4.2. Szegregáció, gyermekszegénység és esélyegyenlőség Kerezsi Klára

4.2. Szegregáció, gyermekszegénység és esélyegyenlőség Kerezsi Klára

A gyermekszegénység következményei széleskörűek és hosszú távúak. Az alacsony jövedelemmel rendelkező családokban nevelkedő gyermekek rosszabbul teljesítenek az iskolában, nagyobb valószínűséggel rosszabb lesz az egészségi állapotuk, és nehezebben birkóznak meg az élet nehézségeivel. Ezek a következmények segítik annak megértését is, hogy a szegénységben élés élethelyzete hogyan kapcsolódik az antiszociális viselkedéshez és a bűnelkövető magatartáshoz. A gyermekszegénység következményei a társadalmi költségek oldalán is megjelennek: pénzben kifejezhető, hogy a kormányzatok mennyit költenek a gyermekszegénység hatásainak enyhítésére, ugyanakkor gazdasági költsége van annak, hogy a szegény gyermekek nem tudják megvalósítani a bennük rejlő lehetőségeket. Donald Hirsch (2008) számításai szerint bár a gyermekszegénység költségei nehezen becsülhetők meg, az Egyesült Királyság közkiadásaiban minden évben 12 milliárd fontot tesznek ki a gyermekszegénység mérséklésére irányuló költségek. Az ös�szeg kb. 60 százaléka a személyi szolgáltatást nyújtó szociális intézményeknél, a rendőrségnél és a büntető igazságszolgáltatás területén merül fel. Az Európai Unió a 2010-ig tartó évtizedet a szegénység és a szociális kirekesztődés elleni küzdelemnek szentelte. A 2000-ben megfogalmazott „Szociálpolitikai Menetrend” 5 éves programja a teljes foglalkoztatásra, a gazdasági dinamizmusra, az erőteljesebb szociális kohézióra és a nagyobb méltányosságra épülő új Európa körvonalait vázolta fel (Európai Szociálpolitikai Menetrend 2001). Az ENSZ a Millenniumi célok programjában (MDGs) 2015-ig nyolc olyan cél elérésének szükségességét fogalmazta meg, amelyek a világ fejlődési problémáira reagálnak. A megfogalmazott célokat 2000 szeptemberében a Millenium Deklaráció fogalmazta meg. A 189 ország által elfogadott dokumentumot 147 államelnök írta alá a csúcstalálkozón. A célok között első helyen szerepel az éhező és extrém nyomorban élő emberek számának mérséklése, különös tekintettel az 5 évesnél fiatalabb gyermekek alultápláltságának csökkentésére (Millenium 2000).

4.2.1. Gyermekszegénység Magyarországon „Magyarország azon nemzetek csoportjába tartozik, ahol az átlagosnál nagyobb a gyermekek körében a szegénység előfordulásának valószínűsége: a legkisebbeket tekintve az átlagos 8 százalékos szegénységi rátához képest 18 százalék, vagyis két és félszeres a szegények aránya; a három-tizennégy éves korcsoportban pedig kétszeres” (Darvas és Tausz 2006: 4). 2004-ben Magyarországon a gyermekek 20 százaléka élt az EU által definiált szegénységi küszöb alatt, és 40 százaléka a KSH 273

4. A gyermek- és fiatalkori bűnözés általános kérdései

által számított – meglehetősen szűkös – létminimum alatt. Ez 6-700 ezer olyan gyereket jelent, akiknek az életesélyei rosszabbak, mint amilyeneket ma Magyarország biztosítani tudna. Ha összehasonlítjuk a hazai, az európai vagy a harmadik világ országaiban tapasztalható gyerekszegénységet, azt tapasztaljuk, hogy a szegénynek tartott gyermekek között is igen nagy különbségek vannak. A magyar szegény gyermekek helyzete nyilván többnyire jobb, mint amit a gyermekszegénység Szomáliában vagy Albániában jelent, de nagyságrendekkel rosszabb helyzetben vannak, mint azok a gyermekek, akik Svédországban vagy Hollandiában élnek szegénységben. A gyermekszegénység értékelésénél nem csupán a családi szegénység jellemzőit kell figyelembe vennünk, hanem azoknak a térségeknek, településeknek a szegénységét és lemaradását, ahol az óvoda, az iskola is szegény, és hiányzik vagy alig elérhető az orvos, a védőnő vagy egyéb szolgáltatás (például logopédus, pszichológus). Az ilyen helyzetek a szakemberek számára is nehezebben kezelhetők, ami nem segíti a társadalmi befogadást. A szegénységvizsgálatok alapkérdése a szegénység definiálása és mérése. Attól függően, hogy a kutatók hol húzzák meg a szegénységhatárt, illetve milyen statisztikai adatokat használnak, más-más eredményre jutnak a jelenség kiterjedtségét illetően (Bass et al. 2003). A hazai szegénységvizsgálatok többsége a létminimumban (abszolút szegénységi küszöb) (Andorka és Spéder 1996), az egy főre jutó (átlag, medián) jövedelem 50 százalékában (relatív szegénységi küszöb), esetenként 60 százalékában, vagy az ekvivalens jövedelem felében jelöli meg a szegénységhatárt (Hegedűs és Spéder 1999). Bokor Ágnes a „szegénység modernebb típusának” fogalmaként használta a depriváltságot (Bokor 1987: 35). Az e körbe tartozók a társadalom által nyújtható javak bizonyos köréhez (tudás, hatalom, autonómia, stb.) nem, vagy a társadalom többségéhez képest igen csekély mértékben jutnak hozzá, az életfontosságú anyagi javakból nem megfelelően részesednek. Ez a gondolat igen közel áll az utóbbi évtizedben a fejlett piacgazdaságokban elterjedt társadalmi kirekesztettség fogalmához (Koncz 2003; ld. 1.3. fejezet). 2004-ben egy fogyasztási egységre számítva a havi átlagos jövedelem 77 300 Ft volt, a gyermekeseknél 71 300 Ft. A szegénységi küszöb ennek 60 százaléka (havi 46 000 Ft). A szegény gyermekes családok átlagos (fogyasztási egységre számított) jövedelme 31 500 Ft volt, azaz jóval kevesebb, mint az átlag fele (GYENP 2006).

