210

FŐVÁROSI TÖRVÉNYSZÉK 26.B.7/2011/210.

1

A Fővárosi Törvényszék Budapesten, 2011. március 16.. 21., 23., 28., 30., május 18., 23., 25., 30., Június 1 július 11., 13., szeptember 7., október 5., 10., 17., 24., november 2., 7., 14., 2012. január 9., 11.. 18., 23., 25.., 30., február 1.. március 5. és 12. napján megtartott nyilvános folytatólagos tárgyaláson meghozta a következő

ÍTÉLETET

A 2004. június 16. napjától 2004. június 18. napjáig őrizetben, 2004. június 19. napjától 2005. január 28. napjáig házi őrizetben, azt követően 2006. június 27. napjáig lakhelyelhagyási tilalom alatt álló, majd szabadon lévő. 2010. március 18. napjától 2011. január 17. napjáig előzetes letartóztatásban volt, 2011. január 18. napjától 2011, április 4. napjáig házi őrizetben volt, majd lakhelyelhagyási tilalom alatt álló,

BALÁZS LÁSZLÓ I. r. vádlott - aki Gyöngyösön, 1951. február 1-jén született, anyja neve: Horváth Rozália, lakóhelye: 1112 Budapest Csenger u. 14. fszt. 1., szig. sz.: 566868 BA, magyar állampolgár

b ű n ö s: - 1 rb, a Btk. 319.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés d.) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettében (tényállás I.), - 1 rb, a Btk, 290. § (1) bekezdés b.), c.) és d.) pontjaiba ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő csődbűntettben (tényállás II.),

- a Btk. 319.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b.) pontja szerint minősülő hűtlen kezelés hűntettében (tényállás VII/l .), - a Btk. 298/D.§ szerinti jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettében (tényállás III.), - 1 rb, a Btk. 299/B.§ szerinti folytatólagosan elkövetett tőkebefektetési csalás bűntettében (tényállás IV.), - 2 rb, a Btk. 289. §(1) bekezdés a.) pontjába ütköző és a (3) bekezdés b.) pontja szerinti folytatólagosan elkövetett számvitel rendje megsértésének bűntettében (tényállás V/b. és V/2.) és - 2 rb, a Btk. 274.§ (1) bekezdés e.) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntettében (tényállás II/3/b-c.). Ezért őt a bíróság halmazati büntetésül 7 (hét) év börtönbüntetésre. 7 (hét) év közügyektől eltiltásra és 5 (öt) év gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra ítéli. A bíróság a vádlott által előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja. A vádlott által házi őrizetben töltött időt a bíróság úgy rendeli beszámítani, hogy 4 (négy) nap házi őrizet egy nap börtönbüntetésnek felel meg, így a vádlott által 301 (háromszázegy) nap házi őrizetben töltött idő 76 (hetvenhat) nap börtönbüntetésnek felel meg.

2

A bíróság a vádlottat az ellene a Btk 289.§ (1) bekezdés a.) pontjába ütköző számvitel rendje megsértésének vétsége miatt emelt vád (tényállás V/3.) alól felmenti. PATONAY ISTVÁNNÉ II. r. vádlott - aki Zomba, 1952. augusztus 5-én született, sz.: Cseri Magdolna anyja neve: Németh Julianna lakóhelye: 1224 Budapest XV u. 57. szig.sz.: 842685 IA magyar állampolgár bűnös: - a Btk. 290.§ (1) bekezdés b.), e.) és d.) pontjaiba ütköző és á (2) bekezdése szerinti esődbűntettben, mint bűnsegéd (tényállás II/l., 4., 5.), - a Btk. 298/D. § szerinti jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettében, mint bűnsegéd (tényállás III.), - 1 rb, a Btk. 299/B.§ szerinti folytatólagosan elkövetett tőkebefektetési csalás bűntettében, mint bűnsegéd (tényállás IV.) és - 1 rb, a Btk. 289.§(1) bekezdés a.) pontjába ütköző és a (3) bekezdés b.) pontja szerinti folytatólagosan elkövetett számvitel rendje megsértésének bűntettében (tényállás V/2.). Ezért őt a bíróság halmazati büntetésül 1 (egy) év 10 (tíz) hónap börtönbüntetésre ítéli. A büntetés végrehajtását 4 (négy) év próbaidőre felfüggeszti. HIDVÉGI BÉLA III. r. vádlott aki Budapesten, 1952. február 25-én született, anyja neve: Kovács Mária lakóhelye: 8283 Káptalantóti Petőfi u. 60. tart.helye: 1137 Budapest Pozsonyi u. 48. VI/2. szig.sz.: 134836 IA magyar állampolgár b ű n ö s: - a Btk. 290.§ (1) bekezdés d.) pontjába ütköző és a (2) bekezdés szerinti esődbüntettben, mint bűnsegéd (tényállás VI/2.) és - 1 rb, a Btk. 244.§ (1) bekezdés e.) pontjába ütköző és a (2) bekezdés szerinti folytatólagosan elkövetett bűnpártolás bűntettében (tényállás VI/1 /a-b-c-d.). Ezért őt a bíróság halmazai büntetésül 1 (egy) év 4 (négy) hónap börtönbüntetésre ítéli. A büntetés végrehajtását 3 (három) év próbaidőre felfüggeszti. BALÁZSNÉ MOHAI ÉVA IV. r. vádlott

- aki Budapesten, 1976. október 17-én született, anyja neve: Náfrádi Mária lakóhelye: 1112 Budapest Csenger u. 14. fszt. 1. szig.sz.: 808790 BA magyar állampolgár

3

bűnös: -

1 rb, a Btk. 244,§ (1) bekezdés e.) pontjába ütköző és a (2) bekezdés szerinti folytatólagosan elkövetett bűnpártolás bűntettében (tényállás VI/l/c.). Ezért őt a bíróság 8 (nyolc) hónap börtönbüntetésre ítéli. A büntetés végrehajtását 2 (kettő) év próbaidőre felfüggeszti. BALÁZS PÉTER V. r. vádlott

-

aki Budapesten, 1981. október 1-jén született, anyja neve: Varjú Mária lakóhelye: 2049 Diósd Bagoly u. 9. szig.sz.: 853928 IA magyar állampolgár bűnös: - 1 rb, a Btk. 244 (1) bekezdés e.) pontjába ütköző és a (2) bekezdés szerinti folytatólagosan elkövetett bűnpártolás bűntettében (tényállás VI/l/d.). Ezért őt a bíróság próbára bocsátja. A próbaidő tartamát 2 (kettő) évben állapítja meg.

DR. ÁBRÓK LÁSZLÓ VI. r. vádlott -

aki Debrecenben, 1966. szeptember 17-én született. anyja neve: Barta Erzsébet lakóhelye: 4032 Debrecen Sántha Kálmán u. 28. szig.sz.: AN 177394 magyar állampolgár bűnös :

-

a Btk. 319. §(1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés e.) pontja szerint minősülő hűtlen kezelés bűntettében, mint bűnsegéd (tényállás VII/2.), - a Btk. 319.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b.) pontja szerint minősülő hűtlen kezelés bűntettében, mint bűnsegéd (tényállás VII/1 .),

- a Btk. 298/D.§ szerinti jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység bűntettében, mint bűnsegéd (tényállás III.) és - 1 rb, a Btk. 299/B.§ szerinti folytatólagosan elkövetett tőkebefektetési csalás bűntettében, mint bűnsegéd (tényállás IV.). Ezért őt a bíróság halmazati büntetésül 2 (kettő) év börtönbüntetésre ítéli. A büntetés végrehajtását 5 (öt) év próbaidőre felfüggeszti. SIMONNÉ TÓTH JUDIT VII. r. vádlott -

aki Berkesz, 1956. március 1-jén született, anyja neve: Balázs Mária lakóhelye: 2527 Máriahalom Széchenyi F. u. 48. szig.sz.: 143132 MA magyar állampolgár

4

bűnös: -

a Btk. 298/D.§ szerinti bűnsegédként elkövetett jogosulatlan pénzintézeti tevékenység vétégében (tényállás III.).

Ezért őt a bíróság megrovásban részesíti. A bíróság a vádlottat az ellene 1 rb, a Btk. 299/B.§ szerinti folytatólagosan és bűnsegédként elkövetett tőkebefektetési csalás bűntette miatt emelt vád (tényállás IV.) alól felmenti. SOMORJAI BERTALAN IX. r. vádlott -

aki Soroksáron, 1943. február 23-án született anyja neve: Scheuring Borbála lakóhelye: 1204 Budapest Nagysándor J. u. 75/B. szig.sz.: AJ 952392 magyar állampolgár

bűnös: -

a Btk. 298/D. § szerinti bűnsegédként elkövetett jogosulatlan pénzintezeti tevékenység vétségében (tényállás III.). Ezért őt a bíróság megrovásban részesíti. A bíróság a vádlottat az ellene 1 rb, a Btk. 299/B.§ szerinti folytatólagosan és bűnsegédként elkövetett tőkebefektetési csalás bűntette miatt emelt vád (tényállás IV.) alól felmenti.

DR. ENDRÉDI ATTILA ISTVÁN XI. r. vádlott - aki Budapesten, 1977. október 28-án született, anyja neve: Szilágyi Margit lakóhelye: 2145 Kerepes Béke u. 7. szig.sz.: 174629 EA magyar állampolgár b ű n ö s: - a Btk. 319. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b.) pontja szerinti hűtlen kezelés bűntettében, mint bűnsegéd (tényállás VII/l .). Ezért őt a bíróság 450 (négyszázötven) napi tétel pénzbüntetésre ítéli. Egy napi tétel összegét 600,- (hatszáz) Ft-ban állapítja meg. Az így kiszabott összesen 270.000,- (kettőszáz-hetvenezer) Ft pénzbüntetést meg nem fizetése esetén napi tételenként kell egy-egy napi szabadságvesztésre átváltoztatni. A bíróság a Nemzeti Nyomozó Iroda Pénzügyi Nyomozó Főosztály Bűnügyi Osztálya által 24-11-17/2004. bü. számon 1-2-3. tételszám alatt, továbbá a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalánál Bj.1941/2006. számon 1-636. és 638-667. tételszámig bűnjelként kezelt iratok, továbbá a Bj.379/2012. számon 1., 3-4., 6. 8-9., 34-66., 68-77., 79-85., 88-104., 108-113., 118-123., 128-151. tételszámon bűnjelként kezelt iratok, a Bj.380/2012. számon 1. tételszám alatt bűnjelként kezelt Quantum Atlas típusú winchester és a 2-4. tételszámokon 5

bűnjelként kezelt iratok lefoglalását megszünteti és a winchestert Balázs László I. r. vádlottnak kiadni rendeli, míg az iratokat a büntetőügy iratai mellett rendeli kezelni, továbbá a BRFK Vizsgálati Főosztály Gazdaságvédelmi Osztályán 136-1362/2003. bü. számon lefoglalt és a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalának letéti számlájára befizetett 1.800.000,- (egymillió-nyoleszázezer) Ft lefoglalását megszünteti és Balázs László I. r. vádlottnak kiadni rendeli azzal, hogy azt a polgári jogi igények biztosítására visszatartja. A bíróság a(z) 1 .Abóezki Imréné 3.Ádárn Sándorné Pölhös Margit 5.Adot]án Antal 7.Ágoston Ferenené Mária 9.Áldott József Erzsébet 11 .Alszászy Károlyné Erika 13.Arnhrus István 15.Andóezi-Balogh István 17.Angyal lstvánné

2.Ábrahám György 4.Ádámi Attila 6.Adorján Lászlóné 8.Ágoston Lászióné Kolsza 10.Alexi Istvánné Müller 12.Arnaties Lajosné Tömböly 14.Anda Péterné Ihász Mária 16.Angyal Béla 18.Angyal János

19.Angyal Károly 21Annus Vilmosné 23.Antalné Fülöp Erzsébet 25.Aratóné Krausz Éva 27.Árvay Sándorné 29.Avar Tamásné Bella Klára 31 .Back Eszter 33.Baes Istvánné dr. 35.Bagó Béla 37.Baka István 39.Bakó István 41 .Bakó Sándomé 43.Bakos Jánosné 45.Bakos Oszkámé 4’7.Bakosné Baranyi Zsuzsa 49.Baksa Károly 51.Balatoni Imréné dr.

20.Annus Imréné dr. 22.Antal Vencel 24.Aranyosi Gáborné 26.Ari Gizella Mária 28.Avar Ferenc 30.B. Kiss Sándorné 32.Baczkó István 34.Bagi Imre 36.Baján Ernőné 38.Bakó Balázs 40.Bakó János 42.Bakonyné dr. Molnár Éva 44.Bakos Norbert 46.Bakos Pétemé 48.Baksa József 50.Balassa Péter 52.Balázs Sándorné Melis Anna

6 – 7- 8 – 9 – 10 – 11 – 12 – 13 – 14 – 15 – 16 – 17 – 18 – 19 – 20 – 21 – 22 – 23 – 24 – 25 – 26 – 27 – 28 – 29 – 30 – 31 – 32 – 33 – 34 – 35 oldalakon felsorolt az 1. sz mellékletben a többi polgárjogi igényt bejelentettek megtalálhatók !!!

36

1803.Zsárecz Viktomé Szabó Paula 1805.Zsiskó Ferenc 1807.Zsombok Imre 1809.Zsuga István

1804.Zsilák Mária Anna. 1806.Zsitvai Zoltánné 1808.Zsovák Józsefné 1810 Zsuga Istvásmé

magánfelek által és minden további a büntető eljárás során előterjesztett polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja. A bíróság a Balázs László I. r. vádlottal szemben - a Budai Központi Kerületi Bíróság 5.Bny.902/2004/2. számú, 2004. július 15. napján kelt végzése és a Budai Központi Kerületi Bíróság 2004. december 22. napján kelt, 5.Bny. 1613,2004/2. számú — a Fővárosi Bíróság 2005. január 27. napján kelt, 14.Bnf. 99/2005/2. számú végzésével jogerőre emelkedett — végzésével zár alá vett egész vagyona (kivéve a tulajdonában lévő deviza), — a Budai Központi Kerületi Bíróság 5.Bny.200/2004/5. számú, 2005. április 26. napján kelt, a Fővárosi Bíróság 2005. június 22. napján kelt, 14.Bnf. 982/2005/2. számú végzésével jogerőre emelkedett végzésével zár alá vett - a Baumag Holding Vagyonkezelő Rt.-ben (Cg. 13-10-040285) meglévő részvénycsomagja, — a Budai Központi Kerületi Bíróság 5.Bny.l056/2005/2. számú, 2005. szeptember 16. napján kelt, a Fővárosi Bíróság 2006. március 10. napján kelt, 17.Bnf.2437/200512. számú végzésével jogerőre emelkedett végzésével zár al vett - a 0000501-0000800 és

0010021-0010070 sorszámú 350 db, 1.750.000,- (egymillió-hétszázötvenezer) Ft névértékű a Királybróker Kfl. -ben (új nevén SCP Rt.) meglévő törzsrészvények, Balázsné Mohai Éva IV. r. vádlottal szemben — a Budai Központi Kerületi Bíróság 5.Bny.902/2004/2. számú, 2004. július 15. napján kelt végzése és a Budai Kőzponti Kerületi Bíróság l7.Bny.484/2006/2. számú, 2006. április 13. napján kelt — a Fővárosi Bíróság 2006. június 27. napján kelt, 14.Bnf. 1098/2006/2. számú végzésével jogerőre emelkedett — végzésével zár alá vett egész vagyona, Balázs Gergővel szemben — a Budai Központi Kerületi Bíróság 5.Bny.902/2004/2. számú, 2004. július 15. napján kelt végzése és a Budai Központi Kerületi Bíróság 1 7.Bny.484/2006/2. számú, 2006. április 13. napján kelt — a Fővárosi Bíróság 2006. június 27. napján kelt, 14.Bnf. 1098/2006/2. számú végzésével jogerőre emelkedett — végzésével zár alá vett egész vagyona, Balázs Péter V. r. vádlottal szemben - a Budai Központi Kerületi bíróság 17.Bny. 484/2005/2. számú, 2006. április 13. napján kelt — a Fővárosi Bíróság 14.Bnf.1098/2006/2. számú, 2006. június 27. napján kelt végzésével jogerőre emelkedett — végzésével zár alá vett - a Recsk 056/1 hrsz-ú ingatlan 4000/9200 arányú tulajdoni hányada,

37

- a Sirok 077/2 hrsz-ú ingatlan 940/7792 arányú tulajdoni hányada, - a Sirok 0129/1 hrsz-ú ihgatlan, - a Sirok 0153/5 hrsz-ú ingatlan, - a Sirok 0153/15 hrsz-ú ingatlan, - a Sirok 0153/9 hrsz-ú ingatlan, - a Sirok 0256/12 hrsz-ú ingatlan, - a Sirok 013 1/14 brsz-ú ingatlan, - a Sirok 013 1/16 brsz-ú ingatlan, - a Sirok 013 1/17 brsz-ú ingatlan,

Baumag Vezetési Tanácsadó és Szolgáltató Rt. (Cg. 01-10-044808, 1054 Budapest Kálmán Imre utca 16., Új neve: TSH Rt.) -

a Budai Központi Kerületi Bíróság 5.Bny.902/2004/2. számú, kelt végzés IV/1 pontja alapján zár alá vett - a HDV-087 frsz-ú Opel Corsa B típusú tehergépkocsi, - a HDV-088 frsz-ú Opel Corsa B típusú tehergépkocsi, - a HIP-922 frsz-ú Skoda Felicia Pick Up 1.9 D típusú tehergépkocsi, - a HJK-375 frsz-ú Opel Astra F 1.4 típusú személygépkocsi, - a HJR-41 7 sz-ú Skoda Felicia Pick Up 1.9 D típusú tehergépkocsi,

- a IJE-092 frsz-ú Nissan Pick Up 2.5 TDI Double Cab 4WD típusú tehergépkocsi, - a CIB Bank Rt. által vezetett 10700079-27323407-5 1100005 számú bankszámlán található pénzösszeg, - a Citibank Rt. által vezetett 10800007-84662008-00000000 számú bankszámlán található pénzösszeg, - a Citibank Rt. által vezetett 10800007-00000010-046625 19 számú bankszámlán található pénzösszeg, - az OTP Bank Rt. által vezetett 11763426-26507019 számú bankszámlán található pénzösszeg, - a Királybróker Rt.-ben (Cg. 13-10-040441) meglévő részvénycsomag, - a Király Lízing Kit-ben (Cg. 13-09-071148) meglévő üzletrész, - az Equipment Service Kft-ben (Cg. 01-09-696947) meglévő üzletrész, - a Madárvölgy Lakópark Kft-ben (Cg. 01-09-719483) meglévő üzletrész, - az Öreg Tölgyek Kft-ben (Cg. 10-09-024273) meglévő üzletrész, - a Baumag Kamaraerdei Tűzép Kft-ben (Cg. 01-09-696403) meglévő üzletrész, - a BS-Bau Kft-ben (Cg. 10-09-024282) meglévő üzletrész, - a Kálmánbau Kft-ben (Cg. 01-09-72655 1) meglévő üzletrész - a Baumag Hoteis Kft-ben (Cg. 01-09-719595) meglévő üzletrész, - a Budai Központi Kerületi Bíróság 5.Bny.8/2005/2. számú, 2005. január 14. napján kelt végzésével zár alá vett - a Kárpátia Hitelszővetkezet által vezetett 80100029-10002027-00000000 számú számlán található korábban zárolt, majd a Budai Központi Kerületi Bíróság 5.Bny. 902/2004/2, számú végzésével a korábban zárolt számla zár alá vételének egyidejű feloldása mellett bírói letéti számlára befizetni rendelt 17.914,- (tizenhétezerkilencszáztizennégy) Ft összeg, 38

Királybróker kft. (Cg. 13-1 0-040444, 2040 Budaörs, Kamaraerdei utca 11., új neve: SCP Rt.) - a Budai Központi Kerületi Bíróság 5. Bny.902/2004/2. számú, 2004. július 15. napján kelt végzés IV/2. pontja alapján zár alá vett - a Budapest XI. kerület 1696/13 hrsz-ú ingatlan

Királvlízing kft.(Cg. 13-09-071148, 2040 Budaörs, Kamaraerdei utca 11.) —

a Budai Központi Kerületi Bíróság 5Bny.902/2004/2. számú, 2004. július 15. napján kelt végzés P113. pontja alapján zár alá vett - a Budapest XI. kerület 1696/15 hrsz-ú ingatlan, - a Hajdúnánás, Kapitány utca 38-2. szám alatti, 4519/19 hrsz-ú ingatlan, - az IAH-463 sz-ú Toyota Avensis 1.6 típusú személygépkocsi, - az IRP-997 frsz-ú Opel Astra GCC 1.6 típusú személygépkocsi, Baumag Holding Vagyonkezelő Rt. (Cg. 13-10-040285, 2040 Budaörs, Kamaraerdei utca 11.)

—

a Budai Központi Kerületi Bíróság 5.Bny.902/2004/2. számú, 2004. július 15. napján kelt végzés P114. pontja alapján zár alá vett

- a Makober Kft.-ben (Cg. 06-09-002659) meglévő üzletrész, - a Kastélyhotel Sasvár kft-ben (Cg. 10-09-022355) meglévő üzletrész, - az OTP Bank Rt.-nél vezetett 11742173-20140988 számú bankszámlán található pénzösszeg, - a HFH-090 frsz-ú Chrysler 300 M típusú személygépkocsi, - a Parád belterület, 443 hrsz-ú ingatlannak a Fővárosi Bíróság 2008. január 28. napján kelt és 2008. február 19. napján jogerőre emelkedett 18.B.703/2006/282. számú végzésével helyébe lépő, a Budai Központi kerületi Bíróságon Bl.00707030 számon kezelt 9.162.000,- (kilencmillióegyszázhatvankettő) Ft összeg, - az Érd belterület, 18754 brsz-ú ingatlan, - a Diósd belterület, 3262 hrsz-ú ingatlan - a Diósd belterület, 3264 hrsz-ú ingatlan, Kamaraerdei Tüzép Holding Rt. (Cg. 01-09-693496, 1054 Budapest, Kálmán I. utca 16., Új neve: Kamerdi Rt.) - a Budai Központi Kerületi Bíróság 5.Bny.902/2004/2. számú, 2004. július 15. napján kelt végzés P115. pontja alapján zár alá vett - a Budaörs belterület, 4028/5 brsz-ú ingatlan, - a Budaörs belterület, 4028/6 hrsz-ú ingatlan, - az 1070 Budapest, Rákóczi út 10. fszt. szám alatti, 34528/0/A16 hrsz-ú ingatlan, - a Budai Központi Kerületi Bíróság 5Bny.8/2005/2. számú, 2005. január 14. napján kelt végzésével zár alá vett - a Kárpátia Hitelszövetkezet által vezetett 80l00029-l0000678-00000000 számú számlán található korábban zárolt, majd a Budai Központi Kerületi 39

Bíróság 5. Bny. 902/2004/2. számú végzésével a korábban zárolt számla zár alá vételének egyidejű feloldása mellett bírói letéti számlára befizetni rendelt 70.707,(hetvenezer-hetven) Ft összeg, Baumag Építő Rt. (Cg. 01-10-044703, 1054 Budapest Kálmán Imre utca 16., Új neve: BHC Rt.) - a Budai Központi Kerületi Bíróság 5. Bny. 902/2004/2. számú, 2004. július 15. napján kelt végzés IV/6. pontja alapján zár alá vett - az OTP Bank Rt. által vezetett 11763426-25363012 számú bankszámlán található pénzösszeg, - a Madárvölgy Lakópark Kft.-ben (Cg. 01-09-719483) meglévő üzletrész, - a Budai Központi Kerületi Bíróság 5. Bny. 81200512. számú, 2005. január 14. napján kelt végzésével zár alá vett

- a Kárpátia Hitelszövetkezet által vezetett 80100029-10000544-00000000 számú számlán található korábban zárolt, majd a Budai Központi Kerületi Bíróság 5. Bny. 902/2004/2. számú végzésével a korábban zárolt számla zár alá vételének egyidejű feloldása mellett bírói letéti számlára befizetni rendelt 10.656,- (tízezerhatszázötvenhat) Ft összeg, Madárvölgy Lakópark Kft. (Cg. 01-09-719483, 1054 Budapest Kálmán Imre utca 16.) - a Budai Központi Kerületi Bíróság 5. Bny. 902/2004/2. számú, 2004. július 15. napján kelt végzés IV/7. pontja alapján zár alá vett a Budapest Xl. kerület 1696/8 hrsz-ú ingatlan, - a Budapest XI. kerület 1696/9 hrsz-ú ingatlan, - a Budapest XI. kerület 1696/10 hrsz-ú ingatlan, - a Budapest XI. kerület 1696/11 hrsz-ú ingatlan, - a Budapest XI. kerület 1696/12 hrsz-ú ingatlan, - a Budapest XI. kerület 1696/14 hrsz-ú ingatlan - a Budai Központi Kerületi Bíróság 5.Bny.200/2004/4. számú, 2005. április 26. napján kelt - a Fővárosi Bíróság 2005. június 22. napján kelt, 14. Bnf.981/2005/2. számú végzésével jogerőre emelkedett végzésével zár alá vett -

a 1112 Budapest, Budaörsi út 225. szám alatti, 1696/4 hrsz-ú ingatlan Baumag Kamaraerdei Tüzép Kft (Cg. 01-09-696403, 1054 Budapest Kálmán Imre utca 16., Új neve: Mofetta Apartman Kft.) - a Budai Központi Kerületi Bíróság 5. Bny. 902/2004/2. számú, 2004. július 15. napján kelt végzés IV/8. pontja alapján zár alá vett - az OTP Bank Rt. által vezetett 11763426-23152012 számú bankszámlán található pénzösszeg, - a Kárpátia Hitelszövetkezet által vezetett 80100029-10000582-00000000 számú számlán található pénzösszeg, György Apartman Ingatlanhasznosító Kft (Cg. 01-09-710086, 1068 Budapest Benczúr utca 42.) - a Budai Központi Kerületi Bíróság 5Bny.902/200412. számú, 2004. július 15. napján 40

kelt végzés IV/9. pontja alapján zár alá vett -a Budapest XI. kerüldt 1696/6 hrsz-ú ingatlan, - a Budajest XI. kerület 1696/7 hrsz-ú ingatlan, - a Budapest XI. kerület 1696/16 hrsz-ú ingatlan, BS-Bau Kft. (Cg. 10-09-024282, 3200 Gyöngyös, Hevesi utca 7., Új neve: Mátra Apartman Kft.)

- a Budai Központi Kerületi Bíróság 5. Bny.8/2005/2. számú, 2005. január 14. napján kelt végzésével zár alá vett -

a Kárpátia Hitelszövetkezet által vezetett 80100029-10000623-00000000 számú számlán található, korábban zárolt, majd a Budai Központi kerületi Bíróság 5.Bny. 902/2004/2. számú végzésével korábban zárolt számla zár alá vételének egyidejű feloldása mellett bírói letéti számlára befizetni rendelt 10.656,- (tízezerhatszázötvenhat) Ft összeg. Kálmánbau Kft. (Cg. 01-09-726551, 2040 Budaörs, Kamaraerdei utca 11., Új neve: Bükkszék Apartman Kft) - a Budai Központi Kerületi Bíróság 5. Bny.902/2004/2. számú, 2004. július 15. napján kelt végzés IV/11. pontja alapján zár alá vett - a 1143 Budapest Ilka utca 17. B. lph. fszt. alatti, 32566/0/A/47 hrsz-ú ingatlan, - az 1143 Budapest Ilka utca 17. A-B. lph. pinceszint alatti, 32566/0/A/48 hrszú ingatlan 6/324 tulajdoni hányada, - a CIB Bank Rt. által vezetett 10700268-25403400-51100005 számú bankszámlán található pénzösszeg és a hozzá kapcsolódó alszámlákon található pénzösszeg, Baumag Hotels Kft. (Cg. 01-09-719595, 3242 Parádsasvár, Kossuth utca 1., Új neve: Katinka Apartman Kft) - a Budai Központi Kerületi Bíróság 5. Bny.902/2004/2. számú, 2004. július 15. napján kelt végzés IV/12. pontja alapján zár alá vett

-

a Kastélyhotel Sasvár Kft-ben (Cg. 10-09-022355) meglévő üzletrész,

-

a St. Hubertus Panzió Vendéglátóipari Kft.-ben (Cg. 10-09-023911) meglévő üzletrész, - a Budai Központi Kerületi Bíróság 5. Bny. 8/2005/2. számú, 2005. január 14. napján kelt végzésével zár alá vett - a Kárpátia Hitelszövetkezet által vezetett 80100029-10000568-00000000 számú számlán található korábban zárolt, majd a Budai Központi Kerületi Bíróság 5. Bny. 902/2004/2. számú végzésével korábban zárolt számla zár alá vételének egyidejű feloldása mellett bírói letéti számlára befizetni rendelt 10.656,- (tizezerhatszázötvenhat) Ft összeg, Kastélyhotel Sasvár Kft. (Cg. 10-09-022355, 3242 Parádsasvár, Kossuth utca 1.) - a Budai Központi Kerületi Bíróság 5. Bny.902/2004/2. számú, 2004. július 15. napján kelt végzés IV/13. pontja alapján zár alá vett 41

- a Parádsasvár 1/2 hrsz-ú ingatlan, - a Parádsasvár 2 hrsz-ú ingatlan,

- a Parádsasvár 13/2 hrsz-ú ingatlan, - az IID-965 frsz-ú Ford Transit Van 184 2.4 TCI típusú tehergépkocsi, St. Hubertus Panzió Vendéglátóipari Kft. (Cg. 10-09-023911, 3242 Parádsasvár, Rákóczi utca 2.) - a Budai Központi Kerületi Bíróság 5.Bny.902/2004/2. számú, 2004. július 15. napján kelt végzés IV/14. pontja alapján zár alá vett - a Parádsasvár 87/1 hrsz-ú ingatlan, - a Parádsasvár 88 hrsz-ú ingatlan, Bautherm Szentes Téglagyártó Kft. (Cg. 06-09-005208, 6600 Szentes, Téglagyári utca 6., Új neve: BST Téglagyár-hasznosító Kft.) - a Budai Központi Kerületi Bíróság 5.Bny.902/2004/2. számú, 2004. július 15. napján kelt végzés IV/15 pontja alapján zár alá vett - az ITY-056 frsz-ú Ford Transit Van 184 2.4 TD típusú tehergépkocsi, - a Szentes, Téglagyári utca 6. 11/6. szám alatti 4175/1/A/6 hrsz-ú ingatlan, - a Szentes külterület, 4175/2 hrsz-ú ingatlan, - a Szentes belterület, 4227/2 hrsz-ú ingatlan, - a Szentes külterület, 01091/1 hrsz-ú ingatlan, - a Szentes külterület, 01101/2 hrsz-ú ingatlan, - a Szentes külterület, 01101/3 hrsz-ú ingatlan, - a Budai Központi Kerületi Bíróság 5. Bny. 1613/2004/2. számú, 2004. december 22. napján kelt — a Fővárosi Bíróság 14.Bnf.99/2005/2. számú, 2005. január 27. napján kelt végzésével jogerőre emelkedett — végzésével zár alá vett - az OTP Bank Rt. által vezetett 11735043-23533628 számú és a 11735043- 20029119 számú bankszámlákon található pénzösszeg, Csevicevölgy Kft. (Cg. 13-09-079006, 2040 Budaörs, Kamaraerdei utca 11.) - a Budai Központi Kerületi Bíróság 5. Bny. 902/2004/2. számú, 2004. július 15. napján kelt végzés IV/16. pontja alapján zár alá vett - a Bükkszék belterület 906 hrsz-ú ingatlan, - a Bükkszék belterület 907 hrsz-ú ingatlan, - a Bükkszék belterület 908 hrsz-ú ingatlan, - a Biikkszék belterület 909 hrsz-ú ingatlan, - a Bükkszék belterület 910 hrsz-ú ingatlan, - a Bükkszék belterület 911 hrsz-ú ingatlan, - a Bükkszék belterület 912 hrsz-ú ingatlan, - a Bükkszék belterület 913 hrsz-ú ingatlan, - a Bükkszék belterület 914 hrsz-ú ingatlan, - a Bükkszék belterület 915 hrsz-ú ingatlan, - a Bükkszék belterület 916 hrsz-ú ingatlan, - a Bükkszék belterület 917 hrsz-ú ingatlan, - a Bükkszék belterület 918 hrsz-ú ingatlan, - a Bükkszék belterület 919 hrsz-ú ingatlan, 42

- a Bükkszék belterület 920 hrsz-ú ingatlan, - a Bükkszék belterü1t 921 hrsz-ú ingatlan, - a Bükkszék belterület 922 hrsz-ú ingatlan, - a Bükkszék belterület 923 hrsz-ú ingatlan, - a Bükkszék belterület 924 hrsz-ú ingatlan, - a Bükkszék belterület 925 hrsz-ú ingatlan, - a Bükkszék belterület 926 hrsz-ú ingatlan, - a Bükkszék belterület 927 hrsz-ú ingatlan, - a Bükkszék belterület 928 hrsz-ú ingatlan, - a Bükkszék belterület 929 hrsz-ú ingatlan, - a Bükkszék belterület 930 hrsz-ú ingatlan, - a Bükkszék belterület 931 hrsz-ú Ingatlan, - a Bükkszék belterület 932 hrsz-ú ingatlan, - a Bükkszék belterület 933 hrsz-ú ingatlan, - a Bükkszék belterület 934 hrsz-ú ingatlan, - a Bükkszék belterület 935 hrsz-ú ingatlan, - a Bükkszék belterület 936 hrsz-ú ingatlan, - a Bükkszék belterület 937 hrsz-ú ingatlan, - a Bükkszék belterület 938 hrsz-ú ingatlan, - a Bükkszék belterület 939 hrsz-ú ingatlan, - a Bükkszék belterület 940 hrsz-ú ingatlan, - a Bükkszék belterület 941 hrsz-ú ingatlan, - a Bükkszék belterület 942 hrsz-ú ingatlan, - a Bükkszék belterület 943 hrsz-ú ingatlan, - a Bükkszék belterület 944 hrsz-ú ingatlan, - a Bükkszék belterület 945 hrsz-ú ingatlan, - a Bükkszék belterület 946 hrsz-ú ingatlan, - a Parád belterület 489 hrsz-ú ingatlan, - a Parád belterület 494/2 hrsz-ú ingatlan, - a Parád belterület 494/3 hrsz-ú ingatlan, - a Parád belterület 496 hrsz-ú ingatlan, - a Parád belterület 500 hrsz-ú ingatlan, - a Parád belterület 502 hrsz-ú ingatlan, - a Parád belterület 504 hrsz-ú ingatlan, - a Parád belterület 508 hrsz-ú ingatlan, - a Parád belterület 526 hrsz-ú ingatlan, - a Parád belterület 529/2 hrsz-ú ingatlan, - a Parád belterület 529/3 hrsz-ú ingatlan, - a Parád belterület 529/4 hrsz-ú ingatlan, - a Budai Központi Kerületi Bíróság 5.Bny. 1613/2004/2. számú, 2004. december 22. napján kelt—a Fővárosi Bíróság 14.Bnf. 99/2005/2. számú, 2005. január 27. napján kelt végzésével jogerőre emelkedett — végzésével zár alá vett - az OTP Bank Rt. által vezetett 11742173-20140256 számú és a 1176342623100015 számú bankszámlákon található pénzösszeg, Agenda-H Vagyonkezelő Szövetkezet (Cg. 13-02-050988, 2040 Budaörs, Kamaraerdei utca 43

11., Korábbi neve: Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet)

- a Budai Központi Kerületi Bíróság 5.Bny.902/2004/2. számú 2004. július 15. napján kelt végzés IV/17. pontja alapján zár alá vett - a Baumag Vezetési Tanácsadó és Szolgáltató Rt.-ben (Cg. 01-10-044808) meglévő részvénycsomag, - a Kamaraerdei Tüzép Holding Kft-ben (Cg. 01-09-693496) meglévő üzletrész, - az Aquapolis Élményfürdő Ingatlanhasznosító Kft.-ben (Cg. 01-09-726666) meglévő üzletrész, - az Aquapolis Apartman Ingatlanhasznosító Kft-ben (Cg. 01-09-725587) meglévő üzletrész, - a György Apartman Ingatlanhasznosító Kft-ben (Cg. 01-09-710086) meglévő üzletrész, - a Baumag Hotels Kft-ben (Cg. 01-09-719595) meglévő üzletrész, - a Bautherm Szentes Téglagyártó Kft-ben (Cg. 06-09-005208) meglévő üzletrész, - a Csevicevölgy Kft.-ben (Cg. 13-09-079006) meglévő üzletrész, Aquapolis Élményfürdő Ingatlanhasznosító Kft. (Cg. 01-09-726666, 1068 Budapest Benezúr utca 42.) - a Budai Központi Kerületi Bíróság 5.Bny. 1613/2004/2. számú, 2004. december 22. napján kelt — a Fővárosi Bíróság 14. Bnf. 99/2005/2. számú, 2005. január 27. napján kelt végzésével jogerőre emelkedett - végzésével zár alá vett egész vagyon (kivéve az OTP Bank Rt. által vezetett 11742173-20139445 számú bankszámlán található pénzösszeg) Aguapolis Apartman Ingatlanhasznosító Kft. (Cg. 01-09-725587, 1068 Budapest Benczúr utca 42.) - A Budai Központi Kerületi Bíróság 5.Bny. 1613/2004/2. számú, 2004. december 22. napján kelt — a Fővárosi Bíróság 14. Bnf. 99/2005/2. számú, 2005. január 27. napján kelt végzésével jogerőre emelkedett — végzésével zár alá vett egész vagyon (kivéve az OTP Bank Rt. által vezetett 11742173-20140249 számú bankszámlán található pénzösszeg) Öreg Tölgyek Kft. (Cg. 10-09-024273, 3242 Parádsasvár, Kossuth utca 1.) - a Budai Központi Kerületi Bíróság 5.Bny. 1613/2004/2. számú, 2004. december 22. napján kelt — a Fővárosi Bíróság 14. Bnf. 99/2005/2. számú, 2005. január 27. napján kelt végzésével jogerőre emelkedett — végzésével zár alá vett egész vagyon (kivéve az OTP Bank Rt. által vezetett 11739092-20005870 számú bankszámlán található pénzösszeg)

Larix 2049 Gazdasági és Erdőbirtokossági Társulás (Cg.13-l5-000007, 2049 Diósd Bagolyu. 9.) - a Budai Központi Kerületi Bíróság 17.Bny. 484/2006/2. számú, 2006. április 13. napján kelt — a Fővárosi Bíróság 2006. június 27. napján kelt, 14. Bnf. 1098/2006/2 44

számú végzésével jogerőre emelkedett — végzésével zár alá vett - a Gyöngyöspata 0392/2 hrsz-ú ingatlan 1675/19791 arányú tulajdoni hányada, - a Gyöngyöspata 0388/4 hrsz-ú ingatlan 2219/9446 arányú tulajdoni hányada, - a Parád 529/1 hrsz-ú ingatlan, - a Recsk 0257/9 hrsz-ú ingatlan 152/10595 arányú tulajdoni hányada, - a Recsk 053/2 hrsz-ú ingatlan, - a Recsk 053/1 hrsz-ú ingatlan, - a Recsk 050 hrsz-ú ingatlan 182/546 arányú tulajdoni hányada, - a Recsk 039 hrsz-ú ingatlan, - a Recsk 038/1 hrsz-ú ingatlan, - a Recsk 031/9 hrsz-ú ingatlan, - a Recsk 03 1/8 hrsz-ú ingatlan, - a Recsk 03 1/7 hrsz-ú ingatlan, - a Recsk 031/6 hrsz-ú ingatlan. - a Recsk 031/5 hrsz-ú ingatlan, - a Recsk 031/4 hrsz-ú ingatlan, - a Recsk 03 1/3 hrsz-ú ingatlan, - a Recsk 03 1/11 hrsz-ú ingatlan, - a Recsk 027 hrsz-ú ingatlan, - a Parád 532 hrsz-ú ingatlan, - a Parád 080 hrsz-ú ingatlan, - a Parád 085/1 hrsz-ú ingatlan, - a Paks 0510 hrsz-ú ingatlan 5230/9948 arányú tulajdoni hányada, - a Paks 0638/1 hrsz-ú ingatlan 5854/7872 arányú tulajdoni hányada, - a Paks 0650/1 hrsz-ú ingatlan 6138/10368 arányú tulajdoni hányada

zár alá vételét a polgári jogi igények biztosítására fenntartja. Köteles az eljárás során felmerült bűnügyi költségből: - Balázs László I. rendű vádlott 3.000.000,- (hárommillió) Ft-ot, - Patonay Istvánné II. rendű vádlott 1.300.000,- (egymillió-háromszázezer) Ft-ot, - Hidvégi Béla III. r. vádlott 1.000.000,- (egymillió) Ft-ot, - Balázsné Mohai Éva IV. r. vádlott 1.000.000,- (egymillió) Ft-ot, - Balázs Péter V. r. vádlott 1.000.000,- (egymillió) Ft-ot, - dr. Ábrók László VI. rendű vádlott 1.300.000,- (egymillió-háromszázezer) Ft-ot, - Simonné Tóth Judit VII. rendű vádlott 350.000,- (háromszázötvenezer) Ft-ot, - Somorjai Bertalan IX. rendű vádlott 350.000,- (háromszázötvcnezer) Ft-ot, - dr. Endrédi Attila István XI. rendű vádlott 600.000,- (hatszázezer) Ft-ot az államnak megfizetni, míg az ezen felül felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.

INDOKOLÁS

A Fővárosi Főügyészség a KUO. 23624/2003/603-I. szamú — a bírósághoz 2006. augusztus 3. napján érkezett - vádiratában (I. sz. vádirat): 45

Balázs László I. rendű vádlottat a Btk 319. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés d.) pontja szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettével, a Btk. 290.§ (1) bekezdésének b.), c.) és d.) pontjaiba ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő súlyos következményekkel járó csődbűntettel, a Btk. 298/D.§ a.) pontjában foglalt jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettével, a Btk. 299/B.§ a.) pontjába ütköző folytatólagosan elkövetett tőkebefektetési csalás bűntettével, 7 rendbeli, a Btk. 289. § (1) bekezdésének a.) pontjába ütköző és a (3) bekezdés a.) és b.) pontja szerint minősülő számvitel rendjének megsértése bűntettével, 2 rendbeli, a Btk. 289. § (1) bekezdésének a.) pontjába ütköző és a (3) bekezdés b.) pontja szerint minősülő számvitel rendjének megsértése bűntettével, a Btk. 289. § (1) bekezdésének a.) pontjába ütköző számvitel rendjének megsértése vétségével, valamint a Btk. 274. § (1) bekezdésének c.) pontjába ütköző, folytatólagosan elkövetett közokirat-hamisítás bűntettével; Patonay Istvánné II. rendű vádlottat a Btk. 290.§ (1) bekezdésének b.), c.) és d.) pontjába ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő, súlyos következményekkel járó csődbűntettel, mint bűnsegédet, a Btk. 298/D. § a.) pontjába ütköző jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettével, mint bűnsegédet, a Btk. 299/B. § a.) pontjába ütköző folytatólagosan elkövetett tőkebefektetési csalás bűntettével, mint bűnsegédet, 2 rendbeli, a Btk. 289.§ (1) bekezdésének a.) pontjába ütköző és a (3) bekezdés b.) pontja szerint minősülő számvitel rendjének megsértésének bűntettével; Hídvégi Béla III. rendű vádlottat a Btk. 319.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés c.) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettével, a Btk. 326.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a.) pontja szerint minősülő jelentős értékre, folytatólagosan elkövetett orgazdaság bűntettével, valamint a Btk. 326. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő orgazdaság bűntettével; Balázsné Mohai Éva IV. rendű vádlottat a Btk. 326.§ (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés b.) pontja szerint minősülő, jelentős értékre, üzletszerűen elkövetett orgazdaság bűntettével; Balázs Péter V. rendű vádlottat a Btk. 326.§ (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés b.) pontja szerint minősülő, jelentős értékre, üzletszerűen elkövetett orgazdaság bűntettével, továbbá a Btk. 326. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő orgazdaság vétségével; Dr. Ábrók László VI. rendű, Simonné Tóth Judit VII. rendű és Somorjai Bertalan IX. rendű vádlottakat a Btk. 298/D.§ a.) pontjába ütköző jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettével, mint bűnsegédeket, valamint a Btk. 299/B.§ a) pontjába ütköző, folytatólagosan elkövetett tőkebefektetési csalás bűntettével, mint bűnsegédeket; Dr. Endrédi Attila István XI. rendű vádlottat a Btk. 289.§ (1) bekezdésébe ütköző számvitel rendjének megsértése vétségével, 46

A Budapesti V. és XIII. kerületi Ügyészség a B.V.19121200514-I. számú vádiratában (II. sz. vádirat)

Balázs László I. rendű vádlottat a Btk. 299. §-ban foglalt gazdasági adatszolgáltatás elmulasztásának vétségével vádolta. A Budapesti VI. és VII. kerületi Ügyészség a B.VI-VII.815512004/13-I. sz. vádiratában (Ill. sz. vádirat) Balázs László I. rendű vádlottat a Btk. 290.§ (5) bekezdésébe ütköző, a felszámolás eredményének meghiúsításával járó csődbűntettel vádolta. A Fővárosi Főügyészség a KÜO.11365/2006/67-I. számú vádiratában (IV. sz. vádirat) Balázs László I. rendű vádlottat a Btk. 319.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b.) pontja szerint minősülő jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettével, mint felbujtót; Dr. Ábrók László VI. rendű vádlottat a Btk. 319.§ (1) bekezdésébe ütköző ás a (3) bekezdés b.) pontja szerint minősülő jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettével, mint bűnsegédet, valamint a Btk. 319.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés c.) pontja szerint minősülő különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettével, mint bűnsegédet; Dr. Endrédi Attila XI. rendű vádlottat a Btk. 319.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b.) pontja szerint minősülő jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettével vádolta. A vádat a tárgyaláson képviselő ügyész a vádirati tényállást és minősítést is végindítványában módosította az alábbiak szerint: A tényállást illetően a KÜO.23.624/2003/ 03-I. számú vádiratban szereplő I. vádpont tényállását annyiban, hogy a 3.916.745.000,- Ft összegű vagyoni hátrány 1995. március 3. és 2000. december 27. között merült fel. A II. vádpont tekintetében a tényállást a 43. oldal utolsó bekezdésére vonatkozóan annyiban pontosította, hogy I. r Balázs László kötvényvásárlások és tőkeemelések révén, a Baumag Holding Rt. és a Kamaraerdei Tüzép Kft. közreműködésével, a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet, a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet és a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet elnökeként, illetőleg a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet tényleges irányítójaként a befektetők által bevont vagyonból a Baumag- vállalatcsoport működéséhez szükséges források biztosítására legalább 6.763.075.000,- Ft-ot fordított. A III. vádpont tényállásának utolsó bekezdését annyiban pontosította, hogy a betétgyűjtési tevékenység végzéséhez II. r. Patonay Istvánné, VI. r. dr. Ábrók László, VII. r. Simonné Tóth Judit, VIII. r. Makadánné Gál Magdolna a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet alapításában történő közreműködéssel, így különösen a 2/1995(III.20.) számú közgyűlési 47

határozat elfogadásával, illetőleg ugyanilyen módon VIII. r. Makadáimé Gál Magdolna és IX. r. Somorjai Bertalan a 2/1995.(III.17.) és az 1/1995(III.31.) számú igazgatósági határozat elfogadásával nyújtott szándékosan segítséget.

A IV. vádpont tényállását annyiban pontosította, hogy II. r. Patonay Istvánné, VI. r. dr. Ábrók László, VII. r. Simomié Tóth Judit, VIII. r. Makadáimé Gál Magdolna a 2/1995.(III.20.) számú közgyűlési határozat elfogadásával, illetőleg VIII. r. Makadánné Gál Magdolna és IX. r. Somorjai Bertalan a 2/1995.(III.17.) és az l/1995.(III.31.) számú igazgatósági határozat elfogadásával nyújtott a cselekményhez szándékosan segítséget. A V/5. vádpont tényállását Bartha Gyula, Szabó Gábor ás Jaspemé Sztanek Katalin igazságügyi könyvszakértők tárgyaláson történt meghallgatása alapján annyiban módosította, hogy XI. r. dr. Endrédi Attila a Sztupa Kft. saját tőkéjét illetően a lényeges hibát a 2002. november 28-án kelt átalakulási nyitó vagyonmérlegben 598.600.000,- Ft lekötött tartalék valótlan mérleg szerinti feltüntetésével idézte elő. A VI. vádpont tényállását Bartha Gyula, Szabó Gábor és Jaspemé Sztanek Katalin igazságügyi könyvszakértők tárgyaláson történt meghallgatásának eredményeként azzal egészítette ki, hogy a vádbeli cselekményeknél a 2001. december 20. napját követően felhasznált vagyon forrása a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet által I.r. Balázs László és II.r. Patonay Istvánné közreműködésével végrehajtott 1.500.000.000,Ft összegű tőkeemelés volt. A vádirati tényállást a 87. oldal utolsó bekezdésénél IV. r. Balázsné Mohai Éva által a tárgyaláson tett vallomása alapján akként pontosította, hogy az OTP Bank Nyrt.-nél vezetett 11773683-12306468 számú bankszámla felett ténylegesen I. r. Balázs László vádlott rendelkezett. A vádirati tényállást a 87. oldal utolsó bekezdése, valamint a 88. oldal 1. és 2. bekezdése tekintetében azzal helyesbítette, hogy I. r. Balázs László 2002. február 11 én a Csevicevölgy Kft bankszámlájára 272.100.000,- Ft-ot utalt vissza. I. r. Balázs László vádlott a Csevicevölgy Kft és a Fényes Major Kft bankszámlájáról 2002. február 11-én, 2002. március 28-án ás 2002. május 6-án a saját rendelkezésére haszonélvezet alapításának az ellenértékeként átutalt 319.967.892,- Ft és a 2002. február 11 -én visszautalt 272.100.000,- Ft különbözeteként szereplő 47.867.892- Ft, a Csevicevölgy Kft és a Fényes Major Kft bankszámlájáról 2003. február 6-án haszonélvezeti és haszonbérleti díj címén a saját rendelkezésére átutalt 295.849.207,Ft és még aznap vételárelőleg címén a Csevicevölgy Kft részére visszautalt 277.838.674,- Ft különbözeteként szereplő 18.010.533.- Ft, továbbá a Csevicevölgy Kft bankszámlájáról 2003. március 28-án, 2003. április 1-én, 2003. május 6-án ás 2003. július 14-én haszonbérleti díjelőlegként a saját rendelkezésére átutalt összesen 105.000.000,- Ft, azaz mindösszesen 170.873.525 Ft-ot kitevő pénzösszeg felett a sajátjaként rendelkezett. 48

A vádirati tényállást a 88. oldal 3. bekezdését illetően annyiban egészítette ki, hogy IV. r. Balázsné Mohai Éva vádlott a 2002. április 30-án a bankszámlájára átutalt és a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet részére visszautalt pénzösszeg különbözeteként szereplő 260.284.- Ft-tal a sajátjaként rendelkezett.

A vádirati tényállást a 90. oldal 3. bekezdését tekintve azzal egészítette ki, hogy III. r. Hídvégi Béla vádlott a csődbűncselekményből származó vagyon biztosításában a Larix 2049 Ebt. javára szóló, 2001. április 3-án kelt haszonélvezeti jogot alapító szerződés, továbbá 2001. december 14-én kelt adásvételi előszerződés, az I. r. Balázs László javára szóló 2001. december 31-én kelt, haszonélvezeti jogot alapító szerződés, a 2002. december 14-én és 2003. december 15-én kelt adásvételi előszerződések, továbbá a 2004. február 1-én kelt, haszonélvezeti jog meghosszabbításáról rendelkező szerződés, a IV. r. Balázsné Mohai Éva javára szóló 2002. április 16-án kelt, haszonbérleti jogot alapító szerződés, valamint a 2002. december 14-én és 2003. december 15-én kelt adásvételi előszerződések, illetőleg az V. r. Balázs Péter javára szóló 2002. március 8-án kelt haszonbérleti előszerződés Csevicevölgy Kft. képviseletében történt aláírásával működött közre. A Budapesti VI. és VII. kerületi Ügyészség B. VI-VII. 8155/2004/ 13-I. számú vádiratának tényállását annyiban módosította, hogy I. r. Balázs László vádlott a tényállás első bekezdésében szereplő könyvelési anyagok közül a szigorú számadású bizonylatok és a szerződések tekintetében az átadási kötelezettségének pontosan meg nem határozható teljességgel tett eleget, míg a záróleltárt, illetve az 1999-2003. közötti mérlegeket és a főkönyvi kivonatokat illetően az átadási kötelezettségét nem a jogszabályok által előírt rendben teljesítette, melynek nyomán az analitikus nyilvántartások a mérleg alátámasztására nem voltak alkalmasak, azonban ez a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet, a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet, továbbá a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet 1995. és 2003. között folytatott kőnyvvezetési gyakorlatának az eredménye volt. A beszerzett igazságügyi elmeorvosszakértői vélemény alapján a tényállást I. r. Balázs László vádlott tekintetében azzal egészítette még ki, hogy 1995. és 2003. között nem szenvedett elmebetegségben, gyengeelméjűségben, tudatzavarban, személyiségzavarban vagy szellemi leépülésben, mely képtelenné tette volna arra vagy korlátozta volna abban, hogy cselekménye társadalomra veszélyes következményeit felismerje és a felismerésnek megfelelően cselekedjen. A minősítést illetően a Fővárosi Főügyészség KÜO.23624/2003/603-I. sz. vádiratában foglalt cselekmények közül Balázs László I. r. vádlott tekintetében 1 rb, a Btk. 298/D. §ba ütköző jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettére, 1 rb, a Btk. 299/B. §-ba ütköző folytatólagosan elkövetett tőkebefektetési csalás bűntettére, míg a Budapesti VI. és VII. kerületi Ügyészség B. VI-VII.8155/2004/13-I. vádiratában foglalt cselekményt Balázs László I. rendű vádlottnak az ún. I. sz. vádirat VIII. pont alatti vádirati tényállása keretében, a Btk. 289. § (1) bekezdésének a.) pontjába ütköző és a (3) bekezdés a.) és b.) pontja szerint minősülő számvitel rendjének megsértése bűntettével együttes értékelését indítványozta. Patonay Istvánné III. r. vádlott tekintetében a Btk. 2.§ -ára figyelemmel cselekményeinek 49

minősítését 1 rb, a Btk. 290.§ (1) bekezdés b.), c.) és d.) pontjaiba ütköző és a (4) bekezdés szerint minősűlő bűnsegédként elkövetett, súlyos következményekkel járó csődbűncselekmény bűntettére, 1 rb, a Btk. 298/D.§ a.) pontjába ütköző, bűnsegédként elkövetett jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettére, 1 rb, a Btk. 299/B. § a.) pontjába ütköző, bűnsegédként és folytatólagosan elkövetett tőkebefektetési csalás bűntettére és 2 rb, a Btk. 289.§ (1) bekezdés a.) pontjába

ütköző és a (4) bekezdés b.) pontja szerint minősülő számvitel rendje megsértésének bűntettére módosította. Hídvégi Béla III. rendű vádlott esetében az orgazdaságként vád tárgyává tett cselekményeket 4 rendbeli, a Btk. 244.§ (2) bekezdésében foglalt bűnpártolás bűntettére módosította, és így tett Balázsné Mohai Éva IV. rendű vádlott, és Balázs Péter V. rendű vádlott esetében — az ő esetükben egy-egy rendbeliként.

A Fővárosi Bíróság a 2010. január 8. napján kelt 18.B.703/2006/445. sz. ítéletében: Balázs László I. r. vádlottat 2 rb hűtlen kezelés bűntette (Btk. 319. § (1) és egy esetben a (3) bekezdés d.), egy esetben a (3) bekezdés b.) pont), csődbűntett (Btk. 290. § (1) bekezdés b.) és d.) pont, (2), (3) és (4) bekezdés), jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység bűntette (Btk. 298/D. §) közokirat-hamisítás bűntette (Btk. 274. § (1) bekezdés c.) pont), 2 rb folytatólagosan elkövetett számvitel rendjének megsértése bűntette (Btk. 289. § (1) bekezdés a.) pont, (3) bekezdés a.) és b.) pont) és számvitel rendjének megsértése vétsége (Btk. 289. § (1) bekezdés a.) pont) miatt halmazati büntetésül 7 év börtönbüntetésre, 9 év közügyektől eltiltásra és 9.000.000,- Ft pénzmellékbüntetésre ítélte; egyben őt az ellene tőkebefektetési csalás bűntette (Btk. 299/B. §) és gazdasági adatszolgáltatás elmulasztásának vétsége (Btk. 299. §) miatt emelt vád alól felmentette. Patonay Istvánné Cseri Magdolna II. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett csődbűntett (Btk. 290. § (1) bekezdés b.) és d.) pont, (2), (3) és (4) bekezdés), bűnsegédként elkövetett jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység bűntette (Btk. 298/D.§ ) és számvitel rendjének megsértése bűntette (Btk. 289. § (1) bekezdés a.) pont, (3) bekezdés a.) és b.) pont) miatt halmazati büntetésül 1 év 8 hónap — végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett — börtönbüntetésre ítélte, egyben őt az ellene tőkefektetési csalás bűntette (Btk. 299/B. §) miatt emelet vád alól felmentette. Hidvégi Béla III. r. vádlottat az ellene 4 rb bűnpártolás bűntette (Btk. 244.§ (2) bekezdés) miatt emelt vád alól felmentette. Balázsné Mohai Éva IV. r. vádlottat az ellene bűnpártolás bűntette (Btk. 244. § (2) bekezdés) miatt emelt vád alól felmentette. Balázs Péter V. r. vádlottat az ellene bűnpártolás bűntette (Btk. 244. § (2) bekezdés) miatt emelt vád alól felmentette. Dr. Ábrók László VI. r. vádlottat 2 rb bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés bűntette (Btk. 319. § (1) és egy esetben (3) bekezdés c.), egy esetben (3) bekezdés b.) pont) és bűnsegédként elkövetett jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység bűntette (Btk. 298/D.§) miatt halmazati büntetésül 540 napi tétel, napi tétélenként 600,- Ft, összesen 324.000,- Ft pénzbüntetésre ítélte, egyben őt az ellene tőkebefektetési csalás bűntette (Btk. 299/B. §) miatt emelt vád alól felmentette. Simonné Tóth Judit VII. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett jogosulatlan pénzintézeti tevékenység vétsége (Btk. 298/D. §) miatt egy évre próbára bocsátotta, egyben őt az ellene tőkebefektetési csalás bűntette (Btk. 299/B. §) miatt emelt vád alól felmentette. 50

Somorjai Bertalan IX. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett jogosulatlan pénzintézeti tevékenység vétsége (Btk. 298/D.§) miatt egy évre próbára bocsátotta, egyben őt az ellene tőkebefektetési csalás bűntette (Btk. 299/B. §) miatt emelt vád alól felmentette. Bajtek Tímea Sarolta X. r. vádlott ellen számviteli fegyelem megsértésének vétsége (Btk. 289. § (1) bekezdés a.) pont) miatt indult büntetőeljárást megszüntette. Dr. Endrédi Attila XI. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés bűntette (Btk.

319. § (1) és (3) bekezdés b.) pont) miatt 360 napi tétel, napi tételenként 400,- Ft, összesen 144.000,- Ft pénzbüntetésre ítélte, egyben a vele szemben számvitel rendjének megsértése bűntette (Btk.289.§ (1) bekezdés a.) pont, (3) bekezdés a.) pont) miatt indult büntetőeljárást megszüntette. Rendelkezett az előzetes fogvatartás beszámításáról, a pénzbüntetés és pénzmellékbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról és a bűnügyi költség viseléséröl; valamennyi magánfél polgári jogi igényének érvényesítését a törvény egyéb útjára utasította és a zár alá vételt megszüntette. Az ítélet ellen az ügyész valamennyi vádlott terhére — Balázs László I. r. vádlott esetében a tőkebefektetési csalás bűntette miatt — a felmentés és az eljárás megszüntetése miatt bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett; egyebekben a büntetések súlyosítása; a zárlat megszüntetése annak fenntartása; a polgári jogi igények elbírálása; végül az indokolás ellen is fellebbezett. Jogorvoslattal élt Balázs László I. r., Patonay Istvánné Cseri Magdolna II. r., dr. Abrók László VI. r., Simonné Tóth Judit VII. r., Somorjai Bertalan IX. r. és dr. Endrédi Attila István XI. r. vádlott és védőik felmentés végett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a 2010. október 5. napján kelt BF.621/2006/20-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést Bajtek Tímea Sarolta X. r. vádlott vonatkozásában visszavonta és indítványozta e vádlottat érintően az ítélet jogerőre emelkedésének megállapítását. Ugyancsak visszavonta dr. Endrédi Attila István XI. r. vádlott vonatkozásában a részfelmentést — helyesen a rész-megszüntetést — támadó fellebbezést is. Egyebekben az ügyészi fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn: indítványozta a tényállás kiegészítését, a vádlott terhére megállapított cselekmények részben eltérő mínősítését, a felmentéssel érintett vádlottak büntetőjogi felelősségének megállapítását, a kiszabott büntetések súlyosítását és vagyonelkobzás alkalmazását. Utalt az elsőfokú ítélet ellentmondásaira, indítványozta a polgári jogi igény elbírálását és a zár alá vétel fenntartását. Hidvégi Béla III. r. vádlott tekintetében indítványozta a rendelkező résznek a vádlott hűtlen kezelés bűntette miatti felmentésre vonatkozó rendelkezéssel történő kiegészítését. Az elsőfokú bíróság ítélete — mivel a terhére bejelentett fellebbezést a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség visszavonta — Bajtek Tímea Sarolta X. r. vádlott vonatkozásában 2010. október 7. napján jogerőre emelkedett. A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a 2010. december 16. napján kelt 3.Bf.321/2010/56. sz. végzésével a Fővárosi Bíróság 18.B.703/2006/445. sz. ítéletét Balázs László I. r., Patonay Istvánné II. r., Hidvégi Béla III. r., Balázsné Mohai Éva IV. r., Balázs Péter V. r., dr. Ábrók László VI. r., Simonné Tóth Judit VII. r., Somotjai Bertalan IX. r., dr. Endrédi Attila István XI. r. és Balázs Attila XII. r. vádlottak tekintetében hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. 51.

Az elsőfokú bíróság itt tér ki arra, hogy a megismételt eljárásban Balázs László I. r. és dr. Endrédi Attila István XI. r. vádlottak tekintetében a vád tárgyává tett bűncselekmények köre szűkült.

A Be. 348.§ (2) bekezdése rendelkezik ugyanis a másodfokú felülbírálat terjedelméről, mely szerint csak az a felmentő, eljárást megszüntető rendelkezés bírálható felül, amely ellen fellebbeztek. Figyelemmel arra, hogy Balázs László I. r. vádlott esetében az ügyész a gazdasági adatszolgáltatás elmulasztásának vétsége miatti felmentő rendelkezést nem sérelmezte, és a vádlott terhére e cselekmény tekintetében fellebbezést nem jelentett be, ezért az elsőfokú bíróságnak a Btk. 299.§ gazdasági adatszolgáltatás elmulasztásának vétsége miatt emelt vád alóli felmentő rendelkezése jogerőre emelkedett. Ugyancsak jogerőre emelkedett az elsőfokú bíróságnak a dr. Endrédi Attila István XI. r. vádlott esetében a Btk. 289. § (1) bekezdés a.) pontjába ütköző és a (3) bekezdés a.) pontja szerint minősülő számvitel rendje megsértésének bűntette miatti büntetőeljárást megszüntető rendelkezése is, mivel a vádlott és védője azt nem támadta, a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség pedig az ügyészi fellebbezést e tekintetben visszavonta. Ennek következtében a Be. 348.§ (2) bekezdése alapján a másodfokú felülbírálat ezen rendelkezésekre nem terjedhetett ki, így a hatályon kívül helyezés ezen rendelkezéseket sem érinthette. Ugyanakkor Hídvégi Béla III. r vádlott vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező része — az indokolásban foglaltakkal ellentétben - nem tartalmazott rendelkezést a vád tárgyává tett, a Btk. 319. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés c.) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette vonatkozásában. Az ügyész a vádlottnak e cselekményben (I. sz. vádirat VIII -2. vádpontok) történt felmentése miatt is, a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett fellebbezést jelentett be (KÜO.23624/2003/603-CCLXIII. és 603-CCLXXIX. sz.). A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség Bf.621/2006/20-I. sz. átiratában csupán az elsőfokú ítélet rendelkező részének a hűtlen kezelés bűntette miatt emelt vád alóli felmentő rendelkezéssel történő kiegészítését indítványozta, azonban az e bűncselekmény miatt a vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezést kifejezetten nem vonta vissza. Ezért a Be. 348. § (2) bekezdése a felülbírálat során Hídvégi Béla III. r. vádlott e cselekményére is kiterjedt, a megismételt eljárásban a hűtlen kezelés bűntettének alapjául szolgáló tényállás továbbra is vád tárgyát képezte. A Be. XVI. Fejezet I. címében szabályozott megismételt elsőfokú eljárásban a Fővárosi Főügyészség — figyelemmel az alapeljárásbeli végindítványban foglaltakra és a hatályon kívül helyezett elsőfokú ítélet jogerőre emelkedett egyes rendelkezéseire — a vádlottakat az alábbi bűncselekményekkel vádolta: BALÁZS LÁSZLÓ I. r. vádlott: 52

- 1 rb, a Btk. 319.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés d.) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette, - 1 rb, a Btk. 319. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b.) pontja szerint minősülő felbújtóként elkövetett, jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette, (IV. vád)

- 1 rb, a Btk. 290. § (1) bekezdés b.), c.) és d.) pontjaiba ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő súlyos következményekkel járó csődbűntett, - 1 rb, a Btk. 298/D.§ szerinti jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette, - 1 rb, a Btk. 299/B.§ szerinti folytatólagosan elkövetett tőkebefektetési csalás bűntette, - 7 rb, a Btk. 289.§ (1) bekezdés a.) pontjába ütköző és a (3) bekezdés a.) és b.) pontja szerint minősülő számvitel rendje megsértésének bűntette, - 2 rb, a Btk. 289.§ (1) bekezdés a.) pontjába ütköző és a (3) bekezdés b.) pontja szerint minősülő számvitel rendje megsértésének bűntette, - 1 rb, a Btk. 289.§ (1) bekezdés a.) pontjába ütköző számvitel rendje megsértésének vétsége, - 1 rb, a Btk. 274.§ (1) bekezdés c.) pontjába ütköző, folytatólagosan elkövetett közokirathamisítás bűntette. PATONAY ISTVÁNNÉ II. r. vádlott: (Btk. 2. §-ára figyelemmel az elbíráláskor hatályos szerint) - 1 rb, a Btk. 290. § (1) bekezdés b.), c.) és d.) pontjaiba ütköző és a (4) bekezdés szerint minősülő bűnsegédként elkövetett, súlyos következményekkel járó csődbűncselekmény bűntette, - 1 rb, a Btk. 298/D. § a.) pontjába ütköző, bűnsegédként elkövetett jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette, - 1 rb, a Btk. 299/B. § a.) pontjába ütköző, bűnsegédként és folytatólagosan elkövetett tőkebefektetési csalás bűntette, - 2 rb, a Btk. 289. § (1) bekezdés a.) pontjába ütköző és a (4) bekezdés b.) pontja szerint minősülő számvitel rendje megsértésének bűntette. HIDVÉGI BÉLA III. r. vádlott: - 1 rb, a Btk. 319. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés c.) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette, - 4 rb, a Btk.244. § (1) bekezdés c.) pontjába ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő bűnpártolás bűntette. BALÁZSNÉ MOHAI ÉVA IV. r. vádlott: - 1 rb, a Btk.244. § (1) bekezdés c.) pontjába ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő bűnpártolás bűntette. BALÁZS PÉTER V. r. vádlott: - 1 rb, a Btk.244. § (1) bekezdés c.) pontjába ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő bűnpártolás bűntette. DR ÁBRÓK LÁSZLÓ VI. r. vádlott - 1 rb, a Btk. 319. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b.) pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett, jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette, - 1 rb, a Btk. 319. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés c.) pontja szerint minősülő 53

bűnsegédként elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette, - 1 rb, a Btk. 298/D. § a.) pontjába ütköző, bűnsegédként elkövetett jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette,

- 1 rb, a Btk. 299/B. § a.) pontjába ütköző, bünsegédként és folytatólagosan elkövetett tőkebefektetési csalás bűntette. SIMONNÉ TÓTH JUDIT VII. r. vádlott: - 1 rb, a Btk. 298/D. § a.) pontjába ütköző, bűnsegédként elkövetett jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette, - 1 rb, a Btk. 299/B. § a.) pontjába ütköző, bűnsegédként és folytatólagosan elkövetett tőkebefektetési csalás bűntette. SOMORJAI BERTALAN IX. r. vádlott : - 1 rb, a Btk. 298/D. § a.) pontjába ütköző, bűnsegédként elkövetett jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette, - 1 rb, a Btk. 299/B. § a.) pontjába ütköző, bűnsegédként és folytatólagosan elkövetett tőkebefektetési csalás bűntette. DR ENDRÉDI ATTILA XI. r. vádlott : - 1 rb, a Btk. 319. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b.) pontja szerint minősülő jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette. -o-o–o–o–oA megismételt eljárásban a bíróság a 2012. január 11. napján kelt és jogerőre emelkedett 26.B.7/2011/178-II/I. számú végzésével Balázs Attila XII. r. vádlottal szemben, a Btk. 289.§ (1) bekezdés a.) pontja szerinti számvitel rendje megsértésének vétsége miatt indult büntetőeljárást — mivel az ügyész a vádat elejtette — megszüntette, megállapítva, hogy a vádlott vonatkozásában felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. A bíróság a 2012. március 5. napján kelt és jogerős 26.B.7/2011/208-I. számú végzésével Makadánné Gál Magdolna VIII. r. vádlottal szemben a Btk. 298/D.§ a.) pontjába ütköző, bűnsegédként elkövetett jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette és a Btk. 299/B. § a.) pontjába ütköző, bűnsegédként és folytatólagosan elkövetett tőkebefektetési csalás bűntette miatt indult büntetőeljárást - a terhelt halála, mint büntethetőséget megszüntető okból - megszüntette, megállapítva, hogy a vádlott vonatkozásában felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. A megismételt eljárásban a tárgyaláson jelen lévő ügyész a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként a vádiratokban szereplő tényállásokat és minősítéseket az alábbiak szerint módosította: A Fővárosi Főügyészség KÜO. 23.624/ 2003/ 603-I. számú vádiratának I. tényallási pontjanál a 13. oldal 6. bekezdését azzal egészítette ki, hogy a Baumag Általános Befektetési 54

Szövetkezet alapításának az ötlete I.r. Balázs László vádlottól származott, aki abba az adószakértői szakképzettséggel rendelkező VI.r. dr. Ábrók László vádlottat szakértőként vonta be. Az I. vádpontra vonatkozó vádirati tényállást a 14. oldal 4. bekezdésben azzal pontosította és egészítette ki, hogy a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet által a megalapítását követően alkalmazott szerződések mintáit, a szövetkezeti Alapszabályt

és a tagi- vagyoni viszonyokra vonatkozó szabályzatot az I.r. Balázs László vádlottal folytatott egyeztetések alapján VI.r. dr. Ábrók László vádlott dolgozta ki, aki ezáltal az 1995. évben a tőkebevonás biztosítását szolgáló és adóelőnyök érvényesítésére alapuló konstrukciók kidolgozásához és azok alkalmazásához segítséget nyújtott. Az I. vádpontra vonatkozó vádirati tényállást a 15. oldal 3. bekezdésben azzal egészítette ki, hogy I.r. Balázs László vádlott előterjesztése alapján a szövetkezeti igazgatóság 2/1995 (III.17.) számú és a szövetkezeti közgyűlés 2/1995 (III.20.) számú határozatával a tagsági viszony létrejöttével kapcsolatos szabályokról akként döntött, hogy azokat az előterjesztéshez előzetesen VI.r. dr. Ábrók László vádlott dolgozta ki. Az I. vádpontra vonatkozó vádirati tényállást a 20. oldal 5. bekezdésnél azzal egészítette ki, hogy I.r. Balázs László vádlott a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 40. § /1/ bekezdésben írt, a szövetkezeti közgyűlés 2/1995 (III.20.) számú és a szövetkezeti igazgatóság 1/1995 (III.31.) számú határozatával adott felhatalmazáson alapuló vagyonkezelési kötelezettségét szegte meg. I.r. Balázs László vádlott vagyonkezelési kötelességszegésként a Baumag cégcsoport finanszírozását úgy helyezte kizárólagos jelleggel a rövid távú, ideiglenes források kizárólagos bevonására, hogy eközben az idegen források kezelésével kapcsolatos szakmai szabályok érvényesítését nem biztosította, mellyel a megengedett kockázatvállalás elfogadható mértékét már a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet működésének az 1995. évben minimális összegű saját tőke fedezete mellett és jelentős összegű kötvényadósságok átvállalásával történt megkezdése során túllépte. I.r. Balázs László vádlott ezzel összefüggésben nem tervezte meg a rövid távú idegen források felhasználásával történő eszközfinanszírozást, annak fenntartását és kockázatkezelését sem, így a fejlesztések és a források lejáratának az egyeztetését nem biztosította, hiszen hosszú távú fejlesztésekre kizárólag rövid távú forrásokat használt fel. I.r. Balázs László vádlott az idegen források felhasználásával kapcsolatban nem biztosította finanszírozási terv elkészítését sem a felhasználás tervezésére, elemzésére és ellenőrzésére, így nem mérte fel a cégcsoport finanszírozásának a forrásigényét, s nem biztosította a kizárólagosan rövid távú forrásokra történő támaszkodás révén azt sem, hogy arra előre tervezetten bevont és a finanszírozási szükségletekhez igazodó források álljanak rendelkezésre, így a cégcsoport finanszírozására bevont források visszafizetését is ugyanazon eredettel bíró új források bevonásával finanszírozta. I.r. Balázs László vádlott finanszírozási terv hiányában a forráshatékonyság felhasználását sem vizsgálta felül, mivel a források megtérülésére vonatkozó számításokat nem készített, így a forrásköltségek változását sem követte nyomon. 55

I.r. Balázs László vádlott vagyonkezelési kötelességét megszegve a források bevonásának szabályozására a futamidő módosítását és a reklámtevékenység intenzitásának a befolyásolását használta fel, azonban ezáltal nem biztosította megfelelően a tőkebefektetéssel járó kockázatok felmérését és kezelését sem, melyeket így már a tőkebefektetési portfóliószerkezet alapításkori meghatározásakor elmulasztott. l.r. Balázs László vádlott a hosszú távú eszközöket a cégcsoport működésének a kezdetétől fogva fennálló tökehiánnyal párosulva 1-12 hónapra szóló

rövid távú forrásokból finanszírozta, ami folyamatos forrásigényt generált a hozamok és a működési költségek finanszírozására is. Így a rövid távú forrásokra történő kizárólagos támaszkodás nyomán a cégcsoport finanszírozása befektetői döntés függvényévé vált, ami jelentősen megnövelte a likviditási kockázatokat és a költségkockázatokat, hiszen a befektetők fix hozamelvárásától, illetőleg a forráskivonással vagy hosszabbításától való döntésétől mint külső körülménytől függően a projektköltségek költségnövekedési és finanszírozási kockázata is megnőtt. Az I.r. Balázs László vádlott által a rövid távú források bevonásának biztosítása végett vállalt magas hozamígéret megnövelte a piaci versenyből a Baumag szövetkezetekre háruló forráskockázatot, vagyis a jelentős mértékű piaci szerepvállalás megnövelte más piaci szereplők fellépésének és a cégcsoport kiszorításának a kockázatát. I.r. Balázs László vádlott irányításával a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet a vádlott tőkebefektetési kockázatfelmérésének és a kezelésének az elmulasztásával okozati összefüggésben egyben olyan befektetési portfóliót hozott létre, amely jelentős eszközoldali kockázatokat is magába rejtett. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet l.r. Balázs László vádlott irányításával az alapításkori portfóliószerkezetét az építőanyag-kereskedelemre alapozta, ami az ágazati tevékenységként a cégcsoporton belül 1995-2000. között veszteséges volt. I.r. Balázs László vádlott a cégcsoport gazdálkodó tevékenységében a jóval nagyobb hozamkilátást biztosító, de egyben kockázatosabb ingatlanforgalmazásra és az építőipari tevékenységre a hangsúlyt csak 2000-től helyezte át, amikor a piaci szerkezet átalakulásával a korábbiakhoz képest az itt elérhető nyereség már jelentősen csökkent. I.r. Balázs László vádlott irányításával így cégcsoport 2000-től a leányvállalatokon keresztül a befektetési tevékenységét olyan piaci területekre összpontosította, ahol a sok piaci szereplő jelenléte a piacra való belépés költségei mellett a befektetések révén elérhető hozam nagyságát is csökkentette, ami 2000-től a cégesoport működésével járó kockázatokat még fokozottabban megnövelte. I.r. Balázs László vádlott a vagyonkezelési kötelezettségét megszegve a fenti mulasztások révén a megengedett kockázatvállalás kereteit jelentős mértékben túllépte, így az idegen források kezelésének és az idegen források felhasználásával kapcsolatos tőkebefektetési kockázatok megfelelő kezelésének az elmulasztásával okozati összefüggésben a Baumag cégcsoport 1995-1998. között egyre csökkenő nyereséggel, majd 1999-től veszteségessé válással működött tovább. Befektetési kockázatkezelés hiányában a cégcsoport romló eredményessége már nem biztosította a megfelelő portfólió diverzifikációt sem, illetőleg a működés cégesoport szintű veszteségessé válása tőkebevonási kényszert idézett elő, mely meghatározta a fizetendő 56

hozam megállapításának a mértékét, így a 2000. évtől kezdve a jegybanki alapkamat és a Baumag Ingatlantéjlesztési Szövetkezet által tett hozamígéret közötti felár is megnőtt. A megfelelő forrás- és kockázatkezelés nélkül a cégcsoport eszközfinanszírozására teljesített ráfordítások nyomán előállt vagyoni hátrány a szindikátusi szerződés lebonyolítása révén 2000. december 27-én akként véglegesedett, hogy a cégcsoport működésének a megváltozott jogszabályi környezethez igazított továbbműködtetése révén a Baumag szövetkezetek fizetésképtelensége elháríthatatlanná vált. Ezen

időponttól kezdve nem volt reális lehetőség arra, hogy a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet a cégcsoport finanszírozására teljesített, vagyoni hátrányként felmerülő ráfordításokból fakadóan a befektetők felé vállalt kötelezettségekért helytálljon. A III. vádpontra vonatkozó vádirati tényállást a 47. oldal 4. bekezdésben azzal egészítette ki, hogy a hatósági engedély nélkül folytatott tiltott betétgyűjtéshez VI.r. dr. Ábrók László vádlott a betétgyűjtés leplezésére kialakított üzletrész adásvételi szerződések mintáinak és a tagi kölcsön nyújtására vonatkozó szerződésmintának a kidolgozásával is szándékosan segítséget nyújtott. A IV. vádpontra vonatkozó vádirati tényállást az 52. oldal 3. hekezdésben azzal egészítette ki, hogy a szövetkezeti fiókhálózatban dolgozó alkalmazottak a Baumag szövetkezetek éves aktuális mérlegét l.r. Balázs László vádlott utasítására kötelesek voltak a befektetési lehetőség iránt érdeklődőknek külön is bemutatni, amennyiben a szövetkezet vagyoni helyzete iránt érdeklődtek. Az utasítás végrehajtásáról a fiókhálózat irányítását végző II.r. Patonay lstvánné vádlott gondoskodott azáltal, hogy azt a szövetkezeti irodahálózat felé továbbította, melynek révén a IV. vádpontban írt cselekmény elkövetéséhez további szándékos segítséget nyújtott. A IV. vádpontra vonatkozó vádirati tényállást az 53. oldal 3. bekezdésben azzal egészítette ki, hogy I.r. Balázs László vádlott a vádbeli cselekmények révén dr. Samodai Gézát, Patyi Istvánt, Varga Sándort, illetőleg 1997. és 2003. között a Baumag szövetkezetek Budapest, III. Szentendrei úti, budakalászi és Budapest, II. Káplár utcai irodáiban legalább kettő, de összességében pontosan meg nem határozható számú személyt bírt rá a Baurnag szövetkezetekbe történő tőkebefektetésre, illetőleg annak növelésére.

A VI/2. vádpontra vonatkozóan a vádirati tényállás 91. oldalának 2. bekezdését azzal módosította, hogy III.r. Hídvégi Béla vádlott a Csevicevölgy Kft. ügyvezetőjeként az I.r. Balázs László által a Gyors Újrakezdésért Kht-vel 2002. augusztus 19-én aláírt támogatási szerződés végrehajtásában működött közre akként, hogy a pénzösszegek átutalásával I.r. Balázs László vádlott cselekményéhez szándékosan segítséget nyújtott, mellyel a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet pénzeszközeiből a Baurnag Vagyonkezelő Szövetkezeten keresztül juttatott tőkeemelésen keresztül folyósított 203.000.000 Ft-ot a fizetésképtelenség bekövetkezése esetére a hitelezők elől elvont. A tényállásból így a vagyoni hátrányra tőrténő utalást mellőzte. A Budapesti VI. és VII. kerületi Ügyészség B. 8155/ 2004/ 13-l. számú vádiratának a tényállását azzal egészítette ki, hogy I.r. Balázs László vádlott a gyorsmérleg felszámoló részére történt átadásával a 2003. december 31-i fordulónappal történő beszámoló készítésére 57

és a felszámolási eljárásra figyelemmel a tevékenységzáró mérleg elkészítésére vonatkozó kötelezettségét megszegte. l.r. Balázs László vádlott ezáltal a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet 2003. évi, illetőleg a 2003, december 31. és 2004. április 6. közötti időszakra vonatkozó vagyoni helyzetének az áttekintését meghiúsította, miképpen könyvvezetési kötelezettségét megszegve ugyanezen időszakra nézve a beszámoló alátámasztására alkalmas főkönyvi és analitikus nyilvántartás vezetéséről sem gondoskodott.

Egyebekben a vádirati tényállásokat változatlanul fenntartotta. A bűncselekmények minősítése körében a megismételt eljárás során az ügyész a vádban foglaltakhoz képest módosítást csupán III. r. Hidvégi Béla vádlott esetében tett, azt — a Btk. 2. §-ában foglaltakra tekintettel a bűncselekmények elkövetésekor hatályos Btk. rendelkezéseinek alkalmazásával - az alábbiak szerint tartotta fenn: Balázs László I. r. vádlottnál: •1 rb. a Btk. 319. § (1) bekezdésbe ütköző és a (3) bekezdés d.) pontja szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében, •1 rb. a Btk. 319. § (1) bekezdésbe ütköző és a (3) bekezdés b.) pontja szerint minősülő jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében, mint felbujtó, •1 rb. a Btk. 290. § (1) bekezdés b.), c.) és d.) pontjába ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő súlyos következményekkel járó csődbűntettben, •1 rb. a Btk. 298/D. §-ba ütköző jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettében, •1 rb. a Btk. 299/B. §-ba ütköző, folytatólagosan elkövetett tőkebefektetési csalás bűntettében, •7 rb. a Btk. 289. § (1) bekezdés a.) pontjába ütköző és a (3) bekezdés a.) és b.) pontja szerint minősülő számviteli rendje megsértésének büntettében, •2 rb. a Btk. 289. § (1) bekezdés a.) pontjába ütköző és a (3) bekezdés b.) pontja szerint minősülő számviteli rendje megsértésének bűntettében, •1 rb. a Btk. 289. § (1) bekezdés a.) pontjába ütköző számviteli rendje megsértésének vétségében, valamint •1 rb. a Btk. 274. § (1) bekezdés c.) pontjáha ütköző, folytatólagosan elkövetett közokirathamisítás bűntettében, Patonay Istvánné II. r. vádlottnál: •1 rb. a Btk. 290. § (1) bekezdés b.) e.) és d.) pontjába ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő súlyos következményekkel járó csődbűntettben, mint bűnsegéd, •1 rb. a Btk. 298/D. § a.) pontjába ütköző jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettében mint bünsegéd, •1 rb. a Btk. 299/B. § a.) pontjába ütköző, folytatólagosan elkövetett tőkebefektetési csalás bűntettében, mint bűnsegéd, illetőleg •2 rb. a Btk. 289.§ (1) bekezdés a.) pontjába ütköző és a (3) bekezdés b.) pontja szerint minősülő számvitel rendje megsértése bűntettében, Hídvégi Béla III. r. vádlottnál: •1 rb. a Btk. 290. § (1) bekezdés d.) pontjába ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő súlyos 58

következményekkel járó csődbűntettben, mint bűnsegéd, valamint •4 rb. a Btk.244. § (1) bekezdés c.) pontjába ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő bűnpártolás bűntettében. Balázsné Mohai Éva IV. r. és Balázs Péter V. r. vádlottaknál: •1-1 rb. a Btk. 244. § (1) bekezdés c.) pontjába ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő bűnpártolás bűntettében, dr. Ábrók László VI. r. vádlottnál: •1 rb. a Btk. 319. § (1) bekezdésbe ütköző és a (3) bekezdés c.) pontja szerint minősülő

különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében, mint bűnsegéd, •1 rb. a. Btk. 319. § (1) bekezdésbe ütköző és a (3) bekezdés b.) pontja szerint minősülő jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés hűntettében, mint bűnsegéd, •1 rb. a Btk. 298/D. § a.) pontjába ütköző jogosulatlan pénzügyi tevékenység hűntettében mint bűnsegéd, valamint •1 rb. a Btk. 299/B. § a.) pontjába ütköző folytatólagosan elkövetett tőkebefektetési csalás bűntettében, mint bűnsegéd, Simonné Tóth Judit VII. r. és Somorjai Bertalan IX. r. vádlottaknál: •1 -1 rb. a Btk. 298/D. § a.) pontjába ütköző jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettében, mint bűnsegéd, valamint •1 -1 rb. a Btk. 299/B. § a.) pontjába ütköző folytatólagosan elkövetett tőkebefektetési csalás bűntettében, mint bűnsegéd. dr. Endrédi Attila XI. r. vádlottnál: •1 rb. a Btk. 319. § (1) bekezdésbe ütköző és a (3) bekezdés b.) pontja szerint minősülő jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében. -o -o–o–o–o–o–o-

Balázs László I. r. vádlott közgazdasági egyetemet végzett ipari tervező és szervező szakon. Főállású egyéni vállalkozó, az Agenda-H Szövetkezet elnöke, több gazdasági társaság ügyvezető igazgatója, azonban bevallása szerint 2011. évben ezekből jövedelme nem származott. 2011. szeptember 27. napjától nyugdíjas, ellátásának összege 130.000,- Ft/hó. Vagyona a Baumag Holding Rt.-ben lévő üzletrész, továbbá a jelen ügyben érintett termőföldek. Nős családi állapotú, felesége Balázsné Mohai Éva IV. rendű vádlott. Két kiskorú gyermeke van. Büntetlen, a vád tárgyává tett cselekményeket követően állt bíróság előtt: A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság az l.B.II.341/2007/85. számú és a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság 22.Bf.6564/2009/8. számú, 2009. július 7. napján jogerőre emelkedett ítéletével a 2005. november 10. napján elkövetett becsületsértés vétsége miatt 40.000,- Ft pénzbüntetésre ítélte. A vádlott nem szenved az elmeműködés bármely olyan zavarában, mely őt képtelenné tenné, 59

vagy korlátozná abban, hogy cselekménye következményeit felismerje és ennek a felismerésnek megfelelően cselekedjék. A cselekmények elkövetésének idején, 1995. és 2003. között sem szenvedett elmebetegségben, gyengeelméjűségben, tudatzavarban, személyiségzavarban vagy szellemi leépülésben, mely képtelenné tette volna arra vagy korlátozta volna abban, hogy cselekménye társadalomra veszélyes következményeit felismerje és a felismerésnek megfelelően cselekedjen. (Dr Kovács Ildikó Igazságügyi elmeorvosszakértő 2009. július 24. napján kelt szakvéleménye) Patonay Istvánné II. r. vádlott gimnáziumot végzett, műszerész, felsőfokú értékpapírforgalmazói és külkereskedelmi szakképzettségekkel rendelkezik. Korábban a St. Hubertus Kft koordinációs munkatársaként dolgozott, 2011. szeptember 1-től azonban már nyugdíjas, ellátásának összege 190.000,- Ft/hó. Elvált családi állapotú, kiskorú gyermeke, eltartásra szoruló hozzátartozója nincs. Vagyona egy 3 éves, kb, 2 millió Ft értékű Opel Astra személygépkocsi. Büntetlen.

Hídvégi Béla III. r. vádlott műszaki egyetemet végzett, okleveles gépészmérnök. A Jedlik Ányos Gépipari és Informatikai Középiskola és Kollégium műszaki mérnök tanára, valamint a győri Széchenyi István Egyetemen tanít még másodállásban. Havi jövedelme 140.000,- Ft. Vagyontalan. Nős családi állapotú, felesége Czinege Ida mérnök-geológus. Kiskorú gyermeke, eltartásra szoruló hozzátartozója nincs. Büntetlen. Balázsné Mohai Éva IV. r. vádlott államigazgatási főiskolát végzett, igazgatásszervező végzettségű. A St. Hubertus Kft-nél szervezési vezető, havi jövedelme bevallása szerint 250.000,- Ft. Vagyona egy Chrysler típusú személygépkocsi, amely jelenleg zár alatt áll. Férjezett családi állapotú, férje Balázs László I. rendű vádlott. Két kiskorú gyermeke van. Büntetlen. Balázs Péter V. r. vádlott — Balázs László I. rendű vádlott fia — műszaki egyetemet végzett, informatikus mérnök. Az Ericsson Magyarország Kft.-nél szoftverfejlesztő, havi jövedelme nettó 200.000,- Ft. Vagyona a címén lévő lakás 1/2 tulajdoni része és egy 7 éves Honda típusú személygépkocsi. Nőtlen családi állapotú. Büntetlen. Dr. Ábrók László VI. r. vádlott jogi egyetemet végzett, ügyvéd, külkereskedelmi szakjogász, adótanácsadó. Havi jövedelme 400.000,- Ft, vagyona a címén lévő lakás 1/2 tulajdoni része, egy 7 éves Volvo személygépkocsi, valamint az Agenda-H szövetkezetben lévő üzletrésze. Nős családi állapotú, felesége dr. Horogh Anna. Két kiskorú gyermeke van, továbbá édesanyját is saját háztartásában tartja el. Büntetlen. Simonné Tóth Judit VII. r. vádlott kereskedelmi szakközépiskolát végzett, kereskedő, felsőfokú áruforgalmazó, ingatlan vagyonértékelő képzettségekkel rendelkezik. 2010. áprilisa óta munkanélküli, 2011. szeptember óta semmilyen jövedelemmel nem rendelkezik. Vagyona a címén lévő lakás 1/2 tulajdoni része, és egy 6 éves Skoda Fabia típusú személygépkocsi. Férjezett Simon Istvánnal, aki nyugdíjas. Kiskorú gyermeke nincsen. Büntetlen. Somorjai Bertalan IX. r. vádlott kereskedelmi főiskolát végzett, asztalos és kereskedelmi 60

üzemgazdász szakképzettségeket szerzett. Jelenleg nyugdíjas, melynek összege havi 140.000.- Ft. Vagyona a lakcímén lévő lakás 1/2 tulajdoni hányada, egy ráckevei vikendház, valamint egy Honda Jazz típusú személygépkocsi. Nős családi állapotú, felesége Kun Éva szintén nyugdíjas. Kiskorú gyermeke nincsen. Büntetlen. Endrédi Attila István XI. r. vádlott jogi egyetemet végzett. A Dekra Albasafe Academie Kft.-nél (1012 Budapest I., Vérmező út 4.) jogtanácsos, havi jövedelme átlag 200.000,- Ft. Nős, felesége Szászvári Edit pénztármenedzser, egy kiskorú gyermeke van. Vagyona a címén lévő haszonélvezettel terhelt — lakás, és egy hitellel terhelt 5 éves Honda Civic típusú személygépkocsi. Büntetlen. -o–o–o–o–oA vádlottak közül I. r Balázs László és IV. r. Balázsné Mohai Éva házastársak, V. r. Balázs Péter I. r. Balázs László fia.

A Baumag cégcsoport 1995. március 1-től I.r. Balázs László vádlott irányításával épült ki, a cégcsoport élén a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet (BÁBSZ) és jogutódai {Baumag Ingatlanfejlesztés! Szövetkezet (BISZ), Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet (BSFSZ) álltak. A cégcsoport működése a befektetők vagyonának hozamfizetés ígéretével történő összegyűjtésén és a cégcsoport gazdálkodó tevékenységébe történő befektetésén alapult. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet a vagyont a cégcsoportban szereplő cégek vagyona felett holdingként, tulajdonosi irányítással rendelkező cégeken keresztül vonta be. Ezt a szerepet 2000. év végéig az I. r. Balázs László vádlott irányításával működő Baumag Holding Vagyonkezelő Rt. látta el, melyben tulajdonosi részesedése alapján, 1997. január 2. és 2002. december 12. között a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és jogutóda, a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet gyakorolt közvetlen irányítást biztosító befolyást. A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 2001. január 1. napjától hatályos módosítása miatt 2001. év elejétől a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezeten (BVSZ) - jelenleg AGENDA-H Vagyonkezelő Szövetkezet - keresztül végezte a cégcsoport működésébe történő vagyonbevonást. Holdingként így 2001. év elejétől a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet működött tovább. Ezzel párhuzamosan a cégcsoporton belül, az egyes társaságokra vonatkozóan végrehajtott adásvételi ügyletek alapján, a Baumag Holding Vagyonkezelő Rt.-től a 2002. június 21-én több cég összeolvadásával létrejött, a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet közvetlen irányítást biztosító befolyása alatt álló Baumag Vezetési Tanácsadó és Szolgáltató Rt.-hez (Baumag Rt., jelenleg TSH Gazdasági Tanácsadó Rt.) került át a cégcsoport vagyona feletti ellenőrzés, mely a cégcsoport működésének szervezését végezte. 2002. decemberében a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet megvásárolta a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezettől a Baumag Holding Rt.-ben, valamint a Baumag Rt.-ben szerzett tulajdonosi részesedését, majd 2003. évtől - további szerződések révén - megszerezte a Baumag Rt.-től a cégcsoportban szereplő cégek feletti közvetlen irányítást biztosító befolyást. 61

Így a cégcsoporton belül kialakult tulajdonosi szerkezet alapján. a Baurnag Vagyonkezelő Szövetkezet 2004 április 22-én létrejött jogutódja, az AGENDA-H Vagyonkezelő Szövetkezet rendelkezett a cégcsoporton belül maradt cégek vagyona felett, a cégek legnagyobb részt az AGENDA-H Vagyonkezelő Szövetkezet kizárólagos tulajdonát képezték. 2002. december 28. napjától a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet a cégcsoportban már semmilyen tulajdonosi részesedéssel nem rendelkezett, a szövetkezet 2003. október 9-től fizetésképtelenné vált, jelenleg felszámolási eljárás alatt áll. I.r. Balázs László vádlott közvetlen irányítást biztosító, vezető tisztségviselői megbízásokat szerzett a Baumag Általános Befektetési Szövetkezetben és jogutódaiban, valamint a cégcsoport irányítását biztosító más cégekben, így a Baumag Holding Rt.-ben, a Baumag Rt.ben, a 2004. évtől az AGENDA-H Vagyonkezelő Szövetkezetben, és a leányvállalatok egy részében is, emellett pedig számos cégben rendelkezett tagként személyes érdekeltséggel is. Így a cégcsoport működésének és működése irányainak meghatározásában döntő befolyással bírt. A Baumag cégcsoport irányítását végző Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és jogutódai a befektetőktől bevont vagyont több működési területen hasznosították, így

az építőanyag-kereskedelemben, az építőiparban és a vendéglátóiparban. A cégek egy kisebb része más területen is működött, így a Királybróker Rt. tőkepiaci tevékenységet végzett, a Király Lízing Kft. pedig termelőeszközök lízingbe adásával foglalkozott. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet irányításával a cégcsoport működése 1995től kezdetben az építőanyag-kereskedelemre alapozódott, mely az I. r. Balázs László vádlott érdekeltségébe tartozó Kamaraerdei Tüzép Kft. (jelenleg Kamerdi Kft ) 1989. óta működő értékesílési hálózatára és működésére épült. 1997. évtől a cég telephelyein további önálló cégeket alapítottak, melyek feletti tulajdonosi irányítást az ezen a területen alholdingként működő Kamaraerdei Tüzép Kft látta el. 2000. évtől I.r. Balázs László vádlott a cégcsoport működésében az építőipari tevékenységre és az ingatlanforgalmazásra helyezte a hangsúlyt, így a kisebb, építőanyagkereskedelemmel foglalkozó cégek az építőipar területén működő cégekbe olvadtak be. A cégcsoport élén álló Baumag Általános Befektetési Szövetkezet (2000. október 18-tól Baumag ingatlanfejlesztési Szövetkezet, 2003. július 14-tóI Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet, jelenlegi cégjegyzékszánia: Cg. 01-02-53872) 1995. március 1. napján alakult 70.000,- Ft jegyzett tőkével, amelyet a Pest Megyei Cégbíróság Cg. 13-02-50875/11. számon, 1995. október 24. napjával jegyzett be. Alapító tagjai: I.r. Balázs László, II.r. Patonay Istvánné, VI. dr. Ábrók László, VII.r Simonné Tóth Judit, VIII.r. Makadánné Gál Magdolna, IX.r. Somorjai Bertalan vádlottak, valamint dr. Horogh Anna. A cég elnöke 1995. március 1-től 1996. december 18-ig, valamint 1998. május 20-tól 2003. május 28. napjáig I.r. Balázs László volt. Igazgatósági tagként a szövetkezetben 1995. március 1 -től 1996. május 20-ig IX.r. Somorjai Bertalan, 1995. március 1. és 2000. május 20. között VIII.r Makadánné Gál Magdolna vádlottak voltak. VIII.r. Makadánné Gál Magdolna 1996. december 18-tól elnökként is eljárt. Igazgatósági tagok voltak 1996. május 20-tól II.r. Patonay Istvánné, valamint 2001. május 3162

től IlI.r. Hídvégi Béla vádlottak is. A szövetkezet felügyelő bizottságában II.r. Patonay lstvánné 1995 március 1. és 1998. május 20. között. míg VII.r. Simonné Tóth Judit 1995. március 1. és 2001. május 31. között vett részt. A szövetkezet 1995. március 1. és 2000. október 12. között a Budaörs. Kamaraerdei út 11. szám alatti székhellyel müködött. 2000. október 12-től a cég új székhelye a Budapest V., Kálmán Imre u. 16. szám alatt került bejegyzésre. A Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet 2004. április 6. óta felszámolási eljárás alatt áll. A Baumag Holding Vagyonkezelő Rt. - ( a továbbiakban Baumag Holding Rt.) (jogelődje 1989. november 25. és 1994. december 20. között a Diagonál Szolgáltató Kft. cégjegyzékszáma: Cg 13-10-040285) 1994. december 20. napján jött létre 30.000.000,-Ft alaptőkével, a Budaörs, Kamaraerdei úti 11. szám alatti székhellyel. l.r. Balázs László vádlott a cég alapító tagja és a cég megalakulása óta vezérigazgatója. A vádlottak közül VIII.r. Makadánné Gál Magdolna 1994. december 20. és 2003. április 3. között az igazgatóság, míg VII.r. Simonné Tóth Judit 1996. április 22. és 2003. április 3. között a felügyelő bizottság tagjaként szerepelt. Az Rt. 2005. november 1. napjával végelszámolását határozta el, melyet a Pest Megyei Cégbíróság 2006. január 16. napjával jegyzett be.

A Királybróker Értékpapír-forgalmazó Kft.. (cégjegyzékszáma: Cg. 13-10-040441, jogelődje 1991. szeptember 5. és 1995.július 1. között a Pro-Fa Kft. a cég 1997. július 15-ről Rt-á alakult. 2004. október 4-től jogutódja az SCP Üdülést Rt) 1995. július 1. napján jött létre a Budaörs. Kamaraerdei út 11. szám alatti székhellyel. Alapító tagjai I.r. Balázs László, VI.r. dr. Ábrók László, VlII.r. Makadánné Gál Magdolna vádlottak, valamint a Baumag Holding Vagyonkezelő Rt. és a Kamaraerdei Tüzép Kft voltak. A cég 13.000.000,- Ft törzstőkével jött létre, a vádlottak közül l.r. Balázs László az alapítástól 2001. június 27-ig, míg ll.r. Patonay lstvánné 2000. augusztus 10. és 2001.június 27. között a felügyelő bizottság tagja volt, XI.r. dr. Endrédi Attila vádlott 2004. április 23-tól volt felügyelő bizottsági tag. A Király Lízing Kft. (cégjegyzékszáma: Cg. 13-09-071148) 1995. november 15-én jött létre 49.000.000,- Ft törzstőkével. A cég alapitáskori székhelye a Budaörs, Kamaraerdei út 11. szám alatt volt. Alapító tagok: I.r. Balázs László, VI.r. dr Ábrók László, VIII.r. Makadánné Gál Magdolna vádlottak, valamint a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és a Baumag Holding Rt. voltak. A cégben I.r. Balázs László 2004. augusztus 23-tól ügyvezető igazgatóként, a felügyelő bizottságban I.r. Balázs László 1995. július 1. és 2001. május 10. között, míg VIII.r. Makadánné Gál Magdolna 1995. július 1. és 2000. augusztus I. között tagként szerepelt. A Kamaraerdei Tüzép Kft.. jelenlegi cégjegyzékszám: Cg 13-09-103698, 2001. január 24- től Kamaraerdei Tüzép Holding Kft., 2004. június 18-tól Kamerdi Kft.. a cégbe 1992. július 1- én a Primo-Fészek Kft. olvadt be) 1989. június 30-án alakult meg 2.000.000,Ft törzstőkével. A cég alapításkori székhelye a Budaörs, Kamaraerdei út 11. szám alatt volt, I.r. Balázs László vádlott a cég alapító tagja, 1989. június 30. és 2003. augusztus 4. között pedig a cég ügyvezetője volt. 1997-ben és 1998-ban, a cégcsoporton belül, a Kamaraerdei Tüzép Kft. és a Baumag Holding Rt. alapításában, az 1997. évben a Kamaraerdei Tüzép Kft. majd az 1998. évtől a Baumag 63

Holding Rt. közvetlen irányítást biztosító befolyása mellett, döntően 3.000.000,- Ft törzstőkével építőanyag-kereskedelemmel (a Kamaraerdei Tüzép Kf’t. értékesítési hálózatára alapított cégek, valamint az AAA+ 2040 Kft), ingatlanok építési munkáival és forgalmazásával foglalkozó cégek jöttek létre (Baurnag Kontír Kft., valamint a rnegnevezésükben a „-bau” utótagot hordozó cégek). A cégek kiskereskedelmi (Baumag Rezsi Kft.). valamint informatikai tevékenységet is végeztek (Baumag Informatika Kft). Alholdingként az építőanyagok kereskedelmére alapított cégekben a Kamaraerdei Tüzép Kft., míg az építési és ingatlanforgalmazási tevékenységet végző cégekben a Baumag Holding Rt. rendelkezett 90 % feletti tulajdonosi részesedéssel. A cégek alapítására az alábbiak szerint került sor: 1997. január 6. napiával alakult az AAA + 2040 Faipari Kereskedelmi és Kivitelező Kft. cégjegyzékszám: Cg. 13-09-0744 74. alapításkori törzstőke: 20.000.000.-Ft, alapításkori székhely: Budaörs, Kamaraerdei út 11).. alapító tag: Kamaraerdei Tüzép Kfi. 99,5 %-os részesedéssel. A cég vezetóje 2001. április 15. és 2002. november 28. között Bajtek Tímea Sorolta volt) 1997. november 1. napjával az alábbi cégek alakultak:

Baumag Hotels Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (2004. július 27-től Katinka Apartman Kft. Jelenlegi cégjegyzékszám: (Cg. 01-09-727267, alapításkori törzstőke: 3.000.000.-Ft, alapításkori székhely: Budaörs, Kamaraerdei út 11., alapító tag: Kamaraerdei Tüzép Kft, 91 %. Baumag Holding Rt. 9% részesedéssel. A cég vezetője 1997. november 1. és1999. június 8. között I.r Balázs László, 1999. június 8. és 2004. február 18. közölt XII.r. Balázs Attila, 2004. február 18. és 2005. november 1. között II..r Patonay Istvánné, a cég végelszámolója 2005. november 1-től I.r. Balázs László, a felügyelő bizottság tagja 1998. december 10. és 1999. július 8. között VIII. r. Makadánné Gál Magdolna vádlott volt.) Baumag Ingatlan Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (cégjegyzékszám: Cg. 13-09-0 77439, alapításkori törzstőke: 3.000.000,- Ft, alapításkori székhely: Budaörs, Kamaraerdei út 11., alapító tag: Kamaraerdei Tüzép Kft. 91 %‚ Batímag Holding Rt. 9% részesedéssel. A cég ügyvezető igazgatója 1997. november 1. és 2000. július 1. között I.r. Balázs László, míg 2000. július 1. és 2002. május 15. között III.r Hídvégi Béla vádlottak voltak.) Kamaraerdei Tüzép Rákospalota Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (2000. augusztus 10-től Kerámiabau Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.. 2001. január 2-től Kamaraerdei Tüzép Újpest Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.. cégjegyzékszám: Cg. 1309-0 77444, alapításkori törzstőke: 3.000.000, - Ft. alapításkori székhely: Budaörs. Kamaraerdei út 11. A cég alapító tagjai: a Kamaraerdei Tüzép Kft. 91 %‚ Baumag Holding Rt. 9% részesedéssel, ügyvezető igazgató: 1997. november 1. és 2000. Július 20. közötti I.r. Balázs László vádlott.) Kamaraerdei Tüzép Budakalász Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (cégjegyzékszám: Cg.13-09-0 77445, alapításkori törzstőke: 3.000.000,- Ft, alapításkori székhely: Budaörs, Kamaraerdei út 11, alapító tag: Kamaraerdei Tüzép Kft. 91 %‚ Baumag Holding Rt. 9% részesedéssel ügyvezető igazgató: 1997. november 1. és 2000. július 20. között I.r. Balázs 64

László vádlott.) Kamaraerdei Tüzép Érd Kereskede!mi és Szolgáltató Kft. (cégjegyzékszám: Cg. 13-09-077446. alapításkori törzstőke: 3.000.000,-Ft, alapításkori székhely: Budaörs, Kamaraerdei út 11., alapító tag: Kamaraerdei Tüzép Kft. 91 %‚ Baumag Holding Rt. 9% részesedéssel, ügyvezető igazgató: 1997. november 1. és 2000. október 2. között I.r. Balázs László vádlott) Kamaraerdei Tüzép Élfa Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (cégjegyzékszám: Cg. 13-09-077453, alapításkori törzstőke: 3.000.000.- Ft, alapításkori székhely: Budaörs, Kamaraerdei út 11., alapító tag: Kamaraerdei Tüzép Kft. 91 %. Baumag Holding Rt. 9% részesedéssel, ügyvezető igazgató: 1997. november 1. és 1999. június 29. között I.r. Balázs László) Kamaraerdei Tüzép Gatter Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (2001. március 6-tól BH Center Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., cégjegyzékszám: Cg. 13-09-077452, alapításkori törzstőke: 3.000.000, - FI, alapításkori székhely: Budaörs, Kamaraerdei út 11., alapító tag Kamaraerdei Tüzép Kft 91 %, Baumag Holding Rt. 9% részesedéssel, ügyvezető igazgató: 1997. november 1. és 2000. július 19. között I.r. Balázs László)

Kamaraerdei Tüzép Építőanyag Áruház Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (cégjegyzékszám: Cg. 13-09-077451, alapításkori törzstőke: 3.000.000, - Ft, az alapításkori székhely: Budaörs, Kamaraerdei út 11., alapító tag: Kamaraerdei Tüzép Kft. 91 %‚ Baumag Holding Rt. 9% részesedéssel, ügyvezető igazgató: 1997. november 1. és 2000. július 20. között I.r Balázs László. 2001. június 1. és 2001. november 28. között pedig IV.r. Balázsné Mohai Éva) Kamaraerdei Tüzép, Fakereskedő Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (cégjegyzékszám: Cg. 13-09-077449, alapításkori törzstőke: 3.000.000,- Ft, alapításkori székhely: Budaörs, Kamaraerdei út 11., alapító tag: Kamaraerdei Tüzép Kft. 91 %‚ Baumag Holding Rt. 9% részesedéssel, ügyvezető igazgató: 1997. november 1. és 2000. július 20. között I.r. Balázs László.) Kamaraerdei Tüzép Szaniter Áruház Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (2001. január 8- tól 2004. április 14-ig Alba Kerámia Kft., 2004. április 14-tő! Aquapolis Élményfürdö Ingatlanhasznosító Kft., Jelenlegi cégjegyzékszám: Cg. 13-09-103561, alapításkori törzstőke: 3.000.000,- Ft, alapításkori székhely: Budaörs, Kamaraerdei út 11., alapító tag: Kamaraerdei Tüzép Kft. 91 %‚ Baumag Holding Rt. 9% részesedéssel, ügyvezető igazgató: 1997. november 1. és 2000. július 19. között I.r. Balázs László, 2000. július 19. és 2000. szeptember 28. között Bajtek Tímea Sarolta. 2002. június 14. és 2005. március 4. között XI.r. dr. Endrédi Attila. 2005. március 4-től pedig IV.r. Balázsné Mohai Éva.) Kamaraerdei Tüzép Győr Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (cégJegyzékszám: Cg. 13-09-077447, alapításkori törzstőke: 3.000.000, - Ft, alapításkori székhely: Budaörs, Kamaraerdei út 11 , alapító tag: Kamaraerdei Tüzép Kft. 91 %‚ Baumag Holding Rt. 9% részesedéssel, ügyvezető igazgató: 1997. november. és 2000. július 20. között I.r. Balázs László.) 65

1997. november 15. napján alakult a Baumag Kamaraerdei Tüzép Holding Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (cégjegyzékszám: Cg. 13-09-077443, alapításkori törzstőke: 3.000.000.-Ft, alapításkori székhely: Budaörs, Kamaraerdei út 11. alapító tag: Kamaraerdei Tüzép Kft 91 %. Baumag Holding Rt. 9% részesedéssel, ügyvezető igazgató: 1997, november 15. és 2000. július 20. között I.r. Balázs László,) valamint a Bauming Ingatlanfejlesztési Kft. (cégjegyzékszám: Cg. 13-09-0 77442, alapításkori törzstőke: 3.000.000,- Ft, alapításkori székhely: Budaörs, Kamaraerdei út 11., alapító tag: Baumag Holding Rt. 91%, Kamaraerdei Tüzép Kft 9 % részesedéssel, ügyvezető igazgató 1997. november 15. és 1999. december 1. között I.r. Balázs László.) 1998. január 29. napjával az alábbi cégek alakultak: Kamaraerdei Tüzép Szállítási Kft. (1999. szeptember 9-től Bau Logistic Kft, cégjegyzékszám: Cg. 13-09-674477, alapításkori törzstőke: 3.000.000, - Ft. alapításkori székhely: Budaörs. Kamaraerdei út 11., alapító tag: Baumag Holding Rt. 96,66 %‚ Kamaraerdei Tüzép Kft. 3,33 % részesedéssel, ügyvezető igazgató: 1998. január 29. és 1999. augusztus 10. között I. r. Balázs László.) Kamaraerdei Tüzép Brikett Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (2000. szeptember 13tól Bautherm Ablakgyártó Kereskedelmi és Szolgáltató Kft, 2001. február 5-től Bautherm Asztalos Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.. 2004. május 10-től Aquapolis

Apartman Ingarlanhasznosító Kft,.Jelenlegi cégjegyzékszám: Cg. 13-09-103496, alapításkori törzstőke: 3.000. 000,.- Ft, alapításkori székhely: Budaörs. Kamaraerdei út 11., alapító tag: Kamaraerdei Tüzép Kft. 96.66 % Baumag Holding Rt. 3,33 % részesedéssel, ügyvezető igazgató: 1998. január 29. és 1999. június 29. között I.r.Balázs László, 2000. december 28. és 2001. augusztus 1. között Bajtek Tímea Sarolta, 2004. május 20-tól pedig X.r. dr. Endrédi Attila.) Baumag Kontír Szolgáltató Kft (2000. november 23-tól Csevicevölgy Regionális Turizmus és Ingatlanfejlesztési Kft - amelybe az Aqualand Kft. és a Fényes Major Kft. 2003. november 17. napjával olvadt be -‚ cégjegyzékszám: Cg. 13-09-079006, alapításkori törzstőke: 3.000.000,- Ft alapításkori székhely: Budaörs. Kamaraerdei út 11., alapító tag: Baumag Holding Rt. 96.66 %. Kamaraerdei Tüzép Kft. 3,33 % részesedéssel, ügyvezető igazgató: 1998. január 29. és 2000. szeptember 1. között I.r. Balázs László, 2000. szeptember 1-től pedig III. r. Hídvégi Béla.) Baumag Rezsi Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (cégjegyzékszám: Cg. 13-09079008, alapításkori törzstőke: 3.000.000,- Ft, alapításkori székhely: Budaörs, Kamaraerdei út 11.. alapító tag: Kamaraerdei Tüzép Kft. 96,66 %‚ Baumag Holding Rt. 3,33 % részesedéssel, ügyvezető igazgató: 1998. ‚január 29. és 2000. ‚július 20 között I.r. Balázs László.) 1998. március 10. napjával az alábbi cégek alakultak: DH-Bau Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (cégjegyzélcszám: Cg. 01-09-703533, alapításkori törzstőke: 3.000.000.-Ft, alapításkori székhely: Budaörs, Budaörsi út 1289. 66 hrsz. alapító tag: Baumag Holding Rt. 96,66 %‚ Kamaraerdei Tüzép Kft. 3,33 % részesedéssel, ügyvezető igazgató: 1998. március 10. és 2000 szeptember 1. között I.r. Balázs László, 2000. szeptember 1-tő pedig III.r. Hídvégi Béla) A cég kizárólagos tulajdonosa 2001. június 14-től a Baumag Ingatlan Kft volt, mely 50.000.000,- Ft névértékű üzletrészét 2001. november 27- én a cégcsoporton kívüli Balusztrád Kft -nek és Béta Kft-nek értékesítette, így ezen időponttól a DH-Bau Kft. a cégcsoportnak nem tagja. Kastélybau Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (2000. október 3-tól Fényes Major Idegenforgalmi Szolgáltató Kft, cégjegyzékszóm: Cg. 13-09-0 79291, alapításkori törzstőke: 3.000.000,- Ft, alapításkori székhely: Budaörs, Kamaraerdei út 11.. alapító tag: Baumag Holding Rt. 96,66 %, Kamaraerdei Tüzép Kft. 3,33 % részesedéssel, ügyvezető igazgató: 1998. március 10. és 1999. június 30. között I.r. Balázs László, 1999. június 30. és 2003. november 23. között pedig XlI.r. Balázs Attila.) Vadászbau Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (1999. november 23-tól 2004. augusztus 3-ig St. Hubertus Panzió Vendéglátó ipari Kft, 2004. augusztus 3-tól St. Hubertus Üdülőhasznosító Kft., utolsó cégjegyzékszám: Cg. 13-09-103673, alapításkori törzstőke: 3.000.000, - Ft, alapításkori székhely: Budaörs, Kamaraerdei út 11., alapító tag: Baumag Holding Rt. 96,66 %‚ Kamaraerdei Tüzép Kft 3,33 % részesedéssel, ügyvezető igazgató: 1998. március 10. és 1999. július 8. között I.r. Balázs László, felügyelő bizottsági tag: 1999. július 8. és 2000. szeptember 28. között I.r. Balázs László, a céget a Pest Megyei Cégbíróság 2006. április 11. napjával törölte a cégnyilvántartásból.)

Kálmánbau Kereskedelmi és Szolgáltató Kft (cégj’egyzékszám: Cg 13-09-079292, alapításkori törzstőke: 3.000.000,- Ft, alapításkori székhely: Budaörs, Kamaraerdei út 11,, alapító tag: Baumag Holding Rt. 96.66 %‚ Kamaraerdei Tüzép Kft. 3,33 % részesedéssel, ügyvezető igazgató: 1998. március 10. és 2000. szeptember 28. között I.r. Balázs László, 2003. november 20-tól pedig Bajtek Tímea Sarolta.) Lupabau 75 Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (2000. október 26-tól Öreg Tölgyek Szállodai és Éttermi Szolgáltató Kft.. jelenlegi cégfegyzékszám: Cg. 10-09-024273, alapításkori törzstőke: 3.000.000,- Ft, alapításkori székhely: Budaörs, Kamaraerdei u. 11, alapító tag: Baumag Holding Rt. 96,66 %‚ Kamaraerdei Tüzép Kft.3, 33 % részesedéssel, ügyvezető igazgató: 1998. március 10. és 2000. május 22. között I.r. Balázs László.) Baumag Informatika Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (cégjegyzékszám: Cg 10-09079288, alapításkori törzstőke: 3.000.000, - Ft, alapításkori székhely: Budaörs. Kamaraerdei út 11., alapító tag: Baumag Holding Rt. 96,66 %. Kamaraerdei Tüzép Kft . 3,33 % részesedéssel, ügyvezető igazgató: 1998. március 10. és 1999. július 8. között I.r. Balázs László.) 1998. június 1. napjával az alábbi cégek alakultak: Bukabau 73 Építési Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. (1999. július 2-től Kamaraerdei Tüzép Bútor Kereskedelmi és Szolgáltató Kf’t., cégjegyzékszám: (g. 1309-080602, alapításkori törzstőke: 3.000.000.- Ft, alapításkori székhely: Budaörs, Kamaraerdei út 11., 67 alapító tag: Baumag Holding Rt. 93,33 %. Kamaraerdei Tüzép Kft. 3,33 %‚ Bauming Kft 3,33 % részesedéssel, ügyvezető igazgató: 1998. június 1. és 1999, június 14. között I. r. Balázs László,) Fertődbau Építési Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. (2001. március 6-tól 2002. december 27-ig King Holding Kft., cégjegyzékszám: Cg. 0109- 709127, alapításkori törzstőke: 3.000.000 Ft, alapításkori székhely: Budaörs, Kamaraerdei út 11.. alapító tag: Baumag Holding Rt. 93.33 %‚ Kamaraerdei Tüzép Kft. 3,33 %‚ Bauming Kft. 3,33 % részesedéssel, ügyvezető igazgató: 1998. június 1. és 2000. december 28. között I.r. Balázs László.) Lajosbau Építési Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. (2001. július 20-jól 2002. december 27- ig Baumag Rental Kft., cégjegyzékszám: Cg. 13-09-609805. alapításkori törzstőke: 3.000.000, - Ft, alapításkori székhely: Budaörs, Kamaraerdei út 11., alapító tag: Baumag Holding Rt. 93,33 %‚ Kamaraerdei Tüzép Kft. 3.33 %. Bauming Kft. 3,33 % részesedéssel) Strandbau PF Építési Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. (2000. szeptember 15-től 2003. november 17-ig Aqualand Fürdőhely Építő és Üzemeltető Kft. cégjegyzékszám: Cg. 13-09-080608. alapításkori törzstőke: 3.000.000.-Ft alapításkori székhely: Budaörs Kamaraerdei út 11.. alapító tag: Baumag Holding Rt. 93,33 %. Kamaraerdei Tüzép Kft 3,33 %, Bauming Kft 3,33 % részesedéssel, ügyvezető igazgató: 1998. június 1-től 2002. szeptember 30-ig I.r. Balázs László, 2002. szeptember 30-tól 2003. november 17-ig pedig IV.r. Balázsné Mohai Éva.)

Palotabau 2040 Építési Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. (2000. szeptember 21-től 2005. május 24-ig BS Bau Építőipari Szolgáltató Kft 2005. szeptember 24-től Mihály Apartman Kft, Jelenlegi cégjegyzékszám: Cg. 01-09-733540, alapításkori törzstöke: 3.000.000,- Ft, alapitáskori székhely: Budaörs, Kamaraerdei út 11. alapító tag: Baumag Holding Rt. 93,33 %‚ Kamaraerdei Tüzép Kft. 3,33 %‚ Bauming Kft. 3,33 % részesedéssel, ügyvezető igazgató: 1998. június 1-től 2000. június 1-ig I.r. Balázs László, 2003. december 22-től pedig II.r. Patonay Istvánné.) 1998. december 10. napjával alakult Cserépbau Építési Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. (cégjegyzékszám: Cg. 13-09-081576, alapításkori törzstőke: 3.000.000, - Ft, alapításkori székhely: Budaörs, Kamaraerdei út 11., alapító tag: Baumag Holding Rt. 93,33 %‚ Kamaraerdei Tüzép Kft. 3,33 %. Bauming Kft. 3,33 % részesedéssel) A cégcsoporton belül építőanyag gyártásával foglalkozó cégként az 1997. június 30-án létrejött, Szentes, Téglagyár út. 6. szám alatti székhelyű Szema Szentes Tégla és Cserépgyártó Kft. működött (1999. július 26-tól Bautherm Szentes Tégla és Cserépgyártó Kft., 2001. feruár 1-től Bautherm Téglagyártó Kft. 2004. július 12-től BST Téglagyárhasznosító Kft., cégjegyzékszáma: Cg. 06-09-005208,). A 150.000.000,-Ft törzstőkével létrejött cég cégcsoporton belüli alapító tagja a Baumag Holding Rt. volt 63,6 % tulajdonosi részesedéssel, a cég 2000. május 10-től a Kamaraerdei Tüzép Kft, majd a Baumag Ingatlanfejlesztési Kft közvetlen irányítást biztosító befolyása alatt állt, 2002. december 27- től a cég a Baumag Rt., majd 2003. december 19-től az AGENDAH Vagyonkezelő 68

Szövetkezet egyszemélyes társasága. A vádlottak közül a cégben a felügyelő bizottság tagjaként 1997 június 30-tól 2001.április 24-ig I.r. Balázs László, míg 1997. június 30-tól 1999. június 29-ig VIII.r. Makadánné Gál Magdolna szerepelt. A cégbe 2001. november 30-án a Cserépbau Kft. olvadt bele. A Baumag cégcsoport idegenforgalmi üzletágában a legjelentősebb szereppel a parádsasvár kastélyt szállodaként működtető, 1996. október 1-én alakult, Parádsasvár, Kossuth u. 1. szám alatti székhellyel működő Kastélyhotel Sasvár Szállodaipari és Szolgáltató Kft. (cégjegyzékszáma: Cg 01-09-022355,) bír. A cég 1.000.000.- Ft törzstőkével jött létre, alapító tagja 90 %-os tulajdonosi részesedéssel a Baumag Holding Rt., míg 10%-os részesedéssel Balázs Attila — I. r. Balázs László testvére - volt. A cégben 1998. december 10. és 2003. december 22. között a Baumag Hotels Kft. rendelkezett többségi tulajdonnal. 2003. december 22-től a cég az AGENDA-H Vagyonkezelő Szövetkezet egyszemélyes társasága. A cég ügyvezetője 1996. október 1. óta Balázs Attila, a vádlottak közül a felügyelő bizottságban I..r. Balázs László és VII.r. Simonné Tóth Judit 1998. május 5. és 2001. szeptember 17. között működött közre. A cégcsoportban idegenforgalmi tevékenységet szálláshely üzemeltetésével a Kastélyhotel Sasvár Kft-hez hasonlóan a Mátra-hegység területén a St. Hubertus Kft. (korábban Vadászbau Kft.) végzett. A Baumag Holding Rt. az 1998. évtől turisztikai célú fejlesztések végrehajtására ingatlanokat vásárolt fel Parád közigazgatási területén, majd az ezekre alapuló fejlesztésekben több építési profilú cég is részt vett ( pl.: Csevicevölgy Kft., Fényes Major Kft.). Az addig érdemleges tevékenységet nem végző, esetlegesen más üzletágban tevékenykedő cégek egy része 2000. évtől, a Parádon tervezett, de döntő többségében végül meg nem valósult beruházásokra alapozott

projektcégként működött tovább (pl.: Aquapolis Apartman Kft., Aquapolis Élményfürdő Kft., Öreg Tölgyek Kft., György Apartman Kft.). Mivel a 2000. évtől a cégcsoport tevékenységének súlypontja az ingatlanok kivitelezésére és forgalmazására helyeződött, I.r. Balázs László, a Kamaraerdei Tüzép Kft. irányításával működő cégeket a 2002. évtől felszámolta oly módon, hogy azok az ingatlanforgalmazással foglalkozó Sztupa Szolgáltató Kft-be (2004. február 18-tól György Apartman Ingatlanhasznosító Kft, cégjegyzékszám: cg. 01-09-710086,) olvadtak bele. 2002. november 28-án az AAA+2040 Kft.. a Kamaraerdei Tüzép Szállítási Kft., a Kamaraerdei Tüzép Bútor Kft., a Kamaraerdei Tüzép Budakalász Kft., a Kamaraerdei Tüzép Érd Kft., a Kamaraerdei Tüzép Győr Kft., a Kamaraerdei Tüzép Újpest Kft., a Kamaraerdei Tüzép Élfa Kft., a Kamaraerdei Tüzép Építőanyag Áruház Kft., a Kamaraerdei Tüzép Fakereskedő Kft., valamint a 2000. június 14-től a cégcsoport tulajdonába került Hotel Lux Kft. olvadt a Sztupa Kft-be, melynek jogelődje 1999. szeptember 16. és 2001. november 26. között a Budapest, VII. Madách tér 3-4. szám alatti székhelyű, hangszerek kereskedelmével foglalkozó Hangszer Király Kft. volt. A Hangszer Király Kft. 3.000.000,- Ft törzstőkével jött létre, cégcsoporton belüli alapító tagja a Király Lízing Kft. volt 96 %-os tulajdonosi részesedéssel. A tizenegy cég beolvadását követően a Sztupa Kft. a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet, majd 2004. április 22-től az AGENDA-H Vagyonkezelő Szövetkezet egyszemélyes társasága. A vádlottak közül a Hangszer Király Kft., majd jogutóda, a Sztupa Kft. ügyvezetőjeként 2002. június 13. és 2003. december 19. között XI.r. dr. Endrédi Attila, 2004. május 20-tól pedig Bajtek Tímea Sarolta járt el. 69

A Baumag Építő Mély és Magasépítési Fővállalkozó Rt. (2004. július 21-től BHC Ingatlanfejlesztési és Épitőpari Fővállalkozó Rt, cégjegyzékszáma: Cg.0J-10-044703.) Budapest, V. Kálmán Imre u. 16. szám alatti székhellyel 2002. május 15-én a Baumag Ingatlan Kft és a Bauming Ingatlanfejlesztési Kft összeolvadásával jött létre, 2.999.000.000,- Ft alaptőkével. A cégben a megalakulást követően a Baumag Holding Rt., majd 2003. augusztus 1-től a Baumag Rt. rendelkezett közvetlen irányítást biztosító befolyással 2003. december 19-től a cég a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet, illetőleg jogutódjának, az AGENDA-H Vagyonkezelő Szövetkezetnek az egyszemélyes társasága. A cég igazgatótanácsának I.r. Balázs László 2002. június 1től 2004. április 1-ig, IV.r. Balázsné Mohai Éva 2003. június 2-től 2004. április 1-ig, míg Bajtek Tímea Sarolta 2003. június 2-től 2006. január 12-ig volt a tagja, a felügyelő bizottságban Xl.r. dr Endrédi Attila 2004. április 1- től, valamint II.r. Patonay Istvánné 2005. december 1-től 2006. január 12-ig szerepelt, a cég 2006. január 12. óta végelszámolás alatt áll. A Baumag Informatika Kft, a Baumag Rezsi Kft, a Baumag Rental Kft, a BH Center Kft, valamint a King Holding Kft 2002. június 21-én olvadt össze, a jogutód Baumag Rt.-t (2004. szeptember 15-től TSH Gazdasági Szolgáltató Rt.) a Pest Megyei Cégbiróság Cg. 01- 10-044808 számon jegyezte be a cégnyilvántartásba 12.000.000.000,-Ft alaptőkével. A megalakuláskor a cég többségi tulajdonosa a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet volt, 2002. december 28. óta a Baumag Vagyonkezelési Szövetkezet és jogutóda, az AGENDA-H Vagyonkezelő Szövetkezet. A cég vezérigazgatója 2002. június 21-től I.r. Balázs László, a felügyelő bizottsági tagja pedig 2004. február 6-tól Xl.r. dr Endrédi Attila volt. A Madárvölgy lakópark projektjének kivitelezésére 2003. szeptember 17-én alakult meg Budapest, V. Kálmán Imre u. 16. szám alatti székhellyel és 3.000.000,- Ft

törzstőkével a Madárvölgy Lakópark Ingatlanfejlesztési Kft. (cégjegyzékszáma: Cg 01-09-7]9483). A cég alapító tagja a Baumag Rt. 96,66 %‚ valamint a Baumag Építő Rt. volt 3,33 %-os részesedéssel, a Kft. 100 %-os tulajdonosa 2003. december 19-től a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet, majd jogutódja, az AGENDA-H Vagyonkezelő Szövetkezet. A Baumag cégcsoport egésze felett a 2004. évtől közvetlen irányítást biztosító befolyást szerző AGENDA-H Vagyonkezelő Szövetkezet (cégjegyzékszárna: Cg. 1302-050988) jogelődje, az AGENDA 2030 Mezőgazdasági Termelő Kereskedelmi és Szolgáltató Szövetkezet 1999. április 1-én alakult meg. A szövetkezet 2000. május 11-től AGENDA 2030 Ingatlanfejlesztési és Egyéb Szolgáltató szövetkezetként, majd 2001. március 3-tól 2004. április 22-ig Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet néven működött, jelenlegi elnevezését 2004. április 22-től viseli. Az 5.000,- Ft jegyzett tőkével rendelkező szövetkezetben a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 1999. december 17-től, a Baurnag Holding Rt. 1999. december 23-tól, míg a Baumag Kamaraerdei Tüzép Kft. 2000. június 1-től tag. A szövetkezetben II.r. Patonay lstvánné vádlott 2000. december 20-tól 2004. február 18-ig a szövetkezet elnöke, míg I.r. Balázs László vádlott 2004. február 18-tól a szövetkezet elnöke, előtte 2000. december 20-tól 2004. Február 18-ig a felügyelő bizottság tagja volt. A Baumag cégcsoport, valamint a cégcsoportban szerepet vállaló vezető tisztségviselők 1995. 70

és 2003. között más, nem saját alapítású cégben is rendelkeztek tulajdonosi részesedéssel a következők szerint: Az 1995. szeptember 29-én 9.000,- Ft jegyzett tőkével megalakult, Budaörs, Kamaraerdei út 11 szám alatti székhellyel bejegyzett Baumag In-West Befektetési Szövetkezetben (1999. augusztus 27-töl Dél-Buda In-West Befektetési Szövetkezet ) alapító tagként 1.000- Ft vagyoni hozzájárulással I.r. Balázs László. Vl.r. dr. Ábrók László és VIII.r, Makadánné Gál Magdolna vádlottak vettek részt, I.r. Balázs László és VIII.r. Makadánné Gál Magdolna 1995. szeptember 29-től a szövetkezeti igazgatóság tagjai voltak. Az 1993. október 15-én megalakult Makober Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-ben (cégjegyzékszáma: 06-09-002659) a Baumag Holding Rt. 1999. november 17-től 32.000.000,- Ft-os üzletrész megvásárlásával 6%-os tulajdoni hányaddal rendelkezett. A 2001. május 7-én létrejött, jelenleg felszámolás alatt álló, Budapest, VI. Rippl-Rónai u. 1. szám alatti székhelyű Eguipment Service Kft.-ben (cégjegyzékszám: Cg. 01-09696947) I.r. Balázs László 3.000.000-, Ft értékű üzletrész megvásárlásával 50%-os tulajdont szerzett, majd üzletrészét 2003. február 2-án a Baumag Holding Rt. részére értékesítette. Az Első Európai Baumag Térségfejlesztési Kft. 2003. január 30-án alakult meg, székhelye a megalakuláskor a Budapest, V. Kálmán Imre u. 16. szám alatt volt. A cég 30.000.000,- Ft-os törzstőkéjében a Baumag Rt. alapító tagként 49,83 %-os tulajdonnal rendelkezett, üzletrészét 2003. november 11 -én dr. Bogdán Zsolt alapító tag részére értékesítette.

A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 2000. június 14-én a Budapest, XI. Budaörsi út 1289 hrsz. alatti székhelyű, 254.450.000,- Ft törzstőkéjű Hotel Lux Szállodát Szervező és Beruházást Bonyolító Kft.-t (utolsó cégjezékszáma: Cg. 1309-086251) 100 %-ban felvásárolta. 2000. szeptember 28-án a cég üzletrészét a Bauming Kft vásárolta meg, majd a Kft. 2002. november 28-án beolvadt a Sztupa Kftbe. Az 1994. február 18-án megalakult, 2004. augusztus 3. óta végelszámolás alatt álló Kárpátia Hitelszövetkezetben (utolsó cégjegyzékszáma: Cg. 13-02-051059) I.r. Balázs László vádlott 2002. július 26-tól 2003. október 17-ig tagként szerepelt, míg a Diósd, Bagoly u. 9. szám alatti székhelyű Larix 2049 Erdőbirtokossági Társulatban (cégjegyzékszama: 13-15-000007) 1994. november 15. óta ügyvezető. A vádlottak az alábbi cselekményeket követték el: I./ A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 1995. március 1-én alakult meg 70.000,- Ft jegyzett tőkével, melyből az alapító tagok részjegy formájában egyenként 10.000,- Ft-os részesedéssel rendelkeztek. A szövetkezetben való tulaidonosi részesedést biztosító részjegyet 71

II. r. Patonav Istvánné, VI. r. dr. Ábrók László, VII. r Simonné Tóth Judit, VIII. r. Makadánné Gál Magdolna, IX. r. Somorjai Bertalan vádlottak, valamint dr. Horogh Anna az alapítás napján, míg I. r. Balázs László vádlott 1995. március 17-én fizette be. A szövetkezet alakuló közgyűlésén a tagok elfogadták az alapszabályt, elnöknek I. r. Balázs Lászlót, az lgazgatóságba tagként VIII. r. Makadánné Gál Madolnát, valamint IX. r. Somorjai Bertalant. míg a felügyelő bizottságba szintén tagként II. r. Patonay Istvánnét, VII. r. Simonné Tóth Juditot és dr. Horogh Annát választották. A Baumag cégcsoport kiépítésében a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet megalakulása előtt létrehozott, l.r. Balázs László vádlott érdekeltségébe tartozó, és az ő irányításával működő cégek, így a Kamaraerdei Tüzép Kft és a Baumag Holding Rt. működtek közre. Az építőanyag-kereskedelemmel foglalkozó Kamaraerdei Tüzép Kft. működéséhez további forrásokat kívánt bevonni, így I.r. Balázs László irányításával az 1982. évi 28. tvr. 3. § /4/ bekezdése alapján, 1994. november 19-én, bemutatóra szóló Baumag Építőanyag Vásárlói Clubkötvényt bocsátott ki, 100.000,- Ft-os címletekben, 18 hónapos futamidőre, évi 30 % kamattal, fél évenként 3% kamatprémium mellett azzal, hogy a Kamaraerdei Tüzép Kft. legkorábban 185 nap után vállalta a kötvények visszavásárlását. A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 26.§ alapján a kötvényből származó jövedelem 1994. január 1. napjától a jövedelemadó alapját képezte. Az 1991. évi XC. törvény 37. § /8/ bekezdés 1995. január 1. napjától hatályos szövege szerint a takarékbetétből és az értékpapírból származó adóköteles jövedelem, valamint magánszemély tőkeszámláján nyilvántartott igazolt befektetés árfolyamnyeresége után az adó mértéke 0 százalék volt.

Az 1991. évi XC. Törvény 3. § 49. pontjának szintén 1995. január 1. napjától hatályos szövege szerint, ha társas vállalkozás magánszemélytől kölcsön vett összeg, vagy zárt kibocsátású értékpapír után fizet a jegybanki alapkamatot meg nem haladó kamatot vagy árfolyamnyereséget, akkor az ilyen módon kifizetett összegnek csak azon része minősül a 37. § /8/ bekezdés szerinti kamatjövedelemnek, mely nem haladja meg a társas vállalkozás adóévet megelőző beszámolójában vagy mérlegében kimutatott jegyzett tőke 10 %-át, de legfeljebb a 200.000,- Ft-ot. Az 1991. évi XC. törvény 1995. január 1. napjától hatályos módosítása alapján, a 38/A. § /1/ bekezdés k.) pontja szerint az adóösszegből levonható a szövetkezet tagja által 1995. december 31-ig a saját szövetkezete üzletrészének megvásárlására fordított összeg 30 %-a, feltéve, hogy a tag az adóévben a saját szövetkezete üzletrészét részben vagy egészben nem idegenítette el. I.r. Balázs László vádlott felismerte, hogy az 1991. évi XC. törvény 1995. január 1. napjától hatályos módosításai alapján, a kedvezőbb adószabályokra figyelemmel, a szövetkezet jogintézményének keretei között, az adókedvezményekre alapozva, nagyobb tőkebevonásra van lehetőség; tagi kölcsön nyújtásával vagy üzletrészvásárlással kapcsolatos konstrukciók dolgozhatók ki, így elhatározta a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet megalakítását. 72

I.r. Balázs László hosszú távra, nagyobb összegű forrásbevonás révén, nagyobb nyereség elérésére alkalmas vállalatcsoport létrehozását tervezte, így felismerte azt is, hogy a szövetkezetekről szóló 1992. évi i. törvény 43. § /3/ bekezdésben írt, a tagi jogviszony létrejöttével kapcsolatos diszpozitív szabályozás révén, a tagsági jogviszony létesítési feltételeinek lehető legnagyobb mértékű leegyszerűsítésével, a szövetkezet jogintézménye lehetőséget biztosít betétgyűjtés folytatására, anélkül, hogy az ehhez szükséges tőkeerő hiányában az akkor hatályos, a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény ( Pit.) által előírt tőkekövetelményeket és más ezzel kapcsolatos előírásokat teljesíteni kellene. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet alapításának az ötlete is Balázs László vádlottól származott, aki abba a jogi végzettséggel rendelkező, de az adózási kérdésekben is jártas VI.r. dr. Ábrók László vádlottat is bevonta. I.r.. Balázs László vádlott stratégiai elképzelése a tagként belépő személyek számának folyamatos növelésén alapuló vagyonbevonás révén történő befektetési tevékenység végzése volt, melyhez saját tőkeerő hiányában a bankinál rendszeresen magasabb hozamok kilátásba helyezése biztosítja az állandó tőkebevonást, a szövetkezeti tagsági jogviszony 1992. évi I. törvény 43. § /3/ bekezdése által biztosított keretek között történő formális létesítésével, mely a gyakorlatban a magas hozamra alapozott befektetői tőkebevonás előfeltételeként jelent meg. I.r. Balázs László elképzeléseinek megfelelően, a vádlott előterjesztésére a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet igazgatósága VIII.r. Makadánné Gál Magdolna és IX.r. Somorjai Bertalan tagok egyetértésével, az 1995. március 17. napján tartott igazgatósági ülésen elfogadott 2/1995. (III.17.) számú határozattal javaslatot tett a szövetkezeti közgyűlésnek a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet üzletpolitikai koncepciójának elfogadására, melyet a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 1995, március 20. napján tartott közgyűlése, a 2/1995. (III.20.) számú határozatával, az igazgatósági határozatban írtakkal azonos tartalommal, I.r. Balázs László, II.r. Patonay

Istvánné, VI.r. dr. Ábrók László, VIl.r. Simonné Tóth Judit és VIII.r. Makadánné Gál Magdolna vádlottak egyetértésével elfogadott. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 2/1995. (III.20.) számú közgyűlési határozata rögzítette, hogy a jövőben a szövetkezet működése a tagok folyamatosan növekvő befektetésein alapul. a határozat felhatalmazta az igazgatóságot a tagként megjelenő befektetőkkel kötendő szerződések feltételeinek meghatározására, valamint a begyüjtött források befektetésére, így kötvények vásárlására, privatizációs eljárásokban történő eszközvásárlásra, ingatlanfejlesztésekre, lízing és brókertevékenységet végző cégek alapítására. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 1995. március 31-én tartott igazgatósági ülésén I.r. Balázs László, VIII.r Makadánné Gál Magdolna és IX.r Somorjai Bertalan vádlottak elfogadták az 3/995. (III.31.) számú igazgatósági határozatot, mely a cégcsoporton belül a Kamaraerdei Tüzép Kft. és a Baumag Holding Rt. által kibocsátott kötvények vásárlására adott felhatalmazást, valamint l.r. Balázs László elnököt bízta meg azzal. hogy biztosítsa a taglétszám dinamikus növelésén keresztül történő folyamatos tőkebevonást. A határozat nyomán a befektetőkkel kötendő szerződések feltételeiről, valamint a befektetésekre ösztönző hirdetések tartalmáról a szövetkezet működése során kizárólagosan 73

I.r.. Balázs László vádlott döntött, mint ahogyan a szövetkezet megalakulásától kezdve is ő maga határozta meg annak gazdasági folyamatait és a cégek működésének stratégiáját. I.r. Balázs László a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 1996. december 18. napján tartott közgyűlésén elnöki tisztéről lemondott, igy 1998. május 20. napjáig a Baumag Általános Befektetési Szövetkezetben csak tagként szerepelt. Ugyanakkor azonban, ezen időszak alatt is csak a vádlott rendelkezett a cégcsoport működéséről és stratégiájának meghatározásáról, így a gazdasági folyamatok és a végrehajtott ügyletek eredményére kizárólagos jelleggel ő bírt rálátással. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet a megalakulását követően, 1995. évben, a szükséges tőkebevonás az I.r. Balázs László által kidolgozott, az 1991. évi XC. törvény tagi kölcsön nyúitását és a szövetkezeti üzletrész értékesítését érintő módosításain alapuló. a befektetők számára adóelőnyt garantáló konstrukciókkal valósult meg. 1996. évtől a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és jogutódainak a tőkebevonása kizárólag a szövetkezeti üzletrészek magas árfolyam-különbözetet nyújtó forgalmazására tevődött át. A tagi kölcsönök gyűjtését, valamint a szövetkezeti üzletrészek rendszeres forgalmazását I.r. Balázs László vádlott oly módon biztosította, hogy a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 1995. március 1. napján elfogadott alapszabályát a tagi jogviszony létesítésére és az üzletrésztőke képzésére vonatkozó részeiben, az elfogadott üzletpolitikai koncepciónak megfelelően. az igazgatósági tagok és a közgyűlés közreműködésével további szövetkezeti szabályzatokkal egészítette ki, illetőleg módosította azokat. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet által a megalapítását követően alkalmazott szerződések mintáit, a szövetkezeti Alapszabályt és a tagi- vagyoni viszonyokra vonatkozó szabályzatot az I. r. Balázs László vádlottal folytatott egyeztetések alapján VI. r. dr. Ábrók László vádlott dolgozta ki, aki ezáltal az 1995. évben a tőkebevonás biztosítását szolgáló és adóelőnyök érvényesítésére alapuló konstrukciók kidolgozásához és azok alkalmazásához segítséget nyújtott.

