4. RÉSZ MAGYAR-LENGYEL KAPCSOLATOK A VEGYESHÁZI KIRÁLYOK KORÁBAN ( )

147

4. RÉSZ MAGYAR-LENGYEL KAPCSOLATOK A VEGYESHÁZI KIRÁLYOK KORÁBAN (1301-1526)

9. Az interregnum (1301-1308) 1301-1307 között az Árpádok leányági leszármazottai utódjai, Anjou Károly Róbert, a cseh Přemysl Vencel illetve Wittelsbach Ottó bajor herceg versengenek a magyar koronáért. 1303. március 31-én VIII. Bonifác pápa I. Károly jogát ismeri el a magyar koronára. 1301. május 13-a előtt az Anjouházból származó Károly Róbertet (I. Károly) Esztergomban Bicskei Gergely választott esztergomi érsek alkalmi koronával királlyá koronázza. – 1301. augusztus 27-én a főpapok és a bárók által királlyá választott Vencel cseh trónörököst (*1289- +1306) a kalocsai érsek Székesfehérvárott a Szent Koronával koronázza meg. (Magyar királyként a László nevet használja.) 1301 augusztusában Kőszegi Iván elfoglalja Esztergomot, I. Károly és Bicskei Gergely elmenekül. Szeptemberben I. Károly trónigényének támogatására Magyarországra érkezik Boccassini Miklós bíboros, VIII. Bonifác pápa követe, és a főpapság jelentős részét Károly pártjára állítja. 1302 szeptemberében Károly Róbert hadai Buda alatt, Miklós bíboros, pápai legátus (a későbbi XI. Benedek pápa) kiátkozza Budát, Vencel király székhelyét, a budaiak Lajos pap vezetésével kiátkozzák az Anjou-pártot, sőt magát a pápát is, és 1303 elején a pápai legátus elhagyja az országot. 1303-1304 között Boccasino Miklós XI. Benedek néven pápa, a magyar főpapi párt Károly pártjára áll. 1304 augusztusában II. Vencel cseh király Kőszegi Ivánt nevezi ki kormányzóvá, majd reménytelennek ítéli fia magyarországi helyzetét, és a koronázási jelvényekkel együtt hazaviszi. Buda város élére Peturmannt állítja raktorként. 1304. szeptember-október között I. Károly nagybátyjával, I. Albert német királlyal szövetségben hadat vezet Csehországba, II. Vencel király ellen. 1304-ben a magyar-kun sereg Morvaországba, Amádé nádor Łokietek Ulászló lengyel királlyal Galíciába (Halics) tör. 1305. október 9-én Vencel magyar király (III. Vencel cseh királyként) lemond a magyar koronához való jogáról a Wittelsbach-családhoz tartozó Ottó bajor herceg javára. A Kőszegiek támogatásával még december 6-án Benedek veszprémi és Antal csanádi püspök Székesfehérvárott királlyá koronázza Ottót (*1261- +1312). 1306. augusztus 4-én Olmützben megölik III. Vencel cseh királyt, személyében férfiágon kihal a Přemysl-dinasztia, Prágában temették el. 1307 nyarán a Szent Korona politikai töltésű jelképpé vált. 1307-ben Károly Róbert (*1288-ban Nápolyban - +1342) visszafoglalja Esztergomot a Kőszegiektől. 1307. június 1-jén Werner fia László elfoglalja és Károlynak adja át Budát. 1307 nyarán Kán László erdélyi vajda elfogja Ottó királyt (1305-1307; +1312), aki az év végén a Szent Korona és a koronázási jelvények hátrahagyásával AlsóBajorországba távozik. 1307. október 10-én a rákosi országgyűlés végül is I. Károlyt ismeri el királynak (1307-1342).

148

10. Az Anjou királyok kora 10.1. Az Anjou-dinasztia II. Vencel (1271-1035), cseh (1278-1305) és lengyel (1300-1305) király, 1290-től német választófejedelem, támogatta a németek telepítési politikáját Csehországban. II. Vencel 1296 óta Csehország mellett Lengyelország felett is uralkodott. Lengyelország hercege ekkor Łokietek Ulászló volt, aki később I. Ulászló néven lengyel király lett. II. Vencel fia, Přemysl Vencel (1289-1306), magyar király (1301-1305), III. Vencel néven cseh és lengyel király (1306-1306), leányágon az Árpád-házzal állt rokonságban. 1301-ben apjával Magyarországra jött, Székesfehérvárott királlyá koronázták, s felvette a László nevet. 1306-ban meggyilkolták. A cseh királyi ház III. Vencel halálával kihalt. III. Vencel trónját – Rudolf osztrák herceg rövid uralma után – sógora, Luxemburgi Arlon János foglalta el. III. Vencel halála után Lengyelországban I. Ulászló (1260-1333) került hatalomra (1306, 1320-1333), akinek hatalmát meg kellett szilárdítani. Magyarországon az Interregnum megszűnte után az Anjouk kerültek a királyi trónra. Az Anjou történeti táj Északnyugat-Franciaországban, a Loire alsó szakasza mentén, régi székhelye Angers. A X. században önálló grófság, 1382-től hercegség, 1480-ban került a francia korona fennhatósága alá. • I. Anjou Károly Róbert (1288-1342), 1301-1342 között Magyarország királya az Anjou-dinasztia nápolyi ágából származott. - 1310-ig hosszú harcokban legyőzte Ottó és Vencel ellenkirályokat, valamint az egyes tartományurakat, köztük az Abák, Csákok nemzetségeit. Megszilárdította a magyar központi hatalmat, átszervezte a pénzügyi igazgatást, állandó értékű arany- és ezüstpénzt veretett, stb. Külpolitikájában kezdeti pápabarátságát a cseh és lengyel királysággal való szövetség váltotta fel. 1335-ben megrendezte a visegrádi királykongresszust. 1320 nyarán Károly Róbert lengyel földről hozott feleséget temesvári udvarába. A csehekkel vívott hosszú harcok után, 1320-ban királlyá koronázott Łokietek Ulászlónak, IV. Béla unokájától, Hedvig kalisi hercegnőtől született Erzsébet lánya személyében. A régi magyarlengyel kapcsolatok újra felelevenedtek a Habsburg-törekvésekkel szemben. 1330. április 17-én, a visegrádi királyi palotában Zách-nembeli Felicián a királynéra támadt. A merénylet véres megtorlással járt. 1330-ban János cseh király Lengyelországra támadt. János a német lovagrend 1330. évi támadását kihasználva fogott fegyvert. 1331-ben Károly Róbert haddal segítette meg I. Ulászló lengyel királyt. Łokietek Ulászló 1333-ban bekövetkezett halála után trónját fia, Nagy Kázmér örökölte (1333-1370). A visegrádi királytalálkozóra 1335 októberében került sor János cseh király, Kázmér lengyel és Károly Róbert magyar király részvételével. • Károly Róbert fia, I. Nagy Lajos (1326-1382) magyar (1342-1382) és lengyel király (1370-1382): - 1344-1370 között rendszeres hadjáratot vezetett a litvánok, Halics, Nápoly, Velence, Havasalföld, Moldva és Bosznia ellen. Balkáni hadjáratai a római katolikus vallás terjesztését is szolgálták. - 1351-ben törvényben kimondta a nemesség ugyanazon jogállását. Bevezette az ősiséget (ius aviticum), az örökölt nemesi birtok nemzetségen, illetve családon belüli örökölhetőségének szokásjogát, amely 1848-ig fennmaradt. A polgárosodás időszakában azonban már akadályozta a szabad birtokforgalmat. 1852. évi császári pátens jóváhagyta eltörlését. Az 1351. évi VI. tc.kel bevezette a kilencedet. A kilenced a földesúrnak a jobbágytól kötelezően járó, a bor és gabonatermés 1/10-ét kitevő járadék volt. Általánossá csak a XVI. századtól vált. Az 1848. évi jobbágyfelszabadítással szűnt meg. - 1374-ben fölállította a titkos kancelláriát. - Támogatta a kereskedelem és a városok fejlődését. 1367-ben megalapította a pécsi egyetemet. Visegrádi királyi udvarát a humanizmus és a lovagi életforma központjává tette.

149

Károly Róbert (1308-1342) Károly Róbert feleségei: 1. 1307. k. Mária, orosz hercegnő, a halicsi fejedelem leánya, 2. 1308 után Beutheni és Tescheni Mária 3. 1318-től Luxemburgi Beatrix, János cseh király leánya, 4. 1320. július 6-tól Piast Erzsébet, I. Łokietek Ulászló lengyel király leánya. 1308. május 30-án Dalmáciába érkezik Gentilis bíboros, V. Kelemen pápa követe. A pápai követ alkut köt Csák Mátéval. 1308. november 27-én a pesti gyűlés királlyá választja I. Károlyt (Károly Róbertet). 1308. december 3-án a Gentilis által összehívott budai zsinat határozatot hoz a papság műveléséről. Gentilis bíboros útján pápai elismerést nyer a korábban Boldog Özséb esztergomi kanonok által a pilisi remeték körében is kiterjedt pálos-rend. 1308-1311 között pápai adószedők működnek Magyarországon.

Pest-Buda az Anjou-k idején Az Árpád-ház 1301. évi kihalását követően Károly Róbert (1308-1342) uralkodása idején szilárdult meg a feudális államrend. Személyében Anjou-uralkodó került az ország trónjára. I. Károly (Károly Róbert) kezdetben Temesvárt, Visegrádot kedvelte jobban. Károly Róbert 1335-ben Visegrádon kötött kereskedelmi szerződést János cseh, III. Kázmér lengyel királlyal és Wittelsbach Henrik bajor herceggel Bécs árumegállító jogát kiküszöbölő új kereskedelmi útvonalra. A pálos rend anyakolostorát alapítója, Boldog Lőrinc prior 1300-1310 között építtette Budaszentlőrincen (II., Budakeszi út 91-95.). 1381-től itt őrizték a rend névadó szentjének, Remete Szent Pálnak a tetemét. A kolostort többször átépítették. Hunyadi Mátyás 1480-as években bőkezűen támogatta. Hatalmas kolostortömb mellett állott a háromhajós templom, támpilléres szentélye a nyolcszög három oldalával zárult. A kolostor és temploma a török rombolás és gyújtogatás áldozatává vált. A múlt században még embermagasságú falait széthordták. 1934 óta romjait folyamatosan feltárták és megőrizték. A budai Várhegy déli végén, a díszes királyi székhelyet az Anjou-királyok (1308-1382) alakították ki. A palota déli végén épült István-torony (1320) mögött elterülő kisebb palotát Nagy Lajos király emeltette. Nagy Lajos király (1342-1382) kiépítette a budavári palotát, a vár védműveit, az Alkápolna 1365-ben készült. Az óbudai királyi udvarházat királynői palotává bővítették. Az óbudai királyi kőfaragó műhely feje, János mester, majd Konrád építőmester és Imre királyi ácsmester dolgoztak Óbudán. Virágzott az egyházi művészet, a táblakép-festészet és a miniatúra-festészet, valamint a kódexirodalom. A Képes Krónika művésze Medgyesi Miklós, a király miniátora volt. Fojtatták a Kézai Simon által 1287 táján elkezdett Gesta Hungarorumot. 1309. június 27-én Tamás esztergomi érsek a budai Nagyboldogasszony-templomban alkalmi koronával másodszor is megkoronázza I. Károlyt. 1310. augusztus (20.) 27-én került sor Anjou Károly harmadik és immár teljes érvényű koronázására Székesfehérvárott. 1309. december 25-én Gentile Kán László vajdát átokkal kényszeríti a korona visszaadására. 1309-ben meghalt Kőszegi Henrik. I. Károly (Károly Róbert) 1310 táján vette nőül Beutheni és Tescheni Mária sziléziai hercegnőt, Kázmér lengyel hercegnek leányát, akit ugyan nagyon hamar elveszített. Mária 1317-ben halt meg Temesvárott, ahol 1315-1323 között a király udvara volt. Székesfehérvárott temették el. I. Károly sógorai egyikét utóbb mégis esztergomi érsekké, a másikat veszprémi püspökké tette. 1321-1328 között Piast Boleszláv esztergomi érsek. 1310-1346 között Luxemburgi János cseh király.

150 1311. július 6-án Gentilis bíboros kiközösíti Csák Mátét, mivel Csák június 25-én megtámadta Budát, ahol I. Károly tartózkodott. 1311-ben I. Károly ligát hoz létre Csák Máté ellen. 1311. szeptemberében a kassai polgárok városi kiváltságaik védelmében megölik Aba Amádét, és fogságba vetik két fiát és több hívét. Október 3-a után az Amádé-fiak szövetségre lépnek Csák Mátéval. 1311-12 telén Aba Amádé fiai megtámadják a király híveit, Csák Máté az esztergomi érsekség falvait pusztítja, Tamás esztergomi érsek békére kényszerül. 1312. március-áprilisában I. Károly hadat vezet az Amádé-fiak ellen, birtokba veszi Munkácsot, elfoglalja Sáros, majd Lubló várát. Csák és az Abák Kassát ostromolják. Június 15-én I. Károly a Kassa közelében lévő Rozgony falu mellett – a Hernádvölgyében – legyőzi az Amádé-fiakat. Amádé két fia, Miklós és Dávid elesett a csatában. 1313. február-március hónapban I. Károly elfoglalja Csák Mátétól Nagyszombat és a nógrádi Hollókő várát, Lubló, Regéc, Sáros a király kezére kerül. 1314 augusztusában a fehérvári országgyűlésen I. Károly szembekerül a bárókkal. Hűtlenné nyilvánítja Kán Lászlót, Borsa Kopaszt, Ákos Istvánt és a Kőszegieket. 1314 telén a Tiszántúlon fellázadt Borsákkal hadakozik. 1315-ben Szép Frigyes osztrák herceg szövetségében Csák Máté júniusig dúlja Morvaországot. I. Károly elfoglalja Visegrádot Csák Mátétól. I. Károly 1315 nyarán Temesvárra teszi át székhelyét, ahonnan kiindulva vívta meg harcát a tartományurakkal szemben. (Károly Róbert 1323 áprilisában költözött vissza az ország központjáéba, a Visegrádon alapított új királyi székhelyre.) 1316. április-július között I. Károly hadat vezet Kőszegi Henrik fia, János déldunántúli tartományába. 1316 decemberében Borsa Kopasz bihari tartományúr fellázad I. Károly ellen. 1317. Borsa Kopasz felkelése és szövetsége András halicsi fejedelemmel és Uros szerb királlyal. 1317 márciusában Debreceni Dózsa a debreceni csatában döntő csapást mér Borsa Kopaszra és szövetségeseire. Augusztus körül I. Károly vezérei elfoglalják Csák Mátétól Visegrádot. 1317 októberében I. Károly III. Frigyes német király segítségével beveszi Komáromot. Csák Máté (+1320. március 18.) meghódol, de megtartja várát és a nyitrai püspökség birtokait. Ősszel meghódol András is, Győr, Sopron és Veszprém megye királyi ellenőrzés alá kerül. 1318 áprilisa körül a kiéheztetett Borsa Kopasz feladja utolsó megmaradt várát, Sólyomkőt. Augusztus-szeptember között I. Károly hadat vezet Szerbiába, visszafoglalja Nándorfehérvárt és helyreállítja a Macsói bánságot. 1320-ban a Kőszegiek vereséget szenvednek. 1320. augusztus 4-8. között I. Károly beveszi Trencsén várát. 1320. november 1-jén Csicsó várnagya átadja várát Szécsényi Tamás erdélyi vajdának, ezzel megszűnik Kán László fiainak tartományúri hatalma. 1321 körül meghalt Csák Máté.

10.2. Lengyelország a XIV. század elején A Piastok lengyel uralkodóháza, ellentétben az Árpádokkal, terebélyes dinasztia volt, amely még a 12. században ágazott szét. A belőle származott hercegek részben lengyel tartományok felett uralkodtak, részben Sziléziában, amely akkoriban már a Német-római Birodalomhoz tartozott. A sok ág egyike volt a feje ama Władysław (Ulászló) Łokietek (1306-1333), aki 1320-ban magyar segítséggel szerezte meg a lengyel királyi koronát, Krakkóban királlyá koronáztatta magát és a lengyellakta területek nagy részét egyesítette. Egyik leányát, Erzsébetet férjhez adta régi szövetségeséhez, a magyar I. Károlyhoz (Róbert Károly).

Lengyelországi emlékek a XIV. századból Krakkó A Piast családból származó Łokietek (Könyéknyi) Ulászló (1306-1333) visszaszerezte Krakkót a csehektől, és lengyel királyi székhellyé tette. Az ulica Sławkowska 1307 óta – zen a néven – a középkori Krakkó iparos utcája volt, s a barbakánnal védett, Sławkowski-kaput zárta le. Itt áll a XIII. században Szemérmes Bioleszláv által emelt Szent Márk-templom (Kościół Św. Marka). Tornya a XV. századi késő gótika jegyeit viseli. A szentély külső falán késő gótikus feszület látható. Belseje barokk stílusú. Krakkó a XIV. századtól a XVIII. századig a lengyel királyok koronázó városa lett. Ulászlót 1320-ban a waweli székesegyházban koronázták királlyá. A lengyel királyok koronázási kardja (csorba-kard) az ún. szczerbiec a XII. század végén készült. Első tulajdonosa valószínűleg Öreg Mieszko kujáviai herceg fia, Boleszláv volt. Łokietek Ulászló 1320-ban koronázási jelvényéül választotta. Ettől kezdve az összes későbbi lengyel király koronázási pallosa lett.

151 Nagy Kázmér 1335-ben alapította a Visztula partján elterülő városfalakkal övezett Kazimierz városrészt. A király itt kívánta elhelyezni az általa alapított Jagelló Egyetemet. A XIV. században két hatalmas gótikus katedrális is épült. A monumentális Szt. Katalin-templomot (Kościół Św. Katarzyny) Nagy Kázmér megrendelésére Prágából ideköltöző ágostonrendi szerzetesek kezdték építeni. Háromhajós, késő gótikus stílusú templom. Szentélye 1345-1378 között épült, és a Hanusz mester által 1503-1505-ben emelt dísztelenebb hajóhoz csatlakozik. Az 1402-1414 között hozzáépült Szent Mónika-kápolnát (Magyar-kápolna) Ścibor ze Ściborzyc (Stibor vajda), Nagy Lajos, majd Zsigmond udvari főembere emelte. A templom előcsarnoka 1426-ból való. A templomot folyosó köti össze a kolostorral, s a templomhoz csatlakozó középkori falak az egykori kazimierzi városfal maradványai. A kazimierzi plébániatemplom, a Corpus Christi-templom (Kościół Bożego Ciała) volt a hozzá tartozó kolostorral. Kőből és téglából emelt, háromhajós gótikus bazilikatemplom. Szentélyét 1385-1386 között, hajóját 1405-ben Szepesi Miklós építette. A templom építése a XVI. században késő gótikus stílusban fejeződött be. Toronysisakja a XVII. századból való. Főoltára 1634-ben, kanonoki székei és a szószék 1629-ben barokk stílusban készültek. A kolostor kerengője XVII. századi állapotában maradt meg. A Kazimierz városrész egykori városházáját a XIV. századi alapokon, a XVI. század folyamán reneszánsz stílusban átépítették, s a XIX. században hátsó traktusokkal bővítették. Zömök tornya barokk stílusú. – A XV. században János Albert király Kazimierzbe telepítette a krakkói zsidókat, s ettől kezdve Kazimierz zsidó város lett. Az ulica Józefa környékén épültek fel a zsidó zsinagógák. Ulászló leánya, Łokietek Erzsébet Róbert Károly második felesége, I. Lajos király anyja volt. 1364ben a krakkói Rynek Glównin fogadták I. Lajos magyar királyt. Az ún. Wierzynek-ház (az ősrégi Wierzynek patríciuscsalád otthona) volt Nagy Kázmér lengyel, IV. Károly cseh, Péter ciprusi, Waldemar dán és I. Lajos magyar király találkozója, lengyel hercegek kíséretében. Emeletén királyi vendéglő működik. Nagy Kázmér 1364-ben alapította a Krakkói Egyetem elődjét, a Krakkói Akadémiát. Krakkó lakosainak száma ebben az időben 10 ezer fő. Az általa alapított Krakkó melletti Kazimierzet 3 ezren lakták. Ekkor emelték a Posztóárusok csarnokát, a Mária-templomot, az egyetem régi épületeit, a waweli katedrálist és más templomokat. Halálával fiágon kihalt a Piast-ház egyik ága. A krakkói Mária-templom (Kościół Mariacki vagy Kościół Najświętszej Panny Marii) a krakkói polgárváros temploma. A Főtér északkeleti sarkában emelkedik. Kéttornyú, háromhajós bazilikatemplom. Tornyai eltérő magasságúak és sisakúak. Késő gótikus kápolnák övezik. A Mária-templom helyén a tatárjárás előtt román kori templom állott, pusztulása után 1355-1365 között, itt építették fel a Mária-templom szentélyét, majd 1392-1397-ben a templom hajóját. A szentélyben színes XIII. századbeli üvegablakok láthatók. A csillogó, gótikus fiatornyocskás, toronysisakkal befejezett 81 m magas bal oldali torony 1400-1403-ban készült el. A toronycsúcson lévő aranykorona 1666-ból származik. Jobb oldali tornya 69 m magas. A templom Öregharangja 1438-ból származik. Barokk előcsarnokát Francesco Placidi 1750-1756 között, barokk stílusban építette. A templom Nepomuki Szt. János-kápolna kriptájában nyugszanak az oświęcimi, raciborzi, valamint a sziléziai Piasthercegek. Nagy Lajos 1370-ben lengyel király lett, majd leánya, Hedvig (Jadwiga) követi a trónon. Elhunytával férje, Jagelló Ulászló került a trónra. Ő alapította a Jagelló-dinasztiát. Hedvig királynő adományából építették a Jagelló Egyetem gótikus épületét: a Collegium Maius-t. A Wawel tövében, a Visztula irányában elterülő Stradom városrész volt a középkori Krakkó iparosnegyede. Az itt álló obszerváns ferences templom, a Kościół Bernardynów a svéd háborúk idején elpusztult, a XV. századi gótikus templom helyén 1670-1680 között barokk stílusú templom épült. Alacsonyított kupolával készült. Az 1380-1400 között Marcin Lindetolde városi építőmester által emelt krakkói Posztócsarnok 1555-ben leégett.

Lipnica Murowana Lipnica Murowanát 1326-ban Łokietek Ulászló alapította, és fallal vették körül. Falain két kapu, a krakkói és a czchówi nyílt. Királyi városként a Krakkóból Nowy Sączon (Új Szandez) át Magyarországra vezető kereskedelmi útvonalon feküdt. 1500-ban tűzvész pusztította. Az ősi fatemplom helyén 1501-ben a városfalakon kívül, új fatemplomot emeltek. 1512-19-ben építették az új gótikus plébániatemplomot. A XVIII. századig Lipnica királyi város volt. Lengyelország első felosztásakor Ausztriához került.

152

Tarnów A Sandomierzi-lapályon elterülő Tarnów 1330-ban kapta meg a városi jogot. A Magyarországból Lengyelországba vezető kereskedelmi útvonal mentén alakult ki. A XVI. században vették körül városfalakkal. A XVI. században itt működött a Krakkói Egyetem egyik kara, (Akademiola). A Rynek közepén álló városháza a XV-XVI. században épült, késő gótikus, majd a XVI. század második felében reneszánsz stílusban átépített, pártázatos, kerektornyos épület.

10.3. Magyarország a XIV. század elején 1323. április 8-án az osztrák hercegek a szenci szerződésben visszaadják Pozsony megyét a magyar királynak. 1323-ban I. Károly Temesvárról Visegrádra költözik.

Visegrád, Királyi palota A visegrádi királyi palotát Károly Róbert (1308-1342) építette a Duna partján. A XIII. századi várrendszer védelme alatt település épült ki, s a királyi udvar XIV-XV. századi gyakori itt tartózkodása során várossá fejlődött. A középkori város és a Salamontorony közötti területen kezdte meg Károly Róbert a Dunára néző palota építését. A palotát az 1320-as években már használták és itt követte el 1330-ban Zách Felicián a király elleni merényletét. Itt folytatták le Károly Róbert magyar király, János cseh és Kázmér lengyel király, Károly morva őrgróf, Wittelsbach Henrik bajor és Rudolf szász herceg részvételével a visegrádi királykongresszust, amely megteremtette Cseh-, Lengyel- és Magyarország gazdaságpolitikai kapcsolatait. 1347-ben I. (Nagy) Lajos udvara átköltözött a Duna alsóbb szakaszán felépült Budára. Ettől kezdve a XV. századig királyi nyaralópalotaként funkcionált. I. Lajos király 1355 után udvarát egy időre visszahelyezte Visegrádra, és jelentősen kibővíttette az épületegyüttest. Megépítette a királyi kápolnát és elkészült a déli, királynői palotaszárny is. Az ő idejéből származnak az Anjou-díszkutak. 1410 körül Luxemburgi Zsigmond egy tűzvész után helyreállíttatta és bővíttette. 1474-84 között Hunyadi Mátyás jelentős méretű díszlépcsővel, udvarral és kutakkal késő gótikus stílusban és reneszánsz műtárgyakkal díszítette. 350 teremből álló palota volt. A függőkertjébe 17 m széles, 40 fokos lépcső vezetett. Kápolnájában ezüstsípos orgona volt. 1473-tól száz német kézműves család települt ide, Kőfaragó György irányításával. Csak 1478-tól irányították olaszok az építkezést. A palota tervezője Hunyadi Mátyás olasz építésze, Chimenti Camiccia volt. Mátyás új díszkutakat faragtatott és reneszánsz díszítéssel látta el a palotát. Felépítette a nagy díszlépcsőt. A gyermek Herkulest ábrázoló díszkút töredékei fennmaradtak. A palota tengelyében elhelyezett díszlépcső dongaboltozatokra támaszkodott. Ez vezetett a kápolna teraszára. Az észak-déli tájolású, nagyméretű egyhajós kápolna volt a palota centruma. Ettől északra a királyi és délre a királynői palota tömbjei csatlakoztak. A kápolna teraszát is a hegyből faragták le, hasonló teraszra épült a palota egykor legalább kétemeletes tömbje is. Az északi palota díszudvarába ülőfülkés folyosó vezet. 1526-ban az első török támadás során súlyosan megsérült. Vízvezetékei, csatornarendszere nem funkcionált többé. A hegyről lezúduló víz lassan iszapba temette a palotaegyütt3es falait. A XVIII. század során köveit a falu építéséhez használták fel. A palota feltárása 1934-ben indult meg, a feltárt emlékek konzerválása folyamatosan tart. 1322-ben Trau és Sebenico lázadása Subich Mladen ellen. Mladen felkelést szervez, Babonics János bán azonban legyőzi Mladent. Subich Mladen dél-horvátországi főúr meghódol a királynak, s Zrin várát kapja meg tőle régi birtokai helyett. Az ő leszármazottai a későbbi Zrínyiek. 1323-tól a nádori tisztséget a Nápolyból jött Druget Fülöp (1322-1327), az országbíróit 1324-ben Köcski Sándor kapta. Babonics János horvát-szlavón bán helyett Felsőlendvai Miklós lesz a tengermelléki és szlavón bán. 1324-ben Basarába havaselvei vajda megtámadja a szörényi bánságot. Sói és ozorai bánságot a bosnyák bánsághoz csatolják.

153 Miután a Berzeviczy család királyi adományul kapta meg a lengyel határterület vidékét 1325 körül felépítette Nedec várát is. 1326. április 24-én a királyi udvar előkelői a lovagi erények védelmére megalakítják a Szent Györgyrendet. 1326-ban Zára, Trau és Sebenico, 1327-ben Spalato és Nona Velencéhez pártol. 1327. júliusszeptember hónapban I. Károly vezérei leverik a Kőszegiek és a Babonićok lázadását Szlavóniában és Vas megyében. A Kőszegiek várai I. Károly kezére kerülnek. 1327-ben János cseh király és I. Károly Nagyszombatban találkoznak. 1328-ban Lackfi István hadjáratot vezet Frigyes osztrák herceg ellen. 1328. szeptember 21-én a brucki békében az osztrák hercegek visszaadják a Muraközt Magyarországnak. 1330 körül Visegrádon felépül I. Károly váraljai palotája. 1330. április 17-én Zách Felicián a visegrádi királyi palotában sikertelen merényletet követ el a király és családja ellen. Feliciánt helyben lekaszabolják, családját kiirtják. A merénylet kiváltó oka udvari pletykák szerint Zách, Klára leányának elcsábítása volt. A vélt csábító a királyné öccse, a későbbi III. Kázmér lengyel király volt. A lengyel király leánya, Erzsébet 1320-ban lett I. Károly (Károly Róbert) felesége. Hét gyermeknek adott életet (öt fiúnak és két leánynak). Férjét közel négy évtizeddel élte túl. Végrendeletéből, hosszú élete során tett számtalan egyházi adományából egy mélyen vallásos, kegyes adakozó képe bontakozik ki. A Képes Krónika miniatúráján Köpenyes Madonnaként áll Erzsébet királyné gyermekei körében. Az ő életüket óvta 1330-ban, amikor négy ujját vágta le a királyi családra rontó Záh (Zách) Felicián. 1330. november 9-12. között Basarába havasalföldi (kun-vlah) vajda gyalogos, fejszés hadinépe I. Károly hegyi harcokhoz nem szokott lovasseregét Posadánál, a Déli-Kárpátokban tőrbe csalja és véres csatában megsemmisíti, Hédervári Dezső önfeláldozása menti meg a királyt. 1331. szeptemberében Károly szövetkezik Ottó osztrák herceggel a csehek ellen. 1332-ban lengyel-cseh viszály robban ki, a július 13-án János cseh királlyal kötött békével Halics és Barancs visszakerül. 1328-ban meghalt Károly nápolyi király. 1332-ben jön létre az örökösödési szerződés I. Károly és Róbert nápolyi király között. 1333. július-szeptember között I. Károly Nápolyba utazik fiával, a hat éves András herceggel, akit eljegyez I. Róbert nápolyi király unokájával és örökösével, Johannával. Károly a következő évben tér vissza Magyarországra; András herceg, mint a trón várományosa, Nápolyban marad.

10.4. Lengyelország Nagy Kázmér korában 1333-ban meghal Łokietek Ulászló lengyel király. Fia, Nagy Kázmér (Kazimierz Wielki, 1333-1370) gazdaságilag és katonailag megerősítette államát. Támogatta a városok fejlődését, egységessé tette a törvényhozást. 1335-ben kénytelen lemondani a Luxemburgok javára, a csehek által meghódított Sziléziáról és Pomerániáról, amit a keresztesek korábban már elfoglaltak. 1339-ben Kázmér és Károly Róbert (felesége Łokietek Erzsébet) Visegrádon megegyeztek a lengyel trónöröklés kérdésében. Kázmér 1340-ben Lengyelországhoz csatolta Halicsot.

Radom Radom az ország keleti felének – Varsó mellett – legfontosabb közlekedési csomópontja a Góry Świętokrzyskie és a Mazóviai-síkság határán. A mostani rynek közelében, a Mleczna folyócska völgyében már a VIII-IX. században kora középkori városias település, földsánccal körülvett grodzisko alakult ki. A későbbi Radom ennek sáncain kívül fejlődött ki. A XII. század második felében fejlődött ki Radom Óvárosa, a Stare Miasto, amely kasztellánusi székhely volt Św. Piotr és Szt. Pál tiszteletére emelt fatemplommal. E templom lett a névadója az őstelepülésnek, a grodzisko Piotrówkának. A kasztellánusi székhelyet Radomir személynévről Radomnak nevezték el. Radom neve oklevélben IV. Hadrianus pápa bulláján, 1155-ben bukkan fel először. A később Stary Radomnak nevezett település 1300 körül kapott városjogot, amikor megépült a helység első kőtemploma. Az óvárosi piactéren álló, XIV. századi eredetű Św. Wacław-templom. Ez 1802-ben osztrák katonai raktár lett.

154 Nagy Kázmér a mostani 89 x 116 m területű Rynek körül elhelyezkedő 0,09 km2 kiterjedésű Nowy Radomot 1340-ben alapította. A régi városházát (Ratusz) 1818-ban bontották le. Nowy Radomot városfalak vették körül, melyben az egyik kapu a Lublini kapu volt. A várfalakhoz csatlakozott a kasztellánusi vár. A XIV. században emelt, soktornyos, gótikus kerengőjű várkastély (zamek) a kasztellánus székhelye volt. A várkastély a svéd háborúk idején kitört tűzvészben pusztult el, melyet azonban 1787-ben újjáépítettek. A városi várfalakat és bástyákat azonban elbontották. Az új rynek peremén épült fel Radom gótikus plébániatemploma. A Rynek délkeleti oldalán álló, 1360-1370 között épült Keresztelő Szt. János-templom Új Radom plébániatemploma eredetileg egyhajós, hármas apszisú, két homlokzati tornyos gótikus csarnoktemplom volt, melyhez később kápolnák épültek. 1630-1633 között készült el a waweli Zsigmond-kápolna hatását magán viselő kupolás reneszánsz kápolna, Jan Kochanowski családjának alapítványa. A templomot 1908-1909-ben neogótikus stílusban építették át. Szentélye és néhány részlete továbbra is gótikus maradt. A templomban látható Madonna a kisdeddel gótikus faszobor a XIV. század végéről származik. A Kochanowski-kápolna reneszánsz stílusú, itt van a XV. század közepéről való gótikus keresztelő kút, valamint egy XVII. század eleji manierista oltár. A mostani városháza 1545-1547 között épült Henryk Marconi tervei szerint, neoreneszánsz stílusban, - három korábban itt állt polgárház helyén épült – kétemeletes attikával, egy nagyobb és egy kisebb toronnyal kialakított, változatos ablakkiosztású épület. Az épület belső tereit 1941-ben átépítették. A magdeburgi rendszerű városjoggal felruházott Radom egyben kasztellánusi és bírósági székhely is lett. A Bernardinusok temploma és kolostora a korábbi fatemplom és rendház helyén a XVI. század második felében gótikus stílusban épült, majd reneszánsz és barokk elemekkel gazdagították. A XIX. században klasszicista stílusban átépítették. A rend feloszlatása után az épületet börtönként használták. A Szt. Katalin tiszteletére szentelt egyhajós, gótikus téglatemplomtól balra emelkedik a barokk sisakos templomtorony. A templomtól jobbra elterülő kerengőt kápolnák és kolostori épületek szegélyezik. Az 1628. évi tűzvész során házaiból mintegy 80 maradt meg épségben. 1655-1656-ban a svédek foglalták el és dúlták fel a várost. Mindössze 37 ház és 395 lakos vészelte át a vészterhes éveket. A várfalakon kívül eső Benedek-rendiek kolostorát a XVII. század végén alapították. A svéd háborúk során elpusztult templomot és kolostort 1691-1733 között kora barokk stílusban Tylman van Gemeren tervei alapján építették újjá. A Szentháromság tiszteletére szentelt, bazilika típusú, háromhajós, oszlopdíszes barokk Kościół Św. Trójcy 1914-1924 között raktárként szolgált. 1701-1706-ban a főleg földműveléssel foglalkozó Rasdomot újabb svéd támadás érte. 1767-ben itt alakult meg a Stanislaus Augustus reformjait ellenző oroszbarát radomi konföderáció, a bari konföderáció ellenében. Az 1794-es Kościuszko-felkelés elfojtása után a város a Habsburg-birodalom részeként osztrák igazgatási központ és katonai támaszpont lett. 1810-1812 között Radom a Napóleon által alapított varsói Nagyhercegség határvárosa, majd a Kongresszusi királyság idején a cári Oroszországhoz tartozott, cári kormányzósági székhely lett. 1915-1918 között a monarchia csapatai tartották megszállva. 1918-tól az újjáéledő Lengyelország egyik ipari városa lett. A hitleri megszállás idején tömeges kivégzések, deportálások, egyben partizánakciók és élénk ellenállási mozgalom színhelye volt a város. 1945 decemberében még csak mindössze 69000 lakosa volt, de rohamos fejlődésnek indult.

