8. BUDAKALÁSZI TALÁLKOZÓ

8. BUDAKALÁSZI TALÁLKOZÓ

9. Füzet

Kiadja a Magyar Kollégium Kulturális Egyesület 2009.

Szerkesztette: Guther M. Ilona

Lektorálta: Romhányi András Halász Péter

Fotó:

Dukrét Géza, Dukrét Lajos, Fucskó Miklós, Házy-Bakó Eszter, Kerekes András, Krizsán V. Vilmos, László Afrodita, Romhányi András, Szabóné Sarkadi Veronika, Széman Péter, Velez Teodóra, Vladau Ilona

ISBN

A fórumon elhangzottak szerkesztett, rövidített jegyzőkönyve ______________________________ Kiadványunkban nem szerepeltetjük azokat a hozzászólásokat, illetve egyes hozzászólások azon részeit, amelyek a konferencia tárgyához nem tartozó témákat vetnek fel.

Bevezetés Kedves Olvasó! A 8. Budakalászi Találkozó! Ez a kifejezés még azoknak is sejtet valamit, akik semmit sem tudnak a külhoni magyarságról. A nyolcadik azt jelenti, hogy ennek a dolognak – bizony – már múltja van. A Találkozó szó mögött azt érezzük, hogy vannak emberek – nem is kevesen –, akiknek fontos, hogy ügyeiket újra és újra megbeszéljék egymással. Budakalász neve – persze – elsősorban a beavatottak számára jelent valamit. És nem is keveset! Sok magyar ember számára a minden év júniusában megrendezett fórum jelenti az igazodási pontot. A kisebbségben élő kulturális szakemberek közül soknak elsősorban nem a naptárjukba bejegyzett időpont adja az eligazodást, a dátum a szívükbe van beégetve. Lelkükben ketyeg az az óra, amely a nyár elején csenget: itt az idő! És kollegáink elindulnak. Egy nappal előbb vagy hajnalban, ringatóznak a vonatban, zötykölődnek az autóbuszon, cipelik csomagjaikat, hogy végre megérkezzenek a Budakalászi Faluházba. Ide valóban hazaérkeznek. Nemcsak fizikailag pihenhetnek meg, olthatják szomjukat, éhüket, de számukra ismerős közeg veszi őket körül: szellemi kaland várja őket. Erre készülnek egész évben! Gyűjtik a tapasztalatot, a sikert, de vállukra rakódik a kudarc élménye is, s az idő haladtával egyre nehezebben viszik a terhet. De tudják, egyre közeleg a Találkozó időpontja. Itt azután elmondhatnak mindent, ami öröm érte őket az elmúlt esztendő alatt, és azt is, ami a lelküket nyomja. A bánat megosztva kisebb, az öröm megosztva nagyobb lesz. És Budakalász után – közülük sokan mondják – ismét lesz erejük egy évet dolgozni. Ez a Budakalászi Találkozók jelentősége. A nyolcadik fórum különösen sikeresnek volt mondható. Nemcsak azért, mert a résztvevőknek neves személyiségekkel volt módjuk találkozni, s mert valóban okos gondolatok hangzottak el, de azért is, mert tényleges eredmények is születtek: a fórum résztvevői előkészítették a Kárpátmedencei Kulturális Szövetség bírósági bejegyzését, és elindították a Nemzeti Kulturális Stratégia kidolgozását.

A 8. Budakalászi Találkozó résztvevői megértették az idő szavát, rádöbbentek felelősségükre. Összefogással, a kultúra erejével is segíteni kell a nemzetet, hogy szét ne hulljon! Duma András az etelközi Klézséről érkezett. Láng című verse erőt ad: Ujjból országot képezni, A mérleget fogjuk meg, „Harcolni, verekedni, Jót és rosszat asszuk meg, Megértetve nemzetekvel, Halál elől megszökni. Magyar isten istenekvel, A lángot fenn kell tartani, Így kell tovább harcolni, Magyar nyelv isteni Magyar népnek ébredni, Életben megmaradni. kéncsvel.” … A Budakalászi Találkozók résztvevőin nem múlik. Jót és rosszat megosztottak, tovább harcolnak, új országot képeznek. Romhányi András

WX

A 8. Budakalászi Találkozó résztvevőinek egy csoportja

4

Megnyitó

A találkozó megnyitása Fohász Pásztori Tibor Endre református lelkész (Zabola) Fohászkodjunk! A mi segedelmünk legyen az Istentől, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy örökkévaló igaz Isten. Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól, aki adta önmagát a mi bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenvaló gonosz világból, Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint, akinek nevére térjen örök dicséret és dicsőség, menynyen és földön örökkön-örökké! Ámen Halljuk meg a szentigét: „Én mindenkor veled vagyok.” (Zsoltárok könyve 73./23.) Én mindenkor veled vagyok… Útra, hosszú útra készültem, alaposan, megfontoltan, gondosan, mint a mai napra érkezők. Előre jegyet váltottam, elértem a vonatot, elindult, robogott… Sok célt, sok elintéznivalót jelöltem meg magamnak feladatul. Amíg a vonat kereke csattogott, egyre inkább az az érzés erősödött meg bennem, hogy valamit otthon felejtettem. És annyira nyugtalanított, hogy leszedtem, szétszedtem, szétvertem a csomagjaimat, s akkor kiderült: nem hagytam, nem felejtettem otthon semmit. Kicsit Kafka ízű ez a bevezető, de arról szól, hogy nyugtalan és békétlen az embernek szíve, amíg meg nem győződik arról, hogy ami megvan, az nem mindig látható, s ami hiányzik, az megvan, csak nem látjuk. Ennyi idő telt el hosszas, békétlennek mutatkozó, utazó időszakodban az életedből, hogy most aztán szétszedjük, szétbontsuk, kibontsuk a csomagjainkat és meglássuk, nem hiányzik semmi. A konferenciának az a célja, az immár nyolcadiknak még inkább, hogy megértsük, nem hiányzik semmi, megvan minden. Három dologra hívnám fel röviden a figyelmet. Az emberre, ami fogalom, a magyar emberre, ami még nagyobb, és mi pedig úgy vagyunk, hogy ősiségünkből adódóan nem szeretnénk összetéveszteni a lényeges dolgokat a lényegtelennel. Legnagyobb kudarcaink sokasága mindig abból adódott, hogy a lényegest lényegtelennek, s a lényegtelent lényegesnek mondtuk. A másik a csízió, a naptár, amelyre naponta illik, illetve helyes rátekinteni, tudni a napot. És amikor meggyőződtem, hogy ma keltem fel, akkor én úgy élek, úgy gondolkodom, olyan életvitelem van, nem mint a tegnap és nem is úgy, mint holnap, hanem mint ma. Harmadik pedig, ez már vesszőparipám is, valószínű a korábbi években itt is elmondottam, ha nem, akkor most elmondom, akár másodjára is. Az igazmondás terhe alól nem mentett fel bennünket senki! Tévedéseink 5

Megnyitó

vannak, számadásaink, katarzis és megannyi dolog, de nekünk igazat kell mondani. Van az a rövid vers, tízszer mondja, ne hazudj. Utoljára pedig azt, hogy mondj igazat. Az idő eltelt, kibontottuk csomagjainkat, és kiderült, hogy minden megvan. Ez az esztendő az Ige, a Szentírás, a Biblia éve. A könyv éve. Megmaradt, velünk volt, hordoztuk szívünkben, életünkben, és kibontani tartozunk. Milyen jó, ha megérkeztünk, ha itt lehetünk, akkor megvan hitünk, reménységünk, megvan a hallatlan összetartó erő, és Isten biztató szava: „Én mindenkor veled vagyok”. Milyen jó, hogy ma és holnap és elődeinkkel, véreinkkel, vénjeinkkel és jövendőnkkel, holnapunkkal, reménylett élet dicsőségében is velünk lesz az Isten.

Imádkozzunk! Köszönjük Tenéked, gondviselő jó Atyánk, hogy egybegyűjtöttél bennünket és itt is hallatod, minden körülmények között a Te szavadat, az életnek, megtartatásnak, megtérésnek és megigazulásnak beszédét. Tarts meg bennünket a Te kegyelmedben, irgalmadban, őrizz meg az egységünkben, hogy legyünk türelmesek egymás iránt, és cselekedd, hogy mindaz, ami itt történik, azért a szent ügyért történjék, amire bennünket otthonainkból elindítottál, hogy gazdagon térjünk vissza, egymás hite által is megerősödve, a tudásban, az ismeretben, az egymásért való fáradozásban. Kegyelmedbe ajánljuk azokat, akik kedvesek minékünk, az otthonainkat, a szeretteinket, azokat, akikkel itt együtt tusakodunk az általunk nagynak, fontosnak és igaznak vélt dolgok felől. Engedd meg imádkoznunk egész népünkért, magyar nemzetünkért, a megmaradásunkért, Krisztus érdeméért, aki így tanított bennünket imádkozni: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is, mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tied az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké, Ámen. A mi Urunknak, az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen és maradjon mivélünk! Ámen. 6

Megnyitó

Parlagi Endre

______________________________________________________

Budakalász polgármestere

Szeretettel és tisztelettel köszöntöm a konferencia résztvevőit a budakalászi önkormányzat és a képviselőtestület nevében! Nekünk nagy öröm és megtiszteltetés, hogy immár nyolcadik alkalommal rendezik meg ezt az összejövetelt Budakalászon, hiszen annak a gondolatnak és annak a hitnek, amelynek szellemében Önök munkálkodnak, annak mi is elkötelezettjei vagyunk. Elkötelezettjei vagyunk a magyar nyelvnek, a magyar irodalomnak, a magyar kultúrának, a magyar közművelődésnek, és ez a Ház, ahol Önök már nyolcadik alkalommal jönnek össze, ez a budakalászi közművelődés központja, mondhatom talán, hogy fellegvára. Itt nagyon színvonalas programok zajlanak, a Ház rendszeresen tele van látogatóval, országos hírű művészek és együttesek járnak ide, időnként ismert politikusok is megfordulnak. Tíz nappal ezelőtt a Trianon című filmet vetítettük le, itt volt a rendezője, Koltai Gábor, és itt volt Lezsák Sándor úr, a Nemzeti Fórum Egyesület elnöke. Erre a találkozóra Ékes József képviselő úr jön, aki szintén a Nemzeti Fórum tagja. Magam is ehhez az egyesülethez tartozom, ennek tagjai alkotják a budakalászi képviselőtestület többségét. Elkötelezettségünket ezen okból is merem vállalni. Az elmúlt évekhez képest Budakalász kulturális életében változás történik. Nekünk van egy nagyon színvonalasan működő zeneiskolánk, ami a legutóbbi minősítési eljáráson „kiváló” minősítést kapott. Itt 240 gyermek tanul zenét. És most július 1-től a Faluházat, mint közművelődési intézményt és a hozzá tartozó könyvtárat és a zeneiskolát egyetlen művelődési központ keretébe vonjuk össze, aminek tulajdonképpen nem takarékosság a célja, bár nyilván valamennyi költséget ezzel meg fogunk takarítani, hanem inkább az a cél, hogy a közművelődési munkát még intenzívebben, még eredményesebben tudjuk végezni. 7

Megnyitó

Az intézmény vezetőjének pályázatát Eredics Gábor úr nyerte el, aki a zeneiskola igazgatója volt, és országosan ismert népzenész, művészember, tehát úgy gondoljuk, hogy a közművelődés ügye Budakalászon jó kezekben lesz. Miért fontos nekünk ez? Azért, mert mostanában nagyon sokat beszélgetünk itthon arról, hogy Budakalásznak milyen legyen a jövője, mi legyen az az értékrend, amit a jövőben képviselünk, hogyan fogjuk az ősöktől örökölt és a magunk által alkotott értékeket megtartani és tovább vinni. Kell-e ehhez, hogy mi nagyközség státuszból várossá váljunk? Nem annyira a cím és rang érdekel bennünket, hanem az, hogy ez ad-e számunkra újabb lehetőséget ahhoz, hogy még színvonalasabb kulturális élet legyen, és ahhoz, hogy a budakalásziak még jobban érezzék otthonuknak Budakalászt. És ahhoz persze, hogy Budakalász várossá legyen, az kell, hogy kisugárzása legyen, hogy legyen valamilyenféle vonzáskörzete. Azon túl, hogy mi itt a nagyváros szorításában élünk, és annak minden átka, szennye és mocska érződik a község életében, azért ennek van pozitív hatása is, hiszen nagyon sokan Budapestre járnak dolgozni, tehát ez a megélhetés és a jövedelemszerzés szempontjából a mi számunkra nagyon fontos. És persze, emellett kihasználhatjuk a Budapesten működő kulturális szolgáltatásokat, tehát e tekintetben is előnyt élvezünk. De hát mi az az érték, amit a mi a környezetünknek át tudnánk adni azon túl, hogy a budakalásziak ezeket élvezik? Úgy gondolom, ezek elsősorban a kulturális értékek. Tehát amikor az intézmény-összevonást elhatároztuk, arra gondoltunk, hogy ennek az intézménynek további feladatokat adunk, hogy ne csak Budakalász lakói élvezzék a létezését és a munkáját, hanem a környékbeli települések is. És ha megnézzük az itteni rendezvényeket, akkor azt tapasztaljuk, hogy már most szinte minden második, harmadik látogató nem budakalászi lakos, aki a rendezvényeinken részt vesz. Említettem, hogy Budakalász elkötelezett a határon túli magyarság és a tizenötmillió magyar iránt. Mi ezt az érzelmi elkötelezettséget a napi munkánkban úgy próbáltuk érvényesíteni, hogy sűrűn járjuk a környező országokban élő magyarlakta vidékeket, testvérkapcsolatokat létesítünk, amelyek nyomán intézmények és emberek között jönnek létre kötelékek. Ki merem jelenteni, hogy a budakalásziak többsége ma már nyári szabadságra nem Olaszországba, nem Spanyolországba utazik, hanem a környező országokba. Nagyon jól működő testvérkapcsolatunk van a székelyföldi Lövétével. Ide már a gyerekek is járnak. Segítettünk felújítani Lövétén egy erdei iskolát. Talán ismert az erdélyiek előtt, a neve Kérulysarki Iskola. Fantasztikusan szép helyen, a Kéruly és a Vargyas völgyében van, ami egy klimatikus gyógyhely és üdülőhely is. A budakalászi iskolások közül minden évben 20-30 gyerek tölt itt egy hetet, tíz napot, hogy megismerkedjen azzal a természeti csodával, ami hál’ Istennek, még megőrződött. És természetesen, megismerkedjenek az ott élő emberekkel, 8

Megnyitó

szokásaikkal, az ottani kultúrával. Amikor a budakalászi gyerekek kint vannak ott az erdőszélen, a lövétei gyerekek rendszeresen kijárnak hozzájuk. A napi program után alig lehet őket hazaküldeni, annyira jó barátságok szövődnek. A tavalyi látogatást most éppen a jövő héten követi a lövétei gyerekek látogatása, akiknek itt a Szentistván-telepi iskolánk szervezett nagyon gazdag programot. Vajdasági településekkel is elkezdtük a kapcsolatépítést. A Szerb Kisebbségi Önkormányzat vezetőjével múlt év májusában jártam Vajdaságban, nagyon jó barátokat szereztünk – Moholon, Péterrévén, Adán –, és most július folyamán újra megyünk. Ott most választátások zajlottak le, így nem tudtuk korábban, hogy kikkel kell egyezséget kötni, de most újra megyünk és szeretnénk írásos megállapodásig eljutni, amelyet az első őszi önkormányzati ülésen kodifikálhatnánk. Ebben a közösségben nagyon jól érzem magam, nemcsak azért vagyok otthon, mert budakalászi vagyok, hanem mert úgy gondolom, hogy a jelen lévőkkel teljesen azonos nézeteket vallunk a magyarság, a nemzet sorsa, az erkölcsök és a hit dolgában. Kívánok nagyon jó és eredményes tanácskozást, és töltődjenek fel azzal a reménnyel és hittel, hogy van értelme a munkánknak, és ezt jövőre is folytatni fogjuk.

9

Megnyitó

Vincze Enikő

_________________________________________________________

Budakalászi Faluház – megbízott igazgató

Sok szeretettel köszöntök mindenkit! Már második alkalommal van szerencsém Önökkel találkozni, és látok ismerős arcokat. Nagyon örülök, hogy ilyen szép számmal el tudtak jönni, és hosszasan nem is beszélnék, polgármester úr szavaiból kivehették, hogy mi mindennel foglalkozunk itt, igyekezve minél többet tenni a falu lakossága érdekében a közművelődés terén. De természetesen bővülünk is, kistérségi szinten alig egy hete nagyon szép, háromnapos rendezvényt szerveztünk. Az is a mi büszkeségünk, hogy Önök itt vannak! Mi is örülünk annak, hogy ez már a nyolcadik alkalom, amikor itt töltenek három szép napot. A programokhoz, plenáris ülésekhez, szekcióülésekhez tartalmas beszélgetést kívánok Önöknek, és gondolom, közben lesz egy kis felüdülés, ismerkedés is. Holnap délután én is újra itt leszek Önök közt, a komoly munka mellett lesz egy kis finomság, kemencében sült kenyér, amiben mi is segítünk. Jó időt és kellemes együttlétet kívánok!

10

Megnyitó

Földiák András

_________________________________________________________

Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus – igazgatóhelyettes E hosszú nevű intézetünk nevében szeretettel köszöntöm Önöket! Igen jelentős fórum ez, ahogyan erre már többen is utaltunk itt a megnyitóbeszédek sorában. Budakalász most már valóban beírta a nevét a Kárpát-medence életébe. A nyolcadik Budakalászi Találkozón nyolc országból van jelen csaknem nyolcvan küldött kilencvenhárom szervezet képviseletében. Ez igen jelentős szám. A nyolc találkozó legtöbbjén jelen voltam, illetve a kiadott könyvekből is ismerem, hogy valóban a Kárpát-medence egészét képviselik a Budakalászi Találkozók résztvevői. És ez most már a magyar kultúrában jelentős tény, hogy ilyen hosszú folyamatban sikerült ezt a fórumot folytatni. Arról szeretnék pár gondolatot megosztani Önökkel, hogy én miért tartom kiemelkedő jelentőségűnek ezt a találkozót. Főleg azért, mert itt Magyarországon – de azt hiszem ezt a magyar kultúra egészére is elmondhatnám, általában a magyarokra –, nem értünk az együttműködéshez. A jól koordinált, a társadalom különböző szintjeinek és résztvevőinek öszszehangolt működéséhez és működtetéséhez. A részeknek, de úgy is mondhatnám a társadalom testrészeinek az összehangolásához, mert a balkéz ugye, sokszor nem tudja, mit csinál a jobb kéz, hogy képletesen mondjam. A politika, a közigazgatás részeire gondoltam most, nem a Kárpát-medence részeire. A közigazgatás nagyon sokszor be tud tartani a politikának és fordítva, a politika óvatos a közigazgatással. A kutatás, a tudomány megállapít nagyon fontos dolgokat és célokat, de nem törődik azzal, hogy erre van pénz vagy nincs. Az intézmények, de ezeken belül, ha a tagoltságot tovább bontanám, akkor a szakmai intézmények és a szakmai kulturális civil szervezetek nem mindig dolgoznak öszszehangoltan, és sokszor érdekellentétek tagolják ezt is. Az önkormányzatok sok esetben megint más érdekkört képviselnek, és sorolhatnám tovább. Csak egy parányi példát mondok. A napokban voltam Sárváron, ami azt hiszem, hogy Magyarország, de lehet, hogy a Kárpát-medence legdinamikusabban fejlődő kisvárosa – valójában termálfürdője, termálkristálya miatt. Ehhez hozzájön, hogy ott van az osztrák határnál, és Bécsből kiváló országút visz szinte a fürdőjébe. Magyarországon most zajlott le egy rettenetesen mélyreható, és nagyon nagy konfliktusokat hozó egészségügyi történet, melyben kórházakat is felszámol-

11

Megnyitó

tak. Sárvár szívesen átvette volna a megyei kórház fiókjaként a városban működő kicsi kórházat, de ezt tőle senki nem kérdezte meg. Sem a megyei önkormányzat, sem a szakminisztérium. Az alpolgármester mondta – és én elhiszem neki, bár az ember szinte nem hiszi el! –, hogy a politika, a kormány, a koalíció hallatlan súllyal ment rá erre az ügyre. A példa azonban mutatja, hogy mégse egyeztettek olyan széles körben, ahogyan mondták, és kellett volna. Ezt csak kiragadott példaként mondom. Hallatlan mértékben képesek vagyunk arra, hogy mindenki a saját érdekei mentén próbálja alakítani az ügyeit, miközben a másik szféra, társadalmi szektor érdekeivel egyáltalán nem foglalkozik. Hogy miért van ez így? Nem tudom. Azt hiszem, a demokrácia viszonylagos fejletlensége miatt, hogy annyira demokratikusak vagyunk, hogy mindenki csinálhatja a maga ügyeit, de annyira már nem, hogy megtanultuk volna: a társadalmat úgy lehet építeni, ha a legapróbb ponttól elkezdünk közösen gondolkodni, és a legkisebb részleteket is közösen összerakjuk, mit hogyan érdemes a közös boldogulás érdekében csinálnunk. Ezt a németektől lehetne a legjobban megtanulni, de egymástól is kellene tanulnunk, mert azt hiszem, önöknél is hasonlóan mennek a dolgok. Az itt képviselt országok vonatkozásában meg lehetne vizsgálni azt a közvetlen gyakorlatot, ahogyan dolgoznak önök a mindennapokban egy-egy kis egyesületben, és a jó gyakorlatot példaként kellene kiemelni. Megnézni, hogy ott lent, aki értéket teremt, fontos, szép, hasznos, jó dolgot, mit lehet annak érdekében tenni, hogy kevesebb problémája legyen, hogy jobban érvényesüljön. És ha jó az, amit csinál, akkor választ keresni arra a kérdésre is, hogy az a jó dolog hogyan tud egy kistérségben, vagy akár a Kárpát-medence egészében jobban érvényesülni. Mit kell ehhez tenni gazdasági segítségben, jogszabályban, intézkedésben, tartalmi, módszertani, szakmai kérdésbe? Hogy kiadványt kell róla kiadni, hogy képzést, speciális képzést kell folytatni, vagy kutatást és sorolhatnám a megoldási lehetőségeket, amikből a legmegfelelőbbeket kellene megtalálni. 12

Megnyitó

Tehát lentről indulva gondolkodni azon, hogy ha valami jónak bizonyult, akkor az hogyan érvényesülhet, ez nálunk nagyon-nagyon ritkán megy. Mindezt azért mondtam itt végig, hogy azt próbáljam érzékeltetni, miért tartom a Budakalászi Találkozót példaértékűnek és nagyon hasznosnak. Mert azt hiszem, ez a találkozó pontosan így indul, nem valahonnan felülről akarja valaki megmondani a nagy igazságot, hogy kinek mit kell csinálni. Mert általában, ha meghívunk szakintézményeket, akkor azok meghirdetik nekünk, hogy az ő véleményük szerint ott lenn a végeken nekünk mit kellene tennünk. A Budakalászi Találkozó soha nem ezt tette, hanem tényleg közös beszélgetésekkel, gondolkodással a gyakorlatot vizsgálni ült össze, keresni a megoldási módokat, és közvetíteni a társadalom nagyobb szektorai felé azt, hogy mi a probléma, hol kellene segíteni. Nem biztos, hogy ezt aztán meghallgatják, és mindig sikerül is ez a közvetítés. És ha sikerül is, akkor lesz-e eredménye vagy sem. Ez természetesen már nem a Fórumon múlik. A párbeszéd lehetőségét minisztériumokkal, nagy országos intézményekkel, alapítványokkal, tehát mindenkivel, aki érdekelt a közös művelődés, a Kárpát-medencét átfogó közös művelődés ügyében, mindenkivel megadja a fórum, és ezzel segíteni, katalizálni próbálja a közös dolgainkat. A Budakalászi Találkozók történetében az is érték – ami egyébként nem mindig jön össze Magyarországon –, hogy egy civil szervezet és a Magyar Művelődési Intézet, azaz egy állami intézmény és egy erős civil szervezet közös programja ez a fórum. Én biztatom önöket, hogy ezt a folyamatot ne engedjék megtörni, a továbbiakban is vegyenek részt ebben, és remélem, hogy a most itt töltött napok is szolgálni fogják a közös gondolkodást és előrehaladásunkat.

13

Megnyitó

Halász Péter

_________________________________________________________

Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus – főtanácsos

Tisztelettel és szeretettel köszöntöm a 8. Budakalászi Találkozó résztvevőit! Abban a szerencsés helyzetben vagyok – voltam, bár ezt adott helyzetben nem mindig éreztem különösebb szerencsének –, hogy a tavalyi találkozóról szóló füzetnek a kéziratát kétszer is alaposan át kellett olvasnom a szerkesztő asszony kérésére. A szükségből – hogy el kellett olvasnom, mert a munkámhoz tartozott –, erényt is lehet kovácsolni, hozzásegített ahhoz, hogy jobban átérezzem, jobban felismerjem a Budakalászi Találkozók jelentőségét, bár elejétől végéig élőben is részese voltam ezeknek. A kézirat olvastán kétféle érzés uralkodott el rajtam, és mintegy lelkileg felkészített a következő találkozóra. Az egyik a lenyűgöző érzés, hogy milyen sokan, milyen sok helyről, mennyi és milyen sokszínű civil szervezetből vannak itt, mi-

14

Megnyitó

lyen erőt képviselünk, milyen impozáns szellemi kapacitást. Ez nagyon jóleső érzés. De van egy másik – ezzel ellentétes – érzés is! Amikor az ember végigolvassa sorról sorra az anyagot, és az elhangzottakból, a hozzászólásokból, a különböző előadásokhoz való kapcsolódásból keresi a szándékokat, gondolatokat, az erőt, az elszántságot, akkor viszont – legalábbis én – olyasvalamit éreztem, hogy ez a hatalmas erő, amit itt ez a Budakalászi Találkozó jelent, szétforgácsolódik. És szétforgácsolt állapotban van, amire Földiák András is utalt, hogy mindenkinek igazán a saját dolga, baja, ügye a legfontosabb. Talán természetes, hogy a legfontosabb, de vannak hasonló természetű, hasonló jellegű, hasonló megoldásokat kívánó gondok, problémák, és milyen jó lenne, ha ezeket össze lehetne kapcsolni, össze lehetne ereszteni, és együtt föllépni ezek megoldása érdekében. A fórum, ha előre akar lépni, és ez a közösség meg akarja többszörözni az erejét, akkor ezt az összefogást, ezt az összehangolást kellene előtérbe helyezni, hogy a közös gondok megoldása érdekében közösen tudjunk föllépni. Mindnyájan tudjuk, hogy a Kárpát-medencei magyarság milyen gyalázatos helyzetben van, és egyre kevésbé tehetünk különbséget külhoni és belhoni magyarok között. Már lassan ott tartunk, hogy panaszkodnunk sincs kinek. Panaszkodásból nem élhetünk meg! Végignézve mostani programunkat, az az érzésem, hogy olyan tervet sikerült összeállítani, amihez jól lehet kapcsolódni, amiből nagyon sokat lehet profitálni. És egy eddig még soha nem volt helyzetben is vagyunk. A visszajelzések szerint úgy tűnik, hogy minden fölkért előadó el fog jönni, és nem küld maga helyett másod-, harmad- vagy negyedrangú megbízottakat, akiktől csak annyi telik, hogy sokat nemigen tudnak mondani azon kívül, hogy „nemrég óta vagyok ott, nem tudom, de fölírom, és majd megmondom a főnökömnek”. Hanem igenis, olyan emberek lesznek itt, akik egy-egy témának valóban a felelősei és a legjobb ismerői. De azt gondolom, erre igen nagy szükségünk van, hogy őtőlük most hitet kapjunk, valóban olyan információkat, amik az esélyeinket növelik és önbizalmat tudnak adni. Hiszen erre van legnagyobb szükségünk. De arra is, hogy ráébredjünk saját felelősségünkre. Ezért azt javasolom, azt kérem, hogy amikor valaki valamit majd fölvet, amikor valaki majd valamit számon kér, akkor először magában gondolja végig, mit tettem én annak érdekében, hogy ez megoldódjon. Megtettem-e mindent, hogy megoldódjon? Vagy ne legyünk maximalisták: tettem-e valamit annak érdekében, hogy megoldódjon? Megtettem-e minden tőlem telhetőt a templomért, az iskoláért? És tegyük hozzá: a civil szervezetért, a különböző sajtótermékekért, a rendezvényekért? Elmentem-e mindig, amikor hívtak, és amikor csak lehetett? Megtettem-e, amit csak lehetett a kis közösségem, a kis nemzetrésznek Szerbiában, Szlovákiában vagy Romániában, bárhol az elszakított területeken, a kis közösségemnek a megmaradásáért, erejének, hitének a növeléséért?

15

Megnyitó

Ha ezt megkérdezzük önmagunktól, én legalábbis úgy vagyok, ha ezt megkérdezem magamtól, sosem tudok maradéktalan igennel válaszolni. Úgy gondolom, hogy az elszakított magyarságnak erre az önvizsgálatra is nagyon nagy szüksége van. Mert ha ezt a kételkedést fel tudjuk magunkban kelteni, azzal is már nagyot léptünk előre. Mert akkor nem érezzük pusztán azt, hogy mellettük van az igazság, még ha kisujjunkat sem mozdítjuk érte. Ma reggel, amikor fölébredtem hat órakor – mint rendszerint mindig –, és kinézve az ablakon konstatáltam, milyen gyönyörűen süt a nap, akkor elgondoltam, hogy milyen szép is ez a nap, hetven ember úton van Budakalász felé, valahonnan már elindult – Háromszékről, Vajdaságból, a Szeret partjáról, Moldvából – és jönnek ide, készülnek valamire. Várnak valamit a többiektől és adni is akarnak valamit magukból. Kapni akarnak, de adni is. Csodálatos dolog ez! Van, aki egy jó baráttal való találkozás reményében jön, van, aki sok új információt vár és hoz, van, aki a kérdéseire akar megoldást, választ találni… És van, aki erősödni akar ettől a nyolcadik találkozótól. Én azt kívánom, hogy ez a nyolcadik találkozó – noha múltkor, amikor a hetedik volt, akkor hoszszas érveket soroltam arra, hogy a „hetedik” a magyar mondavilágban és számmisztikában milyen fontos -, de legyen ez a nyolcadik minőségi előrelépés, és azt hiszem, hogy erre megvan minden esélyünk. Ezekkel a gondolatokkal megnyitom a nyolcadik Budakalászi Találkozót.

16

Megnyitó

Romhányi András

____________________________________

Magyar Kollégium – elnök

A Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus mellett, mint tudjuk, a másik szervező, egyben ötletadó gazda is a Magyar Kollégium. Azt is tudják a résztvevők, hogy én kettős minőségben vagyok itt, részben az Intézetet képviselem, részben pedig a Magyar Kollégiumot, annak elnökeként. Most ez utóbbi funkciómban szeretnélek köszönteni benneteket. Isten hozott benneteket itt, Budakalászon! Öröm, hogy újra együtt vagyunk. Mindenki ismeri azt az érzést, amikor az ember valahol külföldön, messzi vidéken jár, és valami nagyon megtetszik neki. Azután visszamegy oda, ahol él, dolgozik. Az idő múltával – bár közben még sokfelé jár-kel a világban, de – kicsit mindig visszavágyik arra a helyre, ahol akkor kivételesen jól érezte magát, ahol valami szépet látott, jó emberekkel találkozott, vagy bármi más élménye volt, ami megfogta, ami miatt fontos maradt számára az a hely. Vágyakozik, hogy megint része lehessen benne! És ha egyszer megint eljut oda, akkor azt valamilyen isteni ajándéknak érzi. Én legalábbis így vagyok ezzel. Ha valahol szerettem lenni, és eltelik egy év, két év, három, öt, tíz vagy akár húsz év, amikor újra eljutok oda, az nekem valami olyan csoda, olyan öröm, ami máshoz nem fogható. Tudom, hogy közületek soknak valami hasonlót jelent a Budakalászi Találkozó. Gondoljátok végig! Egyikőtök Zentán minden nap elmegy az emlékmű mellett vagy a városháza előtt, másikatok Kolozsváron minden nap elmegy a Mátyás szobor előtt, a harmadik Kassán a dóm előtt. Ez számukra normális dolog, hisz ott élnek, ez hozzátartozik a hétköznapjaikhoz. És nem is gondolnak arra, hogy

17

Megnyitó

egy másik embernek milyen hatalmas élmény lehet találkozni Kassán a dómmal, vagy Kolozsváron a Mátyás szoborral. Ez egy másik embernek másik világ, egészen más összefüggésben látja ugyanazt, mint én, aki mindennap elmegyek ott. Nekem is így volt korábban. Erre, Budakalász felé elég gyakran járok, itt elmegyek, kész. S egyszer minden megváltozott! Talán olyan öt évvel ezelőtt fordult elő velem, hogy Szentendrére igyekezvén itt haladtam át. Nem is gondoltam semmire, mentem az úton, és egyszer csak megütött valami… Budakalász… Faluház… Ehhez nekem közöm van! Ide szívesen térek vissza! Itt vagyok. Higgyétek el, hogy nekünk, a magyarországi résztvevőknek is Budakalász ugyanazt jelenti, mint nektek. Tudom, ti készültök arra, hogy eltelik egy év, már kicsit ki vagytok fáradva, már elég volt a megaláztatásból, már elég volt abból, hogy a mennyiség mindig legyőzi a minőséget. Elég volt már nagyon sok mindenből. Elég volt a magyarok áskálódásaiból otthon, elég volt, hogy nem kaptok visszajelzést arról, hogy jó-e az, amit csináltok, hogy szeretnek-e azok, akikért oly sok mindent áldoztok. És akkor Budakalász ezt megadja nektek. Ezt nem mi mondjuk, hanem ti mondjátok ezt egymásnak. És mi is így vagyunk ezzel, mi is azért készülünk Budakalászra, azért fontos nekünk, mert amikor véget ér, és hazamegyünk, akkor nekünk is lesz elég erőnk egy évig dolgozni, és várni a következő Budakalászi Találkozót. Valahol itt van a mi csodánk, mi adjuk az erőt saját magunknak és egymásnak. Tegnap a Civil Rádiónak interjút adtam, és megkérdezték tőlem, hogy miért éppen Budakalász. Mondtam nekik, hogy ennek két magyarázata van. Az egyik egy kicsit misztikus, a másik teljesen reális. Kezdem az utóbbival. Amikor ezt elkezdtük, akkor a Pest Megyei Művelődési Központ is benne volt ennek a szervezésében, a Magyar Művelődési Intézet és a Magyar Kollégium mellett. És kerestünk helyet, ami ne Budapest legyen, de azért a főváros közelében. Azért ne Budapest, mert egy világváros: vízfej, elviszi az embereket. Budakalászt Nagy Júlia javasolta, aki akkor a PMMK igazgatója volt. Föl is hívtuk Varga Ferencet, sokan ismeritek, korábban ő volt a Faluház igazgatója és megkérdeztük tőle, hogy befogadná-e ezt a fórumot. Varga Feri azt mondta, hogy igen, persze. Azóta minden polgármester szívesen fogad minket, a ház új igazgatója is szívesen fogad, ezért hálával tartozunk nekik. Soha egy fillért nem kérnek a szolgáltatásért. Ennek az értéke, hogy mi gyakorlatilag három napig itt lehetünk, nagyjából egymillió forint. És mi ezt ingyen kapjuk Budakalásztól. Köszönjük ezt a polgármester úrnak, a Faluház igazgatójának és a budakalásziaknak is. Ez a realitás. És van egy misztikus oldal is, aminek részben mi vagyunk az okai. Olyan misztériumokra gondolok, amelyekről itt a korábbi találkozókon többször is szó volt, hogy milyen bonyolult, áttételes, szövevényes dolog az, ami itt nyolc év alatt fonódott, mitől vált ez valami olyanná, hogyha kimész Magyaror18

Megnyitó

szágról bárhova a Kárpát-medencébe, és ha egy társaság értelmesebbik részének azt mondod, hogy Budakalászi Találkozó, akkor tudják, hogy miről van szó, hogy ez egy fontos ügy. Nem kell sokat magyarázni, tudjuk, hogy mit jelent számunkra Budakalász. Oda szeretnék kilyukadni, hogy tavaly volt itt egy érdekes előadás. Abból az derült ki: lehet, hogy Attila sírhelye valahol itt van. S valószínűleg itt volt valahol Ősbudavára is. Lehet, hogy Árpádnak a sírhelye is itt van. Itt van közelben Dobogókő. Van tehát egy rakás olyan dolog, amiről ma a tudomány még keveset tud. Néhány ember – aki ezt fontosnak tartja – kutatja, és az eredményeit napvilágra hozza. Lehet, hogy tényleg ennek a környéknek van valami olyan csodája, ami a magyarságot összehozza. Lehet, hogy csupán szerencse volt az, hogy Nagy Juli annakidején Budakalászt ajánlotta, de lehet az is, hogy emögött valami sokkal több van! Lehet, hogy ezzel mi soha nem fogunk igazából szembesülni, de lehet, hogy gyerekeink már igen. Ennyit az érzelmi dolgokról. És még valamit. Halász Péternek a szép gondolatával azt kell mondanom, hogy Budakalász szívdobbanás, a mi szívdobbanásunk, ami minden évben újra és újra élteti azokat, akik a nemzet napszámosai. Péter célzott rá – és én több okból is azt gondolom, igaza volt, amikor azt mondta –, hogy jó csillagzat alatt született az idei Budakalászi Találkozó. Nagyon sok szép reményünk van. Olyan lehetőségek vannak most benne, amiket biztos vagyok, hogy ki tudunk használni. Idén várhatóan sokkal jobban előre tudunk lépni, mint tavaly, amikoris néhány dolog nem épp úgy sikerült, ahogy azt szeret19

Megnyitó

tük volna. Az idei témáink közül kiemelten felhívnám a figyelmet a nemzeti kulturális stratégia kérdésére, amiről Jankovics Marcellal, a Magyar Művelődési Társaság elnökével fogunk beszélgetni. És van egy új helyzet is – több okra visszamenőleg most érett be az a helyzet –, amiről sajnos, azt kell mondanunk, hogy Magyarország súlya csökkent a Kárpát-medencében. Sok okra vezethető vissza ez a dolog. Én annyit szeretnék csak most elmondani, hogy másfél hónappal ezelőtt Felvidéken voltunk kint Halász Péterrel egy tanácskozáson, ahol a következő gondolat hangzott el. A magyar nemzet jövője e pillanatban nem az anyaország kezébe van lerakva, hanem a miénkbe, határon túliak kezébe. Ebben bizonyára nagyon sok igazság van, ez egy új helyzet. Azt jelenti, hogy valóban a nemzet felel saját magáért és nem az anyaország, amelyik sajnos, ebben a pillanatban – azt kell mondanom – méltatlan annak a feladatnak az ellátására, ami a nemzet vonatkozásában elvárható. Budakalász attól csoda – akár misztikusan, akár reális módon közelítjük meg a kérdést –, hogy ezen a fórumon a nemzet egy kicsit valóban találkozik. Azért, mert a haza ti vagytok. Köszönöm, hogy itt vagytok!

