6. MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM (3 írás) Battyán Katalin – Nagy Tamásné: A magyar irodalom és anyanyelv tantárgy „zöldítése” Általános tanácsok, megjegyzések Az irodalom-tananyag bőven kínál lehetőséget a természet, a természeti környezet jelenségeinek, viselkedésének, az ember természettől való függőségének, természetátalakító tevékenységének megismerésére. Akár kronologikus, akár tematikus, akár műnemek, illetve műfaj szerinti elrendezésben haladunk, a teremtésmítoszoktól ível az út a kortárs világ- és magyar irodalomig. Tehát a magyartanárok és a diákjaik is mindnyájan és elkerülhetetlenül hétről hétre szembesülnek a tantárgy keretein belül ezekkel az éppen ezért is örökzöld kérdésekkel: mi a jelentősége az egyén, a társadalom, az egyetemes emberi kultúra szempontjából a közvetlen és a tágan értelmezett természeti körülményeknek? Ember és természet kölcsönhatása hogyan mutatkozik meg az irodalmi alkotások tükrében? Ami pedig szűkebben az irodalmi szemlélet kialakításának jól bevált fogását illeti: a költők, írók (sőt filmrendezők, festők, zeneszerzők) alkotásaiban hogyan képesek a táj, a természet elemei, jelenségei a szereplő(k) természetének, jellemének, viselkedésének „előkészítésére”, illusztrálására? Szerencsére az irodalom tantárgyból minden külön erőlködés nélkül, a legteljesebb természetességgel fakad a természeti környezet állandó (persze fiktív) jelenléte; amikor egy mű helyszíne kiáltóan mesterséges vagy üres, annak a mondanivaló szempontjából különös jelentősége van, tehát a hiány, a természetellenes, esetleg eltúlzott műviség fogja felhívni a figyelmünket az ember egészséges természetigényére. Javaslatok (kisebbek számára is) – példa gyanánt a víz témakörében • Berzsenyi Dániel: A Balaton c. verse alábbi részletének elolvasása után, az abból kapott benyomások – valamint saját élmények – alapján beszélgetés, levélírás, vagy rajzolás a tavakról. Jer: nézd a Balatont, mikor a nap reggeli lángja Tükrözetén reszket, s mikor a hold fénye alatt ég; Nézd a kék hegyeket, mint állnak sorba körülte, Mellyeken a nektár csorog és az öröm dala harsog. • Mit láthatott a Balaton élete során? Kisebb csoportokba szétülve rajzolják le a gyerekek a Balatont! Írjanak köré olyan eseményeket, történeteket, amelyeket a tó átélhetett élete során. Írjanak a mai napról is, és írjanak olyat is, amit szeretnének, ha történne vele. • Esőcseppek beszélgetnek. A gyerekek kiscsoportokban beszélgessenek; képzeljék el, hogy egy felhőben leendő esőcseppként éltek eddig. Vajon miket mondhattak egymásnak, amíg nem kerültek le a földre? (Pl.: „Én a virágokat szeretném itatni”, „Én a Balatonba szeretnék kerülni, hogy sok vize legyen”.) • Gyerekmondókák és dalok éneklése, ritmizálása, eljátszása
Ess, eső, ess, Három napig ess!
Esik eső, csepereg, Paprika Jancsi kesereg. Hát az öreg mit csinál? Hasra fekszik, úgy pipál.
Fehér liliomszál, ugorj a Dunába …
• Hangjaink és betűink a) Olvasd fel hangosan, ritmizálva ezt a Weöres Sándor verset! Tó vize, tó vize csupa nádszál, / Egy kacsa, két kacsa odacsászkál, Sárban ezer kacsa bogarászik, / Reszket a tó vize, ki se látszik. b) Karikázd be a hosszú magánhangzókat! c) Húzd alá a magas hangrendű szavakat pirossal, a mély hangrendűeket kékkel! • Találós kérdések. Se oldala, se feneke, mégis megáll a víz benne. (Felhő) Csillog fenn a fellegekben, vízzé válik tenyeredben. (Hópehely)
Felhőből jön, földre ér, onnan hamar visszatér. (Esőcsepp/Víz) Szürke szárnyú nagy madár, szürke lesz a nagy határ, ha ősszel a földre száll. (Köd)
Megfejtés után alkossatok mondatokat, amelyekben felhasználjátok ezeket a szavakat! • Szólásmondások értelmezése (O. Nagy Gábor könyvei segítségével) Mély vízbe veti hálóját. Lassú víz partot mos. Víz sem mossa le róla. Kint van a vízből. Nem sok vizet zavar. Bort iszik és vizet prédikál. Javaslatok az egyes korszakokra vonatkozóan A javaslatok itt időrendbe vannak rendezve, de rugalmasan kezelve a tematikus vagy műnem– műfaj szerinti elrendezést is lehetővé teszik. • Ókor (mitológiai történetek): Milyen természeti jelenségek bukkannak fel? Milyen választ adnak rájuk a történetek? Mennyire köthetőek helyhez a természet jelenségei alapján ezek a történetek? Hogyan befolyásolják a mitológiában szereplő természeti jelenségek az ezekkel együtt élő társadalom életét? (Kínálkozó összehasonlítási lehetőség: közismert magyar regék, mondák, népmesék természetvilága). • Ókor – Homérosz (Iliász, Odüsszeia): Milyen természeti jelenségeket mutat be az eposz és hogyan? Milyen a hősök viszonya az őket környező természettel? Milyen lehetett a korabeli emberek viszonya természetes környezetükhöz? Mi az író szándéka a természetábrázolással? • Antik költők: Milyen természeti jelenségeket említenek a lírai alkotások? Milyen hatást kelt a bemutatásuk? Mi a hasonlóság és mi a különbség ezek és a magyar népköltészet lírai alkotásai között? • Biblia: Milyen a Biblia természetképe? Milyen természeti jelenségeket mutat be a Biblia és hogyan? Vajon miért éppen ezeket? Mekkora jelentőségűek lehettek az egyes természeti
