MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/4410. számú törvényjavaslat a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény módosításáról
Előadó:
Budapest, 2007. november
Dr. Takács Albert igazságügyi és rendészeti miniszter
2007. évi … törvény a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény módosításáról 1. § A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Sztv.)16. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) A pénzbírság legalacsonyabb összege háromezer forint, legmagasabb összege százötvenezer forint.” 2. § Az Sztv. 74. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „ 74. § (1) A szabálysértési hatóság, illetve a bíróság hivatalos iratának az érintett személy részére átadása (kézbesítése) történhet a) személyesen, b) postai szolgáltató útján, a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó külön jogszabályok szerint, c) szabálysértési jogsegély keretében. (2) Joghatások csak a szabályszerű kézbesítéshez kapcsolódhatnak. A kézbesítés akkor szabályszerű, ha a hivatalos iratot a címzett vagy helyette a külön jogszabály szerint átvételre jogosult más személy, tértivevénnyel, jegyzőkönyvvel vagy határozatpéldánnyal igazoltan átvette. A hivatalos iratot a kézbesítés megkísérlésének napján szabályszerűen kézbesítettnek kell tekinteni, ha az irat átvételét, illetőleg a tértivevény aláírását a címzett megtagadta. (3) A tértivevénnyel feladott hivatalos iratot a kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon – az ellenkező bizonyításáig – kézbesítettnek kell tekinteni, ha a kézbesítés azért volt eredménytelen, mert a hivatalos irat a szabálysértési hatósághoz, bírósághoz „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza. (4) Az elővezetés esetén a határozatot a foganatosításkor kell az érintettnek átadni.” 3. § Az Sztv. a következő alcímmel és 74/A. §-sal egészül ki: „A kézbesítési vélelem megdöntése 74/A. § (1) A 74. § (3) bekezdésében meghatározott kézbesítési vélelem megdöntése iránt a címzett terjeszthet elő kérelmet, ha a) a kézbesítés a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó jogszabályok megsértésével történt, vagy
2
b) a hivatalos iratot nem az a) pontban meghatározott okból, önhibáján kívül nem vette át. (2) A kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet a címzett a kézbesítési vélelem beálltáról történő tudomásszerzéstől számított nyolc napon belül, de legkésőbb a kézbesítési vélelem beálltától számított három hónapos jogvesztő határidőn belül terjeszthet elő annál a szabálysértési hatóságnál, illetve bíróságnál, amely a kézbesítésről intézkedett. (3) Ha a kézbesítési vélelem következtében jogerőssé vált döntés alapján végrehajtási eljárás indul, a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet – amely kérelemben a végrehajtási eljárás felfüggesztése kérhető – a végrehajtási eljárásról történő tudomásszerzéstől számított nyolc napon belül akkor is elő lehet terjeszteni, ha a kézbesítési vélelem beálltától számított három hónap eltelt. (4) A kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelemben elő kell adni azokat a tényeket, illetve körülményeket, amelyek a kézbesítés szabálytalanságát igazolják, vagy a kérelmező részéről az önhiba hiányát valószínűsítik. (5) A kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelemről annak beérkezését követő nyolc napon belül az a szabálysértési hatóság, illetve bíróság határoz, amely a kézbesítésről intézkedett. (6) Ha a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelemnek a szabálysértési hatóság vagy a bíróság helyt ad, a vélelmezett kézbesítéshez fűződő jogkövetkezmények hatálytalanok, és a kézbesítést, illetve a már megtett intézkedéseket, eljárási cselekményeket a szükséges mértékben meg kell ismételni. (7) Ha a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelem a kifogással kapcsolatos, az iratokat a kifogás elbírálására illetékes hatóságnak kell megküldeni. (8) A kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelmet elutasító határozat ellen panasznak van helye.” 4. § Az Sztv. 75. §-a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (2)-(4) bekezdések számozása (3)-(5) bekezdésekre módosul: „(2) A szabálysértési hatóság a sértettel és képviselőjével közli az eljárás alá vont személy felelősségét megállapító jogerős ügydöntő határozatot, illetve a bíróság hatályban tartó vagy megváltoztató végzését.” 5. § Az Sztv. 86. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki: „A 74/A. § (8) bekezdése alapján hozott határozattal szemben az eljárás alá vont személy és jogi képviselője, valamint a sértett és jogi képviselője panaszt tehet.” 6. § Az Sztv. a következő 116/A. §-sal egészül ki:
3
„116/A. § Ha a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelmet terjesztettek elő, és a kérelemben előadott tények és körülmények a kérelem elfogadását valószínűsítik, a végrehajtás kérelemre vagy hivatalból felfüggeszthető.” 7. § (1) Az Sztv. 135. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) A helyszíni bírság összege háromezer forinttól húszezer forintig terjedhet.” (2) Az Sztv. 135. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(4) A tudomásul vett helyszíni bírság a befizetés elmulasztása esetén kizárólag adók módjára hajtható be.” 8. § Az Sztv. 147. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) Aki a) a természetvédelmi államigazgatási szerv engedélyéhez vagy szakhatósági hozzájárulásához kötött tevékenységet engedély vagy szakhatósági hozzájárulás nélkül, vagy az engedélytől, szakhatósági hozzájárulástól eltérő módon végez vagy végeztet, bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget, b) természeti területen - beleérve a védett természeti területet is - a természetvédelmi célokkal össze nem egyeztethető tevékenységet folytat, szemetel, a területet más módon szennyezi, tiltott helyen tartózkodik, tiltott módon közlekedik, engedély nélkül tüzet rak, c) védett élő szervezet egyedét, származékát vagy barlangi képződményt jogellenesen megrongál, elvisz vagy elpusztít, illetve védett vagy fokozottan védett állatfaj egyedét élettevékenységében jelentős mértékben zavar, d) a természet védelmére vonatkozó rendelkezéseket egyébként megsérti, százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.” 9. § Az Sztv. 161. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és rendelkezés lép: „Vámorgazdaság 161. § (1) Aki vámszabálysértésből származó dolgot vagyoni haszon végett megszerez, elrejt, vagy elidegenítésében közreműködik – értékre tekintet nélkül – százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a vámhatóság hatáskörébe tartozik.” 10. § Az Sztv. 162. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
4
„(1) Aki a nemesfémtárgyak árusításával és fémjelzésével kapcsolatos kötelességét megszegi, százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.” 11. § Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 161. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) Az adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülő fizetési kötelezettséget megállapító, nyilvántartó szerv, illetőleg a köztartozás jogosultja negyedévenként, a negyedévet követő hó 15. napjáig keresi meg az adóhatóságot behajtás végett, ha a köztartozás összege meghaladja az 5000 forintot; szabálysértési pénzbírság illetve helyszíni bírság végrehajtásával kapcsolatban akkor, ha a köztartozás összege eléri, vagy meghaladja a 3000 forintot.” 12. § Ez a törvény 2008. január 1-jén lép hatályba, ezzel egyidejűleg az Sztv. 35. §-ának f) pontja, 51. §-a (2) bekezdése a) pontjának második mondata, 111. §-ának (4) és (12) bekezdéséből az „illetőleg a helyszíni bírságot” szövegrész, 111. §-a (13) bekezdésének c) pontja, a 143. §-a (2) bekezdésének a) pontja, a 157. §-ának (7) és (8) bekezdése a hatályát veszti.
5
INDOKOLÁS a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz Általános indokolás A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 2000. március 1-én lépett hatályba. A jogalkalmazás több mint hat évének tapasztalataiból az a következtetés szűrhető le, hogy az Sztv. – bár megfelel az alkotmányos és a nemzetközi jogi elvárásoknak – a részletszabályok kidolgozatlansága miatt nem megfelelően szabályozza a joganyagot, és felszínre kerültek olyan problémák is, amelyek az Sztv. kodifikációja során nem voltak prognosztizálhatók. Az Sztv. nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, túlbonyolította az eljárást a bíróság szerepével, a gyorsított bírósági eljárással, a több fokozatú végrehajtási eljárással, ezért szükségessé vált, és meg is kezdődött az új szabálysértési kódex kidolgozása. Tekintettel azonban arra, hogy az új törvény előkészítése és elfogadása hosszabb időt vesz igénybe, az átmeneti időszakra is szükséges a törvény egyes rendelkezéseinek a módosítása. Az alkotmányellenes helyzet megszüntetése érdekében haladéktalanul szabályozni a hivatalos irat kézbesítéséhez fűződő vélelem megdöntésének lehetőségét.
