47. KÉKSZALAG ÁRKÁD NAGYDÍJ, 2015

47. KÉKSZALAG – ÁRKÁD NAGYDÍJ, 2015.

H

A

J

Ó

M

A

G

A

Z

I

N

K

Ü

L

Ö

N

K

I

A

D

Á

S

CÍMLAPKÉPEK

Kékszalag, rajt elôtt Lisa Artemis–Cellum Safram

Kenese Fifty-Fifty és Principessa Black Jack Friss Víz

HAJÓ VITORLÁS, SZÖRF ISSN:

ÉS

MOTORCSÓNAK MAGAZIN

1216-9161

W W W. H A J O M A G A Z I N . H U , E - M A I L : H A J O @ H A J O M AG A Z I N. H U

KIADÓ: MÉDIA & MARKETING

K F T.

M U N K AT Á R S A K : SZEKERES LÁSZLÓ, LITKEY FARKAS, RUJÁK ISTVÁN NYOMDAI MUNKÁK : PROSPEKTUS NYOMDA, VESZPRÉM T E R J E S Z T I : H I R K E R Z R T. , L A P K E R Z R T. EZ

A KIADVÁNY A

TÜV

MEGFELELÔ, FAMENTES,

TANÚSÍTVÁNYA SZERINT AZ

100

ISO 9001

SZABVÁNYNAK

SZÁZALÉKBAN KLÓRMENTES, KÖRNYEZETBARÁT

TECHNOLÓGIÁVAL ELÔÁLLÍTOTT PAPÍRRA KÉSZÜLT.

Kishamis Sirocco Friss Víz Avatar

F E H É R

Fehér Szalag befutó Fotó: Szekeres László

4

S Z A L A G

É S

H O R V Á T H

B O L D I Z S Á R

–

P R E L Ú D I U M

Szekeres László

FEHÉR SZALAG ÉS HORVÁTH BOLDIZSÁR

A Kékszalagot megelôzô hétvégén rendezték az erôfelmérônek is tekinthetô két versenyt; a Fehér Szalag, Izsák Szabolcs emlékverseny, GeneralCom Nagydíjat; valamint a Horváth Boldizsár Emlékversenyt. Ami azt illeti, sok minden nem derült ki az erôviszonyokból. Az élen végzett hajók ugyanis a kezdeti gyengeszeles, szélcsendes idôszakot kivéve – hiába voltak sokszor nagyon közel egymáshoz – mégsem azonos meteorológiai viszonyok között versenyeztek.

5

H A J Ó

M A G A Z I N

–

2 0 1 5 .

J Ú L I U S – A U G U S Z T U S

PRELÚDIUM

Rajt után a Classic Round mezônye

Ezen a versenyen tehát nem lettünk okosabbak az erôviszonyokat illetôen, de ezzel együtt is, minden jel arra mutat, hogy Litkey Farkas – a svéd Artemis Racingtôl vásárolt – hajója jó választásnak bizonyul. A Décision 35ösrôl már a parton is látszik, hogy egy valódi remekmû. Hihetetlenül precíz a kidolgozása, a rendkívül szellemes megoldásaival pedig a minél egyszerûbb kezelhetôséget szolgálja. Már 2010-ben kérdés volt, vajon érkezik-e ilyen hajó a balatoni tókerülôre? Nem jött, és további öt évet kellett rá várni, de most nem látogatóban jár nálunk, itt lesz az otthona. A Balatonra érkezett hajó, az Artemis, a 12-es sorszámot viseli, ez az utolsó, 2009-ben épült darab a D35ös sorozatból.

ARTEMIS RACING Az Artemis Racing egy multinacionális America’s Cup csapat, amelynek tagjai eddig 14 futamgyôzelmet könyvelhettek el a hivatalos AC párosmérkôzések során. A csapat 21 tagja vett részt olimpiai játékokon, akik 11 érmet, köztük hét aranyérmet szereztek.

Décision 35

Rajt a Fehér Szalagon

A Fehér Szalag élmezônye utolérte a Classic Round vezetô hajóját a Siroccót Elöl a Narval és a Remete

A kilencvenes években néhány 40–42 lábas, tavi méretekben óriás katamarán uralta a Genfi-tavon rendezett távolsági versenyeket. Ezek borzasztó drága hajók, így a flotta bôvülésére nem sok esély látszott, 2000 után egy sem épült. 2003-ban egy viharban az óriások többsége – kettô kivételével – elpusztult. – Egyre drágábbá vált gyors hajót építeni. Évrôl évre több nagy katamarán tervei ugyan elkészültek, de nem valósultak meg. Ennek az esetek többségében anyagi okai voltak. Ez végül oda vezetett, hogy már senki nem volt hajlandó ilyen hajóra költeni a Genfi-tavon. Új, gazdaságos típust kellett teremtenünk – mondta Bertrand Cardis, a Décision hajógyár igazgatója. – Sok elképzelést, tervet megvizsgálva, végül az azóta ismert 35 lábas mellett döntöttünk, és az idô minket igazolt, a hajó a mai napig rendkívül sikeres. Ez a gyár elsôsorban Bertarelli katamaránjairól és két America’s Cup hajójáról ismert, de – sok más mellett – épült itt Volvo Ocean Race hajó, foilos katamarán (C-class Hydros, L’Hydroptère), IMOCA 60-as (Cheminée Poujoulat), hetven lábas katamarán (MOD 70) is. 2004-ben versenyzôk egy csoportja gyûlt össze azzal a szándékkal, hogy egy új típust alkossanak, ugyanis a technológiai fejlôdés lehetôvé tette, hogy jóval kisebb méretben is gyors, akár a korábbi óriásoknál is gyorsabb katamaránokat építsenek. Egy helyett azonban két versenyosztály született, M1 és M2 néven. Az elôbbit jó ideig a Décision 35-ösök, az utóbbit pedig a Ventilo 28-asok alkották. A kétezres évek második felében ezek a hajók vették át az uralmat, elôfordult, hogy az elsô harminc között csak ez a két típus szerepelt. Az abszolút dominancia azonban a mai napig is a nagyobb hajóé, a D35-öst elvétve sikerült megverni, de a Ventilo 28-as sok borsot tört a nagyobb hajón versenyzôk orra alá. Megjelentek persze újabb és újabb kihívók is, közülük néhány manapság a legjobbak között szerepel, de a királyt nem fosztották meg a trónjától. Legalábbis kis szélben nem. A Décision 35ösön ugyanis – az óriási vitorlafelülete miatt – húszcsomós szél felett csak túlélô üzemmódban lehet vitorlázni,

6

DÉCISION 35 Hajótest hossza (m): 10,81 Teljes hossz bugspriettel (m): 14,95 Hajótest szélesség (m): 6,89 Szélesség a keretekkel (m): 8,74 Árbocmagasság vízvonaltól: 21 m Nagyvitorla (m2): 81,60 Orrvitorla (m2): 21,00 Solent (m2): 40,70 Génua (m2): 70,80 Reacher (m2): 131,10 Menetkész tömeg (kg): 1200 A legénység maximális össztömege (kg): 456 Legénység maximális létszáma (fô): 5 Építô: Décision SA.

A Fehér Szalag gyôztese: Artemis – Litkey Farkas

harminc csomónál pedig jobb mindent lehúzva, csak az árboccal menni. És térdre, imához!

FEHÉR SZALAG A verseny nevébôl lassan – és sajnálatos módon –, egyre inkább elmarad az Izsák Szabolcs Emlékverseny. Elég furcsa lenne a következôképp leírni a regatta teljes nevét: Fehér Szalag, Izsák Szabolcs Emlékverseny, GeneralCom Nagydíj, Classic Round futam, Nagyhajós távolsági verseny. (Lassan annyi neve van, mint egy spanyol nemesnek…) Persze a szponzort kötelezôen meg kell jeleníteni, így elmarad ami »nem fontos«. Nagy kár érte. Sokunknak igenis fontos. A verseny idôpontját a Kékszalagéhoz hozták közel, ami egyrészt – marketing szempontból – akár jó döntés is lehetne, de a részvételt tekintve, már közel sem egyértelmû, hiszen nem mindenki vállalja, hogy három munkanappal a Kékszalag elôtt versenyezzen, kitéve hajóját akár egy apróbb sérülésnek, amit esetleg az idô rövidsége miatt nem tud idôben orvosolni… Ez persze fokozottan igaz a Horváth Boldizsár Emlékversenyre is. Ráadásul az utóbbi napjára, június 28-ra, vasárnapra erôs szelet jelezett a meteorológia. Szerencsére a fenti okoskodásomat a Fehér Szalag esetében nem osztották az esélyes hajókon, így akik számítanak és egyben volt a hajójuk, azok megjelentek a rajtnál. A Horváth Boldizsár emlékverseny már inkább megsínylette ezt a helyzetet, és persze a Fehér Szalag közelségét. Szombaton kissé gyengébb szél fújt, mint amit az idôjósok emlegettek. A rajtot követôen, a bôszeles menetben Józsa Mártonék (Fifty-Fifty) – Litkey Farkasékkal (Artemis) a nyakukon – vízközépen vágtattak az élen. Nagy R. Attila (Black Jack) az északi partot választotta. Kenesénél a szél gyengült, de inkább elállt, elsôként az Artemis (Decision 35-ös), majd a Fity-Fifty (Pauger 50-es) és a Black Jack (SL33-as) kerülte a jelet. Siófok felé a Józsa és a Litkey csapat jelentôs elônyre tett szert, egy maradék szélcsíkkal megléptek, amibôl a többieknek nem jutott. Ezen a szakaszon a D35-ös egyre távolodott a kétárbocos üldözôjétôl, Tihanyban már jelentôs elônnyel vezettek. Vándor Róberték a GC 32-essel (RSM DTM) pedig Siófok után felzárkóztak a Black Jackre, így két páros meccs is kialakulhatott volna, ha a szél nem ennyire gyenge vagy inkább nem fúj, de ha mégis, akkor is össze-vissza.

7

2. Fifty-Fifty – Józsa Márton

3. RSM DTM – Vándor Róbert 4. Black Jack – Nagy R. Attila

Tihanynál azután ismét új lapokat osztott az idôjárás… Hiába állítottuk, hogy Siófoknál szélcsend volt, mert amikor Tihanyba értek a vezetô hajók, visszasírtuk a korábbi állapotokat… Ott még csak csak fújdogált – legalábbis idônként – valami, ám az apátság alatt kivasalták a tavat. Nem volt mi tenni, a játszótársak türelmesen (el tudom képzelni milyen nyugodtan – a szerk.) megvárták egymást. Az elsô kettô jó három kilométerrel elôbbre járt, de ha kitart a flaute, még ez az elôny is elfogyhatott volna. A feltételes mód használat azonban helyesnek bizonyult, a Litkey–Józsa duó hamarabb szabadult a lavórból, így csak egymással kellett foglalkozniuk. Ezzel el is voltak a befutóig. A célhajótól figyelve az eseményeket elôször azt vettük észre, hogy a Fifty-Fifty ledolgozta a hátrányát, sôt kétszer is úgy nézett ki, akár gyôzhetnek, de az Artemis-en jól olvasták az idôjárási körülményeket, jól helyezkedtek, így – egy kilencvenfokos szélfordulót követôen – az északira váltó szélben végül megnyugtató (bô hatperces) elônnyel gyôztek. A gyengeszeles teljesítményük a Fifty-Fifty ellenében meggyôzônek látszott, de nyugodtan állíthatjuk, hogy a gyenge szél nem a kétárbocos erôssége. Nem tudjuk viszont, hogy a Décision 35-ös teljesítménye mire lesz elég az újabb, igazi gyengeszeles hajókkal– például egy Ventilo 35-össel – és klasszis csapatokkal – Safram, NaturAqua – szemben. A harmadik Black Jack nagyon lassan haladt Tihany felé, miközben egyetlen ellenfelükre, az RSM DTM-re figyeltek. Az elsô két hajó messze elôttük járt, az ôket követôk viszont jócskán lemaradtak. A vánszorgás közben, még a bója elôtt az északra forduló szél átrendezte a második páros sorrendjét, sôt kicsit meg is lépett a nemrég még üldözô hajó. Végül harmadik helyen az RSM DTM ért célba, negyedikként a Black Jack futott be. Az RSM DTM hazánkban az egyetlen foilokon közlekedô katamarán. Létezik hozzá egyenes svert és szimpla – kiemelô lap nélküli – kormány is, de Vándor Róberték kitartanak a foilos megoldás mellett, ami – ha fúj a szél – nagy sebességet tesz lehetôvé, sokkal gyorsabb ezekkel a »szárnyakkal« a hajó, mint nélküle, viszont gyenge szélben, úgy 6–8 csomóig jelentôsen lassítja a hajót. Az évek során kiderült, hogy a GC 32-es katamarán a foilok nélkül csak flautéban elég gyors – vagy ilyenkor inkább az ellenfelek is lassúk –, így érthetôen bevállalják a kiemelô-szárnyakat. Csak egyszer fújna egy nagy versenyen a szél, megmutathatnák, mit tudnak valójában…

Classic Round gyôztese: Sirocco – Cittel Lajos

2. Lillafüred – Gál András

CLASSIC ROUND 3. Nemere II. – Láng Róbert 4. Kishamis – Hrehuss György

A közel hetvenéves Sirocco és Cittel Lajos csapata újra leckét adott az ellenfeleinek, magabiztosan szerezte meg az elsô helyet. A második (Lillafüred – Gál András) és a harmadik (Nemere II. – Láng Róbert) helyen is 75-ös cirkálók végeztek. A régi idôket idézte a folytatás is: Kishamis – Hrehuss György –, Tramontana – Kellermayer Sándor – volt a sorrend. Egy, a többiekhez képest fiatal Európa 30-as, a Nagymágus – Takácsy Géza – elôzte meg a Hónig Péter vezette 6R yachtot, a Talizmánt. A 36 rajtoló közül 19 fejezte be a versenyt, köszönhetôen annak, hogy az eleinte sem igazán fújó szél, a Fehér Szalag elsô hajóinak is leállt Tihanynál, amikor a Classic Round mezônye még Siófok környékén, de inkább elôtte járt. Attól kezdve – bármilyen enyhe – légmozgást csak elvétve lehetett észlelni a tavon.

