4. Területhasználati alkalmasság a Kisteleki kistérségben1 4.1. Termohelyi adottságok A kisteleki kistérség a Duna-Tisza közi síkvidék és az Alsó-Tisza vidék középtájakhoz tartozik. Jellegzetes síkság, száraz, vízhiányos terület. Tengerszint feletti magassága 80-98 m, a Tisza felé lejt. Az uralkodó ÉNy-DK-i szelek laza szerkezetu futóhomokból néhol buckás homokhátakat képeztek. A jelenkori felszín legnagyobb részét futóhomok fedi, míg a vízfolyások menti laposok rossz lefolyásúak, idoszakosan vízzel borítottak. A kistérség éghajlatát a határozott szárazföldi éghajlat jellemzi. A napfényes órák száma 2120. A homérséklet évi középértéke 11 °C. A homérsékleti értékek és a csapadékeloszlás nagy kilengést mutat. Az évi kilengés 22,5-23 C között van. Az éghajlat sajátossága a korai tavasz, a meleg nyár, a hosszantartó osz és az enyhe tél. Az évi csapadékösszeg 569 mm, tehát az éves csapadék kevés. Ennek 60%-a nyáron, 40%-a a téli hónapokban hullik le, tartós és jelentos vastagságú hóréteg csak ritkán alakul ki. A vízrajzot a Tisza határozza meg: a kistérség a Tisza vízgyujtomedencéjéhez tartozik. Bár a térség alapvetoen száraz, vízhiányos, a mély fekvésu területeken a csapadékos idoszakokban a belvíz problémát jelent. A belvizet a kistérségbol a Dong-ér focsatorna, a Kisteleki focsatorna, a Balástya-Csengelei focsatorna és a Dorozsma-Majsai focsatorna vezeti le a Fehér tóba, mint átmeneti tározóba, valamint a Tiszába. A kistérséget árvíz csak a keleti felén, Baksnál fenyegeti a Tisza által. Állandó vizu tavak a Bíb ic-tó, a Müllerszék-tó, a Dong-ér tó, a Büdösszék-tó, az Oszeszék-tó. Mellettük idoszakos vízborítású tavak, nádasok, zsombékos területek is kialakulnak. A talajvíz magas, általában 50-300 cm között váltakozik, de süllyedése megfigyelheto. Erosen csapadékos idoben akár a felszínt is elérheti. A kistérség jellemzo talajféleségei a futóhomok, a mezoségi homoktalaj, a barna és szürkésbarna homok, a mésziszap és a szikes talaj. Kisebb foltokban öntéstalaj és réti talaj is található. Jellegzetes talajváltozat a karbonátos, több rétegu humuszos homoktalaj. Kistelek és Ópusztaszer körzetében eros szolonyecesedés van folyamatban. A termotalaj 60-100 cm között váltakozik. A kistérség nagyobb részére jellemzo, hogy a homoktalajok laza szerkezetuek, míg a több iszapot tartalmazó talajok tömöttebb szerkezetuek, a szél hatásának jobban ellenállnak. Az ilyen homoktalajok lassabban veszik föl a csapadékot, de párolgás és elvezetés útján is csak fokozatosan vesztik el. Több helyen szoloncsák típusú szikesek terülnek el, melyek rossz vízgazdálkodásúak, ezért muvelésre nem, legfeljebb birkalegelonek alkalmasak, vagy parlagterületként szerepelnek. Nyáron gyakori az ilyen helyeken a sókivirágzás. A talajok termoképessége tehát összességében gyenge. A homoktalajon veszélyt jelent a defláció. Ellene erdotelepítéssel, szolo- és gyümölcstelepítésekkel lehet védekezni. A talajok megfelelo állapotban tartása a különféle 1
A Kisteleki kistérség agrárstruktúra- és vidékfejlesztési programja. Kistelek Környéki Települések Területfejlesztési Társulása, Kistelek, 2004. Kistelek Környéki Települések Területfejlesztési Társulása ökológiai szemléletu kistérségi programja. 2001. Nos Szeged Kft.-Dél-alföldi Média Kft.
