4. fejezet. Vegyi anyagok-kezelését szabályozó törvényi eszközök és ún. nemjogi szabályozási mechanizmusok

107

4. fejezet Vegyi anyagok-kezelését szabályozó törvényi eszközök és ún. nemjogi szabályozási mechanizmusok

Cél: a vegyi anyagok-kezelését szabályozó jogi eszközök és egyéb mechanizmusok áttekintése, leírni és elemezni ezeknek a jogszabályoknak és mechanizmusoknak az alkalmazását, betartását, hatékonyságát, valamint feltárni e terület erős és gyenge pontjait, hiányosságait.

Bevezetés Az 1997-ben elkészült és közreadott magyarországi kémiai biztonsági Nemzeti Profil, illetve a profilért felelős Nemzeti Koordinációs Csoport a Magyar Köztársaság Kormányának a kémiai biztonság fejlesztésére tett 11 pontos javaslata 3. pontjában egy kémiai biztonsági törvény megalkotására tett javaslatot. A kémiai biztonság hazai újraszabályozásának indokai és története Magyarországon A magyarországi újraszabályozást – túl a feszítő globális problémákon (pl. a kemizáció felgyorsulása, a kontroll érezhető inszufficienciája, a helyes vegyi anyag-kezelés kialakulatlansága) – az alábbiak indokolták: − az 1990-s évek hatályos magyar szabályozásának széttagoltsága. Az ENSZ Kormányközi Kémiai Biztonsági Fóruma ajánlásának teljesítése végett 1997-ben elkészített első Kémiai Biztonsági Nemzeti Profilunk szerint a hazai kémiai biztonságot 163 jogszabály szabályozta; − a széttagolt magyar szabályozás a veszélyes anyagok életciklusának (4.1. ábra) – egy-egy anyagcsoporttól eltekintve – csak néhány szakaszát fedte le; − az Európai Unióhoz való csatlakozási igényünk. Ennek teljesíthetőségének egyik feltétele a tárgyhoz tartozó magyar szabályozásnak a közösségi jogrendszerrel való harmonizálása volt; − az OECD-ben vállalt „jogszabályi” kötelezettségeink. Mindezek figyelembevételével került sor a 2282/1996. (X.25.) Korm. határozatban előírt kémiai biztonsági törvény kidolgozására. A törvény kidolgozása során figyelembe vettük a tárgykörhöz tartozó közösségi irányelveket, az OECD

108

ajánlásokat, illetőleg a hasonló szabályozást célzó EU tagországok (közöttük: Németország, Svédország, Finnország, Írország) törvényeit. A törvénytervezet első változata és jelen formában való kidolgozásának munkálatai nagyobb részt a Fodor József Országos Közegészségügyi Központban (továbbiakban: OKK), illetve egyik jogelődjében, az Országos Munka- és Üzemegészségügyi Intézetben folytak, egy 1997-ben életre hívott, „tárcaközi munkabizottság” (EüM, ÁNTSZ, FVM, KvVM, GKM, BM, PM Vám- és Pénzügyőrség, FMM-OMMF képviselőiből álló munkacsoport)+, továbbá a munkában való részvételre ugyancsak felkért néhány „nem kormányzati szervezet” ún. NGO [Magyar Vegyipari Szövetség, Magyar Gyógyszeripari Szövetség, néhány érdekképviseleti szervezet (pl. a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete, Autonom Szakszervezetek Szövetsége), illetőleg közérdekű csoport] közreműködésével. Az informális tárcaközi bizottság irányítását 1998-2000 között az EüM átvette.

4.1. ábra. Vegyi anyagok életciklusa. Az életciklust egy országra vonatkoztatjuk, ahol az vagy az anyag termelésével vagy az anyag behozatalával kezdődik, és az anyag újrahasznosításával vagy hulladékba jutásával zárul. Forrás: UNITAR Útmutató, 1996.

A tervezetet a tárgykörben 1998. szeptember 11-én és 1999. február 3-án az áruk szabad áramlása, illetőleg a környezetvédelmi témakörökben Brüsszelben megtartott bilaterális tárgyalásokon elhangzottak szerint az Egészségügyi Minisztérium (elsősorban az OKK) szakértői módosították. A törvény elfogadott megfogalmazásában már teljesen harmonizált a kémiai biztonság területén hatályos irányelvekkel, közösségi jogi aktusokkal. A törvénykoncepciót 1999. június 9-én az Országos Környezetvédelmi Tanács, illetőleg ugyanezen a napon a +

a résztvevő tárcákat jelenlegi megnevezéseikkel tüntettük föl;

109

Parlament Környezetvédelmi Bizottsága előzetesen megvitatta és néhány módosítást ajánlva, mielőbbi kidolgozásra, kodifikációra javasolta. A törvénytervezetet a kormány – egyetértését követően – 1999. október 29-én terjesztette a Parlament elé. A nyilvános vitára bocsáthatóság megítélése végett a törvénytervezet véleményezésre került a Parlament Egészségügyi és Szociális Bizottsága, Gazdasági Bizottsága, Honvédelmi Bizottsága, Környezetvédelmi Bizottsága, Mezőgazdasági Bizottsága, Önkormányzati Bizottsága és Területfejlesztési Bizottsága elé. A hét bizottság közül hat – közte az elsősorban felelős Környezetvédelmi Bizottság – egyhangúlag, de a hetedik is – tartózkodásokkal ugyan, de – ellenszavazat nélkül javasolta a tervezet nyilvános vitára bocsátását. 1999. december 21-én a Magyar Parlament plenáris ülésén megkezdődött a törvénytervezet általános vitája. A tervezetet a hét parlamenti bizottság, majd a hat parlamenti párt elfogadásra ajánlotta. 2000. február 21-én kezdődött meg a Kémiai biztonságról szóló törvényjavaslat részletes vitája. A parlamenti bizottságok 151 módosító indítványt tárgyaltak meg. A módosító javaslatok kisebb-nagyobb mértékben a törvény valamennyi (kilenc) fejezetét érintették. Az indítványok célja minden esetben a kémiai biztonság szabályozásának teljesebbé és pontosabbá tétele, a törvény hatékonyabb végrehajthatóságának biztosítása volt. Kiemeljük: a módosító javaslatok a törvény koncepcióját és szerkezetét nem érintették. A kémiai biztonságról szóló törvényt (továbbiakban: Kbtv.) az Országgyűlés 2000. április 11-i ülésnapján imponáló támogatással (több mint 99% igen szavazattal) elfogadta. Végülis a törvény alkalmas arra, hogy megteremtse és garantálja az ország kémiai biztonságát, az ember és a környezet egészségének, illetve épségének megőrzését, a kemizáció káros hatásaitól való védelmét, miközben lehetővé teszi a fejlődés (kemizációhoz is kötött) fenntarthatóságát. A törvény, amely egy korszerű, az európai követelményeknek megfelelő ernyő-törvény, alkalmas arra is, hogy a kémiai biztonság valamennyi területét (szektorát) lefedje, biztosítsa a szektorok közötti integrált együttműködést, a kémiai biztonság egységes, világos, szigorú, de kiszámítható és hatékony szabályozását (4.2. ábra). Mivel rövid összegzésünk témája csak a veszélyes anyagok és veszélyes készítmények szabályozása, a törvénynek elsősorban az ezekkel foglalkozó részeit fogjuk ismertetni. Fel kívánjuk azonban hívni a figyelmet arra, hogy a törvény és végrehajtási rendeletei (4.1. Táblázat), valamint a veszélyes anyagok és veszélyes készítmények szabályozása közé nem szabad egyenlőségjelet tenni. A törvény a veszélyes anyagok életciklusához kapcsolódó valamennyi tevékenységet, a kémiai biztonság valamennyi szektorát, a kockázatanalízis valamennyi szakaszát (kockázatbecslés, kockázatkezelés, kockázatkommunikáció) szabályozza, meghatározza a kémiai biztonság működtetéséhez szükséges intézményrendszert. Ennek illusztrálását illetően utalunk a törvény Preambulumára (lásd: később).

110

Ma már elmondhatjuk, hogy a természetes technikai fejlődés, valamint a világ gazdasági, társadalmi, politikai rendjének jelentős változásai közepette is, az elmúlt öt év során a törvénynek néhány kisebb módosítására került sor, amelyek azonban a törvény koncepcióját nem érintették. Előrelépést jelentett viszont a módosítás a készülő új európai veszélyes anyag rendelet, a REACH befogadását illetően, valamint a vegyi terror megelőzése és kezelhetősége érdekében.

A Kémiai Biztonsági Törvény elemei Magyarországon Adatgyűjtés A veszélyes anyagok magyar jegyzéke, Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálat, Méregközpont 67/548/EGK irányelv és módosításai

Létező vegyi anyagok szabályozása

2000. évi XXV. törvény

2000. évi XXV. törvény 44/2000. (XII.27.) EüM miniszteri rendelet

44/2000. (XII.27.) EüM miniszteri rendelet

Osztályozás és feliratozás A veszélyes anyagok és készítmények átfogó (összehangolt) harmonizálása 67/548/EGK irányelv veszélyes anyagokra

88/379/EGK irányelv veszélyes készítményekre

44/2000. (XII.27.) EüM miniszteri rendelet

44/2000. (XII.27.) EüM miniszteri rendelet

Kockázatbecslés Közösségi irányelvek

Létező vegyi anyagok szabályozása

Irányelvek a munkavállalók védelmében

Kockázatkezelés

Közösségi irányelvek Nemzetközi ajánlások Forgalombahozatal és felhasználás

Export Import

Munkavállalók védelme

Fogyasztóvédelem

Környezet, levegő, víz, talaj, hulladék

Termékfelelősség, polgári felelősség

4.2. ábra. A 2000. évi XXV. törvény szerkezete hasonló az Európai Közösség ajánlott szabályozásához, de kiegészül a hatósági ellenőrzés, a kockázatkommunikáció előírásaival, továbbá a 4.3. ábrán bemutatott kémiai biztonság működését biztosító intézményrendszer szabályozásával; mindenben eleget tesz a veszélyes anyagok szabályozásában hatályos közösségi jogi aktusoknak. Forrás. Ungváry Gy. Munkaegészségtan. Medicina. 2000., 2004.

111

Fontos esemény volt, hogy 2001-ben és 2002-ben Phare támogatással szervezett, kétszer háromhetes bentlakásos tanfolyamon összesen 266 óra elméleti és 72 óra gyakorlati képzést biztosítottunk az ÁNTSZ kémiai biztonság ellenőrzésében érintett 150 tisztiorvosának, közegészségügyi-járványügyi felügyelőjének, és egyéb diplomás munkatársának. Így az országban az ÁNTSZ-n belül 150 ún. kémiai biztonsági felügyelő kezdte meg működését. Az „új felügyeletet” és a képzés eredményességét igazolják, hogy számos területen (pl. mérgezési esetek bejelentése, biztonsági adatlapok jelenléte a kereskedelemben és a szervezett munkavégzőknél, a kémiai biztonság oktatásának megkezdése az iskolákban) jelentős előrelépés történt. A reményektől azonban több területen is elmaradtunk. Nem érvényesült kellő mértékben, pl. a törvénynek az a koncepciója, előírása, miszerint a lakosság tájékozottabb legyen a kémiai biztonság, egészségbiztonság és a fenntartható fejlődés vonatkozásában, illetőleg, hogy a szükséges kemizációt vagy helyes vegyi anyag-kezelési törekvéseket megértse, elősegítse ezek realizálását vagy szakszerűen – és ne a politikai hangulatkeltéssel összeházasodva – utasítsa el a fenntartható fejlődést veszélyeztető ipari, vagy más gazdasági lobbyk érdekeit szolgáló törekvéseket. Sajnos, a nem megvalósult elvárások olyan konkrét problémákkal is demonstrálhatók, mint a jelentős számú gyermekkori mérgezés, amelyek hátterében a gyermekbiztos zárak hiánya vagy hibás működése, a gondatlan lomtalanítással a gyermekek kezébe kerülő mérgező anyagok állnak. Nincs rendben néhány veszélyes anyagcsoport (pl. rákkeltők, endokrin diszruptorok, szenzibilizáló anyagok) nem kívánatos hatásának időben történő megismerése, megelőzése. Sajnos a hibák tovább lennének sorolhatók. Korszerűsített Profilunkban, illetve ennek jelen fejezetében is, részben ezekre kívánjuk a figyelmet ráirányítani, részben pedig a kémiai biztonság fejlesztéséhez szeretnénk segítséget nyújtani. 4.1. A vegyi anyagok-kezelésével foglalkozó, nemzeti törvényi eszközök áttekintése A 2001. január 1-jén hatályba lépett törvényt a törvény felhatalmazása nyomán kidolgozott jogszabályok (4.1. Táblázat+), továbbá a növényvédelemről, a gyógyszerekről, az állatgyógyászati termékekről, az élelmiszerbiztonságról, a bányászatról, a környezetvédelemről, a veszélyes áruk fuvarozásáról, a katasztrófavédelemről szóló törvények, valamint több ágazatot, felügyeletet szabályozó törvény (pl. egészségügyi, fogyasztóvédelmi, munkavédelmi, ÁNTSZ), mindezen törvények végrehajtási rendeletei, hatályos nemzetközi egyezmények, szerződések teszik átfogóvá (4.2. Táblázat+).

+

ebben a fejezetben is fellelhetők az UNITAR Útmutató által javasolt Táblázatok; a Profil egységes szerkezetének kialakíthatósága végett azonban a Táblázatok számozása, jelzése különbözik az Útmutató Táblázatainak számozásától, jelzésétől. A Profil jelen fejezetében is mind az ábrák, mind a Táblázatok sorszámozása fejezetenként újrakezdődik.

112

Összegezve: a kémiai biztonság szabályozása – változatlanul multiszektorialis – de a szabályozás átfogóbb, szerteágazóbb, részletesebb, mint 1997-ben. A szabályozás elemzésével kiderült: amíg 1997-ben a Nemzeti Profil szerint 163 jogtárgy szabályozta a kémiai biztonságot, a 4.2. Táblázatban felsorolt jogszabályok száma: 249 (sic!). A 4.2. Táblázat jól szemlélteti, hogy a bármely csoportba (ipari, mezőgazdasági, kőolajipari termékek, biocidok stb.) tartozó veszélyes anyagok szabályozva vannak az országban. Ugyancsak jelzi, hogy szabályozva vannak a levegőbe, vizekbe, talajba a természetes vagy épített környezetbe (munka- és lakóhelyre) kibocsátott anyagok, melléktermékek, hulladékok egyaránt. 4.2. A vegyi anyagokkal kapcsolatos legfontosabb törvényi eszközök összegző áttekintése 4.2.1. A kémiai biztonság törvényi szabályozása: 2000. évi XXV. törvény A törvény egyidejűleg unikális és átfogó. Unikális abban az értelemben, hogy ha bármely csoportba tartozó veszélyes anyag veszélyezteti a kémiai biztonságot: az emberi egészséget és/vagy a környezetet akkor is vonatkozik rá a törvény szankcionálási rendszere, ha az adott anyagcsoportot (pl. növényvédő szerek, gyógyszerek, állatgyógyászati szerek) önálló törvény szabályozza. Átfogó pedig a törvény azért, mert interszektorialis, összetett ernyőrendszerével szabályozza nemcsak a különböző veszélyes anyagcsoportokat, hanem az azokkal végzett tevékenységeket, valamint a kémiai biztonság intézmény (beleértve felügyeleti) rendszerét is (lásd: 4.2., 4.3., 4.4. ábrák, 4.1. Táblázat, illetve a 4. fejezet bevezető része). 4.2.2. A 2000. évi XXV. törvény szerkezeti felépítése Az I-től−IX.-ig számozott fejezetekből felépülő Kbtv. egy olyan összetett ernyőtörvény (4.3. ábra), amelynek egyik ernyője a veszélyes anyagokat és veszélyes készítményeket, másik ernyője a szabályozási funkciókat fedi le, míg harmadik ernyője a kémiai biztonság intézményrendszerét fogja össze.

113

2000. évi XXV. törvény a KÉMIAI BIZTONSÁGRÓL

HATÁLYA

FUNKCIÓ

ÚJ, ILLETVE VESZÉLYES ANYAGOK

ADATGYŰJTÉS

KORMÁNY

KOCKÁZATBECSLÉS

EÜ. MINISZTER

KOCKÁZAT-KEZELÉS

TÁRCAKÖZI BIZOTTSÁG

VESZÉLYES KÉSZÍTMÉNYEK

c

KOCKÁZAT-KOMMUNIKÁCIÓ ELLENŐRZÉS SZANKCIONÁLÁS

d

INTÉZMÉNY

Á N T S Z

OKK OKK-OKBI ETTSZ MÉREGKÖZPONT TERÜLETI INTÉZETEK

e

4.3. ábra. A 2000. évi XXV. törvény egy többszörösen összetett ernyő-törvény. A veszélyes anyagok és veszélyes készítmények lefedése mellett szabályozza a kockázatelemzés lépéseit és meghatározza a kémiai biztonság intézményrendszerét. Az ábra az egészségügy intézményrendszerét kiemeli. A kémiai biztonság területén azonban számos más tárca és több más felügyelet is végzi a munkáját. Forrás: Ungváry Gy. Munkaegészségtan. Medicina. 2000., 2004.

Az első ernyő által lefedett veszélyes anyagok és veszélyes készítmények szabályozását (4.4. ábra) elemezve kiderül, hogy kizárólag az alábbiak vannak kivéve a Kbtv. hatálya alól: − − − − − − − − −

pszichotrop anyagok, kábítószerek és kábítószer prekurzorok; emberi vagy az állatgyógyászati gyógyszerek (késztermékek); kozmetikai termékek; külön jogszabály szerint hulladéknak minősülő anyagkeverékek; radioaktív anyagok (egyetlen anyagcsoport a Kbtv. 1. § e) pontja szerint); élelmiszerek; takarmányok; növényvédő szerek; termésnövelő késztermékek.

114

Fontos azonban, hogy az „emberi egészség és a környezet védelme érdekében jogszabály elrendelheti e törvény egyes rendelkezéseinek alkalmazását” az itt felsorolt kivételekre [Kbtv. 2. § (3) bekezdés]. Vagyis: tágabb értelemben, minden veszélyes anyag és veszélyes készítmény a Kbtv. hatálya alá tartozik vagy szükség esetén tartozhat. Ez biztosítja az ország egységesen szabályozott kémiai biztonságát. Mindezt kiemelten szeretnénk a felügyeletek figyelmébe ajánlani!

2000. évi XXV. törvény a KÉMIAI BIZTONSÁGRÓL

c

I P A R I

S Z Á R M A Z é É s K A I

K Ő O L A J

B I O C I D O K

P E S Z T I C I D E K

G Y Ó G Y S Z E R E K

K Á B Í T Ó S Z E R E K

E G Y É B

összes anyag ≈ 10 millió

4.4. ábra. A 2000. évi XXV. törvény alá tartozó veszélyes anyagok és veszélyes készítmények. (Az x-szel áthúzott csoportok „közvetlenül” nem tartoznak a törvény hatálya alá.)

A részletes tájékoztatás előtt még két előírásra hívjuk fel a figyelmet:

− a Kbtv. hasonlóan más törvényekhez, azokat a feladatokat, amelyek teljesítését a hatóságnak (itt: ÁNTSZ) felügyelnie kell, csak általánosságokban fogalmazza meg. A konkrét előírásokat e tekintetben a Kbtv.hez kapcsolódó végrehajtási rendeletek tartalmazzák (4.1. Táblázat).

− a Kbtv. leszögezi: az ÁNTSZ felügyeleti tevékenységét a közegészségügy szempontjából végzi; eközben más felügyeletek – környezetvédelmi, munkabiztonsági és munkaügyi, fogyasztóvédelmi felügyeletek, tűzvédelmi hatóság – külön jogszabályban előírt felügyeleti tevékenységét természetesen nem érinti.

115

4.1. Táblázat

A kémiai biztonságot szabályozó 2000. évi XXV. törvény végrehajtási rendeletei+

188/2000. (XI.8.) Korm. rendelet

a kémiai biztonság területén működő tárcaközi bizottság működésének részletes szabályairól;

189/2000. (XI.8.) Korm. rendelet

a kémiai terhelési bírság alkalmazásának részletes szabályairól;

44/2000. (XII.27.) EüM rendelet

a veszélyes anyagokkal és veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes eljárások, illetve tevékenységek részletes szabályairól;

41/2000. (XII.20.) EüM-KöM együttes rendelet

az egyes veszélyes anyagokkal, illetve veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes tevékenységek korlátozásáról;

8004/2000. (EüK.22.) EüM tájékoztató

az Európai Unióban osztályozott veszélyes anyagok jegyzékéről, valamint az EINECS-ben szereplő veszélyes anyagok jegyzékének közreadásáról;

25/2000. (IX.30.) EüM-SzCsM együttes rendelet

a munkahelyek kémiai biztonságáról;

38/2003. (VII.7.) ESzCsM-FVMKvVM együttes rendelet

a biocid termékek előállításának és forgalomba hozatalának feltételeiről;

54/2003. (IX.1.) ESzCsM-KvVMBM együttes rendelet

a veszélyes anyagok és veszélyes készítmények tulajdonságainak vizsgálati módszereiről és a vizsgálatok eredményeinek értékeléséről;

8/2004. (XII.1.) EüM-FVM-KvVMGKM együttes rendelet

az egyes veszélyes anyagok és veszélyes készítmények kivitelével, illetve behozatalával összefüggő bejelentési eljárás részletes szabályairól.

4.2.2.1. Részletes tájékoztatás a törvényről, különös tekintettel a felügyeleti munkára Bevezetésként álljon itt a törvény rövid „preambuluma”: „Az Országgyűlés – figyelembe véve az ember legmagasabb szintű testi és lelki egészségéhez, valamint az egészséges környezethez fűződő alapvető alkotmányos jogait – a Magyarországon tartózkodó természetes személyek kémiai biztonsághoz kapcsolódó jogosultságainak biztosítása érdekében, a veszélyes anyagok és veszélyes készítmények káros hatásainak megfelelő módon

+

a 4.1. Táblázatban foglalt jogszabályok 2005. december 31.-ig történt módosításai szerinti hatályos változatai az irányadóak.

