8. KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK

Dr.Fenyő György: Ingatlan-nyilvántartási ismeretek

8. KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK Tartalom: 8.

KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK...................................................1 8.1. AZ INGATLAN-NYILVÁNTARTÁS ÁTALAKÍTÁSA ........................ 8-2 8.2. A RENDEZETLEN TULAJDONI ÁLLÁSÚ INGATLANOKKAL KAPCSOLATOS ELJÁRÁS ..................................................................... 8-7 8.3. A TULAJDONI LAP PÓTLÁSA ................................................... 8-11 8.4. FONTOSABB FOGALMAK ........................................................ 8-13 8.5. ÖSSZEFOGLALÓ KÉRDÉSEK .................................................... 8-14

Bevezetés A különleges eljárások keretében lényegében az kerül kifejtés-re, hogy, ha a nyilvántartási állapot a tényleges helyzettől eltér, akkor annak megszüntetése hogyan történhet. Az ingatlan-nyilvántartás átalakítására akkor kerül sor, ha az ingatlanok adatai nagyobb mennyiségben változnak. Ez általában a település területének új felmérésekor, vagy térkép felújításakor következik be. A fejezet második része arra ad választ, hogy egyedi esetekben hogyan lehet az ingatlan tulajdonjogát rendezni, ha az eltér a valóságtól. A fejezetből Ön megismeri: • •

az ingatlan-nyilvántartás átalakításának előírásait, a rendezetlen tulajdoni állású ingatlanokkal kapcsolatos eljárást.

A fejezet anyagának elsajátítása után Ön képes lesz • •

Megállapítani, hogy a nyilvántartás átalakításánál mikor kell az új adatokat elfogadni és az azonosításnak milyen változatai vannak. A rendezetlen tulajdoni állású ingatlanokkal kapcsolatos eljárást lefolytatni.

8. Különleges eljéárások

8.1. Az ingatlan-nyilvántartás átalakítása a) Az ingatlan-nyilvántartás átalakítására akkor kerül sor, ha a község egész területét érintő eljárás következtében az ingatlanok adatai megváltoznak. Az ingatlannak adatait – amelyek megváltozása az ingatlan-nyilvántartás átalakítását vonja maga után – a törvény határozza meg. A település ingatlan-nyilvántartásának átalakítása a gyakorlatban az új térképek készítését követően kerül sor. Az ingatlan-nyilvántartás alapjául szolgáló új földmérési alaptérképek készítése során ugyanis általában megváltozik az ingatlanok helyrajzi számozása, azok területe, a földrészletek határvonala, a művelési ágak megjelölése, stb. Nem kizárt azonban, hogy más olyan eljárást folytatnak le a községben, amely az ingatlanok adatainak ugyancsak tömeges megváltozását eredményezi: pl. melioráció, a földek új minőségi osztályainak megállapítása. Az átalakítás tehát nem más, mint az adott község ingatlan-nyilvántartásán nagyarányú változás átvezetés, amely nem csupán az összefüggésekből kiragadottan egyegy ingatlant, hanem a község ingatlanainak túlnyomó többségét egyidejűleg érinti. Ha az átalakítás alapjául szolgáló eljárás során (pl. új térképek készítése) a földrészletek helyrajzi számozása megváltozik, ez értelemszerűen maga után vonja a földrészlettel fizikai kapcsolatban levő ún. egyéb önálló ingatlanok helyrajzi számainak megváltozását is. Ezt a változást az átalakítás során az egyéb önálló ingatlanok lapján is érvényesíteni kell. A törvény lehetővé teszi az ingatlan-nyilvántartás részleges átalakítását is. Erre akkor kerül sor, ha az ingatlanok adatainak tömeges megváltozása csak a település egy részét érinti (pl. csak a belterületen, vagy csak a külterületen levő ingatlanokat). Az ingatlan-nyilvántartás részleges átalakításáról van szó akkor is, ha a földhivatal a részére egyidejűleg átadott okiratok alapján több ütemben alakítja át a község ingatlan-nyilvántartását. b) Az ingatlan-nyilvántartás átalakításának okirati alapját azok a térképek, a fölrészletek korábbi és új helyrajzi számait tartalmazó azonosítási jegyzékek, területjegyzékek képezik, amelyeket az ingatlanok megváltozott adata-

