PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM
T/3893/2. számú
TÁJÉKOZTATÓ az Országgyűlés részére az általános forgalmi adóról szóló T/3893 számú törvényjavaslathoz
Budapest, 2007. szeptember 28.
Tartalomjegyzék 1.
Jogharmonizáció........................................................................................................... 3 1.1. Csoportos adóalanyiság............................................................................................... 3 1.2. Ingatlan........................................................................................................................ 3 1.3. Építési telek, illetve két évnél nem régebbi ingatlan értékesítése ............................... 4 1.4. A visszaigénylésre vonatkozó szabályrendszer változása........................................... 5 1.5. A mezőgazdasági tevékenységet végzők .................................................................... 5 1.6. Utazási irodák.............................................................................................................. 6 1.7. Adóalanyként történő bejelentkezést megelőző beszerzések áfája ............................. 6 1.8. Az áfa alóli mentességek............................................................................................. 6 1.9. Tárgyi eszköz értékesítése........................................................................................... 7 2. Az adócsalás visszaszorítása........................................................................................ 8 2.1. Fordított adózás kiterjesztése ...................................................................................... 8 2.2. Egyetemleges kötelezettség az adó megfizetéséért ..................................................... 8 3. Jogalkalmazás............................................................................................................... 8 3.1. Arányosítási szabályok................................................................................................ 8 3.2. Számlázás, bizonylatolás............................................................................................ 9 3.3. Alanyi adómentesség értékhatára................................................................................ 9 3.4. Adómentes import ....................................................................................................... 9
2
A Tájékoztató bemutatja az általános forgalmi adóról szóló T/3893. számú törvényjavaslatot érintő fontosabb változtatásokat.
Az általános forgalmi adóról szóló T/3893. számú törvényjavaslat Az áfa adónem harmonizált jellegét figyelembe véve már hazánknak az Európai Unióhoz történő csatlakozása miatt szükségessé váló módosítások is indokolták volna az új áfa törvény megalkotását. Ez és az egyéb időközi módosítások nyomán a jogi szabályozás hatékonysága jelentősen romlott, amely mind az adózók önkéntes jogkövetését, mind a hatósági jogalkalmazást nehezíti. Az új törvény megalkotását ösztönzi, egyben segíti az is, hogy a közösségi szintű áfa szabályozás is megújult. Ez év január 1-jével ugyanis hatályba lépett a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv (a továbbiakban: irányelv), amely a korábbi 77/388/EGK (ún. hatodik) áfa irányelvet és annak összes módosítását tartalmazza átláthatóbb és közérthetőbb szerkezetben. Az erre épülő új áfa-törvény egyrészt lehetőséget teremt a jogharmonizációt érintő fogyatékosságok és hiányosságok maradéktalan kiküszöbölésére, másrészt egy korszerű szabályozási környezetben tartós egyensúlyt hoz létre az adózókkal szembeni bizalmi elv érvényesítése, illetőleg az adóérdekek védelme között. A részletes javaslatok a következők: 1.
