301. A SZEMÉLY (JOGKÉPESSÉG) FOGALMA, KELETKEZÉSE, MEGSZŰNÉSE

RÓMAI JOG - III. RÉSZ, SZEMÉLYI

ÉS CSALÁDI JOG

(14 TÉTEL) 1/35

301. A SZEMÉLY (JOGKÉPESSÉG) FOGALMA, KELETKEZÉSE, MEGSZŰNÉSE [MINIMUM TÉTEL XII.]

I. -

-

A SZEMÉLYISÉG FOGALMA persona / caput: az az ember, aki jogok és kötelezettségek alanya lehet tehát jogalany = személy jogképesség: az ember azon képessége, hogy jogok és kötelezettségek alanya lehet jogképes: az ember, aki jogok és kötelezettségek alanya római jog nem minden embert tekintett személynek  a társadalom felbontása: A) TELJES JOGKÉPESSÉG: politikai és magánjogok összességének biztosítása (cives optimo iure) B) KORLÁTOZOTT JOGKÉPESEK: a) nem teljes jogú polgárok (cives non optimo iure) b) latinjogúak (Latini) c) idegenek (peregrini) C) JOGKÉPTELENEK (rabszolgák, servi) 212: Constitutio Antoniniana: a latinjogúságot és a peregrinus állapotot nagyrészt megszűntette

II. SZABADOK ÉS RABSZOLGÁK - „Az összes ember vagy szabad vagy rabszolga.” („Omnes homines aut liberi sunt aut servi.” - Gaius: Institutio) - személyek (persona) csak a szabadok (liberi) lehettek - rabszolgák (servi) jogi helyzete: dolgoknak minősültek (res) („Servi res sunt.”-Ulpianus) de: mégsem esett teljesen azonos megítélés alá a közönséges dolgokkal (ld. később), mivel nemcsak testi, de szellemi munkaerejét is kihasználták (persona servilis) III. A SZEMÉLYISÉG KEZDETE ÉS VÉGE - személyiség kezdete: szabad anyától való élveszületéssel (nativitas, natale) kezdődött - nem volt személy (persona) a) a halvaszületett b) az elvetélt magzat (abortus: születése előtt meghalt) c) a szörnyszülött (monstrum: akit meg kellett ölni) d) a méhmagzat (nasciturus: mert csak az anyatest része (portio mulieris)) - de: bizonyos védelméről gondoskodtak: „a méhmagzatot ha az ő érdekeiről van szó, úgy kell védelemben részesíteni, mintha már élő ember lenne” – pl.: méhmagzat öröklési joga anyja teherben léte alatt az elhalt apa után - a fogamzás legkorábbi időpontját 182. és 300. naptól számították - a születésig a magzatot csak feltételesen tekintették jogképesnek - személyiség megszűnése: általában az ember halálával (mors) történt - nincs anyakönyvi rendszera halál tényét annak kellett bizonyítania, aki erre hivatkozott - eltűnés: ha az eltűnt huzamosabb ideig (longo tempore transacto) nem adott életjelet magáról a halállal egy megítélés alá esett  - feleség elválhatott vagy férjét holtnak nyilváníttatva új házasságot köthetett - eltűnt személy halálát a római jog nem vélelmezte, de az ellenbizonyítás könnyített volt

© Feco ’2003


ÉS CSALÁDI JOG

(14 TÉTEL) 2/35

302. CIVES, LATINI, PEREGRINI I. -

A RÓMAI POLGÁROK (CIVES ROMANI) polgári állapot közjogi és magánjogi kategória egyben RÓMAI JOG = római polgárok (cives, Quirites) joga (ius civile, ius Quiritium) az államot a polgárok közösségének tekintették (civitas: város, állam) civis Romanus: állampolgár, államalkotó tényező civitas Romana: magánjogi (személyi jogi) kategória, a jogképességgel azonos

A) A RÓMAI POLGÁRJOG TARTALMA - a polgárokat megillető jogok és az őket terhelő kötelezettségek 1.

a római polgár jogai: KÖZJOGI (POLITIKAI) JOGOSULTSÁGOK: a) szavazati jog [ius suffragii]: a római polgár aktív választójoggal élhetett a népgyűléseken (a felszabadított rabszolga csak a comitia tributan) b) köztársasági tisztségek viselésének joga [ius honorum]: passzív választójog, az aktívnál szűkebb c) a katonáskodás joga [ius militiae] a római hadseregben d) a római vallási szertartásokon való részvétel joga [ius sacrorum] e) a fellebbezés joga [ius provocationis] halálbüntetés és más súlyosabb büntetés ellen a népgyűléshez f) a száműzetésbe vonulás joga [ius exulandi] a halálbüntetés helyett önkéntesen (polgárjog elvesztése) g) a kivándorlás joga [ius migrandi] (polgárjog elvesztése) MAGÁNJOGI JOGOSULTSÁGOK:

a) vagyonjogi jogképesség [ius commercii]: a római (civiljogi) tulajdon szerzésére és speciális római jogügyletek létrehozására való jogosultság b) családjogi jogképesség [ius conubii]: lehetővé tette a római polgárral való házasságkötést; a matrimonium iuris civilis alapfeltétele is volt c) az ősi civiljogi keresetek megindításának joga [ius legis actionis] 2.

a római polgár kötelezettségei (munera) KÖZJOGI (POLITIKAI) KÖTELEZETTSÉGEK: a) hadkötelezettség [munus militiae] b) közteherviselés, pl.: adó [tributum] fizetése c) közhivatal-viselés kötelezettsége, pl.: bíráskodás [munus iudiciarium] MAGÁNJOGI KÖTELEZETTSÉGEK:

a) pl.: gyámság és a gondnokság ellátása [munus tutelae et curae] B) A RÓMAI POLGÁRJOG MEGSZERZÉSE - természetes és mesterséges módjai vannak

© Feco ’2003


ÉS CSALÁDI JOG

(14 TÉTEL) 3/35

1. -

2. -

Természetes módon: római polgártól való születés római házasságból (matrimonium iuris civilis) született gyermeknek legalább az egyik szülője római polgár kellett legyen (római anyától való születés is elegendő) lex Minicia (Kr.e. I. század): polgár-peregrinus házasságából (matrimonium iuris gentium) született gyermek az alacsonyabb jogállású szülő statusat követte (egy hadrianusi senatus consultum később ezt eltörölte) Mesterségesen: a nem civis Romanusnak születettek többnyire egyénileg (viritim) szerezték meg néha pedig a polgárjog csoportos adományozásával

C) A RÓMAI POLGÁRJOG ELVESZTÉSE (CAPITIS DEMINUTIO MEDIA) - a libertas (capitis deminutio maxima) elvesztése = a civitas elvesztése is egyben - egyéb módjai: a) kivándorlás (migratio) b) latin coloniába való letelepülés vagy letelepíttetés c) száműzetés (aqua et igni interdictio, deportatio) d) egész közösségek lakosságának jogfosztása által II. 1) 2) 3)

A LATINJOGÚAK (LATINI, NOMEN LATINUM) „latinjog”: eredetileg a latiumi városállamok polgárainak jogképességét jelentette Róma fokozatos terjeszkedésével a civitas Romana kiemelkedett a közös latinjogból és a latinjog korlátozott római polgárjoggá alakult át 3 kategóriája ismeretes: prisci Latini / Latini veteres: latin colóniák lakosai Latini colonarii: a provinciai colóniák lakói Latini Iuniani: a lex Iunia Norbana (Kr.u. 19)  egyes - formahibával - felszabadított rabszolgák nem kaphatták meg a civitas Romanat, csak a ius Latiit; ők a latinjoggal felruházott libertinusok; csak élők közötti ius commerciivel bírtak, de az öröklés formáiból kimaradtak. A kategóriát Iustinianus törölte el 531-ben.

III. AZ IDEGENEK (PEREGRINI) a) kezdetben minden olyan idegen személy ellenség (hostis) volt, akinek állama nem kötött a rómaiakkal kölcsönös segélynyújtási (amicitia) vagy szövetségi szerződést (foedus), ezzel szemben a szövetséges államok lakosait peregrinusoknak nevezték b) a Latinitas létrejöttekor (másodrangú állampolgárság): peregrinus = csak a nem latin idegenek c) imperium Romanum kialakulásával már a birodalom nem római- ill. latinjogú alattvalóit jelölték így („birodalmi állampolgárság”) d) más csoportosításuk: önálló állampolgársággal és saját népjoggal rendelkező népek (peregrini alicuius civitatis) e) sem állampolgársággal, sem helyi népjoggal nem rendelkező népek (peregrinus nullius certae civitatis) - sokáig érvényesült a SZEMÉLYISÉGI ELV: mindenkit saját (helyi, nemzeti, stb.) joga szerint kell elbírálni. (Pl. a praetor peregrinus az eltérő status miatt a ius gentiumot alkalmazta a polgár-peregrinus közötti perben; súlyos bűncselekményeknél mindig a római jog szerint: Jézus pere: felségsértés (crimen maiestatis), büntetés (rj): keresztre feszítés (crucifixio))

© Feco ’2003


ÉS CSALÁDI JOG

(14 TÉTEL) 4/35

303. RABSZOLGÁK, FÉLSZABADOK. A RABSZOLGÁK EMBERI MIVOLTÁNAK ELISMERÉSE

I. -

-

A RABSZOLGASÁG TARTALMA RABSZOLGASÁG (SERVITUS) JOGI TARTALMA: a rabszolga nem jogalany, hanem jogtárgy, urának tulajdonában áll és tetszése szerint rendelkezhet vele, eladhatja vagy meg is ölheti nem tekinthető közönséges „dolognak/tárgynak”, hiszen emberi mivoltát még jogi vonatkozásban is elismerték, mert 1. a rabszolga feletti tulajdonosi hatalmat nem tulajdonjognak (dominium), hanem rabszolgatartói hatalomnak (dominica potestas) nevezték 2. a rabszolga sírhelye forgalomképtelen dolog (locus religiosus) volt 3. a rabszolgakori rokonság (cognatio servilis) a felszabadítás után házassági akadályt jelentett 4. a rabszolga cselekvőképes volt (pl. különvagyonnal (peculium) gazdálkodva érvényes jognyilatkozatot tehetett) 5. a delictumoknál a jogforrások a rabszolgát a szabad emberrel egy sorban említik A RABSZOLGÁK TÉNYLEGES megkülönböztetni

HELYZETE:

a jogilag egységes osztályon belül sokféle réteget lehet

II. A RABSZOLGASÁG KELETKEZÉSE - eredete: ősidőkbeli felismerés: a foglyul ejtett ellenséget célszerűbb volt életben hagyni, mint megölni, az eredet tehát a hadifogságban keresendő, de egyéb módjai is léteztek - a rabszolgává válás módjai: a)

