+70% TÖBB GYURCSÁNYI, TÖBB ÁREMELÉS A GYURCSÁNYI DIKTATÚRA ELLEN

„Így készülünk szelíd háborúra, mindig magunkért, soha mások ellen, Sót párolunk és vásznakat szövünk, s míg kisebbítnek, lassan megnövünk.”

A nemzeti ellenállás lapja

Dsida Jenõ

Ne csak beszélj, cselekedj is!

+70% A GYURCSÁNYI DIKTATÚRA ELLEN

2006. november 14.

III. évfolyam 19. szám

167 Ft

TÖBB GYURCSÁNYI, TÖBB ÁREMELÉS

FR NT

2

Õrizzük a tüzet A rendõrök embertelen viselkedése, a balliberális média hisztériakeltése, a Fidesz kihátrálása és persze a zord idõjárás járult ahhoz, hogy a forradalmi láng pislákoló mécses fényévé szelídült. A magyar nemzet lelkét sokkhatások sorozata érte, sokan még az elhíresült Gyurcsányi beszédet sem tudták feldolgozni. Ezután egy magán biztonsági céggel karöltve az 50 évvel ezelõtti pufajkás rendcsinálást idézték fel állarcos rendõrruhába bújt verõlegények. (a címkézõ ballib sajtó kedvéért megjegyezzük, hogy a cég Izraeli kapcsolatokkal rendelkezik) Úgy tûnik, hogy a történelmi hûség miatt, külföldi verõlegényeket is bevetettek a szabadságjogaikért küzdõk ellen – legalábbis a szemtanúk beszámolói és az Interneten terjedõ videofelvételek alapján erre lehet következtetni. A tényleges pofonokra, képletes pofonok sorozata következett: a bõsz liberális lapok, ahelyett, hogy kiálltak volna az alapvetõ szabadságjogok mellett, csõcselékeztek, és stílusukban visszaidézték a legsötétebb kommunista éveket. A meggyötört magyarok az önkormányzati választáson trónra emelt Fideszre néztek – vajon meghálálja-e a ráadott szavazatokat? Miután Csintalan elvtárs mûsorában sorra csõcselékezte, provokátorozta, ügynöközte a kormány ellen nem csak szavakban ténykedõket, kézenfekvõ volt, hogy az ellenzéki párt veszi át a megmozdulások vezetését. A rendelkezésére álló média, pénz, aktivista hálózata és a különbözõ címlisták segítségével harcba indul a demokrácia helyreállításáért. Mint tudjuk, nem ez történt. Azok nagy része, akik eddig a diktatúra ellen harcoltak az utcán, bénultan és értetlenül állnak az események elõtt. Amennyiben a Fidesz nem tudja õket megszólítani és a rendszerváltás programját a kezükbe adni, akkor az ellenzéki párt el fog süllyedni rövidebb idõ alatt, mint ahogy felemelkedett. Az alkotmányossági válságot ugyanis veréssel és fenyegetésekkel nem lehet megoldani. Az egyre nyíltabb posztkommunista propaganda mindinkább felbõszíti a magyarokat – különösen ’56 évfordulóján. A kifáradt és elfásult tiltakozók helyébe

pedig újabbakk érkeznek, olyan emberek, akiket eddig hidegen hagyott a politika. Az elképesztõ megszorítások és áremelések betörnek minden háztartásba és követelõzve ürítik ki a családi kasszákat. Azok, akik nem diktatúrában szeretnék felnevelni gyermekeiket és féltik az otthon melegét, azok a fenyegetések és a hideg ellenére folytatják tiltakozó akcióikat. Szerte az országban piciny fények gyúlnak, az élni akarás és a remény gyertyafényei. Ezekbõl a kis lángocskákból könnyen lehet majd nagy tüzet gyújtani, szívet melengetõt és országot tisztítót – máglyáravaló van bõven hazánkban... A Fidesznek pedig elõbb utóbb el kell döntenie: segít a magyarság tüzét õrizni, vagy néhány vehemens fiatal felkaphatja és felaprítja tûzifának. A Fidesz nélküli mozgalom ugyanis nem csak a kormányt, hanem az ellenzéket is elsöpörné. Szabó Tamás

Félpályályás útlezárások: A 2/A jelû úton Göd határától Délre, Bp. irányába november 13. november 22. november 29. december 06. december 13. december 20, a fenti napokon 7 óra 30 perctõl 10 óráig. Ugyanezen idõpontokban Fót, Nagykanizsa, Szekszárd és Veszprém is csatlakozik az útlezárásokhoz. Más idõpontokban Szentendrén, Vácon és Dunakeszin is lesznek kormányellenes útlezárások. Szervezési ügyekben forduljanak Farkas Évához. 06 27 330 404, 06 70 616 75 66 drótposta: [email protected]

2006. november 14.

Van egy régi mániám... Van egy régi mániám, tankkal átmenni az Astorián – szólhatna az aktualizált sláger ma is. Miért is ne nosztalgiázhatnánk, hiszen a kommunista hazudozás is reneszánszát éli. A forradalmárok által beindított tankról is vörös rémtörténetek születtek, íme az egyik: „A rendzavarók a kiállítást védõ kordont elbontották, a magukkal hozott két akkumulátort beszerelték, a tankból eltávolított elektromos zsinórzatot pótolták. Mindezek elõtt a tank tornyáról lefûrészelték a lakatot. A tank tornyának kinyitásához nem állt rendelkezésre a toronykulcs – vélhetõen egy ehhez hasonló eszközt már elõre elkészítettek. Ugyancsak speciális ismeretekre volt szükség a tank elindításához is. Okkal feltételezhetõ, hogy békés tüntetõk nem akkumulátorokkal és fûrésszel felszerelkezve indulnak ünnepelni - derül ki az iroda közleményébõl.” (klubrádió) A „speciális” ismeretek elsajátítása annak idején a Magyar Honvédség kötelékein belül díjmentesen elsajátítható volt pár éves kiképzés keretében, vigyázat elvtársak, még jó pár potenciális tanksofõr kószál szerte az országban! Nézzük azonban a technikai feltételekrõl mit ír az a szakportál, amelyik utánanézett a dolgoknak: „Természetesen az, hogy a Zaporozsec motorja lett volna a T-34-es indítómotorja, nem igaz. A T-34-est 12 voltos villanymotor indította. Hogy a gigantikus indítómotort autóakkumulátorok meg tudnák mozgatni, kétségbe vonom. Még egy teherautó akkumulátora sem bír vele. Bár ha megfelelõ infrastruktúrával a nagyon felbõszült, elõre felkészült tüntetõk párhuzamosan kötnek egy félkerületnyi autóaksit, biztos indítható. A gyári, íróasztal méretû akkumulátor a tank hátsó felében, a négy tonnás páncéllemez alatt van. Targoncával, munkagépekkel könynyen kiemelhetõ és biztonságba helyezhetõ.” (totalcar.hu)

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

III. évf. 19. szám

Langyos tüntetések Hála a Nagy Demokratikus Rendszerváltásnak, ma már mindent meg lehet tenni. Azelõtt bezzeg... de errõl most már nem kell beszélni. Ma már demokrácia van, igen, a Rádió is bemondta... Az idõpont 2002 nyara. A Szalonellenzék vezére Táncsics börtöne mellett tesz ígéretet, hogy most már aztán leveszi ám a szájáról a lakatot. Aztán a színházi rendezõ színházat rendez, hozat az Erzsébet-térre ezernyi labdát, bizony, és bedobatja a lezárt kerítésen. Tessenek csak elképzelni Fõpolgármesterünket, amint szorongva várja a végkifejletet. De ezt még tovább is fokozza a Rendezõ Úr! A TV székháza elõtt – mint a Szép Nabadság is idézi: Súlyos rendzavarás az ország szívében – címmel. Szélsõjobbosok aknamunkája alcímmel. Huligánok harangoznak. Idézzük: „Ma a délutáni órákban elképesztõ esemény zavarta meg a dolgozók nyugalmát. Felelõtlen emberek kisebb csoportjai követelték a TV székház megemelését, mire az volt a válasz: most nem vagyunk úgy öltözve.” Ezt ugyanis az illetékes pártfórumok elõzõleg nem hagyták jóvá és az izgága emberek sem jelentették be 72 órával elõtte. Hozzátesszük – írja tovább a lap – nemcsak a politikai bizottság véleményét nem kérték ki, de még saját körükben sem kapták meg a többségi szavazatot. Amikor pedig a TV székházába több garázda diák, munkakerülõ, sõt néhány kétes egzisztenciájú szegénylegény is be akart hatolni, maga a rendezõ ijedten állíttatta le az akciót, mondván, ezzel súlyosan megsérthetik a nevezett közszolgálati állomás jogait! A Szép Nabadság tudósítója nem volt rest, és megkérdezte a rendõrkapitányt, a Királyi Pártbizottság tagját, mi a véleménye a fejleményekrõl: „Õõõ... kétségkívül komoly rendzavarás történt, de valóságos jelentõségét nem kell túlbecsülni. Pártunk vezetõ szerepét ez sem most, sem a jövõre, sem a múltra nézve nem rendíti meg. Különben is, nálunk minden jóérzésû ember tudja, hogy mindent ki lehet nyomtatni, mindent be lehet mondani, csak be kell tartani a törvényes formákat.” „– Ebben az országban egyetlen igazi forradalmi erõ van – mondotta a jeles rendezõ mellett az emelvényen a szalon-ellenzék vezetõje, ez pedig a királyi ellenzék – több

FR NT nem is lehet, mert tiltja a szabályzat, ha mégis lenne, az már csõcselék.” A Parlamenti Béketábor közös érdeke, hogy a rend hiánytalanul helyre álljon, ehhez pedig nyugalomra van szükség – vette át a szót MALGOT István, az ismert publicista, a pártvezér barátja. Gyûjtsünk tehát aláírásokat, még nem tudom, mire, de az biztos, hogy a kormány maradjon a helyén. Mi nem akarunk kormányváltást – folytatta élénk helyeslés közepette. Egy polgár viselkedjen úgy, hogy a másik oldal ne mondhassa ránk, hogy mi... különben is ha már aláírták az aláírnivalókat, akkor adjuk át az arra illetékesnek... ez tartalmazza a Tirána-i tirádákat és a Cyránó-i cirádákat, és most vigyük be az Illetékes Hivatalba. – Milyen körülmények között adjuk át a dokumentumot? – tûnõdött a jeles rendezõ. Hopp, megvan! Ünnepélyes körülmények között – csapott a homlokára. A szalonpárt vezetõjét interjúra kapta egyik nagytekintélyû külföldi lap: – És mondja, Elnök Úr, mi lesz, ha sikerül tetõ alá hozni ezt a... megállapodást? Milyen távlatok nyílnak az IRA, az ETA, a PFSZ és CENTO és a többi mozgalom elõtt? – Mi elítéljük a terrorizmust, de támogatjuk a felszabadító mozgalmakat. Ezek okvetlenül derûs távlatok felé néznek. Ez csak erõsíti a meggyõzõdésünket, hogy ebbõl is kidomborodik a mi pártunk békés szándéka. Elvégre jobb ma egy véreb, mint holnap egy túzok. Rendõrségünk ezért vérebekkel is segíti a rend fenntartását. A jeles rendezõ új ötlettel állt elõ közben; vekkerórákkal sétáltak a városban abban a szent meggyõzõdésben, hogy most aztán jól odasóztak a hatalom nyakába. Aztán a félmillió ember békésen hazament abban a boldog tudatban, hogy most aztán jól odamondogattak ezeknek. Meg aztán olyan szép volt az a sok gyertya is... Árpádsávos zászlót nem viszünk többet, nekünk aztán ugyan nem hiányzik, hogy a Fodor Gábor megint szóljon, különben is, lehet, hogy van némi igaza... ha már ennyien mondják, legyen béke köztünk, de a sok színes tábla, Istenem, milyen szép, hajrá Piktor! Piktor, Piktor! A Szalonellenzék vezetõje pedig jó-arcot vágott a vekkerrel sétálók felé, miközben újabb aláírásgyûjtést fontolgatott a „Ki akar adócsökkentést?” témában. Arcát mindenki ismerte. A legismertebb arc – a Kudarc. (Czékus Jób) lelkiismeret88.hu

