3. A MAGYAR KÓRHÁZSZÖVETSÉG HIVATALOS LAPJA E LAPSZÁMUNK ÉS A MAGYAR KÓRHÁZÜGY TÁMOGATÓJA:

A M A G YA R K Ó R H Á Z S Z Ö V E T S É G H I V ATA L O S L A PJ A

E L A P S Z Á M U N K É S A M A G YA R K Ó R H Á Z Ü G Y TÁ M O G AT Ó J A :

2012/3.

KÓRHÁZ

DR. SZEPESI ANDRÁS

G

yorsulnak az események? A megyei kórházakat formálisan átvette az állam. A városi kórházakat is átveszi a következő hónapokban. A vezetőket is pályáztatják és kinevezik az első félév végére. Az egészségügyi dolgozók mintegy fele július 1-jén béremelést kap (az év elejétől számítva). Hogy ez mennyi lesz, azt most sokan számolgatják. A rezidensek mindenesetre elégedettnek tűnnek. Kár, hogy a kormány nem merte vállalni a béremelés folytatását (betervezve, jogszabályban garantálva) a következő két évre is. Mivel a forrás mindenképp a költségvetés – megtehette volna (lásd: Szlovákiát). Sajnos több réteg kimaradt, legfőképpen az alapellátás. Pedig tőlük jelentős aktivitást kell „elvárni”, mert az intézményi átalakítások mértéke, mélysége a lakossággal, a betegekkel közvetlen kapcsolatban állóktól nagy figyelmet, hozzáértést fog követelni. Látszik, hogy az államtitkár több fronton harcol és ügyesen taktikázik. Több eredményt is elérhetne, ha jobban támaszkodna a szakmai szervezetekre. Annyira kézben tartja a kommunikációt, hogy az érintettek jogos panaszai, észrevételei a médiákban elhalványulnak, ezért nem érik el a politikai döntéshozók ingerküszöbét. Pedig a következő hónapokban, évek-

Impresszum A szerkesztőbizottság elnöke: Dr. Golub Iván Tagok: Dr. Varga Ferenc, Dr. Rácz Jenő, Dr. Budaházy Emil, Dr. Velkey György, Grenitzer Judit Főszerkesztő: Dr. Szepesi András Felelős szerkesztő: Bene Zsolt Szerkesztőségi ügyvivő: Szlovákné Bandula Ilona Lapmenedzser: Zöldi Péter Rovatvezetők: Európai Unió: Dr. Jakab Ferencné Jogi rovat: Dr. Kőszegfalvi Edit Informatika: Dr. Édes István Infekciókontroll: Dr. Orosi Piroska Intenzív terápia: Dr. Fülesdi Béla Transzfúzió: Dr. Vezendi Klára Gyógyszer: Fekete Tibor Minőségbiztosítás: Dr. Kullmann Lajos Menedzsment: Dr. Boncz Imre Nemzetközi sajtó: Kövesi Ervin Rehabilitáció: Dr. Vekerdy Zsuzsanna

ben nagy szükség lenne egy széleskörű együttműködésre. A változások olyan arányúak, annyi beteget, egészségügyi dolgozót érintenek, hogy nagy a veszélye a helyi, szakterületi és intézményközi működési zavaroknak. Ennek megelőzésére, elhárítására jó tervek, felkészülés és pénz is szükséges. Szinte minden érintett információhiányról panaszkodik. Ezt komolyan kellene venni, hiszen a betegek irányítása, ellátása, gondozása csak „begyakorolt” betegutak

Tanácsadó testület: Dr. Ajtay András, Dr. Baráth Lajos, Dr. Blaskó György, Dr. Fülöp Rudolf, Dr. Elek Attila, Dr. Kiss József, Dr. Kásler Miklós, Perényi László, Prof. dr. Repa Imre, Dr. Varga Piroska Kiadja: Magyar Kórházszövetség Felelős kiadó: dr. Rácz Jenő elnök Lapmenedzsment: Weborvos.hu 2009 Kft. Kiadó és szerkesztőség: 1113 Budapest, Ibrahim u. 19. Telefon: (1) 214-5118, (1) 214-5159 Fax: (1) 214-9715 E-mail: [email protected] Internet: www.korhazszovetseg.hu A Kórház szaklap aktuális tartalma a www.weborvos.hu portálon tekinthető meg. Nyomdai munkák: Mega Kft. Felelős vezető: Gáti Tamás ügyvezető igazgató A Kórház utcai terjesztésre nem kerül.

révén, felkészült és motivált egészségügyi dolgozókkal lehet eredményes. Egy újabb sikeres intézményfejlesztésről is beszámolhatunk: a Kaposi Mór Oktató Kórház újabb nagyszerű beruházást vehetett át, betegei javára, dolgozói örömére. A modern tömbkórház példamutatóan koncepciózus kialakítása mellett végre itt is megjelenik a kardiovaszkuláris intervenció, amely életek százait-ezreit mentheti meg, a jó minőségű további élet reményével. Zaklatott világunkban sajnos kellemetlenségek is történnek. Immár 80 éves múltra visszatekintő, lassan 9 éve újraindított lapunk 1-2. számát kinyomtatás után a Magyar Posta Zrt. 22 napon át egy raktárban felejtette. Nevükben is elnézés kérünk Tisztelt Olvasóinktól! Szerkesztőségünk kötelessége, hogy új, megbízható terjesztőt keressünk, hogy ez a súlyos hiba ne ismétlődhessen meg. A nehéz idők ellenére igyekszünk teljesíteni küldetésünket: a magyar kórházügy fejlődésének, gondjainak bemutatását, céljainak szolgálatát. Köszönjük mindazok támogatását, akik ebben segítenek. Köszönjük olvasóink kitüntető figyelmét és biztatását, ez erőt ad a munkánk folytatásához.

Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Üzleti és Logisztikai Központja (ÜLK) Hírlap Üzletág. Előfizethető közvetlenül a postai kézbesítőknél, az ország bármely postáján, vagy Budapesten a Hírlap Területi Képviseleteken (Postacím: 1900 Budapest, e-mail: [email protected], zöld szám: 06-80/444-444), továbbá előfizethető átutalással a Magyar Posta Zrt. Üzleti és Logisztikai Központ 11991102-02102799 számú bankszámlára is. További információ: Magyar Kórházszövetség(1) 214-5159 ISSN 0230-3868 Tisztelt Olvasók! A posta esetleges hibás terjesztése miatti kellemetlenségekért elnézést kérünk. Kérjük, amennyiben valamelyik lapszámot nem kapja meg, jelezze ezt kiadónk felé a következő elérhetőségek valamelyikén, és a hiányt azonnal pótoljuk. Telefon: (1)214-5159, fax: (1)214-9715, e-mail: [email protected] Szaklapunk a 2011. évben átlagosan 4525 példányban jelent meg.

1 | Kórház 2012/3. AKTUÁLIS

Tisztelt Olvasóink!

Kórház 2012/3. | 2 TARTALOM

22

Tartalom KÓRHÁZ-HÍREK 4

Kórházügyeink

KÓRHÁZSZÖVETSÉG 3

Kongresszusunk szakmai programja

6

A rendszer egységesen kezelendő

AKTUÁLIS

GYÓGYSZER

8

Szócska Miklós szerint prioritást élvez az ágazat

28

Vége a beszállító türelmének

11

Jár a beteg, de hová?

29

Várólista helyett fizetnének

13

Nehéz és bonyolult szerepkört tanul mindenki

30

Példátlan refinanszírozás a gyógyszeriparban

15

Kapcsolat a világgal

32

18

Korlátok között a kemoterápia?

Mi lesz veled, gyógyszeripar?

20

Társadalmi jelentőségű vesegondok

33

MINŐSÉGÜGY 22

ORVOSTECHNIKA

A legjobban menedzselt intézményben is hibázhatnak

ORVOSSZAKMA 24

Súlyosbodó gondok a pszichiátriában

25

A pszichiátria helye az ellátásban és a társadalomban

Az orvostechnikai eszközellátás a magyar egészségügyben

PARAGRAFUS 36

Adatvédelem az egészségügyben

38

Közbeszerzés: az egészségügy speciális terület

TELEMEDICINA 41

A telemedicina alkalmazási lehetőségei

INFORMATIKA 43

Biztonság és egyensúly

KÓRHÁZI VIZIT

30

45

Fejlesztés Kaposváron

47

Tíz éve vártak rá

2012. április 25. szerda 13.00–17.00 Megnyitók–Közgyűlés 13.00 A kongresszus és a kiállítás ünnepélyes megnyitása Helyszín: konferenciaterem, majd közös séta a kiállítóknál 14.00 Közgyűlés Levezető elnök: dr. Varga Ferenc Elnöki beszámoló Pénztárnoki beszámoló Ellenőrző bizottsági beszámoló Egyéni tagfelvételek Múlt és jövő kórháza – emlékezések, Cseszkó Géza előadása a 285 éves egri kórházról dr. Antal Gabriella: Menedzsmenti LEG-ek régen és a közelmúltban Kórházi LEG-ek Mihályi Sándor: Szervdonációs és transzplantációs aktivitás Magyarországon, 2011-ben dr. Miskovits Eszter, az Országos Vérellátó Szolgálat főigazgatója: „Életet adományozó kórház” díj átadása 17.00 Közgyűlés zárása 19.30 Vacsora a swing jegyében a Hotel Flórában 2012. április 26. csütörtök 8.30–12.35 Innovatív technológiák az egészségügyi intézményekben (8.30–10.00) Üléselnökök: Halmosné Mészáros Magdolna, dr. Svébis Mihály dr. Fendler Judit: Regionális együttműködés szakmai és gazdasági lehetőségeiről a DDOP 313, rehabilitációs ellátások fejlesztése uniós projekt tükrében Domjánné dr. Lengyel Irén: Az ápolóképzés képtelensége dr. Berzéné Vági Andrea: A betegágy melletti humánerőforrás-gazdálkodás Gliedné Tillmann Erzsébet: A szupervízió küldetése és segítő lehetőségei a szakmai személyiség gondozásában Kovács Erzsébet: „Újra itthon…, avagy a külföldi munkavállalásból hazatért egészségügyi szakdolgozók tapasztalatai” Gyarmati László: Egészségkommunikáció a XXI. században 10.00–10.15 Szünet Innovatív technológiák az egészségügyi intézményekben/TELEMEDICINA (10.15–12.35) Üléselnökök: dr. Ficzere Andrea, dr. Harmat György dr. Ficzere Andrea: Telemedicina (múlt, jelen, jövő)–bevezetés Orbán Előd: Technológia a gyógyítás szolgálatában–az Enterprise Group integrált medikai rendszerének bemutatása Miletics Pál: mHealth szolgáltatások az egészségügyi ellátó rendszerekben Bilicki Vilmos: Döntéstámogatás a telemedicinában Kósa István: eHealth megoldások a kardio-metabolikus betegek gondozásában Margitai Barnabás: Telemedicinális rendszerek alkalmazása krónikus betegek gondozása során az Egészségügyi Holding Zrt. intézményeiben dr. Kovács József: A telemedicina megvalósítása a tatabányai Szent Borbála Kórházban (video bemutató) Wochna Tibor: Hiedelmek és valóság a korszerű ápolási környezet kialakítási költségeiről

dr. Ficzere Andrea: Az ellátó orvos mobilitásának támogatása, MobilMed alkalmazás a kórházakban–Összefoglalás 12.35–14.00 Ebédszünet 2011. április 26. csütörtök 14.00–17.00 Gondolatok a Fórum elé (14.00–15.10) Üléselnökök: dr. Antal Gabriella, dr. Elek Attila dr. Harmat György: Az uniós direktívák hatása a hazai egészségügyre dr. Mayer Ákos: Hol vannak a katonák?–Külföldön dolgozó magyar orvosok körében végzett felmérés eredményei Bende Richárd: 0 és 1, azaz nyíltan számokról és szakmáról az egészségügyi informatika jegyében Hornyák László: De mi lesz a kórházi beszállítókkal? dr. Belicza Éva: Ajánlás a fekvőbeteg-intézmények számára a nemkívánatos eseményeket követő teendőkre 15.10 –15.30 szünet 15.30 –17.00 Szakmai Fórum Üléselnökök: dr. Rácz Jenő, dr. Velkey György, dr. Varga Ferenc Résztvevők: dr. Szócska Miklós államtitkár, dr. Sélleiné dr. Márki Mária OEP főigazgató, dr. Török Krisztina GYEMSZI főigazgató, dr. Paller Judit országos tisztifőorvos Sajtótájékoztató a Fórum résztvevőivel Helyszín: Eger & Park Hotel, Park Étterem 2012. április 27. péntek 9.00–12.00 Kórházak átalakulóban I. (9.00 –10.10) Üléselnökök: dr. Csidei Irén, dr. Budaházy Emil Kührner Éva: A tulajdonosváltás hatása a kórházi könyvtárak életére Ifj. Pólya Endre: Mit eszik az idő vasfoga? Prugberger János: Energia-és költségcsökkentési lehetőségek a kórházi szférában dr. Stankovics Éva: A gyógyszertámogatási rendszer változásai, ezek lehetséges hatásai az egészségügyi ellátásra dr. Bodó Gabriella: Tapasztalatok és gazdasági előnyök a regionális szinten működő automatizált unit dose gyógyszerellátási rendszerben Nagyné dr. Ambrus Ildikó: Tizenkét elégedett kórház? Avagy közbeszerzés mindhalálig! 10.10–10.30 Szünet Kórházak átalakulóban II. (10.30–12.00) Üléselnökök: dr. Fülöp Rudolf, dr. Varga Gábor Páva Hanna: Emberi erőforrás stratégia dr. Schandl László: A szövetségi követelmények alapján strukturált kórház szerepe a polgári lakosság ellátásában Schuck Péter: HIK–Alternatív forrásteremtés lehetősége az átalakuló egészségügyben Vancsura Miklós: Önkormányzati Kórház Sárvár átalakulása dr. Tóth Gábor: A Bajai Szent Rókus Kórház élete, avagy kalandtúra túlélésért II. rész dr. Mészáros Lajos: Adósságkezelés és működési formaváltás a dunaújvárosi szakellátásban 12.00– Az Év kórháza pályázat eredményhirdetése, díjátadás dr. Ajkay Zoltán emlékdíj átadása Kongresszus zárása

3 | Kórház 2012/3. KÓRHÁZSZÖVETSÉGKÓRHÁZSZÖVETSÉG

Kongresszusunk szakmai programja

KÓRHÁZ-HÍREK Kórház 2012/3. | 4

Kórházügyeink FŐVÁROSI KÓRHÁZAK: ELNAPOLTÁK A DÖNTÉST Elnapolta a Fővárosi Közgyűlés a fővárosi fenntartású egészségügyi intézmények állami kézbe adásáról szóló megállapodástervezettel kapcsolatos döntést március 26-ai, rendkívüli ülésén. A dokumentum azért került ismét a testület elé, mert a főváros által tavaly december végén szignált háromoldalú megállapodást a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. nem írta alá. A GYEMSZI március 9-én a fővárosnak egy pontosított változatot juttatott el, amely lényeges elemeiben nem tér el a korábbiaktól. Szentes Tamás egészségügyi főpolgármester-helyettes ugyanakkor jelezte, hogy az intézet kiegészítené az általános jogutódlásról szóló pontot, erről a főváros további tárgyalásokat tart indokoltnak. A GYEMSZI 823 millió 891 ezer forint átutalását várja a fővárostól, ami a városvezetés szerint elfogadhatatlan követelés. A főváros külön megállapodást kötne a megkezdett és január 1-jén folyamatban lévő beruházási, fejlesztési feladatokra vonatkozó kötelezettségvállalásokról, a főváros által az egészségügyi intézményeknek nyújtott visszatérítendő támogatásokról, az állami tulajdonba nem került ingatlanok köréről, valamint a Budapesti Egészségközpont (BEK) Zrt. részvényeiről. Tarlós István főpolgármester a napirend vitájában jelezte, hogy célszerű ellenőrizni az átadás-átvételben érintett ingatlanok jegyzékét, amit az egészségügyi bizottságnak javasolt. Mint indokolta, sem a fővárosnak, sem az államnak nem érdeke, hogy később eset-

leg kiderüljön, hogy jogszabályba ütközhet egyes épületek átadása. Jelezte: annak ellenére kéri a napirend elnapolását, hogy a vonatkozó határozat hiányában a főváros mulasztásos törvénysértést követ el. Az elnapolást egyhangúlag támogatták a képviselők. (MTI)

