30. FEJEZET Kis-és középvállalkozások és az önkormányzatok
A következı fejezetet azoknak ajánljuk, akik a területükön élık szükségleteinek kielégítésében, településük, térségük fejlesztésében, foglalkoztatási gondjainak megoldásában, a befektetık vonzásában a korábbinál több, és más szerepet szánnak az ott élı vállalkozásoknak. A közös pályázatok létrejöttét elısegítve, a programozás logikája mentén gondoljuk végig a vállalkozások legfontosabb problémáit, a vállalkozásbarát önkormányzat szerepeit és feladatait, a méretgazdaságossági problémák megoldásában segítı intézményeket – klaszterek, inkubátorok stb. – és szervezeteket. Szeretnénk, ha a vállalkozások nemcsak makroszinten, hanem a helyi gazdaságfejlesztés hatékony szereplıiként is részt vállalnának a területi egyenlıtlenségek felszámolásában.
A fejezet elolvasása után a következı kérdésekre fog választ kapni: • Kiket nevezünk KKV-knak? • Mi jellemzi a méret szerinti arányaikat, foglalkoztatási részesedésüket? • A területi egyenlıtlenségek éreztetik-e hatásukat a vállalkozások elosztásában? • Mi a hagyományos tartalma az önkormányzatok és a vállalkozások kapcsolatának? • Miben segíthetünk? (a szolgáltató önkormányzat alapkérdése) • Milyen okok játszanak szerepet a vállalkozások versenyképességi problémáinak alakulásában? • Milyen segítség nyújtható a vállalkozásoknak? • Melyek a segítség módozatai a vállalkozások fejlıdési szakaszai szerint? • Milyen segítség adható a vállalkozások térségi bázisú tipizálása szerint? • Milyen intézmények játszhatnak szerepet a méretgazdaságosság javításában? • Milyen klaszterek léteznek? • Hogyan támogatják a klasztereket az EU-ban? • Milyen tapasztalataink vannak a hazai klaszterek mőködésérıl? • Vannak-e ún. bevált gyakorlatok?
885
• Ki tehet a KKV-k forrásellátásának javításáért? • Támogatás és/vagy finanszírozás? • Hol tartunk a rendelkezésre álló források felhasználásában? • Milyen szerepet játszhatnak a vállalkozók a pályázatokban? • Milyen lehetıségek vannak még a vállalkozói együttmőködésre? • Ki finanszírozza az inkubátorokat? • Hogyan kürtöljük világgá az együttmőködés eredményességét? • Hol találunk partnereket település- és vállalkozásfejlesztéshez? • Mibıl okulhatunk? (mini esetleírás egy klaszterrıl)
886
Kiket nevezünk KKV-knak? A kis- és középvállalkozások csoportosítása több szempont szerint történhet. A törvény szerint a gazdasági aktivitás – munkahelyteremtés – és az üzleti eredményesség három fı kategóriája az alkalmazotti létszám, az éves árbevétel és a mérlegfıösszeg, amelyhez a tulajdoni befolyás mértéke kapcsolódik. 30.1. sz. táblázat A 2005. január 1-tıl, az uniós jogharmónizáció eredményeként érvényes három kategória feltételrendszere Mikrovállalkozás
Alkalmazottak száma Éves nettó árbevétel Mérlegfıösszeg Egyéb
Kisvállalkozás
Kis- és középvállalkozás ∠10 fı ∠ 50 fı ∠250 fı Legfeljebb 2 millió Euro Legfeljebb 10 millió Legfeljebb 50 millió Euro Euro Legfeljebb 2 millió Euro Legfeljebb 10 millió Legfeljebb 43 millió Euro Euro Egy vállalkozás nem minısül KKV-nak, ha tıkéjének, vagy döntési jogának 25 vagy annál több %-a közvetlenül vagy közvetve, egyénileg vagy csoportosan a kormány, az önkormányzat vagy más KKV kezében van
Mi jellemzi méret szerinti arányaikat, foglalkoztatási részesedésüket? Magyarországon körülbelül egymillió-kétszázezer regisztrált és nyolcszázötvenezer mőködı vállalkozásról beszélhetünk. A mőködı vállalkozások 64,3%-a alkalmazott nélküli, 32,0%-a mikrovállalkozás, 3%-a kisvállalkozás, 0,6 illetve 0,1%-a közepes, illetve nagyvállalkozás. A vállalkozói struktúrák gerincét alkotó középvállalkozók száma 2003-ban összesen 6000 volt. A foglalkoztatottak 23,4%-át a mikro, 19,5%-át a kis, 20,9%-át a közepes, míg 36,1%-át a nagyvállalatok foglalkoztatják. Ami a foglalkoztatást illeti, az európai KKV-k foglalkoztatási súlya jócskán meghaladja a csatlakozó országokét, bár a teljes foglalkoztatottság megvalósítása számukra sem egyszerő feladat. Nálunk egyebek között a közterhek csökkentése javíthat a kis szervezetek jelenlegi gyenge munkahely-teremtı képességén. E vonatkozásban érdekes a fıfoglalkozásúak relatíve alacsony, a nyugdíj mellett vállalkozók és a másodállásúak relatíve magas aránya. Ágazati hovatartozásuk szerint a mezıgazdaságban dolgozó vállalkozások 4,85%-a, az iparban dolgozó vállalkozások 10,58%-a, az építıiparban dolgozók 8,58%-a, végül a kereskedelemben és szolgáltatásban dolgozók 75,99%-a KKV, a többi nagyvállalat. A 887
többség tehát a belsı piac résztvevıje a kereskedelem, idegenforgalom és a szolgáltatás területén. Az alkalmazott nélküli vállalkozók a GDP 2,6%-át, a mikrovállalkozások 11,7%-át, a kisvállalkozások 15,6%-át, a közepes vállalakozások 19,7%-át adják, a nagyvállalatok hozzájárulása 50,4%. Az exporthoz való hozzájárulásuk sokban hasonlít az elızıkhöz: az alkalmazott nélküliek 1,0%-kal, a mikrok 5,1%-kal, a kisvállalkozások 7,7%-kal a közepesek 13,6%-kal, míg a nagyvállalatok 72,6%-kal részesednek kiviteli tevékenységünkbıl. Összességében elmondható, hogy a hazai KKV-szektorra messzemenıen érvényes a „túl sok, túl kicsi” megállapítás. Ez jelentısen kihat a KKV-k eredményeire, foglalkoztatási képességeire, árbevételeik nagyságára. A legnagyobb elmaradás a kisvállalkozói
szektor
termelékenységében
és
hatékonyságában,
egyszóval
versenyképességében jelentkezik. A
területi
egyenlıtlenségek
éreztetik-e
hatásukat
a
vállalkozások
eloszlásában? Messzemenıen. A Nemzeti Fejlesztési Terv készítése során láthatóvá vált, hogy a vállalkozások számában meglévı regionális eltérések 1996-tól 2001-ig tovább nıttek, és érdemben azóta sem változtak.
888
30.2. sz. táblázat Mőködı vállalkozások 2001-ben Régiók szerint
Száma (ezer Aránya (%) db)
Közép-Magyarország
328 400
39,1%
Közép-Dunántúl
86 900
10,3%
Nyugat-Dunántúl
83 000
9,9%
Dél-Dunántúl
75 500
9,0%
Észak-Magyarország
75 400
9.0%
Észak-Alföld
93 700
11,1%
Dél-alföld
97 400
11,6%
840 600
100%
Magyarország:
Ez megjelenik az 1000 lakosra jutó vállalkozások számában is, amely nemcsak számában, hanem arányában is a Közép-Magyarországi régióban és Nyugat-Dunántúlon a legnagyobb. A következıkben, amikor az önkormányzatok és a vállalkozások együttmőködésének részleteirıl szólunk, ezt a területi és pénzügyi egyenlıtlenségek ismeretében tesszük. Sajnos, ennek nem térhetünk ki minden részletére, de a területi és szektorközi
kooperációval
kapcsolatos
üzenetek
e
probléma
meghaladásához
kapcsolódnak. Mi a hagyományos tartalma az önkormányzatok és a vállalkozások kapcsolatának? A domináns egyéni vállalkozói kör tagjai a vállalkozói igazolvány kiváltása során találkoznak az ügyfélszolgáltati irodák és a jegyzık tanácsadói és hatósági szolgáltatásaival. Tanácsadásról szólunk, mivel a gyakorlat azt mutatja, hogy az induló vállalkozók szakmai tanácskérés nélkül, elemi marketing, pénzügyi-számviteli, vezetési és más – néha ön- – ismeret nélkül vágnak bele egy ötlet megvalósításába. Esetenként itt tudják meg a lehetséges tevékenységeket, azok TEÁOR számait, a hozzájuk kapcsolódó iskolai végzetségi és szakképzettségi kritériumokat. A társas vállalkozások engedélyek beszerzése kapcsán válnak ügyféllé, s valamennyien elıbb-utóbb a helyi adók alanyává. A kapcsolat
889
egyik oldala igazgatási-jogi, hatósági jellegő, a másik oldal a település- és térségfejlesztéshez kapcsolódik. A vállalkozások közkelető megfogalmazás szerint a helyi gazdaságfejlesztés motorjai: •
Személyes és vállalkozói befizetéseik az önkormányzati költségvetést gazdagítják,
•
Beruházásaikkal munkahelyet teremtenek, résztvesznek a helyi foglalkoztatásban,
•
Beszállítói kapcsolataik révén munkát, továbbá hírnevet adnak a településnek,
•
Idegenfogalmi tevékenységük akcelerátor és multiplikátor hatást fejt ki más ágazatokra,
•
A szociális gazdaság vállalkozásai segítik a közcélok megoldását, a közfeladatok hatékonyabb ellátását,
•
Önkéntes tevékenységük, adományaik gazdagítják a település vagyonát, oldják a szociális gondokat. A ’90-es évek közepének szóhasználata szerint az a vállalkozásbarát önkormányzat,
amely a vagyongazdálkodás révén olcsó bérleményekkel, méltányos adópolitikával és a helyi gazdaság fellendülését segítı infrastrukturális beruházásokban való részvétellel, továbbá megrendelésekkel és támogatással segíti a beruházásokat. Ez a felfogás tehát a jogi-szabályozás és a gazdasági környezet biztosítása mellett, támogató-beavatkozó magatartást is vár. Piachelyettesítést akar, és csak utána piacfejlesztést, míg az EU éppen fordított sorrendre, a közvetlen beavatkozás elkerülésére ösztönöz. Miben segíthetünk? (a szolgáltató önkormányzat alapkérdése) Az elmúlt évtized egyebek mellett a szektorközi együttmőködés kereteinek keresésével zajlott. A forráshiány okozta együttmőködési kényszer mellett most megjelent az elérhetı EU-s és hazai forrásokért történı együttes fellépés lehetısége. Ez a résztvevıktıl egymás helyzetének alapos ismeretét, egyeztetését és kölcsönös megértését igényli. Nem könnyő, de nem is lehetetlen. Fontos annak tisztázása, mi múlhat az önkormányzaton, és mi az, ami szinte csak a vállalkozókon. Ha ezt tisztáztuk, utána tehetjük fel a címbéli kérdést. Sıt, fel kell tennünk, hiszen a partnerség ebben az esetben is elıfeltétel.