8-2

NyME FFFK SdiLA TEMPUS Projekt

8. Különleges eljárások

iról készülnek. A jogszabály ezeket nevezi munkarészeknek. A különböző munkarészek konkrét meghatározását belső szabályzatok tartalmazzák. Ezek a munkarészek egy – a földhivatal részéről lefolytatott – vizsgálatot követően képezhetik az ingatlan-nyilvántartás átalakításának alapját. c) Amint arról már szó volt, az ingatlan-nyilvántartás átalakítása lényegében a tulajdoni lapok I. részének tartalmát, az ingatlanoknak az I. részen feltüntetett adatait érinti. Az I. részen feltüntetett adatokban bekövetkezett változások gépi adatfeldolgozással történő átvezetése előtt a földhivatalnak vizsgálnia kell, hogy az átalakítás alapjául szolgáló munkarészek alkalmasak-e arra, hogy azokat a változások okirati alapjául elfogadják. Ezek a munkarészek általában akkor alkalmasak arra, hogy a változások átvezetésének alapját képezzék, ha a munkarészekben feltüntetett ingatlanok azonosíthatók az ingatlannyilvántartás szerinti ingatlanokkal, és így megállapítható, hogy a megváltozott új adatok az ingatlan-nyilvántartás szerinti melyik ingatlanra vonatkoznak. Ez esetben az adatok átvezetésének nincs nyilvántartási akadálya. Az azonosításnak olyankor van különleges jelentősége, amikor az ingatlanok helyrajzi száma és területe megváltozott, a munkarészek más helyrajzi számokat és területeket tartalmaznak, mint az érvényes ingatlan-nyilvántartás. Mint említettük, elsősorban az új térképek készítése az, amelynek során a földrészletnek mind a helyrajzi száma, mind pedig a határvonala és ehhez kapcsolódóan a területe tömegesen megváltozhat. Ezért új földmérési alaptérképek készítéséhez kapcsolódik közvetlenül az átalakításnak az az alapelve, amely szerint az ingatlanok helyrajzi számának, területének és egyéb adatainak megváltozása az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogokat és tényeket nem érintheti. Ezt úgy kell érteni, hogy az ingatlannyilvántartás átalakítása miatt, korábban bejegyzett jogaiból senki sem veszíthet, de senki nem is szerezhet olyan jogot, amely őt korábban nem illette meg. Az alapelv öszszefügg azzal a ma már nem vitatott tétellel, aely szerint az ingatlanok területe és határvonala nem egyszerű adatai az ingatlannak, mivel ezek egyidejűleg az ingatlanra vonatkozó jogok tárgyi terjedelmét is meghatározzák. Különösen az új földmérési alaptérképek készítése az az eljárás, amelynek során a terület és a határvonal módosulása az ingatlannal kapcsolatos jogok, tények tárgyi terjedelmének indokolatlan módosulását is maga után vonhatja.


8-3


Ennek lehetősége miatt hangsúlyozza a jogszabály alapelvszerűen a már bejegyzett jogok, tények sérthetetlenségét. d) Az ingatlanok azonosítására vonatkozó rendelkezések az új földmérési alaptérképek készítését követő átalakítási eljárásra „szabottan” fogalmazzák meg az azonosítás anyagi jogi jellegű normáit, az azonosság megállapíthatóságának feltételeit. A jogszabály ennek során az ingatlannak a korábbi földmérési alaptérképen feltüntetett határvonalát és a tulajdoni lapon feltüntetett eredeti területét tekinti viszonyítási alapnak. Ezekhez képest határozza meg, hogy, amennyiben az ingatlannak az új térképi határvonala, illetőleg az új terület eltér a régitől, mi az a különbözet, az a „tűrési határ”, amely mellett – az eltérés ellenére – az ingatlan még a régivel azonosnak tekinthető. A jogszabály felfogásában a tűrési határnál nem nagyobb eltérés a garancia arra, hogy a tulajdonjog tárgya azonos maradt a régivel, a tulajdonos nem veszített az ingatlannyilvántartásba bejegyzett jogaiból, de a határvonal „vándorlása” következtében nem is szerzett titokban többlet jogokat. A tűrési határ, amely mellett az azonosság még megállapítható: •

az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett (régi) terület 10 %-át meg nem haladó eltérés a régi és az újonnan megállapított terület között,