2012. március 27-ig megvalósult szervkivételi riadók száma: . . . . 34 Veseátültetések száma: . . . . . . . . . . . 53 Májátültetések száma: . . . . . . . . . . . 1 1 Szívátültetések száma: . . . . . . . . . . . . 4 Kombinált vese- és hasnyálmirigy átültetések száma: . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Bécsben tüdőtranszplantáción átesett magyar recipiensek száma: . . . . . . . . . . . . . . . . 7

A NOBEL-DÍJASOK NAGYON ELÉGEDETTEN TÁVOZTAK A C-vitamin feltalálója előtti méltó megemlékezés és a legfrissebb kutatási eredmények bemutatásán felül további, a magyar tudományos élet jövőjét is meghatározó eredményekkel zárult a négy napig tartó szegedi rendezvénysorozat – összegzett az egyetem közleménye. „Az SZTE Kutatóegyetemi Kiválósági Központ sikeres Támop-pályázata eredményeként

KEVESEBB LESZ A KÓRHÁZI FŐIGAZGATÓK FIZETÉSE Napokon belül a Magyar Közlönyben és a GYEMSZI honlapján is olvashatók az állami tulajdonba került egészségügyi intézmények vezetői posztjára kiírt pályázatok – adja hírül a Medical online szakmai portál. A lap információ szerint a GYEMSZI fennhatósága alatt működő kórházak és szakrendelők élére aspiráló jelölteknek az erősen korlátozott önállóságon túl azzal is számolniuk kell, hogy bérüket az általuk vezetett intézmény bevételéhez igazítja a szaktárca. Az Egészségügyért Felelős Államtitkárságon jelenleg négy sávval számolnak, eszerint azok, akik 500 milliónál kisebb költség-vetésből gazdálkodó intézményt vezetnek bruttó 350– 550 ezer forintra, a 10 milliárd forint feletti csúcsintézmények vezetői pedig bruttó 1 millió–1,1 millió forintra számíthatnak, a gazdasági igazgatók jövedelme a főigazgatói bérek 80 százaléka. A portál szerint a szaktárca vezetői azért döntöttek a sávos rendszer mellett, mert aránytalannak érezték a az intézményvezetők jövedelmét az ágazatban dolgozókéhoz képest. Az újra pályázóknak ezért számolniuk kell azzal, hogy az év második felétől esetenként kevesebb pénzt visznek haza, így sokak számára talán elgondolkodtató, hogy a korlátlan intézményvezetői felelősség mellett vállalják-e szerényebb javadalmazással járó posztot. (Medical online)

Éger István, a MOK elnöke szerint a mostani béremelés csak akkor nevezhető jelentős intézkedésnek, ha belátható időn belül hasonló mértékű emelések követik. Ha még legalább két ilyen béremelést láthatnának a következő egy, másfél évben, az a fiatalabb munkavállalók bérének megduplázását jelentené. Megsemmisítik a letétbe helyezett több mint 2500 orvosi felmondó levelet – döntött a Magyar Rezidens Szövetség a Magyar Orvosok Szövetségével közösen azután, hogy Szócska Mikós államtitkár bejelentette a bérrendezésről szóló kormánydöntést. A kezdő orvosok nettó 200 ezer forintos bérköveteléséről továbbra sem mondanak le.

hívta életre ezt a konferenciasorozatot. A tudományos élet meghatározó szereplőinek figyelme hazánkra és ezzel együtt Szegedre összpontosul, tovább növekszik a szegedi universitas és kutatóinak nemzetközi beágyazottsága” – értékelt a Szent-Györgyi Konferencia elnöke, Szabó Gábor rektor. A páratlan szegedi konferencia nem pusztán azért emelkedett ki a többi közül, mert azon 9 Nobel-díjas kutató jelent meg, hanem azért is, mert párhuzamosan hat tudományterület képviselői – több mint ezer résztvevő – értekeztek a legfrissebb kutatási eredményekről. „Méltóképpen tisztelegtünk a 75 éve Nobel-díjjal kitüntetett tudós, SzentGyörgyi Albert emléke előtt, ugyanakkor további, hosszabb távon is meghatározó eredményekkel zárult a konferencia. A hat élettudományi szakmai tanácskozás Szegedre mint a tudományok városára hívta föl a befektetők figyelmét” – vélekedett Varró András, az SZTE tudományos és innovációs rektorhelyettese. A Nobel-díjas kutatók is a konferencia egyik érdemének azt tartották, hogy a gyakran zárt és megközelíthetetlen tudományos élet szereplői a nyilvánosság és a fiatalok elé léptek: „a rendezvény kinyitotta a tudományosság kapuit az egyetemen kívüli világra” – fogalmazott Pál József, az egyetem nemzetközi és közkapcsolati rektorhelyettes. Ebben nagy szerepe volt a Fiatalok Fóruma nevű rendezvénynek, ahol több mint 600 középiskolás és egyetemista találkozhatott a Nobel-díjas kutatókkal. „Egyegy ilyen élmény a programon résztvevő, továbbtanulás előtt álló középiskolások gondolkodását is meg tudja változtatni, jövőjükkel kapcsolatos terveiket is befo-

A háziorvosok napokon belül eldöntik, milyen nyomásgyakorlási eszközöket vetnek be annak érdekében, hogy a kormányzat az alapellátásban dolgozók anyagi helyzetét is rendezze. A bejelentett béremelést első lépcsőnek tekinti a szakdolgozók szakmai kamarája.

lyásolhatja, vonzóvá válhat számukra a kutatói pálya” – mondta Vécsei László, az SZTE ÁOK dékánja, a konferencia elnöke. A visszajelzések alapján úgy tűnik, a tanulók mellett a Nobel-díjasok is élményként élték meg ezeket a találkozásokat, a szervezők elmondása szerint rendkívül elégedetten távoztak, és többen közülük azt mondták „ilyen különleges konferencián, mint a szegedi, még soha nem jártak”. (Weborvos)

BOGSCH ERIK: LESZ IDEHAZA PERSPEKTÍVA? Egyre nagyobb gondot okoz nemzetközi szinten is ütőképes utánpótlást nevelni a gyógyszeripari kutatás-fejlesztés területére: az elmúlt időszakban történt hazai gyógyszeripari leépítésekkel ugyan sok munkaerő felszabadult, ám ez nem orvosolja a természettudományos oktatásban rejlő hiányosságokat – derül ki Bogsch Erik, a Richter Gedeon Nyrt. vezérigazgatójának nyilatkozatából. A Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének (MAGYOSZ) elnöki tisztét is betöltő cégvezető Szegeden a Szent-Györgyi Albert orvosi Nobel-díjának 75. évfordulója alkalmából tartott előadást. Bogsch Erik úgy véli, az utóbbi időszakban mind a középfokú, mind – néhány kivételtől eltekintve – a felsőfokú képzésnek esett a színvonala, ez pedig különösen a természettudományok területén okoz hátrányokat, amit az is tetéz, hogy romlott az intézmények felszereltsége, az amortizációt nem ellensúlyozta megfelelő mértékű beruházás. Miközben nemzetközi téren egyre

erősebb a kutatási verseny, Magyarország – a jelenlegi tendenciákat látva – egyre inkább lemarad. „A vállalaton belül igyekszünk, s eddig sikerült is fenntartanunk a versenyképes kutatás-fejlesztési szintet, de számunkra is létkérdés az akadémiai háttér. Ha az tovább fog romlani, azzal a mi lehetőségeink és versenyképességünk is sérül” – foglal állást a vezérigazgató. Bogsch Erik amellett tör lándzsát, hogy az oktatásra és egyetemi kutatóműhelyek támogatására fordítható pénzt azokra a területekre kell koncentrálni, ahol az ország versenyelőnyt érhet el, a gyógyszerkutatást és az élettudományokat pedig ma még ilyen területeknek tartja. „Koncentráció nélkül csak a gyenge középszerűséget lehet fenntartani, ám abból nem él meg egy ország sem, hiszen a hozzáadott szellemi érték a meghatározó” – fogalmazott. – Saját cégünknél sem fejlesztünk mindent, mert tudjuk, hogy ahhoz kicsik vagyunk és nincs elég erőforrásunk: ezért választottunk ki olyan fókuszpontokat, mint amilyen például a központi idegrendszer egy szeglete, amiben mást, többet tudunk nyújtani, mint mások. A globális verseny miatt nagyon magas a mérce, s meg kell találni azokat a speciális területeket, amelyekkel még érdemes foglalkozni, mert a befektetés megtérüléssel kecsegtethet. És ez nemcsak a gyógyszeriparra igaz – foglalt állást Bogsch Erik. A vezérigazgató hasonló nézetet képvisel az egészségügyi ellátórendszerrel összefüggésben is: a centralizáció híve. Álláspontja szerint az orvosi bérek rendezése és a szakemberek itthon tartása csak az egyik pillére a hazai egészségügyi ellátás minőségének, annak másik záloga a megfelelő munkakörülmények és műszerezettség, ami magas színvonalon és hatékonyan csak a centrumokban valósítható meg. Véleménye szerint a kórházak államosítása elvileg vezethetne egy jobb, átláthatóbb szisztéma felé, ám ma még nem látszik, hogy ez fog-e működni. A hazai gyógyszer-finanszírozásról Bogsch Erik megerősítette korábbi nyilatkozatait, miszerint „egyáltalán nem veszik figyelembe a Magyarországon működő cégek érdekeit, nagyon rövid távú gondolkodás a jellemző, ez pedig hihetetlen károkat okoz az országnak.” A Richter szerencséjének nevezte, hogy a korábbi 30 helyett az exportpiacok megerősítésének eredményeként mára 12 százalékra csökkent a belföldről származó bevétel, ugyanakkor „míg máshol a hazai piac segíti a honi cégek terjeszkedését, nálunk nemhogy nem katalizálja, hanem inkább ellene hat, negatívan befolyásolja a lehetőségeinket. A mi cégünk számára is egy stabil hazai gyógyszerpiac jelente-

né azt az alapot, amire építkezni lehet. A magyar gyógyszerpiacra viszont ma sok jelző használható, ezek közül a stabilitás a legkevésbé.” A vezérigazgató hozzátette: a Richter egyelőre nem fogta vissza jelentősen a kutatásait, mert nem akarja a jövőjét felélni, ám ha a helyzet nem változik, kénytelen lesz leépíteni. „Ennek az lehet a következménye, hogy még kevesebb kvalifikált embert tudunk foglalkoztatni és Magyarországon tartani, ha pedig ez bekövetkezik, a tehetségeknek még kevésbé lesz idehaza perspektívája.” (Weborvos)

ÚJABB KÓRHÁZAK ÁLLAMI KÉZBEN: KÉSŐBB KÖZLIK A MENETRENDET A kormány szerint a jövőben biztosabb körülmények között működhetnek azok a városi kórházak, amelyek május elsején kerülnek állami kezelésbe. A mintegy 75 ezer ember egészségéért felelős szigetvári kórház egyike annak a 43 városi kórháznak, amelyeket május 1-jétől állami kezelésbe kerülnének – olvasható a hirado.hu honlapján. A kormányzat az intézményrendszer átvételével azt szeretné, hogy a jövőben olcsóbban, egyúttal színvonalasabban működjenek a betegellátó központok. A szigetvári kórház jelenleg 200 millió forinttal tartozik a beszállítóinak és félmilliárd forinttal egy banknak. Berecz János, a kórházat működtető nonprofit kft. igazgatója arra számít, hogy állami tulajdonban könnyebben tudnak majd törleszteni. „Bízunk benne, hogy állami segítséget kapunk ehhez, és az így felszabadult forrásokat a betegellátás korszerűsítésére és a színvonal emelésére fogjuk fordítani”. Bár sokan attól tartanak, hogy az állami átvételt osztályok bezárása követheti, Hódmezővásárhely polgármestere szerint épp az összevonások teremtik meg a lehetőséget arra, hogy a kistelepüléseken se csökkenjen az ellátás színvonala. Ez az integráció nem csökkenteni fogja a makói egészségügyi ellátás színvonalát, hanem éppenséggel növelni, képes lesz megmenteni Makón a szülészeti osztályt – közölte Lázár János, a megyei jogú város polgármestere, a Fidesz-frakcióvezetője. A megyei kórházak állami átvétele után már a városi kórházaknak sincs értelme önkormányzati kézben maradniuk – nyilatkozta a kórházszövetség elnöke, Rácz Jenő, aki úgy véli, a tapasztalatok figyelembevételével nagyon gyorsan le lehet bonyolítani ezt a folyamatot. Amint az Országgyűlés elfogadja az erről szóló törvényt, az átvétel részletes menetrendjét is közlik – ígéri az egészségügyi államtitkárság. (hirado.hu)

5 | Kórház 2012/3. KÓRHÁZ-HÍREK

A Fidesz-frakció és az egészségügyi kormányzat szerint sürgősen felül kell vizsgálni az elmúlt években kötött, az országnak és a betegeknek előnytelen egészségügyi privatizációs szerződéseket.

KÓRHÁZSZÖVETSÉG Kórház 2012/3. | 6

A rendszer egységesen kezelendő A MAGYAR KÓRHÁZSZÖVETSÉG ELNÖKSÉGE

Február 24-én tanácskozott a Magyar Kórházszövetség Elnöksége. Az alábbiakban az ülésen érintett témákról közlünk összefoglalót. Dr. Rácz Jenő a már megkapott konszolidációs pénzek felhasználhatóságának egyeztetéseiről tájékoztatta az Elnökséget. „Eltérőek az álláspontok a NEFMI és a szervezetek, illetve a Nemzetgazdasági Minisztérium között abban, hogy azok az intézmények, amelyek a rendelet kibocsátásakor nem rendelkeztek lejárt határidejű kötelezettségekkel, felhasználhatják-e a kiutalt összeget, vagy sem. „Ha nem, vajon milyen módon lehet a pénzt az ágazatban tartani, és azokat az intézményeket is részesíteni belőle, amelyek nem rendelkeztek adósságállománnyal? Megoldásként egy pályáztatási lehetőség körvonalazódik, melyben prioritást kapnának a fenti intézmények” – vetette fel az elnök. Az Elnökség közös álláspontja szerint semmiképpen nem méltányolható, hogy a megkapott pénz elvonásával büntessék azon intézményeket, melyeknek nem volt hátralékos kötelezettségük. Szakmai minimumfeltételek Dr. Rácz Jenő tájékoztatta az Elnökséget a szakmai minimumfeltételeket tartalmazó rendelet jelenlegi állásáról. „Több körben történt egyeztetés a minimumfeltételeket illetően; összességében azt lehet megállapítani, hogy a szakmai kollégiumok ismételten meglehetősen heterogén szerkezetű működési feltételrendszert állítottak össze. Sajnálatos módon a szakma számos esetben nem a jelenlegi valóság talaján áll. A Kórházszövetség 16 pontban fogalmazta meg az alapkritériumokat, a listát megküldték a szakmai kollégiumok részére is. A szervezet változatlanul azt az álláspontot képviseli, hogy a szakmai kollégiumok egyeztessenek a Kórházszövetséggel, és üljenek le tárgyalni” – fogalmazott az elnök. Halmosné Mészáros Magdolna arról számolt be, hogy az ápolásszakma is hasonló problémával szembesül: valahányszor kifogásolt valamit, mindig más érkezett vissza. Az OTH-val és az Ápolási Igazgatók Egyesületével igyekeztek általános elveket megfogalmazni. Ők is ragaszkodtak a személyes egyeztetéshez.

Az Elnökség a megbeszéléseken az alábbi álláspont változatlan képviseletét kéri: – a minimumfeltételeket a minimumok határozzák meg, – a minimumfeltételeket úgy kell létrehozni, hogy az a tervezett struktúrát le tudja fedni, – ha szükséges, az MKSZ tagokat delegál egy szűkített szakmai csapatba: ez a team az anyagot végignézi, és kiadás előtt egységesíti. Béremelés az egészségügyben A Kórházszövetség elnöke beszámolt az egészségügyi dolgozók bérezésével kapcsolatos tárgyalásokról. Az egyeztetések folyamán a különböző oldalakat képviselő valamennyi szakmai, illetve érdekvédelmi szervezet jelen volt. Egyértelműen megfogalmazódott az a szándék, hogy az idei évben biztosítani kell valamilyen mértékű béremelést az egészségügyben. Fontos, hogy ez nem vonatkozhat csak az orvosok javadalmazására. E béremelés fedezetéül jelen pillanatban két forrás áll rendelkezésre: a TÁMOP-os pályázatok, illetve a népegészségügyi termékadóba befolyó összeg. A kettő együtt kb. 30 milliárd Ft-ot tesz ki. Az ápolási szakterületek egységesen fogalmazták meg a véleményüket. Ebben háromféle javaslat körvonalazódott: – a teljes összeget alapbéremelésre szükséges fordítani, – a teljes összeget pótlékokra szükséges fordítani, – a két lehetőség vegyes megoldása. Az orvosi kar álláspontja a kérdésben nem volt egységes. A Kórházszövetség azt a véleményt képviselte, hogy a rendszert csak egységesen lehet kezelni, azaz gondot okoz majd, ha az alapellátás nem részesül belőle. Javasoltuk, hogy a forrásokat a finanszírozás intézményes keretei közt osszák szét az intézmények közt. A struktúraátalakítás jelenlegi állása Államtitkári nyilatkozatokból ismert, hogy a struktúraátalakítás kb. 30 milliárd forintos megtakarítást jelent majd évente, az idén azonban ilyen még nem várható. Ezek a megtakarítások éves szinten legfeljebb az infláció és az áremelések hatását fogják tudni kompenzálni, plusz felhasználható összeget nem keletkezik.

