68Ga jelzett NODAGA-RGD előállítása és tisztítása
Oktatási segédanyag a Jelzett vegyületek elválasztástechnikája (TKML0431) gyakorlathoz radiokémikus szakirányú vegyész MSc hallgatók számára
Összeállította:
Szikra Dezső
Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Nukleáris Medicina Intézet
Debrecen 2013
Tartalomjegyzék
1. A gyakorlat célja ................................................................................................................3 2. Elméleti áttekintés ..............................................................................................................3 2.1. 68Ga előállítása.............................................................................................................................. 3 2.2. A generátor eluátum feldolgozásának módszerei........................................................................ 4 2.3. Kelátorok ...................................................................................................................................... 6 2.3.1. Nyíltláncú kelátorok .............................................................................................................. 6 2.3.2. Makrociklusos ligandumok .................................................................................................... 6 2.3.3. NODAGA-RGD ........................................................................................................................ 7 2.3.4. 68Ga-NODAGA-(RGD)2 előállításának protokollja .................................................................. 8
3. A gyakorlaton használt műszerek, technikák ismertetése ...................................................10 3.1 Radio-HPLC rendszer ................................................................................................................. 10 3.2. Kromatográfiás szoftver ............................................................................................................. 11 3.3. Az SPE technika használata ....................................................................................................... 15
4. A gyakorlaton elvégzendő feladatok ..................................................................................17 5. Kérdések önálló felkészüléshez .........................................................................................18 6. Felhasznált és ajánlott irodalom .......................................................................................18
2
1. A gyakorlat célja Gallium generátor frakcionált elúciója.
68
Ga-NODAGA-RGD előállítása. A kapott
reakcióelegy tisztítása SPE tölteteken. A tisztított termék minőségellenőrzése.
2. Elméleti áttekintés
2.1. 68Ga előállítása A 68Ga generátor izotóp, vagyis anyaelemének bomlása során keletkezik, és attól elválasztva folyamatosan hozzáférhető. A pozitront emittáló
68
68
Ge/68Ga generátorokat már ötven éve vizsgálják, mivel a
Ga ciklotrontól független hozzáférhetősége mindíg is érdekelte a
radiokémikusokat. Azonban évtizedekbe került, mire sikerült megbízható generátorokat kifejleszteni. A gallium orvosi képalkotásban való elterjedésének következő lépése termodinamikailag stabil és kinetikailag inert kelátorok kifejlesztése, melyek lehetővé teszik a hozzájuk kapcsolt molekulák biológiai szempontból jelentős szöveti eloszlásának vizsgálatát. Négy helyen állítanak elő nagyobb mennyiségben (besugárzásonként 0,5-2 Ci) 68Ge-ot. Ezek a Brookhaven National Laboratory és a Los Alamos National Laboratory (USA), valamint az iThemba Laboratories (Dél-Afrika) és az Obninsk Cyclotron Ltd. (Oroszország). Targetként 4-80g közötti tömegű természetes izotópösszetételű galliumot vagy Ga/Ga2O3 keveréket, illetve gallium-nikkel ötvözeteket használnak, melyeket 20-90 MeV energiájú protonokkal 100 uA fölötti nyalábáram mellett, 2-4 héten keresztül sugároznak be. A kapott
68
Ge-ot
tetrakloridjának desztillációjával, ioncserés kromatográfiával vagy folyadék-folyadék extrakcióval választják el a besugárzott fémtől. A leggyakrabban alkalmazott eljárás során a fém targetet 12 M kénsavban oldják sósav és hidrogén-peroxid segítségével, majd széntetrakloriddal extrahálják. A
68
Ge specifikus aktivitása 58 GBq/mg (Brookhaven) és 74
GBq/mg (Obninsk) fölötti. A termék radionuklidos tisztasága 99,8-99,9% fölötti. A radionuklidok képződésének folyamatát két csoportba sorolhatjuk az anya- és leányelem felezési idejének megfelelően. Ha az anyaelem felezési ideje kevesebb, mint százszorosa a leányelem felezési idejének tranziens egyensúlyról beszélhetünk. Ha az anyaelem felezési ideje több mint százszorosa a leányelemének, akkor pedig szekuláris egyensúlyról. Ilyenkor az anyaelem aktivitása nem csökken jelentősen számos leány elem felezési idő alatt. A
68
Ga
aktivitása folyamatosan növekszik az elúció után, és egy felezési idő alatt eléri az elméleti 3
maximum felét, két felezési idő alatt pedig a háromnegyedét. A 68Ge és a belőle képződő 68
Ga elválasztására számos módszert dolgoztak ki.