A szövetkezetekről szóló 1992. évi 1. törvény 43. § /1/ bekezdése szerint a szövetkezeti tagfelvételről az alapszabályban meghatározott szerv dönt, a felvételi kérelem benyújtását követő legközelebbi ülésén. A 43. § /3/ bekezdése szerint a tagsági jogviszony — eltérő megállapodás hiányában — a felvételről szóló határozat meghozatalának időpontjára visszamenő hatállyal jön létre akkor, amikor a tag a részjegy összegét vagy annak alapszabályban meghatározott hányadát a szövetkezetbe befizette. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 1995. március 1. napján elfogadott alapszabályának VII. fejezete az 1992. évi I. törvény 43. § /3/ bekezdésére figyelemmel a tagsági jogviszony keletkezését az igazgatóság tagfelvételről szóló döntésének időpontjára tette visszamenőleges hatállyal, azzal, hogy a tagsági jogviszony létesítése feltételeinek meghatározását a szövetkezeti igazgatóság hatáskörébe utalta. I. r. Balázs László vádlott előterjesztésére — melyet VI. r. dr. Ábrók László vádlott dolgozott ki - a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet igazgatósága, az 1995. március 17-én tartott ülésén elfogadott 2/1995. (III.17.) számú határozatában rögzítette, hogy a szövetkezeti tagsági jogviszony az 1992. évi I. törvény 43. § /3/ bekezdésének keretei között, az erről szóló nyilatkozat aláírásával jön létre, a szövetkezeti igazgatóság 43. § /1/ bekezdése alapján történő utólagos jóváhagyásával. A szövetkezeti igazgatóság 2/1995. (III.17.) számú határozatát a 74

Baumag Általános Befektetési Szövetkezet közgyűlése 1995. március 20-án, a 2/1995. (III.20.) számú határozattal — melynek előterjesztését ugyancsak VI. r. dr. Ábrók László dolgozta ki - szintén jóváhagyta, így 1995. március 20. napjától a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet Alapszabályának VII. 3. pontja a tagfelvételről történő döntést a szövetkezeti igazgatóság hatáskörébe utalta azzal, hogy a tagság a 2/1995. (III.17.) számú igazgatósági határozat alapján a belépési nyilatkozat aláírásához kötötten keletkezik. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet Alapszabálya XIII. fejezetének 1. pontja a szövetkezeti tagság létesítését legkevesebb 1000,- Ft, 1998. augusztus 19-ig legfeljebb 5.000.000.- Ft összegű részjegy-jegyzéshez kötötte, melyet legkésőbb a belépéstől számított egy éven belül kellett befizetni. Így I.r. Balázs László vádlott - II.r. Patonay Istvánné. VI.r. dr. Ábrók László. VII.r. Simormé Tóth Judit. VIII.r. Makadánné Gál Magdolna és IX.r. Somorjai Bertalan vádlottak közreműködésével -. a tagi jogviszony minimális összegű részjegy-jegyzéshez és a belépési nyilatkozat aláírásához kötött létesítésével biztosította a cégcsoport kiépítéséhez és a befektetésekhez felhasznált források bevonását. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet, megalakulását követően, 1995. március 2-i dátummal, az 1991. évi XC. törvény 37. § /8/ bekezdésében irt, az 1995. január 1. napjától hatályos szabályra figyelemmel a Kamaraerdei Tüzép Kft. által kibocsátott Baumag Építőanyag Vásárlói Clubkötvényeket a tulajdonosaiktól (összesen 275 db-ot) megvásárolta, és a szerződésekben arra vállalt kötelezettséget, hogy a kötvény névértéke után járó hozamot a korábbi kötvénytulajdonosoknak tagi kölcsönként fizeti vissza. I.r. Balázs László vádlott közreműködésével így az 1992. évi I. törvény 43. § /1/ bekezdésében írt szabállyal ellentétesen, adminisztratív úton keletkeztetett szövetkezeti tagságot a Baumag Általános Befektetési Szövetkezetben.

A későbbiekben a befektetők, a tagi kölcsön elfogadására és az üzletrészek eladására vonatkozó szerződések megkötéséhez kapcsolódóan, annak feltételeként, a szövetkezeti alapszabálynak megfelelően - 1.000,- Ft részjegy jegyzése mellett írhatták alá a szövetkezeti belépési nyilatkozatot és a befektetésre vonatkozó szerződéseket. A Baumag Általános Befektetési Szővetkezet igazgatósága pedig utóbb, az évente egy ízben tartott ülésein hozott határozataival hagyta jóvá az adott évre vonatkozó belépési nyilatkozatokat, valamint vezette az 1992. évi 1. törvény 44. §a alapján a szövetkezeti tagnyilvántartást is. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 1995. március 3. és 1995. december 29. között foglalkozott tagi kölcsönök nvújtásával. Az 1996. január 1. napjától hatályba lépett, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 65. § /1/ bekezdés ef.) pontjai alapján a szövetkezet részére nyújtott tagi kölcsön kamata a 65. § /4/ bekezdésre figyelemmel abban az esetben vont maga után 0 %-os adókulcsot, amennyiben a kamat a felszámítás időpontjában irányadó jegybanki alapkamatot legfeljebb 5 %-al haladta meg és 1995. december 31. napját követően létrejött ügyletek esetén a magánszemély hitelező jövedelme a kölcsönből, évente nem haladja meg a 10.000,- Ft-ot. 1996. január 1. napját követően a szövetkezet részére nyújtott tagi kölcsön kamata csak az 1992. évi II. törvény alapján, vagyonnevesítéssel létrejött szövetkezet, vagy abból csoportos kiválás útján létrejött más szövetkezet esetében esett 0 %-os kulcs alá, amennyiben a kamat a jegybanki alapkamatot szintén legfeljebb 5 %-kal haladta meg. 75

A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet üzletrész-forgalmazása - melyet I.r. Balázs László vádlott irányításával első ízben 1995. március 22. és 1995. május 15. között. majd a továbbiakban 1996. január 1. napjától folytatott - fiktív üzletrésztőkeképzésen alapult. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és jogutódai által kötött szerződések révén elért árfolyarnnyereséget a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 62. § /2/ bekezdése alapján 20 % forrásadó terhelte, melyet kifizetőként a szövetkezet vont le és fizetett be. A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 54. § /1/ bekezdése szerint a szövetkezet tagja az önkormányzati szabályzat, továbbá a közgyűlés határozatainak keretei között, a szövetkezet adózott eredményéből az 53. § /2/ bekezdése alapján részesedésre jogosító, s az 52. § /2/ bekezdése alapján a szövetkezeti tagság feltételéül szolgáló részjegy-jegyzésen felül más vagyoni hozzájárulást is teljesíthet, illetőleg a szövetkezet részére kamat ellenében kölcsönt nyújthat. Az 1992. évi I. törvény 55. § /1/ bekezdés a.) pontja szerint a szövetkezet a tőketartalékból és az eredménytartalékból a közgyűlés döntése szerint üzletrésztőkét képezhet, melyből tagjainak az alapszabály rendelkezései szerint üzletrészt juttathat, illetőleg a b.) pont szerint üzletrésztőkét növelhet, melynek összege az üzletrésztulajdonosok között az üzletrészek arányában kerül felosztásra, de az üzletrésztőke növelése esetén az alapszabály rendelkezései szerint az üzletrésszel nem rendelkező tag részére is juttatható üzletrész. Az 1992. évi 1. törvény 55. § /2/ bekezdése szerint az üzletrésztőkéből az üzletrésztulajdonosra eső részről a jogosult kérésére névre szóló értékpapírt kell kiállítani, az 56. § /1/ bekezdése szerint a szövetkezeti üzletrész átruházható, örökölhető, a szövetkezet adózott eredményéből évente részesedésre jogosít, valamint az üzletrész után kamat fizetése tilos.

Az 1992. évi I. törvény 68. §-a szerint a szövetkezet beszámolási és könyvviteli kötelezettségére a számvitelről szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 26. § /1/ bekezdése, valamint 2001. január 1-től a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 35. § /1/ bekezdése szerint a saját tőke részeként csak olyan tőkerészt szabad kimutatni, melyet a tulajdonos (alapító) bocsátott a vállalkozó rendelkezésére (tőketartalék), vagy amelyet a tulajdonos az adózott eredményből hagyott a vállalkozónál (eredménytartalék). Az 1991. évi XVIII. törvény 26. § /2/ bekezdése szerint a tőketartalék és az eredménytartalék a saját tőke része. Az 1991. évi XVIII. törvény 26. § /4/ bekezdés b.) pontja szerint 1996. december 31-ig tőketartalék: az alapítók által tőketartalékként véglegesen átadott összeg; az 1997. január 1-től 2000. december 31-ig hatályos szöveg szerint az alapítók által az alapításkor, illetve a tőkeemeléskor véglegesen tőketartalékként átadott eszközök, pénzeszközök értéke a tőketartalék növekedéseként mutatandó ki, az eszközmozgással vagy pénzmozgással egyidejűleg. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 36. § /1/ bekezdés b.) pontja szerint 76 2001. január 1 -től tőketartalék: a tulajdonosok által alapításkor vagy tőkeemeléskor tőketartalékként (a jegyzési érték és a névérték különbözeteként) véglegesen átadott vagyon vagy pénzeszköz. Az üzletrésztőke forrása az eredménytartalék vagy a tőketartalék, az üzletrésztőke az 1991. évi XVIII. törvény 1996. december 31-ig hatályos szabályai szerint, az I. számú melléklet 14. pontja alapján, külön nem nevesítve a szövetkezeti vagyon része, 1997. január 1. és 2000. december 31. között az 1991. évi XVIII. törvény 26. § /3/ bekezdése alapján a saját tőke elemét képező jegyzett tőke része volt. Az új szövetkezetekről szóló 2000. évi CXLI. törvény a jogintézményt megszüntetve, 2001. január 1. napjától megtiltotta a szövetkezeti üzletrész kibocsátását, így a 2000. évi CXLI. törvény 89. § /2/ bekezdés b.) pontja alapján a még forgalomban lévő üzletrészek bevonásával, az üzletrésztőkéből, a szövetkezet tagjait külön megillető vagyon nevesítésével, az üzletrésztőkét a részjegytőke részeként kellett kimutatni. A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 55. § /1/ bekezdés a-b.) pontja az üzletrésztőke képzését és növelését a közgyűlés döntéséhez köti, a tőketartalék és az eredménytartalék terhére a jegyzett tőke növekedését az 1991. évi XVIII. törvény 26. § /5/ bekezdés b.) pontja és /7/ bekezdés b.) pontja alapján a tőke és az eredménytartalék csökkentéseként kell kimutatni. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 1995. március 1-én elfogadott alapszabálya a XIII. fejezet 3. pontjában az 1992. évi I. törvény rendelkezéseivel összhangban rendelkezett az üzletrésztőke képzéséről, azzal, hogy az üzletrésztőke képzésének forrásaként az 1992. évi I. törvény 54. § /1/ bekezdésben írt szabályt is megjelölte, ami annyiban helytálló, amennyiben a teljesített vagyoni hozzájárulás az 1991. évi XVIII. törvény 26. § /4/ bekezdés b.) pontban írt feltételeknek megfelel, vagyis vagyonelemként végleges jelleggel juttatják a szövetkezet részére. I.r. Balázs László előterjesztésére a szövetkezet igazgatósága a 1995. március 17-én kelt 2/1995. (III.17.) számú határozatában áz üzletrésztőke-képzés forrásaként az 1992 évi. I. törvény 54. § /1/ bekezdésben írt vagyoni hozzájárulást szintén megjelölte, amit a szövetkezeti közgyűlés a 2/1995. (III.20.) számú határozatával jóváhagyott.

A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 1995. március 20-án kelt, a tagsági és a szövetkezeti vagyoni viszonyokra vonatkozó szabályzatának 6. pontja az 1992. évi I. törvény 54. §-ára utalva, az egyéb vagyoni hozzájárulásként befizetett összegekből közvetlenül lehetővé tette üzletrész juttatását, melynek megfelelően a szövetkezet alapszabályának XIII. fejezet 3. pontját azonban csak a szövetkezet 1998. augusztus 19-án tartott közgyűlésén módosították azzal, hogy a szövetkezet közgyűlése a közgyűlés napján meglévő saját tőke mértékéig is képezhet vagy növelheti az üzletrésztőkét. Ebben az esetben a tag a megvásárolt üzletrész névértékének megfelelő összeget egyidejűleg köteles befizetni, a megvásárolható üzletrészek számának korlátozása nélkül. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezetnél 1995. március 22. és 1995. május 15. között, majd 1996. január 1 -től 1.000.- Ft részjegy jegyzése. valamint a belépési nyilatkozat aláírása mellett két szerződést kötöttek a befektetőkkel. Az egyik szerződésben a befektető a Baumag Általános Befektetési Szövetkezettől vagy jogutódjától szövetkezeti üzletrészt vásárolt, a másik szerződésben pedig a szövetkezet vállalt kötelezettséget az üzletrész 77

árfolyamnyereséggel növelt értékben történő visszavásárlására. 1995. március 22. és 1995. május 15. közöt a visszavásárlásra a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet javára az eredeti ár 85 %-át tartalmazó vételi jogot alapító opciós szerződés formájában a Baumag Holding Rt. vállalt kötelezettséget, figyelemmel arra, hogy az 1991. évi XC törvény 38/A § /1/ bekezdésének k.) pontja a szövetkezettől vásárolt üzletrész után járó 30 % összegű jövedelemadó-adókedvezményt a befektető részére az üzletrész el nem idegenítéséhez kötötte. A befektető ily módon a szövetkezettől, illetőleg az adó-visszaigénylés folytán a központi költségvetésből összesen az eredeti befektetése 115 %-ához jutott. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és jogutódai I.r Balázs László irányításával a befektetők üzletrész vásárlásként megjelenő, de valójában- kölcsön nyújtása révén hozam szerzését célzó befizetéseit az 1992. évi I. törvény 54. § /1/ bekezdésén alapuló egyéb vagyoni hozzájárulásként a tőketartalékba könyvelték le, majd onnan az üzletrésztőke-számlára vezették át, s a pénzeszközökből üzletrésztőkét képeztek, úgy hogy az ügyfél által megvásárolt üzletrészeket a javára jóváírták. Az 1991. évi XVIII. törvény, valamint az 1992. évi I. törvény szabályai alapján üzletrésztöke csak adózott eredményből, illetőleg a tulajdonosok vagy alapítók által alapításkor és/vagy tőkeemeléskor végleges jelleggel a szövetkezet rendelkezésre bocsátott vagyonból volt képezhető. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet az 1995. évben 70.000,- Ft jegyzett tőkével alakult meg, az I.r. Balázs László irányításával kiépített cégcsoportba befektetett vagyont hozam fizetésére alapuló betétszerződésekkel gyűjtötték össze, majd vonták be folyamatosan a cégcsoport felépítésébe és működésébe, így a szövetkezet üzletrésztőke képzésének forrásaként szolgáló vagyonnal a működése során soha nem rendelkezett. A befektetők befizetései a tőketartalék 1991. évi XVIII. törvény 26. § /4/ bekezdés b.) pontban írt feltételeinek nem feleltek meg, mivel a befizetett pénzeszközöket a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és jogutódai számára nem végleges jelleggel tőkeemelésként, hanem kamat fizetésének reményében engedték át. Valós eredménytartalék vagy tőketartalék, mint vagyonfedezet hiányában a befektetők az üzletrészt előbb vásárolták meg, mint ahogyan az létrejött volna. A Baumag Általános

Befektetési Szövetkezetbe és jogutódaiba befektetett vagyonra vonatkozó üzletrésztőke-képzésről a szövetkezet közgyűlése sosem hozott döntést, így I.r. Balázs László vádlott közreműködésével a szövetkezet működése során üzletrésztőkeként, saját tőke részét nem képező, hozamfizetési kötelezettséggel terhelt vagyonelemeket tartottak nyilván. A kölcsöncélú befektetéseket a szövetkezet könyvelésében a saját tőke részeként jelenítették meg, majd a visszavásárolt üzletrészek állományát is folyamatosan üzletrésztőkeként mutatták ki, így a vagyonfedezettel nem rendelkező fiktív üzletrészek nyilvántartásával a szövetkezet működését kísérő állandó tőkehiányt fedték el. Szabályos üzletrésztőke-képzés esetén a szövetkezeti működés során tőketartalék vagy eredménytartalék formájában felhalmozott vagyon terhére történő üzletrésztőkeképzés és értékesítés az értékesített üzletrészek könyvelésből történő kivezetésével, az 1991. évi XVIII. törvény 26. § /5/ bekezdés b.) pontja és /7/ bekezdés b.) pontja alapján, a tőketartalék és az eredménytartalék csökkenésével járt volna együtt, azonban a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és jogutódai, működésük során, az értékesített fiktív üzletrész-állomány és ezzel együtt a szövetkezeti adósság 78

növekedésével a saját tőke fokozatos növekedését mutatták ki. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet I.r. Balázs László vádlott irányításával 1995. május 15. napjával felhagyott az 1995. március 22-től folytatott fiktív üzletrésztőke-képzéssel és forgalmazással, mivel a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 38/A. § /1/ bekezdés k.) pontjában írt, a szövetkezeti üzletrész megvásárlásához kötött személyi jövedelemadó-kedvezményt, a törvény 1995. május 15. napján történt módosításával, csak az 1992. évi II. törvény alapján, 1992. december 31. előtti átalakulással vagy az ilyen szövetkezetből csoportos kiválással létrejött szövetkezetek üzletrészeinek megvásárlásához kötötte. Erre figyelemmel a szövetkezet, 1995. május 16. és 1995. december 31. között 30 %-ot meghaladó kamatígérvényeivel tagi kölcsön gyűjtésével foglalkozott. majd a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény hatályba lépésével, 1996. január 1- től 2000. december 31 -ig ismételten fiktív üzletrész-képzésre alapozott üzletrészforgalmazást végzett, melynél az üzletrész szövetkezet általi visszavásárlásával keletkező árfolyamnyereséget forrásadó fizetési kötelezettség terhelte. A szövetkezet az üzletrészekről értékpapírt nem állított ki. A befektető akkor, amikor a második szerződésben foglalt határidő eltelt, a szövetkezet irodáiban megjelenve vagy valóban eladta az üzletrészt, és megkapta a magasabb vételárat, vagy — és ez volt a jellemző — új adásvételi szerződést kötött, ahol egy későbbi időpont és az aktuális vételár újabb hozammal növelt összege szerepelt. I.r Balázs László vádlott üzletpolitikai elképzeléseinek megfelelően a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 1995. évtől kezdődően, a tömegtájékoztatási eszközökön keresztül folytatott intenzív reklámkampánya révén, a befektetők számának növelésével, folyamatos tőkebeáramlást biztosított oly módon, hogy l.r. Balázs László a jegybanki alapkamat változását követve, a szövetkezetbe történő tőkebevonás esetére, már rövid futamidőre is a kereskedelmi bankok által ígért kamatokat állandóan meghaladó hozamokat helyezett kilátásba. Bár a szövetkezet hirdetményeiben következetesen hozamnak hívták a tőkén felül a befektetőknek járó összeget, az előre meghatározott volt, és nem függött a szövetkezet eredményétől, így kamatnak tekinthető.

A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet nem rendelkezett a betétgyűjtési tevékenység folytatásához megfelelő tőkeerővel, a folyamatos tőkebevonás az I.r. Balázs László vádlott - szövetkezeti közgyűlés és igazgatóság által elfogadott koncepciójának megfelelően, a cégcsoport kiépítését és működtetését célozta. A piacinál magasabb hozamok révén történő tartós vagyonbeáramlás azonban, a cégcsoportba történő befektetés hosszú távú megtérülésének eshetősége miatt, állandósult tőkebevonási kényszert vont maga után. A befolyó pénzeszközök egy részének a cégcsoportba történő bevonása miatt a korábban kötött befektetői szerződésekben ígért tőkét és annak hozamait csak a folyamatosan bevont újabb befektetői tőkéből tudták rövid távon kielégíteni, mivel az I.r. Balázs László vádlott által folyamatosan kiépített cégcsoport nyereségessége csak hosszú távon merülhetett fel. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet a befektetők felé vállalt hozamfizetési kötelezettségből adódóan így egyre növekvő adósságot halmozott fel, ugyanakkor a cégcsoport, I.r. Balázs László erre vonatkozó koncepciójával ellentétben, 2003-ig nem tudott akkora nyereséget kitermelni, ami a befektetői követelések kielégítésének fedezetét képezhette volna. A cégcsoport 1995. és 2003. között összességében veszteségesen működött, az ez idő alatt felhalmozott veszteség 3.889.119.000,- Ft-ot tett ki. 79

A cégcsoport működésének fenntartása és a befektetői vagyoni igények kielégítése így a befolyó vagyonnak a folyamatos vagyonkiáramlást meghaladó mértékén alapult. A tőkeáramlás irányát I.r. Balázs László vádlott, a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet 2003. év végi fizetésképtelenségének bekövetkezéséig, fokozott reklámtevékenységgel és a hozamok banki hozamoknál magasabb szinten történő tartásával sikeresen meg tudta őrizni azzal, hogy a fizetésképtelenséget a tőkeáramlási irány megváltozása idézte elő a szövetkezetnél tartósan fennálló tőkehiányból fakadó tartalékok hiányával párosulva. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet, majd a 2000. évtől jogutódai, a befektetőktől összegyűjtött vagyont, a Baumag Holding Rt-n keresztül vonták be a Baumag cégcsoportba, a cégtől történő kötvényvásárlás, vagy a cégen keresztül az irányítása alatt álló leányvállalatokban történő tőkeemelés révén. Ehhez a pénzügyi eszközöket a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és jogutódai, a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet, valamint a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet biztosította. A Baumag Holding Rt. leányvállalataiban történő tőkeemelés sok esetben azonban nem járt együtt tényleges vagyonbevonással; a jegyzett tőke fiktív emelése, mely különböző módszerekkel, így színlelt jogcímekre alapozott számlák közti pénzpörgetésekkel vagy utalásokkal valósult meg, azt a célt szolgálta, hogy a feltőkésítés látszatával jól működő cégek képét mutassák. I.r. Balázs László vádlottnak a cégcsoport működéséből fakadó vagyonszükségletet, valamint a hitelezői igények kielégítését egyaránt biztosítania kellett, igy az ezekre vonatkozó igények kielégítésére a pénzforgalmat a cégcsoport leányvállalatainak értékpapírjaira vagy szövetkezeti üzletrészeire alapozott adásvételi ügyletekkel biztosította. Ezen értékpapírok és szövetkezeti üzletrészek a cégcsoporton belül fizetőeszközként működtek, noha a sorozatos fiktív tőkeemelések és a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet által I.r. Balázs László irányításával 2000. december 31 -ig folytatott fiktív üzletrésztőke-képzés miatt, a vagyonelemek mögött nem állt a névértéküknek megfelelő vagyon.

Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet és a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet között 2000. december 27-én létrejött szindikátusi szerződés lebonyolítása során keletkezett többszörösen fiktív Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet-béli üzletrészek a 2001. évtől váltak általánosan alkalmazott fizetőeszközzé. I.r. Balázs László vádlott szövetkezeti elnökként rendszeresen nyomon követte a napi pénzforgalmat, erről az ország egész területén telephelyként működő, és a befektetőktől történő tőkegyűjtést végző irodahálózat szervezeti egységei elektronikus úton, napi rendszerességgel jelentést tettek részére. Az irodahálózat egységeinél felgyülemlett vagyont változó, I.r. Balázs László által meghatározott egyes irodák esetében eltérő - értékhatár feletti részben pénzszállító cég közreműködésével naponta elszállították a szövetkezet központi értéktárába. A vagyon felett I.r. Balázs László rendelkezett. A szintén az I.r. Balázs László vádlott által meghatározott (500.000,-, Ft) értékhatár feletti pénzkivételekre vonatkozó igényt a befektetőknek a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és jogutódai irodájánál 3 nappal korábban be kellett jelenteniük, ezek teljesítéséhez, szükség esetén, I.r. Balázs László — a szövetkezeti vagyonelemek 80

meghatározott leányvállalatnak történő eladása révén - pénzeszközöket csoportosított át, és ugyanígy vagyonelem vagy értékpapír megvásárlásával biztosította a cégcsoport valamely tagjánál felmerülő pénzigényt. I.r. Balázs László vádlott a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és jogutódai elnökeként 1995. évtől a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 40.§ /1/ bekezdésben írt, a szövetkezeti közgyűlés 2/1995 (III.20.) számú és a szövetkezeti igazgatóság 1/1995 (III/31.) számú határozatával adott felhatalmazáson alapuló vagyonkezelési kötelezettségét szegte meg. A szövetkezet működését a bankinál állandóan magasabb hozamokra alapozott, hatóságilag nem engedélyezett tiltott betétgyűjtésre használta fel, melyet a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és jogutódai 1997. január 1-ig az 1991. évi LXIX. törvény (Pit.) 21. § /1/ bekezdése alapján a szavatoló tőkére előírt, majd 1997. január 1-től a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokrói szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) által a jegyzett-tőkére és tartaléktőkére előírt követelmények teljesítése nélkül, 70.000,- Ft jegyzett tőkével, a tőkehiányból fakadóan a kockázatokra fedezetet nyújtó vagyoni tartalékok hiányában végzett oly módon, hogy az üzletrészekkel nem fedett befolyó vagyonra többszörösen vállalt kötelezettséget. A befolyó vagyonból I.r. Balázs László a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet működését tartotta fenn, a befektetők tőke és hozam iránti igényét elégítette ki, valamint a vagyon fennmaradó részét a cégcsoport kiépítésére és működésének fenntartására fordította. I. r. Balázs László vádlott vagyonkezelési kötelességszegésként a Baumag cégcsoport finanszírozását úgy helyezte kizárólagos jelleggel a rövid távú, ideiglenes források kizárólagos bevonására, hogy eközben az idegen források kezelésével kapcsolatos szakmai szabályok érvényesítését nem biztosította, mellyel a megengedett kockázatvállalás elfogadható mértékét már a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet működésének az 1995. évben minimális összegű saját tőke fedezete mellett és jelentős összegű kötvényadósságok átvállalásával történt megkezdése során túllépte.

I.r. Balázs László vádlott ezzel összefüggésben nem tervezte meg a rövid távú idegen források felhasználásával történő eszközfinanszírozást, annak fenntartását és kockázatkezelését sem, így a fejlesztések és a források lejáratának az egyeztetését nem biztosította, hiszen hosszú távú fejlesztésekre kizárólag rövid távú forrásokat használt fel. I.r. Balázs László vádlott az idegen források felhasználásával kapcsolatban nem biztosította finanszírozási terv elkészítését sem a felhasználás tervezésére, elemzésére és ellenőrzésére, így nem mérte fel a cégcsoport finanszírozásának a forrásigényét, s nem biztosította a kizárólagosan rövid távú forrásokra történő támaszkodás révén azt sem, hogy arra előre tervezetten bevont és a finanszírozási szükségletekhez igazodó források álljanak rendelkezésre, így a cégcsoport finanszírozására bevont források visszafizetését is ugyanazon eredettel bíró új források bevonásával finanszírozta. I.r. Balázs László vádlott finanszírozási terv hiányában a forráshatékonyság felhasználását sem vizsgálta felül, mivel a források megtérülésére vonatkozó számításokat nem készített, így a forrásköltségek változását sem követte nyomon. I. r. Balázs László vádlott vagyonkezelési kötelességét megszegve a források bevonásának szabályozására a futamidő módosítását és a reklámtevékenység intenzitásának a 81

befolyásolását használta fel, azonban ezáltal nem biztosította megfelelően a tőkebefektetéssel járó kockázatok felmérését és kezelését sem, melyeket így már a tőkebefektetési portfóliószerkezet alapításkori meghatározásakor elmulasztott. I.r. Balázs László vádlott a hosszú távú eszközöket a cégcsoport működésének a kezdetétől fogva fennálló tőkehiánnyal párosulva 1996. októberétől már kizárólag 1-12 hónapra szóló rövid távú forrásokból finanszírozta, ami folyamatos forrásigényt generált a hozamok és a működési költségek finanszírozására is. Így a rövid távú forrásokra történő kizárólagos támaszkodás nyomán a cégcsoport finanszírozása befektetői döntés függvényévé vált, ami jelentősen megnövelte a likviditási kockázatokat és a költségkockázatokat, hiszen a befektetők fix hozamelvárásától, illetőleg a forráskivonással vagy hosszabbításától való döntésétől, mint külső körülménytől függően a projektköltségek költségnövekedési és finanszírozási kockázata is megnőtt. Az I. r. Balázs László vádlott által a rövid távú források bevonásának biztosítása végett vállalt magas hozamígéret megnövelte a piaci versenyből a Baumag szövetkezetekre háruló forráskockázatot, vagyis a jelentős mértékű piaci szerepvállalás megnövelte más piaci szereplők fellépésének és a cégcsoport kiszorításának a kockázatát. I. r. Balázs László vádlott irányításával a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet a vádlott tőkebefektetési kockázatfelmérésének és a kezelésének az elmulasztásával okozati összefüggésben egyben olyan befektetési portfóliót hozott létre, amely jelentős eszközoldali kockázatokat is magába rejtett. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet I.r. Balázs László vádlott irányításával az alapításkori portfóliószerkezetét a tüzelő- és építőanyag- kereskedelemre alapozta, ami az ágazati tevékenységként a cégcsoporton belül 1995-2000. között veszteséges volt. I. r. Balázs László vádlott a cégcsoport gazdálkodó tevékenységében a jóval nagyobb hozamkilátást biztosító, de egyben kockázatosabb ingatlanforgalmazásra és az építőipari tevékenységre a hangsúlyt csak 2000-től helyezte át, amikor a piaci szerkezet átalakulásával a korábbiakhoz képest az itt elérhető nyereség már jelentősen csökkent. I.r. Balázs László vádlott irányításával így cégcsoport 2000-től a leányvállalatokon keresztül a

befektetési tevékenységét olyan piaci területekre összpontosította, ahol a sok piaci szereplő jelenléte a piacra való belépés költségei mellett a befektetések révén elérhető hozam nagyságát is csökkentette, ami 2000-től a cégcsoport működésével járó kockázatokat még fokozottabban megnövelte. I.r. Balázs László vádlott a vagyonkezelési kötelezettségét megszegve, a fenti mulasztások révén a megengedett kockázatvállalás kereteit jelentős mértékben túllépte, így az idegen források kezelésének és az idegen források felhasználásával kapcsolatos tőkebefektetési kockázatok megfelelő kezelésének az elmulasztásával okozati összefüggésben a Baumag cégcsoport 1995-1998. között egyre csökkenő nyereséggel, majd 1999-től veszteségessé válással működött tovább.

Befektetési kockázatkezelés hiányában a cégcsoport romló eredményessége már nem biztosította a megfelelő portfólió diverzifikációt sem, illetőleg a működés cégcsoport szintű veszteségessé válása tőkebevonási kényszert idézett elő, mely meghatározta a fizetendő hozam megállapításának a mértékét, így a 2000. évtől kezdve a jegybanki alapkamat és a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet által tett hozamígéret közötti felár is megnőtt. 82

A megfelelő forrás- és kockázatkezelés nélkül a cégcsoport eszközfinanszírozására teljesített ráfordítások nyomán előállt vagyoni hátrány a szindikátusi szerződés lebonyolítása révén 2000. december 27-én akként véglegesedett, hogy a cégcsoport működésének a megváltozott jogszabályi környezethez igazított továbbműködtetése révén a Baumag szövetkezetek fizetésképtelensége elháríthatatlanná vált. Ezen időponttól kezdve nem volt reális lehetőség arra, hogy a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet a cégcsoport finanszírozására teljesített, vagyoni hátrányként felmerülő ráfordításokból fakadóan a befektetők felé vállalt kötelezettségekért helytálljon. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és jogutódai I.r. Balázs László vádlott irányításával, 1995. évtől közvetlenül végezték a tagi kölcsön visszafizetését vagy üzletrészek visszavásárlását, illetőleg a begyűjtött pénzeszközökből közvetlenül tartották fenn a saját működésüket. A fennmaradó vagyont a cégcsoport tőkeszükségleteinek vagy a befektetők tőkeigényeinek kielégítésére a vagyonkezelői kötelességszegés keretében I.r. Balázs László időleges vagy végleges jelleggel, a hitelezők követeléseire vonatkozó vagyonfedezet elvonásával a Baumag Holding Rt-nek engedte át, a cégcsoportba történő végleges jellegű vagyonbevonás révén, melyet a cégcsoport a működésére és veszteségeinek a fedezésére használt fel. I.r. Balázs László vádlott a Baumag Általános Befektetési Szövetkezetnek, illetőleg a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezetnek az alábbi esetekben okozott vagyoni hátrányt: 1./ 1995. év során a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet működését, a tagi kölcsönök bevonására, valamint az üzletrész-forgalmazás során befolyt vagyon felhasználására alapozta. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet az 1995. március 2-i dátumozású adásvételi szerződésekkel megvásárolta a Kamaraerdei Tüzép Holding Kft. által 102.580.000,- Ft értékben kibocsátott Baumag Építőanyag Vásárlói

Clubkötvényeket, átvállalva ezzel a kötvények után ígért tőke, valamint a kamat tagi kölcsönként történő visszafizetését. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet az 1995. március 3. és 1995. december 29. között végzett tagi kölcsön gyűjtésből 571.762.496,- Ft vagyont, míg az 1995. március 22. és 1995. május 15. között végzett üzletrész-forgalmazásból további 307.635.000,- Ft könyv szerinti forrást vont be. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet működése során, I.r. Balázs László irányításával,1995. évben a tagi kölcsönök tőkéjére, valamint a Clubkötvények utáni kifizetésekre összesen 164.760.270 Ft-ot fordított. Az 1995. március 22. és 1995. május 15. között végzett üzletrész-forgalmazás I.r. Balázs László vádlott által kialakított konstrukciója szerint - a már ismertetett módon és célból - a Baumag Holding Rt. vállalt opciós szerződéssel kötelezettséget az üzletrészek 85 %-os árfolyamon történő visszavásárlására azzal, hogy az üzletrész megvásárlásáról igazolást állítottak ki, melyet a befektető az adóhatóságnál felhasználva - az 1991. évi XC. törvény 38/A § /1/ bekezdés k.) pontjában írt adókedvezmény igénybe vétele révén - az üzletrész 83

forgalmi értékének 30%-át az adóösszegből levonhatta. A befektető által befizetett összeg szerződésben vállalt hányadát I.r. Balázs László vádlott a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet elnökeként a Baumag Holding Rt-nek utalta át, mely azt a befektetőnek jellemzően még aznap visszafizette. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet elnökeként I.r. Balázs László a vételár 90%- aként 277.920.050,- Ft-ot utalt át a Baumag Holding Rt. részére, a befektetőkkel történő elszámolás céljából. Az átutalt tétel könyvelési rendezésére a Baumag Holding Rt, a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet felé Holding Coop kötvényt bocsátott ki, az átutalt pénzösszeget a szövetkezet könyvelésében ennek ellenértékeként könyvelték le. I.r. Balázs László vádlott - az igazgatóság 1/1995. (III.31.) számú határozatának megfelelően —‚ a befolyt vagyonból rendszeresen vásárolt kötvényeket a Kamaraerdei Tüzép Kft-től és a Baumag Holding Rt-től. I.r. Balázs László a szövetkezeti bevételeket átengedve 159.000.000,- Ft-ért vásárolt Kamerdi kötvényt a Kamaraerdei Tüzép Kft-től, mely azonban nem jelentett végleges vagyonbevonást, mivel a kötvényeket az 19961997. év folyamán a Kamaraerdei Tüzép Kft. visszavásárolta a Baumag Általános Befektetési Szövetkezettől. I.r. Balázs László vádlott az 1995. év folyamán a Baumag Holding Rt-től folyamatosan átvett Holding I-II kötvény fejében 227.000.000.- Ft vagyont engedett át, mely tőkeemelésként jelent meg, mivel a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 1997. év elején a kötvényeket visszaapportálta a Baumag Holding Rt-be, ami a Baumag Holding Rt. kötvénytartozásainak az elengedését jelentette. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet I.r. Balázs László vádlott az 1995. november 15- én létrejött Király Lízing Kft. alapításkori törzstőkéjébe tagként 6.000.000.- Ft-ot vitt be, melynek fejében a cég vagyonából 15 %-os részesedést szerzett.

A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 1995. év folyamán 849.682.546,- Ft-ot vont be a tagi kölcsönökből és üzletrész-eladásokból, a bevont összegből I.r. Balázs László 234.000.000.- Ft-ot a cégcsoport működtetésére fordított. 2./ 1996. év folyamán a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet már kizárólagosan az üzletrészek forgalmazására alapozta a működését, illetőleg az 1995. évben begyűjtött tagi kölcsönöket és kamatait fizette vissza, mely jelentős forrásszűkítéssel járt együtt. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet I.r. Balázs László vádlott irányításával az üzletrészek eladásából származó tőke és hozam iránti hitelezői igényeket más cégek bevonása nélkül, közvetlenül elégítette ki, a forrásokból fennmaradó részt a működési költségeken felüli részben az év folyamán folyamatosan bonyolított ismételt kötvényvásárlással a Baumag Holding Rt-nek engedte át, illetőleg közvetlenül vagy a Baumag Holding Rt. közreműködésével tőkeemelésre fordította. I.r. Balázs László a cégcsoport kiépülésének szakaszában, a források szűkösségét észlelve jelentősebb összegeket fordított állampapírok vásárlására is. 84

A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 1996. év folyamán az üzletrészek forgalmazásából összésen 4.514.239.355,- Ft bevételt ért el, melyből 3.025.627.576,Ft-ot fordított üzletrészek visszavásárlására, a fennmaradó részből az 1995. év folyamán gyűjtött tagi kölcsönők utáni tőke visszafizetésére további 142.031.000,- Ft-ot használt fel. I.r. Balázs László állampapírok vásárlására az 1996. évben 169.296.451,Ft-ot fordított. I.r. Balázs László vádlott az év folyamán, az üzletrész-forgalmazásból származó bevételekből Holding I-II. kötvények fejében 870.000.000.- Ft-ot adott át a Baumag Holding Rt-nek, amely pénzátadás - a kötvények későbbi visszaapportálásával szintén tőkeemelésként valósult meg. I.r. Balázs László az év folyamán 211.000.000,Ft-ért vásárolt Kamerdi kötvényeket a Kamaraerdei Tüzép Kft-től, azonban az addig az 1995-1996. év során - megvásárolt kötvényékből a Kamaraerdei Tüzép Kft. is vásárolt vissza kötvényeket 291.000.000,- Ft értékben, forrást juttatva ezzel a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet részére. 1996. december 30-án a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet további 34.000.000.- Ft tőkeemelést hajtott végre a Király Lízing Kft-ben, melyet a cég részére I.r. Balázs László 1997. március 7-én utaltatott át, így a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet részesedése a Király Lízing Kft. törzstőkéjéből 47,06 %-ra nőtt. A Baumag Holding Rt. 1996. november 16-án és 1996. november 18-án, a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet által juttatott pénzeszközökből 80.000.000- Ft tőkeemelést hajtott végre a Kamaraerdei Tüzép Kft-ben, a tőkeemelés összegéből a Baumag Holding Rt-től 1996. november 13-án 60.000.000,- Ft, míg 1996. december 9én 20.000.000,- Ft folyt be a Kamaraerdei Tüzép Kft. számlájára. A Kamaraerdei Tüzép Kft-ben történt tőkeemelés a cég telephelyeire alapozott építőanyag-kereskedelmi céghálózat kiépítését szolgálta, így a tőkeemelés alapján a Kamaraerdei Tüzép Kft. összesen 14 cégben, az 1997. január 6-án alapított AAA+2040 Kft-ben 19.500.000,- Ft, az 1997. november 1-én alapított Baumag Hotels Kft-ben, Baumag Ingatlan Kft-ben, a Kamaraerdei Tüzép Rákospalota Kft-ben, a Kamaraerdei Tüzép Budakalász Kft-ben, a Kamaraerdei Tüzép Érd Kft-ben, a Kamaraerdei Tüzép Élfa Kft-ben, a Kamaraerdei Tüzép Gatter Kft-ben, a Kamaraerdei Tüzép Építőanyag Áruház Kft-ben, a

Kamaraerdei Tüzép Fakereskedő Kft-ben, a Kamaraerdei Tüzép Szaniter Áruház Kftben, valamint a Kamaraerdei Tüzép Győr Kft-ben 2.730.000,- Ft, az 1997. november 15-én alapított Baumag Kamaraerdei Tüzép Holding Kft-ben 2.730.000,- Ft, míg a Bauming Kft-ben 270.000,- Ft vagyoni részesedést szerzett. I.r. Balázs László így a Baumag Általános Befektetetői Szövetkezetben, a Baumag Holding Rt-ben és a Kamaraerdei Tüzép Kft-n keresztül végrehajtott tőkeemelés révén, az 1996-1997. évben 52.530.000,- Ft-ot fordított céghálózat felépítésére. A tőkeemelés eredményeként a Baumag Holding Rt. a Kamaraerdei Tüzép Kft. 98,76 %-os tulajdonosává vált, így a Kamaraerdei Tüzép Kft-n mint alholdingon keresztül az építőanyag-kereskedelemmel foglalkozó céghálózatban szereplő cégek többsége felett is közvetlen irányítást biztosító befolyással szerzett. A Baumag Holding Rt. 1996. október 1-én 900.000 Ft-os, 90 %-os tulajdonosi részesedést szerzett az 1.000.000,- Ft törzstőkével megalakult Kastélyhotel Sasvár Kftben, azonban az 85

alapításban való közreműködés tényleges vagyonmozgással nem járt együtt. I.r. Balázs László vádlott 1996. év folyamán; a befektetőktől befolyó vagyonból a folyamatos jellegű kötvényvásárlásokon és az év végén a Király Lizing Kft-ben végrehajtott tőkeemelésen keresztül 984.000.000.- Ft-ot fordított a cégcsoport működtetésére. 3./ 1997. év folyamán a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 9.438.385.043,- Ft bevételre tett szert a szövetkezeti üzletrészek forgalmazásából, míg 7.684.745.059,Ft-ot fordított az üzletrészek visszavásárlására. A korábbiakban kötött üzletrészforgalmazási szerződésekben az üzletrészek visszavásárlására több esetben a Baumag Holding Rt. vállalt kötelezettségét, így a szerződéseket az év folyamán részben a Baumag Holding Rt. teljesítette a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet által erre a célra átengedett eszközökből. A Baumag Holding Rt. 1997. év folyamán 2.479.462.363,- Ft forgalmi értékben, míg a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 5.205.282.696,- Ft forgalmi értékben vásárolt vissza szövetkezeti üzletrészeket. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet I.r. Balázs László vádlott közreműködésével 1997. év végéig, a befektetők által bevont vagyonból, 8.060.000,- Ft-ot használt fel az 1995. év folyamán gyűjtött tagi kölcsönök tőkéjének visszafizetésére. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet az 1995. évben Clubkötvény címén átforgatott, illetőleg tagi kölcsönként beszedett összesen 674.402.496,- Ft vagyonból, 1995-1997. év során 314.851.720,- Ft értékben tett eleget a Clubkötvények mellett a tagi kölcsönökből származó tőke visszafizetésére vonatkozó kötelezettségeinek azzal, hogy a szövetkezettel szemben 60.000,- Ft hitelezői tőkeigényt nem érvényesítettek. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 1996-1997. év során a befektetők beleegyezésével összesen 358.482.001,- Ft-ot konvertált át tagi kölcsön tőkéjéből üzletrésszé. A tagi kölcsönök után a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet összesen 260.837.227,- Ft kamatfizetési kötelezettséget vállalt, melyet az 1995-1997. évben a szövetkezet összesen 17.610.033,- Ft értékben teljesített. A fennmaradó

243.227.194,- Ft kamatkövetelést az átkonvertált üzletrészek értékébe számították be, így 1996-1997. év folyamán, tagi kölcsön és kamata címén csak abban az esetben teljesítettek kifizetést a befektetők felé, amennyiben az üzletrésszé történő átváltoztatáshoz nem járultak hozzá. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 1997. január 2-án 450.000.000,- Ft készpénzzel és 1.350.000.000,- Ft apporttal tőkeemelést hajtott végre a Baumag Holding Rt-ben. I.r. Balázs László vádlott a tőkeemelés keretében a Pest Megyei Cégbíróság felé bejelentett 450.000.000,- Ft pénzeszközön túl további 219.500.000,- Ft készpénzvagyont is juttatott a Baumag Holding Rt. részére, melynek fedezetét a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet állampapír-vásárlásokból származó nyeresége képezte. Az apport keretében I.r. Balázs László vádlott a Baumag Holding Rt-től 1995-1996. év folyamán átvett Holding Coop és Holding I - II. kötvényeket apportálta vissza az Rt-be, melyet a Pest Megyei Cégbiróság felé tárgyi apportként mutattak ki. A Holding Coop és Holding I-II kötvények visszaapportálása 86

valójában a kötvénykibocsátáson alapuló, számvitelileg kimutatott követelések elengedésén keresztül a cégcsoport feltőkésítését szolgálta. A kötvények visszaapportálása a Baumag Holding Rt. alaptőkéjének növekedésével nem járt együtt, így a Pest Megyei Cégbíróság 1997. január 2. napjával fiktív alaptőke-emelés következtében jegyezte be a cégnyilvántartásba a Baumag Holding Rt. alaptőkéjének 1.800.000.000,- Ft összegű növekedését. A Kamaraerdei Tüzép Kft 1997. év folyamán további 79.000.000,- Ft összegű Kamerdi kötvényt vásárolt vissza Baumag Általános Befektetési Szövetkezettől, így a kötvényügyletből kifolyólag a Kft. felé további követelés már nem állt fenn. I.r. Balázs László vádlott közreműködésével a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 1997. december 17-én a Kamaraerdei Tüzép Kft-ben további 193.000.000.- Ft összegű tőkeemelést hajtott végre, melyet a Kft. számlájára kettő részletben, 1997. december 16-án és 1997. december 18-án fizettek be. A tőkeemelés felhasználásával Kamaraerdei Tüzép Kft. és a Baumag Holding Rt., 1998. év elején, a cégcsoporton belüli, építési-ingatlanforgalmazási szaktevékenységet folytató alcsoport cégeinek megalakításában működött közre, úgy hogy a cégekben a Baumag Holding Rt. gyakorolta a közvetlen irányítást biztosító befolyást. A Baumag Holding Rt. 1997. június 18., 1997. október 15. és 1997. december 7. napján a 645.000.000,- Ft tőkeemelést hajtott végre Kamaraerdei Tüzép Kft-ben, melyből 1997. június 30-án és 1997. október 15-én 7.940.000.- Ft készpénz és 139.860.000.- Ft apport átadásával valósult meg a tényleges vagyonnövekedés. A Baumag Holding Rt. 1997. május 15-én 24.900.000,- Ft tőkeemelést hajtott végre a Királybróker Rt-ben, mely azonban nem járt tényleges vagyonnövekedéssel, a cég a Bautherm Szentes Kft-ben 1997. június 30-án apport formájában 95.400.000,- Ft értékben emelt tőkét, azonban a Baumag Holding Rt. a Kft-től korábban vásárolt üzletrészt apportált vissza. A Baumag Holding Rt. az 1997. évben létrejött, a Kamaraerdei Tűzép Kft. irányítása alatt álló vállalatokban összesen a cégek alapításakor 5.970.000,- Ft tulajdonosi részesedést szerzett, melyből az érintett cégeknél tényleges vagyonnövekedés formájában 2.445.000,- Ft jelent meg oly módon, hogy az Rt. a Bauming Kft-ben szerzett részesedésének ellenértékéből 1999. június 3. és 1999. november 4. között öt

részletben 1.265.000,- Ft-ot teljesített, továbbá 135.000,- Ft-ot juttatott a Kamaraerdei Tüzép Rákospalota Kft, a Kamaraerdei Tüzép Budakalász Kft, Kamaraerdei Tüzép Élfa Kft, Kamaraerdei Tüzép Építőanyag Áruház Kft, Kamaraerdei Tüzép Érd Kft, Kamaraerdei Tüzép Fakereskedő Kft, Kamaraerdei Tüzép Szaniter Áruház Kft, valamint a Baumag Kamaraerdei Tüzép Kft számlájára, így a Baumag Holding Rt. ténylegesen 2.345.000,- Ft vagyoni hozzájárulást teljesített. A Baumag Holding Rt. 1997. november 17-én 32.000.000,- Ft értékben vásárolt 6 %-os tulajdoni részesedést a Makober Kft-ben, melyből a cég számlájára 1997. december 17-ig két részletben 22.000.000.- Ft készpénzt utalt át. 1997. év során az üzletrészek értékesítéséből befolyt vagyonból, I.r. Balázs László vádlott, a Baumag Általános Befektetési Szövetkezeten, valamint a Baumag Holding Rt-n keresztül 1.034.645.000.- Ft-ot fordított a cégcsoport működési költségeinek fedezésére. 87 4./

1998. évben a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet I.r. Balázs László irányításával 13.533.508.229,- Ft bevételhez jutott a szövetkezeti üzletrészek forgalmazásából, míg 11.032.446.574 Ft-ot fordított az üzletrészek visszavásárlására. Az 1997. évhez hasonlóan a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet mellett a Baumag Holding Rt, illetőleg a Kamaraerdei Tüzép Kft. működött közre az üzletrészek visszavásárlásában. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 1998-ban 781.895.859,- Ft forgalmi értékben. a Baumag Holding Rt. 10.250.550.715,- Ft, míg a Kamaraerdei Tüzép Kft 36.600.000,- Ft forgalmi értékben vásárolt vissza szövetkezeti üzletrészeket, melyhez a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet I.r. Balázs László közreműködésével a pénzeszközeit folyamatosan rendelkezésre bocsátotta. 1998-ban a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet, valamint a Baumag Holding Rt. a Holding I-II. kötvényeken alapuló elszámolását úgy rendezte egymással, hogy a Baumag Holding Rt. 18.000.000,- Ft értékben vásárolt vissza kötvényeket. I.r. Balázs László közreműködésével a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 584.733.521,Ft értékben váltott be és 492.169.658,- Ft értékben vásárolt állampapírokat, ami a meglévő pénzeszközök bővülésével járt együtt. A meglévő pénzeszközökből 1998-ban a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és a Baumag Holding Rt. 1998. március 30-án összesen 60.000.000- Ft törzstőke-emelést hajtott végre a Király Lízing Kft-ben, melyet a cégek fele-fele arányban fedeztek. 1998. április 29. és 1998. május 26. között a tőkeemelés keretében I.r Balázs László közreműködésével a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 32.000.000,- Ft-ot, míg a Baumag Holding Rt. részéről I.r. Balázs László 1998. május 8-án és 1998. június 8-án 28.000.000,- Ft-ot utaltatott át a Kft számlájára. A tőkeemelés nyomán 1999. szeptember 8-án, a Király Lízing Kft 2.880.000,- Ft összegű üzletrészvásárlással, közvetlen irányítást biztosító befolyást szerzett Hangszer Király Kft-ben. 1998. december 1-én I.r. Balázs László közreműködésével a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és a Baumag Holding Rt. további közös tőkeemelést hajtott végre 1.400.000.000,- Ft értékben a Kamaraerdei Tüzép Kft-ben, melyből a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 926.000.000,- Ft-ot, míg a Baumag Holding Rt. 474.000.000,- Ft-ot vállalt teljesíteni. A tőkeemelés keretében a Baumag Általános

Befektetési Szövetkezet 1999. január 18. és 1999. szeptember 14. között tényleges vagyonnövekményként, 33 alkalommal 508.000.000.- Ft-ot, míg a Baumag Holding Rt. 1999. június 29 és 1999. szeptember 14 között 187.000.000- Ft-ot utaltatott a Kamaraerdei Tüzép Kft. bankszámlájára, 50.000.000,- Ft tőkejuttatást pedig a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet üzletrészeivel rendezett, melyek azonban valós értéket nem képviseltek. A Kamaraerdei Tüzép Kft. a Baumag Holding Rt-vel együtt 1998-tól intenzív cégfelvásárlást folytatott, ennek keretében 1998. január 29-én a Bau Logistic Kft, a Baumag Rezsi Kft, Kamaraerdei Tüzép Brikett Kft. és a Baumag Kontír Kft, 1998. március 10-én a DH-Bau Kft, a Kastélybau Kft, a Vadászbau Kft, a Lupabau Kft és a Baumag Informatika Kft, 1998. június 88

1-én a Lajosbau Kft, a Strandbau Kft, a Palotabau Kft, a Bukabau 73 Kft és a Fertődbau Kft, valamint 1998. december 10-én a Cserépbau Kft. (összesen 15 cég) alapításában működött közre, összesen 7.100.000.- Ft vagyoni hozzájárulással. A Kft az 1998. december 1-én végrehajtott tőkeemelés nyomán, 1998. december 22-én 100.000.000,- Ft értékben vásárolt üzletrészt a Királybróker Rt-ben, majd 2000. május 10-én 50.000.000,- Ft tőkeemelést hajtott végre a Bautherm Szentes Kft-ben. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és a Baumag Holding Rt. 1998. december 10-én 1.277.730.000,- Ft értékben hajtott végre tőkeemelést a Baumag Hotels Kft-ben, melyből a Baumag Általános Befektetési Szövetkezetre 1.125.000.000,Ft, míg a Baumag Holding Rt-re 474.000.000,- Ft megfizetése hárult. Az elrendelt tőkeemelés fiktív volt, az ténylegesen nem valósult meg. A tőkeemelés keretében I.r. Balázs László vádlott a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet OTP Rt-nél vezetett 11742173-20128122 számú számlájáról 1998. december 28-án és 1998. december 29-én négy ízben, összesen 526.000.000,- Ft-ot utaltatott át a Baumag Hotels Kft. OTP Rt-nél vezetett 11742173-20139373 számú számlájára, melyből a Baumag Hotels Kft. üzletrészvásárlás címén a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet részére 111.000.000,- Ft-ot visszautalt. A fenmnaradó 415.000.000,- Ft-ot a Baumag Hotels Kft. a Kastélyhotel Sasvár Kft. OTP Rt-nél vezetett 11742173-20140744 számú számlájára utalta tovább tőkeemelés címén, majd szövetkezeti üzletrész vásárlásának ellenértékeként a pénzt a Kastélyhotel Sasvár Kft. szintén 1998. december 28-án és 1998. december 29-én a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet számlájára utaltatta vissza. A tőkeemelésből fennmaradó 599.000.000,- Ft-os részt a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet a Baumag Hotels Kft. bankszámlájára 1999. augusztus 26-án, 1999. szeptember 8-án és 1999. szeptember 9-én több részletben utaltatta át. Az átutalt vagyonból tőkeemelésként 1999. augusztus 26-án a Baumag Hotels Kft. a Vadászbau Kft. OTP Rt-nél vezetett 11742173-20140414 számú számlájára 17.000.000,- Ft-ot utalt át, míg ugyanazon napokon, tőkeemelésként 518.500.000,- Ftot utalt tovább a Kastélyhotel Sasvár Kft. számlájára. A pénz - számlák ellenértékeként - a Baumag Holding Rt. OTP Rt-nél vezetett 11742173-20128122 számú számlájára került tovább, mely ugyanezen összeget üzletrészvásárlás címén utalta a Baumag Általános Befektetési Szövetkezethez vissza, így a tranzakciók eredményeként ténylegesen 17.000.000.- Ft tőkebevonás valósult meg.

A Baumag Hotels Kft bankszámlájára valós vagyonbevonás a Baumag Holding Rt. részéről sem valósult meg, így a fiktív feltőkésítés következtében a Baumag Hotels Kft. az 1999. év során, - 1999. március 5-én és 1999. november 2-án - 1.529.000.000,- Ft értékben továbbí fiktív tőkeemelést hajtott végre a Kastélyhotel Sasvár Kft-ben. A Baumag Holding Rt. 1998-ban a Kamaraerdei Tüzép Kft-vel közösen 16 építési profilú cég megalapításában vett részt 45.800.000,- Ft vagyoni hozzájárulással, közvetlen irányítást biztosító befolyást gyakorolva a cégek többsége felett. A cégalapítások keretében a Baumag Holding Rt. a Baumag Kontír Kft részére 1.450.000,- Ft, a Baumag Informatika Kft és a Kálmánbau Kft. részére 1998. április 1én és 1998. május 7-én 2.900.000,- Ft, a Baumag Rezsi Kft. és a Kamaraerdei Tüzép Brikett Kft részére 50.000,- Ft hozzájárulást teljesített. A Baumag Holding Rt. részéről a Kastélyhotel Sasvár Kft-ben 1998. június 16-án történt 89

970.000.000,- Ft-os tőkeemelés ténylegesen egy 70.000.000.- Ft értékű apport juttatásával valósult meg, a Kastélyhotel Sasvár Kft. 1999. április 30-án a Kastélybau Kft-ben 20.000.000,- Ft értékben hajtott végre tőkeemelést. Az 1998. év folyamán I.r.. Balázs László vádlott a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet elnökeként a szövetkezeten és a Baumag Holding Rt-n keresztül 842.000.000.- Ft-ot vont be a cégcsoport működésének fenntartására. 5.˛/ 1999. évben a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 17.658.422.450,- Ft bevételt szerzett a szövetkezeti üzletrészek forgalmazásából, míg a Baumag Holding Rt-vel közösen 16.525.085.359.- Ft értékben vásárolt vissza üzletrészeket, melyből a Baumag Általános Befektetési Szövetkezetet 7.192.421.160,- Ft, míg a Baumag Holding Rt-t 9.332.664.199,- Ft kiadás terhelte. A szövetkezeti üzletrészek visszavásárlásához szükséges forrásokat a Baumag Holding Rt. részére I.r. Balázs László biztosította. Az 1999. év során a Kamaraerdei Tüzép Kft. 2.400.000.000,- Ft-os törzstőkéjéből a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és a Baumag Holding Rt. 50-50%-os részesedéssel rendelkezett. 1999. október 12-én a Baumag Holding Rt. 1.000.000.000,- Ft értékben vásárolt üzletrészt a Baumag Általános Befektetési Szövetkezettől, melyet a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet saját üzletrészével egyenlített ki. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet által 1.000.000.000,- Ft névértéken átengedett üzletrészeket a Baumag Holding Rt., a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet között 2000. december 22-én létrejött szindikátusi szerződés lebonyolítása során használták fel.( Id. II. vádpont) 1999. július 8. és 1999. december 1. között a Baumag Holding Rt., I.r. Balázs László közreműködésével, 900.000.000,- Ft tényleges vagyonbevonást nem takaró tőkebevonást hajtott végre a Baumag Hotels Kft-ben, amely alapján a Baumag Hotels Kft. további, vagyonmozgást nem takaró cégfelvásárlásokat foganatosított. Így 2000. január 11 -én és október 27-én a Kastélyhotel Sasvár Kft-ben 278.800.000,- Ft, 2000. szeptember 28-án az Aqualand Kft-ben 20.000.000,- Ft, 2000. március 6. és 2001. július 9. között a Vadászbau Kft- ben 88.000.000,- Ft, 2002. március 27. és 2002. november 27. között 7.000.000,- Ft, 2001. augusztus 1. és 2002. február 18. között a Fényes Major Kft-ben 255.000.000,- Ft értékben.

A Baumag Holding Rt. 1999. július 8-án és 1999. december 15-én összesen 30.000.000.- Ft értékben emelt tőkét a Baumag Informatika Kft-ben, melyből 1999. július 9. és 1999. november 8. között 20.000.000,- Ft-ot, majd 1999. december 15. és 1999. december 22. között 10.000.000,- Ft-ot utaltak át a Kft. bankszámlájára. A Baumag Holding Rt. 1999. december 1-én további 117.000.000,- Ft értékű tőkeemelést hajtott végre a Bauming Kft-ben, amelyből 59.000.000,- Ft-ot 1999. december 15. és 2000. január 27. között nyolc részletben utalt át a Bauming Kft. részére, a fennmaradó 68.000.000,- Ft összegű vagyonrészt juttatásáról pedig apport formájában intézkedett. A Bauming Kft. a 90

tőkeemelés nyomán 2000. szeptember 28-án a Hotel Lux Kft-ben, míg 2001. április 20án a BH Center Kft-ben vásárolt részesedést. Az I.r Balázs László vádlott közreműködésével az 1999. folyamán begyűjtött pénzeszközökből, a Baumag Holding Rt-n keresztül, 147.000.000.- Ft-ot vontak be a cégcsoport működésébe. 6./ A 2000. év során I.r. Balázs László vádlott irányításával a Baumag Általános Fejlesztő Szövetkezet 21.165.320.000,- Ft értékben értékesített, és 18.441.781.275,- Ft értékben vásárolt vissza üzletrészt. A 2000. év folyamán a Baumag Holding Rt. a szövetkezeti üzletrészek visszavásárlásában nem működött közre. 2000-ben a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet tőkeemelés végrehajtására bocsátott pénzeszközöket a Baumag Holding Rt. részére, amelynek folytán I.r. Balázs László irányításával a Baumag Holding Rt. 2000. július 25-én 880.000.000,- Ft értékben emelt törzstőkét a Bauming Kft-ben. A tőkeemelés összegéből azonban ténylegesen csupán 487.000.000.- Ft folyt be a Kft. számlájára 2000. augusztus 22-én. A Baumag Holding Rt. 2000. november 23-án további 198.000.000.- Ft értékben hajtott végre tőkeemelést a Csevicevölgy Kft-ben, melyet I.r. Balázs László 2000. szeptember 28-án és 2000. október 10-én utaltatott át a cég részére. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 2000. szeptember 27-én fiktív tőkeemelést hajtott végre a Király Lízing Kft-ben, 755.000.000,- Ft értékben. I.r. Balázs László a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet OTP Rt-nél vezetett 1174217320128122 számú számlájáról a tőkeemelés összegét négy részletben átutaltatta a Király Lízing Kft. OTP Rt-nél vezetett 11742173-20131313 számú bankszámlájára, ahonnan az átutalt vagyont hiteltörlesztés címén minden esetben visszautalták, így a fiktív tőkeemelés keretében a pénz négy ízben történő oda-visszautalásával tényleges vagyonnövekedés nem valósult meg. A Baumag Holding Rt. 2000. június 1-én a Palotabau Kft-ben emelt tőkét 10.000.000,Ft összegben, mely azonban szintén nem járt tényleges vagyonbevonással. A 2000. év folyamán a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet I.r. Balázs László vádlott közreműködésével 685.000.000.- Ft-ot vont be a cégcsoport működésébe.

Összegezve: I.r. Balázs László vádlott a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet elnökeként, a szövetkezet révén tőkeemelés formájában, valamint a Baumag Holding Rt-n keresztül kötvényvásárlások és tőkeemelések formájában a cégcsoport működtetését szolgáló vagyonjuttatásokkal 1995. március 3. és 2000. december 27. között összesen 3.926.645.000.- Ft meg nem térült vagyoni hátrányt okozott a Baumag Általános Befektetési Szövetkezetnek és a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezetnek. 91

II./

A 2001. január 1. napjától hatályba lépett, az új szövetkezetekről szóló 2000. évi CXLI. törvény 89. § /3/ bekezdése szerint az 1992. évi I. törvény alapján alakított szövetkezet, a törvény hatályba lépésének napjától már nem bocsáthatott ki szövetkezeti üzletrészt, a már korábban kibocsátott és a tulajdonában lévő vagy a tulajdonába kerülő üzletrészeket pedig - az értékpapírok megsemmisítésére vonatkozó szabályok szerint a jegyzett tőke leszállítása mellett, köteles volt bevonni. A 2000. évi CXLI. törvény 89. § /2/ bekezdés b.) és c.) pontja a meglévő üzletrésztőke részjegytőke részeként történő kimutatását írta elő, a kívülálló üzletrész-tulajdonosok üzletrészeinek bevonásával. A 2000. évi CXLI. törvény 89. § /3/ bekezdése 2001. január 1. napján hatályba lépett szövege szerint az 1992. évi I. törvény alapján alapított és működő szövetkezet a korábbi alapszabályának megfelelően 2005. december 31-ig működhetett azzal, hogy amennyiben ezen időpontig az alapszabályát a 2000. évi CXLI. törvény előírásainak megfelelően nem módosítja vagy nem alakul át gazdasági társasággá, úgy abban az esetben a 2000. évi CXLI. törvény 89. § /5/ bekezdése alapján, a törvény hatályba lépésétől számított öt év elteltével jogutód nélkül megszűnik. Az új szövetkezetekről szóló 2000. évi CXLI. törvény kizárta a Baumag Ingatlanfejiesztési Szövetkezet számára, hogy 2001. január 1. napjától a korábbi üzletrésztőke-képzési gyakorlatot folytassa, illetőleg, hogy ennek alapján a saját üzletrészét forgalmazza, figyelemmel arra, hogy a szővetkezetben kialakult gyakorlat alapján az üzletrésztőke alapját közvetlenül a befektetők vagyonbevonása képezte. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet igazgatósága és közgyűlése által jóváhagyott üzletpolitikai koncepció és annak I.r. Balázs László vádlott irányításával történő gyakorlati megvalósulása, a cégcsoport alacsony hatékonysága miatt, - I.r. Balázs László által előre látható módon - magában hordozta a fizetésképtelenség bekövetkezésének lehetőségét. A 2000. évi CXLI. törvény 89. § /2/ - /3/ bekezdésének előírásai egyebekben is kizárták, hogy a 2000. október 18-án létrejött Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet tartósan az 1992. évi I. törvény előírásainak megfelelően, a Baumag cégcsoport I.r. Balázs László vádlott által tervezett hosszabb távú nyereséges mílködésének eléréséig működhessen. I.r. Balázs László vádlott ezért elhatározta, hogy a 2000. évi CXLI. törvény előírásainak kikerülése és a szövetkezeti üzletrész-forgalmazás továbbfolytatása érdekében egy másik szövetkezetet is bevon a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet működésébe, melynek neve alatt — nem saját üzletrészként — a 2000. évi CXLI. törvény 89. § /3/ bekezdés által előírt bevonási kötelezettség nélkül forgalmazhat üzletrészeket. I.r. Balázs László elhatározta, hogy a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet által bevont

vagyont, a Szövetkezet folyamatos kiürítése mellett átviszi a másik szövetkezetbe, továbbá - a Ieányvállalatok tulajdonlásán keresztül - a cégcsoportban lévő vagyon feletti ellenőrzést is a másik szövetkezetnek adja át azzal, hogy a közreműködő szövetkezet átalakulás révén működtetheti a vagyont tovább. 92

I.r. Balázs László a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezettel történő együttműködésre az 1999. április 1-én mindössze 5000- Ft jegyzett tőkével, mezőgazdasági szövetkezetként megalakult, de tevékenységet nem végző, Érd, Géza u. 20. szám alatti székhelyű, Agenda 2030 Mezőgazdasági Termelő Kereskedelmi és Szolgáltató Szövetkezet szemelte ki. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet már 1999. április 15-én belépett tagként az Agenda 2030 Szövetkezetbe, amelyhez a közgyűlés jóváhagyásával 1999. augusztus 17-én a Baumag Kamaraerdei Tüzép Kft, 1999. november 22-én pedig a Baumag Holding Rt. is csatlakozott. A szövetkezet 1999. december 20-án a Diósd, Petőfi Sándor u. 38/A szám alá tette át a székhelyét. A szövetkezet nevét a közgyűlés a 2000. március 21-én Agenda 2030 Ingatlanforgalmazó és Egyéb Szolgáltató Szövetkezetre, majd a 2000. december 20-án Baumag Vagyonkezelő Szövetkezetre változtatta. A 2000. december 20-án tartott közgyűlés a szövetkezet elnökévé II.r. Patonay Istvánnét, míg a felügyelő bizottság tagjává I.r. Balázs Lászlót választotta meg, az üzletrész-forgalmazás biztosítására a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet fiókhálózatát a cégbíróság felé a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet telephelyeiként jelentették be. A közgyűlést követően, 2000. december 22-én. a Baumag Ingatlanfeilesztési Szövetkezet képviseletében I.r. Balázs László. míg a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet képviseletében II.r. Patonay Istvánné szindikátusi szerződést írt alá. mely szerint a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet egyéb vagyoni hozzájárulás címén 46.523.975.992 db, 50.500.000.000,- Ft értékű üzletrészt ad át a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet részére, melyet az - egyéb vagyoni hozzájárulásként - a töketartalékba helyez, majd abból 2000. december 31-ig űzletrésztőkét képez, és ennek terhére - az 1992. évi I. törvény 55. § /1/ bekezdés b.) pont alapján - a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezetnek 50.500.000.000,- Ft értékben üzletrészt juttat. A Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet vállalta a szerződésben, hogy 2001. január 1. napjától a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet forgalomban lévő üzletrészek visszavásárolja, melyhez a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet, folyamatos részjegy-jegyzés révén biztosítja a vagyoni fedezetet. A szerződés 7. pontja rögzítette, hogy a felek a szerződést megszűntnek tekintik, amennyiben a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet a részjegy-jegyzésen keresztül nem tudja biztosítani a saját üzletrészei visszavásárlásához szükséges fedezetet. Ebben az esetben a felek kölcsönősen elszámolnak egymással úgy, hogy a másik birtokában lévő saját üzletrészeiket visszacserélik, valamint a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet által jegyzett részjegyeket, hasonló értékben, a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet Baumag Vagyonkezelő Szővetkezet birtokában lévő üzletrészeire cserélik. A Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet nevében I.r. Balázs László vádlott 2000. december 22-én nyilatkozatot tett a 46.523.975.992 db üzletrész Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet részére történő átadásáról. A Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet 2000. december 27-én tartott közgyűlése a 2/2000. (XII.27.) számú

határozatával az ügyletet jóváhagyta és rögzítette a Baumag Holding Rt-től 8.500.000.000 db, egyenként 1,- Ft névértékű üzletrész 9.835.000.000,- Ft forgalmi értéken történő átvételét, így a tőketartalék 60.335.000.000,- Ft értékben történő növekedését állapította meg. A Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet a 3/2000. 93

(XII.27.) számú határozatával a tőketartalékba helyezett üzletrészekből, mint az 1992. évi I. törvény 55. § /1/ bekezdés szerinti vagyoni hozzájárulásból, - az 55. § /1/ bekezdés a.) pont alapján - üzletrésztőkét képzett, majd a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet részére 50.500.000.000 db, a Baumag Holding Rt. részére pedig 9.835.000.000 db, egyenként 1,- Ft névértékű üzletrészt juttatott. A Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet közgyűlése és a tagok lemondtak a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet által forgalmazandó saját üzletrészekre vonatkozó, az 1992. évi I. törvény 56. § /2/ bekezdés alapján őket megillető elővásárlási jogról, a közgyűlés pedig a 7/2000. (XII.27.) számú határozatával II.r. Patonay Istvánné vádlottat, mint elnököt bízta meg azzal, hogy a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet forgalomban lévő üzletrészeit visszavásárolja. A Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet 2000. december 22. napjáig - a szindikátusi szerződésben foglaltakkal ellentétben - 45.575.085.609,- Ft értékben rendelkezett saját üzletrésszel, így a szerződésben a befektetőktől még vissza nem vásárolt üzletrészekről is rendelkeztek. A fiktív üzletrészek vagyoni értékkel nem bírtak, így azok töketartalékként történő kimutatása, majd más szövetkezet vagyona részeként történő megjelenítése a 2000. évi CXLI. törvény 89. § /3/ bekezdés rendelkezéseinek kijátszását szolgálta. A 2000. évi CXLI. törvény rendelkezései szerint 2001. január 1. napjától saját üzletrész képzésére már nem volt mód, így a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet neve alatt megjelenő üzletrészeket csak a szindikátusi szerződésben megjelölt mennyiségben forgalmazhatta. Ezzel ellentétben azonban a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet, 2001. január 1. és 2003. október 9. között, 92.330.330.210,- Ft értékben hozott forgalomba 1,- Ft névértékű üzletrészeket, melyek közül a szindikátusi szerződésben megjelölt, a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet által átadott állományon felüli és visszavásáriással nem érintett rész már többszörösen fiktív volt. A szindikátusi szerződés révén I.r. Balázs László vádlott, a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet neve alatt, 2001. január 1. napját követően, a fizetésképtelenség lehetősége ellenére, ésszerűtlen gazdasági tevékenységként folytatta tovább az üzletrészek forgalmazását, valamint a cégcsoport veszteséges működtetését úgy, hogy a Baumag Igatlanfejlesztési Szövetkezethez az üzletrészek forgalmazásából befolyt vagyont a Baumag Holding Rt. és a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet közreműködésével, tőkeemelések, valamint üzletrészekre vonatkozó adásvételi szerződések révén a cégcsoportba vitte át. Ezt követően I.r. Balázs László vádlott színlelt értékpapír-adásvételi ügyletekkel - megszüntette a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet cégcsoport feletti irányítását, megakadályozva ezzel azt, hogy a fizetésképtelenség bekövetkezése esetén a befektetők a vagyonhoz hozzáférjenek. Fizetésképtelenség esetén a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet révén kívánta a cégcsoportot továbbműködtetni. Erre figyelemmel a 2000. december 22-én létrejött szindikátusi szerződés már előre rendelkezett a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet fizetésképtelensége esetén követendő eljárásról, amely - II.r. Patonay Istvánné közreműködésével - a részjegyek és saját üzletrészek cseréje révén, a kölcsönös tulajdonlás megszüntetésével a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet ellenőrzése alá vont vagyon hozzáférhetőségének végleges elhárítását célozta.

2001. január 1. napjától a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet I.r. Balázs László vádlott irányításával, - a szindikátusi szerződésben kikötött részjegy-jegyzésen keresztül - a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet neve alatt forgalmazott üzletrészek adásvételéből szerzett 94

nyereségéből finanszírozta a saját üzletrészei, Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet által történő visszavásárlását. Az üzletrészek egyidejü forgalmazását a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezetnek a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet telephelyeiként is működő fiókhálózatán keresztül, párhuzamos pénztári elszámolással végezték, így a fiókok által küldött napi pénzforgalmi jelentések révén I.r. Balázs László vádlott minden esetben pontosan értesült a forgalmazási adatokról. A Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezetnek a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet neve alatt forgalmazott üzletrészek eladásából a 2001. évben 26.873.620.000,- Ft, a 2002. évben 33.576.881.210,- Ft, míg a 2003. évben 31.879.829.000,- Ft bevétele keletkezett, míg I.r. Balázs László irányításával a szövetkezet a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet üzletrészeit a 2001. évben 12.522.716.540,- Ft, a 2002. évben 28.491.352.339,- Ft, 2003. évben pedig 28.526.660.858,- Ft forgalmi értékben vásárolta vissza. A Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet így 2001 és 2003. között összesen 92.330.330.210,- Ft értékben hozott forgalomba üzletrészt, azt 69.540.729.737,- Ft értékben vásárolta vissza, amelyből ezáltal 22.789.600.473,- Ft bevételi többlete származott. A Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet a 2001. év során a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet forgalomban lévő üzletrészeit 12.179.135.680,- Ft, a 2002. év során 2.726.377.123,- Ft, míg a 2003. évben 2.070.523.245,- Ft, 2001 és 2003 között összesen 16.976.036.048,- Ft értékben vásárolta vissza, miáltal a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet ezen időszakban, a kétféle üzletrész forgalmazásán elért eredmény révén, összesen 5.813.563.425 Ft pénzeszköz felett rendelkezett. A szindikátusi szerződésben megszabott részjegy-jegyzésen keresztül a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet - I.r. Balázs László vádlott irányításával - a 2001. évben 12.755.751.766 Ft, a 2002. évben 8.305.737.000 Ft, míg a 2003. évben 16.495.763.000 Ft, 2001-2003. között összesen 38.007.251.766 Ft értékben teljesített átutalásokat a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet részére ami, a 2001-2003. évig tetjedő időszakban 21.031.215.718,- Ft-tal meghaladta a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet által az üzletrészek visszavásárlására fordított vagyont. Ily módon, 2001-2003-ig, I.r. Balázs László vádlott, a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet üzletrész-forgalmazásból befolyó többletvagyonát - könyv szerint legnagyobb részt a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet részére engedte át. A tőbbletvagyon átfolyósítása a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet részére azonban nem volt végleges jellegű, I.r. Balázs László a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet pénzeszközeit abból a célból engedte át, hogy azok révén a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet a működési költségeit fedezze, valamint a cégcsoporton belül leányvállalatok tulajdonának felvásárlásával, továbbá tőkeemelések formájában, a tulajdonosi szerkezet megváltozását a fizetésképtelenség bekövetkezésének esetére előkészítse. A Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet által bevont vagyon ugyanakkor azonban csak átfolyt a cégcsoporton, mivel az a Baumag Vagyonkezelőbéli üzletrészek, értékpapírok eladásának, valamint kölcsönök visszafizetésének jogcímén

visszaáramlott a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezetbe, azt a szövetkezet I.r. Balázs László vádlott irányításával üzletrészek visszavásárlására, a működési költségek fedezésére használta fel, valamint közvetlenül, illetőleg a Baumag Holding Rt. közreműködésével 95

végleges jelleggel, a cégcsoport működésébe vonta be. A Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet a 2001. során rendelkezésre állt 12.755.751.766,- Ft. mellett, a saját eszközök felhasználásával, a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet üzletrészeinek visszavásárlására fordított 12.179.135.680,- Ft-on túl, 627.454.045,- Ft-ot fordított részesedések szerzésére, míg 208.899.159,- Ft-ot működéssel összefüggő kiadásokra. 2002. során a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet által átengedett 8.305.737.000,- Ft-ból, az üzletrészek visszavásárlására fordított 2.726.377.123,- Ft-on túl, saját eszközök bevonásával, könyv szerint 5.407.245.386,- Ft-ot használt fel részesedések szerzésére, míg a működéssel összefüggő kiadásokra 383.435.500,- Ft-ot fordított. 2003. során a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet a rendelkezésre állt 16.495.673.000,- Ft-ból a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet 2.070.523.245 Ft-ot fordított az üzletrészei visszavásárlására, míg a bizonylatok szerint, részesedések szerzésére, 14.717.221.000,- Ft-ot, a működési költségekre 669.919.599,- Ft-ot használt fel. A Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet által bevont vagyonból Vagyonkezelő Szövetkezet-béli üzletrészek és más, cégcsoporton belüli értékpapírok, vagyonelemek eladásának címén, a cégcsoporttól, könyv szerint, a 2001. év folyamán 437.993.000,- Ft, a 2002. év folyamán 4.956.198.700,- Ft, míg a 2003. évben 14.911.169.229,- Ft került vissza a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezethez. 1./ A leírt pénzügyi folyamatok azonban 2001. ás 2003. között csak a cégcsoport bankszámlái között végrehajtott technikai műveletek voltak. Valójában a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet II.r. Patonay Istvánné vádlott közreműködésével, a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet számára ezen időszakban rendelkezésre állt szabad pénzeszközökből, a vagyont a hitelezők elől elvonva, tőkeemelések révén, 1.805.000.000.- Ft-ot vitt be a cégcsoport működésébe. Ennek keretében a Baumag Informatika Kft-ben 2002. január 29-én 305.000.000,- Ft összegben hajtottak végre tőkeemelést, melynek összegét 2002. január 29-én és 2002. január 31-én utalták át a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet részéről az érintett Kft. számlájára. A Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet a Csevicevölgy Kft-ben 2002. február 20-án 1.100.000.000,- Ft, míg 2002. június 4-én további 400.000.000,- Ft tőkeemelést hajtott végre, melyek összegét 2001. december 20. ás 2002. január 31, valamint 2002. március 4. és 2002. április 29. között utaltak át a Kft számláira. 2./ A 2001-2003. év során I.r. Balázs László vádlott közremukodésével, a cégcsoport veszteséges működése mellett, a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet a szabad pénzeszközeiből, a

96

Baumag Holding Rt. közreműködésével, a hitelezői igényeket meghiúsítva az alábbi további vagyonbevonásokat hajtotta végre: a.) A Baumag Holding Rt. I.r. Balázs László vádlott irányításával 2001. február 1-én a 12.000.000.- Ft tőkeemelést bajtott végre Baumag Informatika Kft-ben, az ebből származó pénzt 2001. február 8. és 2001. március 1. között három részletben utalták át a Kft számlájára. b.) A Baumag Holding Rt. 2001. február 1-én 110.000.000,- Ft tőkeemelést foganatosított a Lajosbau Kft-ben, melyből 2001. február 7. és 2001. február 28. között teljesített átutalásokkal összesen csak 55.000.000.- Ft-ot juttattak a Kft. számlájára.

c.) A Baumag Holding Rt. I.r. Balázs László vádlott irányításával, 2001. február 28-án a 1.497.000.000,- Ft értékben emelt törzstőkét Fertődbau Kft.-ben ( 2001. március 6-tól King Holding Kft.). A törzstőke emelésének összegéből a Baumag Holding Rt. 2001. február 28-án 1.047.000.000,- Ft-ot, 2001. május 15-én 20.000.000,- Ft-ot, 2001. május 25-én 31.500.000,- Ft-ot, 2001. május 31-én 2.000.000,- Ft-ot, 2001. június 6-án 1.500.000,- Ft-ot, 2001. július 26-án 49.000.000,- Ft-ot, míg 2001. szeptember 25-én 369.000.000,- Ft-ot utaltatott át a Kft. számlájára. 2001. Február 28-án I.r. Balázs László a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet OTP Rt-néi vezetett 11742173-20128122 számú számlájáról, tőkeemelés címén, kettő 212.000.000,- Ft- os, valamint három 200.000.000,- Ft-os tételt utalt át a Baumag Holding Rt. részére, amelyeket a Baumag Holding Rt. az OTP Rt-nél vezetett, 11742173-23116467 számú számlájáról hasonló tételekben a King Holding Kft. 11742173-20140971 számlájára továbbított. A King Holding Kft a pénzt, kettő 200.000.000,- Ft-os, kettő 212.000.000,- Ft-os, egy 174.000.000,- Ft-os és egy 26.000.000,- Ft-os tételben, üzletrész-vásárlás ellenértékeként, még ugyanazon a napon visszautalta a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet számlájára utalta vissza, így tényleges vagyonemelés nem valósult meg. Ennek folytán a tőkeemelés keretében a King Holding Kft-nél ténylegesen csupán 473.000.000.- Ft vagyonnövekedés ment végbe. A King Holding Kft. a részben fiktív feltőkésítését követően több tőkeemelést és üzletrészvásárlást hajtott végre a cégcsoporton belül, így 2001. május 15-én a Királybróker Rt-ben 98.000.000,- Ft, 2003. február 17-én a Csevicevölgy Kft-ben 600.000.000,- Ft, 2002. szeptember 13-án a Kálmánbau Kft-ben 500.000.000,- Ft, míg 2002. november 27-én az Öreg Tölgyek Kft-ben 30.000.000,- Ft értékben. A King Holding Kft. 2002. június 21-én beolvadt a Baumag Rt-be, így az általa a tőkeemelés terhére felvásárolt részesedések a Baumag Rt-hez kerültek át, melyen keresztül 2002. decemberéig a Baumag lngatlanfejlesztési Szövetkezet, majd a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet gyakorolta a cégcsoport feletti ellenőrzést.

d.) A Baumag Holding Rt. 2001. március 20-án 2.997.000.000,- Ft értékben hajtott végre 97

tőkeemelést a Baumag Ingatlan Kft-ben, mely 2001. március 20. és 2001. május 18. között öt részletben valósult meg. A Baumag Holding Rt. által I.r. Balázs- László irányításával végbement tőkeemelés azonban fiktív volt, a Baumag Ingatlan Kft-nél ténylegesen csak elenyésző vagyonnövekedéssel járt. A tőkeemelés keretében 2001. május 15., 16., 17., és 18. napjain a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet OTP Rt-nél vezetett 1174217320128122 számú számlájáról I.r. Balázs László a meghatározott nagyságú részösszegeket - üzletrész-visszavásárlás címén - a Baumag Holding Rt. OTP Rt-nél vezetett 11742173-23 116467 számú számlájára utaltatta tovább, ahonnan a részösszegek a Baumag Ingatlan Kft. 11742173-201039380 számú számlájára kerültek. Erről a számláról a pénz, azonos tételben, színlelt jogcímre alapozva, a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet számlájára került vissza úgy, hogy az adott nagyságú tételeket a három számlán mindaddig folyamatosan pörgették, amíg a tételek összesített nagysága az arra a napra vonatkozó tőkeemelés mértékét nem érte el. Ennek keretében 2001. május 15-én 139.000.000,- Ft összegű tőkeemelés címén, 45.000.000- 47.000.000,- Ft-os tételeket, 2001. május 16-án 480.000.000,- Ft-os tőkeemelés címén, 60.000.000,- Ft nagyságú, 2001. május 17-én 750.000.000,- Ft-os tőkeemelés címén, 75.000.000,- Ft nagyságú, míg 2001. május 18-án 186.500.000,- Ft összegű tőkeemelés címén, 36.000.000-75.000.000,- Ft nagyságú tételeket köröztettek a számlák között. Tényleges tőkeemelés 2001. március 20-án valósult meg, a Baumag Ingatlan Kft. számlájára történő 3.000.000.- Ft átutalásával. e.) I.r. Balázs László vádlott közreműködésével a Baumag Holding Rt. 2001. december 18án a 120.000.000- Ft tőkeemelést hajtott végre Kamaraerdei Tüzép Brikett Kft-ben, amely összeget a tőkeemelés napján utaltak át a Kft számlájára. f.) A Baumag Holding Rt. 2002. május 17-én 1.197.000.000,- Ft összegében emelt tőkét az Alba Kerámia Kft-ben, melyből a Kft. vagyona ténylegesen, 2002. május 17-én, 50.000.000,- Ft átutalásával növekedett. A tőkeemelésből a Baumag Holding Rt. 1.147.000.000,- Ft-ot 2002. június 20-án foganatosított, ennek során a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet OTP Rt-nél vezetett 11742173-20128122 számú számlájáról három 300.000.000,- Ft-os, valamint egy 247.000.000,- Ft-os tételt üzletrész-visszavásárlás címén utalt át a Baumag Holding Rt. OTP Rt-nél vezetett 11742173-23116467 számú számlájára. Innen I.r. Balázs László vádlott a pénzt tőkeemelés címén - az Alba Kerámia Kft 11742173-20139445 számlájára továbbíttatta, ahonnan végül - színlelt jogcímre alapozva - a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet bankszámlájára került vissza. A Baumag Holding Rt. 2001. május 10-én a Baumag Hotels Kft-ben 200.000.000,- Ft, 2002. március 26-án a Fényes Major Kft-ben 160.000.000,- Ft, míg 2002. április 25-én a Baumag Kamaraerdei Tüzép Kft-ben 70.000.000,- Ft értékben hajtott végre tőkebevonást, ezek azonban az érintett cégeknél tényleges vagyormövekedéssel nem jártak. g.)

98

A Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet I.r. Balázs László közreműködésével 2001. június 28-án, apport formájában, 193.000.000.- Ft értékben hajtott végre tőkeemelést a Bautherm Szentes Kft-ben.

3./ A Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet a 2001. év folyamán, a King Holding Kft révén, több nagy értékű fiktív tőkeemelést hajtott végre a cégcsoporton belül, mely mellett a korábbi években is sor került más cégeken keresztül (pl.: Baumag Hotels Kft) nagyobb fiktív tőkeemelésekre. I.r. Balázs László a szövetkezet kiürítése során a leányvállalatok vagyona feletti ellenőrzést a Baumag Holding Rt. helyett más cégnek kívánta átadni. Az eredményes működés látszata érdekében, a korábbi években végrehajtott fiktív tőkeemelések miatt, a cégcsoportban jelen lévő, látszólag nagy tőkeerővel rendelkező cégek feletti tulajdonosi ellenőrzéshez kimagaslóan nagy jegyzett tőkét felmutató cégre volt szükség, amely felett - a Baumag Holding Rt. tulajdonosi jelenléte mellett - a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet gyakorol közvetlen irányítást biztosító befolyást. A Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet folyamatos kiürítése folyamán ehhez tőkeerő nem állt már rendelkezésre, így azt csak fiktív tőkejuttatás révén lehetett megvalósítani. A cégcsoport feletti tulajdonosi ellenőrzés ellátására 2002. június 21-én öt cég, a King Holding Kft, a Baumag Rental Kft, a Baumag Rezsi Kft, a Baumag Informatika Kft és a BH Center Kft összeolvadásával jött létre a Baumag Rt. A Baumag Rt. színlelt feltőkésítését a Baumag ingatlanfejiesztési Szövetkezet I.r. Balázs László közreműködésével, a King Holding Kft-n keresztül végezte. a.) A tőkeemelés a King Holding Kft-ben a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet részéről 12.286.000.000,- Ft értékben jelent meg. Ennek keretében I.r. Balázs László vádlott, 2002. augusztus 7-én és 2002. augusztus 8-án, a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet OTP Rt-nél vezetett 11742173-20128122 számú számlájáról, 28 ízben, 26 esetben 450.000.000,- Ft-os, 1 ízben 420.000.000,- Ft-os, valamint 1 esetben 166.000.000,- Ft-os tételben — indított átutalást a King Holding Kit OTP Rt-nél vezetett 11742173-20140971 számú számlájára, ahonnan azokat minden esetben, - de összesen 185.330.000 Ft-tal kisebb értékben -‚ üzletrészvásárlás címén a Baumag Holding Rt. 11742173-23116467 számú számlájára utaltak tovább. A Baumag Holding Rt. bankszámláján megjelenő, számlák közt pörgetett összegeket I.r. Balázs László vádlott a King Holding Kft által továbbítottnál magasabb, de az eredetinél 8.000.000,Ft-tal alacsonyabb összesített értékben, - meghiúsult tőkeemelés címén - a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet számlájára utalta vissza. Az egyes számlák között változó összegben, de ugyanazt a tételt pörgették 28 alkalommal, így a King Holding Kft-nél ténylegesen összesen 185.330.000.- Ft értékben valósult meg vagyonnövekedés, mely összeget így I.r. Balázs László vádlott a fizetésképtelenség bekövetkezése esetére elvont a hitelezők elől. b.) I.r. Balázs László vádlott a Baumag lngatlanfejlesztési Szövetkezet elnökeként, valamint a

99

Baumag Holding Rt. vezérigazgatójaként a számlák közti pénzpörgetéssel, valamint a Baumag Rt. elnökeként közreműködött abban, hogy a Fővárosi Cégbíróság a Baumag Rt-t, 2002. december 27. napján Cg. 01-10-044808 cégjegyzékszámon, 12.000.000.000,- Ft alaptőkével vegye cégnyilvántartásba. c) A Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet 2003. április 24-én 1.000.000.000,- Ft alaptőke- emelést hajtott végre a Baumag Rt-ben. A tőkeemelés napján I.r. Balázs László vádlott a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet OTP Rt-nél vezetett 11742173-20128122 számú számlájáról, tőkeemelés címén, ugyanazon 200.000.000,Ft-os, valamint 100.000.000,- Ft-os tételt utalta át négy, illetve kettő alkalommal a Baumag Rt. 11742173-20148924 számlájára, ahonnan az átutalt összegeket ő maga utalta vissza a Baumag lngatlanfejlesztési Szövetkezet számlájára üzletrész-vásárlás címén, de ténylegesen 12.480.000,- Ft-tal alacsonyabb összesített értékben. A tőkeemelés így valójában erre az értékre valósult meg azzal, hogy I.r. Balázs László az érintett összeget a fizetésképtelenség esetére a hitelezők elől elvonta. I.r. Balázs László vádlott a Baumag Rt. elnökeként a pénzpörgetés lebonyolításával, valamint a változás bejegyzése iránti kérelem benyújtásával közreműködött abban, hogy a Fővárosi Bíróság, mint Cégbíróság a 2003. július 25-i hatállyal a 13.000.000.000,- Ft összegben jegyezze be a cégnyilvántartásba a Baumag Rt. alaptőkéjét. 4./ 2002. év végén a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet a Baumag Holding Rt. alaptőkéjéből 98,07 %-os, míg a Baumag Rt. alaptökéjéből a cégnyilvántartás szerint 99,69 %-os részesedéssel rendelkezett, melyen keresztül a cégcsoport leányvállalatai és azok vagyona felett irányítással rendelkezett. I.r. Balázs László vádlott a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezetből történő vagyonkivonás mellett meg kívánta gátolni, hogy a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet bekövetkező fizetésképtelensége esetén a szövetkezetnek a cégcsoport más vállalataiban meglévő közvetlen vagy közvetett tulajdonosi részesedései révén a cégcsoportban maradó vagyon felett a hitelezők bármilyen módon rendelkezhessenek. A fizetésképtelenség esetére számítva I.r. Balázs László vádlott a cégcsoport vagyonát a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet (AGENDA-H Vagyonkezelő Szövetkezet) ellenőrzése alá kívánta vonni, ami a Baumag Rt-ben fennálló közvetlen irányítást biztosító befolyás átadásával volt biztosítható. Ezt I.r. Balázs László a szövetkezeti eszközhiány és a cégekben végrehajtott fiktív tőkeemelések folytán, a cégbíróságnál bejegyzett magasabb alaptőkéje miatt, II.r. Patonay Istvánné vádlott közreműködésével, a Baumag Vagyonkezelő Szővetkezettel kötött színlelt szerződések révén valósította meg. A Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet kiürítésének véglegesítésére céljából I.r. Balázs László vádlott, 2002. decemberében eladta a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet részére a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet Baumag Rt-ben fennálló tulajdonosi részesedését, valamint a Baumag Holding Rt-ben fennálló részesedésének kisebb részét. 2002. december 12-én I.r. Balázs László vádlott, a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet elnökeként, a szövetkezet Baumag Holding Rt.-ben fennálló tulajdonosi részesedését megtestesítő 517.300 db, 517.300.000,- Ft névértékű törzsrészvényét 636.176.000,- Ft áron,

100

míg a szintén a Baumag Holding Rt.-ben fennálló részesedést megtestesítő és a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet tulajdonát képező, 35.000.000,- Ft névértékű, „B” sorozatú, közös tulajdonban évő szavazatelsőbbségi részvény 11.250.000,- Ft névértékkel bíró 1125/3500 tulajdoni hányadát 13.835.000,- Ft áron értékesítette a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet részére. A szerződéseket a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet képviseletében II.r. Patonay lstvánné vádlott írta alá, azokban a vevő a vételár 180 napon belül történő teljesítésére vállalt kötelezettséget. 2002. december 28-án I.r. Balázs László vádlott, a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet képviseletében, a szövetkezet tulajdonát képező 10.461.659 db, 10.461.659.000,- Ft névértékű Baumag Rt. tőrzsrészvényt 13.500.000.000,- Ft áron adta el a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet részére, melynek nevében II.r Patonay Istvánné vádlott kötelezettséget vállalt a vételár 180 napon belül történő kiegyenlítésére. A szerződések pénzügyi rendezésére 2003. július 3-án került sor, ennek keretében I.r. Balázs László vádlott a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet OTP Rt-nél vezetett 11742173- 20128122 számú számlájáról, részjegy-jegyzés címén, 40.000.000,- Ft-ot utalt a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet OTP Rt-nél vezetett 11742173-20144621 számú számlájára, melyet a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet bankszámlájáról II.r. Patonay Istvánné vádlott részvény vételáraként utalt vissza. Ezt követően I.r. Balázs László 250.000.000,- Ft-ot utaltatott át hasonló jogcímen, ami alapján II.r. Patonay Istvánné, vételárként 250.011.000,- Ft-ot utalt vissza. Ezután a számlák közti pénzpörgetést, - a részjegy-jegyzésre, mint színlelt jogcímre alapozva - további 27 alkalommal ismételték meg ugyanazon 500.000.000,- Ft-os tétellel, amíg a számlák közti utalások összesített értéke el nem érte a részvények vételáraként szereplő 14.150.011.000,- Ft-ot. I.r Balázs László vádlott a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet tulajdonát képező Baumag Rt. és Baumag Holding Rt. részvényeket II.r. Patonay Istvánné vádlott közreműködésével, színlelt szerződéssel értékesítette, a részvények vételára a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezethez ténylegesen nem folyt be. Ezáltal I.r. Balázs László vádlott elvonta a hitelezői igények fedezetéül szolgáló vagyont. 5./ A Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet I.r. Balázs László irányításával, 2001. és 2003. év között a cégcsoport nyereséges működésének hiányában, az üzletrészek forgalmazásából adódó, egyre növekvő adósságot halmozott fel a hitelezők felé. 2003. októberében a kilépők számának növekedésével a tőkeáramlás aránya megfordult, megfelelő jegyzett tőke és tartaléktőke hiányában a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet a hitelezők felé vállalt kötelezettségeinek nem tudott eleget tenni, így I.r. Balázs László 2003. október 6-án elnöki utasítással a hitelezői igények teljesítését 30 %-ra korlátozta, majd 2003. október 9-én a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet kifizetéseit beszüntette. A fizetésképtelenség bekövetkezését megelőzően, illetőleg azt követően I.r. Balázs László vádlott — elvonva a hitelezői igények fedezetéül szolgáló vagyont -‚ a Baumag Vagyonkezelő

101

Szövetkezetben és a cégcsoport leányvállalataiban fennálló tulajdonosi részesedését megtestesítő vagyonelemeket, - a 2000. évi CXLI. törvény 89. § /3/ bekezdés alapján az alábbi esetekben cserélte el a jegyzett tőke leszállítása mellett bevonandó saját, érték nélküli üzletrészre: a.) A Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet és a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet között 2000. december 22-én létrejött szindikátusi szerződés a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet fizetésképtelensége esetére a kölcsönös tulajdonosi részesedések három hónapon belüli megszüntetését és cseréjét írta elő. A Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet 2003. október 9-én bekövetkezett fizetésképtelenségét követően a szindikátusi szerződés elszámolását I.r. Balázs László és lI.r. Patonay Istvánné vádlottak 2003. december 22-én hajtották végre. I.r. Balázs László a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet nevében 32.813.382.000,- Ft értékű részjegyet adott át a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet részére, melyért cserébe hasonló értékben 28.547.270.247 db saját üzletrészt vett át. Az elszámolás keretében I.r. Balázs László a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet képviselőjeként a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet részére további 13.625.086.659 db Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet-béli üzletrészt adott át, melyért cserébe II.r. Patonay Istvánné 13.538.508.609 db Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet-béli üzletrészt juttatott azzal, hogy a felek a cserét kölcsönösen 15.661.223.278,- Ft értéken ismerték el. I.r. Balázs László a szindikátusi szerződés 2000. december 22-én történt elszámolásával, II.r. Patonay Istvánné közreműködésével, a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet vagyonából való részesedést biztosító vagyonelemeket, bevonás alá eső, értékkel nem rendelkező saját üzletrészre cserélte el, csökkentve ezzel a hitelezői követelések fedezetéül szolgáló vagyont. b.) I.r. Balázs László 2003. szeptember 15-én kötött szerződésben, II.r. Patonay Istvánné közreműködésével, a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet képviseletében a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezettel kötött szerződésben 1.000.000 db, egyenként 1.000,- Ft névértékű Baumag Rt. törzsrészvényt cserélt el 921.266.851 db saját üzletrészre, 1.000.000.000,- Ft forgalmi értéken. c.) I.r. Balázs László 2003. december 19-én a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet tulajdonát képező, 100 db, egyenként 100.000,- Ft névértékű Baumag Építő Rt. törzsrészvényt elcserélte a II.r. Patonay Istvánné által képviselt Baumag Vagyonkezelő Szövetkezettel 92.127 db 100.000,- Ft forgalmi értéken meghatározott Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet-béli saját üzletrészre. d.) I.r. Balázs László a 2003. december 19-én a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet nevében kötött szerződéssel, melyet a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet képviseletében II.r. Patonay Istvánné írt alá, elcserélte a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet tulajdonát képező, 92.127 db, egyenként 100.000,- Ft névértékű Csevicevölgy Kft. üzletrészt a hasonló forgalmi

102

értéken meghatározott Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet-béli üzletrészre. e.) I.r. Balázs László 2003. december 22-én, a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet elnökeként a II.r. Patonay Istvánné által képviselt Baumag Vagyonkezelő Szövetkezettel kötött szerződésben, a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet tulajdonát képező, 3.000.000,- Ft értékű Baumag Hotels Kft. törzsbetétet elcserélte a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet tulajdonát képező, 2.763.801 db, 3.000.000,- Ft könyv szerinti értékű saját, Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet-béli üzletrészre. f.) I.r. Balázs László 2004. február 27-én kelt, és általa a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet, valamint a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet elnökeként aláírt csereszerződésben a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet tulajdonát képező 1.920.615 db. 2.208.707,- Ft könyv szerinti értékű Baumag Vagyonkezelő Szövetkezetbéli üzletrészt elcserélte a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet tulajdonát képező 1.693.925 db, 2.208.707,- Ft könyv szerinti értékű üzletrészre. A Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet 2003. nyár végétől a lejárat előtti tőkekifizetéseket már nem engedélyezte, 2003. október 6. napján elnöki utasításra a befektetők felé vállalt igények teljesítését 30 %-ra korlátozták, majd 2003. október 9. napján a kifizetéseket beszüntették, a befektetők felé vállalt fizetési kötelezettségeinek nem tudott eleget tenni. Ezért a szövetkezet alkalmazottaira és vezetőire a befektetők részéről jelentős nyomás nehezedett, tömegesen követelték vissza pénzüket a szövetkezet irodáiban. A Fővárosi Bíróság a hitelezői kérelemre 2004. január 12-én indult felszámolási eljárásban a 2004. február 23-án kelt és 2004. április 6-án jogerőre emelkedett 7. Fpk. 01-2004-000253/ 5. számú végzésével a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szővetkezet fizetésképtelenségét állapította meg és elrendelte a szövetkezet felszámolását. Felszámolóként a Budapest, VI. Vörösmarty u. 42. szám alatti székhelyű Mátra Holding Rt.-t rendelte ki. A Fővárosi Bíróság a 2004. április 9-én kelt, 7. Fpk. 012004-000253/16. számú végzésével elrendelte a szövetkezet ellen indult felszámolási eljárás közzétételét. A Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet és jogutódai, 1995. és 2003. év között, az I.r. Balázs László irányításával folytatott működésük során, a Clubkötvények, tagi kölcsönök és szövetkezeti üzletrészek Baumag Holding Rt. és a Kamaraerdei Tüzép Kft. közreműködésével történő forgalmazása alapján 159.519.602.783,- Ft összesített bevétel és 143.541.302.898,- Ft tőke és hozamokra kifizetett kiadás mellett 15.798.299.885,- Ft vagyon felett rendelkeztek, melyből I.r. Balázs László, a Baumag Holding Rt. és a Kamaraerdei Tüzép Kft. közreműködésével történt kötvényvásárlások és tőkeemelések révén legalább 6.822.975.000,- Ft (lsd. I. és II. pontok) összeget fordított a Baumag cégcsoport működési költségeinek fedezésére. A Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet és jogutódai pénzeszközeiből a Baumag Vagyonkezelési Szövetkezet ezen felül további 725.893.783,- Ft-ot használt fel, míg a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet személyi és tárgyi célú működési kiadásai 1.685.914.430,- Ft-ot tettek ki. A fennmaradó részt a szövetkezet az árfolyamnyereségadó teljesítésére, valamint pontosan meg nem határozható mértékben üzletrészek és értékpapírok 103

adásvételén keresztül a cégcsoport működésének további fedezésére fordította. A Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet 2003. október 9-én bekövetkezett fizetésképtelensége folytán a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet-béli, vissza nem vásárolt üzletrészek után a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet számviteli nyilvántartásai alapján 12.375 befektetővel szemben 2.308.826.815,- Ft, míg a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet-béli üzletrészek után 29.515.110.000,- Ft, azaz összesen 31.823.936.815,- Ft tőketartozás, és 7.486.358.000,- Ft hozamtartozás áll fenn. A Baumag cégcsoport működését a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezeten és jogutódain keresztül így a magánszemély kisbefektetők finanszírozták, akik a befektetéseik elvesztése révén jelentős vagyoni hátrányt szenvedtek, ezáltal a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet fizetésképtelensége nagyobb társadalmi csoportot érintő, súlyos következményekkel járt. A Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezettel szemben a felszámolási eljárás elrendelésének időpontjában hatályos Csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi II. törvény 37. § (1) bekezdése szerinti 40 napos határidőn belül 5682 befektető összesen 19.426.151.816.- Ft hitelezői igényt jelentett be, míg a 37. § (2) bekezdése szerinti 40 napon túl, de az egy éves jogvesztő határidőn belül 1687 befektető összesen 5.607.046.821.- Ft értékben jelentett be hitelezői igényt. A hitelezői igényekből határidőn belül összesen 15.922.061.672,- Ft-ot, ebből „E” kategóriás igényként 13.728.731,- Ft-ot, „F” kategóriás igényként 15.890.878.202,- Ftot, míg „G” kategóriás igényként 17.454.739,- Ft-ot tartanak nyilván, határidőn túli igényként összesen 4.424.252.690,- Ft-ot, ebből „E” kategóriás igényként 1.770.538,Ft-ot, „F” kategóriás igényként 4.422.399.463,- Ft-ot, míg „G” kategóriás igényként 82.689,- Ft-ot tartanak nyilván a felszámolási eljárásban. (A Mátraholding RT felszámoló, illetőleg Pinka György felszámolóbiztos által 2011. május 16. napján megküldött, a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet „fa” hitelezői névsora) III./ A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 1995. március 1-én történt megalakulását követően I.r. Balázs László 1995. március 13-án a cégjegyzékbe történő nyilvántartás céljából bejegyzési kérelmet nyújtotta be a Pest Megyei Cégbírósághoz. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet a cégbejegyzési kérelmében az 1991. évi LXIX. törvény (Pit.) 4. § /1/ bekezdés h/1.), h/5.), k.), m.), n.) és o.) pontjai alapján pénzintézeti tevékenységnek minősülő tevékenységi köröket, így saját számlára követelések megvásárlását (faktoring), pénzügyi lízinget, vállalkozások tőkeellátásával, tőkeösszetételével, összevonásával szervezeti átalakításával és megvásárlásával kapcsolatos tanácsadás és szolgáltatások végzését, fejlesztési tervekkel kapcsolatos tanácsadást, valamint bizományosként pénzpiaci eszközök vásárlását, váltó leszámítolását, továbbá kamat és árfolyam-kockázati csereügyletek végzését jelölt meg. A tevékenységek végzését a Pit. 8. § /2/ bekezdés pénzintézetnek nem minősülő egyéb jogi személyek számára is lehetővé tette azzal, hogy a Pit. 8. § /4/ bekezdés a.) pontja alapján az 104

egyéb jogi személynek legalább ötmillió forint saját tőkével kellett rendelkeznie. A Pit. 86. § / 1/ bekezdés g.) pontja a tevékenység végzését, az egyéb jogi személyek számára az Állami Bankfelügyelet nyilvántartásba vételéhez kötötte. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet a cégbejegyzési kérelem időpontjában nyilvántartásba vétellel nem rendelkezett, így erre vonatkozóan a Pest Megyei Cégbíróság hiánypótlást írt elő. Ennek keretében, a Pit. 8. § /4/ bekezdés a.) pontjában előírt tőkeköveteintények teljesítése céljából I.r Balázs László vádlott, a Baumag Holding Rt. elnökeként, 1995. szeptember 29-én - részjegy-jegyzés címén - 5.000.000,Ft-ot utalt a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet bankszámlájára, majd a pénz meglétét tanúsító bankigazolás kiállítását követően az összeget - kötvényvásárlás címén - a Baumag Holding Rt. részére visszautalta. A Baumag Holding Rt. 1995. október 27-én tartott közgyűlése erre figyelemmel a cég alaptőkéjét 5.000.000,- Ft-tal felemelte, míg a részjegy-jegyzés alapján a Baumag Holding Rt. szövetkezeti tagságát a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet igazgatósága az 1/1995. (III.29.) számú határozatával jóváhagyta. A fiktív tőkeigazolás alapján I.r. Balázs László elnök bejelentésére az Állami Bankfelügyelet az 1995. október 16-án kelt, 00011/50/1995. számú határozatával nyilvántartásba vette a Baumag Általános Befektetési Szövetkezetet a Pit.4. § /1/ bekezdés h/1.), h/5.), k.), m.), n.), és o.) pontjaiban megjelölt pénzintézeti tevékenységek végzésére. Az Állami Bankfelügyelet határozata alapján a Pest Megyei Cégbíróság a Baumag Általános Befektetési Szövetkezetet 1995. október 24-én Cg. 13-02-50875 cégjegyzékszámon a megalakulás napjára visszamenőleg nyilvántartásba vette. Az 1997. január 1. napjától hatályba lépő, a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 3. § /1/ bekezdés c.) és g.) pontjai alapján a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet tevékenységi körei közül a pénzügyi lízing, valamint pénzügyi eszközökkel bizományosként folytatott kereskedelmi tevékenység pénzügyi szolgáltatásnak minősült, ezen tevékenységeket a Hpt. 6. § /1/ bekezdés a.) pontja és a 9. § /4/ bekezdése alapján kizárólag a legalább 50.000.000,Ft jegyzett tőkével rendelkező pénzügyi vállalkozás folytathatott. A Hpt. 232. § /2/ bekezdése a Pit. alapján engedélyezett tevékenységek folytatására a Hpt. 9. § /4/ bekezdésében előírt jegyzett tőkekövetelmények teljesítését 1998. december 31. napjáig írta elő, ennek hiányában a Hpt. 232. § /4/ bekezdése a tevékenységek folytatását 1999. január 1. napjától megtiltotta. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet az Állami Bankfelügyelet által jóváhagyott tevékenységeket nem folytatta, 1998. december 31. napjáig az Állami Pénz és Tőkepiaci Felügyeletnél (ÁPTF) engedélyezés iránti kérelmet nem nyújtott be, így az ÁPTF az 1999. február 26-án kelt, 922/1999/M. számú határozatával megtiltotta a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet részére pénzügyi, befektetési és kiegészítő befektetési szolgáltatások végzését. Az Állami Bankfelügyelet 1995. október 16-án kelt, 00011/50/1995. számú határozatában rögzítette, hogy a nyilvántartásba vétel a Baumag Általános Befektetési Szövetkezetet 105

betétgyűjtési tevékenység folytatására nem jogosítja.

A Pit. 3. § /1/ bekezdés g.) pontja szerint: a betétgyűjtés, mások pénzének kamat vagy más hozam ellenében — látra vagy meghatározott időpontra szóló — visszafizetési kötelezettséggel történő elfogadása úgy, hogy a visszafizetés időpontjáig a pénz feletti használat joga teljes egészében a betétet elfogadóra száll át. 1997. január 1-től a Hpt. 2. számú melléklet 1/3.) pontja alapján: a betétgyűjtés, a pénzeszközök egyedileg előre meg nem határozott személyektől történő gyűjtése oly módon, hogy azzal a betétgyűjtő tulajdonosként rendelkezhet, de köteles azt kamattal, más előny biztosításával, vagy anélkül visszafizetni. 1997. január 1-ig a Pit. 4. § /1/ bekezdés a.) pontja alapján a betétgyűjtés pénzintézeti tevékenység volt, melyet a Pit. 9. § /1/ bekezdés a.) pontja alapján, figyelemmel a Pit. 8. § /1/ bekezdésre, hitelintézet végezhetett az Állami Bankfelügyelet engedélyével. A Hpt. 3. § /1/ bekezdés a.) pontja szerint 1997. január 1-től a betétgyűjtés pénzügyi szolgáltatási tevékenység, mely a Hpt. 3. § /4/ bekezdése alapján a felügyeleti hatóság engedélyével végezhető. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és jogutódai 1995. március 3-tól tagi kölcsönök gyűjtésével és fiktív szövetkezeti üzletrészek adásvételével, színlelt szerződésekkel leplezett betétgyűjtési tevékenységet folytattak. A szerződések megkötésénél a szövetkezeti tagság színlelt létesitése nem bÍrt jelentőséggel, a befektetőket kiterjedt rekiámtevékenységgel toborozták, magas hozam ígéretére a szövetkezeti fiókhálózaton keresztül bárki helyezhetett el betétet, amennyiben egyidejűleg 1.000,- Ft befizetésével részjegyet jegyzett. A szövetkezet a hirdetményeiben és tájékoztatóiban kizárólag tagjai részére tette ugyan lehetővé a befektetést, azonban a taggá válásnak a leegyszerűsítése miatt korlátozás nélkül, minden befektetni szándékozó a szövetkezet tagjává vált az 1.000,Ft részjegy befizetése mellett. A tagsági viszony azonban kizárólag a kölcsönszerződés leplezését szolgálta, mivel sem a szövetkezet nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy ki lesz a tagja, sem a befektetők nem kívántak élni a szövetkezetekről szóló jogszabályokban a tagsággal járó jogokkal. A befektetők tehát a szövetkezettel pénzük elhelyezésére alapvetően a hirdetésekben megismert és ígért magas hozam, illetőleg kamat miatt kötöttek szerződést. Szövetkezeti tag senki sem kívánt lenni, a befektetők a részjegy befizetését a kölcsönnyújtás feltételének tekintették, a szövetkezet részéről senki színlelt belépését nem utasították el. A befektetőkkel kötött szerződésekben a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és jogutódai magasabb visszavásárlási árfolyam formájában a befektetők részére hozamot ígértek, amelyre tekintettel a szövetkezet működésének közel kilenc éve alatt pontosan meg nem határozható számú, 15 - 20.000 közöttire tehető magánszemély helyezett el pénzt. összesen 158.947.840.287.- Ft értékben. Bár a szerződések adásvételi szerződések voltak, valójában sem a szövetkezetet, sem a befektetőket nem vezette adásvételi szándék. Az üzletrészek specifikációval nem voltak 106

ellátva, külső személy számára értékkel nem bírtak. A befektetők szándéka az volt, hogy a befektetett pénzüket a meghirdetett hozammal visszakapják, a szövetkezet szándéka pedig az, hogy az átvett pénzeszközöket saját vállalkozásaiban helyezze el.

A szerződések így színleltek voltak, valójában a felek kölcsönös akaratának megfelelően kölcsönszerződésnek minősültek. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és jogutódai a befektetett vagyonnal szabadon rendelkezhettek, a befolyt pénzeszközök jelentős részét a korábbi kölcsönszerződések teljesítésére, továbbá tőkeemelések, kötvényvásárlások és értékpapír-adásvételek révén a Baumag cégesoport működtetésére használták fel. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet, a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet és a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet betétgyűjtési tevékenység folytatására sem az Állami Bankfelügyelettől, sem az Állami Pénz és Tőkepiaci Felügyelettől vagy a Pénzügyi Szervek Állami Felügyeletétől nem rendelkezett hatósági engedéllyel. A Pénzügyi Szervek Állami Felügyelete a 2004. november 8-án kelt, I/E-2341/2004. számú határozatával a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet és jogelődei által folytatott engedély nélküli betétgyűjtési tevékenység folytatását állapította meg. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és jogutódai a pénzeszközöket előre meg nem határozott személyektől gyűjtötte, amelyek előre kikötött kamattal visszafizetését vállalta. A szövetkezetnek ez volt az egyetlen bevételi forrása, a szövetkezet a pénzeszközökkel tulajdonosként rendelkezett, azokat a saját és a cégcsoport működéséhez használta fel. Mindezek alapján a Balázs László I. rendű vádlott által irányított tevékenység a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 2. számú mellékletének 3. pontja szerint betétgyűjtésnek minősül. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet nem volt hitelintézet, és mivel betétgyűjtést csak hitelintézet folytathat, azt engedély nélkül végezte. I.r. Balázs László vádlott a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és jogutódai elnökeként, 1998. szeptember 16. napjától 2003. október 9. napiáig a szerződési feltételek meghatározásával, valamint a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és jogutódai szervezetének vezetésével egy személyben irányította a betétgyűjtési tevékenységet, tevékenységéhez II.r. Patonay Istvánné, VI.r. dr. Ábrók László, VII.r. Simonné Tóth Judit és VIII.r. Makadánné Gál Magdolna vádlottak a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet alapításában történő közreműködéssel, így különösen az 2/1995. (III.20.) számú közgyűlési határozat elfogadásával, illetőleg ugyanilyen módon VIII.r. Makadánné Gál Magdolna és IX.r. Somorjai Bertalan vádlottak az 2/1995. (III.17.) számú és az 1/1995. (III.31.) számú igazgatósági határozatok elfogadásában közreműködésükkel teremtették meg a tevékenység végzésének jogalapját. A hatósági engedély nélkül folytatott tiltott betétgyüjtéshez VI. r. dr. Ábrók László vádlott a betétgyűjtés leplezésére kialakított üzletrész adásvételi szerződések mintáinak és a tagi kölcsön nyújtására vonatkozó szerződésmintáknak a kidolgozásában is segítséget nyújtott. IV./ 107

A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet az 1995. március 1. napján történt megalakulását követően a tagi kölcsönök gyűjtését, valamint a szövetkezeti üzletrészek adásvételét a szövetkezet Budaörs, Kamaraerdei út 11. szám alatti székhelyén, valamint a Kamaraerdei Tüzép Kft. építőanyag-kereskedelemmel foglalkozó telephelyein végezte. Az üzletrész-forgalmazás fellendülésével a Baumag Általános

Befektetési Szövetkezet a tőkegyűjtés folyamatának bonyolítására 1998-tól saját fiókhálózat kiépítésébe fogott, melyet országos méretűvé terjesztettek ki. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet hálózata 1998. augusztus 18-tól kezdett működni, ekkor került sor a Budapest, VII. Madách tér 4., Budapest, XII. Ugocsa u. 6., Budapest, XV. Régi fóti út 2., Budapest, XX. Nagysándor József u. 143., Budapest, XX. Kossuth Lajos u. 33., Budakalász, József Attila u. 73.. Érd. Tolmács u. 2. szám alatti fiókok létesítésére. 2000. május 30-tól további fiókok kezdték meg a működésüket a Zalaegerszeg, Mártírok útja 12-14., Szombathely, Hunyadi u. 2., Győr, Liszt Ferenc u. 24., valamint Vác, Csányi L. krt. 54. szám alatt is, ugyanakkor megszűntek a Budapest, XX. Nagysándor József u. 143.,Budapest, XII. Ugocsa u. 6., Budapest, XV Régi fóti út 2., valamint az Érd, Tolmács u. 2. szám alatti irodák. Helyettük további fióktelepek létesültek, 2000. október 12-től a Budapest, V. Kálmán Imre u.16, Budapest, II. Káplár u. 2., Budapest, III. Szentendrei út 4., Budapest, IV. Árpád u. 56., Budapest, XI. Bocskai út 37., Budapest, XVII. Pesti út 8-12. szám alatt, 2001. május 31-től az Érd, Budai u. 24., Békéscsaba, Wlassich stny. 7., Vác, Köztársaság u. 10-12., Miskolc, Kazinczy u. 8., Cegléd, Kossuth tér 16., Baja, Déri Frigyes stny. 13., 2003. május 28-tól a Szombathely, Hefele M. u. 1/B., Miskolc, Szentpáli u. 5. szám alatt. Ezen fiókok közül a szövetkezet fizetésképtelenné válásáig, 2000. október 12-én a Budapest, XX. Kossuth Lajos u. 33., 2001. május 31-én a Vác, Csányi L. krt. 54., míg 2003. május 28-án pedig a Budapest, XVII. Pesti Út 8-12., a Budakalász, József Attila u. 73., és a Miskolc, Kazinczy u. 8. szám alatti fiók szűnt meg. A fiókhálózat kiépítését és működését 1996. május 20-tól igazgatósági tagként II.r. Patonay Istvánné vádlott irányította, valamint ő gyakorolta a szövetkezet munkavállalói felett a munkáltatói jogokat. A szervezetirányítási jogkörében minden esetben I.r. Balázs László elnök utasításait továbbította a szövetkezeti szervezet felé írásbeli és szóbeli utasítások formájában. A szövetkezet központi irodája a Budapest, VII. Madách tér 4. szám alatt volt, ahol Sajó Imréné irodavezető a fiókhálózatban dolgozó üzletkötők betanítását végezte. II.r. Patonay Istvánnénak alárendelten három vezető üzletkötő dolgozott, akik ellenőrizték az ország nyugati és keleti felén lévő, valamint a budapesti irodák munkáját, illetve továbbították II.r. Patonay Istvánné utasításait a fiókok felé. A szövetkezeti tőkegyűjtés feltételeit I.r. Balázs László vádlott határozta meg, így ő döntött a befektetőkkel kötendő szerződések feltételeiről, a futamidőkről és hozamokról, valamint a 108

szövetkezeti hirdetések tartalmáról, döntései végrehajtásáról II.r Patonay Istvánné gondoskodott..

A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és jogutódai üzletpolitikája a cégcsoport finanszírozására befektetők számának fokozatos növelésén alapuló, egyre növekvő mértékű tőkebevonás formájában jelent meg, amiről I.r. Balázs László elnök az 2/1995. (III.17.) számú igazgatósági határozatra és az 2/1995. (III.20) számú közgyűlési határozatra alapozva, az 1/1995. (III.31.) számú igazgatósági határozat

felhatalmazásával, a jegybanki alapkamat változásainak megfelelően 1995. és 2003. között a banki kamatokat folyamatosan meghaladó hozamok kilátásba helyezésével gondoskodott. A magas hozamok meghirdetésére alapozva I.r. Balázs László vádlott 1995. és 2003. között a sajtó nagy részére kiterjedően, tömegtájékoztatási eszközökben napi rendszerességgel tett közzé hirdetéseket, melyek révén a szövetkezet működésébe folyamatos tőkebeáramlást biztosított. A szövetkezet által meghirdetett hozamokra alapozott hirdetéseket napi rendszerességgel tették közzé főként a Népszabadság, Népszava, Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, Nemzeti Sport, Blikk, Mai Nap, Mai Lap, Békés Megyei Hírlap, Nógrádi Megyei Hírlap, Zalai Hírlap, Petőfi Népe, Vas Népe, Kisalfőld, Fejér Megyei Hírlap, Déli Hírlap, Észak Magyarország, Déli Hírlap, Metró, Budapesti Piac, Pest Megyei Piac lapokban, valamint a Magyar Televízió teletext szolgálatán, így például a Népszabadság című lapban 1995. július 4. és 2002. november 30. között legalább 135 alkalommal, a Metró újságban 2000. január 3. és 2004. február 4. között 21.221.271,- Ft értékben 113 alkalommal jelent meg befektetési hirdetés. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 1995. és 2003. között összesen 509.127.000 Ft-ot fordított rekiámtevékenységre. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet tőkevonzása a banki hozamokat folyamatosan meghaladó hozamokon alapult, melyek a futamidő és a befektetett összeg arányában növekedtek. Az ígért hozamok általában valamivel meghaladták mind a jegybanki alapkamatot. mind a hitelintézetek kamatait. 1995. március 22. és 2003. október 1. között az alábbi hozamok meghirdetésével bírták rá a befektetőket a tőkebefektetésre: 1995. április 21. 1995. május 5. ______ _____ 1995. május 30. _______ __________________

3-24 hónapra évi 29-39% 12 hónapra 10.000-490.000,- Ft között 36 % 500.000-990.000,- Ft között 37 % 1.000.000,- Ft felett 38 % 3-24 hónapra 10.000-490.000,- Ft között 30-38 % 500.000-990.000,- Ft között 31-39 % 1.000.000,- Ft felett 32-40%

113 I.r. Balázs László vádlott a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet fiókhálózatában a szövetkezet működéséről, a Baumag cégcsoportról, valamint a szövetkezet befektetési konstrukcióiról többféle tájékoztatóanyagot rendszeresített. A vádlott, Sajó Imréné központi irodavezetőn keresztül, a befektetők részéről esetlegesen felmerülő kérdésekre adandó válaszokat is meghatározta, ezeket az üzletkötők részére a Budapest, VII. Madách tér 4. szám alatt lévő központi irodában tartott eligazításokon tanították be. I.r. Balázs László havi rendszerességgel, hasonló jelleggel irodavezetői értekezleteket is tartott, melyeken a szövetkezet működésével kapcsolatosan adott tájékoztatást, amit a fiókok alkalmazottai a napi üzletmenet során, az üzletkötői tevékenység folytatásánál, az irodavezetők közvetítésével felhasználták a befektetők felé. I.r. Balázs László elrendelte, hogy a fiókokban — elvitelük kivételével - tegyék elérhetővé a szövetkezet éves beszámolóit, így azokat a befektetők megismerhették. Az éves beszámolók a szövetkezet saját tőkéjének mértéket illetően azonban valótlan tájékoztatást adtak azok a valósággal ellentétben a saját tőke egyre növekvő, a végén több tízmilliárdos nagysárendjét mutatták ki, melynek révén I.r. Balázs László a prudens működés, valamint a befektetések biztonságos vagyoni hátterének látszatát keltette. A szövetkezeti fiókhálózatban dolgozó alkalmazottak a Baumag szövetkezetek éves aktuális mérlegét I.r. Balázs László vádlott utasítására kötelesek voltak a befektetési lehetőség iránt érdeklődőknek külön is bemutatni, amennyiben a szövetkezet vagyoni helyzete iránt érdeklődtek. Az utasítás végrehajtásáról a fiókhálózat irányítását végző II. r. Patonay Istvánnné vádlott gondoskodott azáltal, hogy azt a szövetkezeti irodahálózat felé továbbította, így közreműködve azok befektetők általi megismerhetőségében. I.r. Balázs László a tömegtájékoztatási eszközök útján közzétett hozamhirdetésekben, valamint a fiókhálózatnál alkalmazott tájékoztató anyagokban elhallgatta a befektetni szándékozók elől a befektetésekkel együtt járó fokozott kockázatokat, így azt, hogy a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet az alacsony jegyzett tőke folytán megfelelő vagyoni háttér és vagyoni tartalékok hiányában működik. A jegyzett tőke alacsony szintjét a befektetni szándékozók legfeljebb a szövetkezeti beszámolókból ismerhették volna meg, azonban ez éppen ennek elfedésére tartalmazott a már említett módon a saját tőke mértékére vonatkozóan valótlan adatokat. A szövetkezeti beszámolók egyebekben az I.r. Balázs László vádlott üzleti stratégiájából fakadóan, az üzletrész-forgalmazásból adódó bevételi többlet cégcsoportba történő elvonásán alapuló folyamatos veszteséges működést is leplezték, illetőleg forrásoldalon ennek fedezeteként a tőketartalék soron fiktív vagyonelemet mutattak ki. I.r. Balázs László a szövetkezeti vezetők előtt eredményes és biztonságos szövetkezeti működés látszatát keltette, így ezen keresztül a befektetni szándékozók részére adott felvilágosítások során is valótlanul azt állították, hogy a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet, valamint jogutódai stabil vagyoni háttérrel működnek. A szövetkezeti reklámok és tájékoztatóanyagok, valamint az üzletkötők által adott felvilágosítások I.r. Balázs László utasításai nyomán a befektetések garanciájaként a cégcsoport eredményes működését jelölték meg, az irodákban így fényképeket helyeztek ki a

114

cégcsoport egyes beruházásairól, például a parádsasvári Kastély Hotelról. Az üzletkötők, által szóban adott, felvilágosítások és tájékoztatások része volt, hogy a befektetés feltétele a szövetkezeti taggá válás és az 1.000,- Ft-os részjegy befizetése. Ezen túl arról is tájékoztatták a befektetőket, hogy a szövetkezet nem bank, a betétvédelmi alap nem nyújt biztosítékot a befektetésre. A tájékoztatások és a reklámanyagok ugyanakkor a nyereséges működés látszatát keltve elhallgatták, hogy egy-egy sikeres befektetésen túl (építőanyag gyártás és kereskedelem, lízing tevékenység, egyes ingatlanfejlesztések) a cégcsoport egésze kezdettől fogva veszteséges, így a bankit meghaladó hozamok folyamatos meghirdetése a befektetések biztonságára nézve fokozott kockázatot jelent. I.r. Balázs László vádlott a cselekmények révén 1995. március 3. és 2003. október 9. között dr. Samodai Gézát, Patyi Istvánt, Varga Sándort, illetőleg 1997. és 2003. között a Baumag szövetkezetek Budapest, III. Szentendrei úti, budakalászi és Budapest, II. Káplár utcai irodáiban is legalább kettő, összességében azonban pontosan meg nem határozható számú személyt bírt rá a Baumag Általános Befektetési Szövetkezetbe, a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezetbe és a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezetbe történő tőkebefektetésre, illetőleg annak növelésére. Bár a befektetők többsége alapvetően a hirdetésekben megismert várhatóan kedvező hozamra (nyereségkilátásra) tekintettel helyezte el a pénzét a szövetkezetnél, az új adásvételi szerződések megkötésénél, de a már meglévőek hosszabbításánál is egyes befektetőket a mérlegadatok befolyásoltak. A Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet 2003. október 9-én bekövetkezett fizetésképtelensége folytán 12.775 befektetővel szemben áll fenn tartozása. Patonay Istvánné, VI. r. dr. Ábrók László, VII. r. Simonné Tóth Judit és VIII. r. Makadánné Gál Magdolna vádlottak az 2/1995. (III.20.) számú közgyűlési határozat megszavazásában és elfogadásában, valamint VIII. r. Makadánné Gál Magdolna és IX.r. Somorjai Bertalan vádlottak az 2/1995. (III. 17.) valamint az 1/1995. (III.31.) számú igazgatósági határozat megszavazásában vettek részt. E határozatok Balázs László I. r. vádlottat felhatalmazták a tőkebevonás biztosítására és az ehhez szükséges feltételek meghatározására. Tekintettel arra, hogy Balázs László I. r. vádlott dr. Ábrók László VI. r. vádlottal együtt dolgozta ki a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet befektetési konstrukcióját, így ő a határozatok megszavazásában való közreműködésekor is tisztában volt azzal, hogy a közvetlen üzletrésztőke képzés a mérlegadatok torzulását és valótlanságát fogja eredményezni, ami alkalmas befolyásolni a befektetőket a döntésükben. V. A Baumag cégcsoport 1995. és 2003. közötti működése során az egyes cégeknél számos, a következőkben részletezett számviteli szabályszegés valósult meg. 1./ A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet elnökeként és kizárólagos irányítójaként Balázs László I. r. vádlott az alábbi cselekményeket valósította meg: 115

a.) A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 4.§ /1/ bekezdése szerint a gazdálkodó működéséről, vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről, a naptári év könyveinek zárását követően, a törvényben meghatározott könyvvezetéssel alátámasztott beszámolót köteles készíteni. Az 1991. évi XVIII. törvény 12. § /1/ bekezdése szerint a könyvvezetés az a tevékenység, amikor a gazdálkodó a tevékenysége során előforduló, a vagyoni, jövedelmi, pénzügyi helyzetére kiható eseményekről folyamatosan nyilvántartást vezet és azt a naptári év végével lezárja. Az 1991. évi XVIII. törvény 14.§ /1/ bekezdése szerint a beszámoló elkészítésekor és a könyvvezetés során a törvényben meghatározott alapelveket kell érvényesíteni. Az 1991. évi XVIII. törvény 15.§ /4/ bekezdése szerint a könyvvezetést és a beszámolót áttekinthető, érthető, a törvénynek megfelelően rendezett formában kell elkészíteni. (világosság elve) Az 1991. évi XVIII. törvény 16.§ /1/ bekezdése szerint a kettős könyvvitelt vezető vállalkozó, ha a törvény kivételt nem tesz- a naptári évről december 31-i fordulónappal éves beszámolót köteles készíteni, illetve a törvényben meghatározott feltételek esetén egyszerűsített éves beszámolót készíthet. Az 1991. évi XVIII. törvény 19.§ /1/ bekezdése szerint az éves beszámolót a törvényben meghatározott szerkezetben és a legalább az előírt részletezésben, bizonylatokkal alátámasztott, szabályszerűen vezetett kettős könyvvitel adatai alapján, világos és áttekinthető formában kell elkészíteni. Az 1991. évi XVIII. törvény 42.§ /1/bekezdése szerint a könyvek üzleti év végi zárásához, a beszámoló elkészítéséhez olyan leltárt kell összeállítani és a törvény előírásai szerint megőrizni, amely tételesen, ellenőrizhető módon tartalmazza a vállalkozónak a mérleg fordulónapján meglévő eszközeit és forrásait mennyiségben és értékben. Az 1991. évi XVIII. törvény 71.§ /1/ bekezdése szerint a kettős könyvvitelt vezető, cégjegyzékbe bejegyzett vállalkozó köteles a jóváhagyásra jogosult testület által elfogadott kötelező könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgálói záradékot is tartalmazó éves beszámolót vagy egyszerűsített éves beszámolót, valamint az adózott eredmény felhasználására vonatkozó javaslatot vagy határozatot legkésőbb a tárgyévet követő év május 31-ig a cégbíróságnál letétbe helyezni. Az 1991. évi XVIII. törvény 82.§ /2/ bekezdése szerint a kettős könyvvitelt vezető vállalkozó a könyvviteli számlákból az általa választott időszakonként, de legalább a beszámoló elkészítését, valamint a más jogszabályban előírt, a számviteli adatokon nyugvó adatszolgáltatás teljesítését megelőzően, annak alátámasztására főkönyvi kivonatot köteles készíteni. 116

Az 1991. évi XVIII. törvény 87.§ /1/ bekezdése szerint a vállalkozó az éves beszámolót, az egyszerűsített mérleget, valamint az azt alátámasztó főkönyvi kivonatot, leltárt és értékelést, továbbá a naplófőkönyvet, a pénztárkönyvet, valamint más, a törvény követelményeinek megfelelő nyilvántartást, az ezeket alátámasztó leltárt és az

analitikus, illetve kiegészítő nyilvántartást olvasható formában, legalább 10 évig köteles megőrizni. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 4.§ /1/ bekezdése szerint a gazdálkodó működéséről, vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről, az üzleti év könyveinek zárását követően, a törvényben meghatározott könyvvezetéssel alátámasztott beszámolót — magyar nyelven -köteles készíteni. A 2000. évi C. törvény 4.§ /2/ bekezdése szerint a beszámolónak megbízható és valós összképet kell adnia a gazdálkodó vagyonáról, annak összetételéről (eszközeiről és forrásairól), pénzügyi helyzetétől és tevékenysége eredményéről. A 2000. évi C. törvény 12.§ /1/ bekezdése szerint a könyvvezetés az a tevékenység, amikor a gazdálkodó a tevékenysége során előforduló, a vagyoni, jövedelmi, pénzügyi helyzetére kiható eseményekről folyamatosan nyilvántartást vezet és azt az üzleti év végével lezárja. A 2000. évi C. törvény 14.§ /1/ bekezdése szerint a beszámoló elkészítésekor és a könyvvezetés során a törvényben meghatározott alapelveket kell érvényesíteni. A 2000. évi C. törvény 15.§ /4/ bekezdése szerint a könyvvezetést és a beszámolót áttekinthető, érthető, a törvénynek megfelelően rendezett formában kell elkészíteni. (világosság elve) A 2000. évi C. törvény l7.§ /1/ bekezdése szerint a kettős könyvvitelt vezető vállalkozó az üzleti évről az üzleti év utolsó napjával mint mérlegfordulónappal éves beszámolót köteles készíteni, illetve a törvényben meghatározott feltételek esetén egyszerűsített éves beszámolót készíthet. A 2000. évi C. törvény 20.§ /1/ bekezdése szerint az éves beszámolót a törvényben meghatározott szerkezetben és legalább az előírt tagolásban, a tételek továbbtagolásának, illetve összevonásának szabályai figyelembevételével, bizonylatokkal alátámasztott, szabályszerűen vezetett kettős könyvvitel adatai alapján, világos és áttekinthető formában kell elkészíteni. A 2000. évi C. törvény 69.§ /1/ bekezdése szerint a könyvek üzleti év végi zárásához, a beszámoló elkészítéséhez, a mérleg tételeinek alátámasztásához olyan leltárt kell összeállítani és a törvény előírásai szerint megőrizni, amely tételesen, ellenőrizhető módon tartalmazza a vállalkozónak a mérleg fordulónapján meglévő eszközeit és forrásait mennyiségben és értékben. A 2000. évi C. törvény 69.§ /2/ bekezdése szerint, ha a vállalkozó nem vezet a számviteli alapelveknek megfelelő nyilvántartást, vagy a nyilvántartást nem folyamatosan vezeti, akkor a 117

leltárba kerülő adatok valódiságáról - a leltár összeállítását megelőzően - leltározással köteles meggyőződni, és az üzleti év mérleg fordulónapjára vonatkozó leltározást mennyiségi felvétellel, illetve a /3/ bekezdésben foglaltak kivételével csak az értékben kimutatott eszközöknél és kötelezettségeknél, valamint az idegen helyen tárolt, letétbe helyezett, portfólió kezelésben, vagyonkezelésben lévő értékpapírokat és egyéb,

pénzeszközök közé nem tartozó eszközöknél, továbbá a dematerializált értékpapíroknál egyeztetéssel kell elvégezni. A 2000. évi C. törvény 69.§ /3/ bekezdése szerint az árukészleteit az üzleti évben csak értékben nyilvántartó vállalkozó az üzleti év fordulónapját megelőző negyedévben is ellenőrizheti tételes leltározással értékbeni nyilvántartásának a mérleg fordulónapjára vonatkozó adatai helyességét. A leltározással megállapított és a könyv szerinti érték különbözetével a mérleggel lezárt üzleti év eredményét kell módosítani. A 2000. évi C. törvény 153.§ /1/ bekezdése szerint a kettős könyvvitelt vezető, cégjegyzékbe bejegyzett vállalkozó köteles a jóváhagyásra jogosult testület által elfogadott — kötelező könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgálói záradékot vagy a záradék megadásának elutasítását is tartalmazó — éves beszámolót vagy egyszerűsített éves beszámolót, valamint az adózott eredmény felhasználására vonatkozó javaslatot vagy határozatot az adott üzleti év mérlegfordulónapjától számított 150 napon belül a cégbíróságnál letétbe helyezni ugyanolyan formában és tartalommal (szövegezésben), mint amelynek alapján a könyvvizsgáló az éves beszámolót vagy az egyszerűsített éves beszámolót felülvizsgálta. A 2000. évi C. törvény 164.§ /2/ bekezdése szerint a kettős könyvvitelt vezető vállalkozó a könyvviteli számlákból az általa választott időszakonként, de legalább a beszámoló elkészítését, valamint a más jogszabályban előírt, a számviteli adatokon nyugvó adatszolgáltatás teljesítését megelőzően, annak alátámasztására fökönyvi kivonatot köteles készíteni. A 2000. évi C. törvény 169.§ /1/ bekezdése szerint a gazdálkodó az üzleti évről készített beszámolót, valamint az azt alátámasztó leltárt, értékelést, főkönyvi kivonatot, továbbá a naplófökönyvet, valamint más, a törvény követelményeinek megfelelő nyilvántartást, az egyszerűsített beszámolót alátámasztó leltárt és a részletező nyilvántartást olvasható formában, valamint az adatok feldolgozásánál alkalmazott, működőképes állapotban tárolt számítógépes programot legalább 10 évig köteles megőrizni. A 2000. évi C. törvény 169.§ /2/ bekezdése szerint a könyvviteli elszámolást közvetlenül és közvetetten alátámasztó számviteli bizonylatot (ideértve a főkönyvi számlákat, az analitikus, illetve részletező nyilvántartásokat is), legalább 8 évig kell olvasható formában, a könyvelési feljegyzések hivatkozása alapján visszakereshető módon megőrizni. I.r. Balázs László elnökként és az 1996 - 2002. közötti időszakban a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet, a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet, illetőleg a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet kizárólagos irányítójaként a könyvvezetési kötelezettségét megszegve nem gondoskodott a cégbíróságon letétbe helyezett mérlegekben szereplő eszközök és a források alátámasztására alkalmas leltár elkészítéséről. A szövetkezet könyvvitele alapján készített főkönyvi kivonatok a Pest Megyei Cégbíróságon, illetőleg a Fővárosi Cégbíróságon letétbe helyezett beszámolók adatainak nem feleltethetők meg, azok 118

az 1991. évi XVIII. törvény 82.§ /2/ bekezdése, illetőleg a 2000. évi C. törvény 164.§ /2/ bekezdése alapján annak alátámasztására nem alkalmasak, így I.r. Balázs László az 1996- 2002. évekre vonatkozóan megnehezítette a szövetkezet vagyoni helyzetének áttekintését.

b.) A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 15.§ /3/ bekezdése és a 2000. évi C. törvény 15.§ /3/ bekezdése szerint a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megállapíthatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük. Értékelésüknek meg kell felelniük a törvényben előírt értékelési elveknek és az azokhoz kapcsolódó értékelési eljárásoknak. (valódiság elve) A 2000. évi C. törvény 4.§ /2/ bekezdése szerint a beszámolónak megbízható és valós összképet kell adnia a gazdálkodó vagyonáról, annak összetételéről (eszközeiről és forrásairól), pénzügyi helyzetéről és tevékenysége eredményéről. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és jogutódainak működése döntő részt az üzletrészek forgalmazására alapult, melynek során a befektetők kölcsöncélú közvetlen befizetéseiből szabálytalanul képeztek tőketartalékot, majd azt szintén szabálytalanul az üzletrésztőke részeként mutatták ki. A befektetők a szövetkezet részére kölcsönként, betétgyűjtés keretében teljesítettek vagyoni juttatásokat, a pénzeszközök átadására nem végleges jelleggel, a saját tőke növelése céljából került sor, így a vagyoni juttatások nem feleltek meg a tőketartalék 1991. évi XVIII. törvény 26.§ /4/ bekezdés b.) pontban, valamint a 2000. évi C. törvény 36.§ /1/ bekezdés b.) pontban írt feltételeinek. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és jogutódai I.r. Balázs László vádlott irányításával az üzletrész-forgalmazásból származó bevételeket folyamatosan a cégcsoportba fektették be. A befektetők befizetéseit az 1996 - 2002. évekre vonatkozó mérlegben forrásoldalon, a vállalt hozamokkal együtt kölcsönként kellett volna megjeleníteni. Annak elleplezésére, hogy a cégcsoport felépítése a befektetők által nyújtott kölcsön révén valósul meg, melyre a szövetkezet a cégcsoport veszteséges működése miatt vagyoni fedezettel nem rendelkezett, a szövetkezet I.r. Balázs László által a Pest Megyei Cégbíróságon, majd a Fővárosi Cégbíróságon 1996 - 2002. közötti évekre vonatkozóan letétbe helyezett beszámolóinak mérlegeiben a befektetők kölcsön célú befizetéseit a cégcsoportba történő befektetések forrásaként valótlanul a saját tőke részeként mutatták ki. Az 1996 - 1998. évekre a befektetők által bevont vagyont a jegyzett tőke soron, majd az 1998-as korrigált mérlegadatokban, illetőleg az 1999 2002. évekre a tőketartalék részeként jelenítették meg. A helytelen gyakorlat következtében 2003-ban saját tőkeként a valós — jegyzett tőkeként kimutatott — 70.000,- Ft helyett összesen 64.873.459.000,- Ft szerepelt. A hibás könyvelés a szövetkezet valós vagyoni helyzetének az áttekintését lehetetlenné tette. A szövetkezet az egyre növekvő mértékű üzletrész-forgalmazásból, gyarapodó adósságállományt halmozott fel a befektetők felé. Ezt a továbbiakban szintén úgy leplezték el, hogy a szövetkezet által az eszközök csökkenése mellett visszavásárolt, vagyonfedezettel nem bíró, fiktív üzletrészek értékét a jegyzett tőke, majd az 1998-as korrigált mérlegadatokban, illetőleg az 1999. évtől a tőketartalék soron mutatták ki, így a mérlegekben a fiktív vagyonelemek forrásoldalon történő megjelenítésével a saját tőke mellett a mérleg-főösszeg értékére vonatkozóan is valótlan adatokat adtak meg. 119

A befektetőktől felvett kölcsönök saját tőkeként, a forrásoldalon, a befektetések fedezeteként történő kimutatása alkalmas volt arra is, hogy ezáltal a befektetők által bevont vagyonból a szövetkezetet terhelő kötelezettségek valós nagyságát leplezzék.