8

4 7 .

Rajt elôtt Fotó: Szántó Áron

10

K É K S Z A L A G

–

Á R K Á D

N A G Y D Í J

S z e k e r e s L á s z l ó , B a l o g h J u d i t , C s e r t a G á b o r, S z á n t ó Á r o n

T Ö B B E S É LY E S

Végre egy igazán jó, és sokáig izgalmas versenyt láthattunk. A korábbi évekkel ellentétben most – még az idôjárás ismeretében is – nem egy-két, hanem legalább öt abszolút esélyest figyelhettünk. Ôk pedig, mintha az elvárásoknak szerettek volna megfelelni, az élen is sok helycserével tarkított, szoros versenyt vívtak.

11

H A J Ó

M A G A Z I N

–

2 0 1 5 .

J Ú L I U S – A U G U S Z T U S

47. KÉKSZALAG – ÁRKÁD NAGYDÍJ

Ha az egyik nagy esélyes, a Fifty-Fifty idejét próbáljuk megsaccolni, akkor – ideális esetben – akár négy-öt órás versenyrôl beszélhetünk. Ez úgy jön ki, hogy ez a hajó és a csapat stabilan képes húsz csomó feletti – jó közelítéssel negyven kilométeres – sebességre, ez pedig a 160 kilométeres táv és északnyugati, négyes–ötös szél esetén elméletileg mindössze bô négy, de reálisan azért valószínûbb, hogy öt óra. Ugyanilyen feltételek között a modern Liberák legalább hat–hét, a legjobb hagyományos hajók – jó esetben is – kb. tíz, az ôket követô élmezôny cirka 11–12, a derékhad 13–15, a sereghajók pedig úgy 18–20 órát töltenek versenyben. Szóval, lássuk be, több verseny zajlik majd egyidejûleg. Ezért talán el kellene gondolkodni azon, amit az olaszok csinálnak, akik a tókerülô alkalmából két külön versenyt írnak ki: a hagyományos Centomigliát és a Multicentót. Értelemszerûen az elsô az egytestûeké, a második a katamaránok és trimaránok versenye. Az alábbi összefoglaló Nagy R. Attila írása alapján készült. Ekkor két hét volt még a rajtig, és a korábbi évekkel ellentétben, gyakorlatilag ismert volt az abszolútban is esélyesek névsora. Tulajdonképpen a többieké is, mert a résztvevôk tekintetében nem történt jelentôs változás.

Fifty-Fifty – Józsa Márton

E S É LY E K : T Ö B B T E S T Û E K A versenyt megelôzôen mindenki – szinte kizárólag – a katamaránokkal foglalkozott. Hiába követ el a verseny rendezôje, a Magyar Vitorlás Szövetség és a média jó része minden tôlük telhetôt, az embereket elsôsorban az abszolút verseny érdekli. Lássuk be, korábban sem volt ez másként, de régen legalább nem volt ekkora különbség a gyôztes és az élmezônyt közvetlenül követôk között. Most azonban az abszolút gyôztes menetidejének cirka másfél–kétszeresével számolhatunk, amikor a legjobb hagyományos hajóról beszélünk.

Artemis–Cellum – Litkey Farkas

Fifty-Fifty Egyedi építésû 50 lábas hajó, amely a Pauger-mûhelyben készült, kormányosa: Józsa Márton. Már másodszor ôk a címvédôk, és mindkét gyôzelmük során megjavították az abszolút idôrekordot, amely jelenleg 7 óra 13 perc 57 másodperc. A Fifty-Fifty minden szélben képes a gyôzelemre, alig akad gyenge tulajdonsága.

Artemis–Cellum

Safram – Christophe Péclard RSM DTM – Vándor Róbert

2009-ben épült, ez a legújabb, hibátlan állapotban lévô Décision 35-ös, amelyet Litkey Farkas a svéd America’s Cup csapattól vásárolt. Az európai tókerülô versenyek sztárhajója, ritkán akadt legyôzôre. Farkas sem akármilyen eredményekkel büszkélkedhet: olimpikon, 11-szeres Kékszalag gyôztes, kétszeres világbajnok. Ettôl a hajótól várja a 12. Kékszalag-gyôzelmét. Jó jel: a hajó rajtszáma SWE 12-es volt… Farkas az eddigi gyôzelmeit, kivétel nélkül egytestû hajókkal érte el, de most elôször áll rajthoz egy valóban esélyesnek tekinthetô katamaránnal, ami akár a gyôzelemre is elég lehet.

Safram Team Egy Ventilo 35 típusú katamaránnal indulnak a tókerülôn. A svájci skipper, Rodolphe Gautier a korábbi genfi Bol d’Or Mirabaud verseny abszolút gyôztes hajóját szeretné a Balatonon is gyôzelemre vinni. Megfelelô idôjárás ese-

12

tén meg is van rá az esélye, hajójuk 950 kg, igazi gyengeszeles konstrukció.

RSM DTM A csapat Vándor Róberttel egy régi katamarános csapat, rengeteg tapasztalattal. Vitorláznak ôk mindennel, aminek nem egy teste van, 18 lábastól a 32 lábas GC 32-esig, és közben magas szinten megtanulták ezt a típust. A sok edzés (és a friss szél) meghozta az eredményt a Pünkösdi Regattán: foiler bemutatót tartva – igaz a Fifty-Fifty távollétében – megnyerték a Földvár–Keszthely etapot. A »repülô üzemmódban« más dimenzióban közlekednek, mint a vízi jármûvek. Tizenöt–húsz csomós szélben jók lehetnek akár a gyôzelemre is. Ôk a mindent vagy semmit játszhatják, mert a foilos hajótól gyenge szélben közel sem várunk hasonló eredményt.

Friss Víz – Petrányi Zoltán

Friss Víz Ellenkezô idôjárásban bízhat Petrányi Zoltán csapata, és a meghívásukra érkezô Andreas Labek, az SL Performance Race Boats GmbH alapítója, aki egy SL 33-as típusú katamaránnal jön a Balatonra. 2012-ben a Black Jackkel már járt a Balatonon, akkor – Petrányi Zoltánnal, Kaltenecker Károllyal és Csetényi Csabával – a Fifty-Fifty mögött második helyen végzett. Azt a hajót – éppen Magyarországra, Nagy R. Attiláéknak – eladták, így az idén, a korábban amerikai vizeken versenyzô, narancssárga 33 lábas hajóval indulnak. A katamarán új rudazatot és vitorlázatot kapott, miáltal gyenge szélben is jónak ígérkezik… A csapat célja a Kékszalagon is a dobogó.

Black Jack

Black Jack – Nagy R. Attila

Nagy lesz a tolongás – ha reálisak akarunk lenni – a dobogó alsó fokáért, ugyanis az SL 33-as csapat, Nagy R. Attila kormányzásával is legalább oda vágyik. (Igaz az elsôre is akadnak minimum hárman…) A Black Jack is gyenge szeles katamarán. A 33 láb hosszú hajó, a kategóriában az egyik legkönnyebb: nincs 700 kg. Rengeteget edzenek és fejlesztenek is. A hajóhoz létezik foil-svert és foil-kormány, de idén azt nem vetik be. A túlvitorlázott hajó csak gyenge bôszelben lehet eredményes. A nagyvitorlán egy sor reff van, ami érthetetlen… Ezért 2012-ben is sokat közlekedtek fock nélkül, ami nem ideális, de nem változtattak.

Gemini – Rapidophen Váradi Szabó János úgy gondolja, hogy a nagyobb hajók mellett akár egy Ventilo 28-assal labdába rúghat. 2010ben már ment egy Kékszalagot ezzel a hajóval, így nem véletlenszerûen csináltatott két méterrel hosszabb árbocot, és hozzá új vitorlázatot. A Ventilo 28-as kisebb mérete ellenére is ütôképes hajó, Roland Gäbler vezetésével 2010-ben már a Balatonon is bizonyította ezt, a Kékszalagon az abszolút gyôzelmet is megszerezte. Igaz akkor nem indultak a ma nagy esélyesnek számító hajók, és arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy Gäblert joggal tartja a szakma a többtestû vitorlázás mágusának, sokszoros világ- és Európa-bajnok, öt olimpián vett részt, olimpiai érmes, és America’s Cup katamarán skipper.

NaturAqua A másik Ventilo 28-ast, és a hajó tulajdonosát, Ralf Hufnaglot ismerôsként üdvözölhetjük. Legutóbb Andreas

13

Rapidophen – Váradi Szabó János NaturAqua – Roland Gäbler

Hagara – két olimpián vett részt (1992. Barcelona 7., 1996 Atlanta 4.), sokszoros Európa- és világbajnok – kormányzásával szerepeltek a balatoni tókerülôn, nem sokkal, húsz perccel futottak be a Fifty-Fifty után. Az még kérdéses, hogy Ralf idén kit kér fel kormányosnak.

Nacra Carbon Diószegi Zoltán, a katamaránosok fenegyereke húszlábas hajója már a mérete miatt sem lenne az esélyesek közé sorolható… Ez gyenge szélben igaz, de frissebb szél esetén mégis komoly fenyegetést jelent, mert nem ismernek se félelmet, se korlátot. A Tolnay Emlékversenyen 18 csomó körüli szélben, teljes vitorlázattal, bliszterrel alaposan elverték a jóval nagyobb GC 32-es és SL 33-as katamaránokat. A jelentôs tapasztalatuk birtokában könnyen elvehetik a nagyok játékát.

Concept 25 – Diószegi Zoltán végül ezzel rajtolt

Huncat Rajnai István kormányos szerint lehet olyan idôjárás, amikor a gyenge szeles katamaránok fülüket farkukat behúzva menekülnek a kikötôbe. Ekkor a keszthelyi legénység finoman ráhúz a shottokra, egylábra állítják a »tankot«, és – mintha mi sem történne – vágtatnak tovább. Azonban a gyengébb szelekben türelemre oktat a közel kéttonnás, tengeri vitorlázatú katamarán. Ám a meteorológiai statisztikák szerint minden tizedik évben viharos a Kékszalag. Utoljára igazi vihar 2010-ben volt, így »idôszerû«. Ha ez idén így lesz, akár nekik is állhat a zászló.

E S É LY E K : E G Y T E S T Û E K Vissza kellene állítani az egytestûek presztízsét, mert az a katamaránok megjelenésével igencsak megcsappant. Errôl évek óta beszélünk, de keveset teszünk érte. Talán az idei díjazás – az egytestû és ezen túl a hagyományos hajókat külön is értékelik – segíthet a problémán. Sokan állítják, hogy jobb lenne, ha két Kékszalagot osztanának ki… Ugyanakkor a gyors egytestûek sajnos Európa-szerte, így hazánkban is egyre fogynak, újak pedig – érthetô módon – nem épülnek, hiszen hasonló költséggel egy gyorsabb katamarán is elôállítható. Ráadásul egy liberányi legénység kiad három–négy katamaránra valót, ezért egy ekkora csapat utaztatása jelentôsen nagyobb költség, ergo hasonló költségvetésbôl egytestû hajóval kevesebb helyre jutnak el, mint egy katamaránnal. Mindebbôl az is következik, hogy valódi médiaértéke csak az abszolút elsôségnek van… És ez – sajnos – akkor is igaz, ha igazságtalan.

Huncat – Rajnai István

Raffica

Raffica – Király Zsolt Principessa – Kaiser Kristóf

Tavaly Király Zsolt a Liberával a katamaránok mögött 8. helyen végzett, és megdöntötte Nemere II. 1955-ös(!) idôrekordját: 9 óra 56 perces idôvel nyert az egytestûek között. A Raffica az egyik legsikeresebb Libera, hiszen német és svájci tókerülôn éppen úgy tudott már nyerni, mint a Garda-tavon. Sokan azt gondolják, hogy a Liberák ideje lejárt, ám pont ôk bizonyították, hogy adódhatnak olyan speciális körülmények, amelyben ôk a leggyorsabbak, és akkor képesek akár az abszolút gyôzelemre is.

Principessa 2014-ben tulajdonost cserélt a Hercegnô, de a tavalyi legénység nem váltotta be a támogatói elvárásokat. Idén, a

14

Németh Péter vezette társaság, ha nem is kommunikálják, de nagyon készülnek. Siófokra költöztek, kicserélték a teljes vitorlázatot, felújították a hajótestet, és Kaiser Kristófra bízták a kormányt, valamint tapasztalt legénységet szerzôdtettek a trapézokra. Sikerre éhesek, harapnak, ebbôl akár meglepetés is lehet.

Lisa Keszthelyre költözött Litkey Farkas korábbi hatszoros Kékszalag-gyôztes hajója. A Patucelli mûhelyben épült hajó idén eladósorba került, így lett Keszthelynek a zászlóshajója. A fedélzetére vagány legénységet sikerült toborozni, Büki Gábor kormányos mellett, helyi fiatalokból áll a csapat, így elszántságában nem lesz hiány. A hagyományos hajók között – elsôsorban kis és közepes szélben esélyesként – versenyezhetnek, mert a júniusi döntéspróbán megfelelt az elôírásoknak, tehát kilencven fokos dôlésrôl, az árboc végén ötven kilogrammos terheléssel felállt a hajó.