- a legősibb és legáltalánosabb forma; az ellenséges állam polgára maga is ellenség (hostis), akit a civiljog értelmében a rómaiak mint uratlan dolgot szabadon elfoghattak (háborúban vagy béke idején is, ha római területre tévedt) b) RABSZOLGANŐTŐL VALÓ SZÜLETÉS (partus ancillae) – rabszolgává tette a rabszolganő gyermekét, de: a császárkorban kimondták: ha az anya a terhesség folyamán -rövid időre is- szabad volt, a gyermek szabadnak születik c) BÜNTETÉSBŐL RABSZOLGÁVÁ LEHETETT: - a civiljog szerint: + capitis deminutio maximat elszenvedett polgár (akit mint fizetésképtelen adóst hitelezői eladtak, vagy kivonta magát a polgárok névjegyzékébe történő bevezetés alól, vagy katonai szolgálatból megszökött, vagy lopáson (furtum manifestum) értek) - a praetori és császári perrend szerint: + akik rabszolgának adták el magukat (hogy a vételáron osztozzanak) + akit bányamunkára, állatviadalra ítéltek + azok a felszabadítottak, akik visszakerültek a rabszolgaságba + az a szabad nő, aki idegen rabszolgával folytatott nemi viszonyt FOGSÁGBA ESÉS

© Feco ’2003


ÉS CSALÁDI JOG

(14 TÉTEL) 5/35

III. A RABSZOLGASÁG MESZŰNÉSE a) FELSZABADÍTÁS ÚTJÁN (MANUMISSIO, KÉZBŐL VALÓ ELENGEDÉS) - manumissio vindicta: színleges szabadságper, in iure cessio útján; - a felszabadítani szándékozó ellen egy bizalmi embere (assertor in libertatem) szabadságpert indított, melynek során a praetor előtt pálcáját (vindicta) a rabszolgára téve kijelentette, hogy az szabad - a rabszolgát így az úr eleresztette a kezéből - a felszabadítottakat (liberti/libertini) a rómaiak megkülönböztették a szabadon születettektől (ingenui) b) EGYÉB MÓDON: AUGUSTUS KORLÁTOZÁSAI: - lex Aelia Sentia (Kr.u. 4): 20 évnél fiatalabb úr nem szabadíthatott fel senkit, 30 évnél fiatalabb rabszolga pedig nem volt felszabadítható, csak jogos indokkal - ha az úr volt fiatalabb, a felszabadítás érvénytelen, ha a rabszolga volt fiatalabb pedig Latinus Iunianus lett - lex Fufia Caninia (Kr.e. 2): a végrendeleti felszabadítást a rabszolgák száma szerint korlátozta; megsértése-érvénytelenség. IV. A FÉLSZABADOK - heterogén csoport volt - KORLÁTOZOTT SZABADSÁG/FÉLSZABADSÁG: szabadságukban korlátozott személyek 1. -

-

-

jogilag

rabszolgának

nem

tekinthető,

de

FELSZABADÍTOTTAK (libertini): rabszolgaságból felszabadított személyek a civitas szerint lehettek: + római polgárok + latinjogúak +peregrinusok is a patriárchális rabszolgaság idején: a családban a libertinus a családgyermek (filius/filia familias) helyzetét foglalta el; a házközösség felbomlása után vissza is vonhatták a szabadságot (revocatio in servitutem) korlátozott jogképesség: a libertinus a politikai jogokból teljesen ki volt rekesztve, csak aktív választójoga volt; római házasságot senatori rangú személlyel nem köthetett ius patronatus korlátozta leginkább a helyzetét: a felszabadító (patronus) és a libertinus nem szakadt el, a hűségeskü miatt fennmaradt a függőségi viszony a ius patronatus alapján a libertinus a) patronusa nevét viselte b) vele szemben engedelmességgel (obsequium) tartozott c) ingyenesen köteles volt kezelni a vagyonát és ellátnia ügyeit (officium) d) különböző munkákra, szolgálatokra (operae) is kötelezhették e) az elszegényedett patronust tartani volt köteles (alimentatio) f) urát bizonyos öröklési jog is megillette halála után a ius patronatus alapján a patronus a) védeni volt köteles libertinusát, szükség esetén eltartani b) serdületlen / libertina felett gyámságot volt köteles gyakorolni

© Feco ’2003


ÉS CSALÁDI JOG

(14 TÉTEL) 6/35

-

Iustinianus elvileg eltörölte az ingenuusok és libertinusok közötti különbséget a ius patronatus megszűnése a libertinus életében: a) büntetésből, ha a libertinus a fenti kötelezettségeket nem teljesítette b) császári privilégium által, mely által a libertinus elnyerte a szabad születésűek jogállását, de ekkor még élt a ius patronum; az alól véglegesen csak a restitutio natalium (hátrányos születés orvoslása) mentesítette

2. -

COLONUSOK: eredetileg mezőgazdasági kisbérlő későcsászárkortól: félszabad, röghöz kötött földműves kialakulásának oka: rabszolgák megfogyatkozása  termőföldek pusztulása; gazdasági válság, növekvő adóterhek  elvándorlás; ezt akadályozták meg

A) a colonatus jogi tartalma: - római polgárok, de közjogi (és magánjogi) jogképességgel nem rendelkeztek - vagyonuk peciliumként urukat illette, abból a colonus ura tudta nélkül semmit sem idegeníthetett el, nem végrendelkezhetett vele - később lehetett földjük, ami után adózniuk kellett - perlési képességgel is rendelkezett (még urával (patronus) szemben is) - nem rendelkezett ius conubiivel - házasságát a források a rabszolgák életközösségével azonosítják (contubernium) B) a colonatus létrejötte: a) születéssel (legalább az egyik szülő colonus volt) b) szerződéssel (a földtulajdonos és a leendő colonus között) c) időmúlással, elbirtoklással (ffi: 30 év, nő: 20 év) C) a colonatus jogviszony megszűnése: - földtulajdonszerzéssel (a művelt föld tulajdonjogát) - 30/40 évig curialisként működött (a szabadság elbirtoklása, patronus visszavételi jogának elévülése) - püspökké választották a keresztény korban -

patrocinium: szabad ember colonussá válása abból a célból, hogy a hatóságok túlkapásai (pl.: kegyetlen adóbehajtás) ellen védekezzenek; így egyes hatalmasok védelme alá helyezték magukat, földjeiket az illető tulajdonába adták

© Feco ’2003


ÉS CSALÁDI JOG

(14 TÉTEL) 7/35

304. A STATUSOK ÉS A CAPITIS DEMINUTIO FAJAI I. -

SZEMÉLYÁLLAPOTOK A RÓMAI JOGBAN (STATUS) a teljes jogképességet 3 személyi állapot (status) együttes megléte biztosította: 1. 2. 3.

a szabadság állapota (status libertatis) a polgárság állapota (status civitatis) a családi állapot (status familiae)

1.

STATUS LIBERTATIS

szerint az emberek: a) szabadok (liberi) - szabadon születtek (ingenui) - felszabadítottak (libertini) b) rabszolgák (servi) – a libertas hiánya kizárta a civitas és a familia meglétét

2.

STATUS CIVITATIS

3.

STATUS FAMILIAE

-

csak a római polgárt illette meg egyedül a libertas, a civitas és a családjogi állás teljes jogképességgel a civis Romanus is csak personae sui iurisként rendelkezett a személyeket a modern jogtudomány természetes és jogi személyekre osztja fel a személyi jogban a jogképesség mellett a cselekvőképességet is tárgyalja

szerint a szabadok lehettek: a) római polgárok (cives Romani) b) latinjogúak (Latini) c) jogképességgel nem rendelkező szabadok (peregrini), a külföldiek vagy a római birodalom területén élő alattvalók szerint a római polgárok: a) önjogú személyek (personae sui iuris) b) apai illetve férji hatalom alatt álló személyek (personae alieni iuris)

II. A JOGÁLLAPOT-VÁLTOZÁS (CAPITIS DEMINUTIO) -

FOGALMA: caput: jogi értelemben személy, jogképesség, amelyet a 3 állapot (status libertatis, status civitatis, status familiae) határozott meg statusváltozás esetén a régi caput megszűnt, új keletkezett (ha a szabadság szűnt meg, nem jött létre új caput) capitis deminutio: statusváltozás jelentései: a) valamely közösség létszámának 1 fővel való csökkenése b) „a capitis deminutio a korábbi állapot megváltozása” (Iustinianus) FORMÁI: 1. CAPITIS DEMINUTIO MAXIMA 2. CAPITIS DEMINUTIO MEDIA 3. CAPITIS DEMINUTIO MINIMA

© Feco ’2003


ÉS CSALÁDI JOG

(14 TÉTEL) 8/35

1. -

CAPITIS DEMINUTIO MAXIMA:

szabadság (libertas) elvesztése, együtt jár a polgárság és a családi status elvesztésével is akkor, ha szabad ember rabszolgává lett, és caputja is megszűnt minden vagyona, jogai, kötelezettségei is elvesztek a hitelezőknek a praetor jogsegélyt adott azon személy ellen, akire az illető vagyona szállott (restitutio actionis) ha római polgár hadifogságba esett = capitis deminutio maxima ha meghal, úgy tekintik, mint ha szabadságának utolsó pillanatában halt volna meg (fictio legis Corneliae) ha hazatért, visszanyerte elvesztett jogait, mintha nem is lett volna hadifogságban (ius postliminii - a hátsó küszöb joga)

2. -

CAPITIS DEMINUTIO MEDIA: a polgárság (civitas) elvesztése együtt jár a családi status elvesztésével de szabad ember marad (civis Romanus  peregrinus) akkor, ha más államba költözött (ius migrandi) és vagyonát megtartva annak polgára lett, vagy ha száműzték (aqua et igni interdictio, deportatio) (vagyona az államra szállt)

3. -

CAPITIS DEMINUTIO MINIMA: a családi állapot (familia) megváltozása; a másik 2 statust nem érintette a civiljogi rokonságból (agnatio) való kiválást jelentette (gens-ből is kivált) önjogú személy örökbefogadása (arrogatio) esetén, önjogú nő férji hatalmat (manus) keletkeztető házasság útján más családfő hatalma alá került hatalom alatti családtag átkerülése egy másik családfő hatalma alá (apai hatalom alatt álló fiú adoptio útján, filia familias esetén manusos házasság kötésével) hatalomalatti családtag felszabadítás (emancipatio) útján önjogúvá vált a személy caputja nem feltétlenül csökkent (növekedés – emancipatio, vagy változatlan) a politikai jogokat nem érintette, de a vagyonban komoly változást jelenthetett