Az Elnökség kéri, hogy tájékoztatásul küldjenek egy levelet az Államtitkár Úrnak, melyben hivatkozva az intézmények részéről érkező megkeresésekre – többek között pl. Bercsényi főigazgató úr levelére – megerősítik az Államkincstárral kapcsolatos korábbi észrevételeket. A Kórházszövetség változatlanul fenntartja azt az álláspontját, hogy az Államkincstár bevonása a gazdálkodás szempontjából jelenleg hátrányos, illetve, hogy a későbbiek során az új intézmények bekapcsolásával a problémák tovább sűrűsödnek és még aggályosabbá válnak. Átgondolásra javasolja a szervezet, hogy továbbra is az Államkincstáron keresztül történjen-e finanszírozás. Molnár Attila az EGVE nevében javasolta, hogy a Kórházszövetség és az EGVE ajánlja fel az Államtitkárságnak a két szervezet szellemi potenciálját ahhoz, hogy ezeket a problémákat egyeztessék, és kidolgozzák a megoldási javaslatot. A kongresszus előkészítése Dr. Golub Iván, a Kongresszus Szervezési és Kommunikációs Bizottságának elnöke tájékoztatást adott a bizottság üléséről, és az ott előkészített döntési javaslatokról. Kongresszusi javaslatok: – A vezetőségi ülést április 24-én Felsőtárkányban, a Bambara Hotelben tartanák. – A bizottság április 25-én 13.00 órakor, a konferenciateremben, hivatalos keretek között javasolná a kongresszus és a kiállítás megnyitását. – Elkészült a szakmai program, az üléselnökök a felkérést elfogadták. – A LEG-ekhez eddig érkezett jelentkezők: Markhot F. Kórház („a legek legje” – pl. 12 év alatt 12 igazgató stb.), Vadaskert Kórház (10 szempont), B.A.Z.-megyei Kórház (a „leglaktanyább” kórház) – A szakmai fórum – Szócska államtitkár úrhoz igazodva – csütörtök délutánra került. Ezen az államtitkár úr mellett az OEP, a GYEMSZI főigazgatója és az országos tisztifőorvos is részt vesz. Javaslat: előre készülni kérdésekkel, ez a vezetőségi ülésen összeállítható. – A sajtótájékoztató a szakmai fórum után lesz. – Az Ajkay-díj bíráló bizottsága a tavalyi összetételű marad, vagyis tagjai dr. Golub Iván, dr. Kullman Lajos és dr. Tótth Árpád.

Az elnökség elfogadta a fenti javaslatokat. Egyéb aktualitások Stadlerné Hantos Beáta könyvvizsgáló jelezte egyéni tagfelvételi kérelmét. Az Elnökség a kérést elfogadta, és elbírálás céljából a Közgyűléshez továbbította. A témával kapcsolatban felmerült a kérdés, hogy ezt közgyűlési döntésként kell-e fenntartani, vagy dönthetne akár a Vezetőség, illetve az Elnökség is. Ehhez szükséges megvizsgálni az Alapszabályt, így a döntést elhalasztják akkorra, amikor egyébként is módosítani kell az Alapszabályt (azaz a tisztújító közgyűlésig). Varga Ferenc elnök úr javasolta, hogy a Szövetség markánsan képviselje: ameny-

nyiben fizetőképes kereslet mutatkozik a rendszerben, akkor azt be kell csatornázni – természetesen szabályszerűen, elválasztott módon. Az intézményeknek ugyanis ez a túlélést jelentheti. A szavazásra bocsátott álláspontot elfogadták és elnökségi véleménnyel alátámasztották. A pártoló tagsági felvétel elnökségi kompetencia. Az Elnökség az alábbi cégeket vette fel – kérésük alapján – 1 év határozott időtartamra a pártoló tagok közé: – Enterprise Group, – ISH Kft., – Mölnlycke Kft. Az Elnökség támogatta dr. Tótth Árpád vezetőségi tag kérését, aki a HOPE csereprogram keretében, az értékelő konferencián részt kíván venni: ennek részvételi költsége kb. 125 eFt/fő. A testület a Magyarországról jelentkező további három szakember részvételének támogatását is javasolta. A Magyar Kórházszövetség 2012. évi HOPE-tagdíja 3,5 millió Ft, IHF-tagdíja pedig 1,75 millió Ft. A HOPE-nak az öszszeg felét befizették, azt el is fogadták, ezzel az MKSZ megtartotta a tagságát. Felvetődött: meg kell próbálni a minisztériumtól támogatást kérni. Nehézségek

forrása, hogy a könyvelésben a maradék 50% göngyölt adósságként jelentkezik, ezért erre valamilyen intézkedést kell hozni. Az Elnökség szavazott a fenti szervezetekbeli tagság megerősítéséről. Az Elnökség szavazata alapján a Magyar Kórházszövetség az IHF-tagságát átmenetileg, a nehéz pénzügyi helyzetre való tekintettel szünetelteti, és döntés született arról, hogy ezt írásban kell a nemzetközi szervezet tudomására hozni. A HOPE-tagságot az Elnökség többségi szavazat alapján fenntartja. Ez ügyben egyeztetés szükséges a könyvvizsgálóval. A testület tagjai megvitatták Gyarmati Lászlónak az integrált web- és applikációs fejlesztésre adott ajánlatát. Az elnökség ezt nem tudja szponzorálni, az előadást azonban megtarthatják, és aki kíván, belép a rendszerükbe. Végül: az Elnökség megtárgyalta a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara megkeresését: ötnapos bajor kórházmenedzsment és orvostechnikai témában szervez müncheni látogatást június 11–15. között. A résztvevőknek az utazás költségeit kell fizetniük, az egyéb kiadásokat ők vállalják.

7 | Kórház 2012/3. KÓRHÁZSZÖVETSÉG

– Az egészségügy rejtett kincseihez 50 kiállítói és 16 fellépési igény érkezett. Három fellépőt/produkciót vagy az időigényessége, vagy a jellege miatt nem találtak alkalmasnak. Felmerülő költségek kb. 1,5 millió Ft. – A Múlt és a jövő kórháza – az egri és szolnoki kórház a múltat fogja felidézni, a cégek pedig a jövőt segítenek körvonalazni.

AKTUÁLIS Kórház 2012/3. | 8

Szócska Miklós szerint prioritást élvez az ágazat SÁNDOR JUDIT

A tervezett közös közbeszerzésekről először hallhattak részletesebb tájékoztatást a résztvevők a Figyelő hetilap Medicina XXIV. címmel tartott konferenciáján, február 23-án. A szakmai fórumon az ágazatban megkezdett tulajdonváltásról, az egészségügyi intézmények adósságának rendezéséről, az emberi erőforrás helyzetről, valamint a gyógyszer- és az orvostechnikai eszközök finanszírozásáról, az innováció lehetőségeiről tanácskoztak a jelenlévők, akik végül konszenzusos megállapításokat fogadtak el.

hatják az egyébként is merev rendszert: jelenleg ötvenkilenc szolgáltató irányítását végzi a Gyógyszerészeti és Egészségügyi, Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) és hamarosan további 45 aktív intézmény átvételére kerül sor. Az ágazat a konszolidációnak köszönhetően elkerülte a csődöt, és bár békeidő van, nem lehet ok a nyugalomra, tette hozzá. Az intézmények 2012-es költségvetésébe nem tervezték be a kötelező minimálbér-emelést, a bérkom-

M

űtét közben vagyunk, a testen dolgoznak a kollégák – fogalmazott Szócska Miklós államtitkár, aki szerint nem a rendszer puhul fel, hanem konszenzusteremtés zajlik. A legfontosabb feladatnak az emberierőforrás-krízis megoldását és az ellátórendszer átalakítását nevezte. Jelenleg 182 kórház működik, ebből 104 aktív, 58 krónikus, 20 egynapos sebészeti ellátást nyújtó, illetve az aktív kórházakból 16 funkcióváltó intézmény. A városi kórházak állami kézbe adásáról újabb határidőként már május elsejét említette, jelezve, hogy közülük is először a funkcióváltók kerülnek a körbe. Az ágazat szerinte igenis prioritást élvez, ezt bizonyítja, hogy az évközi megtakarítást felhasználhatta az egészségügy, ilyen lehetőséget csak összesen két tárca kapott. Sikerült majdnem teljesen rendezni a lejárt tartozásokat az összesen 51 milliárd forintos konszolidációs összegből, ami az intézmények és a kiszolgáló ipar álláspontja szerint igazi fellélegzés. A konferencia óta napvilágra került adósságösszesítés szerint a fekvőbeteg-ellátók esetében a harmadik negyedév végi 43,3 milliárd forintról év végére 28,7 milliárd forintra csökkent az adósság. A legkritikusabb pont a gazdálkodásban a Magyar Államkincstár, fogalmazott Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség elnöke, aki szerint az újabb belépők megbénít-

Dr. Szócska Miklós penzációt. Halálra vannak ítélve a gazdasági társaságként működő kórházak amiatt, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium a kompenzáció kérdésében nem tartja magát a szektorsemlegességhez. A veszprémi kórházat emiatt például háromszázmillió forintos veszteség éri. Többek között szólt a minimumfeltételekről is: a szakmai elvárások mellett tükrözniük kell(ene) a gyakorlatot és a lehetőségeket is, különben újból előáll a teljesíthetetlenség állapota. Ha pedig a finanszírozás nem tudja követni a szakmai elvárásokat, változtatni kell az eljárásrenden, szögezte le, és utalt a lehetőségre, hogy különben perek sokasága elé néznek az intézmények. A kormányzatnak az elvárásokat többletforrás biztosításával kell elismernie, másként nem kerülhető el azok visszafogása.

Rohanásnak értékelte a gyors államosítást dr. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke, aki hiányolta a lezajlott folyamatok monitorozását, a hibák kiküszöbölését. A humánerő-krízis a szerinte késésben lévő bérrendezéstől sem oldódik meg, már kiemelkedően fontos szakmák orvosai hiányoznak a rendszerből. Mint mondta, nincs érdemi egészségpolitika, csak egészségügy-politika, elégtelenek a források, végzetes a bérrendezés-késedelem. Ezúttal is lehűtötte a kedélyeket dr. Banai Péter, a Nemzetgazdasági Minisztérium költségvetésért felelős helyettes államtitkára, aki most is elmondta: feszes, fegyelmezett gazdálkodásra van szükség, s bár jogosak az igények, nincs lehetőség radikális adóemelésre a pótlólagos forrásigények előteremtéséhez. Nélkülözhetetlen az innováció Az innováció a XXI. század egyik munkahelyteremtő ereje és gazdasági húzóágazata lehetne, de még mindig költségvetési tényező, s mint ilyen, inkább szükséges rossz a döntéshozók szemében, fogalmazott dr. Erőss György, a Philips Magyarország orvos-igazgatója. Diagnosztikai eszközök számában hazánk rosszabbul áll az európai átlagnál, ugyanis nálunk feleannyit, alig egy százalékot költenek erre a célra – szemben az európai kétszázalékos átlaggal. Tény, hogy drága az új technológia, de globálisan megtakarítás érhető el vele, hívta fel a figyelmet dr. Erőss György, hiszen gyors és pontos diagnózist ad, ami az eredményes gyógyítás feltétele. A korszerű technika alkalmazása nélkülözhetetlen például az egynapos sebészetben, már ha csakugyan megtakarítást akarnak elérni ebben az ellátási formában. Úgy vélte, most van lehetőség arra, hogy az uniós pályázatok révén költeni lehessen a modern diagnosztikára, ugyanakkor a projektekben jelentős takarékossági törekvésekkel találkozott, mert a kiadásokat állították a fókuszba, holott hosszabb távon éppen ezekkel a beszerzésekkel lehetne spórolni az egészségügyi kiadásokon. Az idén közös közbeszerzések indulnak Az ősszel várhatóan megindulhatnak a központi közbeszerzések a kórházakban,

A szakmai vitát követően a jelenlévők konszenzusos megállapításokat fogadtak el azzal a céllal, hogy a betegellátás javítása érdekében az egészségügyi ágazat széles nyilvánosságának véleményével segítsék a döntés-előkészítők és döntéshozók munkáját.

A gyógyító intézmények működési feltételeivel összefüggő konszenzusos megállapítások: 1. A jelenlegi egészségügyi rendszer nagyon rossz állapotban van, erőteljes kormányzati lépésekre van szükség a további erodálódás megakadályozása érdekében. 2. A szakma által támogatott Semmelweis-tervet – az esetlegesen felmerülő érdeksérelmek miatt – nem szabad felpuhítani, indokoltnak látjuk ellenben az átalakítás ütemének felgyorsítását a kapacitások átrendezése terén. 3. A kórházon kívüli ellátórendszerben eddig kevés érdemi kormányzati beavatkozást figyelhettünk meg. Még az idei esztendőben fontos lenne a járóbeteg-ellátásban (a szakrendelőknél és a háziorvosi rendszerben) tervezett változtatások konkrét részleteit megismerni. 4. Tisztában vagyunk a hazai kritikus gazdasági helyzettel, ezért úgy véljük, nehéz időkben különösen indokolt, hogy a kormányzat, illetve a parlament prioritásokat állítson fel a forrásallokáció hatékonyságának növelése érdekében. Az egészségügynek ott a helye a legfontosabb prioritások között, különösen a humánerőforrást érintő krízisek okán. Erre való tekintettel javasoljuk, hogy még az év első felében az érintettekkel egyeztetve rövid-, közép- és hosszú távú tervet dolgozzanak ki az emberi erőforrás itthon tartására, amelyhez alapvetően kormányzati forrásokból kell többletjuttatást biztosítani. Elkerülhetetlen az életpályamodellek kidolgozása is, további halogatásnak nincs helye. 5. Az egészségügyet változatlanul szolidaritási alapon működő, alapvetően közfinanszírozott ellátó rendszerként értelmezzük, amelynek fenntartásához nélkülözhetetlen további közforrások bevonása. Javasoljuk az egészségügyet érintő forrásteremtés vonatkozásában a fogyasztáshoz köthető adók nagyobb mértékű beemelését. Jó iránynak tekintjük a népegészségügyi termékadó, valamint a baleseti adó megjelenését a források oldalán. Ennek ellenére megkerülhetetlen a magánforrások kiegészítő területeket érintő, de szervezett, szabályozott módon való becsatornázása. Várjuk, hogy a kormányzat átfogó javaslatot tegyen le az asztalra a magánforrások bevonására. 6. Az innováció ellátórendszerbe történő bekapcsolása létfontosságú az orvosi és egyéb technológia folyamatos fejlődése miatt. A kormányzati szándékok ennek biztosítására nem ismertek. Fontos lenne, hogy a szakmai közvélemény megismerhesse a tárca ez irányú javaslatait. 7. A korszerű szakmai eljárásrendek, protokollok ilyen finanszírozás mellett ma már betarthatatlanok. A kormányzat döntsön arról, vissza kíván-e lépni az eljárásrendek, protokollok vonatkozásában az olcsóbb technológiák felé, vagy kiegészítő források után néz.