I.r. Balázs László az 1996-1998 évre, valamint az 1999. évre 2000. május 31-én a Pest Megyei Cégbíróságon, a 2000-2001. évre, valamint a 2002. évre 2003. május 12-én a Fővárosi Cégbíróságon letétbe helyezett beszámolókban beszámoló-készítési kötelezettségét megszegve, a szövetkezeti kötelezettségek és fiktív vagyonelemek saját tőke részeként történő kimutatásával az 1996 - 2002. közötti üzleti éveket érintően a saját tőke és a mérleg-főösszeg értékének megállapítása szempontjából a valós képet lényegesen befolyásoló hibát idézett elő. c.) (B. VI-VII 8155/2004/13-I sz. vádirat) I. r. Balázs László vádlott 2003. május 28. napjától a BAUMAG Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet igazgatóságának vezetője volt. A Fővárosi Bíróság a 2004. február 23. napján kelt, 2004. április 06. napján jogerőre emelkedett 7. Fpk. 01-2004-000253/5. számú végzésével elrendelte a BAUMAG Szövetkezet felszámolását, és felszámolóként a Budapest, VI. kerület Vörösmarty u. 42. szám alatti székhelyű MATRAHOLDING Gazdasági Tanácsadó Rt.-t jelölte ki. A vádlott tudott a felszámolás elrendeléséről, a kijelölt felszámolóval a kapcsolatot felvette, és 2004. április 13. napjától megkezdte a szövetkezet iratanyagának átadását a felszámolónak. A vádlott azonban a felszámoló többszöri felhívása, és a büntető eljárás megindulása ellenére a záróleltárt, illetve az 1999-2003. közötti mérlegeket és a főkönyvi kivonatokat illetően az átadási kötelezettségét nem a jogszabályok által előírt rendben teljesítette, nem készített a felszámolás kezdő időpontját megelőző nappal adóbevallást, a 2001. évtől a szigorú számadású bizonylatok, valamint a vagyonnal kapcsolatos releváns szerződések tekintetében pedig az átadási kötelezettségének pontosan meg nem határozható teljességgel tett csak eleget, melynek nyomán az analitikus nyilvántartások a mérleg alátámasztására nem voltak alkalmasak, azonban ez a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet, a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet, továbbá a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet 1995. és 2003. között folytatott könyvvezetési gyakorlatának az eredménye volt. A vádlott 2004. május 24. napján a felszámolónak átadott egy a 2003. január 1. - 2004. április 05. időszakra vonatkozó ún. “gyors mérleget” illetve a 2004. június 07. napján kelt levelében e gyorsmérleg módosítását is megküldte. Majd a 2005. év folyamán a nyomozó hatóság rendelkezésére bocsátotta a 2004. május 05. keltezésű “2003. éves beszámoló” és a 2004. május 08. keltezésű “2004. éves beszámoló” elnevezésű iratokat, amelyeket a felszámoló csak 2005. június 29. napján a nyomozó hatóságtól vehetett át. Ezen iratok azonban a számvitelről szóló 2000. évi C. tv. előírásainak nem felelnek meg, így azok átadása a Csődtv. 31.§ (1) bekezdés a.) pontjában előírt kötelezettségek teljesítéseként nem értékelhető. A vádlott által a felszámolónak 2004. május 05. napján átadott “Nagy Machinátor” elnevezésű adatállományból - a szövetkezet gazdasági folyamatainak nyomon követése és dokumentálása nem volt lehetséges. 120

A vádlott tehát a Csődtv. 31.§-ában élőírt lényeges kötelezettségeit nem teljesítette és ezáltal a felszámolás eredményes lefolytatását rneghiúsította. Mulasztása folytán a felszámolás kezdő időpontjától számított egy év elteltét követően a felszámolás nem tudott közbenső mérleget készíteni.

I.r. Balázs László vádlott a gyorsmérleg felszámoló részére történt átadásával a 2003. december 31-i fordulónappal történő beszámoló készítésére és a felszámolási eljárásra figyelemmel a tevékenységzáró mérleg elkészítésére vonatkozó kötelezettségét is megszegte. l.r. Balázs László vádlott ezáltal a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet 2003. évi, illetőleg a 2003. december 31. és 2004. április 6. közötti időszakra vonatkozó vagyoni helyzetének az áttekintését meghiúsította, miképpen könyvvezetési kötelezettségét megszegve ugyanezen időszakra nézve a beszámoló alátámasztására alkalmas főkönyvi és analitikus nyilvántartás vezetéséről sem gondoskodott. 2./ A Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet (AGENDA-H Vagyonkezelő Szövetkezet) II.r. Patonay Istvánné vádlott közreműködésével, a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezettel 2000. december 22-én kötött szindikátusi szerződés nyomán 60.335.000.000,- Ft könyv szerinti értéken a Baumag lngatlanfejlesztési Szövetkezettől és a Baumag Holding Rt-től fiktív, vagyonnal nem fedett üzletrészeket vett át, melyeket a tőketartalékba helyezett, majd azokat - üzletrésztőkét képezve - a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezetnek és a Baumag Holding Rt.-nek juttatta vissza. II. r. Patonay Istvánné vádlott a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet elnökeként a 2000. évre 2001. május 15-én a 2001. évre, valamint a 2002. évre 2003. május 12-én a Pest Megyei Cégbíróságon, valamint I.r. Balázs László vádlott az AGENDA-H Vagyonkezelő Szövetkezet 2004. február 18-án megválasztott elnökeként a 2003. évre 2004. május 31-én a Pest Megyei Cégbíróságon letétbe helyezett beszámolókban a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezettől és a Bamnag Holding Rt-től átvett fiktív üzletrészeket a tőketartalék, míg I.r. Balázs László a 2004. évre vonatkozóan a Pest Megyei Cégbíróságon 2005. május 6-án letétbe helyezett beszámolóban az üzletrésztőke részeként mutatta ki. Ennek során a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet és a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet által 2001. január 1. után visszavásárolt üzletrészeket is a saját tőke részeként jelenítették meg. A szövetkezet saját tőkéjeként így a valós — jegyzett tőkeként kimutatott — 5.000,- Ft helyett összesen 60.395.511.000,- Ft szerepelt. A hibás kőnyvelés a szövetkezet valós vagyoni helyzetének áttekintését lehetetlenné tette. míg a beszámoló-készítési kötelezettsége megszegésével II. r. Patonay Istvánné a 2000-2002. évre a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet, továbbá I. r. Balázs László a 2003-2004. évre az AGENDA-H Vagyonkezelő Szövetkezet saját tőkéjének és mérleg-főösszege értékének megállapítása szempontjából a valós lépet lényegesen befolyásoló hibát idézett elő. 3./ 121

A Baumag Holding Rt. könyvvezetése során I.r. Balázs László vezérigazgató a következő szabályszegéseket valósította meg: A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 15.§ /6/ bekezdése szerint a naptári év nyitómérlegében szereplő adatoknak meg kell egyezniük az előző évi zárómérleg megfelelő adataival. Az egymást követő években az eszközök és források értékelése, az eredmény számbavétele csak a törvényben meghatározott szabályok szerint változhat. (folytonosság elve) A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 15.§ /6/ bekezdése szerint a naptári év nyitómérlegében szereplő adatoknak meg kell egyezniük az előző üzleti év megfelelő záróadataival. Az egymást követő években az eszközök és források értékelése, az

eredmény számbavétele csak a törvényben meghatározott szabályok szerint változhat. (folytonosság elve) Az 1991. évi XVIII. törvény 17§-a és a 2000. évi C. törvény 18.§-a szerint az éves beszámolónak a vállalkozó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről és változásáról a tényleges körülményeknek megfelelő, valós képet kell mutatnia. Tartalmaznia kell minden eszközt, a saját tőkét, a céltartalékot és minden kötelezettséget, továbbá az időszak bevételeit és ráfordításait, az adózott és mérleg szerinti eredményt, valamint azokat az adatokat, szöveges indokolásokat, melyek a vállalkozó valós vagyoni, pénzügyi helyzetének, működése eredményének bemutatásához szükségesek. Az 1991. évi XVIII. törvény 51.§ /1 / bekezdése szerint a beszámoló kiegészítő mellékletébe azokat az adatokat kell felvenni, amelyeket a törvény előír, továbbá mindazokat, amelyek a vállalkozó vagyoni, pénzügyi helyzetének, működése eredményének megbízható és valós bemutatásához a tulajdonosok, a befektetők, a hitelezők számára - a mérlegben és az eredménykimutatásban szereplőkön túlmenően - szükségesek. A 2000. évi C. törvény 88.§ /1/ bekezdése szerint a beszámoló kiegészítő mellékletébe azokat a számszerű adatokat és szöveges magyarázatokat kell felvenni, amelyeket a törvény előír, továbbá mindazokat, amelyek a vállalkozó vagyoni, pénzügyi helyzetének, működése eredményének megbízható és valós bemutatásához a tulajdonosok, a befektetők, a hitelezők számára - a mérlegben és az eredménykimutatásban szereplőkön túlmenően - szükségesek. A kiegészítő mellékletben be kell mutatni a sajátos tevékenységgel kapcsolatos, más jogszabályban előírt információkat is. A 1991. évi XVIII. törvény 52.§ /1/ bekezdés a.) pontja, valamint a 2000. évi C. törvény 89.§ /1 / bekezdés a.) pontja szerint a kiegészítő mellékletnek tartalmaznia kell minden olyan társaság nevét és székhelyét, mely a mellékletet készítő vállalkozónak a leányvállalata. I.r. Balázs László a könyvvezetés körében az 1991. évi XVIII. törvény 42.§ /1/ bekezdésében, valamint a 2000. évi C. törvény 69.§ /1/ bekezdésében írt kötelezettségének megszegésével nem gondoskodott a beszámoló alátámasztására alkalmas leltár készítéséről, valamint az 1991. évi XVIII. törvény 15.§ /6/ bekezdésének előírásaival ellentétben az 1997. évi záró és az 122

1998. évi nyitó, valamint az 1999. évi záró és a 2000. évi nyitómérleg egyezőségéről. I.r. Balázs László nem szerepeltette a könyvekben a Baumag Holding Rt. Makober Kftben szerzett vagyoni részesedését, ehelyett azt a Szema Szentes Kfl-ben szerzett részesedésként tartották nyilván, melyet 1999-ben kivezettek, miközben a Baumag Holding Rt. Makober Kft-ben szerzett részesedése továbbra is megmaradt. A Baumag Holding Rt. beszámolóinak kiegészítő melléklete 2000. december 31. napjával nem tartalmazta az Rt. leányvállataiként a Lajosbau Kft, a Fertődbau Kft, a Baumag Rezsi Kft, a Baumag Informatika Kft, a Baumag Ingatlanfejlesztési Kft, a Baumag Hotels Kft, a Csevicevölgy Kft, a Kamaraerdei Tüzép Kft és a Kastélyhotel Sasvár Kft felsorolását, így I.r. Balázs László a szabálysértések révén a Baumag Holding Rt. vagyoni helyzetének áttekintését megnehezítette.

VI./ Az 1996. október 1-én megalakult Kastélyhotel Sasvár Kft a parádsasvári kastély szállodaként történő működtetésére jött létre, a Baumag cégcsoport, így a Kastélyhotel Sasvár Kft. révén az 1997. évtől volt jelen a Mátra-vidéken. I.r. Balázs László a cégcsoport idegenforgalmi alágazatának kiépítésével, a Baumag Holding Rt. irányítására alapozva az 1998. évtől a Mátra térségében, Parád közigazgatási területén nagyléptékű idegenforgalmi- turisztikai fejlesztéseket tervezett. Ezek Parád idegenforgalmi központtá történő átalakítását célozták, strand és gyógyfürdő, gyógyszállók, szállodák, kempingek, űdülőfalu, valamint a turizmust kiszolgáló egyéb szolgáltató létesítmények létrehozásával. A Mátra-vidéki idegenforgalmi fejlesztések kivitelezésének összehangolására I.r. Balázs László a Baumag lngatlanfejlesztési Szövetkezet igazgatóságában külön posztot létesített, a beruházási-ingatlanvásárlási ügyek intézésére az igazgatóságba III.r. Hídvégi Bélát jelölte, akit a szövetkezeti közgyűlés 2001. május 31-én választott meg az igazgatóság tagjává. III.r. Hídvégi Béla vádlott 2000. szeptember 1. napjától a Csevicevölgy Kft ügyvezetőjeként is eljárt, a cégnek I.r. Balázs László a Mátra területén történő ingatlanvásárlásokban kulcsszerepet szánt. A Mátra-vidéki idegenforgalmi fejlesztések első lépéseként a Baumag Holding Rt. 1998. január 30-án megvásárolta Parád nagyközség Önkormányzatától a Parád 443 hrsz. ingatlant a parádi strandfürdő felújítására és működtetésére. A Baumag Holding Rt. a Parádi Polgármesteri Hivatal 1999. április 20-án kelt 559-3/1999. számú határozatával bontási engedélyt kapott a strandfürdőre, ezzel egyidejűleg a Polgármesteri Hivatal, a 559-4/1999. számú határozatával a strandfürdő felújítására építési engedélyt is adott. Ezzel egy időben, I.r. Balázs László vádlott, arra hivatkozva, hogy a nyitott strandfürdő működtetése Parádon nem gazdaságos, eredeti elképzeléseit megváltoztatta, és a megvásárolt ingatlanokon fedett létesítményként élményfürdő centrum létesítését vette tervbe. Ehhez a Parád nagyközség Polgármesteri Hivatala az Aqualand Kft javára a 2001. december 17-én 123

kelt, 2478/2001. számú határozatával elvi építési engedélyt adott. A parádi strandfürdőre vonatkozó fejlesztési terv megváltoztatásával a cégcsoport a strandfürdö területének környezetében további ingatlanvásárlásokat hajtott végre, így a Csevicevölgy Kft. Parád nagyközség Önkormányzatával 2000. november 15-én kötött adásvételi szerződés alapján a Parád 489, 494/ 2,3 ‚ 502, 508, 528, 529/ 2,3,4, 085/1, 529/1, 532 és 580 hrsz-ú ingatlanokat is megvásárolta A fedett élményfürdő centrum kivitelezésére az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság 2002. július 31-én kelt H-5500/35/2002. számú határozatával engedélyt adott az Aqualand Kft. javára a Tarna-patak medrének elterelésére és áthelyezésére, majd a tervezett beruházással összefüggésben a 2002. szeptember 27-én kelt H-66819/2002. számú határozatával az Aqualand Kft. részére szennyvízátemelő berendezés létesítését is engedélyezte. A hatósági engedélyeknek megfelelően a régi nyitott parádi strandiürdőt lebontották, valamint a vízügyi hatósági engedély alapján a Tarna-patak medrét az átemelő

berendezés kivitelezésével egyetemben elterelték. Az I.r. Balázs László által tervezett fedett élményfürdő centrum kivitelezésére azonban nem került sor. A Baumag cégcsoport bosszú távú, a nagyközség közigazgatási területén Mátra-vidéki idegenforgalmi központ létesítését célzó elképzeléseit I.r. Balázs László a Parádi Önkormányzat képviselő-testületének 2000. április 6-án tartott ülésén terjesztette elő, mely a fedett fürdőcentrum felépítése mellett a Baumag cégcsoport által megvalósítandó más beruházásokon túl további beruházóknak a térségbe történő vonzását irányozta elő. A testület hajlott az I.r. Balázs László vádlott elképzeléseinek elfogadására, így 2000. szeptember 6-án Parád nagyközség önkormányzatának képviseletében Nagy Oszkár polgármester, a Baumag Holding Rt, a Csevieevölgy Kft, valamint az I.r. Balázs László irányításával működő Larix 2049 Erdőbirtokossági Társulás (Larix 2049 Ebt.) együttműködési megállapodást irt alá. A szerződésben I.r. Balázs László a Baumag Holding Rt. képviseletében, 2005. december 31-i véghatáridővel, kötelezettséget vállalt az 1998-ban megkezdett, strandfürdővel kapcsolatos beruházás véghezvitelére, ezen túlmenően szándéknyilatkozatot tett 2 ha területen üdülőszálló és pihenőpark, 3 ha területen üzletsorral és gyorséttermekkel autóspihenő, 2 ha területen nyugdíjas panzió, 3 ha területen erdei tomapálya, 3-4 ha területen kastélyszálló, 6 ha területen kemping, 8-10 ha területen panziók és kisebb szállodák vagy 10-15 ha területen üdülőfalu felépítésére. A szerződés szerint az előkészítő-kivitelező munkákat a cégcsoport képviseletében a Baumag Holding Rt. irányította. Az Rt. képviseletében I.r. Balázs László vádlott kötelezettséget vállalt arra, hogy az Rt. leányvállalataként a Csevicevölgy Kft. 40.000.000,- Ft, míg a Larix 2049 Ebt. 62.500.000,- Ft értékben ingatlanokat vásárol a beruházások véghezvitelére Parád nagyközségtől, a bevételből az önkormányzat közművesítésre 32.500.000,- Ft-ot, míg közműfejlesztésre 7.500.000,- Ft-ot használ fel.

A Baumag Holding Rt. a szerződésben a tervezett beruházásokhoz kapcsolódóan megvalósíthatósági tanulmányok elkészítésére, telekalakítási és más hatósági eljárások 124

intézésére, valamint a beruházások finanszírozására vállalt kötelezettséget, míg az önkormányzat vállalta a projekt eredményességének előmozdításában történő közreműködését. A Baumag cégcsoport által tervezett beruházások Parád nagyközség rendezési tervének átalakítását és korszerűsítését tették szükségessé, így Parád nagyközség polgármestere és a Csevicevölgy Kft 2001. április 3-án további együttműködési szerződést kötött, melyben a Csevieevölgy Kft. kötelezettséget vállalt a településrendezési terv és a helyi építési szabályzat korszerűsítésének finanszírozására. A megállapodás nyomán, 2001. november 14-én Parád nagyközség Önkormányzata, a Csevicevölgy Kft és a Főber Rt. tervezési szerződést írt alá, mely szerint a Településszerkezeti és Szabályozási Terv, valamint a Helyi Építési Terv Baumag cégcsoport beruházási elképzeléseinek megfelelő felújítását és átalakítását a Csevicevölgy Kft. finanszírozza 9.700.000,- Ft + ÁFA értékben a Főber Rt. tervező felé.

A megkötött szerződést utóbb, 2003. március 7-én azzal módosították, hogy a Főber Rt. a Csevicevölgy Kft. megbízásából a településrendezési és építési tervek korszerűsítését az eredeti elképzelésekhez képest, 4.725.000,- Ft + ÁFA áron végzi el. Az így megszabott tervezői díjat a Csevieevölgy Kft. teljesítette a Főber Rt. felé. A Baumag cégcsoport 2000. szeptember 6-án kötött együttműködési szerződésben vállalt turisztikai fejlesztési tervei Parád közigazgatási területén nem valósultak meg, a parádi strandfürdő félbemaradt felújításán túl a Baumag cégcsoport további beruházásaként, a 0129/22 hrsz-ú ingatlanon a Fényes Major lovastanya jött létre, melyre Parád nagyközség Polgármesteri Hivatala a Kastélybau Kft. javára 14446/2000. számú határozatával adott építési engedélyt. A kivitelezést követően a használatba vételi engedélyt a Polgármesteri Hivatal a 2002. július 18-án kelt, 406-7/ 2002. számú határoatával a Fényes Major Kft. részére adta meg, mely 2003. november 17-én az Aqualand Kft-vel együtt a Csevicevölgy Kft-be olvadt be. Parád nagyközség Önkormányzata, a Baumag Holding Rt, a Csevicevölgy Kft és a Larix 2049 Ebt. 2002. december 12-én megállapodást írtak alá, melyben a 2000. szeptember 6-án létrejött szerződés nyomán rögzítették, hogy a Csevicevölgy Kft. 2000. november 16-án, értékpapírok formájában 40.000.000,- Ft-ot helyezett letétbe Parád nagyközség Önkormányzata számára. Az Önkormányzat a szerződés időpontjáig közművesítésre 23.700.000,- Ft-ot, míg fejlesztésre 26.451.000,- Ft-ot használt fel. A szerződésben rögzítették, hogy a közműfejlesztések nyomán Parád nagyközség Önkormányzatát a letét felszabadításával 15.015.000,- Ft illeti meg, míg a fennmaradó részt az önkormányzat további, a strandfürdővel kapcsolatos közműfejlesztésre fordítja, de a letét felszabadítását követően ezen összegre vonatkozó állampapírok hozama a Csevicevölgy Kft. tulajdonába kerül. A Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet fizetésképtelensége miatt bekövetkezett meghiúsulásával a Csevicevölgy Kft és a Főber Rt. között 2003. március 7-én létrejött szerződés alapján a parádi rendezési terv módosítására sem került sor, erre Parád nagyközség Önkormányzata a Főber Rt-vel 2004. július 14-én újabb szerződést kötött, mely szerint az 125

építési és a településrendezési terv módosítására érdemben sor került, de ebben a Baumag cégcsoport már nem működött közre. 1./ l.r. Balázs László vádlott az általa 1998. elejétől, a parádi strandfürdő területének 1998. január 30. napján kelt adás-vételi szerződéssel történt megvásárlásával elindított idegenforgalmi fejlesztési terveket az 1999. évtől a cégcsoport pénzeszközeiből történő magáncélú ingatlanvásárlásokra használta fel, és ennek keretében - az adásvételi szerződéseket idegenforgalmi fejlesztési tervekkel leplezve - saját maga, felesége, IV.r. Balázsné Mohai Éva, valamint fia, V. r. Balázs Péter javára foganatosított vásárlásokat. 1999 április 10-én I.r, Balázs László vádlott szindikátusi szerződést kötött a Baumag Holding Rt-vel, valamint a Kastélybau Kft-vel, mely értelmében Parádsasvár és Recsk környékén, alacsony termőképességű, mezőgazdasági tevékenység folytatására gazdaságtalan, de turisztikai beruházások megvalósítására alkalmas ingatlanokat vásárolnak fel oly módon, hogy a belterületi ingatlanokat a Baumag Holding Rt. által erre kijelölt cég veszi meg, míg külterületi, mezőgazdasági művelési ágban

nyilvántartott ingatlan esetén vevőként I.r. Balázs László lép fel magánszemélyként. A szerződés szerint I.r. Balázs László ingatlanvásárlása esetén, a Baumag Holding Rt. által kijelölt cég, az ingatlanra hosszú távú haszonbérleti vagy haszonélvezeti szerződést köt. I.r. Balázs László a szerződésben kötelezettséget vállalt arra, hogy a neve alatt szereplő ingatlanokat, saját költségére, a beruházások végrehajtása érdekében kivonja a művelési águkból, amennyiben az illetékes Mátra-vidéki önkormányzatok az érintett ingatlanokra alapozott fejlesztési terveknek megfelelően a rendezési tervüket módosították. I.r. Balázs László vállalta továbbá, hogy az ingatlanok átsorolását követően, a későbbiekben tulajdonosként fellépő Baumag céggel elővásárlási szerződést köt, mely ez alapján az ingatlant megvásárolhatja azzal, hogy ennek során a felek kölcsönösen elszámolnak egymással. A szindikátusi szerződéshez, annak 2000. szeptember 1-én történt módosításával a Baumag Kontír Kft (jelenleg Csevicevölgy Kft), valamint a Larix 2049 Ebt. is csatlakozott. A szerződést Mátraballa község területén lévő ingatlanok felvásárlására is kiterjesztették, abban a Baumag Kontír Kft., a Baumag Holding Rt. leányvállalataként, mint vevő jelent meg. Az I.r. Balázs László vádlott irányítása alatt álló és érdekeltségébe tartozó Larix 2049 Ebt. - I.r. Balázs Lászlóhoz hasonlóan -‚ az erdő művelési ágban szereplő ingatlanokra vonatkozóan vállalta a vevőként történő fellépést és a rendezési tervek módosításának elfogadását követően a művelési ágból történő kivonást, majd a tulajdonjog Baumag cég által történő átvételének előkészítését. A szerződés 2001. december 10-én történt második módosítása során Recsktől északikeleti irányban Sirok és Bükkszék területéig bezárólag is előirányoztak ingatlanvásárlásokat, az ügylet - szerződő félként - a Baumag Holding Rt. érdekeltségébe tartozó cégek, a Kastélybau Kft. és a Baumag Kontír Kft. jogutódaiként a Fényes Major Kft. és a Csevicevölgy Kft is csatlakozott. Szintén belépett az ügyletbe IV.r. Balázsné Mohai Éva és V.r. Balázs Péter, akik - I.r. Balázs Lászlóhoz és a Larix 2049 Ebt-hez hasonlóan - a mezőgazdasági művelési ágban 126

szereplő ingatlanokra vonatkozóan, vevőként történő időleges fellépésre, valamint a művelési ágból történő kivonással a tulajdonjog, átadásának előkészítésére vállaltak kötelezettséget. A felek 2003. december 12-én újabb szerződést kötöttek, melyben addig vállalt kötelezettségeiket erősítették meg. A szindikátusi szerződések alapján Balázs László I. r. vádlott 1999. április 22. és 2003. szeptember 23. között, Balázsné Mohai Éva IV. r. vádlott 2002. március 13. és 2003. március 25. között, Balázs Péter V. r. vádlott 2002. február 21. és 2003. február 21. napján, valamint a Larix 2049 Ebt. 2001. április 12. és 2002. május 3. között erdő vagy gyep művelési ágba tartozó ingatlanokat vásároltak fel Parád, Recsk, Sirok, Bodony, Szajla, Parádsasvár, Mátraballa és Gyöngyöspata közigazgatási területén. A szindikátusi szerződés alapján, a l.r. Balázs László, IV.r. Balázsné Mohai Éva és V.r. Balázs Péter vádlottak által vásárolt ingatlanok részben alacsony tulajdoni hányad melletti töredéktulajdont képviselnek, fejlesztésre nem alkalmasak, mivel külterületen, esetenként a belterülettől távol, két esetben természetvédelmi területen fekszenek. Az érintett települési önkormányzatokat I.r. Balázs László, IV.r. Balázsné Mohai Éva, illetőleg V.r. Balázs Péter a müvelési ágból történő kivonás érdekében sohasem kereste meg. A szindikátusi szerződések szerint a Baumag Holding Rt. feladatát képezte, hogy a megvásárolt ingatlanokra alapozott fejlesztések végrehajtása érdekében az érintett önkormányzatoknál a településrendezési tervek módosítását

előmozdítsa, ami alapján az ingatlanokat a mezőgazdasági művelésböl ki lehetett volna vonni. Parád nagyközséget leszámítva az önkormányzatokat ennek érdekében sosem keresték meg, de az érintett ingatlanokat illetően az önkormányzatok sem tervezték a rendezési tervek módosítását, illetőleg az ingatlanok belterületbe vonását. Parád nagyközség esetében a már leírtak szerint felmerült a rendezési terv módosítása, azonban annak előkészítése közel másfél év alatt sem vezetett eredményre, arról a képviselő-testület a cégcsoport parádi idegenforgalmi beruházási terveinek meghiúsulásáig sosem döntött. I.r Balázs László, IV.r. Balázsné Mohai Éva és V.r. Balázs Péter vádlottaknak az ingatlanok művelési ágból történő kivonása sosem állt szándékában, ennek alapjaként valós, megalapozott és határozott fejlesztési tervek nem léteztek. Az ingatlanokat I.r. Balázs László, IV.r. Balázsné Mohai Éva és V.r. Balázs Péter a Baumag cégcsoport pénzeszközeiből, magáncélra vásárolták meg, a szindikátusi szerződések és azokban a Larix 2049 Ebt. részvétele, az ingatlanvásárlások céljának elleplezését szolgálta. A szindikátusi szerződések alapján, a cégcsoport részéről a vádlottak által megvásárolt ingatlanok távlati tulajdonosaként, minden esetben a III.r. Hídvégi Béla vádlott vezetése alatt álló Csevicevölgy Kft jelent meg. A megvásárolt ingatlanok egy részére - a szindikátusi szerződések előírásai alapján - a Csevicevölgy Kft. kötött hosszú távú haszonbérleti vagy haszonélvezeti szerződést. Az ingatlanokra 20-99 évre kötött szerződések alapján járó haszonélvezeti vagy haszonbérleti díjat azonban előre kifizették I.r. Balázs László, IV.r. Balázsné Mohai Éva vagy V.r. Balázs Péter részére, illetőleg a kifizetésüket a szerződések futamidejéhez képest rendkívül rövid határidőn, legfeljebb 1-90 napon belüli időre írták elő. Ily módon a haszonélvezeti, illetőleg haszonbérleti szerződések színleltek voltak, ezek segítségével az ingatlanvásárlások valós célját oly módon leplezték el, hogy a színlelt jogcimekre alapozott, I.r. Balázs László, IV.r. Balázsné Mohai Éva és V.r. Balázs Péter 127

bankszámláira haszonbérleti ás haszonélvezeti díjként teljesített átutalásokat, vásárlási előleg visszafizetése vagy más jogcímen a cégcsoportba, vagy amrnk érdekeltségébe tartozó céghez utalták vissza, esetenként magáncélra használták fel. A haszonélvezeti, haszonbérleti díjaknak az I.r. Balázs László és IV.r. Balázsné Mohai Éva közös számlájára, illetőleg IV.r. Balázsné Mohai Éva saját bankszámlájára, továbbá V.r. Balázs Péter és a Larix 2049 Ebt. számlára történő átutalásához szükséges forrásokat, üzletrészvisszavásárlás vagy tőkeemelés címén, minden esetben I.r. Balázs László biztosította a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet bankszámlájáról. A 2001. december 20. napját követően felhasznált vagyon forrása a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet által I.r. Balázs László és II. r. Patonay Istvánné közreműködésével végrehajtott 1.500.000.000,- Ft összegű tőkeemelés volt. A cselekmények elleplezésére, I.r. Balázs László magánszemélyként, valamint a Larix 2049 Ebt. képviseletében, továbbá IV.r. Balázsné Mohai Éva ás V.r. Balázs Péter az ingatlanok egy részére, több esetben kötött elővásárlási szerződést a Csevicevölgy Kftvel, az ingatlanok művelési ágból történő kivonását, belterületbe vonását azonban nem kezdeményezték, így ennek hiányában az ingatlanok Csevicevölgy Kft. által történő megvásárlása érdemben nem merült fel. I.r. Balázs László, IV.r. Balázsné Mohai Éva, valamint V.r. Balázs Péter vádlottaknak az ingatlanok szindikátusi szerződésben írt módon történő értékesítése nem állt szándékában.

lV.r. Balázsné Mohai Éva és Vi. Balázs Péter az ingatlanokat vagyoni haszonszerzés céljából, bűncselekményből számazó vagyon felhasználásával vásárolta meg, az I.r. Balázs László által a cégesoportba juttatott vagyon elidegenítésében pedig, III.r. Hídvégi Béla vádlott, a haszonbérleti és haszonélvezeti szerződések Csevicevölgy Kft képviseletében történt aláírásával működött közre. Az idegenforgalmi beruházások meghiúsulása miatt a földterületek továbbra is a vádlottak és a Larix Ebt. tulajdonában állnak. a.) I.r. Balázs László a Larix 2049 Ebt. képviseletében a szindikátusi szerződések alapján 2000. április 12-én

132

A 2000 október 18-án és 2001. április 25-én kelt haszonélvezeti szerződéseket a Csevicevölgy Kft. képviseletében szintén I.r. Balázs László, míg a 2001. április 3-án kelt haszonélvezeti szerződést III.r. Hídvégi Béla írta alá. A Csevicevölgy Kft. OTP Rt.-nél vezetett 11742173-20140256 számú számlájáról a Larix 2049 Ebt. szintén az OTP Rt.-nél vezetett 11742173-20126735 számú számlájára, haszonélvezeti díj címén, 2000. december 28-án 49.000.000,- Ft-ot, míg 2001. május 29-én 47.357.583,- Ft-ot utaltak át. A pénzösszegeket I.r. Balázs László mindkét esetben, - másodszorra 257.853,- Ft kivételével - a Baumag Holding Rt.-nek utalta tovább társulati hozzájárulásként. A Párád nagyközség Önkormányzata és a Larix 2049 Ebt. között 2000. október 18-án a Párád 080, 085/1, 529/l és 532 hrsz-ú ingatlanokra vonatkozóan létrejött adásvételi szerződés esetében a 62.000.000,- Ft összegű vételárba a haszonélvezeti díjat 61.900.000,- Ft összegében beépítették, ezt a Csevicevölgy Kit 40.000.000,- Ft értékben kincstárjegyekkel teljesítette.

A Larix 2049 Ebt. tulajdonát képező ingatlanokra vonatkozóan 2001. december 14-én létrejött fiktív elővásárlási szerződéseket a Csevicevölgy Kft képviseletében III.r. Hídvégi Béla írta alá. b.) I.r. Balázs László a szindikátusi szerződések alapján

A 133 – 134 – 135 – 136 – 137 – 138 – 139 – 140 – 141 – 142 – 143 – 144 oldalakat A 2. sz mellékletben felsorolt ingatlanokat tartalmazza !!!

146

vezetett 11742173-20140256 számlájáról és a Fényes Major Kft. OTP Rt.-nél vezetett 11739092-20005856 számlájáról, lamint 2002. március 28-án a Fényes Major Kft számlájáról, illetőleg 2002. június 6-án a Csevicevölgy Kft számlájáról a vádlottak bankszámlájára, a haszonélvezet alapításának ellenértékeként. A Csevicevölgy Kft. és a Fényes Major Kft. fentebb megjelölt számláiról I.r. Balázs László és IV. r. Balázsné Mohai Éva közös számlájára 2003. február 6-án haszonélvezeti és haszonbérleti díj címén összesen 295.849.207,- Ft-ot utaltak, melyből még ugyanazon a napon kettő részletben vételárelőleg címén összesen 277.838.674,- Ft-ot juttattak vissza a Csevicevölgy Kft. számlájára. A Csevicevőlgy Kft bankszámlájáról 2003. március 28-án és 2003. április 1-én haszonbérleti eiőiegként további 60.000.000,- Ft-ot, 2003. május 6-án 30.000.000,- Ftot, illetőleg 2003. július 14-én 15.000.000,- Ft-ot utaltak a vádlottak közös számlájára, az átutalt pénzből 2003. április 2-án 40.117.000,- Ft-ot, valamint 2003. május 14-én 24.839.250,- Ft-ot a vádlottak ingatlanok vásárlására fordítottak, míg a 2003. július 14én befolyt pénzből 2003. július 31-én és 2003. augusztus 14-én 14.000.000,- Ft összegben a Királybróker Rt. és Balázs Mária javára teljesítettek átutalást. I.r. Balázs László vádlott a Csevicevölgy Kft és a Fényes Major Kft. bankszámlájáról 2002. február 11-én, 2002. március 28-án és 2002. május 6-án a saját rendelkezésére haszonélvezet alapításának az ellenértékeként átutalt 319.967.892,- Ft és a 2002. február 11- én visszautalt 272.100.000,- Ft különbözeteként szereplő 47.867.892.- Ft. a Csevicevölgy Kft. és a Fényes Major Kft. bankszámlájáról 2003. február 6-án haszonélvezeti és haszonbérleti díj címén a saját rendelkezésére átutalt 295.849.207,Ft és még aznap vételárelőleg címén a Csevicevölgy Kft részére visszautalt 277.838.674,- Ft különbözeteként szereplő 18.010.531-Ft. továbbá a Csevicevölgy Kft. bankszámlájáról 2003. március 28-án, 2003. április 1-én, 2003. május 6-án és 2003. július 14-én haszonbérleti díjelőlegként a saját rendelkezésére átutalt összesen 105.000.000.- Ft. azaz mindösszesen 170.873.525.- Ft-ot kitevő pénzösszeg felett a sajátjaként rendelkezett. 2002. április 30-án a Csevicevölgy Kit. és a Fényes Major Kft. számlájáról 9.368.696,Ft-ot utaltak IV.r. Balázsné Mohai Éva OTP Rt-nél vezetett 11773425-87149544 számú számlájára, melyből a IV.r. Balázsné Mohai Éva még aznap a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet számlájára utaltatott 9.108.408,- Ft pénzösszeg különbözeteként szereplő 260.288.- Ft-al a sajátjaként rendelkezett. d.) V.r. Balázs Péter a szindikátusi szerződések keretében 2002. február 21-én

147

a fentebb írt ingatlanokat szerezte meg oly módon, hogy a Recsk 056/1 hrsz. ingatlant 2002. február 14-én 200.000,- Ft-ért, valamint a Sirok 077/2 hrsz. ingatlant 2003. február 16-án 10.000,- Ft-ért I.r. Balázs László vásárolta meg a Baumag cégcsoport vagyonából, majd az ingatlanokat 2002. február 21-én és 2003. február 21-én V.r. Balázs Péternek ajándékozta. V.r. Balázs Péter a 2003. február 14-én kelt adásvételi szerződéssel érintett hat ingatlant 5.004.327,- Ft névértékű, a Baumag cégcsoport pénzeszközeiből származó diszkont kincstárjegy ellenértékében szerezte meg. V.r. Balázs Péter 2003. február 5-én és 2003. december 15-én az haszonbérleti és elővásárlási szerződést a Csevicevölgy Kft-vel, képviseletében a haszonbérleti szerződést I.r. Balázs László, míg az III. r. Hídvégi Béla írta alá:

148

A szerződés nyomán, 2003. február 6-án a Csevicevölgy Kft számlájáról, haszonbérleti díjként, 31.977.576,- Ft-ot utaltak V.r. Balázs Péter OTP Rt-nél vezetett 1177342582326494 számú számlájára, melyet ezt követően V.r. Balázs Péter nyomban a Kárpátia Hitelszövetkezet 19017004-00208029 számú számlájára utalt tovább. A szindikátusi szerződés keretében IV.r. Balázsné Mohai Éva 93.727.464,- Ft bűncselekményből származó vagyon ellenértékén, míg V.r. Balázs Péter a 2002. évben 200.000 Ft, 2003. februárjában 5.014.327,- Ft ellenértékén szerzett eszköz felhasználásával vásárolt ingatlant. IlI r. Hídvégi Béla vádlott összesen 2.000.000,- Ft-ot meghaladó, de 50.000.000,- Ftot el nem érő értékű csődbűncselekményböl származó vagyon biztosításában a Larix 2049 Ebt. javára szóló, 1.825.670,- Ft értékű 2001. április 3-án kelt haszonélvezeti jogot alapító szerződés, továbbá 2001. december 14-én kelt adásvételi előszerződés, az I.r. Balázs László javára szóló 2001. december 31-én kelt, haszonélvezeti jogot alapító szerződés, a 2002. december 14-én és 2003. december 15-én kelt adásvételi előszerződések, továbbá a 2004. február 1-én kelt, haszonélvezeti jog meghosszabbításáról rendelkező szerződés, a IV.r. Balázsné Mohai Éva javára szóló 2002. április 16-án kelt, haszonbérleti jogot alapító szerződés, valamint a 2002. december 14-én és 2003. december 15-én kelt adásvételi előszerződések, illetőleg az V. r. Balázs Péter javára szóló 2002. március 8-án kelt haszonbérleti előszerződés Csevicevölgy Kft képviseletében történt aláírásával működött közre. 2. A Gyors Újrakezdésért Kht. (cégjegyzékszám: Cg. 01-14-000326) 2001. március 27-én jött létre Budapest, IX. Ráday u. 42-44. szám alatti székhellyel, alapító tag a Cser Közmű Rt. volt. A Kht. székhelyeként 2002. február 4. és 2003. október 21. között a Baumag cégek székhelyeként is működő Budapest, VI. Benczúr u. 42. szám került megjelölésre. A Kht. közhasznú szervezetként katasztrófavédelmi tevékenységet végzett, a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósággal kötött szerződés alapján megfigyelő állomást működtetett, valamint humanitárius célú nemzetközi segélyakciókban vett részt. A Gyors Újrakezdésért Kht.-t a Baumag cégcsoport 2001-2003. között, egyoldalú kötelezettségvállalás révén, rendszeres pénzügyi támogatásban részesítette, ilyen jellegű 149

szerződéseket már a Kht. megalakulását követő rövid időn belül is aláírtak.

I.r. Balázs László a Baumag Holding Rt. képviseletében 2001. április 25. és 2003. szeptember 3. között összesen 13 alkalommal írt alá támogatási szerződést a Gyors Újrakezdésért Kht-vel, melyben 146.000.000,- Ft pénzügyi segítségnyújtást vállalt. I.r. Balázs László 2002. augusztus 6-án a Baumag Építő Rt. képviseletében 15.000.000,- Ft, míg III.r. Hídvégi Béla meghatalmazásával 2002. augusztus 19-én, a Csevicevölgy Kft képviseletében aláírt szerződésben szintén 15.000.000,- Ft pénzügyi támogatás nyújtására vállalt kötelezettséget. A szerződésekre figyelemmel I.r. Balázs László, a Baumag Holding Rt. OTP Rt.-nél vezetett 1742173-23116467 számú számlájáról, a cégcsoport pénzeszközeiből, 2001. április 27. és 2003. szeptember 10. között 155.830.000,- Ft-ot utaltatott a Gyors Újrakezdésért Kht. CIB Bank Zrt-nél vezetett 10700385-25566600-51100005 számú számlájára míg a Baumag Építő Rt. OTP Rt-nél vezetett 1742173-20148261 számláról támogatásként 2002. augusztus 7-én a Kht. számlájára további 15.000.000,- Ft-ot utaltak át. A Csevicevölgy Kft OTP Rt.-nél vezetett 1742173-20140256 számú bankszámlájáról a III. r. Hídvégi Béla egyetértésével kötött támogatási szerződésre figyelemmel - 2002. augusztus 27- én 15.000.000,- Ft-ot, 2002. szeptember 17-én 15.000.000,- Ft-ot, 2002. október 7-én 15.000.000,- Ft-ot, 2002. november 11-én 1.000.000,- Ft-ot, 2002. november 21-én 14.000.000,- Ft-ot, 2003. január 17-én 17.000.000,- Ft-ot, 2003. február Ii-én 8.000.000,- Ft-ot, 2003. február 24-én 9.000.000,- Ft-ot, 2003. március 11én 8.000.000,- Ft-ot, 2003. március 20-án 9.000.000,- Ft-ot, 2003. április 8-án 8.000.000,- Ft-ot, 2003. április 24-én 9.000.000,- Ft-ot, 2003. május 9-én 9.000.000,Ft-ot, 2003. május 14-én 3.000.000,- Ft-ot, 2003. május 20-án 5.000.000,- Ft-ot, 2003. június 3-án 8.000.000,- Ft-ot, 2003. június 11-én 9.000.000,- Ft-ot, 2003. július 3-án 8.000.000,- Ft-ot, 2003. július 15-én 9.000.000,- Ft-ot, 2003. augusztus 4-én 17.000.000,- Ft-ot, míg 2003. szeptember 8-án 7.000.000,- Ft-ot, összesen 203.000.000,- Ft-ot utaltak át a Gyors Újrakezdésért Kht. CIB Bank Zrt.-nél vezetett számlájára. I.r. Balázs László elképzeléseinek megfelelően a Csevicevölgy Kft ingatlanügyletekkel foglalkozott, a tulajdonosán keresztül a cégesoportból szerzett pénzeszközökön túl más forrásokkal nem rendelkezett. III. r. Hídvégi Béla vádlott a Csevicevölgy Kft ügyvezetőjeként az I.r. Balázs László által a Gyors Újrakezdésért Kht.-vel 2002. augusztus 19-én aláírt támogatási szerződés végrehajtásában működött közre akként, hogy a pénzösszegek átutalásával, a kifizetések jóváhagyásával I. r. Balázs László vádlott cselekményéhez szándékosan segítséget nyújtott, mellyel a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet pénzeszközeiből a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezeten keresztül juttatott tőkeemelésen keresztül folyósított 203.000.000 Ft-ot a fizetésképtelenség bekövetkezése esetére a hitelezők elől elvont. VII./ (Fővárosi Főügyészség KÜO. 11365/2006/67-I. sz. vádirat)

I.r. Balázs László 1995. március 1-től a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet (2000. október 18-tól Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet, 2003. július 14-től Baumag Stratégiai 150

Fejlesztő Szövetkezet) alapító tagja és elnöke, 2000. december 20-tól 2004. február 18-ig a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet felügyelő bizottságának tagja. I.r. Balázs László 2004. február 18-tól a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezetnek, majd 2004. április 22-től jogutódjának, az AGENDA-H Vagyonkezelő Szövetkezetnek az önálló cégjegyzésre jogosult elnöke, továbbá 1994. december 20-tól a Baumag Holding Vagyonkezelő Rt. vezérigazgatója. VI.r. dr. Ábrók László a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet alapító tagja, míg Xl.r. dr. Endrédi Attila a Baumag cégcsoportba tartozó cégekben látott el vezető tisztségeket, így 2004. április 1-től a BHC Zrt. (korábban Baumag Építő Rt.), 2004. május 20-tól a TSH Rt. (korábban Baumag Rt.), míg 2004. október 4-től 2005. december 1-ig az SCP Zrt. (korábban Királybróker Értékpapír-forgalmazó Kft) felügyelő bizottsági tagja, továbbá ügyvezető igazgatóként szerepelt 2002. június 14. és 2005. március 4. között az Alba Kerámia Kftben (Jelenleg Aquapolis Élményfürdő Kft), 2002. június 13. és 2003. december 19. között a Sztupa Szolgáltató Kft-ban (jelenleg György Apartman Kft), 2004. május 20. és 2005. március 4. között az Aquapolis Apartman Kft-ben, egyebekben a vádbeli időszakban — mivel akkor jogi tanulmányait végezte, 2002. február 1-től a Baumag Holding Rt. jogi osztályán - amely a teljes cégcsoport jogi osztálya volt - dolgozott. A Baumag Holding Vagyonkezelő Rt. (Baumag Holding Rt., jogelődje 1989. november 25. és 1994. december 20. között a Diagonál Szolgáltató Kft, cégjegyzékszáma: Cg. 13-10- 040285) 1994. december 20. napján jött létre 30.000.000,-Ft alaptőkével, Budaörs, Kamaraerdei út 11. szám alatti székhellyel, I.r. Balázs László a cég alapító tagja és a cég megalakulása óta vezérigazgatója. A Baumag Rt. a Budapest. VIII. Üllői út 6. szám alatt lévő, 36749/0/ A/11 helyrajzi számon nyilvántartott ingatlant 2003. augusztus 13-án vásárolta meg az előző tulajdonostól, a Vectra Hungária Kft-től, így az ingatlanban a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és jogutódai által, I.r. Balázs László irányítása révén befektetési céllal bevont - bűncselekmény révén keletkezett - vagyon testesül meg. A cégcsoporton belül építőanyag gyártásával foglalkozó cégként az 1997. június 30-án létrejött, Szentes, Téglagyár út. 6. szám alatti székhelyű Szema Szentes Tégla és Cserépvártó Kft. működött (1999. Július 26-tál Bautherm Szentes Tégla ás Cserépgyártó Kft, 2001. február 1-től Bautherm Téglagyártó Kft, 2004. július 12-től BST Téglagyárhasznosító Kft, cégjegyzékszáma: Cg. 06-09-005208), melynek jogelődje az 1992. október 1- én megalapított Szentes Makó Téglagyártó Kft. volt. A 150.000.000,-Ft törzstőkével a Szentes Makó Téglagyártó Kft-ből történt szétválással létrejött Bautherm Szentes Kft. cégcsoporton belüli alapító tagja a Baumag Holding Rt. volt 63,6 % tulajdonosi részesedéssel, mely a cég alapításakor teljesített apporton alapult, a cég további alapító tagja az ÁPV Rt. ás a Makober Kft. volt. A cégben 2000. május 10-én a Kamaraerdei Tüzép Kft emelt tőkét, így a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet működése révén a befektetőktől készpénzben bevont vagyont a tőkeemelés révén a cégben ezen időponttól használtak fel. A Bautherm Szentes Kft. 2000. május 10-től a Kamaraerdei Tüzép Kft, majd a Baumag Ingatlanfejlesztési Kft. közvetlen irányítást biztosító befolyása alatt állt, 2002. december 27- től a cég a Baumag Rt, majd 2003. december 19-től az AGENDA-H Vagyonkezelő Szövetkezet egyszemélyes társasága. A vádlottak közül a cégben a felügyelő bizottság 151

tagjaként 1997. június 30-tól 2001. április 24-ig I.r. Balázs László szerepelt.

A Szentes, József Attila u. 11. III/11. szám alatt lévő, 5541/ 21/ A/11 helyrajzi számon nyilvántartott ingatlan tulajdonosa 1994. február 2-től a Bautherm Szentes Kft jogelődje, a Szentes Makó Téglagyártó Kft volt, míg a Szentes. József Attila u. 18. szám alatt lévő, 5289 helyrajzi számon nyilvántartott ingatlanon fennálló résztulajdonát a Bautherm Szentes Kft a Muréna-H Kft-vel 1998. január 8-án kötött szerződés révén szerezte meg. A Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet bekövetkezett fizetésképtelensége nyomán a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet neve alatt szereplő üzletrészek, figyelemmel a 2002. december 12-én és 2002. december 28-án aláírt szerződések (lsd. tényállás II/4. pontja alatt) színleltségére, valós vagyoni értékkel nem rendelkeztek, azok visszavásárlására pénzügyi eszközökkel a szövetkezet a fizetésképtelenség miatt nem bírt. I.r. Balázs László így elhatározta, hogy a vagyoni értékkel nem bíró, de a befektetők birtokában lévő üzletrészeket a forgalomból kivonja, így a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet neve alatt 2004. január 29-én programot bocsátott ki a szövetkezet leányvállalatai vagyontárgyainak üzletrész-beszámítással történő értékesítéséről. A program előirányozta a leányvállalatok tulajdonában lévő, 1.000.000 Ft-nál nagyobb értékű ingó és ingatlanvagyon értékesítését oly módon, hogy a vételárba a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet neve alatt szereplő üzletrészek 2003. október 9-i árfolyamon történő beszámítását írta elő azzal, hogy az adásvételhez kapcsolódó közterheket készpénzben kell befizetni. A program az árfolyamértéket az üzletrészek névértékének az eredeti hozamígéret 80 %-ával növelt értékén határozta meg.

Az egyes társaságok programba bevonható vagyonának felmérése és értékbecsiése mellett a program első kiírásakor — 2004. január 29-én - általános forgalmi-adóval növelt bruttó értéken 28.700.000.000 Ft értékű vagyon eladását hirdette meg, üzletrészek 22.000.000.000 Ft-os értéken történő beszámításával. A program második kiírás szerinti, 2004. február 24-én módosított szövegében I.r. Balázs László már 104.000.000.000 Ft bruttó értékű vagyon 83.000.000.000 Ft értékű üzletrészbeszámítással történő eladását állította, azonban a cégcsoport ebben az időpontban már az eredeti programkiírásban szereplő vagyonnal sem rendelkezett. I.r. Balázs László a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet neve alatt meghirdetett programot 2004. április 7-én kiterjesztette, így meghirdette a György Apartman Kft. tulajdonában lévő ingatlanokon épülő társasházi lakásoknak, illetőleg a St. Hubertus panzió és a Kastályhotel Sasvár által biztosított üdülőhasználat üzletrész-beszámítással történő igénybe vételét is. A szövetkezet névváltoztatása nyomán AGENDA-H néven folyó program keretében vagyonelemként a cégcsoportnak több cégben fennálló tulajdonosi részesedését, valamint ingatlanok tulajdonjogának eladását hirdették meg újságokban és az interneten is, az eladásra szánt ingatlanokat, valamint az eladás feltételeit egy személyben I.r. Balázs László határozta meg, aki a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezetben, majd az AGENDA-H Vagyonkezelő Szövetkezetben cégjegyzésre és ezáltal önálló képviseletre jogosult vezető tisztségviselőként 2004. február 18. napjától szerepelt. Az AGENDA-H program végrehajtása során valós értékkel nem bíró üzletrészek beszámítása mellett vagyonelemek értékesítésére az alábbi esetekben került sor: 152

1./ A program keretében I.r. Balázs László rendelkezésére eladásra hirdették meg a Bauthem Szentes Kft kizárólagos tulajdonát képező, Szentes, József Attila u. 11. III/11. szám alatt lévő, 5541/ 2/A/ 11 helyrajzi számon nyilvántartott, 101 m2 alapterületű lakás ingatlant, valamint a cégnek a Szentes, József Attila u. 18. szám alatt lévő, 18 m2 alapterületű, 5289 helyrajzi számon nyilvántartott gépkocsi tároló ingatlanán 102/5142 részben fermálló tulajdoni hányadát. Az ingatlanok nettó forgalmi értéke az eladás meghirdetésekor (lakás: 10.838.000,- Ft; gépkocsi tároló: 1.106.000,- Ft) összesen 11.944.000,- Ft volt. Papp Lajos 2003. év során 11.400.000,- Ft névértéken vásárolt a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet neve alatt kibocsátott üzletrészeket, melynek visszavásárlására a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet 12.320.000,- Ft-os áron vállalt kötelezettséget. Papp Lajos felé a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet a vállalt kötelezettségét nem teljesítette, így az ingatlanok eladását célzó újsághirdetések nyomán Papp Lajos megjelent a Baumag cégcsoport budaörsi székhelyén azzal, hogy az eladásra meghirdetett szentesi ingatlanokat szándékában áll megvásárolni, melyre vonatkozóan a megegyezés létre is jött. Az adásvételi szerződés feltételeit I.r. Balázs László határozta meg, utasítására az adásvételi szerződés aláírására a Bautherm Szentes Kft. ügyvezető igazgatója, Tóth Mihály — aki előzetesen az adásvételi szerződés tartalmáról tudomással nem bírt, abban a tudatban, hogy a tranzakció az általa irányított társaság érdekeit nem sérti - dr. Endrédi Attila XI. r. vádlottat hatalmazta meg. Az adásvételi szerződést Papp Lajos, valamint a Bautherm Szentes Kft képviseletében eljáró dr. Endrédi Attila XI. r. vádlott 2004. február 11-én a Baumag cégcsoport Budaörs, Kamaraerdei út 11. szám alatt lévő székhelyén írták alá, a szerződést Xl r. dr. Ábrók László ellenjegyezte. A szerződésben az ingatlanok vételárát 14.315.384,- Ft-ban — a tényleges értéknél magasabban - határozták meg, melyből a vevőnek készpénzben 4.000.000,- Ft-ot kellett befizetnie, míg a vételár fennmaradó részét 10.315.384 Ft értékében a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet neve alatt Papp Lajos felé kibocsátott üzletrészek beszámításával rendezték. Papp Lajos a vételár készpénzben teljesítendő részét a szerződés aláírását követően befizette, illetőleg a tulajdonát képező, a vételárba beszámított üzletrészeket szintén bevonták tőle. Papp Lajos tulajdonjogát az ingatlanokra 2004. február 23. napjával az ingatlannyilvántartásba bejegyezték. A vételárba beszámított üzletrészek valós értékkel nem rendelkeztek, így azok beszámítása révén dr. Ábrók László VI. r. és dr. Endrédi Attila XI. r. vádlottak közreműködésével a Bautherm Szentes Kft. 7.944.000.- Ft vagyoni hátrányt szenvedett. mely nem térült meg. 2./ Az AGENDA-H program keretében I.r. Balázs László rendelkezésére újsághirdetésekben szintén eladásra hirdették meg a Baumag Holding Rt. kizárólagos tulajdonát képező, a Budapest, VIII. Üllői út 6. szám alatt lévő, 36749/0/A/31 helyrajzi számon nyilvántartott, 490 m2 alapterületű üzlethelyiséget, melynek nettó forgalmi értéke az eladás meghirdetésekor 176.400.000,- Ft volt. 153

Urbantsok Gálor a 2004. évet megelézően összesen 71.607.000,- Ft összegében vásárolt meg a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet neve alatt kibocsátott üzletrészeket, melynek visszavásárlására a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet 90.689.240,- Ft-os áron vállalt visszavásárlási kötelezettséget, amit nem teljesített. Urbantsok Gábor az ingatlanok eladását célzó újsághirdetésekre a Budapest, VII. Dohány utcában lévő Baumag irodán keresztül felvette a kapcsolatot VI. r. dr. Ábrók Lászlóval és XI. r. dr. Endrédi Attilával, akikkel megállapodott arról, hogy a Baumag Holding Rt. tulajdonát képező ingatlant üzletrész-beszámítással cége, a Budapest, VI. Bajcsy- Zsilinszky u. 27. szám alatti székhelyű Unitravel Bt. nevében vásárolja meg. Az adásvételi szerződést a Baumag Holding Rt. képviseletében I.r. Balázs László és az Unitravel Bt. képviseletében eljáró Urbantsok Gábor 2004. május 5-én a Budapest, VII. Benczúr u. 5. szám alatt lévő épületben írták alá, azt az eladó részéről VI. r. dr. Ábrók László jegyezte ellen. A szerződésben az ingatlan vételárát 225.858.000,- Ft-ban határozták meg azzal, hogy a vevő készpénzben 60.000.000,- Ft-ot teljesít, míg a vételár fennmaradó részére 2004. május 31-ig 165.858.000,- Ft értékében a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet neve alatt kibocsátott üzletrészeket számítanak be, amennyiben azokat a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet külön szerződéssel megvásárolja. A szerződés alapján Urbantsok Gábor a vételár készpénzben teljesítendő 60.000.000,Ft-os részét 2004. május 6-án és 2004. május 25-én két részletben fizette be, majd az Unitravel Bt. nevében eljárva 2004. május 6. és 2004. május 26. között aláírt adásvételi szerződésekkel összesen 20 személy, így Gubicza László, Gyenis Feremcné, Avar László Tamás, Rádai Mihályné, Komár Balázs, Kovács Sándor, Kovács Katalin, Gábor Eszter, Zucker Immánuel, Jenei Mártonné, Urbantsok Judit, dr. Sólyom Ágnes, Tóth István Gáborné, Gál Gábor, Kosánszky Antal Istvánné, Erczi Viktor, Mógor Ferenc, Drucker Tibor, valamint a saját tulajdonát képező üzletrészeket vásárolt meg, melyek együttes névértéke összesen 165.858.055,- Ft volt. Az üzletrészeket a 2004. május 5-én aláírt adásvételi szerződésnek megfelelően a Baumag Holding Rt. képviseletében eljárva I.r. Balázs László 2004. május 26-án az Unitravel Bt-től megvásárolta azzal, hogy azokat az ingatlan vételárába számítják be. Az üzletrészek valós értékkel nem rendelkeztek, így azok beszámítása révén VI.r. dr. Ábrók László közreműködésével a Baumag Holding Rt. 116.400.000.- Ft vagyoni hátrányt szenvedett, mely nem térült meg. —0—0—0—0—0A BIZONYÍTÉKOK MEGJELÖLÉSE. FELSOROLÁSA A bíróság a tényállást Balázs László I. r., Patonay Istvánné II. r., Hidvégi Béla III. r., Balázsné Mohai Éva IV. r., Balázs Péter V. r., dr. Abrók László VI. r., Simonné Tóth Judit VII. r., 154

Makadánné Gál Magdolna VIII.r, Somorjai Bertalan IX. r. és dr. Endrédi Attila István XI. r. vádlottak, a befektetők köréből, a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és jogutódai alkalmazottai és felügyelő bizottságának tagjai, a szövetkezeti cégcsoporthoz tartozó egyes gazdasági társaságok vezető tisztségviselői, könyvvizsgálói közül kikerült

tanúk, a parádi fejlesztésekhez köthető tanúk, a felszámolási eljárásban részt vett tanúk, valamint a szakértők vallomásai, a szakértői vélemények, továbbá a tárgyaláson részben felolvasott, részben ismertetett nagyszámú okirati bizonyíték alapján állapította meg. Elöljáróban a bíróság rögzíti, hogy a vádlottak a vádiratban foglalt tények létét, megtörténtét csak csekély mértékben vitatták; érdemi védekezésük elsősorban bűnösségük vádtól eltérő jogi megítélését célozta. Ennek folytán a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a tényállás megállapítása különösebb gondot a bíróság számára nem okozott. A bizonyítékok mérlegélésére így nem elsősorban a tényállás megállapítása, hanem a bűnösség, a vádlottak szándékára, tudattartalmára való következtetés levonása körében került sor. A bíróság előre bocsátja, hogy az ügy jellegére, terjedelmére, elsősorban Balázs László I. r. vádlottnak abban betöltött szerepére, védekezésének többrétűségére és a számos, büntetőjogon kívül eső kérdésben szükségszerű állásfoglalás ellenére a bíróság igyekszik ítéletében alapvetően követni a klasszikus ítéletszerkesztési szabályokat és formákat, de ez nem minden esetben tartható. A terjedelmessége miatt Balázs László I. r., Hidvégi Béla III. r. és dr. Ábrók László VI. r. vádlottak rendkívül részletes védekezése, továbbá az eljárásban részt vett igazságügyi könyvszakértők megállapításai éppen ezért a bizonyítékok mérlegelése körében kerülnek részleteikben megjelenítésre. A vádlottak közül Balázs László I. r., Hidvégi Béla III. r. és dr. Ábrók László VI. r. vádlottak részletes és főként igen terjedelmes (bár a megismételt eljárásban a korábban utolsó szó jogán előadottakhoz képest még mindig rövidebb, lényegét tekintve azonban alapvetően azonos) védekezést terjesztettek elő. E három vádlott — dr. Ábrók László VI. r. vádlott a vele szemben vád tárgyává tett bűncselekményeken is túl - sokszor a bíróság minden igyekezete ellenére is hosszasan, ismétlésektől sem mentesen nyilvánultak meg, vallomásaikban és észrevételeikben, de még az utolsó szó jogán is, amiben a bíróság az eljárás elhúzását célzó szándékot is felfedezni vélt. Amúgy a vádlotti védekezések iránya alapvetően végig azonos volt, a megismételt eljárásban csupán Balázs László I. r. vádlott módosított azon kisebb részleteiben. Tekintettel azonban az egyes vádlotti vallomások és az eljárásban írásban is beadott védekezések terjedelmére a bíróság a bizonyítékok felsorolása, megjelölése körében csak összefoglalóan, míg azok mérlegelése során pedig az egyes vád tárgyává tett bűncselekmények jogi megítélése szempontjából releváns védekezési irányok megjelenítésére törekszik. Főként azért is, mert a nyomozás során a vádlottak nevében beadásra került, a gyanúsításokra reagáló beadványokat általuk is elismerten és a bíróság által is felismerten Balázs László I. r. vádlott fogalmazta meg, az I. r. vádlott védekezése alapjaiban meghatározta a többi vádlott védekezését is. Balázs László I. r. vádlott a büntetőjogi felelősségét valamennyi cselekményben tagadta. Jelen eljárásban, de már a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság előtt 19/1998. bü. számon folyamatban volt nyomozásban is mind tanú, mind gyanúsítottkénti kihallgatásai mellett számos terjedelmes írásbeli beadvánnyal élt, úgy szintén a bírósági eljárásokban is. 155

Védekezéséből kiemelendő, hogy a vád törvényességét vitatta kezdetektől, kifogásolva azt, hogy az ügyészségnek a nyomozás két éves határidejének leteltét követően annak

megszüntetése felől kellett volna rendelkeznie. A bíróság ezen vádlotti hivatkozással szembeni álláspontját az ítéletben később, a minősítés körében fejti ki részletesen. A bíróság Balázs László I.r. vádlottnak a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon folyamatban volt eljárásban tett egyes vallomásait a megismételt eljárásban a bizonyítás részévé azok ismertetésével tette a 2011. október 5. napján megtartott tárgyaláson (138. sz. tjkv. 4-5. old.). Balázs László 1997. október 15-én először tanúként tett nyilatkozatot (Pest Megyei nyom. ir. 2. kötet 871. old.), ebben a szövetkezet alapításáról és tagságának keletkezéséről tett rövid közléseket. Gyanúsítottként — amikor még csak a jogosulatlan pénzintézeti tevékenység volt az alapos gyanú - 1998. szeptember 15-én nem tett vallomást, azonban 1998. szeptember 18- án (Pest Megyei nyom. ir. 2. kötet 1083., 1091. old.) már részletes előadást tett arról, hogy milyen előzmények és elgondolások alapján került sor a Baumag Szövetkezet megalakítására. Az ugyanezen eljárásban kelt egyes írásbeli beadványaiban (Pest Megyei nyom. ir. 1137., 1329., 1355. old.) pedig — amelyeket a bíróság az okiratokra vonatkozó szabályok szerint értékelt bizonyítékként - a jogosulatlan pénzintézeti tevékenység vonatkozásában fejtette ki álláspontját, amely érdemi védekezését a későbbiekre is megalapozta. A nyomozó hatóság végül 1999. október 19-én (Pest Megyei nyom. ir. pótnyom. 2. kötet 1935. old.) Balázs Lászlóval további, csalás bűntette miatti gyanúsítást közölt, amelynek kapcsán Balázs László az APEH által még le nem zárt közigazgatási eljárásra hivatkozással nem nyilatkozott. Jelen eljárás nyomozati szakában szintén először tanúként került kihallgatásra (nyom. ir. 91. kötet 123-141., 155-193. old.), majd 2004. június 16. és 2004. október 12-én gyanúsítottként (nyom. ir. 92. kötet 83., 109. old.), mely alkalmakkor részletesen előterjesztette védekezését, amelyeket azután számos írásbeli beadványában kiegészítésekkel és pontosításokkal látott el (nyom. ir. 92. kötet 149., 159., 187., 277., 341. old., 93. kötet 337-489. old., 94. kötet 75., 331. old.), végül írásban is vallomást tett (nyom. ir. 106. kötet 25-89. old.). Mindezen nyomozások során, valamint az első (96. sz. tjkv. 5-18., 304. sz. tjkv. 14-29., 321. sz. tjkv. 4-11., 330. sz. tjkv. 4-7. old.) és a megismételt eljárásban (40. sz. tjkv. 747. old.) tett vallomásai szerint a hűtlen kezelés körében vád tárgyává tett tőkeemelések éppen, hogy kötelességei voltak a szövetkezetnek, amennyiben azok nem történtek volna meg, álláspontja szerint akkor valósított volna meg bűncselekményt. A tőkeemelések valósak és nem fiktívek voltak, a befektetők pénzeit a szövetkezet az alapszabály előírásainak megfelelően fektette be, ami által saját tulajdonában álló cégek jöttek létre. Állítása szerint tudatos volt, hogy a befektetőket rövid távra keresték, ezáltal az adósságállományt tudatosan vállalták fel, mivel az viszonylag hosszabb idő után képes lett volna megtérülni, leépülni. A csődbűncselekmény vonatkozásában védekezése arra alapult, hogy a szövetkezet 2003. október 9-ig minden kifizetést teljesíteni tudott, az akkor — bár más vallomása szerint a felszámolás időpontjában - beállt fizetésképtelenségét a szövetkezetnek külső körülmények, így más szövetkezetek megbukása, valamint egy 2003. őszén 1500 Baumag szövetkezeti tagnak írt névtelen levél következményeként beállt azon helyzet okozta, hogy a tagok tömegével vették ki a befektetett pénzüket. A jogosulatlan pénzügyi tevékenység és a tőkebefektetési csalás tekintetében elmondta, hogy sem a szövetkezet alapításakor, sem később ilyen szándék nem volt, és bár számos hatóság és maga a PSZÁF is többször vizsgálta a szövetkezet működését az eljárások 156

azzal zárultak, hogy azt jogszerűnek minősítették. Vitatta, hogy a tagság létesítése és a szerződések színleltek lettek volna..A befektetők adásvételi szerződést és nem betétszerződést írtak alá, a Baumag Szövetkezet pedig semmi olyat nem állított, ami tévedésbe ejtette vagy tartotta volna a befektetőket, avagy befektetésre bírta volna rá őket. A számviteli fegyelemről elmondta, hogy kifejezetten körültekintően igyekezett gondoskodni arról, hogy a szővetkezet a számviteli jogszabályoknak megfelelően működjön és mivel ő maga nem számviteli szakember, ezért igyekezett megfelelő szaktudással rendelkező személyeket alkalmazni ezen a területen. Igen lényeges pontja volt védekezésének a Pénzügyminisztérium által kiadott Útmutató, az ún. Saldo kiadvány, amelyet a tagok befizetése és az üzletrésztőke képzése kapcsán is mintegy „Bibliaként” vettek, a szövetkezet változó tőke elvén működése, valamint a SAP rendszer bevezetésére és alkalmazására hivatkozás. Az ingatlanok felvásárlása a parádi fejlesztések érdekében történt, a használati jogok alapítására éppen azért került sor, hogy később nem vádolhassák azok zsebszerződés jellegével, ezért készültek a szindikátusi szerződések is. Mindezekben csak névleg vett részt állagvevőként, pénz sem érintette a kezét, mind e mellett nyilvánvalóan tőkeemelésre volt szükség a Csevicevölgy Kft.-ben ahhoz, hogy pénz álljon rendelkezésre a földek megvásárlására és a használati jogok ellenértékére. A Gyors Újrakezdés Kht. támogatása karitatív célokat szolgált, amely sem jogszabályba, sem a jó erkölcsbe nem ütközött. Az Agenda-H program tekintetében elismerte, hogy annak kidolgozása az ő ötlete volt és megítélése szerint „ragyogóan megoldotta volna 3 éven belül” a befektetők problémáját. Ezen cselekményhez, de a tényállás II. pontjában írt csődbűncselekményhez is kötődően állította, hogy az üzletrészek valós vagyoni értékkel bírtak. Balázs László I. r. vádlott ezen túlmenően mindkét bírósági eljárásban vitatta a szakértői megállapításokat, különösen a szövetkezeti üzletrész képzése és az üzletrésztőke számviteli nyilvántartása és azok vagyoni értéke, továbbá a szakértők által megállapított vagyonérték tekintetében, melyek megerősítésére több magánszakértői véleményt is becsatolt. Patonav Istvánné II. r. vádlott a bűnösségét az eljárásban szintén valamennyi bűncselekményben tagadta. A nyomozás során gyanúsítottként szóbeli vallomást nem tett (nyom. ir. 103. kötet 299, 439., 443. old.), tanúvallomásait tartotta fenn (nyom. ir. 103. kötet 269. 281. old.), illetőleg írásbeli vallomást terjesztett elő (nyom. ir. 106. kötet 449. old.). Ezeken túlmenően rendelkezésre állt a Pest Megyei Rendőrfőkapitányságon 1999. június 28- án tett tanúvallomása is (Pest Megyei nyom. ir. pótnyom. 1. kötet 1551. old.), amelyben nyilatkozott arról, hogy a szövetkezet felügyelő bizottságának és igazgatóságának is tagja volt. Balázs László I. r. vádlott irányította a Baumag Szövetkezetet, a koncepciót is ő vázolta fel, de a gyakorlati részét megbeszélte az igazgatósággal, illetve a kivitelezést Makadánné Gál Magdolna ismertette az irodavezetőkkel és a dolgozókkal. Megítélése szerint Balázs László és dr. Ábrók László együtt hozták létre a kölcsönszerződések majd az üzletrész vásárlásokra vonatkozó formanyomtatványokat. 1996-ig Balázs László és Makadánné irányították a szövetkezetet, majd amikor ő is igazgatósági tag lett az ő feladata lett az irodák személyi és tárgyi feltételeinek biztosítása. Makadánné a pénzügyi irányításért felelt, többször is tett olyan kijelentést, hogy a központ által kért statisztika — a szerződésekről — nem egyezik a könyveléssel, de ennek oka nem tudja mi volt. Balázs László találta ki a koncepciókat, ha a kölcsönök jegyzése, illetve az üzletrészek eladása során probléma volt Balázs Lászlót és 157

Makadánnét lehetett keresni. Felügyelő bizottsági tagságáról és munkájáról akként nyilatkozott, hegy gyakorlatilag csak azt vizsgálták, hogy a mérleg szerint nyereséges-e a szövetkezet, illetőleg a felügyelő bizottság adta át a mérlegeket a közgyűlésnek. Annak okáról, hogy a cégbíróságon letétbe helyezett mérleg és a könyvelésben található mérleg miért tért el egymástól nem tudott magyarázatot adni. A jelen eljárásban 2004. január 29-én és 2005. november 3-án tett tanúvallomásaiban részletesen elmondta, hogy 1993-ban került a Kamaraerdei Tüzép Kft-hez, annak Király utcai mintaboltjának lett vezetője. A Tüzép 1994-ben kötvényeket bocsátott ki és azok nyilvántartását Balázs László döntése nyomán az ő irodájuk végezte. Így a szövetkezet megalakulása után a tagi kölcsön és a szövetkezeti üzletrészek értékesítésének nyilvántartását is az általa vezetett Király utcai iroda végezte. Balázs László I. r vádlott javasolta neki, hogy legyen a szövetkezet igazgatósági tagja, mivel így aláírási joga is lesz. A szövetkezeti üzletrészek forgalmazásával foglalkozó irodák létrehozása Balázs László döntése volt, 1996. évtől kezdve viszont ő (II. r. vádlott) kivitelezte. A Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet ügyvezető elnöki tisztségét Balázs László felkérésére vállalta. Erre a 2001. január 1-jétől beállt változások miatt került sor, mivel a Baumag Szövetkezet a saját üzletrészeit ekkortól már nem forgalmazhatta. Balázs László találta ki azt a megoldást, hogy a Baumag Szövetkezetnek ezért egy másik szövetkezet üzletrészeit kell üzletrész csere végrehajtásával értékesíteni. A gyakorlatban ez úgy valósult meg, hogy a gyakorlatilag nem működő Agenda 2030 Szövetkezetet nevezték át Baumag Vagyonkezelő Szövetkezetnek. Mindkét szövetkezet nevében jogosult volt aláírni, így sok esetben Balázs László felvázolta miről van szó, ő pedig a kért iratokat aláírta. A szövetkezetek és az egyes cégek gazdálkodásával állítása szerint nem volt tisztában, a szövetkezetek pénzügyi részét Balázs László irányította. Vallomása szerint az üzletrészek utáni befizetések minden esetben a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezetbe kerültek, amely a különféle befektetések végrehajtására külön-külön cégeket alapított. Tudomása szerint a Baumag Szövetkezet 18 ezres tagságából 12 ezer üzletrész tulajdonos és kb. 37 milliárd Ft kötelezettség áll fenn velük szemben. Az üzletrészek értékesítését 2003. október 8-án Balázs László arra hivatkozással állította le, hogy elfogyott a készpénz állomány. Vallomása szerint a Baumag Szövetkezetnek az üzletrészek megvásárlására az új üzletrészek vásárlói által betett pénzből és a cégek visszaforgatott profitjából volt pénze. Tudomása szerint a Baumag Szövetkezet tulajdonában volt cégek azért kerültek át a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet tulajdonába, mert a cél az volt, hogy a vagyontárgyak üzletrészért történő értékesítésével ki tudják elégíteni az üzletrész tulajdonosokat. Ún. írásbeli vallomásának lényege szerint mivel Balázs László sem követhette el a gyanúsításban közölt bűncselekményeket, így ő sem nyújthatott ezekhez szándékosan, segítséget. A megismételt eljárásban mindehhez csupán annyit fűzött, hogy a leírtak szerinti mélységében nem ért a dolgokhoz, ez a vallomása számviteli szakember és jogász közreműködésével készült. Az első eljárásban tett vallomásában (96. sz. tjkv. 18-20. old.) megerősítette, hogy a vagyonnövelés stratégiája Balázs László ötlete volt, a Baumag Szövetkezet életében I. r. vádlott döntött minden kérdésben, ő (II. r. vádlott) önállóan semmilyen kérdésben nem döntött. A Baumag Szövetkezet által folytatott gyakorlatot nem tekintette és nem is tekinti betétgyűjtésnek, az forrásbevonás volt, már csak azért is mert nem kamatot ígért, hanem 158

árfolyamnyereséget. Arról nincs tudomása, hogy a szövetkezet avagy bármely cégének vagyoni helyzetéről bárki hamis látszatot keltett volna. Vallomásából kiderült, hogy többen is könyveltek a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezetnél, ő szerinte arról, hogy az átkerült vagyonelemek hova legyenek könyvelve Balázs László I. r. vádlott döntött. Felügyelő bizottsági tagként nem emlékezett, hogy tettek-e észrevételt a működéssel kapcsolatosan. A tőkebevonás azért történt, hogy különböző vállalkozásokat tudjon indítani a szövetkezet, úgy gondolta, hogy az üzletrész hozama, visszavásárlási értéke volt a vonzó. Tudomása szerint a projektek között volt hosszú távú és rövid távú is, így a nyereség esetén is volt hosszú távú és rövid távú. mely utóbbi lehetett az alapja a vállalások teljesítésének. Szerinte ha nyilvánosságra kerül, hogy a Baumag cégcsoport nyereségessége 10-15 éven belül várható attól még lett volna befektetés, hiszen voltak rövid távú programok is. Elmondása szerint voltak olyanok akik visszaléptek a befektetéstől miután megtudták, hogy tagnak kell lenni. Amíg felügyelő bizottsági tag volt, nem emlékszik tőkeemelésre, vagy üzletrészcserére, utóbbiról feltétlenül tudniuk kellett volna a felügyelőbizottsági tagoknak. Soha nem volt olyan utasítás, hogy ne tartsák be a számviteli szabályokat. 2003. október 9. napja előtt minden szerződést teljesíteni tudtak, ezért fel sem merült benne, hogy ami történt az előfordulhat. Az ő álláspontja szerint is az Agenda-H vagyona megtestesül a Baumag Szövetkezethez tartozó cégek vagyonában. A megismételt eljárásban (40. sz. tjkv. 48-54. old.) korábbi vallomásainak fenntartása mellett kérdésekre válaszolva a bíróság a szövetkezet és vállalkozásai gazdálkodásáról és az ügyfelek tájékoztatásáról nyilatkoztatta meg elsősorban a vádlottat. Az ügyfelek tájékoztatásáról elmondta, hogy a mérleg és az Alapszabály, illetve bármilyen információ minden irodában megtalálható volt, eleinte ezt kirakták, majd bevezették, hogy amennyiben kérték, akkor másoltak azokból. Amikor bement egy ügyfél azt, hogy milyen tájékoztatást kell elmondani, illetve a pénzének mi lesz a sorsa, tehát, hogy mit kellett mondani, azt mindig a megfelelő vállalkozások ismeretében általában megbeszélték Balázs Lászlóval és utána a gyakorlati részét már ő végezte és adta tovább az irodák felé. Sajóné volt az az irodavezető, aki az egyes irodáknak továbbadta az információt, amit az aktuális projektnek megfelelően alakítottak. Sajóné feladata volt a dolgozók betanítása is. Azt az ügyfeleknek nem mondták el, hogy a pénzük milyen módon kerül befektetésre, csak a vállalkozásokat, amik éppen akkor indultak, vagy működtek. Arról, hogy milyen beruházások történtek, arról minden esetben megkapták a tájékoztatást Balázs Lászlótól, de ez ki is volt plakátolva. Arra az esetre, ha megkérdezték tőlük, hogy a betett pénzt mennyire biztos, hogy megkapják, erre szabvány válasz volt, az, hogy kockázatos a befektetés és a cégcsoport vagyona a biztosíték arra, hogy visszakapják a pénzüket. Ezt szó szerint így kellett elmondania minden kollégának, illetve hogy nincs mögötte az OBA, és semmiféle biztosítási rendszer, kizárólag a cégcsoport vagyona a biztosíték arra, hogy visszakapják a pénzt a befektetők. Előadása szerint is voltak olyan ügyfelek, akik kíváncsiak voltak a mérlegre, ami először kint volt az asztalon később, ha kérték, akkor azt természetesen odaadták megtekintésre. Az új ügyfelek esetében először elmondták neki, hogy taggá kell válni, tehát a szövetkezetbe csak úgy lehet pénzt befektetni, hogy ha valaki tagja a szövetkezetnek. Előfordult, hogy erre nemet mondtak és felálltak, aki viszont be akarta fektetni a pénzét, akkor az 1000 forintos részjegyet megvásárolta, és utána már lehetősége nyílt arra. A taggá válás kapcsán elmondták azt is, hogy ezzel gyakorolhatja tagsági jogait, tehát részt vehet a 159

közgyűlésen, dönthet a cég ügyeiben, amennyiben ott részt vesz. Vallomása szerint igyekeztek minden egyes alkalommal elmagyarázni azt is, hogy mi a különbség a tagi kölcsön, és mi a különbség a tagi kölcsön ás az üzletrész, között, főként 1995-ben, s mindenkinek szó szerint a fejébe kellett verni, hogy elmondják, mi a különbség egy kamatozó banki befektetés és e között. Állította, hogy ő nem látott rá egyáltalán arra, hogy az egyes cégek mennyire nyereségesek, ez nem is volt a munkakörének része, hogy ezekről tudomást szerezzen, mivel ő kizárólag a szövetkezet az irodáinak a működtetésével foglalkozott. A téglagyárról és a kastélyról csak hallomásból tudott, hogy ezek nyereségesek. Önálló utasításadási és döntési jogköre a munkatársak megválasztása, az irodák megtalálása, azok bérlése vagy vásárlása, ennek az egésznek felügyelete volt. Elmondása szerint a 2000. évi decemberi szindikátusi szerződés előkészítésében nem vett részt, hanem amikor már készen volt, akkor átbeszélték Balázs Lászlóval ás aláírta. Így nem tudja, hogy a szindikátusi szerződéssel érintett 55 milliárd darab üzletrésznek, miért határozták meg magasabban a forgalmi értékét a névértékhez képest. A szindikátusi szerződés során a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezetnél létrejött üzletrész állománynak a vagyoni fedezete az volt, hogy maga az üzletrész volt maga az értékpapír. A 2/1995. (III. 20.) közgyűlési határozat kapcsán elmondta, hogy annak azon kitétele, hogy a szövetkezet a működéséhez szükséges forrásokat a taglétszám dinamikus növelésén alapulva szerzi meg, neki azt jelentette, hogy miután a zártkörű Tüzép kötvényforgalmazásnak felső korlátja volt, innen jött az az ötlet, hogy üzletrészt forgalmazzon a szövetkezet, hogy ezáltal is tudjon forrást bevonni, továbbá volt az adóvisszaigénylési lehetőség. Az 1995-ben született közgyűlési határozatok, illetve igazgatósági határozatok a szövetkezet működésének beindításához voltak szükségesek. Ezeknek a határozatoknak azért volt jelentősége, mert a jogszabályoknak meg kellett felelni, azok és az Alapszabály is a szövetkezeti törvény alapján készült, a stratégiát is meghatározták ezek a jövőre nézve. A kifizetésekkel állítása szerint csak 2003. októberében volt először probléma, amikor fizetésképtelenné vált a szövetkezet, de elmondása szerint még ekkor is sokan mentek, hogy még hoznának pénzt, hogy segitsenek a szövetkezetnek kilábalni a bajból, és a 60 %-a az embereknek még abban az időben is visszaforgatta a pénzét. Hidvégi Béla IlI. r. vádlott a bűnösségét mindvégig tagadta, az első, de különösen a megismételt eljárásban védekezése elsősorban a Parád környéki „egy milliárd dolláros értékű gigaprojekt”, „jövökép” és „csúcsattrakciók” részletekig menő kifejtése volt, melyek alátámasztására különböző írásbeli anyagokat, tanulmányokat, terveket is csatolt ezzel is azt igazolandó, hogy a turisztikai fejlesztés érdekében valós munkák, konkrét lépések is történtek. A nyomozás során 2004. november 8-án először tanúként hallgatták ki (nyom. ir. 99. kötet 1. old.), ekkor elsősorban az ügyvezetőségével működő Csevicevőlgy Kft területfejlesztési tevékenységéről nyilatkozott mindvégig azt hangsúlyozva, hogy ő csupán szakmai munkát végzett, a kft pénzügyeivel nem foglalkozott. Ekkor nyilatkozott a Balázs László I. r., Balázsné Mohai Éva IV. r. és Balázs Péter V. r. vádlottak, továbbá a Larix Ebt. földtulajdon szerzéséről is oly módon, hogy „a klasszikus ingatlan spekulációhoz a területeket biztosítani kellett.” A külterületeket ugyanis a Csevicevölgy Kft. nem vásárolhatta meg, így a közvetett utat kellett választani, ezt a közvetett utat biztosították Balázs László családtagjai. Elmondta továbbá, hogy a szerződés lehetőséget adott arra is, hogy ezeket a területeket elcseréljék, vagy eladják, de ez csak a cég érdekében történhetett. Ugyanakkor arról már nem tudott nyilatkozni, hogy az ingatlanok megvásárlásához szükséges pénzügyi fedezetet ki biztosította, erről csak 160

annyit mondott, hogy ezzel Balázs László és a jogászok foglalkoztak. Úgy szintén nem tudott arról sem nyiiatkozni, hogy a Csevicvvölgy Kft haszonélvezeti jogának bejegyzésért a kit mit nyújtott cserébe, mivel állítása szerint ez szintén nem az ő területe, hanem Balázs László I. r vádlotté és Fónad Csabáé volt. A bankszámlákról történt pénz átutalások kapcsán szintén nem tudott nyilatkozni. Tanúvallomásában a GYÚK Kht. támogatásáról pedig csak annyit mondott, hogy ez egy egyszerű humanitárius segítség volt, amit Balázs László intézett. Gyanúsítottként (nyom. ir. 101. kötet 31. és 71. old.) vallomást nem tett, tanúvallomását tartotta fenn, továbbá ellenvetéssel élt (nyom. ir. 101. kötet 57. old.). Mindezen nyilatkozatait az első és a megismételt bírósági eljárásban is fenntartotta. Ún. írásbeli vallomásából (nyom. ir. 106. kötet 369. old.) azonban kiemelést érdemel, miszerint elismerte, hogy a haszonélvezeti és haszonbérleti szerződések teljesítéseként a kft. képviseletében a szerződésekben megjelölt összegben pénzt utaltatott át a szerződő partnerek bankszámláira, míg a GYÚK Kht. kapcsán az adományok karitatív, ellenszolgáltatás nélküli jellegére hivatkozott, amely jogellenes nem lehet. Az első eljárásban (96. sz. tjkv. 20-23. old.) a GYÚK Kht. támogatása kapcsán állította, hogy arról csak utólag szerzett tudomást, mivel bár egyedüli ügyvezetője volt a Csevicevölgy Kft.-nek, de vagyonkezelői joga nem volt, a pénzátutalásokról sem ő döntött. A földterületek megszerzése kapcsán Balázs László I. r. és Balázsné Mohai Éva IV. r. vádlottakkal egyező védekezést adott elő, kiemelve, hogy ezt a megoldást az I. r. vádlott választotta, hogy a „titkosság megmaradjon”. Saját szakmai vezetői mivoltát hangsúlyozta, ugyanakkor állította, hogy nem tudta, hogy mikor és hol vettek területeket, az ingatlanok beszerzésében részt sem vett. „Maga a területvásárlás olyan titkos volt, épp az árfelhajtó hatás elkerülése végett, hogy „még én sem tudtam róla” mondta nvallomásában. És bár részt vett a haszonbérleti szerződések aláírásában a díjak összegéről nem tudott, nem is foglalkozott azokkal. A megismételt eljárásban (40. sz. jtkv. 54-75. old.) védekezésének iránya nem változott, azok részletesebb kifejtésére a bíróság a tényállás VI/1 -2. pontjaival kapcsolatos mérlegelése körében tér ki. A Baumag Szövetkezet gazdálkodására, a cégcsoport egészére elmondása szerint rálátása nem volt, de azért idővel kezdte megérteni a cégcsoport működését. Csak hallomásból tudta, hogy mely cégek voltak nyereségesek és melyek kevésbé, ő összességében azt látta, hogy minden jól működik. Balázs László I. r. vádlott intézett mindent és ez így volt jó, hogy ne legyenek problémák. Vallomásából egy fejlesztési „jövőkép” domborodott ki, egy olyan projekt, amiben hosszabb időtávban 10-12 évben gondolkodtak, fokozatosan egy-egy projektet kívántak volna beindítani. Az a felismerés, hogy ezt egyedül a Baumag nem tudja finanszírozni meglátása szerint akkor tűnt ki, amikor látták, hogy az egészet „egy-két pontberuházással továbbvinni nem lehet, hanem ezt meg kell terveztetni, ezt minden oldalról meg kell vizsgálni mielőtt az engedélyezést megkéri az ember, szakhatósági engedélyek előtt a szaktanulmányokat meg kell csinálni.” Elmondása szerint a ‚jövőképet” megfogalmazták és alapfelmérésekre is sor került, ezt követően kezdtek volna neki az önkormányzatokkal és civilszervezetekkel való egyeztetéseknek, szakhatósági engedélyeztetéseknek. Balázsné Mohai Éva IV r. vádlott gyanúsítottként szóban nem nyilatkozott (nyom. ir. 103. kötet 185. old.), azonban később írásbeli vallomást tett (nyom. ir. 106. kötet 109. old.), amelyben lényegében az ellenvetésben és panasz beadványaiban írtakat ismételte meg. A gyanúsítással szembeni ellenvetésben (nyom. ir. 103. kötet 211. old.) majd a 2005. december 161

16-án kelt panaszában is saját szerepe kapcsán azt állította, hogy a kérdéses termőföldeket kizárólag törvényesen szerzett vagyona felhasználásával szerezte meg, a Csevicevölgy Kft.-vel kötött szerződései valódi és minden részletében törvényes haszonbérleti, illetőleg haszonélvezeti jogot alapító szerződések és mindkét fél részéről a szindikátusi szerződésnek megfelelően és annak részeként jöttek létre a parádi turisztikai célú ingatlanfejlesztési program megvalósítása érdekében. A 2007. január 15-én tett (96. sz. tjkv. 23-25. old.) tárgyalási vallomásában a fentiekkel szemben már azt állította, hogy nem tud választ adni arra, hogy kinek a pénzéből vásárolták az ingatlanokat. Részletesen nyilatkozott ekkor arról is, hogy 1999. őszén került a Baumag Szövetkezethez a titkárságra, Balázs Lászlóhoz, de itt Hídvégi Bélának is segített a turizmusfejlesztő pályázatokban, majd 2000. nyarán került a Baumag Holding Rt. jogi irodára került jogi asszisztensnek. Tudomással bírt a parádi projektről, ismerte az 1999. áprilisában kelt szindikátusi szerződést is. 2000. szeptemberében — a második szindikátusi szerződés idejében — már többen is dolgoztak a projekten. Magánéleti kapcsolata Balázs Lászlóval 2001. nyarán kezdődött, ekkor össze is költöztek, majd 2001. decemberében kérte meg őt az I. r. vádlott, bogy szálljon be a harmadik szindikátusi szerződésbe, mert megbízható magánszemélyre volt szüksége. A szindikátusi szerződésben kifejezetten arról volt szó, hogy ez egy átmeneti állapot és hogy nem marad az övék az ingatlantulajdon. Az illetéket ők fizették, de egyébként nem költöttek rá. Feladatuk lett volna a művelési ágból való kivonás, de ennek előfeltétele a rendezési tervek létrejötte volt. Kötelezettséget vállaltak, hogy előszerződést kötnek és haszonbérlettel biztosítják a földeket ideiglenesen a Csevicevölgy Kft javára, majd adásvételi előszerződéseket is kötöttek, amibe beleszámított a haszonbérleti díj is. Az, hogy mi történt a pénzekkel amik a nevükre érkeztek arról nem tudott nyilatkozni. 2002. decemberben született első gyermekük, így ezután egyre kevésbé folyt bele az eseményekbe, a szerződésekkel kapcsolatban mindent az I. r. vádlott intézett, ő választotta ki a földeket is. Tudomása szerint férje, Balázs László I. r. vádlott határozta meg a haszonélvezeti díjak mértékét, így nem foglalkozott azzal, hogy mennyire tér el a vételár és a haszonbérleti díj. Az ingatlanjaira haszonélvezeti szerződést már nem lehetett kötni, tudomása szerint haszonbérleti szerződést és előszerződést mindegyikre kötöttek. Az elszámolás módjáról állítása szerint szintén nem tudott, mivel azt is férje intézte, és akkor nem tudta, hogy a bosszú időre járó díjakat annak idején pár nap múlva kifizették egyben. Amikor az ő számlájára egyetlen egy esetben pénz érkezett azt még aznap rögtön vissza is kellett utalnia, amik pedig a közös számláikra érkeztek összegek azokkal nem tudja, hogy mi történt. Tudomása szerint művelték az ingatlanokat, de nem tudott arról, hogy ez milyen összegbe került. Álláspontja szerint a szerződések nem voltak színleltek, csak technikai részletek voltak azok, hogy az ingatlanok először az ő tulajdonukba kerültek. A megismételt eljárásban (40. sz. tjkv. 114-118. old.) korábbi nyilatkozatát úgy módosította, hogy időszakonként változott, hogy milyen módon és miből kerültek megvásárlásra a földek, így értette korábban, hogy nem tudta, kinek pénzéből lettek megvéve. Az elején emlékezete szerint tagi kölcsönből, majd a haszonbérleti, haszonélvezeti díjakból vásárolták. A földek mintegy 95 %-át ugyanazon személytől vették, nyilvánvalóan ez a személy korábban azokat felvásárolta. A tulajdonát képező ingatlanokat sosem tekintette meg megvétel előtt, nem is járt ott. Az ingatlanok megszerzésének szakaszosságát azzal indokolta, hogy ameddig Balázs László I. r. vádlott a törvényi korlátot el nem érte, addig I. r. vádlott vásárolt, majd 162

csomagszerűen vették és kötötték a fóldekre a használati jogokat alapító szerződéseket is, azért, hogy ne naponta kelljen egy-egy földdel foglalkozniuk, így volt praktikus. Az adásvételi előszerződések aláírása pedig azért történt a megindult büntetőeljárás hatálya alatt, mert, tudomása szerint, ez már csak a lezárása volt az ügyleteknek, de hogy a 2003. decemberében aláírt szerződés esetén mennyiben volt kilátás arra, hogy érvényesülnek a szerződési célok nem tudott választ adni. A számlán történt pénzmozgások kapcsán szintén arra hivatkozott, hogy az eltérések abból adódtak, hogy az elszámolás is időszakonként volt, és több jogcímen történtek, azokat is Balázs László I. r. vádlott intézte. Tudta, hogy nem minden ingatlan szolgálta közvetlenül a szindikátusi szerződés céljait, ennek indoka az volt, hogy azért, mert ugyanannak a projektnek a keretében került sor a beszerezésre, és vagy cserealapot szolgált, de volt olyan is, hogy kényszerből kellett megvenni, mert ők is csak így jutottak hozzá ahhoz az ingatlanhoz, amire viszont szükség volt. Tudomása szerint Parádon folyamatban volt, hogy a külterületi ingatlanok átsorolásra kerüljenek, a többi önkormányzat esetén pedig később került volna sor erre, a többi önkormányzattal is folytak tárgyalások. A projekt megvalósulásán kívül más célja nem volt az ingatlanok nevére íratásával, anyagi haszna ebből nem volt, a cél a projekt megvalósítása volt. A szerződések részleteivel, a pénzügyi tranzakciókkal 2003-ban nem volt tisztában, elszámolást menet közben nem végzett, amit a férje elé tett azt aláírta, amikor pedig utalni kellett ő azt átutalta úgy, ahogy a férje kérte. Nem fordult meg a fejében, hogy akár a férje vagy bárki más a Baumagnál ezekkel a földvásárlásokkal összefüggésben valamilyen bűncselekményt követhet el vagy követett el. Balázs Péter V. r. vádlott bűnösségét nem ismerte el, a nyomozás során és a tárgyalások alkalmával vallomást nem tett (nyom. ir. 101. kötet 101-159. old., 96. sz. tjkv. 25-26. old. és 40. sz. tjkv. l28-129. old.). A nyomozás során írásbeli ellenvetésekkel élt, melyeket a bíróság ismertetett. Lényegük szerint a termőfóldeket kizárólag törvényesen szerzett vagyona felhasználásával szerezte meg, a szerződéseket - köztük a szindikátusit is - jóhiszeműen kötötte, semmilyen jelét nem észlelte akkor annak, hogy ezek később jogszerűtlennek minősülnek majd. A szindikátusi szerződés rögzítette a felek együttműködési szándékát a Parád környéki turisztikai célú fejlesztések megvalósítására. Ennek részeként került sor az ingatlanok beszerzésére és a Csevicevölgy Kft. tartós birtokba adására. A Csevicevölgy Kft. közép és hosszútávú tervei megvalósításáig - az ingatlanokat a rendeltetésüknek, művelési águknak megfelelően hasznosította. Az első bírósági eljárás idején - a személyi körülményei körében feltett kérdésekre válaszolva (96. sz. tjkv. 26. old.) harmadéves egyetemi hallgató volt, jövedelemmel még ekkor sem rendelkezett. Dr. Ábrók László VI. r. vádlott bűnösségét nem ismerte el, a vele szemben vád tárgyává tett bűncselekményeken is túl terjedő védekezéssel élt az eljárásban. Már a Pest Megyei Rendőr- főkapitányság előtt folyamatban volt nyomozás során is meghallgatták tanúként, 1999. augusztus 5-én (Pest Megyei nyom. ir. pótnyom. I. kötet 1565. old.). Ekkor a szövetkezet alapításában és cégbejegyzésében való közreműködő, illetőleg a vezetőség részéről felmerülő jogi kérdésekben való tanácsadó szerepéről nyilatkozott. Már ekkor elmondta, hogy a szövetkezet egyes szerződési nyomtatványai kollektív munka keretében készültek, abban ő, Balázs László, Patonay Istvánné és Makadáimé Gál Magdolna is részt vettek. Elmondta továbbá, hogy az általános jogi gyakorlaton túl a Pénzügyminisztérium „autentikus kollektívája által a szövetkezeti számvitelre vonatkozóan megjelent szakértői műre” (ez az ún. Saldo kiadvány) is támaszkodtak. Utalt arra, hogy a szövetkezet működése során már 163

korábban is felvetődtek törvényességi aggályok, azonban a cégbíróság és az ÁPTF jogelődei megerősítették, hagy a szövetkezet tevékenysége jogszerű, bár később egyes hatóságok részben módosították álláspontjukat. Nyilatkozott továbbá még arról, hogy Balázs László irányította a szövetkezetet, Makadánné Gál Magdolna a gazdasági-számviteli terület, míg Patonay Istvánná az irodák működésének irányítója volt. Jelen eljárásban először szintén tanúként került meghallgatásra a nyomozás során (nyom. ir. 104. kötet 1. old.), ekkor csak a Király Lízing Kf’t., Király Bróker Kft és Kamaraerdei Tüzép Kft.-ben betöltött tagságáról tett említést. Gyanúsítottként (nyom. ir. 104. kötet 23., 33., 427. old.) szóban nem kívánt nyilatkozni, vallomást írásban terjesztett elő (nyom. ir. 104. kötet 41. old.). Ebben a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet megalapításán túl az 1995. március 20-i — az üzletrészképzésre vonatkozóan is hozott — közgyűlési határozattal foglalkozott. Az első bírósági (96. sz. tjkv. 26-31. old.) és a megismételt eljárásban (40. sz. tjkv. 7677. és 82-111. old.) tett — főként utóbbi — igen terjedelmes vallomásaiban előadott védekezése — amelyet a bíróság a bizonyítékok mérlegelése körében fog részletezni az alábbiak szerint foglalható össze: Nem vitatta, hogy a szövetkezet alapításában, a közgyűlési és igazgatósági határozatok, továbbá a szerződések elkészítésében részt vett. A szövetkezet alapítására hivatkozása szerint az adókedvezmény kihasználása miatt került sor, lényegében ez döntötte el azt is, hogy milyen vállalkozási formát hozzanak létre. Balázs László I. r. vádlotté volt az ötlet, amelyet a vele való konzultáció után jogilag is körbejártak. Bár személyi körülményei körében még úgy nyilatkozott, hogy adótanácsadó szakképzettséggel is rendelkezik, ezt az utolsó szó jogán már tagadta. Állítása szerint a Baumag Szövetkezet alapításakor koncepció nemigen volt, csak az adókedvezmény kihasználására jött létre és, hogy ennek generálásához minél nagyobb létszámban csatlakozzanak a szövetkezethez. A közgyűlési határozatok elfogadása is arról szólt, hogy szövetkezet adókedvezményt akart igényelni minél nagyobb arányban, létszámban és hogy minél tovább folyhasson. Ugyanakkor mivel a Baumag befektetési szövetkezetként alakult, ezért nem lepődött meg, hogy már a cégbíróságnak is kételyei voltak. Az üzletrésztőke képzése körében — mindkét eljárásban a szakértőkkel ellentétben — állította, hogy azok a jogszabályoknak megfelelően kerültek képzésre. Álláspontja szerint az üzletrésztőke a tőke- és eredménytartalékon túl megengedő módon az egyéb vagyoni hozzájárulásból is képezhető, utóbbi esetben az a befizetéssel automatikusan keletkeztethető. E körben a befizetések végleges jellegét hangsúlyozta, továbbá a Saldo kiadvány jelentőségére is hivatkozott, amely meghatározó volt az üzletrész képzése és számviteli nyilvántartása szempontjából, már csak azért is, mivel bár a szövetkezeti törvény egyértelmű szabályozást tartalmazott, a számviteli törvény erre vonatkozó rendelkezései állítása szerint 2004-ig kaotikusak és ellentmondásosak voltak. Tudomással bírt arról, hogy a szövetkezet üzletrészképzését az APEH és a PSZÁF jogelődei is kifogásolták, de a szövetkezet jogszerűtlen működését egy hatóság sem állapította meg. Így jogosulatlan pénzügyi tevékenységet ezért sem, de azért sem valósíthatott meg a szövetkezet, mert nem is betétgyűjtést folytatott. Részletesen nyilatkozott az egyes konstrukciók változásáról és annak jogszabályi indokairól, a 2000. decemberében létrejött szindikátusi szerződés okáról és következményeiről. 164

A szövetkezet gazdálkodása kapcsán arról vallott, hogy annak vagyona dinamikusan fejlődött, rengeteg beruházása és ingatlanfejlesztése, továbbá szembetűnő, piaci átlagon felüli nyeresége volt pl. a Király Lízing Kft.-nek. A befektető szövetkezeti tagok vagyoni részesedést vásároltak, az üzletrészek mögött pedig a mindenkori pillanatban lévő vagyon volt fedezetként. A szövetkezet mérlege a mindenkor hatályos számviteli törvénynek megfelelően tartalmazta a szövetkezet eszközeit és saját tőkéjét. Vitatta a szakértői vélemények üzletrésztőke képzéssel, valamint a szövetkezet számviteli gyakorlatával kapcsolatos, továbbá számszaki megállapításait is, így a kimutatott veszteség, valamint a szövetkezet vagyoni értékének mértékét is, utóbbinál az amortizáció jelentőségére is hivatkozott. A tényállás VII. pontj ában írt cselekmények tekintetében elmondta, hogy az Agenda-H programot tisztességes és jó megoldásnak találta, mivel arról szólt, hogy a tagok kapják vissza a vagyont. A beszámított üzletrészek rendelkeztek vagyoni értékkel, hiszen „egyértelmű volt, hogy a Baumag vagyona az a Baumag tagoké, akár Baumagnak, akár Agendának nevezik.” Simonné Tóth Judit VII. r. vádlott sem ismerte el a bűncselekményekben való bűnösségét. A megismételt eljárásban vallomást nem tett (40. sz. tjkv. 12 1-123. old.), korábbi vallomásait tartotta fenn. A nyomozás során először tanúként került kihallgatásra (nyom. ir. 102. kötet 313. old.), amikor is nyilatkozott arról, hogy 1992-től dolgozott a Kamaraerdei Tüzépnél, mint ügyintéző, később a Baumag Áltaiános Befektetési Szövetkezet felügyelő bizottsági tagja, illetőleg emlékezete szerint a Baumg Holding Rt. felügyelő bizottságának is tagja volt. Vallomása szerint érdemi munkát nem végzett, a könyvvizsgáló által már auditált mérlegbeszámolók formai elfogadását végezte. Munkája során Balázs László őt, mint felügyelő bizottsági tagot egyetlen alkalommal sem befolyásolta. Gyanúsítottként (nyom. ir. 102. kötet 335-395. old.) csupán annyit mondott, hogy nem volt tudomása arról, hogy bárki engedély nélkül pénzügyi tevékenységet végzett volna, így értelemszerűen ehhez szándékosan segítséget sem nyújthatott. A nevével jelzett írásbeli ellenvetésben elsősorban a nyomozó hatósági cselekményeket kifogásolta, hivatkozott a gyanúsítás tárgyát képező cselekmények elévülésére, míg a tőkebefektetési csalás tárgyában a szövetkezeti közgyűlési határozatok törvényességére. 2006. május 19. napján kelt írásbeli érdemi vallomást terjesztett elő (nyom. ir. 106. kötet 497. old.), melyben a tőkebefektetési csalás vonatkozásában a szövetkezeti üzletrésztőke képzéséről szóló közgyűlési határozat meghozatalának jogszerű voltára utalt, azt azonban nem vitatta, hogy a szövetkezet a működése során a banki kamatoknál magasabb hozam ígéretével bírta rá a befektetőket üzletrészek vásárlására. A jogosulatlan pénzügyi tevékenység szintén nem valósult meg álláspontja szerint, mivel a Baumag Szövetkezet a tagjai részére üzletrészeket értékesített, az pedig nem tartozik a Hpt. rendelkezései szerinti engedélyköteles tevékenységek közé. Az első bírósági eljárásban (96. szt. jkv. 31 -32. old.) elmondta, hogy Balázs László I. r. vádlott felkérésére vett részt a szövetkezet alapításában. Vallomása szerint nem vett részt sem az alapító okirat, sem a közgyűlési határozatok kidolgozásában, amiről csupán azt mondták neki, hogy ezek elengedhetetlenek a későbbi működéshez. Arra nem tudott nyilatkozni, hogy a 70.000,Ft-on túl a Baumag Szövetkezetnek mennyi vagyona lehetett, de arra sem, hogy mi volt a Balázs László I. r vádlott által a 165

szövetkezet alapításakor felvázolt működési koncepció. Azon sem gondolkodott el, hogy mit jelent a tagok folyamatos növelése, számára Balázs László I. r. és dr. Ábrók László VI. r. vádlottak személye volt a garancia. A szövetkezet budaörsi irodaházában pénztárosként dolgozott, nem tudott arról, hogy mi történt a tagoktól begyűjtött vagyonnal. A felügyelő bizottsági tagságokra történt felkérést megtiszteltetésnek tekintette, mint ilyen nem vizsgálta az üzletrészek nyilvántartását, elmondása szerint olyan felvetések sem voltak, amelyiket meg kellett volna vitatni. A vádlottat a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon folyt nyomozásban is tanúként hallgatták meg, ezen vallomását a bíróság szintén ismertette (Pest Megyei nyom. ir. pótny. 1. kötet 1539. old. és 138. sz. tjkv. 7. old.). Ebben az 1999. június 24. napján tett vallomásban arról számolt be, hogy a szövetkezet irányítását elsősorban Balázs László I. r. vádlott látta el, így a koncepciót is ő dolgozta ki, míg azokat jogi formába dr. Ábrók László VI. r. vádlott öntötte és a szerződéseket is I. r. és VI. r. vádlottak készítették el, illetőleg öntötték formába. A felügyelő bizottság munkájáról már ekkor is úgy nyilatkozott, hogy tevékenysége elsősorban az év végi mérleg vizsgálatából és elfogadásából állt, de azt nem vizsgálták, hogy a mérlegadatok analitikával alá vannake támasztva, csak azt, hogy a mérleg számadatai milyen gazdálkodást mutattak, de arról sem győződtek meg, hogy az elfogadott mérleg került-e be a cégbíróságra. E vallomásában említést tett arról is, hogy a szövetkezeti közgyűlésen kezdetben kb. 20an jelentek meg, majd kialakult egy 14-18 fős „mag”, akik érdeklődtek a szövetkezet munkájáról. Makadánné Gál Magdolna VIII. r. vádlott — aki az eljárás befejezése előtt elhunyt — a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon folyt nyomozásban két ízben volt tanúként kihallgatva. 1997. október 16-i (Pest Megyei nyom. ir. II. kötet 923. old.) meghallgatásakor elsősorban saját Baumag szövetkezeti tagságáról nyilatkozott, hogy a belépési nyilatkozat kitöltése után — ami egyben egy részjegy is volt — tagi kölcsön szerződés kötésére került sor, majd tagságáról visszamenőleg hatállyal a közgyűlés döntött. Második, 1999. augusztus 24-i kihallgatásakor (Pest Megyei nyom. ir. pótnyom. 1. kötet 1579. old.) már részletesen beszámolt a Baumag Szövetkezet működéséről, így arról, hogy megalakításkor Balázs László, Somorjai Bertalan és ő maga lettek igazgatósági tagok, majd Patonay Istvánné is. Elmondása szerint a szövetkezet alapítása előtt Balázs László — amikor azt kigondolta — mindenféle szakkönyveket, módszertani útmutatókat elolvasott és alaposan felkészült arra, kikérte jogi szakértő véleményét Is, majd a formanyomtatványok úgy gondolta, hogy az I. r. és a VI. r. vádlott team munkájának eredményeként születtek. Balázs László I. r. vádlott irányította a szövetkezet működését, ő alakította ki az üzletpolitikát, Patonay Istvánné II. r. vádlott az ügyfélszolgálati irodák irányítását látta el. Dr. Ábrók László általános ügyvédi feladatokat végzett, míg ő maga pedig gazdasági, pénzügyi és ügyviteli feladatokat látott el. Arra nem tudott választ adni, hogy a szövetkezet által a cégbírósághoz beadott és a házkutatáskor lefoglalt mérlegek adatai milyen okból nem egyeztek meg. A jelen eljárásbeli nyomozás során először szintén tanúként hallgatták ki (nyom. ir. 102. kötet 87. old.), amikor is elmondta, hogy 1999-ben bekövetkezett súlyos betegsége után Balázs László felmondott neki indokolás nélkül. Ekkor számolt be arról, hogy a szövetkezet tevékenységi körének bővülésével és az új cégek megalakulásával a könyvelés is bővült. Balázs László a belső körből kérte fel az embereket az új cégekben különböző funkciókra, így őt is, de ezért külön díjazásban nem részesült. Gyanúsítottként (nyom. ir. 102. kötet 111/A. 166

old.) pedig csak annyit nyilatkozott, hogy 1999. májusától nem foglalkozott a szövetkezettel, akkor szűnt meg rnunkaviszonya. Az első bírósági szakban (96. sz. tjkv. 34-36. old.) fenti vallomásait annyiban egészítette ki, hogy ő csupán megszavazta a határozatokat, a közgyűlési és igazgatósági határozatok meghozatalára a szövetkezet működése érdekében volt szükség, azokat úgy értelmezte, hogy a tagság növekedhet, azonban arra már nem kívánt válaszolni, hogy mit jelent a folyamatos növelés. A könyvelés kapcsán elmondása szerint Balázs László nem adott instrukciókat, de voltak szakmai kérdések, amiket megvitattak. Az alapításkori 70.000,- Ft-on túl a szövetkezet vagyona felől nem tudott nyilatkozni. Az 1997. évben tartott közgyűlési beszámolót állítása szerint azért Balázs László, és nem pedig ő mint elnök tartotta, mert Balázs László hitelesebb volt. A megismételt eljárásbeli vallomása szerint (40. sz. tjkv. 124-126. old.) a szövetkezet alapításának célja egyrészt az volt, hogy lehetőség volt adó-visszatérítésre, másrészt, a Tüzép kötvények ezáltal nyertek tért. Arra, hogy az alapításkor Balázs László I. r. vádlott beszélt-e távlati célokról nem emlékezett, arról annyit tud, hogy a társaságok és azok tevékenységének fejlesztéséről volt szó. A számviteli rend és a könyvelés körébe vonatkozóan elmondta, hogy a Saldo kiadvány útmutatása alapján jártak el az üzletrészek esetében, amit Balázs Lászlóval meg is beszéltek. Mivel e szerint a pénzügyminisztériumi kiadvány szerint jártak el, ezért fel sem merült, hogy az üzletrészeket másként kellett volna könyvelni. Kezdetben a cégek könyvelését is ő látta el, azonban ahogy sorra alakultak újabbak egy könyvelő csoport jött erre létre. 1999. májusában történt menesztését betegségével, nem pedig az APEH által folytatott ellenőrzéssel hozta összefüggésbe. Somorjai Bertalan IX. r. vádlott a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság által folytatott nyomozásban 1999. június 30-án tanúként lett legelőször meghallgatva (Pest Megyei nyom. ir. pótnyom. 1. kötet 1545. old. és 138. sz. tjkv. 7. old.). Elmondta, hogy a szövetkezet megalakulása előtt röviddel létesített munkaviszonyt a Baumag Kft.-vel, majd Balázs László a Baumag Szövetkezet megalakulása előtt egy nappal szólt neki, hogy csinál egy szövetkezetet és szeretné, ha ő is igazgatósági tag lenne. A szövetkezet koncepcióját Balázs László és dr. Ábrók László dolgozták ki, az alakuló gyűlésen pedig megbeszélték azt. A tagi kölcsön ötletéről ő maga is hallott és jónak is tartotta. Igazgatósági tagként nem tudott arról, hogy milyen feladatot kellett volna gyakorolnia, továbbá a felügyelő bizottság működéséről sem tudott nyilatkozni. Emlékezete szerint az alakuló közgyűlésen túl más közgyűlésen nem vett részt. Elmondta még, hogy Makadánné Gál Magdolna pénzügyi feladatokat irányított, Simonné Tóth Judit a tagi kölcsönt befizetőkkel foglalkozott. A szövetkezetnek 4-5 hónapig volt csak tagja, végig abban a tudatban volt, hogy annak megalakulása és működése teljesen jogszerű és szabályos. Jelen eljárásban gyanúsítottként tett vallomásában (nyom. ir. 101. kötet 191-203. old.) a fenti tanúvallomással egyezően adta elő a szövetkezet alapításában való közreműködését. Amikor Balázs László I. r. vádlott őt is felkérte, hogy legyen alapító tag a szövetkezet létrehozását azzal magyarázta, hogy így a befektetők pénzét be tudják vinni az építőanyag kereskedéseikbe, meg tudják forgatni és jó kamatot tudnak a befektetőknek fizetni. A cég jogásza is jelen volt az alapításkor és úgy nyilatkozott arról, hogy ez egy teljesen törvényes dolog. Így megbízva az ott lévő emberekben eszébe sem jutott, hogy ezzel törvénytelenségben vesz rész. Ezen túlmenően a szövetkezet munkájában nem vett részt, nem 167

volt taggyűlésen sem. 1995. szeptemberében kilépett a szövetkezetből. Az első tárgyalási szakban (96. sz. tjkv. 35-36. old.) korábbi nyilatkozataihoz képest annyi kiegészítést tett, hogy a szövetkezet megalakulása után mintegy 3 héttel választották az igazgatósági tagokat, ahol kézfeltartással az ő tagságát is megszavazták, ekkor Balázs László beszélt a szövetkezet működéséről, a tagi kölcsönökről, mert ekkor még ez volt a konstrukció. Dr. Ábrók László VI. r. vádlott pedig megnyugtatta, hogy teljesen szabályos és törvényes minden. Úgy tudta a szövetkezet célja az volt, hogy az építőanyag kereskedelembe tőkét tudjon bevonni, és természetesnek gondolta, ha egy szövetkezet a tagok befizetéseiből kívánja ezt elérni, akkor jó folyamat, ha a tagok száma növekedik, de ezzel ő maga konkrétan nem foglalkozott. Azért nem gondolta, hogy ez banki tevékenység, mert más szövetkezetek is úgy működnek, hogy a tagok összeadják a pénzt. A megismételt eljárásban (40. sz. tjkv. 127-128. old.) már további vallomást nem tett, valamennyi korábban tett nyilatkozatát tartotta fenn. Dr. Endrédi Attila István XI. r. vádlott a nyomozás során gyanúsítottként vallomást nem tett (nyom. ir. 103. kötet 125-135. old.), a 2004. május 17-én, december 7-én és 2005. augusztus 17-én tanúként (nyom. ir. 103. kötet 1-25. old.) elmondottakat tartotta fenn. E vallomásokban részletesen nyilatkozott arról, hogy a cégcsoporthoz tartozó egyes cégekben milyen tulajdonosi viszonyok voltak, az egyes társaságok milyen alaptőkével alakultak, egyesekben milyen tőkeemelések, milyen átalakulások történtek, melyekben töltött be ő maga is vezető tisztségeket. Ezen túlmenően elmondta, hogy 2002. februárjától a Baumag Holding Rt. jogi osztályán dolgozott. Az egész vállalatcsoport feje Balázs László volt, az egyes társaságok hosszútávú stratégiáját is ő — mint az alapító képviselője — határozta meg, mindenhez az I. r. vádlott döntése, hozzájárulása kellett. A Sztupa Kft. és az Alba Kerámia Kft. működéséről és gazdálkodásáról mivel mindkettőben ügyvezető volt — elmondta, hogy mindkettő projektcég volt, így veszteségesen működtek, építkezések (pl. lakópark) előkészítésével foglalkoztak. A 2004. december 7-i tanúvallomásában (nyom. ir. 103. kötet 15. old.) a szentesi ingatlan eladásának körülményeiről vallott, ezzel összefüggésben tett vallomásait, valamint az első és a megismételt eljárásokban előterjesztett védekezését (96. sz. tjkv. 37-38. old. és 40. sz. tjkv. 134-139. old.) a bíróság a tényállás VII. pontjánál fejti ki részletesen. A nyomozati iratok 103. kötet 145. oldalán található írásbeli vallomása elsősorban a nyomozással kapcsolatos kifogásait, valamint a Sztupa Kft. vonatkozásában a - megismételt eljárásban a vád tárgyát már nem képező — számviteli fegyelem betartásával kapcsolatos védekezését tartalmazza. -o—o—o—o—oA bíróság a Be. XVI. Fejezet I. Címében szabályozott megismételt eljárás keretében részben élt a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.321/20l0/56. számú végzésében írtaknak is megfelelően a Be. 404.§ (4) bekezdésében foglalt — ún. könnyítő — rendelkezések alkalmazásával. Így a tanúk és szakértők egy részének az eljárás korábbi szakaszában tett vallomásait felolvasás, továbbá ismertetés útján tette a bizonyítási eljárás részévé. Egyes tanúk ismételt kihallgatását Balázs László I. r. vádlott és védőjének indítványán túl maga a bíróság is szükségesnek tartott, de a korábbi tárgyalási szakban még ki nem hallgatott tanúk megidézésére és kihallgatására, szakértők együttes meghallgatására és igazságügyi tőkepiaci szakértő kirendelésére is sor került. Az ügyben továbbá rendkívül nagy számú okirati bizonyíték is rendelkezésre állt, melyekből a bíróság részletesebben csupán a bűnösségre levonható következtetések eldöntése

168

szempontjából relevánsakat emeli ki, illetve azokkal foglalkozik. Mindezeknek megfelelben a bíróság a megismételt eljárásban •a befektetők közül: Hernádvölgyi István, ifj. Gere Endre, Kola Antal, Korozmán Zsolt, Merényi Tibomé, Kőhalmi József Béla, Pados Ferenc, Patyi István, Salamon János, Szebeni Zoltán, Szentmártoni Imre, Tábori István Pál, Varga Sándorné, Lénárt Istvármé; •a szövetkezet alkalmazottai közül: Ackermann Imréné, Kövér Erzsébet, Lovas Ernő Rezsőné, Vezsenyiné Mészáros Krisztina, Mészárosné Orosz Pálma, Némethné Martinidesz Georgina Zsófia, Stefei Győzőné, Tóthné Mátis Annamária, Tuza Istvánné, továbbá hosszabb idejű külföldön tartózkodása miatt — a Be. 296. (1) bekezdés a.) pontjára figyelemmel — Sárik Brigitta, •a Baumag cégcsoporthoz tartozó cégvezetők közül: Fónad Csaba, Nagy István, Salgói Attila, •a Baumag szövetkezet és a cégcsoporthoz tartozó egyes cégek könvvvizsgálói közül: dr. Bemula Pál, Kovács Attila József, Orehóczki József, Stiegelmayer Károly, Varga Ottóné, •a felügyelő bizottsági tagjai közül: a súlyos betegsége folytán szintén a Be. 296. § (1) bekezdés a.) pontja alapján dr. Németh József, •a parádi fejlesztések kapcsán: Szenczi Ottó Jenő, •továbbá - a bíróság által csak okiratként befogadott, Balázs László I. r vádlott felkérésére szakvéleményt készítő - Derzsi György, valamint a tényállás VII/c. pontját érintően Ladányi István tanúk, •valamint Szabó Gábor és dr. Jasperné Sztanek Katalin iazságügyi könvvszakértők és Horváth György igazsáügyi ingatlanforgalmi szakértő vallomását felolvasással. ilIetőIeg ismertetéssel tette bizonyítási eszközzé. A bíróság tanúként hallgatta ki: •a befektetők körében: Kalas Józsefné, dr. Kilényi Géza, Samodai Géza, •a szövetkezeti alkalmazottak közül: Folti Gréta (korábbi nevén Babcsán Margit), Bagita Edit, Bándi Ferencné, Beke Lászlóné, Budai Mónika, Falvayé Tenk Tamara, Greskó Zoltán Józsefhé, Gálos (Illés) Ágnes, Kínál László, Némethné Kifer Piroska, Pálné Turcsányi Erika, Peller Tibomé, Sajó Imréné, Takács Erzsébet, Tóthné Péterffy Ágnes, •a felügyelő bizottsági tagok közül: Csiszár Géza, Divisch János, Strack János, Szendrei István Zoltán, •a korábbi és jelenlegi felszámolóbiztosokat: Wortmann György és Pinka György, •a Baumag cégcsoport könyvelői közül: Aradi Pálné, Bartalos Gyöngyi, Fazekas Krisztina, Kissné Csiszér Piroska, Soós Balázs Norbert, Papp Angéla, és a könyvvizsgálóként eljárt dr. Marton István, •a cégcsonorthoz tartozó cégvezetők közül: Fenyves Ákos, Szekeres Ibolya Mária Gyors Újrakezdés Alapítványt érintően: dr. Székelyhidi István •a parádi fejlesztések kapcsán: Fodor András, Nagy Oszkár, Varró Gyula, Molnár István, •a tényállás V/l/c. pontját érintően: Ruzsás Sándorné, dr. Koronczai Miklósné, Fister Anna, Kéri Anna, •az Agenda-H program keretében értékesített szentesi és budapesti ingatlanokkal kapcsolatosan: Tóth Mihály György, Papp Lajos, Urbantsok Gábor. 169

Az egyes szakértői vélemények ismertetésén túlmenően a bíróság a Be. 298. §-ának megfelelően ismételten meghallgatta •dr. Zeffer Éva, •dr. Szebellédi István, •Balogh lmréné, •Bartha Gyula igazságügyi könyvszakértőket, valamint •Horváth János igazságügyi adó-, könyv- és tőkepiaci szakértőt. A befektetők többsége — néha indulatoktól sem mentesen arról számolt be, hogy a Baumag Szövetkezet különböző helyeken megjelent hirdetéseire figyelt fel, illetőleg egyesek ismerőseiktől is hallottak erről a befektetési lehetőségről. A befektetők többsége elsősorban arra hivatkozott, hogy elsődlegesen az ígért kamat, illetőleg a kedvező, rövidebb lekötési idők voltak számukra megnyerőek, bizalmukat tovább erősítette, hogy több évig a kifizetésekkel nem volt probléma. A szövetkezeti tagságnak nem tulajdonítottak jelentőséget, legtöbbjük a befizetett 1000,- Ft-ot regisztrációs díjként nevezte meg, erről csupán az maradt meg bennük, hogy annak befizetése volt a feltétele a befektetésüknek. A tagsággal járó jogok, így a közgyűlésen való részvétel is csak keveseket érdekelt. Az irodákban történt tájékoztatásról részben eltérően nyilatkoztak, amelynek oka természetesen az is volt, hogy különböző irodákkal tartották a kapcsolatot és nyilvánvalóan az eltelt hosszabb idő miatt is más-más részleteire emlékeztek a tájékoztatásnak is. Ami közös volt azonban az, hogy befektetésük fokozott kockázatával nem, vagy csak igen kevesen voltak tisztában, illetve többen azt gondolták, hogy állami garancia van mögötte. Ha szóba is került a befektetések garanciája, szinte mindenki arról tett említést, hogy a parádsasvári kastélyszálló, az ingatlanberuházások, a tüzelő- és építőanyag kereskedelem és gyártás lett felhozva, ezen túlmenően azonban nem tudtak pénzük további sorsáról. Egyes befektetők arról is említést tettek, hogy 2003. szeptemberében - a névtelen levélről is tudva — az iroda dolgozói tovább nyugtatták őket, és újabb befektetésre, hosszabbításokra beszélték rá őket. Ugyancsak közös volt a vallomásokban, hogy többen a megtévesztésükre hivatkoztak. Csak kevés befektető számolt be arról, hogy a Baumag Szövetkezet mérlegadataira kifejezetten kíváncsi lett volna, hiszen elsődlegesen nem ez foglalkoztatta őket. E körben azonosan nyilatkoztak, hogy a mérleget csak az irodában tekinthették meg, illetve mivel nem igazán voltak pénzügyi szakemberek az nem sokat mondott számukra, így többségüket ez nem is befolyásolta döntéseikben. Hernádvölgyi István elmondta, hogy az Ugocsa utcai iroda kirakatában elhelyezett hirdetésre figyelt fel, mielőtt érdeklődni kezdett a befektetés felől. Kérdésére azt mondták ez egy olyan megtakarítási forma, mint az OTP betét. Számára a rövid futamidő és a kedvező — a bankinál másfélszer több - fix hozam volt lényeges, csak ez érdekelte, ezért nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy adásvételi szerződést írt alá. Amikor a garanciára kérdezett rá azt mondták neki, hogy többszörös ingatlanfedezettel rendelkezik a betett pénz. Elmondása szerint nem érdekelte, hogy a cégcsoport mivel foglalkozik, nem tudja tagja lett-e a szövetkezetnek, csupán azt, hogy a betét elhelyezésének egy 1.000,- Ft-ot „regisztrációs díj” befizetése volt a feltétele. 2003-ban hallott arról, hogy egyes hasonló szövetkezetekkel problémák vannak, ezért akkor kérte, hogy mutassanak neki egy mérleget. Egy ceruzával kitöltött táblázatos anyagot mutattak is neki, de ő műszaki ember így nem értette valójában, 170

hogy mit tartalmaz. Azzal, hogy a mérleget kérte csak azt akarta érzékeltetni, hogy érdekli a pénzének a sorsa azonban annak tartalma semmiben nem befolyásolta, emellett azt mondták neki, hogy a betétállomány folyamatosan növekszik és a

befektetők száma is. Utoljára 2003. október elején helyezett el 2 hónapra pénzt, amikor is azt mondták neki, hogy nincsen semmi probléma, megnyugtatták, hogy a pénze biztonságban van, meg fogja kapni. Novemberben szerzett tudomást a kifizetések leállításáról. Ifj. Gere Endre 1999-ben lett tagja a szövetkezetnek a magas kamat reményében, mert egyébként nem akart szövetkezeti tag lenni, de a taggá válás volt a feltétele a pénzbeflzetésnek. Az ezzel járó jogairól azonban nem tájékoztatták, közgyülésről nem értesítették, de valójában nem is tartott rá igényt, mert a magas kamat volt számára a csáberő, ezzel tévesztették meg. Elmondása szerint pénzintézetként kezelte a szövetkezetet, úgy gondolta úgy működik, mint egy bank. Állítása szerint egy alkalommal sem tértek ki arra, hogy a betét az államilag garantált körbe beletartozik-e. Többször is hosszabbította a betétjét, sőt 2003. nyarán is, amikor már állítása szerint hallott arról, hogy leállították kifizetéseket, azonban lebeszélték arról, hogy kivegye a pénzét. Nyomozati vallomása szerint 2003. októberében maga Simonné Tóth Judit beszélte rá, hogy ne vegye ki a pénzét, ezért azt tovább meghosszabbította. Tudomása szerint ingatlanbefektetésekkel, építkezésekkel foglalkozott a Baumag és üzemek voltak a tulajdonában, ezt elegendő garanciának tartotta, de ezekről tájékoztató anyagot emlékezete szerint nem látott. Állítása szerint végig korrektnek érezte a dolgot, mivel több éven keresztül pontosan fizettek. Valójában a magas kamattal tévesztették meg és azzal, hogy úgy érezte ez úgy működik, mint egy bank, illetve pénzintézet, és reménykedett benne, hogy van mögötte állami garancia. Elmondása szerint nem találkozott olyan személlyei, aki kifejezetten azért lépett be a szövetkezetbe, hogy tag legyen. Kola Antal elmondta, hogy hosszú ideig nem volt probléma a kifizetéssel. A pénz befektetésének feltétele az 1000,- Ft-ot tagsági díj volt, a tagság azonban semmilyen kötelezettséggel nem járt, az csupán egy formaság volt. Állítása szerint végig meghatározott kamatról volt szó, ez volt a lényeg és a lekötési idő, nem pedig az üzletrész. 2003. októberét megelőzően neki mindig pontosan fizettek, ha kivette a pénzét, ezért nem is nézett utána biztosítási alapnak, ez nem is foglalkoztatta és nem is befolyásolta, bár ha tudomása lett volna arról, a befektetésére a betétbiztosítási alap nem vonatkozik, az biztos befolyásolta volna. Nem volt arról szó, hogy miből garantálják a kifizetést, de lehetett látni, hogy rengeteg vagyona van a Baumagnak, pl. a kastélyhotel, különböző telkek, építőanyagok, malmok stb., az irodákban számtalan tájékoztató anyag is volt. Szövetkezeti mérleggel nem találkozott, közgyűlésről sem kapott értesítést. Korozmán Zsolt 1996. évben lett tagja a Baumag Szövetkezetnek és vásárolt üzletrészt adásvételi szerződéssel. A tagságot csak formaságnak tekintette, mivel úgy gondolta úgy működik mint a Posta Banknál, bár valóban nem tipikus, hogy a banknál kötvényt kell vásárolni. Elmondása szerint nem merült fel a betétbiztosítási alap, a tagságról később sem kapott tájékoztatást, mint arról sem, hogy mi lesz az általa befizetett pénz sorsa, vagy mi a biztosítéka a pénz kifizetésének. Befektetését folyamatosan hosszabbította. 2003-ban ő is kapott névtelen levelet, de azt mondták neki, hogy tudnak róla, a Baumag megtette a feljelentés, illetőleg Balázs László nyilatkozata a tévében szintén megnyugtatta.

