1
1. Tartalomjegyzék
1.Tartalomjegyzék 2. Küldetésnyilatkozat 3. Óvodai nevelésünk célkitűzései 4.Óvodai nevelésünk feladatai 5. Az egészséges életmód alakítása Egészségnevelési és környezeti nevelési elvek 5.1. Célunk 5.1.1.Törekvéseink 5.1.2. A kultúrált étkezés szokásainak kialakítása érdekében …. 5.1.3. A gyermeki kapcsolattartás szabályait és szokásait így tartjuk helyesnek 5.1.4. A játék és egyéb óvodai tevékenységek viselkedési Szabályait és szokásait így tartjuk helyesnek 5.1.5. Óvodai rendezvényeken, ünnepeken, megemlékezéseken Való viselkedést így tartjuk helyesnek
2
2 oldal 3 oldal 4 oldal 5 oldal 7 oldal 7 oldal 7 oldal 7 oldal 7 oldal 9 oldal 10 oldal 10 oldal 12 oldal 13 oldal 15 oldal 15 oldal
2.Küldetésnyilatkozat
Intézményünkben a gyermekek egyéni szükségleteinek kiszolgálását szem előtt tartva végezzük munkánkat. Valljuk, hogy a gyermekeknek joga van megértésre, elismerésre és képességeik kifejlesztésére, aminek alapja a feltétel nélküli szeretet , a bizalom és a tisztelet. A szép felfedeztetését, a jó megtapasztalását, az igaz megismerését sokféle és változatos tevékenységek biztosításával , esztétikus környezetben kívánjuk elérni. Hisszük, hogy az óvodai nevelés alapértékei a családdal történő együttműködésben őrizhetők meg. A családokkal való őszinte kapcsolattartás számunkra kötelező!
Mottónk : Közösen egy célért, gyermekeink optimális fejlődéséért.
3
3. ÓVODAI NEVELÉSÜNK CÉLKITŰZÉSEI Pedagógiai Programunk célkitűzéseit az alábbiakban fogalmazzuk meg:
-
-
az óvodáskorú gyermekek sokoldalú, harmonikus fejlődésének elősegítése, a gyermeki személyiség kibontakoztatásának elősegítése, életkori és egyéni sajátosságainak, valamint eltérő fejlődési ütemének figyelembe vétele, tiszteletben tartása – ideértve a különleges gondozást igénylő gyermek ellátását is. az óvoda óvó – védő, szociális, nevelő- és személyiségfejlesztő funkciójának biztosítása. a családi nevelés kiegészítője partnereink elvárásainak és igényeinek figyelembe vétele a kisgyermekek egészséges fejlődéséhez szükséges személyi és tárgyi környezet biztosítás a gyermek környezettudatos magatartásának alakítása
Ezen célkitűzések megvalósításának kerete, tartalma és eszköze a semmi mással nem helyettesíthető játék, amelynek zavartalanságát biztosítanunk kell.