116

történő azonosítása, megelőzése, csökkentése, elhárítása, valamint ismertetése céljából a következő törvényt alkotja.” A tömör preambulum kiemelten hangsúlyozza, hogy a kémiai biztonság több mint állampolgári jog, minden Magyarországon tartózkodó ember alanyi joga. Hasonló tömörséggel adja tudtul a bevezető a törvény célját, ami nem más, mint a kemizáció káros hatásainak, kockázatainak becslése, prevenciója, elfogadható szintre való csökkentése (kockázatkezelés), illetőleg a kockázatkezelés sikerességének érdekében a szakszerű és széleskörű kockázat-kommunikáció. Minden munkáltatónak és munkavállalónak, de az ország valamennyi állampolgárának, állandó vagy ideiglenes lakosának kiemelt feladata, kötelezettsége a Kbtv. céljának megvalósítása. Az ÁNTSZ valamennyi munkatársának feladata a Kbtv. céljának megvalósítása; ezt az ÁNTSZ munkatársai mind felügyeleti, mind szolgáltató munkájuk során szem előtt kell, hogy tartsák. Az alábbiakban a Kbtv.-t fejezetenként áttekintjük. I. fejezet Fogalommeghatározások és a törvény hatálya 1. § A fogalommeghatározások között első helyen a kémiai biztonság meghatározása áll. Eszerint a kémiai biztonság „a kemizációból, a vegyi anyagok életciklusából származó, a környezetet és az ember egészségét károsító kockázatok kezelését – csökkentését vagy elkerülhetővé tételét – célul kitűző, illetőleg megvalósító intézmények, tevékenységek olyan összessége, amely egyidejűleg tekintetbe veszi a fejlődés fenntarthatóságának szükségességét.” A fogalmak között definiálja a törvény a vegyi anyag életciklusát, az EINECS-t, az ELINCS-t, az anyagok, veszélyes anyagok fogalmát és minden olyan fogalmat, amelyet a Tanács 67/548/EGK irányelve, illetve az 4.1. Táblázaton feltüntetett rendeletek ismertetnek. Ahhoz, hogy a Kbtv. céljai megvalósulásához hozzájárulhassunk, valamennyiünk feladata a Kbtv. fogalmainak megismerése, megértése. Ahhoz pedig, hogy a kémiai biztonság iránt elkötelezettek a Kbtv. célkitűzéseit megvalósítsák, a Kbtv. által használt fogalmakat pontosan kell, hogy ismerjék! 2. § − a törvény hatályát ismerteti. E szerint a törvény hatálya kiterjed az embert és a környezetet veszélyeztető, a törvény szerint veszélyesnek minősülő veszélyes anyagokra és készítményekre, illetőleg az ezekkel folytatott tevékenységekre. Fontos, hogy amíg a törzskönyvezési eljárás nem fejeződik be, valamennyi új anyag veszélyesnek tekintendő, illetőleg, hogy a törvény szerint végrehajtott osztályozásig – az osztálybasorolhatóságtól függetlenül – valamennyi anyagra kiterjed a törvény hatálya.

117

A gyártó, importáló, forgalmazó és más munkáltatóknak tudniuk kell, hogy nemcsak valamennyi veszélyes anyagra, hanem a kivételektől (utalunk a részletes rész bevezetőjében leírtakra) eltekintve valamennyi veszélyes készítményre a Kbtv. és vhr-jei vonatkoznak. Fontos: „abban a kérdésben, hogy valamely anyag vagy készítmény e törvény hatálya alá tartozik-e – kétség esetén – a 25. § szerinti tárcaközi bizottság állásfoglalása az irányadó”. Ellenőrzés. Az I. fejezethez kapcsolódóan kiemeljük: az ÁNTSZ munkatársai ellenőrzik (külön jogszabályban meghatározott módon), hogy a Kbtv. hatálya alá tartozó veszélyes anyagok és veszélyes készítmények esetében a gyártó, importáló, munkáltató betartják-e a Kbtv., illetőleg vhr-jei által előírt szabályozásokat. II. fejezet Az anyagok és készítmények emberre és környezetre való veszélyességének meghatározása, a veszély azonosítása 3. § A törvény az EU jognak megfelelően az anyagot és a készítményt egyrészt fizikai, fizikai-kémiai, kémiai tulajdonságai (tűz- és robbanásveszélyessége) alapján, másrészt mérgező (toxikológiai) tulajdonságai, sajátosságai, harmadrészt környezetkárosító (ökotoxikológiai) jellemzői alapján az alábbi veszélyességi csoportokba sorolja a) fizikai-kémiai tulajdonságuk alapján: robbanó, oxidáló, fokozottan tűzveszélyes, tűzveszélyes, kismértékben tűzveszélyes anyagok és készítmények lehetnek; b) mérgező/toxikológiai tulajdonságok alapján: nagyon mérgező, mérgező, ártalmas, maró (korrózív), irritáló vagy izgató, túlérzékenységet okozó (allergizáló, szenzibilizáló), karcinogén, mutagén, reprodukciót és az utódok fejlődését károsító anyagok és készítmények lehetnek;

118

c) környezetkárosító (ökotoxikológiai) tulajdonságai alapján: környezetre veszélyes anyagok és készítmények lehetnek. A veszélyességi csoportba tartozás(ok) figyelembevételével a 44/2000. (XII.27.) EüM rendelet szerint kell az anyagokat és a készítményeket osztályba sorolni. 4. § A veszélyességet meghatározó vizsgálatok (in vitro, illetve állatkísérletes vizsgálatok) az OECD ajánlások, valamint a releváns EU irányelvek szerint kell, hogy történjenek a GLP előírásainak teljes körű figyelembevételével. A vizsgálatok, leírását a 54/2003. (IX.1.) ESzCsM-KvVM-BM rendelet összegzi. Fontos: a korábbi, nem ezen követelmények szerint elvégzett vizsgálatok megismétléséről, kiegészítéséről az OKK főigazgatója dönt, de annak figyelembevételével, hogy a gerinces állatokon végzett vizsgálatok számát a lehetséges legalacsonyabb szintre kell szorítani. Megjegyzés: az EU az ún. REACH-ben a veszélyes anyagokat újra kívánja szabályozni; az elfogadásra kerülő vizsgálatok megítélése nem vagy alig, de az anyagokra vonatkozó ismeretek (sok esetben elvárt vizsgálatok) mennyisége, száma, minősége valószínűleg változni fog. A veszélyesség szerinti csoportosítás a Kbtv. és vhr-jei megértése és végrehajtása szempontjából alapvető fontosságú. Ellenőrzés. Az ÁNTSZ munkatársai szúrópróbaszerűen kell, hogy ellenőrizzék: megfelelő-e az anyagok, készítmények veszélyesség szerinti csoportosítása. Ez a biztonsági adatlap tanulmányozásával (legalább részben) megítélhető. Kétség esetén az OKK-Országos Kémiai Biztonsági Intézetéhez (továbbiakban: OKKOKBI) kell fordulni. Az OKK-OKBI tapasztalatai szerint ezen a területen jelentős javításra, szemléletváltoztatásra van szükség. III. fejezet Az anyagok és készítmények veszélyesség szerinti osztályozása, bejelentése, az új anyagok törzskönyvezése 5. § Az osztályozás, jegyzékbevétel szabályait rögzíti a paragrafus. Kimondja, hogy az anyagokat és a készítményeket a 3. §-ban meghatározott kategóriáknak megfelelően osztályozni kell. Az osztályozás során a veszélyességnek megfelelő szimbólum, veszélyjel, R szám és mondat, illetve S szám és mondat adása kötelező. A közösségi jegyzéken szereplő, osztályba sorolt veszélyes anyagokat a közösségi jegyzéknek megfelelően kell osztályozni. A közösségi jegyzéken már szereplő anyagokat nem kell ismételten megvizsgálni. A közösségi jegyzéket (és változásait) az EüM hivatalos lapjában közreadja. Az anyagok és a készítmények osztályozását az anyag, illetőleg a készítmény magyarországi bejelentésére vagy törzskönyvezésére jogosult (a gyártó, illetve az importáló) végzi.

119

Az osztálybasorolást követően a gyártó vagy az importáló minden, a veszélyes anyagok magyarországi jegyzékében még nem szereplő nem új veszélyes anyagot be kell, hogy jelentsen. Ugyancsak be kell jelenteniük valamennyi gyártott vagy importált veszélyes készítményt. Az osztálybasorolt anyagok magyarországi jegyzékét az egészségügyi miniszter adja közre; a jegyzék az osztálybasorolást és a feliratozást is tartalmazza. 2004. május 1 óta ez a jegyzék elsősorban már csak az OKK-OKBI-ban működő Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálat (továbbiakban: ETTSZ) céljainak megvalósítását szolgálja. A külön jogszabályban meghatározott kőolajipari termékek kivételével a készítmény összetételének megváltozása (komponensek száma, összetevő cseréje) esetén az elnevezést meg kell változtatni; ez alól felmentést meghatározott esetekben az OKK főigazgatója adhat. A készítmény összetételének megváltoztatását követő névváltozatásért a gyártó, illetőleg az importáló felelős. Megjegyzés: az azonos márka/fantázianevű, de különböző összetételű készítmény sok mérgezés sikertelen kezeléséhez vezetett már. Figyeljünk erre! A gyártó, illetve az importáló köteles a veszélyes anyag, illetve veszélyes készítmény veszélyességére vonatkozó új információkat megszerezni, és ezeknek figyelembevételével a veszélyesség szerinti besorolást megváltoztatni. 6. § A bejelentést a gyártó, illetve importáló a veszélyes anyaggal, készítménnyel kapcsolatos tevékenység megkezdése előtt köteles megtenni, amennyiben a veszélyes anyag vagy készítmény még a magyarországi jegyzékben, illetve a termék-nyilvántartásban nem szerepel. Az új veszélyes anyag jegyzékbevételét az OKK-OKBI a törzskönyvezési eljárás során hivatalból elvégzi. A bejelentés kötelezettségétől bizonyos meghatározott esetekben (pl. kutatás) az OKK-OKBI egy évig felmentést adhat, amelyet az OKK főigazgatója további egy évvel meghosszabbíthat. 7. § A veszélyes anyag bejelentése az egészségügyi miniszter által meghatározott bejelentőlapon történik; ehhez csatolni kell a magyar nyelvű biztonsági adatlapot és címketervet, amelyeken az anyag veszélyesség szerinti besorolása van feltüntetve; az adatokért a bejelentő (gyártó, importáló) felelős. A bejelentést az OKK-OKBI-ba kell megtenni, amely a bejelentett veszélyes anyagot felveszi a magyarországi jegyzékbe. A benyújtott dokumentációhoz a jegyzékbevételt végző adatkiegészítést kérhet. Az évenként 10, illetve 1 000 tonnát meghaladó gyártott vagy importált veszélyes anyagokra vonatkozó bejelentés során a bejelentendő adatok száma meghaladja az egyszerű bejelentés során elvárt adatok számát. 8. § Az egészségügyi miniszter által meghatározott bejelentőlapon a veszélyes készítményeket (magyar nyelvű biztonsági adatlap csatolásával) az OKK-OKBIba be kell jelenteni; az OKK-OKBI a bejelentőlap beérkezésétől számított 15 napon belül, a bejelentőlap igazolószelvényének megküldésével értesíti a bejelentőt (igazolja a bejelentést) és az adatokat átadja az ETTSZ-nek. A

120

bejelentett készítmény csak bejelentett vagy törzskönyvezett veszélyes anyagot tartalmazhat. Fontos: nem kell bejelenteni azokat a készítményeket, amelyeket a törvény hatályba lépése előtt már bejelentettek, illetőleg amelyek országos forgalmazási engedélyt kaptak. 9.-12. § Új anyaggal – bizonyos meghatározott kivételektől eltekintve – csak törzskönyvezést követően lehet tevékenységet végezni. Új anyag önmagában vagy készítmény komponenseként akkor hozható csak forgalomba az országban, ha azt a hazai törzskönyvező hatóság törzskönyvezte. Nincs szükség a hazai törzskönyvező hatóság törzskönyvezésére azon új anyagok tekintetében, amelyek esetében a magyarországi forgalomba hozatalt végző törzskönyveztető az EU valamely tagállamában a forgalomba hozni szándékozott anyagot már törzskönyveztette. A hazai törzskönyvezést az OKK-OKBI végzi. A törzskönyvezés szabályait részletesen az egészségügyi miniszter 44/2000. (XII.27.) rendeletében adja közre. Fontos: minden új anyag törzskönyvezendő, veszélyessége csak a törzskönyvezés során derül(het) ki! A törzskönyveztetést a gyártó vagy az importáló köteles kezdeményezni. Az ELINCS-ben szereplő, az EU valamely tagállamában már törzskönyvezett új anyag esetében valamennyi új gyártó, illetőleg az új anyagot nem közvetlenül valamely EU tagállamból importáló új forgalmazó köteles az anyag ismételt törzskönyveztetésére. 13. § A törzskönyvezési, továbbá bejelentési eljárások során az OKK-OKBI, az OKK főigazgatója, illetőleg az ETTSZ a tudomására jutott adatokat nem hozhatja nyilvánosságra. Nem tekinthető viszont üzleti titoknak, bizalmasan kezelendő adatnak az anyag, illetve a veszélyes készítmény kereskedelmi neve, fő alkalmazási területe, a veszélyességének megítélése szempontjából jelentős fizikai, kémiai tulajdonsága, a toxikológiai és az ökotoxikológiai vizsgálatokból levont következtetések, a vizsgálatok értelmezése, valamint a vizsgálatokért és adatokért felelős intézet, szervezet, személy neve, címe, továbbá az elsősegélynyújtásra, mentésre, óvintézkedésekre, dekontaminálásra vonatkozó adat, illetve eljárás. Emellett a törzskönyvező hatóság felülvizsgálhatja, hogy a törzskönyveztető által titkosítani kívánt adat képezheti-e üzleti titok tárgyát. Ellenőrzés. Az ÁNTSZ ellenőrzi, hogy a gyártó, illetőleg importáló eleget tesz-e bejelentési kötelezettségének, hogy a megváltozott összetételű készítmény nevét a gyártó vagy az importáló megváltoztatta-e, hogy új anyag törzskönyveztetését a gyártó, illetőleg az importáló kezdeményezte-e, hogy a munkáltató bármilyen tevékenységet bejelentett vagy törzskönyvezett anyaggal végez-e, vagy a bejelentéshez hasonlónak ítélhető korábbi eljárás révén (pl. országos forgalmazási engedély) a veszélyes anyag szerepel-e a magyarországi jegyzéken.

121

IV. fejezet A veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények csomagolása, feliratozása (címkézése, tárolása, szállítása, reklámozása) 14. § A veszélyes anyag, illetve veszélyes készítmény kiszerelt, nem ömlesztett formában – a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvényben foglalt követelmények megfelelő alkalmazásán kívül – olyan csomagoló-eszközben, zárással, feliratozással (címkével), szükség szerint egyéb jelzésekkel ellátva hozható forgalomba, hogy az a veszélyes anyag, illetőleg a veszélyes készítmény felhasználásáig biztosítsa az egészségkárosodás, illetve környezetszennyezés vagy – károsodás elkerülését. Vagyis: a csomagolóeszközt úgy kell megválasztani, hogy az akadályozza meg a tartalom kiszóródását, kiszivárgását, kiömlését. A tartalom ne károsítsa a csomagolóeszközt és a záróelemet, azokkal ártalmas vagy káros hatású vegyületeket ne képezzen. A lakossági forgalomba kerülő nagyon mérgező, mérgező, maró anyagokat, illetve készítményeket a gyermekek védelmét szolgáló biztonsági zárással, illetve a gyengén látók és vakok védelmét szolgáló kitapintható jelképpel kell forgalomba hozni. A kitapintható jelképeknek az ártalmas, a fokozottan tűzveszélyes, tűzveszélyes anyagok, illetve készítmények csomagoló eszközén is rajta kell lenniük. További biztonsági előírásokat is tartalmaz a paragrafus (pl. az élelmiszerek, takarmányok védelme érdekében); az egészségügyi miniszter a csomagolóeszközök meghatározott körében olyan záróelemet, kiegészítő elemeket rendelhet el, amelyek az első alkalommal történő felnyitásakor helyrehozhatatlanul megsérülnek. Az előírások betartása a tevékenységért felelős munkáltató feladata. 15. § A veszélyes anyagok és veszélyes készítmények tárolásáért szervezett munkavégzés során a munkáltató, nem szervezett munkavégzés esetén a vállalkozó, bejelentéshez nem kötött tevékenység esetén a tevékenységet végző a felelős. A tárolt veszélyes anyag vagy veszélyes készítmény nem veszélyeztetheti a biztonságot, az egészséget és nem szennyezheti a környezetet. 16. § Kimondja a paragrafus, hogy a veszélyes anyag, illetve veszélyes készítmény csomagolását, szállítóeszközeit úgy kell megválasztani, hogy azok a rakodás és szállítás során az egészséget, illetve a környezetet ne veszélyeztethessék, illetőleg ne károsíthassák. Felelős: a gyártó, importáló, illetőleg a tevékenységet elrendelő munkáltató. 17. § Bármely bejelentéshez kötött tevékenység csak az előírásoknak megfelelően feliratozott (címkézett) veszélyes anyaggal, illetve veszélyes készítménnyel végezhető. Előírt kötelezettségek: magyar nyelvű feliratozás (címke), termék neve, a benne lévő veszélyes anyag neve, a közösségi, ha ebben nem szerepel, a magyarországi jegyzék szerint; magyarországi bejelentő vagy

122

törzskönyveztető megnevezése, teljes címe, telefonszáma, a termék veszélyességére utaló szimbólum, R mondat, S mondat, az EU-ban jegyzékbe vett veszélyes anyagok esetében az EINECS, illetve az ELINCS szerinti jegyzékszám és 2002. január 1-től a címkén az „EK felirat” szavaknak is szerepelnie kell. A paragrafus felsorolja az előírás alóli felmentések lehetőségeit, amelyek az egészséget és biztonságot nem veszélyeztethetik. Felelős: gyártó, importáló, illetőleg egyéb tevékenységet elrendelő, munkáltató (pl. forgalmazó, kereskedő). 18. § A paragrafus megköveteli, hogy a reklámozás nem lehet félrevezető, a veszélyességet a reklámozás során is egyértelműen közölni kell. Felelős: gyártó, importáló, forgalmazó. Ellenőrzés. A veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények csomagolását, címkézését, tárolását, rakodását, közegészségügyi szempontból az ÁNTSZ ellenőrzi. Részletesen lásd Kbtv. megfelelő vhr-jeit! (4.1. Táblázat) V. fejezet Kockázatbecslés, kockázatcsökkentés 19. § A veszélyes anyag egész életciklusa során veszélyes anyagokkal, illetve a veszélyes készítményekkel végzendő tevékenység megkezdése előtt a tevékenységet végző az adott tevékenység emberi egészséget és környezetet károsító kockázatairól becslést készít figyelemmel a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény rendelkezéseire. A kockázatbecslés elvégzéséért szervezett munkavégzés esetén a munkáltató, egyéb esetben a vállalkozó, nem vállalkozás keretében végzett tevékenység esetén a tevékenységet végző a felelős. A kockázatbecslést a szakma szabályainak megfelelő négy lépésben – (1) a veszély azonosítása, (2) az expozíció-hatás [dózis/koncentráció-hatás] összefüggés elemzése, (3) az expozíció becslése, (4) a kockázat minőségi, illetve mennyiségi jellemzése – kell elvégezni. Megjegyzés: kvalitatív becslés esetében a 2. és 3. lépés beolvad az 1., kisebb részben pedig a 4. lépésbe. [Részletesen lásd: a 25/2000. (IX.30.), illetve a 26/2000. (IX.30.) számú együttes EüM-SzCsM rendeletet a munkahelyek kémiai biztonságáról, illetve az EüM rendeletét a rákkeltők szabályozásáról.] A veszélyes anyagok esetében kvantitatív kockázatbecslést és értékelést kell végezni. Új anyagokra a törzskönyvező (OKK-OKBI) végzi a kockázatbecslést (ennek során azonban az adatok alapján csak az első két lépés és részben a 4. lépés végezhető el); az ún. nagy tömegben gyártott, illetve importált anyagok kockázatbecslését külön jogszabály szerint – ugyancsak a hatóságnak – kell elvégezni. (A hatóság itt az OKK-OKBI mellett a környezetvédelem is.)

123

Ellenőrzés. A kockázatbecslés (és kockázatkezelés) ellenőrzését a szervezett munkavégzés esetében az ÁNTSZ végzi [részletesen lásd a fentebb említett 25/2000. (IX.30.) EüM-SzCsM, illetőleg 26/2000. (IX.30.) EüM rendeleteket]. A nem szervezett munkavégzés esetében a kockázatbecslés elvégzésének kontrollja ugyancsak az ÁNTSZ feladata! VI. fejezet A kockázat kezelése 20.-21. § Itt írja elő a törvény, hogy a tevékenységhez a kevésbé veszélyes anyagot, készítményt kell használni, amelynek kiválasztásához az OKK-tól lehet véleményt kérni. A kiválasztás indoklására a tevékenységet végző/végeztető (munkáltató) elvégzi nemcsak a kockázatbecslést, hanem a költséghaszonelemzést is! A tevékenységhez választott anyag indoklásául elvégzett költség-haszon elemzés végrehajtását az ÁNTSZ ellenőrzi! A tevékenység biztonságáért, egészséget és környezetet nem veszélyeztető kivitelezéséért a munkáltató, nem szervezett munkavégzés során a vállalkozó, illetve a munkavégző a felelős. A munkavállalók, a lakosság egészsége vagy a környezet épsége megvédése érdekében egyes veszélyes anyagok, készítmények, tevékenységek betilthatók, korlátozhatók [lásd: 41/2000. (XII.20.) EüM-KöM r.]. A lakossági forgalomba hozott veszélyes anyagokhoz, készítményekhez a biztonsági adatlap alapján kialakított magyar nyelvű használati utasítást kell mellékelni, amit a gyártó vagy az importáló készít el. A tevékenységek egészséget nem veszélyeztető mivoltát az ÁNTSZ ellenőrzi! Részletesen lásd 25/2000. (IX.30.) EüM rendeletet! A környezet veszélyes anyagokkal történt szennyezettségének megismerése érdekében egyes veszélyes anyagok levegőbe, vizekbe, közcsatornába, talajra kibocsátott mennyiségét a KvVM által meghatározott módon regisztrálni kell, és nyilvánosságra kell hozni. Ez az eljárás az IFCS által javasolt ún. PRTR-nek (Pollutant Release and Transfer Register) felel meg! Felelős: a szennyezést okozó tevékenységet végző nyilvántartást vezet a KvVM felügyelete mellett. Ugyanitt rendelkezik a törvény az IFCS egy másik javaslatáról, az ún. „obsolete chemicals”-okkal kapcsolatos tennivalókról, kiemelten ezek biztonságos kezelésére vonatkozó kötelezettségről. Felelős: a tevékenységet végző, aki az igazoló dokumentumokat az ellenőrző hatóság részére bemutatja. Itt szabályozza a törvény, hogy az eredeti csomagolásban forgalomba hozott veszélyes anyag, veszélyes készítmény minőségéért a gyártó, illetve importáló felelős. Fontos: a veszélyes anyag, veszélyes készítmény illetéktelen kezébe nem kerülhet. A Kbtv. rögzíti, hogy a veszélyes anyag, veszélyes készítmény nem megfelelő csomagolásba, feliratozás nélküli csomagolóeszközbe nem tehető át (polgári felelősség!). A veszélyes anyag, illetve veszélyes készítmény, valamint a

124

csomagolás alkalmasságát, minőségét a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség ellenőrzi. 22. § Ez a paragrafus írja elő a biztonsági adatlap használatának kötelezettségét; az adatlap magyar nyelven kell, hogy rendelkezésre álljon mindenki számára, aki foglalkozásszerűen végez tevékenységet a veszélyes anyaggal, illetve veszélyes készítménnyel; az adatlapot a gyártó vagy az importáló készíti el. Ennek átadása (a forgalmazó feladata) a tevékenységet végző részére írásban vagy elektronikus úton rögzített módon lehetséges. A forgalmazó a biztonsági adatlap átvevőjéről nyilvántartást vezet, s a tudomására jutott új információkról őt haladéktalanul tájékoztatja; ez a kötelezettség az átvett veszélyes anyag és/vagy készítmény szavatossági idejének lejártáig áll fenn. Az adatlap tartalmát, formáját az egészségügyi miniszter határozza meg [lásd: 44/2000. (XII.27.) EüM r.]. Ellenőrzés. A biztonsági adatlap, valamint a használati utasítás adat-, információ tartalmát – mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt – az ÁNTSZ ellenőrzi! Ugyancsak az ÁNTSZ kell, hogy ellenőrizze a biztonsági adatlap „lefelé áramlását”. Vagyis: eljut-e a biztonsági adatlap a gyártótól/importálótól a kiskereskedőig, illetve az egyéni vállalkozóig. VII. fejezet A kockázatok ismertetése, közlése: információcsere+ 23. § Az ETTSZ a veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények országos nyilvántartása, illetőleg a terméknyilvántartás keretében gyűjti, feldolgozza és rendszerezi a felsoroltakkal kapcsolatos toxikológiai, közegészségügyi és klinikai adatokat. Az ETTSZ az általa nyilvántartott adatokról megkeresésre felvilágosítást ad. – Az információhoz napi 24 órás hozzáférést biztosít. (Ezt az OKK zöldszámon, non-stop 24 órás telefon-szolgáltatással oldja meg.) Ez a lakossági „riskcommunication” egyik pillére. Magyarországon előforduló bármilyen eredetű vegyi anyag okozta emberi mérgezési esetet az egészségügyi miniszter által előírtak szerint be kell jelenteni az ETTSZ-re. Ez az intézkedés alapvető fontosságú a mérgezések prevenciója szempontjából. 24. § Az OKK-OKBI-ban információs központ működik, amely a kémiai biztonsággal összefüggő nemzeti és nemzetközi információkat gyűjti, feldolgozza és a döntéshozók rendelkezésére bocsátja.