Lisa – Büki Gábor

Avatar Soponyai Géza hajója manapság már csak az erôsebb szelekben eredményes, tavaly – pedig nem is volt flaute – az abszolút tizedik helyen ért célba a Kékszalagon. Az Avatar Nautic 12 alapból építkezik, ennek megfelelôen igazán az erôsebb szelekben okozhat meglepetést, még akár az abszolút sorrendben is dobogón vagy a környékén végezhet. Azonban az Avatar is a hagyományos hajók között indulhat, így ebben a kategóriában az esélyesek közé számít.

Sirocco Egy igazi klasszikus, védett mûszaki emlék. A Cittel Lajos kormányozta 75-ös cirkáló a legtöbbet versenyzô nagyhajó címet – sok egyéb mellett – mindenképpen kiérdemli. Az elmúlt húsz évben nagyon ritkán hiányzott egy-egy komolyabb versenyrôl. Sokszor gyôzött, és manapság is a legjobb egytestûek között szerepel. Nagyobb szelekben – amikor a Liberák vontakötél után matatnak, amikor a katamaránok hasra esnek vagy (jobb esetben) egy szál árboccal vágatnak Kaposvár felé, nem is jelent meglepetést: ezek a hajók újjászületnek, és méltósággal fekszenek rá a hullámokra, egy szolid reffelés után töretlenül vágtatnak a cél felé. A vízvonal és tömeg az évek múlásával sem hazudnak… A testvérhajója, a Nemere II. sem véletlenül védte 55 évig a Kékszalag-rekordot, és gyôzött annak idején (1951., 1953., 1955., 1957., 1991.) öt alkalommal ezen a versenyen. Azokban az idôkben a Sirocco nem versenyzett, de mióta ott van a regattákon, a három – Cittel Lajos által gyönyörûen felújított – 75-ös cirkáló – Nemere II., Lillafüred, Sirocco – között messze a legeredményesebb.

Infiniti Avatar – Soponyai Géza

Sirocco – Cittel Lajos Sleepwalker – Temesfôi Zénó

Egyéb hajók Nem lenne teljes az az áttekintés a 70-es cirkálók nélkül, hiszen az Anna, Rutai Istvánnal még 2000-ben, a legutóbbi valóban viharos, tókerülô Fehér Szalagon gyôzött, amikor a Liberák borultak, és menteni kellett ôket, a katamarán pedig az árbocát vesztette el. A gyenge szél nem az ô terepük, de viharos körülmények között ma is számolni kell velük. Végül a családi túrahajónak álcázott karbon jószágokat, a Nau 370-eseket is említsük meg, mert nagyon erôs szélben ôk is talpon maradhatnak, ami elegendô lehet akár egy meglepetés-gyôzelemre is.

15

KONKLÚZIÓ Ami a valódi abszolút esélyeseket illeti, manapság egy ilyen csapat sok tízmillió forintot invesztál, a topon ez az összeg inkább a hatvan–nyolcvanmilliót közelíti. Persze ezek a számok kizárólag becslésen – a külföldi hajókínálati és vitorlaárakon – alapulnak, ugyanis az érdekeltek, egy jó svájci bankárhoz hasonlóan, hallgatnak, mint a sír… Azonban jó közelítéssel a csapatok ennyit költenek a hajókra és a felkészülésre. Igaz, kizárólag a hajóvásárlás évében, utána már csak a töredékét. Egészen addig, ameddig egy top hajó nyerôesélyesként áll rajthoz, mert amikor már túlhaladja az idô, újat kell vásárolni… Ez lehet két, esetleg három év, vagy – ma úgy néz ki – a legmodernebb és a foilos katamaránok esetében akár öt is. Az áttekintésünk persze nem lehet teljes körû, de talán ad egy átfogó képet arról, kiket is keressünk a Kékszalag mezôny elején. Kérdés az is, hogy jön-e még – egy vagy akár több – tavi nagymenô külföldrôl? A mezôny több mint kilencven százalékát azonban az igazi hôsök teszik ki. Azok, akik a gyôzelem legcsekélyebb esélye nélkül, olykor két napot is a Balaton hullámain töltve teljesítik a távot. Nélkülük ma nem lenne a Kékszalag az ami: Európa legrangosabb, és egyben a legtöbb résztvevôt számláló tókerülô vitorlásversenye.

Rajt után délen alig fújt a szél

A KÉKSZALAG KÍSÉRÔ VERSENYEI

Esélyesek…

Éjszakai verseny Gyorsasági verseny

Ami a szelet illeti, már a Kékszalag elôtti napon megrendezett két verseny – a Kékpántlika és a 2szalag – sem szolgált túl sok biztatással. A szélcsendben vergôdô hajók nehezen vánszorogtak el az elsô pályajelig, ahol a megváltó kék lobogós hajó várta a mezônyt, és befuttatták a hajókat. Idén ennyi volt a két felvezetô verseny. Sokkal többet persze nem is nagyon érdemes foglalkozni a sportértékét tekintve jelentôséggel nem nagyon bíró versenyekkel, de annyit azért el kell mondani, hogy a fiatalok Kékpántlikáján legalább egy valamirevaló mezôny összegyûlt… Ellentétben a kis katamaránok versenyével, a 2szalaggal, ahol két osztályban összesen heten(!) álltak rajthoz, és öten futottak be. Hogy ennek van-e az értelme, azt persze nem az én feladatom elbírálni, de abban biztosak lehetünk, hogy egy ilyen esemény nem méltó a Kékszalaghoz. Sôt, úgy általában a vitorlás versenyzéshez sem. Ami nem megy, azt nem kell erôltetni… A Kékszalag elsô napján, július 2-án, tíz órakor, a Tagore sétány elôtt kezdôdött a modellvitorlás-verseny. Szelük nekik sem nagyon volt, de az apró hajók kevéssel beérik, így izgalmas futamokat láthatott a közönség. Este tíz órai kezdettel reflektorfényben rendezett vitorlásversenyt az MVSz. Laser és 420-as hajókban, a balatonfüredi hajóállomás elôtt szerepeltek a fiatalok, aminek elsôdleges célja a nézôk szórakoztatása volt, nem kellett túl komolyan venni a dolgot. Sajnos a szél ekkor sem volt kegyes a indulókhoz, éppen csak haladtak a hajók. Másnap délután, 15 órai kezdettel az Audi Ultra Cup – a Kékszalag leggyorsabb hajóinak részvételével – vitorlás gyorsasági verseny szórakoztatta az érdeklôdôket, ugyancsak a balatonfüredi hajóállomás elôtti vízterületen. Némi szél ugyan lengedezett, de azért frissebb légmozgás esetén lényegesen látványosabbra sikerülhetett volna az elôadás.

16

KOSZORÚZÁS A Kékszalagon résztvevô 50-es cirkálók a rajtvonal közepe elôtt kétszáz méterre, fél kilenckor találkoztak. A megemlékezô hajók lobogtatva gyülekeztek a Cirrus III. közelében, amelyrôl az osztálykapitány emlékkoszorút helyezett a Balaton vízére, barátunk Kovács Péter, azaz Giraffe emlékére. Versenyzôtársunk emlékét a jövôben megôrízzük.

ABSZOLÚT VERSENY A meteorológia napokkal a verseny elôtt ugyan széllel biztatta a nevezôket, de ezt inkább a régi beidegzôdésnek tudhattuk be. A pártállami idôkben május elsejére mindig szép idôt prognosztizáltak… Ugyanakkor ami a kontinens meteorológiáját illeti, ritkán adódik ilyen stabil magasnyomású és statikus zóna Európa felett. Ez pedig meleg, szélcsendes, valódi strandidôt ígért. A délutáni órákban azonban lokális, gyenge légmozgás minden valószínûség szerint elôfordulhat, majd este a parti szél jelenthet segítséget. A verseny elôtti napon egy gyenge alacsony-nyomású terület alakult ki Franciaország nyugati vidékén, ennek hatására egy keleti-északkeleti áramlás késô délután, este felé hazánkban is lehetségesnek tûnt. Az 540 nevezett hajóból 433 futott be a 48 órás limitidôn belül. A legkitartóbbnak a Hajnali Fény csapata bizonyult, szombaton 8 óra 51 perc 7 másodpercet mutatott az óra, amikor keresztezték a célvonalat.

Koszorú Giraffe-ért

Balatonfüred–Balatonkenese A verseny reggelén azonban mégsem teljes szélcsendre ébredt a mezôny, gyenge, de határozott légmozgás volt a tó felett. Ez pedig nagy taktikai harcot vetített elôre. Ekkor a menetidôt cirka tíz–tizenkét órára becsültük. (Ez sem jött be… – a szerk.) Kilenc órakor a füredi mólón ágyúlövés jelezte a verseny kezdetét. A rajtvonal déli felén kijelölt szekcióban rajtoló gyors hajók nehezen indultak, ekkor az északi oldal elônyösebbnek tûnt, erre kezdett az Artemis – a szponzor után Cellum – és a Principessa, de a foltos szél itt is csak lassú haladást engedélyezett, a kezdeti 5–6 csomós déli-délnyugati szél hamar leállt. A többiek délre mentek. Sokáig azonban ennek a kevéske szélnek sem örülhettünk, az mindenütt leállt. Kezdetét vette az a türelemjáték, amint az késôbb kiderült, tizenhét órán át tartott… Litkeyék lassan haladtak északra, miközben a Black Jack és az utolsó pillanatban elkészült Rapidophen, Váradi Szabó János kormányzásával meglépett a dél felé tartóktól, de egy idô után kiderült, hogy inkább északra tanácsos menni, így az ô hátrányuk lett a legnagyobb, cirka négy kilométer. A vezetô hajót bô egy kilométer távolságban követte a Safram, tôle az üldözôk pár száz méteren belül vitorláztak, a Fifty-Fifty viszont a bolytól is további egy kilométerre járt. Egy óra is eltelt a versenybôl, amikor az elsô hajók – Lisa, Büki Gábor és az Avatar, Soponyai Géza – még Alsóörsnél jártak, miközben a katamaránok között a Cellum elônye egyre csak fogyott. Elsôként – Káptalanfüred magasságában – Litkey váltott délre, nem sokkal késôbb a többiek is sorra fordultak. Amikor az elsô két hajó találkozott kisebb volt közöttük a távolság, mint ötven méter. Ugyanakkor a Fifty-Fifty feljött Roland Gäbler (NaturAqua) mögé, akit persze azonnal simán kikerült.

17

Pontban 9 órakor 540 hajó rajtolt a 47. Kékszalag – Árkád Nagydíjon Kötelezôen a déli oldalon rajtoltak a Liberák és a katamaránok

Háromnegyed tizenegy után, a magához térô déli-délnyugati szél 5–6 csomósra frissült, de elôbb északira, nem sokkal késôbb északkeletire váltott. Ekkor ért az elsô hajó, az Artemis Kenesére! Nem kapkodta el, a táv 19 kilométer… Kevesebb mint fél perccel késôbb fordult a Safram, majd további tíz perc elteltével a Fifty-Fifty érkezett. Ôket – a többi katamarán elôtt – a Raffica követte.

Balatonkenese–Siófok–Tihanyi-szoros Kenese után járt az elsô két hajó, amikor a szél az irányát megtartva egyre gyengébben fújdogált. Úgy nézett ki ekkor, hogy az elsô két hajó még megléphet a korábbi széllel, esetleg a Fifty-Fifty tart lépést velük. Siófok felé a Safram átvette a vezetést, és apránként két kilométer fölé növelte az elônyét az Artemis elôtt. Sokat nem kellett tennie ezért, egyszerûen gyorsabb volt. A Fifty-Fifty már úgy hat kilométerre volt mögötte, sôt, Király Zsolt a Rafficával és Büki Gábor a Lisával is közelebb járt Siófokhoz, amikor az elsô elhaladt a pályajelnél. Nagy R. Attiláék (Black Jack) sorra hagyták le az ellenfeleiket, gyorsan megérkeztek az üldözôkhöz, és hamar ott is hagyták ôket, harmadiknak vették a bóját. További sorrend Siófoknál: 4. Principessa – Kaiser Kristóf, 5. Fifty-Fifty, 6. Raffica, 7. RSM DTM, 8. Friss Víz, 9. NaturAqua, 10. Lisa, 11. Avatar. Az elsô és a tizedik hajó között kevéssel több, mint tíz kilométer volt ekkor a távolság.