274

4.2. Szegregáció, gyermekszegénység és esélyegyenlőség

4.2./1. táblázat Szegénységi mutatók gyermekszám szerint (2005) Szegénységi ráta (%)

Szegénységi rés-arány (%)

Nincs gyermek (htfő<60)

10,6

24,4

Nincs gyermek (htfő>60)

5,4

10,8

1 gyermek

11,2

17,4

2 gyermek

18,6

13,1

3 vagy több gyermek

35,8

19,4

Gyerekesek összesen

19,3

15,5

Összesen

13,7

15,5

Forrás: TÁRKI Monitor vizsgálat 2005 A szegénységhez vezető társadalmi okok jól ismertek. A szegénységvizsgálatok eredményei szerint a háztartás munkaerőpiaci helyzete, a gyermekek száma, a lakhatás körülményei, a településjelleg és mindenekelőtt a roma származás a legfontosabb szegénységi kockázatot növelő tényezők Magyarországon (Darvas és Tausz 2002). A gyermekes szegények háztartásainak 86 százalékában a háztartásfő iskolai végzettsége alacsony, és közel 40 százalékuk esetében egyetlen aktív kereső sincs a háztartásban. Az összes szegény több mint fele, a gyermeket nevelő szegényeknek pedig 55 százaléka falvakban él. Mint a legtöbb európai országban, az erős szegénységi törésvonal hazánkban is a háromgyermekes családoknál húzódik. Nagycsaládosnak csupán az összes család 4 százaléka tekinthető, de ezekben a családokban nevelkedik a magyar gyerekek 25 százaléka. A három és többgyermekes családok átlagos ekvivalens jövedelme a népesség átlag mintegy 60 százaléka. Az adatok szerint minden újabb gyerek 1,3-szorosára növeli az alsó jövedelmi ötödbe való kerülés esélyét (Szivós és Tóth 2001). Száz olyan személyből, aki három vagy többgyermekes háztartásban lakik, 56 az alsó jövedelmi ötöd tagja. Ennél magasabb szegénységi ráta csak a munkanélküli (63%), illetve a roma etnikumú háztartásfők (71%) családtagjai esetében tapasztalható (Szívós és Tóth 2004; Mózer 2002). A szegénységi okok körében jelentős szerepe van a fogyatékkal élésnek, amely akár a szülő, akár a gyerek oldalán merül fel, jelentősen hozzájárul a szegénységhez és kirekesztettséghez. A létminimum a szegénységi küszöbnél magasabb érték. A magyar gyerekek 40 százaléka, azaz kb. 850 ezer 20 év alatti fiatal él (a fogyasztási egységre számított) létminimum alatt.

275


4.2./2. táblázat A lakosság megoszlása egy fogyasztási egységre jutó jövedelem alapján képzett ötödök szerint országosan és a gyermekesek körében (OECD1 skála) Személyek