20

Megnyitó

Dukrét Lajos

__________________________________

Háromszéki EKE – elnök (Erdélyi Kárpát Egyesület)

Szeretném megköszönni a magam és mindannyiunk nevében, hogy újból itt lehetünk. Bár mindenik fórumon részt vettem, mégis minden egyes alkalommal külön izgalommal készülök erre a találkozóra, mintha az első találkozóra jönnék. Számunkra ez a találkozó sokat jelent, innen energiával feltöltődve távozunk, hisz kedves civil sorstársainkkal találkozunk itten, és e rövid három nap alatt tájékozódunk, feltöltődünk. Barátok között tudjuk megbeszélni ügyes-bajos dolgainkat, egymást kiegészítve, segítve. Ha mással nem, de igaz, őszinte jótanáccsal. Sokszor megjegyzésekkel, egymás iránti tisztelettel és barátsággal, bármilyen kényes és kellemetlen kérdéseket, gondolatokat is tudunk tisztázni és főleg, őszintén tudunk egymás szemébe nézni, mint civilek. Ami manapság, úgy érzem, hogy nagy szó. A találkozók után, ahogy András is mondta, mindannyian érzelmileg és lelkileg feltöltődve távozunk, igaz és hosszan tartó barátságban, mely szerintem a Kárpát-medencei magyarokat jellemzi. Egymás segítségében bízva és egymás segítségére számítva erősebbnek érezzük magunkat, és így talán a határok sem állnak közénk. Ha másra nem, mint sokszor tapasztaljuk, de egymás segítségére mindig számíthatunk. Ugyanakkor bizalmára is, és ez – én úgy látom – óriási érzés, és gondolom, hogy itt mindannyian egyetértetek velem. Ezért várjuk minden évben türelmetlenül a találkozót. Legalább e három nap alatt nem választ el semmi minket. Ezt szeretném megköszönni a magam és a többi résztvevő nevében a kedves szervező barátainknak és házigazdánknak, mindenkinek, aki ehhez a találkozóhoz hozzájárult. Köszönjük szépen!

WX 21

Beszélgetés a Szülőföld Alap Iroda igazgatójával

Beszélgetés Dr. Nagy Imrével

a SZÜLŐFÖLD ALAP IRODA igazgatójával Miniszterelnöki Hivatal

Halász Péter

Örömmel jelenthetem be, hogy első előadónk már megérkezett, itt van közöttünk. Tisztelettel köszöntöm dr. Nagy Imre urat, a Szülőföld Alap Iroda igazgatóját. Megkérnélek benneteket, tegye fel a kezét az, akinek a szervezete már kapott támogatást a Szülőföld Alaptól. Látom, többen is kaptak már. Ezt azért kérdem, mert amikor megalakult, illetve nem megalakult, hanem tulajdonképpen átvette mindazoknak a határon túli magyarokat is támogató alapítványoknak a feladatát, amik aztán fokozatosan megszűntek, akkor nagyon féltem attól, hogy ez a Szülőföld Alap nem fogja tudni ellátni az összes olyan feladatot, aminek az Illyés Közalapítvány, az Apáczai Közalapítvány és sok más alapítvány volt a gazdája. Hogy mennyire volt sikeres ez az átvétel, nem tudom megmondani, azt viszont mindig jóleső érzéssel olvasom, ha egy könyvbe az van írva, hogy megjelent a Szülőföld Alap támogatásával, vagy amikor a gyakorlatban kézzel foghatóan lehet megtapasztalni a Szülőföld Alap tevékenységét. Reméljük, igazgató úr beszámolójából ki fog derülni számunkra, hogy milyen mértékben tudta átvállalni ezt a sok feladatot a Szülőföld Alap, hogyan működik, és a jövőre nézve mik a lehetőségek. Szeretném a tisztelt jelenlévők figyelmébe ajánlani, hogy dr. Nagy Imre a Szülőföld Alap adminisztrációjáért, működéséért felel, tehát nem a kuratórium döntéseiért. Nyilvánvalóan, ha azt halljuk, hogy egy alapítvány vezetője van itt, akkor a pénztárcájához kap mindenki, és mindjárt szeretné valami kézzel fogható eredményét látni ennek a találkozónak. Hangsúlyozom, hogy dr. Nagy Imrénél nem arra lehet lobbizni, hogy minél több támogatáshoz jussunk, hanem arra törekedjünk, hogy minél több információt kapjunk arról, mire és miként lehet több pénzt szerezni.

22


Dr. Nagy Imre ______________________________________________________

Szülőföld Alap

Köszöntöm a Fórum résztvevőit! Külön megtiszteltetésnek veszem, hogy az első napon, az első körben szólalhatok fel, még akkor is, ha csupán információkat hoztam. Viszont ezek olyan információk, amelyek a jövőre nézve remélhetően segítséget nyújthatnak Önöknek a pályázásban. A Szülőföld Alap negyedik éve működik, és mint tudják, ez a pénzalap 2005-ben azzal a céllal jött létre, hogy minden évben 1 milliárd forint támogatást biztosítson határon túli célokra. Amikor ezt az alapot kitalálták, akkor ennek az volt a célja, hogy ez ne máshonnan vegyen el forrásokat, hanem pluszban jelentsen támogatást a határon túli magyar programok számára. És az volt az alapkoncepciója, hogy a magyar állampolgárok adójuk 1%át felajánlhatják határon túli célokra, amelyet a költségvetés minden évben 1 milliárd forintra kiegészít. Sajnos, azt azonban látni kellett, hogy bármilyen nagy volt az érdeklődés az adófelajánlás során, ebből minden évben kb. olyan 100-110 millió forintnyi összeg gyűlt össze, ami nyilvánvalóan nem teszi ki a teljes 1 milliárd forint költségvetés összegét, és így főleg a magyar állam támogatására volt szükség. Két éven keresztül a Szülőföld Alap ezzel az 1 milliárd forintos forrással működött, ezt az összeget osztotta szét a külhoni programok támogatására, 2006 végén viszont valóban volt egy átalakulás, ami két dolognak is betudható. Az egyik az, hogy valóban megszűntek közalapítványok, a kormány kimondta az Illyés Közalapítvány és az Apáczai Közalapítvány megszüntetését, és úgy gon23


dolta, hogy ezeknek a forrásait egy helyre, a Szülőföld Alapba kell csoportosítani. Tehát az a Szülőföld Alap, ami tavaly, azaz 2007. január 1. óta működik, az ennek a három szervezetnek – Szülőföld Alap, Illyés Közalapítvány, Apáczai Közalapítvány – a tevékenységét látja el, megnövekedett összegben. Így 2,2 milliárd forint volt az összeg, amivel gazdálkodhatott az Alap a 2007. évben. Ezzel lehetett tervezni az idei évben is, nagyjából tehát kétmilliárd forintról van szó. A közalapítványok megszüntetésének okáról nem akarok túl hosszasan beszélni, ennek nyilván sok oka van, ami politikai kérdés is, de a legfőbb oka, hogy nem jó az, ha sok szervezet oszt sokfelé támogatást, és mindegyik más-más elvek alapján. Az egyiknél lehet pályázni adott projektre, a másiknál nem, de az is előfordult, hogy ugyanarra a projektre mindhárom szervezettől kapott támogatást, ami nem túl hatékony. Ezen kívül az alapítványokat működtetni is kell, aminek a költségei elég tetemesek. Egy közalapítvány fenntartásának a költsége évi 150 millió forint, azon kívül, amit szétoszt a pályázók között. A Szülőföld Alap jelenleg háromszintű szervezeti rendszerben működik, mindenik némileg más szerepet lát el. Van egy politikai szint, ahol minden évben előre meghatározzák, hogy a következő évben melyek legyenek a prioritások a támogatások tekintetében. Például, ha Romániában azt mondják, hogy ott nagyon fontosnak tartják a felsőoktatás fejlesztését, vagy az ottani média terjesztését, akkor ez adott évben fokozott összegben kaphat támogatást. A prioritások meghatározása után ülnek össze a szakmai kollégiumok, amelyeket a pályázók már ismerhetnek, hiszen ezek a kollégiumok döntenek pályázatok kiírásáról és a támogatások odaítéléséről. Ők határozzák meg, hogy pontosan milyen pályázati célokra és milyen feltételek alapján lehet pályázni. Ezek után következik a harmadik szint, a Szülőföld Alap Iroda, végrehajtó szervezetként. Ennek a képviseletében vagyok itt, tehát aki a már meglévő döntéseket végrehajtja, a támogatási szerződéseket megköti, kiutalja a támogatási összegeket, és nyilván ezeket el is számoltatja. Három kollégium működik a Szülőföld Alapnál, három téma mentén. Van egy kulturális, egyházi és média kollégium, egy oktatási és szakképzési, valamint egy önkormányzati együttműködési és informatikai. Mindenik más összeggel gazdálkodik, legnagyobb összeg az oktatási és szakképzési kollégiumnak áll rendelkezésre, ők gazdálkodhatnak a keretek 50%-ával. A kulturális, egyházi és média kollégium az összeg 40%-át osztja, és a maradék 10%-kal gazdálkodhat az önkormányzati együttműködési és informatikai kollégium. Gondolom, hogy a határon túli civil szervezetek, művelődési intézmények, intézetek képviselőit különösen a kulturális, egyházi és média kollégium érdekelheti. Ebben a kollégiumban a három téma közül a kulturális támogatás minimum 80%ot tesz ki, ami azt gondolom, hogy mindenképpen indokolt. Manapság ugye, nagyon divatos arra hivatkozni, hogy az Európai Uniós csatlakozással a magyarság24


nak a 90%-a lényegében már egy társadalmi, gazdasági közegbe került, nem bírnak a határok olyan jelentőséggel, mint korábban. Ennek ellenére azt nem lehet várni az Európai Uniótól, és úgy látszik, jó néhány éven vagy évtizeden belül erre nem is kerül sor, hogy a kisebbség és ezen belül is a kisebbségi kultúra támogatását magára vállalja. Ez mindenképpen a magyar államnak a feladata, és erre minden évben jelentős forrásokat kell, hogy elkülönítsen. Ez a forrás ebben az évben kb. olyan 800 millió forint lesz, amit két pályázati felhívás keretében oszt ki hagyományosan, az elmúlt évhez hasonlóan a Szülőföld Alap. Van egy tavasszal és egy ősszel. A kultúra támogatására tavasszal általában több pénz van, hiszen a kulturális programok legtöbbje nyáron zajlik, mint ahogyan ez a mostani fórum is. Őszre kisebb összeg van, de ezt úgy kell érteni, hogy ekkor is 300 millió forint fölött gazdálkodhatnak a kollégiumi tagok. A kollégiumok tagjai fele részben magyarországi minisztériumok köztisztviselői, fele részben pedig határon túli szervezeteknek a delegáltjai, szakemberek. Azt gondolom, ez ideális döntéshozó szervezet lehet abból a szempontból, hogy mindig vita szokott lenni, hogy vajon ki döntsön a határon túli támogatásokról. A határon túli magyarok döntsenek? Hiszen ők tudják legjobban megmondani, hogy mire van szükségük, milyen igények merülnek fel, milyen programokat szeretnének támogatni és a pénzt elkölteni. Vagy pedig döntsenek a magyarországi köztisztviselők? Akikre viszont nem lehet azt mondani, hogy bármilyen szinten elfogultak lennének. Ez a kollégiumi szervezet éppen azért jött létre ilyen felállásban, hogy a kettőt ötvözze. Egyrészt a határon túli magyar delegáltak, szakemberek javaslatai alapján, viszont a magyarországi köztisztviselők szakmai kontrollja mellett hozzák meg a döntéseiket és osztanak támogatásokat. Azért mondom el ezt önöknek, mert azt gondolom, hogy éppen egy ilyen fórum a legalkalmasabb arra, hogy felhívjuk a figyelmet a Szülőföld Alap támogatásaira, és szeptember elején, amikor a következő pályázati felhívások vannak, akkor mindenki tudja ezt figyelni. Azért hívom fel erre különösképpen a figyelmet, mert sok kritika hangzott el az első félévben amiatt, hogy nagyon gyorsan bonyolódnak le nálunk a pályázatok. Amikor megjelent a pályázati kiírás, onnantól kezdve három hét állt rendelkezésre a pályázásra. A folyamat minél gyorsabb lebonyolítása a külhoni magyar szervezetek érdekében történt, hiszen a nyári programok tekintetében az a jó, ha már előre megkapják a támogatást a civil szervezetek, és ebből le is tudják bonyolítani. Ne kelljen arra hónapokat várniuk, hogy később majd ezt a támogatást megkapják, és addig valamilyen kölcsönből oldják meg a programokat. Szeptemberben lesz tehát a következő pályázati kiírás, ha jól tudom, akkor 315 millió forintról dönt majd a kulturális, egyházi és média kollégium. Ősszel annyi változás történik majd a pályázati rendszerben, ami talán csak pozitív, hogy 25


be kívánjuk vezetni az elektronikus pályázást. Eddig csak papír alapon lehetett beküldeni a pályázatokat, ami egyes régiókban elég komoly akadályokat okozott a posta tökéletlensége miatt. Gyakran csinálták azt akár Ukrajnából, akár Szerbiából, hogy inkább átjöttek Magyarországra és itt adták postára a pályázatokat, mert így biztosan és határidőben beérkezik. Nos, az elektronikus pályázás ezt a gondot is megszünteti. Igazából ez nem nagy ördöngösség. Akinek van internet hozzáférése vagy ezt meg tudja oldani, csak annyit kell tennie, hogy felmegy egy bizonyos internetes oldalra, és ugyanúgy azokat az adatokat beírja egy pályázattal kapcsolatban, amit eddig írásban megtett. Amikor ez beérkezik hozzánk, nem kell aggódnia, hogy az ő pályázata elveszett és nem találják, vagy pedig elkésik. A technikai vonatkozásokkal részletesebben nem untatnám önöket, de ha bármilyen kérdésük van, szívesen állok a rendelkezésükre akár most, akár később, hiszen a pályázás mindenkinek olyan lehetőség, amit érdemes kihasználni.

Halász Péter Az első kérdést fel is tenném. Kíváncsiak lennénk arra, milyen az aránya a nyertes és elutasított pályázatoknak, hogyan alakulnak a Szülőföld Alapnál a túligénylési mutatók a rendelkezésre álló forrásokhoz képest.

26


Dr. Nagy Imre

Nem örültem, amikor feltette a kérdést a bevezetőben, hogy ki nyert pályázatot a jelen lévők közül a Szülőföld Alapnál, mert biztosan tudtam, vannak köztünk olyanok, akik nyertek, viszont olyanok is, akik nem nyertek. És ezek vannak többen. Mert minél többen pályáznak egy alaphoz, annál több lesz azon szervezetek száma, amelyek elégedetlenek lesznek a támogatási döntésekkel, hiszen kb. 2900 pályázat érkezett be tavaly hozzánk, és ennek még a felét sem tudtuk támogatni. Nagyjából 1200 szervezet kapott támogatást, és ők is az esetek többségében csökkentett összeget az igényelthez képest. Nagyon kevés olyan szervezet van, amely a támogatás teljes összegét meg tudja kapni. Ez persze, hosszú távon elégedetlenséget szülhet, és persze, bennünk is felvet kérdéseket. Például azt, hogy nem túl általánosak-e a pályázati felhívások? Nem kellene-e konkrétabban meghatározni a pályázati célokat? Ezzel nyilván, a szervezetek egy része kikerülne pályázati lehetőségek köréből, így nagyon át kell gondolni egy esetleges ilyen irányú döntést.

Szanyi Béla

Palágykomoróci Magyar Hagyományőrző Társaság

Az elektronikus pályázati variációra szeretnék rákérdezni, ugyanis az újonnan jelentkező pályázóktól kérik például az alapszabály eredeti, lefordított példányát, továbbá cégbírósági kivonatot, aláírási címpéldányt. Nem lehetne-e az elektronikus variációban ezt leegyszerűsíteni, hiszen ennek az elektronikus közlése gyakorlatilag lehetetlen.

Dr. Nagy Imre

Ez bennünk is felmerült az elektronikus pályázás kialakítása során, ezen még gondolkodunk. Lehet, hogy a legtöbb dokumentumot, amit eddig mellékletként kellett becsatolni a pályázathoz, azt megpróbáljuk elektronikus formában beadhatóvá tenni. Eddig voltak a nyilatkozatok, amiben nyilatkoznia kellett a pályázó szervezetnek, hogy nincsen köztartozása, illetve ugyanerre a programra nem kapott máshonnan támogatást. Nyilván, ezt megteheti elektronikus formában is. Azt is megpróbáljuk megoldani, hogy aki már pályázott, annak olyan dokumentumait nem kérjük be, ami már rendelkezésünkre áll. Viszont sajnos, továbbra is vannak olyan dolgok, amiket be kell nyújtani papír alapon, annak ellenére, hogy a pályázati adatlapot elektronikus úton kitöltötte. Nekünk a jogszabály előírja például azt, hogy mielőtt támogatási szerződést köt27


nénk valakivel, mindenképpen meg kell arról bizonyosodnunk, hogy aki aláírja a szerződést, az valóban annak a szervezetnek a vezetője. Erre kell az aláírási címpéldány, ami 30 napnál nem lehet régebbi. Ezen kívül kell egy banki igazolás, ami arról szól, hogy az a bankszámlaszám, ahova átutaljuk a pénzt, az a szervezetnek a bankszámlaszáma, vagy pedig egy olyan szervezeté, amellyel együttműködésben állnak, és a pénzt majd átadja nekik. Ezekre biztosan továbbra is szükség lesz papíron, mert az elektronikus aláírás, amit manapság divatos emlegetni, még Magyarországon sem működik. Amíg ez el nem terjed, addig szerintem más megoldás erre a kérdésre nem nagyon van, addig ezeket a mellékleteket hagyományos úton kell benyújtani.

Csaláné Erdélyi Kornélia

Magyar Közösségi Ház, Kassa

Mi pályáztunk, bár nem sikeresen, tehát benn van a Szülőföld Alapnál minden olyan okirat, amit a szabályzat előír – a lefordított, hitelesített alapszabályzat és hasonló dolgok. A kérdésem, hogy az aláírási címpéldányt leszámítva, aminek az elévülési ideje 30 nap, a többit is újra kell küldenünk, ha a következő kiíráskor ismét pályázunk?

Dr. Nagy Imre

Megnézzük, melyek azok a dokumentumok, amelyek korábbról rendelkezésre állnak, és ennek alapján lehet majd látni, hogy milyen mellékletekre van még szükség az érvényes pályázathoz.

Fodor István

Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Köre, Zenta

A zentai Történelmi Levéltár igazgatója vagyok, immár huszonöt éve megszakítás nélkül, különben földrajztanár vagyok. Levéltárigazgatói minőségemben tartozom jóideje a Szülőföld Alapnak, pontosan 7839 Ft-tal. Itt van nyolcezer forint, és igazgató kolléga urat megkérném, fizesse be helyettem, oldja meg a problémát, mert nekem nem sikerült. Ez nem froclizás! Gondoljuk végig, megkaptam a Gabrielláktól a leveleket, egyiktől-másiktól is – két Gabriella is dolgozik az Alapnál –, ismerjük egymást. Megkaptam továbbá a befizetéshez az ibán-cibán kódot, mindenféle izét mellé, és ennek ellenére sem sikerült befizetni. Így nem tudtam eleget tenni annak a vállalásomnak, hogy a Magyar Államkincstárnak visszafizessem a hiányzó részt, azaz azt 28


a tételét a kutatásra kapott 100 ezer forintos pályázati támogatásnak, amelyet az elszámoláskor nem fogadtak el, mert úgymond reprezentációs költség. Ez egy bizonyos 7839 Ft-os Duna Plázás élelmiszerszámla, ami startban elfogadhatatlannak bizonyult úgymond azért is, mert nem a Magyarországon szokványos ékezetekkel íródott. A tudományos munka idejére a Fővárosi Levéltárban szoktunk megszállni, és az étkezést vendéglőzés helyett élelmiszerbolti „batyuból” oldjuk meg. Amúgy én lettem a „túrórudis bácsi”, mivel rudi is szerepelt az élelmiszerek között, ami ismétlem, reprezentációs tétel. Ki gondolta volna! Nem akarom húzni az időt az egész mesével, a lényeg, hogy itt a pénz, fizessék be, mert ez nekem nem sikerült, sem utalással, sem készpénzzel, semmilyen pénznemben. A türelmükkel sem akarok visszaélni, de egyszerűsítsenek már, a jóisten áldja meg magukat, hogy nekem ne kelljen tudni, hogy a magyar törvények szerint mi a reprezentáció. Nekünk a 100 ezer forint nagyon jól esik, ha kapjuk, de annyira szegények azért nem vagyunk, hogy ennyire megalázzam magam. Kérem, fizesse be az Államkincstárnak a 7839 Ft-ot, a többit a nyolcezerből majd visszaadja. Előre is megköszönöm. Az egész mondandóm lényege, hogy egyszerűsítsenek ezeken a pályázati históriákon, mert miért tanuljam én meg a magyar törvényeket 100 ezer forintért. Nem fogom megtanulni! Ha adnak, akkor adjanak méltósággal, ezt három évvel ezelőtt is elmondtam. Köszönöm szépen!

Dr. Nagy Imre

Az gondolom, ez a téma nem egy fórum elé való, nem biztos, hogy a fórum többi résztvevőjét érdekli, ez irodai ügy és a pénzt vissza kell adnom. A problémát – így fejből – nem ismerem. Mint jeleztem, 1200 pályázat kap támogatást egy évben. Természetesen, amiben tudok, segítek, de azt gondolom, először személyesen engem kellett volna megkeresnie, ha bármilyen problémája van. De sem telefonon nem keresett meg ez ügyben, sem e-mail útján. A problémát mindenképpen le kell rendezni, hétfőn fel fogom majd vetni az irodában. Hívjon fel és lerendezzük.

Romhányi András Kedves kollégák! Annyit hadd tegyek hozzá, hogy én teljesen értem ezt a dolgot, tényleg így van, néha olyan falakba ütközik az ember, hogy úgy érzi, megbolondul. De most ne az igazgató úrtól várjuk azt, hogy ő befizesse. A poén jó volt, István, nyilván meg fogjuk találni rá a megoldást.

29


Annak egyébként örülök, hogy az igazgató úr találkozott most egy olyan konkrét helyzettel, aminek a megoldását nem tőle kívánjuk. Azt viszont igen, hogy hasonló helyzet jövőre már ne forduljon elő.

Dr. Széman Péter

Báthory István Alapítvány, Szilágysomlyó

Tényleg, ez jó poénnak is, de szerintem ezen el kellene végre komolyan gondolkodni, mert általános probléma, és nemcsak a Szülőföld Alap esetében. Nyilvánvaló, hogy a magyar törvényeknek meg kell felelni, de vannak olyan kívánalmak, amelyeket például a román törvények nem ismernek vagy nem abban a formában – akár tartalmi, akár alaki vonatkozásban –, ahogyan a magyar törvények. Szöges ellentétben is lehet ugyanaz a dolog, mert országonként másként értelmezik. Egyféleképpen a magyar, másféleképpen a román törvény szerint és ez nagyon nagy gondot okoz, mert azok az ügyintézők, akiknél ezeket a dolgokat intéznünk kellene, abszolút nem hajlandóak figyelembe venni, hogy nekünk más törvények, szabályok szerint kell pályázni vagy elszámolni, mint ahogyan az Romániában szokásos. Azt mondják, őket ez nem érdekli, és ezzel be van fejezve. Ezt azért szerettem volna hozzátenni az István által felvetett témához, mert ez nemcsak az ő problémája, hanem sokunké már évek óta. Ami a Szülőföld Alapot, mint a korábbi közalapítványokat is kiváltó egyetlen támogató szervezetet illeti, nekünk úgy tűnik, hogy az országos, reprezentatív szervezetek, mint például az EMKE és egyéb nagy szervezetek, nagyon jól megtalálják benne a helyüket, de a kisebb településeket, kisebb régiókat képviselő szervezetek nem fognak tudni megmaradni, ha még szorítanak egyet, ha tovább szakosítják a pályázati rendszert. Nekünk például van olyan évente hagyományosan megrendezésre kerülő nagylélegzetű rendezvényünk, ahol van továbbképzés, komoly tudományos vonatkozásban, tehát lehetne pályázni az oktatási kollégiumnál, de van művészeti része is, ami a művelődésihez tartozik. Azonban akkor se nyerő, ha két külön pályázatot adunk be, és akkor sem, ha csak egyet. A kis szervezeteknek, akiknek egy-egy kisebb településen, régióban mindent fel kell vállalni, a tudományos rendezvényektől a komoly művészeti megnyilvánulásokon át a népünnepélyekig és sportrendezvényekig, annak nagyon nehéz megtalálni a helyét a Szülőföld Alapban.

Dr. Nagy Imre

Erre nehéz válaszolni, mert azt gondolom, hogy igaza van. Azonban jeleztem, hogy több mint kétszer annyian pályáznak, mint ahányan támogatást kapnak, ösz30


szegszerűen pedig hétszer akkora keretre lenne szükség, mint amekkora egyáltalán rendelkezésre áll. Nyilván, a nagyobb szervezetek könnyebben tudnak érvényesülni, ők azok, akik akár komplex programokat fel tudnak mutatni, vagy akár nagyobb összegre tudnak pályázni, amelynek ha a felét megkapják, még akkor is jobban járnak, mint a kis szervezetek, akik esetleg semmit nem kapnak. Ezért gondolom azt, hogy a pályázatok specializálásával vigyázni kell, nem szabad olyant közzétenni, amelyre kizárólag egy-két vagy néhány szervezet tud pályázatot benyújtani.

Romhányi András Két dolgot hadd tegyek hozzá. Széman Péter két különböző dologról beszélt, legalábbis az én értelmezésem szerint. Én általában a kettő között állok, részben a ti oldalatokon, részben pedig mint lebonyolító, kénytelen vagyok figyelembe venni a magyarországi oldalt. Az egyik, amit igazgató úrnak tolmácsolnék: természetes, hogy egy magyarországi szervezet a magyarországi törvények szerint működik. Azonban egy Szülőföld Alap, amelynek a tevékenysége nyilvánvalóan és deklaráltan a külhoni magyarok számára szól, azt gondolom, hogy igenis, vegye figyelembe azokat a specialitásokat, amelyeket a külhoniak kénytelenek elszenvedni, elviselni. Vagy nem is elviselni, nem is szenvedés, nekik az a normális, az a természetes. Egy másik példát hozok, hogy érthetőbb legyen a dolog. A Nemzeti Kulturális Alapnak a pályázati ívén oda van írva, hogy a szervezetnek az adószáma, vagy a szervezetnek a számlaszáma stb. És eleve úgy van a konstrukció megcsinálva, hogy az kifejezetten a magyarországi számla31


szám, illetve adószám, postai irányítószám stb. sémáját követi, nem engedve attól semmilyen eltérést. Így azután nem lehet beírni a szomszédos országban használatos séma szerinti számlaszámot, adószámot, irányítószámot stb. Miközben tudom állítani, hogy a Nemzeti Kulturális Alap valóban nemzeti, hiszen a külhoniak ugyanúgy tudnak oda pályázni, mint a magyarországiak, de ilyen apróságon is múlik az, hogy vannak olyan pályázók, akik nem tudnak mit kezdeni ezzel a problémával. Nagyon fontos, hogy a Szülőföld Alap is figyeljen arra, mik azok a specialistások, amelyek a határon túl teljesen normálisak, általánosak, de nem itt, Magyarországon. Ehhez persze az is kell, hogy ti, akik szembesültök ezekkel a problémákkal, jelezzétek például egy levéllel. Kérem szépen, ez nekünk problémát okoz, kérem, mondják meg, mi legyen erre a megoldás. Ez az egyik dolog. A másik pedig egy nagyon régi ügy, mégpedig, hogy kik kapnak magyarországi támogatást. Tudjuk, hogy kik kapnak. Azok a szervezetek, akik politika közelben vannak. Nem véletlen, hogy az úgynevezett ernyőszervezetek azok, amelyek elsősorban kapják a támogatást, hisz ők politika közelben vannak. Bízunk benne, hogy ez a szövetség, aminek most a megalakításán dolgozunk, olyan szervezet lesz, aminek nem lesz köze a napi pártpolitikához, de mégis olyan súlyú lesz, hogy mi mindannyian, akik benne leszünk ebben a szövetségben, elég erőt tudunk ahhoz képviselni, hogy ha nem is hasonló eséllyel, de nem sokkal kisebbel pályázzunk. Mert – bizony – igazgató úr azt mondja, igyekeztek a lehető legjobban kialakítani azokat a kuratóriumokat, amelyek döntenek a pénzről, ezért vannak benne magyarországi és határon túli szakemberek. De azért itt mi mindnyájan tudjuk, hogy azokat a határon túli szakembereket, akiket a Szülőföld Alap kurátorként alkalmaz, azokat senki nem bízta meg a képviselettel. Ők valamilyen ok miatt oda bekerültek. Tudjuk, hogy ők az ernyőszervezetek képviselői. Nagyon fontos, hogy vannak ilyen ernyőszervezetek, a baj viszont az, hogy túlnyomó többségben ők vannak a kuratóriumi helyeken, ám azoknak a szervezeteknek, amelyeket ti képviseltek nincs igazi támaszuk, nincs igazi erejük, hiszen az ernyőszervezet, ahogy az igazgató úr is mondta, elsősorban saját magának fogja javasolni a pénzt. Ezek mind nagy projekttel, nagy pénzzel pályáznak, aminek a fele is sok pénz. A maradék 10-15%-on pedig osztozhatunk mi, kicsik, és verekedhetünk egymással, hogy most kinek is járjon a – gyakran jelképesnél nem sokkal többet érő – támogatás. Valóban, ez nagyon komoly probléma, és miközben a magyarországiak közül sokan úgy gondolják, hogy ez nagyon rendjén van, hiszen a pénzekről határon túliak döntenek. Mi pedig tudjuk, hogy azok határon túliak ugyan, de őket senki sem delegálta. 32


Addig, amíg ilyen képviseleti demokrácia van, addig valószínűleg ez így néz ki. Hadd mondjam el azt a viccet, ami régen ment, még az ántivilágban, a kommunista világban. Tudjátok-e, hogy mi a konyak? A konyak az a védőital, amit a munkásosztály az általa választott vezetők útján fogyaszt. Na hát, így vagyunk mi az ernyőszervezetekkel.

Dr. Nagy Imre

Annyit reagálnék rá, hogy itt szóba kerültek az ernyőszervezetek, és amikor határon túli érdekképviseleti szervezetekről beszélünk, akkor ezek valójában a politikai pártok, az RMDSZ és a többi. Ők vesznek részt az egyeztető fórum munkájában, ott valóban politikusok ülnek, évente egyszer összeülnek, és a miniszterelnök úr vezetésével döntenek arról, hogy nagyjából milyen célokat támogatnak. Viszont azt visszautasítanám, hogy a kollégiumokban olyan emberek ülnek, akiket mi bíztunk meg. Egyrészt nem mi bízzuk meg, hanem a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter kéri fel őket írásban, és nekik egyébként szigorú összeférhetetlenségi szabályoknak kell eleget tenni. Látom, itt többen csóválják a fejüket… Nagyon nehéz eldönteni, ki legyen az, aki ebben részt vegyen, viszont ezek az emberek nem lehetnek politikai pártok tisztségviselői, nem pályázhatnak és a többi. Egyébként ezt a rendet jogszabály határozza meg, a Szülőföld Alapról szóló törvény, így ezen változtatni nem lehet.

33


Az elején elhangzott, hogy a Szülőföld Alap Iroda, mint végrehajtó, nem felelős a kollégiumok döntéseiért, ezért én erre nem is reagálnék, hogy a pénzek, döntések milyenek. A lényeg az, hogy a rendszer úgy néz ki, hogy fele részben határon túli delegáltak vesznek részt benne, akiket a MeH-t vezető miniszter úr nevez ki, illetve magyarországi minisztériumoknak a köztisztviselői.

Romhányi András Igazgató úr szavaira reagálva hangsúlyoznám, hogy igaza van, én nem a Szülőföld Alapnak delegálom azt a kifogást, hogy olyan emberek vesznek részt a határon túli magyarok képviseltében, akiket a határon túli magyarok nem bíztak meg. Pontosan erről van szó, politikai döntésről van szó, miközben szakmai értékeknek kellene dönteni és nem politikai érdekeknek. Tudjuk azt, hogy mostanában minden erről szól.

Dr. Nagy Imre

Azt gondolom, hogy ez nem feltétlenül így van. Nagyon nehéz olyan szervezetet találni, akivel mindenki elégedett lenne. Most ha megkérdeznék önöktől, ki az a szervezet, akire rábíznák a támogatási döntést, nyilvánvalóan többen mást mondanának. És amikor az a szervezet, amelyet esetleg a többség kiválaszt, nem úgy döntene, ahogy önöknek tetszik, akkor nyilván azt mondanák rá, hogy ez rossz választás volt, és én megmondtam, hogy az. A magyar állam szempontjából látni kell azt, hogy amikor egy döntéshozó mechanizmust kiépítenek, akkor nagyon nehéz eldönteni azt, kinek a kezébe adják a döntést. Önök, akik ott élnek, tudják azt, ki kicsoda, melyik szervezetre érdemes építeni, melyikre nem. Ezt jogszabályi szinten viszont nem lehet lerögzíteni. A legkézenfekvőbb megoldás azt gondolom így az, amit a Szülőföld Alapról szóló törvény alkalmazott, hogy az ottani érdekképviseleti szervezeteknek – akikre egyébként szavazhatnak a határon túli magyarok –, a véleménye alapján delegált, általuk küldött szakembereket nevezi ki a miniszter úr, és ők hozzák meg ezeket a döntéseket. Amit egyébként a miniszter úr még jóváhagy, tehát ő ezért a felelősséget vállalja. Tehát azt mondani, hogy kizárólag politikai döntés születik, az nem teljesen fedi a valóságot.

Halász Péter Ehhez még annyit tennék hozzá, hogy ez elsősorban nem Szülőföld Alap probléma, hisz amikor működött még a többi is, akkor is megvolt ugyanez a 34


probléma, mert végül is elgondolkodhatunk, mitől ernyőszervezetek ezek a szervezetek. Az ernyő elvileg véd, meg fönn tart – az ejtőernyő. De hát mitől védik ezek az ernyőszervezetek a többi szervezetet? A pénztől, hogy megkapják? Vagy pedig valami egyéb dologtól, valami veszedelemtől védik? A tények azt mutatják, hogy elsősorban a pénztől védik. Ha itt a megoldás az, amire igazgató úr utalt itt egy félmondattal, hogy ott kellene beépülni, ott kellene az érdekeiteknek megfelelő embereket oda juttatni, akkor csak egy kemény politikai lobbi tevékenységnek lehet az eredménye, hogy az ernyő egy-két helyen kilyukadjon, és átengedje azt, amitől meg akar védeni benneteket.

