A 2011/7. SZÁM TARTALMA
SZARVAS MARHA Jakab Cs.,
Gyöngy
F., Mándoki
M., Majoros
G.:
Setariosis
okozta
hashártyagyulladás és hel yi perineuritis szarvasmarhában. Esetismertetés / 387 Ari M., Orbán M., Janan, J., S zűcs E., Kovácsné Gaál K., Gulyás L.: Ikerellések vizsgálata hazai holstein-fríz ten yészetekben / 396
JUH Gál J., Marosán M., Zelenák V., Mándoki M.: Az ún. nedves eljárású alumíniumgyártás melléktermékeként keletkező vörösiszap okozta, friss keletű elváltozások juhban / 403
BAROMFI Marcinčák, S.,
Popelka, P., Mesarčová, L., Šimková, J., Marcinčáková,
D., Maľa, P., Čertík, M., Bača, M., gyóg ynövén yek
etetésének
hatása
Zöldág L., Buleca, J. jr.: Eg yes a
brojlercsirkék
húsának
lipidoxidációjára / 409
KISÁLLAT Bálint K., Balogh L.: A kutyák malignus melanomájának diagnosztikai és terápiás kérdései. 1. rész. Irodalmi áttekintés / 415
Bálint K., Bal ogh L., Pöstényi Z., Kovács-Haász V., Polyák A., Jakab Cs., Thuróc zy J., Kollár E., Müller L., Andócs G., Jánoki G., Jánoki Gy., S zász A.: A kut yák malignus m elanom ájának hazai előfordulása, m egállapítása és kezelése. 2. rész. Saját tapasztal atok / 424
KEDVENCÁLLAT Pénzes J., Doszpoly A.: Adenovírusos fertőzöttség kimutatása szakállas agámákban (Pogona vitticeps) Magyarországon / 432
TOXIKOLÓGIA Rieder, J.: Gyógyszerek okozta májkárosodások. Irodalmi áttekintés / 438
KÍSÉRLETES SEBÉSZET Klára T., Berki S., Dunay M., Németh T., S zőke Gy., Pap K.: A nyulak végtaghosszabbításában
alkalmazott
eljárás
klinikai
hatékonyságának
értékelése / 443
Jakab Cs. – Gyöngy Ferenc – Mándoki Míra – Majoros Gábor: SETARIOSIS
OKOZTA
H ASHÁRTYAGYULLADÁS
ÉS
HELYI
PERINEURITIS SZARV ASM ARHÁBAN. ESETISM ERTE TÉS
A szerzők egy heveny bendőmegterhelés és -tágulat következtében, 2011. január
17-én
hirtelen
elhullott,
5
éves,
charolais
x
magyar
tarka
keresztezett tehén tetem ét vi zsgálták. A húsmarhaállomány, amelyből az
állat
származott,
az
év
nagy
részét
olyan
legelőn
töltötte,
amely
mocsaras, tocsogókkal volt körülvéve. Az állom ány, beleértve az elhullott egyedet, ivermektin hatóan yagú, 1 ml/50 ttkg adag injekciós készítm ényt kapott
2010.
decem ber
27-én,
mivel
a
növendék
egyedekben
az
emésztőcsőben fonálférgességet mutattak ki. A vizsgálat során a bendő bal alsó, külső felszínén, kb. 80x60x40 cm -es, háromszög alakú területen idült, aktív hashártyagyulladást állapítottak m eg. A bendőfal vérellátását és beidegzését bi ztosító erek és idegek mentén szám os, a savóshárt ya alatt helyeződő, bővérű angiofibroblastszövettel eltokolt és a savóshártya felszínén
szabadon
mozgó
parazita
fejlődési
alakokat
észleltek.
A
parazitológiai vizsgálat Setaria labiatopapillosa fertőzöttséget állapított meg.
