38

Márton-harang 2016 • május • 4/38

Pünkösd

magunkban hordozzuk

a végtelent

W

ittgenstein a 20. század egyik legjelentősebb filozófusa volt. Örökre belém vésődtek a szavai. Amikor azt kérdezték tőle, hogy „Hol van a véges ember a végtelen Istenhez képest?”, azt mondta, hogy „Tudják! Ha a véges ember a végtelenhez, a végtelen Istenhez akar közel jutni, akkor nem kell messze mennie, csak éppen saját magáig!” Új pünkösdöt ünneplünk. És ez az új pünkösd is éppen azt üzeni, hogy ahhoz, hogy a végtelen Istennel találkozzunk, nem is kell olyan messze mennünk. Sehova se kell érte menni. Elég, ha saját szívünknek a legmélyéig tesszük meg az utat.

A Szentlélek ünnepének egyik legfontosabb üzenete az, hogy magunkban hordozzuk a végtelent. És magunkban hordozzuk a végtelen Istent. (Nem véletlenül mondja az apostol, hogy mi a Szentlélek temploma vagyunk és bennünk lakik a Szentlélek.) Nem én vagyok a végtelen. Ez nyilvánvaló. Ez pontosan olyan, mint amikor fogsz egy poharat, és ha a tengerből merítesz, akkor nem mondhatod a pohár vízre azt, hogy ez itt az óceán. De valahogyan abban a pohár vízben mégis benne van az óceán. Miért nehéz megtalálni a hangot a bennem lévő végtelennel? Hallottam egy történetet egy dédnagymamáról

2

Magunkban hordozzuk a végtelent

Márton-harang és az unokájáról. A dédi már nagyon idős volt, 90 is elmúlt, a lányunoka is már kb. 25 éves anyuka volt. Ennek a fiatal anyukának éppen pici babája volt… A nagymama egyszer csak elkezdett panaszkodni, hogy „Tudod, kis unokám, én már most dédnagymama vagyok, és amióta nyugdíjas vagyok, és amióta unokám van, énnekem semmire sincs időm. Tudod, amikor nyugdíjba mentem, én azt hittem, hogy sokkal több időm lesz, és sokat fogok majd olvasni. És azt gondoltam, hogy sokat fogok ezután imádkozni is. Azt gondoltam, hogy több időm lesz az imádkozásra.” Erre a dédunoka azt mondja: „Jaj, te nagymami, tudod, én olyan jókat szoktam imádkozni, amikor zuha-

nyozom. Ott van egy kis idő. Hallom, hogy csobog a víz és érzem, hogy végigcsorog a hátamon. Hát, tudod, nagymama, az olyan jó érzés. Ott a vízben, abban az éltető, felfrissítő vízben, úgy érzem magam, mint aki megújul és akit elborít Isten áldása. Az egész testemen érzem. És ha te azt tudnád, hogy az egész lényem megújul…” A nagymama erre ös�szecsapta a kezét: „Te, kis unokám, te most azt akarod mondani nekem, hogy meztelenül szoktál imádkozni?” Tehát… miért nehéz megtalálni az utat a végtelen Istenhez? Az a tapasztalatom, hogy mi, emberek rengeteg akadályt állítunk magunk elé, hogy az Isten bárhol, bármikor, bárhogyan megérintsen vagy

magával ragadjon bennünket. Mi nagyon sok akadályt magunk elé tudunk állítani, hogy közelebb jussunk saját életünk mélységéhez, a bennünk lévő végtelenhez, és a bennünk élő Istenhez. Megszólal bennünk a szigorú nagymama hangja: „Csak nem képzeled, hogy zuhanyzás közben is szabad imádkozni? Hát nem tudod? Ez tilos!” Pedig ha komolyan vesszük Szent Ágoston szavait, aki azt mondta, hogy „A szívedben bárhol oltárt emelhetsz Istennek”, még a hűsítő zuhany alatt is és nem kell megvárni a nyugdíjas éveket, hogy elegendő időd legyen az imádságra és a végtelen Isten keresésére. (HA)

Isten élő Lelke, jöjj! Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám!

Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent, S Jézusommal légyek egy már e földön lent! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent!

Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt, Ó, segíts, hogy hagyjam el bűnök útjait! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt!

Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj, S majd a végső harcon át mennybe fölragadj! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, gyõzedelmet adj!

Mélybenéző – Miért vagyunk magányosak?