Duma András

Szeret-Klézse Alapítvány, Klézse

Klézsében kérdezik tőlem az emberek, hogy András, nem félsz a román titkosszolgálattól? Nem, mert túl sok információt adok ahhoz, hogy tudjon tájékozódni! Mi megnyertünk pályázatot a Szülőföld Alaptól, vagyis nem mi nyertük meg, hanem olyan szervezet, amelik együttműködött azért a célért, ameliket mü otthon meg akartunk valósítani. Azt tapasztaltuk az idén, hogy ez a lehetőség es megszűnt. A szervezetet nem mondom, nézzen utána az igazgató úr és megtudja. Az történik, hogy megpályáztunk egy programot, amelik célját mü el akarjuk érni. A cél nagyon fontos nekünk, az, hogy a gyerekek észrevegyék és kapcsolatba jöjjenek magyar gyerekekkel. Anyanyelvi tábort szervezünk otthon, magyarországi gyerekekkel. Az idén is akartunk pályázni, és mindig figyeltük a pályázatokat. Ahogy a minisztériumból es az úr elmondta, az történik meg, hogy megjelenik a pályázat, de közben kap az ember egy telefont, hogy erre meg erre a pályázatra, meg mit tudom én milyen pályázatra nem számoltál el az Illyés Közalapítványnak. Veszi az ember a szekrényt, kinyissa, előszedi az összes pályázatát, amelyikre mind kapott választ, hogy elszámolt, felhívja a titkárnőt vagy ki felelős ott a minisztériumban és mondja, hogy erre a pályázatra, meg erre a pályázatra, meg mit 35


tudom melyik pályázatra, tessék csak megnézni, mü elszámoltunk. Erre fél óra múlva kapunk egy telefont és azt mondják, hogy igenis, maguk azokra a pályázatokra elszámoltak, de ezekre meg ezekre még nem. Akkor az ember újra meg a szekrényhez, kinyissa a szekrényt, előveszi az elszámolásokat és felhívja a minisztériumból azt a nőt, hogy kérem szépen, nézze csak meg, hogy ezekre meg ezekre a pályázatokra is elszámoltunk. Jaj, tetszik tudni Duma úr, sajnos, önök arra is elszámoltak – evvel a kifejezéssel a telefonon, sajnos, hogy én nem vettem le a beszélgetést –, de van másik pályázat, amelyikre nem számoltak el. Akkor tessék, itt az e-mail címem, és tessék elküldeni azokat a pályázatokat, amelikre nem számoltunk el. Ahogy én tudom, ilyen pályázat nekünk nincs, hogy nem számoltunk volna el. Csak én nem tudom, hogyan működnek ezeknek a szervezeteknek a leállításai, újrateremtése és a többi. Nekünk, magyar embereknek, akik a Szereten túl élünk, semmi bajunk nincs a magyarországi politikával, hanem mi magyar emberekkel akarunk szóba állni és kapcsolatot teremteni velük. Az idén elvesztettünk egy olyan lehetőséget, hogy magyar gyerekek jöjjenek bé Moldovába, magyar gyerekekkel együtt játszani és szórakozni, hogy megbeszéljék milyen az a hegy, milyen az a cinka, milyen az a külbécs, mi a fene van a világon… Olyan apró dolgok ezek, amikről szerintem nem is kellene beszélni! Köszönöm szépen!

Balla Zoltán

Human Reform Alapítvány, Székelyudvarhely

Előre jelzem, hogy mi támogatott képzéssorozatokat tartunk arról, hogy miért ne pályázzunk. Megragadom az alkalmat, hogy elmondjam, felejtsük el az egész pályázati hókuszpókot! Amióta mi az Európai Unió agrárpolitikájának is képzéssorozatok révén terjesztői vagyunk, tudjuk, hogy ez kimondottan így működik, azt mondják, mivel a diktatúra ideje lejárt, egyetlen mód van rá, hogy a politikai akaratunkat érvényre juttassuk, a pályázás, semmi egyéb. 36


Az egy dolog, hogy aprópénzekről van szó, egy dolog, hogy mennyi baj van vele, én azt mondom, ha koncepcióról van szó, akkor a holnapi nap folyamán egy kutatáskoncepción belül meg kellene vizsgálnunk, hogy a pályázatoknak van-e helye nálunk vagy nincsen. Vagy hol van, hol nincs…. Van-e helye a magyar kulturális koncepcióban, vagy ez egy tőlünk teljesen kultúridegen, egészen más kultúrát képviselő mentalitás? Végezetül azt szeretném megkérdezni, ki hajlandó együttműködni velünk abban, hogy írjunk már végre egy olyan tanulmányt, amelyik feltárja és összefoglalja az eddigi pályázatok hatásait. Hatástanulmányt kellene írni. Elköltöttek milliárdokat euróban, román kollégáinkkal rengeteget gondolkodtunk azon, hogy nézzük meg mi a hatása ennek a temérdek elköltött pénznek. Veszekedés dögivel van. Elfelejtettük mit is kellene csinálni, ami nekünk nagyon fontos, akár pénz nélkül is. Nem az van, amiért kiírták az egészet. Én nagyon-nagyon szívesen keresnék egy-két munkatársat, akikkel ezt a hatástanulmányt, akár rosszul, akár jól, de vitaalapként esetleg meg tudnánk már végre fogalmazni.

Romhányi András

Nem mindenki érti azt, hogy Balla Zoli mit mondott, megpróbálom lefordítani az asztalnál ülőknek. Zoli nem akart túl hosszú lenni, ezért néhány információt adott csupán. Két dologról beszélt. Az egyik, ami neki öt éve veszszőparipája, hogy maga a pályázás módszere rabszolgaságot jelent, ez alól a járom alól valahogy ki kellene törni, más alapokra kellene helyezni a működést. Ezt Balla Zoltán több fórumon is elmondta. A másik, amire célzott: holnap, amikor Jankovics Marcell itt lesz és a nemzeti kulturális koncepcióról fogunk beszélni, akkor vitassuk meg azt, hogy a nemzeti kulturális koncepcióban vajon hogyan fog helyet kapni maga a pályázás, fontos-e ez vagy nem.

Fazekas István

Beszterce Művelődési Alapítvány

A pályázatok elbírálásáról, a pénzek leosztásáról, ha valaki megkérdezné a volt Apáczai Alapítvány alkalmazottját, Csete Örsöt, biztos nagyon sokat tudna mondani. Mert hogyan is bírálták el a pályázatokat? Én röviden elmondom. Csete Örs bevágta magát még egy társával a kocsiba, átjött Erdélybe, megnézte, hogy mit akarunk mi itt csinálni és hogyan. Magyarán, terepszemlét tartott és mondta, hogy hűha, ezt neki XY úr vagy elvtárs nem így mondta el, egészen másvalamit mondott, mint ami valójában van, 37


de most látja, miről van szó és a pályázat rendben van. Csak eddig nem ilyen szögből látták, hanem ahogyan valakik láttatni akarták. Ily módon legalább négyszer sikeresen pályáztunk. Amíg másoktól függtünk, a megbízott uraktól, bizony, csupán imitt-amott csöppent valami. Az Apáczaira viszont panaszra nem volt okunk – amíg volt. Más alapítványokról pedig nem nyilatkozom.

Dr. Nagy Imre

Több kritika is elhangzott itt a Szülőföld Alappal kapcsolatban. Ezeknek egy részére én most itt nem tudok választ adni. Hangsúlyoznám, hogy törvény szabályozza, ki lehet kollégiumi tag és az milyen rendszerben működik, és ezen csak törvénymódosítással lehetne változtatni, ha valaki beterjeszti az Országgyűlés elé, és azt az Országgyűlés megszavazza. Én ezeket a kritikákat meghallgathatom, de mint a végrehajtó szervezet igazgatója, nem igazán tudok vele mit kezdeni. Van a problémáknak viszont egy másik csoportja, az elszámolás és egyéb dokumentáció egyszerűsítése, ezeket nagyon szívesen fogadjuk, küldjék el akár az én e-mail címemre, vagy akár telefonon is elmondhatják nekem, és ezeken van lehetőségünk változtatni. De azt is látni kell, hogy a Szülőföld Alap magyarországi adófizetők pénzét kiosztó szervezet, és nyilván, aki a pénzt osztja, az megmondhatja, hogyan osztja, milyen célra és milyen feltételekkel. Ez nem diktatúrát jelent, nem azt jelenti, hogy mi megmondjuk, és nem törődünk azzal, hogy határon túl tudják-e ezt teljesíteni vagy nem, hanem ez arra vonatkozik, hogy mi megpróbálunk alkalmazkodni más országok jogszabályaihoz, de vannak olyan dolgok, amelyektől nem tudunk eltekinteni. Hiába törődik azzal a Szülőföld Alap, hogy Romániában hogyan néz ki egy számla vagy számlaszám, ha a Magyar Államkincstár vagy a Pénzügyminisztérium nem fog ezzel törődni. Azt fogja mondani, hogy mire adtad te ki a pénzt, nincs elszámolva, nem tudják bizonyítani, hogy elköltötték és a többi. Javítani a rendszeren mindenképpen lehet, de mindig lesznek olyan elemei, amit lehet kritizálni.

Romhányi András Igazgató úrnak mondanám, hogy amikor egy ilyen szervezet, mint a Szülőföld Alap és annak az irodaigazgatója van itt a Fórumon, akkor minden bánatunkat, minden gondunkat rázúdítjuk. Függetlenül attól, hogy ez őt érinti vagy nem, a Szülőföld Alappal kapcsolatban keletkezett-e vagy nem, elmondjuk neki azt a problémát. Jó diplomata módjára és jó hivatalnok módjára ő ezt türelmesen viseli. 38


Azt gondolom, ha találkozunk egy problémával, és ezt általános szintre tudjuk emelni, vagyis olyan dologról van szó, amely máshol is problémává válhat, akkor írjuk ezt meg az igazgató úrnak. De van, amin nem lehet segíteni, mert ami törvény, az törvény. Annyiról szólhat a dolog, hogy mondjuk, az igazgató úr ezeket elolvassa, és amikor beszámoltatják arról, hogy milyen problémák vannak, akkor belefoglalhatja, hogy ilyen és ilyen kérdéseket vetettek fel a pályázók. Ezt persze csak akkor tudja megtenni, ha mi értelmesen fogalmazzuk meg, hogy mi az a probléma, ami a mi konkrét gondunknál magasabb szintű.

Homolya Borbála

HUM – Magyar Polgári Egyesület, Szarajevó

Bosznia-Hercegovinában, Szarajevóban élek, ugyanakkor Péterrévén születtem, gimnáziumba Zentán jártam. Nem kell ismertetnem, hogy mi történt Szarajevóban, azt itt mindenki többé-kevésbe tudja. A háborút sajnos élesben éltem át, és ilyen körülmények között alakult meg a lakásunkban a Magyar Polgári Egyesület. Talán akkor, amikor a bombák estek, akkor jobban voltunk magyarok és több magyar verset olvastunk, mint most. Mert igen, erről kellene beszélnünk. A szeretet helyett azonban sajnos, ez a pénzhajkurászás jön ki, mi is úgy vagyunk, hogy le kellett mondanunk az irodánkról, mert nem tudtuk fizetni a helyiség bérleti díját. Hálát adok a Jóistennek, hogy a könyvek visszakerültek a lakásomra, hogy nem vesztek el. Az egyesület könyvtára, az irodahelyiség bútorzata a garázsomban vannak. A szlovénoknak van egy olyan ötletük, hogy a boszniai kisebbségek vegyenek Szarajevóban egy közös házat. Konkrét kérdés: tudnánk-e pályázni ezzel kapcsolatban a Szülőföld Alapnál, hogy mi is részt vehessünk, mint magyarok, a ránk eső hányad erejéig ennek a háznak a megvételében, ami kisebbségi kulturális központként működne. Fölsorolta, hogy mire lehet pályázni, de azt nem tudom, hogy egy ilyen ügynek van-e esélye?

Dr. Nagy Imre

Úgy tudom, hogy sajnos, nem lehet. Azért sem egyébként, mert BoszniaHercegovina nem tartozik a Szülőföld Alapról szóló törvény hatálya alá, ez csak a szomszédos államokra terjed ki, és emiatt más országokból nem pályázhatnak. Ez nem azt jelenti, hogy semmilyen támogatást nem kaphatnak, csak tőlünk nem. Vannak olyan támogató szervezetek, amelyek egyénileg dönthetnek, hogy támogatják esetleg akár egy ilyen székház vagy közösségi ház megvételét.

39


Azt gondolom, hogy a Miniszterelnöki Hivatalhoz kellene fordulni, közvetlenül Gémesi Ferenc szakállamtitkár úrhoz, ő az, aki a nemzetpolitikai ügyeket felügyeli, és nekik lehetőségük van arra, hogy nem pályázati úton, hanem egyedi döntéssel osszanak támogatásokat. Tehát ha hozzájuk érkezik egy ilyen kérelem, vagy akár hozzám érkezik és én továbbítom, akkor ők ezt megvizsgálják, és dönthetnek úgy, hogy erre elkülönítenek egy bizonyos pénzösszeget.

László Afrodita

Philadelphia Transilvania Alapítvány, Érmihályfalva

Sok negatív dolog elhangzott, és sok biztatást kaptunk azzal kapcsolatban, hogyha valami problémánk van, akkor azt jelezzük. Most egy pozitív példát szeretnék elmondani. Nemrég lépést tettem annak érdekében, hogy valami változzon. Nem biztos, hogy azért változott, de én a lépést megtettem. Három évvel ezelőtt az Oktatási Minisztériumnál anyanyelvi táborra lehetett pályázni, ám pályázati kiírásban olyan feltétel volt, hogy csak azok vehetnek részt, akik már korábban is pályáztak. Mi korábban nem pályáztunk, de azért megírtuk a pályázatot, kísérőlevelet mellékelve hozzá, melyben felhívtam a pályáztatók figyelmét arra, hogyha nem adnak első esélyt, akkor sokan elesnek ettől a lehetőségtől. Abban az évben, mivel a feltételeken utólag nem lehetett változtatni, nem kaptunk támogatást, viszont a következő évben módosították a felhívást úgy, hogy újak is pályázhattak. Nem biztos, hogy ez a levelem következménye volt, de megtettem, jeleztem ezt a problémát. És tavaly meg tavalyelőtt is sikeresen pályáztunk anyanyelvi táborra. Mondjuk el egymásnak a pozitív példákat is, örülhessünk egymás sikerének, ne csak a problémáinkon rágódjunk.

Bálintné Kovács Júlia

Arménia Örménymagyar Baráti Társaság, Kolozsvár

Soha nem pályáztam, viszont az egyesületi tevékenységem révén nagyon sok barátot szereztem és munkatársat, akikkel azóta is együtt dolgozunk. Szerintem ez sokkal többet ér. Én borzalmasan dühös lennék és megalázva érezném magam, ha visszautasítanának, ezért bele se vágok.

Halász Péter A Szülőföld Alaphoz még én sem pályáztam, ami nem véletlen, mert nem vagyok határon túli magyar, de előbb-utóbb az leszek. Bár nem pályáztam, néhány tanulságot levontam. Megkérdeztem, kik nyertek a Szülőföld Alaptól. 40


Azt nem kérdeztem meg, hogy kik nem nyertek, de azt hiszem, hogy az se lenne túl sok. Az az érzésem, hogy nem ismerjük töviről-hegyire a Szülőföld Alap lehetőségeit, filozófiáját, politikáját, működési mechanizmusát. Dittának a példája azt mutatja, hogy érdemes szoros kapcsolatban, levelező kapcsolatban lenni legalábbis egy alapítvánnyal, mert oda-vissza is hathatunk egymásra. Tehát figyeljünk oda, mert a Szülőföld Alap pályázati kiírásainak a tematikája akár félévente is változhat, a meghatározott prioritások, illetve egyéb szempontok alapján. Ha jogilag is be lesz jegyezve a Kárpár-medencei Kulturális Szövetség, akár sugallni is tudjuk majd azt, hogy „mit kér a nép”, és kölcsönösen tudunk segíteni egymásnak, hogy a munka eredményesebb legyen. Megköszönöm Nagy Imre igazgató úrnak, hogy eljött közénk, és remélem, nem vette zokon, hogy voltak, akik saját problémáikkal nem egészen mindennapi módon rukkoltak elő. De hát sokfélék vagyunk, és mindenki másként mondja el a magáét.

Romhányi András Zárszóként a beszélgetéshez elmondanám, hogy a Szülőföld Alap 500.000 forinttal támogatta a mostani Budakalászi Találkozó megrendezését, a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus pályázata alapján. Amit Péter mondott, az nagyon fontos dolog, hogy olyanok vagyunk, mint az éhes ember. Meglátjuk az ételt, nekiülünk és fölhabzsoljuk az egészet. Ennek pedig mindenféle rossz következménye van. Nagyon rossz állapotban vagyunk sokféle szempontból. És ami a legnagyobb baj, hogy szegények vagyunk, mindenütt azt látjuk. Ugyanakkor azt sugallja minden médium, hogy gazdagnak kell lenni, jólét van, ez jár neked. Nem biztos, hogy jár nekünk, nem biztos, hogy gazdagnak kell lenni. De nagyon nehéz megbékélni azzal a tudattal, hogy másoknak sok van, nekünk meg kevés van. Azt gondolom, hogy akinek ez mégis sikerül, az boldog ember tud lenni. Én most ilyen vagyok, majd remélem lesz rá alkalom az elkövetkezendő másfél napban, amikor részletesen elmesélhetem, hogy én a saját pátriámban, a Wekerletelepen mitől vagyok boldog. Attól, hogy szegény vagyok. De most mást szeretnék elmondani. Az, hogy pénzre van szükségünk, nem jogosít fel bennünket arra, hogy a tekintetünk elhomályosuljon. Tudomásul kell venni, hogy a Szülőföld Alapnak, mint az egyik lehetőségnek, ahonnan pénzt tudunk szerezni, van egy rendszere. És ha mi ezzel a rendszerrel nem vagyunk tisztában, akkor kudarc, visszautasítás érhet. Természetesen, akkor is érhet kudarc bennünket, ha tisztában vagyunk a rendszerrel, mert mégiscsak arról van szó, hogy százat kérnek, elosztani viszont csak tízet 41


tudnak. De sokkal könnyebb dolgunk van, ha tisztában vagyunk a rendszerrel, ha otthonosan tudunk mozogni benne. Nem vádolhatjuk a rendszert azzal, hogy visszaél a helyzetével. Mert amikor le van írva az á, akkor hiába mondjuk, hogy nekünk a bé tetszik. Más módokon kell elérni azt, hogy legyen bé is. Az igazgató úrnak köszönjük, hogy megtisztelt bennünket, még ma reggel is érdeklődött, kérte a visszaigazolást, hogy számítunk-e rá. A tavalyi negatív tapasztalatok alapján nyugodtan mondhatjuk, hogy ez elegáns gesztus. Köszönjük, hogy elmondta a Szülőföld Alappal kapcsolatban a bennünket érdeklő fontos információkat és köszönjük, hogy állta a sarat, és türelemmel viselte a kritikákat, noha azok részben nem őt érintették. Bízunk abban, hogy azok az információk, amik most eljutottak hozzá, jó talajra találtak és a mi ügyeinket is tudja majd segíteni. És bízunk abban, hogy a Szülőföld Alap valóban a külhoni magyarság segítő szervezete tud lenni.

WX

42

Az Európa Tanács parlamenti képviselőjének előadása

Előadás ____________________________________

Ékes József

EURÓPA TANÁCS parlamenti képviselője Országgyűlési képviselő

Halász Péter Folytatódik a csoda, már a második előadó, aki megérkezett. Ékes József urat köszöntöm közöttünk, aki a Nemzeti Fórum egyik alapítója és az Európa Tanács parlamenti képviselője. Azért kértük fel itt ma előadás tartására, mert emlékszünk arra, hogy egy esztendővel ezelőtt Komlóssy József, FUEV alelnök a nyugati országok kisebbségeinek autonómia stratégiáiról beszélt nekünk és nagy sikere volt az előadásnak. Úgy gondoltuk, érdemes arról is meghallgatni egy tájékoztató előadást, hogy az Európai Unióba újonnan bekerült országokban élő nemzeti kisebbségeknek, természetesen kiemelten a magyar kisebbségnek, milyen esélyei vannak az egyesült Európában.

Ékes József

______________________________________________________

Európa Tanács

Nagy tisztelettel köszöntöm Önöket! Több alkalommal voltam Székelyföldön, Felvidéken, Kárpátalján. Voltam Szerbiában is, itt a választások tisztaságának ellenőrzésén, két alkalommal is. Azon a kongresszuson is részt vettem, amin Ágoston és Kasza elnök urak összeborultak, amikor az egyezség Vajdaságban megszületett. Részese voltam annak a folyamatnak, amelyet Komlóssy úrral együtt próbálunk követni és az Európa Tanácsban erősíteni, ez a Babes-Bolyai Tudományegyetem autonómiájának a kérdése. Tavaly Csíkszentimrén, Büdösfürdőn – csodálatos környezetben – Európa Szabadegyetemet tartottunk. Ennek a néhány mozzanatnak az említésével csupán 43


azt szerettem volna érzékeltetni, hogy tevőlegesen részese vagyok a Kárpát-medencében kisebbségben élő magyarság érdekérvényesítő törekvéseinek, és itt meg is állok a felsorolással, rátérek az európai ügyekre. Hihetetlen mértékű feszültség van az Európai Unión belül. Ha a Lisszaboni Szerződést minden ország a maga részéről ratifikálja, akkor ez felgyorsított állapotot fog jelenteni, egyrészt a szavazati arányok megváltoztatásával, hisz a Miniszterelnökök Tanácsának a döntési kompetenciája le fog csökkenni, a döntések java része át fog kerülni az Európai Parlament Parlamenti Közgyűlése elé. Másrészt pedig úgy módosítja magát a szavazási rendszert, hogy nem száz százalékos egyetértési joggal, hanem 55%-os kisebbségi vagy lakosságarányos 65%-os szavazati többséggel dőlnek el a dolgok. Le fogják csökkenteni a biztosok számát. Jelenleg, ahány ország csatlakozott az Európai Unióhoz, annyiféle biztos van, ma már mindenhova biztost neveznek ki. Ezeknek a száma le fog csökkenni. Ezzel párhuzamosan az Európai Unió szeretné magát megerősíteni. Látjuk mindannyian, hogy a világban milyen tendenciák uralkodnak, egyfajta újraelosztásnak lehetünk tanúi – Amerika, Kína, az ázsiai országok, Oroszország, India… Ebben keresi a helyét az Európai Unió. És keresi úgy, hogy ebben a globális versenyben nem biztos, hogy a harmadik hely jó Európa számára, hanem szeretne az első és második hely között osztozkodni. Ebbe nagymértékben beleszól jelenleg az energiaválság és az OroszországEurópa viszony kérdése is. Ebbe a kérdésbe részletesebben nem kívánok belemenni, ennyi elöljáróban talán elegendő ahhoz, hogy ebben a nagyobb összefüggésben lássuk a régiók kérdését. 44


Ismeretes mindenki előtt, gondolom, hogy a kisebbségi kérdés az Európai Unión belül is szétfeszíti a tagországokat. Belgium esetében például tudjuk, hogy a belga kormány miért nem tudott megalakulni, vagy miért ellenzi Spanyolország az autonómiát. Pontosan azért nem engedi be a politikájába az Európai Unió a kisebbségi kérdést, mert e téren számos országnak megvan a saját maga, vagy az általa vélt problémája a kisebbséggel. Ha csak az utóbb csatlakozott 10-12 országot nézzük, ezek hihetetlen mértékű kisebbségi feszültséget hoztak be magukkal az Európai Unióba. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az elmúlt időszakban Európa az egyetlen olyan földrész, amelyiken a rendszerváltás óta tizenöt új ország alakult. Kialakult egyfajta félelem ebből a szempontból, hogyha ez a tendencia folytatódik, akkor még hány ország fog alakulni, hány leszakadás fog megtörténni. Ismerős mindenki előtt Koszovó kérdése, ebben különböző álláspontok születtek, hisz például Románia, Szlovákia, Spanyolország nem volt partner Koszovó önállóságával kapcsolatosan, és hát ott van a Koszovóban élő szerbek, a Vajdaságban élő magyarok kérdése. Itt szeretnék megjegyezni egy dolgot, hogy amikor állampolgárságról beszélünk – nem kettős állampolgárságról, hanem állampolgárságról –, akkor tudnunk kell, hogy rajtunk kívül minden ország elismeri és megadja az állampolgárságot. Erre egy példát mondanék. Tavaly Németh Zsolt képviselő az Európa Tanács ülésén kérdezte meg Vojislav Kostunica szerb miniszterelnököt, hogy Szerbia hogyan viseltetik adott esetben az állampolgárság megadása dolgában, akkor a viszontkérdés az volt, hogy: Miért, önöknél ez probléma? Tehát lehet úgy politizálni, hogy az ilyen viszontkérést is szívesen kellene fogadnia a mindenkori magyar kormánynak. Erre mondom én nagyon sokszor már, hogy talán a magyar parlamentnek szépen csöndben kellene maradnia, és meghoznia azokat a döntéseket, amit annak idején Adrian Nastase román miniszterelnök is meghozott minden további nélkül, hogy biztosította a román állampolgárságot a Moldáviában élő románok számára. Az Európa Tanács 2008. áprilisi ülésén fogadta el az alulról jövő regionális építkezés pontjait, ezt az ET honlapján önök is megtalálják. Ehhez Erdélyből kaptam nagyon jó anyagot, amit be is építettek az előterjesztésbe, és ennek köszönhető, hogy a regionális rendszer átalakításáról szóló tervezet előterjesztője személyesen is járt Erdélyben, körülnézett és egyáltalán sikerült neki felfogni azt, hogy mit jelent a magyarság számára Trianon, hogy mit jelent az elszakítottság. Ennek köszönhetően úgy készítette el az előterjesztését – amit aztán az ET ajánlott az Európai Uniónak –, hogy felhívta a figyelmet a kisebbségek létjogosultságára a régiók kialakítása tekintetében. Politikamentessé csak úgy lehet tenni a régiók kialakítását, ha alulról jövő kezdeményezéssel határozzák meg az állampolgárok a saját régiójukat, hisz ha így tud létrejönni egy régió, akkor logikus, hogy az 45


itt élők mindent megtesznek azért, hogy a régió akár kultúrájában, akár gazdaságában, akár összefogásában meg tudjon erősödni. Az adott állam gyarapodását is elősegíti, amelyiknek a területén kialakul ez a régió. Nem véletlen, hogy az Európa Tanács és az Európai Unió is foglalkozik a nemzeti parlamentek és regionális parlamentek kérdésével. Az Európai Unióban működik egy regionális parlament, de szeretné az EU és az ET is, ha a regionális parlamentek kétkamarás parlamentenként működnének. Ennek van olyan célzata is, és ne legyen senkinek se kételye abban, hogy az Európai Unió is előbb-utóbb, 30-50-70 év múlva Európai Egyesült Államokká fog átalakulni, hisz azáltal válik versenyképessé, ha valóban olyan államok közösségét tudja létrehozni, amelyek révén gazdaságilag is föl tudja venni a versenyt a világ jelenlegi globalizációs folyamatában. Óriási nagy gond a demográfia kérdése az Európai Unión belül, és erre meg kell találni a választ. A magyarság fogyása is óriási léptékű. Az Európai Unión belül is van egy statisztika, mely szerint Magyarország lakossága 2050 tájáig le fog csökkenni olyan hét és fél millióra. Itt jön be, amit az előző előadók is mondtak, hogy sok múlik a határon túl élő magyarságon. Nem is az anyaországon, hanem a határon túl élő magyarságon. Azt nagyon sajnálom, hogy a MÁÉRT, a Magyar Állandó Értekezlet megszűnt, ezt meg kellett volna tartani. Tagja vagyok a KMKF-nek, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának, itt is felmerült, jómagam is megfogalmaztam, amikor a határozatok születtek, hogyan tud az anyaország adott esetben olyan – nem feltétlenül, de akár pénzügyi – támogatást nyújtani, melynek révén a határon túl élő magyarság nem veszíti el a saját életterületét. A Magyar Fejlesztési Banknál 2005-2006-ban 42 milliárd forint volt elkülönítve olyan beruházásokra, amikor anyaországi és határon túli vállalkozás határon túl kíván beruházni. Nagyon sajnálatos módon, talán kevés volt az információ, alig fogyott valami ebből a pénzből. Engem nagyon zavar az alap forrásának a nagyságrendje, mert hihetetlen kevés ez a forrás ahhoz, hogy a Kárpát-medencében a magyarság 15-20 év múlva régiót tudjon alkotni, amit majd úgy hívhatunk, hogy Kárpát-medencei Régió. Ha az Európai Unió ilyen irányba megy el, akkor például a Magyarországon lévő hét kisrégió túlságosan sok, tehát ki fognak alakulni olyan közösségi régiók, amelyek területileg is, elhelyezkedés szempontjából is, nemzeti tudat, kultúra, nyelv szerint is egy-egy régiót tudnának képezni. Ebben az irányban kellene nekünk is gondolkodni, és kellene a mai magyar kormánynak is gondolkodnia, hogy ezeknek a csíráit, alapjait le kellene rakni. Úgy lerakni, hogy amikor abba a fázisba jut majd az EU, akkor az Unió tagországainak a képviselőit, kormányfőit is meg lehessen nyerni annak az ügynek, hogy egy Kárpát-medencei régió valóban ki tudjon alakulni. 46


Addig is a határon átnyúló együttműködésekre vagyunk mindannyian utalva. Ez csodálatosan működik egyébként a nyugat-magyarországi területen, Ausztria partnerségével. Ha valaki utánanéz, láthatja, hogy Bécs elkezdte már a határmenti együttműködés kiépítését mind Szlovákia, mind Magyarország irányában, és hihetetlenül nagy Európai Uniós forrásokat nyernek el erre a célra. Az már más kérdés, hogy ebből mennyi jut szlovák vagy magyar területére, és mennyi marad az osztrák félnél.

Tény viszont, hogy Bécs, vagyis az osztrák politikusok sokkal előrébb tekintenek, sokkal messzebb látnak, hisz pontosan az országhatáron átnyúló régiós együttműködést kezdték el erősíteni, és erre építik fel a programjaikat. Az EU-n belül nagy hangsúlyt fektetnek például a közútfejlesztésre, a vasúti, légi és vízi közlekedés fejlesztésére, és a cél az, hogy 2030-ig az EU-n belül ki kell alakítani teljes hálózati rendszert. Ez pedig nem országhatárok függvénye, hisz ilyen szempontból az Európai Unió érdekét tekintik a maga egységében, nem pedig az egyes országokét. Ez azt jelenti, hogy az EU elsődlegesen egyre inkább régiókat fog támogatni az uniós forrásokból, nem pedig nemzeti kormányokat. A vidékfejlesztési program keretében is a térségi társulásokon van a hangsúly. Gondolom, értesültek arról, hogy az Európai Unió át kívánja szabni a mezőgazda47


sági támogatási rendszert. Itt óriási csata folyik. Érdemes Magyarországnak is odafigyelni arra, hogy kivel fogunk össze. A franciák, a lengyelek nagyon dominánsak agrárterületen, érdemes odafigyelni a politikájukra. Ha megjelenik egy nagy forrásmennyiség vidékfejlesztési célra, akkor már most érdemes lenne tudni azt, hogy határoktól függetlenül milyen régiókban gondolkodunk, mit szeretnénk a saját agrárterületeinkkel, vagy a kis vidéki településekkel, hogyan szeretnénk annak identitását, kultúráját, iskoláit, óvodáit megőrizni és lehetne sorolni tovább. Hogyan tudjuk a vérkeringésbe a civil szervezeteket bekapcsolni. És itt szeretnék önöknek egy jó hírrel szolgálni, amit érdemes lenne határon túl lévő magyar parlamenti képviselőknek is a nemzeti kormányoknál képviselni. Minden országnak el kell készítenie a saját nemzeti fenntartható fejlődési stratégiáját. Ez egy 25 éves program, amely célokat, stratégiákat fogalmaz meg, lebontva például demográfiára, szociális kérdésekre, gazdasági kérdésekre, oktatásra, kultúrára, innovációra, fejlesztésre… Ennek olyan stratégiának kell lenni, amely 20-25 éven keresztül meghatározza egy országnak – az uniós forrásokkal együtt – azt a stratégiáját, amelyben fejlődni kíván. Föl kell tenni a kérdést, hogy ebbe hogyan tudunk mi, Kárpát-medencei magyarok beilleszkedni. Ha egy ilyen stratégia elkészül, akkor Magyarországnak érdemes azt úgy összeállítani, hogy igenis, gondolkodjon a Kárpát-medencei magyarság vonatkozásában, és az ne csak országhatáron belüli stratégia legyen. Egy ilyen stratégia kialakítására van remény, hisz várhatóan még idén megalakul az úgynevezett Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács, melynek megalakítására vonatkozóan alig egy hónapja, május 19-én született meg az Országgyűlésben az a határozat, melynek alapján az NFFT tagjainak delegálására az Országgyűlés felkéri a magyar társadalom meghatározó köreit. Eszerint az NFFT-ben a parlamenti pártok képviselőcsoportjai 1-1 fővel lesznek képviselve: a Magyar Tudományos Akadémia 3 fővel, továbbá 2-2 fővel a gazdasági kamarák, az egyházak, a szakszervezetek, a munkaadói szervezetek, az önkormányzati szövetségek, a szociális ügyekkel, illetve egészségüggyel foglalkozó civil szervezetek, a nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetek, a környezet- és természetvédő civil szervezetek, a réteg- és korosztályi civil szervezetek, az oktatási és kulturális civil szervezetek, valamint 1-1 fővel a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége és a Magyar Rektori Konferencia. Ezzel lényegét tekintve leraktuk Magyarországon a kétkamarás parlament csíráit. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács elnöke a parlament mindenkori elnöke, társelnökeit a magyar kormány, a Magyar Tudományos Akadémia, a parlament ellenzéki pártjai és a civil szervezetek adják. A Tanács feladata a nemzeti fenntartható fejlődési stratégia előkészítése lesz.

48


Amit 2007. júniusban a kormány leadott, azt tulajdonképpen még a parlamenti képviselők sem látták. Tehát olyan stratégiát kell alkotni, ahol a civil szféra odavissza csatolása is maximálisan megtörténik. Ezt egyébként az Európai Unió is – nem azt mondom, hogy előírja, de – kéri, hogy ne a politika döntsön egyedül egy ország hosszú távú sorsáról, hanem kapcsolja be a társadalmat, kommunikáljon a tudományos, a civil szférával. A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán javasoltuk azt, hogy legyen Brüsszelben képviselete a Kárpát-medencei magyaroknak. Ezt a javaslatot a magyar kormány befogadta, és a szervezeti formája ki fog alakulni. Itt hívnám fel a figyelmüket arra, hogyha bejegyzésre kerül a Kárpát-medencei Kulturális Szövetség, akkor tessék követelni, ha a KMKF határozatát érvényre akarjuk juttatni, akkor ne csak a politika legyen jelen a brüsszeli képviseletben, hanem legyen jelen a civil szféra is. Hisz ott egészségesek a társadalmi folyamatok, ahol a civil szféra is maximálisan jelen van. Az viszont nem elég, ha elkészül egy nemzeti stratégia, mert mellé kell tenni a forrásokat is, és ezekkel úgy gazdálkodni, hogy a forrásokból megvalósuló fejlesztések fenntarthatók legyenek. Mert nem ritkán tapasztalható, hogy Európai Uniós forrásokból jelentős beruházások valósulnak meg úgy, hogy nem számolnak a fenntarthatósággal. Vagyis megcsinálnak valamit úgy, hogy a működési költségeivel vajmi keveset számolnak, tehát nincs megtérülése. Épp tegnap nyerte el Magyarország az Európai Unió Innovációs Központja státust. Ez óriási dolog. Hárman futottak ebben a körben, Magyarország mellett Lengyelország és Ausztria közösen Szlovákiával. Tegnap döntött az Európai Unió úgy, hogy Magyarország lesz ennek a központja. Az Unió törekvése az, hogy Európában minden ország lehetőleg a GDP arányos bevételének a 4 százalékát kutatásfejlesztésre fordítsa, különben nem lesz versenyképes az Európai Unió. A Skandináv országok megközelítőleg 2,5-3 százalékot fordítanak kutatásfejlesztésre, és látható, tapasztalható milyen hihetetlen mértékben fejlődnek. És ami még elgondolkodtató, hogy őnáluk kevésbé kérdés a demográfiai kérdés. Lehet látni, hogy a családok – mondhatni tálcán – főszerepet kapnak, mert a családok tudnak közösséget alkotni. Ezzel szemben, ha egy társadalomban fogynak a családok, nagymértékben nő a nyugdíjasok száma és ezzel szemben fogy az aktív korúak száma, akkor megkérdőjelezhető a társadalom egészséges működése. Az Európa Tanácsban is lobbizunk azért, mint említettem, hogy a regionális átalakítás során olyan régiókialakítási rendszer induljon el, melynek révén a kisebbségek helyzete egyszer s mindenkorra a politikától függetlenül tudjon rendeződni. Ehhez az kell, hogy alulról jövő kezdeményezés legyen, választott képviselőik legyenek a régióknak, és ez által tudjanak erőssé és hatékonnyá válni. Érintettem több olyan dolgot, melyekre önöknek is koncentrálni kell, melyeket önök is tudnak követelni a saját politikusaiktól, és ilymódon a KMKF üléseire 49


is úgy kell őket elküldeni, hogy igenis, kőkeményen ezt tessenek képviselni. Tessenek otthon odafigyelni arra is – ezt már az Erdélyben tartott Európa Szabadegyetemen is elmondtam –, az Európai Unión belül felgyorsult egy olyan folyamat, hogy a termőföldeket, az erdőket, településeket nagyon szívesen kivásárolják, ilyenek például a hollandok, olaszok, az írek. Tessenek odafigyelni a termőföldre! Mert ha megindul ez a folyamat és kivásárolják a termőföldeket, akkor előbb-utóbb arról a területről kizárják magukat az ott élő magyarok. És nem véletlenül mondtam korábban az életterületet, mert ha egy ilyen területen tudatosan fölvásárolják a földeket, ott előbb-utóbb nem önök lesznek annak a földnek a jogos tulajdonosai, hanem mások fogják megmondani, hogyan éljenek. Kívánom önöknek, hogy olyan kulturális szövetséget sikerüljön létrehozniuk, amelynek révén civil tömörülésként akár az Európa Tanácson belül is hallatni tudják a szavukat, hisz ettől válik erőssé az Európai Unió. Nem biztos az, hogy a politikusok mondanak mindig jót és okosat. Annak nagyobb súlya lehet, ahol a civil szféra is meg tud jelenni, ahol a civil szféra ki tudja követelni a politikától, hogy ezt és ezt képviselje az Európai Unióban. Köszönöm a figyelmüket!