-

© Feco ’2003


ÉS CSALÁDI JOG

(14 TÉTEL) 9/35

305. A STATUST NEM ÉRINTŐ, DE A JOGKÉPESSÉGET KORLÁTOZÓ TÉNYEZŐK I. -

II. -

NŐI NEM csak magánjogi téren volt jogok alanya, közjogi téren nem (politikai jogai nem lehettek) jogképessége a családi és vagyonjog területén is erősen korlátozott volt (nem lehetett családfő, formális szerződések tanúja, gyám) SC Vellaeanum: megtiltotta a kezesség-, kötelezettségvállalást (a nő intercessiojának tilalma), és hogy perbeli képviselők legyenek posztklasszikus korban enyhülés: a) anya, nagyanya lehetett gyám b) teljes öröklő- és végrendelkezési képességüket ekkor nyerték el BECSÜLETCSÖKKENÉS (MINUTIO EXISTIMATIONIS) római polgári minőség - megbecsülés (existimatio) capitis deminutio media elszenvedésekor a polgár ezt automatikus elvesztette egyéb „becsületcsökkentő” körülmények:

1) INTESTABILITAS (tanúképtelenség): - a XII táblás törvény vezette be - ha a polgár a régi jog ünnepélyes szerződéseinél (mancipatio, nexum) mint tanú vagy mérlegtartó szerepelt, s utána megtagadta a szerződés tanúsítását, többé nem tanúskodhatott - ha ő akart szerződést kötni, nem vehetett igénybe tanúkat 2) INFAMIA (becstelenség): - a köztársasági korban 3 féle lehetett: a) consul által megállapított infamia: a személyt törölte a magistratusjelölt-jegyzékből b) censor által alkalmazott infamia (nota censoria) c) praetori edictum által kiszabott infamia - az első 2 mindig közvetett volt, vagyis nem az infamáló magatartásánál fogva állt be, hanem a magistratus konstruktív aktusa váltotta ki; az utolsó lehetett közvetlenül beálló - a principatus alatt a praetori infamia került előtérbe; fajtái: a) ipso facto beálló, közvetlen infamia (pl. kettős házasság, gyászév letelte előtti férjhezmenetel, kerítés, színészet, fizetésképtelen adós csődje) b) marasztaló ítélet (sententia condemnatoria) közvetett infámia (bűncselekmények: crimen, delictumok elkövetői és bizalmi jellegű jogviszonyokból megbízás, gyámság származó pereknél) c) kiegyezés (pactio): közvetett infamiat (az elkövetőnek a bűncselekmény sértettjével való megállapodása) - az infamia joghatásai: a) politikai jogok elvesztése b) perbeli képviseletre való kétoldalú képtelenség c) házassági tilalom az infamis személy és az ingenuus között d) senatori rang elvesztése - élethosszig tartott, hacsak a császár vagy a senatus nem adta meg a „jó hírnév visszaállítását” (bonae famae restitutio) 3) TURPITUDO (becstelenség):

© Feco ’2003


ÉS CSALÁDI JOG

(14 TÉTEL) 10/35

-

a császárkorban a bíró széles körű mérlegelési joggal rendelkezett, amennyiben a közfelfogásra hivatkozva nyilváníthatott valakit becstelen személlyé a turpis persona nem tölthetett be közhivatalt, nem lehetett gyám, nem tanúskodhat

III. EGYÉB KORLÁTOZÁSOK - egyéb csökkenések, melyektől a római polgár nem süllyedt le ugyan a félszabadok közé, de nem teljes jogú polgárnak minősült: 1) AZ ALACSONYRENDŰEKHEZ VALÓ TARTOZÁS: - a szegényebb rétegek (köztársasági korban a plebs tagjai, császárkorban a humiliores) polgárjoga korlátozott volt - III. századtól szigorúbb büntetési tételek vonatkoztak rájuk - bizonyos büntetéseket csak rájuk lehetett kiszabni (kényszermunka) - császárkor: fizikai munkát végző szabadok jogképessége korlátozott, - egyes mesterségek űzőit (hajósok, pékek) (~colonus) lakóhelyükhöz és foglalkozásukhoz kötötték (ipari colonatus) 2) VÁROSI TANÁCSTAGOK (CURIALES) - a nem teljes jogú polgárok közé süllyedtek (a későcsászárkor válságának jele) - eredetileg a társadalom felső megbecsült csoportjához (honorati) tartoztak - az állam először az adók behajtásáért tette felelőssé őket (nekik kellett a hiányzó összeget kiegyenlíteni) - majd curiákhoz kötötte őket és jogi korlátozásokkal is sújtotta őket az elvándorlás megakadályozására 3) EGYES VALLÁSOK KÖVETŐI - bizonyos jogaik gyakorlásában korlátozták és magán és közjogilag jogfosztottá váltak a - zsidók (Iudaei) - eretnekek (haeretici) - hitehagyottakat (apostatae)

© Feco ’2003


ÉS CSALÁDI JOG

(14 TÉTEL) 11/35

306. A CSELEKVŐKÉPESSÉG [MINIMUM TÉTEL XIII.]

I. A CSELEKVŐKÉPESSÉG FOGALMA ÉS TARTALMA - jogképesség: az ember azon képessége, hogy jogok és kötelezettségek alanya lehet CSELEKVŐKÉPESSÉG: az ember azon képessége, hogy saját cselekedeteivel jogokat és kötelezettségeket szerezhet magának vagy másnak - adekvát fogalom nincs a római jogban, de a fogalom ismert volt - a jogéletben való részvételhez jogképesség és cselekvőképesség kell TARTALMA: - a cselekvőképesség nem jár szükségszerűen a jogképességgel - pl. az önjogú személy nem volt feltétlenül cselekvőképes (serdületlen/elmebeteg), ugyanakkor cselekvőképesek lehettek olyanok, akik részben vagy teljesen jogképtelenek voltak (serdült) - a cselekvőképesség tehát 2 irányú: a) ÜGYLETKÉPESSÉG - az illetőt a jog képesnek minősíti jogügyletek megtételére b) VÉTŐKÉPESSÉG - bűncselekményeiért (delictum) az illető felelősségre vonható - korábban kezdődik, mint az ügyletképesség - a nők ügyletképessége korlátozott, vétőképessége teljes volt - az ember lehet: a) CSELEKVŐKÉPES (elengedhetetlen feltétel: serdült kor, épelméjűség) b) KORLÁTOZOTTAN CSELEKVŐKÉPES c) CSELEKVŐKÉPTELEN II. A CSELEKVŐKÉPESSÉGET BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK 1. AZ ÉLETKOR SZÁMÍTÁSA - az emberek kor szerint 2 csoportba tartoznak: a) -

serdületlenek (impuberes) [0 - 12/14] akik még nem tudnak beszélni (infantis) [0 - 7] az infantia koránál idősebb serdületlenek (impuberes infantia maiores) [7 - 12/14] ezen belül is önjogú serdületlenek (pupilli)

b) serdültek (puberes) [12/14 - 25] - 25. életév alatti serdült személyek (puberes minores XXV (viginti quinque) annis, minor) - 25. életévüket betöltött nagykorúak (maiores)

© Feco ’2003


ÉS CSALÁDI JOG

(14 TÉTEL) 12/35

- Iustinianus: a pubertas határát fiúknál a 14. évben, lányoknál a 12. évben, az infantia határát pedig egységesen a 7. életévben határozta meg. 2. AZ ÉLETKOR JELENTŐSÉGE a) INFANTES: teljesen cselekvőképtelen; (0 - 7) + a beszélni nem tudás miatt képtelenek a verbálaktusok rituális szavait elmondani = érvényes jognyilatkozatokat nem tehettek + „delictumaikért” nem voltak felelősségre vonhatóak (helyettük szüleik/gyámjuk cselekedett) b)

IMPUBERES INFANTIA MAIORES:

korlátozottan cselekvőképes; (7 - 12/14) + szabadon köthettek olyan ügyleteket, melyekből egyoldalúlag csak jogot szereztek (pl. ajándékozás elfogadása); olyanokat viszont, melyekből rájuk részben jogok, részben kötelezettségek háramlottak, csak gyámjuk hozzájárulásával (tutoris auctoritas) hozhattak létre + delictumaikat esetenként vizsgálták, hogy a serdületlen bírt-e belátási képességgel és így vétőképességgel (a serdültséghez közelebb állóknál vélelmezték a vétőképességet)

c)

PUBERES:

d)

MAIORES:

3. -

A NŐI NEM tagjai akkor is korlátozottak voltak, ha elérték a serdült kort az önjogú nő élete végéig gyámság alatt állt bár vagyonát maga kezelhette, jelentősebb civiljogi jognyilatkozataihoz (perléshez) gyámja hozzájárulás kellett; A nők cselekvőképesség tekintetben csak a IV. századtól kezdve váltak egyenlőkké a férfiakkal

teljes cselekvőképesség+gondnok (ha nincs egyéb fogyatékossága); (12/14 - 24) + a minor sajátos jogvédelmet élvezett + lex Laetoria (~Kr.e. 200): büntetőkeresetet indítottak az ellen, aki becsapott egy minort, a praetor kifogást (exceptio legis Laetoriae) vezetett be; ha a minor már teljesített, in integrum restitutiot adott + a minor a praetortól állandó gondnokot (curator) kapott (Marcus Aureliustól kezdve), hogy annak egyetértése mellett kösse meg a szerződést + kialakult a cura minorum, mely túlvédettségi helyzetbe hozta a minort teljes cselekvőképesség; (25<) + nagykorúak voltak a 25. életévet betöltöttek + akiket császári privilégiummal nagykorúsítottak (fiúk 20., lányok 18. életév).