Márton-harang

Szenvedünk a magánytól Szerzetesnők tanítanak arról, mi az oka elhagyatottságunknak és hogyan szabadulhatunk meg a gyötrő magánytól

4. rész

Az irigység

A hiúság szenvedélyének egyik aspektusa az irigység. Ez a szenvedély is a magányhoz vezetheti el az embert. Az irigység abból ered, hogy nem akarjuk magunkat kisebbnek érezni a felebarátunknál. Inkább nagyobbnak, de legalábbis egyenlőnek szeretnénk magunkat érezni. De mennyi mindent veszítünk e hozzáállásunk miatt! Egy írótól idézem: „Szeretem inkább azt gondolni, hogy körülöttem mindenki jobb nálam. Azért, mert amikor így gondolkodom, mindig csodálatos, méltó emberek között vagyok. Ez pedig boldogságot kelt bennem”. Az irigy ember mindig saját „énjére” összpontosít. Mások méltósága és mások sikerei számára csak mércét jelentenek. Más tehetséges, én miért nem vagyok az? Mást szeretnek, engem miért nem, hát rosszabb vagyok nála? Másnak sok erénye van, nekem Isten miért nem adott? Az irigy ember meglopottnak érzi magát, úgy érzi, megfosztották őt a javaktól, ezért nem képes valóban észrevenni felebarátait maga körül. Ezért magányos. Ha felhagyna a méricskéléssel, és képes lenne egyszerű tekintettel,

örömmel figyelni másokra, akkor észrevehetné: „Milyen jó emberek vannak körülöttem! Milyen nagy szerencsém van” – és a magány érzése oszladozni kezdene benne. Soha ne higgyünk az irigység bennünk feléledő gondolatainak! Gyakran érezhetjük úgy, hogy irigységünknek objektív okai vannak: a másiknak többje van, jobban szeretik, úgy érezzük, lehetetlen, hogy mi ne vágyjunk ugyanarra. Ilyenkor elfelejtjük, hogy Isten mindenkinek számtalan adományt ad, és mi is nagyon sok jóval rendelkezünk. Bennünket is szeretet vesz körül, csak képtelenek vagyunk azt észrevenni.

Az elcsüggedés

A magány egy másik komoly oka: a helytelen viszonyulás a sikertelenségeinkhez, a kudarcok miatti elcsüggedés. Ez egy nagyon elterjedt jelenség. Ebben részben vétkes a tömegkultúra, a tömegirodalom, a filmek, a reklám által napjainkban terjesztett „sikeres ember” kultusza is. A „sikeres embernek” mindig minden sikerül, nem ismeri a kudarcot. Megszokjuk, hogy e hamis

Magányosak lettünk

– mert nem tudunk magányosak lenni. Mit jelent ez? Jelenti azt, hogy az ember, ki a külsőségeket, a kinti ingereket hajszolta, eltompult, s elvesztette belső fogékonyságát, hallását a csendre, képességét az elmélyülésre. Elfelejtett befele fordulni. S ezzel egyidejűleg vesztette el másik képességét is, nyitottságát a világ, a többi ember felé. Pilinszky János

példához igazodjunk, és elfelejtkezünk a legfontosabb keresztény erényekről: az alázatról, a türelemről és az Istenbe vetett reménységről. Azonban az az önmagunk iránti elvárás, hogy mindenben feddhetetlenek legyünk – bűnös út, ami csüggedéshez, zárkózottsághoz és végül a belső magányhoz vezet. Egyszerű példa. Munkahelyünkön a vezető egy felelősségteljes feladatot bízott ránk, és nagyon remélte, hogy sikerül jól megoldanunk. Mi is ebben reménykedtünk, de valamiért ez nem sikerült. Most kétféleképpen viselkedhetünk. Zaklatottak leszünk és sopánkodunk: „Hogy történhetett ez? Mindenkinek rosszat okoztam, és nagyon megszégyenültem. A főnök most már nem fog megbízni bennem, és a kollégáim is ki fognak nevetni.” Látni véljük, ahogy mindenki sértően lesajnál minket, a főnök pedig, amikor elmegy mellettünk, ingerülten és mogorván néz ránk.

3

4

Emlékképek

Márton-harang

Jézuska, figy e l j most reám! Tóth Béla, R a

vazd

Összegyűjtjük, ami régi

E

zerkilencszázhatvanegy május 28.-án szép napsütéses vasárnap volt. Templomunk harangjai, ha lehet, sokkal szebben zengtek a megszokottnál. Hívták a híveket nagymisére. Nagyon ugyan nem is kellett nekik hívogatni, hisz már jóval a szentmise kezdése előtt zsúfolásig megtelt templomunk és a templom előtti tér is hívőkkel. Nagy nap volt ez akkor falunk életében, hisz talán minden famíliából volt egy gyermek, aki ezen napon járult az első szentáldozáshoz. Összesen 34-en, közöttük jómagam is. Előtte már hetekig nagy odaadással készültünk e magasztos eseményre. Az áldozás előtti pénteken mindenki elvégezte élete első szentgyónását. Ezt követően nagyon vigyáznunk kellett magunkra, még a haverok társaságát is kerültük, nehogy vétkezzünk a szentáldozásig. Elérkezett a nagy nap. Mindenki szépen, elegánsan felöltözött. A lányok, mint a kis menyasszonyok, hófehér ruhában, mi fiúk pedig, a lehetőségeinkhez mérten sötét öltönyben, a hajtókánkon