3

Eljött a tettek ideje A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága a következõket tartja fontosnak megerõsíteni: Annak ellenére, hogy az SZNT elnökét a szervezõk megakadályozták abban, hogy elmondja beszédét, a települések és a székek küldöttei nagyszámban jelentek meg az agyagfalvi réten, a székely önrendelkezés szimbolikus helyszínén. Üdvözöljük, hogy a székely közösség – a szervezõk kilététõl függetlenül – minden alkalmat megragad autonómiaigénye kinyilvánítása érdekében. A megemlékezésen túl azonban a továbblépés immár halaszthatatlan. Másfél évtized hitegetés után tettekre van szükség. Markó Béla az RMDSDZ szövetségi elnöke kijelentéseivel ellentétben valljuk: a székelység békés, demokratikus jogkövetelésének folyamatában a parlamentáris eszközök már nem elegendõek, szükség van a népakarat legitim felmutatására is. Ennek leghatékonyabb, legközvetlenebb eszköze a népszuverenitás gyakorlása a székelyföldi népszavazás megszervezése révén, amelyre az SZNT két megoldást javasolt: a megyei, illetve helyi önkormányzati határozatok által kiírandó hivatalos helyi népszavazás, vagy – ha ez meghiúsul – az önálló, belsõ népszavazás. Itt az ideje a sokat emlegetett összefogás megvalósításának. A konkrét cselekvés, a népszavazás megszervezése, illetve lebonyolítása érdekében az SZNT partneri kapcsolatot ajánlott fel minden politikai és társadalmi szervezetnek, egyházi intézménynek. Elérkezett az összefogás pillanata. Történelmi bûn lenne, ha a közakaratból életre hívott székelyföldi és erdélyi közképviselet, a választóik bizalmát megszerzõ politikai elit, illetve önkormányzati vezetõk, a különbözõ szakmai és rétegcsoportok munkáját összehangoló civil szervezetek, a keresztény és keresztyén értékrenden nyugvó történelmi egyházaink a népszavazás érdekében nem fognának össze. A demokrácia alapja a nép akarata. A székely nép, õsi jogán alapuló önrendelkezést, annak modern, az Európai Unióban jól mûködõ közigazgatási formáját, az önkormányzást, a területi autonómiát akarja. Mutassuk fel közösen ezt az akaratot, tartsunk közösen székelyföldi népszavazást! Sepsiszentgyörgy, 2006. október 19.


FR NT

4

2006. november 14.

A gyilkológép és a FIB „A gyûlölet nélkülözhetetlen eleme a harcnak. Az ellenség könyörtelen gyûlölete teszi lehetõvé, hogy túllépjünk természetes korlátainkon, és hatékony, hidegvérû gyilkológéppé váljunk.” Che Guevara A Fiatal Baloldal új lappal örvendeztette meg tagjait. A nyomdai termékhez nem tudtunk hozzájutni, mivel belsõ terjesztésû a fércmû, kénytelenek voltunk a róla szóló publicisztikákból szemezgetni az információkat. Az index vitriolos írása mellé csatolt képekbõl kiderül néhány dolog. Például az, hogy legalább olyan nehéz tehetõs újgazdagként kommunista forradalmárként tetszelegni, mint a kommunista felmenõkkel büszkélkedõ liberálisoknak népnemzeti szittyaként lovat ugratni. Az, hogy mekkora ökörségekkel van tele

A hülyeség csúcsa: kommunista zokni a lap, nem mond újat a vörös fejû fiatalokról. Legfeljebb a hajléktalanokat ábrázoló poszterüket nézve tenném fel a kérdést: Gyerekek, hát nem ti vagytok kormányon? Miért nem intézkedtek, hol a fene nagy szociális érzékenységetek? Nosza, vegyük el a milliárdos bankároktól a pénzt és adjuk a szegényeknek! Che Guevara ezt tenné! Miként jön a képbe ez a kommunista gyilkos? Úgy, hogy a kedves szociáldemokrata fiatalok Che Guevara magazin néven indították életmód magazinjukat. Arra leszek kíváncsi, miként fogják egyszerre a bolsi gyilkost népszerûsíteni, és eljátszani a vörös múlttal szakító szocdemet.

Che már mint „jó” kommunista... Képmutatást tanulhatnak az öregeiktõl is, lásd keretes írásunk. Vigyázat, magas vérnyomást okoz és zavargásokra késztethet! Nézzünk néhány gyöngyszemet Che munkásságából: „1959-tõl 1963-ig a La Cabana börtönerõd parancsnokaként több száz politikai fogoly és rendszerellenes rab kivégzését rendelte el (a számukat ma 500 és 1700 közé teszik). Sokak kihallgatásában, kínzásában és kivégzésében Guevara személyesen is részt vett, például Armando Valladares költõ és emberi jogi aktivista esetében.” Emberiség elleni bûncselekménynek nevezte az 1956. október 30-án a budapesti Köztársaság téren történt lincselést Donáth Ferenc, a Nagy Imre Társaság budapesti elnöke hétfõn, az áldozatokról megemlékezõ ünnepségen. Akiket meglincseltek, az ÁVH-s szadisták helyett haltak meg – mondta az elnök, majd hozzátette: rá kell ébrednünk, hogy ha megkésve is, de meg kell emlékeznünk az áldozatokról. Fontos az új nemzedéknek elmondani, hogy aki háborús vagy emberiség elleni bûntettet követ el, az élete végéig számûzi önmagát a békés emberek közösségébõl – jelentette ki. Donáth Ferenc beszéde után a résztvevõk megkoszorúzták az MSZP Köztársaság téri székházában lévõ emléktáblát, amelyre a népharag áldozatainak – Mezõ Imrének és társainak – nevét vésték. mszp.hu

Vannak akik tudják, ki is volt Che Õ szervezte meg az elsõ kubai koncentrációs táborokat, ahová elõször a politikailag gyanús elemeket zárták, majd a hatvanas évek közepétõl a homoszexuálisokat, a katolikus papokat, a Jehova tanúit és az aidseseket is. Az elfogása során jelenlévõ katonák elmondása szerint a lövöldözés során gyáva kommunistához illõ módon kiabált: „Ne lõjetek! Che Guevara vagyok, és többet érek nektek élve, mint halva!”. Kedvenc mondása: „Ha kételyed van, öld meg” Külön a konzervatív életmódot elvetõ agyalágyult balos fiatalok figyelmébe ajánlanám, hogy az általuk sztárolt gyilkológép miként avatkozott be az emberek magánéletébe: – Miután elfoglalták az Espiritu Santo nevû várost, drákói szabályokat, forradalmi terrort próbált bevezetni, szabályozva a férfiak és a nõk viszonyát, az alkoholhasználatot vagy a szerencsejátékot. Dévai



FR NT

5

Zászlók fogságban

A rendõröknek küldjük...

2006 október 22. A Kossuth téren téblábolok. Az érdekesebb feliratokat böngészem. A legtöbbje igazságot tartalmaz, de mint tudjuk, aki kimondja az igazat, annak betörik a feje. A fejek betörését másnap, október 23-án az egész világ láthatja. A Kossuth téri felíratok nagy részére valaki ezt írta: Fõbûnös az SZDSZ. Nem csoda, hisz azok után, amit ez a pár százalékos „magyar” párt mostanában Magyarországon elmûvel, az tényleg vérlázító. Fõ csaholói belekötnek mindenbe, ami magyar. Szócsöveiken keresztül folyamatosan gyaláznak mindent, ami egy igaz magyar ember számára szent és sérthetetlen. Fõ mûsoridõben gúnyolódnak egyik tévécsatornájukon a magyar történelemmel, a magyar hagyományokkal, a magyar történelmi zászlóval. A Kossuth tér rácsai fölött felpillantok az Országház büszke homlokzatára. Két pirosfehér-zöld és két kékszínû uniós zászlót látok. Az idegen lobogók szabadon lengenek a szélben. Az egyik magyar feltekeredve szenved. „Ha én zászló volnék...”, zeng a tér. 2006 november 3. Nagylányom nyári élményeit meséli. Elmondja, hogy nyáron egy magyarországi családot kalauzolt tájainkon. A kellemetlenségek elkerülése érdekében vendégei hamar elmondták, hogy õk zsidók, s remélik, hogy errefele nincs „zsidózás”. Kislányom ért a szóból. Vérbeli EMI szimpatizáns, de visszafogja magát. Igyekszik a legjobb tudása szerint idegenvezetni, és minél több szépet mutatni vendégeinek. Akik élvezik is a csodálatos erdélyi tájat, az emberi nyíltságot, s a székely vendégszeretetet. Közben idõnként – igaz, csak szóban – jó nagyokat vágnak azok hátaira, akik nekik otthon, Magyarországon nem szimpatikusak. (Hogy enyhén fogalmazzak.) Miként a 6 %-os Kuncze szokott Orbán hátára vágni. El akarván zavarni azt a politikai porondról. „Bolond lyukból bolond szél fúj”, gondolja kislányom egy darabig. Pontosabban egészen addig, ameddig antimagyar vendégei egy magyar címeres zászlóra nem morognak jól rá a vármezei halastónál. A lobogó zavarja õket. „Ha én zászló volnék...”, lázad lányom.

