4. Területhasználati alkalmasság a Szentesi kistérségben1 4.1. Termohelyi adottságok A térség síkvidék, mely a Tisza és a Körös találkozásától délkeletre fekszik, kedvezotlen domborzati adottság nélkül. Karakterét két jellegzetes középtáj határozza meg: az AlsóTiszavidék – Dél-Tiszavölgyi része és a Körös-Maros köze középtáj. Az utóbbi a nagyobb, mert a Dél-Tiszavölgyhöz tájföldrajzilag Szegvár tartozik, míg a kistérség többi része mind a Körös-Maros köze része. A Tisza völgye mélyártéri, ártéri terület, a Tiszántúli rész infúziós lösszel borított térség. A Dél-Tisza-völgy kistáj a Tisza árterületét foglalja magába, 77 – 91 m tengerszint feletti magasságú ártéri síkság, mely a folyószabályozás elott intenzíven feltöltodo, simára alakított terület volt, de a magasabb felületeknek, miután ezek csak ritkábban kerültek elöntés alá, illetve a mélyártéren, amelyet egykori folyómedrekkel tesznek tagolttá, kis terepeséssel rendelkezik. Ennek következtében sok a lefolyástalan, idoszakosan vízállásos terület. A Körös-Maros közén három kistáj is érinti a kistérséget. A Csongrádi sík enyhén a Tisza- völgy irányába lejto tökéletes síkság, kiegyenlített felszíni formákkal; a Körösszöget (Szentes-Magyartés, Nagytoke) a Veker és a Maros régi mederrendszere és feltöltodése jellemzi; míg a Békési- hát (Árpádhalom, Nagymágocs) felszíni formái folyóvízi és eolikus folyamatokkal keletkeztek. A kistérség 78-85 m tengerszint feletti magasságával az Alföld egyik legmélyebb medencerészében található. Értékes adottsága hévízkészlete: a területen feltárható víz 60 ºCnál melegebb, a kitermelheto hévízkészlet fajlagos értéke eléri az 50 m3/d.km2 mennyiséget. A térség uralkodó talajtípusa a felszíni vizek sokaságából adódóan a karbonátos és szolonyeces réti csernozjom talajok (36, illetve 25 %). Kialakulásuk az idoszakosan megemelkedo talajvízre vezetheto vissza; 3-4% humusztartalmú, több szénsavas meszet tartalmazó, gyengén lúgos kémhatású, szemcsésen morzsás szerkezetu talajok. Vízgazdálkodásuk jó, száraz években a kedvezobb átnedvesedési körülmények miatt az egyik legtermékenyebb talajtípus, csapadékosabb években, magas talajvízállás esetén túlnedvesedésre hajlamosak. A szolonyeces réti csernozjom vízgazdálkodása a nátrium mennyiségének függvénye, de alapvetoen szintén jó termoterületek. A térség északkeleti részén (Nagytoke, Eperjes) területén nagyobb szolonyeces réti (7 %) és közepes réti szolonyeces talajfoltok (7 %) találhatók. A szolonyeces réti talajok idoszakos túlnedvesedéssel kialakult, magas humusztartalmú talajok, melyek mély fekvésu, magas talajvizu részeken fordulnak elo, ahová a környezo területekrol a felszíni vizek összefutnak. A közepes réti szolonyecek igen rossz vízgazdálkodású, igen gyenge vízátereszto képességu talajok, melyek szintén víz hatására alakultak ki. Ezeken a talajokon gyepterületek vannak, Nagytoke területén “osgyep” található. A morzsás szerkezetu, kituno vízgazdálkodású (jó vízbefogadó-, vízraktározó- és vízátereszto képességu), jó tápanyag-gazdálkodású, igen termékeny alföldi mészlepedékes csernozjom aránya a térségben 3,1 %. Ezzel együtt a kistérségben a kedvezo adottságú talajok vannak többségben, amelyeken színvonalas mezogazdasági muvelés folytatható. 1
A szentesi kistérség agrárstruktúra- és vidékfejlesztési programja. Árpád Kistérségfejleszto Önkormányzati Egyesület, Szentes, 2004.