A játék szabadsága lehetőséget ad arra, hogy közben gondoskodjunk :
-
a gyermekek testi, szociális és értelmi képességeinek egyéni és életkorspecifikus alakításáról, fejlesztéséről érzelmi biztonságot nyújtó, derűs, szeretetteljes légkörben történő sokszínű tevékenység biztosításáról az életkornak megfelelő műveltségtartalmak közvetítéséről
4
4. ÓVODAI NEVELÉSÜNK FELADATAI Óvodánk a gyermekek testi-lelki szükségleteinek kielégítésével, különböző tevékenységformák alkalmazásával biztosítja azoknak a műveltségtartalmaknak a közvetítését, ami által a gyermek személyisége komplex módon fejlődik, és alkalmassá válik az elért testi-lelki-értelmi-szociális érettség által az iskolakezdésre. Ezt különféle színtereken és kapcsolatok formájában valósítjuk meg. „Nem csak lelket nem is csak testet, hanem embert kell nékünk nevelnünk: ne csináljunk hát egyből kettőt.” /Montaigne/ Óvodai nevelésünk rendszerének alapvető keretei:
- az egészséges életmód alakítása - érzelmi, erkölcsi nevelés és szocializáció biztosítása - anyanyelvi – értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása Nevelőmunkánk tevékenységformái:
- játék - verselés, mesélés - ének-zene-énekes játék, gyermektánc - rajzolás, festés, mintázás, kézimunka - mozgás - külső világ tevékeny megismerése - munka jellegű tevékenységek - tevékenységekben megvalósuló tanulás -néphagyományőrzés
5
A gyermekek tevékenységi formái a következők:
Mindhárom óvodai csoport életében a jelölt tevékenységformák közül elsődleges és meghatározó szerepet szánunk a játéknak, amely áthatja az óvodáskorú gyermek életét. Tevékenységeink tartalmát a műveltségterületek adják, melyeket a játék – mozgás - és anyanyelvi nevelés kereteibe ágyazunk. Az anyanyelvi nevelés területén minden korcsoportban alkalmazzuk a „beszélgetőkör”-nek nevezett mindennapos tevékenységet, ahol a csoport életével kapcsolatos élmények, a gyermekek tapasztalatai, családi élményeinek, új ismereteinek megbeszélése történik, célként szem előtt tartva a kommunikációs készségfejlesztést.
6
5. AZ EGÉSZSÉGES ÉLETMÓD ALAKÍTÁSA EGÉSZSÉGNEVELÉSI ÉS KÖRNYEZETI NEVELÉSI ELVEK 5.1 CÉLUNK: Az óvodás korú gyermek testi – lelki szükségleteinek kielégítése, az egészséges életmódra nevelés, az egészséges életvitel kialakítására törekvés: - A gondozással olyan szükségletek kielégítése, mely elősegíti a növekedést, hozzájárul az egészség megőrzéséhez, megóvásához, az egészséges életmód helyes irányú alakításához. - A gyermekek mozgásigényének kielégítése, a harmonikus, összerendezett mozgás feltételeinek biztosítása. A helyes testtartás kialakítására törekvés – differenciált segítségnyújtás. - Az ellenálló képesség növelése, a szervezet edzése – ezáltal a gyermek testi képességeinek fejlesztése. - Egészségmegőrző szokások kialakítása az egészséges életmód, a testápolás, étkezés, öltözködés, betegségmegelőzés területén. - Lelki egészség megőrzése. - A gyermek fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges egészséges, biztonságos, esztétikus környezet kialakítása. - A környezet védelméhez és megóvásához kapcsolódó szokások alakítása. - Környezettudatos magatartás alakítása. - Differenciálás, segítségnyújtás az arra rászoruló gyermekek számára, szükség esetén szakember bevonásával a szülővel, az óvodapedagógussal együttműködve speciális gondozó, prevenciós és korrekciós testi, lelki nevelési feladatok ellátása. 5.1.1 A gyermekek harmonikus fejlődését, napi jó közérzetét sok tényező befolyásolhatja. Egyik ezek közül a rendezett külső, a jó megjelenés, mely biztonságot, elégedettséget vált ki a gyermekekből és környezetükből.
Ennek érdekében a következőkre törekszünk: -
Az épületbe lépés előtt a gyermekek cipőjüket töröljék tisztára. Ruhájukat segítséggel vagy önállóan a saját szekrényükbe, a jelükhöz helyezik el. A levetett ruhákat összehajtogatják, vállfára felakasztják, cipőjüket a cipőtartó polcra párosítva helyezik el. Cipőjüket bekötik, szandáljukat becsatolják, illetve szükség szerint segítséget kérnek a felnőttektől.