1. Megemlékezzél arról, amivel Istennek tartozol!

Csendõr tízparancsolat

2. Én vagyok a te hazád: Nagy-Magyarország! 3. Hûséged, becsületed, vitézséged nem eladó! 4. Légy erkölcsös, józan életû, engedelmes! 5. Tiszteld elöljáróidat, mint atyádat, szeresd bajtársaidat, mint tenmagadat! 6. Tanulj és tudj: a Tudás második fegyvered! 7. Védd a másét. A magadét ne pazarold! 8. Mögötted a törvény. Elõtted is az legyen! 2006 november 4. A Hõsök Terén zajló eseményeket figyelgetem a tévében. Látom, ahogy bevonulnak, majd kivonulnak a katonák a történelmi lobogókkal. Mindenik ott látható zászló szabadon lobog. Csak az Árpád sávos zászlót markolja rúdhoz a katona. Azelõtt Konrád György írót hallgattam, aki azt ajánlotta nekünk, magyar hazafiaknak, hogy van elég zászlónk, ne használjuk az Árpád sávosat. S ezen kijelentését a magyar közszolgálati televízióban mondja, mondhatja, anélkül, hogy valaki helyre tenné õt. Verebes István házigazda bambán beleszuszog az arcátlan kijelentésbe. És szó nélkül hagy egy olyan arcpirító szemtelenséget, amelyet a szomszédos országokban sehol sem lehetne megkockáztatni. Magyarországon bátran lehet. Na ezért fõbûnös az SZDSZ. Remélem, legközelebb egyik fõ csaholójuk bemegy majd a román, a szerb, a szlovák, az orosz és az ukrán köztelevízió stúdiójába. S ott majd elmagyarázza azoknak is, hogy melyik lobogójukat használhatják. És melyiket nem. „Ha én zászló volnék...”, forr a vérem. Csíki Sándor Megjelenés elõtt az Európai Idõben. www.erdely.ma

9. Igaztalanul ne vádolj, fegyvered ártatlant ne bántson! 10. A család szentély. Ha magadnak nincs: örsödben, s a körül megtalálod!


FR NT

6

Pár héttel ezelõtt egy, az összeesküvés elméletekre hajazó elemzés jelent meg a HVG-ben. A leírtak alapján tökéletesen hülyére veszi a választóit a Fidesz és az MSZP – ez persze nem sok újat mond a közélettel foglalkozó magyar embereknek. Ezt igazolják a legutóbbi felmérések is, miszerint mélyponton van a pártok megítélése Magyarországon. A cikk jelentõsége abban rejlik, hogy megmutatja azt a rideg üzleti gondolkodásmódot, amely idegen a nemzeti konzervatív eszmevilágtól. Lássuk hát, miként alakulhat ki a szociál-liberális - neokon - liberál konzervatív tengely – vagy az elmúlt hetek történései alapján már ki is alakult?

MSZP-Fidesz: a pénz forgatókönyve A Fidesz és az MSZP elõbb-utóbb meg fog egyezni, mert ehhez vezeti õket a szükség. Bármekkorát hazudott is a démoni Fidesztõl való félelmében Gyurcsány, bármit is írt Orbán az egyeduralom szenvedélyébõl kigyógyíthatatlan konkurens pártról, a másik érdekeinek figyelembevétele nélkül nem létezhetnek. Amíg ez megtörténik, addig is elszórakoztatják a népet, aminek tanúi lehetünk a köztereken a parlamentben, a városi közgyûlésekben és számos más fórumon Még az önkormányzati választások és Gyurcsány Ferenc elhíresült õszödi beszédének felszínre bukása elõtt egy Fideszhez közelálló üzletembertõl azt a lemondó panaszt halottam, hogy a túloldalon (értsd a kormánykoalíció oldalán) olyan nagy gazdasági túlsúly alakult ki, hogy az a politikára hosszútávon mindenképpen hatással lesz. Nem volt kétsége, hogy átírják majd a térképet az önkormányzati választásokon, de úgy vélte, a gazdasági erõviszonyokban ez sem okoz lényeges változást. Ennek a diagnózisnak azonban egy hatalomra törõ párt esetében (márpedig a Fidesz nagyon ilyen) lépéseket kell kiváltania. Hiszen még három és fél év szocialista kormányzás, és Mikola képviselõ szavaival, itt minden hosszú idõre eldõl. A Fidesznek, ha eséllyel akar elindulni a következõ parlamenti választásokon, mindenképpen pénzhez kell jutnia. Némi fantáziával elképzelhetõ, hogy a polgári szövetség vezetõi rémülten konstatálták: az EU-ból hét év alatt befolyó 8 ezer milliárd forintot (de legalábbis annak e ciklusra jutó idõarányos és lehívható részét) a koalíció fogja javarészt elkölteni. (Ha lett volna e szándékot illetõ kétség, utóbb Lamperth Mónika azt végleg eloszlatta.) Ez – ha a dolgok az eddigi kerékvágásban maradnának – valószínûsíti a

2010-es választások elveszítését, s a Fidesz jelenlegi vezetõ garnitúrájának cseréjét is. Nem véletlen, hogy a választások körüli idõszakban elég sok szó esett a pártfinanszírozás szabályainak átalakításáról, ugyanis a jelenlegi körülmények között szinte semmi sem szab határt a gyõzelem érdekében való mérhetetlen kampányköltekezésnek. A tétek túl magasra kerültek, s a pártok csak jelentõs külsõ anyagi támogatás mellett képesek ezeket tartani vagy überelni. A támogatók azonban nem pusztán politikai szimpátiából vagy elhivatottságból adnak pénzt. Viszontszolgáltatásokat is remélnek. S a jelek szerint kapnak is. Aki azonban ellenzékben van, annak kevesebb a lehetõsége. Ha a gyõztes oldalán négy év elég volt a túlsúly kialakításához, a következõ négy év a vesztes szempontjából egyenesen katasztrofális lehet. Ha ugyanis minden változatlanul marad, mi több, remény sincs a politikai fordulatra, a Fideszt eddig támogató üzleti körök kisebb-nagyobb csoportjai átpártolhatnak a másik oldalra, ami kiválthatja a párton belüli erjedést. Orbán Viktornak és csapatának ezért az önkormányzati választások az utolsó szalmaszálat jelentették olyan helyzet teremtésére, amelyben „rendezhetõk az üzleti ügyek”. Az õszödi beszéd közzététele, a felhorgadt indulatok tovább korbácsolása, a választási eredmények tálalása, az ultimátum, a parlamenti kivonulások ebbõl a szempontból egy üzleti tárgyalás eszközrendszerének tekinthetõk. A Fidesznek ugyanis vagy meg kell szereznie a hatalmat és a pénzelosztás lehetõségét, vagy oda kell férkõznie a húsosfazékhoz. A Magyar Nemzetben múlt szombaton megjelentetett Orbán cikk, ha lehet még magasabbra srófolta a tétet. Már nem a hazug Gyurcsánytól akar megszabadulni, hanem minden baj gyökerétõl, az egyeduralomra

2006. november 14. törõ MSZP-tõl. És kétségtelen, hogy Orbán szempontjából a gazdasági túlsúlyát kihasználó MSZP egyeduralomra tör, legalább is annyiban, hogy a végrehajtó hatalmat hosszú ideig kézben tarthatja. A cikkben a pártelnök azonban mintha a megegyezésre való hajlam csíráit is elszórta volna. A gazdasági bajokra való megoldást ugyanis változatlanul egy szakértõi kormányban látja. Mi mást is mondhatna? Hiszen maga vallja be, hogy egy új választást az ország gazdasága jelenleg nem bírna ki. De a szakértõi kormány két hét alatt felállítható volna. Sõt olyan üzletemberek is lennének, akik szívesen befektetnének Magyarország jövõjébe, ha nem egy feneketlen zsákba kellene a pénzüket szórniuk. A szakértõi kormány megalakításához azonban le kellene paktálni az õsgonosz MSZP-vel. Hogyha ezt nem tennék, akkor vajon ki támogatna egy ilyen kormányt, és az meddig lenne képese a hatékony mûködésre? – e kérdésekre a cikk és a fideszes közbeszéd nem válaszol. Talán, mert ezt a javaslatot Orbán mégsem gondolja komolyan? A politológusok pedig egyenesen a választási hév levezetését szolgáló akciókról beszélnek. A realitás ugyanis, hogy a konvergenciaprogramot (bár Orbán szerint nem megszorításokra, hanem befektetésre van szükség) muszáj megvalósítani, mert ezt akarja az EU és ezt akarja az üzleti világ. Sõt a közvélemény jelentõs része is tisztában van vele, hogy az elmúlt évek osztogató politikája után most a nadrágszíjhúzás ideje jött el. (Jegyezzük meg, hogy Orbánnal a befektetések szükségességérõl senki sem vitatkozik.) Az MSZP-nek ugyan a béke megér valamennyit, de annyit biztosan nem, hogy Gyurcsányt, az egyetlen igazán potens vezetõjét kiszolgáltassa az ellenzék kedvének. A szocialistáknak több kell, mint a nyugalom. Szociáldemokraták akarnak lenni – amin Gyurcsány Ferenc és pártbeli köre igen sokat munkálkodott eddig is -, s megszabadulni a párt igencsak terhes múltjától. Elegük van belõle, hogy folyamatosan lekomcsizzák õket, hogy a múlt bûneire hivatkozva újra és újra elütik kinyújtott kezüket, hogy született antidemokratának, a diktatúra múltból itt felejtett élõ relikviáinak, a nép elleni bûnök gyökerének aposztrofálják õket. A pártból származó hírek szerint ezért az MSZP elszánta magát egy második egyesülésre a szociáldemokratákkal. Az MSZDP


III. évf. 19. szám elnöke Kapolyi László ma is ott ül párt parlamenti frakciójában. Az egyesülés után az MSZDP szellemi öröksége élne tovább, s ezzel a mai pártvezetõk – legalábbis ezt remélik – az egykori MSZMPhez húzódó utolsó szálakat is elvághatnák. Az egyesülésre már a most októberi kongresszuson sort keríthettek volna, de az események felborították a forgatókönyvet, s a mûsor most elmarad. Az ötletet egész egyszerûen nem lehetett elõkészíteni és megvitatni. Gyurcsány pártelnökké emelése és az új párt megszületése így alighanem legalább a tavaszig elcsúszik. (Egyes pártbéli vélemények szerint ennek a kongresszusnak így nem sok értelme maradt, míg mások – például Juhász alelnök – a párt átalakításának megbeszélésére kívánja felhasználni az eseményt.) Ahhoz azonban, hogy a szocialisták szociáldemokratákká transzformálhassák magukat, szükség van a Fidesz egyetértésére is. Anélkül ugyanis mit sem ér ez a barbatrükk. És a Fidesz ennek megkérheti az árát. Például azzal, hogy jelentõs hozzáférést követel az EU-s pénzek elosztásához. Erre ismétlõdõen adnak is különféle jeleket. Legutóbb Pelczné Gáll Ildikó, alelnök azzal állt elõ, hogy a Fidesz 1500 milliárd forint összeget javasol fordítani a második Nemzeti Fejlesztési Terven belül a hazai kis és közepes vállalatok fejlesztésére 7 év alatt. Az összeg kétharmad részébõl egy pénzügyi alap felállítását javasolják a kisés középvállalkozások feltõkésítésére, versenyképességük javítására, míg a maradék egyharmadot új, adózó munkahelyek teremtésének közvetlen segítésére szánnák. Ez az elképzelés gyakorlatilag két ciklust ível át, így biztonságot jelentene az együttmûködésben mind a kormányoldal, mind az ellenzék számára a következõ választások után is. A javaslatok egyáltalán nem visszhangtalanok. A kormánykoalíció több vezetõ politikusa (például Kóka gazdasági miniszter) is jelezte, hogy készek lennének tárgyalni minden stabilizációt segítõ ötletrõl, javaslatról, többek között a reformalapról is. A dolgok ezek szerint úgy állnak, hogy mindkét félnek van valamije, amire a másiknak igen nagy szüksége lenne. Ezért, ha sikerült a portékát beárazni, az üzlet alighanem létre is jön. Bár ebben a pillanatban úgy néz ki, hogy inkább utóbb, mint elõbb. Meixner Zoltán, hvg