• • • • •
•
•
• • •
• •
jelenségek a korban és mekkorák a műben? Mennyire lokálisak, illetve mennyire általánosíthatóak a Biblia természeti utalásai? A középkor irodalma: Melyek az egyházi és a világi alkotások természetábrázolása közötti hasonlóságok és eltérések? Mi lehet ezek magyarázata? Reneszánsz: Mi jellemezte a humanista ember természetszemléletét és életmódját? A reneszánsz kori társművészetek (festészet, öltözködés, díszítőművészet) alkotásai hogyan illusztrálják mindezt? Barokk: Milyen természeti jelenségek és mekkora jelentőséggel fordulnak elő a kor irodalmában? Miért éppen ezek? Mi mutatkozhat meg általuk? Hasonló vagy eltérő a természetszemlélet az előző korétól vagy a maitól? Nyugat-európai felvilágosodás: Mitől válhatott a természet önálló témává? Mely jelenségei ihlettek egész műveket, hosszabb részleteket? Mi jellemezte a szerzők és a kor emberének természetismeretét? Magyar felvilágosodás: Mennyire lehet a művekben felbukkanó táj- és természetleírások alapján a szerzőséget meghatározni? Melyek a jellegzetesen kárpát-medencei, magyar vonatkozások? Milyen a művek által elénk tárt környezet: a fokozódó városiasodás vagy az érintetlenség jellemzi? Mi a szerzők állásfoglalása ebben a kérdésben? Romantika: Miként áll az irodalmi művekben egymással ellentétben falu és város? Mi jut kifejezésre a jellemzően városlakó szerzők tényleges vagy fiktív kivonulásában? Mi lehet a magyarázat erre a viselkedésre a 18-19. században? A hazafias költészet hogyan támaszkodik a természet, a táj bemutatására? Arany János: Hogyan használja fel a Toldiban és a Toldi estéjében a természetfestés népköltészeti hagyományait? Milyen a balladák természetképe: realisztikus-e vagy „manipulált” a hatás érdekében? Milyen volt a korabeli Pest-Buda és benne a Margitsziget? Madách Imre: Az ember tragédiája – Melyek a természetes és a „mesterséges” helyszínek a műben? Mi jellemző rájuk? Mi ezek aránya, sorrendje és miért? Milyen a mai állapota ezeknek a helyszíneknek? Realizmus, szimbolizmus, avantgárd: Mi jellemzi a 19. sz. második felének prózai tájábrázolását? Milyen lelki állapotot, hangulatot sugall, illetve teremt általa a szerző? Milyen tényezők keltik a falusi, vagy a városi táj jellegzetes hatását a művekben? A 20. sz. első felének magyar irodalma: Mi az összefüggés a magyar vidék és a magyar társadalom állapota között Mikszáth, Móricz és Ady művei szerint? Milyen vonások jellemzik kölcsönösen a tájat és a benne lakót? A táj milyen apró elemein keresztül mutatják be szerzők a teljes képet? Milyen szépséget találunk a szerzők által elénk tárt tájakon? Melyek a szépség viszonyítási pontjai (pl. Nyugat-Európa, távoli tájak stb.) a szerzők számára? A Nyugat: Mitől válhatott a nagyváros költői ihletforrássá a 20. sz. elején? Milyen volt Budapest, Bécs, Párizs, Berlin stb. úgy száz évvel ezelőtt? Ma is ihletforrás-e a nagyváros; kinek, miért? Sztálinizmus – fasizmus, háború; izmusok: Hogyan hatott a fokozott tömegesedés a tájra, a társadalomra és az irodalomra? A környezet minőségének változása vajon oka vagy következménye a korszakos társadalmi változásoknak a 20. sz. első felében? Hogyan változott a táj, a természet irodalmi jelenlétének mértéke és minősége a korábbi korokhoz képest? A háborút és következményeit milyen természeti jelenségekkel érzékeltetik a szerzők? A világégés közepette vágyott idill milyen természeti jelenségekben, illetve tájrészletekben testesül meg?
Javaslatok az irodalomórák lehetséges „zöldítési” tevékenységeit illetően
• a természet (táj, élőlények, időjárás stb.) megjelenése, szerepe a magyar népmesék, népdalok, szólások-közmondások körében: önálló gyűjtőmunka után képi ábrázolás karikatúra vagy képregény formájában feladványként • természeti környezet nélküli történet, esetleg vers szóbeli vagy rajzos kiegészítése természeti, ill. tájelemekkel (helyszín, táj, év- vagy napszak, időjárás stb.); a feladat „elemzése”, a természet- ill. tájleírás irodalmi szerepének tisztázása (ld. fent!) • magnóról, CD-ről bejátszott zajok, zene szöveges vagy képi történetté alakítása; a különféle diákalkotások elemzése • a táj, a természet klasszikus művészi ihlető erejének bemutatása zeneművek, képzőművészeti alkotások révén (zenehallgatás, múzeumlátogatás, kiselőadás) • szalonképes viccek, anekdoták természeti vonatkozásai; a városi és a vidéki humor összehasonlítása, elemzése • egy-egy közismert irodalmi szöveg természeti szókincsének (min. 5-7 elem) kigyűjtése önálló, ill. csoportmunkában; ebből rejtvény készítése Javaslatok a magyar nyelv (anyanyelv) tantárgy „zöldítéséhez” – évfolyamok, életkorok nélkül szabadon: • hangtan: természeti hangokat utánzó beszédhangok, hangutánzó szavak és a hozzájuk kapcsolódó természeti jelenségek – különös tekintettel a diákok által tanult idegen nyelv(ek)re • szókincstan: egy-egy természeti főfogalom (pl. víz, levegő stb.) körébe tartozó alfogalmak gyűjtése, csoportosítása (rokon értelmű, ellentétes