8.
ÉVFOLYAM
7. KÜLÖNSZÁM
2001.
NOVEMBER
15.
JOHAN BÉLA ORSZÁGOS EPIDEMIOLÓGIAI KÖZPONT
Epinfo Epidemiológiai Információs Hetilap
AIDS VILÁGNAP
2
Epinfo „JOHAN BÉLA” ORSZÁGOS EPIDEMIOLÓGIAI KÖZPONT mb. főigazgató főorvos: dr. Melles Márta
AIDS VILÁGNAP, 2001. DECEMBER 1.
Összeállította: prof. dr. Dömök István dr. Melles Márta mb. főigazgató főorvos dr. Csohán Ágnes HIV/AIDS surveillance koordinátor a Járványügyi osztály (osztályvezető: dr. Csohán Ágnes)
Készült: a „Fodor József” Országos Közegészségügyi Központ házi nyomdájában 20 000 példányban. Tsz.: 460/2001 Budapest 2001
Epinfo
3
AIDS VILÁGNAP – 2001. DECEMBER 1.
Én vigyázok!…..És te? Az ENSZ nemzetközi AIDS-ellenes szervezete, az UNAIDS 2000-ben 2 éves kampányt indított, amely a férfiak AIDS járványban betöltött szerepére hívja fel a figyelmet. Ennek a kampánynak a szellemében fogalmazódott meg a 2001. évi AIDS Világnap jelmondata is. Én vigyázok!…..És te? A kampánynak négy átfogó célkitűzése van: 1. Tudatosítani kell a fiúkban és a férfiakban, hogy milyen szoros összefüggés van a férfiak viselkedése/magatartása és a HIV-fertőzés között. 2. A fiatalokat fel kell világosítani arról, mit tehetnek a HIV-fertőzés és a többi nemi betegség elkerülése érdekében. 3. A családi nevelés, a háziorvosi gondozás, a szexuális felvilágosítás során a fiúkat és férfiakat rá kell döbbenteni arra, hogy egészségük védelme nemcsak önmaguk, hanem szexuális partnerük, a nők, és családjuk biztonságának záloga is. 4. Tudatosítani szükséges mind a férfiak, mind a nők körében, hogy a szenvedélybetegségek, a drogfüggőség és az alkoholizmus befolyásolja a szexuális magatartást, csökkenti a felelősségérzetet, növeli a nemi betegségek terjedésének lehetőségét. .
.
A szöveg és a címoldali montázs a Joint United Nations Programme on HIV/AIDS (UNAIDS) kiadványa alapján készült.
A címoldali montázson Ricky Martin, a híres énekes (középen), Silvia, HIV-pozitív gyermekekkel foglalkozó önkéntes (jobbra) és Clint Walters, a Health Initiatives for Youth alapítója (balra) szerepel. Az AIDS Világnappal kapcsolatos további információk a UNAIDS honlapjáról szerezhetők be: Website: www.unaids.org/wac/2001/index.html
4
Epinfo
AZ ELSŐ RIPORT AZ AIDS-RŐL Húsz évvel ezelőtt, 1981. június 5-én a Morbidity and Mortality Weekly Report (MMWR) közölt egy riportot (1981; 30: 250-252) Los Angelesből öt, korábban egészséges fiatal férfinél kialakult Pneumocystis carinii pneumonia (PCP) megbetegedésről. Mindegyiket homoszexuális férfiként jellemezték, akik közül kettő meghalt. A helyi klinikusok és a Los Angelesmegyei Közegészségügyi Intézethez kihelyezett járványügyi felderítő tisztiorvos (Epidemic Inteligence Service Officer) készítették a riportot és küldték közlés céljára az MMWR-hez 1981. május elején. Az MMWR szerkesztősége a küldeményt a Centers for Disease Control (CDC) parazitológus és SzTB szakértőihez továbbította. A közölt riporthoz fűzött szerkesztőségi megjegyzés arról szólt, hogy az esetleírások alapján „közös expozícióval kapcsolatos celluláris immundiszfunkcióról” van szó, és a páciensek „a betegséget szexuális kontaktus révén kapták meg”. A riport további esetek közlését indította el New York-ból, San Francisco-ból és más városokból. Ezzel közel egyidejűleg a CDC kábítószerekkel foglalkozó egysége, mely a PCP gyógyítására szolgáló pentamidin egyedüli szolgáltatója volt, egyre gyakrabban kapott gyógyszerigényléseket olyan orvosoktól, akik ugyancsak fiatal férfiakat kezeltek. 1981 júniusában a CDC egy vizsgáló csoportot bízott meg azzal a feladattal, hogy állapítsa meg a kockázati tényezőket, és alakítson ki esetdefiníciót a nemzeti surveillance céljára. Tizennyolc hónapon belül az epidemiológusok számos vizsgálatról tudósítottak az MMWR-en keresztül, melyek révén azonosításra kerültek a szerzett immundeficiencia szindróma (AIDS) legfőbb kockázati tényezői. Ezen korai járványügyi megfigyelések alapján, még mielőtt az új, rejtélyes betegség kóroka ismert lett volna, a CDC ajánlásokat tett közzé a szexuális érintkezéssel, kábítószer-élvezettel és foglalkozással kapcsolatos terjedés megelőzésére. Az MMWR eddig több mint 400 cikket közölt a HIV-ről és az AIDS-ről, és egyik jelentős forrása marad a HIV/AIDS-szel kapcsolatos járványügyi, preventív és terápiás információknak. Felhasznált irodalom: MMWR 2001; 50: 429.
