6. A Bibliotheca Corviniana Corvina tágabb fogalma: minden olyan könyv, amely valamilyen kapcsolatban volt a Corvina Könyvtárral, Mátyással, vagy Mátyás utódaival. 2002-ben ünnepelte az OSZK a 200. évfordulóját, nagyszabású kiállítások az alkalombólà a világ összes részén fellelhető corvinákat gyűjtötték össze, melyből sokat még soha nem adtak oda senkinek. A kiállítás anyagából kötet is készült A holló jegyében címmel. Évszázadokon át uralkodott a dicső kor, dicső uralkodó gondolata, akinek ahogy szétesett a könyvtára, az ország is úgy hullott darabjaira à egységesíteni kell mindkettőt (hát… ez úgy ahogy sikerült a könyveknél:)
A Bibliotheca Corviniana Digitalis (http://www.corvina.oszk.hu/) – Ez egy UNESCO-s program, eddig már az összes magyarországi corvina összes lapját digitalizálták, vannak országok, akikkel már megvan a megállapodás, mások még ettől is elzárkóznak. Az oldal angol, olasz és német nyelven is elérhető. A digitalizált képeken kívül a Mátyás könyvtáráról készült tanulmányok és bibliográfia is elérhető. A digitalizálás előtt minden egyes könyv állapotát állományvédelmi szakemberek ellenőrzik. A feldolgozott képeket CD-n is archiválják. Ezek az archív képek őrzik a legnagyobb felbontású, adatvesztés nélküli változatot. Ezeket a képeket kizárólag helyben szolgáltatják a kutatóknak. Sajnos csak 2003as adatok érhetők el, eszerint addig 53 corvinát digitalizáltak be (összeszámoltam, a magyar már 54 db, Olaszo-ból is 60 db származik, Ausztriából 41, Németo-ból 28, Belgiumból és Horvátországból 1-1, a Cseh Köztársaságtól 3, Franciaországból 10, Lengyelországból 4, a spanyoloktól, törököktől és svédektől 2-2, Angliából 6, az USA-ból 5, a Vatikánból pedig 12 db származik).
Corvina Könyvtár: Corvin János a törvénytelen fia volt, akit törvényes utódjának akart elfogadtatni Magyarországon és Európában. Tudósai a Corvin nevet egy ókori római családra vezették vissza, de ez csupán mese volt, Mátyás soha le nem írta így a nevét (Mathias Corvinus), ezt csak a fia legitimációjára használta. A könyvtár alakulásáról, kezdetéről nincs adatunk. Az első forrás, amely már rendszeres könyvgyűjtésről és egyben önálló könyvmásoltatásról szól, Mátyás király válaszlevele a római akadémia elnökéhez, Pomponius Laetushoz 1471-ben. Ebből megtudhatjuk, hogy Mátyás már ekkor Rómában könyveket szereztetett be, saját embere éppen most tért vissza erről az útról, volt saját kódexfestője és az olasz humanisták már ekkor is könyveket ajánlottak fel neki à a kezdet tehát jóval korábbi. 1
A kutatások alapján úgy látszik, 1467-ben kezdődött az itáliai könyvmásoltatás és beszerzés Mátyás számára.
