A 2012/3. SZÁM TARTALMA
JÁRVÁNYÜGY Hajtós I.: A schmallenbergvírus és az általa okozott betegség nyugateurópai előfordulásáról / 132
SZARVASMARHA Szelényi
Z.,
Vemhességi
Kovács
L.,
Bajcsy
ultrahangvizsgálatok
Á.
Cs.,
Tő zsér
értékelése
tejelő
J.,
S zenci
O.:
szarvasmarha-
állományban / 138
BAROMFI Kecskeméti S., Bistyák A., Matiz K., Glávits R., Kaján Gy. L., Benkő M.: Megfigyelések
csirkék
adenovírus
okozta
zúzógyomorfekélyével
kapcsolatban / 145
SERTÉS Tempfli K., Tóth P., Simon Z., S zűcs E., Bali Papp Á.: A sertéshús telítetlen zsírsavtartalmának növelése és hatásai a zsíranyagcsere genetikai szabályozására. Irodalmi áttekintés / 150
KEDVENCÁLLAT Bakonyi L., Mándoki M., Gál J.: Haemangioma és következményes vérömlenyképződés gyöngytyúk májában. Esetleírás / 157
Nagy B., Kassai E., Mándoki M., Aradi Zs., Gál J.: A degu (Octodon degus) elhullási okainak vizsgálata 1998–2009 között. Esetleírás / 160 Nagy F., Tóthné Schran z E., Vinc ze Z., Gál J.: Aeromonas hydrophila okozta
sziktömlőgyulladás
törpe
homoki
boában
(Eryx
miliaris).
Esetleírás / 166
VADON ÉLŐ ÁLLAT Berkényi
T.:
Penészgomba
okozta
száj-garatüregi
gyulladás
és
következményes fulladás kis sólyomban (Falco columbarius). Esetleírás / 169
KÍSÉRLETES SEBÉSZET Manninger S. P., Garbera I., Bajzik G., Petrási Zs., Petneházy Ö., Donkó
T.,
Lelovics
Zs.,
Repa
I.:
A
vér–agy
gát
ozmotikus
megnyitásának alkalmazása sertésmodellen / 172
GENETIKA Tenke
J.,
Babinszky
L.:
A
molekuláris
genetika
alkalmazásának
lehetőségei a hízósertések takarmányozásában. Irodalmi áttekintés / 179
KITÜNTETÉS A Svéd Királyi Erdészeti és Agrártudományi Akadémia aranyérme B E L Á K S Á N D O R nak / 189
DR.
JUBILEUM Dr. Dr. h. c. Lami Gyula 90 éves (Visnyei L.) / 192
RENDEZVÉNY XXI. Buiatrikus kongresszus (Sümeg, 2011. okt. 12–15.) (Visnyei L.) / 190
IN MEMORIAM Dr. Somogyvári Kálmán (1926–2011) (Felkai F.) / 165
KÖNYVISMERTETÉS Althaus, J. – Genn, H. J.: Lovak adásvételkori vizsgálata (Visnyei L.) / 144
Szelényi Z. – Kovács L. – Bajcsy Á. Cs. – Tőzsér J. – Szenci O.: VEMHESSÉGI
ULTRAH ANGVIZSG ÁLATOK
ÉRTÉKELÉSE
TEJELŐ
SZARV ASMARHA-ÁLLOMÁNYBAN
A szerzők egy hazai szarvasmarha-állományban mintegy két éven át végzett vemhességi ultrahangvizsgálatok eredményeiről számolnak be. A vemhességvizsgálatokat a mesterséges termékenyítést követő 29–42. nap
között
végezték,
kéthetes
időközönként.