FR NT

Valami rohad A Kelet- és Dél-Európában zajló események annak tudhatók be, hogy az Európai Unió demokratikus országok szövetségébõl olyan szupranacionális pénzügyi birodalommá válik, amelyben az EU polgárait érintõ legfontosabb döntések nem esnek demokratikus ellenõrzés alá, állítja a Times szerzõje cikkében. Magyarországon azért törtek ki az utcai harcok egy hónapja, mert Gyurcsány Ferenc miniszterelnök nyilvánosan elismerte, hogy hazudott „reggel, éjjel meg este”, a

7 választás végeztével pedig természetszerûleg úgy érezte, hogy a Brüsszelnek tett ígéretei sokkal fontosabbak azoknál, amelyeket a magyar szavazóknak tett. Az ebbõl eredõ, két év alatt az ország GDP-jének 7 százalékát kitevõ költségvetési lefaragások durván azzal egyenértékûek, mintha Nagy-Britannia egyszerûen felszámolná állami egészségügyi szolgálatát, írja a Times, és emlékeztet arra, hogy Magyarországnak anélkül kell eleget tennie a Maastrichti Szerzõdés feltételeinek, hogy beengednék az eurozónába. „Magyarországnak vagy bármely az unióhoz újonnan csatlakozott országnak szinte semmi esélye arra, hogy az elõre látható jövõben beengedjék az eurózónába” – írja Kaletsky, aki szerint jó példa erre Litvánia és Észtország, amelyektõl a „lehetõ leggyengébb indokokkal” tagadták meg nyáron a csatlakozást. A döntés azt jelenti, hogy az új tagországoknak anélkül kell a Brüsszelben és Frankfurtban megszabott gazdaságpolitikát folytatniuk, hogy élvezhetnék a közös valuta nyújtotta szerény elõnyöket. A Maastrichti Szerzõdés másodosztályú polgárokká változtatta a kelet-európaiakat, állítja a Times publicistája, és ennek jósolhatóan csúnya következményei tapasztalhatók most Európa keleti végein. Kaletsky reméli, hogy Európa polgárai észreveszik: valami rohad abban a politikai rendszerben, amely mindörökre a világgazdaság lassítósávjában hagyja õket, és amelyet semmilyen demokratikus folyamat nem tud megváltoztatni, függetlenül attól, hogyan szavaznak az emberek. forrás Index.hu

FRONT szerkesztõségi fogadóórák:

Minden kedden 18 órától az MNF Klubban

Önkénteseket várunk a Frontra! Újságírókat, fotósokat, terjesztõket várunk a szerkesztõségi csapatba! Fizetést sajnos belátható ideig nem tudunk adni, csak jó szót és sok munkát. A lapnál mindenki ingyen dolgozik a közös célért, hazánk felszabadításáért. Valljuk, élet-halál harc folyik most hazánkban. Ebben a harcban hathatós fegyver lehet egy hiteles és radikális nemzeti újság. Fegyverforgató önkénteseket várunk, akik segítenek felrázni, és tartást adni az apátiába süllyedt magyarságnak.

A Magyar Nemzeti Front és könyvtárának címe: 1052 Budapest, Semmelweis u. 1-3. III. e. / 336. Magyarok Háza Telefon: (06-1-267-45-10) 300-as mellék A könyvtár nyitva kedden és csütörtökön 15 és 19 óra között. honlapcím: www.nemzetifront.hu Jelentkezzen az MNF elektronikus hírlevelére a [email protected] címen.


FR NT

8

2006. november 14.

Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai deregulációra és privatizációra ösztönzõ parancsa „belülrõl” leplezõdik le, feltárva elõttünk a rendszer mûködésének hátborzongató titkait. Jó szívvel ajánlom e könyvet mindenkinek, akiben még van felelõsségérzet az egyre fenyegetõbb közös jövõnk iránt, vagyis minden normális embernek. Bogár László közgazdász

A Ráció Kiadó novemberben jelenteti meg John Perkins korábban több mint húsz nyelvre lefordított, az Egyesült Államokban óriási visszhangot kiváltott „Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai” címû sikerkönyvét! A rendkívül izgalmas, olvasmányos önéletírás magyar kiadása Bogár László közgazdász és Magyarics Tamás egyetemi docens (ELTE Amerikanisztikai Tanszék) ajánlásával jelenik meg. „Ugyan, ez csak egyszerû összeesküvéselmélet” – intik le gyakorta fölényesen és megbélyegezõ hangsúllyal mindazokat, akik nem zengik szüntelenül a globalizáció dicséretét, esetleg fenntartással vannak iránta, sõt akár még óvatos kritikával is próbálkoznak. A könyv, amelyet most kezében tart a nyájas olvasó, feltételezhetõen kissé módosíthatja majd az önmagát apologetikus önbemutatása során, félrevezetõ módon „globalizációnak” nevezõ jelenséghalmazról szóló, eltorzított diskurzust. John Perkins ugyanis nem egyszerûen hipotéziseket fogalmaz meg, amelyek akár összeesküvés-elméletként is értelmezhetõek lennének, hanem az derül ki a mûfaját tekintve nehezen besorolható, megrendítõ és izgalmas mûvébõl, hogy a „globalizáció” lényege az összeesküvés. Ráadásul olyan gátlástalan, cinikus és pusztító erõk összeesküvése, amelyek most már közvetlenül fenyegetik létében az egész emberiséget. A szemünk láttára bontakozik ki a sötéten kavargó, örvénylõ mélység, amelybõl a szerzõ csodával határos módon nemcsak hogy élve került ki, de sodró lendületû „krimijében” képes volt drámai tapasztalatait is megosztani az olvasókkal. Így aztán a globalizáció urainak liberalizációra,

Eddig is sejtettük, hogy az államokat és a nagyvállalatokat nem szabad összekeverni a humanitárius és jótékony vállalkozásokkal. Az állam és a nagyvállalatok sokszor túlzottan meghitt – hivatalos és nem hivatalos – kapcsolatára már az 1950-es évek végén felhívta a világ figyelmét Dwight D. Eisenhower, amerikai elnök. Azóta számos szerzõ mélyítette el ismereteinket arról, hogy valójában milyen erõk is mozgatják a világot. Közgazdászok, publicisták, a fejükre utólagosan hamut hintõ politikusok (így például a könyvben is szereplõ Robert McNamara) és még sokan mások próbálták az olvasó emberek szemét felnyitni – inkább kevesebb, mint több sikerrel. John Perkins könyve a „megtértek” által írott, és Szent Ágoston óta szinte külön mûfajjá vált mûvek közé tartozik. Újdonságát és varázsát a magyar olvasóközönség számára a vallomás hitelessége adja, mert egy olyan ember tárja elénk a világot behálózó maffiaszerû politikai-gazdasági-katonai összefonódásokat, aki maga is aktív tagja volt ennek az informális és infernális szervezetnek. Perkins plasztikusan és személyes élményekkel érzékletesen ábrázolja az általa is szolgált erkölcstelen mechanizmust, és könyvét még vonzóbb olvasmánynyá teszi azzal, hogy beavat bennünket lelki vívódásaiba, amelyek bátor döntéséhez: kilépéséhez vezettek. Egy dolog azonban nem szabad, hogy megtévesszen bennünket. John Perkins végig az Egyesült Államokról beszél, de valójában az általa leírt immorális összefonódások a világon mindenhol végbementek – mindössze esetleg alacsonyabb szinten és hatásfokkal, mint a szuperhatalom Egyesült Államokban. Magyarics Tamás egyetemi docens, ELTE Amerikanisztikai Tanszék

„Ez a könyv bombaként hatott. Ritka eset, mikor imperialista kormányzati-nagyvállalati rendszerünk egyik belsõ embere tárja fel nyíltan a hálózat mûködését. Nagy áttekintésrõl és erkölcsi bátorságról tanúskodó munka.” John E. Mack, a Harvard egyetem professzora, Pulitzer-díjas író „John Perkins úgy mondja el hátborzongató és megvilágosító erejû személyes történetét, hogy a bennfentes nézõpontját remekül ötvözi egy Graham Green-krimi izgalmas feszültségével. Nevükön nevezi a dolgokat és az embereket, feltárja az eddig csak sejtett összefüggéseket az amerikai birodalom és a nagyvállalati globalizáció között. David Korten, a „Tõkés társaságok világuralma” címû könyv szerzõje „John Perkins olyan könyvet írt, amely megrendíti az ember hitét a fennálló gazdasági rendszer etikusságában. Válságos idõben élünk; világosan meg kell értenünk, milyen árat fizetünk az elõnyösnek tûnõ „szabad” piacért. Perkins története rendkívüli.” Jim Garrison, a State of the World Forum (Világ Helyzete Fórum) elnöke, az Amerika, mint birodalom címû könyv szerzõje „A gazdasági bérgyilkosok jól fizetett szakemberek, akik dollármilliárdokat csalnak ki a világ országaitól. A Világbank, az USAID (Az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége) és más külföldi „segélyszervezetek” pénzét a világ természeti erõforrásait ellenõrzõ nemzetközi nagyvállalatok és néhány gazdag család zsebeibe töltik. Eszközeik között meghamisított pénzügyi jelentések, manipulált választások, megvesztegetés, erõszak, szex és gyilkosság is szerepel. A birodalmak létével egyidõs játékot ûznek, de ez a játék most, a globalizáció korában új és ijesztõ méreteket öltött. Én tudom; én is gazdasági bérgyilkos voltam.” John Perkins



Radics Géza

1956 és elõzményei VI.

FR NT voltak hajlandók harcolni, csak a politikai tisztek pisztolyai a hátukban kényszerítették õket a legtöbbször vak lövöldözésre. Ezért kellett újakat hozni, akiket a magyarság emberszeretete és jóindulata még nem „fertõzött meg”. 1956. október 24-én talán nincs Magyarországnak egyetlen nagyobb városa, ahol ne tüntetnének, ahol ne nyilvánítanák ki szabadságvágyukat. Egy emberként állt talpra a magyar nemzet! Elege volt a zsarnokságból, egy kis csoport véreskezû gyilkos uralkodásából! Folyik a vér, a magyar vér! Talán minden egyes alkalommal, ahol tûzharc alakult ki, az ÁVH, vagy rendõrök, esetleg magyar katonaruhába bújt ÁVH-sok és szovjet katonák adták le az elsõ lövéseket a békés tüntetõkre. Ez történt 24-én a Roosevelt téren a Belügyminiszteri Épület közelében. Székesfehérváron a Városháznál tüntetõkre a szovjet csapatok lõttek, melynek hat halálos áldozata lett.