jelentésű stb.) • szószerkezettan: az egyes természeti fogalmakhoz kapcsolódó tipikus igék, melléknevek, határozók – „szótárszerkesztés”, kitekintéssel a diákok által tanult idegen nyelv(ek)re • mondattan: bármely mondattani jelenségre (tőmondat – bővített mondat; egyszerű – összetett mondat; hiányos mondat; idézetek stb.) korlátlanul hozhatunk, gyűjthetünk „zöld” példákat • nyelvtörténet: egy-egy ma használatos, ill. mára kiveszett természeti fogalom alaki és jelentésbeli változásának nyomon követése a Történeti és Etimológiai Szótárban (TESz) csoportmunkában, ezekből rejtvény készítése • a nyelv rétegződése: a természet tájnyelvi (dialektus) kifejezései; természet és csoportnyelvek – az időjárás, a táj a fiatalság szókincsében; a természet köznyelvi, tudományos és irodalmi szókincsének különbségei (gyűjtőmunka) • jelentéstan: a „virágnyelv”, a népköltészet, a köznyelv növény-metaforái – kiselőadás • kommunikációs gyakorlatok: a diákok életkorának megfelelő „zöld” tárgyú vita, érvelés, újságcikk, plakát, honlap, kiselőadás, videó, rádiós-tévés tudósítás stb. közös megismerése, értékelése, elkészítése, lebonyolítása Javaslatok a „zöld jeles napok” megünnepléséhez Ha valaki a fentiek ellenére úgy gondolja, hogy a magyar tantárgy zöldítése hajánál fogva előrángatott ötlet, akkor megteheti azt is, hogy az ilyen irányú tevékenységét a jeles napokhoz kapcsolódó alkalmi „rögtönzésekre” korlátozza. (Pontosabban: ilyenkor a szokásos irodalmi tevékenysége környezeti szempontokkal egészül ki.) Az alábbiakban egy kiválasztott jeles nap példáján bemutatjuk, hogy milyen sokféle környezeti nevelési lehetőséget kínál az ünneplés a magyar tantárgy szempontjából is.
október 4.: Állatok Világnapja – egyéni vagy csoportos kutató- és gyűjtőmunka: • állatok a magyar népköltészetben (népmesék, népdalok, mondókák, közmondások, szólások stb.) • állatok a magyar lírában Janus Pannoniustól napjainkig (esetleg műfaji korlátok megjelölésével) • állatok a magyar szépprózában Heltai Gáspártól napjainkig, külön tekintettel a regényirodalomra • állatok a magyar drámairodalomban • állatok az európai és Európán kívüli népköltészetben, mitológiában • állatok a Bibliában • állatok az egyetemes lírában korok és kultúrák szerint • állatok az egyetemes szépprózában korok és kultúrák szerint • állatok az egyetemes drámairodalomban korok és kultúrák szerint • állatok játékfilmekben • állatmetaforák a magyar és a világirodalomban • irodalmi vetélkedő állatokkal Egy-egy teljes szöveg vagy részlet felolvasása emlékezetesebbé, átélhetőbbé teheti az alkalmat. Külön szerencse, ha színházlátogatásra, filmnézésre is kínálkozik lehetőség a nap kapcsán.
Halászné Csáti Ildikó: Irodalmi műsor a természet szeretetéről A szereplők általános iskolás gyerekek, kb. 9-10évesek. A műsor egy vagy két osztállyal (létszámtól függően) előadható. Szereplők: összesen 20 gyerek Vén Bükk Fiatal Fa Mesélő Cili, Linda Ági Viki, Eszter, Jutka, Kati, Éva, Nóra, Aliz, Ildikó, Laci, Attila, Karcsi, Viktor Szükséges kellékek: A kiránduláshoz általában használt hátizsák. Különösebb jelmezre nincs szükség. A gyerekek öltözéke szabadidőruha vagy melegítő, sportcipő, tehát kényelmes öltözék, amiben kirándulni szoktak. A függök szétnyitása után a mesélő lép színpadra, szövegét azonnal elkezdi. Színpadkép: A színpadon egy öreg, egy terebélyes és egy fiatal fa áll, kb. 2-3 méterre egymástól. A fák kartonból készülhetnek, s például magasugró állványhoz vannak erősítve. Egy- egy gyerek személyesíti meg őket: Vén Bükk és Fiatal Fa. A háttér: csomagoló papírra festett erdő (fák, bokrok), oldalt kartonból készített bokor (például: az oldalsó függönyhöz erősítve). Színpadon áll Vén Bükk és Fiatal Fa. Kicsit szemetes az erdő, a kiránduló gyermekek énekelve vonulnak be. Mesélő: A gyerekek nagyon szeretnek kirándulni. Ma délelőtt elindultak a közeli erdőbe, hogy figyeljék az ébredő természetet, a madarakat, a barkát, a fűzfák ágait (dalolva megjelennek a gyerekek a színen. Mély erdőben ibolyavirág…). Ismeritek az erdőjárás szabályait? Gyerekek: Igen. Az erdőjárás „szabályai”: Felfedezéseid során vigyázz az erdőre! Ne szedd le és ne bántsd a növényeket! Ne háborgasd a fészkeket és az állatokat! Ne kóstolj meg semmit! Vidd haza a szemetet! Ne térj le az ösvényekről! Jól nézd meg, hol rakhatsz tüzet! Földdel fedd le a kialudt tüzet! Cili: Én már nagyon megéheztem! Álljunk meg egy kicsit! Anyukám finom pogácsát sütött, kértek belőle? Brigi: Én is éhes vagyok! Laci: Csak lányokkal ne menjünk kirándulni. Enni jöttetek az erdőbe? Attila: Ne morogj! Kell egy kis pihenés mindenkinek. Lerakják a zsákokat, reggelit, szalvétát, zacskót vesznek elő és falatozni kezdenek. Nem kell a földre leülni, letakart tornapad is megfelelő. Csend lesz. Mesélő: Jó étvágyuk van a gyerekeknek! Vén Bükk: Remélem, hogy a szalvétákat, meg a többi szemetet nem hagyjátok itt az erdőben! (A gyerekek hirtelen abbahagyják az evést és a fára bámulnak. Először Linda, majd lassan többen is a két fa közé állnak.)