+

az információcserét magába foglaló „kockázatközlés” helyett a kockázat-kommunikáció megnevezést használjuk.

125

25. § A kémiai biztonság koordinálása végett tárcaközi bizottság működik. Ennek tagjai a tárcák magas rangú köztisztviselői, de tanácskozási joggal a tárcaközi bizottság munkájában az ún. nem kormányzati szervezetek – ipar, tudományos szféra, közérdekű csoportok, munkavállalók érdekvédelmi csoportjai – képviselői is részt vesznek, összesen legfeljebb hatan. A tárcaközi bizottság operatív tevékenységét az OKK-ban működő titkárság segíti. 26. § A tárcaközi bizottság munkáját a Korm. 188/2000. (XI.8.) számú rendelete szabályozza. A tárcaközi bizottság a nemzeti és globális kémiai biztonság egyik legfontosabb szerve. 26/A § Magyarországi általános hatáskörrel rendelkező (kompetens) nemzeti hatóság működését rendelte el a 2004. évi XXVI. törvény 81. §. Ennek figyelembevételével a kémiai biztonság területén az EU és az Európai Közösség jogi aktusaiból a tagállamok hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságára háruló feladatokat a – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az OKK-OKBI látja el. 27. § A kémiai biztonság, illetőleg a veszélyes anyagok, veszélyes készítmények helyes kezelésének alapelveit, legfontosabb szabályait a Nemzeti Alaptantervnek tartalmaznia kell. Az előírás végrehajtása a nemzeti kémiai biztonság megteremtésének alapját képezi; megfelelő ismeretek nélkül kémiai biztonság nem alakítható ki, nem szervezhető meg. Ellenőrzés. A mérgezési esetek bejelentését, valamint a kémiai biztonság oktatásának teljesülését az ÁNTSZ ellenőrzi. VIII. fejezet A veszélyes anyagokkal, illetve veszélyes készítményekkel végzett tevékenység feltételei, a kémiai biztonság hatósági ellenőrzése 28. § Bármely tevékenység – a törvényben meghatározott időtartamig ellenőrzött körülmények között végzett kutatás, kísérleti gyártás és nem termelőüzemi méretű kipróbálás kivételével – csak igazolható módon bejelentett vagy törzskönyvezett veszélyes anyaggal, illetve bejelentett veszélyes készítménnyel végezhető. Ugyancsak előfeltétele a tevékenységnek, hogy a veszélyes készítményt alkotó veszélyes anyagok bejelentése, illetve törzskönyvezése megtörtént. Feltétel az is, hogy a biztonsági adatlap, illetve használati utasítás a tevékenységet végző birtokában legyen. Mindezekért a munkáltató felelős! 29. § A törvény hatálybalépését követően a tevékenységet folytatni kívánó természetes vagy jogi személy a tevékenységet annak megkezdése előtt be kell, hogy jelentse az ÁNTSZ-nek, a tevékenység gyakorlási helye szerint területileg illetékes városi, fővárosi kerületi intézetének. Fontos, hogy amennyiben a

126

bejelentett tevékenység azonosításához szükséges bármely adat megváltozott, a bejelentést meg kell ismételni; ugyanakkor a nem foglalkozás közben történő felhasználás céljából kereskedelmi forgalomba hozott veszélyes anyag, illetve veszélyes készítmény vásárlását, illetve felhasználását nem kell bejelenteni. Nem kell bejelenteni a tevékenységet, ha a törvény hatálybalépésének napján az engedély (beleértve az országos forgalmazási engedélyt is) érvényes; bejelentést csak az engedély érvényességének lejárta, visszavonása után kell tenni. Tudni kell, hogy a tevékenység előzetes bejelentése értelemszerűen nem helyettesíti a veszélyes anyaggal, veszélyes készítménnyel kapcsolatos egyéb hatósági engedélyeket. 30. § A foglalkozás körében felhasználandó veszélyes anyag és veszélyes készítmény kiszolgálását a törvény korlátozza: csak az átvételre jogosultságot igazolni tudó nagykorú természetes személyt, jogi személyt vagy ennek képviseletében eljáró nagykorú személyt lehet kiszolgálni. 31. § Nem lehet korlátozni azoknak a veszélyes anyagoknak, illetve veszélyes készítményeknek a forgalmazását, amelyek a törvényben foglalt követelményeknek megfelelnek; ez az EU „áruk szabad áramlása” biztosítása alapelvének megfelelő előírás. 32. § A kémiai biztonság megvalósítását szolgáló szabályok betartásának ellenőrzését közegészségügyi szempontból az ÁNTSZ végzi. Ez azt jelenti, hogy minden (korábban is) felügyeleti tevékenységet végző hatóság kompetenciája megmaradt, de minden a törvény által újonnan bevezetett ellenőrzendő tevékenységet az ÁNTSZ felügyel. Az ÁNTSZ városi intézete a feladatkörébe tartozó ellenőrzést hivatalból, illetőleg az ellenőrzést végző felügyelet megkeresésére alkalmazza. Ha az intézkedés nem az illetékes szakhatóság kezdeményezésére történik, úgy a határozathozatalt megelőzően kikéri annak hozzájárulását. A szakhatóság közreműködésére az államigazgatási eljárásról szóló 2004. évi CXL. törvény 44-45. §-a az irányadó. Abban az esetben, ha az élet, a testi épség, az egészség, valamint a környezet védelmének érdeke megkívánja a városi intézet a törvény előírásának megfelelően hozott határozatok végrehajtását azonnal elrendelheti. 33. § A városi intézet a törvény előírásainak megszegése esetén 5 millió forintig terjedő kémiai terhelési bírságot szabhat ki. Bizonyos előírások megszegése esetén a Btk megfelelő előírása érvényes. A törvény meghatározza a kémiai terhelési bírság felhasználásának körét, és felhívja a figyelmet, hogy a bírságot, meg nem fizetése esetén adók módjára kell behajtani. A kémiai terhelési bírság kiszabásának feltételeit a törvényhez kapcsolódó kormányrendelet szabályozza (lásd: 4.1. Táblázat).

127

Ellenőrzés. A kémiai biztonság megvalósítását szolgáló jogtárgyak betartásának ellenőrzését közegészségügyi szempontból az ÁNTSZ végzi; emellett, minden olyan tevékenység, amelynek szabályozását a Kbtv. vezette be, ugyancsak az ÁNTSZ feladata. Minden (korábban is) felügyeleti tevékenységet végző hatóság kompetenciája megmaradt, azokat a Kbtv. nem helyezte át más hatóság feladatkörébe. IX. fejezet Záró rendelkezések 34. § A paragrafus a Kormánynak és a különböző tárcák minisztereinek felhatalmazást ad arra vonatkozóan, hogy a kémiai biztonság különböző szektoraiban a kémiai biztonságot fenyegető kockázatok kezelése kielégítően végrehajtható legyen, a kémiai biztonság integráltan működjön. 35. § A paragrafus a)-m) pontjaiban felsorolja a Tanács azon irányelveit, amelyek harmonizációját a törvény, illetve a törvényhez kapcsolódó végrehajtási rendeletek megoldják. 4.2.1.1. Ipari anyagok Ipari anyagok, kőolaj termékek Az ipari anyagokat, beleértve a kőolaj termékeket a kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény és ennek fő végrehajtási rendelete a 44/2000. (XII.27.) EüM rendelet a hatályos közösségi jogi aktusok maradéktalan figyelembevételével újraszabályozták. A törvény a 233/1996. (XII.26.) kormányrendeletben foglaltakon túlmenően a vegyi anyagok és készítmények teljes életciklusára vonatkozó előírásokat tartalmaz. Az EU jogi aktusaival összhangban különbség van az ún. régi (EU definíció szerint EINECS* listában szereplő) és új vegyi anyagok (korábban EU-ban nem forgalmazott vegyi anyag; ELINCS* listában szereplő) eljárási rendjében: − régi veszélyes anyag és készítmény esetében magyar nyelvű biztonsági adatlapot és címkét készít a gyártó, importáló vagy magyar forgalmazó, ezt biztosítja a tevékenységet végzők részére, valamint megküldi bejelentés formájában az OKK-OKBI-nak (lista készítése, információadás céljára való felhasználás); − új vegyi anyagot a gyártó vagy importáló törzskönyvezi. A törzskönyvezéshez részletes adatszolgáltatás és kísérletek elvégzése szükséges (műszaki dosszié) a törzskönyvezető részéről. A törzskönyvezési eljárás első részét az OKK-OKBI végzi, majd az EU Bizottság a tagállamok bevonásával folytatja és hozza meg döntését; *

Magyarország mind az EINECS jegyzéket, mind az ELINCS-n szereplő anyagok jegyzékét magyar nyelven közreadta.

128

− a veszélyes anyagokkal és készítményekkel kapcsolatos tevékenységet a tevékenység megkezdése előtt az ÁNTSZ területileg illetékes intézetének kell bejelenteni. Az ÁNTSZ végzi a kémiai biztonság megvalósítását szolgáló jogszabályok betartásának ellenőrzését és indokolt esetben jogszabályok megsértésekor a bírság kiszabását is. Az eljárási rend szabályát a 44/2000. (XII.27.) EüM rendelet mellékletei tartalmazzák. Az EINECS és ELINCS listák mellett fontos szerepet játszik a 67/548/EGK irányelve I. melléklete, amely az EU-ban osztályozott veszélyes anyagokat tartalmazza; az ebben foglaltak teljesítése osztályozás és feliratozás vonatkozásában kötelező az EU-ban. Magyarország az I. melléklet alkalmazásának kötelezettségét a 3/2006. (I.26.) EüM rendeletben az EU-ban osztályozott veszélyes anyagok jegyzékéről adta közre. Az Egészségügyi Közlönyben rendszeresen közreadásra kerül a „Veszélyes anyagok magyarországi jegyzéke” ez magába foglalja a Magyarország területén forgalmazott veszélyes anyagokat a gyártók és importálók bejelentése alapján. A Magyar Köztársaság teljes jogú EU tagságának időpontjával megegyezően sor került a 2000. évi XXV. törvény és a végrehajtási rendelet módosítására és kiegészítésére is. A 2004. évi XXVI. törvény 7. része, valamint a 33/2004. (IV.26.) ESzCsM rendelet (a végrehajtási rendelet módosításáról) magában foglalja a teljes körű tagsággal összefüggő információcsere szabályait az EU Bizottsággal és a többi tagállammal. 4.2.1.2. Növényvédő szerek és termésnövelő anyagok [2000. évi XXXV. törvény, 89/2004. (V.15.) FVM, 5/2001. (I.16.) FVM, 5/2002. (II. 22.) EüM-FVM, 103/2003. (IX.11.) FVM, 156/2002. (VII.11.) Korm. r., 8/2001. (II.26.) FVM] Magyarországon a kemikáliák közül a gyógyszerek, állatgyógyászati termékek mellett a növényvédő szereknek van a legnagyobb múltra visszatekintő jogi szabályozása. Speciálisan a termék forgalmazási feltételeire vonatkozó külön jogszabály a magyar joggyakorlatban több mint hetven éve létezik. A növényvédő szerek forgalomba hozatalának és felhasználásának, ill. a felhasználás ellenőrzésének felső szintű, általános jogszabályi keretét a növényvédelemről szóló törvény adja (2000. évi XXXV. tv.). A nemzeti profil szempontjából lényegesebb elemei: – a növényvédelem irányításával, szabályozásával, ellenőrzésével a földművelésügyi minisztert hatalmazza fel; – a növényvédő szerek és termésnövelő anyagok forgalomba hozatalát és felhasználását engedélyhez köti; – az engedélyezés feltétele a kérelmező által benyújtott adatszolgáltatás;

129

– a növényvédő szerek és termésnövelő anyagok felhasználásának ellenőrzése a növény- és talajvédelmi szolgálatok (országosan 20 db) feladata; – országos feladatok koordinálásra Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat működik. A fenti törvény általános érvényű előírásainak részletes, gyakorlati szabályozására a földművelésügyi miniszter által kiadott rendeletek szolgálnak a következő főbb területeken: – belső és külső növényegészségügyi karantén szolgálat működésének szabályai; – a növényvédő szer engedélyezés szabályai; – a növényvédő szerekkel folytatott tevékenységek (szállítás, raktározás, kijuttatás, felhasználás, hulladékkezelés) szabályai és ellenőrzése; – növényvédő szer maradék határértékek előírásai (egészségügyi miniszterrel közösen); – termésnövelő anyagok engedélyezésének szabályai; – növényvédő szerek kis és nagykereskedelmére vonatkozó szabályok; – növényvédő szer csomagoló burkolat hulladékok kezelésére vonatkozó szabályok; – növény- és talajvédelmi szolgálatok feladat és hatásköre. Kémiai biztonsági szempontból fontos, hogy a növényvédő szerek és termésnövelő anyagok engedélyezéséhez a vonatkozó rendeletek mellékletében részletezett adatokat (általános, fizikai, kémiai, hatékonysági, toxikológiai, ökotoxikológiai) kell benyújtani. Az engedélyezésben szakvéleményező hatóságként a Egészségügyi minisztérium kijelölt intézetei és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium is részt vesz. E rendelet szabályozza az uniós hatóanyag engedélyezésben való részvételünket is. Az engedélyezésre, illetve felhasználásra vonatkozó rendelet szabályozza a növényvédő szerek kategorizálását (méreg kategória, közegészségügyi veszélyesség, hal-, méhveszélyesség), csomagolását, címkézését, vásárlásra jogosultak körét, a növényvédő szerekkel végzett munka szakképzettségi előírásait, a növényvédő szerek szállításának, raktározásának, felhasználásnak, hulladékkezelésének, a biztonsági előírások általános ill. részletes szabályait. Kijelölt engedélyező hatóság a Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat. Felelősségi körébe tartozik az uniós folyamatokban való részvétel, hazai forgalomba hozatali és felhasználási engedélyek kiadása, visszavonása. Közzététel. A jogszabályok a Magyar Köztársaság hivatalos lapjában (Magyar Közlöny) ill. a Földművelésügyi Minisztérium hivatalos lapjában (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő) is megjelentek.

130

Ellenőrzés. Az előírások gyakorlati ellenőrzését a Földművelésügyi Minisztérium felügyelete alatt működő 20 növény- és talajvédelmi szolgálat növényvédelmi felügyelői, vizsgáló laboratóriumai látják el. Az élelmiszerek növényvédőszer-maradék tartalmának ellenőrző vizsgálataiban az Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomások 6 regionális laboratóriuma, az Országos Élelmiszervizsgáló Intézet (főleg állati eredetű és exportra kerülő élelmiszerek vonatkozásában), valamint az Országos Élelmiszerbiztonsági és Táplálkozástudományi Intézet és az ÁNTSZ fővárosi és megyei intézetei (főleg import nyersnövényi élelmiszerek és élelmezési célra szolgáló alapanyagok vonatkozásában) is részt vesznek. A vizsgálatokra valamennyi érdekelt fél bevonásával átfogó laboratóriumi koncepció készül a racionalitás növelése, a párhuzamosságok elkerülése, gazdaságossági szempontok érvényesítése érdekében. Szabálytalanság esetén a szolgálatok szabálysértési eljárást kezdeményezhetnek (max. 2 millió Ft növényvédelmi pénzbírság kiszabásával), ill. területet, terményt további intézkedésig zárlat alá helyezhetnek. Ha pl. a növényvédőszer-maradék a határértéket meghaladja, az élelmiszert zárolják, forgalmazását megtiltják. A zárolt tételek további sorsáról (megsemmisítés, bekeverés, tovább feldolgozás) az ÁNTSZ megyei intézetei döntenek. Amennyiben a szer az ember egészségére, vagy a környezetre az általánosan elfogadottnál nagyobb kockázatot jelent, akkor engedélye visszavonásra kerül. Megjegyzés: Nem megoldott a növényvédő szerek, hatóanyagok szállításának ellenőrzése a határon; célszerű lenne egységes nemzetközi vámtarifa szám alkalmazásával egyszerűsíteni a határon való forgalmukat. Adatbázis. Az engedélyezett termékekről angol és magyar nyelvű számítógépes adatbázis hozzáférhető. Évenként megjelenik az engedélyezett növényvédő szerek és termésnövelő anyagok engedélyezett jegyzéke magyar és időszakonként angol nyelven. Fontosabb engedélyezési információk interneten is megtalálhatók. Mind a növényvédő szerek, mind a termésnövelő készítmények szakvéleményeinek és engedélyezési okiratainak adatai bekerülnek az Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálat (ETTSZ) Adatbázisába is; az ETTSZ 24 órás (non-stop) szolgáltatás keretében különböző intézményeknek – köztük orvosegészségügyi szolgálatoknak, valamint a lakosságnak – telefonon, telefaxon, írásban információt ad. Bizalmas adatok. Az engedélyezéshez benyújtott adatok legalább tíz évig védettek, más termék engedélyezéséhez csak a tulajdonos beleegyezésével használhatók. Az emberi egészségre, a környezetre káros hatások, illetőleg az ezek elhárítására, megelőzésére szolgáló adatok nem képezik titok vagy bizalmas adatkezelés tárgyát, ezek nyilvánosak.

131

A szabályozás összhangban van a közösségi joggal; a csatlakozást követően is folyamatos az igazodás. 4.2.1.3. Biocidok termékekkel kapcsolatos szabályozás A biocid termékek forgalomba hozataláról a szabályozást az Európai Parlament és a Tanács 98/8/EK irányelve rögzíti, amely mindenekelőtt biztosítani akarja: − a Tagállamok szabályozásában mutatkozó, a biocid termékek kereskedelmét és forgalmazását akadályozó különbségek kiküszöbölését; − az egyszerűsített engedélyezési eljárás – beleértve a törzskönyvezést is – bevezetését; − az egészség- és környezetkárosító hatásokkal szembeni magas színtű védelmet; − a kockázatok értékeléséhez szükséges adatokat magában foglaló dokumentációt, amelyet a termék engedélyezését kérelmezőnek kell benyújtani; − a Tagállamok közötti információcsere rendszer kialakítását; − az engedélyek Közösségen belüli kölcsönös elismerését. Az irányelv hatálya négy főcsoportba és ezen belül 23 terméktípusba sorolt, az irányelv I. számú mellékletben felsorolt biocid termékekre terjed ki. Az engedélyezés és forgalmazás rendje az alábbiak szerint történik: a) biocid termékek csak az Irányelvben meghatározott feltételeket kielégítő hatóanyagokat tartalmazhatják. A felhasználható hatóanyagokról közösségi színtű pozitív lista készül. b) A hatóanyagokat az irányelvben lefektetett szempontok szerint törzskönyvezik, majd a Bizottság döntését követően döntenek a hatóanyag listára való felvételéről. c) Abban az esetben, ha ugyanazt az aktív biocid hatóanyagot több törzskönyvező kívánja törzskönyvezni, minden ésszerű erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében, hogy kollektív dosszié készüljön el. d) Tagállamok illetékes hatóságai a dossziéban lévő információkat csak a törzskönyvezők beleegyezésével bocsáthatják a további kérelmezők rendelkezésére. e) Az Európai Unió bármely országában engedélyezett vagy törzskönyvezett biocid terméket az a)-d) alpontokban leírt feltételek fennállása esetén a többi Tagállamban is engedélyezni kell, ha arra a Tagállam felkérést kap az engedéllyel kölcsönös elismerése elv értelmében. Az engedélyezést csak speciális feltételek esetében (rezisztencia, éghajlat vagy talajviszonyok miatt fokozott kockázat fennállása) lehet visszautasítani. f) EU tagállamokban csak az irányelv előírásainak megfelelően engedélyezett biocid termékek forgalmazhatók és használhatók fel.

