3. szám

„ „Ember! A földet szebbé teheted, ha kevesebb az önzés és több a szeretet! „

EZÜSTHARANG A KÉK DUNA OTTHON lakóinak híradója

2007. december /Álom Hava, Karácsony Hava/ 3. szám.

Karácsonyt a szeretet ünnepének is nevezzük. De vajon mit jelent ez a szó, hogy

„s z e r e t e t „?

„Egyszervolt” Kisfiútól a nyári táborozás alkalmával megkérdezte tanító nénije : „Meg tudnád nekem mondani, hogy mi a szeretet? „ „Nem ! - válaszolt a gyermek - én csak azt tudom, hogy amikor este tábortûz után lefekszünk és már csend van a sátorban, megpróbálom hallani édesanyám hangját, mert nagyon hiányzik, érezni akarom arcomon a kezét, amit olyan jó lenne megfogni, mert akkor annak õ is örülne… . Ha ez szeretet, akkor én õt nagyon szeretem ! „ „Egyszervolt” Kisfiú, aki ma már nagypapa, néha csak ennyit mond a telefonba: „édesanyám csak a hangodat akartam hallani, aludj jól, jóéjszakát… .” Hát akkor mi is a szeretet?

Az a valami, ami fájva hiányzik, ha nincs ,és boldoggá tesz, ha van ! Az a csoda, amit nem csak várni kell valakitõl, hanem adni is kell, mert

akkor tükörré változik és a tükörbõl visszamosolyog ránk.! Karácsony ünnepén azt kívánom, hogy az a szeretet, amelynek fényében ezen a néhány napon élünk, a legutolsó karácsonyunkig tartson és adjunk belõle azoknak is, akik már nem kaphatnak senkitõl.

Így gondolom, így hiszem , és ezzel a gondolattal kívánok Mindenkinek, Aki szavaimat „hallja” áldott, békés karácsonyi ünnepeket, és egymás mellett nyugalomban, szeretetben eltöltött boldog Újesztendõt!

EZÜSTHARANG

1..

Szeretet és önismeret Karácsony közeledtével szeretnék néhány gondolatot átadni a szeretettel kapcsolatban. Karácsonykor, a szeretet ünnepén mi is történt valójában? Ezen a napon megszületett Jézus, aki talán gyermekkorát épp úgy élte, mint bárki más. Amint elérte férfikorát tudatosította önmagában a szeretet törvényét és életével példát mutatott nekünk. Az Õ életével egy új idõszak kezdõdött. A zsidó törvény így hangzott: „szemet szemért, fogat fogért.” Jézus viszont arra tanít: „ha megdobnak kõvel, dobd vissza kenyérrel.” Ez egy új korszakot nyit az egész emberiség történelmében, ugyanis a törvények korát felváltja a kegyelem korszaka. Mit is jelent „az ingyen kegyelem”? Megbocsátunk a másiknak és jót teszünk akkor is, ha ártott nekünk. Könnyû szeretni azt, aki minket is szeret, szeretni ellenségeinket nehéz, de ha elfogadjuk a másikat hibáival együtt akkor ezt a hibát el tudjuk fogadni magunkban is. Ha vannak bizonyos tulajdonságok a másik emberben, amik minket irritálnak, felháborítanak, érdemes elgondolkodnunk, hogy vajon ez a tulajdonság nem azért bosszant-e minket, mert mi magunk is ilyenek vagyunk, vagy szeretnénk hasonló dolgokat megtenni, de a saját magunk korlátai,, vagy a külsõ konvenciók miatt ezt nem tesszük. Ne feledjük, szeretni, igazán szívbõl szereti csak az tud, aki önmagát képes elfogadni és szeretni. Önmagunk elfogadása pedig egy igazi önismeretet igényel. Mivel a világmindenséget agyunkkal felfogni nem tudjuk, nem látunk mindent színrõl színre és csak tükör által látunk homályosan, használjuk ki a lehetõséget, hiszen minden ember egy tükör számunkra, amibõl saját személyiségünk tekint vissza ránk. Ne feledjük életünk valódi célját és parancsát, amire Jézus tanít: „Úgy szeressétek egymást, mint ahogy én szeretlek Titeket!” Hiszem és vallom, hogyha a valódi szeretet képességét fejlesztjük önmagunkban, rátalálunk a helyes útra. Lehullnak a tükrök és színrõl színre láthatunk mindent, így válhatunk igazán Krisztus-követõkké. Isten áldását kérem Mindannyiukra és kívánok áldott, békés Karácsonyt! Maczóné Klein Ágnes