107
talajtípusokon különféle beavatkozásokat kíván. A szerves trágyázás mellett a rendszeres talajmuvelés és a vetésforgó lehet a megoldás. A talajok muvelhetoségét a tavaszi illetve a nyári idoszakban a belvíz nehezíti. A kistérség országos jelentoségu természeti értéke a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet. A kistérség természetes növényzete a Pannonicum alföldi flóravidékébe tartozik, de az eredeti növénytakaró csak szalagokban, foltokban található meg. A csengelei akácos az elsok között volt az országban, 1805-ben pedig itt kezdodött el a homokpuszták erdosítése. A Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet és a Pusztaszeri arborétum a kistérség jelentos részét felöleli. A Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet a Tisza hullámterének maradéka, a szikes- és halastavak, idoszakos állóvizek, szikes puszták, erdofoltokkal tarkított kultúrterületek világa. Mivel a mentesített árterek és a löszfelszínek jó talajadottságokkal rendelkeznek, ezért a tájvédelmi körzet csaknem felén gazdálkodás vert gyökeret, és szántóként hasznosított. Kistelektol délre a Büdösszék-tó és a „Müllerszék-tó” több ritka madár költohelye. Kistelek belterületén áll a Bíbic-tó.
4.2. Jelenlegi területhasználat és agrárstruktúra A kistérség adottságai elsosorban a mezogazdaságnak kedveznek. Hagyományosan a szántóföldi muvelés és a zöldség- gyümölcstermelés dominál, de a településeken a talajadottságok szerint más-más a jellemzo. Balástya, Kistelek, Ópusztaszer homokos és félig kötött talaja kiválóan alkalmas a fóliás zöldség- és virágtermesztésre, ezeken a területeken az öntözés lehetosége is jól megoldott. Csengelén a homokos talaj kedvezotlen viszonyai miatt az aránylag kevés tápanyagot igénylo, de ugyanakkor Nyugat-Európában jól eladható spárga termelési feltételeinek kedvez. Bár a szántóföldi muvelés és fóliás termesztés e településen is magas arányt képvisel, a homok leginkább az erdo telepítésének kedvez. Csengelén az erdo területe az összterületnek jelenleg 13%-a. Csengelén magas a gyep terültetek aránya is, de ez leginkább Pusztaszert jellemzi a térségben, a hol a gyep aránya az összterület 27%-a a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet miatt. Bakson a kötött talaj a szántóföldi muvelés is lehetové teszi. Kistérségi összesítésben a földterület 75%-át hasznosítja a mezogazdaság. A talajadottságok ellenére a mezogazdasági területek dönto része (70%) szántó. Pedig korábban meghatározó volt a szolo- és gyümölcstermesztés a térségben, mára azonban ez a szerep minimálisra csökkent: a szolo területe 2,6%, a gyümölcsösé pedig 1,35%. Mindössze 0,13%-ot képvisel a kertmuvelési ág, viszont a jövedelemtermelés és hatékonyság szempontjából a legfontosabb területnek mutatkozik, kiegészülve a szántóföldi zöldségtermesztéssel. Ennek oka, hogy elterjedt a kis területen megvalósuló belterjes fóliás termelés (zöldséghajtatás). A nem muvelt, felhagyott parlagterületek a mezogazdasági termelés és értékesítés bizonytalanságát, a birtokviszonyok máig ható rendezetlenségét jelzik. A termelést a kisbirtokok túlsúlya jellemzi. Az elaprózottság mellett a jelenlegi birtokszerkezet másik hátránya a térbeli széttagoltság, azaz sok esetben a birtoktestek nem egy tagban, hanem több helyen, gyakran egymástól távoli határrészeken helyezkednek el. A birtokméret azonban csak részben jelent tényleges elaprózottságot, hiszen a kertészeti kultúrák esetében ugyanis a kis területen folytatott intenzív termesztés hozamban és árbevételben megfelel, esetenként felülmúlja az eredményesen valóban csak nagyobb üzemméretben folytatható szántóföldi gazdálkodást. Kevés azonban a jól felszerelt, magas színvonalon és jövedelmezoen termelo gazdaság.