Kenesén a Cellum vezetett

Tihany–Balatongyörök

Kenesei bója

Siófok felé Boglárnál éppen a Black Jack vezetett

A Tihanyi-szoros bejáratáig gyakorlatilag elfogyott a Safram elônye, kétszáz méterre megközelíttette a Cellum. Ekkor egycsomós szelet mértünk. A csô után a két vezetô hajó ismét távolodott egymástól, majd Földvár magasságában végleg elfogyott a szelük, ezzel a lendületük is, és kénytelenek voltak bevárni a korábbi üldözôiket, majd tehetetlenül nézhették, ahogy a part felôl kikerülik ôket. Ez sem tartott soká, a korábbi két éllovas is csatlakozott a déli parthoz nagyon közel merészkedô szerelvényhez, amelyet már a Black Jack vezetett. A tíz kilométeres távolság talán kettôre zsugorodott az élen lévôk között, és folyamatosan cserélôdtek a helyek. Olyannyira, hogy Lellét a Friss Víz érte el elsôként, miután a Black Jack úgy állt meg, hogy a motorosból azt hittük felült. Errôl szó sem volt, csak egyszerûen elfogyott a szele. Nem úgy, mint a Friss Víz esetében, ôk valóban talajt fogtak, az egyötvenes vízbôl, még felhúzott sverttel is nehezen szabadult a 220 centi merülésû hajó… Elmúl öt óra, amikor Boglárnál öten vitorláztak – a továbbra is nagyon enyhe leheletben, amit szélnek nem nevezhetünk – pár száz méteren beül. A két SL 33-as haladt az élen a Safram, a Cellum és a Fifty-Fifty követte ôket. A sorrend folyamatosan változott, a két Libera sem volt messze, másfél kilométer lehetett a hátrányuk, de a többiek négy kilométerre távolodtak a vezetô hajóktól. Fonyód elôtt járt az élboly, pontosabban a Safran, egy kilométerrel elôttük. Közben felzárkózott a korábbi öt hajóhoz a két Libera, a Principessa és a Raffica, de látótávolságba került a Rapidophen–NaturAqua–RSM DTM trió is. A meccs még korántsem dôlt el, akkor se, ha a Safram sebessége elég meggyôzônek tûnt. Viszont a frissülô szél csak nem akart megjönni, a vezetô hajók hajók 3–5 csomóval haladtak. Fonyód után annyi változott, hogy az addig a déli part mellett kitartó élmezôny gyakorlatilag egyszerre indult el

18

az északi oldal felé, arra remélve némi szelet, de a két csomós fuvallat ott sem sok jót ígért. A Szigligeti-öbölben két részre szakadt a társaság, az északi parthoz legközelebb a Black Jack, a Fifty-Fifty, a Raffica és a Principessa volt, ôk százötven méteren belül vitorláztak. A jóval délebbre lévô négy hajóhoz – Safram, Cellum, Rapidophen, RSM DTM – képest kedvezôbbnek tûnt a helyzetük. Mindez semmit sem jelentett. Ennek igazolására elég, ha csak a Rapidophen helyzetét nézzük, akik kétszáz méterrel voltak a Cellum elôtt, míg a verseny egy korábbi szakaszában bô tíz kilométerrel hátrébb… A délebbre lévôk – a Cellum kivételével, akik újra délre igazítottak – felmentek közel félvízig, az élen vitorlázók pedig a Szigligeti-öbölben jártak, és még ekkor sem látszott melyik a jobb választás. A legfelül északon a lévô Friss Víz, és legdélebbi Cellum között öt kilométer volt, és a vezetô Saframnak jelentéktelen elônye volt.

Fonyód elôtt Roland Gäbler (NaturAqua) is felzárkózott az elsôkhöz

A Keszthelyi-öböl Sokak szerint itt, majd a következô bô másfél órában dôlt el a verseny. Persze ezt akkor még senki sem tudhatta. Az északon vitorlázók frissebb, kissé forgolódó, 5–6 csomós szélben 6–8 csomóval haladtak, addig a déli csapat – a cirka két csomóval gyengébb szélben – természetesen lassabb volt. Mire a Cellumon is megkapták a leterjedô frissülés, a Safram már öt kilométeres elônyre tett szert. Ez az elôzôek szerint nem jelent semmit, egy idô után most is csökkenni kezdett a távolság a vezetô és üldözôi között. Amíg a Safram lassan távolodott Keszthelytôl, a többiek közelebb kerültek hozzá, de nem elég közelre, így az elôl lévô hajó hamarabb kapott meg egy frissülést, amivel meglépett, ismét négy, nemsoká öt, visszafelé Györökig pedig már hat kilométerrel járt a Cellum elôtt, de a második Fifty-Fifty is néggyel mögötte volt.

A Friss Víz négy óra után, Badacsony felé menet

Visszaút Az üldözôknek adott némi esélyt, hogy a Safram ismét lelassult, de nem sokkal késôbb a többiek is. Litkey Farkas egy jó szélcsíkon felzárkózott a harmadik pozícióba, a Saframhoz is közelebb került, de így is jelentôs, négy kilométeres hátrányban volt. Kettejük között a Fifty-Fifty félúton helyezkedett el. A szél megemberelte magát, kelet felôl frissült, lassan a tíz csomót is elérte, és ez az elôl lévônek kedvezett. A késôbbiek során a távolság egyre nôtt a vezetô svájci csapat és a többiek között, amikor Fenyves elôtt a Safram fordult, Litkeyék viszont Máriafürdô magasságában kitartottak a déli oldal mellett, csak annyit igazítottak, amennyit muszáj volt, de ez sem segített rajtuk, a Safram egyszerûen gyorsabb volt, ráadásul jó felé is mentek. Fonyód után már hét kilométerrel vezettek, és a távolság továbbiakban is nôtt, ráadásul ahogy tovább frissült a szél, úgy távolodott a Fifty-Fifty is a Cellumtól. A taktika egyszerûnek látszott: a Cellumon mást kell csinálniuk, mint a vezetô hajón. Egyetlen probléma lehet ezzel, ha jól vitorlázik az ellenfél. Ez történt most, így a Lelle és Szárszó között tíz kilométerre nôtt távolságot gyakorlatilag lehetetlennek tûnt behozni. A szél már 12–13 csomóval vitte az elsô hajót, és hátrébb egy nagyon kicsivel kevesebb fújt, ez széthúzta a mezônyt. A Tihanyiszorosban a szembejövôk okozhattak újabb izgalmat a Safram legénységének, az ellenfelek már egy jó ideje kevesebbet. Hajnali 2 óra 6 perc 22 másodperckor futott be a Safram, ekkor a második hajó, a Fifty-Fifty a csô és a

19

Szigligetnél Keszthelyi-öbölben

THE között, a harmadik Cellum pedig még jócskán a nyugati medencében, Balatonföldvárnál vitorlázott. Amilyen izgalmas volt az elsô 15–20 hajónak a verseny egészen visszafelé Fonyódig, olyan sima onnan a célig. Az izgalmat a taktikai döntések, a szél, illetve a szélhez történô alkalmazkodás jelentette. Végül azok teljesítettek jobban, akik képesek voltak maximálisan koncentrálni. Tulajdonképpen a hajók sebessége döntött.

Abszolút sorrend

Végig az élbolyban, Tihany elôtt vezettek

01. Safram, Christophe Péclard, 17:06:22 02. Fifty-Fifty, Józsa Márton, 17:21:02 03. Cellum, Litkey Farkas, 17:44:23 04. Friss Víz, Petrányi Zoltán, 18:11:06 05. RSM DTM, Vándor Róbert, 18:13:30 06. Black Jack, Nagy R. Attila, 18:17:18 07. NaturAqua, Roland Gäbler, 18:19:48 08. Raffica, Király Zsolt, 18:33:00 09. Principessa, Kaiser Kristóf, 18:33:15 10. Media Contact Avatar, Soponyai Géza, 19:24:01 11. Lisa Keszthelyi Yachtkikötõ, Büki Gábor, 19:24:12 12. Sirocco, Cittel Lajos, 20:27:00

Rodolphe Gautier, az abszolútban gyôztes hajó, a Saf-

Éjszakai menetre nem készültek…

Safram a célban, megérdemelten gyôztek A Safram csapata a Herendi trófeával

ram skippere, a Société Nautique de Genève elnöke: – Mit is mondhatok… nagyon boldogok vagyunk, nehéz és végig szoros versenyen gyôztünk. Szerencsénk volt a széllel, már amikor fújt, mert az pont a mi hajónknak való volt. Ilyen körülmények között kimondottan gyorsak vagyunk. Szóval minden összejött, de ez kellett is a gyôzelemhez. A verseny elôtt tudtuk, hogy erôs mezôny lesz, mégis meglepett, hogy milyen magas színvonalon katamaránoznak a Balatonon. Nagyon jó ellenfelekkel vívtunk egy igazán élvezetes versenyt. A kis szélben esélyes DC 35-öket, az SL 33-asokat ismertük, és tartottunk az ötvenlábas, kétárbocos Fifty-Fiftytôl, mert velük korábban még nem versenyeztünk. – Kár, hogy a magyar csapatok közül nem járnak többen hozzánk, igaz, korábban mi sem jöttünk ide. A Raffica Team jó ismerôsünk, ôk bizonyára tudnak másoknak is segíteni az utazásban, mi pedig szívesen látjuk ôket. Remélem ez a fajta elszigetelôdés hamarosan megváltozik, hiszen éppen most fejezôdött be egy megbeszélés, amelyen a négy nagy európai verseny – Bol d’Or, Centomiglia, Kékszalag, Rund Um – együttmûködésérôl volt szó. A rendezôk álláspontja nagyban hasonló, elképzelhetônek tartjuk a Négy Tó versenyek megrendezését, tulajdonképpen a szándék megvan, a részleteket kell kidolgozni. Jó volt itt a Balatonon, egy ragyogó versenyt, kitûnô és sportszerû ellenfeleket ismertünk meg. Biztos vagyok abban, hogy jövôre is itt leszünk, de nem lepne meg, ha többen is jönnének a Genfi-tóról, mert csak a legjobbakat mondhatjuk, ezért jó propagandával fogunk szolgálni a Kékszalaggal kapcsolatban. A csapat nevében is köszönöm a rendezôknek a kitûnô versenyt, valamint a kísérômotorosunk vezetôjének, Keller Andrásnak messze az elvárhatón túl nyújtott segítségét.

Józsa Márton és Kelemen Tamás, az abszolútban második hajó, a Fifty-Fifty kormányosa és taktikusa. Kelemen Tamás: – Két hajó közül a nagyobbikat, az ötvenlábas kétárbocost választottuk. Hallottuk mi is a híreket, tudtunk, hogy kis szélre optimalizált, ultrakönnyû hajók érkeznek, és a verseny elôtt, a meteorológiai elôrejelzé-

20

A Fifty-Fifty a rajt után fél órával

A hajó tükörképén jól látható a »szélerô« Türelemjáték Keszthelyig…

sek ismeretében már tudtuk, hogy nehéz küzdelem vár ránk. Az edzések során tovább javítottuk a csapatmunkát, a manôvereket. Józsa Márton: – Kérdésedre válaszolva, a 35 lábas katamarán arra szolgál, hogy a genfi-tavi versenyre – ahol 35 lábban korlátozzák a hajók hosszát – is elmehessünk. Ezen a hajón tervezzük a foilokat is kipróbálni, de ma már az látszik, hogy a tavi versenyeken, így a Kékszalagon is az esetek nagy részében gyenge szél fúj, mikor is a foil inkább hátrányt jelent. Ezzel együtt nem adjuk fel a projektet, most már a végére akarunk járni, és szeretnénk látni, hogy valójában milyen a repülô üzemmód. A hajót tavaly sikerült derékban kettétörni, ami ijesztônek tûnt, de végül is szerencsénk volt, mert senki nem sérült meg, a hajó nem süllyedt el, az árbocok épek maradtak, és a technika jelentôs része is túlélte. A látvány hihetetlen volt: az egyik test elsô fele felemelkedett, majd azonnal követte a másik is, a legénység korábbi gyakorlatának köszönhetôen egy pillanat alatt a vízben volt, csak ketten maradtunk a hajón, amit az eset után kivontattunk, és néhány óra múlva daruzható állapotba került. Kelemen: – Én sem hiszem – különösen az idei Kékszalag után –, hogy a Balatonon foilban kellene gondolkodni, sokkal inkább az egyenes, illetve a C-svert lehet a nyerô, de a lehetôségek végiggondolása, illetve a fejlesztések kipróbálása nagyon hasznos a csapatnak. Nem csak a szárny lehet kérdés, hanem a test formája is, a 35 lábas az építésekor még szokatlan, ma egyre terjedô vízvonal alatti kialakítású, a korábban általánosan használt keskeny helyett, különösen a hátsó kilépô élnél egy sokkal laposabb, szélesebb testet épített a Dini (Paulovits Dénes – a szerk.). Valódi fejlesztésekrôl beszélek, az, hogy a hajót sikerült összecsuknunk, szerintem hasznunkra vált, kiderült, hogy valóban határon vagyunk, a hajó kilóra épült. Azaz a kelleténél pár kilóval könnyebbre. Az összecsukott hajó fényképe azonnal bejárta a világot, Dini pedig jó néhány megrendelést köszönhet ennek, mert már elhiszik az emberek, hogy valóban az elméleti minimumra készülnek a hajók a Pauger mûhelyben. Józsa: – A hajót rendbe kellett hozni, nem tudtunk vele edzeni, emiatt már a szezon elején látszott, hogy a Fifty-Fiftyvel kell a Kékszalag rajtjához állnunk. Kelemen: – Amikor a Fifty-Fifty elôször, három évvel ezelôtt vízre került, a Kékszalag elôtt néhány óránk volt, hogy kipróbáljuk. Az is csodaszámba ment, hogy a tízcsomós szélben a versenyt végigcsináltuk, olyan keveset tudtunk a hajóról, hogy menet közben találtuk ki az állításokat, a manôvereket, és csak a hajó sebességpotenciáljának köszönhettük a gyôzelmet. Ezt többször nem akartuk megismételni. Az ötvenlábassal megtanult a csapat versenyezni, olyannyira, hogy tavaly már erôs szélben is új rekordidôvel tudtunk nyerni, és az idén pedig kis szélben is – ami nem igazán kedvezett nekünk – odaértünk a második helyre. Nem tudom kívülrôl mennyire látszik, de nem egyszerû a két rig kezelése, rengeteg munka van, abban, hogy erôs szélben is eredményesek tudunk lenni. Ha ma megkérdezik, hogy öt vagy huszonöt csomós szelet szeretnék-e egy versenyre egyértelmûen az utóbbit választanám. Három éve elképzelni sem tudtam, hogy akár húsz csomósban vitorlázzunk, inkább bujkáltam volna a környezô hegyekben, mint sem kimenjek a vízre… A felkészülésünk jól sikerült, komoly munkát végeztünk, a Szalag elôtt volt egy közös edzésünk is Vándor Robiékkal, Rozsdáékkal (Nagy R. At-