Lublin Lublin Kelet-Lengyelországban, a Bystrzyca és annak kisebb mellékfolyóinak széles völgye által felszabdalt fennsíkon fekszik a San folyótól keletre. A város egykor a két patak által közrefogott dombszerű emelkedés keleti végén, a Czwartę-dombon alakult ki a Stare Miasto, a Várhegy közvetlen közelében. Lublin a Balti-tengertől Dél-Oroszország felé vezető kereskedelmi út mentén alakult ki a Piast-birodalom keleti határszélén. A lublini vár helyén eredetileg XI. századi földsáncos gerendavár állott. A XII. század óta a várdombon kővár áll, melyet a XIII. század közepén kerek lakótoronnyal, donjonnal egészítettek ki. Az egykori Óváros XIII. századi gótikus plébániatemplomát, a hajdani Szt. Mihály-templomot a legenda szerint Leszek Czarny (1279-1288) alapította, aki csatába indulás előtt a tér helyén álló tölgyfa alatt elaludt, és álmában megjelent előtte egy angyal, aki bárdot adott át neki, hogy azzal legyőzze az ellenséget. Feltételül szabta azonban, hogy a győzelem esetén templomot emel ezen a

155 helyen. Leszek győzött, s úgy építette meg a templomot, hogy a tölgyfát foglaltatta be oltárként. Később gótikus templom váltotta fel a fogadalmi templomot. Amikor az egykori plébániatemplom romjait a XIX. században eltakarították, akkor az oltár alatt egy fatörzs maradványaira bukkantak. A századok folyamán Lublint sokszor feldúlták a tatárok, a halicsi és ukrajnai orosz fejedelmek és a litvánok is. Łokietek Ulászló 1317-ben városjogot adományozott Lublinnak. Nagy Kázmér idejében építették várát s vették körül a Czwartek-domb települését városfalakkal. Az 1341. évi tatár támadás visszaverését követően, Nagy Kázmér 1342-ben építette fel a gótikus várat, téglafalakkal, bástyákkal véve körül a várdomb platóját. A négyszög alaprajzú gótikus vár közepén emelkedett a donjon, a szerényebb királyi lakóépület és a Wladysław Jagiełło által 1385 körül alapított gótikus, egyhajós Szentháromság-templom (Św. Trójca), a mai várkápolna, melynek freskóit Jagelló Ulászló megrendelésére 1418 körül készített bizánci-orosz stílusban Andrzej mester. A templomot a XVI. század elején reneszánsz stílusban átépítették és kibővítették a várkastélyt, pincéiben a börtönöket, földszintjén a várnagy lakását, a kincstárt, a tanácstermeket helyezték el, míg az emeletet a királyi lakosztályok foglalták el. A plac Łokietkán álló XIV. századi, támpilléres, lőréses, előbástyás kaputorony, a Krakkói-kapu (Brama Krakowska), melynek tornyát barokk toronysisak fedi. (1782-ben Poniatowski Szaniszló király készíttette.) A Krakkói-kapu a középkori városfalak legerősebb védműve, az Óváros legveszélyeztetettebb pontján épült. A hozzá csatlakozó tornyokkal tűzdelt városfalakból csak egy gótikus félkör alakú bástya maradt fenn. Az egykori barokk Grodzka-kaput 1785-ben Merlini építette át. Lublin 1474-től vajdasági székhely lett. A XVI-XVII. század a város nagy fellendülésének időszaka. Gazdag kereskedők több emeletes kőházakat építenek az Óvárosban. 1568-69 év fordulóján a lublini várban szállt meg Zsigmond Ágost lengyel király. 1569. július 1-jén a lublini várban hirdették ki a lengyel-litván uniót. 1584-ben a főtér 2. sz. alatti épületben hunyt el Jan Kochanowski, a lengyel irodalmi nyelv megteremtője. A XVI. század derekától, 1578-tól egészen Lengyelország első felosztásáig itt ülésezett KisLengyelország állami ítélőszéke. A nemesi bíróság üléseire Lublinban tartózkodó lengyel mágnás családok: a Radziwiłłek, Czartoryskiak, Potockiak palotákat építtettek. Jan Potocki, a még önálló Lengyelország, a Rzeczpospolita (nemesi köztársaság) lovasságának parancsnoka volt. A főtér (Rynek) központjában álló kétemeletes klasszicista régi városháza helyén eredetileg egy gótikus városháza állt. Amikor a XVI. században Kis-Lengyelország nemesi ítélőszéke Lublinba került, először csak az ülések idejére, hat hónapra vette igénybe a városházát, de később a városi tanács új helyet keresett magának. A régi városházát az ítélőszék céljaira először barokk stílusban építették át. Jelenlegi formáját Poniatowski Szaniszló király udvari építésze, az olasz Merlini tervei szerint 1781-ben kapta. Az Ó- és Új-Város peremén álló Szent János-katedrálist Keresztelő Szt. Jánosról és Szt. János evangélistáról nevezték el. Az egykori Szt. Jánosról elnevezett jezsuita templomot Bernard Maciejowski, Báthory koronaőre, a későbbi gnieznói prímás alapította. Kérésére Báthory 1585-ben bizottságot nevezett ki a katedrális építésének irányítására. 1586-1603 között J. M. Barnardoni tervei szerint építették, 1604-ben szentelték fel. Az eredeti tervektől eltérően helyi mesterek a lublini reneszánsz stílusában készítették. A templom 1752-ben egy tűzvészben elpusztult. 1756-57-ben barokk stílusban újjáépítették, Józef Majer barokk freskókkal látta el a kincstár bolthajtásait. A jezsuita rend feloszlatása után a trinitáriusoké lett, majd 1797-től osztrák katonai raktárként használták. Az egykori jezsuita templomból 1821 után klasszicista stílusban alakították ki a Szt. János templomot, amely 1826-tól újra katedrális lett. 1830-ban A. Corazzi (a varsói Operaház építője) tervei alapján alakították ki klasszicista stílusban, ekkor építették meg homlokzati oszlopcsarnokát. A lublini dominikánus templom legrégebbi elődje egy XIII. században épült fatemplom volt, melynek helyén Nagy Kázmér 1342-ben – később tűzvészben elpusztult – XIV. századi gótikus templomot és kolostort építtetett. A jelenlegi templomot a XVII. század elején a lublini reneszánsz stílusában alakították ki. Belső kiképzése freskódísze barokk-rokokó. A Firlej által a templom bal hajójában

156 1615-ben alapított késő reneszánsz Firlej-kápolnában van Mikolaj Firlej krakkói kasztellánus és Piotr Firlej orosz vajda XVI. század eleji reneszánsz síremléke. A XVII-XVIII. századi svéd hadjáratok, a szász-orosz háborúk a várost sem kímélték. 1719-ben Lublin leégett. A XVII. században indult romlásnak a királyi várpalota is. A XVIII. századra már a palota is, a vár is romokban hevert, csupán a templom és a Szentháromság-templom maradt meg. Lengyelország felosztását követően Lublin és környéke a cári uralom alá került Lengyel Királyság területéhez tartozott. A XIX. század elején, 1827-28-ban emelt klasszicista stílusú új városháza homlokzatát négy oszlop által tartott bábkorlátos erkély díszíti. A nagytömegű, masszív városháza fölött négyszög alaprajzú kis tornyocska áll. 1824-1826 között építették át a romos palotaerődítményt börtönné. Lublin lakossága részt vett az 1830. illetve 1867. évi felkelésben. 1835-ben Lublinban született Henryk Wieniawski (1835-1880) hegedűművész, virtuóz és zeneszerző. Lublin iparosítása 1877 után, a vasúti közlekedés megindulásával kezdődött meg, de mezőgazdasági jellegét fenntartotta. Az 1916-1918 közötti időszakban Lublinban volt a Monarchia hadvezetőségének főhadiszállása. A két világháború között itt állították fel a Lublini Katolikus Egyetemet. A hitleri megszállás öt éve alatt mintegy 400000 lengyel raboskodott a lublini várbörtönben. 1944.július 22-én a hitleristák 800 foglyot mészároltak le a börtön celláiban. A második világháború során tízezrekre tehető azoknak a száma, akik a város mellett felállított Majdanek koncentrációs táborban, a lublini várbörtönben vagy a környékbeli kivégző helyeken lelték halálukat. Itt volt a székhelye a Lengyel Felszabadítási Bizottságnak, amely 1944. december 31-én ideiglenes kormánnyá alakult át. Varsó felszabadulásáig Lublin lett a felszabadult Lengyelország fővárosa.

10.5. A visegrádi királyszerződés és hatása Az 1335-ben, Szent Márton ünnepe körül megtartott visegrádi kongresszus résztvevői I. Károly (Károly Róbert) magyar király, János cseh király (1310-1346) a fia, a későbbi IV. Károly császár (1346-1378), továbbá Kázmér lengyel király (1333-1370), Anjou Károly feleségének, Erzsébetnek a testvére voltak. A cseh király ebédjére Magyarország királyának bőkezűségéből naponta 2500 kenyeret adtak és a királyi étkekből bőségesen, a lovaknak pedig minden nap 25 mérő abrakot. A lengyel király ebédjére pedig 1500 kenyeret és élelmiszert bőségesen, borból 180 hordót mértek ki. A cseh király Magyarország királyától 50 ezüstkorsót, két tegezt, 2 övet, 1 sakktáblát, 2 nyerget, 200 ezüstmárkát érő tőrt és 2 gyöngykagylót kapott. Mivel ekkor Lengyelország királya adófizetője volt a csehek királyának, Károly, Magyarország királya 500 márka értékű aranyat adott neki, hogy megváltsa őt a cseh királynak fizetendő adózástól. Elhatározták azt is, hogy ha a királyok közül bármelyiket vagy országukat valami ellenség támadná meg, a többiek kötelesek a segítségére sietni. 1335 novemberében I. Károly magyar király a visegrádi királytalálkozón békét hoz létre két szövetségese, III. (Nagy) Kázmér lengyel és János cseh király között. A korszak lengyel és cseh ellentétek forrása a Luxemburgok lengyel trónigénye volt. A Piastok pedig a hajdani lengyel területet, Sziléziát szerették volna megszerezni. A béke során Kázmér Sziléziáról mond le, a cseh király pedig lengyel trónigényéről. Cseh-magyar külön-megállapodásban szabályozták az északi kereskedelmi utak forgalmát, Bécs árumegállító jogát semlegesítve, egy Cseh- és Morvaországon át német földre vezető új utat jelölve ki (Budavár és Brünn árumegállító joga). 1336-ban az osztrák hercegek szövetkeznek a Babonics és Kőszegi családokkal, és Károly Róbert ellen támadnak. Március-október között Károly serege Szécsényi Tamás vezetésével cseh és lengyel szövetségben dúlja Ausztriát és elfoglalja Lékát. Lajos trónörökös is jelen van az osztrákok elleni hadjáratban. 1337-ben a lázadók meghódolnak, határváraikat (Szekcső, Tamási, Kéménd, Blagaj) kárpótlás ellenében a magyar király veszi át. Szeptember 11-i magyar-osztrák béke során Muraköz visszakerül Magyarországhoz. 1338-ban Lajos trónörökös és Luxemburgi Margit eljegyzik egymást. Lajos elindul menyasszonyáért Luxemburgi Károly udvarába.

157 1339. május 12-én I. Károly végleg kibékül a Kőszegiekkel és Babonićokkal, akiknek utolsó, három évig tartó lázadását az osztrák hercegek is támogatták. Az ország belsejében új birtokokat adományoz nekik, de felszámolja kiskirályságukat. 1339. július 7-én III. Kázmér lengyel király Visegrádon szerződést köt I. Károllyal, amelyben fiú utód nélküli halála esetére Károly fiát, Lajos herceget (a későbbi I. Lajos királyt) fogadja örökösévé. 1340ben Olgrad és Kestut litván fejedelmek megtörik a tatárok hatalmát. 1341-től a szomszédos Szerbia fejedelme Stefan Dusan (Dusán István, 1308 k.-1355) volt, aki 1346tól szerb király lett. A Bizánci Birodalom meggyengülését kihasználva elfoglalta Albániát, Thesszáliát és Macedóniát. Uralkodása a középkori szerb állam virágzása volt. A török terjeszkedés I. Murád (1319-1389) török szultán (1359-1389) idejére esik, aki 1361-ben elfoglalta Drinápolyt és fővárosává tette. Az első török szultán volt, aki a kalifa címet is viselte. Az 1389. június 15-i rigómezei csatában legyőzte a Lazar fejedelem vezette szerbeket. 1342. március 6-án vegyes bizottság ül össze a magyar-osztrák határ kijelölésére. 1342-ben Anjou Endre és Johanna házasságot kötnek Nápolyban. I. Károly király 1342. július 16-án halt meg Visegrádon. Székesfehérvárott temették el a Szűz Máriabazilika nagy oltáránál, István király és Imre herceg sírja közelében. A király elsiratására eljött sógora, a lengyel király, és násza, Károly morva őrgróf, a majdani IV. Károly császár is.

I. (Nagy) Lajos (1342-1382) 1342. július 21-én Székesfehérvárott Telegdi Csanád esztergomi érsek királlyá koronázza I. Károly és Erzsébet fiát, I. (Nagy) Lajost (*1326- +1382). 1343-ban Nagy Lajos megkezdi nagyszabású építkezéseit Diósgyőrben. 1343. január 19-én meghal I. Róbert nápolyi király, utódja Johanna, András herceg felesége. 1343. június 8-án Piast Erzsébet anyakirályné Nápolyba indul, hogy András herceg megkoronázását szorgalmazza. 1344-ben dolgavégezetlenül tér haza. 1344. június 15-én Basarab fia, Alexandru (Sándor) havasalföldi vajda Brassóban elismeri - a seregével Erdélyben tartózkodó - I. Lajost hűbérurának. 1345 júniusának második felétől júliusig I. Lajos hadjáratot vezet Horvátországba, amely ellenállás nélkül meghódol előtte. 1345-ben harc nélkül meghódol Horvátország (Bihács és több dalmát város) I. Lajos előtt. I. Nagy Lajos 1344. december 6. körül Csehországba (Brünnbe) ment Károly morva őrgrófhoz, illetőleg ennek apjához, János cseh királyhoz, hogy részt vegyen a pogány litvánok elleni keresztes hadjáratban. 1344. december – 1345 között magyar keresztes had vesz részt Vilna ostromában. Ennek nyomán ellenségeskedés támadt Csehország és Lengyelország között is. 1345. március 25-e körül a lengyel és magyar seregek átkeltek a tengeren a pogány litvánok ellen, Vilna ostromára. A déli szél miatt beállt enyhülés következtében a jég azonban olvadni kezdett, és a veszély miatt gyorsan visszatértek. Nagy Lajos magyar király 1345 nyarán ugyancsak Lengyelország királyának a védelmére és Kázmér király megsegítésére odaküldte nagy sereggel serény vitézét, Szécsi Miklóst Poháros Péterrel és más vitézekkel János cseh király ellen, aki nagy haderővel megtámadta az országot és Krakkó városát. Ezek után a cseh király támadása, ostroma és pusztítása ellen megvédelmezték az országot, felszabadították a várost az ostrom alól, a király kezére adták, majd szerencsésen hazatértek. 1345-ben I. Lajos nőül veszi Luxemburgi Margit, Károly morva őrgróf (később cseh király és németrómai császár) leányát. 1346-1370 között IV. Luxemburgi Károly cseh és német király, római császár. 1345. szeptember 18-19-én éjjel, Aversában – valószínűleg Johanna királynő hozzájárulásával – meggyilkolják András herceget. I. Lajos erre 1346. január 15-én VI. Kelemen pápától, Nápoly hűbérurától öccse gyilkosainak megbüntetését követeli. Durazzói Károly kibékül Johannával és a tarantói hercegekkel. 1347. november 11-én indult el szárazföldön át - mivel a dalmát partok Velence ellenőrzése alatt álltak -, Nagy Lajos első nápolyi hadjáratára bosszút állni öccse haláláért, megszerezni az immár őt illető nápolyi trónt, e kettős cél vezérelte. 1347 júniusában a magyar sereg

158 győzelmet arat Aquilánál Durazzói Károly fölött. Nagy Lajos november 11-én indult útnak Visegrádról és december 24-én Aquilába érkezett. Johanna és Lajos tarantói herceg házasságot köt. 1347 januárjában a királyi udvar Visegrádról átmenetileg Budára költözik. A királyi udvar központja 1347-1359 között Buda lett. 1347. július 28-án I. Lajos Buda város kiváltságait adományozza Kassának. 1347-1352 között pestisjárvány dúl Európában. Olasz hajók hozták be a Krím-félszigetről. 1348-ban az Európát megtizedelő „fehér halál” nevű pestisjárvány eléri Magyarországot. 1347. szeptember 7-én pestisben meghal Luxemburgi Margit, I. Lajos első felesége, aki Nagy Lajost nem ajándékozott meg gyermekkel. A váratlanul berobbant pestis járvány Magyarországon 1347-1349-ben megnövelte az ország halálozási rátáját. Ebből eredően súlyos társadalmi feszültség is keletkezett. A nagyarányú emberveszteség nyomán, a kedvezőbb munkafeltételek reményében egyes birtokokról nagy mértékű jobbágy-migráció indult meg az országban, melynek megfékezésére 1351-ben törvényben rögzítették, hogy az „egy és ugyanazon” rangú nemesség („una eademque nobilitas”) jogilag egyenlő, és a jobbágyság Magyarországon kötelezően fizeti meg a földesurának járó kilencedet (földesúri „nona”), amely ettől kezdve nehezedett kötelező és egységes teherként a jobbágyságra. 1348. január 11-én Nagy Lajos Capuánál megfutamította a nápolyi fősereget. Johanna január 15-én Marseille-be menekült. Nagy Lajos január 17-én bevonult Aversába, ahol január 23-án kivégeztette Durazzói Károlyt, és a tarantói és durazzói hercegeket Visegrádra küldi. Január 24-én bevonult Nápolyba, felvette a Jeruzsálem és Szicília királya címet. A nagy pestisjárvány elől azonban májusban kénytelen volt visszatérni Magyarországra. 1348-ban Anjou András fia, Martell Károly meghalt. Szeptemberben Johanna férjével együtt Nápolyba érkezik. December 24-én Treutel Miklós átadja Acerrát Tarantói Lajosnak. Johanna királynő eközben, Avignon városát eladta VI. Kelemen pápának, aki cserébe Johanna férjének, Tarantói Lajosnak királyi címet adományozott. Ellene Lackfi István vajda viselt hadat. 1349. szeptember-november között I. Lajos és III. Kázmér lengyel király hadat vezet a litvánok és a tatárok ellen. A meghódított Halics (1351) tartományt Kázmér kapja meg azzal a kikötéssel, hogy halála után a magyar királyra száll. 1352-ben I. Lajos a lengyel királynak adományozza Halicsot és Ladomériát. Nagy Lajos 1350. április 18-án Zengg kikötőjéből – ezúttal tengeren – indult második itáliai útjára, májusban bevonult Manfredoniába, elfoglalta Barit, és három hónapig ostromolta Aversát, ahol június 26-án maga is súlyosan megsebesült. Augusztus 1-jén bevonult Nápolyba, ahonnan szeptemberben Rómába zarándokolt, ahonnan szárazföldi úton október 25-én hazatért Budára. A Magyar és a Nápolyi Királyság egyesítése kudarcba fulladt. 1350. szeptember 17-én I. Lajos Lackfi Andrást nevezi ki Nápoly helytartójául. I. Nagy Lajos magyar király Oroszországban a litvánok elleni hadjáratban vett részt 1351-ben, 1352ben és 1355-ben. Már 1351. június-augusztus között újabb litván hadjárat indult. 1352. március 29-én a litván háborúban ostrom alá veszik Belc várát, ahol Lajos súlyosan megsebesült. 1351. november-december 11. között I. Lajos az ország nemeseinek kérésére országgyűlést tart Budán, melyen kiadja kiváltságlevelét (az 1222. évi Aranybulla megújítása). Elismeri a nemesi adómentességet, ekkor vezetik be az „ősiség” elvét. 1351-ben vezette be Lajos király a terményekből járó földesúri tizedrész fizetésének kötelezettségét (kilenced). 1352. március 23-án békét kötött Johannával, és kivonta csapatait a Nápolyi Királyságból. - 1381-ben majd, VI. Orbán pápa biztatására Kis Károly durazzói herceget küldi magyar sereg élén Itáliába. Az Aversában kivégzett Károly unokaöccse, miután elfoglalja Nápolyt, foglyul ejtette Johannát és börtönében megfojtja. 1353. április 20-án I. Lajos nőül veszi Kotromanič István bosnyák bán leányát, Erzsébetet. 1353-ban Kotromanič Erzsébettel kötött második házassága is 17 évig volt gyermektelen. A trón várományosa így öccse, István herceg lett. István 1354-ben meghalt, így fia, János, majd annak halála (+1360) után leánya, Erzsébet következett. Nagy Lajos feleségének, a boszniai Erzsébetnek is volt lengyel rokona: egy anyai nagybácsi, akiből pannonhalmi apát lett.

159 1352-ben Lajos és Kázmér egyezményt kötnek Galíciáról és Lengyelország örökléséről. 1354-ben újabb litván hadjárat indul. 1355-ben újabb hadjáratot vezetnek Szerbia ellen. Alsólendvai Miklós elfoglalja Klisszát. Velence szövetkezik a szerbekkel, Svardonát megvásárolja. 1355. december 20-án meghalt Dusán István 1346tól cár, a középkori Szerbia legnagyobb uralkodója, I. Lajos ellenfele. 1355 őszén a királyi udvar visszaköltözik Budáról Visegrádra. 1355-1365 között IV. Uros lesz a szerb király. A szerb állam rövidesen széthullik. 1356-ban a pápa Lajosnak „az egyház főkapitánya” címet adományozza. 1357-ben megkísérlik a boszniai bogumilok megkeresztelését. 1357 júliusában I. Tvrtko István bosnyák bán – unokatestvére, Erzsébet magyar királyné hozományául – területeket enged át Boszniában. 1359. május-július között I. Lajos hadat vezet Szerbiába, és Krusevácnál legyőzi Dusán utódát, IV. Uroš cárt. 1360 januárjában I. Lajos hadat vezet Moldvába, Bogdán vajda román fejedelemsége ellen, de az országot nem sikerül magyar uralom alá vennie. A XIV. századi magyar kultúra az 1300 körül keletkezett Ómagyar Mária-siralommal indul. Ez a legrégibb magyar vers, amely egy latin himnusz átköltése. 1922-ben fedezték fel Belgiumban, 1982től az Országos Széchenyi Könyvtár őrzi. 1358-ban megjelent Kálti Márk krónikaíró, fehérvári és veszprémi kanonok „Képes Króniká”-ja. 1373-ban készült el Kolozsvári Márton és György, magyar szobrász testvérpár egyetlen fennmaradt alkotása, a prágai gótikus Szent György lovas szobor. 1359-ben újabb pestisjárvány dühöng Magyarországon és Lengyelországban. 1360 szeptemberében Meggyesi Simon vezetésével 7000 főnyi sereg érkezik az Egyházi Államba a pápa megsegítésére. A belőlük szerveződött zsoldossereg, az ún. „Magna societes Ungarorum”, amelynek egyik vezére Toldi Miklós volt, később több éven át harcol itáliai fejedelmek szolgálatában. (Előbb Tarantói Lajos nápolyi király, 1365-ben a pápa, majd Johanna királynő zsoldjába álltak. 1363ban Siena és szövetségesei legyőzik Firenze zsoldoshadát Poggibonsinál. Toldi Miklós sienai fogságba esik.) 1360 októberében meghal János szlavónai herceg, I. Lajos unokaöccse és kiszemelt örököse, a magyar Anjou-ház utolsó férfi tagja. 1361. augusztus 9-én I. Lajos király Kassa városának árumegállító jogot adományoz. 1362-ben Nagy Lajos és Rudolf kibékül és szövetségre lép a császár ellen. 1363-ban hadjárat indul Tvrtkó István bosnyák bán ellen. 1364-ben I. Lajos Nápolyból udvarába hozatja rokonát, Károly durazzói herceget (a későbbi II. Károly királyt), és gondoskodik neveltetéséről. Durazzói Kis Károly Szlavónia hercege. 1364-ben Bogdán vajda uralma Moldvában. 1365-ben bolgár hadjárat indul. Júniusban magyar kézre kerül Bodon (Vidin), Himfi Benedek Bolgárország bánja lesz. Lajk havaselvei vajda háborús fenyegetésre hódol. 1365-ben a Máramarosból kiköltöző Bogdán vajda megalapítja a moldovai román fejedelemséget. 1366-1368 között Lackfi Imre és Szeglaki László bolgár bánok. 1367-ben Lajk havaselvei vajda, szörényi bán és fogarasi herceg harca a törökök és bolgárok ellen. 1368-ban Lajk és Sismán (1367-1393) tirnovói bolgár cár felkelése után magyar hadjárat indul Havaselvére. I. Nagy Lajos 1365. évi Itáliában harcoló seregének alvezére Toldi Miklós (1320-1390), hadvezér és ispán volt. 1372-től hevesi, majd 1383-85-ben szabolcsi ispán lett. Történetét először Ilosvai Selymes Péter, majd Arany János dolgozta fel. 1367-ben Károly császár és Rudolf újra szövetségre lép egymással. Magyar-lengyel-bajor szövetség és megtorló háború terve a Habsburgok ellen. 1367. szeptember 1-jén V. Orbán pápa jóváhagyja a pécsi egyetem alapítását (csak 1390-ig működik). A társégben található egyetemek közül a prágai 1348-ban (IV. Károly császár), a krakkói 1364-ben (Nagy Kázmér), a bécsi 1365-ben (Rudolf herceg) létesült. A lengyel-magyar kereskedelmi forgalom nagy része az 1361 óta árumegállító joggal rendelkező Kassa és Krakkó közt bonyolódott. Az 1360-as években a két város között erős rivalizálás, kereskedelmi háború zajlott. I. (Nagy) Lajos Lengyelország és Magyarország közötti áruforgalom

160 megkönnyítésére 1368-ban kereskedelmi egyezményt kötött III. Kázmér lengyel királlyal. Az 1368. évi budai egyezmény rendezte a vitás kérdéseket, Lajos lengyel királlyá választása után (1370) pedig a kereskedelmi kapcsolatok tovább javultak. 1369 szeptemberében létrejön az osztrák béke. Lajos szövetséget köt Nápollyal és a bajorokkal IV. Károly császár ellen. 1369. december 7-én a Bulgáriában járt magyar had feloszlik. Garai Miklós macsói bán a Dunán, Lackfi Miklós a Jalomica völgyén Havaselvére tör és Szörény várát elfoglalják.

10.6. I. Lajos lengyel királysága és a magyar trónutódlás kérdése Łokietek Ulászló egyetlen fia, III. Nagy Kázmér lengyel király (1333-1370), volt, akinek nem volt fiú örököse. Nagy Kázmér (Kazimierz Wielki) és Nagy Lajos magyar király 1355. évi budai találkozójukon végérvényesen eldőlt Lajos trónöröklésének kérdése (felesége az ifjabb Erzsébet királyné volt). 1364-ben megalapította a Krakkói egyetemet. 1366-ban a lengyel hűbérurak hatalmuk alá hajtották Volhinia egy részét. III. Nagy Kázmérnak sikerült Lengyelország egyesítése (Poznań, Gniezno, Kalisz). Az egyesített államban fellendült az ipar, a kereskedelem, felvirágzott a gótikus művészet. 1370. november 5-én meghalt III. Nagy Kázmér, aki unokaöccsére, Nagy Lajosra hagyta királyságát. III. Kázmér halálával – a magyar az Árpád-házi királyok végét jelentő III. András halálát (1301) követő közel 70 év múlva - kihalt a lengyel trónt kezén tartó Piast-dinasztia. Az 1339. július 7-án, Visegrádon I. Károly magyar király és Kázmér lengyel király követei között létrejött örökösödési szerződés értelmében koronázták - Nagy Kázmér 1370. november 5-i halála után 12 nappal -, november 17-én, Krakkóban Piast királlyá - Károly Róbert fiát -, Nagy Lajost (13701382), aki anyját, Erzsébetet nevezi ki helytartóvá. Erzsébet 1370-ben hazament, hogy fia helyett Lengyelországot kormányozza. Lengyel volta ellenére magyar lovagokkal vette magát körül, ami nagy elégedetlenséget szült a hazaiak körében. 80 évesen hunyt el. Lajos címe szerint Magyar- és Lengyelország királya lett, a két országot a közös uralkodó személye kötötte össze, azaz perszonálunióban álltak egymással. 1370-ben elhunyt III. (Nagy) Kázmér (1310-1370), lengyel király (1333-1370), aki új, kelet felé terjeszkedő politikát kezdeményezett. Megszerezte Galíciát és Volhíniát. Megalapította a krakkói egyetemet. III. Kázmér a Piast dinasztia utolsó tagja volt. Halála után I. Nagy Lajos vette át a lengyel trónt. Nagy Kázmér halála után (+1370) unokaöccse, I. (Nagy) Lajos magyar király örökölte a lengyel trónt. Az Anjou-házi I. (Nagy) Lajos [magyar király 1342-1382 között, lengyel király 1370-1382 között] uralkodása alatt a királyi hatalom meggyengült, a nemesség befolyása megnőtt a királyi kedvezmények nyomán. Krakkó aranykorát élte, fellendült az ezüst, ólom és só bányászata. Jelentősebb kereskedelmi kapcsolatok épültek ki Krakkó, Nowy Sącz (Sandecz) és Kassa között. Nagy Lajos magyar-lengyel király Diósgyőrbe helyezte központját. 1374-ben Kassán kiadott privilégiumában biztosította a lengyel nemesség előjogait s így leánya, Hedvig számára megszerezte a trónutódlást. A Piast rokonok közül a legnagyobb karriert Erzsébet anyakirályné unokaöccse, Oppelni László herceg futotta be, ő öt éven át Magyarország nádora (1367-1372), Halics kormányzója volt. 1370. október 10-én ugyanis I. Lajos elszakítja az 1352-ben odaajándékozott Halicsot és Ladomériát Lengyelországtól, és hűbérül rokonának, Piast Oppelni László hercegnek adja, aki eddig a nádori méltóságot viselte. Halics 1380-tól a magyar kormányzás alá kerül orosz vajdaság néven. 1382-ben a Czestochowa-i pálosrendi kolostort is Władysław opolei (Oppelni László) herceg alapította. Erzsébet uralomvágyó, erőszakos anyakirályné volt, akitől fia, Lajos, a király és az ország nagyjai egyaránt tartottak. A kormányzatban szinte egyenrangú szerepe volt Lajossal. 1373. június 1-jén I. Lajos és IV. Károly német-római császár, cseh király egyezséget köt gyermekeik, az ötéves Luxemburgi Zsigmond és a kétéves Mária eljegyzéséről. 1374. augusztus 10-én I. Lajos követei Párizsban eljegyzik elsőszülött leányát, a négyéves Katalint V. Károly francia király másodszülött fiával, Lajos orleans-i herceggel. A magyar király a jegyespárra ruházza nápolyi trónigényét.

161 1374. szeptember 17-én I. Lajos Kassán kiváltságlevelet ad a lengyel rendeknek, akik ennek fejében elismerik a leányági örökösödést. (A kassai privilégium a lengyel nemesség számára az 1351. évi magyar törvényhez hasonló jelentőségű). 1375. március 9-én I. Lajos legifjabb leányát, Hedviget eljegyzi Habsburg Vilmossal, III. Lipót osztrák herceg fiával. Hedvig és Vilmos házasságát képviselők útján végül is 1378. június 15-én Hainburgban kötik meg. Nagy Lajos 1378-ban, leányának, Máriának IV. Károly cseh király fiával történt eljegyzésekor kikötötte, hogy a gyermekvőlegény tízéves korától kezdve a magyar udvarban nevelkedjék. Nagy Lajos király lengyel trónja láthatóan háttérbe szorult a magyar mellett, keveset tartózkodott az új országában. Az a választása, hogy anyját bízta meg Lengyelország kormányzásával, kifejezetten szerencsétlennek bizonyult. Az iránta érzett ellenszenv hatására 1376. december 7-én Krakkóban egy utcai összetűzés során lemészárolják az Erzsébet királyné kíséretéhez tartozó nemeseket. Erzsébet visszatér Budára. Lajos 1344-ben és 1351-ben harcolt a lengyel korona érdekeiért a litvánokkal, királyként pedig 1377. július-szeptember között újabb hadjáratot indított. Elfoglalja Belz és Chelm várát. Ugyanakkor Oppelni László Moldvában helyreállítja a magyar fennhatóságot. Piast Oppelni László 1377-1379 között Lengyelország kormányzója. Utána 1379-1380 között újra Erzsébet (+1380) Lengyelország kormányzója. 1379 augusztusában, miután legidősebb leánya, Katalin 1378-ban meghalt, I. Lajos Kassán elismerteti a lengyel főurakkal második leánya, Mária trónöröklési jogát. 1380. június 2-án I. Lajos az Anjou-ház egyetlen élő férfitagjára, Károly durazzói hercegre ruházza a Nápolyi Királyságra vonatkozó jogait. 1380-ban VI. Orbán – az 1377-ben Avignonból hazatért római pápa – Johannát megfosztja a nápolyi tróntól. 1380. július 16-án Durazzói Kis Károly és Horváti János magyar sereggel elfoglalja Nápolyt. 1380-ban ifjabb Erzsébet királyné befolyáshoz jut. Zavisza krakkói püspök lesz Lengyelország kormányzója. 1381. augusztus 24-én kötik meg a torinói békét. Treviso és Trieszt az osztrák hercegeké. Velence 7000 arany kárpótlást vállal. Augusztus 25-én Johanna Durazzói Károly fogságába kerül. III. Kis Károly 1381-1386 között Nápoly királya lett. 1382. májusában börtönében megfojtják Johanna királynőt. Nagy Lajos felesége, Erzsébet 1370-ben szülni kezdett (Katalin, Mária *1371, 1373-ban Hedvig). Lajost 1375-től a leányági örökösödés elfogadtatását tűzte ki célul. Az vonakodó lengyel rendeket végül is a kassai privilégium kibocsátásával sikerült meggyőzni, amelyben a lengyel nemességet széles kiváltságokkal ruházták fel. 1374-ben Katalint V. Károly francia király fia, Lajos orleans-i herceg jegyezte el, 1375-ben Hedviget III. Lipót osztrák herceg fia, Habsburg Vilmos, Máriát pedig kétéves korában IV. Károly császár ifjabb fia, Luxemburgi Zsigmond jegyezte el. Miután Katalin 1378-ban meghalt, a trón várományosa Mária lett, 1379-ben a lengyelek tudomásul vették Mária és Luxemburgi Zsigmond utódlását, mert azt hitték, hogy a pár Lengyelországban fog lakni. A magyar trón Hedvigre szállt volna. Lajos végakaratában azonban egész birodalmát Máriának szánta. 1382ben Mária és Luxemburgi Zsigmond trónörökösök lesznek. A júliusban Zólyomban tartott lengyel országgyűlés kimondja: Mária és Zsigmond lengyel trónöröklési jogát. 1382. szeptember 10-én Nagyszombat városában meghal I. (Nagy) Lajos király. Szeptember 16-án Székesfehérvárott, a bazilika általa alapított kápolnájában temették el.

A gótikus építészet A gótika, amely az utolsó Árpádok alatt, a XIII. század végén honosodott meg Magyarországon, főként a XIX. században, az Anjouk-idején, majd Luxemburgi Zsigmond német-római császár és magyar király (1387-1437), valamint Hunyadi Mátyás (1458-1490) alatt virágzott. A XIV. század második felében, amikor a tűzfegyverek még nem veszélyeztették a falakat, négy saroktornyos várpaloták is épültek. Legszebb példája a gótikus stílusú diósgyőri vár. A XIII-XV. században fellendült a városi polgárság lakóház építkezése is. Főként Budán, a homlokzatokon mérműves ablakokkal, kapualjakban ülőfülkékkel, festett homlokzatú épületek épültek. A polgárság öntudatát plébániatemplomok emeltetése jellemzik:

162 -

a budavári ún. Mátyás-templom, a pesti Belvárosi-templom, a soproni Szent Mihály-templom, a gyöngyösi Szt. Bertalan-templom, a miskolci Avasi-templom, a kőszegi Szt. Jakab-plébániatemplom, Sárospatak, Nagybörzsöny és Mátraverebély temploma,

Az új szerzetesrendek, elsősorban a ferencesek gótikus templomain a francia gótika hatása érvényesül. A ferencesek alakítják ki a XV. század végén a magyar építészet jellegzetes templomtípusát, az egyhajós, nagyméretű templomot, mint a nyírbátori minorita (ma református) templom. A ráckevei görögkeleti templom is e stílushoz tartozik. Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok nagyvázsonyi temploma is e korszakhoz tartozik. A falusi későromán, változatlanul háromsejtes (torony, hajó, szentély), kis templomokat általában sokszögzáródású szentéllyel készítik, ritkábban a hajókat is boltozzák. Szép példája a nagyvázsonyi Szt. István-templom, Nógrádsáp, Velemér, Vizsoly, stb. temploma. Ebben a templomokban jelentős falfestmények is fennmaradtak. A freskók egy részét a reformáció idején a protestánsok, illetve a török korban a mohamedánok meszeléssel fedték le. E korból való például Buda és Siklós várkápolnái is, melyek rendszerint kicsiny, de szép belső térrel, pompás faragott és festett dísszel épültek. A gótika jegyében született lengyel székesegyházak, várak, várkastélyok, városházák, tornyos városfalak és polgárházak nagyrészt máig fennmaradtak. A lengyel gótika jegyében születtek a krakkói téglatemplomok, melyeket kőből faragott ablakkeretek és idomdíszek ékesítenek. A gótikus bazilika-stílusban épült a krakkói Wawel-székesegyház, ill. a Mária-templom. A krakkói Jagelló Egyetem épületegyüttese is gótikus stílusú. Lengyelország tengerparti részét az északi Hanza-góika alkotásai jellemzik. Jellemző példája a gdański Mária-templom és a masszív kołobrzegi káptalani templom. A gótika jegyében épültek a Balti-tenger közelében a német lovagrend várai és a püspöki vártemplom együttesek (Malbork vára, fromborki székesegyház). A világi rendeltetésű északi téglagótika alkotása a toruńi gótikus városháza. Dél-Lengyelországban délnémet hatásra vall a wrocławi Székesegyház szobordíszes homlokzata. Az érett gótika kiemelkedő alkotása a wrocławi városháza, valamint a reneszánsz kori külsejű poznańi városháza gótikus belső terei. A ciszterciták révén a francia gótika hatásai is több helyen fellelhetők.

Diósgyőr Már a honfoglalás előtt, a IX-X. században vár állott ezen a helyen (Geuru, Győr). Ez az 1241. évi tatárjáráskor elpusztult. 1271-ben Ákos nembeli Ernye bán kapta meg a területet. A XIII. század második felében kezdték építeni a kővárat. Fia, István nádor 1304-ben kőből épített udvarháza mellett pálos kolostort alapított, és ő építtette az „újvárat”, amely nagyjából ovális alaprajzú volt, és a sziklaperemet követte. A vár 1261-től 1317-ig az Ernye család kezén volt. Az 1316-ban elkészült ovális alaprajzú várat (WYVAR = újvár) lakótorony erősítette. A vár bejárata északon volt. A Károly Róbert elleni 1316-os, Borsa Kopasz nádor vezette lázadás leverése után, az Ernye család birtokai 1316-19 között Debreceni Dózsa erdélyi vajda, majd 1319-1325-ig Széchy Miklós horvát báné lettek. 1340-ben a vár a királyé lett, és ekkor említik először mai nevén Diósgyőrnek. A vár ekkor Lokietek Erzsébet királyné birtokába került. Károly Róbert visegrádi királyi központjából az út Lengyelországba északra a Garam, északkeletre a Sajó völgyébe vezetett Buda és Krakkó között, félúton egyfelől Zólyom, másfelől Diósgyőr volt az összekötő állomás. Károly Róbert és Lokietek Erzsébet fia, I. (Nagy) Lajos, 1342. évi koronázása után Diósgyőr várát királyi birtokba vette. Cserével megszerezte Miskolc birtokát.

163 A középkori Miskolc város az Alföld és a hegyvidék találkozásánál, országutak csomópontjánál létesült gazdasági, kereskedelmi település volt. A tokaj-hegyaljai borforgalom központja lett. A város ellenőrzése alatt állt a Felvidékre, Lengyelországba vezető országút. 1370-ben I. (Nagy) Lajos Kázmér lengyel király halála után megszerezte a lengyel koronát is (13701382). Nagy Lajos a koronázás után a karácsonyt Diósgyőrött ünnepelte, és a méltó módon kiépített várat legfőbb székhelyévé tette. Az 1340-es évektől kezdve kezdődött a négysaroktornyos várpalota építése, melynek még északon volt a bejárata. A keleti szárny közepén nyolcszögű szentélyzáródású kápolna állt. 1379-ig elkészült a minden oldalán ikertornyokkal erősített külső vár is. Építője Ambrus mester volt, akit innen Eperjes építésére küldött I. Lajos. 1381-ben a vár 13x25 m-es (350 m2) lovagtermében – amely akkor az ország második legnagyobb ilyen terme volt – írták alá Velencével az ún. torinói békét. A vár Luxemburgi Zsigmondnak is kedvelt tartózkodási helye volt. 1424-től főleg vadászkastélyként a királyné jegyajándéka lett. Ez időben főként belső díszítése folyt, pl. mázas, figurális csempékből rakott kályhák készültek. Hunyadi Mátyás, illetve felesége, Aragóniai Beatrix alatt épült a várfalak külső burkolata és a vizesárok ellenfala (contrascarpa), és készült a vár reneszánsz díszítése, melynek legszebb darabja az ún. Diósgyőri Madonna amely a várkápolna oltára lehetett, Johannes Duknovics de Tragurió (Giovanni Dalmata) alkotása. II. Ulászló alatt építették át az északi kaputornyokat. A királynők után Balassa Zsigmond birtokába került a vár, aki 1540 körül a rondellát építtette, és címerével díszített kútkávát faragtatott. A török uralom idején Szendrő és Ónod mellett a vidék egyik végvára lett. 1544-ben építették a bejáratot védő ötszögű bástyát. 1548-ban a királyné, Habsburg Mária lemondott javadalmáról a magyar-osztrák császár javára, de valójában Erdély fejedelmei foglalták el. Lebontották az északi oldal ikerkapu-tornyát és helyébe homokkőből háromszintes hatágyúállásos építménytömböt, kazamatát építettek, később a bejárati torony aljában ötszögű olaszbástyás védművet emeltek. A XVI. században megindult a vár romlása. 1650-ben megvédték ugyan egy török támadás ellen, de az egykori leltárak már fedél nélkülinek, romosnak említik. 1678-ban, mivel Kállay Nagy András vezette védői átálltak a szabadságharcosokhoz, a császári hadsereg felégette. 1702-ben a zálogos birtokosoktól visszaszállt a kamarára. 1702-ben a belső vár egy részét helyreállították, használták a Szt. György tiszteletére szentelt kétszintes várkápolnát is. 1776-ban mondták a diósgyőri „ócska templomban” az utolsó könyörgést. A romos várat építőanyag-bányának használták. 1962-63-ban feltárták a belső várat és elődjét, 1968ban fejezték be a belső vár helyreállítását. A vár helyreállítása 1953-1973 között tartott. A várba a vizesárok felett modern vasbeton híd vezet. A vár helyreállítási terveit Ferenczy Károly építész készítette.