108
A belterjes kertészeti kultúrák és fóliás termesztés azonban öntözést kíván, mely megoldott. A gazdaságok jelenleg fúrt kutakkal öntöznek. A szántóföldi termelés esetében azonban a vízellátás nem biztosított. Az ártéri területeken – Baks, Ópusztaszer – a víz elvezetés kérdése nem megoldott. A kistérség eredeti tájkarakterét a keményfaligetes füves pusztákkal szabdalt, zömében kocsányos tölgy alkotta erdok határozták meg. A terület az erdos sztyepp klímába tartozik. A gazdálkodás – legeltetés, szántómuvelés – következtében az erdoterület mára jelentosen csökkent. A jó termoképességu erdotalajokon az erdok helyett szántókat alakítottak ki, míg a jelenlegi erdok – amelyek mind mesterséges, telepített erdok – a sztyepp területek újrahasznosítása során keletkeztek. A kistérség állományalkotó fafajai: Nemes nyár, Hazai nyár, Fekete fenyo, Kocsányos tölgy, Erdei fenyo, egyéb lágy- és keménylombúak. A kistérségben lévo erdok magán, állami és önkormányzati tulajdonosok között oszlanak meg. Közel azonos az állami és az egyéni területek aránya. A kistérség erdei üzemtervezettek, tulajdoni viszonyai a kárpótlás és részarány-tulajdon kimérés folyamán részben rendezettek. A jelenlegi 5000 ha nagyságú erdoterület a kistérségben folyamatosan növekedni fog.
4.3. Az optimális tájhasználat térségi szempontrendszere A tájhasználatban a térség talajadottságaira, domborza ti viszonyaira, abból következoen a belvízzel való elöntésre, illetve az árvízveszélyre, az eredeti tájszerkezet sajátosságainak megtartására, valamint a környezeti terhelhetoségre kell figyelemmel lenni. E tekintetben a kisteleki kistérség legfontosabb tájhasználati konfliktusa a homoktalajok hasznosítása, mely jelentos ráfordításokat kíván, emellett alapveto a vízellátás megoldása is – ugyanakkor a térség vízhiányos, és ebbol a szempontból a Tisza vize sem hasznosul. Egyszerre fordul elo aszály, belvíz, és öntözött homoki gazdálkodás. Az eredeti mozaikos, sokszínu tájszerkezet ma már nagyrészt visszaszorult, de a talaj- és domborzati adottságok, a belvízi elöntések miatt homogén, monokultúrás agrárgazdaság a térség egészében nem alakulhatott ki. Rendkívül meghatározó a tájhasználatban a tanyavilág, amely a Tisza mentén a kisteleki kistérségben maradt meg leginkább. A tanyák tagolják a tájat, sokszínu, vegyes területhasználatot valósítanak meg. A mozaikos tájszerkezet mikrostruktúráihoz alkalmazkodó gazdálkodás jellemzi a tanyás gazdaságokat. A homoktalajon probléma a laza szerkezet, és az alacsony tápanyagtartalom, ami folyamatos tápanyag-utánpótlást, elsosorban szerves trágyát igényel. A kijuttatott szerves trágya és a talajba bedolgozott szerves növényi maradványok a tápanyagkészlet növelése mellet a homoktalajok szerkezeti jellemzoit is javítják. A homoktalajon ma is probléma a defláció. Az ellene való védekezés erdosávok, fasorok, ültetvények telepítését kívánja meg, a jelenleginél is nagyobb arányban. A rosszabb vízgazdálkodású nehezebben muvelheto réti és szikes talajon többnyire gyepgazdálkodás folyik, amely az adottságaiknak megfelel. A mezogazdasági termelést gazdaságosan kiszolgáló termohelyek hasznosításán túl a nem gazdaságos termohelyeket is muvelésben kell tartani. A rét- legelogazdálkodás mellett az erdotelepítés látszik a megfelelo hasznosításnak. Fontos az erdosítés, mivel az erdei ökoszisztéma sokirányú természeti, környezetvédelmi, szociális és jóléti adottságai, valamint a fa és egyéb anya gi javak útján széles köru hasznot
109