•

az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett (régi) terület 10 %-át meghaladó olyan eltérés, amely a szomszéd földrészletnél nem mutatható ki,

•

a régi terület 10 %-át meghaladó olyan eltérés, amely felmérési, térképezési, vagy területszámítási hibából ered,

•

a régi terület 10 %-át meghaladó olyan eltérés, amely telekalakításból, kisajátításból származik. A tűrési határral összefüggésben azt kell hangsúlyozni, hogy ez nem azonos az ún. földmérési hibahatárral. A térképek készítésére vonatkozó pontossági követelményeket, az ún. földmérési hibahatárokat különböző szakmai szabályzatok tartalmazzák. A pontossági előírások meghatározzák,

8-4



•

a térkép és a természetbeni állapot összehasonlítása során megengedhető legnagyobb eltérést,

•

a térképről lemérhető terület és az ingatlannyilvántartásba bejegyzett terület között megengedhető eltérést.

A tűrési határ meghatározásának célja, annak funkciója teljesen más, mint a földmérési hibahatáré. Nem pontossági követelményt jelent, hanem olyan területi eltérést, amely mellett még valószínűsíthető, hogy az ingatlan, mint a tulajdonjog tárgya, terjedelmében nem változott meg, ezért az ingatlannyilvántartásba bejegyzett jogok „átvihetők” az új adatokkal meghatározott ingatlanra. e) Ha az azonosság nem állapítható meg, meg kell kísérelni az eltérés okát, földeríteni és a területi eltérést rendezni. Az eltérés rendezhetősége szempontjából az eltérések három alapvető típusa különböztethető meg: a) műszaki okokra visszavezethető eltérések, b) jogváltozásból eredő eltérések, c) műszaki okokra, vagy időközi jogváltozásra vissza nem vezethető eltérések. A műszaki okokra visszavezethető eltérésekhez tartoznak a felmérési, térképezései és a területszámítási hibák. Ezeket kijavítással lehet orvosolni.A felmérési, térképezési és területszámítási hiba kijavítására a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló törvény végrehajtására kiadott 16/1997 (III.5.) FM rendelet ad eligazítást. A rendelet értelmében az említett hibák kijavítása nem érintheti és nem változtathatja meg sem a természetbeni határvonalat, sem pedig a birtoklási viszonyokat. A hibát a földhivatal minden további nélkül kijavíthatja, ahhoz engedélyre vagy hatósági, bírósági határozatra nincs szükség. Amennyiben a feltárt hiba eredője bejelentési kötelezettség elmulasztására vezethető vissza és a változás rögzítése a térképen emiatt maradt el, a változásátvezetés felmérési vagy térképezési hiba címén nem pótolható. A hiba javításáról a földhivatal az Áe. előírásainak megfelelően határozattal értesíti az érdekelteket. Amennyiben a hiba kijavításával érintett földrészletre bírósági eljárás van folyamatban, és erről a földhivatal tudomást szerez, akkor a kijavításról szóló határozatot a bíróság részére is meg kell küldeni. A


