37. Ára: 200,- Ft

FÉNYSUGÁR 2 0 1 3 . de ce mb er 2 5 - 2 6 , K a rá c so ny

A Mezőcsáti Református Egyházközség kiadványa

XV. / 37.

Ára: 200,- Ft

A Kegyelembe fogadottak öröme - Karácsonyra – Az adventi hetek jótékonyságra felhívó közcélú reklámjai talán legtöbbet használt fogalma az öröm volt az idén. Bizonnyal nem volt ez véletlen, hiszen a keresztyén ember tudja, hogy a karácsonyi történet az öröm, az örvendezés meghirdetésével kezdődik. I. Lukács Evangéliumában olvassuk (1 fejezet), hogy Gábriel angyal - az Úr követe – Zakariáshoz örömhírrel érkezett, imádságaik meghallgattattak és gyermekük fog születni: János, aki az eljövendő Messiás útkészítője lesz. Néhány verssel utána Gábriel, Mária számára is csaknem felfoghatatlan örömüzenettel érkezik, ő az Úr által kiválasztott, aki csodálatos módon életet ad az ő Fiának Jézusnak. Mária öröme abban van, abban lehet, ha megérti igazán, hogy kegyelmet talált az Úr előtt, az Úr vele van, és áldott az asszonyok között e csodálatos kiválasztottság gyümölcseként.

Örülj kegyelembe fogadott – szól az angyali üzenet. Mária látogatást tesz Erzsébetnél, aki már 6. hónapja Jánost várja. Öröm tölti be a találkozást, sőt még a magzat is repes az ő méhében Mária köszöntését meghallva. Mária a találkozás után Magnificatot énekel: Magasztalja a lelkem az Urat, örvend az én szívem, az én megtartó Istenemben. János születése az öröm alkalma lesz „együtt örülnek vele”. (Luk 1,58) Zakariás, az édesapa a nyolc napos gyermek keresztelésekor örömében Benedictust énekel, áldott az Úr, aki meglátogatta és megváltotta az ő népét. (Luk 1,68) Lukács 2. fejezetében Jézus születésének története van előttünk leírva. A pásztorok az angyali kórust hallgatják, miután egy angyal kijelenti, hogy mit tegyenek, mert aki született, az egész népnek öröme lészen. (Luk 2,10) A 8 napos Jézus Jeruzsálemi bemutatásakor

Ünnepi istentiszteleti rend: du. 1700 Bűnbánati istentisztelet; du. 1600 Karácsony esti istentisztelet óvodás, iskolás és gimnazista gyermekeink szolgálatával; december 25. (szerda) de. 1000 Főistentisztelet, úrvacsora vétel, Énekkarunk szolgálata; du. 1500 Istentisztelet legátus szolgálatával; december 26. (csütörtök)de. 1000 Ünnepzáró istentisztelet legátus szolgálatával; december 29. (vasárnap) de. 1000 Esztendő utolsó vasárnapi istentisztelet; december 31. (kedd) du. 1700 Óévi hálaadó istentisztelet, éjfélkor harangszók; 2014. január 1. (szerda) de. 1000 Újévi istentisztelet, újévi beszámolóval; 2013. december 23. (hétfő) december 24. (kedd)

Szeretettel hívjuk és várjuk Testvéreinket ünnepi istentiszteleteinkre a templomba. Legátusunk ezen az ünnepen Kovács Ádám Máté IV. éves teológiai hallgató a Debreceni Református Hittudományi Egyetemről.

2. oldal

FÉNYSUGÁR

két idős embernek, az agg Simeonnak és Annának telik meg a szíve az ígéretek beteljesülése felett örömmel, mert meglátták az üdvösség és az öröm meghozóját, így nekik békességük van. Öröm és hálaadás valóban a karácsonyi történetben. II. Az öröm meghirdetése után a mi szívünkben miért is költözhet be az öröm, az örvendező hálaadás? Fontos ezt elgondolni, mert a mindennapokban tapasztaljuk, igen-igen hajlamosak vagyunk az örömtelenségre, panaszra, kesergésre, búskomorságra, morgolódásra, folyamatos elégedetlenségre. Az Ige arra bátorít, hogy teret engedjünk az örömnek! A Biblia egésze sok mindent megtanít az örömről.  Az öröm forrását magában Istenben láthatjuk, aki nékünk életet adott. Az öröm megtalálása és megélése ezért a vele való kapcsolatban található meg. A teremtmény a Teremtőre talál, az öröm, forrásra talál: Életet kaptam!  A hétköznapok öröme szintén leírva van, amit a hívő lélek a családjában, munkájában, annak eredményében, áldásaiban talál. Az arató, a szüretelő ember öröme minősített pillanat.  Az ünnepnapok öröme, a szombat megtartása, az Istentől való példa követése, az évi ünnepek az öröm alkalmai. Isten tetteire emlékeznek, és öröm tölti be a szívüket. A Húsvét, a szabadulás ünnepe, a törvényadás ünnepe Pünkösdkor, ok az örömre valamennyi ünnep az Ószövetségben.  A hétköznapok szomorú tapasztalása volt a kárörvendő ember cselekedete, - ezt sem tagadják le, hogy sajnos van ilyen is. Óvnak is ettől a kísértéstől.  A két szövetséget összeköti a teljes Szentírásba megjelent a Megváltás öröme! A bűn miatt mindnyájan megváltásra, kiváltásra szorulunk. Izráel fiai a Babilonból való hazatérés idején élik meg, az Úr kiváltotta őket a fogságból. (Ézsaiás 52) Az Újszövetség népe tudjuk Nagypéntek és Húsvét óta, a mi megváltásunk Krisztusban hit által ragadható meg, élhető át, amikor tudhatom, hogy érettem, miattam,





helyettem történt. Nem vagyok kárhozatra ítélve, életre adott a Megváltó Úr, Életem van, nem kell belehalni a bűn miatti nyomorúságba, feloldoz az Úr, eredj el, és többé nem vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen sorsod! Ez az öröm – örökkévaló öröm, ami soha meg nem fakul, el nem múlik. Van öröme a tanítványságunknak, a kiválasztásnak, az elhívásnak, a növekedésnek, a Jézus örömében való részesülésnek. A tanítványok örömmel jönnek vissza miszsziói útjukról, semmiben sem szégyenültek meg. (Luk 10,17) A Húsvéti öröm, hogy élő urunk van, a Pünkösd után a legnagyobb életet formáló, alakító erő. Egy diktatórikus pogány birodalomban az első keresztyének örülni tudnak. Örömük az Úrban volt. (Fil 4,4) A bibliai öröm megélése a Szentlélek által lehetséges, az ő ajándéka. Isten Lelke mindenkor elvégzi munkáját és megmutatja számunkra az öröm forrását: Isten cselekedeteit az életünkben. Mi örömünk forrása ebben van: Isten cselekedete az életemben, ami betölt, csodálattal vesz körül, amiből erőt merítek, ösztönzést. Ha az én Istenem munkálkodik életemben – márpedig munkálkodik - akkor van erőforrásom az örömre, amit átadhatok, sőt átadok, mert nem is tudom magamban tartani, olyan, mint a szeretet, ha tovább adom, úgy növekszik, úgy gyarapodik. Ez kovász, ez só, ez világosság, ez küldetés! Hát ezért örült kegyelembe fogadott ember! Ez történt és történik, és folyamatosan történik nemcsak az első karácsonyban, Húsvétban és Pünkösdben, hanem folyamatosan a hétköznapokban is.

Az emberekben támadt örömeinkben lehetnek csalódások, mert emberek vagyunk, de az Úrban való örömünkben nincs ilyen tapasztalás, sőt éppen ez juttat át az ilyen kritikusabb hétköznapi pontokon. A kegyelembe fogadottak öröme, bizonyossága töltse be szívünket 2013 karácsonyán is. Gazda István

- - > 2013. december 25-26., Karácsony < - -

lelkipásztor

FÉNYSUGÁR

3. oldal

Kék Vödör Akció Idén is várta az adományokat a kék vödrökbe a Magyar Református Szeretetszolgálat és a Magyarországi Dorcas Segélyszervezet. A gyűjtés célja volt, hogy azoknak is jusson ajándék karácsonykor, akik nem tehetik meg, hogy megvegyék egymásnak vagy maguknak. Ebben az évben azon nehézsorsú családoknak és magányosoknak gyűjtöttek, akik nem hallatják hangjukat, akikért nekünk kell kiállni és kiáltani. A kék vödrökbe elsősorban tartós élelmiszereket, édességeket vártak. Egy telepakolt vödör értéke, körülbelül háromezer forint. A 2013-as évben a Mezőcsáti Református Egyházközség is csatlakozott az akcióhoz.


