Tizenkettedik évfolyam-
42, sz.
Pozsony, 1894, évi Október 20-fa.
E VA N G E L I K U S
EGYHÁZ és ISKOLA. Előfizetési
ár:
1
MEGJELEN
HETENKÉNT
Egész évre . . . 12 k n . félévre negyedevre
I
. .
6 ,
3„
F "
"
j Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza
Egy szám á r a : 2 4 -
EGYSZER.
flr. J
Felelős
6.
FERENCZ.
Tartalom: A theol. a k a d é m i a 1894/5. t a n é v é n e k megnyitása alkalmából mondott igazgatói beszéd. Vegyesek. — Pályázatok.
7
Hirdetes ára:
J
Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször
szerkesztő s k i a d ó :
TRSZTYÉNSZKY
sz. a.
„ 7 —
közölve 1 0 flr.
Bélyegdij : külön 6 0 flr.
— T a n á c s . ( F a r k a s Geyza.) —
Belföld
e g y h á z u n k a t szolgálni. Tudományos alapon  theol. akadémia 1894/5, tanévének 1 evang. n y u g v ó lelkészképzés által. — Nincs-e itt ellentét megnyitása alkalmából mondott igaz- az e g y i k és m á s i k alap k ö z ö t t ? ! Hisz a tudom á n y éppen az ö n á l l ó , s z a b a d emberi szellemnek legértékesebb virága ! gatói beszéd. Szeretve tisztelt kartársak ! Kedves pályatársaim ! Akadémiánk mélyen tisztelt barátai ! Isten segedelmének s áldásának esdésével kezdettük meg e napot. — Krisztusban, mint életünk fejedelmében e g y e s ü l t ü n k ; s Í g é r t ü k , h o o y az ő szellemének vezérlete mellett f u t j u k meg e most megnyitó t a n é v e t ! I l y i m a , i l y t é n y , i l y i g é r e t alapjáról emelkedik le a k a d é m i á n k tanévének m e g n y i t ó ünnepélye ! Csak jól megvetett alapon épülhet fel maradandó a l k o t m á n y ; s csak oly építkezés b i r j a állandóságának biztositékát ö n m a g á b a n , m e l y az a n y a g feldolgozásánál, elhelyezésénél mindég tekintettel van m a g á r a az alapra. Ezért is most, midőn ev. egyházi életünk oly mélyre ható zavaroknak, oly éles ellentétű küzdelmeknek van kitéve; most, midőn hazánk és az egyház nevében támasztott, a nép legalsóbb rétegeit is izgalomban tartó lázongásnak szinbelye : nemcsak korszerű, hanem szükséges is, — h o g y éppen mi a theol. akadémia polgárai, a kiknek feladata a vallásos és egyházi élettel alapos és tudatos foglalkozás, hogy mi a rrostani viszonyok közt vallási és egyházi épületünk e z e n a l a p j á r ó l m e g nem feledkezve : ezt e tanév m e g n y i t á s a alkalmával a k a démiánk álláspontjáról is kellő megvilágositásba helyezzük. I. I s t e n s e g e d e l m e é s á l d á s a e s d é s é v e l kezdtük meg e napot. — Nincs m á s b a n segedelm ü n k , mint Istenben ; nem v á r j u k m u n k á n k sikerét, elismerését, dicséretét másban, mint — Isten áldásában. — Tudományos a l a p o n kiváuja akadémiánk
A tudós — ö n m a g á r a , ö n e r e j é r e támaszkodva — éri el az emberek által dicsért és magasztalt sikerét! — Hisz éppen a tudomány szorítja ki a hitet a köztudatból; s a m i n d e n t természeti szükségszerűségében felfogó t u d ó s n a k elméje, mely ezen törvényszerűség t u d a t a alapján uralkodik a természeti és szellemi világ fölött — detronisálja magát az I s t e n t ! Hitre, vallásosságra, Istenre — a tudom á n y korszakában nincs szükség; s Isten áldása is csak üres szó — a m e l y mögött az emberi sikernek emberek által való elismerése rejlik ! N e m t a g a d j u k azt, h o g y számosan a tudományt ily szemmel n é z i k ; nem tagadjuk azt, hogy számos, a közvélemány által elismert tudós — szellemi életének e magaslatára emelkedve — kicsinyléssel tekint / / le u r a l k o d á s a t u d a t á b a n mindenre,' a mi nem 0 . De másrészt nem t a g a d h a t j a senki azt sem, h o g y az ily uralkodási vágy által vezérelt tudomán y o s k u t a t á s és e vágytól eltelt tudós sem az emberiségnek, sem a t u d o m á n y n a k nem igaz prophétája! Az uralkodási vágy e l s z i g e t e l i Őt az emberiség szerves egészétől ; az e g y é n t egyeddé alacson y í t j a le. Ily szellemű ember csakis ö n m a g á b a n lát czélt, minden másban csak is eszközt; mely eszközt nem erkölcsi, h a n e m csakis természeti szempontból használja fel. — Minden — legyen az bár mennyire is k i k a p v a a természetszerű összefüggésből — kénytelen őt, az ő czélját szolgálni ; s uralkodását biztosító t e k i n t é l y e fenntartása czéljából szövetkezik bármely heterogen elemekkel. A tudóst i g y e g y clique környezi, melynek feladata, minden másnak kicsinyítése, gyalázása által a tudós tekintélyének emelése. E m b e r e k által való elismertetés, dicsőittetés s igy mások fölötti uralko-
dás a végső czél. Az önhittség és irigység posványaiból élősködő s nevezetesen a theológia történetéből ismert r a b i e s az ily tudósok visszatetsző fegyvere. Ily világi zaj, ily kiméletlen k ü z d e l e m , ily szenvedélyes, csak is a tudós uralkodására irány ló harcz közepette az igaz tudományos törekvés megbénul ; az igaz tudomány géniusa szomorkodva félrevonul s c s e n d e s m a g á n y b a n ihleti i g a z profétáját. S mennyire m á s kép tárul fel e n n e k láttára ! — Az igaz tudós minél mélyebbre hatol az igazság kutatásában, annyival inkább érzi az i g a z s á g absolut fenségét és feltétlen erejét ; s ezzel szemben saját ismerete részszerintiségét, saját törekvése gyarlóságát. Az alázat és szerénység a l a p h a n g u l a t a n é l k ü l — nincs igazi tudós. — S midőn az ily tudós ily alaphangulattal mélyed el a tudományos munkásság addig ismert terébe : mások munkásságára nem kicsinyléssel tekint le, hanem minden egyes tudós munkájában az igazság egységes, tiszta világosságának színárnyalatokban való megtörését látja s e megtört színek összességében — a mennyei világosságnak g y ö n g e visszfényét. — Minden egyes tudományos törekvés ez alapon nem hiába való; sőt ellenkezőleg az egyik a másikra utal ; az egyik a másik nélkül el nem gondolható. Az igazság szelleme e g y s é g e s e n hatja át mindnyáját s ez egységet csak a kor, a körülmények, az egyes tudósnak egyénisége és sajátossága szinezik ; az igazság végtelensége ezen végetlen külömbözőségben érvényesül. Az egységen belül való kölcsönös kiegészítésnek tudata — és ezen alapuló szeretetnek érzelme az igaz tudósnak jellemzője. De a mint méltányolva elismeri az igaz tudós másoknak tudományos m u n k á j á t : úgy érzi s tudja azt is, hogy ő is az egységes igazságnak egy sajátos, senki más által nem helyettesíthető és éppen azért az egészre nézve feltétlen értékű orgánum. 0 is s z o l g á l j a az igazság végtelen országát s ezen szolgaságában csak akkor válik feltétlen értékűvé, ha az igazságnak szelleme egész lényegét, e g y é n i s ég é t , s z e m é l y i s é g é t is á t h a t o t t a , olyannyira, hogy ő immár az igazságnak s a j á t o s kifejezésére alkalmas. Az ily tudós minden emberi Ítélettől, megitéltetéstől mentnek tudja magát. Nem kivülötte létező indító okok vezérlik kutatásában, hanem egyes egyedül a személyiségét, egyéniségét átható igazságnak szelleme, tehát a feltétlen értékét alkotó l é n y e g e — munkásságának mozgatója. Ezért is az ily igaz tudós: valóban szabad f é r f i ú . S a mint a külső körülmények nem i n d i t ó, hanem legfeljebb alkalmi okok tudományos munkásságában: ugy nem tekint az igaz tudós tevékenységében a külső sikerre sem. Irányító reá nézve nem a tudomány által való uralkodás, hanem az igazság szellemében való s z o l g á l a t minden sikertől eltekintve.