8-5


felmérési, térképezési és területszámítási hiba kijavítását ugyanis a folyamatban levő bírósági eljárás nem zárja ki. Amennyiben a területi eltérés jogváltozásra vezethető vissza, akkor a törvény 86-88. §-iban foglaltak alapján (lásd a következő pontnál) kell a területrendezést megkísérelni. A jogváltozásból eredő területi eltérés esetén a Tvr. 3640. §-ainak alkalmazásával a többlet terület tulajdonjogának rendezésére kell törekedni. (Részletesen lásd: a hivatkozott rendelkezésekhez fűzött kommentárnál). Ha a jogváltozással összefüggő eltérés a tényleges birtokos tulajdonjogának rendezésére vonatkozó szabályok alkalmazásával nem szüntethető meg, mivel az érdekelt tiltakozik a terület módosítása ellen, vagy nem igazolják a többlet területre a jogszerzést, az eredeti ingatlan-nyilvántartási területet és tulajdonjogot kell meghagyni. Erről az érdekelteket azzal kell értesíteni, hogy a területtel kapcsolatos igényüket bíróság előtt érvényesíthetik. Az új helyrajzi számokat azonban ez esetben is át kell venni az ingatlan-nyilvántartásba. Ha az eltérés sem műszaki okokra, sem jogváltozásra nem vezethető vissza, az új térkép azonban a természetbeni állapotot hűen tükrözi, az új területi adatokat kell elfogadni. Ezekben az esetekben a földrészlet határvonala, vagy valamilyen természeti esemény, vagy szándékos emberi beavatkozás következtében változott meg azonban úgy, hogy a kialakult tulajdoni viszonyokat ez a változás nem befolyásolja. Különösen a korábbi ún. nagyüzemi gazdálkodás keretei között fordult elő igen gyakran a dűlőutak megváltoztatása. Pl. a szövetkezet közös használatában álló földeket elválasztó dűlőutakat beszántották, vagy a szövetkezet tábláján belül új dűlőutat nyitottak. A tulajdoni viszonyok ez esetben rendszerint érintetlenül maradnak, a földrészletek viszont osztódnak, vagy összevonásuk válik szükségessé. f) Az átalakított ingatlan-nyilvántartást a földhivatal közszemle útján adja forgalomba. A közszemle azok részére is biztosítja a jogorvoslat lehetőségét az átalakítás során megállapított új adatok ellen, akiket a területi eltérések rendezésére vonatkozó egyedi földhivatali határozatok nem érintenek.

8-6



Az ingatlan-nyilvántartás átalakításához a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter előzetes engedélye szükséges. Az átalakítási eljárást szabályozó 27/1980 (XI.9.) MÉM rendeletet a melléklet tartalmazza. A jegyzet 8.1. pontja dr. Jójárt László: Az ingatlanok nyilvántartásának szabályai c. könyvének a MÉM rendelethez fűzött kommentárja alapulvételével történt.

8.2. A rendezetlen tulajdoni állású ingatlanokkal kapcsolatos eljárás Az ingatlan-nyilvántartás szerkesztésének ismertetésénél igyekeztünk bemutatni, hogy a nyilvántartás elkészítése milyen körültekintő módon történt. Rávilágítottunk arra, hogy a két korábbi nyilvántartás (földnyilvántartás, telekkönyv) tartalmát a földhivatalok hogyan egyeztették, majd miként vetették egybe adatok esetén a természetbeni állapottal, jogok és tények tekintetében pedig a valóságos állapottal. A nyilvántartás készítésének az időpontjában az egyezőség mind a természetbeni, mind a valóságos állapottal megvolt. Az illetéktörvény 1986-ban történt megalkotása pedig biztosította azt, hogy az illetékkiszabásra bemutatott okiratok ún. hivatali „kényszerpályán” a földhivatalhoz is eljutottak. Adatok esetében a földhivatal – amennyiben az érdekelt bejelentési kötelezettségét elmulasztotta – jogosult volt a természetbeni állapotnak megfelelően a nyilvántartást módosítani. Elvileg tehát minden eszköz adott volt ahhoz, hogy a nyilvántartás a szerkesztést követően ne „távolodjon” el a valóságtól. Ezért felvethető az a kérdés, hogy 20-25 évvel a nyilvántartás elkészítése után miként állhat elő olyan helyzet, hogy rendezetlen tulajdoni állású ingatlanok vannak, amelyeket a földhivatal csak külön eljárás keretében tud elbírálni. Az önmagunk által feltett kérdésre a következők mondhatók. Az 1990-es években végrehajtott tulajdoni reform alapvetően változtatta meg a korábbi tulajdoni szerkezetet. A kárpótlási törvények, a részaránytulajdonú földek topográfiai kijelölése, az állami tulajdon privatizálása, az önkormányzati lakástulajdon eladása a magántulajdont tette ismét uralkodóvá oly módon, hogy az ingatlanok számát milliós nagyságrenddel növelte. A nyilvántartás tárgya tehát megsokszorozódott. A teljesség igénye nélkül vázolt tulajdoni reform, illetőleg az azzal összefüggő rendelke-