22

tila – a szerk.). Nagyon jól mentek a fordulók, a halzolások, másodpercre pontosan rajtoltunk… Erre mi történt a Kékszalagon? Késtünk egy percet a rajtról. Így csak követtük a Litkeyéket, akik ragyogóan végigvitték azt a taktikát, miszerint délrôl indulva az elforduló széllel mentek át a túloldalra. Ez be is jött nekik, elsônek fordultak Kenesén, pedig már ekkor látszott, hogy a leálló szélben többen is kicsit gyorsabbak náluk. Nekünk nem volt szabad elengedni ôket, de így Keneséig rendesen elvertek minket. Idén a türelem döntött, illetve a megfelelô pillanatban kellett egy-egy taktikai húzást meglépni. Fejben erôsnek kellett lennünk, hogy a körülöttünk lévô gyorsabb és jobb szögön vitorlázókkal tudjuk tartani a lépest. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy erôszakkal menni kellet a számunkra nem ideális irányba, mert, ha elengedjük ôket, az akár végzetes is lehet. Nagyban segített, hogy minden manôvert a megfelelô pillanatban hibátlanul sikerült végrehajtanunk. Józsa: – A verseny közben is sokat tanultunk, fejlôdtünk, mivel ilyen szélcsendben keveset edzettünk. Földvár után mi mentünk a legközelebb a parthoz, ami nagy koncentrációt igényelt, de ott egy lehelettel több szélben, sikerült tartani a lépést a többiekkel. Akkor az ott lévô öt hajó pár száz méteren belül volt, idônként a sorrend cserélôdött, de senki sem tudott ellépni a bolyból. Az volt a feladat, hogy tartsuk magunkat a többiek közelében, erôltettük az ideálisnál tompább menetet, élesebb szögön gyorsabbak lehettünk volna, de akkor fenn állt volna annak a veszélye, hogy kirohanunk a szélbôl és a többiek kikerülnek minket. A versenytársakon is érzôdött a nyomás, aktívak voltak, holott csak menni kellett, semmi különös nem történt, talán csak Petrányi Zoliék vitorláztak lazábban, ami lehet, hogy segített is nekik. A verseny legszebb része volt a Lelle és Fonyód közötti szakasz, ahol az élbolyban haladó hajók folyamatosan cserélgették pozícióikat. Ezt követôen mi igazítottunk egyet Szigliget felé, ami jó húzásnak bizonyult. Kelemen: – Emlékszem, három éve itt, Fonyód után álltunk a déli parton vagy három órát. Nálunk nincsenek Kékszalag specialisták, ezért mindenki elmondta a véleményét. Majthényi Matyi magyarázta, hogy a hegy megemeli a szelet, ezért a part mellett kevésbé fúj, Németh Áron pedig fonyódi, és ô is azt javasolta, hogy menjünk feljebb a parttól, mert Márián sosincs szél. Ezért álltunk feljebb. Józsa: – A Saframon, akik addig vízközépen haladtak, látták, hogy mit csinálunk, azonnal jöttek velünk. Itt elváltak útjaink az Artemistôl, ôk a déli partot választották. A Szigligeti-öbölben küzdöttünk, a Safram gyors volt és jó mélységet tudott vitorlázni, támadott a Black Jack és a Friss Víz, szóval nem volt egyszerû az élet, és ez tartott egy ideig. A györöki csücsöknél tíz métereken múlt, hogy egy csomóval gyorsabban vagy lassabban haladt egy hajó… A Keszthelyi-öblöt ismerjük, most is hozta a formáját: egymástól száz méteren belül, kilométereken át, azonos irányba, párhuzamosan mentünk a Petrányiékkal, ellentétes csapáson. Sokszor elôfordul ilyen, mondjuk száz vagy pár száz méteren, de mi így mentünk vagy három kilométert a bója irányába. A Safram még a délivel tudta venni a bóját, aztán nagyon elment. Nekünk ez sajnos már nem sikerült, belekerültünk a szélváltóba. Közben a bója elôtt kikerült minket a Friss Víz, aki az északival jött végig. A bójavétel után nem sokkal sikerült visszaelôznünk ôket és ettôl kezdve már nem adtuk fel a második pozíciónkat. Számunkra a verseny itt dôlt el, a keszthelyi bójavétel után a Safram nagyon ellépett, a szél pedig at-

23

Sötétedésig egymást kerülgették az élboly hajói Fifty-Fifty és a Friss Víz

Célban a Fifty-Fifty

A Fifty-Fifty csapat (egy része)

Litkey Farkas második versenye volt a Kékszalag a Décision 35-össel A Cellum és a Safram Boglárnál

tól kezdve végig a vezetônek kedvezett, keletrôl-északkeletrôl folyamatosan frissült, mellyel nyújtani tudta elônyét. Visszafelé sötétben mentünk, korábban ilyen nem fordult elô, a Szigligeti-öbölben inkább érzékre vitorláztunk. Szerencsére a hold szépen világított, de azért így is rettegtünk a szembejövôktôl. Kelemen: – Jó néhány kivilágítatlan hajóval találkoztunk, ami azért megengedhetetlen, mert már egy tíz csomó körüli sebességnél is komoly gond kikerülni ôket, ha egyáltalán meglátjuk ôket. Nagyobb tempónál pedig lehetetlen, sokszor csak a vakszerencsén múlik, hogy ütközünk-e. A Tihanyi-szorosban 14–15 csomóval rohantunk szembe a hajókkal. Horror volt. Ha ki vannak világítva, akkor látjuk ôket, kitérünk. Az a jó, ha a lassabb hajó nem csinál semmit, tartja az irányát, mert a közelünkben egy váratlan manôver teremthet veszélyes helyzetet. Amúgy visszafelé többször is kifutottunk a szélbôl, de Fonyód után egy ideig középen mentünk, aztán a szél miatt az északi oldalt választottuk, ami jó döntésnek bizonyult. Révfülöp–Zánka tájékán kezdôdött az örömvitorlázás, 12–15 csomóval kreuzoltunk, ez azonban már kevés volt ahhoz, hogy megfogjuk a Saframot, de nem sok hiányzott. Józsa: – A verseny több mint kétharmadán olyan szél volt, ami nem igazán nekünk kedvezett, sôt… A 17 és fél órából másfél-két óra volt, amikor olyan szél fújt, amelyben kifejezetten gyorsak vagyunk. Úgy gondolom, nagyon szép teljesítmény, hogy ilyen körülmények között is lépést tudtunk tartani a könnyû szeles hajókkal. Nyilván jobban örültem volna a gyôzelemnek, de azért elégedettek vagyunk a második hellyel is. Kelemen: – Jó verseny volt, azt éreztem, hogy jó irányba haladunk, helyére kerültek a dolgok. Legalább ilyen fontos, hogy itthon is elfogadták a vitorlázók a nagy katamaránokat.

Litkey Farkas, az abszolútban harmadik hajó, az Artemis–Cellum kormányosa. – Miért pont a D35-ös? – Nem nagyon van más a piacon, ami jó és ki lehet fizetni. Ez a hajó is nagyon drága volt. Természetesen fontos, hogy sikeres hajó, az Artemis a legfiatalabb, legkevesebbet vitorlázott az összes közül. – Miért vétel, miért nem bérlet? – Nem adták bérbe, egy AC 45 bérleti díja pedig 150 ezer euró egy hétre, az számunkra irreális. – Tényleg olyan jó a hajó, mint a híre? Nagyon kezes, nagyon jó, a hírével persze nehéz összehasonlítani… – Szerinted meddig lesz esélyes a DC 35-ös? – Nem tudom. Sok a specialista, ilyen három csomó alatt a Safram, nagyszélben pedig a GC 32-es. A Décision 35-ös viszont minden szélben jó, most is volt esélyünk. – Hol dôlt el a Kékszalag? – Amikor a Szigligetiben kockázatot vállalva támadtunk, és nem jött be. – Reális a végeredmény? – Teljesen. A Saframnak a gyenge szélben jobb sebessége volt mindenkinél. Késôbb a friss szél pedig az elôl haladót támogatta. Ezért is vagyok nyugodt. Keló (Kelemen Tamás, a Fifty-Fifty taktikusa – a szerk.) a konzervatív taktikát vitte, és nem tudtak nyerni, pedig ôk is, mi is gyorsabbak vagyunk a tízcsomós kreuzban, mint a Safram, de a hazaúton az elôl vitorlázó volt a kedvezményezett.

24

– Mi döntött? Sebesség, taktika, szerencse? Milyen arányban? – A sebesség. Háromszor vertük meg ôket, mindig visszajöttek. Ha gyors vagy, kevesebb energiára van szükséged, ez nagy segítség. Extrém gyenge szél volt, ôk erre vannak kihegyezve, még a kiülôkeretet is leszerelték, feladva ezzel a friss szeles eredményességet. – A verseny után azt írtad, hogy szomorú vagy… Még most is? – Nem vagyok boldog, de jól esik az a sok szeretet, amit a verseny után kaptunk, az vigasztal. – Mit kellett volna másképp csinálni? – Nem hibáztunk. A csapattal és a saját munkámmal is elégedett vagyok. – Mondj pár szót a Litkey Bence vándordíjról! Miért csináltad, és miért pont most? – Idén történt egy változás a Kékszalag rendszerében, és erre szerettem volna felhívni a figyelmet. A kupát az a hajó kapja, aki a 2013-ig érvényes, zárt Kékszalag szabályainak megfelelô hajók közül a legjobb. Apuka pedig megérdemli, hogy legyen egy kupa, ami a nevét viseli. Ezt idén elsô alkalommal az Avatar csapata, Soponyai Géza irányításával nyerte, aminek nagyon örültem.

Célban a Cellum

Petrányi Zoltán, az abszolútban negyedik helyezett hajó, a Friss Víz kormányosa: – Régi kapcsolat a miénk, Andreas Labektôl (SL Performance) 2012-ben béreltünk egy ugyanilyen hajót, egy SL 33-ast, a Black Jacket, ami azóta a Balatonon hajózik. Idén így a testvérével versenyeztünk, amely minden paraméterében megegyezik a korábbival, és a szponzorunk után Friss Víznek neveztünk el. Ezt a hajót is béreltük. Új riggel érkezett, egyetlen jelölés sem volt rajta, és rengeteg technikai probléma adódott vele a Fehér Szalagon, amelyek megoldására néhány napunk volt. Hiányzott egy gyengeszeles gennaker, de nem streszszeltük túl a dolgot, azzal mentünk, amink volt. Másfél hetünk volt a felkészülésre, és egy új ember, Brencsán Dávid csatlakozott a ’12-es csapathoz. – 2010-ben kezdtem katamaránozni, amikor Csetényi Csaba – kezdô vitorlázóként, de nagyon motiváltan – azzal állt elô, hogy induljunk el az F18-as világbajnokságon! Örült ötlet, tehát tetszett, rengeteg edzés után sikerült megfutnunk a részvételhez szükséges kvalifikációt. A világbajnokságon az volt a cél, hogy néhány hajót megverjünk, ami sikerült, és nagyon élveztük a dolgot. Ez késôbb jó alapnak bizonyult a nagy katokhoz. – Idén, mivel kevés katamarános gyakorlatom van, kipróbáltuk, ha nem a szokásos állításokkal vitorlázunk a nagyon gyenge szélben, hanem sokkal lazábban, kicsit ejtettebben, de gyorsabban. Amikor Andras egy negyedórára lepihent, és nyilvánvaló volt, hogy egylábra nem tudjuk kiállítani a hajót, akkor Kaltenecker barátommal mindent átállítottunk. Úgy éreztem ilyen gyenge szélben a hajó nem a saját paramétere szerint megy inkább, mint egy hagyományos építésû, újra valós szélre vitorlázunk, így felejtsük el a látszólagos szeles állításokat. Ez kis szélben jónak ígérkezett, nekünk az amúgy is roppant izgalmas küzdelembe vitt új elemet. Az izgalmakra jellemzô, hogy nem is emlékszem már, hogy hány alkalommal vezettünk, és hányszor voltunk az elsô öt hajó mögött. Állandóan változott a helyzet, egyszer, Boglár elôtt fel is ültünk, mert a fiúk figyelme elkalandozott, egy vízibiciklin napozó két csinos lányt figyeltek, miközben mellettük álló férfit észre

25

Az Artemis–Cellum csapata

A Friss Váz Kenesére tart Tihanynál a Principessa, a Raffica, a Fifty-Fifty és a Friss Víz

