3. SZÁM

1

tó

Ki

TÁRSADALOMTUDOMÁNYI

ÉS MŰVÉSZETI

FOLYÓIRAT

M E G J E L E N I K É V E N T E N É G Y S Z E R -IV. É V F O L Y A M 1999/3. S Z Á M

SZERKESZTIK: KASSAI A

FERENC,

FAX:

BALÁZS,

KATONA

S Z E R K E S Z T Ő S É G

DÁNIEL

FŐ

BARTÁK

TANÁRKÉPZŐ

ATTILA,

CÍME:

9701

FŐISKOLA

C Z ETTE R

IBOLYA,

FŰZFA

BALÁZS

főszerkesztő,

SÜMEGI

ISTVÁN,

SZABÓ

GÁBOR,

TÓTH

SZOMBATHELY, -

MAGYAR

BERZSENYI

IRODALOM

TANSZÉK)

94/329-527 • E-mail: [email protected] • A B Á R E L Ő F I Z E T É S I

T Á M O G A T Ó N K :

SZOMBATHELY

MEGYEI

JOGÚ

VÁROS

TÉR

DÍJA

2.

PÉTER

(BERZSENYI

TEL.:

94/326-222

E G Y É V R E 800

KULTURÁLIS

FT

BIZOTTSÁGA

LAPUNK K I A D Á S Á T S E G Í T I K : SOROS A L A P Í T V Á N Y • N É M E T H L Á S Z L Ó

SZAKKOLLÉGIUM

•

MAGYARORSZÁG

NEMZETI K U L T U R Á L I S

KFT,

• KÖZOKTATÁSI

ALAPPROGRAM •

ÉS M O D E R N I Z Á C I Ó S

PHILIPS MONITORIPAR

K Ö Z A L A P Í T V Á N Y • BERZSENYI

T A N Á R K É P Z Ő F Ő I S K O L A • VAS MEGYEI T U D O M Á N Y O S I S M E R E T T E R J E S Z T Ő

DÁNIEL

EGYESÜLET

Láng

Zsuzsa

versei.

Láng Zsuzsa Angéla versei

Antient Concert Rooms eső szemetel kelletlenül feltámad a szél s a Pearce Street túloldalán düledező koncertterem a múltról mesél bedeszkázott ajtajára roskadnak az évek oldalából kinőtt csenevész akácfa ide-oda libbenve integet lépcsőjére kiülnek egy zenedarab feszengő hangjai kéményéből tétova tapsot kap fel a szél vinné a szellő megtépett fátylát a múltnak, beleszőve dublini hangok, életek, papírra vetett szerelem-dalok - véget nem érő gyász-imája az idegenben megholtnak

103

Láng

Zsuzsa

versei

Mythopoennis Joyceae de Profundis Aeternetitatis Peneloquentiae Aquam

semsonsemsemsemizibennem látoksemittsem annalufijafujjabella shajnalontaelszállamagasba sóhaja

1 0 4

Bekapcsolódási

kísérletek

egy nemzetközi

irodalmi

kultuszba.

Gáspár Edit

Bekapcsolódási kísérletek egy nemzetközi irodalmi kultuszba avagy Joyce és Szombathely

Dolgozatom tárgya: a szombathelyi Joyce-kultusz feltárása, mely magába foglal­ ja a kultusz genezisének, fejlődéstörténetének és szertartásrendjének vizsgálatát. Mégis, mielőtt rátérnék a szombathelyi vonatkozások elemzésére, fontosnak tar­ tom, hogy bemutassam a nemzetközi (azon belül is a dublini) kultusz történése­ it. Erre azért van szükség, hogy a két kultuszváltozat közti hasonlóságok, „vélet­ len egybeesések" nyilvánvalóvá válhassanak. A legfontosabb különbség, ami elkülöníti a Joyce-kultuszt a többi irodalmi kultusztól, hogy ez olyan író emlékére és munkásságára épül, „akinek műve Takács Ferenc szavaival - még ma is, egy teljes irodalmi korszak múltával is szélsőségesen újító, avantgárd és modernista, ezoterikus, nehezen megközelít­ hető, csupán az odaadó kevesek számára élvezhető irodalomként él a köztudat­ ban, de - legalábbis részben - még a magas irodalmi, szakmai köztudatban is; kezdetben pedig még az értő és az újra fogékony irodalmárok közül is sokan ta­ lálták érthetetlennek és olvashatatlan írónak, művét pedig zagyvaságnak és szél­ hámosságnak. (Nálunk például Szerb Antal még 1941-ben megjelent Világiroda­ lom történetében is „blöff'-nek minősítette Joyce életművét.)" 1

Takács Ferenc 1982-es cikkében a magyarországi Joyce-kép (későbbi cikké­ ben már a Joyce-kultusz kifejezést tekinti használatosnak!) „hagyományos eleme"ként az áhítatos tiszteletet jelöli meg. Úgy véli, hogy ez az áhítatos tisztelet „hol pozitív előjellel" jelentkezik, „amikor is szerzőnk a magas determinizmus szerpap­ jaként lebeg szárnyalásra csábító magasságban, hol pedig negatív hangsúllyal, 2

105

Gáspár

Edit

amely utóbbi esetben szerzőnk a modern irodalmi bomlás és bomlasztás tuda­ tos és rettenthetetlen bajnokának mutatkozik, kártékony törvényhozó, a deka­ dencia fordított előjelű Zsdánovja." Megfigyelése értelmében a magyar Joycekultusz fontos eleme, hogy jelen van benne az ilyen-olyan előjelű „áhítatos tisz­ telet", a súlyos komolyság, mint ahogy része egy nemhivatalos, szűkkörű, „sznobisztikus" és zárt, pozitív „istenítő" kultusz és egy hangosabb és súlyosabb ne­ gatív, „diabolizált" kultusz is. Ez a negatív kultusz a 70-es évek elejétől kezdett alábbhagyni, ennek köszönhetően a „kultúrpolitika" nem akadályozta meg a Szentkuthy-féle Ulysses-foráítás megjelenését 1974-ben, illetve a fordítást és Joyce-ot a megjelenés után megvitatok vitájában sem nyújtott segítséget . 3

4

Az összehasonlítás kedvéért - főként Takács Ferenc cikke nyomán - meg­ próbáltam szemügyre venni Joyce Kelet-Európán kívüli kultuszát, „...e kultusz ugyanis rétegelt és tagolt, törzsében az angol nyelvű országok irodalmi-iroda­ lomtudományi köreiből veszi híveit és felkentjeit, de ezt kiegészíti egy nemzet­ közi irodalmi kultusz (melyben például a németek és a japánok nagyon aktívak), és megvan a kultusznak egy ezoterikusán provinciális írországi, pontosabban dublini változata is. Ezek között a kultuszváltozatok között nem ritka a feszült­ ség, sőt, az ellentét: egyes változatok a maguk Joyce-változatát tartják egyedül üdvözítőnek, s gyakran füstölögnek más kultuszváltozatok bálványimádó szél­ sőségein és képtelen vakbuzgóságán." 5

Természetesen nem az a célom, hogy áttekintsem Joyce kultuszának teljes történetét, hanem hogy e kultuszváltozat jellegzetességeinek bemutatása során felhívjam a figyelmet a két kultusz eltéréseire. Ha csak a méreteket vesszük figyelembe, akkor is jól láthatjuk, hogy a mi kul­ tuszunk meglehetősen kicsi a világméretű Joyce-kultuszhoz képest. Mivel senki sem végzett ilyen irányú megfigyelést, nincsenek számadataink, csupán következ­ tetni tudunk a kultusz hatókörére és intenzitására. Hogy miből? „.. .például annak a szakmai és intézményes figyelemnek a mértékéből, amelyben a kultuszgyanús szerző vagy mű részesül - írja Takács Ferenc a kultusszal foglalkozó cikkében. Persze a szakmai-intézményes figyelem - hogy az írót vagy az író művét széles kör­ ben tanítják, kutatják, írnak róla, konferenciákon vitatják, kritikailag kiadják az er­ re feljogosított és többnyire szakintézmények alkalmazottjaiként működő szakem­ berek - önmagában nem kultuszjelenség; viszont kultuszgyanús jelenség ennek a figyelemnek a kivételesen és szokatlanul nagy mértéke." Joyce esetében nemzet­ közi szinten ez a szakmai-intézményes figyelem valóban kivételes mértékű; egy „nemzetközi iparág' működését figyelhetjük meg: a világ tele van ír, brit, amerikai és nemzetközi Joyce-társaságokkal, alapítványokkal (1967 óta a James Joyce Foun­ dation védnöksége alatt nemzetközi Joyce-szimpozionokat tartanak.); évről évre 6

106

Bekapcsolódási

kísérletek

egy nemzetközi

irodalmi

kultuszba.

rendeződnek állandó helyszínnel és nemzetközi részvétellel Joyce-konferenciák, például a leghíresebb a frankfurti; több folyóirat van, amely Joyce munkás­ ságával foglalkozik - többek között az USA-ban három, kizárólag a Joyce kutatá­ sok eredményeit közlő folyóirat jelenik meg - , és van olyan is, a Joyce Newslitter, mely csupán egyik művével, a Finnegans Wake-ke\. Ugyanakkor Dublinban meg­ alakult a James Joyce Központ, ahol felolvasásokat és elemző szemináriumokat tar­ tanak hetente egyszer (nem csak irodalmároknak!). Ezek figyelembevételével nincs okunk megkérdőjelezni Takács Ferenc megállapítását, miszerint többet írtak Joyceról, mint Shakespeare-ről idáig. Ugyanakkor a szakmai és intézményes figyelmen kívül számolnunk kell a kultusz „hétköznapibb" arculatával. Ennek a kultusznak a népszerűsége olyan nagy, hogy szó szerint nem ismer határokat: Ausztráliától Izlandig számos he­ lyen megünneplik az évnek egy bizonyos napját. Azt is tudjuk, hogy Zürichben van a legnagyobb Joyce Központ; de híres még a prágai, illetve a trieszti Bloom-nap is - a dublini rendezvényekről nem is szólva. A másik jelenség, hogy ezekből a méretekből Magyarországról mennyire ke­ vés látszik. A kutató szerint már csak „azért sem figyelhetünk fel igazán erre a világkultuszra, mert - ellentétben például a Shakespeare-kultusszal - a Magyar­ országon és Kelet-Európán kívüli Joyce-kultusznak egyik változata sem ősmin­ tája a hozzá képest amúgy is aprócska itteni kultusznak. A magyar Joyce-hívők.. .erről a kultuszról igen keveset tudnak, kapcsolatuk evvel a kultusszal szór­ ványos, a kultuszt nem utánozzák." (Ez utóbbi megállapítást támasztja alá a 7

szombathelyi Joyce-kultusz „kiagyalójával", Rasperger Józseffel folytatott beszél­ getésem is. Rasperger József elmondta, hogy teljesen véletlenül, csupán egy öt­ let nyomán indította el a Bloom-napokat Szombathelyen. Sem neki, sem társai­ nak fogalmuk sem volt róla, hogy létezik a világon Joyce-kultusz [Bloomsday], nemhogy az még világhírű legyen! Csak később tudták meg, hogy Dublinban és szerte a világon évek óta tartó hagyomány megünnepelni az év bizonyos napját. Az pedig külön véletlen, hogy éppen az évforduló napján [90!] indították el az im­ már öt éve tartó ünnepségsorozatot.) Mégis, ha lassan is, de a kultusz szemláto­ mást erősödik, sőt, kiterjed és átalakul. Igaz, Magyarországon csak az utóbbi évek­ ben. Már említett, 1990-es cikkében Takács Ferenc joggal állapíthatja meg, hogy a legfontosabb különbség, mely a magyar kultuszt elválasztja a nemzetközitől, „hogy a magyar Joyce-kultusznak megvannak a maga mítoszai - azok a Joyce-ra és művére vonatkozó verbális formulái, amelyeket áhítatos alkalmakkor áhítato­ san ismételget - , de nincsenek rítusai, azaz szertartásos cselekménysorai, amelye­ ket megfelelő alkalmakkor elvégezne. Jó példa erre 1982, a centenárium, Joyce születésének 100. évfordulója. Ez a jubileum a nemzetközi színtéren a kultikus he-

107

Gáspár

Edit

vület gazdag szertartásokban megnyilvánuló példáit produkálta, miközben ná­ lunk, az évfordulók rituális jelentőségére nagyon is érzékeny országban, lénye­ gében semmi sem történt: én [Takács Ferenc] közzétettem egy cikket <>Joyce és a magyarok* címmel, a szegedi egyetem angol tanszékén volt egy mini-konferen­ cia, a pesti egyetem diákklubjában egy klubest, melynek során műsort adtunk, illetve kvízjátékot rendeztünk Írországról és Joyce-ról, ennyi volt az egész. (Il­ letve volt még egy rituális cselekmény: lakásomon a születésnap estéjén, feb­ ruár 2-án vidám, ám szertartásos Joyce-misét rendeztem.)". Azóta megindult egy kis változás a kultusz életében: Szombathelyen 1994 óta évente megren­ dezik a Bloom-napokat; 1997-ben felavatták a Joyce-emléktáblát; 1998-ban a Magyar Irodalom Háza pesti bloomológiai összejövetelt tartott, és a világban zajló Bloom-mánia mintájára ( végtére is az ünnepség szerves része, hogy nyil­ vánosan olvasnak fel az Ulyssesből) Pesten jeles írók, irodalmárok (Esterházy Péter, Géher István, Kertész Imre, Parti Nagy Lajos) idézték fel a mű néhány oldalát, miközben Szombathelyen e célból nemzetközi konferenciavonalat kapcsoltak be a Képtárba; és idén, január 28-ától 30-áig az Anglisztikai Szö­ vetség megtartotta negyedik konferenciáját az ELTE-n, ahol többek között Joy­ ce-ról is szó esett. 8

Mégis, ezzel a rítusszegény kultusszal szemben áll a nemzetközi Joyce-kultusz rituális gazdagsága. „Magva voltaképpen egy ünnep, pirosbetűs nap a kul­ tusz hívőinek a naptárában. Vallási analógiája a szent idők megülése néven is­ mert rituális cselekmény: a szóban forgó idő mindig egy korábbi idő visszatér­ te, megülésének módja pedig az eredeti időben egykor történtek jelképes, bár cselekvőleges megismétlése, az idő mítoszának, azaz az akkor történtekre vo­ natkozó elbeszélésnek az eljátszása, „elcselekvése"; emlékezés az eredeti időre, egyben az eredeti idő misztikus jelenvalóvá tétele. A Joyce-kultuszban ennek a szent időnek a neve Bloomsday, magyarul Bloomnapja; az eredeti szent idő, me­ lyet a szertartás résztvevői el-elcselekednek, és ezzel jelenvalóvá tesznek: 1904. június 16-a az a nap, amelyen Joyce Ulyssese játszódik. Június 16-án tehát a kul­ tusz résztvevői azt teszik, amit a regény szereplői tettek a regény cselekménye során: például sült vesét reggeliznek, mint Leopold Bloom aznap reggel, vagy ha Dublinban vannak, esetleg ebből a célból Dublinba érkeznek, bejárják azok­ nak a regénybeli helyszíneknek a valóságbeli mintáit, ahol a regény szereplői megfordulnak a regénybeli nap során." 9

Ugyanakkor a cikk felhívja egy fontos és érdekes jellegzetességre is a figyel­ met: „Bloomnapja nem egy valóban megtörtént vagy annak tudott eseménysor szent idejének az ünnepe, hanem egy tudottan fiktív eseményre való emléke­ zés." Tudjuk, hogy Sylvia Beach, egy Párizsban élő amerikai hölgy alkotta meg 10

108

Bekapcsolódási

kísérletek

egy nemzetközi

irodalmi

kultuszba.

a Bloomsday szót, aki többek között Joyce barátja és jótevője volt, és ő adta ki először az Ulyssest 1922-ben. Feljegyezték róla, hogy elégedett

büszkeséggel

szögezte le egy alkalommal: „Én neveztem el ezt a napot Bloomsdaynek...Sokat nem találtam k i életemben, de ezt az egyet legalább igen."

11

„Másfelől persze létezik ez a nap; volt is 1904-ben, és azóta is van: a min­ denkori év június 16-ája. De így - önmagában - pontosan ugyanolyan nap, mint a többi: esetleges, bármelyik nappal felcserélhető. A Bloomsday-mítosz ( mert Sylvia Beach a játékos elnevezéssel

ezt teremtette meg, a nap mítoszát) azonban

esetlegesből szükségszerűvé, felcserélhetőből egyedivé, profán időből szent idő­ vé teszi a napot... 1904. június 16-a azért lett szent és jelentőségteljes nappá, mert egy irodalmi mű, egy regényfikció napja...(Logikailag tekintve az Ulysses persze semelyik napon nem játszódik, »1904. június l6-a« a regényben ugyano­ lyan fiktív elem, mint minden m á s . . . ) "

12

Hogy Joyce számára mégis szent és misztikus volt ez a nap, azt mi sem bi­ zonyítja jobban, mint hogy ezen a napon, csütörtökön randevúzott először a nyu­ gati parton élő csinos pincérlánnyal, Nora Barnacle-lel, akivel 10-én ismerkedett meg. Joyce mindent megtalált benne, amire egy férfinak szüksége lehet: asszony, anya, feleség, szerető - házisárkány. Valószínűleg egy találkozó idejének a meg­ örökítésére ennél időállóbb emléket állítani sem lehet. Hogyan lett a mítoszból rítus, az ünnepnapból a nap megünneplése? A már sokat említett Itk-cikkből megtudhatjuk, hogy az első Bloom-napi ün­ nepség egyik résztvevője, John Ryan dublini irodalmár, könyv- és folyóiratkiadó megírta visszaemlékezéseit Remembering How We Stood című, 1975-ben megje­ lent könyvében. Ryan leírja, hogy író barátjával, Brian O'Nolannal együtt elhatá­ rozták, hogy 1954. június l6-án - az 50. évforduló alkalmából - végigjárják azokat a dublini és Dublin környéki helyszíneket, amelyeknek Ulysses-be\i megfelelőit a regény két főszereplője, Stephen Dedalus és Leopold Bloom felkeres a regény cse­ lekménye során. A szertartást gondosan megtervezték, előkészületeket tettek: bé­ reltek két „brougham"-ot (egylovas, zárt, konflisszerű lovaskocsit) kocsisokkal együtt, mivel ez a jármű jellegzetes vonása volt a századelő dublini utcáinak. Úgy döntöttek, hogy önmagukat is beleértve, hat résztvevője legyen a rítusnak, akik részben az egyes regényszereplőkkel azonosítják majd magukat, részben bizonyos misztikus-kabalisztikus, babonás összefüggéseket fognak reprezentálni. így került be a társaságba Anthony Cronin, az akkor még igen fiatal ír költő: ő volt hivatva Stephen Dedalus „megtestesülését" képviselni; O'Nolan szerényen Stephen apjá­ nak, Simon Dedalusnak a szerepét tette magáévá. Ugyanakkor felkeresték Joyce egyik leszármazottját, Tom Joyce-ot, aki a családot képviselte a művelet során (mint kiderült, a fogorvos sohasem olvasta a híres rokon regényét, de szívesen

109

Gáspár

Edit

részt vett a szertartásban). Hogy Leopold Bloomot is méltóképp jelképezze va­ laki, magukkal vitték A. J. Leventhalt, a Trinity Collage irodalom professzorát, aki zsidó volta révén találtatott alkalmasnak eme jelképességre. (Leventhal más­ fajta összefüggést is „hordozott" ezen a napon: ő ugyanis személyesen is ismer­ te Joyce-ot.) A Múzsa szerepét pedig Patrick Kavanagh, az akkor már idős, híres és tekintélyes költő kapta. Mivel a szervezők tudatában voltak annak, hogy rí­ tusteremtés, egy kultusz szertartásrendjének a kialakítása a tervük, gondoskod­ tak a dokumentálásról is: a műveletről fényképek készültek, Ryan pedig filmfel­ vevőgépet vitt magával, és a nap egyes mozzanatait színes amatőrfilmen örökí­ tette meg. Mégis, „a rítus meghiúsult, a kultikus szertartás színjátéka kaotikus komédiába fulladt [idő előtt lerészegedtek]. A résztvevők előtt egy percig sem volt kétséges, hogy nem valami komoly... aktusra készülnek, hanem éppen el­ lenkezőleg - s a mítosz, az Ulysses szellemével is összhangban - . . . kívánnak vé­ gigjárni; azaz amit celebrálni igyekeznek ezen a napon, az mise lesz ugyan, de legalább annyira a mise komikus ellenrítusa, azaz karnevál, de nem számítottak arra, hogy ez a karnevál (a formátlanságot mégis valami formában ünneplő rí­ tus) bizonyos gyakorlati okokból majd teljességgel formáját veszítse." Mivel a tervhez képest túlságos mértékben lerészegedtek, fizikailag lehetetlenné vált a hátralévő stációk végigjárása, emiatt a rítus széthullott. A csoportos lerészegedésnek csupán a Kirké-epizód stációjánál kellett volna bekövetkeznie, ez ugyanis a regény „karneváli" fejezete, amikor a „bordélyházi mámor látomásában felbomlik minden forma, a köznapi józanság világának minden ideológiai, pszichológiai stb. kerete és körvonala; azaz a rítus megtörése, formájának széthullása itt helyénvaló lett volna, hiszen evvel betöltötte volna a mítoszban előírtakat." 13

14

15

Takács Ferenc arra is felhívja a figyelmet, hogy „a szertartás megtervezői és kivi­ telezői maguk is tudták, hogy valami ilyesfélét fognak allegorizálni: komolyságnak és komolytalanságnak ezt a paradox elegyét előre eltervezték. Önironikusan és önreflexív módon eleve tudatában voltak annak, hogy amit elterveznek, az tudottan rituális színjáték. Bloomsday tehát eleve nem naiv rítusként jött létre, s ebből a szempontból különbözik a kultuszok és rítusok átlagának szabályos formájától. Hiszen a kultusz igazi hívője, a rítus igazi részese nem tudja magáról, hogy ő egy kultusz hívője és egy rítus résztvevője: amiben hisz, az számára van, amiben részt vesz, az számára fontos, kultusz és rítus számára tehát komoly dolog. E szabályos formával szemben a Bloomnapja rítusának kieszelői és el-cselekvői tudatos öniróniával, mondhatnánk, véres ko­ molytalansággal tervezték el a rítust rítusnak...Evvel egyébként példát is adott 1954. június 16-a: a Joyce-kultusz rítusaira (de voltaképp az egész Joyce-kultuszra is) jellem­ ző ez a késői, tudatos-ironikus jelleg, a minduntalan érzékelhető játékosság. Olyan kultusz ez, mely elvszerű komolysággal nem hajlandó komolyan venni magát." 16

110

Bekapcsolódási

kísérletek

egy nemzetközi

irodalmi

kultuszba.

Megtudhatjuk továbbá, hogy az első Bloom-napokon csak egy bizonyos csoport, a magukat íreknek, sőt büszke kizárólagossággal elsősorban dublini­ nek tekintő irodalmárok a rítussal is voltaképp a maguk Joyce-át és a maguk Ulyssesét ünnepelték; azt az írót, akiben szerintük „örök dublini" volta a legfon­ tosabb, és azt a művet, amely szerintük csak az ő városukról elsütött gigantikus, ám igazából csakis bennfentes dublininak (persze dublini irodalmárok) számá­ ra érthető és élvezhető tréfa. Eredetében tehát kisajátító jellegű volt ez a kultusz. „A nemzetközi Joyce-isták azonban hamarosan felkapták és univerzálták ezt a rítust,...nemsokára szaporodni kezdtek a Dublinba elzarándokoló és a regény­ ben kijelölt stációkat részben vagy teljesen végigjáró Joyce-hívők: irodalomtaná­ rok, irodalom szakos egyetemisták,...Joyce-mániákusok, az Ulyssestkívülről tu­ dó csodabogarak, a kultusz nem szakmabeli, ám annál odaadóbb hívei" Az 1954. június 16-iki rítusteremtés mintájára, illetve példája nyomán kialakult egy lazább rítus. Ennek hétköznapibb változata, hogy a hívők elzarándokolnak az első stációhoz, az első fejezet helyszínének valóságos mintájául szolgáló Martello-toronyba, mely Dublin központjától eléggé távol, Dun Laoghaire-ben, annak is Sandycove nevű részében található. 17

Ez az épület a Joyce-kultusz szentélye. Az 1962-ben megalakult James Joyce Tower Society (James Joyce Torony Társaság) két titkára közül John Ryan szerezte meg a torony bérleti jogát, hogy ott James Joyce Múzeumot rendezzen be és tart­ son fenn. Az avatási ünnepség, a Joyce Múzeum megnyitása természetesen Bloomnapján történt, 1962. június 16-án, az Ulysses megjelenésének 40., Joyce születésé­ nek 80. évfordulóján, ráadásul, ha figyelembe vesszük, hogy a regénybeli napot és a múzeumavatás napját 58 év választotta el egymástól, ez a szám is kultikussá válik, mivel Joyce 58 évesen hunyt el Zürichben. Természetesen a zászlófelvonást Sylvia Beach, a Bloomsday keresztanyja végezte el - a zászló ma is ott lobog a to­ rony ormán. A Martello-torony kegyhellyé és szenthellyé avatása kultuszszem­ pontból szerencsésnek mondható, jól motivált választás volt. Szent hely, mert misz­ tikus erejét az adja, hogy Joyce személye és műve is hozzákapcsolódik. Tudniillik 1904-ben - az Ulysses fikciós évében - itt lakott Joyce egy ideig (pár napig), tehát testileg érintette. Másrészt a regényben ez a torony jelenti a kiindulópontot, innen indul el Stephen Dedalus hosszú, kiszámíthatatlan útjára. Egyre gazdagodó gyűjte­ ménye részben az irodalmi múzeumok szokványos ereklyéit tartalmazza: Joyce mű­ veinek a kiadásai, hozzá írott levelek, képek az 1964-es filmből, Joyce művei ihlet­ te képzőművészeti alkotások, grafikák stb. A szombathelyi Joyce-kultusz megteremtésének alapja egy tárgyi eredet, egy szövegrészlet. Tudniillik az író főművének, az Ulyssesaek magyar vonatkozása van: a misztikus főhős, Leopold Bloom zsidó polgárcsaládból származik, és bár család18

19

Gáspár

Edit

fájának egyik ága - a regény szerint - Székesfehérváron lombosodott ki, maga a család szombathelyi. Erre bizonyíték a regény azon részlete, melyben apja, Rudolph Bloom (Virág Rudolf) a néwálasztási nyilatkozatban elmondja önmagáról: „Én, Rudolph Virág, jelenleg dublini, Clanbrassil Street 52. szám alatti, azelőtt a ma­ gyar királyság szombathelyi lakosa, ezennel nyilvánosan közlöm, hogy a Rudolph Bloom nevet vettem fel, és ezentúl szándékom szerint minden alkalommal és min­ den időben hivatalosan így szerepelek." (Szentkuthy Miklós fordítása) Nos, ez a szombathelyi vonatkozás igen homályos része a kultusznak, plá­ ne, hogy annak a magját képezi. Sajnos nem volt alkalmam, hogy az anyaköny­ vi kivonatokat megtekintsem, így hát a rendelkezésemre álló dokumentumokat (főként újságcikkeket, tanulmányokat) igyekeztem feltárni, melyek igencsak el­ lentétes álláspontokat tartalmaznak. Ezek egy része a következő: A Vas Népe 1997. április 8-i számában Kis szombathelyi bloom(m)isztika címmel olvashatjuk Orbán Róbert cikkét, melyben a szerző „a Virágok család­ fájának a kutatására indult". Szívós kutatása eredményeképpen talált egy Blum Márton nevű rőfös kereskedőt, aki 1843-ban költözött Szombathelyre, ahol a Gyöngyös utcában, a 36. szám alatt házat bérelt. (Ma ez az utca a Fő tér nevet viseli, a szóban forgó ház pedig a 40-es számú épület, amelyre azóta emeletet építettek (és amelyet ma Bloom-háznak neveznek, rajta egy táblával.) A cikk szerője a regényben említett székesfehérvári vonatkozásokat is igyekszik tisztázni, miszerint 1836-ban költöztek Blumok Fehérvárra; ugyanakkor utal a vasi és a székesfehérvári kapcsolatokra: „Rudolf Virág és apja, Leopold Virág elhomályo­ sult dagerotípiája 1852-ben készült unokatestvérük, Stefan Virág fényképészmű­ termében, Székesfehérvárott, Magyarországon". Mégsem állítja teljes biztonság­ gal a vasi és a fehérvári Blum családok közötti rokonság valódiságát, mivel „a je­ lenleg rendelkezésre álló adatok alapján az nem is bizonyítható." Arra a kérdés­ re pedig, hogy honnan ismerte, hol hallotta Joyce a Szombathely és a Székesfe­ hérvár nevet, Orbán egy lehetséges forrásra támaszkodik: „Villani Lajos báró kör­ nyezete lehetett. A diplomáciai feladatokat ellátó, de irodalommal is foglalkozó Villani Joyce-szal egy időben tartózkodott Triesztben. A Dublini emberek „szá­ las magyarja", Villona talán az ő nevének az eltorzítása." Takács Ferenc a már említett, 1982-es cikkében számba veszi ezt a lehető­ séget is: „Villona...- hogy ez Joyce által magyarosan hangzónak kitalált név-e, vagy esetleg egy tényleg hallott vagy olvasott magyar név - Villányi? - romlott változata, nem tudhatjuk, bár nem kideríthetetlen." Az Ulysses főhősének min­ 20

tájául szolgáló rejtélyes személy kilétéről pedig a következőket írja: „Magyar, i l ­ letve magyar hátterű vagy származású ismerősei közül különösen egy játszott igen fontos szerepet, mivel Bloom alakját jelentős részben róla mintázta Joyce.

112

Bekapcsolódási

kísérletek

egy

nemzetközi

irodalmi

kultuszba.

Teodoro Mayernek hívták, egy Triesztben letelepedett magyar zsidó képeslapárus fia volt, újságíró, az // Piccolo della Sera nevű olasz estilap, Trieszt akkoriban legfonto­ sabb lapjának a tulajdonosa, politikai nézeteire nézve az osztrák fennhatóság ellen küzdő olasz isztriai irredentizmus harcos képviselője; később olasz szenátor lett be­ lőle. Nemzetek és nemzetekfelettiség között lebegő alakja foghatta meg Joyce-ot, akit politikai, nyelvi és egyben mélyen személyes összefüggésben is mindig anyanyelv­ nek, hazának és nemzetiségnek paradox zavarai és rövidzárlatai érdekeltek."

21

Egon Naganowski lengyel irodalomtörténész sem veti el ezt a feltételezést, Joyce című könyvében megemlíti, hogy az író „Leopold alakját (aki bizonyos te­ kintetben ugyancsak Joyce irodalmi önarcképe) néhány ismerős íróból „gyúrta össze", akik közül érdemes megemlíteni Theodor Mayert és Ettore Schmitz tri­ eszti kereskedőt, akit az irodalom Italo Svevo néven ismer."

22

W. Farkas László, a szombathelyi angol tanszék tanára egyik Bloomsday-ismertetőjében hasonló álláspontra jut ugyanebben a kérdésben: „Joyce Trieszt­ ben találkozott egy Marino de Szombathely nevű emberrel, s a Bloom mintájául szolgáló Eltore Schmitz nagyapja is magyar származású volt. Innen jöhetett tehát a magyar, szombathelyi Bloom ötlete." Valószínűleg alaposabb kutatást igényel, hogy megtudhassuk, kivel/kikkel találkozott Joyce Triesztben, és ki/kik szolgál­ hattak alapjául Villona illetve Bloom alakjának megformálásához. A z eset meg­ lehetősen rejtelmes, akárcsak Joyce egész lénye és életműve, kivált az Ulysses, hiszen a regényben számos apró utalás van a Virág családra, és ezek mostaná­ ban tárgyát képezik a terebélyesedő „bloomológiai kutatásoknak". Vizsgálódtak már Szombathelyen, és mint láttuk, legutóbb Budapesten is. Székely Ákos középiskolai tanár, a szombathelyi művészi élet ismert alak­ ja megemlíti, hogy levéltárosok közreműködésével próbálták meghatározni Blumék (Virágék) házát. Végül azért esett a választás az említett Fő téri épü­ letre, mert az a Joyce által meghatározott időben minden bizonnyal egy zsidó család tulajdonában volt.