Sandomierz A wislánok települése már a Piast-birodalom kialakulása idején kasztellánus székhely volt. A XII. század első harmadában, az 1138-tól kezdődő feudális megosztottság idején részfejedelemség székhelye lett az ukrajnai területek közelében. A lengyel birodalom keleti határa mellett fekvő települést a XII. század folyamán a tatárok. többször is feldúlták. A város fellendülése csak a XIII. század vége felé kezdődhetett meg, ekkor pénzverési és árumegállítási jogot nyert. A sandomierzi székesegyháztól nyugatra fekvő, egykor a város területén kívül álló dominikánus Szt. Jakab (Kościół Św. Jakuba) templomot és kolostort 1226-ban Igazságos Kázmér fejedelem leánya, Adelaja építtette. Adelaja szarkofágját 1676-ban egyetlen tölgyfa törzsből faragták, fedele XVI. századi. A kolostor román kori szerkezetét mutatja, némi késő gótikus szerkezeti részekkel. Értékes a XIII. századi román kori kerámiadíszes kapuzata. 1260-ban a tatárok Sandomierzben 49 dominikánus szerzetes mészároltak le. A sandomierzi katedrális – melytől a harangtorony külön áll – az 1259-1260. évi tatár betörés idején elpusztult XI-XII. századi román templom helyén 1360-1382 között épült. A katedrálist hordozó domb szűk területén volt a tatárok által elpusztult első sandomierzi település. A háromhajós gótikus csarnoktemplomot a XV. század közepén átépítették, homlokzatát 1670-ben barokkosították.

164 Szentélyében XV. század eleji bizánci-orosz hatást mutató freskórészletek láthatók. A templom belső berendezései a XVIII. század legelejéről való. A várost 1362-ben Nagy Kázmér lengyel király uralkodása idején várfalakkal vették körül. A XIV. századi eredetű, reneszánsz pártázatos Opatów-kapu (Brama Opatowska) a nagyrészt lebontott városfalak egyetlen megmaradt gótikus kapuja. Nagy Kázmér lengyel király palotát is építtetett Sandomierzben. A Visztula túlsó partján, a gótikus részleteket őrző nagy kázméri királyi vár egy XI. századi első hercegi palota helyén épült, melyet a XVI. század első felében Öreg Zsigmond lengyel király reneszánsz stílusban átépíttette. Ez egészen a svéd háborúkig ép maradt, és csak a svédek ostroma nyomán indult pusztulásnak. 1828-1959 között börtönként használták. A XIV. században már fontos Visztula menti kereskedő- és iparváros volt. Takácsairól és posztókészítőiről vált híressé. A kerttel övezett, csúcsíves bejáratú, egyemeletes Długosz-házat az itt kanonokoskodó történetíró 1476-ban emeltette lakóház céljára. A XVI. század folyamán, a visztulai kereskedelem fénykorában Sandomierz kikötőjében egymást érték a fával, gabonával megrakott dereglyék. Az egykor itt gabonát rakodó visztulai kereskedőbárkák Gdanskig is lehajóztak. A főtér közepén álló gótikus városháza alsó részének stílusa késő gótikus. 1523-ból való homlokzatát - a vakboltíves harmadik szint fölött – reneszánsz pártázat keretezi. Az 1602-ben épült kollégium, a legrégibb lengyelországi nemesi gimnázium volt, melyet az ellenreformáció idején a jezsuiták létesítettek az ariánusi eszmék visszaszorítása érdekében. Nyugatabbra a XV. századbeli Szt. Páltemplom (Kościół Św. Pawła) a XVII-XVIII. századi barokk átalakításáról tanúskodik. A svéd háborúkkal és a XVIII. századi általános hanyatlással azonban lehunyt Sandomierz szerencsecsillaga. 1809-ben Napóleon Varsói Hercegségének határvárosa lett. Az 1815. évi bécsi kongresszust követően a Királyi Lengyelország területeként a cár uralma alá került. Változatos történelmét követően, a második világháború vége felé Skopenko (Szkoponko) szovjet ezredesnek úgy megtetszett a műemléki város, hogy nem engedte tüzérséggel lövetni, s parancsára a szovjet csapatok kézifegyverekkel verték ki a németeket. Amikor Skoponko ezredes az Odera menti harcokban elesett, kívánsága szerint és hálából a sandomierzi temetőben temették el.

10.7. Trónviszányok (1382-1395) Mária (1382-1387) 1382. szeptember 17-én Demeter esztergomi érsek királlyá koronázza Máriát (*1371- +1395). A 11 éves kislány helyett a tényleges uralkodó Erzsébet királyné. Trvtko István fellázad Mária uralma ellen. A kassai egyezményben Lengyelország Hedviget ismeri el trónörökösnek. 1382. szeptember végén Zsigmond – értesülve I. Lajos haláláról – felveszi a „Lengyelország ura” címet. A lengyelek ellenállása miatt az özvegy anyakirályné (régens) azonban Hedviget küldte Lengyelországba. 1383. március 28-án Erzsébet anyakirályné fölmenti a lengyeleket Máriának és Zsigmondnak tett hűségesküjük alól, Hedvig jegyese, Habsburg Vilmos lengyel trónöröklési jogának elismerését kívánja. 1383-ban Ziemovit mazóvi herceg lengyel trónkövetelőt leverik. A horvát lázadást Lackfi István nádor fékezi meg, Erzsébet és lányai haddal vonulnak Horvátországba. 1384. október 15-én Nagy Lajos kisebbik leányát, Hedviget, Krakkóban királynővé koronázzák. – Habsburg Vilmossal négyévesen kötött „pro forma” házasságát semmisnek nyilvánították. A Nagy Lajos király óta fennálló perszonálunió is felbomlott. Hedvig (1384-1386) - lengyelül Jadwiga –, előbb elvált Vilmos Habsburg főhercegtől, majd a főurak nyomására, politikai érdekből 1386. február 18-án férjhez ment az érett férfikorban járó II. (Jagelló) Ulászló litván fejedelemhez. Végül is a lengyelek Jagelló Ulászló (Władysław Jagiello) litván fejedelmet választották királlyá (1386-1434). aki Hedvig kezéért komoly előnyöket ígért: az eddig pogány litvánok felveszik a kereszténységet. Hedviggel kötött házassága révén jött létre Lengyelország és Litvánia uniója. Így került a trónra a Jagellódinasztia. Ezzel 1385-től, az ún. krewói uniótól egészen az ország felosztásáig Lengyelországot és Litvániát perszonálunió kötötte össze (1386-1569). Hedvig (Jadwiga) (+1399) az esküvő után az uralkodás feladatát átengedte férjének, aki kezdetben formailag társuralkodóként kapott jelentős szerepet.

165 Hedvig (Jadwiga) a politikában közvetített a lengyel udvar és a Luxemburg Zsigmond között. Udvartartásában Lajos korának magyar hagyományait ültette át Krakkóba. Idejét főleg jótékonykodással töltötte. Jelentős szerepet vállalt a krakkói egyetem újraindításában (1397) is, és a Kázmér által 1364-ben életre hívott krakkói egyetemet teológiai karral gazdagította. 1399-ben első gyermeke szülésébe belehalt. Ékszereit, pénzét mind az egyetemre hagyta. Hedvig királynő ajándéka a krakkói püspök racionáléja. A lengyelek ma szentként tisztelik.

A Jagelló Egyetem A krakkói Jagelló Egyetem ősi központja a Szt. Anna utca (ulica Św. Anny) és az ulica Jagiellońska kereszteződését elfoglaló Stuba Communis régi egyetem. Támfalakkal erősített, vasrácsos ablakú, kecsesen előre ugró erkélyű, gótikus vörös téglaépült. Az egyetemet 1364-ben Nagy Kázmér (+1370) alapította a páduai és a bolognai egyetemek mintájára. Első épületei Kazimierzben lehettek. 1400 körül Hedvig (Jadwiga) királyné adományából (eladott ékszerei árából) vásárolták meg az akkori zsidónegyedben lévő Szent Anna utca néhány telkét és építették fel az egyetem ma is látható gótikus stílusú épületegyüttesét. Az egyetem földszintjén berendezett középkori alkimista laboratórium a hagyományos szerint az „ördöggel cimboráló” Twardowski professzor kísérleteinek színhelye volt. Az aranycsinálás titkait kutatta műhelyében. Hosszú időn át az egyetem oktatói a világi papság és a szerzetes rendek tagjai közül kerültek ki, akiknek az egyetemben volt a lakásuk és a Stuba Communisban (tanári ebédlő) fogyasztották el az ebédet, amely alatt a Szentírásból olvastak fel egy-egy részletet. Az egyetem adománylevelét Jagelló Ulászló adta. Az egyik ezüst jogar Jadwiga királynő ajándéka. Az egyetemi jelvényekre teszik le az esküjüket az egyetemet elvégző egyetemi polgárok. Az egyetem tulajdona egy 1510-ben készült földgömb, a Jagello Globus, amelyen már Amerika is szerepel ilyen felirattal: „Amerika terra novitor reperta” (Az újonnan felfedezett Amerika). Az egyetem őrzi Mikolaj Kopernik (Copernikus) csillagászati műszereit (astrolabium). Az egyetem Jagello dísztermét (aula) XVI. századi reneszánsz kazettás famennyezet borítja. Itt áll a rektori trón, két oldalán az egyetemi tanács tagjainak ülőhelyeivel. A falakat a lengyel királyok arcképei borítják, velük szemben az egyetem professzorainak képmásai láthatók. Négy kép a hitleristák által elhurcolt és a dachaui táborban elpusztított lengyel professzorokat ábrázolja. A középkorban a Krakkóban tanuló magyar diákok kollégiuma az ulica Bracka-ban volt, a XV. századúri földesúri házat az egyetem vásárolta meg, itt rendezte be az Új Kollégiumot, amelyet 1470-1535 között magyar diákok népesítettek be. A régi egyetem épületéhez csatlakozik az ulica Jagiellońskán álló Nowodworski Kollégium, melyet Bartolomej Nowodworski alapított, aki részt vett az 1571. évi Lepantói tengeri csatában is. Adományából építette Jan Leitner 1639-643-ban az árkádos, belső lépcsős kiképzésű épületet, melyben a Krakkói Akadémia által alapított főiskola működött. Ebben az iskolában tanult többek között Sobieski János, a későbbi III. János lengyel király. Amikor a főiskola új otthont kapott, a Nowodworaski Kollégiumot a Jagelló Egyetemnek adták át. A Kołłataj Kollégium 1790-ből való. A különböző egyetemi kollégiumok között áll a Collegium Novum 1883-1887 között emelt új épülete, az egyetem rektorának és központi hivatalának székhelye volt. Az épületben látható Matejko, Kopernikusz feltalálja a heliocentrikus elméletét c. képe. A Collegium Novum épületéből hurcolták el a nácik 1939. november 6-án az egyetem professzorait és oktatóit.

166 1384-ben Mária országgyűlésen erősíti meg az 1351. évi törvénykönyvet. 1385 áprilisában Budán megbízottak útján megkötik Mária királynő és Orleans-i Lajos házasságát, de Mária és Luxemburgi Zsigmond – az anyakirályné és Garai Miklós ellenállása ellenére – 1385. november 1-jén házasságot kötöttek. Luxemburgi Zsigmondot 1387. március végén választották királlyá, és március 31-én Székesfehérvárott koronázták meg. A megyei nemesség jelöltje Durazzói (vagy Kis) Károly nápolyi király, az Anjou-ház utolsó férfisarja volt. 1385 szeptemberében Horváti Pál zágrábi püspök hívására Durazzói Károly (*1350- +1386) nápolyi király Magyarországra érkezett. Augusztus – szeptember között a Garai-Lackfi párt azonban Zsigmondot támogatja. 1385-1387 között Szécsi Miklós a nádor. 1385 decemberében a budai nemesi országgyűlésen megjelent nemesi tömegek kikényszerítik Mária királynő lemondását Durazzói Károly javára. Zsigmond kénytelen volt elmenekülni, Mária bejelentette lemondását, mire Székesfehérvárott 1385. december 31-én megkoronázták II. Károlyt (1385-1386), aki csak 39 napig volt hatalmon. 1386. február 6-án Budán a királynők palotájában tőrbe csalták, és merényletet követnek el II. Károly ellen. A tett végrehajtója Forgách Balázs pohárnokmester, kitervelője Garai Miklós volt nádor. II. Károlyt súlyos sebesülten Visegrád várába zárták, ahol 1386. február 24-én meghalt. Mivel Károly kiközösítés alatt állt, egyházi szertartással csak 1390-ben temették el. 1386. február végén Horváti János macsói bán párthívei, a nápolyi párt Máriával szemben II. Károly fiát, a kiskorú Lászlót ismerik el a magyar trón örökösének. 1386. áprilisában Zsigmond brandenburgi őrgróf és bátyja, IV. Vencel cseh király sereggel Magyarország ellen vonult, Győrben egyezséget köt Máriával és anyjával jogai biztosításáról. Július 25-én Horváti János Gara (Valkó m.) vára és Gyakovár között elfogja Mária királynőt és Kotromanič Erzsébet anyakirálynét. Forgách Balázst és Garai Miklóst megölik. Az uralkodó nélkül maradt országban országtanács alakul. Zsigmond felveszi a „Magyarország királya” címet. 1386-ban Zsigmondot az ország főkapitányául ismeri el az országos tanács. Erzsébetet 1387 első napjaiban megfojtották. Mária csak 1387 nyarán szabadult, 1395-ben várandós állapotban lovasbalesetet szenvedett és meghalt. 1387-1392 között Lackfi István nádor, 1387-1418 között Kanizsai János az esztergomi érsek.

167

11. Politikai kapcsolatok Luxemburgi Zsigmond alatt Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) 1387 januárjában a vránai perjel Novigrád várában megfojtja Kotromanič Erzsébet anyakirálynét. Március 31-én kerül sor Zsigmond (*1368- +1437) királlyá koronázására Székesfehérvárott. – Zsigmond apja IV. Károly német-római császár, anyja Pomerániai Erzsébet lengyel hercegnő volt. – Fő támogatója Lackfi István nádor és Kanizsai János egri püspök, főkancellár volt. Mária Királynő június 4-én Frangepán János és a velencei hajóhad segítségével szabadult ki fogságából. 1388. május 22-én Zsigmond király elzálogosítja a brandenburgi őrgrófságot Jodok morva őrgrófnak, Pozsonyért. 1389-ben Lazarevics István szerb kenéz (1389-1427) török hűbéres lesz, az első török portyázók megjelennek Magyarországon is. Frangepán János Tvartkó ellen harcol a dalmát városokért. 1390. júniusában Zára kivételével Dalmácia Tvartkó István (+1391) kezébe kerül. 1390-ben Váradon felállítják Szent László király bronzból öntött, életnagyságúnál nagyobb lovas szobrát, a Kolozsvári testvérek alkotását. 1390. májusában a pápa elismeri II. Károly fiát, Lászlót Nápoly királyának, aki 1391-ben trónkövetelőként lép fel. Horváti János magyarországi helytartója. Nápolyi László 1391-ben nőül kéri Bajazid szultán leányát. 1392. március 7-én Zsigmond Stibor pozsonyi ispánnak adja Csejte várát és városát (Nyitra m.). A lengyel Stibor már az 1390-es évek közepén az ország egyik legbefolyásosabb emberének számított. Királya elsőként mentesítette az 1397. évi törvény külföldiek elleni rendelkezéseinek hatálya alól. Erdélyi vajda (1395-1401, majd 1409-1414 között). Birtokai Pozsony és Zsolna között egy tömbben terültek el (1404-től „a Vág folyó egész földjének ura”). Tizenkét váruradalmával Garai és Cillei mögött a harmadik leggazdagabb földbirtokos volt. A Sárkány-rend tagja volt. 1414. február elején halt meg. 1392. március 10-én Garai Miklósnak és Jánosnak eladományozza Kőszeg (Vas m.) és Csesznek várát (Veszprém m.). 1392 novemberében Zsigmond leváltja Lackfi István nádort. 1393-ban Lengyelországban találkozik Zsigmond II. Ulászló királlyal és feleségével, Hedviggel. 1393 novemberében Zsigmond király unokatestvére, Jodok morva őrgróf oldalán bátyja, Vencel német és cseh király, valamint Prokop morva őrgróf ellenében visszaveszi a Pozsony megyei várakat. 1394. június végén Zsigmond király beveszi a boszniai Dobor várát, az elfogott Horváti Jánost Mária királynő Pécsett kivégezteti. Az év végére Horvátország és Dalmácia elismeri Zsigmond fennhatóságát. 1395. március 7-én Mircse havasalföldi és István moldovai vajda Zsigmondnak hódolnak. 1395. május 17-én Mária királynő lovasbalesetben életét veszti. 1395. október 6-án IX. Bonifác pápa megalapítja az óbudai egyetemet, amely 1403-ig működik, majd 1410-18 között rövid ideig újra üzemel.

Pest-Buda a Zsigmond-korban Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) kedvelt tartózkodási helye volt Buda. 1410-től német király, 1433-tól német-római császár, 1436-tól cseh király is. 1395-ben Óbudán alapította meg az ország második egyetemét. A párizsi Sorbonne egyetemről hívott öt tanár mellett Medgyesi Miklós is itt tanított. Sor került a budai vár nagyarányú gótikus kiépítésére, elkészült a későbbiekben elpusztult Frisspalota: Zsigmond király és császár (1387-1437) a gótikus stílusú várat kibővítette (1420), s felépítette a Csonkatornyot és a polgárvárosra (Várnegyedre) néző Friss-palotát, a gótikus nagyteremmel, a Lovagteremmel. Ezzel kialakult a gótikus palotatömb, amely három belső udvart körülövező, egymástól tornyokkal, keresztárkádokkal elválasztott épületek sorából állt. A király hadvezére, Ozorai Fülöp temesi főispán (1396-1426) nagy humanista volt. Buda polgársága 1439-ben huszita-ízű felkeléssel érte el jogainak tanácsválasztási reformmal történt rendezését.

168 A budai Országház u. (egykori Olasz u.) környékén laktak az Itáliából Budára települt polgárok. A XIV-XV. századi beépítések legjelentősebb emléke a 2. sz. ház, amely a XIV. században épült. Kapualjában a negyed egyik legszebb ülőfülke-sora látható. Udvarában nyolcszögű pilléreken nyugvó árkádsor található. A várnegyed egyik legszebb műemléki együttese az Országház u. 18-20-22. sz. házak sora, bemutatva a budai középkori homlokzatok fő típusait. A 9. sz. épületet Zsigmond-kori alakjában állították helyre. A Szentháromság tér és a Dísz tér között húzódó széles Tárnok utca (középkori nevén Boltosok utcája) a középkori piactér volt. Az Úri utca – Szentháromság utca – Tárnok utca – Dísz tér – Úri utca által határolt terület eredetileg nagy háromszögletű főtér volt, melyen árusítóbódék és üzletházak sorakoztak, melyeket később egybeépítettek három kis köz fennhagyásával. A Dísz tér nevét a XVIII. században itt tartott őrségváltások, katonai parádék nyomán nyerte (Parade Platz = Dísz tér). A középkorban Szent György térnek a XIV. században épült – és 1686-ban teljesen elpusztult – Szent György-templomról. Az itt álló honvéd szobor Zala György műve (1893), a talpazat Schickedanz Albert munkája. Nagyforgalmú piac volt, a Tárnok utca (Boltosok u.) folytatása. Ez volt a kivégzések helye is. Ide nyílt a város két kapuja, a Víziés Szt. János-kapu a keleti és a Zsidó- (később Fehérvári-) kapu a nyugati oldalon.

Belvárosi Nagyboldogasszony-plébániatemplom A V., Március 15-e téri kéttornyos, háromhajós csarnoktemplomot (XIII-XV. sz.) a belvárosi plébániatemplomot - a ma is meglévő egykori római erődítmény (i. e. 294) délkeleti sarkán – a XI. században kezdték építeni. Első formájában már 1046-ban állt a templom. Ide temették 1046-ban Gellért püspököt. Szomszédságában, szintén a castrum területén, a XII. században királyi udvarház, „Péter király kúriája” állott. Az 1241. évi tatárjárás során elpusztult templom román stílust mutató bazilikás, tornyos, XII. századi maradványai máig is láthatók a déli torony falában. Zsigmond korában gótikus stílusban építették át. Külsejének támpillérei, mérműves ablakai és a szentély ülőfülkéi ebben az időből valók. 1470-es években keletkeztek késő gótikus oldalkapuzatai és déli oratóriuma. A XVI. század második felében a török alatt ismét rommá vált. 1686-ban ideiglenesen helyreállították. A templom végleges formáját a barokk időkben, 1725-1739 között kapta. A háromhajós hosszházas dongaboltozatokkal fedett kápolnákkal kísért barokk térré átalakítva, a háromhajós, a nyolcszög három oldalával záródó, körüljárós szentélyét bordás keresztboltozat fedi. Hajóját és homlokzatát barokk stílusban Paur János György építette. Szentélyét gótizáló formákkal a XVIII. század végén állították helyre. A két torony között nyíló főkapu fölötti Szentháromságszoborcsoportot és a szentély külső zárófalában álló Szt. Flórián-szobrokat Hörger Antal 1723ban mintázta. 1933-ban gótikus részleteit kiszabadították. A második világháborúban súlyosan sérült templomot 1948-ban, majd 1958-ban renoválták. A szentély falában eredetileg festett gótikus ülőfülkesor, egy török imafülke és egy Mátyás-kori ajtó kerete látható. A szentélyhez legközelebbi bal és jobb oldalkápolnában egy-egy nagyméretű díszes reneszánsz szentségtartó fülke (pasztoforium) – egyiküket Nagyrévi András címzetes thermophylei püspök, a templom plébánosa, a másikat a pesti polgárság állíttatta 1507-ben – látható. A szentély falában az egykori dzsámiból való török imafülkét (mihrab) van. Szószéke Philipp Ungnadt műve 1808-ból gótizáló késő barokk formákkal. Az északi első mellékkápolnában Kultsár István (+1828) klasszicista síremléke, Ferenczy István műve, a szentély északi falánál báró Kray Pál tábornok (+1804) síremléke látható. A XIV. században épült szentély bordás boltozatát tíz kötegpillér tartja. A főoltárt 1948-ban Gerő László építész tervei szerint építették újjá. A Nagyboldogasszonyt ábrázoló oltárképet Molnár C. Pál festette. A domborműveket Antal Károly készítette. Az új keresztelőkutakat 1955-ben Ferenczy Béni alkotta. 1396 augusztusában a keresztes hadak elfoglalják Orsovát, 28-án Bodont (Vidin), szeptember 7-én Rahovát, 12-én Zsigmond és Garai hadai egyesülnek Nikápoly alatt.

169

A nikápolyi csata 1396-ban 1396-ban IX. Bonifác pápa keresztes hadjáratot hirdetett a török ellen. Mintegy 45 ezer fős sereg (angol, francia és olasz lovagok, magyarok) gyűlt össze és a fővezér Zsigmond magyar király lett. A keresztes sereg a Duna mentén nyomult előre. Elfoglalta Viddin és Rakov városát, s megkezdte Nikápoly ostromát, amely azonban makacs ellenállást tanúsított. Bajazid szultán a város felmentésére sietett. A török sereg 1396. szeptember 24-én a keresztes lovagok táborától 5-6 kilométerre ütött tábort. A töröknek egyes források szerint 80 ezer emberük volt, bár ez a szám túlzottnak látszik. A törökök harcrendje: a janicsárok erős cölöpsor mögött helyezkedtek el. Elől szétszórt alakzatban lovas akindzsik tevékenykedtek. Egy magaslat mögött Bajazid parancsnoksága alatt szpáhik rejtőzködtek. A csata előtti éjjelen a keresztesek táborában teljes lett a szakadás. Philippe d’ Artois fellázította a francia lovagokat és azok kivonultak Zsigmond táborából. Hajnalban a támadás először az akindzsikat érte, akik kitértek és a janicsárok mögé vonultak. A páncélos lovagok ezután leszállva lovukról, gyalogosan rohanták meg a janicsárokat, akik visszavonultak. A lovagokat ekkor megrohanták a lesben álló szpáhik, és kíméletlenül leölték őket. Zsigmond serege csak akkor kezdett csatát, amikor a török megrohamozta őket. A magyarok így vitézül helytálltak, de Lazarevics István rác fejedelem 5000 lovassal hátba támadta őket, majd Mircsa oláh vajda átállt a törökökhöz. 1396. szeptember 28-án a bulgáriai Nikápoly vára alatt I. Bajazid szultán legyőzi a Zsigmond „római szentbirodalmi helytartó” vezetette európai keresztes sereget. Fogságba esik Jolsvai Leusták magyar nádor (1392-1397). Zsigmond király a Balkán-félsziget megkerülésével, velencei hajókon előbb Konstantinápolyba, majd december 21-én Raguzába megy, a tél folyamán tér vissza Dalmáciába. 1396 végén a nikápolyi vereség hírére Lackfi István vezetésével felkelés tör ki László nápolyi király trónra juttatása érdekében. 1397. február 27-én Zsigmond hívei (Cillei Herman és Garai Miklós) Lackfi Istvánt tárgyalások ürügyén Kőrösudvarhelyre hívják és meggyilkolják. Felkelésüket rövid idő alatt felszámolják. 1396-97 II. Ulászló lengyel király trónkövetelőként lép fel. Prokop morva őrgróf a Vág-vidéket követeli. 1397-1402 között Bebek Detre a nádor. 1397. szeptember 29-én Zsigmond országgyűlést hív össze Temesvárott, amelyen elsősorban a törökök elleni védelem megszervezésére irányuló rendelkezéseket fogadta el (nemesi hadbavonulási kötelezettség a török ellen, portális katonaság, a védelmi háború költségeit a nemesség jobbágyai viselik.) 1398-ban Zsigmond hadjáratot vezet a török ellen. 1398. július-augusztus során Zsigmond hadjáratot vezet Boszniába Hervoja nagyvajda ellen, aki Nápolyi László magyar trónigényét támogatja. 1399. június 15-én meghal Hedvig lengyel királynő, I. Lajos kisebbik leánya, a magyarországi Anjouág utolsó tagja. 1399 júliusában Zsigmond Prokop morva őrgróf ellen vezet háborút, decembertől a hadszíntér áttevődik Morvaországba (1399-1400). 1401. április 28-án Kanizsai János esztergomi érsek és Bebek Detre nádor vezetésével az országnagyok Budán letartóztatják Zsigmond királyt. Zsigmond a főurak fogságában, előbb Visegrádon, majd Siklóson (április 28-augusztus). Fő követelésük: Zsigmond távolítsa el idegen híveit, elsősorban a lengyel Stibor erdélyi vajdát és Eberhard zágrábi püspököt. Az ország kormányzását országtanács veszi át, élén a „Szent Korona kancellárja” címet viselő Kanizsai Jánossal.

Siklós Siklós település oklevélben először 1191-ben fordul elő. A román kori, szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos vár a tatárjárás után, a XIII. században épült. 1294-ben említik először. Ekkor a Kán nemzetség Sokolyosi ága, a Siklósi család birtokolta, gazdája ekkor Siklósi Gyula ispán

170 volt. A vár egy vártoronyból és a hozzá csatlakozó palotaszárnyból állt. Maradványai a déli palotaszárny pincéjében található falak, román ablakokkal. 1387-ben Zsigmond elkobozta a lázadó Siklósiaktól a várat és a Garai családnak adta. 1401-ben öt hónapot volt itt a Garaiak fogságában a lázadó főurak megbízásából Zsigmond. Garai Miklós 1402-1433 között, 31 éven keresztül töltötte be a nádori méltóságot. A Garaiak építkezéséből származik a gótikus várkápolna nyugati része. A Garaiak a vár és belső várfalrendszerének kiépítésén túl a teljes dombot körülkerítették, pártázatos lőréses kerek tornyokkal tagolt magas várfallal és vizesárokkal. A domb lábánál és peremén húzódó külső várfal 1 km hosszú volt. A Garaiak idején kiépített gótikus vár 1440-ben az I. Ulászló nevében harcoló Hunyadi János ostromának is ellenállt, megvédelmezve Garai Miklós V. Lászlóval tartó fiát. A Garai család 1482. évi kihalta után Hunyadi Mátyás fiának, Corvin Jánosnak adja, utána özvegye révén György brandenburgi őrgróf, majd Újlaki Lőrinc birtokolta a várat. halála után 1515-ben II. Ulászlótól Perényi Imre nádor kapta, aki tovább erősítette a várat, többek között a kápolnaszentély mögötti ötszögű olaszbástyával és sok reneszánsz részlettel gazdagította. Ő építette az új hidat, a barbakánt és a bekötő nyakszorost. 1526-ban Perényi Imre második felesége, Kanizsai Dorottya, a vár úrnője Siklósról indult, hogy jobbágyaival eltemesse a mohácsi csatamezőn elesett hősöket. Ezt követően Kanizsai Dorottya rokonaihoz, Sárvárra, a nádor fiai pedig Sárospatakra költöztek. Szulejmán szultán serege 1543-ban háromnapos ostrom után foglalta el és bár 1686-ig birtokolta, magán a váron nem építkezett. A visszavétel után Eneas Caprara (+1701), a bécsi haditanács elnöke kapta meg a várat. Ekkor került sor Joseph de Haüy felmérésére, amely a középkori állapotokat rögzíti. Álltak a külső és belső falak, de a palota U alakú volt. Ebben az időben nyugati bejárati szárnya hiányzott. Caprara építkezéséből származik a nyugati szárny, amely a barbakán mögött, kapuszoros nélkül közvetlenül a várfalra épült. Caprara 1701. évi halála után az építkezés félbeszakadt. A várat 1705-ben Vak Bottyán kurucai foglalták el, és egy évig birtokolták. A várkastély barokk befejezése az új birtokosokra, 1728-tól a Batthyányakra, főként Lajos hercegre (+1765) maradt. Ekkor épülhetett a palota második emeletsora, valamint az északnyugati sarkon álló kerektorony is. 1848-ban Batthyány Kázmér (1807-1854), a magyar 1848-as forradalom és szabadságharc külügyminiszterének tulajdona. A Batthyány család 1860-ban kapta vissza a várat, és ekkor kezdték a vár restaurálását, akkor készültek a lépcsőzetesen kiképzett védőpártázatok is. 1873ban a pozsonyi származású Benyovszky család (Benyovszky Lajos ügyvéd) vásárolta meg a várat, a azt üdülő céljára 1944-ben a Honvédkincstárnak adta el. A vár restaurálását 1955 óta folytatják. 1954-1969 között kulturális céllal állították helyre. 1987-ben Batthyány Kázmér hamvait a siklósi gótikus várkápolnában helyezték el. 1401 júniusában az országnagyok egy része II. (Jagelló) Ulászlónak, másik része Vilmos osztrák hercegnek ajánlja fel a magyar trónt. Zára városa Nápolyi László pártjára áll. Augusztus 31-én Patán (Somogy m.) megegyezés születik a Zsigmond párthíveit képviselő Garai Miklós horvát-szlavón bán és a Zsigmondot fogságban tartó országnagyok között. Október 29-én Zsigmond visszakapja trónját. Közkegyelmet ad a lázadóknak és megígéri, hogy idegen párthíveit Stibor kivételével elbocsátja. Eljegyezte Cillei Hermann leányát, Borbálát, akinek nővére, Cillei Anna ugyanakkor Garai Miklós menyasszonya lett. Cillei Frigyes nőül veszi Frangepán Erzsébetet. (Zsigmond ligája a Garai-Cillei rokonsággal.) IV. Károly (*1347- +1378) német-római császár és cseh király halála után a németrómai birodalom koronáját Vencelre (1379-1400) hagyta. Fia, IV. Vencel (*1379- +1419) 1402. február 4-én öccsét, Zsigmondot teszi meg csehországi helytartójává. 1402-ben Husz János Prágában elkezdi Róma-ellenes tanainak hirdetését (huszitizmus kezdete). 1402-1433 között Garai Miklós a nádor. 1402 végén a bárói ellenzék Kanizsai János és Bebek Detre vezetésével Váradon Szent László sírjánál ünnepélyesen hűséget fogad a távol lévő Nápolyi Lászlónak, aki előtt a dalmáciai városok is meghódolnak. 1403. augusztus 5-én Kanizsai János esztergomi érsek Zárában alkalmi koronával Magyarország királyává koronázza Nápolyi Lászlót, de október 8-án végül is Zsigmond kerekedik felül, és novemberben Nápolyi László Zárából visszatér Itáliába.

171 1405-ben a városok és szabad községek polgárai országos gyűlést tartanak. Zsigmond 1405. április 15én adja ki városi dekrétumát, amely politikai, gazdasági és pénzügyi intézkedéseket tartalmaz (királyi városok kiváltságai). Július 23-án Zsigmond király biztosítja a nemesek mentességét a tizedfizetés alól. A 37 éves Zsigmond király és a 13 éves Cillei Borbála házasságára 1405. november közepén kerül sor. December 6-án Cillei Borbálát királynévá koronázzák. 1406-ban osztrák háború indul. Cillei Hermann horvát-szlavón-dalmát bán lesz. 1407 szeptemberében és októberben Zsigmond hadat vezet Boszniába Hervoja bosnyák nagyvajda (Nápolyi László legfőbb támogatója) ellen. 1408 május-június között Zsigmond király Boszniába nyomul, beveszi Dobor várát és 171 bosnyák urat lefejeztet, holttestüket a Boszna folyóba dobatta. Az év őszén vezetett újabb boszniai hadjárat után meghódol II. Tvrtko István király (1404-8) is. 1408. december 12-én Zsigmond király és Cillei Borbála királyné – a Bosznia felett aratott győzelem alkalmából – Pécsett megalapítják az ún. Sárkány-rendet. (A királyi párral együtt 24 tagja volt.) 1409 januárjában Hervoja bosnyák nagyvajda, valamint Trau és Sebenico városok meghódolnak Zsigmondnak. 1409-ben a király megerősíti Hervoja spalatói hercegi címét, amelyet Nápolyi Lászlótól kapott, és magyarországi birtokokkal (Pozsegavár, Segesd) is felruházza. 1409-ben pápai bullát adnak ki a csehországi huszita tanítások ellen, a bulla kiközösítéssel fenyegeti az új tan hirdetőit és híveit.

Tata Tata az oklevelek szerint 1305-ben már oppidium (mezőváros). Egy 1388-ból származó oklevél civitasnak, címeres városnak hirdeti. A vár a középkor óta Tatát és Tóvárost összekötő út mentén, a tó partján, egykori mocsaras terület közötti sziklamagaslatra épült. A középkori vár a síkföldi szabályos alaprajzú várak típusába tartozik. Török kori védőművei között a legkorábbi rondellától az új-olasz bástyákig minden típus megtalálható. A területen már a XI. században bencés apátság volt. A XIII. században a területet a Csákok birtokolták. 1326-ban Tata még csak birtok, amely a XIV. század második felében már Lackfi István nádoré. A XIV. század második felében a feltehetően Lackfiak által épített vár 1397-ben Luxemburgi Zsigmondé lett. Zsigmond 1409-re négy saroktornyos várrá építteti át. Zsigmond-kori építkezések ideje 1397-es, 1409-es és 1420-as évek. Zsigmond gyakran tartózkodott itt. 1411ben itt látta vendégül Jagello Ulászló lengyel királyt. 1424-ben a várban tárgyalt Manuel Palaiologosz bizánci császárral. 1424-26 között a vár vendége volt a bajor herceg, Frigyes neisseni őrgróf, Lazarevics István szerb fejedelem is. 1426-ban Zsigmond elzálogosította a várat Rozgonyi Istvánnak 8000 forintért. 1435-ben, mint császár itt fogadta a pápa és a bázeli zsinat követeit. A vár 1467 előtt már nem a Rozgonyiaké. A Rozgonyiak idején a váron nem építkeztek, állapota csak romlott. A Zsigmond által elzálogosított várat Hunyadi Mátyás 1467-ben visszaváltotta és pompás reneszánsz várrá építtette ki. A belső udvart kétszintes kerengővel vették körül, pillérpáron álló, tóra néző erkély és torony épült. Mátyás, 1490-ben, utolsó, Bécsbe vezető útján két napra megpihent itt. Mátyás halála után 1494-ig fiáé, Corvin Jánosé a vár. 1494-től Ulászló királyé, aki gyakran jött ide vadászni. 1510-ben, a pusztító pestisjárvány miatt itt tartják az országgyűlést. A király májustól augusztusig a várban tartózkodott. A XVI. századtól a végvárrendszer tagja, feladata a Győr felé tartó török sereg feltartóztatása. A várat először 1526-ban érték el a török csapatok. Ekkor a vár Zápolya Jánosé, majd Ferdinándé. 1529-ben a török egy részét felégeti és újra Zápolyainak adja. 1540-42-ben Perényi Péteré, Sárospatak uráé. 1543-ban a várat és a várost elfoglalták és felgyújtották a török seregek. 1552ben már Komárom előváraként szerepel, 1558-ban a törökök elfoglalták és felgyújtották. 1566ban Salm dunántúli főkapitány és Thury György palotai kapitány részvételével nagy küzdelem után visszafoglalták, ezután építették ki Bartolomeo Ponte, Urban Suess, Paolo da Roma irányításával olaszbástyás védművét. 1567-75 között Ferrando Zamira Spezie di Casa a kapitánya, 1575-86 között pedig Rosenberg Kristóf György.

172 A 15 éves háború idején Tata újra hadműveleti terület lett. 1594-ben Simán pasa kéthónapos ostrom után elfoglalta, a vár újra a töröké, 1597-ben Pálffy Miklós főkapitány seregei csellel ismét visszafoglalják. De még ez évben kétszer is gazdát cserél. A XVII. század elején 1620-ig a császáriaké. 1646-97 között Csáky László zálogbirtoka. A török ebben az időben többször is megtámadja. A Rákóczi-szabadságharc idején, 1704-ben Vak Bottyán elfoglalja, de 1706-ban a császáriak visszafoglalják. A romos vár 1717-ben Krapf József haditanácsosé, tőle vásárolja meg Esterházy József. 1717-től 1945-ig az Esterházyaké, jellegzetes főúri központ lett. Az Esterházyak 1755-ben Fellner Jakabbal építtetik a mai bejárati hidat. 1815-1895 között historizáló stílusban alakítják át a várat. Ekkor készül el a ma is álló torony. A szorosan vett várkastély tóra néző, erősen átépített szárnya maradt meg az északi saroktoronnyal. Ez utóbbi ötszintes, két szintje középkori, a várkastélyszárny öttengelyes és kétemeletes. A várkastélyt körülvevő erődrendszerből egy rondella és egy olaszbástya, valamint az azokat összekötő várfal maradt fenn. Részletes régészeti feltárás után 1970-74 között helyreállították, bemutatva az alapfalakat, kiszabadítva az elfalazott gótikus nyílásokat. Ma múzeum. 1409. október 18-án Zsigmond király a Havaselvéről menekült román származású Sorba (Serbe, Serba) fia Vajk udvari vitéznek (Hunyadi János apjának) és testvéreinek, nagybátyjának és fiának adományozza a hunyadi uradalmat, Hunyad várával együtt. Az adománylevél külön említi Hunyadi Jánost.