Halász Péter

Köszönjük Ékes Józsefnek az előadást. Egy dolgot hangsúlyoznék, hasonlót, mint a Szülőföld Alap Iroda igazgatójának az előadása után is, hogy ott kell lennünk a lehetőségek sarkában, és állandó, folyamatos kontaktust kell tartanunk megválasztott vagy kinevezett képviselőinkkel, meg kell találni annak a technikáját, hogy hogyan lehet egy képviselőt – lett légyen az saját országbeli vagy európai parlamenti képviselő – szoros pórázon tartani, és beszámoltatni.

WX

50

Fórum

Fórum Halász Péter Mai vendégeink dr. Szurmainé Silkó Mária, az Oktatási és Kulturális Minisztérium Közművelődési Főosztályának vezetője és Borbáth Erika, a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus főigazgatója.

Dr. Szurmainé Silkó Mária ______________________________________________________

Oktatási és Kulturális Minisztérium

Nagy szeretettel köszöntöm a tanácskozás valamennyi résztvevőjét. Még nem voltam ezen a fórumon, noha ez már sokadik találkozója önöknek, és gondolom, sokadik párbeszéd a közművelődés témakörében. Két előadással készültem, nagyon szívesen itt hagyom mindkettőt, mert prezentáció is készült belőlük. Az egyiket a fórum során mindenképpen szeretném bemutatni önöknek, ez ugyanis az Oktatási és Kulturális Minisztérium pályázati kiírásait tartalmazza az idei év hátralévő részére. Gondolom, hasznos lehet az önök számára, hogy még a pályázati kiírást megelőzően legyen információjuk a lehetőségekről. Azt abszolút örömmel mondhatom, hogy 2008. a közművelődés területén felmenő időszakot jelent, tekintettel arra, hogy a kormány márciusban elrendelte Az új tudás-műveltség mindenkinek programot, és ennek van egy jelentős, oktatási területet érintő ága, amit csak üdvözölni lehet. A területek közül a közművelődés került még a kitörési pontok közé 2008ban. A program kora tavasszal lett meghirdetve, és most tartunk a program társadalmi vitájának a végén, ami az elkövetkezendő három évben, tehát 2009-től 2011-ig plusz 3 milliárd forintos keretet jelent ennek a területnek és programjainak 51

Fórum

vitelére. Ez a meglévő folyamatok mellett fog futni, nem úgy kell érteni, hogy a meglévő programok és folyamatok kerülnek ebbe a keretösszegbe, hanem olyan új kitörési pontok lehetségesek, amelyek pluszként jönnek majd ennek a területnek a gyarapítására, gondozására, amelynek természetesen van infrastrukturális oldala is, hisz tudjuk, hogy önmagában egy intézmény működtetése is nagy pénz, és nem elegendő csak a felújításra gondolnunk. Ugyanakkor van a tartalmi megújítás tekintetében is egy jelentős előrelépés, lehetőség, és a pályázati kiírásnál nagy valószínűséggel figyelembe fogjuk venni és úgy gondolom, hogy figyelembe is kell venni a határon túli lehetőségeket is. Röviden és elöljáróban erre szerettem volna felhívni a figyelmüket, a beszélgetés során majd részletesebben is kitérhetünk erre.

Borbáth Erika ______________________________________________________

Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus Szeretettel és tisztelettel köszöntök mindenkit és mondhatnám, Isten hozott mindenkit ezen az évente hagyományosan megrendezett találkozón. Azt a listát mutatta éppen Halász Péter, hogy nyolc országból van itt 76 küldött, 93 szervezet képviseletében, ha mindenki megérkezett már. Ez önmagában is azt mutatja, hogy ez a találkozó rendkívül fontos dolog. Meggyőződésem szerint itt többeknek nem kell már külön bemutatnom a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus tevékenységét, és azt az elkötelezettséget sem kell hangsúlyoznom, amivel a Kárpát-medencében kisebbségben, szórványban élő vagy a Kárpát-medencén túl élő magyarság ügyében az intézet tevékenykedik. Minden olyan munkánk, ami az MMIKL keretében jelen van, az mintegy szolgáltatásként rendelkezésükre áll önöknek is. Felhívnám a figyelmüket az intézet ERIKANET nevű honlapjára, ami azt jelenti, hogy egységes regionális információs közművelődési adattár, és ennek a szakmai oldalon van egy olyan gyűjtőfogalma, hogy magyarok a világban. Nagyon szeretném, ha ez gyakran használt hírforrás lenne, ami azt jelenti, hogy ne csak a hozzánk esetlegesen vagy véletlenül beérkező hírek kerüljenek fel, hanem minél tervszerűbben ki-ki elküldje a saját rendezvényéről szóló hírt, mert ez egy információs szolgáltatás mindenki számára. Ez nyitott kapu, meg kell találnunk azt a legpraktikusabb formát, amivel a rendszert működtetni tudjuk. Természetesen úgy gondoljuk, hogy a Kárpátmedence régióiban a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátusnak fontos feladatai vannak. 52

Fórum

Halász Péter, Borbáth Erika, Dr. Szurmainé Silkó Mária

Szeretnénk mind szorosabbá fűzni a kapcsolatot a különböző régiókban – Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, Délvidéken – létrejött magyar kulturális intézetekkel, és ezeknek az intézeteknek a munkáját segítve azt gondolom, hogy a lehető leghasznosabban tudunk szolgáltatást nyújtani ezen intézményekkel kapcsolatban lévő helyi kollégáknak, és a civil szervezetek képviselőinek is. Nagyon fontos dolognak tartottuk, hogy elindítsuk, és most már azt tudom mondani, hogy ebben az évben zárjuk a Kárpát-medencei közművelődési szakemberek posztgraduális képzését, amit az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel közösen végeztünk. Ezzel az volt a célunk, hogy a képzők képzése legyen, és erre a képzésre alapozva az egyes Kárpát-medencei régiókban elindulhasson egy olyan szakemberképzés, amihez az MMIKL – természetesen – segítséget tud nyújtani, ha kell, tananyagot, szakembert is. Mindezzel a helyi munkát tudjuk segíteni. Ezáltal nem kell mindenkinek Budapestre utazni, ez a képzés az egyes régiókban lebonyolítható. Még számos dolog van, amit elindítottunk. Énnekem régi vágyam és kollégáimat mindig biztatom, hogy alakuljon meg egy Kárpát-medencei kerekasztal, aminek a segítségével – fo53

Fórum

lyamatos, tudatosan tervezett információs beszélgetések során – a közös problémákat meg lehetne vitatni, és ezekre a közös problémákra, természetesen régiónként a specialitásokhoz igazítva, megoldásokat lehetne találni. Az is nagyon fontos, hogy tudjunk egymás eredményeiről, és ezekkel erősítsük egymás munkáját. A beszélgetés bevezetéseként ezeket szerettem volna elmondani, és az intézet munkatársai által is megfogalmazott kötelezettségeket megerősíteni a Kárpát-medencei magyarság kulturális tevékenységének segítésére. És természetesen állok rendelkezésre a kérdéseiket illetően, vagy akár vitatkozzanak velünk, ha valamit másként gondolnak.

Halász Péter

Köszönjük a két vitaindítót, és hadd tegyek hozzá a Borbáth Erika által elmondottakhoz az intézet határon túli tevékenységével kapcsolatosan még egy dolgot, amit nagyon fontosnak tartok. Van egy tanácskozássorozatunk, ami Hagyomány és közművelődés címmel év elején kezdődött. Többen vannak itt, akik részt vettek mér ilyenen. Arról van szó, hogy a hagyomány elemeivel a különböző néphagyományok és egyéb amatőr művészeti tevékenységgel – képzőművészet, tánc, énekkar, festés, hímzés, színjátszás, bábozás stb. – hagyományos értékeivel miként lehet a közművelődési munkát segíteni, gazdagabbá tenni, tartalmasabbá. Nem kell külön hangsúlyozni, gondolom, hogy ennek a határon túli magyar közösségekben megkülönböztetett jelentősége van. Már elkezdtük ennek az évnek az elején, Kárpátalján rendeztük az első tanácskozást, azután Zentán, azaz Délvidéken, majd Felvidéken, voltunk a Partiumban és őszre marad az erdélyi szórványvidék, ami Kolozsváron lesz és a székelyföldi Udvarhelyen. Ha gondoljátok, akkor majd még kerítünk rá alkalmat, hogy röviden elmondjam az eddigi tanácskozások tapasztalatait, és beszéljünk arról is, hogy az őszin Erdélyben kik és hogyan tudnak részt venni. Úgy gondolom, hogy ez a tanácskozássorozat az Intézet határon túli tevékenységének egyik kézzelfogható, és reméljük a végén kiadványban is megjeleníthető eredménye. Úgy érzem, hogy a Romhányi Andrással közösen végzett munkánk egy részét abban tudnánk igazán konkretizálni, ha az intézetben folyó különböző képzési, továbbképzési, oktatási, módszertani munkákhoz, kutatásokhoz minél több határon túli tudna kapcsolódni. Ennek igazából az anyagi fedezete nincs kitalálva, de nagyon szeretnék ötleteket, javaslatokat kapni erre, mert ha van konkrét igény és kívánság, akkor könnyebben tudunk hozzá forrásokat találni.

54

Fórum

Dr. Szurmainé Silkó Mária

Mint jeleztem a beszélgetés elején, az Oktatási és Kulturális Minisztérium keretéből az év hátralévő felében újabb pályázatokat szeretnénk kiírni. Most felsorolom ezeket a konkrét lehetőségeket. A Kárpát-medencei magyar közösségek közművelődési tevékenységének támogatására július 31-én írjuk ki a pályázatot, gondolom, ez a fórum résztvevőinek szinte teljes körét érinti. Ennek a beadási határideje durván egy hónap. Ez azért fontos, mert jön a nyár, és ha nem figyelünk a pályázati kiírásra, akkor könnyen elmehetünk a lehetőség mellett. Szeretnénk ezt kora ősszel el is bírálni, hogy még ebben az évben felhasználásra kerülhessen. Erre 28,5 millió forintos keret áll rendelkezésre. Ebben nemcsak a közművelődési intézmények, hanem a civil szféra is részesülhet, tehát pályázhat művelődési tevékenységek támogatására, hagyományőrző rendezvényekre és képzésekre, népzene és néptánc vonatkozásában. Amatőr művészeti rendezvényekre és képzésekre – mindenütt ott van a képzés is a kiírásokban –, ez esetben színjátszás, kórus és bábjátszás. A tudománynépszerűsítés, ismeretterjesztés is részese ezeknek a lehetőségeknek. Tulajdonképpen a magyar humán kultúrával kapcsolatos versenyek és vetélkedők is. Valamint a jeles évfordulók megünneplésére is lehet ebből a keretből pályázni. A határon túli magyar irodalmi ösztöndíjak kiírása is kopogtat az elkövetkezendő időszakban, mert szeptember elsejével szeretnénk kiírni ezt a pályázatot, melynek révén tehetséges határon túli magyar íróknak, irodalmároknak, alapvetően pályakezdéshez kívánunk támogatást nyújtani, illetve korosztálytól függetlenül kedvező feltételeket szeretnénk teremteni az alkotó tevékenységhez. Ausztria kivételével minden többi szomszédos országban élő magyar alkotó részesülhet ebből. Költészet és drámaírói ösztöndíj lesz, prózaírói ösztöndíj, kritikai – ez 1990. után megjelent irodalmi művek értékelésére vonatkozik, továbbá ifjúsági regény, mese, bábjáték, gyermekszíndarab írói ösztöndíj. Tíz hónapon keresztül kapható 600.000 Ft/hó összegű ösztöndíjat lehet elnyerni, ami szerintem az alkotó munkát valóban segítő támogatási lehetőség lesz. A határon túli magyar hivatásos színházi intézmények művészeti tevékenységének támogatása is még egy nyári pályázati kiírás. Ennek annyi a szépséghibája, hogy ez meghívásos pályázat, tekintettel arra, hogy a színházi produkciók körét nagyjából be lehet mérni, azaz lehet tudni, hogy hol és milyen alkotások születnek. Ugyanúgy nyári kiírás lesz a hivatásos néptáncegyüttesek, illetve adott régióban kiemelkedő jelentőségű amatőr néptánc együttesek művészeti tevékenységének támogatására. Erre 6,6 millió forintos keretösszeg áll rendelkezésre. A színházaknál 32 millió forint nagyságrend az, ami elnyerhető. Szeretnénk, ha ezek még ebben az évben odaítélésre kerülnének, és maga a pénz is eljutna, hogy megfelelő alkotások jöhessenek létre. Azt gondolom, hogy a 55

Fórum

közművelődés területén elég széles körű a pályázási tematika és nagyon fontos, azt gondolom, tekintettel arra is, hogy kevés olyan intézmény van, amely közművelődéssel tud foglalkozni, így főleg a civil szférán belül működnek ezek a tevékenységek, és számukra is ez lehetőségként adott. Tudjuk, az időponthoz kötött rendezvények esetében fontos, hogy a támogatásként elnyert összeget időben megkapják. Sajnos, nemcsak a határon túli pályázatok esetében probléma, hanem Magyarországon is, hogy nem időben vagy nem rögtön tudják megkapni a pályázók az elnyert összeget, ez ellen állandóan küzdünk, több-kevesebb sikerrel. Mi azon vagyunk természetesen, hogy ne merüljön fel problémaként, de elég komoly procedúrája és adminisztrációja van a pénzügyi kifizetéseknek, így nem minden esetben sikerül naprakésznek lenni.

Kovács Pali Ferenc

Bokréta Kulturális Egyesület, Mákófalva

Van egy kultúrházunk, amit Kós Károly tervezett, 1939-ben épült, de már előtte volt a kalotaszegi Mákófalván falusi színjátszás, szénáscsűrökben játszottak. Anyám elmesélte, hogy a Falu rosszában játszott egy ilyen csűrben. Ezt a darabot később, 1935-ben bevitték Kolozsvárra, a Magyar Színházban is játszották. Bár azóta Mákó nem nótás, nem táncos falu, de a színjátszás még ma is megy. Az őszszel, van egy meghívásunk Budapestre. Tudnék-e pályázni a csoport kiutaztatására? Karnyónét fogjuk játszani, a Várban, a Magyar Kultúra Alapítványnál. Pályázzunk, kérjünk? Vagy nincs erre lehetőség, és meg se próbáljuk? 56

Fórum


Konkrétan színjátszásra van pályázat, de az hivatásosoknak van kiírva. A közművelődési pályázatoknál elvileg van rá lehetőség, de nyilván ez nem alapvetően színjátszó körökre van fókuszálva. Miután közeli programról van szó, nem tudok olyan pályázati kiírást, a Nemzeti Kulturális Alapnál sem, amiből akkorra pénz elvileg is lehetne. Ha nem is erre a konkrét esetre, de egy olyan jó dolgot azért szeretnék megosztani önnel, ami megint csak arra utal, amit az elején említettem, hogy Az új tudás-műveltség mindenkinek program keretén belül a minisztériumnak lesznek olyan kitörési pontjai, konkrétan az amatőr színjátszás területén is, amit szeretne felkarolni három éven keresztül. Kifejezetten az amatőr színjátszást értem ezen. Én bízom benne, van lehetőség arra, hogy határon túlra is nyissunk, tehát ne csak a magyarországi amatőr színjátszás, diák- és felnőtt színjátszás kapjon teret, illetve lehetőséget támogatásra. Ez a projekt 2009-ben kezdődik, és három évre szól.

Dr. Bodó Barna

Szórvány Alapítvány, Temesvár Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége

Az ösztöndíjprogramhoz szeretnék hozzáfűzni egy-két megjegyzést. Az alkotók támogatása valóban nagyon fontos és szükséges, viszont az alkotók közé nemcsak az írók, költők tartoznak. A kritika kategóriába az irodalomtudomány lehetséges, hogy belefér, ez persze, attól függ, ki hogyan csomagolja az áruját. Nemcsak irodalmi, hanem olyan zenei- vagy képzőművészeti feladatok is vannak, amelyeket szintén meg kellene valósítani, de nincs aki, mert erre nem kapnak támogatást a művészek. A határon túli zenészeknek az égvilágon senki nem ad támogatást. És akkor hiába beszélünk arról, hogy dolgozzuk fel azokat az értékeinket, amelyeket még őrzünk. Pár évvel korábban volt olyan kiírás, kézirat előkészítő pályázat volt a neve, ami sajnos közben megszűnt, amibe belefért ez a szelete is a kultúránknak, mert jöhettünk a témával, és akkor arra a témára lehetett pályázni. Most itt, ha jól értem az elmondottak alapján, akkor igazából csak az irodalom kerül be, illetve az irodalomtudomány is, ha a kritika kategóriában valamilyen módon meg tudja magát fogalmazni. Ennél azért szélesebb ölelésűnek gondolnám ezt a dolgot. Ha már megszüntették ezt a kézirat előkészítő pályázatot, akkor ki kellene találni annak a módját, hogyan lehetne behozni az írókon, költőkön kívül a többi alkotót is a támogatottak körébe. Például a színháztudomány se tudom, hova férhetne be, mert azt már a kritikába nem igazán lehet beletenni. Jó volna tehát ezt a kört valamilyen módon tágí-

57

Fórum

tani. Lehet, hogy ez az idei kiírásban már nem lehetséges, de jövőre gondolni kellene ezekre az alkotókra is.

Halász Péter Bodó Barnához kapcsolódva – úgy tűnik ezekből a pályázati kiírásokból, hogy egy rendezvényre, egy nagy durranásra – ami vagy jó, vagy kevésbé az – arra általában adnak pénzt, viszont arra a gyakran áldozatos munkára, ami odáig vezet, ami annak előkészítése – és ami általában nem kevés sem energia, sem humán erőforrás, sem anyagi ráfordítás tekintetében –, arra nem adnak. Nemcsak a minisztériumnál nem lehet erre pályázni, hanem a Nemzeti Kulturális Alapnál és egyéb helyeken sem. Tudom, mert tapasztaltam, hogy ha valaki azzal pályázik, hogy hetente összeülnek kézműves tevékenységre, ennyi és ennyi gyerekkel, vagy ennyi és ennyi hagyományt őrizni akaró fiatallal vízkereszttől karácsonyig, az semmi, arra nem adnak. De ha azzal pályázik az illető, hogy rendez egy háromnapos fesztivált, ilyen meg ilyen meghívott előadókkal, akkor arra igen. Valahogy a kuratóriumokban ülők is rá vannak hangolódva erre a látványmunkálkodásra.



Kapcsolódom a két előttem szólóhoz, mert ugyanez történik nálunk is. Rendszeresen hagyományőrző programokat szervezünk alapiskolás gyerekekkel, havonta átvettünk velük minden jeles napot és ahhoz kötődő mondákat, meséket, népszokásokat, ugyanúgy az abban a hónapban esedékes nemzeti évfordulókat, történelmi eseményeket, neves emberekhez kötődő évfordulókat. Ez évben senkitől erre támogatást nem kaptunk, mindenhol visszautasítottak, ahova pályáztunk. Nagyon keservesen folytatjuk a munkát, és nem tudni, hogy ez meddig vállalható mindenfajta támogatás nélkül. Harmadik éve kilincselek egy olyan kézirattal, amit ha meglát egy szakember, azt mondja, micsoda nagy dolog ez társadalomtudományi szempontból. Nem én írtam, én csak fordítottam, egy kassai magyar kolléga munkája, aki szlovák nyelvű iskolába járt. Összegyűjtötte és leírta a XV. századtól kezdődően a Kassán előforduló összes jelet, címert, műemléket, emléktáblát, szobrot, mindent, ami létezik, és ami létezett valaha, levéltári adatokkal dokumentálva. Kilencszáz színes felvétel van benne, a hozzá kapcsolódó magyarázatokkal Ez szlovák nyelven már megjelent, és nem tudunk pénzt keríteni a magyar nyelvű kiadására. Közben bárki látja, azt mondja: ez érdekel, megvenném. De hát

58

Fórum

magyarul nincs meg, csak szlovák nyelven van kiadva. Nem tudom már, kihez fordulhatnék, mert sem otthon Szlovákiában, sem itt Magyarországon nem kapunk rá támogatást. Mindenkinek tetszik, de pénz ilyesmire nincs.

Halász Péter, Borbáth Erika, Dr. Szurmainé Silkó Mária


Külön köszönöm a megjegyzéseket, a véleményeket és a javaslatokat, mert gyakorlatilag az Oktatási és Kulturális Minisztériumnak az utóbbi két évben nagyon pici kis keret áll rendelkezésre, 100 millió forint arra, hogy a határon túli kulturális területet akár pályázat, akár más formában támogatni tudja. Ez borzasztóan kevés, amikor látjuk azt, hogy eszméletlen széles spektruma és kerete van a kulturális életünknek. Azt bizonyára tudják önök is, hogy a Szülőföl Alap az, amely átvette két korábbi alapnak a tevékenységét, és mind az oktatás, mind a kultúra területén jelentős nagyságrendű forrással rendelkezik, és amelynek vannak pályázati kiírásai. Ott több milliárdos dologról van szó, tehát nem kis pénzről.

59

Fórum

Azt is mondanám – közben itt súgják nekem teljes joggal –, hogy noha a Nemzeti Kulturális Alapnál nincsen mindig pályázati kiírás, vagy nincs arra az egy konkrét célra, ami az önök területén megfogalmazódik, viszont én is tagja vagyok egy kuratóriumnak és látom azt, hogy rendszeresen vannak olyan pályázatok, amelyek nem konkrét kiírásra érkeznek. Megérkeznek az NKA-hoz és a témájától függően elosztják, hogy az most melyik kollégiumhoz kerül. Tehát mindig vannak egyedi pályázatok is, amiket az NKA bírál. Nyilván nem azt akarom mondani ezzel, hogy mindenféle témával menni kell a Kulturális Alaphoz és döngetni, hogy erre is adjon pénzt, de vannak kivételek, jelentős dolgok, és akkor meg kell próbálni ezen a csatornán is pályázatot benyújtani, túl azon, hogy abban a témában nincs pályázati kiírás. Mindenképpen szeretném még elmondani, hiszen nálunk is elég gyakori az, hogy átgondoljuk a kitörési pontokat, feladatokat, amikből beláthatatlanul sok van, persze. Csokorba szedtük azokat a fontosabb feladatokat, amelyek a mi területünkön is érvényesíthetők, nyilván nem mindent. Többek között például látjuk, hogy a határon túl megjelenő kiadványok Magyarországon nem megfelelő módon kapnak helyet. Központi célnak tartjuk, hogy legalább azok a gyűjtőkönyvtárak kapjanak belőlük, ahol elolvashatók, kikölcsönözhetők lesznek. Nagyon szerencsés lenne, ha legalább abban az 55 kiemelt könyvtárban hozzá lehetne férniük az olvasóknak a határon túl született kulturális értékekhez. Hasonló az is, amire itt utalt korábban az egyik felszólaló, hogy nagyon sok feltárnivaló van a levéltári dokumentációk között is, amit nem szabad veszni hagyni. Nyilván, erre is megfelelő programot és megfelelő pénzt kell áldozni, hiszen olyan felbecsülhetetlen értékeknek az utolsó pillanatban történő megmentéséről van szó, amiért való áldozatos munkáját meg kell azoknak becsülni, akik ezt vállalják és szeretnék csinálni. Erre is mindenképpen kell, hogy találjunk lehetőséget és forrást. Ugyanez a múzeumi területen is, a feltárás vagy feldolgozás területén is alapvetően igaz. És igaz nyilván, a képzés vonatkozásában is, amiről Borbáth Erika itt az előzőekben beszélt, hiszen nagyon fontos a mi területünkön is a közművelődési szakembereknek az a fajta továbbképzése, meg egyáltalán a területtel való megismertetése, ami gondolom, hogy az ismeretátadás vonatkozásában nagyon fontos.

Halász Péter

Kornéliának mondom és mindazoknak, akiknek van hasonló problémája, hogy tegnap itt volt a Szülőföld Alap Iroda igazgatója, aki többek között azt is elmondta, hogy milyen kevés pénzük van. Ennek ellenére én nagyon sok olyan kiadvánnyal találkoztam, amire oda volt írva, hogy támogatta a Szülőföld Alap.

60

Fórum



A Szülőföld Alapnál már pályáztunk erre, de visszautasítottak. A kudarc miatt nem teljesen a Szülőföld Alapot hibáztatom, mert ha a kiadóhoz fordulok, akkor ott azt mondják, hogy az ő könyveik terhére menne, tehát nekik nem érdekük, hogy támogatást kapjon ez a kiadvány. Az Új Szóból tudom, hogy az, aki meg van bízva Szlovákiából a Szülőföld Alap kuratóriumában, azt közölte az újságban, hogy márpedig a Magyar Koalíció Pártja elnökségén eldöntötték, kit kell támogatni, így ő mást nem támogathat. Akkor én most mit csináljak?

Halász Péter Sajnos így van, mert kiírják, hogy adott kiadó hány könyvre pályázhat, és nem biztos, hogy a kiadó úgy ítéli meg, az én könyvem van olyan fontos számára, hogy bekerülhet ebbe a háromba.



Kedves főosztályvezető asszony azt mondta az előbb, hogy több milliárd forintja van a Szülőföld Alapnak. Amikor számolni tanultam, engem úgy tanítottak, hogy egy, kettő, három, több… Ha több milliárdja lenne, akkor ez 3 milliárdon felül volna, de az idei évre mi úgy tudjuk, hogy ez a keret 2 milliárd forint.

Dr. Bodó Barna

Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége

Térjünk vissza még egy megjegyzés erejéig a határon túli könyvkiadás témájához. Nagyváradon működik egy alkotói műhely, ahol már az 54. kötetnél tartanak egy olyan helytörténeti sorozattal – Partiumi füzetek –, ami egyedi. Meg lehet nézni Dukrét Géza irodájában. Mikor jutunk el oda, hogy Magyarország legalább a nagyobb könyvtárak részére rendszeresen megvásárolja a határon túl megjelenő fontosabb kiadványokat? Hogy ez ne legyen többé kérdés. Ezelőtt tíz évvel még vásárolták, de most már nem. Tudom, mert minket is megkerestek akkoriban, hogy a fontosabb könyvtárak számára 50-50 darabot megvásároljanak a kiadványainkból. Ez nagyon fontos volna, mert legalább láthatnák, hogy a könyvkiadásunk sokkal, de sokkal gazdagabb, mint ahogy azt önök hiszik. Biztos vagyok benne, hogy Magyarországon nem találunk olyan helyi műhelyt, ahol pár év alatt egy sorozattal az 54. kiadványig jutnának el. 61

Fórum


Most volt az ünnepi könyvhét kapcsán, határon túli kiadókkal egy találkozásunk, ahol nagyon sarkosan ugyanez a probléma felmerült. Nem véletlenül mondtam azt, hogy nagyon fontos lenne valóban, hogy legalább abba az 55 kiemelt könyvtárban, ami Magyarországon e körbe tartozik, elérhetők legyenek ezek a kiadványok. Ez nagyon fontos cél, ezt én is ugyanígy gondolom, és lépnünk kellene benne. Ez pénzkérdés, de „lépni kellene”.

László Afrodita

Philadelphia Transilvania Alapítvány, Érmihályfalva

Mint hallhattuk, július 31-én fogják meghirdetni a közművelődési tevékenységekkel kapcsolatos pályázatot, a tevékenységek időpontja pedig 2008. augusztus és 2009. április között lehet. De ha a döntés augusztus elseje után történik, akkor ez azt jelenti, hogy a döntés előtt lezajló tevékenységek támogatása kérdőjeles lesz, csak akkor lesz rá utólag pénz, ha nyer a pályázat. Tanácsot kérnék arra vonatkozóan, hogy beépítsünk-e a tevékenységi naptárunkba olyan szeptemberi programot, amire nem biztos, hogy meglesz a forrás, és eleve tudjuk, hogy támogatás nélkül, csak önerőből nem tudjuk megvalósítani?


Nem lehet arról előre biztosítani egy pályázót, hogy nyugodtan hirdessétek meg a programot, mert majd kapnak rá pénzt. Amúgy szerintem kizárólag csak arra nem épülhet egy program, hogy ha lesz támogatás, akkor megvalósul, ellenkező esetben pedig nem. Saját, önálló forrás is kell a rendelkezésre álljon, mert ha nyer is a pályázata, még akkor sem biztos, hogy megkapja rá a teljes összeget, amit kért.

Borbáth Erika

A határon túl megjelenő könyvek magyarországi terjesztésével kapcsolatban felhívnám arra a lehetőségre a figyelmet, hogy az MMIKL vállalja, bizományi alapon átvesz értékesítésre könyveket, és akkor, amikor a saját kiadványainkat értékesítjük, szerepeltetjük a határon túliakét is. Egyrészt a nálunk megvásárolható könyvek listáját megjelentetjük elektronikusan, a honlapunkon, másrészt pedig a

62

Fórum

nagyobb rendezvényeken árusítjuk is a könyveket. Azt gondolom, hogy ezzel a lehetőséggel élni kell, és már éltek is többen ezzel a határon túlról.

Halász Péter Van még egy lehetőség! Budapesten, a Magyar utca 40. sz. alatt van egy könyvesbolt, a Kis Magiszter. Többek között kereskedelmi forgalomba nem kerülő – múzeumi, levéltári, intézményi – kiadványokat is árusít. Ezt onnan tudom, hogy a kapu alatt egyik oldalon van a Honismeret folyóirat szerkesztősége, másik oldalon pedig ez a Kis Magiszter. Nem tudom, milyen feltételek mellett vesznek át eladásra könyveket, de nagyon rendes emberek, nem hiszem, hogy uzsorahasznot akarnának lefölözni. Ha valaki Budapesten jár, és van ilyen kiadványa, érdemes megkeresni ezt a boltot, az V. kerületben, a Kálvin tértől nem messze van.

Dumitriu Anna

Petőfi Társaság, Torda

Többen is mondták, hogy rendszeres hagyományőrző programok szervezésére, fenntartására nincsen támogatás. Ez minket nagyon rosszul érint, figyelembe véve azt a sajátos helyzetet, amiben vagyunk. Míg máshol felszámolják a magyar iskolákat vagy lecsökkentik a létszámot, náluk több éves küzdelem után szeptember elsejével egy új, önálló magyar iskola indul, ami Aranyosszéken 1960-tól nem létezett, tehát nemcsak Tordára vonatkozóan, hanem az egész környéken. Egy ilyen iskolaindításhoz, kezdve az osztálytermek meszelésével és folytatva a bebútorozással meg minden egyébbel, ami ezzel jár, nyilvánvaló, hogy szeptember elsejével kezdődően olyan tanításon kívüli tevékenységsorozatot is kell szerveznünk, kezdve a néptánc oktatással és a többi sajátos, gyermekeknek szóló programmal, amihez ha nem kapunk támogatást, sajnos egyszerűen meg se tudjuk indítani. El se tudjuk gondolni, hogy bele lehessen vágni mindenféle alap nélkül, mindenféle felkészítés nélkül valamilyen ünnepség, rendezvény megszervezésébe úgy, hogy egy-két nap alatt tákoljuk össze hozzá a fellépők műsorszámait. Ilyenformán ki vagyunk zárva a pályázási lehetőségből. Visszatérek arra, amivel indítottam a hozzászólásomat, és amit előttem már kifogásoltak, hogy a pályázati kiírások közé olyan lehetőséget is be kellene tenni, ami a hagyományőrző tevékenységeket folyamatukban támogatja, a felkészülést, a tudás megszerzését, a hagyományok megismerését, megtanulását, nem pedig csak egy fesztiváli fellépés erejéig. 63

Fórum

Dukrét Géza

Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság, Nagyvárad

Pontosítani szeretném annak a Nagyváradon megjelentetett helytörténeti sorozatnak a kérdését, amelyet Bodó Barna példaként felhozott, mert úgy tűnik, mintha valamelyes félreértés lenne. Itt nem arról van szó, hogy nekünk értékesítési gondjaink lennének, mert még a helyi igényeket sem tudjuk kielégíteni, a könyveinket csupán 300-400 példányban nyomtatjuk ki, mert többre nincs pénz. Itt az a gond, amit Barna is említett. A cél az, hogy a kötetek eljussanak Magyarország legfontosabb könyvtáraiba. Az Országos Széchenyi Könyvtárba mindig viszek két példányt, a Honismeret is kap egy példányt, ezen kívül a debreceni és pécsi egyetemre jut el még belőlük. Több ingyen példányra nincs lehetőségünk, nem mintha nem tudnánk még párat odaadni, de azt nem tehetjük meg egy 300 példányban megjelentetett könyv esetében, hogy csak úgy 55-öt szétszórjunk, odaajándékozzunk a magyarországi nagyobb könyvtáraknak. Ez nem megy. Arról van szó, fontos, hogy a kötet eljusson elsősorban a kiemelt 50-55 magyarországi könyvtárba, de legalább az önköltség jöjjön vissza, ha több nem is. Itt ez a fontos, nem pedig az, hogy árusítani kellene Magyarországon, mert ahhoz nem jelenünk meg elég példányszámban. Legalábbis a mi kiadványaink esetében.

Borbáth Erika

Nem is a Bodó Barna által felvetett kérdés megoldására ajánlottam az Intézet szolgáltatását, hanem elsősorban azért, mert érdeklődés itt is lenne a határon túl megjelenő könyvek iránt, és ez olyan lehetőség, ahol a magyarországi olvasók vagy akár a többi határon túli régióból könnyebben el tudnák érni ezeket a könyveket. Van egy másik előnye is annak, ha elküldik nekünk ezeket a kiadványokat. Ajánlani tudjuk őket a kiemelt könyvtáraknak, és lehet, hogy központi támogatás nélkül is vásárolnak belőle. Nagyon jónak tartom, hogy ezek az információk itt jönnekmennek, és ha jól végiggondoljuk, hova kell ezeket az információkat eljuttatni, akkor megoldást is lehet találni.

Dukrét Géza

Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság, Nagyvárad

Megegyezhetünk abban, hogy minden könyvünkből 30 példányt eljuttatunk az Intézethez, ezt megtehetjük, ha meglesz az a finalitása, hogy eljusson a könyvtárakhoz.

64

Fórum

Szatmári Ferenc

Romániai Magyar Népművészeti Szövetség, Csíkszereda

A Romániai Magyar Népművészeti Szövetséget képviselem. Kényszerűségből oktatással, meg mindenféle képzéssel is kell foglalkoznunk, mert Romániában ezen a területen a szervezettségi szint a többségi nemzet esetében még alacsonyabb, mint a miénk, a magyar kisebbségé. Az állapotokat illetően sokszor kifogásoltam, amiért rá vagyunk szorulva magyarországi támogatásra, mert Romániától kellene támogatásokért kopogtatnunk. Ezzel kapcsolatban elmondom a tapasztalatot. Adott hó 31-én délután 3 órakor azt mondják, hogy még nem lehet beadni a pályázatot, és amikor 1-én reggel 7 órakor megyünk, akkor sem lehet leadni, viszont akkor már azért, mert elkéstünk. Ez a helyzet, sajnos, és ilyen körülmények között nehéz hazai pályán forrásokhoz jutni. Nemrégiben a budapesti székhelyű Népművészeti Egyesületek Szövetsége úgy döntött, hogy felveszi tagként a Romániai Magyar Népművészeti Szövetséget. Szeretnénk az őszi időszakra valamilyen módon felvállalni a Kárpát-medencei népművészeti szövetség feladatkörét. Az oktatást illetően a Népművészeti Egyesületek Szövetségével is tárgyaltunk, a Hagyományok Házával is tárgyaltunk, de szeretnénk, ha a Magyar Művelődési Intézet is legalább elvi ígéretet tenne, hogy próbálnánk közösen megoldani a tárgyi népművészek oktatását, mert nálunk az is teljes mértékben hiányzik. Működik játszóház-vezetői képzés magyarországi közreműködéssel a Kallós Alapítványnál, itt egy évet végeznek. Marosvásárhelyen van egy magánintézmény, amely román törvények szerint van akkreditálva, és az egész országból oda mennek az emberek, itt levelezői szintű oktatásban részesülnek. Több igényt is kielégítenénk azzal, azzal, ha valamilyen módon beindítanánk az oktatást ezen a területen. Tudniillik a kézművesség területén az apáról-fiúra való hagyományozás eltűnt, és csak intézményesített formában lehetne ezt megoldani. Nagyon örülnénk, ha együttműködnénk.

Borbáth Erika

Nekem is sokkal jobban tetszik, ha együttműködünk, mert így a kölcsönös előnyöket sokkal jobban ki tudja használni mindkét oldal. Azt gondolom, beszéljük meg, miben tudunk együttműködni. Egyébként a Magyar Művelődési Intézet vizsgáztatója ezeknek a szakmáknak a minisztérium oldaláról. Én mindig azt tartom a legfontosabbnak, hogy a kihelyezett képzésekkel például sokkal eredményesebbek lehetünk, mintha nagyon sokat kellene utazni sok hallgatónak. Egy-két oktatónak könnyebb utaztatni, mint 20-30 embernek.