Jogharmonizáció
1.1. Csoportos adóalanyiság Az irányelv lehetőséget biztosít a tagállamoknak arra, hogy alkalmazzák a csoportos adóalanyiság intézményét a forgalmi adózás területén. A csoportos adóalanyiság lényege, hogy több jogilag független, de kölcsönös pénzügyi, gazdasági és szervezeti kapcsolatok révén egymással szorosan összefűződő személy/társaság az általános forgalmi adó rendszerében egyetlen adóalanyként kezelendő. A javasolt szabályozás értelmében – összhangban az irányelvvel – a csoportos adóalanyiság olyan adóalanyok számára választható, akik Magyarországon gazdasági céllal letelepedtek és egymással együtt kapcsolt vállalkozások. A csoportos adóalanyiságban tagként résztvevők önálló forgalmi adóalanyisága megszűnik (aki korábban működő adóalany volt annak adójogi szempontból a csoport a jogutódja), és a csoportos adóalanyiság időszakában a tagok együttesen minősülnek egy adóalanynak. A csoportos adóalany így egyetlen adóalanyként viselkedik, vagyis a csoporttagok tevékenységükről egyetlen áfa bevallást nyújtnak be, melyben a tagok fizetendő, illetve levonható adója együttesen szerepel. A felelősségi szabályok is az előzőekhez igazodnak, ugyanis a csoporttagok – és a tagok azon kapcsolt vállalkozásai is, amelyek úgy döntenek, hogy tagként nem vesznek részt a csoportos adóalanyiságban – a felmerült adófizetési kötelezettségért egyetemlegesen felelnek. A csoportos adóalanyiság másik lényegi következménye, hogy a csoporttagok egymás közötti ügyletei után általános forgalmi adó fizetési kötelezettség nem keletkezik. 1.2. Ingatlan A levonási jog gyakorolhatósága kapcsán továbbra is fennálló speciális előírások (levonási tilalom) kivételével megszűnnek a lakóingatlanokra vonatkozó eltérő áfa-rendelkezések, így ezek adózására egységesen ugyanazok a szabályok érvényesek, mint az összes többi egyéb ingatlanra. 3
Az ingatlan-értékesítések fő szabály szerint adómentes ügyletek, az ezek érdekében felmerülő beszerzések input áfájához pedig levonási jog nem kapcsolódik. Az értékesítő adóalanyokat ugyanakkor ezen ügyleteik tekintetében megilleti az adófizetési kötelezettség választásának a joga. Ilyen irányú választás esetén az ingatlan-értékesítés már adóköteles ügyletnek minősül. Abban az esetben azonban, ha ezen ingatlan beszerzője belföldön nyilvántartásba vett adóalany, a fordított adózás szabályai szerint az adót nem az értékesítőnek kell felszámítania és befizetnie, hanem a vevőnek. Egyéb vevő esetében az értékesítő számítja fel és hárítja át az áfát. Mindkét esetben (függetlenül attól, hogy az értékesítő vagy a beszerző az adófizetésre kötelezett) igaz azonban, hogy az értékesítő adóalany az adóköteles ingatlan-értékesítéshez kapcsolódó beszerzések tekintetében levonási jogot is gyakorolhat. Amennyiben az értékesítő adóalany az adófizetési kötelezettség mellett dönt, e választásától a választásának évét követő ötödik naptári év végéig nem térhet el. A főszabály alóli kivételként adóköteles ugyanakkor az építési telek és az új ingatlan értékesítése Új ingatlannak minősül a még használatba nem vett ingatlan, illetve az olyan ingatlan, mely első használatbavétele és értékesítése között két évnél több idő nem telt el. Az irányelvvel összhangban, az ingatlanok bérbeadása – hasonlóan az értékesítéshez – fő szabály szerint mentes az áfa alól, ez esetben tehát a bérleti díjak után adót felszámítani nem kell. Ekkor azonban a bérbeadáshoz köthető beszerzések input áfája sem helyezhető levonásba. Itt is akadnak azonban kivételek: a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás nyújtásának és a közlekedési eszközök elhelyezésének, parkolásának biztosítására szolgáló ingatlanok, továbbá az ingatlannal tartósan összekötött gépek, egyéb berendezések, valamint a széf adóalany általi bérbeadásai tekintetében adómentesség nem áll fenn, ezen ügyletek adóköteles szolgáltatásoknak minősülnek, amelyek után az adóalany minden esetben adó felszámítására kötelezett. Természetesen ezen utóbbi, speciális jogügyletek