Az erkélyen függõ zászlóból kivágták a zsarnokság jelképét. A szovjet vezetõség a Székesfehérváron állomásozó szovjet páncélosokat vezényelte Budapestre, amelyek szintén 24-én a hajnali órákban érkeztek meg. A forradalmárok eddig az ÁVH ellen harcoltak, de miután az idegen nép katonái is felvették a harcot, a magyar felkelõk szabadságharcosok lettek. A szovjet vezetõk rosszul mérték fel a helyzetet. Úgy gondolták, hogy a magyarokat, mint a németeket 53-ban, néhány tankkal meg lehet hátráltatni. Sõt a lengyel felkelést is el tudták fojtani. Nem számoltak a magyarság általános elkeseredettségével, halált megvetõ bátorságával, és nem utolsó sorban leleményességével. Nem voltak tisztában a magyarság lelkiségével sem, és el tudták hitetni magukkal, hogy a hazugságra épített zsarnokságot is meg lehet szerettetni. A kommunista vezetõk nem akarták tudni az uralt népek õszinte véleményét, ezért az alattvalóknak nem volt szabad valós jelentéseket továbbítani, hanem a kiszolgáltatott nép mély szeretetérõl kellett ágálni. Aki nem szerette õket, az nem volt nép, csak fasiszta. Ezt olyan szintre fokozták, hogy a végén talán már el is hitték. Nem számoltak azzal se, hogy a Magyarországon állomásozó szovjet megszálló katonák és a magyarság között évek során kialakult a jó viszony. Nem

9 Zalaegerszegen a rendõrök és kommunisták, Nagykanizsán a Pártházból lõtték a tüntetõket, Miskolcon ismét az ÁVH nyitott tüzet. Mindenütt magyarok vesztették az életüket. 30-án a Köztársaság téren robban ki a tûzharc, de itt is az épületbõl lõnek elõször. Az ÁVH-sok nem kegyelmeznek a fehér köpenyes mentõsöknek se. Mindkét oldalon sok a halott. Az elkeseredett forradalmárok több ÁVH-st agyonvernek. Többeknek az a véleménye, hogy a Köztársaság téri események mögött a szovjet NKVD állt, hogy ezzel kerékbe törjék a békés megoldás lehetõségét.

Az éjszakai harcok után 24-én nagyszámú tüntetõ menetel Budapest utcáin A szabadságharcosok legfontosabb gócpontjai a Baross téren, a Corvin közben, a Tompa utcában, a Thököly út és a Dózsa György út keresztezõdésénél, a Széna téren, a Móricz Zsigmond körtéren és Csepelen alakultak ki. A legszervezettebbek talán a Corvin köziek voltak, ahol a Pongrátz testvérek, „Falábú” Jancsi, Iván Kovács és társaik harcoltak. Dr. Antalóczi Sándor (Doki) és „Pufi” orvosok valamint Jutka látták el a sebesülteket. Gergely bizonyult a legjobb szervezõnek, ezért a Corvin köz szabadságharcosai október harmincadikán õt választották meg fõparancsnoknak. Õ gondolt az õrség és a felderítõk megszervezésére, a konyha és a szállás felállítására. Pongrátz Gergely a Corvin közben történteket Corvin köz 1956 címû könyvében írta meg.

Megérkeztek a szovjet harckocsik 24-én a hajnali órákban 25-én az Országházhoz kirendelt szovjet katonák társalgásba elegyedtek a tüntetõkkel, de miután az épület tetejérõl az ÁVH tüzet nyitott a tömegre, õk is vak lövöldözésbe kezdte: 60-80 halott. Kecskeméten hárman haltak meg ezen a napon. 26-án, Mosonmagyaróváron a határõrség nyitott tüzet a tüntetõkre: 52 halott. Esztergomban a katonaság lõtt a tömegbe: 15 halott.

Adományok ez elesettek hozzátartozóinak (folyt.köv.)


FR NT

10

M. István

Szabadság, egyenlõség, testvériség VII. Ilyen események elõzték meg tehát az olaszországi forradalmat. A carbonarizmus (titkos forradalmi társaság) már eredetét tekintve sem távolítható el a szabadkõmûvességtõl. Mazzinit pedig mint a zavargások egyik fõkolomposát és mint illuninátust, az illuminátus szekta vezéri utódjának is tekintették. Õ és emberei vitték a fõ szerepet a jezsuiták üldözésében, és közülük sokakat meggyilkoltak. Erre a korszakra igen jellemzõ esemény volt a IX. Pius pápa által kinevezett miniszterelnök, gróf Rossi meggyilkolása. De lássuk csak miért is? Ezen a helyen most mint legavatottabbat ismét Csete Lászlót fogom idézni az elõzményekkel és a gyilkossággal kapcsolatban is. – „A carrarai születésü Rossi, Lajos Fülöpnek volt képviselõje és követe a római udvarnál; s mint ilyent ha nem nevezte is az egész világ carbonaronak vagy szabad kõmûvesnek: de azt mondták felõle, hogy nem a Pater noster-ok morzsolgatására született. Lajos Fülöp elüzetésével, Rossinak is megszünt követségi megbizatása, s mint magányzó lakott Rómában.” – „Lehetséges tehát , hogy azoknak volt igazuk, kik Rossi felõl akkép gondolkodtak, hogy õ csakugyan komolyan és lélekbõl rászánta magát a pápa ügyeinek rendezésére, s kormányának lelkiismeretes vezetésére. Mert, – mondának ezek, – látván Rossi, hogy ferde és cselszövényes politika, aminõnek Lajos Fülöp megbizásából õ is képviselõje volt, mit eredményez: magához tért, és határozott lélekkel ajánlotta föl a pápának õszinte szolgálatát. Valóban ugy látszik, folytaták, hogy teljes erejébõl megragadja az állam rendezését, korlátozni kezdi a sajtó féktelenkedését, rendezi a financiát, és ha békében hagyják mûködni, rövid idõ alatt helyreállitja a személyi biztosságot is, mert a rendõrséget egészen megnyerte magának.” – „Megerõsiteni látszik e véleményt az is, hogy a lázongók és a demagog lapok mind Rossi ellen zugtak s minden tettét kárhoztatták. Nem csak azt hirlelték felõle, hogy a márciusi alkotmányt is meg akarja semmisiteni, a nemzeti õrséget eltörleni, s helyébe a réginél is rosszabb és gyülöletesb rendõrséget állitani: hanem eltörölteti a világi miniszteriumot, és ismét a papkormányt lépteti föl, mely gonoszabb lesz az

elõbbinél, mert egyszersmint az inquisitiohivatal is visszaállittatik és a legkegyetlenebbül gyakoroltatik. Továbbá, hogy a város minden terein deresek és kinzószerek állittatnak föl, már néhány készen is van: azon ácsok által tudatik ez, akik csinálják; mi több, Rossi még a képviselõk elfogatását is elrendelte, s számukra az Angyalvárban helyiséget készittet. Eféle gonosz insinuatiókat s lázitó beszédeket lehete akkor hallani Róma utcáin és hasonló izgató hazugságokat terjesztettek a hirlapok is.” Itt láthatja a tisztelt olvasó a párhuzamot az akkori és a mostani szabadkõmûves irányítás alatt dolgozó liberális sajtó hazudozásaiban és a rémhírterjesztésben, valamint sok más aljas és becstelen eszközben! Most is elmondhatjuk; nincs új a nap alatt! Azonban kövessük csak tovább az eseményeket! – „El lõn tehát határozva, hogy Rossi eltétessék láb alól, és pedig tõr által; – a Cancellária-palota lépcsõzeténél. A La Bilancia, milanói lap, az ezernyolcszáz ötvenegyedik március tizenharmadiki számában apokoli jelenetet, melyet ezennel elmondandók vagyunk, akkép adta elõ, hogy a San Giacomo kórodából csak egy holttest vitetett a Capranica szinházba éjjeli tizenkét órakor, és tehát, hogy az ördögi próbatét a szinház falai között tartatot volna. Rómában vett tudósitásunk azonban következõleg adja elõ a dolgot. Az Esquilini hegynek egyik földalatti üregében – (talán Titus fürdõinek földalatti csarnokaiban?) éjjel vagy husz orgyilkos várakozott; kik az égõ fáklyával végre megjelenõ, köpenybe burkolt egyént körülvették, s több fáklyát gyujtottak. A rejtélyes ember elõhuz egy zacskót, melyet jól megrázva, mondá, hogy egymásután nyuljanak bele s huzzanak, – akikre a sors esik, azoknak a föladata leszurni Rossit. – Háromnak kellett halált huzni, azért, hogy ha egy elhibázná, a másik kettõ biztositsa a miniszter halálát. Az uj Catalina tehát, mielõtt a zacskóba nyulnának, erõs és vad tekintetét rájok szegezvén, mondá: Legények! Rómának,– sõt Italiának sorsa van a kezetekben: tõrötök hegyébõl kell születnie a szabadságnak, mely annál szebb lesz, mert vérbõl származik, és annál tartósabb, mert vassal szereztetik: tartsátok össze gyilkotok hegyeit és esküdjetek, hogy ha az, akire a sors esik,

2006. november 14. vonakodik teljesiteni megbizását, annak mellét a tõr járja át. – Esküdtek, – felkiáltván: morte a Rossi! Most a zacskóba nyultak, – és a hármat, kik halált huztak, visszatartván, a többieket elbocsátá. Ezen földalatti üregbõl közlekedés vezetett egy másikba, s a rejtélyes ember ide vezette most a három sicariust; ahol egy másik embert találtak fáklyával kezében, elõtte lepedõvel betakart halmocska. Itt a fõember, ki nem volt más mint carbonaro orvos, fáklyáját az orgyilkosok egyikének adván, fölemeli a lepedõt, mely alatt három csonkitott emberhulla volt, s fölemelvén közõlök egyet, egy padformára helyezé, s kezde magyarázni. – Ha azt akarjátok, ugymond mi nagyon is szükséges, hogy a kiszemelt egy perc alatt meghaljon: Ide kell szurnotok a füle alá; itt a carotides, – nyulj csak ide – ugy, az a carotides, melyet ha elvágtok, azonnal vége van. – Fogd csak tõrödet, s szurj ide: bravo! – pompásan, – jobban nem is találhatnád. Most jõjjetek ti is, és próbáljátok. Hasonló mûtét történt a másik két holttesten is. – Hanem emberek, – folytatá a sikerült próbatét után az orvos, – azon kell lenni, hogy a nyakoldal szabadon legyen, hogy az inggallér azt ne födje. Azért ajánlom a következõ eljárást: – már idõben bevegyétek magatokat a cancellária-palota kapuja alá, s az alsó lépcsõnél foglaljatok állást; ott majd nagy tolongás lesz; azért közõletek egyik, mintha õtet is meglökték volna, döfje jól oldalba az elsõ lépcsõre lépni akaró minisztert; erre õ majd félrenéz, ezen fordulásra a carotides kiemelkedik, és az inggallértól is megszabadul, – azon pillanatban a másiknak tõre találjon … Aközben Róma utcáin lehete hallani bizonyos rejtélyes beszédeket, hogy Róma nemsokára szabad lesz, hogy a vén Cerberus, mely azt õrzi, nemsokára mégis elalszik ám s több effélét: de a lapok is, különösen don Pirlone és a Pallade furcsákat böffögtek, mint aki akarna is mondani valamit, de csak azt akarja kitüntetni, hogy tud valamit. November tizenharmadikán például az a gonosz Pirlone irta a többi között: – én nem tudok semmit, kérdezzétek azt, aki tud valamit, …én mit sem tudok; – csak azt tudom, hogy, a költõ mondta – A bölcsõtõl a sirig csak egy rövid lépés … Efféle badarságokat, de jelentõséggel telt badarságokat csacsogtak össze a demagog lapok. – Nem ok nélkül figyelmeztették tehát pár héttel elõbb Rossit jóakarói hogy


