Könyvkereskedők, kiadók a 19 században
6. tétel
A könyvkereskedelem reformkori fejlődését jól illusztrálják a következő adatok: 1811-ben: Pesten még csak 6, Budán 2, Pozsonyban 4, Kassán és Sopronban egy-egy könyvkereskedés volt.1821-ben még mindig csak 16 volt a könyvárusok száma, közülük Pesten és Pozsonyban 4-4, Debrecenben 3 tevékenykedett. 1848-ra viszont - Erdéllyel és Horvátországgal együtt – már 45 helységben csaknem százra nőtt a könyvkereskedők száma, akiknek kb. negyede könyvkötő is volt. Mindez a kedvező változás siettette a magyar könyvkultúra további kibontakozását és lassú polgáriasodását. Pest növekvő szerepét a könyvkereskedők is felismerték, noha a korábbi feudális kötöttségek és a céhrendszer továbbélése változatlanul akadályokat jelentett. 1 Új típusú könyvkiadás alakul ki a polgárosodással. Eddigiek:
- könyvkötő mint kiadó :●Szent István társulat, (Magyarország egyik legrégebbi könyvkiadója) katolikus, iskolai könyveket adott ki. Fogarasy Mihály nagyváradi kanonok kezdeményezésére 1847. február 15-én alakult meg a Jó és Olcsó Könyvkiadó Társulat, mely ezzel a Nyugat Európában már létező hasonló kiadók magyar társa lett. Induláskor még „jó és olcsó kvk”, de egy év után átváltják „kortárs európai irodalom a köznép javára” A szabadságharc leverése után 1852ben vette fel a kiadó a Szent István nevet. Az éveken át tartó elnyomás alatt törekedtek a nemzeti nyelvet ápolni. A Kiegyezés után tankönyvkiadó tevékenységbe kezdett a társulat, valamint oktatási segédeszközöket, tanári segédkönyveket jelentettek meg.
-nyomdász mint könyvkiadó ● Otto Wigand, 1826-ban Kassán könyvkereskedést alapított, amelyet 1827-ben Pestre, majd 1832-ben Lipcsébe tett át. Üzletét 1833-ban eladta sógorának, ●Heckenast Gusztávnak. Heckenast fellépése új fejezetet nyitott a könyvkereskedelem és könyvkiadás történetében, Nem csak azért, mert a cég neve belekerült az 1848-as magyar forradalom történetébe, hanem jelentős kiadói és könyvkereskedői tevékenysége miatt is, melyet a magyar irodalomtörténet egyik fényes korszakában fejtett ki 1
Kókay György: A könyvkereskedelem Magyarországon http://www.mek.oszk.hu/03200/03233/03233.pdf
Könyvkereskedők, kiadók a 19 században
6. tétel
1840-ben indított folyóirata, ●a Bibliographiai Értesítő segítségével az egész hazai könyvpiac legújabb termékeiről kívánt hírt adni ● 1841-ben könyvkereskedelmi és kiadói vállalatát egyesítette Landerer Lajosnyomdájával, ’46 tól Landerer és Heckenast név ●Nemzeti dal, 12 pont kinyomtatása… ●1873-ban a kiadó a Franklin társulat tulajdonába került.