171

Merényi Tiborné elmondása szerint 2003. augusztusában raktak be utoljára pénzt, addig nem volt gond a kifizetésekkel. Férje és ő is azért választották a Baumagot, mert rövid időre, három hónapra is lehetett pénzt lekötni és jobb feltételek voltak, 1-2 %-kal magasabb volt a kamat mint az OTP-ben ás miután férje évekig rendesen megkapta a pénzt, ezért jó befektetésnek gondolták, és csak utólag lett furcsa, hogy a pénz befizetéséről adásvételi szerződést kapott. Nyomozati vallomása szerint azért lett tag, mert így lehetett pénzt elhelyezni, így adtak rá kamatot. A tárgyaláson már nem tudta megmondani, hogy miért kellett tagnak lenni, de ezért 1000,- Ft-ot kellett befizetni. Nem vett részt közgyűléseken, az egészet úgy tekintette, mintha a pénzét egy bankba tette volna. Emlékezete szerint nem ismertettek semmit arról, hogy mi lesz a betett pénz sorsa, mit csinálnak vele, arról sem tudott, hogy a szövetkezet működésével kapcsolatos számadatokat tartalmazó tájékoztatót az irodában meg lehetett-e tekinteni, azonban voltak különböző képek a Baumag vagyonról kifüggesztve. Kőhalmi József Béla 2000. év táján került kapcsolatba a Baumaggal, többször is hosszabbította szerződését. Elmondása szerint nem volt tag, amit egy tag megtehet ő nem gyakorolhatta. Szövetkezeti üzletrészt a beígért árfolyam-hozam miatt vásárolt. Pados Ferenc 1997. évben a hirdetések folytán ment el a Baumaghoz, ahol csábító volt, hogy a parádsasvári kastélyszállóról ás a különböző építkezésekről, a szövetkezet vagyonáról kint voltak a képek és biztos befektetést ígért. Emlékezete szerint arról tájékoztatták, hogy a szövetkezet vagyona nagy és a betétbiztosítási alapnak is a tagja. Elmondása szerint nem akart szövetkezeti tag lenni, az 1000,- Ft-ot regisztrációs díjként fizette, magáról a szövetkezet tevékenységéről sem tudott ás arról sem, hogy hová teszi a szövetkezet a pénzt. 2003-ig rendben hozzájutott a pénzéhez, vagy pedig hosszabbította az üzletrész adásvételi szerződéseket. Patvi István 1996-1997. évek körül figyelt fel a Baumag újságokban megjelentett hirdetéseire, amely a bankinál csak 1-2 %-kal magasabb kamatokat ígért, míg pl. a Duna profit jelentősebben eltért a piaci kamatoktól. Mivel több helyen is volt már elhelyezve pénze és hasonlóak voltak a konstrukciók többször is tájékozódott a Baumagnál annak helyzetéről. Számára is az volt vonzó, hogy rövid távon, egy éven belül többször is le lehetett kötni a befektetést. Utólag végig gondolva jogilag nem lett tagja a szövetkezetnek, azonban ő is azért, hogy élni tudjon a befektetési konstrukcióval befizette az 1000,- Ft-ot. Szövetkezeti közgyűlésről értesítéseket nem kapott, nem is vett részt csak ilyenen 2003. október 27-ig. A Baumag irodában dolgozóktól érdeklődött arról, hogy mi lesz a pénzének a sorsa, amire a választ a kihelyezett tablók adták meg, amelyeken ingatlanok, a parádsasvári kastély, építőipari vállalkozások (tüzép, téglagyár, ablakgyár) voltak. Az irodák kialakítása számára azt erősítette, hogy mindez úgy működik mint egy pénzintézet, de a befektetési konstrukciók is. Csupán az volt furcsa számára, hogy két szerződést kellett aláírnia, erre többször is rákérdezett, de azt mondták neki, hogy itt ez a forma működik. Állítása szerint sem azt nem közölték vele, hogy befektetése fokozott kockázatot rejt magában, sem azt, hogy nincs rá állami garancia. Első befektetése előtt érdeklődött a mérlegadatok után is, továbbá a PSZÁFnál is. Előbbiből az látszott, hogy minden normálisan, míg utóbbi szervezet megnyugtató választ adott, hogy minden legálisan működik. Arról, hogy baj van 2003. szeptemberében szembesült, amikor is lejárt befektetéséhez szeretett volna hozzájutni, de az irodában dolgozók erről lebeszélték, ás inkább arra ösztönözték, hogy hosszabbítsa meg, mivel nem 172

tudnak fizetni, majd talán csak két hét múlva. Amikor pedig két hét múlva visszament már arról tájékoztatták, hogy Balázs László elnök a kifizetéseket felfüggesztette. A 2003. október 27-i közgyűlésen szembesült azzal, hogy nem egy Baumag szövetkezet van, hanem egy egész cégcsoport és azzal nyugtatták a befektetőket, hogy a cégcsoportnak 70 milliárdos vagyona van, míg a követelés-állomány csak 40 milliárd, így bőven fedezni tudják a kifizetéseket. Indítványára létrehozták a Baumag Szövetkezet ellenőrző bizottságát, melynek tagja lett és feladatuk a szövetkezet pénzügyeinek ellenőrzése lett volna. Fel is vette a kapcsolatot Balázs Lászlóval, hogy számoljon be a szövetkezet pénzügyeiről, aki azonban ezt elutasította. A befektetők érdekében érdemi hozzáállást sajnos nem is tudtak elérni a szövetkezet igazgatóságával szemben, és hivatalosan a szövetkezet könyvelési anyagaihoz sem tudtak hozzáférni. A parádi beruházásról sem tudtak meg konkrétumokat, csupán annyit, hogy azt Balázs László 150 milliárdosnak nevezte meg, de ez is csak akkor nyújtott volna fedezetet, hogy a befektetők a pénzükhöz jussanak, amennyiben befejeződött volna. Salamon János (akinek nincs köze a bíróság tagjaként eljáró ülnök személyéhez) szintén a hirdetésekre figyelt fel, majd 2000-ben felkereste az egyik Baumag irodát, ahol megnyugtatták, hogy befektetésének biztosítéka a cég 60 milliárdos vagyona, üzemei, téglagyára, üdülője, asztalos gyártó üzeme, melyekről iratokat is mutattak neki. Vallomása szerint a betétbiztosítási alap is szóba került és, hogy van állami garancia is. Végig azt gondolta, hogy bankról van szó a külsőségek miatt és a befektetési lehetőség miatt is. Rendőrségi vallomásában még azt mondta el, hogy azért lépett be tagnak, mert a pénzét akarta befektetni, a tárgyaláson erre már úgy emlékezett, hogy az 1000,Ft befizetését regisztrációs, nyilvántartási díjként fizette be, szövetkezeti tagságról semmilyen papírral nem rendelkezik. Utoljára 2003. szeptemberében hosszabbította meg befektetését, amire akkor nagyon agitálták az irodában. Szebeni Zoltán számára az volt döntő, hogy a bankinál 1-2 %-kal magasabb kamatot hirdetett a Baumag, amit több éven keresztül rendesen ki is fizettek részére. Elmondása szerint végig kamatról volt szó, ellenben nem tájékoztatták arról, hogy mi a garancia a kifizetésre. Úgy gondolta, a Baumag szövetkezetet olyan mint egy pénzintézet. Arra, hogy milyen szerződéseket írt alá már nem emlékezett, míg az 1000,- Ft befizetését szintén regisztrációs díjként említette, nem is tudja tagja lett-e a szövetkezetnek, melyről tájékoztatást sem kapott, közgyűlésre sem kapott meghívót. Szentmártoni Imre szintén nem tudta, hogy tagja lett a Baumag szövetkezetnek, mivel nem mondták el ez mivel jár együtt, közgyűlésen sem vett részt. Azt mondták neki, hogy befektetésére a garancia, hogy a szövetkezetnek országos irodái vannak, illetve olyan garanciák vannak mint bármelyik banknál, benne van a betétbiztosítási alapban. Végig arról volt szó, hogy befizetése után kamatot kap a szövetkezettől. Ő is 2003. szeptemberében hosszabbított utoljára, de senki nem mondta, hogy gondok lennének a szövetkezetnél. Tábori István Pál számára is a kedvező kamatozású befektetési lehetőség és a rövidebb futamidő volt a meghatározó. A szövetkezet irodájában minden szempontból megnyugtatták, a pénz fedezetére felsorolták a Tüzép telepeket, a parádsasvári kastélyt, faüzemet, amiből azt gondolta, hogy ez biztos egy nagyon nagy cég. Először kisebb, majd később a kedvező tapasztalatok miatt nagyobb összeget is elhelyezett. Egy ízben kért mérleget, amelyről 173

másolatot kapott, de csak betekintésre, el nem vihette azt. A szövetkezeti tagságról kérdésére tájékoztatták, közgyűlésre is szeretett volna elmenni, de azt mondták neki, hogy oda 18000 embert nem lehet meghívni. Varga Sándor és Varga Sándorné is a kedvező kamatok miatt helyezett el pénzt a Baumag szövetkezetnél, amit rendszeresen hosszabbítottak. Emlékezetük szerint a megvásárolt üzletrészek fedezeteként a parádsasvári üdülőt és gyárakat említettek. Vargáné elmondása szerint azért lett tag, mert be kellett lépni, hogy befektethessen, míg Varga Sándor a nyomozás során kiemelte, hogy többszöri érdeklődésükre is a szövetkezeti alkalmazottak azt állították, hogy jól működik a szövetkezet, anyagi helyzete stabil. 2003-ban kértek mérleget, amit azonban csak az irodában olvashattak el és a különböző átsorolások és az alacsony nyereség miatt „nem tetszett” nekik. Lénárt Istvánné emlékezett arra, hogy a Baumag szövetkezet tagja lett, mert csak így tehette be a pénzét. Valójában nem akart szövetkezeti tag lenni, nem is kapott tájékoztatást arról ez mivel jár, csak megmondták, hogy mennyi kamatot fog kapni, mivel ezért is vitte be a pénzét. Arról sem volt tudomása, hogy a szövetkezet mire fogja felhasználni a pénzt, de ha a pénzét az OTP-be teszi ezt ott sem kérdezi meg. Nem kapott tájékoztatást arról, hogy van-e a befektetésére állami garancia, azt az irodában elhelyezett plakátokon látta, hogy a szövetkezet faárúval foglalkozik, illetve téglagyára van. Kalas Józsefné 2003. áprilisában figyelt fel a Baumag hirdetésekre és ennek hatására vásárolt Baumag Vagyonkezelő Szövetkezeti üzletrészt. Azért a Baumagot választotta és nem egy bankot, mert egy pár százalékkal magasabb nyereséghez lehetett jutni, mint a bankban - akik akkor vitték le a kamataikat - és az ekkor már nyolc éve tartó működés miatt azt gondolta, hogy a Baumag Szövetkezet nyereségesen gazdálkodik. A III. kerületi irodában a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet szövetkezeti üzletrésznek a megvásárlását azzal ajánlották számára, hogy az eladó Baumag Szövetkezet egyidejűleg határidős visszavásárlási szerződés megkötése során, mint vevő, magasabb árfolyamon visszavásárolja tőle az általa részére eladott szövetkezeti üzletrészt, míg a magasabb árfolyam kifizetésére tetszés szerint 1 és 12 hónap között kerül sor. A megkötött szerződéseket háromszor hosszabbította meg pénzfelvétel nélkül. Tárgyalási előadása szerint a pénztár előtt kérték tőle az 1000 forintot pluszban, és akkor értetlenül állt, mert korábban a tájékoztatás során ez nem hangzott el, csak a pénztárnál mondták neki, hogy ez a feltétele annak, hogy a befektetés megtörténhessen. Nem hangzott el, hogy tag akar-e lenni vagy sem, csak az, hogy az ezer forint befizetése feltétele annak, hogy a befektetés létrejöhessen, továbbá ezzel az ezer forinttal taggá vált. Mivel a befektetésnek ez volt a feltétele, ezt elfogadta és befizette az ezer forint részjegyet. A szövetkezeti tagság nem volt kardinális kérdés, nem is volt szándékában tag lenni, nem tudott szövetkezeti közgyűlésről, erről nem is tájékoztatták, bár nyilván elment volna. A szándéka az volt, amikor az első 7 millió forintot befizette, hogy üzletrészt vásároljon. Akkor azt hitte, hogy azt vásárol, Illetve egyidejűleg eladja is azért, hogy a vételi és az eladási ár közötti nyereséget realizálhasson ebből, tehát a nyereség reményében kívánta befektetni a pénzét. Feltételezte, hogy befektetésének van biztosítéka, de azt nem tudta, hogy állami garancia van-e mögötte vagy sem. Úgy szintén nem tudott arról sem, hogy mi történik a befektetett pénzével, mivel erről sem tájékoztatták. Nyomozati vallomásában még arról nyilatkozott, hogy banki tevékenységre adta a pénzét, a tárgyaláson ezt már cáfolta, az eltérés okára elfogadható 174

magyarázatot azonban nem tudott adni. Nyomatékosan és többször is elmondta viszont, hogy nem kellett azon elgondolkodnia, hogy belép a szövetkezetbe, mivel akkor csak a befektetés érdekelte, gyakorlatilag a megjelent hirdetésekből is, és állítása szerint úgy nem hangzott el, hogy csak akkor tudja ezt a befektetési formát megcsinálni, ha a szövetkezet tagja lesz, ilyen tájékoztatás nem volt. Dr. Kilényi Géza (volt alkotmánybíró) szintén a befektetők között volt. Tanúvallomásában elmondta, hogy két okból választotta a Baumagot, az egyik az volt, hogy — más szövetkezetekkel szemben, amit túlzottnak és veszélyesnek tartott viszonylag a legkisebb hozamot helyezte kilátásba, a másik pedig a rugalmassága, nevezetesen az volt, hogy egy, két, három, négy, öt hónapra is le lehetett — az akkori banki viszonyokkal szemben - kötni a pénzt. A 2000-es évek során került kapcsolatba a Baumaggal, általában egy évi lekötést alkalmazott, és hosszú időn keresztül senmi probléma nem volt, a pénzét nem vette fel, a szerződéseket hosszabbította. Számára megnyugtató volt még, hogy tudott arról, hogy a PSZÁF előszerve, illetőleg az APEH előszerve rendszeres vizsgálatokat tart, az a tevékenység, amit a Baumag és a hasonló szövetkezetek űztek egy szakmai kontrollt igénylő tevékenység. Amikor az első összeget elhelyezte, kapott egy írásbeli tájékoztatást a szövetkezetről, továbbá a hozamokról. A befektetésnek egy feltétele volt, hogy tagként be kellett lépni a szövetkezetbe, más feltételt nem támasztottak. Így a belépés ellentételezéseként megszerezte azt a jogot, hogy részjegyet vásároljon. A Baumag tevékenységi köréről elmondása szerint tudott, ugyanakkor, hogy az adott időszakban milyen befektetései voltak, milyen ágazatokban tevékenykedett a Baumag nem tudott, de ezt bizonyos fokig üzleti titoknak is tartotta. Arra a kérdésre, hogy mi volt a garancia a hozammal növelt összeg visszafizetésére azt válaszolta, hogy ez evidenciának tűnt, mert a szerződésben kötelezettséget vállaltak erre nézve, ezen felül pedig a már említett állami szervek rendszeres kontrollját is elegendőnek tartotta. Lejáratkor általában ott hagyta a pénzét és meghosszabbította a szerződést ismételten egy évre. A gazdálkodás és a mérlegadatok után nem érdeklődött, nem is tudta, hogy van erre lehetőség és nem is kapott tájékoztatást erről. Nem vett részt szövetkezeti közgyűlésen sem, nem is érdeklődött utána, fel sem merült, hogy éljen ezen jogosultságaival. Arról, hogy probléma van a szövetkezetekkel 2003-ban az újságokból szerzett tudomást, ezért ekkor első ízben pénzt szeretett volna felvenni. Mivel bizonyos összeghatár felett előre szólni kellett a pénzfelvételről és az irodai alkalmazott hölgy látta, hogy addig nem vette fel a pénzét, az még meg is kérdezte, hogy miért nem hagyja azt ott továbbra is. Amikor arra utalt, hogy azért, mert sorozatban vannak problémák a hasonló jellegű szövetkezetekkel, és ettől megingott a bizalma, a Baumag alkalmazott hölgy megnyugtatta, hogy náluk minden a legnagyobb rendben van, a revízió is mindent rendben talált. Ezért úgy döntött otthagyja a pénzét. Mindez 2003. szeptember 26-án történt. Arról, hogy 1996-tól büntetőeljárás volt folyamatban a Baumag ellen nem volt tudomása, elmondta azonban, ha tudott volna róla, akkor természetesen befolyásolta volna a döntésében, hiszen akkor óvatosabb lett volna, hogy ott hagyja-e a pénzét. Elmondása szerint a tagsága valóságos volt azáltal, hogy belépett, tudomásul vette, hogy ez az üzletrész vásárlás előfeltétele, ezáltal nem színlelt taggá vált. Azért lépett be, hogy jogot szerezzen üzletrész tulajdonjogának megszerzésére, nem pedig kölcsönt akart adni. Samodai Géza tanú elmondta 27 évig dolgozott különböző műszaki vezetői állásokban 175

szövetkezeteknél. 2000-ben abban a tudatban vette meg az üzletrészeket, hogy egy valóságos szövetkezetbe lépett be, ahol valóságos vagyonnal fedezett üzletrész van. Mindezek nyomatékául bemutatott egy szövetkezeti üzletrész visszavásálásáról szóló iratot is, amivel annak idején nyugdíjba ment egy szövetkezettől. Ő is a hirdetésekre fIgyelt fel, továbbá naponta járt el a budakalászi Baumag Tüzép telep előtt, amit egy jól prosperáló cégnek látott. Ezen felül szimpatikusnak és megnyugtatónak tűnt számára, hogy amikor a Szentendrei úti irodában megnézte a cég 1999. évi mérlegét abban 43 milliárd forint saját tőke szerepelt, és látta a Baumag cégcsoport zuglói építkezését, a kastélyt is. 2000. júliusában vásárolt először üzletrészt, és lépett be tagként a szövetkezetbe. Alapkérdés volt számára hogy megnézte a mérleget, amiből akkor azt hitte, hogy van vagyoni fedezet, emellett tudta azt is, hogy több mint 10 Tüzép telep van, Budaörsön egy jelentős építőanyag gyártó rész, a kastély, a zuglói társasház építkezések. Feltételezése az volt, hogy ez egy olyan szövetkezet, amely azért adja el az üzletrészeit, hogy átmenetileg pénzeszközökhöz jusson, amiből további fejlesztéseket tud majd végezni. Állítása szerint minden évben megnézte a mérlegeket — amelyekről fénymásolatot kérésére nem adtak, így azokat mindig az irodában tekintette meg -‚ azonban azok mellett nem voltak ott a könyvvizsgálói jelentések, amik nagyon fontosak lettek volna, bár ezt akkor nem észrevételezte. A nyereséget mutató mérlegadatok elmondása szerint befolyásolták az üzletrész vásárlásban. Elmondta még, hogy a Baumag Szövetkezetnél nem volt közgyűlésen, különösebben nem is érdeklődött utána, de erről szóló hirdetéssel sem találkozott. Elmondása szerint mint aktív szövetkezeti tag nem kívánt részt venni a szövetkezet életében, hanem csak mint befektető abban a tudatban, hogy egy részt megvett és ezzel forgóeszközt bocsátott a cég rendelkezésre, amivel tudott gazdálkodni és amit később visszavásárolt tőle. Szándékosan lépett be a szövetkezetbe, mert üzletrészt csak tagnak van értelme vásárolni. Tisztában volt azzal, hogy vannak jogai, elmehet közgyűlésre, szavazhat, és mint tagnak joga van kikényszeríteni az üzletrész visszafizetését, de ehhez vagyonnak is kell lenni. Mivel befektető tag volt, addig, amíg a mérlegek megfelelő képet mutattak, addig azonban nem volt oka ebben részt venni. Vallomása szerint 2003. őszén tudomása nem volt arról, hogy a hasonló szövetkezetekkel problémák vannak, bár sejtései már nyáron kezdtek lenni, mert a sajtóban nagy volt az ingatlanszövetkezetek körüli „lárma”. Arra pedig, hogy a Baumagnál is problémák lehetnek egy barátja figyelmeztette, mivel még 2003. szeptemberében sem említettek ilyet a Baumag irodában, sőt ellenkezőleg hosszabb távú befektetése esetére még kamatprémiumot is ígértek ekkor számára. A Baumag Szövetkezet irodai alkalmazottai elsősorban abban a körben tudtak nyilatkozni, hogy a befektetők részére milyen tájékoztatást kellett adni, a tájékoztatást mi alapján kellett megtenniük, mi volt az üzletrész vásárlások menetének, a pénzszállítások és a kifizetések előzetes bejelentésének a gyakorlata. Vallomásaikból kiderült továbbá, hogy Balázs László vezető és döntéshozó szerepével tisztában voltak, míg az ügyintézők betanítására a szövetkezet Madách téri irodájában került sor Sajó Imréné vezetésével, majd később munkájukat Patonay Istvánné II. r. vádlott — aki munkáltatói jogkört is gyakorolt - irányította, ő fogta össze, illetőleg a vidéki irodák munkáját Petróczy Györgyné koordinálta. Az alkalmazottak többségének a Baumag Szövetkezet működésére, gazdasági helyzetére nem volt rálátása. Arról, hogy mivel foglalkozott a szövetkezet, lényegében ugyanazt tudták csak, mint amit ők maguk is a befektetőknek elmondtak, így hozzájuk hasonlóan az építőanyag gyártást 176

és kereskedelmet, a Kastélyszállót é az ingatlanokat említették. Többségük azt is elmondta, hogy a mérlegekbe bárki betekinthetett, de aziránt kevés befektető érdeklődött, míg a „futamidőkről” és a hozamokról írásos tájékoztató is rendelkezésre

állt. Szinte valamennyi tanú hangsúlyozta, hogy kérés nélkül tájékoztatták a befektetőket, illetőleg felhívták rá a figyelmüket, hogy a befektetés mögött állami, banki garancia nem áll, ezáltal kockázatokat rejt magában, a szövetkezet saját vagyonával felel a befektetett összegért. Elmondták azt is, hogy a futamidő lejárta előtti kifizetéseket Balázs László engedélyezte a befektető részére, míg jellemzően a befektetők többsége nem kivette lejáratkor a pénzét, hanem a szerződését meghosszabbította. Elmondásuk szerint csak ritkán fordult elő, hogy az ügyfél a fokozott kockázat miatt visszalépett volna a befektetéstől. A megismételt eljárásban az alkalmazottak szerint nem volt olyan, hogy az ügyfelek színlelték volna a belépést, a tagi jogviszony létrehozását. A Baumag Szövetkezet alkalmazottainak vallomásából kiszűrhető volt, hogy a szövetkezeti cégcsoport struktúrájára, vagyoni helyzetére rálátással maguk sem bírtak, a szövetkezeti üzletrészek forgalmazásában 2001. évtől beállt változásról sem sokat tudtak. Állításuk szerint a kifizetésekkel 2003. október elejéig nem volt probléma, csak kevesük tett említést arról, hogy az akkor bekövetkezett helyzetet előrevetítő jelek azért már korábban is voltak. Tekintettel arra, hogy a szövetkezeti alkalmazott tanúk alapvetően azonos tartalmú vallomásokat tettek, ezért a bíróság az egyes tanúvallomásokban azt már nem részletezi, csak az eltérő, vagy ezen felül további információval bíró vallomásrészeket rögzíti. Ackermann Imréné közel nyolc évig állt alkalmazásban a Baumag Szövetkezetnél, ezalatt több beosztást is betöltött, így a győri irodában is dolgozott, a befektetőkkel való szerződéskötés is feladatkörébe tartozott. Tudott a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet létezéséről, de annak Baumag Szövetkezettel való kapcsolatával nem volt tisztában. Arról sem tudott, hogy a Baumag Szövetkezet tulajdonában lévő társaságok tulajdonjoga a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezethez került. Arra nem tudott nyilatkozni, hogy a mérleget — ami egyébként az irodában rendelkezésre állt — a befektetők megkaphatták-e, elvihették-e. Tárgyalási vallomása szerint a befektetni kívánók nem kértek részletes tájékoztatást a szövetkezeti tagsági jogviszonyról. Előfordult olyan, hogy valaki a befektetés fokozott kockázata miatt elállt szándékától, de ritkán fordult elő. Emlékezete szerint 2002-ben változó volt a hosszabbító és a kilépők aránya, 2003. októbere előtt sem észlelte, hogy a szerződéshosszabbítások csökkentek volna. Kövér Erzsébet pénztárosként több irodában is dolgozott, szerződéskötésekkel tárgyalási vallomása szerint nem foglalkozott, de a nyomozás során még tudott arról nyilatkozni, hogy milyen tájékoztatást kellett adni a befektetők részére. 2001 -től történt változás a pénztárral kapcsolatosan, akkortól két pénztár lett úgy, hogy egy pénztáros volt, de két pénztárt kezelt, mert a cégen belül kétféle szövetkezet lett. Emlékezete szerint az 500.000,- Ft feletti kifizetéseket kellett előre bejelenteni. Tudomása szerint a mérleg az irodákban hozzáférhető volt a befektetők számára. Ő maga számára is a szövetkezet működéséről a mérleg alapján voltak információi. Azt észlelte és látta, hogy 2001. után a régi szövetkezet által kötött szerződéseket a vagyonkezelő szövetkezet fizette ki ugyanabban az irodai pénztárban, csak a kiadási pénztárbizonylaton már a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet neve szerepelt. 177

Nyomozati vallomásában megemlítette, hogy 2003. októberében a kifizetések befagyasztása előtt pár nappal,már csak részkifizetéseket teljesítettek.

Lovas Ernő Rezsőné tanú szintén pénztárosként dolgozott. Vallomása szerint a szövetkezet szövetkezeti üzletrészeket árusított és vásárolt vissza, illetőleg ahogy a prospektusok is tartalmazták ingatlanokkal, de volt lízing és bróker cége is. A fokozott kockázat miatti visszalépés ritkán fordult elő, a szövetkezetbe belépők közül pedig csak nagyon kevesen voltak kíváncsiak a szövetkezeti tagsági jogviszonyra. Az irodából bizonyos limitösszeg felett a készpénzt a pénzszállító cég elszállította. Nyomozati vallomásából kiderül, hogy tudott arról, hogy a szövetkezeti törvény változása miatt a szövetkezet nem árusíthatta a saját üzletrészét, emiatt azt másik szövetkezetnek kellett visszavásárolni. Ez úgy történt, hogy lejárati dátumkor az ügyféltől visszavásárolták az üzletrészeket úgy, hogy a vagyonkezelő nevében készültek az iratok. Ezután az ügyfél forrásadó igazolást kapott, és kifizetési pénztárbizonylatot és ezzel a pénztárban felvette a pénzét, vagy ismét befektette. Vezsenyiné Mészáros Krisztina a Baumag Szövetkezet Madách téri központjában dolgozott, közvetlen főnöke Sajó Imréné volt, így mindenben az ő utasításai szerint járt el. Vallomásai szerint a szövetkezet mérlegét csak akkor adták át az ügyfeleknek, ha a cég anyagi helyzetéről érdeklődtek, és ha kérték, amúgy nem kapták meg, de kérésre le is fénymásolták. Emlékezete szerint változó volt, hogy memiyire érdeklődtek a befektetők a szövetkezeti tagság lényege felől, legtöbben olvasás nélkül írták alá a szerződést, a legtöbben a kockázatokra való figyelem felhívása mellett sem léptek vissza, illetőleg álltak el attól. Tudomása szerint az irodákban ki voltak helyezve közgyűlésre szóló meghívók. A 2000. év előtti szerződésekre vonatkozóan volt emlékezete szerint az a gyakorlat, hogy amikor az lejárt három nyomtatványt töltöttek ki, egy megszüntetést és két adás-vételi szerződést. Mészárosné Orosz Pálma 2000. novemberétől a székesfehérvári iroda vezetője volt. Tudomása szerint a szövetkezet arra alapult, hogy a Baumag Holding működéséhez pénzt szedett be a tagoktól, a holding vagyona pedig kb. 40 milliárd Ft volt. Elmondása szerint a szövetkezet vagyonáról, abban bekövetkezett változásokról nem volt tudomása, arra rálátással sem bírt. A szövetkezet az üzletrészek árusításával és visszavásárlásával foglakozott. Állítása szerint nem tudott arról, hogy a Baumag Szövetkezet helyébe a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet lépett volna, ez utóbbi lett volna kifizetőként feltüntetve. Nyomozati vallomása szerint Patonay Istvánné utasítása alapján az utolsó évi mérleget mutatták be azon ügyfeleknek, akik a szövetkezet vagyona, befektetésük biztosítékára kérdeztek rá. 2003. októbere előtt nem észlelt olyan jeleket, amelyek a szövetkezet nehéz anyagi helyzetére, fizetésképtelenné válására utaltak volna. 2003. októberében egy nap Balázs László aláírásával faxon olyan utasítást kaptak, hogy pénzhiány miatt a lejárt szerződések 30 %-át fizethetik csak ki, a fenmnaradó 70 %-ról tartozást elismerő nyilatkozatot kell adni. Ezt követően néhány nappal Petróczy Györgynétől telefonon arról értesült, hogy Balázs László utasítása szerint a kifizetések ideiglenesen megszűnnek. Némethné Martinidesz Georgina Zsófia a Kálmán Imre utcai központban dolgozott, az egyes irodákból beérkező pénztárbizonylatok és szerződések egyeztetését végezte. Közvetlen főnöke Bartalos Gyöngyi volt, de a munkát Patonay Istvásnné irányította, míg a szövetkezetet Balázs László. Mivel folyamatosan jöttek a befizetések, ezért a szövetkezet anyagi helyzetét 178

jónak ítélte meg, de arról konkrét ismeretei nem voltak. Az új befizetések, illetőleg a szerződéshosszabbítások arányáról, annak változásáról nem tudott nyilatkozni. Elmondása szerint ő maga is belépett a szövetkezetbe, de befektetéssel nem élt.

Stefel Győzőné a Bocskai úti irodában dolgozott, ahol a szövetkezet mérlegéhez hozzá lehetett férni a befektetőknek, de nekik alkalmazottaknak is csak ennyi rálátásuk volt a cég vagyonára. Az volt a tapasztalata, bogy a mérlegeket nem nagyon kérték. Amennyiben a cég vagyonára rákérdeztek, úgy az ingatlanokat sorolták fel az ügyfeleknek, de ezek a faliújságon is megtekinthetők voltak. A szövetkezeti tagság kapcsán annyi tájékoztatást adtak, hogy csak így lehet igénybe venni a befektetést, a befektető a tagságával a szövetkezet működését segíti elő. A közgyűlésekről hirdetéseket tettek ki, de belépéskor a tagokat is tájékoztatták arról, hogy azon részt vehetnek, de nyomozati vallomása szerint az alkalmazottaknak is részt kellett venniük. A kifizetések 2001. utáni változásáról nem tudott, szerinte mindig a szerződést megkötő cég fizetett a szerződés lejáratakor. Általában belépők voltak, a kilépés nem volt jellemző, többen ha kivették pénzüket tagságukat akkor is megtartották. Tárgyalási nyilatkozata szerint nem voltak arra biztatva, hogy az ügyfeleket további befektetésekre beszéljék rá. Tóthné Mátis Annamária 2001. évtől az érdi iroda alkalmazottja, majd 2003. évtől annak vezetője volt. Nyomozati vallomása szerint őket alkalmazottakat is úgy tájékoztatták, hogy a szövetkezet tulajdonában lévő vállalkozások nyereségesek, ezek termelik ki az ígért magas hozamokat, így az ügyfeleknek is ezt kellett mondaniuk. A mérleg bárki számára nyilvános volt, ha kérték odaadták, jegyzetelhettek belőle, volt aki könyvelő volt a befektetők közül és ezért szigorúbban nézte azt. A nyomozás során részletesen tudott nyilatkozni arról, hogy a befektetés milyen módon — taggá válás 1000,- Ft befizetésével, két szerződés kötése és azok tartalma — történhetett meg, a szerződések szövegét a program ajánlotta fel, azt jogász fogalmazta, ezért teljesen jogszerű volt. Az ügyfelek részéről nem volt különösebb érdeklődés a szövetkezeti tagsági viszonnyal kapcsolatosan, olyanra sem emlékezett, hogy bárki a fokozott kockázat miatt lépett volna vissza a befektetéstől. A cég vagyonával nem voltak tisztában, csak azt sorolták fel, milyen vállalkozások vannak. 2002-ben dominánsan, kb. 80 %-ban voltak azok az ügyfelek, akik a szerződésüket hosszabbították, azonban 2003. május- június tájékán már sokan elbizonytalanodtak, nyártól pedig — amikor a hasonló jellegű cégek bedőltek — jelentős számban kivették a befektetésüket az ügyfelek. Nyomozati vallomása szerint — amely 2004-ben lett felvéve — úgy nyilatkozott, hogy 2003. októbere előtt kb. 1 hónappal volt már egy vezetői utasítás, hogy már csak a kifizetések 30 %-át lehet teljesíteni, de mivel megnyugtatták őket, ezért nem gondolták, hogy a kifizetések teljes leállása lesz a vége. Ugyancsak a nyomozás során még emlékezett, hogy a szövetkezeti törvény változása miatt volt az irodában két pénztár, az egyik az ingatlanfejlesztő a másik a vagyonkezelő szövetkezeté. Tuza Isvánné szintén az érdi fiók vezetője volt. A Baumag szövetkezet működéséről, gazdasági helyzetéről csak annyit tudott, amennyi a munkavégzéséhez szükséges volt. A központ az előző évi ellenőrzött mérleg másolatát minden évben az irodák rendelkezésére bocsátotta. Nem volt jellemző, hogy felhívták az ügyfelek figyelmét a mérlegre, de ha kérték megmutatták, lefénymásolták és utóbbit az ügyfél el is vihette, továbbá általános cégismertető és szórólap is rendelkezésre állt, köztük a kastélyszállóról is. Az ügyfeleket a befektetés 179

kockázatai és amellett, hogy nincs mögötte állami garancia tájékoztatták arról is, mely szerint a visszavásárláskor a 20 %-os forrásadó is levonásra kerül. Vallomása szerint a pénzkivétel volt a jellemzőbb, illetőleg az, hogy a hozamot a befektető felvette, de az eredeti összeget újra lekötötte. Tudomása szerint a Baumag Vagyonkezelő

Szövetkezet létrehozására azért volt szükség, hogy a szövetkezeti üzletrészeket a cég vissza tudja vásárolni, mivel egy jogszabályváltozás folytán ugyanazon cég, mely eladta nem vásárolhatta vissza. Ezért a kifizetés gyakorlata 2001. évtől megváltozott. A pénzkezeléssel kapcsolatosan a nyomozás során elmondta, hogy a központ felé napi zárás és elszámolás volt, egy bizonyos limit felett a pénzt a központi értéktárba elszállították. Sárik Brigitta tanú nyomozati vallomása szerint a szövetkezethez történő felvételekor Patonay Istvánnéval tárgyalt, a betanulási időszak után a ceglédi irodában dolgozott. Tudomása szerint a szövetkezet az ügyfelek által befizetett pénzt ingatlanokba fektette be, továbbá építőanyag telepei, gyára voltak. A szerződéskötések menete az volt, hogy az üzletkötő megkötötte a szerződést az üzletrész eladásáról, majd ezzel egy időben annak visszavásárlásáról is a már hozammal növelt összegért, majd az ügyfél befizette a pénztárban a pénzt, amelyről bizonylatot állítottak ki. A 2001. évtől beállt gyakorlatról annyit tudott, hogy átforgatásnak hívták, a lejárt szerződést és az ügyfél módosította azt, a gép már automatikusan a Vagyonkezelő Szövetkezetet nyomtatta. Ezzel nekik nem kellett foglalkozni, ezt a gép automatikusan így generálta. 2003. október 9. előtt semmilyen információja nem volt arról, hogy a szövetkezet nehéz anyagi helyzetben van, erre utaló jeleket sem tapasztaltak, és még azt sem vették annak, hogy ezt megelőzően utasítást kaptak arra, hogy idő (lejárat) előtti kifizetésre nincs lehetőség. Folti Gréta (korábban Babcsán Margit) nyomozati vallomása szerint úgy tudta a szövetkezet jól működött, vagyona a tagok üzletrészeiből tevődött össze, melyek cégcsoportokhoz kerültek kihelyezésre. Tudomása volt arról is, hogy 2001. évtől a Baumag Szövetkezet saját üzletrészeket nem árulhatott és vásárolhatott, ezért az egyik szövetkezet a másik szövetkezet üzletrészeit vásárolta és árulta. Tárgyalási vallomásai szerint mérleg, beszámoló és alapító okirat volt az irodákban, de a mérleget csak kevesen kérték megnézni. Elmondása szerint a szövetkezeti tagság nem érdekelte a befektetőket, a futamidő lejáratakor azok voltak többségben, akik a szerződésüket meghosszabbították és nem azok, akik a pénziket kivették. Az ügyfelek kérdése sokszor arra irányult, hogy ez miért nem bank, itt miért hozam és miért nem kamat van, illetőleg miért kell belépni, de utána már nem érdeklődtek arról, hogy a tagság mivel jár. Általában azt a tájékoztatást adták, hogy a szövetkezet tulajdonosa a szövetkezeti a tagok vagyonát fekteti be, ezért nem pénzintézetként működik. Ő arról volt meggyőződve, hogy a cég befektetni szeretett volna és ehhez gyűjtötte a tőkét, olyan utasítás azonban nem volt, hogy banknak tüntessék fel a céget, avagy valótlant mondjanak, valamit elhallgassanak a szövetkezetről. Bagita Edit nyomozati vallomásában említést tett arról, hogy véleménye szerint a szövetkezet életében a fontos és jelentős döntéseket ugyan Balázs László hozta, de Patonay Istvánnéval is egyeztetve azokat, Patonaynénak azonban érzése szerint nem volt korlátlan döntési jogköre. Tisztában volt azzal, hogy az üzletrészek forgalmazásából befolyt összegeket a Baumag Holdinghoz tartozó cégek finanszírozására, profittermelésre használta a szövetkezet, hogy ebből biztosítsa a befektetőknek ígért hozamot. Az általa látott mérlegadatok mindig pozitívak 180

voltak. Ugyancsak tudomással bírt arról, hogy a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet volt megbízva a BSFSZ üzletrészeink értékesítésével. 2003. október 6-án faxon kaptak tájékoztatást arról, hogy a követelések 30 %-át lehet csak kifizetni, majd október 9-én ismételten egy faxban közölték velük hogy a cég fizetésképtelen. A fizetésképtelenségre utaló konkrét jeleket ezt megelőzően nem tapasztalt, vallomása

szerint inkább általános pánikhangulat volt jellemző az ingatlanszövetkezeti piacon amiatt, hogy hasonló cégek flzetésképtelenné váltak. Elmondása szerint 2003. nyarán éppen a pánikhangulat miatt leállították a lejárat előtti kifizetéseket, hogy az üzletrésztulajdonosok ne vonják ki idő előtt tömegesen a befektetéseket. A tárgyalási előadása szerint az ügyfeleket leginkább a várható hozam érdekelte, a szövetkezeti tagságról, a közgyűlésekről, a mérlegről és arról, hogy a pénzük hova kerül nem igazán kérdeztek, érdeklődtek. A békéscsabai irodában ahol dolgozott 2001. és 2003. októbere között inkább az új belépések és a szerződések hosszabbítása volt a jellemző, a tájékoztatás ellenére csak igen ritkán fordult elő, hogy az ügyfél még sem helyezte el a pénzét a szővetkezetnél, egyébként is tudatosan keresték fel az emberek az irodát. A tárgyaláson már nem emlékezett arra, hogy 2003. nyarán leállították volna a lejárat előtti kifizetéseket, de nyomozati vallomását e körben is fenntartotta. Bándi Ferencné a szövetkezet budakalászi és Budapest III., Szentendrei úti irodájában dolgozott. A nyomozás során nem tudott arról nyilatkozni, hogy a Baumag Szövetkezet és a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet egymással milyen kapcsolatban álltak, de valóban volt olyan gyakorlat, hogy a BVSZ fizette ki az ügyfél befektetését a Baumag Szövetkezet helyett; ezen kifizetési mód szerint előírásra kellett eljárni. Emlékezte szerint a fizetésképtelenség bejelentése előtt pár nappal az irodájukban tömegével jelentek meg az ügyfelek és akiknek a szerződése lejárt azok a befektetett pénzüket felvették. Első tárgyalási vallomásában utalt még arra is, hogy a 2001-2002. évekhez képest napi átlag 10 ügyfél helyett az időszak vége felé már láthatóan kevesebben keresték fel őket. A 2001. évtől beállt változással kapcsolatban tudta, hogy a szövetkezeti törvény értelmében a szövetkezet saját üzletrészt nem forgalmazhatott, ezért változott meg a kifizetési mód. Meglátása szerint az ügyfeleket jobban érdekelte a befektetési lehetőség, mint a szövetkezeti tagság, a közgyűlések iránt sem volt jellemző az érdeklődés. A megismételt eljárásban elmondta, hogy 2003. októbere előtt kb. fél évvel, illetőleg nyár végén már látható volt, hogy elég sokan inkább kivenni, mint betenni szerették volna a pénzüket, ezért az óbudai irodában megnövekedett a kifizetések száma, továbbá a lejárat előtti kifizetések engedélyezését is ekkor már többen kérték. Beke Lászlóné a székesfehérvári irodában pénztáros ügyintéző volt, az ügyfelek tájékoztatásáról, az üzletrész adás-vételekről a többi tanúhoz hasonlóan nyilatkozott. Ő is elmondta, hogy az irodák napi elszámolás szerint működtek, emlékezte szerint tőlük 1 millió Ft felett vitték el a pénzszállítók a pénzt, de annak további sorsáról nem tudott. Olyanra nem emlékezett, hogy a Baumag üzletrészeket a BVSZ fizette volna ki. 2003. október 9. előtt kapták először a 30 %-os kifizetésekre az utasítást, majd utána már sem ki- sem befizetést nem teljesíthettek. Ezt megelőzően nem tudtak arról, hogy a szövetkezet nehéz anyagi helyzetben van, náluk nem voltak jelei a fizetési nehézségeknek, csak annyit hallottak, hogy a fővárosban sok ember kivette a pénzét. Ő is jellemzően a szerződések meghosszabbítására emlékezett. Á befektetőket nem érdekelte az, hogy a szövetkezeti tagság mivel jár, csupán „egy-két ún. fanatikus ügyfél” volt, aki mindig kérte a mérleget és elment a közgyűlésre. 181

Budai Mónika 2003. októberéig dolgozott a békéscsabai irodában. Nyomozati vallomása szerint munkaviszonya megszűnése előtt 2-3 hétig hozamot már nem fizettek, de akkor arra még nem volt példa, hogy a pénzt ne adták volna vissza. A kifizetések nehézségére utaló jelként ő is azt említette meg, hogy egyre nagyobb volt az ügyfelek bizalmatlansága, továbbá a futamidő előtti kifizetési kérelmeket rendszeresen elutasították. A megismételt eljárásban tett vallomása szerint nem volt

jellemző, hogy az ügyfeleket a szövetkezet mérlege érdekelte volna. Arra nem emlékezett, hogy az ügyfelek tájékoztatása kiterjedt-e arra. hogy a szövetkezeti tagság milyen további jogosultságokkal, kötelezettségekkel járt, de az ügyfeleket sem érdekelte különösebben ez, illetőleg a közgyűlések sem. Meglátása szerint eleinte az új befektetés, később a szerződések hosszabbítása volt jellemző. Falvayné Tenk Tamara pénztáros, ügyintéző munkakörökben, illetőleg a könyvelésen is dolgozott, utóbbi munkakörében az üzletrész pénztárak könyvelésével foglalkozott. A szindikátusi szerződés kapcsán beállt változással összefüggésben csupán annyiról tudott, hogy voltak ún. átforgatásos szerződések, de annak okára és hátterére, folyamatára nem tudott nyilatkozni, csupán abban volt biztos, hogy erre egy belső utasítás alapján került sor. Tárgyalási vallomásában nem emlékezett arra, hogy a szövetkezeti tagsággal járó — azon túl, hogy ez volt a feltétele a befektetésnek — további jogosítványokról is kellett-e tájékoztatást adniuk. Emlékezete szerint 2003. októbere előtt nem volt probléma a kifizetésekkel. Greskó Zoltán Józsefné 1999-től pénztárosként dolgozott a budapesti Madách téri központi irodában. Nyomozati vallomásában arról tett említést, hogy bár nem voltak információ a szövetkezet anyagi helyzetéről, a változásokból ő csak annyit érzékelt, hogy a vége felé megnövekedtek az ügyfelek pénzfeivéteiei, amit azzal magyaráztak, hogy problémák voltak akkoriban a szövetkezetekkel. A tárgyalás során elmondta, hogy kezdetben nagyon sok volt az új belépő, később azonban — amellett, hogy újak is voltak — már inkább a szerződések hosszabbítása volt tapasztalható, valamint a hozam kivétele. Arra emlékezett, hogy amikor elindult az a folyamat, hogy a szövetkezetek folyamatosan zártak be, akkor nagyon sok ember megijedt és akkor a szövetkezetnél már érezték, hogy egyre többen jelentették be, hogy fel szeretnék venni a pénzüket. Ez 2003. októbere előtt volt néhány héttel. Ő ugyan a pénztárban volt, de nem igen tud arról, hogy az ügyfelek a szövetkezeti tagsággal járó jogosítványok, továbbá a közgyűlések felől érdeklődtek volna. Elmondása szerint nem figyelte, hogy az egyes szerződéseken melyik szövetkezet volt feltüntetve. Gálos (Illés) Ágnes Budapesten, majd Baján is dolgozott. Nyomozati vallomása szerint Patonayné volt aki a Baumagnál a vezető pozíciót ellátta, a stratégiát irányította, a fontos és jelentős döntéseket meghozta, míg Balázs László a szövetkezet elnöke volt, nem tudja mi volt a szerepe a szövetkezet életében. Tudomása szerint a szövetkezet vagyona 70 milliárd Ft volt, melyből 40 milliárd az ügyfeleké volt, a maradékról nem tudja, hogy az miből állt. Arról nem volt tudomása, hogy a Baumag Szövetkezet tulajdonában lévő társaságok tulajdonjoga a Vagyonkezelő Szövetkezethez került, a két szövetkezet kapcsolatáról sem volt információja. Elmondása szerint Sajó Imréné határozta meg, hogy az ügyfelek kérdéseire milyen tájékoztatást adjanak, így azt is, hogy a pénzt a szövetkezet ingatlanokba fekteti be és azok eladásából lesz haszna a hozamra. Nyomozati vallomása szerint 2003. szeptemberében már kaptak arra központi utasítást, hogy csak 60 %-ot fizethetnek ki és arra kellett hivatkozni, hogy több szövetkezet megszűnt, az ügyfelek kapkodják ki a pénzüket, ezért nincs likvid 182

tőkéje a Baumagnak. Állítása szerint ezt is Sajó Imréné mondta nekik. A tárgyaláson elmondta, hogy a Budapest Bocskai úti irodában napi 30-40 befektető is megfordult, ezek között megoszlott az új belépők, illetőleg a kifizetések aránya. Emlékezete szerint Baján az ügyfelek a végén tettek olyan kijelentéseket, hogy azt hallották be fog csődölni a szövetkezet. Vallomása szerint a benyomása az volt, hogy Patonay Istvánné

volt a legfőbb vezető a szövetkezetnél, mivel a felvételekor is vele találkozott, Balázs László elnököt csak céges összejöveteleken látta. Kínál László üzletkötőként 2000. júniusától dolgozott a Baumag Szövetkezetnél. A nyomozás során és a megismételt eljárásban is igen részletesen tudott több kérdésben is nyilatkozni. A nyomozás során elmondta, hogy Balázs László elnök utasításait Patonay Istvánné adta tovább, az ő feladata volt a központi irodaház működtetése is. A Baumag Szövetkezetet jól működő szövetkezetnek látta, tudomása szerint összességében 70 milliárdos vagyona volt, amiből az ügyfelek által befizetett pénzt olyan 40 milliárd volt. Az ügyfelek tájékoztatása kapcsán elmondta, hogy ha elmaradt volna az ügyfél részére annak közlése, hogy a befektetés kockázatos és nincs rá állami garancia, akkor erre a másik alkalmazottnak mindenképpen figyelmeztetni kellett a befektetőt. Ezt még a belépés előtt közölni kellett, de ez a tájékoztatás az ügyintéző lelkiismeretén múlt, hogy valóban közölte-e az ügyféllel. Tudomással bírt a törvénymódosításból fakadóan a kifizetések gyakorlatának változásával. Ez csak a régi szerződésekre vonatkozott, ezért neki, mint ügyintézőnek két képviseleti meghatalmazása is volt arról, hogy mindkét szövetkezet nevében megkötheti a szerződést. Vallomása szerint ha egy időben sok szerződés járt le — mivel akkor a szövetkezetnek egyszerre sok adót kellett volna befizetnie — nekik alkalmazottaknak ebben az időszakban inkább a szerződések hosszabbítására kellett az ügyfeleket rábeszélni. A kifizetések leállítását megelőzően csak annyit látott, hogy majdnem folyamatosan mínuszokkal zárt a cég, szinte nem volt plusszos nap, az ügyfelek elkezdték kivenni a pénzüket. Ezen túlmenően 2003. szeptemberében folyamatosan érkeztek a lejárat előtti kifizetés iránti kérelmek, amiket azonban sorra elutasították, ha mégis hozzájárultak a pénz felvételéhez, akkor az utolsó lekötés utáni hozam nem járt. Mivel 2003. novemberében a szövetkezet vezetése azon szándékát közölte, hogy tavasszal nem tudnak fizetni, ezért a szerződéseket 2-3 évre meg kell hosszabbíttatni az ügyfelekkel ő az ebben való közreműködést erkölcsileg már nem bírta felvállalni, ezért eljött a Baumag Szövetkezettől. A megismételt tárgyaláson elmondta még, hogy 2003. augusztus- szeptember — amikor hasonló cégek befürödtek - kezdődött el, majd gyorsult fel az a tendencia, hogy mindenki hirtelen idő előtt akarta felvenni a pénzét, de volt egy ilyen hullám már 2003. március kömyékén is. Némethné Kifer Piroska Zalaegerszegen volt üzletkötő-pénztáros. Nyomozati vallomása szerint a befektetőknek a tájékoztatás során azt is elmondták, hogy 1995. márciusától kezdődően a Baumagnak nem volt a kifizetésekkel problémája, 2003. októbere előtt a kifizetések leállását előre vetítő jeleket sem észlelt. A megismételt eljárásban ő is arról számolt be, hogy az ügyfeleket a szövetkezeti tagság lényege nem érdekelte, csak elsősorban a várható hozam, ugyanakkor megítélése szerint az ügyfelek szándéka a szövetkezetbe való belépésre valós volt, be szerettek volna fektetni. A mérleg és a szövetkezet vagyoni helyzete felől azonban ritkán érdeklődtek, de akkor megmutatták részükre a mérleget, arról másolatot adhattak ki. Ő nem tapasztalt olyat, hogy 2003. októbere előtt többen is idő előtti kifizetési igénnyel álltak volna elő, illetőleg, hogy ezt a korábbiakhoz képest nagyobb számban 183

utasították volna el. Nem volt olyan érzése, hogy a szövetkezet banki tevékenységet leplezett volna, avagy betétet gyűjtött volna. Pálné Turcsányi Erika szintén pénztáros-üzletkötő volt Budapesten. Tudomása szerint a szövetkezet üzletrész adás-vétellel foglalkozott, több szerv, így a PSZÁF is vizsgálta és ellenőrizte ezt, de nem találtak kifogásolni valót benne. Úgy tudta, hogy a

szövetkezet anyagi helyzete stabil, bár nem tudja mekkora vagyonnal rendelkezett, a befektetők által befizetett összeg finanszírozta a cégcsoport működését. Tudott a 2001. évtől beállt változásról, ekkortól ugyanis két pénztár működött és számára ekkor került képbe a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet, de nem tudta, hogy a BVSZ és a Baumag Szövetkezet között milyen kapcsolat állt fenn. Tárgyalási előadása szerint a tagok folyamatosan érdeklődtek a cég vagyoni helyzetéről, így a közgyűlések után is. A befizetések, kifizetések és hosszabbítások aránya meglátása szerint kiegyensúlyozott volt, az új belépők száma is stabilnak mutatkozott. Megemlítette még, hogy a Baumagnál azért lett probléma, mert egyes ingatlanfejlesztő szövetkezetek bedőltek, és ennek hatására 2003. szeptember vége felé a Baumagnál is egyre többen próbálták kivenni a pénzüket, voltak akik a lejárat előtt is, ez utóbbiak száma is ekkorra megnövekedett. A mérleg hozzáférhetőségével kapcsolatban elmondta, hogy azt kérésre adták át az ügyteleknek, ezen túl más utasítás nem volt. Peller Tiborné a nyomozás során hangsúlyozta, hogy a szövetkezetben az elnöki utasításokat Balázs Lászlótól Patonay Istvánné útján kapták, így véleménye szerint ők ketten voltak akik a szövetkezet egész működésével kapcsolatban a döntéseket meghozták. Az éves mérlegek és beszámolók alapján úgy látta, hogy stabil az anyagi helyzete a szövetkezetnek. Elmondta azonban, hogy 2003. tavaszán több új ingatlan szövetkezet alakult, akik a magas hozamok ígéretével a Baumag régi ügyfeleit is elcsábították és ekkor tapasztalható volt a forgalom csökkenése, mint ahogy akkor is pánik hangulat tört ki, amikor más szövetkezetek megbuktak, mivel akkor tömegesen jelentek meg az ügyfelek a lejárt befektetéseikért az irodákban. Az ügyfelek tájékoztatásával kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy annak módját mindig a központ határozta meg. Emlékezett arra is, hogy volt olyan eset, hogy a Baumag szövetkezet elállt a szerződéstől és helyette a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet fizetett, és bár részleteit már nem tudta, de mindig központi utasítás alapján történt a kifizetési forma. Első tárgyalási vallomásában mondta el, hogy szerinte a legtöbb szerződéskötés 20002001-ben volt, 2003- ban már kevesebben kötöttek új szerződést, de nem volt arra utasítás, hogy biztassák az ügyfeleket további befektetésre. Az ügyfelek a szövetkezeti tagság tartalmáról nem igazán érdeklődtek, nem szövetkezeti tagok akartak lenni, hanem befektetni szerették volna a pénzüket. Ezért a legtöbb kérdés az ügyfelek részéről a hozamra irányult és arra, hogy milyen fütamidőt válasszanak meg. A szövetkezetbe mindig több volt a belépő, mint a kilépő, hiszen ha valaki kivette a pénzét, még megtarthatta a tagságát. A megismételt eljárásban e körben elmondta, hogy a tagsággal járó szavazati jogról és a közgyűlésen való részvételről a belépőket csak külön rákérdezésre tájékoztatták, mert ez nem igazán érdekelte őket, a közgyűlésekről sem nagyon érdeklődtek, az éves mérlegre azonban néhányan kíváncsiak voltak. 2003. októbere előtt nem ugrásszerűen, hanem lassanként emelkedett a kifizetések aránya és száma és a lejárat előtti kifizetés iránti kérelem is több lett. Az ügyletkötések során az ügyfelek mindenképp a pénzüket szerették volna elhelyezni és szerződést szerettek volna kötni, azonban nem merült fel olyan kérdés a részükről, hogy miért éppen olyan papírokat kel! aláírni, a lényeg a pénz volt számukra és, hogy mikor és mennyit kapnak vissza. Ő is 184

tudomással bírt arról, hogy a PSZÁF vizsgálta a szövetkezet működését. Sajó Imréné a Madách téri központi iroda vezetője volt. Közvetlen főnöke Patonay lstvánné, mint ügyvezető tájékoztatta a feladatairól. Balázs László elnökként egyedüli döntéshozó, irányító volt. A szövetkezet gazdasági helyzetébe nyomozati vallomása szerint nem látott bele, tudomással bírt azonban a 2001. évtől beállt változásokkal. Az

ügyfél tájékoztatásról elmondta, hogy volt írásos tájékoztató anyag is, de el kellett mondani, hogy kockázatos befektetésről van szó, nincs rá állami garancia, a szövetkezet nem tagja az OBA-nak és a PSZÁF sem felügyeli a működést. Azt is közölni kellett, hogy a befizetett összeg Balázs László induló vállalkozásainak a finanszírozásához szükséges. Nyomozati vallomása szerint Balázs László mondta meg, hogy mit válaszoljanak arra, hogy milyen befektetései vannak a szövetkezetnek, milyen vállalkozásokat szeretne indítani. A mérleget is átadták, ha ilyen irányú kérdés volt, illetőleg közölték, hogy a szövetkezet vagyona a tagok befizetéséből keletkezett. Elmondása szerint 2001. január 1 -jétől a megváltozott szövetkezeti törvényről és arról is tájékoztatták az üzletrészt tulajdonost, hogy a BSFSZ üzletrészeit a BVSZ fizeti ki. Ezt szintén Balázs László írta elő, hogy így kell csinálni. A futamidő lejárta előtti kifizetéseket Balázs László felhatalmazása alapján ő engedélyezte, azonban 2003. szeptember közepén Balázs László ezeket megtiltotta. Első tárgyalási meghallgatásakor mondta el, hogy annyiban volt az irodavezetők főnöke, hogy a napi munkával kapcsolatosan ő informálta az irodákat. Az új alkalmazottaknak 2 hetes oktatás volt, ahol elmondták miként kell a tagokat informálni, a munkafolyamatokat megmutatták. Az oktatásról csak olyan írásos anyag volt, amelyet egyébként a tagok részére is kiadtak, és a befektetésekről is voltak szóróanyagok. A tájékoztatás során elmondták, hogy a részj egy vásárlásával válnak taggá, ami egy szavazati jogot biztosít a közgyűlésen. Mérleghez, alapító okirathoz másolat hozzá lehetett jutni az irodákban és el is lehetett vinni, de jellemzően az ügyfelek rögtön megkötötték a szerződést. Megerősítette, hogy Balázs László egy személyben határozta meg az ügyfeleknek adandó tájékoztatás tartalmát. A megismételt eljárásban elmondta, hogy — Somorjai Bertalan kivételével - valamennyi vádlottat ismerte, dr. Ábrók László mint ügyvéd, Endrédi Attila jogászként dolgozott. A szövetkezet működéséről, az ügyintézők betanításáról a korábbiakkal egyezően nyilatkozott, de elmondta, hogy nem volt olyan feladat, előírás, hogy az ügyfeleket a szerződésre beszéljék rá. Vallomása szerint csak a BSFSZ és az Agenda Szövetkezet mérlegébe tekinthetett bele, a többi cég mérlegét, eredménykimutatását nem kísérte figyelemmel, így nem tudta, hogy melyek voltak nyereségesek vagy sem. Likviditási probléma 2003. októbere előtt nem volt, a fizetésképtelenségre utaló jelek sem voltak. Arra, hogy kaptak volna valamilyen felsőbb utasítást, hogy a 2003. októberében beállt helyzetben miként tájékoztassák a befektetőket nem emlékezett. Egyebekben korábbi vallomásait fenntartotta. Takács Erzsébet Szombathelyen dolgozott betanítását követően. Bár a nyomozás során elmondta, hogy miből kellett az ügyfeleket tájékoztatni azt nyilatkozta, hogy ő maga sem volt tisztában a szövetkezet által kínált befektetési mód kockázataival, így történhetett az is, hogy neki is 250.000,- Ft-ja maradt bent. 2003. őszén, amikor kitörtek a szövetkezeti botrányok abból annyit érzékelt, hogy nagyon sokan mentek az irodába és kérték az idő előtti kifizetést annak ellenére, hogy az a szerződés szerint csak indokolt esetben volt lehetséges. Ezen kívül 2003. szeptember végén irodájukban már több volt a kifizetés, mint a bevétel. Az általa a nyomozás során elmondottakat — mivel akkor jobban emlékezett a tárgyaláson is 185

fenntartotta. Megítélése szerint mindig több volt a belépő, és a szerződések hosszabbítása volt jellemző. Tóthné Péterffv Ágnes több budapesti Baumag irodában is dolgozott. Nyomozati vallomásából az érdemel kiemelést, hogy 2003. augusztusától kezdődően egy pánik hangulat kezdődött a hasonló szövetkezetek tönkre menetele miatt és a nagyarányú

kifizetések okán a szövetkezet 2003. október elején először ideiglenesen nem tudta teljesen kifizetni a tartozásokat, majd teljesen kállították a kifizetéseket. A megismételt eljárásban a nyomozati vallomásában is említetteken túl arról számolt be, hogy egyensúlyban volt a belépők, kilépők, hosszabbítók aránya. A szövetkezeti tagsággal járó jogosultságokra rákérdezés esetén tájékoztatták az ügyfeleket, akik közül csak elenyészően kis számban érdeklődtek a közgyűlések iránt. Meggyőződése, hogy amikor 2003. nyarán több szövetkezet is a Baumag által ígértnél nagyobb hozamokat ajánlott majd befüccsolt, ez ingatta meg a szövetkezet biztonságos működését. Ő a mai napig is bízik Balázs Lászlóban, nem gondolja, hogy szándékosan bárkit is meg akart volna károsítani. Az eljárás során a Baumag Szövetkezet könyvelői, könvvvizsgálói és felügyelő bizottságának tagjai közül is többen meghallgatásra kerültek. Vallomásaikból részben a gazdálkodás, részben a számviteli rend kapcsán lehetett következtetéseket levonni, így elsősorban azt, hogy mindkettőről átfogó képpel alapvetően nem rendelkeztek. A könyvelők többsége maga sem látta át a cégcsoport egészét, annak gazdálkodását mivel csak egyes cégek könyvelése volt a feladatuk. Valamennyi könyvelő szerint a számviteli rend kialakult és szabályos volt, vallomásaik szerint a jogszabályokkal és a tudásukkal ellentétes munkavégzésre utasítás nem érte őket. A könyvvizsgálók és a felügyelő bizottsági tagok vallomása alapján szintén megállapítható, hogy csak kevesen látták át a cégcsoport egészének működését, a könyvvizsgálók és könyvelők személye is többször változott. A felügyelő bizottsági tagok vallomásából az tűnt ki, hogy bár a BSFSZ felügyelő bizottságának tagjai voltak, munkájuk középpontjába elsősorban az egyes cégek vizsgálata került, magára a BSFSZ-re csak 2003. harmadik negyedévében kezdtek fókuszálni. Az is kiderült továbbá, hogy csak a rendelkezésükre bocsátott iratokból, azok közül is alapvetően a mérlegekből és a könyvvizsgálói jelentésekből dolgoztak, a mérlegadatok valódiságát nem vizsgálták. Valamennyien rnegemlítették, hogy csak kevés cég volt nyereséges, ezért is a cégcsoport átláthatósága érdekében a konszolidált mérleg elkészítésére felhívták a vezetés figyelmét. Aradi Pálné főkönyvelő volt, a Baumag Szövetkezet és a Baumag Holding teljes könyvelésének összefogása volt a feladata. 1999. májusáig Makadánné Gál Magdolna volt a közvetlen főnöke, majd Kissné Csiszér Piroska, később Soós Balázs és Bartalos Gyöngyi fókönyvelők irányításával is dolgozott. Nyomozati vallomása szerint a cég teljes gazdasági műkődésére nem volt rálátása, de tudomása volt arról, hogy a szövetkezet tulajdonában lévő cégek közül több cég rész- vagy teljes tulajdonjogát a BVSZ megvásárolta. Ezekről úgy szerzett tudomást, hogy a szerződéseket ő könyvelte le. A BVSZ könyvelésébe előfordult, hogy be kellett segítenie, így annyit tudott, hogy a Baumag Szövetkezetnek és a BVSZ-nek közös vezetője volt és feltűnt a könyvelésből olyan banki átutalási tétel, mely szerint a szövetkezet törzstőkét emelt a BVSZ-ben. Nyomozati vallomása szerint 2003. szeptember végéig a cég anyagi helyzete véleménye szerint megfelelő volt, azonban egy több hónapos folyamat eredményeként miután 2003. év elején a hasonló ingatlanbefektetési cégek csődbe 186

mentek, ennek hatására a szövetkezet befektetői is pánikba estek és egyre többen akarták a pénzüket kivenni, amit már nem tudtak finanszírozni. Első tárgyalási vallomásában beszámolt arról, hogy kezdetektől számítógépes volt a könyvelés, 2000ben a Nagy Machinátor program működött. Azt nem tudta, hogy volt-e számviteli politika a szövetkezetnél, valamint nem volt rálátása a cash-pool rendszerre sem, továbbá nem emlékezett, hogy vagyonleltárral találkozott volna.

A megismételt eljárásban elmondta, hogy akkor már kialakult könyvelés volt, amikor 1998- ban odakerült. 10-20 cég tartozott a cégcsoporthoz, de nem volt arra rálátása, hogy hány cég működött nyereségesen. Az üzletrészpénztárak könyvelése nem az ő feladata volt, továbbá mérlegkészítésben sem vett részt, csak a kiegészítő melléklet összeállításában, csak könyvelői tevékenységet folytatott. 2000-től a Nagy Machinátor programmal dolgoztak. Vallomása szerint olyan pénzügyminisztériumi kiadvánnyal nem találkozott, ami kifejezetten a szövetkezetekkel kapcsolatosan adott volna iránymutatást, hogy mit, hova kell könyvelni, de a Saldónak volt egy több kötetes kiadványa, azt ismerte. Nem tapasztalt a munkája során olyan kirívó szabálytalanságot soha, amit jeleznie kellett volna. Naponta kapták a feldolgozandó anyagot a Madách téri központtól, oda futott be az összes pénztár, beérkező számlák, mindenféle bizonylat. Látott mérlegeket, eredménykimutatásokat, a mérlegbeszámoló adatai alapján történt a kiegészítő mellékletek elkészítése, de nem emlékezett már arra, mely cégek voltak eredményesek, veszteségesek. Mint főkönyvelő, nem látott arra utaló jelet, hogy likviditási probléma lesz, ilyen csak 2003 őszén jelentkezett, de nem tudja, hogy mi lehetett ennek az oka. Ún. gyorsmérlegről nem hallott, az iratok összegyűjtésébe és a felszámoló felé leadandó mérleg készítésébe úgy lett bevonva, hogy Papp Angéla keze alá dolgozott. Megítélése szerint úgy nem készülhet zárómérleg, hogy 2003. januártól 2004. május közepéig, mivel 2003-ról kell készülnie egy mérlegnek, illetve egy éves beszámolónak és külön az azt követő időszakról. Hogy többféle módszerrel kialakított főkönyv létezett volna a Baumag Szövetkezetnél ilyenről nem tud. Munkaviszonyát a felszámoló szüntette meg, akitől nem kapott jelzést arra, hogy nem tudja használni a Nagy Machinátor rendszert. Emlékezete szerint az 1998. évi mérleget még Makadánné Gál Magdolna készítette el. Bartalos Gyöngyi főkönyvelőként 2001-2003. között dolgozott a Baumag Szövetkezet alkalmazásában. A könyvelést a Budapest V., Kálmán Imre utcában központilag végezték a Baumag egészére nézve. Közvetlen főnöke Patonay Istvánné volt, míg a szövetkezet egészét Balázs László irányította, a döntéseket kizárólagosan egyedül ő hozta. Tudomása szerint a szövetkezet üzletrészeket adott el, részvényeket vásárolt, ritkábban ingatlanokkal kereskedett. Mint könyvelő a Baumag tárgyi eszközeiről bírt ismeretekkel, tudta mennyi részvényt adott - vett, de hogy ezen felül a szövetkezet rendelkezett-e egyéb vagyonnal arról nem tud. Ott létének ideje alatt úgy látta, hogy a szövetkezet anyagi helyzete jó, az üzletrészeket és a szállítói számlákat időben kifizette. Semmi nem utalt arra, hogy a szövetkezetnek anyagi gondjai lettek volna. Úgy tudta a szövetkezet saját tulajdonában irodái voltak, Egerben egy lakás, Budapest XI. kerületében egy telek ingatlanról tud. A szövetkezet saját bankszámlájához Balázs Lászlónak volt aláirási joga. A pénzszállítással külön cég foglalkozott, ők végezték a kirendeltségek felé is a pénz ki- és beszállítását. Tudomással bírt arról is, hogy a Baumag Szövetkezet a tulajdonában lévő BVSZ-nek 2002. év végén eladta a Baumag Rt. részvényeit és ezáltal a BVSZ lett a Baumag Rt. tulajdonosa. Az erről szóló adásvételi szerződést látta is, a 14 milliárd Ft is befolyt, azt látta a bankszámla kivonaton, később 187

ez a pénz azonban már nem volt a bankszámla kivonaton. A könyvelés alapján továbbá a szerződéseket is látva tudta, hogy a BVSZ üzletrészeket vásárolt vissza. Véleménye szerint Balázs László a szövetkezetet mint elnök teljhatalommal vezette, amit ő eldöntött azt végrehajtotta vagy végrehajtatta. Első tárgyalási vallomása szerint a számviteli törvény szerint jártak el, a szövetkezetnek volt számviteli politikája. 2001. évtől a forgatási célú értékpapírok között volt nyilvántartva a BVSZ üzletrésze, ennek adás-vétele történt. Balázs László és Patonay Istvánné tulajdonképpen bármiben utasíthatta, de könyveléssel kapcsolatosan konkrétan ilyenre nem emlékezett. A

mérlegek és a beszámolók összeállítása az ő hatáskörében tartozott, a felügyelőbizottság néhányszor kért különböző táblázatokat tőlük. A megismételt eljárásban — nyomozati vallomásainak fenntartása mellett - elmondta, hogy a BISZ könyvelését Sós Balázstól vette át, azt átvételkor azonban nem ellenőrizte. Ha kérdés, vagy kétség merült fel valamiben akkor a felügyelő bizottsághoz, Balázs Lászlóhoz és a számviteli vezetőhöz fordulhatott, de konkrét ilyen esetre nem emlékezett. Olyan utasítást sem kapott, ami a szakmai előírásokkal, tudásával ellentétes dologra irányult volna. Mivel korábban egy szolgáltató szövetkezetnél már dolgozott, volt fogalma a szövetkezet könyveléséről, a szövetkezeti üzletrész nem volt idegen számára. A szövetkezeti üzletrészről elmondta, hogy az úgy keletkezik, hogy a tulajdonosok rendelkezésre bocsátanak pénzeszközt hosszabb távra, tulajdonosként vesznek részt attól kezdve a szövetkezetben. A saját tőkén belül kell ezt könyvelni, megjeleníteni, mivel a tulajdonosok bocsátják a rendelkezésre, ez a működéshez szükséges tőkét jelenti. Az üzletrészek könyvelése úgy történt, hogy több pénztár működött, általában 2-3 napi anyagot kaptak meg egyszerre a különböző irodákból ami előzetesen nem került összesítésre. 2001-ben, amikor átvette a főkönyvelői feladatok ellátását, már a saját tőke része volt a szövetkezeti üzletrész, mivel egy másik szövetkezet üzletrészeit értékesítették értékpapírként volt nyilvántartva. Ez létező gyakorlat volt akkor már a szövetkezetnél, de nem folytatták ezt a gyakorlatot tovább, mert forgatási célú értékpapírként volt nyilvántartva a Vagyonkezelő Szövetkezet értékpapírja és azt értékesítette a Baumag Szövetkezet. Az Ingatlanfejlesztő Szövetkezet beszámolójának készítésében is részt vett, abban nem észlelt kirívó szabálytalanságot, hibát, problémát. A tárgyi eszközökkel kapcsolatban kimondottan leltárfelvételre nem emlékezett, de mivel a nyilvántartó program létezett, ez a leltárt jelentette, ez jelentette a beszámoló alapját. Vallomása szerint a Nagy Machinátor programmal könyveltek. A szövetkezet vagyoni helyzetére, viszonyaira annyiban látott rá, hogy tudta voltak ingatlanai és tulajdoni részesedésekkel rendelkezett. Nem emlékezett arra, hogy bármikor likviditási gond merült volna fel a cégcsoporton belül, nem volt előjele a 2003. októberében történteknek, 2003. évben a könyvelésben a korábbi évekhez képest változást a befizetések és kifizetések arányaiban sem emlékezett, hogy észlelt volna. Emlékezete szerint nem fordult olyan elő, hogy többféle módszertannal többféle főkönyv készült volna ugyanarra az időszakra nézve a Baumag Szövetkezetnél. Arra azonban emlékezett, hogy több szakkönyvet is használtak munkájuk során, köztük a Saldo kiadmányt is. A tanú a szövetkezet vagyonleltárával sosem találkozott, ilyet nem állított össze, de mivel nyilvántartó program létezett, ez volt a beszámoló alapja. Elmondta még, hogy a befektetők befizetése a forgatási célú értékpapírok csökkenését jelentette, a mérlegben az eszköz oldalon keltett feltüntetni a forgatási célú értékpapírok között. Arról nem tudott, hogy a Baumag Szövetkezet adott-e valamilyen jogcímen rendszeresen nagy összegű pénzt a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezetnek a működés során, 188

részjegy jegyzés jogcímre pedig nem emlékezett a szövetkezet könyvelésében. Amíg a Baumag Szövetkezetnél dolgozott, olyan eltérést a pénzmozgásokban a könyvelési iratok alapján nem tapasztalt, ami alapján arra következtetett volna, hogy valami probléma van a fizetőképességgel, vagy fizetésképtelenné válhat a szövetkezet. Vallomása szerint nem volt jellemző, hogy a Felügyelő Bizottság ellenőrizte volna a könyvelést.

Fazekas Krisztina 1999. augusztusától 2003. őszéig dolgozott könyvelőként, meghallgatására a megismételt eljárásban került sor. A Baumag Holdingot, utána pedig a beruházási divízió részlegek, kisebb cégeket könyvelte. Többen voltak könyvelők és mindenkire jutott pár cég, le volt osztva, ki, melyiket könyveli. Gyakorlatilag a teljes számvitel volt a feladatuk, ő maga is készített mérleget, eredménykimutatást is. Kezdetben Kissné Csizsér Piroska adott utasítást számára, majd elmenetele után Balázs László volt a közvetlen felettese. Tisztában volt azzal, hogy mivel foglalkozott a Baumag szövetkezet és annak cégei, de ezekből tudomása szerint az építőipari cégek voltak nyereségesek, ugyanakkor más területekre nem volt rálátása. Amikor a Baumaghoz került már volt egy bizonylati és számviteli rend, aszerint jártak el. Számítógépes rendszeren dolgoztak a Nagy Machinátor programon, majd pedig a SAP került bevezetésre. Ha szakmailag elakadtak, akkor általában a könyvvizsgálótól kértek szakmai segítséget, ő év közben is rendelkezésre állt, szakkönyvek közül Saldo kiadványokat is használtak. Nem kapott soha olyan utasítást, jelzést feletteseitől ami a szakmai ismereteivel, a szakmai előírásokkal ellentétes lett volna, nem is tapasztalt ilyet. Vallomása szerint likviditásilag rendben volt a cég, ugyanakkor azt is elmondta, hogy kb. egy hónappal 2003. októbere előtt már nem voltak olyan volumenű napi gazdasági események — pl. leálltak beruházások - mint előtte, és ez már elkezdett csökkenni egy-két hónappal korábban, azért is jött el a szövetkezettől, mert már nem volt annyi feladat, hogy szükség legyen annyi könyvelőre, hiszen kevesebb számlaforgalom volt és kevesebb pénz is jött be. Olyanról nem tudott, hogy egy folyamatban lévő projekt azért állt volna le, mert elfogyott a pénz, tudomása szerint viszont a parádsasvári régióban több tényező is befolyásolta, hogy nem tudott elindulni a kivitelezés. Elmondása szerint nem volt rálátása arra, hogy a befektetők befizetései változtak-e, csökkentek-e 2003. szeptemberében. Meglátása szerint a mérleget alátámasztó dokumentumok voltak, a beszámoló készítéséhez alapvetően a főkönyvi kartonokat használták, azon a számviteli elveknek megfelelő adattartalom rajta volt, és a főkönyvi kivonaton is megvolt minden adattartalom. A Baumag Holding esetében minden beszámoló határidőben elment, azt alátámasztó leltár is volt minden esetben. Könyveléstechnikailag minden rendben volt, az számvitelileg soha nem látszott, hogy a Baumag csődbe fog menni és ennek hatására megszűnik a cégcsoport. A Parád környéki ingatlanok kapcsán emlékezett arra, hogy a Csevicevölgy Kft befektetett eszközei között szerepeltek ingatlanok, haszonélvezeti ügylet is volt, de konkrétan nem emlékezett, hogy az kiket érintett. Kissné Csiszér Piroska szintén a Baumag Holding Rt.-nél dolgozott, belső ellenőrzési csoportvezetőként, de egyes cégekben felügyelő bizottsági tag is volt. Nyomozati és első tárgyalási vallomása szerint azonban tipikus belső ellenőrzést nem tudtak folytatni, mert a holdinghoz tartozó cégek folyamatos adóellenőrzés ás PSZÁF vizsgálat alatt álltak és ennek kiszolgálása volt a feladatuk. Munkakapcsolata nem volt a Baumag Szövetkezet felügyelő bizottságával, a könyvvizsgálóval viszont igen, mivel utóbbihoz fordulhattak szakmai kérdéseikkel. A megismételt eljárásban is kiemelte, hogy a belső ellenőrzést nem a felmerült 189

hiányosságok miatt hozták létre, elsősorban a csoport kialakítása volt a feladata. Makadánné Gál Magdolna ekkor már nem dolgozott ott, de segítségért hozzá is fordulhatott. Munkája során nem fordult soha elő olyan, hogy ha kértek bármilyen iratot vagy adatot bárkitől, azt nem adták volna oda. A könyveléssel kapcsolatban elmondta, hogy azt saját könyvelési csoport végezte, mivel saját könyvelési csoportja volt a cégnek, illetőleg minden cégnek megvolt a felelős könyvelője, a munkát pedig a Fókönyvelők fogták össze. Több számviteli vezető is volt. Az üzletrészek könyvelésével összefüggésben előadta, hogy ez folyamatos problémaként merült fel az ellenőrzések

során, hiszen az ÁPTF-nek is erre irányult az ellenőrzése, ezért szoros összhangban mindig a könyvvizsgáló szakmai értelmezésével történt ennek a könyvelése. Soós Balázs Norbert tanú 1999. októberében kezdett dolgozni, először könyvelési csoportvezetőként a Baumag Kontír Kft-ben, majd átkerült a Baumag Szövetkezetbe és ott főkönyvelő volt 2001. év elejéig. Csak a Baumag Szövetkezetnek könyvelt, a cégcsoport cégeinek nem, így nem volt az egyes cégekre rálátása, nem tudta mivel foglalkoztak és hány cég volt. Azzal tisztában volt, hogy a szővetkezetnél üzletrész értékesítés folyt és az így befolyt összegeket valamelyik cégnek továbbutalták, akik azt felhasználták, befektették, megforgatták abban a reményben, hogy ebből lesz az a hozam, az a nyereség, amiből a visszavásárlás ellenértékét ki tudja egyenlíteni majd a szövetkezet. Emlékezete szerint talán két mérleget és beszámolót készített, illetőleg azokban közreműködött, az 1999. és 2000. éviekben. A munka átvétele után a korábbi gyakorlatot helyesnek tartotta és azt folytatta, de mivel korábban nem foglakozott szövetkezet könyvelésével emlékezete szerint szakkönyveket is használt. A szövetkezeti üzletrészről annyit tudott, hogy értékpapírnak minősül, elméletileg kibocsáthatja a szövetkezet. Hogy a mérleg melyik oldalán kellett megjeleníteni, elmondása szerint attól függött, hogy befektetés jellegű, tehát tartósan került hozzájuk vagy csak átmenetileg, rövid lejáratra, ennek megfelelően vagy a befektetett eszközöknél vagy az értékpapírok között, tehát a forgóeszközöknéi. Úgy gondolja, hogy ha egy üzletrész tartósan van a vállalkozás tulajdonában egy évet meghaladóan, akkor befektetett eszközről van szó, a befektetések között kell kimutatni, amennyiben viszont egy éven belül továbbértékesítésre kerül, vagy legalábbis ez a szándék fennáll, akkor pedig rövid lejáratú és akkor az értékpapírok között mint forgóeszközök kell szerepeltetni. Ami a könyvelés során felmerült, azt lehetett látni, hogy a hozam elég szép. Azt, hogy ennek mi a háttere megkérdezte Balázs Lászlótól, de akkor erre megnyugtató választ kapott, hogy be vannak fektetve ezek a pénzek a többi cégnél, gyakorlatilag a többi cég hozama ezeknek a kifizetéseknek a fedezete. Az egyes cégekről annyit tudott, hogy volt, ami jobban ment, volt, ami nem ment annyira jól. A beszámolóhoz a pénztárakat végignézték, a bankszámlákat a bankkivonat, illetve a banki megerősítés alapján leegyeztették, tárgyi eszköz nyilvántartás is biztosan volt, de hogy leltár készült-e, nem emlékezett már rá, hogy találkozott volna ilyennel. A tárgyi eszközöket analitikával támasztották alá. A kapcsolt vállalatokkal szembeni követeléseket szintén analitikus úton tartották nyilván. Gyakorlatilag ezekből a követelésekből, illetve kötelezettségekből állt a vagyon, valamennyi tárgyi eszköz is értelemszerűen volt, illetve a pénzállomány. Tárgyi eszköz formájában számítógépek, irodaberendezések voltak, saját ingatlan nem tudja volt-e. A Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet neve nem mondott számára semmit. Elmondása szerint látott üzletrész adásvétellel kapcsolatos iratokat, de nem tudja, hogy a mindig ugyanaz a szövetkezeti név szerepelt-e ezeken, hogy ugyanaz adta és vette-e az 190

üzletrészeket. Arra sem emlékezett, hogy jogszabályváltozás folytán az üzletrészek értékesítéséb. módosulás lett volna és arról akkor tudott-e. Makadánnéról csupán annyit tudott, hogy korábban a cégnél dolgozott, de munkakapcsolata nem volt vele. Ott létének idejére kizártnak tartotta, hogy olyan előfordult volna, hogy ugyanarra az időszakra, többféle módszer szerinti főkönyv készült volna. A gazdasági események könyvelése mindig szabályos bizonylat alapján történt, naprakész volt a könyvelés, a pénztárak is naprakészen voltak könyvelve.

Papp Angéla nyomozati vallomásából az derül ki, hogy 1999-ben kezdett belső ellenőrként dolgozni a Baumag Holding Rt.-nél, valamint több cég felügyelő bizottságába is beválasztásra került, ott is a kőnyvelési rész felügyelete volt a munkája. Ezen kívül a Krály Lízing Kit-nél könyvelő is volt. A megismételt eljárásban — a tényállás V/I/c. pontjához tartozó (lsd. ott) előadásán túl - azonban ennél több is kiderült, hiszen elmondta, hogy mérleg, beszámoló, vagyonleltár készítésében is részt vett, a könyvvizsgálók keze alá is dolgoztak. Amikor odakerült azt tudta, hogy a húzóerő a Kamaraerdei Tüzép volt, azért is vették fel, mert ezeknek a könyvelését kellett helyre hozni, illetve ellenőrzésre előkészíteni. Tudomása szerint 25-30 cég tartozott a cégcsoporthoz, de ez változó volt évenként. Eleinte erre még nem volt rálátása, de utána, mint belső ellenőr átlátta, hiszen minden rajtuk futott keresztül. Az, hogy ezekből a cégekből mennyi volt nyereséges, az is változó volt, kb. 10-15 cég lehetett veszteséges. A húzóágazat az építési tevékenység volt, de ez is mindig másmás volt, évenként változott. Elmondása szerint üzletrészek könyvelésével nem került kapcsolatba, de ellenőrzésileg igen, rálátása azért volt a kialakult folyamatra. Hogy valami változás állt volna be az üzletrészek forgalmazásában az ottléte alatt annyiban tudott, hogy be kellett vonni a visszavásároltakat. Vallomása szerint ennek a könyvelése mindig kérdéses volt, hogy a jegyzett tőkének eleme-e vagy nem, így ez szóba is került. Míg a függetlenített belső ellenőrzésen dolgozott, addig a Felügyelő Bizottság ellenőrizte a munkájukat, de Balázs Lászlóval is munkakapcsolatban voltak. Tudomása szerint a felügyelő bizottság minden céget megvizsgált, beleértve a Baumag Szövetkezetet is. A Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet neve ismerős volt számára, de nem tudja, hogy mi volt a viszonya a Holdinggal. Mérlegek összeállításában részt vett, azt és a beszámolót tudomása szerint a főkönyvelők készítették el, és Balázs László írta alá, hagyta jóvá, majd adta is be. Úgy tudja, hogy olyan jelentős mértékű javítás nem volt, ami miatt új mérleget kellett volna leadni a cégbíróság felé. Vagyonleltárt is látott és részt vett annak készítésében is. Ha valamilyen kérdésben bizonytalanok voltak, akkor a könyvvizsgálókhoz is fordulhattak. Tudott arról, hogy volt több APEH vizsgálat, illetőleg PSZÁF-os vizsgálat is az üzletrészképzéssel kapcsolatosan. Találkozott az ún. Saldo kiadványokkal is, ami a Pénzügyminisztérium által megfogalmazott dolgokat tartalmazott. 2003. októbert megelőzően likviditási problémával viszont nem találkozott. Vallomása szerint azért alkalmazott Balázs László olyan cégeknél is könyvvizsgálatot, ahol a törvény nem írta elő, mert biztosítani akarta, hogy maximálisan minden megfelelő legyen. Ügyészi kérdésre elmondta, hogy a Baumagnál végzett tevékenysége során találkozott a főkönyvi munkapéldány fogalmával, voltak ilyen munkapéldányok, ami azt jelentette, hogy azon dolgoztak valamit, illetőleg bármikor lehetőség volt, hogy akár egy hiányzó tétel lekönyvelése után lehúzzák az újat. Munkája során a Nagy Machinátor program adatállományával is dolgozott, azon több cégnek is futott a könyvelése. Allítása szerint nem 191

volt többféle módszerrel készült könyvelés sem egy éven belül, sem éveken keresztül. Elmondta még, bogy jelentős volt az eszköz oldalon, az eszközök között az ingatlanok aránya a Baumag-csoportban. Ezek beszerzési értéken voltak könyvelve, év végén nem történt értékváltozás, fel- vagy leértékelés, de az ingatlanpiaci „bumm” miatt jelentősen növekedtek az ingatlanok értékei, így a könyv szerinti érték alacsonyabb lehetett a forgalmi értéknél. dr. Marton István a Baumag lngatlanfejlesztési Szövetkezet nem állandó könyvvizsgálója volt 2000-2002. években. Nyomozati vallomásában csupán annyiról

számolt be, hogy mind a három év kőnyvvizsgálati jelentését figyelemfelhívó, illetőleg korlátozó záradékkal látta el és ezeket csatolta is. Az első bírósági eljárásban részletesen elmondta, hogy annak érdekében, hogy a semlegesség biztosítva legyen egyrészt a felügyelő bizottság, másrészt a könyvvizsgáló intézménye hivatott. Előbbi inkább gazdálkodási kérdésekkel, míg utóbbi a beszámolók összeállításának a megalapozottságával, realitásával foglalkozik. Neki, mint könyvvizsgálónak a Baumagnál rendelkezésére bocsátották az iratokat és az alapján megnézte, hogy a beszámoló és az iratok között összhang megvan-e. Mielőtt a tulajdonos jóváhagyja az éves beszámolót kötelező meghallgatnia a felügyelő bizottságot és, hogy a könyvvizsgálónak mi a véleménye a beszámolóról. A könyvvizsgáló által adható záradékokat is részlesen elemezte, továbbá elmondta, hogy bár nem volt kötelező, de a vagyontárgyak esetében át lehetett térni a könyv szerinti értékről a piaci értékre. Felvetette továbbá az egyik záradékban, hogy helyes lenne az egész cégcsoportra nézve a konszolidált mérleg elkészítése is. Utalt továbbá arra is, hogy bár gyanúsnak nem mondaná, de a könyvvizsgálói szakmában az év végi jelentős mozgások mindig felvetnek valamit. Abba nem folyt bele, hogy az üzletrésztőke képzési gyakorlat mennyiben felelt meg az előírásoknak, csupán jelezte, hogy ezzel kapcsolatosan per van folyamatban. Az üzletrésztőkét a könyvekben megfelelően számolták el, az más kérdés — és ezzel nem foglalkozott -‚ hogy azt miként képezték. A megismételt eljárásban az általa korábban elmondottakat változatlanul fenntartotta. Kiegészítésképpen elmondta, hogy sokáig ellentmondásos volt, hogy miként kell a szövetkezeteknél érteni a saját tőkét, és annak elemeit. A számviteli törvény azonban minden gazdálkodó szervre vonatkozott, megjelölve melyek azok a területek, amelyeknél alkalmazhat a kormány speciális szabályozást, de az alapelveknek természetesen érvényesnek kellett lenni ezekre is. A szövetkezeteknél eléggé speciális volt a szabályozás, tág teret adó törvény volt, és döntően másképp hívták a saját tőke elemeit. Az üzletrésztőke fogalmát pedig a Számviteli törvény konkrétan nem definiálta. Elmondta továbbá, hogy emlékezete szerint a Baumagnak ingatlan vagyona is volt, amit beszerzési értéken értékeltek, nem találkozott azzal, hogy azt a piaci értékre felértékelték volna. Ha ez megtörténik, akkor onnantól már csak ilyen értéken tartható nyilván az ingatlan, ez a piaci érték sokkal reálisabb a könyv szerinti értéknél. A saját vagyont ez helyesebben és kedvezőbben mutatja, ezzel technikailag azt is meg lehet oldani a könyvben, hogy ne kelljen tőkeemelés, ha a saját tőke mínuszba kerül. Vallomása szerint az üzletrésznek számvitelileg a szövetkezeti vagyonban kell megjelennie. Arra már pontosan nem emlékezett, hogy abban az időben a konszolidáció mire volt kötelezően előírva, illetőleg ezzel kapcsolatosan a záradékban tett-e jelzést. Továbbra is hangsúlyozta, hogy a gazdálkodás vizsgálata nem feladata a könyvvizsgálónak. Vallomása szerint amíg könyvvizsgáló volt a Baumag Szövetkezetnél jó párszor találkozott Balázs Lászlóval, korrekt volt a viszony közöttük. A 192

könyvelőkkel csak amiyiban tartott kapcsolatot, amennyiben iratot kért tőlük, abban az időben emlékezete szerint nagyjából azonos volt a személyi kör, aki a könyvelést végezte a Baumag Szövetkezetnél. Arra akérdése, hogy a piaci árral történő felértékelés megtörtént volna az ingatlanok esetén, fedezetet nyújtottak volna-e a tőketartalékba helyezett összegre, álláspontja szerint megalapozottan nem lehet választ adni. Elmondta azonban, hogy akkor az ingatlanok piaci ára magasabb volt, mint a könyv szerinti érték. Arra azonban nem emlékezett, hogy jelezte-e a szövetkezet felé, hogy esetlegesen éljenek a felértékelés lehetőségével. Az üzletrésztőke képzése

kapcsán arra utalt, mint ahogy a záradékban is jelezte folyamatban volt e körben a Szövetkezettel szemben vizsgálat. Mindezen kívül arról is nyilatkozott, hogy abban az esetben, ha valami hozzájárulás csak időleges, nem végleges, azt a kötelezettségek között kell nyilván tartani. Maga a Számviteli törvény is ismer olyan fogalmat, hogy véglegesen átadott pénzeszköz. Azonban csak az tekinthető véglegesen átadott vagyonnak, amit nem követelnek soha vissza már, az pedig igazából egy kölcsön, ha akkor, amikor adnak valamit, rögtön arról is megállapodnak, hogy azt mikor és milyen formában kapják vissza, ezért ez nem tekinthető végleges hozzájárulásnak. Általában az az alapelv, hogy a véglegesen adott dolgot lehet a saját tőkében nyilvántartani. Az viszont nem végleges, ha az adás pillanatában előre kikötik, és megállapodnak, hogy mikor kapják vissza, attól függetlenül, hogy három hónapot, fél évet, egy évet, vagy két-három évet kötnek ki, akkor is csak időlegesen használják a pénzt. Kérdésre elmondta, hogy az gazdálkodási körbe tartozó kérdés, hogy rövid távú befektetésből hosszú távú projektet lehet-e finanszírozni, de ezt általában úgy mérik, hogy amennyiben a cég befektetett eszközeinek értéke meghaladja a saját vagyonának, saját tőkéjének az értékét, akkor a különbözetet idegen forrásból kell finanszírozni. Azt nem zárja ki semmi és nem is tiltja, hogy rövid távú forrásokkal finanszírozzanak, csak biztosítani kell azt, hogy állandóan elég mennyiségü forrás álljon rendelkezésre azon felül, amit a saját tőkével nem tudnak finanszírozni. Dr. Bernula Pál a Királybróker Kft. és a Baumag In-West Befektetési Szövetkezet könyvvizsgálatát végezte 1995-2001. között. Nyomozati vallomása szerint vizsgálatai során szándékos törvénysértést, súlyos gondatlanságot nem tapasztalt, Balázs László a munkáját semmilyen módon nem befolyásolta. Évente kétszer részt vett köz- és taggyűléseken, ahol az éves beszámolók elfogadása is megtörtént. A Baumag In-West esetében megállapítható volt, hogy jelentős veszteséget szenvedett el az értékpapírok árfolyamcsökkenése miatt. A saját tőke a jegyzett tőke 2/3-a alá csökkent és ezért tőke leszállítás történt. Tárgyaláson történt meghallgatásakor elmondta, hogy nem tudta megítélni, hogy mennyire volt egységes a könyvvitel a Baumag cégcsoporton belül, mert a csoport többi tagjára rálátása nem volt, nem központilag volt a könyvvezetés. A hat év korlátozó záradékot soha nem adott ki, tehát csak hitelesítő záradék volt. Nem vizsgálta a befektetők által befizetett vagyon könyvelésére vonatkozó gyakorlatot és annak helyességét sem, mivel nem volt feladata. Kovács Attila József a Pán-Audit Kft. keretében 2000-2003. között könyvvizsgálatát látta el több Baumag cégcsoporthoz tartozó cégnek, így a Baumag Vállalatirányítási Tanácsadó és Szolgáltató Rt., Baumag Építő Rt., Alba Kerámia Kft., BS-Bau Kft., Kálmánbau Kft. és a Csevicevölgy Kf’t.-ét. A nyomozás során cégenként nyilatkozott a cégek tulajdonosi 193

viszonyaitól és gazdálkodásukról. Elmondta, hogy a cégek a Baumag Építő Rt., a Kálmánbau Kft.és a Csevicevölgy Kft. kivételévél veszteségesek voltak. Tárgyalási vallomása szerint kirívó szabálytalanságokat ezeknél a cégeknél nem észlelt, minden esetben el tudták látni ellenjegyzéssel a mérlegeket, beszámolókat. Gyakorlatilag a cégek vagyona alapvetően a szövetkezet vagyona volt, illetve egymásban tulajdonoltak kisebb részeket. Mivel 2000-2003. között volt több átalakulás is a cégeken belül is, ezért gyakorlatilag mindig meg kellett nézniük a teljes vagyont. Az ingatlanfejlesztés, a saját ingatlanok fejlesztése volt tulajdonképpen a Baumag cégcsoportnak a

tevékenysége. Az új induló cégek nem nagyon voltak nyereségesek, a veszteség csakis a tevékenységből fakadt. Indokolatlan tőkekivonást és indokolatlan tőkeinjekciót ami nem feltétlenül volt párhuzamban a valós tevékenységgel szintén nem érzékelt. Vallomása szerint ugyanakkor teljes, átfogó képet semmiféleképpen nem kapott, mert a könyvvizsgálat során nem a céget vizsgálta, hanem a beszámolók valódiságát. Az egész cégcsoportot sem ismerte, így annak eszközállománya összetételéről nem tudott nyilatkozni. Az általa vizsgált cégek esetében azonban az ingatlan volt a nagyobb arányú, nem pedig a pénzállomány. A Baumag Szövetkezet alaptőkéje ismerete szerint részjegyekből állt, év közbeni pénzforgalom nem volt a leányvállalatok és a tulajdonos cég között. Olyanra, hogy az alapítást követően pénzt injekcióztak volna a cégekbe, vagy pénzt tettek volna bele nem tőkeként nem emlékezett és a leányvállalatoktól a tulajdonosi cég irányába sem volt vagyonmozgás vallomása szerint. Orehóczki József a Bautherm Szentes Kft, Bautherm Asztalos Kft. Baumag Kamaraerdei Tüzép Kft, Sztupa Kft., Kamaraerdei Tüzép Holding Kft. választott könyvvizsgálója volt, így e cégek éves beszámolóinak auditálását végezte. Nyomozati vallomása szerint a társaságok pénzügyi, gazdasági helyzetébe nem látott bele csak annyira, amennyit az adatok mutattak. A cégek vagyoni viszonyairól is nyilatkozott, azok vagyona ingatlanokban, szövetkezeti üzletrészekben testesült meg. A tanút a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon folytatott nyomozásban is meghallgatták 2002. május 22-én, amikor is arról nyilatkozott, hogy a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 1999. évi mérlegét látta el könyvvizsgálói záradékkal. Akkori emlékezete szerint a szövetkezet vagyonkezeléssel és vállalkozás finanszírozással foglalkozott, továbbá széleskörű irodahálózaton keresztül szövetkezeti üzletrészeket képzett. Vallomása szerint az üzletrészek kibocsátása megfelelt az előírásoknak. Tárgyaláson tett vallomásában elmondta, hogy több könyvvizsgáló is volt a cégcsoportnál, általában saját cége volt minden könyvvizsgálónak. Olyan nem fordult soha elő, hogy nem működött közre a vezetés. Meglátása szerint Balázs Lászlónak jelentős ráhatása a cégügyekre. A felügyelő bizottsággal jó kapcsolata volt, ismerte őket, velük beszélt is. Arra már nem emlékezett, hogy a könyvelés szisztémája változott-e az idők folyamán, ugyanis volt amikor centralizált volt, és volt amikor a főkönyvelők kaptak meg egy-egy teret, vagy cégeket. Vallomása szerint ha voltak problémák a bizonylati fegyelemmel, pénztárfegyelemmel akkor ezt szóvá tette, de megítélése szerint a cégcsoportra végig az volt a jellemző, hogy megfelelni akartak a jogszabályoknak. A Baumag Szövetkezet esetében 1999. évre vonatkozó záradékban az üzletrészek nyilvántartásának problémája volt jelezve. Azt kifogásolta, hogy részletező analitikai nyilvántartás az üzletrészt befizetőkről, a fennálló tartozásokról nem volt teljes. Emlékezete szerint ö is felvetette a konszolidálást, mert akkor a cégcsoport egészének eredményessége megítélhető, a konszolidációt mindig az anyavállalat kell hogy indítsa. A konszolidáció folyamatában a mérleg főösszeg csökken, hiszen kiszűrik az egymás közötti 194

kapcsolatokat, az eredményt, a tőkét, a követeléseket, kötelezettségeket. Rálátása alapján jellemző volt a cégcsoporton belüli cégeknél ahol könyvvizsgálatot végzett, hogy azok alapvetően veszteségesek voltak. Stiegelmayer Károly a Király Lízing Kft könyvvizsgálója volt 1996. évtől kezdődően, de a Szentesi Téglagyár Kft és a Kastélyhotel Sasvár kft mérlegeit is hitelesítette. Nyomozati vallomása szerint csak a vizsgált cég működésére látott rá, magára a cégcsoportra nem. Elsődlegesen az ügyvezetőkkel és a könyvelőkkel tartotta a kapcsolatot, de Balázs Lászlóval is találkozott, munkáját sosem befolyásolta. A Király Lízing Kft jól működő cég volt, a Szentesi Téglagyár Kft is nyereséges volt, a

kastélyszálló azonban mindig veszteséggel működött. A társaságok mindegyike tőkefüggőségben volt a Baumag cégektől, alapító tőkéjüket minden esetben valamelyik Baumag cég biztosította. Vallomása szerint az általa vizsgált társaságok önállóan működtek, a megtermelt nyereséggel önállóan gazdálkodtak, a Baumag cégek a veszteséges társaságokat sem segítették pénzügyileg. Tárgyalási vallomásában ezeken túlmenően elmondta még, hogy vizsgálódásai alatt indokolatlan, a gazdálkodással összefüggésben nem lévő tőkekivonással, tőkebevitellel nem találkozott, A cégek közül a Király Lízing tulajdona az az általa lízingelt eszközökben testesült meg, a Kastély Hotelé az épülettulajdonban, a Szentesi Téglagyárnál pedig az épület és a benne levő gépek jelentek meg vagyonelemként, ezeket forrásoldalon viszont minden esetben a Baumag valamelyik központi cége tulajdonolta. A Király Lízing Kft-nél volt pénzforgalom, de külsős cégek felé. Csak olyan esetben kapott a központi cégtől többletforrást, amikor a cég tevékenységének a bővítése megkívánta azt, hogy további eszközöket adjanak lízingbe. Tevékenysége során csupán apróbb hiányosságokat észlelt, amelyek kijavítása iránt intézkedett. Varga Ottóné a Kamaraerdei Tűzép Kft-nek, valamint a Baumag Holding Rt.-nek volt évekig a független könyvvizsgálója, mivel jogszabály alapján kötelező volt a könyvvizsgálat mindkét cégnél. Nem volt a munkáját korlátozó, vagy gátló körülmény, a szakmai és az etikai szabályok betartásával tudott eljárni. Elmondta, hogy az 1998-as év mérlegéhez mindkét cégnél megtagadta, nem adott ki hitelesítő a záradékot. Erre azért került sor, mert egyrészt a számviteli törvényt és számviteli elveket sértő megállapításokat tett, részben pedig azért, mert a bizonylatok egy nagy részéhez nem tudott a folyamatban lévő APEH revízió miatt hozzájutni. Olyan számviteli törvényt sértő megállapításokat tett többek között, hogy a meglévő készleteket leltárral kell alátámasztani, de nem volt leltár. Ez mind a két cégre vonatkozott. Meglátása szerint a cégek hirtelen megnövekedése és Makadánné betegsége állhatott a mögött, hogy a beszámoló nem készült el megfelelően, szándékosságot nem feltételezett fel. Emlékezete szerint azonban mindkét cég nyereséges volt. A BÁBSZ vonatkozásában nem járt el könyvvizsgálóként. Dr. Németh József a Baumag Szövetkezet felügyelő bizottságának tagja volt. Nyomozati előadása szerint tudomással bírt arról, hogy a BSFSZ a BVSZ üzletrészeit forgalmazta, az így befolyt pénzösszegek a BVSZ-hez, majd befektetésekbe kerültek, másrészt árfolyamnyereség és üzletrész visszavásárlás folytán visszakerült a befektetőkhöz. A havonta befolyó összegek nagyságára nem volt rálátásuk, de az üzletrészt vásárló személyeknek kb. 80 %-a a megvásárolt üzletrészét nem adta el a szövetkezetnek, hanem a szerződését meghosszabbította és csak az árfolyamnyereséget vette fel. Ezért a szövetkezetnek nagyobbak voltak az üzletrész 195

eladásokból eredő bevételei, mint az üzletrész visszavásárlásokból eredő kiadásai. A Cégcsoportnál a pénzügyeket központilag kezelték, a cégek bevételei egy központi számlára érkeztek be, mely felett a Baumag Vállalatirányítási Rt. vezérigazgatója, Balázs László rendelkezett, ő döntötte el, hogy a meglévő pénzösszegekre hol van szükség, azok hová kerüljenek. A cégcsoport cégei nem bankhitelekből, hanem a cégcsoport bevételeiből működtek, ebbe az üzletrészekből származó pénzösszeg is beletartozott. A cégcsoport vagyonáról nem voltak információi, de voltak nyereséges és veszteséges cégek is. Állítása szerint folyamatosan szorgalmazták, hogy készüljön az egész cégcsoportot magában foglaló konszolidált mérleg, de nem készült. Annak gyanúja nem merült fel, hogy a mérlegadatok nem valósak. A tárgyalás folyamán elmondta,

hogy nem volt semmiféle korlát a felügyelő bizottság működése során, megkapták a működő társaságoknak a mérlegeit, eredménykimutatásait, kiegészítő mellékletét, minden iratot vizsgálataikhoz rendelkezésre bocsátottak és ezek alapján véleményt alkottak és javaslatokat tettek. Működésűnk kezdetén minden felügyelő bizottsági ülésen részt vett Balázs László, továbbá a könyvvizsgálóval is jó kapcsolata volt, együttműködtek vele, építettek az ő megállapításaikra, észrevételeikre. A cégcsoport működéséről az volt a véleménye, hogy zömmel újonnan kialakult társaságok voltak, ezért javaslataik zömmel arra irányultak, hogy a hatékonyságot, a tőkehozamokat kell növelni. Erre pedig olyan javaslataik voltak például, hogy üzleti terveket kell készíteni, eredményesen kell működtetni az akkor rövid idővel korábban bevezetett SAP vállalatirányítási rendszert, meg kell fogalmazni a hatékonysági követelményeket a társaságok vezetőivel szemben, és ezt keményen számon kell kérni; ez vezethetett volna oda, hogy az az eredmény, az a hozam megjön ami szükséges lett voha azokhoz a kötelezettségekhez ami a Baumagnál jelentkezett. A könyvvizsgálói jelentések pedig zömmel arról szóltak, hogy a könyvelés rendszerén van mit javítani, de szándékosságot nem tapasztaltak, viszont elég sűrűn változtak azok a személyek akik a számvitel területén dolgoztak, így alapvetően itt látta a problémát. Amit hiányoltak az volt még, hogy a kiegészítő mellékletben kell számot adni arról, hogy a gazdasági események miként zajlottak, ha volt érdemi tőkeváltozás, vagy bármilyen probléma, ezt a kiegészítő mellékleteknek kellett volna tartalmaznia, de számos esetben ez nem volt. A felügyelőbizottság nem foglalkozott a cégcsoportba befolyt vagyon felhasználásának a hatékonysági ellenőrzésével, ez nem szerepelt a munkaprogramban. Figyelmük a mérlegben elsősorban az eredménytartalékra irányult, és a mérleg szerinti eredményre. Ha ezek kedvezőtlenek voltak, márpedig számos esetben igen, akkor itt keményen azt szorgalmazták, hogy azt kell követelni a társaságoktól, hogy a saját tőkén belül a nyereségági növekedésre kell a figyelmet fordítani. Csiszár Géza a Baumag Szövetkezet és több, a cégcsoporthoz tartozó társaság felügyelő bizottságának volt tagja. A nyomozás során dr. Németh József tanúhoz hasonlóan nyilatkozott arról, hogy a szövetkezet mivel foglalkozott, a befolyt pénzek kova kerültek. A cégek egy része volt azonban csak nyereséges, a hozamként kifizetett összegeket egyrészt a hozamot hozó cégek termelték ki, másrészt a befektetők a pénzüket sok esetben nem vették ki, jöttek újabb befektetők és így mindig rendelkezésre állt annyi készpénz, melyből a kifizetéseket teljesíteni lehetett. A 2002. évi zárómérlegek szerint kb. 5 cég volt nyereséges, ezért is szorgalmazták a konszolidált mérleg elkészítését. Tárgyalási vallomásai szerint Balázs Lászlóval és a szövetkezet vezetésével jó volt a kapcsolatuk, a felügyelő bizottság szabadon működhetett. Összeállítottak egy munkatervet, azt megbeszélték Balázs Lászlóval és ő kijelölte mely cégeket vizsgáljanak meg kiemelkedően. Javaslatokat is tettek, így a SAP 196

rendszer bevezetésére is. A megismételt eljárásban vallomásából az is kiderült, hogy lényegében csak az egyes cégeket vizsgáltála, magát a Baumag Szövetkezetet nem, illetve csak ezen cégeken keresztül. Elmondta továbbá, hogy mint felügyelő bizottsági tagnak a szövetkezetbe tagként be kellett lépni, így azután maga is vásárolt üzletrészt. Divisch János 2001. évtől volt a BSFSZ felügyelő bizottságának tagja. Nyomozati vallomása szerint tevékenységük, nem csak a szövetkezet, hanem a hozzá kapcsolódó társaságok vizsgálatára is kiterjedt. A szövetkezet esetében azt vizsgálták működése a szövetkezeti törvénynek és az alapszabálynak megfelel-e, a kifizetések rendben megtörténtek-e. Ehhez a könyvvizsgálói jelentéseket és mérlegeket használták fel, az iratok alapján dolgoztak, azonban a könyvelést tételesen nem ellenőrizték. A cégek

esetében az éves üzleti jelentések és mérlegek meglétét és az eredményes gazdálkodást, a tulajdonos által támasztott követelmények teljesülését is vizsgálták, de problémát jelentett, hogy állandóak voltak az átszervezések, a számvitelben meglehetősen nagy volt a fluktuáció. Megemlítette. hogy időközben a BSFSZ által tulajdonolt cégek átkerültek a BVSZ tulajdonába, de ennek okát nem tudta, mint felügyelő bizottsági tagnak sem vált nyilvánvalóvá. Ezek után a BSFSZ-nek csak az irodái maradtak a tulajdonában és csak az üzletrészek forgalmazásával foglalkozott, azonban a befolyó pénzösszegek nagyságára nem volt rálátása, a befizetett pénzek sorsáról sem tudott nyilatkozni. Emlékezete szerint a kapcsolódó cégek mintegy 20-25 %-a volt csak nyereséges, a veszteséges működést vizsgálataik szerint a nem megfelelő vezetés, a stratégiai célok, a marketing- és üzleti tervek, valamint a számonkérés hiánya okozták. Szándékos jogszabálysértést, bűncselekmény gyanúját nem észlelték, a mérlegadatok valótlansága sem merült fel. Munkájuk során a könyvvizsgálókkal is kapcsolatot tartottak, részükről felmerült kifogásra nem emlékezett. A vizsgálatokat mindig a tulajdonos, illetve képviselőjével Balázs Lászlóval egyeztették. Elsősorban a társaságok mérlegeiből dolgoztak, azt vizsgálták meg, hogy megfelel-e a törvényes előirásoknak, úgy tudja azok közül egyet sem kifogásoltak. A megismételt eljárásban elmondta, hogy a felügyelő bizottsági tagok között fel voltak osztva az egyes cégek, mindenki a saját szakterülete szerint vizsgálta azokat. Ő maga számviteli kérdésekkel nem foglalkozott, mivel ebben nem szakember. Kihangsúlyozta, hogy a Baumag Szövetkezetnél és a BVSZ-nél való vizsgálódás nem volt feladatuk, csak a cégeké és nem volt számára furcsa az, hogy bár a BSFSZ felügyelő bizottsága voltak éppen a BSFSZ tevékenységét nem vizsgálták. Strack János a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet és kb. 15 cég felügyelő bizottságában volt tag. Nyomozati vallomása szerint a cégeket és az egész cégcsoportot egészében is vizsgálták, mindkét vonatkozásban tettek észrevételeket. Amikor 2001-ben odakerült akkor már a BVSZ volt a tulajdonosa a cégcsoport cégeinek, a BSFSZ pedig a BVSZ üzletrészeinek volt a tulajdonosa és ezeket a részjegyeket forgalmazta, más tevékenységet nem végzett, az ebből befolyó pénz pedig átkerült a BVSZ-hez, amely a befektetéseket finanszírozta. Az üzletrészek megvásárlásából befolyt pénzösszeg nagyságára nem volt rálátása, erre vonatkozóan egyébként kértek adatokat Balázs Lászlótól és a főkönyvelőtől is, de azokat nem kapták meg. Tudomása szerint is az üzletrész tulajdonosok jelentős része a visszavásárlás időpontjában nem vette ki a pénzét, hanem meghosszabbította a szerződését a maximális kamatra igényt tartva. Azon cégek közül, ahol felügyelő bizottsági tag volt csak kb. 20-25 %-uk volt nyereséges, így a nyereség kitermelése érdekében a cél az volt, hogy szűkíteni kell a profilt és a fejlesztést a stratégiailag fontos üzletágakra kell 197

összpontosítani. Kihangsúlyozta, hogy az egész befektetések azzal az elképzeléssel jöttek annak idején létre, hogy hosszú távon termeljék ki a befektetők hozamát. Bár nem volt kötelező a felügyelő bizottság az egész cégcsoportot magában foglaló konszolidált mérleg elkészítését szorgalmazta már 2002. évtől kezdődően. Tárgyalási vallomásaiban ő is hivatkozott arra, hogy munkájuk során nem voltak korlátozva, Balázs Lászlóval, továbbá az egyes cégek könyvelőivel és a könyvvizsgálókkal is jó volt a kapcsolatuk, utóbbival a mérleg korlátozó záradékkal ellátásának indokát is megbeszélték. Ő is arról számolt be, hogy csak az éves mérlegeket nézték, ennél mélyebben nem vizsgálódtak. A törekvéseik arra irányultak, hogy olyan vállalati tervek készüljenek amiből látni lehet, hogy a nyereségtermelés meg tud-e Indulni. 2003. ősze után fordult elő olyan, hogy csak többszöri nekifutásra kaptak, vagy egyáltalán nem kaptak meg iratokat, adatokat Balázs Lászlótól és a főkönyvelőtől. Elmondása szerint

csináltunk összesített adatokat is amikor megvoltak a mérlegbeszámolók, ilyen formán minden évben egy összesített értékelés is készült a cégcsoportról, amelyen belül voltak sikeresen és jól működő cégek is. A cégcsoport működésének az alacsony hatékonyságára tekintettel vallomása szerint nem volt bennük fenntartás a mérlegben szereplő 64 milliárd forintos tőketartalék kimutatásával kapcsolatban. A megismételt eljárásban elmondta, hogy a 2001. év előtti évekre nem látták indokoltnak, hogy visszamenőleg ellenőrzést folytassanak le, bár tudták, hogy folyt nyomozás a szövetkezettel szemben, ennek ellenére nem merült fel, hogy alaposabban vizsgálják a szövetkezet tevékenységét, mivel azt a tájékoztatást kapták, hogy az befejeződött és minden rendben van. A BISZ mérlegadatok valódiságát a felügyelő bizottsági jelentés elkészítésnél nem vizsgálták, csak a könyvvizsgálói véleményt vették figyelembe, azokra a megállapításokra támaszkodtak. Szendrei István Zoltán nyomozati vallomásában a többi felügyelő bizottsági taggal teljesen egyező vallomást tett, ő is 2001. évtől kezdődően lett a BISZ felügyelő bizottságának tagja. Ő is csak kb. 4-5 nyereséges cégről számolt be, ezeknek kellett volna hosszútávon kitermelni a befektetők pénzét, ezért a cél az volt, hogy a cégek nyereségessé váljanak. Vallomása szerint az egész befektetések azzal az elképzeléssel jöttek annak idején létre, hogy hosszútávon termeljék ki a befektetők hozamát. Tárgyalási vallomásai szerint munkaterv alapján dolgoztak, de alkalmanként kaptak iránymutatást mely területet vizsgálják jobban. Egyes célvizsgálatok esetében volt rá példa, hogy bizonylati mélységig is lementek, de mivel alapvetően nagyobbrészt az adott társaságnál választott könyvvizsgáló jelentésére támaszkodtak, figyelembe véve a záradékokat is. Működésük során igyekeztek azért a cégcsoportról is átfogó képet nyerni, ezért többször kezdeményezték a konszolidált mérleg elkészítését, ami nem volt kötelező, de az mutatott volna egy átfogó képet a cégcsoportról. Erre megítélése szerint volt is törekvés, de részben a főkönyvelők közötti fluktuáció és a szakmai hiányosságok is megakadályozták. Meglátása szerint összességében 20012003. között ha egyszerű matematikai módon összeadták az év végi mérleg szerinti eredményeket, akkor inkább pozitív felé billent el, a kilátások nem tűntek rossznak. Ő is 2003. harmadik negyedévére vonatkozóan tett arról említést, hogy nem kaptak meg kért iratokat a munkájukhoz. Alapvetően csak a cégek hatékonyságát, nyereségességét vizsgálták, olyan programja a felügyelő bizottságnak emlékezete szerint nem volt, amely a BSFSZ üzletrész forgalmazási tevékenységét vizsgálta volna. Megismételt eljárásbeli vallomásában a veszteséges cégek arányát nem tudta már meghatározni, emlékezete szerint a kisebb, érdemi tevékenységet nem végző cégek voltak veszteségesek és a Kastélyhotel. A BSFSZ működéséről úgy nyilatkozott, hogy az gyakorlatilag a belépő tagok részére értékesített 198

üzletrészeket, egyfajta tőkefelhalmozás volt annak érdekében, hogy az egyes cégeknek forrást biztosítson a projektek megvalósításához. Odakerülésekor a BVSZ is már működött, a két szövetkezet között folytak közös ügyletek, épp egy közös ügylet miatt látta el a könyvvizsgáló a BSFSZ könyvvizsgálói jelentését is korlátozó záradékkal. Munkájuk során a BSFSZ vizsgálatára csak később - a más szövetkezetek működésével szemben felmerült problémák miatt - helyeztek hangsúlyt, úgy 2003. év nyarán, de a konszolidáció szükségességét már 2002-ben is felvetették, amit az akkor már felállt SAP rendszerrel már el lehetett volna készíteni. Az üzletrészképzés problémájával is szembesültek, mivel tudomásuk volt a PSZÁF vizsgálatról, ami azonban nem volt elmarasztaló, ezért a mérleget alaposabban ez okból nem nézték.

Derzsi György az első bírói eljárásban került meghallgatásra, korábban Balázs László I. r. vádlott felkérésére készített szakvéleményt. A szakvéleményt a bíróság a megismételt eljárásban is csupán az okiratokra vonatkozó szabályok szerint fogadta be, így Derzsi György tanú vallomását is ismertetéssel tette a bizonyítási eljárás részévé. Vallomása szerint Balázs László kereste őt meg azzal, hogy vizsgálja meg a szakértői véleményeket és a véleményében foglaltakat a tárgyalás folyamán is fenntartotta, igy azt is, hogy 1995-ben amikor a Baumag Szövetkezet megkezdte tevékenységét akkor az egy kívülálló számára nem volt látható, hogy 2003-ban mi lesz. Véleménye szerint a konszolidáció nem merült fel, a törvény sem kötelezte a szövetkezetet erre. Meglátása szerint az elején még volt eredmény is, az csak 2003ban ment át mínuszba. A bíróság meghallgatta a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet felszámolóbiztosait, akik közül Worhnann György a felszámolás alatt álló szövetkezet képviseletében feljelentést is tett. Wortmann György az eljárás során beszámolt arról, hogy megítélése szerint a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezetben részjegyet vásárolt személyek valójában nem lettek a szövetkezet tagjai, sem számviteli, sem jogi értelemben nem jöttek létre több mint 60 milliárd forint összegben üzletrészek sem, mivel azok fiktívnek tekinthetők. Így az azok értékesítésére és visszavásárlására vonatkozó szerződések semmisek. Felszámolóként azzal szembesült, hogy a szövetkezethez befolyt összegek különböző pénzügyi megoldásokkal kerültek olyan gazdasági társaságokba, amelyek zöme semmilyen jelentős gazdasági tevékenységet nem folytatott a cégbíróságnál fellelhető mérlegek alapján, így megítélése szerint a szövetkezetnek 2000. január 1. napjától esélye sem volt az ügyfelei által befizetett pénzekre ígért hozamokat és tőkét kifizetni. Az ügyfelek által befizetett pénzek olyan társaságcsoportba kerültek, amelyeknek sem tulajdonosi, sem egyéb szerződéses kötődése nincs a szövetkezet felé. Maga a szövetkezet pár irodahelyiséget leszámítva befektetett vagyonnal nem rendelkezett, a Balázs Lászlótól megkapott ún. gyorsmérleg szerint a szövetkezet saját tőkéjét közel 65 milliárd forintban jelölte meg, míg kötelezettségként 1 milliárd forintot, ami azt bizonyítja, hogy figyelmen kívül hagyták az ügyfelekkel szembeni szerződésekben vállalt fizetési kötelezettségeket. A hitelezői igények bejelentéséről és a felszámolás során értékesített ingatlanokról nyilatkozott még, továbbá arról, hogy 12 ingatlant vettek át leltár szerint a szövetkezettől, amelyek kettő kivételével irodák voltak. A befektetőkről csupán feldolgozatlan iratanyagokat találtak, és a felszámolási eljárás megindulását követően Balázs László sem tett eleget iratátadási kötelezettségének. 199

Tárgyalási vallomásaiban részletesen elmondta a szövetkezeti tagság létesítésével, az üzletrészek képzésével, a pénzintézetszerű működéssel kapcsolatosan általa is és a különböző polgári perekben feltártakat. De pl. elmondta azt is, hogy nem találtak a szövetkezet iratai között hitelesnek tekinthető tagjegyzéket sem. A számviteli, könyvvezetési szabályokat szintén nem tudták nyomon követni, mivel harmincféle főkönyvi kivonatot találtak, ami arra utalt, hogy a szövetkezet sűrűn váltogatta a mérlegkészítés módszertanát. A szindikátusi szerződés alapján „önnemzéssel” feltőkésítették egymást a Baumag Szövetkezet és a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet, majd a szerződés 7. pontja alapján 2003. második felében elszámoltak egymással. Ebből és további körülményekből is arra a következtetésre jutott, hogy tudatosan és szándékosan át lett víve a vagyon az egyik szövetkezetből a másikba, mely utóbbi felett a befektetőknek viszont semmiféle rendelkezési joguk nincs. A vagyon visszaszerzése érdekében ezért pert is indított. Meglátása szerint a Baumag

Szövetkezet a működése alatt közel 6 milliárd forint veszteséget produkált. A megismételt eljárásban is megerősítette, hogy a Baumag szövetkezet a vagyonnal nem számolt el, 2003. december 31. napjával sem készült mérleg, továbbá tevékenységzáró mérleg sem került leadásra. Pinka Györav a Baumag Stratégiai Szövetkezet jelenlegi felszámolója, a biztosi tisztet 2009. július 15-én vette át. A megismételt eljárásban került sor meghallgatására, melynek során elmondta, hogy gyakorlatilag a jogerős polgári peres ítélet behajtása a feladata. A befektetők hitelezői igényét még Wortmann György vette nyilvántartásba, nagyon sok az éven túl bejelentett igény is. A BSFSZ ingó és ingatlan vagyona átadásra majd értékesítésre került, az ingatlanok eladásából befolyt pénz, kb. 100-150 millió Ft a felszámolás költségeire ment el. Közel 16 milliárd Ft a 40 napon belüli hitelezői igények összege és négy és félmilliárd, amit egy éven belül jelentettek be, ezzel szemben a polgári ítélet alapján közel 18 milliárd forint követelés folyhat be. A Baumag Szövetkezetek egyes leányvállalatainak vezetői tanúvallomásaikban elsősorban arról számoltak be, hogy Balázs László I. r. vádlott irányította a cégcsoportot, amelynek vagyoni helyzetéről a tanúk átfogó képpel nem rendelkeztek, de még saját cégeik tekintetében sem tudott mindegyikük annak gazdálkodásáról nyilatkozni. Fónad Csaba 2001. szeptemberétől a Királybróker Rt. vezérigazgatója, előtte pedig a Baumag Holding Rt. pénzügyi igazgatója volt. A Királybróker Rt. a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezetnek vásárolt és adott el értékpapírokat, a kapcsolat erre korlátozódott. Nyomozati vallomása szerint neki nem álltak rendelkezésre a cég iratai, ezért annak vagyoni helyzete alakulására nem tudott nyilatkozni, mint arra sem, hogy milyen készpénzállománnyal, ingó és ingatlan vagyonnal, tartozásokkal bírt. Amikor átvette a céget akkor is, majd 2002. és 2003. évben is veszteséges volt, de tudomása szerint korábban is az volt. A Királybróker Rt. hosszútávú stratégiáját a tulajdonosa, Balázs László határozta meg. Balázs Lászlónak az volt az elvárása, hogy a cégcsoporton belül a pénz mindig a Baumag Szövetkezetnél legyen. Napi gyakorlat volt, hogy amikor a cégcsoport valamely cégéhez pénz érkezett, akkor ezen összegért a Baumag Szövetkezettől a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet szövetkezeti üzletrészt vásárolt, így a pénz a Baumag Szövetkezet számlájára került. Amennyiben pedig egy cégnek pénzre volt szüksége és volt Baumag Vagyonkezelő szövetkezeti üzletrésze, akkor ezt eladta a Baumag Szövetkezetnek és attól annak ellenértékét megkapta. A Holding feladata volt, hogy megfelelő vagyonnal ellássa a cégcsoport cégeit, ha 200

a szövetkezeti cégcsoport valamelyik cégénél probléma akadt, akkor a központi anyacég állt helyt, ún. tagi kölcsönt adott. A cégek üzletrész adás-vételeken keresztül jutottak likviditáshoz. Lényegében erről szólt a cash-pool rendszer, ami napi gyakorisággal előfordult. Arról nem tudott nyilatkozni, hogy Balázs László I. r., Balázsné Mohai Éva IV. r. és Balázs Péter hány ingatlannal rendelkeznek, amelyek haszonélvezeti joga a Csevicevölgy Kft-jé, de emlékezete szerint értékpapírcsere útján is jutottak a vádlottak ingatlanokhoz, amit a Királybróker Rt.-nél bonyolítottak. Tudomása szerint előfordult, hogy Balázs László elszámolási előleget vett fel valamely cégtől és ez az összeg a magánszámlájára került, majd ezen pénzekből ingatlanokat vásárolt, majd az ingatlanokat haszonbérbe adta, így rendezve az elszámolási előleget. Olyan is előfordult, hogy Balázs László a magánszámlájáról pénzt utalt a Királybróker Rt.-hez

azzal a megbízással, hogy a részére értékpapírt vásároljanak, majd az értékpapírokat cserélte el ingatlanra. Ilyen Balázsné és Balázs Péter esetében is történt. Tárgyalási vallomása szerint ezen átutalásokhoz nem feltétlenül volt szükség az ő beleegyezésére. A Csevicevölgy Kft pénzügyeire és működési helyzetére még mint a Baumag Holding Rt, pénzügyi vezetőjének volt rálátása. Vallomása szerint a Csevicevölgy Kft. folyamatosan befektetőket, pénzügyi partnereket keresett. (Csevicevölgy Kft. -vel kapcsolatos vallomásrészét lsd. tényállás VI/2. pontjának indokolásánál) Nagy István az Agenda Szövetkezet elnöke volt, amely 1998-ban alakult ingatlanbefektetés és forgalmazás céljából. Rajta kívül tagok voltak még benne Simonné Tóth Judit és Patonay Istvánné is. Nyomozati vallomása szerint amíg a szövetkezet elnöke volt, addig csak két ingatlanügylet — amelyekről egyébként Balázs László döntött - történt, és melyhez a Baumag Holding Rt. biztosította a szükséges anyagiakat, ezen kívül a szövetkezet érdemi munkát, gazdasági tevékenységet nem végzett. A tárgyaláson már nem emlékezett, hogy kinek az ötlete volt az Agenda Szövetkezet megalapítása, de többször is kiemelte, hogy őt Balázs László kérte fel, hogy legyen annak elnöke. Salgói Attila 2000 évben került a Bauming Kft-hez és volt annak ügyvezetője 2002. márciusáig. Nyomozati vallomása szerint számára a munkát Borbély Pál határozta meg, Balázs Lászlóval közvetlen kapcsolatban nem állt, de a cég működésével kapcsolatosan azt szűrte le, hogy Borbély Pálnak konkrét irányítói jogköre nem volt, mindent „Balázs László irányított kézi vezérléssel”. Arról nem tudott nyilatkozni, hogy a Bauming Kft mivel foglalkozott, ő ugyanis a cégben érdemi munkát nem végzett, mivel aláírt egy olyan meghatalmazást is, mely szerint ő nem is folytat a kft.-ben semmilyen tevékenységet, azt Balázs Lászlónak engedte át. Fenyves Ákos a Baumag Holding Rt.-nél megbízási jogviszonyban dolgozott, majd a Bautherm Asztalos Kft és a Baumag Kamaraerdei Tüzép Kft ügyvezetője volt 2002. szeptemberétől 2003. decemberéig, mely tisztségekre a Baumag cégcsoport csúcsán álló Balázs László kérte őt meg. Nyomozati vallomásában részletesen beszámolt a cégek tulajdonosi szerkezetéről és arról, hogy mindkét gazdasági társaság működése veszteséges volt. A megismételt tárgyaláson történt kihallgatásakor viszont kiderült, hogy ügyvezetőségét megelőzően könyveléssel foglalkozott, napi szinten a kis leányvállalatok könyvelésének az 201

irányításával foglalkozott. Odakerülése idején került bevezetésre a SAP rendszer, de egyébként egy kialakult, jól működő rendszer volt már. Emlékezete szerint egy ízben jártak a Felügyelő Bizottságnál az ügyvezetővel közösen, amikor az éves beszámoló számai mögé kérdeztek. Könyvvizsgálói jelentést is látott, mivel a könyvvizsgálóval a főkönyvelő tartotta a kapcsolatot. Ekkor Orehóczki József volt mindegyik cégnek a könyvvizsgálőja. 2003. októberig alapvetően a leányvállalatokkal foglalkozott, 5-7 cégnek volt a főkönyvelője, ezekből kb. 2-3 volt talán nyereséges. Szekeres Ibolya Mária a Király Lízing Kft. ügyvezetője volt 1995. évben történt megalakulásától kezdődően. A Kft. alapítói a BÁBSZ, a Baumag Holding, Balázs László, dr. Ábrók László és Makadánné Gál Magdolna voltak. A cég 1995. és 1996. évben veszteséges, majd 1997. évtől nyereséges volt. A cég finanszírozása a BÁBSZ, a Kamaraerdei Tüzép és a Baumag Holing Rt. által történt 1 milliárd Ft értékű tagi

kölcsön keretszerződéssel történt. Nyomozati vallomása szerint időnként átmeneti finanszírozást kaptak a Baumag cégcsoporttól kb. évi 1-2 alkalommal 10-20 millió Ft értékben, amit 1-2 héten belül kamattal mindig vissza is fizettek. A Baumag Szövetkezetről és az üzletrész forgalmazásról annyit tud, amennyi a prospektusokból, meg a nyilvános anyagokból ismert volt, mivel nem volt különösebb kapcsolatuk a szövetkezettel azon kívül, hogy a tulajdonosi körben benne volt és a munkához szükséges tőkét a Baumag érdekeltségi rendszer biztosította. Balázs Lászlónak beleszólása oly módon volt a Királylizing gazdálkodásába, hogy mint a cég tulajdonosa fél évenként, később aztán ennél gyakrabban kapott folyamatos tájékoztatást írásban, illetve taggyüléseken keresztül. Bizonyos nagyságú üzletek felett döntési jogosultsága volt, bár erre nemigen volt példa, mert inkább kisebb összegű termelőeszköz lízinggel foglalkoztak, Balázs László a napi tevékenységbe nem szólt bele. Tárgyalási előadása szerint az 1997. és 2003. közötti időben a működésből származó nyereség a cégnél maradt, növelte a tőkét. A parádi fejiesztések kapcsán kihallgatott tanúk arról, hogy miként kerültek kapcsolatba a Baumag Szövetkezettel, hogy milyen megállapodások születtek és milyen tervek voltak lényegében Balázs László I. r. és Hidvégi Béla III. r. vádlott által egyezően nyilatkoztak az eljárásban. A tanúk a környéken vásárolt ingatlanokról is tudomással bírtak, annak indokát is a vádlottakkal egyezően (fejlesztési célok, ingatlanárak megugrásának elkerülése) jelölték meg. Valamennyi tanú vallomásából kitűnt ugyanakkor, hogy bár nagyszabású tervekről volt szó, egyes elemeit ők maguk is túlzónak tartották. Leszűrhető volt végül az a következtetés is, hogy 1998-tól, a kezdetektől az elképzelések folyamatosan változtak, azok egyre nagyobb léptékűek lettek, ugyanakkor lényegében nem volt kiforrott koncepció; végül az elképzelések a látványtervek szintjét nem haladták meg, konkrét tervek hiányában a szakhatósági eljárások megindulásáig sem jutottak. Fodor András 2001. évben került a Baumag Szövetkezethez, építészi feladatokat látott el a Parád környéki projektben, közvetlen főnöke Hidvégi Béla volt. Tudomása szerint a Baumag Szövetkezet ingatlanfejlesztéssel foglalkozott, továbbá építőanyag gyártással, kereskedelemmel. A szövetkezet gazdasági és anyagi helyzetébe nem volt belelátása, tudomása szerint Balázs Lászlónak volt vezető, irányító és döntéshozó szerepe. Kizárólag a parádi fejlesztésekről bírt információval, így tudott arról, hogy a környéken folyamatos telekvásárlások történtek és a patakmeder áthelyezése valósult meg. A fejlesztés koncepcióját, irányait állították fel, vallomása szerint azonban a szakhatósági szakaszig nem jutottak el, ő 202

maga csak tanulmányrajzokat készített. A megismételt eljárásban elmondta, hogy a parádi fejlesztés előkészítése 2002-2003-ban indult el, abban alapvetően szakmai feladatokat látott el. A Parád környéki fejlesztésben 11 településnek próbálták egyszerre megcsinálni a fejlesztési koncepcióját, és ehhez kerestek alvállalkozókat, szaktervezőket. Balázs Lászlónak volt a legpontosabb rálátása a munkafázisokra, vele volt a legfontosabb kapcsolat a parádi fejlesztés vonatkozásában, de alapvetően ez egy team munka volt, Hidvégi Béla és Balázs László is megbeszélték. Ismeretei szerint a stratégiai földvásárlások 2002-2003 környékére már nagyrészt lezajlottak és utána kezdték el komolyabban kibontani a fejlesztést, amivel gyakorlatilag az volt a probléma, hogy hasonló még Magyarországon nem volt, így gyakorlata sem, ezért nagy feladat lett volna megcsinálni. A felvásárolt területek leginkább külterületi földek voltak, azonban arra nem volt rálátása, hogy azoknak milyen tulajdoni viszonyai voltak, azokat miként kezelték, haszonélvezeti vagy haszonbérleti jogról sem tudott. Vallomása

szerint Parád kivételével a rendezési tervekig sem jutott a koncepció, a környéki települések testületeivel a kapcsolatot nem vették fel. Arra a felvetésre, hogy miért csak három év után merült fel az élményfürdő koncepciója úgy gondolta azért, mert felvásárlásra kerültek a földterületek Parádon és a környékén, és egy sokkal nagyobb koncepciót álmodott meg Balázs László, amelybe az egyszerűbb strandátalakítás nem illeszkedett bele. Elmondása szerint nem volt soha olyan érzése, hogy csak egy látszattevékenységet végeztek volna és ne akarnák azt megvalósítani, és csak a földeket akarták volna felvásárolni. Nagy Oszkár Parád település polgármestere volt. Vallomásaiban részletesen beszámolt arról, hogy miként kerültek kapcsolatba a Baumag cégcsoporttal, hogy a térségi építkezések és épület felújítások (Parádsasvári Kastély) miatt tőkeerős és komoly befektetőnek tűntek. 1998-ban Balázs László a strand lebontását és egy új közfürdő létesítését tervezte meg, majd menet közben kikerült, hogy ez nem lenne nyereséges. Nyomozati vallomásában beszámolt arról, hogy az új elképzelés felvetésekor kezdett Balázs László a fürdő környezetében lévő területek után érdeklődni, a Baumag Holdinghoz tartozó Larix Ebt. és Csevicevölgy Kft. részére 2000ben értékesítettek is bel- és külterületeket, amelyekre az önkormányzat visszavásárlási jogot is kikötött biztosítékként, ha a fürdő nem valósulna meg. Az ingatlanok ellenértéke kifizetésre került. Az együttműködési megállapodás kapcsán elmondta, hogy a rendezési terv elkészítését a Baumag finanszírozta, e mellett látványtervek is készültek, egy nagy horderejű, komoly beruházás képe kezdett kibontakozni, a tanulmány 7-8 milliárdra tette a beruházás költségeit. A koncepció azonban többször is változott, így a strand kapcsán is, ezáltal az együttműködési megállapodásban rögzített ütem is csúszott. Balázs László és Hidvégi Béla is többször jártak náluk egyeztetésen, a testület előtt is beszámoltak a folyamatosan változó elképzelésekről, de a testület véleménye mindig az volt, hogy‚ jó, jó, csak tessenek nekifogni és csinálni”. A strand előkészítésének munkálatai, a tereprendezés 2003. tavaszáig rendben folytak, a strandra elvi építési engedély is kiadásra került. Tudomással bírt arról, hogy a projekthez magánszemélyektől is vásároltak területeket elég nagy mennyiségben, de valóban volt egy olyan megállapodásuk Balázs Lászlóval, hogy ameddig a földfelvásárlások folyamatban vannak addig a fejlesztéseket nem hozzák nyilvánosságra az ingatlanárak megugrásának elkerülése végett. Ezekkel a földvásárlásokkal kapcsolatosan azonban részükről nem merült fel, hogy csak színlelt szerződések lettek volta és Balázs László csak magának és családtagjainak akart volna földet szerezni. Vallomásai szerint nem volt semmi okuk azt feltételezni, hogy Balázs Lászlóék nem korrektek még a csúszások, megtorpanások ellenére sem. A megismételt eljárásban elmondta még, hogy a testület térkép szerinti elképzeléseket 203

látott, ezt követte volna kb. 32 szakhatósági engedélyeztetés. Vallomásából kiderült, hogy Parád télepülésrendezési tervének megtáltoztatására alapot adó tervek a Baumag részéről nem voltak. A tanú elmondása szerint az elképzelések egyes részeivel magának is fenntartásai voltak. Varró Gyula Parád önkormányzatának jegyzője volt. Ő is elmondta, hogy a szerződést követően a régi strand lebontása megtörtént a Baumag részéről, azonban az új építése nem kezdődött el, csak a belterületi területrendezési munkák. Ezzel párhuzamosan kezdődtek meg a környező területek felvásárlásai az élményfürdő megvalósításához. A község új területrendezési terveinek finanszírozását a Baumag Holding Rt. vállalta, a további tervekről Balázs László az önkormányzati üléseken is beszámolt, azonban a településrendezési terv elkészítésére, a szakhatósági egyeztetésekre, lakossági

véleményezésére már nem került sor. Tárgyalási vallomásaiban ő is - Nagy Oszkárral azonosan - részletesen nyilatkozott arról, hogy miért a Baumaggal kötötték meg az együttműködési megállapodást és. hogy a település érdeke elsősorban a strandfürdő fejlesztése volt. A konkrét terv az volt, hogy a Baumag megvásárolja, elbontja és megépíti az úgynevezett kis hideg vizes strandot. Ennek a tervei is elkészültek, a bontási engedélye is kiadásra került, és az építési engedélye is a kis strandnak. Közben azonban felmerült a Baumag részéről, hogy ez néhány százmillió forintba belekerül, de gazdaságosan nem fog működni a hideg vizes fürdő, ezért valami más, nagyobb, látványosabb dologban kell gondolkodni, merthogy önmagában a strand nem nyereséges. Így került képbe az élményfürdő és szállodaberuházásokról, golfályáról, az infrasnktúra kiépítéséről is szó volt. Egy három oldalú megállapodás született, aminek a lényege az volt, hogy az önkormányzat a megrendelő, a Baumag a költségviselő, és a Főber a tervező. Emlékezete szerint szóba került, hogy bizonyos területek a beruházások megvalósítása érdekében majd belterületi minősítést kapnak. Végül a település rendezési terve nem készült el, mert menet közben annyi változtatás volt folyamatosan, majd 2003-ban leállt minden. Vallomása szerint a Baumag pénzügyi hátterét nem vizsgálták, számukra a referenciát az jelentette, hogy a szomszéd településen igen jelentős beruházás valósult meg korábban ás ezen kívül az adásvételi szerződésben visszavásárlási jogot kötöttek ki arra az esetre, hogyha nem valósul meg, és nem olyan formában valósul meg a strandberuházás. Az önkormányzati testület részéről sem volt a tervekkel szemben ellenállás, már csak azért sem, mert közben a parádsasvári kastély látványosan ás gyorsan elkészült. Elmondása szerint nem láttak a koncepció változtatásában időhúzást, a Tarna patak medrének áthelyezési munkái pedig bizakodással töltötték el az önkormányzatot a beruházás megvalósulására. Megismételt eljárásban tett vallomása szerint is az elképzelések megvalósításához tanulmányok, látványtervek készültek, azonban érződött Balázs Lászlón, hogy az nem volt egy kiforrott elképzelés, mivel menet közben folyton változott. Tudomása szerint a a környező önkormányzatok nem keresték meg Parádot azzal, hogy náluk a Baumag által célzott fejlesztések kapcsán engedélyeztetési vagy más konkrét eljárás indult volna. A 2003-as leállásig a Baumag pénzügyi nehézségekre nem hivatkozott. A környéken felvásárolt ingatlanok kapcsán elmondta, hogy azok megvásárlásáról hivatalos tudomása nem volt, a parádi földekre kötött haszonélvezeti és haszonbérleti jogokról azonban tudott. Molnár István tanú Hidvégi Béla III. r. vádlott indítványára került a megismételt eljárásban kihallgatásra. A vádlottak közül Balázs Lászlóval és Hidvégi Bélával találkozott személyesen. Elmondta, hogy 2002. elején telefonon kereste őt meg Hidvégi Béla, hogy partnert keresnek, 204

majd a feladat egy részével a TNB Hungary Kft.-t bízták meg. Hidvégi Béla a Baumag Holding Rt. nevében és képviseletében járt el és Parád környezetével kapcsolatos gazdaságfejlesztési program érdekében. Később hallott a Csevicevölgy Kft-ről is, de az első megbízásuk a Holdinggal jött létre. Hidvégi úr részéről az elképzelés egy rendkívül összefüggő projektrendszerről szólt, aminek megvalósítása több mint 10 év időtávot vett volna igénybe. Tudomása volt a fejlesztést elősegítő ingatlanokról, azok elhelyezkedéséről is, szerinte a térségben a legjobb területek közé tartozó ingatlanokról volt szó, összesen három ilyen ingatlanról tudott. Balázs Lászlóval is többször találkoztak, ő mint projektgazda, fejlesztő vezette a saját programját, az elképzelések finanszírozásának kérdéséig azonban már nem jutottak el a kapcsolat során. Cégük az infrastrukturális programokon nem dolgozott, csak meghatározták, hogy mire van szükség, és odáig eljutottak, hogy ez milliárdos nagyságrendet képvisel. Az alapkoncepciónak később voltak olyan részei, amivel azonban teljességgel nem

értettek egyet, azt megkérdőjelezték. Munkájuk során lényegében csak a felmérés szakaszáig jutottak és vallomásából az is kitűnt, hogy a tervek megvalósíthatósága szakhatósági egyeztetéseket, széles társadalmi támogatottságot, politikai szereplőkkel történő egyeztetéseket is igényelt. A forrásigénnyel kapcsolatosan álláspontja szerint a projekthalmaz turisztikai, tehát nem infrastruktúra és nem a fejlesztő feladatkörébe eső részéhez kapcsolódó beruházásigény minimum 10-30 %-ára szükség van, amíg ez nincs meg, addig kockázatos a dolog. Arra a kérdésre, hogy mennyire volt életképes, működőképes a felvázolt fejlesztési program egzakt választ nem tudott adni. Szenezi Ottó Jenő a Főber Rt. városrendezési irodájának vezetője volt, a Főber Rt. és a Parádi Önkormányzat, valamint a Csevicevölgy Kft. között létrejött szerződések hátteréről tudott nyilatkozni. Nyomozati vallomása szerint 2001. őszén kereste meg a Főber Rt.-t a Parádi Önkormányzat a település szabályozási tervének elkészítése végett, és a költségek viselőjeként a Csevicevölgy Kft.-t jelölte meg, majd 2001. november 14. napján kelt tervezési vállalkozási szerződés jött létre a felek között. Ezt követően egy közvetlen szerződés is létrejött a Csevicevölgy Kft.-vel, de kiderült, hogy a szakhatóságok nem járulnak hozzá a Csevicevölgy Kft. által tervezett építkezésekhez. A szerződéseket a Csevicevölgy Kft. részéről Hidvégi Béla írta alá, a polgármesterrel folytatott tárgyalásokon Balázs László is részt vett. Mivel a Főber Rt. a szerződésben vállalt tanulmánytervet elkészítette a Csevicevölgy Kft a szerződésben szereplő összeget kifizette részükre. Azonban a tervezési szerződést fel kellett mondani, az újabb szerződés már csak az önkormányzattal született meg, de mivel az eredeti szerződés szerint már megkezdődtek a tervezési munkák a Csevicevölgy Kft további 300.000,- Ft-ot fizetett részükre. Ezt követően a Csevicevölgy Kft.-vel már nem tartották a kapcsolatot, a Főber Rt. a rendezési terv elkészítésére az önkormányzattal az újabb szerződést már csak 2004. júliusában kötötte meg, abban azonban nem voltak már figyelemmel a Csevicevölgy Kft megvalósítani kívánt irreális igényeire. Az első bírósági eljárásban elmondta, hogy a Csevicevölgy Kft-t az önkormányzat mutatta be és mint egy jelentős befektető csoport képviselője a költségviselést átvállalta az önkormányzat részéről. A tervezés folyamatában bizonyossá vált, hogy viszonylag nagy léptékű változások irányozódtak elő, és ennek megfelelően a Csevicevölgy Kft. önállóan, az együttműködéstől független önálló szerződést kínált, hogy hét területre készítsék elő azt a tanulmányterv sorozatot, ami megfogalmazza azokat az ambíciókat, amiket ők programszinten közöltek. Ez a terv el is készült, és a szakhatósági egyeztetése is megtörtént, azonban a szakhatóságok a 205

tiltakozásukat fejezték ki. Nagy léptékű beavatkozásokról volt szó, a település belterületének irreális növelése azonban nem volt elképzelhető a szakhatóságok részéről. 2003-ban derült ki, hogy amit a Cseviöevölgy Kft. szeretne az nem megy pénz és társadalmi egyetértés kellett volna ahhoz, amit a Csevicevölgy Kft megálmodott, és a település népessége, az ott működő szakhatóságok, a különböző közművek képviselőinek az egyetértése. Jellemzően a Bükki Nemzeti Park volt a legkarakteresebben a fejlesztés ellen, azt semmilyen módon nem támogatta. A tárgyalásokon a Csevicevölgy Kft részéről Hídvégi Béla és Fodor András vettek részt. A fejlesztések nagy mértékben érintették volna a település környéki külterületeket, köztük erdő művelési ágú területeket és mezőgazdasági művelési területeket is. Elmondása szerint a program annyira magával ragadó, ambiciózus, és olyan társadalmi szolgáltatás csoportot kínált, hogy egy településfejlesztő nem mondhat kapásból nemet ezekre. Egy barlangfürdő gyógy-terápiával, egy fedett sí- és jégstadion, egy tórendszer, ami az őszi-tavaszi időszakban a csónakázás és fürdés,

nyári időszakban a fürdés elemeit, sétány funkciót hordoz, ezek egy teljesen új arculatot biztosítottak volna Parád adottságaihoz. Előre láthatóan a természetvédelmi aggály kockázati tényezőként jelen volt, de nem tűnt teljesen irreálisnak, hogy ez keresztülvihető legyen. A büntetőeljárásban a nyomozás során és a tárgyalási szakban is kirendelésre kerültek elsősorban igazságügyi könyvszakértők, a megismételt eljárásban igazságügyi tőkepiaci szakértő. A könyvszakértők közül dr. Szebellédi István, Szabó Gábor és dr. Jasperné Sztanek Katalin, valamint Bartha Gyula a cégcsoport gazdálkodását is vizsgálták, a konszolidálás módszerének alkalmazásával tettek megállapításokat. Tekintettel a szakértői vélemények igen nagy terjedelmére a bíróság a bizonyítékok megjelenítése körében csak azt emeli ki, hogy az egyes szakértői vélemények mely körben tettek alapvető megállapításokat, a szakvélemények egyes konkrét tartalmi elemeire a mérlegelés körében tér ki. BaIogh Imréné igazságügyi könyvszakértő kirendelésére még a Pest Megyei Rendőr Főkapitányság 19/1998. bü. számon folyamatban volt nyomozás során került sor, szakvéleménye azonban jelen büntetőeljárásban is alapvető jelentőséggel bírt (nyomozati iratok 40-41. kötet). A szakértő a Baumag Szövetkezet 1995-2001. közötti időszakot átfogó gazdálkodásának vizsgálatát végezte el. Ennek keretében számszaki megállapításokat tett, de elemezte az üzletrészképzés gyakorlatát, a tagsági jogviszony létrejöttét, a Baumag Szövetkezet és a Baumag Holding Rt. közötti kapcsolatot, különösen a tőkeemelések tükrében, a számviteli fegyelem betartását. A szakértő mind az első, mind a megismételt eljárásban a szakértői véleményét fenntartotta és azzal azonosan nyilatkozott. A nyomozás során került kirendelésre dr. Szebellédi István igazsáaügyi könyvszakértő, aki véleményének (nyomozati iratok 57. kötet) elkészítéséhez feltérképezte a Baumag cégcsoportban lévő vállalkozások tulajdonosi szerkezetét, az abban beállt változásokat. Feldolgozásra került továbbá a beszámolók alapján minden egyes, a cégcsoportoz tartozó társaság mérlege és eredménykimutatása, a Csevicevölgy Kft bankszámlaforgalma is. Foglalkozott továbbá a hatályos jogszabályokat figyelembe véve az üzletrészképzés és üzletrésztőke képzés gyakorlatával, utóbbit a jogszabályi környezet tükrében időszakokra is lebontva vizsgálta. A rendelkezésére bocsátott iratok és nyilvántartások alapján arra a megállapításra jutott, hogy a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet üzletrészeire kötött szerződésekre az ügyfelek által befizetett összeg 2.308.826.815,- Ft, a Baumag Vagyonkezelő 206

Szövetkezet üzletrészei kötött szerződésekre az ügyfelek által befizetett összeg 29.515.110.000,- Ft összeget, azaz az ügyfelek által üzletrészek tulajdonáért teljesített befizetésként 31.823.936.815,- Ft-ot állapított meg. Megállapította továbbá, hogy a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezetnek más forrásból pénzeszközei nem származtak. A Baumag cégcsoport veszteségét a vizsgált időszakban 2003-ig 4.780.589.000,- Ft-ban állapította meg, míg a társaságok eszközeinek értékét 2003. december 31. napjával 16.120.782.000,- Ft-ra tette. Szabó Gábor és dr. Jasperné Sztanek Katalin szakértők kirendelésére ugyancsak a nyomozás során került sor, de a polgári perben készített kiegészítő szakvéleményük szintén rendelkezésére állt a bíróságnak. Munkájuk során részletesen feltérképezték a Baumag cégcsoport szerkezeti felépítését, az egyes társaságokban betöltött

tulajdonosi viszonyait, összefonódásait, a tőkeemelések gyakorlatát, továbbá részletesen vizsgálták a cégcsoport vagyoni helyzetét is. A legrészletesebb számszaki megállapításokat ezen szakvélemények tartalmazzák, amelyekből kiemelést érdemel, hogy a Baumag cégcsoport nettó vagyonértékét 11.156.000.000,- Ft-ra becsülték, a vállalatcsoport mérleg szerinti eredményét pedig -3.889.119.000.000,- Ft-ban számszerűsítették. Ezen kívül foglalkoztak a cégcsoport feltőkésítésének ún. pénzpörgetéses technkájával és annak hátterével is. Az első bírósági eljárásban került sor Bartha Gyula könyvszakértő kirendelésére, aki a rendelkezésére bocsátott iratok és szakértői véleményekre is tekintettel készítette el szakvéleményét. Vizsgálta a cégcsoporthoz tartozó cégek vagyonát és magának a Baumag Általános Befektetési Szövetkezetnek a vagyonát is. Foglalkozott ő is az üzletrészképzés jogszabályok változásával összefüggő gyakorlatával, a számviteli előírások betartásának vizsgálatával, és mint a többi szakértő is a fizetésképtelenséget előidéző okokkal. A bíróság kirendelése folytán eljáró Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő szakvéleményében a forrásgyűjtések gyakorlatának oldaláról értékelte a források futamidejét, a kamatszinteket, illetve kockázatokat, az eszközőlt befektetések és eszközstruktúra oldaláról a tevékenységet, azok futamidejét és szintén azok kockázatát. Tőkepiaci szakértői oldalról kiemelten kezelte, hogy milyen követelményeknek kell minimálisan megfelelnie azon szerveknek, amelyik idegen forrás igénybevételével finanszírozza tevékenységét, végül az eszköz- és forrásstruktúra illeszkedését, illetve, hogy annak hiánya mennyiben vezethet fizetésképtelenséghez. Általános megállapításként — a korábban eljárt könyvszakértői vélemények alapján — rögzítette, hogy az eljáró szakértők jelentős bizonytalanságot jeleztek a tekintetben, hogy milyen adatok voltak hozzáférhetők, illetve azon adatoknak milyen volt a minősége. Ugyanakkor a megfelelő korrekciókkal nagyságrendben azonos adatokat mutattak be. A „befektetések” pontos értéke, illetve azoknál a tőke, illetve kamat elválasztása a múltra vonatkozóan csak deduktív módon volt lehetséges. Ehhez az vezetett, hogy a Szövetkezeti csoportnál a könyvelés nem tartalmazta azon üzletrész visszavásárlási kötelezettségeket, amelyeket a Szövetkezet a „befektetőkkel” szemben vállalt, illetve a kifizetett, illetve tőkésített hozamokat nem könyvelte ráfordításként. A „befektetések” továbbforgatásakor, illetve kifizetésekor egy sajátos megoldással a Szövetkezet nem számolta el a kifizetett hozamot ráfordításként, hanem ezzel a megoldással azt, mint saját tőke mutatta ki. Azaz nem 207

csak a visszafizetendő tőkeösszeg kimutatása került a saját tőkébe, hanem még a kifizetett hozam is ott szerepelt. (Ez a megoldás az volt, amikor a Szövetkezet visszavásárolta az üzletrészt, amely üzletrész hozammal növelt értéken került kimutatásra, ugyanakkor a Szövetkezet a kifizetést jellemzően egy olyan tőkejuttatással finanszírozta, ami végső soron a két szövetkezet ugyanazon mértékű kereszttulajdonlását eredményezte.) Kihangsúlyozta, hogy a számvitelben és a befektetők tájékoztatása során nagyon fontos, hogy érvényesüljön a „tartalom elsődlegessége a formával szemben” elv. Azaz az egyes ügyleteket nem azok formája, szerződéses megjelenése alapján, hanem azok tartalma alapján kell minősíteni és bemutatni. Amennyiben ez nem valósul meg, akkor nem valósulhat meg a „befektetők” hiteles tájékoztatása sem. A Baumag csoport által

alkalmazott elszámolási mód egyértelműen megtévesztő. A befektetők jellemzően rővidlejáratú befektetéseket eszközöltek. Ezen rövidlejáratú befektetések tartalmuk szerint semmilyen módon nem jelenhetnek meg a saját tőkében, ami per definitionem olyan speciális hosszú lejáratú forrás, amelynek a jövőben előre meghatározott lejárata nincs, a nyújtója által vissza nem követelhető. A visszafizetési kötelezettség egyértelműen mind idejében, mind összegében meghatározható kötelezettség, amelyet ki kell mutatni. Amennyiben ez nem kerül kimutatásra, akkor a mérlegvalódiság és a befektetők tájékoztatása sérül. A kifizetett hozam — attól függetlenül, hogy az ténylegesen kifizetésre kerül-e, illetve csak magasabb tőkekötelezettségre konvertálják — mindenképp ráfordítás. Ez a ráfordítás nem jelent meg a szövetkezet könyveiben, hanem ezzel ellentétben, mint meglévő vagyon, üzletrészben megtestesülő vagyon került kimutatásra. A fentiekben kifejtettek szerint a cégcsoportban a tényleges saját tőke csak a „befektetők” által rendelkezésre bocsátott üzletrésztőke volt, azaz az a kezdeti 70.000.-, illetve a belépő tagok által teljesített — és később vissza nem fizetett — 1.000.- forint, amelyet e címen fizettek be. Ez a tőke a folytatni kívánt gazdasági tevékenységhez képest marginális. A Szövetkezet részére pénzügyi forrást nyújtó személyekről kijelenthető, hogy azok tőkepiaci, közgazdasági értelemben semmiképpen nem befektetők voltak, hanem csak előre meghatározott hozam mellett kölcsönt kívántak nyújtani a szövetkezetnek, azaz hitelezőknek minősülnek. Az ingatlanfejlesztési tevékenységgel kapcsolatosan rögzítette, hogy az hosszútávú befektetés, amely a fejlesztés során folyamatos forrásszükségletet támaszt a befektetővel szemben, azonban ebben az időszakban bevételt nem termel. Azaz a Baumag csoport — amennyiben ezt az üzletágat kívánta folytatni — egyre több forrást kellett, hogy bevonjon. Amennyiben ehhez hozzászámítjuk a befektetések hozammal történő visszaváltását, akkor megállapítható, hogy a gyűjtendő pénzösszeg meghaladja a fejlesztések pénzigényét a visszaváltás hozammal növelt értékével, illetve az addig realizált működési veszteséggel (növelve pl. a véglegesen átadott támogatásokkal). Azaz a fejlesztés eldöntésekor — egy nem pontosan számszerüsített, tervezett — forrásigény keletkezik, amelynek elmaradása veszélyezteti, illetve megakadályozza a projektek befejezését. A konkrét kérdésekre adott válaszok körében vizsgálta, hogy a cégstruktúrában milyen költségeket kellett finanszírozni a befektetők tőkéje, illetve hozamelvárásai mellett. E körben 208

a jelentős irodahálózat fenntartását, a választott cégstruktúra folyamatos átalakítását, a jelentős reklám, a készpénzes ügyletbonyolítás jelentős költségeit és az adományok révén a gazdálkodás köréből kivont vagyont emelte ki, mely tételek konkrét ráfordítások, amelyek végső soron nem eredményeztek tevékenységi bevételt, sőt veszteséget generáltak. A cégcsoport jelentős mennyiségű — külön társaságba vitt — projektet kezdeményezett. A „portfolió” diverzifikálása hozam oldalról a kockázat csökkentését is szolgálhatta, ugyanakkor — mivel a portfolió elemei túlnyomóan veszteségesek voltak — ezen kockázatkezelési eszköz nem működött. Megállapítása szerint — amely dr. Szebellédi, Szabó-dr. Jasperné és Bartha Gyula kőnyvszakértőkkel is e körben egyezett — a cégcsoport veszteséget termelt, tevékenységi szinten nem tudott pozitív hozamot kitermelni, ennek megfelelően a tevékenység eredménye sem tőke, sem hozam szintjén nem nyújtott fedezetet. A reális, megfelelő szintű

nyereségtermelésre a Király Lízing Kft.-ben volt lehetőség. A veszteséges tevékenységek hozam és tőkeelvárását is a nyereséges lízingtevékenységnek kellett volna az adatok szerint fedeznie, ami a nagyszámú szereplővel működő lízingpiacon nyilvánvalóan nem volt lehetséges. A brókercég szintén veszteséget termelt, míg az építőipari tevékenység — és a megállapítható ingatlanpiaci aktivitás is — azonban szintén nem termeltek értékelhető nyereséget. Külön kiemelte e körben a Csevicevölgy Kft. beruházást, amely olyan terjedelmű beruházás lett volna, ami jelentős megvalósíthatósági kockázatot foglalt magába, ugyanakkor a terjedelme, illetve időbeli elhúzódása miatt folyamatosan — megtérülés nélkül — használta fel a forrásokat, sőt jelentős mértékű fix forrást igényelt volna. A számadatok feldolgozásával megállapítható, hogy a befektetők tőkéjét és hozamát a cégcsoport az újabb belépő, illetve a befektetéseiket emelő tagok befizetéseiből fizették vissza. Ahogy az időben ment előre a konstrukció, miután nyereség szinten sem a tőke, sem a hozam nem volt kifizethető egyik évben sem egyre jobban kellett látni annak fenntarthatatlanságát. A nagyívű fejlesztések forrásigénye pedig olyan szinten nőtt — a hozam ígéretének eltolódásával — ami egyértelművé kellett, hogy tegye, hogy egy adott időintervallumban a lejáró befektetések nem fizethetők vissza. Megállapítható, hogy az eszközök és források teljes egyensúlytalanságot mutattak, minden egyes saját eszköznek a lejáratkor 256%-os hozamot kellett volna eredményeznie úgy, hogy lejáratkor egyben magát a termelő eszközt is el kellett volna adni. (Ez az érték Bartha Gyula szakértő adataival 193%, Dr Szebellédi István szakértő vagyonértékre vonatkozó adataival 143%.) A megtérülések elmaradása, a folyamatos rövid fizetési határidők egyértelműen láthatók voltak. Mindenképpen tapasztalni kellett a vezetésnek, hogy a visszafizetések — nyereség termelése nélkül — kizárólag az új befizetésekkel finanszírozhatók, mivel máshonnan nem volt rá pénzforrás. A szakértő az egyes befektetések kockázatát több szinten is vizsgálta, így a megvalósíthatóság, a likviditási, az eredendő tevékenységi, piaci versenyből eredő, a költségkockázat és a lebonyolítási kockázatokat elemezte. A megvalósíthatósági kockázat a Társaságok működése során alapvető volt, kiemelten igaz ez a parádi fejlesztésre. Ez a kockázat a Baumag Szövetkezeti csoport esetében alapvetően az építőiparhoz, illetve ingatlanfejlesztéshez kapcsolódó cégek esetében volt jelentős. A leghangsúlyosabb megvalósíthatósági kockázatként a forrásoldali kockázatot emelte ki, mivel komplex területfejlesztés esetén az egyes fázisok időigénye olyan hosszú, amely alapvetően folyamatos és eltez illeszkedően hosszú lejáratú forrást igényel. Amennyiben ezt a forrást nem lehet biztosítani a teljes fejlesztés során, akkor a megvalósítás meghiúsul, és a 209

fejlesztésre eszközölt részfeladatok értékesíthetetlenek lesznek, azaz kárba vész a kiadás és nem lehet semmilyen kötelezettség fedezete. A likviditási kockázat körében azt a megállapítást tette, hogy a Baumag csoport futamidő- transzformáció címén az alapvetően hosszútávú, hosszú idő alatt megvalósítható tulajdonosi befektetéseket a Szövetkezet által gyűjtött rövid lejáratú 13-6-12 hónapos forrásból finanszírozta. Ez a finanszírozás csak úgy volt fenntartható, hogy a hozamért jelentkező befektetők a hozam összegét megkapták attól függetlenül, hogy az eszközölt befektetésnek volt-e hozama, illetve arra a saját tőke nem nyújtott fedezetet. Azaz tényleges jövedelem termelés nélkül így kamatos kamat követelményt támasztottak. Ez ahhoz vezetett, hogy a lejáratkor azon befektetők kifizetése, akik visszafizetést kértek csak a többi befektető által befizetett pénzösszegből történhetett.