8-7


zések néhány év alatt kerültek végrehajtásra. Nem lehetett kizárni azt, hogy a különböző hatósági intézkedésektől a tényleges birtoklás eltérjen. Az sem elképzelhetetlen, hogy a szerkesztés alkalmával egy-egy ingatlan tulajdoni rendezése elmaradt. Az említett esetek az ingatlannyilvántartási eljárás keretében az előírások maradéktalan betartása mellett nem rendezhetőek, s ezáltal az eljárás eredménytelen lenne. Az esetek egy részénél az idő múlása miatt a hiányosságok már nem pótolhatóak. Általános jellemzője ezen ingatlan ügyeknek, hogy az érdekeltek között jogvita nincsen, akaratuk egységesen arra irányul, hogy az eltérés minél előbb megszűnjön. Az ingatlantulajdon biztonsága miatt tehát szükséges, hogy legyen lehetőség a rendezetlen ingatlantulajdon földhivatali eljárás keretében való rendezésére. A rendezetlen tulajdoni állású ingatlanokkal kapcsolatos eljárást a megyei földhivatal rendeli el a körzeti földhivatal javaslatára. Ezt megelőzően azonban a körzeti földhivatal hiánypótlási felhívást bocsát ki. Amennyiben a felhívás eredménytelen, mert a rendezéshez szükséges iratok beszerzése időmúlás vagy egyéb ok folytán nem lehetséges, a körzeti földhivatal teendője a következő. Az ügyben keletkezett valamennyi iratot véleményével ellátva felterjeszti a megyei földhivatalhoz, egyben kérve az eljárás engedélyezését. A megyei földhivatal az iratok alapján dönt arról, hogy a változás átvezetési eljárást engedélyezi-e vagy sem. Ha a megyei földhivatal megítélése szerint is indokolt a különleges eljárás lefolytatása, akkor ezt határozattal rendeli el, amely határozatot nem lehet megfellebbezni, miután a fellebbezés lehetőségét a törvény kizárja. A rendezésre lényegében a törvény két megoldást kínál. Az egyik esetkor, amikor van bejegyzésre alkalmas okirat, a másik, amikor a rendelkezésre álló okirat nem alkalmas ingatlannyilvántartási bejegyzésre, vagy nincs is okirat, amely alapján a bejegyzés foganatosítható lenne. a) Amennyiben a tulajdonváltozást az érdekeltek bejegyzésre alkalmas okirattal igazolják, akkor végeredményben nincs gond, mert a rendezés ennek alapján megvalósítható. Ugyanez a helyzet egyéb jog vagy tény esetében. Ha az egyéb jog, tény keletkezéséről, módosulásáról, megszűnéséről szóló okirat rendelkezésre áll, a bejegyzésnek szintén nincs akadálya. Az okiratot végső esetben az eljárás során tett elismerő nyilatkozattal is pótolhatja az érdekelt. A nyilatko-

8-8



zat ilyen esetben az okirattal azonos értékű. A nyilatkozat mind szóban, mind írásban megtehető. Írásban tett nyilatkozatnak meg kell felelnie a következőknek: •

a kiállító az okiratot sajátkezűleg írta és aláírta,

•

két tanú az aláírásával igazolja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot előttük írta alá vagy aláírását előttük sajátkezű aláírásának ismerte el. Az okiraton a tanuk lakóhelyét, címét is fel kell tüntetni,

•

a kiállító aláírását vagy kézjegyét az okiraton bíróság vagy közjegyző hitelesítette (Pp.196. §).