Epinfo
5
A HIV ÉS AIDS VILÁGJÁRVÁNY, 2001 A humán immundeficiencia vírus (HIV) fertőzés és az általa okozott szerzett immundeficiencia szindróma (AIDS) az egész világon járványos méretekben fordul elő, és az egyik legjelentősebb kihívást jelenti a világ közegészségügye számára. A HIV-nak, mint vérrel és szexuális érintkezéssel terjedő vírusnak a világ különböző régióiban eltérő a domináns terjedési módja. A járvány aránytalanul sújtja a hátrányos helyzetű, vagy a társadalom peremére szorult embereket. A HIV-fertőzés eddig körülbelül 20 millió ember halálát okozta, és becslések szerint a fertőzött emberek száma 36,1 millió (1. ábra). Ez a jelentés az UNAIDS és más források adatai alapján összegezi az epidemiológiai trendeket, felhívja a figyelmet a HIV/AIDS megelőzése terén eddig elért egyes eredményekre és felvázol néhány, a következő évtizedben esedékes prevenciós tevékenységet. Afrika Szaharától délre fekvő területei (ASZD ∗ ) Afrika Szahara alatti területe a Föld HIV/AIDS által leginkább sújtott régiója. Uganda, Kenya és Tanzánia azok közé az országok közé tartozik, ahol a HIV-járványt először ismerték fel az 1980-as évek elején. 2000-ben az ASZD régióban élők közötti HIV-fertőzöttek számát 25,3 millióra becsülték és a HIV-fertőzöttek átlagos prevalenciája a 15-45 évesek között 8,8% volt. 2000-ben hozzávetőleg négymillió ember fertőződött újonnan. 16 országban a 15-49 éves személyeknek mintegy 10%-a HIV-fertőzött, de a régió déli és keleti részén levő 7 országban a fertőzöttek aránya eléri a 20%-ot. Botswanában a legmagasabb a prevalencia, ahol a felnőtt lakosság 36%-a HIV-fertőzött (2. ábra). Ezen trendek ellenére a magatartás megváltoztatására, az óvszer használatára, az önkéntes HIV szűrővizsgálatra vonatkozó intenzív és agresszív megelőzési programok, valamint a vértranszfúziók biztonságossá tétele néhány országban csökkentette a prevalenciát, vagy lassította a HIV terjedését. Ugandában például az 1990-2000. időszak alatt a HIV prevalencia a felnőttek között 14%-ról 8%-ra csökkent. Az ugandai Masakában a 20-24 éves nők között az 1989-1990. években észlelt 20,9%-os prevalencia 1996-1997-re 13,8%-ra csökkent. A zambiai Lusakában is, ahol egy korai súlyos járvány fordult elő, a HIV prevalencia a terhesgondozókba járó 15-19 éves nők között az 1993. évi 27%-ról 1998-ban 17%-ra mérséklődött. Nyugat-Afrikában, Szenegálban a prevalencia 2% körüli maradt, annak következtében, hogy szabályozták a prostitúciót, erőteljesen támogatták az óvszerhasználatot, gyógykezelték a szexuálisan terjedő betegségekben (SzTB) szenvedőket. ∗
Angola, Benin, Botswana, Burkina Faso, Burundi, Kamerun, Zöldfoki Szigetek, Közép-Afrikai Köztársaság, Csád, Kongó, Elefántcsont Part, Kongói Demokratikus Köztársaság, Dzsibuti, Eritrea, Etiópia, Egyenlítői Guinea, Gabon, Gambia, Ghána, Guinea, Bissau-Guinea, Kenya, Lesotho, Libéria, Malawi, Mali, Mauritánia, Mozambik, Namíbia, Niger, Nigéria, Ruanda, Szenegál, Sierra Leone, Dél-Afrika, Szwáziföld, Tanzánia, Togó, Sao Tome-Principe, Uganda, Zambia, Zimbabwe
6
Epinfo
Ázsia A járvány változatlanul terjed a világ legnépesebb területén, ahol az infrastruktúra fejletlen ahhoz, hogy hatékony megelőző intézkedések történjenek. Kínában, 1998-1999-ben a HIV prevalencia 82% volt az intravénás kábítószeresek és 6% a prostituáltak között. 1989 és 1998 között folyamatos emelkedés következett be minden bejelentendő SzTB előfordulásában, férfiak és nők között egyaránt. Indiában a becsült HIV-fertőzöttségi arány a 15-49 évesek között 0,7%. 1998 közepén a becslések szerint 3,5 millió személy volt HIV-fertőzött. A növekvő tendenciát mutató országoktól eltér Thaiföld, ahol a járvány az 1980-as évek közepén kezdődött az intravénás kábítószeresek és a prostituáltak, valamint klienseik között, és heteroszexuális érintkezés útján gyorsan terjedt a lakosság körében. Válaszul az egészségügyi hatóságok kialakították a HIV/AIDS surveillance rendszert, mozgalmat indítottak a biztonságos szexuális magatartás népszerűsítésére. A SzTB-ek és a HIV terjedésében bekövetkezett csökkenés tükröződött a SzTB-ek és HIV prevalencia csökkenésében a bevonuló katonák és a terhesgondozókat igénybe vevő asszonyok között. Kelet-Európa és Közép-Ázsia Kelet-Európában az utóbbi időben gyorsan emelkedett a HIV-fertőzöttség a parenterális kábítószer-élvezők között. 1999. januárig mintegy 10 000 HIV-fertőzöttet jelentettek az Orosz Államszövetségben. 2000 decemberéig a fertőzöttek összegezett száma 70 000-re emelkedett, és kábítószer-élvezők közötti HIV-fertőzést az Orosz Államszövetség 89 régiója közül 82-ből jelentettek. Kelet-Európában és Közép-Ázsiában Ukrajna volt a legérintettebb ország, ahol az új esetek száma az 1992-1994. közötti évi 47 esetről 1997-ben mintegy 15 000 esetre emelkedett. A régióban 1998-1999-ben jelentett összes AIDS eset 90%-a Ukrajnában fordult elő. A régióban a HIV valószínűleg erőteljesen terjedni fog a parenterális kábítószer-élvezők nagy száma, a SzTB esetek számának emelkedése, a prostitúció növekedése és a társadalmi-gazdasági átalakulások miatt. Egyesült Államok és Nyugat-Európa Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban a HIV okozta halálozás jelentősen csökkent a hatékony antiretrovirális kezelések bevezetése óta. A HIV terjedésének emelkedéséhez vezethet azonban az, hogy a homoszexuális férfiak között emelkedik a jelentett SzTB-ek száma, és hogy jelei vannak a kockázatos magatartási szokások terjedésének.
Epinfo
7
Latin-Amerika és a Karib-tengeri térség A világnak ezen a részén a fertőzés leggyakrabban férfiak közötti, valamint férfiak és nők közötti szexuális kapcsolat és parenterális kábítószer-használat révén terjed. 2000 decemberében a becslések szerint 1,4 millió felnőtt és gyermek volt HIV-fertőzött az 1999. évi 1,3 millióval szemben. A Karib-tengeri térség a felnőttek között észlelt 2,1%-os prevalenciával a világ második legérintettebb területe. Brazíliában a HIV-fertőzés okozta halálozás az 1995. évi 25% ooo -ről 1999-ben megközelítőleg 15% ooo -re csökkent, nagyrészt azon politika következtében, hogy az állam az antiretrovirális kezeléshez ingyenes hozzájutást biztosít. A jelentést készítette: Global AIDS Program, National Center for HIV, STD and TB Prevention, Centers for Disease Control and Prevention, Atlanta, USA.
