3 EVANGÉLIUMI FOLYÓIRAT 53. ÉVFOLYAM 3. SZÁM

2015/3

vetés és aratás

EVANGÉLIUMI FOLYÓIRAT 53. ÉVFOLYAM 3. SZÁM

„...hirdetek nektek nagy örömet...” (Lukács 2,10)

Mindent Isten kezébe Tégy mindent Isten kezébe! Ne kérdezd Tőle, mit ad cserébe, Hisz Tőle kaptad jó földi életed, És megváltásod elvégeztetett. Csak szent kezébe tedd le mindened: A fájó múltat, súlyos terheket. Lelked gyötrő, átkos bűnöket, Jelen idődet, minden percedet Kezébe tedd le, amíg teheted. S mit hoz a jövő? Nem is sejtheted, Nem kell, hogy tudjad: tudja Istened. Most arra kérlek Jézus nevébe’: Tégy mindent Isten kezébe!

A tartalomból tartalomból „Mesélj nekünk Jézusról!”............................... 4 A család értéke.................................................... 6 Én és a dzsessz.................................................... 8 Jób imája a barátaiért........................................ 9 Isten dicsőségét szolgálni............................ 10 „Én azért születtem...”.................................... 11 Béke és békesség............................................. 12 A naptárunk... .................................................. 14 Jöjj hozzám!....................................................... 17 Gyermeksarok.................................................. 18 Hű barátunk...................................................... 20 A mennybe vezető út..................................... 22 Pál Damaszkusz előtt..................................... 24 „Ki válogatta ki az evangéliumokat?”........ 26 Szemfüles oldala.............................................. 28 Pankratius vértanú......................................... 30 Könyvajánló...................................................... 31

Hagyj mindent Isten kezében! Mit Neki adtál, bízd rá egészen. „Az Úrra hagyjad minden utadat!” Ó, add át Neki teljesen önmagad! Ő számon tartja minden dolgodat, Ne vedd kezedbe ismét sorsodat! Hadd tartson kezébe’ mindent hű Urad, Attól ne félj, hogy neked nem marad! Aki így véli, szegény, balgatag… Ne félj, csak higgy a Jézus nevében, Hagyj mindent Isten kezében!

Vetés és Aratás

2015/3 (53. évfolyam 3. szám) Megjelenik évente 3 alkalommal (D. v.)

Végy mindent Isten kezéből! Jót akar neked egész szívéből. Fogadd el Tőle a jót, a szépet, Belső nyugalmat és békességet, Áldást, kegyelmet, szent reménységet! De vedd át azt is, ami fáj és éget, Nyomorúságot vagy betegséget, Mert ebből fakad a kipróbált élet. Gyúljon ajkadon hála, dicséret, Szárnyaljon szerte ujjongó ének! Tégy bátran vallást Jézus nevéről, Végy mindent Isten kezéből!

az Evangéliumi Kiadó gondozásában. HU ISSN 1586-5401 Szerkesztőség H-3300 Eger, Egészségház u. 23. Tel/Fax: 06-36-418-510 e-mail: [email protected] Felelős szerkesztő: Soproni János Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16. Tel.: 06-1-311-5860 Fax: 06-1-275-0197 Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió

Vizi István

2

A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt írásban kéri. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Vetés és Aratás

KedvesOlvasó! Olvasó! Kedves

Üzenet!

Az Úr Jézus megszületésének hírét csodála­ tos szavakkal adta tudtul az Úr angyala a pász­ toroknak: „…hirdetek nektek nagy örömet…” (Lk 2,10) Igen, de ez az örömüzenet nekünk is szól, és mi lehet nagyobb ajándék annál, hogy Jézus Krisztus eljött megváltani bennünket a bűneinkből! Ugyanakkor ez a jó hír (evangélium): „…az egész nép öröme lesz.” Ezért is nagyon egyedülálló tehát, mert mindenki elfogadhatja, boldogan magáénak vallhatja alázattal és bűnbá­ nattal. S ha ez az öröm betöltötte a szívünket, akkor azt fogjuk megtapasztalni, amit a pásztorok Bet­ lehem pusztáján: „…körülragyogta őket az Úr dicsősége…” (9. v.) Ez a dicsőség, amíg a földön élünk, számunkra az Ő békessége, szeretete, kegyelme, vagyis az a „nagy öröm”, amelyet a karácsonyi angyalok hirdettek. Most arra gondolhatunk, hogy ez az öröm nem mindig jellemző ránk, talán „ritka vendég” a szívünkben, életünk hétköznapjaiban. Pedig az Úr Jézus az örömet, az Ő örömét is gazdagon akarja nekünk ajándékozni! Ehhez az örömhöz a kulcs „csupán” az Ő parancsolatainak a megtartása: „…hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen” (Jn15,11). Ha hűségesen követjük az Úr Jézust, és enge­ delmesek vagyunk, akkor már nem látszik olyan nehéznek, időnként lehetetlennek az, amit Pál apostol a filippibelieknek és nekünk is üzen: „Örüljetek az Úrban mindenkor!” (Fil 4,4; vö.: 2Tesz 1,11-12) Tegyük ezt hálás szívvel, gondolva az elmúlt esztendőre, és bizalommal tekintve az újra, mert: „Az Úr közel!” (Fil 4,5) „Az örömmel párosult szent félelem a legjobb áldozat, amelyet Isten oltárára helyezhetünk.” (C. H. Spurgeon)

2015. évi 3. szám

3

Négykézlábon járó gondolatok helyett adjál, URUNK, áldón olyan üzenetet, aminek szárnya van: s magunk fölé emel, amiben angyalok ÖRÖME énekel Valakiről, kinek felénk dobog szíve, Valakiről, kiben testté lett az IGE, Ki meglát minket is a keresztfa alatt, Ki itt és odaát mindig velünk marad. Füle Lajos

„Mesélj nekünk Jézusról!” 2015 májusában, 95. életévében Isten magához vette az örökkévalóságba Gertrud Wehl nőtestvért, a Dél-Kelet Európai Misszió (MSOE)misszionáriusát. Gertrud 1953 óta állt az Úr szolgálatában. Egy ilyen hosszú szolgálatban eltöltött életet nem lehet röviden leírni. Életében és hazaköltözése alkalmával is sokan tettek bizonyságot arról, hogy általa Isten milyen gazdag áldásában részesültek. Amikor végiggondoltam hosszú életét, néhány dolog fontos lett számomra, amelyek példaképpé tehetik őt.

Isten képes „Isten képes”, ez állt aranybetűkkel egy falitáblán Gertrud nőtestvér lakásában. Ezt a két szót

oly sok embernek adta ő tovább. „Ne felejtsd el soha, kedves testvér – mondta nekem utolsó látogatásomkor –, Isten képes!” Ez a test­vérnő több mint 60 éven keresztül hűséges maradt Urához és elhívásához. Megélt sok szépet, de nehézséget is, azonban mindig számolt Isten lehetőségeivel. Isten kegyelme formálta gondolatait és tetteit egyaránt. 16 évesen jutott élő hitre Jézus Krisztusban egy berlini evangelizáció során. Isten a kelet-po­rosz­or­szági üldözést használta fel arra, hogy földi hivatásából az Ő szolgálatába hívja el. A gyermekmunkában eltöltött 6 és fél éves szolgálata után 1953-ban küldte ki őt az MSOE vezetősége Hamburgba a ’sinti’ cigányok közötti munkára.

A halottak életre kelnek Gertrud testvérünk 1973-ban visszatekintett szolgálatának kezdetére. Szavai akkor és még ma is nagyon aktuálisak: »Felejthetetlen számomra Hamburgba, a milliós nagyvárosba való megérkezésem. Amikor megláttam a körülbelül 150 lakókocsiból álló tábort, és az ottani életet, eszembe jutottak Isten Ezékielhez intézett szavai: „Életre kelnek-e még

4

ezek a csontok?” (Ez 37,3) A tábor előtti temető lett imádkozásom helye. Emlékeztem az Úr ígéretére: „…az én igém is … nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem” (Ézs 55,11). Évről évre felkínálhattuk Isten szavának dinamikus erejét ennek a világnak. Gyakran voltunk bátortalanok, és saját csődünk akadályozott abban, hogy a győztes Istenről beszéljünk. Ennek ellenére Isten szuverén módon cselekszik, és ha Ő mond valamit, ott történik is valami. Isten hívásának engedelmeskedve végeztük szolgálatunkat, és egyre több cigánygyermeket értünk el. Milyen nagy örömmel és nyitottsággal hallgatták az új történeteket! Az idősebb generáció is várakozva állt mellettük. Hónapokig csak Jézus nevét tanultuk velük, mivel tudtuk, ez a név mozgásba hozza az egész poklot. A cigányok természetü­knél fogva minden istenségtől félnek. ’Baro Dewel’-t, a ’legnagyobb Istent’ és Máriát, isten anyját tisztelték, miközben ezzel egyidejűleg jóslást és varázslást is képesek voltak űzni. Kitartóan fáradoztunk azon, hogy világossá tegyük számukra, hogy nem egyszerűen a ’nagy Isten’ kívánja a tiszteletünket, hanem Jézus Krisztus is, Isten Fia, aki a mi megmentőnk és üdvözítőnk is lett. Milyen sok időbe telt, amíg Isten Fiát a nevén nevezték! Milyen szép volt később hallani, amikor a gyerekek azzal fogadtak: „Mesélj nekünk Jézusról!” Ezek a gyerekek első összejöveteli helyünket az ’üdvösség buszának’ nevezték el. A kezdeti haragot követően a szülők is eljöttek az óráinkra. Isten engedte az elvetett magokat felnőni. Gyermekek döntöttek Jézus mellett! Ma már ők is ott ülnek cigány gyülekezetünkben – gyermekeikkel biztos alapon állva –, és Jézusról énekelnek. Idővel az egész észak-német térséget beutaztuk, és itt-ott összejöveteli helyek alakultak. Hálás szívvel nézhettük, hogy Isten a sok lázadásból és ellenségeskedésből hogyan formálta ki az Ő csapatát. Az 1962-es ébredéskor gyülekezetté alakultunk, és Isten azóta is végzi bennük az Ő munkáját. Őt illeti a hála, de segítőimet és szeretett munkatársaimat is, akik ezen években mellettem álltak. Tudok a közbenjárókról is, akik betegségem napjaiban elkísértek. Ezzel egyidejűleg szeretnék

Vetés és Aratás

Isten népéhez felhívást is intézni: akarjunk Isten győzelméből élni. Ő dicsőséges Isten tegnap, ma és örökké. Ha Ő használ bennünket az Ő eszközeként, az KEGYELEM.«

Szeretet az elveszettek és megvetettek iránt „Kívánságom az, egészen a célig, hogy a Báránynak nyerjek meg lelkeket!” Ez a zin­zendorfi idézet Gertrudnak nemcsak a falát díszítette, hanem a szívét is megmozgatta. Mindvégig nagy szeretettel fordult azok felé, akik még nem ismerték és még nem tették magukévá az örömhírt. Még 60 éves missziós tevékenységét követően sem volt elégedett a hívő embereket látva. „ A megmentett élet, mentő értelmet (szándékot) ad.” Szenvedése azok felé irányult, akik az élet árnyékos oldalán élnek, és még nem menekültek oda Istenhez.

Senkiről sem lemondani Engem is megmozgatott Gertrud nőtestvér elveszettek iránti szeretete. Milyen gyakran hívták fel olyan emberek, akik 30, 40 vagy 50 évvel korábban általa hallottak Jézus Krisztusról! Olyan emberek, akik megkötözöttségben maradtak, mivel nem fogadták el a felkínált szabadítást. Ő senkivel kapcsolatban nem adta fel a reményt. Emellett kitartott akkor is, ha a külső körülmények ez ellen szóltak. Milyen sok emberből hiányzik ez a feltétel nélküli, türelmes szeretet!

Nyitottan Isten vezetésére Gertrud testvérünk nyitott volt Isten vezetésére. Számos gyors döntése volt, és napi tevékenységét rövid időn belül képes volt megváltoztatni. 1989ben egy nagyobb, személyes vezettetését élte meg

a berlini fal leomlásakor. „El kell mennünk az orosz laktanyákba!” Ezzel egy új missziós terület tárult fel előtte: Oroszország. Istennek milyen nagy csodáit élte meg testvéreivel az elmúlt 25 évben! Minden kísérlet, hogy őt egy nyugodtabb élet irányába moz­dítsa, meghiúsult. Utolsó látogatásomkor, röviddel 95. születésnapja után is még tervezett egy utazást, bár beismerte, hogy az utóbbi két évben ereje fogytán van. Látta a szükséget, és nyitott ajtókat is látott. Számára fontos volt, hogy gyorsan úton legyen. Amikor már személyesen nem mehetett, igyekezett másokat küldeni. Milyen sokszor mondta az elmúlt 17 évben, amikor felhívott: „El kell jutnunk oda! Azok a családok még nem ismerik az örömhírt!” Számára néha nehézséget okozott, hogy a missziós munka normális döntési folyamatait kivárja. Legközelebb azok álltak hozzá, akik ugyanolyan gyorsan döntést tudtak hozni, mint ő. Türelmetlensége ellenére mégis többnyire türelmes volt munkatársaihoz és hozzánk is a missziós központban. Előfordult, hogy felhívott és ezt mondta: „Kedves testvérem, most már túl késő.”

Az ima ereje Szolgálata legnagyobb erejének a közbenjáró imádságot tartotta. Számára az imádkozók mindig a csodák végrehajtói voltak. Imádkozók nagy számát folyamatosan informálta céljairól. Előfordult, hogy egy nap többször is küldött faxot a missziós központba, melyekben rövid és konkrét imakéréseket írt. Nehéz helyzetekben felhívta imatársait, de mindent Istentől várt. Igen, Isten képes! Nekünk imádkoznunk kellett érte, ő pedig tájékoztatott minket imameghallgatásairól. Milyen nagy bátorítás az imádkozók számára, amikor Isten ígéretei valóra válnak!

Hívőkkel megélt közössége A hívőkkel való közösség és egység fontos kívánsága volt. Mindig arra törekedett, hogy a hitre jutott embereket bevezesse a gyülekezetek közösségébe. Ezért már a korai években sokat utazott a sintikkel, hogy Németországban és Svájcban is gyülekezetet találjanak, hogy előmozdítsa a közösséget, és beszélhessen Isten kegyelméről.