Magyar várak lengyel vonatkozásai Árva A táj neve „horava” = erdős, hegyes szóból ered. Ez vált Oravára, ebből lett a XIII. században a magyar Árva. A vár a község feletti mészkő sziklacsúcson emelkedik. A lengyelek felöli határt védte. 1267-ben váltotta magához a fontos határvédő erősséget IV. Béla király Balassa Mikó és Detre fiaitól. „Castrum Árva” a XIII. század közepén már királyi tulajdonban levő határvár volt. A XIV. század első évtizedében Balassa Doncsé, majd 1328-tól ismét királyi birtok. A vár – zálogként – László oppelni herceg és felesége, majd Garai nádor tulajdona volt, és végül Zsigmond király a lengyel Stibor vajdának és fiának zálogosította el. Az 1440-es években Komorowski (Komorovszky) Péter lengyel rablólovag tulajdona lett 25 éven át. Komorovszky Péter 1462-ben kiegyezett Mátyás királlyal, de a lengyel Kázmér herceg 1471. évi betörésekor szembefordult vele. Hunyadi Mátyás hadai 1474-ben elfoglalták Hradek, Rózsahegy, Likava és a többi várait. Komorovszky Árva várába zárkózott, de Hunyadi Mátyás megvette tőle a várat 8000 ezüstforintért, a várőrséget pedig zsoldjába fogadta és azok a fekete seregben harcoltak tovább. Mátyás király politikai okokból ide záratta kancellárját, Várady Péter kalocsai érseket. Mátyás Árvát, a liptói hercegséggel együtt fiának, Corvin Jánosnak adta. Árva 1495-től már Szapolyai István tulajdona. Szapolyai János királlyá választása után a vár birtokosa maradt, de I. Ferdinánd 1546-ban elfoglalta a várat. A király elzálogosította a birtokot Révay Ferenc túróci ispánnak, majd a Kosztka-rokonság zálogbirtoka lett. 1556-ban a protestáns hitre tért Thurzó Ferenc nyitrai püspök feleségül vette Kosztka Borbálát. 1556-ban így a vár 80000 holddal és 80 faluval együtt a Thurzóké lett. A Thurzó-család uradalmai 75 falura, 6 városra terjedtek ki. Ekkor s majd 50 év múlva, az 1610-es években ismét átalakították, fényes lakóhellyé tették. Ekkor épült meg a Thurzók sírkápolnája is. A várat 1670-ben Thököly István igazgatta. A Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétele miatt I. Lipót a várat Heisterrel elfoglaltatta. A vár december 10-én a császáriak birtokába került. 1671-ben a fellázadt evangélikus szlovák parasztok pika Gáspár vezetésével rövid időre elfoglalták Árva várát. Thököly Imre 1678-ban jelenik meg a vár előtt és a vár 1683-ig kezén marad. A vár a kuruc háborúk idején nem sérült meg különösebben. 1703. december 5-én a kurucok elfoglalták. A várat 1709. április 11-én foglalták el a császári csapatok.

173 1800. április 18-án a vár nagyrészt leégett. Ekkor a Thurzó örökösök részéről, gróf Zichy Ferenc uradalmi főkormányzó renováltatta. 1852-ben Ferenc József Árvára látogatott. A birtok kétharmada a várral együtt 1918-ig az örökösöké maradt, főként az Erdődy és Pálffy grófoké. 1953-ban helyreállították, termeiben múzeumot rendeztek be. A háromudvaros, ötemeletes várépület-együttes erkélyéről és az Árva-folyó szintje fölött 112 m magasságban emelkedő tornyából szép kilátás nyílik. Az udvar kútja 91 m mély. Az alsó kapu mögött szűk falszoros van. A következő kaput patkó alakú torony védi. A boltíves átjáró után egy tágasabb udvaron egy palotarész és egy kiugró saroktorony áll. Kettős kapun át újabb udvarra vezet az út, melynek három szintjét lépcsők kötik össze. A nyugati oldalon épületsor húzódik. A következő részt kétoldalt ovális bástyák védik, és az U alakú épületszárnyak kicsiny, sziklás udvart fognak közre. Az udvar fölött, a pengeszerűen elkeskenyedő gerinc élén a legfelső palotaszárny épületsora magasodik, végében őrtorony áll.

Beckó (Beckov) A meredek sziklára épült vár eredetileg a Nagymorva birodalom egyik határvára volt. Anonymus szerint Szovárd, Kadocsa és Huba honfoglaló vezérek Zobor szlávjaitól foglalták el. Az Árpád-házi királyok korában ispánsági királyi vár. Anonymus még Blundus: Bolondóc vára néven említi. Később Csák Máté (+1321) birtokolta. 1388-ban Zsigmond király Stibor erdélyi vajdának ajándékozta, s a vajda erősítette meg a várat. Egy monda szerint Stibor vajda Beckó nevű bolondjáról kapta a vár a nevét. A felső várat a keleti oldalon egy nagy méretű sokszögletű bástyával erősítették meg. Az öregebb Stibor vajda 1414-ben békés körülmények közt hunyt el, Krakkóban temették el. Felesége hat évvel élte túl férjét. Fia, Stibor a székesfehérvári bazilika mellett építtetett temetőkápolnát. A vár 1434-ben házasság révén a Bánffy család kezébe jutott. 1707 őszén Ocskay László kuruc vezér foglalta el, 1727-ben pedig leégett. A Vág völgye legnagyobb várromjának egyike.

Csejte (Čachtice) Csejte vár neve a szláv Cechta személynévből származik, magyar névadással keletkezett. A vár a tatárjárás után épült. Az 1260-as években feltehetően a Hontpázmán nembeli Kázmér építette. 1299-1321 között Csák Máté tulajdona. 1392-ben Zsigmond a lengyel Stiboricki Stibor vajdának adja. A család kihalása után Zsigmond király a guti Országhoknak adományozza. A török korban a várat 1569-1670 között a Nádasdyak uralták. Itt lakott Nádasdy Ferenc, a „Fekete bég” dunántúli főkapitány (+1604) felesége, Báthory Erzsébet, akivel Nádasdy 1575ben kötött házasságot. Báthory Erzsébetnek – akinek unokaöccse Báthory Gábor erdélyi fejedelem volt - főleg özvegy korában abban telt kedve, hogy komornyikja és két komornája segítségével véresre veresse, kínoztassa szolgálólányait. Őrültségig fokozódó hisztérikája talált így kielégülést. A szadista hajlammal vádolt asszony felett Thurzó nádor bizottsága ítélkezett. Csejte várába záratta az úrasszonyt, aki azután három év múlva, 1614-ben itt is halt meg elborult elmével. A komornyikot lefejezték, a két komornáját elégették. A per részben politikai per is volt. Csejte 1671-től a kincstár birtoka, majd 1695-ben Erdődy Kristóf vette meg. 1707-ben a kurucok bevették, de 1708-tól rövid időre újra a császáriaké. A várat a kurucok gyújtották fel 1708-ban. Forgách Pál 1714-ben kezdte meg a vár restaurálását, de a vár nem vált lakhatóvá. 1715-ben leégett.

Vajdahunyad Hunyad vára a tatárjárás után épült, a Zalasd vize mellett, torony nélkül, 1,5 m vastag falakkal. 1267-ben már állt. Hunyad várát 1364-ben említi először egy oklevél királyi várként. Zsigmond király 1409-ben kelt levele arra utasítja az erdélyi káptalant, hogy az akkor még jelentéktelen Castrum Hunyad királyi birtok tulajdonába iktassa be Serbe (Szerbe) fia Vojk királyi katonát, s általa édestestvéreit, Magast és Radult, valamint unokatestvérét vagy nagybátyját Radolt és végül fiát, Jánost. 1410-ben Zsigmond Vojkot (Vajk) már Hunyadinak nevezi.

174 Vajk magának a régi Szapolyai családból, fiának, Jánosnak pedig a horogszegi Szilágyiak nemzetségéből hozott feleséget, és amikor 1430-ban meghalt, már tekintélyes vagyont hagyott fiára. A szabálytalan alaprajzú várat Hunyadi János építtette ki, ő erősítette meg kaputornyokkal és védőbástyákkal, s a falat is lényegesen megerősítette. Így a vár részben úgynevezett külső tornyos várrá alakult, a családi udvartartás céljára fogadótermek létesültek. Az építkezés elég soká elhúzódott, megépült a „Nye bojsza” torony, a kaputorony, a bővítés és átalakítás második periódusában, 1446-ban készült el a vár északi részében a gótikus várkápolna, a vár nyugati szárnyában pedig 1452-ben a kétrészes és kéthajós gótikus lovagterem. A várkápolna és a lovagterem építésében francia mesterek is közreműködtek. Hunyadi János halála után özvegye, Szilágyi Erzsébet folytatta az építkezést. Ebből az időből származik az északi épületrész udvari oldalán lévő reneszánsz Mátyás-loggia. Bethlen Gábor a XVII. században jelentősen átalakította a várat. A déli épületszárnyra két emeletet, az északira pedig egy emeletet húzatott, a belső helyiségek egy részét pedig átboltoztatta. A vár többször is gazdát cserélt. 1854-ben nagy tűzvész pusztította a várat. A súlyos károk helyreállítása 1868-1875 között tartott, és a vár eredeti állapotán sokat változtatott. A nagy értékű műemlék tudományos igényű rekonstruálását Möller István kezdte meg 1907-ben, de a munka 1913-ban abbamaradt. A vár műemléki feltárása később folytatódott.

Csesznek Csesznek neve szláv eredetű személynévből keletkezett, magyar névadással: czestnik = várnagy, magas rangú tisztségviselő. A terület eredetileg a királyé volt, ill. a bakonyi erdőispánsághoz tartozott. A MagasBakonyban, Zirc és Pannonhalma között fekvő Csesznek szabálytalan alaprajzú belsőtornyos várát a Csákok itteni birtokaik központjául építették fel a XIII. században, amely egyrészt ellenőrizte a Veszprém-Győri országutat, másrészt a Szeged - Pannonhalma közötti sóút ellenőrzését is ellátta. Az 1260 körül épült vár egy-egy toronyból és az azt övező falakból állhatott (a ma is álló felső vár délnyugati része alatt). A XIV-XV. századra jellemző belsőtornyos kővár később egy alsó várral bővült. 1263 előtt Csesznek vidéke a Bána nembeli Jakab királyi kardhordozó birtoka. Jakab leszármazottai a várból később magukat Csesznekieknek, illetve másik közelebbi birtokaikról Rédeieknek nevezték. A vár 1281-ben már állt. A vár első említése egy 1300-ból származó oklevélből való, ekkor Cseszneki Jakab fiai közösen használják a várat. Cseszneki Jakab felesége Csák nembeli Trencsényi Márk leánya volt. 1315 után Cseszneki Jakab fiai Rédeieknek neveztették magukat. 1323-ban a cseszneki várban lévő tornyokat Cseszneki Jakab unokája, Csák Péternek és Istvánnak adta át. A Csákok hatalmának megdöntése után 1326-ban Csesznek vára, Csókakővel, Gesztessel és Bátorkővel együtt királyi vár lett, és már királyi várnagy van Cseszneken. 1392-ben királyi adományként Kőszeggel együtt, ill. más várakért (a macsói bánságban lévő birtokaiért) cserébe Zsigmond ifj. Garai Miklósnak, aki 1402-től volt nádor és testvérének, Jánosnak adja. A XV. század eleji vár építése a Garaiak nevéhez fűződik, amely 1424-ben már állt. Ekkoriban a cseszneki várhoz 31 falu tartozott. A Garaiak birtokolták Ugod, Somló várát, Pápa városát és a várakhoz tartozó uradalmakat. A vár a Garaiak tulajdonában marad családjuk fiúágon való 1482. évi kihaltáig. A várhoz kötődő 1435. évi családi botrány szerint Garai János feleségét, Hedvig mazóviai hercegnőt a Garai család azzal vádolta, hogy 1429-ben megmérgezte férjét, akinek még az életében házasságtörő módon együtt élt unokatestvérével, Széchényi vagy Salgói Miklóssal. Ugyanakkor Hedvig saját leánya, Katalin kerítője is volt: egy osztráknak adta ágyasul, noha Bebek Miklós eljegyzett menyasszonya volt. Zsigmond király a bűnös asszonyt birtokelkobzásra és életfogytiglani fogságra ítélte. Az ítélet végrehajtójául Garai Miklós nádor fiát, Lászlót (1447-től nádor) jelölte ki.

175 1482-ben Mátyás király a cseszneki uradalmat Szapolyai Istvánnak adományozza, majd 1527ben Török Bálint kezén van. Később, 1542-től a Csaby-Wathay családok birtokolják. Csesznek a török időkben – Veszprém 1552. évi eleste után – a Bakonyban átvezető utat védte. A vár XVI. századi állapotát Guilio Turco hadmérnök 1570-ben mérte fel. 1561-ben Wathay Lőrinc várkapitány még megvédi a töröktől, de 1594-ben már a török kezén van egészen 1598-ig. A vár 1636-ban Esterházy Dániel tulajdonába kerül. A kuruc háborúk idején, 1705-1709 között a várban lőszer- és élelmiszer raktárat rendeznek be. 1708-ban a császáriak ostromolják, de csak 1709-ben veszik be a várat. A XVIII. század elején már az idősebb Esterházy Ferenc lakja a várat, aki kastéllyá alakítja át. Az 1810. évi móri földrengés nagyon megrongálta. Később villámcsapások is sújtják. A fellelhető romok nagyjából a XV. század elején épült belsőtornyos vár XVI. századi állapotát mutatják, elenyésző XVII-XVIII. századi módosítással. Régészeti feltárásra 1967-69-ben került sor, 1970-es években konzerválták.

Trencsén Trencsén a Középső-Vág-völgy legfontosabb városa. Trencsén várának neve szláv eredetű, a magyar kökény szó szláv megfelelője. A helynév a személynév –in képzős származékának átvétele. Itt állott hajdan a kvádok és markomannok ellen létesült legészakibb római támaszpontként emelt erődítmény, melynek neve latinul Laugaritio volt. A helyén egyre újabb erősségek épültek. I. István magyar király királyi ispánsági központtá tette. A XI. század elején Trencsén vidéke a lengyel Bátor Boleszló (Bolesław) kezén volt, 1017-ben foglalta vissza tőle Szent István király. Trencsén várának nevét először 1069-ben említik, szerepel a Bécsi Képes Krónikában is, 1111-ben civitas. 1241-42-ben őrsége vitézül megvédte a tatárok támadásával szemben, de igazi várat csak a tatárjárás után építtetett IV. Béla. Később Csák Péter kapta meg adományként IV. Kun László királytól. Péter fia, Máté (Mátyus) nagyhatalmú főúr (1260-1321) volt. Harcolt III. Endre, Károly Róbert, Ottó, Vencel és a nyitrai püspök ellen vagy mellett, s fényes udvartartást rendezett be. Pénzt is veretett. Hatalmát a rozgonyi csata sem tudta megtörni. Fiú utód nélkül halt meg, a vár ismét a királyra szállott. Nagy Lajos leánya, Mária Trencsén várában tartotta eljegyzését Luxemburgi Zsigmonddal. Trencsén 1405-ben szabad királyi város lett. Mária halála után a vár 1424-ben Zsigmond magyar király második feleségéé, Cillei Borbáláé lett. 1440-1450 között a cseh husziták birtokolják, a vár Erzsébet királyné hívéé, Cillei Ulriké lett. 1450-ben Hunyadi János foglalja vissza. Mátyás király itt jegyezte el Podjebrád Katalint. Mátyás király 1475-ben Szapolyai Istvánnak adományozta és Szapolyai István leánya itt lett Jagelló Zsigmond lengyel király felesége. A török idők kezdetén a vár a Szapolyaiak kezén volt. 1528-ban Ferdinánd foglalja el. Később az Illésházyaké lett. Trencsén várát a Zrínyi-Wesselényi öszeesküvés leverése, 1670 után német katonaság szállta meg. 1703-1704-ben II. Rákóczi Ferenc elfoglalja. 1704-1708 között az újból császári kézen lévő várat a kurucok ostromolják. 1708. augusztus 3-án, a várostól délre eső nyílt mezőn vesztette el Rákóczi fejedelem a trencséni csatát Heisterrel szemben. A már-már győztes fejedelem lova a patakba zuhant, ennek láttán a kuruc sereg megzavarodott, Heister generális pedig nemvárt, könnyű győzelmet aratott. A várban 1782-ig osztrák katonaság állomásozott. A vár a katonaság okozta 1790. évi tűzvész óta romokban áll. 1837-ben a görög származású Sina Simon bankár vette meg a várat, de örökösei 1905-ben a városnak adományozzák. A várat 1950-től állították helyre. A várba belépve először a 76 m mély kút tűnik fel. A vár legrégibb része XIII. századi, mai formáját az 1540-60 közötti átépítéskor kapta. Teljesen megújították az 1630-ból származó ún. Ágyú-bástyát, amelyben múzeumot rendeztek be. A vár legimpozánsabb része a 30 m magas lakótorony.

176

Zólyom Zólyom neve szláv eredetű, magyar jelentése: „kiválasztott, kiváló, nevezetes”. A Szalatna (Slatina) patak és a Garam összefolyásánál, a Zólyomi-medence végében, a Garam völgyének összeszűkülésénél, a Szlovák-érchegység, a Korponai-, a Selmeci- és a Körmöcbányai-hegység találkozásában áll Zólyom vára. A történelem során ezen a tájon egymást követően három erődítmény is állott. Az első jelentős vára egy ószláv favár volt. Az első kővárat, a Pusztavárat – a mai várostól délre a Garam és a Szalatna összefolyása között 500 m magas dombon – Anonymus szerint – még Bors vezér emeltette. Falai között halt meg 1095. június 29-én Szent László magyar király. Virágzása alatt az Árpádok alatt innen kormányozták a roppant kiterjedésű, Nógrádtól a Kárpátokig húzódó hét későbbi megye területét magába foglaló Zólyom vármegyét. Idővel a hatalmas erdős tartományt kisebb vármegyékre (Túróc, Liptó és Árva) osztották, tehát nagyméretű várra nem volt szükség. IV. Béla 1243-ban Zólyomnak városi jogot adott. Nagy Lajos király építtette fel helyette lenn a völgyben a négy saroktornyos várkastélyát, a mai Zólyom várát, mert nagyon szeretett ezen a környéken tartózkodni. A város maga a vár északi oldalán települt. Zsigmond feleségének, Cillei Borbálának adományozta. 1424-1526 között a királynék vára volt. A XV. század közepén húsz évig Jiskra (Giskra) huszita hadvezér uralmának központja volt. Mátyás király csak 1462-ben tudta visszaszerezni. A XVI. század közepén Thurzó János erős várrá alakíttatta át az addigi királyi kastélyt, reneszánsz pártázatát is akkor kapta. 1522-ben II. Lajos magyar király felesége, Habsburg Mária királyné kapta meg Zólyomot a hét bányavárossal együtt hozományul. Ebben az időben még a tatárjárás után betelepült németek utódai laktak Zólyom vára körül (neve: Altsohl) és a vár környékén, Korponától Breznóbányáig, s föl Körmöcbányáig. Zólyom a török időkben a bányavárosokat védte. A zólyomi várban születetett 1554. október 20-án Balassi János fia, Balassi Bálint költő. A török, de a Bocskait segítő török és tatár sereg is sokat pusztított a Garam völgyében, az utóbbi 1605-ben teljesen felégette a nagyobb településeket. A zólyomi várat nem sikerült bevenniük, de a környéket egy időre adófizetővé tették. Ebben az időben a Balassák birtokolták Zólyom várát. A kuruc háborúk évtizedeiben gyakran hadakoztak kurucok és labancok Zólyom körül, különösen Vak Bottyán jeleskedett az itteni végvári harcokban. Az uradalom azután az Esterházyakra szállt, később a koronáé lett, de lassan pusztulásnak indult. 1919 nyarán újra véres csata dúlt Zólyom vára alatt a magyar Vörös Hadsereg és a csehszlovák légionáriusok között.

Munkács Munkács neve a szláv eredetű munka szó származéka. A Munkács helynév személynévből keletkezett, magyar névadással. Munkácsot Anonymus említi először a XII-XIII. század fordulóján, de várát először 1311-ben említi oklevél. Ekkor Aba Amádé családja a jogtalanul fogva tartott várat átadja I. Anjou Károly királynak. A Latorca mentén vezető útvonalat védelmező királyi vár várnagyai a XIV-XV. században általában egyben Bereg vármegye ispánjai is voltak. Zsigmond király 1395-ben Koriatovics Tódor podóliai (litván) hercegnek – Ulászló lengyel király unokatestvérének – adományozta, majd halála után özvegyéé. Koriatovics Tódor litván herceg alapított Szent Miklós tiszteletére egy bazilita kolostort Munkács mellett a Csernekhegyen, hogy a munkácsi uradalmának rutén népét a litván, majd lengyel befolyás alatt álló przemysli orosz püspökségtől függetlenítse. E kolostor lett később a munkácsi görög püspökség székhelyévé. 1423 táján Lazarevics István rác (szerb) despotáé, majd 1440-ig utódjáé, Brankovics György szerb fejedelem tulajdona lett. 1440-ben Pálóczy László, majd 1446-ban Hunyadi János birtokolta.

177 Mátyás király fiának, Corvin Jánosnak adományozta, majd a vár gazdái gyakran cserélődtek. 1514-ben törvényt hoztak arról, hogy Diósgyőr és Munkács eladományozhatatlan koronajavak legyenek, így lett királynéi birtok. 1528-ban Szapolyai János számára Athinai Simon deák foglalta el. 1529-ben ecsedi Báthory István kapja adományul, majd halála után Petrovics Péter szerezte meg. 1551-1556 között Ferdinánd királyé. 1556-1567 között az erdélyi fejedelemségé, majd ismét a Habsburgoké. 1573-ban Mágócsy Gáspár kapta zálogba Munkács várát és az uradalmat. Halála után testvérének fiai örökölték, kiknek gyámja Rákóczi Zsigmond lett. 1604-ben Bocskai István kezére került. Rákóczi Zsigmond Munkácsot visszaadta a Mágócsy örökösöknek. Mágócsy Ferenc özvegyét Esterházy Miklós vette feleségül, de 1619-ben Munkács Bethlen Gábor kezére jutott, és a várat feleségének, Brandenburgi Katalinnak adományozta. Tőle I. Rákóczi György választott fejedelem vette meg. Az 1670-ben kirobbant Wesselényi összeesküvés bukása után II. Rákóczi György özvegye Munkács várába német őrséget fogad. Halála után menye, a megözvegyült Zrínyi Ilona lett Munkács birtokosa. Őt Thököly Imre vette feleségül, így 1685-ig ő birtokolta a várat. 1686 tavaszán indult meg Munkács ellen az osztrák támadás. Zrínyi Ilona 1688. január 14-én adta fel a várat. 1688-tól a Habsburg hadvezetés jelentős építkezést végeztetett a váron. 1703. június 24.-én jelent meg II. Rákóczi Ferenc kuruc hadaival Munkács alatt, de a kurucok csak 1704. február 16-án tudták a várat elfoglalni. Munkács, mint a Vereckei-szoros kulcsa, igen fontos volt a lengyel kapcsolatok szempontjából. Lengyelországon át kapott Rákóczi a harc folytatásához mind pénzügyi, mind fegyveres segítséget, lőszer- és fegyverszállítmányokat. Már 1705-ben megkezdték a fejedelem parancsára a munkácsi vár Vauban francia hadmérnök akkoriban legkorszerűbbnek számító rendszere szerinti erődítést. További előművek, sáncgyűrűk, kazamaták épültek. Erősítették a fellegvár bástyáit is. 1710 májusára készültek el az erődítmények. A szatmári béke és a majtényi fegyverletétel után azonban Munkács is megadta magát. Száznál több ágyú, sok tarack és mozsár került császári kézre, meg a trónterem falán függő, a császáriaktól zsákmányolt 163 hadilobogó is. A vár 1787-ben börtön lett. Itt raboskodtak a Martinovics-per egyes vádlottjai is, köztük rövid időre Kazinczy Ferenc is. 1834. július 27-i tűzvészben az egész vár leégett. Az épületeket részben helyreállították. Az 1848-49-es szabadságharcban Mezőssy Pál őrnagy katonái védték. Az 1849. világosi fegyverletételt követően a vár is megadta magát. 1855-1897 között fegyháznak használták. A vár fokán 1896-ban milleniumi emlékművet állítottak fel a kapuval szemben lévő bástyán. Cseh kézre kerülve Munkács 1924-1938 között laktanya, majd 1945 után szovjet kézre kerülve kezdődött meg a vár helyreállítása. 1409-ben Zsigmond király szövetségre lép a Lengyelország ellen készülődő Német Lovagrend mesterével és Vitold litván nagyfejedelemmel.

Litvánia A litvánok – balti nép Litvániában – nyelve az indoeurópai nyelvcsalád balti-szláv ágához tartozik. Litvánia területén a Litván Nagyfejedelemséget Gedimin (1316-1341) alapította. Olgerd (litván Algirdas; 1296-1377), litván nagyfejedelem (1345-1377) sikeresen harcolt a Német Lovagrend (1348, 1370) és az Arany Horda (1363) ellen. A széthullott kijevi állam területlét (Ukrajna, Fehéroroszország) Litvániához csatolta. Minszk (ma Belorusszia fővárosa) első említése Meneszk néven 1067-ből származik, a XIV. századtól Litvániához és Lengyelországhoz, 1793-1991 között az Orosz Birodalomhoz, illetve a Szovjetunióhoz tartozott. A Jagellók, litván-lengyel eredetű királyi családból származó uralkodók (1377-1572). - I. Jagelló Ulászló (1348-1434) litván nagyfejedelem – 1377-től litván nagyfejedelem – I. Anjou Lajos magyar király leányát, Hedvig (Jadwiga, 1371-1399), 1384-től lengyel királynőt 1385-ben vette feleségül. 1386-ban Jagelló Ulászló és Hedvig házasságával létrejött a lengyellitván perszonálunió. 1410-ben nagy győzelmet aratott a Német Lovagrend felett a grünwaldi csatában.

178 A Jagellók, 1471-1526 között Csehország, 1440-1444, illetve 1490-1526 között Magyarország királyai voltak: - I. Jagelló Ulászló (1424-1444) magyar király (1440-1444) és III. Ulászló néven 1434-től lengyel király, az 1444. évi várnai csatában esett el. - II. Jagelló Ulászló (1456-1516), Csehország királya (1471-1516), magyar király (1490-1516), Albert magyar király (1397-1439) unokája, a „Dobzse László” ragadványnevet kapta. Uralkodása idején, 1514-ben kitört a Dózsa György vezette parasztháború. - II. Jagelló Lajos (1506-1526), magyar és cseh király (1516-1526), II. Ulászló fia, 1521. évi nagykorúságáig gyámja, I. Miksa német-római császár és Zsigmond (1467-1548) lengyel király (1506-1548), Litvánia nagyfejedelme, nevelője, Bakócz Tamás, Brandenburgi György és Bornemissza János volt. Az 1526. évi mohácsi csatában esett el. Litvánia 1569-ben egyesült Lengyelországgal. A lublini unió (Lublin lengyel város a Bystrzyca mentén) 1569-1795 között állt fenn. Lengyelország és Litvánia államszövetséget alkotott, közös volt az uralkodó és az országgyűlés, de a közigazgatás mindkét országban önálló maradt. Litvániát 1795ben Oroszországhoz csatolták. 1918-ban független köztársaság lett, 1940-ben a szovjet csapatok bevonulása után a Szovjetunió tagköztársasága lett. Az 1941-1944. évi német megszállás után visszaállították a Litván SZSZK-t. Az 1980-as évek végén felerősödtek a függetlenségi törekvések és 1990 márciusában Litvánia egyoldalúan kinyilvánította állami függetlenségét. Ez összeütközésekhez vezetett a szovjet kormánnyal. 1991-ben a szovjet kormány elismerte Litvánia teljes függetlenségét. 1993-tól államelnöke Algirdas Brazauskas lett. Brazauskas (1932- ), 1977-1990 között a Litván Kommunista párt PB tagja volt, 1988-1990 között a KP első titkára, 1990-1991 között miniszterelnök.

A grünwaldi csata 1410-ben A XV. század elején Lengyelországot és Litvániát a Német Lovagrend fenyegette. A rend élén a nagymester állt, mellette 6 nagykonturból álló tanács gyakorolta a hatalmat. A rend lovagjainak fekete kereszttel díszített fehér köpenyük volt. Fegyverneme a fegyelmezett lovagi sereg volt. 1410 táján Junghingen Ulrich nagymester hadat üzent Jagelló lengyel királynak. A háború kezdeti időszakában a teuton rend 5 lengyel határ menti várat foglalt el és rombolt le. Jagelló király és Witold litván fejedelem összegyűjtötték erőiket és a lovagrend székhelye, Malbork felé vonultak. Az egyesült lengyel-litván sereg 1410. július 10-én elérte a Drewenz folyót, melynek túloldalán a Német Lovagrend megerősített állásai voltak. Jagelló lemondott a folyón való átkelésről, és seregével Lautenberg irányába vonult. A nagymester seregével Tannenberg és Grünwald felé nyomult előre, hogy elzárja a lengyel-litván hadak útját. A szövetségesek a Lüben-tótól nyugatra lévő erdőben álltak. Jagelló felderítőket küldött ki, akik hamarosan jelentették, hogy a Tannenberg előtt lévő dombokon az egész keresztes sereget látják. Ulrich, hogy a csatát kierőszakolja, harcra való felhívásként két kardot küldött a lengyel királynak, csapatait pedig hátravonta, hogy teret biztosítson a lengyel-litván sereg felállításához. A keresztesek között 4000 lovag, 3000 gyalogos és 4000 angol számszeríjász volt, és a lovagrendnek kő- és ólomgolyókkal tüzelő ágyúi is voltak. A lengyel-litván sereg létszáma 1617 ezer fő volt. A seregben voltak tatár, orosz és cseh segélycsapatok is. A szövetségesek harcrendje három vonalból állt. Jobbszárnyon a litvánok, oroszok és a tatárok álltak, Witold fejedelem vezetésével. Balszárnyon válogatott lengyel lovagok helyezkedtek el. Középen és leghátul a tartaléksereg állott Jagelló király parancsnoksága alatt. A Német Lovagrend szintén három vonalból állt: a jobbszárnyon Lichtenstein nagykontur parancsnoksága alatt 20 zászló, a balszárnyon Wallenroth parancsnoksága alatt 15 zászló, és tartalékban középen Junghingen Ulrich vezetése alatt 16 zászló volt. Az ágyúkat az arcvonal előtt állították fel. A harcot a lengyelek támadása nyitotta. A keresztes lovagok össztűzzel válaszoltak, de a golyók a szövetségesek harcrendje mögött hullottak le és senkiben sem tettek kárt. A Witold irányította tatárok rendezetlen tömegben rontottak a keresztes lovagokra. Nyílzáport zúdítottak az ellenségre, de a nyilak lepattantak a páncélzatról. A nagymester parancsot adott Wallenrothnak, hogy hajtson végre ellentámadást.

179 A keresztes lovagok előre szegezett kopjákkal először lépésben, majd ügetésben nyomultak előre és egyszerűen elsöpörték a tatárokat. A tatárok támogatására előrenyomult az egész litván sereg az orosz segédezredekkel együtt. De Litvánia megingott a németek rettenetes vasáradata előtt. A litván sereg nagyobb része akkor a Luben-tó felé futott, de a német főerők utánuk zúdultak és kíméletlenül mészárolták őket. Witold hadainak kisebb része, amelyben 3 szmolenszki ezred is harcolt, a lengyel szárny felé hátrált, hősiesen védve minden talpalatnyi földet, de a győzedelmes németeket már semmi sem tudta feltartóztatni. Eközben Zindrom a lengyelek 17 zászlóalját a keresztesek ellen vezette. A nagymester Lichtenstein 20 zászlóalját küldte ellenük. Elkeseredett harc kezdődött, amelynek eredményeképpen a lengyeleknek sikerült áttörniük a teuton lovagok vonalát. Ekkor érkeztek vissza a litvánok üldözéséből a németek és megtámadták a lengyeleket. A lengyel királyi lobogó is az ellenség kezére került. Elérkezett a csata válságos pillanata. Jagelló harcba vezette tartalékát. A friss erő megszilárdította a lengyel arcvonalat, a zászló is visszakerült és a német lovagok lassan visszaszorultak. A nagymester akkor bevetette teljes tartalékát, de Witold vezetésével a szétvert litván sereg újra egyesült és „Litvánia visszatér!” kiáltással újra a keresztes lovagokra támadt. Ez eldöntötte a harc sorsát. Ulrich nagymestert egy litván dárda kivetette a nyeregből, s a rárontó gyalogosok lemészárolták. A német sereg maradványai rendezetlenül menekültek, egy részük azonban halálig kitartott. Jagelló azonban nem szervezte meg a hadászati üldözést. Három napot imádkozással és mulatozással töltött, s mire 10 nap múlva Malbork alá ért, a Német Lovagrend összpontosította a vár védelmét. A grünwaldi csata után Lengyelország még több harcot vívott a lovagrenddel, és Malborkot is csak 1457-ben foglalta el. Az 1466. évi toruni béke után visszaszerezte a lovagrendtől a régi területeit. A teuton lovagrend önálló államisága 1525-ben szűnt meg. Brandenburgi Albert nagymester elismerte Lengyelország hűbéruraságát. 1410. július 15-én Zsigmond szövetségese, a Német lovagrend a grunwaldi (másként tannanbergi) csatában döntő vereséget szenved a lengyel és litván egyesült hadaktól. A két ország egyesült csapatai Grunwald alatt, 1410-ben elsöprő győzelmet arattak a keresztes lovagok felett. A király által vezetett egyesült lengyel, litván-orosz hadseregeknek és cseh egységeknek 1410. július 15-én aratott győzelmével kezdődött a keresztes lovagrend hatalmának hanyatlása. E csatában sok más kereszteslovag mellett Ulrych v. Jungingen, a rend nagymestere is elesett. A háborút követő béketárgyalásokon Nedec várában kötötte meg Zsigmond német-római császár és magyar király, Jagelló Ulászló lengyel királlyal azt a szerződést, mely szerint Német Lovagrend hadisarca fejében zálogba adja a lengyel királynak a 14 szepesi várost. A Német Lovagrend elleni további harcok után a rendi állam 1466-ban kénytelen volt elismerni a lengyel hűbéri fennhatóságot. 1410 májusában meghalt Rupert német király. 1410. szeptember 20-án a német választófejedelmek egyik csoportja Frankfurtban három szavazattal Zsigmondot választja német királlyá. A többség október 1-jén unokatestvére, Jodok morva őrgrófra (+ 1411. január) adja a szavazatát. 1411. július 21én a német választófejedelmek végül is Zsigmond magyar királyt egyhangúlag német királlyá választják. 1411-ben Zsigmond eljegyezteti leányát, Erzsébetet V. Albert osztrák herceggel. 1411-ben Velence megtagadja az évi adó fizetését, és Dalmácia városait hódoltatja. Novemberben Ozorai Pipo győz a velenceiek felett Conaglianónál. 1412-ben a harcok folytatódnak. 1412-1433 között Zsigmond császár és magyar király kereskedelmi zárlata Velence ellen, végül Velence megszerzi Dalmáciát. 1413-ban Zsigmond öt évi békét köt a velenceiekkel. 1412 márciusában Lublón Zsigmond békét köt Ulászló lengyel királlyal. 1412. május 22-én Zsigmond - a lengyel király tiszteletére nagyszabású ünnepségsorozatot rendez Budán – a pápa és több nyugateurópai uralkodó követekkel képviselteti magát. November 8-án Zsigmond király a Velence elleni háború fedezésére elzálogosítja Lubló, Podolin és Gnézda szepességi városokat, a lublói váruradalmat és további 13 szepesi várost II. Ulászló lengyel királynak (1772-ig lengyel kézen maradnak). 1412-től 6 évig távol marad Magyarországtól Zsigmond király. 1414. január 6-án Zsigmond király távolléte idejére Kanizsai János esztergomi érseket és Garai Miklós nádort nevezi ki Magyarország helytartójává. 1413. november végén XXIII. János pápa Lodinban megállapodik Zsigmonddal, hogy

180 1414. november 1-jére egyetemes zsinatot hív össze Konstanzba az 1378 óta tartó egyházszakadás (Avignon-Róma) megszüntetésére. 1414. november 5-én megkezdődik a konstanzi zsinat. 1414. november 8-án Aachenban német királlyá koronázzák Zsigmond magyar királyt. 1414-1417 között a konstanzi zsinattal véget ér a nagy nyugati egyházszakadás. 1415. július 6-án a konstanzi zsinat – Zsigmond menlevele ellenére – megfosztja papi tisztségétől, máglyahalálra ítéli, és még aznap kivégezteti Husz János (Jan Hus) cseh prédikátort. Július 21-én Zsigmond király Konstanzból útra kel másfél évig tartó nyugat-európai körútjára. 1416. március 1-jén Zsigmond király Párizsba érkezik, hogy közvetíteni próbáljon az angol-francia (százéves) háborúban. Május elején átkel Angliába, ahol V. Henrik királlyal tárgyalt. Augusztus 15-én – miután békeközvetítései kudarcot vallottak – Canterburyben az angol királlyal lép szövetségre. 1416-1418 között Zsigmond király francia és német építészekkel újjáépítteti a budavári palotát. 1419 körül elkészül a budavári gótikus Friss-palota. 1417. január 27-én Zsigmond visszaérkezik Konstanzba, miután sikerült elhárítania az egyházszakadás megszüntetésének legfőbb akadályát. 1417. szeptember 19-én a konstanzi zsinaton megerősítik a magyar királyok főkegyúri jogát. November 11-én a konstanzi zsinat pápává választja V. Mártont. (Korábban három pápa volt egyszerre: a római XII. Gergely, a székhelyét Bolognában tartó XXIII. János és az Aragóniában élő XIII. Benedek, akik lemondtak.) Ezzel véget ért a nyugati egyházszakadás. 1418. május 30-án meghal Kanizsai János esztergomi érsek, Zsigmond magyarországi helytartója és német birodalmi kancellárja. Zsigmond 1418 májusában indult vissza Augsburg és Regensburg érintésével Magyarországra. 1419-1436 között dúl a huszita háború. 1419. július végén Prágában a szegénypolgárság felkelésével kirobban a háború. 1419. augusztus 16-án meghalt IV. Vencel cseh király. Örököse öccse, Zsigmond, de a cseh rendek csak akkor hajlandók elfogadni királyul, ha engedélyezi a huszita felekezet működését. 1419 őszén Zsigmond megfosztja birtokaitól Cillei Borbála királynét. Zsigmond 1419. október-november között benyomul Bulgáriába és visszacsatolja Magyarországhoz az al-dunai Szörény várát. December 25-én pedig a cseh trón megszerzése végett Csehországba távozik. 1420. március 17-én a sziléziai Boroszlóban Zsigmond király közzéteszi V. Márton pápa bulláját, amely keresztes háborút hirdet a husziták ellen. 1420 tavaszán a huszita mozgalom központja a megerősített Tábor-hegy lesz (taboriták). 1420. július 28-án Zsigmondot a prágai várban cseh királlyá koronázzák. Magyar őrség kerül a Hradzsinba illetve Vyšehradba. November 1-jén a Prága melletti Vyšehradnál súlyos vereséget szenved a huszitáktól. 1421 nyarán Erdélybe betörő török csapatok felprédálják Brassót és a Barcaságot. 1421. szeptember 28-án Pozsonyban V. Albert osztrák herceg feleségül veszi Zsigmond király – 1411ben eljegyzett – leányát, Erzsébetet. Zsigmond V. Albertet 1422-ben morva őrgróffá és cseh trónörökössé teszi. 1421-ben megalakul a cseh huszita városszövetség. 1422. január 6-8. között Zsigmond király seregei vereséget szenvednek Jan Žižka (+1424. október) vezette huszitáktól. Augusztus-szeptember között a husziták elleni harc megszervezésére Zsigmond király Nürnbergben német birodalmi gyűlést tart. 1423 március közepén Késmárkon Zsigmond magyar, II. Ulászló lengyel király és Vitold litván nagyfejedelem megújítják az 1412. évi békekötést, és szövetségre lépnek a husziták ellen. 1423-ban Zsigmond V. Albert osztrák hercegnek ajándékozza a morva őrgrófságot, és örökösévé teszi a cseh trónra. 1424 májusában Zsigmond az 1419-ben elvett szlavóniai birtokok helyett észak-magyarországi uradalmakkal (Trencsén, Zólyom, stb.) kárpótolja feleségét, Borbála királynét.