A
vizsgálatok
érzékenységét, specificitását, pozitív és negatív előrejelző értékét határozták meg. Mind az 1. (29–35. nap), mind a 2. (36–42. nap) vizsgálati
héten
a
vemhességvizsgálatok
pontossága
a
gyakorlati
alkalmazhatóság
tekintetében
vemhességvizsgálat
utáni
jelentős
mértékben
megfelelőnek
veszteségek egymástól.
egyik
bizonyult.
héten
Elemezték
sem
tértek
továbbá
A el az
embrió/magzatvesztés esetén az állatok laktációs tejtermelését, az újravemhesülésig eltelt időt, a kondíciót is. E mutatókban nem adódott szignifikáns különbség a két csoport között. Az 1. laktációjú állatok között fokozott arányú magzatvesztést tapasztaltak.
Kecskeméti S. – Bistyák A. – Matiz K. – Glávits R. – Kaján Gy. L. – Benkő M.: MEGFIGYELÉSEK
CSIRKÉK
ADENOVÍRUS
OKOZTA
ZÚZÓGYOMORFEKÉLYÉVEL KAPCSOLATBAN
Két hazai brojlerállományban, a megfelelő tartási, takarmányozási körülmények
ellenére,
a
takarmányfelvétel
csökkent,
az
állomány
szórttá vált, az állatok gyarapodása jelentősen elmaradt az elvárható szinttől, azonban jellegzetes klinikai tüneteket nem lehetett megfigyelni. Mindössze
étvágytalanság,
a
fejlődésben
való
elmaradás,
később
anaemia és tollképződési zavar alakult ki. Boncolás során a begyben, a zúzógyomor
üregében
és
szinte
a
bélcsatorna
teljes
hosszában
barnásfekete színű, kenőcsös konzisztenciájú tartalmat találtak. A zúzógyomor felnyitásakor, a keratinoidrétegben folytonossághiányokat, a keratinoidréteg részleges leválását, véres beivódást, vörösesbarna elszíneződést figyeltek meg. A megmaradó keratinoidréteg eltávolítása után, a nyálkahártyaredők élén 0,5–2,0 cm átmérőjű fekélyeket láttak.
Kórszövettani
vizsgálat
során
a
zúzógyomor-nyálkahártya
keratinoidrétegének elvékonyodását, leválását, a mirigyes rétegben hypersecretio
jeleit,
szerkezetének
teljes
felbomlását,
eróziókat,
fekélyeket, vérzéseket, heterophil sejtek, macrophagok, lymphocyták megjelenését
észleltek.
A
mirigyes
réteg
hámsejtjeiben
basophil
magzárványokat láttak. Az elváltozásokból virológiai és molekuláris biológiai vizsgálattal FAdV-1 típusba sorolható vírusokat mutattak ki.
Tempfli K. – Tóth P. – Simon Z. – Szűcs E. – Bali Papp Á.: A SERTÉSHÚS TELÍTETLEN ZSÍRS AV TARTALMÁNAK NÖVELÉSE ÉS HATÁS AI
A
ZSÍRANYAGCSERE
GENETIKAI
SZABÁLYOZÁS ÁRA.
IRODALMI ÁTTEKINTÉS
A szerzők, irodalmi adatok alapján, összefoglalják a telítetlen zsírsavak jelentőségét,
egészségre
gyakorolt
hatását,
az
n-3
telítetlen
zsírsavtartalom növelésének leggyakoribb módjait, hatását a sertéshús különböző
tulajdonságaira
és
a
zsíranyagcsere
genetikai
szabályozására. A modern étrend kedvezőtlen változásai miatt korunk fontos feladata az állati termékek n-3 telítetlen zsírsavtartalmának növelése, hiszen a kedvezőtlen
n-6:n-3
zsírsavarány
számos
betegség
kialakulásával
összefüggésbe hozható. A sertéshús n-3 zsírsavtartalmának növelésére takarmányozási (főként lenmag, repce, halliszt és halolaj alkalmazása) és biotechnológiai módszerek állnak rendelkezésre.
Az n-3 PUFA-k hatással vannak a zsíranyagcserében szerepet játszó gének (FASN, A-FABP, PPAR, SREBP) működésére. A takarmányozási kísérletekkel
együtt
végzett
génexpressziós
vizsgálatok
hasznos
információt nyújtanak a PUFA-anyagcserében kulcsfontosságú gének megismeréséhez.