4. oldal

FÉNYSUGÁR

A Kismamakör alkalmai Rőthi Mária A Református Bölcsőde épületében kialakított alternatív részben működik a Játszóház. A szolgáltatást a kistérségben élő 3 év alatti, bölcsődébe nem járó gyermekek és szüleik vehetik igénybe. Minden héten kedden és csütörtökön 9-11 óráig játszhatnak a gyermekek a szüleik felügyelete mellett. A Bölcsőde és a Játszóház szakmai vezetője Pócsiné Berecz Erzsébet (Böbe néni), aki odaadással és nagy szeretettel van segítségükre. A Játszóház ad otthont a Kismamakör alkalmainak is, melyre minden hónap 3. szerdáján, a délelőtti órákban kerül sor. Gazdáné Lengyel Erika a Kismamakör vezetője szólítja meg és hívogatja a kisgyermekes anyukákat az alkalmakra. Az együtt töltött idő alatt a szülők egy előadást hallgathatnak meg. Előadók voltak: kisgyermekgondozó, óvodapedagógus, lelkipásztor. Hallhattunk a kisgyermekek szellemi és testi fejlődésének folyamatairól, élet-

kori sajátosságaikról, a mozgásfejlesztés fontosságáról különböző tárgyak igénybevételével (pl: hinta, labda, kerékpár). Míg a szülők az előadót hallgatják, a gyermekek játszhatnak egymással és a szobában található játékokkal. Nagy szeretettel használják a babakonyhát, a csúszdát, az építőkockákat, a kirakós játékokat. Szívesen lapozgatják a meséskönyveket. Rajzolhatnak a színes ceruzákkal, zsírkrétákkal és nagyon szeretnek gyurmázni is. A közösség önfenntartó. A szülők gondoskodnak arról, hogy tízóraira a kicsik elé gyümölcs és ropogtatni való kerüljön az asztalra. A Játszóházi és Kismamaköri alkalmakon általában 10-12 kisgyermek és szüleik vesznek részt. Ezen időszak nagy segítségükre van a gyermekeknek a bölcsődei és az óvodai közösségbe kerüléskor. A szülők megosztják egymással tapasztalataikat, és segítenek a problémák megoldásában. A Játszóház és a Kismamakör minden GYED-en, és GYES-en lévő anyukát, és gyermekeiket szeretettel hív és vár a későbbi alkalmakra is.


FÉNYSUGÁR

5. oldal

Gyülekezeti nap Tóth Tamás presbiter

Gyülekezetünk történetének első gyülekezeti napját 2013.04.06-án tartottuk az általános iskolánk épületében. Nagy szervezések előzték meg ezt az alkalmat. Gyülekezetünk presbitériuma, missziói bizottsága, ifjúsági csoportja, és a Dr. Enyedy Andor Református Általános Iskola, Óvoda és Bölcsőde dolgozói lelkesen vettek részt a szervezésben és a lebonyolításban, amit ezúton is köszönünk nekik. Meghívtuk erre az alaklomra a gyülekezet tagjait, az általános iskola tanulóinak szüleit. A gyülekezeti alkalmon ingyenes volt a részvétel: csak egy tombola ajándék és egy tányér sütemény volt a belépő, amivel be lehetett nevezni a süteménysütő versenybe is. Az ünnepélyes esemény nyitóáhítattal vette kezdetét, Gazda István nagytiszteletű úr köszöntötte igei gondolatokkal az egybegyűlteket. Ezután mindenki átvonult a tornaterembe, ahol az óvodások műsorát tekinthettük meg. Ezt követően korosztályonként mindenki találhatott magának hasznos elfoglaltságot. A bölcsődések játszóházba mehettek, a 4-14 éves korosztály számára akadályversenyt rendeztünk, a kisebbek arcfestésen vehettek részt, a nagyobbak íjásztudásukat fejleszthették, kipróbálhatták a trambulint, és az ugráló várat. Az akadályverseny ál-

lomásain talentumokat gyűjthettek a gyermekek, és jutalmaikat tombolaajándékokra válthatták ebéd után a tornateremben. Miközben a gyermekek felhőtlenül szórakoztak, addig a felnőttek Gazda István lelkipásztor előadását hallgathatták meg, és az iskola egyik termében beszélgethettek a „teaházban”. 13 órától el lehetett fogyasztani az iskola nagyudvarán üstben elkészített ebédet. Az ebéd elkészítését ezúton is köszönjük Bartha Jánosné „Katika néninek”, és Gere Jánosné „Marika néninek”. A finom étel után mindenki fogyaszthatott egy kis házi süteményt, amit a belépődíj fejében hoztak a résztvevők. Ebéd után kihirdettük a süteménysütő verseny végeredményét. Az eredményhirdetést követően a Mezőcsáti Református Gimnázium Fénysugár Énekegyüttesét hallgathattuk meg. Óriási tetszést aratott a szereplésük. Őket a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának Örkény István Egyperceseiből készített összeállítása követte. Nagy tapsot kapott az előadásuk. A színdarabot Pintér Béla koncertje követte. A koncertre a környező gyülekezetekből is érkeztek érdeklődők. Béla őszinte bizonyságtétele, és szívből jövő szavai mélyen megérintették a jelenlevők szívét. Hálát adunk Teremtő Istenünknek, hogy gazdagon megáldotta ezt a napot. Gyülekezetünk tagjai szívükbe rejthették a Szentírás szavait: „De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk.” (Józsué 24, 15)


6. oldal

FÉNYSUGÁR

REFISZ ifjúsági csendesnap Mezőcsáton Bartha Aranka

2013. április 27-én ismét ifjúsági csendes napon volt a REFISZ. Ezen az alkalmon a függőség volt a téma. Ezt a napot énekléssel és egy rövid áhítattal kezdtük, majd játékkal folytattuk. Ezen belül volt ismerkedős játék, csapatverseny, sorverseny és sok-sok más feladat, ami élvezettel és nagy lelkesedéssel oldottunk meg. Eközben jobban megismerhettük azokat is, akik nem Mezőcsátról érkeztek: hiszen voltak itt Egerből, Tiszatarjánból, Tiszakesziről, Gelejről, Gávavencsellőről, Budapestről, Pápáról, és még Boldváról is, lelkipásztoruk Prókai Árpád vezetésével. Miután összehangolódtunk s helyünket elfoglalva, egy rövid, de szívhez szóló bizonyságtételt hallgattunk meg, egy alkoholból szabadult, a „Magyar Kékkereszt Egyesülettől érkező férfitól, aki gégerákot kapott szenvedélye következményeképpen, és ez teljesen ráhangolt minket az ezt követő csoportbeszélgetésre. (Hisz nem is sejtjük, de mi magunk is rabjai vagyunk egy-egy dolognak, mint pl: a kávé, csoki, tv, alkohol, drog, játékgép stb.) A nap folyamán (na és persze a finom ebéd után, amit ezúton is köszönünk a gyülekezetünknek!) Veres Péter gávai lelkipásztor taní-

tott néhány minket a függőségekkel kapcsolatban. Ilyen volt a sokunk számára még nem hallott a Magyar Kékereszt Egyesület, ami segítséget nyújt például az alkohol rabságában szenvedőknek, és hogy mi keresztyén emberek, hogyan tudunk segíteni a rászorultaknak. Miután elég sok gondolkodnivalót kaptunk a nap folyamán, néhány énekkel és játékkal fejeztük be a napot, és érzékeny búcsút vettünk egymástól. Köszönet jár az alkalomért a gyülekezetünk lelkészének Gazda István nagytiszteletű Úrnak, a gyülekezetünk presbitériumának, Kovács Árpádnénak, Mészárosné Erőss Erikának, Pappné Z. Nagy Évának, Bodnár Sándornak, a Fénysugár Énekegyüttesnek, és minden gyülekezeti tagnak, akik aktívan részt vettek az alkalom szervezésében, és lebonyolításban. Az alkalmon megtapasztalhattuk Mennyei Atyánk gazdag áldását. Az ifjúsági nap a „REFISZ – Új Irány 2011-2012” című, TÁMOP-5.2.5/B-10/22010-0164 azonosítójú pályázata keretében, pályázati forrásból került megrendezésre.


FÉNYSUGÁR

7. oldal

REFISZ Foci Kupa 2013. május 11., Kecskemét Bartha Aranka

A mezőcsáti gyülekezet ifis lányai (a Mezőcsáti Párducok néven indultak a REFISZ Foci Kupán) már a verseny előtt egy nappal elindultak, hogy megszokják a kecskeméti levegőt. Mielőtt megérkeztek volna a szálláshelyükre, ellátogattak Kecskemét szívébe, ahol megcsodálhatták a Cifrapalotát, a kecskeméti Malom elnevezésű bevásárlóközpontot, és még sok más látványosságot. Másnap korán kelés, készülődés és izgalom fogta el a Párduc lányokat, hiszen életük első foci kupáján vehettek részt. Az izgalom némi félelemmel is társult, mert a kupa előtti készülődés nem ment mindig úgy, ahogy szerették volna. Ettől függetlenül minden bátorságukat összeszedve beszálltak a kocsiba és elindultak a megmérettetésre. Az alkalom 9 órakor kezdődött egy rövid áhítattal és a focikupa szabályainak ismertetésével. Több fiú csapat is részvett a kupán az ország különbözőbb pontjairól, míg lány csapat mindössze 4, de minden elismerés kijár nekik, hiszen a nőket ebben a sportban eléggé visszaszorítja a másik nem. Mindegyik csapat nagyon várta már a foci kupa napját. A mérkőzések egésznap, megállás nélkül zajlottak. A Párduc csapat tagjai félve álltak ki az első csapattal szemben látván, hogy az ellenfél milyen erős, és jóval tapasztaltabb játékosokból áll. Sajnos ez a tudatukba beépült, és így a mérkőzést elveszették mielőtt az elkezdődött volna.