890
Ha a vállalkozások gondjainak megoldására, vagy a megcélozható forrásokra gondolunk, célszerő egy Problémafával kezdeni, amely megmutatja, milyen feltételek eredıjeként állt elı egy nehéz, vagy nehezen kezelhetı helyzet. A feltételrendszer elemei különbözı döntési szinteket érintenek, a problémák feltárásában követjük is ezeket. Az itt látható problémafa a GKM és a Bankárképzı Rt. elsı Multiplikátor-képzésén készült. Érdemes átgondolni, érdemes adaptálni a helyi viszonyokra – addig ezzel dolgozunk.
891
30.1. sz. ábra
Eredmény Kkv-k gyenge
versenyképessége
probléma
források
Elégtelen
Magas fajlagos
Elégtelen
Likviditási
Kevés piaci
Kihasználatlan piaci kapacitás
költségek
fejlesztési
gondok
információ
lehetıségek
Versenyképtelen árak
hajlandóság
Alacsony kooperációs
vállalkozások
Hitelképtelen
ellátottság miatt
Mőködési nehézségek a rossz forgótıke-
szőkössége
Informatikai infrastruktúra
ismeret
Kevés vállalkozási
és a kereslet
Nem találkozik a kínálat
Feltétel Gazdaságtalan termelés
Elavult technológia 892
Szőkös anyagi
Elszigeteltség Méretgazdaságossági
lehetıségek
Milyen
okok
játszanak
szerepet
a
vállalkozások
versenyképességi
problémáinak alakulásában? • Elavult technológia: a vállalkozások indulása a rendszerváltás idején – a kényszervállalkozóké azóta is – meglehetısen alultıkésített helyzetbıl történt. Az elégtelen beruházási források miatt a családi és más vállalkozások többségében régi épületekben, a privatizáció során szerzett elavult berendezésekkel, az ebbıl adódó technológiai és kapacitásproblémákkal, a környezetvédemi elıírásoknaak nehezen megfelelve indult és mőködik. • Gazdaságtalan termelés: a modern technológia és know-how hiánya, a kapacitás-kihasználtsági problémák, az élımunka magas költsége miatt a termelés költségei magasabbak, mint amit a piac elfogad. • Versenyképtelen árak: magas anyag- és egyébköltség-hányad, esetenként a hasonlóan magas adótartalom miatt a termékek hazai és különösen külföldi versenyképessége alacsony. • Alacsony kooprerációs hajlandóság: túl sok, egyszemélyes és kismérető vállalkozás hasonló gondokkal küszködve létezik anélkül, hogy tudna társairól és megpróbálna együttmőködni velük. A szürke gazdaság és a jogi megoldások nehézkessége vita esetén ugyancsak az együttmőködési hajlandóságot gyengíti. Az elavult technológia és infrastukturális háttér, az elégtelen kapacitás nem teszi lehetıvé a felmerülı hazai és külföldi piaci igények kielégítését, ahol a kapacitás adott, ott a magas fajlagos költségek az értékesítés akadályai. Ezeket a tényezıket méretgazdaságossági problémákként összegeztük. • Hitelképtelen vállalkozások: az induláskori alultıkésítettség és a mőködést végigkísérı sorbanállások miatt a felmerülı forrásigények kielégítése meglehetısen nehéz. A saját megtakarítások és a családi források végesek, a kereskedelmi bankok számára az egyszemélyes és mikrovállalkozások többsége nehezen minısíthetı adós, kozkázatos ügyfél. Az elégtelen fedezet mellett a modern finanszírozási formák alacsony elterjedtsége is a hitelképtelenség fenntartója. • Mőködési nehézségek a rossz forgótıke-ellátottság miatt: ennek oka a már említettek mellett a piaci konjuktúra kiszámíthatatlansága, az alacsony pénzügyi
893
kultúra és fegyelem, a vevıi és szállítói hitelek használatával történı visszaélés, a jövedelem-visszaforgatás és a tartalékképzés alacsony színvonala. Az elıbbiekbıl adódó elégtelen fejlesztési lehetıségeket és likviditási gondokat szőkös anyagi forrásokként fogalmaztuk meg. • Nem találkozik a kereslet és a kínálat: a vállalkozások egyebek mellett a méretgazdaságossági és anyagi problémák miatt is exportképtelenek. A magyar belsı piac túl kicsi, túl sok kis kapacitású szereplı erıit szétfogácsolva, egymásról nem tudva, a piacot nem ismerve tevékenykedik. • Kevés vállalkozási ismeret: a kezdı és újrakezdı vállalkozók többsége magas szakmai, de alacsony vagy hiányzó vállalkozói ismeretekkel és készségek nélkül indul a pályán, és hiányosságait késıbb sem pótolja. • Az informatikai infrastruktúra szőkössége: a látványos fejlıdés ellenére a kelleténél kevesebb számítógép van a vállalkozók tulajdonában, ezeket sem a vállalkozást segítı logisztikai, könyvelési, bevallási, készletnyilvántartási célokra használják. Az Internet-használat elterjedtsége is lassabban nı a kelleténél. A biztos információkat igénylı gyors döntések idején, bizonytalan forrásokból, esélyt rontóan lassú vállalkozói válaszok születnek az eldöntendı kérdésekre. Ebbıl adódóan a kelleténél kevesebb a piaci és más információ, a nem ismert és ezért is kihasználatlan lehetıségek tovább fokozzák a vállalkozások elszigeteltségét. A méretgazdaságosság/gazdaságtalanság, a szőkös anyagi források és az elszigeteltség a magyar kis- és középvállalkozások gyenge versenyképességének legfontosabb indikátorai. Milyen segítség nyújtható a vállalkozásoknak? • Stratégiai szolgáltatásról beszélünk, ha új kapacitások kiépítésével, új piacok megismerésével és meghódításával, finanszírozási források feltárásával közép- vagy hosszútávon befolyásoljuk a vállalkozások piaci pozícióit, versenyképességét. • Mőködési szolgáltatások az információ, a jogi, számviteli és pénzügyi segítség, amelyek a rendszeres mőködés elıfeltételei.