132

Természetesen a végrehajtás során figyelemmel kell lenni a: − bizalmas adatkezelésre; − a veszélyes anyagok és veszélyes készítmények osztályozására, csomagolására és feliratozására. Az 1999/45/EK irányelv értelmében 2004. július 30-át követően biocid termékek kizárólag a 67/548/EGK irányelv osztályozása és feliratozásra vonatkozó előírásait alkalmazhatják; − biztonsági adatlapok előírások szerinti elkészítésére; − a reklámozás feltételére. A biocid irányelv megvalósítására az EU 2013-ig terjedő részletes tervet dolgozott ki. Az első fázisra vonatkozó előírásokat (2000-2004. december) a Bizottság 1896/2000/EK rendelete foglalja magába. Ebben a szakaszban a létező aktív biocid hatóanyagok vonatkozásában csak a faanyagvédő szerek (8. terméktípus) és a rodenticidek, azaz rágcsálóirtó szerek (14 terméktípus) vonalán kezdik meg a munkát. A második fázisra vonatkozó előírásokat a 2032/2003/EK rendelet tartalmazza. 4.2.1.3.1. Biocid termékek engedélyezéseinek hazai szabályozása. Követi a közösségi szabályozást. A 98/8/EK biocid irányelvnek megfelelően a hazai feladatok végrehajtására határidőt a 2140/2000. (VI.23.) Korm. határozat fogalmazott meg. A Kémiai Biztonsági Törvény 34. § (4) bekezdésének h) alpontja az egészségügyi, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, valamint a környezetvédelmi miniszter feladataként jelöli meg a „biocid anyagok – ideértve a faanyag-védőszerek, az irtószerek, valamint a fertőtlenítő szerek – előállításának, gyártásának, forgalomba hozatalának, felhasználásának a törvénytől eltérő rendelkezéseinek” kidolgozását. Az ESzCsM-FVM-KvVM 38/2003. (VII.7.) együttes rendelete a biocid termékek forgalomba hozatalának és felhasználásának szabályairól 2003 májusában került kiadásra. Az együttes rendelet végrehajtása szempontjából kiemelt jelentőségű az EU irányelvben szereplő fogalomrendszer átvétele, mert csak ez biztosíthatja az előírások megfelelő értelmezését. A rendelet alkalmazása szempontjából az alábbi fogalom meghatározásokat kell kiemelni: − biocid termék: hatóanyag, és egy vagy több hatóanyagot tartalmazó készítmény, a felhasználóknak adott kiszerelési formában, melynek az a célja, hogy valamely kártékony biológiai szervezetet kémiai vagy biológiai eszközökkel elpusztítson, elrettentsen, ártalmatlanítson, károkozásában akadályozzon vagy valamilyen más módon korlátozó hatást gyakoroljon rá;

133

− hatóanyag: anyag vagy mikroorganizmus, ideértve a vírusokat és gombákat is, amely általános vagy meghatározott hatást gyakorol a káros biológiai szervezetekre vagy azok ellen; − alapanyag: olyan potenciálisan nem veszélyes anyag (pl. széndioxid, nitrogén, etilalkohol, 2-propilalkohol, ecetsav, kovaföld) amelyet elsősorban nem növényvédő szerként használnak fel, és bár biocid hatással rendelkezik akár önmagában, akár termék alkotórészként, de nem közvetlenül biocidként hozzák forgalomba. Megkülönbözteti a rendelet a kis kockázattal járó biocid terméket, a potenciálisan veszélyes anyagokat, a rokon összetételű termékcsoportokat, a kártékony biológiai szervezetet (célszervezet); definiálja a szermaradékokat, a tudományos kutatást és fejlesztést, az eljárásorientált kutatást és fejlesztést. A jogharmonizációs kötelezettséget az együttes rendelet biztosítja: − átveszi a biocid irányelv fogalomrendszerét; − kijelöli a magyar illetékes hatóságokat, engedélyezésben érintett koordináló intézeteket és szakintézeteket; − közreadja az engedélyezés (termék, hatóanyag) rendjét, az adatszolgáltatás és az értékelés elveit és szempontjait, a rendelet hatálya alá tartozó biocid terméktípusokat; − az Európai Unióval összhangban szabályozza az osztályozást, feliratozást, csomagolást, a biztonsági adatlapok tartalmi és formai követelményeit és a termékek reklámozásának elveit. A 98/8/EK irányelv a Tagállamoknak lehetőséget ad a régi engedélyezési rendszer működtetésére a hatálybalépést követő 10 évig, azaz maximum 2008-ig. A korábban kiadott forgalmazási engedélyek a forgalomba hozatali engedély szerinti érvényességi idő lejártáig, de legkésőbb a fenti időpontig lesznek érvényesek. A biocid termékek magyarországi ellenőrzése. A 38/2003. (VII.7.) a biocid termékek forgalomba hozatalának és felhasználásának szabályairól szóló ESzCsM-FVM-KvVM együttes rendelet 24 §-a szerint: az ÁNTSZ városi, fővárosi kerületi intézetei (a továbbiakban együtt: városi intézet) ellenőrzik, hogy a biocid termék gyártása, kiszerelése, ipari alkalmazása, a forgalomba hozott biocid termék engedélyezése, regisztrálása, a biocidok osztályozása, csomagolása, feliratozása (címkézése), raktározása, forgalmazása, árusítása, a biocid termékekkel történt bármilyen tevékenység megfelel-e az e rendeletben meghatározott követelményeknek.

134

Az OKK indokolt bejelentés alapján ellenőrzi a biocid termék összetételét. A biocid mintát a városi intézet a bejelentés közlésével, a biocid termék biztonsági adatlapjával együtt, eredeti csomagolásban az OKK Központi Analitikai Kémiai Laboratóriumába küldi. Az eredményről az OKK értesíti az OTH-t, amely az eredmény ismeretében jogszabálysértés esetében megteszi a szükséges intézkedéseket a termék forgalomból történő kivonása, valamint – a külön jogszabály szerinti feltételek megléte esetén – a megfelelő szankció alkalmazása érdekében, továbbá azonnal értesíti a tagállamok illetékes hatóságait és a Bizottságot. Az OKK-OKBI-hez bejelentett mérgezési eseteket az ETTSZ mérgezőanyag csoportok szerint csoportosítja, és minden év március 31-éig a biocid okozta mérgezéseket összesítve, jelenti az OTH-nak. Az első jelentést a rendelet hatálybalépését követő év március 31-éig kell megtenni. Az OTH a 2003. évhez viszonyított minden harmadik év november 30-ig jelentést terjeszt az EU Bizottság elé az ÁNTSZ-nek az ezen a területen végzett tevékenységéről és ezzel együtt a biocid termékkel összefüggő mérgezési esetek adatairól. 4.2.1.4. Egyéb vegyi anyagok 4.2.1.4.1. Gyógyszerek szabályozása Az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek gyártásával, előállításával, forgalomba hozatalával, forgalmazásával és alkalmazásával kapcsolatos alapvető szabályokat az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről szóló 1998. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Gytv.) állapítja meg. A Gytv. már 1998-ban, a szabályozás kialakításánál figyelembe vette a Közösségi követelményrendszert és a hazai társadalmi-gazdasági viszonyoknak megfelelő összhangban teremtette meg a biztonságos gyógyszerellátás alapvető követelményrendszerét. Az EU 2001-ben a gyógyszerek gyártására, forgalmazására, felhasználására és reklámozására vonatkozó szabályokat az ésszerűség és az egyértelműség érdekében egységes szerkezetben összegezte, egy közösségi kódexben foglalta össze, az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben. Ebben, a 2001-es kódexben bekövetkező jogszabályi változások követése céljából, ezen szabályok harmonizációja 2004. május 1-jétől megtörtént, melynek eredményeként garantálttá vált a gyógyszerek magyarországi engedélyezése és forgalmazása területén az EU előírásokkal való egyezőség. Az EU az eltelt évek alatt szerzett tapasztalatokra figyelemmel további intézkedések megtételét tartotta szükségesnek a gyógyszerek szabad mozgását akadályozó korlátok megszüntetése érdekében. Továbbra is a fő cél a közegészség megóvása, azonban mindezt olyan eszközökkel kell elérni, amelyek nem akadályozzák a gyógyszeripar fejlődését, illetve a gyógyszerkereskedelmet. Továbbá valamennyi területen végzett vizsgálatok alapján átdolgozásra

135

szorulónak ítélte a gyógyszerek forgalomba hozatalának engedélyezésének eljárásaira vonatkozó szabályokat. Erre tekintettel 2004-ben az Európai Parlament és a Tanács jelentős mértékű módosítást eszközölt a kódexen, az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló 2001/83/EK irányelv módosításáról szóló 2004/27/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv) keretében. Tekintettel arra, hogy a kódex módosítása olyan súlyú, hogy az a Gytv. szinte valamennyi szakaszát érinti, új törvény megalkotása vált indokolttá, kiegészítve a gyógyszerismertetésre vonatkozó szabályokkal, valamint egyes törvények módosításával a piacvédelem szabályainak lefektetésével. Egyéb jelentős módosítások: a Gytv.-t jelen törvény hatályon kívül helyezi; a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) módosításával az emberen végezhető kutatás szabályainak megszegése törvényi tényállás elemeit egészíti ki azzal, hogy aki vizsgálati készítménnyel klinikai vizsgálatot az emberi alkalmazásra szánt gyógyszerekről szóló törvényben meghatározott engedély nélkül, vagy az engedélytől eltérően végez, bűntettet követ el. A 2005. évi XCV. törvény az ipari körülmények között történő gyógyszergyártási tevékenység feltételrendszerét, alapvető szabályait határozza meg. A gyógyszer gyártásához az Európai Közösségek gyakorlatának megfelelően hatósági engedély szükséges. A gyógyszerek gyártására vonatkozó alapvető rendelkezések a Gytv.-ben, valamint a 37/2000. (III. 23.) Korm. rendeletben (a továbbiakban: Korm. rendelet) kerültek meghatározásra. A Gytv. tartalmazza a gyártásra vonatkozó keretszabályokat, míg a Korm. rendelet rendezi a közösségi jogi aktusoknak megfelelő részletszabályokat, annak mellékletei tartalmazzák a helyes gyógyszergyártási gyakorlatnak megfelelő, az Uniós irányelvekben és az ehhez kapcsolódó bizottsági iránymutatásokban meghatározott szabályokat. Az Európai Parlament és a Tanács 2004. május 31-i 726/2004/EK rendelete az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról meghatározta a kötelezően centrális engedélyezési eljárás keretében regisztrálandó gyógyszerkört (ritka betegségek gyógyszerei, immunhiányos betegség, rák neurodegeneratív rendellenességek, cukorbetegség gyógyszerei). Ennek megfelelően a törvény deklarálja, hogy a fenti közvetlenül alkalmazandó közösségi jogszabályban meghatározott egyes betegségcsoportok kezelésére szolgáló gyógyszerek forgalomba hozatalát az Ügynökség engedélyezi. A gyógyszerek biztonságos alkalmazhatóságának érdekében a forgalomba hozatali engedély kiadásának feltétele lesz a kedvező előny/kockázat arány, így minden esetben vizsgálni kell a gyógyszer pozitív terápiás hatásainak és az

136

alkalmazásával a közegészségügyet érintő bármely kockázat és a környezetre gyakorolt nemkívánatos hatások kockázatának viszonyát. A törvény a gyógyszerek gyártásával, előállításával, forgalomba hozatalával és forgalmazásával kapcsolatos, e törvényben, illetve annak felhatalmazása alapján kiadott jogszabályokban meghatározott kötelezettségek hatósági ellenőrzését az OGYI, a lakossági gyógyszerellátók és az egészségügyi szolgáltatók esetén, pedig az ÁNTSZ feladatkörébe helyezi. A hatósági ellenőrzés keretében fellelt hiányosságok, mulasztások jogszabályértések súlyára figyelemmel az eljáró hatóság például intézkedést tehet, hatósági határozatban kötelezhet jogsértő állapot megszüntetésére, valamint új rendelkezésként bírságot szabhat ki, amely összegének felét az E. Alapba kell befizetni, amennyiben a jogsértés közfinanszírozott gyógyszerrel kapcsolatosan került elkövetésre. A 2005. évi XCV. törvény rendelkezései írják elő a lakosságnál keletkezett gyógyszerhulladék ártalmatlanításának, a gyógyszerek megsemmisítésének módját. A szabályozást a 2005. évi XCV. törvény összegzi. Az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról szóló 2005. évi XCV. törvény definíciója az EU Szabályozásával szinkronban a gyógyszert nem csupán készítményként definiálja. Eszerint: gyógyszer: bármely anyag vagy azok keveréke, amelyet emberi betegségek megelőzésére vagy kezelésére állítanak elő vagy azok az anyagok vagy keverékei, amelyek farmakológiai, immunológiai vagy metabolikus hatások kiváltása révén az ember valamely élettani funkciójának helyreállítása, javítása vagy módosítása, illetve az orvosi diagnózis felállítása érdekében alkalmazható. Megjegyzés: a Kbtv. alapelve (az emberi egészség és biztonság védelme a veszélyes anyagok és készítmények ellen) szükség esetén a gyógyszerek esetében is érvényesíthető – lásd: Kbtv. 2. § 3. bek. erre a 2005. évi XCV. törvénynek sem az általános, sem a részletes indoklása nem tartalmaz átutalást! A gyógyszer nagykereskedelem közel 90%-át 5 nagykereskedő bonyolítja le, annak ellenére, hogy közel 80 cég rendelkezik engedéllyel (KSH). A gyógyszer nagykereskedőknél a gyógyszerek raktározásának szakmai színvonalát az OGYI ellenőrzi. Az ellenőrzés során az inspektor többek között arról is meggyőződik, hogy az 53/2004. EüM rendelet a gyógyszer nagykereskedelemről és párhuzamos importról mellékletének értelmében megvalósul-e a forgalomba nem hozható gyógyszer fizikai elkülönítése a megfelelő minőségűtől és a selejt megsemmisíttetése és nyilvántartása korrekt módon történik-e. A 93/1996. (VII.4.) Korm. rend. a környezetvédelmi megbízott alkalmazásának feltételéhez kötött környezethasználatok meghatározásáról értelmében kötelező a környezetvédelmi megbízott alkalmazása olyan gyógyszer nagykereskedőnél, ahol gyógyszer kicsomagolás és/vagy szétmérés történik.

137

A gyógyszervizsgáló laboratóriumokat a GLP-nek való megfelelőség tekintetében az OGYI ellenőrzi. Az inspekció során figyelmet fordít az intézet a munkavédelmi követelmények betartatására is. (Védőfelszerelés megléte és használata, munkavédelmi, balesetelhárítási továbbképzések rendszeressége és azok dokumentálása stb.) A lakosság gyógyszerrel való közvetlen ellátása a mintegy 2 067 gyógyszertárban történik (2004-es adat). A közforgalmú gyógyszertárakkal való ellátottság a nyugat- és közép dunántúli, valamint az észak-magyarországi területeken a legjobb, Dél-Alföldön a leggyengébb. A gyógyszertárak gyógyszerészi szakmai működését az illetékes megye tisztifőgyógyszerészei ellenőrzik. Ennek kapcsán a gyógyszerek tárolásának szakszerűsége is ellenőrzésre kerül. A gyógyszertárakban kvalifikált munkaerő biztosítja a betegek tájékoztatását is a gyógyszerek kiadása kapcsán. Nagy jelentőségű a gyógyszertárak részvétele a lakosságtól visszagyűjtött, felhasználásra nem kerülő gyógyszerek szakszerű megsemmisíttetésében. Korábban közegészségügyi, környezetvédelmi veszélyt jelentett a szakszerűtlenül, települési hulladékba kerülő gyógyszer. Az ÁNTSZ által jóváhagyott, hulladék gyógyszer tárolására alkalmas gyűjtőkben helyezhetők el a lakosságnál feleslegessé vált lejárt készítmények. A hulladéktartályokat rendszeresen összegyűjtik és a megsemmisítés helyére viszik. Az ÁNTSZ tiszti-főgyógyszerészeinek ellenőrzése a kórházi gyógyszertárak szemléje során kiterjed a citosztatikus keverékinfúziók készítésének körülményeire, a védőfelszerelések viselésének, a módszertani levél előírásainak betartására is. A munkahigiénés és kémiai biztonsági követelmények betartását az ÁNTSZ területileg illetékes intézete ellenőrzi. 4.2.1.4.2. Élelmiszerbiztonság szabályozása Magyarország – az európai országok között harmadikként – 1895-ben alkotta meg első élelmiszer törvényét. Ezt 1950-ben egy törvényerejű rendelet, majd 1976-ban újabb élelmiszer törvény váltotta fel. Az élelmiszerekről szóló, a 2001. évi LIV. törvénnyel módosított 1995. évi XC. törvény a piacgazdaság viszonyaihoz való igazodást és az EU-s tagságra való felkészülést szolgálta elsődlegesen. Az 1995. évi XC. törvény fenti feladatait betöltötte. Az EU-hoz történő csatlakozástól új, már a tagállami feltételekhez igazodó szabályozás vált szükségessé. Az élelmiszerbiztonságot a 2003. évi LXXXII. törvény az élelmiszerekről szabályozza. A törvény és a felhatalmazása alapján készülő rendeletek világos, áttekinthető, az EU rendszeréhez igazodó magyar élelmiszerjogi rendszert teremtenek. Azonban a területeken, ahol nincs az EU-ban definíció, ott a törvény más, széleskörűen ismert nemzetközi szervezetek meghatározását használja;

138

ilyenek: Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (élelmiszer-minőség), FAO/WHO Codex Alimentarius (élelmiszerbiztonság). Magyarországnak az EU-hoz történő csatlakozásával az élelmiszerek kémiai biztonsága területén a szabályozásban alapvető formai változtatásokra került sor. A magyar előírások (így az élelmiszer adalékanyagok és a csomagoló anyagok felhasználásával kapcsolatos követelmények, a vegyi szennyezőanyag határértékek stb.) jogharmonizációs kötelezettségünknek megfelelően lényegében azonosak voltak a közösségi előírásokkal. A változást az tette szükségessé, hogy az EU a vonatkozó előírások egy részét rendeletben, más részét irányelvben szabályozza, melyek közül a rendeletek a taggá válásunk pillanatától hatályossá váltak Magyarországon is. Ugyanazt a kérdést két jogszabály nem szabályozhatja egyidejűleg, ezért azokat a magyar rendeleteket, illetve azt a részét, amelyet közösségi jogi aktusok írtak elő, még 2004. május 1 előtt vissza kellett vonni. A direktíváknak megfelelő magyar rendeletek és Magyar Élelmiszerkönyv (MÉ) előírások hatályban maradtak, de a csatlakozás óta eltelt időben ezek is kiegészültek, módosultak. A korábbi magyar jogszabályoknak azokat a vegyi szennyező anyag, illetve természetes tartalomként előforduló toxikus anyag határértékeit, amelyek szabályozására közösségi szinten még nem került sor, és Magyarország továbbra is meg akart tartani (pl. benzo/a/pirén, poliklórozott bifenilek, egyes mikotoxinok, mákalkaloidok) be kellett jelenteni a Bizottságnak. Azokat a határértékeket, amelyek már „Az élelmiszerekben lévő szennyezőanyagokra vonatkozó közösségi eljárások lefektetése” című 315/93/EGK tanácsi rendelet megjelenése előtt hatályosak voltak, változatlanul érvényesnek fogadták el, míg azoknak a szükségességét, amelyeket ezen időpont után léptettünk hatályba, indokolni kellett élelmiszertoxikológiai, biztonsági szempontok figyelembevételével. Az új tagországok által bejelentett különféle határértékek és indoklások felülvizsgálata és szakértői megvitatása folyamatban van; ezek az EU végső határozatának meghozataláig érvényesek. 4.2.1.4.2.1. Élelmiszerek A magyar élelmiszerjog alapját az Európai Parlament és Tanács „az élelmiszertörvény általános követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság felállításáról és az élelmiszerbiztonsági ügyekben követendő eljárásokról” szóló 178/2002/EK számú rendelete képezi. Az EU élelmiszertörvényének is nevezett rendelet célja a magas szintű egészségvédelem és fogyasztói érdekvédelem biztosítása mellett, a belső piac hatékony működésének segítése, egységes elvek és követelmények érvényesítése az élelmiszer termelésének, feldolgozásának és elosztásának minden szakaszában. Ennek érdekében meghatározza az élelmiszerbiztonságot közvetlenül és közvetve befolyásoló ügyekre vonatkozó eljárásokat,

139

a tudományos alapok megteremtésének eszközeit és a döntési folyamatot segítő eljárásokat. A célkitűzések megvalósítása érdekében az élelmiszerszabályozásnak a kockázatelemzésre kell támaszkodnia. Az elővigyázatosság elve alapján, ha fennáll az egészségkárosító hatás(ok) lehetősége, de a tudományos megítélés még bizonytalan, átmenetileg ideiglenes korlátozó intézkedésekre kerülhet sor. Minden eljárásban érvényre kell juttatni az átláthatóság elveit, reális kockázat esetén tájékoztatni kell a közvéleményt. Nem biztonságos élelmiszer nem helyezhető el a piacon. Elsősorban az élelmiszereket előállítók és forgalmazók kötelesek gondoskodni arról, hogy termékeik megfeleljenek az élelmiszertörvény követelményeinek és kötelesek ellenőrizni ennek teljesítését. A tagállamok feladata az előírások betartatása és az élelmiszeripari vállalkozások ellenőrzése. A termelés, feldolgozás és elosztás minden szakaszában biztosítani kell az élelmiszerbe bekerülő alap- és adalékanyagok útjának nyomonkövethetőségét. Ez az előírás segíti vegyi szennyeződés vagy bármi más hiba esetén a szennyező forrás felderítését és a kockázatot jelentő élelmiszerek gyors visszavonását a piacról. A 178/2002/EK rendelet létrehozta az Európai Élelmiszer Biztonsági Hatóságot (EFSA=European Food Safety Authority) mint az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos közösségi törvényhozás tudományos háttérintézetét, melynek fontos feladata az egységes kockázatkezelési módszerek fejlesztésének támogatása és összehangolása tudományos és szakmai kérdésekben, információk gyűjtése, rendszerezése, elemzése és szövegezése, a kockázatok felismerése és jellemzése érdekében intézkedések kezdeményezése, segítségnyújtás válságkezelési eljárásokban. A közvélemény gyors, megbízható, tárgyilagos és széleskörű informálása, független következtetések és útmutatások megfogalmazása. Az EFSA szervezetileg is együttműködik a tagállamokban hasonló funkciókat ellátó illetékes intézményekkel.