4. ELMEÁLLAPOT - a súlyos elmebajban szenvedők, az őrültek (furiosi) jognyilatkozataik és vétőképességük szempontjából ugyanolyan elbírálásban részesültek, mint az infantes - az elmebeteg „világos pillanataiban” (lucidum intervallum) nem esik korlátozás alá 5. TÉKOZLÁS - a tékozlókat (prodigi) a praetor (XII táblás tv. alapján) az apai örökségtől eltiltotta, gondokság alá helyezte és impuberes infantia maioresként kezelte őket 6. TESTI FOGYATÉKOSSÁG - a cselekvőképességet nem korlátozták

© Feco ’2003


ÉS CSALÁDI JOG

(14 TÉTEL) 13/35

- szóbeli szerződést (stipulatio) süket (surdus) és néma (mutus) nem köthet - kasztrált személy (castratus) házassági jognyilatkozat tételétől el volt tiltva - vak személy (caecus) tehetett írásbeli végrendeletet, de 8 tanú kellett hozzá

307. A JOGI SZEMÉLYEK I. -

-

A JOGI SZEMÉLYEK ÁLTALÁBAN a római jog emberek egyesüléseit is ruházott fel jogalanyisággal, tett jogképessé kezdetben közjog, majd a magánjog területén is jogi személy: jogképességgel felruházott alakzat 2 fő típusa van: a) JOGKÉPESSÉGGEL FELRUHÁZOTT SZEMÉLYEGYESÜLETEK (universitas personarum): gazdasági, kereskedelmi társaságok b) JOGKÉPESSÉGGEL FELRUHÁZOTT VAGYONTÖMEGEK (universitas bonorum): alapítványok a római jogalany nem az elvont jogi személy, hanem a jogi személy mint testület mindenkori tagjainak összessége

II. A JOGALANYISÁGGAL FELRUHÁZOTT SZEMÉLYEGYESÜLETEK - kialakulása bonyolult folyamat - a jogképességgel való felruházás előzménye: bizonyos közösségek tagjaik változásától független létet nyertek pl. a városok (coloniae), néhány vallási testület (sodalitates), a magánemberek egyesületei (collegia) - a személyegyesülések kezdetben közjogi, majd később magánjogi jellegűek is lettek - nincs közös elnevezés a római jogban: universitas: valamennyi személyegyesülés használták általában corpus, collagium: speciális egyesületfajtákra vonatkoztak societas: olyan személyegyesülés, mely nincs felruházva jogképességekkel (nincsenek jogaik, kötelezettségeik, a tagok vagyonától elkülönült önálló vagyona) - a római állam (populus Romanus): a polgárok összessége, független volt a polgárai személyében beálló változásoktól, önálló vagyonnal és szerződéskötési képességgel is rendelkezett - az állam földje: ager publicus, rabszolgája: servus publicus, vagyontárgya: res publica - az állam minden vonatkozásban a ius publicum szabályai alá tartozott - a köztársasági államkincstár (aerarium) nem volt külön jogképességgel felruházva császári kincstár (fiscus) ügyeiben kezdetben a magánjog szabályai, később a császári delictumok érvényesültek, és egyre inkább a közjog hatálya alá került 1. -

KÖZTESTÜLETEK A MAGÁNJOG TERÜLETÉN előzmény: praetor megadta a lehetőséget, hogy a városok (municipia) egy képviselő (actor) útján perben állhatnak ugyanúgy, mint egy magánszemély; később szerződéseket is köthettek „a városok magánszemélyeknek tekintendők” – Gaius

2. -

MAGÁNTESTÜLETEK, EGYESÜLETEK hamar kialakultak, de magánjogi jogképességük jogi rendezésére lassan került sor

© Feco ’2003


ÉS CSALÁDI JOG

(14 TÉTEL) 14/35

-

a köztársasági korban egymás után alakultak ki a kézművesek egyesületei (corpora pistorum), a magistratusok segédszemélyzetének testületei (collegia apparitorum), a temetkezési egyesületek (collegia funeraticia) e testületek perben állhattak saját vagyonuk keretében képviselőik útján szerződéseket köthettek

© Feco ’2003


ÉS CSALÁDI JOG

(14 TÉTEL) 15/35

3.

A TESTÜLETEK, EGYESÜLETEK KÖZÖS SZABÁLYAI

a) -

Az egyesületek alapítása kezdetben nem kellett engedély, de alapszabályaik nem ellenkezhettek a törvényekkel vagyis csak megengedett célra alakulhattak lex Iulia de collegiis (Augustus): alapításhoz senatusi engedély kell; min. létszám 3 fő

b) Az egyesületek jogi szervezete - ügyintéző (befelé) és képviselő (kifelé) szervek - ügyintéző szervek: -x struktúrában nincs állami szabályzás, de az alapszabály (lex collegii) (hatáskörök megállapítása) alapját képezte a működés engedélyezése iránti kérelemnek -x viszonylag teljes jogképességgel rendelkeztek magánjog területén (pl.: rabszolgákkal rendelkezhetett, ius patronatussal is) - képviselő szervek: (mivel az egyesület cselekvőképtelen) -x kezdetben közvetett, később közvetlen képviseletet jelentett -x szerződéskötés, perbeli eljárás c) A testületek, egyesületek megszűnése - megszűnt a testület, ha 1) a senatus vagy a császár feloszlatta 2) célja meghiúsult 3) tagjainak száma 3 alá csökkent 4) tagsága a felosztást kimondta III. A JOGALANYISÁGGAL FELRUHÁZOTT VAGYONTÖMEGEK 1. 2. -

AZ ALAPÍTVÁNYOK KIALAKULÁSA keresztény egyházat (Ecclesia) a római jog I. Constantinustól egyesületnek ismerte el a püspöki egyházak (eccleasiae) kezdetben mint személyegyesületek bírtak jogalanyisággal majd vagyonnal rendelkeztek, mely nem a helyi közösségé, hanem az egyetemes egyházé volt, felette a rendelkezési jog pedig a közös elöljárót, a püspököt (episcopus) illette meg A PIA CAUSA SZABÁLYAI az emberek kezdetben vagyonukat az egyházra hagyták a V-VI. századtól születtek olyan rendelkezések, melyek a vagyont egy meghatározott kegyes célra (pia causa) rendelték (pl. kórház fenntartása) ezen vagyontömegeket személyekként kezdték kezelni a pia causat az alapító okirat létesítette, de lehetett végrendelet is ez az okirat hozta létre a szervezetet arra hivatkozva, hogy a jogképességgel felruházott vagyon betölthesse célját megszűnésének döntő oka a vagyon kimerülése volt éppúgy rendelkezett magánjogi jogképességgel, mint az egyesület ügylet- és vétőképessége (vagyis teljes cselekvőképessége) neki sem volt, helyette képviselőszervek jártak el

© Feco ’2003


ÉS CSALÁDI JOG

(14 TÉTEL) 16/35

308. A CSALÁD ÉS A ROKONSÁG A RÓMAIAKNÁL I. A CSALÁDJOGI ÁLLAPOT (STATUS FAMILIAE) 1) KÖZTÁRSASÁGI KOR: A polgárok családjogi állapotuk szerint 2 csoportra oszlottak: a) ÖNJOGÚ SZEMÉLY (PERSONA SUI IURIS) - minden családapa (pater familias) és családanya (mater familias), akik nem állottak családfői hatalom alatt; - a pater familias magánjogilag teljes jogképességgel rendelkezett, jogosítványai: 1. apai hatalom (patria potestas) 2. férji hatalom (manus) 3. rabszolgák feletti hatalom (dominica potestas) 4. bizonyos szabad személyek feletti hatalom (mancipium) b) HATALOMALATTI SZEMÉLY (PERSONA ALIENI IURIS) - a családfőn kívül a család (familia) összes többi tagja: 1. feleség (uxor) 2. gyermekek (liberi) 3. örökbefogadott gyermekek (arogati, adoptivi) 4. fiúgyermek családja (meny: nurus, unoka: proneptes) 5. örökbefogadott fiúgyermek családja - korlátozott jogképességgel bírtak - női családtagok esetén további szűkítések - minden közjogi jogosultsággal rendelkeztek - magánjogi jogosultságok közül csak a ius conubii és a ius commercii illette meg őket - minden jogot a hatalomgyakorlónak szereztek, de: kötelezettségeik csak őket terhelték - családfiú (filius familias) csak apja beleegyezésével köthet házasságot, felesége feletti manus éppúgy a pater familiast illette meg, mint a gyermekek feletti patria potestas 2) CSÁSZÁRKOR: - bizonyos mértékben elismerte a hatalomalattiak önálló vagyoni jogosultságát - pl.: a fiú katonáskodással, állami szolgálattal szerzett vagyona fölött a tulajdonosi jogok teljességét már nem a pater familiasnak, hanem a filius familiasnak biztosította - posztklasszikus + iustinianusi jog már formailag is elismerte a családtagok önálló vagyoni jogalanyiságát 3) -

A CSALÁDJOG TÁRGYA: családi viszonyok képezik; azok, amelyek a családon belül, annak tagjai között állnak fenn ma önálló jogág szabályozza; a rómaiak nem különítették el a személyi jogtól családi viszonyok 2 fontos formája: a) szülő-gyermek kapcsolat (apai hatalom – patria potestas)) b) szülők egymás közti kapcsolata (férji hatalom - (manus)) - a római jogban a családi viszonyok alapvetően hatalmi viszonyok

© Feco ’2003


ÉS CSALÁDI JOG

(14 TÉTEL) 17/35

II. A CSALÁD ÉS A ROKONSÁG 1. AZ ARCHAIKUS KORI CSALÁDI VISZONYOK - a jogviszonyokat (szülő-gyermek, házasság, stb.) csak hatalmi viszonyként tudta tükrözni - a családtagokat és a rokonokat egymáshoz fűző jogi kötelék a családfő hatalmában volt a) család: jogi értelemben e g y a z o n pater familias hatalma alatt álló személyek összessége (familia proprio iure) b) rokonok (agnatio): civiljogi értelemben azok a személyek, akik a z o n o s pater familias hatalma alatt állnak vagy állnának, ha a közös pater familias még élne c) vérrokonság (cognatio): a rokonság természetes fogalma, minimális jogi jelentősége van 2. A CSALÁD (FAMILIA PROPRIO IURE) - szociológiai szempontból kezdettől fogva monogám házasságon alapult - jogi szempontból a familia a családfő (pater familias) hatalma alatt álló személyek közösségét jelentette - szűkebb értelemben vett család - nem érzelmi és vérrokoni, hanem vagyoni, gazdasági, kultikus házközösséget jelentett - a házközösség tagjai, akik a pater familias halála után a házközösségi vagyont megszerezték, nem a pater familias utódainak, hanem a „saját maguk örököseinek” (sui heredes) minősültek - amíg a hagyaték az örökösök között nem került szétosztásra, addig a család tagjai ún. „családi vagyonközösségben” maradtak egymással - a familia proprio iure magába foglalja mindazokat, akik a pater familias férji vagy apai hatalma alatt állottak, vagyis: a) A FELESÉG (UXOR IN MANU) a pater familias férji hatalma (manus) alatt áll a pater familias viszonylatában egy „leánygyermek helyén” (filiae loco) a gyermekei vonatkozásában a „nővér helyén” (sororis loco) helyezkedett el b) A GYERMEK (fiú: FILIUS FAMILIAS, lány: FILIA FAMILIAS) a pater familias apai hatalma (patria potestas) alatt áll c) A HATALOM ALATTI FIÚ FELESÉGE (meny: NURUS) a hatalomalatti fiú manusos házasságot kötött felesége d) A HATALOM ALATTI FIÚ GYERMEKEI, UNOKÁI (NEP(O)TES , PRONEP(O)TES) e) AZ ÖRÖKBEFOGADOTT GYERMEKEK (arrogati és adoptivi) f) AZ ÖRÖKBEFOGADOTT FIÚGYERMEKEK MANUSOS HÁZASSÁGOT KÖTÖTT FELESÉGE ÉS GYERMEKEI