1. ötöd

2. ötöd

3. ötöd

4. ötöd

5. ötöd

együtt

Összes

20,0

20,0

20,0

20,0

20,0

100,0

Gyermekes háztartásban élők

32,0

24,0

17,7

14,6

11,7

100,0

Gyermekek

36,5

23,2

16,6

12,9

10,9

100,0

Forrás: KSH Háztartási költségvetési felvétel, 2004 A család szerkezete és a munkaerőpiac is hatást gyakorol a tartós gyermekszegénységre. A családtagok alkalmazási feltételeinek vagy a család összetételének megváltozása szoros kapcsolatban van a gyermekszegénységből kilépés, vagy az ott bennmaradás tényezőjével. E tényezők közül a munkavállalás ténye tűnik a legfontosabbnak (Corcoran and Chaudry 1997). A felmérések, de a gyakorlati tapasztalatok is azt mutatják, hogy a ma szegény gyermekeiből lesznek a holnap szegény felnőttjei. Kedvezőtlen társadalmi helyzetűek, számos megfosztottságtól szenvedők, akik helyzetükből fakadóan nem tudnak teljes értékű társadalmi életet élni, akik kirekesztődnek a társadalmi-politikai részvételből. Az uniós dokumentumok ezért kétszintű megközelítést javasolnak a szegénység enyhítésével kapcsolatos kormányzati feladatok elvégzésére. A szegénységellenes éves tervek készítésénél és a gyermekszegénység mértékének megállapításánál különös jelentősége van az abszolút és a relatív szegénységi küszöb meghatározásának. 4.2.1.1. Abszolút szegénység Az abszolút szegénységi mutató számításánál egy fix reálértékű küszöböt határoznak meg (pl. a kiinduló év létminimumát, vagy annak egy hányadát, vagy a kiinduló évben az ekvivalens medián meghatározott, pl. 60 százalékát). Ezt az induló küszöbszintet a mindenkori árindexszel korrigálják. Abszolút szegénynek azt tekintik, aki ez alatt a fix vásárlóértékű szint alatt él. A mutató azt méri, hogy változott-e a szegény háztartások reáljövedelme, hogy gazdasági növekedés esetén eljutott-e hozzájuk a több forrás, illetve recesszió esetén kaptak-e külön védelmet. Az abszolút szegénység vizsgálatánál – ahol az USA hivatalos szegénységi küszöbét veszik alapul – a 22. helyen állunk 90,6 százalékos szegénységi rátával (Lengyelország: 93,1%; Csehország: 83,1%) (Darvas és Tausz 2002). 4.2.1.2. Relatív szegénység A családok anyagi helyzetét leggyakrabban az ún. relatív jövedelmi szegénység mutatójával mérik. Ez az adott évi átlagjövedelem meghatározott hányada (általában az ekvivalens medián jövedelem 60 százaléka) alatt élők aránya. Magyarországon 2001 és 2007 között a népesség egészében a relatív szegénység aránya 11276


13 százalék között mozgott. A gyermekes családok körében ez az érték magasabb (13-20%) és évenkénti ingadozása is nagyobb volt. 2001 és 2006 között a népesség gazdasági helyzete javult, a reáljövedelmek 25 százalékkal emelkedtek, és ez a változás valamennyire elérte a szegényeket is. 2005-ig a relatív szegénység az össznépességen belül is, a gyermekes családok körében is csökkent, 2006-ban mind az össznépességben, mind a gyermekes családoknál nagyjából változatlan maradt a helyzet. Kedvezőtlen jelenség ugyanakkor, hogy a foglalkoztatott nélküli háztartásokban élő gyermekek száma 2005 óta ismét emelkedett (12, 6%-ról 14, 3%-ra). A munkanélküli ellátások sokáig nem voltak tekintettel az eltartottak számára. 2006 második félévében a rendszeres szociális segélyezés családi típusú segéllyé alakítása ezt a hiányosságot kívánta orvosolni. Jelenleg a segélyszükségletet a családban élők fogyasztási egységre átszámításával állapítják meg. Egyedülálló jogosult segélye a nyugdíjminimum 90 százaléka (2008-ban 26 500 Ft). Több eltartott esetén ezt az összeget egészítik ki a fogyasztási egység alapján számított összeg felső határáig, de maximum a nettó minimálbér összegével. Az új szabályozás mellett is megmaradt a közmunka és más együttműködési kötelezettségek előírása. 4.2.1.3. A magyar gyermekszegénység elleni stratégia Az MTA Gyermekprogram Irodája Ferge Zsuzsa akadémikus vezetésével kidolgozta, és az Országgyűlés 2007 májusában elfogadta a „Legyen jobb a gyermekeknek!” gyermekszegénység elleni stratégiát. A program legfőbb érdeme, hogy komplex és holisztikus megközelítésű, az európai trendekhez illeszkedő program, amely gyakorlati átültetését azonban veszélyezteti a végrehajtásához szükséges összehangoló erő hiánya. A hosszú távú stratégia végrehajtását hároméves cselekvési tervek szolgálják, és az első, 2007-2010-es kormányzati cselekvési program is megszületett 2007 folyamán (Nemzeti Stratégia 2007). A 2007–2032 évekre vonatkozó Nemzeti Stratégia alapvető célkitűzése, hogy - egy generáció alatt a jelenleginek töredékére csökkentse a gyermekek és családjaik szegénységének arányát; - felszámolja a gyermeki kirekesztés és mélyszegénység szélsőséges formáit; - átalakítsa azokat a mechanizmusokat és intézményeket, amelyek ma újratermelik a szegénységet és kirekesztést. A gyermekszegénység többdimenziós jelenség, és a hátrányok halmozódása hatványozottan veszélyezteti a gyermekek pszicho-szociális fejlődését. A nem szegényekkel összehasonlítva jelentős fejlődési elmaradás tapasztalható azoknál a gyermekeknél, akik több éven keresztül szegénységben élnek. A családi környezet indexe a fejlődési lemaradások 1/3-1/2-ed részéért felelős azoknál a gyermekeknél, akik hosszantartó szegénységben élnek (Korenman et al. 1999). Magyarországon a szegények többsége nem roma, azonban a szegénység a romák körében koncentráltan jelentkezik. A szegénység bármely mutatóját vesszük is alapul, a roma háztartások kivétel nélkül mindig a leghátrányosabb csoportba sorolhatók. 277