Tudományos bizottság és független tudományos szakértőkből álló tudományos testületek segítik a Hatóság munkáját. A kémiai élelmiszerbiztonság területét érintő kérdésekkel négy tudományos testület foglalkozik (Élelmiszeradalékok és aromák, technológiai segédanyagok és élelmiszerekkel érintkező anyagok; állati takarmányokban használt vegyi anyagok; növényvédő szerek és maradékaik; élelmiszerláncba bekerülő vegyi szennyezőanyagok). A 178/2002/EK rendelet felállít egy hálózatként működő sürgősségi jelzőrendszert, ami az élelmiszerekből és takarmányokból származó, az emberi egészséget veszélyeztető közvetlen vagy közvetett kockázatot jelzi, mely a hálózat minden tagjához azonnal eljut és így segíti a tagállamokat a gyors és

140

megfelelő intézkedések megtételében a kockázat kezelésére. A hatósági ellenőrzést három minisztérium (sic!) [az EüM, az ICsSzEM, és az FVM], valamint ezek háttérintézményei végzik; az összehangoló működést a Magyar Élelmiszerbiztonsági Hivatal (továbbiakban: MÉBIH) végzi. A MÉBIH feladatait a 302/2005. (XII.25.) kormányrendelettel, illetve a 333/2004. (X.11.) kormányrendelettel módosított 66/2003. (V.15.) számú kormányrendelet rögzíti. A MÉBIH-re ezen túlmenően – a fenti kormányrendelet 5. § r) pontja szerint – a 2003. évi LXXXII. törvény (élelmiszertörvény), valamint a 178/2002. EK rendelet, illetve a 882/2004/EK rendelet hárít tovább feladatokat. Lásd még: 4.2.2. Táblázat, valamint 5. fejezet. A 2003. évi LXXXII. törvény az élelmiszerekről (ÉT) kiterjed minden Magyarországon előállított és/vagy forgalmazott élelmiszerre és minden olyan kérdésre, amelyet a 178/2002/EK rendelet nem szabályoz. Ezek közül a kémiai élelmiszerbiztonságot közvetlenül érintő változást jelent, hogy az élelmiszerellenőrző hatóságok köre (Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomások, ÁNTSZ, Fogyasztóvédelmi Felügyelőség) bővült a Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálattal, a megyei növény- és talajvédelmi szolgálatokkal és a ZöldségGyümölcs Minőség-ellenőrzési Szolgálattal. Az élelmiszerek hatósági ellenőrzésével kapcsolatban a tagországok kötelezettsége biztosítani, hogy az illetékes hatóságoknak elegendő számú, megfelelő képzettségű és tapasztalattal rendelkező személyzetük legyen, hogy az ellenőrzéseket megfelelő módon tudják elvégezni. A laboratóriumoknak az adott vizsgálatokra akkreditáltnak kell lennie és a vegyi szennyező anyagok vizsgálatához a mintákat a közösségi előírásokban (nálunk a Magyar Élelmiszerkönyv előírásaiban) leírt módon vegyék és készítsék elő. A hatósági ellenőrzés a kémiai biztonság területén kiterjed az élelmiszerek előállításához használt valamennyi összetevő technológiai segédanyag, félkész és késztermék, továbbá az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok és tárgyak megfelelősségének vizsgálatára a vonatkozó előírások, határértékek, felhasználási korlátozások figyelembevételével. Az élelmiszerek vegyi szennyező anyag tartalmának határértékeit közösségi rendeletek írják elő. Jelenleg a 466/200l/EC Bizottsági rendelet és módosításai vannak érvényben, de már készülőben van egy új, a korábbi rendeletek előírásait egységes szerkezetbe összefoglaló új rendelet ebben a témában. A hatósági élelmiszer ellenőrzésnek elvben minden határérték előírás betartásának kontrollálására ki kellene térnie, de Magyarországon és főleg az egészségügy területén erre nincsenek meg a feltételek. Egyetlen magyar laboratórium sem tud 3 monoklórpropán-l,2 diolt (3-MCPD-t) mérni a rendeletben előírt 0,02 mg/kg szinten, amiért már többször fejezte ki rosszallását az EU illetékese. Az OÉTI és az ÁNTSZ regionális laboratóriumok műszerparkja

141

pillanatnyilag nem teszi lehetővé ezeknek a vizsgálatoknak a beállítását. Hasonló okból kifolyólag hiányzik az ÁNTSZ-ek vizsgálati spektrumából a dioxinok és dioxinszerű PCB-k vizsgálata, azonban itt az OÉVI (FVM) be van rendezkedve ezekre az ellenőrzésekre és végez is ilyen vizsgálatokat, így Magyarország e tekintetben meg tud felelni az EU elvárásoknak. Megjegyzés. Az OKK-KKL Phare támogatással kiépített ún. „speciális dioxin laboratóriuma” mindezeket a vizsgálatokat képes elvégezni. Az élelmiszerekben lévő nehézfémek (Pb, Cd, Hg) mikotoxinok (aflatoxinok, ochratoxin A, patulin DON és F-2), ún, nitrátok és benzo/a/pirén EU által előírt határértékeinek ellenőrzésére, tovább a hazai rendeletben szereplő PCB-k, mákalkaloidok és arzén meghatározására az OÉTI és az ÁNTSZ regionális laboratóriumok képesek. Gondot jelent azonban az egyes regionális laboratóriumok felkészültségében és kapacitásában mutatkozó nagy különbség, ami a regionális feladatok teljes körű ellátását nehezíti. 2005 óta az ÁNTSZ és benne az OÉTI hatósági élelmiszerellenőrzési munkája sokkal szervezettebbé vált, a mintavételezésben valamennyi intézet részt vesz az előre kiadott tervek és ütemezés szerint. 2005-ben mintegy 4 500 élelmiszer és csomagoló anyag hatósági mintavételére és vizsgálatára került sor. A hatósági élelmiszer ellenőrzés rendjéről szóló 302/2005. (XII.25.) Kormányrendelet intézkedett a hatósági élelmiszer ellenőrzés szakterületenkénti megosztásáról annak érdekében, hogy a résztvevő szervezetek koordináltan, a fogyasztók egészségének védelmét szem előtt tartva lássák el feladataikat. Ennek értelmében a harmadik országból belépő, nem állati eredetű élelmiszerek élelmiszerbiztonsági megfelelősségét a közegészségügyi hatóság ellenőrzi, kivéve a növényvédőszer-maradék és nehézfém vizsgálatokat. Az EU határozatokkal előírt, bizonyos országokból érkező egyes élelmiszerek aflatoxin szennyezettségének vizsgálata az OÉTI feladata. A mintavételt és az átlagminta homogenizálását (darálását) a Növény- és Talajvédelmi Szolgálat Határkirendeltségei végzik. Jelenleg nem megoldott az EU határozatok előírása alá nem tartozó, de egészségügyi kockázatot jelentő, más harmadik országból érkező növényi eredetű élelmiszer minták szükséges mértékű ellenőrzése részben pénzhiány, részben a nagyobb mennyiségű minták homogenizálására képes berendezés, illetve személyzet hiánya miatt. 4.2.1.4.2.2. Élelmiszer-adalékanyagok Az élelmiszer-adalékanyagokat az élelmiszerek érzékszervi tulajdonságainak javítása, eltarthatóságának növelése, tápértékének megőrzése, feldolgozható-

142

ságának megkönnyítése céljából alkalmazzák. Szándékosan adják hozzá az élelmiszerekhez, nem szennyeződésként kerülnek bele. A sok száz eltérő kémiai szerkezetű anyag nagy része természetes eredetű vagy az emberi szervezetben is keletkező anyag. Megjegyzés: az OKK Központi Analitikai Kémiai egységében PHARE támogatással kiépített, dioxinok kimutatására alkalmas laboratórium működik. Az élelmiszer-adalékanyagokat technológiai hatásuk alapján szokás csoportosítani. A jelenlegi szabályozás 23 adalékanyag csoportot különböztet meg. Az adalékanyag alkalmazása a MÉ 1-2-89/107 előírás szerint, akkor engedélyezhető, ha a felhasználás körülményei között nem veszélyezteti a fogyasztók egészségét, nem szolgál hibák elfedésére, a fogyasztók félrevezetésére; ha a felhasználás technológiailag indokolt és a valamennyi élelmiszerrel a szervezetünkbe kerülő összes mennyisége nem haladja meg a toxikológiai szempontból megengedhető bevitelt. Az EU-hoz való csatlakozással egyidejűleg az egészségügyi miniszter korábbi hatásköre megszűnt az adalékanyagok engedélyezése és szabályozása terén, az Európai Parlament és Tanács vált illetékessé. Magyarországnak csak a szakértői előkészítő munkában maradt feladata, illetve lehetősége az előírások befolyásolására. A tagországoknak azonban 2 éves időszakra továbbra is van lehetősége új adalékanyag engedélyezésére, amennyiben megfelelő toxikológiai adatokkal rendelkezik az anyag ártalmatlanságáról és vállalja a felhasználás fokozott ellenőrzését. Az egyes élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos törvények módosításáról szóló 2005. évi CLIX. törvény úgy rendelkezik, hogy az Európai Unióban nem engedélyezett adalékanyag forgalmazásának és felhasználásának határozott időtartamra szóló engedélyét az OÉTI adja ki. Az élelmiszer-adalékanyagok felhasználásának elvi szempontjait és részletes szabályait 4 db Magyar Élelmiszerkönyv (MÉ) előírás tartalmazza. Ezek teljes egészében azonosak a hasonló tárgyú és számú EK-direktívákkal. A Magyar Élelmiszerkönyv jogi státusát az ÉT 17. §-a határozza meg. Az élelmiszeradalékanyagokkal kapcsolatos MÉ előírások a kötelező hatályú 1. kötetben jelentek meg, melyeket külön FVM rendelet léptet hatályba. Az adalékanyagok használatát az élelmiszer címkéjén jelölni kell a 19/2004. (II.26.) FVM-ESzCsM-GKM együttes rendeltnek megfelelően csoport nevük és nevük vagy csoport nevük és E-számuk szerint. Kötelezően jelölendő allergén összetevőként az élelmiszer-adalékanyagok közül, csak a kén-dioxid és a szuIfitok szerepelnek, amennyiben koncentrációjuk az élelmiszerben meghaladja a 10 mg/kg, illetve 10 mg/liter értéket. (Közzététel: Official Journal, Magyar Közlöny, Magyar Élelmiszerkönyv)

143

Az élelmiszer adalékanyagok előírásszerű felhasználását az élelmiszerellenőrző hatóságok rendszeresen ellenőrzik. Az OÉTI 2005-ben 734 minta adaléktartalmát vizsgálta meg, ebből közel 370 minta az ÁNTSZ éves monitoring vizsgálati mintavételéből származott. A kifogásolt minták aránya 2,5% volt. Tényleges kockázatot elsősorban az illegálisan használt, hamisítási célokból alkalmazott bizonyítottan rákkeltő Sudán-festékeket tartalmazó, eredendően távol-keleti és afrikai országokból származó paprika, chilli, curry és pálmaolaj szállítmányok jelentettek, melyek később már élelmiszerekhez kevert formában az uniós országokon keresztül is forgalomba kerültek. A Magyarországon talált Sudán tartalmú fűszerkeverékek mind görög eredetűek voltak 2005-ben. 4.2.1.4.2.3. Élelmiszeripari technológiai segédanyagok Ezeket közösségi jogi aktusok nem szabályozzák. Az élelmiszertörvény felhatalmazást adott, hogy az élelmiszerellenőrzésben érintett miniszterek együttes rendeletben szabályozzák a technológiai segédanyagokat. Hasonlóképpen nincs EU előírás az élelmiszer előállításban felhasználható tisztító és/vagy fertőtlenítőszerekre; az OÉTI – kérésre – ezekről szakvéleményt ad. Közösségi jogi aktusok szabályozzák viszont az élelmiszerekkel érintkezésben felhasznált anyagokat (lásd: 4.2.2. Táblázat). 4.2.1.4.3. Takarmányok, takarmányadalékok szabályozása Lásd: 4.2.2. Táblázat, 4.2.1.2. pont; 4.2.1.5.2. pont. 4.2.1.4.4. Állatgyógyászati szerek szabályozása Lásd: 4.2.2. és …. Táblázat, 5. fejezet. 4.2.1.4.5. Kábítószerek, pszichotróp anyagok és kábítószer-prokurzorok szabályozása Az EU a jogi szabályozás tekintetében nem tesz különbséget a kábítószerek és a pszichotrop anyagok között – mivel a visszaélés szempontjából hatásaik hasonlóak és emiatt kezelésük módja is azonos; ezért indokolt volt egy nemzeti jogszabályban, a 142/2004. (lV.29.) Korm. rendeletben szabályozni ezen anyagokkal legálisan végezhető tevékenységeket. A jogalkotónak a célja egyrészt olyan hazai jogszabály megalkotása volt, amely megfelel az EU ENSZ kábítószer egyezmények maradéktalan végrehajtására irányuló elvárásainak, másrészt, hogy korszerűvé és áttekinthetővé tegye a hazai szabályozást, és így eredményesen visszaszorítható legyen az ezekkel az anyagokkal való visszaélés, harmadrészt egyértelműen elkülöníthető legyen a jogszerű (legális) és a jogszerűtlen (illegális) tevékenység, lehetővé téve ezen a területen a bűnüldöző szervek gyors beavatkozását. Mindezek mellett azonban biztosítani kell a jogszerűen tevékenykedők és a betegek számára a kábítószerekhez történő megfelelő hozzáférést.

144

A kormányrendelet alkalmazásában kábítószer az a vegyi anyag, illetve növényi anyag mely a jogszabály 1. mellékletének 1. és 2. jegyzékein (K1, K2), pszichotrop anyag pedig az a vegyi anyag, illetve növényi rész mely a hivatkozott mellékletben a „Pszichotrop anyagok” 1., 2., 3. és 4. jegyzékein (P1, P2, P3, P4) szerepel, tekintet nélkül annak természetes vagy szintetikus eredetére. Ide tartoznak még a jegyzékekben felsorolt vegyi anyagok észterei, éterei, izomerei és sói, beleértve észtereik, étereik és izomereik sóit is, amennyiben azok léteznek, és nem esnek kifejezetten kivételes rendelkezés alá. A Közösség alapjaiban újraszabályozta a kábítószer-prekurzorokkal kapcsolatos tevékenységeket. 2005. augusztus 18-án lépett hatályba a kábítószerprekurzorokról szóló 273/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a kábítószer-prekurzoroknak a Közösség és harmadik országok közötti kereskedelme ellenőrzésére vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 111/2005/EK tanácsi rendelet, és e két közösségi rendelet végrehajtásáról szóló 1277/2005/EK bizottsági rendelet. Kábítószer-prekurzor az a vegyi anyag, amely a hivatkozott két tanácsi rendelet mellékleteiben szerepel. Ide tartoznak még a mellékletekben szereplő vegyi anyagok sói is, amennyiben azok léteznek, és nem esnek kifejezetten kivételes rendelkezés alá. A kábítószer-prekurzorokkal kapcsolatos egyes hatósági eljárási szabályokat, valamint a hatósági feladat- és hatásköröket a 159/2005. (VIII.26.) Korm. rendelete szabályozza. Megjegyzés: a Kbtv. alapelve (az emberi egészség és biztonság védelme a veszélyes anyagokkal szemben) értelemszerűen a kábítószerek, a pszichotrop anyagok és a kábítószer prekurzorok esetében is érvényesíthető (lásd: Kbtv. 2. § 3. bek.), csakúgy, mint az 1993. évi XCIII. tv. munkavállalók védelmét biztosító előírásai.” 4.2.1.4.6. Mosó- és tisztítószerek A mosó- és tisztítószereket a 648/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet újraszabályozza közösségi szinten (lásd még: 4.2.1.5. pont). 4.2.1.4.7. Honvédség által használt veszélyes anyagok, továbbá a pirotechnikai anyagok, robbanószerek, vegyi harcanyagok szabályozása A Honvédség által használt veszélyes anyagok szabályozását az alábbi jogtárgyak írják elő: A 2000. évi XXV. törvény és vhr-jei [44/2000. (XI.7.) EüM r., valamint 46/2004. (IV.29.) ESzCsM r. mellett a − 158/1999. (IX.19.) Korm. rendelet a katasztrófa-egészségügyi ellátásáról, illetőleg − 21/2003. (VI.24.) HM-ESzCsM Együttes rendelete a Magyar Honvédség feladatával kapcsolatos közegészségügyi-járványügyi követelményekről, azok ellátásának, valamint az ÁNTSZ-szel való együttműködésének rendjéről] számú és jelű jogtárgyak.

145

A vegyi-fegyver (mérgező vegyi harcanyagok). A Párizsban 1993. január 13-án aláírt Vegyi Hadviselési Konvenció, amely a vegyi-fegyverek megsemmisítéséről, alkalmazásáról, gyártásáról és fejlesztéséről szóló egyezmény, komoly esélyt biztosított e veszélyes fegyverfajta hadrendből való kivonására. A vegyi fegyver a tömegpusztító fegyverek egyik fajtája. Szűkebb értelemben, a vegyi fegyver egy olyan eszközrendszer, amelyet harcászati célból a fegyveres erők alkalmaznak, és amelynek rendeltetése az élőerő harcképtelenné tétele, a mérgező (fizikai és kémiai) tulajdonságain keresztül. A vegyi fegyver, mint meghatározás magába foglalja a mérgező vegyi harcanyagokat (MHA) és azok célba juttató eszközeit. Tágabb értelemben, a vegyi fegyverek közé soroljuk a gyűjtő- és a ködképző anyagokat, valamint ezek alkalmazására szolgáló eszközöket is. A különböző típusú mérgező harcanyagok vegyi fegyverként történő felhasználhatóságának számos olyan feltétele van, amelyek meghatározzák mind az alkalmazásuk feltételrendszerét, mind pedig az alkalmazáshoz kapcsolódó, az élő erőre kifejtett hatékonyságot. Az alkalmazásra kerülő mérgező harcanyagoknak az alábbiakban felsorolt követelményeknek kell megfelelnie: − a MHA fizikai-kémiai tulajdonságai biztosítsák a gőz, ill. aeroszol állapotban a cseppfolyós halmazállapotot a földközeli rétegbe történő kijuttatás esetén; − kémiai összetétele következményeként toxicitása nagy legyen; − a vegyület nehezen hidrolizáljon, a levegőben ne oxidálódjon, ne legyen érzékeny a természetes fényre; − relatíve alacsony korrodeáló hatással rendelkezzenek; − a MHA-k előállítási technológiája legyen egyszerű, könnyen kivitelezhető, olcsó és jól beszerezhető alapanyag bázisra épüljön; − a termelésük lehetőleg kapcsolatban legyen a béke-vegyiparral. Mivel a mérgező harcanyagok a legkülönbözőbb szerves és szervetlen vegyületek csoportjaihoz tartoznak, így csoportokba való besorolásuk igen nehéz. A MHA-ok egyik, ma leginkább elfogadott és alkalmazott csoportosítását, amely a szervezetre gyakorolt hatásuk (élettani felosztása) alapján rendszerez, az alábbiak szerint foglalhatjuk össze: − idegmérgek (pl. tabun, szarin, szomán, V-anyagok); − pszichotoxikus hatású MHA-ok (pl. LSD: D-lizergsav-dietilamid, BZ: 3kinuklidinil-benzilát); − tüdőre ható (fojtó) MHA-ok (klór, foszgén, difoszgén); − vérképző rendszerre ható (általános) MHA-ok (kéksav, klórcián, arzénhidrogén stb.); − bőrre ható (hólyaghúzó) MHA-ok (S-mustár, N-mustár, Lewisite);

146

− irritáló (könnyeztető, tüsszentő, orr-garat ingerlő) MHA-ok (brómbenzilcianid, klóracetofenon, adamzit, CLARK-I., CLARK-II. ortoklórbenzilidén-malonodinitril, klóracetofenon. Lásd még: 14. fejezet. A robbanó-, hajtó- és pirotechnikai anyagok. A lőpor katonai felhasználása a XIV. században az ágyuk alkalmazásával kezdődött. A modern lőporok kifejlesztése a XIX. századra vezethető vissza. A XX. elején kifejlesztett trinitrotoluol azonban csaknem teljesen kiszorította a hagyományos lőport. A robbanó és hajtó anyagok egymástól elsősorban az égés sebességében (detonációs sebesség) különböznek. A katonai célra használt robbanó és hajtó anyagokat alábbiak szerint csoportosítjuk: − alifás nitrát észterek (a vegyületcsoportba tartozik: nitroglicerin, etilénglikol dinitrát, nitrocellulóz, pentatritol tetranitrát, propilén glikol dinitrát, dietilén glikol dinitrát); − aromás nitro vegyületek (a vegyületcsoportba tartoznak: trinitrotoluol (TNT), dinitrotoluol (DNT), pikrinsav, ammóniumpikrát, hexanitrosztilbén (HNS), nitramin, Ciklonit (RDX), nitroguanidin, tetril); − nitro-aminok; − iniciáló robbanó anyagok; − kompozitok; − folyékony hajtóanyagok. 4.2.1.5. Kémiai hulladékok A hulladékgazdálkodás átfogó, az elvi, szakmapolitikai és intézményi alapokat biztosító szabályozását a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény hozta létre. A törvény értelmében a hulladékgazdálkodás prioritásai sora az alábbi: − a hulladék-képződés megelőzése; − hasznosítás és újrahasználat; − a hulladék biztonságos ártalmatlanítása. Ha a hulladékot nem lehet hasznosítani, biztonságos elhelyezéséről, ártalmatlanításáról kell gondoskodni, amely biológiai vagy fiziko-kémiai eljárások mellett égetéssel vagy lerakással valósítható meg. Mindkét esetben nagyon körültekintő ellenőrzésre van szükség, mert komoly környezetkárosító hatás léphet fel a nem megfelelő végrehajtás esetén. A hulladék-lerakással kapcsolatban a részletes követelményeket a hulladéklerakás, valamint a hulladéklerakók lezárásának és utógondozásának szabályairól és egyes feltételeiről szóló 22/2001. (X.10.) KöM rendelet állapítja meg. Magá-

147

nak a lerakásnak biztonsága érdekében részletesen meghatározza a hulladéklerakók kialakításának és működtetésének feltételeit. Az égetésre vonatkozóan a hulladékok égetésének műszaki követelményeiről, működési feltételeiről és a hulladékégetés technológiai kibocsátási határértékeiről szóló 3/2002. (II.22.) KöM rendelet meghatározza az égetőművek létesítésének és üzemeltetésének feltételeit, és előírja az égetés során képződő füstgázok kibocsátási határértékeit, különös tekintettel a dioxinok és savképző gázok (NOX, SO2, HCl) még elfogadható koncentárciójára. Ezek biztosítása érdekében az égetőműveket megfelelő füstgáztisztítókkal és folyamatos mérő, ellenőrző berendezésekkel kell ellátni. A hulladékok országhatárt átlépő szállítása. A határokat átlépő hulladékszállítást a Tanács 259/93/EK rendelete szabályozza. A végrehajtás kapcsán alkalmazandó hazai adminisztratív, hatósági eljárási feltételeket – a rendelet felhatalmazásai alapján – a 120/2004. (IV.29.) Korm. rendelet tartalmazza. A gyakorlatban biztosítani kell, hogy veszélyes hulladék az országból nemOECD tagországba semmilyen célból ne kerülhessen, és nem-veszélyes hulladék is csak feljogosított létesítményben történő hasznosításra kerülhessen kivitelre. OECD országokba is csak a közelség elve alapján kerülhet be hulladék abban az esetben, ha az adott országban nincs megfelelő létesítmény az adott hulladék ártalmatlanítására. Veszélyes hulladékok. Veszélyes hulladéknak minősülnek a hulladékok jegyzékéről szóló 16/2001. (VII.18.) KöM rendelet 1. sz. mellékletében A) pontjában a csillaggal megjelölt tételek, a B) pontban felsorolt hulladékok, továbbá a rendelet 1. § (3) bekezdésében felsorolt veszélyességi jellemzőket mutató hulladékok. A veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeit a 98/2001. (VI.15.) Korm. rendeletben foglaltak szerint kell teljesítenie veszélyes hulladék birtokosának, illetve annak, aki a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységet végzi. Általános szabály, hogy minden tevékenységet, amelynek végzése során veszélyes hulladék keletkezik, úgy kell megtervezni és végezni, hogy (i) a veszélyes hulladék mennyisége, illetve veszélyessége a lehető legkisebb legyen, (ii) hasznosítását minél nagyobb mértékben segítse elő, (iii) keletkezésének, kezelésének ellenőrzése és mennyiségének meghatározása biztosítva legyen, (iv) kezelése a munkaegészségügyi és munkabiztonsági szabályok maradéktalan betartásával történjen. A veszélyes hulladék birtokosa köteles megakadályozni, hogy tevékenysége végzése során a veszélyes hulladék a talajba, a felszíni, a felszín alatti vizekbe, a levegőbe jutva szennyezze, vagy károsítsa a környezetet. A veszélyes hulladék birtokosa köteles továbbá az ingatlanán, telephelyén, illetve a tevékenység végzése során keletkező veszélyes hulladék biztonságos gyűjtéséről gondoskodni mindaddig, amíg a veszélyes hulladékot a kezelőnek át nem adja.