Nincs ily tudósban forróbb vágy azon egynél, hogy az igazság szelleme legyen ő benne, az ő egész személyiségében minél erősebb, s győzedelmeskedjék ne ő, hanem az ő benne érvényesülő igazság. A feltétlen igazsággal szemben érvényesülő a l á z a t , s z e r é n y s é g n e k alaphangulata, s az igazság erejében érvényesülő szabadságnak tudata, e g y s é g b e n adja azon érzelmet, melyet mi vallásosnak nevezünk. Igaz tudós más mint vallásos tehát nem lehet. Egész munkásságát egy — ha nem is kimondott — mégis mindig személyisége központjában átélt ima lelkesíti: Igazság! nélküled semmis vagyok, csak a Te szellemed erejében vagyok erős, minden csak a Te segedelmedtől függ ; — nem kivánok, nem akarok semmit, mint hogy csak azt, hogy a Te szellemed áldásával győzedelmeskedjék!" Az igazság szelleme mint ily önmagában feltétlen értékű és erejű — más szóval: I s t e n n e k szelleme, s igy ime látjuk, hogy midőn igazán tudományos alapon kivánjuk egyházunkat — tudományos alapon nyugvó lelkészképzés által szolgálni, nem tehetjük ezt a nélkül, hogy folytonosan Isten segedelméért, Isten áldásáért esdő imában ne fohászkodjunk ; — hogy életünk ne legyen az i m á n a k élete. — S ha ez általában áll a tudományos törekvésről, a tudósról : úgy különösen áll ez a theol. tudományos törekvésről, a theologusról. A theologusnál nem csak a munkásságot és érzületet vezérlő szellem szükségszerűleg a vallásos, hanem munkásságának t á r g y a is a v a l l S j 3iZ clZ Istennek szelleme, a mennyiben az az emberi szellemmel kölcsönhatva a vallási tüneményeket az egyesben, — a vallási alkotásokat a történetben létesítette, s melyek összegükben azon e g y igazságot hirdetik, hogy igaz vallás és vallásosság csak ott volt és van, a hol e tüuemények és alkotások alaphangulata e szavakban nyert kifejezést: Nem az én, hanem a T e akaratod legyen meg ; Te v a g y a gyöngében erős ; a Te erődben birjuk fiuságunk és ezzel szabadságunk tudatát. — (Folyt, köv.) <x> ->—
Tanács, E lapok hasábjain — nem igen régen — túl a Dunáról panasz hallatszék, keserű hangok üték meg füleinket, mivelhogy ifjú papi nemzedékünk a tettre kész és tenni vágyó Timoteusok sok sok évi keserű káplán kenyérre vannak kárhoztatva, vagy, hogy papi foglalkozást egyáltalában nem találva igy ú g y mint nevelők s más egyébbféle, kénytelenek eltékozolni ifjú éveiket az Isten országának szánt ruganyos erőiket. E panasz mig egyrészt elszomorító, ú g y másrészt arra sarkal, hogy a baj mivoltáról s elhárításának okairól gondolkodjunk. E felette komoly tárgy feletti gondolataimnak eredménye ime e sorok.
339
Elszomorító — mondám — e panasz, nagyon elszomorító, mert ismervén a többi kerületek helyzetét a káplánokat illetőleg, a hol eddig példátlan eset volt, ha elvétve egy végzett candidatus káplánul ajánlkoznék, ellenkezőleg a hol eddig elég sűrűn jelennek meg pályázatok kápláni állásokra, a melyek nem is egy hamar s nem minden esetben töltetnek be, — szinte meglepett a jelzett feljajjdulás, meglepett a káplánoknak oly nagy bősége hitbuzgó dunántúli kerületünkben. Lám mig mi itt m ű n k á s hiányban szenvedünk túlnan meg éppen m u n k a hiányról panaszkodnak. Van azonban e szomorú tényben valami vigasztaló is. Vigasztaló pedig az, hogy lám hát mégis van föld,, van ország, a hol a szegény evang. egyháznak egy tekintetben, — pedig főtekintetben — bőség és gazdagság jutott osztályrészül, habár ez a gazdagság látszólag, s pillanatnyira mintha terhére lenne anyaegyliázunknak — s ez a föld éppen a mi jó magyar hazánk ! De bát a baj mégis megvan, a mint a dal mondja — ez a dunántúli kerületben a káplánok fölös száma. S ez nem csak azon szempontból baj, a melyből az idézett czikk irója mérlegeli, t. i. anyagi szempontból, hogy a pálya sok évi fáradság és tauulás után nem nyújt az ifjúnak, vagy csak igen későn k e n y e r e t : de főkép erkölcsi szempontból, hogy a fiatal ember figyelme elvonatik a theol. tanulmányoktól, taláu oly társadalomban s oly eszmék centrifugál körébe sodortatik, a melyek lelkét ellenállhatatlan örvényként magukkal vonják, s ha idővel a papi pályára vissza is tér a férfiú, azok lelkéről letörölték a lelkesedés, az ideálismus zománczát — s többé-kevésbé keserűséggel töltik el szivét — ha alkalma volt a saját szerény anyagi helyzetű pályáját a világ fiainak szerencséjével összehasonlitani s ezt egész közvetlenségében megismerni. Mert ugyan az erős megáll az élet hullámzó habjain; s éppen a lelkésznek szólnak az apostol szavai : legyetek erősek mint férfiak, álljatok meg ! De uram fia! nem mindnyájunkat igy tanított e az Úr imádkozni, ne vigy minket a kísértetbe! De a legjobb esetben is, minden körülmények között is t. i. még ha meg is marad az ifjú lelkesedés, mindig veszít az egyház, ha rá nézve az erők parlagon hevernek. Veszít, hogy úgy mondjuk paszive már az által, hogy az ifjak az egyházra nézve holt tőkét képeznek, de veszít az által is, a mire sokan talán nem gondolnak, veszít, hogy jobb kifejezés hiányában ugy mondjuk, active is, hogy egy-egy üresedés esetén minthogy sokan mégis megakartak maradni a papi pályán, a keve'sbbé tisztességes eszközöktől sem fognak visszariadni — uti figura docet — csak liogy megválasztassanak. Pedig ha az első lépés rossz, jöhet utána még több is. A választási üzelmek mindig bénitólag, mert deinoralisálólag hatnak a gyülekezetre.