Szerkesztőségi megjegyzések: A HIV/AIDS a negyedik leggyakoribb halálok a világon, Afrikában első helyen áll a vezető halálokok között. A leginkább érintett afrikai országokban a várható élettartam 10 évvel csökkent és a csecsemőhalálozási arány megkétszereződött. Azon országokban, ahol legmagasabb a prevalencia, mint például Botswanában, Dél-Afrikában és Zimbabwe-ben még nem érzékelhető a járvány teljes hatása, mivel a közelmúltban fertőzötteknél még nem jelentkeztek tünetek. A HIV okozta halálozások hatása egyaránt kedvezőtlenül érinti a családokat, lassítja a nemzeti jövedelem növekedését és a fejlődést. A fiatal felnőttek a leginkább érintettek, akik jelentős mértékben járulnak hozzá a nemzeti össztermék előállításához. A családokban az egyik, vagy mindkét szülő elvesztése jövedelemnélküliséghez, a gyermekek oktatásának megszüntetéséhez, növekvő gyermekmunkához, a családok és a szociális támogató rendszerek széteséséhez vezethet. Zambiában például tanító hiány alakult ki, mivel több tanár hal meg AIDS-ben, mint ahányat ki lehet képezni a helyükre. A HIV-fertőzöttségi arányokban jelentős különbségek vannak az országok között az egész világon, mely különbségeket a HIV terjedésével összefüggő tényezők szerepének eltéréseivel magyarázzák. Ezek közé tartozik a migráció, a gazdasági bizonytalanság, a kábítószer-használat, a SzTB-ek, az írástudatlanság és a szegénység. Ezek igen nagy kihívást jelentenek a hatékony megelőző programok megvalósításában. Annak ellenére, hogy már a legkorábbi járványügyi vizsgálatok kiderítették a HIV terjedési módjait és felvilágosítással szolgáltak a megelőző és kontroll tevékenység azon típusairól, melyekkel a terjedés megakadályozható, ezeket az ismereteket nehéz volt világszerte a hatékony beavatkozás érdekében alkalmazni.
8
Epinfo
Ezen kihívások ellenére még a korlátozott erőforrásokkal rendelkező országok is bizonyították, hogy lehet a járványt stabilizálni és visszafordítani. Ezekben az országokban a sikeres programok magukban foglalták a magas szintű politikai vezetés határozott elkötelezettségét a HIV megelőzés irányítására, a nemzeti programokat, megfelelő pénzügyi alátámasztást, és a társadalom erőteljes részvételét. Hatékony és megvalósítható intézkedések léteznek a HIV-fertőzések megelőzésére és leküzdésére. A biztonságos vérellátást minőségvizsgálatok és a vér felhasználására vonatkozó szakmai irányelvek érvényesítése révén lehet elősegíteni. Az óvszer széleskörű használatának elterjesztése csökkentheti a prevalenciát a kockázati csoportokban, a fiatalok oktatási programjai pedig a kockázatos magatartás csökkenéséhez vezethetnek. A kábítószer-élvezők kezelési lehetőségének növelése és az erre vonatkozó ismeretek terjesztése, valamint a steril fecskendőhöz való hozzájutás csökkentheti a kábítósze-használók fertőződési kockázatát. Bizonyos opportunista fertőzések megelőzhetők a cotrimoxazol profilaxis révén, ezáltal csökkenthető a HIV okozta halálozások száma. Antivirális szerek adagolása, mint a nevirapin, vagy a rövid zidovudin kezelés és az anyatejes táplálásra vonatkozó tanácsadás jelentősen csökkentheti a fertőzés vertikális terjedését. AZ SzTB-ek kezelése lassíthatja a HIV incidencia növekedését. Amennyiben az SzTB-ek hatékony kezelését az infrastruktura nem teszi lehetővé, a HIV-fertőzés megelőzésének fontos lehetősége vész el. Lépéseket kell tenni a nemi betegek gondozását végző intézmények megerősítésére és bevonására a HIV prevenciós és kontroll programokba. Az önkéntes tanácsadás és a HIV szűrővizsgálat igénybevételének kiterjesztését jelentősen gátolja a HIV-fertőzéssel kapcsolatos, sok kultúrában megjelenő társadalmi megbélyegzés, kombinálva a fertőzött személyek kezelésének és gondozásának nehézségeivel. Azok a személyek, akiknek hasznára válna HIVstátuszuk ismerete, gyakran elutasítják a tanácskérést és a HIV szűrővizsgálatot, mivel félnek HIV-fertőzöttségük nyilvánosságra kerülésének következményeitől. A gondozásra és kezelésre fordítható anyagi források hiánya, és az az érzés, hogy kevés haszonnal jár a HIV-fertőzés tényének megismerése, szintén elijeszti az embereket. A preventív programoknak együtt kell járni a HIV-fertőzöttek gondozásának javítására irányuló erőfeszítésekkel. A megelőzési programokba be kell építeni a tbc isoniazid profilaxisát és más kis költséggel járó beavatkozásokat. A HIV-fertőzött emberek számára a leghatékonyabb beavatkozás az antiretrovirális szerek kombinált alkalmazása, azonban a jelentős költségek miatt a legtöbb HIV-fertőzött számára nem hozzáférhető. Bár ezeknek a gyógyszereknek az ára csökkent, a gyógymódok hatékony alkalmazásához szükséges infrastruktúra továbbra sem megfelelő a legtöbb erősen fertőzött országban. Mind a prevenció,
Epinfo
9
mind a kezelés adottak, így a közegészségügyi hatóságoknak és a nemzetközi segélyezőknek a költségek figyelembevételével kell dönteniük a gyógyszeres kezelési és prevenciós programok alkalmazásáról. Világméretekben a HIV-járványt befolyásolják más, közegészségügyi problémák is, melyek közül elsősorban a tbc említendő. Globálisan a HIV-fertőzötteknél továbbra is a tbc a vezető halálok. Az elmúlt évtizedben Afrikának a Szaharától délre fekvő országaiban és Délkelet-Ázsiában nőtt a tbc előfordulási gyakorisága. Az 1980-as évek közepe óta számos afrikai országban az évenként jelentett tbc morbiditás négyszeresen megemelkedett, elérve a több mint 400%ooo arányt. Egyes országokban a köpet-pozitív tbc-s betegek 70%-a HIV-fertőzött. Ezekben az országokban a HIV és tbc prevenció integrációjának prioritást kell kapnia. A HIV-fertőzés terjedése és az AIDS halálozás emelkedése a kormányok, a nemzeti és nemzetközi szervezetek és alapítványok fokozott segítőkészségét váltotta ki. 1999 óta az Egyesült Államok kormánya megemelte az érintett országoknak a HIV/AIDS megelőzésre és kezelésre adott pénzügyi támogatást. A 2001. évben ez az összeg 457,5 millió dollár volt. A Nemzeti Egészségügyi Intézetek a közelmúltban indítottak átfogó AIDS kutatási programot a fejlődő országok támogatására olyan kutatási feladatokkal, melyek fontosak az adott országok számára. A CDC más szövetségi szervekkel együttműködve létrehozta a Globális AIDS Program részleget a HIV megelőzésére irányuló nemzetközi erőfeszítések megvalósítására. Felhasznált irodalom: Morbidity and Mortality Weekly Report 2001; 50: 434-439.