Linda: Te fa! Mondtál valamit? Vén Bükk: Én nem egyszerűen fa vagyok, hanem a Vén Bükk. Talán illendően köszönnétek nekünk. Gyerekek: (Bátortalanul.) Jó napot kívánok! Szervusztok! Fiatal Fa: Jó napot, szervusztok! (Vidáman.) Vigyázzatok az öreggel, mert nem szereti már az embergyerekeket. Hatvan évet megélt és nagyon sok mindent látott. Betti: (A fiatal fához fordul, közelebb megy, megsimogatja.) Engem Bettinek hívnak. Hát te ki vagy? Fiatal Fa: Én is bükkfa vagyok, de még csak 12 évet éltem. Ti is iskolába jártok? Cili: Igen, diákok vagyunk a Németvölgyi Általános Iskolában. Karcsi: Mit csinálsz itt egész nap, mialatt én az iskolapadban ülök? Fiatal Fa: Mit csinálok? Én, én nem is tudom… Vén Bükk: Te kis zöld levelű zöldfülű Honnan is tudhatnád? Majd én elmesélem! Gyerekek: Jó, JÓ! Meséld el! Vén Bükk: A fejemen a sok-sok levél az esőcseppjét elaprózza, s azok beszivárognak a talajba. A vizet sokáig meg tudom tartani, olyan vagyok, mint egy szivacs. Gyökereim mélyen a földbe hatolnak, megkötik a talajt. A leveleim védik az erdő lakóit a zajtól, lecsillapítják a tomboló szelet, és oxigént termelnek, hogy ti friss levegőt lélegezhessetek. Cili: Akkor ti véditek meg az egész földet? Fiatal Fa: Igen, mi védjük az erdő lakóit, a levegőt, a talajt, a szelet, az esőt, s a fáradt kiránduló is leülhet pihenni a fák árnyékában. Ági: Akkor a fákra nagyon vigyázni kell mindenkinek! Vén Bükk: (Elszomorodva.) Sajnos az emberek nem vigyáznak ránk. Szeméttel, olajjal, méreggel károsítják az erdőt és az állatvilágot. Fiatal Fa: (Az öreghez.) Ezek a gyerekek még nem tettek semmi rosszat. Nem tépték le az ágaimat, nem dobálták szét a szemetet, nem tépték le a kis virágot a patak mellett. Gyerekek: Nem, NEM! Mi vigyázunk majd rátok! (Körülállják kézen fogva a két fát, és szép kis gyermekdalt énekelnek. Schubert: Hársfa) Viki: Már a faluban is pártfogásba vettünk egy hársfát. Ő elégedett velünk. Éppen most kaptunk tőle levelet. Meghallgatod? Fiatal Fa és Vén Bükk: Olvasd hát! Viki: (Felolvassa a falevél című írást.) Kedves Gyerekek! Nevem Hárs Ágota. Fa szempontból olyan vagyok, mint a Koltai Juli, azaz kicsit kicsi, mégis minden évben kinövöm a zöld ruhámat. Sajnos még kótyagos vagyok, mert véletlenül egy héttel később ébredtem a szokottnál, de sárgás virágaim, így is immáron sokadik éve újra beborítottak. Kérges törzsemen még senki sem mert felmászni, vékony ágaimról bárki leeshetett volna. Azért szép vagyok és mosolygós. Hát hiába, teljesen Julira hasonlítok. Nagy szégyenemre még most is betonjárókában tartanak. Tavaly még bejárkáltak ide a gyerekek, sőt, a hasamba rúgták a labdákat. Most más a helyzet. A harmadik „A” lett a pótanyukám, apukám. Azóta ezer virág vesz körül. Mondtam is gesztinek, a szomszédomnak, hogy átadok neki pár fűcsomót, mert most rajta úgyis csak nefelejcsek virítanak. Így éltünk békességben, míg egy nap bejött az iskola udvarába egy zakatoló, büdös teherautó. Irdatlanul köhögni kezdtünk. Barátommal most értettük meg, milyen is lehet egy utcai fa élete. Este, amikor elszunnyadtam, azt álmodtam, hogy idegenbe szakadt szegény hárs testvérem mennyit szenved. Reggel rögtön az első rigóval felkerestettem. Mint kiderült, ő nyugodtan éli világát, a faiskolából rögtön a Bakonyba került. Igaz, mint írta levelében, az arra kiránduló gyerekek letépik leveleit, ágait, de azért sorsa nem fordult még nagyon rosszra. Hát igen. Még nem vagyok bölcs, de tudom, hogy a gyerekek szeretete mindig szebbé tesz bennünket, a felnőttek nem sokat törődnek velünk, ők csak a maguk szépségét cicomázzák.
Még szerencse, hogy én fának születtem. Nektek is jó, hogy gyerekeknek születhettetek. Ezért kell összefognunk, szeretni egymást! Ez sok munkával jár, mert megszámlálhatatlan társam árva még. Nekem már jó sorom van, de ők félnek. Este, a csendben mindig arra gondolok, hogyan is telt el a napjuk. Aggódom értük, ha rosszat mond felőlük a szélrádió. Nehéz nekem az írás, ezért befejezem levelemet. Köszönöm a gondoskodást és a nyugalmat, de kérem, segítsenek a többieken is. Ha is lesz, nézzetek ki az osztály ablakán, és akkor boldogan mosolygok vissza rátok. Ágota: Lejegyezte: Győri Blanka. Eszter: Hárs László pedig verses levelet írt az erdőből. Hárs László: Levél az erdőből Az erdőből egy levelet hozott a posta reggel, egy száraz tölgyfa-levelet, néhány sor zöld szöveggel. Az állt rajta, hogy eljött az ősz, a nyáridőnek vége, most már a néma télre vár az erdő és vidéke. A mackó barlangjába bújt, elköltöztek a fecskék, a tisztásoknak zöld füvét lerágták mind a kecskék, nem hegedül a zenekar; nagy most a tücskök gondja; és újdivatú kalapot nem visel már a gomba. Szétosztotta a körtefa a fanyar vackort régen, nincsen levél a bokrokon, és pitypang sincs a réten. Minden lakó elrejtezett, Üres az erdő, árva. S a szélső fán egy tábla lóg: "Téli szünet van, zárva." Jutka: Verseket is tanultunk az erdőről! Vén Bükk: Ez komoly! Mondod? Tudod is? Örülnék neki, ha elmondanád. Kati: Petőfi Sándor: Erdőben Sötétzöld sátoros Erdőben járok. Kevély tölgyfák alatt Szerény virágok.