Az 1997. évi gyermekvédelmi törvény (Gyvt.) szerint szociális okok miatt nem lehet a gyermeket családjából kiemelni, hanem a családot kell olyan helyzetbe hozni, hogy a gyermek veszélyeztetettsége megszűnjön. A bekerülési szempontok között azonban ma is meghatározó a szülők szegénysége, vagy a szegénység következtében fellépő problémák (pl. elhanyagolás, alkoholizmus, stb.) (Neményi és Herczog 2007). A Gyvt. szerinti kiemelési tilalom ellenére a gyermekek kb. egyharmadát továbbra is szociális okok miatt emelik ki a családokból, amely körülmény nem is mindig derül ki a beutaló határozatokból, illetve elhelyezésből (Herczog és Gyurkó 2007). A jövedelmi szegénységben élő gyerekek helyzete nem tárható fel pusztán az őket nevelő háztartások adatai alapján. A kutatási tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy az alacsonyabb jövedelmű háztartások jövedelmük lényegesen nagyobb részét fordítják a gyerekkel kapcsolatos kiadásokra – bár ez sokszor még így sem elegendő a gyerek szélesebb értelemben vett kulturális fejlődésének biztosítására (Németh 2007).

4.2.2. Szegregáció és társadalmi kirekesztődés A jövedelmi szegények 69 százaléka egyben halmozottan deprivált, azaz egyszerre jelentkezik esetükben több hátrány: a lakóhely (hátrányos helyzetű térség és kistelepülés), az aluliskolázottság és a tartós munkanélküliség (Kósa 2007). A szegénység tehát nem csak anyagi nélkülözést jelent, hanem más forrásokból, lehetőségekből, jogokból való kirekesztést is. A pénztelenség azonban mégsem teljesen azonos a kirekesztettséggel, mert bár a szegények kirekesztettek, de a nem szegények között is vannak kirekesztettek (Koncz 2003). Longitudinális adatsorok, kismintás szociológiai vizsgálatok és kvalitatív adatgyűjtésen nyugvó esettanulmányok támasztják alá azt a megfigyelést, hogy „a szegények világa élesen két csoportra tagozódik. Az első csoportba tartoznak azok, akik esetében a szegénység ‘csak’ a mindennapi megélhetést érintő probléma, amelyen (jobb) munkalehetőséggel és pénzzel viszonylag könnyű segíteni; a második csoport tagjainál viszont a szegénység már tartós és életformává szilárdult állapot, körbezárt helyzet, amelyből rövidtávon többnyire még a kitörés iránya sem látható” (Szalai 2002). A szegregáció személyek és csoportok bizonyos közös jellemzők (foglalkozás, etnikum, jövedelmi helyzet, egészségi állapot, stb.) vagy tevékenységek alapján történő térbeli elkülönülését jelenti. A szegregáció gyakori formája az, amikor a roma tanulókat gyógypedagógiai osztályokba irányítják annak ellenére, hogy képességeik ezt nem teszik szükségessé. A cigány gyermekek magas, 70-80 százalék körül mozgó aránya a felzárkóztató és gyógypedagógiai osztályokban azt jelenti, hogy számukra alig van továbbtanulási, szakmaszerzési, illetve a későbbiekben munkaerőpiaci esély. 2003-ban a megkérdezett cigány háztartások több mint felének közvetlen környezetében kizárólag vagy túlnyomórészt más cigányok laktak (Kemény és Janky 2003). „A legszegényebb, legiskolázatlanabb népesség területi, lakóhelyi koncentrációja megágyaz az iskolai 278