23

Ezt a tényt támasztja alá a város egyik szóbeszéde, mely szerint a város képviselő-testülete felkért egy ezoterikus fiatalembert, hogy rejtett és okkult képességeivel vezesse el az érdeklődőket az öreg Leopold Blum házához; el is vezette őket - a mostani Spar Áruház területére. Mivel ez a hely meglehetősen távol van a központtól, ráadásul a Fő tér az 1800-as években tényleg sok zsi­ dó kereskedőnek volt a lakhelye, az emléktáblát találomra felhelyezték az egyik épületre, és kinevezték azt Bloom-háznak. Hasonló eredményre jutottam, mikor Rasperger Józseffel beszélgettem eb­ ben a tárgyban. Ő is megemlítette a város és a zsidó kereskedők közötti kapcso­ latot, akik felvirágoztatták a várost (így lett az általuk a Nyugat Királynője). A m i

113

Gáspár

Edit

az emléképületben lakó Blum családot illeti, véleménye a következő: a feltéte­ lezhetően gazdag kereskedő család lehetett Triesztben, ott találkozhatott Joyceszal, vagyis családjuk lehetett volna Bloom családja. E különös nézet nem a re­ gény valóságalapjának kutatásaira fókuszál, hanem a pszeudo-mozzanatra irá­ nyítja a figyelmet, mely szerint nem az a fontos, hogy mi volt, hanem hogy mi le­ hetett volna. (Ennek kapcsán terelődött a beszélgetés személyes kapcsolatára az emlékházzal, melyben 30 évig lakott, még ha az nem is volt éppen a szülőháza.) Éppen ez a gondolkodásmód, ez a fajta beállítódás teszi a kultuszt igazán kultusszá. Ez az a mozzanat, melynek során ítéletünket helyesebb felfüggesz­ tenünk, pláne ha az igazság kérdésében már döntöttek. Ha tudjuk is, hogy a Fő téren álló Bloom-emlékháznak semmi köze Joyce Ulysseséhez, mégis fi­ gyelmet szentelünk létezésének, mert a kultuszhívők annak tartották, és an­ nak tartják a mai napig is. Ha csupán az igazság és a hitelesség kritériumait te­ kintenénk szemünk előtt, nem volna érdemes foglalkozni vele. Pedig a kul­ tuszba vetett hit velejárója, hogy az esetleges Bloom-házat és a kétes hitelű történeteket igaznak fogadjuk el, már csak a kultuszban való részvétel kedvé­ ért is. „Én mindig könnyen hajlok a hitre, s hagyom ámítani magam - vallja Washington Irving, és folytatja egy tanáccsal: - Mit számít az nekünk, hogy a történtek igazak vagy hamisak, amíg rá tudjuk venni magunkat arra, hogy higgyünk bennük, s élvezhetjük a valóság minden báját?" Ez voltaképpen nem más, mint a hitelesség bizonyítékát nem igénylő, annak hamisságától sem zavartató hit, mely a kultikus érzületek egy fajtája. 24

Ezért is nyilatkozta az emléktábla-avatás előtti napokban Székely Ákos a kö­ vetkezőket: „...idejön Takács Ferenc irodalomtörténész, ránéz a házra, és lehet, hogy azt mondja: menjetek ti a fenébe, ennek a háznak Bloomhoz ezért meg ezért semmi köze sincs. De ha tényleg jó Joyce-szakértő, akkor bölcsen moso­ lyog, és azt mondja, hogy lehet benne valami. És ha lehet benne valami, akkor miért ne? Miért ne avassuk fel?" 25

Ennek a gondolkodásmódnak köszönhetően érkezett Budapestről Szombat­ helyre Derek Hannon, Írország nagykövetségének első titkára, hogy részt ve­ gyen a negyedik Bloomsdayen, és felavassa az emléktáblát. Szemléletének állás­ pontját mi sem bizonyítja jobban, mint az a rövid beszélgetés, melyet a Vas Né­ pe újságírójával folytatott ugyanebben a kérdésben: „Nem az a lényeg, hogy a regényben leírtak valóságalapját kutassuk, hanem az, hogy vidámság mellett fon­ tos dolgokban is közeledjünk egymáshoz." 26

Mint láthatjuk, ez a kultusz remek lehetőséget nyújt(hatna) az ír-magyar kap­ csolatok megerősítéséhez, melyben nagy segítséget jelentene a diplomácia. Példá­ ul megvalósítható lenne Derek Hannon azon elképzelése, hogy Dublin valamelyik

Bekapcsolódási

kísérletek

egy nemzetkőzi

irodalmi

kultuszba.

kerülete - amely egykor szintén otthont adott a regényhősnek - és Szombathely között testvéri kapcsolat jöjjön létre; vagy a követség segítségével meg lehetne hív­ ni olyan tudósokat, szakembereket, akik a Joyce-mítosszal foglalkoznak. De térjünk vissza a szombathelyi kultusz eredetéhez, a genezishez! Rasperger Józsefnek (a személyes mozzanattól eltekintve) ez a fiktív irodalmi „kötődés" és a több évtizedes kulturális-politikai szimpátia adta az ötletet, hogy né­ hány fiatal szombathelyi művész, népművelő és irodalmár közreműködésével 1994. június 16-án „megünnepeljék" Bloom-napját. Állítása szerint akkoriban mit sem tu­ dott a világban szerteágazó ünnepségsorozatról, nem is álmodta, hogy létezik a Bloomsday- fogalom, és hogy mindezt már valaki kiötlötte előtte. (Csak az első Bloomnap után lett tudomása a dublini kultuszról!) Azt is véletlennek tartja, hogy pont ak­ kor jutott eszébe a rendezvény elindítása, amikor a regény cselekményének idő­ pontja pontosan 90 évvel ezelőttre esett (ráadásul éppen csütörtökre!), és Dublinban pontosan a 40. Bloomsday-évfordulót ünnepelték. Hamarosan bebizonyoso­ dott, hogy nemcsak ezek a véletlen egybeesései a két kultuszváltozatnak: Mindenesetre június 16-án megjelent egy felhívás a Vas Népében

a kö­

vetkező szöveggel: „Az első Bloom-nap Egy parádés ötletnek köszönhetően ma délután négy órakor Szombathelyen, az Iseumban megelevenedik a regényíró alakja, és kicsit a regény is. Joyce alteregó­ ja és társai érdekes happeningre invitálják a nagyérdeműt. Mikor egykor nagy val­ lások, világrészek találkoztak a borostyánkő úton, úgy elevenedik meg James Joy­ ce alakja is. Lesz itt borotválás, suhanás, szellemidézés, dedikálás. A z írót meg­ személyesítő festőművész dedikál. A z első Bloom-napon, miként Dublinban, 1904-ben is történt. S eközben elkészül az író nagyméretű portréja is." És csakugyan, a szervezők az Iseum „szakrális terében" megidézték Joyce szellemét, akárcsak „elődeik" 40 évvel azelőtt, amikor felelevenítették a regény cselekményeit. A narratív rítusnak megfelelően (melyekben eljátszanak egy szent történetet, azaz egy mítoszt el-elcselekednek) megkezdődött a „színjáték", me­ lyet szintén dokumentáltak: az eseményekről fényképek készültek, és meghívták a sajtót is. Látni fogjuk, hogy a játéknak

ebben a kultuszban is nagy szerepe van.

Igaz, itt a rítus résztvevői nem a mítosz alakjait próbálták meg eljátszani, nem azo­ nosultak egyik regényfigurával sem, de a regény részleteinek felolvasása, illetve el­ játszása (pl. borotválkozás a tükör előtt, sörivás - Guiness! - , és sült vese híján egy tányér sült hús elfogyasztása) megegyezik a nemzetközi kultuszváltozat rendhagyó szertartásaival. A szerepjátszás viszont - meg kell hagyni, egészen eredeti mó­ don - új ötlettel párosult: az egyik festőművész, Masszi Ferenc testesítette meg Joyce alakját. A külső hasonlóságok mellett (belekalkulálva a korkülönbséget is)

115

Gaspar

Edit

szerepét még hitelesebbé tette korhű jelmeze, testtartása és pózolása. A z ere­ detiséget bizonyítják azok a tények is, hogy a szervezők már napokkal a rend­ ezvény előtt James Joyce-névjegykártyákat osztogattak a város polgárainak 0oyce kézírásának megfelelően), hogy ezzel is felhívják az ünnepségre a figyel­ met. Ugyanakkor az érdeklődők előtt - a mítosz napján - egy hatalmas vászon­ ra mégegyszer felfestették Joyce aláírását, és kifeszítették a szentély négy oszlo­ pára. Közben Rasperger József ugyancsak hatalmas vásznakat írt tele az Ulysses részleteivel, stílusosan kiragadva a Szombathely és Virág idézte részleteket, va­ lamint Dublin és Szombathely felirataival sikerült megelevenítenie a város és a regény hangulatát. Közben, hogy a látás mellett a hallás is érvényesüljön, a kul­ tusz narratív mozzanatának megfelelően felváltva idézett a regényből Barták Ba­ lázs, Abajkovics Péter és Kaszap Sára; mialatt Kassai Ferenc és Kecskés Miklós a nyílt színen megfestették Joyce inspirálta műveiket, többek között egy Joyceportrét. A feliratok, festmények és felolvasások mellett estére a Varnyú Country - a közkedvelt, tradicionális ír népzenét modern hangzásokkal ötvöző együttes - is segített fenntartani, sőt, emelni a hangulatot. A szervezők célja mindezzel az volt, hogy Bloom révén kihasználhassanak minden olyan lehetőséget, amely Szombathelyt a világirodalomhoz köti. A Bloom-team tagjait az a gondolat mozgatta, hogy a hagyományteremtő-folytató szándékkal tervezett Bloom-nap után talán valamivel több városlakó előtt derül­ nek fel lakóhelyének rejtett értékei, miáltal büszkén meséli vendégeinek, milyen fiktív legendárium köti városát századunk meghatározó irodalmi teljesítményé­ hez. Ráadásul ez az eseménysorozat kiváló lehetőségeket nyújt(hatna) a város idegenforgalmának a növelésére is. „Ahogy a város híres már Szent Mártonról, úgy híres lehetne Bloomról is - nyilatkozta 1997-ben a Vas Népének Rasperger József. - Lehet egy egészséges lokálpatriotizmus építőeleme, amennyiben hoz­ záteszi a városhoz a magáét. Ókoriság? Jó. De az ilyen Múltunk Róma, jövőnk Eu­ rópa típusú, primitív, szocreál jelmondatok nem fognak idevonzani sok embert. Jó lenne egy állandó emlékmű Bloomról is: egy oszlop négy nyelven hirdetné, hogy ebből a városból indult vándorútjára Virág Lipót, az ő unokája híresült el Joyce re­ gényével. Az Ulyssesnek mint fiktív legendáriumnak a vizuális megjelenítése lenne ez a dokumentumoszlop. Az idelátogató sem úgy csöppenne a városba, mint Pilá­ tus a Krédóba, hanem tudná, hol jár, mit mihez kössön. Az idegenforgalmi arculat megtervezésénél meg kellene ragadni minden lehetőséget: már kávéházat nevez­ hettünk volna el Bloomról, kihasználhattuk volna a Guiness sörrel való kapcsola­ tot. Lenne miért ide zarándokolni a turistáknak, ahogy Dublin is zarándokhely, ott is »bloomos« utódlással, joyce-i hagyományokkal élnek. Rögtön nem pár ember di­ lije lenne ez az egész." Valóban érdemes lenne még jobban kihasználni a hely kí27

Bekapcsolódási

kísérletek

egy nemzetközi

irodalmi

kultuszba.

nálta lehetőségeket, mivel Szombathely két „felfedezettje" Szent Márton és Bloom. Ez a két ellentétes figura mégis jól megférne egymással, főleg, hogy a ne­ hezen ejthető városnév, a két híresség leírása kapcsán, eleve ismertebb lenne a világban. Csakhogy a Szent Márton-kultusz mindezidáig nagyobb keletű: oszlopot, templomot, utcát és még napokat is neveztek már el róla. Kultusz­ helye eleve ismertebb, mint Bloomé, különösen, hogy a franciák védőszent­ je, és Európában az egyik legismertebb szent. Nyilvánvaló, hogy Bloom sze­ mélyét is erősíteni kellene; ha nem is lehet napokat elnevezni róla, de híres­ sé lehetne tenni a Bloom-napok eseményeinek a révén. Különösen, ha a Bloomsday-szerkesztőség elképzeléseinek megfelelően sikerülne közös kiad­ ványokban megjelentetni a négy város (Dublin, Prága, Trieszt, Szombathely) Bloom-napi programjait. Persze mindebben nagy szerepe van a politikának is, hiszen mint minden rendezvény, ez is pénzfüggő. Sajnos a Soros Alapítvány már a kezdetek kezde­ tén sem nyújtott segítséget, hiába állt elő Rasperger József egy komplex, a vizu­ ális művészet minden ágára kiterjedő programmal az Ulysses alapján, az Alapít­ vány támogatását nem sikerült megnyernie. Egyedül az SZDSZ támogatta a Bloom-teamet

tervei megvalósításában; különösen az akkori alpolgármester,

Feiszt György nyújtott nekik nagy segítséget. Ugyanakkor ez a támogatottság problémákat is jelentett, mivel a szervezők fontosnak tartották, hogy a politika ne telepedjen rá a friss kultuszra, csupán utuk egyengetését szolgálja. Már a legelső Bloom-nap alkalmával tudták: a nap soha nem lesz tömegren­ dezvény (különösen, hogy rá egy hétre, 24-én rendezi meg a város hagyományos ünnepségsorozatát: a Szent Iván-éji napokat (s ez a két népünnepély „kioltaná" egy­ mást, mivel időben nagyon közel vannak egymáshoz), mégis többet szerettek vol­ na kihozni belőle, mint „vájtszeműek és vájtfülűek megszállott magánügyét". Mégis, az eredeti irányvonal „elcsúszott". A Rasperger József rendezte első Bloom-nap még jobban kötődött Joyce-hoz és az Ulysseshez, mint később vagy rá egy évre. Nézeteltérések miatt Székely Ákos, aki maga is művész, átvette az irányítást, és egy másik (művészi) irányba terelte a folyamatot. Rasperger József mégsem szomorkodik. Véleménye szerint mint népművelő, elérte célját: elindí­ tott egy folyamatot, még ha az másképpen is működik, mint ahogyan azt erede­ tileg eltervezte. Székely Ákosék valóban többet hoztak k i a Bloom-napból, mint amit ő tudott nyújtani, bár meg kell hagyni, eleve más eszközök álltak rendelke­ zésükre mint művészeknek. Különben megbecsült tagja a rendezvényeknek, csak azt sajnálja, hogy a Bloom-nap nagyon távol került Joyce-tól és az Ulyssestől; melynek következményeként a bloomság

is túlértékelődött. Nagyon tág fo­

galommá vált, melyet a végletekig el lehet vinni - és Székely Ákosék el is vitték.

117

Gáspár

Edit

A bloomság azóta a tolerancia, a másság elismerésének és a polgári értékrend hangsúlyozásának a szimbólumává vált. Székely Ákos 1997-es nyilatkozata sze­ rint: „A mozgást, a bolyongást kellene megfognunk, a kultúrák, népek, filozófi­ ák, nyelvek, magatartások találkozását - ez a »bloomság«. [Azaz nem más ez, mint a szellemi út bejárása, melyet Stephen Dedalus igyekszik bejárni (tudatosan!), és amelyet Bloom és családja kényszerűségből tett meg!] Bloom bárki lehet." Ép­ pen ezért a szombathelyi program nem követi az ír Bloomsday eseményeit, mely­ nek lényege a regénybeli nap pontos lejátszása, rekonstruálása, a regényben megemlített „eredeti" helyszíneken. Ott a szereplők és az őket követő tömeg házról házra, boltról boltra és kocsmáról kocsmára jár, a regényben leírt útvonalon,az emberek azt veszik, eszik és isszák, amit Leopold Bloom ama neve­ zetes napon. Szombathelyen ellenben a Bloom-nap részben egy, az ír kultúrá­ ra és kulturális légkörre, másrészt a „bloomságban" megtestesülő „kultúr-nemzetköziségre", határok nélküli életszemléletre épülő művészi rendezvénysoro­ zattá, avantgárd happeninggé változott, amelyekben az irodalmi és képzőmű­ vészeti produkciók mellett sor kerül komoly-, könnyű-, és népzenei koncer­ tekre, valamint Guiness-sörsátor felállítására is, hogy az események a város polgárai számára széles körű kulturált kikapcsolódást nyújtsanak. 28

Éppen a határok nélküli életszemlélet jegyében választotta az Ulyssesből Szé­ kely Ákos azt az idézetet, mely a Fő tér 40. számú ház emléktábláján olvasható an­ golul és magyarul: „Világokból világokba űzötten, népek között a történelem örvé­ nyeiben." Ez a „kisbolygóságot" jelképező idézet a sehol sem nyugvó léleknek kí­ ván emléket állítani. Tornai Endre András készítette el ezt a kissé ovális, bélyegző alakúnak is mondható, bronzzal keretezett kőtáblát (lásd a 122. oldalon!), amelyet 1997. június 16-án, Bloom-napon leplezett le Derek Hannon diplomata. Az ívelt ka­ pun, a házszám fölé helyezett emléktáblára még a következő - a levéltári kutatá­ sok szerint hiteles - szöveg került: James Joyce Ulysses című regénye szerint a Dublinban élő Leopold Bloom szombathelyi származású. Az 1800-as évek közepén ez a ház a Blum család otthona volt." A felirat tehát nem szenzációhajhász, diszkré­ ten óvakodik attól a nem bizonyosság érvényű kijelentéstől, amely a regénybeli Bloomot a Szombathelyen élő Blumokkal végérvényesen azonosítaná. 29

Mégis, hiába változott meg a kultusz irányvonala, a szó igazi értelmében rí­ tusokról azóta sem beszélhetünk, csupán megszokott formulákról. Ilyen formu­ la az értelmiségi mag gyülekezése a Fő téren, az emléktábla előtt, ahol rendsze­ rint elhangzik az ír és a magyar himnusz, a tábla mindkét oldalán elhelyezik az ír és a magyar zászlót, miközben rövid angol és magyar beszédek hangzanak el. Ezalatt a bolygó emberek (nemcsak a külföldiek!) meg-megállnak a kis csopor­ tosulás körül, és azon tanakodnak, hogy milyen ünnep lehet, hiszen tudomásuk

118

Bekapcsolódási

kísérletek

egy nemzetközi

irodalmi

kultuszba.

szerint június 16-án nincs semmiféle ünnep. Éppen ezért ez a kis ceremónia lehetőséget kínál arra, hogy megismertesse őket Szombathely és Joyce kap­ csolatával. A másik megszokott formula, hogy a megemlékezés után a városi fúvószenekar kíséretében a résztvevők elmennek a Képtár melletti Iseumba, ahol folytatódnak az ünnepségek. A kezdeti abszurd ötlet, hogy ísis valós szentélyének a területén bonyolódjon le ez a világi, meglehetősen komolyta­ lan szertartás, mára teljesen természetessé vált. Mint szent hely, különösen megfelel egy (másik) kultusznak; ráadásul közel van a központhoz, mégsem a Fő tér, nem zavarják meg kíváncsiskodók az eseményeket, ugyanakkor prak­ tikus is, mivel nem kell színpadot állítani. A Képtár is fontos helyszíne a programoknak - ilyenkor a Bloomsday szel­ lemében szerveződik. 1996-ban például Leopold Bloom párnája címmel nyílt ki­ állítás, melyben a regény egyik meghatározott motívuma újjászületve, sokféle egyéni megközelítésben elképzelve kapcsolta össze a textilkiállítást a Bloomnappal. Ugyanitt 1997-ben az Osztrák-magyar trafik című kiállításon látható volt Virág Lipót portréja mellett a szülőház falának egy darabja is (mint műalkotás; és ugyanebben az évben, június 16-án tejsátor nyílt (a Bloom Mappa ötlete nyo­ mán), ahol ingyentejakcióra is sor került. Legutóbb pedig A bűn méze hívómon­ dattal nyitotta meg kiállítását. {A bűn méze az az olcsó, erotikus regény, amelyet Leopold Bloom vesz feleségének, Mollynak az antikváriumban.) Mindezekből kitűnik, hogy a Bloom-kultusz nem marad meg az irodalmi berkekben. Úgy tűnik, hogy Bloomot mindenki használja, függetlenül eredeti.jelentésétől; egyszerűen márkajegy Bloom Mappára,

lett a nevéből. Különösen igaz ez a megállapítás a

melyet 1995 tavaszán jelentettek meg szombathelyi és buda­

pesti képzőművészek - a fővárosban már ismert Laza Lapok mintájára. Szokás szerint egy-egy hétköznapi (de könnyen esztétikai kategóriába sorolható) szó/fogalom köré szerveződik az újság, mely negyedévente jelenik meg, annyi példányszámban, ahány alkotóművész ír a lapba - évente legfeljebb száz pél­ dányban készítik el. Ezek a művészek lehetnek költők, írók, előadók, mindegy, az a fő, hogy vizuálisan megjelenített írásokkal, rajzokkal álljanak elő, melyeket egymásnak adnak tovább (mint például Tandori Dezső), vagyis a lap a mail art irányzat szellemében készül - ezért csak az juthat Bloom-számhoz, aki szerepel is benne. Csakhogy ezt a mappát a nevén és szombathelyi eredetén kívül sem­ mi sem fűzi Szombathelyhez, pláne nem Bloomhoz. A márkajegyet viseli továbbá a Leopold Bloom Galéria, mely, akárcsak névadó­ ja, szintén gyakori helyváltoztatásra kényszerül. Tulajdonképpen ez a vándorlás je­ lenti autentikus valódiságát. Otthont adott már neki a Petőfi Sándor utca mellett a

119

Gáspár

Edit

Kálvária utca, de többek között kiállítást rendezett a Képtár klímagépházában is. Mégis, a már hagyományosnak mondható Iseum kerten kívül méltó színtere szo­ kott lenni a Bloom-napi eseményeknek. Vagy ott van például a Café Bloom irodalmi és társasági kávéház. 1995 má­ jusában a tanárképző főiskola által rendezett nemzetközi szociológiai konferen­ cia, a Kelet-Európai Fesztivál kerekasztal-megbeszéléseinek az ezen alkalomra felállított szabadtéri konferancia-sátor adott otthont, amelyet, utalva a tanács­ kozás - összetételében nemzetközi, témájában nemzeteket összekötő - jellegé­ re, a rendezők Café Bloomnak neveztek el. És akárcsak a világ számos országában, Szombathelyen is megalakult 1995ben a Leopold Bloom Alapítvány, mégpedig azzal a céllal, hogy teret biztosítson „a kortárs művészeti törekvéseknek, valamennyi művészeti ágban (irodalom, képzőművészet, zene, film, színház) évente visszatérő jelleggel (júniusló: Bloomsday) és folyamatosan, előadások, kiállítások, találkozók, koncertek, k i ­ adványok stb. formájában, különös tekintettel James Joyce Európát átfogó élet­ útjára (Dublin/Trieszt /Szombathely/Zürich) és szellemi örökségére, valamint a hagyományos magyar-ír kulturális kötődésekre." Az Alapítvány székhelye: Ady tér 5. (volt). - Ugyanis ezzel az alapítvánnyal is az történt, ami szomorú módon elő szokott fordulni némely kultusz esetében: a kultikus igyekezetnek bizonyos mozzanatai valamilyen módon meghiúsulnak. Úgy tűnik, mintha az élet, a „prak­ tikus-profán szféra" nem tisztelné, ezért zátonyra futtatja. (Az alapítvány mára teljesen felbomlott. Alapító tagjai az első Bloom-nap szervezői és pártolói, a Bloom-team tagjai voltak (Abajkovics Péter, Barták Balázs, W. Farkas László, Kassai Ferenc, Masszi Ferenc, Székely Ákos, Rasperger József). Viszont tovább él a kultusz „rítusainak" hagyománya, amelyre - akárcsak „elődjére" és az összes többi Joyce-kultuszra - szintén jellemző a „tudatos-ironi­ kus jelleg, a minduntalan érzékelhető játékosság."

120

J E G Y Z E T E K

1

TAKÁCS Ferenc: Az ironikus kegyhely (A Ja­

15

Uo., 393.

In.: Tények és

1 6

Uo., 393-394.

mes Joyce Múzeum legendák,

tárgyak

Dublinban), és ereklyék,

A Petőfi Irodal­

mi Múzeum Könyvei I. (1994) 187. 2

3

17

Uo., 395.

1 8

Uo., 395-396.

TAKÁCS Ferenc: Joyce és a magyarok, Valóság,

19

Uo., 396-397.

XXV. évf. 9. szám (1982), 89.

2 0

TAKÁCS Ferenc: Joyce és a magyarok, 91.

TAKÁCS Ferenc: Mise és karnevál: tusz rítusai,

Itk, 1990/3.

4

Uo., 387-388.

A Joyce-kul-

21

Uo., 92.

2 2

Egon

NAGANOWSKI: Joyce, Gondolat, Bp.,

1975., 78.

5

Uo., 388.

2 3

Népszabadság, 56.évf. 144.sz. (1998.), 11.

6

Uo., 388.

2 4

DÁVIDHÁZI Péter: „Isten

7

Uo., 389.

8

Uo., 389.

(Egy irodalmi kultusz megközelítése),

9

Uo., 389-390.

lat, Bp., 1989.

magyar

másodszülöttje",

Shakespeare-kultusz

A

természetrajza Gondo­

Vas Népe, 42. évf. 136. sz. (1997) 7.

1 0

Uo., 390.

2 5

11

Uo., 390.

2 6

Vas Népe, 42. évf. 140. sz. 5.

12

Uo., 390.

2 7

Vas Népe, 41. évf. 139- sz. (1996) 7.

13

Uo., 391-392.

2 8

Vas Népe, 41. évf. 138. sz. 7.

u

Uo., 393.

2 9

Vas Népe, 42. évf. 113. sz. 7.

121

Tornai Endre András: Joyce- (Leopold Bloom-) emléktáblája (Szombathely, Fö tér 40.)

Emlékezés,

emlékezet,

emlékirat

- gondolatok

Nádas

Péter

kapcsán.

Polgár László

Emlékezés, emlékezet, emlékirat gondolatok Nádas Péter kapcsán

Az emlékezés az ember legbensőbb magánügye, gondolhatnánk. Az emlékeket fel­ idézni, magányos óráinkban a tűnt időn elmélkedni, emléktárgyainkat néha előven­ ni, a fényképalbumokban megdermedt pillanatokat lapozni: mindez a lélek magán­ életéhez tartozik. Mintha az emlék lételeme lenne ez a magányos introspekció. Az­ tán persze vannak más emlékezési módok is: barátokkal söröskorsók mellett, szü­ lőkkel a diavetítő vagy a szuper 8-as vászna előtt, volt osztálytársakkal érettségi ta­ lálkozókon. Ezek azonban vagy harsányságukkal, vagy egyoldalúságukkal mégsem azt az élményt jelölik, mint az a bizonyos magányosság. Mintha az a sokszor érzett kényszer, hogy emlékeimet másokkal is megosszam, éppen ennek a magányosság­ nak lenne következménye. És vajon ugyanez az oka az e kényszer hatására indult emlékidézés szülte unalomnak, a százszor hallott történetek délutánjainak is? Hogy az emlék olyannyira privát dolog, hogy már-már megoszthatatlan? De mi értelme van akkor az emlékiratoknak? Ha az emlékirat csupán saját lel­ kem benső életének rögzítése, akkor minek ezt megosztani másokkal is? Vagy itt csupán műfaji sajátosságokkal van dolgunk? Az emlékirat csak azért válhat olvasmá­ nyossá, és mellesleg fontos kordokumentummá, mert a műfaj kényszere az egyéni élmények valamiféle személytelen közvetítését teszi szükségessé? Látszólag ez a vé­ leménye Nádas Péternek, mikor a Hazatérés című esszéjében így fogalmaz: „Az ide­ ális irodalmi mondat születhet a képzeletből, letét a tapasztalatában, számára

tapasztalatát

születhet a tapasztalatból,

a képzeletben

a tapasztalatom, tapasztalatom számára

kell megmérnie.

de képze­ Képzeletem

a képzeletem lesz azon egyetlen

123

Polgár

László

lehetséges világi distancia, amelynek segítségével kívül kerülhetek azon, amin belül vagyok. Közvetítő nélküli világban nemcsak élni nem lehet, de normálisan monda­ tokat sem lehet írni. " Ez az esszé közvetlenül az Emlékiratok könyve megjelenése előtt íródott, és annak keletkezéstörténetét, valamint poétikáját volt hivatva megje­ leníteni. Az a közvetítő elem, amit itt Nádas Péter emleget, éppen az emlékezés sze­ mélyességének felfüggesztését lehetőségként hordozza. „Egyszerűen egy szó fogal­ mazódott meg bennem: emlékiratok. Emlékiratokat akarok írni. Több ember idő­ ben némiképp eltolt, párhuzamos emlékiratát. Kicsit úgy, ahogyan Plutarkhosz élet­ rajzokat. És ez a több ember mind én lehetnék, anélkül, hogy én lennék. " l

2

Az Emlékiratok könyve „több ember némiképp eltolt párhuzamos emlékiraíá'-nak „elbeszélése" a szerző saját szavai szerint. Olyan emlékiratok, amelyek látszólagos szerénységgel nem próbálnak többek lenni, mint személyes élmé­ nyek jegyzetei, hiszen az elbeszélő már a regény legelején leszögezi: „én csak azt írhatom, ami az enyém, (...) s immár nem is hiszem, hogy eme önmaguk­ ban teljesen lényegtelen és érdektelen személyes történések összefüggéseinél lé­ nyegesebb történéseiről beszélni remélhetnék... " Ez a személyesség bonyolult módon eltörlődik a regényben. Az emlékek személyességének felfüggesztődése (és sohasem megszűnése) nem csupán a műfaj kényszere folytán történik. Való­ jában inkább fordítva van, éppen úgy, ahogy Nádas állítja: közvetítő nélküli vi­ lágban nem lehet normális mondatokat leírni. Ez a lehetetlenség alapvetőbb, mint az, amely szerint az emlékirat műfajában lehetetlen közvetítő nélkül leírni. 3

A Nádas és Proust között szövődő viszonyról sokan megemlékeztek, hiszen teljesen nyilvánvaló a kapcsolat az emlékezés e két nagyregénye között. A prousti mémoire involontaire és a nádasi technika közötti kapcsolatot azonban általában problematikusnak tartják. Balassa Péter szerint „az akaratlanság látszatának meg­ alkotásáról, szimulálásáról" van szó. A "feszített formátlanság*, „ahogy az író a Hazatérésben a könyv poétikájáról mondja, az involontaire-állapot mesterséges el­ érése mellett szól." őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mit akar ezzel mondani Balassa. Talán azt, hogy Proust az involantaire állapotot spontán módon érte el, stí­ lusa maga a szabad gondolatáramlás, emlékidézés? Vajon Proust nem „szimulálta" ezt az állapotot? Proust szürrealista lett volna? Kétségkívül van különbség e két tech­ nika között, de kétlem, hogy a mesterségesség fokában kellene azt keresnünk. Az akaratlan emlékezés prousti formája, jól tudjuk, csupán előjátéka egy tudatos emlékezésnek, az, ami megteremti a kapcsolatot az egymás mellé rendelt (Geor­ ges Poulet szavaival) „prousti terek" között. A Madlaine-sütemény csupán meg­ nyit egy horizontot, amelyet aztán a gondolkodás tölt meg. Nádasnál azonban mintha éppen fordítva történne a dolog: a gondolkodás akaratlagossága (az em­ lékirat írása egyáltalán nem spontán gesztusa) csupán megnyit egy horizontot az A

124

Emlékezés,

emlékezet,

emlékirat

- gondolatok

Nádas

Péter

kapcsán.

érzékek akaratlansága előtt. (Ezen a ponton nem értek egyet Kulcsár-Szabó Zol­ tánnal, aki szerint Nádas Péternél a nátha játszaná azt a szerepet, amelyet Proustnál a sütemény, az idézet így hangzik: „... most hát azzal vigasztalom magam, mi­ közben kellemetlen őszi náthámat

kúrálgatom,

s ezért agyam nem alkalmas sem­

mi másra, de taknyosan is lényeges dolgok körül kószál, hogy eszembe juttatom a berlini őszöket. " A nátha itt semmiféle közvetlen és akaratlan kapcsolatban nem 5

áll a berlini őszökkel, az emlékezés pedig hangsúlyosan akaratlagos.) Az érzékiség az, ami az egész kötetet uralja, még ha az értelem megpróbálja is igába hajtani azt. „Az ösztönnel

csak látszat szerint élem át emberi

gomat- ezt a tételt akartam megdönteni, nöm, hogy még az ágyban Nádas egy interjúban.

6

szabadsá­

amikor az EK-t írtam. De rá kellett jön­

is befolyásol a politikai szabadság

hiánya"-

mondta

Ez a látszólag ártatlan mondat megérdemli, hogy komo­

lyan gondolkodóba ejtsen. NP az e kijelentés mögött húzódó koncepcióval ugyan­ is gyökeresen próbálta meg felforgatni a nyugati gondolkodást, ám a kudarc be­ ismerésében már nem a gyökerek masszívságát, hanem ezek következményét okolja. A „test börtöné"-nek gondolata a metafizika egyik legalapvetőbb és legközhelyesebbé vált dualizmusára a test és lélek szembeállítására épül. Ez a meg­ különböztetés görög filozófiai eredetű, a keresztény gondolatkörbe a hellénizmu­ son keresztül épült be, az evangélisták még nem használták. A testnek mint a (sze­ mélyi) szabadság gátjának elmélete Platón és a platonizmus eredménye. Azonban a látszólagos ellentmondás ellenére valójában nem csupán az olyan explicite „test­ ellenes" filozófiák voltak ellenzői ennek hirdetői, mint a platonizmus vagy a sztoa, a hedonizmus különböző fajtái szintén csupán azért tartották fontosnak a test k i ­ elégítését, hogy a lelket semmi ne gátolja a gondolkodásban. Ezért amikor Nádas az érzékiben kiélt személyes szabadságról beszél, valójában a nyugati metafizika és kultúra gyökeres felforgatásáról beszél. Amikor viszont e kísérlet kudarcát a „létező szocializmus" érzéki jelenlétére hárítja, valójában a test alapvető kulturális szerepét annak partikuláris megjelenési formájára redukálja. A z emlékezés érzékisége ebben a szituációba íródik bele, erre a kulturá­ lis csatatérre érkezik. A lélek emlékezése, a tudatos, akaratlagos emlékezés a hagyományos metafizika és a modern gondolkodás szerint egyaránt a sze­ mélyes szabadság letéteményese. Kant ugyanígy e régi ellentétet vette át, ami­ kor a kategorikus imperatívuszt mint a szabad cselekvés etikai törvényét sze­ gezte szembe az érzéki cselekvésnek törvényt szabó természeti törvénnyel. Ennek a modern gondolkodásnak a megkérdőjelezése pedig sohasem me­ részkedett odáig, mint Nádas: sohasem kérdőjelezte meg a testi személyes szabadság lehetetlenségét, legfeljebb a lelki szabadság lehetőségét. A meta­ fizikai oppozíciókat ugyanis lehetetlen egyszerűen megfordítani, mivel azok

125

Polgár

László

nem egyszerűen esetlegességek, hanem kulturális esetlegességek, felforgatá­ sukkal Münchausen báró saját hajával esett kalandját ismételnénk. A testi emlékezésnek az a fajtája, amelyet Nádas Péter regényében ilyen dön­ tő feladattal próbált ellátni, egyébként a prousti mémoire involantaire egyik jel­ lemzője, noha természetesen a metafizikai gondolkodás felforgatásának (felte­ szem tudattalan) pátosza nélkül. Leghíresebb példája a „Madlaine-élmény", ahol egy érzéki esemény, a sütemény és a tea íze teremti meg a kapcsolatot az elszi­ getelt múlttal. Ekkor teremtődik meg a kapcsolat, amely az addigi elszigetelt em­ lékképeket összeköti. De ilyen a regény nyitójeleneteiben a felébredt alvó képe is, aki nem tudja, hol ébredt, elveszve térben és időben (Poulet), csak saját testé­ hez képest érzékeli a világot, nem saját személyéhez képest. De talán a legszebb a következő idézet: „Néha éppúgy, mint ahogyan Éva Ádám egy bordájából letett, álom közben

egy nő szülte bennem, combom egy kényelmetlen

ből. Ezt a nőt az az élvezet szülte, amelyet már-már

megízlelhettem,

szü­

helyzeté­ s azt kép­

zeltem, hogy ő nyújtja nekem ezt az élvezetet. Testem, amely az övében a maga melegét érezte, próbált

közelebb férni hozzá,

amikor megint

felébredtem."