A szóbeli nyilatkozatot a körzeti földhivatalnál jegyzőkönyvbe kell foglalni. A jegyzőkönyvnek a következőket kell tartalmaznia: •

az ingatlan meghatározó adatait, így település, név, fekvés, belterületén esetén a közterület megnevezése, házszám, helyrajzi szám, terület,

•

az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonos nevét, címét,

•

egyéb jogosult nevét, lakcímét,

•

a tényleges birtokos nevét és címét (lásd lentebb),

•

a rendezendő jog vagy tény megnevezését,

•

az érdekelt(ek) által tett szóbeli nyilatkozatot,

•

a jegyzőkönyvhöz csatolt és a rendezést elősegítő okiratok megnevezését,

•

a földhivatal álláspontját arra vonatkozóan, hogy a rendezendő jog vagy tény a megismert tényállás alapján a törvény melyik §-a alapján teljesíthető, s végül

•

a jegyzőkönyv készítésének helyét, idejét, a nyilatkozattevő(k) és a földhivatali előadó nevét, aláírását.

Előfordulhat, hogy a rendezést valamely hatósági határozat hiánya gátolja. Amennyiben ez földhivatali „mulasztás” következtében állt elő, akkor a földhivatal ezt pótolja. Ha pedig a hatósági intézkedés elmaradása más hivatalnak „róható” fel, akkor a földhivatal kezdeményezi az illetékes hatósági eljárást.


8-9


b) Az esetek másik körére – mint említettük – az jellemző, hogy nincs vagy bejegyzésre egyébként nem alkalmas okirat áll csak rendelkezésre. Ilyen esetben a tényleges birtokos tulajdonjogát kell az ingatlannyilvántartásba bejegyezni, amennyiben a következő feltételek valamelyikének megfelel. c) Elöljáróban azonban tisztázni szükséges a tényleges birtokos fogalmát. Sajnos ezt a fogalmat sem a törvény, sem a végrehajtási rendelet nem határozza meg. Ezért segítségül a már hatályon kívül helyezett 1972 évi 31 sz. tvr. 41. §-ának első bekezdését lehet hívni. Ennek értelmében tényleges birtokosnak kell tekinteni azt, aki az ingatlant sajátjaként birtokolja és annak tulajdonjogát törvényes jogcímen szerezte meg, vagy a tulajdonjog megszerzésére érvényes jogcímet szerzett, de a tulajdonjog a telekkönyvbe nincs bejegyezve. Kétségtelen tény, hogy az idézett jogszabályi előírás az ingatlan-nyilvántartás szerkesztésére vonatkozott. Figyelemmel azonban a szerkesztés és a rendezetlen tulajdoni állású ingatlanokkal kapcsolatos eljárás azonos céljára, a fentebb írt meghatározás a tényleges birtokos fogalmát illetően elfogadható. Visszatérve a tényleges birtoklással kapcsolatos feltételekre, amennyiben olyan okirat áll csak rendelkezésre, amely bejegyzésre nem alkalmas, de a felek tulajdon átruházására irányuló megállapodás, az ingatlan megjelölése, továbbá az ellenérték vagy a szerzés ingyenessége megállapítható, a tényleges birtokos tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető. A tényleges birtokos tulajdonjogát kell megállapítani akkor is, ha a bemutatott okiratban az ingatlan helyrajzi száma nem szerepel, tehát nem jelölték meg vagy tévesen határozták meg, de az ingatlan azonossága egyébként megállapítható. A jogszabályi előírás tehát arra az esetre szól, amikor az ingatlant a településen belül utcanévvel és házszámmal, vagy a szomszédokkal határozták meg. (Pl. Bicskén a Kossuth utcában a Nagy Jánosék és Kiss Péterék közötti házas ingatlan). Ilyen és hasonló esetekben az ingatlan helyrajzi száma térképi vagy helyszíni azonosítással megállapítható. Ugyancsak bejegyezhető a tényleges birtokos tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba, ha a bejegyzett tulajdonos vagy annak hagyatékátadó végzéssel, bírósági ítélettel igazolt örököse vagy hatósági határozattal jogutóda elismeri, hogy a tényleges birtokos az in-