A hatvanas években az első alumínium-oxid hordozós 68Ge/68Ga generátorokat 0,005N EDTA oldattal eluálták, és a kapott
68
Ga(EDTA) oldatot közvetlenül használták agytumorok
megnövekedett vérátáramlásának vizsgálatára, azonban a stabil komplex alkalmatlan jelölési reakciók végrehajtására. A generátor fejlesztés következő lépcsője a szerves gyanta alapú hordozók alkalmazása volt. A germánium(IV) nagyon stabil komplexeket képez fenolos hidroxil csoportokkal, így a 68Geot trihidroxi-benzol tartalmú szerves gyantán megkötve 4,5 M sósavval eluálható a
68
Ga. A
gallium 75%-a eluálható a generátor 250 napos használata során, és a germánium áttörés 0,5ppm alatti. Ezzel a generátor típussal már komplexálásra alkalmas formában hozzáférhetővé vált a 68Ga. Jelenleg a legjobban használhatónak az ón-oxid alapú generátorok bizonyulnak, melyeket 1 M sósavval eluálva a
68
Ga3+ 70-80%-a nyerhető ki, 10-6-10-5% germánium áttörés mellett.
Minden jelenleg hozzáférhető generátor továbbfejlesztésre szorul a sikeres orvosi célú alkalmazáshoz. Az eluátum fémtartalma korlátozza a jelölési hatékonyságot, és még mindíg nem elhanyagolható a hosszú felezési idejű
68
Ge tartalma. Az elúcióhoz viszonylag nagy
térfogatú tömény sósav szükséges, ami miatt az eluátumot nem lehet direkt jelölésre felhasználni. A
68
Ge bomlása során keletkező stabil
ng-os mennyiséget is az eluátumban, a stabil
71
68
Zn friss generátor esetén elérheti a 10
Ga (mely a
71
Ge-ból keletkezik) mennyisége
ennél egy nagyságrenddel nagyobb is lehet. A Ti(IV) és Fe(III) szennyezések hátrányosan befolyásolják a jelölési hatékonyságot, és csökkentik a termék specifikus aktivitását.
2.2. A generátor eluátum feldolgozásának módszerei A feldolgozás célja a 68Ge szennyezés és a jelölési hatásfokot rontó inaktív fémszennyezések mennyiségének csökkentése, a savkoncentráció csökkentése, és az aktivitáskoncentráció növelése.
Anioncserés kromatográfia A Ga(III) tömény sósavban anionos klorokomplexet képez, így a 0,1-1 M sósavas
68
Ga
oldatot tömény sósav hozzádásával 5,5 M-os savkoncentrációra beállítva erős anioncserélőn a 68
GaCl4 megkötődik. A gyanta tömény savas mosása és nitrogén gázzal történő szárítása után 4
vízzel eluálható. Ez az eljárás eltávolítja a
68
Ge szennyezést, azonban nem szabadít meg a
Zn(II) és Fe(III) tartalomtól.
Frakcionálás Az eluált gallium aktivitása az első 1-2 ml-ben maximumot ér el, ami az összes aktivitás kétharmadának felel meg. Ha csak kis térfogatú sósavval eluáljuk a generátort, magasabb aktivitás koncentrációt érhetünk el, alacsonyabb savtartalom mellett. Ezzle a módszerrel a 68
Ge és a fémszennyező tartalom is alacsonyabb lesz, azonban nem helyettesíti a kémiai
tisztítást.
Kationcserés kromatográfia 0,1 M sósavas eluátumot kationcserélőre fölvíve a
68
Ga kvantitatíven megkötődik. Kis
térfogatú 80%-os aceton / 0,15 M sósav elegyével eluálható a Ge(IV), Ti(IV), Zn(II) és a Fe(III). Ezután a
68
Ga elúciója 98% aceton 0,05 M sósav eleggyel történik. A jelölési
reakciókat általában 5 perc alatt 95 oC-on végzik, ahol az aceton nagyrésze elpárolog az oldatból. Több automatizált szintézismodul kapható, melyek alkalmasak a generátor automatizált elúciójára, az eluátum feldolgozására és a jelölési reakció kivitelezésére.