mirtusz kitűzővel. Izgatottan várakoztunk a kezdésre a plébánia udvarán. A beharangozást követően büszke és mosolygós hozzátartozók sorfala között vonultunk be a szentély elé. Az izgatottságunk ellenére a szertartás, a gondos felkészítésnek köszönhetően, nagyon rendezetten és bensőségesen zajlott. Még ma is felidéződik és visszacseng fülembe, amint az elsőáldozásunk izgalmából kicsit oldódva, az elsőáldozás szentségével megerősítve, gyermeki tiszta szívvel zengtük búcsúénekünket: Jézuska, köszönök és hazamegyek. Segíts, hogy otthon is mindig jó legyek. Egyedül Neked itt rossz lesz nagyon. Ezért a kis szívemet Nálad hagyom. Az idén, szinte napra pontosan, május 29.-én, a mi elsőáldozásunk 55. évfordulóján lesz templomunkban, fiataljaink elsőáldozása. Ezúton, – minden külön értesítés nélkül – hívom hajdani elsőáldozó társaimat, hogy fiataljaink e szép eseményén találkozzunk mi is. Emlékezzünk vissza elsőáldozásunkra és ünnepeljünk velük.

Falunk plébánosával közösen szeretnénk megkérni minden ravazdit, vagy Ravazdról elszármazottat, hogy aki falunk templomáról, plébániájáról, iskoláiról, épületeiről, utcáiról, eseményeiről, hajdani lakóiról, stb. régi fényképekkel rendelkezik, és azt másolásra a rendelkezésünkre bocsájtja, nagyon megköszönjük. Célunk egy olyan album létrehozása, melybe mindenki betekinthet. Mi is visszaemlékezhetünk, valamint fiataljainkkal is megismertethetjük lakóhelyünk múltját, felmenőinket, esetleg családjainkat. A képekhez kérjük, csatoljon pár infót. (Ha lehet tudni, mikor és milyen alkalomból készült, ki-kik, mi látható a képen. Szíves együttműködését előre is köszönjük!

A Szűzanya hónapjában

Márton-harang

Oltalmad alá futunk! Oltalmad alá futunk, Istennek szent Szülője! Könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, ó dicsőséges és áldott Szűz! Mi Asszonyunk, mi Közbenjárónk, mi Szószólónk! Engeszteld meg nekünk szent Fiadat! Ajánlj minket szent Fiadnak! Mutass be minket szent Fiadnak! Ámen.

5

6

Márton-harang

Levendulák, mogyorók, kecskék

Levendulák, mogyorók és kecskék Plébániai gazdaságfejlesztés Láziban

3. ütem

A

tavasz első rügyei épphogy kidugták fejüket a lázi papkertben ültetett mogyoró és mandulafák ágain, új lakók érkeztek a régi gazdasági épületekbe. Négy anyakecske és nyolc kecskegida vette birtokba a meglehetősen lomos, kibontott ablakokkal és mindenféle hulladékkal telipakolt régi ólakat. Kiderült, hogy az elhanyagolt sufni – mivel száraz és bőségesen van benne hely – kiváló lakóhelye lesz a jószágoknak. Még meg se szokták új helyüket, Slánicz Ervin máris szalmabálát hozott, hogy legyen mit a jószágok alá tenni. Beindult az élet a plébánia udvarában: a járókelők örömére a kis kecskék vígan ugrálnak a száraz fagyökereken és a szalmabálán… olykor az ól tetején is. Sághi Éva hitoktatóval az óvodások is meglátogatták a kecskefarmot, amely egy pillanatra állatsimogatóvá változott át. Hirtelen úgy éreztük, hogy az éveken át kihasználatlan papkert – köszönhető sok jó szándékú, segítőkész helybélinek – megtelt élettel. Egészen addig, amíg a kecskék teljesen birtokba vették az egész papkertet,