S ez utóbbi veszteség, hogy sokkal nagyobb az előbbinél — úgy hiszem, bizonyítani nem szükséges. A baj tehát komoly. Kérdés, miből származik az? És lia e káplánbőség okánál gondolkozunk, e tekintetben a bajt oly alaposnak nem tekinthetjük. Legalább az idézett panaszhangok alapján nem. Mert mit is hoz fel a panasz irója a baj forrásául? Azt mondja hogy legfőbb baj az, hogy valaki az idegen — azaz nem magyar — nyelvek ismerete nélkül nem juthat parókiához. Azért hát jó tanácscsal látja el s felhívja a theológiai tanárokat mondván : én arra kérem theol. tanár urainkat, ne sajnálják a szelid szót jelentkező theológusainktól, kérdezzék meg, milyen nyelveket beszélnek, s ha rámondja valamely fiatal magyarsága büszke érzetében, hogy a „magyart", úgy intézzék hozzá e szavakat : „próbáljon szerencsét másfelé, édes öcsém, a jó Isten áldja meg bejövetelét és kimenetelét". Változatlanul s egész terjedelmében idéztem a panaszló szavait, nem csak, hogy a panaszt teljes valójában megismerjük, de egyúttal, hogy magából a panaszból kimutassam annak alaptalanságát s belőle merítsem az egyedüli és biztos gyógymódot. Mert u g y a n kérem, hol van az megirva, hogy m a g y a r ember más nyelvet nem beszélhet, vagy mert, hogy valaki — bármily büszke is legyen különben m a g y a r önérzetére — magyar létére nem magyar ajku gyülekezetnek lelkésze ne lehessen. Lehet-e nekünk magyarhoni evang. theologusoknak egyedül a nyelv az a conditio sine qua non, a mely a lelkészi pályafoglalásra határozólag befoly ? Az evangyéliomnak ilyen életnézet semmiképen sem válhatik hasznára. Mert az evangyéliom első követelménye a szíveket megnyerni. Már pedig hogyan fogjuk a szíveket megnyerni de csak hogy is férkőzhetünk hozzájuk, ha nyelvükön beszélni nem tudunk, vagy a mit nem szeretnék magammal elhitetni a büszke önérzet alapján nem akarunk ? H á t az apostol nem volt-e a zsidóknak zsidó, a görögnek görög, hogy mindeneket megnyerjen? Avagy az első 12 apostol nem azzal állott-e be az úr szolgálatába, hogy elkezdének szóllani idegen nyelveken? De tán a magyarságnak vél szolgálatot tenni az a büszke magyar önérzet, a mely azért mert magyar, más nyelvet nem gyakorol, ha mindjárt máskülönben kedves pályáját is fel kellene adni. — Ha igen, akkor többé m a g y a r ne zarándokoljon nagy hitrokonunk és hazánkfia Kossuth Lajos sírjához a ki azt a bizonyos önérzetet letette s elragadó szónoklatokat tartott idegen földön Angolországban Amerikában persze nem magyart, s ez által a mívelt világ figyelmét a magyar emigrátióra fordította s annak rokonszenvét megnyerte ! Nem, nem használ az az önérzet az a büszke-
— — É s a panasz — legalább ez e g y felette s ég, sem hordozójának, sem e g y h á z u n k n a k , sem a fontos tekintetben — elnémulna. hazának ! Farkas Geyza. Azért atyámfiai nem helyes a ti dicsekede'stek ! Azért én azt hiszem, hogy nem is önérzet, nem is büszkeség sugalmazza panaszos ifjú atyánkfiait, h a n e m legfeljebb e g y kis idegenkedés az idegen nyelvektől s m o n d j u k ki őszintén egy kis kényelemszeretet. A dunántuli evang. egyházkerület ünnepe. (Vége.) Pedig hát mibe is kerül egy élő nyelvet elsajáNagymélt. és főtiszt, egyházkerületi elnökség ! títani, s főkép a m a g y a r n a k , a kiről tudva van, Midőn szerencsém van az egyházkerületi építő bizotthogy Isten oly jó tulajdonsággal s tehetséggel álság nevében a (részben átalakított, részben újonnan feldotta meg, hogy minden más f a j n á l k ö n n y e b b e n taépített) szép és diszes lyceumi épületeket a nm. egyháznul idegen nyelvet. kerületi elnökségnek tiszteletteljesen átadni, kötelességemI f j ú korban, n y e l v e k b e n gyakorlott elmével nem nek ismerem, forró köszönetemet kifejezni a duná.ituli ev. n a g y — de mindenesetre bőven kárpótló fáradság egyházkerületnek és mélyen tisztelt elnökségének, azon lenne ez! beonünket olyannyira megtisztelő, határtalan nagy bizaE g y linguae haebreicae professortól hallottam, lomért, melylyel ezen fontos, évszázadra szóló építkezési hogy ezer szónak ismerete képessé tesz az ó testaügy keresztülvitelét reánk bízni és működésünkben támomentom eredetijének folyékony olvasására. Napjára gatni kegyeskedett. tiz szó betanulását számítva ez a boszorkányságnak Lelkiismeretes munkálkodásunk legszebb jutalmát látszó mesterség száz n a p alatt lenne elérhető. abban fogjuk találni, hogy ha sikerült ezen fontos ügyet H a e számításban — illetőleg m a g á b a n a teóegyházkerületünk és annak nm. és főtiszt, elnöksége teljes riában lenne is némi túlzó, de a b b a n minden túlmegelégedésére keresztül vezetni ! zás ki van zárva, hogy valaki 3 — 4 év alatt kellő Adja az Isten, hogy dunántuli ev. egyházkerületünk szorgalom kifejtése mellett, e g y sőt két idegen élő ezen főiskolája, mely a tudomány, a magyar nemzeti és nyelvet megtanulhat, akkor, mikor az i f j ú n a k az protestáns szellem szolgálatában már több mint három egy tanuláson kivül, a világon semmire sincs g o n d j a , századon át áldáso3an működött, a mai nappal nyert szép, akkor, mikor ettől f ü g g jövendő életének szerencséje, tágas és egészséges tanépületeiben, nagy és magasztos, boldogsága ! hazafias és kulturális misszióját jövőben is legnagyobb Azért hát én is tanácsolnék egyet, még pedig sikerrel teljesíthesse ! ! úgy evang. egyházunk mint magyarságunk érdekéSchreiner szavainak elhangzása után R a d ó Kálmán ben tanácsolnám először ifjainknak : m a g y a r i f j a k ! állott fel, hogy az intézetet átvegye a kerület számára. lelkesüljetek a Dévayak, Bornemiszák, Siboltiak, Jelentős eszmékben gazdag, érdekes