A gallium kémiája A gallium elektron konfigurációja [Ar] 3d104s24p1, ennek megfelelően Ga(I) és Ga(III) oxidációs állapota lehetséges. Ezek közül azonban csak a Ga(III) stabil vizes oldatban. A Ga3+ kis mérete és nagy töltése miatt hard sav-nak tekinthető a Pearson-féle besorolás szerint. Kis mérete miatt az öttagú kelát gyűrűket preferálja, hard donorokkal alkot stabil komplexeket. Jellemző tulajdonsága még az enyhén savas és bázikus körülmények közötti erős hidrolízisre való hajlam. pH 3,5 és 7,5 között számos alacsony oldhatóságú formája képződik, melyek vizes oldatból kolloidként kiválva nem képeznek komplexet. Vas(III)-hoz való hasonlósága miatt az élő szervezetben jelenlévő apo-transzferrin vas transzporter proteinnek jelentős affinitása van a Ga3+-hoz is. Ez azt eredményezi, hogy alacsony stabiltású komplexeit élő szervezetbe juttatva a Ga3+ a transzferrinhez kapcsolódik. Emiatt a diagnosztikai célra kifejlesztett gallium kelátoroknak magas stabilitású komplexet kell képezniük, és lehetővé kell tenniük a célzó molekulához (melynek a biológiai eloszlását vizsgáljuk) kapcsolását.
5
2.3. Kelátorok
2.3.1. Nyíltláncú kelátorok A [68Ga]citrátot a kontrasztanyagok közé sorolják, pedig valójában felhsználása során a transzferrin in vivo jelölése történik meg. Fiziológiás közegben a transzferrin átkelálja a Ga(III)-at, és így tumorok kimutatására és vérátáramlás vizsgálatára használható. Az EDTA a korai generátorok eluálószere volt, és a DTPA-val (dietiléntriamin-N,N,N’,N’’,N’’pentaecetsav) együtt szív, tüdő, agy és vese vérátáramlási vizsgálatokra használták. Az első bifunkciós kelátorokat ezekből fejlesztették ki.
citrát
EDTA
DTPA
2.3.2. Makrociklusos ligandumok A makrociklusos poliamino-polikarboxilátok kiváló termodinamikai stabilitású és kinetikailag inert komplexeket képeznek, így megvédik a galliumot fiziológiás körülmények között. A DOTA és származékai kereskedelmi forgalomban kaphatóak. A komplexképzés után két karboxilcsoport szabadon marad, így felhasználható más molekulákhoz való kapcsolásra, de lehetőség van a szekunder nitrogéneken keresztüli szunsztitúcióra is. Ez utóbbi kötés in vivo is stabilnak bizonyult.
cyclen
DOTA
DO3A
DO2A
6
A Ga3+ kis mérete miatt öttagú kelát gyűrűkben kisebb az intamolekuláris feszültség, így stabilabb komplexeket képez az 1,4,7-triazaciklononán gyűrűt tartalmazó kelátorokkal. A NOTA komplexek alacsonyabb hőmérsékleten képződnek, így lehetővé teszik kit alapú radiofarmakonok kifejlesztését. A NOTA funkciós csoportjai mind résztvesznek a komplexképzésben, így nem használhatók fel biomolekulákhoz kapcsolásra, ezért a bifunkciós kelátorok előállítása összetettebb szintézist igényel.
NOTA
2.3.3. NODAGA-RGD A
68
Ga jelzett NODAGA-RGD a sejtfelszíni integrin receptorok kimutatására alkalmas
radiofarmakon, amely egy NOTA kelátorból és gyűrűs RGD (araginil-glicil-aszparaginsav) peptidből áll.