A kerítésépítő csapat. Balról jobbra: Nagy Zoltán, Samu László, Áron, Márk és Zoltán. Fotó: Arnold atya

még sok-sok feladat elé kellett néznünk. Először is gondoskodni kellett a tavaly ültetett gyümölcsfák megóvásáról, mert a kecske köztudottan nem csak a friss füvet szereti legelészni, hanem a fák zsenge hajtása is kedvenc eledelei közé tartozik. A mandula- és mogyorófák köré Slánicz Ervin akáckarókat készíttetett, melyek most a ráerősített dróthálóval együtt biztos védelmet nyújtanak a mohó kecskefogak ellen. A kerítés megerősítésére is gondolnunk kellett. A veszprémvarsányi Csillag Nándor, valamint a Bakonypétedről való Márk, Áron és Zoltán segítségével közel 100 méter hosszan lebontottuk és vadhálóra cseréltük a több helyen elszakadozott, pótlásra szoruló kerítésd-

rótot. Az elkorhadt facölöpöket a Sokorópátkai Erdőgazdaságtól ingyenesen kapott vastag akácfa cölöpökkel pótoltuk. A munkások táplálásáról Slániczné Edina gondoskodott. A kerítésjavítás munkálatait nehezítette a drótfonatba belenőtt növényzet, melynek motorfűrészes eltávolítása során a helyenként 30-40 cm átmérőjű fatörzsekkel is meg kellett birkóznunk. A focipálya és a papkert közötti járdaszakasz, a fakivágást követően az esti órákban újra biztonságosan használható, hiszen a közvilágításnak köszönhetően a járókelők újra látják a lábuk előtt az utat. A kecskéknek már nincs más dolguk, csak annyi, hogy a levendulasorok

Plébániai gazdaságfejlesztés – 3. ütem között és a gyümölcsfák körül rágják a füvet, hiszen az ő munkájuk egy nagyon komoly előrelépés a bioplébánia felé megtett utunkon. Reméljük, hogy közös összefogásunk és erőfeszítéseink megteremtették azt az alapot ahhoz, hogy a későbbiekben megvalósuljon a hosszabb távú terveink között dédelgetett egyházközségi gyümölcsfeldolgozó üzem. A megtett út elején vagyunk, de bízunk benne, hogy lassan-lassan, lépésről-lépésre meg tudjuk valósítani céljainkat. A kerttelepítés legutolsó ütemében, amely majd ősszel kezdődik, a focipálya mellett húzódó járda melletti belterületre kb. 15 db csipkebogyó bokrot fogunk telepíteni. Levendula, mandula, mogyoró és csipkebogyó… ezek alkotják majd a lázi papkerti gazdaság gyümölcsállományát. Szeretnénk, ha a plébániai gazdaság ösztönzőleg hatna a helybéliekre, hiszen azt üzeni mindenkinek, akik kissé eltávolodtak a falusi ember életvitelétől, hogy megéri gazdálkodni, megéri megteremteni a biztos élelmiszerforrást és megéri lépéseket tenni önfenntartásunk felé. Helyi termékek (lekvár, szörp, élelmiszer) előállítása egyik különleges kifejeződése annak, hogy az emberekben van igény a nagyon jó minőségű, egészséges forrásból származó, magyar termékek fogyasztására. Ezzel tudatos előállítóként és fogyasztóként a magyar helyi termelőket, végső soron a magyar gazdaságot támogatjuk, amely pozitív módon visszahat a mindennapi életünkre. Szeretnénk, ha a focipályáról a papkertbe berepülő focilabdák sem okoznának kellemetlenséget sem a gazdának, sem a játékosoknak. Tudnunk kell azonban, hogy a plébániakert is éppolyan magánterület, mint bármely ház portája. Remélhetőleg az esetenként a kerítésen kívülre rekedt jószágok sem zavarják majd meg a lakók nyugalmát. Azt hiszem azonban, hogy a falusi életforma természetes velejárója, ha jószágaink néha-néha felfedezőútra indulnak a kerítésen kívülre is.

Márton-harang

Kis önkéntesek, akik a hulladék összegyűjtéséről gondoskodtak: Resperger Adrián és Szalai Martin

Fotó: Arnold atya

A lázi papkert telepítési tervén láthatók a már betelepített fajták. Nagy várakozással nézünk a jövőbe: mit hoz a termés?