fordulatokban bővelK a r s a y a k , Czékusok példáján s lépjetek m i n d n a g y o b b kedő beszéd kíséretében tette ezt. Beszéde bevezetésében számban a papi p á l y á r a ! Aztán pedig lépjetek ki köszönetet mondott a tanügyi kormánynak, a mely érdekszűkebb körű hazátokból a dunáninneni kerületből s jöjjetek át széles e hazába ide a többi kerületekbe, lődését az által is tanúsította, hogy képviselőjét elküldötte, s tanítsatok minden népeket, a k á r m a g y a r a k á r de köszönetet mondott folytatásképpen a kormánynak, német, a k á r tót, s szerezzetek tudástokkal, hitbuzgó- Sopron sz. kir. városnak, a soproni gyülekezetnek és mind ságtokkal s hazafiságtokkal dicsőséget az evangyé- azoknak, a kiknek áldozatkészsége az átalakítást lehetővé tette. Kivánja és óhajtja, hogy a multak példája szerint liomnak s a m a g y a r nemzetnek messze földre! A theológiai professor u r a k n a k pedig tanácsol- ez intézet melegágya legyen a hazafiságnak és a vallásos n á m , ha u g y a n erre szükségük lenne — tegyék érzésnek. Magyar protestantizmus és hazafiság — ugy félre nyelvi tekintetben az elfogultságot, s ne saj- mond — egy fogalom; a ki nem így gondolkozik az korcs, nálják a szelid, de őszinte szót jelentkező theologu- az szólónak nem hittársa. Különös köszönetet érez azon sainktól, kérdezzék meg, milyen nyelveket beszélnek, férfiú iránt, a ki az építési munkálatokat nagy áldozatoks ha r á m o n d j a v a l a m e l y fiatal, m a g y a r s á g a nemesen kal vezette. 0 maga is ez intézet növendéke volt és kétbüszke érzetében hogy a » m a g y a r t " , akkor^ intézzék szeres öröm tölti el keblét, hogy a megifjodott intézetet hozzá e s z a v a k a t : csak komolyan lásson hozzá édes átveheti a dunántuli kerület számára. Meg van győződve öcsém tanulmányaihoz, s minthogy polyglott egyhá- róla, hogy a tanári kar éppen olyan buzgalommal, szerez u n k b a n e g y nyelvvel nehéz boldogulni, feküdjön tettel és lelkesedéssel fog munkálkodni, mint munkálkodtak neki valamely más honi n y e l v tanulásának mi a elődjei, a kiknél nem volt ritka az anyagi és szellemi elmint erre nézve minden segédeszközzel szolgálunk nyomottság, üldözés. (tanév, gyakorlatok, olvasmányok) ú g y ezt nem csak Radó szavait gyakran szakította meg az Éljen, a tanácsoljuk h a n e m határozottan m e g k í v á n j u k , s hogy melynek elhangzása után kalapemelve, áhítattal hallgatta előmeneteléről meggyőződést szerezzünk időnként végig mindenki azt az áldást, a melyet K a r s a y püspök kellő súlyt fektetendiink nyelvi vizsgáira, a m e l y e k - könyörgött le az intézetre, annak megalkotóira, tanítóira, nek sikerétől tesszük függővé további előmenetelét." tanítványaira »z égtől. I g y aztán a tanár urak sem f á r a d n á n a k hiába Végsőnek lépett a pódiumra G o m b ó c z Miklós igazs a theológus tanulmánya se veszne kárba. gató, hogy szívhez szóló melegséggel, szónoki erővel s
BElFfUtt.
341
négy jeles beszédű előzőjének beszédeihez nagyon méltó beszéddel siettesse az ünnep végét. Gombócz Miklós ezt mondotta : Főtisztelendő s Nagyméltóságú Elnökség ! Nagyérdemű ünneplő közönség ! Szeretett nemes ifjúság ! Midőn az előttünk lefolyt szép és magasztos jelenet után, mely e diszes épületet rendeltetésének adta át a tanévet, mint főiskolánk egy részének ez idő szerinti vezetője, ünnepélyesen megnyitom, a hála és öröm érzése fogja el szivemet, hogy tanúja lehettem e szép alkotásnak, melyben a mult áldozatkészsége és a jelen nemes buzgalma nyújtanak egymásnak kezet. Közel negyedfél század története vonul el e pillanatban szemeim előtt. Látom a mint a korszellem megvetette szerény alapját e mai nap virágzó intézetnek, látom a mint a , l e t ű n t századok áldástalau vallási küzdelmei alatt nem kifáradott, hanem megerősödött hitbuzgó férfiak, büszke családok sarjai, a föld egyszerű népe, egymással vetekedve hordják össze filléreiket, hogy biztosítsák az intézet fennállását. Látom, szerető szivű nő alakjában a jótékonyság angyalát leszállani reá, hogy a tudományok kútfeje mellett ülő, anyagi gondokkal küzdő ifjú homlokát felderítse; ama komoly ifjút, a ki egy nemzet gondjait veszi gyenge vállaira és hasonlelkekkel egyesülve, az édes zengzetű, de elhagyott, megvetett magyar nyelv kimüvelődésén fáradozott. Látom a valódi genius által ihletett tanférfiak egész sorát, kik letudnak mondani minden önérdekről és egyedül a nemzeti kulturát szolgálják, kik fényt árasztanak mugukra, fényt az intézetre és kiknek szivéből fakadó melegség kelt és lelkesít. A lelkes, elköl tözött Ősök helyébe pedig támad hitbuzgó és tetterős nemzedék, mely a reá maradott örökséget szentül megőrzi és öregbíti. A midőn pár hónappal ezelőtt az első romboló csákányütés az elébb csendes hajlék nyugalmát felzavarta a századok élő hitének ez emlékét, annyi ifjúi ábrándnak és lelkesedésnek megszentelt otthonát lassan-lassan összeomlani láttam, szivem elszoiult s önkéntelenül felsóhajtottam: „az istenek elköltöztek." De ime a fájdalmat öröm váltja fel, a mult nagyságán merengő lélek a jelen lelkesedésében talál vigasztalót, a régi „Aedes Musarum" helyén diszes, büszke ormu épület áll. Alma materünk díszben, fényben jelenik meg, hogy a mi volt századokon át, az legyen megszépülve, megifjodva a jövendőben is : a valódi műveltség kútfeje, a nemzeti öntudat fentartója, a hazaszeretet ápolója és temploma a hitnek. Az emberrel — mélyen tisztelt ünneplő közönség és szeretett nemes ifjúság — a tudás vágya veleszületett. Megismerni a természet és az emberi élet jelenségeit, felemelkedni az eszmék világába, a hol a valóság ellentétei kiegyenlítődnek, az itt lenn töredékes, harmonikus egészbe olvad, hol az emberi élet vezérlő fáklyái kigyulladnak : az embernek oly ösztöne, melynek kielégítésére a nemes lelkek mindenkor törekedtek. A ki tehát a tudományok kútfejét az ember előtt megnyitja, az az élet egyik kincses házát nyitja meg, az ember igaz lényegét j u t t a t j a érvényre, mely eszmél önmagáról s a világról. É s mégis az elme, mely gondolkodásával és értelmi működésével ismereteit