7
-
-
-
Napjában többször segítséggel, illetve önállóan fésülködnek, megtanulják, hogy külsejüket a tükörben is ellenőrizhetik. Megigazítják a nadrágjukat, szoknyájukat, betűrik az ingüket. Érzékelik, hogy az ápolt, rendezett külső elismerést vált ki a felnőttekből, a társakból. Ápoltságukat a nap folyamán igyekeznek megőrizni. (cipőt kötni, ruhát gombolni, félrecsúszott ruhadarabot igazítani, fésülködni) Akarattal nem piszkítják be saját és társaik ruháját – festés, játék közben. Alaposan tisztálkodnak gyurmázás, ragasztás, festés, homokozás stb… után. Rendeltetésszerűen szükség szerint használják a papír zsebkendőt. A kisebbek észreveszik, ha folyik az orruk, elfogadják, kérik a felnőtt segítségét. A nagyobbak megszokják, hogy orrukat önállóan, társaiktól kissé elfordulva fújják ki. A használt zsebkendőt a szemétkosárba dobják. Szükség esetén kezet mosnak. Köhögéskor, tüsszentéskor szájukat eltakarják. Tapasztalatokat szereznek arról, hogy körmöt rágni, orrban turkálni illetlenség. Fokozatosan igényükké válik az utcán, óvodán kívüli rendezvényen is az ápolt külső, jó megjelenés. Tapasztalatokat szereznek az egyes alkalmakhoz, tevékenységekhez leginkább illő öltözék kiválasztásához. (kirándulás, torna, strandolás, udvari játék, napfürdőzés, uszoda stb…) Érzékelik, hogy az ünnepeket, jeles napokat ünnepélyes megjelenésükkel szebbé tehetik. Esztétikus külsejük emeli az ünnep fényét, hangulatát, erősíti belső harmóniájukat. Az ápolt külső rendben tartása közben odafigyelnek a mosdóhelyiség, az öltöző rendjének, tisztaságának megtartására is. Megtanulják a csapok, a WC-öblítő használatát, bátran kérnek segítséget. Megszokják, hogy minden szükséglet kielégítése után, önállóságuktól függően illik tisztán hagyni a WC-kagylót, ülőkét. A fiúk pisilés előtt felhajtják az ülőkét. Nem zavarják egymást WC használat közben. Nem leskelődnek. Szokásukká válik, hogy ruhájukat a fülkében veszik le és fel, nem előtte. A szappant kézmosásra használják. Minden alkalommal kezet mosnak WC használat után, étkezés előtt, s szükség szerint. A csapot nem fogják be, nem fröcskölik szét a vizet. Elzárják a csapot, ha végeztek. Ha erre még nem képesek, segítséget kérnek. Kezüket a mosdókagyló felett rázzák le, nem a padozatra. A fogmosó felszerelést rendeltetésszerűen használják, naponta kimossák. Fogkeféjüket, fogmosó poharukat esztétikusan helyezik az arra kijelölt helyre.
8
5.1.2 Rendezett környezetben, a megszokott csoportközösséggel együtt étkezni kellemes dolog.
A kultúrált étkezés szokásainak kialakítása érdekében az alábbiakat kívánjuk elérni: -
Tiszta kézzel, rendezett külsővel ülnek le étkezni a gyermekek. Étkezés előtt jó étvágyat kívánnak a kijelölt naposok. „Jó étvágyat kívánunk!” A csoport asztalnál ülő többi tagja megköszöni a naposok jókívánságait. „Köszönjük szépen, viszont kívánjuk!”, „Köszönjük, viszont!” A kellemes étkezéshez hozzátartozik a jó hangulatú asztaltársaság. Megtanulják, hogy hangoskodni, bohóckodni, egymást lökdösni, társaikat zavarni nem illik. Az asztalnál helyes testtartással ülnek. Enyhén hajolnak a tányér fölé, nem könyökölnek. Étkezés közben mindkét kézfejük az asztallapon helyezkedik el. Megtanulják az eszközök helyes elhelyezését. Evőeszközeikkel nem nyúlnak a közös tálba, más tányérjába. Azokat rendeltetésüknek megfelelően használják. Az evőeszközeiket úgy fogják, hogy ujjaik ne érjenek az ételhez. A leesett evőeszközt már nem használják. Az evőeszközökkel nem játszanak. Megszokják, hogy az egyes