139
Ezt mutatja a talaj aranykorona értéke, mely a szántóterületeken kistérségi átlagban 26 AK, de a legrosszabb szántók is (Nagytoke, Fábiánsebestyén, Eperjes térségében) 21-23 AK értékuek, míg a legjobbak 30 AK felettiek. Ezekre a talajokra alapozódik a kistérség nagy múltú, intenzív, minoségi agrártermelése. Az éghajlatot tekintve a kistérségben kontinentális éghajlati jellegzetességek uralkodnak. A homérséklet évi középértéke 10,2-10,6 ºC, a napsütéses órák évi középértéke 2050 óra, az évi csapadékösszeg 590 mm, ebbol a vegetációs idoszakban hullik le 310 mm; az évi hótakarós napok száma 33 nap. A csapadékjárásban igen jól elkülöníthetoek a száraz és nedves évekbol álló periódusok, a csapadék 40 %-a téli félévben, 60 %-a pedig a nyári félévben hullik le. Az éven belüli csapadékjárásra jellemzo a nyár eleji (május-június) maximum, egy nyárvégi minimum, majd a mediterrán hatás – az utóbbi idoben - egy másodlagos késobbi maximumot eredményezhet; míg a téli idoszakban csapadékminimum jellemzo. Ez a csapadék- megoszlás kedvezo lehet vízgazdálkodási és mezogazdasági szempontból, azonban az átlagos helyzet csak ritkán alakul ki. Az utóbbi évek tapasztalata alapján jellemzo, hogy hosszabb-rövidebb idoszakok aszályosak, máskor pedig boséges csapadék hullik, ár- és belvizeket eredményezve. A téli idoszakban lehulló csapadékme nnyiség aránya növekszik, mely erosödo mediterránhatásra enged következtetni. Az uralkodó szélirány észak-északkeleti. A vegetációt tekintve a kistérséget az árterek erdotársulásai, bokorfüzesek, fuz-, nyár-, égerligetek, tölgy-, koris-, szil- ligeterdok jellemzik. Az ártéren kívüli területeken löszpusztarétek, homoki legelok, sztyepprétek és szikesek vannak; a flórában sok a sztyepp-elem. Az eredeti növényzetbol a mentett ártereken még megmaradt a természetes állóvizekben a vízi mocsári növényzetet képviselo nád, a holtágakban a sulyom, a békalencse. A madárvilág igen gazdag az alföldi mezoségi, ártéri-erdei, és folyóvízi jellegzetességeknek megfeleloen. A Tisza és a holtágak menti ligeterdokben (fuz- és nyárligetekben) odúlakók (széncinege, kékcinege, mezei veréb, seregély, kerti rozsdafarkú, nemes nyarasok) jellemzok, a réteken, legelokön fácán, bíbic, tövisszúró gébics, veréb él. A árterek tócsarendszerén a tavaszi madárvonulás idején a vízi szárnyasok ezrei fordulnak elo. A kistérségben található országos jelentoségu természetvédelmi területek a Cserebökényi Tájvédelmi Körzet (Körös-Maros Nemzeti Park része), melyet a nagy kiterjedésu gyepterületek és a közöttük húzódó érmaradványok, vízállások határoznak meg, és a Tisza hullámtér – Zsupsziget (Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet része), mely fokozottan védett holtágszakaszt jelent. Ezeken túl két helyi jelentoségu természetvédelmi terület található a kistérségben, közülük a Magyartés-Zalotai Természetvédelmi terület a Hármas-Körös hullámterén van. A vízgazdálkodást tekintve a terület egy része mélyártéri terület, aminek biztonságát a Tisza, a Maros és a Hármas-Körös árvédelmi rendszerei védik. A legfontosabb folyóvíz a Tisza. Az egykor létezo érhálózatot, völgyeket és terepmélyedéseket, a folyószabályozást követoen megkezdodött vízrendezési tevékenység során belvízelvezeto csatornahálózatként hasznosították. A legjelentosebb völgyek és erek alkotják a vízlevezeto rendszer vázát. A valamikori érhálózatot alkotó felszíni vizek: a Kurca, Mágocs-ér, Kórógy-ér. A legjelentosebb a Kurca focsatorna, ami valamikor természetes vízfolyása volt a térségnek, de a szabályozottság következtében mára súlyos vízminoségi gondokkal és alacsony vízsebességgel küzd. A térségben lévo boséges felszíni vizek árvizek formájában komoly veszélyforrást jelenthetnek. A “vízboség” a mély fekvésbol adódó belvizes problémaként jelentkezik. A talajvíz mélysége 1-4 m között alakul. Környezeti problémáit tekintve a Tisza folyó vízminosége a kistérségben 1998. évi adatok alapján oxigén háztartás, tápanyag háztartás, illetve szerves-és szervetlen mikroszennyezok
140
tekintetében turheto III. osztályú, míg bakteriológiai szempontból szennyezett IV. osztályú, egyéb paraméterek tekintetében a folyó vízminosége jó, II. osztályba sorolható. A Kurca sokkal rosszabb képet mutat szennyezett IV. osztályú, illetve erosen szennyezett V. osztályú vízminoségével. A használat után fennmaradó termál csurgalékvíz elhelyezése nagy problémát okoz muszaki és környezetvédelmi szempontból egyaránt. A kúttulajdonosok és a környezetvédelem kompromisszuma az egész Dél-Alföldön megoldatlan kérdés.
