(69) évf. 1. szám január-február. Ára: 1000 lej

initárius Kolozsvár, 1888-1948/1990. 9. (69) évf. 1. szám 1998. január-február. Ára: 1000 lej.

Az új esztendő két olyan jelentős évfordulóra hívja fel a figyelmünket, amelyek vallási és nemzeti önazonosság t u d a t u n k n a k meghatározói voltak. Az első évfordulót az Unitárius Közlöny 110. éves alapítása jelenti. Az Unitárius Közlöny megalapítása szorosan kapcsolódik a Dávid Ferenc Egylet, „a vallásos és erkölcsös élet emelését szolgáló vallásos társulat" megalakulásához. Az Egylet alapításának indítványozója Boros György volt az 1884. szeptember 2-án tartott Egyházi Főtanács alkalmával. Az alakuló közgyűlésre 1885. augusztus 29én került sor. Az indítványozás lelkes támogatója Ferencz József püspök volt, aki önéletírásában (Napló) megjegyezte: „Ez Egylet megalakításában készséggel segítettem Borost, mert az ifjú embereknek támogatás, bátorítás kell arra, hogy valamihez hozzákezdjenek, s valamit alkossanak". Az Egylet határozta el az Unitárius Közlöny című havilap kiadását. 1887. december 31-én megjelenik a „kísérleti" száma. A kiadók a törekvést így körvonalazták: „Unitárius Közlöny cím alatt 1888 kezdetével egy havi népszerű lapot fogunk indítani a Dávid Ferenc Egylet megbízásából. Célunk az, hogy a vallásos és erkölcsös élet ébresztésére tegyük meg azt, ami irodalmi úton általunk megtehető". Az Unitárius Közlöny első „tényleges" száma 1888. januárjában jelenik meg, szerkesztői: Boros György és N a g y Lajos voltak. Nagy Lajos a lapnak az Unitárius Kertész címet ajánlotta, de végül mégis - különösen Brassai Sámuel érveire való tekintettel- a Közlöny elnevezés mellett döntöttek. Az Unitárius Közlöny az unitárius vallás és teológia belmissziós törekvéseinek a szócsövévé vált, ami azt jelentette, hogy a vallásos és erkölcsös élet gazdagítását, elmélyítését szorgalmazta.

A lap hat évtizeden keresztül hűséggel igyekezett gyarapítani vallásunkat, n é p ü n k kultúráját és általában az egyetemes keresztény értékeket. 1948-ban az államhatalom, akárcsak a más hazai egyházi lapok és folyóiratok esetében, megszüntette kiadását. A lap csak 42 év múlva, 1990. júliusában indulhatott újra. Az új évfolyam első számában a főszerkesztő (dr. Szabó Árpád) így nyilatkozott: „Nem melengetünk világmegváltó álmokat, de vajha lehetnénk egy parányi kovász, amely a holnap mindennapi élet-kenyerét éleszti". Nyolc év telt el az „újraindulás" óta. Mennyire sikerült az Unitárius Közlönynek a „kovász" szerepét betöltenie? A kérdés megválaszolását az olvasóra bízzuk. A m a g u n k részéről az evangéliumi vallásosság, a tiszta erkölcs, a felebaráti szeretet, a közösségi szellem, a jövő iránti reménység szorgalmazói szeretnénk maradni: „eszközként Isten kezében". A másik évfordulónk az 1848-1849-es szabadságharchoz kötődik. 150 évvel ezelőtt, Március Idusán elinduló magyar szabadságharc n é p ü n k megtisztító-megújító katarzisának a kezdetét jelentette. A győzelem n e m adatott meg, de a győzelem esélylehetősége, reménysége, óhajtása és az érte hozott áldozatvállalás mindenképpen bebizonyította n é p ü n k elkötelezettségét, élni akarását a szabadság eszméje mellett. Emlékezzünk kegyelettel a hősi halottakra, a vad indulatokban lemészárolt ártatlanokra, az önkény áldozataira... És köszönjük Istennek a 150 évvel ezelőtti eszmevilág és életpéldák mai üzenetét. Hisszük, hogy ebben a szellemben emlékeznek, ünnepelnek és reménykednek lapunk olvasói is. Dr. REZI ELEK

Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag! Az 1998-as év a történelmi és művelődési évfordulók egész sorozatát jelenti a magyarság számára. 175 éve, 1823. január 22-én fejezte be Kölcsey Ferenc nemzeti imánkat, a Himnuszt. 175 éve, 1823. január 1 -én született a magyar irodalom máig is fénylő üstököse, Petőfi Sándor, majd néhány nappal később Madách Imre, Az ember tragédiája szerzője. 150 éve, 1848. március 15-én, az európai előzmények után Pesten is kitört a forradalom. A magyar szabadságharc fogalma immár eggyé forrott Petőfi személyével és költészetével. Fekete Sándor irodalomtörténész szerint 1848. március 15-e Petőfi Sándor forradalmi szellemének és cselekvő bátorságának köszönhető. Jókai Mór, aki e márciusi napokban Petőfi hű fegyvertársa volt, így vallott:,, Ezt a napot Petőfi napjának nevezze a magyar nép, mert ezt a napot ő állítá meg az égen, hogy alatta végigküzdhesse a nemzet hosszúra nyúlt harcát szabadsága ellenségeivel."

Hiszem, hogy Petőfi költészete ma is időszerű. Olyan örökérvényű értékeket hirdet, mint a hazaszeretet, hűség, szabadságvágy, a szülőföldhöz való ragajzkodás, szerelem, mély családi érzések. Szerintem Petőfi a mindenkori fiatalság, a halhatatlan ifjúság jelképe lett és 1848. Március 15-e számomra egyet jelent a megújulással és az erkölcsi győzelemmel még akkor is, ha utána október 6-a következett. A mai zűrzavaros világban, amikor az értékvesztés és az útvesztés veszélye fenyeget, válasszuk életünk jelmondatául azt a néhány sort, amelyet 1848 júliusában írt le Petőfi: ,, Miért zárjátok el az utamat? Bocsássatok! Előre vonnak vágyaim, de én Használni s nem ragyogni akarok". MOLNOS SAROLTA tanárnő

Petőfi Sándor

2

Európa csendes, újra csendes...

De hát kétségbe kell-e esnünk, Hát búsuljunk-e e miatt? Ellenkezőleg, oh hon, inkább Ez légyen, ami lelket ad.

Európa csendes, újra csendes, Elzúgtak forradalmai... Szégyen reá! lecsendesült és Szabadságát nem vívta ki.

Emelje ez föl lelkeinket, Hogy mi vagyunk a lámpafény, Mely amidőn a többi alszik, Ég a sötétség éjjelén.

Magára hagyták, egy magára A gyáva népek a magyart; Lánc csörg minden kézen, csupán a Magyar kezében cseng a kard.

Ha a mi fényünk nem lobogna A véghetetlen éjen át, Azt gondolhatnák fönn az égben, Hogy elenyészett a világ.

RÉSZLETEK VAJDA JÁNOS NAPLÓJÁBÓL 1848 előtt nem volt nemzetiségi viszály(...) Arról, hogy e hazában a külön ajkú lakosoknak össze kellene veszniök nemzeti különbségük miatt. Soha senki nem is álmodta, és hogy itt a magyaron kívül más „nemzet" léteznék, ez még gondolatban sem fordult elő soha, mert ha ötletképp előfordult volna is, maga az idegen ajkú lakos is kinevette volna, mint valami szörnyeteg abszurdumot. Annálfogva nagy volt a meglepetés, midőn az első horvát s szerb zavargások és vérengzések híre Pesten szétterjedt. Csodálkozott a magyarság és hallgatta, vajon mi lelhette őket! Tudva volt ugyan a kamarilla működése, mert hisz akkorában minden rosszat a kamarillának tulajdonítottak. Ha valamely népgyűlést a zápor szétmosott, ezt a záport a bécsi kamarilla küldte ránk. Akkorában a kamarilla oly divatos szó volt, mint most a centralizáció, germanizáció, bürokrácia s több efféle. De még így is megfoghatatlan, volt, hogyan engedhették magukat így elámítani a népek, midőn a magyar nemzet éppen a jobbágyi járom alól szabadította fel őket is éppúgy, mint a többi magyar honpolgárt. Mert tudni kell, hogy a bécsi kormány mindig ellenezte e szabadelvű reformot, e lázadás tehát úgy tűnt fel előttünk, mintha a horvátok és rácok azért akartak volna ellenünk harcolni, hogy ők tovább is jobbágyok maradhassanak. Továbbá a pesti, illetőleg magyar mozgalomnak egészen a francia „égalité, fraternité" (egyenlőség, testvériség) jelszavas színezete volt, ki volt mondva és azonnal valósággal gyakorlatba is véve a rangok, címek, előjogok eltörlése, megsemmisítése. Alomnak tetsző rögtöni volt a változás, midőn a címekre előbb oly sokat adó, ős arisztokratikus nemzet legfelsőbb és legalsóbb tagja egyszerre egyszerűen polgártársnak szólította egymást. Akármelyik gróf vagy báró minisztert a legegyszerűbb pesti munkás megszólíthatta az utcán egyszerű „polgárminiszter" címzéssel, és ez megtiszteltetésnek s egészen természetesnek tartaték. Az összes magyar nép választóképes lőn. És mind e jóltevő reform ingyen, egy csepp véráldozat nélkül, a kiváltságos osztály nagylelkűsége, erkölcsi emelkedettsége folytán lett a népnek mintegy ajándékul adva. A nem magyar ajkúakra nézve egy szóval sem tétetik kivétel a jogokra nézve. Honnan tehát az ellenségeskedés? - gondolá minden józan eszű ember. De már hiába, a baj megvolt, s ellene védrendszerről kelle gondoskodni. Felállíttaték az első tíz zászlóalj, és az alvidékre küldeték. E had eleinte „önkénytesnek" nevezé magát, s a „honvéd" elnevezés később lett általánossá, amidőn már egy egész nemzeti hadsereg állítása lőn elhatározva Kossuth nagyszerű s emlékezetes szónoklata folytán. E szónoklatnak s hatásának tanúja voltam. Petőfi, Vasvári s több ily népvezéri egyéniség közt a képviselő-

ház bal oldalán ( a Redut teremben) jó helyre vergődtem. Kossuth éppen súlyos betegségből lábadt föl, s oly gyönge volt, hogy úgy vezeték föl barátai az ülésteremben. Híre volt, hogy beszélni fog, ha „bír". Hosszabb s nagyobbszerű szónoklatra részéről senki sem volt elkészülve. A betegség igen észrevehető nyomaival arcán s alakján, halványan lépett a szószékre. Az ember szinte féltette, és mondani szerette volna neki: „ne erőltesd s kíméld magad, várj, míg helyreállsz, hisz téged senki sem pótol". O valóban igen gyönge, halk hangon kezdé beszédét, engedelmet kérve a hallgatóságtól, hogy hangosabban nem bír szólni, de oly csönd volt a teremben, hogy még susogó hangját is meg lehetett hallani. A haza állapotának föstésén kezdette, előadván, hogy kívülről nincs mit remélnünk, s magunkon magunknak kell segítenünk. Ezalatt a hangja mindegyre erősbült, mozdulatai élénkültek, s úgy tetszék, mintha a lelkesedés elébbi egész erejét visszaadná. Midőn már vagy fél óráig beszélt, nemcsak őmaga, de a hallgatóság is elfeledkezett testi betegségéről, s a szónoklás állott előttünk, ereje egész nagyságában. A lelkesedés egyre fokozódott. Már minden egymásra következő mondata gyújtott, elragadt, meghatott, a közönség mintegy fuldokolt a hatás alatt, mert lelkesedése küzdött a figyelemmel, s elnyomta tetszése kitöréseit, hogy meg ne zavarja a szólót, s nehogy a zajban egyetlen szótag rá nézve értelmetlen maradjon. Midőn szónoklatában odáig ért, hogy a haza megmentése kétszázezer katonát kíván, a képviselőház nem állhatta ki tovább: nem várhatta, hogy beszédét, vagy bár e mondatot bevégezze, közbekiáltva: „megadjuk!", mint egy test fölállott, a karzat éljen-viharba tört ki, s néhány percig tartott a lázas jelenet, mely a magyar országgyűlések történetében a légritkábbak egyikének s a forradalom egyik legnevezetesebb mozzanatának mondható. A nemzeti egyetértés e nagyszerű nyilvánulása mindenkit átvillanyozott, örömkönnyek csillogtak a szemekben, képviselők, hallgatók egymást átölelték, mintegy bizonyosnak tartva, hogy a haza meg lesz mentve. Azt hivők, hogy a szónoki hatást ennél magasabbra vinni lehetetlen. De csalódtunk. Kossuth szónoki ereje határtalan volt. Nagy sokára a zaj lecsillapulván, a mély csöndben Kossuth a meghatottság lágy hangján, mintegy elfordítva magától az őt illető kitüntetést, szerényen meghajtotta magát, mondván, hogy ezennel meghajlik a nemzet nagysága előtt! A hallgatóság e ponton valóban nem tudta, mit csináljon. Erezte, hogy bármit cselekszik, már külső jelekkel ki nem fejezheti megindulását. E szónoki fogás váratlan és kétségkívül rögtönzött volt, mint általán Kossuth minden 3

beszéde, és mégis a szónoklat történetében alig találhatnánk ehhez zsenialitásra foghatót. A lelkesedés zaja újólag kitört és nem szűnt meg többé. A hosszan tartó zaj alatt Kossuth a lángoló szónokból lassankint a beteg emberré változott át, s egyszerre hozzárohanó barátai karjai közé hanyatlott. Egészen kimerült arca ismét elhalványult, szemei lecsukódtak. Sokan megdöbbentek, s a legrosszabbtól kezdettek tartani. A közönség a legrendkívülibb fölindulásban, aggodalom, lelkesedés érzelmei közt tolult kifelé, szemeit az alélt

„Élni

csak

melyben

azon

van életerő,

saját

életereje,

nak

gyámolttása

ságának,

s amelyet

hanem

A nemzet

az

kérni, uraim:

ha-

oly alkut,

legkevésbé

is

áron

meghozamely

szabadságát

főnyi

tak, mint

Ezt

taltam

felállots én

lebo-

nagysága

Csak azt mondom: amennyi

akartam

egy férfiú,

a

előtt.

annyi

ener-

kivitelben, hazafiságot

mint tapasz-

a megajánlásban

sérthetné,

senkitől

Magyarországot

a poklok

el nem fogad,

hanem

pui sem fogják

megdönteni

méltányos irányában

s

pénzerőnek

de önök

rulok a nemzet giát

katonát

szükséges

előteremtését...

el van

áldozatokat

erre

annak

védelmére

önállását,

Azt kérem,

nem mások-

önállóságának

a nemzetnek

akárki

a kétszázezer

szabad-

ni, és e tekintetben

minden

fog,

koronájának,

a legnagyobb

semmi

csak

tartogat,

nincs jövendője. tározva

nemzet

szónokra függesztve, kit barátjai karjaikon inkább vittek, mint vezettek ki és le a gyűlésterembe. Még a lépcsőn is kísértem ót szemeimmel, s láttam, mint lógtak karjai, s lábai, s arcának sárgasága tanúskodott, hogy elgyöngülése nem csupán szellemi lázasság, de valósággal testi kimerültség következménye is. Az egész jelenet rajza hűtelen lenne, ha meg nem említeném, hogy a tömegben nagy volt azok száma, akik a jelenet hó'sét félistennek nevezték.

- és ka-

kívánatokat is teljesíteni

adja meg a

kész.

képviselőház

KOSSUTH LAJOS beszéde a képviselőházban, 1848. július 11.

HÁROMSZÉKI NEGYVENNYOLCAS Olvasom az E. K, Tanács egyházközségeknek küldött felhívását az illető vidék unitárius vonatkozású 1848-as emlékeinek felkutatására. Közben azon gondolkodom, lehet-e szabadságharcról vallási hovatartozás kategóriában beszélni. Kisgyörgy Zoltán tanár, mérnök, hírlapíró, sepsiszentgyörgyi egyházközségünk tagja azzal biztat: lehet. Az általa rendelkezésemre bocsátott anyag képezi alapját a továbbiaknak. Egy olyan írásnak, amely végül is nemcsak engem győz meg: valóban, vallási vonatkozásban is meg lehet emlékezni Róluk. Emlékművek sorolódnak fel és nevek. Közülük soknak nincs egyéb emlékműve. Legyen hát ez az írás egyszerű főhajtás azon személyek előtt, akik szabadon éltek, s úgy gondolták, hogy meghalni is csak így érdemes. S mintha Farkas Árpád is rájuk gondolt volna alábbi versével: Háromszéki Háromszéki piros páris, gond a dombja, ringatás is; 4

borvizekkel, fenyvesekkel beszélget a végtelennel. Mosolyában szarvas alszik, álmodik is, nemcsak alszik, fehér árnyat vet a hóra Ősi tüzek csipkebokra. Körülállják, nézik, nézik ezer éve - ezer évig mesemondók, ágyúöntők, világjárók és fadöntők... Szomjúságuk hittel éltet, bolyong bennem mint a vércsepp Páros piros e jóság is, rázkódás is, ringatás is... ÁRKOS A falu Kézdivásárhely után a legtöbb hősi halottat vesztett el az ütközetekben. A háromszáz halott kilencven százaléka unitárius vallású. Köztük Bihari Mózes kántor és Kiss Mihály unitárius lelkész, Kriza

János püspök segítője a néprajzi gyűjtőmunkában, aki nemcsak aktív résztvevője a 48-49-es harcoknak, hanem utána az 1854-es Makk-féle összeesküvésben is érdemeket szerzett. Ugyancsak említésre érdemes Ütő Dániel honvédhuszár neve, valamint Lőrincz József, Bem József vezérkari őrnagya, mindketten árkosi unitáriusok. Árkoson a református templom előtt a szabadságharc emlékét kopjafa őrzi. BÖLÖN Konkrét emlékek Heydte császári főparancsnok iratai között maradtak fenn, amelyeket Erdővidékről a Homoród mentére való menekülése közben veszített el. Egy bécsi keltezésű császári parancs konkrétan megparancsolja Bölön falu Köpec községgel együttesen való lerombolását. Köpecet sikerült is felégetni, Bölön megmenekült. Kiváló adat maradt fenn Lőfi Áron bölöni unitárius lelkészről, aki honvédhadnagyként szolgált a szabadságharc idején. A szabadságharc bukása után száműzték Erdélyből, a Balkánon és Konstantinápolyban bujkált. Az egyházközség 48-as elkötelezettségét dicséri az a hozzáállás, amellyel a bölöniek az egyházközség harangját elsőként ajánlották fel ágyúöntés céljából Gábor Áron kérésére. FELSŐRÁKOS A falu színtere volt Heydte számtalan bevonulási kísérletének, főként 1848 decemberében. Innen is futtatták meg a Homoród vidéke felé. Az egyházközség egyetlen, XVIII. századi harangját szintén Gábor Áronnak adományozta. KÁLNOK Emlékmű nincs, de a temetőben ott található Incze János 48-as honvédhuszár sírja, amelyet minden március 15-én ünnepség keretében koszorúznak meg. Konkrét adataink vannak viszont Bedő Áron huszárról, aki Fogarasnál esett el, Bedő József a hídvégi ütközetben, Téglás Ferenc pedig Hétúrnál, mindhárom unitárius vallású. KÖKÖS Négy halottról maradtak fenn adatok, a szabadságharc emlékére a református egyházközség állíttatott kopjafát a közelmúltban, a református templom előtti téren található. Említésre érdemes az unitárius egyházközség 1707-ben öntött műemlékharangja, amelyet Gábor Áron ágyúöntő mesternek ajánlott fel az egyházközség. 1956-57-ben a magyar tanfelügyelők közössége Gábor Áron halálának helyén, a Feketeügy partján kétnyelvű emlékművet állíttatott. NAGYAJTA Szájhagyományként él az öreg Kriza János unitárius lelkésszel, Kriza János püspök édesapjával kapcsolatban fennmaradt monda. A fehér hajú és szakállú idős lelkész a falu végén fogadta a pusztító szándékkal érkező kozák csapatokat, néhány ószláv szót szólt hozzájuk és a hagyomány ezzel magyarázza a község megmenekülését a felégetéstől. 1848-ban Nyíredi Áron unitárius embernek nyoma veszett.

SEPSIKŐRÖSPATAK Három unitárius 48-as emlék maradt fenn: Bedő Dénes Besztercénél, Szinte Lajos Hétúrnál és Bedő Ferenc Szentmihálynál esett el. Emlékmű a falu területén nincs, SEPSISZENTGYÖRGY Az 1848-as emlékek nagyon hiányosak, tekintettel arra, hogy az unitárius egyházközség a város területén akkor még nem létezett. Feltételezhető, hogy Sepsiszentgyörgy közvetlen szomszédságában lezajlott illyefalvi és főként szépmezői csatáknak számos unitárius résztvevője volt. A város főterén az ő emléküket őrzi az 1848-as emlékmű, amelyet 1874-ben állítottak. Az emlékmű felirata: „A Szabadságharc emlékére". Ugyancsak a szabadságharccal kapcsolatos azon emléktábla és dombormű, amit 1956-57-ben a volt megyeházára állíttatott a magyar tanfelügyelők közössége. Az emléktábla szövege: „1848-49-ben ebben az épületben székelt Háromszék Honvédelmi Bizottsága. Itt hangzottak el 1848. november 23-án Gábor Áron emlékezetes szavai: Lesz ágyú! Itt mondta ki a népgyűlés, hogy Háromszék népe fegyverrel védi meg szabadságát az osztrák elnyomókkal szemben." Ezenkívül a híres szépmezői csata emlékére a küzdelmek színterén egy fehér márványoszlopot állítottak, amelynek azonban a kommunista időkben nyoma veszett, a terület ugyanis a Román Hadsereg tulajdonába került. A csata áldozatainak tömegsírja ma is a hegyivadász alakulat földterületén fekszik. SEPSISZENTKIRÁLY A falu kilenc hősi halottal áldozott a szabadságharcnak. Kiemelkedő Kiss Dániel és Kiss Mózes hadnagyok neve. SZENTIVÁNLABORFALVA Itt született Berde Mózsa, aki többek között Háromszék kormánybiztosa volt a szabadságharcot megelőző időkben és alatt. Az unitárius templomban emléktábla őrzi nevét, amit Szent-Iványi Gábor állíttatott. Az ő nevét viseli a faluban működő Laborfalvi Berde Mózsa Alapítvány és a szentivánlaborfalvi általános iskola is. Ugyanitt született Berde Áron, kolozsvári egyetemi tanár, aki aktívan részt vett a szabadságharcban, sőt kiáltványt is intézett az erdélyi román nemzethez. Szalad Árpád a szentivánlaborfalvi unitárius templom előtti térre kopjafát állíttatott a szabadságharc emlékére. Szentivánlaborfalvi születésűek voltak: Berde Áron, aki Sárkánynál esett el 1849-ben és Vásárhelyi János, aki eltűnt. VARGYAS Az egyházközség az unitárius Dániel család által 1667-ben készített harangot szintén Gábor Áronnak ajánlotta fel ágyú öntés céljából. Bódi Elek hősi halált halt a szabadságharcban, a község és az unitárius egyházközség a falu főterére közösen állíttattak kopjafát a szabadságharc emlékére. GYERŐ DÁVID 5

ADATOK AZ 1848-1849-ES SZABADSÁGHARC ESEMÉNYEIHEZ BÁGYONBAN Úgy érzem, hogy minden magyarnak elegendő látni ezt az évszámot: 1848, s ez már fejhajtásra készteti. Mi bágyoniak is ezt szeretnénk megtenni, de ehhez még hozzácsatolni azt a keveset, amit 1848-ról elmondhatunk. Jellemző a korabeli, de a későbbi nagy események levéltári anyagára is, hogy szűkszavúan, mértékletesen, tartózkodóan foglalkoznak olyan történésekkel, amelyeknek személyes átélői voltak elődeink. Azonban a kevés adatból is világosan pattan ki, hogy Bágyonban nem ért el a „szabadságharc" tüze. Bár kevés az ilyen megkímélt magyarlakta vidék, ez mégis ténynek számít, mert „ az országos veszélyből mely Felvintz Városának lakóit legsullytobban érte /..../, többen menekültek Bágyonba, ahol menedéket is találtak." Számadatok hiányában korlátozottak vagyunk a kijelentésekben, azonban nyilvánvaló, hogy több családról van szó, azok pedig jószágaikat is magukkal hozták. A lelkész is ott van a menekültek sorában, Dimény József, akinek tehenei éppen a lelkész „tönköly asztagában" tettek kárt s a papi istállóban teleltek ki. Ez a tény pedig arra a következtetésre bátorít, hogy Ferenczi Máté lelkész (18371861) az elsők között lehetett, akik a vendégszeretet gyakorlásában nem voltak „restek", s akár házukat is megosztották a menekült rászorulókkal. Ehhez a gondolathoz csatlakozik az a megállapítás is, hogy a menekültek száma számottevő volt, ugyanis többek között Szabó Pál és Kis Sámuel neveit is olvashatjuk., akiknek ingyen eszközölték'kiharangozásukat, bár felvinci menekültek voltak. 6

Alig tavaszodik, 1849 március 18-án Balog János (középső) gondnok keblitanácsi gyűlést hív össze a „Bágyoni Unitárius Sz: Ekkla Papi lakásában /.../, ahol gondnok ismerteti, hogy Hazánk mostani háborús körülményei tekintetéből a Honvédi Bizottmány /..../ más egyházközségekhez hasonlóan megkereste a miénket is s felszólított arra, hogy /..../ az országnak elkerülhetetlenül álgyukra van szüksége - a végre harangjai közül Szent Ecclának is egyiket adózná a haza oltárára". A „hazához buzgó szeretetből történt " hozzáállás nyomán keblitanács elhatározza: ingyen fogja odaadni a legkisebb harangot. (Megjegyzés: ebben az időben 4 harangja van az egyházközségnek: három szólt a toronyban, egy negyedik, kisméretű a Classis-nál volt használatban ki- és becsengetések alkalmával. hozzáteszik azonban, hogy a harang, a legkisebbik is az egész egyházközségé s e tekintetben a közgyűlés hivatott arra, hogy ezt az ügyet véglegesen eldöntse. A „közönségünk főbírája T. ifj. Csegezi Tamás" hatásos beszéddel szólt a közgyűléshez, s látható módon együttes érzéssel viszonyult édes hazájához az egész gyülekezet, mert a beszéd befejezése után „önként felkiálta: Adjuk, adjuk jó szívvel és ingyen." Ezek után a Bizottmány nevében megköszönte a gondnok az adományt, az áldozatot „s megáldá a Sz: Ekklézsiát." Egy hét múlva nemcsak a leszerelési előkészületekről tájékozódhatunk, hanem a levételről, sőt a harang Kövendre történt elszállításáról is. Valószínűnek látszik, hogy a levétel

alkalmával a „Bégyűjtő Bizottmányi Elnök" nem volt jelen az egyházközségben, mert különben nem keltezte volna Kövenden az átvételi levelet. Különben is a megállapodás már megelőzően megtörtént, hogy a kisebbik harangot adományozzák a toronyban lévők közül. Igaz az is, hogy egy 4 és 1/2 mázsás harangról volt szó, amire nézve dicsekvően hangzik a „legkisebb "jelző. Fosztó Károly 1849. március 27én az elismerő-átvevő iratban többek között rögzíti, hogy „a Bágyoni Unitária nemes Szent Ecclésia - álgyu öntés végett - országos tellyhatalmu biztosi felszólításra - önkéntes segedelmezésül juttatott Kövendre a székközházához - a haza oltárára bészolgáltatás végett" egy harangot, amiért „légyen Isten áldása a nemes Szt Ecclésián áldozattyáért és segéllje a mindenek Ura, hijjányokat - az álgyuk segedelmével bizonyosan békövetkező békesség napjaiban minden terük nélkül- kipotólhassák". Végül még van egy kérdés, amire feleletként adat van a birtokunkban. A kérdés az, hogy Bágyon népe fegyverrel részt vett-e a szabadságharcban? Pozitív választ adhatunk, mert 1849. március 26-án a harangozó, Szöllősi István arról tesz panaszt, hogy mennyile nehéz neki és feleségének nap, mint nap a toronyba felmenni. Eddig gyermekei elvégezhették ezt a munkát. Két fia honvéd, s most a harmadikat is elvitték. Ebből következtethetjük, hogy bizonyára nemcsak a harangozói család volt az egyetlen, amelyből honvédként szolgálták a hazát. Harangozó panaszára Keblitanács azt a választ adta, hogy most még könnyebb a harangozó helyzete, mert már nem „három, hanem két harangot kell húzni". Én azonban ma

már nem a munka elvégzése miatti panaszt látom, hanem azt az aggodalmat, hogy egyetlen családból 3 fiú honvédként harcolt a szabadságunkért... Bizonyára sokan aggódtak honvéd férjük és gyermekeik után. Önmagukat és másokat is vigasztalták, ahogyan lehetett. Múltunk lustölgó',

elveszített csataterein nekünk is meg kell vigasztalódnunk, s ezt csak úgy lehet elérni, ha nem adjuk fel a múltat és eszményeinket. Nekünk, bágyoniaknak a levéltárunkban fellelhető' iratok alapján csak ennyi részünk volt 1848-ból, s engedjék meg az 1998-ban visszaemlékezó'k, hegy ez a néhány sor lehessen

EMLÉKEZÉS

ORBÁN BALÁZSRA Az emlékezés önazonosságunk kinyilvánítása, vallomás önmagunkról, hogy kik voltunk, kik vagyunk és kik lehetünk. Az emlékezésre is igaz a mondás: mondd meg kire emlékezel, és megmondom, ki vagy. A nagy személyiségek olyan lángoszlopok, melyek átvilágítanak a távolodó idó'k ködös sötétjén, s csalhatatlan iránytűként mutatják az utat, hogy el ne tévedjünk. E földnek sok nagy fia volt, de egy sem volt nagyobb, mint Orbán Balázs. Méltán illették a legnagyobb székely megnevezéssel, méltán áll szobra városunk fó'terén. Az ó' legnagyobb érdeme a székelység szellemi-anyagi-közösségi értékeinek felleltározása és összefoglalása a Székelyföld leírásában. Nemhiába került a tiltott könyvek listájára, nemhiába zárták el az erdélyi magyar gyermekek elől, mert minden sorából kisugárzik egy kisnép dicsőséges múltja, önazonosságának megtartó tudata és a tiszta nemzeti érzés. Ha tudatosul benned e könyvnek tartalma, akkor felemeled a fejed és azt mondod: Istenem, köszönöm, hogy székely-magyarnak teremtettél, köszönöm, hogy ennek a nyelvnek szavait adtad ajkamra. 169-ik éve annak, hogy született, 109-ik annak, hogy meghalt. Azóta sok nehéz időt megélt a mi kicsiny népünk, számban nem engedett gyarapodni a zord idő, de mégis mint ahogy hegy méhe őrzi a búvó patakot, úgy őriztük mi is rejtetten-féltve a közösségi, a nemzeti tudatot. Orbán Balázs ma is időszerű, szavai ma is megerősítenek és utat mutatnak. De hadd beszéljen ő maga: - a magyar nemzetről: „Szép és nemes volt e hivatás, dicső és magasztos a szerep, melyet a magyar nép Európa történelmében játszott..." és a székelyekről: „...e népnél annyi természetes észt, s azzal párosult kellemet találsz, mennyit bizonnyal Európa egyik iskolázott népénél sem, mert a magyar, de főként a bzékelynél megvan a keleti népeknek azon sajátsága, hogy a természet éles ésszel, józan felfogással, s egyenes lélekkel ruházta fel." - az iskolákról és a közművelődésről: „...mindenütt kiváló figyelemmel kisérendem tanodáinkat, mint oly palladiumait a nemzetnek, melyek alatt a jövő nagyság, a nemzeti felemelkedés nagyra növekvő magvai vannak elhintve....mert tanodáink a mieink, azokat a nemzet magától elvont filléreivel létesíté, ...mert tudta, hogy nem csak nyers erő az, ami megvédi s naggyá teszi a hazát, hanem az ész mindenható hatalma, az értelmiségnek nagy horde-

legalább egy ékezet egy betű fölött, amely abban a nagy megemlékezésben áll, melyet esetleg több büszkeséggel írhattak meg az 1848-as szabadságharc emlékekben gazdagabb, boldog letéteményesei. PAP LÁSZLÓ

rejű feltörő szelleme az, mi a nemzet jövőjét biztosítja, mi megdönthetetlen alapja a jövő felvirágzásának és nagyságának." Nem véletlen, hogy Hunyadi László szobrászművész- aki maga is unitárius - könyvvel a kezében alkotta meg a legnagyobb székely szobrát, hirdetve ezzel gyökereink-történelmünk megismerésének jelentőségét és az iskolák, a közművelődés fontosságát népünk életében. A világ nagy mérlegén a népek nem számarányuk szerint méretnek meg és értékeltetnek, hanem szellemilelki-anyagi értékeik szerint. A nagy népeknél is fontos az iskola, az oktatás minősége, de az ilyen kis népnél, mint a miénk, többszörösen az. Ezért folytat erdélyi nemzeti közösségünk élet-halál harcot anyanyelvünk szabad használatáért és iskoláinkért. Rajongásig szerette népét, de mégsem volt nacionalista: „Minden e hazát lakó nemzetiség iránt tisztelet és testvériesség tölti el lelkemet, a múlt tévedéseire - megjobbulás reményében- a feledés, a kiengesztelődés fátyolát borítom." Orbán Balázs 1865-ben, Kriza .Tános püspöksége idején, 35 éves korában tért át az unitárius vallásra. A Székelyföld leírása 19-ik oldalán megtaláljuk ezen lépésének okát és szellemi indítékát. Választolt vallásáról Újszékely leírásának kapcsán így vall: „Újszékely templomán e felirat így vall: IN HONOREM SOLIUS DEI. Mi azt hirdeti, hogy e falut unitáriusok lakják. Ezen a reformáció korából származott legifjabb s legtisztultabb hitvallás Udvarhelyszéken leginkább el van terjedve, itt a havasoktól körülölelt vidéken tartották fenn magukat azon vallás hívei, mely kezdetben egész Erdélyben el volt terjedve, s melyet az ország fejedelme is vallott egykoron, s mivel az a józan ésszel és evangéliummal egyező elveket vall, hitem szerint nemcsak a múlt, hanem a jövő vallása is " 15 évig a róla elnevezett székelykeresztúri gimnázium gondnoka volt, Egyházi Főtanácsunk lelkes tagja. Kétszer is alapítványt tett az unitárius gimnázium javára: 1876ban és 1889-ben. Jól tudjuk, hogy Őt nem lehet egy felekezet korlátai közé szorítani, ő nemcsak a mienk, de az egész székelységé, de az egész magyar nemzeté. Csak annak a népnek lesz jövője, mely múltját el nem felejti. Orbán Balázs emlékét akkor őrizzük méltóan, ha megismerjük mi magunk és megismertetjük gyermekeinkkel azt a hatalmas történelmi-szellemi-közösségi örökséget, amelyet ránk hagyott. Tiszta nemzeti érzése, önazonosságunk közösségi tudata, a népünkért hozott áldozata és önzetlen szolgála • "rven követendő példa mindannyiunk számára. KEDE1 MÓZES 7

Unitárius válasz az ezredforduló kihívásaira Unitárius választ keresünk az ezredforduló kihívásaira - én a Testvéregyház-kapcsolat szempontjából. Amerikai vagy az erdélyi szemszögből? Nos, én mindkettőhöz egyformán tartozom. Kettős gyökerezettségem érdekes perspektívát ad nekem, ugyanis mindkét egyházzal belülről azonosulok. Mivel az Enyedi konferencia főleg történetírással foglalkozott, elgondolkoztam, hogy milyen nehéz feladata lesz majd a jövő század kutatójának, aki napjaink egyik csodajelenségét tűzi ki kutatása céljául. Elmondom, mire célzok, s előrebocsátom, hogy nem tudományos dolgozatnak, hanem kihívó eszmefuttatásnak szánom e sorokat. Azt a mozgalmat szeretném röviden bemutatni, amelyet Észak-Amerikában segítettem létrehozni: az Amerika és Erdély, illetve Magyarország közti unitárius Testvéregyház Tanácsot, amelynek alapító Főtitkára vagyok. Ez a program immár nyolc éve működik, és ma az amerikai Unitárius Univerzalisták a század legfontosabb, legszéleskörűbb mozgalmának tekintik. Sőt, jelenséggé nőtte ki magát. Kétszer 200 gyülekezet lépett testvéri kapcsolatba egymással az óceán két partján, a szó legnemesebb és legmélyebb értelmében. Kétirányú ez a kapcsolat, mindkét fél gazdagodik, noha más-más értelemben. Az amerikaiak közel egymillió dollárt juttattak el testvérgyülekezeteiknek, traktorokkal és más gazdaságfejlesztő eszközökkel próbálják a falvakat talpra állítani. Templomokat segítenek építeni és a régieket kijavítani. A teológusokat és az újonnan alakult felekezeti iskoláinkat szubsztanciálisan segítjük, amerikai ösztöndíjak várják az erdélyi lelkészeket és a teológiai hallgatókat, angol tanárt alkalmazunk és egy új, angolul tudó lelkésznemzetség hagyja el a Teológiát. Komputerizáljuk még a falvakat is. Amerikai gyermekek gyűjtenek komoly összeget, hogy testvérgyülekezetük tornyát kijavítsák, minden amerikai unitárius templomban írásos kézimunkák díszelegnek, és az amerikai asszonyok magyar vacsorákat főznek, hogy több pénz gyűljön Erdélynek. Miért?Miért? Az amerikai unitáriusok büszkék liberális vallásukra, de hiányolják a történelmi perspektívát, a hagyományt, sokszor a teológiát is. És Erdélyben megtalálták a vallási, történelmi gyökereket, amelyre ráilleszthetik liberális hagyományukat. És ez nem kevesebb, mint az amerikai unitáriusok történelmi tudatának a kialakulása, de legalábbis megújhodása. így aztán nem csoda, ha oly nagylelkűen segítik újonnan felfedezett hittestvéreiket, s ha kell, kiállnak értük politikailag. Tömeges zarándoklat indult meg Erdély felé, az unitáriusok kikiáltott „Szent Földjére". És a zarándokokban mély lelki átalakulás történik midőn Erdély lelke megérinti őket. Hazamenvén pedig nemcsak 8

Erdély iránt lendülnek cselekvésbe, de egész gyülekezetük szellemére rányomják a bélyegüket. Nagylelkűbbekké és saját társadalmuk problémái iránt is nyitottabbakká válnak ezek a gyülekezetek. Az észak-amerikai unitarizmus szellemében megreformálódott Erdély hatása alatt. Aztán puszta hálából néha megkísérti őket, hogy saját képükre átformálják testvéreiket. Hiszen ők, az amerikaiak jobban tudják, hogyan kell hatékonyan élni, termelni, egyházat vezetni. Nos itt van az egyik kihívás: melyik fél engedjen a másik ráhatásának? Illetve meddig mehetünk el a másik fél megváltoztatni-akarásában? íme két idézet illusztrációként: Peter Raible, a Testvérgyülekezeti Tanács volt elnöke így ír: „A legfontosabb kihívás, hogy megőrizzük és építsük erdélyi unitárius hitünket, valamint, hogy segítsük hittestvéreinket. Ők közös hitünket és a lelkiismeret szabadságát évszázadokon keresztül megőrizték, szenvedtek és meghaltak érte. Most rajtunk a sor, hogy segítsünk nekik." Egy groteszk „ellenpéldával" sarkítok, mely egy erdélyi lelkész tréfásan adott válasza volt arra, amikor Bostonban megkérdezték: nem terhes-e az erdélyieknek az amerikai testvérek túláradó szeretete és ragaszkodása, no meg a tömeges zarándoklása? Mire ő szellemesen azt válaszolta: „Az erdélyiek kibírták a tatárdúlást is, a török hódoltságot is, immár kibírják az amerikai testvérinváziót is." És valahol ebben nagy igazság van. Egy Nepálban tapasztalt példa döbbentett erre rá: Tizenkét jezsuita teológiai hallgatót követtünk egy isten háta mögötti, Tibet határán lévő faluba, ahová Miller atyával lelkigyakorlatra vonultak vissza. Egyetlen feladatuk volt: beilleszkedni a primitív körülmények közé, tanulni a falu népétől, de nem megpróbálni megváltoztatni őket. A falu rettenetesen piszkos, elmaradott volt. Az ifjú teológusok már az első napokban megpróbálták kitakarítani az egész falut és megtanítani a higénia szabályaira. S micsoda fogcsikorgató önfegyelem kellett ahhoz, hogy erről lemondjanak, és csak a párbeszédig, de nem a kioktatásig menjenek el. Az erdélyi unitáriusok önérzetesen vallják, hogy a túlélésük, a megújulásuk - mint a történelemben mindig - belülről jön, belső erjedés eredménye. Nos, miért lesznek a jövő század történészei majd nagy dilemmában, amikor ezt az évtizedet kutatják? Mert míg az amerikai levéltárak, könyvtárak tele lesznek a század csodajelenségét és az unitárius testvéregyházközségek nagy tetteit dicsőítő írásokkal, könyvekkel, addig erdélyi tollból erről szinte semmi nem látott napvilágot. Ez is kihívás az ezredfordulón. Erdélyi szememmel a múltat csodálom, siratom, élem. Amerikai szememmel azonban jövőt látok a testvéregyház-programban, az egymás iránti morális elkötelezettségben. És építem a hidat, a kétirányút. És minden évben kiadok egy kötetet az amerikai unitáriusok Erdélyről szóló beszédeiből. Dr. GELLÉRD JUDIT

Az 1998-as év sok tekintetben fordulatot hozott az hogy a zsenialitáshoz az út bukásokon keresztül veoktatás életében, Lappangó gondolatok, rejtett érzel- zet, de azt sem kell drámaivá tenni, hogy egyik-mámek kerültek felszínre, s tervek születtek. Mindenki sik, egyébként valamilyen téren kiváló gyermek, érezte, hogy az új lehetőségek új kihívásokat hoztak helyenként néha még megbotlik. Az oktatáskutató a magukkal, s a m a g a m ó d j á n mindenki megpróbált tehetséggondozás egyik legnagyobb akadályát abválaszolni ezekre. ban látja, hogy „iskolánk a libát avatja eszménnyé, a N a g y o n korán nyilvánvaló lett az is, hogy ha a jö- minden tantárgyból jelest, pedig a ló kecsesen fut, a vőért tenni akarunk valamit, akkor az iskola a leg- sas fenségesen repül, a pacsirta gyönyörűen énekel, a megfelelőbb hely. így . __ — • • t t I y a • hal csodálatosan T _ 11 • alakult újjá a kolozsúszik, m i n d e n i k v a i a vári Brassai Sámuel Líceumban több mint 44 éves szünet után az Unitárius Kollégium és műkö- szog, repdesni is képes, hangját is hallatja, úszásra is dik m á r 5 éve felekezetre és n e m r e való tekintet nél- hajlamos." Az igazán tehetségesek számára korpakül. Diákjaink tevékenységéről, eredményeiről rancs, hogy a középszerűség fölé emelkedjenek, az olvasni lehet időnként a Szabadságban és az Unitári- érdeklődésüknek, hajlamaiknak megfelelően. Ezt us Közlönyben is. elősegíteni az iskola legnemesebb, legszebb feladata. Éppen az elmúlt 5 év az, ami száirtvetés után gonEgy iskolában az is fontos, hogy mire helyeznek dolkodásra késztet, és az iskola remélt jövő-nemze- nagyobb hangsúlyt az oktatásban. 1989 előtt könydéke elé tárja, miért érdemes é p p e n az Unitárius nyebb volt az iskolák megkülönböztetése, mert a Kollégiumban tanulni? Mert első látásra talán úgy profilja m a j d n e m mindig a nevében szerepelt. Matűnik, h o g y m i n d e n k i örül egy ilyen lehetőségnek, de n a p s á g már n e m megy olyan könnyen. Az Unitárius n e m szabad lebecsülni az elmúlt néhány évtized ha- Kollégium, bár főként h u m á n jellegű, megpróbál a tását a felnőtt nemzedékre. Ezek az évtizedek kikop- reál tantárgyak terén is lehetőséget biztosítani azoktatták a köztudatból az egyházi oktatást, így aztán nak, akiknek tehetsége inkább ilyen irányú. A nyelm i n d e n t újra kell tanulnunk. vek tanulása mellett gondot fordít az informatika, a Az Unitárius Kollégium - természetéből követke- matematika, a fizika elsajátítására. Mindezen tantárzően - n a g y gondot fordít a vallásos és erkölcsi neve- gyak tanításához rendelkezésünkre állnak a líceum lésre. Emberi és vallási érettségünk sokszor n e m áll fizika, kémia, biológia, informatikai laboratóriumai. összhangban azzal a képzéssel, amit az iskola vagy A nevelés-oktatás érdekében e g y h á z u n k tevékeakár az egyetem nyújtott, vagy nyújthat. N e m ismer- nyen bekapcsolódik iskolánk életébe, és megpróbál jük h i t ü n k legalapvetőbb igazságait, így hát n e m be- anyagilag-erkölcsileg támogatni olyan próbálkozászélünk róla, mert n e m akarunk szégyenben sokat, amelyek azokat a hiányokat próbálják kikümaradni. A Kollégium feladatának tekinti, hogy az szöbölni, amelyeket egy állami iskola n e m képes egészséges egyensúlyt fenntartsa az oktatás és neve- megvalósítani. Lehetőséget ad a zenei képzésre, lés között, illetve arra törekszik, hogy diákjai a tan- diákjaink n e m csupán kórusban, h a n e m egyéni fellétárgyak elsajátítása mellett megfelelő emberi pésükkel különböző rendezvényeken is részt veszérettségre is szert tegyenek. Az Unitárius Kollégium- nek. Mindezek mellett mindenkinek lehetősége b a n erre nagyszerű lehetőség nyílik, mivel keveseb- nyílik arra, hogy megismerkedjen a zenével, és tehetben varrnak, mint egy nagyobb líceumban, és ségéhez mérten művelje azt. Iskolánk lehetőséget kevesebb diákkal, jobb eredményeket lehet elérni. A nyújt a képzőművészeti ismeretek elmélyítésére, sőt kis létszám megkönnyíti a személyes foglalkozást, il- tehetségesebb diákok esetén a képzőművészetek letve - h a szükség van rá - az ellenőrzést is. Az sem gyakorlására is. N a g y előnynek tartom az egyházi iselhanyagolható szempont, hogy egy ilyen kisebb is- kolák és a Tanügyi Minisztérium azon megállapodákolaközösségben jobb kapcsolatok alakulnak ki és sát, hogy tanárainkat mi választhatjuk meg, így könnyebb kulturális programokat szervezni. szakmailag igen felkészült, lelkes tanári karral renEl kell kerülnünk annak veszélyét, hogy elma- delkezünk.