NODAGA-(RGD)2 Az integrin receptorok jelátvitele számos funkció kontrollálásáért felelős a rákos sejtekben. Ilyenek a sejt vándorlása, behatolása a szövetek közé, növekedése és túlélése. Bizonyos integrinek kifejeződése összefügg a betegség súlyosbodásával és a túlélési esélyek romlásával. A tumorsejtek mellett az integrinek megtalálhatóak a tumorhoz kapcsolódó 7
gazdasejteken is, így az integrin jelátvitelnek kulcsszerepe van ezen sejteknek a tumor fejlődéséhez való hozzájárulásában. Emiatt az integrin antagonisták megakadályozhatják a tumor növekedését a tumorban- és a körülötte végbemenő jelátvitel gátlásán keresztül. Az integrinek rákos sejtekben betöltött fontos szerepük miatt új terápiás szerek kifejlesztésének célpontjaivá váltak. Az egyik ilyen, glioblasztóma ellenes anyag a cilengitide, amely már a Fázis III-as klinikai teszteknél tart. Az integrin αvβ3 kifejeződése aktivált endotél (érfal alkotó) sejteken figyelhető meg angiogenezis (érképződés) közben, tumorok belsejében kialakult új erek falában, miokardiális infarktus után vagy krónikus gyulladás során. Megtalálható még egyes rákos sejtek felületén, mint például a glioblasztóma- és a melanóma sejteken. Ezért az integrin receptorok kifejeződésének leképezése az onkológiai, a kardiológiai és a gyulladásos betegségek vizsgálata számára is fontos. A legtöbb klinikai kísérletet
18
F-galakto-RGD-vel végezték, melynek segítségével sikerült igazolni, hogy a
radiojelzett RGD peptidek alkalmasak az integrint kifejező tumorok kimutatására. Azonban számos esetben a PET felvétel kontrasztja nem optimális, ami miatt kisebb tumorok nem mutathatók ki. Az RGD peptidek 18F-al végzett radiojelzése összetett feladat, ami megnehezíti a receptorvizsgálatok elterjedését. Ez vezetett a 68Ga jelzett NODAGA-RGD kifejlesztéséhez, mely egyszerűen előállítható és jobb kontrasztot ad, mint a 18F jelzett peptid.
2.3.4. 68Ga-NODAGA-(RGD)2 előállításának protokollja Optimális reakciókörülmények: NODAGA-RGD koncentrációja: 30 uM pH = 6 hőmérséklet: 95oC reakcióidő: 5 perc
Radiojelzés lépései: 1. Reakcióelegy összemérése eppendorf csőben 1250 ul eluátum (1 M sósav) 800 ul HEPES (7,2 g HEPES 6 ml ultratiszta vízben)
HEPES (pKa = 7,5)
155 ul 25%-os nátrium-hidroxid (ultratiszta vízben) 220 ul NODAGA-RGD oldat 8
2. A reakcióelegyet lezárt eppendorf csőben helyezzük 5 percre 95 oC-os vízfürdőbe. 3. Kondícionáljuk az Empore C18 SPE csövet 2ml etanollal, majd mossuk át 3ml vízzel. Vigyük fel a reakcióelegyet az SPE töltetre, majd mossuk át 10ml vízzel. Eluáljuk 500ul 96%-os etanol és víz 1:1 elegyével.
9
3. A gyakorlaton használt műszerek, technikák ismertetése
3.1 Radio-HPLC rendszer A gyakorlat során Waters LC Module 1 HPLC rendszeren végzünk méréseket, amely UV és radioaktivitás detektorral van ellátva. A készülék vezérlését és a mérési adatok gyűjtését számítógép segítségével végezzük, Waters Millenium programmal.
A készülék tetején hélium alatt lezárt üvegekben találhatóak az eluensek (A,B,C,D ág). A gradiensképzés a pumpa előtti kisnyomású keverőkamrában történik az egyes eluens ágakra kötött mágnesszelepek nyitvatartási idejének vezérlésével. A beépített Waters 600-as pumpa 0,1-15 ml/perc tartományban 4000 psi nyomásig használható, tipikusan 20-40 psi pulzálás mellett szállítja az eluenst. A minták injektálása a készülék alján lévő 96 férőhelyes tálcából 10
autosampler segítségével történik. A kolonnáról érkező effluens UV, majd radioaktivitás detektoron halad át.
3.2. Kromatográfiás szoftver A Waters Millenium32 V4.0 (2001) egy gyógyszeripari követelményeknek megfelelő kromatográfiás szoftver. A jelenleg elterjedten használat Empower 3 elődje. Lehetővé teszi a kromatográfiás mérések elvégzése mellett a méréssel kapcsolatos összes információ kezelését, a mérések, a számolások és a jelentéskészítés teljes automatizálását. A gyakorlaton röviden megismerkedünk a szoftver legfontosabb funkcióival: •
Kromatográfiás módszer írása (mérési körülmények megadása)
•
Mintatábla megírása, mérés indítás
•
Kromatogrammok manuális kiértékelése és riport nyomtatás
„Run samples” ablak Az ablak alsó részén láthatók az aktuális nyomás-, áramlási sebesség-, és eluens összetétel értékek. Itt állíthatjuk le a pumpát, illetve itt állíthatjuk be a fenti paramétereket manuálisan. Korábban megírt „Instrument method”-nak megfelelő értékeket is behívhatunk, illetve alapvonalfigyelést indíthatunk. Az ablak közepén lévő táblázat kitöltésével írhatunk mintatáblát, melyet elindítva a program soronként hajtja végre az egyes minták mérését a megadott módszer szerint. Az ablak jobb oldalán láthatjuk az éppen futó minta valós idejű kromatogrammját, illetve a nyomásgörbét.