szegregációnak (…) Az országban legalább 180 olyan általános iskola működik, ahol a roma tanulók többséget alkotnak” (Havas 2008: 123; Havas és Liskó 2006). A kutatások szerint a szegregáció még ennél is korábbi életkorokban jelenik meg, ugyanis az óvoda- és férőhelyhiány elsősorban azokat a községeket sújtja, amelyeket krónikus munkanélküliség, tartós mélyszegénység és a cigány népesség magas aránya jellemez. Az óvodai ellátásba így éppen azok nem kerülnek be időben, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. A korosztály 20 százalékát adó szegény kisgyerekek kevesebb mint fele kerül időben az óvodába. A kutatások szerint a halmozottan hátrányos helyzetű, és különösen az ebbe a körbe tartozó roma gyerekek esetében az átlagosnál lényegesen nagyobb a valószínűsége annak, hogy csak későn, 5 évesen vagy még idősebb korban kerülnek óvodába (Havas 2008). A kedvezőtlen helyzetű társadalmi csoportok térbeli elkülönülése a társadalmi kirekesztődéssel is összekapcsolódik (1.3. fejezet). Koncz Katalin (2003) szerint a társadalmi kirekesztettség jellemző egy csoportra, ha az alábbi három feltétel közül valamelyik fennáll: - a csoport nem részesedik a gazdasági fejlettség adott szintjén a társadalom rendelkezésére álló anyagi és kulturális javak, szolgáltatások egy főre jutó átlagának legalább a felével; - nem rendelkezik a javak és szolgáltatások átlagos mértékének tartós birtoklásához szükséges hatékony érdekérvényesítési képességgel életpályájának minden szakaszában; - nincs lehetősége arra, hogy részt vegyen a teljes értékű állampolgári lét gyakorlásához szükséges politikai döntéshozatali folyamatokban. A társadalmi kirekesztés abszolút és relatív összetevőinek hatása különböző társadalmi és kulturális helyzetben jelentősen eltérhet egymástól. Arra is figyelmet kell tehát fordítani, hogy a kedvezőtlen helyzetű társadalmi rétegekhez tartozó személyek társadalmi, kulturális és politikai jogaik (pl. munka, oktatás, egészséges élet, minimálbér, stb.) gyakorlásában is akadályozottak (Egedy 2001). A tartós szegénység, illetve a hátrányos helyzet egyéb jellemzőinek összekapcsolódása (tartós munkanélküliség, rossz egészség, alacsony életszínvonal, alacsony mobilitás, stb.) kirekesztettséghez és marginalizálódáshoz vezet. A kirekesztődés kárvallottjainál „elvesztek, felszámolódtak vagy soha igazán ki nem épültek és megtartó erejűvé nem váltak azok a kapcsolódások, amelyek életüket a többségi viszonyokhoz kötötték. (...) A kirekesztődők életének közös vonása, hogy szegénységük hosszú előtörténetre, évekre, ha nem évtizedekre nyúlik vissza, s mértéke szerint ma szélsőséges, gyakorta nyomor-szintű. Életviszonyaik fontos közös sajátja továbbá, hogy társas kapcsolataik gyakorlatilag a hasonló helyzetben lévőkre korlátózódnak: gyermekeik hasonló sorsú gyerekekkel kerülnek egy iskolai osztályba; családjaik hasonló körülmények között élő családokkal laknak a lepusztult lakótelepeken, kiürült tanyákon vagy az önkényesen birtokba vett udvari hátsó kalyibákban” (Szalai 2002). A rendszerváltás óta eltelt majd két évtized azt is láthatóvá tette, hogy a kirekesztődés generációsan továbbgördített, állandó léthelyzetté válhat. 279


4.2.3. Egyenlőtlen esélyek a devianciára Az Európai Parlament „Az EU gyermekjogi stratégiája felé” címmel 2008. január 16-án elfogadta a gyerekek jogairól szóló jelentését, amelynek elsődleges célkitűzése a gyermekjogok megerősítésének elősegítése. A jelentés az első lépés a gyerekek helyzetének javítása érdekében. Az Európai Unió a fenti célok megvalósítására is közösségi akciótervet indított, és minden egyes tagországnak előírta, hogy készítsen el és valósítson meg egy – a nizzai Európai Tanács által elfogadott közös célkitűzésekre alapozott – nemzeti akciótervet a társadalmi befogadásért és a diszkrimináció csökkentéséért. A gyermekszegénység felszámolása a legfontosabb politikai prioritások között szerepel (Kardos 2007; a gyermekjogokról ld. a 4.4. fejezetet). A gyermekek alapvető joga tehát, hogy egyenlő és elérhető segítséget kapjanak képességeik kibontakoztatásához, családban történő nevelkedésükhöz, függetlenül attól, hogy az ország mely részén, milyen méretű településen, és mely családba születtek. A tudáshoz, az érvényesüléshez, az egészséges élethez, stb. való hozzájutás esélyeit számos tényező befolyásolja: a család anyagi háttere, az iskolához való hozzáállás, a kulturális háttér, a kulturális tőke, a normakövetés iránti elkötelezettség mind-mind olyan tényezők, amelyek jelentősen meghatározzák egy fiatal sikeres beilleszkedésének kereteit. A társadalmi kirekesztés ellentétpárja a társadalmi befogadás. A befogadás vonatkozik „a kirekesztődést előállító strukturális-hatalmi viszonyok átalakítására (a hatalomból kiszorulók jogokkal és eszközökkel való felruházása révén), vonatkozik a kirekesztettségi állapot megváltoztatására (helyzetjavító komplex szociálpolitikai programok révén), és vonatkozik egy olyan társadalompolitikai keret megteremtésére, amely kiterjeszti a társadalmi tagság fogalmát és terjedelmét mindama területekre és csoportokra, amelyeket és akiket a hagyományos jóléti programok mindeddig vagy el sem értek, vagy legfeljebb a társadalom perifériáján tartottak. Azaz, a ‘social inclusion’ röviden a társadalmi részvétel és részesedés újraszabályozását, valamint a társadalmi tagság terjedelmének kiszélesítését jelenti” (Szalai 2002; 1.3. fejezet). Az esélyegyenlőség megteremtése nem érhető el csupán jogi eszközökkel, csakis akkor, ha a többségi társadalom befogadó és elfogadó szemlélete társadalmi tudatossággá válik. Ugyanakkor még a jogi eszközök és a többségi társadalmi szemlélet megváltoztatása sem elegendő bizonyos társadalmi rétegek, például a szegények, a romák, a fogyatékkal élők integrálására. Ehhez „társadalmi összefogás, a társadalom szolidaritása, vagyis a társadalmi kirekesztés elleni európai és nemzeti szintű, hatékony pozitív programok szükségeltetnek. El kell különíteni tehát az egyenlő bánásmód (equal treatment) és az esélyegyenlőség (equal opportunities) fogalmait és a hozzájuk kapcsolódó intézkedéseket. Amíg az egyenlő bánásmód elve a tilalmakat megfogalmazó jogszabályok negatív megközelítésére épül, addig az esélyegyenlőség politikája azon jogi és nem jogi eszközöket foglalja magába, amelyek a hátrányok kiegyenlítésére irányulnak, beleértve a pozitív támogató eszközöket is” (Kardos 2007: 31). 280