A gyógyszerágazattal összefüggő konszenzusos megállapítások: 1. A gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-közkiadások csökkentése a kormányzati célkitűzések egyik hangsúlyos eleme, amelynek végrehajtása érinti az egészségügyi szolgáltatókat, az egészségügyi dolgozókat, a kereskedelem szereplőit, a gyártókat, és legfőképp a betegeket. Az ágazat egészét érintő beavatkozásokat csak az érintettekkel folytatott szakmai egyeztetések és megfelelő hatásvizsgálatok elvégzése után érdemes végrehajtani. 2. A Széll Kálmán-terv miatt a közbiztosító gyógyszerkasszájának (az idén 83, jövőre és utána 120-120 milliárdos) kurtítása miatt veszélybe kerülhet a betegek gyógyszerellátása. Elkerülhetetlen, hogy a kormányzat a többletkiadások egy részét ne a gyógyszerpiac egyes szereplőire, azaz a gyártókra, forgalmazókra és a betegekre hárítása át. Fontos volna azon kormányzati szándék deklarálása, hogy az egyes piaci szereplőket milyen mértékben érintik a többletterhek, illetve ezzel párhuzamosan biztosítani kell, hogy független szakmai szervezetek a tényleges többletterheket mérni tudják. 3. Az egészségipar a gazdaság húzóágazata lehetne. Ennek eléréséhez azonban szükséges hosszú távú nemzeti egészségipar-politikai koncepció kidolgozása az érintettek bevonásával. 4. A gyógyszeripar jelentős egészségügyi és nemzetgazdasági hozzáadott értéket képvisel, ezért lenne fontos az ágazatot érintő jelentős mértékű adózás megszüntetése. A többi nemzetgazdasági ágazatban 2013-tól megszűntetik a különadókat, ám az utóbbi időben a gyógyszeripari különadók megszűntetéséről nem esett szó. Erre a kiszámíthatóság érdekében a gyógyszerágazatban is helyes lenne határidőt szabni. 5. A bizonyítottan költséghatékony innovatív orvosi technológiák (pl. gyógyszerek, orvostechnológiai eszközök) alkalmazása megkérdőjelezhetetlen a gyógyításban, ezért fontos volna egyértelmű egészségpolitikai állásfoglalás arról, hogyan biztosítható a költséghatékony innovatív technológiák alkalmazása a hazai egészségügyi rendszerben. 6. A generikus gyógyszerprogram jelenleg az árak folyamatos csökkentésén alapul. Fontos volna azon kormányzati elképzelések megvitatása, hogy milyen módszerekkel biztosítható egy ilyen rendszerben a gyógyszerellátás biztonsága, és a betegek adott hatóanyaggal kapcsolatos terápiahűsége. 7. Az egészségügyi intézmények finanszírozási rendszerét oly módon kell átalakítani, hogy nagyobb eséllyel legyen biztosítható az intézmények kiegyensúlyozott gazdálkodása, a gyógyszer- és orvostechnológiai beszállítókkal szembeni fizetési kötelezettségek törvényben előírt határidejének teljesítése.


Konszenzusos megállapodások


a feladatot a GYEMSZI, mint központi beszerző szervezet fogja ellátni, közölte dr. Török Krisztina főigazgató. Az intézmény kettős feladatot lát majd el: mint fenntartó kiírja, koordinálja és ellenőrzi a közbeszerzéseket, elsősorban az energia, telekommunikáció, illetve egyéb szolgáltatások, mint például étkeztetés, mosatás stb. területén. Központi beszerzőként ugyanakkor a tervek szerint gyógyszerek és orvostechnikai eszközök vásárlását fogja levezényelni. A főigazgató szerint ezek során figyelembe kívánják venni az intézményi specialitásokat. Térségi szinten folyhatnak az egyes szolgáltatások beszerzései, míg országos szinten zajlik majd a gyógyszerek és az orvostechnika biztosítása. Számításaik szerint hatékonysági tartalékok várhatók, hiszen például az elektromos áram beszerzési ára 25–50 Ft/kilowattóra között mozog, a gyógyszerköltségekben pedig 20–25 százalékos áreltérésekkel találkoztak. Három alaplista készül: kórházi gyógyszer-alaplista, orvostechnikai eszköz-alaplista, az átmenetet pedig a GYEMSZI Közbeszerzési Ellátási Főigazgatóág listája biztosítja. A szakmaiságot és a minőséget helyezik központba, ezért a gyógyszer alaplistát az Országos Gyógyszerterápiás Tanács dolgozza ki a kórházi felmérések alapján. Fotó: Horváth Péter Gyula

Dr. Török Krisztina A Tanács elnöke orvos (állami vezető), titkára gyógyszerész, tagjai az egészségügyi szakmai kollégium egyes tagozatai – például az aneszteziológia, a belgyógyászat, az infektológia, az onkológia és a haematológia –, képviselteti magát továbbá a szakállamtitkárság, az OEP és a GYEMSZI is. Az Egészségügyi Szakmai Kollégium alakítja ki az orvostechnikai alaplistát ge-

nerikus eszközcsoportok alapján, illetve kidolgozza a beszerzés szakmai feltételrendszerét. A közbeszerzések középpontjában a maximális verseny áll, ám az ellátásbiztonság garantálásával, szögezte le dr. Török Krisztina. A gyógyszer- alaplistára való felkerüléshez a gyártók, illetve a nagykereskedők szállhatnak ringbe, s az eredményhirdetést követően ígéret szerint megfelelő felkészülési időt kapnak a szállítások megkezdéséig. A verseny hatóanyagok/ hatóanyagcsoportokban zajlik, s ehhez igazítják a közbeszerzési technikát. Az alaplista fokozatosan bővíthető lesz, és a felhasználások alapján évente megújítják. Országos közbeszerzésben nem szereplő hatóanyagok/hatóanyagcsoportok, illetve orvostechnikai eszközök intézményi szintű beszerzésére is lehetőség lesz, azonban ha ezekre országos beszerzést írnak ki, akkor az intézményeknek át kell térniük erre az eljárásra. Sürgős esetben biztosítják az intézményi közbeszerzés lehetőségét. „Az intézmény időarányosan 30 százalékkal térhet el az országos tendertől, feltéve, hogy az ár kedvezőbb, mint az országos tenderben”, tette hozzá a főigazgató. Továbbra is lehetőség nyílik az adomány-gyógyszerek elfogadására. Jelentős szakmai előkészítő munka szükséges, ezért az alaplisták várhatóan őszre készülnek el; a központi közbeszerzések a kormányrendelet elfogadása után, nyár végén, pilot jelleggel indulhatnak el. Várhatóan a gyógyszerbeszállítók állhatnak elsőként a rajthoz, őket késő ősztől az orvostechnikai eszközök beszállítói követhetik. A tőketartozást is elveszíthetik a gyógyszer-nagykereskedők Dr. Sándor Marianna, a Gyógyszer-nagykereskedők Szövetsége Kórházi Tagozatának elnöke arról számolt be, hogy egy szakmai előrejelzés alapján a következő öt évben a világ gyógyszerpiacának növekedése (ideértve Magyarországot is) lassulni fog. A kórházi gyógyszer-nagykereskedelem ez évi kilátásait taglaló előadásában szólt arról, hogy egyre több uniós elvárásnak kell megfelelniük, ilyen például a gyógyszerek egyedi azonosítása, a gyártótól a betegig történő nyomon követése. Egyre drágább, egyre különlegesebb tárolási és dokumentációs követelményeket írnak elő számukra, miközben a nagykereskedelmi árrés nagysága évek óta nagyjából állandó, öt százalék körül mozog. Hazánkban a folyamatos és hatékony kórházi gyógyszerellátás egy zárt logisztikai rendszeren keresztül, három nagykereskedő kezében összpontosul. A kereskedők fontos szerepet játszanak az egészségügy

működőképességének fenntartásában, amit jól példáz, hogy folyamatosan emelkedik a követelésállományuk, a lejárt tartozásokat is beleértve. Bár ez utóbbiak nagy

Dr. Sándor Marianna részét az év végi kasszasöprésből az intézmények rendezni tudták, kérdés, hogy e „tőkeinjekció” hatása meddig tart majd. A korábbi példák azt mutatják, hogy ez csak ideig-óráig elegendő, mert az adósság halmozódása újra megindul. Egyre több az olyan kórház, amely eddig soha nem tartozott, most pedig késve utal, és növekedett az egy kórházra eső tartozás nagysága is. Alapvetően nincs különbség, hogy klinikáról, országos intézetről, megyei vagy városi kórházról van-e szó. Az intézmények tavaly adósak maradtak a kórházi vényforgalmú patikák számláinak kiegyenlítésével is, pedig az OEP-től megkapták a támogatást, így ezt a pénzt vélhetően máshol használták fel. Tavaly először kellett szembenézniük a nagykereskedőknek azzal a kockázattal, hogy egyáltalán nem jutnak hozzá a tőketartozáshoz. A késedelmes fizetést eddig elfogadták, mert biztosak voltak abban, hogy előbb-utóbb megkapják a számlák ellenértékét. Most viszont már nem tudják felvállalni a kórházak finanszírozási kockázatát, mert veszélybe kerülhet a gyógyszerellátás: ha ők saját tetemes kinnlevőségük miatt nem tudnak fizetni a gyártóknak, azok nem szállítanak, így a betegekhez nem jut el a gyógyszer. Sándor Marianna szerint elvitathatatlan szerepet játszanak az egészségipar által megtermelt hozzáadott érték megtermelésében, és alapvetően hozzájárulnak a gyógyszerbiztonsághoz, hiszen magyar nagykereskedőtől nem kerülhet hamis gyógyszer a hazai forgalomba.

LÓRÁNTH IDA

A Semmelweis-terv alapvető célként deklarálta a kórházi ellátás terheinek (és kiadásainak) csökkentése céljából az alapellátás, illetve a járóbeteg-szakellátás megerősítését. E szándék szerint a progresszivitás két alacsonyabb szintje elsőbbséget élvez a magasabb szintű fekvőbeteg ellátással szemben. A járóbeteg-ellátás hatékonyabbá és egységesebbé tétele végett a rendelők mindegyike állami kezelésbe kerülne, a legújabb információk szerint szeptember elejétől.

A

rendelők állami irányítás alá vételéről, annak koncepciójáról és kivitelezésének elképzeléseiről jelenleg a szakma képviselői még egyetlen konkrétumot sem ismernek. Dr. Varga Imre, a Medicina 2000 Poliklinikai és Járóbeteg Szakellátási Szövetség előző elnöke érdeklődésünkre a következőket mondta: – Többször és több fórumon (GYEMSZI, minisztérium) érdeklődtünk már a szakrendelők további sorsáról, ám konkrét választ senkitől sem kaptunk. Volt, aki kérdésünkre azt mondta, hogy a szakrendelői hálózat átalakításának koncepciója a kórházátalakítások további tervei között szerepel majd. Nem kaptunk választ arra a kérdésünkre sem, hogy mi lesz a sorsa az alapellátókkal közösen szolgáltató, kórházaktól független szakrendelőknek, holott ez sarkalatos pontja az átszervezésnek. Annál is inkább, mert számos önkormányzat már most bejelentette: továbbra is igényt tartana a saját településén lévő szakrendelő működtetési jogára. Ezt a tényt önmagában is rendkívül pozitívnak tartom, mert a szándékból világosan látszik, hogy a kérdéses önkormányzatok szeretnék továbbra is a saját kontrolljuk alatt működtetni a helyi egészségügyi szakellátást, helyben ellenőrizni az igényeket, illetve azok teljesülését és támogatni a saját szolgáltatójuk tevékenységét. Aggodalommal szemlélem az állami irányítás alá vont kórházak helyzetét, mert az ott tapasztalt folyamatok a szakrendelőket is elérhetik. A

közelmúltban hallottam olyan kórházról, amely évi 60 millió forinttal lesz kénytelen többet kifizetni azokra a számlákra, melyek kedvezménye a tulajdonosváltással elveszett. Olyan eset is előfordult, hogy a kórházra ingatlanadót vetett ki az önkormányzat. Több mint félő, hogy hasonló kellemetlenségek az állami tulajdonba kerülő szakrendelőket is sújthatják majd. A híradásokból nap mint nap hallom, hogy melyik kórház alakul át, hány ágy szűnik meg, a járóbeteg-ellátásról viszont egy szó sem esik. Holott a Semmelweis-tervben megfogalmazott prioritások alapján is célszerű lenne, hogy éppen ezen a területen történjenek először korrekciók, hogy legyen hová küldeni a kórházakból kiszoruló betegeket. Néhány döntéshozó egy-két elejtett félmondata – melyek szerint a jövőben majd az egynapos sebészetet, a nappali kórházakat preferálják – roppant csekély információval szolgál, egyúttal azonban szakmailag teljesen megalapozatlan, szervezetlenségre, koncepcióhiányra és ötletszerű intézkedésekre utal. A szakma képviselőivel szemben megalázónak tartom ezt az információhiányt, mert hivatásunkat illetően bizonytalanságban tart minket, de az intézményvezetőket, gazdasági szakembereinket is gátolja kötelező tervezési feladataik megoldásában. Húsz éve minden egészségügyi szakember tudja, hogy egy modernizálást, hatékonyságot, eredményességet megcélzó komplex átalakításban az alap- és a járóbeteg-ellátásnak kell domináns szerepet játszania. Erre épülhet a hatékony progresszivitás. Abból gondolom, hogy ezzel mindenki egyetért, mert sok vitánk e téren húsz éve senkivel nem volt, csak éppen nem történt semmi ezen a területen. A jelenlegi folyamatban érthetetlen például, hogy a saját ellátási területükön jelentősnek számító kórházak bezárását vették tervbe (például a Kenézy Gyula kórházét, a maga körülbelül 12 milliárdos éves OEP-bevételével, s ezzel arányos betegforgalmával). Elvész az aktív kapacitás, de a területen működő járóbetegellátást nem illesztik a változásokhoz! Így aztán felmerül a kérdés: hogyan teljesülhet a Semmelweis-tervben meghirdetett progresszivitás, a betegek tömegeinek az alacsonyabb szintű és fogadókésszé alakított ellátás felé „terelése”?

Továbbra is nyitott kérdés, hogy az eddig önkormányzati tulajdonban lévő (sok esetben a helyhatóságok által épített, fejlesztett, fenntartott) szakrendelőket hogyan finanszírozza majd az új tulajdonos, az állam. Ha megszűnik a duális finanszírozás, vagyis évente országosan kiesik sokmilliárd forintnyi önkormányzati/tulajdonosi támogatás – vajon visszapótolja-e majd az állam? Ha nem, akkor ennyi hiányzik a startnál. Ha pótolják, akkor a (kétségtelenül több területen joggal is kifogásolható gazdaságossággal működő) rendszer racionalizálásából eredő megtakarítást csak ezen összeg felett szabad valóságosnak tekinteni. Mivel az E. Alap évről-évre csökken, a kérdés nem lényegtelen, ám az illetékesektől – például egy, a közelmúltban lezajlott konferencián – mégsem sikerült konkrét választ kapnunk rá. A progreszszivitás irányának a megváltoztatásával teljes mértékben egyetértek, a rendszerelméleti kérdéseket maradéktalanul figyelmen kívül hagyó végrehajtással azonban nem. Említhetnénk például a betegszállítási gondokat, melyek egyes szolgáltatók megszűnése nyomán adódnak. Gyakorlat-közeli példák sokasága mutatja, milyen nehézségeket okoznak a zárt és átjárhatatlan kasszarendszerek. Éppen a járóbeteg-ellátás teremthetné meg komoly korrekciójuk lehetőségét, ez azonban megkövetelné a koncepciózus és a rendszerelmélet alapján álló egészségpolitikai hozzáállást, a lobbiérdekek mellőzését, illetve a feltételrendszer személyi, anyagi és infrastrukturális szempontú aktualizálását. E kérdésben számtalan tanulmányunkat ismertettük és elmondhatjuk, hogy dacára az időközben eltelt hosszú időnek, nem kell rajta sokat változtatnunk! Pártoktól, kormányoktól elvonatkoztatva sajnos azt kell megállapítanom, hogy az elmúlt húsz év reformpróbálkozásai többek között azért sem járhattak sikerrel, mert a merev kórháziágy-központúság és a fekvőbetegintézmények nemegyszer lobbifüggő „szankcionálására”/megmentésére fordított erőfeszítések háttérbe szorították a szakmai indokokat, a rendszerelvű szervezést, és az ahhoz alkalmazkodó új szemléletű finanszírozás tervezését! Hiába születtek hasznos, előremutató elvek, a megvalósítás kudarcot vallott, a magyar


Jár a beteg, de hová?