894
• A vállalkozások fejlıdéséhez pénzügyi szolgáltatások, így a hitelek, befektetések, garanciák, faktoring adnak segítséget. • A klasszikus vállalkozásfejlesztés többnyire képzést, tanácsadást, marketinget, információt, üzleti kapcsolatépítést és partnerszerzést, illetve technológiai transzfert stb. jelenthet. A piacgazdaságban az állam feladata elsısorban a kedvezı gazdasági környezet megteremtése és a közszolgáltatások biztosítása. Idırıl idıre azonban részt vesz, mert részt kell vennie a piaci kudarcok korrekciójában is. Az üzleti és pénzügyi szolgáltatások azonban a piac kategóriái, amelyek a költség- haszon elv alapján általában értékesíthetık: ha hozamuk nagyobb, mint a költségük, akkor az ügyfelek hajlandók fizetni. Jelenleg a mőködési szolgáltatások értékesülnek a legjobban, a stratégiai szolgáltatások piacán – talán éppen a kellı stratégia hiánya miatt – a legtöbb a kudarc. A vázlatos leírás jelzi az önkormányzatok szerepkészletének kötelezı és szabadabban választható elemeit. A kudarcok elhárítását a proaktív magatartás és a partnerekkel megvalósított sikeres piacfejlesztés elkerülhetıvé teheti. Melyek a segítség módozatai a vállalkozások fejlıdési szakaszai szerint? A vállalkozások, mint a piac szereplıi nehezen viselik a bürokratikus koordinációt. Magyarán szólva sajnálják az ügyintézésre fordított idı minden percét. Kutatások szerint lényegesen többre becsülik egy vállalkozói igazolvány megszerzésének vagy egy társaság bejegyzésének idıigényét, mint amennyi az a valóságban, hiszen meglehetısen magányosan, segítség nélkül vagy minimális munkamegosztással viszik ügyeiket. Ugyanígy magasabbnak tartják a valóságosnál a járulékokat, valamint a termékek adó- és áfatartalmát is. Az egyablakos rendszerrel kapcsolatos eddigi erıfeszítések ellenére az ügyintézésre és papírmunkára fordított idı csökkentésében még vannak tartalékok, amin lehet, hogy a kormányzati gerinchálózat kiépítésével az e-közigazgatás javít majd. Addig is a segítségnyújtás következı területeire gondolunk: Az induló egyszemélyes és mikro vállalkozások számára alapvetı fontosságú az információ. Sok évvel a rendszerváltás után, még mindig kevesen vannak olyanok, akik piackutatást 895
vagy versenytárselemzést végeznek. Mivel a végsı döntés – még kényszerhelyzetben is – a vállalkozónál marad, a vállalkozás szabadságát nem érinti az egyes szakmák hiányáról vagy éppen túlkínálatáról szóló tájékoztatás. Segíthet az intézményközi kapcsolatokból, pl. Munkaügyi Központoktól származó, munkaerıhiányt vagy -többletet kezelhetıvé tevı adatbázis, egyáltalán minden közvetítés, ami pótolja a piaci koordináció esetleges fogyatékosságait. Minél kisebb egy település, annál jobban felértékelıdnek az egyre ritkuló, indulást segítı (de minimis) támogatásokról (reklámhoz, kiállításhoz), az átmenetileg vagy tartósan munkanélküliek foglalkoztatásához adott kedvezményekrıl, a területet érintı speciális forrásokról szóló információk. A kezdés feladatait megoldva a szolgáltató államigazgatás továbbküldi ügyfeleit a vállalkozásfejlesztés civil és piaci szereplıihez, akik pénzügyi támogatást (kölcsönök, mikrohitel, tıkejuttatás); üzleti tanácsadást (cégprofil, üzleti terv, piackutatás, pályázati tanácsadás); képzést (vállalkozási ismeretek és készségfejlesztés); K+F tanácsadást (innováció, termékfejlesztés) vagy egy teljes infrastruktúrát (vállalkozói inkubátorházak) nyújtanak nekik. Sajnos, a vállalkozásfejlesztési intézmények igénybevétele esetleges, és a tevékenységükkel való elégedettség messze elmarad az ideálistól. A velük kapcsolatos elvárások így ott csapódnak le (például az önkormányzatoknál), ahova mindenképpen menniük kell. A növekvı vállalkozásoknál már a mőködı tıke finanszírozásához, beruházásösztönzéshez , a kockázati tıke bevonásához kérhetnek pénzügyi segítséget, a terjeszkedés marketingstratégiájának és menedzsmentjének kidolgozásához lesz szükség üzleti tanácsadásra, a menedzserek készségfejlesztése, a munkaerı toborzása és felkészítése lehet a képzés témája, míg innováció címén esedékessé válik a minıségügyi szabvány bevezetése, a technológia transzfer fogadása egy felsıoktatási intézménnyel kötött együttmőködés révén vagy az IT alkalmazása. Érett vállalkozások is kérhetnek segítséget, tıkepiacokhoz való hozzáférésben, ellátási lánc fejlesztésében stb. Az önkormányzat a hatékony államigazgatás révén az idıtakarékossággal ad közvetve pénzt a vállalkozásoknak, információval üzlet- és pénzszerzési lehetıséget teremt, kapcsolati tıkéjével külsı megrendelıket és befektetıket vonz. A település- és vállalkozásfejlesztés összekapcsolásával, az adóforintok hatékony elköltésérıl szóló ügyes település-marketinggel viszont – szerencsés esetben – minden szereplı részére forrásokat 896
generál. Az elıbbiek egy olyan jövıképet feltételeznek, amelyet legalább az utóbbi két csoport bevonásával vázoltak. A foglalkoztatásban és a helyi adók befizetésében játszott szerepüknél fogva, úgy véljük, nehezen vitatható el a növekvı vállalkozások érdekhordozó („stakeholder”) volta, döntésekbeni érintettségük és az eredményekben való érdekeltségük. Milyen segítség adható a vállalkozások térségi bázisú tipizálása szerint? Egy régió gazdaságfejlesztésénél a KKV-k négy típusát lehet elkülöníteni: 1. A multinacionális vagy helyi nagyvállalatokhoz kötıdı KKV-k, amelyek fıleg beszállítóként
kötıdnek
a
nagyokhoz,
piacuk
elsısorban
az
integrátor
nagyvállalattól függ, támogatásuk vele egyeztetve történhet. Egy helyi integrátor az önkormányzat ideális pályázati partnere lehet a GVOP-ban és a ROP-ban. 2. Az innovatív vagy tudásalapú KKV-k sikeres intézményi kooperáció – hálózatok, klaszterek – révén a globális verseny résztvevıivé válhatnak, folymatosan növelve piaci részesedésüket. 3. A helyi, regionális piacon mőködı KKV-k felszívják a beáramló jövedelmeket (vendéglátás, idegenforgalom), így a település-marketing segítségével saját és mások forgalmát is fellendíthetik. 4. A helyi, lakossági keresletet kielégítı KKV-k javuló termelékenységgel, jobb és olcsóbb szolgáltatásokat nyújtanak például a helyi építıiparban, javító szolgáltatásokban, és munkaerıt biztosíthatnak a gyorsabban fejlıdık részére. Az elsı esetben a kiszámíthatósági gondok ellenére, tulajdonképpen a vállalkozások nemzetközivé válása zajlik hazai környezetben, a globális piac igényeit gyakran verejtékkel kiszolgálva. A kritikus tényezık ellenére a kapcsolat hozzáadott értéke a tanulási folyamat; a verseny tranzakciós költségeirıl, marketingjérıl, fejlesztési hátterérıl, amelyet a KKV-k egyedül nem lennének képesek se megoldani, se kigazdálkodni. A második eset a magyar Szilicium völgy megteremtése a zsámbéki medencében készülıdik, a hathatósabb szellemi tıkeexport reményével, a megkésettség mellett az új belépık korlátaival.
897
A két utolsó típus az elmúlt évek pályázatainak eredményeként elindult egy reményteljes és biztató úton, ahol esetenként (pl. termál turizmus) egymásnak jelenthetnek konkurrenciát. A térségi szempontok figyelembevételével, az önkormányzat a vállalkozásokról készített és karbantartott adatbázisa (tevékenységi körök, kapacitás, eredményesség, egyedi eladási pozíciók, termék-és szolgáltatás-ismertetık, referenciák alapján) a település és a vállalkozások térségi munkamegosztásban való részvételében, alvállalkozóvá, beszállítóvá válásában segíthet, az ágazati és területi források lehetséges legjobb kombinációjának a felhasználásával. Ebben az együttmőködésben, a hazai és uniós szabályok: • többoldalú árajánlatkérés, • átláthatóság, elszámoltathatóság megkövetelése, • a fenntarthatóság követelményének fokozatos érvényesítése, • a támogatások leépítése betartásával, a piac saját törvényeire figyelve az önkormányzat segíti az „eurofitt” vállalkozások létrejöttét.