181 1424-ben II. Mánuel, majd június-július között VIII. János bizánci császár nyolc hetet tölt a budai várban, és Zsigmondtól segítséget kér a törökök ellen. Ugyanakkor látogatást tesz Budán Erik dán, svéd és norvég király is. 1424-re Bulgária és Bosznia nagyobb része török tartomány. II. Tvrtko István ellen a törökök Ostoja fiát, Radivojt, Havasalföldön Dánt támogatják. 1425-ben a törökök Rádult ültetik Havasalföld vajdai székébe. Dán Zsigmondhoz menekül. 1425-ben Zsigmond király október-november között Morvaországban hadakozik a husziták ellen. 1426-ban Zsigmond Erdélybe vonul, majd az 1426. májusi tatai szerződésben Zsigmond király Lazarevics István (+1427. július 19.) szerb fejedelem halála esetére elismeri örökösének unokaöccsét, Brankovics Györgyöt, de kiköti, hogy Nándorfehérvárt és Galambócot magyar kézre kell adnia. 1427. április-július között Zsigmond két hadjáratot vezet Havasalföldre. Elűzi a törökbarát fejedelmet, és megerősíti a trónon vazallusát, II. Dan vajdát. 1427 októberében veszi birtokba Zsigmond Nándorfehérvárt és macsó északi részét. Galambóc vára azonban árulás révén török kézre jut. 1428. április-június között Zsigmond király ostrom alá veszi az Al-Dunánánál Galambóc várát, de vereséget szenved a vár felmentésére érkező II. Murád szultántól. Zsigmond életét temesi ispánja, Rozgonyi István mentette meg. (A várat 1483-ban Kinizsi Pál foglalja majd vissza a töröktől.) 1428-1433 között huszita betörések a Felvidékre. 1428-ban kerül sor az első huszita külföldi hadjáratra: a husziták csaknem egész Európára kiterjedő propagandát kezdenek, röpiratokat terjesztenek, küldötteket indítanak más országokba. Nemzetközi összefogás a huszitizmus ellen, a római egyház teljes erejével bekapcsolódik a küzdelembe és keresztes háborút hirdet. 1429-ben Zsigmond király és Holy (Nagy) Prokop huszita vezér első találkozása Pozsonyban. Birodalmi gyűlést hívnak össze Pozsonyba. 1429 májusában Zsigmond a Szörényi bánságba betelepített Német Lovagrendre bízza a tartomány várainak védelmét. Széleskörű jogokkal ruházza fel őket, s rendszeres pénzsegélyt helyez kilátásba számukra. 1431-1433 között Hunyadi János a király kíséretében Itáliába megy (két évig ott zsoldoskapitánykodik). 1431. november 28-án Milánóban Bertalan milánói érsek itáliai királlyá koronázza Zsigmond magyar királyt. 1431-ben Vlad Drakul („Drakula”) török segéllyel legyőzi és kivégezteti Dánt, meghódol Zsigmondnak, majd magyar segédhaddal legyőzi a törököktől támogatott Radult, és őt is kivégezteti. Ezt követően újra a törököknek hódol. 1432-ben Ali bég román segédcsapatokkal elfoglalja Szörény várát, majd Nagyszebent és Brassót ostromolja. 1432-ben Brankovics György szerb fejedelem a szultán háremébe ígéri leányát, felépíti Szendrő várát, másik leányát Cillei Ulrik – Zsigmond sógora veszi nőül. 1432 augusztusában az országnagyok elrendelik a husziták elleni általános nemesi felkelést. 1432 decemberében egyetemes zsinatot hívott össze Baselba (1431-1437; -49) a pápa: egyik főcél a huszitizmus megállítása. Hivatalos meghívásra huszita küldöttség érkezik a zsinatra, megkezdődik az évekig tartó egyházi vita. 1433 április-június között a husziták feldúlják a Vág völgyének felső szakaszát Trencsénig, a Szepességet és Körmöcbányát. Zsigmondot, 1410-ben történt megválasztása után 23 évvel, 1433. május 31-én Zsigmond királyt IV. Jenő pápa Rómában német-római császárrá koronázza. Most már a birodalom teljes erejét a husziták ellen tudja fordítani, és nagy külföldi segítséget kap a hadviseléshez. 1433-ban gazdasági bojkott Csehország ellen. 1433-1434 között a zsinati vita folytatása Prágában. A huszita tábort vallási engedményekkel akarja megbontani az ellenfél. 1434-ben a huszitizmusban megindult bomlási folyamat során a jómódú városi polgárság, a huszita nemesség nagy része és más megvesztegetett elemek elfordulnak a következetes huszita csoportoktól. 1434. május 30-án Lipany mellett a huszita sereg elpusztult, Prokop meghal. 1434. április elején meghalt Stibor erdélyi vajda fia, az ország egyik legnagyobb földbirtokosa. Vagyona az uralkodóra szállt vissza. 1434. május 30-án Lipany mellett a kelyhesek megsemmisítik a táborita hadsereget. 1435. március 12-én Zsigmond király Pozsonyban kibocsátja a honvédelem szervezéséről szóló törvényét. 1436. május 10-e körül Zsigmond király végleg elhagyja Magyarországot. 1436. augusztus 23-án Zsigmond bevonul Prágába és fogadja a cseh rendek hódolatát.

182 1437 júniusában a törökök Szendrőt ostromolják, és felmentő sereg vezérei Giskra és Hunyadi János. 1437 márciusában Kardos János vezetésével parasztfelkelés tör ki a Szászföldön és az erdélyi Fejér megyében, majd hamarosan átterjed Erdély északi felére és a Tiszántúl egyes megyéire. Vezetője Budai Nagy Antal lesz. Július 6-án a nemesség és a felkelt parasztok képviselői a kolozsmonostori konvent előtt egyezményt kötnek. Szeptember 16-án a fölkelő parasztok ellen Kápolnán unióra lépnek az erdélyi három rendi nemzet (a magyar nemesség, a székelyek és a szászok) küldöttei. December 1014. között az erdélyi nemesi hadak legyőzik a parasztok seregét. Kolozsvárt csak 1438. január végén tudták bevenni a nemesi hadak. A felkelők vezetőit: Budai Nagy Antal, Virágosberki Oláh Mihály és Kolozsvári János meghaltak. Február 2-án a győztesek megújítják az uniót. 1437. december 9-én a morvaországi Znojmóban (Znaim) – útban Bécs felé, nem messze az osztrák határtól – meghalt Zsigmond német-római császár, magyar-cseh király. Váradon temették el első felesége, Mária királynő mellé. 1437-ben a Cilleiek III. Ulászló lengyel királynak kínálják fel a cseh koronát.

12. Politikai csatározások Habsburg Albert (1427-1439) 1437. december 18-án az országnagyok Pozsonyban királlyá választják V. (Habsburg) Albert osztrák herceget (*1397- +1439). Az új királynak meg kell ígérnie, hogy eltörli az előde alatt bevezetett „újítást és káros szokást”, azaz az egyház adóztatását és az idegenek befolyását. 1438. január 1-jén királlyá koronázzák Albertet Székesfehérvárott. Személyében először egyesül Ausztria, Magyarország és Csehország. 0 1438. március 18-án Albert magyar királyt Frankfurtban német királlyá választják (német királyként II. Albert). Április elején Albert király Bécsbe, majd Csehországba távozik, ahonnan csak egy év múlva tér vissza. Addig felesége, Erzsébet királyné gyakorol döntő befolyást a kormányzásra. 1438-ban a cseh katolikus rendek Albert magyar és német királyt, a huszita kelyhesek Jagelló Kázmér lengyel herceget választják cseh királlyá, de az nem fogadja el. Június 29-én a cseh rendek Albertet koronázzák meg Prágában. Háború tör ki Albert király és III. Ulászló lengyel király között a cseh korona miatt. III. Ulászló és Albert király 1439-ben fegyverszünetet kötnek, Albert visszatér Magyarországra. 1439. május 9-én Albert király Hunyadi Jánosra és testvérére bízza a Szörényi bánság várainak védelmét. Hunyadi ősztől szörényi báni címet visel. 1439. május 29-én Albert király a budai országgyűlésen dekrétum formájában szentesíti a nemesség követeléseit. A nádorválasztás az országgyűlés joga lesz. 1439 júniusában II. Murád szultán ostrom alá veszi a szerb fejedelem székhelyét, Szendrőt (Smederevó), amely augusztus 18-án megadja magát a szultánnak (Szerbia török kézre került). A magyar sereg Szalánkeménnél szétszalad. 1439-ben a szultán hódolatra kényszeríti II. Tvrtkó bosnyák királyt. 1439. október 27-én a királyi seregben kitört vérhas-járványban megbetegedett Albert király Neszmélyen meghalt. Székesfehérvárott temették el. Albert halálával a német-magyar unió és azon belül az osztrák-cseh-magyar államszövetség is felbomlott.

V. László (1440-1457) és I. Ulászló (1440-1444) Albert halála után kitört trónviszályban V. László és I. Ulászló párthívei küzdöttek egymással. 1440. február 21-én Erzsébet királyné, Albert király özvegye elraboltatja a Szent Koronát. V. László (*1440+ 1457) Albert magyar-cseh-német király és Luxemburgi Erzsébet fiaként Komáromban született 1440. február 22-én. 1440 áprilisában választották királlyá (legitim királyválasztás), és királlyá is koronázták Székesfehérvárott 1440. március 15-én. 1457. november 23-án Prágában halt meg, ahol a Szent Vitus Székesegyházban temették el.

183

A német uralkodók Habsburg-dinasztiája 1438-1745 között A német uralkodók Habsburg-dinasztiája 1438-1745 között állandósult. - I. Albert (1397-1439), 1414-től Ausztria hercege, 1437-től magyar király, 1438-tól cseh király, II. Albert néven 1438-tól német-római császár. V. László magyar király apja volt. - III. Frigyes (1415-1493), 1440-től király, majd 1452-től császár. Az utolsó Rómában koronázott császár. 1448-ban megkötötte V. Miklós (1447-1455) pápával a bécsi konkordátumot, amely 1806ig a pápaság és a Német-Római Birodalom közötti kapcsolatok alapjául szolgált. - I. Miksa (1459-1519), 1486-tól római király, 1493-1519 között német-római császár. – III. Frigyes (1415-1493) császár fia és utóda. – Már apja életében, 1486-ban római királlyá választották. Felesége, Merész Károly burgund herceg Mária leánya volt. 1490-ben kiűzte a magyarokat Ausztriából, 1492-ben Villachnál legyőzte a török sereget. I. Miksa viselte elsőként a császári címet, anélkül, hogy a pápa megkoronázta volna. - V. Károly (1500-1558), spanyol király (1516-1556), német-római császár (1519-1556), Szép Fülöp burgund herceg fia. 1547-ben legyőzte a protestáns Schmalkaldeni Szövetséget Mühlbergnél, de az 1555. évi augsburgi vallásbékében el kellett ismernie a német fejedelmek vallásszabadságát. 1556ban lemondott, öccsének, Ferdinándnak átadta a császári címet és az osztrák örökös tartományokat. Másik fiainak, II. Fülöpnek Spanyolországot, a Nápoly-Szicíliai Királyságot és Németalföldet adta át. - I. Ferdinánd (1503-1564), 1526-tól Magyarország és Csehország királya. 1521-ben megkapta testvérétől, V. Károlytól az osztrák örökös tartományokat. Az 1526. évi mohácsi csatavesztés után a pozsonyi országgyűlés magyar királlyá választotta. 1528. évi nagyváradi békében kiegyezett Szapolyaival, 1547. évi békével szentesítette Magyarország három részre szakadását. - II. Miksa (1527-1576), 1546-1576 között császár – I. Ferdinánd császár fia -, 1562-től római és cseh király. 1563-tól I. Miksa néven magyar király. - II. Rudolf (1552-1612), I. Rudolf néven magyar király (1576-1608), II. Rudolf néven német-római császár (1576-1612), I. Miksa fia. Bocskaival megkötötte az 1606. évi békét, a törökkel a zsitvatoroki békét. 1608-ban lemondott a magyar, majd 1611-ben a cseh trónról. - (II.) Mátyás (1557-1619), 1612-1619 között német-római császár, 1608-tól magyar, 1611-től cseh király. 1578-1581 között Németalföld kormányzója. Rudolf császár gyengeelméjűsége miatt ő kötötte meg a bécsi békét. - II. Ferdinánd (1578-1637), 1617-től cseh és 1618-tól magyar király. 1619-től német-római császár. Az ellenreformáció híve. Az 1620. évi fehérhegyi csatában legyőzte a cseheket, de Bethlen Gáborral szemben csak részleges sikereket ért el. - III. Ferdinánd (1608-1657), 1637-től magyar és cseh király, német-római császár, tovább folytatta a harmincéves háborút. I. Rákóczi György harca és a protestánsok küzdelme a linzi békével ért véget. Az 1648. évi vesztfáliai béke csökkentette a Habsburgok hatalmát a német fejedelemségekben. - I. Lipót – III. Ferdinánd fia – (1640-1705), 1657-1705 között magyar király, 1658-1705 között német-római császár. Abszolutisztikus hatalmat vezetett be. Az 1671. évi Wesselényi-féle összeesküvést leverte, a protestánsok üldözése miatt kitört a Thököly-, majd a Rákóczi-féle szabadságharc. Bécs 1683. évi török ostroma után a török kiűzéséhez, Magyarország felszabadításához látott. - I. József (1678-1711), német-római császár, Magyarország és Csehország királya (1705-1711). I. Lipót fia. Folytatta a spanyol örökösödési háborút, Magyarország rendjeivel kiegyezésre törekedett, a szatmári békét nem érte meg. - VI. Károly (1685-1740), III. károly néven magyar király (1711-1740). 1706-1714 között spanyol király, 1711-től német-római császár. 1711-ben elfogadta a Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári békét. 1714. évi rastatti békében lemondott Spanyolországról. 1723-ban elfogadtatta a nőági örökösödést kimondó Pragmatica Sanctiot. 1731-ben szigorú intézkedést hozott a protestánsok ellen (Carolina Resolutio).

184 - VII. (Wittelsbach) Bajor Károly Albert (1697-1745), császár (1742-1745). A Pragmatica Sanctiot nem ismerte el, ezért háborút indított Mária Terézia ellen. 1741-ben Prágában cseh királlyá koronáztatta magát. Károly Albert bajor választófejedelmet Poroszország, Szászország, Spanyolország és Franciaország is támogatta. Nagy-Britannia és Hollandia Ausztria oldalára állt. Az első és második sziléziai háborúban Poroszország meghódította Sziléziát. Az 1748. évi acheni békében a hatalmak elismerték a Pragmatica Sanctiot. I. Jagelló Ulászló (*1424- +1444.) magyar király II. (Jagelló) Ulászló lengyel-litván uralkodó és Zsófia, Andrej Holszanśki fejedelem leányának gyermeke volt. Jagelló Ulászlót III. Ulászló (14341444) követte a trónon. Magyarországon I. Ulászló néven 1440-1444. között ismét perszonálunióban egyesítette Magyar- és Lengyelországot. 1440. március 8-án Krakkóban választották magyar királlyá (szabad királyválasztás), és 1440. július 17-én koronázták meg Székesfehérvárott (koronázásáról kiadott oklevélben elsőként fejti ki szabatosan a szentkorona elméletet és a királyi hatalom átruházott természetét, vele a szabad királyválasztás jogának alapját). Ulászló pénzén tűnik fel először a magyar címer három címereleme: az Árpád-ház sávos címere, a kettős kereszt és a korona együttes ábrázolása. 1444. november 10-én a várnai csatában esett el (Władysław Warneńczyk) lengyel-magyar királyként. 1440. június közepén polgárháború tört ki Erzsébet királyné és I. Ulászló hívei között. – Erzsébet királyné III. Frigyesnek elzálogosította Sopront, ugyanakkor Cillei Ulrik és Garai László fogságba kerül. A cseh Giskra megszállja Kassát, Szepes, Sáros megyét és a bányavárosokat. Hunyadi Szekszárdnál győz Garai László fölött. Hunyadi János és Újlaki Miklós erdélyi vajdák, egyúttal Esztergom és Szécsi Tamás érsek Ulászló előtt hódolni kényszerül. - Június 29-én az ország magyar rendjei Budán hűséget fogadtak I. Ulászló királynak, és érvénytelennek nyilvánították V. László koronázását. I. Ulászlót 1440. július 17-én egy alkalmi koronával koronázták királlyá. 1440-ben Erzsébet, Albert özvegye Jiskra (Giskra) cseh zsoldosvezérnek adja át a Felvidéket. 1441. január elején I. Ulászló vezérei, Újlaki Miklós macsói és Hunyadi János szörényi bánok Bátaszéknél (Tolna m.) döntő győzelmet arattak Erzsébet királyné délvidéki hívei fölött. I. Ulászló ezért erdélyi vajdákká nevezte ki őket február elején. 1441. augusztus 19-én Cilleiek meghódolnak, Ulászló szabadon engedi Cillei Ulrikot. Giskra ugyanekkor elfoglalja Késmárkot, fölmenti Kassát, de Erzsébet eredménytelenül ostromolja Pozsonyt. 1441 nyarán Hunyadi János Szerbiában legyőzi az Iszhak bég vezette török sereget. 1442-ben Hunyadi János győzelmeket arat a török felett: 1442. március 22-én Hunyadi János Gyulafehérvárnál legyőzi Mezid bég vezette Erdélyben pusztító török sereget. Nagyszebennél március 25-én arat győzelmet, ősszel a Kárpátoktól délre, a Jalomica folyó (július) mellett. 1442. december 13-án Cesarini Julián kibékíti Erzsébetet és Ulászlót, azonban december 17-én Győrött meghalt Erzsébet királyné, V. László híveinek vezetését ezért gyámja, III. Frigyes német király (1440-1493 ) vette át. 1443 nyarán egy éves fegyverszünet jön létre I. Ulászló és III. Frigyes német király illetve V. László hívei között. 1443. július 22-én Ulászló hada elindul Budáról. Cesarini Julián és Brankovics György kísérik. 1443 októberétől 1444 januárjáig Hunyadi János vezette török elleni hosszú hadjárat (balkáni háború) magyar győzelmekkel zárult, a magyar had Szófiáig nyomult. Brankovics szerb fejedelemsége helyreáll. Galambóc és Szendrő is az övé. 1444. május 21-én kétévi fegyverszünet jön létre III. Frigyessel. 1444 tavaszától II. Murád szultán, Brankovics György, Hunyadi János és I. Ulászló béketárgyalásai eredményeképpen augusztus 1-jén Szegeden békét köt, de augusztus 4-én a háborúra tesz esküt, majd augusztus 15-én Váradon megerősítik a békét. 1444. augusztus 22-én II. Murád szultán átadja Szendrőt és Észak-Szerbiát Brankovics Györgynek, ezt követően Hunyadi birtokba vette Brankovics magyarországi birtokait (Debrecen, Munkács, Szatmárnémeti, Nagybánya, Világos, stb.). 1444. szeptember 20-21. között a magyar sereg mégis átkel a Dunán Orsovánál, 22-én – a pápai sürgetésre – a magyar sereg I. Ulászló király és Hunyadi János vezetésével benyomul Bulgáriába, 26án Bodon (Vidin), október 16-án Nikápoly külvárosának pusztítása. Vlad Drakul csatlakozik. November 9-én a magyar csapatok elfoglalják Várnát. A királyi had azonban november 10-én Várnánál megsemmisítő vereséget szenved II. Murád szultán hadától. A csatában elesik I. (Várnai) Ulászló magyar király és Guliano Cesarini bíboros, pápai követ is.

185

Az 1444. évi várnai csata II. Murad (1401-1451) szultán (1421-1451), aki az 144. évi várnai csatában, majd az 1458. évi rigómezei csatában is győzött Hunyadi János seregei felett, 1442-ben Mezidet (+1442) nevezte ki az európai török sereg parancsnokának. Mezid kezdetben sikereket aratott, de Hunyadi János Szebennél megtámadta seregét és vereséget szenvedett. A csatában Mezid is elesett. Az 1443-1444. évi téli hadjárat Hunyadi János vezetésével sikerrel járt a török ellen, de Murad szultán továbbra is uralma alatt tudta tartani a Balkánt. A pápa és képviselője, Caesarini bíboros éppen ezért újabb keresztes hadjárat indítását sürgette. A hadjárat megindítása mellett szólt, hogy a szultánt teljes mértékben lekötötte a legendás Szkander bég albániai felkelése. Szkander bég (Kasztrióta György, 1405 k. – 1468), albán nemzeti hős volt. 1423-tól a törökök túszként tartották fogva, de 1443-ban megszökött és törökellenes felkelést szervezett, és felszabadította Albániát. 1448-ban köt szövetséget Hunyadi Jánossal, haláláig sikerrel veri vissza a török támadásokat. I. Ulászló király – Hunyadi tanácsára – Szegeden 10 évig tartó fegyverszünetet kötött a törökkel. Caesarini azonban a török ellen lázított, és I. Ulászlót keresztes had szervezésével hitegette, és a magyar király megszegte a töröknek tett esküjét. A király Hunyadi Jánost bízta meg a hadjárat vezetésével. A már kész tényként vett pápai segédlet azonban szokás szerint elmaradt, így Hunyadi 4000 fős seregével és a királyi bandériummal, némi lengyel és oláh segédcsapattal maga indított hadjáratot a török ellen. II. Murad szultán egész erejével a támadók ellen vonult. Mintegy 40 ezer fős seregével átkelt a Hellaspontuson és Drinápoly felé vonult. A pápai hajóhad – velencei és genuai gályák – nem tudták megakadályozni meg az átkelést, sőt feltehetően ők is segédkeztek jó pénzért az oszmán csapategységek szállításában. Hunyadi János Orsovánál kelt át a Dunán és Viddin ostromához fogott, amely azonban elhúzódott és az ősz is beköszöntött. Az esőzés miatt Hunyadi letett a Szófia-Drinápoly elleni támadásról, a Duna mentén Várna felé tört. Murad ezért a Nadír-Derbend szoroson átkelve, a magyar sereg hátába került. Ez csak a felderítés hiányának volt köszönhető. Hunyadi kénytelen volt hadjáratát megszakítva visszavonulni. A várnai-csata ezért a tengerhez szorult magyar sereg kétségbeesett áttörési kísérlete lett. A török sereg megjelenésének hírére Caesarini – Hunyadival ellentétben – szekérvár alakítását és a védekezést ajánlotta a királynak. A haditanács utasítására tehát megvárták, amíg a török sereg felsorakozik a harchoz. A magyar sereg csak úgy kerülhette volna el a megsemmisülést, ha Hunyadi tanácsa alapján megkísérli az áttörést, mielőtt még a török harcrendjét kialakította volna. Az oszmán sereg jobbszárnyát az abázok és akündzsik alkották, míg balszárnyon Turachan bég vezetése alatt az anatóliai lovasság sorakozott fel. A centrumhoz Koradasa pasa ruméliai lovasai és a szultán janicsár hadteste helyezkedett el. A magyar sereg, hogy elkerülje a bekerítést, egysoros, hosszú harcrendet vett fel, amelynek balszárnyán Hunyadi, jobbszárnyán Caesarini, a centrumban pedig Ulászló király tartózkodott. A támadást 1444. november 9-én reggel a törökök irreguláris csapatai kezdték a magyar jobbszárnyon. Tallóci horvát bán páncélosaival azonban felfogta a támadást és sikeres ellentámadást vezetett. Mivel azonban túlságosan előnyomultak Koradasa ruméliai lovasságának támadását oldalba kapták, és a magyar jobbszárnyat teljesen megsemmisítette. Mielőtt Koradasa betetőzhette volna a sikert, Hunyadi átcsoportosította páncélosait és maga szállt szembe a diadalmas ruméliai lovassággal. Mivel Hunyadi ellentámadása sikeres volt, a török lovasság rendezetlenül visszavonult. Hunyadi ezután csapataival a török balszárnyát támadta, itt azonban az anatóliai lovasság szintén felfogta a magyar támadást, erre Hunyadi megkezdte a rendezett sorokban a visszavonulást. I. Ulászló ekkor a magyar és lengyel lovassággal váratlanul előrezúdult, de ez a támadás is fennakadt azonban a janicsárok szilárd falán. A kézitusában a király is életét vesztette, amely a sereget demoralizálta. A magyar sereg visszahúzódott a szekérvárba. A törökök támadása az éjszaka folyamán nem folytatódott. Hunyadi János a maradék sereg egy részével éjjel átvágta magát a török vonalakon. A szekérvárba zárkózott gyalogság azonban a törökök hajnali támadása során megsemmisült. Itt vesztette életét a szerencsétlen hadjárat kezdeményezője, Caesarini bíboros is.

186 1445-re az ország egyedüli királya V. László maradt, akit azonban III. Frigyes nem volt hajlandó kiadni az országnak. Az 1445. május 7-i országgyűlés elismeri V. Lászlót királynak és a kormányzást az országtanácsra (öt tagú királyi tanács) bízza, a belső rend fenntartására hét főkapitányt választ. Június-július között III. Frigyes német király elfoglalja az ország több nyugati határvárát (Kőszeg, Kismarton, stb.). 1446-ban a Cilleiek elfoglalják Szentgyörgy és Pakrác várát, Hunyadi hadjáratot vezet ellenül. Június 6-án a pesti országgyűlés a Rákos mezejére felvonult nemesség részvételével kormányzóvá (gubernátor) választja Hunyadi János erdélyi vajdát (1446-1452). 1446. november-december hónapokban Hunyadi János kormányzó hadjáratot vezet Stiriába, Karinthiába és Alsó-Ausztriába. 1447-ben Giskra megtartja főkapitányságát és Körmöcbányán – V. László nevében – pénzt veret. A márciusi országgyűlés megszünteti a főkapitányságokat. 1447. június 1-jén a stájerországi Radkersburgban fegyverszünetet kötnek a magyar országnagyok III. Frigyes német királlyal, VI. Albert osztrák herceggel, melynek értelmében Sopron, és az 1445-ben elfoglalt várak (Győr kivételével) osztrák kézen maradnak. 1447-ben Vitéz János váradi püspök (1445-1465) Guarino da Verona ferrarai humanista iskolájába küldi unokaöccsét, a 13 éves Czezmicei Jánost (Janus Pannonius) (*1434- +1472). 1448. február 10-én V. Miklós pápa engedélyezi az önálló magyar obszervens ferences rendtartomány felállítását. 1448. június 18-án Hunyadi János békét köt Cillei Ulrik és Frigyes grófokkal, akik 1445 óta uralmuk alatt tartják Szlavóniát, Cillei szlavón bán lesz. 1448. október 18-19-i gyászos kimenetelű „második” rigómezei csata után Szilágyi Mihály és Dán vajda fogságba kerül. 1448 decemberében Brankovics György szerb despota egyezségre kényszeríti Hunyadit, aki menekülés közben Szendrőn fogságba esett. - Helyette Hunyadi László túszként megy Szendrőbe. - Hunyadi kénytelen lemondani az 1444-ben kapott uradalmak egy részéről. Hunyadi László eljegyzi Cillei Erzsébetet. 1449. szeptember 5-én Giskra győz Somosnál Székely Tamás fölött. Október-november között Hunyadi János kormányzó hadat vezet a Felvidékre Jan Giskra ellen. Fegyverszünetet köt Giskrával. Novemberben Doboznál szerződést köt Tamás István bosnyák királlyal. 1450. május 9-én Hunyadi békét köt Brankovics Györggyel, amelynek értelmében 155000 aranyforint értékben megtartja zálogul az 1444-ben kapott uradalmakat. 1450. június 17-én Hunyadi János kormányzó, Garai László nádor és Újlaki Miklós erdélyi vajda ligában tömörülnek. 1450-ben Hunyadi László eljegyzi Garai Annát. 1450. október 22-én Hunyadi János kormányzó III. Frigyes német királlyal megállapodik, hogy V. László 18 éves koráig Frigyes gyámsága alatt marad, ő pedig ez alatt az ország kormányzója lesz. 1451. június-július között Hunyadi János hadat vezet Brankovics György szerb fejedelem ellen, és számos várát elfoglalja. A békekötésre augusztus 7-én Szendrőn került sor. Brankovics hozzájárul, hogy Hunyadi Mátyás eljegyezze unokáját, Cillei Ulrik leányát, Cillei Erzsébetet (házasságkötésükre 1455-ben került sor, azonban Erzsébet még ebben az évben meghalt). A Garai-Cillei-BrankovicsÚjlaki-Hunyadi-liga egyesíti (Giskra kivételével) a döntő hatalmú főurakat. 1451. szeptember 7-én Hunyadi János a Losonc melletti szentkirályi kolostor ostrománál vereséget szenved Giskrától. Hunyadi felmenti Egert az ostrom alól, elfoglalja Rozsnyót, Derencsént, Gálszécset, ostromolja Zólyom várát. Mezőkövesdnél békét kötnek. 1451. október 22-én megegyezés jön létre III. Frigyessel, decemberben Frigyes Rómába magával viszi V. Lászlót. 1452 februárjában országgyűlést tartanak Pozsonyban és Bécsben. 1452. március 5-én a magyar rendek küldöttsége Bécsben szövetséget köt a III. Frigyes ellen szervezkedő osztrák, cseh és morva rendekkel, valamint a Cillei grófokkal. Frigyestől V. László átadását követelik. – 1452. március 16-án az utolsó császárkoronázás Rómában: V. Miklós megkoronázza III. Frigyest. - 1452. szeptember 4-én III. Frigyes német-római császár átadja V. Lászlót az ausztriai rendeknek (Cilleinek), de a Szent Koronát továbbra is magánál tartja.

187 1452. június-augusztus között Hunyadi János eredményes hadjáratot vezet Jan Giskra ellen, s elfoglalja több Abaúj és Gömör megyei erősségét. A békekötésre augusztus 24-én került sor Körmöcbánya mellett. 1453. január 1-jén Hunyadi János Bécsben lemond a kormányzóságról. Január 29-én V. László esküt tesz az ország szabadságjogainak megtartására. 1453 januárjában Vitéz János V. László titkos kancellárja lesz. Hunyadi János az ország főkapitánya lesz, és továbbra is a kezén maradnak az ország jövedelmei és a királyi várak. Emellett adományul kapja a besztercei szászok kerületét, örökös grófi címmel. 1453. február 6-án V. László (új koronázás nélkül) leteszi a koronázási esküt. 1453. április 16-án Podjebrád szövetségre lép Cilleivel. Szeptember 13-án Cillei, Garai és Újlaki újabb ligába tömörül. 1453. május 29-én II. Mohamed (Mehmed) török szultán beveszi Kostantinápolyt, a Bizánci Birodalom fővárosát. 1453. szeptember 30-án V. Miklós pápa keresztes háborút hirdet a török ellen. 1453. október 28-án V. László magyar királyt Prágában Csehország királyává koronázzák. 1454. február 14-én Hunyadi és Podjebrád György ligát alkot. Nándorfehérvárnál kibékül Cilleivel. Hunyadi a magyar urakkal Péterváradon gyűlést tart. 1454 márciusában az országgyűlés 18 tagú tanácsot választ Hunyadi mellé. 1454. október 2-án Hunyadi János Krusevácnál megsemmisíti II. Mehmed szultán hátrahagyott seregét. 1455. június 1-jén II. Mehmed szultán beveszi Novo Brdot, és meghódítja Szerbia déli részét. 1455 októberében III. Frigyes felveszi a keresztet. Decemberben Brankovics és Szilágyi Mihály fegyveres összetűzésbe kerül egymással. Nándorfehérvár várát Szilágyi Mihály védte. 1456. június 29-én Nándorfehérvár elleni török támadás kivédésére irányuló könyörgésként III. Calixtus pápa (1455-58) 1456. június 29-én elrendeli a déli harangszót. Július 4-22. között II. Mehmed szultán seregei Nándorfehérvárt ostromolják.

Az 1456. évi nándorfehérvári diadal II. Fetih Mohammed (Mehmed Fatih), a hódító (1432-1481), török szultán (1451-1481), 1453-ban elfoglalta a Keletrómai Császárság fővárosát, Bizáncot. II. Mohammed Magyarország ellen indult. 1456 áprilisában minden eddiginél erősebb török sereg érkezett Nándorfehérvár erődítménye alá. Körülzárták és 300 ágyú folyamatos pusztító tüzet ontott a várra. Hunyadi János (tkp. Szbinyáni Jank) (1407 k.-1456) hadvezér, apja a Kárpátokon túli Havasalföldről jött be a Kárpát-medencébe. Hunyadi János 1438-tól szörényi bán, temesi gróf, 1441-1446 között erdélyi vajda, 1441-ben temesi ispán, majd nándorfehérvári főkapitány volt. Jelentős eredményeket ért el a török elleni harcokban. Az 1443-1444. évi hosszú hadjárat vezetője volt, de 1444-ben vereséget szenvedett a várnai csatában. 1446-tól 1453-ig volt Magyarország kormányzója. Az 1448. évi rigómezei csatavesztés után Hunyadi János hatalma erősen csökkent, 1455-ben lemondott, s elismerte V. László uralmát. Hunyadi – a külföldi segítség ismételt elmaradása miatt – a nándorfehérvári vár védelmét szervezte meg. A vár védelmével sógorát, Szilágyi Mihályt (+1461) bízta meg. Hétezer katonából álló helyőrség volt a várban. Hunyadi tábora Péterváradon volt, onnan indította el felmentő seregét. Kétszáz kisméretű magyar hajó úszott le a Dunán és Zimonynál megtámadta az ott horgonyzó török flottát. Eközben Hunyadi közel 40 ezer fős, gyengén képzett, de fanatikus katonával a vár alá érkezett. A kicsiny magyar naszádok megcsáklyázták a török gályákat. Ezek közül kettő elsüllyedt, négy fogságba esett, a többi pedig kigyulladt. A várba 10 ezer harcost sikerült bejuttatni. A törökök nagy veszteségek árán behatoltak a városba, a magyarok a fellegvárba húzódtak vissza. Az ostrom másnap erős tüzérségi előkészítéssel kezdődött. A törökök ostromlétrákkal másztak a falakra. Amikor az egyik török zászlós tiszt kitűzte a lófarkas lobogót a vár fokára, Dugovics Titusz birokra kelt vele, s miután nem bírta a mélységbe taszítani, magával rántotta a mélységbe. A sikertelen rohamok után a megerősített táborba visszahúzódó török sereget Hunyadi váratlanul megrohamozta a vár közelében harcrendre álló seregével. A magyarok támadása tért nyert, elfoglaltak 40 török löveget, amelynek tüzét Hunyadi rögtön az amúgy is menekülő oszmán csapattestre irányította. Szilágyi Mihály is kitört a várőrség egy részével. A menekülő törökök és a diadalittas keresztesek Kapisztrán János vezetésével szinte egyszerre érkeztek a szultán táborába, ahol zűrzavar uralkodott.

188 Mohammed a janicsárok élén próbált szembeszállni, de megsebesült és tisztjei tiltakozása ellenére is menekülésre kényszeritették. A magyarok teljeskörű győzelmet arattak. 1456. augusztus 11-én, a zimonyi táborban kitört pestisjárványban meghalt Hunyadi János. A gyulafehérvári székesegyházban temették el. Vagyonának és híveinek irányítását fia, László veszi át. A nándorfehérvári csata emlékére szól a déli harangszó. 1456. június 29-én, öt nappal az ostrom megkezdése előtt rendelte el a pápa, könyörgésként Istenhez a vár védőinek megsegítéséért. 1457. augusztus 6-án, a nándorfehérvári diadalhír Rómába érkezésének első évfordulójára, III. Callixtus kötelezővé teszi a Transfiguratio ünnepét. A csata után, 1456. október 23-án a szerémségi Újlakon hunyt el a keresztesek vezetője, Kapisztrán János (Giovanni di Capistrano), olasz származású Ferenc-rendi szerzetes (1386-1456), 1425-től inkvizítor. 1455-ben megjelent a bécsújhelyi gyűlésen -, majd 1456-ban Budára érkezett, és nagy szerepe volt a nándorfehérvári győzelem kivívásában. Az 1456. évi nándorfehévári csatában önkénteseivel Hunyadi János mellett harcolt. 1690-ben, ill. 1724-ben avatták szentté. * 1456. szeptember 3-án Cillei és Podjebrád ligát alkot, melyhez Hunyadi László is csatlakozik. Főkapitány Cillei Ulrik lesz. 1456. november 9-én Hunyadi László V. Lászlóval együtt Nándorfehérvárra csalja és meggyilkoltatja fő ellenfelét, Cillei Ulrikot. A király a Hunyadi-párt hatalmába kerül, és Temesvárott esküvel ígér bántatlanságot a gyilkosságért. 1456 decemberében V. László Temesvárott Hunyadi Lászlóra ruházza az országos főkapitányi méltóságot. 1457. március 14-én V. László Budán letartóztatja Hunyadi Lászlót és öccsét, Mátyást. Lászlót az országnagyok hűtlenség címén halálra ítélik. A Szent György tér a budavári palota előtere. A közkorban felvonóhidas kapu vezetett innen a palotába. Itt rendezték a lovagi tornákat is. A hagyomány szerint V. László király parancsára itt fejezték le ki Hunyadi Lászlót is 1457. március 16án. 1460 körül Mátyás király megbízásából állították fel a gyulafehérvári székesegyházban Hunyadi János és László reneszánsz síremlékét. Mátyás V. László király őrizetében maradt. Az országban polgárháború tört ki a király és a Hunyadipárt között, az utóbbi élén Hunyadi János özvegye, Szilágyi Erzsébet és sógora, Szilágyi Mihály állt. 1457. november 23-án Prágában 17 éves korában pestisben meghal V. László. Halálát követően a hatalom Csehországban Podjebrád György kormányzó, hazánkban a Hunyadi-párt kezébe került.

I. (Hunyadi) Mátyás (1458-1490) 1458. január 24-én a köznemesek királlyá kiáltják ki Hunyadi Mátyást (*1443- +1490), amit fegyveres nyomásra a főrendek is elfogadnak. A rákosmezei országgyűlés 5 évre Szilágyi Mihályt rendeli Mátyás mellé kormányzónak. 1458. február 14-én I. Mátyás bevonult Budára. 1458. július 26-án Garai László nádor, Újlaki Miklós vajda, és Szilágyi Mihály kormányzó I. Mátyás elleni szövetséget köt. 1458-ban Csehországban a huszita hitű Podjebrád Györgyöt választják királlyá. Mátyás eljegyzi leányát, Podjebrád Katalint. 1458-1484 között Guti Országh Mihály a nádor. 1458-ban Mátyás olasz építészt hív Budára. 1459-1472 között Janus Pannonius pécsi püspök. A pártütő főurak 1459. február 17-én magyar királlyá választják III. Frigyes császárt, Németújváron március 4-én királlyá koronázzák. (III. Frigyes és Podjebrád György titkos szerződést köt.) Mátyás elfoglalja Patát és a husziták gömöri várait, majd egyezséget köt a huszitákkal. 1459-ben Szilágyi Mihály unokaöccse, Mátyás ellen fordult. A király Világos várába záratta nagybátyját, aki 1460-ban végül is a délvidékre ment. Török fogságba kerülése után a szultán még ez évben lefejeztette. 1460 tavaszán I. Mátyás gyűlésre hívja Észak-Magyarország vármegyéit, hogy a Giskra (Jiskra) elleni hadműveletekre adót ajánljanak meg. Giskra 1461-ben meghódol Mátyásnak, majd szolgálatába szegődik. 1461-ben Mátyás feleségül veszi Podjebrád Katalint (+1464). 1461-ben Giskra hűséget esküszik III. Frigyesnek, mint magyar királynak. 1461. június végén VI. Albert osztrák főherceg hadat üzen testvérének, III. Frigyes német-római császárnak. Guti Országh Mihály nádor – Mátyás megbízásából – 5000 főnyi sereggel indul a főherceg segítségére. 1462. április 3-án Grazban I. Mátyás megbízottja, megegyezik III. Frigyes német-római császárral. 1462. május 31-én a budai országgyűlés portánként 1 aranyforintos rendkívüli adót szavaz meg a Szent Korona visszaváltására.