Lindberger Éva:

A lélek karácsonya Régen, amikor még fehér karácsony volt, amikor a család este együtt dalolt, s a karácsonyfát nem úgy díszítették, az ajándékot maguk készítették, s együtt mentek az éjféli misére, és mindenki vágyott Isten szeretetére amikor gyertyák égtek a fákon: akkor mindenki boldog volt a világon! S most, amikor nincs fehér karácsony, idegbeteg égõk villognak a fákon, nem éneklünk, hiszen van már magnó, s drága ajándék nélkül az egész nem jó, most, amikor mindenki csak kapni akar, megláthatjuk, a test milyen lelket takar. Pedig szeretném, ha fehér karácsony lenne, a család boldogan együtt lenne, a karácsonyfát nem így díszítenénk, s az ajándékot magunk készítenénk, együtt mennénk az éjféli misére, s mindenki vágyna Isten szeretetére, újra gyertyák égnének a fákon s mindenki boldog lenne a világon!

2.

Hol vagy Karácsony ? Hol vagy te régi, szép „igazi” Karácsony? Te, akit ártatlan, tiszta gyermekszívemmel annyira vártam ? Hol vagytok hideg, fagyos adventi reggelek,, amikor a rorátéra hívó hajnali harangszó ébresztett és mentünk a korai misére ? Hol van a Jézuska-várás remegõ öröme? Hol vagy te gyermekhitemben élõ, karácsonyfát hozó kicsi angyal, aki komoly fejtörést okoztál nekem akkor régen, mert sehogyan sem értettem, miként tudtad behozni rácsos ablakunkon a feldíszített karácsonyfát? … De örültem, és boldog voltam… Gyermekhitem hová lettél ?… Évek hátán messze tûntél… Hol vagy Karácsony, amikor magunk készítette szaloncukorral díszítettük picinyke fenyõnket, amelyen akkor csak 3 szál gyertya égett?.. A harmadik a legjobb Édesapát jelképezte, aki már nem állt mellettünk, csupán a képzeletem hozta vissza és fogta a kezem? Hol vagy Karácsony, amikor apró gyermekeim tágra nyílt, csodálkozó, ragyogó szemében tükrözõdött a gyertyafény? Nem volt díszes papírba csomagolt ajándék, csak egy porcelán fejû rongybabát ölelt magához pici leánykám… Nem hajas babát… És egy mesekönyvet szorított szívéhez nem sokkal nagyobb fiacskám. Én pedig a legszebb, a legdrágább ajándékot kaptam: az örömüket, a mosolyukat és kicsiny karjuk ölelését… Ez volt igazán a boldogság! Az alig meleg kályha mellett fûtötte lakásunkat a szívünkbõl áradó szeretet… Hol vagy Karácsony, amikor rám mosolygott a Párom és én tükre voltam mosolyának, ami így mindkettõnké volt. És megköszöntük egymást az Istennek… A Kicsi Jézus ránk mosolygott jászolyából… . Hová lett a mosolyod Jézuska?… Könnyé vált a Tiéd i s ? … Hol vagy Karácsony, mikor az elõzõ évi szaloncukor megõrzött „ezüst papírjából” együtt készített golyócskákat fûztük hosszú cérna szálra , és körbe öleltük vele az illatozó fenyõfát, amelyhez éjszaka titokban, osontunk szaloncukrot csenni? Valamelyikünk mindig akkor érkezett hasonló céllal, amikor éppen nem vártuk, és riadtan nézett, hogy most vajon mi lesz? Egy kacagással, egy öleléssel elszállt a riadalom… Hol vagy Karácsony, amikor már napokkal elõbb citrom héjától, szegfûszegtõl illatozott a lakás minden zuga? Hová lettél Karácsony borleveses, rántott halas, diós - mákos beiglis vacsoráddal, amit oly jó volt EGYÜTT elfogyasztani az ünnepi asztal mellett ? Hol vagy te szívbõl fakadó „Mennybõl az angyal” dallamától csengõ szent Karácsony, amikor az egész Család egymást szeretve ballagott az éjféli misére szállingózó hópelyhek kíséretében ? … Eltûntél te régi,, boldog, szeretet-fonállal bennünket átszövõ szép Karácsony.. Igaz, néha hoztál bánatot is, de az a keserûség más volt, az a bánat mindig elcsitult. Elvitted magaddal minden díszednek - örömnek, nyugalomnak, szeretetnek – ragyogását és megmaradtál lecsupaszítva, üresen… De vagy… Még… Hídnak… Ahhoz az igazi karácsonyhoz, amit megpróbálok hinni, hogy valahol, egy másik világban, az örökkévalóságban létezik … Ahol õszinte szívbõl szól újból a szeretet hangja, ahol majd szívbõl nyúl felém egy simogató kéz, ahol olyan drága gyöngy a szeretet, amilyen itt a földön már nem található.. Most még itt kell élni és megköszönve elfogadni a gondoskodást, a védelmet, a szeretetet, amit kapok, de már semmi sem olyan, mint amilyet a múlt adott.. A Család szertehullva, mint az õszi széltõl elfújt falevelek, amelyek ugyan még az ágakhoz, a törzshöz tartoznak, de vissza már nem tudnak nõni… Az Élet törvénye szerint több kis otthon lett az egybõl. Mindegyikben szeretettel fogadott vendég vagyok, de vendég, akinek a maga választotta otthona máshol van… Itt… Ahol sokan vagyunk, de mégis majdnem mindenki egyedül a saját életével. Aki még párjával élhet, annak adja meg a betlehemi Kicsi Jézus, hogy még sokáig óvhassa Társa lépteit. Néha nevetünk, mosolygunk, beszélgetünk… Ez a felszín… a látható… Csak belül elrejtve, nagyon mélyen, a szívünk elzárt rejtekében muzsikál halkan a vágy azért, ami elmúlt és nem jöhet vissza soha már éppen úgy, mint az a régi – régi Igazi Karácsony. Zs.E.