Hiába növekedett azonban a magyar nyelvű kiadványok száma, a legtöbb könyvkereskedésben változatlanul az idegen nyelvű könyv volt túlsúlyban. A negyvenes években azonban akadt egy olyan magyar könyvkereskedés is, amelynél már változott a helyzet, amely magát „nemzeti könyvkereskedés”-nek nevezte. Tulajdonosa ●Emich Gusztáv volt. Ő volt az első kiadó, aki főként magyar szépirodalmi munkák megjelentetésére helyezte a hangsúlyt, és elődeivel ellentétben, tankönyvkiadással nemfoglalkozott. Folyóiratokat és újságokat is nagy számban adott ki, Heckenasthoz hasonlóan nyomdát is szerzett. ld.Athenaeum
●Lampel Róbert, A könyvszakmát Prágában tanulta. 1847-ben Magyarországra jött, először a Kilián és Társa cégnél dolgozott, majd 1850-ben saját céget alapított Lantosy és Lampel néven. Társkiadója, Leyer (Lantosy) József 1853-ban meghalt, ekkor Lampel egyedüli tulajdonosává vált a cégnek. Lampel Róbert Andrássy-úti üzlete a kezdetektől fogva három tevékenységkörre épült: szortimentüzlet, antikvárium és kölcsönkönyvtár volt. Legnagyobb számban tankönyveket, ifjúsági irodalmat és törvénykönyveket adott. Bevezeti a használt könykereskedést, ennek van piaca. Vasárnapi Újságban hirdet, úgy ítéli, hogy megéri hirdetni. Század végén halt meg, Vodiáner veszi át a céget. A régi név megmarad- Lampel– Wodiáner kiadó (Wodiáner Fülöp és fiai)
● Légrády testvérek , Légrády Károly Testvérével, Tivadarral 1854-ben nyomdát alapított, majd 1878-ban elindította legfontosabb vállalkozását, a Pesti Hírlapot, melynek főszerkesztője is volt.
Könyvkereskedők, kiadók a 19 században
6. tétel
●Pfeifer Ferdinánd Emichtől vette át a kiadót, 1857-ben. Szakmai kiadóvolt, szinte csak természettudományos műveket adott ki, + az aktuális színházi darabok írásos változatát.
●Ráth Mór és testvére, Ráth György. Szegedi születésűek. A szabadságharc után polgári foglalkozás után kellett nézniük, György hivatalnok lett, bibliofil volt, gyűjteményét a nemzetnek ajándékozta. Mór pedig könyvkiadással kezdett el foglalkozni. Kiadói tevékenysége éveken át páratlan volt, kiadványainak mind száma, mind értéke túlhaladta a legtöbb más magyar könyvkiadóét, és különösen a magyar klasszikus írók kiadásával elévülhetetlen érdemeket szerzett magának a magyar irodalom körül. Vörösmarty Mihály, Eötvös József, Arany János, Tompa Mihály, Shakespeare összes művének kiadási jogát megvásárolta Az írói tiszteletdíjat oly fokra emelte, hogy egy magyar kiadó sem volt képes vele versenyezni; kiadványainak külső kiállítására is a legnagyobb gondot fordította. Kevésbé figyelt a könyv belső kivitelére, egységes kötés, aranyozott díszítés, élénk színek.„A sznob vevők Ráth Mórnál vásároltak” Igényes tömegtermékeket állított elő. Szépirodalmi alkotásokon kívül tudományos munkákat is megjelenítettet. Jól jövedelmező állami megbízásokat kapott, de jótékonyan ajándékozta is könyveit intézményeknek. Többek között a szegedi árvíz alkalmával szülővárosának ajándékozta összes kiadásainak egy-egy példányát. Kiadói jelvénye: egy régi céhes szimbólumból vette át, egy facsonk, kis díszítéssel. Az üzlet a Vastuskónál volt, melyet mindenki tudott, hogy hol van helyileg.
●Méhner Vilmos külföldről bevándorolt, német származású polgár . A nagy könyvkiadó részvénytársaságok megjelenése alaposan megváltoztatta a magyarországi könyvterjesztés korábbi formáit. Elterjedt a kolportázs-kereskedelem és általánossá vált a részletfizetési rendszer, valamint a bizományi áru forgalma. A kolportázs (A „kolportázs” fogalmán ma sajtótermékek utcai terjesztését értjük, de akkor inkább pejoratív értelemben használták, és a folytatásokban kiadott, értéktelen regényeket jelezték vele) kereskedelem
Könyvkereskedők, kiadók a 19 században
6. tétel
magyarországi meghonosítása 1872-ben a Méhner Vilmos cég által kezdődött el ,olcsó termékei voltak, ponyva formában adta ki az igényes irodalmat, 30-40 krajcárért. Később kiadóját a Franklin társulat felvásárolta.