7

8

Levendula-álom

Márton-harang

Megvalósult levendula-álom Levendulaültetés a veszprémvarsányi papkertben

Á

prilis 7.-én délután 1 órára lelkes csapat gyülekezett a plébánia kertben, az elöregedett levendula újratelepítésének munkálatához. A jól előkészített talajba és jó időben kicsik-nagyok, idősek-fiatalok 4 óra alatt elültettük a kiásott gödrökbe a több mint ezer levendulatövet. A munka befejeztével a bérmálkozásra készülő kislányok által készített és felszolgált szendvicseket és üdítőket is elfogyasztottuk. Jó volt együtt lenni ebben a kis közösségformáló munkában és ránézni a szépen megmunkált levendulásra. Főleg azért is, mert láttuk a fiatalok lelkesedését és önzetlen segítségét. Örömmel gondoltunk arra, hogy lesz utánpótlás a munkában, ha az idő-

sebbek már nem tudnak részt venni a közösségi munkálatokban. A résztvevők névsora: Gregosits László és felesége valamint 2 kislányuk, Horváth Gáborné, Horváth Józsefné, Wéber Ferencné, Németh Józsefné, Németh Gyuláné, Holdinger Péter és fia

Ádám, Sütő Lajos, Orosz Zoltánné és két lánya, Papp Zsófia, Bognár Viktorné, Horváthné Wolf Mónika, Arnold atya, Kruppai Tamás, Varga Zoltánné, Vida Miklós, Heizler Ferenc és gyermekei, valamint Fröhlich Róbert. Talán nem hagytam ki senkit. (Némethné Magdika)

Levendulatelepítés Varsányban

Márton-harang

9

Ahol a Lélek, ott a szabadság Pünkösd: erő, tűz, megújulás

Pünkösd ünnepe húsvét után a legrégibb ünnepünk. Története visszanyúlik az Ószövetség világába. Mózes korától kezdve húsvét után hét héttel tartották a „hetek ünnepét”, amelyet hellenista hatásra pentékoszténak neveztek. Az ötvenedik nap eredetileg aratási, hálaadási nap volt. Nyelvünk – számos más nyelv között – ebből származtatja az ünnep ma használatos nevét. A keresztények kezdettől fogva a húsvéthoz kötötten tartották meg az ötvenedik napot. Ezen a napon három fontos esemény történt: a Szentlélek eljövetele, mint Krisztus megváltó tettének gyümölcse és beteljesítője; az Egyház alapítása, és az egész világra kiterjedő missziós munka kezdete. Ezek az események Urunk, Jézus Krisztus ígérete alapján történtek, ezt tükrözi az Egyház e napra szóló Esti dicsérete is, amikor örömmel így énekel:

Azt azonban nem tudjuk pontosan eldönteni, hogy mikor került be az ünnep a liturgikus naptárba. Vannak, akik Szent Pál apostol megjegyzésében – „pünkösdig maradok Efezusban” (vö. 1Kor 16,8) – már a keresztény pünkösdöt értik. Az azonban biztos, hogy az Elvirai zsinat (313) tanítja, ha valaki nem tartja meg pünkösd ünnepét, új tévtanítást vezet be az Egyházba. A IV. században már egyre több említés történik az ünnepről. Főleg annak kapcsán, hogy ez az ünnep húsvét után a másik keresztelési nap. Azokat keresztelik ezen az éjszakán, akik valamilyen ok miatt nem részesülhettek húsvétkor a beavató szentségekben. Ennek emlékei maradtak meg Szent Ágoston és Nagy Szent Leó pápa beszédeiben, akik az újonnan megkereszteltekhez szóltak. A liturgiát éppúgy az Eucharisztia ünneplésével fejezték be, mint Húsvét éjszakáján.

Ima

a Szentlélek

hez

Te lélegezz bennem, Sze ntlélek, Hogy szent dolgokat g ondoljak. Te űzzél en gem, Szentl élek, Hogy a sze retetet tegy em.

Te csalogass engem, Sze ntlélek, Hogy a sze ntet szeress em. Te erősíts m eg engem, Sze Hogy a sze ntet őrizzem ntlélek, . Te óvj meg engem, Sze ntlélek, Hogy a sze ntet többé el ne veszít sem. Szent Ágost on

„Ma teljessé lett a Pünkösd ünnepe, alleluja; / ma megjelent a Szentlélek az apostoloknak a tűzben, / és karizmatikus ajándékokat osztott nekik; / elküldte őket az egész világra, hogy hirdessék az igét, és tanítsák: / Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, alleluja”. Ókeresztény szokás szerint pünkösd a húsvét és a húsvéti idő megkoronázása, amelyet a keleti és a nyugati keresztények egyaránt ünnepeltek.

Pünkösd ajándéka, a Szentlélek áldása élő ígéret minden mai keresztény számára is. Ez a Lélek munkálkodik, erőt ad, vigasztal, az igazságra, az üdvösségre vezet. Segíti a hívőket, hogy megteremjék a Lélek gyümölcseit, melyek: szeretet, öröm, békesség, nagylelkűség, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség (Gal.5.22-23).