reket utazni, hogy a harmadik progreszegészségügy nem lett sem hatékonyabb, szivitási szintbe áthelyezett diabetológiai sem olcsóbb, a betegek sem jutottak szolgáltatást elérje. jobb ellátáshoz. Akármekkora is azonban Balaton doktor szerint az említett elláa változás, amelyet napjainkban megtások magasabb szintre emelése azt a rejélünk, nem teszi megkerülhetővé a járótett döntéshozói akaratot tükrözi, amely beteg-szakellátás átfogó felfejlesztését, mely elé jelenlegi meglehetősen alulinformált helyzetükben nagy várakozással tekintenek a járóbeteg-ellátásban dolgozók – vélekedett Varga doktor. Dr. Balaton Péter, a Magyar Kórházak és Rendelőintézetek Szövetségének titkára egy reggeli televíziós interjúban többek között elmondta: úgy véli, hogy a most alakuló új rendszerben a betegek számára elérhetetlenül távolra kerülhetnek az ellátó helyek, és küszöbön áll a betegszállítók összeomlása is. Mint mondta, február közepén megjelent egy NEFMI-rendelet, amely a rendszer progresszivitási szintjeit határozza meg. Az MKRSZ a közigazgatás küszöbönálló átalakításával, a járások kialakításával elvben egyetért, hiszen ez a szerkezet megfelel a magyar közigazgatási hagyományoknak. Ezzel a felosztással Dr. Varga Imre azonban nem áll összhangban az egészségügyi térségek mega kényszerű orvoshiány hatásait kívánná határozása. Az országban mindössze csökkenteni. A célt az intézkedés akár hanyolc térséget alakítanak ki, és abból tásosan is szolgálhatja, akár kedvező kapahárom a főváros területén van, holott a citáscsökkenést is eredményezhet, – mert lakosságnak legalább a hetven százaléka a beteg nem jut el az orvosához –, ám súnem Budapesten és az agglomerációban lyosan sérti a betegérdekeket. Ráadásul a él. Ennek az ellátandó tömegnek az 55 gyógyuláshoz való esélyegyenlőség joga százaléka pedig kisvárosokban, illetve is sérül, mert éppen a leghátrányosabb falvakban lakik. A nagytérségek kialakítáhelyzetű települések lakói lesznek kénysával éppen ezektől az emberektől kerül telenek nélkülözni a szakorvosi ellátást. távolabb az egészségügyi ellátás lehePénz és lehetőségek hiányában képteletősége. Igaz, hogy a járóbeteg-szakrennek lesznek 30–40–80 kilométert utazni delők továbbra is az adott településeken a szakszerű ellátásért. A probléma egy maradnak és azok szolgáltatásai helyben erős, jól szervezett, stabil betegszállító háigénybe vehetők, ám az idézett rendelet lózattal megoldható volna, ám a valóság néhány szakterületet (pl. gyermek szeaz, hogy jelenleg sorra jelentenek csődöt mészet/orr-fül-gégészet, diabetológia) a szállítók. Ennek oka többek között az kiemelt a járóbeteg-szolgáltatások köalulfinanszírozottság. Az OEP az idén a réből, és a legmagasabb progresszivitási teljes betegszállításra, amely a mentést is szintre utalta. A gyakorlatban ez majd azt magában foglalja, 31 milliárd forintot költ, jelenti, hogy például az eddig helyben elebből a kifejezetten betegszállítással foglátott fülfájós óvodással a szülő alkalmanlalkozó vállalkozások mindösszesen 5 milként 40–80 kilométert is utazhat, hogy a liárd forinttal részesülnek. A folyamatosan legmagasabb progresszivitási szinten és intenzíven emelkedő üzemanyagárak hozzájusson a szakorvosi segítséghez. kompenzációjára a biztosító a szállítóknak Jól tudjuk – folytatta a titkár –, hogy a összesen 600 millió forintot különített el, diabétesz Magyarországon népbetegség amiből a személyszállítók csupán kétszáz(a nyilvántartott betegek száma 350–400 millió forintot kaptak, holott a szállítások ezer körüli), vagyis nagyon sok embert kétharmadát ők végzik. Ennek az lett a érint. A jövőben ez a hatalmas betegtökövetkezményre, hogy az amortizációra, meg is kénytelen lesz hosszú kilométe-

szervizelésre, az új járművek beszerzésére szánt forrásokat mind üzemanyag vásárlásra kénytelenek költeni. Sok szállító a forráshiány miatt tönkrement, mások pedig hónap végén korlátozni kénytelenek szállításaik számát. Mindez az ellátás színvonalának folyamatos csökkenését eredményezheti, amitől a magyar egészségügy egyre betegebb lesz. A járóbeteg-ellátás megszervezéséről szóló kérdéseinkkel szóban és írásban is megkerestük a GYEMSZI-t, mint a feladat végrehajtásának egyik felelősét. Az alábbi kérdéseket tettük fel: 1. A rendelők állami kezelésbe vételének dátumáról már több hír is napvilágot látott. Olvasni lehetett május 31-éről, szeptember 1-jéről, december 31-éről. Önök szerint melyik a reális időpont? 2. A tulajdonosváltás után mi lesz azokkal a (akár a kórházaktól független) szakrendelőkkel, amelyek egy épületben, közösen működnek az alapellátó orvosokkal, akik továbbra is az önkormányzatok fenntartásában/tulajdonában lévő épületben rendelnek? 3. Korábban lehetőségként felmerült, hogy ezeket a rendelőket a települési önkormányzatok visszaigényelhetik. Él-e még ez az elképzelés? Ha igen, milyen feltételekkel és mikor kaphatják vissza a rendelőiket? 4. Mi lesz azoknak a rendelőknek a sorsa, amelyeket egykor az adott önkormányzat épített, szerelt fel a saját forrásaiból, azóta folyamatosan fejlesztett és jelentős összeggel támogatta a rendelője működtetését? 5. Az önkormányzatok évi 50–70 milliárddal járultak hozzá a rendelők működtetéséhez. Ha ez a forrás megszűnik, az állam, mint új tulajdonos honnan pótolja azt? (A költségvetésben nyoma nincs a forrásnak). 6. A Semmelweis-terv alapvető célja, hogy a betegeket a drágább kórházi ellátás felől az olcsóbb járóbeteg-ambulanciák felé terelje. Ezt szolgálják a kórházi szerkezetátalakítások is. Mi lesz azokkal a betegekkel, akiket a bezárt kórházi osztály már nem tud ellátni, a járóbeteg-rendelők jelenlegi kapacitása viszont képtelen fogadni? A járóbeteg-rendelőknek ki finanszírozza (és milyen mértékben) az említett okok miatt jelentős mértékűre duzzadt betegtömeg ellátását? A kérdésekre egy hét elteltével sem érkezett válasz.

SÁNDOR JUDIT

Sűrű menetrendet adott a politika az egészségügy minden szereplőjének, akik most tanulják nehéz és bonyolult szerepkörüket az újraélesztett államosításban. A források ugyanakkor oly szűkösek, hogy legalább ötszáz milliárd forint kellene csak ahhoz, hogy a régiós versenytársak szintjét elérjük – hangzott el az IME konferenciáján.

H

elyzet van, méghozzá kritikus – fogalmazott dr. Gaál Péter egyetemi docens, az SE Egészségügyi Menedzserképző Központ igazgatója, a kabinet tanácsadója az IME VII., térségi ellátásszervezéssel foglalkozó Regionális Egészségügyi Konferenciáján február 20-án. A negatív folyamatok ebben az évben kulminálnak, kutya kemény év lesz 2012, az eddigi legnehezebb időszak, mondta. Ám ha ezt túléli az ágazat, van esély arra, hogy fenntartható pályára álljon az egészségügy. Érdemi bérrendezés nélkül azonban nem oldható meg a válság, miközben számottevő forrásbővítésre nincs lehetőség (nem sikerült például elérni, hogy a Széll Kálmán-terv gyógyszerkassza-megtakarítását az egészségügybe forgassák vissza, pedig az egész ezért született, jegyezte meg). Mi több, bizonyos esetekben a szinten tartás is kérdéses. Mindez nehéz kombinációs feladvány megoldását jelenti az idő szorításában. Egyszerre húsz évre szóló programot kellene néhány év alatt megvalósítani, beleértve a tulajdonosváltást, a szerkezetátalakítást, az országos közbeszerzések indítását, a betegút-szervezést, az erre szolgáló intézményi háttér kiépítését és a népegészségügy újraszervezését – mutatta be a feladatok sokaságát és összetettségét a Semmelweis-terv egyik kidolgozója. Eközben egyre nagyobb méretű az elvándorlás, amely öngerjesztő folyamat, s még a népszerű szakmákban is jelentős. Súlyos a válság, szögezte le, és egyelőre nem sikerült a trendet megállítani, ami

intő jel az államtitkárság számára. Az elődök rossz eszköze volt a röghöz kötés, ám most ugyanígy nem lenne célszerű a kivezényléssel élni, mert szerinte csak tárgyalásos úton lehet rendezni a krízist. Március végére megszülethet a bértárgyalás-sorozat eredményeként a megállapodás – erre jó az esély, mert szerencsére a tárgyalófelek egymásra vannak utalva, és láthatóan egyiküknek sem érdeke a konfrontáció erősítése. Meg kell győzni a pénzügyi döntéshozókat Dr. Gaál Péter szerint a pénzügyi döntéshozóknál kell áttörést elérni: el kell fogadtatni velük, hogy az egészségügy szolidáris alapon működtethető, nem érdemes teret adni a magánosítás irányába mutató törekvéseknek. A hátsó kapukon bejutva egyes lobbik elérhetnek bizonyos lépéseket a döntéshozóknál, ám ez veszélyes fejlemények kezdete lehet, állította kedvezőtlen nemzetközi tapasztalatokra hivatkozva. Ezek ugyanis azt mutatják, hogy a közpénzekből is jóval többet fog elszívni a magántőkét beengedő rendszer. Álláspontja szerint az a szemlélet is hibás, hogy a járulékcsökkentés javítja a foglalkoztatást. Ezt bizonyítja, hogy bár csökkentették a kulcsot, a helyzet alig javult. Arra is rámutatott, hogy az Egészségbiztosítási Alap deficitje többnyire nem kiadási többletből adódott, amire példaként hozta fel a 2003-as és az azt követő két esztendőt: a hiány nem év közben szabadult el, hanem tervezett volt – mivel makroszinten kalkuláltak vele, bárhol szerepeltethették volna a költségvetésben. A jelenlegi rendszer a hatékonysági tartalékok visszaforgatásával sem tartható fenn, mivel optimális esetben csak 25–30 milliárd forint szabadítható fel, ugyanakkor alapvetően 250 milliárd hiányzik az évek óta tartó forráskivonások miatt. Feltétlenül szükség van ekkora pluszforrásra az egészségügyben, ugyanis ennyivel költünk kevesebbet a húsz évvel korábbi időszakhoz képest, miközben óriási a technológia-fejlődés az ágazatban. Ráadásul további 250–300 milliárd kellene csak ahhoz, hogy a régiós versenytársakat, a cseheket, szlovákokat, szlovéneket utolérjük:

ehhez arra volna szükség, hogy a GDP egy százalékát kitevő többletforrást lehessen bevonni. Forrásteremtési portfóliót kellene öszszeállítani arra alapozva, hogy több helyről kevesebbet szedjenek be, ám ennek nem lehetne meghatározó eleme a magánforrások arányának növelése. Ez már így is magas, a harmincszázalékos aránynyal az uniós államok között dobogós helyen állunk. Inkább a szolgáltatáscsomag „kitisztítása”, határainak kijelölése szükséges – ugyanígy a hálapénz problémáját is meg kellene oldani. „Az adómentes munkáltatói betegbiztosítással kényszerpályára kerültünk, ami megkívánja a kiegészítő egészségbiztosítások szabálykeretének tisztázását”, tette hozzá. Lassabban az államosítással! „Az egészségügy nem azt a forrást kapja, amit megérdemel, hanem amit magából kiprésel” reflektált Ivády Vilmos, a SE gazdasági főigazgatója a forráshiány központi kérdésére. Úgy vélte, a mozgástér eltolódott az intézményeken kívüli irányba, már csak az ellátók együttműködésében, az ellátás térségi szervezésben van tartalék, a kórházon belüli lehetőségek kimerültek. A tulajdonosváltást rohamosnak ítélte, s egyenesen arról beszélt, hogy államosítási stopot kellene hirdetni. Bár ő maga „csupán” egy hatalmas intézmény gazdasági vezetője, centralizációval még az egyetem klinikáin sem oldható meg minden. A túlzott államosításnak több kára, mint haszna lehet, ezért javasolta, hogy a városi kórházak tulajdonosváltását tolja el a kormány egy évvel. (Rá néhány napra jelentette be Szócska Miklós államtitkár, hogy május elejéig állami kézbe kerülhetnek a városi kórházak is, közülük is első körben a funkcióváltó intézmények – a szerz.) A közös közbeszerzésekkel is óvatosan kell bánni, vélekedett, hiszen nem egyforma anyagi lehetőségekkel rendelkeznek az intézmények: így például a jobb pénzügyi helyzetben lévő kórházak drágábban juthatnak egy szolgáltatáshoz, mert az üzleti partner mindig a leggyengébb intézményhez igazodva alakítja ki terméke árát.


Nehéz és bonyolult szerepkört tanul mindenki


Ötletként felvetette egy gazdálkodási szolidaritási alap létrehozását, amelyből az intézmények lökésszerűen megugró kiadásait hidalnák át. A gazdálkodási kockázatközösség alapjába az ellátók saját bevételük meghatározott százalékában fizetnének be, így a kockázati közösség nem utólag érvényesülne – mint eddig –, hanem előre meghatározott elvek szerint. Nagyobb autonómiát akarnak a kórházvezetők A GYEMSZI középirányító szervként látja el az intézmények irányítását, két igazgatósághoz kapcsolhatók szorosan a feladatok és a kórházak – derült ki a dr. Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász által moderált kerekasztal-beszélgetésen. Az Intézményfelügyeleti és Vagyonkezelési Igazgatóság állandó kapcsolattartó munkatársai, a kiemelt intézményfelügyeleti jogkörökben az úgynevezett szakreferensek végzik az egyes kórházakkal kapcsolatos döntések előkészítését, folytatják az egyeztetéseket a GYEMSZI funkcionális szerveivel, igazgatóságaival, és ha kell, beszerzik a NEFMI jóváhagyását. Az Egészségszervezési és Finanszírozási Főigazgatósághoz tartoznak a Térségi Egészségügyi Szolgáltató Központok (TESZK-ek), és szintén szervezeten belüli egységként dolgozik az Ellátás-tervezési Igazgatóság, amely elsősorban módszertani központ. A jelen állapotot szemléletesen érzékeltette dr. Stefka Nóra főigazgató-helyettes, a GYEMSZI Minőségügyi, Igazgatási és Jogi Főigazgatóságának vezetője: kezdetben szinte minden döntést magukhoz vonnak, de nem cél, hogy ezeket meg is tartsák, hiszen több döntési jogkör vissza-

kerül majd az intézményekhez. A vagyon használatát bizonyos határig például át fogják engedni az intézményeknek, ezzel kikerülhető lesz, hogy egy büféüzemeltetési szerződést is központilag kelljen jóváhagyatni. Mint kiderült, 2013. január elsejére alakulhat ki az új struktúra, amely azonban még nem lesz végleges. A felek között addig is folyik majd a küzdelem a centralizáció és a decentralizáció kérdésében. A vitában ugyanis végig jól nyomon követhető volt, hogy a kórházvezetők, mivel nagyobb autonómia elérésére törekszenek, a GYEMSZI által diktált centralizációt túlzottnak és a döntések esetleges lassúsága miatt hátrányosnak tartják. Távoli döntéshozók A hónapokkal ezelőtt még önkormányzati tulajdonban lévő, mára államosított kórházakat egyre több anyagi veszteség éri: mivel nem megyei intézmények, a helyi szolgáltatóktól például nem kapnak árkedvezményt. Felvetették, hogy a centralizáció nem ösztönzi az innovációt és a versenyt sem. „Megengedhető-e, hogy nulláról épüljön egy új rendszer, miközben van már OEP, ÁNTSZ?” – tette fel a kérdést Dózsa Csaba szakközgazdász, jelezve, tudja, hogy kérdése okafogyott, de jelzésértékű. Ha azonban már így történt, megérdemelne az intézményfelügyelet és ellátásszervezés egy különálló szervezetet, olyan összetett feladatról van ugyanis szó, amely most nincs szerencsés helyen, hiszen egy nagy kompromisszum része. Veszélyt lát abban is, hogy a napi szintű, csip-csup ügyek elveszik az időt az értelmes munkától. Az energiákat inkább az

Kaposi példa: nyolcezer embert sikerült mozgósítaniuk Komplex módon végzett népegészségügyi szűréssorozatot indítottak 2009 és 2011 folyamán a Kaposi Mór Oktató Kórházban: a mammográfiai szűrésre behívott (45-65 éves) nők körében nem kis szervezési erőfeszítések árán egyúttal tüdőszűrést és méhnyakrák-szűrést is elvégeztek, azaz a behívottak egyetlen napon három vizsgálaton is átestek. Ez népszerűnek bizonyult a környékről buszszal beszállított somogyi asszonyok körében, – tájékoztatta a hallgatóságot dr. Szörényiné Ványi Gabriella, a kórház által életre hívott Prevenciós és Egészségfejlesztési Iroda (PREFI) vezetője, aki szerint innovatív módon vállalnak szerepet a népegészségügyben, hiszen a kórházban ott vannak az eszközök, szakemberek – túl azon, hogy jó a kapcsolatuk a háziorvosokkal, védőnőkkel. A mammográfiás vizsgálaton mintegy nyolcezren vettek részt, közülük csaknem hatezer nő átesett a tüdőszűrésen is. Hét tüdőrákos beteget találtak, közülük öt olyan asszony is érintett volt, aki nem is dohányzott. A nőgyógyászati szűrésnél négy százalékban találtak citológiai elváltozást, ezek további vizsgálatot vagy kezelést igényeltek. A vizsgáltak húsz százalékánál találkoztak kisebb-nagyobb mértékben elhanyagolt nőgyógyászati kórképpel.