898
30.2. sz. ábra
Eredmény
Versenyképesség növelése
Együttmőködés
Forrásellátás javítása
Méretgazdaságosság javítása
létesítése
hálózati együttmőködéssel
Növekvı kapacitás
Csökkenı
Fejlesztési
Nagyobb
Szervezett
Piaci lehetıségek
fajlagos
lehetıségek
bevétel
információcsere
jobb kihasználása
költségek
javítása
Kínálat-kereslet jobb
egyensúlya
Vállalkozási ismeretek
bıvülése
Közös informatikai
rendszer
Jobb forgótıke ellátottság
Hitelképesebb
vállalkozások
Együttmőködés javulása
Versenyképesebb árak
Gazdaságosabb termelés
Technológia fejlesztése
Feltétel 899
Milyen
intézmények
játszhatnak
szerepet
a
méretgazdaságosság
javításában? A célfa elsı ajánlata, a méretgazdaságosság javítása hálózati együttmőködéssel. Erre az egyik lehetıséget a klaszterek jelentik. Az elmúlt évtizedekben a gazdaságilag fejlett országokban a kiterjedt vállalati hierarchiák és a piacok között a hálózatok közbensı helyet foglaltak el. Ebben a résztvevık együttmőködése többé-kevésbé laza kapcsolatrendszer alapján történik, amely alkalmas a termelékenységi tartalékok feltárására. Az alvállalkozói-beszállítói kapcsolatok továbbfejlesztéseként jelentıs versenyelınyre tettek szert azok a vállalkozói körök, ahol a verseny és az együttmőködés egyensúlyából megszületett az úgynevezett „rugalmas specializáció”. A klaszterek olyan hálózatok, amelyek szoros közelségben lévı földrajzi területen, kisszámú iparágat képviselı relatíve nagyszámú, együttmőködı vállalkozást tömörítenek. Egyes klaszterekben szakmai szervezetek, kamarák, kutatási és oktatási szervezetek is részt vesznek, mások központi, regionális vagy helyi önkormányzati intézményeket is tartalmaznak. A hálózat alapja sok esetben a közös marketing, a közös design, a közös szponzorálás és a közösen megvalósított képzés, de egyre nagyobb szerepet kap az együtt eltervezett és megvalósított innováció és technológia transzfer. Milyen klaszterek léteznek? A regionális klaszter esetében a közös tevékenységeket legtöbbször a klasztertagoknak otthont adó térség fejlesztésének szándéka integrálja. Szervezıdésük jellege szerint a klaszternek két alapkategóriája mőködik: • A vertikális klaszterek középpontjában egy-egy, többnyire összeszereléssel foglalkozó, alkatrészeket, részegységeket és szolgáltatásokat vásárló nagyvállalat áll. A hálózatok perifériáján pedig kicsi és közepes beszállító cégek sokasága helyezkedik el, miközben együttmőködésük formáját és tartalmát jelentısen befolyásolják a regionális fejlesztési, vállalkozásfejlesztési és innovációt továbbító szervezetek. • A horizontális klaszterben résztvevı cégeket és intézményeket ezzel szemben nem a termékek és szolgáltatások központ felé történı áramlása jellemzi, hanem ebben az esetben az együttmőködés alapja egy, a régióra jellemzı, valamennyi résztvevı által felhasznált erıforrás (munkaerı, ásványkincs, termálvíz, sajátos termelési kultúra, pl. 900
kézmőipar stb.). Az ilyen, klaszterben tömörült szervezetekre jellemzıbb a horizontális együttmőködési kapcsolat, amelynek során nem válnak egymás ügyfeleivé, hanem közös beszerzéssel vagy közös értékesítéssel tesznek szert méretgazdasági elınyre, pusztán azzal, hogy megrendelıként és eladóként nagyobb mennyiséget, szerencsés esetben jobb minıséget, magasabb feldolgozottsági fokot és hozzáadott értéket képviselnek. Így valósulnak meg a méretgazdaságosság célfában jelzett további feltételei. A határmegyék régióit érdekelheti, hogy az EU tagállamaiban számos, határokon átnyúló (cross-border) klaszter található. Az ilyen klaszterek fejlesztése mellett az szól, hogy • korábban ismeretlen, komparatív elınyöket tárhatnak fel, • az infrastruktúrák és humán erıforrások racionálisabb kihasználását teszik lehetıvé, • új pályákat nyithatnak meg az innovációk terjedéséhez és • alkalmasak az államközi gazdasági kapcsolatok javítására, a vállalkozások valódi internacionalizálására. Hogyan támogatják a klasztereket az EU-ban? • A támogatás fókusza az egyes cégekrıl áttevıdik a regionális termelési rendszerekre. • A hozzáadott érték termelését lehetıvé tevı környezet fontosabb a lokális érdekeknél. • Háttérbe szorulnak a pénzügyi beavatkozások. • Ha kivételesen lehetıség van erre, akkor ez nem járhat együtt a piaci folyamatokba történı beavatkozással, a nyertesek „kiválasztásával”. • A támogatók a nagy cégek helyett a KKV-k hálózatait részesítik elınyben, és jobban figyelnek a spontán, belsı növekedési mechanizmusokra, mint a régióba érkezı beruházásokra. • A klaszterek fejlesztéséhez a stabil jövıképet és az olyan értékeket is támogatják, mint a bizalmon alapuló együttmőködés, a szereplık közötti tudásáramlás, családi gazdaságok hagyományai. • A támogatók messzemenıen támaszkodnak a helyi önkormányzatokra, ipari cégekre és tanácsadókra. A klaszterszervezés során elıtérbe kerülnek a közintézmények, mint 901
segítık és ún. kapcsolatbrókerek. A sikeres klaszter-fejlesztési politikák úgy ösztönzik a régió cégeinek együttmőködését, hogy közintézmények teremtik meg a cégközi együttmőködés kereteit, miközben a régió fejlıdésének belsı logikáját és a régió valós társadalmi folyamatait is figyelembe véve támogatják a hozzáadott érték fokozására alkalmas regionális intézményi infrastruktúrát. • A fenntartható növekedés célkitőzése jelen van a klaszter létrehozásának elsı pillanatától. Milyen tapasztalataink vannak a hazai klaszterek mőködésérıl? Ma Magyarországon mintegy 20-25 mőködı és szervezés alatt álló, többnyire állami támogatást élvezı tömörülés létezik, amely önmagát klaszternek nevezi. Az autóipari és a bútoripari klaszterek mellett megjelentek a termál és turisztikai célúak is. A potenciális klaszterek száma azonban sokkal több ennél. Számos spontán üzleti hálózat jött létre, alvállalkozói kapcsolatok, értékesítési és beszerzési társulások formájában. Születésüknél többnyire a közszféra intézményei bábáskodtak. A sajátosságok a következık: •
A klaszterek létrejöttében az uniós mintához képest nagyobb a fölülrıl történı kezdeményezés szerepe.
•
Ezek a hálózatok nem rendelkeznek önálló jogi formával. Gazdasági társaságok, egyesületek, gazdaságfejlesztési célú nonprofit szervezetek vagy az államigazgatás alól kiszervezett közhasznú társaságok, regionális fejlesztési ügynökségek adnak keretet mőködésükhöz. A pályázatokat az elıbbi „gesztor” szervezet nevében adják be.
•
A klaszterek többsége fiatal szervezet, amelynek outputjai körében bizonyos eredmények látványosak (pl. konferencia, honlap), mások kevésbé látványosak (pl. forrásszerzési és -szervezési tudás, erısödı kapcsolat a cégek között, minıségbiztosítási tanúsítványok). A mőködı klasztereknek van, vagy legalábbis készítés alatt áll a weblapja vagy hírlevele, sok taggal e-mailen keresztül tartják a kapcsolatot.
902
•
Egyes klaszterekben nagy hangsúlyt kap az oktatás, az uniós piacokon való érvényesüléshez szükséges know-how átadása, és kisebb mértékben a technológiatranszfer.
•
A vertikális klaszterek esetében az oktatási tevékenység fıleg arra szolgál, hogy eljuttassa a vezetı vállalatok igényeit, az integrátor vállalat szakmai tapasztalatait, ismereteit a beszállítók felé, hogy azok megfeleljenek a kritériumoknak.
•
A klaszter tagok részérıl általánosan jelentkezı igény a meglévı együttmőködési szint növelése, vertikális klaszterek estén a beszállítóvá válás elısegítése.
•
A tagok azt is igénylik, hogy a klaszter-szervezet az EU tagság kapcsán segítséget nyújtson számukra pályázatok figyelésében, megírásában, beadásában. Ez a klaszterek számára testhez álló feladat, hiszen az uniós pályázatok volumene és jellege általában meg is követeli több vállalat összefogását.
•
A tagok esetenként elvárják a klasztertıl, hogy az érdekképviseleti funkciókat is ellásson, ami nem elsıdlegesen klaszter-funkció. Kedvezı lehet, hogy e tömörülések versenyt támasztanak az érdekképviseleti szervezetek között, és ez felpezsdítheti az érdekképviseleti életet a tagcégek javára. A gyenge pontok: •
A közös marketinget segítı tevékenység ma még a klaszterek leggyengébb pontja.
•
Az sem igazán jellemzı, hogy a létezı klaszterek közvetítı vagy akár tanácsadó szerepet vállalnának, segítséget nyújtanának tagjaik finanszírozásához, hitelekkel vagy kockázati tıkével történı ellátásához.
•
Arra is nehéz választ adni, vajon a hazai klaszterek hozzájárultak-e a regionális fejlıdéshez, mivel a klaszterekben a csúcstechnológiai vagy tudás-intenzív vállalkozások jelenléte inkább kivétel, mint szabály. Az erısségek:
•
A szervezeti megújulásban komoly, elsısorban szemléletfejlesztı szerepük van: a tagok megtanultak tartós együttmőködésben gondolkodni.
903
•
A mőködı klaszterek többsége pénzbeli és/vagy menedzsment-támogatást kapott a térség regionális fejlesztési szervezeteitıl, de ezek hosszú távon megtérülı beruházások.
•
A
jól
mőködı
klaszterek
beilleszkedtek
a
térségek
regionális-
és
vállalkozásfejlesztési szervezeteinek, ipari parkjainak, innovációs központjainak, inkubátorházainak közösségébe, és hatásuk együttesen is mérhetı lesz. •
A legjobb teljesítményt az ipari klaszterek nyújtották, ahol a vezérhajó egy vagy több nagyvállalat. Igaz, ilyen esetekben a régió, a térség, mint vonatkoztatási keret nem releváns, így hatásuk inkább ágazati és kisvállalkozás-fejlesztési szempontból értelmezhetı. A hazai klaszterek létesítése óta eltelt pár évben a hatások egyelıre váratnak
magukra, és ez természetes. Ezen a téren csak a szerves fejlıdés vezetett és vezethet tartós eredményre. Vannak-e ún. bevált gyakorlatok? Ilyenek elsısorban az autóipari és a bútoripari tömörülésekben, valamint az élelmiszeriparban bontakoztak ki. Ezek mind vertikális jellegő klaszterek, így a tagok motivációja a beszállítóvá válás és az alvállalkozói pozíció megtartása volt. A klaszterek szolgáltatásainak legjobb gyakorlata a tömörüléseket megszervezı nagy összeszerelı vagy felvásárló cégek korábban is meglévı képzési, minıségbiztosítási, rendezvény-szervezési tevékenységébıl nıtt ki, vagy annak szakmai bázisán alakult ki. A legjobb hazai klaszterek kitekintést szereztek az uniós piacokra és a csatlakozási kihívásokra, és képesek arra, hogy ezeket az információkat továbbadják tagjaik számára. Az uniós pályázatokkal megtámogatott klaszterek szerepet játszhatnak az EU által is támogatott regionális fejlesztési programokban. A klaszter-politikát bizonyos szinten beillesztették a Gazdasági Versenyképesség Operatív Programba (GVOP) és a Regionális Fejlesztés Operatív Programba (ROP). Jelenleg az integráló hajlandóság – a nagy szervezetek kezdeményezése – még erısebb, mint a kooperációs hajlandóság. Ezért a klaszterfejlesztési politika akkor jár el helyesen, ha nem egyszerően néhány erıs vagy potenciálisan erıs iparág támogatásáról
904
szól egy régióban. A célszerő politika inkább a gazdaság fejlıdésének egészét, annak alapvetı strukturális átalakulását helyezi a fókuszba, és azt keresi, hogy a struktúraátalakítás során miként lehet támaszkodni a meglévı vagy még fejlesztendı regionális erıforrás- és innovációs kapacitásra. A versenyelınyökkel kecsegtetı helyi adottságokból kiinduló klaszterfejlesztés alkalmas lehet arra, hogy integrálja a régió fejlıdésének számos különbözı aspektusát. Ki tehet a KKV-k forrásellátásának javításáért? A célfa második eleme a fejlesztési lehetıségek javítását és a nagyobb árbevétel megszerzését segítené. A vállalkozások külsı finanszírozása elsıdlegesen most is a pénzintézetek feladata. Ma már nem mondhatjuk, hogy nincsenek elérhetı hitelek, azt inkább, hogy nehezen kitermelhetık a kamatok és az egyéb járulékos költségek. Ez az uniós KKV-k számára is problémát jelent, amelynek megoldására született néhány, a következı tervezési periódusban nálunk is érvényesíthetı eszköz és elérhetı forrás: • A 2005-ig tartó Többéves Vállalkozásfejlesztési Program életre hívta a Kis- és középvállalkozási Garancia Programot. A nálunk is érvényesülı formákhoz képest ez tıke-és ICT hitelgaranciát is tartalmaz. • Az ETF Start-up Program a technológiai indulótıke finanszírozására jött létre, ami nálunk nagyon hiányzik. • A Seed Capital Action célja az innovatív, munkahelyteremtı vállalkozások támogatása. Ezen belül megtérítik a menedzserek alkalmazásának költségeit 50%ig, fejenként maximum 100 ezer euróig. Az ETF-programok közé tartozik még a Joint European Venture (JEV), amely az európai vegyesvállalat-alapítást célozza, a Kis- és középvállalkozói hitelprogram, amely az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal mőködik együtt, illetve a Növekedés és Környezet hitelkonstrukció, melynek célja a vállalkozások környezetvédelmi intézkedéseinek támogatása. Ezek küszöbértéke többnyire meghaladja a magyar KKV-k hitelfelvételi igényeit.
