3. rész
Az európai gótika szakrális építészete
6. Gótika "A gótika az első klasszikus művészet, amely teljesen Európában gyökerezik... A romanika hosszú századokon át érlelődik, és a legváltozatosabb keleti, nyugati, ókori és "barbár" összetevők különböző fokú és arányú egybeszövődése által alakítja ki a maga művészi nyelvezetét...E mozaikszerűséggel szemben a gótika minden tekintetben a nagy egyéniségek művészete" - írta Entz Géza (A gótika művészete, Bp. 1973. 7. p.). Egy-egy alkotás már a kortárs szemében is "non res unita sed una (nem összetett, hanem egységes mű) volt, amint azt 1200 körül a lincolni katedrális névtelen csodálója megállapította. Az egységen belül azonban fölismerhető egy olyan szerkezeti tagozódás, melyet már jegyzetünk korábbi részében is nyomon követtünk. Ahogyan az európai romanika néhány irányzata magában hordta a gótika csíráit, úgy néhűny területen a kialakuló gótika még sokáig megőrizte románkori (esetleg antik) arculatát. Igy a két középkori művészeti irányzat sem térben, sem időben nem választható szét mereven. Sok esetben a stílusjegyek sem nyújtanak kellően biztos támpontot a"két stílus" szétválasztására. Lényeges viszont a feudalizmus két korszaka (naturál-gazdálkodás ill. árútermelés-pénzgazdálkodás) közötti gazdasági-társadalmi bázis-különbözőség. Ennek alapján vizsgálva az egyes területek közötti különbségeket, fejlődési eltéréseket figyelembe véve lehet nyomon követni a gótika alakulását. A gótika kialakulását meghatározó gazdasági-társadalmi alap a feudalizmusnak az a szakasza, amikor létrejött a cserére termelés, kialakult a termelési specializálódás, az iparos és a cserét bonyolító réteg. Ennek zavartalan föltételeit (útviszonyok, pénzforgalom, közbiztonság) csak erős, központosított monarchia volt képes biztosítani. Ezen a ponton találkozott az egységesítési törekvésekkel fellépő francia királyság és a városokban kialakult iparos-kereskedő polgárság érdeke. A hercegségekre, tartományokra széthullott egykori frank birodalom területén Ile-de-France-ban fogalmazódott meg a XII. század közepétől a birodalom egy részét egyesítő francia királyság eszméje, s az ezt az ideológiát kifejező első jelentős építészeti alkotások is itt születtek (imperiális-szakrális gótika). A területen viszonylag szerényebbek voltak a románkori hagyományok, viszont az új irányzat képes volt befogadni és szintetizálni a környező területek késő-román szerkezeti és formai vívmányait (burgundiai bencés és ciszterci építészet, normann építészet). A gótikus építészet "gerincvonalának" tekinthető katedrális-gótikát - a romanikához hasonlóan - jelentős interregionális tényezők befolyásolták (ciszterci gótika, városi szerzetes-építészet). A korszak második részében, a városi, polgári életforma és társadalmi-gazdasági helyzet változása következtében lényegében egy új "stílus", a polgári gótika alakult ki. Az említett interregionális áramlatok ezt ugyanúgy motiválták, mint a katedrális-gótikát. Tovább differenciálódást jelent a regionális tényező: más szinezetet kapott a gótika valamennyi irányzata az Alpoktól délre ("latin" gótika), mint attól északra. Az egységen belül ezt a sokféleséget is igyekszünk az alábbiakban bemutatni. 6.1. Észak-francia ("katedrális") gótika (1140-1350)
A katedrális-gótika elterjedése Európában.