65

Fórum

Mi azt szeretnénk igazán támogatni, hogy helyi képzések legyenek, és ebben teljesen természetes, hogy tudunk segíteni. Sőt, azt gondolom, akár érdemes lenne végiggondolni, hogy egy-egy képzési tematikát hogyan lehet ténylegesen a helyi viszonyokhoz alakítani. Az általános szakmai ismeretek nyilvánvalóan fontosak és ugyanazok mindenhol, bár azt is el tudom képzelni, hogy ebben is lehetnek némi különbségek, és a helyi sajátosságokra jobban kell figyelni. Az értékesítés, a megjelenés és még egy csomó olyan kérdés van, ami a tárgyalkotó népművészet során felvetődik, és ebben mi partnerek vagyunk, úgyhogy keressük egymást.

Farkas Béla

Than Fivérek Értelmiségi Kör, Óbecse

Az óbecsei Than Mór és Than Károly örökségének próbál egyesületünk művelődésszervezéssel, közösségépítő tevékenységgel becsületet szerezni. Az emlékház részére a szerb állam pénzéből már biztosan megvan 125.000 euró – kezdjük az emlékház rendbe hozását –, és valószínű kb. fél millió eurónak az érkezése erre a témára, ami függ a politikától és ez valamennyire bizonytalanná teszi. Az egyesületnek van egy olyan feladata, hogy az emlékház működtetési projektjét készítse el, reményteljes feladatként bízták ránk, nekünk ezzel hála Istennek emberhez méltó dolgunk lesz. Azt szeretném kérni – van elképzelésünk a működtetéséről –, hogy egy megbeszélés erejéig hozzá tudnának járulni ennek a projektnek a kidolgozásához, hogy ne kelljen keresnünk-kutatnunk olyan témákban, melyekben már biztos tippeket tudnának nekünk adni.


Ennek a világon semmi akadálya nincsen, természetesen szívesen közreműködünk, keressenek meg bennünket.

66

Fórum

Halász Péter Megköszönöm a két vendégünknek, hogy a felmerült kérdésekre tájékoztatást adtak, köszönöm az aktív részvételt, és most egy rövid szünet után Zabolai Csekme Éva, majd Jankovics Marcell előadása következik. A szekcióüléseket követően pedig, a Kárpát-medencei kenyér megszelése előtt dr. Gazda István tudománytörténész beszél a magyar tudományról, olyan sajátos megközelítésben, amely felkelti bennünk a kétkedést – lehet, nem minden úgy van, ahogyan tanultuk vagy gondoljuk –, és arra sarkall bennünket, hogy tüzetesebben utánanézzünk eddigi ismereteinknek. Ez pedig elindíthat egy olyan folyamatot, melynek eredményeként az ember tájékozottabbá, kulturáltabbá, a körülötte lévő világot jobban ismerővé válik.

WX 67

Beszélgetés Zabolai Csekme Éva diplomatával

Beszélgetés Zabolai Csekme Évával

– evangélikus lelkész, szociálpolitikus, diplomata – Evangélikus Világszövetség, UNICEF, ENSZ/ILO

Halász Péter Bemutatom következő vendégünket, Zabolai Csekme Évát, felolvasva néhány részletet az önéletrajzából. Miskolcon született, az 1956-os forradalom után került özvegy édesanyjával Ausztriába. Innsbruckban érettségizett, majd Bécsben végezte az evangélikus teológiát. Három év angliai és bécsi szolgálat után Kaliforniában tanult tovább, majd 1972-től kilenc éven át a genfi székhelyű Evangélikus Világszövetség női irodáját irányította. A Genfi Egyetemen 1982-ben újabb diplomát szerzett, szociálpolitikából. Az UNICEF munkatársa volt 1981-1982 között, majd 1983-tól húsz éven keresztül az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezetében (ILO) szolgált. Diplomáciai munkája során öt kontinensen, hatvannál több országban dolgozott. Nyugdíjazása, 2003 februárja után svéd férjével együtt visszatelepült Magyarországra. 1988-ban barátaival együtt megalapítja az S.O.S. Erdély genfi bizottságát, melyen keresztül lobbi-tevékenységet folytat az ENSZ különböző szervezeteinél, de a bizottság munkája kiterjedt az Európa Tanácsra, valamint más nemzetközi, kormányközi és civil szervezetekre is. 1997-ben megalapítja a Pro Kárpátalja munkacsoportot, amelynek célja az ottani magyar iskolák megsegítése. Ehhez a magam részéről még hozzátennék annyit, hogy Zabolai Csekme Évával először az 1980-as évek végén kerültem kapcsolatba, a romániai nagy falurombolás időszakában. Élénken emlékszem, hogy rengeteget telefonáltunk és leveleztünk egymással, amikor az akkor alakult Erdélyi Szövetség – ami azóta sajnos, igen keveset hallat magáról –, nagy lendülettel megszervezte azt az országos akciót, aminek eredményeként jónéhány magyarországi település testvér-települési kapcsolatot alakított ki olyan halálra ítélt erdélyi falvakkal, mint például Atyha. Veresegyházat hoztam össze akkor az atyhaiakkal, és meglepődve hallottam nemrég, hogy ez a kapcsolat még ma is tart, ebből a kényszerházasságból mára nagyon jó kapcsolat alakult ki, pedig Veresegyháza hol van már és Atyha pedig – sajnos –, egyre lefelé megy. A kapcsolatok kialakításán kívül óriási levelezési akciót indítottunk, melynek során több ezer levél született, melyekben magyarországiak tiltakoztak nemzetközi szervezeteknél a romániai falurombolás ellen. 68


Amikor most megkértem Évát, hogy jöjjön el, és tartson nekünk előadást, boldogan elvállalta. Ebből tanulság is lehet, hogy egy jó ügy mentén alakuló barátság, fegyvertársi viszony: tartós, akármikor föl lehet eleveníteni. Zabolai Csekme Éva most olyan előadást fog tartani, amely részben a kettős állampolgárságról szól – pontosabban, ahogy tegnap már hallottuk: nem kettős állampolgárság, hanem „az állampolgárságról” –, valamint olyan nemzeti stratégiai vonulatot kíván nekünk fölvázolni, aminek a megvitatását majd folytatni lehet a délutáni szekcióülés során.

Zabolai Csekme Éva ____________________________

szociálpolitikus, diplomata, lelkész

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim! Nagy megtiszteltetés és öröm számomra, hogy itt lehetek, különösen azután, amit tegnap és ma délelőtt hallottam, mert ebből nyilvánvalóvá vált, hogy itt olyan személyek vannak itt, akik életüket és cselekedeteiket a magyar nemzet szolgálatába állítják. Először vagyok a Budakalászi Találkozón és nagyon örülök, hogy idejöttem, mert ez nagyon-nagy élmény és szívmelengető dolog a számomra. A nemzetstratégia olyan dolog, amiről már sokan és sokat gondolkoztak. Nagyon sok jó ötlet jött elő, és a mi feladatunk – úgy gondolom – nem az, hogy újra feltaláljuk a kereket, hanem hogy olyan átfogó rendszerbe illesszük az egészet, amely által pozitív irányba tudjuk terelni a magyar nemzet sorsát. Számomra ez a magyar nemzetstratégia lényege.

69


Szeretném rögtön leszögezni, hogy a nemzetstratégia nemcsak a magyar kormány feladata lenne. Azért mondom, hogy lenne, mert én ilyent még nem láttam! Az Antall-kormánytól kezdve a magyar külpolitikában fontos célkitűzésként volt megfogalmazva a NATO-hoz való csatlakozás, az Európai Unióhoz való csatlakozás és a szomszéd országokkal való jó viszonynak az ápolása. Ám én úgy gondolom, hogy e három fő célkitűzés közül egyik sem igazából cél, hanem inkább eszköz. Sokan mondják, hogy olyan liberális erőkkel szemben, amely az adófizetők százmillióinak felhasználásával vezeti félre a magyar lakosságot – lásd a 2004. évi, állampolgársági népszavazással kapcsolatos hazugságokat –, lehetetlen valamit is tenni. Ne feledjük azonban, hogy a lehetetlen nem tény, hanem csupán egy vélemény. A lehetetlen-t általában gyenge emberek használják kifogásként, hogy ne kelljen önmagukban megtalálni azt az erőt ahhoz, hogy céljaikat elérjék. Másként fogalmazva, ki kell törölni a szótárunkból azt, hogy lehetetlen. Minden lehetséges, csak akarni kell és dolgozni érte. Ezt keresztény emberként is hiszem és vallom, hiszen Krisztus is azt mondta, hogyha hitetek van, akkor hegyeket tudtok megmozgatni. Ha mi magunk sem hiszünk nemzetünk lehetséges feltámadásában, akkor önmagunk mondunk le arról, amit Istenben és hazában vetett hittel és kemény munkával elérhetnénk. Ezt már Deák Ferenc is megállapította, amikor azt mondta, hogy amit erő és hatalom elvesz, azt az idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatja. Az ENSZ egyik szakosított szervezetében, az ILO-ban végzett munkám során tanultam meg, hogy mindent projekt formájában gondoljak át. A felvetett kérdést is ilyen formában szeretném most önökkel végiggondolni. Mit jelent az, hogy projekt és miért fontos ez? Azért fontos, mert amikor az ember egy stratégiát, vagy annak egy részét kidolgozza, és azt rendszerbe illeszti, akkor a saját fejében is rendet teremt, és jól átgondolja a dolgokat. Ezt mindannyian tapasztalhattuk, például egy ilyen összejövetelen is, mint itt, amikor mindannyian egyetértünk addig, amíg itt beszélgetünk egymással. De amikor zárónyilatkozatot kell megfogalmazni, akkor már az egyik azt mondja, ez meg az nem egészen így van, ezt még tegyük hozzá, a másik, hogy ezt vagy azt vegyük el belőle. És ekkor tárgyalják meg igazából az emberek a dolgokat. A projektgondolkodás tulajdonképpen abból áll, hogy először megfogalmazok egy hosszú távú célt. Ez a végső célom, amit el akarok érni. És ennek a hoszszú távú célnak az eléréséhez milyen rövid távú célokat kell elérni, ez a másik, amit meg kell fogalmaznom. Ahhoz pedig, hogy a rövid távú célokat elérjük, meg kell fogalmaznunk, hogy milyen termékekre – ezt majd elmagyarázom, hogy micsoda – van szükség, és a termékek létrehozásához milyen kellékek szükségesek. 70


És ahhoz, hogy a kellékekből termékek legyenek, milyen cselekedetekre van szükség és milyen időtartamra. Természetesen, a kellékekben benne van a költségvetés is. És az is, ami itt tegnap előjött: a kiértékelés. Nagyon fontos, hogy a kiértékelést rögtön az elején beépítsük a projektbe, mert különben két-három évvel később nem tudjuk kiértékelni a munkánkat. Egy példát mondok. Ha a célunk az, hogy egy iskola tanulói többet tudjanak Trianonról, csak úgy tudom kiértékelni egy év múlva, hogy elértük-e a célunkat, ha a kezdetkor megállapítom, hogy most mit tudnak. Íratok velük egy dolgozatot, vagy kitöltetek egy kérdőívet, vagy egyéb módszert alkalmazok, és egy év múlva ugyanezt megcsinálom, így láthatom majd, hogy van-e különbség vagy nincs. Nagyon leegyszerűsítve mondtam most el a projektgondolkodás lényegét, csak érzékeltetni akartam a fontosságát. Amikor afrikai falvakban a nőknek tanítottam projektkidolgozást, akkor a magyar paprikás csirkét használtam példának, és ez nekik nagyon tetszett. Tehát a hosszú távú cél: egy egészséges, jól táplált család. A rövid távú cél: egy jóllakott család. A termék: a paprikás csirke. A kellék: a csirke, a hagyma, a paprika, a tejföl és a többi, beleértve azt is, hogy a hozzávalók mennyibe kerülnek. A cselekedet: felvágom a hagymát, feldarabolom a csirkét és a többi. Ez egy egyszerű példa, de így érthetőbb, hogy a nemzetstratégiát milyen rendszerbe célszerű illeszteni. Úgy gondolom, ez annyira alapvető, hogy minden politikai, gazdasági, kulturális és egyéb cselekedetet ennek a hosszú távú célnak kell alávetni a magyar politikának, az önkormányzatoknak, a kulturális intézeteknek, a civil szervezeteknek, mindenkinek. Tehát mindig ott lebeg előttünk ez a hosszú távú cél, és mindig, amikor teszünk valamit, megkérdezzük, hogyan segíti elő a hosszú távú célunkat az a cselekedet, amit éppen folytatunk. Már most el tudom mondani, hogy az önök cselekedetei igenis, nagyon is hozzájárulnak hosszú távú célunk eléréséhez, amit a következőképpen fogalmaztam meg. Hosszú távú cél: a magyar nemzet megmaradása; lelki, szellemi, erkölcsi, társadalmi, gazdasági és kulturális felemelkedése; és újraegyesítése az önrendelkezési jog alapján. Meggyőződésem, hogy ez a három része a hosszú távú célnak, tehát a megmaradás, a felemelkedés és az újraegyesítés egymástól elválaszthatatlan. Megmaradásunk ugyanis felemelkedésünknek és újraegyesítésünknek a függvénye. Tudom, hogy erről sokan nem akarnak beszélni, vagy nem szabad – és különösen, ahol önök élnek nem nagyon lehet – beszélni. Nem baj! – úgy teszünk, ahogyan Ékes József úr mondta tegnap, hogy nem mondjuk, de mindig erre gondolunk, és ebbe az irányba dolgozunk. Azt mondták a franciák is az 1870-es években, a német-francia háború után, amikor elveszítették Elzász-Lotaringiát, hogy a visszaszerzésről nem beszélünk, de minden cselekedetünket úgy tesszük, hogy ezt a hosszú távú célt szolgálják. 71


A következő évtizedek szerintem még teremthetnek olyan nehéz helyzeteket, amikor a magyar nemzetnek szüksége lesz arra, hogy erős nemzet legyünk, hogy együtt gondolkozó, együtt dolgozó, újraegyesített nemzet lehessünk, és kontrolláljuk a Kárpát-medencének azon adottságait, amelyek életterünket pozitívan és negatívan befolyásolják. Ilyenek lehetnek a klímaváltozással kapcsolatos dolgok, amelyek akár katasztrófákat idézhetnek elő. A víz és az élelmiszer hiánya, és az emiatt elindulható menekültáradat. Vagy nem is menekültáradat, hanem egészen egyszerűen olyan országok népességének betelepülése, amelyeknél a probléma nagyon erősen jelentkezik, gondolok itt Hollandiára, Spanyolországra satöbbi. Vagy vízért és élelmiszerért folytatott háborúkra… Szükségünk van arra, hogy a Kárpát-medencének bizonyos adottságait a felügyeletünk alatt tartsuk, már csak ezért is szükséges az újraegyesülésünk. Azt is tudjuk, hogy Európa jelenlegi térképe nem végleges. Belgium a szakadás szélén áll, és ez fog történni még más nyugat-európai országokkal, és tőlünk keletre is.

72


Most a rövid távú célokat jelölném meg, melyek előfeltételei annak, hogy ezt a hosszú távú célt majd el tudjuk érni. Úgy érzem, hogy a panaszkodás és sebeinknek nyalogatása nem vezet sehová, tehát konkrétan ki kell dolgozni, azokat a célokat – termékeket, kellékeket, cselekedeteket -, amelyek hozzásegítenek ennek a hosszú távú célnak az eléréséhez. Tény az, hogy egy nemzet se élte volna túl azt a traumát, amit Trianon és a Párizsi békeszerződés számunkra jelentett. Egészen magától értetődő, hogy sérült nemzet vagyunk. És ez a sérültség elvette az önbizalmunkat, és ebből nagyon nehezen tudunk kilábalni, ugyanakkor azt is elmondhatom, hogy ehhez senki nem fog minket hozzásegíteni, tehát önmagunkban kell megtalálni azt az erőt, hogy ebből a sérültségből kilábaljunk. Senki semmit nem fog ezüsttálcán elénk tenni, mindig csak az lesz a miénk, amit kiharcolunk magunknak. Az elkeseredés, apátia vagy nyavalygás helyett konkrét feladatokat kell vállalnunk nemzetünk megmaradása, felemelkedése és újraegyesítése érdekében. Amikor gondolkodtam, mik legyenek azok, amiket rövid távú célként megjelöljek, tizenegyet írtam fel. Hangsúlyoznám, hogy ezeket a rövid távú célokat nemcsak Magyarország tekintetében fogalmaztam meg, hanem amit mondok, az a Kárpát-medence magyarlakta részeinek egészére vonatkozik. Felsorolom őket kulcsszavak szintjén: 1.) 2.) 3.) 4.) 5.) 6.)

fizikai és morális megtisztulás – ez előfeltétel; a magyar állampolgársági törvény módosítása; népességszaporodás; autonómia; magyar öntudat és közös akarat kialakítása; valós történelmünk feltárása és történelmi ismeretterjesztés mind a magyarok, mind a külföldiek körében; 7.) magyar-magyar együttműködés a határokon keresztül; 8.) a kutatásfejlesztés erősítése; 9.) a mezőgazdaság fellendítése, amihez hozzátartozik – később majd kifejtem – a magyarlakta területeken a termőföldek magyar kézben tartása; 10.) a víz védelme; 11.) a turizmus különböző ágainak fejlesztése. Gondolom, nem lep meg senkit, hogy gazdasági célok is szerepelnek a felsorolásban, hisz egyértelmű, hogy gazdasági fellendülésre, pénzre is szükségünk van ahhoz, hogy másként nézzenek ránk, hogy megjöjjön az önbizalmunk. Sorra veszem a felsorolt rövid távú célokat.

73


(1.) Előfeltételként jelöltem meg a fizikai és morális megtisztulást. Nagyon tetszett nekem, amit Lovas István írt – az interneten meg lehet találni –, egy fiktív beszélgetés formájában Li Kuan Ju szingapúri politikussal, máig egyik legsikeresebbnek tartott politikussal, aki 1959-es miniszterelnökké választása után rendszert váltott Szingapúrban. Felszámolta a rendőri és politikai korrupciót, megtisztította az igazgatási szerveket az ellenérdekeltségtől, és nemcsak morálisan, hanem fizikailag is ragyogó tisztává tette Szingapúrt. Emlékszem – az 1970-es években jártam először Szingapúrban –, milyen feltűnő volt számomra, hogy az utcákon egyetlen cigarettacsikk se volt sehol, de az égadta világon sehol. Nem is csoda, hiszen egy csikknek az eldobása 50 dollárba került, és az 1970-es években 50 dollár nagyon nagy pénz volt, egy ottani munkás havi fizetésének a fele vagy még annál is nagyobb része. A politikus ebben a Lovas István által írt fiktív beszélgetésben azt mondja: (…) ahhoz, hogy megszabadítsam a magyar nemzetet attól a halálos betegségnek látszó bajból, amelyben az utóbbi évek nemzetpolitikája miatt az ország és az egész nemzet szenved, első lépésként létrehoznám a Tiszta Magyarországot mozgalmat, a fizikai tisztaság ugyanis nélkülözhetetlen a morális megtisztuláshoz. A bűnözők, beleértve a fehérgallérosokat is, nem szeretik a tisztaságot, a rendet. Tehát az egész országban megkezdeném a szemét feltakarítását, az utakon, a földeken, a társasházakban, az aluljárókban, a vonatokon és mindenhol. Ebbe mindenkit bevonnék, az iskolásokat, a munkanélkülieket és minden épkézláb embert. Súlyos pénzbírságot szabnék ki minden szemetelőre és minden falfirkát festőre. A rendőrök fizetésének megemelését a korrupció elleni drákói fellépéshez kötném és nekiállnék a bűnüldöző és igazságszolgáltatási apparátus, a politika, a gazdaság, az oktatás és minden más szféra megtisztításának. Eddig a szabad idézet. Tény és való, hogy fizikai, testi, lelki, szellemi megtisztulásunk előfeltétele annak, hogy új erővel, akarattal és új morális hozzáállással folytassuk munkánkat nemzetünk megmaradása, felemelkedése és újraegyesítése érdekében.

74


Itt Wass Albertnek egy gyönyörű, idevágó gondolatát szeretném idézni. Ö mondja azt, hogy éjszakánként havasi öreg pásztorok, székelyek szót ejtenek egymás között egy öreg táltosról, aki nyolcszáz éve lakik valahol a Villámkő barlangjában, és őrzi a régi nagy titok tudását, melyek elűzik a rontást, meggyógyítják a testet meg a lelket minden nyavalyától, távol tartanak veszedelmet, pusztulást, s az igazságot győzelemre viszik. A régi, nagy titok tudása ott van ma is, mondják, valahol a Villámkő barlangjában, csak arra vár, hogy megérjen az idő, s visszatérjen Urához és Istenéhez a magyar. Ezt csak Wass Albert tudja így megfogalmazni. (2.) Második pontunk a magyar állampolgársági törvény módosítása. Sokat gondolkoztam, legyen-e egyáltalán alcélként ez megfogalmazva, hiszen ez annyira alapvető, hogy nemzetstratégiánknak minden részéhez hozzátartozik és szükséges az állampolgárság. Mert az állampolgársági törvény módosítása nemcsak a határon túl élő, azaz az elszakított területeken élő nemzetrészek számára fontos, hanem fontos a csonka országban élők számára is. Itt hadd mondjam azt, hogy nem szeretem az anyaország szót használni, mert ez az ország inkább mostoha-országként viselkedik. Ez az egyik ok. Másik pedig az, hogy számomra az egész Kárpátmedence anyaország. És nekünk, akik itt élünk, szükségünk lenne az állampolgársági törvény módosítására, mert ez önbizalmunk és megerősödésünk szempontjából nélkülözhetetlen. Egy régebbi előadásomban, ahol összeírtam az összes törvényt, az európai egyezmények szövegét stb., kifejtettem, hogy a kettős állampolgárságnak – most hadd használjam ezt a szót –, az ég adta világon semmi nemzetközi jogi akadálya nincs. Ez kizárólag a politikai akarat hiánya. Akkor rengeteg kifogást hoztak fel, hogy nemzetközi egyezmények ezt tiltják, de ez nem igaz. Itt van az Európai Tanács egyezménye az állampolgárságról, annak fel tudom olvasni az idevágó szövegét, a magyarázó jelentést hozzá stb., sőt, azért írták ezt az egyezményt, hogy megkönnyítsék a kettős vagy hármas-négyes állampolgárságnak a létrejöttét. Sose felejtem el az akkori külügyi államtitkárt, aki azt mondta, hogy ezt nem lehet, mert a Párizsi békeszerződés ezt tiltja. Hát, nekem otthon megvan a Párizsi békeszerződés angolul és franciául is, mind a két nyelven elolvastam, és az állampolgárság szó elő sem fordul benne. Tehát olyan – bocsánat a szóért – marhaságokat mondtak nekünk, amit csak azért engedhetnek meg maguknak, mert az emberek általában nem tartanak csak úgy kézügyben, az otthoni kis könyvespolcukon békeszerződéseket, hogy azt onnan lekapva ellenőrizzék. Az összes többi, amit még felhoztak ellenérvként, az mind ugyanolyan hazugsággal egyenlő, mint ami az őszödi beszédben elhangzott. Viszont azt is hozzá kell tennem, hogy sajnos, az ellenzék is elmulasztotta a lehetőségeket, mert az állampolgársági törvény kétharmados törvény. Például a parlament 2004. december 19én megszavazta az Európai Unió alkotmányát. Ez egy kétharmados dolog volt. Ha 75


akkor az ellenzék azt mondja, hogy mi ezt nem szavazzuk meg csak akkor, ha ti megszavazzátok az állampolgársági törvény módosítását, akkor ma meglenne az állampolgárság. Ilyen lehetőség több is létezett, és ezt sajnos, nem használtuk ki, mert ilyenkor az Európai Uniónak az érdekeit a nemzet érdekei elé tettük. Erre mondtam azt, hogy a fő cél, amit megfogalmaztam, az annyira alapvető kell, hogy legyen, hogy minden cselekedetet, tehát minden parlamenti szavazást is beleértve, ennek kell alávetni. Hiába mondja az Európai Néppárt, hogy nekünk szükségünk van erre meg erre, ez az Európai Unió érdeke, tessék megszavazni. Márpedig, ha az nekünk nem a nemzeti érdekünk, akkor azt ne szavazzuk meg. De ha ezáltal ki tudunk csikarni egy nemzeti érdeket alátámasztó szavazatot, akkor azt meg kellene tennünk. Az állampolgárság annyi erőt adna a nemzetünknek, hogy sokkal közelebb juthatnánk a hosszú távú célunk eléréséhez. (3.) A harmadik pont a népességcsökkenés megfékezése és a népesség szaporodására való átállás a Kárpát-medence egész magyar lakta területén. Tudjuk, hogy a globalizációban érdekelt liberális világnak nem érdeke a népességszaporodás, sőt, ellenkezőleg, nekik az az érdekük, hogy a népesség csökkenjen. Mert egy olyan világban, ahol a pénz pénzt termel, ott nincs emberekre szükség. Minél kevesebb embert kell eltartani, annál jobb. Ők arra számítanak, hogy 2050 körül Magyarország lakossága 7,5-8 millió lesz. De ebben nem ez a legnagyobb probléma, hanem az, hogy ebből a 7,5 millióból 80 százalék lesz 65 év fölötti. És tudjuk jól, hogy ez mit jelent? Jelentheti, hogy húsz éven belül a lakosság száma 2 millióra csökken. Ezt fontos így kimondani, hogy tudatosítsuk önmagunkban, miért is annyira fontos a népességszaporodás. Tudjuk azt is, hogy Koszovó függetlensége nem lett volna lehetséges, ha az albán lakosság száma nem éri el a 90 százalékot. Tehát a Kárpát-medence azé lesz, aki tele tudja szülni. Erre nincs kifogás, ezt meg kell tenni. Itt hat terméket jelöltem meg, amelyek hozzásegítenek minket ahhoz, hogy ne ez a forgatókönyv váljon valóra. Ezt a pontot részletesebben is ki fogom fejteni az előadásom végén. Nemcsak a születések számának növeléséről van szó, hanem az elhalálozások számának csökkentéséről, a generációk közötti időtartam lerövidítéséről is. Egy kis matematikai példával tenném ezt érthetőbbé. Ha egy nő 33 éves kora körül négy gyermeket szül, mondjuk kettőt előtte, kettőt utána, és ez a négy gyermek 33 év múlva megint 4-4 gyermeket szül, az már 16. Ha ez a 16 gyermek egyenként megint 4 gyermeket szül, akkor ebből lesz 64. Ez egy százéves időtartam. Ha a 33at 25 évre csökkentjük, akkor száz év alatt nem 64 embert kapunk, hanem 256-ot, és ha ezt 20-ra hozzuk le, akkor pedig 1024-et. Tehát a 64 és az 1024 között a generációk közötti távolságnak a lecsökkentése adta meg a különbséget. Egy bolgár kolléganőm, aki nagyon okos volt és jól haladt előre a szervezeti ranglétrán, hamarabb kapta meg a diplomáciai státust, mint én. És kérdeztem tőle, 76


hogy hát, hogyan csináltad négy gyerek mellett? Semmi probléma, mondta, a gyerekeimet megszültem egyetemista korom alatt, utána mikor írtam a doktorátusomat, otthon voltam, tudtam őket rendezni, és mire elkezdtem a pályafutásomat, addigra a nehezén már túl voltam. De erre a kérdésre még vissza szeretnék térni. (4.) A negyedik, a határon kívül lévő magyarlakta területek önrendelkezésének kivívása, amin önigazgatást és önkormányzatot értek. Ez annyira fontos, hogy mindent meg kell tennünk ennek érdekében. Sajnos, a magyar kormányok itt is rengeteget mulasztottak. Tegnap Ékes József elmondta nekünk, hogyan lehetett volna Románia csatlakozásának a megszavazásánál ugyanolyan feltételeket szabni, mint ahogyan az osztrákok tették velünk. De hadd mondjak egy másik példát is. Emlékezzünk rá, hogy egy-másfél évvel ezelőtt, amikor az Európai Unió meg akarta kezdeni a csatlakozási tárgyalást Törökországgal, akkor az osztrákok azt mondták, hogy nem. Az Uniónak viszont fontos volt, hogy megkezdje a csatlakozási tárgyalásokat Törökországgal, és győzködték az osztrákokat. De az osztrák külügyminiszter asszony továbbra is azt mondta, hogy nein, ezt nem csináljuk meg. Mire az Európai Unió mit tett? Odament és azt mondta: mit kértek cserébe az igenért? Erre az osztrákok elmondták, azt kérjük, hogy kezdjék meg Horvátországgal a csatlakozási tárgyalásokat. És megkapták cserébe az igenért, amit kértek. Sajnos, nekünk ilyen politikusaink nincsenek. Egyik oldalon sincsenek. Észre kellett volna venni, hogy az Európai Uniónak gazdasági és geopolitikai érdeke volt Románia csatlakozása. Tehát, ha Magyarország azt mondja következetesen, hogy nem, akkor Románia csatlakozásához az Európai Unió mindenféleképpen kiharcolta volna az igent. Megkérdezte volna Magyarországot, mit kértek cserébe. Akkor mondhattuk volna, hogy székely autonómiát, Bolyai Egyetemet stb., stb. Adhattunk volna egy listát. És amikor ezt megkapjuk, akkor csatlakozik Románia az Európai Unióhoz. (5.) Ötödik pont a magyar öntudat és közös akarat kialakítása. Trianon és a párizsi békeszerződés után nemcsak földrajzilag, hanem lélekben is kis nemzet lettünk. Állandóan meghunyászkodunk, alázatosan fordulunk mindenhova, azelőtt Moszkva diktált, most Brüsszel diktál nekünk. És tényleg kicsinyként viselkedünk. De aki kicsinyként viselkedik, azt úgy is kezelik. Konfucius ezt úgy fogalmazta meg, hogy aki úgy viselkedik, mint egy szamár, az ne csodálkozzon azon, hogy a hátára ülnek. És sajnos, így viselkedik a magyar politika, márpedig ez semmi jóhoz nem vezet. Nézzük meg Lengyelországot, hogy ki mer állni saját érdekeiért, a többi ország is. Nekünk is ugyanezt kellene tennünk! Tudnunk kell, hogy ennek a megváltoztatása – sem Magyarországon, sem kívül rajta, sem a magyarlakta területeken, sem ezeken kívül – sokaknak nem érdeke. Miért? Mert könnyebb bezárni egy kicsiny nemzet kórházait, könnyebb eladni egy kicsiny nemzet földjét, ivóvizét, iskoláit, épületeit és a többi, mint egy erős 77


nemzetét. Tehát sokaknak igenis, az az érdekük, hogy kicsiny, gyáva, meghunyászkodó nemzet maradjunk. Ezt tudatosítani kell önmagunkban, és tudatosan kell ez ellen tenni. Természetesen a gyarmatosító hatalmaknak sem érdekük, mert az ő érdekük az, hogy felvásárolják a magyar földet, a magyar gyárakat, minden az övék legyen, mi pedig maradjunk rabszolgák a saját országunkban. Szomszédainknak még kevésbé érdekük, tehát ezért is tudjuk nagyon jól, hogy ez ellen nekünk közös akarat kell. (6.) Hatodik pont történelmi ismeretterjesztés mind saját nemzetünk, mind idegenek körében. Ezt leginkább a magyar diplomáciának kellene tenni és a magyar sajtónak. Nem teszik. Mert a magyar sajtó is nagyon sokszor csak a rossz hírünket kelti nyugaton. Az a magyar sajtó, amelyik azt mondja, hogy itt fasiszták élnek, itt cigánygyűlölők vannak, itt – mit tudom én, micsodák – vannak, és rossz hírünket keltik. És itt nemcsak a jó hírnévről van szó, hanem arról egyáltalán, hogy mi történt Trianonban. Ezt személyesen is ki lehet próbálni. Amikor még Genfben éltem, és vacsoravendégeket hívtam, akkor mindenkit, amikor felhívtam, hogy tudtok-e jönni vacsorázni, akkor azt mondtam, hogy egy üveg bor, virág vagy csokoládé helyett arra kérlek benneteket, hogy egy bizonyos márkájú – és megadtam a márkát – színes ceruzát hozzatok. És volt, aki megérkezett 10-15 doboz színes ceruzával. A vacsoránál általában nyolcan voltunk az asztal körül, mert nyolc darab székem volt, és akkor mondták, látva, hogy összegyűlt ott 30-40 doboz színes ceruza, hogy hát minek neked ez a sok színes ceruza. Mondtam, hogy ez nem nekem kell, hanem a kárpátaljai iskolásoknak. Kárpátalja? Az hol van? Igen? És ott magyarok élnek? És hogyhogy oda költöztek? Hát nem költöztek oda! Én már vacsora előtt előkészítettem egy térképet, és a vendégeim – diplomaták és nemzetközi emberek – akkor tudták meg, hogy mi történt Magyarországgal. Ez pici kis dolog, de ha mindannyian megpróbáljuk azt a kis cseppet hozzátenni, akkor esetleg sikerülni fog. Márpedig ez nagyon fontos, mert a franciák, meg az angolok nem tudják, hogy mit tettek velünk. A történészeik igen, de az átlagember nem tudja. Viszont ahhoz, hogy támogassák az autonómia törekvéseinket, ahhoz tudniuk kell, hogy mit tettek velünk. Ilyen kezdeményezések természetesen vannak, ott vannak például Kanadában az öregcserkészek, Magyaródy Szabolcs vezetésével, akik magyar vonatkozású könyveket adnak ki egymás után angol nyelven, és ezeket ingyen elhelyezik az egyetemi könyvtárakban, mindenütt, az Európai Unió képviselőinek elküldik, az amerikai kormánynak, mindenhova. (7.) Hetedik pont a magyar-magyar együttműködés a határokon keresztül. Ez az egyik kulcsrésze a nemzetstratégiának, ezt Ékes József is elmondta tegnap, hogy a gazdasági, politikai, kulturális aktivitásainkat egész egyszerűen a határon túlra kell vinni. Ehhez hozzátartozik az is, hogy felépítsük a lerombolt infrastruktúrát a 78


szomszédos országok felé, azaz a hidakat, az utakat, az összekötő vasutakat stb., és ez természetesen a magyar kormánynak a feladata lenne. A magyar kormányé is, de ehhez magunk is hozzá tudunk tenni. Én például egy ilyen munkában nagyon szívesen részt szeretnék venni, mert már évekkel ezelőtt olvastam a Magyar Nemzetben, hogy egy vagy két fiatalember feltérképezte ezt az egészet, bejárták a határokat és lejegyezték és lefényképezték azt, ahol utak vezettek egyik faluból a másikba, és amelyek most el vannak zárva, ami a gazdasági aktivitást is meggátolja. Ugyanakkor tudjuk, hogy az Európai Unió nagyon sok pénzt ad a határokon átívelő együttműködésre, tehát erre rá kell, hogy álljunk, és mindenki a saját kis térségében próbálja megfogalmazni első lépésben, hogy mire lenne szükség. (8.) A következő négy pontban van a kutatásfejlesztés hatékony erősítése, a mezőgazdaság, a víz és a turizmus. A kutatásfejlesztésről tudjuk, hogy a nagy nemzetek, az angolok, a franciák, a spanyolok, az olaszok, a finnek, az írek, az amerikaiak, mindenik a kutatásfejlesztés által emelkedett fel, márpedig a magyar nemzetnek van valamije, amire büszke lehet. A magyar nemzetnek van egy fantasztikus szürkeállománya, és erre áldozni kell, mert ez gazdasági felemelkedésünknek egyik záloga, ezt ki kell használni. Igaza van az Európai Uniónak, amikor azt mondja, hogy a GDP-nek, vagyis a nemzeti összterméknek a 4 százalékát kellene erre fordítani. Mi ettől nagyon messze vagyunk. Tegyük hozzá, senki se fordít ennyit rá, de azt is, hogy vannak országok, mint például a franciák, ahol a lakosság egésze egy évben két napon át a kutatásfejlesztésre gyűjt. És óriási összegekkel járulnak hozzá. Bevonják az iskolákat, az óvodákat, a sajtót, a televíziót. Az iskolák színházat szerveznek, a bevételt erre adják, az asszonyok kenyeret sütnek, sportaktivitástól kezdve mindenfélét szerveznek, és ezt 48 órán keresztül közvetítik a televízióban, de úgy, hogy éjjel sem szakítják meg. Híres színészek vannak ott, és mindenkit arra buzdítanak, hogy tessék adakozni. Amikor az Euró még nem volt bevezetve, az utolsó alkalommal, amikor még a frank volt, egy ilyen 48 órás gyűjtés alatt több mint 500 millió frank jött össze. Civilekként is gondolkodhatunk úgy, hogy mit tudunk mi hozzátenni a kutatásfejlesztéshez. (9.) A mezőgazdasággal kapcsolatban a legfontosabb, hogy nem szabad kiadni a kezünkből a magyarlakta területeken a termőföldet. Fejleszteni kell a minőséget, különösen most, hogy élelmiszerválság van a világban és ennek nem lesz holnap vége, ez sokáig fog tartani és egyre erősödik. Tehát ha erős mezőgazdaságunk van, abból mi nyerészkedhetünk. Természetesen ehhez is hozzá kell tennem, hogy az, amit a magyar kormány most csinál – hogy nem adja oda az Európai Uniós mezőgazdasági támogatást a gazdáknak –, az katasztrófa, mert ezáltal a környező országoknak és az Európai Unió többi országainak a mezőgazdasági termékei kerülnek előnybe a magyarral szemben. 79


(10.) A víz. Ennél aztán igazán fontos a földrajzi egység Magyarországnak, mert a vízvédelme ezt megkívánja. Hála Istennek, a Kárpát-medencének nagyon jók a vízkészletei, de nagyon oda kell figyelnünk, hová telepítünk gyárakat és a többi, és hogy mindenütt meg tudjuk védeni a vizeinket. Ebbe beleértem a folyókat, de ugyanakkor az ásványvizet, a termálvizet, a kristályvizet is. Ezeknek nagy része már idegen kézbe került, tehát ezeket vissza kell vásárolni, mert ezeknek fantasztikus stratégiai fontossága lesz a jövőben. (11.) A turizmussal kapcsolatban most csak egyetlen dolgot szeretnék említeni. Itt különböző olyan ágazatok vannak, amikre nem gondoltunk eléggé, ilyen az egészségügyi turizmus. Tudjuk, hogy Amerikában egy szívoperáció, vagy egy komolyabb operáció olyan pénzekbe kerül, hogy azt a legtöbb ember nem tudja megfizetni. Hova mennek az amerikaiak? Indiába, Mexikóba, Brazíliába. Miért ne jöhetnének a Kárpát-medencébe? Ahol nagyon jó orvosaink vannak, ahol nagyon jól el tudnánk őket látni, és ebből a pénzből, amit ők befizetnek, a magyar nemzet egészségügyét lehetne szolgálni. De ez csak egy pici példa.