4.2. Jelenlegi területhasználat és agrárstruktúra A kistérség területhasználatában a mezogazdasági hasznosítás dominál. A mezogazdaság a kistérség hagyományosan jelentos gazdasági ágazata. Az összes földterület közel 85%- án mezogazdasági termelés folyik. A mezogazdasági területek nagy hányada (81%) szántó, míg csekély százaléka (17 %) gyep, ez az állattenyésztés hagyományaira utal. A szántó muvelési ág nemcsak a szántóföldi növénytermesztést foglalja magában, hanem a szabadföldi kertészeti termelést is, ami a kistérségben igen jelentos. A szántóföldi növénytermesztés jellegzetes növényei a gabonafélék és a takarmánynövények, amelyre a mezogazdasági feldolgozó iparág települt. A mezogazdasági földterületek dönto többsége kistermelok tulajdonában, kisebb része a gazdasági társaságok (Árpád-Agrár Rt., Pankotai Agrár Rt., stb.) tulajdonában van. A kistermelok esetén komoly probléma és a termelést hátrált ató tényezo, hogy földterületeik sok esetben külön parcellákon vannak, nem megoldott a birtokrendezés problémája), továbbá nem rendelkeznek megfelelo anyagi háttérrel a saját termelés beindításához vagy fejlesztéséhez, így továbbra is bérbe adják a földet; ennek következtében a földhasználatban a nagyüzemek dominálnak. A szántóföldi növénytermesztés jellegzetes növényei a gabonafélék, cukorrépa, napraforgó, továbbá a szántóföldi és a hajtatott zöldségfélék. Nagy területeken megoldott a szántóföldi kultúrák öntözése. Szántóföldi hasznosítás jellemzo a Tisza-menti ártér, a természetvédelem alatt álló gyepterületek, illetve az erdoterületek kivételével a térség nagy részén, minden településen. A kistérség jó minoségu szántóföldi gazdálkodása mellett a zöldségtermesztésérol a legismertebb: országos jelentoségu zöldségtermeszto táj. A zöldségkertészet kialakulása a vidék természetes vízboségéhez, a Dél-Alföld meleg, napfényes klímájához és a boségesen rendelkezésre álló geotermikus energiához kapcsolódik. Jelentos a szántóföldi zöldségtermesztés Szentesen, Fábiánsebestyénen, Szegváron, Derekegyházon és Nagymágocson is, mind a hideg, mind a futött fólia és a szabadföldi zöldségtermesztés vonatkozásában A szabadföldi zöldségtermesztés legjellegzetesebb növényei a káposztafélék, a karaláb, a karfiol és a fuszerpaprika. A fóliás zöldségtermesztés (hajtatás) a viszonylag magas jövedelmezoség és az alacsony termoterület miatt a kistermelok számára is igen kedvezo volt, napjainkban azonban már csak a futött fóliák hoznak kiszámítható hasznot, de nagy a veszélye annak, hogy a tulajdonosok többsége nem lesz képes lépést tartani a szoros mezogazdasági versenyben. A térség gyümölcstermesztésére jellemzo, hogy az össztermoterület nagysága az elmúlt idoszakban számottevoen nem változott, mivel az új telepítések aránya közel megegyezo a kipusztult és felszámolt ültetvények arányával. Nagytoke és Eperjes községek területén értékes gyepterületek és osgyep talá lható, az intenzív gazdálkodás hiánya ezeken a településeken a talaj kedvezotlen összetételének következménye. 141