Maradjunk a témánál: Jézus Gertrud testvérünk egyszer ezt írta: „Mindaddig hűségesen akarjuk végezni a munkát, amíg Isten ki nem veszi azt a kezünkből, vagy amíg az Úr vissza nem jön. Az idő rövid!” A mi Urunk 62 év szolgálatot ajándékozott neki. Milyen nagy kegyelem, hogy olyan sok elveszett ember szemében naggyá tehette Jézus Krisztust Isten dicsőségére! Hálás szívvel vallhatom: Gertrud testvérünk mindig egyetlen témánál maradt: Jézus és az Ő szolgálata! Az ő hagyatéka, hogy maradjunk mi is ennél a témánál! Friedemann Wunderlich

(átvéve az MSOE folyóiratából, 2015. július-augusztus)

Szívem beszél Nyugalomért esedezve belső szobámba igyekszem: imára kulcsolt kezemen hála ráncai remegnek. Ablakomon át a szellő beszökve, függönyömre ül, vidám, ugrándozó veréb leskelődve elcsendesül. Itt vagy velem, Úr Jézusom, a csendben békéd illata. Némán, lábadhoz leülve, fel-feltör szívem sóhaja. Arcom pirulását érzem, szám hallgat, csak szívem beszél: alázatosan, szegényen, gazdagságot Tőled remél. Bár érdemeim nincsenek, mégis kincseket adsz nekem. Köszönöm áldó erődet szegény, meggyötört szívemben. Te tanítsd szívemet szólni, hálát adni jóságodért, hadd találjalak mindig meg belső szobámban nyugalomért!

6

Sas Piroska (Bátyú, Kárpátalja)

A család értéke A

család Isten csodálatos alkotása. A növekedés, de a tanulás helye is minden tagja számára. Milyen hálásak lehetünk Istennek, de szüleinknek is, hogyha családban nevelkedhettünk fel! Szülőnek lenni felelősség. Rajtunk múlik gyermekeink jövője, életképe. Mindaddig, amíg gyermekeink a családban vannak, minden magatartásunk, beszédünk hatással van az életükre, jó és rossz egyaránt. Ahogy gyermekeink nőnek, nekünk is változnunk kell. Ha túl kemény egyéniségek vagyunk, talán engednünk kell, ha viszont túl engedékenyek, a cél érdekében sarkunkra kell állnunk és ellenállnunk a gyermek akaratának. Mindezt pedig a másik javát szolgáló szeretettel kell tennünk. Közülünk kinek nem kell változnia a türelem, megértés, békességre igyekvés vagy a szelíd szavak területén? Fontos, hogy nekünk, szülőknek legyenek céljaink. Milyen felnőttet szeretnénk majd látni gyermekünkben? Amit megtanulnak tőlünk, olyanná válnak. Hasonlóan fontos a hitbeli nevelésük. Vajon felkészítjük őket az Úr Jézus szolgálatára? Ó, de sok hívő szülő gyermeke választja a világ útját, miután elhagyja a szülői házat! Vajon nem a szülők mulasztásai miatt történnek meg ezek? Elmaradt családi áhítatok, elmaradt közös imádság vagy Krisztus személyének háttérbe szorulása miatt? Ha így van, ismerjük be vétkünket Isten előtt, és kérjük bocsánatát! Az újrakezdés soha nem késő! Elhallgatott fájdalmak, neheztelések a családban Miután gyermekeink kirepülnek, és új családot alapítanak, a szülők feladata bár megváltozik, de jelentőségük nem csökken. Jó, ha a szülő felismeri új helyzetét, és bölcsen igazodik hozzá. Gyermekeink önálló útra lépnek, amelyet saját maguknak kell meghatározniuk és kitaposniuk. Ha a szülő nem látja ezt be, és türelmetlenül beleszól mindenbe, tanácsokat osztogat vagy kritizál, ezzel megkeserítheti a kapcsolatot mind az új családban, mind a szülő-gyermek viszo-

Vetés és Aratás

nyában. Az új család többféleképpen válaszolhat arra a helyzetre, ha a szülők folyamatosan nemtetszésüket fejezik ki életükkel, döntéseikkel kapcsolatban: 1. Legrosszabb esetben a házastársak között konfliktus lép fel, amelyet, ha nem tudnak megbeszélni egymás között, elmérgesedve váláshoz vezethet. „A férfi ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté” (Ef 5,31). Ha körülnézünk, ugye látunk ilyen problémákat? Nagy a szülők felelőssége! 2. Ismerek olyan házaspárt, akik a szülőkkel való kapcsolat teljes megszakítását választották annak érdekében, hogy önmaguk legyenek, felelős életet éljenek. A szülők nem az igazságot közvetítették feléjük, és ez romboló hatású volt. Ha gyermeked így viselkedik veled szemben, és nem a hited miatt teszi ezt, elgondolkodhatsz, mit rontottál el, mert az igaz szeretet elől nem menekül el senki! Egyik visszatérő hibája a szülőknek, hogy az anyagi vagy fizikai segítségnyújtás fejében beleszólási jogot is kérnek gyermekeiknél a dolgok menetébe. Pedig ez már nem az ő feladatuk! Az önzetlen, igaz szeretet alázatos, és a másik javát keresi. Ezért azon gondolkodik, mi az igazi segítség kirepült gyermeke számára. A hívő szülő Istentől kér tanácsot, és meg is kapja azt. Gond forrása lehet az is, hogy a szülők csak a gyermekükben, unokáikban látják az élet értelmét. Nem hallják meg az Úr hívását, aki szolgálatra hívja el őket. Minden gondolatuk a gyermekeik körül forog, talán sérelmeket hordozva nem találják helyüket a kirepült gyermek nélkül. Némelyek mély fájdalmakat hordoznak gyermekeikkel kapcsolatban, amelyek időnként mint egy akna, robbannak. Milyen jó ezzel szemben, ha a szülők erősek az Úrban, a megbocsátás útját választva erejüket a Megváltó szolgálatába állítják, és értékes, mások számára is hasznos, tartalmas életet élnek a már megváltozott családi helyzetben! Olyan jó látni olyan szülőket, akik miután magukra maradtak, új misszióba fogtak. Krisztus tüze bármely életszakaszban fellángolhat a szívekben, Isten szá­mára nincs „túl öreg” kategória.

2015. évi 3. szám

Ha megértjük, hogy életünk láncszemként kapcsolódik szüleink és gyermekeink életéhez, és mindazt, amit szüleinktől tanultunk, bölcsen továbbadhatjuk gyermekeinknek (dologi tudást, Istenbe vetett hitet, munkaszeretetet, embertársaink felé irányuló szeretetet, megelégedett életet), akkor többé ne foglalkozzunk a múltban elkövetett vagy elszenvedett sérelmeinkkel, hanem imádságos szívvel ajánljuk gyermekeinket Istennek, aki jelen van életükben, és helyettünk is tanítja őket, miután elhagyták a szülői házat. Ha azt szeretnénk, hogy gyermekeink jó irányba haladjanak, és a szeretet jellemezze kapcsolatunkat, bátorítsuk őket pozitív, szeretetteljes szavakkal, járjunk jó példával előttük! Isten kér erre minket! A fiatalokhoz Tudom, minden fiatal házaspárnak van elképzelése arról, milyen a jó nagyszülő. Sajnos, a valóság olykor nem egyezik ezzel. Azonban jó dolog, ha visszaemlékezünk mindarra a szeretetre, amellyel szüleink körülvettek bennünket az évek során. És a hála szeretetre fog indítani bennünket. Fontosnak tartom az őszinteséget is. Ha elhallgatjuk sérelmeinket, az felgyülemlik és kitör. A vége soha nem kedvező egyik fél számára sem. Ha ellenben meg tudjuk osztani a másikkal, az igazi segítség számunkra, és javulhat a helyzet. Az őszinte, szeretetteljes kapcsolat kialakítása Isten akarata: „Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk...” (Ef 5,1-2) Ha azonban elmarad a kommunikáció, a szakadék nő, a szeretet elmarad. Szívünk mélyén érezzük, hogy igazán akkor vagyunk boldogok, ha szüleink is azok. Ezért igyekezzünk örömöt szerezni nekik, ami a saját családunkra is jó hatással lesz. Apró figyel­messég széppé teheti (öreg vagy magányos) napjaikat. És ne felejtsük, egyszer mi is ugyanabban a helyzetben leszünk, mint most ők, amikor gyermekeink kirepülnek. Legyünk jó példák gyermekeink előtt! Vajon hogy fognak az unokáink megemlékezni rólunk? Csupa hálával a szívükben? Mészáros Emília, 3 fiú édesanyja

7

M

egtérésem előtt zenész voltam. Tizenöt éves koromra egészen jól játszottam szaxofo­non. 16 évesen magával ra­gadott a zene világa, és nem sokkal később elhatároztam, hogy hivatásos dzsessz zenész leszek. Valamikor abban a hitben nőttem fel, hogy Isten „odaát” létezik, és nem értettem, hogy Jézusnak mi köze van bármihez is. Igazi szórakozásom, életem legfontosabb része a dzsessz volt. Az egye­temen is azt tanultam.

Constantine R. Campbell az Újszövetség professzora, író, igehirdető - bővebben: www.concampbell.info

Egy alkalommal az egyetemen részt vettem egy istentiszteleten, és életemben először akkor értettem meg tisztán a Biblia üzenetét. Lenyűgöző volt számomra. Megtudtam, hogy az Úr Jézus: „Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az Ő sebei által gyógyultatok meg” (1Pt 2,24), és ez mindent megváltoztatott.

Így tehát feladtam sikeres elképzeléseimet a dzsessz zenével kapcsolatban. Ezek után Isten a képességeimet oly módon hasznosította, ahogy azokat előre nem tudhattam. A zene egy olyan eszközzé vált a szolgálatomban, amellyel másokhoz közelebb vihettem az Úr Jé­zust. Ő nem kért fel a zene abbahagyására, csak arra, hogy mint bálványt, távolítsam el a szívemből. Így került Ő az első helyre az életemben! Álmomban sem gondoltam volna, hogy Isten lehetőséget ad arra, hogy szaxo­fonnal (vagy anélkül) a kezemben Őt szol­gáljam. Nagyon hálás vagyok neki ezért! Constantine R. Campbell (ODB)

SZIKRÁK

Ezután rendszeresen jártam a gyülekezetbe, és egyre világosabban láttam, hogy addigi életemben Isten helyét a dzsessz foglalta el. Keresztyén akartam lenni, de az életemet még a zene irányította. Minél jobban tanulmá­nyoztam a Bibliát, és vettem részt az isten­tiszteleteken, annál bizonytalanabbá váltam. Két gondolat között ingadoztam: abba kel­lene hagynom a zenélést, vagy professzionális zenész le­gyek Isten dicsőségére.

„Igéd kijelentése világosságot gyújt…” (Zsoltárok 119,130)

Tanulásom harmadik évében részt vettem egy diákoknak szervezett bibliai konferen­cián, ahol egy nagy döntéssel szembesültem. Feladjam zenei karrieremet, hogy minden időmmel Istent szolgáljam? Természetesen, lett volna lehetőségem professzionális ze­nészként is a szolgálatra, és ismertem keresz­tyéneket, akik ezt jól végezték. De számomra Isten változást készített a szívem­ben, és elhatároztam, hogy minden időmet az Ő szolgálatára fordítom.

Világosság legyen, hogy mindenki lásson; aki eltévedett, mind hazataláljon!

Szikra az IGE. Lángja a LÉLEK. Tüze az ÉLET. Őrizd a parazsat, lobbanjon lángra! Hadd árasszon FÉNYT a sötét világba!

Zsarátban izzik a szikra. Segíts, hogy tűz legyen újra! Hadd melegítsen a fagyos világban. Legyen nagy fényesség, hogy mindenki lásson, sugározzon meleg, hogy senki se fázzon! Varga Györgyné Bárány Ágota

8

Vetés és Aratás

„A szenvedés kalapácsa új dallamot csal ki a bánat üllőjéből.” C. H. Spurgeon

Jób imája barátaiért

Jób könyvét a Szent Szellem világossága és segítsége nélkül nem lehet megérteni. Jób először hittel és alázattal elfogadja a szenvedéseket és a súlyos csapásokat, de később mégis vitába száll Istennel, mert úgy érzi, hogy az Úr méltatlanul bánik vele. Barátait ez a vita arra készteti, hogy Jóbot feddő beszédekkel meggyőzzék arról, hogy megérdemelten került a szenvedések és megpróbáltatások tüzébe. Ez a helytelen „lelki gondozás” Istennek nem tetszett, és miután Jób összetört szívvel megalázkodik és elcsendesedik az Úr előtt, a vita lezárul. Elifáz, Bildád és Czófár szolgálatait Isten megítéli, és arra kényszeríti őket, hogy tegyék jóvá hibáikat, s kérjék meg Jóbot, hogy imádkozzék értük. Ha figyelmesen átnézzük az egész történetet, mind Jób, mind a barátai komoly erkölcsi igazságokat, érveket próbálnak felhozni egymás ellen, de sehol nem találunk említést arról, hogy imádkoztak volna egymásért. A vitatkozók lelkileg távol álltak egymástól. Jób keserűen ki is fakad, és ezt mondja: „Nyomorúságos vigasztalók vagytok mindnyájan!” (Jób 16,2) Ezek az emberek vég nélkül mondták volna a magukét, ha Isten nem szól közbe. De Isten eltávolította Jóbról a csapást, miután imádkozott a barátaiért. Ez a bibliai kép hasonlít Ábrahám esetéhez. Jóbnak is olyan emberekért kellett Isten elé járulnia, akik neki terhet és csalódást jelentettek. Ez nekünk is komoly figyelmeztetés, hiszen könnyen a magunk tetszése szerint osztályozhatjuk az embereket. Vannak barátaink, de vannak olyanok is, akikkel nem szívesen találkozunk, vagy nem sokra értékeljük őket. Jézus ezt tanította: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” (Mt 22,39) Egy törvénytudó erre azt kérdezte: „De ki a felebarátom?” (Lk 10,29) Jézus erre elmondja az irgalmas samaritánus példázatát. Ebből könnyen megérthetjük, hogy Jézusnak egészen más meghatározása volt a baráti viszonyról, mint nekünk.