A fákon madarak, Virágon méhek. Ott fönn csattognak, itt Lenn döngicsélnek. Nem rengedez sem a Virág sem a fa; Hallgatják a zenét Elandalodva. Vagy alszanak talán? Elszenderedtek?... Megálltam én is és Mélán merengek. Merengve nézek a Patak habjára, Melynek nyílsebesen Rohan le árja; Fut, mintha kergetné A felleg árnyát, A fellegét, amely Fölötte száll át. Ekként kergettelek, Ifjúi vágyak! Árnyak valátok, el Nem foghatálak - Menj, menj, emlékezet! El is feledtem, Hogy e magányba én Feledni jöttem. Éva: Én is tudok egy verset! Tóth Árpád: A fa Oh nézd a furcsa ferde fát, Mint hajlik a patakon át, Oh lehet-e, hogy ne szeresd, Hogy benne társad ne keresd? Már ága között az arany napot Nem tartja, madara elhallgatott, Virága nincs már, sem gyümölcse, Ő mégis áll, az alkony bölcse, Mint a tünődő, ki ily estelen A végtelen titkába elmerűl És testtel is szelíden arra dűl, Amerre lelke vonja testtelen... Dal: Ág, ág, kicsi ág. Nóra: Tóth Árpád az erdőről is verset. Elmondok belőle egypár részletet.
Tóth Árpád: Erdő (részletek) Körül Minden csendesen, eltelten örül. A napsütés vidám, S a forró, sárga ragyogásban Minden vén tölgy egy víg, élő titán: Emeli barna karját Frissen az áldott égbe, A szent, illatos, teli kékbe, S rengeti fürtei zöld zivatarját. Csend. Kábult fülem hallani véli A zengő, örök napot odafent, Billió mérföldek étherén Átszűrt, ájultfinom neszét: Ó, csend beszéde, szent csillagbeszéd! S körül Minden csendesen, eltelten örül. A tömzsi, lustán rezzenő hársak Illatokkal kenik fénylő, pőre testük, S lábujjhegyen állva karcsú jegenyék Néznek át felettük, Túl a hullámló, mély rengetegen, Néznek, a merengés halk gyönyörétől Reszketegen. … Jó így csendesen nézni a fákat, Érezni a derűt, mely mindent áthat; … Oly jó így egyszer mélyen örülni, Fáradt, szegény látásomat Zöld pázsitkendőbe törülni, Aztán lehunyni a szemem egy percre, Míg az élet kis, nyomorú perce Ezer évvé ringatja magát, S kinyitni aztán S nézni ezer évvel öregebben, Túl szerelmeken, búkon, bölcsen, szebben A nap örökké fiatal Nagy, zengő aranycsillagát! Viktor: Zelk Zoltánnak is vannak versei az erdőről. Zelk Zoltán: Nyár (részlet) Tudjátok-e mit susognak Az erdőben a lombok? „Gyertek aludni árnyamba, Ti elfáradt vándorok!” S tudjátok-e mit énekel
Fáradt vándor és madár? „Szép az erdő, szép a mező, Gyönyörű a nyári táj!” Aliz: Széchenyi Zsigmond is írt az erdőről. Mit jelent elsősorban az erdő? Testet-lelket újjáélesztő erdőzúgást! Fát jelent és vadvirágot, gombát és szamócát, Iszalagot és tüskét, kígyót és békát, tücsköt és Bogarat, hajnalt és napszálltát, esőt és havat, Deret és harmatot, napsütést és égzörgést, Hársfavirág szagát és harkály csőrberregését… És szabadságot jelent és – magányt! Vén Bükk: olyan kedvesek vagytok! Hálából elmondjuk nektek a mi versünket, az Erdő fohászát. Gyerekek: Jó, mondjátok el! (Kényelmesen elhelyezkednek.) (A Vén Bükk morgósan, a Fiatal csengő hangon előadják a szöveget.) Az erdő fohásza Vándor. ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet! Én vagyok tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon, én vagyok tornácod barátságos fedele, melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől, és gyümölcsöm oltja szomjadat. Én vagyok a gerenda, amely házadat tartja, én vagyok asztalod lapja, én vagyok az ágy, melyben fekszel, a deszka, amelyből csónakodat építed. Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája... ...koporsód fedele. Vándor ki elmégy mellettem, hallgasd meg kérésem: Ne bánts! Linda: (pillanatnyi csend után) Úgy elszomorkodtam. A koporsóról az elmúlás jutott az eszembe. A fák is meghalnak egyszer? Vén Bükk: A fák is meghalnak, éppúgy, mint az emberek. Ha megöregszenek, kiszáradnak és úgy mint az emberek csendben elmennek. Van úgy, hogy kivágják őket, mert egészségesek, erősek. Az olyan, mint egy baleset. Az autó elgázol, a fűrész elvág és akkor vége, nincs tovább. Fiatal Fa: Ejnye, öreg, ne beszélj ilyesmit a gyerekeknek. Vén Bükk: Én tudom, hogy mit beszélek. Talán értelmetlenül kivágnak majd társaimmal együtt. Meglehet, több barátomat is, mint ahányra szükség volna. Nap mint nap kevesebben vagyunk. Ildikó: Ha elfogy az erdő, ki fog vigyázni a madarakra, az esőre, a talajra és a szélre?