1

Tehát (ha kénytelenek vagyunk elfogadni saját kultúránk játékszabályait) az em­ lékezés érzékisége eleve egyfajta nem-szabadságba, nem-személyességbe, valamint az emlékezés magányosságát megkérdőjelező közegbe merültséget jelent. Az érzé­ kiség mindig egy másik test közvetlen jelenlétét jelenti, még akkor is, ha ez a másik test történetesen az én saját testem: hiszen saját testem soha nem úgy a sajátom, aho­ gyan saját gondolataimat, még inkább érzéseimet sajátomnak érzem. Meggyőzhet en­ gem bárki arról, hogy a szemem nem olyan színű, mint ahogyan gondolom, de sen­ ki nem győzhet meg arról, hogy most éppen fáj a fejem, ha nem fáj. Ez az érzékiség azért soha nem csupán sajátlagos emlékeket teremt, ezek az emlékek eleve valaki mással összekötött emlékek lesznek, az emlékekben összekötődik e két test, nem csupán saját testem emlékei lesznek, hanem a két test együttes emlékei. Nádas regényében azonban minden ilyen esetben feltűnik egy harmadik is: a névtelen elbeszélő bárkivel legyen is, mindig ott egy láthatatlan árny: Maja csókja Szidónia harapását illeti, Melchiorral mindig ott van Thea és Theával Melchior. Thomassal és Helénével Thomas apja és annak rémtette. A Krisztiánt megcsókoló el­ beszélővel pedig szinte az egész személyi diktatúra. A következő idézetben szin­ tén egy ilyen csók leírása következik egyetlen hosszú mondatban, a német század­ előben játszódó eseményszámból, ahol Thomas Thoenissen és a szövevényes sze­ xuális négyszög másik tagja, Stollberg kisasszony ölelkezik azután, hogy a mara­ dik tag, a fiatal szobainas megölte a negyediket, Gyllenborgot. „Nyilalás, helyemről,

126

mely örömre

a szégyen

talál a fájdalomban,

rémült örömétől,

s talán ettől ugrottam föl a

arcom végigcsúszott

csipkés

ruháján,

Emlékezés,

majd föl az arcához zott bőrömön,

emlékezet,

emlékirat

ért, hűvös ajkának

- gondolatok

kemény

valamit keresett vele, tétován,

érintése

mohón,

s abban a pillanatban,

ra, a pillanatnak

abban a töredéknyi

máját,

türemlést,

e gyöngéd

lami hasonlót, kényszerű

mert nem nyílhatott

hogy ne érezzük, szájának

őt éreztük

íze ült ki ajkunk peremére,

és nélküle

"

az ajkam­ hűvös for­

ajkamon, s ő is va­

el az ajka! feje a vállamra

holott mindketten

mást megérinteni.

gyorsan

mikor ajkának

karjaival

fölá­

simaságán,

mikor ajka rátalált

idejében,

ugyanakkor

kapcsán.

könnyektől

érinthetetlen

e bűvös ívelést megéreztem

visszavonulástól,

Péter

de csillapíthatatlanul,

rá kellett lelnie, és én is kerestem valamit arcának ügyetlenül,

Nádas

hanyatlott

erőszakosan

meg magunkban, immár

a

átkarolt, a halott

nem is tudtuk egy­

8

A harmadik személy vagy a személytelen hatalom kitörölhetetlenül ott van minden érzéki érintésben, magában az érzékiségben. Ezzel a harmadik sze­ méllyel pedig maga a társadalom, annak kulturális normái és eltévelyedései, an­ nak történelme. Thomas és Stollberg kisasszony egyaránt annak a nyomozásnak van kitéve, amely fényt deríthet az adott kulturális normáktól meglehetősen kü­ lönböző szexuális életükre, ahol ráadásul a társadalmi csoportok közti korlátok is botrányos módon hágattak át, hiszen a rendőrség megtalálta képen az arisz­ tokrata kisasszony a szobainassal látható kétségkívül obszcén pozitúrában. A z érzékiség menthetetlenül merül bele a történetiségbe. Eddig azonban még mindig csak az emlékezésről beszéltünk, az emlékiratról még egy szót sem. Mert igaz ugyan, hogy Nádas Péter ezeket írta az emlékezésről és az érzékiségről, azonban ettől egy cseppet sem lesz tisztább, hogy miért kelle­ ne magát az Emlékiratok

könyvét mint az érzéki emlékezet által írt emlékiratot ke­

zelnünk. Azaz miben áll ennek a szövegnek az érzékisége és ezzel történetisége. Ezen a ponton szeretném idézni Nádasnak egy nagyon rövid írását, mely­ nek Alkat és szövegszerkezet

a címe.

„A mondatok hossza az írói tudás szintjéről Az író alkatáról, egyes mondatainak Bekezdésekben

mely tudásának

vagy állagáról

szintje és állaga

árulkodik.

mögött rejtezik,

szerkezete, illetve a szöveg belső tagoltsága árulja

el alkatát;

lés, tehát maga az írói gondolkodás

inkább

árulkodik.

úgy, ahogy a megfigyelés

és az

is mindig a bekezdésekben

észle­

halad

elő­

re, vagy topog egy helyben. Az egymáshoz ítélethez,

kapcsolt bekezdések

viszonyával jelöli, hogy miként jut el egy

vagy miként kerüli el az ítéletet. Ha megfigyeljük,

csol egymáshoz a bekezdések

részeket és fejezeteket, akkor a szándékait kapcsolódási

A szövegszerkezetben

módjával

hogy miként vesszük

viszont az ösztönösségéről

a megfontolásokat

és a szándékokat

kap­

tudomásul,

tudósít. a részek

és

127

Polgár

László

a fejezetek kötik egységei

inkább

meg, míg a mondatok az észleléseit

Miként harmonizálja Ha tehát az Emlékiratok

és a bekezdések

és az érzéseit

kötik

kisebb

ezeket az elemeket: ez a karaktere. " könyvének

szerkezeti

meg. 9

valóban az érzékiség a tétje és nem az

akaratlagosság, akkor sokkal inkább a bekezdésekre, mondatokra kell figyel­ nünk, mint a mű szerkezetére. Ha az írói „gondolkodás", azaz „a megfigyelés és az észlelés" bekezdésekben tárja fel alkatát, akkor kijelenthetjük, hogy ez az al­ kat éppen az az érzéki forma, amelyet mint az érzéki emlékirat alapegységét ke­ zelhetjük. Ez az alkat (amit én Nádas Pétertől eltérően nem az író személyéhez rendelnék, hanem egy írásalakzathoz) Nádas regényében megdöbbentően tola­ kodó módon kerül előtérbe mindenféle szerkezeti megfontolás ellenében. E könyv esetében tehát egyáltalán nem valami mellékes stílusalakzatról van szó, és nem is csupán egy barokk hagyomány folytatásáról. Nádas mondatait Jolanta Jastrzebka elemezte mélyrehatóan nyelvészetileg. Már ő is felhívta a figyelmet a ba­ rokk körmondatokkal való hasonlóságára. Kulcsár-Szabó Zoltán pedig amikor a Ti­ zenhét hattyúk körmondataihoz hasonlította őket, valójában ugyanezt ismételte, hi­ szen Esterházy archaizáló szövege éppen ebből a szövegvilágból merít. Kulcsár-Sza­ bó felhívja a figyelmet arra is, hogy különbségek abból származnak, hogy az Emlé­ kiratok könyvének

mondatai és bekezdései nem reflexióigényesek. Ezzel azt pró­

bálom kifejezni, hogy míg Esterházy esetében az intertextuális kapcsolatok egyrész­ ről áttetszőek, másrészről pedig folyamatos reflexiót igényelnek, mert tudatos és ki­ emelt poétikai funkciójuk van, addig NP-nél átlátszatlanok, mondhatnám testiek, nem tudatos reflexiót igényelnek (hiszen ezt legtöbb esetben maga az elbeszélő te­ szi meg), hanem egy tudattalan, még inkább személytelen kulturális tájképhez tar­ toznak, amelyben az olvasó folyamatosan tévelyeg. Ezért a tradícióval tartott inter­ textuális kapcsolatok nem oly módon stilizáltak, mint Esterházy esetében. Az az alkat, amelyet ezek a bekezdések mutatnak, éppen olyan olvasat le­ hetőségét kínálják véleményem szerint, amelyben egy személy csupán testi, ér­ zéki kapcsolatot teremt meg a szöveggel.

J E G Y Z E T E K 1

2

3

4

5

6

7

8

9

NP: Hazatérés. In: Esszék 28. old. Jelenkor Kiadó, Pécs, 1995 NP: Hazatérés. In: i. m. 25. old. NP: Emlékiratok könyvel. old. Jelenkor Kiadó, Pécs, 1994 Balassa Péter: Nádas Péter. 231. old. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 1997 Nádas Péter: Emlékiratok könyve. 7. old. Beszélgetés Nádas Péterrel. In: Magyar Lettre Internationale. 5. old. Nádas Péter: Emlékiratok könyve. 6. old. Nádas Péter: Emlékiratok könyve. 396. old. Nádas Péter: Alkat és szövegszerkezet. In: Esszék. 51. old.

128

Aldobolyi

Nagy György

versei.

Aldobolyi Nagy György versei Színház A színházban szó és dal bolyong, A színházban mindig égnek a lámpák. A színház nagy, arany időgép, Hol az éveket órákba zárták. A színház alatt egy sötét tó tükrén Kóbor lelkekkel barna bárka ing, A tó mélyén forrnak bugyogva, fájón Elfojtott, késett, titkos álmaink. A színház horpadt, rongyos léghajó. Felhők közt száguld, célja távol, Villám fényénél faarcú bábok Merednek elő némán kosarából. A színház vérző, lüktető vad seb, Mely benned fáj, de máson nézed, Csapkodó láng és rőt parázs, Sejtek sötétjén surranó végzet. A színház lidércfény, vonzó kárhozat, Hamis pénzért valódi játszma; Tartsd a tétet, ne nézd a véget Lépj be a színházba. Kapuja tárva. Lépted nyomán tompa visszhang kondul, A csendben rég elszállt szó és dal bolyong, Ledőlt zongorában hallgat a holt húr, Csak az emlékek távol, tört harangja kong.

129

Aldobolyi

Nagy György

versei

A mozizongorista Még ismertem. Öreg volt, fáradt és kopott. A zongorázásról már leszokott. Régi nóta - mondogatta K i emlékszik, Istenem, arra: Mit játszottam, mihez és miért? Éjjelente Ramon Novarro kísért, Meg Duse, Chaplin, a többiek. Mind fentről üzen, nekem, földinek: Gyere öreg, ne félj - és jól vigyázz, Majd az égben is szépen zongorázz! így szólt. S közben a távolba nézett, Hangtalan fütyülve valami szépet. Prímás volt Szegeden Dankó Pista, Mikor ő a körúton mozizongorista. Projectograph villogott, sírtak a népek, Hogyha egy futammal a szívükre lépett, Idézve Schubertet, Lisztet és Bachot, Vagy mi több, a párizsi golyhót: Offenbachot. Ült a sötétben. A vásznat nézte, S a világot látta megigézve, keze alatt erdő zsongott, ha kellett, Halk szellő borzolt mezőt, leheletFinom piano-ból vihar támadt, S csavarta jajongva a vetített fákat. Tudta, amit tudott. A repertoár Széles volt. Hamlet és Rouge et noir, Árvízi képek, Dámák a parton, Meg néha valami pikáns is, pardon... Háborúk, lóverseny, avatás-beszéd, (Persze ez is némán...) Adj alá zenét, Beszéljen mindenki helyett a zongora: Filléres hangverseny, igazi olcsoda...

130

Aldobolyi

Nagy György

versei

Első sor, második... Nyakszegve nézed Lábtól a szereplőt, a rádomló képet. Tizedik sor s tovább? Már dukál a perec, Baka keblén cseléd ragad: mond má, hogy szerecc! S leghátul pár szűkös páholy, uramfia! Ott mi folyik... Ott tetőz a hierarchia... S a kolbász mozi mégse volt „Rossz hely", nem ám! Eltakart mindent a művészi elán, A remény, hogy jó itt, De van talán tovább, Csak szeretni kell a mozizongorát. Játszott hát a zenész, Amint a kép futott, És hogy mire jó ez, eszébe sem jutott. Cserélték a tekercseket, néha szólt a csengő (Hogy k i ne derüljön, hány néző esendő...), S végül ki-ki hazament, ha elállt a nóta, Pihenésre csukódott a szamárfüles kóta. Bizony, a hangoknak csak emléke marad. ha nem szól hangszer, csend van. Nincs zene, nincs darab... Elfogytak a képek, Kialudt a fény, Alszik a zongorás is örökre, szegény. Életét átjátszotta, míg volt kinek, Emlékét elmossák hömpölygő múlt-vizek. Én még ismertem. Öreg volt, kopott Öltönyben sétált. A zenéről leszokott. Olykor, ha már Budáról Lopózott az alkony, Pihent, üldögélt a Duna-parton. Aztán elhívták a halott csillagok, Csak egy néma zongora, amit itthagyott.

131

Vaskó

Péter

versei.

Vaskó Péter versei

Vang So és a varjú Ted Hughes-nak Sötét álmot varr a varjú: csomót köt az éjszakára, komisz legény, száll könnyedén, bogárra les, fénymorzsára. - Varjú pajtás, komisz legény, a fekete éj-folyóban még sötétebb vaksötét seb, csőröd koponyánkon koppan. Száll a varjú, viszi álmunk, az űr mély gödrébe dobja, kacag, hangja fénylő salak: vak csillagok könnyű korma. - Varjú, varjú, komisz csibész, csillag-csippentő jómadár, meg nem tellő éhes bendő, tréfád csontunk roppantja már. Száll a varjú, károg, kacag, holdkaréjhoz feni csőrét, tolla hegyén ül guggolva húga: csendsipkás sötétség.

133

Vaskó

Péter

versei

A sebesült Vang So verse A harctér vörös sarában áll, s csak bámul türelmes sötéten egy csillagmagas szobor az éjben pupillámba égett a halál. Körben a halottak - egyik sem én szemükben fürdetik a holdat, vérük nehéz higannyá olvadt, míg átértek sorsuk csalánmezején. Ki ezt túlélte, nem remél kegyelmet, nem lehet már naiv, sem tiszta, s a világot úgy kapja vissza, mint kihullt tejfogát a gyermek.

Rajtaütés Az éjszaka tél lett úgy indult, mint könnyű, talajmenti kaland, majd hirtelen felfénylett, mint betegben a láz, eláradt, szétömlött, mint barlangban a hang: egy kristály, majd kettő-három, s a nyomukban százak, megannyi törtfehér, jégfényű ikon s a vén, didergő házak dermedten figyelték, a jeges szarkalábak mint kúsznak fel lassan csukott ablakaikon.

134

Dinasztia Minden nap új rendelet, az új császár fél, üvöltve vezényel, apja hideg hulla több emelet mélyben, s gúnyos, zöld fénnyel világít még vérében a méreg. „Gonosz a csontja is!" - fröcsköl a fiú. Hisz tudtuk, k i volt: cinikus kísértet, Őt is, mint törtető, hiú fiát, mi tüzeltük: még, úgy, s keverd el sok borral. A friss zsarnok a tüzet, mit rég fújt, már beszórná homokkal, de már késő, a láng szétfut, Őt is megharapja. S mi nézzük gyengéden, amint ráng: mily öntelt, mily sunyi, mennyire az apja!

Vang So verse mesteréről, a könyvtárosról Görnyed, fejét a papírba fúrja, kezében ecset - akár egy ékszer - , világtalan látnók, k i újra hajtja pergamen kezével a törékeny, eltépett mindenséget. Csontfehér lapok bújnak gyűrött tenyerébe a szavak és mondatok a csend bőrébe égve sok százezer éve vártak az ő szemére. Ő vet a végtelenbe horgonyt, s ad teret az időnek, az égi és földi dolgok gyöngéd, jó szülőnek, anyjuknak ismerik; - s majd meghalnak megint, hogyha ő eltűnik.

Szauer

Ágoston

versei.

Szauer Ágoston versei

Emlékház

Ablakról ablakra pattan, jön a nap, hozva új nyarat. Ház, látszólag mozdulatlan, mindegyik év egy árnyalat a régi rézkilincseken. Belül érintetlen dolgok, szín annyi van, hogy épp legyen. A képen senki se boldog, üvege sarkán fényszelet port titkos küldetés kavar: hogy elrejthessen egy jelet, lassacskán minden eltakar.

137

Szauer

Ágoston

versei

Részletek Valami faillat, eper... A pinceajtónak háttal. Langyos éjjel ugatással, ahogy annak lennie kell. A nyárfák mögött csillagok: délen a Skorpió-farok, hol hosszú meteor megy át, az ágak miatt szaggatott, mint gondolat, mely úgy hatott, hogy igazán össze sem állt.

Kisvilág Vénné fásult kusza bokorág, érdes héján csigakupolák. Lépdel köztük fekete bogár, szűk utcáján ide-oda jár. Nem mozdulnak neki nagy idő. Árnyuk nyújtják, ahogyan a kő.

138

Szauer

Ágoston

versei.

Bál u t á n Megmozdul az ajtókeret árnya, fülledt szeszpára árad a parkra, a kottafejek már kiköltöztek: meggy a fákon - nem a nyár akarata. Legvégül a tűzoltó indul el, bakancsát latin gaz írja tele, közömbös lámpaszobrok közt halad, ropog a papírálarcok nyele, a kapuhoz ér, gallért igazít, szemben ablak, sárga porrongy csattan, egy tar faág az utcát mutatja valósághoz közeli alakban.

V

Lépték Messzebb semmit se látni, a macska épp eloldalog, történhetett akármi, növényeink ártatlanok. Gyorsítva képzeld őket, ha idejük már emberi, a karszékben ülőket indájuk hogyha megleli!

139

Szauer

Ágoston

versei

A téma kibontása A fákhoz adat tartozik, de már az erdőről szólva - mely magányában egy tüdő, s felsóhajt, akár a szóda a pohárban, oly halkan - , valami új jelölő kell mindig változó alakban, mint az az eggyel több árnyék: az asztalon életre kel, hogy önmagától térjen el.

140

Mese-Játék.

Bokányi Péter

Mese-Játék Szauer Ágoston: Kis regénytükör

Szauer Ágoston 1995-ös Elfelejtett költők című verseskötetében kitalált negyven­ öt költőt, megírta életrajzukat, s a sosemvolt alkotók sosemvolt életművéből „adott közre" egy kis antológiányi verset. Úgy tűnik föl, hogy a szerző vonzalma az áldokumentarizmushoz azóta is változatlan. Kis regénytükör

című, legutóbb

megjelent regényének végén előzékenyen számot vet a mű várható fogadtatásá­ val: szemelvényeket közöl a „próbakiadás kritikáiból", fiktív lapok fiktív kritiku­ sainak munkáit idézi. E szemezgetés aztán olyan körültekintő, hogy a műről szól­ ni akaró, valóban létező kritikus zavarba jön: Szauer Ágoston, regényéről szól­ va, alig hagyott dicsérni-, bírálnivalót kritikusai számára. Lévén a fiktív kritikák valóban megkerülhetetlenek, célszerűnek tűnik elfogadni a szerző felkínálta já­ tékot, s kiindulni az idézett kritikákból, azoknak is legledorongolóbbjából, a re­ gényben is gyakorta feltűnő Vári Néplap kritikusának munkájából.

„A narrátor tudomást bennünket,

időben-térben

fantáziálva

sem véve saját, változásokkal hogy többszáz

maradnak a visszatérő

és tudománytörténeti

elefántcsont-obszervatóriumából,

teli korának

kérdéseiről.

éves, avagy Munchausen

ahogy maguk az intellektualitástól ciótlanok

fecseg

báró leszármazottja,

alig érintett történetek motívumok

ellenére,

Az sem

is érdektelenek,

a csillagászati

érdekel mint funkészlelések

utalások pedig egyenesen unalmasak."

Nemlétező kollégánk nagyszerű érzékkel tapint rá a regény legfontosabb voná-

141

Bokányi

Péter

Nemlétező kollégánk nagyszerű érzékkel tapint rá a regény legfontosabb voná­ saira - a narráció sajátosságai; narrátor pozíciója; a történet Szauer-féle változa­ tai; a stílus sokszínűsége - a jelenségek megítélésével kívánunk vitába szállni ve­ le mindössze. 1. „A narrátor

térben és időben fantáziálva

fecseg..." A Kis regénytükör

című mű

narrációját az elbeszélői kompetencia problematikája elegáns kijátszásának te­ kintjük. A mű kis, izolált történetek laza füzére; ami az egységet biztosítja, az az elbeszélő, aki mindenütt jelen van, legyőzi a tér és idő korlátait: ahogy a törté­ netek is lehetnek több száz évesek, úgy az elbeszélő is kortalan. Hogy k i ő, tu­ lajdonképpen lényegtelen: ő az, aki mesélni tud. Munchausen bárót sem önma­ gáért, hanem meséiért szeretjük: ha kellően szép a mese, mindegy, hogy kitől származik. A narrátor megsokszorozza önmagát, ottlévőként helyezkedik bele a számára szimpatikus korokba, helyszínekbe, s innentől joga van mesélni róluk. 2. „... tudomást

sem véve saját, változásokkal

teli korának

kérdéseiről.

.."A regényt

felépítő történetek kizárólag egy idősíkot, a múltat ismerik. E múlt lehet közel­ múlt vagy távoli múlt, a jelen csak annyiban hangsúlyos, amennyiben abban is készül egy mese: a narrátor regényt ír elképzelt hasonmásáról, aki éppen regényt ír őróla. A jelenből csak ez érdekli őt, a múltból viszont minden, ami mesévé le­ het. Regénybeli lakhelye (obszervatórium egy hegy tetején) biztosítja, hogy ne érintkezzék a hétköznapokkal, hogy azok se rajta, se művén semmilyen nyomot ne hagyjanak. így sikerül tisztát alkotni: az ún. valóság látszólagos tényei nem kell, hogy zavarják őt mesélés közben, a valóság átadja a helyét a mesének.

3. „...mint ahogy maguk az intellektualitástól alig érintett történetek is érdekte­ lenek, funkciótlanok maradnak"- szól a Vári Néplap kritikája. Hogy mi a tör­ ténet funkciója általában, meglehetősen nehezen definiálható. Szauer Ágoston regénye szerint történet az, ami kellően szórakoztató, van benne valami rej­ tély, aminek mentén mesélni lehet. E rejtélyek viszont nem igényelnek megol­ dást: a megoldott rejtély szükségszerűen csalódást szül (ld. várhelyi UFO-ügy története), nem alkalmas a mese számára. A regény történetei épp ezért csak addig a pontig tartanak, ahol a rejtélyek meg kellene, hogy oldódjanak. A z el­ beszélő fegyelmezetten zárja ezeken a pontokon meséit, s produkál ilyenfajta

142

Mese-Játék.

zárlatokat: „... a grófot többé nem lehetett a megszokott, ódivatú nadrágjában látni, hogy miért, azt talán csak a temetőcsősz tudta volna megmondani."; „Éjje­ lente a kőhöz járt tehát a lantos, egyszer meglestük többen is, a pecsenyés oda­ ment hozzá, valamit beszéltek, mutogattak, a dalos eloldalgott, a pecsenyés váll­ vonogatva, nadrágját (amelyet másnaptól nem viselt) még sűrűbben húzogatva tért vissza." A megoldatlan rejtély, ami az egyes történetek centrumában áll, a re­ génykompozíciónak is meghatározó eleme. Számos történet kapcsolódik egymás­ hoz valamilyen ismétlődő motívumok révén (ld. idézeteinkben a nadrág), de ezen történetek az ismétlődésen túl semmiféle rokonságot nem mutatnak. Csak mintegy jelzi feltartott mutatóujjal az elbeszélő az egybeesések különös voltát, de gondosan ügyel arra, hogy az ismétlődő szituációkon, másutt újra feltűnő tár­ gyakon, személyeken kívül semmi kapcsolat a történetek közt ne találtassék. Ma­ radjon a kapcsolat mibenléte rejtély - hiszen ez az, ami érdekes. Ily módon a re­ gény olvasása a folyamatos rejtvényfejtéshez hasonlatos, de el kell fogadjunk egy szabályt: olvasás közben lehet előre, visszalapozni, a történetek kapcsolatait ku­ tatni - annak tudatában, hogy megfejtés - az nincs.

4. „...a

csillagászati

unalmasak."-

észlelések

és tudománytörténeti

utalások

pedig egyenesen

írja a Vári Néplap. Bár a csillagászathoz nem feltétlenül ért az ava­

tatlan olvasó, a megfigyeléseket, szakkifejezéseket nem is igazán érti - mégis jól szórakozik. Ezek a csillagászati, tudománytörténeti utalások sokkal inkább stílu­ sukkal bővítik a regény szövegvilágát, amely szinte kozmikus. A szerző külön­ böző korok különféle beszédmódját jeleníti/keveri meg szövegében, s ennek a stílusparádénak része a csillagászati szakkifejezésekkel tarkított tudományos szöveg is. *

John Barth Az újrafeltöltődés irodalma című esszéjében a posztmodern re­ génnyel szemben két követelményt állít fel: a jó posztmodernista regény képes túllépni tömegolvasmány és elitirodalom ellentétén, egyszerre szórakoztató és kellően problematikus. Szauer Ágoston történetei valóban szórakoztatóak, szá­ mít a szerző a rejtélyre hangolódott befogadói attitűdre, arra, amely izgatottan rohan a rejtélyek megoldása felé. A történetmondás erre az attitűdre épít, a me­ sék mindazt nyújtják, ami az olvasó szórakoztatásához szükséges: van itt szerel­ mi történet, bűnügyi jellegű sztori, legenda, mítosztöredék stb. Ugyanakkor a mű egésze érdekes diskurzust folytat a regényműfaj konvencióival, a hagyományos

143

Bokányi

Péter

történet-fogalommal. A célelvűség mint regényszervező elv szerepét veszti: nin­ csenek megoldások; a rejtélyek, a titkok felé vezető út mondható el csupán, a titkok titkok maradnak. Az elbeszélő csak a felszínről, a láthatóról mesélhet, lej­ jebb hatolni, a dolgok, jelenségek lényegét kutatni felesleges. Sajátosan reagál a regény kortárs epikánk egy részének „történetnélküliség­ dilemmájára", arra, hogy leírható történetek híján a történetnélküliség mondha­ tó el csupán, a mozdulatlan világ. Szauer Ágoston nem vár a mesére, jó íróként maga hozza létre azt: mindenben van történet, mese, ami alkalmas az elmondás­ ra. A tárgyak, dolgok, mindenfajta látvány mesét hordoz, s ezek a mesék kibont­ hatók az alkotói fantázia segítségével. S ezek a mesélő tárgyak azok, amik a Kis regénytükör

című művet Szauer

Ágoston verseihez kötik. Szauer versei finom, tárgyias versek - egy önmagát rej­ tő, és a tárgyakon keresztül kifejező alkotó munkái. A regényben ezek a tárgyak kezdenek mesélni: nem tanítanak, bölcselkednek, politizálnak, csak szórakoz­ tatnak, megmutatnak valamit az olvasás öröméből. Az olvasás öröme akkor iga­ zán teljes, ha a szövegben érezhető az írás öröme is. Szauer Ágoston prózájában annyiban válik nyíltabbá mint verseiben, amennyiben a történetekben minde­ nütt jelenlévőként csendes, ironikus mosollyal figyeli regényét - szereti ezeket a fantáziaszülte történeteket, s szereti a játékot, amit olvasójával játszik. Iróniája bölcs belátás eredménye: nincsenek bizonyosságok, a dolgok mélye úgysem lát­ ható, hiszen a feltáruló értelem szükségszerűen többféle, nem biztos. A m i biz­ tos, az a csillagok világa, a fantázia - és a mese, ami a bizonyosságok hiányát ta­ lán képes elfedni. (Széphalom

144

Könyvműhely,

1998)

Rom som - avagy a szerző

arca.

Beck Zoltán

Rom som - avagy a szerző arca Kovács József Hontalan. Magyarul beszélni

Nem hiszem, hogy egy szövegről szólva szólni lehet minden szövegről. S nem hiszem, hogy szólni lehet csak egy szövegről. Ez a hangoltság - amely bizony a filológiailag pontosan meg nem támogatott esszék közé löki írásomat - az a le­ hetséges elindulás, amely körül tudja rajzolni - ha nem is pozícionálni -

Kovács

József Hontalan Magyarul beszélni című kötetét. A magyarországi cigány irodalom vulgarizált intenciója a cigány irodalom létrehozásában, elfogadtatásában, s erről le nem választhatóan a cigány etnikum kialakításában-konstruálásában és elfogadtatásában van. Ott rejtezik ebben a szándékszerűségben az az ellentmondásosság, amely egyszerre vár el belső és külső nézőpontot, azonosulást és kiválást a szerzőtől, valahogy úgy, ahogy mí­ toszokba dobottan tette ezt a vajda, aki a vándorló közösség nevében megegye­ zést kötött az ottélőkkel. S a vajda nem a legkiválóbb volt a cigányok között, ha­ nem olyan, aki föltehetőleg megfelel az idegen közeg elvárásának, szót ért velük. Hangsúlyosan használom a szerző fogalmát is, hiszen olyan szövegekről van szó, amelyekben erős a szerzői meghatározottság, mintegy írójuk uralkodik raj­ tuk, s ezáltal a befogadó értelmezési horizontját is köti. A kérdés - melyet az ed­ dig leírtak exponálnak, s melyet értelmezésre fölkínál a kötet majd száz verse az, hogyan volna megragadható hívta, s amely e szövegekbe

az a szerzői

kódolva

attitűd,

mely e szövegeket

életre

van?

Kovács szerepvállalalása - ahogy a cigány íróké általában - egyszerre irodal­ mi és társadalmi vonatkozású. Azonban e diskurzusokban ugyanazzal az attitűddel

145

Beck

Zoltán

vesz részt a szerző, s költészete így tarthatja meg magában mindkettőt. Ezen fo­ galmi halmazok metszetében a szerző, az egylényegű, bonthatatatlan én áll, az­ az nem konstruálódik valamiféle - legalábbis leválasztható - lírai én a versekben: „Rom som / azaz ember / és cigány néphez tartozik".

vagyok // cigány az / aki a cigány /

A „verseim nem én vagyok" József Attila-i kimondása helyett sokkal inkább annak hangsúlyozása áll, hogy a szövegekben jelenlévő lírai szereplő nem csu­ pán a verbalitásba zárva létezik, hanem legalább annyira abban az aktuális va­ lóságközegben, amit a versek ábrázolnak; önvallomásos jellegüknél fogva pedig egyértelmű vonatkoztatási pontként, vagy inkább valós, háromdimenziós kiter­ jedésként jelölik a szerzőt magát, aki - ha kétségek között is - mégis biztos tu­ dással bír hivatása felől. Ez az elhivatottság persze tetten érhető a magyar iroda­ lom néhány hangsúlyos korszakában is. Kulcsár Szabó Ernő szavaival szólva ez a fajta irodalom „egy sajátos létfeltételek között élő közösséghez a közvetlen nyelvi és kulturális odatartozás helyzetéből kíván szólni. A megszólított és a be­ szélő között ezért nemcsak sorsközösség, hanem érdekazonosság is fennáll: a mű nemcsak a címzetthez, a címzettért is szól, mintegy ügyei képviseletében be­ szél." Biztos tudása van Kovácsnak identitásáról: értelmezi azt választott identitás­ ként, és már-már tudományos pontossággal fogalmazza versbe a külső kategorizáció egyik alapvetését a fentebb már idézett Cigány vagyok című szövegben: „Rom som / azaz azonnal felismerhető

/ rasszjegyeket viselek",

s e létezés lehetetlenségét és mégis állítását teszi meg mintegy konklúzióként úgy, hogy a közösség sorsa az énbe épül: „ rom som / azaz akit / leírt az Úristen is // és akit nemzetiséggé kiáltani

/ néhány

na az

életemről".

hivatásos

díszlovag // anélkül/

/ akar ki­

hogy végleg lemondtam / vol­

Idézett - ars poeticus - költeményéből kitűnik e költészet más - az éndefínícióba ágyazott - jellemzője is. Modalitását tekintve e versekre a prófétikusság jel­ lemző. Ez determinálja a megszólalás irányát: a befogadót jellemzően a cigány közössségen kívül jelöli ki - hiszen a cigányság nevében szól - , s e befogadónak is politikai-társadalmi, illetve szociális énjét szólítja meg: pontosabban szólva vagy

146

Rom som

- avagy a szerző

arca.

szembefordul a megszólítottal - aki ilyenkor valamiféle aktuális politikai hatalom, intézmény mint valóságelem azonosítottjaként lesz a textúrában lírai szereplő­ vé - , vagy együttérzést követel tőle. S az erős ige használata sem csupán vala­ mi stiláris megfontolás: nem kér, követel a nép nevében megszólaló költő is­ mert dühével, a dicsőséges nagyurakat megszólító iróniával és persze az ebbe a megszólalásba keveredő, vagy önálló szövegépítő elemként értelmezhető pátosszal. (E hangnemváltozás/választás nyilván erős függésben áll az elsőd­ leges megszólított és a megszólító közötti, a versben realizálódó emotív viszo­ nyulással.) A megszólítói-megszólítotti viszonyú szövegek közül azokat jelö­ löm elsőként, amelyek a lírai én azonosságvágyának, azonosságtudatának tár­ gyaira irányulnak, vagy azokról mondanak valamit. Ezen verscímek alatt (és a Canto napszámlálóiban) - s számosságát tekintve ez is föltűnő - ugyanis létező címzetteket találunk, a szövegek primer megszólított­ jai tehát a szerző által kijelölten ők, s csak aztán az általánosan értett befogadó. (Hadd legyen interpretációm erre vonatkozólag szándékoltan szűkített - hiszen a dolgozatnak semmi esetre sem célja részletezőbb szövegértelmezés. Csupán a ver­ sek grammatikájának egy partiáját ragadom meg a következő néhány sorban, bíz­ va abban, hogy afféle keresztmetszetként (vagy illusztrációként?) a további gondol­ kodást, a megközelítés lényegi vonalát erősíti.) Ez a kötetben vagy a tiszteletteljes főhajtás nyelvi paradigmájaként az önöző formulában érhető tetten, ahogy az Ott­ honom vidék című szövegben szólítja meg Somogyi Tibor táncművészt a szerző; vagy a tárgyilagosság beszédhelyzetét teremti meg az „objektív értékesség" súlyo­ zása végett távolságtartó személyragjaival (Szentandrássy,

a festőművész készítet­

te egyébként a könyv borítóján látható grafikát „Kovácsnak" címezve); a sorsközös­ séget jelzi a többesszám első személyű igei személyragokkal, birtokos személyje­ lekkel Kalányos Gyöngyi, naiv festőhöz írott szövegében, aki az alkotói és etnikai azonosságon túl „földije" is Kovácsnak {Vonuló gének); vagy - hogy a személyra­ gozás paradigmasora teljes legyen - a te közvetlensége is jelen van többek között a Tamási Orosz Jánost megszólító énekben (Az év huszonharmadik

napja).

