240
CESAR MILAN
• Távolról felügyeld a fejleményeket, de mindig állj készen a beavatkozásra, és blokkold vagy tereld más irányba az eseményeket, ha úgy érzed, a kiskutya nem megfelelően értelmezi egy másik kutya jelzéseit, vagy fordítva. • Ne ragadd ki a kiskutyát a kihívást jelentő helyzetekből, inkább magabiztos testbeszéddel és energiával blokkold egy kihívó helyzet fokozódását. • Végig figyeld a saját energiádat. Ha fáradt, ideges vagy türelmetlen vagy, kiskutyád ugyanezeket az érzelmeket fogja tükrözni. • Légy partner ebben a helyzetben is. Ne akard „megmenteni” őt, és semmiképp ne jogosítsd fel helytelen viselkedésre! Olyan világról álmodom, ahol kevesebb gyereket ér véletlen kutyaharapás, kevesebb a kutyák közötti civakodás, és ahol egyáltalán nem kerülhet sor halálos kutyatámadásra. Azzal, hogy már kölyökkorban lehetõséget biztosítasz a kutyádnak az emberekkel és más kutyákkal való szocializációra, és gondoskodsz róla, hogy a magatartása mindkét faj elvárásainak eleget tegyen, nemcsak hogy mindkettõtök számára jobb életet teremtesz, de hozzájárulsz annak a kutyabarát társadalomnak a létrejöttéhez is, amelynek megteremtése mellett elköteleztem magam.
8 PROBLÉMAMENTES KÖLYKÖK
Juliana Weiss-Roessler, az internetes hírleveleim és blogom igazgatója végzett egy online felmérést, melynek során arra kérte az olvasóinkat, hogy sorolják fel a kiskutyájukkal kapcsolatos leggyakoribb és legfrusztrálóbb problémákat. Nos, íme az 1 342 beérkezett válasz eredménye, a problémamentes kölyöknevelésre vonatkozó megoldásaimmal együtt.
1 Emberekre felugrálás (51%) Amikor egy aranyos kiskutya odarohan hozzánk, és felugrál ránk, azt gondoljuk, azért teszi, mert örül nekünk. Különlegesnek, kitüntetettnek és szeretve érezzük magunkat. És ugyan kit ne töltene el örömmel a játék közben össze-vissza ugrándozó kölyökkutyák látványa? Hiszen olyan gondtalanok, tele életörömmel! Többnyire azért veszünk magunkhoz egy kiskutyát, hogy ismét megtanuljuk méltányolni azokat a hétköznapi dolgokat, amelyeket annyira magától értetõdõnek tartunk. De nézzünk szembe vele: a válaszadók 51%-ának elege van már kiskutyája folyamatos felugrálásából. Ha a felugrálás már kölyökkorban ilyen komoly gondot jelent, általában felnõtt korban is ugyanolyan probléma marad. „Egy rád ugráló német juhász kölyök aranyosnak tûnhet, de egy hatvan kilós felnõtt kutya már simán ledönt a lábadról, és akár sérülést is okozhat” – mondja a német ju-
242
CESAR MILAN
hászokat tenyésztõ Diana Foster. A kölyökkor a legalkalmasabb arra, hogy még csírájában elfojtsuk ezt a problémát. Mivel a kutyák legerõsebb érzéke a szaglás, és mivel életük elsõ nyolc hónapjában a felfedezés és az újdonságokkal való ismerkedés az elsõdleges céljuk, természetes, hogy minden környezetükbe érkezõ új embert szeretnének az orrukkal megismerni. Az ember által kibocsájtott szagok a nemi szervek tájékán és a száj körül a legerõsebbek. Biztosan sokunk tapasztalta már azt az udvariasnak nem éppen nevezhetõ gesztust, amikor egy kutya a lábunk közét szagolgatja, pedig a kutyák világában ez is a jó modor egyik megnyilvánulása! A