Fiatal Fa: Ti majd vigyáztok rá! Hazamentek, mondjátok el mindenkinek, hogy vigyázzanak a fákra, a Földre, a természetre. (A gyerekek összeszedik a hátizsákot, a szemetet, beszélgetve, vagy énekelve elsétálnak és integetnek a két fának.) Mesélő: Néhány hét múlva már ti is kirándulhattok az erdőben, keressétek meg a Vén Bükköt, hátha nektek is elmondja majd az Erdő fohászát. Addig is, nézzetek csak körül, van-e szemét az udvaron, a fák alatt, a Rába-parton. Mit énekelnek a madarak a közeli parkban, mit suttog a tavaszi szél a fületekbe? És ti, ti felnőttek, ugye segítetek nekünk megóvni a természetet? Zárókép: A gyerekek visszajönnek a színre, kézen fogva a tanítónénikkel, néhány szülővel, közben felhangzik az Ez a Föld a miénk című dal Csongrádi Kata előadásában. A refrént közösen énekelhetik. Az utolsó refrénnél meghajlás.
Radnai Andrea: „Zöld Toldi” A Magyar nyelv- és irodalom tantárgy rengeteg lehetőséget ad a természet, természeti jelenségek, ember és természet kapcsolata stb. témák tárgyalására, megbeszélésére. Többek között ezekkel a kérdésekkel szembesülünk: • Mi a jelentősége az egyén, a társadalom, az egyetemes emberi kultúra szempontjából a természeti körülményeknek? • Hogyan mutatkozik meg ember és természet kölcsönhatása a különböző irodalmi művekben? • Az írók és költők mi módon vonják be a természet ábrázolását a jellemek, hangulatok, stb bemutatásába? A következőkben Arany János: Toldi című művében vizsgálom meg ezen lehetőségeket. A költők műveikben sokrétűen használják fel a természet ábrázolásának lehetőségét. Megfigyelésem szerint a Toldiban az alábbiak fordulnak elő: • Arany a szemléletesség elérésének céljából írja le a tájat. „Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,/ Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;…” • A szereplők tulajdonságainak bemutatására alkalmazza. „Mint komor bikáé, olyan a járása,/ Mint a barna éjfél szeme pillantása…” • A szereplők lelkiállapotának bemutatására. „Mint a sértett vadkan, fú veszett dühében…” • Arany művében a főszereplőt segítik a természet, az időjárás változásai: „Kinek az ég alatt már senkije sincsen,/ Ne féljen; felfogja ügyét a jó Isten./ Toldi Miklósét is lám miként felfogta:/ A holdat egy vastag felhőbe burkolta…” • Arany János lírai alkatából fakadóan a természeti képekkel allegóriákat is alkotott (ezek igazi gyöngyszemei a magyar irodalomnak!).”Majd az édes álom pillangó képében/ Elvetődött arra tarka köntösében/…….Tiszta nyál csordult ki Toldi szája végén.” (Negyedik ének, 4-5. versszak) Mielőtt elkezdenénk énekről énekre feldolgozni a Toldit, időt kell szánnunk a keletkezésének körülményeinek feltárására. Itt lehetőség nyílik arra, hogy részletesebben megtárgyaljuk az osztállyal, hogy milyen történelmi korszakban játszódik a cselekmény. Tantárgyi koncentrációra is támaszkodhatunk, mivel éppen ebben az időszakban tanulják történelemből Nagy Lajos király uralkodását és a lovagkort. Fordítsunk időt a korabeli szokások, divat, illem stb. ismertetésére. Adhatunk ki ezzel kapcsolatban előzetes kutató- és gyűjtőmunkát is, akár csoportban. Ennek során tanulóink ráébrednek arra, hogy az akkori életmód egészen más volt, mint a mai. Tudatosul bennük, hogy ember és természet még harmóniában, összhangban volt egymással. Az emberiség akkoriban még nem okozott helyrehozhatatlan károkat a környezetében, és sokkal jobban ki is volt szolgáltatva a természet erőinek. Felhasználhatjuk a Hon- és népismeret modult a tantárgyi koncentrációhoz azért, hogy megvizsgálhassuk, milyen szerszámokat, eszközöket használt a korabeli ember, milyen volt az életmódja. A térképen keressük meg a Toldiak hajdani birtokát (Nagyszalonta és környéke) ezek alapján el tudjuk képzeltetni a tájat (tantárgyi koncentráció a földrajzzal). Ezek az előzetes ismertetők és szemléltetések azért fontosak, hogy megindítsák a tanulók fantáziáját, felkeltsék az érdeklődését, és támpontot kapjanak a mű olvasásához.