Az énazonosság megfogalmazása tehát több szinten volt fölfejthető a szö­ vegen (a nemzetiség, közösség egészét vagy annak prominens képviselőit hang­ súlyoztam eddig, illetve az én által kijelölt metszetbe - roma, művész, politikai­ lag érzékeny - beleilleszthető valóságos személyeket), mégis: kitörni képtelen a szövegvilág ebből a kérdéskörből. (Kovács előbbi/későbbi kötetei - hiszen a Magyarul beszélni két első kötetének egy könyvben való, ismételt közreadása ugyanazt a kérdést kérdezik, és ugyanazt a választ válaszolják. Ebből a fogság­ ból Kovács lírája csak úgy szabadulhat, ha lírai énje képes lesz megfosztani szer­ zőjének nevét felvett jelzőjétől, ám erre aligha van esély.)

147

Beck

Zoltán

Kitörni képtelen, ismétlem, tehát továbbra is határoz. Pozíciót definiál. Ha megtalálta a vele egybeesőket, azaz választ kap a K i vagyok én? kérdésére, vagy legalább fölteszi azt, kénytelen az elhatárolódásra is - másoktól. Természetesen ezek a címzettek és minősítésük a szöveg szemantikájában jelennek meg első­ sorban, bár tetten érhetők az olyan verscímekben is, melyek afféle műfajmegha­ tározásként „funkcionálnak" (Glossza,

egy főigazgatóhelyettesnek

címezve).

Hangnemét ebben a tematikában az irónia (egyébként szellemtelen irónia), és a düh páthosza jellemzi. A szembehelyezkedés - akárcsak az azonosulás - kollek­ tív-én érdekű: a szövegben beszélővel való szembenállás az általa képviselt kö­ zösséggel való szembenállást jelenti, és a cigányságot kijátszók a lírai ént sértik, így, innen tekintve lesz megszólítottá a „söpredék" (Söpredék),

ahol a jelölő ön­

magában axiomatikus erősségű értéktartamot: értékhiányt feltételez. „és hazudtatok / az Etnikum nevében / az Etnikum nélkül // nevemben" Ez az erősen átpolitizált, mondhatni röpiratszerű, nyelvi megformáltságát te­ kintve sokszor esetlen, vagy legalábbis szándékoltan popularizált költészet te­ matikáját tekintve szűk horizontot lát be. A z aktualizáló, társadalomkritikai szö­ vegek melletti mezsgyén ugyan jut hely a szerelmi tematikának (Ami tőled Hajnal, álom, Az év kettőszáznyolcvankilencedik

napja, Az év

jön,

háromszáznegy­

venkilencedik napja), az isteneseknek, metaművészeti kísérleteknek, ám ezeken a verseken is átszivárog a nemzetiségi léthelyzet mindennapi megélésének él­ ménye, a közösségi én állandóan jelen van ilyenkor is: „titkos szavaiddal / jellemzed Keleti- / más lényem" (Ami tőled

jön)

Melyek tehát e létrejött szerzői szerepnek - sőt identitásnak - sarokkövei? A cigány

nemzetiség:

az odatartozás tudása, annak fölvállalása, e marginalizált

léthelyzet egyetemessé tágítása valamiféle sorstársi gesztussal terhelten; Mo­ hács-, melyben a magyar nemzet bukása lelt metaforájára, s mely a versekből kinyerhető, a lírai énre vonatkoztatható kettős identitásnak hangsúlyos alapja, s amely így a Kovács-féle önmeghatározás fundamentumát képezi (vulgárisan: cigány vagyok, nevükben szólok magyarul, mert magyar költő vagyok; értem a magyar sorstragédiát, hiszen engem kétszeresen sújt); az alkotói

tudat: az al­

kotásba és annak erejébe vetett hit. Feldúsulnak a szövegek más, a magyar, a roma, az európai művészet alakjaival odáig, hogy nem hangsúlyozódnak (ta­ lán kizárólag itt nem) a natio-adta kategóriák, sokkal inkább érződik egyfajta

148

Rom som - avagy

a szerző

arca.

általánosan értelmezett humanitás-gondolat a szövegekből (elég a József Attilai szövegimitációra, Garcia Lorca nevére gondolni, akik tulajdonképp a humani­ tás szinonim fogalmaivá lettek az irodalomtörténetben - lásd többek között Az év tizenhatodik napja), másfelől az énnek hasonlítói a versekben ezek a művé­ szek; s utolsóként e didaktikus felsorolásban karakteres jegye a szerzői szerep­ nek a kitaszítottság-élmény,

amely a kiszolgáltatottság és a magány egyéni/in-

tim és együttes/közösségi érzetét egyaránt jelentésmezejébe vonja. E szövegek tehát az eddig leírtakból következően - tematikájuktól, megszó­ lítottjuktól, műfajuktól, nyelvi megszerkesztettségüktől, motivikájuktól - képi struktúrájuktól függetlenül - egy jól körülhatárolható kategóriába karámolhatók: az önvallomásos líra darabjai ezek, ahol vershősként mindig az én jelölődik; olyan én, amely Thészeuszként hisz abban, hogy van biztos pont, melyhez köt­ hető lesz fonál, s a labirintusból, melynek folyosóin haladnia kell, végül megta­ lálja a kivezető utat. Ezzel a hittel képes csak a valóság ilyen módon leírhatóvá, szavakká, versekké artikulálódni, s válni verseskötetté - de költészetté-e?

149

Somogyi Tamás: Pilinszky János

Kovács

József

Hontalan

Kovács József Hontalan versei

151

153

Válogatás

Bitnicz

Lajos kiadatlan

leveleiből.

Tóth Péter

Válogatás Bitnicz Lajos kiadatlan leveleiből * 1

Kresznerics Ferencet a szombathelyi líceum katedráján 1812-ben egykori tanítványa, Bitnicz Lajos (1790-1871) követte. Az akkor 22 esztendős fiatalembert egyaránt érde­ kelte a matematika, a nyelvészet és a történelem (régészet, numizmatika). Tudós pap­ tanárként évtizedekig meghatározó oktatójává, igazgatójává vált egykori alma mate­ rének. Nem csupán ő volt hűséges akadémiai tagsággal is megtisztelt tanárihoz, Kresznericshez, Vass Lászlóhoz, hanem tanítványainak legkiválóbbjai (Frankenburg Adolf, Szenczy Imre, Nagy János, Horváth Boldizsár és mások) is méltóak maradtak hozzá. Első írásai a Tudományos Gyűjtemény induló évfolyamában (1817-ben) láttak napvilágot; később a Magyar Tudós Társaság évkönyveiben, a Muzárionban, az Új Magyar Múzeumban, az Irodalmi Őrben találkozunk az általa jegy­ zett dolgozatokkal, bírálatokkal.

2

1827-ben Pesten jelent meg stilisztikai, retorikai, poétikai kérdésekkel foglal­ kozó műve, amely az elsők között közvetítette Magyarországra Blair és Pölitz esz­ méit. A Tudományos Gyűjteményben közölt írásai mellett ennek a kötetnek volt 3

szerepe abban, hogy Bitniczet meghívták a Magyar Tudós Társaság alapszabályát megfogalmazó bizottságba. 1828 tavaszán személyesen is találkozhatott korának legtekintélyesebb tudósaival, literátoraival. Hazatérését követően sem szakadt el az akadémiai gondolattól és képviselőitől. Fennmaradt üzenetváltásaik hűen do­ 4

kumentálják a korszak jeleseit foglalkoztató kérdéseket. *A forrásközlést Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata támogatta. (A szerk.)

157

Tóth

Péter

A leveleket betűhíven, a szükséges kiegészítésekkel [ ], a kihagyások jelölésével (...) és jegyzetekkel ellátva közlöm. A neveket csak az első előfordulás során szerepelte­ tem a jegyzetekben.

1. F á b i á n G á b o r Bitnicz Lajosnak Nagyon Tisztelendő Tudós Professor Ur! Érdemes Hazafi! Midőn Hafiz Persa Költőnek némelly általam magyarra fordított verseit Előfize­ tés utján kiadni szándékoznám: reménylem nem fogja tőlem roszsz néven ven­ ni Nagytisztelendőséged azon bizodalmamat, mellynél fogva azok közt, kiknek segedelmével csekély igyekezetem' végrehajtásában élni kívánok, Nagytisztelendőségedet is, mint a' Hazai Litteraturának buzgó Előmozdítóját megkeresni bá­ torkodom; alázatossan kérvén, hogy a' Szombathelyen munkába menő Előfizettetést magára vállalni méltóztatnék. Melly kegyességét hahogy megnyerni sze­ rencsém adódna: annak következeiében másik alázatos kérésem viszont az len­ ne, hogy : mivel a' nyomtattatáshoz már a' jövő héten hozzá fogok, és a' kész példányokat a' legközelebbi Augustusi Pesti Vásár' alkalmatosságával szándéko­ zom a' Tiszt[elt] Előfizetőknek kezekhez küldözni: akkorra a' Nagytisztelendő­ séged szives szorgalma által begyülendő Előfizetési Summát biztos kéz által ide hozzám Pestre a' Bálvány Utszába Bohus házhoz leszolgáltatni ne lenne terhé­ re. Igaz ugyan, hogy az Idő egy kicsit rövid, 's későcskén teszem a'Jelentést: de azért talán még is fog lenni valami sikere. Mindazáltal ha semmi nem lenne is: becses tudósítását Nagytisztelendőségednek a' jövő Augustusi Pesti vásárkor minden esetre alázatosan kikérem. - Többire pedig megkülömböztetett tisztelet­ tel vagyok és maradok Nagytisztelendőségednek Pesten 31ik Jul[ius] 1824.

alázatos szolgája Fábián Gábor fiscális.

Lelőhelye: OSZK Kézirattár, Levelestár FÁBIÁN Gábor (1795-1877): Vörösmarty és Stettner György barátja; jogász, író, fordító, országgyűlési képviselő. Az Akadémia levelező (1832), majd rendes tagja (1835). Hafiz Persa Költő' Divánjából Gházelák 's Töredékek. Fordította Fábián Gábor. Pesten 1824. fiscális: ügyvéd

158

Válogatás

Bitnicz

Lajos kiadatlan

leveleiből.

2. Bitnicz Lajos Jankovich Miklósnak Szombathelyen Mart[ius]. 7dik 825.

Tekintetes Táblabíró Úr Jeles Érdemű Hazafi. Midőn a' Boroszlóból számomra küldött könyvek' hozzám áttételéért ezen­ nel különös hálámat jelenteném, egyszersmind bocsánatot kérek, hogy a' fuvar' árát inkább pénzben, mint régiségekben térítettem meg. Ennek az az o k a , hogy n e m tudván, millyen régiség' példáji volnának tetszésére, fél­ tem, ne talám n e m kedvessel szolgálnék. Egyébkint csak méltóztassék tud­ tomra adni szándékát, mennyire tőlem kitellik; igazi hálámat cselekedettel is megmutatni igyekezem. Kresznerics hajdani kedves Tanítóm falusi magányában, Ságon, könyvek köztt tölti idejét, a' tudományoknak áldozván magát tettel bizonyítja, hogy azok az em­ bernek mindenütt megelégedést szereznek. Tudtomra a' kánonokságért mind ed­ dig soha sem jelenté magát, 's úgy vélem, a' miatt bajt soha senkinek sem szerez. Többnyire magamat Uri jóvoltába ajánlván, megkülönböztetett tisztelettel vagyok Tekintetes Táblabíró Urnák kész szolgája Bitnitz Lajos Proflesszor].

Lelőhelye: OSZK Kézirattár Jankovich Fond. 16 / 229 JANKOVICH Miklós (1773-1846): történész, régiséggyűjtő. Az Akadémia tiszteleti tagja (1831). Boroszló: Breslau, Wroclaw: Lengyelországi város. KRESZNERICS Ferenc (1766-1832): paptanár, matematikus szótáríró. 1793-tól 1812-ig a szombathelyi líceum pro­ fesszora. Ezt követően sági plébános. A Magyar Tudós Társaság tiszteleti tagja (1831. II. 16.). A Bitnicz által leírtak igazolódtak. Kresznerics ez idő tájt állította össze gyökérrendű szótárát, amely 1831-32-ben jelent meg. Az egyko­ ri paptanár nem lett kanonok; „kemenesali esperest"- ként hunyt el. Bitnicz numizmatikával is foglalkozott. Végrendeletében (melyet rövidesen publikálni szeretnék) az Akadémia ré­ szére ajánlotta fel a birtokában lévő régiségeket és gazdag érmegyűjteményét. Ez utóbbinak duplumai később Szombathelyre kerültek vissza.

159

Tóth

Péter

3. Szeder Fábián Bitnicz Lajoshoz Nagy Tiszt[teletű]. Tudós Professor Úr! Kedves Barátom Uram!

Bátorkodom Szombathelyre 10 Példány Urániát küldetni Beiméi Úr által, és bizodalmasan, mint annak Redectora könyörögni, ha azoknak eladását Nagy Tiszt[eletű]. Uraságod magára vállalni méltóztatnék. így a' belőlök bejövendő pénz Szombathelyett maradhat azon eladott Példányok fejében, mellyek a' Ma­ gyar Nyelvbeli Előadás' Tudományából Esztergámban elkeltek. A ' 10-dik Pél­ dány, értetődik, hogy haladásul az Eladóé. Szivesen venném, ha Nagy Tisztfeletű]. Uraságod valamit küldeni méltóztat­ nék az 1829-dik évi Uránia' számára, akár kötött akár kötetlen beszédben. Lesz e valami Huszár Károlynak Fejérvári Grátziáiból? Majd utoljára sok is lesz a' Folyó írás, és egyik a' másikat rontja meg, ha csak e' mellett az írók is nem szaporodnak. Kivánok erőt a' jó czélra, és magamat kegyességébe ajánlom Nagy Tisztfeletű]. Uraságodnak Esztergám 2 Martzfius]. 1828.

tisztelő barátja Szeder Fáibán mk

Lelőhelye: OSZK Kézirattár, Levelestár SZEDER Fábián (1784-1859): író, költő, nyelvész, paptanár, pannonhalmi levéltáros és könyvtáros. 1831 február­ jában az Akadémiai tagjává választották. Tagságáról 1838-ban lemondott. Az Uránia című almanach „redactora", azaz szerkesztője (1828-33). BEIMEL József: Előbb Esztergomban, majd Pesten működő könyvkiadó, könyvterjesztő A' Magyar Nyelvbeli Előadás' Tudománya: Bitnicz (akkor még Bitnitz) Lajos stilisztikai, retorikai témájú köte­ te (Pesten, 1827. 484 oldal). A munka bővített kiadása 1837-ben jelent meg, átdolgozott változata 1848-ban Kőszegen látott napvilágot. Huszár Károly tervezett folyóirata (Fejérvári Grátziák) nem jelent meg.

160

Válogatás

Bitnicz

Lajos kiadatlan

leveleiből.

4.Bitnicz Lajos Jankovics Miklósnak Szombathelyen Junfius]. 3dikán 1828. Tekintetes Táblabíró Úr, különösen tisztelt Uram! Irántam mutatott kegyességét csak néműnemű képen is megháláni igyekezvén haza értkeztem után legelső gondom volt a' Tekintetes Úrtól reám bizott dolgok­ nak kitudakozása. A ' mi Besenyeinek kézírásban maradott 's az állítás szerént a' Szombathelyi seminarium' könyvtárában feltaláltatható szókönyvét illeti, erről azt kényteleníttetem irni, a' mit Pesten személyesen is már kinyilatkoztattam, hogy a' nevezett könyvtárban vágynak ugyan Faludinak és Rájnisnak némelly kézirástöredékei; de Besenyei szókönyvének vagy akar melly más kézírásának semmi nyoma sincsen. Ellenben a' római edényeken előforduló mázról bizonyo­ san írhatom, hogy mind Tfekintetes]. Petrédy Antal Urnák gyűjteményében vágy­ nak szép sárgabarnás mázzal bevont római edények, mind haza jöttem után én is kaptam egy, agyagot [a levél sérülése miatt pontosan nem olvasható; T. P.] durván készített, 's a' Tekintetes Úrtól nekem mutatott, hasonlóan Szombathelyről jött modelának mázához nagyon hasonlító mázzal bevont, kis lovat, melly alkalmasint lám­ pás gyanánt szolgált. Ezen kétségbetudhatatlan példák nyilván mutatják, hogy a' mázolást már a' Rómaiak is esmérték. - Végre itt bátorkodom közleni egy pecsétet is, mellynek réz nyomóját hasonlóképen a' Szombathelyi mezőkön találták és most én birom. Ennek betüji és példázatai a' közép korra mutatnak. Ha foglalatosságai megengedik, kérem, tudassa vélem iránta való vélekedését. Ezzel magamat Uri ke­ gyelmébe ajánlván vagyok megkülönböztetett tisztelettel A' Tekintetes Urnák

kész szolgálja Bitnitz Lajos Prof[esszor].

Lelőhelye: OSZK Kézirattár Jankovich Fond. 16 / 229. Bitnicz 1828 tavaszán személyesen is felkereste Jankovich Miklóst, amikor részt vett a Magyar Tudós Társaság alaprajzá­ nak kidolgozásában. Látogatása során megtekintette a híres Jankovich-gyűjteményt. Leveleikben gyakoriak a régészeti, nu­ mizmatikai témák. Besenyei [valószínűleg Bessenyei György, T. P.] szókönyve: ismeretlen. Faludi Ferenc és Rájnis József kéziratai közül néhány a mai napig a szombathelyi Egyházmegyei Könyvtár birtokában van (Faludi Ferenc autográf verseskötete; Rájnis József levele Szily János püspöknek; Rájnis József autográf jegyzete). PETRÉDY Antal: szombathelyi ügyvéd, régiséggyűjtő. Gyűjteményének értékeiről a Hasznos Mulatságok című lap részletesen is beszámolt (N. N.: Szombathelyen néhány esztendők előtt talált, és néhai Tekintetes Petrédy Antal Úrnak birtokában volt Római Régiségek' Lajstroma. HM. 1829. Első félesztendő 33. sz. 257-60.; 34. sz. 265-9-, 35. sz. 273-6.).

161

Tóth

Péter

5. Szemere Pál Bitnicz Lajosnak Bitnitznek Szemere idvezletét. A' mi Veteranusunk még mind eddig sem érkezett meg. Első beléptével adandom-által leveledet, tisztelt Férfiú; 's kívánságod képe eránt szorgalmaztatva lesz. Tudtomra sem Kazinczy nincs lythographizálva, sem Kisfaludy Sándor: az el­ sőbbre Ponori Thewrewk várakozik egy Festővel Bécsből. - Itt megyén hálám Folyóírásomra nézve, mind azért, a' mit tettél, mind azért a' mit teendő vagy. Bár lelket nyerhetnék a' Ilid. Kötet' realisalására! De, le vagyok verve, édes barátom. Szilasynkat tisztelem, Te pedig engedd meg, hogy szívem bizodalmával' kö­ zelíthessek Feléd. Csókollak! Pesten, Aug[ustus] 22d. 1828.

Lelőhelye: OSZK Kézirattár, Levelestár SZEMERE Pál: (1785-1861) író, költő, Kölcseyvel együtt az Élet és Literatura szerkesztője. Az Akadémia rendes tagja (1832). ,,A' mi Veteranusunk": KAZINCZY Ferenc (1759-1831) író, költő, az Akadémia vidéki rendes tagja („Történe­ tírási Osztály"- 1830) KISFALUDY Sándor (1772-1844): költő, az Akadémia Nyelvtudományi Osztályának rendes tagja (1830). PONORI THEWREWK József: (1793-1870) ügyvéd, régiséggyűjtő, történész, nyelvész. SZILASY János (1795-1859) előbb szombathelyi paptanár, majd pesti egyetemi professzor, egyházi író, kanonok, az Akadémia Filozófiai Osztályának rendes tagja (1830), tiszteleti tagja (1858).

6. Bitnicz Lajos Horváth Endrének Szombathelyen Novemb[er]. 19dikén 828. Kedves Endrém! Örömmel fogadtam a' magad nyújtottad alkalmatosságot hozzád vonzó sze­ retetemnek és tiszteletemnek megbizonyítására, és teljes igyekezetemmel azon voltam, hogy kívánságodnak, mennyire lehetséges, tökéletesen eleget tegyek. Több öregebb Paptársaimnál tett kérdezősködéseim egészen meggyőztek arról, hogy Fábsics Kőszegen született 's azért az ottani Plébá­ nost, Győri Jánost, egykori kedves oskolatársamat megkértem a' tőlem kí­ vánt dolgodnak kinyomozására, kinek barátságos tudósítását eredeti voltá­ ban ide zárom. Fábsicsról többet mi nem tudunk, és reménylem, czélodra ez most elég. Adjon az Ég az életiráshoz jó egészséget és üres időt. (...)

162

Válogatás

Bitnicz

Lajos kiadatlan

leveleiből.

Azon kérdésedre, ha nem tudnék e valami bizonyosat a' Magyar Academiaról, csak azt válaszolhatom, hogy semmit sem tudok; jóllehet mind Döbrentei a' múlt Augustusban hozzám írt levelében róla említést tett és némelly akadá­ lyait megírta, főkép azt, hogy G[rófJ. Eszterházy Mihályt Elölülőnek az Udvar nem akarja elfogadni, a' fundátorok pedig az Elölülőnek választásában teljes szabadságot kivannak, mind Kisfaludy Károly, mikor a' múlt September' köze­ pén Pesten keresztül Selmeczbányára utaznék, azt vallotta, hogy az ajándéko­ zó Nagyok vonogatják magokat - pénzt adni. Illy formán haszontalanul opéra-áztak és akaródik-tak a' Boeotiaiak. Úgy hallom, Izidornak reménysége lehet a' megüresűlt Apátsághoz; ha szabad, gratulálj neki nevemben. Én tőle mint Magyar literátortól, ha a' hír megvalósodik, hazai tudományosságunkra nézve sokat reménylek. Köszönd meg a' fundamentális theologiájából nekem ajándékozott nyomtatványt 's add tudtára, hogy a' többit is megszerzem. Élj boldogul, és ha időd lesz, írj nekem mind magadról és óhajtva várt Ár­ pádodról, mind a' jó Izidorról. Isten Veled! Bitnitz Lajos (...)

Lelőhelye: MTAK M. írod. Lev. 4-r. 2.sz. PÁZMÁNDI HORVÁTH Endre (1778 -1839): költő, az Akadémia Nyelvtudományi Osztályának rendes tagja (1830). Fábsics [FÁBCHICH] József: (1753-1809) Kőszegről származó áldozópap, tanár, műfordító, szótáríró, nyelvész. Pázmándi Horváth Endre írása Kőszögi Fabchích Józsej'címen a Tudományos Gyűjteményben (1829.1, 54-68.) jelent meg. DÖBRENTEI Gábor (1785-1851): író, műfordító, az Erdélyi Muzéum szerkesztője, az Akadémia Filozófiai Osztá­ lyának rendes tagja (1830), titoknoka (1831-35). KISFALUDY Károly (1772-1830): költő, író, szerkesztő. Az Akadémia Nyelvtudományi Osztályának rendes tagjává választották (1830. XI. 17.), de annak munkájában már nem vehetett részt, mivel négy nappal később elhunyt, fundátorok: alapítók, alapítványt tevők Boeothiaiak: Kazinczy nevezte így gúnyosan a debrecenieket (vö. Bitnicz naplója: Fővárosi Lapok 1871. 886 kk.). Az „aka­ ródik-tak" is a debreceni grammatikusokra, a Debreceni Grammatika (1795) szerzőire, illetve követőire vonatkozik. Izidor: GUZMICS Izidor (1786-1839) író, műfordító, nyelvész. Az Akadémia Nyelvtudományi Osztályának rendes (1830), később tiszteleti tagja (1838). 1832-ben bakonybéli bencés apáttá nevezték ki. Műve: Theologia christiana fundamentális. Győr, 1828. Árpád: Pázmándi Horváth Endre eposza, amely 1832-ben akadémiai díjban részesült.

163

Tóth

Péter

7. Bitnicz Lajos Szemere P á l n a k Tekintetes Úr, különösen tisztelt Uram! Nevében Tekfintetes]. Veteranusunk által felszólíttatván, ime itten küldöm cse­ kély észrevételeimet Terhes Sámuel Urnák Magyar Figurájira. Hogy észrevétele­ im illy későn mennek, az az oka, mivel Tfekintetes]. Kazinczy Urnák levele a' múlt holnap' vége felé érkezett hozzám, az előbb a' borítékon egymás felé jegy­ zett Győr és Szombathely nevek miatt ide 's tova csavarogván, mint a' borítékon a' postától cerusával tett jegyzés mutatja. Ezen kivűl foglalatosságom is szaporo­ dott, Philosophiát tanító collegámat, ki már jó ideje betegeskedik, a' tanításban pótolnom kell. Ha talán már későn érkeznének jegyzeteim a' IV darabhoz, úgy vélem, más korra is maradhatnak. Ezen esetben, ha vele nem elégednék meg, küldje viszsza, majd máskép dolgozom. A z Élet és Lit[eratura]. III darabjait, mellyekre előfizettem, ez úttal tessék megküldeni, a negyedikre való előfizetést 1

a' Vásárosok fogják vinni. Tek[intetes]. Veteranusunknak alázatos tiszteletemet kérem jelenteni, Tekintetes Uraságodat pedig arra emlékeztetem sőt egész bizo­ dalommal kérem, hogy ennek utána első hozzám küldött levelének hangján Ír­ jon, mert nekem az legkellemetesebb. - M i lesz a' Tudós Társaságból? Ezt ná­ lunk sokan óhajtják tudni. Különben szíves jóvoltába ajánlott teljes tisztelettel vagyok Tekintetes Uraságodnak Szombathelyen Martius 5dikén 829.

kész szolgája Bitnicz mp ProfTesszor].

Az ide zárt 8 f[orin]t. B. B. tessék Vitkovics Urnák átadni a' kijövő képekre elő­ fizetésül nevemben, és ha lehet, azokat ez úttal, kérem, küldje meg.

Lelőhelye: Ráday Gyűjtemény, Szemeretár 10. kötet 27. a 97. A levél melléklete: Jegyzetek Terhes Sámuel Urnák' Magyar Figurájára. Bitnicz dolgozata Képes kifejezés címmel jelent meg (Muzarion 1833. I, 220-2.). TERHES Sámuel (1783-1863): református lelkész, költő. VITKOVICS Mihály (1778-1829): pesti ügyvéd, költő, műfordító.

164

Válogatás

Bitnicz

Lajos kiadatlan

leveleiből.

8. Kisfaludy K á r o l y Bitnicz Lajosnak Pesten lOdiki Marczius 1829. Tisztelendő Ur! Kedves Barátom Uram!

Köszönettel vevém a 78 f[orin]t vált[ót] és csak arra kérem nyújtson nekem is alkalmat ebbeli tárgyban szolgálatra, hogy leróhassam adósságomat. Itt küldöm a 24 Aurorát, de árrát el nem veszem. A tudós társaságból alig lesz, vagy ha lesz is tudja Isten mikor lesz sikere; csak most február 23dikán ment még föl a Status consiliumhoz, h o l a mint hallani ellenkezőket lel, 's tán me­ gint esztendőkig elhever. H a külső dolgok alapítását nem sürgetik, alig re­ ménylem hogy lábra kaphasson. Azt kérdi Barátom Uram: mit csinálnak a Pesti Literatorok? M i n d tán egész hazánkban kedvetlen nézik az időt elröp­ penni, és nem látnak partot. Örökös reménytől bolondítva néznek a szebb jövendőségbe, és mindég csalatnak. Különben tele vannak abderismussal, ezer feltételek, nagy planumok apróságot szülnek, k i lassú léptekkel, k i nyargalva indul az álmodott tetőre, és ha megbotlik haragszik. - Kazinczy még itt van, amint hallom, Szemere, Fay, Vitkovics, Thewrewk erősen össze tartanak és clubbot űznek, lássak e kivetkezésen?[?] igen kétlem, mert önállás, erő, és lelemény egyikben sincs - 's mindenik inkább fél hogy sem nyilt h o m l o k k a l a küzdhelyre lépne. Különben semmit sem hallok. M i engemet illet, én nyugott vagyok, se nem kerülöm, se nem keresem őket, se nem i n ­ gerlem, de nem is rettegem őket, kardom mindig bizófélben áll, és ha reá kel a d o l o g több éllel birkózom. A z Uranisták hallom igen agyarkodnak A u ­ rorám ellen, bízvást, ha vetélkedések jobbat szül, én örülök, de azt tapasz­ talom illyes dologban szükséges, hogy az ember négy fal közzül néha k i is nézen a világba, máskép minden lelki tehetség mellett is csak félszegü egy oldalú marada és a mit néha a mester jónak mond, és saját ítélete, nem tet­ szik mindég a publicumnak, melly az idővel jár. Nálunk semmiből sem le­ het sokat remélleni, hogy lehetne abból a m i n csak a hideg szorgalom lát­ szik. S[zeder]. Fábián igen derék tudós ember lehet, én nem ismerem sze­ mélyesen, de minő mulattatást kivan a világ, úgy látom nem ismeri, 's tán nem is ismerheti - azért míg Uránia így indul közpártfogást még akkor sem nyerend, ha mingyárt Auróra megszűnnék is. Én most Trencsenyi Máté tragoedián d o l g o z o m - még az idén napvilágra jő.

165

Tóth

Péter

Elég nem szép hogy Aurorámat nem recenseálta Barátom Uram, legalább ad amicus aures kérem tegye - illyessel igazán tartoznék, mert ki tegye ha Barátom Uram nem? ! - Ezen levelet méltóztassék kérem Ertl urnák által küldeni. Minden jót 's a midőn az Auróra recensióját elvárom maradok Tisztel Bará­ tom Uramnak igaz tisztelője és szolgája Kisfaludy Károly.

Lelőhelye: OSZK Kézirattár, Levelestár A Szabó Imre által írt Bitnicz-nekrológban Kisfaludy Károly Bitnicz barátai között szerepel. Szabó idézi is Kisfaludy Károly 1828. december 18-án Bitniczhez szóló levelének részletét: „A miért én leginkább esdeklem, méltóztassék őszintén Aurorámat recenseálni, ily férfiak tanácsát, mint barátom uramé, nekem édes kötelességem követ­ nem."(Akadémiai Értesítő Nyelv és Széptudomány 1872. 7.) Aurora: szépirodalmi almanach, amelyet Kisfaludy Károly indított meg. Kisfaludy halála (1830. november) után kezdődött el Bajza József és ellenfelei között az úgynevezett Auróra-pör (1831-34). Status consilium: államtanács abderismus: együgyűség, bárgyúság FÁY András (1786-1864): író, politikus, az Akadémia tiszteleti tagja (1831), igazgató tagja (1845). ad amicus aures: baráti fülbe, barátilag

9. D ö b r e n t e i Gábor Bitnicz Lajosnak Budán Április l 4 d 1830. Kedves J ó Tisztelendő Ur. A ' Conversations Lexicón, magyar kiadásának minden megtámadtatása elle­ nére is megjelenik. A z utolsó felelet nem lévén meg válasz hirtelenében most nem küldhetem, de meg megy majd a' Pesti Magyar Újsággal. Fő Tisztelendő Ur kérve lesz úgy tudom a' római classica literatura és római régiségek dol­ gozására 's igen óhajtanám, hogy magára vállalni méltóztatnék. Uj résztvevők az első jelentés után: Gróf Teleki Jósef, irja a' Hunyadi házhoz tartozókat, Horvát István, Diplomática 's Magyar história, Báró Wesselényi Miklós, Gaz­ daság; Tittel Pál, Mathesis, Astronomia, Dömény Sándor Musika 's a' t. Enyim: az olasz, franczia, angol és magyar szép literatura 's irás theoriája.

166

Válogatás

Bitnicz

Lajos kiadatlan

leveleiből.