Bakonyi L. – Mándoki M. – Gál J.: HAEMANGIOMA
ÉS
KÖVETKEZMÉNYES
VÉRÖMLENYKÉPZŐDÉS
GYÖNGYTYÚK MÁJ ÁBAN. ESETLEÍRÁS
A szerzők egy 1,24 kg testtömegű gyöngytyúk májában tág öblöket formáló,
környezetében
a
májszövetet
sorvasztó
haemangiomát
állapítottak meg, amely egymást követően több alkalommal vérzett, megrepedve elvérzést okozott. A vérzés nyomán kialakuló véralvadék hagymalevélszerű rétegeket képezett a máj burkához és a kialakult daganathoz
kapcsolódva.
Végeredményben
posthaemorrhagiás
anaemia okozta a gyöngyös elhullását.
Nagy B. – Kassai E. – Mándoki M. – Aradi Zs. – Gál J.: A DEGU (OCTODON DEGUS) ELHULLÁSI OKAINAK VIZSG ÁLAT A 1998–2009 KÖZÖTT
A szerzők a degu (Octodon degus) elhullási okait vizsgálták a SZIEÁOTK, Kórbonctani és Igazságügyi Állatorvostani Tanszékén, 1998– 2009 között felboncolt 39 állat esetében. Közülük 14 hím, 20 nőstény és öt ismeretlen ivarú volt, mert ez esetben csak szerveket küldtek
vizsgálatra a nemük megjelölése nélkül. Az állatok kora 2 hónap és 7 év között változott. Az elhullások 18%-a traumás, 82%-uk nem traumás eredetű volt. 33%ban fertőző, 67%-ban nem fertőző kórok volt az elhullás oka. A máj és a gyomor-bélrendszer
érintettsége
fordult
elő
leggyakrabban.
Máj
esetében traumás repedés, továbbá patológiás zsíros infiltráció és annak
következményei
vezettek
az
állatok
pusztulásához.
A
bélrendszer elváltozásai során a vak- és a vastagbél felfúvódása, Escherichia coli okozta mucoid enteritis, Saccharomyces (legújabb nevén
Cyniclomyces
guttulatus)
gomba
emésztőcsőn
belüli
elszaporodása okozta felfúvódás és fulladás, továbbá Balantidium coli fertőzés
került
megállapításra.
Három
esetben
bronchopneumonia,
fogtúlnövés, négy esetben vesekárosodás, további két-két esetben idült interstitialis nephritis és heveny tubulonephrosis volt a kórisme.
Nagy F. – Tóthné Schranz E. – Vincze Z. – Gál J.: AEROMONAS
HYDROPHILA
OKOZTA
SZIKTÖMLŐGYULLAD ÁS
TÖRPE HOMOKI BO ÁBAN (ERYX MILIARIS). ESETLEÍRÁS
A szerzők egy újszülött, 18,5 cm testhosszúságú, 10,2 g tömegű, törpe homoki
boában
(Eryx
miliaris),
a
nem
megfelelő
tisztaságú,
átnedvesedett aljzatból a nyitott köldökgyűrűn keresztül a testüregbe szaporodó
Aeromonas
sziktömlőgyulladást
és
hydrophila
baktériumok
szikanyag-elfajulást,
autointoxikációt állapítottak meg.
okozta
következményes
Berkényi T.: PENÉSZGOMBA
OKOZTA
KÖVETKEZMÉNYES
SZÁJ-GAR ATÜREGI
FULLADÁS
KIS
GYULLADÁS
SÓLYOMBAN
ÉS
(FALCO
COLUMBARIUS). ESETLEÍRÁS
A szerző egy vadon élő kis sólyomnál állapított meg Aspergillus-faj okozta
száj-garatüreg-fertőzést,
formájában
jelentkezett.