Bérmálkozásra készülve

Márton-harang

10

Újra a csodálatos világban Plébániáink fiataljainak önkétes hete Ipolytölgyesen

S

zámomra ez a "kirándulás" nagy élmény volt. Megváltoztatta az egész nézőpontomat. Az ott élő lakók csodálatos emberek. Hatalmas értékük van. És a világnak nem kéne félni, undorodni tőlük, ítéleteket mondani róluk, hogy nem is ismerik őket. Tőlük megtanulhatjuk, hogyan kell szeretni. Ez egy felfoghatatlan érzés, mikor először belépsz hozzájuk, és úgy örülnek neked. Pedig nem is ismernek. Ők mindenkiben a jót látják, nem is feltételezik, hogy bárki rossz szándékkal közeledne feléjük. Az elején nagyon féltem tőlük, nem tudtam mire számítsak. De rájöttem, hogy nem kell félni. Mindegyikőjük szeretettel fordul hozzánk. Csak a maga módján fejezi ki. Egy hatalmas élménnyel, tapasztalattal

lettem gazdagabb. Nagyon köszönöm Sághi Éva néninek,hogy elvitt ebbe a csodálatos világba. Steczina Zsófia ––––––––––––––––––––––––––––––––– edd reggel már izgatottan vártam, hogy megérkezzünk Ipolytölgyesre. Kicsit azért tartottam attól, hogy mi vár majd engem. Féltem, hogy valamit majd rosszul csinálok, vagy kárt okozok. Amikor megérkeztünk, az ott élő lakók meglocsoltak minket. Utána jött a körbevezetés, akkor sokat sírtam, mert sajnáltam őket. Nagyon kedvesek, aranyosak, szerethetők, és nagyon nagy szeretet sugárzik belőlük. Megtanultam tőlük, velük, általuk elfogadni a másságot. Sok jó közös programunk is volt, amit nem

K

a lakókkal csináltunk. Megismertem új embereket, akikkel jóba is lettem. A külön töltött programok tetszettek viccesek voltak. Voltunk Nagybörzsönyben, és ott megnéztük a Szent István-templomot, utána egy vízimalomhoz mentük. Megkóstoltunk egy speciális tájeledelt, a nagybörzsönyi lepényt. (Ami úgy mellékesen nagyon finom volt.) Ezek után jött egy hosszú séta, amin rengeteget nevettünk. De mint minden jónak vége van, ugyanis eljött az utolsó nap, mikor is búcsúzni kellett. Szomorú voltam, de egyben boldog, mert tudtam, hogy újra vissza fogok jönni. Nagyon jól éreztem magam, és nagyon hálás vagyok Éva néninek, hogy bevezetett ebbe a szeretetteljes világba. Sarman Boglárka ––––––––––––––––––––––––––––––––– ivel már nem először mentem az otthonba, ezért tudtam, mire számíthatok, mégis minden alkalommal tanulok valami újat, vagy megértek dolgokat, hogy mi miért történik meg. A lakók által megtapasztalható, hogy mi az az önzetlen szeretet, az egymásra figyelés, a türelmesség és

M

A résztvevők: Szulócki Máté,Véninger Patrik, Perjési Noémi, Dobos Éva, Zágoni Eszter, Üveges Katinka, Sághi Éva, Steczina Zsófia, Varga Nikolett, Pék Daniella, Szegvári Dávid, nincs a képen: Sághi Boglárka, és Sarman Boglárka

Önkénteshét Ipolytölgyesen hogy nem minden azokon az eget rengető nagy dolgokon múlik. Átértékelhető az életben mi az, ami számunkra annyira fontos, és mi az, ami akár teljesen elhanyagolható. Megtanultam, hogy nem csak tökéletes sminkkel, tökéletes öltözettel és frissen festett körmökkel lehet felvállalni magam, hanem úgy, ahogy jól esik, épp, ahogy jön, hiszen közöttük nem kell az, hogy tökéletesen nézzen ki az ember, a lényeg az, hogy türelemmel és szeretettel lépj be közéjük. Az biztos, hogy viszonozni fogja mindenki a maga módján. Van, aki csak egy mosolyt fest az arcára, van, aki kedves szóval üdvözöl, vagy épp odajön, megölel vagy megfogja a kezed. Azt hiszem, itt jön ki leginkább, hogy a nonverbális kommunikációra mekkora szükség is van. Amiért mentem, az a segítségnyújtás volt és, hogy adjak időt és szeretetet az életemből, de úgy érzem, ők sokkal többet tettek értem, mint én értük. Ők szeretnek, hiszen ezért születtek. Üveges Katinka ––––––––––––––––––––––––––––––––– ikor megtudtam, hogy újból mehetek Ipolytölgyesre, nagyon megörültem, mert már hiányoztak az ott lakók és az a sok szeretet, amit ott kapok. Minden nap számoltam, hogy még hányat kell aludnom az indulásig. Végre eljött a kedd, amit már annyira vártam. 7 órakor szálltunk vonatra, és izgatottan vártuk az indulást. Most is élvezetes volt az utazás, mert közben megismerhettem a többieket és jókat beszélgettünk. Az otthon lakói nagy szeretettel fogadtak minket és rögtön elkezdtek ölelgetni és még páran locsolóverset is mondtak, és persze meg is locsoltak. Útban a szobánkhoz jó páran megállítottak minket egy ölelésre és egy puszira. Ebéd után játszottunk a lakókkal, majd kimentünk megnézni az Ipolyt. Este nem sokat aludtunk, inkább beszélgettünk és ismerkedtünk egymással. Másnap reggelizés után páran elmentünk etetni és segédkezni az ápolóknak. Az etetés a kezdeti nehézségek után már könnyen ment. A következő feladatunk a fürdetés volt, amitől kicsit féltem, mert ilyet még nem csináltam. Nagyon hamar minden félelem elszállt, mert arra gondoltam, hogy ezzel nekik jót teszek. Miután végeztünk a feladatunkkal, rendbe tettük magunkat és elmentünk ebédelni. Délután a pavilonokban sétálgattunk és beszélgettünk a lakókkal. Annyi ölelést és puszit kaptam ebben a pár órában, amennyit