III. évf. 19. szám óvatos legyen, s vigyázzon magára, mert megcsufolják; de õ mindanynyiszor hidegen válaszolá, hogy az alávalóktól csak aljasság várható. Tizenharmadikán azonban minden lehetõ rendelkezést megtett Rossi; õriztette és figyelemmel tartatta a gyanús helyeket: elõre már tömérdek carabinierit berendelt a provinciákból, ezeket fölosztotta; egyeseket kiválasztott és pedig nagy számmal, kik átöltözzenek s vegyüljenek a sokaság közé a palota terén, annak kapuja alatt, és a lépcsõzeten föl, a teremben is. Ezek aztán titkos jelszóval birtak, hogy a különféle uri és rongyos álöltöny alatt egymást megismerjék. Nagyon bölcsen és ügyesen rendezte be mindezt ugyan Rossi, de tulságosan bizott a rendõrökbe, és a számitásból kifeledte, hogy – elvonatkozva a sectariusoknak még furfangosabb ügyességétõl, – hogy , mondom, a rendõrök közt is igen sokan voltak sectariusok, vagy legalább általok megvesztegetettek.” Utoljára többen figyelmeztették Rossit még maga IX.Pius is, mondván; – „Gróf, ne menjen el , – azok a gonoszok mindenre képesek.” Végül monsignor Morini reszketve mondja neki: „gróf úr ön makacsságának lesz az áldozata.” De Rossi, Righetti fináncminiszteri helyettes társaságában kocsiba ül és elhajtat a palota felé… „A palota elõtti térre érkezvén, egyszerre titokteljesen suttogó hangok valának hallhatók: – Ime, – itt van, – õ az: a kocsi befordul a kapu alá, s a kilépõ miniszterelnök sivitó fütyüléssel fogadtatik: de ez õt legkevésbé sem zavarja; hanem bátor és határozott léptekkel közelit a lépcsõzethez. Alig teszi lábát az elsõ lépcsõre, erõsen oldalba löketik, erre visszanéz és e pillanatban hideg gyilok furódik nyakoldalába; õ fölkiált – O Dio ! – s három lépcsõt megy még,– és összerogyik. – Righetti és a szolga fölemelik a szerencsétlen grófot, és a lépcsõzet fejénél levõ szobában leteszik, itt egyet lélegzik, és megszünt élni. A tanácsterem ajtajából egy hang tudatja a követekkel a miniszterelnök halálát; – de a váratlan hir senkit nem lep meg; aki irkálni kezdett, folytatja irását, a hirlapolvasók föl sem emelik fejöket, mintha csak olyan hirt hallanának, mely a tengerentuliakat érdekli…” (folyt.köv.)

FR NT

11

Küzdelem képzavar ellen A mostanában zajló illetve lezajlott Kossuth téri tüntetésen megszólaló szónokok mondanivalójának tartalmáról és azok tarthatatlanságáról szeretnék néhány gondolatot közölni a kedves olvasóknak. Remélem sikerül tisztáznom egypár köztudatba bedobott dolgot, amelyrõl sok esetben a hallgatóság (ez a kisebbik rossz), de még maga a szónok sem éppen a legjobban értesült ember. Nézzük például, a sokat emlegetett Gandhi féle példát. A következõ tényezõk miatt hatalmas tévedés Gandhi példáját felhozni, illetve követendõnek beállítani: 1. Mahatma Gandhi, mint egy mozgalom elindítója alapvetõen rendelkezett egy szilárd megalapozott filozófiai alappal, amelyet természetesen áthatott a hindu világszemlélet, amelynek jegyében felnõtt. Na már most a legnagyobb hiba megfelelõ ideológiai alap nélkül és minimális tárgyi tudás nélkül szónokolni, olyan közönségnek, amely maga is igényt támaszt megfelelõ eligazításra és bíztatásra az adott szónoktól. Ezzel a szónok még nagyobb kárt okoz a tüntetés ügyének, mint hasznot. Nem ártana, ha ezt a sok önjelölt szónok is megszívlelné, ha mást nem így utólag is. „Ignoti nulla cupido.” 2. Mahatma Gandhi, egy tõlünk teljesen eltérõ kultur közegben hirdetett meg olyan mozgalmat, amelynek eszmeisége az ottani normáknak megfelel vagy legalábbis elfogadható, nem is beszélve arról a két status quotól ami, ott volt, illetve ami itt van. Ezzel magyarázható az a hatalmas tömeg, amit mozgósítani tudott ügyének Gandhi. Nálunk elég nehezen lehetne mozgósítani az embereket hinduikus bölcseletekkel, tekintve, hogy a mi kultúránk a kereszténységre épül, másrészt nem ildomos egy válságos idõszakban, szent tétlenségben tartani a tömeget. Lebeszélve õket, arról, hogy eleget tegyen a népfelség elvének és ennek megfelelõen megtenni a szükséges lépéseket a jelenlegi hatalom eltûntetésének érdekében. Ezért nagy felelõsség terheli azokat a szónokokat, akik semmitmondó és téves dolgokra szólítja fel a tömeget és inkább az elméjét, pallérozná, megfelelõképpen vagy hallgatna mindörökre. „Si tacuisses, philosophus mansisses.”

3. Mahatma Gandhi mindannak ellenére, hogy nemes eszmék mellett tett hitet, kereste az igazságot és egyenlõséget hirdetett mindenki számára, követelte népének szabadságát a brit uralom alól, nem járt sikerrel. Szomorú módon kudarcot vallott törekvése és országa kettészakadt Indiára és Pakisztánra. Mozgalma inkább erkölcsi nyomás alá helyezte a hanyatlóban lévõ brit uralmat semmint reálpolitikai vagy más alternatívát nyújtott volna az embereknek. Tulajdonképpen az õ mozgalma inkább erkölcsi forradalom és egyben a népi erõk fellépése volt. Ennek fényében azt hallani egy szónoklattól, hogy mindez eredményre vezethet nálunk, és ez hozhatja el a gyõzelmet, kicsit elkeserítõ. Egyrészt az eddig ismertetettek miatt, másrészt azért, mert rossz irányba tereli a tüntetés célját és értelmét. Ugyanez felvet egy másik kérdést, hogy mit akarunk mi tulajdonképpen. Azt hogy az elmúlt 62 év után éljük (nem csak formálisan) önálló állami életünket, az emberi lépték szerint elvárható életszínvonalon és normák szerint, vagy pedig játsszuk a békésen magában bölcselkedõ jámbor lelket. Aki csak felszínes változásokat akar környezetében, csakhogy lényeges mélyreható dolgok ne zavarják köreit, annak ellenére, hogy bõrén érzi önön helyzete tarthatatlanságát. Szintén csak elmarasztalni lehet az ezirányban ágáló szónokokat, akik nem tudják pontosan mit is, beszélnek. „Sutor ne ultra crepidam.” Legyen bárhogy is a lényeg, az, hogy ha már a népvezetésére hivatott tudósréteg a nagy pártok holdudvarában kétrét hajol a zsíros állásokért, legalább a mi tárgyi tudásunkat igyekezzünk tágítani, hogy ne téveszthessen meg bennünket egy jól elhangzó beszéd, annak ellenére, hogy amit mond nincs átfedésben annak a tudásával, aki kimondja. Hisz, ahogy a régi bölcsesség is mondja: „Nem mind arany, ami fénylik.” oté

www.arpadvonal.hu

Feketén fehéren az igazságról


FR NT

12

Szabó Dezsõ

Elkergetett Istenek XVI. És vajon a politikai párt jelentette a nemzeti munka tömegeinek politikai nevelését a fennebb mondottak értelmében? Mi volt a politikai párt az európai demokráciákban? Még a legszerencsésebb és a legszervesebb eset az volt: ha a párt egy társadalmi réteg, egy munkakör érdekeinek, szükségeinek, védelmének kifejezõje volt. ez ugyan csak részletérdek volt s a részletérdekek ily megmerevedése pártprogramban nincs mindig veszély nélkül az állam, a nemzet egyetemes életére. De igen sok esetben a párt egy alaktalan, határozatlan tartalmú, általános jelszó vagy jelszavak köré csoportosult, olyan jelszó, mely lehetõleg népszagú volt s vonzotta a voksot, mint a delejes patkó a vasport. Ha összeállítanók az Európában az utolsó ötven évben használt pártneveket: a népfogó csalafintaságnak kegyetlen gigászi humora áradna belõlük. Hiszen az utolsó húsz évben ilyen elnevezéseket is hallhattunk Európa különbözõ szomorúsága táján: – A kormánypárt ellenzéki frakciója – Az ellenzék kormánypárti árnyalata – Parasztiparos-munkás-kereskedõ-szellemi munkás szocialista nemzeti párt – Az antiszemita párt liberális csoportja – Szabadságpárt – Munkapárt – stb. stb. Jelentették-e ezek a szépnevû pártok a választó tömegek politikai nevelését, gazdasági, szociális, kulturális, egészségügyi megszervezését? Jelentettek-e egyáltalában valami tényleges feladatokat megvalósító szervezettséget? Választástól választásig,

három, négy, öt éven át a párt inkább csak egy-két sajtóterméke szólamaiban s szintén csak egy-két alkalommal történõ képviselõi beszámoló rendesen igen általános s vagy nagyon kormánypárti, vagy mindenképpen ellenzéki frazeológiájában létezett. Ezek pedig éppúgy nem jelentettek politikai nevelést, amint az nem jelent úszni tanítást, hogy esik a ragya. Csoda-e hát: ha a magukra hagyott, politikailag elárvult tömegek minden csalódás után mohón tódultak az egyetlen pártba, mely nemcsak szociális, gazdasági, kulturális megszervezésüket: egész életük megszervezését tette feladatává: hanem egy az emberi együttélés, a történelmi életépítés fõ problémáira is határozott tartalmú kátét adott hívei kezébe? Ez a politikai szervezetlenség annyira ment – és ennél már tovább igazán nem fejlõdhetett a demokrácia önmagának, lényegének ellenkezõjére -, hogy a politikai bölcsesség mindennapi szólama lett Európa igen sok országában a nemzeti munka tömegei felé: – Ne politizáljatok, dolgozzatok! Ha valaha volt ostoba és bûnös szólam: ez igazán az. Igaz, belefúlhat a vízbe az is, aki tud úszni. De egy hajószerencsétlenség, egy váratlan árvíz esetén mégis csak az úszni tudók megmenekülése a valószínû. Melyik nép ül fel könnyebben minden lelkiismeretlen izgatásnak? Az a nép, melyet az intézmények, az iskola, az állami és nemzeti élet minden tényével ránevelnek a politikai élet minden problémájára, eshetõségeire, az állam a nemzet szükségeire, céljaira, védelme követelményeire, az egyén és a köz termékeny viszonyára, jogaira és kötelezettségeire