10
Epinfo
Epinfo
11
EURÓPAI HIV/AIDS HELYZET, 2000 2000 ÉV VÉGI JELENTÉS A jelentés a WHO Európai Régiójának 51 országából 2000. december 31ig jelentett AIDS esetek és az újonnan diagnosztizált HIV-fertőzések alapján készült. Áttekintést ad az 1996 és 2000 között végzett diagnosztikus HIV-vizsgálatok számáról és összefoglalja az 1995-től 2000-ig terjedő periódusban a terhes nők között észlelt HIV prevalenciára vonatkozó adatokat. Tekintettel a HIV-fertőzés és az AIDS epidemiológiai helyzetében lévő eltérésekre, a legtöbb információ három földrajzi régióra bontva - Nyugat-, Közép- és Kelet-Európa - kerül közlésre. A HIV-fertőzések és az AIDS-esetek jelentése Az újonnan detektált HIV-fertőzésekre vonatkozó adatok (6. ábra) sokkal jobban mutatják az aktuális járványügyi helyzetet, mint az AIDS-re vonatkozók (5. ábra), különösen azóta, hogy az aktív antiretrovirális terápia széleskörűen alkalmazásra került és, hogy néhány kelet-európai országban hirtelen jelentős járványhullám alakult ki. Mindenesetre ezeket az adatokat óvatosan kell értékelni, mivel nem feltétlenül a prevalenciát jelzik, rendkívüli mértékben függnek ugyanis a HIV-vizsgálatok irányultságától és az eredmények közlésétől. Azt is figyelembe kell venni, hogy az adatok a leginkább sújtott nyugat-európai országokban még mindig nagyon hiányosak. Nyugat-Európa A nyugati országokban 2000-ben az AIDS incidencia 22 eset/millió lakos volt, körülbelül ötször magasabb, mint a közép-európai és nyolcszor magasabb, mint a kelet-európai országokban. Folytatódott az évi esetszám csökkenése, 2000-ben is 11%-kal csökkent 1999-hez képest, ugyanannyival, mint 1999-ben az előző évhez viszonyítva. Ez a mérték azonban elmarad az 1997. évi, közvetlenül az antiretrovirális terápia bevezetése utáni 32%-os, és az 1998. évi 23%-os csökkenéstől (1. ábra). Az AIDS okozta halálozások száma is csökkent az 1997 és 2000 közötti években, évenként átlagosan 30%-kal (2. ábra). Az AIDS esetszámok alakulásának tendenciája azonos volt a homo/biszexuá-lis férfiak (HBF) és az injekciós kábítószer élvezők (IKÉ) között. 32%-os csökkenés mutatkozott 1996 és 1998 között mindkét csoportban, míg a HBF csoportban 16%-os, az IKÉ csoportban pedig 17%-os volt a csökkenés 1998 és 2000 között. A heteroszexuális érintkezés révén fertőződött személyek közötti csökkenés azonban kisebb volt (évi átlag 1996
12
Epinfo
és 1998 között 18%, de csupán 1% 1998 és 2000 között). Ennek következtében a heteroszexuális kontaktus révén fertőződöttek részaránya emelkedett az összes AIDS eset között (az 1996 évi 22%-ról a 2000 évi 34%-ra) és 2000-ben részarányuk első ízben azonos szintre emelkedett az IKÉ csoportéval (3. ábra). Azokban az országokban, melyekben legalább 2 évre vonatkozó országos adatok vannak az új HIV-esetek bejelentéséről, nincs egyértelmű tendencia az arányok alakulásában. A heteroszexuális érintkezés révén fertőződött személyek aránya azonban emelkedést mutat, akik közül sokan olyan országból származnak, ahol kiterjedt járvány van (1997 és 2000 között Norvégiában 52%, Németországban 53%, Egyesült Királyságban 74%). Tíz országban, ahonnan adatokat szolgáltattak mind a HIV-fertőzött, mind az AIDS esetekről, melyeket 1997 és 2000 közötti években jelentettek, a tünetmentes HIV-fertőzöttek száma (17 295) több mint háromszorosan meghaladta az AIDS-esek számát (5 241). Nyugat-Európában fordult elő az egész Európai Régióban újonnan detektált, HBF csoportba tartozó HIV-fertőzöttek 94%-a. A leginkább érintett országok közül háromból (Franciaország, Olaszország, Spanyolország) nincsenek adatok az IKÉ csoportban észlelhető tendenciákról. A HIV jelentési rendszer átszervezését követően Portugáliából 2000-től már rendelkezésre állnak az adatok a jelentett esetek fertőzési módjáról. A 2000-ben jelentett HIV-fertőzések közül 57% (3733-ból 2141) IKÉ révén, míg 29% (1087) heteroszexuális kontaktus révén keletkezett. A vertikális terjedési mód útján keletkezett HIV-fertőzések és AIDS esetek számának jelentős csökkenése tükrözi a preventív kezelés sikerét, melyet a legtöbb nyugat-európai országban alkalmaznak. A Nyugat-Európában 1998 óta diagnosztizált, vertikálisan létrejött HIV-fertőzéseknek csaknem fele (241 közül 110) az Egyesült Királyságban fordult elő, ahol a jelentett esetek számának csökkenése csak most vált érzékelhetővé, miután 1999-ben szigorították a megelőző rendszabályokat. Közép-Európa Közép-Európát a HIV/AIDS járvány viszonylag enyhén érinti. 2000-ben mind az AIDS morbiditás [4,7 eset/millió lakos] (5. ábra), mind az újonnan diagnosztizált HIV-fertőzések aránya [7,6 eset/millió lakos] (6. ábra) alacsony maradt. A heteroszexuális úton szerzett HIV-fertőzés utáni AIDS esetek száma azonban emelkedett 2000-ben, a Romániából jelentett ilyen esetek számának hirtelen növekedése miatt. Abban a 9 országban, ahonnan 1997 és 2000 között mind a HIV-fertőzött, mind az AIDS eseteket jelentették, a tünetmentes HIV-fertőzöttek (2 552) és az AIDS betegek (2 605) száma közel egyenlő volt.