2015. évi 3. szám

9

Jób – Isten kegyelme segítségével – imádság által rendezi el vitás nézeteit a barátaival. Ez az imádság egy új viszonyt jelentett mindnyájuk számára, mert Istenhez közelebb kerültek. Az Ige arról is beszél, hogy miután Jób imádkozott a barátaiért, az Úr kétszeresen visszaadta mindazt, amije volt. Ebből azt érthetjük meg, hogy Isten gazdagabban megáldana bennünket, ha többet törődnénk felebarátainkkal, ha többet imádkoznánk értük, mert Istennel való viszonyunk, kapcsolatunk a barátainkkal, az embertársainkkal való bánásmódunkban mutatkozik meg. Jó példa erre Brainerd Dávid, az amerikai indiánok nagy apostola, aki szinte elégett a közbenjáró imaszolgálatban, Amerika őserdejében. Addig imádkozott, míg az indiánok között egy hatalmas ébredés nem támadt. Mott János szerint: „A világ legnagyobb szükséglete a keresztyének közbenjáró imádsága.” Fogadjuk el Pál apostol intését: „...szüntelen imádkozzatok!…” (1Tesz 5,17) Szabó Andor

Könyörgés Sziklát repesszen, fény legyen az éjben, kétséget, gondot hamuvá emésszen, legyen szolgáló és megértő mindig, lángja lobogjon egészen a sírig… Igét értessen, szívtől szívig jusson, soha ne legyen nála drágább jussom. A szeretet tetté változtassa, a lelket bennem s másokban is tartsa, tanítson várni s másokkal örülni, szelíden, némán, imádkozva tűrni. Borúban is ihlesse énekem: ilyen hitet adj, Uram, énnekem! Ürögdi Ferenc

ILLÉS

Isten dicsőségét dicsőségét Isten szolgálni szolgálni

kosbő­rökkel fedték be (2Móz 26,14). A zsoltáros ezt írja: „Csupa dísz a királylány odabent, arannyal van átszőve „Én nem keresem a magam dicsőséruhája…” (Zsolt 45,14) János írta az gét…” – mondta az Úr (Jn 8,50) evangéliumában: „…és láttuk az Ő dicsőségét …” (Jn 1,14) Miben látta ő ámson Istentől kapott erejét a maga Isten dicsőségét? Isten Fiának alázatos hasznára, nem pedig az Isten dicsőés szelíd voltában. Ezért tudta Jézust ségére használta. Kiemelte sarkaiból követni egészen a keresztig, amikor a Gáza kapuját, és felvitte a hegy tetejére többi tanítvány elfutott. Amikor ez a (Bír 16,3). Erejével Izráelt kellett volna dicsőség egyszer bevilágít a szívünkbe, ÉN megszabadítania, ő azonban arra haszakkor értjük meg igazán az énekköltő nálta fel, hogy dicsekedjék vele. szavait: „Énemet szégyellem, csak a Nem vagyunk-e vétkesek mindkereszttel dicsekszem.” annyian a dicsekvésben? Hányszor Ha megértjük az Úr Jézus életét, használjuk fel Isten adományait saját magunk akkor már nem törekszünk nagyobb dicsőségre, elismertetésére, holott a „szentélybe” kellett mint a Bárányéra. Péter apostol sokszor kiemelvolna helyeznünk! te magát. Például: „Mi elhagytunk mindent, Ákán kinek szentelte a babiloni köntöst és az és követtünk Téged, mi lesz hát a jutalmunk?" aranyrudakat? Megtartotta magának, hogy még (Mt 19,27) Csak úgy sugárzott belőle önmaga gazdagabb legyen, vállalva az engedetlenséget dicsőítése. Ezért szólt hozzá így az Úr azon a Isten akaratával szemben (Józs 7). Tibériás-tengeri találkozáson: „Simon, Jóna Vizsgáljuk meg őszintén: értelmünket, java- fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” (Jn inkat, eredményeinket nem önmagunk dicsőíté- 21,15-17) Jobban?! De Péter már nem volt a régi. sére használjuk-e fel? És miért? Mert még nem Most már sokat tanult. Megtanulta, nem tehet tudjuk felmérni igazán, hogy mi a valóságos összehasonlításokat. Nem érdekelte, milyenek a dicsőség. Isten mindig többiek, hanem egyszeeltakarja dicsőségét, rűen boldog volt, hogy elDicsőség és csak annak mutatja mondhatta Mesterének: meg, aki engedi, hogy „…Te tudod…” Minden Érdekes szó, de mi benne a lényeg? Isten maga nyissa fel dicsekedése önmagáLehet édes méz, vagy gyorsan ölő méreg, a szemét. ra nézve szertefoszlott, ha gyarló módon a fejembe száll, Amikor Isten az Ő mert az Úrnak „szele” ha az alap nem a Kősziklán áll. Fiát elküldte a Földfuvallt rá (Ézs 40,6-8). Emberi dicsőség csak kár és szemét, re, szolgai külsőbe Ha megnyitjuk szílelkem nem nyeri benne értelmét. öltöztette: „…megvünket a Szent Szellem üresítette önmagát, előtt, ahogy erről Ezékiel Mulandó, mint a föld hava, szolgai formát vett fel, ír, akkor nemcsak nyers Elolvasztja – Nap sugara. emberekhez hasonénünk törik össze, hanem Hol van tehát a valódi dicsőség, lóvá lett...” (Fil 2,7) a „kegyes” énünk is. Vamit nem győz le szellemi sötétség, Az ember azonban lósággá válik bennünk, nem hat reá semmilyen erő? kifelé akarja ragyogamit az Úr a fejezet véHol keressem, honnan vegyem elő? tatni saját dicsőségét. gén mond: „SzégyenkezValódi dicsőség – Isten kiváltsága, Isten dicsősége azonzetek és piruljatok életeszellemi ragyogás – Krisztusunk világa. ban rejtve van, belül. tek miatt…” (Ez 36,32) Megváltásunk: az Isten dicsősége, A mannát dér lepte Ez pedig ellentéte az életet teremtő, lelkünk reménysége. be (2Móz 16,21); a önmagunk dicsőítésének, Itt van velem, és ott van teveled, szent sátor szegényesmert célunk, hogy az Úré az örök dicsőség, Krisztusban tied. nek látszó sátorlapjait legyen a dicsőség! … H. K. Érdekes szó, de mi benne a lényeg? Újjáteremt – ha beragyogja lényed. Vetés és Aratás 10

S

Zsejki Irén

„Én azért születtem…” Újra itt a karácsony! A gyerekek alig tudják kivárni az ajándékozás óráját, ez vágyakozásuk és örömük az ünnep estéjén. De vannak, akik már régen kinőttek a gyerekcipőből, mégsem gondolnak a karácsony lényegére. Pedig ennek az ünnepnek csodálatos üzenete van: „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az Ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” (Ézs 9,5) Bár sok családban nem erre gondolnak ezen a napon, mi azonban örüljünk, mert ez a Fiú nemcsak Máriának, Józsefnek, a pásztoroknak és a bölcseknek adatott, nemcsak Izráel népének, hanem nekünk is személy szerint, és minden embernek. Ha elfogadtuk Istennek ezt a drága ajándékát, akkor lesz igazi karácsonyunk. Te elfogadtad már ezt a felülmúlhatatlanul értékes kincset? Mert ha nem, akkor Istentől távol maradsz. De ha befogadod Jézust a

2015. évi 3. szám

szívedbe, házadba, életedbe, akkor a béke és öröm is beköltözik hozzád. Az Úr Jézus mondja: „Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra” (Jn 18,37). Akarod tudni, mi az igazság? Akkor menj el a betlehemi bölcsőhöz, ott megismered az igazságot! (Jn 14,6) Megláthatod, milyen nagyok a bűneid, és azt, hogy ezért Istennek meg kellett hoznia a legnagyobb áldozatot, egyszülött Fiának a feláldozását! Talán kételkedsz ebben a szeretetben? Pedig a karácsonyt csak az tudja igazán ünnepelni, aki megtapasztalta életében Isten szeretetét, és eljutott bűnei felismerésére. Örömteli karácsonyi kívánságunk mindenki számára az, hogy megismerjék az igazság Királyát, és hogy felismerjék vétkeiket, de az Ő végtelen kegyelmét és szeretetét is. Így lesz áldott ez az ünnep, amelynek fénye nem múlik el, és világossága nem alszik ki! H. G.

11

„Azért volt Betlehem, hogy legyen Golgota!”

A Messiás 1. A Messiás Emberfia és Isten Fia. Az Úr ága és sarja. Az Immánuel-Messiásban Isten ismét velünk van (Ézs 7,14; 6,13). 2. A Messiás erős Isten és Békesség Fejedelme. A világ Világossága, és kivált Galilea fölött fénylik (Ézs 8,23; 9,1-6; 10,20-27). 3. A Messiás igazsággal és ítélettel uralkodik, a Szent Szellem erejében (Ézs 11,1-2). 4. A Messiás és az Ő dicsősége a békesség országlása. A Messiás birodalmában: „Örvendezve fogok vizet meríteni a szabadulás forrásából” (Ézs 12,3; 11,3-16). 5. A Messiás a világ megítélésének Bírája és kiteljesítője, aki mindörökre legyőzte a halált (Ézs 25,1-12; 26,1-14). 6. Csak a Messiás az Istenhez vezető út. Egyedül az Ő személyében ajándékozott meg Isten örök üdvösséggel (Ézs 33,17-24; 35,1-10). 7. A Messiás az ÚR szolgája, Isten választottja. Egyedül Őbenne van örök megvigasztaltatásunk (Ézs 40,1-8; 42,1-4; 43,17. 11. 24). 8. A Messiás által teljesíti be Isten örök tanácsvégzését, Őáltala tartja meg Izráelnek ígért örök hűségét (Ézs 46,8-10; 48,3. 6; 49,3. 6. 8). 9. A Messiás önként szenvedett a bűneinkért. Ő megalázott volt értünk emberi mivoltában (Ézs 50,4-7; 52,13-15). 10. A Messiás Isten szenvedő szolgája, mint Isten igaz Báránya (Ézs 53,1-9). 11. A Messiás hordozza a világ bűneit. Őbenne tartja meg Isten a népének ígért békesség-szövetséget (Ézs 54,10; 61,1-3. 1-10). 12. A Messiás az üdvösség oka és megvalósítója. Az Ő váltságműve által buzog fel az üdvösség forrása (Ézs 12,3; 25,9; 26,1; 45,17; 49,8; 52,7. 10; 61,10; 62,1; 65,125; 66,10). A Messiás Ézsaiás próféta ígérete szerinti beteljesedéséről Máté evangéliumában olvashatunk (Mt 2,23; 3,3. 17; 4,12-17; 8,17; 12,17-21; 15,7-9). (Gondolatok)

Béke és békesség Miért kell elgondolkodnunk a békességről?

Mindenki békéről beszél: politikusok, civil kezdeményezések tagjai, ifjúsági csoportok, egyházi vezetők. „Békét teremteni!”– hangzik a jelszó. Mindez azt a benyomást kelti, mintha csak akarni kellene, és már meg is lesz. Így van ez? Valóban mindenki a békét akarja? A múltban és napjainkban is a békemozgalmak nem minden ember közös vágyát fejezik-e ki? De igen. Csak éppen:

Béke – mit kell ezen értenünk?

„A béke a zavartalan nemzetközi jogrend állapota az államok között, azzal a megegyezéssel, hogy a fegyveres erő ki van zárva az érdekek érvényesítésénél” – írja az egyik lexikon. A magyar nyelv értelmező szótára pedig így írja le a békét: „Valamely ország, nép, társadalom tagjai, csoportjai között nyugalmas álla-

pot, békés viszonyok, egyetértés uralkodik, amelyet nem zavar meg viszálykodás, ellenségeskedés.” Tehát több személyről, csoportról vagy népről van szó, akik egymás mellett akarnak vagy kénytelenek élni. Általános tapasztalat, hogy minél távolabb élünk egymástól, annál könnyebb kikerülni a konfliktusokat. Az érintkezési felületek ugyanis könnyen súrlódást idéznek elő, a súrlódásból könnyen veszekedés támad, az pedig már a nyílt ellenségeskedés előkészítője. Ezért lényegesen egyszerűbb és kön�nyebb a világ békéjéért felvonulni, mint legszűkebb körünkben, például a családban vagy a munkahelyen békében élni. Békében, abban az értelemben, hogy mindenféle viszályt kerülünk, ez pedig csak akkor lehetséges, ha minden érdekelt tartja magát az erre vonatkozó megállapodáshoz.

De vajon a béke nem több-e annál, hogy csupán kerüljük a viszályt?

De igen. Kétségtelenül több. Mert az egyes személy békéje (az értelmező szótár szerint): „… nyugodt, csendes, zavartalan (lelki-)állapotot jelent, a lélek, a kedély, a lelkiismeret nyugalmát, egyensúlyát.” Ha pl. a házastársak nem beszélnek egymással, vagy a szülőket a gyermekek levegőnek nézik (vagy éppen fordítva), ebben az esetben nem hangzik el egyetlen goromba szó sem, és nem kerül sor vitákra. Ennek ellenére itt nincs békesség. Ebben az állapotban valamennyi érdekelt szenved, legalábbis abban, hogy magára maradt. A népek együttélésében is különbséget tesznek béke és fegyverszünet között. A fegyverszünet mindig csak átmeneti jellegű. Vagy rövidesen újra megszegik, vagy pedig tartós együttéléshez vezet. A békés egymás mellett élés közösségre, egymáshoz kapcsolódásra, egymás iránti elkötelezettségre, egymás iránti érdeklődésre irányul. Aki békességet akar, az nem éri be azzal, hogy véget vet például a fegyveres összecsapásoknak, hanem azt akarja, hogy az emberi együttélésnek lehetőleg minden területén kölcsönösen megértsék és támogassák egymást.

Kikhez szól ez a felhívás?

Jó volna mindenkinek ilyen békességet megélnie, mivel mindenki valamilyen módon rá van utalva embertársaira, szomszédjaira, az ország területén lakó polgárokra. Mindenkinek szól ez a maga életterében, és mindenkitől számon

12

Vetés és Aratás

kérhető, hogy hozzájárult-e a békesség megteremtéséhez. Mert a békesség (az értelmező szótár szerint): „Az emberek zavartalan, békés együttélése; nyugalom, egyetértés, türelem.”

Mit tehetünk a valódi békességért?

Erre a válasz attól függ, hogy a békességet csak az emberi elképzeléssel keressük-e, vagy figyelni akarunk arra is, amit Isten a békességről mond. Aki keresztyén, az Istennek teszi fel a kérdéseit, és az Ő Igéjéből, a Bibliából várja a választ. Először is azt kérdezi:

Mit ért a Biblia a békességen?