A Gyermekszegénység Elleni Nemzeti Program első modellprogramja a szécsényi kistérségben indult modellprogram. Szécsény városa és a környező 12 település együttműködésében zajló program célja a gyermekszegénység csökkentése, a családok életminőségének javítása és a szegénység újratermelődésének megakadályozása (Gyerekesély Programiroda 2007). A TÁMOP (Társadalmi Megújulás Operatív Program) keretében az ország 33 leghátrányosabb kistérségében Gyerekházak felállítására indul pályázati program. A program a gyermekek korai lemaradásának elkerülését és a szülőkkel való partneri kapcsolat kialakítását célozza. A tervek szerint 2009 januárjában lép életbe az óvodáztatási támogatás, amely azokat a halmozottan hátrányos helyzetű szülőket segíti, akik nem szerezték meg a nyolcosztályos iskolai végzettséget. A program a lemaradás, a szegregáció és az esélyegyenlőtlenség csökkentése, illetve a sikeresebb iskolai érettség és motiváltság elérése érdekében anyagilag is támogatja azokat a szülőket, akik 3 éves korukban beíratják gyermekeiket az óvodába, és oda rendszeresen járatják őket. A hazai „Biztos Kezdet” program a gyermekszegénység következményeinek megelőzésére és a „deprivációs ciklus” megtörésére (Ágoston et al. 2006), a 0-6 éves korú gyermekek esélyegyenlőségének megteremtésére irányuló program. A hátrányos helyzetű térségekben, lakókörnyezetben élő gyermekek közösségi támogatása érdekében kialakított modellprogramok megvalósítása ágazatközi együttműködésekre épül. A program az esélyteremtő hatást azzal éri el, hogy összehangolja a 0-6 éves korosztály optimális ellátásához szükséges szolgáltatásokat, és beilleszti azokat a helyben elérhető ellátások rendszerébe. Emellett olyan helyi közösségeket alakít ki, amelyek támogató környezetet nyújtanak a szülők gyermeknevelési kompetenciáinak erősítéséhez. A szociális és érzelmi fejlődés támogatását a gyermekek és a szülők között kialakuló korai kapcsolat, valamint a családok működésének segítésével, az érzelmi és magatartási nehézségek jeleit mutató gyermekek korai felismerésével és támogatásával teszi lehetővé. Ennek kiemelt célja, hogy csökkenjen azon 0-3 éves gyermekek számaránya, akiket gyermekvédelmi nyilvántartásba kell venni; elérje és támogassa a szülés utáni depresszióval küzdő anyákat; illetve, hogy a helyi programok szakemberei vegyék fel a kapcsolatot a kisgyermekes családokkal a szüléstől számított első két hónapon belül a szülői kompetenciák és szerepek segítése, szükség esetén megerősítése érdekében. A modellkísérleti programok koordinálása és finanszírozása meghívásos pályázat keretében történik. A gyermekek esélyegyenlőségét segítő programok különböző típusú településeken és kistérségben (Ózd, Vásárosnamény és hat társult település, Budapest Józsefváros, Csurgó és Őrtilos, Mórahalom) valósulnak meg. 2005-től Katymár és Győr is elindította a helyi Biztos Kezdet programját (Kósa 2007). A Kormány 1036/2005. (IV.21.) számú határozata a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája céljainak végrehajtásából származó 2005-ben és 2006-ban megvalósítandó feladatok között is szerepelteti a programot. Erre annál is inkább szükség van, mivel a „bűnelkövetési viselkedési modell családon belüli reprodukciója szorosan összefügg, sőt összefonódik a több generáción keresztül hagyományozott, halmozottan hátrányos társadalmi helyzettel. (…) Tizenkét országos büntetés-végrehajtási intézet 1983-as felmérése szerint egy adott időpontban az ott levő elítéltek közül 281