A
amely
felületes,
sárgásfehér,
fibrines
könnyen
gyulladás
eltávolítható
felrakódás levált és félrenyelés miatt az éneklő gégében (syrinxben) elakadva, üregének elzáródását és a madár fulladását okozta.
Manninger S. P. – Garbera I. – Bajzik G. – Petrási Zs. – Petneházy Ö. – Donkó T. – Lelovics Zs. – Repa I.: A VÉR– AGY G ÁT OZMOTIKUS MEGNYITÁS ÁN AK ALKALMAZÁS A SERTÉSMODELLEN
A
szerzők
az
ozmotikus
vér–agy
gát
megnyitásának
angiográfiás
módszerét adaptálták sertésfajra. Igazolták a vér–agy gát ozmotikus úton
történő
reverzíbilis
megnyithatóságát
in
vitro
és
in
vivo
módszerekkel (CT, MRI). A záródási idő 30–60 perc között volt. Az MRvizsgálat során Ultra Small Superparamagnetic Iron Oxid (USPIO) szerkezetű,
vastartalmú
kontrasztanyagot
alkalmaztak,
amely
az
ozmotikus vér–agy gát megnyitását követően megjelent az agyban, azaz átjutott a vér–agy gáton. A sertések alkalmasak lehetnek a további vér–agy gát kísérletek elvégzésére, hiszen a fajra jellemző rete mirabile
(csodarece) ellenére viszonylag jó oldalkülönbség érhető el a vér–agy gát megnyitása tekintetében. Az ozmotikusan megnyitott vér–agy gáton átjutott, vastartalmú MR-kontrasztanyag nanorészecske igazolta, hogy az
újfajta
szer
alkalmas
lehet
központi
idegrendszeri
vizsgálatra
sertések esetében is.
Tenke J. – Babinszky L.: A MOLEKULÁRIS GENETIKA ALKALMAZ ÁS ÁNAK LEHETŐSÉGEI A HÍZÓSERTÉSEK TAK ARMÁNYOZÁSÁB AN. IRODALMI ÁTTEKINTÉS
A
kilencvenes
közlemények,
évek
közepére
amelyek
megjelentek
elsőként
számoltak
azok be
a
a
tudományos
sertésgenomikai
kutatások eredményeiről, és az azóta eltelt másfél évtizedben jelentős előrelépés történt a faj géntérképeinek elkészítésében is. Ma már nagyon sok adat áll rendelkezésünkre azokról a génekről és QTL-ekről (Quantitative
Trait
Locus
–
mennyiségi
jelleget
meghatározó
kromoszómarészlet), amelyek számos, gazdasági szempontból értékes tulajdonságot
(önkéntes
takarmányfölvétel,
testtömeg-gyarapodás,
takarmányértékesítés) kedvezően befolyásolnak. A
szerzők
ismertetik
eredményeit
és
ezek
a
sertésgenomikai
alkalmazásának
kutatások
lehetőségeit,
eddig
elért
továbbá
olyan
géneket és QTL-eket is megneveznek (MC4R, CCKAR), amelyekre szelektálva,
tovább
növelhető
az
állatok
teljesítménye
a
takarmányozással kapcsolatos értékmérő tulajdonságok javítása révén. Az irodalmi adatok alapján a szerzők úgy ítélik meg, hogy a közeljövő egyik
fontos
feladata
lesz
a
különböző
genotípusú
sertések
jellemzéséhez szükséges génpróbák kidolgozása és ezeknek gyakorlati alkalmazása. Emellett ugyancsak a közeljövő feladata lesz az olyan, genetikai
konstrukcióra
alapozott
táplálóanyag
szükségleti
értékek
megadása, amelyek valóban alkalmasak lesznek a különböző genetikai konstrukciójú
állatok
energia-
és
táplálóanyag-szükségletének
kielégítésére és így a humán táplálkozási elvárásoknak is megfelelő állati eredetű élelmiszer előállítására.