A Biblia első része, az Ószövetség főként Istennek a történelemben – különösképpen Izráel maroknyi népében – való munkálkodásáról szól. E nép számára kezdettől fogva létfontosságú volt Isten „shalom”-ja (azaz olyan béke, amely az ember külső jólétét éppúgy magába foglalja, mint belső lelki nyugalmát). Ez a „shalom” Isten egészen különleges ajándéka népe számára (Ézs 54,10), és ezért semmiképpen nem szabad általánosságban minden emberre vonatkoztatni. Csak aki Isten e népéhez tartozott, az élvezhette Isten őt körülvevő békességét (Ézs 60,18). A békesség tehát szorosan összefüggött az istenfélelemmel (Zsolt 119,165). Ezért nem lehetséges Isten „shalom”-ját istentelenül igénybe venni. A Biblia második részében, az Újszövetségben található az a forrás, amelyből minden ember választ meríthet magának. Itt a legcsodálatosabb először is, hogy a békességet nem tekintik csupán olyan „valaminek”, amire törekedni kell, hanem egy élő „személynek”, aki a szó valóságos értelmében, történelmileg is megragadható. Ugyanakkor ez a személy (Jézus Krisztus) történelem fölötti, tehát számunkra, mai emberek számára éppúgy valóság, mint őseink számára volt (Ef 2,14). Az a békesség, amelyet Jézus Krisztus bemutat és közvetít számunkra, az olyan szövetség, amelyet a szent Isten a bűnös emberrel kötött, mégpedig teljesen egyoldalúan, Istentől kiindulva (Csel 10,36). A szövetség jele a kereszt, amelyen Jézus Krisztus meghalt. Ott született békesség anélkül, hogy előzetes emberi teljesítmény szükséges vagy lehetséges lett volna (Kol 1,20). Természetesen, Isten és az egyes ember között nincs békesség, mert a szent és a szentségtelen sohasem illik össze (Ézs 59,2). Az ember és az Isten közötti viszály elvezethet Isten és az Ő Igéje iránti hideg közönytől egészen a harcos

2015. évi 3. szám

ateizmusig, de minden esetben bűn. De annak nem Isten az oka, hogy ilyen a helyzet, hanem minden egyes ember maga felelős ezért a nyomorúságos állapotért (Róm 3,23). Isten azonban szívén viseli a mi ügyünket, ezért egyedülálló békeajánlatot tett: bűntelenné nyilvánítja és felszabadítja egy új, örök életre azt, aki belátja halálosan veszedelmes helyzetét. Ugyanakkor mélységesen szégyelli, de hálás bizalommal elfogadja Isten felkínált kegyelmét (Jn 3,16). S hogy mi lesz elveszett állapotunkkal? Közben csere történik: Jézus elfoglalja a bűnös helyét a kereszten, és az elveszettet felmenti, a halálra ítéltnek szabadulást ad: „Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm 5,1).

Mit munkál tehát az Istennel való békesség ebben a világban?

Aki békességet nyert Istennel, aki tehát vele kapcsolatban él, az másként látja mind az embertársai békevágyát, mind pedig a békességről szóló bibliai kijelentéseket, mint azelőtt. Felismeri az isteni diagnózis radikális voltát e világ felett. „… az egész világ a gonosz hatalmában van” (1Jn 5,19). Ugyanakkor azt is tudja, hogy a karácsonyi üzenetben hirdetett: „a földön békesség”, csak a: „dicsőség a magasságban Istennek” egységében valósítható meg (Lk 2,14). Jézusnál nem politikai vagy társadalmi békéről van szó (Jn 8,36), hanem meg akarja hívni az embereket, legyenek az Ő országának polgárai, akik számára ezután az Ő alaptörvényei érvényesek (Mt 5-7. fej). Ezért nem is lehetséges, hogy válogatás nélkül bibliai idézetekkel támasszunk alá különböző emberi békejelszavakat. A keresztyének is benne vannak nyomorúságokban, erőfeszítésekben és vitákban, de Őbenne mégis békességük lehet (Jn 16,33). Ugyanakkor tudják, hogy csakis a visszajövő Krisztus teremt majd végleges viszonyokat, amikor a természet is visszanyeri a béke állapotát (Ézs 2,4 és 11,6-8). Addig azonban a keresztyének feladata, hogy teljes szívvel és erővel fáradozzanak annak érdekében, hogy embertársaikat Istenhez való megtérésre és Isten iránti engedelmességre hívják. Kiváltságunk, hogy minden problémánkat Isten elé vihetjük imádságban: „…hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben” (1Tim 2,1-6). Így teremthetnek azok, akiknek békességük van, hathatós békét ebben a világban. F. Sch.

13

A naptárunk már egészen elvékonyodott Egyik unokánk nemrégiben csodálkozva megjegyezte, ahogy ránézett a leszakítós falinaptárra: „Nini, a naptárunk már egészen elvékonyodott!” Amikor megkérdeztem tőle, hogy miért érdekes ez neki, azonnal jött a válasz: „Hamarosan itt a karácsony, és akkor megkapom ajándékba a kerékpárt.” A lakásunkban van egy kép a falon, amely apámat ábrázolja, amint a tágra nyitott ablaknál áll. Négy éven át állt ott minden délelőtt 10 és 11 óra között, és várta a postást. Apám a nővérétől várt levelet, aki ez idő tájt Közép-Afrikában volt. Várakozása figyelmeztetés számomra, hogy én is – bizonyos értelemben –, úgy tegyek, mint egykor apám: tárjam Isten elé szándékaimat, szorongásaimat, bizonytalanságomat a jövőt illetően, és várjam bizalommal és csendben Isten válaszát és cselekedeteit. Ha jól meggondoljuk, életünk minden napját várakozás jellemzi. Újabb és újabb kívánságok, várás és elvárás húzódik végig vörös fonalként minden ember életén. A fiatalabbak vágyai természetesen más dolgokra irányulnak, mint az idősebbeké. Valamiképpen azonban kapcsolatban vannak a mindennapi eseményekkel, személyes élményeinkkel, külső és belső állapotunkkal. Nincs olyan ember, aki semmit

14

sem várna. Még azok is, akik ezt mondják: „Én már nem várok semmit az élettől” – még ők is várnak valamit: a halált. A várakozást egyenlőnek lehet tartani a reménységgel. De ahol már nincs reménység, ott csak a halál marad. „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsoltár 90,12) A Biblia beszél olyan emberekről, akik ilyen várakozó magatartásban éltek. Szemléletes képekben mutatja be, hogy olykor nagy árat fizettek azért, hogy várakozásuk beteljesüljön. Ezzel bizonyították, hogy várakozásuk mély és őszinte volt. A várakozásnak és elvárásnak különböző módjai és kifejezésformái vannak. Van például türelmetlen és kétkedéssel teljes várakozás. Van sürgető, kellőképpen át nem gondolt várakozás. Van azonban hívő, megvigasztalódott várakozás, és van bizonyos határozott és tévedhetetlen várakozás. De beszél a Biblia hamis, csalódást eredményező várakozásról is. Ez utóbbi esetében a lélek kívánsága nincs összhangban Isten akaratával, vagy pedig nem hajlandó azt elfogadni, amit Isten válaszol. De minden várakozásban közös, hogy az ember olyasmit vár, ami még nincs a birtokában. Vagy olyasmi után vágyakozik, amit önerőből nem tud megszerezni, sem pénzen megvásárolni nem képes. Ilyenkor keres valakit, aki segíteni, a dolgokon változtatni, vagy adni tud. Mi melyik úton járunk,

hogy vágyva várt célunkat elérhessük? Mire vágyunk a mai napon? Honnan várunk segítséget? Habakuk próféta személyében olyan emberrel találkozunk, aki kívánságaival, panaszaival és félelmeivel jó helyre fordult. És Habakuk segít nekünk is, hogy zavartalan kapcsolatba juthassunk erős segítőnkkel, Istennel. Könyvében ír a maga őrtornyáról, ahová felmegy, hogy Istenével csöndben elbeszélgessen, és választ kapjon tőle kérdéseire. Ilyeneket kérdez tőle: „Miért?”, „Meddig még?” Utána pedig csöndben vár. És ebben a csöndben megtelik Isten hűsége iránti álmélkodással. Felismeri, hogy Isten mindig és minden időben nagyobb volt, mint az ínsége. Isten erős kézzel megoldotta minden problémáját. Talán mi magunk is látszólag kilátástalan helyzetben vagyunk, életünk és családunk problémái szívünkre nehezednek. Talán egy súlyos betegség, vagy éppen a halál mélységes szakadékában járunk. Ilyenkor Isten az élményekben és tapasztalatokban gazdag múltunkra fordítja figyelmünket. Emlékeztet arra, hogy akármilyen mélyre estünk is, mindig alattunk tartotta védelmező kezét, és soha nem engedte meg, hogy kiessünk belőle. Vagy talán olyan élethelyzetbe kerültünk, amikor az egykor nagy családi, rokoni és baráti kör leszűkült. Nincs immár erőnk, hogy új kapcsolatokat teremtsünk, új kötelezettségeket vállaljunk. De Isten tudatja velünk, hogy Ő maga az, aki leoldoz földi kapcsolatainkról, hogy ezzel egyre jobban megerősítse bennünk a vágyat örökkévaló hazánk iránt: „Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük” (Zsid 13,14). Isten megmutatja a sok, leszakított naptárlapot, és ezt mondja: „Íme, elmúltak napjaid, amelyeken nevettél és sírtál, ültettél és arattál, újat építettél, és régit leromboltál. Adtam neked békés napokat, amikor örvendezhettél a teljes életnek, a szeretetnek, és adtam háborús és viharos napokat, de soha

Vetés és Aratás

egy pillanatra sem veszítettelek szem elől. »Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem« (Zsolt 32,8b). Mindig adtam neked éppen annyi erőt, ami arra a napra elég volt. Hordoztalak magasságokban és mélységekben. Tegnap veled voltam, hogy megáldjalak, ma veled vagyok, hogy segítsek, és holnap is veled leszek, szeretetemben rejtelek el, hogy a célhoz elsegítselek. Ezért ne aggodalmaskodjál!” Emlékezzünk csak a betániai Mártára és Máriára! Elvárták, hogy az Úr azonnal gyógyítsa meg a fivérüket. Márta várakozása csalódásba csap át, amikor Jézus nem cselekszik úgy, ahogyan remélte. Márta elég jól ismeri az Urat ahhoz, hogy tudja: az Úr Jézus tud segíteni és gyógyítani, de ő maga nem tud túllátni a helyzetből fakadó kívánságán. Jézusnak kell figyelmeztetnie erre: „Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?” (Jn 11,40) Isten dicsősége nagyobb, mint a mi kívánságaink és elvárásaink valaha is lehetnek. Dicsősége legragyogóbban a halál utáni életben és a halál felett aratott győzelmében tündöklik fel. Isten arra hív fel bennünket, hogy várjuk az Ő dicsősége megjelenését. Isten dicsősége mellett jelentéktelenné válnak tulajdon szükségleteink, és nem írunk elő Istennek hosszú kívánságlistát, nem írjuk elő neki, hogyan és miként cselekedjék. Csak bízzunk abban, hogy az Ő dicsősége többet jelent számunkra, mint bármi, amit magunknak elkérhetünk, vagy akár el is képzelhetünk. Ha csöndben megállunk Istenünk előtt, akkor először is elé kell tárnunk a számára hozott ajándékainkat: dicséretünket és hálaadásunkat, Isten nagyságának fel- és elismerését. S miközben a királyok Királya előtt hódolunk, megtörténik, hogy saját kívánságaink a minimumra zsugorodnak. Az is világos lesz, hogy kívánságaink rövid életűek, szeszélyesek voltak, csak pillanatnyi érzéseink diktálták, állhatatlanok voltak, mert nem volt mélyebb alapjuk. Az

2015. évi 3. szám

igaz, valós kívánságok mindig a lélek mélyének őszinte várakozásából fakadnak, nem pedig felszínes, átmeneti problémákból. Az Isten előtti elcsendesedés nyugalommal tölt el, és megtanít várni. Az isten előtti csendben leszünk megajándékozottak. Ő soha, senkit nem bocsájt el üres kézzel. Érdemes év végén végignézni naptárunk leszakított lapjait! Sok minden jut majd eszünkbe, amelyben felfedez-

hetjük Isten dicsőségének nyomait. Ekkor nem esik nehezünkre, hogy a ránk következő napokra elsősorban ne kívánságaink beteljesedéséért könyörögjünk, hanem azért, hogy Isten mutassa meg nekünk az Ő dicsőségét! Ő pedig ezen túl megadhatja nekünk mindazt, amit csak szívünk kíván. B. G.

Lehull a lepel… Arcodról, ha lehull a lepel, Újra Isten képmása leszel. Lényed átjárja a SZERETET, S betöltheted küldetésedet. Ámen. Pusztainé Zsófia

Egy rendkívül aktuális figyelmeztetés, amely már beteljesedett! „… Meg vagyok győződve, hogy az eljövendő évszázadok legnagyobb veszélyei a következők lesznek: – egy vallás a Szent Szellem nélkül, – keresztyénség Jézus Krisztus nélkül, – megbocsátás bűnbánat nélkül, – megváltás újjászületés nélkül, – politika Isten nélkül, – és egy úgynevezett menny a pokol nélkül.” 1865 körül mondta William Booth, az Üdvhadsereg megalapítója.

15

„Énekeljetek az Úrnak új éneket, ...áldjátok az Ő nevét;  hirdessétek napról napra az Ő szabadítását!” (Zsoltárok 96,1-2)



                      





.



Szöveg és dallam: Soproni János

       

Széj  jel  jártam a vi  lág  ban, de sok  sok jaj  ra ta  lál  tam. Széj  jel  jártam a vi  lág  ban, de sok  sok könny  re ta  lál  tam.



                       











Bú  san jár  nak az em  be  rek, mert hi  ány zik a sze  re  tet. Meg  fá  rad  tak az emberek, csak sír  nak és nem ö  rül  nek.  .    

                       

                               U  ram, ta  níts meg sze  ret  ni,







szí  vem  ből mindent ki  vet  ni:



le  gyen harag vagy ne  hez  te  lés, hadd tud jak jobban sze  ret  ni!

 3 Taníts meg szívből örülni, a terheket mind letenni; ha próba jönne, még oly nehéz, hadd tudjak benned pihenni! 4.Taníts a hitben megállni, erőre benned találni!

Amíg ölel és hodoz e kéz, előre menni nem nehéz.

5. Taníts meg jobban szeretni, Tebenned bízni, remélni!

Szívem, a szám és az életem dicsérjen Téged szüntelen!