szükséges
A helyszíni bírságolás részletes szabályairól szóló 10/2000. (II. 23.) BM rendelet (a továbbiakban: R.) 2004. július 30-tól hatályos módosítása nemcsak adminisztrációs terhet és többlet költséget rótt a rendőrségre, hanem adatkezelési problémát is felvetett. Az R. módosítása ugyanis arról rendelkezett, hogy a szabálysértés miatti eljárásra hatáskörrel rendelkező szabálysértési hatóság a meg nem fizetett helyszíni bírságokat tartsa nyilván a végrehajtási eljárás során, így azokat is, amelyeket nem ő szabott ki. Ebből következően rendelet határoz meg nyilvántartási feladatot, amely ellentétes a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 3. §-a (1) bekezdésének b) pontjában, a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 90. §-a (1) bekezdése i) pontjában, valamint az Sztv. 27. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal. A hivatkozott törvények értelmében ugyanis a rendőrség szabálysértési hatósága csak törvényben meghatározott nyilvántartásokat vezethet, azaz a szabálysértési eljárás során keletkezett meghatározott adatokat, valamint a rendőrség által helyszíni bírsággal sújtott elkövetők adatait. Ezzel szemben jelenleg nyilvántartja például a közterület-felügyelő, a határőr által – rendőrség hatáskörébe tartozó szabálysértés miatt – kiszabott helyszíni bírságokat is. Több esetben kezdeményezés történt országgyűlési képviselő és állampolgárok részéről, azért, hogy legyen meg a jogalapja a sértett tájékoztatásának a szabálysértési ügyben hozott érdemi határozattal. Ennek igénye – többek között – a közlekedési szabálysértési ügyekben keletkezett kártérítés rendezése miatt merült fel.
6
Részletes indokolás Az 1. §-hoz Az adózás rendjéről szóló törvény szerint az adóhatóság akkor kereshető meg az adók módjára történő behajtás érdekében, ha a köztartozás összege meghaladja az ötezer forintot. Jelenleg mind a pénzbírság, mind a helyszíni bírság alsó határa ez alatt marad, ezért indokolt annak felemelése, ezzel együtt az adózás rendjéről szóló törvény módosítása, olyan formában, hogy a szabálysértés miatt behajtandó összeg háromezer forint legyen. A 2-3. §-hoz Az Alkotmánybíróság a 46/2003. (X. 16.) AB határozatában megállapította, a jogalkotó alkotmányellenes helyzetet idézett elő azzal a mulasztásával, miszerint nem szabályozta az erre vonatkozó törvényekben és más jogszabályokban a hivatalos irat postai kézbesítéséhez fűződő, bírósági és más hatósági eljárásokban általánosan érvényesülő vélelem megdöntésének lehetőségét. A kézbesítési vélelem jogintézményének kialakítása azt a célt szolgálta, hogy az eljárást ne lehessen időben elhúzni, illetve a döntéshozatalt, valamint az ehhez kapcsolódó végrehajtási kötelezettséget meghiúsítani, ám a jogintézmény ma már bizonyos esetekben az alkotmányos jogok érvényesítésének gátjává vált. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a címzett sok esetben azért nem tudja átvenni a számára postai úton megküldött iratot, mert hosszabb-rövidebb ideig nem tartózkodik lakóhelyén. A kézbesítés megtörténtére, megkísérlésére vonatkozó vélelem létét és a lehetséges jogkövetkezmények alkalmazhatóságát tehát a jogbiztonság, illetve az eljárást kezdeményező személyek jogai védelme is megköveteli. A kézbesítési vélelem a hatályos szabályozás szerint akkor áll be, ha az irat kézbesítésére a postai szolgáltató két eredménytelen kísérletet tett vagy az irat átvételét a címzett kifejezetten megtagadta. A második esetben kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem nem terjeszthető elő, míg az első esetben a címzett ezt megteheti. A küldemény átvételének megtagadása esetén a kézbesítési vélelem automatikusan – és csak a kézbesítés szabálytalanságának bizonyításával megdönthetően – beáll, mivel a címzett kifejezett akaratnyilvánításával utasítja vissza az átvételt. Ez pedig