A mőködőképességet azonban fent lehet tartani addig, amíg az újabb befektetők hajlandók — akár úgy, hogy nincsenek is a kockázatok tudatában, mivel pl. a beszámoló kötelezettséget nem tartalmaz – finanszírozni, azonban akkor, ha ez a növekedés megszakad, és a befektetők kérik a szerződésben foglalt kifizetést, akkor mindenképpen likviditási hiány áll be és a Szövetkezet csődbe megy. A szakértő — I. r. vádlotti kérdésre — utalt viszont még arra is, hogy nem tapasztalt a rendelkezésre álló adatok alapján olyan magatartást, amelyből arra következtethetett volna, hogy a szövetkezet vezetése a rossz likviditási szerkezet kockázatait bármilyen módon értékelte, illetve kezelte volna — eltekintve a kamatemelést, illetve a reklámtevékenység fokozását. Kiemelte továbbá, hogy a kamatkockázatot nem a futamidő rövidítésével, hanem változó kamatozással kell elsősorban kezelni, azaz a likviditási kockázatot a finanszírozott eszköz futamidejének megfelelő forrással, a kamatkockázatot változó kamatozással kell kezelni, ugyanakkor a két eszköz nem cserélhetö fel és nem helyettesíti egymást. Az eredendő tevékenységi kockázatok közül a lízingcég, a brókercég kockázatait, az építőanyag-kereskedelem jelentős piaci kockázatát, a fejlesztések esetén a magas szabályozási kockázatot, valamint a megfelelő döntési mechanizmus és kockázatok felmérésének hiányát emelte ki. A piaci versenyből eredő kockázat körében rögzítette, hogy a Baumag cégcsoport tevékenysége mind forrás oldalon, mind eszköz oldalon erős piaci versenyhelyzetben valósult meg. Forrás oldalon a Szövetkezet befektetés gyüjtési gyakorlata olyan hozam/kamat elvárásokat indukált, amely az alap banki gyakorlattól eltérő volt. Ezért a piaci szereplők irányából a kockázat megnőtt. A piaci kockázat abban is megnyilvánul, hogy amennyiben a társaság a piacokon jelentős szerepet akar képviselni, akkor áraival a piactól el kell térnie. A piaci versenyből eredő hatásokkal kapcsolatban a Miller/Modigliani tétel alapján leírható kockázatként jelentkezik, hogy abban az esetben, ha egy tevékenység hozama magas, és emellett piaci ára (a befektetés illetve kiépítés) fajlagosan alacsony, akkor erre a piaci szegmensre sokan lépnek be, ezáltal csökkentik az árakat és a hozamszint is csökken. A magyar lakás- és szálloda építési piacon éppen ez valósult meg a vizsgált időszakban. Megállapította továbbá, hogy a Baumag csoport esetében kiemelt volt a kifizetendő hozamok, mint költség kockázata. Ugyanis — attól függetlenül, hogy milyen módon került a könyvelésben kimutatásra a „befektetők” a szerződésben vállalt hozamokat elvárták a Szövetkezettől — és nem az általa folytatott tevékenységtől -‚ mégpedig nem akkor, amikor a Szövetkezet erre készen állt, hanem akkor, amikor a „befektető” úgy döntött. A lebonyolítási kockázattal kapcsolatosan semmilyen kiépített, a nagymértékű idegen forrásnak megfelelő számviteli rendszert nem lehetett megállapítani. Vezetői információs rendszerről adatokat a 210

szakértő nem talált, illetve olyan több időtávra vonatkozó likviditáskezelési rendszert sem lelt fel, ami a szakmai szabályoknak megfelett volna. Ugyanakkor a kockázatok kellő gondosság estén előre láthatók és modellezhetők voltak, megfelelő szakmai (a témának megfelelő közgazdasági-finanszírozási) előkészítés és szaktudás esetén a kockázatok számba vehetők és megbecsülhetők voltak, megfelelő eljárásokkal a kockázatok bekövetkezőségének eshetősége csökkenthető lett volna. Külön foglalkozott a tőkepiaci szakértő a parádi fejlesztés kockázataival, amelynek kockázatai több oldalról is felmerültek. Egyik oldal a tervezett projekt mérete, amely olyan mértékű forrás bevonását feltételezte volna, amely egyértelműen nem állt rendelkezésre. A másik oldal a fejlesztések időtartama, ami 1998-2003-ig folyt, azonban a fejlesztés — annak ellenére, hogy jelentős ráfordítás történt — alapvetően

csupán a területrendezésig jutott, de a rendezési tervek módosítását nem sikerült elérni. Azaz beláthatatlan volt az az időtáv, amelyre a finanszírozást biztosítani kellett. A koncepciók változtatása, illetve a tervek elkészültének hiánya arra sem adott lehetőséget, hogy a teljes forrásigény egyáltalán meghatározásra kerülhessen. A forrásokat az elvégzett telekvásárlások, illetve az előkészítő tervezői, műszaki munkák folyamatosan lekötötték. Ugyanakkor ezt a tevékenységet rövidlejáratú forrásból finanszírozták. Befektetési szempontból — a külterületű ingatlanok magánszemély általi megvásárlása esetén - itt is kiemelt kockázat vállalása történt, a megvásárolt ingatlanok részben magánszemélyek nevére kerültek, ennek megfelelően kikerültek a szövetkezet vagyonából. A haszonbérleti szerződésnek csak akkor lehetett volna folyamatos hozama, amennyiben a haszonbérbe vevő mezőgazdasági tevékenységet végez. A későbbi belterületbe vonás lehetősége alapvetően függött az illetékes önkormányzattól, azaz igen jelentős kockázatot tartalmazott. Ez a kockázat abban is kiteljesedett, hogy minél több földterületet vásároltak meg a magánszemélyek a cégcsoport pénzeszközeinek felhasználásával, annál nagyobb volt az önkormányzat lehetősége a belterületbe vonás „árának” emelésére, azaz feltételek támasztására. A telekvásárlások önmagukban jelentős hozam lehetőségével nem — pl. az alacsony aranykorona érték miatt sem — rendelkeztek, azaz csak akkor volt esély a jelentős hozamra, amennyiben a fejlesztések megvalósulnak. A likviditási kockázat abban is megnyilvánult, hogy a cégcsoport a magánszemélyek részére történő forrásbiztosítás során — a választott konstrukció miatt — véglegesen lemondott a pénzeszközéről, annak megtérülése és hozamtermelése abszolút bizonytalan volt, mind mértékben, mind időben. Ugyanakkor a szövetkezeti befektetők a szerződéses időpontokban visszakérhették a pénzüket. A földvásárlásra fordított pénz azonban csak akkor lett volna gyorsan realizálható, amennyiben a magánszemélyek értékesítik a földeket és hajlandók a pénzösszeget visszafizetni. Emellett a komplex területfejlesztés mindig magában hordozza annak követelményét, hogy a beruházónak meg kell valósítani olyan fejlesztéseket, amelyek megtérülése nem biztosítható, azok folyamatos finanszírozási követelményt támasztanak. Ilyen a „vizes” központok fenntartása (amely a strand esetén be is igazolódott), illetve a golfpálya kiépítése. Összefoglalóan azt a következtetést vonta le, hogy a parádi fejlesztés kockázati szintje nagyon magas volt, a kockázat fajtákat mind magas szinten hordozta. A Baumag csoport az előkészítési fázisban is már olyan kiadásokat eszközölt, amelynek egyszerű megtérülése is csak a teljes projekt megvalósítása esetén volt elképzelhető. 211

A tőkepiaci szakértő is megállapította, hogy a Baumag csoport saját tőkéje alapvetően a kötelezettségek — tőke és kamatkötelezettségek - tőkévé konvertálásán és ezen befizetések körkörös átutalásán alapult. A tőketartalék a sajátos „tulajdonosi tőkejuttatás” könyvelési megoldásán alapult, azonban nem vezetett tényleges tőketartalék képzéshez, ezzel ellentétben rövidlejáratú forrás volt. Ennél fogva kijelenthető, hogy a Baumag szövetkezeteknek számvitelileg, közgazdaságilag értékelhető tőketartaléka nem volt. A Baumag cégcsoportnak voltak azonban működő befektetései. Összefoglalóan viszont kijelentette, hogy az egyes eszközök tényleges eredményt a tényadatok alapján — a lízingtevékenységen, illetve a marginális eredményt hozó Makober és Baumag Ingatlan, Kamaraerdei Tüzép Holding vállalkozásokon kívül — nem termeltek. E körben

utalt arra, hogy ezek levezetését a Szabó- Dr. Jaspemé szakértők és Bartha szakértő cégekre lebontva, illetve Dr. Szebellédi alapvetően beszámoló szinten elvégezte. Ezen számítások nagyságrendileg nem tartalmazzák a finanszírozás tényleges költségeit. A befektetések — kiemelten a parádi projekt jelentős eszközlekötést eredményeztek az eredménytermelés nélkül. Kihangsúlyozta, hogy 2003. október 9-én a mintegy 39 milliárd forint kötelezettséget 11-16 milliárd forint — részben adminisztratív, illetve forgalomképtelen — nyilvántartási értékű eszköznek kellett volna kitermelnie. Azaz sem a működő eszközei, sem a befektetései nem voltak elégségesek a cégcsoportnak a tőke- és hozamkötelezettségek visszafizetésére. Ez a tény — az eredmény elmaradása a befektetések elhúzódása miatt — egyértelműen megállapítható volt. A fizetésképtelenség felismerhetősége tekintetében utalt arra, hogy nem volt arra vonatkozó adat, amely azt bizonyítaná, hogy a vállalkozásnál bármilyen szakszerű kontroliing rendszer elemeit tartalmazó ellenőrzési, elemzési rendszer működött volna. A fizetésképtelenség lehetősége megfelelő szaktudás és kockázatelemzés esetén viszont felismerhető lett volna. Ugyanakkor a fizetésképtelenség bekövetkeztének lehetőségét a Baumag cégcsoport vezetésének egyértelműen érzékelnie kellett az idő előrehaladtával. Egyrészről pontosan számba tudták venni, hogy nincs pozitív eredménye a befektetéseknek, azaz az egyszerű megtérülés sem biztosított. Másrészről tudomással kellett bírniuk arról, hogy jelentős hozamkifizetés történt és ezen hozamkifizetés csak a friss tőketulajdonosok befizetéséből történhetett úgy, hogy ezen új tőkét — a kifizetés miatt — befektetni már nem lehetett. A fizetésképtelenség bekövetkeztének lehetőségét a szövetkezeti üzletrész (tőke) struktúra elpalástolta a beszámoló szintjén, de az bár ennek pontos időpontja nem határozható meg - már 2003. előtt is megállapítható kellett, hogy legyen. A szakértő véleménye szerint a fizetésképtelenség ténye de facto 2003. szeptember-októbere előtt is bekövetkezett, mivel a cégcsoport eszközeinek értéke meg sem közelítette a kötelezettségeinek az értékét ez csak kicsúcsosodott és végre kimutatásra került 2003. októbere vonatkozásában —‚ azaz a cégcsoport nem volt abban a helyzetben korábban sem, hogy a kötelezettségeiért a jövőben helyt álljon. A konkrét — a csődtörvény szerinti — fizetésképtelenséget el lehetett odázni bizonyos eszközökkel. A Balázs László I. r. vádlott többször említett azon tény, hogy a befizetések fenntartására emelni kellett a hozamot, illetve a reklámok mennyiségét paradox módon csak tovább csökkentették a nyereségtermelő eszközökbe való befektetés összegét (a reklám), ugyanakkor még magasabb nyereségelvárást támasztottak (hozamemelés). Kiemelte még, hogy a szövetkezet esetében — elenyésző saját tőke mellett — szinte kizárólag a 212

befektetők befizetéseinek kockázatára történt az üzleti aktivitás kifejtése, azaz a szövetkezet vezetése külső személyek pénzét vétte kölcsön — teljesen függetlenül a formától —‚ így meg kellett volna felelni az idegen források kezelésével kapcsolatos eljárásokkal. E körben a szakszerűség, tervezés és kontrolling, a kockázatok bemutatása és a transzparencia kérdését emelte ki. A szakértői vélemény szerint a szakszerűséget a Baumag cégcsoport esetében két oldalról kellett volna megkövetelni. Első oldalról a fejlesztések tervezése, kivitelezése, kockázatkezelése, stb. A másik oldal a finanszírozás tervezése, fenntartása, kockázatkezelése, mely utóbbi esetében több alapvető hiányosság merül fel. Szakmai hibaként kiemelte, hogy a fejlesztési és forrás lejárati struktúrát nem illesztették, azaz kizárólag rövidlejáratú forrásokból próbáltak hosszú lejáratú eszközöket fejleszteni. Hangsúlyozta, hogy az idegen forrás felhasználásakor elkerülhetetlen a pontos

tervezés és ezt követően a kontrolling rendszeren keresztüli elemzés, ellenőrzés. A finanszírozási terv ugyanis azt is megmutatja, hogy a felhasznált idegen forrásokat a fejlesztés során hogyan fizeti vissza határidőben és szerződésszerűen a fejlesztő. Felelős tervezés esetén a fejlesztést csak akkor indítja meg a beruházó, ha annak engedélyei, technikai körülményei rendelkezésre állnak, illetve a finanszírozási feltételek is teljes mértékben fennállnak. Az nem felelős magatartás, hogy a fejlesztés futamideje alatt visszafizetendő forrásokat új — változó feltételekkel történő — források felvételével finanszírozza a beruházó. Amennyiben ugyanis ezen új források nem állnak rendelkezésre, a fejlesztés megszakad, azonban a felhasznált forrásokat nem lehet visszafIzetni. A kontrolling pedig többek között ellenőrzi, hogy a tervezett költségkereteket mennyiben tartja be a fejlesztő, a tervezett megtérülés mennyiben valós, a forrásköltségek nem változnak e. A kockázatok bemutatása kapcsán utalt arra, hogy az idegen forrással való gazdálkodás alapja, hogy bemutassák a forrás nyújtójának a vállalt kockázatokat, illetve alapvetően törekednek arra, hogy a kockázatokat minimalizálják. Ezek bemutatásának alapvető dokumentuma pedig a beszámoló. A Baumag szövetkezetek esetében azonban ezen beszámolók nem tükrözték sem a valós tőkeállományt, sem a valós kötelezettségállományt. A tevékenységi kockázat alapvető bemutatása konkrét pénzügyi tervek igénybevételével történhetett volna, ilyenekre utaló adatokkal azonban a szakértő nem találkozott, holott a felelős forrásgyűjtésnek az a lényege, hogy ezen dokumentumok rendelkezésre állnak és ha igényli a befektető, akkor azokat tanulmányozhatja. A transzparencia kapcsán kifejtette, hogy ha egy társaság idegen források felhasználásával végzi tevékenységét, akkor gondoskodnia kell arról, hogy a befektetőknek a befektetésük állásáról, annak fedezetéről, a kockázatok mértékéről és alakulásáról folyamatosan adatot tudjon szolgáltatni. A projektek fényképes bemutatása, a Szövetkezet, illetve a társaságok mérlegébe való betekintés engedélyezése nem helyettesítheti a korrekt befektetői tájékoztatást, megfelelő szakszerűség mellett ez a tájékoztatás ezen cégcsoport esetében minimum egy konszolidált beszámoló, kimutatás elkészítését feltételezte volna, akár saját módszertan alapján is, amit a szerteágazó cégstruktúra is indokolt volna. Az idegen forrás igénybevétele esetén nem a jogszabályi kötelezettség miatt kell elkészíteni a konszolidált kimutatást, hanem a korrekt tájékoztatás érdekében. Külön is kihangsúlyozta, hogy a cégcsoport esetében a kifizetett hozamok alapvetően nem jelentek meg ráfordításként, azaz a tényleges „kamatköltségeket” a befektetők nem ismerhették meg. Ugyanakkor az adatok valódiságával kapcsolatosan kiemelte, hogy az egyes, a befektetőknek bemutatott adatok csak abban az esetben lettek volna valósak, amennyiben a cégcsoport a jelentős nagyságban kibocsátott üzletrészeket, mint eszközöket 213

értékeli, azaz minden év végén, illetve — ha ezt a befektetők érdekében megtette volna — az egyes beszámolási időszakokban az üzletrészeket a valós adatoknak megfelelően leértékeli. Azonban a sajátos tőkképzési gyakorlattal a saját tőke adatok formálisan azt mutathatták, hogy az üzletrészek mögött valós vagyonérték áll. Ugyanakkor nem került bemutatásra, hogy ez a vagyonérték a Baumag cégcsoporton belül körkörösen, egymásban, cégcsoport szintjén saját magában áll fenn. Amennyiben az üzletrészek, mint pénzügyi eszközök értékelésre kerülnek, akkor a veszteségtömeg ténylegesen bemutatásra kerül, de szintén ki kellett volna szűrni a saját üzletrészeket is, amivel végső soron a saját tőke kimutatott értéke is csökkent volna. Balázs László I. r. vádlott kérdésére azt is kijelentette, hogy a szindikátusi szerződés alapján történt üzletrészmozgások és az azt követő üzletrész visszavásárlási struktúra teljes mértékben áttekinthetetlenné tette a Szövetkezet tényleges gazdasági

folyamatait, illetve meggátolta a befektetők valós alapokon nyugvó tájékozódását. A projektekhez fűződően pedig még kiemelte, hogy a Baumag cégcsoportnak nem a projektek befejezéséhez kötött fizetési kötelezettsége volt, hanem szerződésben meghatározott — meghatározhatóan maximum egy éven belül bekövetkező — lejáró fizetési kötelezettsége. Ezzel szemben a turisztikai fejlesztések megtérülése nagyon hosszú, a telített piac miatt gyakran nem is bizonyítható. A szakértői vélemények elfogadása kapcsán a bíróság itt tér ki arra a jogkérdésszakkérdés problémájára, mivel Balázs László I. r. vádlott az eljárás során több ízben — a megismételt eljárásban pedig már a hatályon kívül helyezett ítélet ebben a körben tett megállapításait is felhozva - hivatkozott arra, hogy a beszerzett igazságügyi könyvszakértői vélemények jogkérdésekben is állást foglaltak. A szakértői vélemények alapján valóban megállapítható, hogy a könyvszakértők a szakkérdések mellett egyes jogkérdésekben is megnyilatkoztak, így az üzletrésztőke képzése és a tőketartalék-képzés szabályairól is nem csak a számviteli, hanem a szövetkezeti törvény tükrében is, de a szövetkezeti tagság kérdésében is tettek megállapításokat. Kétségtelen, hogy önmagukban ezen kérdések eldöntése csupán a szövetkezeti törvény alapján valóban jogkérdés lenne, azonban a szövetkezeti törvény e körben számviteli fogalmakat használ, ezért azokat a számviteli törvény tölti ki tartalommal. Jelen ügyben pedig a Baumag szövetkezet és a cégcsoportboz tartozó vállalatok gazdálkodásával kapcsolatos könyvszakértői megállapítások az üzletrésztőke képzésének szabályszerűségének vizsgálata nélkül nem voltak lehetségesek, mely kérdésben egyébként a megismételt tárgyaláson meghallgatott szakértők is egyezően nyilatkoztak. Ahogy arra a BH 2007/218. számon megjelent jogeset is rámutat, a jogszabály külső képét öltő, ám nem emberek közötti viszonyokat szabályozó ún. „technikai normák” valójában nem jogszabályok, azokkal kapcsolatban szakértő kirendelhető. A szövetkezeti törvény kétségtelenül nem technikai norma, azonban az üzletrésztőke képzésére vonatkozó rendelkezései a számviteli törvénnyel történő összevetések nélkül nem értelmezhetők. Ezzel szemben a számviteli törvény tipikusan technikai norma. Jelen ügyben pedig a gazdálkodással kapcsolatos számszaki megállapításokon túl további különleges szakértelmet igénylő kérdés volt annak eldöntése is, hogy milyen számviteli szabályok megsértése és megszegése történt, amely megállapítások a szövetkezeti törvény vonatkozó rendelkezéseinek értelmezésével is szükségszerűen együtt járt, szükségszerűen ezen szakkérdések eldöntése jogkérdésekben való állásfoglalás nélkül nem volt lehetséges. A 214

bíróság e kérdésben tehát egyetértett dr Szebellédi István, Bartha Gyula és Horváth János igazságügyi szakértők álláspontjával, akik arra hivatkoztak, hogy a számviteli szabályok jogkérdések, hiszen azok tartalmát jogi előírások határozzák meg, azonban azok egyben szakjellegűek is, mivel megítélésük, alkalmazásuk szakkérdés is egyben. Így jelen ügyben nem lehetett kikerülni azt, hogy a szakvélemények jogkérdéseket érintsenek, az szükségszerű is volt egyben, tehát ezen az alapon pusztán nem vonható kétségbe ezen szakértői vélemények bizonyítékként történő értékelése. Ugyanígy — mivel az üzletrész jogszabályok szerinti képzésének kérdése a szövetkezeti tagság létrejöttének kérdésében való állásfoglalás nélkül számviteli szempontok szerint nem vizsgálható, a bíróság Balogh lmréné könyvszakértő e körben tett megállapításait ugyancsak elfogadta. Mindezek következtében pedig a bíróság — a korábban eljárt bíróság álláspontjával ellentétben — a szakértőknek az ebben a körben tett megállapításait is bizonyítékként értékelte mind a mellett, hogy maga is állást foglalt a szövetkezeti törvény értelmezése körében.

A bíróság itt kíván foglalkozni dr. Zeffer Éva igazságügyi könyvszakértőnek a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság előtt folyamatban volt büntetőeljárásban adott szakvéleményeivel is, aki azokban azt vezette le, hogy a szövetkezeti törvény nem tartozik a számvitel törvény hatálya alá, tehát a szövetkezeti tőketartalék fogalomnak nincs véglegességi eleme, így bármi tőketartalék, amit a tag nem részjegyként fizet be. Végkövetkeztetése pedig az, hogy a szövetkezeteknél maga a tagi kölcsön is könyvelhető tőketartalékként. A szakértő sajátos gondolatmenete lényegében igazolási módja a Baumag szövetkezetek könyvelési gyakorlatának, amely mellett a szakértő a megismételt eljárásban történt meghallgatása során is kitartott, mivel szerinte a befektetők által bevont vagyon saját tőkeként könyvelhető volt. Ezt a levezetést azonban dr. Szebeliédi István, Bartha Gyula, de még Horváth János könyv- és tőkepiaci szakértők is cáfolták. Dr. Zeffer Évának a közvetlen befizetésen alapuló üzletrészképzés helytállósága melletti állásfoglalása pedig a már fentebb is hivatkozott jogerős bírósági ítéletek és a többi szakértői vélemény tükrében ugyancsak téves, hiszen dr. Zeffer Éva megállapításában a Balázs László I. r. vádlott által igazolni kívánt alternatív üzletrész elképzelése jelenik meg. Dr. Zeffer Éva a szakvéleményben helytelenül úgy foglalt állást, hogy a befektetők a vagyont, mint más formájú vagyoni hozzájárulást véglegesen juttatták, ezért az szerinte a tőketartalék számlán könyveléssel automatizmus révén üzletrésztőkévé válik, bár szerinte nem volt szerencsés, hogy ezt a befizetést üzletrészként nevezték el. Az általa felvázolt automatikus könyvelési koncepciót azonban a Pest Megyei Cégbíróság Cg. 13-02-050875138. számú, a Legfelsőbb Bíróság Cgf.VII.32.629/1998/2. számú, 1999. szeptember 3-án jogerőre emelkedett határozata révén jogellenesnek minősítette. Dr. Zeffer Éva a szakvéleményeiben egy olyan modellt vázolt fel, ahol az üzletrész mindig a tőketartalék számlán van nyilvántartva, még akkor is, ha eladja azt a szövetkezet (tehát az üzletrész tőkeelemként az eladása esetén is nyilvántartható eszközként), legfeljebb a tulajdonos személyében való változást kell átvezetni. A szakértő szerint az üzletrésztőke maga is fikció, annak legfeljebb a tőketartalékként kimutatott vagyontömeg könyvelt egészét lehet tekinteni, melynek az értéke is folyamatosan változik. Ez a részvényszerű koncepció azonban a bíróság szerint nem helytálló, éppen a Balázs László I. r. vádlott által is sokszor hivatkozott változó tőke elve miatt, hiszen a szövetkezetnek nincsen előre maghatározott darabszámú és névértékű értékpapírból álló vagyona, másrészt ezen levezetés szerint a szövetkezeti üzletrész viszont 215

saját tőkeelem lesz, holott másképp a szakértő ennek épp az ellenkezőjét állította. Ahogy már fentebb hivatkozott rá a bíróság dr. Zeffer Éva szakértői véleménye szerint a szövetkezeti tag befektetők a részjegyjegyzésen felül más formájú vagyoni hozzájárulást teljesítettek, ami a tag részéről véglegesen átadott vagyonnak minősült. Azon túl, hogy ezen megállapítása alapjaiban téves, a szakértő sem az első, sem a megismételt eljárásban történt meghallgatása alkalmával nem tudta sem logikus, sem szakmai érvekkel alátámasztott magyarázatát adni, hogy a véglegességet mire alapította. Önmagával is ellentmondásba kerülve ugyanis hol azt hangsúlyozta, hogy ez a fogalom nem használható, mivel a tagok üzletrészt vásároltak, hol azt, hogy mivel ezt nem kellett visszaadni, ezért véglegesen átadott vagyonnak minősült. Az első eljárásban érvelése gyakorlatilag odáig ment el, hogy a befizetések tagi kölcsönök voltak, amit „egy évre véglegesen adtak át” a befektetők (444. sz. tjkv. 32. old.). A bíróság szerint dr. Zeffer Éva szakértő szakvéleményei önmagukkal, más szakértői véleményekkel és a jogszabályokkal is ellentétes megállapításokat tesznek, és vezetnek le ezekből hasonlóan téves következtetéseket, melyeket a szakértő az első

és a megismételt eljárásban történt meghallgatásai során is fenntartott, az ellentmondásokat pedig ő maga is képtelen volt feloldani. Dr. Zeffer Éva igazságügyi könyvszakértő a 2009. szeptember 14-én és 2011. június 1jén történt meghallgatása során egyaránt arra hivatkozott, hogy a Pest Megyei Rendőrfőkapitányság előtti eljárásban saját maga írhatta meg a kirendelő határozatok kérdéseit, s ekként azokat maga is válaszolta meg. A Pest Megyei Rendőrfőkapitányságon 19/1998.bü. számon folyamatban volt eljárás iratainak 1811-1813. oldalán található végzésből megállapítható, hogy dr. Zeffer Éva szakértő részére csupán két általános jellegű kérdés lett feltéve, míg a kiegészítő szakvélemény elkészítéséről szóló hatósági határozat az iratok között nem lelhető fel. A bíróság megítélése szerint ezek a szakértői vélemények ily módon ellentétesek a büntetőeljárási szabályokkal, hiszen a Be. szerint a kirendelő határozat kérdéseit a Be. 100.§ (1) bekezdés a.) pontja alapján a kirendelő hatóság a kirendelésről szóló határozatában kell, hogy megjelölje, ami jelen esetben csak két, konkrétumokat nélkülöző kérdésben merült ki. (Megjegyzi a bíróság, hogy Balogh Imréné szakértő kirendelésére ellenben már több, érdemi kérdés feltételével került sor.) Ennél fogva maguk a szakvélemények törvénysértő határozatok eredményeként jöttek létre, és ezért olyan alaki- tartalmi hibákban szenvednek, hogy bizonyítékként nem lehet őket értékelni. Ezért a bíróság dr. Zeffer Éva igazságügyi könyvszakértő szakvéleményeit ezen eljárási, de a fentebb említett tartalmi okokból is kirekesztette a bizonyítékok köréből. Bizonyítékként értékelte a bíróság Horváth György igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő szakvéleményét (nyomozati iratok 60-61. kötet), amely a Balázsné Mohai Éva IV. r. és a Balázs Péter V. r. vádlottak tulajdonába került Bodony, Mátraballa, Parád, Recsk, Sirok, Szajla települések területén lévő ingatlanok forgalmi értékének megállapításáról készült. A szakértő az első bírósági eljárásban meghallgatásra is került (2009. július 13.), az általa előadottakat a bíróság a megismételt eljárásban felolvasta, illetőleg ismertette. Horváth György többek között elmondta, hogy a szakvélemény elkészítését megelőzően valamennyi ingatlant bejárt, felkeresett, többsége gazos, elhanyagolt állapotú, közepes vagy annál rosszabb minőségű volt. 216

Az érintett önkormányzatoknál az ingatlanok belterületbe vonására, későbbi fejlesztésére kijelölt területté nyilvánításukra vonatkozó tervekkel nem találkozott. Egyes ingatlanok a belterület határához közel helyezkedtek el, és voltak azoktól távolabb, 1,5-2 km-re elhelyezkedő, számára is csak terepjáróval megközelíthető területek is, valamint erdők. Megítélése szerint csupán néhány ingatlant lehetett volna távlati fejlesztési területként figyelembe venni. A beruházás azonban számos hatósági engedélyt igényelt volna, de a belterületbe vonás és a más művelési ágba történő átsorolás is. Olyan releváns adattal, amely azt támasztotta volna alá, hogy a területekre vonatkozóan bármilyen megtérülési számítás létezett volna nem találkozott. A területek elhelyezkedése alapján szakmai szempontok alapján nehezen tudja elképzelni, hogy érdemes lett volna olyan szintű befektetést eszközölni, mint amelyekre a vádlottak utaltak. Jelen ügyben mind a tényállás megállapítása, mind a bűnösség kérdésében kiemelkedő jelentőséggel bírtak a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet telephelyein tartott házkutatások során lefoglalt iratok, könyvelési anyagok, további az eljárásban beszerzett ás csatolt okiratok. Itt is előrebocsátja a bíróság, hogy az ügyben rendkívül nagyszámú okirat állt a bíróság rendelkezésére. A befektetők az

eljárás során maguk is többször rendelkezésre bocsátották a birtokukban lévő okiratokat, így szerződéseket, hirdetményeket, az Agenda-H program kiírásait. A nyomozati iratok között feltalálhatók a cégnyilvántartás adatai, a közgyűlési jegyzőkönyvek és határozatok, a tényállásban részletezett cselekményekhez köthető szerződések, az ingatlanok adásvételével, tulajdoni viszonyaival kapcsolatos iratok is. Valamemiyi bizonyítékként értékelt okirat kimerítő megjelenítése ezáltal lehetetlen és szükségtelen is. Ezért a bíróság leginkább csak azok megjelölésére szorítkozik, csupán egyes okiratok tartalmát rögzíti külön is kiemelve egyes tényállások esetében. Minden további felhasznált okiratra hivatkozást a bíróság a bizonyítékok értékelése és mérlegelése körében tesz meg. A bíróság ítéletének ezen részében a nagy mennyiségű okirat közül csupán kettőt emel ki. Az egyik a Balázs László I. r. vádlott által sokszor hivatkozott ún. Saldo kiadvánnyal kapcsolatos védekezése okán bírt jelentőséggel. A Pest Megyei Rendőrfőkapitányságon 19/1998. bü. számon folyamatban volt nyomozás iratai között (pótnyom. I. kötet 1517. old.) fekszik el ugyanis dr. Nagy Gábor pénzügyminisztériumi főosztályvezető átirata. amely a Balázs László I. r. vádlott által hivatkozott 1993. évben megjelent Saldo kiadvány tekintetében tartalmaz állásfoglalást. Ez rögzíti, hogy a módszertani útmutatóban általában a könyvelés technikáját mutatják be, leképezve a számvitel nyelvére a vonatkozó törvényi előírásokat. Azonban bekerült a módszertani útmutatóba egy olyan elszámolási mód is, amelyet a konkrét törvényi előírás nem támasztott alá, mivel az útmutató 1993. évi készítésekor a szövetkezeti üzletrész lehetséges formáiról szakértői szintű megbeszélések folytak, ezért az 1992. évi I. törvény 54. és 55. §-ainak egyes rendelkezéseit az 1994. évi XLIV. tv. léptette hatályba. Már ez a levél is arról foglal állást, hogy az üzletrésztőke képzése nem felfogás kérdése, ahhoz közgyűlési határozat szükséges, mind az alapítók által tőketartalékként véglegesen átadott pénzösszegek befizetéséről, mind a már befizetett tőketartalékból történő üzletrésztőke képzésről. Ezt pedig a taggal kötött szerződés nem helyettesítheti. A szövetkezeti üzletrészek visszavásárlása, majd újbóli eladása a szövetkezeti törvény előírásaival összeegyeztethetetlen, ez a fajta forgatási módja az üzletrészeknek olyan, mintha értékpapír lenne. 217

Másik, kiemelést érdemlő okirat a Wortmann György felszámoló által a Mátraholding Gazdasági Tanácsadó Zrt. felperesnek a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet fa., AgendaH Vagyonkezelő Szövetkezet, TSH Gazdasági Szolgáltató Rt., Baumag Kamaraerdei Tüzép Kft, Kamerdi Ingatlanhasznosító Kft, BHC Ingatlanfejelsző és Építőipari Fővállalkozó Rt., György Apartman Kft, Aquapolis Apartman Kft, Kálmán Bau Kft, Csevicevölgy Kft, Baumag Holding Rt., Alba Kerámia Rt., Bautherni Szentes Kft, BS-Bau Kft, Katinka Apartman Ingatlarihasznosító Kft, Öreg Tölgyek Kft, St. Hubertus Panzió Kft, és a Larix 2049 Gazdasági és Szolgáltató Erdőbirtokossági Társulat alperesek ellen szerződés megtámadása miatt a Fővárosi Bíróság Gazdasági Kollégiuma 7.G.40.933/2004/147. számú és a Fővárosi Ítélőtábla 2010. április 9. napján kelt 16,Gf.40.311/2008/26. számú ítélete. melyben a bíróság az alpereseket összesen 18.274.369.523,- Ft főkövetelés megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy valamennyi perbe vitt ügylet (köztük a 2000. december 22-én született szindjkátusi szerződés 2003. december 22-i elszámolása is) tekintetében fennállt a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet adós vagyonát csökkentő feltűnő értékkülönbözet, mely által a BSFSZ vagyona a hitelezők rovására csökkent. Ezen túlmenően megállapította azt is, hogy a BSFSZ által kibocsátott szövetkezeti üzletrészek nulla Ft értékkel rendelkeztek, míg az Agenda-H Vagyonkezelő

Szövetkezet (volt Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet) által kibocsátott üzletrészek könyv szerinti értéke a névérték 18,8 %-a volt. Itt foglalkozik viszont a bíróság Balázs László I. r. vádlottnak az eljárásban a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet telephelyein tartott házkutatásokkal szemben tett kifogásaival. A vádlott ugyanis kétségbe vonta a 2005. szeptember 5-én a Kamaraerdei út 11. szám alatt tartott házkutatás (nyom. ir. 51. kötet 205-343. old.) törvényességét és az itt beszerzett bizonyítékok felhasználhatóságát és ezzel kapcsolatos védekezését a megismételt eljárás során is fenntartotta. A nyomozó hatóság által 2005. szeptember 5-én tartott házkutatás összesen huszonegy céget érintett, az itt lefoglalt könyvelési anyagok képezték túlnyomórészt a nyomozás során — és később is - lefolytatott könyvszakértői vizsgálatok tárgyát. Balázs László I. r. vádlott gyanúsítottként a házkutatás elrendelése és végrehajtásának módja ellen jogorvoslattal élt, az utóbbit tekintve azt kifogásolta, hogy a nyomozó hatóság az érintett cégek képviselői részére a házkutatást elrendelő határozatokat nem kézbesítette, továbbá azt is kifogásolta, hogy a nyomozó hatóság a helyszínen a kényszerintézkedést szenvedő cégek képviseletére Patonay Istvánné II. r. vádlottat és Strasszer Sándort rendelte ki, akik ez ellen egyebekben szintén panasszal éltek. Patonay Istváimé II. r. vádlott és Strasszer Sándor panaszát a Fővárosi Főügyészség a 2005. szeptember 12-én kelt KÜO.23624/2003/489. számú, míg a Balázs László I. r. vádlott által a házkutatás elrendelése miatt benyújtott ellenvetését a nyomozóhatóság, majd panaszát a Fővárosi Főügyészség a 2005. október 12-én kelt további KÜO.23624/2003/490. számú határozatával szintén elutasította. Balázs László I. r. vádlott a házkutatás ellen bejelentett panaszt elutasító határozattal szemben felülbírálati inditvánnyal is élt, melyet a Budai Központi Kerületi Bíróság 2005. december 19-én kelt 1.Bny.1441/2005/2. számú határozatával elutasított. Balázs László I. r. vádlott a határozat ellen további fellebbezéssel élt, melyet a Fővárosi Bíróság a 14.Bnf.256/2006/2. számú, 2006. március 9-én kelt határozatával (nyom. ir. 98/B. kötet 367. old.) nem tartott alaposnak, így az elsőfokú határozatot helybenhagyta úgy, hogy eközben a Be. 149. § (5) bekezdésben és a Be. 183. § (1) bekezdésben írt jogok sérelmét állapította meg. 218

A Büntetőeljárási törvény Kommntárja és több fővárosi bírósági határozat értelmében rámutat ugyanakkor a bíróság arra, hogy a Be. 207.§ (2) bekezdés e.) pontja és a Be. 215. § (4) bekezdés b.) pontja alapján a házkutatás törvényességének felülvizsgálatával kapcsolatban a jogorvoslati rendszer nem három, hanem csak kétfokú, vagyis a felülbírálati indítvány kérdésében döntő nyomozási bírói határozattal szemben nincs már további jogorvoslatnak helye, ugyanis a bíróság, illetőleg a nyomozási bíró az egyes nyomozási cselekmények elleni végső jogorvoslati fórumként jár el. Ekként a Balázs László I. r. vádlott által hivatkozott fővárosi bírósági úgymond “harmadfokú határozat’ eljárási jogalap hiányában nem volt figyelembe vehető. Arra is rámutat a bíróság, hogy a Büntetőeljárási törvény a házkutatás elrendeléséről nem ír elő előzetes értesítési kötelezettséget, mivel az a nyomozási cselekmény eredményességét nyilvánvaló módon veszélyeztetné. A Be. 149.§ (4) bekezdése arról rendelkezik, hogy a házkutatást rendszerint az érintett jelenlétében kell végezni, de nem csak az érintett jelenlétében lehet kizárólagosan elvégezni, ezért biztosítja a Be. 149.§ (5) bekezdése azt, hogy a kényszerintézkedést szenvedő távollétében az érdekeik védelmére alkalmas személyt lehessen kirendelni. A házkutatás 21 céget érintett, így nyilvánvaló módon a nyomozási cselekmény eredményességét veszélyeztette volna az, ha az összes cégvezetőt külön-külön is megkísérlik a

helyszínre hívni, majd csak a jelenlétükben folytatják le a nagy terjedelmű iratanyag lefoglalásával járó nyomozási cselekményeket. Ezért jelen bíróság megítélése szerint indokolt volt képviselőként kijelölni a helyszínen Patonay Istvánné II. r. vádlottat, aki a Baumag cégcsoportban vezető tisztségviselőként, illetőleg az Agenda-H Szövetkezet igazgatósági tagjaként szerepelt, valamint Strasszer Sándort, aki az ugyancsak a cégcsoporthoz tartozó Király Lízing Kft. ügyvezetőjeként járt el. A rendőri jelentésekből továbbá az is kitűnik, hogy a házkutatásnál dr. Endrédi Attila is, mint az érintett cégek jogi képviselője szintén megjelent és a házkutatással szembeni panasz előterjesztését is kilátásba helyezte. Rámutat a bíróság arra, hogy a kényszerintézkedés törvényességét biztosítani hivatott Be. 149.§ (5) bekezdése szerinti kijelölés egyoldalú hatósági aktus, érvényessége elfogadást nem igényel. Maga a Büntetőeljárási törvény sem rendelkezik arról, hogy pontosan ki az a személy, aki a legjobban képviseli majd az érintett védelmét, erre elsősorban az ügy körülményeiből lehet következtetni. Amennyiben az ilyen személy egyéb ok, összességében elháríthatatlan akadály miatt nem lehet jelen, vagy nem találnak ilyen személyt, akkor a 183. § (1) bekezdése értelmében az ügyész vagy a nyomozó hatóság hatósági tanút alkalmaz indítványra vagy hivatalból. Az érdekeltet ebben az esetben azonban figyelmeztetni kell, hogy joga van hatósági tanú kirendelését indítványozni. Ezek figyelembe vételével pedig megfelelően került sor Patonay Istvánné II. r. vádlott és Strasszer Sándor kijelölésére, hiszen mindketten a Baumag cégcsoporthoz tartozó cégek vezető tisztségviselői voltak, az arra történt figyelmeztetés után pedig mindketten úgy nyilatkoztak, hogy hatósági tanú alkalmazását nem kérik. Ennek megfelelően Patonay Istvánné II. r. vádlott és Strasszer Sándor, noha a kijelölés ellen panasszal éltek, a házkutatás lefolytatásánál a nyomozóhatósággal együttműködtek, mind a huszonegy cég nevében is panasszal éltek. Patonay lstvánné és Strasszer Sándor hatósági tanú jelenlétére vonatkozó indítvánnyal nem élt, így az igénybe vételük nem volt indokolt. Megjegyzi végül a bíróság, hogy a 2005. szeptember 5-én foganatosított házkutatásra a huszonegy céggel szemben a már 219

2005. május 2. napján elrendelt sikertelen házkutatást követően került sor, amikor is a nyomozó hatóság a házkutatás lefolytatásától az iratok mennyisége és kiválogatásának körülményesség miatt eltekintett, így Balázs László I. r. vádlott számára is nyilvánvaló kellett legyen az, hogy a cégcsoport iratainak minél szélesebb körű lefoglalására sor fog kerülni egy később újból foganatosítandó házkutatás alkalmával. Mindezek alapján a bíróság álláspontja szerint a házkutatás elrendelése és végrehajtásának módja egyaránt törvényes volt, a Fővárosi Bíróság végzésével ellentétben a garanciális jogok sem sérültek, így a lefoglalás során beszerzett okirati bizonyítékok és az azokon alapuló igazságügyi könyvszakértői vélemények bizonyítékként szabadon felhasználhatók voltak.

A BiZONYÍTÉKOK ÉRTÉKELÉSE ÉS MÉRLEGELÉSE

Az egyes konkrét tényállási pontok szerinti bizonyítékok értékelését és mérlegelését megelőzően a bíróság a tényállás általános megállapításai kapcsán nem tekinthet el a Baumag Szövetkezet alapítása és működési ideje szerinti gazdasági és jogi környezet

vizsgálatától, hiszen mindezek maguk is hozzájárultak ahhoz, hogy a Balázs László I. r. vádlott által kitalált és dr. Ábrók Lászó VI. r. vádlott jogi szakértelmével támogatott konstrukció létrejöhessen és mindaddig, amíg a befektetői hajlandóság meg nem fordult és a jogi keretek teljesen le nem szűkültek működhessen. Ennek során olyan kérdéseket is érint a bíróság, amelyek szükségszerűen bár a tényállás részét képezik, azonban azokra büntetőjogi felelősséget már az ügyészség sem alapított, viszont a konkrét, vád tárgyává tett bűncselekmények megvalósulása, és egyáltalán az egész konstrukció átláthatósága szempontjából nem hagyhatók figyelmen kívül. Ugyancsak itt foglalkozik a bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a szövetkezeti forma megválasztásának indokaival, a tagság létrejötte és a szövetkezeti üzletrész, illetőleg az üzletrésztőke képzésének számviteli kérdéseivel is, mivel az ezekben történő állásfoglalás a vád tárgyává tett konkrét bűncselekmények megállapításának is előfeltételeit képezik. Elöljáróban a bíróság kitér arra, hogy az 1990-es évek eleje-közepén a kiépülő piacgazdaság, az ún. eredeti tőkefelhalmozás időszakában a Baumag szövetkezetek alapítása és működtetése nem az egyetlen kísérlet volt (pl. Oninvest-Hunimpex ügy, Globex ügy, később 2000-es éves elején: Lánchíd-2000., DunaProfit, K-P-H-M Szövetkezet, Pilis-Invest) arra, hogy idegen kölcsöntőkéből, saját vagyoni háttér és saját tőke nélkül tagtoborzás és annak növelése révén eszközöljenek befektetéseket, avagy vállalatcsoport épüljön ki, mely kísérletek azonban többnyire meg is buktak. Jelen ügy súlyát azonban az adja, hogy a Baumag Szövetkezet több évig működött látszólag sikeresen, ezért a bukás arányait tekintve messze a legszélesebb kört érintve súlyos társadalmi következményekkel is járt. Jelen ügyben ugyanis Balázs László I. r. vádlott 1995. és 2003. között, mint a Baumag Szövetkezet elnöke közel 160.000.000.000,- Ft összegű vagyon sorsa felett rendelkezhetett, s akinek ebbéli tevékenysége során a Baumag szövetkezetek közel 13.000 emberrel szemben a 2003. év végi állapotok szerint megközelítőleg 40.000.000.000,- Ft tartozást halmoztak fel. Emberek ezrei bízták rá a Baumag Szövetkezetre sokszor egész életük munkájaként megtakarított vagyonukat úgy, hogy nem voltak tisztában azzal, hogy megtakarításukat mire és milyen kockázatok mellett adták. A 220

„Baumag ügy” kulcsfigurája Balázs László I. r. vádlott, társainak közreműködése az ő elképzeléseinek az érvényre jutását segítették elő. Az eljárás során egyértelműen cáfolható volt az a vádlotti védekezés, mely szerint a szövetkezet csak adóelőnyök megszerzésére jött volna létre, ennél Balázs László I. r. vádlott elképzelései már az első pillanattól kezdve sokkal nagyra törőbbek voltak, mivel elsődlegesen az idegen kölcsöntőke megszerzése volt a fő célkitűzés, amihez csak járulékosan társultak kezdetben az adóelőnyök az adott jogi környezetben. A nagyra törő tervek mögött azonban nem állt megfelelő szakismeret, tervezés és kockázatfelmérés. Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő szakvéleménye bizonyítja azt, hogy ennek a cégcsoportnak a forrásgyüjtése és tőkebefektetési tevékenysége teljesen esetleges volt, azok mögött egzakt, számadatokra lebontható tervezés vagy tervszerűség nem állt. Balázs László I. r. vádlott koncepciójának lényege mindösszesen az volt, hogy mindig több tőke folyjon be, mint amit ki kell fizetni. 2003. október elejére azonban elérkezett az a pillanat, amikor már nem folyt be többletpénz a rendszerbe és egy sajátos versenyfutás végeredményeképpen a halmozódó adósságok az egész rendszert maguk alá temették. Dr. Szebellédi István igazságügyi könyvszakértő is rámutatott szakvéleményében, hogy itt nem számítottak az adósságok, kötelezettségek, olyannyira nem, hogy azokat könyvelési technikákkal

eltüntették még a mérlegekből is. Balázs László I. r. vádlott módszerei a kisebb léptékű Tüzép esetépen korábban még működhettek, azonban a Baumag cégcsoport szintjén ezek elbuktak, azt pedig a vádlott sosem mérlegelte komolyan, hogy más forrásokat is bevonjon a cégcsoport finanszírozásába. Maga Balázs László I. r. vádlott is 2012. január 11-én arra hivatkozott, hogy a vállalatcsoport működésének a kezdetén ötletszerűen döntötték el, hogy milyen tőkebefektetési ágazatokat építsenek fel, ami rávilágít arra, hogy a cégszerkezet felépítése mögött előre tervezett tudatosság nem állt fenn. Ezáltal már az alapítási körülmények is akkora kockázatot rejtettek magukban, hogy a legelejétől fogva nagy kockázatú, de egyben nagy hozamkilátásokkal kecsegtető befektetésekre lett volna szükség, mint arra dr. Szebellédi István is hivatkozott. Ezeket a kockázatokat a vállalatcsoport az 1996-1998. közötti időszakban még elbírhatta volna, azonban 2000-ben már késő volt a működés súlypontját az építőiparra és az ingatlanbefektetésekre alapozni. Az akkorra kialakult cégcsoport szintű veszteséges működés ugyanis már elháríthatatlanul a fizetésképtelenség irányába sodorta a vállalatcsoport egészét. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként a bíróság megítélése szerint Balázs László I. r. vádlott nem hivatkozhat eredményesen arra sem, hogy nem látta mi lesz a folyamat vége, hogy számára is a meglepetés erejével hatott a 2003. október 9. napján beállt fizetésképtelenség. A vádlott ugyanis már az alapítás körülményei, a tőkehiány kockázatai, és az alapításra épülő nagyszabású tervek miatt is köteles lett volna a forrásbevonást és a működést megfelelő szaktudás, szakismeretek felhasználásával előre megtervezni és ennek eredményeként a tőkebefektetési módszerek hatékonyságát előreszámolni és a portfóliószerkezetet erre ráépíteni, amelyek a kockázatkezelés megfelelő formái lehettek volna. Ezzel szemben a forrásbevonás és a tőkebefektetés módja azon az egyszerű logikán alapult, hogy egy adott pillanatra mindig több beáramló likvid tőke legyen, mint kötelezettség. Amíg ez a képlet működött, továbbá a dr. Ábrók László VI. r. vádlott személyében megjelent jogi szakmai háttérrel ez a fajta — ahogy a vád képviselője fogalmazott - „előremenekülés” ezáltal csak kitolta, időben elhúzta a végkifejletet. Balázs László I. r. vádlott - a gondolkodásmódjához ugyanis megfelelő partnerre talált dr. Ábrók László VI. r. vádlottban, 221

aki — főként a megismételt eljárásban tett vallomásaiban - maga sem vitatta azt, hogy jelentős szerepe volt a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet megalapításában és ennek során — de a későbbiekben is - Balázs László I.r. vádlott elképzeléseinek a jogi formába öntésében. A cégcsoportnak ugyanis egy folyamatosan változó jogi környezetben kellett működnie, egyre szűkülő mozgástérrel. A szövetkezet sikereket lényegében addig tudott felmutatni, amíg a jogi környezet ehhez mozgásteret engedett és a működés kezdeti fellendülése a tőkehiány ellenére is emelkedő pályaívet szabott. Abban, hogy a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet ezt meg tudta oldani nem elhanyagolható szerepe volt tehát dr. Ábrók László VI. r. vádlottnak, aki önálló büntetőjogi értékelés alá nem vonható módon elösegitette azt, hogy a szövetkezeti működés ilyen sokáig fenn tudjon maradni, s az alkalmazkodni tudott a változó körülményekhez. Az 1990-es évek eleje-közepét nem csak a gazdasági viszonyok, de a jogrend átalakulása is jellemezte, mely utóbbit — ahogy arra dr. Szebellédi István igazságügyi könyvszakértő is a 2009. május 11 -én tartott tárgyaláson történt meghallgatása során rámutatott - a nem teljesen koherens jogalkotás jellemezte, melynek eredményeként a jogszabályok számos kiskaput, joghézagot rejtettek. Ezért is ezt az időszakot azon

gondolkodásmód jellemezhette, amely a tőkefelhalmozási szándékot a jogszabályok közötti kiskapuknak a kihasználására építette. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 1995-ben maga is — lényegében Balázs László I. r. vádlott által sem vitatottan - erre alapozva jött létre, amely csak egy volt a már korábban is jelzett és megbukott kísérletek közül. Ami azonban a többitől megkülönböztette és hosszabb ideig éltette az az volt, hogy a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet alkalmazkodott legjobban a jogszabályi környezet változásaihoz. Nagyívű célkitűzései megvalósításában azonban a szövetkezeti vezetés a joghézagok kihasználására épülő szemléletét nem tudta elhagyni, miközben azonban eltelt nyolc év, s ez alatt a piacgazdaság rendje is átalakult, megszilárdult, így a szövetkezet mozgástere fokozatosan leszűkült, majd megszűnt. Balázs László I. r. vádlott a szövetkezet bukásának egyik okaként maga is a jogszabályok változását jelölte meg, illetve, hogy ők „ott csellengtek a jogszabályok útvesztőjében”. Ezzel szemben dr Szebellédi István igazságügyi könyvszakértő az eljárás során egyértelműen utalt arra, hogy a vádlottak nem a jogszabályok áldozatai. Éppen ellenkezőleg, a jogalkotásban rejlő koncepcionális-kodifikációs hibákat, pontatlanságokat tudatosan használták ki. Balázs László vádlott a tőkefelhalmozási kísérletét a szövetkezet jogintézményére építette, amiben az időtájt nem volt egyedül, mivel ezt a szövetkezetekre vonatkozó szabályozás korábbiaktól eltérő koncepciója is segítette. A jogalkotó maga is e jogintézménynek az 1992. évi I. törvényben megjelenő szabályozási modelljét a gazdasági társaságokhoz kívánta közelíteni. Ezért a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvényben rögzítésre kerültek az új szövetkezeti modell szabályozásának alapjai, míg a szövetkezetek átalakulásának szabályait a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény rendezte. Utóbbi jogszabály lényeges eleme a vagyonnevesítés volt. A törvény 3. § (1) bekezdése szerint a szövetkezetek részjegytőkével és termőfölddel csökkentett vagyonát az 5.§ alapján üzletrészben kellett felosztani. A törvény 6-8.§-ban írt szabályai részletesen kifejtették, hogy a vagyonnevesítés során ki részesülhet a felosztott vagyonból való részesedést megtestesítő üzletrészben, melybe a szövetkezetek tagjai, illetőleg tagnak már nem minősülő, de tagságukat egyoldalú nyilatkozattal helyreállító személyek, továbbá volt tagok örökösei, szövetkezeti alkalmazottak és tagnak nem minősülő segítő 222

családtagok is beletartozhattak. A szövetkezeti üzletrész jogintézménye azonban egyidejűleg az 1992. évi I. törvény 55.§ (1) belezdése alapján az újraszabályozott szövetkezeti modellbe is bekerült, amit a törvény indokolása a jogtörténeti hagyományokkal és az európai jogfejlődés irányával indokolt, azonban ez az üzletrész a szövetkezet tartós és eredményes működéséből származó vagyon terhére volt képezhető közgyűlési döntéssel, tehát a szövetkezeti üzletrész jogintézménye az 1992. évi I. törvény hatályba lépésével kétféle forrás eredményeként létezhetett. A jogalkotó az 1992. évi II. törvényben a korábban fel nem osztható vagyonból a tagnak nem minősülő ún. külső üzletrész-tulajdonosok vagyonnevesítés során végrehajtott vagyonfelosztásból való részesedését a társadalmi igazságosság elvének érvényesülése végett, méltányossági okokból irányozta elő. Ezzel egyidejűleg azonban a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény indokolása jogpolitikai célként már deklarálta azt, hogy elő kell segíteni azt, hogy a szövetkezeti üzletrész tulajdonosi köre és tagsága egybeessen, ezt a célt segítette elő a tulajdonjog átruházása esetén a szövetkezet és a tag részére kikötött elővásárlási jog, azonban ezt a jogpolitikai célt a jogalkotó más jogág szabályai révén is elő kívánta segíteni. Így a magánszemélyek

jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 38/A. § (1) bekezdés k.) pontja szerint az 1995. január 1. és 1995. december 31. közötti időszakra nézve az üzletrész megvásárlására fordított összeg 30%-ának a személyi jövedelemadóból történő levonását biztosította a szövetkezet tagja részére, amennyiben a saját szövetkezete üzletrészét megvásárolta és azt az adóévben részben vagy egészben nem idegenítette el. Balogh Imréné igazságügyi könyvszakértő a szakvéleményében (nyom. ir. 41. kötet 51-52. old.) rámutat arra, hogy ezen adójogszabály maga is azt kívánta elősegíteni, hogy a szövetkezeti tagok a tagnak nem minősülő külső üzletrész-tulajdonosoktól adókedvezmény érvényesítésével az üzletrész tulajdonukat felvásárolják. A törvényhozó azonban csak a törvény 1995. május 15. napjától hatályba lépő módosításával tette egyértelművé azt, hogy az adókedvezmény csak az 1992. évi II. törvény alapján végrehajtott vagyonnevesítés során felosztott üzletrészek adásvételére vonatkozik. Azt Balázs László I. r. vádlott is elismerte a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon 19/1998 bü. számon folyamatban volt büntetőeljárásban 1998. szeptember 18-án történt gyanúsítotti kihallgatásakor, hogy a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet megalakításának ihletője az 1991. évi XC. törvény 38/A.§ (1) bekezdésének k.) pontjában írt rendelkezés volt, ezt az első és a megismételt eljárásban tett vallomásaiban sem vitatta, de dr. Ábrók László VI. r. vádlott sem tagadta, továbbá erre utalt még Makadánné Gál Magdolna is a 2011. március 23. napján tett vallomásában. Ugyanakkor mind Balázs László I. r., mind dr. Ábrók László VI. r. vádlott hangsúlyozta, hogy a szövetkezet alapításának a célja az adóelőnyök kihasználása volt, azon túlmenően további más cél még nem merült fel. A vádlottak védekezése a megismételt eljárásban így hangsúlyosan vitatta azt, hogy az adóelőnyök érvényesítésén túlmenően az alapításnál egyéb más cél is felmerült volna. Balázs László I. r. vádlott 2011. március 16-án, valamint dr. Ábrók László VI. r. vádlott 2011. március 21-én tett vallomásával szemben azonban a 2/1995 (III.20.) számú közgyűlési határozat szövege egyértelmű utalást tesz arra, hogy a célok már kezdettől fogva nagyszabásúak voltak, vagyis az adóelőnyök kihasználása a szövetkezet alapítása során nem öncél volt, hanem csak eszköz volt arra, hogy a vállalatcsoport felépítéséhez tőkét gyűjtsenek. 223

Megjegyzi a bíróság, hogy dr. Ábrók László VI. r. vádlott a 2007. január 22-én tett vallomásában még maga is azt mondta. hogy „a legközvetlenebb cél a forrásgyűjtés volt, kihasználva a kedvező jogszabályokat.” De Makadánné Gál Magdolna VIII. r. vádlott a megismételt eljárásban tett vallomásában is ezt érzékeltette akkor, amikor elmondta, hogy „Az volt a cél, hogy akkor volt egy lehetőség az adó-visszatérítésre, illetve a Kamaraerdei Tüzépnek voltak kötvényei, ami aztán a szövetkezet alapításával gyakorlatilag tért nyert... konkrétumot, hogy mi volt akkor a koncepció már nem tudok, ha jói emlékszem az volt, hogy gyakorlatilag fejlesszük a társaságokat, azok tevékenységét”. De cáfolja még ezen védekezést a Balázs László I. r. vádlott által 2004. június 2-án a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete előtt folyamatban lévő államigazgatási eljárásban történt meghallgatása (nyom. ir. 37. kötet 9. old.) során tett nyilatkozata is, melyben a 2/1995 (III.20.) számú közgyűlési határozattal egyezően hivatkozott arra, hogy a cél vállalatcsoport felépítése volt, melyhez idegen tőkét használtak fel. Egyebekben ugyanígy nyilatkozott az ezen jegyzőkönyvhöz írt, 2004. június 6- án kelt beadványában is (nyom. ir. 37. kötet 19. old.). A vádlott a 2004. január 27. napján tanúként történt meghallgatása (nyom. ir. 91. kötet 137. old.) során, valamint ügyben a nyomozó hatóságnál 2004. június 15-én előterjesztett beadványában (nyom.

ir. 92. kötet 137., 153. old.) szintén úgy nyilatkozott, hogy a szövetkezet stratégiai tervei 10-15 évre szóltak. Balázs László vádlott tehát a szövetkezet alapításával kapcsolatos kérdéseket jól átgondolta, ahogy arról dr. Ábrók László VI. r. vádlott is úgy nyilatkozott, hogy az alapítással összefüggésben a jogszabályokat és a szakirodalmat részletesen áttanulmányozták. Balázs László I. r. vádlott a 2007. január 15-i tárgyaláson még azt is kifejtette, hogy az akkor még működő Globex Szövetkezet üzletrészképzési konstrukcióját is megvizsgálta. Ezen vallomások szerint is, de Simonné Tóth Judit VII. r., Makadármé Gál Madolna VIII. r. és IX. r. Somorjai Bertalan vádlottak vallomásaiból is kitűnik, hogy a szövetkezet alapításának ötlete tehát Balázs László vádlottól származott, abban a belső szervezeti szabályok megalkotásával azonban dr. Ábrók László VI. r. vádlott — maga által is elismerten - működött közre. De ezen túlmenően is megállapítható dr. Ábrók László VI. r. vádlott segítsége, hiszen nem csak az adóelőnyök kihasználásával járó konstrukció kidolgozásában, véleményezésében, hanem Balázs László I. r. vádlott megismételt eljárásban tett nyilatkozata szerint az üzletrészek adásvételére irányuló szerződéstípus formába öntésében is közreműködött azután, hogy azt dr. Ábrók László vádlottal közösen kitalálták. Mindezekből pedig megállapítható, hogy Balázs László I. r. és dr. Ábrók László VI. r. vádlottak tisztában voltak a szövetkezeti üzletrész megalkotásával és annak az adásvételéhez kötődő adóelőnyök mögötti jogpolitikai háttérrel is. Már csak azért is, mivel dr. Ábrók László VI. r. vádlottnak jogászként nem okozhatott különösebb nehézséget a jogszabályok és azok indokolásának értelmezése, amit jelez azon megismételt eljárásban tett nyilatkozata is, hogy „az adókedvezmény döntötte el, hogy milyen vállalkozási formában fogjuk ezt csinálni, hiszen... nem is emlékszem, hogy a szövetkezeten kívül másra jó lett volna”. Ugyancsak ezt erősíti meg egyébként Balázs László I. r. vádlottnak a 2011. március 16-án, míg dr. Ábrók László VI. r. vádlottnak az előző eljárásban 2009. szeptember 14-i megnyilatkozásában (444. sz. tjkv. 4 1-42. old.) tett egyértelmű hivatkozás is. Ezzel kapcsolatban Balázs László I. r. vádlott a 40-I. számú jegyzőkönyv 10. oldalán által rögzítetten 2011. március 16-án azt a nyilatkozatot tette, hogy az adó-visszatérítés szabályát olyannak tekintette, mintha azt az előző rendszerben találták ki volna maguknak a kommunisták, hiszen itt arról van szó, hogy az 224

üzletrészek felvásárlásához adókedvezményt kapnak. Ezen vádlotti nyilatkozatok pedig nyilvánvalóvá teszik, hogy Balázs László I. r. és dr. Ábrók László VI. r. vádlottak számára tudott volt, hogy az adó-visszatérítés szabályának 1995. május 15. napjáig hatályos szövege utólagos pontosítás nélkül is az 1992. évi II. törvényben írt vagyonnevesítés során keletkezett üzletrészre vonatkozott, s nem pedig az 1992. évi I. törvényen alapuló szövetkezeti üzletrészre. Tehát Balázs László I. r. és dr. Ábrók László VI. r. vádlottak vallomásaiból is megállapíthatóan a szövetkezeti alapítás gondolata elsődlegesen az üzletrész megvásárlásához kötve adókedvezményt biztosító jogszabályi rendelkezéseken nyugodott, másrészt ahogy arra I. r. vádlott is hivatkozott ötletét a „számviteli háttérjogszabályok és különösen a Számviteli útmutató határozták meg”, azaz a Nagy Gábor minisztériumi főosztályvezető által jegyzett, a Saldó Kiadó gondozásában 1993ban megjelent „Könyvvezetés a kettős könyvvitel rendszerében” című számviteli kézikönyv. Ugyanakkor a maga által és dr. Ábrók László VI. r. vádlott által is mindent átgondoló Balázs László I. r. vádlott számára is nyilvánvaló kellett legyen, hogy egy

megalakuló szövetkezet még nem rendelkezhet olyan, tartós és eredményes működést feltételező forrásokkal, melyekből legálisan üzletrészt lehetne képezni. Egyébként a vádlott maga is utalt arra, hogy tisztában volt azzal is, hogy a szövetkezeti üzletrész jogintézményéhez kapcsolt jogalkotói megfontolásokból a szövetkezeti üzletrész tömeges forgalmazása nem következik avégett, hogy azon keresztül a vevők a személyi jövedelemadó- fizetési kötelezettségüket csökkentsék. Ily módon a Balázs László I. r. vádlott által sem cáfolt módon a szövetkezeti üzletrészek folyamatos és tömeges adásvételén keresztül történő tőkegyűjtés céljából szövetkezet alapítására a Saldó-könyv, mint gyakorlati útmutató is vezette, amely leírást tartalmazott arra, hogy a szövetkezeti üzletrész képzésének forrásaként az ebből a célból teljesített közvetlen befizetés is felmerülhet. A Saldo kiadvány közvetlen befizetésen alapuló üzletrészképzés gondolatának az alapja azonban egy utóbb meg nem valósult jogszabály módosításra történő hivatkozás volt (lsd. dr. Nagy Gábor pénzügyminisztériumi osztályvezető átirata), amelyet Balázs László maga is felismert, ennek ellenére Balázs László I. r. vádlott a számviteli kézikönyvet mégis jogforrási erővel (amit „Bibliaként vettek”) ruházta fel, mivel az alapításhoz fűződő érdekei ezt kívánták meg. A megismételt eljárás során a vádlott 2011. március 16-án tett vallomásában lényegében arra hivatkozott az üzletrészek adásvételére alapozva 1995. március 22. és 1995. május 15. között alkalmazott konstrukcióval kapcsolatban, hogy azt a kézikönyv ajánlotta, míg a jogszabály nem tiltotta (40. sz. tjkv. 25. old.). Az I. r. vádlottnak ezen hivatkozása pedig jól mutatja, hogy az alapítás ötletének másik pillére jogforrásként nem tekinthető szakkönyvi alapokon nyugodott. Az iratok alapján is egyértelműen rögzíthető, hogy a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 1995. március 1-jén 70.000,- forint részjegytőkével alakult meg, a hét alapító tag Balázs László I. r., Patonay Istvánné II. r., ‚ dr Ábrók László VI. r., Simonné Tóth Judit VII. r., Makadánné ‚Gál Magdolna VIII. r., Somorjai Bertalan IX. r. vádlottakat, valamint dr. Horogh Anna (dr, Ábrók László VI. r. vádlott felesége) voltak, akik egyaránt 10-10.000,- forint vagyoni hozzájárulást teljesítettek. A megismételt eljárásban Balázs László I. r. vádlott ezt annyiban vitatta, hogy a szövetkezet 0 Ft vagyonnal alakult meg, ami azonban csak annyiban igaz, hogy a megalakulás időpontjában az alapító tag vádlottak az alapításhoz kapcsolódóan a vagyoni hozzájárulás rájuk eső részét még valóban nem teljesítették, amire egyébként az 225

1992. évi I. tv. 52.§ (3) bekezdése legkésőbb a belépéstől számított egy évig lehetőséget ad. Ténylegesen viszont a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet Balogh Imréné igazságügyi könyvszakértő szakvéleményének a nyomozási iratok 41. kötetének 185. oldalán szereplő levezetése szerint egyenesen 116.797.813,- Ft összegű negatív tőkével alakult meg. Ezen megállapítás egybecseng Bartha Gyula igazságügyi kőnyvszakértő szakvéleményével, aki kimondta azt, hogy a Baumag szövetkezetek 1995. és 2003. között mindvégig negatív saját tőkével működtek. Ezzel összhangban áll Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő levezetése is, mely szerint a Baumag szövetkezetek saját tőkéje mindösszesen a 70.000,- Ft összegű alapítói vagyonból és a befektetők által teljesített 1.000,- Ft összegű részjegyjegyzésből tevődik össze, ami együttesen sem éri el az alapítást követően rögtön átvállalt kötvénytartozásokat. A Balogh Imréné igazságügyi könyvszakértő által hivatkozott alapításkori negatív tőke abból adódott, hogy Balázs László I. r. vádlott a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet alapításához adminisztratív úton úgy teremtett (a megismételt eljárásban Balázs László által is elismerten technikailag hibás döntés alapján) tagságot, hogy

ehhez a Kamaraerdei Tüzép Kft. által kibocsátott kötvényeken alapuló tartozásokat forgatott át tagi hitellé. A Kamaraerdei Tüzép Kft. által 1994. december 19-én 18 hónapos futamidőre évi 30%-os, illetőleg félévente további 3%-os kamatprémium ígérete mellett kibocsátott Clubkötyényből származó jövedelem 1995. január 1-től a jövedelemadó alapját képezte. Ezzel egyidejűleg azonban az 1991. évi XI. törvény 1995. január 1 -től az árfolyamnyereségre 0 %-os adókulcsot vetett ki, Így ezen adójogszabályok kedvezőbbek voltak a kötvénytulajdonosok számára is, amennyiben a követelésüket színlelt szövetkezeti tagsági jogviszonyból származó követelés alapjára helyezték, vagyis a követelésük tagi kölcsönné való átfórgatása nem állt az érdekeikkei ellentétben. A Kamaraerdei Tüzéptől vásárolt klubkötvények átforgatása különösebb gondot azért sem jelentett, mert a kötvény tulajdonosa nem károsult, hiszen kamatát realizálták a tagsági kölcsön átforgatása során, míg a Kamaraerdei Tüzép Kft. ezáltal elkerülte azt a kényszerhelyzetet, hogy a lejáratkor esetlegesen kötvényeiket beváltó tulajdonosokat a tőkehiányából adódóan esetlegesen nem tudja kielégíteni. A kötvénytulajdonosokkal kötött - mivel a 346 db szerződésben hibásak is voltak, a dr. Szebellédi István és Bartha Gyula szakértők által megállapítottakat elfogadva - 275 db szerződésen alapuló kamattal növelten 116.797.813,- Ft összegű kötvénytartozást 1995. március 2-án aláírt megállapodásokkal forgatták át tagi kölcsönné, így a kötvénytulajdonosok az iratok szerint 1995. március 2-án váltak taggá. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezettel szembeni követelésüket tehát úgy változtatták át a megállapodással tagi kölcsőnné, hogy a követelés alapját képező kötvényvásárlás időpontjában a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet még csak létre sem jött, tehát értelemszerűen a követelés létrejöttekor a kötvénytulajdonosok szövetkezeti tagok maguk sem lehettek. Balogh Imréné igazságügyi könyvszakértő szakvéleményéből megállapíthatóan — bár ez nem képezi a vád tárgyát - a Bauniag Általános Befektetési Szövetkezet a kötvénytartozások átforgatására vonatkozó megállapodásokon túlmenően 1995. március 2. napjára dátumozta vissza a részjegy-jegyzések pénzügyi teljesítését igazoló bizonylatokat, de a szakvélemény utal arra is, hogy a kötvénytartozások átforgatására vonatkozó bizonylatok maguk sem voltak valós tartalmúak, mivel azokkal ellentétben a kötvénytartozások megvásárlása tényleges 226

pénzmozgással nem járt, hiszen a könyv szerint fennálló tartozásokat két számla között egyszerűen csak átkönyvelték. Az üzletrészek forgalmazását a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet ezt követően 1995. március 22. és május 15. között, majd 1996. január 1-től végezte, míg tagi kölcsönt 1995. március 3. és december 29. között forgalmazott. Ezek a konstrukciók szintén az adójogszabályokhoz igazodtak, a tagi kölcsönön alapuló konstrukcióval 1996. január 1. napjától azért hagytak fel, mivel a tagi kölcsönből származó jövedelem után 0 %-os kamat egyértelműen már csak az 1992. évi II. törvény alapján vagyonnevesítéssel, vagy kiválással létrejött szövetkezet részére nyújtott tagi kölcsön kamatához kapcsolódott. Balázs László I. r. vádlott a 2007. január 18-án tartott határnapon tett vallomásában sem vitatta általában sem, hogy a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet tevékenységét az adójogszabályok változásához igazították, hasonló nyilatkozatot tett 2007. január 22-én dr. Ábrók László VI. r. vádlott is.

A már eddig kifejtettekből is látható, hogy a szövetkezet jogintézménye a vádlottak számára elsődlegesen az üzletrészek adásvételéhez kötött adóelőnyökre alapozott konstrukció miatt volt érdekes, amely azonban csak az első eszköz volt rövid távon a tőkegyűjtéshez, erre azonban a tőkebevonást fel lehetett építeni. Az 1991. évi XC. törvény 1995. május 15-i hatállyal történt módosítása azonban az üzletrészek adásvételére alapozott első konstrukció végét jelentette. Ekkor figyelt fel ugyanis a jogalkotó először a Baumag és ahhoz hasonló típusú szövetkezetek működésére, hiszen a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosítását végrehajtó 1995. évi XXXV. törvény indokolása egyértelmű utalást tett arra, hogy a szövetkezeti üzletrész megvásárlásához fűződő adókedvezményt piaci szereplők adóelkerülési célokra használják fel. Az indokolás úgy fogalmaz, hogy a szövetkezeti szerveződés keretében megjelenő, szövetkezeti alapelvekkel ellentétes tevékenységi formák egyedüli célja csupán a közterhek elkerülése, ami a szövetkezetek megítélését és érdekeit sérti, így a jogalkotó ezért kívánta a jogszabály szövegét akként pontosítani, hogy abból egyértelmű legyen: az üzletrész vásárláshoz fűződő adókedvezmény kizárólag az 1992. évi II. törvény alapján az átalakuláskor és vagyonnevesítéskor juttatott üzletrészekre vonatkozik. A jogalkotás továbbá pontosította azt is, hogy tagi kölcsön nyújtása kapcsán adókedvezmény érvényesítéséről szintén csak akkor lehet szó, ha a tagság az 1992. évi II. törvényen alapul, így ezen törvénymódosítások vezettek az 1996. évtől a kizárólag üzletrész forgalmazáson alapuló konstrukcióhoz, mely a döntő csapást 2001 -től szenvedte az új szövetkezetekről szóló törvény révén. A szövetkezeti forma az alapításhoz fűzött stratégiai célok érvényesítésére Balázs László I. r. vádlott számára azonban hosszabb távon is ideális volt. Az 1992. évi I. törvény szabályozása ugyanis annyira hézagos és megengedő jellegű volt, hogy az a jogintézményt távlati jelleggel is alkalmassá tette a 2/1995.(IIl.17.) számú igazgatósági és a 2/1995.(III.20.) számú közgyűlési határozatokban megfogalmazott célkitűzések érvényesítésére, így arra, hogy a szövetkezet működését a tagok folyamatosan növekvő befektetéseire és azok gazdasági ügyletekre történő bevonására, valamint hosszú távon saját forrásokra alapozott módon működő vállalatcsoport felépítésére alapozzák. Ez a határozat vált a szövetkezet filozófiájának alapjává, így a tőkebevonás és befektetés eszközeként a taglétszám dinamikus növelését jelölték meg a szövetkezeti igazgatóság 1995. március 31-én kelt határozatában is, 227

mely Balázs László I. r vádlott mellett Makadánné Gál Magdolna VIII. r. és Somorjai Bertalan IX. r. vádlott egyetértésével született. Az 1992.évi I. törvény előírásai a szövetkezetet illetően olyannyira megengedőek voltak, hogy az lehetőséget biztosított a tagtoborzáson alapuló forrásbevonás céljára, a szövetkezet jogintézményének álarca mögé bújva a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységekről szóló 1991. évi LXIX. törvény előírásainak kijátszására is, hatósági engedély nélkül folytatott betétgyűjtés folytatására. A bizonyítási eljárás eredményeként megállapítható volt, hogy a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet az 1992. évi I. törvény 3. §-ában megfogalmazott szövetkezetszerű működést annak ellenére, hogy a cégnyilvántartásba szövetkezetként jegyezték be, nem végzett. Sajátos módon ugyanis a cégcsoport irányában a hozzá kapcsolódó vállalkozásokat gazdasági társaságként működtette, míg a „tag” befektetők irányában banki tevékenységet, betétgyűjtést folytatott és vált a tőkegyűjtés eszközévé.

A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 1995. március 1-én történt megalakításakor az 1991. évi XC. törvény 38/A. § (1) bekezdés k.) pontjában írt adóelőny kihasználására Balázs László vádlott számára egyrészt szövetkezetre másrészt eladható üzletrészre volt szüksége. Ahogy azt már kifejtette a bíróság a szövetkezetet Balázs László I. r. vádlott irányításával 1995. március 1-én alapították meg, majd ahhoz a vádlott a Kamaraerdei Tűzép Kft Clubkötvényeinek tagi kölcsönné átforgatásával adminisztratív úton kapcsolt tagságot, melynek eredményeként a Szövetkezet a működését valójában negatív tőkével kezdte meg. Ennek vállalása azonban tudatosan történt, hiszen az adóelőnyök kihasználásán túl a távlati célok eléréséhez további feltételként sajáttőke-elemből képzett üzletrészek forgalmazására is szükség volt, amihez viszont fedezet nyilvánvalóan nem állt rendelkezésre. Ezen a ponton jut azonban szerephez a Saldó-könyv által hivatkozott közvetlen befizetésen alapuló képzés gyakorlata, hiszen 1995. március 22-től a Szövetkezet sajáttőkefedezet hiányában képzett üzletrészeket adott el, ezen üzletrészek fedezetét ezáltal a befektetők befizetése teremtette meg. Utóbbira egyébként maga Balázs László I. r. vádlott is utalt a 2011. március 23-án tett (40. sz. tjkv. 112. old.) nyilatkozatában. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet által 1995. március 22. és 1995. május 15. között bonyolított konstrukciót Balogh Imréné, Bartha Gyula és dr. Szebellédi István igazságügyi könyvszakértők is részletesen elemezték. Ezen szakvélemények nyomán tényként rögzíthető, hogy maga az egész konstrukció színlelt jogalapon nyugodott. A befektető valóban vásárolt papíron szövetkezeti üzletrészt a Baumag Általános Befektetési Szövetkezettől, azonban arra a Baumag Holding Rt. javára vételi jogot kötöttek ki, ami nyilvánvalóan az adóévben történt el nem idegenítettség adótényállási elemének a fennforgása szempontjából volt érdekes. A konstrukció könyv szerint akként ment végbe, hogy a befizetett vételár kb. 85%-át a Baumag Holding Rt. az ügyfél részére nyomban visszafizette, melynek nyomán 15%-ot kitevő összeg maradt meg a szövetkezeti cégcsoportnál. Balogh Imréné könyvszakértő levezetése szerint valójában az ügyfél eleve a vételár kb. 15%- át fizette be nettó jelleggel, így ezen összeg az adóelőnyön alapuló konstrukció révén a Baumag Általános Befektetési Szövetkezetnél maradt meg begyűjtött tőkeként. Az ügylet az 228

ügyfél számára ugyanakkor azzal az előnnyel járt, hogy az 1991. évi XC. törvény 38/A.§ (1) bekezdés k.) pontjára alapozva a személyi jövedelemadójából nagyobb összeget vonhatott le, mint amennyi befizetésként a Baumag Általános Befektetési Szövetkezetnél maradt. Ilyen körülmények között pedig a befektetők részéről nyilvánvaló, hogy a tagsági viszony, a szövetkezetbe belépés kizárólag az állami adóbevételből való nyereség érdekében és nem a „szövetkezés szabadsága és a demokratikus önsegély” elve miatt történt. Megállapítható tehát, hogy a konstrukció lebonyolításánál az adásvételi jogcím színlelt volt, de erre az ügyletre volt szükség papíron az adóelőny kihasználásához. Mindezek által a taggá váláson túl - nem csak az adásvétel volt színlelt, hanem az annak tárgyát képező üzletrész is, mely sajáttőke-elemből való képzettségre alapozottan valós jogalappal maga sem rendelkezett. Balogh Imréné igazságügyi könyvszakértő szakvéleménye (nyom. ir. 41. kötet 229. old.) szerint a konstrukcióból 1995. március 22. és 1995. május 15. között befolyt 307.365.000,- Ft-ot könyv szerint a 4112-es tőketartalék számlára vezették át, majd abból könyvelésileg folyamatos üzletrésztőkeképzést mutattak ki. Az adásvétel tehát maga teremtette meg a tárgyát a közvetlen

befizetésen alapuló képzés révén, hiszen a frissen alakult szövetkezet üzletrésztőkeképzés forrásaként tőke- vagy eredménytartalékkal még nem rendelkezhetett, így ezt a forrás nélküli képzést, az üzletrész létét és eladását csak a Saldókönyvvel lehetett igazolni. A Balázs László és dr. Ábrók László vádlottak által közösen kidolgozott konstrukció lebonyolításánál az adóelőny kihasználása az adójogi tényállás alapján feltételezte az adásvételi jogcímet, ezen jogcím határozta meg Balázs László I. r. vádlott vallomása szerint a befizetett összeg kontírozását. Ez azonban valójában a fordított képzésből következett, abból, hogy az üzletrész fedezete maga a befizetés volt és nem az 1992. évi I. törvény 55.§ (1) bekezdésében írt valamely sajáttőke-elemnek minősülő forrás. A forráshiányos képzés során az eladott üzletrész meglétét ezért éppen az utólagos lekönyveléssel támasztották alá. Ennek a közvetlen befizetésen alapuló képzésnek a következményei később azonban jelentősek lettek, hiszen a befizetés tőketartalék számlára való könyvelésére és a könyvelési automatizmus révén történt üzletrészképzésre alapozott kontírozás meghatározta a főkönyvi könyvelést, azon keresztül a főkönyv és a szövetkezeti beszámolók tartalmát, s végső soron magát a szövetkezet vagyoni helyzetéről nyújtott képet is. Az ideiglenes forrásként, kölcsönjelleggel történt befizetések saját-tőkévé könyvelésének a gyökerei a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 1996. január 1. utáni gyakorlatára vonatkozóan is itt rejlenek. A forráshiányos képzés és eladás könyvelése bizonyos mértékben kényszerpályát jelentett, amikor a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 1996. január 1-től ismételten adójogi okokból a tevékenységét immár kizárólagosan az üzletrészforgalmazásra alapozta. Balázs László I. r. és dr. Ábrók László VI. r. vádlottak ezzel kapcsolatban gondatlanságra vagy tévedésre azonban nem hivatkozhatnak, hiszen az ideiglenes forrásként, kölcsönjelleggel teljesített befizetések saját-tőkévé könyvelésének a következményei előreláthatóak és kiszámíthatóak voltak. Mindezen következmények felvállalását azonban a vádlottak részéről koncepcionális- stratégiai okok is indokolták, hiszen a kötelezettségek saját-tőkévé könyvelése eszköz volt arra, hogy a már kezdetektől folyamatos tőkehiányban szenvedő Baumag szövetkezetek vagyoni helyzetét a valósnál kedvezőbben mutassák be. Az üzletrészképzés és forgalmazás jelentőségét a szövetkezetek életében nem lehet eléggé 229

hangsúlyozni, hiszen 1995-2000 között a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet működése erre épült rá, majd ez a fajta gyakorlat eredménye határozta meg a 2001. és 2003. között a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet és a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet működését is. Ez az üzletrész-forgalmazás nem csak annak mértéke, hanem az ezzel érintett befektetők száma miatt is messze a legnagyobb léptékű és hosszú időn át tartó volt, ezért nem véletlen, hogy már a kezdetektől több ízben is a hatóságok érdeklődésének a kereszttüzébe került. Nyilvánvalóan ennek tudható be az is, hogy a Baumag szövetkezetek által folytatott üzletrész-képzési és forgalmazási gyakorlat legalitásának alátámasztására és igazolására Balázs László I. r. vádlott dr. Ábrók László VI. r. vádlott közreműködésével sajátos jogértelmezést állítottak fel, így születhetett meg az ún. alternatív üzletrész fogalma is. Ennek a sajátos, ám érdek vezérelt jogértelmezésnek három pillére volt, így az 1992. évi I. törvény 55. § (1) bekezdésben írt jogszabályhely önkényes megengedő értelmezése, az 54.§ (1) bekezdésének ehhez igazított, és ennek alátámasztására szolgáló önkényes értelmezése, valamint a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvényben a tőketartalékkal

kapcsolatban a 26.§ (4) bekezdés b.) pontjában írt szabály szintén önkényes értelmezése a 26. § (4) bekezdés e.) pontjában írt szabállyal összefbggésben. Ezekre ugyanis a Baumag szövetkezetek működését alapjaiban meghatározó könyvviteli gyakorlatot alapoztak, mely maga is jogsértő volt, hiszen annak eredményeként olyan mérlegadatok álltak elő, melyek a Baumag szövetkezetekkel kapcsolatos képet egyáltalán nem a valóságnak megfelelően tükrözték. A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 54.§ (1) bekezdése a tag más vagyoni hozzájárulásai címszó alatt arról szólt, hogy „az önkormányzati szabályzat, továbbá a közgyűlés határozatainak a keretei között a szövetkezet tagja a részjegyzésén felül más formájú vagyoni hozzájárulást is leljesíthet, és a szövetkezetnek kamat ellenében kölcsönt nyújthat”. Az 55.§ (1) bekezdése szerint a szövetkezet az eredménytartalékból és a tőketartalékból a közgyűlés döntése szerint üzletrésztőkét képezhetett, melyből tagjainak az alapszabály rendelkezéseinek megfelelően üzletrészt juttathatott, illetve üzletrésztőkét növelhetett, melyek összege az üzletrész tulajdonosok között az üzletrészek arányában kerülhetett felosztásra azzal, hogy az üzletrésztőke növelés esetén az alapszabály rendelkezései szerint az üzletrésszel nem rendelkező tag részére is juttatható volt üzletrész. A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 26. § (4) bekezdés b.) pontja szerint tőketartalékként kell kimutatni az alapítók által tőketartalékként véglegesen átadott összeget. A 26. § (4) bekezdés e.) pontja szerint tőketartalékként kell kimutatni a szövetkezeti tagok által jegyzett részjegyek értékét. Balázs László I. r. vádlott az üzletrésztőke-képzéssel kapcsolatos sajátos jogértelmezését több ízben is kifejtette a hatóságok előtt folyamatban volt eljárásokban, így 1995. június 6-án a Pest Megyei Cégbíróság előtti meghallgatása során, 1997. november 10-én a Pest Megyei Cégbírósághoz benyújtott beadványában, 1999. szeptember 3-án az APEH Pest Megyei Igazgatóságánál benyújtott beadványában, valamint 1998. augusztus 10-én, és 1999. január 8- án a Pest Megyei Rendőrfőkapitányságon benyújtott beadványában. Balázs László ezekben a beadványokban arra hivatkozott, hogy az 54.§ (1) bekezdése a szövetkezetek fantáziájára számító keretszabály, amely alapján, ahogyan a vádlott az 1999. január 8-án kelt beadványában fogalmaz, „az egyéb vagyoni hozzájárulásnak végtelen sok formája lehet”, vagyis szabadon megállapítható. Balázs László értelmezése szerint az 54. § (1) bekezdése 230

alapján vagyoni hozzájárulás a kölcsön nyújtása és a tárgyi eszközzel, apportként nyújtott hozzájárulás melyért Balázs László szerint részjegy jár, azonban a törvény szövegében lévő „más formájú’ kitételre hivatkozva vetette fel azt, hogy a vagyoni hozzájárulás szövetkezeti üzletrész formájában is megjelenhet, vagyis itt jelenítette meg Balázs László vádlott az absztrakt üzletrész gondolatát. Ez azonban nyilvánvalóan nem lehetett így, hiszen a jogalkotó akkor nem szabályozta volna külön a szövetkezeti üzletrészt. Balázs László a nyomozás során 1998. augusztus 10-én előterjesztett beadványában sem vitatta, hogy a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet gyakorlatában arról van szó, hogy az üzletrész a tag közvetlen befizetése révén keletkezik. A bíróság megítélése szerint azonban ez az 1992. évi I. törvény 55.§ (1) bekezdéséből nem vezethető le, hiszen ott (azon túl, hogy a tag más vagyoni hozzájárulásától megkülönböztetve szabályozza azt a törvény) a jogalkotó az üzletrészképzés forrásaként a tőketartalékot és az eredménytartalékot jelöli meg, így a közvetlen befizetésen alapuló képzés csak az 55. § (1) bekezdés szövegének az átértelmezése

lehet. Ebből fakad tehát az 55. § (1) bekezdésének a diszpozitív értelmezése, amely Balázs László szerint azt jelenti, hogy a szövetkezeti közgyűlés saját belátása szerint dönt arról, hogy miből képez üzletrésztőkét, így képezhet tőketartalékból, ha úgy dönt eredménytartalékból, de akár másból is, így például a közvetlen tagi befizetésekből. Balázs László gondolatmenetével ellentétben azonban az 55. § (1) bekezdése nem diszpozitív, hanem kógens szabály, ami a szöveg nyelvtani értelmezéséből is nyilvánvaló módon megállapítható. Ily módon a Balázs László által megalkotott absztrakt üzletrész a jogszabályokból nem levezethető, úgy szintén az erre ráépült absztrakt üzletrész képzése és forgalmazása sem. Ezekhez képest az 1991. évi XVIII. törvény 26. § (4) bekezdés b.) pontjában írt szabály alternatív értelmezése kisegítő jellegű volt, dr. Ábrók László VI. r. vádlott a 26. § (4) bekezdés e.) pontjában a szövetkezet kifejezett nevesítésére hivatkozva vezette le azt, hogy a 26. § (4) bekezdés b.) pontjában írt szabály a szövetkezetekre nem vonatkozik. E gondolatmenetből viszont az adódna, hogy a szövetkezetnél nincsen, nem létezhet véglegesen juttatott vagyon. Dr. Zeffer Éva igazságügyi könyvszakértő ezt a levezetést odáig vitte, hogy a tőketartalékot a szövetkezetnél gyűjtőfogalomnak tekintette, és bármilyen befizetés ebbe a kategóriába sorolható, melynek nyomán maga a szövetkezeti törvény sem tartozik a számviteli törvény hatálya alá, tehát a tőketartaléknak sincsen a számviteli szabályokon nyugvó törvényes ismérve. Ezen levezetés azonban téves, hiszen maga az 1992. évi I. törvény 68. §-a mondta ki azt, hogy a szövetkezetek könyvvezetési és beszámolási kötelezettsége a számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozik. A vádlotti jogértelmezés — de dr. Zeffer Éváé is — tévesen annak az alátámasztására irányult, hogy véglegesség hiányában a hozammal történő visszafizetési kötelezettség mellett a befektetőktől átvett vagyon is kimutatható a szövetkezeteknél tőketartalékként. Ez az értelmezés tehát burkoltan arra utal, hogy az ideiglenes forrásként kölcsönbe vett vagyon is könyvelhető tőketartalékként, tehát azt az 54. § (1) bekezdés alkalmazásában egyéb vagyoni hozzájárulásnak is lehet tekinteni. A szövetkezeti üzletrész forrása azonban az 1992. évi I. törvény 55. § (1) bekezdése alapján csak az eredmény- és a tőketartalék lehetett. Az eredménytartalék az adózott eredménynek a szövetkezetnél megmaradó része, a saját tőke jegyzett tőkén felüli elemeként, míg a tőketartalék az alapításkor vagy a tőkeemeléskor a szövetkezet számára véglegesen átadott vagyon. A tőketartaléknál a hangsúly a véglegességen van, hiszen a tőketartalék számviteli törvényben (1991. évi XVIII. és a 2000. évi C. törvényben is) meghatározott fogalma többször 231

módosult, de ezeknek a törvényi meghatározásoknak a közös eleme mindig az volt, hogy a tőketartalék végIegesen rendelkezésre bocsátott vagyon, vagyis szintén saját tőke elem. Az üzletrésztőke forrása tehát a tőke- és az eredménytartalék, mint a jegyzett tőkén felüli saját tőke eleme lehet, ahogyan arra Balogh Imréné igazságügyi könyvszakértő is rámutatott, a tőketartalék és az eredménytartalék megléte a szövetkezet tartós és eredményes működését feltételezi, a szövetkezeti üzletrész így a tartós és eredményes működésből való részesedést testesíti meg. Az üzletrésztőke forrása a tartós és eredményes működés nyomán keletkezett saját tőke, ezért az üzletrész állandó vagyoni fedezettel rendelkezik, ennek terhére képezhető, tehát nyilvánvaló módon előbb jön létre, mint ahogy eladják. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 1995. március 1-jén jött létre, megalakulása után rövid idővel tőke- és eredménytartaléka nem lehetett, így ebből az üzletrész eladás forrásaként üzletrésztőkét sem képezhetett, s

üzletrészt magát sem forgalmazhatott volna. Az 1992. évi I. törvény 54. § és 55. §- ban írt szabályok Balázs László I. r. és dr. Ábrók László VI. r. vádlottak általi önkényes értelmezése öncélú viszont azért nem volt, mert ezzel a jogértelmezéssel lehetett a már hivatkozott módon a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet eljárását igazolni, vagyis az alternatív üzletrész-képzést, amely a még létre nem jött, de már eladott absztrakt üzletrész könyvelésére és számviteli kimutatására épült. Itt tér ki a bíróság arra, hogy a Balázs László által értelmezett alternatív üzletrészképzés, amely a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet 2000. december 31-ig folytatott gyakorlata volt, sosem állta ki a próbát. Ezt a fajta üzletrészképzést ugyanis jogerős bírósági határozatok is törvénysértőnek minősítették, igy a Pest Megyei Bíróság 2001. március 19-én kelt 3.K.26052/2000/20. számú ítélete, melyet rendkívüli jogorvoslati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság 2003. június 12-én kelt Kfv.I.35.557/2001/7. számú határozatával is helyben hagyott, valamint a Pest Megyei Cégbíróság Cg.l3-02-050875/38. számú, 1998. június 2-án kelt végzése, melyet a Legfelsőbb Bíróság 1999. szeptember 3-án kelt Cgf.VII.32.629/1998/2. számú végzésével (lsd. nyom. ir. 25. kötet 181260. old.) a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet képviseletében eljáró dr. Ábrók László VI. r. vádlott fellebbezése folytán indult másodfokú eljárásban szintén helybenhagyott. De itt hivatkozik a bíróság BH 2000/500. számon megjelent jogesetre is. A kialakult bírósági gyakorlat egységes abban, hogy a Baumag Szövetkezet által folytatott alternatív üzletrészképzésnek nincsen törvényes alapja, így Balázs László a különböző hatósági eljárásokban maga is csak - az 1999. szeptember 3-án jogerős határozat folytán 1999-ig hivatkozott az alternatív üzletrész-képzésre, mint szövetkezeti gyakorlatra. Az ügyben kirendelt szakértők közül dr. Szebellédi István, Balogh Imréné, Bartha Gyula, Szabó Gábor és Jasperné Sztanek Katalin igazságügyi könyvszakértők, továbbá Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő is azon az egybehangzó véleményen voltak, hogy tőke- és eredniénytartalék hiányában a Baumag szövetkezetek az üzletrésztőke törvényes képzésére sosem bírtak forrással. Így Balázs László I. r. vádlott ezzel ellentétes nyilatkozataival szemben a Baumag szövetkezetek mindig is az alternatív üzletrészképzést folytatták 2000. december 31-ig, ami a közvetlen befizetésen alapuló képzést jelentette, és ami kényszermegoldás volt, hiszen az üzletrészek képzésre sem kezdetben, sem később nem volt más forrás. Röviden utalni kell még arra, hogy a Pest Megyei Cégbíróság a Baumag Általános Befektetési 232

Szövetkezet üzletrésztőke-képzési és üzletrész-forgalmazási gyakorlata miatt 1999. október 13-án a Legfelsőbb Bíróság jogerős határozatára figyelemmel feljelentést tett, de ugyan emiatt már 1997. február 18-án szintén eljárást kezdeményezett az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyeletnél, illetőleg az üzletrészképzési gyakorlat tárgyát képezte az APEH által 2000. szeptember 12-én tett feljelentésnek is. Ezen feljelentések utóbb a Pest Megyei Rendőrfőkapitányságon 19/1998 bü. számon folyamatban volt eljárás tárgyát képezték, ezekre hivatkozni jelen eljárásban csak annyiban indokolt, hogy ezek a feljelentések cáfolják Balázs László és dr. Ábrók László vádlottaknak a tárgyaláson is előterjesztett azon védekezését, mely szerint a hatóságok az üzletrészképzési gyakorlattal szemben kifogással nem éltek, az persze megint más kérdés, hogy elmarasztaló határozat nem született.

A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet által folytatott úgynevezett alternatív üzletrészképzés a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvényt, valamint a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvényt több ponton is sértette. Legelőször is azáltal, hogy a befektetőknek a befizetése nem minősült az 1992. évi I. törvény 54.§ (1) bekezdése alapján más vagyoni hozzájárulásnak, ezért annak ellenében törvénysértő volt üzletrészt juttatni. A részjegy az 1992. évi I. törvény alapján a tag tulajdonosi érdekeltségét testesíti meg, az 53. § (2) bekezdése alapján a szövetkezet adózott eredményéből részesedésre jogosított, a jogalkotó az 54. § (1) bekezdésben így nem véletlenül kötötte a részjegyhez a vagyoni hozzájárulás teljesítését. A más vagyoni hozzájárulás az 1992. évi I. törvény szerint a tag által kamat ellenében nyújtott kölcsön is lehet, azonban a vagyoni hozzájárulás e formája a többitől annyiban tér el, hogy az 54. § (3) bekezdésében írt szabály nyilvánvalóvá teszi, hogy kölcsön nyújtása tagitulajdonosi érdekeltséget kifejező részjegyre nem jogosít. Jogilag tehát nem lett volna kizárt, hogy a befektetők vagyonjuttatását vagyoni hozzájárulásnak lehessen tekinteni, azonban ezt az zárta ki, hogy a befektetők által nyújtott kölcsön (ezt a bíróság a későbbiekben fejti ki) színlelt tagi jogviszonyon alapult. A juttatásokat más oldalról a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 26. § (4) bekezdés b.) pontja alapján éppen ezért végleges jellegű vagyonjuttatásnak sem lehetett tekinteni, ezért az tőketartalékként sem volt minősíthető, ezért nem lehetett jogszerűen a tőketartalék számlára könyvelni és üzletrész-képzés forrásának tekinteni. A más vagyoni hozzájárulás lényege az, hogy a szövetkezet tagja a részjegy jegyzésen felül valamit hozzátesz a szövetkezet vagyonához, ami megint csak a tulajdonosi érdekeltséget fejezi ki, így annak fejében további részjegy juttatása általában okszerű, amivel csak a tag rendelkezhet, hiszen az 1992. évi I. törvény 52.§ (2) bekezdése a belépéskor és alapításkor a tag számára a részjegy jegyzését kötelezően előírta. Az 54. § (1) bekezdésben írt, „más formájú” tényállási elem helyes értelmezésére Balogh Imréné igazságügyi könyvszakértő is rámutatott a meghallgatása során, vagyis a jogalkotó itt más formájú vagyoni hozzájárulásként tárgyi eszközök átadására, az apportra gondolt. Az igazságügyi szakértő erre vonatkozó megállapításait az 1992. évi I. törvény indokolása is megerősíti, mely maga is arra hivatkozik, hogy a más formájú hozzájárulás alatt ingóságok, ingatlanok szövetkezeti használatba adását, azaz az apportot kell érteni. Ily módon a törvényi indokolásból sem vezethető le, hogy a jogszabály tartalmát — még ha annak megfogalmazása teljesen pontos nem volt is olyan elemmel töltsék ki, ami az egyéb jogszabályi rendelkezésekkel összhangban nem áll. Az üzletrész a már kifejtettek szerint a tartós, eredményes működésből való részesedést testesíti meg, kibocsátására ugyan a tagsági jogviszonyra tekintettel kerül sor, de nem a tagi233

tulajdonosi érdekeltség, azaz nem a tagsági jogviszony megjelenítője. Az 1992. évi I. törvény ismerte ugyanis a külső üzletrésztuladon jogintézményét is, mely ezáltal a jogalkotó által megszabott rendeltetésével és jellegével önmagában is ellentétes volt. Az is leszögezhető, hogy a befektetői befizetések tőketartalékként történő könyvelése ellentétes volt az 1991. évi XVIII. (Számviteli) törvény 26.§ (4) bekezdés b.) pontjával, melynek kapcsán itt kell foglalkozni a véglegesség problémájával. Balázs László és dr. Ábrók László vádlottak ehhez kapcsolódóan az eljárás során egyrészt a befektetők befizetéseinek a véglegességére hivatkoztak, más oldalról viszont annak jogi relevanciáját vitatták.

A vádlottak részéről a juttatások véglegességével kapcsolatos jogi relevancia számviteli törvény hatályán keresztüli tagadása lényegében arra irányult, hogy a befektetők által teljesített betizetések révén nyújtott ideiglenes források tőketartalékként történt könyvelhetőségét és ezen keresztül azok sajáttőke-elemként történő kimutathatóságát igazolják. Balázs László I. r. vádlott a befektetők által teljesített vagyoni juttatások véglegességével kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a befektető és a szövetkezet által kötött két szerződésnek semmi köze egymáshoz, ami a vádlotti védekezésben az üzletrészvételre fordított összeg kölcsönjellegének a tagadását célozta azzal, hogy a bruttó elszámolás elvén keresztül egyidejűleg a vagyoni juttatások végleges, sajáttőke-jellegét állította. A vádlott állítása szerint tehát azért van véglegesség, mert a befektető nem ugyanazt az összeget kapja vissza, mint amit befizetett. Balázs László és dr. Ábrók László vádlottak a véglegesség jogi relevanciáját azáltal is tagadták, hogy a szövetkezeti tag kilépésekor az általa teljesített vagyoni hozzájárulással el kell számolni, az ily módon visszajár, s ezért nem végleges. A vádlottak részéről felmerült továbbá az ún. vagyoni értékű jog koncepciója is, mely szerint a befektetők vagyoni értékű jogot vettek végleges jelleggel, melyet üzletrésznek a szövetkezeti autonómia alapján neveztek el, de annak adhattak volna más nevet is. A bíróság megítélése szerint azonban a befektetők által juttatott vagyon nem volt véglegesen átadott. A befektetők és a Baumag szövetkezetek között létrejött két szerződést nem lehet egymástól szétválasztani, hiszen ezeket egyidejűleg és egymásra tekintettel kötötték meg, azok végleges juttatást nem takartak, ami a befektető tanúk vallomásából is egyértelműen kitűnt. A véglegesség jelen esetben a visszterhesség nélküliséget, az ellenszolgáltatásnak a hiányát jelenti, vagyis végleges átadás abban az esetben valósul meg, amennyiben a szövetkezet a vagyonnal korlátlanul és szabadon a sajátjaként rendelkezhet. Az eljárás során a véglegesség lényegét a legjobban 2011. június 1-én tett tanúvallomásában dr. Marton István ragadta meg, aki ennek kapcsán maga is arra hivatkozott, hogy a véglegesen átadott vagyon is visszajárhat, azonban ha erre előre kikötött időpont van megszabva, úgy a vagyont már nem lehet véglegesen átadottnak tekinteni. Ebben a kérdésben Balogh Imréné, dr. Szebellédi István, Bartha Gyula könyvszakértők, de Horváth János tőkepiaci szakértő is ezen az állásponton volt. Ezáltal cáfolható a vádlottak azon érve is, hogy végleges juttatás egyetlen társasági formában is a tagsági jogviszony megszüntetésének lehetősége miatt nem létezhetne, hiszen ezen érvet következetesen végigvezetve nem tudnánk magyarázatot adni, hogy a véglegesség tényállási 234

eleme az 1991. évi XVIII. törvény 26.§ (4) bekezdés b.) pontjában miért lehetett jelen, vagyis a vádlottak gendolatmenetét elfogadva maga a jogi fogalom sem létezhetne. Az nem vitatható a Balázs László I. r. vádlott által hivatkozott bruttó elszámolás számviteli elve kapcsán, hogy az első szerződés alapján bevitt vagyonnal a szövetkezet saját belátása szerint rendelkezhetett, azonban ez a tőketartalékként történt minősítésre a második adásvételi szerződésre figyelemmel már nem adott alapot. A befektetőkkel megkötött második szerződés ugyanis az üzletrész megvásárlására vonatkozó szövetkezeti kötelezettségvállalást tartalmazott árfolyamnyereséggel növelt

áron, ezáltal itt egy ideiglenes forrásról volt szó, Így ez maga a betét, amelynek az 1991. évi LXIX. törvény, valamint az 1996. évi CXII. törvény alapján is az a lényege, hogy azzal a betétgyűjtő szabadon rendelkezhet, szabadon felhasználhatja korlátozás nélkül, de kamattal vagy más előnnyel köteles azt visszafizetni. A tanúvallomásokon túl a két szerződés egybevetésével is megállapítható, hogy azok a tulajdonjog végleges átruházására irányuló szándékot nem takartak, a két szerződés alapján a felek közötti jogviszony is ideiglenes jellegű volt annyiban, hogy csak határozott időre szólt, még akkor is, hogyha azt utóbb meg lehetett hosszabbítani. A jogviszony határozott időre szóló jellege is cáfolja azt, hogy a vagyon átadása végleges lett volna, vagyis a befektetők által bevitt vagyont árfolyamnyereségként megjelenő kamatfizetési kötelezettség terhelte a szövetkezet részéről, ezért azt nem lehetett volna ebből az okból sem tőketartalékként, vagyis saját tőke elemeként lekönyvelni és nyilvántartani. A vagyoni értékű jogra hivatkozással kapcsolatban pedig arra kell utalni, hogy az a jogszabályokból megint csak nem vezethető le, hiszen az 1992. évi I. törvény szerint az üzletrészről értékpapír állítható ki, amely az eredményes és tartós működésből való részesedéshez való jogot testesít meg. Dr. Ábrók László VI. r. vádlott gondolatmenetének elfogadása, mely szerint vagyoni értékű jog üzletrész elnevezéssel lenne felruházható, a szövetkezeti üzletrész fogalmának a kiüresedéséhez vezetne. A Baumag szövetkezetek által folytatott üzletrészképzés ellentétes volt az 1992. évi I. törvény 55. § (1) bekezdésével is. Ezen szabály szerint ugyanis arról van szó, hogy a szövetkezeti üzletrész jogintézményéből az következik, hogy az üzletrész előbb jön létre, mintsem eladnák. A Baumag szövetkezetek gyakorlatában ezzel ellentétben az üzletrészt előbb adták el, mint ahogy létrejött volna. Ennek az áthidalását szolgálta a már többször említett absztrakt üzletrész kategóriája, mely a közvetlen befizetésen alapuló képzésből fakadt, s melynek a forgalmazása a szövetkezeti üzletrész jogintézményét olyan tartalommal ruházta fel, melyet a jogalkotó nem tulajdonított neki, vagyis itt az üzletrész kvázi értékpapírrá válik, a Baumag szövetkezetekkel szembeni követelést megtestesítő, annak nyilvántartására szolgáló elszámolási egységgé válik. A Ptk. 338/A. § (1) bekezdése szerint a pénzkövetelésről szóló értékpapír kiállítója feltétlen és egyoldalú kötelezettséget vállal arra, hogy ő maga vagy az értékpapírban megnevezett más személy az értékpapír ellenében meghatározott pénzösszeget szolgáltat az értékpapír jogosultjának. A Ptk. 338/A. § (2) bekezdése szerint értékpapírnak csak olyan okirat tekinthető, mely jogszabályban meghatározott kellékekkel rendelkezik és kibocsátását, illetőleg ebben a formában történő megjelenítését a jogszabály lehetővé teszi. 235

A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 55. § (1) bekezdése szerint a jogosult kérésére a szövetkezeti üzletrészről értékpapír állítható ki. A törvény indokolása szerint a szövetkezeti üzletrészről kiállított értékpapír teljeskörűen forgalomképes, ugyanakkor a törvényhozó önmagában a szövetkezeti üzletrészt nem ruházta fel a váltóként történő forgathatósággal, ez csak akkor áll fenn, ha arról az értékpapír kiállításra kerül. Amennyiben kiállításra kerül, akkor is jogpolitikai megfontolásokból fakadóan a jogalkotó mégis korlátozni kívánta annak átruházhatóságát annak érdekében, mivel a szövetkezeti üzletrész jogosultja és a szövetkezeti tagság egybeesése kívánatos. Ezért nem is tette lehetővé az értékpapír-piacra történő bevezetését sem, azonban a Baumag szövetkezetek gyakorlatában a szövetkezeti üzletrészt mégis ilyen értékpapírként kezelték anélkül, hogy a bizonyítási eljárás eredményeként megállapítható lenne, hogy 2003. október 9. előtt bármikor és bárkinek a kérésére arról

okiratot állítottak volna ki. Meg kell jegyezni azonban azt is, amennyiben az értékpapírok kiállítása megtörtént volna - mivel az üzletrészek képzése szabálytalanul történt és azok átruházása pedig színlelt volt — valójában nem is üzletrészről kerültek volna kiállításra. Megállapítható az is, hogy az üzletrész forgalmazási gyakorlat ellentétes volt az 1992. évi I. törvény 56.§ (1) bekezdésével is. E rendelkezés a szövetkezeti üzletrész eladása esetén a tagok és a szövetkezet számára elővásárlási jogot kötött ki, amennyiben az eladó az üzletrészt nem tag kívülálló számára kívánta értékesíteni. Ennek az elővásárlási jognak a kikötésével kívánta tehát a jogalkotó kifejezni azt, hogy a szövetkezeti üzletrész nem valós forgalmú értékpapír és ennek következtében nem forgatható szabadon, ami éppen ellentétes volt Balázs László I. r. vádlott törekvéseivel, aki épphogy piacot kívánt teremteni a szövetkezeti üzletrész számára (lsd. e körben a vádlottnak a tényállás VII. pontjában írt előadását is), s ezt a szövetkezeti üzletrészt a szövetkezeti vállalatcsoport működése során, valamint a cégcsoport könyvvitelében is így kezelte. A Baumag szövetkezetek üzletrészképzési gyakorlata továbbá ellentétes volt az 1992. évi I. törvény 55. § (1) bekezdésével annyiban is, hogy a törvény által előírt közgyűlési határozat nélkül képeztek üzletrészt. Ahogy arra már korábban utalás történt, a bíróság álláspontja szerint a Baumag szövetkezetek nem rendelkeztek forrással üzletrésztőkeképzésre, így kifejtette már a bíróság azt is, hogy a szövetkezetek miért nem rendelkeztek tőketartalékkal, illetőleg miért nem lehetett a befektetők tőkejuttatását sem tőketartaléknak tekinteni. A Baumag szövetkezetek nem rendelkeztek ugyanakkor eredménytartalékkal sem, ami a szövetkezetek vállalatcsoporton belüli funkciójából következett. Balázs László I. r. vádlott a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete előtt 2004. június 2-án történt meghallgatása során (nyom. ir. 37. kötet 13. old.), de a 2004. január 27. napján tanúként történt meghallgatása (nyom. ir. 91. kötet 137. old.) és ezzel egyezően a nyomozó hatóságnál 2004. június 15-én előterjesztett (nyom. ir. 92. kötet 137., 153. old.) beadványában is úgy nyilatkozott, hogy a cégcsoport stratégiai tervei 10-15 évre szóltak. A stratégiai tervben három működési szakaszt irányoztak elő, így az első szakasz 5-8 évében a cél a felhalmozás, a tőkeforrások gyűjtése volt, a második 5-8 éves szakasz célja a konszolidáció, vagyis a vállalati rendszer stabilizálása, míg a harmadik szakaszban vásárolták volna ki az adósságokat és építették volna le az üzletrész forgalmazást. Balázs László I. r. vádlott a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 2000. május 30-án tartott közgyűlésén (Nyom. ir. 29. kötet 203. old.) 236

beszélt a szövetkezeti cégcsoport helyzetéről és a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet szerepéről. Az I. r. vádlott itt kifejtette, hogy az alapítás után öt évvel a cégcsoport még mindig a felhalmozás időszakában tart, másrészt utalt arra, hogy a Baumag Általános Befektetési Szövetkezetnek nem célja árbevétel szerzése, működése többoldalú, így tőkét fektet be, biztosítja a vállalatcsoport cégeinek a likviditását — amelyben voltak nehezebb likviditású időszakok -‚ üzletrészt forgalmaz, melynek során a befektetők felé hozamot fizet, ily módon a későbbiekben sem célja árbevétel szerzése. Balázs László vádlott a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete előtt is hasonló módon nyilatkozott, noha szintén a pénzügyi felügyelet előtt 2004. február 17-én ezzel ellentétes kinyilatkozást tett, melyben éppen az árbevétel szerzését célzó törekvéseket

emelte ki, azonban az egyéb bizonyítékokkal egybevetve nyilvánvaló módon az előbbi nyilatkozatai voltak helytállóak. Mindebből arra lehet következtetést levonni, hogy a Baumag szövetkezetek szerepére, és a vállalati célok stratégiai jellegére figyelemmel eredménytartalék keletkezése az alapítástól számított hosszú idő elteltéig fel sem merülhetett, ily módon az az üzletrészképzésnek a forrása szintén nem lehetett. Az üzletrésztőke képzés feltételeként hiányzott továbbá az 1992. évi I. törvény 55. § (1) bekezdésében írt azon feltétel is, hogy üzletrész a közgyűlés döntése szerint képezhető, azaz ahhoz közgyűlési határozat szükséges. A megismételt eljárásban történt meghallgatása során dr. Szebellédi István szakértő is első helyen emelte ki e feltétel meglétét. Márpedig a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján ilyen aktus létét alátámasztani hivatott közgyűlési határozat nincs, nem is született. Balázs László I. r. vádlott ebben a körben a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet közgyűlésének 1995. március 20-án kelt 2/1995.(III.20.) számú határozatára hivatkozott, ami azonban csak elvi jelleggel nyilvánítja ki azt, hogy a szövetkezetek a tagok vagyoni hozzájárulásából üzletrésztőkét képeznek. Ez azonban csak egy deklaratív aktus volt arról, hogy a tényleges üzletrésztőke-képzés alkalmával a jegyzett tőkének az azon felüli saját tőke elemek terhére történő felemelése során meghatározott konkrét nagyságú mérleg szerinti tőke- vagy eredménytartalék üzletrésztőkévé minősítéséről lehet dönteni. A már eddig értékeltek tükrében is azonban felmerül a kérdés, hogy vane egyáltalán tőke- és eredménytartalék, és erről hét tag 1995. évi döntése helyettesítheti-e a későbbi több mint tízezer tag döntését? A válasz nyilvánvalóan nem, amelyre a Pest Megyei Bíróság 3.K.26.052/2000/20. számú, 2001. március 19-én kelt határozata (nyom. ir. 25. kötet 215. old.) is rámutat. Eszerint „absztrakt módon, jövőbeni, közvetlen, tagi bejizetésekre alapítva — amit a 2,/1995. (III.20.) sz. közgyűlési határozat tartalmaz — nem lehet üzletrésztőkét képezni... az üzletrésztőke létezésének nem a számviteli előírások teremtik meg elsődleges jogi alapját. Az üzletrésztőkét a képzésre jogosult szervnek — közgyűlésnek — kell létrehoznia, az erre irányuló jogi aktusával, a megfelelő módon rendelkezésre álló forrásokból.” Mindezek alapján tehát, ha elfogadnánk az I. r. vádlotti védekezést, hogy egy közgyűlési aktus a jövőre nézve az összes többi döntést helyettesíthetné, úgy a befizetések tőketartalékként történő nyilvántartása közvetlenül egyenlő volna az üzletrésztőke-képzéssel, ezzel szemben viszont egy könyvelési automatizmus nem helyettesítheti egy szövetkezeti szerv aktusát. A Baumag szövetkezeteknél az üzletrésztőke képzése dr. Ábrók László VI. r. vádlottnak 2007. január 21-i tárgyaláson tett vallomása szerint viszont pontosan ilyen könyvelési 237

automatizmuson nyugodott, ami egy kényszermegoldás volt, mivel az üzletrészek közvetlen beflzetésen alapuló képzésénél fogalmilag kizárt lett volna a közgyűlés állandó összehívása és döntéshozatala, így az absztrakt üzletrész jogintézménye ezt volt hivatva orvosolni, vagyis itt a szövetkezeti üzletrésztőke-képzési automatizmus hidalta át az absztrakt üzletrész és az automatizmus révén jóváírt értékpapírszerű üzletrész közötti szakadékot. Az automatizmuson alapuló képzés jogellenességének a jogerős bírósági határozattal történt megállapítása mutatja tehát egyben az alternatív képzési módnak a tévességét is. A Pest Megyei Bíróság határozata rámutat arra is ezáltal, hogy sem tagi kölcsön, sem más egyéb befizetés tőketartalékba helyezésével üzletrésztőke nem jön létre, vagyis külső tőke gyűjtésével nem lehet közvetlenül könyvelési automatizmusra alapozva üzletrészt képezni. A képzés így nem jogszabályi rendelkezésen, hanem szervezeti aktuson nyugszik, vagyis nincs közvetlen befizetésen

alapuló üzletrészképzés. Az ilyen jellegű közvetlenségnek a jogellenességére utal lényegileg a Pest Megyei Cégbíróság 1998. június 2-án kelt Cg. 13-02-050875/38. sz. végzése és a Legfelsőbb Bíróság Cgf.VII.32629/1998/2. sz. végzése is (nyom. ir. 25 kötet 257. old.) a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet jegyzett tőke felemelésének bejegyzésére irányuló kérelmének elutasítása kapcsán. De ugyanitt kell megemlíteni ismételten a BH 2000/500. számú eseti döntést is, mely külön arra mutatott rá, hogy a fenti jogelemekből következően újonnan alakult szövetkezet nem képezhet üzletrésztőkét, képzésére és juttatására csakis már létező és működő szövetkezetnél kerülhet sor. Az ilyen szövetkezetek sem képezhetnek azonban üzletrészt (üzletrésztőkét) „idegen tőke” gyűjtésével, még ha a befizetéseket a tagok teljesítik is, ilyen „tökeképzésre” és üzletrész-kibocsátásra csak a Gt. szabályai szerint korlátolt felelősségű társaságok esetében van mód. A számviteli törvény és a szövetkezeti törvény rendelkezéseinek együttes értelmezéséből azt kell leszűrni, hogy az üzletrésztőke az alapításkor nem képezhető, annak közvetlen forrása sem lehet tagi befizetés, ugyanis a tőketartalék, eredménytartalék nem azonos az üzletrésztőkével, ez utóbbi feltételezi az előbbi vagyoni eszközök meglétét. Balázs László I. r. vádlott a megismételt eljárás során hivatkozott még arra is, hogy képzés csak egy alkalommal, 1995. március 20-án történt, melyet követően a Baumag szövetkezetek további működése során az üzletrész-tőkéből képzett üzletrészek felosztására került volna sor. Ezzel a védekezéssel kapcsolatban megint elég csak arra hivatkozni, hogy a 2/1995.(III.20.) számú közgyűlési határozat deklaratív aktus, nem jelöli meg azt a tőke- vagy eredménytartalékként szereplő konkrét vagyontömeget, melyből üzletrész-tőkét képzett volna, így nem lehet felosztásáról sem szó, annál inkább sem, mert forrás hiányában üzletrész-tőkét sem képezni, sem felosztani nem lehet. Végül utalni kell továbbá arra, hogy a szövetkezeti üzletrész forgalmazási gyakorlata. ellentétes volt az 1992. évi I. törvény 56. § (1) bekezdésével is, mely szerint a szövetkezeti üzletrész után tilos kamatot fizetni. Ennek a szabálynak ismételten az a magyarázata, hogy a jogalkotó a szövetkezeti üzletrészt elsődlegesen nem értékpapírként hozta létre, így a Baumag szövetkezetek által ígért üzletrészforgalmazás utáni árfolyamnyereség az 56. § (1) bekezdés áttörését jelentette. A törvényhozó ugyanis a szövetkezeti üzletrész jogintézményét a szövetkezethez kívánta kötni, az a tartós és eredményes működés eredményéből származó részesedést testesítette meg, így az üzletrésznek nem is lehetett az a rendeltetése, hogy az értékpapír-piacra kerüljön, arra nem tag kívülállók tulajdonszerzését a tag és a szövetkezet javára kikötött elővásárlási joggal korlátozta. A jogintézmény szövetkezethez kötöttségével, a 238

szövetkezeti szolidaritás és önsegély elvével lett volna ellentétes az, ha a jogalkotó kamatfizetést enged. A Balázs László I. r. vádlott által kialakított üzletrésztőke-képzés koncepciója a jogalkotó szándékától eltérő értékpapírszerüen forgalmazható és forgatható üzletrész kialakítását jelentette és eredményezte. Ez a fajta üzletrész volt a tőkegyüjtésnek az eszköze, ennek a célnak a realizálásához volt jogi eszköz az 1992. évi I. törvény 55. § (1) bekezdésében írt rendelkezések áttörése és átértelmezése az 54.§ (1) bekezdésének kiterjesztő értelmezése révén, továbbá az 56.§ (1) és (2) bekezdésében írt korlátozások figyelmen kívül hagyása, továbbá a befektetők által nyújtott kölcsön végleges vagyoni juttatásként történő kimutatása.