905
A Bizottság javaslatai szerint a 2000-2006-os idıszakban a hatékonyabban mőködı rendszer érdekében néhány újfajta megközelítésre lenne szükség: nagyobb hangsúly a közvetlen tıkejuttatásokra, állami támogatások helyett más formák elınyben részesítése, kockázatfinanszírozás, kölcsönök, garanciák – lehetıleg koncentráltan. Az önkormányzatok a vállalkozási és térségi kooperációk felkarolásával segíthetik az eszközök alkalmazási feltételeinek (együttes térségi hitelfelvétel, közös addicionális forrásszerzés) megteremtését. Támogatás és/vagy finanszírozás? A
támogatások
öt
alapelve
tehát
a
finanszírozási
elgondolásokban
is
messzemenıen érvényesül. Az Európai Bizottság 2003. decemberi ajánlása az Európai
Parlamentnek és Tanácsnak számos javaslatot tesz a KKV finanszírozás jobbá tételére. • A megoldás kulcsa az egyszerőség és a hozzáférhetıség: a vállalkozások egyszerően jussanak forrásokhoz úgy, hogy az Uniós és állami támogatásokat csak kiegészítı támogatásként vegyék igénybe. A javaslatok jelzik a támogató EU korlátait, a fenntartható növekedési pálya és az önfinanszírozás gazdasági recesszióban kínált változatait. Az önkormányzatok a saját és a vállalkozók által igénybe vehetı támogatások kihasználására biztatva, egyben tervezést és jövıképet érintı tényezıként kell, hogy kezeljék az állami beavatkozás minden szintő visszaszorulását. Hol tartunk a rendelkezésre álló források felhasználásában? A területfejlesztés forrásainak felhasználásáról szólva az önkormányzatok és a fejlesztési ügynökségek képviselıi egyetértenek abban, hogy a támogatási rendszer elaprózott, tagolt, túlságosan sokcélú. Hiányzik az ágazati és a regionális programok koordinált finanszírozási rendszere. A források jelentıs mértékben a gazdasági aktivitás növeléséhez, a munkahely-teremtéshez kapcsolódnak, és gyakran elıfordul, hogy azokat intézményfejlesztésre és nem termelı infrastruktúra fejlesztésére fordítják. A másik állítás szerint, a leginkább rászorulók tudják legkevésbé igénybe venni a támogatási forrásokat. Éppen a legnehezebb helyzetben levı önkormányzatoknak nincs pénze tervezésre, saját erıre. Megfelelı koordináció híján az ágazati források nem mindig 906
szolgálják hatékonyan a településfejlesztést, mivel kedvezményezettjei települések és vállalkozások, nem pedig térségi hatású programok. A jövıben a szektorközi együttmőködés, a vállalkozókkal, civilekkel épített kapcsolatok erısítése útján jobban be lehet vonni ıket különbözı szintő támogatási rendszerek tervezésébe és mőködtetésébe. A stakeholderek jelenléte egyfajta garancia arra, hogy az állami és magánforrások egymást erısítı módon hasznosuljanak a térségek fejlesztése érdekében. A következı lépés, hogy olyan támogatások kerüljenek meghirdetésre, amelyhez a vállalkozói szféra is hajlandó forrásokat biztosítani. A hazai és az uniós koordinációs szabályok illeszkedése még lassabb és nehezebb a tervezettnél. A folyamat gyorsítása segítheti, hogy a társadalmi szolidaritást kifejezı, felzárkóztatást segítı, kohéziós támogatások mellett javuljon a térségek versenyképessége, a régió, megye, kistérség tıkevonzó-képessége. Milyen szerepet játszhatnak a vállalkozók a pályázatokban? Elmaradott térségekben a kisvállalkozások különösen jól látható szerepet játszanak a helyi és regionális gazdaságok fejlıdésében. Helyi piacra termelnek, helyi munkaerıt foglalkoztatnak, az alacsony jövedelmő társadalmi rétegek egyik legfıbb jövedelemforrását jelentik. A társadalmi kohézió megteremtése és erısítése érdekében az EU fejlesztései éppen az ilyen térségeket célozzák, lehetıvé téve, hogy a vállalkozásfejlesztés regionális dimenzióban jelenjen meg. Talán itt – ahol személyesebbek az emberi viszonyok – könnyebb megfelelni a pályázatok ún. horizontális célkitőzéseinek: • A hátrányos helyzető etnikai kisebbségek, a romák számára egyre több program adódik az önálló jövedelemtermelı képesség megteremtésére. • A nık munkaerı-piaci reintegrációját célzó programok mellett hangsúlyosan megjelent a gazdasági önállóságot növelı vállalkozásélénkítés. • A fogyatékosok problémáinak a megoldása is ebbe a körbe tartozik, bizonyos esetekben a vállalkozóként végzett távmunka jelenti a megoldást. A következı tábla egy vállalkozás fejlesztési pályázat indikátoraira mutat példákat:
907
30.2. sz. táblázat Indikátorok a monitoring elvégzéséhez Output
Eredmény
Hatás
A technológiai Egy év mőködés A támogatott Vállalkozásindítás szektorban indított után generált bruttó vállalkozások száma vállalkozások aránya hozzáadott érték Támogatott Azon résztvevık számítástechnikai Az IT szektorban száma, akik javították Képzés képzések száma indított vállalkozások számítástechnikai leendı száma készségeiket vállalkozóknak A magasabb szintő marketingtudás Termékmarketing A jobb következtében Tanácsadás, tanácsadást igénybe marketingtudású megemelkedett konzultáció vevı vállalkozók vállalkozók aránya jövedelemre szert száma tevı vállalkozások száma Elégedettségi mutató Találkozások A mentoringot (a mentori Mentoring gyakorisága és követı javított tevékenységgel idıtartama életminıség aránya kapcsolatban) Vállalkozók száma, Az export aránya a akik információt Vállalkozók száma, vállalkozások Információ kaptak az akik új exportırökké forgalmában 18 exportpiacokat váltak hónap múlva illetıen Sikeresen A beruházás által Finanszírozott megvalósított generált éves Tıkeemelés beruházási projektek beruházási projektek hozzáadott érték egy száma száma év után Vállalkozók által Hosszú távú közösen szervezett Újonnan létesített kereskedelmi, üzleti Hálózatépítés kiállítások, kapcsolatok átlaga kapcsolatok száma, konferenciák száma hozama Milyen lehetıségek vannak még a vállalkozói együttmőködésre? A célfa harmadik megoldási javaslatára az üzleti inkubátorházak jelenthetnek példát, ahol a vállalkozók fizikai közelségben találkoznak egymással. Az inkubátorok olyan intézmények, amelyben különbözı politikák céljai közösen valósulnak meg. Ezek: vállalkozásfejlesztés, innováció, regionális fejlesztés, európai uniós integráció, munkaügy. A sikeres inkubátorház ugyanis kisvállalkozásokat hoz létre, regionális erıforrásokat 908
mozgósít, EU adaptációs folyamatokat generál, határokon átnyúló kapcsolatokat épít, és munkahelyeket teremt. Az inkubátorház olyan telepszerően létesített ipari, szolgáltató és helyenként kereskedelmi létesítmények együttese, amely a mikro-, kis- és középvállalkozások számára a kor színvonalán biztosítja a korszerő gyártmányok elıállításához, szolgáltatások nyújtásához, a modern technológiák alkalmazásához nélkülözhetetlen feltételeket. • A vállalkozói inkubátor biztosítja a termelıtevékenységhez elengedhetetlenül szükséges fizikai infrastruktúra (energia, víz, telefon, szennyvíztisztító stb.) igénybevételét. • Olyan mőködési szolgáltatásokkal (szellemi infrastruktúra) segíti a vállalkozókat, amelyek ma már nélkülözhetetlen részei a sikeres üzletvitelnek (ügyvitelszervezés; pénzügyi, számviteli ügyintézés, PR; marketing; logisztika; külkereskedelem bonyolítása; hitelügyintézés; beruházási, fejlesztési, jogi tanácsadás stb.). • Az inkubátorház területe körülhatárolt, épülete több funkciós, rendezvények, képzések, kiállítások számára is alkalmas területet biztosít. Mőködésérıl gazdasági társaság vagy alapítvány gondoskodik. Az inkubátorházak bérlıi a kilencvenes évek elején elsısorban pici, törékeny, a túlélési periódus átvészelésében intézményes segítségre, ún. összevont menedzsmentszolgáltatásokra szoruló kezdı vállalkozók voltak. Napjainkban elsısorban növekedés-orientált, korszerő termelı és/vagy szolgáltató tevékenységet
folytató,
közepes
létszámú
munkaerıt
foglalkoztató
kis-
és
középvállalkozások. A fejlettebb házakban a hazai és külföldi tıke bevonásával esetenként olyan innovációt valósítanak meg, amely elısegíti az ipari struktúra átalakítását, korszerő termékek gyártását, korszerő technológiák és szervezési módszerek alkalmazását – a környezet károsítása nélkül. Ahol lehet, ott elınyben részesítik az exportorientált termelést növelı késztermékgyártó és beszállító vállalkozásokat, segítik a hazai szellemi tıke (találmányok, K+F eredmények) bevonását, az ipari és egyetemi kutatóhelyek bekapcsolódását.