Epinfo
13
Közép-Európában az 1997 és 2000 között jelentett 13 éven aluliak közötti HIV-fertőzések aránya az összes HIV-fertőzéshez viszonyítva 24% volt. Az ilyen esetek túlnyomó többségét Romániában diagnosztizálták azok között, akik az 1990 körüli években vértranszfúzió, vagy nem kellően sterilizált eszközökkel adott injekciók révén fertőződtek. Az IKÉ csoportba tartozó újonnan diagnosztizált HIV-fertőzések száma stabil maradt, és valamennyi esetet Lengyelországban fedezték fel. Kelet-Európa 1995 óta az újonnan diagnosztizált HIV-fertőzések évenkénti aránya Kelet-Európában jelentősen emelkedett, míg Nyugat- és Közép-Európában viszonylag állandó maradt. Ez az arány 1998 és 1999 között megkétszereződött, míg 1999 és 2000 között 2,3-szeresen nőtt. Igen nagy emelkedést lehetett ismét megfigyelni (6. ábra) az Orosz Államszövetségben (2000-ben 2,7-szeres, 375/millió) és Lettországban (1,9-szeres, 198/millió), valamint első ízben, de kiemelkedően magasat Észtországban (30-szoros, 279/millió). Bár alacsony szinten maradt, de több mint kétszeresen emelkedtek az arányok Grúziában (2,3-szeres, 15,8/millió) és Üzbegisztánban (5,5-szeres, 6,4/millió). 2000-ben a kelet-európai összesített 239/millió lakos arány négyszerese volt a nyugat-európainak és harmincszorosa a közép-európainak. Az újonnan fertőződött HIV-pozitívok életkora alacsonyabb keleten (18% 20 év alatti, 69% 30 év alatti életkorú), mint nyugaton (sorrendben 4% és 31%). Igen nagy arányban (37%) azt jelentik, hogy a fertőzés módja ismeretlen, ami miatt nehéz a trendeket összehasonlítani. Ennek ellenére az világos, hogy Kelet-Európában az újonnan diagnosztizált HIV-fertőzések túlnyomó többsége folyamatosan az IKÉ csoportba tartozik. 1996 és 2000 között a heteroszexuális átvitelnek tulajdonított fertőzések száma is erősen emelkedett, de ez a fertőződési mód sokkal kevésbé gyakori, mint az IKÉ-el kapcsolatos. A HIV-fertőzések magas számával ellentétben a jelentett AIDS esetek incidenciája (5. ábra) Kelet-Európában általában alacsony maradt (2000-ben 2,7/millió), bár két országban már lassan emelkedik (Ukrajnában 12,4/millió, Litvániában 9,8/millió). Ez részben az AIDS hosszú inkubációs idejével kapcsolatos, és részben, legalábbis egyes országokban, a diagnosztika elmaradottságával és a bejelentések elmulasztásával. Hat országban, ahonnan 1997 és 2000 között mind a HIV-fertőzöttekről, mind az AIDS betegekről érkezett jelentés, a tünetmentes HIV-fertőzöttek száma (2454) tizenhétszer magasabb, mint az AIDS betegeké (144). Meg kell azonban jegyezni, hogy Észtország, az Orosz Államszövetség és Ukrajna, ahol a járvány igen kiterjedt, nem szerepel ezek között az országok között. A WHO Európai Régiójában 1984 és 2000 között nyilvántartott AIDS-es betegek kor és nemek szerinti megoszlását a 4. ábra mutatja.
14
Epinfo
Az évenként végzett diagnosztikus HIV vizsgálatok száma (1996-2000) Az évente végzett diagnosztikai célú vizsgálatok száma (figyelmen kívül hagyva a donor vérek és az egyéb célra vett vérminták anonim vizsgálatát) háttér információ gyanánt szolgálnak a jelentett HIV-esetek értelmezésének segítésére. Közép- és Kelet-Európában csaknem valamennyi országban rutinszerűen gyűjtik a végzett vizsgálatok országos adatait, míg NyugatEurópa egyes országaiban ez egyáltalán nem ismert, beleértve Olaszországot, Spanyolországot és az Egyesült Királyságot. A vizsgálatok aránya Nyugat- és Kelet-Európában magasabb, mint Közép-Európában, bár az arányok régiókon belül is rendkívül változók (pl. 2000-ben, Ausztriában 69/1000 lakos, Írországban 6/1000 lakos). A HIV-vizsgálatokban a legnagyobb változás a 1990-es évek elején Kelet-Európában történt. Ebben a régióban kötelező vizsgálatokat végeztek egyaránt kiterjesztve a magas és alacsony kockázati csoportokra. A Szovjetunió összeomlásával ez a gyakorlat fokozatosan megszűnt és a HIV-vizsgálatok száma jelentősen csökkent. Az utóbbi években a HIV-vizsgálatok rendszerében lényeges változás általában nem történt. Van azonban néhány kivétel. Portugáliában az évenként végzett HIV-vizsgálatok száma az utóbbi 5 évben 77%-kal nőtt; Finnországban, 1998-ban 60%-kal emelkedett, azt követően, hogy egy országos programot indítottak a terhes nők önkéntes vizsgálatára; Macedóniában pedig megkétszereződött 1999-ben a Koszovóból érkezett menekültek vizsgálata miatt. Ezek a számok a HIV-vizsgálati tevékenységnek csupán hozzávetőleges mértékét adják és óvatosan értékelendők. Nem adnak felvilágosítást arról, hogy kikre vonatkoznak a vizsgálatok és, hogy a vizsgálatok milyen mértékben célozzák a kockázati csoportokat. Az EuroHIV surveillance 1997. évi vizsgálatai azt mutatták, hogy csak egyes országok – elsősorban Közép- és Kelet-Európában levők – tudnak adatokat adni arról, hogy hány vizsgálatot végeztek meghatározott lakosságcsoportokban, mint pl. az IKÉ csoportban, vagy a SzTB-ben szenvedők között. A másik oka az adatok mérsékelt értékének, hogy a különböző országok adatai eltérő forrásból származnak és nem feltétlenül az egész országra vonatkoznak, ezért összehasonlíthatóságuk is kétséges. Mindenesetre az adatok arra utalnak, hogy a HIV diagnosztikát nem befolyásolta semmiféle nagyobb változás a vizsgálati aktivitásban. Továbbá a Kelet-Európából jelentett HIV-fertőzések számának a ’90-es évek közepétől bekövetkezett emelkedése valóban a helyzet viharos változásával kapcsolatos és nem a vizsgálati gyakorlat változásával, hiszen a vizsgálatok száma csökkent és nem emelkedett.