148

A veszélyes hulladékot kezelő tevékenységek végzése során a leghatékonyabb megoldást, illetve a külön jogszabályban meghatározott esetekben az elérhető legjobb technikát kell alkalmazni. A külön jogszabályban meghatározottak szerint az elérhető legjobb technika bevezetéséhez a szükséges és elégséges felkészülési időt biztosítani kell. Minden kezelést végző vállalkozásnak rendelkeznie kell az illetékes környezetvédelmi felügyelőség engedélyével, amelynek tartalmaznia kell a kezelhető hulladékok típusát és mennyiségét, a technikai követelményeket, a betartandó biztonsági előírásokat, a kezelés helyét és módját. Az engedély határozott időre adható, amely megújítható, feltételekhez köthető, és a kérelem elutasítható, ha a javasolt kezelési eljárás a környezet szempontjából elfogadhatatlan (függetlenül attól, hogy az adott eljárás besorolható-e a jogszabály mellékleteiben megadott, a hulladék hasznosítását vagy ártalmatlanítását eredményező műveletek közé). A kiemelten kezelendő, veszélyes hulladékáramok tekintetében gondoskodni kell ezen hulladékfajták anyag-specifikus kezelési szabályainak kidolgozásáról; a többi hulladéktól való elkülönített gyűjtési, begyűjtési kezelési, és hasznosítási rendszerének kiépítéséről. A rendelet létrehozza a Hulladékminősítő bizottságot, amelynek hatásköre a hulladékok besorolására (vitás esetben) és a kezelő technológiák minősítésére terjed ki. A rendelet továbbá szabályozza a környezeti veszélyhelyzet esetén az üzemeltető és a hatóság teendőit. Végezetül a hulladéktermelőknek és -kezelőknek nyilván kell tartaniuk a hulladékok mennyiségét, jellemzőit, eredetét, további sorsát, a gyűjtés, a szállítás és a kezelés módját. Ezen információkat az illetékes hatóságok számára hozzáférhetővé kell tenni. A hulladékgazdálkodás nyomon követése, a szükségletek meghatározása, a fejlesztésekhez szükséges források meghatározása érdekében a hulladékgazdálkodásért felelős hatóságoknak és intézményeknek hulladékgazdálkodási terveket kell készíteniük a hatáskörükbe tartozó hulladékokra vonatkozóan. A mosó- és tisztítószerek felületaktív hatóanyagainak biológiai bonthatósága. A környezetvédelem szempontjából igen jelentős szabályokat a 6/2001. (II.28.) KöM rendelet tartalmazza. A biolebomlásra vonatkozó határértékeket, továbbá a vizsgálati módszereket a rendelet az EU közösségi jogának megfelelően szabja meg, illetve teszi közzé+. Az európai parlamenti és tanácsi rendelet újraszabályozza közösségi szinten a mosó- és tisztítószerek biológiai benthatóságát. Tekintve, hogy a közvetlenül alkalmazandó rendelet 2005. október 8.-ától hatályon kívül helyezi a vonatkozó irányelveket, az azokat átültető hazai szabályozás is hatályon kívül helyezésre kerül, s helyette csak a közösségi rendelet végrehajtását biztosító nemzeti szabályok megalkotására van szükség [270/2005. (XII.15.) Korm. rendelet a mosó- és tisztítószerek hatóanyagai biológiai bonthatóságának ellenőrzéséről és +

A mosó és tisztítószereket a 648/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet újraszabályozza (lásd: 4.2.1.4.6. pont).

149

az információszolgáltatás rendjéről.] Az új jogszabály előnye a korábbi szabályozással szemben, hogy (i) a forgalmazás feltételeként a hatóanyag teljes mineralizációja mértékére állapít meg határértéket; (ii) kiterjeszti a követelményrendszert minden felületaktív anyag típusra és ehhez új vizsgálati módszereket vezet be; (iii) a főszabálytól eltérő hatóanyag csak jól körülírt feltételek megléte esetén, kockázatértékeléssel alátámasztva engedélyezhető arra, hogy mosószerben forgalomba kerüljön. 4.2.1.6. A veszélyes áruk szállítása Veszélyes anyag, veszélyes áru a közlekedésben. A közlekedés, illetve a közlekedésbiztonság sajátosságai miatt a veszélyes anyagok szállításánál alkalmazott biztonsági követelmények jelentősen eltérnek a vegyi anyagokkal kapcsolatos egyéb tevékenységek biztonsági feltételeitől, sőt már a veszélyesség megítélésében is figyelembe kell venni a közlekedés, a szállítás sajátosságait. A vegyi anyagok veszélyes tulajdonságait, hatásaikat aszerint kell megítélnünk, hogy a közlekedésben mekkora kockázatot jelentenek. A közlekedésben azokat az anyagokat, tárgyakat tekintjük veszélyesnek, melyek fizikai-kémiai tulajdonságuk, esetleg szállítás közbeni állapotuk miatt a szállítás során veszélyt jelenthetnek, esetleg balesetet okozhatnak, vagyis a közlekedésben eleve meglévő baleseti kockázatot növelhetik, illetve egy bármilyen okból bekövetkező baleset következményeit súlyosbíthatják. Döntő szempont az anyag veszélyes tulajdonsága, maga a veszélyes „áru” nagyon sokféle lehet: tiszta anyag, keverék, oldat, alapanyag, tárgy, félkésztermék, késztermék vagy akár hulladék is. A veszélyes áruk szállításának szabályozása. Jogszabályok. A veszélyes áruk szállítására vonatkozó különleges biztonsági feltételeket Magyarországon jogszabályok rögzítik. Betartásukra nemzetközi forgalomban államközi szerződések köteleznek bennünket. A szakemberek nemzetközi szintű kooperációja intézményesen az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának a Veszélyes Áru Szállítási Szakértő Bizottsága (ECOSOC Committee of Experts on the Transport of Dangerous Goods) keretében valósul meg. E szakértő bizottság dolgozza ki a leggyakrabban szállított veszélyes anyagok szállításának biztonsági feltételeit minden közlekedési alágazatra vonatkozóan, melyeket kétévente korszerűsített változatban „Ajánlások a veszélyes áruk szállítására – Minta Szabályzat” (Recommendations on the Transport of Dangerous Goods – Model Regulations) címmel jelentetnek meg. A Minta Szabályzat mellékletét képezi a „Vizsgálatok és kritériumok” (Manuel of Test and Criteria) című kézikönyv, amelyben a veszélyes tulajdonságok vizsgálatára vonatkozó részletes tudnivalók vannak. A rendkívül korszerű biztonsági feltételeket a szakértő bizottság a kormányoknak és az egyes közlekedési alágazatok szabályozására hivatott nemzetközi szervezeteknek ajánlja, ugyanis ezek hatásköre a szállításra vonatkozó szabályok megállapítása. Ezek a szervezetek a következők: közúti közlekedésben és belvízi

150

hajózásban az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (ECE), vasúti közlekedésben a Nemzetközi Vasúti Fuvarozásügyi Államközi Szervezet (OTIF), tengeri hajózásban a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO), légi forgalomban pedig a Nemzetközi Polgári repülési Szervezet (ICAO). Ezek keretén belül a szárazföldi közlekedésben össz-európai, a légi és tengeri szállítások tekintetében világszintű együttműködés létezik. A veszélyes áruk szállításának biztonságát mindenütt kiemelten kezelik, minden közlekedési alágazatra megszülettek a veszélyes áruk szállítását szabályozó nemzetközi megállapodások. Ezek a következők: Közúti szállítás. A Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás (ADR), melynek jelenleg 39 európai ország a tagja. Magyarország 1979-ben csatlakozott a megállapodáshoz, melyet az 1979. évi 19. számú törvényerejű rendelet hirdetett ki. A Megállapodás konkrét műszaki követelményeit tartalmazó „A” és „B” Mellékletét kihirdette és a belföldi közúti forgalomban való alkalmazását az (azóta többször módosított) 20/1979. (IX.18.) KPM rendelet hirdette ki. Az utolsó módosítás a 2005. évi változásokat kihirdető 46/2005. (VI.28.) GKM rendelet. Vasúti szállítás. A Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény (COTIF) B Függeléke (CIM Egységes Szabályok) I. számú Melléklete: a Veszélyes Áruk Nemzetközi Fuvarozásáról szóló Szabályzat (RID). Az Egyezményt Magyarországon az 1986. évi 2. számú törvényerejű rendelet hirdette ki. A RID Szabályzatot a 4/1987. (V.13.) KM rendelet tette közzé, a belföldi vasúti forgalomban való alkalmazását pedig az azóta többször módosított 12/1990. (IV.30.) KöHÉM rendelet írta elő. Az utolsó módosítás a 2005. évi változásokat kihirdető 47/2005. (VI.29.) GKM rendelet. Belvízi szállítás. A Veszélyes Áruk Nemzetközi Belvízi Szállításáról szóló Szabályzatot szintén az ENSZ keretében dolgozták ki azzal a céllal, hogy az európai belvízi utakon egységesek legyenek a veszélyes áruk szállításának szabályai. Kidolgoztak és aláírásra megnyitottak egy új nemzetközi egyezményt (az ADN-t) melyhez Magyarország három állammal együtt már csatlakozott. (Hét aláíró esetén lép hatályba az egyezmény.) A Szabályzat belföldi alkalmazásának miniszteri rendelettel való elrendelésére 32/2005. (VI.2.) GKM rendelettel került sor, mely 2005. decemberétől hatályos. Addig a 2/1982. (II.2.) KPM rendelet szerint az ADN szabályzat régi változatát kell alkalmazni.

151

Légi szállítás. A Nemzetközi Polgári Repülésről szóló (Chicagói-i) Egyezmény 18. Függeléke, a Veszélyes Áruk Biztonságos Légi Szállítása (ICAO TI). A Chicagó-i Egyezményt Magyarországon az 1971. évi 25. számú törvényerejű rendelet, a függelékeit a 20/1997. (X.21.) KHVM rendelet hirdette ki. Tengeri szállítás. Az „Életbiztonság a tengeren” tárgyú nemzetközi (SOLAS) egyezmény VII. fejezetének „A” része: Nemzetközi Tengeri Veszélyes Áru Kódex (IMDG Kódex). A SOLAS egyezményt a 16/1980. (V.23.) MT. rendelet hirdette ki. Az előző felsorolásból is látszik, hogy Magyarországon a veszélyes áruk nemzetközi szállításának szabályozása a korszerű nemzetközi gyakorlathoz igazodik. A nemzetközi szabályok belföldi forgalomban való alkalmazásával pedig már a közösségi elvárásoknak is megfeleltünk, hiszen az EU a veszélyes áruk közúti és vasúti szállításában a nemzetközi megállapodások (ADR, RID) előírásait vezette be az egységes belső piacán (94/55/EK és 96/49/EK Tanácsi Irányelvek). Az Európai Unió irányelvei Az un. ADR és RID keretirányelvek (94/55EK és a 96/49/EK) az Unió tagállamai számára előírták, hogy a belföldi veszélyes áru szállításokra is az ADR és a RID előírásait kell alkalmazni. Az irányelveket – követve az ADR és a RID változásait – kétévenként módosítják. Az irányelvekkel való harmonizáció a közúti szállításnál és a vasúti fuvarozásnál felsorolt rendeletekkel történt meg. Veszélyes áru szállítási biztonsági tanácsadó A veszélyes áru szállítási biztonsági tanácsadóról szóló 96/35/EK és 2000/18/EK irányelvekkel való összhangot a 2/2002. (I.11.) Korm. rendelet és a 8/2002. (I.30.) KöVIM rendelet teremti meg. A szabályozás célja, hogy a veszélyes áruk közúti, vasúti vagy belvízi szállításával kapcsolatos tevékenységet végző vállalkozások legalább egy biztonsági tanácsadót nevezzenek ki, aki azért felelős, hogy segítse megelőzni, hogy e tevékenységek veszélyeztessék az embereket, anyagi javakat vagy a környezetet. A tanácsadó fő feladata, hogy a vállalkozás vezetőjének felelőssége mellett minden lehetséges módón elősegítse, hogy a vállalkozás az érintett tevékenységet a szabályozásoknak megfelelően és a lehető legbiztonságosabban végezze. Ha a szállítással kapcsolatos tevékenység során baleset adódik, a tanácsadónak a lényeges információk összegyűjtése után baleseti jelentést kell készíteni a vállalkozás vezetője és a katasztrófavédelmi hatóság számára.

152

A tanácsadónak a hatóság által jóváhagyott képzésben, majd vizsgán kell részt venni, és bizonyítvány szerezni. A képzéssel és vizsgáztatással kapcsolatos hatósági feladatokat a Közlekedési Főfelügyelet látja el. A veszélyes áruk közúti szállításának ellenőrzése. A veszélyes áruk közúti szállításának ellenőrzésének egységes eljárásáról szóló 95/50/EK és az azt módosító 2001/26/EK irányelvével való harmonizációt az 1/2002. (I.11.) Korm. rendelet biztosítja. A szabályozás célja, hogy Magyarországon a közúti veszélyes áru szállítmányokat az Európai Unióban használatos egységes elvek és okmányok szerint végezzék. A veszélyes áruk közúti szállítása esetén a közlekedés biztonságát alapvetően befolyásolja az is, hogy a veszélyes áruk feladásra való előkészítése megfelel-e az előírásoknak. Ezt az ellenőrző hatóságok (a rendőrség, a vámhatóság, a közlekedési hatóság és a katasztrófavédelmi hatóság) megelőző intézkedésként a telephelyen is ellenőrizheti. 4.2.2. A törvényi/jogszabályi szabályozás közzétételének módja A jogalkotás menetét hazánkban a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény szabályozza. Az Országgyűlés jogosult törvényt, a Kormány-, a miniszterelnök és a Kormány tagja, valamint az önkormányzat rendeletet jogosult alkotni. Az Országgyűlés törvényben állapítja meg: a) a társadalmi rendre, valamint a társadalom meghatározó jelentőségű intézményeire, az állam szervezetére, működésére, és az állami szervek hatáskörére vonatkozó alapvető rendelkezéseket, b) a gazdasági rendre, a gazdaság működésére és jogintézményeire vonatkozó alapvető szabályokat, c) az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit, ezek feltételeit és korlátait, valamint érvényre juttatásuk eljárási szabályait. A társadalmi rendre vonatkozóan törvényben kell szabályozni különösen: a) az Alkotmányban felsorolt állami szervek működését, b) a társadalmi szervezetek és az érdekképviseleti szervek jogállását, c) az országgyűlési képviselők és az önkormányzati képviselők választását, valamint jogállását, d) a miniszterek és az államtitkárok jogállását és felelősségét, e) a népszavazást, f) a bűncselekményeket, a büntetéseket és a büntetés-végrehajtást, g) a büntető, a polgári és az államigazgatási eljárást.

153

A gazdasági rendre vonatkozóan törvényben kell szabályozni különösen: a) a tulajdonviszonyokat, a magánszemélyek és a jogi személyek vagyoni viszonyait, b) az állam kizárólagos gazdasági tevékenységét, a gazdálkodó szervezetek jogállását és állami irányításuk alapvető rendjét, c) az állami pénzügyeket, az adókat és az adójellegű kötelességeket, d) a központi költségvetést, e) a munkaviszony és a munkavédelem alapvető kérdéseit. Az állampolgárok alapvető jogai és kötelességei körében törvényben kell szabályozni különösen: a) az állampolgárságot, b) a személyi szabadságjogokat és korlátozásukat, a külföldre utazásnak és az útlevél kiadásának a feltételeit, c) az egyesülési és a gyülekezési jogot, d) a sajtóra vonatkozó rendelkezéseket, e) a házasságot és a családot, f) az öröklést, a személyhez és a szellemi alkotáshoz fűződő jogokat és kötelességeket, g) a közérdekű bejelentések, javaslatok és panaszok intézését, h) a lelkiismereti szabadsághoz és a vallás szabad gyakorlásához fűződő alapvető jogokat és kötelességeket, i) az oktatást és a közművelődést, j) az egészségügyi ellátást és a társadalombiztosítást, k) a honvédelmi kötelezettséget, l) a személyi nyilvántartást. A Kormány az Alkotmányban meghatározott feladatkörében, illetőleg törvényben vagy törvényerejű rendeletben kapott felhatalmazás alapján, míg a miniszter feladatkörében és törvényben, törvényerejű rendeletben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján ad ki rendeletet. A jogszabály hatálya kiterjed az ország területén a magánszemélyekre és a jogi személyekre, valamint a külföldön tartózkodó magyar állampolgárokra. A jogszabályt – általános elvként, néhány kivételtől eltekintve – a Magyar Köztársaság hivatalos lapjában: a Magyar Közlönyben kell kihirdetni. A jogszabályok megalkotása Jogszabályt akkor kell alkotni, ha a társadalmi-gazdasági viszonyok változása, az állampolgári jogok és kötelességek rendezése, az érdek-összeütközések feloldása azt szükségessé teszi. A jogszabály megalkotása előtt – a tudomány eredményeire támaszkodva – elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmigazdasági viszonyokat, az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, az érdek-összeütközések feloldásának a lehetőségét, meg kell vizsgálni a

154

szabályozás várható hatását és a végrehajtás feltételeit. Erről a jogalkotót tájékoztatni kell. A jogszabályokat a magyar nyelv szabályainak megfelelően, világosan és közérthetően kell megszövegezni. Az azonos vagy hasonló életviszonyokat általában ugyanabban a jogszabályban, illetőleg azonos vagy hasonló módon kell szabályozni. A szabályozás nem lehet párhuzamos vagy indokolatlanul többszintű. Az állampolgárok – közvetlenül, illetőleg képviseleti szerveik útján – közreműködnek az életviszonyaikat érintő jogszabályok előkészítésében és megalkotásában. A jogalkalmazó szerveket, a társadalmi szervezeteket és az érdekképviseleti szerveket be kell vonni az olyan jogszabályok tervezetének elkészítésébe, amelyek az általuk képviselt és védett érdekeket, illetőleg társadalmi viszonyokat érintik. Jogalkotási program A Kormány a törvények és egyes jelentős kormányrendeletek előkészítése, továbbá meghatározott körben a jogszabályok átfogó felülvizsgálata céljából ötéves időszakra szóló programot állapít meg. A jogszabály tárgya szerint hatáskörrel rendelkező, illetőleg a kijelölt miniszter felelős a jogszabály előkészítéséért, így különösen azért, hogy a szabályozás szükséges és a tervezett megoldások alkalmasak a kitűzött cél elérésére. Az igazságügyminiszter felelős azért, hogy a jogszabály összhangban álljon más jogszabályokkal, megfeleljen a jogpolitikai elveknek, illeszkedjen be az egységes jogrendszerbe, és feleljen meg a jogalkotás szakmai követelményeinek. A Kormány elé terjesztendő jogszabálytervezetről véleményt nyilvánítanak a miniszterek, továbbá az érdekelt társadalmi szervezetek és érdekképviseleti szervek. A törvény és a kormányrendelet tervezetét véleményezésre meg kell küldeni a legfőbb ügyésznek, továbbá – ha az a bíróságok hatáskörét is érinti – a Legfelsőbb Bíróság elnökének is. A miniszteri rendelet tervezetét meg kell küldeni véleményezésre más, a szabályozásban érdekelt miniszternek, társadalmi szervezetnek és érdekképviseleti szervnek. A törvénykezdeményezés jogát, a kezdeményezés módját és a törvényalkotás rendjét az Alkotmány és az Országgyűlés ügyrendje szabályozza. A jogalkotó és a jogalkalmazó szerveknek figyelemmel kell kísérniük a jogszabályok alkalmazásának hatását, fel kell tárniuk az érvényre juttatásukat gátló körülményeket, és a tapasztalatokat a jogalkotásban is hasznosítani kell. A szakminiszter feladata, hogy folyamatosan vizsgálja – az érdekelt minisztereknek és országos hatáskörű szervek vezetőinek bevonásával – a jogszabályok hatályosulását, és a vizsgálat eredménye alapján megtegye a szükséges intézkedéseket.

155

4.2.3. A jogszabályi eszközök adminisztratív eljárásai A veszélyes anyagok bejelentését, osztálybasorolását, törzskönyvezését, csomagolását, feliratozását/címkézését, tevékenységi engedélyhez való kötését illetően utalunk a 4.2.1. pontban leírtakra. A vegyi anyagokhoz kapcsolódó tevékenységek, kockázat elemzésének rendjét a Kbtv. írja elő. Ami viszont a vegyi anyagok kockázatának becslését és a kockázat csökkentését illeti az alábbiakat emeljük ki. A 12/2001. (V.4.) KöM-EüM együttes rendelet szabályozza az új vegyi anyagok kockázatbecslési eljárásában közreműködő hatóságok feladatait és követendő elveket. A rendelet kiadásakor a meglévő anyagokra adatbejentési kötelezettséget állapított meg. Ezt a területet azonban hazánk EU-tagságát követően már nem a rendelet, hanem a 793/93/EGK közösségi rendelet szabályozza. 4.2.4. A jogszabályok végrehajtásának monitorozása A jogszabályok (kiemelten ideértve a Kbtv.-t) érvényesítése, ezek megvalósításának ellenőrzése hatósági feladat, amelyet a Kbtv. az alábbiak szerint összegez. „32. § (1) A kémiai biztonság megvalósítását szolgáló jogszabályok betartásának ellenőrzését a) a közegészségügy szempontjából történő megfelelőség tekintetében az ÁNTSZ, b) a környezetvédelem vonatkozásában a környezetvédelmi felügyelőség, c) a munkabiztonság körében a munkabiztonsági és munkaügyi felügyelet szervei, d) a tűzvédelem szempontjából a tűzvédelmi hatóság, e) a fogyasztóvédelem tekintetében a fogyasztóvédelmi felügyelőség végzi. Az ellenőrzést végző felügyeletek feladat- és hatáskörére a rájuk vonatkozó külön jogszabályok rendelkezései az irányadóak.