ellátás szervezésére, az allokáció javítására kellene fordítani, a tevékenységbe a szakmai műhelyeket is bevonva. Kényszerből rugalmatlan rendszer jött létre, aminek eredményeként a NEFMInek van egy kis minisztériuma. Előnye, hogy szabadabb a mozgása, mint magának a szakállamtitkárságnak az öszszevont tárcán belül, vélte dr. Velkey György, a Magyar Kórházszövetség jelölt elnöke, a Bethesda kórház főigazgatója. Dr. Ónodi-Szűcs Zoltán – aki a Debreceni Önkormányzati Egészségügyi Holding Zrt. elnök-vezérigazgatói székét cserélte az észak-alföldi TESZK igazgatói székére – érzékeltette, hogy a TESZK-eknek is minél nagyobb önállóságot szeretne biztosítani, hiszen álláspontja szerint a helyi kihívásokra területenként más és más lesz a megoldás. Mindenképpen az új struktúra pozitívumaként értékelte, hogy a részben általa is kimutatott torz fogyasztás, az intézményi érdekeket kiszolgáló fejlesztések után most a fejlesztés komplex lehet, felszámolódhatnak az egyes területek közötti akár háromszoros különbségek is. Most már tisztábbak és világosabbak az ügykörök, csökkent a számuk is, s a GYEMSZI-ben is láthatóan inkább a gazdálkodásra összpontosítanak, vélekedett dr. Tamás László János, a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház főigazgatója. Hiányolta a közvetlen kapcsolatot a fenntartókkal, mint mondta, most 120 kilométert kell utaznia, ha egyeztetésre van szükség. Egyre inkább delegálódik azonban a tárgyalási pozíció, a GYEMSZI szakreferenseket nevezett ki a kórházvezetőkkel való kapcsolattartásra. Dr. Lampé Zsolttal, a debreceni Kenézy kórház ügyvezető igazgatójával együtt a nagyobb intézményi autonómia mellett tette le a voksát. A GYEMSZI ellátás-szervezési főigazgatója, dr. Drexler Donát egyetértett abban, hogy nem lehet mindent államilag irányítani, de hangsúlyozta, hogy egységes módszertanra van szükség, amit hoszszú távon a TESZK tud képviselni. Ami jó és működőképes, ahhoz nem akarnak hozzányúlni, mondta, s példaként a vállalkozó orvosok szerződését hozta fel. Összességében azonban szükség van a szorosabb központi irányításra, mert például elképesztő kódolási technikákkal találkoztak, amire egyelőre ennél nincs jobb megoldás. Dózsa Csaba szerint a politika szabja meg az egészségügy átalakításának menetrendjét és mozgásterét, holott a szakmának nagyobb szerepet kellene kapnia az átalakulásban, amelyben dr. Sinkó Eszter szerint minden szereplő most tanulja nehéz szerepkörét.

RADNAI ANNA

Dr. Pusztai Zsófiával, a WHO Magyarországi Irodájának vezetőjével folytatott beszélgetésünkből a Magyarországi Iroda tevékenysége mellett a hazai népegészségügy-, valamint az egészségügyi rendszer problémáit és az ezekre adható megoldási lehetőségeket is megismerhetjük.

– Melyek a WHO Magyarországi Irodájának fő tevékenységi körei? – Az 1991-ben létesült Iroda központi feladata, hogy az Egészségügyi Világszervezet és a mindenkori egészségügyért felelős minisztérium között elősegítse a hatékony szakmai párbeszédet. A WHO és Magyarország közötti két éves együttműködési megállapodások keretében célzott tevékenységeket támogatunk és koordinálunk. Hazánkban emellett WHO Együttműködő Központok is találhatók, Debrecenben a DEOEC Népegészségügyi Kart nemrég avatták Társadalmi Sebezhetőség, azon belül is Roma Egészségügyért Felelős Centrummá, de pl. az Országos Gyógyszerészeti Intézet is WHO Kollaborációs Központként működik. Ezeket a központokat nem csak az adott országon belül, hanem több országban is kiemelt kutatási centrumként tartják számon. Feladatunk továbbá a hazánkban dolgozó szakmai kapcsolattartók munkáját segíteni, akik a kiemelt témaköröket (dohányzás, táplálkozás, egészségügyi ellátórendszerek stb.) képviselik mind a WHO, mind az Európai Unió fórumain. Az itteni szakértői kapacitás fejlesztésével és bővítésével is foglalkozunk, az elmúlt években pozitív példák valósultak meg a kétirányú tudásáramlás támogatásában. – Minden magyarországi WHO projekt két éves együttműködési megállapodások keretében zajlik? – A WHO hat évre szóló stratégiai terveket határoz meg, ezeket osztja fel két éves ciklusokra a mindenkori egészségügyi kormányzattal kötött megállapodások alapján. A programok ugyanakkor négy-hat éven keresztül folytatódnak, ez alatt az idő alatt megkíséreljük az adott projektet fenntarthatóvá tenni.

– Milyen módjai vannak a fenntarthatóság megteremtésének? – Az egyiket már említettem: a hazai szakértői kapacitás fejlesztése. Fontos szempont továbbá, hogy miként integrálódik egy adott program az egészségügyi rendszerbe, hogyan lehet finanszírozhatóvá tenni az adott programot. Különösen a népegészségügy területére fókuszált eddig a közös munka, de egyre több projekt valósul meg az egészségügyi finanszírozás és irányítási kapacitások fejlesztésére is. Ha az elmúlt éveket tekintjük: a dohányzás, a táplálkozás, az alkoholfogyasztás, a nem fertőző betegségek, a lelki egészség és a balesetmegelőzés területén a WHO segítségével olyan stratégiai- és akcióterveket vagy modellprogramokat dolgoztak ki, melyeket utóbb az adott tárcával egyeztetve fenntarthatóvá lehet tenni és ki lehet terjeszteni akár nemzeti szintre. Erre is vannak jó példák. Ugyanakkor a kifejezetten népegészségügyi fókuszú projekteken túlmenően az egészségügy rendszerszintű teljesítményértékelésének és a generikus verseny fejlesztésének területén is megvalósultak jelentős fejlesztési munkák, aminek eredményeit szintén figyelembe vették a döntés-előkészítés során. – Mondana konkrét példát egy kiemelt program fenntarthatóságára? – A betegbiztonsággal kapcsolatos modellprogramból több szakmai háttérintézet munkája nyomán felépült egy minden kórházban bevezethető szoftver-háttérrendszer és egy ehhez kapcsolódó program, illetve anonim jelentési rendszer. A betegbiztonság projekt mellett kórházi minőségbiztosítási indikátorrendszerek kidolgozása is zajlott, jelenleg pedig előkészítés alatt van egy országos betegbiztonsági és minőségügyi stratégia. Ezt az intézményesülési folyamatot részben a WHO-munka alapozta meg. Egy másik jó példa a lelki egészséggel kapcsolatos program, mely a WHO mellett az EU szintjén is kiemelt támogatást kap, hiszen a globális válság hatására mindenhol növekszik a munkanélküliség és a depressziósok száma. Magyarországon ehhez képest a pszichiátriai ellátást hátrányosan érintő intézkedések születtek az elmúlt évtizedben, ezért a WHO

támogatta a közösségi pszichiátriai ellátó hálózat fejlesztését. A szakmai háttérintézet olyan koordinátor-modellt dolgozott ki, amely választ adott arra, miként lehet hatékonyan integrálni a szociálisés a pszichiátriai gondozói ellátásokat, hogyan lehet segíteni a betegnek, hogy eligazodjék az egészségügyi és szociális rendszerben – egyéni szükségleteinek megfelelően. Jelenleg a WHO azon dolgozik, hogy miként lehetne beépíteni a már kidolgozott programot az egészségügyi ellátórendszer finanszírozásába. – Előfordul, hogy nem a WHO által meghatározott projektekben kérik az Önök segítségét? – Számos megállapodástól független ügy is felmerül munkánk során. Két jó példa erre az elmúlt évekből a nemdohányzó törvény és a népegészségügyi termékadó – a „chipsadó.” A WHO a szervezet mindhárom szintjén (Országiroda, Regionális Iroda, Főigazgatóság) szakértői bázist mozgósított, melynek tagjai nemzetközi tényekkel, bizonyítékokkal, érvekkel támogatták az egészségpolitikát az aktuális vitákban. A dohányzásellenes törvény szigorítása kapcsán, melyet a korábbi években többször sem sikerült megszavazni, az összes parlamenti képviselőnek külön levelet írt a WHO a zárószavazás előtt. A népegészségügyi termékadónál még a csendesóceáni térség WHO szakértőitől is kaptunk adatokat, melyekkel hatékonyabbá tudtuk tenni az érvelést. Bár a chipsadónál az elsődleges cél a forrásteremtés volt, az egészségügyi szempontokat is figyelembe véve készült el a kormányzati javaslat, sőt népegészségügyi szempontból óriási jelentősége van ennek a két törvénynek, melyek előkészítésében és elfogadásában a WHO szakértőinek koordinált, hatékony és gyors támogatása is komoly szerepet játszott. Továbbra is prioritásnak tekintjük ezeket a témákat, hiszen a törvények betartatása, ellenőrzése, a dohányzásról történő leszokás segítése további feladatokat ró a kormányzati szervekre. A WHO továbbra is hangsúlyozza, hogy a népegészségügyi programok céljainak megvalósításához a fiskális és marketingpolitika eszközeivel is élni kell, különös tekintettel az alkohol és dohánytermékek


Kapcsolat a világgal


jövedéki adójának további emelésére. Arra is van példa, hogy a magyar kormányzat a hazai egészségügyi rendszer teljesítményével kapcsolatos nemzetközi tanulmányokban felmerülő újabb bizonyítékok és módszertani megközelítések értelmezésére kérik fel a WHO szakértőit.

az Európai Beruházási Bankkal együtt segítettük előkészíteni a kórházi struktúra átalakításának tervét 2005-ben – amikor még más irányok látszottak. Az egészségügyi tárcánál azonban sajnos elég gyakori a vezetőváltás, és ez adott esetben hátráltathatja egy projekt megvalósulását.

– Az alkoholfogyasztás fiskális eszközökkel történő visszaszorítása nem az olcsóbb és az egészségre leginkább káros italok fogyasztását segíti elő? – Amennyiben a kiszabott adó mértékét az etilalkohol százalékos tartalma alapján határoznák meg – tehát minél töményebb egy ital, annál nagyobb adót szabnának rá – akkor nem. Magyarországon ez azért nehézkesebb, mert adómentes és legális a házi pálinkafőzés, és védik a bort meg a sört is. Lehet úgy adóztatni, hogy ne az illegális kereskedelem felé toljuk el a kereskedelmet, csak meg kell találni az egyensúlyt. Nemzetközi tapasztalatok vannak a dohánytermékeket illetően is arról, hogy milyen mértékű emelés tekinthető minden szempontból optimálisnak. Az emelés összegéből viszsza is lehet juttatni bizonyos összeget pl. a Vám- és Pénzügyőrségnek, így bizonyos mértékig a feketekereskedelem is befolyásolható. A magyar lakosság ráadásul rendkívül árérzékeny, ezért kismértékű áremelés is hozhat pozitív egészséghozadékot.

– Mi a szerepe egy országon belül a WHOnak az egészségügy szervezésében? – A WHO ajánlásokat tesz. Kétségtelen, hogy a szervezet három szintje mögött álló szakértőgárdának köszönhetően más országok tapasztalatával, nyilvánvaló tényeivel is érvelhetünk egy gyors döntéshozatal során. A dohányzás és a járványügy területe az, ahol a WHO nem csak ajánlásokat tesz, hanem két jogi érvényű dokumentumot is kiadott. (FCTC-Dohányzás-Ellenőrzési Keretegyezmény 2003, IHR-Nemzetközi Egészségügyi Rendelkezések 2005). Azok az országok, amelyeknek vezetői ezeket aláírják, kötelezik magukat a dokumentumban foglaltak betartására. A Dohányzás-Ellenőrzési Keretegyezményt Magyarország is ratifikálta: az ennek 8. cikkelyével összefüggő, a dohányfüst elleni szigorú védelemre vonatkozó rendelkezés – a nemdohányzó törvény – tavalyi elfogadása óriási előrelépésnek tekinthető. Kihelyezett WHO-iroda a WHO Európai Régió 53 tagállamából csak 31-ben, az EU 12 országában, illetve a szovjet utódállamokban és a balkáni országokban működik. Sokszor elengedhetetlen az adott ország, kormányzat és nyelv ismerete a gyors intézkedéshez, így volt ez például a vörösiszap-katasztrófa idején. A WHO mindig az adott ország igényeihez igazítja támogatását. Az Európai Régiója évente tart szeptemberben Regionális Közgyűlést, és minden májusban sor kerül a WHO összes régiót érintő Közgyűlésére. Ilyenkor valamennyi állam minisztere/államtitkára is jelen van, együtt fogadják el a fő stratégiai irányokat. A legutóbb meghatározott egyik fő irány az AIDS-stratégia volt, ennek megfelelően Magyarországon is most fogadják el a második HIV/AIDS-stratégiát. A WHOközgyűlés mellett szeptemberben az ENSZ is deklarációt fogalmazott meg a nem fertőző betegségekkel kapcsolatban, ezzel összhangban Magyarországon is tervezik a népegészségügyi program revízióját. A hazai akciótervek és szakpolitikai intézkedések sok esetben szorosan kapcsolódnak a WHO által publikált nemzetközi ajánlásokhoz és evidenciákhoz, vagy legalábbis figyelembe veszik ezeket. Nyilvánvalóan a magyar egészségügyi rendszer is jelentős mennyiségű adatot és tapasztalatot szolgáltat ezeknek az ajánlásoknak a megfogalmazásához.