2006. február 21. stb.? Vagy amelyet a ne politizáljatok jelszóval évtizedeken vagy évszázadokon át kizárnak minden politikai nevelésbõl, az állami és nemzeti élet problémáinak minden ismerésébõl? Lehet-e habozni a felelet megadásában? Az elsõ, ránevelõ politikai rendszer mintegy beépíti az állam minden polgárába, a nemzet minden tagjába az állam rendjének, a nemzet megmaradásának legfõbb biztosítékát: az immár lelki gépiességgé beidegzett politikai tájékozottságot, helyes politikai belátást. Az ilyen nép a legnagyobb válságok idején is megtalálja egyensúlyát, életérdekei és védelme helyes útját. A ne politizáljatok nép a közhatalom legcsekélyebb megingása esetén könnyû zsákmánya minden ellenséges célú vagy lelkiismeretlen izgatásnak. Ó, milyen mázsás példákkal tudnám ezt a tanulságot a lelkekbe döngetni. Hiszen az az üres, szószátyár politizálás, ami minden, csak nem politizálás, ami ellen a ne politizáljatok szólam megszületett: csakis a ne politizáljatok népeknél: a politikai nevelésbõl, a politikai együttmûködésébõl kizárt népeknél lett általános szenvedély. És vajon milyen jogon kiáltozták Európa országainak hivatalosan politikussá fémjelzettjei olyan vaskos elbizakodottsággal a nemzetek egyetemes tömegei felé: ne politizáljatok? Vajon a mandátum, a párthoz tartozás, a miniszteri vagy államtitkári szék olyan politikai bölcsességet, olyan szaktudást és általános mûveltséget adott nekik, hogy az országok sorsát mindig a leghelyesebb úton vitték a jövõ felé? Nem történt meg újból és újból és aztán megint, hogy a parlamentek egyéni és pártérdekeik vad hajszájában végtelen károkat, rengeteg szenvedést okoztak az országnak? Nem történt meg százszor és aztán megint százszor, hogy képtelen miniszterek szörnyû válságokba vitték a nemzeteket, vagy legalább is nehezen helyrehozható károkat okoztak nekik? Igaz: egy nagy jogcímük volt erre: felelõsség és megtorlás nélkül tehették. Ha egy csizmadia elrontott egy megrendelt cipõt: saját bõrére tette. Ha egy miniszter, egy kormány megrontott egy országot: legfennebb lemondott. És a lemondott minisztert, a lemondott kormány tagjait a részvény társaságok és bankok beválasztották dús tiszteletdíjú igazgatónak vagy igazgatósági tagnak. Így dobta vissza kenyérrel a demokratikus Haza a rádobott köveket. És ezek felé az urak felé soha senki sem kiáltozta: – Ne politizáljatok! következõ számunkban folytatjuk



FR NT

Közpénzek felhasználásának problémái Magyarországon V. A privatizáció során két probléma jelentkezett: 1) a törvények semmilyen szankciót nem írtak elõ nem teljesítés eseté; 2) a törvények nem szabályozták a vevõ kötelezettségeinek minimumát. A privatizáció, a korábban említett elvek közül A közpénz elosztáshoz kapcsolódó alapelvek a kedvezményezési elvhez kapcsolható. Egyértelmûen gazdaság élénkítést vártak tõle, az általános privatizációs célok között ez mint fõ szempont jelenik meg. A privatizációs eljárás során azonban a vevõ, érdekei nem estek egybe az állam érdekeivel. A tõkével rendelkezõ cégek vagy piacot vásároltak, vagy hosszú távú befektetésre ingatlanforrást, vagy korábbi állami funkciót szereztek meg és azt mûködtették. Az elsõ eset elsõsorban nemzetközi cégekre vonatkoztak, a második eset a hazai vállalkozók illetve közéleti szereplõkre jellemzõ. A harmadik eset a legvitathatóbb, hiszen az állami szerep átvállalása egy szektorban nem jelentett mást, mint egy számla közbeiktatását a az állam és a szolgáltatás közé. Erre igen jellemzõ példa az egészségügyben végbement szolgáltatási privatizáció illetve a magán iskolák megjelenése melyek részesednek az állami fejkvótákból. A privatizáció visszásága abban tetten érhetõ, hogy az állam az értékesítéstõl remélt célt egyetlen esetben sem érte el. Az értékesítés során megjelenõ többlet bevétel az állam hibás gazdasági szerkezete miatt elsõsorban folyó kiadások finanszírozására kellett felhasználni. Az értékesített vagyontárgyak jelentõs része 85% nem mûködött tovább. Legkésõbb 3 éven belül szanálták, átalakították és a termelõ üzemek, ingatlanok megjelentek a piacon, ugyanakkor holt tõkévé váltak, mivel felhalmozás logikájú tulajdonosi kör kezébe kerültek. A piacok megszerzése után a cégek az ingatlanokat eladták és a termelést kivitték az országból. Az ország szempontjából a megszûnõ munkahelyek szociális problémát okoztak és az állam szociális elv alapján történõ elosztási rendszerét terhelték le.

A privatizáció jogi környezete nem tette lehetõvé a felelõsségre vonást. A meglévõ jogszabályi környezet elégséges lett volna Ptk.., Btk. azonban az állami szereplõk szándékai hiányoztak. II. A probléma fokozója – adóelkerülés Az adók rendszere hívatott biztosítani a az állam bevételét. Az állami bevételeket a posztmodern társadalomban 90 %-ban az adók teszik ki. Az állam gondoskodásának forrása ugyanakkor a társadalom együvé tartozásának kifejezése. Az államok önmeghatározásukban elsõsorban adózók közösségeként határozzák meg magukat. Adózás az állami önmeghatározásból következõen állampolgári erény. Az adózás a szerzõdéses állapot elismerése állampolgár és az állam között (skót felvilágosodás szuverén meghatározása) A szerzõdés egyaránt vonatkozik az államra és az egyénre. A folyamatos alkuban fejlõdõ nyugati demokráciákkal szemben az adózás Keleten a hatalom hozzá nem értõ gazdálkodásának költségvetési lyukainak betömést szolgálta illetve a hatalom fenntartásának eszközév vált. Ennek okán a társadalomban az adóelkerülés a társadalmi elégedetlenség kifejezésének eszközévé vált. Ugyanakkor az adóelkerülés miatt a hatalom súlyosabb elvonásokat eszközölt. Egyfajta hallgatólagos megállapodás jött létre: „te nem mondod mire költöd én nem mondom meg hol van...” Kelet-Európában a privatizáció következtében létrejött a kettõs gazdaság. A kettõs gazdaságban egyfelõl gazdag multinacionális cégek jelentették a költségvetés bevételét, másfelõl a gazdaságban jelenlévõ kis és közepes vállalkozások a lét-nemlét határán egyensúlyoznak. Az adózás illetve az adóztatás mértéke létrehozta a szürke és fekete gazdaságot. Az adóelkerülés két módon történik: 1) az állam akarata ellenére, 2) az állam tudtával és támogatásával. Az állam tudta nélküli adóelkerülés, a fekete gazdaság. Szereplõi a jövedelem eltitkolását elsõsorban megélhetési problémák miatt, másodsorban költséghatékonysági okok miatt folytatják. Jellemzõ, hogy ezen területekre az állam szándékosan vadászik. Ezek általánosságban kis- és közepes vállalkozások, melyek a szolgáltató iparban dolgoznak. Ezen cégek nagyságuk miatt ideig óráig képesek az adóelkerülést folytatni.

13 A második csoport az állam tudtával és támogatásával adókerülõ. Ezek a vállalkozások elsõsorban szociális szolgáltatók, azaz alacsony minõségû termékeket juttatnak el a hátrányos helyzetû rétegekhez. Az állam ezekben az üzletekben szociális szelepeket lát, illetve az államapparátus szereplõi tevõlegesen részt vesznek benne. Jellemzõ két legfontosabb terület az un kínai piac illetve az építõipari vállalkozások. Ez utóbbiak az államban regnálók tevõleges részvételével mûködnek. (Legjellemzõbb példa: Belurosszia, Románia) Magyarországon az adóelkerülés napi vállalkozói gyakorlat. Ennek oka, hogy az alacsony nyereség tartamra (9-50%) ráépülõ kettõs adórendszer túladóztatja a vállalkozókat. Egy megtermelt forintra 64 fillér elvonás jut. (Vállalkozók és Munkáltató Országos Szövetségének kimutatása) Ez olyan magas, hogy a vállalkozó kénytelen bõvíteni a megtermelt javakat további extra profittal. Ugyanakkor az állam jogszolgáltatásban illetve a gazdasági környezet biztosításában komoly deficittel rendelkezik. A társadalmi érdekek miatt a jogszabályi háttér szigorítását részesítik elõnyben. Ez azonban nem vezetett idáig illetve nem vezethet eredményre, mivel az állam szolgáltatói rendszere szorul reformálásra. Egy jogi határozat meghozatala kb. fél illetve egy év, ugyanakkor a pénz forgási sebessége 60 nap. A két idõpont közötti különbség adja a gazdasági környezet bizonytalanságát és a jogbiztonságba vetett hit csökkenését a vállalkozói szférában. Az adóelkerülés azonban társas „játék”. Nem megy a felügyeleti szervek illetve hatóságok hallgatólagos segítsége nélkül. Ez gazdasági életben kiváltságként jelentkezik. A kiváltságos cégek azonban instabilak és a bevételi folyamatok védelmében agresszívekké válnak. Ez és a joghézagok együttesen adják a gazdasági környezetbe vetett bizalom csökkenését. Mint látható az adó elkerülés illetve a gazdasági környezet igen komoly kapcsolatban van. A költségvetési bevételeket nem lehet növelni, mivel a jogbiztonság erõsen csökken a túladóztatás során a kiváltságok erõsödésével. A költségvetés ezért az ilyen országokban folyamatos deficittel küzd, mivel folyamatosan nõ a kiváltságos szereplõk száma. omega-alfa, folytatjuk


FR NT

14

2006. november 14.