olyan ok, amelynek hátterében rendszerint az eljárás elhúzásának szándéka vagy a hatóság döntésével szembeni rezisztencia húzódik meg. Más okai lehetnek azonban annak, amikor a küldemény „nem kereste” jelzéssel érkezik vissza a hatósághoz. Itt éppúgy felmerülhet a kórházi gyógykezelés, mint a külföldi utazás vagy a lakóhelytől távolabbi tartós munkavégzés. Ilyen esetekben az eljárás alá vont személy küldeményátvételi szándékától függetlenül áll be a kézbesítési vélelem, kezdődik az ahhoz kapcsolódó határidő, ez pedig az eljárás alá vont jogainak sérüléséhez vezethet. Ezekben az esetekben a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem terjeszthető elő. A kézbesítési vélelem megdönthető akkor, ha a kézbesítésre irányuló eljárás szabálytalan volt, vagy abban az esetben, ha a címzett az egyébként szabályosan kézbesített hivatalos iratot más, önhibáján kívüli okból nem tudta átvenni. A kézbesítés szabálytalansága esetében a kézbesítési vélelem valójában csak látszólag áll be, míg a másik megengedett esetkörben a kézbesítési vélelem
7
ténylegesen és szabályosan beáll, csak a címzett az önhiba hiányára hivatkozva a vélelem beálltát megdöntheti. A kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló eljárás megindítására mindkét megengedett esetkörben egységesen, a szabálytalan, illetve az eredménytelen kézbesítésről való tudomásszerzéstől számított nyolc napos, illetve főszabályként a kézbesítési vélelem beálltától számított három hónapos objektív határidő alatt kerülhet sor azzal, hogy három hónap elteltével a kézbesítési vélelemmel kapcsolatos eljárás akkor sem indítható, ha a tudomásszerzés három hónap eltelte után történt meg. A kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelemben elő kell adni azokat a tényeket, körülményeket, amelyek az önhiba hiányát valószínűsítik. A kérelmezőnek kell bizonyítania a kézbesítés szabálytalanságát megalapozó, általa állított tényeket. A 4. §-hoz A szabálysértési jogszabályok végrehajtásáról szóló 11/2000. (II. 23.) BM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 17. §-ának (2) bekezdése korábban kimondta, hogy a határozatot az Sztv. 75. §-a (1) bekezdésében foglaltakon kívül a sértettel és képviselőjével közölni kell. Az Alkotmánybíróság a 78/2002. (XII. 19.) AB határozatával ezt a rendelkezést megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Vhr. 17. §-ának (2) bekezdése túlterjeszkedik az Sztv. rendelkezésén, mivel általános érvénnyel – az Sztv. 75. §-a (1) bekezdésében meghatározott személyi körnél tágabban – fogalmazza meg a szabálysértési hatóságnak a határozat közlésére vonatkozó kötelezettségét. Az Sztv.-ből ugyanis az következik, hogy nem minden esetben áll fenn a közlési kötelezettség a sértett részére, hanem csak akkor, ha a határozat a sértettre is tartalmaz rendelkezést. Az Sztv. 87. §-a (2) bekezdésének b) pontja értelmében a szabálysértési hatóság határozatának tartalmaznia kell az eljárás alá vont személy személyi adatait is. A Vhr. 17. §-ának (2) bekezdése által kötelezővé tett határozati közléssel nyilvánvaló, hogy az eljárás alá vont személy személyi adatai is a sértett tudomására jutnak. Az Sztv. 51. §-a (2) bekezdésének a) pontja a sértett jogainak meghatározásánál akként rendelkezik, hogy az iratbetekintés, illetőleg a másolatkészítés jogának gyakorlását úgy kell biztosítani, hogy a név kivételével az eljárás alá vont személy és az ügyben szereplő egyéb személyek személyes adatai ne juthassanak a betekintő tudomására. Így a Vhr. 17. §-ának (2) bekezdése által előírt közlési kötelezettség az Sztv. 51. §-a (2) bekezdésének a) pontjával is ellentétes volt. A rendelkezés megsemmisítése miatt az autóstársadalom szabálysértésként minősülő balesetet szenvedett tagjainak a kártérítési igény érvényesítése nehézségbe ütközik, mert a szabálysértési eljárás alá vont