kölyökkutyák kénytelenek a hátsó lábukra ágaskodni, és ránk támaszkodni, hogy elérhessék a kérdéses területet. Mivel a nemi szervek tájékát ruhákkal fedjük el, a második legerõsebb szagforrást a szánk jelenti. A kölykök és a kistestû kutyák azért ugrálnak ránk, hogy közelebb kerülhessenek az arcunkhoz, és levehessék a számukra fontos információkat. Az emberek számára az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy egy kiskutya felugrálását ne a szeretet megnyilvánulásának tekintsék. Igazság szerint, ez a viselkedés sokszor csak a nyugtalanság jele, és hamar megtanulják, hogy az ember ilyenkor hajlamos felemelni, ölbe venni õket, hogy megnyugodjanak. Sokan úgy vélik, hogy megnyugtathatnak egy kölyköt azzal, hogy ölbe veszik. Sajnos, azt kell mondjam, ez csupán felszíni problémakezelés. A nemkívánt viselkedés ettõl még nem tûnik el, csak ideiglenesen lecsillapodik. Amikor ölbe kapunk egy nyugtalan kutyát, tulajdonképpen meggátoljuk annak a fontos életkészségnek a kialakulását, hogy megtanuljon magától megnyugodni. Mint mindig, most is azt mondom, a megelõzés a legjobb gyógyír. Már az elsõ pillanattól fogva kivédheted a felugrálás problémáját, ha minden találkozásnál betartod azt az egyszerû szabályt, miszerint nem beszélsz a kölyökhöz, nem érinted meg, és nem nézel egyenesen a szemébe. Ezzel egy nyugtató jelzést küldesz felé, és segítesz
PROBLÉMAMENTES KÖLYKÖK
243
neki a szaglásra fókuszálni. Az orra a földön fogja tartani, míg a látása és hallása alapján másképp fog reagálni. Chris és Johanna már az elsõ naptól kezdve a megelõzésre fókuszáltak Elizával kapcsolatban, és meg is lett az eredménye. „Nem reagálunk rá, ha felugrál ránk hazaérkezéskor. Megvárjuk, amíg leül (vagy még jobb, ha a helyére megy), és csak ezután tüntetjük ki a figyelmünkkel.” A második lépés az, hogy minden mozdulatod legyen kifejezõ. Urald a teret, és ignoráld, vagy aktívan blokkold a felugrálást azáltal, hogy nyugodtan, de határozottan továbbmozdulsz. Angel New York-i kiruccanása során például meg sem próbált felugrálni Johnra, ám ha játékosan is, de Melissával bepróbálkozott, miközben a lakásban jött-ment. Azonnal különbséget tudott tenni John erõsebb és Melissa lágyabb energiája között, annak ellenére, hogy már hat év közös munka tapasztalata van a háta mögött! Bár Melissa nem tudott változtatni az alap beállítottságán, minden ismeret a rendelkezésére állt, hogy összpontosítani tudja szétszórt energiáját, és le tudja állítani a nemkívánt viselkedést. Mindössze annyit kellett tennie, hogy amikor Angel felugrott rá, õ szembe fordult vele, a szemébe nézett, és a tenyerét maga elé tartva közölte Angellel, jobb ha leállítja magát. Addig várt, amíg Angel meghátrálva teret adott neki, leült, és megnyugodott. Csak ezután folytatta a dolgát. Angel rövid látogatása alatt ezt többször is meg kellett ismételni, de végül már sikerült abban a minutumban leállítani, amikor az elsõ, felugrásra utaló mozdulatot megtette. Türelem és sok ismétlés volt a megoldás. Bármilyen aranyosnak is látszik egy ugrabugráló kiskutya, következetesen le kell állítanunk ezt a viselkedést.