nyújt. Ugyanakkor a gazdálkodás- legeltetés, szántómuvelés intenzitása miatt az erdoterületek aránya jelentosen csökkent a kistérségben. A jelenlegi 5000 ha nagyságú erdoterület növelése indokolt. Az erdosítés munkahelyek létrejöttét is segítheti (erdész, favágó, vador, faipar). Tájvédelmi szempontból javítaná a térség környezeti állapotát, kihasználtak lennének a rossz minoségu, vagy használhatatlan földterületek. Erdotelepítéssel csökkenne a párolgás mértéke, a lehulló csapadék pedig kisebb talajeróziót okoz. Ideális helyként funkcionálna a gombászni vágyóknak, nem beszélve az iskolai oktatásban nélkülözhetetlen növény- és állatvilág megismerésére szolgáló gyakorlati órákhoz. A turizmusra lendítoleg hatna. A vadállomány szaporításával idényjellegu vadászat indulhatna. Indokolt a halastó halállományának minoségi és mennyiségi bovítése, mely a sporthorgászat feltételeit teremtené meg, illetve halfeldolgozó üzem létesítését tenné lehetové. A homokterületen célszeru követni a homokhátsági programban javasolt, kipróbált gazdálkodási módszereket, növényeket, technológiákat. Foleg a térség kis- és középgazdaságainak adhat példát olyan növény- és állatfajokra, fajtákra, amelyek illeszkednek a táj agroökológiai adottságaihoz, s a muvelési- gazdálkodási módok megfelelnek a fenntartható gazdálkodásnak. Indokolt az ökológiai gazdálkodás bevezetése, elterjesztése, amely a modern mezogazdaság egyik alternatívája. Az ökogazdálkodás a helyes terület- és fajtaválasztáson, a vetésforgó használatán, szerves anyagokon alapuló tápanyagpótláson alapul. Elsosorban nem a növényt, hanem a talajt táplálja, mert mindennek az alapja az egészséges termotalaj. Fontos a környezetkímélo módszerek alkalmazása és elso fázisként az integrált gazdálkodás bevezetése, amely átmenetet képez az öko és az intenzív gazdálkodás között. Fontos az új szemléletu vízkormányzás és erre épülo gazdálkodás. A terület egykori ártéri öblözet, a tiszai árvizek a homokhátig emelkedtek csak, ezért a települések a homokhát szélé n (Baks, Sövényháza - ma Ópusztaszer), illetve homok magaslatokon (pl. Dóc, vagy az egykori Ányás) jöttek létre. A területen két állandó tó is volt, a Dóci-tó és a Csaj-tó (Ópusztaszer eloterében), egy kanyargós Tisza mellékág (Kis-Tisza) pedig a terület vizeit, valamint a Dong-éren keresztül a homokhátról érkezo vizeket a Tiszába vezette. Kiterjedt nádas mocsarak, legelok, lefuzodött morotvák jellemezték a területet. Ezek maradványai ma is megtalálhatók. Az itt élo emberek ezeket az adottságokat maximálisan kihasználták, haszonvételeket vettek (fokgazdálkodás). A szabályozás után a térség alkalmassá vált az intenzív szántóföldi muvelésre. Ez azonban a jelenlegi árvíz és belvízviszonyok mellett nemhogy nem gazdaságos, hanem állandóan ráfizetéses. Az öblözet a legmagasabb fokú belvíz-veszélyeztetettségi kategóriába tartozik. Megoldást az ezeknek a viszonyoknak megfeleloen megválasztott gazdálkodási módok bevezetése jelenthet. A belvíz ellen ugyanis jelenleg is intenzíven védekeznek, aminek eredményeképp az aszály is fellép, ugyanis a belvízlevezeto csatornák - a csapadékviszonyoktól függoen - nyár közepére, végére kiszáradnak. Hagyományos, vagy extenzív gazdálkodási módok bevezetése esetén a vízre nagyon is szükség van, ez az a környezeti tényezo, ami meghatározza a gazdálkodás eredményességét. A gazdálkodás a vízviszonyokhoz rugalmasan idomulhat. Szükséges lenne a belvizek visszatartása (a felesleg elvezetése mellett), hiány esetén a tiszai árhullámokból gravitációsan, vagy kisvizeknél szivattyúzással egy állandó vízszint biztosítása a KisTiszában és a mesterséges csatornákban. Ez a talaj vízháztartására, a mikroklímára is kedvezo hatással lehetne, és új gazdálkodási módok, haszonvételek (halászat, nád, gyékény, fuz termesztés és feldolgozás) alapját jelentené.