M

Márton-harang az elmúlt évben összesen. Ennek a napnak a legemlékezetesebb pillanata az volt, mikor Főnök (az egyik ott lakó) „szerelmet” vallott nekem és még énekelt is. Ez örök élmény marad még akkor is, ha minden lánynak elmondja ugyanezt. Négy óra körül elmentünk a nagybörzsönyi Szent István király templomba, majd a vízimalomba és nagybörzsönyi lepényezni. Hazafelé a nyolc kilométeres utat gyalog tettük meg. Nagyon jól érezte mindenki magát útközben. Mikor visszaértünk az otthonba, senki se tudott aludni ezért sokáig a társalgóban voltunk és néhány fent lévő lakóval beszélgettünk, játszottunk és szórakoztunk. Csütörtökön délután rendeztek nekünk egy búcsú bulit, ami vidám hangulatban zajlott. Viszonzásul énekeltünk nekik néhány dalt, ami nem sikerült a legjobban, de ennek ellenére boldogan fogadták. An�nyira jól sikerült a délután, hogy még táncra is perdültünk. Kapus felkért táncolni, és jó volt nézni a mosolyt az arcán, hogy egy ilyen kis apróságnak mennyire tud örülni. Ezen a bulin jött el az a pillanat, amikor az a lakó, aki nyáron azt mondta, hogy nem szeret, odajött hozzám és táncolás közben azt mondta szeret és megölelt. Eljött a péntek, amit senki se várt, mert ezen a napon indultunk haza. Reggeli után ellátogattam a kék pavilonba, ahova szinte senki sem mert bemenni. Nem értem, miért félnek oda bemenni, pedig az ott lakók is nagyon aranyosak és ők is rengeteg szeretetet adtak. Volt egy lány, aki csak annyit mondott, hogy „háp” és folyton mosolygott. Megfogta a kezem és ös�sze-vissza sétálgattunk és közben mindenfélét mutogatott. Egy másik lány, amit ki akart mondani azt kimondta, de inkább különböző hangokat utánzott. A falra állatok voltak festve és én elkezdtem neki mondogatni az állatokat, ő mondta utánam és minden állatnál megölelt. Délután elvittünk pár lakót sétálni a faluba, nagyon élvezték és örültek, hogy kijöhettek. Eljött a búcsú ideje. Nagyon nehéz volt otthagyni őket és legszívesebben mindenki ott maradt volna még legalább pár napot, de nem lehetett. Ez a néhány vidám, eseményekben és szeretetben gazdag nap hosszú időre megváltoztatja az otthon lakóinak az életét. Ezek az emlékek bennünk is nyomot hagynak, és az itt töltött idő minden percére szeretettel gondolunk vissza. Varga Nikolett