3.

Reménysziget A „Reménysziget” rovatába - eltérõen a korábbiaktól - nem egyéni portrét készítettem, hanem egy rövid, kissé nosztalgikus visszatekintést, mely bármelyikünk portréja lehetne Olyan csodálatos ez a világ mely körülvesz bennünket, és annyi szépséget kínál, hogy míg fiatalok vagyunk, szinte nem tudunk dönteni, melyik lehetõséggel is éljünk. Nincs olyan ember a földön, aki mikor felcseperedik, ne törekedne az önmegvalósításra. Ifjú éveinkben sok ígéretesnek tûnõ tervünk van, s hogy mit tudunk belõle megvalósítani, az attól függ, hogyan tudunk élni a lehetõségeinkkel, ha elérkezik a döntés fontos pillanata. Képesek vagyunk - e áldozatot is hozni a velünk élõ, Bennünket körülvevõ embertársainkért, lemondva így részben saját egyéni céljainkról, elképzeléseinkrõl. Sokszor végiggondoltam, vajon melyik ember lesz boldogabb földi életében: az, aki bár kissé önzõ módon, de tûzön – vízen át félresöpör mindent s mindenkit, hogy felmutathasson egy sikeres karriert, vagy aki áldozatvállalásával lemond egyéni sikereirõl, szeretteiért, bár Õ maga nem dicsekedhet fényes eredményekkel, de boldoggá teszi sok embertársát, hozzátartozóit, mely végül neki is sok örömet és boldogságot hoz. Amikor életünk úgymond nagyobbik fele lepergett a homokóránkon, sokszor pörgetjük vissza életutunk magnószalagját, visszaemlékezve a múltban történtekre. Megpróbáljuk mérlegre tenni, hogy mit is sikerült megvalósítanunk a hosszú évek alatt terveinkbõl, elképzeléseinkbõl. Itt, a Kék Duna Otthon falai között, ahol mi, idõskorú emberek lakunk s éljük mindennapjainkat, bizonyára sok érdekes, különleges, vagy tragikus eseményekkel teli választ kaphatnánk az említett kérdésekre, ha bepillanthatnánk egy – egy társunk életútjába, s annak motivációiba. Nos, hogy ki, milyen mértékben képes másokért bármit is tenni, esetleg áldozatot is hozni, az mindig annak függvénye, hogy egyéni kincseskamránk értékeit milyen mértékben tudjuk felszínre hozni, vagyis mekkora mértékû bennünk a szeretet, a türelem, a megbocsátás, az önzetlenség mások iránt. Most, hogy újra itt a karácsony, Jézus születésének ünnepe, s ahogy mindannyian tudjuk a szeretet ünnepe legyen ez egy jó alkalom, hogy szeretet – kincseinket szorgalmasan osztogassuk, hiszen minél többet adunk másoknak szeretetünkbõl , annál többet kapunk vissza. Azt hiszem, nincs az a bankszámla, mely ilyen bõségesen kamatozna, mint a mi kis szeretet – bankunk. Napjainkban, amikor a gyûlölet hullámai egyre magasabbra csapnak, hatalmas az igény a megértésre és a szeretetre. Hiszem, hogy mindenkinek van még egy kis aranytartaléka, melyet mások hasznára felhasználni soha sem késõ. Sorsunk, és az „Isteni gondviselés” a Kék Duna Otthon fedele alá vezérelt bennünket és nekünk már csak egyetlen feladatunk van az itt eltöltendõ éveink alatt, hogy igyekezzünk megszépíteni, kellemesebbé tenni egymás minden napjait. Kívánom, hogy ez mindenkinek sikerüljön. Hadd fejezzem be soraimat egy közismert, de nagyon kedves kis dal szavaival: „Szeressük egymást gyerekek, a szív a legszebb kincs, Ennél szebb szó, hogy szeretet, a nagyvilágon nincs. Az élet úgyis tovaszáll, a sír magába zár. Szeressük egymást gyerekek, hisz minden percért kár… ” Minden lakótársamnak, valamint a rólunk igen nagy odaadással gondoskodó személyzet valamennyi tagjának kívánok békés, boldog ünnepeket.

Szeretettel: Vari 4.