A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány adásai délelõttönként, 10.30-11.00 óra között a 41 méteres rövidhullámon (7215 kHz); este, naponta 20.25-21.00 óra között az 1395 kHz-es (215 m-en) középhullámon. Az evangéliumi adásokra hívjuk fel rokonaink, ismerõseink és szomszédaink figyelmét is! A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány lapja az „Antenna”, amely a következõ címen igényelhetõ: MERA, H-1428 Budapest, Postafiók 4. Web: www.mera.hu; e-mail: [email protected]

16

Vetés és Aratás

Jöjj hozzám! „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha” (Jn 6,35). Amikor Jézus a Földön élt, arra kérte az embereket, hogy jöjjenek hozzá, és még ma is hívja őket. De mit készített számunkra Ő és az Atyja a mennyben, amire szükségünk van? Üdvösséget Jézus az egyetlen út a bűnbocsánathoz és a mennyei reménységhez, „…hogy aki hisz, annak örök élete legyen Őben­ne.” (Jn 3,15) Törekvést (engedelmességet) Egész szívünkkel, elménkkel és erőnkkel kell Jézust követnünk. „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem.” (Mk 8,34) Vigasztalást Próbatételünkben vagy szomorúságunkban Ő a „…minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban...” (2Kor 1,3) Bölcsességet A sajátunknál több bölcsességre van szükségünk a döntéseinkben. „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.” (Jak 1,5) Erőt Amikor elfáradunk, akkor jöhetünk hozzá: „Az Úr az Ő népének erőssége…” (Zsolt 28,8) Gazdag életet A teljes élet az Úr Jézussal való kapcsolatban található meg. „…én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek” (Jn 10,10). Hogyan kerüljek közelebb Istenhez ma? Jézus azt mondta: „Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el” (Jn 6,37). Jöjj! Az Úr Jézus örök életre hív minket! Az Úr Jézus csodatételét követő nap után, amikor emberek ezreinek elegendő volt öt kenyér és két hal, a tömeg megkérdezte tőle: „És te milyen

2015. évi 3. szám

jelt mutatsz, hogy miután láttuk, hig�gyünk neked? Mit cselekszel? Atyáink a mannát ették a pusztában, ahogyan meg van írva: Mennyei kenyeret adott nekik enni” (Jn 6,30-31). Ez lényeges kérdés, mert ugyanaz az embercsoport kérte most a jelet (legalábbis a csoport egy része), akiket Jézus előző nap jóllakatott. Azt követelték, amiben őseik részesültek, akik mennyei kenyeret ettek a pusztában. Csak azt látták, hogy az Úr Jézus csodálatosan gondoskodott a kenyérről, de hitük hiányzott, hogy elfogadják Őt, aki az volt, akinek mondta magát, vagyis az élet kenyere. Anne Cetas (ODB)

Adakozás „Az Isten többet adni kész, Mint hinné emberész.” Így szólnak az énekíró szavai, De kevesen tudják ezt elmondani. Csak azok nyilatkozhatnak ekképpen, Akik tapasztalták nemrégen. Istennek hatalma van mindenre, Mégis várja, hogy higgy benne. Javaival vesz körül, megáld gazdagon, Bő választékod van az asztalon. Kegyelemből sok mindent kaptál, De abból vajon mennyit adtál? Neked is többed lesz, ha adsz, És nem csak adósa maradsz. Engedd, hogy tapasztalatod gyarapodjon, Jó cselekedeted az Úrnál kamatozzon. Ő a jókedvű adakozót szereti, S gyermekeit figyelmesen vezeti. Adj hálát Neki mindenér’, Bármit is adjon – kincset ér! Bokor Anikó

17

„Elegem van” – sóhajtott fel az ikrek anyja. „Egy pillanatra sem tehetem ki lábamat a szobából, már elkezdődik a visítozás, verekedés, törés-zúzás. Hogyan lehetne ezeket az ikreket megváltoztatni? Az örömhír megváltoztatta őket. Jancsi megértette, hogy az Úr Jézus azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. És kérte Őt: „Ments meg engem, és a gonosz szívemet tedd jóvá!” Pisti megértette, hogy az Úr Jézus a kereszten azért halt meg, mert ő önző és méregzsák. Azt mondta: „Bocsáss meg, hogy mindig kínoztam a testvéremet, add, hogy minden másképp legyen!” Íme itt az eredmény! Egyszer nagyapa beteg lett, anyának el kellett mennie hozzá. Ezért az apa készíti el a vacsorát, és ő fekteti le a két fiút. Nehéz szívvel, majdnem sírva fekszenek le. – Jancsi, én félek, ha anya nincs itthon. – Én is, de talán imádkozni kellene, ahogy ő tanította nekünk! És máris az ágy előtt térdelnek mind a ketten: „Úr Jézus, áldd meg anyát! Add, hogy nemsokára hazajöjjön! Vigyázz ránk, és adj nekünk jó éjszakát! Ámen.” K is olvasóm, mit gondolsz, ha Isten a felnőttek imáit meghallgatja, miért ne hallgatná meg a gyerekekét is? Sőt, még kedvesebbek előtte a gyermekek imái. „Minden gondotokat neki mondjátok el, mert Ő segít nektek!” Ezt az ígéretet az 1Péter 5,7-ben találjátok. Egy évvel később egy napon iskola után Rudi gúnyolódva kérdi az ikrektől: – Ugyan, mondjátok már, miért nem akartok puskázni a dolgozatíráskor? Így tanulás nélkül is jó jegyeket lehet szerezni. – Hm... – Feleljetek már! Egészen megkukultatok? Csak nem vagytok gyávák? – !!! Mondd meg neki te, Jancsi! – Mi nem... mi nem akarunk puskázni, mert ezzel megszomorítjuk az Úr Jézust. Ő azonnal megtudná. – És tudod – teszi hozzá Pisti –, mi kérni szoktuk Őt, hogy segítsen meg minket az iskolában, és Ő segít is, ezért nem vagyunk rászorulva, hogy a szomszédéról másoljuk a dolgozatot. Ha

18

Vetés és Aratás

puskáznánk, nem mernénk többé imádkozni. A hazug emberen Jézus nem segít. – Így van – erősíti meg Jancsi –, és nemrégen tanultunk egy bibliaverset: „Az igazak könyörgése kedves neki!” Példabeszédek könyve 15. rész 8. verse. Erre már Rudi sem tudott mit válaszolni, csendben otthagyta őket.

Kedves Gyerekek! Isten a hitet keresi a te szívedben is. Hiszel az élő Istenben és a Fiában, Jézusban, aki a te szabadítód is szeretne lenni? Ha még nem kérted Jézust, hogy tisztítsa meg szívedet az Ő tiszta vére által, most megteheted imában. Isten figyel rád, és ha őszintén bánod bűnödet, Ő megbocsát. Akkor te is igaz leszel Isten előtt, tiszta minden bűntől. Tanuld meg te is ezt a bibliaverset:

„Az igazak könyörgése kedves neki!” Példabeszédek könyve 15. rész 8. verse

Fejtörő Törd a fejed! Melyik ábra hiányzik az üres négyzetbõl? Ha rájöttél, tegyél egy pipát a kép mellé, a kis körbe!

2015. évi 3. szám

19

A dallamot egy sikeres jogász és kiemel­kedő zenész, Charles C. Converse komponálta. Képzettségét a lipcsei konzervatóriumban sze­rezte, ahol mestereitől a legjobb ajánlásokat kapta. Ira D. Sankey így ír az ének történetéről: „Kezembe került egy csokor vasárnapi iskolai ének, ezek között találtam a Hű barátunk Jézus kezdetűt. Nagy hatással volt rám, és rögtön odaültem a hangszeremhez, hogy eljátsszam. Olyan gazdag áldást jelentett, hogy elhatároz­ tam, megjelentetem az új evangéliumi énekes­könyvben. Ezért visszakértem a kéziratot, amelyet már eljuttattam a nyomdászhoz.” Ez az ének, amely utolsónak került bele a gyűjte­ménybe, népszerűbb lett az összes többinél. Sok nyelvre lefordították, és az egész világon ugyanazzal a dallammal éneklik. Sankey, aki az áldott evangé­listának, Moodynak volt az énekese, 1875-ben szenteste egy gőzösön utazott felfelé a Delaware folyón. Csodálatosan tiszta, csillagos este volt. A hajó fedélzetén sok utas gyűlt össze. Ekkor valaki megkérte Sankeyt, hogy énekeljen el egy éneket. Sankey felállt a hajó egyik nagy kéményére, és csendes imádságban tekintetét az ég felé, mennyei Atyjához emelte. Úgy gondolta, hogy egy karácsonyi éneket énekel, de Isten Szelleme úgy indította, hogy a Hű barátunk Jézus címűt kezdje el. Az emberek el­csendesedtek, és mélyen megragadta őket az ének. A csendes folyó felett nagy erővel hang­zott a szöveg és a dallam: Ér-e kísértés vagy próba? Háborúság zaklat-é? El ne csüggedj ám miatta, vidd imában Őelé!...

HŰ BARÁTUNK Ó, mi hű barátunk Jézus, hordja bűnünk, bá­natunk. Mily dicsőség, hogy nevében Istenhez fordulhatunk! Mennyi békét elveszítünk, sírva hordjuk sok bajunk, s mind azért, mert hő imá­ban Őhozzá nem fordulunk! Ér-e próba vagy kísértés? Háborúság zaklat-é? El ne csüggedj ám miatta, vidd imában Őelé! Volt-e már ily hű barátod, gondod így ki fölveszi? Látja minden gyöngeséged: tárd ki bátran Őneki! Nyomja-é bú gyönge vállad? Földi bánat terhel-é? Drága Megváltód az orvos: vidd imában Őelé! Megvet, elhagy, kit szerettél? Vidd imában Őelé! S Ő két karja közt ölelve visz a békesség felé. Ez az evangéliumi világ egyik legismertebb éneke. Már nagyon sok embernek jelentett gazdag áldást. Szöve­gének szerzője Joseph Scriven, aki nagyon bensőségesen szerette az Úr Jézus Krisztust, és imádkozó életet élt. Bárcsak mindenki, aki ezeket a sorokat olvassa, engedné, hogy Isten megérintse a szívét, és imádkozó emberré tegye! „Keressétek az Urat, amíg megtalál­ható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!” (Ézs 55,6) Joseph Scriven Dublinban született 1820ban, és 1886-ig élt. Huszonöt éves korában ki­ vándorolt Kanadába. Menyasszonya, röviddel házasságkötésük előtt, vízbe fulladt. Ez Scri­vent arra indí­totta, hogy életét és vagyonát az Úr Jézus Krisztus szolgálatára szentelje. Művelt ember létére délutánonként gyakran egy Port Hope nevű helység utcáin lehetett látni egy­szerű munkásnak öltözve, fűrészbakkal és fű­résszel felszerelkezve. Kizárólag szegény és beteg embereknek vállalt fűrészelést in­gyen. Ezt az éneket egyébként beteg édesanyja vigasztalására írta. Soha nem gondolt arra, hogy valaha is kiadják. Amikor egy­szer beteg volt, felolvasta ezt a verset a szom­szédjának. Később egy másik szomszéd meg­kérdezte tőle, igaz-e, hogy ezt az éneket ő sze­rezte. Ekkor így válaszolt: „Az Úr Jézus és én, mi írtuk ezt együtt.”

20

Amikor az ének véget ért, egy férfi odament Sankeyhez, és megkérdezte:

Vetés és Aratás

– Szolgált ön valaha a hadseregben? – Igen – válaszolta Sankey –, 1862 tava­szán. – Emlékszik még arra, amikor egy tiszta, csillagos éjszakán őrségben volt? – Igen, emlékszem rá – felelte Sankey –, és na­ gyon elcsodálkozott. – Én is jól emlékszem – mondta az idegen. – Ami­kor láttam önt, hogy ott áll az őrségben, azt mondtam magam­ban: „Ez az ember nem megy el innen élve!” Fel­emeltem a fegyveremet, és célozni akartam. Én teljesen fedezékben voltam, önre pedig rásü­tött a hold. Abban a pillanatban felemelte a te­kintetét az égre, ugyanúgy, ahogy az előbb tette, és elkezdett énekelni. Ez magával raga­dott. Ezért leeresztettem a fegyveremet. „Meg­várom, amíg elénekli az éneket – mondtam ma­gamban –, és csak utána lövöm le. Nem hagyom, hogy elmene­küljön előlem!” Az ének, amelyet akkor énekelt, ugyanaz volt, mint amit az előbb éne­kelt. Tisztán értettem a szavakat: Ér-e kí­sértés vagy próba? Háborúság zaklat-é? El ne csüggedj ám miatta, vidd imában Őelé!... Amikor befejezte az éneklést, nem voltam képes magára lőni. „Annak az Istennek, aki képes meg­ őrizni ezt az embert a biztos haláltól, nagynak és hatalmasnak kell lennie!” – gondoltam már akkor is. Ez régen történt, de amikor most megláttam, hogy itt áll és imádkozik, felismertem. Az éneklése újra szíven talált, és most már belátom, hogy elveszett vagyok. Ké­ rem, segítsen most, hogy gyógyulást találjak beteg lelkemnek. A mélyen megindult Sankey megölelte ezt az embert. Megmutatta neki az utat az igaz és egyetlen Megváltóhoz, Jézus Krisztushoz. És azon az éjszakán ez az idegen férfi megbánta a bűneit, és hitre jutott Jézus Krisztusban, mint személyes Megváltójában. Te, aki ezeket a sorokat olvasod, ismered-e az Úr Jézus Krisztust mint hű barátodat? Ha nem, keresd addig, amíg meg nem találod! Őt a Bibliában lehet megtalálni. W. H. nyomán „Az Úr Jézust sokan szeretnék követni mint nagy tanítót vagy nagy reformátort, de nem mint megfeszítettet.”