A' B betűben akarok fő Tisztelendő Úrról említést tenni, kérem tehát ba­ rátsággal közölje velem minél elébb születése idejét, nevelkedését 's holmit 's mi életrajzához tartozik. Olly szép tónusú itélő 's prozaikus mint fő Tisztelen­ dő Ur, igen megérdemli, hogy a' Magyar Conversation Lexiconba belé men­ jen, 's azért csak felejtse el egy kissé szerénységét, barátjával közli 's tisztelő­ jével a' mit közöl. Magamat ajánlván vagyok szíves tisztelettel Kedves fő Tisztelendő Urnák alázatos szolgája Döbrentei Gábor mk

Lelőhelye: OSZK Kézirattár, Levelestár Conversation Lexicon: Közhasznú Esmeretek Tára A' Conversations-Lexicon szerént Magyarországra alkalmaz­ tatva I-XII. Pesten, Könyváros Wigand Ottó sajátja ; 1831-1834. - Sok vitát és támadást kiváltó kiadvány, mely­ nek Bitnicz is munkatársa volt. TELEKI József (1790-1855): író, történész, az Akadémia igazgató tagja és elölülője (1830), tiszteleti tagja (1838). Neve szerepel a Conv. Lex. szerzői között. HORVÁT István (1784-1846) nyelvész, történész, egyetemi tanár. Vörösmarty lemondása (1832) után a Tudomá­ nyos Gyűjtemény c. folyóirat szerkesztője. Az oklevéltan és a címertan szakértője. WESSELÉNYI Miklós (1796-1850) író, politikus, az Akadémia igazgató tagja (1830), tiszteleti tagja (1831). Szerepel a Conv. Lex. egyik szerzője. TITTEL Pál (1784-1831): csillagász, matematikus, egyetemi tanár, az Akadémia rendes tagja (1830). A Conv. Lex. szerzője. DÖMÉNY Sándor (1791- ?): ügyvéd, zongoraművész, zeneszerző. Nem szerepel a Conv. Lex. megnevezett mun­ katársai között.

1 6 7

Tóth

Péter

10. D ö b r e n t e i Gábor Bitnicz Lajosnak Urai Újfaluban, Augusztus l 4 d . 1830. Tisztelendő Professzor Ur, E' hónap 9dike olta vagyok itt. Szerettem volna Kegyedet is meglátogatni, de, Atyám hideglelős, 20-dikáig midőn vissza kell ismét Budára indulnom, a' napo­ kat vele töltöm. Ha Tisztelendő] Proflesszor] Ur jöhetne, örvendenék. Életirási ismertetése kész nálam. Nem közlöm 's nem fogom senkivel a' kié Írá­ sa nekem jut a' Conv[versations]Lex[ikon]. számára, ne hogy a' mit mondok Ítélek, ex condicto látszassék történtnek. Magam se találtam illendőnek, midőn Schedel, Handbuchjába, Kazinczy 's Kisfaludy Károly életirásait azok általolvasása az első­ nek a' magáé önjavítása után tevé, igy méltó gáncs se engem se a' leirottat ne érje. Küldöm a' Virág emléke ivét, Elindultomig 72 fr[forint]. pengőben vala együtt, egyedül a' Pesti Universzitástól, melly közé Pyrker 25, Proflesszor]. Schedius 10 pengő forintot adott. Megyén a' dolog, bizonyosan. 'S Kegyed­ nél is a' legjobb kézben. A' M[agyar] Akadémia resolutiója igen jó szellemű. Csak épen, szakadások ne volnának az írók között! Gonosz dolog az a' grammatikázás. - Szívem Ke­ gyeddel derék, nemes lelkű Professzor Ur 's barátságom alázatos szolgája: Döbrentei Gábor mk

Lelőhelye: OSzK Kézirattár, Levelestár A levél megírásának idején már tartott a Conversations-Lexikon-pör, amelynek egyik résztvevője a Fenyéry Gyula (Stettner György írói álneve) által kérdőre vont Döbrentei Gábor volt. ex condicto: egyetértve, összebeszélve Schedel [TOLDY] Ferenc (1805-1875): irodalomtörténész, szerkesztő, a bécsi Akadémia és a Magyar Tudós Tár­ saság rendes tagja (1830), titoknoka (1835-1861) igazgató tagja (1871). Schedel Handbuchja: Franz Toldy - Július Fenyéry: Handbuch der Ungrischen Poesie I—II. Wien, 1827-1828. VIRÁG Benedek (1754-1830) költő, műfordító, történetíró. Halála után gyűjtés kezdődött a literátor emlékének megörökítésére. PYRKER János László (1772-1847): egri érsek, költő, a Magyar Tudós Társaság tiszteleti tagja (1844). SCHEDIUS Lajos (1768-1847): nyelvész, esztéta, egyetemi tanár. Az Akadémia tiszteleti tagja (1831), később igaz­ gató tagja (1845). resolutio: határozat, elhatározás, döntés

1 6 8

Válogatás

Bitnicz

Lajos kiadatlan

leveleiből.

11. D ö b r e n t e i G á b o r Bitnicz Lajosnak Poson, Novfember]. 17d. éjfél felé, 1830. Tisztelendő Professzor Ur Tisztelt Barátom Uram, A' m[agyar]. t[udós]. társaság Igazgató Tanácsa, ma tartotta esti 6 1/2 órától fog­ va 9 3/4-ig első ülését a' fő Rendek táblájánál. 16 volt jelen. Elölülő Gr[óf] Cziráky. Sikere a' túlsó lapon. Igen örvendve irám a' Tisztelendő Urnák nevét, mint Jegyző 's örvendve Proflesszor]. Szilassy Urét is kit tisztelek. Tessék vele e' levél­ kémet közleni. A ' jövő Januariusbfan] v[agy] februariusbtan] meglátjuk egymást Pesten. Ezen választás Praesidialiter lesz mindeniknek tudtára adva. Egy na­ gyobb 's 2 kisebb koronázási pénzt kaptam már én is ezüstben. Jó alkalmatos­ sággal elküldöm gyűjteménye számára. Szívességgel barátsággal Tisztelendő Professzor Urnák

alázatos szolgája: Döbrentei Gábor mk.

A magyar tudós Társaság Rendes Tagjai.

Nyelvtudtomány].

Filozófia.

Történetírás.

Mathesis.

Természettud.

Tittel

Gebhardt

Törvény.

Helybeliek.

Kisfaludy Kfárolvl

Döbrentei

Horvát Istvfánl

Vörösmarty M[ihály]

Imre János

Petrovich Fr[igyes]

Bugát

Schedel Vidékiek

Kisfaludy Sfándorl

Bersenvi

Kazinczy

Kölcsey Flerenc]

Szilassy János

Kis János

Bitnicz

Horvát lósef

Szlemenics

Balásházy

Köteles Stámuel].

Horváth Endre Guzmics Izidor Elsó' Elölülő: Gr[óf] Teleki Jósef Másod...:

Gr[óf] Széchenyi István

Pénztartó:

Helmeczi

Ellenőr:

Gr[óf] Széchenyi Istvtán].

Ügyvéd: máskor, mind a' kipontozott helyüek is. Mostanra nem volt, érdemes. Fizetést az elsők húznak elein­ te, a' kik kik neve aláhúzva.

169

Tóth

Péter

Lelőhelye: OSZK Kézirattár, Levelestár Az Akadémia elnökségének Bitniczre vonatkozó döntését így indokolta Döbrentei Gábor: „A mely elmemiveket a képzelet országa teremt, azoknak az itélő-tehetség szabályai szerint úgy készítésekre, hogy nagy és apróbb alakaikban jó izlésü tökélletes egészekké váljanak, lelket és szivet kielégítve az embert egyszersmind nemesítsék, oly jeles theoriai könyvet ada kegyed nemzetünknek Magyar nyelvbeli előadás czime alatt, (több tudós értekezései oly érdekletüek,) hogy a magyar tudós társaság Igazgatósága alkotó ülésében lehetetlen vala nevének tisztelettel nem említtetnie. Hajlott tehát ez kegyednek rendes taggá nevezésére. Emiitett munkái a nagytiszteletü Profesor urat a nyelvtudományi osztályhoz számittaták, de mivel oda tartozó magyar iró eddig legtöbb van, kegyed pedig mint a mathesis professora, a társaságnak a mathesis osztályban is betöltheti dicséretesen kívánságait, az Igazgatóság Po­ zsonyban novembter]. 17-én 1830. ebbe nevezte ki vidéki első tagnak.„SZABÓ Imre: Emlékbeszéd Bitnicz Lajos felett. In. AkÉrt. 1872. 6-7. (A levél eredetijét nem találtam meg.) Praesidilatier: elnöki minőségben Az induló Akadémia tagjai: BUGÁT Pál (1793-1865) orvos, egyetemi tanár, fordító, nyelvújító, szótárszerkesztő. PETROVICS Frigyes Keresztély (1799-1836): jogász, történész. BALÁSHÁZY János (1797-1857): mezőgazdasági szakíró. HELMECZY Mihály (1792-1852 ) költő, író, nyelvújító. KIS János (1770-1846) író, költő, műfordító, evangélikus püspök. KÖTELES Sámuel (1770-1831) filozófus. SZLEMENICS Pál (1783-1856) egyetemi professzor, jogász. HORVÁTH József (1794-1849) Vas megyei származású orvos, természettudományi művek írója, fordítója. GEBHARDT Xavér Ferenc (1791-1869): orvos, egyetemi tanár.

12. Teleki J ó z s e f Bitnicz Lajosnak Tisztelendő Professor Úrnak! A' veszedelmes keleti epekorság az ország több részeiben kiütvén, és aki által nem csak az ország külömböző vidékei közt az öszveköttetés meggátoltatva, ha­ nem az elmék is el lévén foglalva, a' Magyar tudós Társaság minden nemű gyűlé­ sei bizonytalan időre elhalasztattak ő Császfári], Kir[ályi]. Főherczegsége a' Ná­ dor és kegyes pártfogónk különös parancsolatjából. A' mit a' midőn a' Tisztlelen­ dő]. Professor Úrnak tudtára adnék, magamat szívességébe ajánlom és maradok A' Tisztelendő Professor Úrnak Szirákon august[us]. 8. 1831.

lekötelezett szolgája GírófJ. Teleki Jósef

Lelőhelye: OSZK Kézirattár, Levelestár keleti epekórság: 1831-es kolerajárvány, az MTT tagjai közül Kazinczy és Tittel Pál is ennek lett áldozata. Nádor: JÓZSEF Antal János főherceg (1776-1847), a Magyar Tudós Társaság pártfogója (1825-1847).

1

70

Válogatás

Bitnicz

Lajos kiadatlan

leveleiből.

13- Bitnicz Lajos a Conversations-Lexicon s z e r k e s z t ő s é g é n e k Tekintetes, Tudós Redactio! Szerencsém vagyon jelenteni, hogy a' Conversations-Lexiconból mind a' számom­ ra küldött D, E, F betűbeli tárgyakat, mind Tfekintetes]. Szenczy Professor Urnák küldötteket vettem. Ez utóisókat a' nevezett Urnák azonnal áltadtam, ki nem csak ezek' kidolgozását teljes készséggel felvállalta, hanem közremunkálkodását jöven­ dőre is ígérte, azt az egyet kérvén, hogy a' czikkelyeket jókor tessék áltküldeni, mert illy munkára az embernek, kivált Professornak, nem mindég van ideje és kedve. Az én czikkelyeimre nézve bátorkodom kérdést tenni: mit értenek a' dal által? Éneket, vagy melódiát? Ezt tessék, vagy ezen alkalmatossággal vagy leg­ első postán tudtomra adni, hogy tudjam magamat mihez igazítsam. Úgy azt is, ha a' didactfitusl. poesis czikkelyt itt dolgozzam e k i , vagy csak utasítást te­ gyek az oktató költésre s. a t. Kívánsága szerént az első kötetbeli dolgozásaimban előforduló tetemesb hi­ bákat ide mellékelve küldöm; a' másikból most nem küldhetem, mert azt még nem is láttam. A ' cholera miatt tett zárások nálunk, ámbár némelly helyeinken kétségtelen nyomait tapasztalhatni, mind ez ideig tartanak; közös üléseink tehát el vannak szakasztva. Ez okból kérem, tessék Wigand Urat reá bírni, hogy leg­ alább a' magam példáját ezen alkalmatossággal küldje meg. - Végre tessék tud­ tomra adni, mire lesznek a' küldött czikkelyek szükségesekEgyébaránt szíves indulatjába ajánlott teljes tisztelettel vagyok Szombathelyen, 8ber. 28-dik. 831-

kész szolgája Bitnicz Proflesszor].

Lelőhelye: Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattár

V 4713 / 167.

Címzése: ,,A' Monsieur Monsieur Othon de Wigand Libraire a / Pest." WIGAND Ottó (1795 -1870): könyvkereskedő, könyvkiadó (Kassa, Pest, Lipcse). SZENCZY Imre (1798-1860) szombathelyi paptanár, klasszika-filológus, műfordító. Bitniczhez hasonlóan szócik­ keket írt a lexikon részére. Neve azonban nem szerepel az első kötetben közzétett munkatársi listán, didacticus poesis: tanító költemény, tanító költészet

1

71

Tóth

Péter

14. D ö b r e n t e i Gábor Bitnicz Lajosnak Buda Szeptembíer]. 25d. 1831. Nagy tiszteletű Professzor Ur, Kedves barátom, E' hónap 17d. költ becses irását ma vettem, az okosan egybeirt műszavakkal, a' mathematicai több magyar munkák czímeivel, 's H[erce]g Batthyáni gazdasági szótárával. Épen ma irván k i Szirákra tisztelt Elölülőnknek, mindezekről tudósítottam, valamint arról hogy Kis János, Kiss Károly, Szilasy János, Szlemenics Pál, Guzmics Izidor, Szálai Imre hasonlóképen béküldötték e' tárgybeli válaszaikat 's Bersenyi Dániel is. Még egy hetet várok a' többiekére, akkor mindent kiküldök az Elölülőnek, 's majd következik az új kiosztás. Derék ember az a' mi Fő Ispánunk H[erce]g Batthyáni. Sokáig éljen. A z új­ ságban is hirré teszem e' szótára megjelenését. Barátom Uramnak Pestre jöhetése igen szívemen van. Be szeretném! Társalkodása örömén túl, magamra nézve, nyerne a' társaság, itt mingyárt rendes taggá is lévén, Tittelünk helyére, 500 pengő forinttal. Ma már szóllottam Szabó Károly Concipistával. Azt monda; a' recursust a' Helytartó tanács Gr[óf] Czirákyhoz mint Előlülőhez küldötte. Gr[óf] Cziráky Igazgató tag, megkérem, így Végh Á Exe'lját 's GrfófJ Keglevich Gábort, kik hasonlóképen Igazgatók 's hiszem hogy ebbeli emlékeztetésem figyelmet szül nálok. El megyek e' tárgyban a' Tárnokhoz is, Gr[óf] Pálfy Fidélhez. Gr[óf] Cziráky teszi a' Helytartó tanácshoz a' propositiót, ez helyben hagy­ ja vagy változtatja. Mindent elkövetek. Elkeli sütnünk, Kegyednek Pestre kell jőni. A' Közhasznú ismerettár 2d kötete megjelent. Benne a' czikk Barátom Uram­ ról. De jaj az én szegény fejemnek, ha Kegyed rossz nevén veszi, hogy egy nyom­ tatási hibát, melly ugyan a' legutolsó lapon, legalól k i van jobbítva, a' corrector benn hagyott. Meggyőződésemből írtam a' mit irtam, minden dicsérettel szólok, hanem 2 sorban kötődöm is Kegyeddel. így szóll az egyenes lelküség. Meg ne nehezteljen reám, édes lelkem. 'S irjon ez iránt, minél elébb és nyugtasson meg. Kegyed és Szilasy igen generosus a' posta pénzre nézve. Elölülőnknek em­ iitvén hogy lehetetlen a' tagoktól annak fizetését kívánni, azt monda, írjam meg mindeniknek jegyezzék-fel a kiadást 's megfordítatik nekik. Uránia kivonatját talán azonban majd más alkalmatosságból is lehet küldeni. Pesti vásár lessz, 's addig cholera Szombathelyen is lesz, mert az, cordonon keresztül reppen, 's a' járás szabadul. Itt és Pesten 3-4 nap múlik 's beteg sincs, egy egy hal meg is­ mét. Ollyan ez a' nyavalya mint a' zápor. Nagy ritka cséppel kezdi, sürün öm­ lik, megáll 's pászmánkint vissza csap.

1

72

Válogatás

Bitnicz

Lajos kiadatlan

leveleiből.

Elölülőnk November elején jön bé. Talán annak végével kezdődnek héti ülé­ seink. Akkorra ha kell talán Uránia kivonatja. Minden illyent félre tettünk, a' nagy gyűlés határozásáig. A ' Gróf azt februariusban akarná tartani 1832. Mihelyt a' Mathesisi cathedrára candidáltak nevét megtudom, mingyárt megirom. Többet most nem, többfelé kell válaszolnom. Isten Kegyeddel. Vagyok betsülő barátja Döbrentei Gábor mk

Lelőhelye: OSZK Kézirattár, Levelestár Batthyány szótára: Gazdasági Szótár Fő Méltóságú Herczeg Batthyány Fülöp Úr (...) uradalmainak számára, Szom­ bathelyen, Nyomtattatott Perger Ferencz' betűivel, 1831. (55 lap). A kb. 1500 szót és szókapcsolatot tartalmazó né­ met-magyar szójegyzéket Bitnicz állította össze. A szótárról - Bitnicz nevének említése nélkül - a Jelenkor c. lap adott tájékoztatást (1832. April. 25. 258.). A „Közhasznú Esmerettár"-ban Bitnicz Lajosról Döbrentei írt szócikket (II, 273^). A műszavak jegyzéke: A Magyar Tudós Társaság kiemelkedő feladatának tartotta a korszerű értemező szótárak és szakszótárak kiadását. A szókészleti anyaggyűjtésre az egyes akadémiai osztályok tagjait kérték fel. Bitnicz Lajos szerkesztette a Mathematikai Műszótárat (1834); Berzsenyi Dániel, Szilasy János és Szalay Imre a Philosophiai Műszótár (1834) létrehozásában vett részt, concipista: fogalmazó, irodai tiszt, hivatalnok KISS Károly: (1793-1866) író, költő, honvéd alezredes. Az Akadémia Matematikai Osztályának levelező tagja (1831. II. 17.), rendes tagja (1840. IX. 6.). CZIRÁKY Antal (1772-1852) országbíró, főispán, jogtudományi író, az Akadémia igazgató tagja (1830). Exe'lját [excellentiáját]: nagyméltóságú, kegyelmes recursus: folyamodás, fellebbezés propositio: indítvány, javaslat KEGLEVICH Gábor (1784-1854): politikus, nógrádi főispán, az Akadémia igazgató tagja (1830). generosus: bőkezű, nagylelkű Mathesisi cathedrára candidáltak: a matematikai tanszékre jelöltek, pályázók Bitnicz nem került a pesti egyetemre; akadémikusként is a szombathelyi líceum oktatója, majd igazgatója maradt.

1 7 3

Tóth

Péter

15. Bitnicz Lajos J a n k ó v i c h Miklósnak

Tekintetes, Tudós Táblabiró Úr, különösen tisztelt Uram! Kívánsága szerint ide mellékelve küldöm a' Körmendi levéltárban fenmaradt, mint hiszem, első Magyar Kalendáriumból tett jegyzéseimet 's különös szerencsémnek tartom, hogy e' csekély fáradsággal is igaz tiszteletemet megbizonyíthatom. Szán­ dékom volt a' nevezett kalendáriumot Társaságunk' évkönyvében hazám fiaival megesmertetni; de részint mivel elsőségéről teljessen meg akartam győződni, ré­ szint mivel a' Körmendi levéltárnok Urnák adott szavamnál fogva feltaláltatása' he­ lyét el kellene hallgatnom, nélküle pedig csonka tudósítást adnom, kényteleníttettem azt későbbre halasztani. Ha véleményemet és szándékomat Tekintetes Urasá­ god helyben hagyja, igyekezem annak helyén a' másik akadályt is elhárítani. Becses levelében arra is felszólítani méltóztatott, hogy az egyedi ibrikről adott véleménye felől hallatnám ítéletemet. Valamint váratlan volt előttem csekély tehet­ ségem' számbavétele; úgy bizonyára kötelességemnek tartanám az ibrikről véle­ ményt mondani, ha a' szükséges segédkönyvekkel pféldának]. o[káért]. Jablonszky Pantheon Aegyptiaem és a' Description de 1' Egypte s. a. t. ellátva legalább magam előtt hihetőt tudnék adni. Honnan csak némelly jegyzéseket közlök. Pannónia' tör­ ténete majd bizonyosnak mutatja, hogy ezen ibrik a' római gyarmatok által 's így csak a' Császárok alatt jöhetett egyedre [így! T. P.], mikor a' görög müvészség már romában [így! T. P.] is divatozott 's a' világhódítók az egész világ isteneit magoké­ ivá tevék. A z 1 és 5 szám alatti alak kétségkívül Isis, jelképei: a' csengetyű, nilus' kulcsa [így! T. P.] 's lotusbot eléggé megkülönböztetik. A ' 2 szám alattit Osirisnak tartom, erre látszik mutatni a' sólyomfej. A ' 4 és 6 számmal jelelt hihetőleg Hermes, mert az ibis madár neki volt szentelve. A ' 8dik számút Horus-nak vélem, ki a' kígyókép alatt értett. Typhont agyonszúrja; a' turini Isistáblán is dárdával van fegyverkezve a' Typhont leölő Horus. Nevezetes az előtte fenlebegő szárnyas gyólyóbis, jelképe a' világ' lelkének, valamint az alatta látszó kettős vonal sincs jelen­ tés nélkül, illy vonallal szokták az egyiptomiak jelenteni a' vizet. Kit ábrázoljon a' 3 és 7 számú, szárnyas, fején lotusvirágot, kezeiben görbe botot és végeiről függő niluskulcscsal diszesített pálmaágat tartó asszonyalak, nem bátorkodom meghatá­ rozni. Hogy Isis körűi az oltárokon álló alakok békák legyenek, nem látszik a' raj­ zolattal megegyezni, mert nagyságuk a' többi alakokkal nincs idomzatban. Talán az is figyelemre méltó lett volna, hogy Isisnek mind a' két alakon külön külön fej­ dísze van 's előtte a' virágos csupor. - Egyébiránt nagyobb jártasság kell ahhoz,

174

Válogatás

Bitnicz

Lajos kiadatlan

leveleiből.

mint az enyém, hogy ezen jelképek' tökéletes magyarázatját lehessen adni. Igye­ kezem ezeket bővebben vizsgálgatni 's ha mit kitalálhatok, azonnal közölni. Kü­ lönben Uri jóvoltába ajánlva teljes tisztelettel vagyok Tekintetes Tudós Táblabiró Urnák Szombathelyen, Decembfer]. I4dikén 1833-

kész szolgája Bitnicz Lajos Prof. mk

Lelőhelye: OSZK Jankovich Fond 16/229 Bitnicz az itt említett régi körmendi kalendáriumról nem közölt írást. A levélben leírt tárgyakról lásd: Jankowich Miklós: Vélemény Egyeden találtatott ékes mivről (MTT Évk. I, 354 - 366.). turini Isistáblán: torinói Isis-tábla

16. D ö b r e n t e i G á b o r Bitnicz Lajosnak Buda, Június 20d 1835. Kedves Lajosom, Ma kaptam a' Guary Miklós ajándékozta régi magyar kéziratot, Juhhé! Mindjárt bi­ zonyossá teszlek örömömben, minekelőtte még az ülésnek bemutatnám. Teljesí­ teni kívánok azzal mindent a' mire intesz. Gyönyörű, tiszta irás, pergamenre, mint Kinizsiné imádságos könyve, 's ez mutatja hogy főúr számára készült volt. Okos elintézésed a' társaságtól hálát kivan 's azt én fogom kimondani majd nagy gyűlé­ sünkben, melly igen is, úgy van, hogy Augustus 30d legyen a' megjelenés napja. Lármát ütöttem, hogy különben a' vidéki rendes tagok nem jőnek el. Guary két le­ velét, jövő héten indítom hozzád 's Hozzá egy ugyan csak köszönőt. A ' boszorkányos órát általadon Haliczkinak és bizonyítványt veszek tő­ le. A ' nevetséges hiúság, mennyi jót nem tesz. De így mí mosolygani való csak, utálatos csak, ha másokat elgázol. Virág emlékéhez a' 20 Fforintot], adakfozók] neveit velem nem közléd Lajosom. De az 5 Fforintot], adottakét igen. Azért hagyám k i most ezeket, hogy együtt ne legyenek a' nevetlenek és nevesek,, nehogy amazok nehez­ teljenek. 'S gondoltam, hogy még vagy 5-10 nevest szerezhess. Küld el tehát, vagy jobb lesz hozd majd nagy gyűlésre mindenik nevét, 's a' 2d híradásban helyre hozzunk mindent. Guzmicsnak se hirdettem most 7 F[orin]tját. Most adjon az Apát ur többet. Azért mondám végén hogy néhány kevés aláírót nem említettem még meg.

175

Tóth

Péter

Szilasy dolgát okosan megérinteni igen is fogom. Jól tevéd, hogy te fenn is mozgasz. Hátha elsül. A' Marczibányi jutalom feleleteit Nagy János vivé el. Ölel híved Döbrentei Gábor [A margón függőlegesen négy sorban:] Hirdetésem óta, 13 jelentette magát nálam önként, hogy Virág emlékéhez pénzt gyűjt. Eltaláltam hát a' közvéleményt, nem kell a' megtisztelést minden féle úton kifacsarnom. Ennek is nagyon örvendek.

Lelőhelye: OSZK Kézirattár, Levelestár A borítékon: A' magyar tudós társaság titoknokától. Nagytiszteletü Bitnicz Lajos, szombathelyi megyebeli Pap, Professor és Táblabíró Urnák, a' boroszlói társaság tiszteletbeli 's a' magyar tudós társaság rendes tagjának. Wien

Szombathely

(Bécs)

(:Steinamanger)

Hivatalosan Guary Miklós, Vas megyei földbirtokos Bitnicz Lajos közvetítésével a Magyar Tudós Társaságnak aján­ lotta fel a birtokában lévő ún. Guary-kódexet. A nyelvemléket Döbrentei Gábor jelentette meg, és Bitnicz fárado­ zását nyilvánosan is megköszönte (MTT Évk. III, 5.; illetve: Régi Magyar Nyelvemlékek IV, Budán, 1846. VI). NAGY [Nep.] János (1809-1885) szombathelyi paptanár, nyelvész, szótáríró, az Akadémia Nyelvtudományi Osztályának levelező tagja (1833), rendes tagja (1838), tiszteleti tagja (1876). Nyelvtudományi pályamunkái két alkalommal is díjat kaptak. HALICZKY Antal (1788-1837): a Nemzeti Múzeum régiségtárának őre. Szombathelyi Római Régiségek c. régészeti dolgozata a Tudományos Gyűjteményben látott napvilágot (1823. XI, 3-18.) Bitnicz részletes bírálatot közölt a ta­ nulmányról {Észrevételek a' Szombathelyen kiásott Római Régiségekről. TudGyűjt. 1824. I, 75-90.).

17. Dessewffy E m i l Bitnicz Lajosnak Főtisztelendő Úr! Kazinczy Ferencz születésének százados ünnepét megültük. Ennek végével ke­ letkezett a gondolat az elhunytnak nemzetiségünk és irodalmunk díszére és ja­ vára tett érdemeinek emlékét maradandóvá tenni. Ez hozzá és hozzánk méltób­ ban nem történhetik, mintha Kazinczy Ferencz azon utódai, kik szegénységgel küszködnek, többen közülök zsenge korúak és teljes hijányában vannak azon eszközöknek, melyekből növeltetésök költségeit fedezni lehetne, - felsegittetnek, egyszersmind Széphalom, hol ő a nemzetért fáradott, kimúlt, és hamvad, idegen kézből megmentetve biztosíttatik ezen eset megújulása ellen, és fennáll, mint a nemzet hálájának emléke.

1 7 6

Válogatás

Bitnicz

Lajos kiadatlan

leveleiből.

E czélra nyittatott meg itt Pesten az aláirás. Az első aláirók Deák Ferencz, b[áró]. Eötvös József, b[áró]. Kemény Zsigmond, Kazinczy Gábor, Örményi József urakat és alulírtat kérték fel ezen ügy vezetésére és a szükséges intézkedésekre. Minden körülményeket ismerve meggyőződtünk, hogy siker koronázhatja a szándékot s a gondolat tetté válhatik, ha országszerte viszhangra és pártolókra talál. Ezen reményben, és az emiitettek által felkérve, fordulok hazafiúi ismert buzgóságához, és vagyok bátor egy aláirási ivet idezárni. Hazafiúi közhasznú szándékaink szükségletei sokfelé vesznek mindenkit igénybe. Ezen szándék valósításának valódi becset és jelentőséget nem annyira keveseknek fényes adakozása, mint minél többeknek lelkes részvéte adhat csu­ pán. És azért hiszem, hogy valaki csak érzi, miképpen a hazafiúi kegyelet tanú­ sítása nem csak édes tisztünk, hanem leghatályosabb buzdítása azoknak, kik napjaikat nemzetiségünk, és irodalmunk emelésének szentelik, mind az kész le­ szen tenni, és ily nemes czélt előmozdítani szive és tehetsége szerint. A fennálló körülmények kívánatossá teszik, hogy a begyülendő összegek­ ről rövid időn lehessen rendelkezni. Azért azokat legfeljebb új évig Tóth Lőrincz úr, magyar akad[émiai]. pénztárnokhoz kérném postán térti vevény mellett be­ küldetni. Lakása Pesten, úri-utcza 2 sz[ám], alatt Trattner házban. Ezen összegek időközileg takarékpénztárba fognak téteni, maga idejében értesítést fog venni a közönség azok végleges hova és mire fordításáról. Fogadja a' Fő tiszttelendő]. Úr hazafias üdvözlésim őszinte nyilvánítását, melyekkel vagyok Pest, novfember]. 13- 859-

alázatos szolgája Gfróf] Dessewffy Emil

Lelőhelye: OSZK Kézirattár, Levelestár DESSEWFFY Emil (1814-1866): felvidéki politikus, az Akadémia Történettudományi Osztályának levelező ragja (1843), igazgató tagja (1853), elnöke (1855-1866). KAZINCZY Gábor (1818-1864) író, országgyűlési képviselő, az Akadémia Történelmi Osztályának levelező tagja (1858). DEÁK Ferenc (1803-1876): jogtudós, politikus, az Akadémia Törvénytudományi Osztályának tiszteleti tag­ ja (1839), igazgató tagja (1855). EÖTVÖS József (1813-1871): író, politikus, az Akadémia Történelmi Osztályának levelező tagja (1835), igaz­ gató tagja (1855), elnöke (1866). KEMÉNY Zsigmond (1814-1875): író, politikus, publicista, az Akadémia levelező tagja (1843), tiszteleti tag (1847), igazgató tag (1868). TÓTH Lőrinc (1814-1903): jogász, író, az Akadémia Törvénytudományi Osztályának levelező tagja (1836), rendes tagja (1858). ÜRMÉNYI József (1807-1880): politikus, császári és királyi kamarás; az 1850-es években az Újabb Nemzeti Könyvtár című sorozat egyik kiadója.

1

77

J E G Y Z E T E K

1

Bitnicz leveleiből két alkalommal adtam ki válogatást: TÓTH Péter: Bitnicz Lajos leveleiből. Vasi Szem­ le, 1994/1. 91-97.; Dokumentumok egy kiadás előtt álló gyűjteményből.

2

BÁR, 1997/1-4. 128 kk.

Bitnicz Lajos irodalmi működéséről és a róla szóló írásokról ld.: KÖBÖLKUTI Katalin: Bitnicz Lajos [Va­ si életrajzi bibliográfiák 31.1 Szombathely, BDMK, 1993.; TÓTH Péter: Jegyzetek a

Bitnicz-bibliográfiá-

hoz Vasi Honismereti Közlemények, 1995/4. 44-47.; Szombathelyi tudós tanárok. Szerk. Köbölkuti Ka­ talin, Szombathely, 1998. 187-194. 3

BITNITZ Lajos: A' Magyar Nyelvbeli Előadás'

Tudománya.

Pesten, 1827. A kötetet részletesen Vígh Ár­

pád és Szathmári István értékelte (VÍGH Árpád: Retorika és történelem. Bp. 1981. 111-132. SZATHMÁRI István: Bitnicz Lajos. In.: Szombathelyi tudós tanárok. 77-93 ). 4

1

TÓTH Péter: Bitnicz Lajos akadémiai

78

tevékenysége. Vasi Szemle, 1994/3. 411-420.

Kálmán

Gábor

versei.

Kálmán Gábor versei

Ajánlás

Mottó: „Kegyelmes Herceg, ebből láthatod

..."

Persze, minden gimnazista nőttek világával

szokott verseket írni. Erős bennük

szembeni kritikus éleslátás,

lam. Főként ez a három ha matekórán

véletlenül

keveseknek mutatják

Szemérmesen

kihullik a verssel teleírt lap a

mint a ballagáskor

rejtegetik

meg - és pirulva

Aztán az első szerelemmel meg a pattanásokkal is. Kinövik,

a fel­

meg az örök szerelemre való haj­

ihleti alkalmi verselményeiket.

őket - csak az arra érdemes

a világfájdalom,

dadognak,

füzetből. együtt elmúlik

a

versírás

viselt öltönyt.

Az ilyen versek a „ TERMÉSZETES-ÉSZET" kategóriába azzal, és nagyon távol attól, amit MŰVÉSZET-nek De vannak, akik nem növik ki a

tartoznak, szemben

hívunk...

versírást.

József Attila tizenhét éves volt, amikor megjelent az első kötete. Weöres Sán­ dor még fiatalabb, Kálmán kos

amikor átesett a nyomdafestékkel

Gábor,

akit most keresztelünk,

való

megkeresztelkedésen.

alig múlt tizenhét

-

harmadi­

gimnazista. Jó okunk van azt remélni,

a mesterséget, ni érdekes

a „technét".

és vonzó belső

Kínlódik

Ösztönös formakészségével

való

Próbálgatja,

ízlelgeti

igyekszik mederbe terel­

világát.

a kor-szerűséggel,

anyagot, szenved a kifejezés mákkal

hogy nem fogja „kinőni".

a műfaji

kényszerétől

határokkal.

S miközben

gyúrja

- örömét is leli a változatos

az

versfor­

kísérletezésben.

1 79

Kálmán

Gábor

verse

Játék. Amint egyik versének címe is ez. Ő játszik,

de mi azért vegyük komolyan. Mert ez már irodalom. És a ha­

tás, amit kivált az olvasóból,

remélhetőleg

olyan „TERMÉSZETES-ÉLVEZET",

aminek már van köze a valódi

MŰÉLVEZET-hez.

E sorok írója egyrészt nagyon szereti a szerzőt, másrészt hisz a szavak ere­ jében.

E két ok miatt tehát álljon itt mágikus

XVIII. századi (Tapolcafőn)

szöveg,

melynek írója (Kalmár

ráolvasás

gyanánt

György) néhány

született attól a helytől, ahol Kálmán

Gábor most él

egy elfeledett kilométernyire (Pápa).