Kocsisné Kalászi Rózsa, a Budakalászi Faluház népművelője, aki a Kárpát-medencei kenyeret süti nekünk 80


Mint ígértem az elején, előadásomat azzal fejezném be, hogy bővebben is kifejteném a harmadikként említett rövid távú célt, amit úgy fogalmaztam meg, hogy a népességcsökkenés megfékezése és a népesség szaporodására való átállás a Kárpát-medence egész magyarlakta területén. Most jönnek a termékek. Ahhoz, hogy a magyar nemzet tagjainak száma ne csökkenjen, hanem növekedjen, hat terméket ajánlok. 1. 2. 3. 4. 5.

A születések számának a növekedése; Az elhalálozások számának a csökkentése; A Kárpát-medencéből való kivándorlás csökkentése; A beolvadás csökkentése az elszakított területeken; A Kárpát-medencén kívüli területekről való magyar bevándorlók számának növelése; 6. A generációk közötti időtávlat csökkentése.

Minek vagy kinek lehet közvetlen vagy közvetett szerepe a termékek kialakításában? Elsősorban természetesen magának a magyar népnek Kárpát-medencén kívül és belül. A kormánynak, a politikai pártoknak, a társadalmi szervezeteknek, a sajtónak, az egyházaknak, az oktatási intézményeknek, a szakszervezeteknek, a vállalkozók szervezeteinek, az orvosoknak és a listát lehet folytatni. Fontos hangsúlyozni, hogy komplex módon, tehát ne egyedül álljunk neki valaminek a megoldásához, hanem vonjuk be mindazokat, akik ehhez valamit hozzá tudnak tenni. Említettem az egyházakat, és nagy örömmel hallom, hogy Pásztori Tibor Endre lelkipásztor úrnak, aki most itt van velünk, két fiától tíz unokája van. Gratulálok! És sok boldogságot kívánok hozzá. A délutáni munkacsoportokban – meg természetesen otthon, a civil szervezeteinkben – azt tudnánk megbeszélni, hogy mit kell tenni a fenti említett tényezőknek azért, hogy ez a hat pont megvalósuljon, és ezen a téren előre tudjunk lépni. Hogyan kell például átírni a tankönyveket, az órarendet. Miért mondom ezt a kettőt példaként? Mert szerintem szükség lenne hittan, erkölcsoktatás, élettan, háztartásoktatás, több tornaóra stb. tartására. Csak a csonka országban évente 40 ezer ember hal meg a cigaretta következményében, és ebből 3 ezer olyan, aki másnak a füstjét szívja. Akkor nézzük az autóbaleseteket, amiben többnyire a fiatalok halnak meg, akik még a családalapításig sem jutottak el. Pedig nekünk gyermekre van szükségünk, fiataljainkra tehát vigyázni kell. Rengeteg olyan tényező van, ahol tudunk valamit tenni. Miután az egész kérdéskör nagyon komplex, ezért ha valaki szeretne lépéseket tenni, akkor javasolom, hogy tevékenységét egy bizonyos helyre korlátozza – egy falura, egy városra vagy kerületre, megyére. És nagyon fontos, hogy rögtön a 81


munkafolyamat elején beleépítsük a kiértékelést. Meg kell nézni még az elején, hogy az adott körben, amelyet kiválasztottunk, mi a helyzet. Elmegyünk az anyakönyveztetőhöz, megnézzük hány ember születik, hány hal meg egy évben, az orvosokkal beszélünk egészségi állapotról stb., beszerezzük az összes információt, és eltesszük vonatkoztatási alapnak, hogy öt vagy tíz év múlva le tudjuk mérni a projekt eredményét. Az olyan cselekedetekhez például, mint a tananyag elkészítése vagy a tanrend megváltoztatása, vagy akár a magyar állampolgársági törvény megváltoztatása, természetesen összefogásra van szükség, ezt nem lehet egy falu vagy egy városon belül végrehajtani. Sajnos, a magyar állam azzal, hogy megtagadta az állampolgársági törvény módosítását, hozzájárult ahhoz, hogy beolvadjanak a magyarok a többségi nemzetekbe, és hozzájárult a kivándorláshoz is. Ismerek olyanokat, akik például Délvidékről vándoroltak ki nyugatra, de Szerbiába nem költöznének vissza, viszont Magyarországra igen. De Magyarországra nem jöhetnek, mert a magyar állam nem teszi ezt lehetővé. Tudjuk azt is, hogy a balti államokban magyarok élnek úgy, hogy jelenleg állampolgárság nélküliekként vannak nyilvántartva, mert ők még a szovjet időben kerültek oda Kárpátaljáról úgy például, hogy elmentek Moszkvába egyetemre, onnan meg kihelyezték őket oda dolgozni, ott ragadtak, a magyar állam pedig nem engedi be őket, pedig ők is ugyanolyan magyarok, mint mi vagyunk mindannyian. Ugyanúgy Kazahsztánból is szeretnének hazajönni magyarok, nekik se teszik ezt lehetővé. Úgy gondolom, hogy az eddigi beolvadás – elrománosodás, szlovákosodás stb. – vissza is fordítható. A magyar állampolgárság még ebben is segített volna, hogy az emberek újra magyarnak érezzék magukat, és magyar öntudatuk legyen. Ez is hozzájárulna a népességszaporodáshoz – a bevándorlás, kivándorlás, beolvadás visszafordítása stb. –, nemcsak a gyerekszülés. Érdekes, hogy amikor ezt már leírtam, akkor olvastam a Magyar Nemzetben, hogy a Kisalföldre az utóbbi időben – a házak alacsony ára miatt – ezer, ezerötszáz szlovák állampolgár települt be, akik között van pár magyar is, de a legtöbbje valódi szlovák. Most nagyon fontos lesz, ne az történjen, hogy elszlovákosítják a környéket, hanem ők integrálódjanak a mi társadalmunkba. Fontos, hogy mindenkivel meg kell szerettetnünk magunkat. Én már az Antall-kormány ideje alatt is említetem, hogy nagyon fontos lenne jó képességű magyar fiatalokat kiküldeni azokba az oktatási intézetekbe, ahol a nyugati elitet képzik. Egy példát mondok, a francia École Nationale d'Administration (ÉNA), azaz közigazgatási iskola. Azt mondják, hogy még csak nem is a legjobb felsőoktatási intézet, de onnan kerül ki az összes későbbi miniszter, onnan kerülnek ki a gyárak, nagyvállalatok későbbi vezérigazgatói. Oda csak doktorátussal lehet bekerülni. Tehát az a fiatal, aki jó megjelenésű, jól beszél franciául, doktorátussal rendelkezik, akinek erős magyarságtudata, és jó 82


kapcsolatteremtő képessége van, ha oda kimegy 1-2 évre, majd úgy jön vissza – ha sikerül neki barátokat szerezni, és meg is tartani őket –, hogy ismerni fogja a 1015-20 év múlva hatalmon lévő francia elitet. Az autonómiáról mondanék még egy gondolatot röviden. Felhívom a figyelmet az Európa Tanács 2003/1334. számú határozatára, amelynek az a címe: Az autonóm régiók tapasztalata, mint konfliktusmegoldást sugalmazó ihletforrás Európában. Ez azért fontos, mert mi sem keresünk konfliktusokat, hanem békés együttélést, de úgy, hogy minden fél ismerje el a másik identitását és önrendelkezéshez való jogát, hiszen végeredményben csak ez garantálhatja a békés együttélést a nemzetiségek között. Ismét Wass Albertet idézem: De tudok egyet: gyűlölet tövise nem virágzott még békét soha. Haramiának a lopott födél zsákmánya lehet csak, nem otthona. Tudom, hogy hosszú távú célunk elérése rengeteg munkát, odafigyelést, bölcsességet és kitartást igényel, és kérem Istent, hogy ehhez adjon nekünk sok erőt és bölcsességet és kitartást! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak!

Halász Péter Ezért az előadásért azt hiszem, érdemes volt azt a sok rosszat, ami tavaly meg tavalyelőtt becsúszott, végigszenvedni, de azért számomra nem túlságosan lelkesítő nemzetstratégiáról gondolkodni. Ugyanis az jutott eszembe, hogy nincs nehezebb dolog, mint templomot építeni úgy, hogy a pap azt ellenzi. Én tudom, mert próbáltam, amikor az egyházaskozári csángóknak építettük volna a katolikus templomát, akkor a helybeli paptól kezdve a pécsi püspökig mindenki akadályozta, mert mit akarnak itt ezek a csángók. Ennek ellenére felépült a templom. Tudom tehát, hogy így is lehet, csak sokkal nehezebb egy kormány szándéka ellenében nemzetstratégiát kialakítani.

83


Krizsán V. Vilmos

Vajdasági Nagycsaládos Egyesületek Szövetsége, Ada

Nagy érdeklődéssel hallgattam az előadást. Érdekes paradoxon, hogy nem a magyarországi nagycsaládos szervezetek, hanem a mi unszolásunkra alakult meg a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége, amely budapesti székhelyű lett, de úgy érezzük, nem tölti be azt a szerepet, amit szántunk neki. Mi viszont tevékenyen dolgozunk azért, hogy több gyerek legyen és megőrizzük a családokat. Gyermekneveléssel, családsegítéssel foglalkozunk, és mindazokkal a kérdésekkel, amelyek itt is elhangzottak. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy Vajdaságban kitaláltunk egy civil összefogással megvalósítható családgondozási programot, amelyet el is indítottunk, és ami mostanra – hála Istennek! – már kilenc egyesületben van folyamatban. Sokkal közelebb szeretnénk kerülni a családokhoz, ezért mi megyünk ki hozzájuk, nem arra várunk, hogy esetleg megjelennek az egyesületekben. Ezt a programot a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége is elfogadta, és kimondtuk: jó lenne, ha nemcsak a Vajdaságban, hanem az összes Kárpát-medencei régióban megvalósításra kerülne, mert akkor sokkal közelebb lennénk ahhoz a célhoz, hogy több gyerek legyen. Valóban tennünk kell azért, hogy megőrizzük a család intézményét, mert mindannyian tudjuk, hogy sajnos, az igen-igen nagy krízisben van. Igen sok olyan jel van, ami arra utal, hogy egyre inkább veszélyeztetve vannak a családok. De a mi példánk is igazolja azt, hogy lehet és kell is tenni a család intézményének megőrzése érdekében, és az sem mellékes, hogy ebben igen sok segítséget is kapunk. Mondani is szoktuk, hogy fénysugár vagyunk az alagútban, és mi látjuk az alagút végét, remélve, hogy a többiek is majd látni fogják. Köszönöm, hogy meghallgattak!

Páll Ágoston

Korondi Fazekasok Szövetsége

Csatlakozom a nagycsaládosok táborához, hét gyerekem van, hat fiú és egy lány, és akarnék pár szót szólni a tisztelt hölgyhöz, Évához, hogy ilyen szép előadást tartott, és úgy becsöngetett a szívembe, lelkembe. Kívánom, hogy a Kárpát84


medence minden magyarjának a lelkébe így csengessen be, ezért hoztam neki egy csengőt ajándékba. Fogadja szeretettel!

Kádár Gyöngyi

Bocskai István Művelődési Egyesület, Nyárádszereda

Bizonyára véletlenek nincsenek, és kedves Éva, ezt a gyönyörű, tényleg mindenikünk lelkéhez szóló szép ajándékot, amit az előadásoddal hoztál nekünk, Wass Albert soraival köszönném meg. Ma reggel, amikor a jegyzeteimet tettemvettem, akadt a kezembe. Mondom, véletlenek nincsenek, felolvasom köszönetképpen: Isten kardja csak akkor csillog majd újra, és vezeti győzelemre megint a hunok s magyarok ivadékait, amikor egyek lesznek újra, mint a hajdani időkben, egy szándék, egy akarat, egy cselekedet, Öregisten parancsa szerint!

Romhányi András Hadd mondjam el azt a történetemet, ami rímel arra, amit Péter adott elő: a pap ellenében templomot építeni. Kedvenc történetem, azt nem tudom, hogy igaz-e, de jól hangzik. Állítólag egy francia repülőgép-tervező intézetnek a falán van egy kép, egy dongónak a képe, a következő aláírással: A dongó kicsiny szárnya és nagy teste miatt teljesen alkalmatlan a repülésre. A dongó ezt nem tudja, ezért repül. A másik kedvencem az a finn közmondás, miszerint ha nem tehetem azt, amit akarok, akkor azt akarom, amit tehetek.

WX

85

Beszélgetés Jankovics Marcellal, az MMT elnökével

Beszélgetés Jankovics Marcellal

a Magyar Művelődési Társaság elnökével – rajzfilmrendező, grafikus, könyvillusztrátor, művelődéstörténész, író, politikus –

Halász Péter

Szeretettel köszöntöm körünkben Jankovics Marcellt, akit nem kell bemutatni, hisz aki televíziót néz, moziba jár, könyvet olvas, akit érdekel a művelődés, a művészet – és itt nincs, aki ezt ne tenné, akit ez ne érdekelne –, annak nem ismeretlen Jankovics Marcell neve és munkássága. Mondandója kapcsolódik Zabolai Csekme Éva előadásához, sőt, azt is lehetne mondani, hogy intarziaszerűen egybeépül a kettő, gazdagítva egymást. Arról fog beszélni, hogy új kulturális nemzetstratégia kidolgozása van folyamatban. Ennek vázolja fel a legfontosabb elemeit.

Jankovics Marcell ______________________________________________________

Magyar Művelődési Társaság

Jó napot kívánok mindenkinek! A témáról bevezetésként annyit, hogy 2002. után Pálinkás József – akkor a kulturális tagozat elnöke volt, most a Magyar Tudományos Akadémia elnöke – kitalálta, hogy készítsünk egy kulturális stratégiát. Készült egy elég komoly anyag, amin többen is dolgoztunk, szakterület szerint. Voltak, akik az oktatás, mások a tudomány és egyéb területeket dolgoztak ki, én a művészetekkel foglalkoztam elsősorban, de azért bele-beleártottam magam az általános részekbe is. Az anyagból készült egy összefoglaló is, a sorsát nem ismerem. Annyit tudok csak róla, hogy Pálinkás József kifejezetten kérte, hogy ezt ne publikáljuk, mert netán ellopja a másik oldal. Hát, a másik oldal nem arra törekszik, hogy a magyar kultúra éljen és virágozzék, legfeljebb csak azért lopná el, hogy valamilyen formát adjon a semminek. 86


Ezután jött Romhányi Andrásék fölkérése, hogy vegyek részt egy olyan munkában, aminek az lenne a címe, hogy a Magyar nemzeti kulturális stratégia. Ehhez írtam egy olyan dolgozatot, ami részint az én korábbi vizsgálódásaimnak az összegzése, de tapintattal és tisztelettel Pálinkás Józsefre, őbelőle nem adtam hozzá semmit. Ez ügyben viszont ő megkereshető, és amennyiben azt mondja, hogy a saját anyaga hasznosítható, ám legyen. Vannak különbségek köztünk, azaz az én felfogásom és az övé között, de ezek nem biztos, hogy áthidalhatatlanok. De vannak. Én alapkérdéseket akarok mindenekelőtt tisztázni, és ezt osztanám meg most önökkel. A Pálinkás József által összegyűjtött anyag elvileg hozzáférhető, és amennyiben a csapat hajlandó kiadni, akkor elolvashatják. Most tehát nem ezt fogom elemezni. Azokat az alapkérdéseket fogom elemezni, amelyeket nagyon fontosnak tartok. Divatos kifejezéssel élve mondom, hogy paradigmaváltásban vagyunk, ami magyarul úgy szól, hogy mintaváltás… Minden olyan minta, ami eddig érvényes és evidens volt, többé nem érvényes és nem evidens, tehát az a híd, amit a jelen szimbólumának felfoghatok, ami öszszeköti a múltat és a jövőt, az összedőlt, vagy legalábbis is alá van aknázva.

87


Olyan állapotban vagyunk, amikor kettős feladat előtt áll az ország – és tulajdonképpen minden földlakó –, hogy mentse, ami menthető, ami érvényes és hasznos a múltból, és megtalálja az új világot, az új világhoz szóló kulturális elemeket – nem is elemeket, mert a kultúrát mindennek az alapjaként fogom föl –, hogy tovább lehessen menni az úton. Hogy értsék ezt a megkülönböztetést, szemléltetésként mondanám, hogy a római birodalom bukása után összedől egy világrend Európában és jön az új, a keresztény, és a kettő között hatszáz év az az átmeneti periódus, nagyjából hatszáz esztendő – Szent István trónra lépésével lehetne példálózni –, amikor a clunyi reformnak köszönhetően fölvirágzik az, amit keresztény középkori Európának tekintünk. Addig meg bukdácsolás van. Nekünk erre nincs hatszáz évünk, mert hatszáz év alatt elfogyunk. Amúgy is fölgyorsult az idő, tehát biztos, hogy ennyi időnk nincs. De mi az, amit látni lehet? A lebutulást, a leépülést, a leromlást látjuk. Ami pedig új lehetne, az nincs a láthatáron. Ugyanakkor az a mentalitás, amelyik az újat képviseli, nem úgy gondolkodik a régiről, ahogy a kereszténység annak idején, amelyik azt mondta, hogy jó, építsük be a pogányságból azt, amit hasznosítani lehet. A keresztény kultúra millió eleme pogány eredetű. Csak öntözzük meg keresztvízzel, meg szenteljük meg, akkor nem fogják látni, hogy pogány. A mostani ideológia pedig hatvan valahány éve azt mondja, hogy a múltat végképp eltörölni, és ez még mindig érvényes. Hogyha a budapesti metrón utaznak, akkor hallhatják, hogy még mindig az internacionálé hangjaira nyílnak, csukódnak az ajtók. Ugyanakkor belép egy új – a globális – szemlélet, ami a fogyasztói társadalom érdekei, szempontjai szerint azt sugallja, hogy mindent ki kell dobni, ami régi, ráadásul ócsítja, hogy Medgyessyt idézzem, ócsítja az eszközöket, egyre rosszabbakat állít elő, hogy gyorsan szabaduljunk meg tőlük és vegyünk újat. Nekem 2001 óta van számítógépem, és azóta már nem tudom, hány nemzedék számítógép jött ki, és mindenik más, azért, hogy az embernek az agya csak azzal legyen elfoglalva, hogyan kell kezelni azt a vacakot, és nem azzal, hogy mit lehet ebből meríteni. Ilyen állapotok vannak. Ebből adódik, hogy azt a fogalmat, amit úgy mondok, hogy magyar nemzeti kulturális stratégia, mind a négy szót külön ki kell találni, hogy mit is jelent ez ma. Ki a magyar, mi a magyar – ezt meg kell tudnunk fogalmazni. Erről nekem persze, van képem. De ez a kör szűkül, ez az elsődleges probléma. A szűkülésről most nem a gyakorlati okokat, asszimilációt és egyebeket gondolnám elsősorban említeni, hanem azokat a belső gondokat, amiknek például olyan torzszüleményei vannak, hogy amikor magyarok vagyunk, akkor azt mondják ránk, hogy magyarkodunk. Ha magyarul beszélek tehát, akkor én magyarkodom. Nem tudom másként kezelni ezt a kérdést, ezt magyarok mondják vagy állítólagos magyarok mondják. A dolog ott kezdődik, hogy magyarnak lenni, az nem egyszerűen állampolgársági 88


vagy nemzethez tartozás kérdése, a szokásos anyanyelvi nemzet kategóriájával élve, hanem ennek a vállalását is jelenti. És ez a kör szűkül, ennek a szűkülését kell megállítani. Egy ilyenfajta stratégia többek között ezt is kell, hogy szolgálja. Nemzet. Arról, hogy mi a nemzet, arról van fogalmunk, ma ugye, elfogadjuk, hogy nem az államhatárok közé szorított népet értjük ez alatt, hanem minden magyar ide tartozik, még az is, aki magyarkodik, tehát aki úgy érzi, hogyha magyarul beszél, akkor nem csinálja helyesen, és még ide sorolom az antimagyarokat, ad absurdum még Gyurcsány Ferenc is magyar, bár nem tehet róla. A nemzettel kapcsolatban viszont ugyanaz a probléma merül föl megint, mint a magyarral, ugyanis van egy olyan fogalom, ami elterjedőben van, ezt úgy hívjuk, hogy integrálódás. Nekünk integrálódnunk kell, mondják. Nem kell integrálódnunk! Isten őrizz, hogy integrálódjunk. Mi integráljunk! Ez nagy különbség. Mit jelentett az a szó régen, hogy integer? Integer magyar nemzet, az a mohácsi vészig létezett. Addig volt integer Magyarország, azóta nem volt integer, mert amikor látszatfüggetlensége adódott ennek az országnak, akkor már lehetett tudni, hogy a magyarság többé már nem elég erős ahhoz, hogy önállóan tudjon cselekedni Európában, hogy saját koncepcióval tudjon síkra lépni. Már Tisza István is ezt mondja az I. világháború kitörése előtt, pedig akkor még Nagy-Magyarország volt. Az integrálás mindazonáltal azt jelenti, hogy mindent meg tudjunk magyarítani, ami idegen, tehát a miénkké váljék, és ne forduljon például olyasmi elő, mint tegnap ebédnél, amikor a pincérnő a Ráday utcában, akitől megkérdeztem, hogy milyen fehérbor van, azt mondta, hogy „Irszéj” Olivér. Az Irsai Olivérről ő már nem is tudja, hogy az egy magyar borfajta, és fontoskodni akar, tehát idegenül szólal meg. Hát, ez valami rémálom! És ez mutatja az általános süllyedést. Karinthy Frigyesnek a „… nagy Fenekedbe beléomolni vágyott” parodisztikus mondata illik rá arra, hogy a magyarok többsége ma hogyan gondolkodik – vagy érez legalábbis – az Európához, vagy a világ globális szellemiségéhez való illeszkedésben. Elmegyek egy Fidesz kongresszusra, és állandóan amerikai hardrock zene van. Amúgy – többek között emiatt is – már régebben nem járok ide. Holott a jelenlévő közönség túlnyomó többsége hatvanon felüli. Nénik és bácsik, akik lelkesen hallgatják Orbán Viktort, és közben a levezető meg a lezáró zene pedig olyan rockzene, aminek semmi köze hozzájuk. Ilyen dolgok vannak. Magyarán, a nemzet, mint olyan, attól van elsősorban veszélyben, hogy integrálódik, és boldogan eldobja a fasírtot a hamburger kedvéért, mert a fasírt – bár német szó –, de annyira megmagyarosodott, hogy a szülőhazájában már nincs is ilyen, csak Magyarországon létezik az a jó fasírt. Az étteremben azt írják, hogy vagdalt, de hát a normális magyar azt mondja, hogy fasírt, természetesen. Viszont ezzel szemben van a hamburger, amiről az amerikaiak is tudják, hogy a világon a legrosszabb, amit el lehet képzelni. Ezeket hosszan lehetne taglalni. 89


Kulturális. Ott tartunk ma, hogy még a Magyar Tudományos Akadémia jelenlegi elnöke is – rá kellett szólnom –, többször úgy nyilatkozott, hogy kultúra és tudomány. Vagyis a kultúráról az embereknek ab ovo a művészetek köre ugrik be, tehát olyasmi, hogy elmegyünk színházba. Nálunk nincs kulturális élet! – mondja XY azért, mert a falujában nincs színház, és a falujában nincs ez és nincs az. Az ő számára a kultúra azt jelenti, amit a szórakozás időszakában kulturálódás címen követünk el, például televíziót nézünk. Ma ez a kulturálódás. De könyörgöm – nem ez a kultúra! A kultúra minden, a kultúra az az alap, amin fölépül minden más, még a gazdaság is. Marxot tessék a talpára állítani gondolatban, a kultúra az alapja mindennek, mert anélkül nincs semmi! Itt van viszont a nagy baj, ugyanis a kultúra szavunk is eredendően a latin culturae szóból ered, ami eredetileg földművelést jelent. Ez megmagyaráz mindent. Azt tudniillik, hogy az a kultúra, amit most elveszítünk éppen az agráriumra épült, arra a tízezer valahány éves múltra, amiből minden kinő. Tehát minden azzal függ össze: a tennivalók, a munkák, az élelem, az öltözködés, a szórakozás, az anyanyelv… Minden arra épült az elmúlt sok ezer év folyamán minden országban, ami a mezőgazdaság, ami az élet maga, a létezés. A mezőgazdaság viszont mostanra teljesen megváltozott, kvázi ipari tevékenységgé redukálódott, aminek ugyanúgy nincs már köze a kultúrához, vagyis elidegenedett mindentől. Ebben viszont Marxnak igaza van, hogy az a paraszt többé már nem paraszt, hanem mezőgazdasági munkás, akkor is, ha a saját vállalkozásában csinálja a dolgát. Ez már nem kapcsolódik az életéhez, ő már nem is tudja, 90


hogy ez hogyan kapcsolódott össze régen, fogalma sincs róla, hogy az ünnepei, a szórakozása, az ennivalója, a dalai, magyarán a kultúrája mind erre épült rá. Ennek vége van. Tehát újra kell gondolni a dolgot! Mondok még egy példát. Egy német gondolkodó az 1920-as évek vége felé adott egy meghatározást a kultúrára, ami nagyon szép, és bizonyos országokban – például a franciáknál – máig igaz is. A meghatározás szerint a kultúra nem más, mint egy adott társadalmi rendszer – tehát egy nemzet, mondjuk – evidenciáinak az összessége. Az evidencia magyarul azt jelenti, hogy magától értetődő dolog. Na most, ami ma nálunk nem magától értetődő dolog, az az, hogy magyar. Ugye, ezzel kezdtem. Következésképpen, ennek a megállapításnak, hogy a kultúra a társadalmi rendszer evidenciáinak az összessége, ebből semmi sem igaz már, mert nincs társadalom. Egyének vannak tömegben, amelyek a legkülönbözőbb szempontok szerint bizonyos alkalmi közösségek, társulások részei. Egy munkahely, vagy egy konferencia. De hiányzik az a fajta bázis, hivatkozási és kulturális alap, amiről rögtön megismerjük egymást, amikor hasonló a hasonlóval találkozik. Illetve egyre jobban hiányzik, mert ugyan létezik még, de egyre omlóbb félben. Nekem régi tapasztalatom, már a Kádár korszak mélyén is ez volt, amikor először kezdtem külföldre járni, hogy a magyarokat arról lehet egy külföldi reptéren megkülönböztetni a többiektől, hogy semmilyenek. Mert az osztrákot mindjárt kiszúrtad, zergekalapot hordott meg lódenkabátot, vagy ha azt levette, akkor alatta volt a vadászkabát, ami ugye, Bécsben vicc, de mégis hordják. Most tessék elképzelni 1968-ban egy magyart Bocskaiban a müncheni reptéren. Ma itt elképzelhetetlen, mert mit magyarkodik. Tüntetésből vagyok kénytelen fölvenni egy ilyent. Tehát a jellegtelenség az egyik olyan dolog, ami jelzi, hogy társadalmilag sem vagyunk megfoghatók. A sehova nem tartozásunk révén a magyar nyelv olyan mértékben egyszerűsödik és épül lefelé, hogy az kétségbeejtő. Erre millió példát tudok mondani, de csak egyet mondok. Amikor a Nemzeti Kulturális Alap elnöke voltam, Hódmezővásárhelyen interjút készített velem egy helyi tévés kislány és nagyon szépen „ő”ztünk, illetve én „í”-ztem, mert inkább a kunságból való volnék, amennyiben tájszólásban beszélnék. De a riporter „ő”-zött, mert Hódmezővásárhelyen „ő”-znek legszebben kis Magyarországon. És amikor elkezdődik a műsor, ilyen nyílt pesti „e”-vel kezd nekem beszélni! Mondom neki, hagyja abba, térjen vissza az előbbi beszédmódhoz. Nem lehet, mondja, mert kivágják a televízióból. A helyi televízióból, a hódmezővásárhelyiből kivágják, ha tájszólással beszél. De a kultúrának az az alapja, hogy sokfélék vagyunk! Rémes irányba halad a világ azzal, hogy egységesül. Ez borzasztó! Olyan lesz, mint ahogy az étkezési szokásoknál már látható – a többség számára redukálódik választékban.

91


Ugyanúgy az angol is, annyira le kell egyszerűsödnie, hogy hamarosan holt nyelv lesz belőle, mert amikor valami világnyelvvé válik, akkor előbb-utóbb odajut, hogy holt nyelvvé válik – a latin is ez lett. Ma ötszázféleképpen beszélnek angolul, ezt meg nem bírja el egy nyelv. Amerikában készült olyan film, ami azzal viccelődik, hogy angolok nem értik meg egymást, mert az egyik spanyol angol, a másik arab angol, a harmadik néger angol, a negyedik kínai angol, az ötödik ilyenolyan-amolyan angol. De én amerikai vagyok! – mondják egymásnak, és nem értik, mi van. Mi van? Maga micsoda? Nem értik meg egymást. Egy nyelv úgy tud fölszámolódni, ha anynyira lepusztul, hogy már mindenki mindent megért. Az angol különben is már elég régóta elindult ezen az úton. Az tehát a kultúra fő problémája, hogy az alapja – a mezőgazdaság, amire fölépül – kimenőfélben van. Csináltam egy filmet, amit még nem mutatott be a Duna Televízió, és aminek az a címe, hogy Jánoskától Mikulásig. Ez lényegében Nepomuki Szent Jánosnak egy mohácsi ünnepe köré épül, ami rém bájos dolog. Körbejárom Nepomuki Szent Jánost, és miután kultuszának köze van Szent Miklóshoz is, ezért ő is bekapcsolódik ebbe a témába. A fő probléma a műsor készítése során az volt, hogy majdnem minden mondatomban lesz legalább öt olyan szó, amit már senki nem fog érteni a közönségből. Tehát Nepomuki. Ki? Mi? Muki? – jaj, de aranyos! Szent? Mi az, hogy szent? Mi az, hogy János? Ugye, ma már Magyarországon Rómeónak hívják a fiúkat, meg Eduárdnak. János a legnépszerűbb nevünk volt, a legtöbb mesehősnek is János a neve. Minek? Maholnap már ehhez is lábjegyzetet kell fűzni, ha az ember meg akarja magyarázni, hogy miért János. A lényege, amiért ezt a műsort én elkészítettem, az az, hogy talán földereng belőle – nem a nézőknek, hanem a kultúraszervezőknek – a tanulság. Ugyanis ennek a szentnek a kultuszát 1729-ben a jezsuiták indították el, akkor avatták szentté, és zseniálisan – nem tudok rá más szót használni –, rendszerelvű alapon építették föl. Nemcsak egysíkon, hogy telerakták szobrokkal, mint Rákosi pajtás vagy Lenin elvtárs szobraival az országot, mert ettől a Lenin kultusz csak mérsékelten – bár sajnos, a szükségesnél így is egy kicsit intenzívebben – maradt meg az utókor számára, de nincsenek meg az egyéb rétegei. Most nem megyek bele a részletekbe, de a jezsuiták gondoltak arra is, hogy legyen kozmikus vonatkozása, olyan legendákat találjanak ki, amihez elég fölnézni a csillagos égre Nepomuki Szent János névünnepén, hogy rögtön hiteles legyen a figura. Olyan attribútumokat társítottak mellé, amely fogható volt. A vízen járóknak lett a védőszentje egy olyan országban, amit akkoriban behálóztak a vizek, még nem volt folyamszabályozás, amikor tehát ez egy vízi ország volt. Mondhatták volna, hogy Nepomukinak tulajdonképpen ehhez semmi köze, mert a gyónási titok védőszentje. De tudták, hogy ebben az országban belőle ví92


zen járók védőszentjét kell csinálni. A legnépszerűbb szent lett, holott kései keletkezésű. Középkori mintához nyúltak vissza, ugyanis a középkorban az volt a gyakorlat, hogy a szenteket úgy kellett kitalálni pogány istenek nyomán, hogy az a néplélekben megfelelő rezonanciát tudjon kelteni. Egyszerű, hétköznapi, triviális dolgokban is, nemcsak az, hogy a templomba megyünk, és ott imádkozunk, mert az kevés, az hetente csak egyszer van. Úgy kell kitalálni, hogy a hét minden napján legyen jelen. Remekül csinálták, ma is tele van az ország, sőt nagy Magyarország is tele van Nepomukikkal. Márciusban találkoztam a legkeletibb példányával, Gyergyószentmiklóson a Szent Miklós templomban van oltára, és előtte ott áll a Nepomuki Szent János szobor. És senkinek nem jut eszébe megkérdezni, hogy mi köze van Szent Miklósnak Nepomukihoz. Na hát, én tudom, de most nem mondom el. Stratégia, ez a negyedik. Azokat a tennivalókat gyűjti össze, ami hosszútávon érvényesíthető. Sajnos, csak hosszú távon tudunk tervezni, mert a rombolás olyan mérvű, hogy ezt nem lehet egyetlen időszerű programmal elintézni. Vannak bizonyos lépések, amelyek megteendők, például az oktatási politika átalakítása vagy visszaigazítása, ahogy tetszik. Lehet – benyúlva a törvénykezésbe – bizonyos pontokon följavítani a lehetőségeket. Lehet több pénzt osztani. Lehet úgy szelektálni, hogy csak a jók kapjanak, de ki dönti el, hogy mi a jó? Több mindent lehet, de a hosszú távú stratégia azt jelenti, hogy nemzedékekben kell gondolkodni.

93


Amikor NKA elnök voltam, meghívtak egy konferenciára, ahol – mondjuk úgy – barátságosan baloldali közönség fogadott engem, de az egésznek a hangneme olyan volt, hogy sejteni lehetett, nekem itt bizonyítványt kell magyarázni. Az történt tudniillik, hogy a Rákosi korszaktól kezdve a pedagógus és a népművelő különleges pálya volt, mert őnekik nagyon megbízhatónak kellett lenni. Ha ebből indulunk ki, akkor igen, lehetett menni mérnöknek, orvosnak, az nem volt veszélyes, hisz nem tudott a betegnek csak fizikailag ártani, lelkileg nem annyira. De a pedagógus, a tanár, az igen. Tele volt sok olyan öreg, derék tanáremberrel ez az ország, aki csupa jót tudott adni a gyerekeknek. Ezeket a tanárembereket ki kellett valahogy koptatni, hogy a helyükre derék, fiatal rákosisták jöhessenek, akik majd megmondják az igazit. Ezek az egykori pedagógusok most a nagyszülőknél is idősebb korban vannak, már aki még él közülük, én ilyenektől tanultam, tehát én rontott vagyok, amikor továbbadom a gyerekeimnek, unokáimnak. Hatéves korig minden eldől. Ha sikerül egy gyereket hatéves korig arra manipulálni, hogy légy hazafi édes fiam, akkor abból ezt ki nem lehet ölni soha többé. De ha az ellenkezőjére manipulálják hat-hét éves korig, akkor azt nem lehet kiölni belőle soha többé. Ha belegondolnak, akkor ez egy nagyon hosszú távú stratégia. Miután a család fölbomlóban van, mint forma vagy keret, és mivel az iskolák olyanok, amilyenek, és miután gyerek is alig van, borzasztó nehéz helyzetben vagyunk. Mert elsősorban gyerek kell hozzá, másodsorban olyan nevelő – és ebben benne van mind a szülő, mind a tanár –, aki jó irányba tereli, és onnantól kezdve talán el lehet újból kezdeni építeni valamit. Ha nem is hatszáz év, de ez legkevesebb 40-60 esztendő. Ez borzalmas. Ez komolyan mondom, borzalmas. A kérdést nagyon egyszerűen is föl lehet fogni, ha azt mondom, hogy mit sorolok be abba a kategóriába, hogy kultúra. Ha azt mondom, hogy milyen tárcák tartoznak ide. Oktatás, kultusztárca – együtt vagy külön, ez teljesen mindegy, a Fidesz, ha hatalomra kerül, biztosan szét fogja megint választani, csak hogy sok pénzbe kerüljön –, akkor sport, család, ifjúságnevelés, informatika, egészségügy – ez úgy kapcsolódik ide, ahogyan a régi görögök tudták, hogy ép testben ép lélek… Én azt mondom, hogy az egymásba illeszkedő területek – népegészségügy, gazdaság, kultúra – akkor működnek jól, ha harmóniában vannak a szellemmel, a lélekkel, a testtel és a környezettel. A kultúra munkásai a környezetet nagy ívben negligálják. A környezet alatt persze, nemcsak a természetet értem, hanem a civilizált környezetet. Ha végigmennek Magyarország bármelyik településén, kirívó jó példákat lehet találni egy-egy épületben, de az odavezető út valami rémség… Ha az Andrássy úti palotáknál – ami a világörökség része – elsétálnak vagy elautóznak, akkor az a meglepő élményük lesz, hogy a magyarok már a XIX. században is nagy ívben

94


negligálták azokat az építési törvényeket, amelyek azt mondják, hogy a házak homlokzatainak egy magasságban illik lenni. Ha Párizsba mennek, ott a házak különböznek, mégis összepasszolnak. Nálunk ezt mindig individualista gőgnek mondják, holott ez nem az, mert Magyarországon a polgári réteg, amelyik elsősorban befolyásolta Magyarország alakulását az elmúlt hosszú időben, nem volt magyar. Tehát nem a magyar döntötte el. A paraszt mindig úgy építkezett, ahogy a szomszéd. Ott a két ház analóg volt egymással, megfelelt egymásnak.