minden negyediknek volt börtönviselt felmenője, leszármazottja vagy oldalági rokona. A fiatalkorúak, a női elítéltek és a fegyházban fogva tartottak között volt viszonylag a legtöbb olyan személy, akinek több közeli hozzátartozója is börtönviselt” (Gönczöl 1991). Ez a helyzet az elmúlt 25 évben semmit sem változott. Nem véletlen tehát, hogy az Európa Tanács a gyermek- és fiatalkorúak bűnözésére ható társadalmi, gazdasági folyamatok közül a következőket emeli ki, és tartja szükségesnek befolyásolásukat a kiskorúak kriminalitásának megelőzéséhez: - a gyermekszegénység és a jövedelemkülönbségek növekedése, különösen Közép-és Kelet-Európában; - a válások számának emelkedése; - egyre többen és egyre fiatalabb korban próbálják ki a különböző pszichoaktív anyagokat, közöttük az alkoholt; - szűkülnek a fiatalok elhelyezkedési lehetőségei, emelkedik a munkanélküliség a fiatal felnőttek körében, különösen a szakképzetlen, illetve alacsony szakképzettségű fiatal férfiak között; - a társadalmi és gazdasági problémák és az ezekkel összefüggő bűnözés és erőszak koncentrálódása bizonyos területeken, gyakran a szegények lakta belső városnegyedekben vagy a városszéli lakótelepeken; - etnikai kisebbségek tömeges migrációja Európába és Európán belül; - a pszicho-szociális zavarok növekvő kockázata a fiatalok, különösen a fiatal férfiak körében (Lévay 2005). A gyermekkori szegénység tehát nem csupán azért meghatározó fontosságú a társadalmi kirekesztődés szempontjából, mert korlátokat szab a gyermekek szükségletei kielégítésének, gondokat okozhat társas kapcsolataikban, megfoszthatja őket további pályájuk szempontjából lényeges tevékenységektől, hanem mert a felnőttkori társadalmi kirekesztettség valószínűségét növeli (Darvas és Tausz 2003).

Források Irodalom Ágoston László, Győri Gábor, Kollányi Zsófia és Tormai István (2006) Gyermekszegénység programok. Legjobb gyakorlatok. Demos Magyarország Andorka Rudolf és Spéder Zsolt (1996) Szegénység Magyarországon.1992–1995, Esély, 4 Bass László, Ferge Zsuzsa és Márton Izabella (2003) Gyorsjelentés a szegényedésről. Budapest: Szociális Szakmai Szövetség http://www.3sz.hu/jm/szakmai-anyagok/NEW_Folder/gyorsjelentes_ szegenyedesrol Bokor Ágnes (1987) Szegénység a mai Magyarországon. Budapest: Magvető Könyvkiadó Corcoran, Mary E. and Ajay Chaudry (1997) The Dynamics of Childhood Poverty, The Future of Children - Children and Poverty, 7(2) http://www.futureofchildren.org/usr_doc/vol7no2ART3.pdf Darvas Ágnes és Tausz Katalin (2002) A gyermekek szegénysége, Szociológiai Szemle, 4: 95–120 282