ételfajtákat milyen tányérból, milyen evőeszközzel fogyasztjuk el. Szájukba csak apró, könnyen rágható falatot vesznek. Csukott szájjal étkeznek. Szürcsölni, csámcsogni nem illik. Nem beszélnek tele szájjal, evés közben nem kezdenek hosszú történetekbe. Társaik figyelmét az étkezések alatt nem vonják el. Az ételt alaposan megrágják, nem kapkodnak az evéssel. Nem tesznek az ételekkel kapcsolatban illetlen megjegyzéseket, nem finnyáskodnak. Alakuljon ki bennük a mértékletesség. Várják meg az újrakínálás idejét, ha még enni kívánnak, jelezzék udvarias módon. A kapott ételt köszönjék meg, a nagyobbak sajátítsák el és alkalmazzák a kínálás udvarias módját. A nem kívánt ételt, ételmaradékot húzzák a tányérjuk szélére. A leesett ételt a tálalóasztalon, tálaló kocsin elhelyezett tálba tegyék. A magokat az asztalon elhelyezett tányérokba rakják kanalukkal. A kínált ételből a szemükkel választanak, s a kívánt darabot kiveszik. Amit megfognak, nem teszik vissza. Az ételmaradékot fogmosással távolítják el a fogazatukból, a szájukba nem nyúlnak kézzel. 9
-
A leves, főzelék utolsó kanálnyi mennyiségét nem isszák ki, vagy öntik kanalukba, hanem úgy kanalazzák ki a tányérból.
-
Az étkezés folyamán a használatos evőeszközöknek a tányérban a helye, nem tesszük a terítőre a kanalat, villát. Szándékosan nem maszatolják össze a szájukat, ruhájukat, a terítőt. Fejlettségüktől függően részt vesznek az asztalok esztétikus megterítésében, az étkezőasztal rendjének és tisztaságának megőrzésében. A használt edényeket, evőeszközöket a csoport rendje szerinti helyre viszik. Segítik a csoport étkezések utáni rendjének kialakítását – terítő kirázás és összehajtogatás, asztaltörlés, söprés, székek és asztalok elhelyezése. Úgy ülnek le étkezni, hogy a nyugodt étkezést ne zavarja meg lehetőség szerint különböző szükségletek elvégzése. Szokjanak hozzá, hogy az étkezések előtti tisztálkodásba mindez beletartozik. (orrfújás, WC használat)
-
5.1.3 A gyermekek már korán megtapasztalják, hogy vannak bizonyos korlátok, amelyek cselekvéseiket szabályozzák. Ezek a szabályok segítik eligazodásukat a közvetlen környezetükben. Tájékozódásuk legfontosabb iránytűje azonban a felnőttek szavaiban, cselekedeteiben megnyilvánuló példa.
A gyermeki kapcsolattartás szabályait és szokásait így tartjuk helyesnek: -
-
Érzékeljék és tanulják meg, hogy a köszönés az összetartozás, a figyelmesség, a tisztelet kifejezése. Váljék szokásukká, hogy érkezéskor, távozáskor, a csoportba vendég érkezésekor, falun lévén séta alkalmával köszönnek a felnőtteknek, társaiknak. Köszönnek más gyermekek szüleinek, az óvoda minden dolgozójának, a velük kapcsolatba kerülő felnőtteknek. Az óvoda sajátos köszönési szokásait ismerjék meg és használják: felnőtteknek: Csókolom!, társaiknak: Szervusz! Szia! Egyéb zsargon kifejezések kerülendők. A köszönés akkor helyes, ha tekintetünkkel, testtartásunkkal is odafordulunk a köszöntött felé. Gyakorolják felnőtt segítségével a bemutatkozás szabályait, szokásait. Érthetően, normál hangerővel mondják ki a helyes nevüket. Nem illik ülve bemutatkozni! Saját csoportjukba lépve nem kell kopogni, de illik az ajtót csendesen kinyitni, óvatosan becsukni, nem megzavarni a tevékenységet és a köszönés nem maradhat el. Idegen helyiségbe való belépés előtt kopogtatni kell, meg kell várni a „Tessék! Szabad!” jelzéseket, majd köszönve belépni. 10
-
Érkezésük célját udvarias formában közlik, a helyzetnek megfelelően használják a „Kérem! Köszönöm! Szívesen!” kifejezéseket.