- a családfői hatalom a családfő ill. a hatalomalatti élete hosszáig fennállott; - a családfő életében csak az ő akaratából szűnhetett meg

© Feco ’2003


ÉS CSALÁDI JOG

(14 TÉTEL) 18/35

- a családapa halálával a familia proprio iure is felbomlott; és mindazok, akik azelőtt közvetlenül az apa hatalma alatt állottak, önjogúvá váltak (persona sui iuris)

© Feco ’2003


ÉS CSALÁDI JOG

(14 TÉTEL) 19/35

3. -

A FÉRFIÁGI, APAI ÁGI ROKONSÁG (AGNATIO, FAMILIA COMMUNI IURE) a civiljogi rokonság alapját egyfelől a leszármazás (apai ági rokonság) képezte másfelől az agnatio hatalmi köteléken alapuló rokonságot jelentett „agnát rokonok azok, akiket férfiak által közvetített rokonság fűz egybe, vagyis az azonos apától származó rokonok” – Gaius -  a feleség (még ha manus alatt is áll) nem tartozott az agnatioba csak a familia proprio iure-ba, a pater familias általános potestasa révén összetartozó családba AZ AGNATIO-BA TARTOZTAK: (3 CSOPORT: REND (ORDO)) a) a szűkebb család tagjai (familia proprio iure) a feleség (uxor in manu) kivételével b) a közelebbi agnát rokonok (proximi agnati): azonos pater familias hatalma alatt állnának, ha a közös családfő még élne, de nem tartoznak ide az anyai és női felmenők c) a legtávolabbi rokonság, a nemzetség tagjai (gentiles): akiknek ősei valamikor közös patria potestas alatt álltak - az agnát rokonság mindaddig fennált, amíg a rokoni kapcsolat megállapítható volt - a családfő halála az agnatiora semmilyen hatással nem volt, mivel az agnát rokonságot nemcsak az aktuálisan létező, hanem az egykor fennállott patria potestas is közvetítette - az örökbeadás vagy manusos házasság folytán kikerült családtag nemcsak a familia proprio iure, de a familia communi iure (agnatio) kötelékéből (a gensből) is kivált - a familia proprio iuret az különbözteti meg az agnatiotól, hogy a családot jogilag összetartó családfői hatalom alatt nemcsak a patria potestas, hanem a manus is értendő, és a patria potestas a családi köteléket csak a pater familias életében tartja fent 4. A VÉRROKONSÁG (COGNATIO) - tisztán vérségi kapcsolat szerinti rokonság - az agnatio a civiljogi, a cognatio a ius naturale szerinti rokonság A COGNATIO-BA TARTOZTAK: a) egyenes ági rokonok: az egyik a másiktól közvetlenül (szülő és gyermek) vagy közvetve (nagyszülő, unoka) egyenes ágon származott felmenők - ascendentes; lemenők – descendentes b) oldalági rokonok: egy közös őstől származók (testvérek, unokatestvérek) (cognati colleterales) - közös apától és anyától származók, teljes testvérek (germani) - csak közös apától/anyától származók, féltestvérek (consanguinei, uterini) - apaság vélelme: „az anya mindig biztos, még akkor is, ha házasságon kívül esett teherbe; az apa pedig az, akit a házasság annak mutat” – Paulus - a rokonság fokát a nemzés határozta meg, pl. nagyapa és unoka egymás II. fokú egyenes ági rokonai („annyi fok, ahány nemzés”) - a sógorság fokát a kognát rokonság határozza meg: amilyen fokban kognát rokona valaki az egyik házastársnak, ugyanolyan fokban sógora a másik házastársnak, pl. az anyós vejének I. fokú egyenes ági sógora - a császárkor törvényes öröklési joga egyre jobban háttérbe szorította az agnatiot, a iustinianusi korban pedig a törvényes öröklés már teljesen a kognát rokonságon épült fel

© Feco ’2003


ÉS CSALÁDI JOG

(14 TÉTEL) 20/35

309. A PATRIA POTESTAS TARTALMA, KELETKEZÉSE, MEGSZŰNÉSE I.

A PATRIA POTESTAS FOGALMA ÉS TARTALMA

1. FOGALMA - apai hatalom (patria potestas): a családfőnek a családjához tartozó szabad személyek fölötti teljes magánjogi uralma - kezdetben korlátlan, később ezt a mos szabályai korlátozták (pl. megtiltotta, hogy a pater familias megölje gyermekét a családi tanács (consilium propinquorum) beleegyezése nélkül:) 2. SZEMÉLYI TARTALMA a) POZITÍV JOGOSULTSÁGAI 1. ius vitae necisque: a gyermek élete és halála feletti rendelkezés 2. ius exponendi: gyermekkitétel joga (az elsőszülöttek kivételével) 3. ius vendendi: gyermekeladás joga; teljes vagy részleges rabszolgaságba kerülést eredményezett, vagy pedig ideiglenes hatalom alá, mancipiumba kerüléssel járt 4. ius noxae dedendi: a delictumot elkövető gyermeknek a sértett részére történő noxaba adása (a családapát terhelő poena megfizetése helyetti lehetőség) b)

NEGATÍV, JOGVÉDELMI JOGOSULTSÁGAI

1. 2. -

a gyermeket visszatartó személlyel szembeni fellépés joga tulajdonjogi kereset alapján (vindicatio filii) majd a praetori interdictum de liberis exhibendis et ducendis útján is

az ősi paraszti házközösség bomlása = pater familias jogai gyermekei felett csökkennek pl.: „Ha az apa fiát 3x eladta, a fiú szabaduljon az apai hatalom alól.” (XII táblás törvény) a patria potestas tartalma teljesen leszűkült, jogosultságai lassan megszűntek, a családgyermek felett korlátozott családfői hatalommal bírt csak

3. VAGYONJOGI TARTALMA - vagyonilag a családgyermek sokáig nem volt jogalany (mindent apjának szerzett) - PREKLASSZIKUS KOR: a pater familias által a gyermek kezelésébe adott különvagyon (peculium profecticium) a családfő tulajdona maradt jogilag (~rabszolga peculiuma) - KLASSZIKUS KOR: Caesar/Augustus rendelete: a családgyermek katonáskodás (peculium castrense) és szellemi munkával (peculium quasi castrense) szerzett vagyonrészén az apai tulajdon névlegesség vált - POSZTKLASSZIKUS KOR: egy rendelet a családgyermek anyjától örökölt vagyonára (bona materna) előírta, hogy azt a pater familias el nem idegenítheti, halála után pedig a gyermeké lesz, de nem mint apai örökség, hanem a gyermek saját jogán. Iustinianus szerint a gyermek minden vagyona, amely nem az apától ered: jövevényvagyon (bona adventicia), azon az apát csak a haszonélvezet illeti meg - a gyermek által vállalt kötelezettségeket a praetori jog peresíthetővé tette az apával szemben (actiones adiectitiae qualitatis)

© Feco ’2003


ÉS CSALÁDI JOG

(14 TÉTEL) 21/35

-

SC Macedonianum: a filius familias részére folyósított pénzkölcsön az apa halála után sem vot peresíthető, vagyis ez naturalis obligatiot eredményezett (ha a teljesítés elmaradt, a hitelező pert indított, a fiú pedig védekezhetett)

II. A PATRIA POTESTAS KELETKEZÉSE Háromféleképp keletkezhetett: 1. TÖRVÉNYES RÓMAI HÁZASSÁGBÓL VALÓ SZÜLETÉSSEL (matrimonium iuris civilis) 2. ÖRÖKBEFOGADÁSSAL (arrogatio, adoptio) 3. TÖRVÉNYESÍTÉSSEL (legitimatio) 1. -

TÖRVÉNYES RÓMAI HÁZASSÁGBÓL VALÓ SZÜLETÉS

2. -

ÖRÖKBEFOGADÁS (arrogatio, adoptio) az apai hatalom mesterségesen jött létre mindig állami közreműködést igényelt, szabályozása kógens volt előfeltétel (Iustinianus): örökbefogadó az örökbefogadottnál min. 18 évvel legyen idősebb, önjogú római polgár az arrogator gyermektelen legyen és min. 60 éves nők csak a posztklasszikus korban fogadhattak örökbe (császári engedéllyel), de ez patria potestast nem eredményezett, csak jogot az öröklésre 2 fajtája van:

a) b) -

(matrimonium iuris civilis) eredetileg az apa beleegyezésével, később önmagától is apai hatalmat eredményezett a gyermek törvényes házasságból születettnek volt tekintendő, ha a születés a házasság megkötésétől számított 182. napon túl, illetve a házasság megszűnése után 300. napon belül következett be = vélelem (praesumptio iuris): a gyermek apja az anya férje

arrogatio önjogú személy örökbefogadása eleinte a comitia calata előtt, a pontifex maximus közreműködésével történhetett örökbefogadni kívánó előadta, hogy nem lehetne gyermeke, majd népgyűlési szavazás az örökbefogadottat a filius familias személyi és vagyoni helyzetébe juttatta (meglévő feleségével, vagyonával együtt) arrogator: arrogatio útján örökbefogadó férfi császárkor: az arrogatio rescriptum útján ment végbe, amiből már a nők és a serdületlenek sem voltak kizárva adoptio hatalomalatti személy örökbefogadása a pontifexek interpretatioja fejlesztette ki a 3x-i színleges eladással (mancipatio, leánynál és unokánál 1x), majd színleges perrel (vindicatio filii) ment végbe: a praetor az örökbefogadónak ítélte a gyermeket posztklasszikus kor: peren kívüli eljárás; lehetővé tette az örökbefogadandó nemtetszésének kifejezését; az örökbeadó bíróság előtti nyilatkozatával jött létre; az örökbefogadó és az örökbefogadandó jelenlétében kellett megtennie iustinianusi jog: az adoptio akkor eredményezett apai hatalmat, ha az örökbefogadó az örökbefogadott felmenője volt (adoptio plena), ellenkező esetben csak öröklési jogot biztosított az örökbefogadó után (adoptio minus plena)=végrendelkezési forma

© Feco ’2003


ÉS CSALÁDI JOG

(14 TÉTEL) 22/35

3. -

TÖRVÉNYESÍTÉS (legitimatio) csak concubinatusból született természetes gyermekeknek (liberi naturales) lehetséges, nem a futó nemi kapcsolatokból születettek részére (spurii, vulgo quaesiti) 3 forma: 1. utólagos házasságkötés; 2. császári kegyelmi aktus; 3. fiú curialisi szolgálatba