909
Ki finanszírozza az inkubátorokat? Egységes jelenség, hogy az inkubátorházak szolgáltatásaikat önköltségesen vagy nagyon kis haszonnal nyújtják, a külsı szolgáltatásból származó bevétel aránya pedig alacsony. Az inkubátorházak fı bevételi forrásai (a) az inkubált vállalkozások bérleti díjai, valamint (b) a különbözı pályázati bevételek. A kettı közötti arányok ugyan változóak, de a két fı bevételi forrás ebbıl tevıdik össze. A bérleti díj jelentıségét mutatja, hogy az ingatlanok területi kihasználtsága mindenütt magas, ami a tartalék-területekkel való célszerő gazdálkodás fenntartásának rovására megy. Az inkubálás mellett ingatlanhasznosítási céllal is mőködı házakban (inkubátoripari park, vállalkozási övezet kombináció) megvehetı, lízingelhetı vagy bérelhetı telkeket, épületeket is biztosítanak a betelepülı vállalkozásoknak. Az inkubátorházak többsége az önkormányzatoktól 10-30 éves idıtartamra kedvezı bérleti díjjal vagy bérleti díj nélkül veszi igénybe az épületet. Például Kecskeméten az inkubátorház a megyei önkormányzattól 10 évre kapott épületrészt, ami 2002-ben lejárt. Mivel az elsı inkubátorházak a 1990-es évek elején alakultak, a kedvezményes ingatlanhasználat néhány településen már középtávon véget ér, itt a fı bevételi forrásra új struktúrát kell kialakítani. Azok a települések, ahol az ingatlan a mőködtetı alapítvány saját tulajdona, kivételnek számítanak (ilyen például Sátoraljaújhely). Legutolsó idıkig az OFA, a minisztériumok és az önkormányzatok mellett a Phare program játszott jelentıs szerepet játszott az inkubátorházak létesítésében. Az elmúlt években a GKM maradt hovatovább az egyetlen eseti finanszírozó az inkubátorok és az ipari parkok (kényszer)házasságát erıltetve. Az inkubátortól a klaszterig. A vállalkozási inkubátorok körül gyakran kialakul az inkubált és a társult vállalkozások közötti aktív együttmőködés. Ennek szintje egy bizonyos fok felett már indokolja, hogy vállalkozói hálózatról beszéljünk. A bérlık közötti együttmőködéseket és a külsı cégekkel/intézményekkel való kooperációkat aktívan támogató inkubátor tehát a vállalkozási hálózat valamilyen intézményesülési formájának is felfogható. A vállalkozás- és regionális fejlesztési politika nagy kérdése, hogy az inkubátorok és a klaszter tagjai milyen viselkedésre ösztönzik egymást. A cél egy olyan szabály-ösztönzı és támogatási rendszer, amely ún. nyerı-nyerı szituációt hoz létre: ebben az esetben a
910
résztvevık mindegyike jobban jár ahhoz képest, mintha nem venne részt az együttmőködésben. Hogyan kürtöljük világgá az együttmőködés eredményességét? A problémák feltárása, a megoldáshoz vezetı célok kitőzése mindig a siker reményében, és remélhetıleg mérhetı sikerkritériumok jegyében történik. S ha megtörténik a csoda, arról hírt kell adni a támogatóknak és másoknak is. A hálózat marketingje és a hálózati marketing végsı soron hagyományos kategóriákkal dolgozik. Kiemeli az egyedit, jelentısebbé teszi, kiterjeszti érvényesülése térbeli határait. Ahogy a helyi rétesrıl, szilváról, uborkáról, kolbászról és pálinkáról, vagy az elszármazott Nobel-díjas szülıhelyérıl megjegyezzük a megyét, így válik egy produktum és a gyártója az együttmőködés által érintett terület reprezentánsává. Az együttmőködés által megváltozott szervezeti minıség innovációt, technológiai transzfert, terméket, szolgáltatást kínál. Az üzenet standard elemei versenyképességrıl, hatékonyságról az EU-s normáknak való megfelelésrıl szólnak. A természetes anyag, a választék, a környezetkímélı technológia, vagy éppen a természetes anyagok kiváltása, az újra feldolgozható, környezetbarát jelleg lehetnek a termékkel kapcsolatos üzenetek egyediséget biztosító, hozzáadott értékei. A reklámokban egyre gyakrabban szerepel a hálózat nevéhez köthetı minıség vagy ár, a hálózat nevével fémjelzett termék. A Hungarikumokhoz a térségi kiválóság keresésén és elismerésén keresztül vezet az út. Lehet egyedi az ár is, amennyiben a hálózat valóban hozzájárult a tranzakciós költségek csökkentéséhez. Vagy mert kikapcsolt szemeket az értékesítési láncból, vagy éppen bekapcsolt másokat az értékláncba és ezzel növelte a termék feldolgozottsági fokát. Máskor a disztribúciós lánc hosszúságának nagysága mutatja sikereinket. A történet folytatása biztosan tartalmazza, hogy milyen fejlett technológiát milyen gyakorisággal cseréltek még fejlettebbekre, a leghíresebb dizájnerek, ipari formatervezık közül kik dolgoztak a cégnél, milyen innovatív eljárások főzıdnek a dolgozókhoz és a fejlesztıkhöz stb. Szabadalmi- és védjegyoltalmak teszik jelentıssé, erısítik és hirdetik a folyamatos megújulást.
911
Új fejezet a cég nemzetközivé válása, ennek bıvülése: minden új ország, minden új joint-venture valamilyen új minıség, amennyiben az új szükségletek további új fejlesztések kiinduló alapjává válnak. A cégek összeolvadása és szétválása történhet a termékek integrációjával és diverzifikálásával, offenzív és defenzív versenystratégiával: az eredmény minısít, ami az említett régiókban piacvezetı szerepet jelent a hálózattá, esetenként klaszterré szervezıdött bútor, élelmiszer és kötöttáru gyártásában. A hatékony gazdaságszervezés eredménye így válhat a versenyképesség növelésének bevált gyakorlatává, a hazai termék a globális piac részévé, a hálózat által kínált elınyök hasznosításával. Hol találunk partnereket település- és vállalkozásfejlesztéshez? A partnerkeresési technikák annak a kiterjedt üzleti információs és szakmai tájékoztatási rendszernek az ismeretén alapulnak, amelynek részei a kamarák, az EUpontok, az OMIKK, az egyetemi könyvtárak, a technológiatranszfer központok, a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht., a Regionális Fejlesztési Holding, a Nemzetközi Technológiai Intézet, az Ipari Parkok Egyesülete és még számos további szervezet. (Példaként kiemelhetı még az INNOSTART NÜIK, a Vállalkozói Inkubátorok Szövetsége, a Magyar Innovációs Szövetség, több klaszter-szervezet, a Magyar Termelékenységi Központ Kht. és jó néhány szakmai szövetség.) Ezek többsége hagyományosan és elektronikusan terjesztett hírlevelekben, rendezvénysorozatokon ad hírt tevékenységérıl, ismerteti szolgáltatásait és honlapjaik a világhálón elérhetık. Együttmőködı vállalkozások sikeréhez számos szakember közremőködésére van szükség. A projektek többségéhez nagy számú partnert kell bevonni. Az innováció is csapatot feltételez. A partnerek keresése a célkitőzések körvonalazásával és a forrásigények nagyságának tisztázásával kezdıdik. Most ismertetjük néhány szervezet kínálatát.
A Kamarák A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara központja, megyei irodái és legnagyobb szervezete, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara legfontosabb hivatása, feladata és hagyományos szerepe, hogy a piaci versenyben a vállalkozói környezet javításával, gazdasági elemzésekkel, elırejelzésekkel, javaslatokkal, megbízható üzleti kapcsolatok 912
kiépítésével, továbbá jogi, számviteli, közgazdasági, adó- és egyéb tanácsadással hatékonyan segítse tagjait, a gazdasági élet szereplıit. A BKIK mőködteti az Euro-információs és Dokumentációs Szolgáltató Központot, amely az Európai Bizottság fıigazgatóságainak neve, és tevékenységi területei szerint, kulcsszavakkal teszi lehetıvé a keresést.