Darvas Ágnes és Tausz Katalin (2003) Gyermekszegénység és társadalmi kirekesztődés http://www.3sz.hu/jm/szakmai-anyagok/NEW_Folder/gyereksz_Darvas_Tausz.pdf Darvas Ágnes és Tausz Katalin (2006) Gyermekszegénység. Demosz Magyarország Egedy Tamás (2001) Szegregáció és társadalmi kirekesztés a nagyvárosi lakótelepeken, Tér és Társadalom, 1 Gönczöl Katalin (1991) Bűnös szegények – szegény bűnözők. Budapest: KJK Gyerekesély Programiroda (2007) A „Legyen jobb a gyerekeknek” Nemzeti Stratégia kistérségekre alkalmazása. Az első alkalmazási kísérlet hátterének, tapasztalatainak összefoglalása gyakorlati alkalmazás céljaira. Készítették: az MTA KTI Gyerekesély Programiroda és a szécsényi szakértői csoport tagjai http://www.gyerekesely.hu/component/option,com_docman/task,doc_view/ gid,156/Itemid,3 Havas Gábor és Liskó Ilona (2006) Óvodától a szakmáig. Budapest: Oktatáskutató Intézet – Új Mandátum Kiadó Havas Gábor (2008) Esélyegyenlőség – deszegregáció. In: Fazekas K., Köllő J. és Varga J. (szerk.) Zöld könyv a magyar közoktatás megújításáért. Magyarország holnap. Budapest: Miniszterelnöki Hivatal - Ecostat. http://oktatas.magyarorszagholnap.hu/images/ZKTartalom.pdf Hegedűs Rita és Spéder Zsolt (1999) Relatív szegénység és kereseti hátrányok. In: Pongrácz Tné és Tóth I. Gy. (szerk.) Szerepváltozások. Jelentés a nők és férfiak helyzetéről 1999. Budapest: TÁRKI Herczog Mária (2007) Gyermekkorú elkövetők a szakellátásban. Kézirat Herczog Mária és Gyurkó Szilvia (2007) Családon belüli erőszak esetek a gyermekvédelmi alapellátásban. Budapest: OKRI. Kézirat Hirsch, Donald (2008) Estimating the Costs of Child Poverty. Joseph Rowntree Foundation Kardos Dávid (2007) Egyenlő bánásmód és esélyegyenlőség. In: Kósáné Kovács M. és Pető A. (szerk.) Mérleg. Hátrányos helyzetű társadalmi csoportok Magyarországon 2007-ben. Budapest: Napvilág Kiadó, Táncsics Mihály Alapítvány Kemény István és Janky Béla (2003) A cigányok foglalkoztatottságáról és jövedelmi viszonyairól. A 2003. évi országos cigánykutatás alapján, Esély, 6 Koncz Katalin (2003) A társadalmi kirekesztettség és a szegénység-kockázat nemek szerinti különbségei. http://szochalo.hu/index.php?id=772&no_cache=1&tx_ttnews%5Btt_ news%5D=101396 Korenman, Sanders, Jane E. Miller and John E. Sjaastad (1999) Consequence of poverty for child well-being. Long-term poverty and child development in the United States: Results from the NLSY1, Children and Youth Services Review, 17(1-2): 127-155 Kósa Eszter (2007) Kirekesztéssel küzdő társadalmi csoportok Magyarországon. In: Kósáné Kovács M. és Pető A. (szerk.) Mérleg. Hátrányos helyzetű társadalmi csoportok Magyarországon 2007-ben. Budapest: Napvilág Kiadó, Táncsics Mihály Alapítvány 283


Lévay Miklós (2005) Az Európa Tanács R (2003) 20. számú ajánlása a fiatalkorú bűnelkövetőkre vonatkozó igazságszolgáltatási rendszerről In: Ligeti K. (szerk.) Wiener A. Imre ünnepi kötet. Budapest: KJK-Kerszöv Kiadó, 517-529 Mózer Péter (2002) A társadalompolitika hatásai… (1998-tól napjainkig) II. rész. A gyerekszegénység alakulása, valamint a családtámogatás szerepe. József Attila Alapítvány Neményi Mária és Herczog Mária (2007) Roma gyerekek a gyermekvédelemben, Család, Gyermek, Ifjúság, 6, http://www.szochalo.hu/hireink/article/114270/737/ Németh László (2007): „Legyen jobb a gyerekeknek” Nemzeti Stratégia - Gyerekesély Program http://www.gyerekesely.hu/component/option,com_docman/task,doc_download/ gid,220/Itemid,3/ Szalai Júlia (2002) A társadalmi kirekesztődés egyes kérdései az ezredforduló Magyarországán http://www.3sz.hu/jm/szakmai-anyagok/NEW_Folder/szalaijuli.doc Szivós Péter és Tóth István György (szerk.) (2001) Tíz év. Budapest: TÁRKI Monitor Jelentések Szivós Péter és Tóth István György (szerk.) (2004) Stabilizálódó társadalomszerkezet. Budapest: TÁRKI Monitor jelentések Dokumentumok Gyerekszegénység Elleni Nemzeti Program (GYENP). Rövid Program. 2006. március. A gyermekszegénység néhány metszete. Háttérelemzés. 1.sz. Melléklet 47/2007 (V. 31.) OGY határozat a „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégiáról, 2007–2032 Nemzeti Stratégia, 2007 („Legyen Jobb a Gyerekeknek” Nemzeti Stratégia, 2007– 2032.); 1092/2007. (XI. 29.) Kormányhatározat Explanatory Memorandum on Recommendation Rec (2003) 20 concening New Ways of Dealing with Juvenile Delinquency and the Role of Juvenile Justice. http:// www. coe.int Európai Szociálpolitikai Menetrend. In: Esély 2001. 5. szám, p. 92-109. United Nations Development Program, Millenium Development Goals, 2000. http://www.undp.org/mdg/goal1.shtml Linkek Szociális és Munkaügyi Minisztérium – Biztos Kezdet Program: http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=16364 Szocháló: http://szochalo.hu Szociális Szakmai Szövetség: http://www.3sz.hu/jm/szakmai-anyagok Gyermekszegénység Elleni Nemzeti Program: http://www.gyerekesely.hu

284

4.2. Szegregáció, gyermekszegénység és esélyegyenlőség Kerezsi Klára

Recommend Documents