személy elmarasztalásáról szóló érdemi határozatot a sértettel nem közölheti a szabálysértési hatóság. Figyelemmel arra, hogy az Sztv. - a sértett jogait tartalmazó - 51. §-a (2) bekezdésének a) pontjában kimondja, hogy a másolatkészítés jogának gyakorlását úgy kell biztosítani, hogy a név kivételével az eljárás alá vont személy és az ügyben szereplő egyéb személyek személyes adatai ne juthassanak a betekintő tudomására, ezért e bekezdés a) pontja is módosítást igényel. Az Sztv. 87. §-a (2) bekezdésének b) pontja rögzíti, hogy a határozat tartalmazza az eljárás alá vont személy
8
személyes adatait is. Így tehát összhangba kell hozni az Sztv. 51. §-a (2) bekezdésének a) pontját, 87. §-a (2) bekezdésének b) pontját és az újonnan beiktatandó rendelkezést. Ezt a javaslat akként teszi meg, hogy hatályon kívül helyezi az Sztv. 51. §-a (2) bekezdése a) pontjának második mondatát, figyelemmel arra is, hogy ezen rendelkezés nincs szinkronban az Sztv. 47. §-ának (4) bekezdésében foglaltakkal, melyben az eljárás alá vont személy jogait tartalmazza az iratok megismerésével kapcsolatban. Az 5. §-hoz A kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelmet elutasító határozattal szemben panasznak van helye. A 6. §-hoz A javaslat lehetőséget ad arra is, hogy a jogerős határozat alapján indult végrehajtási eljáráshoz kapcsolódva kerüljön sor a kézbesítési vélelem megdöntésére. Erre főszabályként akkor van szükség, ha a fél a végrehajtást megelőző eljárás lefolytatásáról önhibáján kívül egyáltalán nem szerzett tudomást. A 7. §-hoz A módosítás megemeli a helyszíni bírság alsó és felső határát, amelyre azért van szükség, mert a jelenlegi piaci, gazdasági viszonyok között irreálisan alacsony összegben van megállapítva. A bírság összegének igazodnia kell az aktuális társadalmi-gazdasági viszonyokhoz. A bírság összegének meghatározása 2000-ben történt, az akkori életviszonyokat figyelembe véve, ezért elengedhetetlen a mai viszonyokhoz megfelelő közelítése. A helyszíni bírság kiszabására jogosultak elsősorban a kisebb fokú szabálysértéseknél alkalmaznak helyszíni bírságot, pontosan azért, mert még a maximum tízezer forint sincs arányban a szabályszegéssel. Amennyiben a felső határ magasabb lesz, úgy a súlyosabb cselekményeknél is lehetőségük lesz a helyszínen rendezni a szankciót, ezzel a szabálysértési hatóságok nagyfokú leterheltségét is csökkentenék. A helyszíni bírságolás az Sztv. indoklása szerint is sommás eljárás, amelynek értelmében: „A sommás eljárási módok talán legtisztább változata a helyszíni bírságolás, ahol az eljárás anélkül, hogy elkezdődne, máris befejeződik.” A helyszíni bírság tudomásul vételével az állampolgár tulajdonképpen lemond alkotmányos jogorvoslati jogáról. Ezzel szemben a jogalkotó a végrehajtási eljárás szabályozása során a szabálysértési eljárás végrehajtási intézkedéseit rendeli alkalmazni, amely a sommás eljárás követelményével szemben jelentősen meghosszabbítja, bonyolulttá teszi a meg nem fizetett helyszíni bírság behajtását. Ennek következtében a helyszíni bírság végrehajtása akár két évig is elhúzódhat, ami ellentétes a jogintézmény alapvető céljával. Ennek kiküszöbölése érdekében a helyszíni bírság meg nem fizetés esetére csak az adók módjára történő végrehajtás a megfelelő, illetve elegendő a 2000. év előtti több évtizedes gyakorlatnak megfelelően. A módosítással megszűnik a további végrehajtási fokozat, a sommás eljárás valóban egyszerűbbé válik és lerövidül, a végrehajtási eljárás költsége a helyszínen bírságolt személyt terheli és nem az államot. A végrehajtási eljárás során az egy ügyiratban jelentkező költség elérheti a 7.300.- Ft-ot, amely tartalmazza a munkabér, a posta és a papír, valamint az áram, gépek költségeit. Ez a magas összeg is azt tükrözi, hogy nincs arányban a végrehajtási költség a sommás eljárással.