megszerzi, egymagában véve még csak félig tárja fel előttünk létünk titkát. A mi a megismert igazságot egyúttal életczéllá is teszi, az a kedély világa, melyből a megismert iránt való lelkesedés fakad. A valódi művöltség mindenkor feltételezi az érzelmek nemességét is, és a valódi nevelés nem a rideg fogalmak közlésében és elsajátításában, hanem a kedély melegének, az igazért való lelkesedésnek felébresztésében és ápolásában áll. Ily elvek vezérelték ez intézetet eddig és fogják vezérelni ezentúl is. Nevelni akarunk, de nem rideg értelem embereit, kik az igazság és jog diadalában hitüket elvesztették, a kik fogalmaikat, meggyőződésüket a világ ítélete szerint ruhaként cserélik, kik a kötelességet addig teljesítik, a meddig a kényszer hatása ér, hanem olyanokat, kik háttérbe szorítva, félreismerve, sőt megalázva is a felismert igazság után indulnak : nevelni akarunk erkölcsi jellemeket. Sokan vélekednek ugy, hogy a szellemi javak a tudomány vívmányai valamint a művészetek az általános emberi természetből fakadva csak az emberiségnek képezhetik valódi tulajdonát, miért is azokat az egyes nemzetek életének szűkebb korlátai közé szorítani nem lehet. De a történelem ennek ellenkezőjéről tesz tanúságot, mert azt mutatja, hogy a szellemi javak mindenkor a nemzeti kultura utján lettek az embernek is, az emberiségnek is tulajdonává. Az igazi nevelésnek ezért a nemzeti érdekeket és sajátságokat figyelmen kivül hagynia sohasem szabad. A mint nem tudóst, hanem az igazért lelkesülő tudóst, ugy nem embert, hanem a nemzet érzésébe, gondolkozásmódjába, vágyai és törekvésébe magát bele élni tudó embert koll nevelnünk. Ez az ünnepélyes óra, mely intézetünk múltja és jövője között áll, legyen egyúttal szent fogadás arra nézve is, hogy itt a tudományok csarnokában a hazafiság oltárán sem fogjuk a tüzet elaludni hagyni soha és gondoljuk meg és gondold meg különösen te, szeretett ifjúság, a mit az idők tanuja mond, hogy e hazát, a melyet egykor karddal foglaltak el őseink, neked szellemi fegyverekkel kell meghódítanod. A valódi nemzeti kultura, mely nem gőgben, elbizakodottságban, hanem valódi szellemi és erkölcsi fölényben nyilvánul, ez van hivatva jövőnket biztosítani. Legyen a tudomány és nemzeti törekvések e megszentelt hajléka egyúttal a hit temploma is. Legyen ápolója a vallásosságnak, az egyházhoz való ragaszkodásnak. A hol az igazság honol, ott nem hiányozhatik az emberi bölcsességnek, minden szép és igaz törekvésnek legmélyebb és örökké buzgó kútfeje, a vallás, az Isten félelme sem. — I n t r a t e nam et hic dii sunt. Lépj be tehát múzsák ifjú serege ez uj csarnokba! Te vagy hivatva, hogy azt, a mit ember keze megkezdett, igazán befejezd azáltal, hogy a mit itt hirdetnek, mit itt szivedbe csepegtetnek, az életbe is kivigyed és a tudománynak, nemzeti műveltségnek, vallásos nemes érzésnek e szép otthonát magadra és a késő korra nézve áldást hozóvá tegyed. És lépjünk be mi is szeretett hittársaim, hivatásunk csarnokába, szolgálva nem bérért, hanem szeretetből és lelkesedésből a tudomány, a nemzeti kultura reánk bizott szent ügyét. E r r e segítsen bennünket az ég és a népek és nemzetek sorsa felett őrködő hatalmas Isten, hogy mun-
342
kánkon legyen áldás és ez intézet, mint e nemzeti kultura egyik otthona messze időkre fennállhasson, fényt és áldást árasztva maga körül. — — Ezután felzendült újra a dal s a közönség szétoszlott, hogy megtekintse az uj épület szép helyiségeit. A
bankett.
A bankettnél találkoztunk újból. A Pannonia-szálló udvari nagy üvegboltozatos étterme színültig megtelt vendéggel, legalább is voltunk vagy kétszázan. Felül az ünnep vezetői, alább hosszú sorokban azok, a kiket az ünnephez valamelyes kötelék fűzött. Mondjam-e, hogy az illustris társaságban Schambach ízletes ételei és italai melegétől hamar lábra kapott a jó kedv és volt tószt is, sok, sok, igen sok. Elsőnek Radó Kálmán állott fel, hogy poharát ő felségére, a tudományok és felekezetek hű védőjére emelje. Karsay püspök a tanügyi kormányt és annak képviselőjét, Gömöry Oszkárt éltette. A püspök ur még ezután is szólott, emelve poharát első izben Schreiner Károlyra, másodízben a soproni gyülekezetre. Takács Dénes a püspökre és Radóra emelte poharát. Poszvék igazgató a vendégeket éltette. Gombócz Miklós Németh főigazgatót köszöntötte fel. Németh a líceumi tanárokra ürített poharat. Későre maradt, de lelkes és lelkesítő volt az a tószt, a melyet Rndó mondta Eőry Sándorra és Kiss Sándorra, azokra a volt egyházmegyei jegyzőkre, a kik az elnyomatás korszakában viselték is a felelősséget a felterjesztésekért. Ugy négy óra tájt oszlott csak el a társaság, hogy öt óra után komoly tanácskozásra gyűljön a soproni evangelikus népiskolába, a hol a tegnap és ma tartandó közgyűlésnek volt előértekezlete. A dunántúli ev. egyházkerület közgyűlése. A dunántuli ev. egyházkerület képviselői f. hó 12-én tartották Sopronban rendes egyházkerületi gyűlésüket. De a szerdán folytatott tanácskozmányok a gyűlés hosszú tárgysorozatának csak felét merítették ki; a többit a csütörtöki folytatólagos ülésre kellett halasztani.