189 1462-ben I. Mátyás visszaváltja Giskrától a felvidéki várakat. 1463. májusában Mátyás király békét köt III. Frigyessel Sopronban, majd július 19-én Bécsújhelyen. A császár továbbra is használja a magyar királyi címet, s Sopron kivételével megtartja a határ menti területeket; 80000 aranyforintért visszaadja a zálogba adott Szent Koronát. A fiává fogadott Mátyás fiúutód nélküli halála esetén a császár maga, illetve Miksa fia számára igényli a magyar trónt. Július 24-én III. Frigyes Bécsújhelyen átadja Mátyás képviselőinek a Szent Koronát. - 1463 végén (október-december között) I. Mátyás vezette királyi sereg beveszi a boszniai Jajca várát (december 25.). 1480-ig létrejön a Jajcai bánság. 1464-ben Bécsújhelyen – Carvajal közvetítésével – újabb béke jön létre Mátyás és III. Frigyes között. Március 29-én Szécsi Dénes a székesfehérvári országgyűlésen megkoronázza I. Mátyást a Szent Koronával. 1465-től Vitéz János lett az esztergomi érsek. 1466-ban II. Pál pápa, III. Frigyes császár és a cseh urak Mátyást Podjebrád elleni háborúra kérik. 1466 decemberében Podjebrádot pápai bulla fosztja meg trónjától. Lengyelországban 1444-től Ulászló öccse, IV. Kázmér (Kazimierz Jagiellończyk) - 1440-től Litvánia nagyfejedelme -, a királyi hatalom megerősítésére törekedett a túlságosan önálló főnemesek ellenében, de nem sok sikerrel. 13 évi háborúskodás során (1454-1466) a porosz városszövetség segítségével legyőzte a német lovagrendet. Az 1466-os tavaszi toruni békében a lovagrend kénytelen volt lemondani Nyugat-Pomerániáról, és hűbéresküt kellett tennie a lengyel királynak. Lengyelország ismét tengerparthoz jutott (gdański Tengermellék). Habsburg Erzsébettel kötött házasságot. IV. Kázmér Csehország és Szilézia birtoklásának kérdésében összeütközésbe került Hunyadi (Corvin) Mátyás magyar királlyal, de a gazdag területekért folyó háborúskodás 1479-ben megegyezéssel végződött. 1467-1490 között Pozsonyban egyetem működik Academia Istropolitana néven (tanára Johannes Regiomontanus). 1467. augusztus 18-án Kolozsmonostoron az erdélyi három nemzet I. Mátyás elleni szövetséget köt, de a felkelés elbukik. 1468. január 19-én Kolozsvár városát Mátyás feloldja a hűtlenség vétke alól. 1468-ban II. Pál pápa keresztes háborút hirdet Podjebrád György ellen (+1471), aki a huszitizmus kelyhes irányzatának híve volt. 1468 márciusában összeül az országgyűlés Egerben, a pápai, császári és a katolikus cseh rendek követeinek jelenlétében. 1468 április vége-1478 között az ún. cseh háború kezdődik, amelyben I. Mátyás először Podjebrád György, majd Ulászló cseh király ellen hadakozik a cseh trón megszerzése érdekében. Giskra Mátyás seregében harcol. – Znaim és Trebics elfoglalása. 1468. június 28-án Mátyás bevonul Brünnbe. Szeptember 8-án országgyűlés kezdődik Pozsonyban. Októberre Olmütz és Morvaország nagy része Mátyás kezében van, Mátyás Kázmér lengyel királlyal, majd Podjebráddal folytat tárgyalásokat. 1469. május 3-án Olmücben a cseh katolikus rendek egy része I. Mátyást cseh királlyá választja. és 13-án Mátyás leteszi a királyi esküt. Podjebrád a cseh koronát Ulászló lengyel hercegnek ígéri. 1470. június 13-án a karintiai Villachban IV. Kázmér lengyel király követei III. Frigyessel a magyar király elleni szövetség létrehozásáról tárgyalnak. 1471. május 27-én Podjebrád György halála (március 22.) után a kuttenbergi cseh királyválasztó országgyűlésen a lengyel Jagelló Ulászlót választják királlyá (később II. Ulászló magyar király). 1471. szeptember 20-án a főúri és a főpapi összeesküvők által a magyar trónra meghívott Kázmér lengyel herceg hadat üzen I. Mátyásnak. 1472. márciusában I. Mátyás lefogatja és Esztergomban őrizetbe helyezi az összeesküvők vezéreit, Vitéz János esztergomi érseket, fő- és titkos kancellárt (menekülés közben Medvevárban tüdőbajban meghal Janus Pannonius előbb váradi kanonok, majd pécsi püspök, a Mátyás-ellenes összeesküvés másik vezetője).

Pest-Buda Hunyadi Mátyás korában Hunyadi Mátyást (1458-1490) Budán választották királlyá. A polgárváros felé eső két belső udvart körülövező épületeket építtette át Mátyás király reneszánsz stílusban. Mátyás udvara a humanizmus egyik központja lett. Itt működött Antonio Bonfini tudós, költő. Fél éven át működött itt Aristotele Fioravante építész, akit az orosz cár Mátyás király ajánlására hívott Moszkvába, ahol az Uszpenszkíj székesegyház építkezését vezette.

190 Megfordult és alkotott itt Benedetto da Majano firenzei építész és szobrász, Giovanni Dalmata (Duknović) dalmát szobrász, és kőfaragó csoportja. A műhely vezetője Chimenti Camícia építész volt. Mátyás király életútját Galeotto Marzio írta meg. Mátyás magyar humanistája Vitéz János esztergomi érsek és Janus Pannonius költő és püspök volt. Hunyadi Mátyás 1467-ben, Pozsonyban egyetemet alapított. Támogatta és kibővítette a budai domonkosrendi főiskolát. Az 1471-ben Budán alapított első magyar nyomdában Hess András 1473-ban nyomtatta ki a Chronica Hungarorumot. Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát ferences írók Mátyás idején tevékenykedtek. Töredékeiben fennmaradtak a budavári palota reneszánsz díszei és Mátyás nyéki vadászkastélya, a budaszentlőrinci pálos kolostor bővítésére és díszítésére is ekkor került sor, és a pesti plébánia két szentségtartó fülkéje is ekkor készült. 1470 után Felix Ragusanus vezetésével másoló- és miniatúrafestő műhely működik a királyi udvarban. 1473 elején nyílik meg Budán az első magyarországi könyvnyomda, feltehetően Karai László óbudai prépost és alkancellár házában. Júniusban Hess András – korábban római (pápai) nyomdász 450 példányban kinyomtatja a „Budai Króniká”-t (Chronica Hungarorum). 1473 áprilisában megszületik Mátyás törvénytelen fia, a későbbi Corvin János. 1473-1482 között Beckersloer János esztergomi érsek. 1473-ban gótikus stílusban, reneszánsz díszítőelemekkel megkezdődik a visegrádi királyi palota építése, amely 1484-ig folytatódik. Johannes Gensfleisch (Gutenberg) német nyomdász és tipográfus (1397-1468) Mainzben született, aranyműves és pénzverő mesterséget tanult. 1462-ben általa feltalált eljárással adott ki könyvet. Gutenberg különálló (mozgatható) betűket öntött, megoldotta a szedés technikai problémáját és feltalálta a sajtológéppel való nyomtatást. 1452-1455 között Johann Fust (1400 k.-1466 k.) bankár és egy rajzoló segítségével kinyomtatta a 42 soros Bibliáját. Gutenberg találmánya 1473-ban jutott el Magyarországra. Hess Andrást - Hunyadi Mátyás alkancellárja - Karai László hívta Itáliából Budára. Hess András (Andreas Hess), német származású nyomdász 1472-ben alapította nyomdáját Magyarországon. Ekkor került ki Hess András nyomdájából az ún. Budai Krónika, „Chronica Hungariorum”, melynek szerzője Thuróczy János (1435-1489), magyar ítélőmester, krónikaíró volt. Thuróczy jogot tanult, 1486-tól személynöki ítélőmester volt. Latinul írt munkája Budai Krónika, a „Chronica Hungarorum”. az első Magyarországon nyomtatott könyv, 1473 pünkösdjén került ki Hess András budai nyomdájából. A latin nyelvű Krónikából, amely I. Mátyás uralkodásáig követi nyomon a magyarok történetét, tíz példány maradt fenn. 1474. február 21-én I. Mátyás magyar és IV. Kázmér lengyel király követei békét kötnek Ófaluban (Szepes m.). Március 11-én Nürnbergben Ulászló cseh király és III. Frigyes Mátyás-ellenes szövetséget köt. Március 14-én I. Mátyás német birodalom fejedelmeitől törökellenes segítséget kér.

Hunyadi Mátyás 1474. évi sziléziai hadjárata Sziléziát kb. 300 körül – a vandál törzsek elvándorlása után – szláv törzsek népesítették be. I. (Barbarossa) Frigyes 1163-ban létrehozta a két sziléziai hercegséget: Breslaut (Wrocław) és Ratibort. Később számos kisebb hercegségre hullott szét. 1327-ben Luxemburgi János cseh király lett Szilézia hűbérura. Jiři Podjebradot - Pogyebrád György (1420-1471), 1452-1457 között V. László helyett Csehország kormányzója, Csehország királya (1458-1471) - 1466-ban a katolikus egyház kiátkozta. 1468-ban I. Mátyás az ellene indított hadjárat során foglalta el Morvaországot és Sziléziát. 1472-ben IV. Sixtus (1471-84) pápa kiátkozza Kázmért és Ulászlót, Mátyás ellenségeit. I. Mátyás király hadművészetének legszebb példáját is a cseh hadjáratban aratta, az 1474. évi sziléziai hadjárat során. Mátyás király egyik leggazdagabb és leghűségesebb tartományát, Sziléziát mintegy 60-80 ezer fős lengyel sereg, valamint a 10-15 ezres cseh segédcsapat támadásával szemben kellett megvédeni.

191 Mátyás király kerülte a nyílt csatát, és hadseregét az Odera bal partján fekvő városokba osztotta szét, azzal az utasítással, hogy ne várják tétlenül, amíg az ellenség bekeríti és megostromolja a várakat, hanem a könnyűlovasság állandó mozgással, hirtelen csapásokkal, lesvetésekkel őrölje fel a lengyelek erejét. Boroszlót (Wrocław), ahol maga is tartózkodott, aránylag kis helyőrséggel látta el. Az október 25-i ostromot a védők aránylag könnyűszerrel visszaverték. Az egyesült cseh-lengyel sereg a többi várral sem boldogult. Az egyre nehezebbé váló élelemszerzés a cseh-lengyel sereg minden energiáját lekötötte. Mátyás helyőrségei viszont állandóan súlyos veszteségeket okoztak a zsákmányoló lengyeleknek. Mátyás közben két diverziós hadműveletet is végrehajtott Lengyelországban, az ellenség bázisa ellen. Az egyik csoport Zápolya vezetésével Poznańig, a másik Kinizsi Pál vezetésével egészen a fővárosig, Krakkóig hatolt. A lengyelek ellenálló ereje teljesen felőrlődött, már november végére megtörtént, hogy az ostromlott őrölte fel a tízszeres ostromló sereget, amely végül is békére kényszerült. Hunyadi Mátyás Sziléziában megerősítette a régi rendi intézményeket, a tartományi gyűlést, és bíróságot, de az újonnan megszervezett főkapitányi tisztségre Szapolyai Istvánt nevezte ki 1474ben. Összevonta Alsó- és Felső-Sziléziát, amivel további segítséget adott a tartományi egység megteremtéséhez. A magyar kormányszervek, a kancellári és a kincstartó beleszólhatott a sziléziai rendek életébe, és végső soron a pénzügyekben a magyar kincstartó mondta ki a döntő szót. 1475. január 9-én I. Mátyás értesíti IV. Sixtus pápát, hogy a török elleni érdemleges harcot csak akkor vállalja, ha megfelelő segítséget kap. 1476 január-február között Mátyás visszafoglalja a töröktől Szabács várát (február 15.). („Ének-Szabács-viadaláról”) 1476. december 12-én Aragóniai Beatrixot, Ferdinánd nápolyi király leányát (*1457- +1508) Székesfehérvárott magyar királynévá koronázzák. 1476-ban IV. Sixtus pénzsegélyt küld a végvárak fenntartására. 1477-ben a dominikánus generális a budai főiskolát „Studium generalénak” nevezi. 1477. június 12-én I. Mátyás hadat üzen III. Frigyesnek. Augusztus közepén a császár elleni hadjáratot személyesen irányító I. Mátyás körülfogja Bécs városát. December 1-jén III. Frigyes Gmundenben, I. Mátyás Korneuburgban aláírja a háborújukat lezáró békeokmányait. December 13-án I. Mátyás mint cseh király leteszi az esküt III. Frigyes előtt Kroneuburgban, Frigyes lemond a magyar királyi címről. 1478. szeptember 30-án I. Mátyás és Ulászló megegyeznek az 1468 óta tartó cseh háborút lezáró békepontokban (Szilézia, Morvaország és Lausitz tartományokat Ulászló csak Mátyás halála után válthatja vissza.). 1478. december 7-én létrejön a cseh-magyar béke: Ulászló és Mátyás megtartják a cseh királyi címet. 1479-ben Rohr Bernát átadja Mátyásnak a salzburgi érsekség várait. Április végén megkötik a békét Kázmér lengyel királlyal. Júliusban Olmützben Ulászló és I. Mátyás találkoznak egymással. 1478-ban országos pestisjárvány dúl, a fővárosban Chimenti Camicia firenzei építész irányítja a budai várpalota építkezéseit. A török harcok mérsékelten folytatódtak. 1479. október 13-án, a kenyérmezei csatában a Báthori István erdélyi vajda, országbíró és Kinizsi Pál (1446 k. –1494) temesi ispán vezette magyar csapatok aratnak jelentős győzelmet az Erdélybe betört török seregek felett. Kinizsi Pál - Mátyás halála után II. Ulászló híveként azonban legyőzte I. Mátyás fia, Corvin János seregét, majd szétverte a rablócsapattá züllött ún. fekete sereget is.

Nagyvázsony, Kinizsi-vár A Balaton-felvidék és a Bakony közötti falut 1233-ban említik először oklevélben, ekkor a Vezsenyi család birtoka volt és a mezőváros plébániatemploma, a Szt. István-templom körül települt. Kinizsi Pál ezt a templomot 1481-ben átépíttette. A vár (Wasonkew = Vázsonykő) legrégibb részét, a 10 x 12 m-es külső méretű, 25 m magas, hatszintes lakótornyot a XV. század elején építtette a Vezsenyi család. 1469-től említik az oklevelek. Kisebb várfal, kaputorony és árok vette körül.

192 1472-ben a Vezsenyi család kihaltával, Hunyadi Mátyás hadvezérének, Kinizsi Pálnak adományozta, aki reneszánsz palotát építtetett a lakótoronyhoz, külső várfalat emelt. Kinizsi 1483-ban alapította a szomszédos pálos kolostort, de az csak 1552-ig állt fenn. I. Miksa császár 1490-ben elfoglalta a várat, visszavétele után Kinizsi kétemeletes, patkó alakú barbakánt építtetett a déli kapu elé, amelynek három szintje lőrésekkel, külső-belső folyósokkal volt ellátva. A barbakánnál 10-12 m hosszú fahídon át vezet az út a várba. A híd alatt farkasverem és várárok van. Kinizsi Pál 1494-ben bekövetkezett halála után özvegye, Magyar Begina reneszánsz részletekkel díszítette a várat. Magyar Begina Horvát Márkkal (+1508) kötött második házasságot. Harmadik férjét, az erőszakossá váló kisnemes Kereki Gergelyt 1519-ben kénytelen volt megöletni. A vár Horvát Márk révén jutott 1528-ban – I. Ferdinánd adományaként – a Kamicsáci Horváthok birtokába. 1549-ben Ferdinánd 150 forint kamarai segélyt utalt ki Horváth Péter részére, hogy Vázsonykő várát megerősítse. A török a XVI. század közepén megszállta a vidéket, de csak 1594-ben tudta rövid időre birtokába venni a várat. A várat a XVII. századelején földerősítéssel vették körül. 1649-ben III. Ferdinánd Zichy István győri viceispánnak adományozta a várat és a család birtokában maradt 1945-ig. 1663-ban Köprülü Ahmed nagyvezér seregei felgyújtották. A XVIII. század közepétől a vár lakótornyát egy századig, 1848-ig már csak börtönnek használták. A Rákóczi-szabadságharc idején Vak Bottyán dunántúli hadműveleteinek támaszpontja volt. A várat 1955-60 között feltárták és helyreállították. A várkápolnába helyezték el Kinizsi Pál síremlékét. A ma 28 m magas tornyot eredetileg sátortető fedte. A tornyot az I. emeletén levő kapun keresztül lehetett megközelíteni. Innen egy boltozatba vágott nyíláson lehetett lejutni a földszinti térbe, ahol a vár kútja is állt. A lakótorony I. emeletére vezető főlépcsőn vezető kettős előtérben, az őrség és a személyzet tartózkodási helye volt. Itt volt a házikápolna is. A felsőbb szintekre csigalépcső vezetett. A II. emelet dongaboltozatos, kandallós helyisége a várúr szobája, a lovagterem volt. A III. emelet négyzetes terme a várúrnő és gyermekei szállása lehetett. Az előtérből nyílott a déli oldalra néző árnyékszék. A IV. emeleten az alul még 3 m vastag falak egy méterre elvékonyodtak. Itt két nagyméretű helyiség, az őrség tartózkodási helye volt. E helyiség felett a lakótorony építésekor fakonzolokon nyugvó folyosó futott körül, melyet a XV. század végén lebontottak, helyén lőréses falakat emeltek. 1480 februárjában I. Mátyás sereget küld Stájerországba, III. Frigyes ellen. 1481. május 10-én a török elleni harcokra I. Mátyás 300 lovast és 400 gyalogost küld segítségül apósának, Ferdinánd nápolyi királynak. 1481. március 29-én I. Mátyás engedélyezi Selmecbánya bányaművelő társaságainak létrehozását. 1482. április közepén I. Mátyás hadat üzent III. Frigyesnek, mint osztrák főhercegnek. Szeptember 30án I. Mátyás seregei elfoglalják az alsó-ausztriai Hainburgot. Decemberben a magyar seregek visszafoglalják az 1445 nyara óta III. Frigyes császár (1440-1493) kezén lévő Kőszeget. 1482-ben I. Mátyás kapcsolatot keres III. Iván moszkvai nagyfejedelemmel IV. Kázmér lengyel király sakkban tartására. Szeptemberben elfoglalja Hainburgot. 1484. március 11-én – közel egyéves ostrom után – a magyar sereg Dávidházy István vezetésével (meghal Korneuburgnál) elfoglalja a Lajta melletti Bruckot. 1485. június 1-jén – öt hónapi ostrom után – I. Mátyás, Corvin János herceg (*1473- +1504) kíséretében bevonul a meghódított Bécsbe. 1485-ben I. Mátyás Strassburgban röpiratot nyomtat III. Frigyes császár ellen. 1485-ben Galeotto Marzio megírja „De egregie, sapienter, iocose distis ac factis regis Matthiae” című művét. 1486 októberében a neves olasz humanista, Antonio Bonfini, I. Mátyás szolgálatába áll. 1486-ban a német választófejedelmek Frankfurtban III. Frigyes fiát, Miksa főherceget tették meg római királlyá, a császári trón várományosává. Mátyás Ulászlóval folytat tárgyalásokat Iglauban. 1487-ben Mátyás Bécsújhelynél 20000 lovas és 8000 gyalogos fölött tart szemlét. 1487. augusztus 17én I. Mátyás bécsújhelyi bevonulásával befejeződik Alsó-Ausztria meghódítása. 1484-1495 között Aragóniai János esztergomi érsek, 1487-ben I. Mátyás Hippolit ferrarai herceget nevezi ki esztergomi érsekké (1487-1497).

193 Lengyelországban, 1455-ben készült el az első teljes lengyel bibliafordítás, a Zsófia királyné Bibliája. Jan Długosz (1415-1480), kiváló történész ekkor írja „Lengyelország története” c. művét. 1474-ben nyomtatták ki Krakkóban az első lengyel nyelvű könyvet. 1487-1494 között 402 fő magyar diák tanult a krakkói egyetemen. 1463-ban a hallgatók több mint egyharmada volt magyarországi (polgári és kisnemesi családok fiai). Kapcsolat alakult ki Zbigniew Oleśnickivel, Mikołaj Łasockival, az egyetemi körökkel. A Vitéz János esztergomi érsek által alapított pozsonyi Academia Istropolitán meghívott tanárai között szerepelt Bylica Márton (Marcin Bylica) is, Mátyás király csillagásza. 1488. március 20-án Augsburgban majd Brünnben kinyomtatják Thúróczy János „Chronica Hungarorum” c. művét. 1488-ban Mátyás több sziléziai hűbért fegyveres erővel szerez meg Corvin Jánosnak. 1489-ben Mátyás a főurakat, várakat és a megyéket a városokkal együtt Corvin János hűségére esketi. 1490. április 6-án Bécsben meghal I. Mátyás király. Halálhírére Lorenzo de’ Medici állítólag így kiáltott fel: „Meghalt Mátyás király, olcsóbbak lesznek a könyvek Európában!” Székesfehérvárott temették el.

Magyarországi kultúra XV. században A XV. század első neves szerzője, Újlaki Bálint, római katolikus pap, belcsényi plébános Tamás kemenci pappal együtt 1420-1430 körül lefordította magyarra a Bibliát. Vitéz János (1408-1472), magyar római katolikus főpap, politikus, író, Hunyadi László és Mátyás nevelője volt. 1445-1465 között váradi püspök, 1453-1464 között titkos, majd 1465-1472 között főkancellár. 1465-től töltötte be az esztergomi érseki tisztséget, de 1471-ben összeesküvést szőtt Mátyás király ellen, aki elfogatta és haláláig őrizetben tartotta. Janus Pannonius nagybátyja volt. Janus Pannonius (tkp. Csezmicei János) magyar költő (1434-1472), római katolikus főpap, politikus, 1459-től pécsi püspök volt. 1460-tól a királynő főkancellárja, 1469-1470-ben szlavón bán. A magyar reneszánsz európai hírű latin nyelven író lírikusa volt. 1471-ben részt vett a Mátyás király elleni összeesküvésben. A menekülés közben, 1472. március 27-én, a Zágráb megyei Medvevárott elhunyt Janus Pannonius – Hunyadi Mátyás által összegyűjtetett verseit – 1512-ben adták ki nyomtatásban. A mű Paulus Crosnensis Ruthenus (Pawełz Krosna) krakkói professzor gondozásában jelent meg. Regiomontanus (tkp. Johannes Mülkler) német matematikus és csillagász (1436-1476), 1467-1471ben I. Mátyás király udvarában működött. Nürnbergben megalapította az első csillagvizsgálót, megalkotta a modern trigonometriát. Antonio Bonfini (1427 v. 1434-1503), olasz humanista történetíró volt. 1486-tól kisebb megszakításokkal Magyarországon élt. Mátyás király megbízásából írta fő művét, a „Renum Hungaricarum decades”-t. 1486-ig uralkodók szerint haladva mondja el a magyarok történetét. Antonio Bonfini munkáját 1496-ban fejezte be. Galeotto Marzio (1427-1497), olasz származású humanista tudós. Mátyás udvarában írta több tudományos művét, köztük az emberről szóló pszichológiai munkáját. Feldolgozta a Mátyás király személyéhez kapcsolódó anekdotákat és cselekedeteket.

Mátyás király könyvtára A magyar reneszánsz kultúra legnagyszerűbb emléke Mátyás király könyvtára, a Bibliotheca Corvina. Mátyás könyvgyűjteményének első időszaka az 1460-as évek második felétől 1472-ig tartott. Ekkor a kódexek jórészt vásárlás útján kerültek Budára Firenzéből. 1471 után Vitéz János több könyve is Mátyáshoz került. 1476-ban feleségül vette Aragóniai Beatrix hercegnőt, aki apja nápolyi udvarában humanista környezetben nevelkedett. Mátyás ettől kezdve Firenze és Velence műhelyeiből rendelt igényes kivitelű könyveket. Taddeo Ugoleto ösztönzésére Mátyás király görög nyelvű könyveket kezdett gyűjteni. Ugoleto rendezte be a királyi olvasótermet is a Budavári palotában. Ugoleto könyvtárosságának köszönhető, hogy a corvinákat egységes címerrel látták el. Ugyanerre az időre tehető a corvinakötések létrejötte is. 1485 után reprezentációs célú, díszkötésű firenzei kódexek kerültek Mátyás könyvtárába.

194 Mátyás király legismertebb és legszebb Corvina-portréja a Marlianus-kódex címoldalán látható, amely ma Volterrában található. Marlius milánói szenátor beszédét tartalmazza, amelyet Corvin János és Mária Bianca Sforza eljegyzése alkalmából tartott. A gyűjtemény 1490-ben 1500-2000 kötetből állt. Mátyás király 1490-ben bekövetkezett halála után II. Ulászló elajándékozta a könyvtár értékes köteteit. Amikor a törökök 1541-ben elfoglalták Budát, a palota kincseivel együtt a kódexeket is gályára rakták, hogy Konstantinápolyba szállítsák őket. Jelentős részük azonban elkallódott, megsemmisült. (Ma 212 hivatalos corvinát őriznek a világ nagy könyvtárai, közülük 53-at magyarországi gyűjtemények).

Lengyelek Mátyás környezetében Hunyadi Mátyás, Hunyadi János fia ötéves korától humanista neveltetést kapott. Vitéz János javaslatára és felügyelete mellett eleinte I. Ulászló lengyel gyóntatója, a wieliczkai plébános, Sanocki Gergely, lengyel költő, később lembergi érsek volt Mátyás tanára. A gyermek Hunyadi Mátyás valószínűleg tőle tanult meg írni és olvasni, valamint bizonyára latinul is. Amikor a két Hunyadi fiú magyar neveltetése került előtérbe, magyar nevelőt kaptak. I. Mátyás örökös főispánságot adományozott Giskra társának, Komorovszky Péter – Zsigmond zsoldos kapitánya – lengyel rablólovagnak. Ő kapta – ugyan csak időlegesen – Árva és Liptó vármegyéket. Komorovszky Zólyom, Liptó, Árva és Túróc vármegyéknek volt a főispánja, de a hatalmaskodásoktól maga sem tartózkodott. Komorovszky, huszita társaival átadja Mátyás Fekete-seregének a husziták harcmodorát, többek között a szekérvár építésének tudományát is. Hunyadi Mátyás uralkodásának kezdetén, 1458-ban a főpapok döntő többsége magyar nemes volt, négyük közülük az arisztrokráciához tartozott. A főpapok közül egyedül csak Labyszini Máté erdélyi püspök volt külföldi, egyben lengyel származású. 1459-ben támogatta a Garai-Újlaki-liga Mátyás megbuktatását célzó kísérletét. Az 1458-1471 között kinevezett 15 új püspök között volt a – két sziléziai, Beckensloer János váradi, majd egri és Stoltz Miklós váradi püspök. Beckensloer János egri püspökként – Vitéz János 1471. évi összeesküvését és 1472. évi halálát követően – 1474 tavaszán esztergomi érsek lett, akit IV. Sixtus pápa egy év múlva meg is erősített. Beckensloer fő- és titkos kancellár 1476-ban azonban – acheni zarándoklat ürügyén – Bécsbe szökött, III. Frigyes szolgálatába, jelentős mennyiségű készpénzzel és az esztergomi könyvtár több remekművű kódexével együtt. Ezt követően csak 1480-ban, Beatrix királyné testvéröccse, Aragóniai János (+1485) bíboros személyében töltik be az esztergomi érseki széket, őt követően 1487. május 27-től Estey Hippolit lett az új esztergomi érsek. A krakkói Ilkusz Márton (Martinusz Bylica de Ilkusz), Martin Bylica z Olkoszu, Mátyás csillagásza, a pozsonyi egyetem egykori professzora volt. Mátyás udvarában volt Lengyelország olasz származású követe, Callimachus Experiens lengyel történetíró, aki Attila címen röpiratot írt, melyben Mátyásról mintázza a hun király ellenszenves vonásait.

195

13. Jagelló királyok a magyar trónon II. (Jagelló) Ulászló (1490-1516) 1490. július 4-én Corvin János vereséget szenved Csonthegyen (Tolna m.). Kinizsi Pál kiveri a Nagyváradig portyázó törököket. Augusztusban létrejön Ulászló és Albert kiegyezése. 1490. május vége-július 15. között királyválasztó országgyűlést tartanak Budán. Corvin János herceg királyi és szlavón hercegi cím, horvát báni kinevezés fejében, a Hunyadi-birtokokkal 1490. június 13-án lemond trónigényéről. II. Ulászló – 1471-től cseh király – Jagelló Kázmér lengyel király és Anna (Erzsébet) hercegnő (I. Albert magyar király leánya) fiaként – 1456. március 1-jén született. 1490. július 15-én választották királlyá, és szeptember 18-án koronázták meg Székesfehérvárott. Első felesége, az 1476-ban nőül vett Brandenburgi Borbála, Glogau örökösnője volt (VI. Sándor pápa érvénytelenítette a házasságot). Második feleségét, Beatrixot (Mátyás király özvegyét) 1490-ben vette nőül, szándékosan formahibával, ezért a pápa ezt is érvénytelenítette. Harmadik feleségét, Candalei Anna (Anne de Foix) francia hercegnőt 1502-ben vette el.

Magyar-lengyel kapcsolatok II. Ulászló korában II. Ulászló koronázását 1490. szeptember 14-re tűzték ki. Székesfehérvárra vonult, de az ünnepséget az ellenzék, elsősorban a kalocsai érsek és Újlaki Lőrinc távolmaradása miatt elhúzták. Szeptember 18-án Thuz Osvát zágrábi püspök tette a koronát II. Ulászló király fejére, és szeptember 27-én ért vissza Budára. Tisztségviselők II. Ulászló uralkodása idején: - Corvin János Szlavónia hercege, horvát és dalmát bán lett, Báthori István (+1493) országbíró és erdélyi vajda maradt. 1490-ben Kinizsi Pál az alsó részek főkapitánya, Bakócz Tamás főkancellár lett. Nagylucsei Orbán (+1492) helyett Thuz Osvát lett a kincstartó. - Bakócz Tamás (1442-1521) apja még jobbágy volt, Bakócz 1474-ben került a kancelláriába, ezután 1483-tól királyi titkár lett. 1491-ben főkancellár. Az 1497. november 11-i diéta Bakócz Tamás akkor egri püspököt és főkancellárt lemondatta tisztségéről. Bakóczot és Szapolyai Istvánt megfosztották a koronaőrségtől is. Bakócz azonban 1498-tól esztergomi érsek, 1500-tól bíboros lett. II. Ulászló Bakóczot 1498-ban Szatmári György akkori veszprémi püspökkel együtt ismét kancellárrá nevezte ki. - Szatmári György későbbi esztergomi érsek kereskedőcsalád sarja volt. 1493-tól a kancellária alkalmazottja, majd királyi titkár és 1503-tól kancellár. A Thurzók pártfogása alatt indult el a pályája. Szatmári György 1501-ben nyerte el a váradi püspökséget, de 1506-ig még pappá sem volt szentelve. 1499-ben Szapolyai István gyermekeinek gyámja lett. - Szalkai László egy varga fia volt. A kincstárnál kezdte pályafutását, és Szatmárit követte az érsekségben, a kancellárságban. - Bornemissza János szintén jobbágycsaládból származott. Ő is a kincstartó jegyzőjeként indult, aztán ő lett a kincstartó, budai várnagy, II. Lajos nevelője. - Nagylucsei Orbán (+1492), Szapolyai István (+1499) nádor, Werbőczi István is a kancellárián kezdtek. - Szapolyai István helyett 1499-ben Geréb Péter (+1504) lett a nádor. 1500-1502 táján a nádori székben Geréb Péter ült (őt Perényi Imre követte a nádori tisztségben), az országbíró Szentgyörgyi Péter lett, az új királyi titkár Beriszló Péter, Csulai Móré Fülöp, Sánkfalvi Miklós. - Szapolyai Jánost 1510 őszén erdélyi vajdává nevezték ki. Zsigmond lengyel király 1512-ben vette feleségül Szapolyai Borbálát, az erdélyi vajda húgát. Szapolyai Borbála halála után Jagelló Zsigmond újra megnősült, 1516-ban feleségül vette Bona Sforzát, a Habsburgoknak szolgáló milánói dinasztia sarját, ki a lengyelek nem szívesen láttak. - 1513 februárjában két országos főkapitányt választottak Perényi Imre és Szapolyai János személyében.

196

Krakkó a XV. században A Jagello-ház központja Lengyelország, amelyhez ekkor Litvánia, Fehér-Oroszország, Ukrajnának a krími tatárok által még meghagyott része tartozott. IV. Kázmér lengyel király (1447-1492) fia, II. Ulászló, Csehország mellett Magyarország királya is lett. IV. Kázmér halála után fia, János Albert (1492-1501), majd a harmadik testvér, Sándor (1501-1506) következett, őt a negyedik, Zsigmond (1506-1548) követte a lengyel trónon. János Albert Magyarországon trónkövetelőként is fellépett, de II. Ulászló öccsével szemben mindig a legnagyobb jóindulatot tanúsította. A pillanatnyilag pozíció nélkül maradt Zsigmondot maga mellé vette Budára, ahol külön udvartartást biztosított számára. A XV. század végén Cseh- és Lengyelországban, illetve Magyarországon a központi hatalom ellenében megerősödött a helyi oligarcha. Lengyelország déli határai mentén állandó harcban állt a török és tatár támadókkal. II. Ulászló magyar és János Albert akkor már lengyel király 1492 végén titkos szerződést kötött, megállapodván, hogy ha valamelyikük alattvalói fellázadnának, és a törvényes engedelmességet megtagadnák, a királyi jövedelmeket elragadnák, egész erejükkel, ha kell, személyesen is segítik egymást. A krakkói Wawel tövében álló, 1480-ban alapított ún. Długosz-ház a XV. században az egykori királyi fürdőházak összevonásával készült. Ebben az épületben lakott a XV. századi Lengyelország történetírója, Jan Długosz (1415-1480), aki Lengyelország története c. művével vált híressé. A Krakkói Egyetem diákja volt 1491-1494 között Mikołaj Kopernik (Copernicus). Az ágyúk elterjedésével Krakkó sebezhetőbb pontjain újabb védműveket emeltek. 1499-ben emelték a 24 m átmérőjű, vastag falú barbakánt. Ennek alsóbb szintjein ágyúkat helyeztek el. Konzolokon védőfolyosó húzódott 130 lőréssel a kézi fegyverek részére. A városkapukat és a hozzájuk tartozó falakat békés időkben a városi őrség védte. Veszély esetén Krakkóban is a bástyákat céhek védték: XV. századi a Stolarska (asztalosok), XVI. századi a Ciesielska (ácsok), XV. századi a Pasamoników (paszományverők), Rzeżnicka (mészárosok) stb. bástya.

Wit Stwosz Wit Stwosz 1477-1496 között működött Krakkóban. A korszakból származik a krakkói Máriatemplom 11 x 13 m-es szárnyas főoltára, melyet 1477-1489 között Wit Stwosz (tkp. Veit Stoss) (1447 k.-1533) német szobrász készített. Veit Stoss festő és rézmetsző volt T. Riemenschneider mellett. A német késői gótika legjelentősebb szobrásza. Főként Nürnbergben, 1477-1496 között Krakkóban működött. Fő művei a krakkói Mária-templom oltára, illetve az Angyali üdvözlet, Krisztus a keresztfán (Nürnberg), és a bambergi dóm főoltára. Ő készítette Jagelló Kázmér márvány síremlékét is a Wawelben. Ugyancsak az ő műhelyéből került ki a Mária-templom mögötti, Szent Borbála-templom bejáratánál lévő Krisztus az olajfák hegyén dombormű is. A XV. században temetőkápolnának emelt Szt. Borbála-templom (Kościół Św. Barbary) eredetileg kéthajós gótikus templom volt, a XVI. század végén a jezsuiták kapták meg, s ekkor dongaboltozatos egyhajós templommá alakították át. 1490. augusztus 19-én I. Miksa római király hadai bevonulnak Bécs városába. 1490-ben Albert elfoglalja Egert, ostromolja Kassát, Miksa elfoglalja Sopront, Kőszeget, Zágrábot, Veszprémet és november 16-án Székesfehérvárt. Decemberben Miksa visszavonult. 1491-ben Ulászló kiegyezik Alberttel, visszafoglalja a Dunántúlt. November 7-én II. Ulászló és Miksa Pozsonyban örökösödési szerződést köt, amelyben kikötötték, hogy fiú örökös hiányában a Habsburgok öröklik a magyar trónt. 1493-ban I. Miksa a Német-római Birodalom császára lesz, 1519-ig uralkodik. A Jagelló-korszak (1490-1526) a budai vár korábbi állapotain lényegesen nem változtatott. A XVI. század első negyedében főképp a Zsigmond-korban kiépített erődrendszer kibővítésére és korszerűsítésére került sor. Hartmann Schedel (1440-1514), német humanista történetíró, Nürnberg orvosa. Képes világkrónikája 1493-ban jelent meg, melyet Michael Wolgemuth (1434-1519), német festő és fametszővel készített. Wolgemuth 1473-tól Nürnbergben működött (Dürer mestere), A Scheidel „Világkróniká”-jának fametszeteit, köztük Buda, Krakkó és Boroszló hiteles képeit készítette.

197 1492-1499 között Zápolyai István a nádor. 1492 decemberében Kinizsi Pál Halászfalván szétveri a fizetetlen és a Száva mentét pusztító „fekete sereget”. 1493-ban a székelység panaszára Ulászló elmozdítja a székely ispánságból Báthory Istvánt. 1494. április-májusában a négy Jagelló testvér Lőcsén tartott találkozót. János Albert hadjáratra készült a törökök ellen. Egyrészt Öccse, Zsigmond számára Moldvát akarta megszerezni, másrészt vissza akarta foglalni a törökök által megszállva tartott fekete-tengeri városokat. Magyarország azonban Mátyás király óta Moldvát saját hűbéresének tekintette. A szultánnal is békére törekedett, ezért nem támogatta a lengyel törekvéseket. Amikor tehát a lengyelek 80 ezer emberrel benyomultak Moldvába, 2000 magyar István vajda segítségére sietett. II. Ulászló hadbalépéssel fenyegette meg a szultánt, a lengyelek azonban 1496-ban súlyos vereséget szenvedtek a törököktől. 1498-ban a szultán megtorlásul moldvai-török-tatár ellentámadást indított, ebbe azonban Ulászló nem avatkozott bele, ezért Bajazid 1498-ban újabb három évre meghosszabbította a magyar-török fegyverszünetet. István vajda az 1498-as visszacsapás során 100 ezer lengyel fogollyal tért haza, de a törökkel szemben is megőrizte függetlenségét. 1498-ban, majd 1499-ben hűséget fogadott mind Lengyel-, mind pedig Magyarország iránt. Amikor a törökök – immár István vajda nélkül – újra Lengyelországra törtek, az onnan visszatérő 40 ezer embert is megsemmisítette. 1494-ben Kinizsi Pál megmenti Nándorfehérvárt az árulóktól. 1494. október 15-november 20. között Kinizsi Pál feldúlja a török által megszállt Szerbia és Bulgária egy részét. 1494. november 24-én Kinizsi Pál alsó-magyarországi főkapitány meghalt. 1494-ben az ország népessége 3,5-4 millió fő (Erdélyé 700000 fő).