11
„Instrument method” ablak Itt állíthatjuk be a mérési körülményeket. A pumpa ikonjára kattintva a „Flow” fülön a nyomáshatárokat, az áramlási sebességet valamint izokratikus módban az eluensek keverési arányát adhatjuk meg. Gradiens módot választva egy táblázatot kell kitöltenünk, ahol soronként egy-egy időponthoz tartozó eluensösszetételt írhatunk be. A detektor ikonjára kattintva a detektálási hullámhossz mellet az adatgyűjtési frekvencia változtatható. Ha keskeny csúcsokra számítunk, érdemes a maximális adatgyűjtési sebességet választani, azonban ekkor az alapvonali zaj is növekedhet (főleg alacsony hullámhosszon).
12
„Project” ablak A kromatogrammokat és a mérési módszereket „project”-ekbe csoportosítva tárolja a program. A korábbi méréseket injektálásonként nézhetjük meg az „Injections” fülön, az egyszerre elindított méréseket „Sample sets”-en belül a mintatábla neve és mérési ideje alapján tekinthetjük át. Ha kijelölünk egy- vagy több injektálást, a hozzá tartozó kromatogrammokat a „Channels” fülön láthatjuk. Minden detektor kromatogrammja külön tárolódik, és rögzíthető a futás során mért nyomás is, melynek a hibaelhárításban van nagy szerepe. Az adott minta egyik csatornájára kattintva új ablakban megjelenik a kromatogramm, melyet egy korábban megírt módszer megnyitása után automatizáltan, vagy kézzel integrálhatunk. A kiintegrált kromatogrammok a „Results” fülön láthatóak, ahonnan egy „Riport method” kiválasztásával nyomtathatók. 13
A „Review” ablakban egy vagy több kromatogramm kiértékelését végezhetjük el. Az integrálás eredménye csak úgy menthető el, ha megnyitunk egy „Processing method”-ot. Ezután akár kézi integrálást is végezhetünk, de a szoftver lényege az automatizált integrálási módszerek minnél hatékonyabb támogatása. Számos paramétert megadhatunk, amelyel a szofter által automatikusan megtalált fölösleges, vagy hibásan integrált csúcsokat kizárhatjuk, illetve a szabálytalan alakú csúcsok pontos integrálását beállíthatjuk. Több kromatogrammot is egymásra hívhatunk, illetve a „2D channels” fülön válthatunk is közöttük. Itt, az ablak alsó részén láthatjuk az integrálási eredményeket is a „Peaks” fülön.