Egy felejthetetlen karácsony … Picike voltam, óvodás korú… Vártam a Jézuskát, mint minden kisgyermek… . Megírtam neki - természetesen rajz formájában - levélkémet, és bedobtam a postaládába. Csak egy babakocsit kértem, semmi mást. Családunkban december 24-én mindig este 7-kor „csengetett az Angyalka”… Azon a december 24-én a déli harangszónál mintha megállt volna az idõ, nagyon nehezen jött el az este, de eljött… Végre, végre megszólalt a csengõ, kinyílt az ajtó és ott állt a két ablak között a csillogó, ragyogó karácsonyfa és alatta egy csodaszép sötétkék babakocsi, összehúzott hófehér függönnyel! Emlékszem, odafutottam, megsimogattam és csendesen, mint egy sóhaj, szállt belõlem a rövid mondat: „köszönöm Jézuskám!” és szüleim kezét fogva elénekeltem velük a „Mennybõl az angyal”-t. A szobában fenyõillat, égõ gyertya illat és a csillagszóró jellegzetes szaga terjengett, keveredve az egész lakást már napok óta betöltõ csodálatos sütemény illattal. Alig vártam, hogy az éneknek vége legyen, kívánjunk egymásnak boldog karácsonyi ünnepeket és rohantam a cicámért hiszen a babakocsit az õ részére kértem - és bele akartam fektetni az „álom-kocsiba”. Ez persze nem sikerült, mert amint széthúztam a függönyt, láttam, hogy egy szõke hajú baba alszik ott gondosan betakarva. Egyik karommal kicsi Csirikémet ölelve, a másik kezemmel a babát akartam félre tenni az útból de Anyám rám szólt : ” sürgõsen vidd ki azt a macskát!” Kivittem… A konyhába… Beleültem kis székembe és keservesen sírva ölembe vettem ÕT, simogattam, simogattam. Nem sokáig… Édesapám értem jött, felvett, magához ölelt és a fülembe súgta :”gyere kicsim, ne sírj, visszamegyünk, mert Jézuska szomorú lesz.” „Én szomorúbb vagyok „ mondtam. A babához nem nyúltam, de a kocsihoz sem… Vacsorázni sem tudtam… Sokáig társasjátékoztunk, beszélgettünk, aztán elmentünk az éjféli misére, ahol én hangtalanul - csak gondolatban - megkértem a jászolban fekvõ kicsi Jézuskát, vigye vissza azt a babát, adja egy olyan kislánynak, aki hiába kért, nem kapott. A Jézuska csak nézett rám, az egyik bárányka is, de egyikük sem ígérte meg - még hangtalanul sem- hogy tesznek valamit baba ügyben. Annyira, de annyira magyaráztam nekik, hogy majdnem hangosan is kiszaladt a számon a kérés, értsék már meg, azt a babakocsit én a cicám részére kértem, aki az én legdrágább élõ babám! Mikor vége lett a misének, nagyon igyekeztem kifelé a templomból, de az Apu annyira fogta a kezem, hogy nem siethettem elõre. É n akkor kicsi gyermekként oly nagyon