244
CESAR MILAN
2 Rágcsálás (38%) Egy kölyökkutya számára a rágás három fontos célt szolgál. Elõször is, mivel nincs kezük, minden új dologhoz a szájukkal közelítenek. A szájuk segítségével tudják eldönteni, hogy valami rendben van-e vagy sem. Kölyökkorban minden újdonság kalandnak számít, és a kíváncsi apróságok mindent az orrukkal és a szájukkal fedeznek fel. Az új Kutyapszichológiai Központom területén nagyon változatos növényzet áll a falka rendelkezésére felfedezés szempontjából. Mr. President úgy négy és fél hónapos lehetett, amikor megfigyeltem, hogy példaképe, Daddy nyomába eredt a központ legmagasabb pontján fekvõ füves terület felé. Daddy egy tizenöt éves, tapasztalt kutya bölcsességével fürkészett az orrával a magas fûben, végigszimatolva jó pár fûfélét, mielõtt rátalált az ideális rágnivalóra. Mr. President közelrõl, feszült figyelemmel szemlélte az eseményeket. Daddy odament egy-egy fûszálhoz, megszaglászta, majd odament egy másik fajtához, és rágcsálni kezdte. Kis idõ múlva már Mr. President is ugyanígy tett. Szimatolt a fûszálak között, és csak azt a fajtát kezdte rágcsálni, amit elõzõleg Daddy is. Bármilyen régóta is foglalkozom kutyákkal, az ehhez hasonló, egyszerû pillanatképek a mai napig bámulattal töltenek el, és ösztönzõen hatnak rám. Daddy tulajdonképpen megtanította Mr. Presidentnek, melyik fûféle ehetõ, és melyik nem. Így mûködik egy igazi kutyaovi. Ha a kiskutyád elõtt nincs egy olyan tapasztalt példakép, mint Daddy, akitõl tanulhatna, rád hárul a feladat, hogy biztosítsd, semmi olyasmit ne rágcsáljon meg, ami ártalmas vagy mérgezõ lehet. Otthonod és kerted átvizsgálása az elsõ ez irányba tett lépés, de sajnos a kölyökkutyák bárhol képesek bajba keveredni, még akkor is, ha széles körben gondoskodsz a biztonságukról. Ha a szájába vesz egy veszélyes vagy értékes tárgyat, egy gyengéd nyak- vagy hátsó
PROBLÉMAMENTES KÖLYKÖK
245
érintéssel, egy érdekes szag vagy jutalomfalat segítségével elterelhetjük a figyelmét, és rávehetjük a tárgy elengedésére. Ebben az esetben jobban szeretem az érintést a jutalomfalatnál, mert egy másik kutya is ugyanígy zökkentené ki, valamint mert nem lehet az a cél, hogy egy nemkívánt viselkedést jutalmazással kössön össze. Tapasztalataim szerint sosem célszerû az adott tárgyat elvenni a kutya elõl. Ehelyett jobb, ha rá tudjuk venni, hagyja ott a tárgyat, és távolodjon el tõle. A felügyelet nagyon fontos, éppúgy, mint a „legálisan” és biztonságosan rágcsálható tárgyak biztosítása. Másodsorban, a rágcsálás a nyugtalanság és az unalom enyhítésére szolgál. Némely fajta egyedei nagyobb elõnyben részesítik a feszültség rágcsálással történõ oldását, mint mások. Ha emlékszel, Mr. President „gyenge pontja” is ez volt. A rágcsálás lehet olyan viselkedés, amellyel a kutya megnyugtatja magát, de az is lehet, hogy csak a gazdáját akarja irányítani vele. Sok kiskutyába az vésõdik be, hogy bármikor „magához hívhatja” a gazdáját, ha a szájába vesz valamit. Nagyonló hasonlóan tanulják meg azt is, hogy izgatott ugrabugrálással magukra vonhatják az ember figyelmét. Ezekben az esetekben a kiskutya az, aki arra „kondicionál” téged, hogy figyelj és reagálj rá, nem pedig fordítva. Végezetül, a rágás igen fontos szerepet kap a kölykök negyedik és hatodik hónapja között, mert enyhíti a fogzással járó kellemetlen érzést. Ebben az idõszakban teljesen természetellenes és értelmetlen volna elvárni egy kölyöktól, hogy egyáltalán ne rágcsáljon. Ehelyett inkább gondoskodj megfelelõ, rágható játékokról, hogy pozitív irányba terelhesd ezt a viselkedést. Én mindig elõnyben részesítem a természetes dolgokat, mint például a szárított bikacsök, de szerintem még egy plüss játék is jobb erre a célra (különösen, ha a belsejébe rejtünk valamit), mint a gumiból készült rágójátékok. Minél természetesebb egy tárgy, vagy minél több réteget kell átrágnia ahhoz, hogy hozzáférjen a belsejében lapuló szag- vagy ízforráshoz, annál inkább megdolgoztatja az elméjét is. Ez az oka annak