Chronologia: 987. Capet Hugó francia király lett. 1036-1056. A Német-római Császárság fénykora. 1048. A Cluny-i reformok kezdete. 1066. Hódító Vilmos hadjáratával normann uralom kezdődött Angliában. 1096. Az 1. keresztes hadjárat kezdete. 1098. A ciszterci rend alapítása. 1113-tól Clairvaux-i Bernát ciszterci szerzetes, majd főapát föllépése. 1119. A templárius rend alapítása. 1120. A premontrei rend alapítása. 1135-től S. Denis apátsági templomának újjáépítése, az "imperiális-szakrális" gótika kezdete. 1147. 2. keresztes hadjárat. 1152-1190. I. Barbarossa Frigyes német császár. 1163-tól a párizsi Notre-Dame katedrális építése. 1189. 3. keresztes hadjárat. 1190. A német lovagrend alapítása. 1202. 4. keresztes hadjárat. 1204-1261. Latin császárság Konstantinápolyban. 1209. Az albigens eretnekség kezdetei DélFranciaországban. Sz. Ferenc "rendalapítása" Assisi-ben. 1215. Magna Charta Angliában. IV. Lateráni Zsinat (liturgikus reformok). 1216. A dominikánus rend alapítása. 1226-1270. IX. Sz. Lajos király Franciaországban. 1237-1242. Mongol invázió Kelet- Közép-Európában. 1241. A Hanza-városok szövetsége. 1248-tól a kölni dóm építése. 1254. A Hohenstauf-dinasztia kihalása, interregnum a Német-római Császárságban (1273-ig). 1302. Az első rendi országgyűlés Franciaországban. 1309-1376. A pápák avignoni "fogsága", a francia királyság hatalmi megerősödése, Szép Fülöp (12851314) uralkodása. 1311. A templárius rend föloszlatása. 1337-1453. "Százéves háború". 1378-1414. Ellenpápák, nyugati egyházszakadás. 1410. Grünwaldi csata, a német lovagrend veresége lengyel területen. 1414-1418. Konstanzi zsinat, az egyházszakadás megszüntetése. 1415. Husz János (1369-1415) kivégzése. 1420-1434. huszita háborúk. 1429. Jeanne d'Arc fölszabadította Orléans-t (kivégzése 1431-ben). 1431-1445. Basel-Ferrara-Firenzei (XVII.) Egyetemes Zsinat, úniós törekvések. 1434-től Medici uralom Firenzében. 1444. Várnai csata. 1450 k. Gutenberg első könyvnyomdája. 1453. Bizánc eleste. 1455-1458. Lachester-York trónvita Angliában. 1456. Hunyadi János nándorfehérvári győzelme. 1479. Aragónia és Kasztília egyesülése, Spanyolország megalakulása.
A gótika központjai Közép-Európában.
1480-tól az inkvizíció működése Spanyolországban. 1492. Granada fölszabadulása a mór uralom alól, Amerika fölfedezése. 1497-1498. Girolamo Savonarola firenzei működése, majd kivégzése. 1498. A missziós tevékenység megindulása a gyarmatokon (India, Goa). 1512-1517. V. Lateráni (XVIII.) Egyetemes Zsinat. 1515-1547. I. Ferenc uralkodása Franciaországban. 1517. Luther Márton (1483-1546) föllépése Wittenbergben. 1524-1525. Német parasztháború.
A francia királyok temetkezési helyét az Ile-de-France-ban, Párizs mellett lévő SaintDenis apátsági templomát Suger apát építtette újjá. 1137-1140 között megépítették a nyugati homlokzatot - normandiai mintára. Ezt követően 1140-1144 között - szintén normann előképek alapján épült meg a templomhajó. Itt alkalmazták először egységes terv szerint következetesen a gótikus szerkezeteket, s itt kísérleteztek először a monumentális nyugati katedrális-homlokzat megteremtésével. S. Denis maga nem volt katedrális (bencés apátság, királyi magánegyház)! Ezzel közel egyidőben kezdődött el a már kifejlődött városokban az első katedrálisok építése.
Saint-Denis, apátsági templom (1137-1144), alaprajz, rekonstruált homlokzat, a szentélykörüljáró belső kée. A gótikus katedrális: funkcióját tekintve a város plébániatemploma, egyben püspöki székesegyháza (a feudális monarchia értékrendjében ekkor súlyt kölcsönzött a településnek, ha egyben püspöki székhely is volt). Így a katedrális (cathedra = püspöki szék) a város jogállásának szimbóluma is lett, kifejezve a város gazdagságát. A püspökségen világi papok szolgáltak (ellentétben pl. Angliával - ld. később), így a katedrálishoz nem csatlakozott kolostor. Legföljebb a püspöki palota és a káptalan kanonoki házai csatlakoztak lazán a székesegyházhoz. A téralakításban is meghatározó, hogy benne monostori funkciót nem végeztek. A bonyolult mellékterek, kápolnák, altemplom elhagyása lehetővé tették a katedrálisban a téregységesítést. Általában a katedrális a város központjában, a főtér egyik végénél állt, többnyire szűk utcák vették körül. Csak a főhomlokzat érvényesült, így a kompozíció legfontosabb eleme a nyugati, kéttornyos homlokzat lett. A katedrálisok jellemzői: Téralakítás: A tér egységesítése érdekében a keresztház és a mellékterek szerepe csökkent, ezek szervesebben csatlakoznak a három- v. öthajós hosszházhoz. Elmaradt a kripta