hittem, hogy amíg távol vagyunk , Jézuska elviszi a babát. Amint haza értünk, elsõ dolgom volt megnézni, ott van-e még? Ott volt!! Hogy milyen mélységesen tud fájni egy kisgyermeknek, ha csalódik abban, amit annyira hisz, azt egy felnõtt soha sem értheti meg, mert a gyermekszív nagyon, de nagyon érzékeny, hiszen még nem edzette meg sok fájdalom… Másnap korán reggel végtelenül szomorúan, a feltörni akaró sírást visszafojtva, odamentem Édesapámhoz és megkértem, vigyük el a babát a „mindenki karácsonyfájához” ott majd lesz neki másik anyukája… És az én drága Apukám olyan szeretettel, ahogy csak Õ tudott, senki más, magához szorított és csendesen szólt: „hozd ide Csirikét kicsikém!”… És én, mint akit kergetnek, úgy elkezdtem futni, hogy sikerült hasra esnem, de felpattantam, kivettem cicácskámat a dobozából, és vittem - vittem a babakocsihoz, aztán a babát felültettem az asztalra, a cicát pedig boldogan belefektettem kocsijába, betakargattam és sétálgattam vele a karácsonyfa elõtt. Õ viszont nem sokáig élvezte a kocsikázást, kiugrott, leült a fa alá és csodálkozva nézte. A szõke baba viszont vissza került a kocsiba… Így lett az végül kettõjüké, persze inkább a cicámé, mert hamar megszokta, megszerette, sõt még a bepólyázást is tûrte fejkötõvel együtt… Sokszor tologattam büszkén az utcán cica-babámat, nem egyszer okozva meglepetést a kíváncsi felnõtteknek…

Az én kedves cicám, társam, testvérem helyett testvérem, tizenhat éves korában elment a mennyországi kamrába egerészni és azóta vár engem, de a babakocsit már nem vihetem magammal, mert a kisfiam elsõosztályos korában elvitte az iskolába, amikor rászoruló gyermekek részér karácsonyi-ajándék gyûjtés volt. Zs.E-

5.

„Harmatozzatok, égi magasok, Téged vár epedve, a halandók lelke, Jöjj el édes Üdvözítõnk! Mert az emberek, ott tévelygenek,

Hitélet

Hol Te égi fényed útján nem vezérled Õket édes Üdvözítõnk.”

Ünnepeink között

a legkedvesebb, legcsodálatosabb a karácsony. Nem kétséges, hogy szerepe van ebben annak, hogy a téli napforduló - december 21. - után egyre hosszabbodnak a nappalok, így a karácsony joggal lett az Örök Nap, az Isteni Fényforrás, vagyis Krisztus születésének ünnepe. A keresztény világ I.Gyula pápa rendeletére ünnepli a karácsonyt, Jézus születésének napját melynek már az elõkészülete, az advent is ünnep, hiszen karácsony elõtt négy vasárnapon mindig újabb gyertyaláng lobban fel és fényével jelzi az Ünnep közeledtét.

Az adventi koszorú gyertyáit az istentiszteletek alatt gyújtuk meg.