A technológiatranszfer központok Az International Relay Center (IRC Hungary) az Európai Unió Magyarországi Innováció Közvetítı Központja a terület legnagyobb hagyományú hazai szervezeteinek konzorciumaként jött létre. A központ az OMIKK EU Info Szolgálatának a tapasztalataira épít, és feladatait a Nemzeti Üzleti és Innovációs Központtal és a Nemzetközi Technológiai Intézettel együttmőködésben valósítja meg. Mint az EU projektje, az Európai Bizottság szakmai és pénzügyi támogatását élvezi. Az EU MIK/IRC Hungary sikeres mőködéséhez további jelentıs szakmai és pénzügyi támogatást nyújt a Nemzeti Kutatási és Technológiai Ügynökség. Az EU MIK/IRC Hungary maga is hálózat tagja, így feladatait az azonos tevékenységet folytató külföldi partnerekkel együttmőködésben oldja meg. Az IRC szolgáltatásai között technológiai audit elkészítése, vagyis a vállalkozások által alkalmazott technológiák minıségi és korszerőségi felmérése is szerepel. Mind a technológia behozatalt, mind a kivitelt úgy ösztönzik, hogy segítséget nyújtanak részben az igények meghatározásában, részben az alkalmazott kutatás, fejlesztés kiajánlható eredményeinek feltárásában, megfogalmazásában. Online hálózatuk útján vagy azokat az európai cégeket kutatják fel, amelyek a szükséges technológiákkal rendelkeznek, vagy amelyek igénylik a feltárt eredményeket. Új kezdeményezésként ezt a tevékenységet szélesíti a Magyar Technológiatranszfer Központ, amely a stuttgarti központú Steinbeis Stiftung für Wirtschaftsförderung (Steinbeis Alapítvány a Gazdaság Fejlıdéséért) mintájára alakult ki, nem önálló jogi személy, mőködésérıl a Nemzetközi Technológiai Intézet gondoskodik. Az MTTK fı célja javítani a magyar kis- és középvállalkozások versenyképességét az európai mezınyben oly módon, hogy a Központ és hálózata hatékonyan közremőködik a korszerő
technológiák elterjesztésében, a menedzsment legújabb módszereinek
bevezetésében. 913
A Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány Az utóbbi években a Gazdasági és Közlekedési Minisztériummal együttmőködve és saját projektjei révén pályázatokkal segítette új, technológia orientált inkubátorházak létrejöttét, továbbá segítette a meglévık felújítását és informatikai fejlesztését. A helyi vállalkozásfejlesztésben érdekelt szervezetek széles körét tömörítı HVK hálózat az ország egészét lefedi, és ma már több mint 100 alközpontot és képviseleti irodát mőködtetnek a megyék fıbb településein. A HVK-k szakértıi tanácsot adnak a kis- és középvállalkozásoknak pályázataik, üzleti és pénzügyi tervük elkészítéséhez, valamint részt vesznek a hiteldöntésekben.
Az ITDH Kht. (Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht.) A Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. nonprofit szervezet, mely a gazdaság külföldi és magyar szereplıinek nyújt térítésmentes szolgáltatásokat a kapcsolatok felvétele, kiépítése és megszilárdítása érdekében. Alaptevékenységei között hangsúlyosan szerepel a kis- és középvállalkozások EU felkészítése, exportjuk elısegítése, nemzetközi versenyképességük javítása, beszállítóvá válásuk támogatása, tıkekivitelük ösztönzése, valamint a külföldi mőködı tıke behozatalának elımozdítása. A Kht. palettáján a külpiaci tevékenység háttérfeladatai mellett megtalálhatók ki- és befelé irányuló tıkeközvetítések, a pályázatokhoz kapcsolódó feladatok, az Euro Info Központok hazai hálózatának mőködtetése, a regionális fejlesztési munkák. Az ITDH külföldi vállalatok magyarországi befektetéseivel, illetve magyar vállalatok közvetlen és közvetett külpiaci megjelenésével kapcsolatban tár fel üzleti lehetıségeket, végez partnerközvetítést, szakkiállításokon való részvételt szervez. Koordinálja az olyan konkrét gazdaságfejlesztési akciókat, mint a Gripen repülıgépek vásárlásának ellentételezése magyar beszállításokkal, és az iraki újjáépítésben történı magyar vállalati részvétel. Az ITDH Beszállítói Központ kiemelt ágazatai: gépjármőipar, gépipar, textilipar, bırés cipıipar, turizmus, informatika, elektronika és mőszergyártás.
914
A hazai beszállítói hálózatokat, a beszállító kis- és közepes vállalatok gazdasági teljesítményét és azok versenyképességét az alábbi tevékenységekkel fejleszti: • a meglévı beszállítói termékek külpiacra történı kiajánlása; • országon belüli multinacionális kapcsolatok erısítése; • a hazai beszállítók együttmőködésének (térségi, regionális, országos szintő) fejlesztése; • a hazai beszállító kis- és közepes vállalkozások gazdasági teljesítményének prezentálása ágazati rendezvényeken (konferenciák, kiállítások és vásárok); • információk nyújtása az egyes ágazatokban mőködı beszállító kis- és közepes vállalatokról (cégadatok, kiemelt tevékenységek, alkalmazott technológia, piaci partnerek, termékek, vállalati kulcsemberek elérhetısége stb.); • ágazati beszállítói adatbázisok készítése; • beszállítói rendezvények szervezése; • a képviselt ágazatban kapcsolattartás a hazai és külföldi ágazati, beszállítói szövetségekkel, szervezetekkel, illetve a központi kormányzati intézményekkel és szervezetekkel.
A Regionális Fejlesztési Holding Rt. Az RFH Rt.-t a Kormány 2063/2000. (III. 29.) számú határozata hozta létre, és az ÁPV Rt. alapította 500 millió forint jegyzett tıkével. Üzletpolitikáját a Kormány 2220/2000. (IX. 21.) számú határozata szabályozta. Fı feladata regionális fejlesztési projektek segítése, melyek során különös figyelemmel kell támogatnia a kis- és középvállalkozásokat. Az RFH Rt. 5 Mrd Ft értékben megvásárolt 10 „érdekeltséget”, melyek a korábban a Magyar Fejlesztési Bank tulajdonában álltak, többségük regionális fejlesztési társaság volt. Ezek a továbbiakban az RFH Rt. leányvállalatai lettek. Munkájukban a regionális fejlesztés és a vállalkozásfejlesztés számos ponton összekapcsolódott, pl. ipari parkokat fejlesztı projekteket is gondoztak: az egyes ipari parkokban az RFH Rt. leányvállalatai, az egyes regionális fejlesztési társaságok tıkerészesedést vállaltak annak érdekében, hogy oda vállalkozások – köztük kicsik és közepesek – települjenek be. Az RFH Rt.-t mind a Széchenyi Tervbe, mind pedig az ugyanilyen nevő vállalkozásfejlesztési programba is bevonták, több más lebonyolító szervezettel együtt (pl.
915
Energia Kht., Magyar Fejlesztési Bank Rt., Magyar Turizmus Rt., Magyar Államkincstár, Magyar Vállalkozásfejlesztési Kht. stb.). Az RFH arra törekedett, hogy koherens egészet alkotó, egymással összefüggı programok halmazát vállalhassa fel, és ez sikerült is. A Széchenyi
Terv
vállalkozáserısítı
programjainak
körében
ık
bonyolították
a
hálózatépítéssel, franchise fejlesztéssel, beszállítással kapcsolatos programokat, a regionális gazdaságépítési programok körében pedig az ı feladatuk volt a klaszterek fejlesztésével, az ipari parkokkal, a logisztikai centrumokkal és inkubátorházakkal kapcsolatos pályázatok lebonyolítása. A Vállalkozói Inkubátorok Szövetsége Az 1991-ben alapított Szövetséget a vállalkozói inkubátor-rendszerek szervezeti, információs és elméleti kérdéseinek kimunkálása, összehangolása, a hazai és a nemzetközi kapcsolatok kiépítése, ápolása és ezeken keresztül a rendszerek elterjesztésének elısegítése érdekében hozták létre. A Szövetség céljának tekinti a meglévı inkubátor rendszerek tevékenységének támogatását, új vállalkozási inkubátorok létrejöttének elısegítését, az ezekhez szükséges információs rendszer kiépítését és mőködtetését, a célok megvalósításához szükséges eszközök felkutatását, tagjai érdekképviseletének ellátását, a tevékenységgel összefüggı szakmai színvonal emelését oktatás, tapasztalatcsere, tanulmányutak szervezésével, továbbá a nemzetközi kapcsolatok építését és ápolását. A Magyar Innovációs Szövetség A Szövetség filozófiájának lényege, hogy a magyar ipar fejlesztését, a magyar gazdaság növekedését az innovatív cégek számának növelésével, mőködési feltételeik javításával kell elısegíteni. A MISZ tíz éves fennállása óta – többnyire eredményesen – próbálja különbözı állásfoglalások, javaslatok kidolgozásával segíteni, formálni az innováció szférájának döntéshozóit. Kiterjedt területi képviseleti hálózattal, és szakirányú tagozatokkal rendelkezik: nyolc innovációs központ, régiónként egy-egy területi képviselet, hat tagozat segíti munkáját. A Szövetség rendszeresen rendez kiállításokat, valamint innovációs nagydíjat alapított, amelyet ifjúsági és felnıtt kategóriákban évente pályáztat.