tekintetében – adóköteles mivoltuk okán – a kapcsolódó beszerzésekre jutó input áfa is levonható. Az adómentes ingatlan-bérbeadásokra is igaz, hogy az adóalanyokat e tekintetben megilleti az adófizetési kötelezettség választásának a joga. Ez irányú választásuk esetén a bérleti díjak után minden esetben a bérbeadó köteles áfát felszámítani (a fordított adózás jogintézménye ugyanis az ingatlan-bérbeadásra nem terjed ki), ugyanakkor viszont a bérlethez kapcsolódó beszerzések tekintetében levonási jogot is gyakorolhat. Amennyiben a bérbeadó adóalany az áfa felszámítása mellett dönt, e választásától a választása évét követő ötödik naptári év végéig nem térhet el. Az adóalanynak lehetősége van arra, hogy az adófizetési kötelezettséget elkülönítetten csak az ingatlan-értékesítéseire vagy csak az ingatlan-bérbeadásaira válassza, de arra is, hogy az adó felszámítását mindkét ügyletcsoportra együttesen alkalmazza, azonban az említett ügyletcsoportokon belül eltérő adózási módot már nem alkalmazhat. 1.3. Építési telek, illetve két évnél nem régebbi ingatlan értékesítése Gazdasági tevékenységnek minősül, így adóalanyiságot keletkeztet, ha valaki tevékenységet üzletszerűen, illetve tartósan vagy rendszeres jelleggel folytat. Az adóköteles ingatlan értékesítések kapcsán mérlegelendő, hogy egy egyébként nem adóalany személy, szervezet (pl. magánszemély) mely esetben válik adóalannyá. A jogalkalmazást segítendő a törvényjavaslat egyértelművé teszi, hogy adóalanyiságot eredményez, és áfát kell fizetni, ha magánszemély, vagy egyéb nem adóalany szervezet két éven belül már a negyedik építési telket vagy új (első használatbavételtől két évnél több idő nem telt el az értékesítésig) ingatlant értékesíti (a számolásba bele kell venni a telket és/vagy az új ingatlant egyaránt). Ezen túlmenően azonban az értékesítés egyéb körülményeit (üzletszerűséget) továbbra sem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen az üzletszerűség nem pusztán a darabszámtól függ. 4
Figyelemmel kell lenni továbbá arra is, hogy az apport mint ügylet, hasonlóan a normál adásvételhez, jelenleg is és a jövőben is ellenérték fejében teljesített termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás, vagyis adóztatandó. A tényleges adóztatás függ azonban az apportőr státuszától is. Ha valaki áfa-alanyként apportál, akkor az után áfa-fizetési kötelezettsége keletkezik, és az apportot fogadó gazdasági társaság az áthárított áfa-t - amennyiben az adólevonási jog feltételei teljesülnek – levonhatja, illetve meghatározott esetekben az apport után mégsem kell áfát fizetni, de ez valójában csak egy likviditást elősegítő szabály (cashflow előny). Amennyiben az apportőr nem adóalany, vizsgálandó, hogy az apportálás megalapoz-e adóalanyi minőséget (pl. egy magánszemély a tulajdonában lévő irodaházat apportálja, vagy egy személygépkocsit). Amennyiben igen, akkor az előzőekben leírtak az irányadók. Ha nem, mert például nem meríti ki az üzletszerűséget (megjegyzendő: az üzletszerűséget nem darabszámmal mérjük!), akkor az apportálásnak nincs tényleges áfa-beli konzekvenciája. Mindezek építési telek, illetve új ingatlan esetében azt jelentik, hogy az egyébként nem adóalanyok esetében az értékesítés darabszámának meghatározásába bele kell számítani az apportot is, lévén az termékértékesítés. Természetesen az adóalanyiság együtt jár a levonási jog megnyílásával, vagyis a magánszemély levonásba helyezheti azon áfát, melyet az adókötelesen értékesített ingatlanhoz kapcsolódó beszerzések során rá áthárítottak. 