Epinfo
15
A HIV-fertőzés prevalenciája a terhes nők között, (1995-2000) A terhes nők közötti HIV prevalenciáról gyűjtött adatok részben annak becslésére szolgálnak, hogy mennyire terjed a járvány az aktív heteroszexuális populációban. Ebből a célból az 1990-es évek kezdetétől különösen néhány nyugat-európai országban szeroprevalencia vizsgálatokat végeztek, legtöbbször más célra vett, személyi adatoktól megfosztott vérminták vizsgálatával (unlinked anonymous testing, UAT). Az UAT végrehajtható akár a terhes nők, akár az újszülöttek vérmintáival, mivel a HIV ellenanyagok az újszülöttek vérében maternális eredetűek. Egyes országokban, különösen Közép- és Kelet-Európában, a rutin diagnosztikai vizsgálatok (DV) szolgálnak alapul a prevalencia megítéléséhez. Mivel a DV elsősorban az egyedek HIV-fertőzésének detektálását célozzák, lakossági szinten azt a hibalehetőséget rejtik, hogy éppen a HIV-pozitívok tartózkodnak a vizsgálatoktól (participation bias), így a DV általában nem adnak valós képet a prevalenciáról. Mindenesetre a DV hasznos jelzéseket adhatnak a HIV-fertőzések szintjéről, különösen, ha nem történnek speciális prevalencia vizsgálatok. Az európai HIV prevalencia adatbázis tartalmaz 1991 és 2000 közötti, 22 országban végzett UAT és DV vizsgálati eredményeket. Az egyes országokban kapott eredményeket mutatja a 7. ábra. Nyugat-Európa Kilenc nyugat-európai országból állnak rendelkezésre adatok, melyek többségét az 1990-es évek elején indított UAT révén nyertek részben terhesgondozás során (Finnország, Írország, London), részben szülés kapcsán (Párizs körzete), vagy újszülöttek vérmintáit használva. A vizsgálatok egy részét a közelmúltban megszakították, mivel néhány éven át viszonylag stabil prevalecia adatokat kaptak. Így 1997-től kezdve a követéses adatok egyre kevésbé teljesek. Finnországban, Svédországban és Norvégiában, 1999-ben az UAT helyett átálltak a terhes nőknél végzett DV eredményeinek rendszeres jelentésére. Országos szinten a jelentett prevalencia 1995 óta <2/10000 lakos (Finnország, Norvégia, Svédország) és 15/10000 között alakult (Spanyolország 2000-ben), 4 és 9/10 000 lakos közötti arányokkal Írországban 1997-től 1999-ig, Olaszországban 1995-től 1998-ig és az Egyesült Királyságban 1995-től 1999-ig (7. ábra). 1995 óta jelentős emelkedést csak az Egyesült Királyságban és Spanyolországban észleltek. Magasabb prevalenciát (1040/10000) nagyobb városokból, vagy urbanizált területekről jelentettek (Katalónia, Lazio, Lombardia, London, Párizs), Berlinben azonban alacsonyabb prevalenciát észleltek (1995 és 1998 között 4-7% oo ). Londonban 1995 és 1999 között a terhes nők közötti UAT révén megállapított prevalencia 30-ról 40% oo -re emelkedett, az újszülöttek közötti UAT révén pedig 18-ról 25% oo -re. Az eltérések általában az országokon belül
16
Epinfo
(Németország, Olaszország, Egyesült Királyság) jelentősebbek voltak, mint az országok között. Közép-Európa Ebben a régióban 5 országból állnak rendelkezésre országos adatok. Magyarországon és Szlovéniában terhes nők közötti HIV szentinel szűrővizsgálat révén, míg a többiben DV révén nyert prevalencia adatok állnak rendelkezésre. A prevalencia ezekben az országokban sokkal alacsonyabb, mint a nyugat-európai országokban (többnyire 1%oo alatti). Ezért a 7. ábra megfelelő részén a léptéket a többi részen alkalmazottnak tizedére kellett igazítani. Kelet-Európa Belárusz három városában, 1999-ben indított egyetlen UAT kivételével ebben a régióban valamennyi adat terhes nők közötti DV-ból származik. Több mint egy évre vonatkozó vizsgálati adatok csak négy országból állnak rendelkezésre (Azerbajdzsán, Belárusz, Lettország, Ukrajna) és az Orosz Államszövetségből a legutolsó adatok 1995-ből származnak. Mindazonáltal világosan látszik, hogy a prevalencia hirtelen emelkedése 1995 után kezdődött a régió egyes országaiban, az abban az évben észlelt 0,3% oo -ről az 1998. évi 6 és 12% oo -re (7. ábra). Belárusz 3 városában végzett UAT a prevalencia jelentős emelkedését mutatta 1999 és 2000 között (38-ról 40% oo -re), teljes ellentétben a jelentős prevalencia csökkenéssel (10,3-ról 2,4% oo -re), melyet országos szinten a DV révén mutattak ki ugyanebben az időszakban. Következtetések Az európai járvány jellemzőit tekintve nem egységes, több kisebb regionális járványból tevődik össze, melyek különböznek egymástól időzítettségükben, nagyságrendjükben és az általuk érintett lakosságcsoportokban. Nyugaton endémia van, az AIDS incidencia jelenlegi csökkenése pedig - mely többnyire az antiretrovirális terápiának tulajdonítható - lassul és valószínűleg nem lesz tartós. Ráadásul, miként újabban az egyéb SzTB-ek incidenciájának emelkedése jelzi, megalapozott a félelem a kockázatos szexuális magatartások visszatérésétől, ami legalábbis részben az 1996 óta létező antiretrovirális kezelésnek a következménye. Az új HIV-fertőzések jelentős hányada heteroszexuális érintkezés útján keletkezett, különösen azon személyek között, akik olyan országokból származnak, ahol a járvány általánossá vált. A terhes nők között UAT révén végzett HIV prevalencia vizsgálatok eredményei általában megerősítik ezt a tendenciát, ugyanakkor a prevalencia mértékében az egyes országok között észlelt különbségek és az országokon belüli városi és vidéki települések között tükrözik az európai járvány heterogenitását.