Néhány Párduc lány feladta, hogy a mai napon győzelmet arasson, de a többiek nem hagyták cserben őket, mondván: „nézzük a jó oldalát, azért jöttünk, hogy jól érezzük magunkat, legalább mozgunk, új embereket ismerünk meg, és sok emlékkel gazdagodunk”. Így a többiek is, bár nehezen, de mégis visszakapták a játék kedvüket. Elérkezett az utolsó meccs, már mindenki fáradt volt, de küzdöttek, mert „ezt meg kell nyernünk”. A lányok mindent beleadtak, úgy fociztak, mint még soha, mindenkit lenyűgöztek, hisz az előző két meccshez képest sokkal jobb volt a teljesítményük; míg a többi csapat már elfáradt addig a Párducok még csak most éreztek rá a játék igazi ízére. A gólok csak úgy záporoztak, a Párducok megtáltosodtak, és a meccset győzelemmel zárták. De ez nem volt véletlen! Habár az előző két meccs előtt is imádkoztak, de az elsőnél a félelem, a másodiknál a feladás érzése töltötte be néhány lány gondolatát (nem Istenre bízták a játék sorsát, hanem ők akarták irányítani), és nem a játék örömének éltek. Amíg az utolsó meccs előtt egy fáradt és kudarcokkal teli csapat állt ki, imájukban egy nagyon fontos dolgot kértek és tettek, azt, ami a mindennapokban is nagyon nehéz: Istenre bízták teljes mértékben magukat. Egy közös cél hajtotta őket, a játék időtartama alatt csak erre az egy közös célra összpontosítottak. Azt hiszem megérte! A Mezőcsáti Párducok – bár a kupát nem nyerték meg – sok örömteli élménnyel gazdagabban tértek haza. A Foci Kupa a „REFISZ – Új Irány 20112012” című, TÁMOP-5.2.5/B-10/2-2010-0164 azonosítójú pályázata keretében, pályázati forrásból került megrendezésre.


8. oldal

FÉNYSUGÁR

Szeretethíd Mezőcsáton Kovács Flóra 2013. május 24-én, egy szombati napon, népes kis csapat gyűlt össze a Mezőcsáti Református Templom kertjében. Általános iskolások, gimnazisták (köztük végzősök is), tanáraikkal, nevelőikkel együtt, indulásra készen várakoztak. Nem kirándulásról, vagy túráról, még ha úgy is néztünk ki, hanem kétkezi munkáról volt szó. Ennek ellenére mégis szép számmal jelentek meg az iskolákat, az egyházat és Mezőcsát városát képviselő lakosok is. Mindenki saját akaratától vezérelve érkezett meg reggel 8 órára a parókia elé. A feladat nem a világ megmentése, vagy a világszabadság kivívása volt, „csak” segítségség nyújtás. Segíteni szerettünk volna olyan szép korú, idős embereken, néniken és bácsikon, akik hű, mezőcsáti lakosokként, megélve egy bizonyos kort, szükségét érezték annak, hogy a mai fiatalság erejéből és idejéből áldozzon rájuk is. Mi pedig, a fiatalság nevében szólok, úgy gondoltuk, hogy meg is érdemlik ezt. Második éve veszek részt a „Szeretet híd” elnevezésű, a Magyar Református Egyház kezdeményezése által létrehozott programban. A kezdeményezés célja, hogy a Magyarországi Református Egyház önkéntes csoportjai az egész ország területén szociális, ökológiai és fejlesztési munkát végezzenek, tehát munkájuk által segítsék a társadalom egyes rétegeit. Én is buzgón kaptam az alkalmon, és jelentkeztem önkéntesnek, majd sportos szettemben, az időhöz és alkalomhoz öltözötten, tettre készen várakoztam sok diáktársammal karöltve a parókia előtt. A csoportbontás után mindenki elindulhatott kijelölt útjára. A csoportomban nem kellett sok új nevet és új arcot megjegyeznem, hisz az osztálytársaimmal, barátaimmal együtt egy célért indultunk el aznap, így el se váltunk. Csoportvezetőinkkel,

Jutka nénivel és Tóth Tamással könnyen szót értettünk, így jó hangulatban és könnyedén ment a közös munka. Lelkesen jártunk házról házra. Sajnos az előző napi rossz idő miatt nem minden munka volt kivitelezhető. Akiket meglátogattunk, szívélyesen fogadtak bennünket, a fűnyíráson, gereblyézésen, sövénynyíráson, sepregetésen, és gyomláláson kívül, jutott időnk beszélgetni is vendéglátóinkkal, jó volt hallani történeteiket, jó volt megismerni őket. A délelőttünk munkával telve elröpült. Miközben egy izzadságcseppet töröltem le homlokomról, arra gondoltam, mennyivel másképp telt ez a szombati délelőttöm, mint egy átlagos mai fiatal szombat délelőttje. Nem a számítógép előtt, és nem az új androidos telefon előtt, hanem a szabadban, jó levegőn, jó hangulatban, emberekkel együtt dolgozva – megmondom őszintén, egy percet sem unatkoztam. Aztán meghallottuk a déli harangszót, ami a mi munkák végét, és az ebédidő kezdetét jelentette. Majd a gereblyéket, fűnyírót, és egyéb kertészeti eszközöket elpakolva, magunk után rendet hagyva, elindultunk újra a parókia felé. Mit is mondhatnék, nincs szebb látvány, mint a kapun kilépve, visszatekinteni, és látni az egyenletesen lenyírt füvet, az ápolt udvart, egy szép kertet, és azt mondani: ezt mi csináltuk. Büszke voltam magunkra, és a gulyásleves is jobban csúszott, amit a templomnál maradt hölgyek készítettek, amíg mi a saját feladatunkat végeztük. A leves után kalácsot is kaptunk, ami szintén nagyon jólesett. A finom ebéd, a jó hangulat, a napközben kitisztult ég, és a kellemesen fárasztó munkával átszőtt nap végére merem állítani, hogy mindenki egy szép élménnyel gazdagabban tért haza. Van, ami többet ér pénznél, vagyonnál. Ami nem a pénztárcát gyarapítja, nem én tündöklök tőle jobban, nem engem emel fel. A lelkem kap valamit, az kel újra életre. S ő vezérel abban, hogy jövőre újra jelentkezzek, és füvet nyírjak és gereblyézzek…


FÉNYSUGÁR

9. oldal

REFISZ Nyári Tábor Balatonszárszó, 2013. augusztus 12-18.

Drizner Bettina Dalma 2013. augusztus 12- én különböző településekről és azok gyülekezetiből útra keltek a fiatalok ifjúsági csoportjuk vezetőivel, kísérőtanáraival. Miután mindenki megérkezett a regisztrációra került sor, ahol muszáj volt a fiataloknak türelemmel kivárni a sorukat. A tábor több, mint 400 résztvevővel indult el. Miután a regisztráció befejeződött már 6 is ütött az óra. Többeknek jutott idő arra, hogy miután a szobáikat elfoglalták kimehettek a Balaton partjára és frissítő fürdőzésben vehettek részt. Az első estét közösen a Tyúkanyóban töltöttük el. Meghallgathattuk a REFISZ pár tagjától a bizonyságtételüket, vagyis hogy ők hogyan találták meg az Úr Jézus Krisztust. Ezek után még néhány ifjúsági dalt elénekelve megkezdődött az evangelizáció, amit minden este Végh Tamás bácsi tartott meg. Itt bővebb ismeretet szerezhettünk magáról az Istenkapcsolatról. Megtanultuk, hogy nem csak Isten törvényeiben kell hinnünk, hanem magában Istenben. Bíznunk kell benne és le kell tennünk az életünket előtte, feladva akár saját magunkat is. Ezek után Veres Peti bácsi tartott egy rövidke eligazítást, énekeltünk egy utolsót és mindenki nyugovóra térhetett. Bár első alkalommal még gondot jelentett a táborozóknak, hogy betartsák a 11 órás villanyoltást, de a hét vége felé közelítve, már nem nagyon zavarta meg senki a tábor csendjét 11 óra után. Minden napot imaközösséggel lehetett kezdeni, akik képesek voltak reggel korábban felkelni és 7 órára a Tyúkanyóba lebotorkálni. De meglepő volt számomra látni, hogy egy egész szép számú csapat gyűlt össze minden reggel. Ezek után áhítat következett. A reggeli után énektanulásra mentünk vissza az Anyóba. A keddi napon az ének tanítás befejezése után a táborozókat korcsoportilag beosztották és a bibliaköröket minden délelőtt együtt töltötték

el. Én személy szerint teljes mértékben meg voltam elégedve a csoportom tagjaival és vezetőivel. Egy fantasztikus hetet töltöttünk így el, ahol kielemezhettük Isten igéjét. A bibliakört ismét énektanítás követte minden nap. Illetve az ebédig tartó időintervallumot mindenki műhelyfoglalkozáson töltötte. 15 műhely közül lehetett választani. 2 órától a fiatalok szabadidőt kaptak, amikor is lehetőségük nyílt arra, hogy lemehessenek a Balaton partjára és a melegben egy jót úszhassanak, vagy éppen a társaikkal szórakozhassanak. Akiknek éppenséggel nem volt kedve a fürdőzéshez, azok a tábor területén különböző sportversenyeken csillogtathatták meg tudásukat, mint például sakk, pingpong, futball, kosárlabda. Ha éppenséggel egyikhez sem akadt így sem kedve valakinek, akkor ilyenkor nyílt lehetőség a 10 percezésre. A 10 percezés alatt értettük azokat a beszélgetéseket, amikor a táborozók problémáikkal bizalommal megkereshették a vezetőség bármely tagját. Természetesen nem 10 percet szántak a gyerekekre, hanem annyit ki mennyit igényelt. Ezek a beszélgetések alatt teljes mértékben fel tudtam töltődni. Annyi segítséget kaptam, mint még életemben soha. Nem is tudom megköszönni eléggé, amit én ez alatt az egy hét alatt kaptam. Sosem gondoltam volna, hogy itt ebben a táborban ennyi figyelmes és szeretetteljes emberrel tudok találkozni, akinek tényleg fontos, hogy segíteni tudjanak. Minden este vendégek érkeztek közénk, akik az evangelizáció előtt bizonyságot tettek előttünk. Első alkalommal fiatalokat köszönthettünk, akik színdarabok keretében betekintést engedtek nekünk, hogy milyen is az Istennel való személyes kapcsolatunk. Milyenek is vagyunk mi igazából Jézussal. A következő napokban még börtönmissziósok is érkeztek közénk, akik elmesélték nekünk azt a hatalmas csodát, ami az ő életükben végbe ment. Felállva, meghatottan tapsoltam és énekeltem velük az Áldjon meg téged kezdetű dalt. De ez mind