Czifra Sándor: Kicsi gyermek született Kicsi gyermek született Betlehemben Õ az bizony, kit hisztek, a kis Jézuska! Betlehembe érkezett egy istállóba, Pedig Õ az Istennek fénylõ, Szent Fia!

Rossz emberek törnek rá, hogy elveszejtsék, Istennek Õ Szent Fiát egyszer megöljék. Mellette van ács József, Mária férje, Vigyáz Rá, hogy Szent Fiát a baj ne érje.

A Gyermeket ápolja anyja, Mária. Szeretettel pólyálja, hideg ne fogja. Segít Neki két állat az ösztönével Melegíti kis testét leheletével.

Ez is eljön majd egyszer, de most örüljünk! Megszületett Jézuska, így üdvözöljük! Õ lesz mi megváltónk, Istenünk, Urunk. Zengjük ma az énekünk és leboruljunk. Üdvözlégy hát kis Jézus, ember reménye, Hódolattal csodálunk, Kicsi Emberke. Benned bízunk, remélünk, Istennek Fia. Te leszel a világnak Megváltója.

6.

Dr.Bedõ Imre :

Karácsony 1944.

Ezerkilencszáz-negyvennégy Karácsony éjszaka. Hová tûntél reménységûnk, Betlehemi éjszaka ? Keresem azt a csillagot, amelyik ott fénylett, Ott, ahol az Isten fia élõ emberré lett.

Keresem, de sötét az ég, fellegek takarják Betlehem, csillag, Tejút, álmukat alusszák ? Igen fáradt tüzük pihen, kihunyóban fényük, Mert önzõ bûneinknek rabságában élünk.

Keresem, hogy megmutassam, kicsi fiam, látod? Ez a csillag az, amelyik bennünket megváltott. Keresem, hogy te is tudjad, ez hozza a békét, Ennek fénye melengette a kis Jézus szívét..

Karácsonyfánk az ég,s rajta Sztálin-gyertyák égnek, Az ágyúk vad bömbölés betlehemi ének. Ima helyett repülõgép száll a magasságba. Van is rajta áldás, gyilkos bombák robbanása.

Ezerkilencszáz-negyvennégy Karácsony éjszaka. Add Istenem, hogy ragyogjon Betlehem csillaga. Imádkozzunk együtt fiam, legyen újra béke, Elsõ István szent királyunk, Könyörögjél érte ! / Érsekújvár, l944.karácsony./

Névnapjuk alkalmából szeretettel köszöntjük : Balla Évát,

Balogh Imréné Évát,

Boroncsokné B. Gabriellát,

Dr Józsáné Magi Gabriellát, Merész Évát, , Traubné L. Juditot,

Karall Lucát

Kiss Gabriellát,

Nagy Sándorné, Évát,

Nagyné Molnár Évát,

Szepesy Gabriellát

Wirsingerné V. Szilviát,

Viola Csabáné Szilviát,

Dr Józsa Árpádot,

Merész Ádámot,

Posta Istvánt,

Szilágyi Jánost,

Szivák Tamást,

Gereben Melindát Kiss Imréné Etelkát,

Urbánszky Miklóst

7.

Decemberi jeles napok December 6. Szent Miklós /Mikulás/ Szent Miklós püspök a kisázsiai Myra városában élt. A nyugati és keleti egyházaknak tisztelt szentje. A XI. századtól alakját több legenda vette körül. A pékek, gabona kereskedõk, diákok, eladó lányok, révészek, vízimolnárok, polgárvárosok pártfogója . A Mikulás szó, a Miklós név szlovák megfelelõje, csak a XIX. Században került be a köznyelvbe. A Mikulás járás hazánkban a Dunántúlon terjedt el elõször. Az e napi ajándékozás a XX. században

vált szokássá a magyarországi városokban és falvakban .December 13. Luca napja Szent Luca a legenda szerint keresztény hitéért halt vértanú halált. A szembetegségben szenvedõk és varrónõk pártfogója. Napjától számítják a nappalok rövidülését és az éjszakák hosszabbodását Luca napi hiedelmek: Napkelte elõtt az eladó lánynak szalmát kellett szórnia a kert végébe, meggyújtani és amerrõl jött a füst, onnan várni a kérõt. . - Ilyenkor nem jó varrni, mert bevarrják a tyúkok fenekét és azok nem fognak tojni. - Ha ezen a napon megveregetik a diófát, bõ termést hoz. -Most kell megkezdeni a Luca szék készítését, szög nélkül 13 féle fából úgy, hogy karácsonyra elkészüljön. Éjfélkor ki kell menni a keresztútra, szentelt gyertyával kört rajzolni, ez a vár. A várba