1.4. A visszaigénylésre vonatkozó szabályrendszer változása Az áfa-visszaigénylés előírásai egyszerűsödnek, a visszaigénylési jog megnyílása alapvetően csak az egyes adó-megállapítási időszakokban realizált negatív adókülönbözet összegének nagyságától függ majd. A ténylegesen kiutalható adó összegét azonban továbbra is befolyásolja az a körülmény, miszerint a meg nem fizetett beszerzésekre jutó áfa összege csökkenti a visszaigényelhető negatív adókülönbözet összegét. E megfizetettségi feltételt ugyanakkor az adó áthárításával nem járó ügyletekre (termék Közösségen belüli beszerzésére, termékimportra, fordított adózás alá eső ügyletekre, valamint olyan szolgáltatásokra, ahol a szolgáltatás igénybevevője az adófizetésre kötelezett) már nem kell alkalmazni. Fő szabály szerint a visszaigénylés lehetősége azonnal biztosított, ha az adott adómegállapítási időszakban jelentkező negatív áfa-különbözet összege – korrigálva a ki nem fizetett beszerzésekre jutó áfa összegével – havi bevalló adóalanyok esetében az 1 millió forintot, negyedéves bevalló adóalanyok esetében a 250 ezer forintot, illetve éves bevalló adóalanyok esetében az 50 ezer forintot eléri, vagy meghaladja. Lehetőség nyílhat a tárgyidőszaki negatív adókülönbözet visszaigénylésére akkor is, ha a tárgyidőszakot közvetlenül megelőző bevallási időszak(ok)ban is negatív az áfa-különbözetet, és ezek göngyölített összege a tárgyidőszakban éri el, vagy haladja meg a fő szabály szerint megállapított összeghatárokat. Amennyiben az említettek közül egyik visszaigénylési feltétel sem teljesül (vagy teljesül ugyan, de a megnyíló visszaigénylési jogával az adóalany nem kíván élni), akkor a tárgyidőszaki negatív áfa-különbözet a soron következő bevallási időszakban vehető figyelembe, mint a soron következő időszak fizetendő áfájának összegét csökkentő tétel. 1.5. A mezőgazdasági tevékenységet végzők A javasolt szabályozás sajátosságát továbbra is az adja, hogy e különleges jogállású adóalany által e minőségében teljesített ügyletei után adót nem számít fel, azonban levonási jogot sem gyakorolhat, ugyanakkor ellentételezendő a le nem vonható előzetesen felszámított adót, az általa teljesített ügylet ellenértékének részeként kompenzációs felárra jogosult. A 5
kompenzációval lényegében a beszerzéseit terhelő – le nem vonható – előzetesen felszámított adó térül meg számára. Amennyiben a különleges jogállású mezőgazdasági termelő belföldön nyilvántartásba vett (nem különleges jogállású) adóalany felé értékesít, nyújt szolgáltatást, úgy értékesítését, szolgáltatásnyújtását a beszerző (igénybevevő) által kibocsátott felvásárlási okirat kíséri. Ilyenkor a termék átadóját bizonylatadási kötelezettség nem terheli. A javasolt szabályozás meghatározza a felvásárlási okirat adattartalmát is. Ha az értékesítés nem belföldi adóalany felé történik, úgy a mezőgazdasági termelőnek a bizonylatot – a számlára vonatkozó előírások értelemszerű alkalmazásával – magának kell kibocsátania. Ilyenkor egyéb kötelező adatok mellett a kompenzációs felár alapját, a kompenzációs felár mértékét, az áthárított kompenzációs felárat kell feltüntetnie. A felvásárlási okirat tekintetében az egyszerűsített adattartalmú számlára, előleg-számlára, gyűjtőszámlára, valamint a számla kiállításának átvállalására vonatkozó előírások nem alkalmazhatók. Amennyiben a mezőgazdasági tevékenységet folytató különleges jogállású adóalany olyan vevő felé értékesít, nyújt szolgáltatást, akitől kompenzációs felár megtéríttetésére nem tarthat igényt (pl. magánszemély), úgy e tevékenységére az általános szabályokat kell alkalmaznia. Lehetősége van ugyanakkor arra, hogy éves szinten 5 millió forint bevétel eléréséig – ezen értékesítései tekintetében – alanyi adómentességet válasszon. Ilyenkor a különös adózási mód alá nem tartozó értékesítése után sem kell áfa-t felszámítania. A hivatkozott összeghatár meghaladásával azonban a szóban forgó értékesítések már áfa-kötelesek lesznek. A különleges jogállás és az általános áfa-adózás megfelelő elkülönítés esetén, tehát egymás mellett is alkalmazható. 