– Követik-e egy-egy lezárult programjuk következményeit? – A WHO utóbb folyamatosan figyelemmel kíséri ezeket a programokat, és ebben a hazai szakértői intézeteket is támogatja. Hangsúlyt fektetünk arra, hogy 1-2-3 évvel az adott program lezárása után is történjen monitorozás és értékelés, s hogy levonják a tanulságokat. Ebben a WHO az Európai Uniós programoktól némiképp különbözik. – Van valamilyen kapcsolat a WHO-s és az Európai Uniós programok között? – A WHO-s stratégiák ma már nagyrészt összhangban vannak az Európai Uniós programokkal, regionális szinten is történnek egyeztetések. Aktuálisan az AIDS, a TBC, a nem fertőző betegségek, az alkohol, a lelki egészség, a táplálkozás területeit emelném ki az egyszerre indított, egyeztetett programok közül. A WHO ezen kívül más ENSZ partnerszervezetekkel együttműködve is támogatja a tagországok reformfolyamatait. Ennek egyik hazai példája lehetett volna, amikor a Világbankkal és

– A WHO 25 évvel ezelőtt megfogalmazott tanácsa szerint egy ország gazdasága és a lakosság egészségi állapota szoros kölcsönhatásban vannak, vagyis csak akkor működhet jól a gazdaság, ha a lakosság egészséges. Minek kell ahhoz történnie, hogy ezt a tanácsot egy ország vezetése figyelembe vegye? – Ez a tanács azóta már nem csak a gazdaságra vonatkozik. A WHO 2005-2008 között létrehozta az Egészség Társadalmi Meghatározói Bizottságát, mely kijelentette, hogy a foglalkoztatottság, az oktatás, a szociális környezet és a gazdasági helyzet is mind komoly hatást gyakorolnak a lakosság egészségi állapotára. Amikor a Regionális Irodának 2010-ben Jakab Zsuzsanna személyében új vezetője lett, éppen az említett bizottság elnökét – aki Angliában már akciótervet fogalmazott meg következtetési alapján – kérte fel egy új európai WHO-egészségpolitika kidolgozására. Az EU 2020 mintájára a WHO két éves előkészítő munka után kialakította az Egészség 2020 (Health 2020) egészségpolitikai koncepcióját, amelyet az idei Regionális Közgyűlésen fogadhatnak el a tagállamok. Jelenleg is tizenegy munkacsoport dolgozik a stratégia véglegesítésén, a tagállamok aktív bevonásával. Ez határozza meg a WHO 2020-ig tartó, az EU-val összhangban lévő stratégiai politikáját. Ennek egyik fő irányvonala az egészség-egyenlőtlenség csökkentése. Az európai régión belül is óriási eltérések vannak, ahogyan az adott országokon belül is. Ezeknek a különbségeknek a csökkentésével, a hátrányos helyzetű csoportokkal mindenképp foglalkozni kell. – Hogyan lehet a régi, de ma is meglévő folyamatok eredményeit visszafordítani? – Szükség van egy olyan horizontális kormányzásra, melynek köszönhetően az egészség nem csak az egészségügyért felelős tárca szempontjai közt jelenik meg. Hatékonyabbá kell tenni az ágazatok közötti együttműködést. Ez minden országban nagy kihívás, nem csak Magyarországon megy ilyen nehezen, Finnország viszont iskolapéldája a megvalósításának. Egy WHO-kutatás szerint a tárcák közötti együttműködés első számú feltétele a legmagasabb szintű döntéshozói elkötelezettség. A szervezet az Egészség 2020 stratégiában ajánlásokat fogalmaz meg ennek megvalósítására, gyakorlati eszközökkel, tanácsokkal segítve a kormányzatokat. A két éves együttműködési megállapodások körébe is bevettük ezt a programot. Több tudományág képviselőiből szakértői csoportot állítottunk

nem nagyon lehet reális elvárás a minőség lényeges javítása. A kormányzat számára is nyilvánvaló, hogy az orvosok elvándorlása alapjaiban veszélyezteti a


népegészségügyi szempontból pozitív trend is megfigyelhető, még akkor is, ha leszakadásunk más országokhoz képest nem csökkent. Viszont nemzetközi öszszehasonlításban Magyarország Fotó: Szász Marcell kiemelkedő abból a szempontból, hogy a népegészségügyi mutatók jelentősen csökkenő források mellett javultak. Tudjuk, hogy míg 1994-ben a GDP 7,1%át fordították az egészségügyre közfinanszírozásban, addig 2008-ban ez az arány már csak 5,2% volt, s azóta sem nőtt, míg Európa más országaiban a ráfordítás emelkedő tendenciát mutatott. A magyar egészségügy tehát azért néz az elmúlt húsz évet tekintve a legnagyobb kihívás elé, mert jelentős mértékben éppen az alacsony ráfordítások miatt humánerőforrás-krízist élünk át, a ráfordítható kiadások várhatóan tovább csökkennek, az egészségi mutatók pedig csak nagyon lassan javulnak. Ezért hívjuk fel arra a figyelmet, hogy amennyiben a rendszert fenn– Mennyire nyitottak a tárcák tarthatóvá szeretnénk tenni, nöerre a kezdeményezésre? velni kell a közfinanszírozásból – Vannak pozitív tapasztalatok, Dr. Pusztai Zsófia az egészségügyre fordított forbár az adott gazdasági helyzetrások arányát. A forrásteremtés ben és a csökkenő kormányzati a másik pillér. Hogy csak egy példát emjelenlegi ellátás színvonalának a fennlétszám miatt a kezdeményezés nyilvánlítsek: a népegészségügyi termékadóból tartását. Az Egészségügyi Világszervezet valóan nem könnyen kivitelezhető. Igaz még jelentősebb összegeket lehetne ezért jelenleg egyik legfontosabb céljáugyanakkor, hogy a válság ellenére is van visszaforgatni az egészségügybe. Ezen nak tekinti a forrásteremtő stratégiák kiolyan ország, amely növelte az egészséga területen vannak további tartalékok, dolgozását. A kormányzaton belül is erőügyre fordítható kiadásokat, arra gondolhiszen akad még néhány olyan termék, síteni kívánjuk az egészségügyért felelős va, hogy az ország jövőjét az egészség és amelyre népegészségügyi szempontból tárca szerepét. az oktatás határozza meg, és az is igaz, érdemes lenne magasabb adót kiróni – hogy a fejlesztések döntő többsége mipl. az energiaitalokra, melyek fogyasztá– Nemrég fejeződött be egy, a magyar nimális ráfordítással megvalósítható. Az sa háromszorosára nőtt az elmúlt éveklakosság egészségi állapotát felmérő egészségügyi rendszerek működésének ben a tinédzserek körében, jóllehet ezek WHO-kutatás, amelyben az elemzők megés teljesítményének áttekinthetővé tétea termékek komoly viselkedési és tanuállapították, hogy a magyar egészségügy le már önmagában fontos lépés lenne, lási zavart okozhatnak. A cukros üdítőaz elmúlt húsz év feladatait meghaladó hiszen így bármikor a döntéshozók elé ket ugyancsak szerény mértékben adózmértékű kihívás előtt áll. Mit jelent ez ponlehet tárni a konkrét problémákat. Ebből tatják. Persze fontos lenne az is, hogy a tosan? a szempontból mérföldkőnek tekinthető pénzügyi kormányzat ne saját hozzájá– A WHO Regionális Irodájának szakmai a WHO-nak az egészségügyi rendszerulásának a helyettesítésére vagy kiválháttérszervezete, az Európai Egészség rek megerősítéséről szóló Tallini Kartája, tására használja fel ezeket az adókat, a Obszervatóriuma hazánkról készült kimelyet ötvenhárom európai miniszter lakosság ugyanis azért fogadja el a beadványában (HiT profile) és egy kapcsoírt alá. Egy átlátható, rendszerszintű telvezetésüket, mert abban bízik, hogy a lódó tanulmányban, a British Medical jesítményértékelés révén bizonyíthabeáramló adóbevételek az egészségügy Journal-ben értékelték az egészségtóvá válna például az is, hogy a magyar finanszírozását és közvetve a népesség ügyben végrehajtott reformokat. Enegészségügyi ellátórendszer az elmúlt 20 egészségi állapotát fogják javítani. nek egyik szerzője egyébként irodánk évben növelte hatékonyságát, hiszen az szakértője, Szigeti Szabolcs egészségellátás színvonalát és a javuló népegész– Az egészségtelen ételek árának növelése ügyi közgazdász és egészségpolitikai ségügyi mutatókat a jelentősen szűkülő mellett nem kellene az egészséges táplálészakértő. Többek között azt állapították források mellett sikerült biztosítani. A fokok árát csökkenteni a kitűzött népegészmeg tanulmányaikban, hogy ugyan lyamatosan csökkenő források és egyébségügyi célok elérése érdekében? relatíve rosszak az egészségi mutatók, ként relatíve alacsony szintű ráfordítások – Természetesen ez lenne a cél, az Egészde a születéskor várható élettartam a mellett – melyeknek tényét egyébként az ségügyi Világszervezet ajánlásában szekilencvenes évek eleje óta folyamatoOECD most közzétett országtanulmánya repel is ez a szempont, Magyarországon san növekszik Magyarországon, tehát is megerősítette –, véleményem szerint fel, amelyben magyarországi egyetemek és népegészségügyi intézmények vezető szakemberei vesznek részt. Célunk egyrészt egy olyan jelentés elkészítése, amely az egyenlőtlenséggel, igazságossággal – hozzáféréssel és a költségteher elleni védelemmel – kapcsolatban pontos helyzetképet ad, elemezve az egészség társadalmi meghatározóit, rámutatva a problémák okaira és lehetséges megoldásaira is. Kiemelten foglalkozik a szakértői csoport a hatékony kormányzati mechanizmusok azonosításával. Célunk, hogy projektünk összehasonlítható legyen a többi ország terveivel és gyakorlatával, olyan anyagot kívánunk összeállítani, amely a parlament elé vihető és a hoszszú távú megvalósítást szolgálja – akár stratégiaként, akár a figyelemfelkeltés eszközeként. Ez a szemlélet az Európai Unión belül is prioritást élvez.


azonban most a forrásteremtés volt a kormányzat elsődleges célja. Nem mindegy, hogy a termékadó-növeléssel milyen irányba tereljük a lakosság étkezési szokásait. Az alkoholnál is figyelni kellett volna erre, hiszen ha az alacsonyabb alkoholtartalmú sör árát megemeljük, magasabb alkoholtartalmúét pedig érintetlenül hagyjuk, akkor a fiatalok az utóbbit választhatják. – Milyen egyéb fontos eszközöket ajánlanak a népegészségügyi problémák orvoslására? – Az áremelés a beavatkozási lehetőségeknek csupán egyike, ugyanilyen fontos a lakosság egészségtudatos magatartásának elősegítése, a kockázati tényezők kiszűrése, megváltoztatása. Ez egy komplex kérdéskör, amellyel már a 2000-es évek elején elkezdett nemzeti népegészségügyi program is foglalkozott. Akkor pártoktól függetlenül valamennyi parlamenti képviselő támogatta az ügyet. Ennek a népegészségügyi programnak a megújítását is szorgalmazza a WHO. Számtalan felmérést végeztünk WHO-programok keretében pl. a lakosság egészséggel kapcsolatos tudására, viselkedésére vonatkozóan, különös figyelemmel a hátrányos helyzetű

rétegekre. Nagyon komoly prevenciós programokra van szükség ahhoz, hogy növeljük a legszegényebb területeken élő emberek egészségtudatosságát, javítsunk egészségi állapotukon. A WHO számtalan iskolai programot támogatott az elmúlt években, de ezeket tovább is kell vinni. Az Egészséges Városok Magyarországi Szövetségének tevékenységei a WHO hasonló globális kezdeményezésének megfelelő jó példái, mert a tapasztalat szerint a legnagyobb egészségnyereséget a helyi, közösségi szinten megvalósuló programokkal lehet elérni. Amennyiben a helyi döntéshozói környezetben fogalmazzák meg ezeket a célokat, a népegészségügyi szempontok beilleszthetők a városfejlesztési koncepcióba. A civil szférának is hatalmas szerepe van. Ezen a ponton a WHO többek között a helyi és a központi döntéshozatali folyamatok összehangolását, illetve a központi és a helyi önkormányzatok közötti együttműködést is kész lenne segíteni. Magyarországon már vannak jó példák erre: ahol létezik döntéshozói szándék, ott mérhető sikereket értek el a városvezetők. A már megvalósult projekteket, bevált gyakorlatokat regisztráljuk, összesítjük, hogy a többi város is alkalmazhassa őket. A WHO

számára a helyi szint mindig is kiemelt terület volt, nem véletlenül szerepel az Egészség 2020 programban is fő irányként. Fontos, hogy időnként sor kerüljön felmérésekre, mert ez elengedhetetlen annak meghatározásához, hogy melyik lakossági rétegnek pontosan mire van szüksége. Magyarországon az utolsó igazán széleskörű lakossági egészségfelmérés 2003-ban történt. – A prevenció mellett a rehabilitáció is szerepel a WHO látókörében? – A WHO az Európai Unióval összhangban az idei Egészség Világnapja fő mottójául az egészséges, aktív idősödést választotta. A várható élettartam előtti halálozás aránya nagyon magas Magyarországon. A cél tehát elsősorban az, hogy a magyar lakosság megérje az időskort, és az sem mindegy, hogy ha ez megvalósul, ezeket az éveket az emberek hogyan, milyen életminőségben töltik el. Programokkal és egyéb módokon is támogatni lehet az idős emberek egészséges életvitelét. Van mit tennünk. Ezen a ponton is hangsúlyoznám a helyi szinten megvalósított egészségprogramok jelentőségét. Össze kell fogni és a gyakorlati szinten is együtt kell működni – e nélkül nem megy – ez a személyes véleményem.

Korlátok között a kemoterápia? LÓRÁNTH IDA

Különféle onkológiai betegségek okán Magyarországon évente körülbelül 35 ezer beteg veszíti életét, és az onkológusok átlagosan 80 ezer új daganatos esetet fedeznek fel. Ezek, az Európában eleve tragikusnak számító adatok a jövőben tovább romolhatnak, amenynyiben a döntéshozók nem változtatnak a betegek terápiás lehetőségeit korlátozó, március 1-je óta hatályban lévő jogszabályon.

F

ebruár végén jelent meg az a csaknem 3300 oldal terjedelmű NEFMIrendelet, amelynek egy része még aznap este, másik fele pedig március elsején lépett hatályba. Annak egyik ren-

delkezése (11/2012) a kódolás megváltoztatásával a rákbetegek közfinanszírozott gyógyszeres kezelését korlátozza. Legalábbis a hozzáértők erre következtetnek a monstre rendelet meglehetősen kusza szövegezéséből. A jogszabály alkalmazóinak mindössze egy nap állt rendelkezésére, hogy az abban foglaltakat, például az új kódolási szabályokat megismerjék és előírásait másnap már biztonsággal alkalmazzák a munkájukban. Hiszen ez volna az OEP finanszírozásának az alapfeltétele. Úgy tűnik, a hatálybalépés utáni napokban még a szakállamtitkárság munkatársainak sem sikerült megbirkózniuk a háromezer oldalas feladattal, hiszen a sajtó (Napi Gazdaság) érdeklődésére kifejtették: a közlönyben megjelent rendelet nem tartalmaz újdonságokat, csupán a szakma előtt már jól ismert szabályokat összesíti és egyesíti egyetlen szabályszerű rende-

letben. Időközben persze kiderült, hogy jó néhány újdonság is rejtőzik a sorok között, amihez alaposan végig kellene böngészni minden alkalmazónak mind a 3300 oldalt. Tanácstalanok az onkológusok Az általunk megkérdezett néhány onkológus még március közepén sem volt teljesen tisztában a rendelet szakmára vonatkozó részének valódi jelentéstartalmával, holott már a hónap eleje óta eszerint kellene kódolniuk. Akadt, aki még kézhez sem kapta, így nemhogy kódolni nem tud az új szabályok szerint, hanem még a rendelet tartalmát sem ismeri. A többség nyilvánosan nem kívánta közzétenni véleményét. Abban mindannyian megegyeztek, hogy a rendelet szakszerűtlen, a gyakorlatban alkalmazhatatlan és összeállításában valószínűleg egyetlen onkológus sem vett részt. Eddig bizonyos rákfajták terápiájánál

terápiás eredményeket mutat, jelentős mértékben javít a beteg életminőségén és meghosszabbítja az életét, szerencsés esetben gyógyulást eredményezhet. Éppen ezért a rendelkezés jelen állapotában a szakma számára értelmezhetetlen. Szükséges a jogszabály újratárgyalása, a szakmai szempontok figyelembevétele, és ezeknek a rendeletbe való beépítése. Feltételezhető, hogy a szakmai kollégium onkológiai tagozata a közeljövőben kérvényezi majd a döntéshozóktól a rendelet