10. oldal

FÉNYSUGÁR

csak egy kis töredéke azoknak a csodáknak, amik ebben a táborban végbementek. A hét vége felé közelítve 3 fiatal szívét is megérintette az Úr és kért bebocsájtást a szívük ajtaján. Jómagam is közéjük tartozom. A fiatalok előtt mind a hárman bizonyságot tettünk. Minden este a fiatalok még együtt maradhattak és beszélgethettek miközben zsíros kenyeret majszolgathattak. Olyan ismeretségek és barátságok köttettek ezen az alkalmakon, amikben 100 százalékig biztos vagyok, hogy nem fognak megszakadni. Az a különbség ebben a táborban az összes többitől, hogy itt a fiatalok kíváncsiak egymásra. Nem csak elhaladnak egymás mellett, még ha idegenek is, hanem köszöntik egymást. Megkérdezik egymástól - ”Minden rendben?” - ha éppenséggel látják, hogy valaki szomorú. Az utolsó éjszaka rendhagyó volt. 7 órakor gyűltünk össze a Tyúkanyóban és egy Ki mit tud?-ra került a sor. A táborozók megmutathatták a tehetségüket. Zenés produkciókat, színpadi műveket láthattunk és hallhattunk. Az egyik produkcióban egy mesét is meghallgathattunk. Betekintést nyerhettünk egy színpadi darab keretében, hogy milyenek is vagyunk mi emberek. Címe: Te és én. Táncos produkciót is láthattunk, amellyel Norbi első helyet ért el egy néptánc találkozón. Az utolsók között lehetett megtekinteni egy színdarabot, amely bemutatta a családi normákat. Láthattuk, hogy nem mindenki kapta meg a tökéletes életet. Valakinek tökéletes a családja, mert Istenbe vetik a hitüket. Viszont van, akinek az apja alkoholista az édesanyja gyógyszerfüggő és öngyilkos hajlamú. Inkább véget vetne az életének, mintsem hogy felelőtlenül újabb gyermeknek adjon életet és ilyen családba hagyja megszületni. De végül mégis megtalálják Istent és együtt közös úton nehéz harcokat megvívva veszik az akadályt.

Vasárnap istentisztelettel zártuk le a tábort. Úrvacsoravételre is került sor, illetve, aki nem konfirmált még vagy nem érezte késznek magát arra, hogy őszinte szívvel vegye magához az úrvacsorai jegyeket, azok személy szerint áldást kaptak az életükre. Sokan meghatottan hagyták itt a tábort, megfogadva, hogy visszajönnek jövőre és egy újabb fantasztikus hetet töltenek el a REFISZ közösségében. Ebéd után minden csapat lassan induláshoz kezdett készülődni és érzékeny búcsút vett mindenki a másiktól. Drizner Bettina Dalma vagyok, aki éppen ezt a kis élménybeszámolót írja. A mezőcsáti ifjúsági közösségből érkeztem. Elmondhatom magamról, hogy teljesen átértékelődve jöttem haza a táborból. Az életem teljesen megváltozott, hiszen beengedem Jézust a szívem ajtaján. A tábor témája is a hang volt. Engem ez a hang megszólított és azt mondta: Kövess engem! Remélem én is csatlakozhatom egyszer a REFISZ csapatához és én magam is lehetek majd vezető, hogy én is így tudjak majd beszélni a fiataloknak Jézusról, ahogy az én csoportvezetőim Lakatos Edina és Bíborka beszélt nekem. Remélem jövőre is lesz lehetőségem ebbe a táborba eljönnöm. Remélem egyre többen lehetünk majd, hogy minél többen meglássák és megismerjék milyen is az Isten valójában. Köszönöm REFISZ! A Nyári Tábor a „REFISZ – Új Irány 2011-2012” című, TÁMOP-5.2.5/B-10/22010-0164 azonosítójú pályázata keretében, pályázati forrásból került megrendezésre.


FÉNYSUGÁR

11. oldal

REFISZ 2013, avagy a Hang, amit én hallottam Kovács Flóra Azt szokták mondani, az új dolgoktól mindig fél az ember, és hogy az elindulás általában döcögős. A mi buszunk is döcögve indult el Balatonszárszóra 2013 forró augusztusi hónapjának 12. napján a mezőcsáti parókia elől. Köszönhető ez talán a váratlan nagy létszámú bőröndjeinknek, amelyeknek elhelyezése kihívást jelentett. De mire is vannak a kihívások és akadályok, ha nem arra, hogy megoldjuk őket!?

A második akadályt magamban véltem felfedezni, ahogy a buszon ülve próbáltam kibogozni kavargó gondolataim kusza szálait. „Hová is megyek most?” Bevallom ez a kérdés nagy jelentőséggel bírt, mert őszintén szólva, féltem. Ez volt életem első ilyen tábora, és nem tudtam, mi vár rám. A hosszú út után viszont jó volt megérkezni, és ahogy az SDG Hotel kapuja kinyílt előttünk, megnyugodtam, a rengeteg ember láttán ugyanis rájöttem, nem leszek egyedül. A regisztrációs procedúra után, megkaptuk az áhított szobákat, és az ahhoz járó csendet, nyugalmat és lelkes szobatársakat. Azt hittem, ezzel a napnak vége is, de az este folyamán, pontosabban a második harangkondulás után jöttem rá, hol is vagyok. A tyúkanyó őrző és védelmező szárnyai alatt, közel 400 hozzám hasonló, lélegző, hús-vér ember társaságában, akik közül sokan ugyanúgy nyüzsögve keresték a helyüket, ahogyan én is. Majd Veres Pé-

ter táborvezető tűnt fel a pulpituson, köszöntött minket, közzétette a tábor szabályait, az időben érkezés fontosságát, a taps elhanyagolható mivoltát: „Ami itt történik nem színdarab, nem várunk érte tapsot”… Ez a mondat kifejezetten megmaradt bennem. Őt az elnökség bizonyságtételei követték, ki, hogyan, mikor, miért, miképpen fordult Isten felé. Érdekes és tanulságos történeteket hallhattunk. Az est fénypontja mégis inkább az evangelizáció volt, amelyet Tamás bácsi, fasori lelkipásztor tartott. A kellő humorral, és bibliával átszőtt beszédei minden este jó hangulatot és figyelmet váltott ki a nézőseregből. Olyan példákat vetített elénk, amiket könnyen megérthettünk, hiszen a hétköznapokból vette a mintát. A szerelem első látásra az oviban, a kis antennák, amiken keresztül az információt kapjuk, vagy hogy az élő ige nem olyan, mint a rágógumi, mindig tartogat újat, és sosem veszítjük el az ízét. Az evangelizáció után zene következett, énekléssel megfűszerezve, bár ekkor már sűrűbbek voltak az ásítással járó kisebb szünetek. Majd zsíros kenyér party következett (a party enyhe túlzás). Végül, pedig a jól megérdemelt pihenés, lámpaoltás, takarodó. A napok legkeményebb része a 7 órai ébresztő volt, ami gondolom nemcsak engem viselt meg. Nem mindig sikerült nyitott szemmel feljutnom a tyúkanyóba. A reggeli áhítatok közben viszont, amiket Faragó Csaba, dunaharaszti lelkipásztor tartott, mindig felkeltem. A tábor központi témája a „Hang” volt. Erre épült a hetünk. Először a hang, amely megszólított, aztán amely szembesített, átformált és bátorított, végül pedig elküldött. A végszó maradt meg igazán bennem: „Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket.” Az áhítatot a reggeli váltotta fel, majd éneklés, aztán jöhettek a bibliakörök, korcsoportokra osztva. A bibliakörök lényege egymás megismerésén kívül az volt, hogy az aznapi áhítat