916
Az Ipari Parkok Egyesülete Az 1994-ben létrejött Ipari Parkok Egyesülete nonprofit szervezet, mely tagjai révén elısegíti, hogy hazánkban ipari parkok alakuljanak, és azok jól mőködjenek. A szervezet csaknem 80 tagja között 24 ipari park, 20 önkormányzat, jó néhány gazdasági társaság, vállalkozói inkubátor, több egyetem és kutatóhely, alapítvány és magánszemély is megtalálható. Fı célkitőzése a gazdaságfejlesztés, a foglalkoztatás és a tıkeszervezés elısegítése. Kiterjedt nemzetközi tevékenysége keretében közvetlenül részt vesz a szlovákiai és a romániai ipari parki intézményhálózat kialakításának szakmai alapozó munkálataiban. A kis- és középvállalkozások számára az ipari parkok üzleti lehetıségeik kiszélesítését, hatékonyságuk növelését nyújtja. E téren vállalt fıbb feladatai: közremőködés kistérségi programok, pályázatok kidolgozásában, részvétel oktatási projektek szervezésében, logisztikai, kommunikációs, informatikai, irodatechnikai szolgáltatások nyújtása. Mibıl okulhatunk? (mini esetleírás egy klaszterrıl) A
kamaráktól
indult,
technológiatranszferrel,
befektetések
szervezésével,
képzéssel,
pályázatsegítéssel, innováció-menedzseléssel és még sok háttérfeladat ellátásával foglalkozó alapítványiszövetségi-egyesületi körképet zárjuk egy jól mőködı klaszter tevékenységének bemutatásával. Ez legyen a zalaegerszegi székhellyel megalapított Pannon Fa- és Bútoripari Klaszter (PANFA), amely nyugatdunántúli, de már azon túl is nyúló hatókörben szervezi csaknem száz tagvállalatának technológiai innovációját, piacbıvítését és továbbképzési feladatait. A Zala Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány által mőködtetett klaszter fa- és bútoripari vállalkozásokból, gazdaság- és területfejlesztési szervezetekbıl, valamint a Nyugat-Magyarországi Egyetem egyes tanszékeibıl jött létre 2001 júniusában. A Pannon Fa- és Bútoripari Klaszter célja, hogy hozzájáruljon a régió általános megújulási képességének kialakulásához; a régióban nagy hagyományokkal rendelkezı, így meghatározó szerepet betöltı fa- és bútoripari ágazat hálózatszerő fejlesztéséhez; a faipari feldolgozottsági szint növeléséhez, az ágazat versenyképességének növekedéséhez; az állami támogatások regionális gazdasági prioritások szerinti elosztásához a források összehangolt felhasználásának orientálásával. A klaszter mőködésével elı kívánja segíteni a fa- és bútoripar területén tevékenykedı cégek hálózati együttmőködési hatékonyságának növekedését, új integrációs kapcsolatok kialakulását, a térségi vállalkozások innovációs tevékenységének a fokozódását, valamint a nyugat-dunántúli régióban mőködı klaszterek 917
kompatibilitását. A PANFA klaszter kitüntetett földrajzi területe a nyugat-dunántúli régió, de a közép-dunántúli régió két megyéjébıl is szívesen toboroz tagokat, összességében tehát Gyır-MosonSopron, Vas és Zala megye, valamint Veszprém és Somogy megye fa- és bútoripari vállalkozásaiból. Emellett csatlakozhatnak hozzá régión kívüli szervezetek is. A nyugat-dunántúli régió az ország egyik legfejlettebb régiója mind a lekötött erıforrásokat, mind a gazdasági teljesítményt illetıen. A fa vertikum a lekötött tıke, a bruttó hozzáadott érték és az export mutatóit tekintve az országos átlagnál fejlettebb, de a faipar súlya a régió iparában összességében nem nagy. Bruttó hozzáadott értéke a nyugat-dunántúli régióban 5%. A régióban 660 faipari társas vállalkozás mőködik. Közülük 28 közepes és 14 nagy, illetve 73 külföldi tulajdonú vállalkozás. A hozzáadott érték elıállításában a régióban a közepes és nagyvállalatok nagyobb arányban vesznek részt, mint a kisebbek. A mikro- és kisvállalkozások részesedése mindössze 14%, a közepeseké 25, a nagyoké 61. A nyugat-dunántúli régió fa vertikumában a külföldi tulajdonú vállalkozások állítják elı a bruttó hozzáadott érték 57%-át, tehát nagyobb részét. A klaszter nem jogi személy. Az alapító 15 szervezet: Balaton Bútorgyár Rt., Falco Rt., Falco Sopron Irodabútor Kft., Kanizsa Trend Kft., Kondor & Sragner Kft., Marcali Főrészüzem Kft., Mőbútor Rt., Zala Bútorgyár Rt., Nyugat-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács, Nyugat-Pannon Regionális Fejlesztési Rt., Nyugat-Magyarországi Egyetem, Bútor- és Faipari Szövetség, Fagazdasági Országos
Szakmai
Szövetség,
Országos
Asztalos
és
Faipari
Szövetség,
Zala
Megyei
Vállalkozásfejlesztési Alapítvány. Az alapítók között nincs önkormányzat. Ennek a ténynek a klaszter finanszírozásában, az elérhetı pályázatok szempontjából van jelentısége. A klaszter Együttmőködési Megállapodás megkötésével jött létre. Ez rögzíti az alapító szervezetek hozzájárulásait a klaszter mőködéséhez, és megbízza a ZMVA-t, hogy a Pannon Fa- és Bútoripari Klaszter mőködéséhez szervezeti és gazdálkodási keretet teremtsen, annak munkaszervezeti feladatait ellássa. További információért lásd a www.panfa.hu honlapot.
918
30.1. Felhasznált és ajánlott irodalom
Kalcsú Zoltán – Kurusa László [szerk.]: A nyugat-dunántúli regionális faipari klaszter és innovációs technológiai központ megvalósíthatósági programja. (Pannon Fa- és Bútoripari Klaszter, Zalaegerszeg, 2002.) Buzás Norbert – Lengyel Imre [szerk.]: Ipari parkok fejlıdési lehetıségei: regionális gazdaságfejlesztés, innovációs folyamatok és klaszterek. (JATEPress, Szeged, 2002.) ENSR Regional clusters in Europe. Observatory of European SMEs. 2002 / No. 3. European Network for SME Research ENSR, coordinated by Mr. Arne Isaksen and Ms. Elisabet Hauge from AGDER Research Foundation (Kristiansand). Futó Péter: Az EU és a globalizáció hatása a magyar kis-és középvállalkozásokra. (In: Európai Tükör, 2001. 4 szám.) Kis-és középvállalkozások helyzete 2002 (Magyar gazdaságelemzı Intézet, 2002.) Nikodémus - Gecse „Klaszterek a posztszocialista országokban”. Magyarországi klaszterek - esettanulmány. [Budapest, 2002. október 31. Készítette: Dr. Nikodémus Antal – Gecse Gergely (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Technológia-politikai Fıosztály) Készült: az OECD-LEED East-West Cluster Summit elıadásához angol nyelven (magyarra fordította Gecse Gergely).] Piskóti-Dankó-Schupler-Büdy: Régió –és településmarketing (Miskolci Egyetem RMC Marketing Centrum 1997.) SEED (2003) SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány: A vállalkozói inkubátorok Magyarországon, a nemzetközi és hazai fejlesztés lehetıségei, kihívásai (Vállalkozói Inkubátorok Szövetsége, Székesfehérvár 2003.)
919
Rakusz Lajos: Az ipari parkok közép- és hosszú távú fejlesztési stratégiája, különös tekintettel a regionális fejlesztési programokra és az azokhoz kapcsolódó várható EU támogatásokra (Budapest, 2003. november 25. Készült a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium megbízásából) SEED (2003) SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány: Regionális klaszterek és a létesítésükre,
mőködtetésükre
vonatkozó
politikák
az
Európai
Unióban
és
Magyarországon (Budapest, 2003. november 19. Készült a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium megbízásából) Mőködı gazdasági szervezetek 2004. második félév (KSH)
920
30.2. Kapcsolódó intézmények, Internetes honlapok http://europa.eu.int/ általános információk az EU intézményeirıl, napi hírek, kapcsolódási pontok, további linkek http://www.eur-op.eu.int/ az EU hivatalos publikációinak kiadóhivatala http://www.prosafe.org termékfelelısség az egyes tagországokban http://www2.echo.lu/home_echo.html bevezetés a nemzeti foglalkoztatási törvényekbe és az ipari kapcsolat-rendszerekbe http://www.ticqa.eotc.be/ online adatbázis több mint 30 000 minıségértékeléshez kapcsolódó szolgáltatással http://www.european-patent-office.org Európai Szabadalmi Hivatal http://europa.eu.int/eur-lex Európai Uniós törvénytár http://www.eureka.be/ az ipar K + F adatbázisa http://ted.eur-op.eu.int/ európai uniós tagállamok tendereihez lehet könnyen hozzáférni http://www.dgmarket.com/ Világbank és egyéb nemzetközi szervezetek által támogatott kiírásokról tartalmaz információkat http://europa.eu.int/comm/secretariat_general/sgc/aides/dgs_prg_de.htm
az
EU
pénzügyi támogatásairól szóló információk http://www.rural-europe.aeidl.be a LEADER programban résztvevı területek és programjaik adatbázisa
921
http://europa.eu.int/en/comm/dg23/bcnet/bcnet_en.htm partnerkeresı üzleti hálózat a kis- és középvállalkozások részére http://www.cordis.lu információk az EU kutatási és fejlesztési témakörébıl http://europa.eu.int/information_society informatikával kapcsolatos hírek, újdonságok
922