Ennek az üzletrészképzési gyakorlatnak további következménye volt az, hogy a befektetők által betétként nyújtott kölcsönből származó vagyon átkerült az értékpapírszerű üzletrész mögé, tehát az egy kölcsönön alapuló, szövetkezettel szembeni követelést testesített meg, így a mögött nem az eredményes szövetkezeti működés eredményeként előállt, saját tőke részét képező állandó vagyonfedezet állt, hanem csak ideiglenes forrás. Ez az értékpapírszerű üzletrész rendelkezett könyv szerinti és forgalmi értékkel, azonban ahogyan arra Balázs László vádlott is hivatkozott az eljárás során, a tényleges értékét a mögötte álló vagyon határozta meg, vagyis létezett egy adott pillanatra vonatkoztatható eszmei értéke, mely a cégcsoport eredményességétől függött. A Baumag szövetkezetek gyakorlatában az üzletrész létrejötte a tőkebefektetés egyenes és közvetlen következménye volt, az üzletrész mögött álló vagyont a saját tőke részeként könyvelték le és tartották nyilván, holott az nem véglegesen átengedett, hanem csak ideiglenes jellegű volt, vagyis ideiglenes forrásként szerepelt. Ezért Dr Szebellédi István, Balogh Imréné, Bartha Gyula igazságügyi könyvszakértők, valamint Horváth János igazságügyi tökepiaci szakértő is azon az állásponton volt, hogy ezeket a befektetők által teljesített vagyoni juttatásokat forrásoldalon kötelezettségként kellett volna nyilvántartani, és nem pedig a saját tőke részeként. Az első bírósági eljárás során Szabó Gábor igazságügyi könyvszakértő 2009. február 13. és 16. napján (377. sz. tjkv.) történt meghallgatásakor elmondta, hogy ugyan a befizetéseket nem kellett a kötelezettségek között könyvelni, de megítélése szerint is az üzletrészképzés „problémás” volt, s ekként kimondatlanul is utalt arra, hogy a befektetők által bevont vagyon mégsem lehetett a saját tőke része. Az álláspontja az volt, hogy a könyvelési gyakorlat legfeljebb annyiban volt hibás, hogy a beszámoló mellékletében külön fel kellett volna tüntetni a tőkebefektetések után a szövetkezetet terhelő tőke- és árfolyanmyereség fizetési kötelezettséget, figyelemmel arra, hogy azok nem bírtak közvetlen esedékességgel. A bíróság azonban ebben a kérdésben a többségi szakértői véleménnyel (Balogh Imréné, Bartha Gyula, dr. Szebellédi István, Horváth János) értett egyet, mivel a befizetésekkel keletkezett vagyonelemek rövid távú források voltak, így az azok után felmerült, előre kikötött hozamfizetési kötelezettség egy gazdasági évnél rövidebb idő alatt is esedékessé válhatott. A tőkebefektetések kötelezettségként történő könyvelését követelte volna meg az 1991. évi XVIII. tv. 15. § (9) bekezdéséből következő óvatosság elve is, hiszen bár kettő különálló szerződés megkötéséről volt ugyan szó, azonban a szövetkezetnek nyilvánvaló módon abból a feltevésböl kellett kiindulnia, hogy a második szerződésen alapuló követelést a meghatározott lejárati időben érvényesíteni fogják. Sérült továbbá a számviteli törvény 15. § (3) bekezdésében írt valódiság elve is, mivel ezeknek az ideiglenes forrásoknak a saját tőke 239

elemként történő könyvelése és nyilvántartása eltorzította a valós képet, ezáltal a saját tőkeként történő lekönyveléssel a szövetkezetek mérlegéből és beszámolóiból eltűntek a szövetkezetet terhelő, a befektetőkkel kötött szerződéseken alapuló kötelezettségek. Az, hogy a befektetett vagyont a forrásoldalon kötelezettségként, vagy a saját tőke részeként könyvelik-e azért nem jelentéktelen kérdés, mert ennek a következményei a nyolc éves működés során hatalmasak lettek. A befektetett vagyonnak kötelezettségek helyett a saját tökeként történt könyvelésével ugyanis a mérleg szerinti valós kép éppen az ellenkezőjébe fordult át, vagyis a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet a 2003. októberében bekövetkezett bukása előtt mérleg szerint 65.000.000.000,- Ft saját

tőkével rendelkezett, miközben ennek az ellenkezője volt igaz, vagyis a valós kép tükrözése esetén a mérlegnek mínusz 65.000.000.000 Ft-os saját tőkét kellett volna mutatnia. Ezzel szemben tehát az történt, hogy a Baumag szövetkezetek minél több kölcsönt vontak be, és kötelezettség állományuk minél magasabb lett, úgy lett könyv szerint is egyre nagyobb a saját tőkéjük a forrásoldali átkönyveléssel. A vádlotti védekezések ebben a körben arra hivatkoztak, hogy legfeljebb abban tévedtek, hogy a befektetett vagyont a saját tőke részeként a mérlegben rossz soron könyvelték, így könyvelési hibát vétettek, ami annak volt a következménye, hogy a jogalkotó az 1991. évi XVIII. törvényben nem szabott meg egyértelmű előírásokat az üzletrésztőke számviteli nyilvántartására, ezáltal a szövetkezeti törvény és a számviteli törvény nem volt ebben egymással összhangban, mivel a számviteli törvény erre nem tartalmazott előírásokat. Ennek problematikája mind az első, mind a megismételt eljárásban a vádlottak és a szakértők között hosszas vitát eredményezett. E körben azonban a bíróság megint csak arra utal, hogy az 1992. évi I. tv. 68. §-a a szövetkezet beszámolási és könyvvezetési kötelezettségei tekintetében egyértelműen kimondta, hogy arra a számvitelről szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Ebből eredően ha a számviteli törvény valamely körben nem tartalmaz pontos szabályozást, akkor a bíróság megítélése szerint a törvény 15. §-ában megfogalmazott, szövetkezetekre is vonatkozó alapelvek szerint kell eljárni, azok érvényesülésétől pedig csak a számviteli törvényben szabályozott módon lehet eltérni. Ezt erősítette meg egyébként dr. Jaspemé Sztanek Katalin szakértő is az első eljárásban 2009. február 16-án történt meghallgatása alkalmával, de Horváth János könyv- és tőkepiaci szakértő is a 2012. január 9-i meghallgatása során. Így a bíróság sem gondolja dr. Szebellédi István igazságügyi könyvszakértővel egyetértve úgy, hogy a vádlottak a jogszabályok áldozatai lennének. Miután megállapítható, hogy a befektetők által bevont tőke nem volt a szövetkezeti saját tőke része az a kérdés, hogy 1996. december 31-ig az üzletrésztőkeként kimutatott vagyont a tőketartalék vagy a jegyzett tőke soron kellett-e kimutatni, az ügy szempontjából lényegében közömbös, hiszen az előbbiekben már kifejtettek folytán egyiken sem lehetett volna. Csak a teljesség kedvéért utal arra a bíróság, hogy a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény I. sz. Mellékletének 14. pontja szerint 1996. december 31. napjáig a jegyzett tőke részeként saját tőke elemként szövetkezeti üzletrészről és nem üzletrész tőkéről tett említést. A bíróság megítélése szerint a számviteli törvényben 1996. december 31. napjáig fennálló egyértelmű hivatkozás hiánya azt fejezi ki, hogy a jogalkotó maga sem számolt azzal, hogy a közvetlen befizetésen alapuló képzés gyakorlatából fakadóan a szövetkezeti üzletrészek tömeges forgalmazása révén, az üzletrésztőke állandó változásán keresztül szorulna a jegyzett tőke 240

korrekcióra. A számviteli törvény 1997. január 1. napjától az üzletrésztőkét már külön is nevesítette a jegyzett tőke részeként, azonban a Szabó Gábor és Jasperné Sztanek Katalin igazságügyi könyvszakértők által a 7.G.40.933/2004. számon folyamatban volt polgári peres eljárásban készült szakvélemény szerint is hivatkozott törvényi indoklás a jogszabályváltozás kapcsán maga is csak a részjegytőke tagnyilvántartás változásaiból fakadó nyilvántartási nehézségeire utalt, melyet utóbb a jogalkotó 1998. június 16-tól oly módon rendezett, hogy a folyton módosuló tőke változásának bejegyzését nem annak változásához, hanem évenkénti meghatározott számú alkalomhoz kötötte. Az üzletrésztőkéhez kapcsolódó szabályozási hiányosság nyilván csak a szövetkezeti üzletrész szabályozási koncepciójából és jogintézményi rendeltetéséből fakadt, hiszen

a törvény megalkotása idején a saját tőke elemként a szövetkezethez kötött üzletrész tömeges forgalmazása fel sem merülhetett, így a jogalkotó nem is számolhatott ennek a cégnyilvántartási jog területén felmerülő folyományaival és annak szabályozással való rendezésével sem. Itt tehát egy légüres térről volt szó, amelybe jogi szempontból a Baumag szövetkezetek az alternatív képzés és forgalmazás folyományaként kerültek, ennek a cégnyilvántartásban nem is lehetett más levezetése, mint az, hogy a Pest Megyei Cégbíróság jogerős határozatával a szövetkezet bejegyzési kérelmet elutasította, hiszen az egész koncepció hibás volt. Ebben a körben tér ki a bíróság arra, hogy Balázs László I. r. vádlott a jegyzett tőke változásának bejegyzésére irányulóan a Pest megyei Cégbíróságon előterjesztett kérelmében a Marton István és Zseni Benő által a Pest Megyei Rendőrfőkapitányságon 19/1998. bü. számon folyamatban volt büntetőeljárás során előterjesztett magánszakértői véleményben leírt ajánlást követte. Marton István és Zseni Benő ebben a bíróság által a Be. okiratokra vonatkozó szabályai szerint értékelt magánszakértői véleményben levezette, hogy az üzletrésztőke az 1996. december 31ig hatályban lévő számviteli szabályok alapján mindenképpen a jegyzett tőke részét képezte, s annak változása is bejelentési kötelezettség alá esett. A szakértők utaltak a változó tőke elvéből fakadó gyakorlati nehézségekre, ennek kapcsán arra hivatkoztak, hogy a befektetők által bevont tőkét a tőketartalék számlán kell nyilvántartani mindaddig amíg a bejelentési kötelezettség teljesítése folytán a cégbíróság a felemelt jegyzett tőke összegét a cégnyilvántartásba be nem jegyzi. A magánszakértői vélemény szerint ezt követően lehet számvitelileg az üzletrésztőkét, illetőleg az üzletrészt kimutatni a cégbíróságilag bejegyzett magasabb összegű jegyzett tőke részeként. Balázs László I. r. vádlott erre alapítottan hangsúlyozhatta az eljárás során azt, hogy a bevont tőkét csak a tőketartalék számlára lehetett átvezetni. Marton István és Zseni Benő a tőketartalék számlára történő átvezetést azonban csak ideiglenes jellegűnek tekintette a jegyzett tőke változásának bejegyzéséről szóló döntés meghozataláig, másrészt ebben a magánszakértői véleményben Marton István és Zseni Benő lényegében maguk sem foglaltak állást a szövetkezet által folyatott üzletrésztőke-képzés helyességének a kérdésében. Marton István és Zseni Benő megállapításai azonban a gyakorlat próbáját sem állták ki, hiszen a Balázs László vádlottnak a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet elnökeként 1996. június 25-én a 70.000,- Ft összegű jegyzett tőke 500.000.000,- Ft-ra történő felemelésének bejegyzését célzó kérelmét a Pest Megyei Cégbíróság a Cg. 13- 02-050875/38. számú 1998. június 2-án kelt, majd a Legfelsőbb Bíróság CgLVII.32629/l998/2. számú 1999. szeptember 3-án jogerőre emelkedett végzéseivel elutasította. A bíróságok ezekben a végzésekben szögezték le tulajdonképpen azt, hogy a kérelemben megjelölt összeget a szabálytalan képzés folytán nem lehet üzletrésztőkeként, s ekként a jegyzett tőke részeként sem tekinteni. 241

A Baumag szövetkezetek működése során a sajátos üzletrészképzés nyomán előálló üzletrészek értékpapír jellegére 2002-es szakvéleményében már Balogh Imréné igazságügyi könyvszakértő is rámutatott (Nyom. ir 41. kötet 91. old.). Ezeknek az üzletrészeknek az értékpapírszerű kezelése többféle következménnyel járt a gyakorlatban. Az első ilyen az, hogy a rövid távú, ideiglenes célú, idegen források saját tőkeként történő lekönyvelésével a Baumag szövetkezetéknél felborult a mérlegegyezöség. Ennek folyamatát dr. Szebellédi István igazságügyi könyvszakértő részletesen leírta (Nyom. ir. 57. kötet 37. és 49. old.), itt így arról van szó tehát, hogy a betétként határozott időre rendelkezésre bocsátott pénzeszközök eltűntek az üzletrész mögül. Ez a vagyon a szakértői levezetés alapján háromszoros kötelezettségvállalás fedezetéül szolgált, így a Baumag szövetkezetek ebből finanszírozták a cégcsoportot,

fedezték belőle a szövetkezet működési költségeit, valamint ebből fizették vissza a kilépőkmek a befizetésüket hozammal növelt értéken. A működési költségek finanszírozásának a problémáját bővebben Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő is kifejtette szakvéleményében és 2012. február 9. és 11-i meghallgatása alkalmával, amikor is utalt az irodahálózat működési költségeinek, a cégszerkezet átalakítási költségeinek, a reklámköltségeknek, a készpénzszállítási költségeknek és a VI/2. vádpontban szereplő adományoknak a befektetők pénzéből történő fedezésére. Lényegét tekintve a befektetők által juttatott vagyonnak az volt a rendeltetése, hogy megforgassák és haszonnal visszafizessék, a rendeltetése folytán sem lehetett tőkeelem, így ezek felhasználásával az eszköz oldalon a saját tőke fedezeteként mérleg szerint szereplő pénzösszegek csak papíron maradtak meg a Baumag szövetkezetnél. Az üzletrészek mögül tehát a vagyon ezáltal eltűnt, de papíron, könyv szerint mégis megmaradt, ezáltal a mérleg így kezdettől fogva nem mutatott valós képet. A bíróság itt sokadszor megint csak arra hivatkozik, hogy a jogszabályoknak megfelelő esetben a szövetkezeti üzletrész a tőke- és az eredménytartalék formájában megjelenő tartós és eredményes működéséből származó vagyont testesíti meg, amennyiben abból a közgyűlés üzletrész-tőkét, illetve üzletrészt képez. A 36/1995. számú számviteli kérdés egyértelműen leszögezi, hogy a szövetkezeti üzletrész eladása esetén az ügylet eredményét az üzletrészállomány csökkentése és a pénzeszközök egyidejű megnövekedése alapján kell elszámolni, míg a visszavásárlásnál és bevonásnál az eszköz és a forrásoldalt egyszerre kell csökkenteni az értékpapír kivezetésével és a saját tőke csökkentésével. A Baumag szövetkezetek által folytatott sajátos üzletrésztőke-képzés során ezzel szemben az üzletrész magával az eladással jött létre, tehát az eladással nem is lehetett mit kivezetni eszközként a könyvelésből, hiszen a képzésnek még forrása sem volt.

Ezzel kapcsolatban Balogh Imréné igazságügyi könyvszakértő a szakvéleményében arra mutat rá, hogy az 1995. március 22. és május 15. közötti üzletrész eladások során a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet az adásvételi szerződéseket le sem könyvelte, hiszen 70.000,- forint jegyzett tőkéből álló alapító vagyon fedezetére képzett vagyonelemet nem lehetett eladni, így a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet jobb hiján folyamatos tőketartalék növelést mutatott ki. A Baumag szövetkezetek az üzletrészek visszavásárlása során sem a 36/1995. számú számviteli kérdésben írtaknak megfelelően jártak el, hiszen rendeltetését betöltve a szövetkezeti üzletrészt a visszavásárlását követően az árfolyamnyereséggel növelt forgalmi értéken eszközként továbbra is nyilvántartották mint a 242

forrásoldalon kimutatott saját tőke elemét. Ez a visszavásárlási művelet, ahogyan azt Bartha Gyula igazsáügyi könyvszakértő levezette, kizárólag az eszközoldalt érintette érdemlegesen, itt a pénzeszköz helyébe a visszavásárolt üzletrész lépett értékpapírként, mint forgóeszköz. A Baumag szövetkezeteknél alkalmazott üzletrésztőke-képzés és üzletrészforgalmazás sajátossága volt az is, hogy az üzletrészállomány az eladással nem csökkent, hanem éppen, hogy nőtt, így a visszavásárlásnál alkalmazott már említett megoldás ennek a gyakorlatnak a szükségszerű folyománya volt. Ahogy arra a bíróság is utalt, a betétként beszedett, ideiglenesen rendelkezésre álló pénzeszközök saját tőkeként történő számviteli kimutatásával és nyilvántartásával eltűntek a mérlegből a

szövetkezet kötelezettségei. Emiatt így a kötelezettségeknek a visszavásárlás révén történő csökkenését sem lehetett semmilyen módon kimutatni, így maradt valójában a visszavásárlás során a saját tőke legalább ugyanakkora és ezért nem csökkent a mérlegfősszeg sem, leszámítva azt az esetet amikor 2001. január 1, után 4.680.000.000,- forint értékben üzletrészeket vontak be az új szövetkezetekről szóló 2001. évi CXLI. törvény 89.§ (3) bekezdésében írt rendelkezés alapján.

Mindezek folytán Balázs László I. r. vádlott könyvelési hibára eredményesen nem hivatkozhatott, mivel a kötelezettségek eltűntetése a mérlegből, és azok tőkeelemként történő nyilvántartása elvi kérdés volt. Bartha Gyula igazságügyi könyvszakértő ezt úgy jellemezte, hogy „ez a hiba a stratégia része volt” (377. sz. tjkv.), hiszen ennek a szövetkezeti cégcsoportnak a léte és a fennmaradása függött a befektetői bizalomtól és ezáltal a befektetők felé a mérlegen keresztül is felmutatott képtől. Ennek a további folyománya volt az, hogy a visszavásárolt üzletrészeket saját tőke elemként kezelték, noha semmilyen vagyon nem állt már mögöttük, mely kérdésnek a jelentőségét Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő is kiemelte. Bartha Gyula igazságügyi könyvszakértő az első eljárásban történt meghallgatása során külön is utalt az üzletrészek visszavásárlásából és újrakönyveléséből fakadó problémára. A szövetkezet által követett gyakorlat eredményeképpen ugyanis a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet mérlegében az eszközoldalon megjelenített 65.000.000.000,- Ft nagyságú, forrásoldalon a saját tőke részeként megjelenített vagyon lényegileg a szövetkezet tárgyi eszközállományának nagyságrendekkel kisebb tényleges könyv szerinti értékét fedte el. Ezzel kapcsolatban Wortmaim György tanú is hangsúlyozta az első eljárásban tett tanúvallomásában, hogy a 65.000.000.000,- Ft-os tétel mérleg szerinti egyidejű megjelenítése az eszköz és a forrásoldalon valójában semmit nem mutatott, hiszen eszközoldalon nem volt látható semmilyen más egyéb tétel, ami a forrásoldalon kimutatott saját tőke mögötti vagyont az eszközoldalon szereplő értéktelen üzletrészeken túlmenően fedezte volna. A Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet mérlegében szereplő 65.000.000.000,- Ftos fiktív eszköztétel közel fele részében a fizetésképtelenség 2003. október 9-én történt bekövetkezésekor még kint lévő és vissza nem vásárolt üzletrészt fedezett. Így az ezen kívül fennmaradó tétel az üzletrészek újrakönyveléséből fakadó eszközhalmozódás volt. Erre a visszavásárlásból és újrakönyvelésből fakadó eszközhalmozódásra 2011. május 23-án tett tanúvallomásában (82-II. sz. tjkv. 100. old.) Szendrei István tanú, Baumag szövetkezeti felügyelő bizottsági tag is utalt, amikor elmondta, hogy észlelték a korábban be nem vont üzletrészekből kifolyólag a tőketartalék 2001. évre való felduzzadását. Tehát mindezen 243

probléma a szövetkezeti ellenőrző szerv előtt sem volt ismeretlen, azonban nem merült fel olyan bízonyíték amely arra utalna, hogy ennek az orvoslása érdekében bármilyen intézkedés is történt volna részükről akár csak alakszerű jelzés formájában is. Az üzletrészek visszavásárlásának és újrakönyvelésének kérdését az első és a megismételt eljárásban történt meghallgatása során dr. Szebelédi István igazságügyi könyvszakértő is érintette. A szakértő ezzel kapcsolatban azt emelte ki, hogy a befektetők kifizetés nélküli szerződéshosszabbítása során a ki nem fizetett vételárat hozammal növelt forgalmi értéken kifizetés nélkül újrakőnyvelték, ezáltal a forrást megduplázták. Így tehát az újrakönyvelésből fakadó eszközhalmozódás kérdése a

Baumag szövetkezetek működését már kezdettől fogva érintette, még a szindikátusi szerződést megelőző időszakban, tehát 2001. január 1. előtt is. Ezen megállapításokkal egyébként Bartha Gyula szakértő is egyetértett.

A visszavásárolt üzletrészeknek a sorsa kettős volt, ezeket vagy újraértékesítették, vagy a cégcsoportba kerültek be. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet működése során üzletrészek újraértékesítésére különféle módokon az APEH Pest Megyei Igazgatóság által a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon 2000. szeptember 12-én tett feljelentésből megállapíthatóan már 1996-tól kezdve sor került. Ezzel összhangban Szabó Gábor és Jaspemé Sztanek Katalin szakvéleménye szerint is 1996-tól forgalmaztak újra üzletrészeket, a szakvélemény levezetése szerint 19961998. között 5.297.250.540,- Ft értékben került sor újra eladásra. Szabó Gábor és Jaspemé Sztanek Katalin számításaiból megállapíthatóan az üzletrészek cégcsoporton belüli forgalmazására, az összesített adatok alapján 1998 - 2000 között mindösszesen 8.899.840.240,- forint névértékben került sor, melyből 7.625.693.240,- Ft értékű volt képzett, míg 1.274.147.000,- Ft névértékű üzletrész volt újraértékesített. 2000. december 31-én a cégcsoportban összesen 6.340.712,- Ft névértékű üzletrész volt forgalomban. (kiegészítő szakértői vélemény 10. oldala) A visszavásárolt üzletrészek újraértékesítése körében szükséges kiemelni, hogy annak nyomán azok már többszörös fiktív tőkehalmozódást testesítettek meg, vagyis azok újraértékesítéséből befolyt vagyont is a tőketartalékban saját tőkeként mutatták ki, míg a cégcsoportba bekerülő üzletrészek fizetőeszközként pénzforgalmi szabályozó szereppel bírtak, mint arra az igazságügyi könyvszakértők rámutattak, s amit I. r. Balázs László vádlott sem vitatott. Az üzletrészek sorsa szempontjából fontos kiemelni a 2000. december 22-én létrejött szindikátusi szerződést. A 2001. január 1 -től hatályba lépő 2000. évi CXLI. törvény 89.§ (3) bekezdése alapján a szövetkezeti üzletrész jogintézménye ugyanis lényegileg megszűnt, így üzletrész további képzésére nem volt lehetőség, a törvény a saját üzletrészek bevonását a jegyzett tőke leszállítása mellett kötelezően előírta. A szindikátusi szerződésben a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet és a Baumag Holding Rt. 60.335.000.000,- forint forgalmi értékű üzletrészt adott át vagyoni hozzájárulásként a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezetnek, mely azt a tőketartalékba helyezte, s abból üzletrészt képzett, melyet egyidejűleg a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet részére juttatott vissza. A szindikátusi szerződésben azonban a Baumag Általános Befektetesi Szövetkezet által folytatott korábbi gyakorlat köszön vissza, itt ismételten a korábbi sajátos, alternatív 244

üzletrészképzés jelenik meg speciális formában. Itt is más vagyoni hozzájárulásról van szó, melyet véglegesen a tőketartalékba helyeznek, de azt rögtön utána a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet vissza is kapja, holott azután az akkor még hatályos 1992. évi I. törvény 54.§ (1) bekezdése alapján részjegy járt volna. Ezt a más vagyoni hozzájárulást tehát csak átfuttatták, ezáltal egy üzletrészképzési eljárást színlelve a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezeten. Ily módon itt sincs szó a tőketartalék számviteli törvény szerinti meghatározásában szereplő véglegességről, valamint magáról vagyoni

hozzájárulásról sem, hiszen ezek mögött az üzletrészek mögött saját tőkeként minősíthető vagyon sem állt. A 2000. december 22-én kelt szindikátusi szerződés tehát ismételten a jogszabályi kiskapuk kerülgetésén alapuló könyvelési trükk volt, hiszen valamilyen forgalmazásra 2001. január 1- jét követően is szükség volt, a korábban kibocsátott Baumag Szövetkezeti üzletrészek visszavásárlása pénzügyi fedezetének megteremtése érdekében, hiszen ezt sem a Szövetkezet, sem a cégcsoport tevékenységei nem biztosították. A szindikátusi szerződés jelentősége így abban állt, hogy a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet a saját üzletrészeit a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet neve alatt forgalmazhatta tovább, valamint a fiktív vagyoni hozzájárulás révén a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezetnél a szindikátusi szerződés értékén mérleg szerint saját tőkeként kimutatott vagyon keletkezett, amely valójában semmilyen vagyoni értékkel nem rendelkezett. Ezt Balázs László I. r.. vádlott az eljárás során indirekt módon maga is többször elismerte, amikor a II. vádpontban írt cselekmények kapcsán arra hivatkozott, hogy az üzletrészek mögé vagyont kellett állítani. A vádlott vallomásából megállapíthatóan a szindikátusi szerződéssel érintett, a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezetnél készleten lévő vagy még vissza sem vásárolt üzletrész-állománynak egyfajta negatív lenyomata jött létre puszta könyvelési tételként a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezetnél, melyet a II. vádpontbeli cselekmények révén töltöttek fel vagyonnal oly módon, hogy a leányvállalatok feletti tulajdonlást színlelt ügyletek révén átengedték, továbbá a vagyonfedezet megteremtésének a részeként tőkeemelésekkel a leányvállalatokat vagyonnal is ellátták. Szabó Gábor és Jaspemé Sztanek Katalin számításaiból (a polgári peres eljárásban született szakértői vélemény) megállapíthatóan mindez 2003. október 9-ig bezárólag is legfeljebb 18,8 %-os vagyonfedezettséget eredményezett. A megismételt eljárásban sem nyert megválaszolást Balázs László I. r. vádlott részéről, hogy a szindikátusi szerződéssel érintett üzletrész-állományt és annak szerződés szerinti forgalmi értékét miként határozták meg. Miután új szövetkezeti üzletrészek képzésére a jogszabályváltozás miatt nem kerülhetett sor, viszont a már meglévő üzletrészek újraértékesítésére igen, ezért vélhetően itt arról volt szó, hogy ezáltal határozták meg a 2001. január 1. után folytatandó keresztforgalmazás mértékét, illetőleg ez az üzletrész-állomány alapozta meg a cégcsoport tulajdonlásának a kereteit is.

Valójában 2001. január 1. után már többszörösen fiktív üzletrészek forgalmazására került sor, hiszen a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezetnél a — korábban már kifejtettek szerint — semmiből keletkezett több mint 60.000.000.000,- Ft-ot kitevő, a saját tőke részeként nyilvántartott vagyon. A szindikátusi szerződés révén így könyv szerint az üzletrész-állomány és azzal a saját tőke megduplázódott, miközben csak az üzletrészeket nevezték át annak érdekében, hogy azok forgalmazását a 2000. évi CXLI. törvény rendelkezéseinek a kikerülésével folytatni lehessen. 2001. január 1. napját követően üzletrészképzésre ennek 245

megfelelően már nem került sor, a Baumag tngatlanfejlesztési Szövetkezet, majd a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet az üzletrészeket a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet neve alatt már nem saját üzletrészként forgalmazta tovább.

Ennek következtében 2001. január 1. után bár a befektetők továbbra is a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezettel, majd a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezettel álltak jogviszonyban, ezáltal a szerződésekért a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet, majd a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet volt köteles helytállni úgy, hogy eközben a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet, melynek a neve alatt a forgalmazásra sor került, semmilyen vagyonnal nem rendelkezett a keresztforgalmazás megkezdésekor, így ismételten a mérlegben szereplő saját tőke csupán könyv szerinti adat, mivel a 2000. december 31-ig kibocsátott és a szindikátusi szerződéssel átadott üzletrészek éltek ugyanúgy tovább csak más néven, de ugyanúgy kvázi értékpapírként. Ebből a felruházott értékpapírszerű minőségből következett, hogy 2001. január 1. és 2003. október 9. között is sor került üzletrész újra eladásra, hiszen a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet és a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet névértéken 92.330.330.210,- forint értékű üzletrészt hozott forgalomba (lsd. SzabóJasper kiegészítő szakvélemény 17. old.). A szindikátusi szerződés kapcsán azt a tényt fontos kiemelni még, hogy 2001. január 1. után a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet befektetőkkel szerződést nem kötött, ezáltal mindenki, aki a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezettől vagy a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezettől üzletrészt vásárolt, az külső üzletrész tulajdonosnak minősült a továbbiakban a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet szempontjából, ami a későbbikre nézve különös jelentőséggel bírt. Balázs László I. r. vádlott stratégiai célja kezdetektől vállalatcsoport kiépítése volt idegen tőkéből, ez a vállalatcsoport végül összesen 47 cégből állt. Ennek a cégcsoportnak a Baumag Holding Vagyonkezelő Rt.-n keresztüli tőkeellátását az anyaszövetkezet végezte, melynek szerepét Balázs László I. r. vádlott a már említett módon a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 2000. május 30-án tartott közgyűlésén fejtette ki, vagyis itt forrásgyűjtésről és visszafizetésről, a cégcsoport tőkeellátásának a szervezéséről volt szó a megfelelő likviditás biztosításával, nyereségszerzésre irányuló törekvés nélkül. A szövetkezeti vállalatcsoporton belül a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet közvetlen irányítást biztosító befolyása alatt álló Baumag Holding Rt. szerepelt holdingcégként, melynek vezérigazgatója szintén Balázs László volt. A cégcsoport tőkeellátásának a biztosításában — ahogy arra Balogh Imréné szakértő is rámutatott - az 1994. decemberben alapított Baumag Holding Rt-n kívül a Kamaraerdei Tűzép Kft. is közreműködött, mely utóbbit Balázs László I. r. vádlott már a cég alapítása, 1989. óta irányított. Ez az irányító struktúra a cégcsoport élén 2002-ig állt fenn, utóbb az irányító szerepet némiképp más tartalommal a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet vette át, a holdingcég szerepét pedig a Baumag Rt. A cégcsoport kívülről történő tőkeellátását háromféle konstrukció szolgálta. Így 1995. március 3. és 1995. december 29. között végzett tagi kölcsönforgalmazás. Az üzletrész forgalmazás elsőféle módja 1995. március 22. és 1995. május 15. között a már említett adókedvezményre alapozott konstrukció keretében folyt. Itt a befektetővel kötött szerződés alapján az üzletrészre a Baumag Holding Rt. részére opciós jogot kötöttek ki, majd a befolyt vagyont a Baumag 246

Általános Befektetési Szövetkezet a Baumag Holding Rt.-nek utalta át előlegként, mely azt 85 %-os könyv serint értékben a befektetők részére bizonylatilag rögzített módon visszafizette. A cégcsoportba a befektetett tőke így a Baumag Holding Rt.-n keresztül jutott be, a vagyonbevonást könyvelésileg színlelt kötvénykibocsátással rendezték.

Ezen feltőkésítési módszer az 1996. január 1-től folytatott üzletrész forgalmazási konstrukció keretében 1997. augusztus 1-g működött a cégcsoporton belül, vagyis az opciós jog érvényesítése végett, az üzletrészek visszavásárlásához a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet által előlegként átutalt pénzösszegek visszafizetésére alapuló követeléseket kötvénykibocsátással, majd azok visszaapportálásával rendezték. Balogh Imréné igazságügyi könyvszakértő szakvéleményéből megállapíthatóan 1997. augusztus 1 -től a feltőkésítés módszere megváltozott, hiszen ekkortól az opciós jog révén birtokba vett részvényeket a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és a Baumag Holding Rt. között ekkor létrejött megállapodás alapján a szövetkezet megvásárolta. Az ezzel kapcsolatos adásvételi szerződés színleltnek megint csak annyiban tekintendő, hogy ez tőkejuttatási jogcímet jelentett arra, hogy a Baumag Holding Rt. részére forrást teremtsenek az üzletrészek visszavásárlásához, vagyis ezen feltőkésítési formákhoz kapcsolódóan a szövetkezeti vállalatcsoporton belül megint csak könyv szerint fennálló követelések kapcsolódtak anyaszövetkezet és holdingcég viszonylatában.

A cégcsoport feltőkésitésével kapcsolatban a Baumag szövetkezetek és a Baumag Holding Rt. közötti viszonyban fennálló könyv szerint rendezetlen tételek rendezése Szabó Gábor és Jasperné Sztanek Katalin szakvéleményéből megállapíthatóan a II/3/a.) vádpontban írt cselekményekkel összefüggésben 2002. augusztus 7-én és augusztus 8-án valósult meg. A szakvéleményből megállapíthatóan a Baumag Holding Rt. 10.213.718.902,- Ft összegű tartozással rendelkezett a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet felé, amely a könyv szerint át nem adott szövetkezeti üzletrészek forgalmi értékéhez kapcsolódott, ami így fiktív jogcím volt. A szakvéleményből (szakvélemény 11-12. és 2 1-22. old.) megállapíthatóan a II/3/a.) pontban irt cselekményhez kapcsolódóan itt a Baumag bigatlanfejlesztési Szövetkezet - Baumag Holding Rt. — King Holding Kft. viszonylatában valósultak meg a cégek közötti pénzpörgetéssel egybefont sorozatátutalások. Megállapítható, hogy itt a pénzpörgetéses, sorozatátutalásos technika révén a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet tőkét emelt a King Holding Kft.-ben, ami az öt cég összeolvadásával létrejött Baumag Rt. feltőkésítésével, vagyis alaptőkéjének a könyv szerinti megteremtésével függött össze, majd a King Holding Kft., szintén azonos módszerrel, tehát sorozatátutalásokkal kimutatott könyv szerinti fedezet terhére 8.987.470.000,- Ft értékben felvásárolta a Baumag Holding Rt. cégcsoporton belül fennálló tulajdonosi részesedéseit. Ehhez kapcsolódóan a Baumag Szövetkezet 1.134.000.000,- Ft-os értékben szintén vásárolta Baumag Holding Rt.-től Baumag Vagyonkezelő Szövetkezeti üzletrészeket, végül a Baumag Hotels Kft. 49.000.000,- Ft kölcsön visszafizetést teljesített a Baumag Holding Rt. felé, majd az így könyv szerint megjelenő pénzügyi fedezet terhére utalt át a Baumag Holding Rt. a pénzkörzés utolsó mozzanataként, meghiúsult tőkeemelés jogcímére hivatkozva a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet részére szintén sorozatátutalásokkal 10.165.000.000,Ft-ot, mellyel a cégnek a szövetkezet felé fennálló tartozásait egyidejűleg ennek eredményeként 247

leírták.

Ennek a pénzügyi műveletsorozatnak a jelentősége abban áll, hogy ennek révén valósult meg a cégcsopot tulajdoni szerkezetének és a szövetkezeti vállalatcsoportot irányító intézmények megkettőzésének egy fontos állomása, és ezen, II/3/a.) vádpontban is szereplő műveletsor révén lépett holdingcégként a Baumag Holding Rt. helyébe a Baumag Rt. Itt tehát a tulajdonosi szerkezet átrendezésének a keretében a Baumag Holding Rt.-nek a cégcsoport feltőkésítésével összefüggésben a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet felé könyv szerint fennálló tartozásait szintén könyv szerint akként tüntették el, hogy ezen csak pénzpörgetés révén létező vagyontömeg fedezetére tőkésítették fel a King Holding Kft-t, mely utóbb maga is a Baumag Rt.-be olvadt bele. Jelen esetben tehát egy sorozatátutalásokkal egybekötött pénzkörzés révén, ugyanazon kiinduló könyv szerinti tétel köröztetése során, s annak fedezetére megemelték a King Holding Kft törzstőkéjét, mely egyben meg is szerezte a leányvállalatok feletti tulajdonlást, majd következő lépésben a Baumag Holding Rt. is rendezte az anyaszövetkezet felé fennálló kötelezettségét, amely még a pénzt is visszakapta úgy hogy eközben vagyon ténylegesen csak 185.330.000,- Ft összegében csapódott ki vagyon a műveletsorozat pénzügyi egyenlegeként King Holding Kft-nél. Ahogy arra a Szabó-Jasper szakvélemény ennek kapcsán rámutatott, a tőkeemelések készpénzben történő megvalósítására azért volt szükség, mert az ezen tőkeemelésekből megvásárolt különböző részesedések, üzletrészek apportként történő elfogadtatása nehézségekbe ütközött volna, ugyanakkor az 500.000.000,- Ft-ot meg nem haladó sorozatos banki tranzakciókra azért került sor, mert egy összegben ezt egyetlen bankszámlán rendelkezésre álló fedezet sem tette volna lehetővé. 1996. január 1-től a Baumag Szövetkezet részéről ismételten üzletrészképzésre és forgalmazásra került sor, és 2000. december 31-ig a cégcsoport tőkeellátásában továbbra is a Baumag Holding Rt. működött közre. Ebben a konstrukcióban a befektető 1000,- Ft összegű részjegyet jegyzett, melynek ellenében a szövetkezet tagjának tekintették, majd a befektető és a szövetkezet között kettő szerződés jött létre, üzletrész eladására, majd előre meghatározott időpontra kikötve annak hozammal növelt értéken történő visszavásárlására, míg az előző konstrukció alapján kikötött opciós jog 2000. december 31-ig továbbra is megmaradt. A 2001. január 1-től hatályos szabályok alapján a szövetkezeti üzletrész jogintézménye megszűnt, így a konstrukcióban az opciós jogra vonatkozó kikötést is megszüntették, de fennmaradt továbbra is a szerződéskötés előfeltételeként a részjegy-jegyzéshez kötötten létesített tagsági jogviszony. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezettől és a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezettől a vagyon előlegként folyt be tehát 1996-tól a Baumag Holding Rt.-hez, mely a kikötött opciós jog alapján visszavásárolta az üzletrészeket, abban azonban 1998-ban kisebb mértékben, 36.600.000,- Ft erejéig (lsd. Balogh Imréné szakérői véleménye, nyom. ir. 41. kötet 247. old.) még a Kamaraerdei Tüzép Kft is közreműködött. Ezeket az üzletrészeket a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet adásvételi szerződés révén a Baumag Holding Rt.-től és a Kamaraerdei Tüzép Kft-től megvásárolta, ami itt valójában a tőkebevonásra történő jogcímet teremtette meg a vételárként szereplő összeg kapcsán, de 1996-tól az üzletrészek újra eladására már azok adásvételi szerződésre alapozott, a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet által végrehajtott visszavásárlás nyomán kerülhetett sor. 248

A Baumag cégcsoport működése során tehát az üzletrész mint a tőkebevonás és a pénzforgalom szabályózásának az eszköze ily módon jelent meg a cégcsoportban. Ehhez megfelelő alapot adott az, hogy Balogh Imréné igazságügyi könyvszakértő

kimutatása szerint az 1995. március 22. és 1995. május 15. között folytatott ügyletek eredményeként a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet nagy tömegben, több százmilliós névértékű gazdátlan üzletrész-állományhoz jutott (nyom. ir. 41. kötet 229233. old.), hiszen a már bemutatott módon az alkalmazott konstrukció színlelt ügyleteken alapult, azokat valójában pénzügyileg azonnal lebonyolították. Ekként a Baumag Holding Rt. javára kikötött opciós jog maga is színlelt jelentőséggel bírt, annak tényleges érvényesítésére sem került sor, így az ügyletek lebonyolítása a könyv szerint nyilvántartott üzletrész-állományt sem érintette semmilyen módon sem. A cégcsoport tőkeszükségletének a biztosítására a működés kezdeti időszakában tagi kölcsön nyújtása révén is kerülhetett sor, azonban a későbbiekben a pénzforgalom szabályozására az üzletrészek adásvételére alapozva az úgynevezett cash-pool vállalatirányítási rendszert alkalmazták, melyről Balázs László I. r vádlott a tárgyalási vallomásaiban is többször említést tett, így maga is elmondta, hogy az üzletrész „kvázi helyi pénzként működött a cégcsoporton belül”, egyik feladata az volt, hogy ne a cégcsoporton belüli kölcsönökkel oldják meg a pénzmozgást (40. sz. tjkv. 13. old.). A vádlott ugyancsak erről nyilatkozott a Wortmann György felszámoló által szerződések érvénytelenítése iránt a Fővárosi Bíróságon 7.G.40.933/2004. számon indult polgári perben 2005. május 29. napján történt meghallgatása alkalmával is (nyom. ir. 30. kötet 265. old.). Balázs László vádlott ezen vallomásai egybehangzóak Fónad Csaba tanú nyomozati és tárgyalási vallomásaival. A tanú vallomása szerint a leányvállalatoknál felmerült pénzügyi többletet üzletrész eladásával vonták el, míg likviditáshiány esetén a megfelelő mennyiségű pénzeszköz biztosítására üzletrészt vásároltak. Ennek a rendszernek a működéséhez a cégcsoporton belül megfelelő mennyiségű üzletrészállomány fennforgására volt szükség, ezt a cégcsoportot irányító szövetkezet biztosította. A cash-pool vállalatirányítási rendszer az üzletrészek adásvétele révén a likviditás biztosítására volt hivatva, azonban a tartós tőkeszükséglet biztosítására más módon került sor. A cégcsoport működésének kezdeti időszakában a feltőkésítés egyik formája a kötvényjegyzés címén átutalt pénzeszközökhöz kapcsolódó követelés elengedése volt, kötvényapportálás révén. De ahogyan azt I. r. Balázs László vádlott a Fővárosi Bíróságon 7.G.40.933/2004. számon indult polgári perben 2005. május 19-én az alperes képviselőjeként történt meghallgatása során is előadta, amennyiben a befektetői vagyont a cégcsoport finanszírozására használták fel, arra mindig tőkeemelés formájában került sor, a vádlott ezt a polgári perben előadott nyilatkozatát a megismételt eljárásban tett vádlotti vallomása során is fenntartotta (nyom. ir. 30. kötet 273. old. és 138. sz. tjkv. 26. old.). A tőkeemelések a cégcsoport működésének kezdeti időszakában a leányvállalatok jegyzett tőkéjének a megteremtését szolgálták, főképp 1996-1998 között, utóbb a tőkeemelések 2001- től már a veszteségek visszapótlását és a működőképesség fenntartását célozták, miképpen erre Bartha Gyula igazságügyi könyvszakértő is hivatkozott (szakvélemény 73-74., 94., 100. 249

old.). Ahogyan Jasperné Sztanek Katalin igazságügyi könyvszakértő az első eljárás során történt meghallgatása során szintén kiemelte, a vállalatcsoport működése során jelentős figyelmet fordítottak arra, hogy egyetlen leányvállalatnál se álljon elő fizetésképtelenség, aminek megint csak stratégiai-elvi jelentősége volt, hiszen a

szövetkezeti vállalat csoport iránti befektetői bizalmat rendítette volna az meg alapvetően, amennyiben valamely cég fizetésképtelen helyzetbe került volna még 2003. októbere előtt (377. sz. tjkv. 60-61. old.) A szövetkezeti vállalatcsoport alapítását követő időszakban történt tőkeellátásának, valamint ezzel kapcsolatban a Baumag Holding Rt. szerepének a kérdésével Balogh Imréné igazságügyi könyvszakértő a szakvéleményében külön is foglalkozott (nyom. ir. 41. kötet 25 5-267. old. és 40. kötet 265-269. old.). Balogh lmréné igazságügyi könyvszakértő számításai szerint 1995. március 1. és 1998. december 31. között a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet üzletrész forgalmazásból 7.612.452.268,Ft bevételhez jutott, melyből a cégcsoport működését 7.408.037.875,- Ft összegében finanszírozta. Ezen összegből a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 77.721.805,- Ft-ot fektetett be állampapírokba, míg 353.000.000,- Ft összegében a Kamaraerdei Tüzép Kft., további 70.000.000,- Ft összegében pedig a Király Lízing Kft révén valósult meg a cégcsoport finanszírozása. A szakvéleményből megállapíthatóan további 6.895.000.000,- Ft összegéig a finanszírozás a Baumag Holding Rt.n keresztül valósult meg, ebből az igazságügyi szakértő 1.930.000.000,- Ft összeget minősített befektetésként akként, hogy azon keresztül a cégcsoport finanszírozása tartósan megvalósult. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet egyebekben a Baumag Holding Rt. részére juttatott vagyont 4.965.000.000,- Ft összegére vonatkozóan tőkeemelésként számolta el. Ezen tőkeemelések közül a szakértő külön az 1997. január 2-án megvalósult 1,800.000.000,- Ft összegű tőkeemeléssel foglalkozott, mely tárgyi apportot 450.000.000,- Ft értékben foglalt magába. A fennmaradó 1.350.000.000,- Ft összegű kötvényapport a Holding-coop, illetőleg Holding I-II. kötvények elszámolását is érintette. Ezzel kapcsolatban itt vissza kell kanyarodni ahhoz, hogy az 1995. március 22. és 1995. május 15. között megvalósított konstrukció keretében a befektetőktől befolyt vagyont a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet a Baumag Holding Rt. javára kikötött opciós jog alapján előlegként kb. 85%-ban utalta könyv szerint át a holdingcég által kibocsátott Holdingcoop kötvény kibocsátása ellenében. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 1996. január 1 -től végzett üzletrész forgalmazása viszont már nem volt a korábbi adóelőny érvényesítéséhez kötve, mivel az csak 1995. adóévre szólt. Ennek ellenére a konstrukcióban fennmaradt a Baumag Holding Rt. javára kikötött opciós jog, valamint a befolyt vételár 90%- ban történt átutalása. Megállapítható ily módon, hogy az 1997. január 2-án történt kötvényapport könyv szerint, 1.229.000.000 Ft-os értékben takarta a cégcsoport finanszírozását azzal a megszorítással, hogy könyvszakértői módszerekkel nem állapítható meg az 1995. március 22. és 1995. május 15. között folytatott konstrukcióból befolyt nettó bevétel. Ezt a kötvényapportot a könyvvizsgáló 109,8 %-ra felértékelte, tehát azt ezen a forgalmi értéken számolták el, a szakértő levezetése szerint a 1.350.009.000 Ft-os forgalmi értékhez képest felmerülő 121.000.000,- Ft-os különbözetet a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet használta fel a működésével kapcsolatban felmerült költségekre. Ez a kötvényapport még könyv szerinti értéken sem fedezte a cégcsoport finanszírozására fordított összeget, hiszen az annál alacsonyabb volt, illetőleg ennek a finanszírozásnak is csak egy része volt tartós. A kötvény apportálásának az értelmére Szabó Gábor és Jasperné Sztanek 250

Katalin igazságügyi könyvszakértők mutattak rá szakvéleményük 22. oldalán, mely szerint a kötvényapport révén forrásoldalon. a Baumag Holding Rt. cégcsoport finanszírozásához kapcsolódóan könyv szerint fennálló kötelezettségei egyből jegyzett

tőkévé voltak átkönyvelhetőek, ami nyilvánvaló módon kedvezőbb képet mutatott kifelé az erre vonatkozó stratégiai koncepció jegyében, mint kötelezettségként. Balogh Imréné igazságügyi könyvszakértő a tőkeemelés fennmaradó 3.165.000.000,Ft-os részével kapcsolatban csak arra tudott megállapítást tenni, hogy az az üzletrész forgalmazás eredményeként a Baumag Holding Rt.-hez befolyt, azonban azt a szakértő átmeneti befektetésnek minősítette. A szakvélemény ezáltal rámutatott arra, hogy szakértői munkamódszerekkel is csak nehezen különíthetők el az ideiglenes és végleges jellegű befektetések, de a szakvélemény alapján megállapítható, hogy a finanszírozás a befolyt pénzeszközök átengedése révén a Baumag Holding Rt.-n keresztül folyt. A holdingcég azonban a befolyt vagyont nem teljes körűen fordította a leányvállalatok jegyzett tőkéjének a megemelésére, miképp a tőkeemelések sem voltak minden esetben valósak, így a Szabó Gábor és Japerné Sztanek Katalin szakvéleményének a mellékletei alapján lehetett csak kiszűrni azt, hogy a cégcsoport működésének a finanszírozására ténylegesen mely esetekben került sor, így a vádirati tényállás I. pontjának a megállapításai is ezen alapulnak. A cégcsoport működése és a vállalati struktúra 1995-2000. között az építőanyagkereskedelemre alapozódott. Az 1997-től kiépülő építőanyag-kereskedelemmel foglalkozó szakcégek hálózata az alholdingként jelen lévő, de már egyebekben 1989. óta működő Kamaraerdei Tüzép Kft irányítása alatt álltak. 1997. évtől létrejöttek az építőipari szakcégek is, melyek a Baumag Holding Rt. irányítása alatt voltak, de a cégcsoportban jelen voltak még eszközlízinggel, kiskereskedelmi, vendéglátóiparral és értékpapírok forgalmazásával foglalkozó cégek is, melyek közül a Királybróker Kft-t és a Kastélyhotel Sasvár Kft-t kell külön is kiemelni. 2000. évtől ugyanis a hangsúly a eégcsoport működése során az építőipari és ingatlanforgalmazási tevékenységre helyeződött át, a cégszerkezet folyamatos változása során az építőanyagkereskedelemmel foglalkozó cégek összeolvadtak és ezzel ez a jellegű tevékenység el is halt. A vállalatcsoportnak voltak tulajdonosi érdekeltségei más cégekben is, ezeknek azonban jelentősebb súlya nem volt, a Balázs László I. r. vádlott irányítása alatt álló más jogi személyek közül a Larix 2049 Erdőbirtokossági Társulást szükséges még kiemelni, mely cégnek a tényállás VI. pontjában van kapcsolódása. Az eddig leírtakból is jól látható, hogy a vállalatcsoport idegen tőke felhasználásával épült ki és a működéséhez is felhasznált idegen forrásokat. Utóbbi szintén a koncepció része volt, ám mégis azt mutatja, hogy ez a vállalatcsoport rosszul és alacsony hatékonysággal működött, amit minden erre vonatkozóan kihallgatott tanú, valamint mindegyik, a cégcsoport teljes működését áttekintő igazságügyi szakértő megerősített. Így ennek okai a büntetőeljárásban teljességgel feltárhatók voltak. A bíróság ebben is egyetért a vád álláspontjával, hogy ennek két fő oka volt, igy elsődlegesen az eleve rossz koncepció, és a rossz irányítás, amely az első esetben az állandó és folyamatos tőkehiány, a második esetben pedig a nem megfelelő, elégtelen kockázatkezelés problémakörét jelenti, és amelyek Balázs László I. r. vádlott terhén a büntetőjogi felelősséget is végeredményben megalapozzák. A bíróság itt tér ki arra, hogy a Baumag Szövetkezet és cégcsoport létrejötte — ahogy 251

egyébként maga az I. r. vádlott sem vitatta - nem vonatkoztatható el a Kamaraerdei Tűzép Kft.-től. A bíróság megítélése szerint ugyanis Balázs László I. r. vádlott koncepciója mindvégig az „előremenekülés” stratégiája is volt, részben a likviditási problémák, részben a jogszabályok szorításában is. Baláz László I. r. vádlott a Pest

Megyei Rendőrfőkapitányságon 19/1998.bü. számon folyt nyomozásban történt gyanúsítottkénti kihallgatása alkalmával (ahol dr. Ábrók László még a védője volt), de a megismételt eljárásban is elmondta, hogy a Kamaraerdei Tüzép Kft. 1995. előtt éppen egy hullámvölgyben volt, a Vásárlói CIub kötvények kibocsátása révén — miután 1994. évben még a kötvény utáni kamat adómentes volt — sem jelentett megfelelő megoldást a befektetői tőke hiányára, a továbbfejlődésre. A kötvények kamata utáni adózás 1995. évi megváltozása pedig a vállalkozás finanszírozásában megtorpanást okozhatott volna, amely súlyosan érintette volna a vállalkozás sorsát. Ahogy korábban a bíróság már hivatkozott arra, Balogh Imréné igazságügyi könyvszakértő is utalt arra (nyom. ir. 41. kötet 79. old.), hogy a club kötvények 1995. tavaszán jártak volna le, amellyel — mint ahogy I. r. vádlott sem tagadta — számolnia kellett a kft. vezetésének azzal, hogy azokat a tulajdonosaik lejáratkor beváltják. Ezért az ebből adódó likviditási gondok elkerülése végett újabb tőkeinjekcióról kellett gondoskodni. Így az adóelőnyök kihasználásának eszköze mögé helyezkedve ehhez és a vádlott nagyobb szabású céljainak megvalósításához is a szövetkezet megalapítása szolgált a „jogszabályok gondos tanulmányozása után” megfelelő kereteknek, Nem véletlenül került sor már 1995. március 2. napján, a club kötvények lejáratából adódó kényszerhelyzet okán fennálló tartozások tagi hitellé átforgatására sem, ami a Baumag Szövetkezet induláskori 116.797.813,- Ft összegű negatív tőkéjét is eredményezte. Visszatérve a rossz koncepció kérdéskörére a bíróság itt egyenlőre elengedőnek tart annyit leszögezni, hogy a rövid távú idegen forrásokra történő kizárólagos támaszkodás túlzottan nagy terhet rótt a vállalatcsoportra; Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő megállapításai szerint a tőkehiánnyal párosulva ebből folyamatos likviditási kockázat alakult ki. A vállalatcsoportnak a működőképessége múlt a megfelelő tőkebeáramláson, hiszen Balázs László I. r. vádlott a cégcsoport stratégiájában maga is azzal számolt, hogy csak 10-15 év elteltével válik nyereségessé a működés, ily módon a cégcsoport működése is a tőkebeáramlás biztosításának rendelődött alá. Ennek a cégcsoportnak a 47 cégéből mindösszesen 5-8 cég működött időlegesen nyereségesen, az ebből eredő nyereség is döntően a Király Lízing Kft tevékenységén alapult. A cégcsoport működésének nyolc éve alatt osztalék kifizetésére is mindösszesen egy ízben, a Király Lízing Kft-nél került sor 2003-ban, 550.000.000,- Ft összegében, amely — ahogy Bartha Gyula a megismételt eljárásban 2011. július 13-án fogalmazott: a cégcsoport visszahúzása miatt aztán hanyatt esett vélhetően a fizetésképtelenség előtti vagyonelvonással függött össze. Az erre vonatkozóan Szabó Gábor és Jasperné Sztanek Katalin igazságügyi szakértői véleményében (szakértői vélemény 41. old.) szereplő könyvszakértői megállapítások (a kft. évek során felhalmozott eredménytartalékának nagy része és a 2003. évi adózott eredmény tejes összege osztalékként kifizetésre került) nyilvánvaló módon ellentétben állnak Szekeres Ibolya tanú 2011. július 11 -én tett tanúvallomásával, amikor is azt mondta, hogy a működésből származó nyereség a cégnél maradt, növelte a tőkét. A cégeknél keletkezett nyereséget a szövetkezet a befektetők felé fennálló kötelezettségek teljesítésére fordította, lényegében ezt célozta a cash-pool vállalatirányítási rendszer is a 252

leányvállalatoknál keletkezett pénzügyi források lefölözésével. Azonban egy sajátos versenyfutás zajlott az idővel, melyben az volt a kérdés, hogy a vállalatcsoport lesz-e előbb képes jövedelmet termelni, vagy a befektetőkkel kötött szerződésekből származó, a vállalatcsoport által maga előtt görgetett adósságállomány válik-e kezelhetetlenné. Ezt a dilemmát fejezi ki a Bartha Gyula igazságügyi könyvszakértő

által felállított egyenlőtlenségi reláció is. Ez a Bartha-féle képlet (szakvélemény 81. old.) arról szól, hogy a vállalatcsoport addig volt működőképes, amíg a befektetett pénzek + a befektetések hozamai nagyobbak vagy egyenlők, mint a visszafizetendő befektetések + a visszafizetendő kamatok + a működési költségek. Ennek a Bartha-féle képletnek az egyik oldalán a tőkebeáramlás és a tőkefelhasználás eredménye, míg a másik oldalon a befektetők felé fennálló kötelezettségek teljesítése áll. A képlet egyben azt is kifejezi, hogy a vállalatcsoport működése a tőkeáramlás irányán múlt, ahogyan az megfordult a működést nem lehetett tovább fenntartani. Ez a cégcsoport elvesztette a versenyfutást az idővel, mivel a Bartha-féle képlet egyik oldalán nem tudott a befektetett pénzekre hosszabb távon akkora hozamot kitermelni, ami a visszafizetendő kamatokat és a működési költségeket meghaladta volna. Ez a cégcsoport ehhez elengedően hatékony módon nem működött, noha dr. Szebellédi István igazságügyi könyvszakértő az eljárás során történt első meghallgatása során (377. sz. tjkv. 35. old.) rámutatott arra, hogy mindez nem lett volna irreális, hiszen ingatlanpiaci befektetések ehhez biztosíthattak volna megfelelő jövedelmezőséget, ebben a körben lett volna szükség gyors és hatékony beruházásokra, melyeknek kezdettől fogva legalább 50%os hozamot kellett volna kitermelnie. Az a kérdés, hogy a vállalatcsoport miért nem volt hatékony, átvezet a másik kérdéshez, vagyis a rossz irányításhoz, mely kérdésnek szintén több elágazása van. A lefolytatott büntetőeljárás során beszerzett bizonyítékok, (a vádlottak, a szövetkezeti alkalmazott és a szövetkezethez köthető további tanúk vallomásai) alapján megállapítható, hogy ez a szövetkezeti cégcsoport Balázs László I. r. vádlott szövetkezeti elnök kizárólagos irányítása alatt állt 1995-2003. között. Ez ez irányítás egyszemélyi volt, és bár a döntéshozatalban többen is közreműködtek, de a döntéseket mindig Balázs László I. r. vádlott hozta meg. Balázs László vádlott személye és személyisége is erre a vállalatcsoportra túlságosan nagy mértékben nyomta rá a bélyegét, hiszen vezető tisztségviselőként majdnem mindenhol megtalálható Balázs László vádlott neve. Ezen felül a szövetkezeti cégcsoport leányvállalatainak a vezető tisztségviselői között is az ügyben szereplő vádlotti körrel találkozhatunk, így rendszeresen visszaköszön Patonay Istvánné, Hídvégi Béla, Balázsné Mohai Éva, Makadánné Gál Magdolna, dr Endrédi Attila vádlottak, de az eljárásban már nem szereplő Balázs Attila és Bajtek Timea is. Balázs László I. r. vádlott cégcsoporton belül betöltött vezető szerepét jól mutatja az is, hogy az egész eljárás során az ő védekezése volt a legátfogóbb, ami azt mutatja, hogy a cégcsoport ügyei feletti legszélesebb rálátással ő maga rendelkezett. Ennek következnie kellett ömagában Balázs László vádlottnak a cégcsoporton belüli vezető szerepéből, azonban a vádlottak nyomozás során előterjesztett beadványaiban jelentős részben ugyanaz a stilisztika fedezhető fel, amiből arra lehet következtetni, hogy az I. r. vádlottnak a büntetőeljárás védekezési stratégiájának meghatározásában is irányító szerepe volt. Ez pedig mindenképpen az egyszer már hivatkozott módon a többi vádlott mellék- vagy háttérszerepére utal, de mindemellett is találkozhattunk itt a tárgyaláson cégvezetőkkel, akik nem tudták mely cégnél 253

dolgoztak, vagy éppen a cégük tevékenységéről nem tudtak érdemleges nyilatkozatot tenni. Ebben a körben elég csak a megismételt eljárásban felolvasott, de az első bírósági eljárásban kihallgatott Nagy István tanú, a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet elődjének, az Agenda 2030 Szövetkezetnek az elnöke vagy Salgói Attila tanú, akinek Balázs László vádlott a vezetői jogkörét elvonta a tulajdonos-tag képviselőjeként vallomásaira utalni. De Tóth Mihály tanú, a Bautherm Szentes Kft ügyvezetője szintén

felhozható ide példaként, hiszen a tényállás VIIIl. pontjában írt szentesi ingatlan adásvételéről az I. r. vádlott a tudta nélkül rendelkezett. Mindezek mutatják azt, hogy Balázs László I. r. vádlott akkor is irányított cégeket, ha papíron bejegyzett cégvezetőként nem szerepelt. Hivatkozni lehet továbbá Fónad Csaba tanúra, akinek 2009. június 19-én tett vallomása rámutatott arra, hogy Balázs László vádlott felülírhatta a pénzügyi kifizetések rendjét, vagyis a bevett szokványos eljárás a kifizetések jóváhagyásával kapcsolatban Balázs László I. r. vádlott rendelkezésére mellőzhető volt, ily módon azokról bármilyen körben maga dönthetett egy személyi jelleggel. A bíróság az első és a megismételt eljárásban tanúként hallgatta ki Kissné Csiszér Piroskát, aki vallomásában maga sem vitatta, hogy belső ellenőrzési tevékenységet nem látott el sosem, noha a feladata ez lett volna, miközben több cégnél is szerepelt egyidejűleg vezető tisztségviselőként, ám ebben a vonatkozásban ellátott felügyelő bizottsági tevékenységéről sem tudott érdemlegesen nyilatkozni. Vallomásaiból megállapítható, hogy a belső ellenőrzési csoport tevékenysége a szövetkezetnél folyó adóellenőrzések munkájának a segítésére irányult, amely mellett a leányvállalatok adóbevallásait vizsgálták felül. A tanú utalt arra is, hogy dolgoztak a vezetői döntéshozatal elősegítését szolgáló belső információs rendszeren is, ezzel kapcsolatban azonban a tanútól konkrétumokat nem tudtunk meg, ilyen belső vezetői információs rendszerre utaló tényt, körülményt Horváth János tőkepiaci szakértő sem tudott megállapítani, ami a szakvéleménye szerint a Baumag cégcsoport működésének a kockázatait növelő tényező volt. Simonné Tóth Judit VII. r. vádlott a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet felügyelő bizottságában kifejtett tevékenységéről a 2007. január 25-én tartott tárgyaláson nem tudott érdemlegesen nyilatkozni. A szövetkezeti felügyelőbizottság 2001 -től szereplő tagjait a bíróság dr. Németh József kivételével a megismételt eljárásban tanúként újra kihallgatta, vallomásaik az előző eljáráshoz képest lényegesen új tényt, körülményt nem tartalmaztak. A tanúvallomásokból így továbbra is az állapítható meg, hogy a felügyelőbizottság munkája során a könyvelők és a könyvvizsgálók működésére támaszkodott, amely a működést némiképp formálissá tette, hiszen alapvető jelentőségű kérdésekkel nem foglalkoztak. Így a megismételt eljárásban sem sikerült a tanúktól értékelhető választ kapni arra, hogy miként nem merült fel egyetlen felügyelőbizottsági tagban sem az a kérdés, hogy a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet mérlegében mit keres 60.000.000.000,- Ft-ot meghaladó saját tőke, miközben üzletrészeket forgalmaz és ebbéli tevékenysége során helytáll a befektetők felé fennálló tartozásokért. A felügyelő bizottság működésének formalitását jelzi még az is, hogy működésük alatt nem tudtak a cégcsoport működésével kapcsolatban érdemi megállapításokat tenni azon túlmenően, hogy a saját jelentéseikben a könyvvizsgálói megállapításokat ismételtek meg szó szerint, amely alapján egyébként valóban helytállóan állapították meg, hogy a cégcsoport működése nem hatékony. Ennek javítására nem cáfolható módon voltak javaslataik, ám dr. Németh József tanú megismételt eljárásban felolvasott vallomása szerint visszacsatolás nem volt, a tanúk 2003-ban Fónad Csaba pénzügyi igazgatótól vallomásuk 254

szerint az iratokat sem kapták már meg, és Balázs László I. r. vádlottól a mérlegkonszolidáció felvetésére sem visszajelzést. A tanúk vallomásából így az tűnt ki, hogy legjobb akaratuk ellenére is csak díszletként működtek, noha egybehangzóan azt állították, hogy Balázs László I. r. vádlott a működésükben nem akadályozta őket, de

ugyanakkor a tevékenységüknek a vállalatcsoport működésére sem volt különösebb befolyása. A felügyelőbizottság által felvetett problémák viszont kétségtelenül valósak voltak, az eljárás során beszerzett egyéb bizonyítékokkal egybevetve okszerűen hivatkoztak a cégstruktúra rendszeres és koncepció nélküli átszervezésére, valamint a könyvelés terén mutatkozó fluktuációra és az ebből adódó szakemberhiányra, továbbá az ennek következményeként előálló gyenge színvonalú könyvvitelre. A felügyelőbizottság tagjaként dr. Németh József tanú hivatkozott ezen felül a leányvállalatok vezetőivel szembeni gyenge ellenőrzésre és számonkérésre, melyek a megfelelő képzettségű cégvezető posztokon is mutatkozó szakember hiánnyal párosulva mind-mind hozzájárultak ennek a vállalatcsoportnak a gyenge működéséhez. Szendrei István tanú a már hivatkozott módon maga is észlelte a mérlegekben felmerülő eszközhalmozódás problémáját azonban, hogy a mérleg szerint mutatott kép torzulását észlelve felvetettee annak kiküszöbölését nem lehetett megtudni, csupán annyit, hogy a könyvvizsgálók által a záradékban jelzett problémák kiküszöbölésére hívták fel a szövetkezet vezetését. Divisch János tanú megismételt eljárásban tett vallomása utalást tartalmazott arra, hogy bizonyos jellegű kérdéseket informális módon vitatták meg Balázs László I. r. vádlottal, ami megint csak kérdőjeleket vet fel a felügyelő bizottság működésével kapcsolatban, hiszen ez arra is utal, hogy a maguk részéről nem feltétlenül törekedtek a szövetkezeti vezetéssel kapcsolatban igénybe vehető jogosítványaik érvényesítésére, amit egyebekben az általuk készített jelentések formalitása is leképez. Az ügyben eljárt igazságügyi könyvszakértők közül dr. Szebellédi István, Bartha Gyula, valamint Szabó Gábor és Jasperné Sztanek Katalin a cégcsoport összesített mérleg szerinti eredményét 2003. évig bezárólag mindannyian mínusz 4 milliárd forint körül állapították meg, dr. Szebellédi István — 4.780.589.000,- forintban, Bartha Gyula — 3.411.971.000,- forintban, míg Szabó Gábor és Jasperné Sztanek Katalin — 3.889.119.000,- forintban. Az eljárt szakértők közül Szabó Gábor és Jasperné Sztanek Katalin végezte a szakértői megállapítások alapját képező számításokat általában is a legpontosabbnak, mivel az adatok legszélesebb körére ők támaszkodtak, így a bíróság az általuk tett számszaki jellegű megállapításokat tartotta elsősorban irányadónak. Szabó Gábor és Jasperné Sztanek Katalin szakértői véleményében (kiegészítő szakvélemény 17. old.) számszakilag levezeti azt is, hogy a Baumag cégcsoport 19952003 közötti működése során az üzletrészek forgalmazásából 158.947.840.287,- forint bevétel keletkezett, melyből tőkére 127.469.738.032,- forintot, míg a hozamokra 15.756.713.596,- forintot fizettek ki, így tehát a cégcsoport a nyolc év során az üzletrész forgalmazás eredménye alapján összesen 15.721.388.659,- forint felhasználható pénzeszközzel rendelkezett. Ezek a számadatok hozzávetőlegesen nagyságrendileg egyeznek az úgynevezett vagyoninfó számadataival, mely az AgendaH Szövetkezet leányvállalatainak 2003. évi vagyonáról szóló írásos beszámoló tartalmazza, s melyet Balázs László I. r. vádlott 2004-ben tett közzé az Agenda-H Szövetkezet igazgatóságának nevében elektronikus úton a befektető-károsultak számára. Ebben az igazságügyi könyvszakértők által kimunkáltakhoz képest a kimutatott, hozamígérettel növelt tartozás 39.029.346.000,- forint, melyből a tőketartozás 31.524.988.000,- forintot tesz ki. Ez egyenlő a számításban a 15.290.420.000.255

forint értékben kifizetett tőkével és hozammal, valamint a cégcsoportba bevont vagyon értékeként megjelenő további 16.333. 567.000,- forinttal.

Itt foglalkozik a bíróság dr. Ábrók László VI. r. vádlott első ízben a 2009. szeptember 14-én tett vallomásában felhozott amortizáció kérdésével, amely a megismételt eljárásban vált hangsúlyozottan a védekezésének egyik eleméve. Eszerint a cégcsoport könyvszakértők által kimutatott vesztesége az amortizáció könyv szerinti eredménye volna. Az értékcsökkenési leírás kérdésével kapcsolatban Szabó Gábor és Jasperné Sztanek Katalin igazságügyi könyvszakértők szakvéleménye (szakértői vélemény I/C/3. és I/A/5. sz. táblázat) tartalmaz cégcsoport szintű összesített adatokat, melyek szerint a cégcsoporton belül értékcsökkenési ráfordítás könyv szerint 4.810.169.000,- Ft-os értékben szerepelt, melyből a tárgyi eszközökre elszámolt ráfordítások 187.977.000,- Ft-ot tettek ki. Az amortizáció kérdésével meghallgatása során a megismételt eljárásban dr. Szebellédi István, Bartha Gyula és Balogh lmréné igazságügyi könvvszakértő. továbbá szakvéleményében Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő is foglalkozott. A szakértők egybehangzóan cáfolták azt a vádlotti védekezést, mely szerint az amortizáció pénzügyi veszteséget okozna, hiszen az értékcsökkenési elszámolás egyben az adófizetési kötelezettséget csökkenti, vagyis ezen összeget az állam a vállalkozónál hagyja az eszközeinek a megújítására, melynek a cél szerinti pénzügyi ráfordítása a vállalkozó döntésének a függvénye. Így az pénzügyi veszteség egyebekben nem tehet, hiszen az erre teljesített ráfordítást a vállalkozó a gazdálkodó tevékenysége során átháríthatja, Balogh Imréné igazságügyi szakértő hangsúlyozta egyúttal azt is, hogy valójában még az eszközmegújításra vonatkozó ráfordítás teljesítése sem kötelező. Tehát dr. Ábrók László VI. r. vádlott ezen levezetésére alapozott veszteségről nem beszélhetünk. Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő a 2012. január 11-én történt meghallgatása során rámutatott arra is, hogy negatív adóalap mellett az amortizáció még csak forrást sem eredményez, a cégcsoport cégei pedig döntő részben veszteségesek voltak, így a dr. Ábrók László vádlott által felvetett kérdés valós jelentősége ezen szakértői megállapítás révén mutatkozik meg. Az előbbiekben már kifejtettek szerint a cégcsoport mérleg szerinti eredménye negatív volt, tehát veszteségesen működött, léte azonban a befektetői bizalom meglétén és fennmaradásán múlt, amit a cégcsoport gazdasági eredményének és a leányvállalatok teljesítményének a valós mérleg szerinti adatok alapján történő bemutatása lerombolhatott volna, így az erre vonatkozóan közzétett beszámolók sem a valós képet tükrözték, vagyis azokat eltorzították oly módon, hogy a valósnál kedvezőbb vagyoni helyzetet mutassanak. Ennek első ilyen eszköze a Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő által is leírt módon a konszolidáció hiánya volt, vagyis a Baumag szövetkezetek 1995-2003. közötti működése során konszolidált beszámoló, mérleg és eredmény kimutatás, mely a cégcsoport valós helyzetét tükrözhette volna nem készült. Ennek indokoltságára az ügyben eljárt igazságügyi könyvszakértők, de a tanúként meghallgatott dr. Marton István is egyformán hivatkoztak, de az előbbiekben már kifejtettek szerint ennek indokoltságát a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet felügyelőbizottsága is felvetette, mindvégig eredmény nélkül. A cégcsoport és a leányvállalatok vagyonát mutató képet önmagában is torzította a szövetkezeti üzletrészek saját tőke elemként történő megjelenítése a cégek vagyonában. Amint korábban már foglalkozott ezzel a bíróság a befektetőktől visszavásárolt üzletrészek a Baumag szövetkezeteknél a mérleg eszköz oldalán befektetett eszközként nyilvántartva kerültek be a cégcsoportba, ahol a 256

leányvállalatok vagyonában saját tőke elemként jelentek meg. Ezeket az üzletrészeket a megvásárlás után nem vonták be, értékük tehát a saját tőke részeként csak papíron volt, viszont a leányvállalatok vagyonában eszközként történő megjelenitésük alkalmas volt arra, hogy azzal a feltőkésítés látszatát mutassák, vagyis a mérleg a valósnál kedvezőbb képet mutasson. Ezen üzletrészek mérleg szerinti befektetett eszközként történő megjelenítése volt egyúttal hivatva arra is, hogy a befektetők számára a tőkebefektetéseik vagyonfedezettségét mutassa, mely kérdéssel a bíróság a tényállás IV. pontja kapcsán még foglalkozni fog. Ahhoz, hogy megválaszoljuk azt, hogy miként használták fel ezeket a szövetkezeti üzletrészeket a cégek fiktív feltőkésítésére vissza kell nyúlni a tőkeemelés problémaköréhez, mely Balázs László I. r. vádlott vallomása szerint a cégek gazdálkodó tevékenységéhez szükséges tőkeellátást biztosította. A Baumag cégcsoportban azonban nem volt minden tőkeemelés valós, a tőkeemelésre alapozva a cégcsoportban kialakult a fiktív feltőkésítésnek egy sajátos formája, amit a vád centrifuga módszernek nevezett el, s amelyeknek eseti példáit Szabó Gábor és Jaspemé Sztanek Katalin írja le a szakvéleményében, s melyekkel egyben Bartha Gyula a szakvéleményében szintén foglalkozik. E módszer lényege az, hogy a vállalatcsoport élén álló szövetkezet készpénzzel tőkét emelt valamelyik leányvállalatban, mely a készpénzt nyomban továbbutalta tőkeemelés címén egy másik leányvállalatnak, mely ennek fejében szövetkezeti üzletrészt juttatott, majd a készpénzt hasonló módon egy harmadik leányvállalatnak utalta tovább szintén tőkeemelésként, szövetkezeti üzletrész ellenében. Az egész folyamat így addig tartott, amíg a készpénz a cégcsoporton belül az egyes leányvállalatokon körbefutva vissza nem érkezett a szövetkezethez, ahonnan a körbeutalás kiindult. Itt a tőkeemelés fiktív jellege abban állt, hogy a készpénz ilyen címen történő juttatása első lépcsőben a jegyzett tőkét megemelte, azonban második lépésben a készpénz helyébe szövetkezeti üzletrész lépett nyomban a jegyzett tőke megemelkedett összegéig. Ennek folytán az érintett cég jegyzett tőkéje csak papíron, könyv szerint nőtt, a valóságban azonban nem. Mint arra Szabó Gábor és Jasperné Sztanek Katalin, valamint Bartha Gyula igazságügyi könyvszakértő is rámutatott, a készpénz ilyenkor csak ideiglenesen volt jelen, másrészt a készpénz helyébe lépő üzletrész vagyonfedezettel nem rendelkezett. Azt a cég a pénzforgalom szabályozására szolgáló eszközként sem a cégcsoporton belül, sem azon kívül felhasználni semmire nem tudta, így szabadon felhasználható vagyonelem hiányában sem lehetett tőkeemelésről beszélni. Az ilyen esetben értékpapír ellenében a cégcsoportban sorozatban körbefutó készpénz minden érintett cég jegyzett tőkéjét megemelte. A módszer sorozatjellegéből adódóan ilyen esetben tőkeemelés ténylegesen azonban csak annyiban valósulhatott meg, amennyiben a pénz körbefutása során valamelyik érintett cégnél valamekkora kisebb összeg kicsapódott oly módon, hogy a készpénzes tőkeemelésként befolyó összeget a következő cégnek értékpapír ellenében csak kisebb összegben utalta az érintett társaság tovább.

Dr. Ábrók László VI. r. vádlott az első eljárás során tett vallomásában utalt arra, hogy ezzel a módszerrel meg lehetett takarítani a cégbíróság előtti, jegyzett tőke felemelését célzó eljárások költségeit (101. sz. tjkv. 119. old.). Azonban a Baumag Szövetkezet által alkalmazott eljárástól még a jegyzett tőke ilyen esetben a cégnél ténylegesen nem emelkedett meg, így a tőkeemelés számviteli kimutatása sem a valóságot tükrözte, hiszen nem volt olyan 257

tőkenövekedés, amit itt valójában a cégnyilvántartásba be lehetett volna jegyezni. Nem lehet helytállónak tekinteni dr. Ábrók László vádlott azon érvét sem, mely szerint a megemelt tőke készpénz révén valójában visszatérhetett, ha a szükség úgy kívánta. Ezzel szemben a cégcsoporton belüli cégek jegyzett tőkéjének fiktív tőkeemelésekkel történt felpumpálása ahhoz vezetett, hogy az összkép nem volt igaz, tehát a tőkeerő valójában sokkal kisebb volt, mint ahogyan azt a mérleg szerinti adatok mutatták azért, hogy a cégek vonzóak legyenek. Szabó Gábor és Jaspemé Sztanek Katalin igazságügyi könyvszakértők a szakvéleményükben maguk is foglalkoztak elvi és gyakorlati jelleggel is e módszer problémájával, mellyel kapcsolatban azt rögzítették, hogy a pénzköröztetés során a készpénz helyébe lépő szövetkezeti üzletrésszel való tőkeemelés révén a jegyzett tőke emelése valósult meg első lépésben készpénzzel. Ezzel el lehetett kerülni a tárgyi eszköz felértékelésének a problémáját, amennyiben a készpénz helyébe lépett a szövetkezeti üzletrész. A szakvélemény így burkoltan utal arra, hogy a jegyzett tőke részeként kimutatott értékpapírok nem bírtak értékkel, tehát valójában apportként sem jöhettek ténylegesen szóba, noha a cégcsoporton belül a szövetkezeti üzletrész egyik funkciója az volt, hogy a leányvállalatok saját tőkéjének a képét javítsa, ami azonban így a vagyoni helyzet valóságnak megfelelő visszatükrözését torzította. Mint arra Bartha Gyula a 2009. február 9-én tartott tárgyalási határnapon történt meghallgatása során rámutatott, 2001-től folyamatos likviditási zavarok voltak, erre a feltőkésítés volt a megoldás. A cégek tőkeellátását azonban csak annyiban lehetett megoldani, hogy ne legyenek fizetésképtelenek, de mindig csak egy pillanatra került oda a pénz. Tehát a készpénz visszamehetett ugyan, de ettől még a tőkeerőt tükröző adatok sem a cégek, sem a cégcsoport szintjén nem lettek igazak, azok csak könyv szerinti adatok voltak, de nem a valós helyzetet mutatták. A cégcsoport cégei közötti kölcsönös részesedéseket a szakértői vizsgálat során végzett számítások során minden szakértő, így dr. Szebellédi István, Bartha Gyula, valamint Szabó Gábor és Jasperné Sztanek Katalin eszközként egyaránt nullára írta, amennyiben értékpapír formájában testesültek meg. Bartha Gyula igazságügyi könyvszakértő szerint ezek a részesedések 99,9 %-ban szövetkezeti üzletrész formájában jelentek meg, a fennmaradó részben más leányvállalat értékpapírjában, melyre az üzletrész kapcsán kifejtettek ugyanúgy irányadóak azzal az eltéréssel, hogy azok valamekkora értékű vagyont maguk is megtestesítettek, de a tőke felfújtsága miatt kisebbet mint a névértékük szerintit. A fiktív feltőkésítésnek a hatása, vagyis a jegyzett tőke felnagyítása számszakilag is tetten érhető dr. Szebellédi István igazságügyi könyvszakértő szakvéleményéből. Ebből megállapítható (nyom. ir. 57. kötet 179. old.), hogy a Baumag cégcsoportban lévő leányvállalatok jegyzett tőkéje 1995-2003. között 34.352.963.000,- forintra nőtt, miközben a cégcsoportnak ezzel szemben az üzletrész forgalmazás eredményeként mindösszesen (a Szabó-Jasper szakértői vélemény számításaiból következően) ugyanezen időszakra csak 15.721.388.259,- Ft pénzeszköze állt rendelkezésre, melyet szabadon használhatott fel, de még a pénzügyi keret sem lett teljes egészében tőkejuttatásként a cégcsoport finanszírozására felhasználva, hiszen azt részben a cégcsoport működési költségeinek a fedezésére is fordították. 258

A likviditással kapcsolatban Balázs ászló I. r. vádlott - de dr. Ábrók László VI. r. vádlott is — arra hivatkozott, hogy a Baumag szövetkezetek helytállási kötelezettségüket a

befektetők felé 2003. október előtt maradéktalanul teljesítették, de az adó és egyéb tartozásokban sem történt elmaradás ezen időpontig. Ezt a tényt a bíróság sem vitatta, azonban az igazságügyi szakértői vélemények megállapításai a tejes cégcsoport fizetési képességére vonatkoztak, és tették azon megállapitásukat, hogy a cégcsoporton belül nem állt 2001. év után már megfelelő mértékű likvid vagyon az egyes leányvállalatok rendelkezésére, ami szintén a tőkehiány kérdésével függ össze. Bartha Gyula igazságügyi könyvszakértő a szakvéleményében (86. old.) 2001. december 31-i időpontra vonatkoztatva a likviditási mutató értékét, - tehát a likvid eszközök rövid lejáratú kötelezettségek arányszámát - 3,53%-ra tette, az első eljárásban történt meghallgatása alkalmával úgy nyilatkozott, hogy a 2001-2003. közötti időszakban a likviditási mutató körülbelül hasonló nagyságrendű (3-7 % közötti) volt mindvégig (377. sz. tjkv. 33. old.), mely likviditási hiány megítélése szerint folyamatosan látszódott, hiszen a szövetkezet eleget kívánt tenni fizetési kötelezettségének a befektetők felé, ezért minél nagyobb tőkét kívántak bevonni kívülről. dr. Ábrók László VI. r. vádlott az igazságügyi tőkepiaci szakértőhöz intézett kérdésében 2012. január 9-én 12 %-os — a Balázs László I. r. vádlott általi számítások szerinti - likviditási mutató meglétére hivatkozott, azonban Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő még ezzel a számadattal kapcsolatban is arra tudott szorítkozni, amelyet szakvéleményében is leírt (tőkepiaci szakértői vélemény 47-48. old.), hogy ilyen számadat mellett a likvid eszközökből a rövid lejáratú kötelezettségeket legfeljebb csak 45 napig lehetett volna finanszírozni. Ezen szakértői megállapítások pedig egyértelműen arra utalnak, hogy 2001. után a befektetők felé vállalt kötelezettségek teljesítése meglehetősen vékony pengeélen táncolt. Bartha Gyula a likviditási zavarokkal kapcsolatban a cégcsoportra hivatkozott, hasonló módon, mint dr. Szebellédi István, aki mind az első, mind a megismételt eljárásban hivatkozott továbbá arra is, hogy 2001. után a cégcsoporton belül már csak a veszteségeket finanszírozták, de 2002-től már súlyos likviditási zavarok voltak (377. sz. tjkv. 38. old. és 82. sz. tjkv. 311-312. old.). A likviditási zavarok tényét a szakértői véleményében Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő (tőkepiaci szakvélemény 29. old.) is tényként rögzítette, mint azt is, hogy megállapításai szerint azt a cégcsoport vezetésének egyértelműen érzékelni kellett az idő előrehaladtával, még akkor is, ha ezek tényszerű megállapítását a szövetkezeti üzletrész (tőke) struktúra elpalástolta a beszámoló szintjén, azaz azt sok esetben éppen a kötelezettségek saját tőkévé átkönyvelése akadályozta. Ahogy azt a szakértők is hangsúlyozták a bíróság megítélése szerint is a likviditási zavarok a cégcsoporton belül a tőkehiány eredményeként merültek fel, amely ezt a cégcsoportot tulajdonképpen már megalakulásától kezdve sújtotta (lsd. Kamaraerdei Tüzép Kft. kapcsán leírtakat), de hangsúlyossá valóban 2001-től vált, amikor a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet már haladt a de jure fizetésképtelenség felé. Ahogy arra Horváth János tőkepiaci szakértő is rámutatott (szakvélemény 29. old.) természetesen a de jure fizetésképtelenséget el lehet odázni mindaddig, amíg a befektetők (az idegen források tulajdonosai) vagy nem kérik megfizetni a szerződéses összeget az adott időpontban, vagy a visszafizetés újabb forrásbevonással fedezhető. Azonban amikor a befizetési hajlandóság csökken és a kivételi hajlandóság nő, akkor a fizetésképtelenség bekövetkezte egyértelműen megtörténik. 259

A likviditási zavarok jelzői éppen a már hivatkozott, a vád képviselőjének megjelölése szerinti centrifuga módszer, valamint a bankszámlák közötti pénzpörgetések, hiszen a szövetkezetet sújtó tőkehiányt csak e módszerekkel végrehajtott tőkeemelések révén

lehetett áthidalni. Ahogy arra Bartha Gyula igazságügyi könyvszakértő is hivatkozott, a cégcsoporton belül a készpénz már csak pillanatokra maradt meg, így dr. Ábrók László vádlott állításával ellentétben a készpénz már szükség esetén sem tudott volna visszatérni. A likviditási zavarok kezdettől fogva való jelenlétére felhozható példa, hogy a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 1995. szeptember 29-én a Pit. 8.§ (4) bekezdés a.) pontja alapján előírt 5.000.000,- Ft-os tőkekövetelményt pénzügyi tevékenység folytatására történő nyilvántartásba vétel céljából akként tudta csak teljesíteni, hogy az avégett a Baumag Holding Rt. által átutalt pénzösszeget kötvényvásárlás jogcímére alapozva a nyilvántartásba vételt követően visszautalta (lsd. Balogh Imréné szakértői vélemény nyom. ir. 41. kötet 85-86. old.). Már nem képezi jelen ügyben a vád tárgyát, de a Sztupa Kft. negatív tőkével akként tudott átalakulni, hogy az átalakulási nyitó vagyonmérlegben a negatív tőke leplezésére, és annak kiküszöbölése végett tőketartalékként olyan alapítói vagyonjuttatási kötelezettség vállalásra hivatkoztak, melyet az átalakulás bejegyzését követően töröltek, tehát nem volt likvid vagyon a tőketartalék juttatására vonatkozó kötelezettség pénzügyi teljesítéséhez. A szövetkezeti vállalatcsoport valós vagyoni képének a torzítása — a cégek vonzóbbá tételén keresztül - tőkebefektetésre ösztönző eszközként leginkább a befektetőknek szólt, ahogy arra Bartha Gyula igazságügyi könyvszakértő is utalt az első eljárásban (377. sz. tjkv. 31. old.). A valós kép torzítása, a konszolidáció hiánya, a könyvelési hiányosságok, a fiktív vagyonelemek mérleg szerinti szerepeltetése, a tőkehiány áthidalására szolgáló centrifuga és pénzpörgetéses ügyletek az áttekintést általában is meghiúsították. Ezzel a cégcsoporton belüli reálfolyamatok és a valós vagyoni helyzet felderítésénél a büntetőügyben eljáró hatóságok és az igazságügyi szakértők is kénytelenek voltak szembesülni, így amennyiben a rendelkezésre álló bizonyítékokból, különösen Szabó Gábor és Jasperné Sztanek Katalin szakvéleménye alapján azt lehetett megállapítani, hogy a tőkeemelésként átutalt pénzösszeg a cég bankszámlájáról rögtön továbbkerült más céghez, azt a váddal egyezően a bíróság sem tekintette valós tőkeemelésnek. Valós tőkeemelésként csak azon esetek voltak értékelhetők, amikor a pénz a bankszámlán maradt az utalást követően is, mivel valós vagyonjuttatást csak ez takart. A tőkeemelések körében Balogh Imréné 2002. november 23-án kelt szakvéleménye az 1995- 1998. közötti tőkeemelések összegét illetően az előbb kifejtettek szerint csak megközelítő jellegű megállapításokat tehetett. Balogh Imréné a szakvéleményében (nyom. ir. 41. kötet 259- 267., 339-341. old.) egyebekben azt is kifejti, hogy itt a tőkeemelés csak forma szerint az, valójában azonban nem és ezért látszólagosnak kell tekinteni, hiszen az nem a társasági tagok tulajdonát képező vagyonból származó befizetést jelentik, hanem annak pénzügyi forrása az üzletrész értékesítésből befolyt összeg, vagyis kölcsönvett forrás. Mindebből következően a betétgyűjtésből származó idegen források a hozamfizetési kötelezettség terhe miatt nem minősülnek a saját tőke részének, azokkal ezért tőkejuttatást sem lehet teljesíteni, tehát a kötelezettségek jegyzett tőkeként történő kimutatása a mérlegadatok eltorzítása, meghamisítása. Ezzel egybehangzó megállapítást tett dr. Szebellédi István is a nyomozás során benyújtott 260

szakvéleményében, ahol úgy fogalmaz, hogy a tőkeelemként így tőketartalékként és üzletrésztőkeként kimutatott, felelősségi elemmel terhelt vagyonelemek felhasználásával, azok jegyzett tőkeként történt kimutatása révén újabb felelősséget

keletkeztettek, vagyis ugyanaz a vagyonelem többszörös helytállás fedezete lett (nyom. ir. 57. kötet 23., 35. old.). A Baumag cégcsoport működése során a tőkeemelések esetenként tárgyi eszközök apportjával került sor, mely tárgyi eszközök könyv szerinti adatait a senki nem vitatta. A Baumag cégcsoport működése során a jegyzett tőke nem tükrözte a cégcsoport valódi tőkeerejét, mivel az a valósnál jóval alacsonyabb volt. Szabó Gábor és Jasperné Sztanek Katalin szakvéleménye alapján a cégcsoport tőkeereje az 500.000.000,- Ft feletti tőkeiuttatásokat nem tette lehetővé, ezért került sor minden esetben ugyanazon pénzösszeg többszöri oda-visszautalására. Ebből pedig levonható az a következtetés, hogy ezen 500.000.000.- Ft összeg volt a szövetkezeti tőkeerő maximuma, amely a valós és a fiktív tőkeemelések és tökejuttatások elhatárolásánál bírt jelentőséggel. A Baumag cégcsoportnak könyv szerint több tízmilliárd forintos vagyona volt, azonban ez a vagyontömeg csak papíron létezett, a könyv szerinti és a valós tőkeerő eltérése miatt ennek a vagyontömegnek a mozgatására másik speciális módszert is alkalmaztak, ez volt a pénzpörgetés. A pénzpörgetés meghatározott nagyságú készpénz mozgatását, ide-oda utalását jelentette két bankszámla között részjegy jegyzéssel összesítve addig, amíg az összesített pénzmozgások nagyságrendje az egész vagyon mozgatásának a látszatát nem keltette. A pénzpörgetés során a vagyonmozgatás rendszerint részjegy-jegyzéshez volt kötve, azonban valós gazdasági eseményt ez nem takart, amit az mutat, hogy a részjegy a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet 2003. október 9. után történt likvidációja során vagyonelemek közötti cserealapot képezett, holott az 1992. évi I. törvény 53.§ (1) bekezdése alapján azt átruházni nem lehetett, vagyis a részjegy jegyzése a többszörözött vagyonmozgatásnak csak a jogcímét teremtette meg. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 1995. évi gazdálkodása kapcsán is már felmerült a fiktív feltőkésítés egy sajátos példája. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet által 1995. március 22. és 1995. május 15. között folytatott konstrukció Balogh Imréné 2002. november 23-án kelt igazságügyi könvvszakértői véleményének (nyom. ir. 41. kötet 221-223., 229-235. old.) a már többször említett, I. r. vádlotti vallomással (nyom. ir. 91. kötet 159. old.) is megtámogatott levezetése szerint valójában csak papíron ment végbe. Ahogy arra a szakértői vélemény is utal, a bíróság szerint is nehezen elképzelhető, hogy a befektetők a több milliós összegű tőkét mozgassanak csak azért, hogy még aznap annak a 85 %-át visszakapják. Balogh Imréné megállapítása erre az volt, hogy az ügylet a valóságban nettó elszámolású volt, tehát a befektető a könyv szerinti tőke meg nem állapítható kis hányadát fizette be, mely után és melynek folyományaként az adóösszegből nagyobb tételt vonhatott le, míg ennek lebizonylatolása a bruttó elveket követve történt meg. Balogh Imréné a cégcsoportba juttatott források tényleges nagyságáról könyvszakértői módszerekkel nem tudott ennek kapcsán megállapítást tenni, miként Bartha Gyula igazságügyi könyvszakértő a szakvéleményében (szakvélemény 76. old.) maga is a lebonyolított konstrukció fiktív feltőkésítéssel járó jellegét hangsúlyozza, hiszen a 261

lebonyolítással, könyv szerint megjelenő vagyonelemek maguk is csak korlátozott tőkeháttérrel (mintegy 15 %-kal) bírtak. A befolyt vagyon nagyságára így pontos megállapítást ítéleti bizonyossággal nem lehet tenni, pusztán a begyűjtött 307.635.000,- Ft összegű tőke könyv szerinti jellegét (amint Balázs László I. r. vádlott is

az első eljárásban) hangsúlyozza, valamint annak megállapítására szorítkozik, hogy a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet könyv szerint a Baumag Holding Rt. részére a befektetőkkel való elszámolás céljából 277.920.050.- Ft-ot utalt át, azonban a színlelt ügylet bizonylatolásából fakadóan szakértői módszerekkel sem állapítbató meg, hogy ez valójában mekkora összegű tényleges tőkejuttatást takart. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és a Baumag Holding Rt. közötti ezen könyv szerinti pénzmozgás könyvelési tételként lett a Holding-Coop nevű kötvény kibocsátásával elszámolva. A Holding-Coop kötvényen tehát pénzmozgás valójában a könyv szerinti mértékben nem alapult, ezért az ezen értékben tényleges pénzkövetelést sem teljesíthetett meg, 1997. január 2-án annak tárgyi eszközként a Baumag Holding Rt.-be történő visszaapportálása révén szintén fiktív tőkeemelés valósult meg. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 1995-ben a Holding I-II. kötvény ellenében is juttatott tőkét a Baumag Holding Rt. részére, melyet 1997. január 2-án szintén visszaapportáltak, így annak saját tőkeként történt kimutatása az előző esethez hasonlóan, de a Holding-Coop kötvény egyidejű apportja révén jelentett a könyv szerinti és a forgalmi érték korábban kifejtett eltéréséből adódóan is fiktív tőkeemelést. A kötvényekre valós követelés ebben az esetben sem alapult a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és a Baumag Holding Rt. között, vagyis a kötvénnyel elszámolt pénzátadás a feltőkésítés része volt, hiszen a kötvénnyel elszámolt pénzmozgások valójában a cégcsoport finanszírozására irányuló egyoldalú teljesítést jelentettek, a kötvénykibocsátás és visszaapportálás indokai pedig a vagyoni helyzetre vonatkozó kép javítása volt a kötelezettségek saját tőkévé átkönyvelésével. Részben vagy egészben fiktív tőkeemelések voltak azok végrehajtásának módja folytán, és igazolják minden esetben Szabó Gábor és Jasperné Sztanek Katalin igazságügyi könyvszakértök azon megállapítását, miszerint a cégcsoport a saját tőkéjének a felpumpáltsága miatt tőkejuttatásokat ténylegesen 500.000.000,- forintig tudott csak végrehajtani, mivel a tőkeerejéből ennél többre sosem futotta a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és a Baumag Holding Rt. 1998. december 1-jei 1.400.000.000,- forint összegű tőkeemelése a Kamaraerdei Tűzép Kft-ben, a két cég 1998. december 10-én keltezett 1.277.730.000,- forint összegű tőkeemelése a Baumag Hotels Kft.-ben, a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 1998. december 28-i további 526.000.000,- forint összegű tőkeemelése szintén a Baumag Hotels Kft-ben, a Baumag Holding Rt. 1999. július 8. és 1999. december 1. közötti 900.000.000,- forint összegű tőkeemelését a Baumag Hotels Kft.-ben, a Baumag Holding Rt. 2000. július 25.-i 880.000.000,- forint összegű tőkeemelése a Bauming Kft.-ben, a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 2000. szeptember 27-i 755.000.000 forint összegű tőkeemelése a Király Lízing Kft.-ben, a Baumag Holding Rt. 2001. február 28-i 1.497.000.000,- forint összegű tőkeemelése a Fertődbau Kft-ben, a Baumag Holding Rt. 2001. március 20-i 2.997.000.000,- forint összegű tőkeemelése a Baumag Ingatlan Kft-ben, a Baumag Holding Rt. 2002. május 17-i 1.197.000.000,- forint összegű tőkeemelése az Alba Kerámia Kft-ben, a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet 2002. augusztus 7-8.-i 12.286.000.000,- forint összegű tőkeemelése a King Holding Kft-ben, valamint a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet 2003. április 24-i 1.000.000.000,forint összegű tőkeemelése a 262

Baumiag Rt.-ben. Az eddig kifejtetteknek ugyanakkor csak látszólag mond ellent a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet részéről 2001. december végétől a Csevicevölgy Kft.-ben

végrehajtott 1.500.000.000,- Ft-os tőkeemelés. Ebben az esetben ugyanis arról van szó, hogy ez a vagyon képezte a VI. pontban írt bűncselekmények forrását, ez a vagyontömeg itt nem a cégcsoport működőképességének javítását, hanem egészen más célokra szolgált, hogy azt a cégcsoportból különféle módokon kimenekítsék. Ami pedig a 2000. december 22-én kelt szindikátusi szerződés jelentőségéből adódóan a szerződést követő gazdasági eseményeket és folyamatokat illeti, azok a büntetőjogi felelősség szempontjából is jelentősek. A Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet 2001-2003. között a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezettel együtt Szabó Gábor és Jasperné Sztanek Katalin könyvszakértők számítása (szakértői vélemény 56. és kiegészítő szakértői vélemény 17. old.) alapján összesen 92.330.330.210,- Ft névértékű Baumag Vagyonkezelő Szövetkezeti üzletrészt hozott forgalomba, valamint 69.540.729.737,- Ft értékben vásárolt vissza ilyen üzletrészeket. Ez a forgalmazási tevékenység tehát összesen 22.789.600.473,- Ft vagyontöbbletet eredményezett, melyet azonban csökkentett a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet áltat 2001-2003 között a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezeti üzletrészek visszavásárlására fordított 16.976.036.048,- Ft pénzösszeg, így a forgalmazáson elért és a cégcsoport céljaira felhasználható szabad vagyontömeg összesen 5.813.563.425 forintot tett ki. A szindikátusi szerződést követő időszakban megállapíthatóan azonban a cégcsoportban zajló reálfolyamatok és a könyv szerinti gazdasági események eltértek egymástól. A könyv szerinti gazdasági események folyamatát Szabó Gábor és Jasperné Sztanek Katalin igazságügyi kiegészítő szakvéleménye írja le. A szakvéleményből megállapíthatóan 2001-2003. között a Baumag Stratégai Fejlesztő Szövetkezet és a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet között egy - ahogy az Ügyészség képviselője fogalmazott - gigantikus pénzügyi centrifuga működött, amelyen több tízmilliárd forint kőrözött folyamatosan. Ebben a gigantikus pénzügyi körforgásban 2001-2003. között a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet részjegy-jegyzés címén 38.007.251.766,- Ft-ot utalt át, miközben a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet üzletrészek visszavásárlására csak 16.976.036.048,- Ft-ot fordított ténylegesen. A könyv szerinti adatokból levonható következtetések (Szabó — Jasperné kiegészítő szakvélemény 11-13. old.) szerint a 2000. december 22-én kelt szindikátusi szerződés alapján véghezvitt részjegy-jegyzés nem csupán a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet üzletrész felvásárlási tevékenységének a forrását teremtette meg, hanem itt könyv szerint maradt egy 21.031.215.718,- Ft összeget kitevő vagyontömeg. Ez a vagyontömeg szintén csak könyv szerint három ügylet, gazdasági műveletsorozat pénzügyi fedezetét képezte. Ezek a tényállás II/4. pontjában szereplő 2002. december 12-i és 2002. december 28-i részvény adás-vételi szerződések, illetőleg 6.631.850.000,- Ft értékben Baumag Vagyonkezelő Szövetkezeti üzletrészeknek a felvásárlása. Ez a három ügylet, műveletsorozat pénzügyi reálfolyamatok szintjén soha nem ment végbe, csak technikailag, hiszen a vállalatcsoport könyv szerinti vagyoni helyzete és a valós tőkeereje 263

között óriási szakadék tátongott, melyet csak a könyvelési trükkökkel, így a részjegyek jegyzésére alapozott pénzpörgetéssel lehetett könyv szerint áthidalni (Szabó — Jasperné szakvélemény 59-65., kiegészítő szakvélemény 12. old.). Könyv szerint a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet a kimutatott 21.031.215.718,- Ft-os vagyontömegből 20.305.321.935,- Ft-ot utalt vissza részesedések megszerzésére, így

könyv szerint a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet által az üzletrész forgalmazáson elért nyereség volt a pénzügyi forrása a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet azon értékpapír felvásárlásának, melynek eredményeként a tulajdonosi ellenőrzést és irányítást a cégcsoport felett átvette. A részjegyek 21.031.215.718,- Ft-os többletjegyzése színlelt volt, mivel az csupán könyv szerinti többletforrás kimutatását célozta, amely valójában a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet szindikátusi szerződéshez kapcsolódó helyzetével függ össze. A szindikátusi szerződéssel történt üzletrész többszörözés a keresztforgalmazás feltételeinek a megteremtését jelentette avégett, hogy a 2000. évi CXLI. törvény rendelkezései alapján a saját üzletrészek bevonására ne kelljen sort keríteni. Ez döntő többségében fedezetlen üzletrészekre alapult, azok megkettőzésével a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezetnél könyv szerint keletkezett üzletrész-állomány valójában teljes egészében fedezetlen volt, az 5000,- Ft részjegy-tőkével alapított szövetkezetet így nyilvánvaló módon csak könyv szerint lehetett és egyben szükségszerűen kellett is tőkeerővel felruházni ahhoz, hogy ennek fedezete mellett a cégcsoport tulajdonosi szerkezetének az átrendezésének és az intézményrendszer megkettőzésének a megvalósításával a fizetésképtelenség esetére a továbbműködtetés biztosítható legyen. A reálfolyamatok szintjén a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet a részjegyjegyzés keretében az összes elért nyereségét átengedte a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezetnek amely ebből a 22.789.600.473,- forintból visszavásárolta a még kint lévő Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezeti üzletrészek egy részét, míg a fennmaradó pénzt a cégcsoporton belüli tökeemelésekre, valamint a működési költségek fedezésére fordította. Miként arra a 2000. december 22-én kelt szindikátusi szerződés 7. pontj ának megszövegezése is hivatkozott, ez a műveletsorozat addig volt folytatható, amíg a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet által folytatott üzletrész forgalmazás eredménye pozitív volt. Ahogy ez 2003. októberében megfordult, megszűnt a részjegy-jegyzés fejében történő vagyonmozgatás a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet felé, s ezzel megszűnt a cégcsoport tőkeellátásának, a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezeti üzletrészek felvásárlásának, valamint a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet neve alatt kibocsátott üzletrészek további forgalmazásának a pénzügyi forrása is. Balázs László I. r. vádlott 2003. október 6-án először korlátozta a kifizetéseket, majd 2003. október 9-én beszüntette azokat, noha ekkor még tett tartozáselismerő nyilatkozatokat. A későbbiekben, 2004. év folyamán azonban már a szerződéseknek a feleken kívülálló okból történt meghiúsulását hangoztatta, így vitatva ezzel a befektetőkkel kötött szerződéseken alapuló követelések jogosságát. Balázs László vádlott 2003. október 9. után a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezetet gyakorlatilag a sorsára hagyta, erről egyébként maga is így nyilatkozott (96. sz. tjkv. 11. old.), majd megindult a szövetkezet likvidációja, így Balázs László vádlott a II/5. pontban írt cselekmények révén a Baumag Stratégiai Fejlesztő 264

Szövetkezettel kötött szerződéseken alapuló fedezetet képező vagyontömeget színlelt szerződésekkel a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet rendelkezése alá vonta. Mindezek tudatos felvállalását jól példázza Balázs László I. r. vádlottnak a nyomozás során 2004. október 12-én tett (nyom. ir. 92. kötet 113. old.) azon megnyilatkozása,

amikor arról vallott, hogy ő mint magánszemély soha nem ígérte meg senkinek, hogy a pénzét visszaadja, de mint ügyvezető sem tett ilyen ígéretet soha a befektetőknek, az Agenda-H Szövetkezetet pedig nem terheli visszafizetési kötelezettség, csak segítségét ajánlotta fel a befektetők igényei kielégítésének megszervezésére. A 2001. január 1. után kötött szerződéseknél tehát az a helyzet állt elő, hogy a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezeti üzletrészekre kötött szerződésekért a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet volt köteles helytállni, viszont az erre szolgáló vagyon felett már a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet rendelkezett, amelynek szempontjából a befektetők csak külső üzletrész tulajdonosnak minősültek. Mindezek után, 2003. október 9. napját követően Balázs László vádlott törekvése egyrészt arra irányult, hogy a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet mögé tagságot állítson, másrészt a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezeti üzletrészek mögé vagyont tegyen. Az első esetben Balázs László I. r. vádlott arra tett kísérletet, hogy adminisztratív úton szövetkezeti tagsági jogviszonyt keletkeztessen. Így került sor a befektetők részére küldött azon ominózus nyilatkozatra, melynek vissza nem küldése esetén a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezetben a szövetkezeti tagságot létrejöttnek tekintették volna (nyom. ir. 3. kötet 169-171. old.). Ennek érdekében a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet alapszabályát is módosították, azonban az bírósági jóváhagyást nem kapott, mivel az 1992. évi 1. törvény 41.§ (1) bekezdése alapján tagsági jogviszony ráutaló magatartás révén nem jöhetett létre. Balázs László vádlott ezen kísérlete ily módon elbukott. Balázs László vádlott másik törekvésének az eszköze a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezeti program, későbbi nevén Agenda-H program volt, mely a külső üzletrész tulajdon és a szövetkezeti vagyon közötti szakadékot kísérelte meg a szövetkezeti üzletrész piacának a megteremtésével áthidalni. Balázs László maga sem vitatta, hogy itt a 2003. október 9. után forgalomban maradt fedezetlen üzletrészek kivonása volt a cél, vagyonelemek eladásában történő beszáinítással vagy szolgáltatások (pl. üdülési jog) ellenértékeként. A program kezdetben közel 10.000.000.000,- Ft értéken hirdette meg vagyon eladását üzletrész beszámításával, a névérték feletti, de a szerződésekben kikötöttnél alacsonyabb forgalmi értéken. A Baumag Információs Iroda 2004. márciusi közleménye sem titkolta, hogy a milliárdos értékű ingatlanoknál külső tőkeerős befektetőkre számítottak, akik az adás-vételbe üzletrészeket vásároltak volna fel. Balázs László I. r. vádlott reményei szerint itt a piac a befektetők által tömegesen eldobott üzletrészek ár alatti felvásárlását jelentette volna abból a célból, hogy az üzletrészeket felvásárlóknak eladott vagyon ellenértékeként az előre kikötött és beszámított alacsonyabb forgalmi értékből adódóan az eladott vagyonnál nagyobb összesített forgalmi értékkel bíró üzletrészt vonjanak be, ami valójában piacot mégsem jelentett volna. Azonban ez a kísérlet is megbukott, mivel Balázs László várakozásaival ellentétben tőkeerős befektetők nem jelentkeztek üzletrészek felvásárlására, az üzletrész tulajdonosok pedig nem dobták piacra 265

tömegesen ár alatt üzletrészüket. Mindezek mellett a Baumag szövetkezetek körül elfogyott a levegő, megszűnt á társadalmi bizalom, így téves volt az az elképzelés is, mely azt feltételezte, hogy emberek ebbe a szövetkezetbe azért fektettek be millióstöbbmilliárdos nagyságrendben tőkét, hogy azt utána lenyaralják, avagy számukra szükségtelen ingatlanok megvásárlásába őljék bele. Itt utal arra a bíróság, hogy a

tárgyalás közvetlensége alapján is megállapítható volt, hogy a befektetők nem csekély része már a befizetések időpontjában is az idősebb korosztályhoz tartozott, többségének egy élet munkájával megspórolt pénze lett oda, több százan a büntetőeljárás végét sem érhetik már meg. Még akkor is, ha a befektetők a befektetés kockázatainak felmérésében maguk is nagyobb körültekintéssel járhattak volna el, nem lehettek Balázs László I. r. vádlottnak nagyszabású reményei arra, hogy ezek a kisbefektetők további anyagi áldozatokat hozzanak, avagy az általuk eszközölt tényleges befizetéseik összegének töredékéért üzletrészeiktől megszabaduljanak, Ez csupán csalfa remény volt Balázs László I. r. vádlott részéről, és így sokkal inkább arról volt szó, hogy látszólag próbálta csak menteni a helyzetet, hiszen számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a Baumag Szövetkezetekkel szemben 2003. október 9. napját követően megindult polgári peres eljárások tömege után a büntetőjogi felelősségre vonást sem kerülheti el. Itt kell visszatérni arra is, hogy az Agenda-H program kudarca rámutat egyben a szövetkezeti üzletrész értékpapírrá tételére irányuló kísérlet kudarcára is, hiszen a Baumag szövetkezetek 1995-2003. közötti működése maga is egy nagy léptékű kísérlet volt arra, hogy a jogalkotói szándékkal ellentétben a szövetkezeti üzletrészt az erről szóló értékpapír kiállítása nélkül, mégis értékpapírként felhasználva a tökegyüjtés eszközévé tegyék. A jogalkotó a szövetkezeti üzletrészt még a kinyomtatott formában ilyen jellegben történő kezelésének előírása ellenére nem tartozott az 1996. évi CXI. törvény 2.§ (2) bekezdése folytán értékpapírtörvény, sem a tőkepiaei törvény (2001. évi CXX. törvény 2.§ a.) pontja) hatálya alá, valamint a már említett módon a jogalkotó az 1992. évi I. törvénybe is olyan korlátozásokat épített be melyek érvényesítése meggátolta volna teljes értékű értékpapírszerű kezelését. Az üzletrészt, ahogyan arra Balogh Imréné igazságügyi könyvszakértő is rámutat (nyom. ir. 41. kötet 91. old.) értékpapírként kezelték, azonban ez nem tudott részvényszerű értékpapírrá válni, hiszen rendeltetésével ellentétben az tömegesen forgalmazható volt ugyan a kialakított konstrukció keretein belül, azonban ez csak szövetkezet-befektető viszonyban lehetett igaz. Az üzletrész forgathatóságába beépített korlátok ugyanis a jogintézményt a szövetkezethez kötötték, tehát részvényszerű értékpapírként kereskedelem tárgya piaci mechanizmusok eredményeként kialakult árfolyamok mellett nem lehetett. A forgathatósági korlátok magával a jogintézménnyel együtt szűntek meg, azonban ez még mindig nem jelentette volna azt, hogy az üzletrész a tőkepiacra bevezethető lenne. 2001. január 1. után épp a jogintézmény. megszűnésével alakulhatott volna ki egyfajta nem intézményesített kvázi piac saját árfolyamokkal, azonban ez a kísérlet meghiúsult. Ennek a szövetkezeti üzletrésznek 2001. január 1. után ugyanis nem volt piaca, ami a jogszabályváltozás folytán egyrészről azt jelenti, hogy az adás-vételre nem volt vevőkör másrészt, hogy nem is alakulhatott ki piaci értéke sem. Ennek okaként Balázs László az eljárás során helytállóan mutatott rá arra, hogy a Baumag szövetkezetek a bankinál magasabb hozamot fizettek az üzletrészekre, ami a rendelkezésre álló további bizonyítékok alapján is tényként kezelhető. Balázs László I. r. és dr. Abrók László VI. r. vádlottak hivatkoztak a tárgyaláson arra is, hogy piacot jelentett az is, ha a befektetői oldalról a szerződés alanyában 266

változás történt. Ezzel szemben a tárgyaláson kihallgatott szövetkezeti alkalmazottak tanúvallomásaiból megállapítható, hogy valójában a szerződés alanya legfeljebb akkor változott, ha meghalt és az örököse lépett a helyébe. Nincs tehát bizonyíték arra, hogy az üzletrész adásvételi szerződésen alapuló követelést - hiszen azt 2003. október 9. előtt sosem nyomtatták ki és ily módon mint értékpapír nem képezte szerződés tárgyát - adásvétel tárgyává tették volna bármikor is 2001. január 1. előtt is, aminek egyebekben az elővásárlási jog az akadályát jelentette volna. A Baumag szövetkezetek által kínált bankinál magasabb hozam így az ellen szólt, hogy a szerződésen alapuló követelések 2001. január 1. után adásvétel tárgyát képezzék, amikor azt már az elővásálási jog sem korlátozta volna. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet által alkalmazott szerződéses konstrukciónak része volt 2000. december 31-ig a Baumag Holding Rt. javára kikötött opciós jog, de 2001. január 1-től a tulajdonjog átruházását ez már nem korlátozta volna, hiszen szerződésileg többé azt nem kötötték ki, azonban annak ellenére a gyakorlatban mégsem került sor piacszerű adásvételekre. Ennek pedig egyértelműen az volt az oka, hogy a Baumag szövetkezetek által kínált magas hozam a bankit is meghaladta, ami a diszkontértéken való eladás ellen szólt, aki pedig a szövetkezet által kínált hozammal növelt értéken a szerződést megvette sem tudott volna a szerződésileg kikötött ár miatt nagyobb hasznot szerezni. Ennek az üzletrésznek az értékét valójában mindig a szövetkezet határozta meg egyoldalúan, ahogyan arra Bartha Gyula igazságügyi könyvszakértő is rámutatott. Ez leginkább a tényállás VII. pontjában szereplő cselekményeknél igaz, vagyis a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet határozta meg a kiírt program keretében, hogy milyen áron számítja be a vételárba az üzletrészt, így nem volt piaci alapokon nyugvó árfolyamérték. Ez 2003. október 9. után már csak a bizalomhiány miatt sem alakulhatott volna ki, ilyen módon már a 2003. október 27-én tartott közgyűlés után felmerült, az üzletrész forgalmazás újraélesztését célzó kísérlet is a bizalomhiány miatt hiúsult meg, amit egyébként maga Balázs László vádlott is elismert. A tényállás VII. pontjában írt cselekmények folytán további releváns kérdésként merül fel, hogy 2003. október 9. után a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezeti üzletrészek mekkora értékkel bírtak? Ebben Bartha Gyula és dr Szebellédi István nem voltak azonos állásponton. Dr. Szebellédi István megközelítésében a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezeti üzletrészek rendelkeztek vagyoni értékkel, mivel épp a konkrét cselekmények révén állt mögöttük vagyon, a névértékre jutó üzletrészenkénti eszközarányos vagyonhányadot Szabó Gábor és Jasperné Sztanek Katalin igazságügyi könyvszakértők a Fővárosi Bíróságon 7.G.40.933/2004. számon folyamatban volt a polgári perben benyújtott szakvéleményükben ki is számolták. A jelen ügyben okirati bizonyítékként figyelembe vehető polgári peres szakvélemény szerint a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezeti üzletrész 2003. december 31-én a névérték 18,8 %-ának megfelelő vagyoni értéket testesített meg, ez azonban a bíróság álláspontja szerint csak egy elvi-eszmei vagyonhányad és vagyoni érték volt, melyet kizárólag külön szakértői módszerekkel lehetett csak meghatározni, így ennek gyakorlatban felismerhető jelentősége nem is lehetett. Bartha Gyula igazságügyi szakértő szerint (szakvélemény 78. old.) pedig az üzletrész egy 267

fizetési ígérvény volt, melynek akkor volt tényleges forgalmi értéke, ha az ígérvényt teljesítették, ami abból is adódott, hogy a kibocsátónak nem volt rá polgári jogi szerződésen alapuló helytállási kötelezettsége. Ennek az ígéretnek a teljesítése a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezetnek azonban nem állt szándékában, de szerződésen alapuló kötelezettsége sem volt rá, hiszen az a befektetőkkel kötött szerződések révén a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezetet terhelte, mely azonban erre reális lehetőséggel nem bírt. Az Agenda-H program keretében megvalósult ingatlaneladások esetén ellenben ahogy Bartha Gyula szakértő az első eljárásban 2009. február 16-i meghallgatásakor is elmondta (377. sz. tjkv. 48-49. old.) - az üzletrészeket felruházták értékkel, de ez nem a piac volt, hanem maga Balázs László I. r. vádlott, ugyanis ő határozta meg, hogy a vételárba az üzletrészt milyen értékkel számítsák be, tehát az üzletrészt az adás-vételi szándék ruházta fel értékkel. Nem volt piac az sem, hogy Urbantsok Gábor üzletrészeket vásárolt fel, mivel a keresletet az ingatlanok tulajdonjogának átruházására irányuló szövetkezeti szándék teremtette meg, tehát az közvetlenül ehhez kapcsolódott Urbantsok Gábor részéről. A fizetési ígérvény ily módon az adásvételi szándék révén vált valóssággá. Az pedig egy másik kérdés, hogy a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet neve alatt kibocsátott üzletrész milyen értékkel bírt a sértett Baumag Holding Rt. és a Bautherm Szentes Kft. számára a cégcsoporton belül. Itt kell utalni arra is, hogy 2003. október 9. után a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet kiürítésének a részeként a cégcsoportban lévő Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezeti üzletrészeket kivonták a forgalomból oly módon, hogy a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet azokat a birtokában lévő eszközökre cserélte el, így a cserealap főként az üzletrész forgalmazás révén a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezetnél keletkezett Baumag Vagyonkezelő Szövetkezeti üzletrészállomány volt. A Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezeti üzletrészek kivonásával azok szerepét a továbbműködő cégcsoporton belül a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezeti üzletrész vette át, melynek a cégcsoporton belüli értéke a cégek számára az elődjéhez hasonlóan nulla volt, hiszen befelé pénzforgalmi szabályozást szolgáló elszámoló eszköz volt, míg kifelé nem volt rá kereslet, s birtokba kerülése esetén magának a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezetnek is be kellett vonnia. A forgalomban lévő Baumag Vagyonkezelő Szövetkezeti üzletrészek a vagyoni fedezetüktől elszakítva így ugyan rendelkeztek egyfajta elvi-eszmei értékkel, de a forgalmi értékük relatív volt, a sértettek számára teljesen értéktelenek voltak. Balázs László I. r. és dr. Ábrók László VI. r. vádlottak védekezésében különös hangsúlyt kapott a cégcsoport vagyonértéke, mivel szerintük az a könyv szerinti értékhez képest oly mértékben eltér felfelé, hogy ennek nyomán annak a valós piaci értéke eléri a fizetésképtelenség bekövetkezésekor fennálló kötelezettségek mértékét, így a zárlat feloldása esetén a hitelezői igényeket maradéktalanul ki lehetne elégíteni. A bíróság szerint azonban ez a vádlotti állítás a beszerzett bizonyítékok alapján egyértelműen cáfolható. Az eljárás során Balázs László I. r. vádlott és Bartha Gyula között különösen a megismételt eljárásban hosszas polémia bontakozott ki a vagyon fogalmának az értékelését illetően, ezért fontos kiemelni, hogy jelen esetben a cégcsoport eszközeinek a kötelezettségekkel csökkentett nettó könyv szerinti, illetőleg piaci értékét illetően tehető megállapításokról beszélünk. 268

A kérdés ezért itt az, hogy a cégcsoport eszközeinek a nettó piaci értéke mennyiben fedezi vagy sem a kötelezettségek mértékét, ami alatt itt a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet 2003. október 9. napján fennállt tartozásait értendők, azaz a tőketartozás a kamataival együtt. A kérdés eldöntése és megválaszolása egyfajta felemás megközelítés is egyben, mivel itt az az eszközök cégcsoport szintű nettó, konszolidált könyv szerinti és piaci értékéről, valamint azoknak a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet kötelezettségeivel való egybevetésről van szó, úgy hogy valójában a bűncselekmények révén azokat elszakították egymástól, miközben az egyik éppen a másiknak a fedezete. A kötelezettségekért ugyanis a fizetésképtelenné vált és felszámolás alatt álló Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet tartozik helytállni, miközben az azt fedező vagyon felett a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet rendelkezhetett úgy, hogy a két szövetkezetnek jogilag már semmi köze nincs egymáshoz, mivel Balázs László I. r és Patonay Istvánné II. r. vádlottak a szindikátusi szerződés elszámolásával minden jogi köteléket elszakított, amely a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezetet a cégcsoporthoz fűzte, s azt utóbb csak a felszámoló által jogerősen megnyert 7.G.40.933/2004. számú polgári per állíthatta vissza. Ezáltal azonban a befektetők követelései és az azt fedező vagyontömeg már csak a felszámolási eljárásban találkozhat össze egymással, ahol a kényszer-likvidáció már nem fejezheti ki az eszközök nettó könyv szerinti és piaci értéke közötti különbséget, miképpen a gazdálkodó tevékenység szempontjából sem közvetlenül a cégcsoport szintű konszolidált eszközérték bírt jelentőséggel önmagában, de még annak a piaci értéke sem. Nyomatékosan hangsúlyozni szükséges, hogy a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet, mint anyaszövetkezet volt köteles a szerepköréből adódóan helytállni a befektetők felé vállalt tartozásokért, de az anyaszövetkezetnek a 200.000.000,- Ft értékű tárgyi eszközállományon túlmenően nem volt közvetlenül vagyona, csak közvetett módon tulajdonosi részesedése a cégcsoport vagyona felett, melynek értékét könyv szerint a mérlegben az eszközoldalon nyilvántartott befektetett eszközök, mint a kapcsolt vállalkozásokban fennálló tulajdonosi részesedések mutattak. A cégcsoport nettó eszközértéke önmagában így nem releváns, hiszen a gazdálkodó tevékenység során az anyaszövetkezet kötelezettségei és a leányvállalatok eszközei között csak annyi kapocs van, hogy a cégcsoport szintű eszközöknek kell annyi likvid vagyont kitermelni, amellyel az anyaszövetkezet a helytállási kötelezettségének megfelelő módon eleget tud tenni. Az anyaszövetkezet kötelezettségeinek és a cégcsoport eszközeinek a gyakorlati összemérése a konszolidált mérlegen és beszámolón keresztül történhet, amely a cégcsoportot, az anyaszövetkezetet és a leányvállalatokat egy gazdálkodó szervezetként kezeli. A konszolidációval együtt járó mérlegtisztítás mutathatja csak meg azt, hogy az eszközök és a kötelezettségek miként viszonyulnak egymáshoz, azonban ilyen konszolidált mérleg — bár kétségtelenül nem volt kötelező - soha nem készült, holott annak indokoltságát könyvvizsgáló és felügyelőbizottság egyaránt jelezte. Balázs László I. r. vádlott a konszolidált mérleg készítésének hiányára elsősorban maga is arra hivatkozott, hogy az nem volt kötelező, de volt olyan nyilatkozata is, hogy a könyvelők nem akarták megcsinálni, avagy az elkészítésének nekikezdtek, de azt már nem sikerült a történtek miatt befejezni (40. sz. tjkv. 44. ol.d). A bíróság ebben a kérdésben is osztotta a vád álláspontját, hogy valójában Balázs László I. r. 269

vádlottnak nem volt érdeke abban, hogy ezt a mérlegkonszolidációt elvégezze, hiszen az a cégcsoportot egy cégként mutatva világossá tette volna, hogy cégcsoport szintjén a saját tőke negatív, vagyis az eszközöket a kötelézettségek jóval meghaladják. A nyomozati iratok 29. kötet 217. oldalán a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet 2001. május 31. napján megtartott megismételt közgyűlésén készül jegyzőkönyv tartalma szerint Balázs László I. r. vádlott arra kérdésre, hogy milyen volumenű az üzletrészek és azok tulajdonosainak állománya válaszában utalást tett a szeptemberben elkészülő konszolidált mérlegre, ami azonban a valóságban sosem készült el. Ez is tanúsítja, hogy a konszolidált mérleg szükségessége többször is felmerült, annak elkészítése azonban nem volt Balázs László I. r. vádlott érdeke, hiszen ez nyomban lerombolta volna a Baumag szövetkezetek mérlegei által tükrözött képet, amely az előbbi tényt azáltal fedte el, hogy a befektetőktől visszavásárolt fedezetlen üzletrészekkel az ún. centrifuga módszert alkalmazva a leányvállalatokat a jegyzett tőke könyv szerinti emelésén keresztül feltőkésítették, majd ezeket a fedezetlen üzletrészeket a szövetkezeti mérleg eszközoldalán befektetett eszközként forgalmi értéken tartották nyilván, illetőleg ezen eszközállományt újrakőnyvelések és közvetlen befizetésen alapuló képzés révén létrejött üzletrészekkel még tovább duzzasztották. Másodsorban pedig azért sem volt érdeke, mivel a mérlegadatok torzítása is mindvégig eszköz volt a befektető bizalom megtartására, hiszen ezen is múlott a cégcsoport tőkeellátottsága. A cégcsoport szintű kép áttekintése nehezítésének a további eszköze a 2003. december 31-i fordulónappal készült szövetkezeti mérleg hiánya is volt, melynek a jelentőségét Wortmann György felszámoló mellett dr. Szebellédi István és Szabó Gábor, valamint Jaspemé Sztanek Katalin igazságügyi könyvszakértők is kiemelték, hiszen ezáltal hiányoztak azok a bázisadatok, melyekhez a felszámolási nyitómérieg adatait hozzá lehetett volna mérni. Utolsó bázisadatként így a 2002. december 31-i fordulónappal készült mérleg maradt, amelyet valójában már nem is lehetett volna mivel összemérni, hiszen az ún. gyorsmérleg alaki- tartalmi hiányosságok miatt, valamint analitika hiányában önmagában megint csak nem volt képes arra, hogy a valós képet mutassa. E kérdés szempontjából a szindikátusi szerződés elszámolása két fontos következménnyel járt, az egyik az, hogy a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet elszakítása a cégcsoporttól maga is valamiféle konszolidációs szereppel járt az anyaszövetkezetre nézve. Ennek révén a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezettel a kölcsönös részjegy és üzletrész részesedések elszámolása és leírása révén tűnt ki azt a tény, hogy a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet 200.000.000,- Ft-os tényleges eszközállománnyal rendelkezik, miközben 2003. október 9-én irányadó állapotokhoz képest is az elhanyagolható mértékű saját eszközértékkel szemben a kötelezettségek közel 40.000.000.000,- Ft-ra rúgnak. Tulajdonképpen ez tárta fel azt az addig leplezett valós helyzetet, hogy az anyaszövetkezet önmagában lényegileg vagyontalan, mert a szerepéből — mivel semmilyen gazdasági tevékenységet nem végzett - nem is következhetett más. A büntetőeljárás során bevont igazságügyi könyvszakértők közül a szakvéleményükben hárman is tettek megállapítást a cégcsoport eszközeinek a vagyoni értékét illetően, közülük tőkekonszolidációt dr. Szebellédi István és Bartha Gyula végzett, míg Szabó Gábor és Jasperné Sztanek Katalin becsült értéket közölt. Emellett rendelkezésre áll a 2004. június 16. napján a Benczúr utcai irodában házkutatás során lefoglalt, a 2011. november 14. napján 270

megtartott tárgyaláson ismertetett, a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalánál Bj. 218/2007. számon nyilvántartott bűnjeljegyzék 327. sorszáma alatt felvett, 2004. április 23. napján kelt „Összefoglaló a Baumag cégcsoport vagyoni helyzetének vizsgálatáról” irat tartalma, amely a cégcsoport értékelhető könyv szerinti vagyonát 9.200.000.000,Ft-ban, míg az értékesíthető nettó vagyont 5.572.000.000,- Ft-ban jelölte meg. Ezt az okirati bizonyítékként értékelt tőkekonszolidációs értékelést nyilvánvalóan Balázs László I. r. vádlott készíttette el a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet fizetésképtelenségének a fordulónapjára vonatkozóan, amely a különböző vagyonszámítások közül épp a legkedvezőtlenebb a vádlottra nézve, s melyből számos további következtetés is Ievonható egyidejűleg. Az ügyben eljárt igazságügyi könyvszakértők a cégcsoportra különböző tőkekonszolidációs értékeket adtak meg, így dr. Szebellédi István 16.120.782.000,- Ftot (nyom. ir. 57. kötet 181. old.), Bartha Gyula 13.404.652.000,- Ft-ot (szakvélemény 74. old.), míg Szabó Gábor és Jaspemé Sztanek Katalin 11.156.000.000,- Ft-ot (szakvélemény 57. old.). A tőkekonszolidációt végző szakértők azonos módszertannal dolgoztak, így az eszközértékekből kivonták a kölcsönös részesedéseket, továbbá nullára írták a leányvállalatok mérlegében eszközoldalon szereplő szövetkezeti üzletrészeket, hiszen azok megjelenítése a fiktív feltőkésítés eszköze volt. Dr. Szebellédi István és Bartha Gyula igazságügyi szakértőknek az első eljárás során 2009. május 11-én történt együttes meghallgatása során tisztázódott, hogy a valósághoz Bartha Gyula számítása áll közelebb, hiszen az együttes meghallgatás során tisztázódott az, hogy Bartha Gyula a tőkekonszolidációt egyes cégekre lebontva végezte el, így dr. Szebellédi István sem vitatta azt, hogy Bartha Gyula megállapításai reálisabbak. Ennél alacsonyabb értéket határozott meg Szabó Gábor és Jasperné Sztanek Katalin, azonban a kiegészítő szakvéleményükben felvetették (19. old.) ennek lefelé történő további korrekcióját, így a 2003. évi nettó vagyon értékét illetően a szakértők maguk is hivatkoztak a szakvélemény 38. oldalán a már említett, az ügyben tartott házkutatás során fellelt vizsgálati jelentésre. Ezt a tőkekonszolidációs jelentést a nyomozó hatóság által 2004. június 16-án a Benczúr utcai Baumag központban tartott házkutatás során foglalták le bűnjelként, ezen bűnjeliratot a bíróság a 2011. november 14-én tartott tárgyalási határnapon felolvasás útján ismertette, ebben 95%-os pontossággal a cégcsoport eszközállományának könyv szerinti nettó értékét 9.200.000.000,- Ft-ban határozták meg, melyet Szabó Gábor és Jasperné Sztanek Katalin is lényegében elfogadhatónak talált a szakvéleményében. A 2011. november 14-én tartott határnapon Balázs László I. r. vádlott az okirati bizonyíték elé tárása nyomán (138. sz. tjkv. 69. old.) azt állította, hogy a tőkekonszolidációs jelentést sosem látta és nem tud ezáltal az elkészítésének a körülményeiről sem nyilatkozni, az esetlegesen a rendőrség revizori csoportjának a munkája. Az okiratot azonban a Baumag cégcsoport egyik székhelyén tartott házkutatás során foglalták le, azon a „Bizalmas!, Belső” jelzések láthatók géppel és kézzel rávezetve, mely jellegű titkossági megjelölések a cégcsoporton belüli iratkezelések során nem voltak szokatlanok, hiszen szerződéseket is minősítettek ilyenné. Nyilvánvalóan egy büntetőeljárásban készülő rendőrségi revizori jelentés ilyen jelzéseket nem alkalmazna, és javaslatokat sem a „hitelezők” kielégítésével kapcsolatosan. A bíróság, a tárgyalás közvetlensége alapján is megismerve Balázs László I. r. vádlott 271

munkamódszereit és a jelentésből is azt a következtetést vonta le, hogy Balázs László I. r. vádlott a felszámolás 2004. április 6-i kezdőnapján a cégcsoport könyv szerinti nettó vagyonértékéről tudomással bírt, és még ha azt titkosnak is tekintette, az az Agenda-H programmal kapcsolatos rosszhiszeműségét mindenképpen felveti. Ez a bűnjelként szereplő tőkekonszolidációs jelentés II/1. pontja figyelemre méltó módon maga is hivatkozik a mérlegek eszközoldalán szereplő üzletrészek kb. 10%-os vagyonfedezettségére, így az értékkel nem bíró üzletrészeket az 1/3. pontban szereplő megállapítás szerint itt is kiszűrték. A jelentés a nettó eszközértéken belül az ingatlanok könyv szerinti értékét 4.800.000.000- 5.000.000.000,- Ft-ra teszi, melyből a mobilizálható likvid vagyon értékét 3.376.000.000,- Ft-ban határozta meg. A 9.200.000.000,- Ft-os könyv szerinti nettó eszközérték 1.500.000.000,- Ft értékben követeléseket is figyelembe vett, melyek kötelezetti oldalról történt teljesítéséről nincs bizonyíték, amennyiben az időtávlat miatt ezeket a nettó eszközértékből levonjuk, úgy 7.500.0000.000 - 8.000.000.000,- Ft körüli értéket kapunk. Ezekhez képest pedig a szakértői tőkekonszolidációk eredményét még igencsak túlbecsültnek is tekinthetjük, figyelemmel arra, hogy a vádlott által készíttetett tőkekonszolidáció belső adatokra is alapulhatott, s annak esetleges manipulálása Balázs László vádlottnak sem állt érdekében, hiszen az belső használatú volt. A 2004. április 6. keltezésű jelentés 5-6. oldala maga is utal Balázs László I. r. vádlott cselekvőségére, amikor az általa felkért, de ismeretlenül maradt „szakértő” arra hivatkozik, hogy a tőkekonszolidáció elvégzéséhez nem kaptak meg tőle minden iratot teijes körűen. A jelentés további figyelemre méltó megállapításokat is tartalmaz, így hivatkozik arra is, hogy a fizetésképtelenség oka a cégek tartós veszteséges működése, a magas hozamok fizetése miatti tőkevesztés, továbbá kifogásolja az üzletrész forgalmazással kapcsolatos üzletrész újrakönyvelési, eszközhalmozó gyakorlatot, mellyel minél több üzletrészt adott el a szövetkezet, annál magasabb lett az eszközállománya. Ezen megállapítások a rendelkezésre álló könyvszakértői véleményekkel teljességgel összhangban állnak, így a vádlotti hivatkozásokkal szemben azok hitelességét erősítik mindamellett, hogy azok a vádlottra nézve a tőkekonszolidáció eredményét illetően még kedvezőbbek is azzal együtt , hogy a Balázs László által végeztetett tőkekonszolidáció kétes követeléseket is eszközként értékel és vesz figyelembe az értékmeghatározásnál. Ugyanakkor az eredmények közötti eltérés Balázs László vádlottnak minden, a szakértői módszereket kétségbe vonó állítása ellenére neki és nem a szakértőkhek róható fel, hiszen a szakértői vizsgálatok eredményében való szóródás az üzletrészek eszközként történő kezelésével kapcsolatos könyvviteli és beszámoló-készítési gyakorlatra, az analitikus iratok hiányosságára vezethetők vissza, amelyet a szakértők rendre meg is jegyeztek. Ezek a valós vagyoni helyzet felmérését milliárdos eltérésekre vezető módon akadályozták, amely alól a lefoglalt vizsgálati jelentés készítője sem volt kivétel, hiszen az iratok hiányosságára és a fiktív tételek kiszűrésének szükségességére, vagyis a saját akadályozottságára maga is utalt. A rendelkezésre álló bizonyítékok szerint tehát a nettó könyv szerinti eszkőzérték 9,213,4 milliárd Ft közé tehető. A Baumag szövetkezetek a nyolc év alatt a 31.800.000.000- forint értékben rendelkezésre álló forrásaikat közel 16.000.000.000,Ft értékben hozam 272

finanszírozásra fordították, a fennmaradó, az üzemi tevékenység finanszírozására fordított vagyonértéket a szakértői páros által számított közel 4.000.000.000,- Ft-os veszteség alapján 12.000.000.000,- Ft közötti nettó eszközértékhez jutunk. Minden megállapított érték azonban igencsak távol áll a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet 2003. október 9-én fennállt 39.310.294.815,- Ft-os tartozásától, ami 31.823.936.815,- Ft értékben tőke és 7.486.358.000,- Ft értékben hozamtartozást takart. A rendelkezésre álló bizonyítékok szerint itt egy közel 30 milliárd forintos űr tátong, aminek a fedezete Balázs László I. r. és dr. Ábrók László VI. r. vádlottak védekezése szerint a könyv szerinti nettó eszközérték és a valós piaci érték különbözetében rejlik. A vádlotti védekezés szerint itt az ingatlanokban megtestesülő tárgyi eszközállomány ingatlanpiaci fellendülés révén történt felértékelödéséröl van szó, azonban az a bíróság szerint cáfolható, hogy itt a vádlottak által hivatkozott értékkülönbözet rejlene a könyv szerinti és a piaci érték különbségeként. A megismételt eljárásban felmerült, hogy ezen eszközérték különbözet milyen alapon nyugszik és miért nem élt a cégcsoport az ingatlanokra vonatkozóan 2003-ig a számviteli törvény szerinti értékhelyesbítés lehetőségével? Az a törvény rendelkezései szerint is megállapíthatóvá vált, hogy a beszerzési értékről a piaci értéken történő nyilvántartásra történő áttérésre kötelezettség nincsen, az a vállalkozó döntésétől függ. A Baumag cégcsoport számára azonban a bíróság megítélése szerint az értékhelyesbítésnek nem volt jelentősége, mivel a valós kép torzításához az üzletrészek eszközként történő nyilvántartása révén olyan megfelelő eszközzel rendelkeztek, amely mellett nem volt létkérdés, hogy ezt a képet az ingatlanok felértékelésével még jobban javítsák. Meg kell ugyanakkor jegyezni azt is, hogy a vádlottak állításával ellentétben cáfolható, hogy könyv szerinti értékhelyesbítéssel sosem éltek volna, hiszen dr. Szebellédi István (nyom. 57. kötet 155. old., 82. sz. tjkv. 323. old.) és az ő nyomán Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő (szakvélemény 54-55. old.) is említést tesz arról, hogy a 2003. évben a cégcsoport 872.594.000,- Ft értékében élt az értékhelyesbítés eszközével. A vádlottak védekezése a könyv szerinti és a piaci értékek eltérését illetően tehát az ingatlanok értéknövekedésére alapult. A Balázs László I. r. vádlott által elvégeztetett tőkekonszolidáció az ingatlanok könyv szerinti értékét kb. 5.000.000.000,- Ft-ban határozta meg a 9.200.000.000,- Ft-os értéken belül, így nagyságrendileg helytálló Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő dr. Szebellédi István adataira támaszkodó becslése az ingatlanok 44%-os eszközarányára vonatkozóan (szakvélemény 34. old.). Ebből a könyv szerinti értékből kiindulva az ingatlanoknak 500-600 %-os forgalmiérték-növekedést kellene elérniük ahhoz, hogy rajtuk keresztül a nettó eszközérték és a kötelezettségek közötti szakadék áthidalható legyen, és ebben még nincsen benne a késedelmi kamattartozások 2003. óta megnövekedett értéke, ami így nyilván nem reális. A megismételt eljárásba bevont Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő szakvéleménye is cáfolja a vádlottak védekezését, hiszen statisztikai adatok alapján kimutatja, hogy az ingatlanpiacon az eladással szerezhető hozam 1998-2000. körül is maximum 36 % volt, mely azóta is csökken (szakértői vélemény 43. old.), az meg sem közelíti még a 100 %-ot sem. Egyebekben a szakértő maga is hivatkozik az eszközök és kötelezettségek gyakorlati 273

összemérésének, likvidációs lehetőségére (szakvélemény 55-57. old.), megállapításai szerint a prudens működés elvei szerint eljáró bankok a követelés fedezetéül szolgáló ingatlanokat maguk sem piaci, hanem fedezeti, ún. menekülő értéken, de fedezetként ennek az alacsonyabb értéknek is csak 70-80%-án tartják nyilván. Így ebből kiindulva sincs érdemben értékelhető jelentősége annak, ha az ingatlanok piaci értéke nyilvántartás szerint meghaladja a könyv szerintit, mert ez a különbség a likvidációs értékesítés során nem érvényesül. Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő megállapítása szerint tehát ezért így a piaci érték elméleti jellegű, a gazdálkodó tevékenység során a rövid időn belüli, likvid vagyon előteremtése céljából végzett értékesítés csak nyomott áron mehet végbe, tehát az a likvidációs árértékhez képest 25-50%-al alacsonyabb, bizonyos vagyonelemeknek még likvidációs értéke sincsen. Jelen esetben a szakvélemény szerint végső soron a piaci értéknek jelentősége éppen az eszközök és a források futamidejének, kifutási fázisának az eltéréséből adódóan nincsen. A vagyon jelentőségét dr. Szebellédi István az olló szóhasználatával írta le, vagyis az olló két szárán a befektetők felé fennálló tartozásokat, illetőleg a cégcsoport eredményességét szétválasztó teret kellett áthidalnia ennek a működő vagyonnak. A cégcsoportnak az üzletrész forgalmi értéke és a cégcsoport eredményességének függvényében megállapítható elvi vagyoni értéke közötti vagyoni különbséget kellett volna kitermelnie. A napi működés során azonban a mozgósítható likvid vagyonnak van jelentősége. Bartha Gyula igazságügyi szakértő már hivatkozott véleménye szerint a likvid vagyon 2001-től csak a kötelezettségek pár százalékának a kielégítésére lett volna elegendő. Amennyiben ez a cégcsoport hatékonyan működött volna, úgy ki tudott volna termelni annyi likvid vagyont, amivel a fizetési nehézségeket kezelni lehetett volna, azonban erről itt nem lehetett szó, mivel a Baumag cégcsoport rosszul, 1999. évtől pedig veszteségesen működött. Így a tőkeáram irányának a megfordulásakor a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet tevékenysége rövid idő alatt leállt, a Balázs László által a 2003. május 28-án tartott közgyűlésen említett 1.000.000.000,- Ft-os likvid vagyonnak nyoma sem volt, de azt az igazságügyi szakértők egyike sem tudta igazolni, hogy ez a fizetésképtelenséget megelőző időszakban bármikor is létezett volna. A napi jellegű gazdálkodó tevékenység nyilvánvaló módon nem az összkötelezettség és az összvagyon összemérésén alapul, erre a felszámolási eljárás során szokott sor kerülni, itt azonban még ez sem történhetett meg, mivel a II. pontban írt cselekmények révén a befektetők felé felhalmozott tartozások fedezetét szolgáló vagyont Balázs László I. r. vádlott közreműködésével kimentették abból a célból, hogy a gazdálkodó tevékenység túlélését és továbbvitelét erre alapozzák. A fent kifejtettek is szolgáltak alapul a Balázs László I. r. vádlott által a megismételt eljárásban a vagyonértékelés elvégzésére irányuló bizonyítási indítványának elutasítására, mivel annak újabb szakértő általi bevonásával történő elvégzése a már eddig is rendelkezésre álló adatok alapján szükségtelen, az indítvány csak az eljárás további elhúzását eredményezte volna. A bíróság megítélése szerint egy újabb vagyonértékeléstől olyan eredmény továbbra sem várható, amely az eddig szakértői módszerekkel megállapított értékeket olyan mértékben megváltoztatná, amely a vádlotti védekezést támasztaná alá, és a vádlott büntetőjogi felelősségét ellentétes módon befolyásolná. Tényállás I. pont 274

Balázs László I. r. vádlott az eljárás során a vád tárgyává tett hűtlen kezelésben büntetőjogi felelősségét mindvégig tagadta. Azt, hogy a pénzt üzletrészvásárlásokra, cégalapításokra, részjegy jegyzésre fordította nem vitatta, azonban védekezése mindvégig az volt, hogy mindenben törvényesen járt el, állampapírok, kötvények vásárlásával, valamint tőkeemeléssel nem követett el bűncselekményt, ellenkezőleg akkor követett volna el bűncselekményt, ha a befektetőktől befolyt pénzt nem fekteti be, illetőleg nem él a tőkeemelésekkel. Mindenkor a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet közgyűlése és az igazgatósága által adott felhatalmazásnak megfelelően járt el, így a vagyonkezelési kötelezettségét sem szegte meg. Vitatta, hogy a tőkeemelések fiktívek lettek volna, hiszen ez a könyvekben, bizonylatokon és banki pénzmozgások alapján nyomon követhető. A vádlott védekezése szerint 1996. december 18. és 1998. május 20. között nem vett részt a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet vezetésében, továbbá külön kiemelte az EH 2000/326. számon megjelent eseti döntést, amely szerint a tőkeemelés nem okozhat vagyonvesztést. Balázs László I. r. vádlott az ezen vádponthoz kapcsolódóan 2008. július 7-én előterjesztett írásbeli beadványában kifogás tárgyává tette továbbá azt is, hogy a Be. 43.§ (2) bekezdés a.) pont alapján nem tájékoztatták megfelelően a megalapozott gyanú tárgyának a változásáról. Hivatkozott ezen felül a vádlott arra is, hogy a Fővárosi Bíróság 2006. március 9-én kelt 14.Bnf.256/2006/2. számú végzése szerint a 2005. szeptember 5-én a Baumag cégcsoport Budaörs, Kamaraerdei út 11. szám alatti székhelyén tartott házkutatás nem volt törvényesen lefolytatva, így az itt beszerzett bizonyítékok nem használhatók fel az ügyben. A Btk. 319.§. (1) bekezdésében írt hűtlen kezelés bűncselekményének tényállási elemei az idegen vagyon kezelésével megbízás és ezen kötelezettség megszegése, valamint az ezzel okozati összefüggésben keletkező vagyoni hátrány, melynek elemeként az ügyben kárról van szó. Az idegen vagyon esetében a bűncselekmény szempontjából a legfontosabb követelmény, hogy az az elkövető számára idegen legyen. Az idegen vagyon kezelése pedig e bűncselekmény esetében nem azonos a sikkasztásban szabályozott rábízással, ami a birtokláson túl általában másra nem kötelez. Ezzel szemben a vagyonkezelő a vagyonnal gazdálkodni köteles, azt őrizni, lehetőség szerint azt gyarapítani. Akkor szegi meg a vagyonkezelői kötelezettségeit, ha a vagyont nem gyarapítja, hanem éppen csökkenti. A vagyonkezelési kötelezettség megszegésének a feltétele, hogy létezzék erre vonatkozó felhatalmazás, amelyet jogszabály, a vállalat belső szabályzata, munkaköri leírás is megfogalmazhat, de vagyonkezelői szokás is megalapozhat. A hűtlen kezelés esetében a vagyoni hátrány okozásának szándékosnak kell lennie, de ez lehet eshetőleges szándék is. Ahogy arra a BH 1999/287. számon megjelent jogeset is rámutat “A hűtlen kezelés akkor állapítható meg, ha a vagyonkezeléssel kapcsolatos szabályok szándékos megszegésén túlmenően az ezzel okozati összefüggésben bekövetkező vagyoni hátrány tekintetében az elkövető - legalább eshetőleges - szándéka vonható jogi következtetés. A kötelességszegés akkor mondható szándékosnak, ha az elkövető tudja, hogy őt milyen meghatározott - mérlegelést nem tűrő - kötelesség terheli, és felismeri, hogy magatartása folytán vagyoni hátrány keletkezhet, mely következményt kívánja, vagy akkor legalább belenyugszik.” A cselekmény akkor válik befejezetté, ha a vagyonkezelési kötelezettségek megszegése vagyoni hátrányt okoz. Balázs László I. r. vádlott vagyonkezelői jogállása nem vitatható, hiszen a szövetkezeti 275

közgyűlés által a 2/1995.(III.20.) számú közgyűlési határozatban az üzletpolitikai koncepció megvalósítására adott felhatalmazást az igazgatóság 1/1995 (III.31.) számú határozatával Balázs Lászlóra ruházta egyszemélyi jelleggel. Ezen tevékenységének a gondossági mércéjét vagyonkezelési szabályként a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 40.§ (1) bekezdése határozta meg, mely szerint a szövetkezeti tisztségviselők az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal kötelesek eljárni. A Balázs Lászó elnökként egy személyileg irányította a vádponttal érintett időszakban, 1995. március 1. és 2000. december 31. között a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet tevékenységét, s az sem vitatható, hogy erre a felhatalmazást a szövetkezeti közgyűléstől és az igazgatóságtól kapta. Egyebekben az I. r. vádlotti egyszemélyi irányítást a szövetkezeti alkalmazott tanúk vallomásai is alátámasztották. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet tevékenysége hozamfizetési kötelezettséggel terhelt, betétgyűjtésből (erről a bíróság a III. tényállási pont kapcsán fejti ki részletes álláspontját) származó vagyon felhasználására irányult, a betétként szereplő pénzösszegek felett a Baumag szövetkezetek szabad rendelkezéssel bírtak, azt a stratégiai cél érdekében felhasználhatták. Balázs László I. r. vádlott elnökként ezt a vagyonkezelési tevékenységet irányította, míg a büntetőjogi felelősség szempontjából idegen vagyon a befektetők által a Baumag Szövetkezetek részére rendelkezésére bocsátott vagyon volt. Ez a vagyontömeg a bűncselekmény elkövetési tárgya, az erre elkövetett, az elvárható gondosságot nélkülöző vagyonkezelési kötelezettségszegés eredményeként állt elő a kár, a Baumag Általános Befektetési Szövetkezetre bízott vagyon olyan mértékű csökkenése, amelyért a befektetők felé helytállni nem tudott. A vagyonkezelési kötelezettség mércéje általában a jó gazdától elvárható gondosság, ami azonban jelen esetben Balázs László vádlott vagyonkezelési tevékenysége során sérült. A Balázs László I. r. vádlott terhére felróható vagyonkezelési kötelezettségszegések lényegében abban foglalhatók össze, hogy a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és jogutódai rövid távú, ideiglenes forrásokat hosszú távú célokra használtak fel úgy, hogy eközben hatósági engedély nélkül tiltott betétgyűjtést folytattak pénzintézeti tevékenység gyanánt oly módon, hogy az ehhez szükséges jegyzett tőkére előírt követelményeket nem teljesítették. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet ezt a tevékenységet — eltekintve a Balogh Imréné szakértő megállapítása szerint negatív tőkét eredményező Kamaraerdei Tüzép kötvényeken alapuló tartozások tagi hitellé átforgatásától - 70.000,- Ft jegyzett tőkével kezdte meg, így a tőkehiányból fakadó kockázatokra fedezetet nyújtó vagyoni tartalékokkal a későbbiekben sem rendelkezett. Ebből eredően vagyonkezelési kötelezettségszegésként értékelhető tehát a betétgyűjtési tevékenység folytatása 70.000,- Ft jegyzett tőkével, valamint minimális saját tőke révén, továbbá a begyűjtött rövid távú források kizárólagosan hosszú távú célokra történő felhasználása is egyéb más külső források bevonása nélkül. Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő szakvéleménye alapján a vagyonkezelési kötelességszegés további speciális elemeként értékelhető az is, hogy Balázs László I. r. vádlott az idegen források begyűjtéséhez és kezeléséhez, továbbá a begyűjtött források felhasználásához kapcsolódó kockázatok kezelését célzó szakmai szabályokat is megsértette (szakvélemény 23- 4 25., 29-30. old.). 276

A rövid távú források hosszú távú célokra történő felhasználását, illetőleg azokon keresztül bosszú távú eszközök finanszírozását dr. Szebellédi István, Bartha Gyula, Szabó Gábor és Jasperné Sztanek Katalin Igazságügyi könyvszakértők, továbbá Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő egyaránt súlyos hibaként értékelték, hiszen mindannyian alapvető követelményként emelték ki az eszköz-cél viszony időarányosságát. Dr. Szebellédi István igazságügyi könyvszakértő 2009. február 9-én történt meghallgatása során előadott levezetése szerint a szövetkezeti cégcsoport 70-75%ban külső forrásokból, azaz a befektetők pénzéből finanszírozta a működését, míg 3035%-ot tettek ki a saját belső forrásaik, holott a szakértő szerint a külső forrásokra 50%-ot meghaladó mértékben támaszkodás jelentős kockázatokat rejt (377. sz. tjkv. 35. old.). Erre a szakvéleményében Horváth. János igazságügyi tőkepiaci szakértő is hivatkozott, aki 2012. január 11-én történt meghallgatása során a rövid távú idegen forrásokra támaszkodó folyamatos, konstans forrásbevonást alapvető hibaként értékelte azzal, hogy ennek eredményeként Balázs László I. r. vádlott már önmagában túllépte a kockázatvállalás megengedhető mértékét. További szakmai hibaként emelte ki a külső források tekintetében a befektetők tőkebevonására történő támaszkodás kizárólagos jellegét (szakvélemény 29-30. old.), tehát azt, hogy más külső finanszírozási forrás bevonására nem került sor vagy csak elenyésző mértékben, mint arra Balogh Imréné igazságügyi könyvszakértő szakvéleménye utalt. A szakértő kiemelte azt is, hogy az idegen források mindig rövid távúak voltak, melynek indokaként az eljárás során Balázs László vádlott azt adta elő, hogy azok tartós hosszabbítása révén maguk a források is tartóssá és hosszú távúvá váltak, míg a finanszírozási források rövid távú jellegét illetően azt emelte ki, hogy annak révén a kamatváltozásból fakadó kockázatok csökkenthetőek. Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő szakvéleménye és 2012. január 9. és 11.-i tárgyaláson tett nyilatkozatai a vádlott erre vonatkozó védekezését cáfolja, hiszen utal arra, hogy a befektetési formák realitását nem a forrásállomány állandósága és tartóssága határozza meg, hivatkozva arra is, hogy a vádlott által hivatkozott prudens banki működés keretében rövid távú forrásokból is csak rövid távú eszközöket finanszíroznak, de törvényi és jegybanki szabályokon alapuló tőkefedezet mellett szabályozott bankközi forrásbevonás lehetőségével. Horváth János szakvéleménye azt is rögzíti, hogy a kamatok alakulása a piacon nem számítható ki, így vagyonkezelési kötelességszegésként értékelhető a kamatváltozásból eredő kockázatok futamidő rövidítésével történő kezelése is, hiszen ez a szakértői levezetés szerint a finanszírozás megdrágításához, kamatos kamat követelmények támasztásához vezet, így a szakértő megállapításai szerint a kockázatkezelés megfelelő módja a kamatváltoztatás lett volna önmagában a piaci viszonyok függvényében (szakvélemény 22-23., 38-40. old.) A bíróság a konkrét magatartások kapcsán leszögezi, hogy a tőkeemelés önmagában természetesen nem bűncselekmény, azonban jelen esetben az a rövid távú források hosszú távú felhasználásában megtestesülő vagyonkezelési kötelezettségszegés egyik eszköze volt, mivel ennek révén történt meg a stratégiai célokra felhasznált források cégcsoport számára történő juttatása. Balogh Imréné igazságügyi könyvszakértő a nyomozati iratok 41. kötet 263- 265. oldalán emelte ki, hogy itt tőkeemelésről valójában csak formailag volt szó, hiszen annak tárgya a befektetők által nyújtott rövid távú ideiglenes, idegen forrás volt. Vagyis 1995-2003. között a vállalatcsoport vagyonában nem saját tőke, hanem a befektetők által nyújtott kölcsön testesült meg, a kölcsönként funkcionált idegen forrást fordították tőkeemelésre.