A
kórszövettani
elpusztult
férgek
vizsgálat
körül,
kifejezett
angiofibroblastszövet-sarjadzással neutrophil
granulocytás
során
és
beszűrődéssel
a
subserosalisan
neoangiogenesis
helyeződő,
jeleit
mutató
lym phoplasmohistiocytás, kísért
idült,
aktív
ill.
demarkáló
gyulladást (peritonitist) tapasztaltak. A bendőf alat beidegző n. vagus idegágak környezetében, a perineuralis térben, gyulladásos oedem ával és lymphocytás beszűrődéssel kísért perineuritis (localis perineuritis) jeleit észlelték. A mélyebb bendőfali gyulladásos
vi zenyőt,
simaizom réteg kötőszövetes
vérért águl atot
és
l ymphocytás
vázában
gyulladásos
beszűrődést láttak. A tetem boncol ása során a bal alsó, hátulsó hasfali területen a bőr alatti kötőszövet és a hasizomzat külső felszínét borít ó pólya kb. 5x10 cm-es friss keletű repedését, továbbá az m. rectus abdominis jobb hátulsó részének kb. 10 cm-es, friss keletű, részleges
szakadását
észlelték.
Az
elváltozott
területek
feletti
bőrben
nem
tapasztaltak fol ytonossági hiányt. Az érintett savóshártya területéről, továbbá a májból, a lépből és a hasfali, részleges folytonossági hiányok területéből végzett bakteriológiai vizsgálat negatív eredménnyel zárult. A
szerzők
feltételezése
szerint
a
szarvasmarhában,
a
korábbi
parazitaellenes kezelések hatására elpusztult S. labiatopapillosa férgek elhalt szöveti termékei (nekrotoxinok) kiterjedt hashártyag yulladást és perineuritist
okoztak,
amely
az
n.
vagus
m űködési
zavarát,
következm ényesen a bendőmozgások leállását (hypotoniát) idézhettek elő. Ez hajlamosított a bendőtartalom kóros pangására, felhalmozódására. Mindezt fokozhatta a hashártyában, a gyulladásos területen kial akult fájdalomérzet, továbbá az érintett területeken, a kórszövettanilag igazolt izomgyulladás. Al apvető kérdésként merül fel, hogy az idejében elkezdett nagy
adagú
szteroidkezelés
befolyásolhatta
volna-e
a
betegség
kimenetelét.
Ari M. – Orbán M. – Janan, J. – Szűcs E. – Kovácsné Gaál K. – Gulyás L.: IKERELLÉSEK
VIZSGÁLATA
H AZ AI
HOLS TEIN-FRÍZ
TENYÉSZETEKBEN
A szerzők három tehenészetben az ikerellések alakulását vizsgálták 10 éves időszakban (1998–2007). 19 870 ellés során 693 esetben szül ettek ikerborjak (3,48%), amelyek közül 637 bika, 615 üszőborjú és 143 holt magzat volt.
A
486
(1998–2005)
ikerellésből
született
üszőből
220-at
vettek
tenyésztésbe, 15-öt exportáltak, 180-at ki zártak a tenyésztésből, 71 elhullott, 129 pedig még nem került vizsgálatra. Az ikerellések a 2–3. laktációban fordultak elő a leggyakrabban. Az első laktációs tehenek ellésénél 7326 ellésből 60 volt ikerellés (0,82%). Összesen
220
ikerellésből
szárm azó
üszőt
és
5401
egyes
ellésből
született kortársának eredmén yeit hasonlították össze. Az ikrek átlagos első elléskori életkora 827 nap, az egyes ellésből szül etettekét 812. Az ikerellésből szárm azó üszők fejlődése lényegesen nem marad el az egyes ellésből származó kortársaikétól, mivel a különbség csak 15 nap. Az ikret ellő tehenek vem hességi ideje 272 nap, míg az egyet ellőké 277 volt. Az iker egyedek 305 napos laktációs tejtermelése meghaladta a kortársaikét,
beltartalma
(zsír,
fehérje)
valamivel
gyengébb,
mint
a
kortársaiké. Vizsgálataik alapján 15 848 egyet ellő tehenek esetén átlagosan 79 nap volt az elléstől az első term ékenyítésig eltelt napok száma, ikret ellő 460 tehén esetében pedig 91. A két ellés közötti idő ikreket ellőknél átlagosan 432 nap, egyet ellők esetében pedi g 421 nap volt. Arra a megállapításra jutottak, hogy az ikerellés a mai magyarországi tartási és takarm ányozási viszonyok között gazdasági előnyt jel enthet.
Gál J. – Marosán M. – Zelenák V. – Mándoki M.:
AZ
ÚN.