-
Távozáskor köszönnek, csendben csukják be maguk után az ajtót. A gyermekek egymást keresztnevükön szólítják meg, a felnőttek nevéhez hozzáteszik a „néni”, „bácsi” kifejezést. A társak kedves becenevének használata nem illetlen. Sértő, durva megjegyzéseket nem csatolhatnak más nevéhez. Szokják meg, hogy a felnőtteknek vagy társuknak a figyelmét nem ruhájuk rángatásával, testük ütögetésével hívják fel, hanem a kapcsolatfelvétel udvarias, szóbeli formáival: „Légy szíves!” „Kérlek!” „Engedd meg!” „Kérem szépen!” Ha egy távolabb állóhoz kívánnak szólni, közelebb mennek hozzá, nem üzengetnek, kiabálnak. Nagycsoportos koruk végére alakuljon ki a magázódó beszédforma a felnőttekkel szemben. Szeretetüket, ragaszkodásukat a felnőttek vagy társaik felé finom mozdulatokkal, gesztusokkal is kifejezhetik. Tapasztalják meg, s értsék, hogy mások akkor figyelnek rájuk, ha ők is ezt teszik! A kapcsolatteremtés legfontosabb tényezője a bizalom! Tanulják meg és alkalmazzák a beszélgetés szabályait! – Beszélgetés közben a partner felé fordulunk, rá figyelünk. Beszélgetés közbeni tekintettartással, gesztusokkal, arcmimikával is kifejezhetik érdeklődésüket. Megtanulják a beszélő és hallgató szerepét. Nem vágnak egymás szavába, kivárják türelmesen a beszélő mondanivalóját. Beszédhibás társaikat nem nevetik ki. Normál hangerővel, jól artikulálva, megfelelő ritmusban beszélnek. Gyakorolják a kérdésfelvetés és válaszadás udvarias módját. Tiszteletben tartják, ha társuk vagy az óvó néni mással már mással párbeszédet alakított ki. Türelemmel várják, amíg hozzájuk fordul. Megszokják, hogy társaságban nem illik sugdolózni, a beszélgetésből valakit kizárni. Kerülik a durva kifejezések használatát! Koruk előrehaladtával negatív észrevételeiket igyekezzenek udvarias, nem sértő megfogalmazásban előadni. Az óvónői példa alapján tanulják meg egymást elfogadni, tolerálni társaik másságát, hibáit. Elemi szinten tudják elviselni a számukra antipatikus gyermekek jelenlétét. (verbális és cselekedeti szinten is) Szokják meg, hogy társaiknak is van elkülönülési igényük, túlzott ragaszkodásuk egyes esetekben terhes is lehet. Fogadják el mások intimitási törekvésit. Idővel alakuljon szeméremérzetük. Szociálisan fejletlenebb társaikat nem bíztatják helytelen viselkedésre. Érzékeljék és tanulják meg, a durva megnyilatkozások következményekkel, elutasításokkal járnak. Konfliktusaikat eleinte óvónői segítséggel, majd egyre önállóbban, békés úton oldják meg. Ne röstelkedjenek kompromisszumot kötni! Viseljék el az óvónő figyelmeztetéseit, társaik jelzéseit, fogadják el a tiltásokat!