12. oldal

FÉNYSUGÁR

témáját együtt, közösen dolgozzuk fel, értsük meg és keressünk a mi életünkből is hasonló példákat. Jó volt egymást, és legfőképp magunkat is megismerni. A hét vége felé már teljesen összeszoktunk és bátrabban mertük elmondani véleményünket. A csoportos foglalkozás után kisebb szünet, énektanulás, majd műhelyfoglalkozás következett. A 15 db foglalkozás közül mindenki tetszése szerint választhatott egyet és jelentkezhetett rá. A műhelyen így nem korcsoportok szerint voltunk beosztva, hanem érdeklődési kör szerint. A műhelyt követően utunk a terasz felé vezetett, itt ebédelhettünk meg. A délutánt viszont már mindenki saját ízlése szerint tölthette el. Sokan a Balaton partját választották kikapcsolódásképpen, ami nem meglepő, hisz a magyar tenger még mindig nagy népszerűségnek örvend, de lehetőségünk nyílt különböző sportokban való részvételre (röpi, foci, kosár, pingpong, biliárd), filmnézésre a filmklub keretein belül, esetleg táncolásra. Az imasátor, imalánc és az élménypedagógia kifejezetten azoknak szólt, akik a szabadidejüket inkább elcsendesedésre, önmaguk megismerésére szánták. Szóval a délutánunk sem lábat lógatva telt, a lehetőségek tárháza mindenkinek biztosította azt, amire épp vágyott. A 6 órakor kezdődő vacsorára viszont illő volt odaérni, majd az események újra felgyorsultak. A közös éneklés után „Életpéldák” címszóval minden este egy-egy meglepetés vendég látogatott el az amfiteátrumba. Láthattuk és hallhattuk Csiszér László dalszerzőt és énekest, aki nemcsak dalait mutatta be nekünk, hanem bizonyságtételét is, másnap a Rózsatéri Ifi lelkes fiataljait, akik jeleneteket adtak elő, majd a Váci Börtönmisszió szolgálatát, akik jelenlétükkel és történeteikkel sok ember szívét megmelengették, végül pedig Szücs Attila üzletembert, aki bizonyságtételét mondta el nekünk, miközben azért üzleti tanácsokkal is ellátott minket. A legizgalmasabb nap talán mégis a szombat volt, akkor ugyanis a meglepetésvendégek nem a távolból érkeztek, hanem az eddig „csak” nézőközönség soraiból. A „Ki mit tud?” elnevezésű programra bárki benevezhetett, a kikötés csupán annyi volt, hogy valamit nem villantani, de produkálni kellett. A zenét, mint bármifajta üzenetet továbbító eszközt, sokan választották, csak nem minden-

ki ugyanolyan formában. A népzene, a beatbox, a klasszikus furulyaszó, vagy épp a tábor kórusa egymást követték, sőt egy-egy műsorszám erejéig még bandák is alakultak. A zenén kívül láthattunk még színpadi jeleneteket, néptáncot, saját költött és elmondott verseket és ki tudja még hány tehetség bújt meg a közönség soraiban. Lassan viszont beszámolóm végéhez érek és most is azt érzem, így írás közben, mint ott, a tábor utolsó napjának megélése közben: nem akarom, hogy vége legyen. De aminek a végét nem akarod, az mindig gyorsabban jön el. Szóval az utolsó nap, vasárnap. Az utolsó, a hetedik nap, a Biblia szerint viszont a kezdet, a teremtés befejeztével az élet kezdetének a napja. Csodával határos módon ennek a napnak a reggelén, eltérve az eddigiektől, szinte kipattantam az ágyból. A gyors összepakolást a reggelizés és a búcsúzkodás váltotta fel. Majd a várakozás perceiben megkondult az utolsó harangszó, a tömeg pedig elindult a tyúkanyóba. Érdekes, hogy az egy hét alatt szinte mindenhol ültem, a legvégén mégis ugyanoda keveredtem, ahova az első nap. Mégis más volt minden. Körbenéztem az ünneplőbe öltözött tömegen, elmosolyodtam azon, hogy már nem is annyira idegenek, hogy kívülről énekeltem a dalokat és értettem, amit a lelkipásztorok mondanak. Megértettem, hogy nincs más dolgom, mint gyümölcsöt teremni. Olyan gyümölcsöt, amely nemcsak az én javamat szolgálja, hanem szolgálja mindazokat, akik kérnek belőle. Elérkezett az Úrvacsora is, a hetünk megkoronázása végett hegedűszó, a tábor kórusa, opera és sok-sok ember kíséretében. Felemelő érzés volt látni, ahogy az emberek soronként állnak fel és vonulnak az Úr színe elé. Már csak egy ebéd várt ránk és mindenki útnak indulhatott, ki-ki, ahonnan jött. A „Jó utat!” és az „Örültem, hogy megismerhettelek!” mondatok sűrűn hangoztak el. És tényleg örültünk, hogy megismerhettük egymást, de tényleg csak egymást ismertük meg? Tényleg csak más embereket hallgattunk meg? Vagy pont önmagunkhoz kerültünk közelebb? Hisz ahhoz, hogy mást megismerj, nyitnod kell, és ahhoz, hogy nyitni tudj, önmagadban kell hinned, bíznod. De hogy is szól az ige? Keress és találj, kérj és megadatik néked, kopogtass, és


FÉNYSUGÁR az ajtók feltárulnak előtted. Azt hiszem, kopogtam… Végezetül pedig köszönetet kell, hogy mondjak mindenkinek, aki hozzájárult, ahhoz, hogy a nyaram egy élménnyel gazdagabb legyen. A lelkipásztoroknak, az elnökségnek, csoporttársaknak, a műhelyben megismerteknek, szobatársaknak, pincéreknek. Nem lenne elég lap és idő, hogy felsoroljak mindenkit. De ki kell emelnem az egyik Hangot, amely megszólított, Tóth Tamást, aki nemcsak a mezőcsáti egyházközösség presbitere, nemcsak a logós termékek árusítója, hanem egy nagyszerű ember is, akinek volt mersze elcsalogatni ebbe a remek táborba. Köszönöm! S

13. oldal

köszönöm neked Uram, hogy létrejöhetett ez az esemény, hogy itt lehettem, hogy szerethettem, mert „Veled Uram többet ért ez az egy hét, mint nélküled esztendők.” A Nyári Tábor a „REFISZ – Új Irány 2011-2012” című, TÁMOP-5.2.5/B-10/22010-0164 azonosítójú pályázata keretében, pályázati forrásból került megrendezésre.

Ifjúsági nap – Mezőcsát 2013. szeptember 28.

Sike Gabriella

Idén második alkalommal került megrendezésre Mezőcsáton az ifjúsági találkozó, melyen az egri ifisek „kis” csapatával vettem részt. Úgy érzem ez az alkalom remek lehetőség volt arra, hogy a közös éneklések és a különböző ismerkedős és szórakoztató játékok mellett lelkileg is épülhettünk. A nap folyamán először közösen, majd pedig kisebb csoportokra bontva fejthettük ki

véleményünket, mondhattuk el élményeinket a nap témájával, az önkéntességgel kapcsolatban. Öröm volt hallani, hogy a résztvevők közül már mindenki részt vett valamilyen önkéntes feladat elvégzésben és még szívesen végezne ilyen jellegű tevékenységet. Véleményem szerint az önkéntesség az a téma, mely napjainkban egyre időszerűbb, hiszen a mai rohanó világunkban egyre inkább minden az anyagiak körül forog és sokunknak eszükbe se jut, hogy „semmi haszon fejében” is tehetünk hasznosat, vagy alkothatunk maradandót. Bár hamar eljött a hazautazás ideje, de bízom benne, hogy mindenki élményekkel gazdagodva és lelkiekben megerősödve tért haza. Az ifjúsági nap a „REFISZ – Új Irány 20112012” című, TÁMOP-5.2.5/B-10/2-2010-0164 azonosítójú pályázata keretében, pályázati forrásból került megrendezésre.


14. oldal

FÉNYSUGÁR

VISSZATEKINTŐ

REFISZ-es szilveszter a mezőcsáti ifiben Vig-Kiss Ilona Tavaly 2012.12.31-én megrendezésre került a mezőcsáti ifi első szilvesztere. A szervezése hamar elkezdődött, mindenki nagyon lelkes volt. Az együtt töltött szombat délutánokon mindig szóba került az esemény, megbeszéltük, hogy milyen társas-, és egyéb játékok legyenek (ezek egy része meglepetés volt), milyen üdítők, milyen ételek, milyen sütik stb. Filmet is néztünk, melynek kiválasztása során kisebb civakodás alakult ki, de végül testvériesen megállapodtunk, hogy majd az egyik vendég, Xéni, dönt az ügyben. Végre eljött a várt nap! Az összejövetel az évzáró istentisztelettel kezdődött 17 órakor, utána átvonultunk a Dr. Enyedy Andor Református Iskola, Óvoda és Bölcsőde konyhájára, ahol a további időt eltöltöttük. Mivel nem csak helybeli gyerekek járnak az ifibe, ezért kicsit várni kellett rájuk, míg a buszuk beér, de addig sem unatkoztunk, hanem belevetettük magunkat a társasjáték, majd a kártyajáték örömeibe. Mikor már mindannyian regisztráltunk, és megtörtént a közös fényképezés is, akkor folytatódott a móka, elkezdtük nézni a filmet, a Séta a múltban-t, vagy aki már látta, az tovább játszhatott. Az étel, amit megbeszéltünk, az a pizza lett, és igazán finom volt. Két hatalmas tepsivel sült ki, és rengeteg fajta közül választhattunk. Ez után egy kis édesség jött csoki szökőkút formájában, melybe gyümölcsöt és pillecukrot

mártogathattunk. Elmondhatom, hogy sokunknak nem csak a szájába került a finomságból, hanem a ruhánkon is megtalálható volt a nyoma az étlapnak egy-egy csoki folt formájában. Olyan gyorsan eljött az éjfél, mintha csak pillanatok teltek volna el az istentisztelet óta. Körülöttünk mindenki hangosan köszöntötte az újévet, de mi „csendességben”, vagyis imaközösségben, és előtte volt egy kis igeolvasás is. Majd mindenki kivonult az udvarra és néztük a tűzijátékot, már amit láttunk belőle, hiszen hatalmas köd volt, de szerencsére egyik társunk külön hozott magával párat, és abban zavartalanul gyönyörködhettünk. Mikor már nagyon fáztunk kint, bementünk és Süsü-s gyerekpezsgővel koccintottunk! Ez után megint csak játék jött: maffia, kitalálós és még sok más, aztán karaoke. Mindenki élvezte, hisz volt bőven választék a dalok között. Amikor már mindenki fáradt volt elkezdtünk takarítani és rendet rakni. Összedolgoztunk, így hamar végeztünk a munkával. Ez az alkalom egy remek évzárás és kezdés volt egyben. Nagyon sokat nevettünk, szórakoztunk, és még jobban összeszokott a csapat a játékoknak hála! Az egész ifi nevében köszönöm az alkalmat, a szervezést és a megvalósítást minden kedves segítőnek, de legfőképpen Istennek. A szilveszteri alkalom a „REFISZ – Új Irány 20112012” című, TÁMOP-5.2.5/B10/2-2010-0164 azonosítójú pályázata keretében, pályázati forrásból került megrendezésre.