kell beülni a Luca székre és várni a szellemeket, amelyek rémséges alakokban jelennek meg Aki nem ijed meg tõlük, annak teljesítik három kívánságát. December 24. Karácsony vigiliája Karácsony vigiliája, Ádám és Éva napja. Az adventi idõszak utolsó napja. A Karácsonyfa állitást Elõször Elzászban jegyezték fel a XVII. Században.Hazánkban a XIX.század elsõ felében jelent meg a karácsonyfa, melyet elõször Brunszvik Teréz martonvásári grófnõ állitott.

A karácsonyfa elterjedése elõtt termõágakat állítottak, rozmaring, nyárfa és kökény ágakból..

December 25. Karácsony napja A hagyományos magyar paraszti életben a család ünnepe volt. Ez a nap munka tilalommal járt. Csak legszükségesebb munkákat végezték el.Tilos volt ezen a napon a kölcsönkérés és kölcsön adás,mert kivitték volna a szerencsét. December 26 karácsony másodnapja, István napja. István az egyház elsõ vértanúja, államalapító királyunk, szent István névadó szentje. Ezen a napon volt a regölés, a magyarság egyik legarchaikusabb szokása, amely a legények és házasemberek párokat összevarázsló házról-házra járó köszöntése volt. A téli napforduló pogány kori emléke .

December 27. János napja. János apostol és evangelista, - akit a sas jelképez- a Jelenések Könyvének szerzõje, a Magyar Szent Korona egyik alakja.Forró olajban akarták kivégezni. Ázsiában térített. A legenda szerint imádságával ledöntötte Diana templomát. Köntösének érintésével halottakat támasztott fel. Legelterjedtebb hagyomány a János napján megáldott borral való köszöntés. A középkorban azok ittak a szentelt borból, akik hosszú útra keltek, háborúba indultak. Kevesen tudják, hogy sok patikánk FEKETE SAS neve János oltalmazó erejét õrzi.l 8.

December 28. aprószentek napja Azoknak a betlehemi kisdedeknek ünnepe, akiket Heródes a gyermek Jézus keresésekor megöletett. December 31. Szilveszter napja Szent Szilveszter pápa ( 314-335 ) ünnepe. A keresztény naptár szerint az év utolsó napja, amikor az emberek általában vidáman búcsúznak az esztendõtõl. .A szilveszteri és újévi szokások, hiedelmek célja az, hogy biztosítsa a következõ esztendõre az emberek egészségét, szerencséjét, az állatállomány szaporaságát és a termés bõségét.

Decemberi programok Karácsonyváró Manuális foglalkozások: díszek, ajándékok készítése Karácsonyi beigli sütés. Adventi hétvégeken Református, római katolikus, görög katolikus és evangélikus istentisztelet Lesz az Otthonban. Ekkor gyújtjuk meg az adventi gyertyákat is. December 6: Várjuk a Mikulást . December 17: Közösen díszítjük karácsonyfánkat December 19: Karácsonyi ünnepély. December 24: Ünnepi gyertyagyújtás. December 31: Szilveszteri vacsora. Idõpontok : a hirdetõ táblákon !

9..

BÚCSÚZUNK TÕ LED 2007 ! ! !