14
Radiokromatogrammok értékelése A kromatogrammon kiintegrált csúcsok területét bomláskorrigálni kell, ha a csúcsok detektálása között eltelt idő nem hanyagolható el a vizsgált izotóp felezési idejéhez képest. A bomláskorrekciónál referenica időre számoljuk vissza a csúcsterületet, és ebből számítunk aktivitáskoncentrációt. Referencia idő lehet az injektálás ideje, a szintézis vége, esetleg a besugárzás vége (EOB). A csúcsterület bomláskorrekciójánál az alábbi egyenletet használjuk: Amért = Akorr . e − λt
t1/2 (18F) = 109,8 perc
λ=
ln 2 t1 / 2
3.3. Az SPE technika használata A szilárdfázisú extrakció (SPE) egy kromatográfiás tisztítási/mintaelőkészítési eljárás, melynek lényege, hogy az elválasztandó komponenseket tartalmazó oldatot egy SPE tölteten átáramoltatva belőle egyes komponensek megkötődnek, míg mások áthaladnak. Az
15
állófázison megkötött anyagok megfelelő eluenssel leoldhatóak. Napjainkra a szilárdfázisú extrakció a legfontosabb HPLC-s mintaelőkészítési eljárássá vált. Legfontosabb előnyei a folyadék-folyadék extrakcióval szemben: •
A vizsgált komponensek hatékonyabb kinyerése
•
Jobban elválaszthatók a zavaró komponensek
•
Alacsonyabb szerves oldószer felhasználás
•
Kényelmesebb manuális műveletek
•
Szilárd szennyeződések eltávolítása
•
Egyszerűen automatizálható
•
Nem képződhet emulzió
Hátrányai: •
Az SPE töltetek tulajdonságai sarzsonként változhatnak
•
Egyes komponensek irreverzibilisen kötődhetnek a tölteten
•
Egyes esetekben összetettebb módszerfejlesztés válhat szükségessé
Szilárdfázisú extrakcióra leggyakrabban műanyag házban (fecskendő) elhelyezett fordított fázisú tölteteket alkalmazunk. A hagyományos töltetek átlagosan 40um-es szemcseméretű szilikagél alapúak és a HPLC-s állófázisokra hasonlítanak. Az utóbbi években igen népszerűvé váltak a polimer alapú állófázisok, melyek számos előnnyel bírnak: •
nagyobb felületűek, ezért nagyobb a kapacitásuk
•
jobban nedvesíthetőek
•
jobban tűrik a beszárítást a kondícionálás után
•
a szilanol csoportok hiánya miatt kisebb a valószínűsége az erős bázisok irreverzibilis adszorpciójának
•
szélesebb pH tartományban használhatóak
Az alkalmazott retenciós mechanizmustól függően az alábbi SPE technikák valósíthatóak meg: apoláros, poláros, kationcserés, anioncserés és kevert módú. A leggyakrabban alkalmazott mód az apoláros SPE, mely a fordított fázisú kromatográfiával analóg módon működik. A gyakorlaton is ezt a módot fogjuk alkalmazni.
16
Apoláris szilárdfázisú extrakció lépései 1. Kondícionálás Néhány töltet térfogatnyi acetonitrillel vagy metanollal kondícionáljuk a töltetet. Ennek során eltávolítjuk a levegőből adszorbeálódott szennyeződéseket és szolvatáljuk az adszorbenst. Ezután a szerves oldószert kevés levegővel eltávolítjuk a töltetről, majd vízzel vagy a mintának megfelelő összetételű oldattal mossuk. Ezután nem szabad a töltetet sokáig állni hagyni, mert az állófázist szolvatáló oldószer lassan kidiffundál a vízbe, így a töltet szolvatáltsága lecsökkenhet („de-wetting”). 2. Mintafelvitel A mintát gyenge oldószerben kell a töltetre felvinni (általában 10% alatti szerves oldószer tartalom) néhány ml/perces sebességgel. 3. Mosás A töltetet olyan oldószerrel mossuk, amely a mérendő komponenseket nem eluálja, de a jelenlévő szennyezőket eltávolítja. 4. Elúció A mérenndő komponensek elúciója erős eluenssel. Gyakran szükséges eltérő pH-jú eluens használata
4. A gyakorlaton elvégzendő feladatok A generátor frakcionált elúciója Eluáljuk a gallium-generátort 5ml 1M ultratiszta sósavval fecskendőpumpa segítségével. Szedjünk 0,2ml-es frakciókat, és mérjük le aktivitásukat.
Gallium-jelzett NODAGA-RGD előállítása Válasszuk ki a legmagasabb aktivitású eluátum frakciókat. Mérjünk ki a gyakorlatvezető által megatározott aktivitású oldatrészletet egy eppendorf csőbe. Az oldat térfogatának ismeretében számítsuk ki a jelöléshez szükséges reagensek térfogatát, és végezzük el a protokollban szereplő lépéseket. Mérjük a tisztított termék aktivitását, és számítsunk bomláskorrigált hozamot. Határozzuk meg a termék tisztaságát radio-HPLC segítségével. 17
5. Kérdések önálló felkészüléshez 68
Ge/68Ga generátorok típusai
Gallium generátor eluátum tisztításának módszerei HPLC rendszer működése, részei Apoláros SPE technika lépései Csúcsterület bomláskorrekciója
6. Felhasznált és ajánlott irodalom [1] Rebecca A. Dumont, Friederike Deininger, Roland Haubner, Helmut R. Maecke, Wolfgang A. Weber, Melpomeni Fani, J Nucl Med, 52,1276 (2011)
18