Ha most kimennek a hármas útra, nemcsak az utca girbe-gurba és hüppedékes, hanem a házsorok is, egyik kijjebb, a másik beljebb van, egyik magasabb, a másik alacsonyabb, az egyik lego-kockákból épült föl, a másikat házilag barkácsolták, a negyedik vályogból van. Valami rémes! És ez az, ami a legintenzívebben befolyásolja az ember szemét, és ezzel meghatározza az ízlését, hogy mi az irányadó elv. Ha összevisszaságot lát maga körül, akkor ő is össze-vissza lesz, és azt mondja, azt csinálok, amit akarok. Azt látja a másiktól is. Elképesztő, hogy Budapest, az úgynevezett fő mintaadó, mennyivel rosszabb helyzetben van ahhoz képest, hogy mi van egy vidéki kisvárosban, mert ott próbálnak a romokból jobban újjáépítkezni. A környezet nagyon fontos, és ehhez hozzátartozik, hogy vele egyidőben a szellemet, a lelket és a testet is fejleszteni kell.

95


Sorvadt vagy kövér kisgyerekek járkálnak itt, és semmi esélyük arra, hogy egészségesen éljék meg a 60. életévüket. Több cukorbeteg van gyerekkorban ma, mint az én korosztályomban. Ez elképesztő. És oda jutottunk, hogy most már nemcsak verik a tanárokat, de ölnek is, gyerekkorban ölnek… És mindez azért, mert a globális minta ezt hozza. A globális minta persze, nem ezt célozta meg, de hát, mindez vele jött. Miért kell nekünk végigjárni ezeket a kanyarokat? Amikor betört a szabadság, abban a pillanatban tudni kellett volna, hogy hol húzzák le azokat a redőnyöket, amin ezek nem jöhetnek be. És ezzel szemben mi történik? A mostani oktatási és kultuszminiszter nem a tanároknak ad igazat, hanem a tanárt pofozó gyereknek. Tudom, miről beszélek! Az „Irszéj” Olivért ehhez képest pozitív példaként vehetjük, mert legalább tudja, hogy idegen nyelven az s-t sz-nek mondják néha. A számítógép kezelésben nagyszerűek, de annak használatában vagy az értelmében nem. A minap hallottam egy kérdést, ami azt feszegette, jóe az, hogy a számítógép révén mindenféle adatot meg tudunk szerezni, de ebből komplex tudás nem születik. Mert a komplexitás itt a lényeg! Ha azt kérdezem: ki az a Nepomuki Szent János, akkor tudjak róla mindent. Tudjam, mit jelent a falusi templomban, tudjam mit jelent a kozmikus szférában, az ünnepekben, a naptárban. Nem mondom, hogy ma égbekiáltóan fontos lenne Nepomuki, viszont arra jó, mint példa, hogy a XIX. sz. elején a magyar jezsuiták – és ők mindig a legjobbak voltak ebben, a katolikus egyház nem véletlenül nem nagyon szerette soha a jezsuitákat –, komplex módon gondolkodtak. A komplexitás nagyon fontos, mert a dolgok összefüggnek egymással. 96


Nekem a Tudományos Akadémián 1980-ban egy egyetemi tanszékvezető tanár azt mondta, hogy nincs rendszer a világban, az csak a Jankovics fejében létezik. És arra már nem kaptam szót, hogy például csak a Mendelejev rendszerre hivatkozzam, többek között, mert hány ezer rendszer van még a világban? Fizikai, matematikai, biológiai, kémiai – mi magunk rendszerek vagyunk. Létrehoztunk egy rendszert, amit nemzetnek hívnak. És rendszer nélkül nem működik a tudás, az ismeret, a kultúra. Annak semmi értelme tehát, hogy megoldom az építészet gondjait. Jó, csinálja, de akkor álljon mellé valaki, aki megoldja a szakmunkásképzés gondjait. Mert Magyarországon annyi kommunikátor van már – látják Gyurcsány Ferencet is, hogyan tud kommunikálni –, és akkor sokan azt gondolják, hogy ez a karrier. Nagyon remélem, mihamarabb rájönnek, hogy nem ez a karrier. Tényleg elképesztő! Kommunikációs szakos gyerekeket tanítottam, hát semmi nincs mögöttük, még jóformán beszélni se tudnak, pedig a kommunikációhoz az kellene, hogy legalább a forma meglegyen. A komplexitás elengedhetetlen, ha bárki hozzányúl, bárki javaslatot tesz abban a kérdésben, mi történjék a kultúra egy bizonyos területén, vagy akár az egészében. Végig kell gondolni minden területet, amit említettem. A mi programunkban mellékes helyet kapott az egyház, de ezért többé-kevésbé saját magára vethet. Én nem értek ezzel egyet. Hívő vagyok, de nem gyakorló katolikus, és azt mondom, hogy az egyháznak olyan múlhatatlan tapasztalatai és érdemei vannak az elmúlt kétezer esztendőben, amit mellőzni óriási hiba lenne. Hála Istennek, szaporodóban vannak az egyházi iskolák, ahol legalább a hagyományos kultúra még megkapja, mondjuk úgy, hogy felekezeti értelmezését. Talán van esély, hogy legalább azt megkapja a gyerek. Aztán hogy mennyire tud betagozódni egy olyan gyerek, aki egyházi iskolába járt, azt nem tudom, én oda jártam és úgy tűnik, hogy sikerült betagozódni. Vannak területek, ezeket – nem rangsorban – csak felsorolásszerűen elmondom. Az első: vallás és erkölcs. Azt tapasztalom, hogy erkölcs nélkül nem működnek a dolgok. Ha a kultúrát és a civilizációt egymás mellé tesszük – mert a kettő azért nem egészen ugyanaz –, akkor, ha a civilizáció a törvény, akkor ennek a kulturális alapja az erkölcs. A második: család és gyermeknevelés, ezt már említettem. Harmadik: oktatás, köznevelés, ifjúságpolitika. A köznevelés múlhatatlanul fontos, de nyilvánvaló, hogy az iskolai oktatáson, nevelésen túl másodlagos szerepet visz. A legnagyobb harc, amit a köznevelésnek meg kell vívni, az a televízióval szembeni. Ma Magyarországon a tévé előtt töltött idő átlagosan meghaladja a négy és fél órát. A gyerekeknél ez több mint öt óra, a felnőtteknél három. A harmadik: a munka. Tessék gondolatban visszamenni, mondjuk a XIX. század végére, ne is paraszti, hanem bármilyen miliőbe. Micsoda időmilliomosok voltak! És azt mondják, mennyit dolgoztak a nyomorultak, halálra dolgozták ma97


gukat. Kérem, ha a munkának értelme van, akkor az egyetlen értelmes tennivaló a földön, a munka. Csak ha nincs értelme, akkor borzalmas. Ha valaki nem talál az életében olyan munkát, ami neki örömet okozna. A paraszt végigizgulhatja, hogy esik-e az eső, meg süt-e nap, hogy árvíz jön-e vagy földszakadás, vagy jöhet-e egy csapat megélhetési bűnöző, amelyik learatja idő előtt a termést, de ha ez nincs, akkor normális körülmények között a legértelmesebb élet a látástól vakulásig dolgozó parasztemberé jelentette, mert azonnal volt pozitív visszajelzése. Elvetette a magot és kikelt. Jöhetett utána baj, de csalódás nem volt. Egy filmrendező húsz évig dolgozhat egy filmen, utána pedig ha elkészült, azt mondják, na, mi van, ezért kellett húsz évet dolgozni…? A kettőnek nem ugyanaz a kockázata. Ezzel csak jelzem, hogy munkára és értelmes életre nevelni a felnövekvő nemzedékeket, az nem akármilyen feladat. Hogy a családot meg kell menteni, mert megmentésre szorul. Hogy a gyermekek számát szaporítani kell, és óhatatlanul drukkolok annak a római pápának, aki végre föl fogja számolni a cölibátust, és csakis kizárólag azoknak engedi meg, akik ferde hajlamúak, hogy ne nősüljenek meg.

98


A negyedik helyen említem – bár előbb kellett volna talán – az anyanyelvű irodalom, könyv- és folyóirat kiadást, illetőleg a könyvtárakat, közgyűjteményeket. Ide tartozik persze, az internet is, ami szörnyű probléma. A televízió említésekor még mondhattam volna, hogy milyen állapotban van, és hogy sajnos, alapvetően meghatározza azt, hogy milyen ízlésűek, műveltségűek lesznek a gyerekek. Olyan harminc ember forog körbe a három, mindenki által elérhető földi csatornán, olyan sztárok, akik rombolják és rontják a közfelfogást és közízlést. A nyelv láthatóan nagy drámában van, s ez a paradigmaváltás negatívan érinti a nyelvet. Jó példám erre, hogy van odahaza két amerikai szótáram, az egyik 1961ből való, a másik pedig az 1990-es évekből. Nagyon érdekes összehasonlítani, hogy az amerikai nyelv milyen változáson ment át harminc év alatt. Ennek komoly nyelvészeti háttere is van, például ma már az indo-európai rekonstruált nyelvi gyököket nem illik beírni egy szótárba, mert tudják, hogy ez már nem létezik. Csak Magyarországon mondják a hivatalos nyelvészek, hogy ilyen van. De nem ez az érdekes, hanem az, hogy pusztán attól, hogy az ún. informatikai forradalom révén történt hatalmas változástól a nyelv szavainak harminc százaléka lecserélődött. Egy nemzedékkel később már megértési gondok vannak nagypapa és unoka között az angol nyelvterületen is. A magyar nyelvterületen még váratlanabbul ért bennünket és hirtelenebben a folyamat. Emiatt nyilvánvalóan ugrásszerű a változás. Ez veszélyezteti nemcsak a nyelvet, hanem a magyar nyelven, magyar ésszel való gondolkodásmódot is. Tudniillik itt nem arról van szó, itt nem az a probléma, hogy a szavak cserélődnek le, hanem az, hogy másként gondolkodunk. Mi ún. igei nyelv vagyunk, és az igei nyelv azt jelenti, hogy állandóan cselekvésekben fejezi ki magát, és nem -ság, -séggel, ahogy a komcsik is csinálták. Bevezették ezt az oroszból faragott bikkfanyelvet, amitől egyszerűen nem tudott beülni az ember agyába, amit hall. A megértés, az előadó és a befogadó között például, nyelvhasználati okokból is komoly problémát okoz. Az, hogy nekünk a legféltettebb kincsünk az anyanyelvünk, ez nagyon veszélyes, mert ez azt jelenti, hogy lassan egy lábra állunk. Minden magyar ellensége már a másik magyarnak, következésképpen nem lesz semmi más, csak annyi, hogy ugyanazon a nyelven szidjuk egymást. És a négybetűs szavak, mert ezek a magyarban is a négybetűsek többnyire, azok meg fognak maradni az idők végezetéig, ebben bízhatunk. De ez kevés. Mert például az írek csodásan föl tudtak emelkedni, de úgy, hogy közben elveszítették a nyelvük. Csak azzal dicsekedhetnek, hogy az angol irodalom legjelesebbjei – Shakespeare-t leszámítva – szinte kivétel nélkül ír származásúak, de ennek ellenére meg tudtak maradni angol nyelven írnek. Nem elég tehát abba kapaszkodni, hogy nekünk van egy anyanyelvünk, ami elkülönít a többi nemzettől. Hankiss Elemér egy körkérdést intézett hozzám, ami meg fog jelenni kötetben, és egy nagyon problémás kérdést vet föl. Mi történne akkor – tipikus Hankiss 99


kérdés –, ha Magyarország váratlanul eltűnne a föld színéről. Hogyan reagálna rá a világ, ki örülne neki, ki sajnálná. Én erről írtam valamit, de azt a mondatot aztán kihagytam, hogy Magyarország nem tud eltűnni a föld színéről, mert ha eltűnne, akkor itt egy segglyuk maradna a helyén, és azt jelentené, hogy az osztrákok, a szlovákok, horvátok, szerbek, románok összetalálkoznának egy pontban. Tehát Magyarország nem tud eltűnni, a magyarok tudnak eltűnni. És ez a kérdés. Vannak sokan, akik nem szeretnek bennünket, de nagyon szeretik Magyarországot. És szeretnének helyettünk itt élni. Tetszenek ezt végiggondolni? Következésképpen a megmaradásunkhoz az is hozzátartozik, hogy el tudjuk magunkat fogadtatni és meg tudjuk magunkat szerettetni a világgal. Nagyon nehéz feladat. De egy olyan nép, amelyik nem hajlandó saját magát szeretni, az nem fogja tudni megszerettetni magát másokkal sem. És sajnos, egyre jobban utáljuk, gyűlöljük saját magunkat. Lehet, hogy nem saját személyünkben, hanem a szomszédunkban. Átdobjuk hozzá a szemetünket. Nem visszük ki a kukába, hanem átszórjuk a szomszédhoz, mert utáljuk. Ötödik kérdéskör: közművelődés, közgyűjtemények, népfőiskolák. A közművelődés nagyon fontos, de e téren is meg kell újítani a szemléleti módot, mert hagyományos módon nem működik. Tudniillik a hagyomány elfogyott. Ha valakik egy kis közösségben meg tudják menteni és meg tudják tartani, akkor azok glóriát érdemelnek a fejük köré. Ott viszont, ahol megszűnt, visszacsinálni nagyon nehéz. Meg kell próbálni, de nem úgy, mint a Geszti Péter-féle nemzeti vágtát. Nagyon problematikus – ez külön téma – az állam szerepe a kultúrában. Nagyon fontos szempont, ha az állam azt támogatja közvetett és közvetlen módon, ami gyenge és selejtes. Erre az utóbbi hat évben bőségesen akadt példa. Ugyanakkor ugyanez az állam nem teremti meg azokat a feltételeket, amelyek természetes feltételei lennének egy vágtának, például a magyar lóverseny, amit Széchenyi István álmodott meg, és most számolják fel Magyarországon. Az ügetőt már sikerült fölszámolni. És helyére mi került? Egy bevásárlóközpont! Akkor, amikor a magyar családi hitelállomány elérte a 8 ezer milliárdot. Az emberek hitelből vásárolnak, és ebbe az emberek is tönkre fognak menni, meg a bankok is. De addig is a bevásárlóközpontnak ez jó, mert ott fizetni kell. A közművelődésben is kell tehát valamilyen módon olyan új eszközöket találni, amelyek az értékeinket megtartják. Erre mondtam a megszüntetve megőrizni példát – ez volt a kulcsszava, ezt csinálta a kereszténység is a római antikvitással. Hatodjára: környezet és örökségvédelem. Magyarországon az elmúlt hatvan esztendőben rémes, ami zajlott, főleg e két területen felbecsülhetetlen érték ment pusztulóba. Egyébként ez van Erdélyben is. Felvidéken is, de ott nem annyira. Elég sűrűn járok Dunaszerdahelyre, ott van egy kiadó, amelynek dolgozom. Ott például a diófák érintetlenül állnak az út két oldalán, és ha a hajléktalan éhes, akkor szedhet magának diót. Ennyi munka neki is belefér, hogy azt a diót 100


föltörje. És akkor már van ennivaló, a dió nagyon tápláló. Magyarországon ez nem mondható el, mert itt kivágják az útszéli fákat, nehogy nekimenjen az, aki extasy tablettát szedett be vezetés előtt. Hát, menjen neki! Az árok jobb? Nem jobb. Az örökségvédelem esetében nagy a dráma, felvidéki példával lehet nagyon jól érzékeltetni, ahol a szlovákok nem voltak hajlandók beköltözni az elűzött szászok, vagy az elűzött magyarok helyére, hanem inkább boldogan beköltöztek a lakótelepre, mert ez nekik felemelkedést jelentett, és a belvárosokba cigányok költöztek. A kis műemlékvárosokban csak most kezdenek ráébredni arra, hogy mit tettek. Az én családom pozsonyi, és a Pozsonyba átvezető híd szétdúlta egyik óvárosi részét, a régi halpiacot és a zsidónegyedet. Pozsony nem úgy nézne ki ma, ha nem ott lett volna az a híd, hanem valahol másutt.

Tehát nemcsak Magyarországon probléma a műemlékvédelem kérdése. De az sem semmi, hogy a műemlékeket használhatatlan romokban konzerválják, egy olyan kontinentális időjárású országban, ahol télen szétfagy az, ami nyáron szétolvad. Az utakat is azért kell nálunk állandóan rendbe hozni, mert minden évben ez történik. De mit csinálnak? Sóznak, mert az tovább segíti az út rombolását. Ez is a komplex tudás hiánya. Előbb jön az út rendbe rakója, megcsinálja, majd utána jönnek mások és fölbontják, hogy megcsinálják a gázvezetéket. Az is jellemző, hogy egyszerre dolgoznak párhuzamos utakon, itt a szomszédban egyszerre csinálták a Szentendrei utat és a Bécsi utat. Miért? Mert az építtetőnek az a praktikus, 101


hogy a munkagépek közel legyenek egymáshoz. Az, hogy közben ötszázezer ember kap infarktust azért, mert neki minden délután és minden reggel másfél órát kell autózni a szokott háromnegyed helyett, az kit érdekel. Hetedik: tudomány. A tudománnyal az a baj, hogy technikai irányultságú. Ma azt népszerűsítik, ha valaki ki tud találni egy ketyerét, valamilyen új játékszert, mert ezt tekintik a tudomány üdvözítő voltának, hogy gazdaságilag hasznos. De a tudomány megint az alapjaiban, a szellemiségben lappang. Az a képzés, amiben én részesültem, nem azért volt hatékony és eredményes, mert kevesebbet kellett tanulni, hanem egyszerűen azért, mert világképet kaptunk. És akinek rendben van a világképe, az a részletekben könnyebben tud megoldásokat találni. Ma a tudományos világkép távol van az emberektől. Azok, akik ma Nobel-díj várományosnak tekinthetők, mert sokat publikáló tudósok, azoknak semmi mondanivalójuk nincs az egyszerű ember számára, mert nem értik meg egymást. Ezzel te ne törődj, segédmunkási szinten te jól elvagy! Karinthy a két háború között megírta, hogy az eljövendő ember az lesz, akinek be kell nyomni egy piros gombot egy gépen, akkor kijön egy zöld gomb, legközelebb azt kell benyomni. Ez ott valósult meg, hogy az én fűtésem így működik. Nem sokkal többet kell róla tudnom. De ha bedöglik, akkor nagy bajban vagyok, mert ha három napig nem jön ki a szerelő, akkor találhatom ki, hogy gyertyát gyújtsak vagy mi a szöszt. Nyolcadik: művészetek, művészeti nevelés, műemlékvédelem. A műemlékvédelem és az örökségvédelem nagyjából átfedi egymást. Az örökségvédelembe én belesorolom a hétköznapot is. Bármi, ami megérett arra, hogy kidobjuk, már veszteség, hisz minden érték lehet, amit az idő megszépít. Ami ötven évvel ezelőtt hánytató giccs volt, pusztán attól, hogy ötven éves, ma már szeretnivaló és szép. És mi történik? Jönnek az újgazdagok, minden régit kidobnak, mert nekik vadi új kell, meg wellness, jakuzzi, ilyenek. El vagyunk képedve! A művészetek bajban vannak világszerte a paradigmaváltás miatt. A régi eszmények elfogytak, eltűntek. Lehet, szubjektív a véleményem, de azt mondom, hogy Fellinivel meghalt a film. Nekem Fellini volt mindig a kedvenc filmrendezőm. Ha ma igazán szomorú akarok lenni, akkor megnézek egy Fellini filmet. Annak ellenére, hogy azért csinálta, hogy nevessünk rajtuk, én sírok rajtuk. Vagy sorolhatnám százával… Picasso. Picassoval számomra véget ért a festőművészet. Nem azt jelenti, hogy egyszer s mindenkorra vége van, de az a civilizáció, kultúra, ami a miénk volt, az ezekkel az emberekkel befejeződött. Ami most jön, az az új keresése. Új barbarizmus, ebben vagyunk. És az új barbarizmus azt jelenti, hogy a nyelv is barbár, a viselkedés is barbár, a kultúra is barbár. Tessék megnézni a köszönési viszonyainkat. A legszimpatikusabb, legpozitívabb, legudvariasabb forma az, hogy legyen szép napja. Ami micsoda? Az angolból átvett köszönési forma: have a nice day, mert az angolok nem tudják azt mondani, hogy jó napot kívánok, nem tudják azt mondani, hogy adjon Isten jó napot. Vagy azt 102


mondják, hogy hello. Legutoljára, amikor a főpolgármester visszaköszönt nekem – mert előre nem köszön –, akkor azt mondta, hogy hello. Most itt azért fejezném be egyrészt, mert mindjárt ebédidő van, másrészt pedig beszélgetésnek indították ezt a programot, és én még nem hagytam magukat szóhoz se jutni. Köszönöm, hogy meghallgattak!



Amíg a többiek magukhoz térnek e nagyon szép és gondolatébresztő, lelkiismeretvizsgálat indító előadásból, addig egy oldókérdést teszek fel. Nem mertem volna a mindjárt következő kérdéssel előhozakodni, ha Jankovics Marcell nem mondja itt el előttünk, hogy családja pozsonyi származású. Hosszú évekkel ezelőtt azt olvastam, hogy Jankovics Marcellnak erdélyi gyökerei is vannak, és gyanítom, hogy ez a gyergyói látogatás örmény gyökerekre is utal.

103


Jankovics Marcell

Nekem mind a négy nagyszülőm határon túli. Jankovics nagyapám élt Pozsonyban, apám itt született. Nagyanyám szlovák volt, aki nagyapám kedvéért magyarrá lett. Anyai nagyapám mezőbándi, Marosvásárhely mellől való. Anyai nagyanyám pedig szintén felvidéki, Rozsnyó mellől, egy kis faluból való. Tehát én inkább felvidéki vagyok, ha hangsúlyokat lehet mondani. De van bennem örmény is, Duha Mária dédnagymamám, Szamosújvárról. A derék örmény-magyar öregúr, Duha Kristóf magyar ruhában áll a fotón, kicsi ember nagy bajusszal. Van lengyel kapcsolat is, meg osztrák-német kapcsolat, és gyanús egy kicsit a cseh is. És volt egy Meszlényi nevű, Vas megyei igazán magyar dédnagyapám. Ez nagyon jó így, szerintem így teljes az ember, és így elvehetetlen tőle NagyMagyarország. És hogy a sorból senki se maradjon ki, elmondom, hogy nemcsak Felvidéken és Erdélyben jártam, voltam Délvidéken, Zentán, most ősszel Beregszászra megyek. Minden évben körbejárom a Kárpát-medencét.

Páll Ágoston

Korondi Fazekasok Szövetsége

Láttam és hallottam, régtől tudom a televízióból, és olvastam is róla, hogy irtó nagy szíve van Jankovics úrnak, ezért számítottam, hogy Korondról hozzak egy kicsi szívet, de igazi magyar, székely szívet, amit most át fogok adni ajándékba.

Jankovics Marcell

Nahát! – ez nem semmi. Köszönöm szépen! És milyen szép ez a szív. Isten éltesse, Pál Guszti!

Starmüller Géza

Kőváry László Honismereti Kör, Kolozsvár

Ez a remek előadás régi óhajomat erősítette fel. Idős ember vagyok, sok gyerekem van és még több unokám, de egyvalamit szeretnék még az életben, egy napig római pápa lenni. Miért? Visszaadnám a csángóknak az anyanyelvű istentiszteletet és megszüntetném a cölibátust. Köszönöm szépen!

Kádár Gyöngyi

Bocskai István Művelődési Egyesület, Nyárádszereda

Jankovics Marcell úr előtt Zabolai Csekme Éva tartott előadást a hosszú és ezen belül a rövid távú célokról. A két előadás nagyon egybecseng, kiegészíti egy-

104


mást. Jankovics úr a stratégia kapcsán csak a hosszú távú célokat ecsetelte, de örülnénk, ha néhány rövid távú célt is felvázolna, ha ötleteket adna arra, közművelődésünk érdekében hogyan taktikázhatunk.

Jankovics Marcell

A rövid távú mellett van a legrövidebb távú stratégia vagy taktika, ha úgy tetszik, ami akkor működik, amikor az ember magánember. Én most magánember vagyok, és teszem a dolgomat. Írok könyveket, előadásokat tartok – ez is egy taktika. Megpróbálom magukat arra hangolni, amit én fontosnak tartok. És ha egyetértenek velem, akkor már van eredményem, mert nyilván, továbbadják. És van a lehetséges közéleti, ami abban a pillanatban, amikor az ember a televízióban, a sajtóban is szerepel, egy kicsit több ennél. Viszont úgy nehéz taktikai lépéseket tenni, eredményeket elérni, ha az ember úgymond ellenzékben van. És tulajdonképpen ma minden jószándékú ember, azt kell mondanom, ellenzékben van. Kisebb eredményeket helyi szinten el lehet érni, de országos szinten vagy nemzeti szinten már nem. Ehhez az kell, hogy ebben is komplex módon tudjunk cselekedni: benne legyen a kormányzat, benne legyen a népakarat, azaz az emberek, az önkormányzati, a törvénykezési tényezők. Tehát minden olyan formáció, amely tehet a dolgokért, egyet akarjon.

Szatmári Ferenc

Romániai Magyar Népművészeti Szövetség, Csíkszereda

Számomra is különös ez a mai nap, azért is, mert fordított helyzetben vagyok, mint az előadónk, nekem az édesanyám született Budapesten, és büszke vagyok arra, a mai nap után talán még büszkébb, hogy miközben őseim között lengyelek, szászok voltak, én magyarnak születtem az erdélyi Mezőbándon. Isten áldja!

Halász Péter Nagyon szépen köszönjük Jankovics Marcellnak ezt a rendkívül tömör és gondolkodásra serkentő előadását, ami jól illeszkedett Zabolai Csekme Éva előadásához, és ezek alapján izgalmas lesz folytatni a felvetett témák megvitatását a délutáni szekcióüléseken.

WX

105

A szekcióvezetők beszámolói

A SZEKCIÓVEZETŐK BESZÁMOLÓI Romhányi András Bízom benne, hogy mindenkinek sikerült kipihennie magát, és a Múzeumok éjszakáján is túl vagytok, mert tudom, hogy többen is kihasználtátok ezt az alkalmat. A mai nap is hál’Istennek az eredeti program szerint fog zajlani, ez azért fontos, mert tavaly nem úgy mentek a dolgok, ahogy azt eredetileg elterveztük, rengeteget kellett improvizálnunk. A szekcióvezetők beszámolója után megyünk a közös fotózásra, utána megtartjuk a Kárpát-medencei Kulturális Szövetség közgyűlését, végül megvitatjuk és elfogadjuk a zárónyilatkozatot. Két szekció munkájáról fogunk most itt beszámolót hallani. Az egyiket László Afroditától, aki az ötletgazda is. Amikor felvetette a témát, nagyon érdekesnek hangzott, éspedig az, hogy milyen előnyt lehet kovácsolni abból, hogy szét vagyunk szórattatva. Gondoljuk csak végig, egy nyilvánvalóan rossz és negatív dologból pozitív irányba hogyan lehet haladni. Nyilvánvalóan, vannak ilyen pontok. Nekem nagyon tetszett ez az ötlet, hogy azt mondjuk a fuldoklónak, most vegyél nagy levegőt! A második beszámolót Bodó Barnától fogjuk hallani, annak a szekciónak a munkájáról, ahol stratégiákról, elsősorban kulturális stratégiáról vitatkoztak. 106


Hogyan kovácsoljunk előnyt a szétszórattatásból? László Afrodita

___________________________ - szekcióvezető Annak a lehetőségeit vitattuk, hogyan tudnánk előnyt kovácsolni – vagy legalábbis pár hasznos dolgot összehozni abból –, hogy szét vagyunk szórva különböző országokban. Vitaindítóként diavetítéses prezentáció formájában bemutattam néhány pályázati programot arra vonatkozóan, hogyan tudnánk megcélozni Európai Uniós támogatásokat. A prezentációt követően tíz perc szünetet tartottunk, melynek során a szekcióban résztvevő 21 kolléga külön-külön azt próbálta címszavakban összeírni, hogy az elkövetkező 5-10 évben melyek lehetnek azok a tervek, projektek, amelyeket más Uniós tagországbeli rokon szervezetekkel lehetne megvalósítani, és ezáltal Uniós forrásokhoz hozzájutni egy-egy cél elérése érdekében. Négy olyan projektlehetőség merült fel, melynek kivitelezésében össze lehetne fogni több szomszédos országból. Az egyik történelmünk és kultúránk jobb megismerése – ill. megismertetése a többségi nemzetekkel –, főleg a gyerekek körében. A másik személyiségfejlesztő tréning szervezése fiatalok részére ugyancsak több országbeli civil szervezet részvételével –, annak érdekében, hogy az önbizalmuk megerősödjön. A harmadik program a fotózás, a képi megjelenés és megjelenítés köré épülne. A negyedik egymás felfedezése lenne – személyes találkozások, közös programok, élmények révén megismerni az egyes régiókban élő magyarok mindennapi életét, gondjait, örömeit. Megismerni és megismertetni Erdély, Muravidék, Partium, Mezőség, Csallóköz, Székelyföld, Délvidék, Kárpátalja, Felvidék, Burgenland magyarjait és a többi, most nem vállalkozom az összes felsorolására. A témák felvetését követően Győrffy Sándor, a budapesti székhelyű Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület küldötte olyan konkrét – határmenti együttműködésre alapozó – projekteket mutatott be, amelyeket ők már lebonyolítottak.

107


A szekció munkálatai során megfogalmazódott az a javaslat, hogy a zárónyilatkozatba mindenképpen foglaljuk bele a következő két dolgot. Sajnos, egyre-másra azzal kell szembesülnünk, hogy a magyar fiatalok többsége nem igazán ismeri saját népének történelmét. Ezért olyan programokat kellene kidolgozni, amelyek ennek a hiányosságnak a megszüntetését szolgálják, és vonzóak is lennének a fiatalok számára. Akár arra fókuszálva is lehetne programot kidolgozni, hogyan lehetne a tanárokat meggyőzni arról, hogy többet foglalkozzanak ezzel a témával. A másik javaslat is ehhez a témához kapcsolódik. Történelmünk jobb megismertetése érdekében a televíziók – a Duna Televízió és az összes többi magyar televízió – tűzzék többször műsorukra a Trianon című filmet. Köszönöm, hogy meghallgattak!

108


Téma a nemzetstratégia

Dr. Bodó Barna ________________________ - szekcióvezető A szekcióban zajló beszélgetés azért is érdekfeszítő volt, mert két olyan előadást hallottunk stratégia témában a délelőtt folyamán, amelyek közvetlenül végig- és továbbgondolhatók voltak, sokan reflektáltak is az előadásokon elhangzottakra. De sokkal többen gondolták úgy, hogy az a helyi tevékenység, amit mindenki végez a maga szűkebb vagy tágabb környezetében, van olyan fontos, hogy arról beszéljenek, akár társkeresés témát felvető hozzászólások is szülessenek. Így a nemzetstratégiai kérdéskört igazából nem jártuk körül. Volt több olyan hozzászólás, amelyek ide sorolhatók és módszertani szempontból is tovább lehetett gondolni. Ezek a regionalizmusról, a régiók szerepének fontosságáról szóltak. Volt két olyan mozzanat a beszélgetés során, amelyeket ki szeretnék emelni. Az egyik a Szarajevóból érkezett Homolya Borbála beszámolója volt a saját helyzetükről. Ezt szívhez szóló jajkiáltásként értelmezem, hiszen a magyar támogatáspolitika kizárja a Bosznia-Hercegovinában lévő magyar közösséget a támogathatók köréből. A szekció kérése, hogy ezt mindenképpen tegyük szóvá a zárónyilatkozatban. Nem engedhető meg, hogy olyanok, akik a Kárpát-medencében magyarként élnek, csak azért, mert az adott ország nem szomszédos Magyarországgal – ebben a 109


konkrét esetben az egykori Jugoszlávia szétdarabolódása miatt –, ki legyenek zárva a támogathatók köréből. A másik mozzanatot, amit kiemelnék, a kárpátaljai Szanyi Béla hozzászólásához kapcsolnám. A „híd” kérdését vetett fel, azt, hogy a határmenti térségek hogyan alakulnak át, és mennyire fontos, hogy ezeket a határmenti térségeket most már nemzetpolitikai szinten is újra kellene gondolni. Hogy mind valós, mind átvitt értelemben ezeknek a hidaknak a megépítése mennyire fontos. A csángók helyzete is szóba került, és szerintünk a zárónyilatkozatba azt bele kellene foglalni, hogy a csángók vonatkozásában nincs következetes, értékelvű magyar politika, a csángókérdéssel ötletszerűen – és olykor a csángó érdekek ellenében – történik a foglalkozás. Köszönöm mindenkinek azt a munkát, odafigyelést, hozzáállást, amellyel a szekció munkájában részt vett!

Romhányi András

Bízom benne, hogy ezek a gondolatok, amelyek itt a két szekcióban születtek meg, találkoznak az egész társaság véleményével, és megtalálják a helyüket a zárónyilatkozatban. Amiben pedig nagyon bízunk, hogy mi magunk agyilag arra a szintre tudunk fölemelkedni, amikor elsősorban saját magunktól várjuk a saját magunk kibontakozását és nem mástól. Azt gondolom, hogy a szekciók és az egész Fórum munkája igazából ebbe az irányba haladt, erről szólt, hogy egyre inkább szembe kell néznünk ezzel a valósággal. Fontos, hogy tudatosul bennünk: problémáinkat egyre inkább magunknak kell megoldani.

WX

110

A konferencia zárása

A konferencia zárása Romhányi András ________________________

Kedves Barátaim! Elérkeztünk a nyolcadik Budakalászi Találkozó végére. Azt gondolom, hogy fontos és jó dolgokat vittünk véghez. Azt gondolom, hogy sikeres fórumunk volt. Talán nem emeltem ki korábban, csak jeleztem, de szeretném megosztani veletek azokat a gondolatokat, amelyek engem feszítenek az utóbbi időben. Régebben azt mondták nekünk az ausztriai magyarok, hogy Ausztriában nem igazán jó magyarnak lenni. Ti ugyanis vasfüggönyön túliak vagytok, és mi mindig kapjuk az ezzel kapcsolatos megbélyegzést. Pedig tudjuk, hogy erről nem ti tehettek. A helyzet változott. Most már mi gondoljuk úgy sokszor, hogy anyaországi magyarnak nem jó lenni. Azt szeretném, ha arra döbbennétek ti is rá, amire én egyre inkább kezdek rájönni – ezt talán mondtam is volt nektek az elmúlt két nap során valamikor –, hogy egyre inkább igaz az, hogy a magyar nemzet sorsa most nem a magyarországi magyarság kezébe van lerakva. Bizonyos értelemben korábban sem fogadtam el teljes mértékben, most aztán végképp nem fogadom el, hogy vigyázó szemeteket Budapestre vetettétek. Nem Budapestre kell vetni! Hanem a szomszéd falura, a másik országban élő magyarra. Az a másik ország lehet akár Magyarország is, de nem a kitüntetett Magyarország. Ami a legfontosabb, hogy azt a nyűgöt, nehézséget, ami a gondolkodásunkat terheli, hogy mástól, politikusoktól, pénzemberetektől és még nem tudom, ki a csodától várjuk a mi helyzetünknek a jobbra fordulását, ezt próbáljátok meg levetkőzni. Én egyre inkább ezt teszem. Az említettek nem fognak segíteni rajtunk!