Egy új barát „Titeket azonban barátaimnak mon­da­lak…” (Jn 15,15) Miközben Európából visszafelé repültem Amerikába, a mellettem levő ülésen felfigyel­ tem egy kislányra, aki megállás nélkül beszélt hozzám, amióta elfoglalta helyét a repülőgép­ ben. Elmondta családja történetét, beszélt a kiskutyájáról, akit a repülőgép tárolójában utaztattak. Izgatottan utalt minden körülöttünk történő dologra: „Ezt nézd! Azt nézd!” Nem tehettem róla, de arra gondoltam, hogy igen hosszú repülőút lesz számomra az a nyolc óra! Azután egyszer csak hirtelen elcsen­ de­ se­dett. Magára húzta a takarót, így azt gon­ dol­hattam, hogy aludni ké­szül. A helyzetet ki­hasz­nálva, gyorsan kezembe vettem a könyvemet. De mielőtt ki­nyithattam volna, éreztem, hogy egy kis kö­nyök az oldalamat ütögeti. Le­néz­tem, és láttam a kislány kezét, aki újra meg­szólalt: „Joe bácsi, akarsz a barátom lenni?” És én olvadozó szív­vel válaszoltam: „Hát persze, legyünk bará­tok!” Az élet zűrzavaraiban, amikor békes­ség után vágyakozunk, az Úr Jézus felénk tárja át­szögezett kezét, és arra kér bennünket, hogy legyünk a barátai: „Titeket azonban bará­ta­im­ nak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek” (Jn 15,15). Választás előtt állunk: önmagunkhoz fordu­ lunk, vagy megnyitjuk szívünket a határ­talan szeretet és irányítás barátsága felé. Az Úr Jé­zus azt szeretné, hogy örökre a ba­rátunk le­gyen, hiszen Őrá mindenkor szá­mít­hatunk, Őáltala bizalommal mehetünk mennyei Atyánk elé, ahogyan ezt az énekíró is kifejezi: Ó, mi hű barátunk Jézus, Hordja bűnünk, bánatunk. Mily dicsőség, hogy nevében Istenhez fordulhatunk!

Joe Stowell

(Mézcseppek – Evangélium Kiadó)

2015. évi 3. szám

21

A mennybe vezető út Mindenki bűnös és vétkezett Ádám utódai­ ként – aki engedetlen lett Istennel szemben – soha nem juthatunk a mennybe, Istenhez. Ugyanis mindnyá­jan vét­ keztünk és bűnösök vagyunk – kivétel nélkül (Róm 3,23). Isten, mivel Ő szent, nem enged a közelébe, és nem vállal kö­zösséget velünk. Isten szentsége abban is megmutatkozik, töb­ bek között, hogy nem nézi el a bűnt, a gonoszt (Hab 1,13). Mi már bűnösként születtünk, ami azt je­ lenti, hogy romlott természetünk van. Azon­ ban ennél még többről van szó. Minden ember a saját felelős­ségére is vétkezett. Tehát bűn minden olyan gondolat, be­széd és cselekedet, amelyet az ember saját aka­ ratából, Isten­ től függet­lenül tesz. Ádám engedet­lensége által jött be a bűn a világba, és annak következmé­ nye a halál (Róm 6,23), és ez a halál min­den emberre elhatott, mivel mindnyájan vét­keztek (Róm 5,12). Ezáltal a menny minden ember előtt bezá­ rult. Bűneink miatt Isten haragja van rajtunk. El­vesztünk. Minden helyzet, kísérlet arra, hogy helyzetünket megjobbítsuk (pl. jó cseleke­ detek által), hiábavaló. A jó cselekede­tek soha nem tudják a rosszat meg nem tör­téntté tenni. Ennek következményeként örökre el lennénk választva Istentől, ha nem Ő maga lenne a sze­ retet (1Jn 4,8.16). Ezért Isten­szeretete már a Föld megteremtésekor egyedülálló tervvel állt elő, amellyel a bűn problémáját megoldja, jól­ lehet mi még sehol nem voltunk.

Isten talált egy jóvátételi módot Ahhoz, hogy a mennybe juthassunk, szüksé­ ges, hogy tiszták legyünk a bűn minden szen�­ nyétől. Mivel önmagunkat sem megtisztí­tani, sem megmenteni nem tudjuk, jönnie kel­lett valakinek, aki megszabadít minket a bűn ter­ hétől. Ennek a személynek bűntelennek kel­ lett lennie, aki e tulajdonsága által vállalja, hogy helyettesként a bűnterheinket kifizeti. Ezért ez az ember nem lehetett Ádám utóda, mint amilyenek mi is vagyunk. A szabadítás­

22

nak kívülről, e bűnbe esett teremtésen kívül kel­lett eljönnie. Ezért Jézus Krisztus, az örök Is­ten Fia személyében jött el, aki testet öltött ma­gára. E testben Ő képes volt Istent a Föl­ dön megdicsőíteni. Ezáltal volt képes szenved­ ni, sőt meg is halni. Krisztus a Földön bűntelen életet élt, jólle­het körülményei, ellentétben Ádámmal, összeha­ sonlíthatatlanul nehezebbek voltak. Bűntelenül ítélték halálra, gúnyolták ki, kí­ nozták meg és végül feszítették keresztre. Mi­ után kitartott a legnagyobb szenvedésben bűn­ telenül, még csak nem is tiltakozott, sőt kínzói és gyilkosai számára bocsánatért imádkozott (Lk 23,34), akkor három óráig tartó sötétség borult az egész földre. E három óra alatt a szent Isten elítélte és megbüntette a Fiát olyan bűnök mi­att, amelyeket Ő soha nem követett el. Sőt Is­ten bűnné tette Őt: „...hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne” (2Kor 5,21). Ebben a három órában Isten elfordult egyszülött Fi­ ától, nem válaszolt se­gély­ki­áltására, kérésére. Végül Jézus így kiáltott: „Elvégeztetett!” El­ végezte munkáját, Szellemét átadta Atyjának kezébe, és ha­lálba ment (Jn 19,30). A halálát követő harmadik napon – az Ő isteni hatalmá­ val – feltámadt a halálból, és negyven nappal később vissza­ment Atyjához a mennybe.

Az embernek el kell fogadnia Jézus Krisz­tust mint szabadítóját Ezzel megnyílt az út az elveszett bűnös szá­ mára, hogy eljuthasson Istenhez. Ma Isten minden embernek felkínálja a szabadulást a bűntehertől. Ehhez az szükséges, hogy a bűnös az Úr Jézust fogadja el szemé­lyes helyettesé­ nek az Isten előtti peres ügyé­ben. A Biblia ezt „az Úr Jézusban való hitnek” nevezi. Tulajdonképpen nagyon egyszerű dolog megtérni. Mindenki képes rá, ha megérti, hogy elve­szett, és szabadítóra van szüksége.

Vetés és Aratás

Összefoglalás: 5 lépés a mennybe vezető úton A következő 5 lépésben szeretném felvá­ zolni ne­ ked az utat, amely visszavisz téged Istenhez. Ezt ne úgy értsd, mint egy törvényt, amelyet ha pontról pontra betartasz, akkor a mennybe jutsz. Törekedj arra, hogy valóságo­ san és őszintén eljuss Istenhez! Isten minden bűnödet meg szeretné bocsátani. Kérd Istent őszintén, nyissa meg szemedet és szívedet, hogy megláthasd, hogyan is látja Ő a te életedet, és akkor kész le­szel megragadni Isten ajánlatát. El kell ismerned a bűneidet! Ehhez fon­tos, hogy meglásd, mi is a bűn Isten szemében. Vedd csak elő a Tízparancsolatot (2Móz 20,1-17), és gon­ dold át, életed mely területein nem vetted figyelembe Isten tekintélyét, legyenek azok hazugságok, vágyak, szavak, cselekede­tek vagy gondolatok. Arra is gondolj, hogy a jó tettek elmulasztása is bűn (Jak 4,17). Továbbá min­ den, amelyet nem hitből (Istentől függve) tet­ tél (Róm 14,23). A legjobb, ha veszed a mo­ biltelefonodat vagy egy jegyzetfüzetet, és fel­ jegyzel minden bűnt. Nyugodtan írd mellé, te hogyan látod, milyen gyakran tetted azt meg (hetente vagy naponta). Ez segít, hogy ráláss a helyzetedre. Meg kell ítélned bűneidet saját magad előtt, és szakíta­nod kell azokkal! Ha sikerült áttekintést kapnod bű­ neidet illetően, gondolj arra, milyen borzal­ mas egyetlen bűn is Isten szemében: Ádám egyetlen bűn miatt szakadt el Istentől, és emiatt kel­ lett az Istentől megáldott helyet, az Édenkertet elhagynia. Neked is a bűneid miatt kell az örök­ kévalóságot Istentől távol eltöltened! A bűn olyan szörnyű Isten szemé­ ben, hogy szere­tett Fiát adta oda, hogy ezért megbüntesse, és ezért kellett elfordulnia tőle. Ezt a bűnt kell el­ítélned, és az ítélet azt jelenti, hogy el kell hagynod azokat (Péld 28,13). Bor­ zalmas terhek­nek fogod érzékelni, amelyektől szabadulni kí­vánsz. Konkrétan pl. ez azt jelen­

1.

2.

2015. évi 3. szám

ti, hogy Isten szemében egy tisztátalannak ítélt kapcsolatot, amelyben élsz, azonnal múlttá kell tenned. A szívben ezt a változást a Biblia „megtérésnek” (az értelem meg­változá­sának) nevezi (Róm 12,2). Be kell vallanod bűneidet Istennek! Minden vét­ket, amely nyilvánvaló lett számodra, vidd a Golgota kereszt­ jéhez! Ott ki­pakolod az úgynevezett „bűn-háti­ zsákod”, min­den bűnt néven nevezve. Megval­ lod azokat úgy, mint a szent Isten ellen elköve­ tett sérelmeket, és azt mondod: „Őszintén saj­ nálom, megbánom!” Odahelyezed azokat arra a helyre, ahol Isten az Ő Fiát ezekért elítélte. Lehetséges, hogy ez né­melyeknél sok időt vesz igénybe, de használd ki az időt, és tedd meg ebben a pillanatban! Hinned kell az Úr Jézus Krisztusban! Ez a hit nemcsak az Ő történelmi személyé­ben való hitet jelenti, hanem úgy kell Őt látnod, mint személyes helyettest a te bű­ne­i­dért, amelyekért Isten ítélete Őt súj­ totta a Gol­gota keresztjén (Róm 3,21-26; Gal 2,16). Mi­vel Ő szenvedett, és életével fizetett, te szabadon elme­hetsz, tiszta vagy minden bű­ nödtől. Most már képes vagy Isten jelenlétébe jönni. Fontos a hála A hála igazolja befoga­dásodat. Is­ ten iránti hála azért, hogy most már az Ő gyermeke lehetsz, mivel elfogadtad az Ő Fiát szabadítódnak (Jn 1,12). Köszönd meg az Ő kegyelmét, az örök életet, minden bűnödért a bocsánatot és azt, hogy mostantól szabad és biztos a belépésed a mennybe (Kol 1,12-14).

3.

4.

5.

Azzal szeretném befejezni, hogy mind a mennybe, mind a pokolba csak ön­kéntesek ke­ rülnek. Isten senkit sem kényszerít arra, hogy térjen meg. Ő meghív, kér és segít is, ha aka­ rod. Ha te eddig nem tetted meg, gondolkozz el azon, nem érdemes-e Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának ajánlatát még ma elfogadnod? Talán holnap már túl késő lesz! Matthias Caspari (Folge mir nach c. füzetből)

23

Pál Damaszkusz előtt Saul (Pál) kísérői mit láttak, mit hallottak a damaszkuszi úton? Álltak vagy a földre estek? Az apostolok cselekedeteiről írt könyvben há­ romszor is találkozunk Pál apostol megtéré­ sének leírásával. A különböző alkalmakkor történt leírásokban vannak bizonyos eltérések, kihagyások. A figyelmes bibliaol­vasók az össze­ hasonlításnál felteszik a kérdést, hogy Pál kísé­ rői valójában mit láttak, mit hal­lottak, hogyan viselkedtek, álltak vagy a földre estek? A Cselekedetek 9,7-ben ezt olvassuk: „A vele utazó férfiak pedig szótlanul álltak, mert hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak.” A 22,9-ben ezt: „Akik velem voltak, a fényt ugyan látták, de a velem beszélő hangját nem hallották.” A 26,1314-ben pedig ezt olvas­suk: „Déltájban az úton láttam, ó, király, amint a mennyből a Nap fényénél is ragyogóbb világosság sugároz körül engem és útitársaimat. Mikor pedig mindnyájan a földre estünk, egy hangot hallottam, amely így szólt hozzám…” A megoldással kap­csolatban gondoljuk végig a következőket. 1. Mindhárom leírás Lukács tollából szár­ mazik. Neki a különbségek nem jelen­tettek ellentmondást. Pál megtérésének hiteles­ségét nem tették kérdésessé, ezért nem is szük­séges teljes összhangba hozni az események le­fo­lyását. Ezt képviselik a tanúk és a források, amelyek ugyancsak tiszteletben tartották Lu­­kácsot és leírásait, és ez fontos az evangélium hitelességének szempontjából is. Pál Az apostolok cselekedetei könyvének fő alakja, akinek a személyisége a 9. résztől fogva egyre jobban előtérbe kerül, és a 13. fejezettől szinte az érdeklődés középpontjában van. Hogy a könyvben háromszor jelenik meg ennek az ese­

24

ménynek a leírása, így magától értetődik, hogy Lukács is észrevette a különbözőségeket. 2. Mit láttak a kísérők? Ők, ahogy Pál is, fényt láttak, amely ragyogott, mint a Nap. Ez pedig Isten jelenlétére utalt, de Pállal ellentétben (9,17; 22,14; 26,16) nem látták az isteni Személyt, aki kijelentette magát. Kí­sérői tanúságot tehettek Jeruzsálemben arról, hogy Pál Istennel találkozott, de nekik Jézus nem jelentette ki magát (vö. Csel 1,2; 3,22; 26,16). 3. Mit hallottak a kísérők? A görög szöveg­ben a „hallani” igének „megérteni” jelentése is van, ha a beszélőnek nemcsak a hangját halljuk, hanem értjük is a beszéd tar­talmát. Így például az 1Korintus 14,2-ben a „meg­érteni” szó van. Vagyis a nyelveken szólást mindenki hallja (mintegy akusztikus zúgást), de nem érti (vö. Ézs 36,11). Tehát a 9,7-­ben az útitársak akusztikai hangokat hallottak, de nem értették annak tartalmát. A szöveg összefüggésében ez megfelel an­nak a ténynek is, hogy a fényt látták ugyan, de a személyt, akiből a fény áradt, nem látták. Az Úr Jézus megjelenésének optikai és akusztikai kísérőjelenségeit csak homályosan, töredezet­ ten vehették tudomásul. A kiválasztott Pál ré­szére viszont világos és érthető volt, és ez lett alapja egész életének. 4. Álltak vagy a födre estek a kísérők? A 26. rész 4. verse szerint a hirtelen felvillanó fény mindannyiukat a földre vetette. A 9,8 és 22,11 szerint csupán Pált vakította el. A fény tehát Pál számára olyan volt, hogy megvakult tőle, de csak számára volt érthető a belőle hangzó beszéd. Feltételezhető, hogy a kísérők az első ijedelem és földre esés után felálltak, és bénultan hallgatták a számukra érthetetlen hangot, amely csak Pál számára volt érthető, isteni kijelentés. H. J.