-
-
-
11
-
-
Megszokják koruk előrehaladtával, hogy másnak is lehet igaza, nem csak nekik. Kudarcélményeiket koruk előrehaladtával képesek feldolgozni, kialakul helyes önértékelésük. Társaik sikerei további erőfeszítésekre ösztönzik őket, saját sikerüket jogos örömmel, elégedettséggel, mérsékletesen juttatják kifejezésre. Nem irigylik más javait, sikereit. Figyelmesek egymás és a felnőttek iránt. Ez cselekedeteikben is megnyilvánul. Érzékelik, kinek van szüksége segítségadásra. Szomorú, beteg társuk iránti együttérzésüket gesztusokkal, szavakkal is kifejezik. Társukat baj éri, nem nevetik ki, hanem segítségére sietnek. Társaik cselekedeteit nem illetik sértő szavakkal, megjegyzéseik ne legyenek bántó szándékúak. Örömüket, bánatukat, haragjukat ne szélsőséges megnyilvánulásokkal (toporzékolás, visítozás, kiabálás) fejezzék ki. Jogos panaszaikkal, sérelmeikkel bizalommal forduljanak a felnőttekhez, akiknél megértésre találnak. Megtanulják, hogy árulkodás helyett figyelmeztessék társaikat a helyes viselkedésre, akár példaadással is. Saját maguk kimentése céljából nem árulkodnak, vállalják tetteik következményét. Tudnak elnézést kérni és megbocsátani. A bocsánatkérést nem kell minden esetben szavakba önteni, néha elég egy szép mozdulat, egy kedves gesztus. Életkoruknak megfelelő szinten érzékelik a „jó, rossz, helyes, helytelen” közti különbséget, illetve az illik, nem illik viselkedést. Tudnak erőfeszítéseket tenni a kapott, illetve önként vállalt feladatok végrehajtásáért. Újszerű, számukra szokatlan problémahelyzetekből nem ijednek meg. Próbálják azokat megoldani, szükség esetén bátran kérnek segítséget. A felnőttek példamutatása, magatartása alapján a tisztesség, a becsület fogalmáról kialakulnak elemi elképzeléseik.
5.1.4 A tartalmas játék a lehetőségek végtelen tárházát nyitja meg a gyermekek előtt. Ezzel a lehetőséggel tudni kell élni, hiszen ez magába rejti a jó és a rossz, a szép és a csúnya, az öröm és a bánat kiteljesedését és betetőzését. Amíg az ember játszani tud, addig képes megújulásra, újrakezdésre.
A játék és egyéb óvodai tevékenységek viselkedési szabályait és szokásait így tartjuk helyesnek: -
Megszokják, hogy az óvodai játékszerekkel minden gyermeknek joga van játszani. Megtanulják a játékok megszerzésének udvarias módját, nem erőszakosak. Kerülik a balesetet előidéző helyzeteket, tevékenységeket, saját maguk és társaik érdekében. Megtapasztalják, hogy egyes játékokkal, hol, milyen helyen célszerű játszani. 12
-
-
-
Egymás építményeire, alkotásaira, játékára nem tesznek lekicsinylő, gúnyos megjegyzéseket. Megbecsülik a saját és társaik alkotásait, tudnak örülni az elkészült játéknak, egyéb tárgyaknak. Jogosan büszkék játékeredményeikre, emellett kialakul bennük társaik játékának elismerése is. Nem irigylik egymástól a sikert, elismerést, dicséretet. Koruk előrehaladtával megtanulnak viszonylagos rendet tartani maguk körül játékuk közben is. (felveszi a leesett játékot, azokat a dolgokat, amit nem használnak már, a helyükre teszik…) A játékok elrakásakor törekednek a célszerű, esztétikus elhelyezésre. Megtanulják a játékban való együttműködést társaikkal, elfogadják más gyermekek ötleteit, színesítve ezzel tevékenységüket. Megszokják a társra, társakra való odafigyelést, akár saját elképzeléseik teljesülésének késleltetésével. Gyakorolják az alá-fölé-mellérendeltségi