1.6. Utazási irodák Az utazásszervezési tevékenységet végző adóalanyoknál az árrés-adózás alkalmazásának mind az alanyi, mind pedig a tárgyi feltétele megváltozik. A javasolt szabályozás minden olyan adóalanyt az árrés-adózás alá von, aki (amely) saját nevében olyan utazási szolgáltatást kínál az utas felé, melyhez más adóalany által nyújtott szolgáltatást használ fel, hasznosít. Tehát az árrés-adózás nemcsak az utazási irodaként bejegyzett adóalanyra, hanem valamennyi olyan adóalanyra vonatkozik, aki az előbbiekben említett utazásszervezői szolgáltatást saját nevében teljesíti. Az árrés adózás alkalmazásához nem követelmény többé a legalább két elemből álló szolgáltatás (az ún. utazási csomag) nyújtása, a személyszállítás, szállás, stb. önálló nyújtása is megalapozza az utazásszervezőnél az árrés-adó alkalmazását. Az irányelvvel összhangban az árrés utáni adót utanként kell számítani, az önálló pozíciószámra összevont árrés számítás és az adó-megállapítási időszakra számított árrés lehetősége megszűnik. 1.7. Adóalanyként történő bejelentkezést megelőző beszerzések áfája Lehetővé válik, hogy az adóalanyok olyan régebbi beszerzéseik után is levonásba helyezzék az input áfát, amelyek időpontjában még nem jelentették be tevékenységüket az adóhatóság felé, adószámmal még nem rendelkeztek. Ez a lehetőség természetesen csak az utólagos (visszamenőleges) bejelentkezés (és az ehhez az adózás rendjéről szóló törvény szerint kapcsolódó visszamenőleges adóalanyiság) és az egyéb feltételek megléte esetén áll fenn. 1.8. Az áfa alóli mentességek Jelenleg az áfa-törvénytől eltérő számos más törvény is tartalmaz áfa-mentességet előíró rendelkezéseket. Mivel a közösségi irányelv tevékenység szinten rögzíti, hogy a forgalmi adó 6
rendszerében mely esetekben alkalmazandó/alkalmazható adómentesség, az ezzel össze nem egyeztethető adómentességi jogcímek nem tarthatóak fenn. A törvényjavaslat ezért az áfamentességeket egy törvényben szerepelteti, és a közösségi joggal ellentétes adómentességeket megszünteti. Ezen túlmenően a törvényjavaslat harmonizálja a tárgyi adómentesség alá tartozó tevékenységek körét. E mentesség alá eső ügyletek után az adóalanyt nem illeti meg adólevonási jog. Ebbe a körbe olyan közérdekű tevékenységek (termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások) tartoznak, mint például a humán-egészségügyi, vagy a fogorvosi ellátás, az oktatás, a bölcsődei ellátás, a közszolgálati rádiós és televíziós műsorszolgáltatások, vagy speciális jellegére tekintettel a pénzügyi szolgáltatások (hitelnyújtás, biztosítás, stb.), ingatlanügyletek. A közösségi előírásoknak eleget téve a javaslat egyrészt nem használja a továbbiakban a Szolgáltatások Jegyzékének besorolását az egyes tevékenységek meghatározásánál, hanem az irányelvi meghatározásokat veszi át. Másrészt, mivel a tevékenységek közérdekű jellegére tekintettel biztosított adómentességeket az irányelv szervezeti formához köti, vagyis az adott tevékenység végzése akkor mentesülhet az adó alól, ha azt állami vagy alapjában véve nyereségre nem törekedő személy, szerv, szervezet végzi, az adómentesség feltételeként a javaslat is előír ezeknél bizonyos személyi, szervezeti formát. Az új meghatározások kapcsán megemlítendő, hogy a tárgyi adómentes tevékenységeket (így a pénzügyi és biztosítási szolgáltatásokat is) egyrészt megszorítóan kell értelmezni, másrészt az adómentességeknek önálló közösségi jogi értelme van. Mindezekből következően ezen adómentességeket nem lehet a nemzeti, ágazati jogszabályokban meghatározott definíciók szerint értelmezni, hiszen azok tagállamonként eltérőek lehetnek. Ez utóbbi azt is eredményezné, hogy az adómentességek hatálya eltérő lenne tagállamonként, mely egyrészt versenytorzuláshoz, másrészt a saját források eltérő megállapításhoz vezetne. Ahol a javaslat kifejezetten nem támasztja feltételül, hogy az adott tevékenység mely (milyen) adóalany által történő végzése eredményez adómentességet, ott az adómentességnél nem az a meghatározó, hogy az adott tevékenységet ki végzi, hanem a tevékenység jellege számít. Így példának okáért a hitelnyújtás alatt nem a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényben (Hpt.) meghatározottakat kell érteni, hanem az olyan szolgáltatást, mely tartalmában megvalósítja a hitelezést (pénzkölcsönt), továbbá az adómentességnek nem feltétele az sem, hogy a hitelezést a Hpt.