Nagy-Magyarország körút III. A következõ nap Marosvásárhely bejárása volt a terv. Erdélyben sajnos jellemzõvé vált, hogy egyre több magyar városban, a magyarok számaránya, az utóbbi idõben a románság javára fordult meg. Ilyen például Marosvásárhely, ahol a város 150.000 lakosából, csupán 47% magyar, 50% román, a maradék 2% pedig cigány. Ennek ellenére ma is itt él a legnagyobb magyar közösség Erdélyben, ami 70.000 fõt jelent. Lenyûgözõ volt a Kultúrpalota belsõ díszítése, lépcsõháza, a sétáló utca. Megnéztük a híres Teleki Téka könyvtárat, a Bolyaiak szobrát, és szülõházát, valamit a várat. Ez utóbbi nem nyerte el tetszésünket, kissé lerobbant állapota miatt sem. Majd ellátogattunk Nyárádszeredára, megnéztük a helyi iskolát, ahol épp lázas készülõdés folyt, a másnapi ünnepségre, amikor az iskola, fennállásának 50. évfordulóját ünnepelték. Néhány szó erejéig beszéltünk szállásadónkkal, aki elmondta, az erdélyi magyarság fõ törekvése az autonómia. Ezen céljuk elérése érdekében mindent megtesznek, több magyar rádiómûsor, újság, folyóirat mind ezt a célt támogatja, igyekszik a magyarságot megtartani szülõföldjén. Nyárádgálfalváról tovább indulva, a Tordai hasadékot vettük irányba. Hihetetlen látvány, a kettéhasadt sziklatömb, mely közt, sebes patak mentén vezetett az út, a két szikla közt. Vadregényes volt a sziklás, köves úton, függõ hidakon sétálni. Sajnos, a hasadék kellõs közepén elkapott bennünket az esõ, ami kissé nehezítette a tovább haladást, de mindez nem szegte kedvünket.

Másnap Kolozsvár városa következett. Meghatározó élmény volt ez a látogatás a kincses városba, látni Mátyás király lovas szobrát, az egész tér hangulatát meghatározó Szent Mihály-templomot. Az élményt nem csorbította a környéken található számtalan román zászló, sem a tér csúfítására szolgáló ásatások, tudtuk, Erdély fõvárosában vagyunk. Kihagyhatatlan volt a Bolyai Egyetem megtekintése éppúgy, mint Mátyás király szülõháza. A következõ napon, Tordán keresztül Verespatakra motoroztunk, ahonnan a Bihari-hegység gyönyörû hegyvidéki tájain keresztül vitt utunk. A számtalan vízesés, az utakon átfolydogáló patakocskák igazán szép emlékeket hagytak bennünk, errõl a vidékrõl. Ezen az úton jutottunk el a Lesi tóhoz, majd innen a Király-hágón átkelve, Partiumba. Elsõ célpontunk itt Nagyvárad volt, ahol szállásadónk, Sultész János már várt bennünket. Szóba került, hogy Erdélyen belül, milyen különbözõek lehetnek a magyarok is. Függ ez attól, hogy tömbben élnek (pl. Székelyföldön), vagy vegyesen, de attól is mennyire hat rájuk pl. az anyaország. Megnyilvánul mindez alkalmazkodás, nyitottság kérdésében. Az itt élõknek sajnos azt is tapasztalniuk kellett, hogy a románság mennyire csökkentette Erdély kultúráját, az elmúlt évtizedekben, ezzel néhány román értelmiségi is egyetért. A Kárpátokon túl élõ románság, a mai napig alacsonyabb fejlettségi szinten él. Annak ellenére, hogy több anyagi támogatáshoz jutnak az államtól, a munkamorál, az örökölt szokások, a kultúra, össze sem hasonlítható az Erdélyben megszokottal. A két világ nehézkes együttélése pedig, sehol sem konfliktusmentes. Ennek ellenére vendéglátónk is elmondta, sok helyen járt, de Erdélyt, otthonát, hosszútávon nem hagyná el, hisz az itt élõ emberek sajátos mentalitása mellett, minden emlék ideköti. A szecessziós hangulatú Nagyvárad is számos érdekes látnivalót kínált számunkra. Ilyen volt pl. a Sas Palota, a Püspöki Székesegyház és környéke, az árkádos Kanonoksora. A várossal természetesen szorosan összefügg Ady Endre kultusza, mi is megnéztük az EMKE Kávéház falán lévõ emléktáblát, ahol Ady elõször találkozott múzsájával, Diósi Ödönné Brüll Adéllal

azaz Lédával. Ellátogattunk az Ady Endre Emlékmúzeumba, mely a költõ egykori kedvenc cukrászdájának, a Müllerájnak, az épületében található. Innen indultunk tovább, Nagyszalonta felé, ahol magyar irodalmunk másik kiemelkedõ alakjának Arany Jánosnak az emlékmúzeumát néztük meg. Rövid látogatást tettünk az innen nem messze található Érsemjénre, ahol a Kazinczy emlékhelyet néztük meg. Délután, hõségben érkeztünk meg Margittára, szállásadónk Osváth György és barátai vendégeiként. A nap további része beszélgetéssel telt. Újdonsült barátainknak elmondtuk merre jártunk eddig, milyen élményekben volt részünk. Õk is elmesélték Erdély mely területeit fedezték fel, útba igazítottak további utunkat illetõen. Több érdekes dolgot tudtunk meg a helyi szokásokat illetõen, a sajátos ételektõl kezdve, a nyelvjárásokig. Az esti városnézés után sörözés következett. Ekkor természetesen szóba került a cseh sör, és Prága is, mint mindig beszélgetéseink során. Nem is tudatosítottuk, vendégeink számára mi vagyunk a külföldiek. Margittai látogatásunk után, Szõdemeterre látogattunk Kölcsey szülõfalujába. Majd Tasnádon keresztül, Adyfalvára vagyis Érmindszentre, ahol megnéztük a költõ emlékére berendezett kiállítást. Innen a közeli városba, Nagykárolyba vezetett utunk, ahol a Károlyikastély, és Ady Endre volt iskolája mellett, megnéztük Károlyi Gáspár szobrát, a helyi református templom kertjében. A domahidai vasútállomás mellett megnéztük, a Rákóczi-szabadságharcot lezáró, szatmári béke emlékére állított emlékmûvet. következõ számunkban folytatjuk


FR NT


15

Az újság kapható: Országszerte a nemzeti könyvesboltokban és a budapesti újságárusoknál. Elõfizethetõ rózsaszín csekken a 2120 Dunakeszi, Bocskai utca 16. címre. Az újságot zárt borítékban küldjük elõfizetõinknek. Éves elõfizetés: 4000 Ft Féléves elõfizetés: 2000 Ft Negyedéves elõfizetés: 1000 Ft Telefon: 06-20-494-4513 Elektronikus levél: [email protected] honlap:

www.arpadvonal.hu

„Az újságok nem úgy írnak az MTVrõl, mint közszolgálati televízióról, nem mint A magyar televízióról, nem mint nemzeti mûsorszolgáltatóról, hanem mint egy állami televízióról. Márpedig az önök törvényei szerint önöknek nem állami adójuk van. Az Kubában és Kínában van. Önöknek közszolgálati mûsorszolgáltatójuk van, és ezt meg kell beszélnünk a kormánnyal.” – fejtette ki Björn Erichsen az Európai Mûsorszolgáltatók Uniójának elnöke egy budapesti sajtótájékoztatón. (Hír Tv)

KÖZÉLETI HAVILAP

Keresse a fõvárosi és vidéki Relay és Inmedio nevû hírlapüzletekben, valamint egyes nemzeti könyvesboltokban. A legbiztosabb hozzájutás az elõfizetés: 2900 Komárom, Mártírok u. 17/b.

IMPRESSZUM

Minõségi autófényezés: 06 20 487-28-41

Kiadja és a kiadásért felel: Szkíta Mûhely Fõszerkesztõ: Szabó Tamás Szerkesztésért felelõs: Szabó Tamás Szerkesztõség címe: 2120 Dunakeszi, Bocskai u. 16. Nyomda: H.A.ZS. HU ISSN 1786-8408 Telefon: 06–20–494–4513 Elektronikus levél: [email protected]


FR NT

2006. november 14.

fotók: Új Szó

16

Hedvig tarts ki!

A szlovák belügyminiszter szerint : „rossz módszert választott arra, hogyan enyhítse a vizsgadrukkot”. Szerintünk egyértelmû magyarverés, ami a következetesen önfeladó „magyar” külpolitika miatt engednek meg maguknak a szlovákok.

Forradalom? A történelem unos-untalan ismétli önmagát, napjainkban is fellángolt a csõcselék vagy forradalmár vita. Arról megy a disputa, hogy forradalom tört ki, vagy zavargások vannak. Ilyenkor célszerû tisztázni a fogalmakat, és szinte magától megoldódik a legtöbb vitahelyzet. Az Internetes Wikipédia szerint kétféle forradalmat különböztethetünk meg, a társadalmi és politikai forradalmakat. A politikai forradalom az uralkodó csoportok a népesség túlnyomó része vagy

kisebb forradalmi csoportosulás(ok) által kikényszerített átrendezõdése, amely folyamatot gyakran erõszak jellemez. A hatalmi erõviszonyok megváltozása után intézményesített erõszak folytatódhat, mint az Orosz Szocialista Forradalom vagy a Francia Forradalom esetében („tisztogatás”, „terror”). A politikai forradalom új politikai rendszer-t eredményezhet. A társadalmi forradalom a társadalmi struktúrában történõ alapvetõ eszmei változás, mint például a Reformáció vagy a Reneszánsz megjelenése. A két kategória közötti összefüggés, hogy a politikai forradalmakat is legtöbbször társadalmi vagy filozófiai okok mozgatják. Az újkorban a leggyakoribbak ezek közül a szabadságjogi (polgári) forradalmak és a szocialista forradalmak. A forradalmakat nem szabad összekeverni az államcsíny fogalmával, amely nem többre, csak az aktuális vezetõ elmozdítására irányul a hatalom élérõl egy szûkebb csoport által. A forradalomnál kisebb horderejû fõként szabadságjogi-emberjogi természetû társadalmi és politikai megmozdulás a felkelés, a lakosság csekélyebb szintû képviseletével pedig lázadás. 1, Ezek szerint, aki csak Gyurcsányi távozását követeli, az csupán egy államcsínyhez segédkezik. 2, Akik a vezetõ csoportok átrendezõdését kívánják, azok a forradalmi csoportokhoz tartoznak – ezt a folyamatot gyakran erõszak jellemzi. 3, A társadalom lassan ráeszmél (a magas számlák segítségével), hogy alapvetõ eszmei változás szükséges – kezdõdik a társadalmi forradalom. 4, Amennyiben „gondos kezek” kieresztik a gõzt, pótcselekvésekre késztetik a szélesebb tömegeket, maradnak a szabadságjogi-emberjogi természetû felkelések vagy lázadások. Forradalom volt. Van? Lesz? D.

+70% TÖBB GYURCSÁNYI, TÖBB ÁREMELÉS A GYURCSÁNYI DIKTATÚRA ELLEN

Recommend Documents