Az is mélyíti az ismereteket, ha a szemléltetésre használt fényképek, festészeti műalkotások, gyerekek által készített rajzok, szómagyarázatok felkerülnek az osztályterem falára, így mindig a gyerekek szeme előtt van a mű olvasása során. A bevezető órák után jöhet a tényleges Toldi –feldolgozás. Arany János mestere a magyar nyelvnek, a legbővebb szókincsű költőnk. Vívódó alkatából adódik, hogy egy-egy művét sokáig javítgatta, csiszolta. Ebből következik, hogy a Toldi bővelkedik olyan régies és tájjellegű kifejezésekben, szólásokban, amelyek a magyar irodalom gyöngyszemévé teszik, azonban a megértés érdekében mindenképpen magyarázatra szorulnak. Az utóbbi évtizedek tapasztalata, hogy az emberek - így a gyerekek is - egyre kevesebbet olvasnak. Ebből az következik, hogy a kifejezőkészségük is egysíkúbb, stílusuk unalmasabb, szókincsük egyre szűkül. Ebből pedig az következik, hogy a fiatalabb korosztályok egyre nehezebben értik meg a Toldi nyelvezetét, egyre nehezebben fejtik meg allegóriáit. Tehát a feldolgozáshoz elengedhetetlen fontosságú a megfelelő és kimerítő szómagyarázat, szemléltetés, előzetes felkészülés. Hogy ne váljon unalmassá az órák menete, hogy ébren tudjuk tartani a gyerekek érdeklődését, és hogy az állandó magyarázat ne menjen a fordulatos cselekmény rovására, igyekezzünk változatossá tenni a munkaformákat és a feladattípusokat. Ez ugyan sok energiát, felkészülést és szervezőkészséget igényel a tanártól, de megéri. A következőkben vizsgáljuk meg lépésről lépésre, melyek lehetnek a Toldi zöldítési lehetőségei! „Nincs más dolgunk”, mint énekenként eltervezni, hogy melyek azok az ismeretlen kifejezések, amelyeket el akarunk sajátíttatni: • szólások, népies szófordulatok, • régi szerszámok, használati tárgyak nevei, • természeti jelenségek, növények, állatok nevei. ELŐHANG Pásztortűz, tenger pusztaság, ember a gáton, parittya, buzogány, kopja, sarkantyú, emberöltő. Szemléltetés képekkel: vitézi öltözet, alföldi táj képe (tenger – pusztaság összehasonlítása) Melyek a szemléletesség eszközei? Hasonlat, metafora, különböző érzékterületek megcélzása, költői túlzás. ELSŐ ÉNEK Növények: sarj, tors, szénaboglya. Állatok: ökör, bögöly, kuvasz, bika, vadkan. Az alföldi táj elemei:szikes talaj, szénaboglya, szénás szekér, gémeskút, vályúnál delelő állatok, pihenő béresek (ezek ellentétben vannak a talpon lévő robusztus fiatalember alakjával). Időjárás jellemzőinek megfigyeltetése (szárazság, forróság, a nap delelőn van, forgószél a távolban). Toldi testi erejét a természeti erőkkel érzékelteti Arany János: „De ki vína bajt az égiháborúval,/ Szélveszes, zimankós, viharos borúval?/ És ki vína Isten tüzes haragjával,/ Hosszu, kacskaringós, sistergő nyilával?” Itt minden kifejezés magyarázatra szorul. A jellemzés eszköze és a lelkiállapot bemutatása: „Mint komor bikáé, olyan a járása,/ Minta a barna éjfél, szeme pillantása,/ Mint a sértett vadkan, fú veszett dühében…” Szemléltetés: képekkel, rajzokkal. El lehet játszani a delelős jelenetet, sőt a dühösen hazaballagó Toldi alakját is. (Pokoli a hőség Nagyfalu határában. A mezőn mindenki rest dolgozni. Mutassátok be a tájat, hívjátok segítségül ehhez a költő gondolatait!) MÁSODIK ÉNEK
Korabeli főzési és táplálkozási szokások (Mi kerül a módos ember asztalára, mit eszik a szegény ember? Mi a különbség az akkori táplálkozás és a mostani között? Melyek azok az étkek, amelyek csak később hódították meg Európát? Melyek azok az étkek, amelyek azóta feledésbe merültek vagy háttérbe szorultak? Milyen konyhai eszközöket használtak? Mi volt az ételek elkészítésének a menete? Miben különbözik a mai konyhatechnika? Stb.) Megmagyarázandó szavak: kolonc, aprómarha-nyáj, irha, vékonypénzű nyúl, malacot láng felett hintálja, csobolyó, kecsketömlő, bükkfa tekenő, tor, renyhe sáska-nép, tarsoly, ölbéli eb, fajankó, dandárja a munkának, kopó. Munkaformák: előzetes kutatómunka csoportban a korabeli táplálkozási szokásokról, alapanyagokról stb. órai ismertetéssel, szemléltetéssel, tanári kiegészítéssel. Gyűjtsétek ki az előkészületi foglalatosságok szavait! Készítsetek rajzot a konyháról és a sürgölődő fehércselédekről! HARMADIK ÉNEK Rudat hánytak, a bor fickándott erökben, szilaj csikó – magas kedv, túzok, kutyák között nyúlfi, kivert kan elzüllik a nyájtól, olajütő, összetört hús vérolajt ereszte. Férfias játékok. A kulturált borfogyasztás. A túzok mint védett madár – szemléltetés, ismeretközlés (lehet egyéni kiselőadás formájában vagy kooperatív módszerrel). NEGYEDIK ÉNEK Ez az ének bővelkedik természeti képekben, hasonlatokban, van benne allegória, és lehetőség van a szókincs bővítésére is. A népköltészeti alkotásokhoz hasonlóan Toldi menekülését és lelki fájdalmát egy vadász által megsebzett hímszarvaséval hozza párhuzamba a költő. A következő versszakban égő istállóban hánykolódó lóként jeleníti meg. Ezután az üldözött toportyán képe jelenik meg. E három állathasonlattal szemléletessé válik számunkra a főhős szorongatott helyzete, dúlt lelke, a bekerítettség és a kétségbeesés érzése. Metafora: „Nádtors lőn az ágya, zsombok a párnája,/ Isten kék egével födve a tanyája…” Allegória: „Majd az édes álompillangó képében/…..Tiszta nyálcsordult ki Toldi szája végén.” Megszemélyesítés: „De a kínos éhség azt is irigyelte…” Megmagyarázandó kifejezések: ezerjófű, ér, nád, nádtors, zsombok, pitymallat, álomméz, mákvirág, szárcsa, vadruca, bíbic, sirály, tenger rét, békamódra káka között él, hajszás, csálés. Idézzétek azokat a képeket, melyek Miklós lelkiállapotát érzékletesen tükrözik! A testi és lelki kínok összekapcsolódnak. Soroljátok fel, mik ezek! Mutassatok be egy egyszerű ételekkel megrakott, szépen terített asztalt! (Úgy írjátok le, hogy a kevésbé éhes ember is kedvet kapjon a falatozáshoz!) ÖTÖDIK ÉNEK Ez az ének epizód. Szerepe a késleltetés. Nem viszi közvetlenül előre a cselekményt. Miklós akaratlanul is agyontapossa a farkaskölyköket, és megöli a szülőket. Vitassuk meg, hogy hogyan lehetett volna megakadályozni a farkascsalád tragédiáját! Te mit tennél másképp? (A gyerekek egyértelműen megfogalmazzák, hogy Miklós hibát követ el, amikor megsimogatja a kis farkasokat. A farkasszülők jogosan és előre látható módon a családot védelmezik.) Miklósnak a farkaskaland kapcsán eszébe jut „saját farkasa”. Beszéljük meg ezt a párhuzamot! Szómagyarázat: bakacsin, juhászbojtár kapatja, komondor, avasba esik, horgas-ín, csoroszlya, bennszorult a pára, feni agyarát. Arany a véres tusát szemléletesen örökíti meg. Írj fogalmazást Farkasokkal küzdöttem címmel!