FÉNYSUGÁR

15. oldal

INTÉZMÉNYEINK ÉLETÉBŐL

Óvodánk és a Gyülekezet kapcsolata az ünnepeink tükrében „Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek” (Kol 1, 27) A 2012-2013-as nevelési év végén Református óvodánk életére, nevelőmunkánkra ez alkalommal az ünnepeink tükrében tekintünk vissza, hiszen ünnepeink egyben az öröm és a hálaadás alkalmai is. Gyermekeink, a családok, a Gyülekezet és benne Óvodánk együtt tapasztalhattuk meg és élhettük át azokat az érzéseket, élményeket, hatásokat, melyek elengedhetetlenül fontosak mindannyiunk lelki növekedéséhez. Minden ünnepi készülődés, minden ünnep nyújtotta élmény maradandóvá válik, és visszatükröződik életünkben, mert örömet, szépséget hoznak a hétköznapokba, élményt nyújtó tevékenységeket jelentenek, melynek során a gyermekek, a családok és a nevelők együtt tapasztalhattuk meg a közösséghez, egymáshoz, a Gyülekezethez tartozás jóságát, áldásait is. ÉVZÁRÓ Óvodánk évzáró ünnepségét az iskola tornatermében május 27-én délután tartottuk meg. Rendezvényünket a gyermekek szülein kívül megtisztelték a fenntartók képviselői, intézményünk vezetői és dolgozói. Köszöntés utána a csoportok műsorai következtek, melyből megláthatták a vendégek, hogy az eltelt egy év alatt milyen sokat okosodtak, ügyesedtek a gyerekek- nem feltétlenül egyenkénti szereplés formájában, hanem a csoporton belüli közösségi munkában. Megfigyelhették, hogy a gyermekek, hogy tudták a szerepeket, az énekeket, a tánclépéseket, hogy tudtak figyelni egymásra és az óvó nénire, melyek az óvodás gyermek érettsége szempontjából aprónak tűnő, de nagyon fontos fejlődési mutatók. Először a Halacska csoport műsorát láthattuk, akik dramatizált mesét mutattak be, és körjátékokat játszottak. Őket követték a Szívecske csoportos gyermekek, akik fonóházi játékokat, a fonóház életét, fiú- lány csúfolókat, párválasztás szokásait, játékait elevenítették fel, melyet gyermeklakodalmas táncjáték követett. Végül a Szivárvány csoportos gyermekektől csokorba fűzött mondókákat, kiszámolókat, és népi gyermekjátékokat láthattunk. A műsorok után a gyermekek jutalmazása következett, és az éven nyújtott sok- sok szülői segítségért mondunk köszönetet. Ünnepi alkalmunkat hagyományainkhoz híven szeretetvendégséggel zártuk. GYERMEKNAP 2013. május 31-én rendeztük meg óvodánkban a gyermeknapot. Kicsit aggódva vártuk az alkalmat, mert az előző napokba elég sokszor esett az eső. Reggel az óvoda udvarát földíszítettük és előkészítettük a nagy napra. A reggeli közös udvari torna után áhítatra gyűltünk össze. A közös játékban és énekben a lélek gyümölcsei jelentek meg, melyek áthatják óvodánk mindennapjait. A tízórai után az udvaron kincsvadászattal folytatódott a nap. Minden csoportnak a saját logóját kellett megkeresnie. A játékot csapatokra bontva folytattuk párhuzamos tevékenységekkel. A gye-


16. oldal

FÉNYSUGÁR

rekek ugrálhattak az ugrálóvárban, a trambulinon, kipróbálhatták ügyességüket a célba dobó játékoknál, felülhettek a tűzoltókra, traktorra, állatokat simogathattak. Minden állomáson egészséges életeket ettünk: almát, barackot, banánt, müzlis csokit. A délutáni pihenési időben a szülők elkészítették zöldségekből, gyümölcsökből a gyermekek számára a délutáni szeretetvendégség finomságait. A mozgásra vágyók csoportjukat képviselve részvettek a családi sportversenyen. Közben zajlott az arcfestés, az ugrálóvárazás, trambulinozás. Bakondi István és társai néptáncbemutatóját láthattuk és együtt táncolhattunk velük. Minden gyermek kapott 1-1 gombóc fagylaltot, és megkóstolhatta a felajánlásként kapott finom fánkot. A nap a szeretetvendégséggel zárult, ahol elfogyasztottuk a szülők által hozott egészséges finomságokat. Mielőtt a gyermekek hazamentek mindenki egy-egy zsákbamacskát kapott. Szeretnénk köszönetet mondani a felajánlásokért: Vályi Lajos almát, süteményt, pénzt, ifj. Vályi Lajos banánt, Bogdán Vince őszibarackot, Keresztyény Bencsik Barbara dobozt a zsákbamacskához, Kondráth Krisztián fagylaltot, Ecsedi László fánkot ajánlott fel. A nap a gyermekeknek és felnőtteknek is nagy örömet, feltöltődést adott. BALLAGÁS – Bakáné Filep Szilvia 2013. június 2-án 15 órakor tartottuk tanévzáró és ballagási Istentiszteletünket. Az ünnepi alkalmat nagytiszteletű Gazda István lelkészünk áhítattal indította, majd a 17 ballagó óvodás versekkel és énekekkel vettek búcsút szeretett óvodájuktól, óvónéniktől, dajkanéniktől, majd tőlük búcsúztak az óvodában maradó pajtások. Ezt követően egy-egy útravaló áldással vehették át tarisznyájukat. A ballagók szeretteikkel együtt egy búcsú szeretetvendégségre átvonultak az óvodába, ahol megható képsorokkal idézték fel a szülők az óvodás évek emlékeit. A szülők által felajánlott finomságok elfogyasztása után a gyermekek és szüleik meghatottan búcsúztak el az óvodától. A sok szép emlék mellett kísérje őket Isten áldása az iskolai évek alatt is!

Állatok világnapja Nagyné Rádai Rózsa óvodapedagógus

Az állatok világnapját október 4-én ünnepeljük, hogy felhívjuk mindenki figyelmét a felelős állattartásra. Óvodánkban azt szeretnénk, hogy gyermekeink vegyék észre teremtő Istenünk ajándékozó jóságát az állatok sokféleségében; szerető


FÉNYSUGÁR gondoskodását abban, hogy nekünk adta az állatokat- szolgáljanak nekünk, mi pedig gondoskodjunk róluk! Feladatunk, hogy gyermekeink ismerete gyarapodjon az állatokról és azok életmódjáról. Neveljük őket az állatok védelmére, fejlődjön az állatokhoz való pozitív viszonyuk. Érezzék meg, hogy felelősek vagyunk a ránk bízott állatokért! Ezen a napon óvodánk gyermekcsoportjai élményszerző sétán vehettek részt Simon Gábor gazdasági udvarában. Az idő is nekünk kedvezett a szép napsütéses délelőttel. A nagyobbaknak már nem volt ismeretlen a helyszín, hiszen két évvel ezelőtt is ellátogathattunk ide, ahol sok-sok élménnyel gazdagodhattunk. Gábor bácsi már a kapunál várta csoportunkat, akinek vezetésével bejárhattuk az állatok élőhelyeit. Láthattunk malacokat, szopós

17. oldal

kisbárányt és a gyerekek legnagyobb örömére simogathattunk nyuszikat. A baromfiudvar lakói közül szemügyre vehettük a tyúkokat, a nagytaréjú kakast és a gyöngytyúkokat is. Gábor bácsi mindeközben az állatok etetésével kapcsolatos ismeretekkel látott el bennünket. A gyöngytyúkok elhullajtott tollait „kincsként” gyűjtötték össze a gyerekek. Az udvaron még láthattunk az őszi munkához kapcsolódó must és borkészítéshez szükséges eszközöket: szőlődarálót és prést. A házigazdától ajándékként egy kis csemegét s kaptunk (birsalmát), melyet már az óvodában fogyasztottunk el. Távlati célunk, hogy az állatok szeretete és a róluk való gondoskodás egy egész életen át kísérje végig a gyermekekből felnőtté váló embert.

Építkezz okosan! „Épüljetek fel lelki házzá!” (1 Péter 2,5)

Papné Nagy Éva tanítónő

Rembeczkiné Szabó Ágnes tanárnő

Iskolánk életében a 2013/14-es tanév a változások, a változtatások, az újítások éve. Próbálunk új ötleteket, módszereket, újdonságokat bevezetni a hatékonyabb, eredményesebb oktató-nevelő munka érdekében. De nem minden a tanulás, lelkileg is épülnünk kell. Ebből az indíttatásból született meg az a gondolat, hogy iskolánk hogyan tudná a gyülekezetet építeni. Ennek a játéknak a neve: Építkezz okosan! Célunk az volt, hogy gyermekeink mellett a szülőket is hívogassuk a templomba, a gyülekezet közösségébe. Először jöjjön el a szülő a gyermeke kedvéért, majd később pedig belső indíttatásból. Legyenek gyülekezetünk építő, lelkes tagjai. Nagyon sok szülő számára nehéz meghódítani az ismeretlent, ezért gondoltuk

úgy, hogy ez jó lehetőség számukra, hogy megérintődjenek. Ismertté váljon az ismeretlen, ne kelljen idegenkedniük a teljesen valóstól. Fontos volna, hogy megérezzék, jó együtt lenni, jó ehhez a közösséghez tartozni, jó megérezni Isten szeretetét. Röviden a játék lényegéről: Minden gyerek, aki eljön istentiszteletre, vagy gyermek- istentiszteletre pontot kap. Ha a családtagok is elkísérik ők is pontot szereznek az osztálynak. Ezeket egy szépen elkészített füzetben gyűjtögetik a gyerekek. A pontszámokat tanév végén összesítjük, és a legszorgalmasabb templomba járó osztályokat értékes jutalomban részesítjük. Kirándulás, közösségi nap Mályiban a Mécses központban, belépőjegy a kalandparkba, mozijegy, játékszerek. Bízva Isten szeretetének megtartó kegyelmében és támogató erejében, hisszük, hogy az ötlet és a gondviselés később meghozza gyümölcsét.