III. a) b) c) d)

A PATRIA POTESTAS MEGSZŰNÉSE az apai hatalom életének végéig fennállott, kivétel: jogmegszüntető okok a gyermek életkora nem bírt jelentőséggel megszüntette az apa hatalmát: az apa halála vagy capitis deminutio-ja a gyermek halála vagy capitis deminutio –ja a gyermek örökbeadása (Iustinianusnál csak az adoptio plena) a gyermek emancipatio-ja: az apa által eszközölt 3x-i mancipatio 502-ben Anastasius császár rendelete: lehetővé tette, hogy az apa bíróság előtti jognyilatkozatával kieszközölje az emancipatiót, de ehhez a császár engedélye és a gyermek egyetértése kellett e) büntetésből, ha a pater familias gyermekét 3x (lányát/unokáját 1x) eladta vagy kitette f) bizonyos papi méltóság, a keresztény kortól püspöki, patriciusi cím elnyerése folytán

© Feco ’2003


ÉS CSALÁDI JOG

(14 TÉTEL) 23/35

310. A CSALÁDTAGOK VAGYONI ÖNÁLLÓSÁGÁNAK KIALAKULÁSA I.

A CSALÁDTAGOK VAGYONI HELYZETE a) PATER FAMILIAS teljes vagyoni önállóság b) FILIUS FAMILIAS kialakult a családgyermek önálló vagyoni jogosultsága; a munkával szerzett vagyona felett az apai tulajdon névlegesség vált c) ARROGÁLT SZEMÉLY (önjogú örökbefogadott) a filius familias személyi és vagyoni helyzetébe juttatta (meglévő feleségével, vagyonával együtt). d) MANUS ALÁ KERÜLT NŐ: vagyonjogi jogképessége megszűnt ha önjogú volt, vagyona férjére szállt ha apai hatalom alatt állt, a férji hatalom alá adó pater familias bizonyos vagyonrészt adott a férjnek; ez a vagyon a hozomány (dos), mely a férj vagyonába olvadt bele e) MANUS NÉLKÜLI HÁZASSÁGOT KÖTÖTT NŐ a nő vagyonjogi képessége megmaradt, mivel nem került férje hatalma alá

II. -

A CSALÁD (FAMILIA PROPRIO IURE) VAGYONI HELYZETE familia: családtagok és a családi vagyon jelentése vagyoni, gazdasági, kultikus házközösség tagjai, akik a pater familias halála után a házközösségi vagyont megszerezték, nem a pater familias utódainak, hanem a „saját maguk örököseinek” (sui heredes) minősültek amíg a hagyaték az örökösök között nem került szétosztásra, addig a család tagjai ún. „családi vagyonközösségben” maradtak egymással

-

III. AZ APAI HATALOM (PATRIA POTESTAS) VAGYONJOGI TARTALMA - vagyonilag a családgyermek sokáig nem volt jogalany (mindent apjának szerzett) - PREKLASSZIKUS KOR: a pater familias által a gyermek kezelésébe adott különvagyon (peculium profecticium) a családfő tulajdona maradt jogilag (~rabszolga peculiuma) - KLASSZIKUS KOR: bizonyos értelemben elismerte a hatalomalattiak önálló vagyoni jogosultságát; Caesar/Augustus rendelete: a családgyermek katonáskodás (peculium castrense) és szellemi munkával (peculium quasi castrense) szerzett vagyonrészén az apai tulajdon névlegesség vált, a tulajdonosi jog a filius familiasé lett - POSZTKLASSZIKUS KOR: egy rendelet a családgyermek anyjától örökölt vagyonára (bona materna) előírta, hogy azt a pater familias el nem idegenítheti, halála után pedig a gyermeké lesz, de nem mint apai örökség, hanem a gyermek saját jogán. Iustinianus szerint a gyermek minden vagyona, amely nem az apától ered: jövevényvagyon (bona adventicia), azon az apát csak a haszonélvezet illeti meg; formailag is elismerte a családgyermek különvagyonát - SC Macedonianum: (E. Claudius császár) a filius familias részére folyósított pénzkölcsön az apa halála után sem vot peresíthető, vagyis ez naturalis obligatiot eredményezett (ha a teljesítés elmaradt, a hitelező pert indított, a fiú pedig védekezhetett)

© Feco ’2003


ÉS CSALÁDI JOG

(14 TÉTEL) 24/35

311. A HÁZASSÁGI KÖTELÉK I. A) B) -

II. -

A RÓMAI HÁZASSÁG ÁLTALÁBAN (MATRIMONIUM, NUPTIAE) A MANUSOS HÁZASSÁG (MATRIMONIUM+MANUS) a házasság ősi római formája összefonódott a férji hatalommal, (manus) a férj korlátlan uralma felesége felett a feleség capitis deminutio minima-t szenvedett el a patria potestas alatt álló nő apja hatalma alól férje hatalma alá került (minden vagyona a férj tulajdonába ment át és a továbbiakban csak neki szerzett) az önjogú nőt a manus létrehozása megfosztotta önjogúságától (0vagyonjogi változás) A MANUS NÉLKÜLI HÁZASSÁG ~ XII táblás törvények idejétől nem kapcsolódott hozzá férji hatalom (manus) a feleség nem szenvedte el a házassággal a capitis deminutio minima-t a patria potestas alatt álló nő megmaradt agnatiójában az önjogú nő megtartotta önjogúságát és ezzel együtt vagyonát is nem csak agnat rokonná nem vált, de civiljogi értelemben a családnak (familia proprio iure) sem lett tagja, így sem ő nem örökölt gyermekei után, sem azok utána a római jogszemlélet a házasságot csak hatalmi viszonyként tudta felfogni, hiszen a manus nélküli házasságot is csak bizonyos joghatásokkal (jogi reflexhatásokkal) járó ténynek tekintették, mely sohasem emelkedett jogi intézménnyé AZ ELJEGYZÉS (SPONSALIA) ELJEGYZÉS: a régi jogban kölcsönös stipulatio formájában tett házassági ígéret, mely a házasság megkötésére kötelezett; a kései köztársaság korában formátlan kölcsönös ígéret, amelyből a házasság megkötésére nem származott jogi igény az eljegyzést felbontó fél I. Constantinus óta köteles volt a jegyesétől kapott ajándékokat visszaadni, illetve amit ajándékozott, azt nem követelhette vissza posztklasszikus kor: (K) eljegyzési foglaló (arrha sponsalicia), melyet a házasságtól kellő indok nélkül visszalépő fél elvesztett, ill. 2x értékében volt köteles visszaadni

III. A HÁZASSÁG KELETKEZÉSEI ÉS FAJTÁI 2 változat aszerint, hogy a házasságot kötő felek rendelkeztek-e római házasságkötési képességgel (conubium) vagy sem: 1) civiljogi házasság (matrimonium iustum / legitimum) 2) idegenek házassága (matrimonium non legitimum) 1) -

CIVILJOGI HÁZASSÁG (matrimonium iustum / legitimum) csak 2 conubiummal rendelkező római polgár köthetett (vagy római polgárok és olyan latinjogúak, akiknek városa és Róma között létrejött szerződés conubiumot biztosított) conubiummal a hatalomalatti is rendelkezett férji és apai hatalom (manus és patria potestas) általában csak ehhez a házassághoz kapcsolódhatott ún. r ó m a i h á z a s s á g , 2 fajtája volt: a) manusos házasság (matrimonium cum manu)

© Feco ’2003


ÉS CSALÁDI JOG

(14 TÉTEL) 25/35

b) manus nélküli házasság (matrimonium sine manu)

© Feco ’2003


ÉS CSALÁDI JOG

(14 TÉTEL) 26/35

a) manusos házasság (matrimonium cum manu) az archaikus jog szemléletével adekvát házasság a matrimonium és a manus még szorosan összetartoztak: férji hatalom nélkül nem is volt házasság A manus létrejöttének módjai: 1. CONFARREATIO: - a patríciusok köreiben szokásos manust keletkeztető szertartásos aktus - 10 tanú jelenlétében ünnepélyes szóbeli formulák elmondásával zajlott le - ősi vallási szertartást középpontjában az áldozati kenyér (panis farreus) elfogyasztása állt - a pontifex maximus és a flamen Dialis közreműködésével Iuppiter farreus tiszteletére mutatták be - bizonyos papi tisztség betöltése csak ilyen házasságból származó személyeknek 2. COEMPTIO: - mancipatióval ment végbe - előbb valóságos, majd színleges vételi szerződés volt - melyet a férj a nő pater familiasával / gyámjával, utóbb az önjogú nővel kötött - a confarreatio és a coemptio a klasszikus kor végéig maradt fenn 3. ELBIRTOKLÁS (usus): - ha a manust keletkeztető aktust a felek elmulasztották/formahibásan ment végbe - a férj a manust elbirtoklás útján is megszerezte és ezáltal a civiljogi házasság is létrejött - ehhez 2 feltétel együttes fennforgása kellett I. állandó házassági együttélés szándéka (affectio maritalis) II. az együttélésnek (a manus elbirtoklásának) 1 évig kellett tartania - az elbirtoklás megszakadt, ha a nő 3 egymás utáni éjszakát (trinoctium) férje házán kívül töltött - affectio maritalis nélkül megkezdett együttélés csak ágyasság (concubinatus) - az intézmény a köztársaság végén szűnt meg b) manus nélküli házasság (matrimonium sine manu) a felek kölcsönös házassági szándék (affectio maritalis) alapján létrejött megegyezése, tehát a házassági szándékkal létrehozott életközösség külső jelei 1. nőnek a férj házába való bevezetése (deductio in domum mariti) 2. censor előtti eskü 3. hozományi okirat kiállítása a férji hatalom a nő számára igen komoly terhet jelentett  a manus nélküli házasságok fokozatosan kiszorították a manusos házasságokat a férji hatalom usus révén történő megszerzése manusos házasságok eltűnése  női beleegyezés (consensus) fontosságát a házasság hatalmi jellegének háttérbe szorulását eredményezte „A házasságot nem az elhálás, hanem a megegyezés hozza létre.” – Ulpianus

© Feco ’2003


ÉS CSALÁDI JOG

(14 TÉTEL) 27/35

2) -

IDEGENEK HÁZASSÁGA (matrimonium non legitimum) római polgárnak conubiummal nem bíró latinjogúval latinjogúaknak egymás közötti, ill. peregrinusokkal történő peregrinusoknak egymás között közötti házassága Róma nem ismerte el római házasságnak Constitutio Antoniniana: a matrimonium iuris civilis és a matrimonium non legitimum határai bizonyos mértékben fellazultak

IV. A HÁZASSÁGHOZ HASONLÓ EGYÜTTÉLÉSI FORMÁK nem ismerték el matrimonium-nak, de jogkövetkezmények fűződtek hozzájuk 2 formája létezik: 1) 2) -

CONCUBINATUS (ágyasság) házassági együttélés szándéka (affectio maritalis) nélkül folytatott együttélés csak az ebből származó gyermekek voltak törvényesíthetők házassági akadály is lehetett; az abból származó gyermekek apjukkal szemben igényt támaszthattak bizonyos tartásra e gyermekek anyjuk után a törvényes gyermekhez hasonlóan, apjuk után 1/6 részt örökölhettek (együttesen, törvényes hagyományként) CONTUBERNIUM (rabszolgák életközössége) szabad embernek rabszolgával való együttélése illetve a a rabszolgák életközössége (contubernium) nem matrimonium a rabszolgaság idején keletkezett vérrokonság (cognatio servilis) a felszabadultak között házassági akadályt képezett

V.