hunyta folytán, tolmácsolván egyben e veszteség fölött az egyházkerület meleg részvétét. Folytatólag felemlíti a felügyelő, hogy a dunáninneni egyházkerületben folyton duló pánszláv, hazaellenes mozgalmak meggátlására a zsinat kénytelen volt újra beosztani az egyházkerületeket és a dunántúlitól elvette a fehérkomáromi egyházmegyét, ezen intézkedésbe a szent czél érdekében bele kell a kerületnek nyugodni. Megválasztották kerületi főjegyzőnek B e r z s e n y i D e z s ő t , aljegyzőnek pedig dr. R a d ó G y u l á t Majd a mult év folyamán érkezett miniszteri leiratok kerültek sorra. Ezek közül a tanítói fizetéseknek törvényesen megállapított minimuma keltett nagyobb vitát, mert akárhány gyülekezet van, a mely a minimumot megállapítani, illetőleg megadni nem képes. Mindazonáltal a kerület a törvénynek megfelelőleg intézkedni kiván, de feliratilag kér majd halasztást a kormánytól, mert a megszabott határidőn belül a tanítói fizetéseket nem rendezheti. Nagy érdeklődéssel tárgyalták a pánszláv kérdést, a melyben állást foglalni hazafias kötelességének jelentette ki a kerület. De határozatra ma még nem került sor; a holnapi ülésen kerülnek majd szóba újból a dunáninneni egyházkerület kebelében fölszínre vergődött üzelmek, a melyeket botrányosnak jelzett a közgyűlés minden tagja. Az egyetemes gyűlésre a következő képviselőket küldik : dr. Schreiner Károly, Nádassy Kálmán, Rupprecht Tasziló, Bélák István, Gebhárdt József, Andorka Gyula, Ihász Lajos, Barcza Géza, Nagy János, Kund Samu, Poszvék Sándor, Stettner Gyula, Laucsek Jónás, Nagy Sándor, Renner Henrik, Bognár E., Németh Pál, Mészáros J., Gombócz Miklós, Fejér Lajos. A nagy iskolai bizottság indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy a király és királyné névünnepének s a koronázásának napján iskolai ünnepek tartását fogja indítványozni az egyetemes gyűlésen, illetőleg kérelmezni fogja, hogy az egyetemes gyűlés rendelje el, miszerint a mondott és minden hazatíúra fontos napokon, az ország összes evangelikus iskoláiban szüneteljen a tanítás.
I. n a p . Harangok zúgása hívta egybe szerdán reggel a kerületi küldötteket a soproni egyház nagy templomába gyámintézeti istentiszteletre. Az oltári imádságot G y u r á c z F e r e n c z , kerületi gyámintézeti egyházi elnök és a kerület egyházi főjegyzője tartotta. Az ima után megszólalt a templom hatalmas orgonája és annak kíséretében százak ajakán a gyönyörű ének „Ne csüggedj el, kicsiny sereg." Majd B o g n á r E n d r e lovászpatonai ev. lelkész, egyet, gyámintézeti jegyző lépett a szószékre, hogy elmondja megkapó beszédét az igaz keresztyén szeretetről. Az istentisztelet befejezése után a szeretet adomán}' növelésére offertorium t a r t a t o t t a mely alkalommal a templomajtókban álló kisasszonyok kosaraiba 126 forint gyűlt össze. Néhány percznyi szünet után a kerületi küldöttek ismét visszatértek a templomba. Elől R a d ó K á l m á n az egyházkerület világi, mellette K a r s a y S á n d o r püspök, a kerület egyházi elnöke. A közgyűlést Radó Kálmán nyitotta meg, mngemlékezvén kegyeletes szavakban arról a veszteségről, a mely agg elnöktársát érte nejének el-
II. n a p . Csütörtökön folytatták és egyben be is fejezték a dunántuli evangelikus gyülekezetek képviselői ez évi rendes egyházkerületi közgyűlésüket. A második napon Karsay Sándor püspök mellett, Radó Kálmán világi felügyelő helyén, mint világi elnök N á d a s s y K á l m á n ült, a kit az egyéb elfoglaltsága miatt Sopronból távozni kényszerült Radó helyébe kért fél a közgyűlés az elnökösködésre. A csütörtöki tárgyalások és határozatok legfontosabbjai szintén iskolai ügyeket illetnek. Egyhangúan határozta el közgyűlés, hogy miképen a soproni főgymnasium tanárainak fizetését és szolgálati évek arányábao járó előbbre jutását, üzetési fokozatok szerint rendezte, azonképen rendezi és szabályozza a tanítóképző és theologiai tanári kar járandóságát. Ezen elvi megállapodás alapján elhatározta a közgyűlés, hogy a képző tanárok 1200, majd azután 1400 frtnyi fizetést kapnak, a theologiai tanárok fizetési fokozata pedig ez leszen : 1300, 1500 és 1700 frt, mindegyik fokozatban 300 frtnyi lakbérrel. A 100 frtos ötöd-
343
éves pótlékot megkapják a képzőintézeti és a theologiai tanárok. A Kőszegen felállítani tervezett evangelikus felsőbb leányiskola sorsa nem került dűlőre. A bizottság, a mely a felállítandó iskola kérdésének tanulmányozásával volt megbízva, nem tudott olyan tervezetet készíteni, a mely az iskola helyére és a nervus rerumra kellő útmutatást adhatott volna a közgyűlésnek. Kőszeg városa által felajánlott helyet a bizottság nem találta elfogadhatónak és így még mindig kérdés, hogy hol és mikor lesz a dunántuli egyházkerületnek felsőbb leányiskolája. Osztatlan örömöt okozott a közgyűlésen az elnökség abbeli jelentése, miszerint Sopron, Ruszt és Kőszeg sz. kir. városok ev. gyülekezetei kinyilatkoztatták hajlandóságukat, hogy belépnek az egyházmegyébe. A mondott három sz. kir. város evangelikus lakossága századokon át önálló egyházközséget képezett és azon előjogoknál fogva, a melyeket, mint municipalisták élveztek nagy szolgálatokat tettek az ev. egyháznak. A változott viszonyok folytán önkényt mondottak le önállóságukról és a soproni felsS egyházmegyéhez csatoltattak. A gyűlés bezárása előtt közre adta az elnökség, hogy a soproni ev. főiskola átalakítása eddig 75,000 forintba került; a még szükséges munkálatok felemésztenek majd 100,000 frtot. (^„Sopron" után.) Orosházi