Epinfo
17
Az ismertetett surveillance adatok (a jelentett HIV-fertőzések és AIDS esetek, a HIV prevalencia vizsgálatok eredményei a terhes nők között) jelzik, hogy Közép-Európa legtöbb országában a HIV eddig még nem szóródott széleskörűen. Alapvetően fontos azonban a helyzet szoros monitorozása és a megelőzésre irányuló tevékenység folytatása és erősítése, ahol szükséges. Kelet-Európa egy hatalmas földrajzi terület, ahol a helyzet rendkívül heterogén. Míg egyes országokban eddig csak kevés HIV-fertőzést regisztráltak, másokban kirobbanó járvánnyal állnak szemben. A HIV-vizsgálatokról rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy az újonnan diagnosztizált HIVfertőzések számának hirtelen emelkedése nagy valószínűséggel nem egy megváltozott vizsgálati gyakorlat következménye, hanem az valóban a kifejlődő explozív járványt tükrözi. Keleten a HIV gyors terjedése szorosan összefügg az injekciós kábítószer használat járványhullámával, mely főleg a serdülőket és a fiatal felnőtteket érinti. A kísérő szifilisz járványok jelzik, hogy a droghasználattal kapcsolatos HIV-járványokat hamarosan követhetik szexuálisan terjedő HIV járványhullámok. A HIV heteroszexuális terjedésének növekedését valóban jelzik mind a HIV-esetekről készült jelentések, mind a terhes nők közötti HIV prevalenciára vonatkozó limitált adatok. Mindenesetre a rutin diagnosztikai vizsgálatok által jelzett HIVfertőzöttségi szintnek a közelebbi elemzése alapvető fontosságú a HIV terjedési trendjének valós megismeréséhez a heteroszexuálisan aktív populációban. A HIV prevenció erősítése sürgető, prioritást igénylő kérdés marad Kelet-Európában. A HIV/AIDS surveillance-nak rugalmasnak kell lennie és folyamatosan fejlődnie kell a változó igényeknek és céloknak megfelelően. Jelenleg rendkívül fontos meghatározott specifikus epidemiológiai adatok gyűjtése, hogy jobban megértsük a gyógykezelés hatását a járványra és, hogy jobb formáját alakítsuk ki a migráló lakosság közötti prevenciós és járványellenes beavatkozásoknak, elkerülve a megbélyegzést és diszkriminációt. Forrás:
Eurosurveillance Report, 2001, No 64 – European Centre for the Epiemiological Monitoring of AIDS
18
Epinfo
Epinfo
19
20
Epinfo
Epinfo
21
22
Epinfo
A MAGYARORSZÁGI HIV/AIDS HELYZET 1985 - 2001. SZEPTEMBER 30. A hazai HIV/AIDS járványügyi ez ideig viszonylag kedvezően alakult. Az első HIV-pozitív személyeket 1985 augusztusában, az első AIDS-es beteget pedig 1986 decemberében fedezték fel. 1985-től 2001. szeptember 30-ig összesen 939 HIV-pozitív személy került a nyilvántartásba, közülük 826 azonosító kóddal és 113 anonim módon (1. ábra). Az anonim személyek közül egyesek bizonyosan szerepelnek a kódoltan nyilvántartottak között is. Ezt figyelmen kívül hagyva a kumulatív HIV incidencia 2001 harmadik negyedévének végén 92 eset/millió lakos. Az évenként újonnan diagnosztizált, kóddal regisztrált HIV-fertőzések átlaga 48 volt (incidencia: 4,7/millió) és száma 16 és 74 között változott. A regisztrált HIV-pozitívok 85%-a férfi és 15%-a nő (6. ábra). A HIV-pozitív nők aránya 1990-ig 6%, 1995-ig 9%, 2000 végéig pedig 13% volt, azaz a nők arányában fokozatos emelkedés észlelhető. A hazánkban regisztrált HIV-pozitív személyek jelentős hányada nem magyar állampolgár. Az évenként bejelentett magyar és külföldi HIV-pozitívok megoszlását a 2. ábra szemlélteti. 2001 harmadik negyedév végéig 58 országból származó 247 HIV-pozitív személy került nyilvántartásba, ami a regisztrált HIV-pozitívok 30%-a. A külföldiek aránya az utóbbi öt évben rendkívüli mértékben megemelkedett, az egyes években jelentett HIV-pozitívok 40-50%-a külföldi volt. A hazai járványügyi helyzet megítélésénél éppen ezért figyelembe kell venni, hogy a külföldi HIV-pozitívok túlnyomó többsége bizonyosan nem hazánkban fertőződött, továbbá, hogy közülük kevesen maradtak Magyarországon. A 2001. szeptember 30-ig bejelentett magyar HIV-pozitívok 72%-a homo/biszexuális érintkezés révén fertőződött. Ennek a kockázati csoportnak a HIV-pozitívok közötti aránya azonban az utóbbi években jelentősen csökkent. 1996-tól 2001 harmadik negyedévéig 63% volt az arány a korábbi időszakok 76 (1985-1990), ill. 79 (1991-1995) százalékával szemben (3. ábra). Ezzel ellentétes tendencia figyelhető meg a heteroszexuális kontaktus révén fertőzöttek arányában. Arányuk az 1985-1990. időszakban csupán 5% volt, de az 1996 óta eltelt időszakban elérte a 26%-ot. A járvány korai periódusában az akkor nyilvántartott valamennyi hemofíliás vizsgálatra került és 4,5%-uk bizonyult HIV-pozitívnak. 1986 óta a hazai hemofíliások között újabb HIV-fertőzések nem fordultak elő. Jelen áttekintés időszakában a nyilvántartásba csupán két olyan HIV-pozitív került, aki iv. kábítószer-élvezet
Epinfo
23
kapcsán fertőződött. Mindkét személy fertőzése külföldi eredetű volt, ugyanúgy miként a két maternális fertőzés esetében is. Bizonyos, hogy a kábítószert használók száma emelkedik hazánkban, de eddig nem mutatkozott annak jele, hogy HIV-fertőzési lánc alakult volna ki az ilyen személyek között. Kelet-európai országok adatai mutatják, hogy a HIV terjedésének a kábítószeresek között milyen tragikus járványügyi következményei vannak (l. az „Európai HIV/AIDS surveillance” adatait). A droghasználat elleni társadalmi összefogásnak és állami intézkedéseknek alapvető prevenciós szerepe van egyebek között a HIV terjedése szempontjából is. 2001. szeptember 30-ig összesen 389 HIV-fertőzöttnél fejlődött ki AIDS és közülük már 231 (59%) meghalt (1. ábra). 1987 óta az újonnan jelentett AIDS betegek száma 7 és 45 között változott, az évi átlag 25 volt. Évente átlagosan 15 AIDS okozta halálozás fordult elő. Az aktív antiretrovirális gyógykezelés hatása az utóbbi években hazánkban is mutatkozott az AIDS esetekre és a halálozásra vonatkozó adatokban. Az AIDS betegek jelentős hányadánál a HIV pozitivitás ismert volt az AIDS klinikai jeleinek megjelenése előtt (4. ábra). Sajnálatos azonban, hogy ez az arány 1996 óta csökkent, mivel a HIV-fertőzés korai diagnosztizálásának ma már terápiás szempontból is igen nagy jelentősége van. Az AIDS betegek 71%-a homo/biszexuális úton fertőződött, de 1996 óta a heteroszexuális érintkezés révén fertőződött AIDS betegek száma is emelkedett (5. ábra). Mind a HIV-pozitív férfiak (66%), mind a HIV-pozitív nők (56%) többsége 20 és 39 év közötti korcsoportba tartozott, de az AIDS-esek között a legnagyobb arányban (41%) a 30-39 éves korú férfiak fordultak elő (6. ábra). Az 579 magyar HIV-pozitív 63%-a budapesti és 9%-a Pest megyei lakos volt a diagnosztizálás idején. Kiemelésre érdemes, hogy a nyilvánvalóan jelentős nyári idegenforgalom ellenére Somogy megyében mindössze egy magyar állampolgárságú HIV-pozitív személyt detektáltak (7. ábra).