A Kolozsvári Unitárius Kollegium jelen és jövő képe

rasztaljuk azokat a tanulókat, akik csak egy bizonyos irányban m u t a t n a k n a g y érdeklődést, más területeken a z o n b a n megelégszenek a középszerűséggel. Az emberiség óriásai közül eddig sokan megbuktak. Egyesek m á r a középiskolában (Thomas Mann), mások a felvételin (Albert Einstein), illetve az egyetem e n (Niels Bohr). De egyiküknek sem róhatjuk fel ezt a kisiklást. N e m akarjuk azt a tételt terjeszteni,

£

A sokrétű képzés következtében a pályaválasztásnál olyan előnyre tesznek szert diákjaink, amit csak állami támogatással m ű k ö d ő iskolának n e m lehet a sajátja. Az egyetemi felvételiken széles skálán választhatnak a h u m á n és a reál t u d o m á n y o k között. Végül természetesen eredményeinket kell megemlítenem, amelyekre büszkék lehetünk. A tavalyi érettségiző diákjaink közül m i n d e n k i sikeresen le-

vizsgázott, egyesek egyetemen folytatják tanulmányaikat, m á s o k különböző egyházi, állami és magán főiskolákban. Jó eredményekkel vettünk részt különféle rendezvényeken és versenyeken. Szavalóés népdalversenyen voltunk Balassagyarmaton, Csíkszeredában és Szécsenyben. A tantárgyolimpia helyi

szakaszain pedig m a g y a r irodalomból és idegen nyelvből voltunk eredményesek. Az Unitárius Egyház jövője az iskola. Mindannyiunknak, szülőknek, tanároknak, nevelőknek, tanulóknak a jövőnkért érzett felelősséggel kell az iskoláért, az iskolában dolgoznunk. POPA MÁRTA igazgatónő

LOKODBA A MI SZERETETÜNK VEZETETT EL 1997 decemberében a mi családunkhoz és számban kicsi, de akaratban erős egyházközségünkbe is eljött a legszebb ünnep, a Karácsony ünnepe. Minden ember erős vágyakozással várta ezt az ünnepet, mert tudatunkban úgy maradt meg és él ez az alkalom, mint a szeretet ünnepe. Az ünnep lényege figyelmeztetően hatott reánk is, anyai, apai és felebaráti szeretetből kötelességünk ezt az örömérzést továbbvinni és másoknak is átadni. Otthon a családban az angyaltól kapott ajándékokkal örvendeztettük meg szeretteinket, jó volt látni, ahogy újra Összeült a nagy család, hazajöttek az idegenben élő rokonok, testvérek és ismerősök, s ajkukról felhangzottak a régi, de el nem felejtett énekek: Dicsőség, mennyben az Istennek, Mennyből az angyal, Csendes éj. A családi ünneplés közepette gondolkoztunk el, talán még sok olyan ember van, akiket szeretetükből kifelejtettek az „ angyalok". A templomban olyan szépnek, de szomorúnak hallottuk lelkészünk szájából a következő gondolatokat: - fázó lelkek reszketnek a betlehemi kisgyermek jászolbölcsőjétől elszakítva. - mi megajándékoztuk egymást, és mi is ajándékot kaptunk, vajon nem következne-e még valami? De igen! A kapott ajándékért mi is megajándékozzuk az Istent? S mi az, amivel megajándékozhatjuk őt?- Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy a tőle kapott szeretetet továbbadjuk másoknak is, akik arra rászorultak. Kérdezhetjük tovább, kik azok, akik arra rászorulnak? A válasz: azok, akiket Karácsony ünnepén, de más napokon is, szeretteik elfeledkeztek megajándékozni. 10

Nem így mi, marosszentgyörgyiek, nagyernyeiek és szászrégeniek. Templomaink szószékeiről november végén meglepő felhívás hangzott el: szeretetajándékainkkal karácsonykor örvendeztessük meg valamelyik öregotthon vagy árvaház kényszerű sorsra jutott lakóit. Mivel Kozma Albert lelkészünk, mint elmondta, a Homoród mentén, Recsenyéden nőtt fel és jól ismeri a vidéket, arra szólított fel bennünket, hogy keressük fel a lokodi öregotthon lakóit, mert nincs nagyobb kötelességünk, mint szeretni az Istent, és hasonlóképpen a mi felebarátainkat is, a jézusi tanítás szellemében. Ebből a mi szeretetünkből indult meg a gyűjtési akció, amelyből 59 család vállalt részt. Közben megtudtuk a marosvásárhelyi Lórántffy Zsuzsanna Nőegylet tagjaitól, hogy nekik inkább gyógyszerre, tisztítószerekre és tartós élelemre lenne szükségük. Az említeti nőegylettől kaptunk gyógyszereket, szappanokat és mosószereket, a marosszentgyörgyi MELZA CONS. KFT. (ismertebb nevén Iza-Zsuzsa) adott egy láda narancsot és 6 kg szalámit, ruhaneműkkel, édességgel, olajjal támogatott a Horváth családi vállalkozás, de nagyszerűen megmozdultak a hívek is. Karácsony III. napjára az eredmény a vártnál nagyobb volt. Marosszentgyörgy, Nagyernye és Szászrégen unitáriusai, de adtak római katolikus és református hívek is, annyi szükségleti cikket adtak össze, hogy egy mikrobusz teljes rakománnyal indulhatott útnak a célpont felé. December 27-én az istentisztelet után három autó indult Lokodra: egy kiskocsi és egy mikrobusz tele embe-

rekkel, az egyházközségek két gondnokával, a lelkésszel, a Nőszövetség és az Ifjúsági Egylet tagjaival, valamint a harmadik tömve tele az összeadott ajándékokkal. A jó idő növelte a kedvet is, de titkon ott élt bennünk, vajon milyen állapot vár ránk a megérkezés után. Megérkeztünk a lokodi öregotthonba, és amikor elmondtuk, honnan és miért jöttünk, telefonhívásra megérkezett Zakariás Klára, az otthon ügyvezetője, igazgatónője is. Miután átadtuk az összegyűjtött ajándékokat, elbeszélgettünk az ott élő öregekkel, akik tiszta körülmények között, ápoltan töltik napjaikat. Nemcsak az volt a szomorú, hogy láttuk, milyen árvák, de annál szomorúbb volt, amit tőlük megtudtunk. Vannak gyermekeink., testvéreink és rokonaink - mondták, de nem törődnek velünk. Csak a vagyonért kellettünk nekik, amíg erőnk volt, s utolsó éveinkre betettek az öregek házába. Nagyon örvendtek a látogatásnak, és gyermekként örültek az ajándékoknak, de bennünk akkor megfogalmazódott egy nagy kérdés: Isten őrizzen, hogy mi is hasonló sorsra jussunk, habár azt előre senki sem tudhatja. Hazatérve, fájó érzést hagytak bennünk a látottak és a hallottak, de egyre inkább megerősítette azt az elhatározásunkat, hogy újra felkeressük őket és segítsük lehetőségeink szerint, mert a felebaráti szeretet törvényét csak így tölthetjük be igazán. És akkor, ott lelkünkben felzengett az angyalok karának dicsőítő éneke: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és a földön békesség és az emberekhez jó akarat". KODOK ÉVA

A bukaresti unitáriusok életéről 1996 d e c e m b e r - 1997 o k t ó b e r A hózáporos fővárosban december 29-én találkoztunk feleségemmel együtt a bukaresti leányegyházközség tagjaival. Több, mint harmincan hallgatták a karácsonyi örömüzenetet: „Dicsőség a magasságban istennek és a földön békesség és az emberekhez jóakarat" (Lk 2,14).

nok és felesége adományozta elhalt vejük emlékére. Istentisztelet után elbúcsúztam az egyházközségtől, majd bemutattam Tordai Ernő újonnan kinevezett brassói segédlelkészt, aki novembertől átvette az egyházközség gondozását. Az elmúlt közel egy év alatt keresztelés, konfirmálás, házasságkötés sajnos nem volt. Egy alkalommal temettünk. Fülöp Mihály hűséges templombajáró testvérünket augusztus 12-én helyeztük örök nyugalomra szülőfalujába, Olthévizen. Isten adjon számára csendes, békességes pihenést, gyászoló szeretteinek vigasztalást. Örömmel és jóérzéssel gondolok vissza bukaresti szolgálatomra, és e helyen is megköszönöm az egyházközség lelkes, buzgó tagjainak azt a meleg szeretetet és barátságot, mellyel beszolgálásom ideje alatt megajándékozott. Veress Balázs, Fülöp Zoltán, Izsák Imre és családjaiknak a mindenkori szíves vendéglátást. Isten gazdag áldását kérem a bukaresti egyházközség tagjainak életére, Tordai Ernő beszolgáló lelkész munkájára. TÖRÖK ISTVÁN

Csonka maradt az „emlékmű" Szeretteik emlékére Cane loan és felesége, Benczédi Jolán adományozták az úrvacsorai kenyeret és bort. Az új évben január és február utolsó vasárnapjain tartottunk istentiszteletet. Március 23-án húsvét jegyében 37 hívünk vett úrvacsorát. A kenyeret és bort Kurkó Ilona adományozta elhalt szerettei emlékére. Április 27-én feleségemmel és a gyülekezet népes csoportjával Bányai László református lelkész meghívására a református egyházközség vendégei voltunk. Az ökumenikus istentisztelet keretében Bányai László lelkész imája után alulírott mondott prédikációt. A szószéki szolgálat után a vendéglátó egyházközség lelkészének üdvözletét rövid műsor követte. Kelemen Katalin, Daczó Aranka, Balcz Sándorné református, Kováts László, Izsák Imre unitárius egyháztagok szavaltak, Tordai Márton saját verseiből olvasott fel. Fekete Klára és Kondrátzki Krisztina gitárkísérettel énekszámokat adtak elő. Istentiszteletet követően a református egyházközség presbitériuma ebéden látta vendégül a jelenlevő unitáriusokat. Egyházközségünk nevében Veress Balázs gondnok mondott köszönetet a meghívásért. Május 25-én pünkösd alkalmával osztottunk úrvacsorát Máthé Sándor köri esperessel. Az úrvacsorai jegyeket Veress Balázs gondnok és felesége adományozták a tragikus hirtelenséggel elhunyt vejük emlékére. Istentisztelet után az esperesi vizsgálószék közgyűlésén a gondnok beszámolt az egyházközség elmúlt évi munkájáról, majd elbeszélgettünk gondjainkról terveinkről, megoldásra váró kérdéseinkről. Június 22-én tartottuk az első félév utolsó istentiszteletét. A nyár folyamán az egyházközségből Fülöp Zoltán tanuló részt vett a nyári szórványtáborban Olthévizen, Fülöp Annamária pedig az Ifjúsági Konferencián, Ürmösön. Három hónapos szünet után, október első vasárnapján, őszi hálaadás ünnepén találkoztunk újbói. Népes gyülekezet hallgatta az evangéliumot és vett úrvacsorát. A kenyeret és a bort ez alkalommal is Veress Balázs gond-

1998. január 7-én Korondon harangok zúgása jelezte, hogy Kolozsváron temetik a híres szobrászművészt, Benczédi Sándort. Az Unitárius Közlöny 1997 novemberdecemberi számában örömmel olvastuk Kádár Attila „Beszélgetés Benczédi Sándor Kolozsváron élő szobrászművésszel" címmel megjelent írását. Nem gondoltuk, hogy ez lesz utolsó emlékünk Róla.

Ebben a beszélgetésben a művész olyan sok szeretettel emlékezett régi szolgálati helyére, „ a gyönyörű fönnsíkon" Pálpatakára és Korondra. Mi korondi unitáriusok büszkén vallottuk és valljuk továbbra is kicsit magunkénak Benczédi Sándort, a volt kántor-tanítónkat, a híres szobrászművészt. Emlékeztetnek rá alkotásai az unitárius temetőben és a község régi központját díszítő, 1947-ben készült Emlékmű is. Az azóta megcsonkított Emlékmű kijavítása tervében volt az alkotó művésznek: „még addig szeretnék élni, míg kijavítom Korondon az emlékművet"- mondta 1997 tavaszán. S hogy ez a vágya nem teljesült, tudjuk: nem Rajta múlott! A korondi unitárius nőszövetség tagjai 1998 január 7én a 13 órai harangszókor, kegyeletünk és tiszteletünk jeléül, gyászszalagos koszorúnkat helyeztük az Emlékműre. Emlékét őrizzük, Isten nyugtassa békében. FARKAS MARGIT

11

A M i i V I í T S É i ; ÉIíUTIíIKÍ TÁJÉKOZTATÓ Az UNIFOLK Kft., mely az Unitárius Nők Országos Szövetségének gazdasági vállalkozása, segítséget akar nyújtani tagjainak és azok családtagjainak háziipari termékek értékesítésében. Ez két formában lehetséges: 1. Kész termékeket - ezek lehetnek kézimunkák, szőttesek, szalma- vagy gyékényfonások, fafaragás, kerámia vagy bármilyen más termék - beküldhetnek a Kft.-hez, ezeket bevesszük értékesítésre bizományi alapon, azaz a készítő megállapítja az árat, erre a Kft. ráteszi a maga százalékát és megpróbálja eladni, és eladás után kifizeti a kért összeget. Amennyiben a Kft. a terméket nem tudja eladni, visszaszolgáltatja a termelőnek. 2. A Kft. anyagából lehet dolgozni - különböző népi kézimunkákat lehet varrni ebben az esetben mi kiküldjük az előnyomott vásznat és a fonalat, és közöljük a határidőt. Ebben az esetben a munkadíjat a munka beadásakor fizetjük. Az egységárat a munka kiküldésekor közöljük. Általában egy matring Volga felvarrásáért 40000 lejt fizetünk. Készíthetők írásos, torockói és udvarhelyszéki vagy sziki varrottasok, keresztszemes és fonottkeresztszemes munkák. Aki ezt a megoldást választja, kérjük, küldjön be egy kisebb munkát, hogy lássuk a minőséget, s esetleg kifogásainkat, tanácsainkat megmondhassuk. Ugyanakkor kérjük a munkavállalót, jelentse be, hogy az év folyamán mennyi munkát tud vállalni (Volga-matring egységben), hogy kíildhessük ki a munkát, valamint azt is, hogy hogyan tudjuk tartani a kapcsolatot, Felhívjuk a figyelmet az 1998. március 23-28. között az UNOSz rendezésében tartandó kézimunka-tanfolyamra, mely alkalommal kiépíthetjük a kapcsolatot, és megismerkedhetnek minőségi követelményeinkkel is. Pontos címünk: 3400 Cluj-Napoca, B-dul 21 Decembrie 1989 nr. 5. C.P. 24, kapcsolattartó Zsakó Erzsébet és Bálint József. ZSAKÓ ERZSÉBET

Fehéregyháza 1998. január 6-án Fehéregyházán, az újonnan épülő templom tanácstermében megalakult a fehéregyházi unitárius nőszövetség, A megválasztott vezetőségi tagok a következők: elnök: Dénes Lujza, alelnök: Major Julianna, jegyző: Szabó Hajnal, pénztárnok: Oroszhegyi Judit, A tagok úgy döntöttek, hogy kéthetente találkoznak, s tekintettel arra, hogy a fűtés és a világítás nehezen oldható meg a tanácsteremben, házaiknál felváltva adnak otthont a nőszövetségi összejöveteleknek. Remélik, hogy nyárra elkészítik a „vándorabrosz" egy újonnan megalakult nőszövetség „háromszögét". BENEDEK ENIKŐ 12

Olthévíz 1997. december 28-án megalakult az Unitárius Nőszövetség az egyházközség tanácstermében. Jelen voltak: Török István lelkész, Balázs Mózes énekvezér és az egyházközség 30 nőtagja. Az UNOSz közgyűlés határozatainak és célkitűzéseinek ismertetése után a különböző egyházközségek nőszövetségeinek életét, munkáját mutatta be a lelkész, az Unitárius Közlönyben megjelent cikkek alapján. Jelenlevők egyhangúan elhatározták az olthévízi unitárius nőszövetség űjraalakulását, és megpróbálnak minél több tagot bevonni a különböző tevékenységeikbe.

Farsangi teadélután Medgyesen 1998. január 31-én , a 10-es számú magyar tannyelvű elemi iskola nagytermében sikeres teadélutánt rendezett a nőszövetségünk. A rendezés, szervezés munkájában jelentős szerepet vállalt és tett a most alakuló Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletünk. A nőszövetség tagjai süteményt készítettek, tombolatárgyakat adományoztak. A teadélutánra meghívtuk a református, a katolikus testvérgyülekezetek híveit, s mintegy 98-an gyűltünk össze, A közel 4 órás együttlét kellemes hangulatban, a farsangnak megfelelő vidámságban és jó emlékeket hagyva telt el. Reméljük, hogy ezen túlmenően a városunkban élő magyarságot is közelebb hozta egymáshoz. A megnyitó Kiss Károly lelkész bibliamagyarázatával és imájával kezdődött. Ebben kiemelte az összetartozás érzésének, tudatának fontosságát - ennek ápolását ami főleg városokban élő, szórványban levő népünk esetében rendkívüli jelentőséggel bír, A továbbiakban ifjaink énekszámmal, szavalattal, „szívek-tánca" rendezvénnyel szórakoztatták az egybegyűlteket. Szereplésükért és munkájukért dicséretet érdemelnek: Iszlay Boróka, Fodor Tünde, Fodor Tibor, Csifó Tibor, Bíró Károly és Nagy Dénes. A „szívek-táncá"-ban, melyben fiatalok és idősek is részt vettek, zsűri döntése alapján Molnár Mihály medgyesi és Gálfí Irma székelyudvarhelyi páros bizonyult a legjobbnak. Jutalmuk egy szív alakú torta volt. Úgy a csárdásban, mint a modern táncokban való jártasságuk, elegáns mozdulataik, öltözetük és viselkedésük példamutató. Ezúton is gratulálunk nekik. Amint az elmondottakból is kitűnik, más vidékről, helységből is voltak vendégeink, akik - reméljük - jó emlékekkel távoztak. Nőszövetségünk nevében ezúton is megköszönjük mindazok segítségét, akik tésztával, tortával, tombolatárgyak adományozásával hozzájárultak teadélutánunk sikeréhez. Végül, de nem utolsósorban köszönjük Iszlay Borbála tanárnőnek, az iskola igazgatónőjének, hogy rendelkezésünkre bocsátotta az iskola termét. A teadélután elsősorban erkölcsi, de ugyanakkor anyagi eredményt is hozott. A tombolából és szívek táncából 400 000 lej bevételünk volt, amiből a most szerveződő Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletnek - útravalóul - 300 000 lejt átadtunk. FODOR TÜNDE és KISS ANNA

Kedves Barátaink! Az Unitárius Közlöny ez évi első számának ifjúsági oldalain üdvözlünk Titeket. Az ODFIE általatok többé-kevésbé ismert és sajátotokként megélt vagy meg nem élt működéséről annyit, hogy az év elején sikeresen lezajlott első országos szavaló- és népdalversenyünk (a lefolyását összefoglaló és kiértékelő beszámolót alább közöljük), a helyszínen történő látogatásotokat célzó egyleti körutaink a vége felé járnak. Közelebbről foglalkozunk az egyletvezetők egyházköri találkozójának előszervezésével (a tisztségre szóló meghívókat idejében kiküldjük). A - százötven éves kerek évfordulóként - közelgő Március 15 méltó megünneplése érdekében arra kérünk, hogy lehetőségeitek szerint saját megemlékező műsorral illeszkedjetek be egyházközségetek és lakhelyetek ünnepi menetrendjébe. (Hadd jegyezzük meg, hogy a nagyobb méretűre tervezett kolozsvári ünnepségsorozatnak a Kolozsvári Magyar Diákszövetséggel és az - erdélyi református - Ifjúsági Keresztyén Egyesülettel együtt mi is a szervezői vagyunk.) Nyári rendezvényeink többnyire a tavalyihoz hasonlóan lesznek megszervezve, a tudnivalókat a későbbi lapszámokban részletesen közöljük. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy az Ifjúsági Oldal számára szánt tudósításaitokkal az utóbbi időben sem árasztottatok el, és ennél is szomorúbb, hogy a helyi egyletvezetők zöme a kért határidőre nem küldte el a múlt évi működési beszámolót. Ezek pótlása érdekében rovatzáróként következetesen ismételjük az ODFIE székhelyének, illetve irodájának címét, s márcsak a Március Idusára történő készülődésetek alapján is reményekkel tekintünk a következő lapszámokban megjelenő beszámolókat illetően Az ODFIE rovatvezetői

Beszámoló az ODFIE Első Szavaló- és Népdalversenyéről Az ODFIE 1998. január 9-10-én első ízben szervezte meg országos Szavaló- és Népdalversenyét. A rendezvénynek a csíkszeredai József Attila Általános Iskola adott otthont, amelynek dísztermében a helyi szakaszok nyerteseiként - huszonöt egyházközségi egyletet képviselő - hatvan versenyző mérte össze tehetségét, valamint felkészültségét.

Január 9. a megérkezés, elszállásolás és ismerkedés napja volt. Másnap délelőtt és délután.került sor a tulajdonképpeni versenyre. A megjelenteket elsőként Bartha Alpár ODFIE-elnök köszöntötte, majd Simén Domokos helybeli unitárius lelkész és Nagy Réka, a csíkszeredai Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet elnöke mondott üdvözlő szavakat. Délelőtt a kolozs-tordai és maros-küküllői egyházkörökből jött szavalók és énekesek léptek színre. Ebéd előtt elhangzott Balázs Lajos csíkszeredai tanárnak a népi kultúráról tartott előadása. A zsögödi Nagy Imre Képtár meglátogatása után a székelykeresztúri, székelyudvarhelyi és háromszék-felsőfehéri egyházkörök egyletei képviselőinek előadására került sor. A bírálóbizottság (zsűri) d ö n t é s e alapján a s z a v a l ó v e r s e n y győztese a s z e n t e g y h á z i O p r a Levente, m á s o d i k Szalay Z s u z s a n n a S z é k e l y u d v a r helyről, a h a r m a d i k p e d i g az olthévízi Fekete T ü n d e ; a népdalverseny első helyezettjei Szabó Anna (Kolozsvár) és Iszlai Borbála (Medgyes), második díjasok Simon Edit (Nagyajta) és Gergely Kinga (Kolozsvár), harmadik helyezettek Felszegi Krisztina és Sorbán Enikő (mindketten Homoródalmásról). A díjkiosztással egybekötött gálaestet Gyerő Dávid és Koppándi Botond műsorvezetése, András Irén és Fazakas István nép dalénekesek előadása és a díjazottak szavalatai tették színessé. A helybeli szervezők táncműsorával, táncházzal, majd bulival befejeződő rendezvényünk egészében véve közmegelégedéssel zajlott le. Általa gazdagodtunk tapasztalatokban, élményekben, barátokban, s - nem utolsósorban - pártfogókban. A jelenlevők érdeklődéssel fogadták a fellépő fiatalok előadását. A bírálóbizottság szakmailag is értékesnek minősítette a színvonalat, ami felbátorít arra, hogy a közeljövőben egy hangszalagot adjunk ki a vetélkedő válogatott anyagából. Ezen tervünk kivitelezésével olvasóink közül is sokakhoz eljutnak majd a nyertes előadások felvételei. Befejezésül: a rendezvény sikere remélhetőleg hagyományteremtő lesz, hogy a következő években is szolgálhassa kulturális értékeik ápolását. A verseny megrendezését biztosító támogatásokat ezúton is köszönjük. Összeállította: PÁL TÜNDE ODFIE-székhely címe: 3400 Kolozsvár, 1989 December 21. u. 9; tel/fax: 064193236, 064195927; elekronikuspostaláda: [email protected] ODFIE-iroda címe: 4000 Sepsiszentgyörgy, Kós Károly u. 2; tel/fax: 067351470, tel.: 067313813; elektronikus-postaláda: [email protected] 13

las arcmása, melyet Barabás Miklós tollrajza után készített.

Az a PETŐFI egy lump! A nagymamám fakadt ki így, aki Péteffinek ejtette Petőfi nevét, mert hogy németül beszélt, s igen haragos lehetett, mert ez a Péteffi bizony állandóan levitte magával a Pilvaxba az ő fiait. S aki fényes nappal ilyen helyekre jár, az csak lump lehet! Mosolygunk a régi emlékeken, és féltve őrizzük annak a kornak minden náiunk maradt dokumentumát. Annyira, hogy az ostrom előtt édesapám „az első magyar bombabiztos széfbe" - így hirdették a páncélszekrénykét - nem a család kevés vagyonát tette, hanem ezeket a papírokat, metszeteket, amikről még mesélek. Hogy hogyan lehetek egy negyvennyolcas honvéd unokája? Velünk az a rendhagyó dolog történt, hogy édesanyám utolsó, tizenkettedik gyereke volt idős szüleinek. 1876-ban született, csodaszép aszszony volt, és neki én magam is késői gyereke vagyok, már betöltötte a negyvenötödik évét, amikor a világra jöttem. Hát így lehet, hogy jel emlékszem édesanyám meséjére, aki Tyroler nagymamát idézte azzal a bizonyos Péteffivel kapcsolatban. Nagyapám, Tyroler Salamon volt, a 48-as honvéd, tizedesi rangban szolgált, amiért haláláig nyugdíjat élvezett. Ez a nyugdíjkönyv megmaradt családunk birtokában. Az első lapokon 4 forint szerepel, lassan változik 8 koronára, majd tízre, húszra. Mintha lassúbb lett volna az infláció akkoriban... Salamon nagyapának fényirdája volt. Amikor a szabadságharcnak vége lett és jöttek a gyerekek, ez a fényirda tartotta el a családot. Fényképész volt a nagyapa. Árva vármegye fürdőit például rendszeresen felkereste, amolyan vándor fotográfusként örökítette meg a fürdőző közönséget. De a testvérének, a neves rézmetsző művésznek, Tyroler Józsefnek is fontos szerep jut a 48-as eseményekben. Róla megemlékszik az Újság 1938-as száma. „Tyroler Józsefnek több arcképmetszetéről tudunk. Legismertebbek közülük József nádor portréja, melyért 100 forint külön jutalomban részesült... De leghíresebb metszete Petőfi szakál-

14

Ennek az arcképnek külön érdekessége, hogy acélba metszéséhez maga Petőfi adott útmutatást. Bizonyság rá Petőfinek Tyroierhez írott levele." A német nyelvű levélben, melyet az Újság is közöl, többek közt ezt írja: „Kedves Tyroler úr, legyen olyan kegyes, a szakállamat úgy csinálja, ahogy a rajzon megrajzoltam. Különben mégse utánozza a képet. Csak legalább az orrot. És kérem Önt, legyen túl vastag és sötét a szakáll, mert az én szakállam se nem vastag, se nem dús. Amint meggyógyulok, meglátogatom Önt. Éljen jól! Tisztelője: Petőfi Sándor." A levél címzése így szól: Tyroler úrnak Pesten, Váczi út, kifelé menet, balra. A pecséten P. S. betűk olvashatók. Az 1860-as években, amikor ez a levél, mint Petőfi-emlék megjelent, elhangzott, hogy Petőfi nem tudott olyan jól németül, mint verset írni magyarul. Ám Gyulai Pál és Havas Adolf irodalomtörténészek, Petőfi első teljes kiadásának szerkesztői állítják, a levél tréfa volt, az lehetett, mivel Petőfi elég jól írt és beszélt németül. A Tyroler metszette arckép viszont a kortársak szerint a költő legsikerültebb, leghűbb képmása. így lehetett, mert tehetséges nagybátyám szorosabb barátságba került, így sokat volt együtt Petőfivel. Hosszabb ideig lakott a költő a családnál egy kis udvari szobában. Az ekkori időkre emlékezve emlegethette azt a „Péteffit" Tyroler-nagymama. A család kegyelettel őrizte a tintatartót, mely Petőfi tulajdona volt, s amikor tőlük megvált, nekik emlékül hagyta. Tyrolerék a Petőfi-múzeumnak adományozták, ott található ma is. Ennyi a régmúltról, a családomról, kikre mindig büszkén emlékezem, mint nagy idők hív és résztvevő tanúira. DANCZIG ISTVÁNNÉ Budapest

Unitárius műsorok a Kolozsvári Rádióban Unitárius rádió-istentisztelet és meditáció a kolozsvári rádióban, k ö z é p h u l l á m o n a 909 és az 1539 KHz frekvencián. Rádió-istentiszteleteinket f i g y e l e m m e l követhetik vasárnap, március 8-án, április 5én, május 17-én, június 14-én, július 19-én, augusztus 23-án, szeptember 6-án, október 11-én, november 1-én és d e c e m b e r 6-án 17,30-18,00 óra között. Ökumenikus rádió-istentisztelettel április 12-én, május 31-én, október 31-én és december 24-én jelentkezünk. A meditációt szerdán, március 18-án, április 29-én, május 6-án, július 1-én, augusztus 5-én, szeptember 16-án, n o v e m b e r 18-án és d e c e m b e r 30-án 9,30 perctől hallgathatják a 909 és az 1539 KHz frekvencián. Kérjük, tartsanak velünk!

Jelentős évfordulók 445 éve

1553-ban jelent meg Miguel Serveto, Restitutio Christianismi cím ű munkája, szerzőjét október 27-én Genfben máglyán elégették. 380 éve 1618-ban az erdőszentgyörgyi zsinaton az unitárius egyház elhatárolta magát és állást foglalt a szombatos mozgalom ellen. 360 éve 1638-ban a dési országgyűlés kötelezte az unitáriusokat, hogy Jézust imádják és segítségül hívják. Az "egyezség" következménye volt az unitáriusok elnyomása, templomaik elfoglalása, valamint a hitelvek tisztázásának és a vallásos m u n k á k kiadásának akadályozása a 18. század végéig. 280 éve 1718-ban az uralkodó döntése következtében az egyháznak át kellett adni a piactéri főiskolát a katolikusoknak. 240 éve 1758-ban halt m e g Szent Ábrahámi Lombárd Mihály, utódjául Agh Istvánt választották püspöknek. 220 éve 1778-ban a szentábrahámi zsinat kimondja a felügyelő gondnokok választását és engedélyt ad a marosvásárhelyi konzisztóriu m megalakításához. 160 éve 1838-ban választották Székely Miklóst püspökké. 120 éve 1878-ban halt m e g Símén Domokos teológiai tanár, az első angol akadémita. 100 éve 1898-ban kezdtek hozzá az Unitárius Kollégium építéséhez. 70 éve 1928. július 10-15. között tartotta az unitárius ifjúság első konferenciáját Székely keresztúron. A Tordán tartott zsinaton Boros György főjegyzőt p ü s p ö k k é választották. A novemberi főtanácson Borbély Istvánt az Unitárius Teológiai Akadémia tanárává választották. 60 éve 1938 januárjában a Főtanács Varga Bélát p ü s p ö k n e k választotta, az erőszakkal lemondatott dr. Boros György helyébe. 50 éve 1948. augusztus 4-én jelent meg az új kultusztörvény, mellyel megkezdődött egyházunk kálváriája. A kultusztörvény 49. szakasza alapján állami nyomásra megalakult az Egységes Protestáns Teológiai Intézet. Összeállította: -ács

Tudósítások, hírek Január 1-én Ft. dr. Szabó Árpád püspök újévi fogadást adott a püspöki lakásban, amelyen főjegyző, teológiai tanárok, központi tisztviselők, a kolozsvári egyházközségek lelkészei, gondnokai és hívei, valamint kolozsvári közéleti személyiségek vettek részt. Beszédében összefoglalta egyházunk szolgálatának múlt évi eredményeit, és vázolta az új esztendőre mutató tennivalókat. A teológiai hallgatók a karácsonyi ünnepek alkalmával legációs szolgálatokat végeztek az egyházközségekben. Légátust fogadó egyházközségeinknek, a lelkészi családoknak és híveinknek köszönetünket nyilvánítjuk, hogy erkölcsileg és anyagilag is támogatják az unitárius lelkészképzést. A Protestáns Teológiai Intézetben az 1997-1998. tanév első félévi vizsgáit január 5. és február 6. között tartották.

Az ünnepségen jelen voltak Sógor rű egyházi és társadalmi kérdésekről tanácskoztak. Egyházunkat dr. Szabó Árpád Csaba református lelkész, Pál Antal római püspök és Balogh Ferenc főgondnok képvi- katolikus plébános és Czegő Attila tatabányai diakónus. (Lőrinczy Mihály, gondselte.. nok) A kolozsvári Unitárius Kollégium taEgy angliai út élményei nárai munkaértekezletet tartottak január A marosvásárhelyi különböző nőszö15-én.Popa Márta igazgatónő beszámolt az I. évharmad munkájáról, és a diákok és a vetségek képviselői (köztük az Unitárius tanárok előtt álló II. évharmad, de főleg az Nőszövetség képviselője is), 1997. szepérettségi vizsga minőségi követelményei- tember 5-26 között az angol Nőszövetség ről. Egyházunk részéről dr. Szabó Árpád meghívására egy angliai körúton vettek püspök, dr. Rezi Elek főjegyző, Andrási részt. A látogatás elmélyítette és gazdagította azt a kapcsolatot, amely 5 évvel ezeGyörgy előadótanácsos vettek részt. lőtt kezdődött. Január 22-én kibővített elnökségi érte„Úgy jöttünk haza - írja tudósítónk-, kezlet tartására került sor, amelynek keretében adminisztratív és gazdasági olyan erőt érezve magunkban, hogy most már kezdjük meg itthon is, bármilyen apró kérdéseket tárgyaltak meg. lépéssel az embertársunknak a valós megA Dávid Ferenc Egylet január 25-én segítését, s próbáljunk minél több személyt tartotta felolvasó ülését, amelyen dr. Gaal bevonni tevékenységi körünkbe". (Konrád György: Az unitáriusok és a kolozsvári Árpádné Kelemen Tünde) egyetem címen tartott előadást. A felolvasó ülést ének- és zeneszámok, valamint szavaHALOTTUNK lat tette tartalmasabbá. Benczédi Sándor szobrászművész Versmondó- és szavalóversennyel em- 1997.december 31 -én , életének 86,évélékeztek az idén is a magyarországi Szé- ben Kolozsváron elhunyt. Életéről, csényben az 1823. január 22.én befejezett munkásságáról és egyháza iránti hűséHimnusz születésére. A kolozsvári Unitári- ges szolgálatáról éppen lapunk megelőus Kollégiumot 3 szavaló és 2 énekes kép- ző számában írtunk. viselte. A diákok meglátogatták a 1998. január 7-én helyezték örök balassagyarmati Palóc Múzeumot és Hol- nyugalomra a Házsongárdi temetőben. lókőt is. Köszönettel tartozunk - írja tudósí- A temetési szolgálatot dr. Szabó Árpád tónk - az unitárius egyháznak, valamint püspök és Benedek Sándor tb. esperesMolnos Sarolta és Majó Júlia tanárnőnek a lelkész végezte. Emléke legyen áldott! nagy élményért. (Bálint Gertrúd).

A hiterősítő csendes napi előadások február 9-10.napjain voltak. Az unitárius teológiai hallgatók részére előadást és bibliamagyarázatot tartottak a következő meghívottak: dr. Szabó Árpád püspök Áhítat bibliamagyarázattal, Fekete János igazgató: A lelkész és iskola jelentősége a vallásoktatásban, Pap Mária szentivánlaborfalvi lelkésznő: A lelkésznő beilleszkedése a gyülekezet életébe: eredmények és nehézségek, Kelemen Levente homoródoklándi lelkész: A káros szenvedélyek (alkoholizmus, kábítószer) elleni védekezés, mint lelkigondozói feladat. A közös előadást dr. Hadházy Antal nyíregyházi lelkész tartotta: A cigánykérdés és az egyház címen. A közös áhítatot A Protestáns Teológiai Intézet tanári Mózes Árpád az evangélikus egyház püs- kara és diákjai köszönetüket nyilvánítják pöke végezte, amelyet közös szere- az alsófelsőszentmihályi unitárius gyüleketetvendégség követett. zetnek az Intézet konviktusának adományozott zöldség-adományért. A Protestáns Teológiai Intézet közös tanári karának javaslatára az Intézeti TaAz unitárius teológiai hallgatók közösnács elfogadta, hogy az 1998-1999.évre sége köszönetét nyilvánítja a magyarszovátörténő felvételi vizsgán az Ó- és Újszövet- ti egyházközség nőszövetségének a négy ségi tárgyakból nem írásbeli, hanem szóbe- zsák élelmiszer-adományért. li vizsga lesz. A határozatot a felvételizni szándékozók szíves figyelmébe ajánljuk! Kopjafaavatás Ürmösön 1997. december 25-én, karácsony első Az észak-amerikai Starr King Unitárius Teológiai Főiskola értesítésére egyhá- napján kopjafaavatási ünnepséget rendezzunk pályázatot hirdetett a Főiskola tek Ürmösön, az egyházközség volt lelkéösztöndíjának elnyerésére. A vizsgára sze, Lőrinczi László emlékére, aki 30 éven 1998. január 14-én került sor, amelynek át hűségesen szolgált az egyházközségben. alapján az ösztöndíjat Kiss László lupény- A kopjafát Ambrus János és Mihály János faragták. (Adorjáni Levente lelkész) vulkáni lelkész veheti igénybe. John Gibbons észak-amerikai lelkész, a Őrségváltás a balánbányai Testvéregyházközségi Tanács alelnökejaunitárius egyházközségben nuár 6-án találkozott a teológiai tanárokAz elmúlt év karácsonyán a balánbákal és hallgatókkal. A találkozás nyai unitárius hívek bensőséges ünnepség hasznosnak bizonyult. keretében búcsúztak el a gyülekezetükbe 9 Január 14-én a Romániai Keresztény éven át beszolgáló Szombatfalvi József esEgyházak Elöljáróinak Állandó Ertekezle- peres-lelkésztől, és köszöntötték az új betét tartották Kolozsváron, amelyen idősze- szolgáló lelkészt, Ilkei Árpádot.

ÉRTESÍTÉS Az előző lapszámunkban tett ígéretünkhöz híven közöljük azon egyházközségek nevét, amelyek általunk nem ismert okokból az 1997.esztendőre még egyetlen lapszámunkat sem fizették ki. Ismertetjük a hátralékok összegét is. Fiatfalva 114000 lej, Énlaka 76000 lej, Szentábrahám 114000 lej, Székelyszentmihály 76000 lej, Tordátfalva 15000 lej, Újszékely 38000 lej, Székelyderzs 144000 lej, Székelymuzsna 72000 lej, Székelyudvarhely belvárosi egyházközség 384000 lej. Sajnos a a hátrálékok nehezítik lapunk következő számainak a megjelentetését. Bízunk megértésükben, és kérjük a hátrálékok mielőbbi rendezését. Unitárius Közlöny. A Keresztény Magvető melléklete. Szerkesztőbizottság: dr. Rezi Elek főszerkesztő, Kovács Sándor szerkesztő. Olvasószerkesztő: Kürti Miklós. Számítógépes munkálatok: Kriza János. Készült a Palatino nyomdában.

mis Kolozsvár, 1888-1948/1999. 9 ' ( 6 9 ) é v f 2. szám. 1998 március-április. Ára: 1000 lej.

Hittek, azért szóltak ! „... nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk." ApCsel 4, 20 Már az ókori költő is tudta: „Szélről szól a hajós, ha beszél..." - Vagyis: arról beszél az ember, ami fontos számára, ami a leginkább foglalkoztatja. - Bánatod van? - Arról fogsz beszélni. - Örömöd van? - Ez az öröm késztet szólásra. Mindkettőről beszélned kell, meg kell osztanod őket valakivel. Örömünk akkor igazi, ha megosztjuk valakivel; bánatunk is úgy lesz elviselhetőbb, ha elmondhatjuk valakinek. Néhány éve már, hogy a nagy holland festőművész Vincent Van Gogh - leveleit olvastam. Még fiatal volt, alig több mint húszéves, amikor Londonban tanult; lelkésznek készült, és meg sem fordult a fejében, hogy művész legyen. Olcsó, kicsiny szobájában ült és levelet írt Hollandiában élő öccsének, Theo-nak, akit nagyon szeretett. Két mondat között kinézett a kicsiny szoba ablakán a csillagos égre, s egy ragyogó fényű csillagot látott, az utcán meg egy pislákoló lámpájú villanyoszlopot. Valósággal lenyűgözte a látvány, melyet - gyöngéd vonásokkal rajzolva olcsó rajztömbjébe - nyomban gyönyörű kis képben örökített meg. Levelében így indokolta mindezt a szeretett testvérnek: „Olyan csodálatos, hogy meg kell mutassam neked, miként néz ki!" Ezt a levelét olvasva értettem meg igazán azt, amit azóta is a művészet lényegének tartok. De a vallásos hit sajátjának is! Mert én úgy érzem, hogy mély és elválaszthatatlanul erős kapcsolat, sőt - ebből a szempontból - azonosság van a vallás és művészet között. Miért? - Azért, mert mindkettő - egyrészt az embertárs iránti szeretetből fakadóan, másrészt valami fenségesen szép és igaz iránti szent lelkesedés érzésétől áthatva - lebírhatatlan szükségét érzi annak, hogy megossza élményét! Mert az egyszerűen „Olyan csodálatos, hogy meg kell mutassam neked, miként néz ki!" Nem hallgathatok arról, ami megragadott, gazdaggá tette és kiteljesítette életemet; vallanom kell róla, meg kell osztanom veled! Ez már a pünkösdi hit hangja. Mert a hit - ha igazi - szólásra, megnyilatkozásra, tettekre kész-

tet. Arra, hogy megvalljuk és megosszuk mindazokkal, akiket szeretünk. Nem hallgathatok arról, Aki vagy ami kényszerítő erővel megragadott! Egyetemes tapasztalat, hogy ezt az élményt nem lehet elhallgatni. Erről tanúskodik Jeremiás próféta, midőn így kesereg: „Rászedtél, Uram, és én hagytam, hogy rászedj/Megragadtál, hatalmadba ejtettél! .../Azt gondoltam: nem törődöm vele, nem szólok többé az ő nevében./De perzselő tűzzé vált szívemben, csontjaimba van rekesztve./Erőlködtem, hogy magamban tartsam, de nincs rajta hatalmam." (Jer 20, 7, 9) Erről vall Pál apostol is, midőn leírja, hogy valóságos kényszerítő erővel nehezedik rá a küldetés, az evangélium hirdetése: „... jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!" (lKor 9, 16) És a hitnek ugyanez a szelleme élt a húsvéti hitben megerősödött, az első álozócsütörtökön öntudatra ébredt tanítványokban, akik az első pünkösdkor lelkesen tettek bizonyságot arról, hogy nem hallgathatnak többé, mert egyszerűen nem tehetik, hogy ne mondják el mindazt, amit láttak és hallottak! A jézusi eszme első - történelmi jelentőségű - honfoglalása pünkösdkor történt. Azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott a bizonyságtevő apostolokhoz, akik hittek, és azért szóltak; nem tehették, hogy ne mondják el azt, amit láttak és hallottak. Háromezer lélekben talált honra a keresztény eszme. Ezek megtértek, megkeresztelkedtek és „letették" a keresztény anyaszentegyház alapjait: létrehozták a hívők közösségét, amely szívében és lelkében egy volt (ApCsel 4, 32), élő hitét pedig cselekvő szeretetének megnyilatkozásaival mutatta meg. Oscar Wilde írta De Profundis című művében: „Csak annyiban élünk, amennyiben megnyilatkozunk!" Élő egyház csak ott van ma is, igazi pünkösdöt is csak ott ünnepelnek, ahol hisznek és szólnak, ahol a hitet a szeretet megnyilatkozásai koronázzák meg! „Nem az a keresztény, aki annyira szereti Istent, hogy megfeledkezik a világról, hanem az, aki Isten iránti szeretetéből erőt merít, hogy a világ szolgálatába állhasson." Bárcsak a hitnek ugyanaz a szelleme élne bennünk is, mint amiről írva van: „Hittem, azért szóltam!" (2Kor 4 ,13) És szólok, mert hiszek! KOVÁCS ISTVÁN

v )

AMERIKAI HITTESTVÉREINK ÉLETÉBŐL MI UNITÁRIUS UNIVERZALISTÁK VAGYUNK!

Ön egy vallásos otthonra vágyik. Az unitárius univerzalisták azok az emberek, akik a következőképpen vallanak önmagukról: „Egy olyan vallásra van szükségem, amely tiszteletben tartja az emberek közötti különbségeket és minden személyt külön egyéniségnek ismer el." „Egy olyan egyházra van szükségem, amely megbecsüli a gyermekeket és szívesen látja őket a saját intézményeiben, amelyeket ők buzgón látogatnának vasárnap délelőttönként." „Egy olyan gyülekezetre van szükségem, amely tiszteletben tartja a szabadságot és elősegíti a nyílt párbeszédet a hit kérdéseiről, amelyben megengedett az álláspontváltoztatás." „Egy olyan vallásos közösségre van szükségem, amely a szellemi vizsgálódást az igazság útjának tekinti.." „Egy olyan egyházra van szükségem, amely globálisan gondolkodik és helyileg cselekszik napjaink nagy kérdéseivel kapcsolatban: világbéke, nők jogai, faji egyenlőség, otthontalanság és a környezetvédelem."

Hitelveink Az Unitárius univerzalizmus egy szabadelvű vallás, amely zsidó és keresztény hagyományokból született. Figyelmünket éberen tartjuk a vallásos kérdések iránt, amelyekkel az emberek minden időben és mindenhol küzdöttek. Hisszük, hogy a személyes tapasztalat, öntudat és értelem a vallás legfontosabb vezérelve. A vallásos tekintély nem könyvben, személyekben vagy intézményben található, hanem önmagunkban. Vallásos vizsgálódás alá vetjük szívünket és értelmünket. Támogatjuk az igazságra vezető szabad kutatást. Nem kötjük magunkat egy hittételhez sem. Senkit sem kérünk arra, hogy bizonyos vallásos kereteknek kötelezően alávesse magát. Vallásunkat hitvallásnélküli vallásnak nevezzük. A mi hitünk szabad. Hisszük, hogy a vallásos tudat változó. Az ember felfogása életről és halálról, a világról és rejtélyeiről véges. A felfedezés folyamatos. Tiszteletben tartjuk a tanítók, próféták és bölcsek által évezredeken át kinyilatkoztatott igazságot. Megerősítjük minden nő és férfi értékét. Hisszük, hogy az embereknek bátorításra van szükségük, hogy önmagukkal törődjenek. Tudjuk, hogy az emberek véleményei és életmódjai különböznek egymástól, és

2

hisszük, hogy ezeket a különbségeket tiszteletben kell tartani. A világban keresünk egy eseményt, mint erkölcsi erőt, amelyet a vallás legfőbb bizonyítékának tarthatunk. Az itt és most, valamint cselekedeteinknek a jövő nemzedékre gyakorolt hatása mélyen foglalkoztat bennünket. Tudjuk, hogy az egymással, más népekkel és nemzetekkel való kapcsolataink irányító eszköze az igazság, egyenlőség és együttérzés kellene, hogy legyen.

Nagyjaink Minden unitárius univerzalista gyülekezet egy régi örökség kiteljesedése, amely évszázadokkal vezethető vissza bátor emberekre, akik a szabadelvű gondolkodásért és hitért harcoltak. Kontinensünkön a Massachusettsbeli telepesekre és a köztársaság alapítóira vezethetjük vissza. Kiváló unitáriusok és univerzalisták voltak J o h n Adams, Clara Barton, Oliver Wendell Holmes, Louisa May Alcott, Ralph Waldo Emerson és Susan B. Anthony. Nem annyira híres, de ugyanannyira értékes azoknak a férfiaknak és nőknek ezrei, akik gyülekezeteink vezetésében létfontosságú, odaadó és hasznos szerepet töltenek be. Gyülekezeteink önkormányzattal rendelkeznek. A gyülekezet tagjai hatalommal és felelősséggel bírnak. Mindenik helyi gyülekezet, közösség vagy társulat elfogadja saját Alapszabályzatát, kiválasztja hivatalnokait és jóváhagyja költségvetését. Minden tagot az egyházi vagy társegyházközségi tevékenységben való részvételre ösztönöznek. Az Unitárius Univerzalista gyülekezetek többféle programmal rendelkeznek. Az istentiszteleteket rendszeresen megtartják, a múlt és jelen szemléletét megosztják azokkal, akik a jövő nemzedékét képviselik, közösségi munkát vállalnak és baráti kapcsolatokat alakítanak ki. Aki látogatást tesz nálunk, olyannak fogja találni az eseményeket és tevékenységeket, mint az egyházi iskolákban, napi programokkal, előadásokkal és fórumokkal, segélyező csoportokkal, szavalóversenyekkel, családi eseményekkel, felnőttnevelő osztályokkal és tudományos csoportokkal, amelyeknek témakörei a tagok szükségleteitől és érdeklődéseitől függenek.

Amit

egyesítünk

Az Unitárius Univerzalista Szövetség ( AUUSZ) több mint ezer gyülekezetet foglal magában, amelyek az egész amerikai kontinensen képviselik érdekeinket.

Az AUUSZ két vallásos felekezet egyesítéséből keletkezett 196l-ben, az 1793-ban alakult Univerzalista és az 1828-ban alakult Unitárius Egyházból Az AUUSZ anyagi forrásokkal és tanácsadásokkal látja el a helyi gyülekezeteket, megteremti a vallásos nevelés lehetőségét, ösztönzi a társadalmi tevékenységet, előmozdítja a vallásos vezetők kihelyezését, támogatja a Beacon Press sajtót, nyomtatott füzeteket, vallásos anyagot és a The World című folyóiratot jelenteti meg. Az AUUSZ összhangban dolgozik számos szervezettel - beleértve az Unitárius Univerzalista Szociális Bizott-

ságot (UUSC). Az UUSC támogatja az egész világon élő embereket, hogy szolgálattal és támogatási programokkal segítsenek egymáson. A Szövetség irodákat tart fenn az ENSZ központjaiban, New-York-ban és Washington DC-ben. Az Unitárius Univerzalista Egyház egy tágabb közösségért istentiszteleti szolgálatot biztosít a földrajzilag elszigetelten élő vallásos liberálisok számára is. (Marta Flanagan: We Are Unitarian Universalist UUA Web-Site)

Fordította: PAVELKA ATTILA teol. halig.

Az unitárius univerzalista istentisza vallás megszűnik mágikusnak, miszti-nek is megvan a magyarázata. Mi teletek kezdetekor sok gyülekezetben kusnak lenni, gyakorlati filozófiai vallonem korlátozzuk munkánkat csak a lángot gyújtanak egy kehelyben. Ez a mássá, és -mi több- aktív, tényleges, keresztényekre. Valóban, a jelen pillalángoló kehely felekezetünk jól ismert hasznos társadalmi munkává válik. Eznatban munkánk kilenc tizede a zsidószimbólumává vált. Egyesíti a tagokat a vallás -névvel, vagy név nélkül- egykért történik, azonban tisztelettel az istentisztelet alkalmával és munkánk olyan vallás forma, amely iránt még egyvagyunk a keresztény hagyományok szellemét jelképezi. olyan »hitetlen« embertárs is, mint én, iránt, és a kereszt jelképezi a kereszteljes szívből mondhatja, Igen!" ténységet és annak fő mondanivalóA kehely és a láng együttesét, mint ját: az áldozatos szeretetet. unitárius jelképet, egy osztrák művész, Hans Deutsch alkotta meg 1941-ben. Ő A lángoló kelyhet eredetileg az iraaz 1930-as években Párizsban élt, ahol tok lepecsételésére tervezték, és a bíráló karikatúrákat rajzolt Adolt Hitlerszabadság felé menekülőket segítő ről. Amikor a nácik 1940-ben elözönlötügynökök viselték. Idővel az egész viAz Unitárius Szociális Bizottság ték Párizst, otthagyta mindenét és lágon levő unitárius univerzalisták egy ismeretlen szervezet volt 1941Dél-Franciaországba, majd Spanyolorszimbólumává vált. ben. Ez egy rendkívüli hátrány volt a szágba, és végül egy hamis útlevéllel Hans Deutsch története emlékeztet borús és feszült világban, ahol bizalPortugáliába menekült. minket arra, hogy a lángoló kehely jelkémat teremteni nyelvi-,nemzetiségi-, Ott találkozott Charles Joy unitárius pe kezdettől fogva az élet szolgálatáés hitbeli akadályok ellenére életet jelelkésszel, aki az Unitárius Szociális Biban állt. Amikor Deutsch eltervezte a zottság végrehajtó igazgatója volt. A Bi- lenthetett a halál helyett (szemben). lángoló kelyhet, ő még sohasem látott Álruhák, jelek és jelszavak, és éjjeli zottság új volt, Bostonban alapították unitárius univerzalista gyülekezetet, menekülések a szigorúan őrzött haazzal a céllal, hogy a kelet-európaiakat vagy nem hallott unitárius prédikációt. tárvonalakon keresztül a szabadságot segítse, köztük az unitáriusokat , valaAmit látott, az a tevékeny hit volt - embejelentették azokban a napokban. Joy mint a zsidókat is, akik menekülésre rek, akik készen álltak mindent kockázmegkérte Deutschot, hogy egy „ismer- tatni mások megmentésére. kényszerültek a náci üldözés elől. Joy tető szimbólumot alkosson, hogy a lisszaboni székhelyéről egy titkos hálóMa a lángoló kehely hivatalos menekülők által használt iratok hiva- szimbóluma az Unitárius Szociális Bizat hírvivőit és ügynökeit irányította. talosnak nézzenek ki, hogy az iratok- zottságnak és az Unitárius UniverzaCharles Joy úgy érezte, hogy ennak méltóságot és fontosságot nek az új, ismeretlen szervezetnek látlista Társaságnak. Hivatalosan vagy kölcsönözzön, ugyanakkor jelképez- nem hivatalosan napjainkban száz hatóságra van szüksége, hogy az ze munkájuk szellemét. Amikor egy meg száz gyülekezetben használják. unitarizmust képviselje a világban, főirat egy embert a börtön falain kívül A szimbólum egyik változatát az Anképpen amikor külföldi kormányok tarthat, megállást jelenthet a korügynökségeivel kellett tárgyalnia. gol Unitárius Egyház is elfogadta. Azmánnyal és a rendőrséggel szemben, óta az unitárius gyülekezetek a világ Deutsch nagyon meg volt hatódva fontos, hogy jelentősnek nézzen ki". más részein is használják. Talán a és hamarosan az Unitárius Szociális Ezért Hans Deutsch tartósan közBizottságnak dolgozott. Később Joylegnagyobb jelentősége az, hogy az nak így írt: „ Valami nagyon sürget, reműködött az U. Sz. Bizottsággal és istentiszteletek középpontjába (focal hogy elmondjam neked... mennyire az unitárius univerzalistákkal. Tollal point) került. Használatának egy macsodálom a te teljes öntagadó (önta- és tintával egy kelyhet rajzolt lánggal. gyarázata, vagy értelmezése sem higadásig menő) készségedet, amellyel Joy értesítette az egyház vezetőit vatalos. A lángoló kehely, akárcsak a felajánlod, feláldozod teljes idődet, Bostonban, egy kehely lánggal, egy mi hitünk, készen áll olyan új igazságok egészségedet, jó létedet azért, hogy olyan fajta kehely, amelyet a görögök befogadására, amelyek az értelem, az és a rómaiak tettek az oltáraikra. Az segítsél, segítsél, segítsél. igazságosság és az együttérzés próbáit kiállják. Én nem az vagyok, amit te esetleg égő szent olaj a segítőkészség és az hívőnek (vallásos embernek) gon- áldozat szimbólumai voltak. Ez volt a (The History of Flaming Chalice, UUA Web -Site) dolsz. De ha a te életviteled a te hited művész gondolata is. Tény, hogy a kemegvallása -amitbiztosan érzek-, akkorreszt nem volt gondolatában, de en-

A LÁNGOLÓ KEHELY TÖRTÉNETE

Fordította: REZI BOTOND X.U.