18. oldal

FÉNYSUGÁR

Adománygyűjtő jótékonysági gála „…szeretetben szolgáljatok egymásnak.” (Galata 5:13) 2013. november 29-én a Kárpát-medencei Református Oktatási Alap számára adománygyűjtő jótékonysági gálát szerveztek Mezőcsát város református oktatási intézményei. A befolyt adományokból a határon túli református oktatási intézményeket támogatja a szervezet. A verses-zenés műsorban felléptek a Dr. Enyedy Andor Református Általános Iskola, Óvoda és Bölcsőde és a Mezőcsáti Református Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola diákjai. Advent előtt néhány nappal, jó volt átélni az összetartozás érzését, jó volt megtapasztalni, hogy sok segíteni akaró, jó szándékú ember hallotta meg hívó szavunkat. Hálás szívvel köszönjük, vendégeinknek, hogy adományaikkal támogatták a határon túli magyar nyelvű oktatási intézményeket!


FÉNYSUGÁR

19. oldal

A Mezőcsáti Református Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola Fénysugár énekegyütteséről Kovács Árpádné 2013 januárjában kezdődött el a szolgálatunk. Szerdán és csütörtökön a templomban hangzottak el az áhítatra készített füzetből az énekek. Gazda István lelkipásztor úrral énekeltük az énekeket, Tőzsérné Papp Gabriella tanárnő pedig gitáron kísért, és mind a mai napig kísér bennünket. A diákok hamar megszerették ezeket a reggeli zenés áhítatokat. Az egyik reggeli áhítaton bekapcsolódott a szolgálatba három fiatal: Balogh Gergely Dávid zongorán, Farkas László éneklés, Kovács Ádám Máté teológiai hallgató pedig gitáron. Ezt követően még több fiatal kapott kedvet az éneklésben való részvételhez, összeállt egy kis csapat. Csatlakozott hozzánk: Csótka Ildikó, Dánfi Dániel, Horváth Alexandra Petra, és Nagy Nikolett, ősztől pedig három új taggal bővültünk Gályász Adrienn, Mészáros Lili és Simon Gréta tanulók személyében. Olyan énekeket is kerestem, ami az énekfüzetben nem található, de helytálló egy-egy iskolai ünnepségen. Wachter Józsefné Erzsike néni meghívására a Kistérségi Művészeti Csoportok Gála műsorán énekeltünk, ahol nem iskolai szinten mutathattuk meg magunkat. Ez jó alkalom volt arra, hogy ennek az énekcsoportnak nevet is válasszunk. Úgy gondolom, a Gimnáziumnak kis fénysugarai vagyunk, így lettünk Fénysu-

gár énekegyüttes. Hálásak vagyunk mindazért a segítségért, anyagi támogatásért, amit a Fenntartótól és Pásztor Éva igazgatónőtől megkaptunk. Köszönjük a fellépésekhez szükséges eszközöket: mikrofonokat, hangszórókat, az erősítőt. Köszönjük a pólókat, melyet büszkén viselünk a gimnázium címerével, az együttes nevével. Örülünk minden felkérésnek, így énekeltünk: a gimnázium új épületrész projektzáró ünnepségén, ballagáskor, a gimnázium 50 éves jubileumán, gyülekezeti alkalmon, Vöröskereszt szervezésében történt rendezvényeken, idősek délutánján, a tiszaújvárosi Kazinczy Ferenc Református Általános Iskola szervezésében a Dél-borsodi Református Iskolák Találkozóján a Derkovits Művelődési Házban. Legutóbbi fellépésünk november 24-én Tiszadorogmán a református templomban volt, ahol Adventi műsorral is készültünk, Igét hirdetett Gazda István lelkipásztor. Utána a Művelődési Házban szeretetvendégséggel zárult, ahol Kóta Sándor lelkipásztor úr elmondta, hogy szeretné ezt az alkalmat egy hagyomány kezdetének tekinteni, és szeretettel várják a közösséget a jövő esztendőben is. November 29-én a Kárpát-medencei Református Oktatási Alap felhívására adománygyűjtő jótékonysági Gálán énekeltünk a Kiss József Közösségi Házban. A repertoár folyamatosan bővül, mivel mindig az adott ünnep üzenetének megfelelően készülünk a fellépésekre. Az idősek délutánján, a fellépés után a szeretetvendégségkor Kántor Jánosné az együttes részére, hangszervásárláshoz nyújtott anyagi segítséget. Ezt ezúton is köszönjük szépen. Köszönetünket fejezzük ki Bodnár Sándor és Kovács Árpád Ferenc részére, akik a hangosításban, Simonné Takács Tünde tanárnő a szállításban vannak segítségünkre. Köszönet az együttes tagjainak, akik a szabad idejüket erre a nemes elfoglaltságra áldozzák. Külön is köszönjük Juhász Tamás zongoraművész tanár úr szíves támogatását.


20. oldal

FÉNYSUGÁR

50 éves a középiskolai oktatás Mezőcsáton Középiskolánk 50 éves múltra tekint vissza. 1963-ban egyetlen osztállyal indult a gimnáziumi oktatás a közös igazgatású mezőcsáti Általános Iskolában és Gimnáziumban, mindössze két középiskolai tanárral. 1965-ben született döntés arról, hogy önálló épületet kapjon az intézmény.

Az „új” épület 1969 nyarán vált önálló intézménnyé a középiskola, Gimnázium Mezőcsát elnevezéssel, ekkor már két első osztályban kezdték meg tanulmányaikat a gimnazisták.

Ballagás – 1973. 1975 áprilisától Nógrádi Sándor nevét viselte az intézmény. Folyamatosan „épült” a tanári testület is. Számos Mezőcsáthoz kötődő volt diák – közülük többen iskolánk tanítványai voltak – tagja lett a testületnek, szaktudásuk, elhivatottságuk, eredménymotiváltságuk, az iskoláért tenni akarásuk áthatja munkájukat. 1984-ben profilváltásra került sor, mikor is beindítottuk az egyik első osztályban a közgazdasági képzést számviteli-gazdálkodási ágazaton, melyet 1992-ben a gyorsíró, idegen nyelvi gépíró ágazat indítása követett. Ezt követően megnőtt az érdeklődés iskolánk iránt. A rendszerváltozást követően a Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola, Mezőcsát nevet használta az iskola 1993 novemberéig, amikor a mezőcsáti születésű költő, lapszerkesztő nevét vette föl, Kiss József Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola néven működött tovább.

A névadó ünnepség 1994-ben beindítottuk a hatosztályos gimnáziumi képzést. Ebben kiemelt célként kezeljük a tehetségek gondozását, a felkészítést a sikeres továbbtanulásra. Iskolánkban a közgazdasági orientáltságú osztályra alapozva az érettségit követően közgazdasági szakmai képzést indítunk az érdeklődésnek megfelelően, folytatjuk továbbá az esti tagozatos gimnáziumi felnőttképzést. 2005 nyarától ÁMK-ba integráltak bennünket, így újra közös igazgatás alá kerültünk az általános iskolával és több más városi intézménnyel. 2011 szeptemberétől iskolánk a Mezőcsáti Református Egyház-község fenntartásában, Mezőcsáti Református Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola néven működik.

Az iskola épülete ma Intézményünk fenntartója, az iskola vezetése és tantestülete mindent megtesz annak érdekében, hogy diákjaink minél magasabb színvonalú oktatást kapjanak. Ezt szolgálja a 3 számítógép-terem, a korszerűen felszerelt taniroda, a digitális táblák, valamint az elmúlt évben megújult, megszépült iskolaépület. Megjelent a „Na, mi újság?” című gimnáziumi kiadvány ünnepi számában.


FÉNYSUGÁR

21. oldal

Csáti Alkotók Társasága Molnár Papp Ilona

Papp Csilla

Szívemben hordalak Ó tavasz! Szívemben hordalak. Gyöngyöző fényed Éltető remény. Lépteid suhogása Lelkemhez beszél. Víg kedélyed s mámorod. Beragyogja a napom. Ó tavasz! Szívemben hordalak. S felcsillan bennem a fény. Szeretlek, mint anya gyermekét. Ó tavasz! Mit is mondhatnék. Te vagy számomra A legszebb költemény. Te vagy a rejtély A sugárzó titok. Tied minden pillanatom. Mint, tündérmesében a Ny illó virág. Kezed munkáját dicsérik a virágzó fák. S meghitten nézem a pünkösdi rózsát. Ó tavasz! Nélküled mit érne az élet. Nem volna hajnali kacagás. Fényed nem ülne az ablakom párkányán. S nem simogatnád szobám falát. A madárdal tovaszállna. S lennél a pusztaságnak, pusztasága. Benned a fény a kikelet. Nap, mint nap várom jöttedet. Imára kulcsolom két kezem. Szeretlek, szeretlek Istenem!