Magyarország népessége A középkori népességbecslés egyik forrásbázisa az 1494-1495. évi ún. portaösszeírás. (A porta a Károly Róbert által bevezetett állami adózás alapegysége volt.) Az egyetlen ránk maradt országos portaösszeírást Ernuszt Zsigmond kincstartó, pécsi püspök készítette. Az országos összeírásba nem kerültek be a déli vármegyék – összesen 14 – vonatkozó portaszámai, mivel az ottani adót közvetlenül az akkor már rendszeresen támadó török hatalom elleni védőfal: a helybeli végvárak és katonaság állítására fordították, így tehát az összeírás 49 vármegyére terjedt ki. Magyarországon – Horvátország nélkül – 63 megye volt akkor. Magyarországon a XIII. század második felében tűntek fel a soltészek, tevékenységük azonban csak a XIV-XV. században öltött nagyobb mértéket. Működésük zömmel az ország északi, felvidéki tájaira terjedt ki, etnikailag pedig jobbára a német, szlovák és a lengyel (ritkábban a magyar) népcsoportból toborozták az új falvak alapítóit. Egy-egy soltész csak egy-egy falut telepített. A soltész általában a telepített falu bírója lett, annak minden előnyével, de több esetben a földesúri javadalmak közül pl. a helyi regálé jogok: malom- és kocsmatartás, halászat, vadászat, stb. hosszabb-rövidebb ideig szintén őt illették meg. Magyarországon a megtelepült falvak a XV-XVI. század fordulója közel 20-21 ezer lehetett. A XIV-XV. század során igen gyors, mezővárosi fejlődés nyomán a XVI. század elején már mintegy 750-800 mezővárosa volt az országnak, a szabadkirályi városok száma pedig 30-50 körül mozgott. Magyarországnak – vagy a középkori magyar királyságnak, Horvát-Szlavónországot is beleértve – közel kétharmada, Horvát-Szlavónország nélkül kevesebb, mint kétharmada maradt kívül a török hódoltságon, ha a hódoltság maximális kiterjedését vesszük alapul, mintegy 200 ezer km2 kiterjedésben. Északi és nyugati része a Habsburg-birodalomhoz illeszkedő magyar királysághoz, míg keleti felében az időnként önállósodott erdélyi fejedelemséghez tartozott. Területileg a kettő közül a lényegesen nagyobb magyar királyság volt. A Nyugat-Dunántúl, a Kisalföld és a Felvidék legnagyobb része is az Északkeleti-Kárpátok (ma Kárpátalja) térsége, mintegy 26 vármegye sorolódott a magyar királysághoz. A magyar királyság területe és a hódoltság területe 120-120 ezer km2 volt, mintegy 70-80 ezer km2 volt az erdélyi fejedelemség területe.

198 Magyarország területén a XV. századvégi 3 milliónyi magyar kétszáz év alatt 2 millióra fogyott, míg a Kárpát-medencében élő nem-magyarok lélekszáma (750-850 ezer fő) a korábbinak több mint kétszeresére szökött fel (Horvát-Szlavónország nélkül). A XVI. századvégi állapot szerint míg Lengyelország népsűrűsége 14 fő/km2 volt, addig Magyarországé 13 fő/km2 alatt maradt. (Németország népsűrűsége 28 fő/km2, Itáliáé 44 28 fő/km2, Franciaországé 34 fő/km2 volt ugyanekkor). Magyarország területén a magyarok és nem-magyarok részaránya az 1526. évi mohácsi vész előtt 80 %, illetve 20 % körül mozoghatott, de az 1710-1720-as évek során ez az arány 50-50 %-ra módosult (2 millió magyar és 2 millió nem-magyar). A háború mellett a járványok sem kerülték el s az éhínségek sem kímélték meg a XVI-XVII. században Magyarországot. Magyarország lakosságának száma ugyanúgy 3,7-3,8 millió körül járhatott a XVII. század végén is, mint kétszáz évvel korábban. Ugyanakkor a külső bevándorlás ez idő alatt sem szünetelt. A török hódoltság idején a belső-középső alföldi térség egyik szembeötlő jellegzetessége az, hogy Mohács előtt a falvak százaival sűrűn vagy jóval sűrűbben betelepült vidéken a török hódoltság alatt a falvak megszűnése viharos gyorsaságra váltott át (Nagy-Alföld, Buda vidéke, Dél-Dunántúl, stb.). Mások, mint pld. Debrecen, Kecskemét, Cegléd, Nagykörös, Halas, Jászberény, Szeged, stb. az adózásból jellegzetes előnyöket szerezve maguknak, mezővárosokká alakultak. A pusztuló déli tájakon már a XV. században megjelentek a délről észak felé menekülő szerbek, s beszivárgásuk, beköltözésük sem szünetelt a török korban. A későbbiekben, már a Habsburg hatalom telepítő akciója révén érkezett a Bácskába 1695-ben a szerbek mintegy 30 ezer családot számláló csoportja Csernovics Arzén pátriárka vezetésével. A török terjeszkedés jellegzetes mozgásra késztette, kényszerítette a horvátokat is, és a török nyomásra fölnyomultak a Száva-Dráva köz nyugati térségébe, miközben Szlavónia a DrávaSzáva köz keleti térfelére korlátozódott. A XVI-XVII. században Nyugat-Dunántúlon a német nyelvű és magyar nyelvű falvak közé telepedtek meg (Zala, Vas, Sopron és Moson megyék). Létszámuk a XVII-XVIII. században 20-30 ezer fő lehetett. A szlovákokat a török világ közvetlenül csak a kelet és dél felé kiterjeszkedett népiségük peremén érintette a népcsoport tömbjét és más nyúlványait nem. Közéjük kismértékben morva, lengyel és rutén népesség szivárgott be. Az északi „vlach” magyar, lengyel, román és rutén hegyi pásztorok is közöttük szívódtak fel. A szlovákok létszáma a XVI-XVII. század alatt megkétszereződött, 300 ezerről 600 ezerre nőtt. A korábban zömmel német, részint magyar lakosságú városokban is a XVI-XVII. század folyamán kezdtek beköltözni a szlovákok. Ez a lassan polgárosodó városi lakosság lesz majd a szlovák nemzeti újjászületés egyik fő bázisa. A nem-magyar nemzetiségekhez tartoztak a románok, létszámuk a XVII-XVIII. századra 550 ezerre nőtt. Ide sorolhatók a 400-450 ezer főt számláló szerbek, a 250-300 ezer főt számláló németek, a mintegy 200 ezer fős rutének is. Az örmények és görögök mellett a nem-magyarok másik népcsoportját a zsidóság alkotta. Becslések szerint a középkorhoz képest nem változott a létszámuk, amely 10-12 ezer fő lehetett. Zömmel városlakók, kereskedők voltak és a pénzügyek bonyolítását végezték. Ez a zsidóság a nyugati diaszpórához tartozott, onnan vagy a Balkánon keresztül érkezett Magyarországra. 1496-ban az itáliai humanista történetíró, Antonio Bonfini befejezte Budán a magyarok történetéről szóló művét. 1497-ben Vitéz János elnökletével a tudományok és az irodalom művelésére megalakul a budai Dunai Tudós Társaság, 1511-ig működik.

Bakócz Tamás Bakócz Tamás (1442-1521), magyar római katolikus főpap, jobbágycsaládból származott. 1483-tól Mátyás király titkára volt. 1486-1491-ben győri püspök, 1491-től egri püspök és főkancellár. 14981521 között Bakócz Tamás esztergomi érsek lett. 1500-tól bíboros lett.

199 Az 1414-1418 között, a három egy időben uralkodó pápa lemondatása és egy új választása V. Márton (eredetileg Oddo Colonna) személyében(1368-1431), pápa 1417-1431 között, az egyházi egység visszaállítása, valamint az eretnekség megszüntetése (Wycliff és Husz János máglyahalálra ítélése) érdekében összehívott konstanzi zsinat 1414-ben tette magáévá azt a fölfogást, amely szerint az egyetemes zsinat a pápa fölött áll (concilium supra papam). Az ún. konciliarizmus az 1516. évi V. lateráni zsinattal megszűnt és a zsinat ellenkező álláspontra helyezkedett (papa super omnia concilia). Híres volt megvesztegethetőségéről. Bakócz Tamás X. Leó (1475-1521) pápával szemben 1513ban vereséget szenvedett a pápaválasztáson. X. Leó pápai legátusnak nevezte ki, és keresztes hadjárat szervezésével bízta meg a török ellen. Bakócz Tamás felszólítására gyűlt össze a paraszttábor 1514-ben, Székely Dózsa György (1470-1514) végvári katona vezetésével, ezért a nemesség őt tekintette a parasztfelkelés előidézőjének. Nagy tömegben gyülekeztek a parasztok a seregbe, de jogfosztottságuk, nyomoruk miatt nem a törököt, hanem a magyar földesurak ellen indultak. A főurak sem tudták már a sereget feloszlatni, Dózsa György a parasztháború vezére lett. A parasztság végigvonult az Alföldön, de Temesvárnál vereséget szenvedett. Dózsa fogságba esett, és Szapolyai János erdélyi vajda kivégeztette. A megtorlás itt sem maradt el, s a jobbágyságot Werbőczi törvénykönyve alapján röghöz kötötték. A szabad költözködés jogát a jobbágyság csak II. Józseftől, 1790-ben nyerte vissza. Az esztergomi székesegyház reneszánsz kápolnáját is Bakócz Tamás építtette. 1497 végén Szlavónia külön címert kap II. Ulászló királytól. 1494-ben a német Jakob Fugger megalapította kereskedelmi társulatát. 1498. március 9-én II. Ulászló már tudomásul veszi a Fugger-bankház részvételét a besztercebányai rézbányák kiaknázásában. 1503 februárjában Fugger-faktorátust állítanak fel Budán, amely pénzváltási és kereskedelmi feladatokat lát el. 1505-től Jakob Fugger cége már rendszeres kereskedelmi hajójáratokat szervez Kelet-India felé. 1501-ben Som József temesi bán Szerbiát dúlja, Corvin János és Geréb Péter Horvátországban szétver egy török csapatot, felmenti Jajca várát. 1502 júliusában Jajca ostroma, Corvin János (+1504) újabb győzelme. Októberben magyar kalandozás Bosznia, Szerbia és Bulgária területén. 1502-ben Velence békét köt a törökkel. Lengyelország erejét Oroszország is lefoglalta. Oroszország az ukrán területekért folyó vetélkedésben a török fennhatóság alatt álló krími tatárokkal is együttműködött. Lengyelország ezért négyévi fegyverszünetet kötött a törökkel. Lengyelország 1503-ban követet küldött Moszkvába, hogy békét kössön a cárral. Létre is jött a lengyel-orosz fegyverszünet, de már a következő évben megerősítették a Habsburg-orosz szövetséget is, amely Lengyelországot ismét két tűz közé kerüléssel fenyegette. 1504-ben nádorrá választják Perényi Imrét. 1504. október 12-én meghalt Corvin János herceg, horvát bán. Két kiskorú gyermeke, Kristóf (+1505) és Erzsébet (+1508) gyorsan követték a sírba. Corvin János özvegyét, Frangepán Katalint Brandenburgi György őrgrófhoz kényszerítették, miután ő is meghalt (1509) a Hunyadi-birtokok Brandenburgi Györgyre szálltak. 1505. október 13-án a rendek kiadják a szeptember 29-re összehívott rákosmezei országgyűlés határozatait. – A király által nem szentesített „rákosi végzés” kimondja: II. Ulászló fiúutód nélküli halála esetén a leányági örökösödést nem ismerik el, s többé nem választanak ilyen uralkodót. A „rákosi végzés” hatálytanalítására a Jagelló- és a Habsburg-ház 1506. március 20-án családi szerződést köt (II. Ulászló fia, Lajos is 1506-ban született). 1506. május 7-én II. Ulászló hadat üzen I. Miksa német-római császárnak. 1507 februárjában II. Ulászló fiát, Lajost, a cseh országgyűlés a cseh korona örökösévé nyilvánítja. 1508-ban királlyá koronázzák a két éves II. Lajost. Kolozsvári Tamás, XV. század első felében alkotó festő, egyetlen ismert műve a garamszentbenedeki gótikus szárnyas oltár 1427-ből. M. S. mester 1506 körül működő magyar festő hat fennmaradt bibliai témákat ábrázoló Táblaképe (Feltámadás, Visitatio, Jézus születése, Olajfák hege, Keresztvitel, Kálvária) a magyar gótikus festészet legkiemelkedőbb alkotójává tette. Lőcsei Pál (1455-1530 k.), szobrász, a magyarországi faszobrászat jelentős alakja. A lőcsei Szent Jakab-templom főoltárát 15081518 között készítette.

200 A magyar-lengyel kereskedelmi kapcsolatokra jellemző, hogy Maidel Mihály krakkói polgár 15081520 között árukölcsönei fejében rendszeresen megkapta Bártfa és Eperjes adóját, ami ilyenformán kiment az országból. A Fuggerek az északi bányavárosok (Besztercebánya, Körmöcbánya, Zólyom stb.) révén 30 év alatt kb. 1 millió forintot vittek ki az országból, a velük társult és családi kapcsolatra lépő Thurzók is ugyanennyit vittek ki Krakkóba, ahol székhelyüket tartották. Thurzó Zsigmond II. Ulászló alatt királyi titkár lett. A Baltikumot birtokló Német Lovagrend 1511-ben, Brandenburgi (Hohenzollern) Albert – Brandenburgi György bátyja – vezetésével megtagadta a hűségesküt és a lengyel adót. Ugyanakkor területszerző akcióra készült Dancka (Gdansk) felé. 1512-ben III. Vaszilij cár tört rá nagy erőkkel Lengyelországra, és elfoglalta Szmolenszket, amely 1611-ig az oroszok birtokába került. A törökök is megindultak, és győzelmet arattak a lengyel csapatok fölött. A császár és az orosz cár 1514-ben szerződést írt alá a lengyelek ellen. 1506-1519 között toszkán mesterekkel reneszánsz stílusú, vörös márványkápolnát építtet Bakócz Tamás esztergomi érsek az esztergomi székesegyházhoz. 1510. június 30-án országgyűlést tartanak Székesfehérvárott. Július 2-5. között a király és a rendek Tatán gyülekeznek. 1510. november 10-től Szapolyai János (*1484- +1540) tölti be az erdélyi vajda tisztet. 1512-ben Szapolyai János húgát a Zsigmond lengyel király (1506-1548) veszi feleségül. Temesvári Pelbárt (1440 k.-1504), magyar ferences szerzetes író, prédikátor, latin nyelvű beszédgyűjteményeit Európa-szerte ismerték. Tanítványa, Laskai Osvát (1450 k.-1511), magyar ferences szerzetes, nagy hatású prédikátor volt. 1512. április 24-én lemond II. Bajazid török szultán. Utóda I. Szelim, aki végvidéki alattvalóit Magyar- és Horvátország állandó támadására utasítja. 1512-ben török pusztítás éri Horvátországot. Báthory István győzelmet arat Nándorfehérvárnál. Zápolyai János eredménytelenül ostromolja Szendrőt. 1513. július 15-én a török elleni keresztes had megszervezésére az új pápa, X. Leó középkelet európai legátussá nevezi ki a pápaválasztáson vereséget szenvedett Bakócz Tamás bíboros (+1521) esztergomi érseket. X. Leó szeptember 3-án törökellenes hadjáratra felhívó bullát bocsát ki Rómában, amelynek érvénye Európa nagyobb részére kiterjed. Az egyházfő a résztvevőket és a támogatókat bűnbocsánatban részesíti, az akadályozókat kiközösítéssel fenyegeti. 1514. május-július között Lázár deák, az esztergomi érsek titkára és Jakob Ziegler (Landavus) bajor geográfus térképvázlatot készít az országról. 1513 nyarán Szapolyai János erdélyi vajda hadai Bulgáriát pusztítják. 1514. március 23-a után a királyi tanács keresztes hadjárat indítását határozza el. Bakócz Tamás pápai legátusként április 24-én kinevezi a már gyülekező keresztesek vezérét. Április végén-május elején mintegy 40000 keresztes gyülekezik a pesti, váradi, kalocsai, bácsi valamint a Gyula, Eger és Kassa környéki keresztes táborokban. 1514. május első felében Mezőtúron összecsapásra kerül sor a gyülekező keresztesek és a nemesek között. Május 10-én a már Székely Dózsa György vezette had Szapolyai János erdélyi vajda Bulgáriában portyázó serege után indul. Május 23-24-én a Maros folyónál váratlanul támadás éri Dózsa seregének elővédjét. A parasztsereg a Jaksicsok nagylaki vára ellen támad. Dózsa május 28-án kivégezteti a fogságba esett Csáky Miklós csanádi püspököt és több fogságba került környékbeli nemest. 1514. május 24-én II. Ulászló király és Bakócz Tamás esztergomi érsek betiltja a keresztes hadjárat folytatását. Június 6-án Székely Dózsa György serege beveszi Lippát, Szapolyai János Erdélyben elrendeli a mozgósítást. 1514. július elején a nemesi hadak visszafoglalják Váradot. Parasztmegmozdulások törnek ki Szabolcs, Szatmár, Ugocsa megyékben, Erdélyben és Győr, valamint Sopron táján. Bornemissza János és Tomori Pál szétveri a gubacs-szentlőrinci tábort. Dózsa György csapata Szeged ostroma után Csanádnál győz, és a várost feldúlja. Lőrinc pap vereséget szenved Kolozsvárnál július 10-én, elfogják és megégetik. Július 15-én – közel egy hónapos sikertelen ostrom után – Székely Dózsa György főserege Temesvárnál két tűz közé kerül, s – a bántatlanság reményében - leteszi a fegyvert a Szapolyai János vezette nemesi hadak előtt. Szapolyai János azonban kivégeztette Dózsa Györgyöt.

201 1514. október 18-án megnyílik a budai országgyűlés, amely meghozza az ún. bosszútörvényeket (1514:36. tc. kimondja, hogy a király nem adhat kegyelmet a lázadóknak). Itt mutatja be Werbőczi István ítélőmester (*1458- +1541) a király megbízásából készített szokásjogi gyűjteményt, a „Hármaskönyv”-et (Tripartium) – mely kihirdetés híján nem emelkedik törvényerőre, bár évszázadokon át a nemesi jogegyenlőség elvének alapja marad -, melyben fogalmazódott meg az ún. „Szent Korona-tan” elméleti alapja is. 1517-ben Bécsben megjelenik Werbőczi István „Tripartium”-a. 1515. július 19-én II. Ulászló magyar király, I. Miksa császár és I. Zsigmond lengyel király a bécsi királytalálkozón egyezséget köt, melyet Habsburg-Jagelló házassági szerződéssel pecsételnek meg. Az egyezséget a bécsi Szent István-templomban kötötték meg. 1516. március 13-án Budán meghalt II. Ulászló magyar és cseh király, a trónon a 10 éves fia – a már korábban magyar és cseh királlyá választott – II. Lajos követte. (Ugyanebben az időben lép a francia trónra I. Ferenc (1515-1547), illetve a spanyol trónra Habsburg Károly (1516-1556) is.) 1515 nyarán lengyel kezdeményezésre jött létre II. Ulászló magyar, Zsigmond lengyel király és a Fuggerek kezdeményezésére Miksa bécsi találkozója. Fugger Jakab személyében is részt vett a kongresszuson. - Miksa elismerte, hogy a Német Lovagrend a lengyel király hűbérurasága alá tartozik. Miksa megígérte, hogy közbenjár a nagymesternél és az orosz cárnál Lengyelország érdekében. - Zsigmond lengyel király véglegesen lemondott magyarországi törekvéseiről a Habsburgok javára. Thurzó György visszakapta a körmöci kamaraispánságot. - A kezes mindkét fél felé II. Ulászló magyar király volt. Megkötötték a tervezett házasságokat is, így a 9 éves Lajos a 10 éves Habsburg Máriát kapta feleségül. Mária 1521-ben jött el Magyarországra. Lajost a császár fiává fogadta. Megállapodtak abban is, hogy Ulászló halála esetén Lajos gyámságát Miksa és Zsigmond viseli. Lengyelország a Német lovagrenddel 1521-ben, illetve 1525-ben írta alá a fegyverszünetet. 1525-ben kötötték meg a három évre szóló békét a törökökkel is. Az orosz-lengyel fegyverszünet 1526-ban jött létre.

II. Lajos (1516-1526) II. Lajos 1506. július 1-jén született, II. Ulászló és Candalei Anna gyermekeként. 1508. június 4-én választották királlyá, de csak 1516. március 13-án – apja halála után – kezdett uralkodni. 1515-ben vette nőül Habsburg Mária hercegnőt. II. Lajos trónraléptekor a 28 tagú ügyvivő tanács arisztrokrata tagjai a következők voltak: - Bakócz Tamás esztergomi érsek és Frangepán Gergely kalocsai érsek, - Várdai Ferenc erdélyi, Szatmári György pécsi, Szalkai László váci püspök, - Perényi Imre nádor, Újlaki Lőrinc macsói bán, Szentgyörgyi Péter országbíró, - Buzlai Mózes főudvarmester, illetve Báthori András és Drágffi János. Beválasztották még Szapolyai Györgyöt, a vajda öccsét, Werbőczi pedig Erdődi János helyett királyi személynök lett.

A vallási reformáció John Wycliff (1320 k.-1384), angol hittudós, a reformáció előfutára volt. Bibliafordító tanításait hazájában eretnekségnek bélyegezték, könyveit és híveit ugyanaz a konstanzi zsinat ítélte máglyahalálra, amely Husz János is máglyára küldte. Husz János (Jan Huss) cseh hitújító (1370 k.1415), a prágai egyetem tanára volt. A konstanzi zsinat elé idézték, tanai visszavonására akarták kényszeríteni, s mert erre nem volt hajlandó, máglyára küldték. Hamarosan nyilvánvaló lett, hogy többről van szó, mint a hitről, súlyos gazdasági, társadalmi feszültségekről is. 1517. október 31. Luther Márton kitűzi 95 pontját a wittenbergi templom kapujára. 1518. Zwingli reformációja Svájcban. 1519-ben egy nyilvános vita után Luther kijelentette, hogy a Biblia tekintélye fölötte áll a pápáknak és a zsinatoknak. A XVI. századi Európában a katolikus egyház ellen irányuló, Luther Márton, Zwingli és Kálvin János által elindított, új, a pápaságtól független egyház kialakulásához vezető reformációhoz az egyházon belüli visszásságok, valamint a késő középkori társadalmi és szellemi fejlődés vezetett.

202 A reformáció kezdetének 1517. október 31-ét tekintik, amikoris Luther kitűzte a visszaélések ellen tiltakozó 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára. Martin Luther (1483-1546), német reformer 1505-ben lépett be az erfurti Ágoston-rendi remeték közé. 1512-ben Wittenbergben a teológia doktora lett. Johann Tetzel (1465-1519) német dominikánus szerzetes által meghirdetett búcsúval és a búcsúcédulás visszaélésekkel szemben fogalmazta meg Luther a téziseit. Wittenberg 1240-től volt a szász-wittenbergi hercegség székhelye. 1502-1807 között működő egyeteme a reformáció kiindulópontja lett. A Johann Eck (tkép. Johann Maier) német teológus (1486-1543) és Andreas Karlstadt (eredetileg Andreas Bodenstein) német református teológus (1480 k.-1541) között 1519. évi lipcsei hitvitán Luther megkérdőjelezte a pápa elsőbbségét és elutasította az egyetemes zsinatok tévedhetetlenségét. A pápai kiközösítő bullára Luther 1520-ban „A német nemzet keresztény nemességéhez”, „Az egyház babiloni fogságáról”, illetve „A keresztény ember szabadságáról” programirataival válaszolt. 1521. január 3-án kiátkozták. V. Károly (1500-1558) német-római császár (1519-1556) birodalmi átokkal sújtotta. Bölcs Frigyes (1463-1525) szász választófejedelem (1486-1525) azonban Luthert Wartburg várába vitette, ahol 1521-1522 között lefordította az Újszövetséget. 1534-ben egészítette ki az Ószövetség fordításával. Luther Márton 1525-ben feleségül vette Katharina von Borát, az egykori ciszteri apácát. A nép számára 1529-ben megírta a „Kis Káté”-t, a papok számára a „Nagy Káté”-t. Luther elvetette a szerzetességet, a szentek tiszteletét, az egyház világi hatalmát, a hét szentségből ötöt, az üdvözülést és az isteni kegyelmet, az egyéni hit révén tartotta elérhetőnek. Magát a Szentírás tanítójának tekintette. Bibliafordítása jelentősen hozzájárult a német irodalmi nyelv általános elterjedéséhez. Az 1529. évi speyeri birodalmi gyűlés megtiltotta az új hit terjesztését, ami ellen Luther és hívei „protestáltak”. Lutherék az 1530-as augsburgi birodalmi gyűlésen bejelentették az „Ágostai hitvallás”t. 1531-ben Schmalkaldenben a protestáns fejedelmek és birodalmi városok által V. Károly németrómai császár és a katolikus rendek ellen létrehozták a Schmalkaldeni Szövetséget, amely 1546-1549ben a schmalkaldeni háborúban Mühlbergnél vereséget szenvedett és felbomlott. A Schmalkaldeni Szövetséghez csatlakozott államokban fölszámolták a kolostorokat és elfoglalták az egyházi birtokokat. Hosszas háborúskodás után az 1555. évi augsburgi vallásbéke szabad vallásgyakorlatot engedélyezett a protestánsoknak. A lutherizmust mint hitvallást elismerték, az alattvaló azonban urának hitét tartozik követni (cuius regio, eius religio). Lutherék végleg leváltak a katolikus egyháztól, és ágostai evangélikus egyházként elhatárolták magukat a római katolikus egyéb irányzataitól, egyebek között a Münzer Tamás vezette plebejus mozgalomtól, az anabaptistáktól is. Thomas Münzer (Müntzer) német prédikátor és forradalmár (1490-1525) kezdetben Luther híve volt. Belső „megvilágosodása” által vezettetve az egyházi és politikai élet radikális átalakítását követelte. 1524-1525-ben a thüringiai parasztháború vezetője lett, s az 1525. május 15-i frankhauseni megsemmisítő vereség után fogságba esett és lefejezték. Az Ágostai hitvallás (Confessio Augustana) – az 1530. évi birodalmi gyűlés alkalmával V. Károly német-római császár elé a protestáns birodalmi rendek által beterjesztett hitvallás – túlnyomórészt Philipp Melanchton alkotása. Philipp Melanchton (eredetileg Philipp Schwarzerd) német humanista reformátor (1497-1560) Luther Márton legjelentősebb munkatársa volt. 1520-1521-ben összeállította a „Loci communes”-t (Fő pontok), a lutheri tanok első összefoglalását. 1530-ban asz augsburgi birodalmi gyűlés számára elkészítette a „Confessio Augustana”-t, majd ennek védelmében megírta „Apologia…” c. művét. 1561-benNémetország 4/5-e már protestáns volt, bár a katolikus egyháznak az ellenreformációval sikerült bizonyos területeket visszaszerezni. Luther mozgalmát Svájc német nyelvű részében Ulrich (Huldrych) Zwingli (halála után Kálvin), francia nyelvű területén Kálvin János vitte tovább. Ulrich Zwingli (1484-1531), Svájc első reformátora, 1518-tól a zürichi székesegyház plébánosa volt. Fellépett az egyházi visszaélések, a különböző vallási előírások, valamint a papi nőtlenség ellen. 1525-ben „Az igaz és hamis vallásról” c. művében adta közre tanait, melynek lényege, hogy a világban minden, még a rossz is Isten akaratától függ. Kiépítette saját, független egyházát, s 1530-ban Német-Svájcnak már a fele az ő követője volt. Lutherrel sem tudott egyetértésre jutni az oltáriszentség kérdésében. Híveivel 1531-ben megtámadta a katolikus kantonokat, de Kapellnál vereséget szenvedtek, s maga Zwingli is elesett. Zwingli szerint a rossz is a Teremtő műve, értelmetlenség tehát bűnről és bűnbeesésről beszélni.

203 Kálvin János (Johannes Calvin, tkp. Jean Cauvin) svájci reformátor (1509-1564) 1541-ben, Genfben szigorú, a Biblián alapuló egyházi rendet vezetett be. Tanítása (kálvinizmus) az Úrvacsora (Krisztus lélekben jelen van) és a predesztináció (az üdvösségre vagy a kárhozatra való eleve elrendeltetés) értelmében eltér Luther Márton tanaitól. Kálvin Genfben diktátorként kormányzott. Kíméletlenül leszámolt ellenfeleivel. A Szentháromság tanát kétségbe vonó Servet Mihályt (Michael Servet, eredetileg Miguel Serveto) spanyol orvos és teológust (1511-1533) megégettette. - (Kálvinista egyházak Nyugat-Európában és Észak-Amerikában jöttek létre.) A református egyház Zwingli és Kálvin reformeszméi alapján szerveződött főleg Svájcban, Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Skócia, Magyarország és Észak-Amerika egyes részein. Jellemzői: a predesztináció (eleve elrendeltetés) tana, a lutheránusokétól részben eltérő oltáriszentség-felfogás, szigorú vallási fegyelem, egyszerű istentiszteleti forma, a közösség presbitérium, és az egyház zsinat általi vezetése, továbbá erős politikai aktivitás. A legtöbb református egyház a Református Világszövetség tagja. Csak az 1962-1965 között összeült II. vatikáni zsinat határozott úgy, hogy a protestáns egyházak nem eretnekek. II. János Pál pápa pedig magyarországi látogatásakor Debrecenben megkoszorúzta a gályarabságra ítélt református lelkészek emléktábláját.

A vallási reformáció Magyarországon A reformáció Magyarországon gyorsan megjelent. 1523. évi budai országgyűlés ki is mondta, hogy a lutheránusokat mint eretnekeket fej- és jószágvesztéssel kell sújtani, 1525-ben már máglyahalállal fenyegették őket. Gálszécsi István (+1543), magyar prédikátor, az első magyar nyomtatott énekeskönyv szerzője volt. Művei csak töredékesen maradtak fenn. Komjáti Benedek XVI. századi bibliafordító 1533-ban Szent Pál leveleit magyarra fordította. Ez lett az első, teljes szövegében magyar nyelvű nyomtatott könyv. Kálmáncsehi Sánta Márton (1500-1557) református főpap, 1556-tól a debrecen-nagyvárad vidéki református egyházkerület püspöke, a helvét (kálvinista) irányú reformáció egyik magyarországi híve volt. Számos hitvitát folytatott a lutheri irányzat képviselőivel. Méliusz Juhász Péter (1536-1572), egyházi író, református prédikátor, 1561-től lett debreceni református püspök. Hitvitái közül legnevezetesebb az unitárius Dávid Ferenccel 1569-ben folytatott nagyváradi disputa. „Herbárium”-a az első magyar nyelvű botanikai mű, amely először említ magyar növényeket. Ellenfele, Dávid Ferenc (1520 k.-1579), erdélyi magyar reformátor, az unitárius vallás megalapítója, 1557-től püspök volt. 1571-től az ellenreformációt támogató Báthori István erdélyi fejedelem fokozatosan korlátozta tevékenységét. 1579-ben perbe fogták, a dévai várbörtönben halt meg. Nádasdy Tamás báró (1498-1562) magyar főnemes, 1526-ban fontos szerepet játszott Ferdinánd magyar királlyá választásában. 1540-től országbírói, 1554-től nádori tisztséget viselt. Támogatta a reformációt. – Felesége, Kanizsai Orsolya révén hatalmas birtokokat örökölt, és ezzel megalapozta a család későbbi hatalmát. - Abádi Benedek, a XVI. században élt magyar nyomdász a Nádasdyak sárvár-újszigeti nyomdáját vezette. Nyomdájából került ki az első Magyarországon nyomtatott magyar nyelvű könyv, Erdődi Sylvester János (1504-1551) magyar bibliafordító „Új Testamentum” fordítása. Sylvester János már 1539-ben kiadta az első magyar nyelvtant „Grammatica Hungarolatina” (Magyar-latin nyelvtan) címmel. 1541-ben saját műhelyében nyomtatta ki „Új Testamentum” fordítását. Sylvester János a bécsi egyetemen is tanított, Rotterdami Erasmus híve volt. A XVI. magyar kultúra egyik külföldi képviselője Rafael Hoffhalter (1525 k.-1568), lengyel származású magyar nyomdász volt, aki Debrecenben, Váradon és Gyulafehérvárott működött. Kora talán legszebb kivitelű kiadványait ő készítette. Fametszetei nevét Európában is ismertté tették. Heltai Gáspár (1510 k.-1575) nyomdász, író, erdélyi protestáns prédikátor volt. Kiemelkedő szerepe volt az egységes magyar helyesírás kialakításában. A Biblia egyik fordítója, az egyik első, Magyarország történetét bemutató magyar nyelvű „Chronica” szerzője. A magyar széppróza egyik megteremtője, Aiszóposz meséit „Száz fabula” címen dolgozta át. Hoffgreff György (+1558) nyomdásszal megalapította a kolozsvári nyomdát. Hoffgreff kiadta többek között Tinódi krónikáját, és a Hoffgreff-énekeskönyvet, és Magyarországon elsőként nyomtatott kottákat. Bornemissza Péter (1535-1584), evangélikus prédikátor, a magyar próza úttörő egyénisége volt. Átdolgozta Szophoklész Elektráját „Tragédia magyar nyelven” címmel, az első ismert magyar nyelvű tragédia lett. Szkhárosi Horvát András, XVI. századi magyar református prédikátor, énekszerző, a katolikus egyházzal és papjaival, valamint a fösvény nemességgel hadakozó tíz éneke Bornemissza Péter 1582-bnen megjelent énekeskönyvében jelen meg.

204 Rákóczi Zsigmond (1544-1608), 1607-1608-ban erdélyi fejedelem, a Rákóczi-családhatalmának megalapozója volt. 1587-től várkapitány, 1588-ban Szikszónál győzelmet aratott a török felett, s katonai sikereiért 1588-ban bárói rangot kapott. Támogatásával jelent meg 1590-ben a Biblia teljes szövegének első magyar fordítása, melyet Károli Gáspár gönci református lelkész (1529 k.-1591), egyházi író, bibliafordító készített. Az általa fordított Bibliát, amely 1590-ben jelent meg, Vizsolyi Bibliának nevezik (2002 februárjában egyik példányát Vizsolyból ellopták). Erdélyben az 1568. évi országgyűlés azonban törvényesnek ismerte el őket. Magyarországon a református egyház 1790-ben nyerte el a teljes vallásszabadságot, melyet az 1848 és 1868. évi törvények megerősítettek. Zsoltárok A zsoltár (psalmus) formailag a himnusszal rokon műfaj. Eredetét az ószövetségi Dávid királyig vezették vissza. A Zsoltáros könyvön vagy Zsoltárok könyvén a Biblia egyik könyvét értjük, amely 150 zsoltárt tartalmaz, másrészt a református egyház által összeállított zsoltároskönyvet, melynek dallamai francia eredetűek. A magyar irodalomban a reformáció korának jellemző műfaja volt a zsoltárfordítás, a zsoltárírás. Balassi Bálint, Sztárai Mihály (1520-1574), Szenczi Molnár Albert. A zsoltárok Könyve szövegét Szenczi Molnár Albert (1574-1634) református prédikátor, író fordította magyarra 1607-ben. Szenczi Molnár Albert sokáig élt külföldön, Bethlen Gábor hívására tért haza. Latin-magyar, magyar-latin szótárat szerkesztett. Elkészítette Dávid király zsoltárainak verses fordítását, „Psalmus Ungaricum” címmel. Kiadta a javított Károlyi Bibliát. Úttörő jellegű magyar grammatikát írt Novae Grammaticae Ungaricae libri duo (Új magyar nyelvtan két részben) címmel. Magyarra fordította Kálvin „Az keresztyéni religióra és igaz hitre való tanítás” c. teológiai alapművét. Kulturális élet A XVI. században megélénkülő magyar kultúra képviselői között volt Bakfark Bálint (1506-1576), magyar lantművész, zeneszerző, a magyar zeneművészet első nemzetközi jelentőségű alkotója. Lantművei hozzájárultak a vokális zenének alárendelt hangszeres zene önállósulásához és felvirágzásához. Zenei szolgálataiért nemesi rangot kapott. Játszott Párizsban, Lyonban, Vilnóban (Vilnius), megfordult Danzigban (Gdańsk), az Odera menti Frankfurtban, Wittenbergben, Augsburgban, Königsbergben (Kalinyingrád). Sokáig Bécsben, majd Erdélyben, végül Velencében élt. Török Bálint (+1551) főnemes, 1521-től nándorfehérvári bán, részt vett az 1526. évi mohácsi csatában. 1540-től János Zsigmond egyik gyámjaként, Buda 1541. évi török megszállásakor a szultán fogságába esett, és haláláig az isztambuli Héttoronyban raboskodott. Szigetvári udvarában élt 1552-ig Tinódi Lantos Sebestyén (1505/10 k. – 1556), vándorénekes, énekszerző, aki később a baranyavári Istvánffyak, a daruvári Verbőcziek szolgálatába állt. A török hódoltság idején históriás énekeivel járta be az országot. Benyomásait és élményeit tükröző énekeket írt a törökkel vívott harcok eseményeiről. Dudith András (1533-1589), magyar római katolikus főpap, humanista tudós és diplomata. 1567-ben protestáns hitre tért és Lengyelországba költözött. Társadalom és természettudományokkal egyaránt foglalkozott. Hatalmas levelezést folytatott. Balassi Bálint (1554-1594), magyar katonaköltő, a magyar nyelvű líra kiemelkedő, világirodalmi jelentőségű képviselője volt. Nagy műveltségű, de zaklatott életű, szertelen főnemesként részt vett a végvári harcokban is. Balassi Bálint a lengyel Dębno várából – ahová Báthoryt kísérte – Wesselényi hívására indult Magyarországra a török ellen. Elkísérte őt lengyel katonaköltő társa, Adam Czachrowski is, aki részt vett a végvári harcokban. Ott volt Esztergom 1594-es ostrománál is, amikor a magyar költő hősi halált halt. Balassi költeményei közül, amelyeket maga rendezett, művészi kompozícióba, istenes és vitézi énekei halála után a XIX. század elejéig csaknem félszáz kiadásban jelentek meg. Szerelmes verseit csak 1874-ben találták meg. „Szép magyar komédia” c. pásztordrámájának teljes szövege 1857-ben került elő. A XVI. században megélénkülő magyar római katolikus vallás és műveltség képviselői között volt többek között Oláh Miklós (1493-1568) római katolikus főpap, történetíró, II. Lajos magyar király, majd 1526-1542 között Mária királyné titkára. 1543-tól zágrábi, 1548-tól egri püspök, 1553-tól lett esztergomi érsek. 1543-tól I. Ferdinánd kancellárja, 1562-tól királyi helytartó volt. Verancsics Antal (1504-1573), római katolikus főpap és történetíró. Verancsics 1553-tól pécsi, 1557-től egri püspök, az 1568. évi drinápolyi-béke megkötője volt. 1569-től esztergomi érsek, 1572-től királyi helytartó, 1573tól bíboros lett. Telegdi Miklós (1535-1586), római katolikus főpap, 1582-től esztergomi érseki helynök, a nagyszombati nyomda alapítója, az ellenreformáció képviselője volt.