„A fény, amely leleplez minket igaz valónkban, egyúttal felfedi előttünk Isten igazi lényét. Amikor ebben a világosságban felfedezzük mindazt a gonoszt, ami bennünk van, egyúttal felfedezzük az Őbenne rejlő végtelen jóságot is.” (Gondolatok) Vetés és Aratás

Egy igaz barát

Grafika: Kun Éva

Van barát, aki…

Mit mondtak Jézusról? Mit mondott róla Pilátus? „Én nem találok benne semmiféle bűnt.” (Jn 18,38) Mit mondott róla Júdás? „Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el.” (Mt 27,4) Mit mondott róla a százados, aki látta, hogyan hal meg ez az ember? „Bizony, Isten Fia volt ez!” (Mt 27,54) Mit mondott róla Keresztelő János? „Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!” (Jn 1,29) Mit mondott róla Péter apostol? „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.” (Mt 16,16) És Tamás? Íme, a vallástétele! „Én Uram, és én Istenem!” (Jn 20,28) Mit mondott róla Pál apostol? „Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.” (Fil 3,8) Mit mondtak róla a mennyei angyalok? „Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lk 2,11)

– barátod, amíg mindenben egyetértesz vele… – barátod, amíg hajlandó vagy vele együtt szidalmazni másokat… – barátod, amíg alkalom nem adódik, hogy az ellenségeiddel megbarátkozva, ellenségeddé ne legyen… – barátod, amíg nem kell rajtad segítenie valamiben… – barátod, amíg te tudsz segíteni rajta…

De van barát, – aki szeret minden körülmények kö­zött,

és testvéreddé lesz a nyomo­rúságban (Példabeszédek 17,17).

Megtaláltad már Őt? Ha igen, tudd meg, hogy Ő Isten ajándéka

számodra! Ha nem, tudd meg, hogy mégis van egy igaz barátod: JÉZUS, aki az életét adta érted. Ha akarod, találkozhatsz vele, és megismerheted Őt. Ő az, aki szeret, és régóta keres téged. IGEN! Személyesen téged! Csonka Józsefné

Mit mondott róla az Ő mennyei Atyja? „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” (Mt 3,17) Mit jelentett ki Önmagáról János apostolon keresztül? (Lásd: Jel 22,16; vö. Ézs 11,1-2) ÉS TE MIT MONDASZ RÓLA?

2015. évi 3. szám

25

GYAKRAN FELTETT KÉRDÉSEK

„Ki válogatta ki az evangéliumokat?”

1. rész

Gyakran kerül elő ez a kérdés, sokszor inkább állítás formájában, miszerint a négy evangélium nem megbízható beszámoló a keresztyénség eredetével kapcsolatban, mert sok más „evangélium” is íródott, ami közül az egyház hatalmi érdekeinek megfelelően választotta ki, szerkesztette meg a Bibliában található négy evangéliumot. Egy népszerű magyar internetes portálon is megjelent egy cikk pár hónapja (2015.), ami szerint az Újszövetség számos korai, bibliai tárgyú szöveg több évszázados válogatásának, szerkesztésének az eredménye. Állításuk szerint a Jézus életéről és tanításairól alkotott kép csak az ötödik században vált egységessé. A négy bibliai evangélium hitelességének kérdése a keresztyén hit alapjait érinti, ezért érdemes utánajárni, mi is az igazság. Nézzük most meg Dr. Peter J. Williams érveit, aki a cambridge-i Tyndale House igazgatója és a Cambridge-i Egyetem előadója! A témával kapcsolatban Williams megjegyzi, hogy az emberek bizonyítékokat akarnak látni. A probléma azonban az, hogy a bizonyítás a történelem- vagy az irodalomtudomány esetében nem úgy működik, mint a matematikában vagy akár a filozófiában. A matematikában bizonyos szabályokat követve el lehet jutni következtetésekre, hasonlóan a filozófiához, ahol működik egyfajta formális logika. A hétköznapi élet azonban nem egészen így működik. Ezért Williams hangsúlyozza a következetesség elvét, vagyis azt, hogy az evangéliumok megbízhatóságának kérdésében ne várjunk el több bizonyítékot, mint általában a történelmi kérdésekkel kapcsolatban, vagy amit a hétköznapi életben elvárunk. Sok dolog a hétköznapokban nem bizonyítható matematikai úton. Vegyük azt a kérdést, hogy szeret-e engem valaki! Fontos tudni, hogy valaki szeret minket. Tudjuk-e bizonyítani? Azt tudjuk, hogy a szüleink sokat tettek értünk, de hogyan bizonyíthatnánk, hogy például mindezt nem önző érdekből tették? Az, hogy nem tudunk mindent matematikai úton bizonyítani, azt jelentené, hogy nem lehet ezek-

26

ben hinni? Nem, hiszen valójában nagyon is logikus, ha hiszünk ezekben a dolgokban a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján. Vannak módszerek, amikkel például megítélhetjük egy ember megbízhatóságát. Ezért az evangéliumokkal kapcsolatban is meg kell vizsgálnunk azokat a bizonyítékokat, amelyek a megbízhatóságukat igazolják.

Az evangélium terjedése

Az evangéliumokra vonatkozó bizonyítékok előtt nézzük meg, hogyan terjedt el a keresztyénség, ugyanis ez adja a hátterét annak, hogy hogyan értékeljük az evangéliumok megbízhatóságát. Nem keresztyén írók igazolják, milyen gyorsan terjedt a keresztyén hit. Vegyük először Cornelius Tacitus római történetírót, aki már élt, amikor Kr. u. 64-ben nagy tűzvész pusztított Rómában! Írt arról, hogy valószínűleg Néró okozta a tüzet, és a keresztyéneket hibáztatta ezért. Írt arról, hogy milyen sok keresztyén van Rómában, és hogy üldözik őket a hitükért. Megerősíti, hogy a keresztyénség Júdeában kezdődött, és hogy Krisztusról nevezték el őket, akit Pontius Pilátus alatt feszítettek meg, aki ekkor helytartó volt Júdeában. Tehát kb. harminc év alatt a keresztyénség elterjedt Júdeából Rómáig. Nézzük meg azt is, hogyan ír ifjabb Plinius, aki Bithünia, a mai Északnyugat-Törökország, helytartója (legatusa) volt! A császárnak írt levelében Kr. u. 112 körül arról ír, hogy milyen sok keresztyén él azon a vidéken. Arról is beszámol, hogy milyen egy keresztyén összejövetel, és hogyan tartják Krisztust Istennek, akit imádnak. Beszámolójából kiderül, hogy kb. 80 évvel Jézus halála után a keresztyénség lényeges elemei ugyanazok voltak, mint ma, tehát nem évszázadok alatt alakultak ki. Ha a keresztyénség elterjedését vizsgáljuk, egy fontos következtetést levonhatunk: nem volt arra lehetőség, hogy új dolgokat csak úgy kitaláljanak, hozzátegyenek. Sokan gondolják úgy, hogy a kezdetek után sok minden hozzátapadt, átalakult a keresztyénség alapjaival kapcsolatban. Mondják, hogy először nem tanították Krisztus feltámadását, hanem ez csak később lett kitalálva. Mert – úgy érvelnek –, ha sokan adják tovább a történte-

Vetés és Aratás

János evangéliuma papirusz részlet

A négy evangélium

A médiában rendszeresen olvashatunk arról, hogy előkerülnek más „evangéliumok”. Miért részesítjük mégis előnyben a Bibliában található négy evangéliumot? Ezek azok, amelyeket Konstantin császár rákényszerített a népre a IV. században? Azt is mondják, hogy egy központi egyházi hatalom erőltette az emberekre a négy evangéliumot, hogy a IV. században volt egy nagy tanácskozás, a niceai zsinat, és talán azon választották ki a négy evangéliumot. A történelem azonban másról tanúskodik. Tudjuk, hogy miről tanácskoztak Niceában, vannak feljegyzések, de az evangéliumok kérdése nem volt közöttük. A valóság az, hogy a négy evangélium elfogadottsága nagyon nagy területen egyértelmű volt, mielőtt még bármilyen központi hatalom létrejöhetett volna, sőt a keresztyénség üldözött és hatalmi szempontból gyenge volt. Ha elmegyünk Dublinba, láthatjuk a négy evangélium egyik korai másolatát Az apostolok cselekedeteivel együtt. Ezek Kr. u. 225-ből eredetileg Dél-Egyiptomból származnak. Ez tehát igazolja, hogy már a niceai zsinat előtt 100 évvel megvolt a négy evangélium a mai formájában.

2015. évi 3. szám

GYAKRAN FELTETT KÉRDÉSEK A mai Franciaországban, Lyonban Iréneusz volt a püspök. Kr. u. 185 körül olyan természetességgel írt a négy evangéliumról, mintha a négy évszakról vagy a négy égtájról írna. Ennek alapján nehéz elképzelni, hogy bármi mást tekinthettek evangéliumnak ezeken kívül. Iréneusz Polükarposz tanítványa volt, aki János apostolé, aki pedig Jézusé. Az élete nem egy kényelmes egyházvezetői élet volt. Ahogy az elődje, ő is mártírhalált halt a hitéért. Látjuk, hogy nincs nagy időbeli távolság az eredeti üzenettől, és a sokat emlegetett hatalmi érdek szóba sem jöhet. Ha tovább vizsgálódunk, azt látjuk, hogy Kr. u. 175 körül egy Tatian nevű szíriai ember egy olyan összeállítást készített, ami a négy evangéliumot egyesíti kronologikus sorrendben (Diatessaron). A tanulság, hogy ő is a négy evangéliumot használta. Összefoglalva azt látjuk, hogy a bibliai evangéliumok nagy területen elterjedtek, mielőtt egy központi hatalom és az állammal való összefonódás kialakulhatott volna: Dél-Egyiptomban, Franciaországban és Szíriában is találunk példákat. A bizonyítékok azt mutatják, hogy a négy evangélium közös jellemzői voltak azok, amik hitelessé és elfogadottá tették őket a hívők körében. Valaki azt kérdezheti: de mégis, ki választotta ki a négy evangéliumot. Ez olyan mintha azt kérdeznénk, hogy ki választja ki a 100 méteres síkfutás olimpiai nyertesét. Természetesen vannak bírók, akik elismerik, hitelesítik az eredményt, de a kérdést az dönti el, hogy ki ér először a célba. Az evangéliumokat az eredetük, tartalmuk, hitelességük tette a Biblia részévé. Lemperger Róbert

Arab Diatessaron

ket, akkor előfordul, hogy sokadik alkalom után eltorzul az üzenet. Így alakulnak ki a legendák. A probléma ezzel az, hogy ha már 30 évvel Krisztus jeruzsálemi halála után Rómában és a birodalomban a keresztyénség annak ellenére elterjedt, hogy üldözték, akkor ez nem teszi lehetővé, hogy az üzenet megváltozzon. Azt is nehéz elképzelni, hogy hogyan terjedhetett volna el egyáltalán a Krisztus-hit, ha nincs meg a ma is ismert központi üzenete. Miért lettek volna hajlandók mártírhalált halni, ha nem hittek volna a feltámadásban, a feltámadt Krisztusban? Mivel ilyen gyorsan, ilyen sok ember ismerte meg az üzenetet, nem volt lehetőség a módosítására. Még akkor sem, ha lett volna egy mindent kézben tartó központi hatalom, ami ekkor még egyáltalán nem is létezett.

A következő számban az evangéliumok hitelességének kérdését a belső bizonyítékok szempontjából vizsgáljuk meg, és tovább foglalkozunk az apokrif evangéliumok kérdésével.

27

Szemfüles oldala — ifjúsági oldal —

Akik nyitott szemmel akarnak járni a világ­ban

Beszélgetés Istennel

Az imádkozás

28

Sok mindenről volt már szó a korábbi cikkekben: Isten létezésének bizonyítékairól, a teremtésről (és az evolúcióról), a Biblia keletkezéséről és olvasásának módjairól. Sok­ féle ismeretre szert tettünk tehát, és most itt az ideje, hogy a tettek mezejére lépjünk. Elérkezett az idő, hogy Isten elé álljunk és megszólítsuk Őt. Igen ám, de hogyan? Próbáljuk meg felidézni a gyermekkorban tanult esti imákat? Vegyünk egy imádságos könyvet, ami segít elmondani helyettünk azt, amit szeretnénk? Lapozzuk fel a Bibliát, és olvasgassuk Dávid vagy maga Jézus imádságait? Esetleg elég, ha csak elmélkedünk, és megpróbáljuk Istenre hangolni magunkat? Lássuk tehát, mit is jelent valójában az Istennel való beszél­ getés, az imádkozás!

Az ima értelme

Az imádkozás valójában az Istennel való közösség megnyilvánulása. Az az Isten, aki Jézus Krisztusban olyan közel jött az emberekhez, amennyire csak lehet, keresi a velünk való kap­ csolatot. Szólni akar hozzánk, és várja a válaszunkat. Hogy mi minden mondanivalója van hozzánk, azt megtudhatjuk a Biblia olvasása során. Ám nem kapcsolat egy kapcsolat, ha egyoldalú, ha csak az egyik fél beszél, míg a másik állandóan hallgat. Isten tehát szeretné, ha megszólítanánk Őt, és hozzá fordulnánk gondolatainkkal, szavainkkal.