24
Epinfo
Epinfo
25
26
Epinfo
Epinfo
27
28
Epinfo
AZ EGYESÜLT NEMZETEK SZERVEZETE KÖZGYŰLÉSÉNEK HUSZONHATODIK, SPECIÁLIS ÜLÉSE A HIV/AIDS-RŐL NEW YORK, 2001. JÚNIUS 26. D R . P INTÉR A LÁN ORSZÁGOS TISZTIFŐORVOS FELSZÓLALÁSA Elnök Úr! Mélyen Tisztelt Küldöttek! Tizenöt évvel ezelőtt Magyarországon a HIV/AIDS úgy került felismerésre, mint az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb közegészségügyi kihívása, és jelenleg is rendkívül fontos problémának tekintjük. Magyarországon úgy gondoljuk, ahhoz, hogy a kihívásnak megfeleljünk, a válasznak a társadalmi kérdések széles körét magában kell foglalnia, egyebek között kultúrális és emberi jogi vonatkozásúakat, csakúgy mint a járványügyet érintőket. Magyarország azon országok közé tartozik, melyekben a HIV/AIDS prevalencia alacsony. Országunk HIV/AIDS helyzetére vonatkozó néhány alapvető adatot és jellemző sajátságot kívánok felvázolni, továbbá rövid áttekintést adni azokról az elvi elhatározásokról és akciókról, melyeknek szerepe volt a viszonylag kedvező helyzet kialakításában és fenntartásában. 1985 és 2000 között összesen 879 HIV-pozitív személy került a nyilvántartásba; közülük 766 személyazonosító kóddal, míg 133 anonim módon. 2000 végén a kumulatív incidencia 85/millió lakos volt. Az újonnan felderített HIV-pozitívok évi átlagos száma 48, az átlagos incidencia 4,7/millió volt. A HIV-pozitív személyek jelentős hányada külföldi volt. 2000 végéig 56 országból származó, összesen 221 HIV-pozitív személy került regisztrálásra, ami az összes bejelentett HIV-pozitívok 29%-a. Említésre méltó, hogy ezeknek a személyeknek egy része a HIV-vizsgálatok elvégeztetése érdekében jött Magyarországra. Miként az egész világon, a terjedési módok Magyarországon is változó tendenciát mutatnak. A heteroszexuális érintkezés révén keletkezett fertőzések gyakorisága emelkedik. Az összes regisztrált HIV-pozitív személy 13%-a nő, lassan emelkedő tendenciával. A nyilvántartásba került HIV-pozitív kábítószer-élvezők száma alacsony maradt. Felismerve a HIV-fertőzés terjedésének veszélyeit a kábítószer-használók között, a magyar egészségügyi intézmények jelentős erőfeszítéseket tesznek a probléma kezelésére.
Epinfo
29
Az ismertetett adatok világosan mutatják, hogy a HIV/AIDS járványt Magyarországon sikerült viszonylag alacsony szinten tartani jelentkezésétől a mai napig. Ez részben közvetlenül az 1985. évi első esetek észlelése után bevezetett szigorú járványügyi intézkedéseknek, és a magyar egészségügyi hatóságok 15 év alatt tanúsított következetes magatartásának köszönhető. Magyarország állandóan olyan gyakorlatot folytatott, mely egybevág a Speciális Ülésen elfogadásra javasolt „Nyilatkozat-tervezet”-ben megfogalmazott alapelvekkel, különös tekintettel „A prevenció kell legyen válaszunk főerőssége” című részre. Az is elfogadott, hogy a megelőzés, gondozás, támogatás és gyógykezelés egymástól elválaszthatatlan, egymást kölcsönösen erősítő beavatkozások. Magyarországon a hagyományos surveillance kifejlesztése mellett létrejöttek a counselling és vizsgálati lehetőségek. Különös figyelmet kaptak a magas kockázati csoportokba tartozó személyek felvilágosítása és a tanácsadás, a társadalom megértésének segítése a megbélyegzés és diszkrimináció elleni küzdelemben való közreműködés révén. A média segítségével országos prevenciós programok, intenzív kampányok lettek szervezve, megfelelő anyagi háttér biztosításával és a civil szervezetek jelentős bevonásával. Ennek a gyakorlatnak az alkalmazása eddig eredményesnek bizonyult Magyarországon. A HIV-fertőzés korai detektálásának lehetősége és az antiretrovirális terápia területén az utóbbi időben bekövetkezett fejlődés reményeket kelt, hogy a betegség okozta nyomasztó problémák világszerte csökkennek. Erőfeszítéseket kell tenni, hogy a HIV/AIDS elleni gyógykezelést a lehető legmagasabb szinten lehessen biztosítani minden országban. A HIV/AIDS világjárvány tényei megdöbbentők, és összehangolt cselekvésre késztetnek. A Magyar Kormány teljes mértékben támogatja a „Nyilatkozattervezet” szellemét, a HIV/AIDS krízis leküzdésére vonatkozó elkötelezettséget és világméretű, regionális és nemzeti szintű akciók indítását. A Magyar Kormány elkötelezett a „Nyilatkozat”-ban foglaltak eredményes megvalósítására irányuló közreműködésre.
30
Epinfo
Tartalomjegyzék
Az UNAIDS 2001. évi AIDS Világnapi felhívása ....................................... 3 Az első riport az AIDS-ről ........................................................................ 4 A HIV és AIDS világjárvány, 2001 ............................................................ 5 Európai HIV/AIDS helyzet, 2000 ............................................................. 11 A magyarországi HIV/AIDS helyzet (1985-2001. szeptember 30.) ......... 22 Az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének huszonhatodik, Speciális ülése a HIV/AIDS-ről (Dr. Pintér Alán országos tisztifőorvos felszólalása) ........................... 30