(altemplom), viszont általános a körüljárós franciaszentély használata. Westwerk, nyugati szentély - néhány kivételtől eltekintve (pl. Nevers, átépítés) - nincs, a nyugati toronypár között karzat van. Az empórium megmarad, vagy triforium helyettesíti (a kettő együttesen is előfordulhat). Szerkezetalakítás: kikristályosodott a váz-szerkezet. A csúcsív alkalmazásával feloldódott a kötött boltozási rendszer, téglalap-alakú boltmezőket építettek. A korai katedrálisok gyakori szerkezete a hatsüveges boltozat. A kiegyensúlyozást támpillérekkel, támívekkel oldották meg (esetenként vonóvassal is kombinálva), a támívek egyensúlyát fiatornyok biztosították. A vázszerkezetnek megfelelően bordás boltozatot alkalmaztak. Tömegalakítás: Általános a két nyugati torony használata, ezek - normann mintára - sisak nélküliek. Sokszor a hosszú ideig elhúzódó építkezés miatt a két torony kialakítása asszimetrikus. A négyezet fölött huszártornyot építettek, ennek szerkezeti következménye a négyezetre nincs. A francia-szentélyre jellemző lépcsős tömegalakítást a támívek-támpillérek rendszere feloldja ill. elfedi. Fiatornyokat sokszor díszítő céllal is alkalmaztak. Homlokzatképzés: A katedrális legfontosabb nézete a nyugati homlokzat. Függőleges irányban hármas tagolású, a két toronytest között a főhajó oromfala jelentkezik. Az alsó sávban hármas kapuzat van (normann hatás), a kapuk zarándok-típusú osztott kapuk. Az oszlopos béllet fölött vimperga (kúszóleveles háromszögű oromzat) van. A kapuk fölötti mezőben királygaléria lehet (vízszintes sávban egymás mellé helyezett fülkeszobrok). A központi mezőt hatalmas rózsaablak tölti ki, felette esetenként teherhárító csúcsív van. A toronytestek függőlegesen tagoltak keskeny, magas ablakokkal. A főhajó oromzatát csúcsíves, áttört törpegaléria takarja. A tornyok sisak nélküliek, néha magas gúlasisak épült rájuk. Társművészet: A díszítésben növényi elemeket alkalmaztak (pl. bimbós vagy naturális levéldíszes fejezetek). Fejlett az épületszobrászat (kapuszobrok, timpanondomborművek). Az ablakkal áttört falfelületeket színes üvegablak borítja, a falfestés szerepe korlátozott. Az északfrancia katedrális-gótika periódusai és fontosabb emlékei: a./ Korai katedrálisok (XII. sz., erős normann hatás) Sens, katedrális (1130-1163): útkeresés, erős románkori (normann) hagyományokkal. Vilmos mester Angliában, a Canterbury-i székesegyházon is vezető mesterként dolgozott, ott is halt meg. A két épület között térszervezeti rokonság kimutatható. Noyon, katedrális (1131-1157): térszervezete a későbbi katedrális-fejlődésre alig volt hatással. Apszisa S. Denis koncepcióját tükrözi. Laon, katedrális (1160-1220): lényegében az első, már kiforrott korai katedrális. Villard de Honnecourt XIII. századi Cambray-i mester vázlatkönyvében írta: "Már sok országot bejártam, de egyetlen helyen sem találtam a laonihoz hasonló tornyokat." Téralakítás ciszterci ízű, amit az egyenessé átépített apszis-záródás még fokoz. A katedrális mellett társaskáptalan működött, ennek igényeit elégítette ki a nagy keresztház a különálló kápolnákkal. A tér egységesítésében Laon nem lépett túl a monasztikus templomok térszervezetén, s részlet-megoldásaiban is erősen kötődött a ciszterci hagyományokhoz, így egyfajta "vak-vonalnak" tekinthető ez a fejlődési irány. Párizs, Notre Dame székesegyház (1163-1249): alapítója Maurice de Sully (1160-1197) és Eude de Sully (1196-1228) püspök. Egységesített tere az "érett" katedrálisok mintaképéül szolgált.
Sens, katedrális (1130-1163), alaprajz.
Noyon, katedrális (1131-1157), alaprajz.
Laon, katedrális (1160-1220), alaprajz, hossz-és keresztmetszet, nyugati homlokzat.
Párizs, Notre Dame (1163-1249), alaprajz, keresztmetszet, nyugati homlokzat. b./ Érett katedrálisok (a "leg"-ek kora, XIII. sz.) Chartres, katedrális (1194-1220): "az első", Párizs dómjával nagyjából egyidőben épült, megoldása már annál tisztább, egyszerűbb. Jelentős az épületplasztika (kapuk) és egyedülálló az üvegablak-művészete. Rheims, katedrális (1211-1311): "a legpompásabb". Homlokzatában a párizsi megoldást fejlesztette, alaprajzában a normann romanikára emlékeztető bonyolult szentélykialakítást alkalmazott. Utóbbi funkcionális kötöttség (koronázási szertartás). Amiens, katedrális (1220-1270), a "legklasszikusabb": alaprajzában és homlokzatában egyaránt szintetizáló, épületplasztikája a legfejlettebb, önálló, kerek-plasztikai értékű alkotások hordozója ("Aranyos Szűz" - az itáliai Madonna-szobrokkal egyenértékű alkotás). Beauvais, katedrális (1247-1590), a "legmerészebb": minden korábbi dómot fölülmúlni akaró terve - több katasztrófa után - csak részben valósult meg (szentély és keresztház). Torzója a "középkor alkonyának" emlékműve.
Chartres, katedrális (1194-1220), alaprajz, hossz- és keresztmetszet, nyugati homlokzat.
Rheims, katedrális (1211-1311), alaprajz, keresztmetszet, nyugati homlokzat.