ünnepségek október 13—14. Az orosháziak kiknek ünnepsége rendezésénél maga a jó Isten is szép őszi napokkal kedveskedett, meglehetnek az elért sikerekkel elégedve. Már szombat reggel jött nem kevés vendég közelről távolról, de a dél után 3 kor berobogó vonat a Budapestről és országunk felsőbb és alföldi megyéiből jövő díszes vendégkoszorút hozta Orosházára. A vasúti kocsikból kiszállott : Zelenka és Sárkány püspökök, Gyurátz pápai, Dianiska lőcsei, Lauko kecskeméti lelkészek s kerül, gyámintézeti elnökök. Ide érkeztek: grf. Zay, Zsilinszky főispán, Szentiványi Árpád, Ihász, Br. Radvánszky Géza, Dohnányi, Kraetykó, Dr. Draskóczy, Halmi, Bánhegyi urak : a következő lelkészek : Frint L., Hofbauer, Löw, Sántha, Ebner, Áchim A., Korosi, Miklósi, Csermák, Czinkotszky, Kiss K., Fammler, Róth B. é3 mások. Minthogy ugy a község, mint az ág. ev. egyház fennállásának 150 éves jubileumát ünnepelte, — azért a vendégeket a városi főjegyző Vangyel és Harsányi lelkész szívből jövő és szívhez ható beszéddel üdvözölte. Tüzes lovak vitték el beláthatlan számú kocsikon az érkezetteket az egyes vendéglátó és szerető orosházaiak lakásaiba a bandérium előhaladása s a harangok zúgása közepette. A 2500 főnyi iskolás „éljen"-zése a levegőt megrezegtette Bezi tűzoltóparancsnok embereivel a rendet fenntartotta, ugy hogy semmi baj sem történt az 5—6 ezer főre menő emberáradatban: szombat d. u. 4 órára a szépen feldíszített új polgári iskola felszentelésére mentünk. Ezen új épület 4 fiu és 3 leány osztályt foglal Ö tanévben magában, de a felsőbb leányiskola is jövő tanévvel egy osztálylyal gyarapodni fog. A községi bíró, Jankó, a gyűlést rövid szavakkal megnyitja. Vangyel főjegyző elmondja az okát annak, hogy miért a polgári iskola tornatermében e gyűlés? S azt feleli : Az polgári iskola átadatik az iskolai széknek, s továbbá, mert f. é. ápril havában 150 éve annak, hogy
Orosháza községe megalakult. Akik még a 100 éves jubileumot ünnepelték, vallhatják, hogy minő haladás észlelhető az óta is! A szónok ezt az itt virágzó 20 ez e l e i k e t számláló egyháznak tulajdonítja, m
r, most 20 ezeren felül van az orosházi lakosok száma, ugy hogy az ország lakosait tekintve Orosháza a 44-dik helyen áll. Sőt Orosháza már rajt is bocsátott ki magából : Földvárra, Fazekas -Varsándra. A kiköltözködés oka azon körülmény, hogy Orosházának csupán 20,000 katasteri hold földje vagyon, sok a birtoknélküli család. A bajt orvosolni, igen helyesen jegyzi meg, csak ugy sikerülhet, ha a házi ipart meghonosítják, ha a népnek uj kereseti forrást nyitnak. Mert most 180,513 frt adót kell különböző czim alatt fizetniök, nem számítva a fogyasztási és egyházi iskolai adókat. Jelenleg 34—36°/0-ot fizet a lakosság a tanügyre, azelőtt mindössz-i 340 f r t iskolai kiadása volt. Most a községben magában van ev. elemi iskola kétkét osztálylyal: 13 az V. és VI. osztály külön elválasztva. Ezenkívül van 7 külső (tanyai) ev. iskola. Tervben van, hogy jmég e tanévben megnyílik a polgári iskolaépületben a gazdasági, kertészeti és szőlőszeti szakcsoportra vonatkozó tanítás is. Baj az, hogy az orosházi földbirtokosok nem akarnak ezentúl a hód-mezővásárhelyi határban fekvő ingatlanaik után kultus adót saját anyaegyházuk pénztárába fizetni, miáltal 50,000 lit. gabona bevétele „iskolai adó" czirnén ezentúl elmarad. Tán innét már most emdktdnek egyes hangok, hogy a polgári iskolát minden áron az államnak, mely a tanerőket dotálni fogja s az épületet gondozandja évi kétezer frt viszont fizetés ellenében, át kell adni. A külföldi gabnakereskedő az orosházi búzáért 20 kr.-ral többet fizet. A községgel együtt az ev. egyház is gyarapodott, melynél hazánkban 22 esperesség kisebb. Szükséges folytatja Veres, hogy tanuljunk, küldjük fiainkat necsak a polgári, hanem a középiskolákba, hogy támadjon Orosházán egy középosztály is a földmivelési mellett. Szavait emígy végzi : polgári iskolánk hirdesse az elődök buzgóságát, s valamint kicsiny most a határunk, ugy kevés legyen tanulóifj&inkra nézve Í3 ezen polgári iskola, — melyből okos szorgalom, míveltség nemzedékről nemzedékre terjedjen. Ezután püspökünk mondott áldást az intézetre. Szólt még Zsilinszky Mihály, mint espereségi felügyelő s végül Bánhegyi kir. tanfelügyelő. A hymnus elzengése után a polgári iskola felavató ünnepélye véget ért. — Este illuminálva minden ház, s „Az Alföld" szállóban 7 és J/2 órakor sikerült concert fejezte be az első napi ünnepségeket. — Másnap 9 kor az Ur házában gyűltünk egybe, hol Sántha Károly igen mesteries szent beszédét hallgattuk élvezettel. Alapszöveg Esaias 60, 20 s következő volt T á r g y : A próféta jövendőlése, vigasztalás (Isten mondja, örökké van reád gondja) 2. intés, 3. parancs és 4. remény. Minden egyes pontnál applicálta a szónok az oros-
344
házi hajdani és mostani viszonyokra a beszédit, szem előtt tartván az egyetemes gyámintézet kifejlődését hazánkban. Az offertorium 126 frton felül eredményezett. Az isteni tisztelet végeztével megkezdődött az ev. egyetemes gyámintézet közgyűlés Zelenka püspök és Dohnányi urak elnöklete alatt. A Tartalmas elnöki beszédből megértettük, hogy 34 ezer frt kerülhet ez idén elosztás alá. Gyurátz nagyszabású emlékbeszédet tartott Gr. Adolf, svéd király felett. A közebéd hasonlókép az „Alföld" szállóban tartatott, mel}nél sikerültnél sikerültebb tósztok mondattak. Másnap október 15-én a vendégek egy része Mezőhegyesre, más része directs haza utazott, azon óhajjal: A kegyelem Istene tetézze a maga legjobb áldásaival orosháza községét, az ottani tekintélyes ev. egyházat és valamennyi lakosát. Nyácsik. « Ci <x>