Mátyás használta is a könyveit (ahogy ez megengedte a humanistáknak és tudósainak is), könyvtára egyáltalán nem valami könyvmúzeum volt, hanem az emberi szellem nagy alkotásainak összegyűjtésére törekvő, tartalmi értékek kedvéért létrehozott könyvtár, amelynek hatása lemérhető a közép-európai humanizmus fejlődésén. A fény és pompa, a kódexek gazdag köntösben való megjelenése csak az értékes tartalom méltó keretéül szolgált (pl. bársony vagy aranyozott bőrkötés). Mátyás udvarában is működtek akadémiák Vitézéhez hasonlóan (itáliai mintára az első magyar tudós kör, a „contubernium" az ő nevéhez köthető). Vitéz könyvtárának gyarapításában jelentékeny része volt unokaöccse, Janus Pannonius rendszeres könyvküldeményeinek is. Janust Vitéz János küldte Ferrarába, Guarino Veronese nagy hírű iskolájába, ahol hamarosan kitűnt rendkívüli képességeivel, verselőkészségével és a görög nyelv gyors elsajátításával, s évek múltán mint ünnepelt költő, az új műveltséggel tökéletesen átitatott ember tért haza Magyarországra, hogy még egészen fiatal fejjel elfoglalja a pécsi püspöki széket. Az ő pécsi könyvtára lett a második magyarországi humanista könyvtár, de az első olyan, amelyben a latin könyvek mellett igen sok görög kódex is volt à feltételezik, hogy az ő gyűjteményét is bekebelezte Mátyás, melynek bizonyítéka a sok görög könyv. Csapodi Csaba írása: A fehér indafonatos, 1450-1470 közt készült kódexek nagy tömegének az 1472 előtt már rendszeresen folyó gyarapításon kívül még egy oka lehetett: Janus Pannonius könyveinek lefoglalása. Az uralkodói könyvbeszerzésnek ez a módja, bukott nagyságok könyveinek elkobzása, nem ismeretlen dolog ebben az időben. Valószínű, hogy két teremből állt a könyvtár (latin, görög), a mennyezet pedig freskókkal díszített volt (pl. a csillagjegy, amelyben született, a könyvtárhelyiség boltozatán is azt a pillanatot ábrázolta a csillagok állása, amikor Mátyás cseh királlyá lett, és jellemző, hogy a corvinákon található Mátyás-címerek majdnem mind magukban foglalják a kettős farkú cseh oroszlánt – a corvinák címerekkel való ellátása Ugoleto érdeme – lentebb írok róla). A budai palota Dunára néző, keleti oldalán, az első emeleten, közvetlenül a királyi kápolna mellett volt a magas boltozatú könyvtárhelyiség. Ehhez csatlakozott később a gyűjtemény gyarapodása miatt szükségessé vált második helyiség. Két ablak színes üvegmozaikján keresztül áradt a világosság a terembe, az ablakok közt a király aranyos térítővel letakart heverője. A falak mentén körös-körül aranyozott polcok, három sorban. Ezeken feküdtek első táblájukra fektetve, a szakok szerint csoportosított kódexek, csillogó-ragyogó, aranyozott, címeres, meggypiros színű bőrkötésben vagy piros, zöld, kék, lila selyem-, bársonykötésben, aranyozott ezüst, zománcdíszes véretekkel, csatokkal. A por ellen színes-aranyos szövésű leplek védték az értékes könyveket. A polcok alatt pedig művészi faragványokkal díszített, zárt szekrényekben volt a többi könyv, ami nem fért a
2
polcokra. Az olvasók számára háromlábú, ókori mintájú székek voltak a teremben, amelynek boltozatát hatalmas pillér tartotta, rajta a fölirattal: „Mathias princeps invictus ingenii voluptati opus hoc condidit generosum" [A győzhetetlen Mátyás király a szellem gyönyörűségére alapította ezt a nemes művet].
Naldo Naldi, az itáliai humanista „fenséges könyvtárnak” nevezi, ez azonban nem terjedt el, és a Bibliotheca Corviniana is későbbi kifejezés.
Gyűjteménye teljesen korszerű és naprakész volt – jó minőségű könyvek, antik klasszikusok, egyházatyák és kortárs humanisták művei (akik maguk is küldtek a királynak ajándék- vagy tiszteletpéldányokat), egyéb teológiai írások. Ez volt az akkoriban értékesnek elismert irodalomà humanista eszménykép. A hangsúly tehát nem azon volt, hogy egyre növekvő szervezet legyen, amely a legújabb eredményeket, a tudomány legújabb alkotásait gyűjti folyamatosan, hanem a befejezettségre törekedtek. Firenzei könyvmásolókkal ásoltatott à Attavante család ekkor a legjelentősebb (Attavante korának egyik legnépszerűbb miniátora volt), sok firenzei kötete volt, de Budán is létrehozott egy másolóműhelyt - csakhogy egyetlen olyan kódexet sem ismerünk, amelynek kolofonja megmondaná, hogy Budán másolták, ugyanúgy nincs bennük bejegyzés arról sem, hogy Budán illuminálták Mátyás király számára. Viszont Mátyás király idézett levele már 1471-ben említi Blandiust mint „miniator noster"-t.