HÁZASSÁGI AKADÁLYOK (MATRIMONIA INTERDICTA)

1)

ABSZOLÚT HÁZASSÁGI AKADÁLYOK senkivel sem köthetett házasságot az, aki a) serdületlen (impubes) b) rabszolga (servus) c) elmebeteg (furiosus) d) érvényes házasságban élt e) herélt a posztklasszikus korban (castratus, eunuchus)

2)

RELATÍV HÁZASSÁGI AKADÁLYOK: a) nem köthettek házasságot azok, akik közül az egyik a másiknak egyenes ági vagy oldalági vérrokona volt (fel- és lemenő ágon korlátlanul, az oldalágon csak a testvérek és azok vér szerinti leszármazói között érvényesült) b) örökbefogadással keletkezett ún. polgári rokonság (cognatio civilis) egyenes ágon az örökbefogadási viszony megszűnte után is házassági akadály volt c) a sógorság (affinitas) egyenes ágon korlátlanul jelentett akadályt d) a gyám (tutor) gyámoltjával, a gondnok (curator) gondnokoltjával e) senatori rangú személy libertinusszal vagy színésznővel f) szabadnak született (ingenuus) római polgár infamis személlyel g) tartományi tisztviselő a tartomány lakosával h) keresztény vallású zsidóval (a posztklasszikus kortól)

© Feco ’2003


ÉS CSALÁDI JOG

(14 TÉTEL) 28/35

i) keresztszülő keresztgyermekével VI. HÁZASSÁGKÖTÉSI KÉNYSZERINTÉZKEDÉSEK lex Iulia de maritandis ordinibus (Kr.e. 18) és lex Papia Poppaea (Kr.u. 9): (Augustus családjogi törvényei) elrendelték, hogy a római polgárok közül minden ffi életének 25-60. éve, minden nő 20-50. életéve között római házasságban köteles élni a házasságban nem élő személyek (caelibes) a rájuk szálló hagyatékot egyáltalán nem, gyermektelenek (orbi) pedig csak fele részben szerezhették meg e törvény kivételes esetei: - 1. 3 gyermekes ingenuus és 4 gyermekes libertinus szülőket felmentette az újraházasodás kötelezettsége alól (ius trium / quattuor liberorum) - a concubinatus, melyet valaki olyan római nővel folytatott, akivel rangszerű házasságban élhetne, törvénybe ütköző magatartásnak minősül (stuprum) - a concubinatusban római polgár csak hozzá rangban nem illő nővel élhetett VII. A HÁZASSÁG MEGSZŰNÉSE a) -

EGYIK FÉL HALÁLA (MORS) ILL. ELTŰNÉSE maga az eltűnés nem szüntette meg a házasságot, de biz. idő elteltével az eltűnt személy házastársa elválhatott vagy házastársát holttá nyilváníttatva új házasságot köthetett a hadifogságból való hazatérés (postliminium) visszaállította a manust, ha a feleség nem kötött új jogszerű házasságot, de a manus nélkülit nem

b) -

CAPITIS DEMINUTIO MAXIMA ÉS MEDIA capitis deminutio maxima, media a házasságot, a minima a manust szüntette meg capitis deminutio media a római házasságot matrimonium non legitimummá (idegenek házassága) fokozta le

c) -

VÁLÁS a manus nélküli házasságot minden hatósági közreműködés nélkül megszüntette akár a felek közös akaratából történik (divortium) akár egyoldalú nyilatkozattal kerül rá sor (repudium) lex Iulia de adulteriis coercendis (Kr.e. 18): repudium esetén a válni kívánó fél 7 tanú előtt jelentse ki akaratát a posztklasszikus korban válóokiratot kellett kiállítani

d) 1. 2. -

A MANUS MEGSZÜNTETÉSE a manusos házasság megszüntetésére a manust létrehozó aktus ellentétes párjával (contrarius actus) történt: a confarreatio-t egy kenyéráldozattal kapcsolatos szertartással (diffareatio), a coemptio-val és usus-szal szerzett manust a nő színleges „visszaeladása” (remacipatio) szűntette meg a manus alatti feleség eltaszítását büntették

© Feco ’2003


ÉS CSALÁDI JOG

(14 TÉTEL) 29/35

312. A HÁZASSÁGI VAGYONJOG I. -

-

A MANUS ALÁ KERÜLT NŐ VAGYONJOGI HELYZETE a manus keletkezése megszűntette a nő vagyonjogi jogképességét ha a férji hatalom alá került nő azelőtt + önjogú volt, vagyona mint jogi egész férjére szállt + apai hatalom alatt állt, az őt férji hatalom alá adó pater familias vagyont adott a férjnek ez a vagyon hozomány (dos) címén a férj vagyonába olvadt bele

II. -

A MANUS NÉLKÜLI HÁZASSÁGOT KÖTÖTT NŐ VAGYONJOGI HELYZETE a nő vagyonjogi jogképessége megmaradt, mivel nem került férje hatalma alá nem változtatta meg a házasfelek vagyonjogi helyzetét de voltak bizonyos joghatásai: 1) a nő eltartása akkor is a férjet terhelte, ha a nő saját vagyonnal rendelkezett 2) a házastársak közötti ajándékozást a római jog tiltotta (kivéve a kisebb alkalmi ajándékokat, a halál esetére szóló ajándékozást (donatio mortis causa)) 3) a nő házasság alatti szerzeményeinek eredete: Q. Mucius Scaevola  vélelme: mind a férjtől származik (praesumptio Muciana), hacsak a nő az ellenkezőjét (örökölte, ajándékba kapta) nem tudja bizonyítani [nehogy annak gyanúja merülhessen fel, hogy a nő a vagyontárgyat tisztességtelen úton szerezte] 4) a másik házastárs által ellopott dolgok visszakövetelésére a károsult házastárs büntetőkeresetet (actio poenalis) nem indíthatott, mert az infamia-val járt volna a tolvaj házastárs terhére, és ez ellentétben állott a házasság erkölcsi tartalmával 5) mind a praetori, mind a császári jog törvényes öröklést (successio ab intestato) biztosított a túlélő házastársnak, igaz csak az utolsó helyen, az oldalági rokonok után 6) manus nélkül házasságot kötött önjogú nő vagyona megmaradt „női szabadvagyonnak” amelyről a nő szabadon rendelkezhetett = parapherna (hozomány mellett bevitt vagyon); e vagyont a házasság fennállása alatt annak gyümölcsei+öröklött/ajándékba kapott vagyontárgyak is gyarapították; ha a női szabadvagyont a férj akarta kezelni, a házasfeleknek külön megbízási szerződést (mandatum) kellett kötniük; hűtlen kezelés esetén a feleség nem indíthatott férje ellen infamiát eredményező megbízási vagy büntetőkeresetet, így ilyenkor is csak az actio rerum amotarum állt rendelkezésre

III. A HOZOMÁNY (DOS) - már a köztársaság idején szokássá, erkölcsi kötelezettséggé vált, hogy a házasság terheinek megkönnyítése céljából a nő családja/maga az önjogú nő bizonyos vagyont juttasson a férjnek, aki egyedül viselte a házassággal járó terheket - többnyire a férj tulajdonát képezte

© Feco ’2003


ÉS CSALÁDI JOG

(14 TÉTEL) 30/35

-

de ez időleges ill. feltételes tulajdon volt, mert a dos a házasság megszűnése után általában visszajárt dos profecticia: ha a nő apja adta az adományt dos adventicia: ha maga az önjogú nő, vagy másvalaki adta az adományt

A) A HOZOMÁNY EREDETE - eredetileg csak akkor volt visszakövetelhető, ha annak visszaadását a férj stipulatio (kérdés-felelet formájában foglalt lekötelezés) formájában megígérte - válások és manus nélküli házasságok elterjedése: a hozományt rendszerint dos recepticia formájában létesítették (stipulatióval biztosították a visszaadási kötelezettséget) később a praetor stipulatio hiányában is peresíthetővé tette - császárkor elején: nem csak a hozomány-visszaadási, hanem a hozományadási kötelezettség is jogi jelleget öltött: kötelezte az apát és az apai felmenőt, kiv.: anya is - a hozomány kiadása céljából a nőnek perlési lehetősége volt cognitio extra ordinem keretében - hozomány (dos): a császárkorban jogintézménnyé vált, a nőre tekintettel a férjnek adott olyan vagyon, amely a házasság terheinek megkönnyítésére szolgál, s amelyet a házasság megszűnése után a nő (vagy örökösei) részére általában vissza kell adni B) -

A HOZOMÁNY ALAPÍTÁSA eredetileg stipulatio-s ígérettel történt a hozomány alapítása érvényes házasságot tételezett fel a házasság megkötése előtt adott hozományt a házasság meghiúsulása esetén jogalap nélküli gazdagodás címén lehetett visszaperelni

C) A HOZOMÁNY TÁRGYA - lehetett tulajdonjog, haszonélvezet, vagy valamely követelés - a hozomány tárgya a férj vagyonának része lett, afelett szabadon rendelkezhetett (kivéve: az itáliai hozományi telekre nézve Augustus óta elidegenítési tilalom állott fenn) D) A HÁZASSÁG MEGSZŰNÉSEKOR - a hozomány rendszerint visszakövetelhető volt - visszaadása eredetileg csak akkor volt peresíthető, ha a visszaadást stipulatioval kötötték ki (kereset: actio ex stipulatu). - később: actio rei uxoriae formula: a hozomány stipulatio hiányában is visszakövetelhető - a praetori edictum szerint a hozományt mindig vissza lehetett követelni, ha a házasság válással vagy a férj halálával szűnt meg - ezzel szemben a nő halála esetén csak a dos profecticia és a dos recepticia volt visszakövetelhető (az előbbit a hozományt juttató apa halála után már nem lehetett) - actio rei uxoriae: felperese vagy az önjogú nő, vagy az apai hatalom alatt álló nő apja alperese a férj, illetve örökösei a kereset tárgya pedig a hozomány természetben való visszaadása vagy a hozomány értékének megtérítése - az itáliai hozományi telket természetben kellett visszaadni, a hozomány gyümölcseire a visszaadási kötelezettség nem terjedt ki - férj visszatartási joga (retentio) gyermekenként, a nő házastársi kötelességszegése esetén, valamint a nő részére adott vagy általa ellopott dolgok és saját beruházásai erejéig