-ben meghatározott, arra feljogosított adóalany végezze. A hitelnyújtás kapcsán megemlítendő továbbá, hogy léteznek olyan komplex ügyletek, mely során az alapügylet (pl. termékértékesítés) mellett a teljesítésre kötelezett még egy önálló hitelnyújtást is végez. Ilyen pl. a részletvétel, vagy a pénzügyi lízing, hiszen ilyen konstrukcióban történő beszerzés esetén összességében többet kell fizetni, mintha a termék árát a beszerzéskor azonnal kiegyenlítette volna a vásárló. Ez a többlet egy külön megítélendő hitelnyújtás ellenértéke, feltéve, hogy egyértelműen elkülöníthető egymástól a hitelügylet és az alapügylet. 1.9. Tárgyi eszköz értékesítése Változik a kizárólag tárgyi adómentes tevékenységhez használt, illetve levonási tilalom alá eső termék értékesítésének és az ahhoz kapcsolódó korrekció áfa megítélése. A hatályos szabályok értelmében ugyanis ezekben az esetekben áfát kell felszámítani az értékesítésre, amennyiben egyébként áfa terheli azok értékesítését, azonban ha tárgyi eszközről van szó, úgy az áfa időarányosan levonásba helyezhető, ha az értékesítésre a beszerzéstől számított 60 hónapon – ingatlannak minősülő tárgyi eszköz esetén 120 hónapon – belül kerül sor. A javasolt szabályozás szerint azonban a fent leírt esetekben az értékesítés után nem kell adót 7
fizetni, ugyanakkor nem nyílik meg utólag az időarányos levonási jog az értékesítéssel kapcsolatban. Az egyébként levonási tilalommal érintett termékek továbbértékesítési célú beszerzése esetén nem áll fenn levonási tilalom. Így amennyiben a terméket továbbértékesítik, akkor az áfa a beszerzésre levonható, az értékesítés után pedig fizetendő. Vagyis a fent leírt szabály csak a nem továbbértékesítési célú beszerzés esetén alkalmazandó. Továbbértékesítési célnak azt kell tekinteni, amikor az értékesítés a termék saját célú használata, hasznosítása nélkül történik. 2.
Az adócsalás visszaszorítása
2.1. Fordított adózás kiterjesztése Fordított adózás alatt az áfában azt az esetet értjük, amikor a terméket értékesítő vagy szolgáltatást nyújtó adóalany helyett az adó fizetésére a terméket beszerző, illetve szolgáltatást igénybevevő adóalany kötelezett. Ezt a technikát a fiktív adóalanyok által elkövetett adócsalás visszaszorítására is alkalmazzák. Magyarország 2006. január 1-jétől a hulladékkereskedelem terén alkalmazza a fordított adózást, azonban az irányelv adta keretek között indokolt kiterjeszteni a fordított adózás alkalmazását más területekre is. Belföldön nyilvántartásba vett adóalanyok közötti ügylet során tehát megfordul az adófizetési kötelezettség ingatlan értékesítése, ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások nyújtása, az előzőekhez kapcsolódó munkaerő-kölcsönzés és -kirendelés esetén, továbbá dologi biztosíték adós személy általi vagy 100 ezer forint forgalmi értéket meghaladó termék fizetésképtelenséget jogerősen megállapító eljárás hatálya alatt álló adóalany általi értékesítése során. 2.2. Egyetemleges kötelezettség az adó megfizetéséért Komoly adócsalási problémákat okoz a fiktív adóalanyiság. Az adócsalás egyik technikája, hogy a fiktív adóalanyt bekapcsolják egy értékesítési láncba, melynek egyik elterjedt formája a körhintacsalás, mely egy adómentes közösségi ügyletet is tartalmaz. Amennyiben az adóhatóság észleli ugyan a fiktív céget, de nem abban az értékesítési fázisban, amikor a fiktív cég „értékesített”, nem tud adóhiányt megállapítani. Ezért azokban az esetekben, ahol láncértékesítés vagy közvetített szolgáltatás történik, tehát az adóalanyok praktikusan csak továbbszámlázzák az ügyleteket, indokolt az adófizetési kötelezettséggel kapcsolatban egyetemleges kötelezettséget előírni az értékesítési láncban résztvevő adóalanyoknak, amennyiben azok kapcsolt vállalkozások. Vagyis, ha az adóhatóság feltárja, hogy az értékesítési láncban valamelyik adóalany nem teljesítette az adófizetési kötelezettségét, azt az értékesítési lánc bármely adóalanyán követelheti kapcsolt vállalkozások esetében. 3.