HATODIK ÉNEK Lehetőség nyílik a korabeli lakóházak és a környező kert elrendezésének megismerésére, szemléltetéssel. Mennyiben volt már az elvárás egy középkori ház és egy mai lakással szemben? Mi volt a funkciója az egyiknek és mi a másiknak? Itt újból rá lehet mutatni ember és természet szoros kapcsolatára.( Ház- és lakásalaprajz készítése otthon, összehasonlításuk. Hogyan szolgálja a helyiségek elrendezése a benne lakók életét?) Állítsd párhuzamba a korábban megismert álom-allegóriát a szintén álommal viaskodó édesanya képével! Ez az ének a mai szóhasználattal élve krimiszerű. Igazoljátok titokzatosságát, sejtelmességét! Szómagyarázat: gyepszél, rozmaring, szú perceg a szemöldökfában, szín, nyoszolya, benyíló szoba, szérű, megszakad a lépe. HETEDIK ÉNEK A természet védelmébe veszi az üldözöttet, és megmutatja erejét: „Lett olyan sötétség, hogy semmi sem látszott,/ Zengett az ég szörnyen, csattogott, villámlott:/ Az Isten haragja megütött egy hajdút,/ Vége lett azonnal, még csak el sem jajdúlt.” Hasonlítsátok össze a János vitéz viharleírásával! Egy kis földrajz: Kövessük a térképen Toldi Miklós vándorlását! Rákos –mező megkeresése. Mennyi idő alatt ért oda? Mekkora lehetett akkoriban Pest és Buda? Milyen messze van innen a királyi palota? Milyen korabeli térképek és leírások állnak rendelkezésre? Adjuk ki előre csoportmunkában jó előre, mert ez igen sok kutakodást igényel. Szómagyarázat: sivatag pusztaság, kietlen puszta, délibáb, bókol, juházott, kérkedik nagyfennen, öklelődzik, ődöngött. NYOLCADIK ÉNEK Gyűjtőmunka: korabeli ábrázolások a királyi palotáról, a vitézi viseletről stb. Hogyan büntették a gyilkosságot? Mire számíthat Miklós? Szómagyarázat: vermet ásni, gyász kötelesség, vízzé nem válik a vér, pór, csak a kapufélfától búcsúzott, királyi levél, függő pecsét. Játsszátok el a király és György párok jelenetét! Kutassatok a könyvtárban! A királyokat a mesékben és a történelemben gyakran ellenszenvesnek ismerjük. Arany János miért tett kivételt? Milyen ember volt Lajos király? (Ki kicsoda a történelemben című könyv) A nyolcadik ének eseményeihez több szólás, közmondás is illik. Indokoljátok a megadottakat, majd gyűjtsetek ti is! Előre iszik a medve bőrére. Kutyából nem lesz szalonna. Aki másnak vermet ás, maga esik bele. A végén csattan az ostor. Átlát a szitán. KILENCEDIK ÉNEK A korabeli városkép megbeszélése leírás alapján. Szómagyarázat: zsindelytető, víják a várat, szilaj bika, szügy, szelindek, marja, agyarkodva, szarvát öklelőre nagy-lebocsátotta, pányva, szarvát lenyűgözték, szín ágasa. Készíts leírást a bikáról! Miért veszélyes az emberre nézve? Melyik ország kultúrájában tölt be fontos szerepet a bika? Mi a véleményed erről? A környezet visszatükrözi a főhős lelkiállapotát: „Aztán csendesség lőn, hideg, embertelen…” Idézzetek néhány példát Arany János humorára! TIZEDIK ÉNEK Népmesei fordulat: a cipóban pénz van. Szómagyarázat: abrak, kápa, madárlátta cipó, általvető, viszket a tenyere, icce, pint, szurdék, boglyakemence.
A műnek ez a legvidámabb, legoldottabb része; megismerhetjük belőle az igazi magyar virtust. Hogyan ítéljük meg Miklós és Bence „derekas italozását”? Régen milyen szerepet töltött be a falu életében a kocsma? Gyűjtsetek olyan verseket, amelyekben szerepel kocsma vagy csárda! TIZENEGYEDIK ÉNEK Ez az ének is gyönyörű természeti képpel indul. Idézzétek fel a hajnal színeit! Melyik szigeten játszódik a párviadal? Miből következtetsz erre? Mutasd be hősünk fegyverzetét! Rajzold le az egyes harci eszközöket! Arany János az ellenfél – a cseh Mikola – nagyszerűségét is említi. Miért teszi ezt? Szómagyarázat: dolmány, paszománt, rengő, kipitykézve, sisakellenző stb. Készíts térképet: milyen volt a korabeli királyi vár és környéke, valamint a Sziget? TIZENKETTEDIK ÉNEK Arany János népmesei szófordulatokat is csempészett a műbe: „Igen megörvendett a felséges király…” Szómagyarázat : sajka, tudj’a mindentudó, zsenge korú, öröklevél, hópénz, rítt, stb. ÖSSZEFOGLALÁS Ha ügyesek voltunk, szép kis gyűjteményünk lesz a faliújságon a Toldiból. Az összefoglaló órán rendszerezzük az összegyűlt anyagunkat különböző szempontok szerint. Találjunk ki minél érdekesebb feladatokat az újonnan tanult szavak, kifejezések, szólások, szállóigék begyakoroltatására. (Keresd a párját, barkohba, most mutasd meg, puzzle, ki vagyok én, ki mondta kinek, rímkereső stb.)