3

Az Amerikai Unitárius Univerzalista Szövetség (AUUSz) alapelvei és célkitűzései Alapelvek Z Mi, az AUUSz gyülekezeteinek tagjai elkötelezzük magukat az érvényesülés és az előrelépés mellett a következő alapelvek szellemében: 1. Minden ember belső értéke és szabadsága. 2. Igazság, egyenlőség és együttérzés az emberi kapcsolatban. 3. A gyülekezeten belül egymás elfogadása, és lelki fejlődésében való bátorítása. 4. Az igazságnak és a kijelentésnek szabad és felelősségteljes vizsgálata. 5. A lelkiismeret igazságának, valamint a demokratikus eljárásoknak az alkalmazása, úgy a gyülekezeten belül, mint a társadalom egészére nézve. 6. Békés világközösség megteremtése, szabadság és igazság mindenkinek. 7. A lét iránti tisztelet, amelynek mindannyian alkotói vagyunk. II. Az élő hagyomány, amelyet különböző forrásokból vezethetünk le: 1. Közvetlen tapasztalat az érzékfeletti misztériumról és a csodákról, fellelhetően minden kultúrában, s amely a léleknek egyfajta megújulása felé mozgat, megnyitván azokat az erőket, amelyek az életet teremtették és fenntartják. 2. Próféták és prófétanők szavai és cselekedetei, amelyek kihívnak minket az ördögi erőkkel és struktúrákkal való szembesülésre - az igazsággal, együttérzéssel, és az erőknek szeretetté való átalakításával. 3. A világvallások bölcsessége, amely megihlet etikai és lelki életünkben. 4. A judaizmusból és kereszténységből átvett tanítások, amelyek Isten szeretetére, szeretettel való válaszolásra szólítnak fel bennünket a felebarát iránt, mint önmagunkkal szemben. 5. Humanista tanítások, amelyek az értelem vezetésére, valamint a tudományos ismeretekre figyelmeztetnek, és óvnak a lélek és értelem bálványozásától. 6. Lelki tanításokat a Föld-központú hagyományokról, amelyek ünneplik az élet szent ciklusait és megtanítanak bennünket a természet ritmusával való harmóniára. A vallásos sokféleségnek köszönhetően, amely gazdagítja és nemesíti hitünket, ihletve vagyunk mélyíteni megértésünket és tágítani látásunkat. Szabad gyülekezetekként léptünk ebbe a szövetségbe, biztosítva egymást kölcsönös bizalmunkról és támogatásunkról. 4

Célkitűzések Az AUUSz tartalékait, tapasztalatait és testületi erejét vallásos, alkotói, és jótékonysági célokra fogja összpontosítani. A Szövetség elsődleges célja szolgálni a gyülekezeti tagok szükségleteit, új gyülekezetek megszervezése, szélesíteni és megerősíteni az Unitárius Univerzalista intézményeket, és megvalósítani az alapelveket. A Szövetség kijelenti és megerősíti saját felelősségét, hogy a szövetségek és szervezetek tagjainak kéri és segíti a teljes személyi részvételt a rendezvényeken, amelyek az emberi környezetet szolgálják, faji, színi, mentális, alkalmassági, érzelmi vagy szexuális tájékozottságtól, kortól, nemzetiségtől függetlenül, valamint anélkül, hogy megkövetelné hozzátapadni a vallás valamely sajátos értelmezéséhez, vagy valamilyen sajátos hithez, hitvalláshoz. A fentiekből semmi nem tekinthető úgy, mint ami áthágja az egyéni szabadságot, mint amely az Univerzalizmus és Unitarizmus belső öröksége, vagy válságba kerülne valamely szándék áthágásával, szerződéssel, megegyezéssel, vagy valamennyi társaság egységének kötelékét úgy is használnák, mint hitvallást. (The Principles and Purposes of the Unitarian Universalist Association - UUA Web-Site) Fordította: TÓDOR CSABA teol. halig.

\

r

Farkas

Árpád

INTEGETŐ A tea gőzén át ideködlenek a távoli hegyek hónaljából a drága emberek s a hegyeken túli tengerek mögött megannyi kedves arc lükteti szívdobbanásnyi szelíd morzejeleit: nem magad vagy, ne félj, testvér-gond összeköt míg fölszakad a köd. \

)

f r Ö L D

A

N

A

P

,

A „... a világ sokfélének látszhat, attól függően, mekkora ablakon keresztül szemléljük". (Simon Levin, a Prinökológusa) ceton Egyetem matematikai

Április 22 - a Föld Napja! Nagytöbbségünknek e nap nem jelent mást egy egyszerű, állandó gondjainkkal teletűzdelt 24 óránál. Sokan nem ismerjük jelentését, fontosságát. Sokan nem is akarunk tudomást venni róla, gyáván elrejtőzve a nemtörődömségünkből és érdektelenségünkből mesterségesen felállított fal mögé. Azon kevesek, akik ismerjük jelentőségét, tanácstalanul nézünk szét a körülvevő mozdulatlanságban, és félénken tesszük fel a kérdést magunkban: mit is kellene tennünk ezen a napon? Elégedjünk meg azzal, hogy felhívjuk szomszédunk figyelmét e nap jelentőségére és figyelmeztetjük a Föld beteg állapotára? Kapcsolódjunk be a különböző környezetvédő megmozdulásokba, melyek az ökoszisztéma rombolását akadályozzák, vagy legalább e rombolás ütemét hivatottak korlátozni? Rendezzünk felvilágosító és ismertető ülésszakokat, melyekben rámutatunk természeti környezetünk megőrzésének fontosságára, és melyekben a cselekedni akarók igyekezetét megfelelő irányba tereljük? A válasz egy időben egyszerű és ugyanakkor összetett is lehet. A fennebb említett változatok közül bármelyiket cselekedjük, jól cselekszünk, így ténylegesen jelentőséget és fontosságot tulajdonítva e napnak. Mindezek mellett azonban a legfontosabb az volna, ha képesek lennénk elgondolkozni és felmérni a köztünk - mint egyén és társadalom -, valamint a számunkra életteret és életlehetőséget biztosító Föld között létező kapcsolat csodálatosságát, de ugyanakkor sebezhetőségét és törékenységét is. Az ember, története során folyamatosan kölcsönhatásban élve a természettel, alakította környezetét, megpróbálta saját igényeihez igazítani. Ez idő alatt az anyagi körülményeken túl fejlesztette saját társadal-

' $ ' •. - v » „

i

*>'„s,

mát is, amely mind bonyolultabb, szövevényesebb lett, visszahatva az ember és a környezet viszonyára. Az ember merőben eltér az élővilág más fajaitól, ha a környezettel való kapcsolatát vizsgáljuk. Amellett, hogy a természet része, és ahhoz maga is kénytelen alkalmazkodni, aktív formálója lett saját életének, majd mindinkább a körülötte levő környezetnek, a Föld egész arculatának. A tudást és az információt kezdetben lassabban, majd egyre fokozódó ütemben gyűjtötte magába, és ennek révén egyre fokozódó mértékben és változatosabb formákban hatott az őt körülvevő világra. A növekedés eleinte évezredrőlévezredre, majd századról-századra mindjobban felgyorsult, ami különösen az elmúlt két-három évszázadra igaz, s ezen belül pedig minden eddigi elképzelést felülmúlóan a XX. századra. Gazdasági fejlődés, tudományos-technikai haladás, a népességrobbanás következtében környezetünk egyre jobban elszennyeződik, károsodik. Csökken a mezőgazdaságilag hasznosítható terület, vizeink szennyezettek, városainkat ellepi a por és a füst, a megmaradt erdőket savas esők pusztítják, egyre mélyebben gázolunk a hulladékban, s hovatovább egyre nehezebb csendes, nyugodt helyet találni. Éppen ezért a Föld Napján föltétlenül kötelességünk tudatosítani magunkban ezeknek következményeit, hogy a továbbiakban képesek legyünk hatékonyan fellépni a Föld s egyben életünk megmentéséért. Április 22 ennek következtében nem annyira ünnep kell, hogy legyen, hanem a nemtörődésből való felrázódás pillanata, állásfoglalás, hogy mily módon, mekkora ablakon keresztül szemléljük a világot. KORODI LÁSZLÓ tanár

jHteiäfl&tk'' * •

AÄfesi rjp^

»

s

*

* '"1 %

'"'Wr^mr ifF'

W

zZfrh

5

ban élő magyarság a nemzeti érdekvédelem helyett a politikai, a kommunista ideológiai „akolba" kényszerítés „támogatását", sőt „segítségét" kapta.

A Magyarok Világszövetsége (MVSz) 1938-ban alakult meg politikai pártoktól és kormányoktól független szervezetként, amely tagszervezetei és tagjai révén ma már a világ 52 országában működik. Alapvető célja és feladata a „magyarság érdekvédelme, a nemzeti tudat, a magyar nyelv és kultúra ápolása, valamint az elszakított nemzetrészek és a szórványban élő magyarok közötti kapcsolatok fejlesztése egymással és az Anyaországgal". A MVSz megalapításának gondolata már a Kossuth-emigráció köreiben megfogalmazódott: kapcsolattartás a szétszórtságban élőkkel és az „óhazával". Ez a gondolat a tényleges megvalósulás szakaszába nem érkezett el, de az 1920. június 4-én bekövetkezett trianoni békeszerződés után, amelynek következtében Magyarország területének kétharmadát a magyar népesség egyharmadával együtt elcsatolták, révbe vitte a korábbi gondolatot. Bár az akkori magyar állam vállalkozott az utódállamokban élő három és fél milliós magyar népesség védelmére, mégis 1929-ben a külföldi magyar szervezetek Budapesten megrendezték a Magyarok I. Világkongreszszusát. A II. Világkongreszust 1938-ban tartották, amelyre Szent István király halála ünneplésének 900. évfordulója adott alkalmat. Az ünnepségen Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter kezdeményezte a Magyarok Világszövetségének a létrehozását, amelynek első elnökévé Perényi Zsigmond koronaőrt, a Magyar Nemzeti Szövetség vezetőjét választották. Az elfogadott Alapszabályzat kimondta, hogy a „szervezet legfontosabb célja támogatni minden olyan munkát, amely arra irányul, hogy a külföldön élő magyarok között a magyar nyelvet és kultúrát megőrizze és fejlessze, az összetartozást ápolja, az óhaza és a külföldi magyarság közötti kapcsolatokat erősítse, a külföldön élő magyarok életét és eredményeit állandóan figyelemmel kísérje ". A második világháború változásai megrázkódtatták a szervezetet, de nem szüntették meg. A MVSz 1945 tavaszán koalíciós alapon még újjászerveződött, de 1948-ban önállóságát megszüntették, azzal az indoklással, hogy szerepét majd a Külügyminisztérium fogja ellátni. Hogy mennyiben látta el ezt a feladatot a Külügyminisztérium , hadd ítélje meg az utókor. Tény az, hogy az utódállamok-

A szervezet azonban minden megszorítások ellenére is tovább létezett. 1989-ben megtartotta a „kényszerpihenő utáni" első közgyűlését, amelyen újjáalakult testületeibe az utódállamok képviselőit is beválasztották. A MVSz rendkívüli tisztújító közgyűlésére 1991. decemberében került sor, amikor elnökének Csoóri Sándort, a magyarság ügyeiben tevékeny ellenzéki írót, költőt választotta meg. Az elnökség megbízást kapott arra, hogy újítsa meg az 1938-ban megalapított szervezetet formai és tartalmi szempontból. Erre a Magyarok III. Világkongresszusa alkalmából, 1992-ben került sor, amikor a három régiót (Anyaország, Kárpát-medence, Nyugati régió) magában foglaló MVSz újjászerveződött. Ekkor kezdeményezte a Duna TV létesítését, amely azóta, köztudott, megvalósult, és amelynek értéke és szerepe elvitathatatlan. 1996-ban Opusztaszeren és Budapesten tartott IV. Világkongreszusán A harmadik évezred küszöbén címmel hozzákezdett a jövő század nemzeti stratégiájának kidolgozásához. Ebben az esztendőben felújította Benczúr utcai székházát, felépítette Opusztaszeren a Világmagyarság Hajlékát, kialakította a Magyarok Házát, és elindította a havonta megjelenő tájékoztatóját Magyar Figyelő címmel. Az év októberében tisztújító közgyűlést tartottak, amelyen újraválasztották Csoóri Sándort, megalapították a MVSz Védnöki Testületét, amely, elnökévé, s egyben a MVSz tiszteletbeli elnökévé Tőkés Lászlót, a királyhágómelléki református egyházkerület püspökét választottak meg. A Világszövetség 1998. augusztus 22-26. napjain megalakulásának 60. évfordulóját kívánja megünnepelni, amelynek keretében a külföldi magyar egyházak és kulturális intézmények képviselőinek a részvételével a Magyarok Házában nagyszabású tanácskozás megrendezésére készül. Augusztus végén kerül sor az alapszabály módosító és ezredfordulós programalkotó küldöttgyűlésre is. A Magyarok Világszövetségének 60. évfordulója kétségtelenül nemzet-kultúra- és egyházépítő munkára, európaiságra kötelez mindnyájunkat.

„A NEMZET SZOLGÁLATÁBAN" A Magyarok Világszövetsége megalakulásának 60. évfordulója

6

Dr. REZI ELEK

UNITÁRIUS EMLÉKNAP LAKITELEKEN 1998. április 18-án {Magyarországon, a lakiteleki Népfőiskolán Unitárius Emléknapot rendeztek. Ez a rendezvény tulajdonképpen folytatása volt annak az egyházi emléknap-sorozatnak, amely keretén belül a század egyháznagyjaira, Mindszenty József és Apor Vilmos katolikus, Ordass Lajos evangélikus, valamint Ravasz László református püspökökre és munkásságukra emlékeztek. Lakitelek a magyarországi köztudatban fogalommá vált, hiszen 1987 szeptemberében A magyarság esélyei címmel itt rendezték meg azt a tanácskozást, amely a Magyar Demokrata Fónim megalakulása előtörténetének legfontosabb eseménye volt, és amely hozzájárult Magyarország békés forradalmi átalakulásához. A lakiteleki Népfőiskola a tulajdonképpeni településtől kb. 2 km-re egy négy hektáros területen található. Impozáns épületei: a Kölcsey Ház (220 fős konferenciateremmel), a Vendégház, a Széchenyi Ház az Emigrációs Múzeummal, az ökumenikus Szent István kápolna, a Tisza Vendéglő, a sportpályák, a fedett uszoda stb. mind-mind a magyarság szellemi és kulturális életének, a nemzeti és keresztény hagyományainak megőrzésére és továbbadására teremtenek méltó feltételeket és otthont. Az ünnepség de. 10 órakor a Szent István kápolnában Bencze Márton magyarországi unitárius püspök áhítatával kezdődött. A kicsi kápolnából - amely méretei ellenére felemelő és bensőséges - a Kölcsey Ház konferenciatermében ment át az érdeklődők népes serege. Csak Budapestről a hivatalos meghívottakon kívül kb. 80-an vettek részt, de voltak Szegedről, Debrecenből, és máshonnan is. Az ünnepi megemlékezést Lezsák Sándor, a lakiteleki Népfőiskola Alapítvány Kuratóriumának elnöke, mint házigazda nyitotta meg. Ezután sorrendben a következő előadások hangzottak el: Az Unitárius Egyház a XX. században - dr. Szabó Árpád, egyházunk püspöke

Másfél éve alakult az Unitarcoop Alapítvány Marosvásárhelyen A maros-küküllői unitárius egyházkör vezetőinek, az alapítvány létrehozására vonatkozó indítványa abból a meggyőződésből fakadt, hogy egy egyházi alapon szerveződő civil kezdeményezés hatékonyan bekapcsolódhat felekezeti közösségeink támogatásába. Tudjuk és valljuk: az egyház nem gazdasági vállalkozás, hanem valláserkölcsi egyesülés, de a magasztos hivatás betöltése anyagi eszközök nélkül alig elképzelhető. Emlékezetes, hogy Jézus ugyan kiűzte a kufárokat a templomból, de a templomon kívül jól gazdálkodó embert megdicsérte. Az egyházi vállalkozások közös jellemzője, hogy itt nem a pénzszerzés

Ferencz József püspök és az erdélyi egyház újjászervezése Trianon után - dr. Rezi Elek, egyházunk főjegyzője Józan Miklós budapesti helynök és a haza egyház újjászervezése Trianon után - dr. Sztankóczy Zoltán, a magyarországi unitárius Teológiai Intézet Kuratóriumának elnöke Balázs Ferenc a mészkői prédikátor - Andrási György, egyházunk tanácsosa Kelemen Lajos történész munkássága - Molnár B. Lehel levéltáros Mikó Imre, az író - Mikó István, a Magyarországi Unitárius Egyház főgondnok-helyettese Zárszó, az egyház helyzete ma - dr. Murvay Sámuel, a Magyarországi Unitárius Egyház főgondnoka. Lezsák Sándor az előadások után köszönetet mondott mind a magyarországi, mind az erdélyi unitárius egyháznak, hogy elfogadták a meghívást, hangsúlyozva, hogy az idők folyamán a keresztény értékek megőrzésében és átadásában, valamint a magyar művelődés és kultúra terén egyházunk is épp oly fontos szerepet játszott és játszik, mint a többi történelmi egyház. Végezetül két fontos eseményt elevenített fel az életéből, amikor tulajdonképpen kapcsolatba került az unitáriusokkal. Eszerint a 70-es években Erdélyben járva, az egyik faluban egy unitárius családnál szállott meg, akik tiszteletbeli unitárius névvel tüntették ki. Gyermekei mellett - amint mondta - ezt tartja a legnagyobb kitüntetésnek. Továbbá Balázs Ferenc volt nagy hatással reá, és az ő gondolatisága, szellemisége is hozzájárult ahhoz, hogy Lakiteleken létrehozhatták a Népfőiskolát. Éppen ezért a közeljövőben egy Balázs Ferenc szobrot szeretnének felállítani a Népfőiskola területén. Ez úton mi is hálás köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik lehetővé tették az Unitárius Emléknap megszervezését. MOLNÁR B. LEHEL

az elsődleges cél; a pénz csak eszköz az egyház célkitűzéseinek, valláserkölcsi hivatásának betöltéséhez. Felekezeti közösségeink, beágyazva az erdélyi magyarság egészébe, a születések számának csökkenése és a kivándorlás következtében erősen fogyatkoznak, illetve elöregednek. Az utóbbi nyolc évben majdnem kétszer annyit temetünk mint keresztelünk. A jelenség okai látszólag könnyen meghatározhatóak: egyrészt az a gazdasági, társadalmi erkölcsi válság, amit a kommunista rendszertől örököltünk, és amely az átmenet éveiben csak elmélyült. Másrészt a terhesség megszakításának felszabadítását a nők és a családok úgy tekintik, hogy ezzel megszabadultnak a legintimebb életüket szabályozó kényszertől. így az átmenetnek nemcsak gazdasági, társadalmi téren van drága ára, hanem demográfiai vonatkozásban is, amelynek a következménye ma még alig belátható. 7

Mindezek ellenére a maros-küküllői unitárius egyházkör vezetőinek tevékenységét az a bizakodó alapelv jellemzi, hogy a negatív folyamatok lefékezhetők, sőt, szervezettebben dolgozva és egymást segítve, még van esély a fordulatra is! A segélyezés, valamint a kölcsönös segítés hagyományosan keresztényi cselekedet, így az UNITARCOOP ALAPÍTVÁNY tevékenységi körét is ebben a szellemben fogalmaztuk meg. Továbbfolytatjuk és lehetőség szerint kiterjesztjük a marosvásárhelyi unitárius egyházközség keretében oly szép visszhangra lelt keresztelői betétkönyvek adományozását, ösztönözni kívánjuk a tehetséges, szegénysorú gyermekek és ifjak továbbtanulását. A sokgyermekes családok segélyezésével kapcsolatban folyamatban van a maros-küküllői egyházkör 33 egyházközségében élő 3 vagy többgyermekes családok összeírása, a kör lelkészeinek közreműködésével, valamint a székelykeresztúri „Orbán Balázs" Gimnázium felekezeti osztályaiban tanuló, sokgyermekes családokból származó diákok segélyezése. A már folyamatban levő tevékenység mellett a közeljövőre két, nagyobb horderejű témára hívjuk fel a figyelmet: a szovátai Unitárius Központ létesítése és egy Szociális - Egészségügyi Kör szervezése / működtetése Marosvásárhelyen. Ezen létesítmények tématerve kidol1998. március 22-én elérkezett az őrségváltás napja a székelykeresztúri unitárius egyházközség életében, amikor Szombatfalvi József esperes-lelkész ünnepélyes beiktatójára került sor. Farkas László köri jegyző megnyitó szavai után Bíró Mihály alsóboldogfalvi lelkész felolvasta a püspöki kinevezést. Ezt követően Farkas László felkérte Szombatfalvi József lelkészt, hogy tartsa meg beköszöntő beszédét. A lelkész Ezsdrás 7,10 alapján tartott beszédében visszatekintett lelkészi szolgálatának 23 évére. Istenkereső útjára a székelyszombatosságról híres Bözödújfaluról indult. A hitüket ötféleképpen megvalló, de egymást szerető és tisztelő emberek lelkiségét és szeretetét hozta magával. Szeretettel emlékezik a Nyikó menti Csehétfalváról, ahol megtalálta az isteni üzenetet és az emberszeretetet, s így a gyülekezet lelki közösséggé formálódhatott. Tíz éven át örömmel szolgált a kicsiny, de lelkes balánbányai gyülekezetben is. A lelkész beszédében kihangsúlyozta, hogy a 20. század unitárius lelkészének három fontos lépést kell megtennie: keresni és tanulmányozni Isten üzenetét, cselekedni akaratát, és arról bizonyságot tenni a gyülekezet közösségében. Dr. Szabó Árpád püspök beszédében az Ézsaiás 6, 8 alapján kiemelte, 8

gozás alatt vatt. Az elképzeléseket rövidesen a kuratórium és a tiszteletbeli tagság elé terjesztjük megvitatás és elfogadás végett. Az UNITARCOOP Alapítvány tevékenysége semmiképp nem fog az adományok begyűjtésére és szétosztására korlátozódni. A befolyt adományok értékét aktív gazdasági-pénzügyi ügyletekben szeretnénk növelni, amihez szívesen vesszük, sőt, igényeljük potenciális támogatóink javaslatait is. Minden olyan támogatónknak, akinek befizetése meghaladja az 50 amerikai dollárnak megfelelő értéket, tiszteletbeli tagsági alapítólevelet állítunk ki, feljogosítva egyben, hogy a továbbiakban az alapítvány tevékenységének irányításában szavazati joggal vegyen részt. Folyószámlánkat a Mezőgazdasági Bankban (Banca Agricolä SA Tg. Mures, str. Bolyai nr. 2) vezetjük, ennek száma: 47968743-300. A kuratórium címe: 4300 Tg. Mure§, str. Bolyai nr. 13, fax: 0040-65161454, tel:0040-65-214652. Tudatában vagyunk annak, hogy az UNITARCOOP Alapítvány egymagában nem jelent megoldást, de reméljük, egy lehetőséget kínál a bevezetőben vázolt kedvezőtlen folyamatok lefékezésére és egyszer a megfordítására is.

LELKÉSZBEIKTATÓ SZÉKELYKERESZTÚRON

hogy a lelkészi szolgálat Istentől kapott küldetés, és akárcsak a próféták idejében, napjainkban is küzdeni kell a hitért, igazságért, a megmaradásért, emberi életsorsok jobbrafordításáért.

SZABÓ LÁSZLÓ A beiktatott lelkészt üdvözölték:Báró József nyugalmazott lelkész-esperes, Lőrinczi Domokos egyházközségi gondnok, Gagyi Bíró Katalin a nőszövetség elnöknője, Lőrinczi Irma az Unitárius Kollégium XII. osztályos tanulója a Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet nevében, Czézár Éva V. osztályos tanuló a vallásórára járó gyermekek nevében, Jakab Dénes szentábrahámi lelkész az Unitárius Lelkészszövetség nevében, Lőrincz Mihály a balánbányai egyházközség gondnoka. Jelen voltak és üdvözlő beszédet mondtak a helybeli felekezetek képviselői: Antal Zoltán református esperes, Galaton Petru ortodox lelkész. A székelykeresztúri Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet ünnepi műsorral szerepelt, melyet Demeter Annabella és a csehétfalvi Kálmán Jenő szavalatai egészítettek ki. A beiktatott lelkész válaszolt a köszöntésekre. A lelkészbeiktató felhívta a figyelmünket arra, hogy az imádságban legyünk kitartóak, álljunk szilárdan és ragaszkodjunk unitárius vallásunkhoz, anyanyelvünkhöz, a drága szülőföldhöz, hagyományainkhoz. Isten gazdag áldását kérjük, hogy híveink „tökéletes szívvel éljenek e házon belül, és szolgálják az Urat". GAGYI BÍRÓ KATALIN

CSÍKSZEREDA 1997 ASSZONYOK IMÁDKOZÓ VILÁGNAPJA 1998 Minden esztendőben, március első péntekjén a világ asszonyai együtt imádkoznak. Az idén a madagaszkári nők állították össze a programot. Országunk 83 egyházközségébe küldtem el az Imanap-füzetet s a nőszövetségi elnöknőket arra kértem, hogy beszámolóikat rögtön az Imanap után küldjék el. Sajnos, Húsvétig csak 23 levél érkezett! Volt, aki a 11 feltett kérdésre válaszolt, de egyesek csak általánosságban írták le a történteket. A következő 11 kérdésre kellett válaszolni: 1. Az egyetemes Női Imanapot megünnepeltük: helység, időpont, résztvevők száma. 2. Milyen felekezetek vettek részt az összejövetelen ? 3. Hányadik alkalommal ünnepelték az Imanapot közösségükben? 4. Hogyan készítették elő? 5. A program melyik része tetszett a legjobban? 6. Melyik a legkevésbé? 7. Mi a válaszuk erre a kérdésre: „Ki az én felebarátom?" 8. Vannak-e javaslataik az Imanap jobb megszervezésére vonatkozóan? 9. Az imanapi persely-pénz összege? 10. Szeretetvendégséggel kötötték-e egybe az alkalmat? 11. Tartanak-e más ökumenikus összejöveteleket is közösségükben? Az I m a n a p témája: „Ki az én felebarátom?" A Romániai Imanap Bizottság a következőképpen határozott az imanapi adományok továbbadását illetően: - 50%-át küldjük Madagaszkárba - 4%-át a New-York-i központi irodába - a m e g m a r a d t összeggel pedig a medgyesi rákosok és cukorbetegek megsegítését szolgáló Alapítványt támogatjuk. Nagyon köszönöm a beszámolót küldők írásait, amelyek érkezésük sorrendjében a következők: Magyarosi Anna Mária Aranyosrákosról, Adorjáni Gyöngyvér Ürmös, Kiss Anna Medgyes, Farkas Lászlóné Korond, Csomós Gizella Kolozsvár, Pálfi Ildikó Sinfalva, Dimény Csilla Júlia Firtosmartonos, Andorkó Rozália Vargyas, Kónya Győzőné Torda, dr. Albert Éva Sepsiszentgyörgy, Kisgyörgy Emília Marosvásárhely, Soon Éva Juliánná Szeben, Benedek Balázs Enikő Bözöd, Székely Enikő Árkos, Török Jolán Nyárádgálfalva, Kiss Matild Lupény. Remélem, hogy jövőre még többen fognak bekapcsolódni az Asszonyok Imádkozó Világnapján a közös imába. SIGMOND JÚLIA

Csíkszereda leghíresebb kosaras farsangi bálját immár a negyedik alkalommal szerveztük és rendeztük meg, közel 400 résztvevővel. A bál bevételéből az egyházközségnek rakottas szőnyegeket vettünk és adományoztunk 1.125.000 lej értékben és futószőnyegeket 500.000 lej értékben. Május 9-én meghívtuk Kilyén Ilka művésznőt. A jól sikerült előadás jövedelméből a temp lom építési alapba 1.000.000 lejt adományoztunk az egyházközségnek. A Balázs Ferenc Nőszövetség bensőséges hangulatban egy ünnepi vacsora alkalmával emlékezett meg Simén Domokos lelkész csíkszeredai munkásságának 20. évéről. Virágcsokor és egy festmény - Kopacz Éva alkotása - tette emlékezetessé a lelkész számára a figyelmes megemlékezést. Szeptember 7-én egy 5 tagú küldöttséggel vettünk részt a vargyasi nőszövetségi közgyűlésen, melyről itthon részletesen beszámoltunk. Balázs Ferenc-Emlékünnepélyt tartottunk a református nőszövetség részvételével, mely után hangulatos, nótázó szeretetvendégséget tartottunk. A református nőszövetség teadélutánjára meghívott, és azon megjelentünk „közös ügyünk" jelszavának a szellemében. Karácsony másodnapján délután Kilyén Ilka művésznőt hívtuk meg a karácsonyi műsorának az előadására, mely után, mint a Dávid Ferenc ünnepély is, szeretetvendégséget tartottunk. Szőke Hona tagtársunk egy úrasztali abroszt, Péterfi Irén kézimunkát adományozott az egyházközségnek. A Caritastól kapott ruhaneműket egy alkalommal a nőszövetség válogatta, osztályozta és osztotta ki a rászorulóknak ingyen. Nőszövetségünk pénzben, templomi felszerelésben, anyagban és közmunkában az elmúlt évben 4.360.000 lej értékű anyagi tevékenységet fejtett ki saját alapból. Segítséget nyújtunk és együttműködünk a csíkszeredai Dávid Ferenc Ifjúsági Egylettel. A lelkész szerint a nőszövetség tagjainak nagy része a legrendszeresebb templombajárók! Terveink: - újabb tagok beszervezése, -szociális munkát végezni: a testi fogyatékosokat és a betegeket rendszeresebben látogatni, tehetséges gyermekek felkutatása versenyrendezéssel, Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet megsegítése, hogy az országos első szavaló és népi ének Csíkszeredában megrendezett versenyének legjobb számairól hangszalagot készíthessenek. - köri és országos rendezvényeken képviseltetni magunkat - a nemrég született hármas ikrek 6 gyermekes családját segélyben részesíteni. - az egyházközség épületének közel 100 millió lej értékű javításához és rendbetételéhez anyagi és közmunka segítséget adni DAJKA ANNA, SZŐKE ILONA 9

AZ UNOSZ KÉZIMUNKATANFOLYAMA 1998. március 23-28. között az UNOSZ kézimunkatanfolyamot tartott 29 résztvevővel, hímző és szövő szakosztállyal. Bözöd, Brassó, Korond, Kökös, Marosvásárhely, Sepsiszentkirály, Székelykeresztúr, Székely udvarhely és Ürmös nőszövetségeinek 15 tagja voltjelen, s Kolozsvárról 14 résztvevő volt A kérdőív válaszai szerint kivétel nélkül mindenki hasznosnak tartja a tanfolyamot. A MIÉRT? kérdésre a következő válaszok érkeztek: - mert az értékes előadásokon az ember betekintést nyer, hogy mi hasznos, mi az igazi népi hagyomány, s megpróbálja mellőzni azt, ami nem helyes, - sokat lehet tanulni, mert a tanfolyam összetartást, tanulást és tapasztalatcserét is tartalmaz, hasznos ötleteket hallunk, amit felhasználunk, - régi ismeretek felújítása, tapasztalatgyűjtés, személyes kapcsolatok a szakemberek köréből, - segített egymást jobban megismerni, sokféle technikával ismerkedtünk meg, az előadók szeretettel tanítottak, s kézimunka-szeretetét is megtanultuk, - megerősödött bennem, hogy a hagyományok ápolása, fenntartása, s főleg továbbadása életbevágóan fontos minden vezető számára, - mindenki tanulhatott valami hasznosat, és ...erősödtem lélekben és munkakedvben, Javaslatok a következő tanfolyamra: - a szövőknek legyen több gyakorlat, - mivel van igény és Isten is engedi, megtanítanám a rojtkötést, - függőleges szövést művészi szinten, - a kalocsai varrást, rojtozást, szalmafonást is beprogramozni, - a különböző csipkeminták, csipkék készítési módját javasolom, ( hajócsipke, vertcsipke) - hosszabb tanfolyamot, két hétre időzíteni, s a szövők és hímzők lehessenek többet együtt, - egy kirándulást is szervezzünk akár Torockóra, akár Kalotaszegre. Mi volt a legnagyobb élmény? - a kihelyezett műhelylátogatások, a gyönyörű szedettes kézimunkák megtekintése, nagy örömet jelentelt a

meglátogatott szövőnők által közvetített gazdag belső, színes világ, s ezzel mi is feltöltődtünk, - a sok fontos, tudományos, szakszerű ismeret, melyet szakmai téren szerezhettek, - az tetszett a legjobban, hogy a szövés-hímzés szakmai titkai mellett alkalom volt ismerkedésre, régi barátokkal való találkozásra, s lélekmelengető hangulatban teltek az órák, - a legjobb élményem az volt, hogy megismerhettem egy csodálatos karakterű, sokoldalú és nagy tudású embert, Bogyó nénit. Csodálom őt és egy kicsit eszményképpé vált, ezenkívül Zsóka néni örökös jókedve és jó hangulata tetszett nekem nagyon, - nagy öröm volt számomra, hogy az unitárius nőszövetség oly szeretettel fogadott a kézimunka-tanfolyamra, annak ellenére, hogy nem vagyok tagja az unitárius egyháznak. Nagyon szépen köszönök mindent, s ha lesz még ilyen alkalom, akkor - ha lehet - értesítsenek, - élményem a korondi Lőricz Zsuzsika megismerése, és a legnagyobb öröm, hogy a tanfolyamon három fiatal tiszteletesasszony is részt vett - ezúton fejezem ki köszönetemet, hogy szinte idegenként szeretettel és barátsággal magatok közé fogadtatok. Élményként hatott rám Lőrinczi Zsuzsika megismerése, az őszinte, kendőzetlen, becsületes székely asszony mintaképét látom benne. Megtiszteltetésnek veszem, hogy barátjának nevezett! - a kolozsvári UNOSZ vezetőségének köszönet a fáradságot nem kímélő munkáért, - legnagyobb élményem: újra megtapasztalni az egy hitet valló, egy nyelvet beszélő közösségnek legyőzhetetlen erejét. SIGMOND JÚLIA

MEGSZÓLALTAK A BÖLÖNI HARANGOK! 1848. márciusára emlékeztek a bölöniek. Ünnepi istentisztelettel kezdődött a 150 éves évfordulóra való emlékezés. A bölöni ifjak megkoszorúzták a háborúban elesett hősök emlékművét. Bartha Csaba, RMDSZ elnök megnyitó beszéde után Kozma Albert prédikált, majd Akácos Pál méltatta az 1848-as szabadságharc jelentőségét. Páll Attiláné Gazdag Anna vezetésével az unitárius nőszövetség is hozzájárult az ünnepség megtartásához. Nagy Dénes nyugalmazott tanító által betanított dalárda énekelt. Pál Imre gondnok és felesége a templomkert félújításán dolgoznak. Ebben a munkában a nőszövetség tagjai is férjeikkel részt vesznek. Gyűjtést szerveztek a templom javítására. Az ifjak hagyományőrző legényavatást mutattak be. Bölöni születésű meghívottként Váczi Mihály „Még nem elég" című versét alulírott szavalta el. PÁL LENKE, Sepsiszentgyörgy 10

IFJÚSÁGI OLDAL Kedves

Barátaink!

Az Unitárius Közlöny legutóbbi lapszámának megjelenése óta a természet rendjében is évszaknyi változás történt. Tehát a tavasz jegyében üdvözlünk titeket és az alábbiakkal értesítünk az ODFIE-élet fejleményeiről. Hallomásból tudjuk, hogy az 1848. évi forradalom másfélszázados évfordulójának helyenkénti megünnepléséhez sok egyletünk saját műsorral jáailt hozzá, amiről, sajnos, nem kaptunk beszámoló leveleket. Ezen ünnepi megemlékezések mellett szervezeti életünkben csúcseseménynek számított a helyi egyletvezetők egyházköri találkozóinak megszervezése, amiről jelen rovatban alelnöknőnk összefoglalóját olvashatjátok. Örömmel vettük kézbe a közelmúltban megjelent új egyleti újságszámokat: a marosvásárhelyi Tükör 6-7. összevont lapszámát, valamint a felsőrákosiak Araszolgató Százlábú-jának 2. számát. Megjelentetésük a rendszeressé válás irányába mutat, ami elismerést érdemel. Ezért gratulálunk mindkét egyletlap szerkesztőinek, ugyanakkor emlékeztetünk mindenkit a saját egyletlap kiadása tárgyában már több alkalommal is meghirdetett pályázati felhívásunkra, amelynek feltételei igencsak egyszerűek: megjelenésre szánt írásaitokat előszerkesztett formában küldjétek el hozzánk, mi pedig nyomdakész állapotba segítjük azokat, és az ODFIE célalapjából a kiadási költségek nagyobb (kb. 2/3) részét is fedezzük. Jelen rovatunk tartalmáról: az említett beszámolót követően az amerikai egyesült államokbeli ösztöndíjas tanulmányúton tartózkodó, és ottani képviseletünket eredményesen ellátó volt alelnöknőnk alkalmi levelét olvashatjátok, utána volt alelnökünk egyik versét közöljük, alább népi mesterségek témájú táborozási lehetőségről értesítünk, a rovatzáróként szereplő nyári országos rendezvény-menetrendet pedig a következő lapszámban fogjuk részletezni. Végül, tudomásotokra hozzuk, hogy nemrégiben kiadtuk az ODFIE-falragaszokat, amelyekből egy-egy példányt minden egyletünkbe és egyházközségünkbe hamarosan eljuttatunk. Elkészültek az ún. konfirmációi jelvények is, amelyek átadása az egyházközségi egyletvezetők által kellene történjen, egy alkalmi köszöntő beszéd kíséretében. (Tehát ezt vegyétek felkérésnek is.) Reméljük, hogy csekély ajándékunkkal hozzájámlunk a konfirmálók unitárius öntudatának valamelyes erősödéséhez. Ennek érdekében az egyletek figyelmébe ajánljuk a konfirmáltak befogadását célzó alkalmi összejövetel

rendezését, amelynek - szertartásossá tehető! - keretében az egyleti élet lényegét és tartalmát kellene úgy bemutatni, hogy az a legfiatalabb tagjai számára vonzóvá váljon, és igénykielégítő működésével majd otthonként szolgálja az egyházi életbe való betagolódást. Mindehhez hatékony munkát és isteni áldást kívánunk! Az ODFIE rovatvezetői

Beszámoló az egyletvezetők egyházköri találkozóiról Az ODFIE ez évre tervezett rendezvénynaptárában időrendi sorrend szerint harmadikként szerepelt a címben jelzett három találkozó, amelyek lefolyását az alábbiakban ismertetem. Az egyenként kétnapos rendezvényeket a következő helyszíneken szerveztük meg: 1998. március 2223-án Marosvásárhelyen a maros-küküllői és kolozs-tordai egyházkörökből való egyletvezetőknek, április 1-2-án Szentegyházán a székelykeresztúri és székelyudvarhelyi egyházkörökből jött egyleti elöljáróknak, végül, április 3-4-én Baráton a háromszék-felsőfehéri egyházkör egyletelnökei, -titkárai és jegyzői gyűltek össze. A találkozók célja a helyi egyletek működésének közös számbavétele, illetve az egyletvezetők szakmai képzése volt. Az előbbi az egyletenként ismertetett tevékenységi beszámoló alapján történt, ami rendjén az érintett képviselők egyletük életéről, gyakorlati tapasztalataikról, sikereikről és nehézségeikről, illetve terveikről beszéltek. A beszámolók során a résztvevők számos tevékenységi ötletet és vezetési eljárást „lophattak" egymástól, hogy majd otthon, saját egyleti körülményeik között hasznosíthassák azokat. Az elhangzott beszámolókat kiértékeltük: a példaértékű tényezőket kiemeltük, az ismétlődően, avagy egyedi esetként felmerülő problémákra pedig közösen kerestük a megoldásokat. A több oldalú véleményezések egészséges munkaszellemet teremtettek. A szakmai képzést elsősorban az ilyen céllal tartott előadások szolgálták. A helyi egyletek vezetésének csoportszervezői, program-kivitelezői, pénzszerzési, valamint ügyviteli vetületeiről Gyerő Dávid főtitkár és Szabó László pénztáros tartottak előadást, külön kiemelve a Választmány tagjaival való szorosabb kapcsolattartás fontosságát; a nyilvános megszólalás alapszabályait, a különféle beszédek felépítésének szempontjait, a hatásosabb szónoklati fogásokat 11

Koppándi Botond egyházköri képviselő egy mintaelőadás tartásával ismertette közérthetően (maga az előadás témája: a homoszexualitáshoz való viszon y u l á s u n k kérdésének kibontása is szerfelett érdekfeszítő volt); Opra Levente szentegyházi egyletelnök alkalmi verses-zenés m ű s o r o k összeállítási és begyakorlási tudnivalóiról világosított fel; Solymosi Zsolt és alulírott alelnökök p e d i g csoportjáték- és énektanítási módszereinket m u t a t t u k be, kiegészítve egyleti színjátszáshoz való ötletek, tanácsok, valamint választásra ajánlott s z í n m ű v e k terjedelmes elérhetőségi listájának átadásával. A fent említett megbeszélések és előadások előtt ifjúsági istentiszteleten vettünk részt, utána hosszasan elbeszélgettünk vallásosságunkról és egyházunkhoz f ű z ő d ő viszonyunkról. Az esti programok rendjén megtekintettük az ODFIE 1997. évi országos rendezvényeiről készített összefoglaló képanyag egy részét, továbbá új énekeket tanultunk, és természetesen buliztunk is. Mindhárom találkozó tartalmi menetrendje azonos volt, a lefolyást a helyi körülmények tették színessé. A sorozatindítónak szánt találkozók feltétlen hasznosságát a sikerük is bizonyította, amiért ezúton is köszönetünket fejezzük a szervező egyleteknek és egyházközségeknek, továbbá minden egyes támogatónknak. LAKATOS CSILLA

Beszámoló a tengerentúlról Az idén először rendezték meg a TestvérgyülekezetProgram körzeti képviseló'inek évi gyűlését. Gretchen Thomas és Leon Hopper szervezők meghívásának én is eleget tettem. Lehet az öregedés jele is, azonban tényleg nagyon meg voltam hatódva közelebbró'l tapasztalva azt, hogy észak-amerikai testvéreink kilenc hosszú év után nemhogy csökkenő, de fokozott lelkesedéssel dolgoznak értünk. Aznap este egy rövid szórakoztató műsor bevezetőjeként Gellérd Judit tartogatott egy meglepetést számunkra. Valóban meg voltunk lepve, amikor bejelentette, hogy Pat Rogers-szel együtt egy román szerenádot fognak előadni. Judit, vagyis Zizi hegedűn, Pat zongorán játszott. Mindig is irigyeltem a zenészeket, hisz kiváltságosak ők. Amit mi bukdácsoló szavakkal kifejezünk, ők néhány hanggal világossá tesznek. Ez alkalommal azonban bennem egészen más képek villantak fel: egy Amerikában élő erdélyi unitárius román szerenádot játszott azoknak az amerikaiaknak, akik minket erdélyi unitárius magyarokként pártolnak fel. Számomra sokatmondó, csodálatos. Ne legyünk elfogultak, 12

ne csak magunkkal legyünk elfoglalva, hanem induljunk el a békesség útján a mellettünk élők felé - ezt sugallta Zizi, s ha úgy fog teret hódítani e gondolat, mint a testvérgyülekezet-program, akkor nagyszerű lesz. Zizi szárnyal az ötven évével, amit pontosan március idusán fog betölteni. Március 15-e környékén az ő hegedűjátékát hallgatva az erdélyi Unitárius Egyház épülését élem át. Amerikai barátaink segítsége elindított ezen az úton, én hiszem, hogy általuk is újjáépülünk. De szükségünk van szikrákra, indítókra, lelkes lelkesítőkre. Amerikai barátaim lelkesítője legnagyobb mértékben Zizi volt. Lelkesített és lelkesít szóval, imádsággal, anyagi segítséggel. A fiatalok nevében megköszönöm azt, hogy az ő, és az általa fellelkesített adományozók segítsége révén a teológiai hallgatók étkezési költségei évek óta fedezve vannak, és remélhetőleg lesznek. Az ugyancsak közös adakozás révén létrehozott „Dr. Erdő János emlékadomány"-t is megköszönöm, ami lehetővé tette, hogy az ODFIE személygépkocsit vásároljon és munkáját hatékonyabban végezze. Zizi most ötvenéves. Kilenc éven át lelkesített és segített, adja a jó Isten, hogy ezután is lelkesíthessen és segíthessen. A dalnak még nem lehet vége. Legyen az magyar, román, angol, bármilyen dallam, hangosan kell szólnia. Biztosan szólni fog, és ez számunkra reménység. O nekünk, értünk és velünk zenél. Az amerikaiak felköszöntötték, úgy éreztem, hogy nekem is szólnom kell az erdélyiek nevében: Isten éltessen Gellérd Judit, Isten éltessen Zizi! Isten éltesse amerikai barátainkat, és ahogy otthon mondják: minket se hagyjon el! Boston, 1998. március 5. ZSIGMOND KINGA RÉKA

Czire Alpár A

Evszak-nász Hosszú szoknyában jár a tavasz, könnyű topánkája átázott, billegve kőről-kőre szökken, déli dombra ül, ha megfázott. Hódoltak neki téli szelek, nem tetszett, nyár után kacsintott. Fütyültek féltékeny fellegek, meg sem hallván hátat fordított. Jött a nyár piros Cadillacken, kitárt szívvel nyugatra hajtott, szép hétvégek után egy kedden a fehér rügy sál őszbe hajtott.

Népi mesterségek témájú tábor Homoródalmáson A homoródalmási unitárius egyházközség a keretében m ű k ö d ő helybeli Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet kivitelezésében a kihalóban lévő népi mesterségek megmentése érdekében népfőiskolai tanfolyamokat szervez. A tanfolyamok célja a két H o m o r ó d mentén m é g fellelhető ilyen mesterségek alapfogásaiba bevezetni az érdeklődő fiatalokat. A résztvevő fiatalok „mesterlegények" lehetnek a kötélverő, kovács, mészégető, fafaragó, kosárfonó, pásztor, molnár szakmákban, valamint házkörüli gazdasági tevékenységeket gyakorolhatnak. A lányok asszonym u n k á k k a l ismerkedhetnek, mint pl. kenyérsütés, ingvarrás, szövés, fonás, baromfifeldolgozás. A tábor időtartama: 1998. július 3 - 31., miközben a résztvevők hétről hétre más-más mesterséggel ismerkednek. (Rövidebb időtartamú részvételi szándékot is elfogadunk.) A naponkénti programot helyismereti (helytörténet, néprajz és hasonló témájú) előadások, környékbeli kirándulások (cseppkőbarlang, hévízfürdő, halastó stb.), valamint tábortűz melletti népdaltanulás, illetve buli egészítik ki. Terveink szerint az idei tábort jövőben és két év múlva hasonló táborok követik, amelyek során a résztvevők egy kiválasztott mesterségben mélyülnek el, időközben p e d i g elméleti tananyagot sajátítanak el távoktatási formában. így a 2000-ben tartandó tábor

zárómozzanataként vizsgát tehetnek választott szakmájukból. Az egyes mesterség-tanfolyamok: kötélverő (a tanfolyam tartalma: kenderfeldolgozás, alap anyag-előkészítés, kötélverés, kötőfékkészítés); kovács (eszközismeret, anyagismeret, patkókészítés); mészégető (fakitermelés, kőgyűjtés, berakás, égetés, kiszedés, mészoltás); faragás (eszköz- és anyagismeret, beszerzés, faragás, fatárgyak javítása); kosárfonó (előkészítés, kosárfonás, korsófoglalat-fonás); pásztor (élet az esztenán, juhgondozás, fejés, sajtkészítés); molnár (gabonafélék, malomtípusok, géprendszer, őrlés); asszonymunkák: szövés, fonás, ingvarrás, főzési előkészületek, (baromfivágás, -tisztítás, -feldolgozás), főzés, kenyérsütés és egyebek. A résztvevők magánházaknál lesznek elszállásolva. A részvételi díjak (szállás, étkezés, szervezési költségek) erdélyieknek egy hétre: 80.000 lej, két hétre: 140.000 lej, h á r o m hétre: 180.000 lej, egész hónapra: 200.000 lej. Jelentkezni - a választandó mesterségek megjelölésével - lehetőleg május végéig kell, a Szerkesztőség és ODFIE-székhely rovat végén közölt címén, Szabó László témagazdánál. A jelentkezőknek a programról és megközelíthetőségről részletes tájékoztatást k ü l d ü n k . SZERETETTEL VÁRNAK: A SZERVEZŐK

Az ODFIE 1998. évi további rendezvényei 1. V. Magyar Unitárius Gyermek- és Ifjúsági Szórványtábor (2 db) - a számbelileg kettős kisebbségben élő fiatalok nemzeti és felekezeti azonosságtudatának erősítése céljából. A táborozók összlétszámát 60 főre tervezzük; helyszínek: Homoródalmás és Oklánd (Udvarhelyszék); időpont: június 29 - július 7. 2. Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletek II. Vezetőképzője a helyi egyletelnököknek és a választmány tagjainak; időpont: 1998. július 15-19., helyszín: Homoródszentmárton (Udvarhelyszék). 3. XXII. Erdélyi Unitárius Ifjúsági Konferencia és az ODFIE 1998. évi küldöttgyűlése. Szervezetünk évi seregszemléjének számító rendezvényünk helyszíne: Bölön (Háromszék), időpontja: augusztus 20-23. 4. Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletek II. Színjátszó-találkozója. Helyszín a Maros megyei Magyarsáros; időpont: szeptember 4-6. Ez utóbbi rendezvényre az egyleti színjátszó-csoportok írásos benevezési határideje: 1998. július 15. Címünk: ODFIE-székhely: 3400 Kolozsvár, 1989 December 21. u. 9; tel./fax: 064193236, 064195927; elekronikus-postaláda: [email protected] ODFIE-iroda: 4000 Sepsiszentgyörgy, Kós Károly u. 2; tel./fax: 067351470, tel.: 067313813; elektronikus-postaláda: [email protected] 13

HALOTTAINK Fülöp Dezső mészkői lelkész február 28-án, 41 éves korában önkezével véget vetett életének. 1951. február 23-án született Várfalván, teológiai tanulmányait 1972-1976 között végezte a Protestáns Teológiai Intézetben. 1976-1987 között Tarcsafalván, 1987-1998. között Mészkőn volt lelkész. Temetésére március 4-én került sor az aranyosrákosi templomból az aranyosrákosi temetőbe. A temetésen a lelkészi szolgálatot Lőrincz Károly lelkész végezte, az Egyetemes Egyház nevében Székely Miklós közügyigazgató-esperes, az évfolyamtársak nevében Máthé Sándor brassói lelkész-esperes búcsúztatta. Kiss Zoltán nyugalmazott lelkész 83 éves korában március 30-án Tordán elhunyt. 1915. május 17én született Kövenden. Az Unitárius Teológiai Akadémiát 1938-ban végezte el, mely után segédlelkész Dicsőszentmártonban, ezt követően Abásfalván, Ravában, majd 1949-1985 között Kövenden teljesített lelkészi szolgálatot. A temetési szertartás április 1-én volt a kövendi templomból. A lelkészi

szolgálatot Székely Miklós kövendi lelkész-esperes végezte, az egyetemes egyház nevében dr.Rezi Elek főjegyző, az egyházkör lelkészeinek nevében Benedek Sándor kolozsvár-íriszi lelkész-esperes búcsúztatta. Gál J e n ő nyugalmazott lelkész 72 éves korában, április 12-én Homórszentmártonban elhunyt. 1926. február 23-án született Magyarzsákodon. Az Unitárius Teológiai Akadémiát 1946-1950-ben végezte el. 1950-1953 között püspöki titkár, majd lelkész Csokfalván és Nagyajtán (1959-1994). A temetési szertartás április 14-én volt a homoródszentmártoni templomból. A lelkészi szolgálatot Krizbai Béla homoródszentmártoni lelkész végezte, az egyetemes egyház nevében dr. Szabó Árpád püspök, a szülőfalu nevében Kedei Mózes esperes, az egyházkör nevében Máthé Sándor esperes, az évfolyamtársak nevében Simén Domokos lelkész búcsúztatta. A sírnál Fekete Levente, Benczédi Ferenc és Jakab Dénes lelkészek mondtak beszédet. A temetésen a nagyajtai énekkar énekelt.

Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége

PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Az ULOSz választmánya pályázatot hirdet unitárius lelkészek számára betegeknek szóló imádságok megírására. Szövetségünk célja, hogy a legjobb pályamunkákból egy betegeknek szóló imádságoskönyvet (füzetet) adjunk lelkészeink és híveink kezébe a lelkigondozói munka elősegítése érdekében. Az alábbi szempontokat ajánljuk a pályázók figyelmébe: - Egy személy több imádsággal is pályázhat, melyeknek hossza egyenként nem haladhatja meg az 1/2 gépelt oldalt. - Az imádságok kötődhetnek sajátos helyzetekhez (pl. műtét előtt, hosszas betegség, rokkantság stb.) Az ULOSz egy többtagú, világiakból, lelkészekből és teológiai tanárokból álló bizottságot kér fel a pályamunkák elbírálására. A minősítésben fő szempont, hogy az imádságokban minél hitelesebben szólaljanak meg a betegségben szenvedő, gyógyulást, reményt kereső ember életérzései. A legjobb pályamunkák díjazására az ULOSz 100 USD-t tűz ki az alábbiak szerint: I. díj- 50 USD II. díj - 30 USD III. díj - 20 USD A pályamunkákat kérjük névtelenül, jeligével ellátva június 1-ig beküldeni az alábbi címre: Parohia Unitarianá, 4015 Sincrai, jud. Covasna, tel: 067/352056. Kolozsvár, 1998. március 19. Jakab Dénes elnök 14

Kovács István jegyző

Tudósítások, hírek Az Egyházi Képviselő Tanács március 17-én tartotta I. évnegyecli ülését, a m e l y n e k k e r e t é b e n adminisztratív és gazdasági kérdéseket tárgyaltak meg. *

*

*

Az Unitárius Világszövetség (IARF) Vezető Tanácsa március 27-29. napjain tartotta ülését Oxf o r d b a n , amelyen e g y h á z u n k a t dr. S z a b ó Á r p á d p ü s p ö k képviselte.Az ifjúsági szervezet ülésén G y e r ő D á v i d ODFIE főtitkár volt jelen. *

A g o n d n o k - presbiteri konferenciákat február 22 - 28. között tartották: február 21-én Nyáráds z e n t m á r t o n b a n , február 23-án Kövenden, február 24-én Székelykeresztúron, február 25-én Székelyudvarhelyen és február 28-án Brassóban. A k o n f e r e n c i á k o n dr. S z a b ó Á r p á d p ü s p ö k , Bal o g h F e r e n c és K i s g y ö r g y Á r p á d f ő g o n d n o k vett részt.

Az I. évnegyedi lelkészi értekezleteket március 9 -17. között tartották: március 9. Székelykeresztúr, március 10. Kökös, március 11. Székelyudvarhely, március 12. K ü k ü l l ő d o m b ó , március 17. Kolozsvár. Az értekezleten dr. S z a b ó Árpád: H o g y a n lehet a lelkész h a t é k o n y a b b vezető? és Farkas László k ö r ö n d i lelkész: Az 18481849-es magyar f o r r a d a l o m és szabadságharc 150. évfordulója című e l ő a d á s o k hangzottak el. * ** A Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Fakultására t ö r t é n ő felvételi vizsgával kapcsolatosan az 1998-1999- tanulmányi évre v o n a t k o z ó a n a k o r á b b i k ö z l e m é n y ü n k az E. K. Tanács a z o n határozatával bővül (273/1998.EKT), hogy a felvételi vizsgán magyar anyanyelvből kötelező az 5 (ötös) á t m e n ő osztályzat elérése. * * *

A teológiai hallgatók húsvét ü n n e p e alkalmából légácios szolgálatokat végeztek egyházközségeinkben. *

*

*

A Dávid Ferenc Egylet felolvasó ülésén a köv e t k e z ő e l ő a d á s o k hangzottak el: március 22-én, Balogh Ferenc főgondnok: Műemléktemplomaink, április 9-én dr. S z a b ó Pál: Az Unitárius Egyház új Alaptörvénye. A felolvasó üléseket z e n e s z á m o k és szavalatok tették teljesebbé.

*

A Brit Unitáriusok egy csoportja D a v i d D a w s o n zenei igazgató vezetésével magyarországi és erdélyi körúton vett részt. Erdélyben a k ö v e t k e z ő e g y h á z k ö z s é g e k b e n r e n d e z t e k koncertet: április 7-én Kolozsváron, április 9-én Brassóban és április 11-én Székelyudvarhelyen.

Az angol unitárius e g y h á z évi főtanácsi gyűlését április 14-17. napjain tartotta Chester-ben, amelyet az Unitárius és Univerzalista n e m z e t k ö z i Tanács konferenciája követett Great H u c k l o w ban, április 18-21. napjain . Mindkét e s e m é n y e n egyházunkat K o v á c s I s t v á n sepsiszentkirályi lelkész képviselte.

Április 18-án Magyarországon , a lakitelek t Népfőiskolán Unitárius E m l é k n a p o k a t rendeztek, amelyen részt vettek az erdélyi é s a magyarországi egyházaink hívei és képviselői. E g y h á z u n k részéről: dr. S z a b ó Á r p á d p ü s p ö k , dr. R e z i Elek főjegyző, A n d r á s i G y ö r g y e l ő a d ó t a n á c s o s és M o l n á r L e h e l levéltáros voltak jelen és tartottak előadásokat. * * *

A magyar professzorok első Világtalálkozójára, amelyet a Magyarok Világszövetsége, a Magyar Egyetemi és Főiskolai T a n á r o k Egyesülete, a Magyar T u d o m á n y o s A k a d é m i a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei T u d o m á n y o s Testülete szervezett, április 21-23. napjain került sor B u d a p e s t e n , a G á b o r D é n e s Műszaki Informatikai Főiskolán. Egyházunkat és az Unitárius Fakultást dr. Rezi Elek f ő j e g y z ő - d é k á n képviselte.

Az 1848-1849-es magyar forradalom és szabadságharc 150. évfordulója' alkalmából a kolozsvári 15

Unitárius Kollégium diákjai március 13-án ünnepi műsort rendeztek egyházunk dísztermében, amelyet március 15-én a kövendi egyházközségben is bemutattak. A teológiai hallgatók a kolozsvári belvárosi templomban tartottak megemlékező ünnepélyt március 15-én. A kolozsvári Unitárius Kollégium leánykara, Majó Júlia zenetanárnő vezetésével a kolozsvári Állami Magyar Operában, március 14-én rendezett Gálaműsoron szerepeltek.

ja a bágyoni unitárius e g y h á z k ö z s é g híveinek a zöldség- és élelmiszer-adományért.

„Tapasztalatcsere Amerikában" címmel számol b e Adorjáni Gyöngyvér ürmösi tiszteletesasszony amerikai útjáról, amelyet az ürmösi egyházközség két testvéregyházközsége támogatott. Tudósítása alapján amerikai élményeiről, tapasztalatairól már több helyen is beszámolt. *

Az Unitárius Kollégium vezetősége a szaktanárok javaslatára az évforduló e m l é k é r e pályázatot hirdetett a szabadságharc erdélyi e s e m é n y e i n e k bemutatására. A pályatételeket elbíráló bizottság o k a k ö v e t k e z ő díjnyerteseket állapította meg: történelemből: I. díj, Rezi B o t o n d (X. U) „Brassai Sámuel és az 1848-1849-es szabadságharc", II. díj, F o g a r a s i A l p á r (X. U) „Brassai, Bem és Gábor Áron a s z a b a d s á g h a r c b a n " , III. díj, G e r ő c z Csilla (XI. U) „Segesvár s z e r e p e az 1848-1849-es szab a d s á g h a r c b a n " . Dicséretben részesültek: Szigeti T ü n d e (XII. U), és H e n t Erika (XI. U). Magyar irodalom: I. díj, F o g a r a s i A l p á r (X. U) „Az 184849-es s z a b a d s á g h a r c t ü k r ö z ő d é s e Jókai Mór: Egy az Isten című r e g é n y é b e n " d o l g o z a t a . (Fogarasi Alpár X. U)

* * *

A székelykeresztúri e g y h á z k ö z s é g b e n március 22-én került sor S z o m b a t f a l v i J ó z s e f e s p e res-lelkész ü n n e p é l y e s beiktatójára. Egyetemes e g y h á z u n k a t a Főtisztelendő p ü s p ö k úr képviselte és m o n d o t t b e s z é d e t . Megválasztott lelkészeinknek áldásos munkát kívánunk! *

*

*

változások

S á n d o r Szilárd lelkész f e b r u á r 1-től áthelyezést nyert a pipe-szásznádasi e g y h á z k ö z s é g b ő l a szentháromság-kisadorjáni e g y h á z k ö z s é g b e . B o t h a D é n e s fiatfalvi lelkész január 31-én, 51 évi lelkészi szolgálat után, és Fazakas K á r o l y csekefalvi lelkész február 1-től nyugalomba vonult. B á r ó Gabriella é n e k v e z é r január 31-én m e n t nyugdíjba. Nyugalomba

Az ö k u m e n i k u s középiskolai leánybentlakás ( T h e o d i d a k t o s z ) k ö z ö s s é g e köszönetét nyilvánít-

*

Lelkészbeiktatók A segesvári e g y h á z k ö z s é g március 1-én tartotta B e n e d e k J a k a b beiktatóját, a m e l y e n dr. Szab ó Á r p á d p ü s p ö k vett részt és m o n d o t t beszédet.

Személyi A marosvásárhelyi unitárius k é p z ő m ű v é s z e k : G y a r m a t h y J á n o s , H u n y a d i László, K e d e i Zoltán, Major Gizella és Pál P é t e r kiállítására került sor 1998 márciusában. A kiállításról szóló katalógust Major Gizella tervezte, Kuti Márta szerkesztette és M o l n á r Mária szponzorizálta. Gratulálunk!

*

zérünknek

vonult

Istentől

lelkészeinknek

áldott

nyugdíjas

és

énekve-

éveket

nunk!

Értesítés, hibaigazítás

Unitárius Közlöny.

Az Unitárius Közlöny 1-2. számában (1998. január-február) adminisztrációs mulasztásokból tévesen közölték a lapszámainkat 1997-re ki nem fizető következő egyházközségeket: Szentábrahám, Székelyszentmihály, Énlaka, Tordátfalva. A mulasztásért az egyházközségek, híveink és lelkészeink elnézését kérjük.

A Keresztény Magvető melléklete. Szerkesztő bizottság: dr. Rezi Elek főszerkesztő, Kovács Sándor szerkesztő. Olvasószerkesztő: Kürti Miklós. Számítógépes munkálatok: Kriza János. Készült a Palatino nyomdában.

kívá-

nitárius Kolozsvár, 1888-1948/1990. 9. (69) évf. 5-7. szám. 1998 május-július. Ára: 1000 lej.

GONDOLATOK A TANEVÍARAS ES A B A L L A M S ALKALMABOL oktatás. Ennek köszönhetően ebben az évben a másoA magyar oktatás/nevelés ezeréves múltra visszatedik diáknemzedék végzősei „ballaghattak" el iskolákintő történelmének áldozatos munkájához közel négy inkból. és fél évszázadon keresztül az erdélyi unitáriusok is hűségesen felzárkóztak. Az oktatói/nevelői munka lényege a prófétai üzenet Az 1557-ben Kolozsváron, az 1578-ban Tordán mondanivalójából táplálkozott: „Én vagyok az Úr, ki taés 1793-ban Székelykeresztűron alapított unitárius nítlak hasznosra, és vezetlek olyan úton, amelyen járnod középiskolák, amelyek az erdélyi művelődési élet lekell (Ézs 48,17)". A prófétai üzenetre figyelve iskoláink téteményesei lettek, bizonyságai az említett felzárkókét szempontot tartottak/tartanak szem előtt: tanítsazásnak. nak hasznosra, és vezessenek a helyes úton. A kolozsvári iskola alapításának emlékét az egykori Az első szempont az oktatás minőségi színvonalára kapufelirat latin nyelven örökítette meg, amely magyarra vonatkozott. Iskoláink tanári közössége azt akarta, így fordítható le: „Királyi adomány vagyok, ennek az is- hogy diákjai minél több ismeretet, tudást sajátítsanak kolának és a szegényeknek az öröksége, aki javaimat - s el. A jelen kihívásai közepette kétségtelenül szükség hasonló rendeltetésű javakat - más célra fordítja, annak van az alapos szellemi felkészültségre. neve töröltessék ki az Élők könyvéből és az emberek em- n A második szempont a „helyes úton való járáshoz" lékezetéből. Az Úrnak 1557. esztendejében". kapcsolódott. Ez azt a célt követte, hogy diákjai lelkiA székelykeresztúri gimnázium szerepét Orbán Baekben, erkölcsi tartásban, vallásosságban is naponként lázs így értékelte: „Az unitáriusok temploma mellett van gazdagodjanak, gyarapodjanak. Iskoláink olyan embeaz unitárius gymnázium, a tudománynak azon tisztelt reket kívánnak formálni, akik hitüket, reménységüket, nagy hordóerejü szentélye, hol Udvarhelyszék 23.000 szeretetüket, becsületüket, önazonosságukat, azaz keunitáriusának értelmi bányája van, hol egy nagyra törő resztény és nemzeti erényeiket nem tékozolják el a „hinemzedék szellemi kincseket gyújt... (mert) nemcsak a ábavalóságok vásárterein", nyers erő, ami megvédi, naggyá teszi a nemzetet, hanem Ez a két szempont úgy simult egybe, mint „hajnaltól a az ész mindenható hatalma, az értelmiségnek nagy hor- nappal és az éj". A harmónia abban a tudatban valósulhatdóerejű feltörő szelleme az, mi a nemzet jövőjét biztosítja, tott meg, hogy a didaxist és a praxist Isten előtt végzi, mind mi megdönthetetlen alapja a jövő felvilágosodásának és a tanár, mind a diák. Mindenki érezte/érzi, hogy „Isten kenagyságának". zétjen vagyunk, és ott vagyunk a legbiztosabb helyen". Egy latin közmondás szerint: „Frustra vivit qui nomine A tordai gimnázium nyilvánossági jogát az első világháborút követő új államhatalom az 1921-1922. iskolai év- prodest", azaz „Fölöslegesen él az, ki senkinek sem használ". A tanévzárás és a ballagás alkalmából hisszük, ben megszüntette. A kolozsvári és a székelykeresztúri hogy az unitárius iskolákban tanult/tanuló diákjaink középiskoláink a két világháború közti nyomasztó és „használni fognak" önmaguknak, szüleiknek, iskolásorvasztó időszak megpróbáltató éveit is átélték. 1948inknak, egyházunknak, népünknek, az emberiségnek. ban azonban erőszakkal megszüntették iskoláink egyházi jellegét, és állami iskolákká nyilvánították. Reméljük, hogy iskoláink végzősei az érettségin történő megmérettetés alkalmával sem „találtatnak híAz 1989-es változás után, 1993-ban újraindult mind jával". De ezen túlmenően bízunk abban, hogy az Kolozsváron, mind Székelykeresztúron a múlt hagyományaiból táplálkozó unitárius kollégiumi/gimnáziumi ÉLET vizsgáin is megállják helyüket! Dr. REZI ELEK

60 éves érettségi Ezelőtt 68 évvel (1930-ban), mint az Unitárius Kollégium első osztályos tanulói indultunk el a nevelés és emberformálás útján, amit akkoriban első osztályfőnökünk, Tóth Pista bácsi rajztanárunk, Márkos Albert magyartanárunk és dr. Ferenczi Sándor természetrajz tanár és bentlakási felügyelő vett kezébe. Tóth Pista bácsink odaadással, lelkiismeretes emberi közelséggel tudta megrendezni osztály nevelői óráját és gyakorlatilag azt az előadást, mely által a konviktusból fölhozott tányérokkal, evőeszközökkel játékosan mutatta be, hogy kell és hogyan nem kell az evőeszközöket használni, és általában az asztalnál viselkedni. Ehhez hasonlóan Tóth István mindig közeli, elérhető példát állított elénk, és lépésről-lépésre ismertette meg velünk a társas élet, a testi és lelki egészség szabályait. A kamaszodó ifjúember lelkivilágát mélyen belülről ismerve, mindig a mi nyelvünkön tudott beszélni. Meleg emberséggel, de a kellő szigorúsággal vigyázott lépteinkre, jó szóval, ha kellett igazságos fenyítéssel élve, ébresztett bennünk egyszerre szeretetet és tiszteletet. Ezért még a kissé csípős, sőt félelmetes Bot János segédtanár úr számára is jutott az őt körülvevő szeretetből. így vetette meg bennünk az emberséges ember fogalmát, nevelésének alapjait. Ezen elvek alapján tanítottak, neveltek a többi tanáraink is: a komoly, tekintélyes megjelenésű, nagy bajuszos Márkos Albert magyar-latin tanárunk, ki szigorú nagy bajuszával és kedves, őszinte arcával igyekezett először mesét, majd magyar nyelvet tanítani; ezután pedig a hichaec-hoc puskatok-kal a latin nyelv tudományába és szépségeibe vezetni, és aki nem sajnálta a jó feleletre a 10-es jegyet is megadni. Nagyon ismerte a gyerekek, ifjak lelkületét, annál is inkább, hiszen három fiúgyerekkel áldotta meg az Ég a Márkos családot. Még most is látom, hogy forgatja ujjai között a szigorú nádpálcáját, de tudtommal vele senkit sem érintett. Emberséget, becsületet tanultunk tőle, ami róla is lerítt. Úgyszintén dr. Ferenczi Sándor természetrajz tanár és bentlakási felügyelő ritkaszámba menő pontossággal, fegyelemmel nevelte az ifjúságot, gazdagította mindnyájunk természetrajzi tudását, a kirándulásokon ismertette a növényféléket, bogarakat és állatokat a bogár- és növénygyűjtemény, valamint csontvázak alakjában, formájában. Nem volt köztünk egyetlen diák, aki ne vett volna részt az ő efféle tevékenységében és nevelésében. Ehhez a munkához hasonló fegyelemmel és lelkiismeretességgel járultak hozzá többi tanáraink is, mint Bálint Domokos, Benczédi Pál, Costea loan, Császár Károly, 2

találkozó

Kovács Kálmán, Kováts János, Kriza Gyula, Lászíó Gyula, László Tihamér, Lőrinczi Zoltán, dr. Márkos György, Moga Ion, Balogh László, Papp Samu, Pálffi Márton, Péterffi István, Rózsa Jenő, Szentmártoni Kálmán, Vlad Valeria, Vass Domokos, Vári Albert és Vigh Károly, valamint a bentlakás felügyelői, akik mind miértünk fáradoztak, tanítottak, segítettek, előkészítve az életútra, amiért mi hálával tartozunk, szeretettel gondolunk rájuk, és ezúton is köszönetet mondunk. A bentlakásról, konviktusról, Hadházi Sándor tanár úr jut eszembe. Komoly, szigorú fegyelemmel és példamutatással segített hozzá az emberformáláshoz. Korai reggeltől késő estig mindig a bentlakásban volt, és őrködött a tanulók nyugalma felett. A konviktusban Barabás néni szakértelemmel irányította és vezette a konyha személyzetét, aki a tanulók mindennapi étkeztetését biztosította, nem feledkezve meg a kitűnő „Berde-cipóról" sem, amit reggelire adtak a forró tejhez, a Berde Mózsa-adományként. És végezetül nem szabad megfeledkeznünk a kollégium igazgatójáról, Gálffy Zsigáról, aki nagy figyelemmel kísérte mindegyik tanuló előmenetelét, és nagy szigorúsággal írta alá a szombati városba való kimenőt. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg az igazgató úr ,jobbkezéróT\ a pedelusról, Márton bácsiról, aki mindig kész volt az igazgatói szóra megfegyelmezni és megfékezni a rakoncátlan ifjakat. 1930-ban megkezdett emberformálás véget ért 1938ban, amikor a szélrózsa minden irányába szétszóródtunk, ahhoz, hogy most újból találkozhassunk 60 év múlva, hogy visszaidézzük régi élményeinket. Az ALMA MATER megtanított küzdeni, becsületes és tisztességes munkát végezni. Van, aki szerencsésebb volt, és van, aki kevesebb szerencsével és nehéz körülmények között tette meg ezidáig az életútját. De biztos, hogy mindnyájan, kivétel nélkül, becsülettel álltuk meg helyünket. HEGEDŰS MIKLÓS

Felebaráti szeretetről alig vallhatunk az Isten, az ember és a hit fogalmának ismerete hiányában. Minden emberben él az ösztönszerű vágy, hogy Istent megismerje, róla magának fogalmat szerezzen. Az bizonyos, hogy a véges embernek a végtelen Istenről csak véges fogalmai lehetnek. Azok is állandóan változnak életviszonya, műveltsége és más adottságai szerint. Egy bizonyos, hogy Istenben vagyunk, élünk és mozgunk. Mert Isten a világot, s benne a mi életünket is megváltozhatatlan erkölcsi és természeti törvényei szerint kormányozza. Isten a végtelen szellem, Isten értelmileg megfoghatatlan. Ezért a történelemben és a természetben Jézus személyében jelenteti meg önmagát, mint Szentlélek, Isten hat ránk emberekre. Máris eljutottunk az emberfogalom ismeretéhez, amely m a g á b a n foglalja a barát, felebarát, rokon, testvér, ellenség stb. fogalmakat. Az ember lényének anyagi eleméből kell kiinduljunk, vagyis a test fogalmából, ami Isten lelke által válik élővé. A test helyhez és térhez kötött, elfáradó, sebezhető, múlandó. Befolyásolja az éltető lelket, magában véve n e m áll ellentétben Istennel. Az ember magát a testi hatalom alól felszabadítani képtelen. Istennek életet adó lelke teszi az embert képessé a testi hatalom alól való felszabadulásra. így válhat a test a lélek templomává, s ezért különösen megbecsülésre érdemes l K o r 12,14 szerint is. Ján 2,12, lKor 6,19 versei bizonyítják, miután Isten szövetséges kegyelme, a törvény,

erőtlenné lett a test miatt, Isten az Ő fiát bocsátotta el a b ű n testének hasonlóságában, Isten maga jött el benne. Megjelenik a hit, s akik a hit által egyesülnek Jézussal, azok az ő testének tagjai. Jézus követői n e m a testnek, hanem a lélek sugallatára hallgató emberek. Csakis ez a lélekember lehet igazi felebarát. Istennek életet adó lelke teszi az embert lélekemberré. A lélek az emberben isteni elementum. Ez indíthatja el az embert valaminek megmunkálására, célok elérésére, akarata követésére. Ha Isten lelke bennünk lakozik, amit a Biblia Szentléleknek nevez, máris elindulunk a felebaráti úton. A Szentlélek ajándékában azonban n e m a törvény, hanem a hit által részesülhet az ember. Következésképpen csak a lélekember keresi az Istennel a kapcsolatot, s csak ez képes felebaráti cselekedetre. A családban, társadalomban és az élet útján találkozó ismeretlen embervilágban segítsége igénylése nélkül cselekszik. A keresztény ember számára "felebarát" minden ember, akár barát, akár ellenség. A Mt 5,44 versben megtapasztaljuk a farizeusok alacsony erkölcsiségét, miszerint ellenségeinket gyűlölni kell. Az Újszövetség léptennyomon hangsúlyozza a királyi törvényt: "Szeresd feleba-

rátodat, mint önmagadat". Mt 19,19, Rom 13,9, Gal 5,14, Jak 2,8, IKor 13,4-7. Klasszikus kifejtései e törvénynek. Ki az én felebarátom? - felebarátunk, akivel sorsközösséget vállalunk, - felebarátunk a személyválogatás nélküli segítségadó, - felebarátunk, aki segítségre szorul, akár közel áll hozzánk, akár nem. Nyelvtani értelemben ha a felebarát összetett szót szétválasztjuk, fele-barát, érezhetően egymás függvényei. Ha jelzői szerkezettel gazdagítjuk, így értelmezhetők: - az igazi barát nemcsak jó napokban, h a n e m n y o m o r ú ságban is, tehát m i n d e n időben szeret - a jó barát a fájdalmas igazságokat is megmondja, s merő udvariasságból nem hallgatja el. A jóság, szeretet, az igazságérzet, a lelkiismeret, a gondolkozó képesség és akaraterő hiányában sem barátok, sem felebarátok n e m lehetünk. Kevés a felebarát, kevés a szentlélek Istennek b e n n ü n k élő, jóra segítő lelke. Jézus rendkívüli nagys á g á n a k e g y s z e r ű és t e r m é szetes magyarázata az, h o g y I s t e n lelke: a jóság, a s z e r e t e t , az i g a z s á g b e n n e o l y a n n a g y m é r t é k b e n élt és é r v é n y e s ü l t , m i n t s o h a senk i b e n s e m a z e l ő t t , s e m azután. Aki gyógyító szóval és cselekedettel közelíti meg a segítségért hozzá ford u l ó e m b e r t , s z a v a és cselekedete mögött belső tartás és t ö l t é s kell l e g y e n . TÖRÖK JOLÁN (Nyárádgálfalva) 3

EMLÉKTÁBLA HELYETT

Mészkőn is volt unitárius iskola Már évekkel ezelőtt foglalkoztatott az a gondolat, hogy meg kellene emlékezni a mészkői unitárius iskoláról. Tervemmel áldott emlékű Erdő János püspök úrhoz fordultam. Kételyeim voltak az adatok gyűjtése tekintetében. Biztatott nagyon. Az volt a véleménye, hogy hiányos dokumentumokkal is érdemes írni a létezéséről, mert különben teljesen feledésbe merül. Aztán 1996 augusztusában temettük Mészkőn a 97 éves Halmágyi Miklóst, közösségünk legidősebb tagját. A templomból kijövet volt iskolatársaimmal régi iskolánkat kerestük a templom udvarán, de már nincs, helyét belepte a derékig érő gyom. Szomorú látvány. Ki tett valamit azért, hogy ne így legyen? Senki. Én sem. Ekkor határoztam el, hogy teszek. Megírom a történetét. Ha a mészkői iskolára emlékezem, nemcsak arra az épületre gondolok, amelyben én is négy évet töltöttem, hanem azokra a „tanuló házakra" is, ahonnan kiindult a kultúra már évszázadokkal ezelőtt. Azokra az ifjakra, akik innen léptek magasabb iskolába, fel egészen az egyetemig. Sok tanult ember került ki ebből a kicsi faluból. S akik itthon maradtak, szorgalommal, helytállással bizonyították az iskolai oktatás és nevelés eredményességét. Nem sorolhatom fel minden tanult ember nevét, akik innen indultak, de a legnevezetesebbről írnom kell. Orbán Balázs A Székelyföld leírása, Aranyosszék V. kötet 161. oldalán olyasom: "Mészkői Miklósi András deák Apafi Mihály idejében, 1675 körül, az erdélyi rendes követ mellett török tolmács volt a / ^ / / ^ " R e v e r s a l i s t (hűségesküt) tett. Idézek néhány sort ebből a „diplomatikai" okmányból: „Én, Aranyosszékben, Mészkőn iakó Miklósi András deák esküszöm az éiő mindenható egy istenre (unitárius volt), ki az eget és a földet teremtette, hogy mivel az mi kegyelmes Urunk az Nagyságos Apafi Mihály és Nagyságos Bornemissza Anna erdélyi fejedelemasszony az nemes országgal együtt engemet az fényes portán levő kapikikájok mellé török tolmácsul méltóztatnak rendelni, én is magamat úgy viselem, mint jámbor igaz, tökéletes, hűséges ő Nagyságok és a ns. ország szolgájához illik...". Annyira szép ez az eskü, hogy csak terjedelme miatt nem írom le az egészet. Ezért indultam el felkutatni az Unitárius Közlönyöket, levéltári adatokat, hogy megismerjük azokat az „oskola mestereket", tanítókat, akik ezt a sikeres munkát végezték. 4

Az Unitárius Egyház Levéltárában kutatva, sok segítséget, útmutatást kaptam Molnár Lehel levéltáros-tiszteletestől. Öröm volt látni, hogy ez a fiatalember mennyi érdeklődéssel, szeretettel végzi munkáját. Szerencsés gondolat volt ideirányítása. A múltban az iskolai munkát az Egyházi Vizitáció irányította és ellenőrizte. Látogatásukról, megfigyeléseikről jegyzőkönyvet vezettek. Most ezeket használom fel munkám elkészítéséhez. Nem térhetek ki külön-külön minden jegyzőkönyv tartalmára, csupán azokról a gondokról, nézeteltérésekről írok, melyek gyakoriak voltak. Ezek a lapok arról beszélnek, hogy a tanító élete sohasem volt könnyű. Küzdöttek a meg nem értéssel, a maradisággal. Tévedtek, hibáztak ők is, de tévedéseikkel és hibáikkal együtt mégis ők voltak a falvak világító lámpásai. Állandó panaszként jelentkezett a szülők iskolával szembeni hanyagsága, és a tanítók járandóságának rendszertelen fizetése. A szülők gyermekeiket kora tavasztól késő őszig a mezőn dolgoztatják iskola helyett. A presbitérium ugyanezzel vádolja a mestert. Kevés időt szentel a tanításra, a gyermekeket saját dolgainak áz elvégzésére használja. Közben az is kiderül, hogy az eklézsia, ha hiányosan is, de igyekezett eleget tenni kötelezettségének. Pl. ilyen bejegyzések vannak: mesteri ház javítása, meszeltetése, földek megművelése, faellátás. 1818-ban elverte a jég a mészkői határt, ennek ellenére a presbitérium megígérte a járandóság kifizetését. Az eredmények láttán a vizitáció több alkalommal minősítette dicséretesnek a tanító munkáját. "Falusi iskoláink felvirágoztatására" címmel kezembe került egy felmérés 1845-ből, melyből kiderül, hogy általánosan hasonló volt a helyzet minden falusi iskolában. Idézem a felmérést: „Mi az oka az iskolai tanítást leginkább gátló akadálynak? 1. Szülők hanyagsága gyermekeik nevelésében. A gazdaságban használják, későre küldik iskolába és korán kiveszik. Nyáron legeltetnek, így a nyári tanítást elhanyagolják. 2. Az E. K. Tanács határozatának, mely szerint a gyermek 6-14 éves koráig iskolás legyen, nem lehet érvényt szerezni. 3. A tanítók nincsenek megfizetve. 4. Nincsenek különválasztott tanulóházak. 5. Hiányoznak az iskolai kézi könyvek.

6. A szegénység is gátolja a tanítást (ruha, cipő hiánya). Javaslatok az akadályok elhárítására: 1. AZ E K. Tanács határozata: eieveníttessék fei a gyermekek iskolába küldése. 2. Építsenek tanulóházakat, elkülönítve a tanító lakószobáitól. 3. Tanítók fizetésének gyarapítása, hogy a. szellemiekre több figyelmet fordíthassanak. 4. A szükséges kézikönyvek elküldése a falusi iskolákba. 5. A szegény gyermekek anyagi segítése." A tanfelügyelőség is küzd a falusi iskolákért. így ír 1888-ban Kozma Ferenc tanfelügyelő: "mert ha

minden mívelt országban szabaddá lett a nép jogilag, kell, hogy szabaddá legyen szellemileg is. Kell, hogy azon szellemi kincsek, melyeket az emberiség legkülönb elméi hátrahagytak és folytonosan gyarapftanak, szétterjedjenek a legutolsó kunyhóba is. A népnevelésnek és a népiskolának ez a dicső feladata." Ezek a problémák nem oldódtak meg máról-holnapra. Az 1889-es Unitárius Közlöny tudósít, hogy "Mészkőn 24 gyermek nem jár iskolába, akiket az esperesi vizitáció átadott a községi elöljáróságnak." (Következő lapszámunkban folytatjuk) TÖRÖK LENKE

LÁSZLÓ GYULA EMLÉKÉRE Június első napjaiban értesültünk arról, hogy a Barabás Miklós Céh egyhetes rendezvénysorozatot tart 1998. június 16-24. között Erdély különböző városaiban, amelyre meghívta László Gyula Széchenyi-díjas-égészprofeszszor-festőművészt, a Magyar Művészeti Akadémia tagját. A tervek szerint a rendezvényeken a nagyváradi Lórántffy Zsuzsanna református egyházi központ és a szalárdi Szent László szobor megtekintése, a Barabás Miklós Céh díszoklevél átadása Kolozsváron, valamint a sepsiszentgyörgyi Barabás Miklós festőművész emlékkiállításának megnyitása szerepelt. Valamelyes aggodalommal értesültünk arról, hogy László Gyula professzor úr elfogadta a meghívást és előrehaladott kora ellenére vállalta az egyhetes utazással járó fáradalmakat. Ugyanakkor azonban örömmel vettük kérését, miszerint a Barabás Miklós Céh díszoklevelét Kolozsváron, az Unitárius Egyház központjában, a püspökség dísztermiben szeretné átvenni, hiszen személyes gyermekkori élmények, ifjúkori emlékek, felnőttkori együttműködési kapcsolatok és mély emberi érzelmek fűzik Erdélyhez, Kolozsvárhoz, az Unitárius Egyházhoz és az Unitárius Kollégiumhoz egyaránt. László Gyula régészprofesszor 1910. március 14-én született Kőhalomban, ahol az Abásfalváról származó unitárius vallású édesapja az állami iskola tanítója volt. Az elemi iskolát itt kezdte, Kolozsváron folytatta, majd a főiskolai és egyetemi képzőművészeti tanulmányait Budapesten végezte. Pályafutása, bár képesítése a festészethez kapcsolta, mégis a Nemzeti Múzeum régészeti osztályán indult, ahol elkötelezi magát a magyarok honfoglaló korának kutatására, aztán külföldi tanulmányutakkal és sok-sok ásatással folytatódott. 1940-44 között a Kolozsvári Erdélyi Tudományos Intézet tanára. Itt jelent meg első tudományos értékű könyve „A honfoglaló magyar nép élete" címen, amelyet hosszú és rendkívül tevékeny tudományos munkásságú élete folyamán több, mint hatszáz nyomtatásban megjelent könyvvel, tanulmánnyal és közleménnyel gazdagított. Könyveit, tanulmányait saját maga illusztrálta. Munkásságának középpontjában a magyarok őstörténete, hitvilága, a honfoglalás kora, mindennapi életének kutatása állt. Régészeti ásatásai eredményeit feldolgozva, megalkotja a „kettős honfoglalás" elméletét, miszerint elődeink két hullámban érkeztek meg a Kárpát-medencébe: az első hullám a 7. században az onugorok szétrajzásával érkezett meg, a második pedig később, Árpád vezetésével, a 9. század végén. László Gyula a sokoldalú tudós-professzor és képzőművész egész élete végéig tartó alkotó munkásságával szolgálta nemzetünket. Bár működési területe messze esett, Erdély jelentette számára a szülőföldet, ahová mindig szeretettel gondolt, ahová mindig haza vágyott. Ezért vállalta a Barabás Miklós Céh meghívásával járó fárasztó utazást. Útban hazafelé érte a halál Nagyváradon, útjának első pihenőjén, 1998. június 17-én, életének 89-dik évében. Temetése július 3-án volt Budapesten, a Farkasréti temetőben, az unitárius egyház szertartásai szerint. A temetési szertartást, nagyszámú résztvevők jelenlétében, Bencze Márton püspök végezte. A Magyar Művészeti Akadémia, a Magyar Nemzeti Múzeum, az Eötvös Loránd Tudományegyetem képviselői búcsúztatták a magyar nemzet tudós professzorát. Emlékét kegyelettel megőrizzük! ANDRÁSI GYÖRGY 5

Katalógus — mint kapunyitás a Kolozsvári Unitárius Kollégiumi Nagykönyvtárban Úgy 1993 őszén midőn férjemmel é p p e n Erdélyben voltunk és gyűjtöttük a tennivalókat a listánkra, néhai Erdő János, akkori főjegyző úr ünnepélyes eréllyel szólított fel: "Zizi kérem, azt a feladatot adom, hogy találja m e g valahol az elveszett Kolozsvári Unitárius Kollégiumi Nagykönyvtár Katalógusát! E nélkül legértékesebb kincsünket n e m tudjuk használni." Hát ez a k é r é s p a r a n c s volt s z á m o m r a . Hiszen n a g y o n is tudatában voltam a könyvtár é r t é k é n e k . Ez a világ talán legn a g y o b b és l e g f o n t o s a b b gyűjt e m é n y e a Reformáció anyagát illetően, öt n y e l v e n legalább. É d e s a p á m egész ifjúságát, politikai b ö r t ö n előtti é l e t é n e k nagy részét e b b e n a könyvtárban kutatással töltötte, h o g y m e g s z ü l e s s é k a Négyszáz év erdélyi unitárius prédikációirodalom története az unitarizmus egyetlen szellemtörténeti munkája (sajnos még mindig csak kéziratban). Ő volt az e g y e t l e n , a k i a n é g y évszázad valamennyi prédik á c i ó j á t v é g i g o l v a s t a é s diszszertációjában feldolgozta. A g y ű j t e m é n y már évtizedek óta a Román T u d o m á n y o s Akadémia Kolozsvári fiókjának tulajd o n á b a n van, mely intézmény szerencsére megőrizte a könyvtár eredeti rendszerét é s integritását - ez becsületükre" 1 vall. Dr. Lakó E l e m é r könyvtáros-tudós tizenkét évi munkával" megszerkesztette a könyvtár katalógusát, az a z o n b a n n e m volt az 6

Unitárius Egyház számára hozzáférhető, k ü l ö n ö s e n Lakó halála után. így gyakorlatilag a l e g n a g y o b b kincsünk használatlanul a p o l c o k o n porosodott, s az új g e n e r á c i ó n a k m á r fogalma se volt a n n a k tartalmáról. Isteni sugallat vezetett a s z e g e d i J ó z s e f Attila T u d o mányegyetem Régi Irodalomtörténeti karára. Balázs M i h á l y p r o f e s s z o r r a l é s a Magyar T u d o m á n y o s Akadémia Tagjaival G e l l é r d I m r e m u n kájának megjelentetése ügyében már . azelőtt is t á r g y a l t u n k . Egy ilyen találkoz á s k o r pillantottam m e g a kolozsvári katalógus egy reprodukcióját mikrofilmről. Ekkor, öt évvel ezelőtt egy v o n a t f ü l k é b e n k e z d t ü n k el lázasan álmodni: Balázs Mihály, G e o r g e W i l l i a m s és G e l l é r d Judit. Rendezzünk Enyedi György konferenciát Kolozsvárott! Adjuk ki a katalógust angolra is lefordítva! Szövetségre léptünk, szent fogadalmat tettünk, hogy ki-ki a maga tehetségével hozzájárul a nagy terv valóraváltásához. Mi, a C e n t e r f o r F r e e Relig i o n vállaltuk az anyagi alap előteremtését, s az Amerikai Unitárius Egyháztól két ízben is k a p t u n k rá szerény ösztöndíjat, összesen nyolcezer dollárt. Bal á z s Mihály, K e s e r ű B á l i n t professzorok és munkatársaik által végzett, m e n n y i s é g é b e n hatalmas és minőségében utolérhetetlen m u n k a a z o n b a n pénzzel megfizethetetlen. Nem-

csak újraleltározták az egész gyűjteményt, d e v a l ó j á b a n az eredeti Lakó-féle katalógust kibővítették, kiegészítették, kijavították, és angolra is lefordították az arra szoruló szövegeket. Sőt, elektronikus f o r m á b a n c o m p u t e r r e alkalmazott változatban is megjelentetik. A R o m á n T u d o m á n y o s Akadémiával G e o r g e Williams folytatott tárgyalásokat a b b a n az i d ő b e n , m e l y n e k pozitív e r e d m é n y e n e m c s a k az Akadémia b e l e e g y e z é s e volt, h o g y a katalógust k ö z ö s e n kiadjuk, han e m e z e n t ú l m e n ő segítőkészség is, mellyel a szegedi t u d ó s c s o p o r t m u n k á j á t könnyíteni, hatásfokát javítani próbálták. És íme, 1997 s z e p t e m b e r elején Kolozsvár t ö r t é n e t é b e n l e g n a g y o b b é s legjelentősebb teológiai k o n f e r e n c i á j a zajlott, az E n y e d i G y ö r g y N e m z e t k ö zi K o n f e r e n c i a . Európa legjelesebb tudósai közel n e g y v e n előadást tartottak n é g y nyelven, szinkron-tolmácsolásban. Erdélyt - dr. S z a b ó Á r p á d püsp ö k b e v e z e t ő e l ő a d á s á n kívül é d e s a p á m m u n k á j a képviselte, melyet é n a d t a m élő angolul. A konferencia csúcseseménye a Katalógus ü n n e p é l y e s közreadása volt a Román Tudományos Akadémián. Nemzetközi ü n n e p e t ültünk, mert a Katalógus birtokában a híres könyvtár kapui újra megnyittattak - immár az egész tudósvilág előtt. Dr. GELLÉRD JUDIT

SZÁZTÍZ ÉVE SZÜLETETT

ZOLTÁN SÁNDOR Zoltán Sándor, volt homoródszentmártoni lelkész, 1888. március 14-én született az Udvarhely megyei (ma Hargita megye) Homoródalmáson, szegény székely földműves családban. Az elemi iskolát szülőfalujában és Bukarestben végezte. Minden iránt érdeklődő, éles eszű és jól tanuló gyermek volt. Ezért szülőfalujának iskolamestere (kántortanítója) és papja (id. Ajtay János) rábeszélésére, szülei és nagyszülei a IV-ik elemi osztály elvégzése után, 1899-ben, a székelykeresztúri Unitárius Gimnáziumba vitték, ahol az l-IV. osztályt jeles eredménnyel elvégezte, 1905-ben a kolozsvári Unitárius Főgimnáziumban folytatta középiskolai tanulmányait. Itt 1907-ben érettségizett kitűnő eredménnyel, majd az Unitárius Teológiai Akadémián folytatta tanulmányait, és 1911-ben lelkészi képesítést nyert. A teológiai tanulmányokkal párhuzamosan a Ferenc József Tudományegyetemen az ókori történelem, az ókori nyelvek (görög, latin) és a filozófiai kurzusokat hallgatta. 1911 nyarán az E.K.Tanácsi ösztöndíjával Németországba ment tanulmányai folytatására. A jénai, lipcsei és drezdai egyetemeken filozófiát, pedagógiát, lélektant és ókori történelmet hallgatott. Külföldi tanulmányútjáról hazatérve, 1912 nyarán Ferencz József püspök a Budapesti Kohári utcai (ma Nagy Ignác u.) egyházközségbe nevezte ki segédleikésznek. Ugyanekkor Homoródszentmártonban Dombi János lelkész nyugdíjba vonulása után a lelkészi állás megüresedett, s a szentmártoniak megtudván, hogy az almási Zoltán Sándor hazajött Németországból, egyhangúlag megválasztják lelkésznek, és küldöttséget küldenek Kolozsvárra a Püspökhöz azzal a kéréssel, hogy vonja vissza a Zoltán Sándor budapesti kinevezését, és őt nevezze ki Homoródszentmártonba lelkésznek. A Püspök Zoltán Sándorra bízta a döntést, aki a homoródszentmártoniak hívását elfogadva, a budapesti fővárosi lelkészi állásról - ami talán kényelmesebb és nagyobb kilátásokat tartogatott számára - lemondott, és szíve őszinte vágyára hallgatva, a homoródszentmártoniak hívását fogadta el, és 1912 szeptember 12-én elfoglalta a homoródszentmártoni Unitárius Egyházközség megüresedett lelkészi állását, amelyet 52 esztendőn keresztül töltött be, 1964 szép-« temberéig, amikor Gellérd Imre kinevezése után

véglegesen nyugdíjba vonult. A Homoródszentmártonban eltöltött 52 év alatt mint lelkész a legőszintébb szeretettel és odaadással szolgálta híveit, népét, egyházát és szülőföldjét. Azt soha cserben nem hagyta, népe örömeiben osztozott, a nehézségekben mindig hívei mellett állt, hitüket erősítette, a jobbra változás reménységét lelkükben megtartotta Ezért az állami hatóságokkal az 52 évi szolgálata alatt nagyon sok baja volt. De a hívei sem hagyták őt soha cserben, mint igazi lelki vezetőjüket tisztelték, szerették, és ha a szükség úgy kívánta, ki is álltak védelmére. Mint lelkész nemcsak a hitben, hanem a nép alkotókészségének megismerésében és annak fejlesztésében is igyekezett minden tőle telhetőt megtenni. A szövetkezeti mozgalom szervezésének élére állva, megszervezte a fogyasztási és hitelszövetkezeteket, amelyek vezetője volt az 1948-as felszámolásokig. Mindezek mellett szakmai ismereteit sem hanyagolta el, állandó kapcsolatot tartott az egyházi, szépirodalmi és művészeti kiadókkal. Ismereteit állandóan fejlesztette, de nemcsak passzívan a maga részére, hanem aktívan a mások tudomására hozva saját gondolatait. így az Egyetemes Egyház folyóiratainak, kiadványainak szorgalmas munkatársa volt. Ezért e tevékenységének elismeréseképpen már 1920-ban az Unitárius Irodalmi Társaság rendes tagjának választja, majd tovább fejlesztve bibliai, keresztény unitárius hitbeli felkészültségét, 1937-ben „Az újszövetségi teológiai szakcsoport"-ból teológiai magántanári vizsgát tett. Állandóan olvasott, írt, jegyzetelt. Nyugalomba vonulása után a több mint félévszázados lelkészi tevékenysége alatt elmondott beszédeit, prédikációit átírta, lemásolta, amit halála után meghagyása szerint a homoródszentmártoni Unitárius Egyházközség könyvtárának hagyott, hogy a mindenkori szentmártoni lelkészek azokból gondolatokat, eszméket vehessenek munkájukhoz. Könyvtárának is valláserkölcsi, vallástörténeti, filozófiai és lélektanpedagógiai részét szintén volt egyházközségének hagyta, amelyet azóta már akadémiai kutatók is felkerestek dokumentálódás céljából. Mindezek a könyvek, beszédek és a templom mellett elhelyezett hármas, betonba öntött kopjafa őrzi Homoródszentmártonban emlékét. Budapesten halt meg 1979. június 24-én, életének 92-ik esztendejében, hamvai a Farkasréti temetőben pihennek egy dédunokájával közös sírban. ZOLTÁN ATTILA 7

Testvéregyházközségi kapcsolatok

ATLANTÁBAN JÁRTUNK Május 12-én 12 órás légi utazás után érkeztünk Atlan, u.^tába, ahol hatalmas hőség 1 JBSm fogadott. Barátaink: John és Barbara Dale, valamint a testvéregyházközség meghívásának tettünk eleget. Házigazdáink gazdag programot készítettek ottlétünk minden napjára. Május 13-án egy elemi iskolába hívtak meg, ahol a z n a p tartották a Career Day-t, ami abból állott, hogy az iskola igazgatósága különböző foglalkozású szülőket hívott meg, hogy beszéljenek életpályájukról, foglalkozásukról, hivatásukról. Engem arra kértek, hogy a lelkészi hivatás szépségéről és nehézségeiről beszéljek. Előzetes meghívásra az iskola udvarára jött a tűzoltókocsi, rendőrautó és a mentő is, teljes felszereléssel. így hozták az iskolások tapintható, elérhető közelségébe a különböző foglalkozásokat. Az amerikaiak mindenben praktikusak: a gyermeket már az iskolában ismertetik az élettel, a természeti és technikai környezettel az életnek nevelik. Összehasonlítva a mi nevelési rendszerünket az amerikaival, megállapíthatjuk, hogy nálunk ez túl formális és skolasztikus. Az életre nevelés szempontjából sokat tanulhatunk tőlük. Május 14-én meglátogattuk a Jimmy Carter elnökről elnevezett központot. Carter elnök Georgia államban egy kis farmon született és nevelkedett, így fiatal korában részese volt a farmerek küzdelmes életének. Őt Amerika nagy humanitárius elnökének tartják, akit a társadalmi igazságosságnak, a világbéke megteremtésének és kiteljesítésének elvei vezettek elnöki tevékenységében. Az Egyesült Államok azért nagy, gazdag és szabad, mert törvényeit olyan biztos jogi alapokra helyezték, amely kibírta a nehéz idők szakítópróbáit is. E törvényekbe beleépítették az egyenlőség, testvériség és szabadság elveit. Ezért az amerikai törvényhozás nyitott a jelenre és a jövőre. E központban a többi elnök portréja is megtalálható egy-egy rövid idézettel, mely elnöki működésüket jellemzi. Egy pár idézetet leírtam, amelyek számunkra is tanulságosak lehetnek: T h e o d o r e Roosevelt: „A kormányzás célja nem lehet más, mint a nép jólétének munkálása." Eisenhower: „A mi amerikai életünk alapja a törvények tisztelete és betartása."

ft® 1

BflMWiliM

<

8

Kennedy: „A különbségeket, ha nem is tudjuk megszüntetni, de biztosítani tudjuk a másság létezésének jogát. Mindannyian ugyanazon földnek vagyunk a gyermekei, ugyanazt a levegőt szívjuk, mindannyian gyermekeink jövendő álmát dédelgetjük magunkban. És mindannyian egyformán halandók vagyunk." Jimmy Carter: „Egész elnöki tevékenységemben az emberi jogok érvényesítése vezetett. Teljesen elköteleztem magam az egyenlő lehetőségek biztosítása, a törvény és igazság egyformán való alkalmazása mellett minden emberre vonatkozóan." Ezeket az idézeteket olvasva, rájövünk arra, hogy az Egyesült Államok ma miért a világ vezető állama. Ezektől a kiemelkedő vezető személyiségektől zaklatott tájaink politikusai is sokat tanulhatnának. Megtanulhatnák, hogy a politikában is szükséges az elvi és erkölcsi tartás. E nélkül az eshetőségeknek és a hirtelen színeváltozásoknak színtere lesz életünknek ez a fontos területe. Május 17-én a testvérgyülekezet templomában szószéki szolgálatot végeztem, amelyben próbáltam egy általános képet adni történelmünkről, hitünkről, hagyományainkról, szolgálatunkról és jelenlegi életünkről. Az istentiszteleten mintegy 300-an vettek részt. A szolgálat után úgy éreztem, hogy sikerült a hallgatóság figyelmét Erdély felé fordítani. Bár az amerikai unitárius egyház anyagi és szellemi erejét nem lehet a miénkkel összehasonlítani, azért ők is örömmel hallják, hogy Erdély a világ unitarizmusának és az európai vallásszabadságnak a bölcsője. Nagy élményt jelentett az olimpiai falu meglátogatása, melynek közepén ott áll Pierre de Coubertin szobra, akiben megszületett a modern olimpia megrendezésének gondolata. Az olimpiai győztesek neveit felállított márványoszlopra vésték. Jó volt látni úgy a magyar, mint a román neveket, akik minket képviseltek 1996-ban Atlantában. Jártunk azon a helyen is, ahol gyilkos szándékkal bombát robbantottak és ártatlan embereket öltek meg. E szomorú epizód ellenére is az olimpia a békéről és a világ népeinek testvériségéről tett bizonyságot. Sok szépet, újat, hasznosat láttunk és tapasztaltunk, de a l e g m a r a d a n d ó b b b e n n e m a Martin

B

A

H

Luther King emlékével való találkozás marad. A Nobeldíjas lelkész 1929-ben itt született Atlantában. Nagyapja és édesapja is lelkészek voltak. A szülői háztól nem messze lévő Ebenézer templom lelkésze lett 1960-ban. E templomban az úrasztala mellett felszerelt nagy képernyőn állandó adásban sugározzák szószéki szolgálatából azokat a részeket, amelyekben felemelte szavát az elnyomott négermilliók érdekében. A róla elnevezett központban képek egész sora eleveníti fel életének legfontosabb mozzanatait. A filmteremben megszakítás nélkül megy az 1963-ban Washingtonban elmondott híres beszéde: I have a dream (Van egy álmom). A beszéd fő gondolatai: - a függetlenségi nyilatkozat kijelenti, hogy minden ember egyenlő Isten és a törvény előtt; - Lincolnék a törvény szerint felszabadították a néger rabszolgákat és a szabadság mégsem jött el; - a harcot a változtatásért most kell elkezdeni és nem holnap; - szeretném, ha gyermekeinket nem bőrük színe szerint, hanem munkájuk és jellemük szerint ítélnék meg; - szeretném, ha Amerika ege alatt úgy a fehérek, mint a feketék egyenlő lehetőségekkel szabadon élhetnének!". Amint tudjuk, Martin Luther Kinget 1968-ban egy fanatikus fehérember agyonlőtte, de álma ma már nemcsak Atlantában, de az egész Egyesült Államokban többnyire valóra vált. Egy nép, egy közösség csak úgy kerül emberi jogainak birtokába, csak úgy változik meg az élete, ha Isten sugallatára és a közösség lelkének ösztönzésére a vezetők elvi és erkölcsi tartással emelik fel szavukat a különböző fórumokon. Meglátogattuk Margaret Mitchell írónő házát is, mely tele van világhírű regényének, az Elfújta a

szélnek emlékeivel. 1936-ban jelent meg ez a regény, melyet kiadási példányszámban csak a Biblia előz meg. A könyvet 29 nyelvre fordították le, s a róla készült film ma is biztos kasszasikert jelent. Az egyházközség egyik nőtagjának társaságában meglátogattuk a kerületi menhelyet, ahol a hajléktalanok és nehéz családi helyzetben lévő emberek találnak menedéket - legtöbb három hónapig. Az egyházak minden héten felvállalnak egy napot, amikor a szükséges élelemmel látják el a rászorulókat. Az egyházközségi bizottság minden héten kijelöli azokat a híveket, akik vállalják egy napra a teljes ellátást. Én ebben a segítségben a vallásos emberre tekintő, humanitárius megnyilatkozását látom. Nálunk is fel kellene állítani hasonló létesítményeket, mert egyre több védtelen, hajléktalan embertársunk szorul rá a segítő kezek és lelkek jóságára. Az utolsó előtti napon látogattunk el Warm Springsbe, mely arról híres, hogy Franklin Delano Roosevelt elnök itt lévő melegvizű forrásoknál kereste a gyógyulást részleges paralízises bénulására. A „kis fehér ház", amelyben az elnök nyári szabadságát töltötte, meglepően egyszerű. Megtehette volna, hogy fényes palotát építtessen, de nem tette, mert az volt az elve, hogy a vezetők nem a fényűzésben, hanem a szolgálatban és áldozatban kell elöl járjanak. Gyönyörű 15 nap után hozott haza a hatalmas gépmadár 12 órai repülés után. A társra talált ember biztonságát és egy nagy-gazdag-szabad nép testvéri érzését hoztuk magunkkal, s a reménységet, hogy egyszer a mi tájainkon is szabadabb, gazdagabb, és emberhez méltóbb lesz az Istentől nekünk adott élet. KEDEI MÓZES

Gellérd Imre Ösztöndíj -alap

lyi unitárius fiatal lelkész vesz részt két hónapig. Ugyancsak a Gellérd Imre ösztöndíj-alap az, mely részben biztosítja Kolozsvár számára az unitárius teológusok angol nyelvoktatását. Egy rendkívüli örömhírt kaptunk nemrégen: prof. dr. Spencer Lavan, a Meadville/Lombard rektora nyugalomba vonulása alkalmából, az édesapjától örökölt alapítványt feloszlatván, óriási összeget adományozott a Gellérd Imre alapnak. Ez az összeg több évig biztosítja majd a Meadville Erdély-programját, nevezetesen az angol nyelvoktatást és a nyári teológiai kurzusokat. Az ehhez szükséges összeg másik felét azonban mindig nekünk, a Testvérgyülekezeti Tanácsnak kell biztosítanunk. Ezúttal kívánom személyesen és erdélyi Egyházunk nevében is hálás köszönetünket kifejezni dr. Spencer Lavan és Susan Lavan nagylelkű, jövőnket szolgáló, áldást termő gesztusáért. Imádkozzunk, hogy a jó Isten Spencer Lavan professzor megromlott egészségét helyreállítsa.