NEDVES
ELJÁRÁSÚ
ALUMÍNIUMGYÁRTÁS
M ELLÉKTERM ÉKEKÉN T KELETKEZŐ VÖRÖSISZAP OKOZTA, FRISS KELETŰ ELVÁLTOZÁSOK JUHB AN
A szerzők egy 5 éves, vemhes, a behatás után 3 nappal kiirtott juh gyapjúmentes bőrfelületén, a felső l égutakban és a szem szaruhártyáján kialakult, a szövetek részbeni súlyos fokú, friss feloldódását, lysisét figyelték
m eg
erősen
lúgos
kémhatású
vörösiszap
közvetlen
beszenn yeződése után, 2010-ben Magyarországon.
Marcinčák,
S.
–
Popelka,
P.
–
Mesarčová,
L.
–
Šimková,
J.
–
Marcinčáková, D. – Maľa, P., Čertík, M. – Bača, M. – Zöldág L. – Buleca, J. Jr.: EGYES
GYÓGYNÖVÉNYEK
ETETÉSÉNEK
H ATÁS A
A
BROJLERCSIRKÉK HÚSÁN AK LIPIDOXIDÁCIÓJÁR A
A szerzők egyes antioxidánstartalmú g yógynövénye k, így a citromfű (Mellissa officinalis L), a közönséges cickafark (Achillea millefolium L.) és a
kétbibés
galagonya
(Crataegus
oxyacantha
L.,
cseregalagonya)
etetésének hatását vizsgálták a csirkehús érzékszervi sajátosságainak és oxidatív
stabilitásának
alakulására.
A
kísérletekhez
60,
egynapos
brojlercsirkét (Ross 308) három csoportra (n = 20) osztották és 41 napon át
etették
a
következő
takarmányokkal:
kontrollcsoport
(C)
csak
alaptakarm ányt kapott antioxidánskiegészítés nélkül. Az egyik kí sérleti
csoport
(LB)
alaptakarmányát
20
g.kg – 1
mennyiségben
citromfű-,
a
második kísérl eti csoport (YH) al aptakarm ányát 20 g.kg – 1 mennyiségben cickafark- és 10 g.kg – 1 mennyiségben galagonyaőrleménnyel egészítették ki. A kísérleti csoportokban (LB, YH) szignifikánsan alacsonyabb (P < 0,05) mennyiségű TBA-reaktív anyag (2-tiobarbitursavval meghatározott lipidperoxidáció) volt mérhető a kontrollcsoporthoz képest. A TBA-mérések eredm ényei
szerint
a
citromfüves
kiegészítés,
de
még
inkább
a
cickafarkos és a galagon yás együttes takarmánykiegészítés szignifikánsan csökkentette mélyhűtés
a combhús lipidoxidációját
folyamán.
Ráadásul
a
(avasodását) a hűtés
gyógynövénn yel
ki egészített
és
a
táp
a
mélyhűtött combi zomzat érzékszervi minőségét is kedvezően befolyásolta.
Bálint K. – Balogh L.: A
KU TYÁK
M ALIGNUS
MELANOMÁJÁN AK
DI AGNOSZ TIK AI
ÉS
TERÁPIÁS KÉRDÉSEI. 1. RÉSZ. IROD ALMI ÁTTEKIN TÉS
A malignus m elanoma kut yában világszerte és hazánkban is, jelentős számban előfordul, a leggyakoribb malignus szájüregi daganat, de nem ritka a lábvégeken, a bőrön, az ajkakon és a szemben sem. A rosszindulatú melanom ák gyors áttétképződésre, infiltratív növekedésre hajlamos, agresszív daganatok. A diagnózis felállításakor, az esetek többségében, a betegség m ár előrehaladott
stádiumban
diagnosztikai
és
terápiás
van,
ezért
m ódszerek
felmerül
az
elterjedtebb
igény
a
korszerű
alkalmazására
a
kisállatpraxisban, kom binációs eljárások igénybevételére a gyógyulási arány és a túlél ési idő növelése érdekében. A
szerzők,
kétrészes
közlemén yükben
összef oglalják
a
betegség
előf ordulására és a különböző kezelések eredményességére vonatkozó külföldi és hazai adatokat az 1992 és 2010 között, az Országos Frédéric Joliot-Curie
Sugárbiológiai
és
Sugár-egészségügyi
Kutató
Intézetben
(OSSKI) malignus melanomával di agnosztizált és kezelt kutyák adatai alapj án. Az első részben, a szakirodalom áttekintésével, ismertetik a kut yák
malignus
melanom ájának
jelenlegi
diagnosztikai
és
kezelési
lehetőségeit.