9
A helyszíni bírságolás részletes szabályairól szóló 10/2000. (II. 23.) BM rendelet 5. § (1) bekezdése alapján a helyszíni bírságolásból származó bevételt a nyilvántartó szerv tényleges bevételként kezeli, és arról elkülönített analitikus nyilvántartást vezet, míg az 5. § (3) bekezdése alapján az önkormányzatoknál a saját bevételek között kell tervezni és elszámolni. Azokban az esetekben, amikor a rendőrség hatáskörébe tartozó szabálysértések esetén a közterület-felügyelet szabja ki a helyszíni bírságot, a végrehajtási feladatok, illetve annak költsége a rendőrségé, azonban a bevétel az önkormányzatot illeti meg. Az egyszeri végrehajtási cselekménnyel megszűnik az eljárási iratok „utaztatása”, a költségek keletkezése, a szabálysértési eljárásokat folytató állomány terhelése, a munka pedig ott keletkezik, ahová a bevétel folyik. A 8. §-hoz: A természeti területek és értékek védelmének egyre fokozódó követelménye, valamint a jogkövető magatartás és visszatartó erő növelése érdekében indokolt a természetvédelmi szabálysértés esetén a törvényben megengedett legmagasabb bírság kiszabásának lehetőségét biztosítani. A 9. §-hoz A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és más büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló 2007. évi XXVII. törvény 81. §-ának (3) bekezdése az Sztv. 157. §át, a tulajdon elleni szabálysértéseket új (7) és (8) bekezdéssel egészítette ki. Az Sztv. 34. §-a szerint azonban a vámhatóság hatáskörébe csak a pénzügyi szabálysértések tartoznak, ezért vált indokolttá a pénzügyi szabálysértések cím alatt elhelyezni vámorgazdaság alcímmel. A 10. §-hoz A fémjelzési szabálysértésért jelenleg kiszabható harmincezer forintos bírság összege legfeljebb csak egy db 5 grammos arany-ékszer árának felel meg. Ennek az alacsony összegnek már nincs elég visszatartó ereje a mai forgalmi viszonyok között. A tapasztalatok alapján a most kiszabható maximális összeg sem éri el a kívánt hatást, így az ellenőrzések során sorozatosan kerülnek elő kereskedelmi egységekben olyan nemesfém tárgyak, amelyek nincsenek ellátva a magyar vagy azzal egyenértékű fémjellel. A 11. §-hoz A adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 161. §-ának (1) bekezdése szerint az adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülő fizetési kötelezettség végett az adóhatóság akkor kereshető meg, ha a köztartozás összege meghaladja az 5000 forintot. A pénzbírság és a helyszíni bírság alsó határának felemelésével, valamint az Art. szerinti köztartozás összegének – szabálysértés vonatkozásában – történő csökkentésével a végrehajtható összeg közelít egymáshoz, ezzel nagyobb lehetőség lesz a be nem fizetett helyszíni bírság végrehajtására. A 12. §-hoz A hatályos ágazati jogszabályok – az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény és a postáról szóló 2003. évi CI. törvény – a piacfelügyeleti eljárás lefolytatásával, illetve a törvényben meghatározott jogkövetkezmények alkalmazásával hatékony védelmet biztosítanak a
10
jogszabálysértések esetére, ezért az indokolatlanul többszintű, párhuzamos szabályozás elkerülése érdekében a Nemzeti Hírközlési Hatóság szabálysértési hatósági jogkörére utaló jogszabályhely hatályon kívül helyezése szükséges. Az Sztv. 51. § (2) bekezdés a) pontjának módosítására azért van szükség, mert a sértett a jövőben kaphat a határozatból, melynek kötelező tartalmi elemei az itt felsorolt adatok. A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és más büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló 2007. évi XXVII. törvény 7. §-a úgy módosította a Btk-t, hogy a 202/A. § szerint „Aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személlyel ellenszolgáltatás fejében közösül vagy fajtalankodik, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” Az Sztv. 143. § (2) bekezdés a) pontja [Az elkövető elzárással vagy százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható, ha a szexuális szolgáltatása igénybevételére felhívott személy tizennegyedik életévét betöltött kiskorú, vagy kiskorúnak az ilyen szolgáltatás nyújtására irányuló ajánlattételét fogadja el] megegyezik a Btk. említett tényállásával. A szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 1999. évi LXXV. törvény 4. §-ának f) pontja határozza meg a szexuális szolgáltatás fogalmát [a prostituált olyan, a szolgáltatást igénybe vevővel való testi érintkezést is igénylő tevékenysége, amely a szolgáltatást igénybe vevő szexuális vágyának felkeltésére, illetve annak kielégítésére irányul]. A szexuális szolgáltatás megfelel a Btk. szerinti közösülés és fajtalanság fogalmának. Tekintettel arra, hogy Sztv. szerint nem állapítható meg szabálysértés, ha a cselekmény bűncselekményt valósít meg, ezért egyértelmű jogi rendezése szükséges. Erre figyelemmel a 2007. június 1-ig elkövetett cselekmények az Sztv. 143. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti tiltott kéjelgés szabálysértésnek minősül, 2007. június 1. napjától való elkövetés esetén pedig kizárólag bűncselekményt valósít meg.
11