111


Azt látjátok, hogy a magyarországi politikusok hova vitték az országot. Nem a jelenleg uralkodó kormányról beszélek, hanem összességében a magyarországi politikusokról, akik a rendszerváltás óta regnálnak. Azt is látjátok, hogy abban a nagy bajban, amiben most Magyarország van, továbbra is egymással marakodnak, nem arról tárgyalnak, hogy így lehetne előrébb vinni az országot, hanem arról, hogy hol tartok be a másiknak. És ez mind a két oldalra igaz. Nem ők fogják kirántani az országot a bajból! Nem ők fogják a nemzet jövőjét meghatározni, hanem azt gondolom, hogy mi. A mi alatt a kicsi szervezeteket értem, akik hisznek magukban. Nemcsak akik itt vannak, kultúrával foglalkozók, hanem bárki, a vöröskeresztes, a szociális munkát végző, a környezetvédő, a településfejlesztő, bárki, aki hisz magában és azt mondja: nem érdekelnek a politikusok, nem érdekel, hogy mit mondanak, nem érdekel, hogy meghallják-e azt, amit én mondok. Én a magam helyén teszem a dolgomat, odafigyelek a másikra és öszszefogok vele. Ez idővel olyan erővé válhat, amelyiket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Nem vagyok ostoba, tudom, hogy a politika, amíg a kezében van a hatalom, amíg kezében van a pénz, nagyon gőgösen fog viselkedni velünk szemben. Ennek ellenére nincs más esélyünk. Nekünk össze kell fogni, nekünk meg kell mutatni! Ha úgy tetszik, nekünk nyolc év előnyünk van, mi már nyolc éve együtt vagyunk. Mindenki, aki rólunk rendelkezik, nincs nyolc éve együtt. Ekkora előnyünk van. És persze, az az előnyünk is, hogy szegények vagyunk. Ennek is hallatlan nagy előnye tud lenni. József Attila Eszmélet című verséből idéznék – szeretem ezt az idézetet, már mondtam is nektek, de hadd mondjam el újra: Rab vagy, amíg a szíved lázad úgy szabadulsz, ha kényedül nem raksz magadnak olyan házat, melybe háziúr települ.

112


A saját házadban te legyél a háziúr! Ezt szerettem volna nektek így, a nyolcadik mérföldkőnél nektek elmondani. Amikor a magam ügyeiben harcolok, otthon is, kisebb közösségemben, a Wekerletelepen, ott is minden alkalommal ti jártok az eszemben. Az, hogy minden alkalommal eljöttök Budakalászra. Amikor én péntek reggel fölkelek, hogy ide eljöjjek, tudom hányan hány órája utaznak már vagy már tegnap elkezdték az utazást. Tehát tudom, hogy ti össze akartok fogni, és én azt gondolom, hogy mi fogunk győzni. Ezért! Lehet, hogy nem személy szerint, hanem a gyerekeink, de győzni fogunk. Ezért! Mert mi akarunk valamit, és mi gyereket csinálunk!

WX

113

Zárónyilatkozat

A 8. Budakalászi Találkozó (Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek Fórumának)

Zárónyilatkozata A VIII. Budakalászi Találkozó nyolc országból érkezett (Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna) 90-nél több civil szervezet 72 küldötte, a 2008. június 20–22. között tartott tanácskozás eredményeként kinyilatkoztatja: 1. 2.

3.

4.

5. 6.

7.

114

Változatlanul ragaszkodunk az egységes magyar nemzethez tartozás jogához, ennek érdekében kérjük a magyar állampolgársági törvény módosítását. Tekintettel arra, hogy Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Szerbia és Ukrajna még nem tagjai az Európai Uniónak, sürgős megoldást kérünk az ott élő magyarok számára, a határátlépés megkönnyítésére az Európai Unió országaiba. Fontosnak tartjuk a civil szervezeteink közötti együttműködés és információcsere bővítését, kiterjesztve a társadalom minden területére. Ebben az együttműködésben kiemelkedő szerep hárul a híd szerepét betöltő határokon átnyúló régiókra és a határok menti kistérségekre. Ugyanilyen hídszerepet kell betölteniük a magyar civil szervezeteknek a többségi nemzetekkel való kapcsolattartásban is. A politikai helyzet változása nyomán nemcsak a szomszédos országokban élnek magyarok, és vannak magyar civil szervezetek. Ezek a támogatási rendszer reformjának következtében kimaradnak a fő támogatási alapból. Emiatt kérjük az erre vonatkozó törvények módosítását. Elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk és szorgalmazzuk a magyar nemzeti kulturális stratégia kidolgozását. Felhívjuk az összmagyar politikum figyelmét, hogy jelenleg a csángómagyarokkal kapcsolatos akciók, tevékenységek legtöbbször ötletszerűen, és néha az érdekeik ellenében történnek. Szükségesnek tartjuk egy átfogó stratégia kidolgozását megmaradásuk érdekében. Fontosnak tartjuk magyarságunk vállalását, emberi–, kulturális értékeink bemutatását, megismertetését és elfogadtatását, elsősorban a Kárpátmedencei magyarság körében. Mindenekelőtt saját közösségeinkben kell a magyarságtudatot fejleszteni, tartalommal megtölteni, hogy közösségeinkben cselekvő, pozitív életszemlélet honosodjék meg. Ebben elsősorban a ma-

Zárónyilatkozat

8. 9.

gyarság történelmének megismertetése lehet célravezető, kiemelve a trianoni békeszerződést és következményeit. Kérjük a Duna Tévé és a többi magyar közszolgálati tévé vezetőségét, hogy többször tűzzék műsorukra Koltay Gábor Trianon című filmjét. Örömmel üdvözüljük a Kárpát-medencei Kulturális Szövetség megalakulását, a fórum szorgalmazza ennek csatlakozását az Európai Unió civil szervezeteihez.

Köszönetünket fejezzük ki a szervezőknek azért, hogy a Kárpát-medencei magyarság képviselői számára immár nyolcadszorra, 2008-ban is megteremtették a találkozás, a feltöltődés és a kapcsolatok elmélyítésének lehetőségét. Budakalász, 2008. június 22.

A 8. Budakalászi Találkozó résztvevői

WX

115

A képviselt szervezetek

116


A képviselt szervezetek Képviselt szervezet Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület Arménia Örménymagyar Baráti Társaság Balázs Ferenc Önképzőkör Basa Tamás Kulturális és Gazdasági Egyesület Báthory István Alapítvány Beszterce Művelődési Alapítvány Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége Bocskai István Művelődési Egyesület Bodor Péter Művelődési Egyesület Bokréta Kulturális Egyesület Bukaresti Petőfi Művelődési Társaság Carbo Gremium Humanitárius Egyesület Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Köre Életforrás Civil Szervezet EMKE – Magyar Ház EMKE Lupényi Szervezete EMKE Lupényi Szervezete EMKE Petrozsényi Szervezete EMKE Vajdahunyadi Szervezete EMKE Vulkáni Szervezete Erdélyi Magyar Népművészeti Tanács Erdélyi Magyarok Egyesülete Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület Felsőhegyi Olvasókör Gábor Áron Kulturális Alapítvány

Település

Küldött neve

RO

Brassó

Házy Bakó Eszter

RO

Kolozsvár


RO

Torda

Vladau Ilona

RO

Zabola

Pásztori Tibor Endre

RO RO

Szilágysomlyó Beszterce

Széman Péter dr. Fazekas István

RO

Nagyvárad

Fleisz János dr.

RO

Nyárádszereda

RO RO

Kádár Gyöngyi Juliánna Erdőszentgyörgy Szekeres Matild Mákófalva Kovács Pali Ferenc

RO

Bukarest

Kováts László

RO

Petrozsény

Bartosné Fodor Anna

SER

Zenta

Fodor István

UA RO RO RO RO RO RO

Csap Szilágysomlyó Lupény Lupény Petrozsény Vajdahunyad Petrozsény

Göreiné Pap Ildikó Széman Péter dr. Farkas Éva Mátyus Éva Wersánszky Ildikó Doboly Beatrix Wersánszky Ildikó

RO

Csíkszereda

Szatmári Ferenc

HU

Budapest

B. Kis Béla

HU

Budapest

Issekutz Sarolta dr.

SER RO

Zenta Bereck

Fodor István Tibád Sándor

117


Képviselt szervezet Háromszéki EKE (Erdélyi Kárpát Egyesület) Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány Hollósy Simon Művelődési Egylet Honismereti Szövetség HUM – Magyar Polgári Egyesület Human Reform Alapítvány Hunyadi János Humanitárius Társaság Játékkuckó Társaság Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége Kassai Polgári Klub Korondi Fazekasok Szövetsége Kölcsey Egyesület Kőváry László Honismereti Kör Kultúráért és Turizmusért Társulás Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége Magyar Egyesületek Szövetsége (MESZ) Magyar Kisebbségi Tanács Magyar Kollégium Kulturális Egyesület Magyar Közösségi Ház Magyar Kultúra Alapítvány Micz-bán Hagyományőrző Társaság Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület Népkör Magyar Kultúregyesület NéVA Társaság Nyárádszereda Városi Művelődési Ház 118

Település

Küldött neve

RO

Sepsiszentgyörgy Dukrét Lajos

RO

Kolozsvár

Piroska Judit

RO HU BH RO

Máramarossziget Budapest Szarajevó Székelyudvarhely

Zahoránszki István Halász Péter Homolya Borbála Balla Zoltán

RO

Vajdahunyad

Doboly Beatrix

RO

Szilágysomlyó

Széman Rózsa

SER

Ada

Krizsán V. Vilmos

SK RO RO RO

Kassa Korond Arad Kolozsvár

Cs. Erdélyi Kornélia Páll Ágoston Berecz Gábor Starmüller Géza

SK

Búcs

Kerekes András

HU

Budapest

Halász Péter

RO

Marosvásárhely

Incze Vanda

RO

Temesvár

Bodó Barna dr.

HR

Pélmonostor

Najbauer Tamás

HR

Eszék

Ferenc László

HU

Budapest

Romhányi András

SK HU

Kassa Budapest

Cs. Erdélyi Kornélia Seres Zsuzsa dr.

UA

Eszeny

Szabó Tibor

HU

Budapest

Győrffy Sándor

HR SK

Eszék Óvár

RO

Nyárádszereda

Giber János Vanda Dagmar Kádár Gyöngyi Juliánna


Képviselt szervezet Óradnai Magyar Közművelődési Egyesület Palágykomoróci Magyar Hagyományőrző Társaság Palóc Társaság Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság Pélmonostori Magyar Kultúregyesület Petőfi Társaság Philadelphia Transilvania Alapítvány Polgári Kezdeményezés Klubja Pro Lyceum Érmihályfalva Pro Zselyk Egyesület Pusztinai Szent István Egyesület Ritmus Táncegyüttes Romániai Magyar Népművészeti Szövetség Sapientia Varadiensis Alapítvány Székelyföldi Közművelődésszervezők Egyesülete Szeret-Klézse Alapítvány Szórvány Alapítvány Than Fivérek Értelmiségi Kör Tiszamenti Nagycsaládosok Egyesülete (TINCSE) Tűzsziget Tiszamenti Nagycsaládos Egyesület Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség Vajdasági Nagycsaládos Egyesületek Szövetsége Varga Károly Csíki Faragóegylet Zentai Diáksegélyező Egyesület Zselyki Művelődési Egyesület

Település

Küldött neve S. Osztrovszki Erzsébet

RO

Óradna

UA

Palágykomoróc

Szanyi Béla

SK

Óvár

Vanda László

RO

Nagyvárad

Dukrét Géza

HR

Pélmonostor

Dejan Tibor

RO

Torda

Dumitriu Anna

RO

Érmihályfalva

László Afrodita

SK RO RO RO UA

Királyhelmec Érmihályfalva Zselyk Pusztina Eszeny

Pirovits László JudDr. László Afrodita Guther Ilona Nyisztor Tinka Szabó Tibor

RO

Csíkszereda

Szatmári Ferenc

RO

Nagyvárad

Fleisz János dr.

RO

Székelyudvarhely Balla Zoltán

RO RO SER

Klézse Temesvár Óbecse

Duma András Bodó Barna dr. Farkas Béla

SER

Zenta

Horváth László

SER

Ada

Velez Teodóra

UA

Kisdobrony

Ember Balázs

SER

Ada

Krizsán V. Vilmos

RO SER RO

Csíkszereda Zenta Zselyk

Szatmári Gizella Táborosi Margaréta Guther Ilona

WX

119

Sajtóvisszhang

Híradások a 8. Budakalászi Találkozóról Csak azok a cikkek szerepelnek a füzetben, amelyeket szerzőik vagy az olvasók eljuttattak hozzánk. [Szerk.]

VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÉLETI NAPILAP http://archiv.magyarszo.com/arhiva/2008/06/24

KITEKINTŐ

Szerkesztő: Fodor István

Megszűnő dominancia Megszűnőben van az anyaország dominanciája a magyar nemzet életében. A határon túli közösségek lehetőségei egyre bővülnek, s ezzel együtt felelősségük is növekszik. Erre a megállapításra jutott a Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek Fóruma - adta hírül a Duna Tv. Tapasztalatcserére gyűltek össze a budakalászi találkozó résztvevői, hogy felmérjék a határon túli magyar kulturális élet helyzetét. Egyetértettek abban, hogy az Európai Unió bővítése komoly előnyökkel járhat számunkra. A megszokott szerepek azonban - úgy látszik - felcserélődőben vannak. „Érzékeljük azt, hogy Magyarország dominanciája a magyar nemzet szempontjából jelentősen csökkent. Ez megint egy új helyzet, az, hogy a határon túliaknak, a külhoni magyaroknak a felelőssége a nemzet továbbélése szempontjából megnőtt” - mondta Romhányi András, a találkozó főszervezője. Kritikaként fogalmazták meg a résztvevők, hogy a magyarországi és a határon túli civil szervezetek együttműködését a magyar állam nem támogatja eléggé.

120

Sajtóvisszhang

Hétfő, 2008. június 30.

Civil összefogás a magyarságért Nyolcadik alkalommal rendezték meg június végén, a Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek Fórumát. Budakalászról tudnunk kell, hogy maga a település több nemzetiségű, a magyaron kívül szerb, szlovák és cigány népesség lakja, ezek egymással példamutató faluközösségben élnek. A községben több olyan civil szervezet, egyesület, alapítvány működik, amely testvérfalu-kapcsolatokat, és e kapcsolatokon túl, határon túlra nyúló szociális- és kultúraközvetítő kapcsolatokat ápol eredményesen. A falu vezetése is nyitott minden olyan kezdeményezésre, amely a település kapcsolatainak fejlődésével jár. A Faluház népművelői kiváló szakemberek, akiknek munkája garanciát jelentett a három napos program igényességére, a vendéglátás melegségére. A VIII. Budakalászi Találkozóra nyolc országból érkezett (Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna) 90-nél több civil szervezet 72 küldötte. A fórum célja többek közt az volt, hogy képet adjon a civil szféra által végzett kulturális és közművelődési munka jelentőségéről; módszertani, szakmai segítséget nyújtson; információt adjon a határon túli magyar kulturális civil szervezetek napi munkájához; megerősítse a hazai és a határon túli magyar civil szervezetekkel való kapcsolatokat; felmérje a határon túli magyarok öntevékenységen alapuló közművelődési kezdeményezéseinek és közösségi erőinek támogatására rendelkezésre álló szellemi és anyagi erőforrásokat.

121

Sajtóvisszhang

A három nap alatt a résztvevőknek alkalmuk volt elbeszélgetni a meghívott előadókkal, többek közt Ékes József országgyűlési képviselővel, Dr. Szurmainé Silkó Mária Oktatás és Kulturális Minisztérium Közművelődési Főosztályának vezetőjével, Jankovics Marcellal, Zabolai Csekme Éva volt ENSZ tisztségviselővel. A fórum zárónyilatkozatot fogalmazott meg, amelyből néhány gondolatot megemlítünk: 1. Változatlanul ragaszkodunk az egységes magyar nemzethez tartozás jogához, ennek érdekében kérjük a magyar állampolgársági törvény módosítását. 2. Tekintettel arra, hogy Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Szerbia és Ukrajna még nem tagjai az Európai Uniónak, sürgős megoldást kérünk az ott élő magyarok számára, a határátlépés megkönnyítésére az Európai Unió országaiba. 3. Fontosnak tartjuk a civil szervezeteink közötti együttműködés és információcsere bővítését, kiterjesztve a társadalom minden területére. Ebben az együttműködésben kiemelkedő szerep hárul a híd szerepét betöltő határokon átnyúló régiókra és a határok menti kistérségekre. Ugyanilyen híd-szerepet kell betölteniük a magyar civil szervezeteknek a többségi nemzetekkel való kapcsolattartásban is. 4. A politikai helyzet változása nyomán nemcsak a szomszédos országokban élnek magyarok, és vannak magyar civil szervezetek. Ezek a támogatási rendszer reformjának következtében kimaradnak a fő támogatási alapból. Emiatt kérjük az erre vonatkozó törvények módosítását. 5. Elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk és szorgalmazzuk a magyar nemzeti kulturális stratégia kidolgozását. 6. Felhívjuk az összmagyar politikum figyelmét, hogy jelenleg a csángó-magyarokkal kapcsolatos akciók, tevékenységek legtöbbször ötletszerűen, és néha az érdekeik ellenében történnek. Szükségesnek tartjuk egy átfogó stratégia kidolgozását megmaradásuk érdekében.

Végül hálás köszönettel tartozunk a szervezőknek, Halász Péter és Romhányi András MMIKL tanácsosoknak, hogy lehetővé tették számunkra a találkozást.

Farkas Éva

Lupényi EMKE - elnök

122

Sajtóvisszhang

VIII. Budakalászi Találkozó

Tordaiak az anyaországi konferencián Dumitriu Anna összeállítása Június 20-22. fontos időszakasz a Kárpát-medencei közművelődést felkaroló civil szervezetek életében. Az idén immár 8. alkalommal szervezett tanácskozást a Magyar Kollégium (MK), valamint a Magyar Műverlődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus (MMIKL), Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek Fóruma címmel, amit a résztvevők röviden csak a VIII. BUDAKALÁSZI TALÁLKOZÓ néven említenek, mivel a fórum helyszíne: Budakalász, Művelődési Ház, vagyis a Faluház. Budakalász, Budapesttől 20 km-re fekvő község. A település többnemzetiségű. A magyaron kívül szerb, szlovák, cigány népesség lakja, ezek egymással példamutató faluközösségben élnek. A községben több olyan civil szervezet, egyesület, alapítvány működik, amely a testvérfalu-kapcsolatokat, és e kapcsolatokon túl, határon túlra nyúló szociális- és kultúraközvetítő kapcsolatokat ápol eredményesen. A falu vezetése is nyitott minden olyan kezdeményezésre, amely a település kapcsolatainak fejlődésével jár. A Faluház népművelői kiváló szakemberek, akiknek munkája garancia a három napos program igényességére, a vendéglátás melegségére. A fórum résztvevői: - a határon túli magyar közművelődési civil szervezetek (egyesületek, alapítványok, körök, közösségek) küldöttei; - anyaországi (magyarországi), a határon túli közművelődést támogató civil szervezetek vezetői; - anyaországi állami szervezetek (intézmények, közalapítványok, hivatalok) vezetői.

123

Sajtóvisszhang

Összesen 8 ország közel 90 civil szervezete vett részt. A tordai Petőfi Társaságot Dumitriu Anna ügyvezető elnök, míg a Vásárhelyi Géza Könyvtárat és a Balázs Ferenc Diákönképzőkört Vladau Ilona (Ilike) könyvtáros képviselte. A társadalom kulturális életének hajszálgyökerei a családok mellett nyilvánvalóan a civil szervezetek. A tanácskozás célja, hogy: - képet adjon a civil szféra által végzett kulturális, közművelődési munka jelentőségéről; - módszertani, szakmai segítséget nyújtson; információt adjon a határon túli magyar kulturális civil szervezetek napi munkájához; - megerősítse a hazai és a határon túli magyar civil szervezetekkel való kapcsolatokat; - felmérje a határon túli magyarok öntevékenységen alapuló közművelődési kezdeményezéseinek és közösségi erőinek támogatására rendelkezésre álló szellemi és anyagi erőforrásokat. A tapasztalatok kicserélése nemcsak a résztvevők munkáját segíti, de a civil szervezetek között épülő kapcsolatrendszer hozzájárul a kisebbségben élő magyarság önazonosságtudatának erősödéséhez. A konferencia egyik hagyományos momentuma a közös Kárpát-medencei kenyér megsütése a résztvevők által hozott lisztből. Ennek idei érdekessége az volt, hogy a moldvai csángók képviselői kukoricalisztet hoztak. A tanácskozás ideje alatt a régiók külön teremben mutatták be kiadványaikat, dokumentumaikat. A Konferencia logójának jelentései: 1. jelentéskör – a trianoni békeszerződés után 7 részre tagolt magyar nép (7 kalász) nemzeti összetartozása (laza kévébe kötés a piros-fehér-zöld keret által). Mára ez a széttagoltság ténylegesen fokozódott, a konferencia szervezésekor a Magyar Kollégium és az MMIKL-lel – az összegyűjtött adatlap szerint 2008. júniusáig – 10 ország 173 településéről 359 szervezet lépett kapcsolatba. 2. jelentéskör – a civil szervezetekhez intézett felszólítás, József Attila: A hetedik részlet című versének sorai szerint: Egy, ki kezdi szabad napját, egy, ki végzi szolgálatját, egy, ki népet ingyen oktat, egy, kit úszni vízbe dobtak, egy, ki magva erdőségnek, egy, kit őse bőgve védett, csellel, gánccsal mind nem elég,a hetedik te magad légy!

124

Sajtóvisszhang

125

Sajtóvisszhang

2008. június. II. évfolyam 6. szám

126

Sajtóvisszhang

127

Támogatók

128

Támogatók

Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus

129

Az adatbázisról

Az MMIKL Kárpát-medencei magyar kulturális adatbázisának 2008. évi állapotáról A Magyar Művelődési Intézet és a Magyar Kollégium a Kárpát-medencei magyar közművelődési civil szervezetek adatbázisának építését 2000-ben kezdte el, az első – Budakalászon megtartott – találkozó szervezésekor, és azóta évről évre bővül, az újabb és újabb szervezetek jelentkezésének mértékében. Az adatbázisba azok a civil szervezetek kerülnek be, amelyek vezetői felveszik a kapcsolatot a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátussal1 vagy a Ma1 Az intézmény teljes neve azt követően, hogy 2006-ban kormányrendelettel összevonták a Magyar Művelődési Intézetet és a Képzőművészeti Lektorátust.

130

Az adatbázisról

gyar Kollégiummal, illetve kitöltik és elküldik – postán vagy e-mailen – az adatlapot. Az adatlap megtalálható a Budakalászi Találkozókról szóló kiadványainkban (füzetek, CD), illetve igényelhető a Magyar Kollégiumtól, vagy az MMIKL-től. A régiókba, a nagyobb szervezetekhez 2000 tavasza óta több száz adatlapot küldtünk szét névre szólóan, azzal a kéréssel, hogy sokszorosítsák és terjesszék azokat.

2008. június 15-ig összesen 327 szervezetet rögzítettünk az adatbázisban2. Ez a szám 2007-ben 321, 2006-ban 292, 2005-ben 243, 2004-ben 212, 2003-ban 161 volt. Jelzésértékűen csatoltunk az adatbázishoz egy – különböző forrásokból öszszeállított, több csoportra bontott – listát, amely további 588 szervezetet tartalmaz. Ezek a szervezetek azért nem kerülhettek be az adatbázisba, mert egyrészt kevés adat van róluk a birtokunkban, másrészt a legtöbb esetben azok nem a szervezettől magától, hanem más forrásból származnak. Így 915 szervezetről3 – 14 országból – van több vagy kevesebb információ: Adatbázis 327 Lista 588 Összesen 915

RO 210 358 568

SER 40 11 51

SK 37 147 184

UA 21 5 26

HR 8 29 37

SLO 5 28 33

CZ 3 – 3

A 2 4 6

BH 1 – 1

Más* – 6 6

* Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia és Bulgária 1-1 szervezettel + 1 Kárpát-medencei civil szövetség, magyarországi székhellyel

– Kiegészítettük a Kárpát-medencei közművelődési civil szervezetek adatbázisát a külhoni magyarokkal (is) foglalkozó magyarországi civil szervezetek név- és címjegyzékével.

Figyelem, nagyon sokan összetévesztik az adatbázist a listával! – A LISTA többnyire egy-egy szervezet nevét, elérhetőségét, vezetőjének nevét és elérhetőségét tartalmazza, felsorolásszerűen.4 – Az ADATBÁZIS viszont nem egyszerű lista! – széleskörűen tartalmazza a szervezetről a fontosabb információkat. Adatbázisunk esetében lásd az adatlapot! És, ami még fontos: adatokat, összefüggéseket lehet keresni benne. A szervezetek vezetői által közölt adatokat nincs módunkban ellenőrizni, így hitelességük az adatközlők felelőssége.

A tavalyi és idei találkozó között 6 újat. Egyesület, egylet, alapszervezet, társaság, alapítvány, alap, szövetség, közösségi ház, művelődési központ, céh, együttes, kórus, fúvószenekar, klub, kör, játszóház, műhely stb. 4 Az MMI-lista esetében viszont ennél többről van szó! – a szervezetek zöménél a jelzett minimális információkat nyújtó adatokon kívül számos más adatot is tartalmaz, hasonlóan az MMIadatbázishoz. 2 3

131

Az adatbázisról

Az adatok helytállósága pedig annak függvénye, hogy a szervezetek közlik-e az esetleges változásokat, akár elérhetőségük, akár a vezetőség összetételének változása esetében, illetve annak, hogy milyen időközökben küldik a frissített adatsorukat. A CD-k révén, illetve a www.magyarkollegium.hu honlapon mindenkinek rendelkezésre áll ez az adatsor. De kérésre e-mailen is elküldjük. Közművelődési téren egyelőre ez az egyetlen – az egész Kárpát-medencére és némileg azon túl is kiterjedő – széleskörű tájékozódást nyújtó, közkézen forgó adatbázis a kisebbségben élő magyarok civil szervezeteiről, ezen kívül csak különféle listák vannak. Különböző forrásokból begyűjtött adataink alapján a Kárpát-medencében kisebbségben működő magyar közművelődési vagy közművelődéssel is foglalkozó civil szervezetek száma pár ezerre tehető. Adatbázisunkba viszont csak azok a szervezetek kerülhetnek be, amelyek felveszik a kapcsolatot a MMIKL-lel vagy a Magyar Kollégiummal, kitöltik és eljuttatják hozzánk az adatlapot. A listába pedig azok, amelyekről különböző forrásokból információkhoz jutunk. A visszajelzések alapján nagyon sokan használják az Adatbázisunkat. Az utóbbi évek tapasztalata azt mutatja, hogy a Magyar Tudományos Akadémia határon túli magyar kulturális Adattárát, valamint kutatási Adatbázisát, amelyek a 2005. évi Budakalászi Találkozón is bemutatásra kerültek, inkább azok használják, akik ennek a területnek a kutatásával foglalkoznak, akiknek pedig a napi munkában kell helytállniuk, azok inkább a miénket. A szervezetekről, intézményekről az MTA birtokában lévő információknak csak töredékét hozták nyilvánosságra a világhalón – ez az adattár –, és az adatgyűjtéskor (2003-2004) rögzített állapotokat tükrözik. A kutatási adatbázis nem nyilvános. Az MMI adatbázisa teljes egészében nyilvános és felhasználható mindenki számára. A rögzített adatokat – a szervezetek közreműködésének függvényében – évről-évre frissítjük, és adatbázisunkat a jelentkezések mértékében évről-évre új szervezetekkel bővítjük. Mindannyiunk érdeke tehát, hogy minél bővebb adatbázis álljon rendelkezésünkre, ezért várjuk a további jelentkezéseket! * Célunk az, hogy a felgyűjtött adatokat egységes rendszerbe foglaljuk, a szervezetek számára interaktívvá, felhasználói szinten mindenki számára elérhetővé tegyük.

132

Az adatbázisról

Addig lesznek itt is, ott is töredékes, illetve a szélesebb felhasználói réteg számára elérhetetlen adatbázisok, lesz sok-sok listánk és még sokáig fogunk beszélni minden fórumon, találkozón az akadozó információáramoltatásról vagy ennek hiányáról és a kapcsolatteremtés nehézségeiről. A Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Programok Koordinációs Titkársága Magyar Kollégium Kulturális Egyesület

" Az adatbázis /+lista/ építése, azaz 2000 óta a Magyar Kollégiummal és az MMIKL-lel 2008 júniusáig 10 ország 173 településéről 359 szervezet lépett kapcsolatba

AUSZTRIA: 2 településről / 2 szervezet Alsóőr 1, Felsőőr 1 BOSZNIA-HERCEGOVINA: 1 településről / 1 szervezet Szarajevó 1 CSEHORSZÁG: 3 településről / 3 szervezet Brünn (=Morvaberény) 1, Ostrava 1, Prága 1 HORVÁTORSZÁG: 5 településről / 8 szervezet Zágráb 3, Eszék 2, Csúza 1, Pélmonostor 1, Vörösmart 1 LITVÁNIA 1 településről / 1 szervezet Vilnius 1 133

Az adatbázisról

SZERBIA: 24 településről / 41 szervezet Zenta 7, Szabadka 5, Óbecse 3, Újvidék 3, Kishegyes 2, Ada 3, Bácsfeketehegy 1, Bácsgyulafalva 1, Bajmok 1, Bezdán 1, Csonoplya 1, Doroszló 1, Felsőhegy 1, Horgos 1, Kevi 1, Ludas 1, Nagybecskerek 1, Nemesmilitics 1, Pancsova 1, Piros 1, Szaján 1, Temerin 1, Versec 1, Zombor 1 SZLOVÁKIA: 22 településről / 39 szervezet Királyhelmec 6, Nagykapos 5, Komárom [Révkomárom] 5, Ipolyvarbó/ Óvár 2, Kassa 2, Losonc 2, Rimaszombat 2, Rozsnyó 2, Abara 1, Bodrogszerdahely 1, Boldogfa 1, Búcs 1, Dunaszerdahely 1, Muzsla 1, Nagykövesd 1, Nána 1, Párkány 1, Pozsony 1, Somorja 1, Szalóc 1, Szepsi 1 SZLOVÉNIA: 3 településről / 6 szervezet Lendva 4, Ljubljana 1, Maribor 1 UKRAJNA: 12 településről / 21 szervezet Beregszász 8, Ungvár 4, Kijev 2, Csap 1, Eszeny 1, Kisgejőc 1, Kisszelmenc 1, Lemberg 1, Mezővári 1, Palágykomoróc 1, Técső 1, Téglás 1 ROMÁNIA: 100 településről / 237 szervezet Hargita megye 11/41 – Csíkszereda 17, Székelyudvarhely 13, Gyergyószentmiklós 2, Korond 2, Balánbánya 1, Csíkszentdomokos 1, Etéd 1, Felsőboldogfalva 1, Gyergyóalfalu 1, Maroshévíz 1, Parajd 1 Kolozs megye 6/37 – Kolozsvár 29, Dés 2, Torda 2, Tordaszentlászló 2, Mákófalva 1, Szamosújvár 1 Maros megye 14/25 – Marosvásárhely 7, Marosszentgyörgy 3, Dicsőszentmárton 2, Erdőszentgyörgy 2, Mezőpanit 2, Fehéregyháza 1, Kibéd 1, Makfalva 1, Marosludas 1, Nyárádszentmárton 1, Nyárádszereda 1, Sáromberke 1, Segesvár 1, Szováta 1 Beszterce-Naszód megye 12/24 – Beszterce 6, Zselyk 4, Bethlen 3, Óradna 2, Szentmáté 2, Almásmálom 1, Cegőtelke 1, Magyardécse 1, Retteg 1, Sófalva 1, Teke 1, Vice 1 Kovászna megye 11/22 – Sepsiszentgyörgy 10, Barót 2, Kézdivásárhely 2, Bereck 1, Csernáton 1, Erdőfüle 1, Gelence 1, Kovászna 1, Nagybacon 1, Réty 1, Zabola 1 134

Az adatbázisról

Temes megye 8/20 – Temesvár 9, Lugos 3, Újszentes 2, Végvár 2, Csanád 1, Facsád /Bunyaszekszárd – ma már nem létező, elnéptelenedése után lerombolt falu Krassó-Szörény megyében/ 1, Nagyszentmiklós 1, Szapáryfalva 1 Bihar megye 6/18 – Nagyvárad 12, Érmihályfalva 2, Belényes 1, Élesd 1, Gyanta 1, Nagyszalonta 1 Hunyad megye 6/10 – Vajdahunyad 4, Petrozsény 2, Csernakeresztúr 1, Déva 1, Lupény 1, Vulkán 1 Arad megye 5/10 – Arad 6, Fazekasvarsánd 1, Kisiratos 1, Kisjenő 1, Pécska 1 Szilágy megye 4/10 – Zilah 5, Szilágysomlyó 3, Kémer 1, Kraszna 1, Szatmár megye 3/6 – Tasnád 3, Szatmárnémeti 2, Nagykároly 1 Bákó megye 4/4 – Bákó 1, Gyimesbükk 1, Klézse 1, Pusztina 1 Máramaros megye 4/5 – Felsőbánya 2, Koltó 1, Máramarossziget 1, Nagybánya 1 Brassó megye 2/2 – Apáca 1, Brassó 1 Fehér megye 2/2 – Gyulafehérvár 1, Nagyenyed 1 Szeben megye 1/1 – Medgyes 1 Bukarest 1/1

A kapcsolati háló

2007 júniusa és 2008 májusa között 1 újabb településsel bővült: Szlovákia /Búcs.

WX

135

Adatlap

136

Adatlap

FIGYELEM! Bármely Kárpát-medencei kisebbségi magyar közművelődési vagy közművelődéssel is foglalkozó civil szervezet bekerülhet a Magyar Művelődési Intézet adatbázisába, ha kitölti és viszszaküldi az intézet címére az alábbi adatlapot. ADATLAP KISEBBSÉGBEN ÉLŐ MAGYAR, ILLETVE MAGYAR ÉRDEKELTSÉGŰ KULTURÁLIS SZERVEZETEK NYILVÁNTARTÁSÁRA

Kérünk lehetőleg minden rovatot kitölteni! A válaszadás önkéntes. A bejegyzés nyelvén írt elnevezéseket kérjük pontosan, az adott nyelv helyesírása szerint beírni, különös tekintettel az ékezetekre!

SZERVEZET NEVE magyarul: a bejegyzés nyelvén: Ország: Megye (kerület, járás) magyarul: a bejegyzés nyelvén: Cím magyarul: a bejegyzés nyelvén: Levelezési cím magyarul: a bejegyzés nyelvén: Telefon: Fax: E-mail (honlap): Formája (alapítvány, egyesület, szövetség, egyéb): Alapítás (újjáalapítás) ideje: Előzményei (Melyik szervezet jogi vagy szellemi utódja?): Képviselője (vezetője): 137

Adatlap

Működési területe (az a település, kistérség, közigazgatási egység, ország, földrajzilag körülhatárolható terület, amelyen tevékenysége kibontakozik): Célja (küldetése): Szolgáltatásai (tényleges tevékenységi formák): Eddigi főbb eredmények: Alszervezetei: Mely szövetség(ek)nek tagja: RÖVID BEMUTATÁS:

MŰKÖDÉSI FELTÉTELEI Székház (bérelt; saját tulajdonú; szívességből átengedett): Nagysága (nm): Termek száma: Termek funkciója, mérete: Befogadóképessége (fő): Iroda (bérelt; saját tulajdonú; szívességből átengedett): Nagysága (nm): Termek száma: Termek funkciója, mérete: Befogadóképessége (fő): Felszereltség (telefon, telefax, számítógép, fénymásoló, Internet, egyéb):

138

Adatlap

Fizetett alkalmazottak száma: Önkéntes segítők száma:

ANYAGI HELYZETE Vagyon Pénz: Ingatlan: Tárgyi eszközök:

A főbb bevételi források A bevételi forrás Tagdíj Vállalkozás Szponzor Támogatás Saját országból Magyarországról Egyéb külföldről Összesen

2006 % % % % % % 100%

2007 % % % % % % 100%

2008 % % % % % % 100%

Kiadások (Euróban) 2006 2007 2008 Főbb tételek Összeg Főbb tételek Összeg Főbb tételek Összeg

Összesen

Összesen

Összesen

139

Adatlap

TISZTSÉGVISELŐK Hivatalos vezető Név: Tisztség: Tevékenységi kör: Cím: Telefon otthon: munkahelyen: mobil: egyéb (magyarországi stb.): Fax: E-mail: Rövid életrajz, fénykép: Operatív munkatárs Név: Tisztség: Tevékenységi kör: Cím: Telefon otthon: munkahelyen: mobil: egyéb (magyarországi stb.): Fax: E-mail: Rövid életrajz, fénykép:

KAPCSOLATRENDSZER A kapcsolatban álló szervezet neve: Ország: Cím: Levelezési cím: Telefon: Fax: E-mail (www): Kapcsolattartó személy: Kapcsolat tartalma:

140

Adatlap

RENDEZVÉNYEK Címe (a fontosabb, rendszeres, visszatérő rendezvény): Tartalma: Helyszín: Időpont: KIADVÁNY Címe: Jelleg (periodika, kiadvány): Könyv esetén szerző (1, 2, 3): Szerkesztő (3-nál több szerző esetén): Terjedelem: Előfizethető-e külföldről? Megvásárolható-e? EGYÉB ADATOK MEGJEGYZÉSEK

A kitöltött adatlapokat el lehet küldeni levélben vagy e-mailen: Postacím:

MAGYAR MŰVELŐDÉSI INTÉZET és Képzőművészeti Lektorátus Határon Túli Magyarok Munkacsoportja H-1011 Budapest, Corvin tér 8. E-mail: [email protected]

WX

141

142

Tartalom

TARTALOM Bevezetés

3

A találkozó megnyitása

5


22

Az Európa Tanács parlamenti képviselője, Ékes József előadása

43

Fórum

51


68


86


106


111

Zárónyilatkozat

114


117

Sajtóvisszhang

120

Támogatók

128

Az adatbázisról

130

Adatlap

137

WX 143

144

8. BUDAKALÁSZI TALÁLKOZÓ

Recommend Documents