Bálint K. – Balogh L. – Pöstényi Z. – Kovács-Haász V. – Polyák A. – Jakab Cs. – Thuróczy J. – Kollár E. – Müller L. – Andócs G. – Jánoki G. – Jánoki Gy. – Szász A.: A
KU TYÁK
M ALIGNUS
MELANOMÁJÁN AK
DI AGNOSZ TIK AI
ÉS
TERÁPIÁS KÉRDÉSEI. 2. RÉSZ. S AJÁT TAP ASZTALATOK
A szerzők, közleményük második részében, összehasonlítj ák a kutyák malignus
melanomájának
előfordulására
és
a
kül önböző
kezelések
eredm ényességére vonatkozó külföldi és hazai adatokat az 1992 és 2010 között
az
Országos
Frédéric
Joliot-Curie
Sugárbiológiai
és
Sugár-
egészségügyi Kutató Intézetben (OSSKI) vizsgált és kezelt kutyák adatai alapj án. A 406, rosszindulatú melanomaként diagnosztizált eset fajta- és koreloszlását,
valamint
a
primer
daganat
helyeződését
tekintve,
a
nemzetközi irodalmi adatokkal jól egye zett. A szerzők a legpontosabb fokozatba sorolást a
18
FDG PET/CT egésztest-vizsgálatokkal érték el. A
legjobb kezelési eredm ényt a radikális sebészeti kimetszést követően végzett
elektromágneses
hipertermiával
kom binált,
frakcionált
sugárkezelés adta.
Pénzes J. – Doszpoly A.: ADENOVÍRUSOS
FERTŐZÖTTS ÉG
KIMUTATÁ S A
SZAKÁLLAS
AGÁMÁKB AN (POGONA VITTICEPS) M AGYARORSZÁGON
A szerzők Magyarországon első alkal ommal mutatták ki szakállas agámák (Pogona elhullott
vitticeps) gyíkok
adenovírusos
belső
szerveiből
fertőzöttségét.
Állatkereskedésben
vett
PCR
mintákat
segítségével
vizsgálták. A vírus két génjének egy-egy szakaszát felerősítették, és a keletkezett
DNS-f ragmentumok
nukleotidsorrendjét
m eghatározták.
A
szekvenciák alapján m egállapították, hogy a hazai agámákban kim utatott vírusok variációt nem mutatnak, és típus szi nten megegyeznek a korábban már több külföldi országban leírt, ebben a faj ban talált adenovírussal. Az eredm ény arra utal, hogy a hazai agámák fertőzöttek.
Klára T. – Berki S. – Duna y M. – Ném eth T. – Szőke Gy. – Pap K.: A N YULAK VÉGTAGHOSSZ ABBÍTÁ SÁB AN ALK ALM AZOTT ELJÁRÁS KLINIK AI H ATÉKONYSÁGÁNAK ÉR TÉKELÉSE
A szerzők célja a nyulak végtaghosszabbításakor alkalmazott sebészeti eljárás és módszer klinikai hatékon yságának vizsgál ata volt. 20 új-zélandi fehér nyúlon végezték el a tibi ahosszabbítást. A protokoll szerint 7 nap látenciaidőszakot
követően,
napi
1
mm
nyújtás
melletti,
20%-os
hosszabbítás elérése volt a cél. A 20 esetből 10-ben sikeres volt a hosszabbítás.
A másik
10 nyúlban súlyos szövődm ények
léptek fel
(törések, anesztézia által okozott halál és súlyos szisztém ás fertőzések). A tibiatörés volt a l eggyakoribb kompli káció, különösen a korai műtét utáni időszakban. Minor szövődmény ritkán fordult elő; csak 3 nyulat érintett nyárs körüli gyulladás, mint a legáltalánosabb szövődmény. A vizsgálat során
módosították
fúró-
és
célzótechnikájukat.
Adataik
alapján
azt
találták, hogy az alacsonyabb f úrófordulatszám csökkenti a csontrepedés előf ordulását és ezzel a tibiatöréseket is. A sikeresen végtaghosszabbított nyulakban a csontgyógyulás makroszkopikusan és a röntgenfelvételek alapj án egyaránt kiváló volt. Ez a sebészeti eljárás és a hosszabbítási módszer eredm ényes.