„Légyen a te magyar pennádnak a szép nyoma tetszős s kellemetes, miképen az Ország úta az égen! Légyen a bölcsek előtt csudálatos! oly csuda épen, mint ama nagy csillag, melynek szép üstöke látszik! Légyen minden igéd, szájad szállása megáldva! Légyen minden helyes dolgod, minden igaz munkád áldott!

Veress Zsuzsanna a szerző

Kálmán Gábor immár végzős diákja a pápai Református Kollégiumnak. (A szerk.)

1 8 0

magyartanára

Kálmán

Gábor

versei.

Ajánlás Ez vagyok, az vagyok, se vidám, se konok, nem bántott úri kény, sem makacs rokonok, nem barnuló télutó, nem őszülő alkonyat, az volt, mi dalra hív, s ez adja hangomat. Konok-vidáman vagyok ez, vagyok az, taposnak rokonok, s megöl az úri dac.

Előhang Játszótársim! Álomkép vagy ábránd most összecseng velünk, amint holdnak fényét „plakát-csenddel" (talányt és biztosat) összefonjuk. Hűlt cserép vagy izzó alkony női báj és deres utcakövek egybefolynak,

181

Kálmán

Gábor

verse

s mi hallgatjuk, daloljuk ezt, szánva (halva), s érte mosolyogjuk a derűt s bánatot, nyakunkba húzva ócska, kinyűtt perceit.

Játék Minden ősszel múló kedvetlen levélhullásba burkolózol, és csillagosítja szemedet a hold, szádat a szél fújja ki s puhítja a köd. Ülőhelyül mind a meztelenül fehér kocka­ lapok s rájuk a hulló levelek fekszenek neked bágyadtan, mint a télre hajló jégcsapok, vagy úgy akár, mint a pocsolyákba gyűlt hómezők elülő ringásait megszánó lépteid, s halkan, akár a telenként hulló hópihék.

182

Kálmán

Gábor

versei

Pincefalra ím peckes köröket rajzolt nekem a tág idő, de minket már mindez nem, talán inkább a tobzok enyv illata buzdít est előtt. Lefekszem a hóba veled, és álmokat vétek az itt-ott sercegő, tovatűnő, süppedt habokba, s szánkat a szél fújja k i , s dermeszti a fagy. Közjáték I. Most újra írok (én konok), s borongva hallom borús hangjait az éjnek. J á t é k II. Már minden reggel úgy ébredek, hogy kalapod én vészem fel, s kisimítom a lepedőd. És kár érte, hogy kint hajadon vár rám a hó és játéka meztelenül,

183

Kálmán

Gábor

verse

mert úgy élsz te, hogy korán kelsz, s mint rendre kell, úgy megveted az ágyad. De lám, a szemed eres, az arcod is hovatovább fehéredik, s a mát vedled, mint ahogy télre új ruhát meg erőt veszel, hogy ne dadogj, ha utolér a kék ég kora­ tavasszal, no, meg a langy szél, ha meglegyint, mint jó rokon. Már hegyeid rég elhagyta a virgonc, kósza fagy, s rakottan lépteiddel most kacagva fut.

184

Kálmán

Gábor

versei.

Közjáték II. Megszelídült bennem a sok keresés. Vesztesnek szerettél, ugye nem tagadod? Látod? Mindegy, mi fáj, hazám partja vár. Zárd össze lábaid.

J á t é k III. Most már szinte napról napra változol, és reggelről estére a hangod is újra fogan. Havat vetve játszik a szél veled, és még a hajnalt átvacogod ugyan, de délre már felejted a fel-, lerúgott takarót s az elfeküdt és meg-meg unt álmokat.

185

Kálmán

Gábor

verse

így múlik el kinek-hogyan éjre nap, míg dermedten ücsörgök itt hűlt helyeken, ruhákba és rogyasztó kabátba csavartan.

Jutalomjáték Ahogy a köd, úgy nyílik reggelre a szemem. S amint neked, úgy nekem is hullanak levelek a padokra. Ahogy rólad, úgy rólam, feslenek a nyarak, s ránk fagynak a konok telek, s szólnak: nem engedek csakazértsem.

1 8 6

Kálmán

Gábor

versei

Nem csalódás, hanem csak álmatlan didergés a „kásás hó" s mi megmaradt, nap, hold (a megszokás) most mosolyog. Csak úgy: játékból.

T á n c I. (Hajnal) Köd fut az út bús zugain, és ereszek vész hada szól: csepp, s cseperész macskakövön.

(Ősz) Ablakomon zúgva beront ázva a nyár, tél foga, reccs: törte meg őt.

187

Kálmán

Gábor

verse

(Dekadencia) Reszket a kéz, míg suta vér összekering, s talpra se állsz még, csak a vég és a szokás újra, mi hajt, (s hajtani fog újra, ha kell).

Városi chanson (I. dal) Városok tűnő álmain éjről éjre csapzik a kémény nyirkos tetejű hajnalokon. Szöknek egy eresznyi fémlapon szavakként kötetbe gyűlt könnyek. Kockás pulóver, feslett kalap, sál kesztyű se szunnyad az ölben roskatag padok is feledten, mint magad, gubbasztják nemzeted. Házfalak összenőtt zugában rekednek elhasznált mosolyok (hétvégi unalom), s gomolyog felhő felhőre céltalanul, s remeg a kezed, lilul a szád.

1 8 8

Kálmán

Gábor

versei.

A négysoroshoz Ázó éjjelek, kiontott vérem, a kirakat üres kopogás, résnyire nyitva az ajtód, én vagyok, ki lenne más?

Csendes í g é r e t Megragadtam én a víz egén a holdat. S a kezdetükbe hulló, szikkadtra málló hullám múltakat feledni kísérem, ígérem.

Városi h o r á c (II. dal) Estellik, Kornél, vedd hát, az utad, míg nyomaid tengered itt kitapossa, mint hivatal lapozta könnyed intelem. Felejts kort, vonatot, sziporkás tanácsot, egyszer van tél, vegyél hát kabátot.

189

Kálmán

Gábor

verse

Este van, Kornél, s zakatol utad hajnal felé, és így, ez öreg korodra (Kornélkül) kizokogja az éj, a fagy vagy e csend a gyermekét, míg kedvesed szemét éj takarja, s azt reggel tépi szét. Zakatolsz, Kornél, s erre sok vonat szalad föl-le, hát meg ne zavard hitedet. S mint ki nem lelt kegyeket játszik szemeddel az éj szösz-sötétben, s töpreng semmi-kincsen, légy, mi lettél, legbelül a minden.

Búcsú-üdvözlet Hát mindent feledek drága herceg, vaskos kegyeket, tűnő haragot, s míg arcod vonalát eső mossa, csüggedőn nézem, ahogy hajad is törten csuklik a szemedre.

190

Saint-John Perse (1887-1975) Anabasis (1924)

x. Válassz egy széles kalapot, melynek a karimáját csábítják az emberek. Egy év­ századnyit hátrál vissza a szem, a lélek tartományaiba. Az élénk mészkő-kapun túl a síkság dolgait látni: eleven dolgokat, oh nagyszerű dolgokat ! csikók feláldozását gyermekek sírja fölött, özvegy nők megtisztulását a ró­ zsák közepette, és zöldtollú madarak csapatos gyülekezését udvarok mélyein, a vének tiszteletére; rengeteg hallani és látni való dolgot a földön, eleven dolgokat közöttünk ! nagy fák születésnapján rendezett ünnepségek a szabad ég alatt, és egy kis tavat megtisztelő nyilvános szertartások; fekete és tökéletesen gömbölyű kövek felajánlása, források felfedezése kipusztult helyeken, a hegygerinc közelében cö­ löpök végein lobogó szövetek beszentelése, és felvijjogó kiáltás lent, a falak tö­ vében, mikor a tűző napon felnőttet csonkítanak, mikor a nászlepedőt közszem­ lére terítik ! és annyi egyéb dolgot, egy vonalban halántékunkkal: állatok sebein köté­ sek a külső negyedekben; a gyapjúnyírók, kútásók, miskárolók háza előtt hul­ lámzó tömegek; az aratás leheletét követő elmélkedések, takarmányfű szellőz­ tetése a háztetőkön, vasvilla-heggyel; építkezések, erődítményeké rózsaszín, égetett földből, teraszos hússzárítóké, papi körfolyosóké, várkapitány-erődöké;

191

Saint-John

perse

az állatok orvosának hatalmas udvarai, öszvér-járta utak, szűk hegyszorosokban tekergőző ösvények karbantartó robotja, menedékhely-alapítások a puszta he­ lyeken; karaván érkezésekor elkészülő írások és útjukra bocsájtott kíséretek a pénzváltók negyedében; az árusok ponyvái alatt, a sütőkádakkal szemközt szü­ lető népszerűségek; hitellevelek kihirdetése; kiirtott albínó jószágok, a föld alatt cserebogár lárvája, halál fertőzte helyeken lángoló tüskebokrok, egy szép ke­ nyér kisütése árpából, szezámmagokból; vagy éppen tönkölybúzából; és az em­ berek kipárolgása valamennyi helyen... hah ! mennyi ember, más és más utakon, módokon: rovarokat evők, meg vízi gyümölcsöket; tapaszokat viselők, igazi vagyonokat! a földmíves és a nagy­ úr, az akupunktúrás orvos és a sópároló; a vámszedő és a kovács; a cukorral és fahéjjal, hamis ezüst ivókupákkal és szarvból készült lámpával kereskedők; aki bőrruhát szab ki, a fából szandált farag, és olajbogyó alakú gombokat; aki a föld­ nek adja meg az alakját; azután a bármi mesterség nélküli ember-, a sólymos em­ ber, furulyás ember, méhek közötti ember; aki a saját hangjának rezgésében gyönyörködik, aki egy zöld kődarab elmélyült szemlélésébe merül; aki a háza tetején puszta gyönyörűségből égeti a fakérget; aki illatos levelekből veti ágyát a földre, lefekszik, s ott pihen; aki elgondolja a szabad vízimedencék zöldes ke­ rámia-rajzolatát; és aki utazásokat tett, és lassan hazatérne; aki ott élt a nagy esők vidékén; aki kockával játszik, birkacsonttal, kockavető pohárral; vagy aki a puszta földön rakta szét a számolótábláit; aki véleménnyel bír egy üres tök használata felől; aki egy sastetemet vonszol maga után, akár egy rőzsenyalábot (és a tollat ingyen adják, nem pénzért, nyílvesszőkészítéshez); aki egy fateknőbe gyűjti a virágport (és az én gyönyöröm, így mondja, épp ez a sárga szín); aki fánkot eszik, pálmakukacot, epret; aki a tárkony ízét szereti; aki egy zöldpapri­ káról álmodik; vagy akár az, aki megkövült gyantát rágcsál, aki kagylót hord a fülében, és aki frissen hasadt kő mélységes illatát kutakodja; aki az asszonyi test­ re gondol, a kéjsóvár ember; aki egy csillogó pengén pillantja meg a lelkét; a tudományba, névtanba merült ember; a tanácsban kegyelt férfi, aki nevet ad a forrásoknak, aki a fák tövében helyeket adományoz, és a bölcseknek festett gyapjúkelmét; és a keresztutaknál nagy lepecsételt bronzkelyheket rakat k i , szomjúság esetére; sőt az leginkább, aki nem tesz semmit, mindenfajta ember a maga létezésével, s még annyi, de annyian ! a földek hajlatában fürjeket össze­ gyűjtők, akik begyűjtik a bozótosban a zöldpettyes tojásokat, akik leszállnak a nyeregből, és fölvesznek valamit, egy achátot, halványkék követ, amit a külvá­ rosok kapujánál csiszolnak (mint a kis tokok, dohányszelencék, ruhakapcsok, vagya golyóbisok, odagördíteni a bénák kezéhez); akik a szabad ég alatt fütyö­ részve festenek ládikákat, az elefántcsont-botos ember, a nádszékes ember, a

192

leánykezekkel ékes remete és az elbocsátott harcos, aki a küszöbéhez szúrta le a lándzsáját, és egy majmot kötött hozzá... oh ! annyi, különböző módon létező ember, és hirtelen! esti köntösében megjelenve, az ülésrend kérdését körben rövidre zárja, és helyet foglal a Mesélő az illatos pisztácia tövében... Oh, tudósa családfáknak a téren ! mennyi család- és mennyi leszármazás­ történet ? - és ragadja meg a holt az élőt! amint a törvénylátó asztalánál mond­ ják, ha nem láttam minden dolgot önmaga árnyékában, saját kora érdemében: könyveket, krónikákat raktárszám, a csillagász emelvényeit, és egy temetőhely szépségét, vénséges templomokat a pálmafák alatt, egy öszvér lakik bennük, meg három fehér baromfi - és túl a szemem körívén, út közben sok titkos cse­ lekedet: táborbontás olyan hírek nyomán, amelyeket nem értek, a dombok né­ peinek kihívó arcátlansága, és átkelés a folyókon, felfújt állatbőrökkel; szövet­ séglevelekkel vonuló lovasok, lesvetés a szőlőben, martalóc-vállalkozások a szurdokok fenekén, és nyílt mezei hadműveletek egy asszony elrablására, az al­ kuk és összeesküvések, állatok párzása az erdőn a gyermekek szeme láttára, és lábadozó próféták az ököristállók mélyén, két férfi néma párbeszédei egy fa tö­ vében... de még az emberek földi tettein túl is, sok úti jel, sok mag az úton, és a de­ rült idő kovásztalan lepénye, a föld hatalmas lehelletében az aratás tollpihéi!... egész az esti percig, mikor a nőstény csillag, tiszta, zálogban álló az egek magasában... Álom termékeny földje ! ki beszél építésről ? - Láttam a széles terekre fel­ osztott földet, és a kormányostól az én gondolatomban soha el nem szakadtam. Sashegyi

Gáborfordítása

Az írásjelek sajátos tördelése a fordító szándékát jelzi. (A szerk.)

193

Somogyi Tamás: Örkény István

Disznótor.

Molnár V. József Disznótor

A disznótor a régiségben Istennek bemutatott áldozat volt. Az esztendő során szükségképpen tisztátalanná lett, megöregedett lelkünket is megöltük a hízóval, hogy az Úr kegyelméből ismét csecsemő-lelkűnk adassék. A böllérkedő gazda, akinek kicsi-mindenségéhez szeretettel kötődött hozzá a jószág (csakúgy, mi­ képpen avítt tulajdonságai, amelyektől meg kellett szabadulnia a mindenek úju­ lása előtt), amikor a leszúrt disznó utolsót hörrent, megsimogatta annak hideg­ gé váló esetlen fejét, magába szállva mondta: „na, jól van, öreg!" E véres rítus ál­ dozati voltára utal, hogy a tor előtt a gazda kortynyi bort loccsantott a konyha lentjére, inni adott a mindenki anyjának, a földnek (amelyre szülés előtt lefek­ tették a várandós asszonyt, hogy a Földanya erejét kapja a magasztos történés­ hez, s amelyre lekéredzkedett hajdan a haldokló is, hogy fogadja be majdan tes­ tét, mert lelke csak ekképpen távozhatott teremtő Ura fényességébe); a gazda­ asszony pedig a legjobb falatokból juttatott a tűznek, amelyben, amellyel a szik­ rával teremtő ős volt jelen (akinek „visszaadták" a gyermeket, ha halva született világra - a tűz-háza-temploma kemence elé, alá ásva a jeges apró tetemet). A disznóölés áldozati jellegéről vall, hogy a Kárpát-haza számos falujában iskoláskorú gyermeknek (aki elérvén élete változását, megkapta már az első öl­ tözetet, a kisgyermekkort jelölő fehér pendely helyett) kellett a disznó kiömlő vérét tállal fölfognia. Emlékszem, öcsém meg jómagam, amíg a hét évet be nem töltöttük, disznóöléskor a szobába menekültünk, s mindketten halálra váltan fog­ tuk be a fülünket, hogy távol tartsuk magunktól a testet-lelket megrázó sikoltó,

195

.Molnár

V.

József

hörgő sírást, hogy foszlányát se halljuk annak; de első elemista koromban apám kiparancsolt a vért fölfogó tállal - napokig gyűlölettel néztem öregemre; akkor még nem tudtam, hogy a „kötelező" áldozat részévé tett (felnőtt koromban döb­ bentem rá csupán), hogy ősi szokás szerint, amikor annak ideje érkezett, a ha­ lálba avatott be (ettől kezdve vehettem részt a közeli hozzátartozó temetésén, s a halotti toron csakúgy). Áldozat bemutatása volt a tor - mi más okán küldtünk volna kóstolót a papnak, a kántornak és a falu javasának is. A hajdanvolt faluban kétszer vágtunk disznót az esztendő során: egyszer Fény-Krisztus születésére készülve András és Tamás napokon (emiatt mindkét apostolt a „disznóölő" jelzővel illettük), s e két nap közötti időszakban, s másszor farsangon, a húsvéti újulást kapuzó penitencia, a nagyböjt előtt. Öreganyánk ilyenkor a fele hízót tányérokra szétporciózta, s mi gyermekek, de főképpen a leánygyermekek tiszta szőttessel letakarva vittük, vitték sógornak, komának, szomszédnak a kóstolót, az ízt (régi nyelvünkben az íz szó lelket jelentett!); s kaptunk tőlük vissza néhány nap vagy néhány hét múlva a sajátjukat. A sötét na­ pokban - amikor szűköl-szorong mind, aki él - de kellett ez az „ízesére!", hogy ilyen módon is érezzük a gonoszjáró napokban igazán fontos egybetartozást. Ró­ za néném, amikor átjött hozzánk az esztendő bármely szakában szomszédolni, legalább egy szem almát hozott magával, amit köténye sarkával fényesített, s öreganyám nemcsak hellyel, hanem pogácsával is megkínálta. Akkoriban más volt a zamata a szomszédban termett almának (lettlégyen bár ugyanaz a fajta, mint a miénk!), más a pogácsának, kenyérnek, savanyúkáposztának, rúdra akasztott töppedő szőlőnek... más-más ember lelke-szeretetét őrizte, adta min­ den, amit az ember növelt-nevelt, s készített, mert másképpen esett jól a szom­ szédban leülnünk is, miképpen otthon a majdnem ugyanolyan székre. A disznótor csillagnyi móka fészkét is adta. Évtizede az őrségi Szaknyérban Iván Kornél farsangi disznóölésére , a sógorság, komaság kalákás munkájába, 1

mókájába engem is meghívtak. Este, a toron az egyik serdülő lánynak „hátra kellett mennie"; azaz csak ment volna szegény, ha a legények, akiket nem hív­ tak meg a torra, el nem torlaszolják kukoricaszárral a kijáratot. Lett rögtön csivitelés, szaladgálás! A k i csak volt kereste a tettest istállóban, pajtában, kertben, kazal mögött. Nemsokára, a házigazda segítségével meg is találtuk őket. Falu­ beliek voltak, hárman. Mielőtt enni-inni kaptak volna, „büntetésből" sorba kel­ lett csókolniuk a lányokat; s parttalanná növekedett a párosító, mókás ugratás. Másutt - egyebek között a Galga-mentén - a pitvarba, tornácra kitett hurkát, kolbászt, szalonnát lopják-rejtik el a hívatlanok ilyenkor (amit a háziak aztán a „tolvajok" nyársára tűzött hurka- és kolbászdarabokkal váltanak ki); hogy a tolvajlás sikeresebb lehessen, bent a konyhában maskarás társak fazékdobolnak,

196

Disznótor.

éktelen lármát csapva ekképpen tréfálkoznak: „adjanak egy darab hurkát, mert különben kendteknél már holnap nagyböjt lesz!" - vagy: „böllér uram, nagyon jó (kemény) kolbásza van kendnek, nem hiába fiatal!" A zajkeltéssel, a mókával a nehéz disznótoros szagokkal megült, pálinkától, bortól bénult testet, lelket sza­ badítják föl, a gonoszt tartják távol ezzel e sokszínű szertartástól. A régiek hité­ ben a gonosz mindig ott és akkor jelenik meg, ahol az ember a jót éli-teszi; leg­ veszedelmesebbnek a karácsony éjszakáját tartották, amikor is az ember ébersé­ ge messze tűnik, amikor ki-ki kitárja lelke minden szöglete-zugát a megszületett fénynek befogadására. A pásztorok a templom előtt, s az utcákon végig, fél éj­ szakán át durrogtattak ekkor gonoszűző ostoraikkal. A disznótoron a sokféle-fajta jóval elteilett ember, a gazda éberségét azzal is próbára teszik, a hagyományát Őrző vidékeken, ekképpen Őrségben is a hí­ vatlan legények, hogy az udvaron felejtett szekeret szétszedik, és a pajta tetején rakják össze újra. Őrségben, Szaknyéron történt az is, hogy az egyik farsangi la­ kodalmon a nagybőgőt vitték föl a legények a pajta tetőgerincére - a sok- és hosszú szünetet tartó cigányzenészek bosszantására: „tűnjék belőlük a gonosz adta-tette lustaság"!

A világot teremtő Úr - talán mindahány disznótoron - megértő mosollyal tekint alá a rítusát örömmel tevő emberre, s egész-séget adó atyai tenyerébe emeli őt. Budapest, 1999. január

6.

197

Szecsődi

Krisztián

versei-

Szecsődi Krisztián versei

G y ö k é r s z a g ú éjszaka

(Nagyanyámnak) Remeg a rászórt föld, mint aki köhög, mint aki levegőt keres a szavak füstje felett. Mozdulata ha volna - nincsen vagy sóhaja, mi bent feszítse, csak hullámzik egymaga, mint gyökérszagú éjszaka.

199

Szecsődi

Krisztián

versei

Harag Zúgó harang az ember, pénz, munkát, szeretőt, bolondul félrever, hogy meleg bőre alatt felizzik; megfolyik a vas, hogy elaludjék aztán, mint a tej, és hagyva magában lehűljön, mint a szürkület, mely későn este megtelik haraggal, a bér miatt, s hogy alig szeretik.

200

Irodalmi

Kávéház

az

ezredfordulón.

Irodalmi Kávéház az ezredfordulón Virtuális Irodalmi Kávéház született Szombathelyen

„Nos, az embernek egy kávéházhoz törzsvendég állatnak

is tartoznia kell. Szükséges,

legyen valahol, mert ez különbözteti

hogy az ember

meg legjobban az állattól. Az

négy lába van, kimegy a legelőre - az embernek csak két láb jutott, de

e kettővel a kávéházba

megy be." (Gábor Andor)

Balzac az Emberi színjáték megírása alatt 50.000 csésze kávét ivott meg, Stendhal állítólag könnyebben mondott le a szerelemről, mint a kávéházról, Bethlen Mik­ lós is szenvedélyes kávéfogyasztó volt, Csokonai, aki elsősorban borkedvelő volt, sem vetette meg a kávét, Petőfi híres bordalait kávé és tej mellett alkotta. A kávé szót magyarul Zrínyi írta le először a Szigeti veszedelemben. A 18. századra a kávémérések kávéházakká terebélyesednek 1714-ben az első híres, név szerint ismert pesti kávés Blasius Cavesieder, azaz Kávéfőző Ba­ lázs még utcákon, piactereken kínálja kávéját, Budán három évvel később éne­ kelnek az árusok a forró és lázító italról (ahogy Shakespeare nevezte az Ahogy tetszikben). A kávéháznak három típusát különböztethetjük meg: déli játékos­ ház, bécsi csevegőház és keleti pipásház. A déli játékosházban, amint a neve is mutatja, a játékokra helyeződik a hangsúly (biliárd, biribics, dominó, fáraó,

201

Irodalmi

Kávéház

az

ezredfordulón

tarokk), a csevegőházban komoly polgári csevegés folyik, újságolvasás, csen­ des játékok (sakk, ostábla, dáma) - ez a polgári kávéház típusa. A pipásházak a kereskedők találkahelyei. Később ezek a típusok ötvöződnek. E század vé­ ge felé már feltűnnek az első diákkávéházak. 1887-ben már 200 kávéház mű­ ködik Pesten! A 19- század történelmében nagy szerep jut a kávéházaknak (Arany Sas, Philosophos,

Paradicsom,

Pilvax).

A főváros kulturális életének

fontos színtere lesz a kávéház a színházak, hangversenytermek, kiállítóter­ mek, szerkesztőségek mellett. A századforduló egyik újsághíre szerint nincs a fővárosnak olyan eldugott utcája, ahol ne lenne kávéház. Ekkor már 249 kávéházban gőzölög a fekete nedű. Budapestet „kávévárosként" kezdik emlegetni, az irodalmi kávéház is ekkor éli virágkorát. A kávéházak berendezése pazar. Márványoszlopok, bronzszobrok ("emlék­ szerű" anyagokból ahogy Hauszmann Alajos építész nevezi), velencei csillárok, karzati erkélyek, olajfestmények: íme egy kis káprázat az egyik leghíresebb ká­ véház bensőterének csillogásából - 1894-et írunk, felépül a Newyork (sic!) A szóbeszéd szerint a megnyitás napján Molnár Ferenc és vidám társasága, egy jó­ kedvű újságírócsoport a Dunába dobja a kávéház kulcsát: a kávéház nem zárhat be, éjjel-nappal nyitva kell tartania. Tarka a vendégsereg. Van, aki a kávéházban könyvel, van, aki itt írja a ver­ sét, vagy épp könyvet árusít, itt keres állást, napilapokat olvas. Kispolgárok, lumpok, bohémek - egy kis csoportízelítő a kávéházi hangulatból. A Budapesti Napló már az első naptól külön asztalt tart fenn magának. Művészasztalok ala­ kulnak. A kávéház már születése pillanatában ott hordozza magában igazi lé­ nyegét, és csakhamar fel is fedezi: irodalmivá válik. Egy kávé mellett órákig is el lehet ücsörögni. Legyen bár kis fekete, kapucíner, haboskávé stb. A kávéházban meleg van, kényelem van (a kávéházban pam­ lag van). A kávé mellett lehet szivarozni, cigarettázni, egy jót színi a pipából, s bé­ késen pöfékelni. „Mert milyen a kávéház a ruhába ivódó dohányszag nélkül?" teszi fel a jogos kérdést Zelk Zoltán. Közben belekukkanthattak a napilapokba is. A hírlapok már 1810 körül megjelennek a kávéházakban. A Newyork hírlapállo­ mánya a leghíresebb: több mint 400 újságot kínálnak a Harsányi fivérek, a kávé­ ház akkori tulajdonosai. Az Emke gazdag kölcsönkönyvtárral is rendelkezett. Itt lehet dolgozni: verset, novellát, regényt írni. Újságot szerkeszteni. Asz­ taltársaságot alapítani. Politizálni. És enni. „Kis irodalmit". Ez az ún. írdtá/a New­ york specialitása volt: kevés sonka, szalámi, sajt - természetesen csak íróknak! Egyszer Reisz Gyula bácsinak, minden idők legirodalmibb főpincérének valaki

202

Irodalmi

Kávéház

az

ezredfordulón.

azt mondta: „Ebből aligha fogok jóllakni". Gyula bácsi rábólintott: „Bizony, iro­ dalomból sohasem fog jóllakni."... És hajnal felé a finom káposztaleves! A z Elysée-nek nagyszerű virslije, és az ehhez járó egy adag majonézes krumplisaláta! Az irodalmi főpincérek aranyat értek: Gyula bácsitól kaptak írószert, biztatást, aszpirint, közvetve állást, kapucínereket, kis irodalmit - hitelbe. Gyula bácsinak jó szeme volt, felismerte a tehetséget. Híre volt még Nagy úrnak vagy Zsánnak, aki ismerte vendégei bogarát: Krúdy úr söre ne legyen hideg, Bródy Sándornak sötét tejes kávé, Karinthynak langyos, sok habbal, Molnár úrnak francia konyak, Szép Ernőnek rántotta lágyan stb.

A kávéház otthont jelentett: Tóth Árpádnak olyan rövid volt az ágya, hogy kilógott a lába, így szívesebben nyújtózott el a kávéház pamlagán, Karinthy is inkább a Newyorkban töltötte idejét lehetetlenül szűk lakása helyett. Osváth itt bírálta el a Nyugatnak benyújtott műveket. Heltai a kávéház asztalánál írta az Ördög és a Liliom jórészét. Móricz, bár ritka vendég volt, de szerette a kávé­ házat, itt vette kedvenc botját egy alkalmi árustól. Krúdy számára a Newyork volt az igazi (a felsorolhatatlan mennyiségű kávéházak és kocsmák közül). Krúdyné gyakran várakozott a kávéházban, türelmesen, a többi írófeleséggel

203

Irodalmi

Kávéház

az

ezredfordulón

együtt, hogy kedves ura befejezze a kiadóval folytatott vitát vagy épp a kár­ tyacsatát. A karzatra felvezető lépcső lábánál a Hét szerkesztőjének, Kiss J ó ­ zsefnek asztala állott. A Centrálba

lépő mindig ott láthatta Schöplin Aladárt, kávéja mellett, ter­

mészetesen, jelentékeny tömött bajuszával. Egy kicsit távolabb, egy magányos asztalnál dörmögött Szabó Dezső, aki utálta a A^wg^Z-embereket, az egész iro­ dalmat, de ott ült, hogy ez lássék is rajta. A h o l a kávé, a rántotta, a pirítós i l ­ lata a legsűrűbben csiklandozta az írói orrokat, ott ült Szabó Lőrinc, és foly­ ton írt. A d y leginkább a Három

hollóba, járt.

Újságírók, filmesek, muzsikusok, festők, színészek élték életüket e nemes ital otthonában. A kávéházban lehetett zenét hallgatni. Nagyon sok helyen női zene­ karokat is alkalmaztak. (Egy kis időbeli kitekintéssel: Berzsenyi azért ment Pest­ re a Paradicsom Kávéházba,

hogy a híres prímást, Bihari Jánost meghallgassa.).

Lehetett játszani: biliárdozni, sakkozni, dominózni, kártyázni. Annak idején Petőfi is szenvedélyes biliárdos volt, még sétapálcájának vége is kávéházi biliárdgolyó­ ból készült. A sakk szintén kedvelt kávéházi időtöltés: József Attila, Nagy Lajos is meghitt viszonyba kerültek a sakkal, Karinthynak, Gárdonyinak külön sakkasz­ tala volt az Orient Kávéházban.

Mikszáth asztaltársasága indította el a szellemi

társasjátékot, amelyet Karinthy, Kosztolányi, Somlyó Zoltán folytatott. Egyéb szol­ gáltatások: levélküldés, esetleg telefonszolgálat, vendégek saját postafiókja, üze­ netközvetítés, biciklis belvárosi boy, gépírás, színház- és mozijegy-árusítás. A kávéház külön nevezetessége az ablak mellett felállított óriási ellipszis ala­ kú „veseasztal" volt. Ebéd után, kapucíner mellett, itt ültek össze a színházak és redakciók jelesei, és veséztek: „...a feketekávéval együtt egy-két eleven írót is elfo­ gyasztunk" - vallotta egyikük. Félelmetes kritikusok voltak, a Színházi

Élet 1913-

ban külön „veseasztal-szám"-ot nyomtatott e kávéházi kritikusok véleményeiből...

A közelgő ezredforduló nosztalgiája a századforduló kávéházi hangulatát idézte meg, pontosabban az Irodalmi Kávéházét.

Asztalokat, ahol megpihenhetünk egy

forró kávé mellett, ahol annak idején versek, novellák, tárcák születtek, eszmecse­ rék zajlottak, írói, költői életek alakultak - fogytak - ; ebben a hangulatban kapott erőre az a kis ötletkezdemény, amely az internet kapcsolatteremtő lehetőségével virtualizálja az irodalmi kávéházat. Összefoghatja egy város kulturális életét, átte­ kinthetővé teheti mind az alkotó, mind a befogadó örömére; olyan közvetítő kö­ zeg, amely egy helyen csillapíthatja akár helyi, akár más régiók szellemi éhségét.

2 0 4

Irodalmi

Kávéház

az

ezredfordulón.

Legalábbis szomját. A képernyő a kávé illatának csak illúzióját keltheti képpel és szóval, a többit pedig a böngésző fantáziájára bízza, de az irodalmi kávéház méltó rangjáért a Virtuális Irodalmi Kávéháza

felelős a mögötte megbúvó szerkesztőkkel.

1999- szeptember 20-án a hús-vér szerkesztők megteremtették valóságos hátterét Kávéházuk virtuális valóságának. Ez év őszétől Szombathely város hon­ lapján (www.Szombathely.hu)

nyolc asztalnál elevenítjük fel e századvég s szá­

zadelő immáron ódon hangulatát. S ezek a képzeletbeli asztalok nem csak a szűkebb értelemben vett irodal­ mat ígérik, hanem a későbbiekben még több ötlettel és tartalommal gazdagod­ hat a honlap, szaporodhatnak az asztalok ... A megbúvók: Csuti

Borbála

Juhász

Andor

Makrai

Tímea

Sövegjártó

Andrea

FELHASZNÁLT IRODALOM

A Newyorktól a Hungáriáig, szerk.: KONRÁDYNÉ Gálos Magda, Bp., Minerva,

1965.

Kávéház-sirató, szerk.: ERKI Edit. Bp., Officina Nova Kiadó, 1995. SZENTES Éva - HARGITTAY Emil, Irodalmi Kávéházak Pesten és Budán, Bp., Universitas Kiadó,

1997.

2 0 5

Somogyi Tamás: Taposott plasztikák II.