Naplemente

Papp Csilla Napraforgók

Kiss Csilla Andrea Szeretet áradás Atyám a szeretet Áradjon végre szét Érezze mindenki Tisztító szelét

Tisztuljunk meg végre Kapj unk új erőre S már ne hátra haladjunk Hanem csak előre

Söpörjön ki belőlünk Minden gyűlöletet Legyünk újra tiszták Mint a ma született gyerek

Ki úgy érzi jöjjön Mutatom az utat Még lesznek nehézségek De a jel már Kelet felé mutat


22. oldal

FÉNYSUGÁR Erőss Gyuláné

Kiss Csilla Andrea

Emlékezés Apára

Ima Imádkozzunk önmagunkért minden Földi Hajnalunkért minden áldott jó napunkért Imádkozzunk bátran, vígan legyen már rend a világban Legyen Béke minden fronton Repüljön el minden gondom Legyen vigasz minden gyászban Legyen Öröm minden házban Legyen vége minden rossznak Új Kor jöjjön, hol Napfényt szórnak Jobb Kor jöjjön Szebb Jövő SZERETET, mert ez a fő id. Szopkó Tibor Kell és nem kell Uram, tanítsd az emberekkel Hogy mi kell, és mi nem kell Kell a jóság, a szelídség Nem kell a vita, irigység Kell az igazság, imádság Nem kell a kiváltság Kell a bajban a segítség Nem kell a kevélység Kell a virág az utunkra Nem kell bedobni a kutunkba Uram, kell a békesség Nem kell a hitetlennek fényesség? Óh, Istenem Óh, Istenem, add lelkemnek Isteni szavakat, testemnek Ezek a szavak esdekelnek Szívre hatóan könyörögnek Meghajolva esedeznek Bensőmben ezen szavak jelentek A hit, a boldogság, a szeretet Óh, Istenem, érzem, adtad Látó szívem örülve hasgat, Agysejtjeim megmozdultak Ünnepségre felbuzdultak Köszönöm Istenem, hogy megadtad!

Harmincöt évet együtt éltünk, Három szép gyermeket neveltünk. Nehéz és rögös volt a közös út, De az ember a bajokon túljut Sok gond, betegség, küzdelem között, Életünk olykor gátakba ütközött, De szereteted hamar helyrehozta A bajt mi a család bánatát okozta. De egy hívó szóra tőlem elmentél, Hirtelen jött, nem is köszöntél. Nem volt búcsúszó, nem vártuk a halált, Ezzel boldogságom, reményem elszállt. Nehéz a válás, de elengedted kezem, S hogy vissza hozzalak, már nem tehetem. Lelked engednek kell, hogy tested enyhhelyen Pihenjen és Isten őriződ legyen. Tóth János Körbenéző Még gyermek a reggel, fűben játszik harmatcseppel, majd orgonaágon gyöngysort fűz a pókfonálon. Meggyfák hófehéren, mint a menyasszonyok szépen, kecsesen lejtenek, csípőjükön lágy szélkezek. Víg pacsirtaének röppen hangszíne a kéknek, mely a bíbort váltja, cinkedal a Nap ruhája. Csellengő fellegek, mint a hüppögő gyermekek, bús könnyeik árván hullnak, mögöttük szivárvány. Vigasztal az este, horizonton narancs teste a lemenő Napnak, étek az éhes csillagoknak.


FÉNYSUGÁR Vass J. Zsóka

23. oldal

Kondrákné Bordás Lídia

Édesanyám tisztes öregségben

Vigasz Szeretném, ha nevetnél, mosolyognál, Amíg a világon élsz, úgy vagy szép, Nem látnám homályos bágyadt mosolyát, Az életed keserves ködös valóságát. Küzdöl, szenvedsz az igazadért, A hátralévő életedért. De egyszer elmúlik az élet hamissága, És a sok szenvedés véget ér. Akkor jössz rá, de már késő lesz, Mikor a dér a hajadat befedi, Nem lesz, aki a sóhajtásod észreveszi, Könnyeid letörli, arcod megsimítja, Keserves panaszaid meghallgatja. Szikszai Róbert Női arc

Tóth János Kikelet Ágakra vágtatva tavasz robog, libegő lobogó szirom forog. Tekergő csicsergő villogva száll, icurka picurka felhő szitál. Bálvány a szivárvány bámulom én, szememnek csemege pazar a fény. Gyönyörű csupa fű mező, a rét, ezernyi arcával játszik a lét. Hársfával, gombával táncol a szél, keringőt tücsökhad vígan zenél. Holdsugár földre száll ballag az est, szunnyadó altatót csillagfény fest. - - > 2013. december 25-26., Karácsony < - -

24. oldal

FÉNYSUGÁR

Anyakönyvi híreink 2012. december 1-től 2013. november 30-ig KERESZTELÉS

KONFIRMÁLÁS

„Az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.” 127. zsoltár

„Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint, még amikor megöregszik is, el nem távozik attól.” Péld. 22,6 31 gyermek, ebből: 16 fiú, 15 lány 1 felnőtt

23 gyermek, ebből: 11 fiú, 22 lány

HÁZASSÁGKÖTÉS „Nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek néki segítőtársat, hozzáillőt.” I. Móz 2:18 2013. június: Dobos Nándor és Bartha Annamária, Molnár Ferenc Gergő és Takács Mónika 2013. szeptember: Kondrák István és Bóta Letícia 2013. október 22.: Gyurkó Lajos és Daruka Irma 50 éves házassági évforduló, Aranylakodalom 2013. november 23.: Szabó János és Tóth Magdolna 50 éves házassági évforduló, Aranylakodalom

AKIKTŐL BÚCSÚZTUNK „Életet és kegyelmet szerzettél számomra, „Mert én tudom, hogy az én Megváltóm él, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.” és utoljára az én porom felett megáll.” Jób 10:12 Jób 19:25 2012. december: Kovács Bertalanné szül. Nagy Olga Zsuzsanna élt 68 évet, özv. Zádori Györgyné szül. Tóth Karolin élt 87 évet, Varga Sándor élt 71 évet, Gyüker János élt 61 évet, Borsos Sándor élt 62 évet, Csóka Béla élt 53 évet, Kovácsné Pénzes Margit élt 65 évet; 2013. január: Kovács Bertalan élt 71 évet, Takács István élt 74 évet, Köveskuti Gábor Gyula élt 88 évet, özv. Nemes Györgyné szül. Szabó Mária élt 94 évet, özv. Kóródi Ferencné szül. Nemes Klára élt 58 évet, Rembeczki Balázs élt 77 évet; Március: Lobkovitz László élt 71 évet, özv. Bartha Kálmánné szül. Gulyás Ilona élt 86 évet, Nemes Bertalan élt 83 évet, özv. Balogh Béláné szül. Makó Julianna élt 89 évet; Április: Keresztúri Barnabás élt 55 évet, Csonka István élt 88 évet, özv. Nagy Sándorné szül. Németh Erzsébet élt 71 évet, Szűcs József élt 63 évet, Csetkó István élt 45 évet, Csécsi Dániel élt 90 évet, özv. Vas Istvánné szül. Sipeki Piroska élt 72 évet, Szilágyi Sándorné szül. Győrfi Ilona élt 65 évet, Váradi Sándor élt 58 évet, özv. Horváth Lászlóné szül. Nagy Erzsébet élt 91 évet, Kéméndi Attila élt 58 évet; Május: özv. Gere Józsefné szül. Jenei Lídia élt 80 évet, Takács Kálmán élt 72 évet, Nagy Barnabás élt 76 évet, özv. Petra Lajosné szül. Bakondi Róza élt 93 évet, Lakatos Zoltán élt 66 évet, Szilágyi István élt 79 évet; Június: Barna Ilona élt 54 évet, Antal László élt 68 évet; Július: Keresztesi Lajos élt 76 évet, özv. Kapitány Lászlóné szül. Bartha Julianna élt 85 évet, özv. Nagy Istvánné szül. Mészáros Mária élt * FÉNYSUGÁR * 96 évet, özv. Szabó Kálmánné szül. Maklári Margit élt 82 évet; Augusztus: Balogh Tibor élt 28 évet, Bogdánné Egyházközség Emődi Erzsébet élt 49 évet, Kupcsik István élt 59 évet; A Mezőcsáti Református kiadványa Szeptember: Koczka Zsolt élt 47 évet, özv. Ronga Istvánné szül. Mészáros Erzsébet élt 84 évet, Molnár Gyula élt Felelős kiadó: Gazda István lelkipásztor Szerkesztő: Tóth Tamás presbiter, 83 évet; Október: Bordás Magdolna élt 97 évet, Juhász Kovács Árpád Ferenc István élt 62 évet, Dr. Tóth Kálmánné szül. Vidinczei AnSzerkesztőség címe: na élt 82 évet, özv. Tar Józsefné szül. Fillér Margit élt 93 3450 Mezőcsát, Hősök tere 8. évet, Pásztor Gyula élt 74 évet, Csorba Károly László élt Internet: http://fenysugar.com 65 évet; November: Kovács Sándor élt 47 évet, Leszkóczi E-mail: [email protected] József élt 88 évet, özv. Tóth Jánosné szül. Gerőcs Magdolna élt 90 évet, Gáspár Istvánné szül. Lévai Ágnes élt 58 Csathó Nyomda Nyomdaipari KFT., Eger Felelős vezető: Csathó Emil évet, Dósa Jenő élt 62 évet, Dósa László élt 67 évet; - - > 2013. december 25-26., Karácsony < - -

37. Ára: 200,- Ft

Recommend Documents