246
CESAR MILAN
is, hogy a kölykök oly nagy elõnyben részesítik a szekrény aljából kiügyeskedett bõr cipõket vagy papucsokat. Egyrészt a vadászat izgalma, másrészt az anyag természetessége vonzza õket. Én nagyon szeretem a szárított bikacsököt, mert jó sokáig tart, mire elrágcsálnak egyet. Ha pedig elrejtjük, esetleg elássuk, máris egy kis plusz munkát biztosítunk vele a kölyök számra. Ugyanaz a bikacsök tehát újabb és újabb kihívást jelentõ szituációkban hasznosítható. Amikor két hétre Crystalra bíztam Mr. President felügyeletét, jó elõre figyelmeztettem, hogy ha rágásról van szó, abszolút buldogként viselkedik. „Nagyon hálás vagyok érte Cesarnak, hogy elõre felhívta a problémára a figyelmemet” – mondja Crystal. „Általában egy könnyed nyak- vagy hátsó érintéssel hívtam fel magamra a figyelmét, s ha ez megvolt, akkor már bármilyen tárgyra sajátomként tarthattam igényt, majd felajánlottam helyette egy legálisan rágcsálható cseretárgyat. A legnagyobb kihívást a kocsim belsõ terének birtoklása jelentette számomra. Elõször mindent meg akart rágni a sebváltótól kezdve a fogantyúkon át egészen a biztonsági övekig. Csak az energiámra hagyatkozhattam, mivel vezetés közben nem tudtam szemkontaktust létesíteni vele. A jutalomfalat nem segített, mert csak rövid ideig tudtam elterelni vele a figyelmét, másrészt pedig, valószínûleg csak megerõsítettem vele a helytelen magatartást. Ha azonban bikacsököt kapott indulás elõtt, akkor esze ágába sem jutott a biztonsági övvel próbálkozni.” Ha arra érsz haza, hogy a kutyád épp a kedvenc bõr cipõdet rágcsálja, fogd vissza a hirtelen feltörõ haragod. Végy egy mély lélegzetet, õrizd meg a nyugalmad, légy magabiztos, és gondolj arra, hogy a kölyköt nem „személyes” indokok motiválták. Ne vidd el a szétrágott tárgy mellõl, és ne is kapd el a tárgyat elõle. Ehelyett nyugodtan korrigáld, majd tereld más irányba a figyelmét. A figyelemelterelés leghatékonyabb eszköze általában az, amellyel a szaglást célozzuk. Használd ki a kölyök orrának hajtóerejét, és engedd, hadd ismerkedjen meg az általad cserébe felkínált rágójátékkal. Ez-
247
PROBLÉMAMENTES KÖLYKÖK
után azonnal jelezd felé, hogy az elõzõleg megrágott, tiltott tárgy kizárólag a te tulajdonod. Szerencsére, normális esetben minden kiskutya csak rövid ideig képes egy valamire fókuszálni, amit ez esetben a magad javára fordíthatsz, miközben igyekszel elterelni a figyelmét a nemkívánt viselkedésrõl. A kutyák természetükbõl adódóan értik egy tárgy vagy a tér birtokásának koncepcióját. Egymás között õk is gyakorolják. Chris Komives a birtoklás erejét felhasználva tudta kizökkenteni Elizát a nyugtalanságból fakadó rágcsálásból. „Eliza csak akkor rágott szét otthon ezt-azt, amikor nyugtalan volt. Egyszer akkor tette tönkre Johanna laptopjának hálózati vezetékét, amikor elmentünk egy koncertre, és egész nap egyedül hagytuk (kb. 12 órán át). Rájöttünk, valószínûleg azért a kábelen vezette le a feszültségét, mert érezte rajta Johanna szagát. Másnap elõálltam egy halom vezetékkel, és megtanítottam neki, hogy mind hozzám tartozik. Arra is gondoltam, talán a vezeték szétrágása azt is jelentheti, hogy hiányzik a fém az étrendjébõl, ezért szárított májat kezdtünk adni neki jutalomfalat gyanánt. Azóta sem nyúlt egy kábelhez sem. Megrágcsált jó pár cipõfûzõt is (bár a cipõket békén hagyta). Megismételtem hát vele a vezetékes gyakorlatot, csak most cipõfûzõkkel. Azóta azokat sem bántja.”
3 Ugatás (32%) Ha elsétálnál a kutyáddal a házam mellett, valószínûleg észre sem vennéd, hogy ennyi kutya él a kerítés mögött. Ezzel szemben, mi nap mint nap egy pár utcával odébb élõ kutya folyamatos ugatását hallgatjuk a kertünkbõl. Mi a titkom? Egyszerû: szabályok, határok és korlátok, valamint hogy megfelelõen kielégítem minden kutyám mozgásigényét, és odafigyelek arra, hogy mindannyian kiegyensúlyozottak legyenek.