110
Az árvízi biztonság növelésében az öblözet, mint alkalmi vésztározó tölthetne be fontos szerepet, legalább 100 millió m3 víz befogadására alkalmas. Összességében a rendszermuködést tekintetbe véve arra kell felhívni a figyelmet, hogy a szárazabb idoszakok vízhiánya részben a tavaszi vizek visszatartásával, részben pedig jó vízgazdálkodású természetes rendszerek telepítésével és fenntartásával oldható meg. A térség valójában nem gazdálkodik az ide érkezo vízzel, ami mind az agrárium, mind a biológiai vízszükségletek felol közelítve annyit tesz, hogy a felhasznált vízmennyisége kevesebb a területre ténylegesen jutó víz mennyiségénél. A különbözet kisebb részben természetes folyamatok (párolgás, elfolyás) nagyobb részben emberi beavatkozások (belvízelvezetés) következtében elvész. A hiány - a jelenlegi tájhasználat mellett - vegetációs periódusban ritkán és töredékében pótolható, víz hiányában pedig a vele együtt jó termohelyi adottságú területek sem képesek potenciáljukat adni. Kérdésessé vált az elöntözheto víz mennyisége. A vizsgálatok arra utalnak, hogy a Tisza kisvízi hozama mellett – a lehetséges tározókapacitásokra is figyelemmel – a rendelkezésre állóvíz mennyisége a potenciális öntözési igények töredékét képes csak kielégíteni. Ez meg is jelenik az öntözovíz árában. A vízgazdálkodás szempontjából azonban a felszínborítottságot tekintve a szántómuvelésu haszonnövények a legrosszabb vízgazdálkodású társulások. Velük közel azonos kategóriájúak a fa és a gyümölcsültetvények. Ezek a kultúrák jellegzetesen vízfelhasználók, mégpedig abban az idoszakban no meg a vízigényük – a szántók esetében jellemzoen – amikor a társégben amúgy is vízhiány van. A területhasználatnál erre is célszeru figyelemmel lenni.
4.4. Földhasználati javaslatok Javasolt a vízvisszatartó vízgazdálkodás. Ennek keretében a belvízelvezeto kapacitás növelése mellett új létesítmények építésével meg kell oldani, hogy az öblözetben egy közel állandó szinten meg lehessen tartani a felszínen a vizeket. Számításaink szerint ez a 77 mBf földrajzi magasságban nyújtana kedvezo feltételeket egy sokoldalú, fenntartható tájhasználat számára. A belvizek elvezetése csak eddig a szintig történne, a Dong-éren érkezo vizek újra a Baks elotti Muréten ömlenének szét, majd a KisTiszában összeszedodve vennék út jukat az öblözeten át a fomeder felé a Percsorai szivattyútelepnél torkollva a Tiszába. Meg kell oldani a tiszai áradások szabályozott kijuttatását az öblözetbe, valamint aszály esetén a szivattyús vízpótlást a folyóból. Így folytonos és élo kapcsolat alakulna ki a folyó és egykori ártere között. Állandóan víz állna a Kis-Tiszában, a belvízlevezeto csatornákban, egyes mélyfekvésu szántókon, az egykori tavakban, morotvákban. Ezáltal bizonyos – jelenleg is belvíz sújtotta – területek végleg kikerülnének a szá ntóföldi muvelésbol, de a többi terület vízháztartása, mikroklímája jelentosen javulna. Egyidejuleg kielégülne a vizes élohely rehabilitáció igénye, megvalósulna ritka és veszélyeztetett növény és állatfajok élohely szintu (legmagasabb fokú!) védelme. A terület alkalmas egy több mint 100 millió köbméter kapacitású árvízi vésztározó kialakítására is, mely egy országos tiszai vésztározó hálózat tagja lenne. Ehhez igazodva környezetkímélo tájhasználat, alternatív gazdálkodási módok bevezetése javasolt, természetesen tekintettel a megélhetési lehetoségekre. Elsosorban nem intenzív (alternatív) mezogazdasági muvelési módok jöhetnek szóba, az alábbiak szerint:
111
Földmuvelés: • kisparcellás szántóföldön bio- minosítésu termények eloállítása (vegyszermentesen), magasabb térszíneken esetleg gabona és kukorica, de elsosorban a térszintnek megfeleloen megválasztott növények, olajnövények, gyógynövények, fuszernövények, rostnövények, hungaricum fajták, régi magyar gazdasági növények (csicsóka, köles, hajdina, csicseriborsó, stb.), • kertészetben zöldség, gyümölcstermesztés, osi magyar gyümölcsfajták génbankjainak orzése, szolomuvelés, borászat, pálinkafozés. Állattenyésztés: • legelteto, külterjes állattartás osi magyar fajtákkal (szürke marha, racka, mangalica, kopasznyakú tyúk, stb.), természetvédelmi céllal is, • lótenyésztés, • magyar kutyafajták, • bio- minosítésu termékek eloállítása feldolgozatlanul is (hús, gyapjú, tojás), és feldolgozva a falvakban (tejtermék, disznótoros, ködmön, cipo, suba, stb.), • méhészet, • az állandó vizekben halászat. Erdogazdálkodás: • erdosávok, szálaló erdogazdálkodás, botoló füzesek, természetvédelmi céllal is, • vesszofonás, kosárfonás, fás legelok (delelo), természetvédelmi céllal is. Nádgazdálkodás: • felhasználás a falvakban az építkezésben (hagyományos nád zsúp, vagy szalma zsúp tetok is), természetvédelmi céllal is. Egyéb gazdálkodási módok: • vályogvetés, népi építkezés a falvakban (nem belvizes területen), • kemence, régi „sütoipar” muvelése, szélmalom: biotermék bio módon (kövek között) orlése, dara, derce, liszt, de: olajütés, kártolás (rostnövények), hántolás (pl. köles), kovácsolás (hámor) is lehetséges, • régi mesterségek orzése, muvelése látványcélra és haszonnal is (halászat, pákászat, csíkászat, pásztorkodás a maga népmuvészeti hagyományaival, csónaképítés, kádár, szucs, pintér, bognár, cipész, fazekas, kosárfonó, takács, molnár, stb.), • gyógytermék és biokozmetikum eloállítás. A fentiek szerint egyes területek (jelenleg szántók) kiesnek az intenzív mezogazdasági muvelésbol, mások vízháztartása viszont jelentosen javul, új gazdálkodási lehetoségek nyílnak. Az elárasztott területeken más jellegu, a jelenleginél sokoldalúbb gazdálkodást kellene és lehetne megvalósítani, a vízmentes területeken az extenzív gazdálkodási módokat alkalmazni, a településeken a kézmuvesipar, az idegenforgalom számára teret engedni. Javasolt az ökológiai gazdálkodás elterjesztése a mezogazdaság környezettel való összhangjának megteremtése érdekében. Érdemes a környezetileg érzékeny területeket felmérni, biológiai gazdálkodású mintaterületet kialakítani. Megorzendo a tanyás gazdálkodás a kistáblás szántóföldi területfelhasználással, mezovédo erdosávok, fasorok megtartásával, továbbiak telepítésével, valamint a természetes gyep, fás legelovel. A Tisza mentén ez a tájszerkezet leginkább a kisteleki kistérségben jellemzo.
112