8-10



gatlan tulajdonjogának az átruházásában a tulajdonossal korábban már megállapodott. Előfordulhat, hogy időközben az ingatlan tulajdonjogát többször is átruházták. Ilyenkor a tényleges birtokos a közbenső átruházásokat is igazolhatja. A tényleges birtokos nemcsak a saját tulajdonszerzését kell hogy igazolja, hanem a jogelőd tulajdonszerzését is visszamenőleg az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonosig. Ez az igazolás – az előzőekben kifejtettek alapján – történhet •

bejegyzésre alkalmas okirattal, ha nincs,

•

hiányos okirattal vagy

•

az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett tulajdonos vagy örökösének, illetve a közbenső átruházók elismerő nyilatkozatával.

Amennyiben a közbenső átruházó tulajdonjogát •

hatósági határozattal,

•

bírósági ítélettel vagy

•

hagyatékátadó végzéssel

szerezte, akkor csak ettől a szerzéstől kell a további jogszerzést igazolni. A hagyatékátadó végzéssel azonos elbírálásban kell részesíteni a közjegyző által kiállított öröklési bizonyítványt is. Az eljárást a köreti földhivatal – hasonlóan az ingatlannyilvántartási eljáráshoz – határozattal zárja le, amely ellen jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani. A tulajdonjog bejegyzését követően az illetékhivatalt is értesíteni kell.

8.3. A tulajdoni lap pótlása A számítástechnikai adatfeldolgozás, illetőleg tárolás vagy változás átvezetés, de bármilyen számítástechnikai művelet következtében előállhat az a nemkívánatos helyzet, hogy a tulajdoni lap nem jeleníthető meg a számítógépen olvasható formában, illetőleg használhatatlanná válik. Ilyenkor a tulajdoni lapot, pontosabban a tartalmát vissza kell állítani. A tulajdoni lap pótlását a körzeti földhivatal vezetője rendelheti el (korábban ez megyei földhivatal vezetői hatáskör volt). A földhivatal vezetőjének rendelkezését követően elkészítik a tulajdoni lap tervezetét. A tervezet összeállításánál az adat-


8-11


biztonsági célból készített archív adatokat az okirattárban és az érdekelt birtokában lévő adatokat kell figyelembe venni. Indokolt eseten helyszíni azonosítást kell végezni. A tervezetet a körzeti földhivatalnál ki kell függeszteni, s amelynek elkészültéről az adott településen hirdetményt kell közzétenni. A tervezetre az érdekeltek a kifüggesztéstől számított 60 napon belül tehetnek észrevételt. Ügyelni kell arra, hogy a tervezet kifüggesztése a hirdetmény közzététele azonos időben történjen. Amennyiben a tervezetre észrevétel a 60 nap alatt nem érkezik, a földhivatal határozatot hoz, amelyben elrendeli, hogy a tervezet tartalmát – pótolt tulajdoni lapként – az ingatlan-nyilvántartás számítógépes rendszerében kell tovább kezelni. A határozatot mindazok számára kézbesíteni kell, akik a tervezeten jogosultként szerepelnek.

8-12



8.4. Fontosabb fogalmak ingatlan-nyilvántartás átalakítása, tűréshatár, rendezetlen tulajdoni állású ingatlan, bejegyzésre nem alkalmas okirat


8-13


8.5. Összefoglaló kérdések 1. Mit jelent az ingatlan-nyilvántartás átalakítása? 2. Mi az a tűrési határ, amely mellett az azonosság még megállapítható? 3. Mikor lehet a tényleges birtokos tulajdonjogát megállapítani a rendezés során?

8-14


8. KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK

Recommend Documents