A Chicago-i Meadville/Lombard Unitárius Teológiai Intézet hat évvel ezelőtt alapította a „ Gellérd Imre Ösztöndíj" (Scholarship Fund) -alapot prof. dr. Spencer Lavan kezdeményezésére. Eredetileg a Teológia Gellérd Imre példaadó életének és mártírumának, nagyjelentőségű életművének poszthumusz díszdoktori kitüntetéssel kívánt emléket állítani. Azonban az egyetem történetében erre nem volt precedens. Ezért döntött a Meadville/Lombard vezetősége úgy, hogy az erdélyi unitárius lelkészek és teológusok posztgraduális tanulmányainak folytatását biztosító ösztöndíj-alapot Édesapámról nevezze el. Ez nemcsak a múlt elismerése. A jövő lelkésznemzedék nevelésének biztosítását is jelenti ez a rendkívüli kitüntetés. Az elmúlt években a Gellérd Imre Ösztöndíj-alap szolgálta Kovács István egyéves tanulmányútját és az immár hagyományossá vált ún. „Summer Scholar" nyári intenzív teológiai továbbképzést, melyen minden évben négy erdé-

Dr. GELLÉRD JUDIT

9

1998. június 22 - július 4. között római katolikus, református és unitárius lelkészek részvételével Kolozsváron pedagógusképző szaktanfolyamon vettünk részt. A tanfolyam célja az volt, hogy lelkészeink, akik a jövő nemzedék nevelésében aktív szerepet játszanak, megismerjék a nevelési, tanítási tevékenység azon tudományos módszereit és eszközeit, amelyek birtokában hatékonyabb eredményt érhetnek el. A tanfolyamnak hiányt pótló szerepe is volt, ugyanis az elmúlt rendszerben tiltott tantárgyként szerepelt a pedagógia, pszichológia és a módszertan, melyek szaktudása nélkül a valláserkölcsi nevelést nehézkessé tették.

A tanfolyam időtartama alatt a Babe§-Bolyai Tudományegyetemről közismert és megbecsült szaktanárok irányításával elsajátítottuk azokat a nélkülözhetetlen ismereteket, amelyekre épül a jövő évezred okta-

PEDAGÓGIAI TANFOLYAM tási-pedagógiai módszere. A július 3-án tartott vizsga eredménye alapján Egyetemes Egyházunk tíz lelkésze oklevelet szerzett, amely feljogosítja arra, hogy teljes jogú tanárként taníthasson mint vallástanár az állami és egyházi iskoláinkban. Napi tíz előadáson vettünk részt a következő egyetemi tanárok irányítása mellett: Ferenczi

Gyula, Lázár Sándor, Fodor László professzor urak, valamint Milinte Enikő tanárjelölt. Oktatóinknak, tanárainknak ezúttal is köszönetet mondunk, s a jó Isten gazdag áldását kérjük további eredményes munkájukhoz. Az Egyetemes Egyháznak és egyházközségeinknek anyagi támogatását hálásan megköszönik: Andorkó Ferenc - Vargyas, Fekete Levente - Nagyajtá, Kelemen Levente - Homoródoklánd, Kelemen Szabolcs - Székelykál, Kozma Albert ifj. - Marosszentgyörgy, Lőrinczi Lajos - Kolozs, Péterfi Sándor - Küküllődombó, Sándor Szilárd Szentháromság, Varga István Székelyudvarhely, Varga Sándor Nyárádszentmárton-Csíkfalva. VARGA SÁNDOR

Iparművészeti kiállítás Marosvásárhelyen M á j u s 26-án az unitárius egyház

tanácster-

n e m z e d é k r ő l n e m z e d é k r e h a g y t a k ránk, és m a is ú j s z e r ű , l e l k e t d e r í t ő d o l g o k a t v a r r n a k .

m é b e n r e n d h a g y ó kiállítás nyílt m e g . A látogatók joggal gyönyörködhettek a négy

A kiállításon a h a g y o m á n y o s v a r r o t t a s o k o n

kiállítás

kívül helyet kaptak a préselt virágból készített

résztvevői az unitárius egyház nőcsoportjai, a

k é p e k , a b ő r d í s z m ű v e k , játékok és a n y u g a t o n

B e t h l e n K a t a A l a p í t v á n y , a F a n t á z i a c s o p o r t és a

oly k ö z k e d v e l t "patchwork", a z a z foltvarrás, rá-

résztvevő nőszervezet munkáiban. A

tétes ("applikációs") v a r r á s t e c h n i k a , v a l a m i n t az

Szomszédság szervezet nőcsoportjai. A kiállítás ötletét e g y angliai m e g h í v á s adta, m e l y l e h e t ő v é tette a r é s z t v e v ő n é g y szervezet m e g h í v o t t j a i n a k , h o g y hasznosítsa az ott tanul-

átöltéses varrás. De találunk m i n d e n t , amit az ü g y e s n ő i k e z e k í z l é s e s e n v a r á z s o l n a k át. K ü l ö n k i e m e l n é m azt, h o g y ez a kiállítás ann a k az angliai tábornak és segítségnek az ered-

t a k a t , é s á t a d j a a z i t t h o n i a k n a k is. A z ott látottakat felhasználva ú g y terveztük,

ménye,

amely

négy

éve

fennt

tartja

a

hogy megváltoztatjuk Marosvásárhely

arcula-

kapcsolatot v á r o s u n k nőszervezeteivel. Sok öt-

tát, és v i s s z a s z e r e z z ü k a "virágváros"

elneve-

l e t e t é s t u d á s t i g y e k e z t e k á t a d n i , h o g y e z z e l is

zést. Sajnos ez csak terv m a r a d és álom,

de

segítsenek életünk gondjait enyhíteni.

ehelyett k é z i m u n k á k virágait m u t a t j u k be, azo-

Ú j s z e r ű s é g és h a g y o m á n y e g y ü t t m e g f é r n e k

kat, m e l y e k e t oly g o n d o s a n készítettek a szor-

e g y m á s mellett, d e m i n d e z n e m jöhetett volna

gos női kezek.

létre az e g y h á z k ö z s é g önzetlen segítsége nélkül.

A kiállított varrottasok egy része a h a g y o m á n y o s hazai varrottasokat illusztrálja, melyeket

10

MAGYARI ERZSÉBET

Fájdalmat

kívánok!

A kolozsvári esperességhez tartozó Kövenden a "fájdalmas pap" melléknevet ragasztották rám, s valahányszor ottan járok, e névvel üdvözölnek. Nem világszemléletem vagy egészségi állapotom okán neveztek el így, h a n e m azért, mert amikor 13 évvel ezelőtt a Hom o r ó d m e n t e szülöttjét, Székely Miklós lelkészt, jelenlegi esperest és egyházi közügyigazgatót beiktatták a kövendi egyházközségbe, a sok-sok üdvözlőbeszéd jó kívánsága mellett én fájdalmat kívántam a lelkésznek és gyülekezetének. Meg is hökkentek. Látszott az elkerekedett szemeken, hogy kívánságomat sértésnek értékelik, s egy bomlott elmét sejtenek mögötte. Ebben a lemerevedett légkörben aztán így folytattam: n e m testi, fizikai fájdalomra gondolok, h a n e m a hivatás betöltéséhez, a közösségi élet komoly megéléséhez nélkülözhetetlen lelki fájdalomra. É s megmagyaráztam: - Látunk lekopott templomokat, parókiális épületeket, üresen kongó istentiszteleteket. "Szegény az eklézsia, kevesen vagyunk, a fiatalok elköltöztek" stb. stb., magyarázzák a bizonyítványt. Pedig n e m ez az igazi baj, h a n e m az, hogy NEM FÁJ SENKINEK! Mert ha fájna, ha szívükön viselnék a m e g m a r a d á s gondját, az egyházon keresztüli nemzetmentés erkölcsi kötelességét, akkor bizonyos, hogy " tíz-körmükkel" és megnélkülözve is, de csodákat művelnek. Ezt a csodatevő fájdalmat a túlzottan liberális gondolkozás, a demokráciának álcázott vadkapitalizmus napjainkban m é g inkább kiszorította a lelkekből. Tisztelet a kivételnek, be sok lelkésznek és gyülekezetnek n e m fájt, hogy homoródabásfalvi, homoródalmási, székelymuzsnai, Kolozsvár-környéki unitárius

A NŐSZÖVETSÉG ÉLETÉBŐL Az európai nőmozgalom útjai Beszámoló az 1998 júniusában a drezdai Nyári Egyetem rendezvényeiről A YONI Interkulturális Női Egyetemet 1996 novemberében alapították. Alapítótagjai egyetemi és főiskolai tanárok, szociális munkát végző és irányító nők. A YONI elnevezés az egyetem ősi megnevezése, amely a női hagyományokban a Világegyetem erejét juttatja kifejezésre.

testvéreink tűz-, árvíz-, jégkárt szenvedtek, mert ha fájt volna, akkor, ha jelképesen is, d e m e g m u t a t t á k volna testvéri együttérzésüket, segítségüket! - Tisztelet a kivételnek, be sok szívnek n e m fáj, hogy jogtalanul elrablott egyházi javainkat n e m adják vissza, mert ha fájna, akkor az a bizonyos aláírás-gyűjtés másképp sikeredett volna! - Tisztelet a kivételnek, b e sok szívnek n e m fáj barázdáink sorsa, mert ha fájna, akkor n e m a „tál-lencsés-könnyelműséggel" viszonyulnának a dolgokhoz, h a n e m a „jerikói-falakat" is ledöntenék a jogos örökség visszaszerzéséért, annál is inkább, mert az országból csak az a miénk, ami a nevünkön szerepel! Hát nincs-e szükség az olyan fájdalomra, amely tulajdonképpen az életnek, a m e g m a r a d á s n a k tettre ösztönző ereje? Tisztelendő Lelkész Úr! Amikor a székelyudvarhelyi Unitárius Egyházkör Lelkészi Kara elnökeként a lelkésztársaink és m a g a m nevében köszöntelek, az elmondottak értelmében Neked és Gyülekezetednek is fájdalmat kívánok. A közömbösség, az önzés, a kicsinyhitűség s o h a s e kérgesedjék m e g a szíveden és szíveteken, h a n e m fájjon és gyötörjön, hogy a különböző nagypéntekek után pünkösdhöz érkezzetek. Ebben a tevékenységben áldjon m e g az Isten, áldja m e g családodat, áldja m e g Gyülekezetedet, hogy népünk és egyházunk javára termékeny legyen a „pásztor" és a „nyáj" megpecsételt szövetsége. Szívemből kívánom!

(Elhangzott Homoródszentmártonban, Krizbai Béla unitárius lelkész beiktatója alkalmából.) KERESZTES SÁNDOR

Az 1998. június 11-14. között sorra kerülő rendezvényeken a Romániai Ökumenikus Nőfórum javaslatára Romániából négyen vettek részt: Angela Pocaznoi - Nagyenyed, Fischer Keresztes Helga - Nagyenyed, Nádudvary Mária - Brassó, Paskucz Szathmáry Viola - Kolozsvár. A romániai csoport három nemzetiséget, négy vallásfelekezetet, és női- valamint humanitárius szervezeteket képviselt. A nyári egyetem programja két teljesen független, különálló részből állt: Az első rész főleg csoportmunkára épült: Feminista alternatívák a vezetésben, a gazdaságban és a politikában témakörben. A csoportok keretében minden résztvevőnek alkalma volt beszámolni saját tapasztalatairól, munkájá/

11

ról a családban, a munkahelyén, a szervezetben, amelyet képviselt. Az UNOSZ részéről német nyelvű írott beszámolót adtam át, amiben röviden vázoltam tevékenységünket és célkitűzéseinket. A rendezvény második részét a Műszaki Egyetem konferenciatermében tartották, amelyen két előadás szerepelt: A globalizálódás alternatívái, és A nők „hatalma", a matriarchátus, mint uralommentes társadalom. Mivel e résztvevők csaknem teljes egészében Nyugat Európát képviselték, értelemszerűen az előadások a fejlett kapitalista országok nőtársadalmát érintő kérdésekkel foglalkoztak. Ennek ellenére az előadásokat követő szemináriumokon és csoportos megbeszéléseken alkalmunk

volt kifejteni nézetünket ezekben a kérdésekben. Nagy érdeklődéssel hallgattak, rengeteg kérdésre kellett válaszolnunk a romániai nők helyzetével, jogaival, gazdasági problémáival, társadalmi és szociális munkájával, szervezeti életével kapcsolatban. Megértették azt az álláspontunkat, hogy a nőkérdés megoldását nem egyfajta „hatalomátvétel" útján képzeljük el, és hogy számunkra elsősorban a gazdasági, társadalmi és szellemi felemelkedés a fontos, nem a nők úgynevezett "emancipációja". A résztvevők és szervezők láthatóan elégedettek voltak aktív részvételünkkel, és többször is kifejtették véleményüket, hogy az európai nőmozgalom csak a keleteurópai nőkkel együtt lehet teljes. PASKUCZ VIOLA

Egyházköri nőszövetségi találkozó Székelyudvarhelyen A székelyudvarhelyi unitárius egyházkörhöz tartozó egyházközségek nőszövetségei 1998. május 3-án Székelyudvarhelyen találkozót tartottak. Az Országos Nőszövetség vezetőségét Szabó Magda főtisztelendő asszony-elnök és Zsakó Erzsébet elnök képviselte. A kolozsvári nőszövetség részéről jelen volt Gergely Sándorné.

A találkozó reggel 9 órakor kezdődött egyházi énekkel és Kedei Mózes esperes imájával. Ezután Kedei Delinke, a székelyudvarhelyi 1 sz. egyházkö zség nőszövetségének elnöke köszöntötte a résztvevőket. Az összejövetelen elhangzott Sütő Erzsébet előadása: „Az édesanya szerepe a családban" A beszámolók sorát Nagy Magdolna, a székelyudvarhelyi 1. sz. egyházközség nőszövetségének alelnöknője nyitotta meg. Az egyházközségi képviselők elmondták az eredményeket, de a nehézségeket is. Mi, résztvevők, együtt kerestük az eredményesebb és hatékonyabb egyleti lehetőségeket. 12

A hozzászólások rendjén Péter Irma (Szentegyháza) köszönetet mondott Zsakó Erzsébetnek a nők életéről és problémáiról írt cikkekért, melyek az Unitárius Közlönyben jelentek meg. Dr. Szabó Árpádné főtisztelendő asszony örömét fejezte ki, hogy ezt a találkozót az Anyák-napjával egybekötve tartjuk. Zsakó Erzsébet méltatta a beszámolókat, és az Országos Nőszövetség vezetőségének segítségét ígérte mind köri, mind egyházközségi szinten. Ezután a jelenlevők megválasztották az Egyházköri Nőszövetség vezetőségét: elnök: Kocs Klára, alelnök: Szőke Ilona, titkár: Nagy Rozália, és pénztárnok Benczédi Mária. A jelenlevők részt vettek az Anyák-napi istentiszteleten, melynek keretében Bán Miklós énekvezér „Dicsőség Istennek" című saját szerzeményét énekelte orgonakísérettel, Szalai Zsuzsa és llkei Ildikó szavaltak, valamint Székely István klarinéton játszott. Hálásan köszönjük: Kacsó Éva, Dénes Ödön, Andorkó János, Szalai Klára, László János, Ábrán Tünde, Hadnagy Irma, Dodó József és Jakab Zoltán szponzorok segítségét, mely lehetővé tette a díjmentes közös ebédet. A következő találkozó megszervezését az oklándi nőszövetség vállalta 1999-ben. A találkozó szervezői: Kedei Délinké, Nagy Magdolna, Kovács Éva (Szerk. megjegyzése. Báró Hajnal később érkezett írása is erről az eseményről számol be, így írásának közlésétől eltekintettünk.)

MADARAK ÉS FÁK NAPJA Régen a „MADARAK ÉS FÁK NAPJÁT" május l-jén ünnepeltük a Nagy-Homoród mentén majálissal, melyet a falvakhoz közel eső erdők szélén, tisztásokon tartottunk meg. Oda még a kis óvodásokat is el lehetett vinni az élelemmel megrakott szekéren, a kosarak közé ültetve. így mentünk homoródszentpáli iskolás koromban a Radica erdőbe ünnepelni. A nagyobb iskolások énekszóval jöttek, énekelték: „Rika, Radica, Firtos, Hargita. / Itt a hazám, itt születtem, / Bárhol legyek én a Föld kerekén, / Ide vágyom mindig vissza, / Mert ez az én hazám!" Mikor kiértünk az erdő szélére, mi, az iskolások, sorba álltunk, úgy énekeltük: „Levegőben szépen szól a pacsirta, / Az embernek szívét úgy felvidítja, / Nocsak húzzad édeskedves prímásom, / A te nótád legszebb egész világon!" Az 1922-1928-as években, amikor Homoródszentpál községhez tartozott Recsenyéd, Horaoródszentpéter, Városfalva, Jánosfalva - öt falu iskolásai közösen rendezték meg a MADARAK ÉS FÁK NAPJÁT. Akkor már a városfalvi legelőre, a „Szállasba" mentünk nyírfa erdő, inkább legelő, mely magasabban fekszik, mint a Homoród-völgye. A házigazdák, a városfalvi iskolások a ragyogó májusi reggelen korábban elindultak, hogy méltóképpen fogadhassák a 4-5 kilométer távolságból érkezőket. Nagy örömet jelentett a találkozás. Tanítóink bemutattak egymásnak, így mintha egy iskolához tartoztunk volna, úgy barátkoztunk egymás között. A nagyobb lányok elmondták, hogy

A nőszövetség életéből

ki kitől kapott zöldágat, s hogy azért milyen csipkés zsebkendő jár a legénynek, legényecskéknek* Körbe ültünk, úgy hallgattuk meg a tanító bácsi ismertetőjét a madarak és a fák védelméről, közben egy fiú elszavalta Benedek Elek székely népmeseírónk, költőnk versét: „Ne bántsd a fát, hisz ő i s érez ..." Következett az iskolák közötti versenyek, vetélkedők, játékbemutatások, kötélhúzás, zsákbanfutás, lepényevés, ahol három ott ütöm, lánc-lánc-Eszterlánc, zsebkendő-tánc, s ki tudná felsorolni valamennyit - amiből nemcsak tanultunk, de jó kedvünk is kerekedett. Volt olyan május elseje is, hogy a hegyen átjöttek a székelyzsombori és újfalvi iskolások is, akik a „kakas-lövést" mutatták be. Szeretett tanítóink alaposan felkészítettek minket egy-egy ilyen ünnepségre, hiszen versenyszerűen, tömegesen vettünk részt a játékokban. Homoródszentpál, mint községközpont, ahol akkor jegyzőség, posta, csendőrség volt, s kultúrháza is a legnagyobb volt, színpaddal és festett színfalakkal felszerelve, melyet Gyárfás Endre festett. Voltak színfalak, melyeken oroszlán, zsiráf, majom volt látható, de Gyárfás Endre festőművész Dimény Miklóst kaszával a vállán, családtagjaival együtt megörökítette a színfalakon és a függönyön. Ez igen jó díszlet volt, főleg a falusi tárgyú színművek előadásához. Emlékeimben elevenen élnek a Madarak és Fák Napi kirándulások, ünnepségek, amelyek mély nyomokat hagytak gyermeki szívünkben Özv. Fűzi Domokosné, Imre Ida (Székelyudvarhely)

Alsóboldogfalván

Alsóboldogfalván az unitárius nőszövetség összejöveteleit az idei évben január 8-án kezdtük meg és folyamatosan tartjuk minden péntek este a tanácsteremben. Az összejöveteleken a meghívott előadók értékes és tanulságos előadásait hallhattuk, mint pl. az édesanya szerepéről, Petőfi Sándor költeményeiről, a gyermekek vallásos neveléséről, Tamási Áron műveiből ihletődve a szülőföld szeretetéről, a családi orvos fontosságáról, a humorról, különböző tréfás jelenetekkel fűszerezve. Összejöveteleink során asszonyaink segítségével az énekes könyvekre keresztszemmel kivarrt új borító került. Összejöveteleinket hagyományosan a N ő az árnyék című egyházi énekünkkel zártuk. GAGYI GIZELLA 13

A szabadidőről (részlet) Nagyon fontos mindannyiunk számára a szabadidő. Gondoljuk csak el, milyen lenne az életünk szabadidő nélkül, ha minden percünket a munka töltené ki? Mivel sok embernek nem okoz örömet a munkája, hát hamar elegük lenne ebből a világból. Tehát nagy szükségünk van a szabadidőre, viszont nem mindegy, hogy ezt mire fordítjuk. A szabadidő eltöltésének egyik leggyakoribb módja az, ha hobbinknak szentelünk időt. Ez lehet olvasás, főzés, zenélés, faragás, rajz, számítógép, bármi, amit nagyon szeretünk. Szerintem nincs olyan ember, akinek ne lenne valamilyen hobbija. Szerencsések azok az emberek, akiknek hobbijuk kitölti az életüket, a hobbijuk a munkájuk (pl. festő, számítógéppel dolgozó ember stb.) A szabadidőt tölthetjük pihenéssel is. Ha az embereknek a munkahelyükön lejár a munkaidejük, az többnyire nem jelenti azt, hogy azzal az aznapi munkájuk lejárt, hiszen létezik az otthon, a család, a házimunka. Tehát, ha az ember a sok munkába belefáradt, már a kedvenc tevékenységéhez sincs energiája, a legjobban teszi, ha egyet alszik. Viszont aludni sem lehet mindig. Másik formája a szabadidő eltöltésének, ha azt a családra, barátokra fordítjuk. Azzal, hogy időt áldozunk barátainkra, a családra, jobban megismerjük őket, hangulatosabb környezetben élhetünk. A szabadidőt tölthetjük elmélkedéssel is. Az embert már az ősidőtől fogva érdekelte, hogy mi az élet eredete, van-e túlvilági élet, vagyis mi történik a halál után, mi a lélek, miért pont én vagyok én. Szerintem ez a kör nyitott; a történelem folyamán sok felfogás, eszme, hit, fantáziálás született, könyvészet is áll a merengő rendelkezésére. Én például, ha elolvasom Vörösmarty Gondolatok a könyvtárban című versét, ennek alapján elgondolkozom, hogy tényleg, mi az élet értelme? Van értelme egyáltalán? Kell mindennek értelme legyen? Az önmagamról való merengés hozzásegít, hogy kialakuljon egy önmagunkról alkotott kép, egy életfelfogás, egy világnézet. Szabadidőnket kitöltheti az ima, az Istenhez fordulás. Sok ember általában csak akkor imádkozik, ha bajban van, holott az ima, a Biblia életünk éltető vízcseppje. Az embernek szüksége van az Istennel való kapcsolatra, barátságra, hogy erős hittel tudjon szembeszállni az élet nehézségeivel, meghajoljon Isten akarata előtt. De mit sem ér az az ima, ha nem élünk Jézus példaadása szerint! Mit sem ér a sűrű templombajárás, ha a templomból kilépve nagyot káromkodunk, kihúzunk felebarátunk zsebéből egy tízezrest! Véleményem szerint nem az az igazi ke14

resztény, aki minden vasárnap „képmutatóan" ott van az istentiszteleten, hanem aki Jézus tanítása szerint él és cselekszik. Milyen szabadidős programokat tud nyújtani az egyház? (Én most csak azokról írok, amelyeknek részese voltam) A kórus, az unitárius dalárda sajnos feloszlott, mivel egyesek nem megfelelően látogatták a próbákat. A próbák eleinte hetente két alkalommal voltak, majd az egyre csökkent. A kórussal nemcsak az egyházi énekeket tanultuk, hanem Petőfi-dalokat, himnuszokat, népdalokat. Az egyház évente többször szervez bálokat, ünnepségeket. Mivel mi unitáriusok nem vagyunk olyan sokan, összeszokott, tágabb értelemben vett közösség alakulhat ki az ilyen összejövetelek során. Hogy ki ne felejtsem a vasárnapokat, az istentiszteleteket. Fontos, hogy az ember nyitott szívvel és lélekkel érkezzen az istentiszteletre, amit ott hallott, legyen rá hatással, ne csak azért menjen el, hogy töltse a templomot, hanem tiszta szívvel távozzon, hogy most egy órányi időt igazán hasznosan töltött el. BÍRÓ ÉVA XI. oszt. (Székelyudvarhely)

Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet nyári rendezvényei 1. Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletek II. Vezetőképzője, a helyi egyletelnököknek és a Választmány tagjainak. Időpont 1998. július 15-19. Helyszín: Homoródszentmárton (Udvarhelyszék). 2. XXII. Erdélyi Unitárius Ifjúsági Konferencia és az ODFIE 1998. évi küldöttgyűlése. Szervezetünk évi seregszemléjének számító rendezvényünk helyszíne: Bölön. Időpont: augusztus 20-23. 3. Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletek II. Színjátszó-találkozója. Helyszín a Maros megyei Magyarsáros. Időpont szeptember 4-6. Ez utóbbi rendezvényre az egyleti színjátszó-csoportok írásos benevezési határideje: 1998. augusztus 3. A felsorolt rendezvények részleteiről az ODFIE Választmánya körlevélben értesíti a helyi egyleteket és egyházközségeket. A fentiek tárgyában az ODFiE-iroda címén (4000 Sepsiszentgyörgy, Kós Károly u. 2, tel/fax: 067351470, tel:067313813, elektronikus postaláda: [email protected]) Gyerő Dávid főtitkárnál, vagySzahó László pénztárostól is (Homoródalmás/r: Mere?ti 35, Hargita megye 4158, tel: 066218245/96os belső) lehet érdeklődni.

IMA Istenem, téged kereslek a megismerés vágyával! Mióta gondolkozni tudok, érzem, magamban nem élhetek, s lelkem társa nem lehet más, csak Te, ki alkottál engem. Ha összekulcsolom kezem, s lelkem téged ölelni kész, egyszerre megnyugszik lelkem, és nem nyugtalanít a lét. Ha ágyamban megébredek, vagy felkelek, étkezem, dolgozom, pihenek, ülök vagy járok, az élet értelmét keresem, Nálad nélkül nyugalmam nem lelem. Irántad való szeretettel és hálával fogtam össze a két kezem, mert tudom, hogy minden erőm és tehetségem neked, köszönhetem. Te voltál, ki erőt és értelmet adtál, hog)' amit számomra rendeltél, azt megszerezzem, jól esik szívemnek, és boldoggá tesz, hogy naponta áldásaidban érzem gondviselésed. Ne engedd soha elfelejtenem, hogy segítséged nélkül nem tehettem volna meg mindazokat, amelyek által szerencsés embernek mondhatom magam. Gyermeki szeretettel fordidok Hozzád, mint aki tudom, hogy nem utasítasz el engem. Olyan kevés az a jó, amit adhattam neked az életben, sok esetben a hála és tiszteletadás is elmaradt, még egy köszönöm sem hagyta el a szám, pedig mindig jót tettél velem. Sokszor megbántottalak téged, és fájdalmat okoztam embertársaimnak is, de tudom, hogy szereteted annyira megbocsátó, hogy hívogatsz, biztatsz, nem taszítasz el magadtól. A legnagyobb ajándékot kérem tőled Uram! Hitet adj nekem, hogy lássalak, hogy imádkozni tudjak, hogy senkitől és semmitől seféljek. Hitet adj nekem, hogy hü maradjak hozzád a legnagyobb kísértések között, hogy mindenre erőm legyen. Tudom, a hitet nem lehet megtanulni, nem lehel örökölni, nem elhatározáson alapszik, hanem a te ajándékod. Legyen könnyű vagy nehéz a sorsom, jövendőm, mit számomra készítesz, csak hitet adj nekem, és akkor el nem veszek. A hit ad látó szemeket, hogy> mindenben és mindenkor lássalak. A hit tanít meg remélni, s csüggedni akkor nem tudok, és általa kapcsold magadhoz életem. Kérlek, mikor valami beteljesedik életemben, tudjak hálás szívvel arra gondolni, hogy Te akartad, hogy ügy legyen. Kérlek, úgy tégy velem bármit, hogy lássam, érezzem: mindig, ami a legjobb, azt adod nekem. Kérlek, taníts meg ügyelni, vigyázni lelkemre, testemre, az élet kísértései között. Én neked adom a szívem! Lakozz benne, megerősítsd és megáldd, hogy ne tudjon senki ártani életemnek. Meglegyen mindig a lelkem józansága, nyugalma és békessége. Tudjam ezzel a lelkülettel meglátni, mi a jó, melyből öröm származik, és tisztesség, becsület övezheti jó hírnevem. Lehessek, szeretteim örömére is, és Te gyönyörködni tudj életemben. Soha' ne bízzam el magam, hogy ezután már nem kell ügyeljek, hanem tudatosan gondoljak arra és lássam: míg e földön élek, nem szűnik meg a kísértés ellenem: Kérlek, légy segítségemre, és adj jó előremenetelt a tanulásban, igyekezetemben, a munkámban sikert,

mely által én is elérhessem kívánságaim. Kérlek, segíts döntéseimben, hogy rosszul ne válasszak, később érte ne bánkódjam. Taníts meg korán, hogy sok minden e földön mi szép és jónak látszik, csak színes csalóka délibáb, s ha el is érjük néha, sok szenvedéssel jár. Milyen elviselhetetlen lenne életem, ha nem világosítottad volna meg az utat, melyen járnom kell. fól esik tudni és érezni, hogy Te vagy a világ világossága, és fénylen i fogsz mindig, bármilyen nagy legyen is a sötétség ezen a Földön. Ezért fordidok mindig Hozzád, akárcsak a napraforgó, Téged követlek, hogy a sötétség el ne borítson engem. A sötétség, mely bánat, félelem, reményvesztettség, gondterheltség, szeretetlenség, bűnökben való élet, de ha Hozzád fordulok, a sötétség nem borít el, s mintha kezed fogna, félelem nélkül, jó reménységgel, ?iagy erővel bizton járok az életben. Azért imádkozom, hogy Te maradj meg nekem világosságként, lássam az utat, melyen haladnom kell előre. Kérlek Atyám! Ha elfoglal nagyon földi életem, fáradnék vagy nehézségem lenne, Te szüntelenül maradj velem, hogy Támaszt érezzek Benned. Kérve kérlek, hogy ezután is adj erőt, egészséget, hogy a Te örömödre, magam és szeretteim javára munkálkodni tudjak. Köszönöm, hogy két kezem erejében, járásomban, értelmemben és lelkemben érezhetem, miként erősítesz meg naponta. Köszönöm, Istenem, hogy megismerhettem irántad való szeretetedet. Azóta Veled élek, és nem érzem soha magam egyedül. A legnagyobb ragaszkodással, szeretettel és hittel fogom felém kinyújtott Kezed, könyörgöm, soha el ne engedd! Ámen. LUKÁCS KATALINXII.

oszt.

Székelyudvarhely

Aranymondások vallásórás diákjaink tollából Az utolsó vacsora története (IV. o) (Jézus): „Kieresztette vérét és elosztotta a többieknek" (tanítványoknak). Jézus utolsó napjai: „Egy keresztet cipeltettek vele és kifeszítették. Egyszer feltámadt, de többet nem". Jézus ellenségei: „Áll haza fiak". A bűnről (VIII. o): „A bűntől nem lehet megszabadulni, mert az nem olyan mint egy légy, hogy leütjük és meg vagyunk szabadulva tőle". Egy imádság zárómondata: „Segítsd meg az embereket, hogy ne barázdálkodjanak". Mi az élet?: „Az élet egy olyan időszak, amikor az ember addig él, amíg megöregszik és meghal". Az imádságról (V. o): „Van szövött ima és font ima" (kötött és szabadon fogalmazott helyett) „Az imák lehetnek házilag szőttek is". Ábel testvére Káin (III. o): „Káinnak úgy a teste mind lelke szőrös volt": István diakónusról (IV. o): „Ő (István diakónus) élte az első vértanúhalált". „Hiába volt a sok lelkibeszéd, úgy is megkövezték". (Szemelvények VARGA ISTVÁN válogatásából)

15

Tudósítások, hírek •Az Egyházi Képviselő Tanács május 19-én rendkívüli ülést tartott, amelynek keretében az agrárgazdálkodási stratégiának irányelveit, a külföldön tanuló akadémitáink kéréseit, valamint adminisztratív és gazdasági kérdéseket tárgyaltak meg. • A l i . évnegyedi lelkészi értekezleteket május 11-20. között tartották: május 21. Székelykeresztúr, május 12. Brassó, május 13- Városfalva, május 14. Segesvár, május 20. Aranyosrákos. Az értekezleten dr. Rezi Elek: A családtervezés fontossága egyházunk és népünk életében és dr. Szabó Árpád: Emlékezés Simén Domokos teológiai tanár halálának 120. éves évfordulóján című előadások hangzottak el. •A teológiai hallgatók a húsvéti és a pünkösdi ü n n e p e k alkalmából legációs szolgálatokat végeztek egyházközségeinkben. A legátust fogadó gyülekezeteink híveinek és a lelkészi családoknak köszönetünket nyilvánítjuk. •Május 16-án , a Protestáns Teológiai Intézetben megtartották az Akadémiai Napokat. Az egész napon át tartó rendezvénysorozat keretében két tudományos előadás is elhangzott, délelőtt: dr. Rezi Elek: A keresztény értékrend válasz a jelen kihívásaira, és délután: dr. Juhász Tamás: Teológia és politika címen. •A Dávid Ferenc Egylet felolvasó ülésén a következő előadások hangzottak el: május 27-én, dr. Kisgyörgy Árpád ny. főorvos, egyházunk főgondnoka: A fájdalom mint az ember legősibb egzisztenciális panasza, június 21én pedig dr. Bodor András Történetfilozófiák és mai világunk címen tartott előadást. A felolvasó üléseket zeneszámok és szavalatok tették teljesebbé. •A marosvásárhelyi unitárius egyházközség templomában március 29-én, Balázs Ferenc: A rög alatt című újonnan kiadott könyvének a bemutatójára került sor. Gálfalvi György, a Látó szerkesztője,

Balázs Ferenc életútjáról és munkásságáról beszélt. Kilyén Ilka színművésznő a megjelent munkából olvasott fel, majd a Mesék őszinte és tiszta világába vezette be a jelenlevőket. A kiadás munkájáról Káli István beszélt. (Nagy László) •Dr. Szabó Árpád püspök június 10 - június 27. között az Amerikai LJnitárius Egyház meghívására feleségével együtt látogatást tett az észak-amerikai unitárius egyházközségekben és az egyházi központban. Részt vett az amerikai Unitárius Egyház, Rochesterben tartott évi főtanácsi gyűlésén is. A látogatás egyházaink közötti kapcsolatok erősítését szolgálta. •Az V. évet végzett unitárius teológiai hallgatók ünnepélyes köszöntésére június 21-én került sor a belvárosi unitárius templomban. Az istentiszteleti szolgálatot dr. Rezi Elek főjegyző végezte. Iskoláink életéből •A kolozsvári Unitárius Kollégium és a székelykeresztúri Unitárius Gimnázium X. osztályos tanulói május 8-10. napjain találkoztak Székelykeresztúron. A találkozó mindkét iskola diákjai számára élményekben gazdag volt. •A Brassai-hét ünnepségeire május 23-30. között került sor, amelynek keretében az Unitárius Kollégium diákjai is tevékenyen részt vettek. Az ünnepségek zárónapján a torockószentgyörgyi unitárius templomban emlékistentiszteleten vettek részt diákjaink, amelyen a lelkészi szolgálatot Kopándi Botond gyakorló segédlelkész tartotta. •Iskoláinkban a tanévzáró ünnepélyeket június 12-én tartották. •A végzős diákok ballagási ünnepségét május 29-én Székelykeresztúron, június 13-án Kolozsváron tartották. Egyházunk részéről dr. Szabó Árpád Székelykeresztúron, dr. Rezi Elek Kolozsváron köszöntötte a végzősöket.

Lelkészbeiktatók •A kökösi egyházközség május 17-én tartotta Józsa Lajos lelkész ünnepélyes beiktatóját, amelyen dr. Szabó Árpád püspök vett részt és mondott beszédet. • A homoródszentmártoni egyházközségben május 24-én került sor Krizbai Béla lelkész beiktatójára. Egyetemes egyházunkat a Főtisztelendő püspök úr képviselte és mondott beszédet. Személyi változások •Június 1-től, Kovács Sándor magyarzsákodi lelkész, a szökefalva - küküllőszéplaki, Bartha Alpár szentegyházi lelkész a fiatfalvi egyházközségbe nyertek kinevezést. Kinevezett lelkészeinknek áldásos munkát kívánunk!

Halottunk Dr. Gyarmathy Árpád egyházunk volt főgondnoka, életének 89. évében Budapesten elhunyt. Temetésére május 16án került sor Kolozsváron. A temetésen a lelkészi szolgálatot Bálint B. Ferenc kolozsvári lelkész végezte. Az Egyetemes Egyház nevében dr. Szabó Árpád püspök, a lelkészek nevében Benczédi Ferenc ny. lelkész búcsúztatta.

Unitárius Közlöny. A Keresztény Magvető melléklete. Szerkesztő bizottság: dr. Rezi Elek főszerkesztő, Kovács Sándor szerkesztő. Olvasószerkesztő: Kürti Miklós. Számítógépes munkálatok: Kriza János. Készült a Palatino nyomdában.

nitárius Kolozsvár, 1888-1948/1990. 9. (69) évf. 8-10. szám. 1998 augusztus-október. Ára: 1000 lej.

UNITÁRIUSOK TALALKOZOJA SZEKELYUDVARHELYEN 1999. augusztus 14-én A H o m o r ó d m e n t é n v é g z e t t Esperesi Vizsgáló- v a r h e l y e n h a t e z e r u n i t á r i u s él, a k i k t ö m e g a l a p o t szék alkalmával több egyházközségben megemlé- a d n á n a k e n n e k a r e n d e z v é n y n e k . A fenti érvek e z t e k a h o m o r ó d f ü r d ő i "unitárius búcsúról", k e t l a t b a v e t v e , k e z d e m é n y e z t e m és j a v a s o l t a m a m e l y e t m i n d i g a u g u s z t u s k ö z e p é n tartottak. Ez a k e b l i t a n á c s n a k a t a l á l k o z ó m e g s z e r v e z é s é t . v o l t az a z első z s e n g e ü n n e p , a m i k e r az ú j k e n y é r A keblitanácsi határozat szószerint így ből úrvacsorát vett H o m o r ó d népe. M i n d e n évben h a n g z i k : eljött i d e az u n i t á r i u s szé"A Székely udvarhelyi 3 k e l y s é g 1945 előtt, h o g y Belvárosi Unitárius EgyIp ®"""' £' > iái találkozzék, vigadjon, s házközség keblitanácsa a r _ ; ft r 3 M | j a 1998. augusztus 31-én azt a e l b e s z é l j e az á l d o t t ken y é r életét e g y i k t a l á l k o határozatot hozta, hogy zótól a másikig. Ilyenkor 1999. augusztus 14-én Szészép alkalmi istentisztekelyudvarhelyen, a Szejkén r® let, g a z d a g n é p ü n n e p é l y megrendezi az unitáriusok é s t á n c v i g a l o m tette fetalálkozóját hagyománytelejthetetlenné az együttléremtő szándékkal. Ezzel hetet - a h o l először m u t a t t á k lyet és lehetőséget kíván b e a s z é k e l y s z á z s z o r s z é p e k e t a z istenes szülők. adni az unitáriusoknak, bárhol is éljenek a világon, Sok b a r á t s á g , b o l d o g h á z a s s á g i n d u l t el e g y egész hogy évente egyszer összegyűlhessenek és egymással h o s s z ú életre H o m o r ő d f ü r d ő r ő l . találkozhassanak. A keblitanács meghagyja, hogy ezveE z t h a l l v a f o g a n t m e g b e n n e m a g o n d o l a t , után ezt a találkozót az egyházközség mindenkori zetősége minden év augusztus második szombatjára h o g y jó v o l n a m e g s z e r v e z n i e g y t á g a b b ö l e l é meg." s ű t a l á l k o z ó t , a h o l m i n d e n é v b e n ö s s z e g y ű l - hívja össze és szervezze A m i n t m á r a keblitanácsi h a t á r o z a t b a n is szereh e t n é n e k az unitáriusok. A Szejkénél - mely a l e g n a g y o b b s z é k e l y n e k , e g y h á z u n k e g y i k l e g - pel, n e m c s a k az e r d é l y i e k r e g o n d o l u n k , h a n e m a k i e m e l k e d ő b b s z e m é l y i s é g é n e k , O r b á n B a l á z s - h a t á r o k o n túl élő u n i t á r i u s h i t t e s t v é r e i n k r e is. A n a k s z e l l e m é t é s e m l é k é t i d é z i - n i n c s j o b b Szejke n a g y s z e r ű h e l y e l e h e t n e a z a m e r i k a i és erh e l y e g é s z E r d é l y b e n . A f e l á l l í t o t t s z é k e l y k a - délyi t e s t v é r e g y h á z k ö z s é g e k e g y e t e m e s találkop u s o r é s a s í r e m l é k t ö r t é n e l m i h a n g u l a t o t , m ű - z ó j á n a k is. H i s z e m , h o g y ezt a h í r t ö r ö m m e l v é s z i s z é p s é g e t a d a h e l y n e k , m e l y m i n d e n f o g a d j á k a világ u n i t á r i u s a i . KEDEI MÓZES irányból könnyen megközelíthető. Székelyud-

— ffiÖi^hTB

EMLÉKIDÉZŐ ZARÁNDOKLATOM ÜRMÖSÖN Az e m b e r szavaiban és tetteiben a múlt e m l é k e munkál, és az elmúltak tapasztalata, tanulsága mutatja az utat a j ö v e n d ő felé. A történelmi tudat is e csodálatos ö r ö k s é g n e k a része, amelyet n e m csak az e m l é k e z e t táplál, h a n e m az idő átvészelő tárgyi valósága is. Falak, kövek, fák, freskók, torn y o k idézik ő s e i n k létét, küzdelmét - és múltunkat ismerve értjük m e g a jelent, amely a jövőnek hordozója. Unitárius m ú l t u n k és jelenünk fő tükrözője a 1 1 0 é v e s U n i t á r i u s K ö z l ö n y , amely igyekezett gyarapítani vallásunkat s a keresztény értékeket. N e m kis büszkeséggel vallhatom, h o g y első olv a s m á n y a i m k ö z é tartozott az Unitárius Közlöny. Szerény falusi o t t h o n u n k b a n , a családi tűzhelynél, m i n d e n k i h e z szóló olvasmány volt e kedves egyházi lap. De s z á m o m r a unitárius örökséget jelent Balázs Ferenc lelkész „Bejárom a kerek világot" című k ö n y v e is, valamint a róla szóló m o n o g r á f i a . Mindkettőt 85 éves k o r á b a n dedikálta n e k e m M á t h é Z s i g m o n d nyugdíjas lelkész-esp e r e s ezzel a beírással: „Mint e könyv szerzőjének osztálytársa és jó barátja, akivel együtt indult bejárni a kerek világot, boldog vagyok, hogy egy kedves tanítványomnak, Irmának ajánlhatom e könyvet többszöri elolvasásra." - illetve: „Örvendek, hogy Balázs Ferenc néhai tanulótársam és lelkész testvérem életművének megismerése gazdagította tanítványomnak, Irmának lelkivilágát." Szülőfalum, Szentábrahám lelkésze volt évtized e k e n át Máthé Zsigmond, aki 1899-ben Ürmösön született. Ezért is ö r v e n d e k , h o g y itt lehetek most Ü r m ö s ö n , az UNOSZ-közgyűlésen, és a 100 éves unitárius t e m p l o m falai közt k e d v e s lelkészemre e m l é k e z h e t e k . Felidézem t ö b b e k közt a szombati vallásórák hangulatát, ahol apostoli tanítása által k é p z e l e t b e n bejárhattam a bibliai földeket - hit ü n k b e n e r ő s ö d v e . Vallástörténet, történelem, földrajz és irodalom - mind m e g t a n u l a n d ó tantárgy volt a nyugati m ű v e l t s é g b e n is részesült lelkészünk számára. Ezért hétről-hétre nagy szigorúsággal kérdezte vissza a leadott leckét. T u d á s á n a k magva sok tanítványában megfelelő talajra talált. Tanítványa volt Czire Irma tanárn ő is, aki e közgyűlés egyik vitaindító előadását 2

tartja „Demográfia - és anyanyelvi oktatás" címen. E t é m á h o z k a p c s o l ó d ó szavalatok és é n e k s z á m o k is e l h a n g z a n a k - köztük Füst Milán verssora: „Óh, jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok, / S azt meg kell védened." Tekintetem a szószékre terített v á n d o r a b r o s z vonzza, mely 88 n ő s z ö v e t s é g h á r o m s z ö g ű zászlócskáiból készült - az e g y ü v é tartozás szimbólumaként. E k é p akaratlanul az Unitárius Induló sorait idézi: „Leng a zászlónk - egy az Istenünk, bár reng a föld, áll a mi hitünk." Szerzője F e k e t e Lajos, aki S z e n t á b r a h á m o n született és egy évtizedig volt Ürmös lelkésze. Lelkészi m u n k á j a mellett irodalmi tevékenységgel is foglalkozott szellemi örökséget hagyva így ránk. A k ö z e b é d e n verseiből szavaltak, és e l é n e k e l t é k az Unitárius Indulót. így adóztak e m l é k é n e k . B e n n e m az „Ének a viharban" című regényének epizódjai idéződtek fel, melyben egy művészhajlamú falusi tanító álmainak megvalósulását és népéhez való visszatérését írja meg. Ürmösre is el t u d n á m képzelni a cselekmény színhelyét. A falu utcáján végigsétálva, a k é k l ő augusztusi ég alatt fel kellett i d é z z e m a tiszteletes asszony, M á t h é Z s i g m o n d n é - B u c s i I l o n a alakját is, akin e k élete szintén Ü r m ö s h ö z kapcsolódik. Szentábrahámi évei alatt k é p e k b e n - pasztell e k b e n álmodott. S z a k e m b e r e k szerint is kivételes tehetség volt - a nagybányai festőiskolában lett volna a helye, hogy hivatásos festővé nője ki magát. Engem is nagy türelemmel tanított festeni. Tőle hallottam először, h o g y a festők szerint ors z á g u n k b a n Nagybányán, a Zazar-menti Barbiz o n b a n a l e g k é k e b b az ég. K ö s z ö n ö m a jó Istennek és az itteni közösségnek ezt az e m l é k i d é z ő v a s á r n a p o t . Ürmösi z a r á n d o k l a t o m a s z é k e l y u d v a r h e l y i unitárius t e m e t ő b e n ért véget, a h o l a tisztelet és a kegyelet virágait h e l y e z t e m e h á r o m k e d v e s s z e m é l y sírjára. Velem volt Fekete Lajos lelkész lánya és u n o k á j a . É r e z n e m kellett, h o g y k ö t ő déssel v a n é l e t ü n k tele, l é p t ü n k b e n h o r d j u k , arc u n k o n jele. PÉTER IRMA

A szépséges unitárius kisíánynyal 1940-ben ismerkedett meg, amikor az egyik végtag egyik részét visszavarrták az anyaország testéhez. Nagyajta piacán ünnep volt. Juliskát hitvestársául választotta, fogadalmi szavát soha meg nem változtatta. Végigharcolta a második világháborút. Balkezéről hiányoztak az ujjak és a koponyatető csontjának egy darabja. Agyvelejét, itt, csak a bőr borította. Amikor ingcseréje közben jobb felső karjának és vállának roncsolt izmait feleségem meglátta, könnyeit visszafogni nem tudta. A világháború vége felé titokban a harctérről is meglátogatta családját, és a ruhásszekrény fogságából, annak ajtója nyílásán két napig nézte kisfiát, mint játszik a gyermek a szoba szőnyegeit padlóján. A világháború befejezése után sorsüldözött lett, menekülnie kellett. Családjával együtt egy darabig nyugati menekülttáborokban élt, később az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. Családjában 4 gyermek született: Csaba, Lajos, Ilona és András. A gyermekeknek a kapun belül nem volt szabad angolul beszélni. A világégés után feleségével először 1991-ben volt itthon. Távollétük alatt feleségének szülei elhaltak. A még élő rokonok nagy örömmel és szeretettel fogadták. Néhány nap múlva „itthonról" mentek „haza" Budakeszire, a családi ház és a szülőfalu megtekintésére. A szülői ház ajtóját nem nyitotta be, mert fájdalmasan tapasztalta, hogy jogos-jogtalan az egykori szülői ház egy részébe régebbi legjobb barátja költözött be. A szülőföld és az igazi Haza fiatalkori emlékeinek felidézése már-már kibírhatatlan volt számára. Az Óhazából menniök kellett vissza az Újhazába, Amerikába.