205 1518 elején Perényi Imre, Báthori István temesi ispán, Várday Ferenc és Szapolyai János véd- és dacszövetséget kötött egymással. 1518. április 24-én országgyűlés kezdődik a Rákosmezőn. A köznemesség távozik, és július 25-re önhatalmúlag Tolnára hirdet fegyveres országgyűlést. Szeptember 29.-október 29. között a fő- és közrendek fegyveres országgyűlést tartanak a bácsi mezőn, melyen török követek fegyverszünetet ajánlanak. 1519 májusában nádorválasztó országgyűlést tartanak Budán. Brandenburgi György nyomására Báthori Istvánt megfosztották a II. Lajos mellett betöltött nevelői állásától, Bornemissza Jánost pedig lemondatták budai várnagyságáról. Az 1518. évi tavaszi országgyűlés azonban visszautasította Miksa és Jagelló Zsigmond gyámságát. A július 26-i tolnai országgyűlés pedig Szobi Mihályt és Paksi Jánost országos főkapitányoknak tették meg a gyülekező keresztes hadak élére. A bácsi országgyűlés új országtanácsot nevezett ki: -

Perényi Imre, Újlaki Lőrinc, Szapolyai János és Báthory István mellett 16 köznemes, köztük Ártándi Pál és Szobi Mihály személyében. Kincstartóvá Paksi Jánost és Szobi Mihályt tették.

Miksa 1519. január 12-én halt meg. A császári méltóságot Miksa egyik unokája, V. Károly, 1516-tól spanyol király vásárolta meg. V. Károly birodalmához tartozott Spanyolország mellett Nápoly, Szicília és Szardínia, az amerikai gyarmatok, egy-két észak-afrikai terület, Tirol, Franche-Comte, Németalföld. V. Károly a Német-Római Birodalom császára és Ausztria főhercege lett, de 1522-ben Ferdinándnak átengedte az osztrák örökös tartományokat és a magyar trónigényt. 1519. február 5-én meghalt Perényi Imre nádor. 1519-ben Szapolyai, Báthory István, Várday Ferenc és Szatmári György konföderációt hoz létre, melybe bevették Frangepán György kalocsai érseket is. 1519-1523 között Báthory István lett a nádor. Szatmári kancellár 1521-ben esztergomi érsek és főkancellár lett. 1519 júliusában Szapolyai János erdélyi vajda fegyverrel veri le a székely előkelők ellen fölkelt közszékelyeket. 1519-1523 között Báthory István lesz a nádor. 1519-ben Szapolyai, Báthory István, Várday Ferenc és Szatmári György konföderációt hoz létre. (1522-ben Báthory István Szapolyai János ellen lép fel.) 1520. szeptember 22-én I. Szelim szultán halála után I. Szulejmán lesz a török uralkodó (1521-1566). 1521. július 7-én elesik Szabács, július 12-én Zimony, augusztus 29-én Nándorfehérvár. 1521. május 26-án Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg és II. Lajos nővére, Anna házasságot köt. 1522. január 13-án II. Lajos nőül veszi Habsburg Máriát. 1521-1522-ben V. Károly az osztrák területeket átengedte öccsének, I. Ferdinándnak. 1521-1530 között zajlott V. (Habsburg) Károly német-római császár és spanyol király (1519-1556) harca Itáliáért I. Ferenc (1515-1547) francia királlyal és a pápasággal. Az előbbi győzelmével Milánó és Nápoly spanyol uralom, a Mediciek toscanai hercegségévé alakult Firenze és Siena a pápasággal együtt spanyol gyámság alá kerül. Itália egyetlen független állama Velence marad. 1522-től Szatmári György fő- és titkos tanácsos, pécsi püspököt esztergomi érsekké nevezik ki. 15241526 között Szalkai László esztergomi érsek. 1522-ben II. Lajos egy évre Csehországba távozik. 1523. október 17-22. között Magyarország kormányzatának megjavításáról, a török elleni védekezés közös kérdéseiről tanácskozik Bécsújhelyen II. Lajos, Habsburg Ferdinánd és I. Zsigmond kancellárja, Krzysztof Szydlowiecki. 1523. február 4-én VI. Adorján pápa megerősíti Tomori Pál ferences szerzetes, kalocsai érsek kinevezését Az április 24.-május 19. között tartott budai országgyűlésen Tomori Pált nevezik ki alsómagyarországi főkapitánnyá. 1523-ban Tomori Pál augusztus 6-7-én szétveri Ferhád ruméliai pasa és Bali nándorfehérvári bég Szerémséget pusztító hadait. Az 1524. január 11-én Nürnbergben tartott német birodalmi gyűlésen a magyar követek - Jozefics Ferenc zenggi püspök és Désházi István – előadják törökellenes segélykérelmüket. Április 12-én a birodalmi rendek 10000 katona küldését ígérik a török ellen. 1524 szeptemberében török kézre kerül Szörény vára is. Ezzel teljesen összeomlik a magyar végvárrendszer első vonalának centruma és keleti szárnya. II. Lajos 1523-ban Báthory Istvánt leváltotta nádori tisztségéből. Temesi ispánná is Drágffi Jánost nevezte ki. Az 1521-ben Magyarországra érkező Habsburg Mária királyné – V. Károly császár húga – udvarában jelentkező lutheránus reformáció (Brandenburgi György, Cordatus Konrád udvari pap, Lang János énekmester stb.) ellen fellép a magyar nemesség.

206 Szatmári György esztergomi érsek, Szalkai László egri püspök, Erdődi Simon zágrábi püspök a Habsburg ellenes vonalat követte, azonban Magyarországra érkezett Brandenburgi Albert, a Német Lovagrend Nagymestere öccse, Vilmos a királyné szertartásmestere lett. Cordatus Konrad helyett Henckel János lutheránus-szimpatizáns érkezett az országba. 1523-ban Adorján pápa Magyarországra küldte legátusát, akivel az országba érkezett Giovanni Antonio Burgio báró, aki Budáról szervezte az ország török elleni védelmét. 1523-ban az elhunyt Frangepán Gergely kalocsai érsek helyett Tomori Pált nevezték ki érsekké, és az alsó részek főkapitányává, aki Szávaszentdemeternél jelentős győzelmet aratott a törökök felett. 1523 október-decemberében Bécsújhelyt újabb fejedelmi találkozóra került sor, melyben II. Lajos magyar király és Ferdinánd osztrák főherceg mellett Jagelló Zsigmond lengyel király követe, Krzysztof Szydłowiecki kancellár, a pápai, moldvai követek és cseh urak vettek részt. A megbeszélések uralkodó témája a magyar belső helyzet volt. 1524-1525 között Báthory Istvánt újra nádorrá választják, majd 1525 júliusa és 1526 áprilisa között Werbőczi István lesz a nádor. Utána ismét, immár harmadszor is Báthory István lép a nádori székbe (1526. áprilistól 1530 májusáig). 1524. április 7-én meghalt Szatmári érsek főkancellár, helyére a Habsburg-párti Szalkai Lászlót állították, aki ugyan nem volt pappá szentelve. A király visszaadta Bornemisszának a budai várnagyságot, a pénzrontással vádolt Báthori András királyi adományt kapott, Szapolyai György királyi biztosi megbízatást Zala megyébe. 1524-25 között Báthory István, majd 1525-26-ban rövid időre Werbőczi István lett a nádor, majd 1526-1530 között újból Báthory István. 1524 nyarán kitört a német parasztháború, mely egy évig tartott és kb. 100 ezer áldozatot szedett. 1523. november 19-én elhunyt VI. Adorján pápa (1522-1523), utána VII. Kelemen (Giulio Medici) lépett a pápai trónra (1523-1534). 1524. december 12-én nyíltan szakított V. Károly császárral, és szövetséget kötött I. Ferenc francia királlyal és a Velencei Köztársasággal. 1525 februárjában azonban I. Ferenc Páviánál megsemmisítő vereséget szenvedett, ő maga is rövid időre V. Károly császár fogságába esett. A pápa a császár oldalára állt, I. Ferenc pedig a szultán szövetségét kereste a Habsburgokkal szemben. 1525. május 7-22. közötti fegyveres országgyűlés a Rábamezőn és Budán újabb köznemesi követeléseket fogad el. Május 22-én a főurak és főpapok szövetkeznek a köznemesi törekvések meghiúsítására. 1525 májusában a főpapi kar, az országtanács és az országnagyok közé az alábbiak tartoztak: -

Szalkai László esztergomi érsek, Várdai Pál egri, Erdődi Simon zágrábi, Gosztonyi János erdélyi, Perényi Ferenc váradi, Móré Fülöp pécsi, Szalaházi Tamás veszprémi, Paksi Balázs győri, Podmanicki István nyitrai, Macedóniai László szerémi püspök, Lőrinc fehérvári prépost, Báthory István nádor, Sárkány Ambrus országbíró, Szapolyai György szepesi ispán, Szapolyai János erdélyi vajda, Thurzó Elek tárnokmester és kincstartó, Korlátkövi Péter főudvarmester Perényi Péter abaújvári, Kanizsai László vasi, Pálóci Antal zempléni, Bánffi János verőcei ispán, Szécsi Tamás vasi ispán, Ország Ferenc udvarnok, Ország Imre főkamarás, Bánffi Zsigmond, Erdődi Péter, Szentgyörgyi Farkas, Hampó Ferenc, Bebek Imre királyi titkár.

Az 1525. május 29-én kirobbant besztercebányai bányászsztrájk után június 24-én a király elrendeli a Fugger-vagyon zárolását, és elveszi a cégtől a rézbányászatot és rézkereskedelmet. A megegyezés augusztus 26. után jön csak létre. Az 1525. június 24.-július 6. között tartott fegyveres hatvani köznemesi országgyűlésen letették Báthory Istvánt és társait, s helyettük Werbőczy Istvánt választották nádorrá. 1525. június 24.-július 6. közötti hatvani országgyűlésen Báthory Istvánt leváltották, helyébe Werbőczit tették meg nádorrá. Várdai Pál egri püspököt megtették főkancellárrá. Drágffi Jánost országbíróvá választották, Dóci János budavári udvarbíró lett, Bodó Ferenc kisnemes horvát bán. A királyi tanácsba rendes tagként a nádort, a kancellárt, az országbírót, a kincstartót és 8 köznemest választottak.

207 A király szentesítette Werbőczi és Drágffi kinevezését, a többiekét ellenben nem. Szalkai megtartotta a főkancellárságot, a lutheránus Thurzó Elek kincstárnok viszont megbukott. 1525-ben V. Károly császár a paviai csatában legyőzte I. Ferenc francia királyt. 1525-ben I. Ferenc francia király Frangepán János Ferenc horvát főurat titokban I. Szulejmán szultánhoz küldi azzal a kéréssel: indítson támadást a Habsburgok ellen. 1526. április 23-án a szultáni sereg Isztambulból megindul Magyarország ellen. 1525-ben I. Zsigmond lengyel király békét köt a szultánnal. 1526 tavaszán a török támadás hírére a szerémségi szerbek tömegesen húzódnak a Duna védővonala mögé. II. Lajos segélyt kér V. Károly német-római császártól, VIII. Henrik angol és III. János portugál királytól, Ferdinánd osztrák főhercegtől, VII. Kelemen pápától és Velencétől. 1526. július 20-án II. Lajos magyar király mintegy 4000 harcos élén, a meghirdetett gyülekezési időponthoz képest csaknem egyhónapos késéssel megindul a török ellen. Lassan halad, hogy útközben csatlakozhassanak hozzá az arra kötelezett egyházi és világi urak és a mozgósított parasztság. Tomory Pál – kalocsai érsek (1523-1526), alsó-magyarországi főkapitány – július 27-én csapataival megindul északnyugatnak, hogy csatlakozzék a királyi táborhoz. II. Lajos július 28-án eljuttatja segélykérelmét Nádasdy Tamás követ útján a speyeri birodalmi gyűlésnek, amely augusztus 18-án 4000 katonát ígér. A támogatásból azonban nem lett semmi. 1526. augusztus 5-én II. Lajos elrendeli, hogy valamennyi jobbágy fogjon fegyvert. 1526. augusztus 8-án a törökök beveszik Újlak várát.

Az 1526. évi mohácsi vész Már 1525 végén biztos hírek érkeztek a magyar királyi udvarba, hogy I. Szulejmán szultán Magyarország ellen készül. A szultán 1526. június 3-án lépte át az ország határát. II. Lajos király a fővezérséget Tomory Pál kalocsai érsekre bízta, aki azonban a hadvezetéshez nem értett. Tomory a Krassó-védelmi vonalat feladva, seregét Mohács alatt vonta össze. A szultán augusztus 25-én a Krassó folyón átvezető hidakat helyreállíttatta és elővédjét a folyón átküldte. Augusztus 26-án 55 ezer katonával és 150 ágyúval maga is átkelt. A magyar könnyűlovasság már 26-tól heves harcot vívott a magyarok mohácsi tábora körül portyázó akindzsikkal. Augusztus 29-én a török hadsereg – a hajnali ima után – elindult Baranyavárról a budai úton Mohács felé. Az előhadat Báli szendrői szandzsák bég vezette. Ez a szendrői és a Koszrev bég alatti boszniai szandzsák lovasságból állott. Utána következett Ibrahim nagyvezír a rumili hadtesttel, amelyhez a sereg 150 ágyúja és 400 puskás janicsárja volt beosztva. Ezt követte Behram pasa az anatóliai hadtesttel, végül maga Szulejmán szultán a szpáhikkal és a janicsár hadtesttel. Ibrahim nagyvezír egy magaslatról mérte fel a magyar sereget. Különös gonddal állíttatta fel a falu alatt a török ágyúkat, amelyek a bekerítő zsák alsó oldalát képezték. Délután 3 óra körül Báli és Koszrev bégeket az akindzsikkal Nagynyárád és Bácsfalu mellé küldte, hogy elrejtőzzenek. A magyar sereget Tomory Pál kalocsai érsek és Szapolyai György szepesi ispán vezette. A magyar hadsereg két hadrendre tagolódott, amelyek között csak mintegy 50 lépésnyi térköz volt. Az első harcrend felállításakor csak jobb- és balszárnyra oszlott (centrumát Tomory csak később az ütközet folyamán, a török ágyúk előtt volt kénytelen létrehozni.) Az első sorokban hosszú kopjával felszerelt könnyűlovasság, mögöttük 53 ágyú, ezek mögött a páncélos nehézlovasság, s utánuk következett a nagyrészt idegen gyalogság. A magyar hadsereg arcvonala a felállításkor mintegy 2 kilométer hosszú volt. (A hadsereg kb. 25000 főből állt.). II. Lajos király és Tomory Pál mindvégig várta Zápolya János erdélyi vajda 20000 főnyi seregének megérkezését. Tomory Pál nem ismerte a törökök felállását. Az akindzsik állandóan körül rajzották a magyar sereget. Tomorynak az a téves elképzelése volt, hogy előttük az ellenségnek csak két biztosító lovas hadosztálya áll, amely együttes létszáma sem lehet több 15000 főnél. Ez sarkallta őt az azonnali támadásra. A jobbszárnyon jeladó ágyú dördült el, utána megszólalt az összes trombita, s a vitézek háromszor „Jézus!” nevét kiáltották. Az első harcrend felemelte zászlóit és ügetve az ellenség felé indult. A török hadsereg éppen ekkor pihenőt tartott, csak az előretolt kélt hadosztály fogta fel a magyar ostromot. Szulejmán hamar felsorakoztatta a mellette lévő szpáhikat és testőrei között lassan leereszkedett a lejtőn. A magyar roham egyre gyorsuló ügetésbe, végül hosszú kopját előretartva, teljes vágtában zúdult az ellenségre.

208 Egy ideig helyben folyt a viadal. Eközben Tomory megdöbbenve látta, hogy jobbról és balról a török lovasság jön elő az erőd mögül, s maga a szultán is megindul a domboldalon lefelé. Tomory parancsot adott Báthori Andrásnak, hogy sebes vágtában siessen a királyhoz, hogy az egész második lépcső gyorsan jöjjön előre, támogatni a küzdő csapatokat. Időközben megérkezett az első harcrend nehézlovassága is, amely újabb lökéssel vitte előre a magyarok támadását. A török még egy ideig kitartott, hátrált, de csak akkor fordult meg, amikor látta, hogy hátul, a két szárny időközben már fölfejlődött. A két török csapat ekkor menekülést színlelve a török ágyúk felé futott, a magyar roham teljes egészében kibontakozott. Ekkor a menekülő török lovasok jobbra-balra kitértek és váratlanul eldördültek a török ágyúk. A magyar roham megtorpant. Az ágyúk azonban nem lehettek közvetlenül a magyarok előtt, Tomory a felszálló füstben felmérte a helyzetet és az egymáshoz láncolt ágyúszekerek miatt parancsot adott Battyányinak és Perényinek, hogy megfordulva támadják meg a tőlük jobbra, illetve balra lévő ellenséges lovasságot. A török lovasság miatt az ágyúk mögött álló janicsárok nem tudták puskájukat használni. Battyáni Ferenc bán a végrehajtott kanyarodás után nagy hévvel rontott a rumiliai lovasságra és sikerült is több helyen áttörnie. A csapat vezetője nyilván megsejtette, hogy a tőle félbalra álló lovasság csak a szultán testőrsége lehet, ezért habozás nélkül rájuk vezette páncélos vitézeit. A harc közben a magyaroknak sikerült a szultán közelébe jutni. Kellő haderő hiányában Tomory, hogy mégis megsegítse a nehéz harcban álló csapatokat, a centrumban lévő gyalogságot küldte támadásra. Szulejmán – ágyúinak megtámadását látva – a janicsár hadosztályt küldte a magyar had centruma ellen, amely visszaszorította a gyalogságot. A körülvett páncélos lovagok elestek. Mire a második harcrend megérkezett, már nem volt kin segíteni. Míg a jobbszárnyon és középen a véres öldöklések folytak, azalatt Perényi is heves harcot vívott az anatóliai hadtesttel. A nagyobb számú ázsiai lovasság felülkerekedett, de mielőtt a magyarok megfutottak volna, megérkezett a második harcrend. II. Lajos király egy erősebb páncélos lovascsapatot küldött Perényi megsegítésére. A kissé megkésve érkezett második harcrend 7000 lovasból állt, és az ágyúk előtt felsorakozott janicsár hadtestet támadta meg. A janicsárok puskatüzétől azonban a roham összeomlott. Ekkor vitték ki Lajos királyt a tűzvonalból. A második harcrend ezután a mai Udvar falutól keletre egy teknőszerű mélyedésben gyülekezett újabb támadásra. Perényi hadosztályával egyesülve az anatóliai hadtestre vetette magát. A hősies erőfeszítés azonban hiábavaló volt, és csak a halottak számát növelte. Maga Szulejmán szultán is Bahram pasa hadtestének megsegítésére a zsoldos szpáhik élén a küzdelembe bocsátkozott. A második harcrend és Perényi vezette balszárnynak egyesített támadását a török visszaverte. Ezzel az ütközet is eldőlt. A lovasság elmenekült. Tomory még megpróbálta megakadályozni a teljes felbomlást, de ez már nem sikerült. Tomory Pál is hősi halált halt. Véres fejét Szulejmán másnap körülhordoztatta a táborban. A futókat Báli és Koszrev serege üldözte. A csata során – menekülés közben – II. Lajos király is meghalt. A független Magyarország történelme a mohácsi ütközettel véget ért. Az ország végnapjait élte. A mohácsi csata idejében Szapolyai János Erdélyből érkező 25 ezer fős serege élén Szegednél, Frangepán Kristóf Zágrábban, a csehek Székesfehérvárnál, Brandenburgi György Győrnél volt. 1526. augusztus 29-én a mohácsi csatában a 25000 főnyi haderő (10000 lovas és 15000 idegen gyalogos) megsemmisítő vereséget szenved I. Szulejmán 75-80000 főnyi hadától. - Szapolyai János erdélyi vajda serege távol maradt. - A főméltóságok többsége holtan marad a csatatéren. II. Lajos menekülés közben a megáradt Csele-patakba fulladt. Holtestét csak másfél hónappal később, október közepén találták meg. II. Lajost Székesfehérvárott temették el. Tomori Pál kalocsai érsek, Drágfy János országbíró hősi halált haltak, a magyar lovasság egyharmada, a gyalogság öthatoda odaveszett. Hét magyarországi főpap és 15 báró maradt holtan a csatamezőn. Az 1526. augusztus 29-én, Keresztelő Szent János fővétele napján lezajlott ütközetben elesett: - II. Lajos magyar király - Szalkai László esztergomi érsek, Tomori Pál kalocsai érsek - Perényi Ferenc váradi, Móré Fülöp pécsi, Paksi Balázs győri, Csaholi Ferenc csanádi, Palisnai György boszniai püspök, - Szapolyai György örökös szepesi ispán, Drágffi János országbíró, Ország Ferenc udvarmester, Korlátkövi Péter főajtónálló-mester, Horváth Simon főpohárnok-mester és Sárkány Ambrus.

209 Elesett egy-két távollévő híján az egész országtanács, a csehek, morvák, összesen kb. 15 ezer, elsősorban gyalogos katona. A csata után Perényi Péter (1502-1548) főnemes, 1526-1529 között erdélyi vajda, előbb Szapolyai János híve, majd 1527 után I. Ferdinánd híve lett, és a Szent Koronát is átadta neki. Többszöri pártállás váltás után I. Ferdinánd elfogatta és haláláig fogságban tartotta. Perényi Péter támogatta a reformációt. A csatából távol maradt Szapolyai (Zapolya vagy Zápolyai) János (1487-1540), 1510-től erdélyi vajda, 1526-1540 között magyar király, aki 1514-ben leverte a Dózsa György vezette parasztfelkelést. Az 1526. évi mohácsi csatavesztés után királlyá választották, de 1528-ban I. Ferdinándtól vereséget szenvedett. Lengyelországba ment, ahonnan 1529-ben török segítséggel foglalta vissza trónját. Az 1538. évi váradi békében elfogadta, hogy halála után a Habsburgok örököljék a magyar trónt, de az egyezséget azonban János Zsigmond születése után felmondta.

Mohácsi emlékművek II. Lajos-emlékművét a Csele-patak torkolatánál azon a helyen állították, ahol a mohácsi csata színhelyéről menekülő király a vízbe fúlt. Az 1865-ben készült emlékmű csonka obeliszk, tetején fekvő oroszlánfigura. Első oldalán bronz dombormű látható, alatta a történelmi eseményt idéző verssorok. Az eredeti emlékművet Turcsányi Soma, 48-as honvédtiszt emeltette saját költségén. Ezt 1897-ben közadakozásból átalakították, s ekkor került rá Kiss György által készített bronzrelief. A mohácsi vész lengyel hőseinek emlékművét Lechner Jenő tervei szerint 1931-ben állították. A kőoszlopon nyugvó koronás sast Martinelli Jenő mintázta. A mohácsi csatában elesett mintegy 1600 lengyel vitéz emlékére állították. A Mohácsi Történelmi Emlékhelyet a csata 450. évfordulóján, 1976. augusztus 29-én avatták fel. Az Emlékpark Vadász György építész és társai tervei szerint készült. A bronz térrácsú bronzkapu Pölöskei József ötvösművész munkája.

210

14. Lengyelország az 1500-as évek elején Lengyelországban már II. Ulászló („Dobzse László”) magyar király gyenge államvezetése nyomán a királyi tekintély összeomlott, meggyengült a központi hatalom, a kincstár kiürült. A hadsereg szétzüllött, a főúri oligarchia uralkodott. 1492-ben antifeudális parasztfelkelés tört ki DélLengyelországban. János Albert (1492-1501) uralkodását – ez időben kezdődtek az első komolyabb összecsapások a moszkvai állammal – Sándor (1501-1506) gyenge kezű uralma követte. 1505-ben a szejm elfogadta a „Nihil novi” néven ismert alaptörvényt, mely szerint a király ezentúl nem hozhat semmiféle új törvényt a királyi tanács és a köznemesi követek együttes beleegyezése nélkül. I. Öreg Zsigmond (Zygmunt Stary) (1467-1548), lengyel király (1506-1548), Litvánia nagyfejedelme uralkodásával kezdődik Lengyelország „aranykora”. A vallási türelem és az olasz humanizmus híve volt, békepolitikát folytatott. Fiatalkorában huzamosabb időt töltött a magyar udvarban. 1515-ben szövetséget kötött a Habsburgokkal. Habsburg Miksa császárral Bécsben kötött szerződésének következtében a Jagelló-ház elveszti jogát a cseh és magyar koronához. 1512-ben I. Öreg Zsigmond lengyel király Zápolya Borbálát vette nőül, majd Bona Sforzát. Kiegyezett a Német Lovagrenddel. A balti nyelvcsaládhoz tartozó óporoszok letelepült törzsei a XIII. század közepéig ellenálltak a kereszténységnek. 1441-ben a Német Lovagrend nagymestere lett Poroszország tartományura. Az 1466. évi második toruńi (thorni) béke után a lovagrend birtokában csak Kelet-Poroszország maradt meg, melyet Brandenburg-Ausbach Albert (1490-1568) nagymester 1525-ben lengyel hűbéri fennhatóság alatt álló örökös porosz (világi) hercegséggé alakított át. I. Zsigmond engedélyezte a keresztes lovagrend szekularizációját, elismerte a lutheránus Albert Hohenzollern nagymestert világi porosz hercegnek, aki 1525-ben letette a hűbéri esküt Lengyelországnak. Albert 1525-től Poroszország hercege lett, egyben ő volt a Német Lovagrend utolsó nagymestere. 1526-29 között Mazóvia újra egyesült az országgal. Poroszország területén lett először a protestáns vallás uralkodó felekezet. Ez a hercegség 1618-ban örökösödési szerződések alapján a Hohenzollerek brandenburgi ágának birtokába került. Zsigmond leánya, Izabella Zápolya (Szapolyai) János felesége lett.

A reneszánsz és a török építészet A Nápolyból származó Anjoukkal Magyarországon megjelent az olasz trecento kora reneszánsz stílusa, és ezzel utat nyitott a XV. századi magyar reneszánsz virágzásnak. Hunyadi Mátyás uralkodása alatt, a XV. század hetvenes éveitől a firenzei quattrocento művészi ízlése hódítja meg az országot, s hozza át az Alpokon túlra az új stílust. Kezdetben olasz művészek dolgoznak, melyek alkotásai a visegrádi Mátyás-kút, Madonna és a diósgyőri Madonna. Az új stílus térhódításával a magyar kőfaragók és festők is átveszik a reneszánszt, és Sárospatakon, illetve Esztergomban a Bakóczkápolnán dolgoznak. A reneszánsz kor (XVI-XVII. század első fele) a lengyel kultúra „aranykora” volt. Krakkóban a Wawel, a királyi vár és a koronázó templom Zsigmond-kápolnája (1517-1533 között Bartolomeo Berrecci műve) utat nyit. A lengyel reneszánsz jegyében születik a krakkói Wawel Zsigmondkápolnája, a waweli királyi palota olasz hangulatú udvara és az épületegyüttes reneszánsz részei. A krakkói reneszánsz a Magyarországon át ide került olasz mesterek révén virágzik, Bartholomoeo Berreci, Francesco Fiorentino, Giovanni Maria Mosca alkotásai. A poznańi városházát Giovanni Battista Quadro építi át. A Poznańi Városháza, Chełm, Sandomierz, Pułtuski társaskáptalan temploma, Zamość, Brzegben a Piastok vára. Az irodalom, a humanizmus szellemében fejlődik. Latinul íródtak Andzej Fycz-Modrzewski jogászati művei, lengyelül írt Mikolaj Rej (1505-1568) és Raj Kochanowski (1530-1584) költő. Mikołaj Kopernikuszt (1473-1543) halhatatlan csillagászati felfedezése teszi világhírűvé. Krakkóban működött Sylvester János és Abádi Benedek nyomdász is. Fejlődésnek indultak a városok (Krakkó, Gdańsk, Lublin, Varsó), kialakult a bányászat és a kohászat. A tengerpart környékén holland közvetítéssel kerül más jellegű reneszánsz az országba. Gdańsk reneszánsz arculatát németalföldi mesterek formálták.

211 A reneszánsz stílust követik a krakkói Sukinnice, a tarnówi, poznańi, chelmnói, sandomierzi városházák és a polgárházak. A reneszánsz és a barokk közötti átmenetet képező manierizmus jellegzetes példája lesz a kraszczyni és a baranówi kastély. Erdélyben tovább virágzott a reneszánsz, és főként észak-olasz formákkal a népművészetbe is eljutott. A XVII. századból való reneszánsz építmény a sárospataki vár Lorántffy-loggiája és a pácini várkastély. A török korban megújult a várépítészet a Habsburg-királyság területén. A reneszánsz várépítészet kiemelkedő alkotása a sárvári vár ötszögű építménye, és Egervár kastélya. Az újtípusú építkezések neves olasz hadmérnökök irányításával folynak Egerben, Győrött, stb. Buda 1541. évi eleste és az ország jelentős részének török megszállása után, a három részre szakadt ország középső területén, így az Alföld és a Dunántúl déli része is 150 évre török uralom alá tartozott. Erdély független fejedelemség ugyan, de török befolyás alá került. Az ország nyugati fele és a Felvidék (nagyjából a mai Szlovákia) néhány évtizedes kettős királyság után a Habsburgok kezére került, akik 1526 óta viselték a magyar királyi koronát. A török által megszállt területeken megjelent az iszlám építészete. A jellegzetes török centrális templomokból fennmaradt a két pécsi dzsámi, az egyik mellett megmaradt minarettel. Egerben és Érden minaret áll dzsámi nélkül. Budán Gül Baba, Pécsett az Idrisz Baba türbéje török sírkápolna. A török fürdők közül a budapesti Királyfürdő a centrális térképzésű kupolás típust képviseli. A fővárosban több török eredetű fürdő is fennmaradt.

A krakkói waweli királyi palota 1507-1536 között épült fel a teljes reneszánsz palota Krakkóban, melynek irányítását 1516-ig Franciscus Florentius Italus vezette. Krakkó 1257 óta városi joggal is rendelkezik. A középkorban a Hanza-városok szövetségéhez tartozott: Szczecin, Gdańsk, Toruń, Wroclaw, Krakkó is. A krakkói Rynek a velencei Szent Márk és a római Szent Péter után Európa legtágasabb középkori tere. Itt áll a Mária templom, a Posztócsarnok és a régi városház tornya. Krakkó (Kraków) a XI. századtól 1596-ig volt Lengyelország fővárosa és kulturális központja. Ezt követően 1764-ig koronázóváros szerepét töltötte be. 1795-ben osztrák fennhatóság alá került és 1809-ig osztrák kézen volt. 1815-1846 között szabadállam, majd 1846-1918 között ismét osztrák uralom alatt állt. 1918-tól újra lengyel város lett. 1939-1944 között a német megszállók által létesített Lengyel Főkormányzóság székhelye volt. Itt van Adam Mickiewicz szobra is. Krakkót 2000-ben Európa Kulturális Fővárosának nyilvánították. A reprezentatív krakkói Wawel kiemelkedő épületegyüttese a királyi palota, melynek boltíves, reneszánsz árkádsorral körülvett díszudvarán egykor lovagi tornákat, udvari ünnepségeket rendeztek. Az épületmaradványokkal körülvett szabálytalan négyzet alaprajzú udvar az itáliai reneszánsz kisugárzása. Az 1499-es tűzvész után, 1502-1536 között I. (Öreg) Zsigmond idejében, fénykorát élő Lengyelország udvari központját Francesco Fiorentino, Sandomierzi Benedek, valamint a művet befejező olasz Bartholomeo Berecci alkotása. A díszudvart övező épületszárnyak alsó oszlopos-íves két szintje reneszánsz stílusú, melyet a harmadik szint karcsú oszlopai zárnak. A bejárattal szemben a földszinti árkádsorból a gótikus palota megmaradt termeiben, jobbra viszont a Zsigmond-kori reneszánsz palota díszes lépcsőházához lehet jutni. A palota első és második emeletét foglalják el a királyi lakosztályok és dísztermek. A waweli gobelin gyűjteményt 1548-1560 között Zsigmond Ágost lengyel király (1548-1572) rendelte meg. Az eredetileg 350 faliszőnyegből 136 db maradt meg. Valamennyit Brüsszelben készítették, a kartonokat Michael Coxie, Williem Tons, Cornelis Bos és Cornelis Floris flamand festők készítették. A gyűjteményt a második világháború kitörésekor Románia-Franciaország-Anglia útvonalon Kanadába menekítették, ahonnan 1961-ben hozták vissza. A „Lovagi Torna”-fogadóterem freskófrízét 1535-ben Wrocławi Antoni sziléziai festő készítette, ugyancsak az ő munkája a „Seregszemle”-feskó termében a mennyezet alatti szalagfríz, amely a lengyel sereg díszszemléjét mutatja be. A Követfogadó-terem valamikor trónteremként és a lengyel nemesi országgyűlés tanácsterméül szolgált. A mennyezetet díszítő eredetileg 194 fából készült fej – melyből mindössze 30 db maradt fenn – Sebastian Teuerbach wrocławi mester és tanítványa, Hanusz Janda munkája. A frízszerű falfestmény Hans Dürer műve 1532-ből. A követfogadó termet hat arras-gobelin típusú faliszőnyeg díszíti. A trón mögött faliszőnyeg egy főúr ajándéka, 1560-ban Brüsszelben készült.

212 Az „Orszai-csata”-feskójának terme választotta el a fogadótermeket a király magánlakosztályától, amelyet a XVII. század elején a palota északi szárnyában rendeztek be. A palota északi szárnyát III. Waza Zsigmond király építtette át a XVI-XVII. század fordulóján barokk stílusban. A „Sas”-terem, melynek mennyezetéről egykor hatalmas, fafaragású, láncokon függő sasmadár lógott, egykor a törvénykezési és gyűlésterem céljait szolgálta. A Szenátori ülésterem a lengyel nemesi országgyűlésen tanácskozó szenátorok ülésterme volt. Ez a palota legnagyobb helyisége. Egykor udvari ünnepségek, bálok, lakószobák és királyi színház helyszíne volt. A terem végén lévő erkélyen játszott egykor az udvari zenekar.

A reneszánsz Krakkó a XVI. században I. (Öreg) Zsigmond lengyel király (1506-1548) második felesége Bona Sforza Itáliából került Krakkóba. Olasz művészek: Francesco Fiorentino, Bartolomeo Berecci – a waweli Zsigmond-kápolna építője mellett – lengyel művészek, így Sandomierzi Benedek és Jan Michałowicz a reneszánsz művelője. A krakkói Főpiactéren tette le a hűségesküt 1525-ben öreg Zsigmond kezébe Hohenzollern Albert, a Német Lovagrend egykori nagymestere. A krakkói egyetem a XVI. században az európai humanizmus egyik központja lett. Ez idő tájt sok magyar diák is tanult itt. Ádám doktor (+1514) Olbracht János, Alekszander és Öreg Zsigmond udvari orvosa volt. A krakkói Jagelló Egyetem orvosprofesszora volt. Az Egyetemen háromszor is viselte a rektor tisztjét. A reneszánsz stílusú epitáfiuma (síremléke) Tarnówban, az Egyháztörténeti Múzeumban látható. Ádám doktor arcképe az első világi és tényleges élethű portré (arckép) a lengyel művészetben. Az utolsó Jagelló-házból származó király, Zsigmond Ágost (+ 1572) Flandriából hozatott 365 falikárpitot (arras-t). 1555-ben Frankstyjn mester építi át reneszánsz stílusban a Főpiactér közepét díszítő Posztócsarnokot, erős boltozattal fedve a földszinti raktárhelyiségeket. Az épület 1556-ban kapta reneszánsz pártázatát, melyet Giovanni Maria Padovano emelt (ez az első datált lengyelországi pártázat). Krakkót ekkor már 30000-en lakják. Halálával Krakkó elvesztette központi szerepét. A krakkói Kazimierz városrészben álló Régi zsinagóga a legrégibb lengyelországi zsinagóga, a XVXVI. század fordulóján épült. 1557-1570-ben Matteo Gucci alakította át a vörös téglából épült, vakárkádokkal díszített, háborús sérüléseiből megújhodott épületet. A hitleristák által lerombolt épületet 1956-59-ben építették újjá. A Remuth zsinagógát az 1533-ban fából emelt imaház helyén építették fel 1557-ben. 1590-ben reneszánsz stílusban emelték a Magas zsinagógát. A későbbiekben a Poper-zsinagógát 1620-ban emelték, a zsinagóga mellett magas fal zárja körül a XVI. századi zsidó temetőt. Az ún. Izsák-zsinagógát Isac Jakubowicz, a kazimierzi zsidóváros elöljárója (szenior) emeltette 1638-1644 között. A főképp iparosok által lakott kis-lengyelországi Głogów Małopolskit 1570-ben Głowe kasztellánus emelte városi rangra, és Lengyelországban először reneszánsz városszerkezetet írt elő. Krakkótól északra, a Lengyel-középhegységben fekvő Jędrzejówban gyűlt össze 1576-ban 20000 lengyel kisnemes, hogy Báthory István erdélyi fejedelem lengyel királlyá választását, ha kell, kardja erejével kierőszakolja. A krakkói Mária-templom mögötti – egykori húspiacon -, a Maly Ryneken (Kispiactér) álló jezsuita rendházban töltötte novíciusát 1587-1590 között Pázmány Péter.

A tarnówi katedrális Tarnów a reneszánsz korban is jómódú Tarnówski-család székhelye volt. Korábbi plébániatemplom helyén a XV. század elején épült. A vöröstéglából épített, háromhajós gótikus templom kőkeretes mérműves ablakai, kapuzatai a krakkói iskola hatásáról tanúskodnak. A többszörösen átépített templom előtt 72 m magas homlokzati torony áll. A gótikus ívű északi oldalkapu XV. századi, a főkapu és a déli kapuzata XVI. századi. A hálóboltozatos templombelsőben, a déli bejárattól jobbra eredeti gótikus freskómaradványok láthatók. A főbejárat két oldalán lévő kanonokszékek XV. századi eredetűek. A szentély jobb sarkában Jan anyjának, Barbara Tarnówskának 1520-ban készült vörös márvány síremléke, a szentély bal sarkában a hetman nővérének XVII. századi síremléke látható. A bal hajóban (hátul) van Jan Amos Tarnowskinak, a hetman apjának, és – a szintén Jan nevet viselő – nagybátyjának XV. század végi fekvőalakos síremléke. A jobb hajóban a Jan Tarnowski 33 éves korában elhunyt feleségének – a XVI. század elején, szintén Padovano által készített – síremléke látható.

213 A templom monumentális síremlékei között található – a szentély előterében – Jan Tarnowski XVI. századi, Jan Maria Padovano olasz szobrász által készített síremléke. A 13 m magas reneszánsz síremlék felső fülkéjében az apa, Jan Tarnowski hetman homokkőből és alabástromból készült síremlékén könyöklő páncélos alak látható, alatta fia, Kristóf hasonló képmása van. A két Tarnowski síremlékkel szemben a jobb oldali falon Janus Ostrowski herceg és felesége, a magyar Serédy Zsuzsanna síremléke található, Jona Fister wrocławi művész munkája a XVII. századból, késő reneszánsz (manierista) stílusú. Az oltár ezüst domborműves oltárelője Szt. Pétert és Pált ábrázolja, amely a Tyneci kolostorból került ide.