Jogalkalmazás
3.1. Arányosítási szabályok Az irányelv által biztosított lehetőségeknek megfelelően az ingatlannak minősülő tárgyi eszközök esetében az utólagos áfa-korrekcióra előírt figyelési időszak a korábbi szabályozás szerinti 10 évről 20 évre nő. Ugyancsak a hatályos szabályozástól való eltérés, hogy a tárgyi eszközöket terhelő áfa utólagos korrekciós kötelezettsége akkor keletkezik majd, ha a levonható adó összegét meghatározó tényezők úgy változnak meg, hogy az azok figyelembevételével megállapítandó levonható adó és a tárgyi eszköz rendeltetésszerű 8
használatbavételének időpontjában megállapított levonható adó összege közötti eltérés eléri, vagy meghaladja a tízezer forintot. 3.2. Számlázás, bizonylatolás A hatályos szabályozáshoz képest új elem, hogy a tervezet előírja a számla kibocsátásának határidejét, így a számlát a teljesítésig, de legkésőbb az attól számított 15 napon belül ki kell bocsátani. Továbbá lehetőség lesz arra, hogy ugyanazon eladó és vevő között az azonos adómegállapítási időszakba eső teljesítésekről gyűjtőszámlát bocsássanak ki, ha a felek erről előzetesen megállapodtak. Egyszerűsödik a helyesbítő számla adattartalma is. Az irányelvvel összhangban minden olyan sorszámozott, a kibocsátó és a címzett adatait tartalmazó okirat számlának tekintendő, amely a rajta feltüntetett sorszámú számla adattartalmát módosítja. A bizonylaton természetesen a módosítás számszerűsített hatását is szerepeltetni kell. 3.3. Alanyi adómentesség értékhatára Az adóalanyok számára kedvező változás, hogy az alanyi adómentesség választására előírt küszöbérték a korábbi 4 millió forint helyett 5 millió forintra nő. 3.4. Adómentes import Változatlan az a szabály, hogy az import utáni adófizetési kötelezettség alól mentesülnek azon ügyletek, amelyek során az importot egy adómentes Közösségen belüli termékértékesítés követi. Ehhez azonban bizonyos feltételeknek meg kell felelni, az importált termék ugyanis ilyen esetekben belföldön nem hasznosítható, illetve használható, egy meghatározott időn belül el kell hagynia az országot, az importálónak pedig – néhány kivétellel – adóbiztosítékot kell nyújtania. Az importálónak már az árunyilatkozat megtételekor valószínűsítenie kell, hogy adómentes Közösségen belüli termékértékesítést fog teljesíteni az importot követően. Új speciális szabály, hogy a vámhatóság minden esetben megállapítja az adót a vámeljárás során, annak megfizetését azonban egyúttal fel is függeszti, kivéve, ha az importáló az adómentes importhoz szükséges előfeltételeket (pl.: adóbiztosíték, árubemutatás) sem teljesíti. A felfüggesztés kétféle módon szűnhet meg, vagy véglegesen mentesül az import a feltételek maradéktalan teljesülésével, vagy – egyéb esetben – a vámhatóság határozattal kötelezi az importálót az adó megfizetésére. Az előzetesen nyújtott adóbiztosíték mind a végleges mentesüléssel, mind az adó importáló általi megfizetésével felszabadul.
9