Tábori temetés Budakeszin 1997. július 6-án ZÁGONI LAJOS EMLÉKÉRE Halála előtti utolsó kérése volt, hogy testének porát a szülőföldön, hazájának földjén szórják szét. Érezte, hogy idegen földben halotti porában sem tud megpihenni. Csontjának porát legkisebb fia, András szórta szét a szülői ház mögötti tölgyes-gyertyános erdőben.

ágakból álló keresztfát, András fia szórhatta szét testének porát. Csontjának porát még egy darabig felfogták az aljnövények levelei, és magukhoz ölelve búcsúzkodva megsimogatták. Délután eső lett, innen is tovább kellett menni, és testének utolsó látható maradéka távozott a szülőfalu mélyébe, a végső pihenőhelyre. Egész életében az „ITTHON", „OTTHON", „HAZA" fogalmával küszködött, és lelkében ezekért őrlődött. Utolsó leheletéig szerette családját és hazáját. Előbbitől éltében, utóbbitól holtában nem tudott megválni. Nem tartott igényt arra, hogy szerettei minden évben legalább egyszer - halottak napján - amerikai sírjára vigyenek virágot, és amerikai gyertya világítson sírján. Családszeretetében és hazaszeretetében hatalmas ember volt. Emléke örökre maradjon meg emlékezetünkben. A fenti sorok után kívánkozik Mészáros József, marosvásárhelyi költő alábbi verse:

Tábori temetés volt. Óhaja szerint faágból készült a nemzeti színű szalaggal összekötött keresztfa. Szembe vele nevének kezdőbetűit testvéröcsém véste gyertyánfába. A fa még élhet néhány évig, azután vele együtt a betűk is mennek további útjukra. Talán tábori temetés sem volt. Hiányzott a katonai rangnak kijáró tiszteletadás, nem volt sem ágyúlövés, sem harangszó, sem tábori lelkész, sem sírgödör, sem sírhalom. Összesen öt személyből állt az utolsó út búcsúja. Óhaja szerint csak felesége készíthette a fa-

NEM KÉPZELŐDÖM Nem képzelődtem..... Mikor születtem, fajtámnak az ezredik koporsót faragták, gyalulták Európában, s azóta is folyvást temetik. Nem képzelődöm.... Nincs is rá okom. Csak elképzelem legfelsőbb fokon, hogy fajtámat ordító pompával, ezredéve ölik, temetik, percenként, óránként, naponként, évenként ezredéve csak öiik, csak temetik, s én még mindig csak hozzá tartozom. Dr. KISGYÖRGY ZOLTÁN 3

b a n m a r a d t u n k , s vállaltuk m é g az elszigetelődés veszélyét is. De b ü s z k é k v a g y u n k , h o g y m e g m a r a d t u n k , h o g y itt m a r a d t u n k . Tamási Á r o n szavait Egyházi életünknek egyik felelősségteljes munka- idézem, aki szerint a székely egy fokkal jobb, mint a m a g y a r . Mi is jobbak v a g y u n k , m i n t azok, akik

TEOLÓGIAI HALLGATÓINK NYÁRI GYAKORLATA

területe a lelkész nélküli területek gondozása. Ezt a munkát a beszolgáló lelkészek végzik el, sokszor kéthárom gyülekezet lelkészi teendőit is ellátják. Ebben a munkában nyújtottak nagy segítséget a II., III. és IV. évet végzett hallgatóink július 15 - augusztus 30. közötti időszakban a következő egyházközségekben: II. évfolyam Andrási Benedek Fenyőkút-Korondon, Bálint Róbert Zoltán Tarcsafalván és Tordátfalván, Kádár Attila Nagymedeséren, Koppándi Zoltán Homoródjánosfalván, Solymosi Zsolt Csekefalván, Szabó József Firtosváralján, Szombatfalvi József Csehétfalván. III. évfolyam Cseh Dénes Székelymuzsnán, Fazakas Levente Homoródkeményfalván, Jenei Csaba Bethlenszentmiklóson és Magyarszentbenedeken, Pavelka Attila Gyepesben, Pitó Attila Mészkőn és Csegezben. IV. évfolyam Fekete Béla Kissolymosban, Máthé Ernó' PipeSzásznádason, Molnár Attila Magyarzsákodon, Tódor Csaba Szentegyházán. Hallgatóink lelkiismeretesen és nagy odaadással teljesítették megbízatásukat. Munkájuk nyomán megélénkült a templomlátogatás, a valláserkölcsi nevelés. A közösségi érzés ápolása érdekében alkalomszerint ünnepélyeket is szerveztek. Köszönjük a gyülekezetek híveinek, a beszolgáló lelkészeknek a támogatást és a gondoskodást. Meggyőződésünk, hogy ezt a munkát folytatni kell! (rezi)

FALVAK TALÁLKOZÓJA NAGYMEDESÉREN N a g y ö r ö m m e l vállaltam: írni, szólni N a g y m e desér történetéről ezen a m e g h a t ó falutalálkozón. N e m a k a r o m megismételni azokat a történelmi a d a t o k a t , amelyeket o l v a s h a t u n k a képes, falut bem u t a t ó ú t m u t a t ó n . N é h á n y gondolattal kiegészíten é m , ami a falu történetéhez tartozik. Sokan v a g y u n k itt, akik s z ü l ő f a l u n k h o z közel élünk, akik Erdélyben m a r a d t u n k , akik az ország4

elmentek és többé nem jöttek „...mi olyan erősen eresztettünk sok keservünkben gyökeret, hogy az is erejét veszítené, aki innen kiszakasztani akarná. Mi magunk is tudjuk már, hogy szárazság idején senki meg sem öntöz, hogy hűvös, vagy árnyékunkban fényességet reánk senki sem süt. Könnyeink másnak simogató kezére sohasem hullanak, de lábunk mellett új és új fájdalmak nőnek azokból...Minket nem lát sírni csak a fa, a virág, a kő, a madár, a fű, a bogár - de ezek szeretnek is. Könnyeink ízét az erdélyi földön kívül

soha senki nem ízlelte, de ez szívesen fogadta, s ha soványodott is tőle, magába szívta. Ezért öleljük mi éjjel-nappal ezt a földet. Ha testvérünk, kedvünk, örömünk nincs, legalább ez a sovány földünk legyen, melynek jóságát szomorúan köszönjük, melynek titkát rongyosan is megőrizzük." (Tamási Áron). N a g y elődeink írtak falunkról: Orbán Balázs, D i m é n y Lajos, Szabó Sámuel, m á s o k is. Egy falu népéről n e m ítélkezhet senki, ha n e m ismeri a n n a k életét, történelmét. Velük együtt kell élni, együtt lélegezni, e g y ü t t s z e n v e d n i v a g y ö r v e n d e n i , ha m e g akarja valaki ismerni a l a p o s a n a falu lakóit. Ez dr. Kiss Eleknek sikerült, talán m á s p a p o k n a k is, akik hosszú évekig éltek itt. És ez a kapcsolat, ami a falut dr. Kiss Elekhez f ű z t e és emlékéhez kapcsolja, m a is összetartó erő.

A z Unitárius Közlöny egyik 1936-os s z á m a szerint abban az é v b e n a híres medeséri találkozón m i n t e g y másfélezer ember gyűlt össze 50 faluból és városból....10 lelkész vett részt az ünnepélyen. 1950 u t á n hanyatlás k e z d ő d ö t t a falu életében, ez tagadhatatlan. A kollektivizálás, egyesek meghurcoltatása m e g g y ö t ö r t e az embereket, hisz itt is m ű k ö d ö t t a b e s ú g ó k hálózata. És elmentek a faluból s o k a n sokfelé. A demokrácia sem hozott jobbat, csak árvaságot, a lassú m a g á r a m a r a d á s t . Tanítója m é g van, ingázik, de saját lelkésze nincs.... És most, p á r héttel ezelőtt egy fiatal lelkészjelölt kimozdította a f u l l a d o z ó falut. Nagyotakarása találkozott az öregedő, de m e g ú j u l n i vágyó emberek óhajával: m é g egyszer felragyogni. És ez a lemocskolt, kézlegyintett, leócsárolt, befeketített falu g y ö n g y k é n t r a g y o g a sárban. M e g m u t a t t a azt, h o g y külföldi segítség nélkül, a sok kis falu segítségével, de a falusiak m u n k á s k e z é v e l csodálatos dolgot lehet művelni. T u d o m , h o g y az anyagi segítség mellett erkölcsi támogatásra is szükség volt. A „ m e r n i kell!" mellé kellett a „csak-azért-is". És a k a d t a k önzetlen emberek.

Illesse köszönet Kádár Attilát, a lelkes fiatal teológus nagyotakarását, és azokat a m e d e s é r i öregeket, fiafalokat, gyermekeket, akik megszervezték ezt az egyedi találkozót. Illesse köszönet m i n d a z o n egyházközségeket és m a g á n s z e m é l y e ket, akik t á m o g a t t a k minket. Boldogok v a g y u n k , h o g y találkozhattunk. A n a g y a j á n d é k talán mégis a Fó'tisztelendó' Püspök Úr és a Fó'tisztelendó' A s s z o n y megtisztelő jelenléte. Köszönjük, h o g y eljöttek, h o g y sárban, szakadó esőben végig gyalogoltak v e l ü n k templom u n k i g , így értékelve a falu n é p é n e k igyekezetét, találkozni-vágyását p ü s p ö k é v e l . Mert csoda, h o g y itt m a találkozhattunk! Csoda, h o g y a falu m e g m a r a d t unitárius és r e f o r m á t u s hitében. Mert a kötél is ott szakad, ahol a legvékonyabb. Most ú g y érezzük, h o g y é r d e m e s volt a sok k ü z d e l e m , m e r t ez a találkozó megerősít hitünkben, ezeknek a n a p o k n a k a fénye beragyogja az elkövetkező éveket. ILYÉS LENKE

ISTEN NEVEVEL KEZDTÜK AZ UJ TANEVET Immár kilencedik esztendeje, hogy kicsi falunkban - Alsóboldogfalván - Isten nevével kezdhettük az iskolai évet az ökumenizmus szellemében, tekintettel arra, hogy két vallásfelekezet- unitárius és református - létezik a faluban. így egyik évben a református templomban, a másik évben az unitáriusban tartjuk az évnyitó istentiszteleteket. Ennek a gyakorlatnak a faluban is hagyománya van, mert Orbán Balázs A Székelyföld leírása című munkájában már 1868-ban, amikor a falunkban járt, följegyezte, hogy: »Boldogfalva sok vallású lakói boldog egyetértésben élnek, mi a hazában mindenütt, de főleg a Székelyföldön meglévő vallási türelemnek bizonyítványa, "(i. kötet, 20). A megnyitón unitárius lelkészünk, Bíró Mihály imájában kérte az Istent, hogy ebben az évben is adjon erőt, kitartást gyermekeknek, nevelőknek, szülőknek és lelkészeknek egyaránt. Egyházi beszéde alapgondolatát a Példabeszédek könyvéből vette: „ Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint: még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól." Kihangsúlyozta, hogy mit ér a tudomány, ha nem tanítjuk meg a gyermekeket Istent imádni, embertár-

saikat becsülni, a hazát és népet szeretni. Vallásos gyermekeket kell nevelnünk, hogy ne legyen lelketlen, szívtelen, vallástalan a világ. így hát a tudomány és vallás egymástól elválaszthatatlan, a Reményik által megírt Templom és iskola szorosan összefügg egymással, mert iskola nélkül az emberiség szellemi szegénységre volna ítélve, de hit nélkül a szív nem tudna nemesen dobogni, sem a lélek tisztán szárnyalni, s az ajak nem tudna okos, szép szót szólni, az emberi kéz nem tudna jót cselekedni. Prédikációjába iktatott versidézete még jobban kiemelte, aláhúzta a textusban foglaltakat: „Üdvözlünk új iskolai év!/ Tartogass számunkra erőt... / S mit megtenni nem tudtunk a múltban, / Tegyük meg a jó isten s emberek előtt. /Legyen az egy Isten áldása velünk, / S védő szent kezét rajtunk tartsa,/ Hogy az erőt, mely minket egybe fog, /Semmi a világon meg ne bontsa Ez az istentisztelet, úgy érezzük, hatványozott erőt adott tanulóknak, nevelőknek, szülőknek egyaránt az 1998-1999-es tanévhez. GÁLFALVI GÁBOR

5

Előző lapszámaink rovatát folytatjuk, annak reményében, hogy Lőrinczi Mihály, Kelemen Imre, Simén Dániel, Gál Kelemen és Zoltán Sándor életének rövid ismertetését újabb életrajzok követik, emléket állítva azon egyházi és világi elöljáróinknak, akik keresztény unitárius hitükkel, helytállásukkal ma is példaadó erővel hatnak, maradásra és alkotásra bírnak anyaszentegyházunkban. Vári Albert teológiai tanár életrajzát közöljük az alábbiakban, s mert az életrajz 1909-ben íródott, az ezt követő közel fél évszázados életpályát ismertetjük röviden. Vári Albert 1909-1933-ig gimnáziumi vallástanár, 1933-tól 1943-ig, nyugdíjba vonulásáig az Unitárius Teológiai Akadémia professzora. Kezdetben a gyakorlati, később (1935-től) a történelmi tanszék katedrájáról szólt diákjaihoz. De nem csak teológiai professzorsága, tanulmányai és cikkei beszélnek tudásáról, egyháza iránti elkötelezettségéről, hanem az a lelkesedés és kitartás, amivel a Keresztény Magvetőt szerkesztette 1922-43-ig, amiből 5 éven keresztül (1932-36) egyedül vállalta a szerkesztés gondját. Istennek országát kereste mindenekelőtt, hogy nem hiába, erről nem csak sírfelirata, de életműve tanúskodik. „Udvarhely vármegyében Firtosmartonoson 1868. április 23-án születtem. A család ősi fészke Székelyszentmiklós, honnan nagyatyám, Vári Zsigmond átköltözött Firtosmartonosra. Családi nevünk is, eredetileg, Váraljai volt. Nagyiapámnak még láttam ilyen aláírását. A jobb hangzás kedvéért rövidítették meg. Atyám Vári Mózes földmíves; anyám, Demeter Julianna, aki 1906-ban meghalt. Csekély örökséggel kezdették az életet, de szorgalmuk folytán a székely közbirtokosok közé emelkedtek. Három testvérem volt: Dénes, Ida és Elek. Dénes pár évi tanulás után kimaradt a gymnasiumból s most otthon gazda. Ida 1896-ban elhalt. Elek pedig Felsőrákoson áll(ami) el(emi iskolában) néptanító. Én voltam a legidősebb. 6

AKIK ELŐTTÜNK JÁRTAK 130 éve született VÁRI ALBERT teológiai tanár

1878 szeptemberében nagy örömmel mentem a székelykeresztúri gymnáziumba, a 3-ik el(emi) osztályba miután otthon 4 évig jártam iskolába. Az elemi osztályokat, valamint az öt gymnásiu mot is Székelykeresztúron végeztem. A jó tanulók közé tartoztam. Bizonyítványaim kitűnőek voltak. 1885-ben jöttem Kolozsvárra a II. gymnáziumi osztályba. Itt tettem érettségi vizsgát az 1887-88 tanév végén. Jeles érettségi vizsgámért 200 kor. jutalomban részesültem a Br. P. Horváth Kálmán nagylelkű ajándékából. Tamdásom alatt különféle ösztöndíjakban részesültem, ju talmakat kaptam és pályadíjakat nyertem. Különös előszeretettel viseltettem a tanári pálya iránt, de anyagi okokból a lelkészi pályára léptem. Mint III- és IVed éves papnövendék tanítottam az 1-11 gymnáziumi osztályokban a hittant és magyar nyelvet. Ugyan ekkor voltam iskolafőnök is. Az angol nyelvi pályázaton 100 kor. jutalmat nyertem mint papnövendék. 1892-ben tettem papi szigorlatot jeles eredménnyel. Vágyakoztam Angliába menni tanulmányaim folytatására, de Józan Miklós mint idősebb tanuló éppen akkor ment ki, s őt nem várhattam vissza. 1892-

ben a püspök úr kinevezett a Kénosszékelyudvarhelyi társ-egyházközségbe rendes lelkésznek. Mint lelkész igyekeztem kötelességemet jól elvégezni. Közkedveltségnek is örvendettem. Több egyházközségtől kaptam meghívást a lelkészi állás elfoglalására, olyanoktól a melyek anyagilag több előnyt nyújtottak volna; de én egünket sem fogadtam el, mert fővágyam volt székelyudvarhelyen egy templom építése. Végtelenül bántott az, hogy annak a megyének a székhelyén, amelyben az unitáriusok a legtöbben vannak, nincsen templomuk. 1905-ben, a székelyudvarhelyi egyházközség önállósíttatván, a lelkészi állásra egyhangúlag engem választottak meg, melyet 1905• júl. 2-án foglaltam el. Most már teljes erővel hozzáláttam a templom építéséhez. Pénz kevés volt* A gyűjtés minden módját megkíséreltük. Az egyházi főhatóság is támogatott. Mégis sok küzdelem és fáradság árán vált lehetővé, hogy 1908-ra felépüljön a templom. De annak szépsége, s a hívek, buzgósága és szeretete m inder i fáradságot feledtetett. Az Udvarhely vidéki lelkészkör megalakításában is fáradtam, s annak éveken keresztül jegyzője voltam, valamint az Udvarhelyi Dávid Ferenc egyletnek titkára. Az egyházi főtanácsnak 1900 óta vagyok tagja. 1909-ben az E.K. Tanácsba is beválasztottak. A vármegyei közéletben is részt vettem. Udvarhely vármegye törvényhatóságának és állandó választmányának tagja vagyok. Miután a székelyudvarhelyi egyházközség jövőjét biztosítva láttam, többeknek, biztatására pályáztam a kolozsvári gymnáziumunknál újonnan szervezett vallástanári állásra, melyre az 1909 évi főtanács egyhangúlag megválasztott. Ez állásomat 1909 szeptemberében foglaltam el. Házasságra 1896-ban léptem, amikor féleségül vettem Ferenczi Lajos és Siménfalvi Anna felsőrákosi állami tanító és énekvezér leányát: A nnát. Házasságunkból gyermek nem született." -ács- (közlő)

EMLÉKTÁBLA HELYETT

Mészkön is volt unitárius iskola II. rész (folytatás előző lapszámunkból) Tőzsér - Fosztó Kozma: Az erdélyi unitárius egyház története II. kötetének 232. lapján olvasom, hogy Szentmihályi Mihály mészkői iskolamestert 1643-ban a tordai zsinaton megbízták a papi teendőkkel. Ez a legrégebbi ismert adat, de feltételezhető, hogy már korábbi időben is folyt tanítás, mivel tudjuk, hogy a reformáció gyó'zelme után a protestáns egyházak első ténykedése közé tartozott az iskolák beindítása. Az 1700-as évekből két mester nevét sikerült megismernem. 1780-ban „Kisgyörgy Jánost megintette a Vizitáció, mert a pap tudta nélkül harangozott". 1790. I. 27-én a mészkői eklézsia kérvényezte Várfalvi István mester elbocsátását. Vizitáció úgy határozott, hogy helyben kell maradnia, amíg helyettes kerül. Az okát nem ismerjük. Annál többet tudunk Csíki Sámuel mesterről az 1800-as évek első feléből. 28 évig tanított Mészkőn. Hosszú évek során hivatali és erkölcsi magaviselete felől teljes megelégedést jelentett a prezsbiterium. 1834-től aztán megindult ellene a panasz. „Oskola nem tartással, az orgonára nézve gondatlansággal, a pap nem jelenléte esetében a papi szolgálat véghezvitelére elégtelenséggel vádolják. "Áthelyezését sürgetik. Egyesek meg is fenyegetik, hogy amennyiben nem megy el, felgyújtják a csűrét, pajtáját, s ha a pap pártolja, ő is úgy jár. A kivizsgálás során tisztázódik, hogy a vádak túl súlyosak a valósághoz képest. Idézem Gárdonyi Gézát: „Jézus Krisztus is tanjtó volt, de nem magyar néptanító. Ha magyar néptanítóvá kellett volna válnia, sosem jött volna le a mennyek országából". A Vizsgálószék mégis az áthelyezést határozza el az eklézsia lecsendesítésére, azzal a meghagyással, hogy a mester elszállítását vállalják. Érdekesnek találom megörökíteni az iskolában talált gyermekek nevét 1821-ből: Szolga Mózes, Gálfi Sándor, Gálfi József, Nagy Péter, Mezei János, Fejérvári Márton, Nagy József, Vana Miklós, Béla György, Halmágyi János, Szász Mózes, Gálfi Samu, Kereki János. 1845-ben kelt kimutatás szerint az iskola nyelve magyar és latin. Tantárgyak: folyvást olvasás, úri

imádság, tízparancsolat, kiskáté, história, számvetés, római számok, éneklés, becsületes írás. Tanulók mind unitáriusok. Pap: Bíró András. Tanító: Káinoki Ütő Gábor. Ütő Gábort erkölcsi okokból rövidesen áthelyezik. Ambrus Pál mester került Mészkőre Ádámosról. Szállítása, ünnepi ebéd 67 forintba került. Tóth Ferenc kevés időt töltött nálunk. Saját kérésére helyezték el. Ugyancsak az 1800-as évekből maradt fenn Sámuel László rektor neve, majd a század második feléből Jánosi Pál, Kereki György és Kászoni János mesterekről tudunk. Az 1800-as években nyári vallási tanítás folyt az ifjak részére, ami „examennel" végződött. Ezt a munkát is mesterekkel együtt végezték a papok. 1900-ban Ekárt Ferenc tanított, dalárdát is vezetett nálunk. 1923-ban megalakult a Dávid Ferenc Egylet. Elnök: Gálfi Zsigmond pap. Titkár: Kardos András. Jegyző: Gálfi Tamás A tél folyamán négy vallásos délutáni összejövetelt tartottak. Előadott Gálfi Zsigmond lelkész, Komáromi Márton énekvezér-tanító és Komáromi Mártonná okleveles tanítónő. Énekelt az egyházközség férfi és női énekkara. Az iskola utáni ifjúsági nevelést mind fokozottabb mértékben karolták fel, élen a tanítókkal. Szüleim generációját Ló'fi Béla tanította. Édesanyám elbeszélése alapján kiváló pedagógus lehetett, tanítványait soha nem keserítette, számára minden gyermek tudott, mert szeretettel és biztatással fordult feléjük. 1903-1921 között működött nálunk. Iskoláit a kolozsvári Unitárius Kollégiumban kezdte, majd az Állami Tanítóképzőben végezte. Télen gazdag kultúrélet pezsgett a munkája nyomán. Dalárdát vezetett, színdarabokat tanított, ami szórakozást és tanulást jelentett az ifjúságnak. Ebben az időben zajlott a „Mészkői iskola államosítási ügye". Egy ilyen című iratgyűjtőt találtam, mely szerint a mészkői egyházközség kéri az E. K. Tanács beleegyezését az iskola államosításához. Az iskola fenntartása nehéz anyagi terhet jelentett az egyházközségnek. Az ügy 1912-1913 decemberéig húzódott. A feltételekben nem tudtak közös nevezőre jutni. így 1913. december 5-én Bárdos Ádám királyi tanfelügyelő átiratot intézett Ferenc József püspök úrhoz, melyben értesíti, hogy a mészkői iskola ügyét elejti. (Folytatjuk) TÖRÖK LENKE 7

Beteljesült a halászmese Gyermekkorunk legszebb meséi közé tartozott az a halászmese, amelyben a halász által kifogott halacska kérte a halászt, engedje vissza a vízbe, s felhoz a mélyből egy ezüstből, vagy aranyból kékült értékes tárgyat (tálat, fejszét stb). A Homoródszentpéter és Városfalva közötti tájon a Nagy-Homoród vizében halászás közben egy halásznak 1991-ben nem halacska szólalt meg, hanem a Nap az aranyat sugárzó fényével. Ez a fény a halász szemébe sütött, s ő megharagudva a zavaró fényre, tovább akarta dobni a fénylő darabot. De azonnal elmúlt haragja a fényre, mert egy aranyozott ezüsttányért tartott a kezében.

A bágyoni egyházközség szórványairól

Az eltelt hét év alatt sokszor nézegette. Még Budapesten is készült eladni, de azt Isten nem engedte, és útja Kőhalomba vezettetett. Árulták a református lelkésznél is, Szegedi Lászlónál, akihez én éppen akkor toppantam be, amikor a halászifjú (Dombi Csaba) a tányért odavitte. Lelkésztársamtól azonnal értesítettem dr. Szabó Árpád püspök urat, és a fénymásolóval készített felvételt a tányérról néhány perc múlva Kolozsváron láthatta. Azonnal az unitárius aranyműveshez (Benedek Ildikó) vittem, lemérte a 101 gr ezüstöt tartalmazó, aranyozott tányért, amit 500 000 lejért visszaváltottunk a homoródszentpéteri unitárius egyházközségnek. Felirata: Hv.Sz.Peteri Ecclesiae 1642. Közben felvittem a halászt a városfalvi hídhoz, s onnan addig mentünk a Homoród vize mellett, amíg megtaláltuk azt a kicsi szigetet (füves részt a víz közepén), amelyen ő halászott 1991-ben. Lefényképeztem a helyet is, amely a templomtól alig egy km-re van. Azután a gondnokhoz, Csomor Árpádhoz mentem, és betekintve az egyházi kegyszerek közé, egy ónkannát is láttam ugyanazzal az írással évszám nélkül. Tehát a kanna is ebből az időből van, 1642-ből. A legrégibb feljegyzés a jegyzőkönyvbe 1744-től van. Unit. Püsp. Vizit. 1788, 585-586 feljegyzésében szerepel még egy noduszos ezüstpohár, tányérral, mely - évszáma szerint - a később önállósult filia legkorábbi felszerelési tárgya, ilyen felirattal: Ho:Sz.Peteri Ecclesiae A 1642.

Az első, szórványokra vonatkozó bejegyzést 1841-ben találjuk a levéltári anyagokban. A Vizsgálószék alkalmával a harasztosi és kercsedi leány egyházközségekről beszéltek, 1904-ben megjelent Kocsárd, 191 l-ben Felvinc is. 1925-ben Szindhez csatolták a szórványokat, de Keresed ekkor is az egyházközség gondozásában maradt. ]954-ben jelent meg a bogáti szórvány, melyből 1972-ben lett leányegyházközség. 1977-ben Mészkőhöz csatolták, majd 1993-ban ismét visszakerült a bágyoni egyházközség gondozásába. A szórványok gondozására vonatkozóan csak 1907ben találunk buzdító felszólítást, s ezt is egy olyanformában, hogy az egyházközség vezetősége írja össze a szórványban élő híveket, és tartsanak fenn velük kapcsolatot. Később már azt is megtudjuk, hogy a hívek alkalomszerűen lelkészi gondozásban is részesültek. 1918-ban közel négyoldalas jelentésben számolt be a lelkész a szórványgondozás nehézségeiről. Harasztos 12 km, Felvinc 14 km, Keresed pedig 8 km távolságra van az egyházközséghez viszonyítva, amit általában gyfolog kellett megtennie a lelkésznek. „Sáros időben a rövidebb úton sem szekérrel, sem gyalog megközelíteni csaknem lehetetlen". Emiatt maradt legtöbbször az alkalomszerű gondozás, ami szinte egy-egy szükséges szolgálat elvégzésében merült ki. Az 1950-es években már alig voltak alkalmi találkozásai a lelkésznek a kercsedi szórványban élő hívekkel. 1954 után a bogáti szórványra terelődött a hangsúly. Ekkor hangzott el az a javaslat is, hogy alkalmas lenne egy szórványgondozói lelkészi állás megteremtése központilag, hiszen csak abban az esetben lehetne eredményes munkát végezni. A bogáti istentiszteletek tartásával kapcsolatosan már 1960-tól minden hónap első vasárnapján tartották, viszont a sátoros ünnepek alkalmával is. A hívek számához viszonyítva jó a templomlátogatás. A gyermekek valláserkölcsi nevelésével kapcsolatosan nincs sok adatunk, viszont a nehézségek sokaságának a felsorolása arra enged következtetni, hogy bizonyára nagyon akadozott ez a munka. 1918-ban találkozunk először ezzel a kérdéskörrel. Évente két-három tanköteles gyermek volt, s ezek tanítása érdekében szerdán, csütörtökön és szombaton végezhette volna a lelkész a tanítást. A feltételes kijelentés a hiányosságot igyekszik elfedezni. 1932-ben viszont arról értesít a Püspöki Vizsgálószéki jegyzőkönyv, hogy Kercseden ősszel és tavasszal „szívességből" vallásórákat tartott a lelkész. 1938-ban mintha egy kissé lelkesebben működött volna ez a tevékenység, viszont 1940 után nincs többé megemlítve a szórvány valláserkölcsi nevelés. A szórványok vagyonát illetően semmi közelebbit nem tudunk 1967-ig, mikor az Egyházi Képviselő Tanács jóvoltából a bogáti leányegyházközség kapott egy harangot melyet homoródszentmiklósról kellett elszállítaniuk. Időközben vagyonuk kehellyel és úrasztali terítőkkel egészült ki.

VASS MÓZES

PAP LÁSZLÓ

8

LELKESZI

OLDAL

Köszöntjük az Unitárius Közlöny olvasóit! Most jelenik meg az Unitárius Közlönyben külön a lelkészi oldal. Ezen az oldalon a továbbiakban az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége (ULOSZ) szervezeti tevékenységéről, a lelkészek sajátos szakmai és társadalmi kérdéseiről fogunk írni. Panaszaink, ötleteink, javaslataink és vágyaink kívánnak ezen az oldalon szóhoz jutni. Emellett eredményeinkről is be akanink számolni egymásnak és kedves híveinknek. Szeretnénk megismertetni magunkat, szeretnénk egyházunkat a lelkészek szemével nézni, és szeretnénk megmutatni egyházi életünk menetét azoknak, akik figyelemmel kísérik azt. Fontosnak tartom a bemutatkozáskor közölni, hogy az ULOSZ nem új képződmény egyházunkban. Több mint 100 évvel ezelőtt alakult. Ferencz József akkori unitárius püspök volt a mostani Lelkészszövetségünk első elnöke. Kezdetben a lelkészek szervezetét Egyet e m e s Unitárius Lelkészkörnek nevezték, és akkor is a Dávid Ferenc Egylet, a Nőszövetség, valamint az Ifjúsági Egylet mellett az egyetemes egyház egyletei sorába tartozott. Mostani elnevezését az Unitárius Egyház Alaptörvénye rögzíti. Az ULOSZ a többi egyletekhez hasonlóan a második világháború utáni években megszűnt, és csak az 1989-es fordulat után éledt újra. Már kezdetben minden egyházkörben működtek köri szervezetei, ezek most újraindultak. Az újraindulás után Szombatfalvi József, akkori csehétfalvi lelkész lett a Lelkészszövetség elnöke. Az 1997 szeptemberi Lelkészi Konferencián - amely szervezetünk legfőbb testülete - alulírottat választották meg az elnöki tisztség betöltésére. Mellette Kovács István sepsiszentkirályi lelkész titkári minőségben és Vass Mózes kőhalom-homoródi lelkész pénztárnoki minőségben állnak a szervezet élén. Az egyházköri einökök. egyben a szervezet alelnökei is: - a kolozs-tordai egyházkörben Pálfi Dénes sinfalvi lelkész, - a maros-küküllői egyházkörben Nagy Endre magyarsárosi leikész,' a székelykeresztúri körben Kiss Gergely székelyszentmihály-bencédi lelkész, - i székelyudvarhelyi körben Keresztes Sándor homoródszentpáli lelkész,

- a háromszék-felsőfehéri körben Pap Mária szentivánlaborfalvi lelkész. így együtt alkotjuk a választmányt, amelynek az 1998 júliusi konferencián megválasztott szerkesztő, Molnár B. Lehel egyházi levéltáros is a tagja.* Tevékenységünk eddigi megvalósításaként tartjuk számon az új egyházi Alaptörvény megalkotásában való aktív részvételt, az Amerikai Unitárius Lelkészek Szövetségével való kapcsolatfelvételt. Ez utóbbinak egyik közeli eredménye az a kétezer dolláros anyagi támogatás, amelynek segítségével imapályázatot hirdettünk a lelkészek között. A pályadíjat nyert imákból a betegek részére imakönyvet kívánunk kiadni. Az amerikaiak által küldött pénzből segélyeztünk tíz betegeskedő lelkészt, illetve lelkészi családtagot. Az 1997 szeptemberében tartott IV. Lelkészi Konferencián előadás hangzott el a „Lelkészi hivatás a XX. század végén"címmel, amelyben alulírott a XX. század két neves lelkészének példáját állította a figyelem középpontjába. Balázs Ferenc és Gellérd Imre egyszerű falusi lelkészként, a mindennapi élet nyomorúságai között mutatta meg, hogyan lehet túlnőni a lelkészi lakás udvarán, az egyházközség keretein, és hogyan lehet egyetemes színvonalon gondolkodni, valamint cselekedni. 1998. július 22-23-án volt az 1989-es fordulat utáni V. Lelkészi Konferencia. Itt előadás hangzott el többek között - az unitárius lelkészek társadalmi helyzetéről, amely a lelkészszövetségi elnök 1997 d e c e m b e r é b e n kiküldött helyzetfelmérést célzó levelére kapott válaszokra épült. A fent említett előadás sürgette a mostani lelkészek hatékonyabb részvételét az egyetemes egyházi feladatok megoldásában. Olyan feladatokat jelölt meg, amelyeket egyházunknak a közeljövőben meg kell oldania. Ilyenek például az Unitárius Szószék című lap újraindítása, az Unitárius Könyvnaptár évenkénti kiadása, a Főtanácsi jegyzőkönyvek kinyomtatása, és azoknak az egyházközségi, valamint lelkészi könyvtárakba való elhelyezése. Felmerült az úgynevezett cigánykérdés unitárius egyházi vonatkozásaival való komoly szembenézés szükségessége. Fontos feladatnak tartjuk egy új teológus-nemzedék felnevelését, amely kapcsolatot tud tartani - angol nyelvismerete által - az angol-amerikai unitáriusokkal, közvetíteni tudja az ő teológiai, egyházi irodalmukat -, és át tudja hozni az egyházszervezésben kialakított sikeres gyakorlataikat. Ezen tapasztalatok alapján mi is tovább szélesíthetjük egyházunkban az 1989 után megindult belső demokratizálódást. Ugyancsak a fiataloktól várjuk a latin nyelv elsajátítását, amely alapul szolgál egyházunk történelmének rész9

letesebb, alaposabb megismeréséhez, és híveinkkel való megismertetéséhez. Talán mindennél még fontosabb egy unitárius értelmiségi réteg felnevelése és annak közösségbe való szervezése. Ezért figyelmet kell fordítanunk az unitárius középiskolákra, és az unitárius egyetemi ifjúsággal való minél jobb kapcsolat kiépítésére. Az unitárius lelkészek nagy többségének szinte állandóan jelenlevő nehézsége a mindennapi anyagi gond. A családfenntartás problémái nagyban gátolják a lelkészt a tulajdonképpeni hivatása gyakorlásában. Ha felszínen, vagyis a társadalmi rétegek sorában megfelelő színvonalon akarunk maradni, akkor a lelkésznek a

lelkészi tevékenysége mellett más munkát is kell vállalnia, ez pedig a gyülekezetek kárára van. Sajnos a fordulat utáni „demokráciában" híveink is inkább a saját jövedelmükkel vannak elfoglalva, s az egyházi életre kevéssé figyelnek. A fentiekhez hasonló sok más kérdés foglalkoztat mindannyiunkat. Éppen ezért szeretném, ha a továbbiakban hangot adhatnánk e lap hasábjain. Tehát ezúttal szeretettel kérem lelkésztársaimat, írják meg a szerkesztő címére észrevételeiket, javaslataikat. Figyelmünk itt is híveink felé fordul, tehát az ők idevonatkozó írásaikat is szeretettel fogadjuk. JAKAB DÉNES

"ZSIROSKENYERI ES" TALÁLKOZÓK Bár lelkészként híveim közösségében élek és dolgozom, sokszor érzem hiányát lelkésztársaim közösségének. Szinte irigykedve nézem azokat, akik naponta együtt vannak munkahelyükön és folyamatosan megoszthatják gondjaikat, szakmai kérdéseiket. Ilyen szempontból nem is lehet rossz szerzetesi közösségben lenni... Azonban éppen küldetésünkből adódik, hogy miként a só nem egy tömbben, hanem az ételben feloldódva töltheti be ízesítő szerepét, mi sem egy világfeletti szerzetesi közösségben, hanem a „rög alatt", sokszor fájdalmasan-magányosan lehetünk azok, akiknek lennünk kell... És mégis, milyen jó lenne, ha ki-ki a maga helyén érezné egy igazi lelkészi közösség megtartó és újjáteremtő erejét. Óriási erőtartalékkal rendelkezünk egymás számára, rengeteget tanulhatnánk egymástól! így fogalmazódott meg, hogy - havonta egyszeri egyházköri találkozásaink és a. negyedévenkénti lelkészi értekezletek alkalmain túl - tenni kell azért, hogy egy termékeny szellemi munkaközösség jöjjön létre közöttünk. Pezsgő szellemi műhelyhangulatról, megbeszélt prédikációkról, teológiai hivatásunkkal kapcsolatos kérdések megvitatásáról, személyes hitéletünk elmélyítéséről, csoportkohéziós lelkigyakorlatról, egymás jobb megismeréséről ábrándoztunk többen, amikor az első „zsíroskenyeres estére" Szentkirályba összehívtuk tavaly a szomszédos lelkészeket. A vártnál jóval sikeresebb első találkozáson mindnyájan éreztük, hogy valóság10

gal simogatott a pillanatok alatt létrejött közösségi hangulat, a csoportban történő megnyilatkozások őszintesége, az együttimádkozás csendes áhítata. Hamarosan kiderült, hogy azt a műhelyközösséget körünk minden lelkészével meg kell osztani, és az ULOSz égisze alatt kívánjuk működtetni. Hagyományteremtővé vált a zsíroskenyér, mely egyrészt a túlzott anyagi kiadásoktól kíméli meg a soronkövetkező házigazdákat, másrészt meg szerény mivoltával arra utal, hogy elsősorban lelkiekért gyűlünk össze. Azóta Kőröspatakon, Datkon, N a g y a j t á n , Kökösben és n e m r é g Káinokon találkoztunk. M i n d e n alkalommal előre megbeszélt témákat vitattunk meg, e s e t t a n u l m á n y k é n t kerestük a megoldást egy-egy kolléga által felhozott helyzetre, ü n n e p e k előtt ü n n e p i prédikációvázlatokkal segítettük egymást újat m o n d a n i ugyanarról a témáról, és m i n d e n egyes alkalommal feltöltődve tértünk haza. A jelenlevő kollegák létszáma esetenként változott. Mivel n e m kötelező r e n d e z v é n y , csak azok vesznek részt, akik számára lelki szükséglet az együttlét. Miként m i n d e n b e n , itt is v a n n a k hitetlenkedve legyintők vagy szalmaláng-lelkesedők, de ott van egy kitartó mag: az egymás kezeit és gondolatait őszintén keresők közössége. KOVÁCS ISTVÁN

Az UNOSz 1998. aug. 2-án Ürmösön tartott Közgyűlésén elfogadott

HATÁROZAT Az unitárius nőszövetségek az 1998/99-as időszakban munkájukat a következő alapelvek szerint szervezik:

Valláserkölcsi

téren:

1. A nőszövetségek rendezvényeiken a helyi igényeknek megfelelő hiterősítő és ismeretterjesztő előadásokat tartsanak, bevonva jó szavalókat, énekeseket, gyermekeket és ifjakat. 2. A nőszövetségek igyekezzenek meggyőzni a szülőket az anyanyelvi oktatás és ismeretek alapos elsajátításának fontosságáról, felhasználva az ürmösi konferencia anyagát. 3. A templomlátogatás javítása érdekében a nőszövetségek szervezzék meg vasárnapra a gyermekek felügyeletét, segítsék a vasárnapi iskolák szervezését. 4. A nőszövetségek kezdeményezzék és segítsék ha szükséges anyagilag is - vonzó gyermekprogram o k szervezését (bábozás, gyermekszíndarabok előadása, kirándulások, barkácskörök stb.), hogy ezáltal is közösségünkhöz kössük gyermekeinket. 5. A nőszövetségek irányítsák a továbbtanulni akaró gyermekeket unitárius középiskoláinkba (Kolozsvár, Székely keresztúr). 6. Az UNOSz támogassa továbbra is a szórványban élő gyermekek nyári táboroztatását, emellett segítse a falusi és városi gyermekek csereüdültetését. 7. Az UNOSz negyed- vagy félévenként jelentessen m e g egy saját kiadványt, amelyben közölje nőszövetségeink eredményeit, a konferenciák anyagát, és más, nőknek szóló cikkeket, híreket. Ennek érdekében alakítson szerkesztő bizottságot f. év nov. 15-ig. 8. A falusi nőszövetségek szervezzenek könyvtárakat, ehhez kérjék az UNOSz segítségét. Fizessenek elő közösen folyóiratokra, újságokra.

mekes családokat) anyagilag, tanácsokkal, útmutatásokkal, ügyintézéssel. Támogassák a helyi családvédő csoportok munkáját. Indokolt esetben kérjék a központi segélyalap segítségét. 10. A nőszövetség vállalja fel, a lehetőségek szerint, a tehetséges, de nehéz körülmények között élő vagy beteg gyermekek támogatását. A tehetséges továbbtanulni vágyó gyermekekről tegyen jelentést az UNOSz-nak, hogy nyilvántartásba vehessük, és szükség esetén segélyt szerezhessünk számukra. 11. A nőszövetségek segítsék a meglévő bentlakásainkat terménnyel, anyagiakkal, ahol pedig nincs bentlakás, segítsenek a továbbtanuló gyermekek családoknál való elhelyezésében. 12. Az UNOSz dolgozzon ki terveket szociális célokra, amelyekre alapítványoknál támogatásokat lehetne megpályázni. E célból a nőszövetségek mérjék fel a nyugdíjas otthonok iránti igényeket, illetve azoknak a személyeknek a számát, akik házi gondozást igényelnének.

Szervezési

téren:

13. Az UNOSz szervezze meg a köri nőszövetségeket az Esperesi Hivatalok és a Köri Tanácsok segítségével, és a körökben tartsanak nőtalálkozókat. 14. Az Ürmösön tartott előadások alapján szervezzenek találkozókat a szórványban elő nőkkel az anyanyelvi oktatás és az unitárius öntudat témakörről. 15. A nőszövetségek igyekezzenek bevonni a fiatalokat is a munkába, találjanak ehhez megfelelő időpontot, formát és témát. Ahol lehetséges, alkossanak szakcsoportokat érdeklődési kör szerint (kézimunkakor, kismamakör, háziasszonyok klubja, nyelvtanfolyamok, színjátszó csoport, dalárda stb.). 16. A nőszövetségek igyekezzenek közvetlen kapcsolatokat kiépíteni egymással. 17. Az UNOSz szervezzen vezetőképző tanfolyamokat, ezekbe igyekezzenek fiatalabb nőket toborozni, arányosan minden egyházkörből. Ugyanakkor támogassa erkölcsileg a személyiségfejlesztő köröket (pl. fiatal pedagógusok köre stb.). 18. Az UNOSz szervezze meg a jövő évben V. hagyományőrző kézimunka-tanfolyamát. 19. Az úrmösi konferenciáit elhangzott olyan javaslatokat, melyek meghaladják az UNOSz hatáskörét, továbbítsa a vezetőség az Egyházi Központ felé (bentlakások szükségessége, magyar tannyelvű iskolahálózat ismertetése, a mészkői iskola magyar tagoSzociális téren: zata újraindításának szükségessége stb.). 20. Az évi jelentéseket a helyi nőszövetségek ez9. A nőszövetségek támogassák a betegeket, öregeket, segítsék az arra rászorulókat (elsősorban sokgyer- után a tevékenységükre jellemző, június 30-tól a kö11

UNOSz központi pénztárának. Azok a nőszövetségek, ahol n e m szednek pénzbeli tagdíjat, a fenntartási hozzájárulást természetben is leróhatják terménnyel vagy kézimunkával, melyet a központ értékesít piaci áron, és a befolyt összegről nyugtát küld az illető nőszövetségnek. 23. Az UNOSz a megválasztott kuratórium által segítse és ellenőrizze az UNIFOLK Kft tevékenységét. 24. Az UNOSz n y ú j t s o n be p á l y á z a t o k a t különböző alapítványokhoz az 1999. évi közgyűlés és Gazdasági téren: tanfolyamaink szervezéséhez, valamint folyóiratunk kiadásához szükséges p é n z ü g y i alapok bizto22. A nőszövetségek küldjék be rendszeresen az sítására. alapszabályzatban előírt fenntartási járulékot az

vetkező év június 30-ig terjedő időszakra készítsék, s azt július 10-ig az UNOSz központnak küldjék be, hogy az összesített jelentést elkészíthessük. (A helyi közgyűlésnek és a lelkészi jelentéshez a naptári évre készülnek a jelentések.) 21. Az UNOSz az 1999. évi közgyűlését szeptember 7-én tartja Árkoson. A közgyűlés témáját a vezetőség az Ürmösön elhangzott javaslatok alapján állapítja meg 1998. november 15-ig.

KIRÁNDULÁS DÉVÁR, L ÉS ÓPUSZTASZERRE A székelyudvarhelyi Belvárosi Unitárius Egyházközség Nőszövetsége augusztus 25-27-én kirándulást szervezett Déván keresztül Ópusztaszerre. Amikor elindultunk, sírásra állt az ég szeme, de amikor Dévára értünk, már Napot is láttunk. Örömünkre fel tudtunk menni a várba, ahol koszorút helyeztünk el a cella ajtajára, mely egyházalapító mártír püspökünk emléktábláját őrzi. Jó volt látni, hogy új vasajtó őrzi az új emléktáblát, s útját állja gonosz kezek pusztító szándékának. Utunkat tovább folytatva, a határon minden nehézség nélkül átkelhettünk. Augusztus 25én este 8 óra körül érkeztünk meg Hódmezővásárhelyre, ahol a Cseresznyés Kollégiumban kaptunk helyet éjszakára. Előzetes megbeszélés alapján a szállást Kiss Mihály unitárius lelkész foglalta le 45 tagú küldöttségünk számára. Másnap reggel Szegeden keresztül Ópusztaszerre vettük utunkat. Ópusztaszer 1970 óta a magyar nemzet történelmi emlékparkja. A főbejárati kupola kifeszített sátor formáját idézi. Első utunk a milleneum alkalmából felállított Árpád-szoborhoz vezetett. Nem messze innen a kilátó dombról megnéztük az 1970-ben feltárt legelső magyar telepesek temetőjét, ahol még pogány szokás szerint temették el a halottakat. Emellett van Szer monostorának alapja, amelyet az idők folyamán többször átépítettek. A legnagyobb élményt a rotunda megtekintése jelentette, mely Feszty Árpád és festőtársai 15 x 120 méteres óriás festményén a magyarok bejövetelét jeleníti meg. A körkép-miután világháborús sérüléseit lengyel restaurátorok „meggy ógyítot12

ták" - Magyarország leglátogatottabb kiállításaként segíti nézőit abban, hogy magukban elképzelhessék és felidézhessék a honfoglalást. Augusztus 26-án este Hódmezővásárhelyen megnéztük az unitárius templomot, ahol Kiss Mihály helyi lelkész baráti szavakkal köszöntötte csoportunkat. Ezután a jó akusztikájú templomban elénekeltük kinek-kinek választott zsoltárát. 27-én délelőtt egyesek fürödni mentek a melegvizű fürdő strandjára, mások pedig városnézésre indultak. Déli 12 órakor indultunk vissza Udvarhelyre. Az utazás vidáman és hasznosan telt el, hisz történelmi ismertetések, énekek és vidám történetek egymást követték az önkéntes vállalkozók ajkán. A hosszú utazás csaknem észrevétlenül telt el az együttlét örömében. Sok szép élménnyel és sok hasznos történelmi ismerettel lettünk gazdagabbak. KEDEI DÉLINKÉ, KOVÁCS ÉVA, NAGY MAGDA

Kedves Barátaink!

„Itt van az ősz, itt van újra..." - és itt vagyunk mi is, nyári rendezvényeink utáni első levelünkkel. Istennek hála, a magunk mögött hagyott időszak ifjúsági szempontból sikeresnek mondható eseményekben bővelkedett. A nyári idényt megnyitó szórványtáborok elfeledték a boldog időket, amikor második egyleti rendezvényként díszeleghettek; az idővel felgyűlt tapasztalat és letisztult elképzelések a szervezői csoport eredményes munkájával egészült ki. A vezetőképző sikeresen mélyítette el a szervezeti-működési ismeretek már tavaszi köri találkozókon lefektetett alapjait. Az IRF-konferencián az ODFIE-et képviselő csoport fittyet hányt Anglia ködös időjárására, s a nemzetközi kapcsolatok új hálózatának kiépítésén munkálkodott. A bölöni ifjúsági konferencia hozta a

csúcsrendezvény megszokott formáját, s ebben az évben is messze a többi rendezvény fölé emelkedett. Végül a színjátszó-találkozóról több bejelentkezett csoportot elijesztett a szeptemberi idő, de még a viszonylag kis létszám sem tudott a tavaly óta sokat fejlődött szakmai színvonal rovására menni. Most, hogy a nyár forróságával együtt odalettek a tábortüzek melletti dalolások felhevülései is, jelen levelünkben az 1998-as évből hátramaradt időszakra vonatkozó egyleti kérdéseket próbáljuk felvázolni. 1. Amint az szóban többször is szertekürtölődött már, november 6-7. között kerül sor egyetlen év végi országos rendezvényünkre: a nemzet- és egyházismereti

sor. A rendezvény 15 órakor szabadtéri istentisztelettel veszi kezdetét (rossz idő esetén a református templomban), amelyet zászlófelvonás, szabadtéri előadás és megemlékező programrész követ a dévai várban. Az ünnepélyt a délutáni órákban közebéd zárja. A zarándoklatra szeretettel meghívunk minden egylettagot, aki az útiköltségek terhét vállalni tudja. A zarándoklaton részt venni szándékozók írásbeli visszajelzését szintén az ODFIE-irodába várjuk, október 26-i határidővel. Déva (Déva) a 200-as vasútvonalon, Piski (Simeria) és Radna között fekszik, vonattal közelíthető meg. Ajánlott járataink: a 3503. sz. személyvonat 6,02-kor, az 1745. sz. gyorsvonat 8,44-kor indul Brassóból. Tövisen (Teius) leszállva a 2303. sz. személyvonattal Piskire (Simeria) érhettek 14,01-kor. Itt az állomáson Dévára induló, különjáratú autóbusz vár majd. 2. Közérdekű fontosságukra való tekintettel a következőkben megismételjük a helyi ifjúsági egyleteink számára kiírt legfontosabb pályázati felhívásokat: A./ A Küldöttgyűlés határozata értelmében az ODFIE Választmánya pályázatot hirdet az 1999 nyarán sorra kerülő XXIII. Erdélyi Unitárius Ifjúsági

Konferencia megszervezésére. A pályázatra olyan nagy taglétszámú ifjúsági egyletek jelentkezhetnek, amelyeknek faluközössége és egyházközsége egyaránt vállalja a szervezéssel járó anyagi terheket és munkát. A pályázatok beküldési határideje 1998. október 5., az elbírálás során sor kerül egy, a helyi állapotok felmérését célzó kiszállásra is az ODFIE Elnöksége részéről. B./ Annak érdekében, hogy a jövő évi eseménynaptár idejében összeállhasson, az Elnökség jelen ki-

verseny országos szakaszára Kolozsváron, amelyet írással pályázatot hirdet a jövő nyáron sorra kerülő közvetlenül a dévai Dávid Ferenc-emlékzarándoklat III. ODFIE Színjátszó-találkozó megszervezésére. A

követ. Az országos döntőn való részvétel érdekében felkérjük a helyi ifjúsági egyleteket, hogy a hátramaradt időszakban szervezzék meg a versenyek helyi, egyházközségi szakaszát, s a verseny győztesének adatait (egyletenként egy személy) az országos döntőre való bejelentkezésképpen is küldjék el az ODFIE-irodára, október 26-i határidővel. A verseny helyi szakasza megszervezésének könnyítése érdekében az egyletvezetőknek azt javasoljuk, hogy a nemzet- és egyháztörténelmi kérdésekben kérjék ki a helyi lelkész, illetve a szaktanárok véleményét. Felhasználható irodalomként ajánlunk minden, a múlt rendszer ideológiájától mentes, helyi szinten elérhető forrásmunkát. A döntőre november 6-án, pénteken 17 órától kerül sor Kolozsváron, az Unitárius Egyház dísztermében (Brassai Sámuel Líceum, 1989 December 21 u. 9. szám), étkezést és szállást biztosítunk.