Kamarás

István •>Örökrangadó«

című. kvadrofon

hangjátékáról-

Mesterházi Márton

Kamarás István »Örökrangadó« című kvadrofon hangjátékáról

A kvadrofónia olyan hangreprodukciós eljárás, mely - a hangtér négy sarkában négy hangszórót alkalmazva - a hallgatóban viszonylag tökéletes térérzetet kelt. (Természetesen a fölvételhez is legalább négy mikrofon szükséges.) A kvadrofóniában a 70-es évek elején nemcsak a rádiós műsorkészítők, ha­ nem a hifi-ipar vezetői is ígéretes lehetőséget láttak. A z e technikával készült helyszíni hangverseny-fölvételek hallatán szinte megrendítő volt a jelenlét ér­ zése (sohasem felejtem el: amikor először hallgattam Újházy Lászlónak a buda­ pesti Ferences-templomban készített orgonafölvételét, beleborzongtam a hatal­ mas tér hűvösébe). A kvadrofon technikára alkalmazott zenei stúdiófölvételek (pl. Gonda János jazz-zenekari művei) szokatlan drámaiságukkal leptek meg. A lehetőségek ismeretében természetes módon indultak meg a kvadrofon hangjáték-kísérletek is, nálunk 1969 végén. A Magyar Rádió Kísérleti Stúdiójában készült hangjátékok véletlenül sem es­ tek bele a dilettáns szövegkönyv ürügyén előállított profi hangzás csapdájába: mindig a teljes értékű műalkotás volt a célunk, melyet eszközként - ha megbe­ csült eszközként is - szolgált a technika. (Eszközként a technika, de alkotótárs­ ként a technikus, a hangmérnök; a kísérleti stábok logikus és szükségszerű, ön­ kéntes és önkéntelen belső demokráciájára azóta is nosztalgiával emlékezünk.) Mivel csak olyan szövegkönyvet készítettünk el kvadrofóniában, amely va­ lóban ezt a technikát követelte, hamar kialakult a kvadrofon hangjátékok néhány jellegzetes típusa. Említsünk csak kettőt. A hallgató előtti hangteret (a sztereo

2 0 7

.Mesterházi

Márton

hangjátéknak az 1. és 2. hangszóró alkotta, jellegzetes terét) szembesíti a hall­ gató mögöttivel (a 3. és 4. hangszóró közöttivel) „konfliktusos" típus; itt a hall­ gató bal és jobb oldalán lévő tér egészen alárendelt szerepet játszik. A „kör" tí­ pusban viszont a négy hangtér egyformán fontos; az ilyen szövegkönyvre a ze­ neiség a kólótánc végletéig jellemző. A 70-es évek adástechnikája és készülékgyártása a kvadrofon művek „fogyasz­ tását" igen költségessé tette volna. Az átmeneti megoldásként kigondolt kvadrofónia-klubok hálózata sehogy sem akart kialakulni; a sztereóban sugározható, kvadrofon-hatásúnak hirdetett műfej-(Kunstkopf)-technika nem gazdaságosnak, hanem olcsó humbugnak bizonyult. A hifi-ipar levette a kezét a kvadrofóniáról, mely jó ti­ zenöt éve alussza téli álmát. Hogy életre, friss tavaszi kedvre költik-e a jelen és a jövő adástechnikai fölfedezései, nem tudhatjuk. Reménykedni persze jogunk van. Kamarás István a hangjáték-műfaj és a kvadrofon-kísérletek alapos ismere­ tében írta az Örökrangadót.

Él a „kör"-típus lehetőségeivel is (az Orvosok kara,

Szepesi tüzesen szurkoló, fel-felzúduló stadionja), de alapvetően „konfliktusos". Hisz a történet is az: a Jelölt (az apa) próbálja igazolni az életét a Fia és a Lánya előtt. A kvadrofon-hangtér alapvető logikája tehát a következő: az 1. és a 2. hang­ szóró játékterében érvel a főszereplő Fia és Lánya - a 3. és a 4. hangszóró játék­ terében, magányos, „szúrt" pontként fabulái, álmodozik, vitázik a Jelölt. Az Örökrangadó,

mint minden vérbeli hangjáték, szabadon kezeli a való­

ságot, könnyű kézzel kever hozzá álmot, lázat, képzelődést. A cselekmény v i ­ szont világos: a Jelölt újraéli a brigádbeli helyéért vívott vesztes szabadsághar­ cát (valóságos jelenetek az Igazgatóval, a Személyzetissel, a Párttitkárral, a Kar­ naggyal, az Edzővel a sztereo játéktéren, melyre hátulról, a magányos, szúrt pontból átkiabál); próbál megküzdeni a Farkassal (lázálombeli jelenet); újraéli a kórházból történt szökés néhány óráját (valóságos jelenetek az Eladóval, a Te­ metőőrrel. Székácsnéval a sztereo játéktéren); kétségbeesetten védi igazát a végtárgyaláson (lázálombeli jelenet). Igazi „technikás" hangjáték, nemcsak a kvadrofónia szempontjából, mely­ nek szinte almanachja lehetne, hanem írói módszereit tekintve is (gondoljunk a Jelölt önéletrajzának tény-fabula keverékére - „1936-ban megnősültem. Nászút­ ra Hawaiiba mentünk..." etc. - , melynek bizonyos mozzanatait csak a végtárgya­ láson tisztázza az Irattáros nevű képzelt szereplő). De nem a technikássága teszi igazán emlékezetessé, hanem a főhőse, a Je­ lölt, ez a szörnyű történelemtől, torz társadalomtól, önnön félszegségétől meg­ nyomorított kisember, aki hősi helytállásról álmodik, aki minden álságok között igazi közösségre vágyik - de akkora ellentétet érez való élete és álmai között, hogy önmagáról még a hozzá legközelebb állóknak sem tud vallani.

2 0 8

Kamarás

István

»Örökrangadó«

című

kvadrofon

hangjátékár

ól-

Korunk hőse volt a Jelölt a 70-es évek közepén, azt hiszem, rokonának érez­ te az egész stáb. Legfőképpen Rajz János. A z ő alakítása teszi az emlékezetes hangjátékot felejthetetlenné. (A fölvétel végén azt mondta: „Ha meghalok, ezzel emlékezzetek meg rólam.") Korunk hőse a Jelölt ma is.

2 0 9

Somogyi Tamás: Taposott plasztikák III. (Ulysses)

Örökrangadó.

Kamarás István

Örökrangadó Kvadrofon

hangjáték

1

Szereplők: JELÖLT FIA LÁNYA FELESÉGE IGAZGATÓ SZEMÉLYZETIS PÁRTTITKÁR EDZŐ KARNAGY BRIGÁDTAG IRATTÁROS SZÉKÁCSNÉ ELADÓ TEMETŐŐR FŐORVOS SZEPESI FARKAS ORVOSOK

211

Kamarás

István

J E L Ö L T : Egy kis vizet, ha lehetne. FIA: Ugye, nem lehet? L Á N Y A : Sajnos nem, de azért kérdezhetted volna úgy, hogy „nem lehetne mégis egy kicsit?" FIA: Nem lehetne abbahagyni ezt a nyelvtanórát, tekintettel a betegre? L Á N Y A : A k i mellesleg az apánk. FIA: Mellesleg. Mondhatom, gyönyörű... L Á N Y A . Nem úgy akartam... FIA: Mindegy, nagyon találó volt. L Á N Y A : Már megint ítélkezel? Tessék! Hány évet kap? FIA: Én beszélni szerettem volna vele. Kérdezni. Talán ítélni is, de semmi eset­ re sem vádaskodni, még kevésbé panaszkodni. L Á N Y A : Mielőtt éveket sóznál rá, kérdezd meg, hogy hány órája van hátra! FIA: Nem tudom. Anya faggatja őket. L Á N Y A : Dehogyis. Anya csak azt akarja, hogy mi legyünk vele. Mi, a kisgyere­ kei. FIA: A kisgyerekeknek nehezebb megmagyarázni, hogy miért csak fáradtságot hozott haza apjuk esténként. L Á N Y A : Jó, akkor legyünk megértő felnőttek. FIA: Bocsánat, egy pillanatra. Engem csak tegnap értesítettek az egészről. Tulaj­ donképpen mi baja van a betegnek..., szóval, az apámnak? Tudom, tudom, de elég ha latinul mondja. F Ő O R V O S : Cardioclerosis. (Egyre közeledő

és erősödő

recitáló

ének)

ORVOSOK: Cardiocleroso cordis status anginonus collapsus et decompensatio cordis angina pectoris inarctus ventriculi et atrii sinistri... (Az ének JELÖLT:

elúszik)

Egy kis vizet, ha lehetne..., hogy be tudjam fejezni... Vizet! Vizet!...

Tudom, hogy nem szabad, de nem inni akarok, a festékhez kell. Festéket aka­ rok oldani, mert így a festék, ilyen töményen, halálos méreg... És még nagyon sok festékem van... (Az orvosok éneke stadion

212

moraja)

egy kicsit felerősödik,

majd ráúszik

erre a Nép­

Örökrangadó.

SZEPESI:

Hát igen, óriási a tét, hihetetlenül nagy pró­

batételelőtt állunk, de talán, talán, persze ismétlem, óri­ ási a tét... (A moraj felerősödik,

majd hirtelen csend)

JELOLT: Születtem 1896-ban Szabadkán. Apám segédjegyző... , vagyis segéd­ jegyző-helyettes. Anyám dohánygyári munkásnő. Négyünket neveltek föl, igen nehéz körülmények között, így aztán nem lehettem freskófestő, csak a kereske­ delmit végezhettem el, de hiába, mert évekig nem kaptam állást. 1936-ban meg­ nősültem. Nászútra Hawaiiba mentünk. Hazatérésem után egy híres, de már ki­ öregedett futballista neve alatt játszottam. Ő ma sportközéletünk kiválósága, ezért nem nevezem meg. 1937-ben a spanyol ellenállás melletti szolidaritás de­ monstrálása céljából góllövősztrájkot szerveztem, s csapatunk k i is esett a me­ gyei I. osztályból, én meg rendőri megfigyelés alá kerültem. 1944-ben behívtak, de orbánc miatt hamar leszereltek. 1945-ben.... FIA (kisgyermekhangon}.

És én?

L Á N Y A (kisgyermekhangon): É s é n ? J E L Ö L T : Mit akartok? Mit hallgatóztok? FIA (kisgyermekhangon):

É n akkor m á r h é t é v e s voltam.

L Á N Y A (kisgyermekhangon}.

M á r é n is h á r o m é v e s .

J E L Ö L T : Csöndben legyetek! 1945-ben, miután a frontról orbánc miatt szeren­ csésen hazakerültem, egy embert rejtegettem a Gestapo elől. A nevét nem mond­ hatom meg, mert megígértem neki, ezért nem lehettem hivatalos antifasiszta. FIA (kisgyermekhangon}.

Ezt sosem m e s é l t e d .

L Á N Y A (kisgyermekhangon}

Mikor m e s é l t n e k ü n k e g y á l t a l á n ?

J E L Ö L T : Többször is. A futballról is. Ne zavarjatok! Egyáltalán, hogyan kerül­ tök ide? És hol vagytok tulajdonképpen? Ma nincs látogatás. Ma haldoklás van. Illetve leltár miatt zárva. A felszabadulás után festéküzletet nyitottam, 1949-ben kirakatversenyt nyer­ tem, 1950-ben államosítottak, s ezután mint éjjeliőr helyezkedtem el a Főépszernél, később a szerszámkiadóba, majd az anyagraktárba kerültem. J ó munkám elismerésé­ ül háromszor könyvjutalomban részesültem, és mindháromszor Az acélt megedzik-et kaptam, több éven keresztül társadalmi munkában a vállalat dekorációsa voltam. Má­ jus elsejei felirataimat a filmhíradók is megörökítették, a legsikerültebbeket pedig a Nemzeti Galériába kerültek, de az 1956-os események közepette elpusztultak. L Á N Y A (kisgyermekhangon}

Ugye a p a , bizonyos dolgokat

csak s z e r e t t é l volna megtenni?

213

Kamarás

István

FIA (kisgyermekhangon}. A p a , a hatvanas é v e k r e m á r i g a z á n jól e m l é k e z ü n k !

J E L Ö L T : Két évvel ezelőtt a mázolóbrigádba kerültem csoportvezetőnek. L Á N Y A (kisgyermekhangon}

E z most komoly?

J E L Ö L T : Hogy beszélsz? Meg a hangotok! T i már diplomás felnőttek vagytok. Micsoda buta játék! Ezzel a brigád-dologgal pedig nem engedek tréfálni! Ez ko­ moly dolog! Talán a legkomolyabb dolog volt..., volna az életemben. L Á N Y A (kisgyermekhangon}

Volt vagy sem, apa? K é r l e k , fogalmazz pontosabban!

Ez nagyon fontos lehet a v é g e r e d m é n y s z e m p o n t j á b ó l .

J E L Ö L T : Tizennégyen voltunk. Becsületpénztárunk is volt. FIA (kisgyermekhangon}

Apa, volt neked egyáltalán mázolópapírod?

L Á N Y A (kisgyermekhangon}

Minek? A p a m é g feliratokat is tud

festeni. FIA (kisgyermekhangon}

(Közbevágások

Ezt a f ő n ö k e nem a k c e p t á l h a t t a .

az aláhúzott

I G A Z G A T Ó : Ön, kedves barátom, a vezetése alatt működő DWM készülék részlegének alkalmazottjajelenleg, ugye raktárvezetői beosztás­ ban. Munkájáról általában jó véleménnyel va­ gyunk, s több ízben könyvjutalomban részesült. Na m á r most, kedves barátom, eddig minden rendben van. Mindössze egyetlen esetre mond­ hatjuk, hogy Önre nézve terhelő. Ön fél évig a mázolócsoport vezetőjeként működött, méghozzá úgy, hogy semmiféle papírral sem tudta igazolni mázolói szakképzettségét. J E L Ö L T : Ez igaz, de... ha megbocsát...az a kér­ dés... Úgy értem, hogy ha maga a munka, amit vég­ eztem, ha az a munka megfelel... I G A Z G A T Ó : Tudom, mit akar mondani. Azt mond­ ják, egészen jól értett hozzá, s ennek így kellett len­ nie, hiszen egyetlen szakmunkásbeosztottja sem vette észre. Emberileg sem volt semmi probléma. Nem parancsolgatott, maga is megfogta az ecse­ tet, akár a többiek, pedig az is elég lett volna, ha csak a szervezéssel foglalkozik. Tudom, hogy éppen

2 1 4

szavak elhangzása

után)

JELÖLT: Segédraktárvezető­ helyettesi! J E L Ö L T : Kétszer! És ugyanazt a könyvet kaptam. FIA: Ezt akkor is mondtad? A szemébe? LÁNYA: Micsoda finom úriember ez!

JELÖLT: A legkényesebb külföldi megrendeléseknek is eleget tettünk. FIA: Ezt a szemébe kellett volna vágnod!

JELOLT: És akkor? Ezt vágtam oda neki! J E L Ö L T : És akkor?

Örökrangadó

a beosztottjai lepődtek meg legjobban, hiszen éppen az Ön vezetése alatt szerezték meg a szocialista brigád cí­ met — , amikor a személyzetis elvtárs kiderítette, hogy ehhez nincsen semmiféle papírja. Higgye el, nem volt könnyű döntés. A hályogot operáló kovács esete áll-e L Á N Y A : Az azért egy kicsit más! fenn, ismeri, ugye a történetet, vagy pedig a mázolni Miért nem mondtad? szerető gyereké, nem tudom megállapítani. Azt tartom a legfurcsábbnak, hogy nem akarja elismerni, hogy nincs papírja, s inkább fantasztikus történeteket agyai J E L Ö L T : Ez hetedrangú kér­ ki a papír titokzatos eltűnéséről. Nem értem az egészet, dés volt! hiszen csak 100 forinttal kapott többet a mázolóknál, J E L Ö L T : Nem érdekel a 100 mint a raktárban. Ami a kérését illeti, kedves barátom, forintja! hogy beosztottként vagy akár segédmunkásként dol­ gozhasson a mázolóbrigádban, ezt a saját érdekében nem engedélyezem, mert ez visszalépést jelentene a J E L Ö L T : A saját érdekemben? raktárvezetői minősítéshez képest, amit jó munkájával J E L Ö L T : Segédraktárvezető­ igazán kiérdemelt, és ami tulajdonképpen, ha úgy helyettesi! vesszük, szinte már vezetői beosztásnak nevezhető. L Á N Y A : Én is úgy tudtam, hogy Tessék, van-e esetleg valami megjegyzése, észrevétele? raktárvezető vagy!

(Csend) Tessék!

L Á N Y A : Miért nem szólsz? FIA: Potyagóllal kaptál k i .

(Csend) Ha nincs, akkor viszontlátásra. További jó munkát, erőt, egészséget.

J E L Ö L T : Köszönöm, megvan. FIA: Potyagóllal kaptál k i .

(Kopogás) JELÖLT: Jó napot kívánok. SZEMÉLYZETIS: Jó napot. Maga az? JELÖLT: A visszahelyezésem ügyében szeretnék be­ szélni a személyzetis elvtárssal. SZEMÉLYZETIS: Nem beszélt az igazgató elvtárssal? JELÖLT: De beszéltem... SZEMÉLYZETIS: Hát akkor?

2 1 5

Kamarás

István

JELÖLT: Amázoiübrigádban akarok dolgozni.Ezért azt J E L Ö L T : Festőbrigádban! FIA: Előbb még akartál. szeretném, ha lehetne.... SZEMÉLYZETIS:Sajnos papír nélkül nem sok jóval biztathatom. JELOLT: Teszek! Bármikor!

J E L Ö L T : Vizsgát tennék. SZEMÉLYZETIS:

Bocsásson meg, de már

eléggé idős ahhoz, hogy ilyen nagy változást erő­ szakoljon bele az életébe. Beláthatja, hogy nem mehet el szakmunkástanulónak. J E L Ö L T : Vannak esti tanfolyamok. S Z E M É L Y Z E T I S : Ott csak látogatási bizonyít­ ványt kaphat. Papírt nem. Illetve csak olyan pa­ J E L Ö L T : Mázolni és festeni akarok, mert tudok, papír és pírt, ami nem elegendő a szakmásításhoz. J E L Ö L T : És ha én most kifesteném az ön szo­ tanfolyam nélkül is! báját? Ehhez mit szól? SZEMÉLYZETIS:

A mázolóbrigádba

nem

pingáló asszonyok kellenek, hanem a modern technikát elsajátító szakemberek. Nézze szak­ J E L Ö L T : Szakemberekkel etárs, vegyünk egy példát: a doktori címet sem gyütt külföldi megrendelésre kapja meg az, aki véletlenül sikeresen megoperál dolgoztam! valakit. Az NB l-be sem lehet egyenesen NB Ili­ FIA: Miért hagyod beszélni? ből bejutni. Világos, amit mondani akarok? Azért természetesen beadhat egy kérvényt a papírjai­ val és az önéletrajzával együtt. Amikor pedig majd fogalmazza az önéletrajzot, még egyszer alaposan végiggondolhatja, hogy mit is csinált eddig, és ez mire is jogosítja f ö l , és mire nem a szaktársat. FIA: Kettő-null a javukra. De itt (Kopogás)

legalább volt egy kis küzdelem J E L Ö L T : Két öngóllal.

P Á R T T I T K Á R : Tessék! J E L Ö L T : Jó napot kívánok! Ráér egy kicsit, párttitkár elvtárs? P Á R T T I T K Á R : Bocsánat, egy pillanat! Azon­ nal befejezem. Halló, igen, ahogy megbeszél­ tük... Jó... Jó...Pontosan úgy lesz, kérlek szépen, ahogyan szeretnéd. Szervusz, Sós elvtárs! Tes-

2 1 6

FIA: Hozzá is elmentél? L Á N Y A : Azt mondtad, a személy­ zetis sakkpartnere. J E L Ö L T : De mindig megveri őt. FIA: Végre egy kis taktika!

Örökrangadó.

sék, fáradjon beljebb, foglaljon helyet. Az elv­ társnak, ugye, két diplomás gyereke van? J E L Ö L T : Egy tanár és egy mérnök.

FIA: Hogy lehet az, hogy nem fő­ Szép. Igazán szép. No, ezzel mérnököt mondtál? csak azt akarom jelezni, hogy már maga sem mai PÁRTTITKÁR:

gyerek. Átélt már egyet és' mást, s közben egy kis történelmet is. És tegyük mindjárt hozzá, bele is élhette magát ebbe, abba. Az ember néha azt hi­ szi, hogy ezt vagy azt akár ő maga is megcsinál­ hatta volna, hiszen olykor nem is sokon múlott, hogy nem ő csinálta ezt vagy azt a nagy dolgot, amit végül is nem ő csinált. Aztán az ember néha J E L Ö L T : De azt az embert én addig erősíti ezt a hitét, mígnem elhiszi, hogy rejtegettem! tényleg veterán, hogy tényleg partizán volt vagy valami hasonló, de az eszébe sem jut, hogy ezt dokumentálni is kell. És tanúk is kellenek. Belül J E L Ö L T : Nem kértem tőle papírt! persze úgy érzi,hogy nem a papír a fontos, ha­ nem az, amit érez. Végső soron persze nem a ta­ FIA: Most kellett volna, apa! núk és nem a papírok, hanem az a fontos, amit J E L Ö L T : Ebbe egyszerűen nem érzünk, de mégsem ilyen egyszerű ez. Tudniillik, lehet beleszólni! elvtársam, maga éppúgy nem veterán, mint aho­ gyan én nem voltam partizán. Márpedig én nem voltam. Függetlenített párttitkár létemre, mind­ össze c o w b o y - i n d i á n o s d i t játszottam, kis­ gyermekkoromban. Persze egy kicsit nekem is kellemetlen, hogy csak a hitem alapján vagyok itt... Tegyük fel, miért kételkedjek, hogy maga elvtársam, valóban rejtegetett, valóban megmen­ J E L Ö L T : Annyira valóban, hogy tett egy embert a Gestapo elől, tegyük fel, miért rettenetesen féltem a nyilas ház­ ne lenne így, de akkor, könyörgöm, miért nyitott a mestertől. felszabadulás után kiskereskedést, vagyis kizsák­ mányolásra alkalmas magántulajdont? Ezt magya­ J E L Ö L T : Tiltakozom! rázza meg! Magát, elvtársam, nem lehet rehabilitál­ ni, amint kérte, legfeljebb leleplezni lehetne, azon­ FIA: Ez egy baromság. Miért ban mindkettő egyformán igazságtalan lenne. nem? Lehet, hogy maga majdnem partizán lett, hogy majdnem elérte a vonatot, de végül is lekéste. Az a vonat pedig végleg elment, de ebben semmi,

21

7

Kamarás

István

de semmi tragikus nincsen. Ha egyetért ezzel, nem kell válaszolnia. Rendben. Nem erre, hanem J E L Ö L T :

Erre,

azt

hiszem,

mondtam valamit!

arra. Erőt, egészséget!

L Á N Y A : Sajnos nem mondtál. (Sercegő lemezről gregorián

kórus

hallatszik)

KARNAGY: A Kyriét, a Sanctust és az Agnus Deit elvtársak, a második század óta éneklik, a Gló­ ria és a Credo viszont csak 1000 körül vonul be a misébe, elvtársak. Mindenezek azonban eredetileg

FIA: Ez meg kicsoda?

az elnyomott nép és az alsópapság énekei voltak, J E L Ö L T : Dévény Ervin zene­ elvtársak, és a mise tulajdonképpeni gerincét azok szerző, aki félállásban az énekaz énekek alkották, amelyeket a képzett papi éne- karunkat vezette, kesék kara adott elő, elvtársak, antifonális és responzionális formában, elvtársak. (Kopogás) J E L Ö L T : Jó napot kívánok. Elnézést kérek a ké­ FIA: És te mit keresel itt? Ennek mi köze a brigádhoz? sésért, de nekem fél hetet mondtak. KARNAGY: Mit óhajt? J E L Ö L T : Somos elvtárs küldött. A párttitká­ L Á N Y A : Tényleg? runk, ő javasolta, hogy kapcsolódjak be az ének­ J E L Ö L T : Tényleg. kar munkájába. KARNAGY: Rendben. Melyik szólamba óhajt bekapcsolódni? J E L Ö L T : Ez nem mondta meg Somos elvtárs. KARNAGY: Eléggé furcsa eset, kérem. Mi ugyebár, program szerint haladunk. Na, j ó , kipró­ báljuk. Énekeljen valamit!

L Á N Y A : De apa, te sosem éne­

J E L Ö L T : Bocsánat, nem lehetne majd a többi­ keltél! ekkel együtt... Szóval, amikor majd mindenki... KARNAGY: Mindenki itt sosem énekel, mivel itt szólamok vannak. Mi nem mozgalmi dalokat éneklünk. J E L Ö L T : Akkor inkább szavalnék valamit. KARNAGY: No, de kérem...

2 1 8

Örökrangadó.

J E L Ö L T : Vagyok, mint minden ember, fenség.... L Á N Y A : Ady. Honnan ismered? J E L Ö L T : Rólam szól.

(Csend) KARNAGY: Kész? J E L Ö L T : Elakadtam, de azt hiszem, ez a lényege. KARNAGY: Elvtársak, nem tudja valaki folytatni?

L Á N Y A : Miért éppen ezt? Stíl­ szerűbb lett volna a „szeretném, ha szeretnének". FIA: És miért nem a festőszak­ körben? L Á N Y A : Azt hiszem, mindegy lett volna neki, milyen szakkörben. (Labdapattogás

tornateremben)

E D Z Ő : Nos, öregfiú, ha makacsul kitart elkép­ FIA: És ez? zelése mellett továbbra is, valamit el kell magya­ J E L Ö L T : Tarkányi Jenő mester­ ráznom magának. Mi egy NB 1 l-es csapat va­ edző. gyunk, s a maga vállalatihoz csak annyi közünk van, hogy maguktól kapjuk a dohányt. Félre ne J E L Ö L T : M i meg be sem mehe­ értsük egymást, öregfiú: azt a nagyon kevés do­ tünk saját pályánkra egy kicsit hányt, amiből még az NB lll-ban sem szabadna mozogni. túlságosan kihajtani magunkat. JELÖLT:

Én csak az öregfiúk

csapatába

szeretnék tartozni.

LÁNYA:

Apa, megőrültél? Hát

E D Z Ő : Nézze, öregfiú, hogy még világosabb le­ nem volt elég bajod a derekaddal? gyen a dolog: ezek az öregfiúk, akik közé maga be akar állni, valamikor nem régen még a nagy csapatban játszottak, szóval ezek iaazi focisták. J E L Ö L T : Valamikor én még igazibb Az NB ll-ből ugyan már kiöregedtek, de azért még nem öregek, mint, elnézést, maga, öregfiú, hiszen a fiúk korátlaga 39 év. J E L Ö L T : Nekem megfelelne egy másik, egy tar­ talékcsapat is. E D Z Ő : Ha mégis ragaszkodik hozzá, a következő edzésen kipróbálhatjuk, egy feltétellel: ha előbb

Kamarás

István

megszerzi a sportorvosi enaedélvt. Bár, őszintén J E L Ö L T : Még egy papír. szólva, attól tartok, ha elmegy a sportorvoshoz, a kórházban fog kikötni.

L Á N Y A : Sajnos, így is lett. J E L Ö L T : De előtte még egyszer elmentem a személyzetishez. FIA: És ezzel bezárult a kör, és nulla lett belőled. J E L Ö L T : Nem! Kitálaltam neki!

(Kopogás) SZEMÉLYZETIS:

Tessék!

J E L Ö L T : Jó napot kívánok! SZEMÉLYZETIS:

Jó napot, szaktárs. Meg­

hozta a paírokat? J E L Ö L T : Nem. Semmit sem hoztam.

FIA: Na végre! Ez bejött.

S Z E M É L Y Z E T I S : Akkor? J E L Ö L T : Valamit szeretnék kérdezni. SZEMÉLYZETIS:

J E L Ö L T : Nem valamit, a lényeget!

Én is magától, de a szak­

társé az elsőség. J E L Ö L T : Miért volna szükség arra, hogy félál­ lásba felvegyenek egy dekorációst, amikor én J E L Ö L T : Ne erről beszélj, hanem a eddig ezt ingyen is megcsináltam. SZEMÉLYZETIS:

Nézze, szaktárs, először is

maga a nagy állami és pártünnepekre megfestett néhány feliratot. Ez esetben azonban egészen másról van szó. A vállalat propagandájáról van szó. Kiállításrendezés és hasonlók. J E L Ö L T : Én is ezt csináltam, amikor... SZEMÉLYZETIS:

Egy pillanat! Másodszor is ez, szaktárs, egy okleveles iparművész. Érzékeli J E L Ö L T : Visszavonom ezt a de­ a különbséget? Ön egy maga kikiáltotta mázoló, korációs ügyet, és a brigádról a művész elvtárs meg 17 évi tanulás után okle­ akarok beszélni, oda akarok velet szerző iparművész. Nem elhanyagolható visszamenni, mert ott én voltam differencia, ugyebár? J E L Ö L T : Még valamit szerettem volna mondani... SZEMÉLYZETIS:

Először is tudom jól, hogy

mit akar mondani, másodszor is, mivel ön már kérdezett egyet, és én meg válaszoltam, most én

220

az iparművész.

Örökrangadó.

kérdezek a megállapodásunk szerint. Akkor most J E L Ö L T : Nem állapodtam meg! én következem, ugye? A szaktárs engedély nél­ kül kibontotta a központi raktárépület keleti falát. J E L Ö L T : Ócska rabicfal volt! Csak úgy ukmukfukk egy falat. J E L Ö L T : És egy kirakatot alakítottam ki. Igazán szépen s i k e r ü l t . Én egyszer kirakatversenyt nyertem... S Z E M É L Y Z E T I S : Illetéktelenül járt el a szaktárs, és ezzel

súlyosan megkárosította a népgazda­

ságot. J E L Ö L T : Arra gondoltam, hogy megmutatom, mi mindent tartunk a raktárban. Még a szak­ munkások sem ismerik elég jól a raktárból ki­ vehető szerszámokat, műszereket és fogyóa­ nyagokat... S Z E M É L Y Z E T I S : A szaktárs önkényesen járt el, és a vállalatot... J E L Ö L T : A vállalatnak egy fillérébe sem került, mert magam csináltam az egészet a volt briaád- J E L Ö L T : Szívesen taoiaimmal. Munkaidő után. mert látták értelmét. S Z E M É L Y Z E T I S : És ha egyszer valaki saját

segítettek,

költségére lebontja a gyárat? Lehet, hogy jót akart, visszhangja is van, de, értse meg, papír nélkül csinálta. Azt sem tartom feltétlenül fon­ tosnak, hogy felhívja a szaktársak figyelmét ar­ ra, hogy mi minden van a raktárban, amikor a készlet nagyobb része hiánycikk. Magát külön­ ben sem a forgalom alapján fizetjük.

JELOLT:

Erre valamit

kellett

mondanom, figyeljetek! (Csend)

FIA: De nem mondtál, A P A .

Nézze szaktárs, nem kötelezzük kártérítésre, J E L Ö L T : Nem is kötelezhetsz! most csak írásbeli figyelmeztetést kap, hogy papíron is legyen valami nyoma a dolognak. Azt hiszem, most m á r kvittek vagyunk. Persze annak továbbra sincsen akadálya, hogy bead­ jon egy önéletrajzot a szükséges papírokkal egyetemben. Viszontlátásra.

221

Kamarás

István

J E L Ö L T : Viszontlátásra.

J E L Ö L T : Várjon! Ez disznóság! Azt hiszi, evvel bé lehet fejezni? Azt hiszi, ezzel lehet engem zsa­ rolni?! Most, itt a szeme előtt le­ vizsgázom. Addig mázolok itt, amíg k i nem állítja a papírom! De utána össze is tépem a vacak pa­ pírját, mert az a fenének sem kell, mert én a brigádhoz akarok tartoz­ ni, ahol megbecsültek, de ha sem­ miképpen sem megy, akármilyen más brigádba, mert félek egyedül abban a rohadt raktárban! S Z E M É L Y Z E T I S : Mit ordibál? Innen most könnyű! Miért nem akkor ordibált? Viselkedjen ren­ desen, hallja? Maga, szaktárs, haldoklik. Ne cirkuszoljon, ne ízetlenkedjen! Gondolkozzon in­ kább az utolsó szavain!

J E L Ö L T : Miután végképpen kiderült, hogy nincsen szakképzettségem, hogy csak úgy magamtól értek hozzá, visszahelyeztek az anyagraktárba, ahol újítá­ sokkal kezdtem el foglalkozni... FIA: M é g mindig ebben a k ö r b e n toporogsz?

J E L Ö L T : Be kell adnom egy önéletrajzot. L Á N Y A : A p a , most sokkal fontosabb dolgokkal kell foglal koznod! FIA: Jobb k é s ő b b , mint soha.

J E L Ö L T : T i most vádaskodtok? L Á N Y A : N e m . De, ha nagyon a k a r n á n k , apa, é p p e n v á d a s k o d h a t n á n k is. FIA: Mit é r d e m e l az a b ű n ö s , akinek a z á l o g a a kezemben van?

J E L Ö L T : Viselkedjetek rendesen! Ti már diplomások vagytok. Adjatok egy kis vizet! Vizet! Egy kis vizet, ha lehetne. Hogy be tudjam fejezni. Vizet! Tudom, hogy nem szabad, de nem inni akarok. A festékhez kell. Festéket akarok oldani, mert így a festék, ilyen töményen, halálos méreg. És még nagyon sok festékem van. ORVOSOK: Insuffientia cardiorespiratorica analepticus sympatomieticum

222

Örökrangadó.

dilitatio ventricurlorus cordi laesio funtcionis cerebri (Ráúszik

a Népstadion

moraja)

SZEPESI: Kétségbeesett próbálkozásoknak lehettünk tanúi, de e d d i g minden eredmény nélkül. És közben v e s z e d e l m e s e n h a l a d előre a nagyóra mutatója. FIA: Mit érdemel ez a bűnös? L Á N Y A : Gondolkodjon el alaposan... FIA: Nem! Küzdjön meg végre valamivel. L Á N Y A : Akkor nem marad más hátra, mint beszélni a farkassal. (Erős

szélsüvöltés)

J E L Ö L T : Farkas t e s t v é r e m , te sok k á r t t e t t é l a z e m b e r e k n e k , i s z o n y ú g o n o s z tetteket k ö v e t t é l e l , s te e z é r t m é l t ó vagy nagy s z ö r n y ű h a l á l r a , d e farkas t e s t v é r e m , é n t e k ö z t e d é s az e m b e r e k k ö z ö t t b é k e s s é g e t a k a ­ rok t e n n i , hogy t e t ő l e d az e m b e r e k t o v á b b á m e g ne s é r t e s s e n e k . A z o n ban, farkas t e s t v é r e m , a m i é r t é n neked ily kegyelmet keresek, a k a r o m , hogy f o g a d d m e g é n n e k e m , hogy s o h a v a l a k i e m b e r f i á t m e g nem s é r tesz, a k a r o m , hogy e h h e z adjad n e k e m a te hited, hogy...