277

Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő másféle szakmai nézőpontból, a vagyonkezelés másfajta elemeként értékelte a Baumag cégcsoport forrásgyűjtési tevékenységét, valamint az eszközfinanszírozással kapcsolatos kockázatkezelési tevékenységét. A szakvélemény megállapításai alapján Balázs László I. r. a cégcsoport finanszírozását úgy helyezte kizárólagos jelleggel a rövid távú források bevonására, hogy eközben az idegen források kezelésével kapcsolatos szakmai szabályok érvényesítését nem biztosította, szinte kizárólag a befektetők befizetéseinek kockázatára történt az üzleti aktivitás kifejtése (szakvélemény 29- 30. old.). Balázs László vádlott ezzel összefüggésben nem tervezte meg a rövid távú idegen források felhasználásával történő eszközfinanszírozást, annak fenntartását és kockázatkezelését, így a fejlesztések és a források lejáratának az egyeztetését sem biztosította, hiszen hosszú távú fejlesztésekre kizárólag rövid távú forrásokat használt fel. Balázs László I. r. vádlott az idegen források felhasználásával kapcsolatban nem biztosította finanszírozási terv elkészítését sem a felhasználás tervezésére, elemzésére és ellenőrzésére, így nem mérte fel a cégcsoport finanszírozásának a forrásigényét, s nem biztosította a kizárólagosan rövid távú forrásokra történő támaszkodás révén azt sem, hogy arra előre tervezetten bevont és a finanszírozási szükségletekhez igazodó források álljanak rendelkezésre, így a cégcsoport finanszírozására bevont források visszafizetését is ugyanazon eredettel bíró új források bevonásával finanszírozta. Balázs László I. r. vádlott finanszírozási terv hiányában a forráshatékonyság felhasználását sem vizsgálta felül, mivel a források megtérülésére vonatkozó számításokat nem készített, így a forrásköltségek változását sem követte nyomon. A lefolytatott bizonyítás eredményeként megállapítható, hogy a forrásfelhasználás hatékonyságának az ellenőrző szerveként az épp ezen rendeltetéséből fakadóan a Baumag szövetkezetek felügyelő bizottsága működött, azonban ahogy arra már a bíróság korábban hivatkozott csak meglehetősen formális módon. Ez 2000. előtt sem működött másként, hiszen Balázs László I. r. vádlott maga mondta el, hogy az APEH „letámadásig” nem volt náluk jelentősége a felügyelő bizottságnak (40. sz. tjkv. 46. old.). A felügyelő bizottság a tanúvallomásokból és a bizottsági jelentésekből is kitűnően a jelentéseiben szó szerint a könyvvizsgálói jelentések megállapításait vette át, ezen túlmenően az általuk észlelt problémák miatt legfeljebb csak informális jelzésekkel éltek Balázs László irányába. Tehát ez az ellenőrző funkció csak formális maradt, így azzal kapcsolatban a működésre kiható visszacsatolás sem érvényesülhetett. Balázs László vádlott vagyonkezelési kötelességét megszegve a források bevonásának szabályozására a futamidő módosítását és a reklámtevékenység intenzitásának a befolyásolását használta fel, azonban ezáltal nem biztosította megfelelően a tőkebefektetéssel járó kockázatok felmérését és kezelését sem. Balázs László I. r. vádlott a hosszú távú eszközöket a cégcsoport működésének a kezdetétől fogva fennálló tőkehiánnyal párosulva tudatosan 1-12 hónapra szóló rövid távú forrásokból finanszírozta, ami folyamatos forrásigényt generált a hozamok és a működési költségek finanszírozására is. Ezzel kapcsolatban Balázs László I. r. vádlott maga adta elő, hogy az adósságállományt tudatosan vállalták fel, annak leépítését is hosszabb időszakra tervezték, tudatosan keresték rövid távra a befektetőket (40. sz. tjkv. 16. old.) . 278

Így a rövid távú forrásokra történő kizárólagos támaszkodás nyomán a cégcsoport finanszírozása befektetői döntés függvényévé vált, ami jelentősen megnövelte a likviditási kockázatokat és a költségkockázatokat, hiszen a befektetők fix hozamelvárásától, illetőleg a forráskivonással vagy hosszabbításától való döntésétől, mint külső körülménytől függően a projektköltségek költségnövekedési és finanszírozási kockázata is megnőtt. A veszteséges működés végeredménye Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő megállapításai szerint a befektetői önfianszírozáshoz vezetett, vagyis a szövetkezeti saját tőke hiányában a hozamtőkésítés is a befektetők által juttatott vagyonból valósult meg, ami a Baumag szövetkezetek 1995-2003. közötti szabad nettó forrásállományának több mint az 50%át érintette, ezt a tőkeállományt a szakvéleményében Horváth János virtuálisnak nevezi, hiszen eszközfinanszírozást nem szolgált. A Balázs László I. r. vádlott által a rövid távú források bevonásának biztosítása végett vállalt magas hozamígéret megnövelte a piaci versenyből a Baumag szövetkezetekre háruló forráskockázatot, vagyis a jelentős mértékű piaci szerepvállalás megnövelte más piaci szereplők fellépésének és a cégcsoport kiszorításának a kockázatát is. Balázs László vádlott irányításával a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet olyan befektetési portfóliót hozott létre, amely a Miller-Modigliani elv folytán jelentős eszközoldali kockázatokat is magába rejtett. Ezen közgazdasági-tőkepiaci elv szerint ugyanis abban az esetben, ha egy tevékenység hozama magas, és emellett piaci ára (a befektetés illetve kiépítés) fajlagosan alacsony, akkor erre a piaci szegmensre sokan lépnek be, ezáltal csökkentik az árakat és a hozamszint is csökken. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet az alapításkori portfóliószerkezetét a tüzelő- és építőanyag-kereskedelemre alapozta, ami Horváth János 2012. január 9-én tett nyilatkozata szerint rövid távú lefutással bír. Ez az ágazati tevékenység azonban 1995-2000. között veszteséges volt. Ezért Balázs László vádlott a cégcsoport gazdálkodó tevékenységében a jóval nagyobb hozamkilátást biztosító, de egyben kockázatosabb ingatlanforgalmazásra és az építőipari, ingatlanforgalmazási tevékenységre helyezte át 2000. évtől kezdődően a hangsúlyt. A szakérő szerint azonban akkor már érvényesült a Miller-Modigliani elv hatása, vagyis akkorra a piaci szerkezet átalakulásával a korábbiakhoz képest az elérhető nyereség már lényegesen csökkent. A cégcsoport ez időtől tehát a leányvállalatokon keresztül a befektetési tevékenységét olyan piaci területekre összpontosította, ahol a nagyszámú piaci szereplő jelenléte a piacra való belépés költségei mellett a befektetések révén elérhető hozam nagyságát is csökkentette. Mindez pedig 2000-től a cégcsoport működésével járó kockázatokat még fokozottabban megnövelte. Mindezekből megállapíthatóan Balázs László I. r. vádlott a megengedhető kockázatvállalás kereteit jelentősen túllépő magatartások révén vagyonkezelési kötelezettségét megszegte, ezáltal az idegen források kezelésével és azok felhasználásával kapcsolatos kockázatok megfelelő kezelésének elmulasztásával a Baumag cégcsoport 1995-2000. között egyre csökkenő nyereséggel, majd 2000-től veszteségessé válással működött. Befektetési kockázatkezelés hiányában a cégcsoport romló eredményessége már nem biztosította a megfelelő portfólió diverzifikációt sem, illetőleg a működésnek cégcsoport 279

szintű veszteségessé válása tőkebevonási kényszert idézett elő, mely meghatározta a fizetendő hozam megállapításának a mértékét, így 2000. évtől kezdve a banki kamatok

és a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet által tett hozamígéret közötti felár ismételten megnőtt. A megfelelő forrás- és kockázatkezelés nélkül a cégcsoport működésére teljesített ráfordítások nyomán előállt vagyoni hátrány a szindikátusi szerződés lebonyolítása révén 2000. december 27-én a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet közgyűlésének határozataival akként véglegesedett, hogy a cégcsoport működésének a megváltozott jogszabályi környezethez igazított továbbműködtetése révén a Baumag szövetkezetek fizetésképtelensége elháríthatatlanná vált. Ettől kezdve már nem volt reális lehetőség arra, hogy a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet a cégcsoport finanszírozására teljesített, vagyoni hátrányként felmerülő ráfordításokból is fakadóan a befektetők felé vállalt kötelezettségekért helytálljon. Balázs László I. r. vádlott a fentiek nyomán előállt új helyzetben 2000. évtől kezdve a cégcsoporton keresztül megvalósuló tőkebefektetésben a hangsúlyt az építőipari és ingatlanbefektetési tevékenységre helyezte át, mellyel a tőkebefektetési kockázatokat még inkább megnövelte. Az ingatlanfejlesztés előtérbe állításával a megvalósíthatósági kockázat a cégcsoport forráshiányából és veszteséges működéséből fakadóan azonban tovább nőtt, utóbb a parádi idegenforgalmi fejlesztések révén további jelentős engedélyezési-, forrás- és meghiúsulási kockázat is keletkezett, amely a komplex területfejlesztési terv megnövekedett forrásigényéből és sokrétű hatósági engedélyhez kötöttségéből, továbbá meghiúsulás esetén a teljesített ráfordítások, részteljesítések végleges veszteséggé válásának a kockázatából adódott. Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő megállapításai elsősorban a vagyonkezelési kötelességszegésnek a forrásgyűjtéssel és a felhasználási kockázatok kezelésének elmulasztásával összefüggő oldalát ragadta meg. Azonban vagyonkezelési kötelességszegés valósult meg magának a vagyonnak a felhasználásával is, amelynek módja a tőkebefektetési kockázatok felmérésnek és kezelésének az elmulasztásából is következett. Ki kell emelni továbbá, hogy a 70.000,- forintos alapító vagyon és a vagyoni tartalékok hiánya volt az oka annak, hogy a befolyó vagyon dr. Szebellédi István igazságügyi könyvszakértő levezetése szerint egyidejűleg többszörös kötelezettség teljesítésének a forrásává vált, amiből a folyamatos tőkebevonási kényszer következett. Ennek a tőkebevonási kényszernek a folyománya volt, hogy Baumag szövetkezet a bankinál magasabb hozam realizálását ígérte, amely egyidejűleg a szövetkezeti kötelezettségállományt növelte, és amelyen keresztül a rossz vagyonfelhasználás miatt ismételten a tőkebevonás kényszere merült fel, ami egyben megint csak a kötelezettség-állományt növelte egyfajta végeláthatatlan „ördögi” körben. Ily módon az egyaránt a tőkehiányra visszavezethető magas hozamígéretek és a rossz vagyonfelhasználás egymást gerjesztette és nyitotta meg a Szebellédi-féle olló két szárát, melyek időben egyre csak távolodtak. Ebből eredően a vállalatcsoport kezdettől fogva rászorult a befektetői bizalomra, elsődlegesen ettől függött, és ahogy múlt az idő, ez egyre inkább így lett. A cégcsoportba befolyt tőke megtérülése ezt egyébként maga Balázs László I. r. vádlott sem vitatta - 10-15 évig fel sem merülhetett. A pénzügyi források eleinte még a működéshez szükséges vagyont biztosították, 2001 -től viszont már a veszteségek pótlására használták fel a 280

befektetőktől származó, a vállalatcsoport működésébe bevont vagyont. Így a bankinál magasabb hozamot is csak az újabb befektetők által bevont vagyonból lehetett

visszafizetni. Ennek a folyamatnak a következménye lett végül az egyre növekvő, a szövetkezet által görgetett adósság. A bíróság egyetértett a vád azon megállapításával, hogy a hűtlen kezelés bűncselekménye 2000. december 27-én fejeződött be a szindikátusi szerződés megkötésével és lebonyolításával. Az addig eltelt öt év alatt ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy ez a konstrukció nem fogja beváltani a Balázs László I. r. vádlott által hozzáfűzött reményeket. Ez a 2000. év ezáltal választóvonal volt a cégcsoport életében, így annak nyilvánvaló felismerésében is, hogy ez a szövetkezet el fogja veszíteni a versenyfutást az idővel. Szabó Gábor igazságügyi könyvszakértő a tárgyaláson a 2009. február 16-án történt meghallgatása során szakvéleményével egyezően kifejezetten utalt arra, hogy a cégcsoportnak pozitív előjelű eredménye utoljára 1998-ban volt, az 1999-2000. év már vesztességgel zárult, melynek során az 1998. év végére az üzletrész forgalmazásából befolyt 13 milliárd forintra már 11 milliárd forint kifizetése jutott, míg 1999-re már 17 milliárd Ft forgalmazásból 16 milliárd Ft volt kifizetés. Dr. Szebellédi István igazságügyi könyvszakértő is utalt a 2009. május 11 -én történt meghallgatása során arra, hogy 1998. és 2000. évek között futott fel olyan nagyságrendre az üzletrész forgalmazás, amikorra a finanszírozhatatlanság veszélye felsejlett. Bartha Gyula igazságügyi szakértő szakvéleményében arra hivatkozott, hogy az egyensúly 2001. évben billent meg, innentől kezdve a vállalatcsoport likviditási zavarokkal küzdött, a tőkeemelések már a veszteségek visszapótlását és egyben finanszírozását szolgálták. Itt hozza fel a bíróság a közgazdász végzettséggel rendelkező Wortmann György felszámoló megismételt eljárásban tett tanúvallomását (82. sz. tjkv. 110. old.), amelyben utalt arra, hogy a szövetkezet alapítását követő 2-3 évben nem történt a hozamok kifizetését biztosító tőkefelhalmozás, nem állt rendelkezésre a szövetkezetnél vagyoni tartalék sem, így megítélése szerint a kísérlet kudarca előrelátható volt, mellyel kapcsolatos vallomása egybevág az igazságügyi könyvszakértők megállapításaival. Mindezek folytán a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezetnek 2000. évben volt utolsó ízben érdemi lehetősége arra, hogy ezen az üzletmeneten, és ezen a rossz konstrukción valamilyen módon változtasson. Ennek a lehetőségét az új szövetkezetekről szóló 2000. évi CXLI. törvény hatályba lépése is felvetette, hiszen az üzletrészképzés törvényi lehetősége megszűnt, és az akkori szabályok szerint a szövetkezeti üzletrészeket 5 éven belül be kellett vonni. A megismételt eljárásban felmerült kérdésként, hogy Balázs László vádlott számolt-e egyéb lehetőséggel, azonban ezt a kérdést dr. Ábrók László VI. r. vádlott azzal hárította el, hogy a szövetkezetnek nem volt érdemben lehetősége más társasági formába történő átalakulásra, mellyel szemben az új szövetkezetekről szóló 2000. évi CXLI. törvény 79-81.§-ban írt szabályai kifejezetten a gazdasági társasággá történő átalakulásról szóltak, ezen belül is a 81. § (1) -(3) bekezdés szól a részvénytársasággá alakulás szabályairól. Dr. Ábrók László VI. r. vádlott szerint a cégcsoport működésében rejlő tendenciák sem indokolták azt, hogy 2001. január 1-től a cégcsoport működési módján változtassanak, azonban az ezzel kapcsolatos vádlotti hivatkozást az igazságügyi könyvszakértői vélemények egymással mindenben összhangban 281

álló megállapításai cáfolják.

Szabó Gábor és Japerné Sztanek Katalih igazságügyi könyvszakértők véleményével egyezően (kiegészítő szakértői vélemény 19. old. és 377. sz. tjkv. 62. old.) ezért a bíróság is azon álláspontra jutott, hogy miután 2001. január 1-jét követően is szükség volt a korábban kibocsátott szövetkezeti üzletrészek visszavásárlása pénzügyi fedezetének megteremtésére, ezért Balázs László I. r. vádlott a megváltozott jogi környezethez igazított keresztforgalmazási gyakorlatot használta fel arra, hogy a de jure fizetésképtelenség esetére biztosítsa a továbbműködést. Ebből következően tehát Balázs László I. r vádlott már készült a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet fizetésképtelenségre. Ez pedig a 2000. december 22-én kelt szindikátusi szerződés megkötésével és annak 2000. december 27-én történt végrehajtásával vált visszavonhatatlanná, hogy a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet 2001. január 1. után is ugyanezt a konstrukciót folytatja tovább a hatályba lépő új jogszabályok által megteremtett környezethez igazodva. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet 2000. december 27-ig 3.926.645.000,- Ft-ot fordított a cégcsoport tőkeszükségletének a kielégítésére, ami a szindikátusi szerződéssel kárrá változott. Ezzel vált nyilvánvalóvá, hogy a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet ezzel a vagyontömeggel nem tud többé a jövőben helytállni a befektetők felé, mert ettől a konstrukciótól nem várható többé a cégcsoport szintjén nyereséges működés. De erre utalt dr. Szebellédi István igazságügyi könyvszakértő is a megismételt eljárásban akkor, amikor elmondta, hogy a szindikátusi szerződés megkötése egy fordulópont volt, azt követően már nem volt reális esélye annak, hogy a szövetkezet a kialakult helyzetből kiutat találjon (82. sz. tjkv. 317. old.). A bíróság megítélése szerint Szabó Gábor és Jasperné Sztanek Katalin igazságügyi könyvszakértők megállapításai alapján 2000. december 27-én a korábbi üzletrész forgalmazási gyakorlat fenntartását tételezve és annak addigi eredménye alapján már mindenképpen számolni lehetett a későbbi végkifejlettel, csak az nem volt pontosan előrelátható, hogy ez pontosan mikor fog bekövetkezni. Balázs László vádlott 2000. december 27-től már tudatosan készült arra, hogy a cégcsoport túlélését biztosítsa, amit épp a szindikátusi szerződés révén alapozott meg, így ezen tény a 2000. december 27. napját kővető cselekményeknél - egyetértve a vád megállapításaival már más minősítést alapoz meg. 2000. december 27-től Balázs László vádlott tevékenysége már a bekövetkező fizetésképtelenségre számítva ugyanis egyértelműen a vagyon átmentésére irányult. Ez pedig nyilvánvaló módon rámutat Balázs László I. r. vádlottnak a bűncselekmény tekintetében fennálló eshetőleges szándékára. Dr. Szebellédi István igazságügyi könyvszakértő is a megismételt eljárásban úgy nyilatkozott, hogy ekkortól már a mentés történt annak érdekében, hogy még egy kicsi mozgástér megmaradjon (82. tjkv. 311-312. old.), ily módon a szövetkezet működése során a vezetést nem érdekelték az egyre halmozódó, befektetők felé fennálló kötelezettségek, azokra afféle szükséges rosszként, közömbösséggel tekintettek. Ezt mutatja, hogy I. r. Balázs László vádlott a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet 2003. október 9. napján beállt fizetésképtelenségének bekövetkezése után sem tudta tudomásul venni, hogy a szövetkezet és személye iránt megszűnt a bizalom, így még a fizetésképtelenség 282

után is első lépésben a továbbforgalmazást kívánta erőltetni, haladékot kérve ezáltal a befektetőktől az elmaradt tőke- ás hozamfizetésre. Balázs László I. r. vádlott ezt a szándékát azonban a szövetkezeti közgyűléssel szemben már nem tudta érvényesíteni, mivel ekkortól már mindennek tétje lett. A bíróság szerint azonban az üzletrész forgalmazás folytatása — ahogy azzal végül is Balázs László i. r. vádlottnak is szembesülnie kellett - eredménnyel ezután sem járt volna, mivel az már csak a Szabó Gábor és Japemé Sztanek Katalin által a 2003. december 31-i fordulónapra kimutatott 18,8%-os vagyonfedezet további csökkenését eredményezte volna. Az eshetőleges szándékban megragadható közömbösség azonban Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő szakvéleménye megállapításainak a tükrében is tetten érhető. A rendelkezésre álló bizonyítékok szerint ugyanis Balázs László I. r. vádlott ugyan rendelkezett egyfajta hosszú távú stratégiai koncepcióval a cégcsoport távlati sorsát illetően, mivel maga is a tervezett működési fázisokat szakaszokra osztotta, időkeretbe foglalta, ez azonban nem pénzügyi tervezésen alapult, nem volt számadatokon keresztül egzakt módon levezethető. Balázs László I. r. vádlott pénzügyi eszközfinanszírozási tervezése ugyanis kizárólag a futamidő és a reklámtevékenység intenzitásának változtatásán alapult, a Baumag szövetkezetek működése során a kamatkockázatok megfelelő kezelése sem történt meg, hiszen a hozamígéretek egyoldalúan a jegybanki alapkamat mozgását követték, azok meghatározása mögött csupán az állt, hogy a bankok által kínált hozamot mindenképpen felülmúlják. A már levezetett módon a szövetkezet vagyoni helyzetének az alakulásától függően a banki kamathoz képest számított felár szembeötlő módon 2000. évtől ismételten megnőtt, ami egyértelműen a szövetkezeti gazdasági helyzet megrendülésének a következménye volt a tőkebevonás intenzívebbé tétele végett. A Baumag szövetkezetek gyakorlatában ezáltal egy kizárólagosan eredményszemléletű forráskezelésről volt szó, a kötelezettségek és a tőkebefektetési kockázatok iránti közömbösségben és azok kezelésének hiányában megragadható eshetőleges szándék leképződése az, hogy a forráskezelés kizárólag a tőkebeáramlás elősegítését célozta, miközben a forrásbevonás költségoldalát teljesen figyelmen kívül hagyta. Ily módon csakis a rövid távú idegen forrásokra alapozott eszközfinanszírozás volt kizárólag fontos, az azonban már nem, hogy ez a befektetői tőkékből miképpen és meddig tartható fenn, hol és mikor van annak az ésszerű határa, mikor volna célszerű más forrásokon nyugvó, bosszú távú tőkét is bevonni. Ahogy arra már korábban a bíróság is utalt Balázs László I. r. vádlott saját maga által sem vitatottan a rövid távú forrásokat kívánta állandósítani a rövidre szabott futamidő révén, ezáltal a konstrukciót kizárólagosan a rövid távú befektetői tőkebevonásra alapozta, ugyanakkor teljességgel figyelmen kívül hagyta annak kockázatnövelő hatásait, az eszközfinanszírozás befektetői döntéstől történő függővé válását, a hozamígéretek teljesítésén alapuló befektetői elvárásokat és mindennek nyomán a tőkepiaci szakértő által kimutatott egyre dráguló finanszírozást. A forrásbevonás e konstrukciója révén a kizárólagos eredményszemlélettel ezáltal folyamatosan előremenekült a kötelezettségek elől, azok figyelmen kívül hagyásával és kezelésüknek hiányával, ami kényszerpályává is vált. A Bartha Gyula könyvszakértő által felállított képlet is azt fejezi ki, hogy menekülni csak addig lehetett, amíg a tőkeáramlási irány befelé mozgó jellege forrásokat adott arra, azonban ebben benne 283

rejlett, hogy egyszer a kordában nem tartott, nem kezelt kötelezettségek, adósságok az egész konstrukciót maguk alá temetik, ami be is következett 2003-ban. Ennek okát pedig a finanszírozhatatlanná váló adósságok ás a tőkeáramlási irány megfordulása együttesen idézte elő. De dr. Szebellédi István szakértő az első eljárásban 2009. május 11 -én történt meghallgatásakor is utalt ezzel kapcsolatosan arra, hogy az ilyen típusú befektetési megoldásokhoz egy idő után kicsi a közeg, nincs annyi ember, aki ezt a fajta konstrukciót folyamatosan pénzzel tudja táplálni, ezáltal első pillanattól ez az emberszámhiányos konstrukció véges. Balázs László I. r. vádlott a tőkeemeléssel kapcsolatos védekezésének alátámasztására hivatkozva csatolta Derzsi György szakvéleményét és annak mellékleteként az EH 2000/326. számon megjelent jogesetet. Az ennek alapját képező bírósági határozat a tőkeemelés kétoldalú jellegére utal, vagyis arra, hogy a tőkeemelésként bevont vagyon (apport) fejében járó, részesedést megtestesítő értékpapír ellenértéket jelent, mivel ahhoz a tagsági jogviszonyból fakadó jogosultságok kapcsolódnak. A jogesetben leírtakat a bíróság nem vitatja, azonban az időközben jogerőre emelkedett Fővárosi Bíróság 7.G.40.933/2004/147. számú ítéletének 21. oldalán rögzítettek alapján is utalni kell arra, hogy a Baumag szövetkezetek köré szerveződött vállalatcsoport a tulajdonlások folytán és az egységes irányításból következően egy cégnek — a számviteli törvény szóhasználata szerinti kapcsolt vállalkozásnak - tekintendő, miként arra Szabó Gábor és Jasperné Sztanek Katalin is hivatkozott a felszámoló által indított polgári perben benyújtott szakvéleményében, (szakvélemény 25. old.) s amely által a kétoldalú jelleg nem állhat fenn. A tényállásban megjelölt tőkeemelések közül a valóban végbement vagyonjuttatásokhoz kapcsolódóan a jegyzett tőkéből való részesedést megtestesítő és tagi jogviszonyt megalapozó értékpapírokat kapcsolt vállalkozások közötti kölcsönös részesedésként valós értékkel nem rendelkezőnek tekintette minden mérlegtisztítást végző igazságügyi szakértő, de ugyanígy az egységnyi vagyontömegként készpénz cégcsoporton belüli körbefuttatásához kapcsolódva üzletrészek juttatásával megvalósuló sorozatos tőkeemelések sem eredményeztek tényleges és valós sajáttőke-növekedést. Így a szakértők, ahogyan arra volt már utalás, a felemelt jegyzett tőke részét képező Baumag szövetkezeti üzletrészek értékét nullának tekintették, amelyből következően a tőkeemelésnek egyetlen esetben sem volt valós kétoldalú jellege, a hangsúly azonban itt azon van, hogy a tőkeemelés volt az eszköz a hosszú távú céloknak a rövidtávú forrásokkal történő finanszírozásának. A vállalatcsoport egy cégként történő tételezését azért fontos még kiemelni, mivel így a befektetőktől bevont vagyon felhasználása bűncselekmény megállapítását két esetben vetheti fel, egyszer akkor, amikor a vagyon a Baumag szövetkezetektől tartósan a cégcsoportba jutott, másrészt pedig akkor, amikor a vagyon a cégcsoportból harmadik személyek irányába kilépett. A tényállás I. pontjában az első esetben, míg a másodikról a II. és VI. pontban írtak szerint van szó. Balázs László I. r. vádlott védekezésében hivatkozott arra is az első eljárásban, hogy 1996. december 18. és 1998. május 20. között nem látott el cégvezetői feladatokat, így erre az időszakra fel sem merülhet a büntetőjogi felelőssége. Balogh Imréné igazságügyi könyvszakértői véleménye (nyomozati iratok 41. kötet 153. old.) alapján megállapítható, hogy 284

Balázs László egy újonnan létrejött szövetkezetben betöltött igazgatótanácsi tagsága miatt mondott le a Baumag Általános Befektetési Szövetkezetben betöltött elnöki posztjáról, azonban a rendelkezésre álló bizonyítékokból azt a következtetést lehet levonni, hogy a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet irányítását a közbenső időszakban a szövetkezet igazgatóságába 1998. május 20-án történt visszatéréséig változatlanul maga látta el. Ezt támasztják alá a tanúvallomásokon túl az is, hogy Balogh Imréné igazságügyi szakvéleményéből (nyom. ir. 41. kötet 155. old.) megállapíthatóan a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 1997. május 29-én tartott közgyűlését 1997. április 30-án Balázs László I. r. vádlott hirdette meg, a hirdetményen az ő aláírása szerepel, majd a közgyűlésen az üzletpolitikai koncepciót maga vázolta fel, továbbá ő tette meg a döntésekre vonatkozó előterjesztéseket és ő maga hitelesítette a közgyűlési jegyzőkönyvet is. Ugyancsak Balázs László I. r. vádlott jegyezte ellen mindkét cég nevében a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és a Baumag Holding Rt. közötti kötvénykibocsátáson alapuló, 1997. január 2-i kötvényapporttal végrehajtott tőkeemelést is (nyom. ir. 41. kötet 339. old.). Ezek a tények pedig többről árulkodnak, minthogy csak a közgyűlés egyik résztvevőjeként szólalt volna fel Balázs László I. r. vádlott, a döntésekre vonatkozó előterjesztések részéről az irányító, vezető funkciójának továbbélését támasztják alá. Amúgy Balázs László I. r. vádlotton kívül az eljárás egyetlen résztvevője sem állította, hogy ezen időszakban személyesen nem Balázs László irányította volna a Baumag szövetkezetet. Ezzel kapcsolatban utalni kell még arra is, hogy az érintett időszakban, 1996-1998. között a cégcsoport tőkeellátása az idegen forrásokból az egyaránt Balázs László I. r. vádlott által irányított Baumag Holding Rt.-n és a Kamaraerdei Tüzép Kft-n keresztül történt, így nem vitatható a szerepe ezen cselekményekben. Összességében megállapítható, hogy a tényállás I. pontjában megjelölt hűtlen kezelés bűntettében Balázs László I. r. vádlott bűnösségét tagadásával szemben elsődlegesen okiratok és a szakértői vélemények bizonyítják, így azokból lehetett a bűncselekmény egyes tényállási elemeire és a bűnösségre is a kifejtettek szerint következtetéseket levonni. Tényállás II. pont Balázs László I. r. vádlott a tényállás II. pontjában írt cselekményben a bűnösségét tagadta, a gazdasági műveletek tényét, megtörténtét azonban nem vitatta. Vallomása szerint a szindikátusi szerződés 2000. december 27. napját követő végrehajtása során a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet és a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet vagyona egymás fedezetét képezte, ebben az összefüggésben az üzletrész önmagában is vagyoni értékkel bír, hiszen bármikor pénzre váltható át — és ezt már a bíróság teszi hozzá akkor, ha megfelelő vagyonfedezet és likvid vagyon áll mögötte. Balázs László I. r. vádlott — az általa szembesülni kénytelen helyzet számára is meglepetésszerű jellegét hangsúlyozva - tagadta, hogy a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet 2003. október 9-én fizetésképtelen lett volna, a fizetésképtelenség szerinte a Fővárosi Bíróság 2004. április 6-án kelt határozatával állt be, így a csődbűntettként minősíthető cselekmény is csak ezen időponttól kezdve követhető el. Az I. r. vádlott szerint mivel 2001. január 1 -től a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezeti üzletrészek mögött csak közvetett vagyon volt, így a vád tárgyává tett cselekmények lényege az volt, hogy vagyont vigyenek az üzletrészek mögé, ily módon minden II. pontbeli ügylet valós és ésszerű volt. A vádhatóság által írt kiürítés valójában azt jelentette, hogy tisztább

285

jogviszonyokat teremtettek, ezáltal a cégcsoport vagyona az üzletrész tulajdonosok közvetett tulajdonába került át. Előadta még, hogy a King Holding Kft. és azon keresztül a Baumag Rt. feltőkésítése is valós volt, fiktív tőkeerőről nem volt szó, a pénzpörgetést pedig semmi sem tiltja. Balázs László I. r vádlott szerint fel sem merült a szövetkezetek működése során a fizetésképtelenség, a 2000. december 22-én kelt szindikátusi szerződés 7. pontja valójában arra utalt, hogy a 2001. január 1. napjától hatályba lépő 2000. évi CXLI. Új szövetkezetekről szóló törvény alapján az üzletrészek forgalomból történő kivonására őt év áll rendelkezésre. A kölcsönös tulajdonosi részesedések három hónapon belüli megszüntetésének előirányozása azt a célt szolgálta, hogy az üzletrész forgalmazással kapcsolatos érdekeltség megszűnése esetén ne maradjanak lezáratlan kérdések, hiszen a tulajdonviszonyok fennmaradása ilyen esetben már nem indokolt. Patonay Istvánné II. r. vádlott a bűncselekmény elkövetését szintén tagadta, 2007. január 22- én tett vallomása szerint a II. pontban megjelölt gazdasági és pénzügyi műveletekről Balázs László I. r. vádlott döntött. Úgy nyilatkozott, hogy a szindikátusi szerződés következményeként forgalomba kerülő Baumag Vagyonkezelő Szövetkezeti üzletrészek fedezetét a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezeti üzletrészek képezték. A bíróság álláspontja a vádlottak védekezésével szemben az, hogy Balázs László I. r. vádlott 2000. december 27. napjától a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet fizetésképtelenségére készült, a könyvszakértői véleményekkel egyértelműen bizonyítható, hiszen ezzel már számolnia kellett a cégcsoport szintű gazdálkodás negatív eredményeiből eredően. Balázs László I. r. vádlott védekezésével szemben a szindikátusi szerződés 7. pontja is a fizetésképtelenségre való felkészülést mutatja, mivel az arról szól a vádlott védekezésével szemben, hogy az üzletrész forgalmazás fenntartása addig lehetséges, amíg ebből a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet megfelelő nagyságú bevételekkel rendelkezik, s a részjegyjegyzésen keresztül egyidejűleg az üzletrészeinek a felvásárlását is finanszírozni tudja. Itt a szövegből levezethetően nem érdekmúlásról, hanem a forrásbevonás fenntarthatóságáról van szó, az idézett 7. pont a fizetésképtelenség bekövetkezése esetén alkalmazandó szabályokat írt elő, az üzletrészképzés megszűnésére és az üzletrészek 5 éven belüli bevonására a szindikátusi szerződés 2. pontja csak mellékesen, kijelentő jelleggel utal. Patonay Istvánné II. r. vádlott Balázs Lászlóra terhelő vallomást tett, de a bíróság megítélése szerint a II. r. vádlott maga is tisztában volt a szindikátusi szerződés jelentőségével, azzal, hogy annak nyomán a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezeti üzletrészeknek csak az elnevezése változik meg, hiszen a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezeti üzletrészek mögött csak könyv szerinti vagyon van, valójában azonban semmi. Patonay Istvánné II. r. vádlott ugyanis kezdetektől végig kísérte a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet életét, annak egyik alapítója, az ezt követően született határozatok meghozatalában is részt vett. A szövetkezeti alkalmazottak tanúvallomásaiból is kitűnt, hogy Balázs László I. r. vádlott után Patonay Istvánné II. r. vádlottat tekintették még egyfajta irányító, döntéshozó személynek, amiből nyilvánvaló, hogy a szövetkezetek, de a cégcsoport működésére is szélesebb rálátással bírt. Nyomozás során gyanúsítottként is fenntartott tanúvallomásából (nyom. ir. 103. kötet 269. old.) és főként az első eljárásban tett vallomásából minderre következtetéseket lehetett

286

levonni, de tárgyalási vallomásával (40. sz. tjkv. 51. old.) arra is, hogy a szindikátusi szerződés megkötésére is milyen meggondolásból került sor, amelyről amúgy azt is elmondta, hogy azt Balázs Lászlóval az előkészítést követően átbeszélték. Patonay Istvánné elsődlegesen tisztában volt tehát saját szövetkezete, a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet helyzetével, de tudomással bírt — mivel a két szövetkezet működése összefüggött egymással - a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet vagyoni helyzetével is. Előbbi esetében egyértelmű rálátása volt arra, hogy a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezetnek nincs annyi vagyona — hiszen semmilyen gazdasági tevékenységet nem végzett — hogy a tényállásban felsorolt részesedéseket megszerezze, hogy azokat a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet ingyenes juttatásai alapján szerezte meg. A szindikátusi szerződés megkötése kapcsán pedig ki kell emelni, hogy mint a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet vezető tisztségviselője tudomással kellett bírnia a vonatkozó jogszabályokról, arról, hogy ezek alapján a szövetkezetnek saját üzletrésze nem lehet a birtokában, azt be kell, hogy vonja, így tudta, hogy a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet akkor, amikor értékkel bíró üzletrészekért cserébe saját üzletrészt kap, az nem jelent ellenértéket. Patonay Istvánné II. r. vádlott tehát akkor, amikor a szerződéseket megkötötte tudta, hogy azok színleltek és a fizetésképtelenné vált szövetkezet vagyonát csökkentik, ezáltal a csődbűncselekmény releváns feltételeivel tisztában volt, közreműködésével Balázs László I. r. vádlott magatartásához nyújtott szándékosan segítséget. Balázs László I. r. vádlott maga is végig arra hivatkozott, hogy 2001-től a Baumag Vagyonkezelői Szövetkezeti üzletrészek mögé vagyont állítottak. Ez viszont annak az elismerése egyben, hogy a Baumag szövetkezeti üzletrészek nem feleltek meg sem a szövetkezeti, sem a számviteli törvény előírásainak, hiszen azok alapján az üzletrésznek állandó vagyonfedezettel kellett bírnia, mivel csak meglévő sajáttőke-elem terhére volt képezhető, ahogy azt korábban a bíróság maga is kifejtette. Az I. r. vádlott által említett állandó vagyonfedezet nélküli üzletrész az alternatív üzletrészképzés eredményeként jött létre, amelynek a vagyoni fedezetét éppen maga a közvetlen tőkebefektetés teremtette meg, ami ezáltal tulajdonosi érdekeltséget testesített meg, amivel viszont a részjegy bír. Önmagában értéke viszont csak a saját tőke forrásából, annak terhére és fedezete mellett képzett üzletrésznek lehetett, míg a Baumag konstrukciójával létrejött üzletrész ezzel szemben állandó tőkefedezettel nem bírt, így annak a vagyoni háttere is változó volt, annak forrása nem a saját tőke, hanem kölcsöntőke volt, míg tényleges vagyonfedezete a cégcsoport eredményes működésének a függvénye volt, hiszen a kölcsöntőke rendeltetése a cégcsoport finanszírozása volt. Az üzletrész Bartha Gyula igazságügyi könyvszakértő által is hivatkozott fizetési ígérvény jellege így azt jelentette, hogy maga is fizetési ígéretet testesített meg, ezáltal a szövetkezet működésének az eredményessége és fizetési szándéka ruházta fel az üzletrészt vagyoni háttérrel. A rá vonatkozó fizetési ígérvény teljesítésével az üzletész maga is fedezetlenné vált, mivel az általa életre keltett hitel-jogviszony is megszűnt. Ezt a fedezetlen üzletrészt azonban elszámolási egységként a Baumag szövetkezetek értékkel felruházva, könyv szerint készletezték és továbbra is nyilvántartották, mivel stratégiai jelleggel elszámolási, cégcsoporton belüli fizetőeszközként, valamint a fiktív feltőkésítéshez a vagyoni kép torzítására szolgáló fiktív vagyonelemként és könyvelési eszközként használták

287

fel. Dr. Ábrók László VI. r. vádlott taIáló szóhasználatával élve „fikciónak” is nevezhetjük. Ebbe a jellegbe még az is belefért, hogy az alternatív üzletrész vagyonfedezet nélkül még önmagából is képezhető volt, könyvelési műveletekkel szabadon lehetett többszörözni, továbbá virtuálisan létező és elektronikus úton számlák között mozgatott pézeszközök fedezete mellett könyvelési adatként elszámolni. Ez utóbbit leginkább éppen a 2000. december 22. napjától létrejövő Baumag Vagyonkezelő Szövetkezeti üzletrészek példája mutatja, hiszen ezek az üzletrészek a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet neve alatt szerepelve már 2000. december 27. előtt sem voltak a névértéküknek megfelelően vagyonra válthatóak. Azokat a befektetőktől már vagy visszavásárolták, vagy egyenesen még könyv szerint sem léteztek és ily módon a semmiből keletkeztek, hiszen a szindikátusi szerződés könyv szerinti értéken nagyobb volumenű üzletész-állományt érintett, mint amekkora készletezett üzletrész-állománnyal a szindikátusi szerződés 2000. december 22-én történt létrejöttének az időpontjában a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet egyáltalán rendelkezett. A mérleg szerinti és a valós vagyoni helyzet a cégcsoport és az egyes cégek szintjén sem állt egymással összhangban, amely eltérésnek az lett a következménye, hogy a 2000. december 27-től egyébként is bonyolultan működő vállalatcsoport felkészítése a fizetésképtelenségre hosszabb időt igénylő műveletsorozat révén mehetett végbe, hiszen itt könyv szerint létező, több tízmilliárd forintos vagyontömegeket kellett mozgatni, s így azokról könyv szerint rendelkezni. A szindikátusi szerződés eredményeként a Baumag szövetkezet időt nyert, a fizetésképtelenségére való felkészítés ezáltal a vállalatcsoport struktúrájának az átszervezését jelentette a vagyoni és tulajdoni viszonyok rendjének egyidejű átalakításával. Ez az átalakítási folyamat tulajdonképpen négy lépcsőben ment végbe, aminek a lényege egy párhuzamos intézményi irányítórendszer kialakítása volt, egy új szövetkezettel és egy új holdingcég létrehozásával, majd fiktív tőkeerővel oly módon történő felrubázásával, hogy annak révén a cégcsoport vagyona feletti rendelkezést biztosító ügyletek könyv szerint lebonyolíthatóak legyenek. Első lépésben a King Holding Kft II/2/c. pontban írt turbulens módszerrel történő fiktív feltőkésítése volt 2001. február 28-án. A King Holding Kft ezen könyv szerinti fiktív tőkeemelésből származó vagyon eredményeként más leányvállalatok tulajdona feletti rendelkezést szerzett meg, vagy növelte a tulajdonosi részesedését. A King Holding Kft és további négy cég 2002. június 21-én összeolvadt, az összeolvadással létrejött a Baumag Rt.,amelynek tőkeerejét a II/3/a.) és c.) pontban Írt pénzpörgetéssel tovább növelték, így 2002. év végére a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet 99,69 %-os tulajdonában álló cégként már akkora könyv szerinti tőkével bírt, hogy ezáltal alkalmas lett a holdingfeladatok ellátására az új tulajdoni szerkezetben. A II/3/a.) pontban írt, 2002. augusztus 7-én és 2002. augusztus 8-án végrehajtott pénzügyi műveletek keretében a Baumag Holding Rt. cégcsoport tőkeellátásával összefüggésben könyv szerint fennálló kötelezettségeinek a pénzpörgetésekkel egybekötött pénzkörzéses műveletek révén történt leírásával egyidejűleg, ugyanezen könyv szerinti tétel fedezetére szerezte meg a Baumag Rt. a korábbi holdingcég leányvállalatok feletti tulajdonosi részesedését. A

288

párhuzamos vállalatcsoporton belüli irányítórendszer kialakításával, annak első lépéseként így a Baumag Rt. vette át a holdingszerepet, melyet követően került sor az anyaszövetkezeti szerepkörnek a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet részére történt átadására. A folyamat következő lépcsője ezzel párhuzamosan a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet feltőkésítése volt. A Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet jogelődje az Agenda 2030 Szövetkezet 1999. április 1-jén minimális jegyzett tőkével jött létre. Nagy István tanú vallomásából megállapíthatóan ez a szövetkezet nem végzett gazdálkodó tevékenységet, a rendeltetése a szindikátusi szerződés után az volt, hogy a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet helyébe lépjen. Az irányító szerep ellátásához szükséges könyv szerinti tőkeerővel történő felruházás 2001. január és 2002. december között ment végbe, oly módon, hogy a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet a forgalmazáson elért nyereségét átengedte, valamint a többlet részjegyjegyzések révén biztosított könyv szerinti forrást a vállalatcsoport feletti irányítást biztosító értékpapírok felvásárlására. Ez akkor vált lehetségessé, amikor a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezetnél az üzletrész forgalmazás nyomán olyan nagyságrendű pénzforgalom bonyolódott, melyre még rá lehetett építeni a többlet részjegy-jegyzésen keresztül olyan könyv szerinti források juttatását, melyekre az ügylet ellenértékét el lehetett számolni. Ennek kapcsán a Szabó Gábor és Jaspemé Sztanek Kataltn igazságügyi könyvszakértők kiegészítő szakvéleménye (12. old.) alapján a 2001-2003. között a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet részére átutalt 38.000.000.000,- Ft könyv szerinti juttatást kell megemlíteni úgy, hogy a forgalmazásból származó többlet a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezetnél ennél 21.031.215.718,- forinttal kevesebb volt. Harmadik lépcsőben a II/4. pontban írt részvényvásárlások lebonyolítása, valamint a 6.631.850.000,- Ft értékben saját üzletrészek megvásárlása történt meg a könyv szerinti forrásokból. Ahogyan erre már korábban a bíróság tett utalást, ezek a műveletek a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet és a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezett közötti nagy pénzügyi centrifugában / turbulenciában csak virtuálisan, könyv szerint mentek végbe, viszont reálfolyamatként a valóságban nem. Kiemelendő, hogy 2001. évtől a tőkehiány és a likviditási zavarok eluralkodásával a szövetkezeti vállalatcsoport lényegében maga is egy nagy virtuális pénzforgalmi térré változott, ahol a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet, majd a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet Kamaraerdei úti elektronikus termináljáról vezényelt, bankszámlák közötti többszörözött pénzmozgatások révén, pénzköröztetésekkel és pénzpörgetésekkel a vagyoni fedezet látszatát megteremtve mozgattak csak könyv szerint létező, fikciós, mérleg szerinti eszközökként feltüntetett elszámolási egységeket. Ezek a vállalatcsoport tulajdonosi szerkezetének az átrendezésével, mint stratégiai céllal összefüggésben egyfajta szükségmegoldások is voltak, hiszen - itt ismét Szabó Gábor s Jasperné Sztanek Katalin azon kulcsmegállapodására kell utalni, mely szerint 500.000.000,- Ft feletti pénzügyi művelet lebonyolítására a tőkehiány miatt nem volt lehetőség - így a könyv szerinti és a valós vagyoni helyzet között tátongó szakadékot már csak így lehetett áthidalni. Dr. Marton István könyvvizsgáló által a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet 2002. évi mérlegéhez adott korlátozó záradékra (nyom. ir. 87. kötet 117-121. old.) ebben a körben ismételten utal a bíróság. Ebben a könyvvizsgáló a 2002. december 12-én és 2002. december 28-án kötött szerződések pénzügyi rendezésének a hiányára utal,

melyről a megismételt eljárásban tett tanúvallomásában dr. Marton István elmondta, hogy egy könyvvizsgálónak az 289

év végi pénzügyi műveletekre különösen is oda kell figyelnie. A már említett szerződések pénzügyi rendezésére azonban csak több mint fél évvel később, 2003. július 3-án került sor a szövetkezeti tőkeerő maximumát jelentő 500.000.000,- Ft-os tétel oda-vissza utalásával. Nem mellékesen a bíróság azt is megjegyzi, hogy a dr. Marton István által adott korlátozó záradék utalást tartalmazott arra is, hogy az eszközök könyv szerinti értéken nem nyújtanak fedezetet a kötelezettségekre, ami a gyenge tőkeerőt jelzi maga is. Lényegében a sorok közül ezáltal az olvasható ki, hogy a saját tőke valójában negatív, miközben a mérleg nem ezt tükrözte. Ily módon a könyv szerint kimutatott saját tőke mértéke alapján fel sem merülhetett az eszközök átértékelése, vagy a tőke felemelése, de emiatt sem került sor a konszolidációra sem. A folyamatok átlátása révén leszögezhető, hogy a pénzügyi rendezés időpontja sem a véletlen műve, az mindenben alátámasztja Bartha Gyula igazságügyi könyvszakértő megállapítását a fizetésképtelenség 2003. június 30-án történt előreláthatóságára vonatkozóan. Így tehát a holdingcégek, vagyis a Baumag Holding Rt. és a Baumag Rt. könyv szerinti vagyonának a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet tulajdonába vonása utóbbinak az anyaszövetkezeti jogállással való felruházását jelentette, ennek pedig akkor kellett bekövetkeznie, amikor a fizetésképtelenség beállásával már közeli realitásként kellett számolni, hiszen ezzel az utolsó mozzanattal már mindenben megteremtődtek a feltételei annak, hogy a cégcsoport a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet és a Baumag Rt. irányításával működhessen tovább. Ennek a harmadik fázisának lett tehát az az eredménye, hogy a Baumag Holding Rt. és a Baumag Rt. részvényeinek a könyv szerint létező forrásokból történt felvásárlásával átalakult a cégcsoport tulajdonosi szerkezete, ezáltal a befektetők által bevont vagyonhoz kapcsolódó kötelezettségeket megtestesítő vagyon feletti rendelkezés a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezethez szállt át, s a Baumag Rt. is holdingcégként működhetett tovább, melynek következtében a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezetnek a kapcsolt vállalkozások feletti irányítási joga megszűnt. A II/4. pontban írt eselekmények azzal a további következménnyel is jártak, hogy miközben a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet a befektetőkkel szemben továbbra is helytállni volt köteles, az erre szolgáló vagyon a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet rendelkezése alá került, ahol viszont a vagyon közvetlenül nem az üzletrészek mögött állt, hiszen a befektetők csak külső üzletrész tulajdonosok voltak. Így Balázs László I. r. vádlott Fővárosi Bírósághoz 2008. július 7-én benyújtott írásbeli vallomásának 57. oldalán a vád szerint teljesen helytállóan hivatkozott a közvetett tulajdonlás tényére, vagyis a külső tulajdon miatt ezek az üzletrészek a befektetők számára ténylegesen fedezetlenek voltak. A folyamat utolsó állomásaként a vagyontól megfosztott Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet fizetésképtelensége következett be, így 2003. október 9-én hatályba lépett a 2000. december 22-én kelt szindikátusi szerződés 7. pontjának 2-3. mondata és az előírt forgatókönyv szerint végrehajtották a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet likvidációját, teljes kiürítését. Balázs László I. r. vádlott a fizetésképtelenség beállásának idejét illetően megnyilatkozásaiban nem volt következetes a büntetőeljárás során. A nyomozás során 2004. március 23-án és 2004. április 13-án a nyomozó hatóságnál előterjesztett

beadványaiban (nyom. ir. 91. kötet 17. és 41. old.) elismerte, hogy a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet 2003. október 9-én 290

flzetésképtelenné vált, s nem vitatta azt sem, hogy a felszámolási eljárást elrendelő bírósági végzés ellen ezért is nem jelentett be fellebbezést. Balázs László I. r. vádlott sem ezen beadványaiban, sem a befektetők felé 2004. január 29. napján kibocsátott közleményében (nyom. ir. 3. kötet 289. old.) nem vitatta, hogy a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezetet a sorsára hagyják, amit a vádlott úgy fogalmazott meg, hogy kivezetik a piacról, azonban a tárgyaláson már vitatta, hogy bármiféle fizetésképtelenségről lett volna szó. Megjegyzendő az első eljárásban történt meghallgatásakor is Balázs László (96. sz. tjkv. 11. old.) úgy nyilatkozott, hogy „arra gondolt, hogy a Baumag szövetkezetet kivezetik a piacról, gyakorlatilag sorsára hagyják, és akkor még mindig ott van az Agenda”. Balázs László I. r. vádlott a 2012. január 18. napján megtartott tárgyaláson újabb magánszakértői véleményt csatolt, mely dr. Kovács József és Kundrák Róbert által készített véleményt a bíróság az okiratokra vonatkozó szabályok szerint fogadott csak el, annak szakértői véleményként beemelését a Be. 112.§ (3) bekezdése alapján megtagadta. Ez a csatolt szakvélemény a de jure fizetésképtelenség 2003. október 9én történt beállásának a tényét vitatta, utalva arra, hogy Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő szakvéleménye nem tartalmaz levezetést a fizetésképtelenség bekövetkezésének a folyamatszerűségére, kifogásolva egyben azt is, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet kérdése nem vizsgálható pusztán a likviditási mutatón keresztül. Ezen túlmenően pedig csak a Horváth János által készített szakértői vélemény megállapításait „véleményezi”, pusztán általánosságokat tartalmaz, továbbá könyvszakértői hiányosságokat hoz fel, miközben a bíróság kizárólag tőkepiaci kérdésekre rendelte ki Horváth János szakértőt, aki szakvéleményét a bíróság meglátása szerint nem csak általánosságokban, hanem a rendelkezésére bocsátott könyvszakértői vélemények alapján konkrét és alátámasztott válaszokkal tette meg, kirendelése során nem volt feladata könyvszakértői megállapításokban való állásfoglalás. Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő szakvéleménye, ily módon a bíróság számára aggálytalan volt és a dr. Kovács Józseffel és Kundrák Róberttel szemben szemben a fizetésképtelenség előreláthatóságát illetően egyértelműen utalt ezt megalapozó körülményként az üzletrész forgalmazás veszteségére és a cégcsoport cégeinek a veszteséges működésére. Egyebekben a tizetésképtelenséghez vezető tendenciák a rendelkezésre álló igazságügyi könyvszakértői véleményekből is egyértelműen megállapíthatóak, ebből a szempontból a likviditási mutató önmagában nem releváns, de a cégcsoport szintű és cégszintű üzemi eredményességi mutatókkal és adatokkal egybevetve már igen. Mindezek okán a bíróság megítélése szerint nem bír relevanciával az, hogy ugyanazon kérdéskör még további hat mutatószám mentén nincsen körbejárva, főképp annak tükrében, hogy a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet 2003. október 9-én beszüntette a kifizetéseit és ilyet nem is teljesített többé, hiszen Balázs László I. r. vádlottnak erre sem szándéka, sem lehetősége nem volt többé. Ebből a szempontból így nincs jelentősége annak sem, hogy a fizetésképtelenség jelzőpontjaként egy olyan későbbi nap kerüljön megjelölésre, amelyhez egyébként az ügy szempontjából semmilyen relevanciával bíró tény nem köthető.

A bíróság megítélése szerint a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet 2003. október 9-én de jure fizetésképtelenné vált, amin nem változtat az sem, hogy a szövetkezet felszámolását jogerősen 2004. április 6-án rendelték el, és ez az időpont a felszámolás kezdőidőpontja. Itt 291

mutat rá a bíróság arra is, hogy Balázs László I. t vádlott téved abban, hogy a Btk. 290.§ (1) bekezdésében írt csődbűncselekmény egyes elkövetési magatartásai csak a felszámolási eljárás jogerős elrendelését követően alapozhatnának meg tényállásszerűséget, mivel a bűncselekmény a felszámolási eljárás megindulását megelőzően is elkövethető. Ebben a körben pedig a büntetőbíróság a fizetésképtelenséget, mint ténykérdést önállóan vizsgálja és állapítja meg, ugyanis a Btk. 290. § (6) bekezdése a felszámolási eljárás megindulását csak, mint a büntethetőség kötelező törvényi előfeltételét jelöli meg. A Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet kiürítése a 2000. december 22-i szindikátusi szerződés 7. pontja alapján a vállalatcsoporton belül fennálló részesedések megszüntetését jelentette a saját üzletrészek bevonásával, cserealapként. A Balázs László vádlott által korábban végre nem hajtott mérlegkonszolidációnak a realitások által történt kikényszerítésével ekkora állt helyre a valós kép, ezáltal a saját üzletrészek bevonásával a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet mérleg szerinti saját tőkéje eltűnt, illetőleg a mérlegfőösszege hirtelen leolvadt. A Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet teljes likvidációja tehát a II/5. pontban írt cselekmények révén valósult meg, amikor is a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet a saját üzletrészeit Baumag Vagyonkezelő Szövetkezeti üzletrészek, részjegyek, cégcsoporton belüli üzletrészek és részvények átadása révén, azok ellenében vonta be, melynek következtébén nem a Balázs László I. r. vádlott által említett azon helyzet állt be, hogy ezáltal az üzletrészek mögé került a vagyon, hanem éppen ellenkezőleg, ezáltal váltak a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezeti üzletrészek vagyoni fedezettel már nem bírva véglegesen értéktelenné. A Btk.290 § (1) bekezdésébe ütköző csődbűncselekmény törvényi tényállásába a 2007. junius 1 -től hatályos szabályok alapján tényállási elemként bekerült fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet 2001. január 1. után már fennállt, ahogy azt a szakértői véleményekre alapítottan a bíróság már kifejtette. Ennek azonban közvetlen relevanciája nincsen, mivel az elkövetéskor hatályos és a 2010. január 8-án kihirdetett, de hatályon kívül helyezett elsőfokú ítélet meghozatala óta a büntető anyagi jog szabályai szigorodtak, összességében hátrányosabbak. Ezért a Btk. 2. §-ára figyelemmel az elbíráláskor hatályban lévő anyagi jogi rendelkezések alkalmazására senkivel szemben sincs helye, mivel az elkövetéskor hatályos büntető anyagi jogszabályok a kedvezőbbek. Viszont ezek alapján a Btk. 290.§ (1) bekezdésében írt törvényi tényállás fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet fordulatot nem tartalmaz. Ennek ellenére azért az leszögezhető, hogy az elkövetéskor nem, de az elbírálás idejére már tényállási elemként megjelenő flzetésképtelenséggel fenyegető helyzet az igazságügyi könyvszakértők, így dr. Szebellédi István, Bartha Gyula, valamint Szabó Gábor és Jaspemé Sztanek Katalin szakvéleményei alapján megállapítható, miképp alátámasztja ennek tényét Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő is. Abban valamennyi szakértő egyetértett, hogy ez a helyzet már 2003. év előtt fennállt, csupán szakértői módszereik némi különbözőségére tekintettel tették azt más-más időpontra.

Ez a tényállási elem Bartha Gyula esetében a 2001 -től fennálló folyamatos likviditási zavarokra és a likviditási mutató rendkívüli alacsony szintjére, míg Szabó Gábor és Jasperné Sztanek Katalin szakvéleményében az üzletrész forgalmazás eredményének és a vállalatcsoport gazdasági eredményének egybevetésén alapul. Vagyis a 2001. évtől a 292

cégcsoport veszteséges működése egyre inkább a tőkebeáramlás fenntarthatóságának a rovására ment, így miként a szakértők szakvéleménye fogalmaz, a cégcsoport működése egyre inkább a befektetői hangulaton múlt, annak megfordulása a Bartha Gyula által kimutatott alacsony likvid tartalékok miatt a fizetésképtelenség bekövetkezéséhez vezetett. Bartha Gyula és Horváth János szakvéleményének az egybevetéséből megállapíthatjuk, hogy a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet a 2001. évben már közgazdaságilag de facto fizetésképtelen volt, mivel likviditási mutatója 100% alatti volt, dr. Marton István 2002. évre vonatkozó könyvvizsgáiói jelentésének a záradékát is idevéve 2002. évben már a jogi de facto fizetésképtelenség is fennállt, hiszen az eszközök könyv szerinti értéken már nem nyújtottak fedezetet a kötelezettségekre. Dr. Marton István 2011. június 1-én tett tanúvallomásában a záradék, könyv szerinti adatokon alapuló jellegét hangsúlyozta, hiszen maga is felvetette a záradékban az eszközök piaci alapú értékhelyesbítését, amire 2003. évben került sor, azonban annak a fizetésképtelenség bekövetkezését illetően már érdemi jelentősége nem volt. Balázs László I. r. vádlott így 2002-től már csak a de jure fizetésképtelenség nyilvánvalóvá válását odázta el, amit azonban a cégcsoport túlélésének a tulajdonosi szerkezet átalakításával összefüggő előkészítése is szükségessé tett. A fizetésképtelenség bekövetkezése 2001-től már nyilvánvalóan előrelátható volt, csak annak a konkrét időpontja nem. A Bartha Gyula által a megbomlott egyensúly és a 2003. június 30-án történő legkésőbbi előreláthatóságot illetően tett megállapítását (szakvélemény 82-83. old.) más bizonyíték is alátámasztja, így dr. Székelyhidi István első és megismételt eljárásban tett tanúvallomása. Ezekből és nyomozati vallomásából is kitűnt, hogy a GYÚK Kht. 2003. szeptemberében azért ment csődbe, mivel léte kizárólagosan a Baumag Szövetkezettől kapott támogatásokon nyugodott. A megismételt eljárásban (82. sz. tjkv. 198. old.) ezen felül arról is beszámolt, hogy 2003. augusztusában Balázs László megbeszélésre hívta azzal, hogy nagy baj van, a továbbiakban a támogatásokat nem tudják folyósítani, mivel nincs elég készpénztartalék. Vallomása szerint Balázs László I. r vádlott 2003. augusztus 27-én jelezte mindezt számára, amiből tehát levohható az a következtetés, hogy az I. r. vádlott ekkor már egyértelműen tisztában volt azzal, hogy a szövetkezet fizetésképtelenné fog válni. Bartha Gyula igazságügyi könyvszakértő megállapítását megerősíti Szabó Gábor és Jaspemé Sztanek Katalin igazságügyi szakértők szakvéleménye is. A szakértők erre vonatkozó megállapításait a 2005. december 16-án kelt szakvéleményük 67-69. oldalán fejtették ki, itt maguk is arra a következtetésre jutottak, hogy a keresztforgalmazás fenntartását a tőkeáram pozitív iránya biztosította. A Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezetet terhelő tőke- és hozamfizetési kötelezettség növekedésével a 2003. október 9-én fennálló kötelezettségállomány alapján, a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezetnek a fizetésképtelenség be nem következése esetén is éves szinten 6.000.000.000,- Ft forrásigénye lett volna a hozamfinanszirozásra, mivel csak az utolsó három hónapban a vállalt fizetési kötelezettségek havi szinten

meghaladták ezt az összeget. Ezzel szemben viszont 2001-2003. között a szakértők számításai szerint erre éves szinten átlagosan csak 5.700.000.000,-Ft-ot használtak fel. Tény, hogy 2001-2003. között az üzletrész forgalmazáson 2-3.000.000.000,- Ft összegű pozitív egyenleg keletkezett, azonban a kizárólag rövid távú idegen forrásokra támaszkodó gyakorlatból következő finanszírozási kockázat a szakértők levezetése szerint akkorára nőtt, hogy a forgalmazásból származó éves többletet a szövetkezet már akkor egy 293

hónap alatt felélhette, ha a befektetői hangulat megváltozása folytán csak a szerződések felét nem újítják meg. Balázs László I. r. vádlott ezzel összefüggésben 2012. január 9-én maga hivatkozott arra, hogy a befektetők a lejáró szerződéseiket 95%-ban meghosszabbították, tehát így leszögezhető, hogy a befektetői magatartásnak a tőkeáramlási irány fennmaradásában meghatározó jelentősége volt. A szakértői megállapításokon túl tanúvallomások alapján is egyértelműen kitűnt, hogy Balázs László I. r. vádlott 2003. nyarára már tisztában volt a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzettel, és számolt is vele. A szövetkezeti irodák alkalmazottai is beszámoltak ugyanis arról, hogy 2003. tavaszán már volt egy olyan hullámvölgy, amikor nagyobb volt a kifizetések, mint a betizetések aránya, majd 2003. nyarán az ingatlanszövetkezeti piacon kialakult pánik hangulat miatt ez ismételten előállt a bizalmatlanság okán, ezért a lejárat előtti kifizetések is leállításra kerültek. Mindezekről Sárik Brigitta, Bagita Edit, Bándi Ferencné, Budai Mónika, Greskó Zoltánné, Gálos (Illés) Ágnes, Kínál László, Peller Tiborné, Sajó Imréné, Takács Erzsébet és Tóthné Péterffy Ágnes számoltak be. Egyébként Balázs László I. r. vádlott maga is elismerte, hogy 2003. tavaszán volt egy megtorpanás, aminek következtében több hónapon keresztül szenvedtek, de azt az általuk 8 éven át alkalmazott begyakorolt módszerekkel még kezelni tudták (40. sz. tjkv. 17. old.). Ennek kezelési módja azonban - ahogy arra Horváth János igazságügyi tőkepiaei szakértő véleménye alapján már a bíróság rámutatott — ismételten a hozamígéretek megnövelése volt. Ez a szakértői vélemény 1. sz. mellékletében szereplő kamattáblázatból is egyértelműen kivehető, hiszen 2003. áprilisában, majd 2003. szeptemberében és október elején ismételten megugrott a jegybanki és a Baumag szövetkezet által ígért kamatok közötti különbözet, amely utóbbi esetben már csak egy reménytelen kísérlet volt arra, hogy a tőkeáramlást Balázs László i. r. vádlott megfordítsa. Mindezekre tekintettel és Bartha Gyula, Szabó Gábor, valamint Jaspemé Sztanek Katalin igazságügyi könyvszakértők szakvéleményéből is megállapíthatóan a bíróság megítélése szerint a de jure fizetésképtelenség bekövetkezésének 2003. október 9-én kettős oka volt. Kétségtelen, hogy a 2003. év tavaszán felmerült szövetkezeti bűnügyek miatt megrendült a befektetői bizalom is, melynek időpontját Balázs László I. r. vádlott 2012. január 11-én tartott tárgyaláson maga is 2003. márciusára tette. Ezzel lényegében beteljesült a Bartha-féle egyenlőtlenségi reláció is, vagyis az, hogy a visszafizetendő tőke, a hozamok, valamint a működési költségek már meghaladták a tőkebefektetéseket, így eltűnt a rendszerből az a forgalmazási többletpénz, amelyen Szabó Gábor és Jasperné Sztanek Katalin szakvéleménye szerint a működés alapult. Szabó Gábor és Jaspemé Sztanek Katalin szakértők számításai szerint 2003. utolsó három hónapjára a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezetet már havi több mint 6.000.000.000,- Ft fizetési kötelezettség terhelte, így a tőkeáram megfordulása egybeesett a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet 2003. októberétöl

megnövekedett tőke és hozamfizetési kötelezettségével. Hangsúlyosan ki kell emelni azonban, hogy elsődlegesen tehát ez volt az oka annak, hogy Balázs László vádlott 2003. október elején leállította a működést, nem pedig a vádlott védekezése, mely szerint a 2003. szeptemberi névtelen (kb. 1500 db ) levelek idézték volna elő külső okként a fizetésképtelenséget. (Megjegyzendő, hogy dr. Székelyhídi István tanúvallomása alapján 2003. augusztusában még a névtelen levelekről szó sem lehetett.) Tehát a 2003. október 9-i fizetésképtelenséget a tőkeirány megfordulása és a megnövekedett, finanszírozhatatlanná váló kötelezettségek együttesen idézték elő, melyeket 294

Balázs László I. r. vádlott nem tudott már, de még részben sem akart teljesíteni, hiszen a korlátozott kifizetéseket 2003. október 6. után három nap alatt beszüntette. Balázs László I. r vádlott a megismételt eljárásban ugyan indítványozta, hogy a bíróság az 1500 névtelen levél eredetének felderítése érdekében is folytasson le bizonyítást, azonban a vádlott ezen indítványát a bíróság elutasította. Egyrészt a már előzőekben kifejtett indokok miatt, hiszen a szövetkezet fizetésképtelenné válásának oka nem pusztán ez volt, annak bekövetkezése a szakértői vélemények szerint is a levél hatásaként megnövekedett pénzkivételi igényektől független volt. Másrészt ez az eljárás szükségtelen elhúzódását is eredményezte volna, míg közel 10 év távlatában az is kétséges, hogy bármilyen eredményre vezetett volna. A II/1. pont esetén a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet által, Balázs László I. r. vádlott utasítására, Patonay Istvánné II. r. vádlott igazgató közreműködésével 2001. december 20. és 2002. április 29. között végrehajtott tőkeemelések, míg a II/2. és II/3/a.) pontok esetében a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet által a Balázs László I. r. vádlott elnök révén végrehajtott tőkeemelések lettek vád tárgyává téve. A vád álláspontjával egyezően a bíróság szerint is ezek a cselekmények a Btk. 290. § (1) bekezdés c.) pontja szempontjából alapoznak meg tényállásszerűséget, hiszen itt egy 2001. január 1. után is továbbfolytatott veszteséges, de egy eredményre már előreláthatóan nem vezető, ésszerűtlen üzletmenet eredményének az elvonásáról és a cégcsoport érdekében történő felhasználásáról volt szó úgy, hogy annak következménye az adósságállomány egyre növekvő továbbgörgetése lett. A II/4. pontban foglalt cselekmények, valamint a II. pont bevezető részében (a vádirat 36. oldalának megfelelően) tényszerűen hivatkozott Baumag Vagyonkezelő Szövetkezeti üzletrész eladások könyv szerinti ügyletek révén történő lebonyolítása ismételten Balázs László I. r. és Patonay Istvánné II. r. vádlottak büntetőjogi felelősségét alapozza meg a Btk. 290. §. (1) bekezdés b.) pontja alapján. Itt ugyanis ezen színlelt ügyletek végrehajtásával okozati összefüggésben előállt vagyonelvonásról van szó, tehát a Baumag Holding Rt. és a Baumag Rt. részvényeinek, továbbá a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezeti üzletrészeknek könyv szerinti források fedezetére, könyv szerinti műveletek végrehajtásával történő eladásáról. A hitelezői követelések meghiúsulása e tényállási pont esetén a cégcsoport vagyonának fedezetként történő elvonását, illetőleg a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezeti üzletrésznek, mint a fizetésképtelenség esetén a hitelezők számára a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet vagyonából történő közvetlen részesedést megtestesítő értékpapíroknak az elvonását jelenti. A tényállás II/5. pontjánál pedig a szindikátusi szerződés 7. pontjának végrehajtásáról és a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet likvidációjáról, teljes kiürítéséről van szó.

A II/5/a.) -e.) pontok esetén a Balázs László I. r. vádlott által képviselt Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet és a Patonay Istvánné II. r. vádlott által képviselt Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet közötti elszámolás tárgya a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezeti üzletrészek és a cégcsoport cégeinek vagyonából a hitelezők számára részesedést megtestesítő értékpapírok cseréje volt. Ezek az ügyletek, kiegészítve a II/5/f.) ponttal, ahol már Balázs László I. r. vádlott képviselte mindkét szövetkezetet, a Btk. 290.§ (1) bekezdés d.) pontjába ütköztek, hiszen a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet kielégítési alapként szolgáló vagyonát csökkentették, mivel a cserében ellenértékként kapott saját üzletrészek a 2000. évi 295

CXLI. törvény által bevonásra ítélve már semmilyen értéket nem képviseltek, hiszen azok mögött már nem állt semmilyen vagyoni fedezet. Az ügyletek fedezetelvonó jellegét külön is mutatja az, hogy a II/5/a.) pontnál a csere tárgya a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet adózott eredményéből részesedést biztosító részjegy volt, melynek tulajdonjoga az 1992. évi I. törvény 53.§ /1/ bekezdése alapján nem volt átruházható. A II/1-2-3/a.), II/4-5 pontok esetében a minősített eset megállapítása a sértettek számán és a kielégítetlen pénzügyi követelések hozammal értett nagyságán alapul, amelyet a bíróság részben a Mátrabolding Rt. felszámoló által rendelkezésre bocsátott hitelezői nyilvántartás alapján állapított meg. E körben csupán annyit jegyez meg a bíróság, hogy milliárdos — jelen esetben több tízmilliárdos — nagyságrendű elkövetési magatartás és a hitelezők szélesebb — több ezres — köre külön-külön, de együttesen is megalapozza a gazdasági életben súlyos következményekkel járó minősítés megállapítását. Az ügyben eljárt, és a szövetkezetek 1995-2003. közötti teljes időszakot átfogó működését vizsgáló igazságügyi könyvszakértők közül dr. Szebellédi István a befektetők által bevont vagyon számszerű értéke és a cégcsoport gazdasági helyzetét, valamint eredményességét mutató konszolidált mérleg szerinti adatok különbözetében kereste a felmerülő elkövetési értéket megalapozó számadatot, míg Bartha Gyula a cégcsoportra fordított vagyon üzemi eredmény szerinti veszteséggel növelt értékét számította felmerülő összveszteségként. Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő a kérdést más szempontból megközelítve veszteségként értékelte az időszak teljes egészére nézve az üzletrész forgalmazás során a tőke és hozamfinanszírozásra teljesített ráfordításokat, valamint a működési költségek finanszírozását, illetőleg a cégcsoport működésének a finanszírozásából származó veszteségeket, melyek együttes összegét a szakértő 26.600.000.000,- Ft-ra tette (szakvélemény 33. old.). Szabó Gábor és Jasperné Sztanek Katalin kiegészítő szakvéleményének 19-20. oldalán rámutat a 2001. január 1. utáni üzletrész forgalmazási tevékenység ésszerűtlenségére, továbbá arra is, hogy a 2001. január 1. utáni tevékenység már csak az addig is felhalmozott adósságállomány közel kétszeresére növekedését eredményezte. Ebben a körben rámutattak arra, hogy az üzletrész forgalmazás 2000.december 31. napjával történő beszüntetése esetén hozammal együtt hozzávetőleg 17.000.000.000,- Ft kifizetetlen követelés állt volna fenn, míg ez 2003. október 9. után hozammal együtt 39.300.000.000,- Ft-ra emelkedett. A szakértők így vagyonvesztésnek a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezeti üzletrészek 2001-2003 közötti forgalmazásának nettó eredményeként keletkező vagyon felhasználását, valamint a forgalmazás költségeinek a finanszírozását tekintették, kiemelve azt, hogy a nettó eredményt csökkentő könyv szerinti tételként kezelték 5.193.864.000,- Ft értékben részjegy sztornírozását és Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezeti

üzletrészek ellenértékekén történő 2001-es elszámolását. Szabó Gábor és Jasperné Sztanek Katalin szakvéleményének a 2001. január 1. utáni gazdasági tevékenységet érintő megállapításai a II. pontban írt cselekmények megítélését illetően ily módon a bíróság által megállapítottakat mindenben alátámasztják. A szakértők által a vagyonmegosztást illetően tett megállapítások közgazdasági értelemben valóban igazak, de a büntetőjogi felelősség ennél szűkebb, azok csak a reálfolyamatok elemzése és értékelése alapján megállapítható számadatokon nyugodhatnak. Ezért a bíróság egyetértett a váddal abban is, hogy az 1995-2003. közötti időszakra a vádirat 43. oldalának 296

utolsó bekezésében megjelölt számadatokat tekinti irányadónak, melyek a Szabó Gábor és Jasperné Sztanek Katalin által összesített üzletrész forgalmazási adatok korrekcióján alapulnak, az egyéb kötvény és tagi kölcsön forgalmazási adatok figyelembe vételével, azoktól csak kisebb mértékben eltérve. Ez alapján a cégcsoport 1995-2003 között nettó 15.798.299.885,- Ft vagyon felett rendelkezhetett, azonban ez csak a büntetőjogi felelősség kereteit határozta meg, ezen belül a 2000. december végéig a vagyoni hátrány elemeként jelentkező kárként, majd 2000. december 27-től a hitelezők elől elvont vagyonként a hosszú távú célokra felhasznált, rövid távú, ideiglenes forrásokból származó vagyont kell tekinteni. Ennek a vagyonnak az értékét a módosított vád 6.363.075.000,- Ft-ban jelölte meg, amely összeg azonban az egyes részösszegek pontos összeadásával helyesen 6.822.975.000,- Ft, melyet ennek megfelelően a bíróság pontosított. Emellett a bíróság álláspontja szerint 2000. december végéig a vagyonkezelési kötelezettségszegés, majd 2000. december 27-től az ésszerűtlen üzletmenet részének kell tekinteni az ideiglenes források gyűjtésére alapozott folyamatos üzletmenetet is, ideértve a kilépők tőke és hozam iránti igényének a kifizetését is, az új belépők által befizetett tőkéből. Ennek jelentősége ugyanis abban áll, hogy ez az egész folyamatnak, vagyis a vagyonkezelési kötelezettségszegésen alapuló üzletmenetnek a továbbvitelét generálta az adósságállomány folyamatos növelésével, melynek nyomán a dr. Szebellédi István által leírt olló két szára folyamatosan tágult, és amelynek nyomán a saját tőke hiányában az üzletmenet fenntartását maguk a befektetők finanszírozták a tőke hozamokra történő ráfordítása révén. Ezen túlmenően a bíróság a tényállásban rögzítette a felszámolónál bejelentett hitelezői igényeket is, külön megjelölve azon hitelezők számát és hitelezői igényük mértékét is, akik 40 napon belül, illetőleg azon túl, de az egy éves jogvesztő határidőn belül jelentették be hitelezői igényüket, továbbá az egyes hitelezői osztályok szerinti besorolását is. Itt foglalkozik a bíróság azzal a kérdéssel, hogy az egyes bűncselekményeknél ki(k) tekinthetők sértettnek. A magánszemély befektetők részéről ugyanis mindvégig rendkívüli érdeklődés kísérte a büntetőeljárást, a megismételt eljárásban is többen hangot adtak annak, hogy őket, mint károsultakat a bíróság sértettként kezelje. E kérdés eldöntése különös jelentőséggel bír a bejelentett polgári jogi igények és a zár alá vett vagyonelemek szempontjából. A kérdés eldöntésében a 90. sz. Büntető Kollégiumi vélemény ad eligazítást, amelyre is figyelemmel elsőként le kell szögezni, hogy a vád tárgyává tett bűncselekmények közül a hűtlen kezelés bűntette esetében a gazdálkodó szervezet, a Baumag szövetkezetek szenvedte el a vagyoni hátrányt, a magánszemély befektetők sérelme csupán ezen keresztül, áttételesen merülhet fel.

Ugyancsak áttételes a károsulti, vagyonjogi sérelem a tényállás III., IV. és V. pontjaiban írt gazdálkodási kötelességeket és a gazdálkodás rendjét sértő cselekményeknél, míg a befektetők sértetti minősége a közbizalom elleni és igazságszolgáltatás elleni bűncselekményeknél fel sem merülhet. A Be. 51 .§ (1) bekezdése alapján sértett az, akinek a bűncselekmény jogát vagy jogos érdekét sérti vagy veszélyezteti. Ezen törvényi definíció alapján a vád álláspontja szerint a károsult befektetők az II. pontban szereplő gazdálkodás rendjét sértő bűncselekmény, a csődbűncselekmény szempontjából sértettnek minősülnek, mivel a befektetők jogos érdekeit sértette a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet teljes kiürítése és a követelésük fedezetét 297

képező vagyonnal történő rendelkezés lehetőségének a Balázs László I. r. vádlott által említett közvetett tulajdonlásra építése, így a befektetők polgári jogi igényei érvényesítésének a vád szerinti minősítés nem akadálya. A vád ebből következően a bűncselekmény következtében érintett befektetők teljes körét sértettnek tekinti. A bíróság azonban ezzel az állásponttal nem értett egyet. Ahogy arra már utalt a bíróság a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának BK 90. véleménye — amely a pótmagánvád intézménye folytán foglalkozik a sértetti jogosultsággal — irányadó e kérdés eldöntését illetően. A kollégiumi vélemény szerint ha a törvényi tényállás sem passzív alanyt, sem eredményt nem tartalmaz, akkor az adott bűncselekmény az állami, társadalmi, vagy gazdasági rendet sérti vagy veszélyezteti, s esetleges következménye konkrét természetes, vagy jogi személyre nézve csupán áttételes. Ha viszont a törvényi tényállás passzív alanyt (aki szükségképpen természetes személy) tartalmaz, akkor az őt ért sérelem egyben az eljárásjogi sértetti jogosultságot is megalapozza. S ugyanígy, ha a törvényi tényállás eredményt tartalmaz; ez esetben is (akár passzív alanyiság nélkül is) fennállhat a sértetti jogosultság, illetve fellépés lehetősége. Körültekintően kell vizsgálni, különösen utóbbi esetben, hogy a sértetti igény alapja a személyében való érintettség nélkül csupán egyszerű károsulti, vagyonjogi érdek, avagy az adott, bűncselekménnyé nyilvánításban megtestesülő, büntetőjogi érdekhez szorosan kötődő, abban gyökerező. olyan jog- vagy jogos érdekbeli sérelem, illetve veszélyeztetettség, amely az adott (természetes vagy jogi személy) sértettre konkretizált és közvetlen. A kollégiumi véleményből is kitűnik tehát, hogy a passzív alany és a sértett nem azonos fogalmak, előbbi anyagi jogi, utóbbi eljárásjogi fogalom. Mindezek szem előtt tartásával ugyanakkor megállapítható, hogy a csődbűncselekmény törvényi tényállása mind eredményt, mind pedig passzív alanyt tartalmaz, annak valamennyi elkövetői magatartásának eredménye ugyanis, hogy azok kifejtésével okozati összefüggésben a gazdálkodó szerv vagyona ténylegesen vagy színlelt módon csökken és ezáltal a hitelező, vagy hitelezők kielégítése részben vagy egészben meghiúsul. A tényállásban megfogalmazott speciális passzív alany a hitelező, aki nem csak jogi személy, hanem természetes személy is lehet, mely által a csődbűncselekmény sértettjévé válhat. Mindezt alátámasztja a Btk. Kommentár ide vonatkozó azon része is, mely szerint a csődbűncselekmény sértettje az adott adós hitelezőinek kőre. (HVG-Orac Kommentár) Azt azonban, hogy ki tekinthető hitelezőnek a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 3. § (1) bekezdésének c.) pontja adja meg a választ. Eszerint hitelező a — jelen ügy szempontjából releváns — felszámolási eljárásban a felszámolás kezdő időpontjáig az, akinek az adóssal szemben jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton

(végrehajtható okiraton) alapuló, vagy az adós által nem vitatott, vagy elismert, lejárt pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van, a felszámolás kezdő időpontja után hitelező mindenki, akinek az adóssal szemben pénzt- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van, és azt a felszámoló nyilvántartásba vette. A csődbűncselekmény valamennyi fordulata értékel eredményt is, annak (1) bekezdésében a vagyon tényleges vagy színleges csökkentése, valamint a hitelező(k) kielégítésének a meghiúsulása konjuktív eredmények. Mindezzel szemben viszont az is kétségtelen, hogy a csődbűncselekmény a Büntető 298

Törvénykönyv rendszerében a gazdálkodási kötelességeket és a gazdálkodás rendjét sértő cselekmények körében nyert elhelyezést, így a hitelezőket ért sérelem annak tükrében, hogy elsődleges eredményként a gazdálkodó szerv vagyonának tényleges vagy színleges csökkenése kell, hogy beálljon, látszólag csupán másodlagos lehet. Ezt azonban éppen az zárja ki, hogy a hitelezők kielégítésének a meghiúsulása konjuktív feltétel, tehát nem elegendő a bűncselekmény megvalósulásához a vagyon csökkentése, hiszen az a megjelölt magatartásokkal még nem feltétlenül eredményezi a hitelezők kielégítésének a meghiúsulását is. Ebből eredően a bíróság megítélése szerint nem lehet szó másodlagos jogsérelemről, a hitelező sérelme a bűncselekmény által közvetlen. Ezen okfejtés alapján valamennyi hitelező sértett lehetne, ezt azonban egyrészt a Btk. 290. § (6) bekezdése és a Cstv. 3. § (1) bekezdés c.) pontja is szűkíti. Előbbi a bűncselekmény büntethetőségének feltételeként a felszámolási eljárás megindítását írja elő, míg utóbbi a felszámolási eljárás megindulása után, pontosabban a felszámolás kezdő időpontja után hitelezőnek tekint mindenkit, akinek az adóssal szemben pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van, és azt a felszámoló nyilvántartásba vette. A felszámoló általi nyilvántartásba vétel egy további feltételként jelenik meg, annak a Cstv. által előírt határidőben történő elmulasztása jogvesztő. Ezért a bíróságnak a büntető anyagi és eljárásjogi szabályok, valamint a csődtörvénynek a büntető anyagi jog által megjelölt passzív alanyának tartalommal kitőltő rendelkezéseit összevetve az az álláspontja, hogy a tényállás II. pontjában írt csődbűncselekmény sértettjei csak azon személyek lehetnek, akik a Baumag szövetkezetek felszámolójánál, a Mátraholding Rt.-nél hitelezői igényüket bejelentették és azt a feiszámoló nyilvántartásba vette. A bíróság ezért is a beszerzett nyilvántartás alapján a regisztrált hitelezők számával és a hitelezői igények és az osztályának megjetölésével a tényállást kiegészítette. Tekintettel a nyilvántartott hitelezők nagy számára és hitelezői igényeik összegére azok csupán összesítve lettek megjelölve, amely a bíróság megítélése szerint a tényállás teljessé válásához ily módon is elegendő. Értelemszerűen azon befektetők, akik a felszámolónál hitelezői igényeiket nem jelentették be, a kifejtettek szerint nem sértettjei a bűncselekménynek, így a büntetőeljárás során érvényesített polgári jogi igényeik folytán magánfélnek sem tekinthetők. Tekintettel azonban arra, hogy a büntetőeljárásban hozott határozat számukra, jogaikra, illetve jogos érdekeikre is közvetlen kihatással lehet, ezért csupán a Be. 55. § (1) bekezdése szerinti egyéb érdekeltek.

A II/3/b). és c.) pontban szereplő közbizalom elleni bűncselekményekben Balázs László I. r vádlott a büntetőjogi felelősségét szintén tagadta. Védekezését a Fővárosi Bíróságon 2008. július 7-én előterjesztett írásbeli beadványában adta elő, melyben arra hivatkozott, hogy fiktív feltőkésítés nem történt, a tőkeemelés során a befektetett pénzösszeg helyébe szavazati és vagyoni jogot megtestesítő részesedés lépett, így a bruttó elszámolás elve alapján a Baumag Rt. alaptőkéjére vonatkozóan valótlan adatot nem jegyeztek be a cégnyilvántartásba. A vádlott másodlagosan hivatkozott a bűncselekmény elévülésére, arra utalva, hogy a vádiratot részére csak 2006. szeptember 18-án kézbesítették. Az elsődleges védekezéssel kapcsolatban megállapítható, hogy a Baumag Rt. cégbíróságilag 299

bejegyzett alaptőkéje a King Holding Kft feltőkésítésén keresztül végbement folyamatok eredményeként áIlt elő a pénzpörgetéses és a centrifüga-módszer alkalmazásával. A bíróság ezzel kapcsolatban az álláspontját már kifejtette, az Bartha Gyula igazságügyi könyvszakértő is alátámasztotta szakvéleményének 68. oldalán, amikor a többi eszközhöz képest a részesedések és értékpapírok a jegyzett tőke összegét meghaladó, kiemelkedően magas értékére tekintettel a konkrét tőkeemelések fiktív voltát valószínűsítette. Balázs László I. r. vádlottnak az elévülésre vonatkozó másodlagos védekezés kapcsán a bíróság először is utal arra, hogy a rendelkezésre álló cégkivonatra, mint okiratra tekintettel a tényállás pontosítása vált szükségessé. A Baumag Rt. nyomozati iratok 25. kötet 89. oldalán fellelhető cégkivonata szerint ugyanis a cég bejegyzésére 2002. december 27. napján került sor, így a 12.000.000.000,- Ft alaptőke hatósági nyilvántartási bejegyzésére ekkor került sor. Ugyancsak ezen okirat alapján megállapítható, hogy a tőkeemelés és ezáltal a jegyzett tőke 13.000.000.000,- Ft összegben történő bejegyzésére 2003. július 25-i hatállyal került sor, ily módon a bűncselekmények megvalósulásának ideje is ezen két időpont. Balázs László elévülésre irányuló érdemi védekezése kapcsán a bíróság hivatkozik arra, hogy az elévülést a Btk. 35. § (1) bekezdése alapján a büntető ügyekben eljáró hatóságoknak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekményei szakítják félbe. A bírói gyakorlat szerint az elévülést félbeszakítja minden büntetőeljárási cselekmény, ami az ügy előbbre vitelét szolgálja, a BH 363/2007. számú jogeset szerint az elévülés minden olyan, a hatóságok előtt még nem ismert bűneselekményekre vonatkozóan is félbeszakad, amelyek ténybeli alapja azonos az utóbb vád tárgyává tett cselekmény ténybeli alapjával (tárgyi feltétel); illetve amelyek meghatározott személy - a későbbi vádlott - ellen, a fentebb említett tények bekövetkezésében, előidézésében játszott szerepének tisztázására irányulnak (személyi feltétel). A tényállás II/3/b.) és c.) pontjában írt bűncselekmények alapja a fiktív feltőkésítés, így ez a bűncselekmény tárgyi alapon összefügg a tényállás V/1/b. pontjában írt számvitel rendjét sértő bűncselekménnyel, továbbá a gazdálkodás rendjét sértő csődbűncselekménnyel is. Ezen túlmenően 2006. február 24. napján Balázs László I. r. vádlottat a Baumag Rt. egyik jogelőd cégében, a King Holding Kft.-ben történt fiktív tőkeemeléssel összefüggő közbizalom elleni bűncselekménnyel is meggyanúsították (nyom. ir. 93. kötet 365. old.). Ezen kívül a nyomozó hatóság az eredetileg alapos gyanú tárgyát képező vagyon elleni bűncselekmény (csalás) megállapíthatóságát a

cégcsoporton belüli vagyonfelhasználás felderítését célzó nyomozási cselekményekre alapozta, melyek az elévülést a közbizalom elleni bűncselekmény tekintetében is félbeszakították. Az elévülést megszakító eljárási cselekmények közül kiemelendő dr. Szebellédi István igazságügyi könyvszakértő 2004. május 24-én történt kirendelése, amely alapján az előterjesztett szakértői vélemény már bizonyítékként merült fel arra, hogy a Baumag cégcsoportban a jegyzett tőke és a valós tőkeerő eltért egymástól. A Budapesti Igazságügyi Műszaki-, és Árszakértői Intézet 2005. január 12-én történt kirendelése az ezzel kapcsolatos tényállás további felderítését célozta, a kirendelés alapján előterjesztett szakértői vélemények alapozták meg a II/3/b)-c.) pontban írt közbizalom elleni bűncselekményekre vonatkozó megalapozott gyanút is. Mivel a tőkeemelések valóságtartalmát illetően többek között ezen büntetőeljárási cselekmények esetében is megállapítható, hogy ténybeli alapjuk megegyezett a vád tárgyává tett cselekmények lényeges 300

elemeivel, így nyilvánvaló, hogy az ügy előbbre vitelét, érdemi felderítését és Balázs László I. r. vádlott szerepének a tisztázását szolgálták. Mindezek által a Btk. 274.§ (1) bekezdés c.) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntettének elévülését külön-külön is félbeszakították, melynek elévülése egyebekben is az alaptőkére vonatkozó valótlan adat cégbírósági bejegyzésével valósult meg. A vád képviselője a közbizalom elleni bűncselekmények esetében a Btk. 12. § (2) bekezdése szerinti folytatólagos elkövetés megállapítását látta megállapíthatónak, ezzel azonban a bíróság nem értett egyet. Kétségtelen, hogy ugyanolyan bűncselekmények valósultak meg, felismerhető az egységes elhatározás is, és a sértett azonossága sem vitás. Azonban a Baumag Rt. fiktív alaptőkével történő ellátása, majd a fiktív tőkeemelés és azok Cégbírósági bejegyzése között csaknem hét hónap telt el, ami ugyan rövidebb, mint az eredetileg vád tárgyává tett két időpont között eltelt 10 hónap. Ugyanakkor tőkeemelésre és annak bejegyzésére bármikor sor kerülhet, így a közel hét hónapos időbeli eltérés a bíróság szerint a rövid időköz megállapítására nem alkalmas. Ezért a bíróság Balázs László I. r. vádlott közbizalom elleni büncselekményeit két rendbelinek minősítette. A tényállás I. és II. pontját követően e helyen foglalkozik a bíróság Balázs László I. r. vádlottnak az ezen két cselekmény kapcsán eredetileg alapos gyanú tárgyát képező csalás bűncselekménnyel kapcsolatos, valamint a Pest Megyei Rendőrfőkapitányságon 19/1998.bü. számon folyamatban volt büntetőeljárás megszüntetésére alapított védekezésével, mivel azok a hűtlen kezelés bűntettét és a csődbűncselekményt érintették. Balázs László I. r. vádlott az első eljárásban 2008. március 31-én történt kihallgatása során (304. sz. tjkv. 14. old.), de jelen megismételt eljárásban is elsősorban a tényállás I. pontjában megjelölt bűncselekmény kapcsán - hivatkozott arra, hogy ez a büntetőeljárás a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon 19/1998. bü. számon folyamatban volt eljárás folytatása, amit a Pest Megyei Főügyészség a 2003. március 21-én kelt határozatával megszüntetett ellene. Kétségtelenül megállapítható, hogy a két büntetőeljárás között valóban van átfedés és a jelen ügyre eljárásjogi szempontból is kétségtelenül kihatott a korábbi büntetőeljárás, de csak a tényállás III. és IV. pontjaiban írt cselekmények esetében és csupán annyiban, hogy Balázs László I. r. vádlott büntetőjogi felelőssége ezen cselekményekben csak korlátozott, illetőleg más időintervallum tekintetében vetődhetett fel a jelen büntetőeljárás során. Ugyanakkor a

korábbi és a jelen büntetőeljárás között a vagyon elleni és a gazdasági bűncselekmények tekintetében nem áll fenn tettazonossági kapcsolat. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon 19/1998. bü. számon jogosulatlan pénzintézeti tevékenység vétsége miatt indult nyomozás során ugyanis Balázs László I. r. vádlottat 1999. október 19-én hallgatták ki gyanúsítottként a Btk. 318. § (1) bekezdésébe ütköző és a (6) bekezdés a) pontja szerint minősülő, különösen nagy kárt okozó csalás bűntette miatti alapos gyanú tárgyában (Pest Megyei nyom. ir. pótnyom. 2. kötet 1935. old.). Itt a megalapozott gyanú tárgya az volt, hogy az 1995. március 22. és 1995. május 15. között alkalmazott konstrukció keretében a befektetők az üzletrészük megvételére fordított pénzösszeg meghatározott hányadát jogosulatlanul írták le adókedvezményként az adójukból, figyelemmel arra, hogy a tagi jogviszonyuk színlelt volt, valamint az üzletrész adásvételi szerződések sem takartak valódi szerződési szándékot. Ezen cselekmény miatt a Pest Megyei 301

Főügyészség az NF.2720/1997/53. számú, 2003. március 21-én kelt határozatával a nyomozást lényegében bizonyítottság hiánya miatt szüntette meg. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete feljelentő által a határozat ellen bejelentett panaszt a Legfőbb Ügyészség 2003. július 7-én kelt KF.5678/1997/21-I. számú határozatával (nyom. ir. 98/B. kötet 203. old.) elutasította, melynek az új Büntetőeljárási törvény hatályba lépéséből eredő eljárásjogi okai voltak. A Balázs László I. r. vádlottal szemben ugyanis az eljárásban ekkor közölt, vagyon elleni bűncselekményre vonatkozó megalapozott gyanú csak az 1995. március 22. és 1995. május 15. közötti időszakot érintette, vagyis a vizsgált büntetőjogi felelősség más ténybeli alapon nyugodott, más bűncselekményekre vonatkozott, továbbá más sértett tekintetében is, hiszen itt a bűncselekmény sértettjeként a központi költségvetés merült fel, s nem pedig a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és annak tagjai. A 2003. július 1-jén hatályba lépett 1998. évi XIX. törvény, az új Be. a 176. § (2) bekezdésében a meghatározott személlyel szembeni nyomozás leghosszabb időtartamát kettő évben határozza meg. Ez a kettő éves időtartam pedig a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság eljárása során eltelt, így az új Be. hatályba lépésével a panasz elutasítása miatt beállt anyagi jogerő, valamint a Be. 176. § (2) bekezdéséből fakadó eljárásjogi akadály miatt ezen cselekmény büntetőjogi felelősség tárgyát a jelen eljárásban már nem képezheti, így fel sem merülhetett ezzel kapcsolatban az eljárás továbbfolytatásának az elrendelése, és arra nyilvánvaló módon nem is került sor. Jelen eljárásban Balázs László I. r. vádlott terhére viszont először a csalás bűncselekménye képezte a megalapozott gyanú tárgyát (nyom. ir 92. kötet 83. old.), annak sértettjeként azonban már nem a központi költségvetés, hanem a 12.775 károsult kisbefektető szerepelt. A nyomozóhatóság a nyomozás során a megalapozott gyanú tárgyát képező tényállást és minősítést módosította, ezt I. r. Balázs László vádlottal a 2006. február 24-i folytatólagos kihallgatása során közölték (nyom. ir. 93. kötet 357. old.), míg a megalapozott gyanú további pontosítása nyomán előállt vádirati tényállást a vádlott a vádirat kézbesítésével megismerhette, ily módon pedig a Be. 43. § (2) bekezdés a) pontja semmiben sem sérült. A vádirat benyújtására 2006. augusztus 3. napján került sor, míg az első tárgyalásra 2007. január 15-én, ezáltal Balázs László I. r. vádlottnak a védekezésére történő felkészülésre az első eljárásban is elegendő ideje maradt. Az ügyben 2004. június 16-tól 2006. február 24-ig Balázs László I. r. vádlottal szemben a megalapozott gyanú tárgya tehát a Btk. 318. § (1) bekezdésbe ütköző csalás

bűncselekménye volt, viszont a megalapozott gyanút a nyomozó hatóság az utóbb említett kihallgatás során — a többi szintén vád tárgyává tett eselekménnyel történt meggyanúsítása mellett - módosította a Btk. 319.§ (1) bekezdésbe ütköző hűtlen kezelés bűncselekményére. A vád szerint, de a bíróság szerint is az ügyben a Btk. 318. § (1) bekezdésébe ütköző csalás bűncselekménye nem állapítható meg, és a két vagyon elleni bűncselekménynek az együttes megállapítása sem jöhet szóba, mivel azok kölcsönösen kizárják egymást, azonban mindez nem befolyásolta a károsult befektetők már korábban kifejtettek szerinti körének sértetti minőségét a büntetőeljárásban. A tettazonosság kereteit jelen eljárásban az 1995. és 2003. között a befektetőktől befolyt 159.519.602.783,- Ft bevonása és a cégcsoporton belül történt felhasználása határozza meg. A Be. 2.§ (3) és (4) bekezdése alapján viszont a bíróság a vád tárgyává tett tényekhez van kötve, noha a vádirati minősítés már nem köti. A vádhoz kötöttség elve folytán a vád tárgyává tett tényeken alapuló tettazonosság körében a büntetőjogi felelősségről csak a bűntetőbíróság 302

dönthet. Ezért sem a vád, sem pedig a bíróság nem foglalkozhatott érdemben a vádirat benyújtása után tett újabb feljelentésekkel, melyek a már vád tárgyát képező cselekmények miatti büntetőjogi felelősség újraértékelését és a cselekmény eltérő minősítését célozták. Egyrészt az erre vonatkozó — ismételten csalás bűncselekménye miatti - büntetőeljárás elrendelése büntetőbírósági hatáskört vonna el, mint ahogyan a tettazonosság keretei között vád tárgyává tett cselekmények eltérő minősítésére alapozva sincs helye egyidejűleg közvádnak és pótmagánvádnak. (Utóbbi egyes károsultak részéről történő megkísérléséről a bíróságnak is van hivatalos tudomása) A Btk. 318. § (1) bekezdése értelmében a csalás bűncselekményét követi el az, aki mást jogtalan anyagi haszonszerzés végett tévedésbe ejt vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz. Ez a bűncselekmény szándékos és célzatos, a megállapításához önmagában egy szerződés nem teljesítése még nem elegendő. A tévedésbe ejtésnek a jogtalan haszonszerzés célzatával kell történnie, ami jelen ügyben a megkötött szerződések teljesítésére vonatkozó reális lehetőség és szándék teljes hiányát jelentené, tehát nem releváns büntetőjogi szempontból az üzletrészeknek, mint az adásvételi szerződések tárgyát képező dolognak a minőségére vonatkozó megtévesztés, mivel az maga sem a büntetőjogi felelősség szempontjából releváns tényre vonatkozik, tehát a szerződés teljesítésének a szándékára. Az ügyben eljárt szakértők valamennyien hangsúlyozták, hogy a cégcsoport stratégiai koncepciója, vagyis hosszú távú célok rövid távú forrásokkal történő finanszírozása rossz volt. Miként azonban dr. Szebellédi István rámutatott, ez nem irreális, viszont Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő szakvéleményéből megállapíthatóan nagyon magas kockázatú, ami viszont jellemzően a Btk. 319.§ (1) bekezdésben írt hűtlen kezelés bűncselekményének a jellemző felelősségi eleme. Balázs László I. r. vádlott pedig a bíróság által is kifejtettek értelmében a konstrukció révén a kizárólag rövid távú idegen forrásokra alapozott eszközfinanszírozással a megengedett kockázat kereteit lépte túl, így ezáltal a hűtlen kezelés, mint vagyon elleni bűncselekményben alapozza meg a vádlott büntetőjogi felelősségét és nem a csalás bűncselekményében. Balázs László I. r. vádlott irányításával a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és jogutódai 1995. és 2003. évek között közel 50 cégből álló, mintegy 160 milliárd forintos összesített mérlegfőösszeggel működő cégcsoportot (kapcsolt vállalkozásokat)

építettek fel mely az idegen vagyon mellett nem vitathatón kitermelt saját működési forrásokat is, dr. Szebellédi István szerint 20-25%-ban (377. sz. tjkv. 35. old.). Ez a vállalatcsoport tehát rosszul működött, így 2001-től nyilvánvaló módon látható volt, hogy nem lesz eredményes. Balázs László I. r. vádlott pedig a bíróság által megállapítottak szerint bizonyíthatóan számolt a fizetésképtelenséggel, amelynek a veszélye fennállt. Ez a körülmény azonban még nem elegendő a csalás megállapításához. Egy, a jelen ügyben bizonyíthatóan ésszerűtlen üzletmenet, gazdálkodás mellett a csalás akkor állapítható meg, ha minden kétséget kizáró módon bizonyítható egy olyan időpont megléte, melyet követően a szövetkezeti vezetés a konkrét csőd bekövetkezését elháríthatatlanul előrelátja, de a források gyűjtését mégis úgy folytatja tovább, hogy tudja, hogy az ezután befektetett tőkét már nem lehet hozammal növelten visszafizetni, de a tévedésbe ejtés révén mégis a teljesíthetőség látszatát kelti. Az ügyben kirendelt igazságügyi szakértők közül szakértői módszerekkel ilyen konkrét időpontot azonban csak Bartha Gyula tudott megállapítani (2003. június 30.-át), amikortól a de jure 303

fizetésképtelenség elháríthatatlan bekövetkezése előre látható volt, de ez időben annyira közel esik magának á fIzetéscéptelenségnek a tényleges bekövetkezéséhez, hogy ez az ügyben a csalás megállapítására már nem adhatott alapot. A Baumag szövetkezetek és a cégcsoport nyolc éves működéséhez képest ez az időtartam pedig már aránytalanul rővid ahhoz, hogy a célzat megállapítását eredményezze, valamint nem elegendő a csődbűncselekmény megállapíthatóságát előnyben részesítő specialitás büntetőjogi elvének felülírásához sem. Tényállás III. pont Balázs László I. r. vádlott a III. pontban terhére rótt bűncselekmény elkövetését szintén tagadta, a védekezése szerint nem volt szó színlelt szövetkezeti tagsági jogviszonyról, az minden esetben megfelelt a felek akaratának. Az I. r. vádlott szerint a szövetkezet részére a tagjai nyújtottak tagi kölcsönt, valamint teljesítettek vagyoni hozzájárulást az 1992. évi törvény 43.§ (1) bekezdés alapján, ez pedig sem a Hpt.. sem a Tpt. hatálya alá nem tartozik. így nem lehet szó engedélyhez kötött pénzügyi szolgáltatási tevékenységről sem. Az I .r vádlott hivatkozott továbbá a BH 2007/17. számon megjelent eseti döntésre is, mely szerint a tagok és a szövetkezet között létrejött szerződések nem sértenek jogszabályt, tehát nincs szó betétgyűjtésröl. A vádlott hivatkozott az első eljárásban arra is, hogy nem érthető, hogy a vádban miért 1998- as időpont szerepel elkövetési dátumként, álláspontja szerint ez a büntetőeljárás a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság előtt folyamatban volt, megszüntetett nyomozás folytatása, egyebekben védekezése szerint a terhére rótt bűncselekmény el is évült. A megismételt eljárásban továbbra is védekezésének részét képezte az, hogy a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet tevékenységét kifogás nem érte, az eljárt hatóságok sosem állapították meg, hogy a szövetkezet által alkalmazott gyakorlat jogszerűtlen lenne. Dr. Ábrók László VI. r. vádlott a eselekménnyel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a szövetkezet nem tartozik a Hpt. hatálya alá, így nem lehet szó betétgyűjtésről, egyebekben a szövetkezet tevékenységét hatóságilag sosem kifogásolták. Simonné Tóth Judit VII. r. vádlott a 2007. január 25-én tett vallomásában azt hangsúlyozta, hogy nem gondolkodott el a szövetkezeti koncepción, így azon sem,

hogy mit jelentett a 2/1995. számú, 1995. március 20.-án kelt közgyűlési határozat, számára Balázs László I. r. és dr. Ábrók László VI. r. vádlottak személye garanciát jelentett mindenre. Somorjai Bertalan IX. r. vádlott 2007. január 25-én nem vitatta, hogy Balázs László részletes beszámolója alapján ismerte a koncepciót, ha voltak is kétségei, azokat dr Ábrók László VI. r. vádlott eloszlatta. Szerinte nem volt szó banki tevékenységről, valamint nem foglalkozott azzal mi volt a taglétszám dinamikus növelésének a jelentősége. Patonay Istvánné II. r. vádlott szerint nem történt betétgyűjtés, egyebekben a 2007. január 22-én tett vallomásában általában Balázs László I. r. vádlott irányító szerepére hivatkozott, hasonlóan mint dr. Ábrók László VI. r. vádlott, aki maga is hangsúlyozta, hogy a döntéseket minden esetben Balázs László I. r. vádlott hozta meg. Összességében a megismételt eljárásban ezen vádpontra vonatkozóan a vádlottak védekezésükben lényegileg új tényre, körülményre 304

nem hivatkoztak. A Balázs László I. r. vádlott védekezésének alátámasztására hivatkozott BH 2007/17. számú jogeset egy befektető és a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet között Baumag Vagyonkezelő Szövetkezeti üzletrész adásvételére kötött szerződések érvényességével foglalkozik. A polgári bíróság a szerződések érvényességét jogerősen megállapította arra hivatkozva, hogy a felek közti szerződés harmadik fél üzletrészére szólt, s az alkalmas volt arra, hogy a felek egybehangzó akaratának megfelelően biztosítsa árfolyamnyereség fizetését. A polgári perben a felperes hivatkozott ugyan a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezeti üzletrész jogellenes képzésére, azonban 2001. január 1. után már nem lehetett szó képzésről, ily módon a szakszerűtlen felperesi pervitel következményének tudható be, hogy a polgári bíróság a 2000. december 22-én kelt szindikátusi szerződés jelentőségét nem értékelte. Erre a felülvizsgálati eljárásban hozott bírósági határozat is utal, amikor azt a megállapítást teszi, hogy a felperes az adásvételi szerződés tárgyát képező dolog jogilag releváns jellegére vonatkozó állítását nem tudta bizonyítani. A károsult befektetők a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet ellen számos polgári pert indítottak, így számos határozat is született. Ezekben találhatók a szerződések polgári jogi megítélését illetően eltérő, ellentétes jogerős álláspontok is. Így például a Fővárosi Bíróság 45.Pf. 27002/2005/9. számú - a Pesti Központi Kerületi Bíróság 16.P.87.133/2004. számú perében - másodfokon meghozott ítéletében a szerződés érvénytelenségét állapította meg, de nem a színleltség miatt, hanem azért, mert a magánszemély befektető felperes és a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet I. r. alperes között létrejött adásvételi szerződés tárgyát a megkötésükkor nem létező, az alkalmazott módon létre sem hozható dolog tulajdonjogának átruházására, azaz lehetetlen szolgáltatásra irányult, vagyis itt a bíróság az absztrakt üzletrész koncepció polgári jogi semmisségét állapította meg (nyom. ir. 24/A. kötet 127-137. old.). A Fővárosi Ítélőtábla - a Fővárosi Bíróság 4.P.21.668/2004/5. számú ítéletének másodfokú felülbírálata során eljárva - a 3.Pf. 20152/2005/4. számú ítélete viszont a szerződés színleltsége okából való semmisségét mondta ki, vagyis megállapította, hogy a színlelt tulajdonjog átruházását célzó szándék valójában tiltott betétgyűjtést takart (Nyom.24/A. kötet 139-151. old.).

Ezen kiragadott példákkal a bíróság arra kíván utalni, hogy a polgári bírósági gyakorlat sem egységes a befektetők és a Baumag szövetkezetek között létrejött szerződéseket illetően. Ugyanakkora Be. 10. §-a alapján egyetlen jogerős polgári bírósági határozatban megállapított tényállás sem köti a büntetőügyben eljáró hatóságokat, vagyis a büntetőjogi felelősség szempontjából releváns tényeket a büntető bíróságnak kell mérlegelni és megállapítania. A jelen ügyben eljáró bíróság álláspontja szerint — ellentétben egyes polgári perek megállapításaival - a befektetők és a szövetkezet között létrejött szerződések színleltek voltak, ezáltal a tulajdonjogi átruházásra irányuló szerződésben megjelenített szándék valójában betétszerződést leplezett. A megismételt eljárás során került kihallgatásra — az első eljárásban a másodfokú bírósághoz is benyújtott nyilatkozatára is figyelemmel Kalas Józsefné tanú, aki hivatkozott a saját, tulajdonjog megszerzésére irányuló, szerződéssel egyező szándékára (101. sz. tjkv. 6. old.). Ez a hivatkozás viszont csak akkor lenne helytálló, ha a tanú ezzel egyidejűleg az üzletrészek visszavásárlására vonatkozó szerződést nem írta volna alá. 305

Szükséges azonban kiemelni, hogy — ennek felismerése egyébként Kalas Józsefné tanú vallomásából is kiderült — az üzletrészek tulajdonszerzése nem volt öncélú, hiszen a második szerződés révén a befektetők az üzletrész visszavásárlásán keresztül érvényesíthették az előre garantáltan megígért hozam iránti igényüket. Az egésznek a lényege pedig ez utóbbi volt, nem pedig a tulajdonszerzés, ezért itt a szövetkezet és a befektetők között egy ideiglenes jellegű, határozott időre szóló kötelmi jogviszonyról volt szó. Megjegyzendő, hogy a tulajdonjog átruházására irányuló célzat megjelenítése részben az 1995. március 22. és 1995. május 15. között folytatott konstrukcióval függött össze, miként a megismételt eljárásban arra Balázs László I. r. és dr. Abrók László VI. r. vádlottak is utaltak. Ugyanakkor ez részben a szövetkezeti koncepció következménye is volt, hiszen ezzel lehetett palástolni, leplezni a tevékenység tiltott jellegét, mivel a betétgyűjtésre a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet és jogutódai hatósági engedéllyel nem rendelkeztek. Balázs László I. r. vádlott az alternatív üzletképzési koncepció jegyében az 1990-es évek végéig az 1992. évi I. törvény 43.§ (1) bekezdése alapján a tagi kölcsönt és az üzletrészt is a vagyoni hozzájárulás formájának tekintette arra hivatkozva, hogy a szövetkezet és a tag megállapodása a szövetkezeti autonómia alapján maga irányult arra, hogy a vagyoni hozzájárulást üzletrész képzése céljából nyújtsanak. A vádlott azonban a Legfelsőbb Bíróság Cgt.VII.32629/1998/2. számú, 1999. szeptember 3-i jogerős döntése nyomán erre az elképzelésre már nem hivatkozhatott többé, így álláspontja úgy változott, hogy egyszerűen pénzbeli hozzájárulásról beszélt, ami annyiban más formájú, hogy nem kölcsön és ezért nem részjegy jár érte. Balázs László I. r vádlott tehát a más formájú tényállási elem tartalmát ezért a 2000-es évektől másként próbálta kitölteni a betétgyűjtés kölcsönjellegének az elfedésére, azonban mindez csak retorika volt, ugyanis 1995-2003. között mindvégig kölcsönről volt szó, ami 1995. március 31. és 1995. december 29. között tagi kölcsön forgalmazása esetén formailag is így jelent meg. Balázs László vádlott az 1992. évi I. törvény 43.§ (1) bekezdésének sajátos és önkényes értelmezésével megpróbálta a törvényszövegben összemosni a tagi kölcsönt a részjegy fejében nyújtott más formájú hozzájárulással. A tagi kölcsön azonban nem

visszterhes és azzal a szövetkezet sem gyarapodik véglegesen, ekként a tagi kölcsön is legfeljebb akkor könyvelhető tőketartalékként, ha elfogadnánk dr. Zeffer Eva szakértő és dr. Ábrók László VI. r. vádlott értelmezését, vagyis a tőketartalék 1991. évi XVIII. (számviteli) törvény 26.§ (4) bekezdés b.) pontjában írt meghatározását a szövetkezeteket kivéve minden más társasági formára értenénk, míg a szövetkezet esetében azt csak egyfajta tartalom nélküli gyüjtőfogalomként kezelnénk annak feltevésével, hogy a szövetkezetre a számviteli törvény hatálya nem vonatkozik. Ez a fajta jogértelmezés azonban a bíróság szerint nem vezethető le, mivel az 1992. évi I. törvény 55.§ (1) bekezdés szövegébe a jogalkotó számviteli kategóriákat illesztett be, ezek tartalmát pedig csak az 1991. évi XVIII. törvény 26.§ (4) bekezdés b.) pontja határozhatja meg, tehát nincs külön szövetkezeti tőketartalék és nincsen külön minden más gazdálkodó szervezetre irányadó más tőketartalék. A befektetők 1995-2003. között a Baumag szövetkezeteknek mindvégig kölcsönt nyújtottak, ez akár tagi kölcsönként, absztrakt üzletrészként, vagy nem kölcsönként és nem részjegy ellenében nyújtott vagyoni hozzájárulásként jelent is meg a betétgyűjtőnél, vagyis a Baumag 306

Általános Befektetési Szövetkezetnél és jogutódainál. Ez a kölcsön valójában betét formájában jelentkezett, ami a kölcsönnek az a speciális formája, mellyel szabadon lehet rendelkezni, csak hozamot kell utána kötelezően fizetni. A betét másik eleme az, hogy azt előre meg nem határozott személyektől gyűjtik, amit a pénzintézetekről szóló 1991. évi LXIX. törvény 3.§ (1) bekezdés g.) pontja 1996. december 31-ig úgy írt körbe, hogy a betét mások pénzének kamat vagy hozam ellenében visszafizetési kötelezettséggel történő elfogadása.

Balázs László I. r. vádlott védekezésével ellentétben a tárgyaláson kihallgatott befektető tanúk döntő többségükben és kevés kivétellel úgy nyilatkoztak, hogy a szövetkezeti tagság nem érdekelte őket, azt a befektetésük előfeltételének tekintették. Ezen előadásaikat egyébként nem egy Baumag szövetkezeti irodai alkalmazott is megerősítette, hiszen ők is elmondták, hogy a befektetőket elsősorban a hozam érdekelte, a szövetkezeti tagság és az azzal járó további jogosultságok csak igen ritka kivétellel. Márpedig ebből vezethető le, és ez volt itt a színlelt tagsági jogviszony tartalma maga, tehát jogilag az, hogy a befektetők részéről nem állt fenn valós szándék tagsági, tagi jogviszony létesítésére. A tárgyaláson voltak egyes tanúk, akik ennek az ellenkezőjét állították, azonban ahogy arra már a bíróság hivatkozott a szövetkezeti alkalmazottak tanúvallomásai is egybehangzóak arra nézve, hogy a befektetők számára a tagság érdektelen volt. A már korábban leírtak szerint azonban a szövetkezettel történt szerződéskötéskor valójában még tagságról sem volt szó, az egy utólagos, formális jellegű adminisztratív aktussal jött létre visszamenőleges hatállyal, ami azt jelentette, hogy ezzel az adminisztratív jellegű, de jogi tényként kezelt aktussal próbálták a betétgyűjtésre a szövetkezetiség álarcát ráhúzni. A betétgyűjtés alapja a 2/1995.(III.20.) számú közgyűlési és a 2/1995.(III.l7.) és 2/1995. (III.31.) számú igazgatósági határozatok voltak. Patonay Istvánné II. r. és dr. Ábrók László VI. r. vádlott vallomásaiból megállapíthatóan azonban az ötlet Balázs Lászlóé volt, a határozatokkal az ő elképzelését erősítette meg az igazgatóság és a közgyűlés. Az ötlet és azok megerősítésének jogi formába öntését és megjelenítését azonban dr.