(2) A tevékenység ellenőrzésére az (1) bekezdés b)-e) pontja szerint jogosult hatóság feladatkörében eljárva – a rá vonatkozó külön jogszabályokban meghatározott intézkedések alkalmazásán túl – az e törvényben, illetőleg a végrehajtásáról szóló jogszabályokban foglalt rendelkezések megsértése esetén a) kezdeményezi az ÁNTSZ tevékenység végzésének helye szerint illetékes városi intézeténél aa) a gyártás korlátozását, ab) a tevékenység meghatározott időpontig vagy feltétel teljesítéséig történő megtiltását, ac) a 33. § szerinti bírság alkalmazását;

156

b) a szabálysértési eljárás általános szabályai szerint szabálysértési eljárás, külön törvényben meghatározott esetben büntetőeljárás lefolytatását kezdeményezheti. (3) A városi intézet a (2) bekezdés szerinti intézkedéseket feladatkörében hivatalból, illetőleg az ellenőrzést végző felügyelet megkeresésére alkalmazza. Amennyiben az intézkedés alkalmazására nem az illetékes szakhatóság kezdeményezésére kerülne sor, úgy a határozathozatalt megelőzően kikéri annak hozzájárulását. A szakhatóság közreműködésére az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény 20-21. §-a az irányadó. (4) A (2) bekezdésben meghatározott intézkedések – értelemszerűen – egyidejűleg is alkalmazhatóak. (5) A városi intézet az élet, a testi épség, az egészség, valamint a környezet védelme érdekében elrendelheti a (2) bekezdés aa)-ab) alpontja alapján hozott határozatának azonnali végrehajtását.” A Kbtv. és a hozzá kapcsolódó jogtárgyak által szabályozott alábbi tevékenységeket az ÁNTSZ ellenőrzi. • A gyártó, illetőleg az importáló köteles a veszélyes anyagot, illetőleg veszélyes készítményt bejelenteni. (Részletesen lásd: külön jogszabály.) • A gyártó, illetve importáló felelőssége a megváltozott összetételű készítmény márka-, (fantázia-,) nevének megváltoztatása; (ez alól felmentést csak az OKK főigazgatója adhat). • A gyártó, illetőleg importáló felelőssége az új anyagok törzskönyvezésének kezdeményezése. (Részletesen lásd: külön jogszabály.) • A munkáltató (beleértve a gyártót, importálót, forgalmazót is) bármilyen tevékenységet csak bejelentett vagy törzskönyvezett anyaggal, illetve bejelentett veszélyes készítménnyel folytathat. (A készítmény komponensei bejelentettek vagy törzskönyvezettek kell, hogy legyenek.) Fontos: a veszélyes anyaggal, illetve veszélyes készítménnyel végzett tevékenység előzetes bejelentése nem helyettesíti a veszélyes anyag, illetve veszélyes készítmény előállításához, gyártásához, feldolgozásához vagy felhasználásához szükséges egyéb hatósági engedélyeket. • A veszélyes anyag és/vagy készítmény foglalkozás körében történő felhasználásra való kiszolgálásának szabálya (átvételre jogosultság igazolása; nagykorúság). • A csomagolás, zárás, feliratozás (címkézés), egyéb jelzések közegészségügyi ellenőrzése, nem érintve a Fogyasztóvédelmi Felügyelet jogosítványait. Fontos: a gyermekbiztos zár, tapintható veszélyjelzés, elszóródás, stb. népegészségügyi kérdés is! • A veszélyes anyagok, veszélyes készítmények tárolásának, rakodásának közegészségügyi szempontú ellenőrzése. Fontos: a kísérleti, kutató laboratóriumok, oktatást végző intézmények, szertárak ellenőrzése. Ezek

157

• • • • • • •

ellenőrzése a kémiai biztonság szemléletének helyes irányú alakítását, ismeretének bővítését jelenti/jelentheti! Kockázatbecslés írásos dokumentálásának ellenőrzése. [Részletesen lásd: 25/2000. (IX.30.) EüM-SzCsM, illetve 26/2000. (IX.30.) EüM rendeleteket.] A tevékenységhez választott anyag indoklása, az indoklás költséghaszonelemzéssel történő kiegészítése. A tevékenység egészséget nem veszélyeztető mivoltának ellenőrzése. [Részletesen lásd: 25/2000. (IX.30.) EüM rendeletet.] A biztonsági adatlap adat- és információ tartalma – mennyiségi és minőségi szempontok. A használati utasítás adat- és információ tartalma – mennyiségi és minőségi szempontok. A mérgezési esetek bejelentése. A kémiai biztonság NAT-ba való felvétele, oktatásának megvalósulása.

Növényvédő szerek, termésnövelő anyagok ellenőrzési eljárásai A növényvédő szerek és termésnövelő anyagok forgalomba hozatala és felhasználása engedélyhez kötött. Az engedélyezés menetének (amelyet a 4.2. táblázat vonatkozó rendelete szabályoz) vázlata a következő: A hatóanyagok engedélyezésére uniós szabályok vonatkoznak, amelyet a magyar joggyakorlat teljes mértékben követ. Kijelöl nemzeti hatóság Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat (NTKSZ). A nemzeti hatáskörben maradó formált termék engedélyezéséhez a kérelmet az előírt adatokkal az NTKSZ-hez kell benyújtani. Az NTKSZ a teljes dokumentációt szakvéleményezésre megküldi az egészségügyi és környezetvédelmi minisztériumok szakintézményeinek (OKK, OÉTI, KTVFF). Az NTKSZ beérkező szakvélemények figyelembevételével a rendelkezésekre álló adatok birtokában, az előírt értékelési eljárás lefolytatásával, értékelő dokumentáció elkészítésével dönt az engedélyezésről, elkészíti, kiadja az engedélyezési okiratot. Ez tartalmazza a felhasználásra vonatkozó legfontosabb előírásokat (termék és hatóanyag név, hatóanyag koncentráció, forgalomba hozatal minőségi előírásai, méreg kategória, hal- és méhveszélyességi besorolás, védőeszközök, tűzveszélyesség, kultúrakárosító, dózis, felhasználás technológiai javaslata, várakozási idők, szermaradék előírások, forgalmi kategória, egyéb előírások). Csak engedélyezett növényvédő szerek hozhatók forgalomba és használhatók fel. Veszélyesség alapján a növényvédő szerek három forgalmi kategóriába kerülnek besorolásra. A I. forgalmi kategóriájú szert csak felsőfokú növényvédelmi képesítésű szakemberek vásárolhatnak és használhatnak fel. A II. forgalmi kategóriájú szer vásárlásához és felhasználásához a termékre vonatkozó engedély szükséges. Ezt azok kaphatják meg, akiknek középfokú növényvédelmi

158

képesítésük van, vagy legalább a 80 órás növényvédelmi tanfolyamot elvégeztek. A III. kategóriájú szer (legkevésbé toxikus) szabad forgalmú. Az agrokemikáliák felhasználásának ellenőrzése a FM felügyeletébe tartozó megyei növényi és talajvédelmi szolgálatok feladata. A szolgálatok felügyelői helyszíni ellenőrzést végeznek (technológia, raktározás stb.), ill. laboratóriumi vizsgálatokhoz mintát vesznek (szermaradék, minőség ellenőrzés). Nők, fiatalkorúak méregjelzésű növényvédő szerek raktározásával, szállításával, hatástalanításával, kiszerelésével és közvetlen felhasználásával (permetezés, porozás, gázosítás) járó munkával nem foglalkoztathatók. Növényvédő szerek csak eredeti, zárt csomagolásban, magyar nyelvű címkével ellátott csomagoló burkolatban hozhatók forgalomba. Gázosítást kizárólag egészségügyi gázmester végezhet. Árusítás és raktározás személyi és tárgyi feltételei biztonsági szempontból szabályozottak. (Korm. rendelet) A felhasználásra vonatkozóan a címke nyújt alapvető információt. Bizonyos termékekre a gyártó által elkészített ismertető füzetek, információs levelek is eljutnak a felhasználókhoz. Szaktanácsadási rendszer kiépítése növényvédelmi vonatkozásban még csak a kezdeti stádiumban van, ezt részben a hatósági feladatokat ellátó állomási szakemberek látják el, részben pedig a forgalmazók. Ezt a munkát segíti a 2000. évi LXXXIV. tv. alapján működő Növényvédő és Növényorvosi Kamara. Növényvédő szer nagy- és kiskereskedelmi tevékenység engedélyezését a helyi Önkormányzatok végzik, az NTKSZ, illetve a megyei szolgálatok szakhatósági véleményének figyelembevételével. A forgalomba kerülő termékek minőségét 2 megyei szolgálat analitikai laboratóriuma vizsgálja rendszeresen. Éves mintaszám kb. 2 000. A vizsgálatok kiterjednek a csomagoló burkolatok ellenőrzésére is. A növényvédő szerekkel kapcsolatban az ÁNTSZ-nek is vannak feladatai; ezek a növények, növényi termékek toxikus vegyi anyag tartalmának ellenőrzésével (véleményezés), növényvédőszer-maradék értékekkel (közlemény), növényvédő szer felhasználással (vízművek, víznyerő helyek külső védőterületein), növényvédő szer hulladékok helyi hatástalanításával (kistermelőknél) kapcsolatosak. A biocidok, a gyógyszerek, kábítószerek, pszichotróp anyagok, az állatgyógyászati szerek, az élelmiszerbiztonság, a kémiai hulladékok, és néhány más terület ellenőrzésének speciális kérdésére a 4.2.1.3.-4.2.1.5. pontokban, valamint a 4.2. Táblázaton utalást tettünk.

159

4.2.5. A jogszabályok végrehajtásának eredményeként működő adatbázis Az OKK-OKBI részeként működő ETTSZ-ben és KBIR-ben jelentős adatbázisok vannak. Ezek: a Magyarországon gyártott vagy forgalomba hozott veszélyes anyagok, veszélyes készítmények, a biztonsági adatlapok tevékenységi engedélyek, a mérgezési esetek a HPV anyagok adatbázisa. Az ETTSZ és a KBIR a hatóságok, a kormányzati és nem kormányzati szervek, valamint a lakosság részére az adatbázisok felhasználásával információt szolgáltat. (Részletesen lásd: 8. fejezet.) 4.2.6. Adatvédelem, információvédelem A Kbtv. illetőleg végrehajtási rendeletei, valamint más tárcák kompetenciájába tartozó jogszabályok garantálják a bizalmas adatok, információk védelmét. Nem képezhetik bizalmas információk tárgyát a veszélyes anyagok és készítmények egészségvédelemmel, környezetvédelemmel kapcsolódó adatai, információi. Ennek egyik eszköze: a biztonsági adatlapok ún. „down-stream”-jének (gyártóforgalmazó-kereskedő-foglalkozásszerűen felhasználó), valamint a lakossági forgalomban a részletes használati utasítás valamennyi vásárló részére való biztosítása (lásd még: Kbtv. 13. §). 4.3. Felhasználási kategóriák szerinti, meglevő törvényi szabályozás a vegyi anyagok különböző stádiumaira vonatkozóan a gyártástól/importtól a hulladékig Valamennyi csoportba tartozó vegyi anyaggal kapcsolatos szabályozás a vegyi anyagok teljes életciklusára kiterjed. Ennek bemutatását illetően utalunk a 4.2. alfejezetre, továbbá a 4.3. Táblázatra. A 4.3. Táblázaton valamennyi vegyi anyag csoport esetében, a veszélyes anyagok életciklusa bármely szakaszában jogszabályban előírt kezelésre utalva „x” jelzést tettünk. A 4.3. Táblázatról leolvasható, hogy gyakorlatilag valamennyi veszélyes anyag csoport teljes életciklusa, az életciklus minden egyes szakasza fázisa/lépése kielégítően szabályozott az országban.

160

4.3. Táblázat Vegyi anyag kategória Növényvédőszerek

A vegyi anyagok kezelésére vonatkozó törvényi eszközök áttekintése, felhasználási kategóriák szerint

Import

Termelés

Tárolás

Szállítás

Forgalmazás

Felhasználás/ kezelés

Hulladék

X

?

X1

X

X

X

X

2

Közegészségügyi szerek 1/ Állatgyógyászati szerek

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

-

X

X

X

Faanyagvédő szerek 2/

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

?

X

?

Takarmány adalékok

X

X

X

X

X

X

X

Ipari anyagok

X

X

X

X

X

X

X

Kőolaj termékek

X

X

X

X

X

X

X

Fogyasztási vegyi anyagok 3/

X

X

X

X

X

X

X

Egyebek

X

X

X

X

X

X

X

Gyógyszerek

X

X

X

X

X

X

X

Gyógyhatású anyagok

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

X

Irtószerek 4/

X

?

X

X

X

X

?

Veszélyes hulladékok

X

NÉ+

X

X

X

X

X+

Élelmiszer adalékok

3

Kábítószerek, pszichotrop anyagok, kábítószerprekurzorok

X: a tevékenység jogszabállyal lefedett, szabályozott +: NÉ: nem értelmezhető 1-4: együttesen a biocidok csoportjába tartoznak és biocidként vannak/lesznek szabályozva.

1

Növényvédő szerek: Az általános szabályokat a 4.2. Táblázat vonatkozó rendeletei tartalmazzák. Rendelet a növényvédő szer csomagoló burkolatok kezeléséről. 3 A 40/1995. (XI.16.) FM rendelet (72) kilenc, az adalék anyagokra vonatkozó EU direktívát helyezett hatályba. A különféle adalékanyagok felhasználhatósági szintjéről magyar nemzeti szabvány (MSZ 14476-86 Élelmiszer adalékanyagok és technológiai segédanyagok) rendelkezik. 2

161

4.4. A vegyi anyagok ellenőrzési eljárásainak és fő megközelítési módjainak összegző leírása Magyarországon az EINECS-n szereplő régi vagy törzskönyvezett (az ELINCSre felvett) anyagokkal lehet tevékenységet folytatni a 4.2.1. pontban leírtak szerint. A hatósági ellenőrzést illetően a 4.2.4. pontra utalunk. Néhány kifejezetten veszélyes anyag/készítménycsoporttal csak korlátozásokkal lehet tevékenységet folytatni. Ezt részleteiben a 41/2000. (XI.20.) EüM-KöM rendelet szabályozza, amely a többször módosított 76/769/EGK tanácsi irányelv rendelkezéseit ülteti át a magyar jogba. A rendelet az alábbi anyagok és készítmények vonatkozásban hangolja össze a jogi és igazgatási előírásokat: − poliklórozott bifenilek (PCB) és terfenilek (PCT); − benzol; − azbeszt; − polibrómozott bifenilek (PBB); − higanyvegyületek; − arzénvegyületek; − szerves ónvegyületek; − egyes rákkeltő vegyületek benzidin, 4-nitrobifenil, vinil-klorid stb.; − egyéb vegyületek (ólomkarbonátok, ólomszulfátok stb.). Az irányelv kettős célt szolgál. Biztosítani kívánja a társadalom és a környezet védelmét az egészség- és környezetszennyező anyagokkal és készítményekkel szemben. Másrészt viszont harmonizálja a tagországok szabályozását, annak érdekében, hogy azok ne jelentsenek gátló tényezőt a kereskedelem számára és ne érintsék negatívan az EU működését. Az irányelvet 1976-ban hirdették ki, időközben több módosítása is megjelent az EU hivatalos lapjában. A veszélyes anyagok behozatalát és kivitelét a közvetlenül alkalmazandó 304/2003/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hazai végrehajtását biztosító, az egyes veszélyes anyagok és veszélyes készítmények kivitelével, illetve behozatalával összefüggő bejelentési eljárás részletes szabályairól szóló 8/2004. (XII.1.) EüM-FVM-KvVM-GKM együttes rendelet, valamint a Magyarország által 2001-ben ratifikált Rotterdami Egyezmény szabályozza. A Rotterdami Konvenciót elfogadó országok a hatályba lépés időpontjában írásban tájékoztatják a Titkárságot a szóban forgó időpontban hatályban lévő végleges szabályozó intézkedéseikről. E kötelezettség alól mentesülnek azok a Felek, akik a Módosított Londoni Irányelvek, vagy a Nemzetközi Magatartási Kódex értelmében

162

már adtak tájékoztatást végleges szabályozási intézkedéseikről. A Titkárság a Konvencióban részletezett eljárás figyelembevételével a betiltott vagy szigorúan korlátozott vegyszerekre, a nagyon mérgező növényvédő szer készítményekre listát állít össze, amelyet az új ismeretek mérlegelésével folyamatosan bővít. A listán szereplő anyagok és készítmények exportja, ill. importja esetében az előzetes tájékoztatási kötelezettség fennáll (4.4. Táblázat). A Rotterdami Konvenció működtetéséért az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja (UNEP), valamint az Egyesült Nemzetek Élelmiszer és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) vállalt felelősséget. A Konvenció figyelembe veszi a fejlődő országok, és az átmeneti gazdaságú országok körülményeit, és azok sajátos szükségleteit, különösen az egyes országok vegyszerkezelési képességeinek és kapacitásainak erősítését, beleértve a technológia átadását, pénzügyi és szakmai segítség nyújtását, valamint a Felek közötti együttműködés előmozdítását. Felméri az egyes országok sajátos szükségleteit a tranzitszállításokra vonatkozó információ tekintetében. Elősegíti a vegyi anyagok kezelésének fejlett országokban kifejlesztett módszereinek elterjesztését, beleértve a csomagolásra, feliratozásra és felhasználásra vonatkozó, az ember egészségét és környezetét kímélő eljárásokat is. A fenntartható fejlődés megvalósítása érdekében összehangolja a kereskedelmi, az egészségvédelmi és környezetvédelmi stratégiát. Az Európai Közösség (és tagjaként Magyarország), mint „regionális gazdasági integrációs szervezet” vesz részt a Rotterdami Konvenció végrehajtásában. Ugyanakkor ösztönözte a tagállamokat arra, hogy külön-külön is írják alá és ratifikálják a Konvenciót. A gyakorlatban a 25 tagállam összehangoltan végzi a munkát az EU Bizottság irányításával. A tagállamok kijelölt nemzeti hatóságai (Designated National Authority, DNA) évente 2-3 alkalommal tanácskoznak Brüsszelben. A Rotterdami Konvenció évenként megrendezett Konferenciáin a tagállamok egységes EU álláspontot alakítanak ki minden napirendi pont esetében. Az összehangolt munka zálogát az Európai Parlament és Tanács 304/2003/EK rendelete jelenti, amely valamennyi tagállamra kötelező előírásokat tartalmaz. A Konvenció 2004. február 24.-i hatálybalépése gyakorlatilag időben egybeesett Magyarország teljes jogú EU tagságának 2004. május 1-jei realizálódásával. Ezért az ezt követő változtatások e két eseményre való tekintettel történtek meg. Elsőként az önkéntes szakaszra vonatkozó, de már az EU gyakorlatot is figyelembevevő 46/2000. (XII.29.) EüM-FVM-KöM-GM együttes rendelet, az egyes veszélyes anyagok és veszélyes készítmények behozatalával és kivitelével összefüggő bejelentési és előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyási (PIC) eljárásról kellett hatályon kívül helyezni.

163

4.4. Táblázat

A rotterdami Konvenció jegyzéke – az előzetes tájékoztatásra kötelezett anyagok Vegyi anyag

2,4,5-T Aldrin* Binapakril Kaptafol Klórdán* Klórdimeform Klórbenzilát DDT* Dieldrin Dinoseb és dinoseb sók 1,2-dibrómetán (EDB) Etilén-diklorid Etilén-oxid Fluoracetamid HCH (vegyes izomerek) Heptaklór* Hexaklórbenzol* Lindán Higanyvegyületek, a szervetlen higanyvegyületeket, alkil higanyvegyületeket és alkoxialkil és aril higanyvegyületeket is beleértve Pentaklórfenol Toxafén* Metamidofosz (az anyag 600 g/l-t meghaladó hatóanyag-tartalmú oldható folyékony készítményei) Metil-paration [emulgeálható koncentrátumok (Einecs) 19,5%, 40%, 50% 60% hatóanyag tartalommal, és porok 1,5%, 2% és 3% hatóanyag tartalommal] Monokrotofosz (az anyag 600 g/l-t meghaladó hatóanyag-tartalmú oldható folyékony készítményei) Paration [beleértve ennek az anyagnak valamennyi készítményét - aeroszol, porozószer (DP), emulgeálható koncentrátum (Einecs), granulátum (GR) és nedvesíthető porok (WP) -, kivéve a kapszulás szuszpenziókat (CS)]

Vonatkozó CAS szám(ok) 93-76-5 309-00-2 485-31-4 2425-06-1 57-74-9 6164-98-3 510-15-6 50-29-3 60-57-1 88-85-7 106-93-4 107-06-2 75-21-8 640-19-7 608-73-1 76-44-8 118-74-1 58-89-9

Kategória

87-86-5 8001-35-2 10265-92-6

Peszticid Peszticid Kifejezetten veszélyes peszticid készítmény

298-00-0

Kifejezetten veszélyes peszticid készítmény

6923-22-4

Kifejezetten veszélyes peszticid készítmény

56-38-2

Kifejezetten veszélyes peszticid készítmény

Peszticid Peszticid Peszticid Peszticid Peszticid Peszticid Peszticid Peszticid Peszticid Peszticid Peszticid Peszticid Peszticid Peszticid Peszticid Peszticid Peszticid Peszticid Peszticid

164

4.4. Táblázat/1 Vegyi anyag Foszfamidon (az anyag 1000 g/l-t meghaladó hatóanyag-tartalmú oldható folyékony készítményei)

Krokidolit Polibrómozott bifenilek (PBB) Poliklórozott bifenilek (PCB) * Poliklórozott terfenilek (PCT) Trisz (2,3-dibrómpropil) foszfát

Vonatkozó CAS szám(ok) 13171-21-6 (keverék, (E)&(Z) izomerek) 23783-98-4 ((Z)-izomer) 297-99-4 ((E)-izomer) 12001-28-4 36355-01-8 (hexa-) 27858-07-7 (okta-) 13654-09-6 (deka-) 1336-36-3 61788-33-8 126-72-7

Kategória Kifejezetten veszélyes peszticid készítmény

Ipari Ipari Ipari Ipari Ipari

* Ezek az anyagok e rendelet V. melléklete 14. cikke (2) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően kiviteli tilalom alá esnek.

165

Ez kötelező volt számunkra, mivel az EU-ban a Rotterdami Konvenció végrehajtását az előbb már említett, valamennyi tagállamra kötelező 304/2003/EK rendelet szabályozza. A jövőben még további – már jelenleg is folyamatban lévő – intézkedések szükségesek az export és import ellenőrzésére kijelölendő Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának megbízására, valamint a Konvenció és az EK rendelet kötelezettségeit megsértők büntetési szabályainak megvalósítására. Ez utóbbi eddig csak az ipari és egyéb vegyi anyagokra vonatkozóan történt meg a Kormány 12/2005. (I.26.) rendeletében, amely a Kémiai terhelési bírság alkalmazásának részletes szabályairól szóló 189/2000. (XI.8.) Korm. rendeletet módosította. A Magyar Köztársaság két kijelölt DNA-ja a 8/2004. (XII.1.) EüM-FVM-KvVMGKM együttes rendelete értelmében: − növényvédő szerek és termésnövelő anyagok esetében a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (a minisztérium által kijelölt intézmény a Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat, 1118 Budapest, Budaörsi út 141-145.); − egyéb vegyi anyagok és készítmények esetében a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Kémiai Biztonsági Intézete (1096 Budapest, Nagyvárad tér 2.). Az export és import ellenőrzést a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP) fogja felügyelni, miután megtörtént a megbízás rendeleti megerősítése. A VPOP és a két DNA szoros kapcsolatot tart fenn a kötelezettségek végrehajtása érdekében. A VPOP és a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ együttműködési megállapodást kötött annak érdekében, hogy javítsák a felek közötti információcsere hatékonyságát, olyan átfogó és következetes megközelítést hozzanak létre a vonatkozó jogszabályokban foglaltak végrehajtása során, amely a meglevő erőforrások jobb kihasználását eredményezi, valamint a nem biztonságos veszélyes anyagok és készítmények belföldi piacra kerülését megakadályozza, illetve a belföldi piacra kerülés kockázatát minimálisra csökkenti. A Rotterdami Konvenció végrehajtásával kapcsolatos egyéb rendelkezések: Az Európai Parlament és Tanács 304/2003/EK rendeletének 18. cikkének és a 266/2004. (IX.23.) Kormányrendelet 17. cikkének értelmében a kötelezettségeit elmulasztó Feleket szankcionálásban részesítik, illetve felhatalmazzák a tagállamokat a kötelezettségeit elmulasztó exportálók megfelelő mértékű büntetésére. Az ÁNTSZ-ek ellenőrzik, hogy az exportálók, illetőleg az importálók teljesítik-e a Rotterdami Konvenció végrehajtására előírt Európai Uniós kötelezettségeket.