A Dávid Ferenc emlékét az ifjúság körében újra az őt megillető helyre elhelyezni kívánó, remélhetőleg hagyományteremtő zarándoklatra a nemzet- és egy-

házismereti verseny másnapján, november 7-én kerül

pályázatok beküldési határideje 1998. november 2. C./ Figyelembe véve az ODFIE megalakulásának közelgő százéves évfordulóját (2000), a Választmány pályázatot hirdet egyházközségi egyletek történetének megírására, valamint az egyházközség irattárában az ifjúsági egyletre vonatkozó iratok és

adatok összegyűjtésére. A pályamunkák és összegyűjtött anyagok ODFIE-irodába való beküldési határideje 1998. december 31. A pályázat terjedelmi és formai követelményei kötetlenek, bármüyen kérdéssel forduljatok az ODFIE-irodához. Sikeres pályamunkák esetén a százéves évforduló alkalmából az ODFIE külön kiadványban jelentetné meg azokat. D./ Az ODFIE jellegéből kifolyólag felvállalta a helytörténeti feltáró és megőrző tevékenységet is, amit elsősorban egy ún. faluismertető füzet-sorozat indításával kíván véghezvinni. A sorozatnak jelen pÜlanatig négy száma jelent meg. A nevezetes műemlékekkel rendelkező, valamint ifjúsági konferenciáink helyéül szolgáló egyházközségeinkről a jövőben hasonló füzetek kiadását terveztük. Távlati elképzelésünk az, hogy lassan megjelenő kiadvány-sorozatunk 13

átfoghassa Egyházunk minden megjelentetésre érdemes egyházközségét. A fentiek értelmében pályázatot hirdetünk egyházközségi egyleteink számára a szülőfalu kismonográfiájának megjelentetése céljával. A helyi egyletek feladata a füzetek anyagának szakember általi összeállíttatása és az ODFIE-irodába való eljuttatása. A szerkesztést és a nyomdai előkészítést az ODFIE szakértői csoportja ingyenesen biztosítja. A nyomtatás részleteit és a forgalmazás körülményeit egy, a Választmány és az anyagot szolgáltató ifjúsági egylet, esetleg egyházközség között lefektetett szerződés pontosítja. A pályázatok beküldési ideje folyamatos. E./ A következő pályázat egyházközségi egyleteink saját lapjának megjelentetésére vonatkozik. Jelen pillanatban országos szinten hat egylet jelentet meg többé-kevésbé rendszeresen önálló kiadványt. Az alapjaiban egyházközségi egylettagok által megírt anyagok mellett a lapok sok érdekes, az ifjúság érdeklődésére vonatkozó, nem egy esetben m á s h o n n a n átvett írást is tartalmaznak. E kiadványok jelenléte rendkívül pozitív hatással van az illető egylet működésére, de az egész helyi közösség életére is. Emiatt a Választmány úgy határozott, hogy elsősorban anyagi segítséget nyújt a helyi egyleteknek saját egyleti újság megjelentetésére. A pályázatok benyújtási ideje folyamatos. A benyújtott anyagokat: a pályázati kérést és a kiadandó újság mesterpéldányát az ODFIE szakértői csoportja megvizsgálja, majd lépéseket tesz a minél előbbi megjelentetés érdekében. A kiadás és terjesztés részleteit az ODFIE és a helyi egylet között lefektetett szerződés szabályozza. F./ Egyházközségeink életére nézve rendkívül áldásosak azok az alkalmak, amikor egy-egy rendezvényt, ünnepet, megemlékezést az ifjúsági egylet tagjai saját műsorral egészítenek ki és tesznek értékesebbé. Ezeket az alkalmilag elhangzó műsorokat, versösszeállításokat, jeleneteket az ODFIE össze szeretné gyűjteni és egységes kiadvány formájában megjelentetni. E meggondolásból felhívjuk minden egyházközségi egylet figyelmét arra, hogy az eddigi működése során előadott karácsonyi, farsangi, Március 15-i, húsvéti, anyák napi, Dávid Ferenc-megemlékezó' stb. műsorait és jeleneteit gyűjtse össze, és december 31-i határidővel juttassa el az ODFIE-irodába. A megjelenő kiadvány a helyi egyletek működésére nézve m i n d e n k é p p pozitív hatású lenne.

NYILATKOZAT Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet 1998. augusztus 20-23. között az erdővidéki Bölönben tartotta meg a XXII. Erdélyi Unitárius Ifjúsági Konferenciát a helyi ifjúsági egyletek képviseletében érkezett négyszáz fiatal részvételével. A Konferencia záróünnepélyén az alábbi Nyilatkozatot tesszük közzé. 1. Konferenciánk témája: „Élettisztelet és gyermekvállalás: emberi, nemzeti és egyházi jövőnk alapfeltételei" volt. Témaválasztásunkat mélyen indokoltnak és időszerűnek tartjuk, mert ezáltal egyházi és nemzeti jövőnk biztosításának módozatait vizsgálhattuk. Az erdélyi magyarság más rétegeihez hasonlóan idős és fiatal unitáriusok is sokszor a lemondás, a csüggedés nyomasztó életvitelét gyakorolják mindennapjaikban. Nincstelenségnek, hátrányos helyzetnek nevezett életkörülményekre, valamint az abból származó tehetetlenségre hivatkozva, az élet iránti tisztelet nevében az anyagi érvényesülést részesítik előnyben. Életvidám, reménykedő, fiatal szívünk dacosan szói ezen szemlélet és életvitel ellen. Hisszük, hogy életünk adója és megtartója Isten, így a létezés biztosítását nem szabad kizárólagosan gazdasági érvekre és jogi szabályokra bízni. Hisszük, hogy emberi életünknek célja van saját akaratunk határai fölött Az életet kioltani bűn, aminek feldolgozását mindenki egyénileg kell vállalja. Hisszük, hogy a megfelelő felvilágosítás és a témában való elmélyülés az életellenes viszonyulás megváltozását fogja eredményezni.

Életünk célját és értelmét unitárius vallásos alapokra helyezve, meg akarjuk találni azt a lelkületet, mely megerősíti bennünk Istenhez tartozásunk tudatát, és arra kötelez, hogy az életet, a magzatot vállaljuk, ezáltal pedig nemzeti és egyházi jövőnket biztosítsuk. Meggyőződésünk, hogy hitelveink megtartó erejére alapozott életközpontú vallásossággal megfelelően függetleníteni tudjuk magunkat életkörülményeink anyagi-pénzügyi kötelékeitől, és változtatni tudunk az önámító és örfpusztító életvitelen. Unitárius ifjakként a fentiek szerint összpontosítunk az életre, ami számunkra végső soron Isten az ő teremtményeivel. 2. Közéleti vonatkozásban sajnálattal állapítjuk meg, hogy a közel két évvel ezelőtti romániai államhatalmi változás, valamint erdélyi magyar nemzetközösségünk érdekvédelmi szervezetének kormányzati szerepvállalása sem hozta meg az elvárt eredményeket. Mindez az önerejű munkavégzés fokozására, saját ügyeink önrendelkezőbb intézésének biztosíttatására sarkall. Meggyőződésünk, hogy önmagunkért és másokért, de soha más ellenében történő igyekezetünk nyomán fokozatosan elérjük azt. hogy természetesen megillető jogaink koldusaiból és elorzott közösségi javaink visszakunyerálóiból egyházi és nemzeti jövőnket biztosító birtokosokká válunk. 3. A Konferencia keretében tartottuk Egyletünk idei Küldöttgyűlését, amely az elmúlt évi működés kiértékeKéréseink meghallgatása és kérdéseink megválaszolá- lése, és az időszerű szervezeti kérdések megvitatása sa hitével eredményes munkát és pontos visszajelzéseket mellett választással töltötte be a megüresedett tisztségkívánunk, a kolozsvári, ill. dévai viszontlátás reményé- viselői helyeket. Ezúton is köszönetünket fejezzük ki támogatóinknak, ben üdvözlünk! akik áldozata lehetővé tette évi seregszemlénk megfelelő színvonalú és gazdaságos megszervezését. Barátsággal: Lezajlott Konferenciánk eredményeire és előttünk álló feladataink elvégzéséhez Isten áldását és segítségét SZABÓ LÁSZLÓ, GYERŐ DÁVID kérjük!

14

Tudósítások, hírek Az Egyházi Főtanács július 23-24. napjain tartotta évi rendes ülését a kiadott és elfogadott tárgysorozat alapján. A főtanácsi istentiszteleten a lelkészi szolgálatot Máthé Sándor brassói esperes-lelkész végezte. A közebéden a Berde-serleggel a hagyományos pohárköszöntőt Zsakó Erzsébet, az Országos Unitárius Nőszövetség elnöknője mondta.

LELKÉSZNEVELÉS Az unitárius teológiai hallgatók tanévzáró istentiszteletére és az V. évesek kibúcsúzására június 21-én került sor a belvárosi templomunkban. Ez alkalomból az istentiszteleti szolgálatot dr. Rezi Elek főjegyző végezte. Az istentiszteletet a hallgatók, szülők, tanárok és a meghívottak közös szeretetvendégsége követte.

A Főtanácsot megelőző napokon, július 22-23-án Az V. évet végzett teológiai hallgatók sikeres szakkerült sor az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsévizsgát tettek szeptember 14-15. napjain, és a követkegének (ULOSz) konferenciájára és a lelkészfeleségek ző kinevezésekben részesültek: Berei István találkozójára, szintén Kolozsváron. Kissolymosba, Demeter Erika Magyarzsákodra, Simó Az Egyházi Képviselő Tanács július 16-án tartotta Rozália Székelykálba, Simó Sándor HomoródjánosII. évnegyedi ülését, amely az évi rendes Főtanácsi falvára, Szabó László Szindre. Szász Adrienne magyarországi abszolvens kinevezéséről a magyarországi ülést készítette elő. Unitárius Egyház gondoskodik. Az egyházköri közgyűléseket július 5-12. között A II. évet végzett hallgatóink: Andrási Benedek, tartották: július 4-én Kőhalomban, július 5-én TorocBálint Róbert Zoltán, Kádár Attila, Koppándi Zoltán kón és Kadácsban, július 11-12. napjain Bözödön, júliAttila, Szabó József és ifj. Szombatfalvi József eredus 12-én Oklándon. ményes alapvizsgát tettek szeptember 22-24. napjain. A III. évnegyedi lelkészi értekezletekre szeptember A Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Fakultá7-15. között került sor: szeptember 7-én Brassóban, szeptember 8-án Székelykeresztúron, szeptember 10- sának I. évfolyamára a sikeres felvételi vizsga és az én Marosszentgyörgyön, szeptember 11-én Homoród- E.K.Tanács jóváhagyásával a következő hallgatók szentmártonban, szeptember 15-én Komjátszegen. Az iratkoztak be: Bodor Piroska Rozália, H e g e d ű s Tiértekezleteken Simén Domokos lelkész: Az egyház és a vadar, Lakatos Adél Csilla és Orbán Erika. cigánykérdés és Molnár Lehel levéltáros: Emlékezés A Protestáns Teológiai Intézetben rektorválasztásra Szentábrahámi L. Mihály halálának 240. évfordulójára cíkerült sor, amelynek eredményeképpen a következő m ű előadások hangzottak el. négy évre dr. Kovács László Attila evangélikus teológiai Szeptember 4-5. napjain a lelkészfeleségek találko- professzor tölti be a tisztséget. Eredményes és áldásos zóját tartották Székelyderzsben. A találkozó alkalmá- munkát kívánunk! val tartott istentiszteleten a lelkészi szolgálatot Kiss Károly lelkész végezte.

A teológiai hallgatóink évnyitó istentisztelete október 4-én történt. Ez alkalomból a szószéki szolgálatot Az Országos Nőszövetségi konferenciát augusztus dr. Szabó Árpád p ü s p ö k végezte. 2-án tartották Ürmösön. Ez alkalomból az istentiszteKovács Sándor a kolozsvári III. számú egyleti szolgálatot Moldován Szeredai Noémi, marosváházközség lelkésze október 1-től rendes tanári kinevesárhelyi gyakorló segédlelkész-vallásoktató végezte. zést nyert a Protestáns Teológiai Intézet unitárius A lelkésztovábbképző tanfolyamot augusztus 31 - egyháztörténelem és vallástörténelem tanszékére. szeptember 4. között a pedagógia és a lélektan tárgyköreit előtérbe helyezve Homoródszentmártonban rendezA u g u s z t u s 1-én sikeres énekvezérképesítő vizsték meg. A meghívott előadók: Dr. Varga Jenó', Militen gát tettek: Demeter Annabella, Hatházi Júlia és Enikó' és Fóris Ferenczi Rita. A lelkésztovábbképzőn 22 Koncz Árpád, a marosvásárhelyi Kántor-tanítóképlelkészünk vett részt. ző végzős diákjai. 15

• A Magyarok Világszövetségének a u g u s z t u s 2227. rendezvénysorozatán e g y h á z u n k a t dr. Szabó Unitárius középiskoláinkban az érettségi vizsgákra Árpád p ü s p ö k és Andrási György képviselték. j ú n i u s 22 - július 1. napjain, a felvételi vizsgákra július 6-9. napjain került sor. A pótérettségi időpontja au• A marosvásárhelyi unitárius egyházközség g u s z t u s h a v á b a n zajlott. Diákjaink teljesítménye jónak ÉRTESÍTŐ címen egyházközségi lapot indított. A mondható. folytatáshoz sok sikert k í v á n u n k .

I S K O L Á I N K ÉLETÉBŐL

Az Unitárius Kollégium tanári kara és diákjai nevéb e n k ö s z ö n e t ü n k e t nyilvánítjuk Mátyus Etelkának az iskola k ö n y v t á r á n a k fejlesztéséért tett értékes k ö n y v a d o m á n y á é r t , Hermann János lelkésznek az elektronikus h a r m ó n i u m adományozásáért, valamint az 50 éves érettségi találkozón részt vett egykori unitárius kollégisták anyagi támogatásáért, névszerint: Hatházy Ferenc, Tompa Sándor, Gotthárd György, Székely László, Péter József, Müller Ádám, Borsai Endre, Botár Andor afiainak.

LELKÉSZBEIKTATÓK J ú l i u s 26-án, Lázár L e v e n t e lelkészt, a c s o k f a l vi, a u g u s z t u s 16-án Pap Mária l e l k é s z n ő t a s z e n t i v á n l a b o r f a l v i , s z e p t e m b e r 20-án Bartha Alpár lelkészt a fiatfalvi egyházközségbe iktatták be ünn e p é l y e s k e r e t e k k ö z ö t t . E g y h á z s z o l g á l a t u k r a Isten áldását kérjük! M i n d h á r o m alkalommal e g y e t e m e s e g y h á z u n k a t dr. S z a b ó Árpád p ü s p ö k k é p v i s e l t e és m o n d o t t b e s z é d e t .

• Az ODFIE nyári rendezvényeiről a következő s z á m u n k Ifjúsági O l d a l á n részletesen b e s z á m o l u n k . • Október 2-3. napjain Kolozsváron egyházunk és a Magyarországi Unitárius Egyház képviselői tanácskoztak időszerű egyházi, teológiai, társadalmi, kulturális és gazdasági kérdésekről. A tanácskozáson dr. Szabó Árpád p ü s p ö k , dr. Rezi Elek főjegyző, Andrási György előadótanácsos, Kovács István teológiai tanár a romániai, dr. Murvay Sámuel és M i k ó István főg o n d n o k o k , Orbókné Szent-Iványi Ilona főjegyző, dr. Sztankóczy Zoltán a m a g y a r o r s z á g i unitárius egyh á z képviseletében vettek részt.

NYUGDÍJBAVONULÁS

Török Áron sepsiszentgyörgyi lelkész s z e p t e m b e r 1-től 47 évi szolgálat u t á n n y u g a l o m b a vonult. Egyház u n k hűséges, lelkiismeretes szolgájának bizonyult, akinek m u n k á j á t a l u p é n y - v u l k á n i (1951-1954), énlaki (1954-1972), szentábrahámi (1972-1973) gyülekezetek szolgálata u t á n a sepsiszentgyörgyi lelkészi tevékenység tette áldásossá. Elismerést és tiszteletet é r d e m e l KINEVEZÉSEK azért a m u n k á é r t , amelyet a sepsiszentgyörgyi tempMoldován Szeredai Noémi, marosvásárhelyi gyalom építése érdekében kifejtett. Egészséget és erőt kíkorló segédlelkész-vallástanár szeptember 1-től a csev á n u n k Istentől nyugdíjas éveiben. kefalvi, Kelemen Szabolcs székelykáli lelkész október 1-től a szentegyházai egyházközségbe nyert kineveHALOTTUNK zést. Isten tegye áldottá gyülekezeti m u n k á j u k a t ! Sándor Bálint nyugalmazott lelkész 72 éves korában, július 29-én Szederjesen elhunyt. 1926 január • Az ürmösi templom 200. éves évfordulóját július 27-én született Szalárd-Telepen, középiskolai tanul19-én t a r t o t t á k , az ü n n e p s é g e n dr. Szabó Árpád p ü s mányait Csíkszeredában végezte. Teológiai tanulp ö k vett részt és végzett szószéki szolgálatot. mányait a Protestáns Teológiai Inézetben 1951-ben • A kőhalom-homoródi egyházközségben hafejezte be. Lelkészként szolgált: Magyarszentbenerangavatási ünnepségre került sor a u g u s z t u s 2-án. Az deken (1951-1952), Homoródjánosfalván (1952egyetemes egyházat dr. Szabó Árpád p ü s p ö k képvi1963) és Torockószentgyörgyön (1963-1997). Július selte és m o n d o t t beszédet. 31-én temették el Szederjesen , temetésén a lelkészi szolgálatot Simén Domokos csíkszeredai lelkész vé• Az oklándi templom építésének 60. évfordulóját gezte, egyetemes egyházunk nevében dr. Szabó Ár- ' ü n n e p e l t é k a u g u s z t u s 9-én, ahol egyetemes egyháp á d p ü s p ö k mondott búcsúbeszédet. z u n k n e v é b e n dr. Szabó Árpád p ü s p ö k m o n d o t t ü n Emléke legyen áldott! n e p i beszédet. Unitárius Közlöny. A Keresztény Magveto melléklete. Szerkesztő bizottság: dr. Rezi Elek főszerkesztő, Kovács Sándor szerkesztő. Olvasószerkesztő: Kürti Miklós. Számítógépes munkálatok: Kriza János. Készült a TIPOHOLDING nyomdájában.

nitárius Kolozsvár, 1888-1948/1990. 9. (69) évf. 11-12. szám. 1998 november-december. Ára: 1000 lej.

KARÁCSONYI „HONFOGLALÁS"

HONFOGLALAS

A honfoglalás mély értelmű és sokatmondó kifejezéseink közé tartozik. Konkrét jelentéstartalmi a „hősi múltra" való emlékezés mellett: otthont, biztonságot, békességet, összhangot, harmóniát, megélhetést, megmaradást, élettért, lehetőséget biztosítani azokn ak, akik „HONRA" vágynak, akik „világnak virágaiként" élik mindennapjaikat, akár itt Erdélyben, akár „széles e nagyvilágban". Karácsony „honfoglalási jelszava" ez: „Indulj

hazafelé!" - Indulj a családod felé, mert veled PMftöbb, eplés! Ne nélküled szegényebb a karácsonyi cs, íM ^MPfib! hiányozz a családi Ünneplésből! ***< - Indulj embertársaid felé, akik számítanak rád, akik kimondták a visszaváró szót, „mielőtt elmentél"! - Indulj Isten felé, aki életednek és halálodnak E meg nem tagadható Úr volt és marad! - Indulj Jézus felé, akinek tanításaival megfoltozhatod lelki életed szakadt ruhadarabjait - Indulj a teremtett világ felé, amely „ott vár rád, ahol véget ér az üt". - Indulj lelkiismereted, becsületed felé, hiszen „az égig érő fának" is újra kell nőjenek az ágai. Indulj hazafelé! Te tudod „hová mentél", hol vagy, merre tartasz....! De ez a föld, az unitárius lelkiség: az otthonod, a „tiéd" és „mindig visszavár"! Ne tékozold el unitárius hitedet, erkölcsi tartáso„ dat, magyarságtudatodat a „Hiábavalóságok vásártere•

'

Mi

karácsonykor,

^

ha „három

hegyen

is

túl

szálltár, „várunk rád", és azért imádkozunk, hogy Isten segítségével „Indulj hazafelé"! Végezd el a rád bízott karácsonyi „honfoglalást"! Dr. REZI ELEK

KELL MÉG EGY SZÓ, MIELŐTT MENNÉL, KELL MÉG EGY ÖLELÉS, AMI VÉGIG ELKÍSÉR, AZ ÚTON MA/D NÉHA GONDOLJ REÁM, El A FÖLD A TIÉD, HA ELMÉSZ, VISZSZAVÁR. NÉZZ RÁM ÉS LÁSD, CSILLAGOKRA LÉPSZ, NÉZZ RÁM, TOVATŰNT A RÉGI SZENVEDÉS! HOL A FÁK AZ ÉGIG ÉRNEK, OTT MEGÉRINT A FÉNY TUDOD JÓL, HOVA MÉSZ, DE VÉGÜL HAZATÉRSZ. SZÁLLJ, SZÁLLJ SÓLYOMSZÁRNYÁN HÁROM HEGYEN TÚL, SZÁLLJ, SZÁLLJ, OTT VÁROK RÁD, HOL VÉGET ÉR AZ ÚT. ÚGY KELL, TE IS ÉRTSD, NEM INDULTÁL HIÁBA AZA HELY, AHOL ÉLSZ, VILÁGNAK VILÁGA. AZ ÉGIG ÉRŐ FÁKNAK, HA NEM NŐ ÚJRA ÁGA, ÚGY ÉLJ, TE LEGYÉL VILÁGNAK VIRÁGA. •

NÉZZ RÁM, S NE ÍGÉRJ, NÉZZ RÁM, SOSE FÉLJ, HA NINCS HELY, AHOL ÉLJ, INDULJ HAZAFELÉ.

DEM/EN FERENC

A SZEKELYUDVARHELYI TEMPLOM ÉPÍTÉSÉNEK ÉS FELAVATÁSÁNAK 90-IK ÉVFORDULÓJA 1998. szeptember 27-én, Őszi hálaadás napján ünnepelte gyülekezetünk a templom építésének és felavatásának 90-ik évfordulóját. Az ünnepi istentiszteleten dr. Szabó Árpád püspök végezte a szószéki szolgálatot, melyben kifejtette, hogy hálával tartozunk Istennek a gondviselésért és az áldásért. Ezután Kedei Mózes helyi lelkész röviden összefoglalta az egyházközség első 36 évét (18721908), melynek kiemelkedő mozzanatai: a gyülekezet megszervezése és a t e m p l o m felépítése.

A rövid történeti ismertető után Szász Jenő polgármester köszöntötte az ünneplő gyülekezetet. Többek között elmondotta, hogy az unitárius vallás az egyedüli világvallás, melyet magyar földön magyar ember alapított. A városi vezetőség és az unitárius közösség között a viszony minden tekintetben jó és építő. Ezután a Balázs Ferenc vegyeskórus énekszámokat adott elő Bán Miklós zeneszerzőénekvezér vezényletével. Szalai Zsuzsanna pedig Reményik Sándor: Templom és iskola című versét szavalta el. Az úrvacsorára előkészítő beszédet dr. Szász Dénes nyug. esperes-lelkész mondotta. Szimbólum értékű, hogy velünk úrvacsorát vett a katolikus vallású Szász Jenő polgármester, valamint Geréb Attila és Hegyi Sándor református lelkészek feleségeikkel együtt. Az úrvacsoravétel keretében dr. Szabó Árpád püspök felavatta azt a két új kelyhet, melyeket egyházközségünk egykori tagja: Rusu Bencző Irén adományozott, aki családjával jelenleg Bécsben él. Jó volt felidézni a múltat, jó volt emlékezni azokra, akik előttünk jártak és nekünk példát adtak az egyházszeretetben, áldozatkészségben és a hagyományos unitárius összetartásban. Emlékünnepünket közebéddel zártuk. KEDEI MÓZES

AZ UJJAEPITETT 60 EVES TEMPLOM OKLÁNDON Az egyházközség megszervezése Kisgyörgy Sándor kénosi lelkész nevéhez fűződik, aki 1872. október 6-án az akkori székház nagytermében az első istentiszteletet megtartotta. 1905. július 2-án a főtéri református templomban iktatták be az egyházközség első lelkészét, Vári Albertet. Rá és Deák Lajos gondnokra hárult a gyülekezet álmának valóra váltása, a templom felépítésének nagy feladata. A templom építési tervét 1902-ben Pákei Lajos kolozsvári építészmérnök készítette el 43.827 korona 66 fillér költségvetéssel. Az építést Fekete Benjámin építész vállalta el 42.000 koronáért, akinek 1906. október 15-ig ( 104 nap alatt) az épületet pirosban fel kellett építenie. Az ezután következő másfél esztendő alatt belül elkészítették és felszerelték a templomot. A felavatási ünnepséget Ferencz József püspök jelenlétében 1908. május 24-én tartották, mely méltó koronája volt az építés küzdelmeinek, és programja a templom jövő hivatásának Ezzel le is zárult az egyházközség hőskora, történetének küzdelmes, de eredményekben gazdag első 36 esztendeje. 2

A mögöttünk maradt nyár ismét nem volt eseménytelen Oklándon. Szórványtábor, köri közgyűlés és az újáépített templom évfordulója. Volt, amit tenni, volt, amit cselekedni, hogy kedvező körülmények között fogadhassuk a szórványtáborban résztvevő gyermekeket, a köri közgyűlés résztvevőit, illetve méltóképpen ünnepelhessük az évfordulót. Oklánd népe ismét bizonyságot tett egyházszeretetéről: a torony felújítva, a templom körüli kőkerítés rendbehozva, hogy csak a fontosabb dolgokat említsük. Jelen helyről is illesse köszönet mindazokat, akik fáradságot nem ismerve, idejüket nem sajnálva jöttek és tettek egyházukért, templomukért. Az újjáépítés évfordulójának megünneplését augusztus 8-án este kezdtük, mikor az esti harangszó hívására megkoszorúztuk Kelemen Imre volt oklándi lelkész és neje, Bedő Borbála

kopjafáját, kiknek neve összekapcsolódott templ o m u n k ú j j á é p í t é s é v e l . M á s n a p d é l e l ő t t 11 ó r á t ó l ünnepi istentiszteletet tartottunk, mely keretében

AZ OKLÁNDI IFJÚSÁGI HÁZ TÖRTÉNETE

a s z ó s z é k i s z o l g á l a t o t dr. S z a b ó Á r p á d p ü s p ö k , az úrvacsorai ágendát Andrási György előadótanácsos végezték. Hat lelkész osztott úrvacsorát, é s

imádságok

hangzottak

el m a g y a r u l

angolul, ugyanis az ünnepségünknek

és

résztvevői

voltak Robert és J a n n e Eller-lsaacs, az oaklandi

testvérgyülekezet

lelkésze,

valamint

David

Keyes és m é g 25 amerikai vendég. A z ü n n e p s é g keretén belül e g y h á z k ö z s é g ü n k k é t v o l t g o n d n o k á n a k , id. S z o l g a G á b o r n a k é s B e n e d e k Á r o n n a k tiszteletbeli gondnoki

címet

igazoló oklevelet adott át a Főtisztelendő Püspök Úr. A z ü n n e p s é g e t dr. G e l l é r d J u d i t h e g e d ű j á t é ka tette színesebbé. A t e m p l o m b ó l kijövet sor került a z Ifjúsági H á z felavatására, s az emléktábla leleplezésére.

Az

oklándi Ifjúsági H á z a Balázs Ferenc nevet vette fel.

A

ifjúsági

felavatási egylet

ünnepség

részéről

keretében

versek

a

helyi

hangzottak

el,

valamint Balázs Ferenc rövid élettörténete. A forró n a p s ü t é s hevét kibírva, az vendégekkel avattunk.

Az

közösen új

amerikai

alapítvány-székházat

alapítvány,

mely

a

is

régió

f e j l e s z t é s é t t ű z t e ki c é l u l , „ A r a t á s r e m é n y s é g e a Homoródért"

(Harvest

Hope

Pro

Homorod)

nevet viseli. Az

ünnepségsorozat

közebéddel

m e l y e n az ifjúsági egylet tagjai népi

ért

véget,

táncokkal

szórakoztatták vendégeinket.

KELEMEN LEVENTE

A ház építési éve 1941 - Nőszövetségi és Ifjúsági egyleti teremnek, géptársulati szövetkezeti irodának szánták. Néhány évig tudta csak ezen hivatását betölteni, hisz a terveket a kommunizmus keresztülhúzta, kollektív szövetkezeti raktártól tejbegyűjtő központig minden volt benne. Természetesen ezen intézmények jelenléte rányomta bélyegét a házra, olyan állapotba került, hogy szinte életveszélyes volt bemenni. A szövetkezet kitessékelése után néhány lelkes fiatallal elhatároztuk, hogy jó lenne egy termet létrehozni benne, ahol az ifjúság különböző összejöveteleket tarthatna. Az ötleten fellelkesedve fogott hozzá Oklánd fiatalsága a munkához. Az első segítséget Máthé Anna, a kaliforniai testvérgyülekezet tagja adta, az ő példáját követte Hendrick Bartelt és Katharina Furmann Németországból, valamint Oklánd franciaországi testvérvárosának, Croissy-SurSaine-nek a képviselője, Gerard Metta úr. Az első terem elkészült, ide székek és asztalok kerültek kisebb összejövetelek megszervezésére. Az álmodozás tovább folytatódott, hogy ki lehetne használni a hátsó termet is. De hogyan? És megszületett a válasz: konyhát és mellékhelyiséget kellene építeni. Neki is fogtunk nagy lelkesedéssel. A munkálatok közben ifj. Dénes Ödön székelyudvarhelyi építész látogatott hozzánk. Látva a fiatalok lelkesedését, felajánlotta, hogy díjmentesen elkészít egy tervet a tetőtér beépítésére, hisz véleménye szerint nagyon jól ki lehetne használni a házat így vendégek fogadására. Nagyon tetszett az ötlet, és néhány hét múlva már a rajzokat is megszemlélhettük. Ez a munkálat azonban felülmúlta erőnket. Mi legyen hát a megoldás? Pályázni kell, és mi a lelkészünk segítségével pályáztunk is kétszer sikeresen az Illyés Közalapítványhoz, akiknek ezúton is még egyszer köszönetet mondunk. A tetőtér, a konyha és a mellékhelyiség 1997 júliusára készült el, 20 személynek (inkább fiataloknak) tudunk szállást biztosítani. 1997-ben és 1998-ban már itt fogadtuk a szórványtáborban résztvevő fiatalokat, akiknek nagyon tetszett a Ház. 1998-ban is akadt még tennivaló, hisz volt még egy terem, ami rendbehozatalra várt. Mára már ez is kész van, és a Harvest Hope Pro Homorod Alapítványnak ad helyet a működéshez. Ugyanakkor hátra volt még'a Ház külső javítása. Ezt is megvalósítottuk, a ház elé kerítést készítettünk, és így lehetőség nyílt az udvar kiképzésére egy kis virágoskerttel és a millecentenáriumra ültetett 11 tujafa bekerítésével. A ház ünnepélyes felavatására 1998. augusztus 9-én került sor, ekkor a ház felvette a Balázs Ferenc Ifjúsági Ház nevet. Mikor e sorokat leírom, büszke vagyok - nem magamra hanem Oklándra - és az itt élő fiatalok nagy részére, akik becsületesen kivették a részüket a Ház elkészítésében, ugyanakkor köszönöm mindazoknak, akik támogattak ezen munkánkban. MAKKAI CSABA

3

ÜNNEPET ÜLTÜNK Október 25-én szép számmal voltak azok az itthoni, illetve elszármazott jobbágyfalvi unitáriusok, akik megtapasztalhatták a szép és fennkölt, tartalmas ünnep lelket gazdagító élményét. A jól végzett munka öröme töltötte el azokat, akik korán nekikezdtek és mindvégig állhatatosan kitartottak a készülődések rendjén, akik hittek abban, hogy az Isten nevében vallásunk és egyházunk érdekében meghozott áldozat nem megrövidíti, hanem ritka szép, lelki élménnyel ajándékozza meg az embert. Egy régi kívánság, vágy teljesedett be a hívek mellett a lelkészi házaspár számára is. Az elég gyakori vallásos vagy nemzeti, történelmi vonatkozású ünnepségeken való részvételünk egyre inkább megerősítette bennünk azt a z elhatározást, hogy valamit nekünk is kell ilyen téren mozdítanunk. De mit ünnepeljünk? - A múltnak melyik érdemleges eseményét idézzük fel, mihez kössük ünnepünket? Mert nekünk nincs 725 éves templomunk, a mi falunkban nem választottak fejedelmet, és nem adott ez a falu az erdélyi magyarságnak egyetlen egy olyan kiemelkedő személyiséget sem, akire, ha nem is egész Erdély, de legalább a környék felnézhetne. Aztán egy, lelkész és gondnok közti magánbeszélgetés jelentette a kezdetet: itt az idő, hogy a 25 év alatt oly sokszor felvetett nemes gondolat emlékkövet állítani Boros Mózes kántortanítónak

4

elindulhasson a megvalósulás útján. Az elhatározást tett követte. Ifj. Fazakas Mihály gondnok első útja az egyik leglelkesebb tanítványhoz, Balogh Pálhoz vezetett, az ügyintézést úgy vették kezükbe, hogy már a kezdet kezdetén látni lehetett: nemsokára állni fog az emlékkő. És úgy „lőn".

De ezt még mindig kis „megvalósításnak" ítéltük meg, hogy ezért erkölcsi alapot érezzünk a Főtisztelendő meghívni Püspök Urat. Aztán a „megvilágosodás" ideje is elérkezett, amikor eszünkbe jutott, hogy idén lesz 60 éves a templomunk. A falutalálkozók mintájára, hazahívtuk a z elszármazott unitáriusokat, s így nem falu, hanem egyházközségi találkozóval egybekötött emlékistentiszteletet, ünnepélyt tartottunk. Örvendetes dolog, hogy meghívásunkat sokan jelenlétükkel tisztelték meg. így népes gyülekezet kísérte figyelemmel a püspök úr prédikációját, és hallgatta meg a helyi lelkész által ismertetett falu, illetve egyházközségi

történeti beszámolót. A hűséges és hálás tanítványnak, dr. Kocsis Lajosnak a j ó tanítóról, Boros Mózesről szóló jellemábrázolásából vonhatott le értékes tanulságokat a gyülekezet, de Balázsi László füzesgyarmati unitárius lelkész érzelemdús, hálás visszaemlékezését is örömmel nyugtázta. Aki jelen volt, elgondolkozhatott Nagy László esperes mélyenszántó gondolatán, miszerint az utókor nem elégedhetik meg annyival, hogy tisztelettel fejet hajt a templomépítő elődök emléke előtt, hanem nagy gondot kell fordítson a lélek templomának szüntelen építésére is, megszívlelvén a bölcs apostoli intelmet: „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá". Rendezvényünk rangját nemcsak a felsoroltak, de mellettük egyházunk főgondnokának, dr. Kisgyörgy Árpád szívhez és értelemhez szóló szavai is emelték. Kis, de talán megbocsátható részrehajlással azt is mondhatnám, hogy az ünnepség sajátos fénypontját a tiszteletes aszszony és a fiatalok közös műsora képezte, melynek címe a horvátistváni örökidőszerű gondolat: „A nyelv csak élve tündököl". Ezután sor került az emlékkő leleplezésére. Végül a falu kultúrházába vonultunk, ahol közebéden vettünk részt. Összegezésként, rendezvényünk egészére nézve álljon itt a költői minősítés: "értelmes munka, érdemes munka volt" (Király László) SZÉN SÁNDOR

ISKOLAAVATÁS H O M O R Ó D ALMÁSON Folyó év november 14-én a homoródalmási általános iskola felvette a Dávid Ferenc nevet. Ez alkalommal kettős ünnepet ültünk: egyrészt emlékezni szerettünk volna arra a 265 esztendőre, ami „az almásiak okulásának" története, másrészt tisztelegni szeretnénk Dávid Ferenc szellemisége előtt. A névadás egyben keresztelés is, elkötelezettséget jelent, odafigyelni a reánkhagyott múltra és ezen keresztül a jelenre. „Sajnos, hogy hála Istennek", hogy nálunk minden ilyen alkalom egy kicsit más színezetet is ölt: most (még) van alkalmunk magyarul keresztelni épületeinket, iskoláinkat. S ha valamerre változik is a politikai-társadalmi helyzet, mégis megtörtént a névadás, s némiképp történelmet írtunk fel arra a márványtáblára. Remélem, hogy a 90-es lett névadás nem a években oly „divatossá" közelmúltban elfojtott energia spontán kitörése, s nem is a végét érző nemzet nosztalgikus, könnyes ragaszkodása szellemi óriásainkhoz, hogy így írja fel nevét a világtörténelem krónikájába. Szeretném, ha nem „sírfeliratok" lennének ezek a márványtáblák a magyar nemzet évszázados „kopjafáin", mint amilyenek az iskola, a templom - szóval nem csupán temetőink maradnának történelmünket bizonyítókként, hanem ezek az ódon falak, melyeket valamikor a fehérharisnyás papók közösségi munkával, nagy áldozatok árán építettek fel, megtelnek gyermeki zsivajjal, jó és csintalan legénykékkel és leánykákkal egyszóval megmarad bennük az egészséges élet.

majd az iskolaudvaron folytatódó ünnepségen ünnepi beszédek hangzottak el a főgondnok, a tanfelügyelőség, a testvériskolák, valamint a helyi szervezők részéről. Az ünnepség szeretetvendégséggel ért véget. Ez alkalommal emlékkönyvet jelentettek meg: „Homoródalmási Altalános Iskola" - BenczőDénes lelkész, Pálffi Tibor, az iskola igazgatója, Szabó László gyakorló segédlelkész, Tordai Árpád, az iskola tanára szerkesztésében. A könyvben olvashatunk Dávid Ferenc egyházi és teológiai szerepéről, az iskola történetéről, a végzett diákok emlékezéseiről, a magyarországi Szent László testvériskola tanárainak almási élményeiről. Ezúttal is köszönet mindazoknak, akik lehetővé tették az ünnepség megszervezését: az Infopress RT nyomdának, az Unitárius Püspökségnek, Hargita megye Tanfelügyelőségének, a homoródalmási Polgármesteri Hivatalnak, a lelkésznek és családjának, a helybelieknek és elszármazottaknak, végeredményben „minden almásinak", akik erkölcsi és anyagi támogatást nyújtottak. Utoljára, de nem utolsósorban köszönet azoknak, akik a könyv megjelenésében közreműködtek: szerkesztők, a közlők, az emlékezők. Itt illesse külön köszönet a helybeli ifjakat, akik a' könyv szövegének begépelésénél segítettek. TÓDOR CSABA

Szép lenne, ha az almási régi falak közül a XX-ik század végén kinőhetne a dávidferenci szárnyalás, türelem és mélységes hit. Nem volt a falu szülöttje, de biztosan Gergely Mihály és Mihály János szívesen átengedik helyüket. A szellemi nagyságok között ugyanis nincsen ranglétra. Maradjon ez a szellemiség az almási népnek . Magatokhoz ragadtatok egy eszmét, amely mindenkié, ahhoz ragasztottátok, ami kétkezi munkátok. Adja a jó Isten, hogy azok, akik ebben az iskolában tanultak és tanulnak, kamatozva adhassák vissza ezt a szellemiséget a Homoród, Nyikó, Maros, Küküllő, Szamos menti egyházközségeinknek, egész magyarságunknak. Az ünnepség alkalmával az egyetemes egyházat a Főtisztelendő Püspök Úr, valamint a két főgondnok képviselték. A rendezvény ünnepi istentisztelettel vette kezdetét, ahol a püspök úr szószéki szolgálatában a „dávidferenci hagyatékról" beszélt, az istentisztelet után lelepleztük az iskola bejárata melletti emléktáblát,

5

AKIK ELŐTTÜNK JARTAK 1 0 0 éve született

LŐRINCZI LÁSZLÓ

Életkoromnál fogva nem adatott meg a szerencse, hogy személyesen ismerhettem volna Lőrinczi László unitárius lelkészt. Prédikációit, viszszaemlékezéseit és tanulmányait olvasva, az őszinte elismerés, tiszteletadás és köszönet hangján idézem fel emlékét születésének századik évfordulóján. A húszadik század unitárius lelkészeinek kimagasló egyénisége volt az 1 8 9 8 . október 27-én Felsőrákoson született Lőrinczi László. Édesapja lelkész, édesanyja a népes család és a háztartás szorgalmas őre és intézője volt. Az ötödik fiúgyermek, László, szerencsés csillagzat alatt született, és a Fiastyúk csillagjegye „őrködött" fölötte. 1902ben szülei két idősebb testvérével Székelykeresztúrra költöztek, így László a felsőrákosi nagyszülők gondjaira lett bízva. Tanulmányait is szülőfalujában kezdte el, nagyapja irányítása mellett sajátítva el a betűvetés, a kertészet és gyümölcstermesztés tudományát. 1906-ban Székelykeresztúron folytatta stúdiumait, kedvenc tantárgya a dr. Szolga Ferenc által tanított természetrajz volt. Talán ekkor érlelődött meg benne az elhatározás - tanulmányait a kolozsvári Mezőgazdasági Akadémián folytatja. Tervét az első világháború vérzivatara sodorta tova, 1916-ban besorozták az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregébe, katonának. 1 9 1 8 novemberében húsz

6

éves fejjel olasz hadifogságba került. A fogság nem volt elviselhetetlen, az ifjú ember a rosszat is igyekezett javára fordítani. „Minden mezőgazdasági tárgyú tanfolyamot szorgalmason látogattam, a könyvtár minden ilyen vonatkozású könyvén (...) átrágtam magam és jegyeztem mindent, aminek azt gondoltam, hasznát vehetem" - írja „Vallok életutamról" című visszaemlékezésében. 1 9 2 0 májusában került haza azzal a meggyőződéssel, hogy eljövendő gazdamérnöki hivatásának szenteli életét, a sors azonban másként rendelkezett. Kelletlen és ellentmondásoktól terhesen októberben 2 2 évesen beiratkozott a Teológiai Akadémiára. Háromszor szökött haza az Intézetből, hivatástudatot a lelkészi pálya iránt nem sokat érzett, és - vallomása szerint - , tanárai sem ébresztettek lelkében érdeklődést a teológia iránt. Végzős diákként érezett rá a lelkészi hivatás szépségére, és ettől kezdve ennek szentelte életét. Jövőt tervezett, családalapításra gondolt, amikor az évzáró ünnepélyen friss végzettként Luis Cornischsa\ szorított kezet. Az amerikai unitáriusok elnöke meghívta, töltsön egy évet az Egyesült Államokban. Hosszú töprengés, vívódás és több mint tíz hónapi bentlakási felügyelősködés után 1 9 2 5 . december 12-én partra szállt a New York-i kikötőben. Az Újvilágban Cleveland volt szolgálati helye, mint missziós lelkész sokat utazott, tapasztalt, tanult. 1 9 2 7 májusában hazatért, június 29-én pedig Kadácsban megkezdte lelkészi szolgálatát. Másfél évtizeden keresztül a kadácsi egyházközségek lelkésze volt azzal, hogy óraadó tanárként minden télen előadásokat tartott a székely ke resztúri gazdasági iskolában. Gazdálkodott, tanított és emellett maradt ideje az írásra, az önképzésre is. Első munkája 1931-ben jelent meg „A haszontyúk tenyésztés, mint mellékfoglalkozás" címen. A szerző „szakmai" körökben már ismert volt, de Kacsó Sándor jellemzése meghozta az országos elismerést. „(...) Lőrinczi László pap volta megszabja hivatását: javára válni népének ... a lelkészi nevelés mellett nem szabad elhanyagolni a gazdaságit sem!" A sokak által „tyúkászpap"nak nevezett Lőrinczi László nem mindennapi szervezőtehetségével bizonyította, hogy a minősítés nem egészen illik rá. A baromfitenyésztés, gyümölcsfa-nemesítés mellett kiváló vegyeskart szervezett, színdarabokat tanított, és az unitárius valláserkölcsi nevelés (VEN] nehéz kérdéseiben próbált eligazítást adni. Vallástanári vizsgáját is a VEN oktatás témakörében írta meg, s az, hogy a Bizottság a dolgozat olvasta után eltekintett a szóbeli vizsga bevételétől, elárulja a szerző felkészültségét. 1941-től vallástanárként működött a székelykeresztúri Unitárius Gimnáziumban, 1 9 4 5 - 4 7 között pedig a gimnázium igazgatói tisztét töltötte

be. Ez az időszak, bár magán hordozta a II. világháború utáni nehéz gazdasági-társadalmi helyzet súlyát, a gimnázium életében egy új nevelési elv megvalósulását hozta, amelyet nagy mértékben meghatározott Lőrinczi László valláserkölcsi életszemlélete.Eközben már tagja volt az Egyházi Fő- és Képviselő Tanácsnak. Mint a Valláserkölcsi Nevelési Bizottság elnöke azon munkálkodott, hogy szakszerű tananyag álljon a vallásoktatást végző lelkészek rendelkezésére. Ennek kézzel fogható eredménye a Kis Biblia megjelentetése, amely az unitárius VEN alapelvei szerint dolgozta fel a bibliai történeteket a vallásoktatás céljaira.A Keresztény Magvető megindulása után cikkei, prédikációi jelentek meg egyházi lapunk hasábjain. Utolsó szolgálati helye Ürmös volt, ahol 1 9 4 8 - 1 9 7 5 között, nyugalomba vonulásáig szolgálta népét és egyházát. Itt lehetőséget kapott arra, hogy megvalósítsa a gyakorlatban mindazt, amit elméletben mint eszményt magának kialakított a gyermekek és ifjak valláserkölcsi neveléséről. Az ürmösi Szeretet Otthonban nemzedékek nőttek fel ebben a szellemben, s vitték magukkal Lőrinczi László életre szóló útravalóját: erős unitárius öntudatot és mély istenhitet, egyházunkhoz és népünkhöz való hűséget, s mindenki irányában a jézusi felebaráti szeretetből táplálkozó emberséget. 8 3 esztendő után 1 9 8 1 . október 27-én, születésnapján kísérték utolsó útjára a székelykeresztúri templomból. Dr. Molnár István Áprily Lajost idézve búcsúzott szeretett barátjától. Amikor 10Q. születésnapjára emlékezünk, Szász Ferenc brassói lelkész által megrajzolt alakját idézzük: levágatá a hízott tyúkot s kiötölte a kiscsibéket nem kedvelte az olyan kotlót ki rosszul ülte meg a fészket

In memóriám TÖRÖK JÁNOS Sorsom úgy hozta, hogy egyházunk 1994 novemberi zsinatának presbiteri eskü utáni szünetében dr. Erdő János püspök úr megtisztelő érdeklődésére elmondottam, hogy Désfalván születtem, elemi iskoláimat Dicsőszentmártonban végeztem. Felidéztem, hogy a dicsöszentmártoni elemi iskola ódon épületét, amelyikben gyermekkorában néhai dr. Ferencz József püspök úr is tanult - a harmincas években korszerűsítették, segédlelkészi lakrésszel bővítették. Magyaros motívumokkal ékesített homlokzatán „UNITÁRIUS ELEMI ISKOLA" feliratot olvashattuk boldogan. Abban az iskolában tanította betűvetésre és számos hasznos dologra a palatáblás, palavesszős, illetve a felnövő- és felnőtt unitárius ifjúságot a székely-magyar: TÖRÖK JÁNOS igazgató-tanító úr! Felnőttként tapasztalhattuk meg igazán, hogy milyen maradandó útravalóval bocsátott szárnyra bennünket az igazgatása alatti elemi iskolából! Minden igyekezetével összetartott bennünket. Vasárnapi iskolát, önképzőkört, műkedvelő színjátszó csoportot, énekkart szervezett. Kriza, Körösi Csorna, Arany, Petőfi, Orbán Balázs művei révén érdeklődésünket a magyar irodalom irányába terelte. A beteg Balázs Ferenc mészkői lelkészünk egészségi állapotáról, érdemeiről, illetve gyógyítása érdekében a dicsöszentmártoni Felszeghy Margit segélyfelhívásáról tájékoztatott. Száraz tények, amelyek felsorolása kötelesség, de amelyek sohasem tudják megmutatni azt az embert, akitől most búcsúzom. Az igazi pedagógust, aki aktív korában nemcsak a tanulás, hanem az élet szeretetére tanította, nevelte a dicsöszentmártoni unitárius ifjúságot. Meggyőződésem, eredményesen. Ne feledkezzünk meg róla. Unitárius elődeink sorában a helye! Úgy vélem, hogy a dicsöszentmártoni unitárius egyházközség számon tartott egykori jelesei sorában a „Primus inter pares" TÖRÖK JÁNOS tanító úr volt! Az ma is!

nyakkendője egy almafán lóg vállára hófehér galamb száll ha a pap bácsi mosolyog szelídebb ő az angyaloknál

Egykori tanítványa: a 80-ik éves GERGELY SÁNDOR, Békéscsaba

piros pontokat osztogat nagynak kicsinek jónak a legtöbbször minden gyereknek a pontok rózsatőt fialnak alattvalókat ablakoknak s az egy igaz örök rendszernek -ács

(Szerk. megjegy. Gergely Sándor a Magyarországi Unitárius Egyház zsinati tanácsosa, aki anyagilag, erkölcsileg az anyaországi melletts az erdélyi haranglábi és désfalvi unitárius egyházközséget is támogatja, esetenként a dicsöszentmártoni egyházközséget is.)