FARKAS: Kuss!

(A Népstadion

moraja)

SZEPESI: E m b e r f e l e t t i a küzdelem, nehezen találok rá s z a v a k a t . Úgy látszik, i t t ma semmi sem sikerül... (A moraj elhalkul,

csengő)

FIA: Mit érdemel ez a bűnös? L Á N Y A : Beszéljen még egyszer a farkassal! (Erős

szélsüvöltés)

J E L Ö L T : Farkas t e s t v é r e m , é n i s m é t e l t e n csak b é k e s s é g e t a k a r o k t ő l e d m a g a m n a k é s az e m b e r e k n e k , e z é r t , farkas t e s t v é r e m . . .

FARKAS: Kuss!

223

Kamarás

István

J E L Ö L T : Kedves Farkas ú r , nekem c s a l á d o m v a n , g y e r m e k e i m . N a g y o n s z é p e n k é r e m , legyen m é l t á n y o s . Ö n nemes l é l e k , l e g e n d á s a n nemes lélek, ugyebár...

FARKAS: Kuss!! J E L Ö L T : M i c s o d a hang ez?! B e s z é l j e n t i s z t e s s é g e s e n ! san

Nyomatéko­

felszólítom!

FARKAS: K u s s ! ! ! J E L Ö L T : M i é r t nem é r t e d meg, farkas t e s t v é r , hogy é n b é k e s s é g e t akarok n e k e d , t e k ö z t e d é s a z e m b e r e k k ö z ö t t , é s azt, hogy a d d hitedet... FARKAS: Kuss! N e m é r t e d ? ! Pofa be! H á t r a a r c !

(A Népstadion

moraja)

SZEPESI: Nem megy, nem megy.Csak a hiábavaló küzde­ lem, amiről beszámolhatok. Semmiféle halovány j e l e s i n c s e n annak, hogy f o r d u l j o n a h e l y z e t . FIA (kisgyermek hangon): Kettő:null a gonosz javára. J E L Ö L T : Ti itt állandóan ítélkeztek. L Á N Y A (kisgyermekhangon):

Inkább az igazságot szeretnénk tudni.

J E L Ö L T : Nem vagytok hajlandók a rendes hangotokon beszélni? Ne éljetek vissza azzal, hogy kisgyerekeim is voltatok. L Á N Y A : Erre, sajnos, nem emlékszünk, apa. J E L Ö L T : Nem sokat foglalkoztam veletek. Ez a bűnöm, ugye? FIA: És ezen kívül kétszeres kórházi szökevény vagy. A főorvos szerint életfogy­ tiglani érdemelnél. L Á N Y A : Miért szöktél ki a kórházból, apa? Menekültél valami elől, vagy csinál­ ni akartál valamit? FIA: Dekorációs bolt, Népstadion, Farkasréti temető és Székácsné lakása: ez az útvonal nem igen árulkodik ilyesmiről. L Á N Y A : Látod, véletlenül sem haza szöktél. FIA: Mit akartál a dekorációs boltban? J E L Ö L T . Egy nagy képet akartam festeni a raktár falára: „Küzdelem a Farkassal". Akkor határoztam el, amikor kijöttem a személyzetistől, mert mindenáron győzni akartam. Éppen ezért amikor megszöktem, először a dekorációs boltba mentem. (Halk orgonamuzsika

az egész jelenet alatt)

J E L Ö L T : Ultramarint kérek, szépiát, kármint, indigót, berlini kéket, aranyat, ezüstöt...

2 2 4

Örökrangadó.

E L A D Ó : Nem érzi jól magát a kedves vevő? J E L Ö L T : Türkizt, c s i l l á m o t , g y é m á n t o t , smaragdot, t ű z l i l i o m o t , topázt, sziporkát, mályvát, n á r d u s t , egészen mélyet, csendfehéret, zsoltárlilát, tavaszkéket, ü n n e p ­ lőpirosat,

oáziszöldet....

E L A D Ó : Tessék egy kicsit leülni! J E L Ö L T : Semmi, csak egy kicsit elkápráztam. E L A D Ó : Tetszik valamit parancsolni? J E L Ö L T : Új színeket.... E L A D Ó : Az új színeket magunknak kell kikeverni a régiekből. Ön azonban igazán nincs jó színben. Ne hívjak orvost? J E L Ö L T : Nem szükséges, előbb-utóbb úgy is megtalálnak. Ami pedig az új színeket illeti, igaza van, ehhez még festék sem kell, csak merni kell elképzelni őket. E L A D Ó : Igen, az igazi nagy művészek így gondolkodnak. J E L Ö L T : Ön azzal, hogy valamit végleg elvett tőlem, eleget adott. Most, ezzel a rá­ adással már kevesebb lennék. (Az orgonamuzsika hirtelen abbamarad, csend, majd erős

madárcsicsergés)

T E M E T Ő Ő R : Ha jól értettem, önt már csak az gyötri, no persze ez is éppen elég, hogy milyen magasra jutott ezen az elképzelt lépcsőn. J E L Ö L T : Inkább azon, hogy felértem-e már arra fokra, ami már számít valamit, de még inkább azon, hogy egyáltalán valameddig kell-e eljutni, vagy pedig valahonnan minél följebb. T E M E T Ő Ő R : Nem szokásom, hogy félórai ismeretség után megítéljek embereket, és még kevésbé szokásom ítéletemet a szemükbe mondani, de most sürget az idő. Szó­ val ön nekem rokonszenves. Magam elé tudom képzelni azokat a lépcsőket, s látom magát, ahogyan küszködik velük, de sajnos csak egy szakaszt látok a végtelen lépcső­ sorból, ezért a végeredményt nem tudom megjósolni. Azt viszont jó jelnek tartom, hogy eszébe sem jutott, hogy maga a lépcsősoron ellenkező irányba, vagyis lefelé mozog. Márpedig maga a lépcsősor is mozog valamilyen irányba. A hátralévő időben ezzel is számolnia kell. Most azonban már döntenünk kell abban a kérdésben, amiért idefáradt. J E L Ö L T : Még csak annyit, hogy van egy elgondolásom a színekkel kapcsolatban. T E M E T Ő Ő R : Bocsásson meg, de ezt már említette. J E L Ö L T : És a labdarúgóbajnoki rendszerrel kapcsolatos elképelésem? T E M E T Ő Ő R : Azt is. Igen figyelemre méltó javaslatnak találom. J E L Ö L T : Valami fontosat még biztosan nem mondta el Önnek. T E M E T Ő Ő R : Persze. Sok mindent nem mondott el még. Például a családjáról sem me­ sélt. De, sajnálom, nincs már sok időnk. Folyatassuk azzal, amiért jött. Talán nézzük meg

2 2 5

Kamarás

István

ezt az új parcellát! Itt nyugszik egy híres labdarúgó is. Nincsen messze a főkaputól, de azért a forgalomtól távol van. Ez a fasor marad, tegnap döntött így az igazgatóság. Fel­ jebb mehetünk, megnézhetjük közelebbről is. Talán ide? A szomszédságban a legújabb és a legrégibb parcellák. Ennél jobbat nem ajánlhatok. A kerítés mellett szeretne? Oda? Az már nem tartozik a temetőhöz. Oda kirándulók jönnek vasárnaponként, idősebbek, sza­ lonnát sütni, és nagyon régi dolgokat énekelnek. Nem, oda, uram, nem lehet. Oda sem, az is kívül van. Rosszul van? Nem? Most már komolyan kezdem azt hinni, hogy maga a bolondját járatja velem. Hogyne haragudnék, nekem drága az időm. Először lezárja szé­ pen a dolgokat, aztán mégis meggondolja? Én meg közben bejárom magával az egész te­ metőt. Ilyet még életemben nem láttam. Rosszul van? Hallja! Mondjon már valamit! L Á N Y A : M o n d j á l m á r valamit! FIA: A t é n y á l l á s az, hogy pontosan n é g y é s f é l ó r á t t ö l t ö t t a k ó r h á z falain k í v ü l . E b b ő l f é l ó r á t a dekorációs

boltban, egy ó r á t a t e m e t ő b e n ,

ú j a b b egy ó r á t u t a z á s s a l . Marad m é g k é t ó r a , ezzel kell m é g e l s z á m o l n i . K é r e m S z é k á c s n é ki­ hallgatását!

J E L Ö L T : Székácsné, hall engem?

S Z É K Á C S N É : Akkor kezdhetem? FIA:

Tessék!

SZÉKÁCSNÉ:

K é r e m , a mi f ö l d s z i n t i

laká­

s u n k b a c s a k az nem l á t be, aki nem akar. P e d i g s z e l l ő z t e t n i m é g i s c s a k kell, mert egyet­ len o l c s ó é s j ó dolog van e b b e n a rohadt é l e t ­ ben: a friss budai l e v e g ő . No p e r s z e ilyenkor mindig van n é z ő k ö z ö n s é g . N é h a az ember el­

J E L Ö L T : A csodáról beszéljen!

felejti, hogy nyitva van az ablak, é s akkor hir­ telen m e g l á t j a , hogy megint b e b á m u l valaki. É n ilyenkor vagy b e v á g o m az o r r á r a az a b l a ­ kot, v a g y l e ö n t ö m v í z z e l , vagy b e h í v o m , f á ­ radjon be, n é z z e n k ö r ü l nyugodtan, minden meg lesz mutatva, meg lesz m a g y a r á z v a . E b ­ ben a z e s e t b e n nagyon ki voltak az idegeim a gyerekek miatt, é s a v í z h e z folyamodtam. H á t ez az ember, s z ó v a l az i l l e t ő a l e ö n t é s u t á n meg se moccant, c s a k n é z e t t

szomorúan,

J E L Ö L T : Siessen! Csak a csodát!

mintha c s a k a z e m e l e t r ő l ö n t ö t t é k volna le, s A csodámat! nekem p a n a s z k o d n a E l s z é g y e l l t e m magam, s b e h í v t a m , hogy s z á r a d j o n meg. A f é r j e m r é g i

2 2 6

Örökrangadó.

k o r d b á r s o n y k a b á t j á t adtam r á . A z t á n nagyot hallgattunk. A gyerekek a n a g y m a m á n á l voltak, csak a rettenetes k u p l e r á j maradt u t á n u k . Ő meg, t u d j á k mit c s i n á l t ? Elkezdte ö s s z e r a k n i a j á t é k o k a t , de nem a h e l y ü k r e , hanem ú g y , hogy az m á r , hogy is mondjam, m ű v é s z e t volt. Akkor

J E L Ö L T : Itt a csoda, halljátok!

m á r tudtam, hogy dehogyis h o z z á n k n é z e t t be, dehogyis n á l u n k volt. Hogy is m a g y a r á z z a m meg? S z ó v a l valahol m á s h o l . . . Lehet, hogy be­ lemagyarázás,

J E L Ö L T : Nem, dehogy.

de olyan volt, mintha valaki,

mondjuk, h a d i f o g s á g b ó l vagy h a s o n l ó h e l y r ő l j ö n meg, é s m i e l ő t t i g a z á b ó l hazamenne, nem tudom é r t i k - e , mire akarok kilyukadni, s z ó v a l

J E L Ö L T : Mondja k i bátran!

m i e l ő t t hazamenne, valahol k i p r ó b á l j a a haza­

JELÖLT:

é r k e z é s t . A z t á n hirtelen felvette a s a j á t k a b á t ­

nekik!

Ezt magyarázza

raej

ját, m é g nem s z á r a d t meg e g é s z e n , é s elsietett. L Á N Y A : P e r d ö n t ő , hogy mit s z ó l t a k h o z z á a gyerekei. S Z É K Á C S N É : F u r c s á k voltak. Nem akartak v a c s o r á z n i , de nem r o s s z a s á g b ó l . A z ó t a is ú g y vannak a j á t é k o k , meg lehet n é z n i , ahogyan odarakta. A gyerekek csak b á m u l j á k , mint a c s o d á t . De é n magam is el vagyok t ő l e teljesen J E L Ö L T : Halljátok: mint a csodát. b ű v ö l ő d v e . H á t ennyi. Akkor é n most megyek.

J E L Ö L T : Ne menjen még Szé-

A viszontlátásra.

kácsné!

Magyarázza

el

nekik,

FIA: K ö s z ö n j ü k , hogy i d e f á r a d t . A v i s z o n t l á t á s ­

hogy mi történt! Azt, hogy „Mi­

ra. K é r e m a j e g y z ő k ö n y v e t !

előtt hazamenne, valahol

L Á N Y A : Tessék!

róbálja a hazaérkezést". Halljá­

kip­

tok, gyerekek! Tisztelt bíróság!

(Csend) FIA:

Különös.

í g y , olvasva, nincsen benne

semmi k ü l ö n ö s , s ő t , kifejezetten ostoba eset. L Á N Y A : Pedig hallgatva ú g y t ű n t , mintha va­ l ó b a n c s o d a t ö r t é n t volna. FIA:

De í g y , o l v a s v a sajnos teljesen

hét­

köznapi. L Á N Y A : T a l á n valami kimaradt b e l ő l e , mert

2 2 7

Kamarás

István

egyszer m é g a h á t a m is b e l e b o r s ó z o t t .

Akkor,

amikor ö s s z e r a k t a a gyerekek j á t é k a i t . FIA:

J E L Ö L T : Igen!

Lehet, hogy v a l ó b a n í g y volt, s ő t , az is le­

het, hogy c s o d a t ö r t é n t . De m i é r t ott, é s m i é r t nem otthon? É s m i é r t csak most, é s m i é r t nem előbb? L Á N Y A : A z a fontos, hogy v é g r e s i k e r ü l t . . . FIA: K é t u t c á v a l a r r é b b ! É r t e d ? H á t a z é r t is: Mit é r d e m e l ez a b ű n ö s , akinek a z á l o g a a kezem­ ben van? F E L E S É G E : Mit c s i n á l t o k , gyerekek?

JELÖLT:

FIA:

már!

M é r l e g e t . ítéletet.

Babu, te vagy? Szólj

F E L E S É G E : Ne é l j e t e k vissza azzal, hogy d i p l o m á s o k vagytok! L Á N Y A : Csak kijavítjuk a p á n k dolgozatát. FIA:

F e l f e d e z z ü k őt.

FELESÉGE: Egyébként

Apátok

nem

kérdezzetek

idegen f ö l d r é s z .

meg

akárkit,

meg­

mondja b á r k i . B á r k i , aki itt van. T e s s é k , ott je­ lentkezett valaki. T e s s é k , b e s z é l j e n ! B R I G Á D T A G : I g a z á n é n nem tudtam, milyen volt otthon, de mi olyannak i s m e r t ü k . . . Nem

J E L Ö L T : Jóska, te vagy az? Egy

is hogy k ö z ö s s é g i , mert e n n é l s z é g y e n l ő s e b b

voltam vele!

volt, é s ha u t á n a g o n d o l o k , i n k á b b csak ú g y m a g á n a k mondta, amit n e k ü n k mondott, de a h a l l g a t á s a , nem tudom, é r t i k - e . . . Olyan n e h é z ezt elmondani....

J E L Ö L T : Jóska, várjál!

F E L E S É G E : Hallottátok?

J E L Ö L T : Hallottátok?

FIA:

J ó l van, Anyuka, csak v i c c e l t ü n k . Z á l o -

gosdit j á t s z u n k . T e h á t mit é r d e m e l ez a b ű n ö s . . . F E L E S É G E : Mi a z á l o g ?

J E L Ö L T : M i lenne? A z én életem.

(Csend) Azt k é r d e z t e m , mi a z á l o g ? ! (Csend)

2 2 8

J E L Ö L T : A z én életem.

Örökrangadó.

Nincs igazatok! Fejetekbe s z á l l t a d i c s ő s é g ! Gyerekek! S z ó l a l j a t o k m á r meg!

Megkukulta­

tok? Igenis, j ó ember volt. A maga m ó d j á n . . . (Csend) FIA:

A maga m ó d j á n .

L Á N Y A : Egyszer majdnem e l b e s z é l g e t t ü n k , de mintha f á z t a k volna a szavai... FIA:

Ez k ö l t é s z e t . Mit é r d e m e l ez a b ű n ö s ?

F E L E S É G E : E l é g e b b ő l ! A p á t o k haldoklik! FIA:

Ez esetben n y i l v á n o s t á r g y a l á s t rendelek J E L Ö L T : Gyertek! Jöjjenek!

el. Mindenki j ö j j ö n be! F E L E S É G E : Mit akarsz? FIA: J ó t akarok: m o n d j á k el, hogy a m a g a m ó d ­ j á n j ó ember volt. (Csend) Mi az, senki sem ismeri?

Ki kezdi el? Akinek

J E L Ö L T : Balog! Kárpáti! Kővári!

nincsen m o n d a n i v a l ó j a , menjen ki. (Mozgolódás) nem

ismersz

Senki.

JELÖLT:

L Á N Y A : Pedig á l l í t ó l a g sok b a r á t j a volt.

meg? Ezek a gyerekeim. M o n d d

FIA:

el nekik!

Ö t e n k i m e n t e t t é k magukat, mert megy a

Béci,

vonatuk . (Csend) L Á N Y A : V á r j u n k m é g egy kicsit

I R A T T Á R O S : J ó napot kívánok, az irattáros vagyok. H o z o m a do­

(Csend)

kumentumokat. Ezek nélkül nem lehet ítélkezni.

FIA:

Senki t ö b b e t ? E l ő s z ö r .

JELÖLT:

Oda tessék menni, az

229

Kamarás

István

emelvényhez. Gyerekek, jelentke­

(Csend)

zett egy tanú. Tessék odamenni! I R A T T Á R O S : Bocsásson meg, de semmiféle emelvényt nem látok, csak az Ön ágyát és két üres ágyat. (Csend) FIA:

J E L Ö L T : Gyerekek!!

Senki t ö b b e t ? M á s o d s z o r (Csend)

FIA:

Senki t ö b b e t ? H a r m a d s z o r . Ezek s z e -

J E L Ö L T : Gyerekek!!

rint senki. I R A T T Á R O S : T e s s é k parancsolni velem, é n vagyok az i r a t t á r o s . A kedves p a p a pedig r a k t á ­ ros, ugye? FIA:

Azt hiszem, f ő r a k t á r o s . . .

I R A T T Á R O S : Mindjárt ellenőrizzük: a főraktár­ vezető-helyettes

segéd-raktárvezetője.

Ez

a

pontos m e g n e v e z é s . FIA:

A h á b o r ú e l ő t t pedig a BTC-ben j á t s z o t t

balhátvédet. I R A T T Á R O S : Egy kicsit i s m é t k o r r i g á l n o m kell: s z e r t á r o s volt, pontosabban s e g é d s z e r t á r o s . L Á N Y A : A z e l l e n á l l á s b a n is r é s z t vett. I R A T T Á R O S : Pontosabban:

egy h é t i g rejte­

getett egy embert a Gestapo e l ő l . FIA:

R é s z t vett a m u n k á s m o z g a l o m b a n is.

J E L Ö L T : Ezt h a g y j á t

I R A T T Á R O S : Pontosabban: feliratokat festett é s jelszavakat, t á r s a d a l m i m u n k á b a n . De ez nem minden. Nem b e s z é l t ü n k m é g a gondola­ t a i r ó l , s z á n d é k a i r ó l , v á g y a i r ó l é s a r r ó l , hogy b e l ü l milyen ember volt. Kirakat ü z l e t n é l k ü l ,

J E L Ö L T : Figyeljetek

ü z l e t r a k t á r n é l k ü l , m o n d h a t n á n k . Ez azonban csak egyik fele az i g a z s á g n a k . Ő n e k i nem az

JELOLT: Figyeljetek!

ü z l e t volt a fontos, hanem a k i t á r u l k o z á s , s fon-

FIA:

Mit?

tosabb volt az üzlet, mint a raktár, mert ü z l e t é b e n J E L Ö L T : A z irattárost!

230

Örökrangadó.

á l l a n d ó a n o l c s ó k i á r u s í t á s folyt. Mindez persze

FIA: Miféle irattárost?

csak s á n t i k á l ó hasonlat, amit f é l r e is lehet magya­

J E L Ö L T : Ott, az emelvény előtt!

r á z n i . É s ez m é g mindig csak kisebb r é s z e az

FIA: Miféle emelvény?

i g a z s á g n a k , mert a s ú l y o s a b b , a nagyobb, a sok­ kal nagyobb r é s z e . . .

J E L Ö L T : Figyeljetek!

F E L E S É G E : A l a p j á b a n v é v e j ó e m b e r az uram.

J E L Ö L T : N e m ér! Ezt az irattá­

I R A T T Á R O S : A maga m ó d j á n , asszonyom.

rosnak kell kimondani!

FELESÉGE:

Ezt azonnal v e g y é t e k

jegyző­

könyvbe! FIA. Ezt m á r tudtuk eddig is, anyuka. Mit é r d e m e l ez a b ű n ö s ? Hol van apa? L Á N Y A : Megint m e g s z ö k ö t t ? (Szélsüvöltés) J E L Ö L T : Farkas, hol vagy? O r d a s , hol b u j k á l s z ?

H a h ó , merre vagy? T o l d ide

az o c s m á n y p o f á d a t , mert le a k a r o k s z á m o l n i v e l e d ! Siess, mert n i n c s sok i d ő m h á t r a ! M i lesz?! S Z E M É L Y I T I T K Á R : Jó napot k í v á n o k ! A farkas s z e m é l y i t i t k á r a vagyok. A farkas most nem j ö h e t , mert fontos dolga v a n . És a farkasnak k ü l ö n b e n sincsen ideje ö n ­ re. És k ü l ö n b e n is, a farkas nem e m l é k s z i k ö n r e . És nem is akarja ö n t megismer­ ni. J E L Ö L T : M e r t g y á v a , mert é r z i , hogy fordult a k o c k a S Z E M É L Y I T I T K Á R : E l n é z é s t , de n e k e m is sietnem k e l l . T e s s é k t a l á n m a j d í r á s ­ ban. A v i s z o n t l á t á s r a . J E L Ö L T : V á r j o n ! í r j a a l á , hogy az e l l e n f é l nem á l l t k i . S Z E M É L Y I T I T K Á R : M o n d t a m , hogy... J E L Ö L T : Legyen l e g a l á b b d ö n t e t l e n . K ö n y ö r g ö m , v á r j o n ! S Z E M É L Y I T I T K Á R : Mit o r d i b á l ? Mit cirkuszol?

Viselkedjék tisztességesen!

M a g a h a l d o k l i k . G o n d o l k o d j o n i n k á b b az u t o l s ó s z a v a i n ! (Gyereksusto rgás) F E L E S É G : C s e n d b e n legyetek! F Ő O R V O S : A f é r j é é r t j ö t t , asszonyom? F E L E S É G : H á t elvihetem? F Ő O R V O S : El, asszonyom. FELESÉG:

Igazán?

231

Kamarás

István

F Ő O R V O S : H a felismeri a h a n g j á r ó l . F E L E S É G : É n c s a k a h a l l g a t á s á r ó l ismerem meg, f ő o r v o s úr. F Ő O R V O S : Ez esetben, asszonyom, nagyon sajnálom... F E L E S É G : A h a l l g a t á s á r ó l viszont ezer m á s i k

J E L Ö L T : Itt vagyok! Hallod? V i g y é l el innen!

k ö z ü l is megismerem. I g a z á n ! F Ő O R V O S : Nos, asszonyom?

J E L Ö L T : N e m hallod, hogy v i gyél el innen, segíts! Hallod, k i

(Csend)

mertem mondani: segíts! Nos, a s s z o n y o m ? FELESÉG:

Biztosíthatom, főorvos

úr, hogy

ezer h a l l g a t á s k ö z ü l

(Recitáló

ének)

ORVOSOK: Progressio in statu laesionis cordis el pulmonum pneumonia hypostatica lateris utrisque! F Ő O R V O S : Cardioversio! ORVOSOK: Ora pro nobis! F Ő O R V O S : Asystolica! ORVOSOK: Ora pro nobis! F Ő O R V O S : Statu febrillis! ORVOSOK: Ora pro nobis! F Ő O R V O S : Depressio respirationis! ORVOSOK: Ora pro nobis! F Ő O R V O S : Reanimatio! ORVOSOK: Ora pro nobis! F Ő O R V O S : Nihil faciendum! (Csend) F Ő O R V O S : Nihil faciendum! (A Népstadion

moraja)

SZEPESI: Nem megy, nem megy, p e d i g már n i n c s sok

232

Örökrangadó-

hátra,

p e d i g már a l i g

van valami

hátra...

F E L E S É G E : Rosszabbul van? F Ő O R V O S : Gyorsan, asszonyom! Kezdje el, gyorsan! A leltárt kérte...Hogy meg­ van-e minden. Tessék! Mire vár, asszonyom! Olvassa! F E L E S É G E : Abádi Benedek, Abakan-hegység, abakun, Aba Sámuel, Abasán... J E L Ö L T : Igen, igen! Tovább! F E L E S É G E : Abbasz, abbé, A B C fegyverek, Abd-el-Ahrám, addikáció, Abdullah, Abesszínia, abesszin magasföld.... J E L Ö L T : Gyorsabban, Babu! F E L E S É G E : Ablativusz, abortusz, ábránd... J E L Ö L T : Ábránd... Megvan. Gyorsabban! F E L E S É G E : Abszolút érték... abszolút fekete, abszolút fényesség. J E L Ö L T : Megvan! Tovább! F E L E S É G E : Abszolút fekete, abszolút fényesség... J E L Ö L T : Igen F Ő O R V O S : Gyorsabban! J E L Ö L T : Csak a lényeget! F Ő O R V O S : Bradycardia! Lexikont kérek még! F E L E S É G E : Exhortáció, exhumálás, exiogens, exilicum, exitus... J E L Ö L T : Elég! (Csend) Ezt én úgy sem bírom megjegyezni. Úgysem tudom mind megtanulni. Éppen hogy csak át akarok menni. Inkább a meccset szeretném hallgatni. Erősítsétek föl! Az ön­ életrajzomba pedig írjátok bele, hogy amikor még kis elemista voltam, apám k i ­ küldött a szőlőbe Gáspár bácsihoz. Útközben a fejemre húztam a kosarat, s úgy mentem. Azóta sem tudom levenni róla, s így láttam a világot mindig, rajta keresz­ tül. Most, hogy leoperálták a fejemről, amit köszönök szépen a doktor uraknak, tisztán látok, de bele is halok, mert ez a kosár tulajdonképpen én magam... F Ő O R V O S : Folytassa, asszonyom! J E L Ö L T : Inkább a meccset, főorvos úr! Utolsó kívánsága is lehet az embernek, nem? És én még balszélső is lehettem volna. F E L E S É G E : És akkor, lássunk csak csodát, az a balszélső úgy, de úgy elfutott avval a labdával. Hall engem, főorvos úr? F Ő O R V O S : Folytassa, asszonyom! F E L E S É G E : Szóval úgy elfutott a balszélen azzal a labdával, hogy csak úgy néz­ tek utána, még a kapus is, és így aztán nem volt más hátra, mint egy remekbe

233

Kamarás

István

szabott góllal terhelni az ellenfél hálóját. Hall engem, doktor úr? JELOLT: Szép volt. Köszönöm, Babu. De nem ér. Les volt. Innen egészen jól le­ hetett látni. F Ő O R V O S : Fúj, bíró!! Folytassa, asszonyom!! Fúj, bíró!! F E L E S E G E : De nekem nem hiszi el! JELOLT: Erősítsék föl a Szepesit! (A Népstadion

moraja)

SZEPESI: Most, most, most, az utolsó p i l l a n a t b a n , talán most!! Gól! Gól! Gól!!! Óriási! Fantasztikus!! De nézzük csak, nem értem, nem értem, M i t integet? M i t integet a partjelző? M i t integethet? Valamit mégis csak látnia k e l l e t t , ha ennyire integet! Most aztán nem tudom, mi l e s z . Nagy tanakodás. Nem tudom, mert, ha nem adja meg, ha nem adja meg, akkor, akkor elszabadul a pokol. Meg k e l l , hogy adja, meg k e l l , hogy adja, meg k e l l , hogy adja. (A moraj elhalkul)

Ha megadja, egy lépcsőfokkal f e l j e b b jutunk, de ha nem, akkor... Hát erre még gondolni i s . . . Meg k e l l , hogy ad­ j a , meg k e l l , hogy adja, meg k e l l , hogy adja

J E G Y Z E T Örökrangadó című hangjátékom a legelső magyarországi kvadrofon hangjátékok egyike, és legelső azok közül, melyeknek hazai szerzője volt. 1975-ben készült a Magyar Rádió Kísérleti Stúdiójában. A hangfelvételt Kiss László és Kádár László készítette, dramaturgja Mesterházi Márton volt, Pós Sándor rendezte. A főszerepet Rajz János alakította, a többieket pedig Császár Angéla, Gallyas József, Gál János, Gyenge Árpád, Győrffy György, Kéry Gyula, Kozák László, Lázár Márta, Mensáros László, Miklósy György, Nagy István,, Nagy Gábor, Paplánc Ferenc, Pártos Erzsi, Sólyom Ildikó, Szepesi György, Téry Árpád, Újréti László, Ungvári László és a Nemzeti Színház stúdiójának tagjai Simon Zoltán vezetésével. 1

Rajz János számára olyan nagy élmény volt ez a szerep, mellyel teljes mértékben azonosult, hogy úgy végrendelkezett, halála után játsszák le ezt a darabot emlékére. Ezzel még mindig adósa a Magyar Rádió. A kísérleti hangjáték szakmai vitájára Hankiss Elemér készített írásbeli elemzést, ezt azonban sajnos nem őrizte meg a Magyar Rádió irattára. Mivel a kvadrofon rádiózás nem terjedt el, a hangjátékot csak kvadrofon bemutatókon lehetett hallani, pedig olyan technikával készült el, hogy sztereó-változatban is élvezhető. Két kivételes alkalommal - a rádiózás napján - a sztereó-rádióval rendelkezők is hallhatták. A hangjáték kivételesen érdekes bemutatója a bakonyoszlopi olvasótáborban történt 1979-ben, amikor a négy hangforrás egy erdei tisztás négy sarkában állt, a tisztás közepén ültek a hallgatók, s a hangjáték hangjait az erdő madárhangjai egészítették ki.

234

A LSSr

SZERZŐI-1999/2-3.

ALDOBOLYI N A G Y GYÖRGY hang- és betűköltő, Budapest BALOGH JÓZSEF tanár, költő, Szombathely BECK ZOLTÁN tanár, kritikus, Pécs BODOR BÉLA költő, irodalmár, kritikus, Budapest BOKÁNYI PÉTER tanár, kritikus, Szombathely GÁSPÁR EDIT főiskolai hallgató, Szombathely GÉCZI JÁNOS egyetemi adjunktus, költő, főszerkesztő, Budapest—Pécs—Veszp HOFFMANN BÉLA főiskolai tanár, irodalomtudós, Budapest-Szombathely H O R V Á T H K O R N É L I A PhD-hallgató, Budapest

KÁLMÁN GÁBOR gimnazista, Érsekújvár-Pápa KAMARÁS ISTVÁN író, szociológus, Budapest-Veszprém KOMÁROMI GABRIELLA főiskolai tanár, irodalomtörténész, Kaposvár K O V Á C S J Ó Z S E F H O N T A L A N költő, író, Mohács

LÁNG Z S U Z S A ANGÉLA főiskolai oktató, Szombathely MESTERHÁZI MÁRTON rádiódramaturg, irodalmár, Budapest MOHAI V . LAJOS irodalomtörténész, Budapest M o l n á r V . JÓZSEF művészettörténész, magyarságkutató, Budapest PERSE, SAINT-JOHN (1887-1975) POLGÁR LÁSZLÓ egyetemi hallgató, Pécs RlMÓCZI MÁRTA egyetemi docens, Budapest SÁGHY MIKLÓS egyetemi hallgató, Szeged SASHEGYI GÁBOR főiskolai adjunktus, műfordító, Budapest-Szombathely SOMOGYI TAMÁS szobrászművész, Budapest-Szombathely SZAUER ÁGOSTON tanár, költő, író, Szombathely SZECSŐDI KRISZTIÁN főiskolai hallgató, Szombathely TÓTH PÉTER tanár, művelődéstörténész, Szombathely VASKÓ PÉTER PhD-hallgató, Budapest VERESS Z S U Z S A tanár, Pápa

Grafikai terv, t ö r d e l é s és nyomdai előkészítés:

ESI

Nyomdai munkák: Sába Druck Készült két kötetben, 15 ív terjedelemben, 500 példányban

ISSN

236

1416-6496

HBr TARTALOM 1999/2. Géczi János versciklusa M o h a i V . Lajos: Dalmatapöttyök B o d o r Béla: A dionüszoszi dekonstrukció Hoffmann Béla: Az irodalmi mű létmódjának kérdéséhez Komáromi Gabriella: A titkok feltárulnak, a tabuk összetörnek Rimóczi-Hamar Márta: Babits-Virgil és Vitányi Vilmos szeretet-értelmezése Sághy Miklós: Az -Őszi sötétség" árulkodó színnevei Horváth Kornélia: A Kettő és az Egy Balogh J ó z s e f versei :

;

3 15 21 35 43 53 63 73 98

1999/3. Láng Zsuzsa Angéla versei Gáspár Edit: Bekapcsolódási kísérletek egy nemzetközi irodalmi kultuszba Polgár László: Emlékezés, emlékezet, emlékirat - gondolatok Nádas Péter kapcsán A l d o b o l y i Nagy György versei Vaskó Péter versei Szauer Ágoston versei Bokányi Péter: Mese-Játék Beck Zoltán: Rom som - avagy a szerző arca Kovács József Hontalan versei Tóth Péter: Válogatás Bitnicz Lajos kiadatlan leveleiből Kálmán Gábor versei Veress Zsuzsa ajánlásával Saint-John Perse: Anabasis (1924) Molnár V . József: Disznótor Szecsődi Krisztián versei Irodalmi Kávéház az ezredfordulón Mesterházi M á r t o n : K a m a r á s István »Örökrangadó« című kvadrofon hangjátékáról Kamarás István: Örökrangadó E számainkat A 122. oldalon

Somogyi Tamás

munkáival

Tornai Endre András

103 105 123 129 133 137 141 145 151 157 179 191 195 199 201 207 211

illusztráltuk

Joyce-emléktáblája

látható