Az állattenyésztési ágazatok közül a szarvasmarha-tenyésztés az utóbbi évtizedben jelentosen visszaesett -, míg a sertéstenyésztés a mai napig megtartotta korábbi jelentos volumenét. A baromfitenyésztés rendkívül jelentos, legjellemzobb a pulyka-, a csirketartás és a liba, melyre jelentos feldolgozó kapacitás épül. A haltenyésztés térségünk számos területén megtalálható melyet, a halastavak muvelési ág címszó alatt értékeltünk. Jelentosége Szentes és Derekegyház viszonylatában kiemelkedo (13. sz. táblázat). A vadgazdálkodás több településünkön is számottevo, hiszen a természetes vízfolyások körül számottevo apróvad található. Nagytoke kivételével minden településen muködik vadásztársaság. A kistermelokre és nagyobb mezogazdasági egyéni gazdálkodókra is jellemzo a vegyes gazdálkodás (több lábon állás), vagyis a gazdálkodók egyaránt foglalkoznak növénytermesztéssel, szabadföldi kertészeti kultúrával, fóliás intenzív vagy félintenziv termeléssel és állattenyésztéssel. A vegyes gazdálkodás a családok önellátó termelésére, a tanyasi gazdálkodás hagyományaira vezetheto vissza. A családok, háztartások önellátó berendezkedése ma is érzékelheto nem csupán a községek, hanem a városlakók körében is, magunkban hordozva a múlt század mezovárosi jellegét. A kistérségben az átlagos parcellaméret 2,13 ha, ami településenként óriási eltéréseket nem mutat, 3 (Eperjes) és 0,5 ha (Nagytoke) között szóródik. Az összes mezogazdasági termeléssel foglalkozót (vállalkozókat, ostermeloket) vizsgálva az átlagos birtokméret 7,9 ha kistérségi szinten. Ez az adat azonban településenként nagymértékben eltéro: 5,37 ha (Szegvár) és 24,4 ha (Nagytoke). A nagyobb, egybefüggo birtokokon foként a korábbi gazdasági szervezetek gazdálkodnak, sok 300 hektárnál nagyobb birtokmérettel. Ezeken a területeken foként a nagyobb üzemméretben folytatható szántóföldi gazdálkodás folyik. A kistermelok alacsony birtokméretén (kisebb < 1 ha) intenzív kertészeti kultúrák vannak jelen, ezek nem is igénylik a nagyüzemi méreteket. A kistérség eredeti erdos pus zták növénytársulásából csak töredék maradt meg, már csak a mély fekvésu hullámtereknél található puhafás ártéri erdok képviselik az eredeti flórát. Az erdosültség kistérségi szinten 3,6%, ami kevés, a megyei szinttol 50%-kal marad el (7,19 %). A legtöbb erdo Derekegyházon van, ahol viszont a megyei értéket meghaladja az erdos területek aránya (11,39%). A kistérségi erdok 58 %-a állami tulajdonú erdoterület. Az erdok dönto többsége keményfás és lágy lombos terület, a kisebb arányt a fenyo félék képviselik. Az erdoket fakitermelésre, vadgazdálkodásra és védelmi erdoként hasznosítják. Kistérségi szinten a gazdasági erdokitermelés mértéke 1346,9 ha, (45,9%), amelyben települési szinten kiemelkedik Derekegyház (30,3%) és Nagymágocs (77,6%). Védelmi erdo minden településen található, térségi aránya 51,98%. A térséget leginkább jellemzo fafajok a következok: kocsányos tölgy, cser, akác, juhar, szil, koris, nemes nyár, havasi nyár, fuz, éger. A jelenkori faállomány dönto többsége (70%) a középkorosztályú állományhoz (21-60 év) tartozik. A fiatal korú faállomány csupán 13%-ot képez. A vadgazdálkodás Derekegyházán a legjelentosebb 51,9%-kal, de jelen van Árpádhalmon (3,9%), Fábiánsebestyénen (29,1%) és Szentesen (0,3%) is.
142
Szentes és térsége mezogazdasági területeinek muvelési ágak szerinti megos zlása
Gyep: 12266 ha, 17%
Erdo: 2933 ha, 4%
Halastó: 205 ha, 0,3 %
Nádas: 344 ha, 0,5%
Kert: 110 ha, 0,2 %
Gyümölcs: 291 ha, 0,4% Szántó: 55955 ha, 78%
Forrás: Szentesi Körzeti Földhivatal adatai alapján 1999. áprilisában.