Kiegyezés utáni kiadók
Az új könyvolvasó rétegek érdeklődését és igényeit talán legelsőként ismerte fel és szolgálta ki ●Bucsánszky Alajos, aki 1831-től 1847-ig Pozsonyban működött mint könyvkötő, könyvkereskedő és kiadó. Akkor még főleg iskolakönyveket, történeti és vallási munkákat adott ki, de már ott is népszerű, illusztrált és olcsó kiadványok megjelentetésére törekedett. Pozsonyban jogi könyveket adott ki a jurátusoknak (jurátus=jogot végzett ember, aki egy-két éves gyakorlaton van) 1847-től, amikor Pestre helyezte át székhelyét, tovább erősítette azt a tendenciát, hogy olcsó könyveket ad ki, majd áttért a nagy példányszámú naptár- és ponyvakiadásra. Naptárak mindenfélék: pl. hölgyek naptára, földművelők naptára, divatnaptár, imakönyvek. -nagy újítás az illusztráció! Jellemző volt a „vizuális kiéhezettség” -hatalmas példányszámmal dolgozott: (1870-es évek, 400 000-res példányszám) -izgalmas műveket adott ki -útleírások egzotikus, távoli tájakról -terjeszkedetttovábbi nyomdák -halála után veje vett át az üzletet (Rózsa Kálmán)
1873-•Franklin társulat : http://www.mgonline.hu/archive/200801/14/200801_58-59.pdf
1884- •Pallas -Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. kiadásában 1893-ban megjelenő 16 kötetes Pallas Lexikonból 280 ezer példányt adtak el.
Könyvkereskedők, kiadók a 19 században
6. tétel
1885- Singer és Wolfner Főként a kispolgárság, valamint az ifjúsági és gyermekolvasók szolgálatára és olcsó, népszerű könyvek nagy számban való kiadására törekedett az 1885ben Singer Sándor és Wolfner József által alapított Singer és Wolfner részvénytársaság. Sikeres vállalkozásaik közé tartozott az Egyetemes Regénytár (1885-1931), melynek egyes kötetei húszezer példányban is elkeltek, ugyanúgy a Milliók Könyve, a Filléres Regénytár és később az Új Idők Lexikona című kiadványuk is. A Singer és Wolfner 1943-tól Új Idők Irodalmi Intézet Részvénytársaság néven működött.
1868- Atheneum
Az Athenaeum egyike volt az ország legnagyobb könyvkiadóinak. Működésének ideje alatt a kor legjelentősebb íróinak és költőinek műveit adta ki, s így meghatározó szerepet töltött be a magyar irodalomban. A kiadó Emich kezdeményezésére 1868. június 28-án részvénytársasággá alakult, ekkor vette fel az "Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat" nevet. Az első igazgatója Osterlamm Károly lett és az igazgatóság tagjai között volt többek között id. Emich Gusztáv, ifj. Emich Gusztáv, Kemény Zsigmond és Jókai Mór is.
A kiadót szoros kapcsolat fűzte a Nyugat íróihoz: az első nemzedék szinte minden tagjának jelent meg könyve az Athenaeumnál, és a legjelentősebbeknek állandó kiadója lett. Életmű szerződés kötötte a kiadóhoz Móricz Zsigmondot, Babits Mihályt, Karinthy Frigyest, számos Krúdy regényt ők adtak ki, és jelentettek meg köteteket többek között Kosztolányitól, Tóth Árpádtól, Szabó Lőrinctől, Füst Milántól és Csáth Gézától is. Különösen sikeres vállalkozásuk volt Ady hagyatékának gondozása és összes műveinek megjelentetése: a két világháború között Ady annyira divatba jött, hogy egyes köteteit akkor egyedülállóan 15-20 000-es példányszámban adták el.