'ftiïitiïL
— Előfizetési felhívás. Vannak családok, melyek hazánk politikai és egyházi terén úttörő szerepet játszottak és melyeket mégis a feledés pora fed. Ilyen a Gradeczi Stansith Horváth család, melynek egyik kiváló tagja Horváth Gergely, ki a külföldi egyetemek szorgalmas látogatása után főként a Szepességen, az ősi fészekben Nagy-Eőrön mint tudós, iró, művész, gymnasium-alapitó, tanár és megyei alispán sokoldalú tevékenység által tüntette ki magát és oly áldást terjesztett, melyhez hasonlót ma hiába keresünk. Ennek a nagy férfiúnak emlékét — a gazdag családi levéltár felhasználásával — föleleveníteni czéTja és föladata művemnek, melyre ezennel előfizetést nyitok. A mű ily czimmel fog megjelenni: Gradeczi Stansith Horváth Gergely és családja, történelmi korrajz kivált a XVI. század második feléből. Az előfizetési pénzek 1 f r t 10 krral az alóürotthoz f. é. november hó végéig beküldendők. A megrendelőknek a könyv, mely Horváth Gergely arczképével lesz díszítve, portómentesen küldetik meg. Azon esetre, ha a nyomtatási költségek fedezve nem lennének, a pénz visszaszármaztatik az előfizetőknek. S z e p e s - B é l á n , október hó elejével 1894. Weber Samu,
— Zsinati törvények jóváhagyása. Király Ő Felsége ev. lelkész. a magyarországi ág. h. ev. egyház zsinata által f. évi június 7. napjától azon hó 10. napjáig tartott ülésében az — Kérelem. Nagy Lajos dabronyi ev. segédlelkész „az egyházkerületek arányosításáról és az ezzel kapcsolatos oltár, a szószék és a temető költészete" czimen kötött előintézkedésekről, továbbá az egyetemes egyházi gyámintézet- fohászokat, imádságokat kiván nyilvánosság elé bocsátani ről és végül a nyugdíjintézetről készített törvényeket és felkéri a tiszttársakat, hogy dolgozataikat 1895. évi jóváhagyta és egyúttal a vallás- és közoktatásügyi m. kir. január hó végéig hozzája küldjék b-\ A gyűjteményt 1895. minisztériumot megbízta, hogy az árvái, nyitrai, trencséni év végéig kifogja nyomatni. Terjedelme és ára attól függ, és túróczi ág. h. ev. egyházmegyék nevében az említett milyen mértékben fogják pártolni. törvények megerősítése ellen intézett kérvényt saját hatáskörében e l u t a s i t ó l a g intézze el. Ha a lapoknak e hire való, akkor nagyon kívánatos PÁLYÁZATOK. volna, hogy az egyetemes gyűléssel egyidejűleg megtartanék a zsinatnak utolsó ülését, melylyel az egyház Az alsó szelii ág. hitv. evang. egyház megüresedett törvényhozási munkássága legalább egyelőre be volna m á s o d t a n í t ó i állás-ra ezennel pályázat hirdettetik. fejezve, hogy már az ez évi egyetemes gyűlés is, a kerü- K ö t e l e s s é g e k : az I—III. osztály vezetése és még heletek uj felosztására vonatkozó intézkedéseit megtehesse, s egyházunk az átalakulás korszakából mielébb kivergődve tenként 2 órában az ismétlősök oktatása. J a v a d a l o m : évi 250 frt az egyház pénztárából havi részletekben fizetve; uj mederben nyugodtan folytathassa pályafutását. tandíjakból 60—70 f r t ; i y 2 öl fa a saját használatára, — Értesítés. Tisztelettel értesítem a Nt. Lelkész társakat, hogy „Svedectvi Viry" tót szent beszédek második (az iskola fűtésére fa külön adatik); egy bútorozott szokötete jövő hónapban fog szétküldözgettetni. A szentbeszé- bából álló lakás ágynemű nélkül. Az állomás azonnal eldek az összes vasár- és ünnepnapi epistolikus sz-ntigékre foglalandó. Pályázni szándékozók felszerelt kérvényeiket szóllanak. Egy példány fűzve 2 f r t 15 kr., kötve 2 frt 45 kr., az előbbeni kötethez mérve olcsóbb, mivel öt f. évi o k t ó b e r 3 1 - i g szíveskedjenek alulírotthoz benyomtatott ívvel terjedelmesebb. Az előfizetéseket kérem ; küldeni. minél előbb reám czimezve küldeni. A könyv szétküldetése Kelt Alsó-Szeliben, 1894. évi Október 8-án. a megrendelés illetőleg előfizetés rendje szerint fog történni. Rásó Mihály, Az első kötetből még két fűzött, és három bekötött példány maradt fel, az előbbinek ára 2 frt 15 kr., utóbbinak ev. lelkész. 2 frt 45 kr. P o n g y e l o k , p. Nagy-Szuha, 1894. okt. 16 án. A czeglédi evang. egyház k á p l á n t a n í t ó i pályáBodicky Mihály, zata f. hó 27-éig meghosszabbíttatik. Kötelesség az V—VI. lelkész. osztályban mintegy 30 növendéknek rendes tanítása, to— Lelkészváltozás. Lelkészének távozásával megürült j vábbá a lelkészi teendőkben segédkezés, valamint az iparp é t e r i egyház (Pest megyében) a f. hó 14-kén tartott j iskolai tanulók és polgári iskolások vallásoktatása ez idő közgyűlésében Sárkány Bélát főtiszt. Sárkány Sámuel püspök urnák fiát és segédjét választotta meg lelkészévé. szerint heti 3 órában. Fizetés 300 frt, lakásul egy búto— A derék apának sok örömöt kívánunk fiában ; a fiúnak rozott szoba fűtéssel és takarítással együtt, továbbá reggeli hosszú és áldott működést az anyaszentegyházban. és ebéd a lelkésznél. Jelentkezők forduljanak nt. Török — Nagytiszt. Thébusz János lelkésztársunk előfizetést József lelkész és pestmegyei főespereshez. hirdet az 1891—1894 - d i k i o r s z á g o s z s i n a t t ö r t é C z e g l é d , 1894. október 7-én. n e t é r e . A mint tudjuk, lelkésztársunk e kiváló történelmi jelentőségű munkájára e felhívást könyve tartalmának az egyháztanács megbízásából : rajzával együtt lelkésztársainknak megküldötte. Ezen érdekes és hü korrajzi művet melegen ajánljuk e helyen is Alexy Lajos, testvéreink pártfogásába. egyh. jegyző. WIGAND
F. K. NYOMD ÁJA.
POZSONYBAN.