Badacsony elôtt

Alkonyodik, de még mindig együtt az élboly

Friss Víz Füred elôtt A Friss Víz csapata

sem vették, pedig jó lett volna, ha rá is vetnek egy pillantást, ugyanis neki a köldökéig ért a víz… Hátulról a gennakertôl semmit sem látsz leeoldalon elôre, így rájuk hagyatkoztam. Hamar megszabadultunk, de páran kikerültek. Nagyon szoros volt a meccs, a hiányzó gennaker miatt például a Black Jack simán kikerült, és a nagy sebességkülönbség miatt öt kilométeren ránk vert egyet. Az elsô hat–nyolc hajó hasonló sebességpotenciállal rendelkezett, ami a szélerôtôl függôen állandóan változott. – Lefelé menet szerintem az döntött, hogy ki mert némi kockázatot vállalni a mezônnyel szemben egy jobb széltaktika miatt. Döntônek bizonyult, hogy nem volt egyetlen hibás manôverünk sem, végig tudtunk koncentrálni, így végig szélben haladtunk, jó volt a sebességünk, ennek ellenére, szerintem mégis a tempó döntött. Amikor a nyugati medencében az elsô öt–hat hajó jó iramban kergette egymást, a víz tükörsima volt, egyetlen szélredô sem látszott rajta, akkor egy magasabb árboc segített volna. A Saframnak és az Artemisnek másfél méterrel magasabb az árboca. Mi tízcsomós szél felett lettünk volna igazán jók. El kell mondjam, hogy fantasztikus élményt jelentett az éjszakai egy testen történô rohanás. Nyilván nem készültünk ilyenre, így aztán az elsô tíz percben szabályosan féltem, de ugyanakkor élveztem is, majd a szorongás elmúlt, és az adrenalin megmaradt. – Az idei Szalag nagy élmény volt az élen vitorlázóknak, ennyi hajó ilyen közel még nem küzdött a gyôzelemért. Korábban egy–két hajó harcolt az elsôségért, és nagyon örülünk, hogy ez hatra–nyolcra bôvült, mert ettôl volt igazán jó a játék. Az idei Kékszalagon mindenki megtalálhatta a helyét, nemcsak az élmezônyben, hanem az osztályok versenyében is. Ami pedig a dobogósakat illeti, a svájciaknak nagy szerencséjük volt az idôjárással, Litkey Farkas megverhette volna, ha egy kicsit több ideje lett volna a számára új hajóra, Józsáéknak pedig frissebb szél kellett volna, de a gyengében is igazán jól szerepeltek. Mi pedig büszkék vagyunk a negyedik helyünkre, de szerintem a többieknek is megvan az okuk az örömre. Mi a továbbiakban is amatôrök maradunk, nekem úgy két hetem van erre, mi azért vitorlázunk, azért versenyzünk, mert szeretjük csinálni, számomra a sport elsôsorban – még ha nagyon aktív is – kikapcsolódás. Nem is szeretném komolyabban venni, mert attól tartok, hogy pont ezt a szórakozás részét vesztenénk el. Amikor versenyzünk, akkor is jó a hangulat, de akkor persze koncentrálunk, komolyan veszszük. Már csak a szponzorok miatt sem szabad ellinkeskedni a dolgot, hiszen ôk azért jelennek meg, mint támogatók, hogy ezáltal ott legyenek a beszámolókban, a fotókon, a tévéközvetítésekben. Ennek csak akkor felelünk meg, ha az élmezônyben vitorlázunk. A hajó neve: Szigetközi Friss Víz, a cég egy rendkívül jó minôségû ásványvizet forgalmaz. További támogatók: talán nem meglepô: a Ford Petrányi, valamint a Next Autó Kft. Fontos fejlemény, hogy a következô SL 33-as hajót Magyarországon tervezik gyártani, jelenleg ennek az elôkészítése zajlik.

EGYTESTÛ HAJÓK Mivel manapság elsôsorban a többtestû hajók szólnak bele az abszolút elsôségbe, az egytestûek háttérbe szorultak a médiában, egyúttal a szponzorok körében is. Ez a folyamat nem új, a világon mindenütt bekövetkezett, és az elmúlt években elérte hazánkat is. Azért késôbb, mint az európai

26

nagy tókerülôkön, mert a Kékszalag kiírása tudatosan korlátozta a többtestûek, elsôsorban a katamaránok térnyerését, úgy, hogy minden második évben egyszerûen kitiltották azokat, a versenyt hagyományosnak titulálva. Vannak e mellett is érvek és ellenérvek, de a tilalomnak vége. Viszont el kellene gondolkodni azon, hogy az egytestû hajók iránti média érdeklôdést hogyan tarthatnánk meg a jövôben. Idén a díjazásban már jól látszott a szándék. A nyílt osztályban induló legjobb egytestû hajó különdíjat kapott. Kár, hogy összesen két ilyen volt, a többi »hagyományos egytestû« kategóriában lett értékelve. Együtt a 30-as cirkáló és a Code8-as. Kettejük születése között száz év, az építési technológiák között pedig fényévnyi… Nem szabad ezen fennakadni, a szándék dicséretes, csak a megoldás más. Sokak szerint két kékszalagot kellene kiosztani, egyet a több-, egyet pedig az egytestûeknek. Persze csak akkor, ha a modern egytestûek létét meg kívánjuk hosszabbítani, esetleg biztatni a befektetôket ilyen építésére. A hagyományos hajók elbírálását pedig jelentôsen szigorítani lenne szükséges, hogy az elôzô példa – 30-as vs. Code8 – ne fordulhasson elô. Nem is kell messzire menni egy lehetséges – de nem biztos, hogy jó – megoldásért, mert a Classic Round alapul szolgálhat a kategória meghatározásához. Persze külföldi példák is vannak, azokból is lehet tanulni.

A mezôny cirka 98 százaléka természetesen egytestû hajó

Egytestû abszolút Nincs ilyen osztály, de értelemszerûen egy kategóriának tekinthetô. (Nem mi találtuk ki, hanem a külföldi versenyeken bevett gyakorlat.) A két Libera csatáját várta mindenki ebben a kategóriában – és egyúttal a nyílt egytestû osztályban, mert összesen ketten szerepeltek itt – hiszen a Principessa és a Raffica hasonló sebességpotenciállal rendelkezik. Nem is okoztak meglepetést, ôk ketten végeztek az élen. Kérdést a kormányosok személye jelentette, ugyanis a Rafficát a billegôk legtapasztaltabb vezetôje, Király Zsolt irányítja, míg a Principessát egy sikeres kishajós, de kevés nagyhajós múlttal büszkélkedô kormányos, Kaiser Kristóf viszi. Választ nem kaptunk arra, hogy a rutin vagy a kishajós tudás a fontosabb egy modern és gyors nagyhajó esetében, mert a kettejük közötti különbség elenyészô – 15 másodperc! – volt a célban. Mindez a számukra 18 és fél órás versenyen.

Király Zsolt, az egytestû hajók között gyôztes Raffica kormányosa: – A Kékszalagot 3–4 edzés elôzte meg, amelyek leginkább gyengeszeles tréningek voltak. Egy ideje figyeltük az elôrejelzéseket, abszolút kisszeles idôjárást jósoltak. Megcsillant a remény elôttünk, hogy akár nyerhetünk a katamaránokkal szemben! Egyedül gyenge szélben van esélyünk a gyors többtestûek ellen. A Kékszalag reggelén az ígért szél fogadott minket, a rajtnál még az a kevés, ami volt, az is felszívódott, így tovább bizakodhattam. A szekcionált pálya miatt együtt forgolódtunk az élmezônnyel a rajtvonal elôtt a Fifty-Fifty-vel, az RSM DTM-mel, Litkey új csodálatos katamaránjával, a Principessával és a többiekkel. A rajtunk jól sikerült, fôleg a Principessa, majd a Lisa társaságában hajóztunk Keneséig. A szél állandó változása nagyon jó játékot hozott a hajóknak, folyamatos taktikák voltak, állandó forgolódások, mindenki izgatottan kereste az útvonalakat. A kenesei bójáig jó meccs volt a Princivel és néhány katamaránnal, így a tó keleti végében a mezôny elején fordultunk, negyedikként.

27

A gyôztes egytestû, a Raffica Heten trapézon!

A Principessa és a Raffica

Alkonyodik… A Raffica csapata a díjkiosztó ceremónián

– Siófokig kicsit lóverseny volt: egy takkon és kevés igazítással teljesítettük a távot. A Principessa a déli part közelében vitorlázott, mi a vízközepet választottuk. Azt éreztem, hogy nem fog erôsödni. A Cellum és a Safram elôl szépen ellépett. – Pozitívan hatott rám Siófokon és Tihanynál a szurkolók „Hajrá Raffica” biztatása, ezúton is köszönöm. A szoros általában változásokat hoz, de most ugyanolyan szél fogadott a túloldalon. Földvár elôtt utolértünk néhány katamaránt, majd Fonyódig kísértük ôket. A Black Jack, Friss Víz, Fifty-Fifty, NaturAqua, RSM DTM többször keresztezte az utunkat. Sokat ácsorogtunk, majd egy-egy kicsi fuvallatban újra lendületre kaptunk. Akkor döntött a csapat: irány a szigligeti kikötô! Elindultunk az északi part felé, majd egy gyors halzolás után Györök felé haladtunk tovább. Itt ismét kettévált a mezôny, volt aki északon, volt aki délen indult a keszthelyi bója felé. Mi északon közelítettük a bóját, 5–6. helyen lehettünk ekkor. A keszthelyi forduló után szinte mindenki a déli part felé próbálkozott, mi viszont az északi part mellett, ugyanazon a vonalon mentünk kifelé, amin bejöttük. Az öböl kijáratánál már a harmadik helyen haladtunk a Safram és a Fifty-Fifty mögött. Györöknél kezdett északkeletrôl fújni a szél, ezzel egy szép hosszú kreuz kezdôdött, egészen Füredig. Ez jól feküdt a csapatnak, csak a Cellum elôzött meg minket a szigligeti öbölben, a többi katamarán csak Szemes magasságában kezdett beérni minket. – Tihanynál besötétedett, sokszor csak saját magunkra tudtunk figyelni, a cél a lehetô legjobb sebesség volt a legjobb irányba tartva. Volt egy nehéz manôverünk: egy csapattársunk vízbe esett. Azonnal visszafordultunk, közben folyamatosan figyeltük az embert. Elhaladtunk mellette, újabb forduló után, lassítás nélkül közeledtünk felé, nem sokkal elôtte lúvba döntöttük a hajót, a keret a vízbe ért, a hajó fele sebességre lassult, és ketten beemelték a fürdôzôt. Mintha mi sem történt volna, mentünk tovább. A kísérômotorosról figyelték az eseményeket, de nem segítettek, mert akkor ki kellett volna állnunk. Másfél percig tartott a manôver, de ránk hozta a Princit, így egy hosszú meccs alakult ki a célig. A csôbôl kifelé egy jó idôben végrehajtott fordulóval elônyre tettünk szert. Öreg Tihanyig jól haladtunk, onnan viszont közelített a Principessa, de egy kevés elônyt megtartva futottunk célba. Büszkén mondhatom: 18 óra 33 perc vitorlázás után, elsôként értünk a célba az egytestûek között. Ráadásul a csapattagok nagy része új a Rafficán. Kiváló vitorlázók, akik saját osztályukban igen eredményesek. Pár hónapja kezdtük a közös felkészülést, néhány verseny már van a hátunk mögött az idén, de tudjuk, még sok tartalék van bennünk! Ezen a versenyen úgy gondolom csak 50–60 százalékosan teljesítettünk, a csapatmunkát még sok edzésen kell fejlesztenünk. Ennek ellenére is nagyon elégedett vagyok a csapat teljesítményével, ez az eredmény is motivál, hogy a tartalékokat elôcsaljuk és megmutassuk az igazi formánkat. Közös munka, sok gyakorlás következik a nyári és az ôszi hónapokban, hiszen a következô célunk a Centomiglia. Összegezve az idei tókerülôt: Gyôztünk az egytestû hajók között, miénk az Ugron Gábor Emlékdíj. Számomra hatalmas élmény volt a profi katamaránokkal és kormányosokkal ilyen jót versenyezni, amit a többtestûek valószínû nem így éltek meg, hiszen számukra a sebesség lett volna az igazi verseny.

28

A Raffica csapata a 47. Kékszalagon: Király Zsolt, Borsos M. Miklós, Cser László, Karácsony János, Kerekes Zsombor, Mónus Gyula, Kiss Árpád, Kurucz Róbert, Munka Márton, Pesti Gábor, Puskás Tamás, Török László, Sármay Bálint, Weidinger György, Bujdosó Mátyás (tartalék), Jankovits András (motorosvezetô).