-

A giliszta fiú kérdi a gyászruhás és zokogó mamájától: Mama, miért sírsz? Apád miatt. Miért, hol van? Elment horgászni

.-.-.-.-.-.-.Orvosi tanácsok : Néhány recept egy 1761-bõl való orvosságos könyvbõl. Bort megutálni: A fecskének vedd ki mind a bélit, gyomrát, s a többit aszald meg, s törd porrá és add meginni borban az uradnak. /De meg ne tudja!/ Álmatlanság ellen: A szívre fecskének szívét kell kötni. Fel nem ébredsz, amíg onnan le nem veszed. Fogfájásra: Szent György nap elõtt szedj néhány leveli békát, fedõ alatt vízben fõzd meg, míg csak csontja marad. A vizet hagyd kihûlni, a tetejérõl a zsírt szedd le, s ebbõl a zsírból toll hegyivel kenj a fájó fogra. Egészséges fogra ne jusson, mert az is kihullik! Fogíny sorvadásra: A farkas állát fogával együtt égesd meg és törd porrá, közibe tégy egy kis timsót Is és színmézzel elegyítsd, s egy seprõ szálra gyenge ruhát tekervén, s belémártva, azzal kenegesd. Három s négy nap alatt meggyógyul.

.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-. Két egérke beszélget: -

-

Olyan fáradtnak látszol, Mi van veled? Hagyd el ! Feleségül vettem egy zsiráflányt. És ettõl vagy kimerült? Mert telhetetlen! Megcsókolom, aztán alig érek a földre, már megszólal: „gyere szívem ! Pusziiii !!!!!!”

10..

A Kórokozó Baktériumok és Vírusok Csoportja / KBVCS/ a Szívkamra Nagytermében 2007. december 31-én 25 óra 70 perckor elõadást tart híres vendégmûvészek részvételével, amelyre mindenkit szeretettel várunk !!!!

1. Fülbemászó dallamokat játszik a Szívbillentyû és Dobhártya Zenekar 2. 3.

Idegszálakkal gitározik HEPA TITUSZ

DIFTÉRIA egyiptomi vérhastáncosnõ szólót táncol a „Futás a Szelek Szárnyán” címû

operából 4.

BAC ILUS világot járt fertõzõ mûvész áriát énekel az „ Engem a bacilusgazdám elhagyott” címû operából

5.

SZTREPTO MICI, VEGA CILI, KALMO PIRI és RICI NUSI aranyérrel kitüntetett népi táncosok

táncolnak

6.

KANYA ROBI és HIMLÕ HÓLYAG kiütéssel kezdõdõ ökölvívása

7.

VÉG BÉLA dudamûvész „ Bolond lyukból bolond szél fú” címû saját szerzeményét

adja elõ. Oldalbordán kíséri BÉL SÁRA.

A büfében roston sült próbareggelit, felesleges agyvizet és friss térdkalácsot lehet fogyasztani !!! Kisebb, nagyobb anyajegyek korlátlan mennyiségben ingyen kaphatók !!!!

Jó szórakozást!!! Zs.E.

.

11.

Már csak néhány hét és elbúcsúzik tõlünk a 2007-es esztendõ. Az az év, ami annyi újat hozott az Otthon életébe. Mindet nehéz lenne felsorolni, ezért csak néhányat említek meg közülük: a tornaterem és a medence elkészültével rendszeressé vált a torna és a vizitorna, a fodrászmûhely beüzemelése is az idén történt. Tavasztól õszig virított a kert a szorgos kertészkedõknek köszönhetõen. Van már kórusunk, az Ezüsthang, ami minden összejövetelt hangulatossá tesz. A Kézimunka kör tagjai gyönyörû munkáikat állították ki õsszel mindannyiunk örömére. Útjára indult az Otthon újságja, az Ezüstharang, melynek minden lapja arról tanúskodik, hogy készítõi nagy szeretettel és odaadással végzik feladatukat. A nagyobb horderejû eseményeken kívül itt vannak nekünk a hétköznapok apró örömei, bosszúságai, vidámságai, szomorúságai és szép pillanatai, hiszen az elmúlt esztendõben, mint életünk minden évében, jutott mindegyikbõl. És adjon még mindannyiunknak a Sors sok hasonló békében, egészségben és szeretetben eltöltött esztendõt, hogy jövõre újra együtt ünnepelhessünk a karácsonyfa alatt és együtt köszönthessük az érkezõ új évet ! Az Otthon valamennyi lakójának, hozzátartozóinak és a Otthon minden munkatársának kívánok áldott, békés karácsonyt és boldog új esztendõt !! Szeretettel:

Somodi Ingrid

Bimm… bamm… bimm… bamm !! Legközelebb 2008. februárban találkozunk !!

EZÜSTHARANG

12.

.