helyzeteket. Erősödik tűrő- és alkalmazkodóképességük. Felnőtt példa alapján életkoruk előrehaladtával egyre differenciáltabban megismerik a nézeteltérések, véleménykülönbségek békés megoldását. A vezéregyéniségek is meg tudnak egymással, nem uralkodnak a bátortalanabb, határozatlan társaik felett, segítik őket a játékban. A vállalt szerephez – életkoruktól függően – kötődjenek, a játék folyamán a szerepeknek, a megbeszélt szabályoknak megfelelően viselkednek. Megszokják, hogy kisebb létszámú csoportokban barkácsolnak, nem türelmetlenkednek, ha várakozniuk kell. Munka közben nem zavarják egymást. Szándékosan nem okoznak gondot, bánatot társaiknak (rongálással, munka tönkretételével), az eszközöket rendeltetésüknek megfelelően, óvatosan használják. Indokolatlanul nem szemetelnek, figyelnek saját- és társaik ruháztára, annak tisztaságára, rendezettségére. Erősödik kitartásuk, a sikertelenség nem keseríti el őket, inkább további megoldások kipróbálására serkent. Megszokják, hogy vannak játékok, felszerelések, melyekkel csak bizonyos szabályok betartása esetén lehet játszani, ezek a szabályok mindenkire érvényesek. A mozgás által megkívánt viselkedési normák (nem rohanunk a csoportban…) vonatkoznak a spontán és az óvónő által szervezett kötött formákra is. A szabályjátékok, versengések során nem nevetik ki lassúbb, kevésbé ügyes társaikat. Kivárják, míg rájuk kerül a sor. A közös játékokban erőfeszítést tesznek csapatuk győzelméért, s a sikertelenséget is elviselik. Elismerik a győztes csapat, illetve társuk sikerét. Megtanulják, hogy csalni tilos! Megtapasztalják, hogy a szabályszegés megzavarja a játékot és hátráltatja a teljesítményt, a győzelmet. A felszabadult, energikus mozgást kívánó szabadtéri játékok során is figyelnek egymás testi épségére. Betartják a mozgásfejlesztő játékok használatának szabályait (nem ugranak le magasról, nem szaladnak a hinta elé – a „kiskapun” és álló hintánál történik a váltás…stb…) Az udvaron is támogatják, óvják a veszélytől kisebb társaikat, észreveszik, ha valakinek segítségre van szüksége. 13
-
-
-
Átélik a segítségadás örömét. Nem szórják a homokot társuk szemébe, ruhájára, nem dobálóznak tobozzal, egyéb eszközökkel. Kiveszik részüket a játékok rendben tartásából. Őrzik az udvar tisztaságát, összegyűjtik a szemetet. Óvják az udvar növényzetét, nem tördelik a fák, tuják, bokrok ágait, terméseit, nem tépik le a virágokat. A szabadban való játék közben is jelzik tisztálkodási és egyéb szükségleteik kielégítése iránti igényüket. Udvari játék után tiszta lábbelivel lépnek az épületbe (alaposan letörlik a cipőjük talpát, kirázzák a homokot, leverik magukról a havat…) A szervezett formában történő mozgások alkalmával életkoruknak megfelelően, segítséggel kialakítják a rend-, gimnasztikai és főgyakorlatok kivitelezéséhez a legoptimálisabb elhelyezkedési formákat. (kartávolság, térbeli elhelyezkedés…) Figyelnek az összeütközés elkerülésére. Figyelemmel követik az óvónő és társaik bemutató gyakorlatát, hogy ők is megfelelő módon végre tudják azt hajtani. A testnevelési eszközöket rendeltetésszerűen használják, ha szükséges. (pl. főgyakorlatok: kivárják a sorukat) Az élményt nyújtó ének-zenei tevékenységek speciális szabályokra való odafigyelést kívánnak. Segítsenek a dalos játékok helyének kialakításában. Alkalmazkodjanak a dal, mondóka által megkívánt ritmushoz. Ettől