166

Ez egyrészt az export bejelentések, másrészt az éves viszonylatban exportált, vagy importált mennyiség bejelentését jelenti. 4.4.1. A vegyipar által felvetett belső és külső jogharmonizációs problémák 1.

A katasztrófák elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény végrehajtására kiadott 2/2001. (I.17.) kormányrendelet, valamint a kémiai biztonsági előírások anyaglistái nem teljesen harmonizáltak. Míg pl. a hulladékok nem tartoznak a kémiai biztonsági törvény hatálya alá, addig a 2/2001. (I.17.) kormányrendelet értelmében a veszélyes üzem azonosításához figyelembe kell venni a hulladékokat is, így el kell végezni a hulladékok veszélyességi osztályba sorolását, R és S mondatokkal való ellátását.

2.

A nyomástartó berendezések és rendszerek biztonsági követelményeiről és megfelelőség tanúsításáról szóló 9/2001. (IV.5.) GM rendelet a valamint az alapját adó 97/23 EK irányelv erősen eltér egymástól a töltet veszélyességi besorolásának vonatkozásában. A magyar rendelet ugyanis általános megfogalmazásokat tartalmaz, és további kutatásokra van szükség annak eldöntésére, hogy pl. egy T veszélyszimbólummal ellátott anyag mely R-mondatokkal együtt jelent veszélyes töltetet a nyomástartó edényben. Ezzel szemben az EU-direktíva konkrét jeleket és R-mondatokat jelöl meg a töltet veszélyességének meghatározására. A magyar rendeletet az EU-előírásnak megfelelően egyértelművé kell tenni.

Példa a felvetett problémára Az 1. csoportba tartozó veszélyes töltetek: A nyomástartó berendezések és rendszerek biztonsági követelményeiről és megfelelőség tanúsításáról szóló 9/2001. (IV.5.) GM rendelet szerint: – – – – – –

a robbanásveszélyes töltetek; a rendkívül gyúlékony töltetek; a könnyen gyulladó töltetek; a gyúlékony töltetek (ha a legnagyobb megengedhető hőmérséklet nagyobb, mint a lobbanáspont); a nagyon mérgező és mérgező töltetek; az oxidáló töltetek.

A nyomástartó berendezésekkel kapcsolatos tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 1997. május 29-i 97/23/EK irányelv szerint − − − − − − − 3.

robbanásveszélyesek (E; R2; R3); fokozottan tűzveszélyesek (F+; R12); tűzveszélyesek (F; R11); kevésbé tűzveszélyesek (ahol a legmagasabb hőmérséklet a lobbanáspont felett van) (R10); nagyon mérgezőek, (T+; R28; R27; R26 R39-cel kombinálva is); mérgezőek, (T; R25; R24; R23; R39-cel és R48-cal kombinálva is); oxidálóak.

A 35/1996. (XII.29.) BM rendeletben meghatározott Országos Tűzvédelmi Szabályzat, mely a kémiai biztonságra vonatkozó törvény hatálybalépése előtt keletkezett, egészen más tűzveszélyességi besorolást és lobbanáspont-határokat használ, mint az említett törvény. Jóllehet a 2000 után életbelépett rendeletek (pl. katasztrófavédelem) egyre inkább a kémiai biztonságról szóló törvény definícióihoz nyúlnak vissza, a tűzvédelem területén ez a harmonizáció máig nem történt meg. Pl. a 10 oC-os lobbanásponttal rendelkező metanol az OTSz szerint fokozottan tűzveszélyes, a kémiai biztonsági előírások értelmében csupán tűzveszélyes.

4.

A heti 36 órás munkaidőt előíró 1/1990. (VIII.21.) IKM rendelet feltételezhetően a dolgozók egészségének védelmét kívánta biztosítani. Az egészség veszélyeztetettségét azonban nem lehet

167

megváltani pénzzel, vagy munkaidő kedvezménnyel, az egészséges munkafeltételek kialakítását pedig már évek óta EU harmonizált jogszabályok követelik meg. Az EU harmonizált Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény új alapokra helyezte a munkaidővel kapcsolatos követelményrendszert. A biztonságos munkavégzés követelményeit teljes körűen előírják a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény, valamint a kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény és végrehajtásukat szolgáló munkavédelmi, foglalkozás-egészségügyi rendeletek. A téma szempontjából ezek közül kiemelt jelentőségű a veszélyes anyagokkal és veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes eljárások, illetve tevékenységek részletes szabályairól szóló 44/2000. (XII.27.) EüM rendelet, a munkahelyek kémiai biztonságáról szóló 25/2000. (IX.30.) EüM-SzCsM rendelet, a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk okozott egészségkárosodások megelőzéséről szóló 26/2000. (IX.30.) EüM rendelet, valamint 2002. és 2004. évi módosításaik. E miniszteri rendeletek megadják azokat a nyolc órás referencia időre vonatkozó határértékeket, melyek betartása esetén, napi nyolc és heti negyven órás munkaidőben, a dolgozók nincsenek kitéve egészségkárosító kockázatnak. Meghatározzák az egészségkárosító kockázat fogalmát is. A kémiai biztonsággal kapcsolatban az EU-ban két nagyon lényeges, alapvető követelmény van: ¾ Minimalizálni azon munkavállalók számát, akik egészségügyi kockázatoknak vannak kitéve. A foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk okozott egészségkárosodások megelőzéséről szóló 26/2000. (IX.30.) EüM rendelet 6. § (1) bekezdése kimondja, hogy „A munkahelyen a rákkeltő hatásának kitett munkavállalók számát a munka elvégzéséhez szükséges lehető legalacsonyabb szinten kell tartani. Az expozíciós idő csökkentése nem járhat együtt az expozíciónak kitett munkavállalói létszám növekedésével.” A veszélyes anyagok és a rákkeltő hatásoknak kitett dolgozók számának csökkentése egészségvédelmi szempontból tehát uniós követelmény, melyet a 36 órát előíró 1/1990. (VIII.21.) IKM rendelet hatályban tartása miatt Magyarország nem tud teljesíteni, hiszen arra kényszeríti az érintett vállalkozásokat, hogy folyamatosan működő üzemeikben plusz műszakot állítsanak be. ¾ Folyamatosan csökkenteni azokat a tényezőket, amelyek a munkavállalók munkavégzése során egészségügyi kockázatot jelentenek. A korszerű egészségvédelem alapja tehát a kockázatbecslésre épülő kockázatcsökkentési intézkedések meghatározása, majd következetes végrehajtásukkal az egészségi kockázatok kizárása, vagy minimalizálása. A magyar jogi követelmények és a gyakorlat ezen elv érvényesülését megnyugtatóan biztosítják. A magyar vegyipar azonban hiába csökkenti az egészségi kockázatokat bármilyen alacsony szintre, dolgozóit akkor sem foglalkoztathatja olyan időkeretek között, ahogyan azt versenytársai tehetik. A szabályozás tehát nem felel meg az EU jogi előírásainak és a Közösségben alkalmazott gyakorlatnak sem, sőt ellentétes azzal. Hasonló szabályozásra nincs példa az Európai Unióban, de más földrészeken sem.

A vegyipar által felvetett problémákra a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságáról az alábbi reflexió érkezett: „A vegyipar által felvetett belső és külső jogharmonizációs problémák között említésre kerül, hogy a kémiai biztonságról szóló törvény nem vonatkozik a hulladékokra, ugyanakkor a 2/2001. (I.17.) kormányrendelet értelmében a veszélyes üzem azonosításához figyelembe kell venni a hulladékokat is, így el kell végezni a hulladékok veszélyességi osztályba sorolását. A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. Törvény és végrehajtási rendeletei előírják a veszélyes anyagok besorolását és szállítás esetén kísérő-jeggyel történő ellátását. A kísérőjegyen szükséges a hulladék összetevőjének feltüntetése, R és S mondatok megjelölésével. Igy a hulladék Seveso II. Irányelv szerinti besorolása megadható.”

168

A továbbiakban ugyancsak „a vegyipar által felvetett belső és külső jogharmonizációs problémák között említésre kerül, hogy a 35/1996. (XII.29.) BM rendeletben meghatározott Országos Tűzvédelmi Szabályzat, mely a kémiai biztonságra vonatkozó törvény hatálybalépése előtt keletkezett, egészen más tűzveszélyességi besorolást és lobbanáspont-határokat használ, mint az említett törvény. Az említett rendelet időközben módosításra került, s ennek során megteremtette az összhangot a tűzvédelmi előírások és a 2/2001. (I.17.) Korm. rendelet 1. számú mellékletében foglalt előírások között.” A megvitatásból kimaradt – a MAVESZ által felvetett – további kérdésekre a MOP-ban is meghatározott ún. belső jogharmonizáció során feltétlen célszerű visszatérni!

4.5. A helyes vegyi anyag-kezelést elősegítő nem jogszabályi mechanizmusok 4.5.1. Spontán mechanizmusok – lakosság és az ipar megegyezései A lakosság egyre erősödő párbeszédet folyat többnyire az önkormányzatokon és a különböző nem kormányzati szervezeteken keresztül az ipari vállalatokkal, alapvetően környezetszennyezési kérdésekben. E párbeszédben a lakókörnyezet védelme az alapvető cél. Az a mechanizmus, amely szerint a lakossági igény a lakókörnyezet védelmére egyre erősödő hanggal megfogalmazódik 1997 óta sokat fejlődött, de többnyire még mindig spontán jellegű, alapvetően azért, mert az önkormányzatok e kérdések szakszerű kezelésére megfelelő szakemberekkel nem rendelkeznek, valamint, mert az önkormányzat többnyire mindig az „esemény után”, csak követő jelleggel cselekszik. Néhány esetben e „párbeszéd” jelentős változtatásokra kényszeríti az ipari vállalatokat. Pl. az ipari vállalatoknál – anyagi lehetőségeik függvényében – megkezdődött földalatti kettős falú tartályok telepítése, megakadályozandó a tartály-lyukadás okozta talajszennyezést. Azon vegyipari vállalatoknál, ahol a tevékenység a lakókörnyezetet is veszélyeztetheti, havária vagy katasztrófa helyzet esetén a lakókörnyezet védelmére rendszeres riasztási és mentési gyakorlatot tartanak, s a vállalatok berendezkedtek a polgári védelemmel közösen a lakókörnyezet szükség szerinti kiürítésére. Pl.: Dunai Finomító, Százhalombatta HF alkilező üzem, BorsodChem Rt, Kazincbarcika, foszgén üzem. E témakörben az időközben bevezetett környezeti hatásvizsgálati kötelezettség, valamint a katasztrófa törvény jogilag megnyugtató helyzetet teremtett. A privatizáció után az új tulajdonosok a vételárból az esetleges latens környezetszennyezési problémák megoldására jelentős összegeket visszatartottak. A gyógyszertárak készletében lejárt gyógyszerek és magisztrális alapanyagok gyűjtése és szabályos ártalmatlanítása kialakult rendszer szerint működik. A prosperáló iparvállalatoknál a privatizációt megelőző átvilágítások eredményeként megkezdődött a talajvíz rekultivációja.

169

Az előzőekben ismertetett példák a többségi külföldi tulajdonú vállalatoknál gyors ütemben történnek, részben a privatizáció hozta tőke erő növekedés, részben a külföldi tulajdonos „jó híré”-nek megőrzése érdekében. Eredménnyel zárultak a Budapesti Vegyiművek és a XX. kerületi Önkormányzat visszatérő vitái a környezetszennyezésről. Ide sorolhatjuk a Metallokémia (XXII. kerület) hírhedt ólommal és egyéb színes fémekkel okozott környezetszennyezésének felszámolására tett lépéseket, amely érdekében a gyár ma már nem működik; a gyár telephelyének és környezetének szennyezés mentesítése megkezdődött. Ugyancsak a XXII. kerületben a szórt azbeszt szigeteléssel épített Rózsakert-lakótelep épületeinek azbesztmentesítése is megkezdődött. Hasonló okból azbesztmentesítés kezdődött Győr-Moson-Sopron megyében. Ma már jellemzőnek mondhatók – ha még országosan nem is hódítottak teljesen tért – azok az akciók, amelyeket az ipar kezdeményez és amelyeket sponzorálva az ipar végre is hajt. Ezek közül az alábbiakat emeljük ki: 4.5.2. Felelős Gondoskodás (Responsible Care) program alakulása Magyarországon részletesen lásd: 6.1.3.1. pontban 4.5.3. Vegyipari Riasztási és Információs Központ (VERIK) részletesen lásd: 6.1.3.2. pontban 4.5.4. APELL program Magyarországon részletesen lásd: 6.1.3.3. pontban 4.5.5. SQAS (Biztonsági és Minőségi Értékelő Rendszer) Magyarországon részletesen lásd: 6.1.3.4. pontban 4.5.6. Nemzetközi Vegyi Anyag Környezeti (International Chemical Environment – „ICE”) programja részletesen lásd: 6.1.3.4. pontban 4.5.7. Civil szervezetek, szakmai egyesületek és az ipar részvétele a szabályozások hatékonyságáról Magyarország átvette/honosította az Európai Közösség vegyi anyagokkal kapcsolatos jogi aktusait. Ennek a munkának egyik meghatározó jellemzője volt, hogy az európai irányelvek, rendeletek, határozatok, ajánlások honosítása során a civilszervezetek véleményét a jogalkotók figyelembe vették. Az EU által közreadott Fehér Könyv, illetve annak végrehajtására előkészített REACH ismertetésében, illetve véleményezésében a kormányzati szervek mellett az ipar és a környezetvédelmi civil szervezetek (pl. levegő munkacsoport) részt vesznek. A vegyipar részvételére a környezetbiztonság megteremtésében az Egészség magas szintű védelmében és a vegyi balesetek elhárításában társadalmilag szükség van, speciális szakértelme és eszközei nem nélkülözhetők.

170

4.5.8. Nem jogi szabályozási mechanizmusok a veszélyes hulladékok kezelésére 1996-ban megszervezésre és bevezetésre került a Környezetvédelmi Termékdíj. A Program célja: a képződő, illetve korábban képződött veszélyes hulladék és/vagy a természetben szétszórtan található veszélyes hulladékok begyűjtésére gyűjtőhálózat kialakítása, valamint a begyűjtött hulladékok folyamatos feldolgozására, anyagi hasznosítására, energianyerésre feldolgozó kapacitások kiépítése. A támogatási irányelveket a KvVM évente közzé teszi. A pályázók rendszeres és egyszeri támogatást nyerhetnek a hulladékképző termékdíjköteles termékek, illetve azokból származó anyagok újrahasználatára, újrafeldolgozására, ennek hiányában energianyerésre, visszagyűjtésre. A Termékdíj rendszernek a releváns kockázat-csökkentésben mérhető eredménye csak később lehet. 4.5.8.1. A veszélyes anyagok gyártására, alkalmazására, a veszélyes hulladékok szabályozásának értékelése intézmények egyetemek, illetőleg társadalmi szervezetek részéről 1. A jogi szabályozást a civil szervezetek átfogónak ítélik. 2. A jogi szabályozás különböző eszközeinek alkalmazásának hatékonyságát nehezen vagy nem megítélhetőnek tartják. 3. A jelenlegi törvények összhangban vannak a nemzeti prioritásokkal, rendeletek szabályozzák a fő prioritású területeket. 4. A vonatkozó törvények, szabályozások a veszélyes hulladékokkal és a vegyi anyagokkal kapcsolatos nemzetközi (pl. Bázeli) Egyezményeken alapszanak. 5. A jelenlegi kontroll eszközök megfelelőek, hatékonyak és átfogóak-e, nincs kialakult véleményük. Több esetben fogalmazzák meg elmarasztaló észrevételeiket.

Összegezve: a civil szervezetek aktivitása, véleménynyilvánítása növekszik, illetőleg gyakoribbá válik. A véleménynyilvánítást a Kormányzat, a Parlament rendezvényekkel facilitálja. 1. Az 1997-ben összeállított „A Kémiai Biztonság Nemzeti Profilja” óta a magyarországi kémiai biztonság törvényi szabályozása jelentősen fejlődött, mert 1.1. Elkészült a 2000. évi XXV. törvény a kémiai biztonságról; a törvény 2001. január 1-től hatályos. 1.2. A Kbtv. és a kapcsolódó végrehajtási szabályozás, valamint a kémiai biztonság további területeit lefedő jogszabályi rendelkezések biztosítják a területet érintő közösségi jogi aktusoknak való teljes megfelelést, illetve azok megfelelő végrehajtását. 1.3. A kémiai biztonság területén működő jogszabályok teljes mértékben megfelelnek az OECD releváns szabályozásainak.

171

1.4. Magyarország ratifikálta mindazon nemzetközi egyezményeket, amelyek a kémiai biztonságot szolgálják (Rotterdami Konvenció, Baseli Konvenció, Stockholmi Konvenció, Aarhusi Egyezmény, stb.; az ILO munkahelyi kémiai biztonságot szolgáló egyezményei). 1.5. Magyarország figyelembe veszi a kémiai biztonságot érintő értekezletek, kongresszusok (pl. Rioi Földcsúcs, 1992; Johannesburgi Földcsúcs, 2002) továbbá jelentős nemzetközi szervezetek, programok (WHO, ILO, UNEP, UNIDO, FAO, IFCS, UNITAR, SAICM) javaslatait. 2. A kémiai biztonság szabályozása átfogó, annak minden egyes szektorát lefedi. A Kbtv. szelleme valamennyi vegyi anyag esetében érvényesül csakúgy mint szankcionális rendszere; a szabályozás elősegíti a helyes vegyi anyag-kezelést. 3. Az 1997-s Nemzeti Profil 163 jogszabályról tesz említést, amely a veszélyes anyagok kezelésével, illetve a kémiai biztonság kérdéseivel foglalkozott. A szabályozás területén lezajlott korszerűsítés, az EU követelményeinek megfelelő jogharmonizáció együtt járt a jogszabályok számának megnövekedésével. Jelenleg a szabályozás 224 törvény, kormány- és tárcarendelet, valamint nemzetközi egyezmény előírásaiból tevődik össze. A szabályozás túlságosan szétágazó, nehezen áttekinthető, a jogszabályok esetenként átfedik egymást. A hazai jogszabályok vonatkozásában nincs tökéletes belső jogharmonizáció (pl. ugyanazt a fogalmat két jogszabály nem azonos terminus technicusszal jelöli; a vegyiparban alkalmazott napi 6 órás munkaidő kérdése). Túlzottan „sokösszetevősnek” tűnik a kémiai biztonság felügyeleti rendszere; különösen vonatkozik ez a lakosság kémiai biztonságára, valamint az élelmiszerbiztonságra. Úgy tűnik, hogy a hatósági élelmiszerbiztonsági munka háttér-laboratórium rendszerének egységesebb irányítása eredményesebb és gazdaságosabb munkát tenne lehetővé. 4. Örömteli, hogy a nem kormányzati szervek szerepvállalása jelentőssé vált a kémiai biztonság működtetésében. Javaslatok 1. Biztosítani kell az EU új veszélyes anyag szabályozásának, a REACH rendeletnek a végrehajtását. A rendelet előkészítése során határozottan képviselni kell mind a magyar érdekeket (egy anyag – egy regisztráció [OSOR] elnevezésű magyar-brit egyszerűsítési javaslat, a korábbi változatlanul érvényes adatok elfogadása) mind pedig a kémiai biztonság érvényesítését. 2. A REACH-el egyidejűleg biztosítani kell a Globális Harmonizációs Rendszer (GHS) bevezetését. (Mindkettő biztosított: döntés született, hogy a REACH mellett a GHS is rendeletként lép hatályba.) 3. A kémiai biztonság fejlesztése érdekében figyelembe kell venni a SAICM programját és közzétett Deklarációját.

172

4. Valamennyi kémiai biztonsági jogszabály esetében szükséges a belső jogharmonizáció. 5. Tovább kell erősíteni a civil szervezetek részvételét a kémiai biztonság megvalósításában 5.1. különösen facilitálni kell a tudományos intézmények, egyetemek, részvételét. 6. A kémiai biztonságot szolgáló laboratóriumok közötti együttműködést, koordinációt, hatékonyságot jelentősen javítani kell (részletesebben lásd még: 9. fejezet). 7. Pártpolitika mentessé kell tenni a kémiai biztonsági érdekeket – különösen az önkormányzatok munkájában. 8. Követni és elemezni kell a társadalmi, gazdasági, környezeti változások kémiai biztonságra kifejtett hatásait, s a felmerülő kihívásokra átfogó, gyors válasszal kell reagálni 8.1. meg kell határozni a nemzeti prioritásokat, 8.2. a felügyeletek képzése, a pedagógusok és az iskolás gyermekek, a lakosság és a munkavállalók képzése kiemelt prioritást kell, hogy kapjon (lásd még: 15. fejezet). 9. A kémiai biztonság érdekében, a vegyi anyagok okozta kockázatok csökkentése végett 9.1. ösztönző rendszereket kell kidolgozni, 9.2. további önkéntes ipari programokat kell kialakítani és működtetni. A Magyar Vegyipari Szövetség külön javaslatai 1. Szükségesnek tartják az uniós jogszabályok hazai joggá tételekor a korrekt átvételt a részletek vonatkozásában is. Be kell fejezni azt a gyakorlatot, ami jellemzően az EU elvárásainál szigorúbb követelmények megfogalmazásában ölt testet. 2. A Magyar Vegyipari Szövetség haladéktalanul szükségesnek tartja a heti 36 órás munkaidőt előíró 1/1990. (VIII.21.) IKM rendelet, valamint az ezt módosító 11/1992. (III.4.) IKM rendelet [illetve melléklete H) pontjának] hatályon kívül helyezését.

173

4.2. Táblázat

A hazai kémiai biztonságot szabályozó jogszabályok

4.2.1.

Vegyi anyagok szabályozásával foglalkozó törvényi eszközök – vegyi anyag csoportok átfogó szabályozása 2006

4.2.2.

A vegyi anyagok szabályozásával foglalkozó törvényi eszközök – élelmiszer-biztonság

4.2.3.

A vegyi anyagok szabályozásával foglalkozó törvényi eszközök – természetes közegek (levegő, víz, talaj)

4.2.4.

Vegyi anyagok szabályozásával foglalkozó törvényi eszközök – munkahely

4.2.5.

Vegyi anyagok szabályozásával foglalkozó törvényi eszközök – lakosság, lakóhely

4.2.6.

A vegyi anyagok szabályozásával foglalkozó törvényi eszközök – nemzetközi szerződések