Az ima sokrétűsége

• Az Istennel való beszélgetés sokféle lehet. Talán mindannyiunk életében a kérés, könyörgés a leghang­ súlyosabb. Ha van valami megoldásra váró probléma, nehézség, amivel – úgy érezzük – egyedül nem tudunk megbirkózni, legjobb, ha Isten elé visszük. Ilyenkor elmondjuk neki, mire lenne szükségünk, kiöntjük előtte a lelkünket, de legfőképp a kezébe helyezzük a problémát, és Tőle várjuk a megoldást. „Semmi felől ne aggódjatok! Bármilyen helyzetben vagytok is, imádkozzatok! Hálaadással kérjétek Istentől, amire szükségetek van! Isten békessége, amely minden képzeletet felülmúl, megőrzi majd szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Pál levele a filippiekhez 4,6-7) • A kéréssel szorosan összefüggő formája az imádkozásnak a hálaadás, azaz amikor meg­ köszönjük Istennek imánk meghallgatását, válaszát egy korábbi imánkra, megoldását egy problémánkra. Az imádság erről az oldaláról sajnos sokszor megfeledkezünk, talán termé­ szetesnek vesszük, ha kapunk valamit Istentől, mintha az járna nekünk. Épp ezért fontos, hogy emlékeztessük magunkat arra, hogy semmi nem jár nekünk, mindent ajándékba ka­ punk Istentől. „Mindig örüljetek! Szüntelen imádkozzatok! Minden körülmények között adjatok hálát Istennek – mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézusban!” (Pál első levele a tesszalonikaiakhoz 5,16-17)

Vetés és Aratás

• Eléggé hanyagolt oldala az imádkozásnak a dicső­ ítés, amikor Isten nagyságának, fenségének szemlé­ lése csodálattal tölt el bennünket, és hangot adunk magasztalásunknak, imádásunknak. Ilyenkor nem magunkra, a saját problémáinkra, hanem Isten tu­ lajdonságaira összpontosítunk: csodáljuk hatalmát, hűségét, szentségét, nagyságát. „Adjatok hálát az Örökkévalónak, húros hangszerekkel, dicsérjétek Őt tízhúrú hárfával! … Mert az Örökkévaló szava igaz, minden tette hűségét bizonyítja.” (33. zsoltár, 2. és 4. vers) • Első valódi odafordulásunk Istenhez imában az, amikor beismerjük neki bűneinket, megbá­ nással kérjük bocsánatát a korábban elkövetett rossz dolgokért. A bűnvallás valójában szorosan összefügg a megtéréssel, hiszen azzal állítjuk helyre az Istennel való kapcsolatunkat, ha bűneinket neki megvalljuk, Ő pedig azokat örökre eltörli ígérete szerint. Előfordulhat az is, hogy amikor Istent dicsőítjük, éppen a dicsőítés tudatosítja bennünk saját méltatlanságunkat, tökéletlensé­ günket. Éppen Isten szentsége és tisztasága világít rá az életünkben egy korábban fel nem ismert bűnre. Ilyenkor is fakadhat a szívünkből bűnvallás. „Ameddig eltitkoltam bűneimet, még csontjaim is kiszáradtak, naphosszat segítségért kiáltoztam. … De bevallottam neked bűnömet, nem takargattam tovább vétkeimet. Azt mondtam: Bevallom az Örökkévalónak vétkemet! Te pedig megbocsátottál nekem, Örökkévaló.” (32. zsoltár, 3. és 5. vers) • Nagyon fontos fajtája az imádkozásnak a közbenjárás, melynek során mások életét, megtérését, nehézségeit visszük Isten elé. A közbenjáró imádság által mások problémáit magunkra vesszük, segítjük azokat közösen elviselni, elhordozni, ezáltal együttérzésünket, szeretetünket fejezzük ki a másik ember felé. „Atyám, embereket ajándékoztál nekem ebből a világból. … Szent Atyám, őrizd meg őket neved hatalma által, amelyet nekem adtál! … Atyám, nem csak őértük imádkozom, hanem mindazokért is, akik majd az ő szavukra fognak hinni bennem.” (János evangéliuma 17. rész 6., 11. és 20. vers)

Érdekesség

Van az imának egy csodálatos hatása, amivel sokszor nem számolunk. Az Isten jelenlétében eltöltött idő átformálja az imádkozót, és ezt a változást a környezete is észreveszi. „Mivel előzőleg az Örökkévalóval beszélt, Mózes arcáról sugárzott a fény – bár ezt ő maga nem tudta.” (Mózes második könyve, 34. rész 29. vers) (A bibliai idézetek az Egyszerű fordításból valók.)

Két megfontolandó tanács

Ajánlott könyvek

Imádságunk során igyekezzünk őszintén elmon­ dani gondolatainkat! Isten igazán ismer minket! Saját szavainkkal imádkozzunk, természetes módon! Nincs szükség betanult formulákra, vagy körülményesen megfogalmazott monda­ tokra.

Wolfgang Bühne: Jézus imaélete Müller György: Isten válaszol az imád­ ságainkra George André: Uram, taníts minket imádkozni! (Megjelentek az Evangéliumi Kiadónál) Összeállította: Lempergerné Juhász Emese

2015. évi 3. szám

29

Pankratius vértanú ( 304)

Pankratius, éveit tekintve, az evangélium legfiatalabb vértanúihoz tartozik. Apja gazdag ember volt, aki a császár szolgálatában állt, és így családjával együtt Frígiába rendelték mint felügyelő tisztviselőt. De a szülők hamarosan meghaltak, és a kis Pankratius a nagybátyjánál, Dionüszosznál nőtt fel. Amikor a fiú 14 éves lett, hogy el ne veszítse atyai örökségét, a nagybácsi visszaküldte őt Rómába. Ott azonban még sokkal jobb örökrészt kapott: csatlakozott a keresztyénekhez, és Jézus Krisztusban megnyert, élő hitre jutott. Akkoriban Diocletianus császár uralkodott a Római Birodalomban, aki fékevesztett megsemmisítési szándékkal üldözte a keresztyéneket. Így fogatta el a fiatal Pankratiust is, hogy az ifjú igazolja magát a császár előtt. „Kedves gyermekem, nem kívánom, hogy komisz halálban részesülj, mert még fiatal vagy, és lehet, hogy becsaptak téged. Nemesi származású is vagy, és az én hűséges szolgám gyermeke. Ezért arra kérlek, hagyj fel ezzel a balgasággal, és akkor úgy tekintelek téged, mint saját fiamat.” Pankratius így felelt: „Éveimet tekintve lehet, hogy még fiatal vagyok, de Krisztus hatalmas bennem. Nem akarom, császár, a te isteneidet tisztelni, mert azok csalóka képek, és olyanokat beszélnek róluk, ami bűn és vétek. Ha szolgáid oly méltatlanul élnének, mint isteneid, akkor ott helyben megöletnéd őket.” A császár nagy csodálkozással fogadta a fiú beszédét, és súlyos kínvallatással, végül pedig halállal fenyegette meg. De Pankratius állhatatos maradt: „A te fenyegetésed oly kevéssé érint engem, mint az a kép, ami a falra van festve mögötted. Nem áldozok az isteneknek!” Ekkor a császár kijött a sodrából, és megparancsolta, hogy az ifjút azonnal fejezzék le. Pankratius a hit boldog békességével szenvedte el a kínzásokat, és Istent dicsőítve ment be a mennyei örömbe. Rupprecht Bayer

30

Év végén Futnak az évek, nőnek az árnyak, szédületesen, sebesen szállnak tört részecskéi csöpp, kis időnknek, fák seregestől rendre kidőlnek. Búcsú nélkül is búcsúzunk sorba, emlékeinket kötjük csokorba. Jó nap az egyik, rossz nap a másik, új öltözetünk rongyosra vásik, álmok betelnek, napjaink fogynak, gyermekek nőnek, apák lerogynak. Így megy az élet, s kérded, mi végre, hangtalan fohászt küldve az égre, vagy csak a könnyed, mert sok a terhed, s bár jót akartál, ezt érdemelted. Lám, hol a bölcs itt, kérdést bogozni, megoldhatatlant bontva ledobni? Pedig világos: megbízatással küldtek a földre, s te annyi mással loptad idődet, nyűtted a percet, a feladatot, lám, kikerülted! Itt van a titka a borongásnak, év végi jajnak, múltba sírásnak: mennyi adósság nyomja a vállam, mennyi mulasztás! Hogy kiabáltam: ezt kéne tenni, azt kéne adni, de elfeledtem jóra riadni vagy riasztani mást, hogyha kellett, a napjaimból erre se tellett, arra se tellett, erre se futja, jól beosztani senki se tudja. Krisztus, ki voltál életem ára, azért is vertek rút keresztfára, mert az idővel nem tudtam élni! Esztendő végén taníts remélni – holnap majd időd ragad meg engem, a Te idődet engedd követnem, a perc, mit adsz még, röpítsen tettre, új, jó utakra, győzelmesekre! S ha majd időm itt végleg kitellett, időtlenségben, trónusod mellett múlt, jelen, jövő zord köteléke hulljon le rólam, s hordjon a béke! Fejes Ádám

Vetés és Aratás

EK

Könyvajánlatunkból Martin Kamphuis Buddhizmus - az Isten nélküli vallás zsebkönyv, 88 oldal

Ahhoz, hogy jól magyarázhassuk a budd­ hizmust, belülről kell ismernünk. Csak akkor vagyunk képesek helyesen értelmezni, ha éltünk benne. Másfelől a buddhizmust kívülről is látnunk kell ahhoz, hogy össze tudjuk vetni a keresztyénséggel, és párbeszédet folytathassunk a követőivel. A szerző mind a kettőre képes. A pszichológus és teológus végzettségű Martin Kamphuis hosszú ideig gyakorolta a tibeti buddhizmust.

EK

Gyakran tesszük fel a kérdést, ha valahol a világban valami rossz történik, hogy miért van ez így. Sokszor nem találjuk a válaszokat, és azt gondoljuk, hogy Isten hallgat ezzel kap­ csolatban. De neki a sorsunk nem közömbös! A Bibliában Isten elénk tárja az igazságot. E könyvben az életből vett példák sora segíthet válaszokat találni a nehéz kérdésekre.

Miért? zsebkönyv, 88 oldal

Joe S. Philip Ismered a jövőt? A/5, 144 oldal

Ma, amikor az emberek egyre többet költenek jósokra, horoszkópokra és az asztrológia minden fajtájára, ez a könyv kitekintést ad arra az Isten által eltervezett jövődre és sorsodra, amit a Biblia bemutat. A Szentírás részleteiben tár elénk olyan jövőbeli eseményeket, mint az elragadtatás, a nagy nyomorúság, az Ezeréves Királyság és az öröklét. Ha kezded megérteni Isten jövőre vonatkozó tervét, az hatással lesz arra is, hogy most hogyan éled az életedet.

Mózes öt könyvét egy nagy képtárhoz hasonlíthatjuk, amelyben a képek Krisztusra utalnak. Ilyen képeket jelenít meg számunkra Izráel népének hosszú utazása is. Ez az Egyiptomtól Kánaánig tartó csodálatos utazás megmutatja az élet árnyoldalait is a fényes oldalai mellett. Prof. Dr. Werner Gitt rövid írásai A/5, 96 oldal

John Ritchie Egyiptomtól az ígéret földjéig A/5, 104 oldal

Werner Gitt rövid írásai különböző témákban, pl.: Isten és a földönkívüliek; A menny az a hely, ahol találkozni fogunk legjobb barátunkkal.

Kérésre teljes árjegyzéket küldünk. A könyvek megtalálhatók és megrendelhetők az evangeliumikiado.hu honlapon vagy a [email protected] címen.

2015. évi 3. szám

31

Terjesztés: Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió Szerkesztőség, Eger 1066 Budapest, Ó utca 16. Tel/fax: 06-1/311-5860; 06-1/275-0197 [email protected] E-mail: [email protected] www.vetesesaratas.hu Bankszámla: Vetés és Aratás - OTP Bank 11706016-20800204 IBAN: HU15 1170 6016 2080 0204 0000 0000 - SWIFT (BIC): OTPVHUHB Képviseleteink: Ezt a folyóiratot Isten kegyelméből évente háromszor adjuk ki, és sok országba jut el. Ha szeretné, hogy a Vetés és Aratás továbbra is megjelenjék, lehetőségei szerint adományaival járuljon hozzá annak kiadásához és a postázás költségeihez! Köszönjük az eddigi támogatásokat, és a szolgálatunkért, a munkatársainkért elmondott imádságokat is! Támogatását a megadott bankszámlaszámokra, vagy akár csekken is elküldheti. Nagyobb példányszámot igénylő olvasóinkat kérjük, hogy rendszeresen vizsgálják felül, hogy csak a szükséges mennyiséget rendeljék meg!

SZLOVÁKIA Misijná spoločnost’ evanjelia Ježiša Krista Púpavová 4. SK-841 04 Bratislava Tel.: 00-421-2-654-24319 E-mail: [email protected] www.msejk.sk

ROMÁNIA Babos Márton

Str Corneliu Coposu nr. 6. RO-400235 Cluj-Napoca Tel.: 00-40-264-435702

E-mail: [email protected]

UKRAJNA Sas István

Sevcsenkó út 2/6 UA-90212 Батьово (Bátyú) Beregszászi járás Tel.: 00-380-3141-49168

E-mail: [email protected]

Nyugati olvasóink folyóiratunkat és könyveinket missziónk képviseletének németországi címéről rendelhetik meg:

SZERBIA

Alexander Seidel, Augustenstr. 2. D-70794 Filderstadt E-mail: [email protected] Tel.: 0049-7158-98 28 24

Petőfi Brigád tér 2. SRB-24220 Čantavir Tel.: 00-381-24-782-065

Mission für Süd-Ost-Europa

Nagy Tibor

Németországi olvasóink adományukért Spendenquittung-ot kaphatnak, ha azt erre a címre küldik el: Mission für Süd-Ost-Europa, Ungarische Arbeit Bank: Evangelische Bank Stuttgart IBAN: DE91 5206 0410 0000 4157 58, BIC: GENODEF 1EK1

E-mail: [email protected]

USA-ban és Kanadában élő kedves olvasóink adományaikat az adóból levonhatják (income tax deductible), ha azt a következő címre – akár csekken is – elküldik: Hungarian Christian Literature Worldwide Inc. 7760 Fleger Drive, Parma OH 44134 – 6457

HORVÁTORSZÁG Tóth Attila

Petőfi S. u. 35., Suza HR-31309 Kneževi Vinogradi Tel.: 00-385-31-733-814

E-mail: [email protected]

Romániában élő olvasóink adományaikat a Fundatia BIBLOS számlájára utalhatják át (cod fiscal 7133217): Banca Transilvania Cluj-Napoca IBAN: RO42 BTRL RONC RT03 0449 1601

USA

Szlovákiai olvasóink adományukat az MSEJK részére a következő számlára küldhetik: Bratislava VÚB 29830-112/0200 IBAN: SK19 0200 0000 0000 2983 0112, BIC: SUBASKBX

7760 Fleger Dr. Parma, OH 44134-6457

Mr. Alexander Veres

E-mail: [email protected]