való eltéréssel ne zavarják, akadályozzák társaikat. Érzékeljék, hogy esetleges zavaró viselkedésük miatt társuk szereplése, a többiek zenei átélése élvezhetetlenné válik. Vállaljanak egyéni szereplést, vegyék fel a szerep megkívánta beszédstílust és mozgást. A napi rendszeres mesélés, verselés megnyugvást, oldódást kínál. Tapasztalják meg, hogy a mesehallgatás csendet, nyugalmat kíván. A hallgatók figyelnek a mesélőre. Társuk előadását is érdeklődve hallgatják. A már jól ismert verseket, mondókákat bátran mondják együtt az óvónővel, társaikkal. Gyakorolják az önálló vers- és mesemondást, ezáltal erősödik önbizalmuk, finomodik kifejezőkészségük, fejlődik egyéni fellépési készségük. Maguk és társaik örömére felszabadultan báboznak, dramatizálnak. Meg tudnak egyezni a szerepek elosztásában. Felvállalják a kevésbé szimpatikus szerepeket is. Színházszerű előadás alkalmával nem takarják el egymás elől a látóteret. (nem állnak fel, megjegyzésekkel nem zavarják az előadást, a szereplőket és társaikat)
5.1.5 Az óvodánkban kialakult hagyományok érzelmi és esztétikai élményként épülnek be a gyermekek alakuló személyiségébe. Sajátos magatartási, 14
viselkedési szokások gyakorlására adnak lehetőséget. A gyermekek az ünnepre való érzelmi ráhangolódás és az együttes készülődés részeseivé válnak. (nagytakarítás, a csoportszoba ünnepi díszének kialakítása, barkácsolás, ajándékkészítés, gyűjtőmunka, alkalmi irodalmi, zenei művek megismerése, befogadása, szülőkkel közös óvodai együttlét…)
Óvodai rendezvényeken, ünnepeken, megemlékezéseken való viselkedést így tartjuk helyesnek: -
-
Az óvodai születésnapok megünneplésekor elfogadják, hogy ilyenkor figyelmesebbek vagyunk az ünnepeltekkel, csak ők kapnak ajándékot, elfújhatják a gyertyákat, ünnepi asztalnál ülnek. Társaiktól nem irigylik az ünnepelt szerepét, tudomásul veszik, hogy majd rájuk is sor kerül. Bekapcsolódnak társaik megünneplésébe, köszöntésébe. Megtanulják a köszöntés udvarias módját. Az ünnepeltek megtanulják értékelni azokat az apró meglepetéseket, melyeket az óvónők, illetve társaik készítenek számukra. Példa alapján megismerik az ajándékozás illemszabályait. (ajándék átadás módja, csomagolása, megköszönése…) Érzékelik, hogy a tárgyi ajándékon túl egy kedves dallal is lehet örömet szerezni. Igyekezettel vesznek részt az ünnep előkészítésében, viselkedésükkel, szereplésükkel segítik az ünnep sikerét. Tisztelettudóan viselkednek a vendégekkel (szülőkkel közös rendezvények), törődnek társaikkal, közösen vigyáznak értékeinkre. Minden megnyilvánulásukkal kifejezik vendégszeretetüket, irántuk érzett érzelmeiket. A vendégek és vendéglátók egymással kölcsönösen udvariasan viselkednek. (gyakorolhatják a kínálást, a megköszönést, a mértékletességet) Megköszönik a vendéglátást. A gyermekek lelki életének alakulásában, melyet az ünnepek is elősegítenek, jelenjenek meg viselkedésükben a finomodó, árnyaltabb viselkedésformák. Szeretetük, az összetartozás szavak nélkül is kifejezhetők. Apró ajándékok készítésével, azok titokban tartásával érzékeljék a meglepetés örömét. Nemzeti ünnepünkön megjelenésükkel is jelzik, hogy ünnep van. Tisztelik nemzeti jelképeinket. (zászló, kokárda) A felnőttek példamutatásával érzékelik, hogy a Himnuszt mindenki felállva, csendben hallgatja, esetleg énekli.
Rábapaty, 2013. június 28.
Szíjártóné Bokor Teodóra intézményvezető 15