Üdvözlet Barnabásnak! Kedves Tanítványaink! A 2016-os böjtölésünk mottója ez volt: „Böjtölj Barnabásért!” Jólelkű szüleitekkel együtt nagyon sokan válaszoltatok felhívásunkra. A sok Túró Rudi árából, amiről lemondtatok, bizony-bizony sok csomag pelenkát, törlőkendőt, Milka édesség-csomagot, macikát, készpénzt és csodaszép személyes rajzokat adtunk át a Ravazdon élő Barnabás szüleinek, Lillának és Miklósnak, akik hálásan köszönik mindazt, amit tőletek gyermekük gyógyulása érdekében ajándékba adtatok. Bennünket szervezőket nagy büszkeség tölt el, hogy amit a hittanórán igyekszünk nektek megtanítani, azt a gyakorlatban meg is tudjátok valósítani. Önzetlen segítségetek olyan cselekedet, amely Jézushoz méltó. Büszkék vagyunk rátok! Éva hitoktató néni és Arnold atya Kedves Felnőttek! Köszönöm szépen az egyházközség tagjainak a templomban összegyűjtött pénzadományokat, amelyeket a Takács házaspár (Károly és Marianna) a Sóki családnak személyesen adott át Barnabás gyermekük gyógyítására. Reméljük, hogy szerény adományunkkal támogatni tudjuk a szülőket a gyógyítással együtt járó kiadások fedezésében. Barnabásnak mielőbbi gyógyulást kívánunk! Arnold atya

Köszönet a támogatásért!

11

12

Mi lesz még?

Márton-harang

Új miserend május első vasárnapjától

Bibliaóra és felnőtthittan a plébánián

Elsőáldozók felkészítő csoportfoglalkozása

Ravazdon szombaton esténként 18.00 helyett 19.00-kor kezdődik a szentmise Láziban vasárnap 17.00 helyett 18.00-kor kezdődik a szentmise.

Ravazd: május 6., péntek, 18.00 (minden hónap első péntekén) Lázi: május 13., péntek, 18.00 (minden hónap második péntekén) B.péterd: május 20., péntek, 18.00 (minden hónap harmadik péntekén) Vvarsány: május 27. péntek, 18.00 (minden hónap negyedik péntekén)

Ravazd: május 21., 12.30-14.00 (plébánia, hittanterem) Veszprémvarsány: május 21., 15.0016.00 (kántorlakás) Bakonypéterd: május 21., 9.0010.30 (plébánia, közösségi terem) Bakonypéterdre várjuk a lázi elsőáldozókat is!

(A nyári miserend május 1-től szeptember 15-ig tart.)

Elsőáldozás egyházközségeinkben Veszprémvarsányban: május 22-én (vasárnap), 16.00-kor Ravazdon: (Úrnapján) május 29-én (vasárnap), 16:00-kor Bakonypéterden: Június 12-én (vasárnap), 11.00-kor Láziban: Június 12-én (vasárnap), 17.00-kor

Bérmálkozás A négy bencés plébánia (Ravazd, Péterd, Varsány, Lázi) fiataljai részére a pannonhalmi főapátságban Június 5. (vasárnap),16.00

Ünnep Láziban Május 28., szombat, 10.00. A szentmisét követően az I. világháborús emlékmű megkoszorúzására kerül sor. Ezután az általános iskolában emléktáblát avatunk lázi szülötte Veres Pálné tiszteletére.

MÁJUSI LITÁNIA

SZOMBATHELYI IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ

+

ÁKOS A Szűz Anya havában, májusban minden katolikus templomban szokás, hogy közösségben is imádkozzák a Loreto-i litániát. Ezt a megszentelt hagyományt szeretnénk feleleveníteni plébániáinkon, ezért heti egy alkalommal várjuk a testvéreket templomainkba, Mária-köszöntő imádságunkra. Láziban vasárnaponként a szentmise előtt 17.45-től Veszprémvarsányban szerdánként 18 órától Bakonypéterden péntekenként 18 órától Ravazdon szombatonként a szentmise előtt 18.45-től

Időpont: 2016. július 10. (vasárnap) Indulás: Pannonhalma: 7.00 Érkezés: 23.00 körül Költség: ingyenes, a Szent Márton Év bizottsága szervezi / állja Jellege: fesztivál Étkezés: a fesztiválon lesznek büfék, ételt árusító standok Program: • Csiszér Laci koncertje • Eperjes Károly előadása • Eucharist együttes • Esti imádság • Ákos koncert Jelentkezés: Horváthné Volf Mónikánál és Pirginé Ildikónál június 15-ig.

Mártonharang A ravazdi, bakonypéterdi, lázi és veszprémvarsányi római katolikus egyházközségek lelkiségi- és információs lapja. • Megjelenik havonta 1200 példányban. • Felelős szerkesztő: Hortobágyi P. Arnold OSB plébános • Elérhetőség: 9090 Pannonhalma, Vár 1. • Telefon: (+36) 30/920 22 46 és (36) 96/570 143 • E.mail: [email protected] • Ezúton mondunk köszönetet Lázi Község Önkormányzatának, Ravazd Község Önkormányzatának, valamint a veszprémvarsányi Postahivatalnak a terjesztésben nyújtott segítségért. • Nyomtatás: Palatia Nyomda (Győr) • Látogasson el a www.4plebania.hu-ra is!