Kaiser Kristóf, az egytestû hajók között a második Principessa kormányosa: – Az egyetem (építômérnöknek készültem), és egy egészségügyi probléma miatt hagytam abba a Lasert, legalábbis a nemzetközi szintû versenyzést. A Pénteki Regatták sorozattal kezdôdött számomra a nagyhajózás, és ebben az idôben váltottam az egyetemen, a jogi karon folytattam. Hercsel Erik J24-esével indultunk, és olyan jól sikerült a dolog, hogy meg is nyertük a sorozatot. A bajnokságon bronzérmet szereztünk. Melges-szel folytattuk, bajnokságot is nyertünk. – Németh Péter tavaly megvette a Principessát, de az elsô évük nem jól sikerült jól. A szezon végén már szóba került, hogy én menjek vele, és el is kezdtük a csapatot építeni: az ismeretségi körömben, fiatal kishajósok között kerestem a legénységet. Idén – a Heavy Tools és a Camp David jóvoltából – sikerült egy új vitorlagarnitúrát beszerezni. Tavasszal elvittük a hajót Siófokra, ezért sajnos csúszott a programunk, pedig a hajót már tavasszal fel kellett volna újítani, de erre akkor nem került sor, csak amikor a Kékszalag elôtt borultunk, és néhány olyan helyen sérült, ami már amúgy is el volt öregedve. 25 csomós szélben jöttünk Siófok felé, és a kikötô elôtt halzoltunk, amikor kitört a hajó, és elestünk. Nehezen állítottuk fel. Két hétig folyamatosan dolgoztunk a károk helyreállításán. Közben persze mindenfelé magyarázták, hogy milyen hülyék vagyunk… Mi teljesítményre törekedve, bevállalósan készültünk a Szalagra, ami a kései évkezdet miatt, feszített tempót követelt. Ez tüzelte a csapatot, amikor minden összeállt elhittük, hogy nekünk itt van a helyünk. – A rajt elôtt még nagyon jól nézett ki a déli part. Kenese felé éles szél fújt, ami a rajt pillanatában félszeles lett, de látszott, hogy északon jobb a szél, ezért váltottunk. Már egy félóra elteltével megkezdôdött a Rafficával a párosmérkôzésünk, elôttünk jártak és folyamatosan forogtak ránk, de Almádi elôtt sikerült átvennünk a vezetést. Kenesénél ismét helyet cseréltünk, innen a part felé tartottunk, egy íven végig krajcoltuk Siófokig, ahol negyediknek fordultunk. Az Artemis és a Safram nagyon ellépett, a Fifty és a NaturAqua lemaradt. A csônél Király Zsolték alulról megkerültek minket. Lelle és Boglár között értük ôket utol, és ismét átvettük a vezetést. Ettôl kezdve nem engedtük el egymást a Rafficával. Szigligetnél otthagytuk ôket, de a Keszthelyi-öböl megtréfált egy szélváltóval, a jelentôsre nôtt elônyünk elveszett, de azért még a Raffica elôtt, negyediknek fordultunk. Olyan volt a szél, hogy hiába lépett meg valaki, mert hátulról jött a frissülés, és azzal utolérték az elôl lévôt. A sötétben rutintalanok voltunk, nem tudtuk eldönteni, hogy melyik elôrejelzés fog bejönni, az északkeleti vagy a délkeleti. Jött szemben a mezôny, nagyon kellett figyelni rájuk. Lassan megszoktuk a helyzetet, és a taktikára is tudtunk figyelni. Keszthelyrôl délkeleti irányba indultunk, de Györök magasságában úgy nézett ki, hogy a túlpart jobb lesz. Elindultunk felfelé, amikor felértünk a Szigligeti-öbölhöz, láttuk, hogy a Safram ragyogó délnyugatival vágtat egyenesen a csô irányába, egy friss délkeletivel. Oroszlán Péterrel, aki hat

31

A rajt elôtt a Principessa

Nem sokkal a rajt után Kenesénél

évet húzott le a Principessán, úgy döntöttünk, hogy semmi mással nem foglalkozunk, csak a pozitív csapáson megyünk a Tihanyi-szoros felé. Lellénél utolértük a Rafficát, itt egy újabb párosverseny kezdôdött. Ebbôl profitáltunk, mi a szélfordulóban fordultunk, ôk csak követtek minket, így fogyott az elônyük. Földvárnál már egészen közel, talán háromszáz méterre voltunk, de féltünk, hogy becsúszunk a félsziget alá, ezért a déli part felé mentünk, és kicsiket igazítottunk. A csôben nem voltunk messzebb, mint 25 méter… De hibáztunk, Zsolt elônybe került, és ebbôl sikerült tíz másodpercet megtartaniuk. Nagyon jó küzdelem volt, nem voltunk csalódottak, tíz másodperccel kikapni a Rafficától nem szégyen. A Principessa csapata

Egytestû hagyományos hajók Harmadik az egytestûek között, és egyben az legjobb hagyományos hajó, az Avatar, Soponyai Géza irányításával. Most sikerült neki, ami korábban nem: legyôzte a Lisát a Kékszalagon. Igaz, csak nagyon kevéssel, tizenegy másodperccel! Ez egyetlen hajóhossznyi differencia, úgy cirka kétszáz kilométer megtétele után. A Lisa új csapatát és a kormányos Büki Gábort dicséri, hogy Litkey Farkas a korábbiakban többször is csak nagyon kevéssel gyôzött Soponyaiék elôtt. És azt ugye nem kell magyarázni, hogy kettejük – Litkey, Büki – összehasonlításában mennyivel nagyobb tapasztalat szól Farkasék mellett. Abszolútban 12., az egytestûek között ötödik, a hagyományos hajók között pedig bronzérmes a Sirocco, Cittel Lajos vezetésével. Másfél perccel elôzte meg a Fantomassót, amelyet Majthényi Szabolcs irányított; és kevesebb mint további eggyel a Capellát, Pomucz Tamással a kormánynál. Pedig, mint azt korábban kifejtettük, a Siroccónak az erôs szél kedvezett volna. A Cittel csapat ismét nagyot alakított, de ezt már tulajdonképpen megszokhattuk.

Soponyai Géza, a hagyományos hajók között gyôztes,

Az elsô hagyományos hajó, az Infiniti–Avatar

Avatar kormányosa: – Soha nem indultam ilyen nyugodtan a Kékszalag rajtjára, mint idén. Az Avatar nagyon jó kondícióban volt, és egy nagyon ügyes, motivált »csikócsapatot« vezényelhettem. Támogatóinknak köszönhetôen gyönyörû új vitorlákat húzhattunk a jeles alkalomra. Kellemes északkeleti szélben teli taklival, a vonal közepe táján rajtoltunk. Jobbcsapáson, igen élesen, remek tempóban haladtunk. Olyannyira, hogy Alsóörs magasságáig abszolút elsô helyen vitorláztunk. Nem akartam átfordulni a víz felé, erôltettem a parttal párhuzamos menetet. Ennek késôbb lett jelentôsége. Itt szélcsend volt, és a nyugodt vízen elhûlve láttam azt a hatalmas hínármezôt, amin vergôdtünk keresztül. A türelem és önmérséklet gyakorlása következett, ameddig elértük Kenesét. Nyögvenyelôsen vettük a bóját, irány Siófok. Nagy kifliben vittem a hajót, mert ilyenkor jobban hiszek a partban. Látható volt, hogy Siófok után, igen gyenge szélben, hátszeles kurzus következik, és ez rosszul fog esni nekünk. Nagy ellenfelünk, a Lisa könnyebb nálunk, ez a menet számára igen kedvezô lesz. Délen halzolgatva haladtunk, miközben szenvedtünk, mert minden ellenfelünk, szép lassan utolér, majd elegánsan távozik… Elsônek a Lisa, majd a Shadowfox, a Spirit of Pleasure, és jöttek a 70-es cirkálók… Önbecsülésünk romokban, látszott, hogy valami nagyon nem stimmel. Beugrott: persze Almádinál a hínármezô! Valami mást kel csinálni mert ez így nem jó gondoltam, és

32

húztam egy északit, amit senki nem tett idáig. Szerencsénk volt: egy frissülésben felgyorsult az Avatar, és mintha megszabadult volna béklyóitól, elkezdett menni. Nagyon örültünk! Kaptunk egy esélyt! A Keszthelyi-öböl bejáratánál már csak a Lisa volt elôttünk, de annyira, hogy nem is láttuk. Magamban megcsináltam az elszámolást… De csak az maradt meg bennem, hogy a versenynek a befutónál van vége. Még mindig az alig szélben kínlódva vettük a bóját, és ami ilyenkor ritkán szokott megtörténni, parádésan kijöttünk az öbölbôl! Frissült a szél, és az Avatar elkezdett élni! 190 m2 szél ellen, 8 csomó az éles menetben, csodálatos volt! Második hosszú takkunk után, Badacsony elôtt észrevettünk egy nagy hajó sziluettjét, a Lisa volt! Eddig sem álltunk rosszul a versenyszellemmel, de most aztán… Elkezdôdôtt a párharc, és tartott egészen a befutóig! Többször keresztbe húztuk a Balatonon, és minden találkozónál láttuk, hogy egy kicsivel több magasságot gyûjtöttünk mint ôk. A nagy forgolódásban hátsó lámpánk sajnos tönkrement, eltartott egy ideig míg megoldottuk a problémát, de a teliholdnak köszönhetôen addig sem voltunk észrevétlenek. Bocs fiúk! Tihany elôtt ráálltunk a szoros emberfogásra, mert látszott hogy a méterek is számítanak. A csövön átjutva, az utolsó kardinális bóját véve, irány Füred! Itt a Lisa kihasználva alacsonyabb merülését nagyot kockáztatva levágta a sarkot, és ejtett menetben, ôrült tempóban közeledett hozzánk. Maradt a klasszikus taktika: mindig legyél az ellenfél és a bója között! Hatalmas izgalomban, majdnem fedésben, mint egy vonat futottunk át a célvonalon. 3,6 másodperc volt a különbség közel húsz óra versenyzés után! Köszönjük a nagy versenyt, köszönjük Kékszalag!

A tihanyi kompnál

Az elsô és második egytestû hagyományos hajók a célban

Lukács Krisztián, a hagyománuyos hajók között második, a Lisa legénysége, a Keszthelyi Yacht Kikötô SE elnöke: – A Lisa 2015 tavaszán keszthelyi hajó lett. A Keszthelyi Yacht Kikötôben egymás mellett állnak a Fifty-Fiftyvel és a Spirit of Pleasure-rel. A verseny elôtt két nappal derült ki, hogy a Lisa mûszerei a vezérlôrendszer kisülése miatt nem mûködtek, így segítségünk egy kézi GPS, szálak a vantnikon és egy manuális széljelzô volt a versenyen. Délen rajtoltunk, ami eleinte jó döntésnek tûnt, a friss reggeli szélben szépen futottunk a kenesei irányra, és egy darabig vezettük is a versenyt. Balatonalmádi magasságában azonban megállt a szél, legalább egy jó órát üdültünk a nádas mellett, az északi part mellôl rajtoló Avatar társaságában. „Mindenkit szeretettel köszöntök a Kékszalagon, elkezdôdött!” – mondta Sica (Sarina Róbert – a szerk.), amikor megálltunk. Lassan lengedezô szélben óvatosan megindultunk 11 után Kenese felé, ahol hetediknek fordultunk. Siófokig rendkívül hosszúnak tûnt az út. A szél hol fújdogált, hol nem. Az egy helyben álló Fifty-Fiftyt útjogosan értük utol, át is kiabáltunk nekik gonoszkodva: Backboard!” Örültek nekünk. Folyamatosan figyeltük az Avatart, úgy tûnt, lassabbak a gyenge szélben. A siófoki bóját 14 óra elôtt vettük, gennakerrel indultunk Tihany felé. A csô elôtt a topfelhúzó snapseklije elengedte a gennakert, ami a vízbe hullott. Berántottuk a hajóba, bekötöttük és már húztuk fel a génuát. Az egész nem tartott fél percig. A topfelhúzónk húsz méter magasan volt, Szloszit (Szloszjár Gábor – a szerk.) húztuk fel 7/8-ig, onnan még négy métert kellett másznia önerôbôl, miközben haladt a hajó, de lehozta a topfelhúzót. Tihany elôtt ismét az óriás

33

A Lisa Kenesén Lisa Siófoknál

Egy drukker Tihanynál

A Lisa Badacsonynál

Sokáig versenyben voltak az egytestûek akár az abszolút gyôzelemért is

reacher, a »Zala ege« vette át a fôszerepet, ezzel gyorsabbak voltunk. – A csô után kezdôdött egy végtelennek tûnô raumos menet a déli oldalon Keszthelyre. Közben legalább negyvenszer halzoltunk. A mélységmérô szerepét Bali Pisti és Sallai Gabó töltötte be, akik emlékezetbôl sorolták, hol, meddig lehet kimenni. (A kidaruzást követôen, a hajó bulbáját látva, néha azért tévedtek.) Beékelôdtünk a katamaránok, liberák, és a minket üldözô 8–10 hajó közé. Néhány kilométerre voltunk az élbolytól, az üldözök hasonló távolságra tôlünk. – A keszthelyi öblöt kora este értük el. A frissülô szélben, gennakerrel siklottunk az olaj vízen, a szinte giccses naplementében. Meglepve láttuk a katamaránokat és a két Liberát az északi parton álldogálva. Akár elsônek vehettük volna a bóját. Persze megindultak a többiek is, azonban Keszthelyen jobban egyben volt az elsô 10–15 hajó, mint Kenesén. Köszönjük a lelkes szurkolócsapatnak akik mólóról kiabálták: Hajrá Lisa! A bójavétel után besötétedett és erôsödött a szél. Az Avatar a sötétség beálltával eltûnt a GPS nyomkövetôrôl, megszûnt a jele, nem tudtuk merre járnak. A legkisebb reacherünkkel az északi partot követtük, de Györöknél génuára kellett váltanunk az erôsödés miatt. 11 óra után a tisztesnek tûnô elônyünk vélt tudatában, folyamatosan hét csomó feletti tempóval kreuzoltunk. Fonyód és Badacsony között a két Libera – a Raffica és a Principessa – látótávon belülre került. Ekkor mindannyian elképedtünk, szinte mellettünk állt egy szellemhajó, a Bolygó Hollandi személyesen, a sötét éjszakában, világítás és pozíciófények nélkül, utolért minket az Avatar. A csapat lefagyott, senki nem értette, ez hogy történhetett. Keszthelyen 5–6 kilométer elônyünk volt, végig 6–7 csomóval jöttünk, és utolért… Láthatóan nem volt gyorsabb, mint mi. Próbáltuk követni, de nem láttuk folyamatosan. – Tihany elôtt kezdett világosodni, akkor kb. 4–500 méterrre volt elôttünk. Mindenkit elkapott a harci láz: Megfogjuk Füredig! Utolértük, másodpercekre voltunk egymástól, a befutóig test-test elleni küzdelem volt a hajók között. Vészesen közeledett a befutó, de nem tudtunk elmenni mellettük. A két hajó hajszálra ugyanazzal a sebességgel száguldott egymás után. Ha még lett volna néhány száz méter biztos megvannak, de nem volt! Így nyert az Avatar, gratulálunk! Szép küzdelem volt a végén, jövôre remélem megismételjük, csak akkor mi szeretnénk gyôzni! „70–75 százalékosak voltunk a versenyen.” – mondta Büki Gabi. Igen, maximum. Sokat kell még tanulnunk a hajóról és egymásról is. Gratulálunk minden befutó hajó legénységének, azoknak az igazi vitorlázóknak, akik még másnap is – fáradtan, de mosolyogva – vízen voltak, hogy teljesítsék a Kékszalag távját!