4.3. Az optimális tájhasználat térségi szempontrendszere A tájhasználatban a térség talajadottsága ira, domborzati viszonyaira, abból következoen a belvízzel való elöntésre, illetve az árvízveszélyre, az eredeti tájszerkezet sajátosságainak megtartására, valamint a környezeti terhelhetoségre kell figyelemmel lenni. E tekintetben a szentesi kistérség legfontosabb tájhasználati konfliktusa a kiterjedt szántóföldi gazdálkodásból adódó monokultúrás rendszer. A tájszerkezet meghatározó elemei voltak korábban a tanyák, melyek tagolták a tájat, és a mozaikos tájszerkezethez jobban igazodó muvelést valósítottak meg. Mára a tanyák száma, így a tanyás gazdálkodás nagyon visszaszorult, és az eltunt tanyák helyét is a nagyüzemi, nagytáblás szántók vették át. A tájhasználat szempontjából a tanyás gazdálkodás természetközelibb. A másik konfliktus a vízgazdálkodás, vagyis hogy a kistérségben egyfelol öntözik a szántókat, azaz vízhiány van, másfelol kiterjedt belvízzel közepesen vagy erosen veszélyeztetett területek vannak a térségben, illetve a Tisza és a Körös is vízügyi problémaként jelentkeznek, ami víztöbbletet jelent, ezt azonban elvezetik. Összességében a rendszermuködést tekintetbe véve arra kell felhívni a figyelmet, hogy a szárazabb idoszakok vízhiánya részben a tavaszi vizek visszatartásával, részben pedig jó vízgazdálkodású természetes rendszerek telepítésével és fenntartásával oldható meg. A térség valójában nem gazdálkodik az ide érkezo vízzel, ami mind az agrárium, mind a biológiai vízszükségletek felol közelítve annyit tesz, hogy a felhasznált vízmennyisége kevesebb a területre ténylegesen jutó víz mennyiségénél. A különbözet kisebb részben természetes folyamatok (párolgás, elfolyás) nagyobb részben emberi beavatkozások (belvízelvezetés) következtében elvész. A hiány - a jelenlegi tájhasználat mellett - vegetációs periódusban ritkán és töredékében pótolható, víz hiányában pedig a vele együtt jó termohelyi adottságú területek sem képesek potenciáljukat adni. 143
Kérdésessé vált az elöntözheto víz mennyisége. A vizsgálatok arra utalnak, hogy a Tisza kisvízi hozama mellett – a lehetséges tározókapacitásokra is figyelemmel – a rendelkezésre állóvíz mennyisége a potenciális öntözési igények töredékét képes csak kielégíteni. Ez meg is jelenik az öntözovíz árában. A nagyüzemi mezogazdaság monokultúrás termelési rendszereket alakított ki a szentesi kistérségben, ezzel erosen megváltoztatva tájszerkezetet. Ez a kiváló talajadottságok részben indokolják, vízgazdálkodás szempontjából azonban a felszínborítottságot tekintve a szántómuvelésu haszonnövények a legrosszabb vízgazdálkodású társulások. Velük közel azonos kategóriájúak a fa és a gyümölcsültetvények. Ezek a kultúrák jellegzetesen vízfelhasználók, mégpedig abban az idoszakban no meg a vízigényük – a szántók esetében jellemzoen – amikor a társégben amúgy is vízhiány van. Az EU gazdaságpolitikája a mezogazdasági termelésben új irányvonalat mutat. A gyengébb minoségu földeket vagy kivonják a termelésbol, vagy más muvelési ágba sorolják át. Az Alföldre nem jellemzo erdomuvelési ág részére komoly támogatást biztosítanak az új erdotelepítéseken keresztül. Az erdo a legnagyobb, legszínesebb életközösség, ahol harmónia uralkodik. A nemesnyáras telepítések már 20-30 éve jellemzoek voltak – foleg a vízállással fenyegetett területekre – ám hosszabb tenyészideju, késobbi hasznosítású fafajok nem kaptak létjogosultságot. Jobbak a ve gyes erdok - tölgy, koris, tamariszkusz, akác, keskenylevelu olajfuz, orgona és szilfafajok -, melyek minden vadfaj egyedei számára kedvezo életteret biztosítanak. Az erdok a vadgazdálkodás szempontjából is fontosak. A feljavult élohely feldúsított élovilágot biztosít, mely vadgazdálkodási szempontból alapveto. Nagy lehetoség rejlik az élohely fejlesztésben. Az erdo mellett a másik fontos élohely-javítási lehetoség az új vizes élohelyek eloállításában – tavak és csatornahálózat létesítésével – rejlik. Ennek gyakorlati fontosságát igazolják az elmúlt évek aszályos tavaszai és nyarai. A nagyobb vízfedésu területeken dúsul a növény és állatfauna, kedvezo feltételeket kap a horgászati-, vadászati- és sportturizmus. A gyarapodott vízfelületek lehetoséget nyújtanak pl. a vadréce mesterséges félvad, vagy röptetett neveléséhez, mely sokal nagyobb százalékban hasznosítható, mint a fácánkibocsátással elért állomány dúsítás.