© Feco ’2003


ÉS CSALÁDI JOG

(14 TÉTEL) 31/35

-

-

actio ex stipulatu: (iustinianusi jog) a hozomány visszakövetelése iránti kereset neve; nem volt feltétele az előzetes stipulatio, de ha a házasság válással szűnt meg, az actionak csak akkor volt helye, ha a nő kellő indok alapján vált el férjétől, vagy a férj által kezdeményezett válásra nem adott okot; a hozományt a férj csak a nő hibájából bekövetkezett válás esetén tarthatta meg, minden egyéb esetben vissza kellett adnia; a hozományt a feleség tulajdonában lévő, bár a házasság tartamára a férj vagyonában elhelyezkedő vagyonnak tekintették a nő halála esetén az özvegy férj megkapta a hozomány feletti haszonélvezet jogát

IV. DONATIO ANTE NUPTIAS - HÁZASSÁG ELŐTTI AJÁNDÉKOZÁS: szorosan kapcsolódott a házassághoz, még ha nem is volt a házassági vagyonjog intézménye - a vőlegény adta a mennyasszonynak - a klasszikus korban vált szokássá és az ajándékozás általános szabályai alá esett - a posztklasszikus korban a mennyasszony az így kapott ajándékot hozományként adta vissza mint feleség a férjének V. -

DONATIO PROPTER NUPTIAS az az ajándék, melyet a férj ígért feleségének a házasság megszűnésének esetére beolvasztotta magába a donatio ante nuptias-t is Iustinianus az ajándék mértékét a hozomány mértékéhez szabta cél: a nő anyagi életfeltételeit a házasság megszűnése után is biztosítsa az ajándék csak akkor járt a nőnek, ha a házasság a férj halálával vagy nem a nő hibájából bekövetkezett válással szűnt meg a nő örököseit nem illette meg ha gyermekek is voltak, a nő csak haszonélvezetet szerzett, a tulajdonjog a gyermekeket, leszármazókat illette meg

© Feco ’2003


ÉS CSALÁDI JOG

(14 TÉTEL) 32/35

313. A TUTELA ÉS A CURA I. -

A GYÁMSÁG (TUTELA) az önjogú, de kora vagy neme miatt cselekvőképességében korlátozott vagy ilyen képességgel egyáltalán nem bíró személyeknél e képesség pótlására irányuló intézmény elnevezése az archaikus korban a gyámi tisztség azt illette meg, aki a gyámolt vagyonának várományosa volt a törvényes öröklés rendje szerint később a tutela fokozatosan a gyámolt érdekeit kezdte szolgálni „A gyámság erő és hatalom egy szabad személy fölött annak védelmére, aki kora miatt magát megvédeni nem képes” – Servius a IV. századtól 2 féle gyámság létezett: serdületlenek és a nők gyámsága

1) A SERDÜLETLENEK GYÁMSÁGA (TUTELA IMPUBERUM) - e gyámság alá került szükségképp minden önjogú serdületlen a) a gyámság létrejöttének 3 formája volt a gyámot: - a végrendelet jelölte ki (tutela testamentaria) - a törvény állapította meg (tutela legitima) - a hatóság rendelte ki (tutela dativa) a lex Atilia értelmében b) a gyámság megszűnt: - a gyám vagy a gyámolt halálával - capitis deminutiojával - gyámolt felserdülésével - ha a gyámot saját kérésére a praetor felmentette tisztsége alól - ha a gyámot a praetor büntetésként elmozdította abból c) a gyám feladata: - elsősorban a vagyonkezelés, míg a gyermek gondozását az anya látta el - a vagyonkezelési jog eredetileg a gyám érdekét szolgálta, utóbb e jog korlátozásai szaporodtak - pl.: Septimius Severus megtiltotta a gyámolt ingatlanának elidegenítését - a gyám az infans helyett jognyilatkozatot tett, szerződéseket kötött - az impubes infantia maior gyámja a pupillus helyett csak annak távollétében kötött jogügyleteket, jelenlétében csak alakszerű hozzájárulását adta a pupillus jognyilatkozatához (auctoritas tutoris) d) a gyám kötelezettségei: - a gyámolt vagyonának biztosítása érdekében a törvényes gyám (tutor legitimus) stipulatio formájában a praetor előtt biztosítékot volt köteles adni (cautio rem pupilli salvam fore) - a végrendeleti gyám (tutor testamentarius) és a hatósági gyám (tutor dativus) egész vagyonát a törvény erejénél fogva egyetemes jelzálog terhelte a gyámolt javára

© Feco ’2003


ÉS CSALÁDI JOG

(14 TÉTEL) 33/35

2) A NŐK GYÁMSÁGA (TUTELA MULIERUM) - gyámság alá került minden önjogú nő, kivéve a Vesta-szüzeket - létrejötte 3 féle lehetett ugyanúgy mint a serdületleneknél de itt a nő megkapta a szabad gyámválasztás jogát - csak a legjelentősebb ügyeknél kellett a gyámi auctoritas - a 3 ill. 4 családanyák gyámságának megszüntetését Augustus rendelte el - Claudius eltörölte a nők törvényes agnát ági gyámságát (mivel feleségül akarta venni a tutela agnatorum alatt álló Agrippinát), de a hatósági és végrendeleti gyámságuk IV. századig még létezett. II. A GONDNOKSÁG (CURA) - aki ügyeinek önálló vitelére egészen vagy részben képtelen volt és nem állott apai hatalom vagy gyámság alatt, az gondnokság alá került - magánjogi intézmény A GYÁMSÁG (TUTELA) ÉS A GONDNOKSÁG (CURA) KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉGEK: 1. a gondnokot kérésre vagy hivatalból a praetor rendelte ki, végrendeletben legfeljebb javaslat volt tehető a gondnok személyére 2. a cura szükség esetén a gondnokolt (pl. elmebeteg) személyi felügyeletét is magában foglalta 3. a gyám részéről alakszerű hozzájárulás (auctoritas) kellett a gyámolt jognyilatkozatához, a gondnoknál csak alakszerűtlen jóváhagyásra (consensus curatoris) volt szükség, amely utólag is megadható volt 4. a gyámság mindig tartós jellegű volt, a gondnokság lehetett eseti jellegű is 5. ha a gondnokolt cselekvőképes ffi, a curator hatásköre korlátozott a célnak megfelelően 6. teljesen cselekvőképes személynek (pl. távollevőnek) is lehetett gondnoka, gyámja azonban nem A GONDNOKSÁG FAJAI: a) az archaikus jogban: 1. az elmebetegek gondnoksága (cura furiosi) 2. a tékozlók feletti gondnokság (cura prodigi) b) a klasszikus korban: 3. a 25 évnél fiatalabb serdültek gondnoksága (cura minorum) 4. a távollévő gondnoksága (cura absentis) 5. serdületlenek és nők gondnoksága, ha a gyám akadályozva van (cura adiuncta) 6. a nyugvó hagyaték gondnoksága (hereditas iacens) 7. a méhmagzat gondnoksága (cura ventris) 8. a testileg fogyatékos személy gondnoksága (cura debilium personarum)

© Feco ’2003


ÉS CSALÁDI JOG

(14 TÉTEL) 34/35

314. A RÓMAI SZEMÉLYI ÉS CSALÁDJOG TOVÁBBÉLÉSE I. -

B)

A SZEMÉLYI ÉS CSALÁDJOG HELYE A MAGÁNJOG RENDSZERÉBEN ius personarum magában foglalja a személyi és családjogot ez megmaradt a glosszátorok + kommentátorok (institúció-rendszert követték) idején is a német természetjogi iskola összefoglalta a magánjog alapvető jogelveit, s ezzel megvetette az általános rész alapjait A MODERN PANDEKTA-RENDSZERBEN: a s z e m é l y i j o g jogalanyisággal kapcsolatos szabályai valamint a további anyagok (pl.: jogügyleti tan) alkotják a magánjog általános részét a családi viszonyokra vonatkozó szabályokat az önálló c s a l á d j o g tartalmazza

II. -

A JOGKÉPESSÉG középkorban és a koraújkorban nem volt még általános (~római jog) a rendi tagozódásnak megfelelően a teljes jogképesség csak a nemeseket illette meg a jogképesség csak a XIX. században vált általánossá és egyenlővé

A)

III. A JOGI SZEMÉLYEK a szabályok részletesebb kidolgozása csak a középkorban indult meg a „képzelt személy” (ficta persona) fogalmának megalkotásával ez az alapja a pandektista történeti iskola f i k c i ó s e l m é l e t é n e k , mely ma is kiindulópontként szolgál a jogi személy mibenlétével kapcsolatban a jogi személyeket csak a XIX. századtól tekintették valóságos jogalanynak az állam jogi személyisége nehezen, csak a XIX. század folyamán alakult ki IV. AZ APAI HATALOM általában későn, a XX. században váltotta fel a korlátozottabb szülői hatalom, a szülői felügyelet, mely az apát és az anyát is megilleti a kiskorú gyermek vagyonán a szülők javára kezelési és haszonélvezeti jog áll fenn az apaság vélelmének intézményét is átvették a római jogból pl.: törvénytelen gyermek utólagos házassággal, államfői engedéllyel való legitimatioja pl.: az örökbefogadásnál a iustinianusi adoptio szabályai érvényesülnek (kiskorú is örökbefogadható, a gyermek régi családjában is megtartja öröklési jogát) V. -

A HÁZASSÁG megítélése a középkori Európában fokozatosan átalakult csak a iustinianusi kodifikáció után évszázadokkal fogadták el a kánoni házasságot mint a matrimonium legitimum egyedüli formáját a házasság manus nélküli formája vált általánossá tridenti egyetemes zsinat (1545-1563) megállapította a házasság szentségét Code civil (1804) intézményesítette a polgári házasságot polgári házasság Magyarországon: 1894: XXXI. tc.

VI. A FÉRJI HATALOM sokáig fennmaradt, pl.: a családon belüli jelentősebb döntéseknél a nő teljes vagyonjogi jogképességének elismerése csak az újkorban következett be VII. A GYÁMSÁG, GONDNOKSÁG A MODERN JOGRENDSZERBEN gyámság: formái (végrendeleti, tv-es, rendelt) megmaradtak, csak kiskorúakra vonatk. gondnokság: az erre rászorultak érdekeinek védelmére rendelt intézmény

© Feco ’2003


ÉS CSALÁDI JOG

(14 TÉTEL) 35/35

-

gyámságot a családjogi törvény, a gondnokságot a polgári törvénykönyv szabályozza

© Feco ’2003

301. A SZEMÉLY (JOGKÉPESSÉG) FOGALMA, KELETKEZÉSE, MEGSZŰNÉSE

Recommend Documents