O S Z TÁ LY O K V E R S E N Y E Nagyon nehéz áttekinteni az egyes osztályok küzdelmeit. Elôször is sok van belôlük, ha jól számoltam, akkor harminc. Másodszor több osztály is elônyszámmal versenyez, így a pályán mutatott teljesítményük sok esetben köszönô viszonyban sincs az eredményükkel. Ez elsôsorban a Yardstick osztályok esetében igaz, de igaz ez az Összevont cirkálók esetében is. A legnépesebb osztály, a Yardstick II. 80 induló hajót számlál, míg legkevesebben a Sudár Sport osztályban vannak, összesen négyen. Tíz egységnél keve-

34

sebben 16 osztályban álltak rajthoz, azaz az osztályok nagyobbik felében. Ôk összesen sem tették ki az induló hajók egyötödét, 101-en voltak. Vajon milyen versenye lehetett annak az osztálynak, ahol a gyôztes kevés híján egy napot vert az utolsóra? Ez persze kirívó eset, és természetesen az egyik Yardstick osztályban fordult elô, de osztályon belüli, nyolc-tízórás különbségek a gyôztes és az utolsó érvényesen befutó között nem is voltak ritkák. Szóval nem is egyszerûen nehéz, hanem egyenesen lehetetlen követni az osztályok eseményeit. Olyannyira, hogy sokszor a résztvevôk sem tudták hogyan végeztek, így a célban sokan kérdezték hányadik helyen értek célba. Erre a befutóban a rendezôk – érthetô módon – nem tudtak válaszolni. A terjedelmi korlát miatt itt nem soroljuk fel az osztályok eredményeit, azok a kekszalag.hu oldalon megtalálhatók. Ezért mi mást is tehettünk volna, megkérdeztük néhány osztály gyôztesét a saját versenyérôl.

Az Összevont cirkáló osztály gyôztese: a Kishamis

Hrehuss György, az Összevont cirkáló osztályban gyôztes hajó, a Kishamis kormányosát Ruják István kérdezte: – A 119 éves Kishamis, a Balaton legöregebb hajója fedélzetén 22 óra, 8 perc és 15 másodperc vitorlázás után, az abszolút 59. helyen célba érve, osztályunkban ORC elônyszámítással gyôztünk a Sindbad és a Sirocco elôtt. Ha a szél gyenge és trükkös, akkor kamatozhat a sok évtizedes rutin, és a tóismeret. Keszthely felé menet ezúttal is a déli part közelében – nagyon a közelében – vitorlázva elôztünk meg jó néhány hajót. Ezt egy gyors Code 8-assal vitorlázva éltem át, és a csapatunkban többen állították, hogy a Kishamis 1 méter 20 centit merül, azért mehet ennyire közel a déli parti maráshoz. Vajon Hrehuss György honnan ismeri ennyire pontosan a balatoni vízmélységeket, hiszen a Kishamis fedélzetén nincs mélységmérô mûszer. – A Kishamis merülése 1 méter 85 centi. 1955-ben és 1956-ban a Vízügyi Kutató Intézet (VITUKI) megbízásából munkatársaimmal a Balaton rétegvonalas térképének elkészítéséhez végeztünk ultrahangos méréseket. Elôbb a keleti medencében, majd a nyugatiban is. Akkoriban ismertem meg alaposan a déli parti marásvonal helyzetét. A kutató intézetnek nem volt ehhez a munkához kis motorosa, így a Badacsony motorost bérelték, amivel persze nem lehetett kihajózni a sekély vízbe. Parti méréseket végeztünk, illetve a vízbe begyalogolva kellett dolgozni. Az az érdekes, hogy eltelt hatvan év, de a marás vonala nem változott a tavon. Legfeljebb néhány idôközben épült kikötô közelében más ma a helyzet, de az sem szignifikáns. Életemben egyetlen alkalommal ültem fel a sekély vízben, amikor egy zivatarkörnyéki idôben, nagyon érdekes fényviszonyok közepette optikai csalódás áldozata lettem Földvár közelében. Meg voltam gyôzôdve arról, hogy a kikötôbe vezetô vonalon hajózok, de tévedtem. Ettôl eltekintve a déli parti viszonyok ismerete még soha nem hagyott cserben. – Mint mindegyik, ez a Kékszalag is nagy élmény volt. Révfülöp közelében nem akartunk hinni a szemünknek. A verseny féltávjánál látható távolságban voltunk a FiftyFiftyhez és a leggyorsabb hajókhoz képest! A Hamis rengeteg örömet adott nekünk, ezen a Kékszalagon is. A csapat: Hrehuss Pál, Dénes Miklós, Fejér Vilmos, Halmi Zoltán, Hauer Balázs, Pintér László, Sótonyi Botond.

35

Kenesén

Hrehuss György, a Kishamis kormányosa Késô délután a Kishamis még Keszthely felé tart

Fluck Bence, 30-as cirkáló osztályban gyôztes hajó, a

A mezôny kisebb csoportokban vitorlázott

A 30-as cirkáló osztály gyôztese a Mágia

A Mágia legénysége Hercsel Erik csapata gyôzött a J24-es osztályban

Mágia legénysége: – A hajó éppen húsz éve indult elôször, és sikerrel debütált a Kékszalagon. Mi – Dulin Tamás, Dulin György, Berecz András – hosszú évek óta állandó csapattal indulunk ezen a versenyen. A Szalagot megelôzôen a Vízügy SC-ben tartott felkészítést a versenyzôknek Horváth Ákos meteorológus és Hrehuss Pál, a Kishamis taktikusa. Az elmúlt években elég sok versenyt rendeztem a keleti medencében, aminek megvan az az elônye, így a vízen töltött napok száma miatt meglehetôsen jó tapasztalatot szereztem, hogy milyen idôjárási körülményekben hol, milyen szélre lehet számítani. A rajt elôtt látszott, hogy a többtestûek bajban lesznek, mert délen valami nyugati szél még átjött a csövön, de utána fôleg vízközépen semmi, míg északon a termikus szél a gyenge keletire ráerôsödve kecsegtetôbb. Ezért döntöttünk az északi part mellett az elsô szakaszon. Egy nálunk lassabb J24-es alatt, jobbcsapásos rajtot vettünk, és a felpörgô szélben egy takkon rohantunk Csopak irányába tartva, néha elhagyva nálunk nagyobb és gyorsabb hajókat. A Schären 30-as nem egy »rohanógép«, de haladtunk, és a délrôl érkezô Black Jacket is kétszer lekereszteztük Alsóörs magasságában. Itt egy rövid idôre, a nádas aljában elfogyott a szelünk, mint utólag kiderült, ez a félórás várakozás volt az egyetlen a versenyen, mert Almádi elôtt kaptunk valami kis délies szelet, amivel megindultunk Kenese felé. A többi Schärent nem láttuk, de azt tudtuk, hogy nagyon jó helyen vagyunk. Bíztató volt, hogy a Nemere II., több NAU 370 és a Kishamis is csak ekkor ért utol. A Szalagon, ha ott vagy a nagyok között, akkor mosolyogsz, mert jól csináltad. Keneséig jól csináltuk, és ami jól megy nem szabad abbahagyni. Továbbiakban a szokásos papírforma jött be: a déli part mellett, a frissülésekkel kellett elérni Siófokot, onnan a strandok mellett lehetett menni a csôig. Tihanyhoz 17 órakor értünk, ekkor a mezôny fele még az elsô pályajel felé tartott. Követtük a mezôny elejét, a déli part irányába Földvár felé tartottunk, ahonnan visszanézve, a tihanyi szorosig csak 8–10 hatalmas spinnakert láttunk. Egy ideig közelednek, de késôbb mintha mindenki horgonyt dobott volna, megálltak. Többször parázs vita volt, hogy merre tovább! A beígért északkeletitôl tartottunk, hátha a nyakunkra fújja a Tihanynál álldogálókat. De ez is jól érkezett, és hét csomóval hasítottunk. Szembe – morgó csattogó hangot adva – a sötét éjszakában bôven tíz csomó feletti sebességgel jöttek a többtestûek. Nekik az éjszakai rohanás még félelmetesebb lehetett. Keszthely után érkezett el a cirkálók ideje: élesen és gyorsan haladhattak a cél felé. 23 óra alatt, az elsôktôl csak kb. hat órát kapva, elégedetten és boldogan értünk be, két órát verve az osztályunk másodikra helyezettjére. Különleges verseny volt, nem klasszikus gyôzelem a klasszikus 30-as osztályban. A díjkiosztó örök emlék marad, amikor klubtársaink, akik a Balaton legidôsebb hajóját, a Kishamist vitték gyôzelemre, meglett férfiember létükre, könnyeikkel küszködve álltak a véget nem érô vastaps közepette a színpadon. Ez a válasz azoknak, akik a Kékszalag klasszikusai miatt keseregtek. Ennél nagyobb ajándékot nem kaphat az a vitorlázó, aki dacolva az idô múlásával, klasszikus hajón éli át e csodálatos versenyt.

Hercsel Erik, a J24-es osztályban gyôztes hajó, a Django kormányosa: – A J24 köztudottan nem tartozik a gyors hajók közé, már ami a tókerülést illeti. Igazi pályaverseny-

36

re való One Design hajó, mégis sokan vagyunk, akik úgy gondoljuk, hogy a Kékszalag egy nagy kihívás, ezt évente egyszer minden vitorlázónak végig kell csinálnia. A J24 ugyan egy kicsit lassúbb, mint sok hajó a Balatonon, de nem véletlenül a világ legelterjedtebb OD keelere, amibôl sok van a Balatonon, és ebbôl a 102-es YS számú hajóból is csodálatos a naplemente és a napfelkelte. Hihetetlen változatos ekkora távolságban és ilyen hosszú idô alatt a tó. Csodálatos. És közben még 10–15 teljesen egyforma hajóval is versenyezhetünk. Egy osztálykapitánynak ugyan nem kötelezô elindulni, de mi talán mindenkinél jobban szeretjük a J24-est. A hajók teljesen egyformák, a csapat teljesítménye – a Kékszalagon azért egy kicsit a szerencse is – számít. A meteorológusoknak nem hiszek, de most megnéztünk minden portált. Elhittem, hogy kis szél lesz, ezért négyen vágtunk neki a hosszúnak ígérkezô körnek. Középrôl, az északi part felé, teljesen tisztán, az elsô sorból indultunk. A kezdeti élénkebb szélben nagyon jól haladtunk. Amikor láttuk, hogy a nagyok az északi oldalon, Almádi felé közeledve kezdenek megállni, visszafordultunk középre, és ott csúsztunk, minden környezô hajóra, szélcsíkra figyelve. Az osztályban elsôként vettük a kenesei bóját, majd következett a neheze. Nem mentünk eléggé a déli part mellé, élveztük, hogy vitt bennünket egy szélcsík, pont irányban, de amikor az elfogyott, alig tudtunk lemenni a parti szélért. Lassú menet volt, több mint három óra. Siófoknál kezdett feléledni az északkeleti, amivel megindultunk, és fél hét körül jutottunk át a csövön. A déli parton jól haladtunk, de bedôltünk a meteorológusoknak, akik északról jelezték az új szelet. Ezért Fonyódnál átvágtunk északra, de nem akart megjönni. Sôt, nagyokat forgolódott, idônként leállt. Jobb híján halzolgattunk a szélváltóban, a széllel mentünk, amerre fújt. A Szigligetiben elért a kifújt keleti, ami folyamatosan erôsödött, és amivel tengelyben bevágtattunk a Keszthelyiöbölbe. Problémamentes bójakerülés után olyan gyorsan sikerült kijönnünk az öbölbôl, ahogy eddig még soha. Györöknél már világosban az északi partot választottuk. Még soha nem találkoztam a Balatonon ennyire egyenletesen, egy irányból fújó széllel. Visszafelé Badacsony után átvágtattunk a déli partra, és megnéztük nem settenkedike ott valaki az osztályból, de ott sem láttunk egyetlen Jét sem. Akkor úgy gondoltuk, hogy ugyan messze van még a vége, de ez már meglehet. A befutóban 11 óra 10 perckor a J24-es mezônyben elsôként, abszolútban pedig 145. helyen futottunk be. Csodaszép díjakat kaptunk.

A RENDEZÉS Hetvenen dolgoztak idén a Kékszalagért – sikerrel… Nem túlzok, ha azt állítom, az elmúlt közel nyolcvan év legjobb Kékszalagja volt az idei. Ebben persze sok mindennek szerepe van, a versenyzôktôl az idôjárásig, a versenyvezetôtôl a rendezôkig, a várostól a programokig. A vízen korábban sem voltak problémák, Kerekes Kázmér vezetésével rendre hibátlanul teljesített a vízi rendezôgárda. Idén azonban a parton is minden rendben zajlott, a nevezéstôl a díjkiosztóig. Ebben Füred város vezetésének is szerepe volt, többek között az új helyszín – díjkiosztó és utcabál – engedélyezésével. Az együttmûködés amúgy is egyre jobb az önkormányzat és a rendezôk között. És idén végre a balatonfüredi emberek is a magukénak érezték a Kékszalagot

37

Hagyományos hajók élmezônye Tele a füredi móló, nézôhajó indul, hôlégballon rövidesen felszáll…