zárja ki a má-
306
Nagy G.–Kovács H.–Szemmelveisz T.-né–Palotás Á.
sik kettő alkalmazását, hanem az adott esetben leginkább megfelelő megoldás feltárását és megvalósítását kell célul kitűzni. Míg bizonyos esetekben a káros kibocsátások keletkezésének a csökkentését kell megcélozni, addig egy másik helyzetben a már megtermelt hulladék nyersanyagként való hasznosítása a célszerű, és amennyiben ezek a módszerek valamilyen oknál fogva nem alkalmazhatóak (például az infrastruktúra sajátosságai vagy technológiai korlátok miatt), akkor a csővégi megoldások is szerepet kaphatnak (7. ábra).
7. ábra. Fenntartható fejlődést szolgáló lehetőségek [2, 3] A fenntartható fejlődés a javak és szolgáltatások előállításán kívül – amint azt a 7. ábra is mutatja – azok fogyasztásával kapcsolatban is állít fel követelményeket. A fogyasztás mértékével, illetve összetételével kapcsolatban a legfontosabb feladatot a társadalom környezeti tudatosságának a fejlesztése jelenti. Ennek eszközei között első helyen kell, hogy szerepeljen az iskolai oktatás az alapoktól egészen a felsőfokú képzésig, illetve minden olyan információs csatorna, mellyel a társadalom figyelme felkelthető és tudása gyarapítható. Köszönetnyilvánítás A kutatás a TÁMOP-4.2.1.B-10/2/KONV-2010-0001 jelű projekt részeként, az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
Irodalom [1] [2] [3]
Bulla Miklós (szerk.) Környezetvédelem elektronikus jegyzet HEPOP támogatásával készült: 2005 p. 290. Nagy Géza: Technológiai rendszerek. Egyetemi jegyzet. SZIF-UNIVERSITAS Kft. Győr, 2001. Zilahy Gyula: A tisztább termeléstől az ipari ökológiáig. Átfogó I. évf. 1. szám. Kiadja: ELMO Csoport Kft. Budapest, 2001. május.
Technológiába integrált megelőző környezetvédelem… [4]
[5] [6] [7] [8]
[9] [10]
307
Nagy G.,Szűcs I., Palotás Á. B., Szemmelveisz Tné.: Termikus eljárások fejlesztése a hulladékgazdálkodásban ELŐADÁS; Egyetemek és Főiskolák környezetvédelmi oktatóinak I. Országos Tanácskozása Kecskemét, 2010. Szeder Zoltán: Elektronikai készülékek hulladékainak kezelése BBS-E Kk Bt. 2000, p.78. Tóth G. (szerk.): Környezeti vezető és auditor képzés (Tankönyv) Magyar Szabványügyi Testület, Budapest, 1999. Kerekes Sándor (szerk.): Vállalati Környezet Menedzsment. Aula, Budapest. 1977. Nagy Géza: A tisztább termelés stratégiájának hasznosítása a regionális huladékgazdálkodásban XIV. Országos Környezetvédelmi Információs Konferencia Balatonboglár, 2003. szeptember. p. 25–26. Gazdasági és Közlekedési Minisztérium: Magyarország energiapolitikája 2007–2020, A biztonságos, versenyképes és fenntartható energiaellátás stratégiai keretei, 2007. június Kerekes Sándor: Változó környezeti szabályozás, elméleti keretek és korrekciók. ÁTFOGÓ információs rendszer a környezetvédelemről. Fókuszban: A tisztább termelés. 2001, május