4.4. Földhasználati javaslatok A szikes, illetve szikesedésre hajlamos területeken extenzív gazdálkodás javasolt, a gyepterületek fenntartásával. Az öntözött szántókon a további szikesedések elkerülése érdekében öntözovíz- és talajvizsgálat szükséges – ez a kistérség ÉK-i részét érinti. A kistérségben nagy kiterjedésben találhatók mélybe sós, szikes, a felsobb rétegekben jó termohelyi talajadottságokkal rendelkezo területek. E térségekben a mélyben elhelyezkedo szikes rétegek felszínre kerülését megfelelo agrotechnika ösztönzésével kell megakadályozni. A kistérség DNY- i részén. Szegvár térségében belvíz által erosen veszélyeztetett terület található, ahol a nagyobb termelési veszteségek elkerülése érdekében javasolt extenzív gazdálkodásra váltani, a térség ÉK- i részéhez hasonlóan. A térségben igen visszaszorult a tanyás gazdálkodás, de ahol még megvan (Szentes, Szegvár, Nagymágocs, Nagytoke) a kistáblás szántóföldi területfelhasználás megorzése, kialakítása javasolt. Mezovédo erdosávok, fasorok megtartása, továbbiak telepítése, valamint a természetes gyep, fás legelo megtartása indokolt.
144
Napjainkban – a mezogazdasági szerkezetváltás miatt – egyre nagyobb teret hódít az alternatív mezoga zdaság, mely az intenzív termelésre alkalmatlan területek pl. erdoként, horgásztavakként vagy víztározóként való hasznosítását foglalja magában. A kistérségben ilyen gyenge termohelyi adottságokkal rendelkezo területek foként Nagytokén és Eperjesen találhatók, de elofordulnak Szentesen is. Ezeken a területeken érdemes lenne megvizsgálni az erdotelepítés elonyeit, lehetoségeit. Ellenpéldaként kell megemlíteni, hogy vannak, akik a magas (pl. 40) aranykorona értéku földterületen termelnek erdot, készülve arra, hogy az Európai Unió támogatási rendszerében a halastavak és az erdok támogatása kiemelt helyen szerepel. Nagytoke és Eperjes községek területén értékes gyepterületek és osgyep talá lható. Az intenzív gazdálkodás hiánya ezeken a településeken a talaj kedvezotlen adottságainak következménye. Mivel itt hatékony és rentábilis növénytermesztés nem valósítható meg, megfelelo szakmai konzultációk után erdosítés vagy halastavak kialakítása elképzelheto. Emellett természetvédelmi szempontból a természetes élohelyek me gorzése nagyon fontos. Vízgazdálkodási szempontból a szárazabb idoszakok vízhiánya részben a tavaszi vizek visszatartásával, részben pedig jó vízgazdálkodású természetes rendszerek telepítésével és fenntartásával oldható meg. Hatásos lehet az erdok, gyepek területének növelése, minoségük javítása, a vizek visszatartása, az öntözés, vízátvezetés lehetoségeinek takarékos és jobb kihasználása, a táj mozaikosságának visszaállítása. Még a most jellemzo egybefüggo, nagy területu szántók táblahatáraira is telepíthetok erdo- és növénysávok, melyek csökkenthetik a szél szárító hatását, párolgásukkal részt vehetnek a légköri nedvességtartalom növelésében. A nagyvízi lefolyásjavítás fontos eleme a hullámtéri muvelésiág- váltás. Erdo, szántó, kivett területeket hagyásfás rétté, legelové lehet alakítani a lefolyás javítása érdekében. A Tisza hullámterén, árterén ártéri tájgazdálkodás valósítható meg.
145