A könyvtár fejlesztésében a legnagyobb érdemei Mátyás király egyik későbbi könyvtárosának, Taddeo Ugoletónak voltak (ő volt Corvin János tanítója, nevelője is). A humanista könyvtárost nem a mai nézőpontból kell elképzelnünk, mint hivatalos munkaidőben adminisztráló, katalogizáló szakembert, hanem utazó, tárgyaló, mindenhol kódexek után nyomozó, másolókat, könyvfestőket szervező, ellenőrző udvari humanistaként. Ugyancsak
Ugoleto
könyvtárosságának
idejére
kell
tennünk
a
könyvtár
fényes
berendezésének az elkészítését is, amelyet elsősorban Naldo Naldi említett dicsőítő költeményéből ismerünk. Beatrixnak semmiféle nagyobb személyes szerepe nem volt a Corvina Könyvtár fejlesztésében – saját, különálló könyvgyűjteménye volt, és a könyvtár élete a nápolyi házasságkötés után sem orientálódik Nápoly felé, sőt, inkább a firenzei kapcsolatok válnak még fontosabbá. Ahogy Janus Pannoniust is csak a tartalom érdekelte könyvei nem igazán voltak díszesek (szemben Vitéz János könyveivel), úgy kezdetben ez Mátyás számára sem volt fontos. A 80-
3
as években vett nagy lendületet a gyűjtése, rengeteg megrendelése volt, könyvei pedig egyre cizelláltabbá váltak à reprezentációs cél + fia legitimációja. 1485: Bécs, Bécsújhely ostroma - Bécs elfoglalása a Corvina Könyvtár életében is fordulópont. De éppen úgy, mint a Beatrixszal kötött házasság esetében sem Beatrix személyes befolyása formálja újjá a könyvtár sorsát, hanem a vele járó életforma-változás és az itáliai kulturális kapcsolatok megélénkülése, az 1485-i fordulatban sem arról van szó, mintha valami bécsi hatás érződnék meg a Corvina fejlődésében. Mátyás könyvtára messze előtte járt a Habsburgok könyvgyűjtésének, a magyarországi reneszánsz és humanizmus sokkal
megelőzte
az
ausztriait.
De
a
Corvina
Könyvtár
is
megérezte
azt
a
tekintélygyarapodást, a nagyszabású erőfeszítéseket, amelyekkel Bécs bevétele és az utána következő évek jártak. Ez a fokozott aktivitás rövidesen szinte lázas nyugtalanságba csap át. Ahogy az évek múlnak, s a király egészsége, életereje hanyatlik, valami óriási erőfeszítés érezhető az eredmények teljes kibontakoztatásáért. 1490: meghal à ekkor még sok megrendelése volt, folyamatosan érkeztek a könyvek és számlák. Utóda, II. Ulászló még egy ideig befogadta ezeket, de egy idő után már nem bírta a kincstár – könyvtárosról sem hallunk többet. Súlyos veszteség volt már az, hogy a szebbnél szebb kódexek egész tömege, valami 150 darab, maradt befejezetlenül Firenzében és került a Mediciek meg más tulajdonosok kezébe. A tényleges állományt talán már Mátyás halálakor érte veszteség, mert elképzelhető, hogy bécsi udvarában ottmaradtak kötetek. (Talán ez a magyarázata, hogy olyan sok korvina maradt ránk bécsi humanista birtokból, amelyekben a címert igyekeztek eltüntetni.) A könyvtár szétszóródott, az élelmes követek és külföldi humanisták is kirabolták.