248
CESAR MILAN
A kutyák ugatása olyasvalami, amire elõdeink ösztönözték a mai kutyák farkasszerû õseit több ezer ével ezelõtt. A tény, hogy a kutyák jelezni tudták az ember számára a veszélyt, az egyik olyan tulajdonságuk volt, amely ilyen jól összehozta a két fajt. Röviden, az ugatás kialakulásáért ugyanannyira vagyunk felelõsek, mint maguk a kutyák. Különösen az egyedül vagy félreesõ helyeken élõ emberek szeretik, ha kutyájuk minden egyes alkalommal ugatással jelzi, ha valami szokatlan történik. Vannak, akik azokat a kutyákat részesítik elõnyben, akik hangos, kemény, területvédõ ugatással igyekeznek elijeszteni a lehetséges betolakodókat, míg azok, akik társasházi lakásban élnek, másokkal szoros közelségben, könnyen összetûzésbe keveredhetnek a lakóközösséggel kutyájuk folyamatos ugatása miatt. Hány vakkantásra mondhatjuk, hogy már túl sok? Ezt mindenki döntse el maga, de az én véleményem az, hogy ha az ugatás négy vakkantás után is folytatódik, az már túlmutat az ugató magatartás eredeti célján, azaz már nem pusztán a falka felé leadott riadójelzésrõl van szó. A megszállott ugatás egy olyan közlésforma a kutya részérõl, amellyel arra próbálja felhívni az ember figyelmét, hogy egyáltalán nem érzi jól magát, unatkozik, bizonytalan, frusztrált, és/vagy nem mozoghat annyit, amennyire szüksége volna. Az ugatás marad az egyetlen általa végezhetõ tevékenység, így hát ugat. Ha egy kutya hosszasan vagy a legapróbb mozzanatra ugat, az kutyanyelven annyit jelent, hogy nyugtalan vagy frusztrált. Az én házamban egy vakkantás bõven elég. Egyetlen vakkantás az egész. A házban élõ kutyáim közül általában Coco, a csivava az, aki éberen riasztja a falkát, ha bármi furcsaságot tapasztal. Ha õt leállítom, a többiek nem kezdenek ugatásba, de mindegyikük testbeszéde jelzi számomra, honnan érkezik a furcsaság forrása, legyen az ember vagy állat, és azt is elárulják, hogyan éreznek vele kapcsolatban. A testbeszéd különbözõ kutyafajták esetén változó lehet. Vannak, akik éberen felemelt lábbal, a hang-vagy szagforrás közelében leüléssel vagy lefekvéssel, éber, megfeszült álló testtartással, vagy
PROBLÉMAMENTES KÖLYKÖK
249
„cserkelõ” osonással jeleznek. Tíz különbözõ kutya esetén tíz különbözõ veszélyt jelzõ testbeszéddel fogsz találkozni, ám az energia minden esetben ugyanaz. Az elsõ vakkantás után mindig jelzem a kutyáim felé, hogy hálás vagyok a riasztásért, de innentõl már az én dolgom, hogy ellenõrizzem a történéseket, azaz leveszem a vállukról a felelõsség terhét. Az ugatás problémáját is érdemes korán elkezdeni kezelni. Ha már megtanítottad a kiskutyádnak, hogy egy bizonyos hangjelzést vagy szót a nemtetszésed kinyilvánításaként értelmezzen, akkor következetesen korrigáld ezzel a hanggal/szóval. Ha már túlzottan belelovalta magát az ugatásba, lehet, hogy csak egy határozott érintéssel tudod visszaszerezni a figyelmét. Ezen a ponton azonban még nem ért véget a dolog, ugyanis lehet, hogy átmenetileg abbahagyja ugyan az ugatást, de kis idõ múlva újrakezdi. Lehet, hogy a teste belazul egy kicsit, de az elméje még mindig riadó üzemmódban van. Légy türelmes. Várj, amíg teljesen megnyugszik, s csak azután folytasd a dolgod. Meg is jutalmazhatod dicsérettel vagy egy finom falattal, de csak akkor, ha már teljesen nyugodt. Ha a kölyök újra és újra megugat egy tárgyat vagy egy személyt, ideje a sarkadra állni, és tudatni vele, hogy az a te birtokod. A testbeszéded és nyugodt-határozott energiád segítségével teremts egy láthatatlan határvonalat, melyet nem léphet át. Kiskutyád pontosan azt a fajta irányadó magatartást várja tõled, amit fókuszált energiával és testbeszéddel tudsz biztosítani számára. Ne feledd azonban, egy kölyök esetén megvan rá a lehetõséged, hogy már azelõtt elejét vedd a nem kívánatos ugatásnak, hogy rossz szokássá vagy a stressz levezetésére irányuló krónikus tevékenységgé válna.