7

Unitárius teológiai konferencia BUDAPESTEN A Magyarországi Unitárius Egyház Teológiai Intézete az Erdélyi Unitárius Egyházzal együttműködve 1998. november 20-21. között immár hatodik alkalommal rendezte meg a Korunk unitarizmusa konferenciát. E sorozat keretében az idén AZ ISTEN LÉLEK főtémával kapcsolatos előadások hangzottak el. Az Erdélyi Unitárius egyházat dr. Szabó Árpád, dr. Rezi Elek, Andrási György, Székely Miklós és felesége, Kovács István, Kovács Sándor, Máthé Sándor, Farkas Dénes, Kiss Károly, Szász Ferenc, Kriza János, Czire Szabolcs, valamint Molnár B. Lehel képviselte.

E M L É K T Á B L A HELYETT

Mészkőn is volt unitárius iskola (Folytatás előző lapszámunkból)

1926-ban nevezte ki a püspök úr az én tanítómat, Zsigmond Ferencet. Célja volt a nép gyermekeinek minél hasznosabb polgárokká nevelése, a tanítói állásnak megbecsülést, tiszteletet szerezni, a tanító nevet méltán kiérdemelni. Aranyosszéken, Sinfalván született. Iskoláit Sinfalván kezdte, a kolozsvári Unitárius Kollégiumban folytatta, majd az állami tanítóképzőben fejezte be. 1921-ben oklevelet szerez. 1929-ben kántorképesítő vizsgát tett. Nálunk tizenöt évet dolgozott 1940-ig. Ekkor az iskola egy A konferencia Bencze Márton magyarországi unitárius tanerős, az unitáriusok lélekszáma 384. Ebben az időben püspök áhítatával kezdődött. Ezt követően Mikó István 50-60 gyermeket tanított reggel 8-12-ig és délután 2-4-ig. főgondnok-helyettes mondott megnyitó beszédet. A délelőtA tanítást imával kezdtük és úgy is fejeztük be. Már csak ti előadások idején dr. Rezi Elek főjegyző, délután a tanítás utáni imára emlékszem. Ez volt:,Áldunk téged jó Orbókné Szent-lványi Ilona főjegyzőasszony, másnap Istenünk most amidőn haza megyünk, mert munkánkat elvégeztük, szívünk, lelkünket míveltük. Add, hogy ami jót pedig Kászoni József lelkész elnökölt. Az első nap a következő előadások hangzottak el tanultunk, otthon is meglássák rajtunk, szüleink örömére, nevednek dicsőségére. Ámen" Utána ezt mondtuk: délelőtt: "Egy az Isten" - bibliai áttekintés - (Dr. Somogyi „Köszönjük szépen a szíves tanítást!" Tanítása során sokat szemléltetett. Élő gólyát mutatott László egyetemi tanár), Isten teremtő munkája - (Orbókné be nekünk, és beszélt róla. A szentmihályi repülőtéren Szent-lványi Ilona főjegyző), Isten és ember kapcsolata repülőt láttunk. Kirándulások alkalmával növények, álla(Kászoni József lelkész), tok életével ismerkedtünk. Ma .is emlékszem egy délután: kérdésre: Az isteni Lélek jelenléte - (Dr. Sztankóczy Zoltán -Mit gondoltok, miért hullatják le levelüket ősszel a egyetemi tanár), A szentlélek fogalma a Bibliában - (Dr. fák? Nem magolásra, gondolkodásra késztetett. Szabó Árpád püspök), Az unitárius kereszténység Szüneten a cinteremben játszódtunk. Emlékszem egy felfogása a szentlélekről - (Dr. Rezi Elek főjegyző). mondókára, aminek a lejátszása mindig sírással Az estét Faludy György verseiből összeállított műsor végződött. „Első osztály /,/,/, tette gazdagabbá, ennek színvonalát a költő személyes Másod osztály cukros lé, jelenléte is emelte. Harmad osztály kiskirály, Másnapra csak egy előadás maradt: Negyed osztály nagy szamár." A szentlélekről szóló tanítás unitárius hittantörténeti A végén a „szamarak" mindig elnáspángolták a áttekintése - (Molnár B. Lehel levéltáros). „kiskirályokat" Az előadásokat hozzászólások követték, s ezekbe a Másnap azért folytattuk. Megörökítek egy nevelő konferencia világi résztvevői is aktívan bekapcsolódtak.A célzatú verset: rendezvény eredményeit dr. Szabó Árpád püspök foglalta „Menj az utcán szépen folyvást össze, majd azt indítványozta, hogy a jövő évben Ne kullogva, nem is futvást Kolozsváron szervezzük meg a konferenciát. Murvay Ne andalogj, ne kiabálj Sámuel főgondnok zárószavaival ért véget a hatodik Ne verekedj, ne is hajgálj." unitárius teológiai konferencia. A verset ma is tudom, de nem emlékszem, hogy a Ezúton is hálánkat és köszönetünket fejezzük ki a nevelői célt elérte volna. 1936. február 2-án szépírás-, rajz- és kézimunka- kiálMagyarországi Unitárius Egyháznak a konferencia lítással egybekötött iskolanapot rendezett, ahol Lázár megszervezéséért és vendégszeretetéért. Imre orvos, Tóth József tanító működött közre. Fikker János lelkész és dr. Kiss Elek teológiai tanár tartotta az MOLNÁR B. LEHEL istentiszteletet. Zsigmond Ferenc előadást tartott „Tanító

8

és szülők együttműködése" címmel. Legjobb kezekbe került ez a téma. Ennek kapcsán ide kívánkozik egy esemény. Éppen szüneten voltunk, amikor megjelent egy felbőszült szülő, kapával a vállán. Valamit kifogásolhatott, mert nagyon kiabált; mi megijedtünk, hogy bántani fogja tanítónkat. De nem ez történt. Zsigmond Ferenc halk, megnyugtató szavaival lecsendesítette. Ez a jelenet tanítói pályámon mindig bennem munkált. 1930-ban megjelent a faluban Balázs Ferenc pap. Jött nagy akarással, kevés egészséggel. Terveiben, azok kivitelében méltó munkatársa lett Zsigmond Ferenc tanító. Amennyit megvalósítottak néhány év alatt, elég lett volna egy emberöltőnek. Ez az időszak volt Mészkő fénykora. 1931-ben renoválták a templomot, új orgonát vásároltak. Zsigmond Ferenc és neje ajándékozta az úrasztalát. Az iskola is kibővült. A beindult népfőiskola irodalmi részét tanítóm vezette. A falu népével megismertette a magyar irodalom gyöngyszemeit. Olyan sikere volt, hogy a fonóban meg kellett ismételnie. Dalárdát vezetett, színdarabokat tanítottak és tea-estéket rendeztek. Tanítványai iskoláztatásával is törődött. Hozzánk is feljött, s tanácsolta továbbtaníttatásomat. Drága jó szüleim! Az volt az első kérdésük, hogy miből? Hiszen a harmincas években rengetegbe került. Lányokat kevés családból küldtek felsőbb iskolába. Tanítóm biztatta őket, hogy segíteni fog az egyház. S az egyház segített. S mégis „Az utolsó csirke is útra kelt S nemcsak lombjától foszlott meg a kert, Eladta mindenét Mégis, mikor azt hittük, egybe van mind, ami kell semmi sem volt elég." (Áprily Lajos) 1948-ban államosították az iskolát, de az épületben tovább folyt a tanítás 1963-ig. Ekkor a megrongálódott épületből átköltöztek a román-magyar tagozattal induló új iskolába. 1992-ben a magyar tagozat - gyermekek hiányában - megszűnt. Néhány tanuló most Szentmihályra jár iskolába. 1940-1992-ig terjedő időszakban tanított: Lupu Margit, Szabó Piroska, Rigó István, Zilah Gizi, Kökösi Kálmánné, Halmágyi Endréné, Daczó Endre. Leghosszabb ideig, 31 évig oktatta gyermekeinket Koncz Gyuláné. Köszönet érte. 1992-ben nyugdíjba ment, azóta csukva van az iskola kapujaA falu öreg és csendes. Hiányzik a gyermekzsivaj, a jövő. TÖRÖK LENKE

HÍRADÁS CSEKEFALVÁRÓL Az 1998-as év történésekben gazdag volt a csekefalvi gyülekezet életében. Fazakas

Károly

lelkész

az

év

elején

nyugdíjba vonult, s így megüresedett a lelkészi állás. Kibédi Pál gagyi lelkész úr járt le Csekefalvára a következő hónapokban.

Ő

végezte az istentiszteleti szolgálatokat, vallásórákat tartott és konfirmáltatott. Őt váltotta fel Solymosi Zsolt teológus, aki másfél hónapot töltött a gyülekezetben nyári gyakorlatot végezve. Jelenléte hatékonyan hatott a gyülekezet egész életére. Az unitárius és református vallású fiatalokat ifjúsági

órát

tartott,

összegyűjtötte,

családlátogatásokat

végzett, előkészítette a terepet az új lelkész számára. Szeptember

1-től a gyülekezet

őszinte

szeretettel és melegséggel fogadta az új lelkészt, M. Szeredai Noémit és férjét. A lelkészi

család

néhány

napon

belül

beköltözött a frissen meszelt, szép parókiára, és megkezdte új életét, mely részévé vált a gyülekezet

mindennapjainak. A

gyülekezet

érdeklődését és megelégedését

bizonyítja,

hogy megnőtt a templomlátogatók száma, őszi hálaadás ünnepén 67-en járultak az úrasztalához. Az öregek tanúsága szerint az 50-es évek óta nem voltak ilyen sokan ez ünnepen a templomban. A gyülekezetünk igényelte

azt, hogy a

lelkész közöttünk lakjon, és kivegye részét örömeinkből és bánatainkból, és így örömmel és

érdeklődéssel

követjük

a

lelkésznő

tevékenységét, aki új tervekkel és ötletekkel szeretné gazdagítani életünket. Isten áldása legyen gyülekezetünk és a lelkészi család életén, hogy közös terveink és

Megjegyzés: Az 1998/99-es tanévben újból megnyílt az iskola mindnyájunk örömére. Elismerés illeti az egyházakat, az RMDSZ szervezetet áldozatos munkájukért, de főleg a mészkői szülőket, akik évek során helytálltak és harcoltak iskolájukért. Összefogással, akarattal mindent lehet.

elképzeléseink valóra váljanak mindannyiunk gazdagodására. RAFFAI DALMA

9

LELKÉSZI OLDAL Beszámoló az ULOSZ választmányának 1998. október 16-án Homoródszentpálon tartott gyűléséről Lelkészszövetségünknek szakmai és társadalmi helyzete képezte választmányi gyüléstink tárgyát. E két kérdéskörben megbeszéltük ima- és prédikációirodalmunk fejlesztésének további teendőit, amelyek a szószéki szolgálat és a lelkipásztori gondozás javítását segítik elő. Tárgyaltunk az idős, betegeskedő lelkészek és családtagjaik gondjainak könnyítéséről, továbbá a fiatal és sokgyermekes lelkészi családok segélyezési lehetőségeiről. HATÁROZATOK-INTÉZKEDÉSEK Megállapítottuk, hogy az imapályázatra 40 ima érkezett be. Az 1998. július 14-én tartott Lelkészkonferencián felkért bíráló bizottság tagjaihoz el fogjuk juttatni az imákat elbírálás végett. Az arra alkalmas imádságokból 1999 első felében a betegek számára imádságos könyvet kívánunk szerkeszteni és kiadni. Kérem lelkésztársaimat, hogy az imakönyv iránti igényeiket jelentsék be a köri elnököknek. A júliusi Lelkészkonferencián elhatároztuk az Unitárius Szószék újraindítását. Most megalakítottuk a 9 tagból álló szerkesztőbizottságot. Ezúton is kéréssel fordulok lelkésztársaimhoz, hogy a közlésre alkalmas prédikációikat, imáikat, szertartási beszédeiket küldjék el Keresztes Sándor főszerkesztő címére Homoródszentpálra, hogy minél hamarabb megjelenhessen a szakmai szempontból hiányt pótló kiadvány. Megrendeléseiket szintén a köri elnökökön keresztül kérjük bejelenteni. Lelkésztársaim szíves tudomására hozom, hogy az Amerikai Lelkészek Szövetségétől ebben az évben is megérkeztek a segélyek, amelyeket az ULOSZ választmánya a fenti kiadványok költségeire kívánja előlegbe adni. Segélyakciónk keretében 15 lelkésznek, illetve lelkészi családnak juttattunk 100-100 dolláros segélyt. Segélyben részesültek az öregek, a betegek, a nagycsaládosak, az árvák és az egy éven aluli csecsemők szülei.

10

Tudjuk, hogy a segélyeknek inkább csak jelképes értéke van. Ennek ellenére jelezni kívánjuk azt a területet, ahol a legnagyobb szükség van a támogatásra. Kiemelt fontosságot tulajdonítunk a gyermeket vállaló lelkészi családok megsegítésére. Az általános lélekszám apadást egyházunkban csak úgy tudjuk jó irányba befolyásolni, ha lelkészeink a gyermekáldás vállalásában példát tudnak mutatni. Az a lelkész, akinek egy gyermeke van vagy egy sincs, hiába próbál egyházi beszédeiben, lelkipásztori gondozásában a fent említett kérdésekben puszta szóval eredményt elérni. Arról álmodozunk, és azt szeretnénk elérni, hogy a gyermekeket vállaló lelkészi családoknak a gyermekvállalás ne jelentse a szegénység vállalását is egyben. Tudomására kívánom hozni lelkésztársaimnak, hogy várjuk az 1 dollárnak megfelelő évi tagsági díj befizetését. Vannak körök, amelyekben az 1997. évre is hátralékban vannak. Ez az a minimális összeg, amely választmányunk működésének feltételeit biztosítja. Végezetül jelezni kívánom, hogy az amerikai lelkészek támogatása révén a közeljövőben könyvvásárlási segélyt tudunk biztosítani lelkésztársainknak. Lelkésztársaim kérdéseikkel, javaslataikkal bizalommal és jóindulattal forduljanak az ULOSZ elnökéhez vagy titkárához, esetleg a köri elnökökhöz. Célunk az, hogy tevékenységünkkel a lelkészi kaiszakmai színvonalát javítsuk, és az egyes lelkészek életkörülményein könnyítsünk. Isten áldása legyen életünkön és munkánkon a jövőben is. JAKAB DÉNES elnök

A székelyderzsi papnétalálkozó után 1998. szeptember 4-5. óta sok idő eltelt. A találkozón elhangzott gondolatok nem veszítették el jelentőségüket. Igy, ha megkésve is, hadd álljon itt egy néhány sor, amely hangot ad egyházunk és lelkészi közösségünk e nevezetes eseményéről. A találkozó a székelyderzsi templomban több mint 50 Ielkészné és kb. 15 lelkész jelenlétében kezdődött meg. Az egyházi ének és ima után Katona Piroska vendéglátó tiszteletes asszony köszöntötte a megjelenteket, majd a Főtisztelendő Asszony ünnepi megnyitó beszéde hangzott el. Ezt követően Török Jolán nyárádgálfalvi és Jakab Éva szentábrahámi tiszteletes asszonyok tartották meg előadásaikat. Mindkét előadás „A lelkész- feleségek elvárásai az egyetemes egyházi és egyházközségi vezetőségtől" című

témakörben mozgott. A helyszínen elhangzott általános vélemény szerint a két előadás szervesen kiegészítette egymást. Az első a hangsúlyt arra a véleményre összpontosította, hogy a lelkészfeleségeknek csak akkor lehet elvárása az egyházi vezetéssel szemben, ha ők maguk a kötelességeiket teljesítették egyházuk iránt. A másik előadás 30-40 évi tapasztalat alapján a kötelességüket teljesítő lelkészfeleségek elvárásainak kívánt hangot adni, érintve a nyugdíjas és özvegy papnék szociális kérdéseit is. Az előadó cáfolja azt a téves felfogást, amely szerint a papnéknak kényelmes élete volna. Állítja, hogy más férjezett asszonyokkal szemben a kötelességét teljesítő papnénak egy egész sor többletfeladata van. Háziasszony, anya, munkahelyi alkalmazott. Ezenkívül férjének munkatársa az „egymás terhét hordozzátok" és a „szerzek neki segítőtársat" bibliai elv alapján. Mivel a lelkésznek a hivatásáért kapott javadalma kevés a családfenntartáshoz, ezért mellékfoglalkozást is kell vállalnia. A feleségnek ilyenkor is ott kell lennie férje mellett, és ha példát akar mutatni a gyermekvállalásban, gyermeknevelésben, helyzete súlyosbodik. Ebben az esetben a vállára nehezedő túl sok teher miatt könnyen idő előtt megrokkan. Az anyagi feltételek biztosítása nyugalmat és biztonságérzetet adna a lelkészi családnak. A lelkészi család több odafigyelést vár az illetékesek részéről, így kevésbé lenne elfoglalva saját gondjaival, és jobban összpontosíthatna a szolgálatvégzésre, híveire. Ami általában igaz más társadalmi rétegekre, úgy igaz a lelkészfeleségekre is. Eszerint az ő szolgálatukban, teherviselésükben, anyagi helyzetükben is óriási különbségek vannak. Ezért várják el sokan, hogy az egyetemes egyházi és egyházközségi vezetőség igyekezzen minél jobban megismerni a lelkészi családok sorsát, valamint igyekezzen az életben egyenlő esélyt biztosítani minden kötelességét híven teljesítő lelkészi családnak. Az előadások után következett a megbeszélés. A témát külön csoportban tárgyalták a lelkészfeleségek, és külön csoportban a lelkészek. Remélhetően az összejövetelnek gyakorlati eredményei is lesznek. Ebéd után a püspök úr vezetésével megérkeztek azok a lelkészek, akik a homoródszentmártoni lelkésztovábbképzőn vettek részt. Délután már együtt hallgattuk végig Lovass Ferenc rendező, magyar eredetkutatással foglalkozó újságíró Nepálról szóló érdekes előadását, és együtt fogyasztottuk el a romantikus környezetben megrendezett nepáli vacsorát is. A találkozó másnap is folytatódott. Sajnos sokan egyházközségi és családi kötelességeikre való hivatkozással ezen már nem tudtak részt venni. A fentieket összegezve elmondhatjuk, hogy jó volt együtt lenni és erősíteni a lelkészi családok közti kapcsolatokat. Jó volt álmodozni a lehetőségekről, hogy teljesebb legyen szolgálatunk, könnyebbek keresztjeink, megnyugtatóbbak eredményeink. Köszönetet mondunk a vendéglátóknak és mindazoknak, akik közreműködtek a találkozó sikeréért. JAKAB DÉNES

RÉGEN ÉS MOST Hány karácsony szóró fénye lopakodott át az űrön, hogy Betlehem zord egén is egy-egy csillag még feltűnjön. Vidd, KÖZLÖNY a köszöntőmet, lapjaid nyílt angyalszárnyak, dús fenyő a betűszőnyegfészke sok-sok gyertyalángnak... Béklyó hull, enged a zabla... Kis versben is csillag gyűlhet: háromszázhatvanöt napra fényt küld szívünkből az ünnep... NAGY FERENC

KARÁCSONYI JÓKÍVÁNSÁG Amikor mindenki a maga kedve szerint ünnepel, nekünk lelkészeknek a legzsúfoltabb szolgálattevő napjaink következnek. Amikor mindenki lazít egy kicsit feszültségekben zajló életvitelén, nekünk készenlétben kell állnunk a szolgálattételre, hogy az ünnepi vallásos lelki élményt biztosítani tudjuk híveinknek. Kívánom, hogy szolgálattételünk alkalmával a lelkészeknek is legyen örömünnep a karácsony. Kívánom mindnyájunknak, s ezért imádkozom Istenhez, hogy adjon nekünk jó egészséget, tiszta gondolatokat, nemes érzéseket, éberséget és alkalmas külső körülményeket a szolgálatok elvégzéséhez. Családtagjainkkal és híveinkkel együtt érjünk boldog ünnepeket. Kívánom, hogy templomaink belseje legyen meleg, kellemes, és a padokat híveink töltsék meg. Az úrvacsora legyen lélek szerint való, őszinte bizonyságtétel a jézusi eszmék mellett. Minden szavunk legyen az evangélium visszhangja, és az férkőzzön közel a hívek lelkéhez. Amennyiben sor kerül más szertartásokra is, kívánom, hogy legyen minél kevesebb temetés, és annál több keresztelés. Az úrvacsorával legyen időnk eljutni a magukra maradt öregekhez, a betegágyban szenvedőkhöz, a börtönbe jutottakhoz. Az angyalfiából jusson minél több a szűkölködő családok gyermekeinek és az árvaházak lakóinak. Kívánok minden lelkésztársamnak Istentől áldott karácsonyt és eredményekben gazdag új esztendőt JAKAB DÉNES

11

N Ő K

V I L Á G A

KÖSZÖNTJÜK AZ OLVASÓT! Az Unitárius Nők Országos Szövetségének tevékenysége Istennek hála állandóan gyarapodik, levelezőinktől kapott híreink indokolttá teszik egy önálló rovat beindítását az Unitárius Közlöny hasábjain. Századunk elején - még a nőszövetség megalakulása előtt - létezett egy fyen rovat, mely a " Nők Világa" nevet viselte, és egy ideig külön mellékletként is megjelent és feladatának tekintette: hírt adni mindarról, ami unitárius nőinket érdekelhette. Akkori szerkesztői: Perczelné Kozma Flóra - az unitarizmus apostola -, Fanghné Gyújtó Izabella - írónő - és Raffai Irma, a vidéki lányok-asszonyok szószólója vottak. Ezt a nemes hagyományt szeretnők mi is folytatni, ha n©testvéreink szükségét érzik es fenntartasat biztosítani tudják. Ez azt jelenti, hogy nőink írjanak a rovatba: számoljanak be munkájukról, vessék fél az őket érdeklő kérdéseket, írják le gondolataikat - prózában vagy versben. Szerkesztőségünk elképzelései szerint közölhetnénk anyagokat különböző'témakörökből, mint: - gondolatok, megemlékezések, egyes jobban sikerült és máshol is felhasználható előadások, versek - beszámolók nőszövetségi rendezvényekről, eseményekről - hivatalos értesítések az UNOSZ részéről - mint „eseményelozetes" - bel- és külföldi kapcsolataink - szociális rovat - hol, kit, hogyan segítenek írószövetségeink, és kinek lenne szüksége támogatásra - egészségvédő, háztartási és gyermeknevelői kérdések - szórakoztató anyagok (rejtvények, humor) Kérjük nőinket, írják meg véleményüket, igényeiket, vállalásaikat, hogy aszerint tudjuk a jövendőben szerkeszteni rovatunkat. A "NŐk Világa" szerkesztői

ÖKUMENIKUS NŐFÓRUM NAGYENYEDEN A Romániai Keresztény Nők Ökumenikus Fóruma Vili. konferenciáját 1998. szeptember 11-12-én tartotta Nagyenyeden, a Bethlen Gábor Kollégiumban. A konferencián részt vett mintegy 70-80 delegátus az ortodox, római katolikus, evangélikus, református é s unitárius nők részéről. Nőszövetségünket Paskucz Viola é s Zsakó Erzsébet képviselték, de jelen volt 12

még Marosvásárhelyről Kisgyörgy Emília é s Brassóból Gász Irén, a helyi ökumenikus szervezetek részéről. Az első nap délelőttjén jelen volt még Váló Irén, a torockói nőszövetségünk elnöke é s egy torockószentgyörgyi nőtestvérünk, aki a konferencia részére a somodi kalácsot biztosította. A konferencián - szokás szerint - a napi áhítatokat és az esti istentiszteleteket felváltva biztosították a felekezetek. A megnyitó áhítatot református elnökünk, Soós Noémi tartotta, az esti istentisztelet az ortodox templomban volt. Szombat reggel rövid ortodox szertartás és Baczoni Szilárdka református prédikációja után a mi részünkről Zsakó Erzsébet mondott rövid imát. A záró áhítatot a katolikus nők tartották. A konferencia alapelőadását Woranut Pantupong bangkoki (Thaiföld) nőtestvérünk tartotta az ázsiai ökumenikus női munkáról, így megismerhettük e - számunkra távoli tájak asszonyainak problémáit A nőknek az egyházban alig volt szavuk, de szervezkednek, harcolnak jogaikért, elsősorban az erőszak é s a prostitúció ellen. Igyekeznek a hitéletet erősíteni, s ezzel is küzdeni a családon belüli erőszak ellen, amely komoly problémákat okoz. Ezzel a kérdéssel azonban az egyházak nem foglalkoznak. Nagyon nagy a gazdasági egyenlőtlenség, é s a nők kiszolgáltatottak, legtöbbjük előtt csak a prostitúció lehetősége áll. Az előadás után elég sok kérdést tettek fel a résztvevők, é s a válaszok alapján kialakult kép nem túl biztató: a gyermekmunka, az analfabetizmus komoly probléma, a prostituáltak rehabilitása elég reménytelen, inkább a megelőzést tartják feladatuknak, ezért a leánygyermekekkel foglalkoznak többet a nők nemkormányzati szervezetei. Ez az egyetlen járható út: az alulról jövő kezdeményezések támogatása. A feladatok nagyok, egyik szervezet s e m képes mindent megoldani, de mindenki teszi, amit tud, s remélik, hogy sorra megoldódnak a kérdések. Délután a Fórum munkájáról szóló jelentések hangzottak el a megszervezett tanfolyamokról, a nemzetközi imanap-bizottság munkájáról, valamint a Fórum tagszervezeteinek tevékenységéről. Sajnos, a jelentés elkészítője ö s s z e s e n öt jelentést kapott, ezek között az ÚNOSZ-ét is. Munkánkat elismeréssel fogadták - talán a legsokrétűbb a mi tevékenységünk. Másnap folytatódtak a jelentések vitái ezek sajnos kiegészítő jelentések voltak vagy

s z e m é l y e s sérelmeket taglaltak a külföldi kiküldetések é s tanfolyami részvételek ürügyén. így kevés idő maradt a további tervek m e g b e s z é l é s é r e , a szervezeti szabályzat hiányosságainak megtárgyalására nem is maradt időnk. Küldötteink részt vettek a vitában, rámutatva a szervezettebb munka é s a fegyelem s z ü k s é g e s s é g é r e . Igyekeztünk tapasztalatainkat megosztani a kiscsoportos megb e s z é l é s e k s z e r v e z é s é r e vonatkozóan, amely által mindenki szóhoz juthat, é s a v e z e t ő s é g megismerheti a tagság véleményét. Sajnos, a Fórum alapszabálya nem elég tiszta, nem világos a szervezet szerkezete, így a s z a v a z á s o k is nagyon elhúzódtak. Ugyanakkor kiviláglottak a területek közötti feszültségek is. A munka elsősorban az erdélyi részeken folyik, hiszen itt élnek együtt különböző vallásfelekezetek, viszont némely k e z d e m é n y e z é s e k igyekeznek egyes tevékenységeket Bukaresthez kötni, hiszen a szervezetet anyagilag az AIDROM támogatja. Mindemellett elmondhatjuk, hogy az eddigi konferenciákkal összehasonlítva tapasztalható előrelépés, ez elsősorban a szinkronfordító berendezésnek köszönhető, így most sokkal többen jutottak szóhoz, é s a munkálatok gördülékenyebben folyhattak. Elégtétellel állapíthatjuk meg, hogy ez a mi közbenjárásunkkal volt megvalósítható. Z S A K Ö E R Z S É B E T , PASK.UCZ SZATHMÁRY VIOLA

ő R S é o v A l t A s fi S€G€SVARI N Ő K SZÖV€TSéGéB€N 1998 október hónapban Jakabházlné Nagy Vera nőegyletünk elnöknője á t a d t a tisztségét Benedek €nikő tiszteletes asszonynak. Hét éven keresztül minden hónap első szombatján délután 4 órai kezdettel rendszeresen és nagy pontossággal megtartott összejöveteleinket szeretettel, hűséggel, hozzáértéssel, szaktudással vezette. Változatos programú, kellemes és hasznos egyleteinkről mindig lelkileg megerősödve, szellemileg felfrissülve és azzal a jóérzéssel távoztunk, hogy két-három órát újból együtt tölthettünk el. Gazdag tevékenységéért, sok j ó tanácsáért, őrsége a l a t t eltöltött kellemes órákért a nőszövet-

ségünk minden tagja nevében ezúton is szeretnénk köszönetet mondani. Kívánunk t o v á b b r a is egészséget, sikert az élet minden területén, hogy még sok éven keresztül együtt dolgozhassunk nőegyletünk keretében. Meggyőződésünk, hogy egy szoros és tevékeny kapcsolat tárul ki előttünk továbbra is Benedek €nikő elnöknő vezetése alatt, de csak akkor, ha egyházunk nőtagjai tevékenyen bekapcsolódnak szervezetünk munkájába, hogy életképes, hasznos előmenetelre tudjunk szert tenni mindnyájunk javára és hasznára. R j ó Isten g a z d a g á l d á s á t kérjük az új elnöknőnkre és nőegyletünkre, hogy munkánk gazdag, gyümölcsöző legyen! FÜLÖP IRMfl

Híradás Mészkőről Megkésve bár, de annál nagyobb örömmel tudatjuk, hogy Mészkőn is megalakult a Nőszövetség. Erre szeptember 27-én került sor, az Őszi hálaadási istentisztelet után. Az alakuló gyűlésen 28-an voltak jelen, és megválasztották a vezetőséget. A gyűlést követő szeretetvendégségen süteményt, teát szolgáltak fel lelkes asszonyaink, és nem hiányzott a tombola sem. Isten áldása legyen az egyházat építő-szépítő munkájukon, egész életükön. PÁLFI ILDIKÓ

Nőszövetségünk kezdeményezte gyermekeink cserenyaraltatását. Ennek keretében városi gyermekeink megismerkedhetnének a falusi élettel, falusi gyermekeink pedig megismerhetnék egy-egy városunk nevezetességeit. Lehet egyéni, családok közti cserét vagy csoportos egyházközségek közötti cseréket szervezni. Kérjük, hogy akik be akarnak kapcsolódni ebbe az akcióba, jelentkezzenek levélben az UNOSZ-nál, hogy meg tudjuk találni a megfelelő cserepartnereket. Címünk: UNOSZ „cserenyaralás", 3400 Cluj-Napoca, C. P. 24.

13

IFJÚSÁGI O L D A L KEDVES OLVASÓK! Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) által ez évben szervezett és átfogó jellege miatt országosnak minősített nyolc rendezvény közül az I. ODFIE Szavaló- és Népdalversenyről, valamint az Egyletvezetők Egyházköri Találkozóinak szintén első kiírásáról ifjúsági rovatunkban a kellő időben már beszámoltunk. Az alábbiakban a nyári csúcsrendezvényeinkről, továbbá a novemberben lezajlott két idényzáró eseményről számolunk be. 1. Folyó év június 29 - július 7. között a Romániai Unitárius Egyház és az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet ötödik alkalommal szervezte meg a Magyar Unitárius Ifjúsági Szórványtáborokat. A Homoródalmáson és Oklándon tartott táboroknak 28 résztvevője volt a következő szórványvidékeinkről: Lupény, Petrozsény, Petrilla, Hobicaurikány, Zilah, Nagybánya, Beszterce, Szásznádas, Botfalu. A számbelileg kettős kisebbségben élő fiatalok nemzeti és vallási azonosságtudatának erősítését célzó szórványtáborokat az ODFIE elöljárói rendezték a házigazda faluközösségek, egyházközségek és ifjúsági egyletek közreműködésével. A táborok menetrendje többnyire követte az eddigi hagyományt, a csoportfoglalkozások a következők voltak: vallásórák, reggeli áhítatok és esti imák; anyanyelvi foglalkozások és népdaltanulás; történelmi tárgyú foglalkozások; lélektani vonatkozású bibliodráma és személyiségfejlesztő csoportmunka; népi játékok; kézügyességi foglalkozások, sportjátékok, kirándulás és egyebek. A táborozóknak alkalmuk nyílt közelebbről belekóstolni a falusi és egyházközségi élet számukra kevésbé ismert szokásaiba, mindennapjaiba. A táborokat a vasárnapi istentiszteleti szertartások keretében bemutatott ünnepi műsorok, a táborban tanultak alapján összeállított vetélkedők, díjak és emléktárgyak kiosztása, valamint ismétlő-kiértékelő zárta. Összegzésképpen megállapítható, hogy a tábori foglalkozások nagy része az idén is élményszerűen érintette meg a résztvevőket, s ez remélhetőleg maradandó nyomot hagy bennük. Másfelől: a szervezési csapatmunka a rendező ifjúsági egyletek életében összekovácsoló tényezőnek bizonyult, és a táborok idején egy kicsit megpezsdítette az egész egyházközséget. A jövő évi folytatásig tartó időszakot a táborozókkal való személyes kapcsolattartás íveli át. 2. "Vezetők nélkül elvész a nép", s egy ifjúsági egylet vezetők nélkül meg sem születik, tehetjük hozzá. És akkor következik az ott tanult igazság: "Érdeklődés hiányában a holnap elmarad!" Azok a fiatalok jelenlétükkel és lelkesedésükkel helyezték hatályon kívül e "bölcsességeket". A július 15-19. között megrendezésre került II. ODFIE Vezetőképző legalább négy szempontból volt sikeres folytatás: a tavalyi vezetőképző anyagának az elmélyítésében és konkretizálásában; a tavaszi egyházköri vezetőképzők ismeretanyagának kiszélesítésében; a jövendőbeli vezetőképzők vallásosabb jellegének előkészítésében; s nem utolsósorban a helyszínt illetően: az idén a homoródszentmártoni ifjúsági központ

14

adott - reméljük hagyományteremtő módon - otthont a rendezvénynek, egy lépéssel közelebb kerülve eredeti rendeltetéséhez. Az első két nap témagazdái Hajdó Csaba és Khell Noémi voltak, akik tökéletes előadópárt alkottak: a Noémi "hangulati, játékos" síkján Csaba mesterien helyezte el a "szakmai" elemeket. A két nap legnagyobb értéke az volt, hogy az általános szervezési

(1 nap: A szervezet kiépítése és működtetése) és csoportvezetési (2. nap: A csoportszervezés - csoportvezetés) ismeretek nem maradtak elméleti síkon, hanem ötletes, de élethű szerepjátékok emelték azokat a valóság szintjére. Az estéket és köztes időket kitöltő csoportjátékok a hangulatkeltésen túl szintén azt a célt szolgálták, hogy a résztvevők használható játékgyűjteménnyel térhessenek haza egyleteikbe. Ugyanilyen mintaértékű volt a két napot lezáró hatalmas vetélkedő is, amely a műfaj szinte minden lehetséges típusát ötvözte. Szombaton a vallási motiváció és az időbeosztás kérdéséről Czire Szabolcs tartott előadást, majd az óceánon túlról érkezett ifjúsági vezetők ismertették amerikai egyesült államokbeli unitáriusuniverzalista ifjúsági szervezetük felépítését és működését. Ebéd után dr. Bardócz-Tódor András „Protokolláris tudnivalók" címen nagy szellemi körsétára hívta a résztvevőket, amit az elmaradhatatlan helyi egyleti beszámolók követtek, a legsikeresebb tevékenységek mintának szánt bemutatásával egybekötve. Az esti tábortűz megerősített együvétartozásunkban és holnapot biztosító elszántságunkban. Vasárnap a helyi gyülekezet istentiszteletén való részvételünk nemcsak méltó befejezése volt a rendezvénynek, de egyben jelképes kifejezése annak, hogy az Ifjúsági Egylet részt kíván vállalni egyházközségeink hitéletében is. 3. Az ODFIE 1998. augusztus 20-23. között a háromszéki, közelebbről erdővidéki Bölönben szervezte meg a' XXII. Erdélyi Unitárius Ifjúsági Konferenciát, egybekapcsolva a szervezet évi Küldöttgyűlésével. A konferencián 68 egyházközségi ifjúsági egylet képviseletében 400 ifjú vett részt. Ez évi seregszemlénk témája: „Elettisztelet és gyermekvállalás: emberi, nemzeti és egyházi jövőnk alapfeltételei" volt. A konferencia első mozzanatát a megnyitó istentisztelet képezte Augusztus 20-án. A szószéki szolgálatot Szabó László ODFIE-pénztáros végezte. Utána a templomkertben egy faragott kopjafa felavatására került sor, amelyet a konferencia alkalmából állított fel az ODFIE és a bölöni ifjúság. Az esti órákban a volt felekezeti iskola előtti téren a helyi ifjúsági egylet mutatta be nagy sikert arató műsorát, a Legényavató című népi táncjátékot. Az esti órákban a Nemzeti Ünnep tiszteletére ünnepi kopjafaavatásra került sor, majd szintén ünnepi jellegű késő esti programrész következett: István, a király c. rockopera szabadtéri megtekintése. Augusztus 21-én, pénteken a Pákei Lajos tervezte műemléktemplom óriási boltívei alatt Koppándi Zoltán teológiai hallgató reggeli áhítata után került sor az első előadásokra: dr. Szabó Árpád püspök és Czire Szabolcs teológiai segédtanár a konferencia témáját egyházi és általános, illetve hittani és erkölcsi szempontból közelítették meg. Az előadások tárgya a hagyományos kiscsoportos feldolgozás által került személyes közelségbe a fiatalokhoz. Ebéd után a Szeretet Otthonban került sor az ODFIE évi szervezeti életének legfontosabb eseményére, a Küldöttgyűlésre, amelynek keretében kiértékeltük az elmúlt évi működést, számba vettük az Egylet gazdasági állapotát, pontosítottuk irányelveinket és terveinket, továbbá határozatokat hoztunk az egyleti élet élénkebbé tételére. Az est programja táncházzal és tábortűz mel-

letti énekléssel zárult. A szombati (augusztus 22.) napot Fekete Béla teológiai hallgató áhítata nyitotta meg, ezt követte Dr. Proca Réka brassói orvosnő előadása, amely az előadó orvosi tapasztalataira épülve nagy érdeklődést keltett. A kiscsoportos feldolgozás és a közös összegzés előtt az érdeklődök együtt tekintették meg a téma megdöbbentő vonatkozásait feltáró Néma sikoly c. filmet. A délutáni órákban az immár hagyományossá vált vetélkedő az egyházkörök képviselő csapatai között újból fergeteges sikernek örvendett. Nem kevésbé volt sikeres az esti, oldott hangulatú rendezvény sem, a baróti Kráter együttes koncertje, amelyet nagyszerű buli követett. Vasárnap, augusztus 23-án a reggeli órákban választás útján sor került a tavalyi Küldöttgyűlés óta megüresedett tisztségek betöltésére. A záróünnepély keretéül szolgáló istentiszteleten Czire Szabolcs sepsiköröspataki gyakorló segédlelkész programszerű prédikációja megteremtette az eszmei alapot a kivételesen ünnepélyes pillanathoz, az ODFIE-zászló felavatásához. Ezt követően dr. Kellermayer Miklós pécsi egyetemi tanár tartotta meg az összegző jellegű utolsó előadást. A választás eredményeinek ismertetése és a konferencia zárónyilatkozatának felolvasása után a kultúrotthonban búcsúebéd, majd a hagyományos oklevélkiosztás következett. Szemerkélő esö búcsúztatta Bölöntől a XXII. Erdélyi Unitárius Ifjúsági Konferencia résztvevőit. 4. A Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletek II. SzínjátszóTalálkozójának Magyarsáros adott otthont. Az 1998. szeptember 4-6. között lezajlott verseny jellegű seregszemlén a következő egyletek színjátszó csoportjai álltak színpadra: Magyarsáros, Sepsiszentgyörgy, Szabéd, Felsőrákos, Jobbágyfalva, Fiatfalva, Datk, Küküllődombó, Marosvásárhely, Siménfalva, Bölön, Homoródszentpál és Kolozsvár (Unitárius Kollégium). A közel száznyolcvan résztvevő bejelentkezése és elszállásolása után az első nap estéjén a rendezvény tiszteletére felújított művelődési otthonban elhangzottak a megnyitó beszédek, amelyek rendjén a szervezők és meghívottaik méltatták a rendezvényt, majd egy játékszerű közös beavatásra került sor a találkozó Más Világába. A házigazda egyletesek által megkezdett előadássorozat másnap estig folytatódott, majd tábortűz melletti gitározás és éneklés következett. A záró nap versenyszerű fellépések nélkül, de szerfelett értékes programrészekkel zajlott: a délelőtti órákban Győri András ifjú színész szakmai műhelytitkokat tárt az érdeklődők elé; a Koppándi Botond ODFIE-alelnök, torockószentgyörgyi gyakorló segédlelkész által tartott déli istentisztelet nemcsak tartalmilag, de újszerű (színjátszó) elemeivel formailag is kapcsolódott a rendezvényhez, keretében pedig Bőcs Attila orgonaművész és Kilyén Ilka színművésznő is fellépett; kora délután Márk Attila gitárművész koncertezett, majd sor került a kiértékelésre és az eredményhirdetésre. A Balogh András sepsiszentgyörgyi hivatásos rendező által elnökölt bíráló bizottság szerint a datki egylet fellépése bizonyult a legjobbnak, közvetlenül megelőzve a fiatfalviakat, valamint Magyarsáros és Felsőrákos holtversenyben harmadik-negyedik helyezést elért színjátszó csoportjait. Más Világ-díjat kapott a Kolozsvári Unitárius Kollégium ifjúsági egylete a saját szerzőségű színjátékáért, egyéni alakításukért pedig a bölöni Budai Hunor, valamint a felsőrákosi Kiss Ildikó érdemelt különdíjat. A bíráló szakemberek egyértelmű véleménye szerint az előadások átlagszínvonala a tavalyihoz viszonyítva emelkedett, aminek örömteli nyugtázása színjátszó csoportjainkat remélhető-

leg még fokozottabb munkára ösztönzi .A találkozó hétfő hajnalba nyúló hagyományos bállal, másfelől a jövő évi folytatás köztudatosulásával ért véget. 5. Ez évi utolsó országos rendezvényeinkként első ízben szerveztük meg Egyház- és Nemzettörténelmi Vetélkedőnk országos döntőjét Kolozsváron, valamint a Dávid Ferenc Emlékzarándoklatot Déván. Az 1998. november 6-án tartott történelmi vetélkedőn az egyházközségi ifjúsági egyletek képviseletében tizennyolc versenyző mérte össze egyház- és nemzettörténeti jártasságát. Az egyéni versenyt csapatvetélkedö követte, amelynek keretében az összevont egyházkön alapon szervezett csoportok megadott történelmi téma színpadra vitelével, tényismeretük mellett, történelemszemléletük elevenségét és közös alkotókészségüket is bizonyíthatták. Az egyéni vetélkedő nyertesei (helyezési sorrendben, és a képviselt helyi ifjúsági egylet megjelölésével): Máthé Csongor (Vargyas), Tőkés Lóránt (Bárót), Sándor Krisztina (Sepsiszentgyörgy), Kőrösfői Zsolt (Székelykeresztúr), Rácz Norbert (Kolozsvár), Fogarasi Alpár (Kolozsvár) és Nagy Csilla (Magyarsáros). Csapatversenyben a székelyudvarhelyi és székeképviselőinek összevont csoportja lykeresztúri egyházkörök bizonyult a legjobbnak, a háromszék-felsőfehériek, valamint a kolozs-tordai és maros-küküllői egyházköri csapatok előtt. Az egyházaiapító első püspökünk emlékére 1998. november 7-én rendezett dévai emlékzarándoklat több mint százötven résztvevője a helybeli vár börtöncella fölötti ormára kitűzött ODFIE-zászló alatt az unitárius ifjúsági induló eléneklésével kezdte a Zsigmond Kinga Réka homoródszentpéteri lelkésznő által tartott alkalmi istentiszteletet, amelyet az 1568. évi tordai országgyűlés vallásügyi határozatának felolvasásával és időszerű értelmezésével folytatott, majd fáklya- és gyertyagyújtás mellett sor került az emléktábla megkoszorúzására. A református templomban folytatódó ünnepi műsor keretében elhangzott Kovács Sándor teológiai tanár előadása Dávid Ferencről és az unitárius reformációról, a kolozsvári Minium együttes pedig korabeli vallásos zenét játszott. Az emlékzarándoklat a helybeli római katolikus plébánia éttermében közös estebéddel zárult. A fentiekben ismertetett rendezvényeink megfelelő színvonalú megszervezésének biztosításához és általános működésünkhöz elengedhetetlen támogatásokért ezúton is köszönetünket fejezzük ki az illetékeseknek!

Összeállították: az ODFIE rovatvezetői

Bármiféle írást, telefonhívást vagy elektronikus-postázást a változatlan irodai címekre várunk:

Székhely:

3400 Kolozsvár, 1989. December 21. u. 9 tel./fax: 064-193236, 064-195927 [email protected]

Főtitkári Iroda: 4000 Sepsiszentgyörgy, Kós Károly u. 2 tel./fax: 067-351470, tel.: 067-313813 elektronikus-postafiók: [email protected]

15

TUDÓSÍTÁSOK, HÍREK Az Egyházi Képviselő Tanács október 1-én tartotta lll.évnegyedi rendes ülését, amelyen a lelkésznevelést, az unitárius iskoláink helyzetét, valamint adminisztratív és gazdasági kérdéseket tárgyaltak meg. Egy házunk agrárgazdálkodási stratégiájának kidolgozásával foglalkozó bizottság október 22-én ülésezett Kolozsváron.

A IV. évnegyedi

lelkészi

értekez-

leteket november 9- december 8. között tartották: november 9. Székelykeresztúr, november 10. Székelyudvarhely, november 11. Csokfalva, november 12. Kolozsvár és előreláthatólag december 8. Brassó. Az értekezleten Ferenczi Enikő sepsiszentgyörgyi vallásoktató: A csoportvezetés, mint a lelkészi munka új területe, Gyerő Dávid sepsiszentgyörgyi és Szabó László szindi gyakorló segédlel készek: Az ifjúsági egylet helye egyhazunk közösségében, valamint Molnár Lehel: Megemlékezés dr. Boros György püspökké választásának 70. évfordulóján című előadások hangzottak el. Október 6-7. napjain Dimén József firtosmartonosi, Czire Szabolcs sepsikőröspataki, Jenei Sándor haranglábi, Csete Árpád ravai, Kecskés Csaba marosvásárhelyi gyakorló segédlelkészek, és Ferencz Enikő sepsiszentgyörgyi vallásoktató-gyakorló segédlelkész sikeres lelkészképesítő vizsgát tettek. Ilkei Tünde Gabriella énekvezérképesítő vizsgát tett. október 28-án, és énekvezéri kinevezést kapott a baróti egyházközség énekvezéri teendőinek az elvégzésére.

megbeszélést tartottak Kolozsváron, amelyen időszerű egyházi, iskolai, társadalmi es gazdasági kérdésekről tanácskoztak. A megbeszélésen egyházunkat dr. Szabó Árpád püspök, Balogh Ferenc főgondnok és Mikó Lőrincz előadótanácsos képviselték. Az Észak-Amerikai Unitárius Univerzalista Egyház és a Romániai Unitárius Egyház Testvéregyházközségi első közös Tanácsának képviselői tanácskozásukat tartották Kolozsváron, november 4-5. napjain. A tanácskozás fő témája a testvéregyházközségi kapcsolatok minél eredményesebb elősegítese.

Dávid Ferenc emlékistentiszteletet

és

ünnepélyt tartottak a kolozsvári belvárosi templomban november 15-én. Az istentisztelet keretében a szószéki szolgálatot Fekete Béla V. éves teológiai hallgató végezte, imát mondott Máthé Ernő V. éves hallgató. A tordai unitárius egyházközség Dávid Ferenc emlékünnepélyéről megtudtuk, hogy „az egyházközség ebben az esztendőben is megrendezte az emlékünnepélyt. Tekintettel arra, hogy az ünnepségünkön más felekezetűek is részt vettek, a műsor úgy volt összeállítva, hogy hitében senkit se sértsen meg. Ezért azokat az énekeket választottuk, amelyeket mindenki ismert". Az ünnepély tartalmas műsora (előadások, szavalatok, egyéni énekszámok, vegyes dalárda) után a tudósítónk szerint „a jelenlevők meleg lelki hangulatban távoztak" (Tompa Sándor) A sepsiszentgyörgyi egyházközség október 11-én tartotta Török Áron

A Dávid Ferenc Egylet november 8-

Az ünnepségen részt vett dr. Szabó Árpád püspök és beszédet mondott, jelen volt dr. kisgyörgy Árpád főgondnok is.

lelkészének ünnepélyes

kibúcsúzóját.

án tartotta felolvasó ülését, amelyen dr. Gaal György: Az Unitárius Egyház iskolái 1848-1849-ben című előadása hangzott el. A felolvasó ülést zeneszámok és szavalat tették teljesebbé.

Sándor lelkész beiktatóját. A lelkészbeik-

Dr. Gyulai Zoltán fizikus halálának

tatón a Főtisztelendő Püspök úr vett részt és beszédet mondott.

A Romániai Egyházak

Magyar

Történelmi

vezetői november 12-én közös

Újonnan beiktatott lelkészeink életére és munkájára Isten gazdag áldását kérjük! Johannes Hontems születésének 500. évfordulója alkalmából ünnepi rendezvénysorozatot tartottak a Protestáns Teológiai Intézet rendezésével Nagyszebenben és Kolozsváron. A tudományos ülésszakot követően az Intézeti Tanács ünnepi ülése keretében doktor- és díszdoktoravatásra is sor került.

A Protestáns Teológiai Intézet és a Kolozsvári Unitárius Kollégium A Protestáns Teológiai Intézet vezetősége és diákjai nevében szeretettel Unitárius Fakultásának hallgatói és a megköszönjük a következő egykolozsvári Unitárius Kollégium diákjai házközségeink zöldség- és élelmiszer-

A kolozsvári és a székelykeresztúri unitárius iskoláink X.osztályos tanulóinak hagyományos találkozójára került sor október 23-25. napjain Kolozsváron.

30-ik évfordulóján szülőfalujában, Pipén emlékistentiszteletet és falutalálkozót tartottak. Ez alkalomból a templom falán emléktáblát helyeztek el. Egyetemes egyházunk részéről jelen voltak dr. Szabó Árpád püspök, Andrási György előadótanácsos és beszédet mondtak.

képviselői is. A beiktatói ünnepséget szeretetvendégség követte.

A szőkefalva - küküllőszéplaki egyházközség október 24-én tartotta Kovács

A sepsiszentgyörgyi egyházközségben november 22-én került sor Kovács

István

S. lelkész

ünnepélyes

beik-

tatójára. Egyetemes egyházunk részéről jelen voltak: dr. Szabó Árpád püspök, Balogh Ferenc és dr. Kisgyörgy Árpád főgondnokok, dr. Rezi Elek főjegyző, Székely Miklós közügyigazgató. Jelen voltak a helybeli testvérfelekezetek

adományát: Aranyosrákos, Kövend, Magyarszovát,

Kolozs, Sinfalva,

Várfalva. Tekintettel arra, hogy a gyűjtés még folyamatban van, a következő lapszámunkban részletesen visszatérünk az adományozó egyházközségekre. HALOTTUNK Özv. Lőrinczi Dénesné sz. Lőrinczi Ágnes, Lőrinczi Dénes volt tordai lelkész özvegye október 5-én Vácon , 87 éves korában elhunyt. Október 18-án temették a tordai templomból az ótordai temetőbe. A temetésen a lelkészi szolgálatot Fazakas Ferenc tordai lelkész végezte. HIBAKIIGAZÍTÁS Előző lapszámunkban a Magyarországi és a Romániai Unitárius Egyházak tanácskozásán résztvevők közül kimaradt

Balogh

Ferenc

főaondnok,

a nyári

gyakorlatot végző teológusok közül pedig Solymosi Zsolt III. éves teológiai hallgató. A mulasztásért elnézést kérünk!.

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánunk olvasóinknak! Unitárius Közlöny a Keresztény Magvető melléklete. Szerkesztő bizottság: dr. Rezi Elek főszerkesztő, Kovács Sándor szerkesztő. Olvasószerkesztő: Kürti Miklós. Kivitelezés: Kriza János. Készült a TIPOHOLDING nyomdájában.