Csapodi Csaba és felesége foglalkozott a könyvtár történetével. Azt feltételezték, hogy Buda elfoglalása (1541) után a törökök a maradék köteteket elvitték Konstantinápolyba. A felszabadításkor az egyik császári felszabadító, Marsigli kutatta a kódexeket – adatai alapján találtak kódexeket, de ezek a budai kápolna gyűjteményéből maradtak. Ma Magyarországon 53 (?) corvina található - a fönnmaradt hiteles kódexeknek körülbelül egynegyed része: ELTE EK-ban 14 db, OSZK-ban 35 (de ahogy összeszámoltam az oldalon, 36-ot találtam, innen az 54 db-os eltérés – húú, lehet, hogy találtak még egyet?),
az MTA könyvtárában 2, az
esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban 1, és a győri Egyházmegyei Kincstár és Könyvtárban is 1 db létezik.
4
1802: Széchényi Ferenc létrehozza a könyvtárat, ahová véletlenszerűen kerültek vissza a corvinák. Pár nemes odaajándékozza köteteit, mert biztosnak érzik megmaradásukat és kell egy alap. A 19. sz. közepén kezdték el a tudósok a visszaszerzési akciókat. Kb. 2000-2500 db volt Mátyás korában, melynek csak egészen kis részét tették ki a nyomtatott könyvek. A királyi könyvtárhoz járult még a palotában Beatrix királyné kisebb, talán 50-60 kötetet kitevő egyéni gyűjteménye, a királyi kápolnához tartozó, talán 50-100 díszes szerkönyv és főleg annak a papi testületnek, amelyet Mátyás a palotabeli királyi kápolna mellett alapított, túlnyomóan teológiai, egyházjogi, liturgikus könyvanyaga, 6-800 kötettel. Tehát mintegy 3000 kötetre tehetjük a budai palota különböző gyűjteményeinek együttes állományát. (Azonban nem a kötetek, hanem a művek száma a fontos. Egy kódex pedig igen sokszor nem egy, hanem több művet tartalmaz, méghozzá különböző szerzőktől is. Ha így a művek és nem a kötetek szempontjából vizsgáljuk az állományt és figyelembe vesszük nemcsak a Corvina fönnmaradt töredékét, hanem azokat az adatokat is, amelyekből elveszett művek meglétéről értesülünk vagy ilyenekre következtethetünk, akkor látjuk csak, milyen gazdag volt ez a könyvtár, mennyire sokoldalú, és mennyire reálisnak látszott az a terv, hogy megközelítse a „teljes" könyvtár fogalmát - humanista értelemben.)
àennek
csupán egy tizede maradt fenn à ekkor még nem is tudták, hogy Magyarországon is van corvina. Utat szerveztek Konstantinápolyba, ahol kaptak is ajándékba párat, illetve amikor átadták a Szuezi-csatornát (1869), a szultán adott egy csomagot Ferenc Józsefnek, ebből 14 db corvina volt, ez képzi az ELTE könyvtárának gyűjteményét. Minden korábbinál nagyobb esemény volt a magyarországi korvina-gyarapodás terén, hogy 1877-ben a török szultán viszonzásul, hogy a török-orosz konfliktus alkalmával a magyar ifjúság nyíltan Törökország mellett foglalt állást, a Topkapi-szerájban őrzött majdnem valamennyi korvina-gyanús kódexet ide ajándékozta. 35 kódex került így az Egyetemi Könyvtárba. Sajnos a törökök az eredeti, megrongálódott kötéseket eldobták és egységes, új török bőrkötéssel látták el valamennyit, ami a kutatás számára nagy veszteség volt. A 35 kódex közül csak 9 viseli Mátyás és egy Beatrix címerét. 1932: velencei kultúr-egyezmény – 16 kötet került vissza Magyarországra Bécsből.
5