Prof. dr. Simon Tamás sincs egyértelmű útmutatás, hogy mi történik majd a kiújuló esetekkel. Az általunk megkérdezett, de nyilatkozni nem kívánó szakértők közül volt olyan, aki megjegyezte: ez a rendelkezés nemcsak értelmetlen, hanem a gyakorlatban kivitelezhetetlen is, hiszen éppen olyan, mintha egy fertőzés antibiotikumos kezelését a takarékosság jegyében a kúra felénél abbahagynák. Pénzt, vagy életet? Az Országos Onkológiai Intézet főorvosa, dr. Géczi Lajos szerint a szóban forgó rendelkezést a szakmával, a szakmai kollégium onkológiai tagozatával a jogalkotók nem egyeztették: az pusztán gazdasági szempontokat vesz figyelembe, ami a betegellátásban megengedhetetlen. Alapvető probléma, hogy az onkológiai betegségek mindegyikét egyetlen egységként kezeli, holott azok terápiája rákfajtánként jelentős eltéréseket mutat. Vannak olyanok (pl. kolorektális tumorok, emlőrák stb. daganatok), amelyeknél a negyedik, ötödik kemoterápiás kezelés is kedvező

megtárgyalását és módosítását, mert az csak így lesz elfogadható és alkalmazható a szakma számára. Informálódtunk Simon Tamás profeszszornál a Magyar Rákellenes Liga elnökénél is, aki az egyik legnagyobb, gyógyult rákbetegeket tömörítő civil szervezetben képviseli az érdekeiket, hogy a „másik oldalon állóként” ő vajon hogyan vélekedik a korlátozó jogszabályról. – Nem vagyok sem jogász, sem onkológus így nem tudok a sorok között egyértelműen eligazodni. Az általam elolvasott, onkológiai kezelésekről szóló rendelet szövegéből számomra nem derül ki annak valódi tartalma, vagyis nem látom benne világosan leírva azt a tényt, hogy március 1-je óta bizonyos esetszám után az onkológiai betegeknél korlátozni kellene a kemoterápiás kezelések számát. Ez persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy egy onkológus számára nem ez az értelmezés olvasható ki a rendeletből. Orvosként elképzelni sem tudom azt, hogy rendeleti úton korlátoznák a rákbeteg kezeléshez való hozzájutá-

sának az esélyét, és remélem, a valóságban nincs is így. Ha mégis, akkor nagy volna a baj, mert sok rákbeteg idő előtt halna meg. A pusztán gazdasági szempontok alapján életre hívott rendelet a társadalomnak azt sugallja: a rákbetegekre csak bizonyos öszszeget érdemes költeni, mert feltehetően hamarosan meghalnak. Vagyis betegségük miatt nem produkálnak gazdasági hasznot, helyette növelik az egészségügyi kiadásokat, tehát túlságosan sokba kerülnek az egészségesek társadalmának. Mintha csak a klasszikus cost-benefit elvek köszönnének vissza, holott az emberi élet nem mérhető gazdasági eszközökkel. Elméletben lehet, hogy a nagyon drága biológiai gyógyszerekkel kezelt rákbeteg életének hat hónappal, egy évvel való meghosszabbítása, „ráfizetés” a gazdaságnak, de az orvosok arra esküdtek fel, hogy az életjelek teljes megszűnéséig küzdjenek a betegeik életéért – szögezte le a civil szervezet elnöke. Van, aki másként látja A rendeletben foglaltak szellemiségéhez nagyon hasonló elképzeléseket vázolt fel a Népszabadság „Vélemény” rovatában dr. Horváth Örs Péter professzor, a pécsi egyetem sebészeti klinikájának vezetője. Az ott megjelentetett írás (Hogyan gyógyítható az egészségügy?), hét pontban foglalja össze azokat, a szerző által hatékonynak feltételezett intézkedéseket, amelyek ráfordítás nélkül segíthetnének az ágazat súlyos problémáin. Ezek között említést tesz például a rákbetegek terápiájáról is. „Sokan hangoztatták már a biztosítási »alapcsomag« kidolgozását, amelynek tartalmaznia kellene minden életveszélyt elhárító vagy megelőző beavatkozást, és egyre kevésbé az életminőséget javító beavatkozásokat. Azt már mindenki elfogadta, hogy a fogpótlás, a szemüveg és a hallókészülékek legtöbbje ingyenes, de további kiterjesztésre lenne szükség. Ez a szakmákon belül nyilván nagy érdekellentéteket fog szülni, de nyugati biztosítási példákból lehetne bátran meríteni. További megfontolás lehet az, hogy az életminőség-javító beavatkozás a munkaképesség helyreállítását szolgálja-e, vagy csupán a sport és a hobbitevékenység rehabilitációjához vezetne. Az alapcsomag összeállításánál feltétlenül figyelembe kellene venni a költség-haszon arányt, tehát például azt, hogy a mai gazdasági helyzetben megengedhetjük-e, hogy támogatott legyen például egy olyan onkológiai kezelés, amely havi egymillió forintba kerül, és a beteg életét 6 hónapról 9 hónapra hosszabbítja meg” – vélekedik írásában a professzor.


az onkológiai kezelés során rutinszerűen alkalmaztak a beteg műthetőségét támogató neoadjuváns kemoterápiát – sőt az arra alkalmas állapotú pácienseknél (a műtét és az azt támogató adjuváns terápia ellenére is fennmaradó tumor kezelésére) szükség esetén további negyedik, ötödik kemoterápiás sorozatot is. A jelenleg érvényes új szabályozás alapján erre nincs mód, a harmadik kemoterápiás sorozatot követő szériák már nem kódolhatók, vagyis az OEP ezeket nem finanszírozza. Sőt arra


Társadalmi jelentőségű vesegondok RADNAI ANNA

Az idei Vese Világnap kiemelkedő jelentőségű volt a magyar vesebetegek sorsát illetően – prof. dr. Reusz György egyetemi tanár, a Magyar Nephrologiai Társaság elnöke átadta az Egészségügyért Felelős Államtitkárság képviselőjének a Nemzeti Vese Program Cselekvési Tervét. Reusz Györggyel a nefrológiában mutatkozó igényekről és a lehetőségekről beszélgettünk. – Mennyire gyakori probléma jelenleg Magyarországon a vesekárosodás, mi az oka annak, hogy előfordulása növekvő tendenciát mutat? – Magyarországon és a Föld gazdaságilag fejlett országaiban minden 10. ember érintett valamilyen típusú vesebetegségben, a betegek jelentős része azonban nincs tisztában állapotával. A vesekárosodás incidenciájának növekedése megváltozott életmódunkra vezethető vissza – már nem 30 éves korban halunk meg tüdőgyulladásban, a legtöbb halálos fertőző betegséget (pestis, kolera, himlő) leküzdöttük – életvitelünk ellenben úgy változott meg, hogy az ún. „civilizációs betegségek” kerültek előtérbe. A túlsúlyosság, a cukorbetegség és a hipertónia szövődményeként megy tönkre vesénk. Magyarországon 5–6000 ember él dialízissel, kb. tízszer ennyi azoknak a vesebetegeknek a száma, akik a veseelégtelenségnek már egy előrehaladottabb stádiumában vannak, és mintegy 600 000 ember él hazánkban, aki már elindult a vesekárosodás útján. Ennek a tízes szorzós emelkedő aránynak további jelentősége, hogy azt a 600 000 embert, akiknek már károsodott a veséjük, fokozottan fenyegetik a szív- és érrendszeri betegségek. A legtöbben ezért nem is veseelégtelenségben fognak meghalni, hanem infarktusban és agyvérzésben, így a vesebetegség legnagyobb veszé-

lye nem a veseelégtelenség kialakulása, hanem azok a szövődmények, melyek már annak kialakulása előtt halálhoz vezethetnek. – Hogyan lehet javítani ezen a helyzeten? – A Nemzeti Vese Programban megfogalmazott Cselekvési Terv részeként, aktív kommunikációs kampányok során mindhárom érintett rétegnek tájékoztatást nyújtunk a felvilágosító programokkal, amelyek megszervezésében és lebonyolításában a civil szervezetek is részt vesznek. A Vese Világnap mellett most már évente több alkalommal is megszólítjuk a lakosságot és a kollégákat, képzéseket szervezünk háziorvosoknak, betegtájékoztató kiadványokat szerkesztünk, melyeket majd a rendelők váróiban helyezünk el. – Mennyiben szolgálja ki a jelenlegi ellátás struktúrája és a finanszírozás a nefrológiai területén adódó igényeket? – A vesefunkció életkorhoz is kötött „kötelező” szűrővizsgálatát, illetve a veseérintettség vizsgálatát az egyes betegségek fennállásakor (a betegség progressziójának monitorozásához kapcsolódóan) a családorvosi ellátásban kell elvégezni. A vesevizsgálatra okot adó betegségeknek megfelelően a vesebetegségek ellátása a családorvosnál, a belgyógyászati és/ vagy hipertónia-, illetve diabetológiaszakrendelésen történik. Magyarországon mintegy ötven nefrológiai szakambulancia működik, melyek körülbelül 50–60 000 beteg ellátására alkalmasak. Ha azokat a speciális ambulanciákat is ide soroljuk (akkreditált diabetológiai- és hipertónia-ellátóhelyek), melyek szintén célzottan foglalkoznak az alapbetegséghez társuló veseérintettséggel, mintegy 100 000 potenciális vesebeteg ellátására van mód. Ugyanakkor – ahogyan korábban, a tízes szorzós arányok kapcsán említettem – jelenleg Magyarországon a becslések alapján legalább 500–600 000re tehető azon hipertóniás, diabéteszes betegek száma, akiknél már középsúlyos vesebetegség vagy veseelégtelenség áll fenn. Ezért nagyon fontos, és a NVP cselekvési tervében is ezért hangsúlyozzuk,

hogy a háziorvosoknak aktívan részt kell venniük az ellátásban. A végállapotú veseelégtelen betegek vesepótló kezelésre szorulnak. Ez lehet a dialízis valamelyik formája, illetve a veseátültetés. Az ideális az lenne, ha minden veseelégtelen beteg új veséhez juthatna. Ennek azonban ma akadálya a rendelkezésre álló vesék elégtelen mennyisége, illetve a beteg állapota – az idős, szív-érrendszerileg károsodott betegeknél a veseátültetés kockázata igen magas, így nem mindenki alkalmas az átültetésre. A 6000 beteget ellátó dializáló osztályok megfelelő számban állnak rendelkezésre, jelenleg el tudják látni a betegeket, nem marad beteg ellátás nélkül. A dialízisre szoruló érintettek száma ugyanakkor évente 5-6%-kal nő, hiszen a kezelésnek köszönhetően életben maradnak a már huzamosabb ideje beteg páciensek is. Számukra az egyik lehetőség a művesekezelés, a másik pedig az otthoni körülmények között elvégezhető peritoneális dialízis. Utóbbira nem mindenki alkalmas, de az reális cél, hogy a peritoneális dialízisben részesülők jelenlegi 12-13%os aránya akár 20%-ra emelkedjen. Ez a kezelési forma egyszerűbb beruházással is megvalósítható, hiszen nem igényli újabb műveseállomások létesítését vagy az eddigi ellátóhelyek bővítését. Van azonban egy súlyos probléma a művesekezelést illetően a finanszírozás terén – zárt a kassza. A dialízisre fordítható források növekedése még az inflációt sem követi teljes mértékben, annak ellenére, hogy a betegek száma 6%-kal nő évente. Ez azt jelenti, hogy a beteg egyre több, a dialízisre fordítható összeg pedig évről-évre csökken. Időnként történik korrekció, de jelenleg ott tartunk, hogy Magyarországon körülbelül 75 euróval finanszíroznak egy dialízist, míg ugyanezen kezelés árát a környező országokban mindenütt legalább 100–120 euró közötti összegben állapítják meg. A fejlett országokban még többet fordítanak a végstádiumú veseelégtelenséggel élő betegekre. Az alacsony finanszírozás nemcsak a kezelés „komfortosságát” veszélyezteti (környezet, betegek elhelyezése, stb.), hanem olyan elemek is

– Milyen konkrét szakmapolitikai döntésekre van szükség annak érdekében, hogy ezeknek az igényeknek meg tudjanak felelni? – Javítani kellene az ambuláns ellátás finanszírozását. Fekvőbeteg-ellátó osztály sincs elegendő, hiszen a néhány évvel ezelőtti kórház-racionalizálás során nefrológiai osztályok is megszűntek. A vesebetegségek vizsgálata és ellátása nem minden esetben történhet járóbeteg-szakambulancián. Egyes speciális vizsgálatokhoz, (amilyen például a vesebiopszia és a vese szövettani vizsgálata,) illetve bizonyos gyógyszeres kezelések beállításához, antibiotikus terápiákhoz és egyebekhez speciális nefrológiai részleg szükséges, ezért újra át kell tekinteni a fekvőbetegágyak számát. A minisztériumban dolgoznak ezen az ügyön – napjaikban készül el a területet érintő progresszivitási rendszer. Erről még jó lenne majd egyeztetni a szakmai vezetőkkel, többek között azért, mert a jelenlegi állás szerint három progresszivitási szintet állapítottak meg, a negyedik azonban – azaz éppen a legbonyolultabb eseteket ellátó egyetemek – nem kap külön finanszírozást. Az egyetemi klinikákat pedig nem lehet a megyei kórházak szintjén finanszírozni. Egy beteget, aki már végigment az ellátási struktúra valamennyi szintjén és végül egészségkárosodásának súlyossága és/vagy szövődményei miatt a klinikára kerül, nem lehet ugyanazzal a finanszírozással ellátni, mintha állapota egy alacsonyabb (kórház-) szintű ellátást igényelne. – Mekkora a transzplantációra alkalmas veseelégtelenségben szenvedő betegek aránya, biztosított-e mindannyiuk számára ez a lehetőség? – A dializált betegek kb. 20%-a lenne alkalmas transzplantációra. Mint már említettem, a dialízisen levő betegek átlagéletkora igen magas, nagyon sok az olyan szövődménnyel, társbetegséggel (cukorbetegség, érszűkület) élők száma, akiknél magas a műtéti kockázat. Ugyanakkor az életkor önmagában nem akadály, a veseelégtelenségtől eltekintve jó állapotban levő idős ember is kaphat vesét. A transzplantációs listát folyamatosan töltjük – egy-két évvel ezelőtt 600 ember várakozott új szervre, jelenleg ez a szám 800 felett van. A kapacitás nem éri el az igények

támasztotta szintet, és nem az ellátórendszer befogadó készségével van baj, hanem a donor kevés – bár 2010től emelkedett az élődonoros veseátültetések aránya. A krónikusan dializált betegek közül a transzplantációra várók aránya 2009-ben 13,8% volt, azaz Európa középmezőnyébe sorolható. Az intenzív osztályok kapacitását is növelni kellene, hogy képesek legyenek az agyhalott betegeket még egykét napig gépen tartani, míg lezajlik a jogi procedúra és megtörténik a veseátültetésre váró személy előkészítése. Ennek érdekében az intenzív osztályok mellett a kórházi koordinátor rendszert Fotó: Bodó Gábor

Prof. dr. Reusz György is meg kellene erősíteni. Vannak is ilyen irányú törekvések, ezzel kapcsolatos ígéretek. – Mit jelent pontosan a kórházi koordinátor rendszer? – A veseátültetés négy orvosegyetemi centrumban történik (Budapest, Pécs, Szeged, Debrecen), a halottakból történő vesekivétel pedig elvben az ország összes kórházában biztosított. Ennek ellenére az intenzív osztályok anyagi és személyi adottságából is adódóan nagyon egyenetlen a szervdonáció területi eloszlása. Az elmúlt évtized közepén, az egészségügy átszervezésével összefüggésben igen jelentősen csökkent a donációs aktivitás, ami a veseátültetések számának átmeneti csökkenésében is megnyilvánult. Az utóbbi három évben ez az irány megfordulni látszik. Szerepet játszik ebben a Szervkoordinációs Iroda kórházlátogatási programja, mely-

nek során az orvosok és szakdolgozók behatóan megismerik a szervdonáció folyamatát. A szervdonációs folyamat minőségbiztosítási programját és a koordinátorhálózat harmadik szintjét 2010 során fejlesztettük ki. Kórházi koordinátor állt munkába négy kórházban, öt további intézményben pedig országos koordinátorok végezték a donorfelismerés feladatát. Jelentősen emelkedett a donációs aktivitás azokban az intézményekben, ahol a Szervkoordinációs Iroda kórházi koordinátorokat kezdett alkalmazni, ezért javaslatot tettünk arra, hogy további 45 kórházat vonjunk be a programba. – Mi a Szervkoordinációs Iroda feladatköre? – A Szervkoordinációs Iroda végzi az összes magyarországi szervkivételi riadó központi szervezését, feladata a donorkórház és a többi szereplő közötti kapcsolattartás, a szervezés és segítségnyújtás a jelentéstől a szervkivétel kezdetéig. Egy-egy eset kapcsán akár 80–120 ember munkáját kell összehangolni, ezért szükséges az önálló szervezői szerepkör. – Mennyire dinamikusan fejlődő terület a nefrológia – szükséges-e a szakmai irányelvek frissítése? Nagyon pozitív fejlemény, hogy ma már a nefrológusok is önálló szakmai kollégiummal rendelkeznek. A szakmai tanács egyik legfontosabb feladata az irányelvek frissítése. Ezen a téren jól állunk, hiszen rendelkezünk már kidolgozott elvekkel és módszertani levelekkel, idén pedig frissítettünk a listán, és elküldtünk a Minisztériumba nyolc új irányelvet, ezen túl újabbakat is készítünk. Aktualizálási törekvésünk összhangban van a Minisztérium szándékaival. – A Minisztérium képviselője a 2012-es Vese Világnapon aláírta a Nemzeti Vese Program Cselekvési Tervét. Mi ennek a jelentősége? – A Nemzeti Vese Program tavaly indult a nefrológusok, a transzplantőrök, a nefrológiai szolgáltatók és a civil szervezetek összefogásával. A cselekvési terv a betegségmegelőzéssel, a dialízis finanszírozásával és a transzplantációval kapcsolatos kérdéseket és feladatokat tartalmazza. Pontokba szedve megfogalmaztuk azt is, hogy mit kérünk a Minisztériumtól – átláthatóságot a finanszírozásban, a továbbképzések és a média-megjelenések támogatását, illetve az Eurotransplanthoz való csatlakozásunk teljessé tételét.


veszélybe kerülhetnek, melyek már közvetetten vagy közvetlenül érinthetik az ellátás szakmai minőségét.

3. A MAGYAR KÓRHÁZSZÖVETSÉG HIVATALOS LAPJA E LAPSZÁMUNK ÉS A MAGYAR KÓRHÁZÜGY TÁMOGATÓJA:

Recommend Documents