Ábrók László VI. r. végezte, aki a megismételt eljárás során maga sem vitatta, hogy az ex tunc hatállyal keletkező tagságra vonatkozó szerződésmintát ő maga dolgozta ki, melynek révén ezzel is a bűncselekmény elkövetéséhez Balázs László I. r. vádlottnak szándékosan segítséget nyújtott. A szövetkezeti tagsági viszony keletkezését az 1992. évi I. törvény 43.§ -ában írt szabályozás két feltételhez kötötte főszabályként, egyrészt arról az alapszabályban meghatározott testületi szerv dönthetett, a másik feltétel pedig a részjegynek a jegyzése volt. A törvényben meghatározott eljárás lényege tehát az volt, hogy először a tagfelvételi kérelemről az annak benyújtását követő legközelebbi ülésen az alapszabályban meghatározott szerv döntése kellett, majd csak e döntés nyomán kerülhetett sor a részjegy befizetésére, melynek megtörténte után a tagfelvételi kérelemről történt testületi döntés időpontjára visszamenőleges hatállyal jött létre a tagsági viszony. Jelen ügyben viszont nem ez történt, nem erről volt szó. Az 1992. évi I. törvény 43. § (3) bekezdése eltérő megállapodás alapján azonban más szabályok alkalmazását is lehetővé tette, így a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet alapszabályának VII/A/2.1.3 pontja a döntést az igazgatóság hatáskörébe utalta azzal, hogy a tagság — az 1995. március 17-i igazgatósági és a március 20-i elfogadott közgyűlési 307

határozatban foglaltak szerint — a belépési nyilatkozat aláírásával jön létre, ami a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet gyakorlatában 1000,- forint értékű részjegy befizetéséhez kapcsolódott. Mindez azt jelentette tehát, hogy a tagság az igazgatóság határozata alapján ex tunc, vagyis visszaható hatállyal jött létre a belépési nyilatkozat aláírásának a napján. A befektető a belépési nyilatkozat aiáírásakor és a részjegy befizetésekor azonban még nem volt tag, ám az a tény, hogy mindezek ellenére az igazgatósági határozatot megelőzően az üzletrész vásárlási szerződések ellenértékeként esetenként több tízmillió forintot is beflzettek, azt mutatja, hogy ez az eljárás formális volt. Ennek oka pedig az volt, hogy ez tagfelvételi eljárási megoldás biztosította a tagtoborzásra alapuló vagyonbevonásnak a leghatékonyabb módját. Az eljárás során kihallgatott befektetők és szövetkezeti alkalmazottak tanúvallomásai egybehangzóak voltak abban, hogy a tagság érdektelen volt a pénzt befizetni kívánók számára, így jellemzően ez a dolog különösebb nehézséget nem okozott senkinek. A részjegy 1000,- Ft-os összegének a meghatározása is a tagtoborzás és az azon alapuló tőkebevonás érdekeit szolgálta, hiszen ennek a befizetése sem jelentett senki számára a befektetett összegek nagyságrendjének tükrében semmilyen problémát, nem véletlenül egyfajta regisztrációs díjként jelölték meg többen is. Az eljárás formális jellegét jelzi az is, hogy a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet igazgatósága minden év végén az érintett személyek felsorolása nélkül hozott egy formális határozatot, amiről a 43.§ (1) bekezdésével ellentétben a közgyűlést sosem tájékoztatták. Balogh Imréné igazságügyi könyvszakértö is jelzésértékkel rámutatott arra, hogy a befektetők a tagsági jogviszony keletkezéséről írásbeli értesítést sem kaptak, amiből és a szövetkezeti tagsági jogviszony formális jellegéből adódóan a szövetkezet nem rendelkezett rendezett tagnyilvántartással sem (nyom. 41. kötet 161-171. old.). A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 44.§ -a által előírt tagnyilvántartás hiányosságaira a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet volt könyvvizsgálója, Orehóczki József 2009. április 27-én tett tanúvallomásában (390. sz. tjkv. 53. old.) éppúgy hivatkozott, mint Balogh Imréné a

szakvéleményében. A jogviszony formalitását mutatja továbbá a Balogh Imréné igazságügyi könyvszakértő által kiemelt azon körülmény is, mely szerint a tagsági jogviszony megszűnése esetén sem került sor elszámolásra, noha azt a szövetkezeti törvény kötelező jelleggel előírta, de annak sem tulajdonítottak jelentőséget, hogy az általuk befizetett részjeggyel a későbbiek során mi lesz. Az 1992. évi I. törvény 43. § (3) bekezdése a szabályoktól való eltérést a tagsági jogviszony keletkezésének időpontjára vonatkozó ilyen megállapodáshoz kötötte. Ilyen eltérő megállapodás azonban soha nem volt, az eltérő időpont megállapítása jelen esetben ugyanis a szövetkezeti szervek belső, adminisztratív aktusain nyugodott, ennek következtében a befektetőknek az a két lehetősége volt, hogy ezt a blankettaszerű feltételt vagy elfogadják, vagy nem. Mindezekből kitűnően a bíróság megállapította, hogy a Baumag szövetkezetek tagfelvételi gyakorlata során az 1992. évi I. törvény 43.§ (3) bekezdése sérült, mivel nem volt kétoldalú, a felek szabad és egyező akaratán nyugvó megállapodás a tagsági jogviszony keletkezésére, hanem egyoldalúan diktált blankettáról és feltételről volt szó, mely a jogviszony létrejöttét a belépési nyilatkozat aláírásához kötötte visszaható hatállyal. Az igazgatóság erre vonatkozó, tagságról szóló döntésére évente egyszer ugyan sor került, de arról értesítést külön valójában 308

soha senki nem kapott, a közgyűlés tájékoztatása sem történt meg erről. A szövetkezeti tagság létesítésére vonatkozó szabályrendszer az 1995. március 17-én kelt 2/1995. számú igazgatósági határozatban ás az 1995. március 20-án kelt azonos számú közgyűlési határozatban lefektetett üzletpolitika érvényesülését szolgálta, a befektetők számának dinamikus növelésén alapuló, egyre nagyobb volumenű tőkebevonást. Ennek során, ahogyan azt Balázs László I. r. vádlott a Pesti Megyei nyomozóhatósághoz 1999. február 8. napján írt beadványában (Pest Megyei nyom. ir. 1365. old.), a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez 1999. október 13-án benyújtott beadványában (nyom. ir. 35. kötet 219. old.) és a tárgyaláson 2007. január 18-án tett vallomásában (96. sz. tjkv. 13. old.) is leszögezte, soha senkinek a belépési szándékát nem utasították vissza. És valóban nem volt szó arról, hogy a befektetők körét illetően bármilyen korlát létezett volna, aminek egyik szemléletes példája a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon 19/1998. számon folyamatban volt ügy nyomozási iratainak 65-68. oldalán lévő reklám, amely szó szerint úgy szól: “A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet ajánlata tagoknak” „ Lépjen be ön is, megéri!”“Csökkentse adóját a Baumag szövetkezeti üzleirésszel!”. Ez utóbbi még arra is tartalmaz részletes levezetést, hogy mekkora jövedelem mellett mekkora üzletrészvásárlásra fordított összeggel, a jövedelemadó pontosan mekkora mértékben csökkenthető. Ebből is látszik, hogy itt szó sincs az 1992. évi I. törvény 3. §-ában megfogalmazottak szerinti személyegyesülésről és szövetkezeti szolidaritásról, csak puszta anyagi előnyökről. A reklámszöveg már maga is utal arra, hogy mindenkit tagnak tekintenek, amit deklarált maga a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 1995. március 20-án kelt 2/1995.(III.20.) sz. közgyűlési határozata is. Ahogy arra a vád képviselője is rámutatott, a bíróság szerint is a büntetőjogi felelősség alapja a tagtoborzás és a betétgyűjtés közötti közvetlen, szoros összefüggés, amit az idézett reklámszöveg is jól mutat, vagyis a tagtoborzás a betétgyűjtés céljából történt. Ez volt az az összefüggés, amelyet Balázs László I. r vádlott - dr. Ábrók László útján -

az Állami Bankfelügyelet előtt folyamatban volt államigazgatási eljárás során, 1996. április 26-án és 1996. június 3-án történt meghallgatásai (Pest Megyei Rendőrfőkapitányság 19/1998. bü. sz. nyom. ir. 257-261. old.) alkalmával leplezni kívánt, azt állítva, hogy a tagtoborzásnak és a kölcsönnyújtásnak nincs köze egymáshoz, vagyis egymástól függetlenül történnek. A bíróság álláspontja szerint azonban a kettő nem egymástól függetlenül, hanem az egyik éppen a másik céljából történt. Érdekességként még kiemeli a bíróság a két jegyzőkönyvből, hogy az akkor Balázs László és dr. Ábrók László által elmondottak szerint a tagokat a kölcsönt megelőzően a tervezett befektetésekről, illetőleg, hogy milyen vállalkozásokba fektetik be a pénzt előzetesen tájékoztatják. Ennek részint a már felhozott és a későbbiek során is megjelent hirdetések is ellentmondanak, de a tanúként kihallgatott befektetők egy része sem volt ezzel tisztában (pl. Hernádvölgyi István, Korozmán Zsolt, Merényi Tiborné, Lénárt Istvánné, Kalas Józsefné, dr. Kilényi Géza), aki pedig igen, azok is inkább csak arra hivatkoztak, hogy a felhozott tevékenységformák a befektetés biztosítékai. Balázs László vádlott a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság előtti eljárásban több magánszakértői véleményt is előterjesztett, melyekre mind az első, mind a megismételt eljárásokban is hivatkozott. Ezekben Vas János és Réti Mária, valamint Marton István és Zseni Benő, de a kirendelt szakértőként eljáró dr. Zeffer Éva is azon az állásponton volt, hogy 309

a kölcsönt nem előre meg nem határozott személyek, hanem tagok nyújtották. A bíróság ezen okiratokat értékelési körén kívül hagyta, mivel az ezzel ellentétes álláspontra helyezkedett Balogh Imréné és dr. Szebellédi István kirendelt igazságügyi könyvszakértők megállapításaival azonos következtetésekre jutott a szövetkezeti tagság keletkezését illetően. A tagfelvétellel kapcsolatos gyakorlat kapcsán ugyanis éppen a szővetkezetiség hiánya érhető tetten, aminek azért van különös jelentősége, mivel a szövetkezeti forma meghatározó jelentőséggel bírt a III. pontban írt cselekmények elkövetésénél, de a jogintézmény ezen felül is koncepcionális jelentőséggel bírt. A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény részletes indokolása a szövetkezeti törvényfogalom elemzésénél fontosnak tartja kiemelni azt, hogy a szövetkezet a szövetkezés szabadsága elvének megfelelően létrehozott közösség, azaz a szövetkezet nem csak gazdálkodó szervezet, hanem az önkéntesség hangsúlyozása mellett személyegyesülés is, amely a tagok érdekeit szolgálja és a tevékenységüket segíti elő. Másik, döntő sajátossága, hogy a szövetkezet a vagyoni hozzájárulás mellett a személyes közreműködés valamilyen formáját is igényli, a harmadik szerint az demokratikus önkormányzaton alapuló autonóm szervezettel működik, míg negyedik elemként a gazdasági vállalkozás mellett a tagok érdekeit szolgáló más tevékenységet folytat. Ezen ismérveket sorra véve megállapíthatjuk azonban, hogy a Baumag szövetkezetek működése során azok közül egy sem valósult meg. Az 1992. évi I. törvény 20. § (1) bekezdése alapján a szövetkezet legfőbb szerve a közgyűlés. A közgyűlés a Baumag Általános Befektetési Szövetkezetnél az 1992. évi I. törvény előírásainak megfelelően évente legalább egyszer ülésezett, az összehivása megfelelt a szövetkezeti belső szabályoknak, azonban a közgyűlés működését meglehetős érdektelenség övezte. A közgyűlési részvételről — egyes, az iratok között fellelhető jegyzőkönyvek alapján és - Balogh Imréné igazságügyi könyvszakértő szakvéleménye nyomán pontos adatok is rendelkezésre állnak, mivel a szakértő

behatóan foglalkozott a közgyűlések problémakörével (nyom. ir. 41. kötet 125-171. old.). A szakvéleményben feltüntetettek szerint az 1995. március 17-én tartott közgyűlésen 45 tagból hatan vettek részt, 1995. március 20-án 45 tagból öten, 1996. május 13-án 1337 tagból nyolcan, 1996. december 18-án 2738 tagból hatan, 1998. május 20-án 4428 tagból (a közgyűlésen elfogadott taglétszám ezzel szemben 5262 fő) kilencen, 1998. augusztus 19-én a minimum 4351 tagból négyen, 1999. május 21-én 6494 tagból 18-an, 2000. október 12-én 6193 tagból hárman, illetőleg 2001. május 31-én a 6061 tagból 22-en. Ez az érdektelenség a szövetkezeti tagság teljes formalitását mutatja, és azt, hogy a legfontosabb kérdésekről közgyűlésen maximum 10-20 fő döntött, akik a teljes tagságnak alkalmanként csak ezredrészét képviselték. Balázs László I. r. vádlott a nyomozás során többször hivatkozott a közgyűlés döntéseire, azonban az előbbi számadatokból látható, hogy ez valójában semmit sem jelentett. Ebben a formában a közgyűlés sosem gyakorolt érdemi ellenőrzést a szövetkezetet irányító vezető tisztségviselők, így Balázs László I. r. vádlott felett sem. Ezeken a formális közgyűléseken a döntések tartalmát már az előterjesztés meghatározta, de esetenként a döntés maga is teljességgel formális volt, a jelenlévő befektetők részéről felmerülő kérdésekre pedig Balázs 310

László I. r. vádlott gyakorlatilag bármit válaszolhatott, hiszen utólagos számonkérési, beszámoltatási kűtélezettségtől sem kellett tartania (lsd. pl. a konszolidált mérleg kapcsán hivatkozottakat). Így Balogh lmréné igazságügyi könyvszakértő szakvéleménye nyomán tényként állapíthatjuk meg, hogy az 1996. évi beszámoló elfogadására is a jelen lévő hat tag akként kerített sort, hogy az erre vonatkozó közgyűlési határozat még mérleg-föösszeget és mérleg szerinti eredményt sem tartalmazott. Ebben az esetben a közgyűlés biankószerű döntést hozott, melynek a tartalmát Balázs László vádlott tölthette ki teljesen szabadon. Balázs László I. r. vádlott a 2009. június 29-én tett észrevételében (411. sz. tjkv. 25. old.), de a megismételt eljárásban is hivatkozott a 2003. október 9-ét követő közgyülések jelentőségéről, így pl., hogy a 2003. október 27-én tartott közgyűlésen több mint háromezer ember jelent meg, hiszen itt valódi érdekekrői volt szó. A vádlottnak ezen nyilatkozatai is rávilágítanak arra, hogy a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet csődjéig Balázs László I. r. vádlott a közgyűléseket jelentéktelennek tartotta, ezáltal a szövetkezetre maga is csak mint puszta eszközre tekintett üzletpolitikai koncepciójának megvalósításához, a tőke beáramlásának fenntartásához. Mindezek nyomán nem beszélhetünk szövetkezeti közösségről és személyegyesülésről sem, csak gazdasági-pénzügyi érdekek érvényesítéséről a szövetkezeti vezetés és a befektetők oldaláról is. Mindezek folytán a közgyűlési döntésekkel kapcsolatos büntetőjogi felelősséget is minden esetben az előterjesztés határozza meg, kivéve természetesen az 1995. márciusában tartott igazgatósági üléseket és közgyűléseket. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet működése során érdemi jelentősége ugyanis ezeknek volt, azonban ezen alkalmakkor a döntéshozatalban a szövetkezeti alapító tagok, vagyis Balázs László I. r. vádlott és bizalmasai vettek részt. Az itt hozott döntések határozták meg a Balázs László I. r. vádlott által kigondolt és dr. Ábrók László VI. r. vádlott segítségével kidolgozott szövetkezeti stratégiát és üzletpolitikát, tehát szükség volt a bizalmi emberek közreműködésére (nem véletlenül az alapító tagok mindegyike

korábban a Kamaraerdei Tüzép Kft. -hez köthető), hogy azok feltétel nélküli támogatottsága meglegyen. Ezen igazgatósági és közgyűlési határozatok révén nyert ugyanis Balázs László I. r. vádlott felhatalmazást üzletpolitikai koncepciójának a gyakorlatba történő átültetésére, legalábbis ezekre a határozatokra hivatkozott a szövetkezet működését illetően minden esetben a későbbiekben is a hatóságok előtt. Ezek a körülmények együttesen pedig Patonay lstvánné II. r., dr. Ábrók László VI. r., Simonné Tóth Judit VII. r. és IX. r. Somorjai Bertalan vádlottak felelősségét is megalapozzák a tényállás III. pontjában írt cselekményben. Balogh Imréné igazságügyi könyvszakértő a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon folyamatban volt nyomozás során előterjesztett szakvéleményében, valamint az első eljárásban a 2009. február 13-án tartott határnapon történt meghallgatása során (377. sz. tjkv. 43. old.) is utalt a szövetkezeti önkormányzati szervek hiányára, amit szintén a szövetkezetiség hiányára, illetőleg a formális szövetkezetszerű működésre mutató ismérvként tarthatunk számon, hiszen a demokratikus önkormányzatiság ismérvének a hiányát jelenti. Bár dr. Abrók László vádlott helytállóan hivatkozott arra, hogy azok létrehozása és működése nem volt kötelező, azonban ennek hiánya mindkét oldalról, így a szövetkezeti vezetés és a befektetők oldaláról is a szövetkezeti működés mögötti tartalomhiányt mutatja. A szövetkezet, 311

mint intézmény működése volt formális, mivel a befektetőket csak az általuk befektetett vagyon megtérülése és a hozamszerzés érdekelte, de a szövetkezet maga is csak a betétgyűjtés eszköze volt az ügyvezetés oldaláról, vagyis itt viszont a minél hatékonyabb tőkebevonás és a szövetkezeti vállalatcsoportba történő tőkebefektetés volt a kizárólagos szempont. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet szövetkezetiségének hiányát mutatja további lényeges jellemzőként a személyes kőzreműködés kérdése. Balázs László I. r. vádlott a Pest Megyei nyomozó hatósághoz 1999. február 8-án intézett beadványában és az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelethez 1999. október 13-án benyújtott beadványában is, valamint a tárgyaláson 2007. január 18-án tett vallomásában személyes közreműködésként a befektetést jelölte meg, hasonlóan mint dr. Ábrók László VI. r. vádlott a 2007. január 22-én tett vallomásában. Balázs László I. r. vádlott hivatkozott továbbá a BH 1997/195. számon megjelent jogesetre is, amely megállapítja, hogy a szövetkezetek esetében a személyes közreműködésnek, mint a szövetkezet létének egyik fontos jellemzőjeként csak egyik eleme a munkavégzés. A vádlottak a megismételt eljárásban ezen nyilatkozataikat változatlanul fenntartották. Mindkét vádlott a személyes közreműködés további formájaként jelölte meg azt, hogy a befektetők bejártak a szövetkezet központjába és információt kértek, ami azonban a tanúvallomásokból kiszűrhetően a bíróság megítélése szerint a saját érdeküket szolgálta befektetéseik helyzetével kapcsolatban, így ez nem tekinthető olyan dolognak, ami a szövetkezeti célok érvényre jutását befektetői oldalról bármilyen módon is elősegítette volna. Balázs László az eljárás során a befektetést, mint a személyes közreműködés egy formáját a szakirodalomra, egy Domé Györgyné 1994. évben megjelent tanulmányára hivatkozva jelölte meg, hasonlóan mint dr. Ábrók László is. Ezzel kapcsolatban azonban rá kell mutatni arra, hogy amennyiben a személyes közreműködés kizárólagos formája a befektetés, a vagyoni hozzájárulás, úgy ott nem szövetkezetről, hanem gazdasági társaságról van szó, hiszen a gazdasági társaság jellemzője a kizárólagos vagyonjuttatáson alapuló tagi- tulajdonosi érdekeltség. Ebből

következően egy szövetkezet nem állhat csak befektető, beruházó tagokból, ellenben működhet beruházó tag nélkül, mivel a tőkeérdekeltség helyett a szövetkezés személyes eleme a meghatározó. Az 1992. évi I. törvény és az Új szövetkezetekről szóló 2000. CXLI. törvény is a szövetkezeti elvek azonosságából adódóan a személyes közreműködés jellemző formáiként a munkatevékenységet és a szövetkezeti szolgáltatások igénybe vételét említi. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezetre és jogutódaira viszont éppen az volt jellemző, hogy tagsága kizárólag beruházókból, befektetőkből állt, ezáltal pedig a Baumag szövetkezetek a szövetkezetiség jellemzőjét ebben a tekintetben ténylegesen nélkülözték, miképpen nem lehetett a tagok érdekeit szolgáló más tevékenységről sem beszélni. A szövetkezeti törvények indokolása ebben a körben a szövetkezetiség egyik legfontosabb ismérveként a szociális- kulturális tevékenységet, vagyis a tagokról való gondoskodást, a tagok részére különféle juttatások nyújtását jelölik meg, azonban a Baumag szövetkezeteknél erről még csak hozzávetőleges említést sem lehet tenni. A fent sorra vett körülmények tehát a Baumag szövetkezetek működési formalitását mutatják, azonban meg kell keresni a választ arra is, hogy miben állt a szövetkezet jogintézményének a 312

jelentősége és memiyiben függ össze az az engedély nélküli betétgyűjtéssel? Először is le kell szögezni, hogy a szövetkezeti forma a nyitott tagság elvén és ehhez kapcsolódóan a változó tőke elvén alapul, ezzel szemben a gazdasági társaságok szerkezete merevebb. A részvénytársaságoknál a nyitott tagság mellett korlátozott a részvények száma, míg a korlátolt felelősségű társaság esetében mind a tagsági mind a tőkeszerkezeti szabályok merevek, hiszen tilos a nyilvános tagtoborzás, továbbá a tagsági jogviszony keletkezése és cégnyilvántartás szerinti formális megjelenítése is kógens jellegű, merev szabályokhoz van kötve, hiszen a belépő tagnak be kell fizetnie a törzsbetétet, minden egyes új tag belépése törzstőke emeléssel kell, hogy járjon. A szövetkezeti forma viszont a tagság és a tőke fiexibilitása miatt volt a célnak megfelelő Balázs László I. r. vádlott számára. Itt nyomatékosan hangsúlyozni kell: a cél volt az elsődleges. Balázs László és társai ugyanis nem szövetkezetet akartak alapítani, hogy a „demokratikus önkormányzatiság keretében a tagok érdekeit szolgáló vállalkozási tevékenységet folytassanak”, hanem tőkére volt szüksége befektetésekhez, „folyamatosan bővülő”, vagyis nagyszámú, természetes személytől és erre kellett a szövetkezeti forma. Ezzel magyarázható egyben a tagság teljesen formálissá tétele is, Ezen a ponton kell arra is rámutatni — ahogy fentebb erre már utalt a bíróság -‚ hogy a részvénytársasági forma alkalmazása azon további ok miatt sem merülhetett fel, mivel annak jegyzett tőkekövetelményeit az alapítók nem tudták teljesíteni, amennyiben a társasági forma hitelintézeti-pénzintézeti jellegű, engedélyhez kötött tevékenység kötelező eleme. Leszőgezhető tehát, hogy az 1992. évi I. törvény diszpozitív szabályozási modellje tette alkalmassá a szövetkezetet a bank-szövetkezet-gazdasági társaság hármasságán alapuló, tisztán egyik formába sem beillő működésre. Balázs László I. r. és dr. Ábrók László VI. r. vádlottak a III. ponttal kapcsolatban arra hivatkozva is tagadták a büntetőjogi felelősségüket, hogy a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet nem tartozott a Pit. és az Épt. hatálya alá. Ezzel szemben a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a bíróság álláspontja szerint a szövetkezet jogintézményére alapozott adójogi konstrukciók alkalmazásán túlmenően Balázs

László I. r. vádlott számára a szövetkezeti jogintézmény kiválasztásának stratégiai jelentősége abban állt, hogy a befektetési szövetkezeti cégforma alatt lehetett kivonni a betétgyűjtési tevékenységet a hatósági ellenőrzés és a prudens működés elveit garantáló jogi előírások hatálya alól, s lehetett betétgyűjtést az erre előírt tőkekövetelmények teljesítése és az arra előírt társasági formába alakulás nélkül is folytatni. Balázs László I. r. vádlott a megismételt eljárás során előadott védekezésében az alkalmazott konstrukciót többször hasonlította a befektetési alapok, bankok tevékenységéhez a forráskezelési szabályok érvényesítése és a tőkebefektetési kockázatok megfelelő kezelése szempontjából is, amely összehasonlítás a vádlott részéről akaratlanul is a bankszerű műkődéssel kapcsolatos párhuzamokat feszegeti. A vádlott ezen védekezésével Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő is részletesen foglalkozott a szakvéleményében (szakvértői vélemény 40-41., 49-54. old.), melyet a 2012. január 9. napján tartott határnapon szóban is kifejtett. Balázs László vádlott az ingatlanbefektetési alapokkal kapcsolatban a Baumag konstrukció azon általa vélelmezett előnyét emelte ki, mely szerint a Baumag szövetkezetek gyakorlatában 313

a tőke és hozamfizetési kötelezettség teljesítése előre kiszámítható volt, azonban ezt az igazságügyi tőkepiaci szakértő szakvéleménye azzal cáfolta, hogy a nyílt végű befektetési alapoknál sem tőke- sem hozamfizetési kötelezettségről nem beszélhetünk, azok ilyen ígéretet, kötelezettséget nem vállaltak. Lényegesebb azonban, hogy Balázs László a védekezésében a bankokkal és az ingatlanbefektetési alapokkal való összevetést az eszközfinanszírozás és az ahhoz felhasznált források időtávjának a kezelésével, illetőleg az ingatlanforgalmazó alapok eszközállományára vonatkozó tőkepiaci szabályok szövetkezeti működés során történt teljesülésével kapcsolatban veti fel. Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő erre vonatkozó szakvéleménye abban foglalható össze, hogy a Baumag szövetkezetek működése éppen a tőkehiány miatt szükségmegoldásként alkalmazott szövetkezeti forma nyomán nem volt prudens jellegű. Ebben a körben a bankokkal való egybevetés folytán a tőkepiaci szakértő éppen azt emelte ki, hogy a prudencia alapja a jogszabályi előírásokon alapuló hatósági-felügyeleti rend, a transzparens, likvid források és megfelelő tőkefedezeti tartalékok alkalmazására alapozott működés, továbbá a jogszabályi-jegybanki szabályok révén meghatározott intézményi keretek között megvalósuló szabályozott forrásbevonás, melyek a banki működésből fakadó kockázatok megfelelő kezelését és csökkentését biztosítják. Ezen prudens működés eleme a befektetési alapoknál a jogszabályok által meghatározott hosszú távú likvid eszközállomány, az ingatlanforgalmazási alapoknál az eszközállomány hasznosítható jellege, a biztosítóknál a biztosítási valószínűségszámításokra alapozott hosszú távú értékmegőrző tőketartalékok. Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő megállapításaiban is megjelenik, hogy a Baumag szövetkezetek betétgyűjtési tevékenységet saját tőke nélkül, kötelezettségekből képzett kockázati fedezettel, de kockázatelemzés és kezelés nélkül, egymáshoz nem illesztett eszköz-forrásállománnyal végzett.

Balázs László I. r. vádlott a szövetkezeti forma alkalmazásával a betétgyűjtést — lényegében alapításkori negatív tőkével - a pénzintézeti-hitelintézeti tevékenységet az előírt tőkekövetelményeknek és a megfelelő kockázatkezelést biztosító előírásoknak való megfelelés nélkül, a prudens működés érvényesítésére szolgáló hatósági, felügyeleti rend hatálya alól kivonva végezhette, melynek jogszerűségét védekezésével és állításával szemben soha semmilyen hatósági eljárás nem igazolta. Balázs László I. r. vádlott a jó gazda gondosságának mércéjét megszegve a megengedhető kockázatvállalás szintjét a banki tevékenység saját tőke nélküli folytatásával már az első pillanatban messze túllépte a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet működésének a megkezdésekor, s a tőkehiányból fakadó kockázatokat a későbbiekben csak tovább halmozta és fokozta, mely által a tényállás I. és III. pontjában való büntetőjogi felelőssége szervesen is egymáshoz kapcsolódnak. A Balázs László I. r. vádlott által 2012. január 18-án benyújtott, dr. Kovács József és Kundrák Róbert által jegyzett, de a bíróság által szakvéleményként be nem fogadott, s így csak okirati bizonyítékként értékelhető magánszakértői vélemény a bíróság kirendelésére eljárt igazságügyi tőkepiaci szakértő kompetenciáját megkérdőjelezte, állítva ezen keresztül azt is, hogy a Baumag szövetkezetek nem végeztek a tőkepiac hatálya alá tartozó tevékenységet. 314

Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő a 2012. január 9-én történt meghallgatása során — mivel Balázs László vádlott már ott is felvetette - ezt a kérdést lényegében ekkor megválaszolta, így hivatkozott arra, hogy a hosszú távú források kereskedelme és a pénzintézeti befektetési tevékenység is a tőkepiac részének tekintendő, vagyis a tőkepiac nem egyenlő a tőzsdével, az magába foglal tőzsdén kívüli kereskedelmi formákat is, így minden befektetési vállalkozást is. Az a tény, hogy a Baumag szövetkezetek Balázs László I. r. vádlott irányításával befektetési szövetkezetként üzletrészeket forgalmaztak azonban csak a forma volt, az e mögötti tartalom viszont maga az engedély nélkül folytatott pénzügyi szolgáltatási tevékenység volt, melyet éppen a forma fedett el, ami a Baumag szövetkezetek üzleti tevékenységét a tőkepiaci szakértő számára vizsgálhatóvá tette. A Balázs László vádlott által felkért magánszakértők kifogásokkal illették Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő munkamódszerét is, legtöbbször azt kérve számon rajta, hogy miért nem tett könyvszakértői módszerekkel kőnyvszakértői jellegű megállapításokat. Erre a válasz egyszerű, azért, mert a bíróság kirendelése alapján nem ez volt a feladata. Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő a Baumag Szövetkezetek működését csak szűk keresztmetszetben vizsgálta, mégpedig a szövetkezeti forrásgyűjtést, tőkebefektetést és azok kockázatainak a kezelését. Az igazságügyi tőkepiaci szakértő a megállapításait a korábban eljárt igazságügyi könyvszakértők szakvéleményeire alapozta, amelyek a már kifejtettek szerint dr. Zeffer Éva igazságügyi könyvszakértő szakvéleményét leszámítva a tényállás megállapításának az alapjául aggálytalanul elfogadhatók voltak a bíróság részéről, hiszen azok kevés kivételtől eltekintve egybehangzó és egymást erősítő, kiegészítő megállapításokat tartalmaznak, de még az eltérések is feloldhatók voltak a többségi vélemények javára. Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő a szakvéleménye adásához tehát áttanulmányoznia a keletkezett szakvéleményeket és a bíróság által rendelkezésre bocsátott megismételt eljárásban tett valamennyi vádlotti, tanú és

szakértői vallomásokat. Szakvéleményéből megállapíthatóan — erre külön is kérdést intézett felé a bíróság - a szakmai meggyőződésével nem voltak ellentétben a többi szakértői véleményben szereplő megállapítások elfogadása. Amennyiben tehát a Balázs László I. r. vádlott által felkért magánszakértők ebben a körben a tőkepiaci szakértő megállapításait támadják, úgy ezzel valójában magukat az alapszakvéleményeket támadják, amelyek helytállóságával szemben a bíróságban nem merültek fel kételyek, azokat az eddig és ezután még kifejtettek szerint a bíróság a tényállás megállapítása és ítélkezése alapjául elfogadta. Ezen tényállási pont kapcsán további nagyon lényeges kérdés, hogy az igazgatósági és közgyűlési határozatok megszavazásakor a konstrukciót kidolgozó Balázs László I. r. és dr. Ábrók László VI. r. vádlottak mellett Patonay Istvánné II. r., Simonné Tóth Judit VII. r. és Somorjai Bertalan IX. r. vádlottak tudattartalma mire terjedt ki? A kérdés megválaszolásához először is le kell szögezni, hogy a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet a megalakulásától kezdve egy igen rövid időszakot leszámítva kizárólag azzal foglalkozott, hogy pénzeszközöket gyűjtött az alábbi jellemzőkkel: 1.) egyedileg előre meg nem határozott személyektől — hiszen a hirdetések útján bárki 315

jelentkezhetett és a szövetkezeti tagság mind a szövetkezet, mind a befektetők számára formalitás volt; 2.) üzletszerűen — mivel a szövetkezet mindezt azért tette, hogy tőkeellátását ezzel a rendszerességgel biztosítsa és ezáltal haszonra tegyen szert, amiből a cégcsoport működését biztosítani tudja; 3.) oly módon. hogy azzal a szövetkezet (betétgyűjtő) tulajdonosként rendelkezhetett — mivel a befektetők nem korlátozták, nem szabták meg, hogy mire használja a szövetkezet a befolyt pénzeszközöket és maga a szövetkezet is így tulajdonosként élt azokkal; 4.) úgy, hogy köteles volt azt - kamattal. más előny biztosításával visszafizetni — hiszen amikor az egyik adásvételi szerződéssel egy bizonyos összeget átadott a befektető a szövetkezetnek, aki az azonnal megkötött második szerződéssel ezt előre meghatározott és nyilvánossá tett, rögzített százalékkal növelt összeggel „vásárolta” vissza, amely ezáltal nem hozam, hanem kamat. Ezen felsorolás pontjai megegyeznek az 1997. január 1. napjától hatályos hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 2. számú Melléklete I. fejezet 3. pontjában foglalt betétgyűjtés fogalmának — ahogyan a Hpt.-t megelőző pénzintézetekről szóló 1991. évi LXIX. törvényben (Pit.) foglalt fogalommal is. (Megjegyzi a bíróság, hogy a Hpt. idézett 2004. május 6. napjától hatályos rendelkezése szerint szövetkezet esetében a tagi kölcsön elfogadása is betétgyűjtésnek minősül, ha annak mértéke meghaladja a szövetkezetekre vonatkozó törvényben meghatározott korlátot) A vádlottak büntetőjogi felelőssége a tényállás III. pontjában ezen a négy tényen nyugszik, mivel a Hpt. 3.§ (1) bekezdésének a.) pontja alapján a betétgyűjtés pénzügyi szolgáltatásnak minősül, ilyet a törvény 4. § (2) bekezdése alapján kizárólag pénzügyi intézmény, ezen belül az 5. § (2) bekezdése alapján kizárólag hitelintézet végezhet. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet pedig nem volt hitelintézet, az Állami Pénzés Tőkepiaci Felügyelettől, illetve 2000. április hónap 1. napjától a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletétől ilyen engedélyt soha nem kapott, szervezeti formája,

a jegyzett tőkére vonatkozó szabályoknak, a személyi és tárgyi feltételeknek sem felelt meg. A vádlottak tudtak arról, hogy a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet a tevékenységét forma szerint 70.000,- forint jegyzett alapító vagyonnal kezdi meg. Ezt ugyan Simonné Tóth Judit VII. r. vádlott vitatta, azonban az 1995. március 17-én tartott közgyűlés erről a 2/1995. számon külön határozatot hozott, a jegyzőkönyvvezető itt éppen maga a VII. r. vádlott volt (nyom. ir. 35. kötet 101. old.). A vádlottak tisztában voltak azzal is, hogy a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet a tagok által nyújtott kölcsönből fog működni, ami leírva ugyan sehol nincs, de következik önmagából a 70.000,- forintos alapításkori jegyzett tőke tényéből. Ennek tudata a vádlottakra nézve megállapítható az 1995. március 20-i közgyűlés jegyzőkönyvéből is, amely már tényként rögzíti, hogy Balázs László I. r. vádlott a jelenlévőkkel ismertette az üzletpolitikai koncepciót. Somorjai Bertalan IX. r. vádlott az 1995. március 20-i közgyűlésen viszont nem vett részt, esetében a büntetőjogi felelősség elsődlegesen az 1995. március 17-én tartott igazgatósági ülésen hozott határozat elfogadásán alapul. Somorjai Bertalan IX. r. vádlott a 316

nyomozás során 2006. február 23-án tett gyanúsítotti vallomásában nem vitatta, hogy tudja miről van szó, vagyis ezt úgy fogalmazta meg, hogy a befektetők pénzét megforgatják és haszonnal fizetik vissza. 2006. május 10-én tett gyanúsítotti vallomásában a szerepét formálisnak nevezte, azt állítva, hogy a határozatokat nem olvasta el, de a tárgyaláson nem hivatkozott a koncepció ismeretének hiányára, vallomásából megállapítható, hogy azt pontosan ismerte, még akkor is, hogyha az 1995. március 20.-i közgyűlésen nem vett részt, csak annyit fűzött hozzá, hogy ha voltak is kétségei azokat dr. Ábrók László VI. r. vádlott eloszlatta. Ezen utóbbi hivatkozása felvethetné — mivel kerettényállásról van szó — a cselekmény társadalomra veszélyességében való tévedését mondván, hogy a társadalomra veszélyesség hiányára való feltevésére ily módon alapos oka volt. Ezzel szemben Somorjai Bertalan IX. r. vádlott képzettségét és ismereteit figyelembe véve fel kellett ismernie a 2/1995. (III.20.) számú igazgatósági határozattal elfogadott üzletpolitikai koncepcióból, hogy itt köztudomásúlag engedélyhez kötött, bank által végezhető betétgyűjtéshez adta szavazatát, amelyet egyhangúlag fogadtak el. További tény az, hogy a szövetkezet működése a tagok számának folyamatos növelésén alapult, ezt a 2/1995.(III.20.) számú közgyűlési határozat (nyom. ir. 35. kötet 95. old.) első mondata rögzíti, valamint az aktív piaci tevékenység folytatása, melyre vonatkozóan az I. r. vádlott tett tényközlést az 1995. március 20-án kelt közgyűlési jegyzőkönyv szerint. Mindezek alapján Balázs László I. r. és dr. Ábrók László VI. r. vádlottak mellett Patonay Istvánné II. r., Simonné Tóth Judit VII. r. és Somorjai Bertalan IX. r. vádlottak tudata is átfogta a betétgyűjtés tényállási elemeit, vagyis azt, hogy a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet működése szabadon felhasználható. de hozammal, illetőleg kamattal visszafizetendő forrásokon fog alapulni. A 2/1995.(III.20.) számú közgyűlési határozat külön is rögzíti, hogy a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet a vagyont nagy tőkeerőt igénylő tőkebefektetésekre fogja fordítani, vagyis megjelöli a kötvénykibocsátást, ingatlanfejlesztéseket, lízingcég és brókercég létrehozását, így a vádlottak tudata átfogta, hogy nagy tőkeerőt igénylő befektetésekkel kapcsolatos aktív piaci tevékenységet a betétként gyűjtött pénzből finanszíroznak és ezért van szükség a tagok számának folyamatos növelésére, ami a

tőkeerő megteremtését célozza. Ily módon Patonay Istvánné II. r., Simonné Tóth Judit VII. r. és Somorjai Bertalan IX. r. vádlottak tudata is átfogta, hogy a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet a működését szabadon felhasználható, de hozammal visszafizetendő kölcsön gyűjtéséből fogja finanszírozni. Tudatuk átfogta így azt is, hogy ezt a tevékenységet 70.000,- forint alapításkor jegyzett tőkével kezdi meg, s éppen a jegyzett tőke alacsony szintje teszi szükségessé a tagok számának folyamatos növelésén alapuló tőkegyűjtést. Köztudomású tény, hogy a betétgyűjtés banki tevékenység, azt hatósági engedéllyel, százmilliós-milliárdos jegyzett tőkén alapuló, nagy tőkeerő birtokában lehet csak folytatni, így a vádlottak tudata átfogta továbbá azt is, hogy jogellenes azt engedély nélkül, 70.000,- Ft jegyzett tőkével megkezdeni. A 2/1995.(III.17.) és 2/1995.(III.20.) számú közgyűlési és igazgatósági határozatok jelentősége abban állt, hogy ez tette igazolhatóvá Balázs László I. r. vádlott számára a betétgyűjtést, továbbá a vádlottak bűnsegédi büntetőjogi felelőssége közvetlenül azon alapul, ahol az 317

igazgatóságot felhatalmazzák az üzletpolitikai koncepció gyakorlati megvalósítására — így a hozamok mértékének kialakítására is - melynek Balázs László I. r vádlott maga is mindenkor ennek nyomán hivatkozott a tevékenységével kapcsolatos közgyűlési felhatalmazásra. Somorjai Bertalan IX. r. vádlott büntetőjogi felelőssége szempontjából ki kell emelni továbbá a Balogh Imréné szakvéleményének 50-51. oldalán hivatkozott, 1995. március 31-én kelt igazgatósági határozatot is, amely az űzletpolitikai koncepció megvalósítására adott felhatalmazást tovább szűkítette, Balázs László I. r vádlottat, mint elnököt bízta meg azzal, hogy biztosítsa a taglétszám dinamikus növelését, egyben felhatalmazta a határozat az I. r. vádlottat a Baumag Holding Rt.-tői, valamint a Kamaraerdei Tüzép Kft-től történő nagy összegű kötvényvásárlásra. Patonay Istvánné II. r., Simonné Tóth Judit VII. r. és Somoijai Bertalan IX. r. vádlottak büntetőjogi felelősségénél ebben a körben utalni kell még arra, hogy a tagság formális jelentősége a 2/1995.(III.20.) számú közgyűlési határozat első mondatában írt, a taglétszám folyamatos növelése fordulatból is felismerhető, amely növelésről és nem növekedésről szólt. Ugyanezen körülmény felismerhető az 1995. március 20-án elfogadott szabályzatból (nyom. ir. 35. kötet 79. old.) is, mely a már idézett módon arra hivatkozott, hogy senkinek sem utasítják el a belépési szándékát, tehát mindenki belépését elfogadják, következésképp mindenki potenciális tag. A rendelkezésre álló bizonyítékok és vádlotti vallomások alapján leszögezhetők, hogy mindenki pontosan tudta, hogy az irányító szerepet Balázs László I. r. vádlott fogja ellátni. Ezáltal Patonay Istváimé II. r., dr. Ábrók László VI. r., Simonné Tóth Judit VII. r és Somoriai Bertalan IX. r. vádlottak büntetőjogi felelőssége abban áll, hogy az alapításban való közreműködéssel, de különösen a közgyűlési és igazgatósági határozatokkal való hozzájárulással, az elfogadott célok ismeretében jogalapot teremtettek Balázs László I. r. vádlott részére az engedély nélküli betétgyűjtés folytatására és irányítására. Felelősségük azonban csak eddig tart, innentől az üzletpolitikai koncepció tényleges kivitelezése és annak következményei már csak Balázs László I. r. vádlott felelősségi körébe tartoznak.

Balázs László és dr. Ábrók László vádlottak az eljárás során több ízben hivatkoztak arra is, hogy a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet tevékenységét kifogás nem érte, jogszerűtlen gyakorlat megállapítására hatóságilag nem került sor. Ez a tényállítás azonban így nem helytálló, mivel a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet betétgyűjtési tevékenysége folyamatos hatósági vizsgálat tárgyát képezte. Már a szövetkezet alapításkori cégbírósági bejegyzése során felmerült az engedélyhez kötött pénzintézeti tevékenység gyanúja, ezért már a Pest Megyei Cégbíróság is megkereséssel élt az Állami Bankfelügyelet felé (Pest Megyei nyomozati iratok 11511157. old.). A Pest Megyei Rendőrfőikapitányság 19/1998. bü. számú eljárásának alapja pedig az Állami Bankfelügyelet által 1996. december 5-én tett feljelentés (Pest Megyei nyomozati iratok 239. old. és nyom. ir. 34. kötet 269. old.) volt. Itt a feljelentés a Baumag In-West Szövetkezettel szembeni államigazgatási eljárás lezárása volt, mely hivatalból indult államigazgatási eljárásban az Állami Bankfelügyeletnél többek között az adóhatóság is az 1996. június 16-án (nyom. ir. 35. kötet 9. old.) kelt levelében lényegében ugyanazon tényállás miatt a forrásgyűjtés gyakorlatának kivizsgálását kérte. A jogosulatlan pénzintézeti tevékenységre utaló 318

körülményeket ezen túlmenően észlelte a Pest Megyei Cégbíróság is (nyom. ir. 35. kötet 85. old.), így újabb megkeresése folytán az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet ismételten hatósági eljárást folytatott, mely azt 1999. április 27-én kelt határozatával zárta le hatáskörének hiányát megállapítva (nyom. ir 35. kötet 43. old.). Megállapítható tehát, hogy az Állami Bankfelügyelet az államigazgatási eljárás lezárásaként tette meg 1996. december 5-én feljelentését, más szankciót nem alkalmazott, mivel álláspontja az volt, hogy az akkor hatályos 1991. évi LXIX. törvény 63. §-a ehhez nem ad jogalapot, míg az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet a második államigazgatási eljárás lezárásakor a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság előtt folyó büntetőeljárásra hivatkozva nem foglalt állást és állapította meg hatáskörének hiányát. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete előtt folyó harmadik államigazgatási eljárás 2003. augusztus 21. napján az eljárás megszüntetésével (nyom. ir. 34. kötet 21. old.) és 2003. augusztus 22-én a Legfőbb Ügyész részére címzett, a törvényesség érdekében történő fellépés kezdeményezésével (nyom. ir. 34. kötet 17. old.) zárult. Végül a negyedik államigazgatási eljárás — a 2004. július 20-án kelt büntetőeljárást kezdeményező feljelentés (nyom. ir. 36. kötet 1. old.) mellett - végződött a 2004. november 8-án hozott I/E-2341/2004. számú határozatban (nyom. ir. 37. kötet 413. old.) foglaltak szerint az engedély nélküli betétgyűjtés megállapításával és megtiltásával. Mindezekre figyelemmel rögzíthető tehát, hogy az erre illetékes hatóságok előtt a Baumag Szövetkezet tőkegyűjtési gyakorlatát kifogásolóan több eljárás is folyt. ugyanakkor azonban Balázs László I. r. és dr. Ábrók László VI. r. vádlottak állításával ellentétben annak határozati megállapítására viszont sosem került sor, hogy a Baumag szövetkezetek eljárása jogszerű lenne, ellenkezőleg a a PSZÁF egyes intézkedései éppen a jogszerűtlen pénzgyüjtési gyakorlatot vetették fel. Egyebekben az, hogy a Baumag Szövetkezet eljárása jogszerű lett volna a Pest Megyei Főügyészség határozatában sincs tényként rögzítve, mivel a nyomozás megszüntetésére az új Büntetőeljárási törvény hatálybalépésével a két éves nyomozási határidő letelte miatt került sor.

Pusztán csak jelzésértékkel hivatkozik a bíróság az Országgyűlési Biztos Hivatala 1067/2004. számú ajánlásának 50/2005.(VI.4.)OGY határozattal történt elfogadására. Ez megállapítja, hogy a jogbiztonság elvével, valamint a tulajdonhoz való joggal összefüggő visszásságot okoztak a pénzintézetek tevékenységének ellenőrzésére jogosult állami szervek, amikor a Baumag szövetkezetek és gazdasági társaságok befektetési tevékenységével kapcsolatban nem megfelelően értelmezték a jogszabályokat, nem valós tartalmuk szerint ítélték meg á gazdasági ügyletet és nem alkalmazták a törvényben biztosított jogaikat. A határozat elmarasztaló megállapításokat tesz a Baumag Szövetkezet és általában az ingatlanbefektetési szövetkezetek által kialakított ügyletek kapcsán elsősorban a PSZÁF egymásnak ellentmondó lépéseit illetően, mivel a Felügyelet a hatályos jogszabályok alapján maga dönthette volna el, hogya Baumag Szövetkezet tevékenysége engedélyköteles vagy sem. Megállapítása szerint a PSZÁF 1995. óta folyamatosan alkotmányos visszásságot okozott azzal, hogy egymásnak ellentmondó lépéseket tett, törvény adta jogkörével nem élt, ehelyett más hatóságokra hárította a Baumag Szövetkezetekkel kapcsolatos törvényi kötelességeit. A jogkérdés eldöntésében módja lett volna ugyanis arra, hogy a bíróság döntését kérje akár a cégeljárás során, akár pedig 319

úgy, hogy a határozatában megtiltja a. Szövetkezetek tevékenységét, amely határozatot adott esetben bíróság vizsgálhatott volna felül. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az érintett állampolgárok széles körének károsodását nem a törvényes szabályozás okozta, hanem az ingatlanbefektetési szövetkezet által kialakított gyakorlatnak, ügyleteknek a hatóságok által a vonatkozó törvényi tényállásoknak megfelelő minősítésének és a törvényben biztosított jogkövetkezmények határozott alkalmazásának hiánya eredményezte. Mindez tehát nem azt jelenti, hogy nem volt megfelelő a törvényi szabályozás a Baumag Szövetkezetek által folytatott pénzgyűjtési gyakorlattal kapcsolatos állásfoglalásra és a vele szembeni fellépésre, hanem azt, hogy a pénzügyi felügyelet következetes, a jogi lehetőségeket érvényesítő határozott fellépésének hiánya is közrejátszott abban, hogy a szövetkezet több éven át tartó jogsértő működési gyakorlata az állampolgárok szélesebb körének sérelmével járt. Leszögezi viszont a bíróság, hogy a PSZÁF következetes fellépésének hiánya a vádlottak büntetőjogi felelősségét nem befolyásolja, az alól nem mentesíti őket. Ellenkezőleg, Balázs László I. r. vádlott ezt a hatósági „tehetetlenséget” és „döntésképtelenséget” is kihasználva folytatta a jogszabályokból egyértelműen levezethető módon is jogszerűtlen forrásgyűjtési gyakorlatot. Tényállás IV. pont Balázs László I. r. vádlottnak a IV. pontban irt cselekménnyel kapcsolatos védekezése szerint a szövetkezet, valamint a cégek mérlege a valós vagyoni helyzetet tükrözte, így valótlan tény állítására, elhallgatására nem került sor, miként a befektetőket sem a mérlegben szereplő adatok befolyásolták. Balázs László I. r. vádlott hivatkozott továbbá arra is, hogy a III. és IV. pontban írt cselekmények kizárják egymást. A megismételt eljárás során 2011. március 30-án tett egyik észrevételében a vádlott elismerte viszont azt, hogy a szövetkezeti fiókhálózatban dolgozó alkalmazottak az utasítására a Baumag szövetkezetek aktuális éves mérlegét kötelesek voltak a befektetőknek bemutatni, amennyiben a szövetkezet vagyoni helyzete iránt érdeklődtek, ezt oktatták és ellenőrizték is (40. sz. tjkv. 170. old.). Az utasítás

végrehajtásáról Patonay Istvánné II. r. vádlott gondoskodott az irodahálózat felé történt továbbitásával. Patonay Istvánné II. r., dr. Ábrók László VI. r.. Simonné Tóth Judit VII. r. és Somorjai Bertalan IX. r. vádlottak bűnösségük tagadása mellett e vádpontra vonatkozóan érdemi vallomást nem tettek. Az ügyben lefolytatott bizonyítás és a rendelkezésre álló bizonyítékok (az egyes vádlotti vallomásokon túl szövetkezeti alkalmazott tanúk és befektető tanúk vallomásai, a reklámanyagok) alapján megállapítható, hogy a Baumag cégcsoport a tőkegyűjtésre országos irodahálózatot épített ki, ezt az országos hálózatot Balázs László I. r. vádlott irányította Patonay Istvánné II. r. vádlotton keresztül, aki Petróczy Györgynén keresztül a területi vezető üzletkötők felé rendelkezett utasítási joggal, a vidéki irodák munkáját összefogta. A Baumag irodákat ellenőrizték, de a havi irodavezetői értekezlet is az utasításadás, irányítás eszköze volt. A szerződési feltételekből, a hirdetések tartalmáról, illetőleg a befektetők részére adandó tájékoztatásról azonban Balázs László I. r. vádlott szövetkezeti elnökként saját hatáskörben döntött. 320

Horváth János igázságügyi tőkepiaci szakértő az ügyben előterjesztett szakvéleményében utalt arra, hogy közgazdasági értelemben az ügy kapcsán a károsultakat nem lehet befektetőnek tekinteni, hiszen a tőkéjüket határozott futamidőre, fix hozamelvárás mentén adták át, melynek nyomán kölcsönről lehet beszélni. Az, hogy maga a bíróság is a károsultakkal kapcsolatban következetesen a befektetők kifejezést használja lényegében a Btk. 299/B. § szerinti fogalomhasználatból is adódik, mely jogi értelemben használatos megjelölés indokolt és célszerű is. A tárgyalásokon kihallgatott volt szövetkezeti alkalmazottak tanúvallomásaiból megállapítható, hogy az üzletkötők betanítása központilag zajlott, valamint központi eiőírásokon alapult a befektetők részére adandó tájékoztatás is, ennek tartalmát Sajó Imréné központi irodavezető tanúvallomásai szerint Balázs László vádlott határozta meg. Mind az első, mind a megismételt eljárásban tartott tárgyalásokon külön bizonyítandó tényként merült fel az, hogy mi volt a szövetkezeti tájékoztatás tartalma a tőkebefektetések biztosítékára és kockázatára vonatkozóan. Megállapítható, hogy a szövetkezeti alkalmazott tanúk e körben a cégcsoport működésére hivatkoztak, tehát arra, hogy az a befektetők felé vállalt kötelezettségeinek maradéktalanul eleget tesz régebb óta, illetőleg a cégcsoport befektetéseire, melyek közül külön is kiemelték a Kastályhotel Sasvárt, de ugyanúgy hivatkoztak a Kamarerdei Tüzép Kft. által működtetett építőanyag-kereskedelmi cégekre és a téglagyárra, később egy-egy ingatlanfejlesztésre is, melyekről tájékoztató anyagok is rendelkezésre álltak, illetőleg azokat a fiókhálózatban képileg is rnegjelenítették. Felmerült az eljárás során a befektetői döntések befolyásolásának eszközeként az Országos Betétbiztosítási Alap által nyújtott garanciára történő hivatkozás kérdése is. A lefolytatott bizonyítási eljárás során a vádlottak és a szövetkezeti alkalmazott tanúk vallomásai, valamint a károsultak vallomásai azonban ebben a körben eltérnek egymástól. Általánosságban azonban fontos kiemelni, hogy a szövetkezeti oldal vallomásai ebben a kérdésben egységesek és következetesek voltak arra nézve, hogy az állami betétbiztosítás hiányát kifejezetten kiemelték, és az erre vonatkozó tájékoztatás megtétele utasítás is volt. A befektetőknek adott tájékoztatás keretében a

tanúk vallomásai szerint az állami garancia hiányát mindig közölni kellett, az erre vonatkozó írásbeli utasítás tényére Balázs László vádlott is hivatkozott 2008. május 31én tett vallomásában. A károsulti oldalon ezzel szemben többen is hivatkoztak arra, hogy a betétbiztosítást kifejezetten a befektetések biztosítékaként jelölték meg. Ilyen vallomást tett Salamon János és és Szentmártoni Imre, ezzel szemben Tábori István és Korozmán Zsolt tanú határozottan állította, hogy az Országos Betétbiztosítási Alapra nem hivatkoztak az üzletkötők. Többségük azonban nem emlékezett ilyen jellegű tájékoztatásra, ellenben feltételezték, hogy befektetésük mögött van állami garancia, így pl. Patyi István, ifj. Gere Endre, Kola Antal tanúk, míg Hemádvölgyi István bizonytalan volt abban, hogy erről egyáltalán volt-e szó. A kihallgatott befektető tanúk közül Szentmártoni Imre, Kola Antal továbbá Szebeni Zoltán nyomozati és első tárgyalási vallomásában is kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy a szövetkezeti üzletkötők kamatról beszéltek, viszont a tőkebefektetések kockázatairól nem volt szó. 321

A károsulti oldalon ebben a kérdésben a tanúk nem voltak következetesek, ám nem vonható kétségbe, hogy egyes irodákban — hiszen országos hálózat volt - az állami betétbiztosításra is esetlegesen hivatkoztak az üzletkötések során több esetben is. Ennek körülményei viszont ma már nem tisztázhatók. Nem bizonyítható általában az sem, hogy ez Balázs László I. r. vádlott utasítására történhetett-e, továbbá az sem, hogy központi utasításra kellett volna az üzletkötőknek kamatról beszélni hozam helyett. Mindezek bizonyíthatóságának hiánya azonban a büntetőjogi felelősséget nem érinti. A tőkebefektetésekkel kapcsolatos döntések befolyásolásának eszközeként kell említeni - mint ahogy arra a Büntető Törvénykönyv Kommentárjának ide vonatkozó része is külön utal rá - a Baumag szövetkezetek által kínált, rövid futamidőre alapozott hozamokat, illetőleg az intenzív reklámtevékenységet is, melyeket az eljárás során Balázs László I. r. vádlott maga is a forrásszabályozás alkalmazott eszközeiként jelölt meg. Balázs László I. r. vádlott állítása szerint a hozamokat mindig a jegybanki alapkamathoz igazították, de a banki kamatokkal versenyeztek, az ennél rendre magasabb hozamígéreteket jelenítették meg az intenzív reklámok révén, így nem véletlen az, hogy az ügyben tanúként kihallgatott befektetők legnagyobb részt maguk is újsághirdetések révén szereztek a befektetési lehetőségről tudomást, így a befektetők döntését a szövetkezetekkel történt szerződéskötésre vonatkozóan is leginkább a rövid futamidővel kínált, bankinál magasabb hozamígéret alapozta meg. Ezzel kapcsolatban Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő összehasonlító adatsort is mellékelt szakvéleményéhez:

322

Az összehasonlító táblázatból egyértelműen kitűnik, hogy milyen mértékben tértek el a Baumag hozamígéretek a jegybanki alapkamattól és az is jól nyomon követhető, mely időszakokban ugrott meg jobban ez a különbség, amit párhuzamba állítva a cégcsoport működésével látható, hogy 2000. évtől — hiszen 1999-től már veszteséges volt a cégcsoport — újból nagyobb volt az eltérés, majd 2003. tavaszán és októberében van ismételten nagyobb különbség, ami egyértelműen összefüggésbe hozható az akkor már végérvényesen fennállt likviditási problémákkal. Mindezek tehát alátámasztják Balázs László I. r. vádlott azon állítását, hogy a hozamígéretek alakítása valóban a forrásszabályozás elsődleges eszköze volt, az a „befektetési” hajlandóságot, a forrásgyűjtést alapjaiban befolyásolta. Amennyiben a tőkebefektetésekkel kapcsolatos döntések befektetői oldalát nézzük, úgy ki kell emelni azt, hogy jellemzően biztosítéki jelleggel bírt a befektetők számára az, hogy a szövetkezet hosszabb időn keresztül maradéktalanul eleget tett a szerződésben vállalt tőke- és hozamfizetési kötelezettségének. A bíróság a váddal ellentétben azonban nem látta bizonyíthatónak, hogy a szövetkezeti üzletkötők ennek biztosítéki jellegére kifejezetten Balázs László I. r. vádlott utasítása szerint eljárva hivatkoztak volna. Az viszont tény, hogy e körülmény volt a szövetkezetek „életbiztosítása”, hiszen ezen a befektetői bizalmon múlt a tőkeáram megfelelő iránya, melynek jelentős részét képezte az is, hogy a befektetők döntő többségükben a befektetésük futamidejét folyamatosan meghosszabbították, tehát a kamatos kamat ígérete maga is a tőkeáramot fenntartó és szabályozó jelentőséggel bírt, melyre Balázs László I. r. vádlott a futamidö szűkítésével és a reklámok intenzitásának a fokozásával mindig rá is tett. A szövetkezetek a tőke- és hozamígéretek 2003. októbere előtt történt maradéktalan 323

teljesítésével a biztonságos működés látszatát keltették, azonban a tőkebefektetés indokával kapcsolatban befektetők több más körülményre is hivatkoztak az eljárás során tett tanúvallomásaikban, amelyek közül meghatározó jelentőséggel bírt az is, hogy a betétgyűjtésszerű konstrukció maga is a banki működés látszatát keltette. Gere Endre, Kola Antal, Merényi Tiborné és Szebeni Zoltán tanúk a Baumagot bankként kezelték, Korozmán Zsolt tanú számára éppen olyan benyomást keltett, mint a Postabank, míg Patyi István tanúban is pénzintézetszerű működés látszata keletkezett. Bár Kalas Józsefné a megismételt eljárásban vitatta, hogy ilyet mondott volna a nyomozás során, rendőrségi vallomásában még ő is úgy nyilatkozott, hogy a pénzét banki tevékenységre adta át a Baumag Szövetkezetnek. Vallomásának utólagos módosítása nyilvánvalóan az üzletrészek tulajdonjoga megszerzésére irányuló későbbi állításával volt összefüggésben. Varga Sándor tanú az üzletrészt kifejezetten a banki betéthez hasonlította, míg a megismételt eljárás során Papp Lajos tanú tett említést arról, hogy a szerződéskötés körülményei banki befektetés érzületét keltették benne. A szerződéses konstrukció banki jellege — még ha betétszerződés helyett üzletrész adás-vételi szerződésnek is jelent meg-, maga is a stabil pénzügyi háttér jellegét kölcsönözte az erre alkalmazott további eszközökkel együttesen. A rendelkezésre álló bizonyítékok szerint ennek a látszatnak az erősítésére a fiókhálózat arculatának a meghatározásánál is külön gondot fordítottak, ami természetesen önmagában még nem lenne felróható Balázs László I. r. vádlott terhére. Köztudomásúlag a kulturált környezetnek bizalmat befolyásoló hatása van, jelen esetben a tanúvallomásokból kitűnt, hogy az irodák kialakítása a bankfiókokéhoz hasonlított, a külön pénztár kialakitásáról már nem is beszélve. A volt szövetkezeti alkalmazottak közül az első eljárásban Tuza Istvánné (390. sz. tjkv. 34. old.) és Lovas Rezsőné (390. sz. tjkv. 42. old.) is úgy nyilatkozott, hogy az irodák berendezése alapvetően azonos volt, a berendezés központilag meghatározott azonos jelleggel bírt, de egyes befektetők is utaltak arra, hogy az irodák a külsőségek miatt bankfiókok benyomását keltették, így például Salamon János (390. sz. tjkv. 7. old.) a sorszámrendszer és a biztonsági őr jelenléte miatt gondolta, hogy bankról van szó. A tárgyaláson kihallgatott károsult befektetők vallomásai egybehangzóak voltak abban, hogy a tagság nem érdekelte őket, csak az, hogy a befektetésükre mekkora hozamot kapnak, ami itt szintén a megkötött üzletrész vásárlási szerződések betétgyűjtésszerű ügyletekként történő tudati leképződését mutatja a károsultakban. A magas kamatok mellett volt olyan tanú, akit az Országos hálózat biztosítéka nyugtatott meg (Szentmártoni Imre), volt akire maga a szövetkezet, mint intézmény hatott a befektetéssel kapcsolatos döntése meghozatalánál (Samodai Géza), dr. Kilényi Géza tanúvallomásában biztosítéki jellegként merült fel az állami szervek szövetkezet feletti folyamatos felügyelete. Ez a kép meglehetősen vegyes, azonban tőkebefektetést befolyásoló eszközként merült fel maga a szövetkezeti mérleg is, amely a Btk. 299/B. § alkalmazása szempontjából a hozamígéretek mellett szintén tényállásszerűséget alapoz meg, hiszen azon keresztül a szövetkezetek vagyoni helyzetével kapcsolatos valótlan tény állítására és elhallgatására egyaránt sor került. A szövetkezeti alkalmazottak tanúvallomásai szerint a mérleg tőkebefektetést befolyásoló eszközként különösebb súllyal nem bírt, azonban a bűncselekmény szempontjából a tényállásszerűséget már az megalapozza, ha legalább kettő olyan befektető azonosítható, 324

akiknek a tőkebefektetéssel kapcsolátos döntése a közzétett szövetkezeti mérlegen alapult. A befektetői tanúvallomások szerint a fiókhálózatban a szövetkezeti mérleg hozzáférhető volt mindenki számára és Balázs László I. r. vádlott által is elismerten a vagyoni helyzet után érdeklődőknek kötelesek voltak azt bemutatni, ami annak azon szerepköréből következett, hogy a szövetkezeti cégcsoport vagyonát számszerű adatokkal jelenítsék meg. A szövetkezeti alkalmazottak tanúvallomásában néhol visszatérő elemként felmerül az, hogy a szövetkezeti mérleg lemásolását korlátozták, illetőleg a mérleg elvitelét megtiltották, azonban ha ilyen elő is fordult, az nem bizonyítható, hogy erre Balázs László I. r. vádlott által központilag kiadott utasítása eredményeként került volna sor. Egyébként is a mérleg cégbíróságon is elérhető, így annak befektetők felé bemutatásának bármilyen korlátozása ellentétes hatást ért volna el. Ezért a mérleg tőkebefektetést befolyásoló eszközként történő felhasználása jelen esetben éppen annak minél szélesebb hozzáférhetőségét kívánta meg. A Btk. 299/B. §-ba ütköző tőkebefektetési csalás bűntettének elkövetési magatartása a gazdálkodó szerv vagyoni helyzetére vonatkozó valótlan adat közlése, híresztelése vagy elhallgatása. A Baumag szövetkezet esetében a befektetői döntések büntetőjogilag tényállásszerű befolyásolása a bíróság által megállapíthatóan adatközléssel ment végbe. Egyrészt a tőkebeáramlás jövőbeli alakulását befolyásoló — jelen esetben nem a piac által kialakított, hanem Balázs László I. r. vádlott által egyoldalúan meghatározott — várható hozam ígéretekkel, amelyek írásban és tömegtájékoztatás útján történtek meg. Másrészt pedig a mérleg, a szövetkezet, mint gazdálkodó szerv vagyoni helyzetével kapcsolatosan a saját tőke mértékére és a mérlegfőősszegre vonatkozóan valótlan adatot tartalmazott. Annak Balázs László I. r. vádlott utasítására történt közzététele önmagában is alkalmas volt a nem csak laikus befektetők tőkebefektetéssel kapcsolatos döntésének a befolyásolására. Mészárosné Orosz Pálma székesfehérvári fiókvezető a nyomozás során, illetőleg az első eljárás során 2009. április 17-én tett tanúvallomásában (390. sz. tjkv. 39. old.) is megerősítette, hogy utasításra a befektetés biztonságával kapcsolatos kérdés esetén a szövetkezeti mérleget be kellett mutatni. Ebben a körben kell hivatkozni továbbá Stefel Győzőné 2007. június 25-én tett (199. sz. tjkv. 27-28. old.) ezzel azonos tanúvallomására is, így ezen tanúvallomások Balázs László vádlott 2011. március 30án tett vallomását mindenben alátámasztják a mérleg szövetkezeten belüli tőkebefektetést befolyásoló szerepével kapcsolatban. A szövetkezeti mérleg tőkebefektetést befolyásoló szerepe az ügyben tartott tárgyalásokon kihallgatott tanúk vallomásából is megállapítható, így Patyi István tanút a számadatok megnyugtatták a befektetés biztonságát illetően, Tábori István tanú maga kérte a mérleget, mellyel kapcsolatban annak tulajdonított jelentőséget, hogy abban nem látott minuszos előjelű számadatot (390. sz. tjkv. 11. old.), míg Varga Sándor tanút viszont a 2002. évi mérleg alacsony nyeresége már nem nyugtatta meg (390. sz. tjkv. 9. old.). Ezekből a tanúvallomásokból az szűrhető le tehát, hogy a mérlegben szereplő számadatok nagysága és előjele befolyásoló tényező volt a laikusok számára is. Ehhez kapcsolódik Salamon János tanú első eljárásban tett vallomása is (390. sz. tjkv. 7. old.), akinek a befektetés biztonságára 325

vonatkozóan közgyűlési jegyzőkönyvet, illetőleg olyan iratot is bemutattak, melyben 60 milliárd forintot meghaladó vagyonról volt szó, noha ebben az esetben nem bizonyítható, hogy erre központilag adott utasítás eredményeként került volna sor, hiszen erre más bizonyíték nem utal. Peller Tiborné tanú 2011. május 18-án tett tanúvallomásából (82. sz. tjkv. 49-52. old.) arra vonatkozó következtetést is lehetett levonni, hogy 1997. és 2003. között a Baumag szövetkezetek Budapest, III. Szentendrei úti, budakalászi és Budapest, II. Káplár utcai irodáiban meg nem határozható számú személy tőkebefektetésre vonatkozó döntését szintén a szövetkezeti mérlegben szereplő tőkeadatok alapján hozta meg. Itt emeli ki a bíróság azt is, hogy nem csupán az első pénzelhelyezés tekinthető befektetésnek, hanem a lejárat utáni újabb is, illetőleg a futamidők meghosszabbítása is. Így mindezen alkalmak tekintetében mind az ígért hozam, mind pedig a mérleg befolyásoló eszköz volt, hiszen a befektető mindkettő megismerésével és mérlegelésével alakíthatta ki döntését, hogy a pénzét kiveszi, avagy továbbra is benntartja. A bíróság a megismételt eljárás során 2011. július 11-én hallgatta ki tanúként dr. Samodai Gézát (101. sz. tjkv. 24-35. old.), aki a korábbiakban huszonhét éven keresztül látott el szövetkezetekben műszaki vezetői állásokat, melyekkel kapcsolatban mérlegkészítéssel is foglalkozott. A tanú vallomásából megállapíthatóan a Baumag szövetkezetekbe történt tőkebefektetésre az ígért hozam mellett a mérleg szerint kimutatott 43.000.000.000,- Ft-os saját tőke adat hatására kerített sort, befektetését konkrétan befolyásolta, hogy nyereséges mérleget és mögötte tőkeerős céget látott. A tanú a mérlegadatokból egyebekben arra következtetett, hogy az üzletrészforgalmazás csak a likviditás fenntartását szolgálja, így a saját tőkebefektetését is csupán időleges rendelkezésre bocsátásnak tekintette a szövetkezeti működés finanszírozására. Dr. Samodai Géza tanú a mérleget tehát nem laikus szemmel, hanem hozzáértőként vizsgálta, vallomása mutat rá egyben arra, hogy a Baumag szövetkezetek mérlege tőkebefektetést befolyásoló eszközként a mérlegoldali eszközadatokon keresztül működött, tehát az itt szereplő mérlegadatok révén valósult meg valótlan tényállítás a cégcsoport vagyoni helyzetét illetően, hiszen ez az adat jelenítette meg a mérlegben az anyaszövetkezet kapcsolt vállalkozásokban fennálló tulajdoni részesedésének az értékét. Bartha Gyula igazságügyi könyvszakértő az első eljárásban történt meghallgatása során vezette le azt, hogy a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet mérlegében szereplő 65.000.000.000,- Ft-os forrásoldali saját tőke adat a fizetésképtelenség bekövetkezésekor még vissza nem vásárolt üzletrészállományon túlmenően a befektetőktől már visszavásárolt, fedezetlen, de forgalmi értéken nyilvántartott eszközként készletezett üzletrészeket takart. A Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet ezen eszközoldali fiktív üzletrészállománya a cégcsoport leányvállalatainak a dr. Szebellédi István igazságügyi könyvszakértő szakvéleményében kimutatott összesített, 2003. évi 34.000.000.000,- Ft-os jegyzettőke adatának feleltethető meg nagyságrendileg, könyv szerint, ami arra enged következtetni, hogy a visszavásárolt fedezetlen üzletrészeknek az anyaszövetkezeti mérleg eszközoldalán befektetett eszközként történő kimutatása volt hivatva arra, hogy a befektetők előtt a tőkebefektetésük cégcsoporton belüli vagyonfedezetét megjelenítse. Ennek helytállóságát mutatja az, hogy a Baumag szövetkezetek mérlegében a visszavásárolt üzletrészek tételsoron eszközadatot nem tartottak nyilván, aminek a tényére dr. Samodai Géza a tanúvallomásában maga is utalt. Ennek megfelelően ezeknek a visszavásárolt, fedezetlen üzletrészeknek a 326

cégcsoporton belüli jegyzettőke elemként történt szétterítése valósult meg a pénzkörzéses tőkeemelések révén, ami egyúttal megteremtette a feltételét annak, hogy az anyavállalati mérlegben szereplő fiktív befektetett eszközök egyidejűleg a leányvállalatok mérlegeinek az eszközoldalán saját tőke elemként szerepeljenek. Az adatok számszaki egyezőségéből azonban még nem következik, hogy a Baumag szövetkezetek mérlegének eszközoldalán befektetésként szereplő vagyonelemek a leányvállalatok jegyzett tőkéjében jelennének meg egy az egyben, hiszen ebből az is következne, hogy a leányvállalatok jegyzett tőkéje is teljes egészében fiktív volna, ez a kérdés itt azonban ismét a tőkekonszolidáció problémájához vezet. A vállaiatcsoportban szereplő leányvállalatok jegyzett tőkéjének a szerkezete nem feleltethető meg az anyaszövetkezetével, a kettő közötti szerkezeti eltérés és egyidejű számszaki egyezőség a fiktív feltőkésítések problémakörére mutat, vagyis a cégcsoporton belül a visszavásárolt üzletrészek anyavállalati mérleg szerinti nyilvántartása és a leányvállalatok jegyzett tőkéjének a könyv szerinti megjelenítése külön életet élt. A tőkeelemek könyv szerinti szerkezeti eltérése egyrészt a cégcsoport pénzügyi finanszírozásának kötvényesített elszámolásából következik, melynek nyomán a már ismertetett sajátos pénzpörgetéses technika révén a pénzügyi finanszírozásra fordított összegeket kötvény visszaapportálás révén számolták el, másrészt pedig arról van szó, hogy a pénzköröztetéses fiktív tőkeemelési technika révén igazították hozzá számszakilag a leányvállalatok jegyzett tőkéjének az összesített könyv szerinti értékét az anyavállalati mérleg eszközoldalán szereplő befektetett eszközértékhez. A készletezett üzletrészek befektetett eszközként történt mérleg szerinti kimutatása azonban nem csak valótlan tényt állított, hanem egyúttal elfedte a valós vagyoni helyzetet is, melynek a jelentőségére Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő szakvéleménye is rámutat. A fiktív eszközadatok mérleg szerinti megjelenítése a transzparenciát, tehát az átláthatóságot korlátozta, mellyel kapcsolatban utalni kell a szakvélemény nyomán, továbbá a kamatráfordítások üzletrészek újrakönyvelésén keresztüli saját tőkeként történt kimutatására, illetőleg a mérlegkonszolidáció hiányára, melyek könyvelési technikai eszközként mind-mind akadályozták azt, hogy a befektetők a tőkebefektetéseik valós vagyoni értékéről, illetőleg a tőkebefektetés kockázatairól valós képet kapjanak. Az anyavállalati fiktív eszközadatok jelentősége 2001-től ebből a szempontból különösen fokozott, mivel a Horváth János által kimutatott, transzparenciát akadályozó könyvelési technikák először a közgazdasági, majd jogi de facto fizetésképtelenséget takarták. További szempontként még azt is ki kell emelni, hogy ezen könyvelési technikák révén a befektetők maguk sem tudták felmérni, hogy a szakértő által is hivatkozott minimális anyaszövetkezeti saját tőke, illetőleg a vállalatcsoport egyre veszteségesebb működése folytán a tőkebefektetéseik folytán hozamtőkésítést finanszíroznak, tehát saját maguk finanszírozzák a Baumag szövetkezeteken keresztül megvalósuló tőkebefektetéseik hozamát is, ezáltal a befektetéseik valós kockázatait sem láthatták át. A könyvelési technikák eredményeként kimutatott anyaszövetkezeti fiktív mérleg szerinti tételekkel elhallgatott adatok körében kell megjelölni a Baumag Általános Befektetési 327

Szövetkezet 70.000,- Ft-os alapításkori jegyzett tőkéjének és ebből fakadó minimális saját tőkeerejének a tényét, illetőleg az alkalmazott könyvelési technikák révén elhallgatott tény volt a cégcsoport veszteséges működése is. Mindezek a beruházások fényképeinek a közzétételével együtt a befektetőkben a biztonságos pénzügyi, vagyoni háttér látszatát keltette. A befektetők mindezek által nem voltak tudatában az alacsony induló vagyonból fakadó vagyoni háttér és a tartalékok hiányával, s ily módon a bankinál magasabb hozamok meghirdetéséből a befektetések biztonságára nézve fennálló fokozott kockázat tényével sem. Rámutat a bíróság Balázs László I. r. vádlott álláspontjával ellentétben arra, hogy a tényállás III. és IV. pontjai nyomán felmerülő büntetőjogi felelősség egymást kölcsönösen nem zárja ki, mivel a Btk. 299/B. § szempontjából tényállásszerűséget megalapozó elkövetési magatartások éppen a befektetők betételhelyezéssel, s ezáltal a tőkéjük befektetésével kapcsolatos döntését befolyásolta, melynek nyomán Balázs László I. r. vádlott a tőkebeáramlást nyolc éven keresztül fenn tudta tartani. Az ügyészség álláspontja szerint e bűncselekménynél is azt kell hangsúlyozni Patonay Istváimé II. r., dr. Ábrók László VI. r., Simonné Tóth Judit VII. r. és Somorjai Bertalan IX. r. vádlottak büntetőjogi felelőssége kapcsán, hogy a vádlottak tudata kiterjedt arra, hogy a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 70.000 forint alapításkori jegyzett tőkével fog betétgyűjtésként banki tevékenységet folytatni. A vádlottak igy az 1995. március 17-én és 1995. március 31-én kelt igazgatósági határozatokkal, valamint az 1995. március 20-án kelt közgyűlési határozattal felhatalmazást adtak Balázs Lászlónak az alacsony jegyzett tőkére alapozva a tagok számának növelésére, vagy ahogyan az 1995. március 31-én kelt igazgatósági határozat fogalmaz, dinamikus növeléssel történő tőkebevonásra, illetőleg a befektetők döntéseinek ezzel kapcsolatos befolyásolására. Az 1995. március 31-én kelt igazgatósági határozat is kifejezetten utal arra, hogy ennek megszervezése az I. r. vádlott feladata. A vádlottak tudata átfogta azt is, hogy a befektetők számának növelésén alapuló tőkebefektetés a jegyzett tőke alacsony szintje miatt csak az induló vagyon nagyságának elhallgatásával, valamint a szövetkezeti vagyoni helyzet valósnál kedvezőbb képének felmutatásával lehetséges csak, ezért a szándékuk az üzletpolitikai koncepció gyakorlatba történő átültetésére adott felhatalmazásnál erre is kiterjedt. A vád lényegében ugyanazon az alapon vezette le az érintett vádlottak bűnösségét, mint a jogosulatlan pénzügyi tevékenység esetében. A betétgyűjtés valóban a bíróság által már kifejtettek szerint felismerhető kellett, hogy legyen számukra az egyes határozatokból, de az, hogy a szövetkezet vagyoni helyzetével kapcsolatos lényeges adatközlés, híresztelés a későbbiekben valótlan tartalmú lesz bizonyíthatóan ugyanebből nem következik. A bűnsegéd büntetőjogi felelőssége megállapításának feltétele, hogy szándékának ki kell terjednie a tettesi alapcselekmény tényállási elemeire, és arra, hogy ő a magatartásával a tettesi bűncselekményt segíti elő. Ezért a bíróságnak a Btk. 299/B. §ában foglalt bűncselekmény megállapítása szempontjából a bűnsegédként megvádolt terheltek esetében azt kellett vizsgálnia, hogy a befektetők befolyásolására alkalmas valótlan adatközlést, illetőleg az adat elhallgatását tudatuk átfogta-e, illetőleg, hogy a közgyűlési határozatok meghozatalával ebben mennyiben segítették elő a tettesi cselekményt. Utóbbi megválaszolása egyszerű, hiszen a közgyűlési és igazgatósági határozatok megszavazásával Patonay Istváimé II. r., dr. Abrók 328

László VI. r., Simonné Tóth Judit VJI. r. és Somorjai Bertalan IX. r. vádlottak tisztában voltak, hogy ezáltal Balázs László I. r. vádlottat az üzletpolitikai koncepció megvalósításában segítik. A valótlan adatközléssel kapcsolatos szándék azonban a bíróság megítélése szerint kétséget kizáróan nem minden vádlott esetében állapítható meg. Tény, hogy az minden alapító tag számára tudott dolog volt, hogy 70.000,- Ft alaptőkével fog a szövetkezet a tagok számának dinamikus növelésével tőkét bevonni, mint az is, hogy Balázs Lászlót az üzletpolitikai koncepció megvalósítására is felhatalmazták. Ahogy azt a III. pont kapcsán már rögzítette a bíróság mindezek kivitelezése és következményei azonban már csak Balázs László felelősségi körébe tartoznak, ami jelen esetben még hangsúlyosabban igaz. A vádlottak az üzleti koncepció jellegéből eredően valamennyien tudhatták, hogy a tőkebevonás hozam kikötése mellett fog történni, ami a jogosulatlan pénzügyi tevékenységhez ömnagában elegendő, azonban a tőkebefektetési csalás esetében a bíróság szerint már nem. Utóbbinál ugyanis az is szükséges, hogy valótlansága folytán legyen alkalmas a befektetésre történő befolyásolásra. Jelen esetben pedig éppen azért volt erre alkalmas, mert ahogy azt Horváth János tőkepiaci szakértő is kihangsúlyozta az nem a piaci viszonyok által, hanem egyoldalúan, Balázs László I. r. vádlott által önkényesen meghatározott volt. A közgyűlési és igazgatósági határozatok ugyan megadták I. r. vádlott számára a tőkebevonás feltételeinek meghatározására a felhatalmazást, de ebből az ún. „általános” felhatalmazásból és a rendelkezésre álló vádlotti vallomásokból nem lehet kétséget kizáróan megállapítani azt, hogy ez valótlan hozamígéretek kialakítására is feljogosította volna Balázs László I. r. vádlottat, vagyis a határozatok elfogadásakor ilyen hozamkikötésre is felhatalmazást kapott volna. A bíróság megítélése szerint a közgyűlési és igazgatósági határozatokból nem vezethető le és nem bizonyítható az sem, hogy Simonné Tóth Judit VII. r. és Somorjai Bertalan IX. r. vádlott tudott volna arról, illetőleg az ő szándékuk is kiterjedt volna arra, hogy az alapítói vagyon elhallgatásra fog kerülni a későbbiekben a mérlegadatokban, illetőleg valótlanul fogja a mérleg a saját tőke nagyságát megjeleníteni, hiszen a Baumag szövetkezet első mérlegét 1996. évben kellett elkészítse és elfogadtassa, így a befektetőket is csak ezt követően befolyásolhatták az ott megjelenített valótlan mérlegadatok. Miután a befektetők befolyásolása a mérlegadatok valótlanságával is történt azt le kell szögezni, hogy a számviteli törvény szövetkezetekre is vonatkozó rendelkezései (1991. évi XVIII. tv. 71.§ (1) és (5) bekezdése) alapján a vállalkozó köteles legkésőbb a tárgyévet követő május 31-ig a jóváhagyására jogosult testület által elfogadott éves beszámolót — amelynek része a mérleg is — a cégbíróságnál letétbe helyezni, és az így letétbe helyezett éves beszámoló adatai nyilvánosak. Mindezekből az is következik, hogy a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet mérlegében csak az 1995-ös gazdasági év lezárását követően kerülhettek megjelenítésre valótlan adatok a a saját tőkét illetően, addig pedig a cégnyilvántartásban is csak a valós 70.000,- Ft alapító tőke szerepelhetett, amihez viszont — minthogy ez is nyilvános — szintén bárki hozzáférhetett. Nyilvánvalóan Balázs László I. r. vádlott az általa kitalált és a határozatokban dr. Ábrók László segítségével megfogalmazott elképzeléseit megbeszélte a többi alapító taggal, mint

329

ahogy arra Soniorjai Bertalan IX. r. ‚vádlott vallomásából következtetni lehet, de Patonay Istvánné II. r., Simonné Tóth Judit VII. r. és Somorjai Bertalan IX. r. vádlottak esetében a közgyűlési és az igazgatósági határozátok szövegéből kétséget kizáróan nem vezethető le, hogy tudták volna, hogy az üzletrészképzés helytelen gyakorlata folytán az a saját tőke között kerül majd a későbbiekben megjelenítésre. Patonay Istvámié II. r. vádlott esetében azonban az a sajátos helyzet állt elő, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a szövetkezeti működés során viszont már bizonyosan felismerte a mérlegadatok valótlanságát, és Balázs László I. r. vádlott cselekményéhez mindvégig fizikai segítséget nyújtott, hiszen az irodák felé az utasítások Patonay Istvánnén keresztül jutottak el, ahogy azt I. r. vádlott is elmondta. Így az éves mérlegek befektetők számára történő bemutatásáról és befolyásoló szerepéről ő is tudott. Bűnsegédi felelősségre vonását ezért ez a magatartása alapozza meg. Dr. Ábrók László VI. r. vádlott az üzletpolitikai koncepció kitalálásában és megválasztásában mint azt már a bíróság kifejtette részt vett, a jogszabályoktól eltérő közvetlen befizetésen alapuló tőketartalék és üzletrészképzés gyakorlatának kialakításával és folytatásával kezdetektől tisztában volt, így ő tudott arról, hogy az a saját tőke részeként fog megjelenni. Ebből eredően esetében bizonyítható az, hogy a közgyűlési és igazgatósági határozatok megszavazásával Balázs László I. r. vádlott a valótlan adatközlésre is ezáltal felhatalmazást kap, tehát a tettesi alapcselekmény egyik tényállási elemével tisztában volt, és azzal is, hogy saját magatartásával ezzel Balázs László I. r. vádlott cselekményét segíti majd elő. Mindezek okán a bíróság Simonné Tóth Judit VII. r. és Somorjai Bertalan IX. r. vádlottak közreműködése alapján bűnösségüket kétséget kizáróan nem látta megállapíthatónak a tényállás IV. pontjában megjelölt bűneselekményben, ezért őket a Be. 6. § (3) bekezdés b.) pontjára figyelemmel a Be. 331.§ (1) bekezdése alapján bizonyítottság hiánya okán a bűncselekmény vádja alól felmentette. Tényállás V. pont Balázs László I. r. vádlott a tényállás V/1/a.). pontjában is tagadta a bűnösségét. Vallomása szerint a szövetkezeti számvitel Makadánné Gál Magdolna VIII. r. vádlott hatáskörébe tartozott, ő maga csak 2001-től foglalkozott a szakterülettel, de hangsúlyozta, hogy soha senkit e téren semmire nem utasított, a szövetkezetnél megszokott könyvelési rend szerint működtek a dolgok. A vádlott vallomása szerint a nyomozás során tartott házkutatások során nem azt foglalták le, amit kellett volna, a lefoglalt iratok munkapéldányok voltak, a lefoglalásuk maga is törvénytelen volt, nyomozó hatóságnál 2004. június 15-én előterjesztett beadványában (nyom. ir. 92. kötet 213. old.) előadta továbbá, hogy a könyvelést 1995-1998. közőtt Makadánné Gál Magdolna irányította, ő alkalmatlanság címén távozott, utána a könyvelői csoport működött a Baumag Általános Befektetési Szövetkezetnél, végül cégenként voltak külön könyvelők kijelölve.

A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapítható, hogy a Baumag szövetkezeteknél a számviteli fegyelem már a kezdetektől meglehetősen „gyenge lábakon állt”, ez már a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon folyamatban volt büntetőeljárás során beszerzett

330

bizonyítékokból, is kitűnik. Balogh Imréné 2002. november 23-án kelt szakvéleménye a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet számviteli kérdéseivel 30 oldalon keresztül (nyom. ir. 41. kötet 110-140. old.) foglalkozik igen részletesen. (Megjegyzendő hogy dr Zeffer Éva 2000 február 1-jén kelt szakvéleménye is megállapítja a mérleget alátámasztó analitika hiányát - 11. old. - és, hogy ez a szövetkezet vagyoni helyzetének ellenőrzését lehetetlenné tette.) Balogh Imréné a szakvéleményében az 1995-1998. közötti időszakra vonatkozóan kiemeli, hogy a mérleg és az eredmény kimutatás nem volt a főkönyvi kivonattal alátámasztható, hivatkozik maga is az analitika, így a leltárak hiányára, az analitikus nyilvántartások hiányosságaira, az éves könyvelési nyitó és záróadatok egyezőségének a hiányára, megállapítja továbbá a teljesség, a valódiság, az összehasonlíthatóság, az óvatosság és az összemérés számviteli elveinek a sérülését, és már 1995. évi mérlegre vonatkozóan is azt, hogy a valótlan mérlegadatok folytán az alkalmatlan a szövetkezet vagyoni és pénzügyi helyzetének áttekintésére. A szakértői megállapítások köszönnek vissza okirati bizonyítékként az APEH Felülellenőrzési Főosztálya által 1999. május 18. és 1999. szeptember 3. között folytatott felülellenőrzési eljárás megállapításait rögzítő, 1999. szeptember 10-én kelt jegyzőkönyvben is (nyom. ir. 35. kötet 163. old.), amely szintén rögzíti az 1995-1996. évi beszámolók nyitó és záró adatai egymással történő megfeleltethetőségének a hiányát, a beszámolók és a főkönyvek, valamint a főkönyvi könyvelés és az analitikus nyilvántartások egyezőségének a hiányát. Fontos megjegyezni, hogy az első eljárásban közreműködő igazságügyi könyvszakértők (Balogh lmréné és dr. Zeffer Éva is) a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet újrakönyvelés utáni számviteli rendjére vonatkozóan tettek megállapításokat. Az APEH Felülellenörzési Főosztálya 1998. május 29-től a Baumag Általános Befektetési Szövetkezetnél az 1996-1997. évre vonatkozóan ellenőrzési eljárást folytatott le, azonban ennek során a Balázs László I. r. vádlott által szolgáltatott könyvelési anyagok elégtelenek voltak az adóhatóság eljárás lefolytatására, nem feleltek meg a törvény által támasztott alapvető követelményeknek, így az I. r. vádlott maga kérte, hogy az 1996-1997. évre újrakönyvelést végezhessenek, amit a vádlott maga terjesztett ki az 1995. évre is, holott az az adóhatóság eljárásnak nem képezte a tárgyát. Az adóhatóság az eljárás során többek között megállapította a számviteli rend súlyos megsértését, ezek a megállapítások a már sokszor említett Pest Megyei Bíróság előtt lefolytatott közigazgatási perben is helytállónak bizonyultak (3 .K.26.052/2000/20. sz. ítélet 20. old., a nyom. ir. 25. kötet 219. oldalán). Balázs László I. r. vádlott a megismételt eljárásban ugyanakkor arra tett utalás, hogy a korában jogerősen lezárt adóhatósági vizsgálat igazolta a szövetkezeti számvitelt és a szövetkezet által folytatott konstrukció törvényességét. A vádlott állításával szemben az APEH Felülellenőrzési Főosztálya által 1999. május 18. és 1999. szeptember 3. között folytatott adóvizsgálat éppen a vádlott által hivatkozott adóvizsgálat megállapításait írta felül, a felülellenőrzési vizsgálat során hozott határozat felülvizsgálatára indított közigazgatási per rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott határozattal is megerősítetten az alternatív üzletrésztőkeképzés törvénysértő jellegét állapította meg (Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.557/2001/7. sz. ítélete a nyom. ir. 25. kötet 225.

331

old.). A megismételt eljárásban Balázs László I. r. vádlott és védőjének indítványára a bíróság tanúként kihallgatta a volt szövetkezeti főkönyvelőket és további könyvvizsgálókat. Vallomásaik egyes kérdésekben azonosak voltak, míg más kérdések tekintetében maguk is alátámasztották a Balázs László I. r. vádlott terhére szóló más bizonyítékokat. Soós Balázs, Aradi Pálné és Bartalos Györgyi egykori főkönyvelő tanúk általában egyetértettek abban, hogy Balázs László I. r. vádlott nem adott részükre utasítást, s ily módon a könyvelés lefektetett automatizmus szerint működött. Aradi Pálné nem tudott arról, hogy számviteli politika létezett volna, míg Soós Balázs, Bartalos Györgyi, továbbá Kissné Csiszér Piroska tanúk szerint volt ilyen. Ezen vallomások paradox módon azért nem mondanak egymásnak ellent, mivel az adóhatóság által végzett, előbbiekben említett felülellenőrzésről 1999. szeptember 10én készült jegyzőkönyvnek a nyomozási iratok 35. kötete 203. oldalán szereplő megállapításai szerint a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet olyan számviteli politikát rögzítő iratot mutatott be az adóellenőrzés során, mely 1995. március 2-i keltezéssel a számviteli jogszabályokban csak 1997-től szereplő fogalmakat használt, tehát az visszadátumozott volt. A tanúk vallomása szerint a mérleg összeállítása a főkönyvelő feladata volt, azonban az 1998 - as mérleg tartalmáért a felelősséget sem Aradi Pálné főkönyvelő, sem Makadánné Gál Magdolna vádlott nem vállalta sem az első, sem a megismételt eljárásban tartott tárgyalásokon történt kihallgatásaik alkalmával. A tanúk azonban egybehangzóan nem tudtak beszámolni arról, hogy a Baumag szövetkezeteknél vagyonleltárt vezettek volna, Varga Ottóné volt könyvelő tanúvallomása szerint ilyen a Baumag Holding Rt.-nél és a Kamaraerdei Tüzép Kft.- nél sem létezett 1993-1998. között. A tanú szerint a Baumag Holding Rt. mérlege nem a valós képet mutatta, míg a Kamaraerdei Tüzép Kft-nél a mérlegfőösszeg és az analitika nem volt megfeleltethető egymásnak, így 1998-ra ezeknél a cégeknél megtagadta a mérleg záradékkal történő ellátását (390. sz. tjkv. 54. old.). Varga Ottóné tanúvallomását azért fontos külön is kiemelni, mivel rámutat arra, hogy a leányvállalatoknál is ugyanazok a súlyos számviteli hibák fordultak elő, mint a Baumag szövetkezeteknél. Orehóczky József 1999-ben végezte a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet könyvvizsgálatát. A tanú az általa erős kezűnek nevezett I. r. Balázs László vádlottal fennálló kiváló emberi és munkakapcsolatára történő hivatkozás mellett is kiemelte a szövetkezeti leltár hiányát, általában a hiányos analitikát és a hiányos tagi nyilvántartást (390. sz. tjvk. 53- 54. old.), illetőleg a könyvelés „alulfejlett” színvonalát is. E körben további bizonyítékot képeznek a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 2001. utáni felügyelő bizottsági tagjainak a tanúvallomásai, akik közül dr. Németh József tanú a tárgyaláson külön hivatkozott a gyenge számviteli fegyelemre, míg Divisch János és Szendrei István a fluktuációt ami a megismételt eljárásban is a tanúvallomásokból kitűnt - és a gyenge szakmai színvonalat emelte ki. Az ügyben beszerzett szakértői vélemények közül bizonyítékként értékelte még a bíróság e tényállási pontban Szabó Gábor és Jasperné Sztanek Katalin, valamint Bartha Gyula jelen ügyben beszerzett szakvéleményét is. Bartha Gyula inkább a beszámolók, illetőleg a mérlegek tartalmi valótlanságával kapcsolatos szempontot emelte ki (szakvélemény 87. old.), míg Szabó Gábor és Jasperné Sztanek Katalin a mérleg és az analitika, így a főkönyv

332

egyezőségénekhiányát (szakvélemény 78. old. és kiegészítő szakvélemény 37. old.). Az igazságügyi szakértők a 2005. szeptember 5-én a Kamaraerdei úti Baumag cégközpontban tartott házkutatás során lefoglalt könyvelési iratokra, illetőleg a Wortmann György felszámoló által a Budapest, V. Kálmán Imre utcai székhelyen, a Nagy Machinátor programon lévő elektronikus könyvelési anyagokra, valamint a Benczúr utcai Baumag központban 2004. június 16-án tartott házkutatás során lefoglalt okiratokra támaszkodtak. A Wortmann György tanú vallomása szerint (199. sz. tjkv. 5. old. és megismételt eljárás 82. sz. tjkv. ill. old.) az elektronikus könyvelési anyagok között többféle módszerrel készült és számadatokat tartalmazó főkönyveket és mérleget leltek fel, melyek sehogyan sem voltak egymásnak megfeleltethetőek. (Mindennek kapcsán csak megjegyzés szintjén utal a bíróság a Pest Megyei Rendőrfőkapitányságon 19/1998. bü. számon folyamatban volt ügyben 1997. február 19-én tartott házkutatás (Pest Megyei nyom. ir. 591-599. old.) eredményeként dr. Zeffer Éva 2000. március 20-án kelt igazságügyi szakvéleménye 17. oldalán található hivatkozására. Ekkor ugyanis a nyomozó hatóság olyan éves beszámolót foglalt le az 1995-ös évre vonatkozóan a Baumag Kamaraerdei úti telephelyén, amely nem egyezett meg a letétbe helyezettel, továbbá a lefoglalt főkönyv sem volt egyikkel sem összhangba hozható.) Balázs László I. r. vádlott a megismételt eljárásban hivatkozott a lefoglalt iratok munkapéldány jellegére (82. sz. tjkv. 74. old.). Aradi Pálné és Soós Balázs volt szövetkezeti főkönyvelők tanúkénti kihallgatásuk során tagadták, hogy többféle módszertannal készült főkönyvvel találkoztak volna. Papp Angéla tanú 2011. május 25én tett tanúvallomásában a többféle módszerrel készült főkönyv kapcsán arra utalt, hogy itt az elektronikus könyvelési rendszerből lehúzott, többször javított fókönyvi példányokról van szó. A tanú tehát maga is a vádlott munkapéldányra hivatkozó vallomását erősítette, de egyben cáfolta is, mivel a tanú vallomása ismételten csak ellentmond annak, hogy az elektronikus könyvelésből lehúzott példányok olyan időszakból származnának, amikor még az elektronikus könyvelési rendszer bevezetésére nem került sor. A Pest Megyei Bíróság 3.K.26.052/2000/20. számú, a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet által indított közigazgatási perben hozott ítéletében a munkapéldányokra hivatkozás kapcsán is rámutatott arra, hogy a valódiság elve alapján a számviteli dokumenmmoknak mindig a valóságot kell tükröznie, tehát nem fordulhat elő, hogy azok egymással ne legyenek megfeleltethetőek. A bíróság ebben a körben osztotta a vád álláspontját abban, hogy itt arról volt szó, hogy a szövetkezeti mérleg kiemelkedő jelentőséggel bírt, hiszen az általa mutatott képen múlt minden. Az viszont nem a valóságot mutatta sosem, ezért külön munkát jelentett a megfelelő mérleg megkonstruálása, valamint a főkönyv azzal történő összhangba hozatala. Ezek az úgynevezett munkapéldányok azt mutatják, hogy ez a Baumag Általános Befektetési Szövetkezetnél és utódainál nyolc éven keresztül nem sikerült. Balázs László vádlott a megismételt eljárás során 2011. május 25-én tett egyik észrevételében arra hivatkozott, hogy a a felszámoló „bátran megkérdezhette volna, hogyan kell ehhez a Nagy Maehinátorhoz hozzányúlni, hogy ne lásson huszonötszörösen”, azaz a sokféle munkapéldány közül a felszámoló kérésére bármikor megmutatta volna, hogy melyik a helyes (82. sz. tjkv. 169. old.). Balázs László I. r. vádlottnak ez az észrevétele jól érzékelteti a számviteli

333

mulasztás lényegét, hiszen szabályos számvitel esetében csak egyféle főkönyv létezhet, vagy amennyiben több javított példány van mégis, úgy a helyes példánynak egyértelműen felismerhetőnek kell lennie közreműködés nélkül is, még akkor is, ha adott esetben az egyik könyvelési rendszerről a másikra történő átállással kapcsolatos problémáról is van szó. A megismételt eljárásban a Baumag szövetkezetek könyvvitelével kapcsolatban nyomatékos hangsúlyt kapott a vagyonleltár kérdése. Balázs László I. r. vádlott a vagyonleltár hiányával kapcsolatban arra hivatkozott, hogy erre vonatkozó adatállomány a SAP rendszerből külön programpont révén bármikor lehúzható lett volna, azonban ennek hiányával kapcsolatban érdemi magyarázatot az eljárás során nem tudott adni (40. sz. tjkv. 28. és 184. old.). Annak hiányát így nem magyarázza az, hogy a nyomozás során a nyomozó hatóság a cégcsoportnál tartott házkutatások során a vagyonmérlegeket egyetlen esetben sem tudta előtalálni, hiszen így a fellelhetőség és a hozzáférhetőség hiányából éppen ezen könyvelési anyagok hiányára kell következtetni, ami egyebekben minden leányvállalatnál egyformán így volt Varga Ottóné tanú vallomásából következően. Ezzel összhangban vagyonleltárral Aradi Pálné és Soós Balázs főkönyvelő sem találkozott, de Bartalos Gyöngyi sem, aki pedig a Baumag szövetkezetek fökönyvelője volt 2001. év elejétől. Papp Angéla tanú a 2011. május 25-én tartott határnapon tett vallomásában hivatkozott arra, hogy látott vagyonleltárt, összeállításában is részt vett, de ennek részleteiről nem tudott nyilatkozni. Fazekas Krisztina könyvelő 2011. május 25-én tett tanúvallomásában a vagyonleltárral kapcsolatban a cégcsoportban alkalmazott gyakorlatként hivatkozott arra, hogy az a készletek és beszerzések értékét összesített jelleggel tartalmazta, nem a könyvelő készítette (82. sz. tjkv.133-135. old.). Az utóbbi tanú által említett jellegű megoldásnak azonban pont az analitikus jellege hiányzik, ezért nem alkalmas arra, hogy a főkönyvi adatokat alátámassza, az eljáró könyvszakértők sem tekintették az ilyen megoldásokat a számviteli szabályokkal összhangban állónak, hiszen mindannyian a vagyonleltár hiányára hivatkoztak, mind a Baumag szövetkezetek mind a leányvállalatok könyvvezetési gyakorlatának a felülvizsgálatával kapcsolatban. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható, hogy a cégcsoportban általános gyakorlat volt a vagyonmérleg hiánya, így amennyiben Balázs László I. r. vádlott ilyet Wortmaim György felszámolónak átadott is, az egy alkalmilag készült eseti vagyomnérleg volt, amely jelentőséggel önmagában nem bírt, mivel 2003. évre Balázs László I. r. vádlott nem gondoskodott előírásszerű mérleg és eredménykimutatás elkészítéséről, amely kérdéssel a bíróság a későbbiekben még foglalkozik. A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény és a 2000. évi C. törvény szerint a gazdálkodó működéséről, vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről beszámolót köteles készíteni, amelynek alapja a folyamatos könyvvezetési kötelezettség. A cégcsoportot lényegében Balázs László I. r. vádlott egy személyben irányította, így az, hogy a számviteli rend a Baumag szövetkezetek működésének ideje alatt mindvégig ugyanolyan gyenge lábakon állt Balázs László vádlott felelőssége, s nem az 1998-ig igazgatósági tagságot betöltő Makadánné Gál Magdolnáé, s nem is a főkönyvelőké, akik a számadatok stratégiai jelentóségére rálátással egyebekben sem bírhattak. Ahogy arra Bartha Gyula igazságügyi könyvszakértő is rámutatott a számviteli rend és fegyelem maradéktalan érvényesítése az ügyvezető feladata. Kétségtelen, hogy

felfedezhetők voltak a könyvelés szervezetében és rendszerében azok javítására irányuló 334

törekvések (ahogy Balázs László I. r. vádlott fogalmazta, azt „forradalmasította”), ennek ellenére azonban a kívánt eredményt mégsem érték el. Balázs László I. r. vádlott az első eljárás során tett vallomásaiban az ezen vádponttal kapcsolatos védekezését arra alapozta, hogy a számviteli szakterületen nem látott el a cégcsoporton belül vezető szerepet. Ezzel szemben 1998-ban az adóhatóságtól ő kérte az újrakönyvelést, valamint ő bocsátotta el Makadánné Gál Magdolna VIII. vádlottat is, amikor az újrakönyvelés szükségessé felmerült, de ő vált meg Varga Ottóné könyvvizsgálótól is, aki a cégmérlegeket nem volt hajlandó záradékkal ellátni. Miként arra Bartha Gyula szakértő is utalt (377. sz. tjkv. 32. old.) a 2009. február 9-én történt meghallgatásakor rá, a cégcsoport működésébe bevont idegen tőke könyvelésének módja stratégiai kérdés volt, s a kötelezettségek saját tőkeként történő könyvelése stratégiai hiba. Ez a koncepció viszont, ahogyan arra dr. Ábrók László VI. r. vádlott is utalt Balázs Lászlótól származott, a 2/1995 (III.20.) számú közgyűlési határozat megszövegezése maga is az alternatív üzletrészképzés koncepciójára enged következtetést levonni, ennek végrehajtására is Balázs László I. r. vádlottat hatalmazták fel. A megismételt eljárásban Balázs László I. r. vádlott ellentmondásos védekezést adott elő, hiszen a számviteli döntésekért való felelősséget hol a könyvelőkre vagy a szövetkezeti közgyűlésre hárította (40. sz. tjkv. 18-19., 24. old.), máskor pedig a saját vezető szerepét ismerte el, így hivatkozott arra, hogy a cégcsoporton belüli számviteli szervezettel kapcsolatos döntések a saját hatáskörébe tartoztak, és az 1998-as adóellenőrzést követően hozott átszervezést célzó döntésekkel kapcsolatban is a saját szerepét hangsúlyozta (40. sz. tjkv. 27. old.). A bíróság szerint a cégcsoporton belüli, a vádlott személyéhez kapcsolt egyszemélyi vezetés a számvitel területét is átfogta, a vádlott nem csak szervezeti, hanem kifejezett szakmai vezetést is ellátott ezen a téren is. Fazekas Krisztina tanú 2011. június l-én tett vallomásában (82. sz. tjkv. 129. old.) arra hivatkozott, hogy a számviteli vezetést ellátó Kissné Csiszér Piroska távozása után a főnöke Balázs László vádlott lett, akinek szakmai vezető szerepére a Baumag Általános Befektetési Szövetkezeten belül Soós Balázs ugyanekkor tett vallomásában (82. sz. tjkv. 147. old.) szintén utalt. A könyvelő tanúk vallomásában visszatérő elem volt, hogy szakmai kérdésekben Balázs Lászlóhoz is lehetett fordulni, miként arra Bartalos Györgyi volt főkönyvelő is hivatkozott (82. sz. tjkv. 141. old.), de Balázs László a megismételt eljárás során sem vitatta, hogy rendelkezett számviteli szakismeretekkel a tanulmányai folytán. A szövetkezeti volt főkönyvelők mindannyian arra hivatkoztak, hogy a Baumag szövetkezeteken belül könyvelési automatizmus szerint működő rendszert vettek át, továbbá a Saldo kézikönyv használatának mintegy jogforrási jellegét is megemlítették. Azt Papp Angéla 2011. július 11 -én tett tanúvallomásában könyvelési alapműnek nevezte (82. sz. tjkv. 155. old.), de Balázs László vádlott sem vitatta azt, hogy a kézikönyvet a cégcsoporton belül maga ruházta fel ezzel a jelleggel, különösképp a kontírozással kapcsolatos kérdésekben (40. sz. tjkv. 25. old.), ahogy fogalmazta „Bibliaként” vették. Patonay Istvánné II. r. vádlott maga is arra utalt az első eljárás során tett vallomásában (96. sz. tjkv. 19. old.), hogy a könyvelési módszertan meghatározását

Balázs László vádlott végezte, tehát az ő döntése nyomán megvalósult üzletpolitikai koncepció részeként 335

érvényesültek az alternatív képzési gyakorlat követelményei és azok következményei a szövetkezeti mérlegben.Valójában tehát Balázs László I. r. vádlott hatásköre volt a könyvvitel irányítása, a könyvviteli gyakorlat meghatározásáért már az első pillanattól felelősséget vállalt, a számviteli szabályok érvényesítésével kapcsolatban szervezeti jellegű vezetői döntéseket hozott, szakmai vezetést is ellátott, így tehát mindezen tényezők együttesen vetik fel Balázs László vádlott felelősségét ezen tényállási ponttal kapcsolatban. Balázs László I. r. vádlott az V/1/b.) vádpontban szintén tagadta a bűnösségét, védekezése szerint a mérlegek a valós vagyoni helyzetet tükrözték, így bűncselekményről nem lehet szó, különösen azért, mert a mérlegek elfogadásáról a közgyűlések is döntöttek. A vádlott a megismételt eljárásban ezen pontra vonatkozóan védekezését nem módosította, abban új tényre, körülményre nem hivatkozott. Vallomásaiban azt hangsúlyozta, hogy a befektetők által az üzletrész adás-vételi szerződések ellenértékeként befizetett vagyon saját tőkeként könyvelését a bizonylat jogcíme határozta meg, így a könyvelőnek erre vonatkozóan más lehetősége nem is volt, mint a befizetett vagyon tőketartalékként történő könyvelése (40. sz. tjkv. 27. old.). Az ezen vádponttal kapcsolatos büntetőjogi felelősség vizsgálata a kontírozás, a gazdasági események bizonylatokkal történő alátámasztásának problémakörét érinti, mivel a vád tárgyává tett hamis szövetkezeti mérlegadatok gyökere a Balázs László I. r. vádlott által a Baumag Általános Befektetési Szövetkezetnél 1995-től alkalmazott kontírozási gyakorlatból ered. A bíróság ezzel a kérdéskörrel részletesen már korábban foglalkozott, így itt csak arra utal vissza, hogy Balázs László I. r. és dr. Ábrók László VI. r vádlottak megismételt eljárásban tett vallomásai is egyértelművé tették, hogy a kontírozás módját az alkalmazott adójogszabályok határozták meg. Vagyis az adásvételi jogcím alkalmazása tette lehetővé 1995. március 22. és 1995. május 15. között a befektetők számára, hogy a könyv szerint befizetett vételár után a személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettségüket csökkentsék, mivel az adókedvezmény a megvásárolt üzletrész adóévi el nem idegenítettségéhez kapcsolódott. Így nem arról van szó, hogy a kontírozás módjáért a könyvelő felelne, hiszen azt Balázs László és dr. Ábrók László vádlottak határozták meg a szövetkezet alapítása és koncepciójának kigondolásával és kidolgozásával. Azonban éppen ez a kontírozási mód volt az, amely elfedte a befektetői kölcsöntőke kötelezettség jellegét és ruházta fel azt saját tőke minőséggel. Az üzletrész forgalmazással kapcsolatban 1995. március 22. és 1995. május 15. között ez a kérdés még azért nem bírt jelentőséggel, mivel ekkor a befektetők és a szövetkezet kapcsolata nem ölelt fel hosszabb időtávot, vagyis az csak egy mozzanatú volt, miután a nettósított lebonyolítás folytán nem volt jelentősége annak, hogy a továbbiakban az üzletrésszel mi történik. Az üzletrészt papíron a befektető megvásárolta, de ez csak a bizonylatok szerint volt igaz, hiszen Balogh Imréné igazságügyi könyvszakértő is utalt arra a szakvéleményében, hogy az üzletrészek valójában gazdátlanná váltak, azok felett a névleges tulajdonosaik semmilyen rendelkezési jogot nem gyakoroltak többé, mivel a konstrukció lényege éppen az adás-vétel színlelése volt a személyi jövedelemadó csökkentése végett. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet azonban a korábban alkalmazott megoldási módot 1996. január 1 -től változatlanul megtartotta, hiszen megmaradt a

Baumag Holding Rt. javára kikötött opciós jog, azonban az itt már a befektető és a szövetkezet között létrejött 336

határozott idejű jogviszony lebonyolítását szolgálta, vagyis kizárta a megvásárolt üzletrész határozott idő előtt haimadik személy számára történő elidegenítését. Ebben a konstrukcióban a változatlanul fenntartott adás-vételi jogcím azonban már más értelemmel bírt, miután az itt már az idegen források betétjellegét leplezte, de az nyilvánvalóan nem érintette a kontírozás módját. Ez a kontírozási mód viszont 1996. január 1-től már az idegen kölcsöntőke saját tőkévé könyveléséhez vezetett, ebben a módozatban a befektetett idegen tőke jellegét a befektető és a szövetkezet között létrejött visszavásárlási szerződés határozta meg, ezen szerződés folytán vált a bevont vagyon betétté, vagyis kötelezettséggé. A Baumag szövetkezetek által bevont idegen tőke kötelezettséget megtestesítő, idegen forrásjellegére többségi szakértői vélemény alakult ki, ez azonban a számviteli törvények 1995-2003. között hatályos szabályaiban írt kötelezettség fogalma alapján sem vitatható a bíróság megítélése szerint. A kötelezettségek 1991. évi XVIII. törvény 28.§ (1) bekezdésben, illetőleg a 2000. évi C. törvény 42. § (1) bekezdésben írt fogalma lényegét tekintve megegyezik, így tehát kötelezettség a szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből eredő, pénzformában teljesítendő elismert fizetés, mely a vállalkozó, szállító, hitelező, kölcsönző által már teljesített, a vállalkozó által elfogadott, elismert szállításhoz, szolgáltatáshoz, pénznyújtáshoz kapcsolódik. A kötelezettségek tőrvényfogalmi tényállási elemei maradéktalanul megállapíthatóak jelen esetben, mivel szerződésen alapuló, pénzformában teljesített fizetésről volt szó, mely kölcsönként teljesített pénznyújtáshoz kapcsolódott. Az eljárásba bevont igazságügyi szakértők, így Bartha Gyula, Balogh imréné és Horváth János is egyaránt az egyedi értékelés elvére hivatkozva vetette el Balázs László I. r. vádlott azon hivatkozását, mely szerint a bizonylat tartalma formai szempontként meghatározhatná önmagában közvetlenül a könyvelés jogcímét. Mindez nem mond ellent a vádlott által felhozott bruttó elszámolás elvének sem, hiszen a kötelezettségként történő értékelés nem a szövetkezet által kötött két szerződés összemérésén, hanem éppen a befektető és a szövetkezet között létrejött első szerződésen alapuló teljesítés egyedi értékelésén alapul. Balázs László I. r. vádlott a megismételt eljárásban 2012. január 11-én tartott határnapon hivatkozott a szövetkezetek és a befektetők között létrejött ügyletek swap (valamely pénzügyi instrumentum - általában deviza, értékpapír vagy kamat - cseréjére vonatkozó olyan összetett megállapodás, amely általában egy azonnali és egy határidős adásvételi ügyletből, illetve több határidős ügyletből tevődik össze és általában jövőbeni pénzáramlások cseréjét vonja maga után) jellegére, azonban ezt a vádlotti hivatkozást Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő cáfolta. A swap ügyletek esetén ugyanis a szerződő felek csak az eladási és vételi árfolyamkülönbözetet számolják el egymás között. Így ennek nyomán cáfolható az is, hogy a szerződések ekként történő minősítésére figyelemmel lehetett volna mellőzni az első szerződéshez kapcsolódóan vállalt kötelezettségek mérleg szerinti megjelenítését, mivel itt a két szerződés a befektető és a szövetkezet között minden esetben teljes körű pénzügyi elszámolást feltételezett, ami ennek a mérleg szerinti megfelelő, teljes körű megjelenítésével is kellett, hogy járjon.

A bíróság már kifejtett álláspontja szerint a kötelezettségek forrásoldalon saját tőkévé történt átkönyvelése a forráshiányból fakadt, a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet 1996. 337

január 1. után sem rendelkezett üzletrésztőke képzésére forrással, így a közvetlen, alternatív képzés eredményeként a befizetés teiemtette meg a forrást, az adásvétel teremtette meg a tárgyát könyvelési automatizmus révén, tehát könyv szerint csak ekképp lehetett az üzletrészt magát is kimutatni. A Baumag szövetkezeteknél alkalmazott alternatív képzési mód azzal a következménnyel járt, hogy a kötelezettségek saját tőkévé váltak, azokkal a mérleg szerinti kötelezettségek viszont eltűntek. Az átkönyvelés révén az egyre növekvő forrásbevonás nyomán megnövekedő szövetkezeti kötelezettségek helyett a mérleg szerinti saját tőke nőtt, a kötelezettségeket az üzletrészek visszavásárlásánál kivezetni nem lehetett, hiszen azok mérleg szerint maguk sem jelentek meg. Ugyanígy a kamatráfordítások a visszavásárolt üzletrészek újrakönyvelésén keresztül, a forgalmi érték eszközértékként rögzítésével maguk is mérleg szerinti saját tőkévé váltak, hasonlóan a szerződéshosszabbítások esetén a hozamígérettel növelten újrakönyvelt, vissza nem vásárolt üzletrészek értékéhez. A visszavásárolt üzletrészek fedezetlenségének és vagyoni értékének a hiányát illetően az ügyben eljárt valamennyi igazságügyi könyvszakértő egybehangzó véleményen volt. Balázs László I. r. vádlott az eljárás során arra hivatkozott, hogy a visszavásárolt üzletrészek bevonására — nem vitásan - nem volt jogszabályi előírás, viszont a szövetkezet által folytatott gyakorlat Balázs László I. r. vádlottal szemben mégis büntetőjogi felelősséget alapoz meg, mivel a visszavásárolt üzletrészek eszköz és forrásoldali egyidejű újrakönyvelésével valótlanná vált a mérlegfőösszeg, míg a forrásoldali könyvelés nyomán a fiktív tőkeelem megjelenítésével a saját tőke adat is valótlanná vált a Baumag szövetkezetek mérlegében. A Baumag Általános Befektetési Szövetkezet működésének megkezdésekor Balázs László I. r. vádlott által meghatározott kontírozási mód vezetett tehát a fordított mérleg kialakulásához, ami a vádlott számára előrelátható és kiszámítható, és egyben tudatosan vállalt is volt. Balázs László I. r. vádlott felelősségét pedig éppen ez, az átkönyveléssel kapcsolatosan hozott döntése határozza meg, ami viszont nem érinti a szövetkezeti könyvelőket, főkönyvelöket, mivel az általuk hivatkozott könyvelési automatizmus révén az átkönyvelés következményeit vezették le és jelenítették meg a saját szakmai alapokon nyugvó eljárásuk révén. Az átkönyvelés módszerét és logikáját tehát nem ők határozták meg, de ők voltak azok, akik érvényesítették annak kényszerpályára terelt következményeit, ami az ö esetükben azonban felelősséget nem alapoz meg. A bíróság álláspontja szerint Balázs László I. r. vádlott számára az általa kigondolt és megvalósított üzletrészképzési koncepció következményei felismerhetőek voltak, látnia kellett, hogy az ezen módszer nyomán kialakított üzletrésszel azt adják el, ami még létre sem jött. Az is felismerhető volt, hogy a kötelezettség saját tőkévé könyvelése azzal jár, hogy az üzletrészek mögül eltűnik a vagyon, amire a vádlott is utalt, amikor arra hivatkozott, hogy. vagyont állítanak az üzletrészek mögé, illetve amikor azt állította, hogy az üzletrész értéke önmaga, hiszen ő maga a vagyon (96. sz. tjkv. 13. old.). Az, hogy a mérlegben saját tőkeként fiktív tőkeelemek halmozódnak Balázs László I. r. vádlott számára felismerhető volt, illetőleg kétséges sem lehetett, mert az Orehóczky József könyvvizsgáló által az 1999. évre adott korlátozó záradék (nyom. ir. 4. kötet 254. old.) azon alapult, hogy a mérlegből a követelés és kötelezettség állományra nem lehetett egyértelmű következtetéseket levonni, míg a dr. Marton István

könyvvizsgáló által adott a 2002. évre korlátozó záradék is a saját tőke mérleg szerinti valótlanságát vetette fel. 338

Balázs László vádlott büntetőjogi felelősség szempontjából releváns tudattartalmát mutatja, hogy a Baumag Általános Befektetési Szövötkezet Alapszabálya és a tagi vagyoni viszonyokra vonatkozó szabályzat 1998. augusztus 18-ig nem volt összhangban egymással. A szabályzat (nyom. ir. 35. kötet 79. old.) már 1995. március 20-tól tartalmazott rendelkezést a B/6. pontban arra, hogy a tőke és eredménytartalék mellett üzletrész befizetés ellenében is képezhető a saját tőke irányadó mértékéig üzletrésztőke, ami lényegében utalás arra, hogy a befektető által bevont vagyont saját tőkeként kezelik. Ez a rendelkezés viszont a szövetkezet 1995. március 1. napján elfogadott Alapszabályában (Pest Megyei Nyom. ir. 395. old.) még nem szerepelt, annak csak később, 1998-ban lett a része. Ennek okáról dr. Ábrók László VI. r. vádlott 2007. január 22-én nem tudott nyilatkozni (96. sz. tjkv. 28. old.), erről később sem adott elfogadható magyarázatot. A vádlotti tudattartalom kérdésével kapcsolatban hivatkozik a bíróság arra is, hogy Balogh Imréné igazságügyi szakértő szakvéleményében rögzítitettek szerint Balázs László I. r, vádlott az 1995. március 20-án tartott szövetkezeti közgyűlésről készült jegyzőkönyvet sosem nyújtotta be a Pest Megyei Cégbírósághoz (nyom. ir. 41. kötet 49. old.), ami arra enged következtetni, hogy az általa megválasztott sajátos üzletrésztőke képzés jogellenességével Balázs László I. r. vádlott tisztában volt, így az erre felhatalmazást adó rendelkezést, illetőleg az ezt megalapozó okiratokat nem véletlenül mellőzték az alapszabályból a szövetkezet Cégbírósági bejegyzéséig és működésének kezdeti megalapozásáig. A bíróság e körben foglalkozik a Balázs László I. r. vádlott által az eljárás során csatolt magánszakértői véleményekkel és ismételten dr. Zeffer Éva szakvéleményével is. A bíróság a magánszakértői véleményeket az okiratokra vonatkozó szabályok szerint tette a bizonyítási eljárás részévé a megismételt eljárásban is. A Vas János és Réti Mária által készített szakvéleményt a bíróság az üzletrészképzés tekintetében nem tartotta elfogadhatónak, mivel az kizárólag az 1992. évi I. törvényre alapozza a következtetéseit és a számvitelről szóló, 1991. évi XVIII. törvény rendelkezéseit figyelmen kívül hagyja, melyből — de az első eljárásban történt meghallgatásukból is kitűnik -‚ hogy készítői a szövetkezeti jog elméleti szakemberei csupán. A Dr. Marton István és Zseni Benő által készített szakvélemény szintén okiratként került értékelésre, ami viszont tartalmaz egy feltételezett számviteli levelezést, ami viszont a jogerős bírósági határozatok tükrében nem állja meg a helyét. Derzsi György ugyancsak okiratként értékelt szakvéleménye BH 2000/326. számú és a BH 2007/17. számú jogesetekből vont le következtetéseket a szövetkezeti üzletrészképzés helytállóságára. A bíróság dr. Zeffer Éva szakvéleményének megállapításait sem tartja elfogadhatónak az üzletrészképzés tekintetében, hiszen aszerint a befektetett tőkét tőketartalékként helyes volt lekönyvelni. Utóbbit azonban a már korábban is hivatkozott jogerős bírósági ítéletek megállapításai is cáfolják, így a szakértő téves alapokon nyugvó további következtetései sem helytállóak. A Pesti Megyei Rendőr-főkapitányságon 19/1998. bü. számon folyt büntető eljárásban Balázs László I. r. vádlottal szemben 1995. évre vonatkozóan képezte megalapozott gyanú tárgyát számviteli szabályszegés, melynek következtében jelen eljárásban a büntetőjogi felelőssége csak 1996. évtől merülhet fel a felszámolási eljárás kezdő időpontjáig. A Pest Megyei Főügyészség a megalapozott gyanú tárgyát képező

cselekmény miatti eljárást Balázs Lászlóval szemben bizonyítottság hiányában szüntette meg. Ennélfogva büntetőjogi felelősség 339

ugyanezen tényekre vonatkozóan, de más időszakra nézve a tárgya jelen eljárásnak, amikor is a bíróság már a bizonyítékok szélesebb körére támaszkodhatott, melyekből a büntetőjogi felelősség kérdésére — a váddal csaknem egyezően — vont le következtetést. A vád a tényállás V/l/a.) pontjában a leltár hiányából eredően a Baumag szövetkezetek vonatkozásában azt a következtetést vonta le, hogy az a vagyoni helyzet áttekintését meghiúsította. A bíróság megítélése szerint azonban ez a felróható alaki szabályszegés önmagában még nem teszi véglegesen lehetetlenné a vagyoni helyzet áttekintését, pusztán csak megnehezíti, mivel csak korlátozza az arról való megbizonyosodást, hogy a mérlegben szereplő tételek a valóságban megvannak-e. Erre utal Orehoczky József könyvvizsgáló korlátozó záradéka is az 1999. év vonatkozásában, aki a mérleget alátámasztó leltárt már ekkor hiányolta, azonban a záradékot ennek okán nem tagadta meg. A Büntető törvénykönyv 2011. évi CL. törvénnyel történt 2012. január 1-jétől hatályos 289.§ (1) bekezdése értelmében azonban már csak azon beszámoló készítési, könyvvezetési, könyvvizsgálati és bizonylati rendet sértő számviteli szabályszegések vonnak maguk után büntetőjogi felelősséget, amelyek a gazdálkodó vagyoni helyzetének áttekintését, ellenőrzését meghiúsítják, avagy a megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hibát idéznek elő. A Btk. 2. §-ában foglalt rendelkezésekre tekintettel — miután a cselekmény az elbírálás időpontjában már nem bűncselekmény — a bíróság Balázs László I. r. vádlott büntetőjogi felelősségét a tényállás V/1/a.) pontjában írt magatartás miatt nem állapította meg. Tekintettel azonban arra, hogy a büntetőjogi felelősség fennállása esetén is e magatartás a tényállás V/1/b.) pontjával, mint természetes egység együttes értékelést vont volna maga után, mivel a számvitel rendje megsértésének különböző alapesetei egymással halmazatban nem állhatnak, ezért emiatt külön felmentő rendelkezést a bíróságnak nem kellett hoznia. A Btk. 289.§ (1) bekezdésében írt számvitel rendje megsértése bűncselekményének az elkövetéskor hatályos tényállása a (3) bekezdés a.) és b.) pontban írt minősített esetekben a büntethetőséget az üzleti évhez igazítja. Tekintettel arra, hogy a tényállás V/1/a.) pontjában írt magatartás a jogszabályok terheltre kedvezőbb változása folytán már nem bűncselekmény, ezért az V/2/b.) pontban írtak szerint csupán a minősített eset a.) pontjában írt alakzata valósult meg több gazdasági éven keresztül. Mivel a saját tőke és a mérleg-főösszeg a Baumag szövetkezetek mérlegében 1996-2002. között a valósnál magasabb értéken szerepelt, ennek következtében az a valós képet lényegesen befolyásoló hibát idézett elő, hiszen az eltért a valóságos gazdasági, pénzügyi tényektől és folyamatoktól is. Figyelemmel arra, hogy a cselekmény több beszámolási időszakot, üzleti évet folyamatosan érintett, ezért nincs akadálya a további feltételek fennállása mellett a bűncselekmény folytatólagos elkővetése megállapításának sem. Ezért a bíróság a vád érvelésével szemben nem az üzleti évek száma szerinti bűnhalmazatot, hanem a Btk. 12. § (2) bekezdés szerinti folytatólagos egységet állapított meg már csak azért is, hiszen a „rövid időköz” jelen esetben a számviteli törvény rendelkezései alapján 1 évnél rövidebb nem is lehet. A vád tárgyává tett számviteli bűncselekmények ezért az 1996-2003. közötti évekre vonatkozóan a folytatólagos elkövetés miatt nem évülhettek el, mivel az elévülés a korábban részletesen kifejtettek szerint — csak a felszámolás kezdőidőpontját

követően kezdődhetett meg a folytatólagos törvényi egység okán. Ezért a Balázs László I. r vádlott meghatalmazott védője által az 1995-1998. évekre vonatkozó cselekményekkel kapcsolatosan az eljárás 340

elévülés címén történő megszüntetésére irányuló indítványa eredményre nem vezethetett. A bíróság a tényállás V/1/c.) pontjaként jelenítette meg ítéletében a Budapesti VI-VII. Kerületi Ügyészség B.8155/2004/13-1. számú vádiratában Balázs László I. r. vádlottal szemben a felszámolási eljárás elrendelését követően, a felszámoló irányába tanúsított számviteli kötelességszegését, amely tényállást a megismételt eljárásban lefolyatott bizonyítás alapján az ügyész részben módosított. Az eredetileg vád tárgyává tett és a Btk. 2011. évi CL. törvénnyel történt, 2012. január 1 -jétől hatályos 289. § (3) bekezdésében meghatározott — az elkövetésekor egyébként még a Btk. 290. § (3) bekezdése szerinti ún. adminisztratív csődbűntettként büntetett — magatartást ugyanis a törvényhozó dekriminalizálta, azonban Balázs László I. r. vádlott cselekménye már önmagában is számviteli szabályszegést valósított meg, ezért az logikailag e tényállásrészbe illik bele, így itt vált annak szerves részévé a jogszabály módosulása folytán. Balázs László I. r. vádlott védekezése a nyomozás során az volt, hogy ő eleget tett a csődtörvényben meghatározott kötelezettségeinek, ennek nyomán a felszámolónak lehetősége volt a felszámolási nyitómérleg elkészítésére. Tényként elismerte, hogy a 2004. május 21-én 14,30 órára ígért átadás időpontját a szövetkezet kézbesítője lekéste, de utasítást adott a mérleg faxon történő továbbítására a felszámoló részére, amely zárómérleget a törvényes határidőn belül így átadott. Egyáltalán nem állt szándékában — hiszen a felszámolást elrendelő végzést sem fellebbezte meg — a felszámolási eljárás meghiúsítása. A később a felszámoló igényének megfelelően külön 2003. és 2004. évre elkészített mérlegekkel összefüggésben elmondta, hogy a 2003. évi mérleg elkészítésének törvényes határideje 2004. május 31. napja volt, a felszámolás elrendelése miatt azt a szövetkezetnek nem állt módjában határidőben elkészíteni és a közgyűlés által elfogadtatni, így azt elfogadott mérlegnek nem lehet tekinteni. A 131-5040/2005. bü. számú ügyben 2004. január 27. napján — a szükséges és megfelelő törvényi figyelmeztetések mellett — tanúként még arról nyilatkozott, hogy a mérlegek 2004. március végére teljes adatokkal rendelkezésre fognak állni a cégek pénzügyi helyzetét illetően, azokat csatolni is fogja, a BSFSZ közgyűlése pedig 2004. április 28-án lesz megtartva. Az első bírósági szakban elmondta, hogy tudomása szerint minden szükséges iratot leadtak a felszámolónak 2004. április 13-tól kezdődően. Elismerte azonban, hogy elmaradt az adóbevallás, az ún. gyorsmérlegben pedig átlépték a 2002. évet, továbbá a 2003-as teljes évet és 2004. első hónapjait egybe vették, amiről utólag tudja, hogy nem volt helyes. A megismételt eljárásban védekezésének iránya annyiban változott, hogy ő 2003-ban megbízta a Molpa Kft-t — Papp Angélát — a szövetkezet számviteli beszámolójának és adóbevallásának elkészítésére, majd később arra, hogy készítse el mindazt, amit május végéig a jogszabályok szerint le kell adnia, a szerződést 2004. márciusában ezért módosították is. Annak 3. pontjában vállalta a megbízott a gyorsmérleg elkészítését, ami valóban neki, „mint számviteli kérdésekben laikus vezetőnek” átadásra került.

Wortmann Gyönv tanú — a Baumag felszámolóbiztosa — a nyomozás során és a tárgyaláson is határozottan állította, hogy a Baumag Szövetkezet a felszámolás 2004. április 6.-i kezdőidőpontjából számított 45 napos határidő alatt valamennyi kötelezően átadandó iratot nem bocsátott rendelkezésére, így a csődtörvény szerinti zárómérleget, a 2003. évi beszámolót és főkönyvi kivonatot sem kapta meg. A vádlott által 2004. május 21-én majd 2004. június 4341

én megküldött „gyorsmérleg” szakmai, számviteli szempontból kezelhetetlen, a Baumag 2002. évi mérlegében még jelentős „sok-sok milliárd Ft összegű vagyon szerepelt”, míg a részére „átadott gyorsmérleg egy kiürítétt céget mutat”. 2004. május 5. napján átvették ugyan az ún. „Nagy-Machinátor-t” és annak adatállományát, azonban az alkalmatlan a BSFSZ 2003. évi és 2004, április 5. napjáig terjedő gazdálkodás számviteli előírásoknak megfelelő nyomon követésére. Tárgyalási vallomásaiban előadta, hogy eleinte normális együttműködésre számított Balázs Lászlóval, később azonban az levelezgetéssé alakult. Nyomatékosan kihangsúlyozta, hogy nem kapott magyarázatot arra, hogy miért nem készítette el Balázs László a zárómérleget, illetve az adóbevallást, helyette egy szakmailag teljesen elfogadhatatlan mérlegszerű összeállítást készített, amit több változatban kisebbnagyobb módosításokkal juttatott el hozzá, és Balázs László a feladat teljesítéseként fogta fel ezeket. A megküldött gyorsmérleg azonban se formailag nem volt elfogadható mivel nem volt 2003. évi mérleg, ezáltal nem volt nyitószám és így nem lehet zár sem, továbbá nem 12 hónapot tartalmazott, hanem ennél hosszabb időszakot. Ezen kívül egy mérlegbeszámoló nem csak a mérlegből áll, hanem eredménykimutatásból, kiegészítő mellékletből, a könyvvizsgálónak a jelentéséből, a mögötte álló tételes, a vagyonra vonatkozó kötelezettségekre, eszközökre vonatkozó leltárból is. Ezeket így egységében pedig nem kapta meg és adóbevallást sem, utóbbi nem is készült. Mindezek együttes átadása esetén mondható el, hogy valaki megkapta a tevékenységet záró mérleget. Arra már nem tudott visszaemlékezni, hogy a 2004. május 21-én majd 2004. június 4-én megkapott gyorsmérleg között mi volt a különbség, a lényeg az volt, hogy egyik sem felelt meg a törvényi követelményeknek. A problémát alapvetően pedig az jelentette, hogy a 2003. évi mérleg hiányában az adatokat a 2002. évi mérleghez tudták csak nézni, az ott lévő eszköz-forrás változást képtelenek voltak tartalommal végigkövetni, hogy miért volt a jelentős csökkenés, a kiürítés folyamata. A 2003. évi mérleget Balázs Lászlónak, mint a szövetkezet elnökének mindenképpen el kellett volna készíteni. A tanú az iratok átadása körében megemlítette, hogy Balázs László I. r. vádlottól kapott egy leltárszerű összeállítást a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet vagyonáról, azonban ehhez nem kapcsolódott a törvényi előírásoknak megfelelő tevékenységzáró mérleg, adóbevallás, valamint az azt alátámasztó főkönyvi nyilvántartás, mint ahogyan nem került sor az 1999- 2003. közötti időszakra vonatkozóan sem a mérlegek és főkönyvi kivonatok, valamint a 2001. évtől kezdődően a szigorú számadású bizonylatok átadására sem. A Kálmán Imre utcai központban a fiókhálózatra vonatkozó iratok voltak csak fellelhetőek, illetőleg a befektetőkkel kötött szerződések. A tanú hivatkozott arra is, hogy 2004. nyarán a Benczúr utcai központban sor került további iratátadásra is, mely szintén korábbi időszakra vonatkozó iratokat érintett, azonban azok a zárómérleg elkészítésére szintén nem voltak alkalmasak, így utóbb a zárómérleg szerinti bázisadatok híján voltak kénytelenek felszámolási nyitómérleget készíteni, ezt azonban így nem lehetett mihez viszonyítani.

Pap Angéla tanú a Molpa Kfl. dolgozója volt, akivel a Baumag Szövetkezet főkönyvelői munkáira 2003. december 22-én szerződést kötött. E szerint feladata a szövetkezet számviteli beszámolójának elkészítése és a könyveléshez kapcsolódó valamennyi feladat ellátása volt 2004. április 28-i, majd a szerződés módosítása folytán 2004. május 31. határidővel. A szerződés módosításával a feladata is megváltozott, abban már a gyorsmérleg elkészítése is 342

szerepelt. A szükséges iratokat Bartalos Gyöngyitől átvette, majd később azokat a felszámolónak adta át. Balázs Lásló kérése az volt, hogy csak ő tartja a felszámolóval a kapcsolatot, ezért minden anyag csak rajta keresztül az ő tudomásával adható át. A gyorsmérleg időszaka is Balázs László kérésére lett 2003. január 1. kezdő és 2004. május 31. zárónappal meghatározva. Adóbevallás készítése nem volt feladata, az erre az időszakra nem is készült. Greskó Zoltán Józsefné alkalmazott, a tanú vallomásában e körben elmondta, hogy 2004. tavaszán Patonay Istvánné kérésére került át a Kálmán Imre utcába, hogy az iratoknak a felszámoló részére való átadásában segédkezzen. Kb. 1 hétig tartott ez a munka, Ruzsás Sándornéval a felszámoló megbízásából eljáró két hölgynek adták át tételesen a dossziékban lévő iratokat. Nem fordulhatott elő olyan, hogy valamit nem adtak át, mert a felszámoló megbízottai darabról darabra mindent ellenőriztek. Ruzsás Sándorné tanú a Baumag Holding, később Baumag Rt. alkalmazottjaként a Baumag Szövetkezet Kamaraerdei irattárában dolgozott. Nem igazán volt arról tudomása, hogy a szövetkezet mivel foglalkozott, a befektetési tevékenységről és a tüzéptelepekről tudott. Munkájában 2003. októberében annyi változás történt, hogy az ömlesztve beérkező, nagy mennyiségű iratokat rendezniük kellett, majd a felszámolási eljárás megindulása után az iratok átadásában is közreműködött. Azokra azonban már a Kálmán Imre utcai irodában került sor, kb. egy hetet vett igénybe azoknak a felszámoló és képviselőjének való átadása. A felszámoló állításával ellentétben szerinte évek szerint rendezettek, jól átláthatóak voltak az iratok. Nyilatkozata szerint semmilyen korlátozás nem volt az iratok átadásával kapcsolatosan, illetőleg olyan sem volt, hogy valamely irat átadását a szövetkezet vezetése megtiltotta volna. Dr. Koronczai Miklósné tanú a nyomozati vallomása szerint tudomása volt arról, hogy 2004. május 21. napján a munkaidő végéig, 14,30 óráig kellett volna Balázs Lászlónak átadnia a BSFSZ iratait, amire ígéretet tett, azonban az a jelzett időpontig nem történt meg. 15 óra magasságában telefonált ugyan egy hölgy a szövetkezettől, hogy útban vannak az iratokkal, amelyre azt a tájékoztatást adta, hogy lejárt a munkaidejük, így már nincs aki azokat átvegye. Ő semmilyen iratokat nem vett át, nem is volt rá jogosult. A 2011. május 25-ei tárgyaláson mindezekre már nem emlékezett, nyomozati vallomását azonban fenntartotta. Állítása szerint az iratok átadásában nem segédkezett („kamiont ott soha nem látott, egy szobányi iratra sem emlékszik”), ugyanakkor az iratok átadásáról készült jegyzőkönyv elébe tárása után az azon szereplő aláírást sajátjának elismerte. Mindvégig Ruzsás Sándomé és Greskó Zoltán Józsefné tanúk állításával szemben - miszerint dr. Koronczayné volt a felszámolóbiztos egyik megbízottja, aki átvette tőlük az iratokat - azt hangsúlyozta, hogy csak a postára jöttment, reggeltől estig iratokat iktatott. Végül nehezen, de annyi felrémlett számára, hogy a Kálmán Imre utcában egy szobában valóban sok irat volt. Fister Anita tanú Wortmann György felszámolóbiztos mellett dolgozott, így a Baumag felszámolásában is segédkezett. Balázs László kötelessége volt a a Csődtv. szerinti

iratok átadása, amelyre többször is felszólították, így a határidő utolsó napján, 2004. május 21-én reggel is faxon kiküldtek részére egy felszólító levelet, azonban a kért iratok — tevékenységi zárómérleg, záróbevallások — a munkaidejük végéig nem érkeztek meg. Később megtudta, 343

hogy 15 óra körül telefonáltak a szövetkezettől, majd Balázs Lászlótól kaptak egy faxot, hogy május 24-én hétfőn a hiányzó iratokát átadja, azonban erre akkor sem került sor. A 2011. május 25.-i tárgyaláson már semmilyen érdemi körülményre, így iratok átadásátvételére sem emlékezett. Nyomozati vallomásának ismertetése után azonban azt fenntartotta, mivel bizonyára akkor azt mondta el, amire akkor emlékezett. Nyilatkozatából azonban annyi kiderült, hogy járt a Kálmán Imre utcai irodában, ahol nagyobb mennyiségű irat volt, Balázs Lászlóval azonban soha nem találkozott, nem beszélt. Kéri Anna tanú elmondta, hogy egy tanácsadói szerződés keretében Wortmann György felszámoló kérte fel a Balázs László által átadott Baumag Szövetkezet „fa” ún. „gyorsmérleg” majd pedig a kettébontott mérleg szakmai értékelésére. A véleményt 2004. június 15. napján elkészítette és megküldte a felszámoló részére. Megbízatása során csak Wortmann György felszámolóval került kapcsolatba. Könyvvizsgáló lévén a tárgyaláson (2011. május 25.) részletesen elmondta, hogy a felszámolás elrendelése esetén a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervnek milyen jogszabályi kötelezettségeknek kell eleget tennie, a mérleget milyen módon kell elkészítenie. Az ún. „gyorsmérleg” ezeknek nem felelt meg sem formájában, sem tartalmában, nem volt mellette üzleti jelentés, kiegészítő melléklet és leltár sem. Ezen kívül hiányzott belőle a nyitó adat. Olyan mérleg elkészítése és átadása pedig nem fogadható el az előírások szerint, hogy nincs külön mérleg december 31-es fordulóval, hanem egyetlen mérleg készül a zárónappal. Egyebekben a felszámoló felkérésére készített állásfoglalásában foglaltakat is fenntartotta. A tanú hivatkozott továbbá még arra is, hogy Balázs László feladata lett volna rendkívüli közgyűlés összehívása a 2003. évi mérleg és a tevékenységzáró mérleg elfogadására. Ladányi István tanú — pénzügyőr nyomozóként járt el a felszámoló (Wortmann György) feljelentése alapján az 1991. évi XLIX. (Csődtv.) 31. § (1) bekezdés a.) pontjában megjelölt kötelezettség megszegése miatt indult eljárásban. Emlékezete szerint a Baumag Szövetkezet 2003. évi zárómérlege és a 2004. évi — a felszámolás elrendelésének időpontjáig terjedő időszakra szóló zárómérleg feladása volt vitatott az ügyben. Balázs László állította, hogy a postai küldeményben minden, az adott időszakra vonatkozó adat benne volt, míg a felszámoló azt állította, hogy a postai úton az I. r. vádlottól megkapott levélben csupán 3 lap volt, amin fel nem használható adatok szerepeltek. Egyfajta bizonyítási kísérletet (a levél súlya és a postai díjszabás egyezősége alapján) folytatott le, aminek eredményeként azt a következtetést vonta le, hogy a Balázs László által állítottak szerint megküldött iratnak nem 3, hanem legalább 15 db A14 lapból kellett volna állni. Számára egyébként az volt a furcsa, hogy bár többször kérte a felszámoló az iratokat, ami ezt az egy esetet — mérlegek megküldése - leszámítva személyes átadás keretében történt meg a szövetkezet részéről a felszámolónak. A bíróság okirati bizonyítékkén értékelte továbbá a felszámolási eljárás elrendelésével kapcsolatos iratokat , a K-E-S Audit Könyvvizsgáló. Könyvvezető és Adószakértő Kft. (Kéri Anna) által 2004. június 15. napján továbbá 2005. július 15. napján készített véleményeket. Előbbi rögzíti, hogy a Balázs László I.r. vádlott által a

felszámolónak megküldött ún. „gyorsmérleg” formáját tekintve nem felel meg a Számviteli törvény előírásainak, időtartama, fordulónapjai nem megfelelőek, tartalmilag is több hibában szenved, míg az utóbb készül jelentés - többek között - megállapította, hogy elnevezése nem megfelelő, kettős dátumozása nem indokolt, nem tartalmaz kiegészítő mellékletet, Üzleti jelentést, vele

344

egyidejűleg nem készült leltár, az alátámasztását tartalmazó mérleg mellékletek listája nem került átadásra,könyvvizsgálói jelentés, záradék nem került csatolásra. Rendelkezésre álltak — de Balázs László I. r. vádlott ismételten is csatolta — a szövetkezet iratainak felszámoló részére történő átadásáról készült „lrat leltározási jegyzőkönvvek” és további átvételeket alátámasztó iratok másolatai, amelyek tartalmazzák az átadás-átvételben részt vett — és tanúként kihallgatott — személyeket, iratok tételes felsorolását. További — a felszámoló által beadott — okiratok támasztják alá a felszámoló és Balázs László I. r. vádlott közötti levelezést. Végül, de nem utolsó sorban az ún. „Baumag Szövetkezet Gyors mérleg 2003.01.012004.04.25.” is bizonyítékként értékelésre került. A Molpa Kft. részére 2003. december 22-én kelt és adott megbízási szerződés 2. pontja tartalmazza, hogy a „Megbízó köteles a BSFSZ 2004. április 28. napján megtartandó közgyűlésére a szövetkezet számviteli beszámolóját elkészíteni, valamint ezen időpontig a szövetkezet könyveléséhez kapcsolódó valamennyi feladatot — ide értve a költségvetési kapcsolatok kezelését is — folyamatosan ellátni” A szerződés 4. pontja rögzíti, hogy azt határozott időre, 2004. április 28. napjáig kötik azzal, hogy a Megbízott a Megbízó 2003. évre vonatkozó éves beszámolójával kapcsolatos feladatokat akkor is köteles ellátni, ha ezen feladatok a fenti időpontot követően merülnek fel.” A 2004. március 18. napján kelt módosítás 3-5. pontjai értelmében a felek rögzítették, hogy ,,a felszámolást jogerőssé válását követően a felszámolás Cégközlönyben történő közzétételétől számított 30 napon beül — Megbízott köteles a felszámolás kezdő időpontjával gyorsmérleget készíteni a Megbízott feladatát képezi — a 2003. december 22-én megkötött szerződésben meghatározott feladatokon túl — a 4. pontban megjelölt gyorsmérleg elkészítése. Szerződő felek úgy állapodnak meg, hogy a 2003. évi éves beszámoló elkészítésének határideje megegyezik a gyorsmérleg elkészítésének határidejével, feltéve, hogy ezen határidő 2004. május 31-t megelőző időpont. Eltérő esetben a 2003. éves beszámoló elkészítésének határideje 2003. május 31.” A bíróság ahogy korábban is hivatkozott rá leszögezi, hogy a felszámolás elrendelését követően történteket mind a tényállás, mind a minősítés szemszögéből célszerűbb volt a számviteli szabályszegések körében elhelyezni, kirekesztésére - a 2012. január 1. napjával a Btk. 289. § (3) bekezdésében fogalt bűncselekmény dekriminalizációja ellenére - már csak azért sem kerülhetett sor, mivel a Baumag szövetkezetek esetében Balázs László I. r. vádlott ezen magtartása is az egységesen helytelen könyvviteli gyakorlat megvalósulását támasztja alá. Tehát az szervesen összefügg a VI/a.) és b.) pontokkal, melyek a Baumag szövetkezetek 1996. és 2002. közötti működése során a Balázs László I. r. vádlottnak a könyvviteli és beszámoló-készítési kötelezettsége teljesítésének megszegésével kapcsolatban felróható tényeket tartalmazza és egységes büntetőjogi elbírálást is von maga után. Mindezen kötelességszegések és az ezekre alapuló gyakorlat eredménye volt ugyanis az, hogy Balázs László I. r vádlott a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet felszámolása során a záró leltár

elkészítésére, illetőleg az azt alátámasztó analitikus iratok átadására vonatkozó kötelezettségét nem a jogszabályok által meghatározott rendben és formában teljesítette és ennek során az általa adott megbízás eredményeként elkészített zárómérleg az analitikus iratokkal alátámasztható nem volt, illetőleg az maga sem a jogszabályok által előírt formában készült el. Az pedig, hogy a 2003. évre vonatkozó vagyoni helyzet áttekintése önmagában is meghiúsult nem csak a felszámolás meghiúsítására irányuló szándék, hanem tágabb értelemben a felszámolás kezdö időpontjában fennálló vagyoni helyzet áttekintésének a meghiúsítására 345

irányuló vádlotti szándék része is volt. Ezért annak, hogy Balázs László I. r. vádlott a Csődtörvényben előírt kötelezettségét határidőn belül vagy sem teljesítette-e semmiféle jelentőséggel nem bírt, hiszen még ha teljesíti is, az elkészítendő anyagok olyan mértékben tértek volna el a valóságtól, hogy azokat a felszámoló akkor sem tudta volna felhasználni, így azok már önmagukban alkalmatlanok lettek volna a szövetkezet valós vagyoni helyzetének áttekintésére és alátámasztására. Minderre figyelemmel a történeti tényállás ezen részeként szereplő cselekményhez — mint ahogy azt a vád sem tette — önálló minősítést már nem lehet kapcsolni, ezen történeti tényállásrész a minősítés körében is a V/1/b.) pont egy részcselekménye. Balázs László I. r. vádlott védekezése szerint a Csődtv. által előírt kötelezettségeinek oly módon eleget tett, hogy ennek nyomán a felszámolónak lehetősége volt a felszámolási nyitómérleg elkészítésére, a Molpa Kft által elkészített zárómérleg átadására 2004. május 21- én faxon keresztül sor került, míg a záró leltárt a felszámoló már 2004. április 13-án átvette, a gyorsmérleg átadását követően a 2003-2004. évre vonatkozó könyvelési anyagokat szintén a felszámoló rendelkezésére bocsátotta, míg a 2003. előtti időszakra vonatkozó iratokat 2004. február 24-én a Budapest, V. kerület, Kámán Imre utcai Baumag központban történt intézkedés során lefoglalták, azokat Patyi István révén kapta meg a felszámoló, ezért szerinte felelősség részéről nem vállalható. A vádlott a megismételt eljárás során a vallomását annyiban egészítette ki, hogy a gyorsmérleg Papp Angéla ötlete volt, a 2003-2004. évi könyvelési iratok felett is a tanú rendelkezett, hiszen azok a gyorsmérleg elkészítéséhez voltak nála, a felszámolási eljárást az húzta el, hogy az iratok átadás-átvétele sok időt vett igénybe. Állítása szerint a 2003. december 31-i nyitónappal a mérlegadatok a Nagy Machinátor programban meg voltak, korábban azokat azért nem húzták le, mert a ketté nem bontott mérleg halmozott adatokat rögzít, így nem tulajdonítottak jelentőséget a kettébontásnak. Wortmann György tanú a nyomozás során, valamint a tárgyalási szakban is következetes előadásokat tett, bár a megismételt eljárásban — nyilván az időmúlás okán — egyes részletekre már kevésbé emlékezett. Vallomásai felől ennek ellenére aggály nem merült fel. Papp Angéla tanú a megismételt eljárásban megerősítette, hogy az ún. „gyorsmérleg” és a kettébontott mérleg elkészítésére is Balázs László vádlott utasítására került sor, azonban már nem emlékezett arra, hogy azzal mikor készült el pontosan, de utalt arra, hogy az iratátadások elhúzódtak. A Nagy Machinátor programon talált főkönyvekről úgy nyilatkozott, hogy azok javított munkapéldányok voltak, amik a SAP-rendszerre való átállással összefüggésben keletkeztek. Kéri Anna bár a felszámoló megbízásából készített szakvéleményt a gyorsmérleg és a kettébontott mérleg szakmai értékeléséről, ennek ellenére sem mondható, hogy csak Wortmann György felszámoló értékelte volna úgy, hogy azok a számviteli követelményeknek nem felelnek meg. A tanú a vallomásában ugyanis kiemelte, hogy a

Balázs László vádlott által a felszámolóhoz eljuttatott mérlegek analitika, üzleti jelentés, könyvvizsgálói jelentés és kiegészítő melléklet hiányában olyan súlyos hiányosságokban szenvedtek, hogy érdemi felülvizsgálatra alkalmatlanok voltak. Balázs László I. r. vádlott a nyomozó hatóság előtt még arra hivatkozott, hogy a 2005. január 18-án átadott megbontott mérleget már 2004, június 7-én eljuttatta postai úton a felszámoló részére. Az I. r. vádlott ezen állítását azonban cáfolta Wortmann György tanú következetes 346

állítása, amely szerint 2004. június 7-én megint csak a korábbi gyorsmérleget kapta meg minimális módosítással. Bár a megismételt eljárásban Balázs László ezt már nem vitatta, Wortmann György tanú vallomását e körben alátámasztotta az első eljárásban tanúként kihallgatott Ladányi István tanú vallomása is, aki az ügyben a nyomozást folytatta. Ladányi István tanú a nyomozás során lefoglalta az I. r. Balázs László vádlott által 2005. január 18-án átadott mérlegeket és a 2004. június 7-én a kistarcsai postahivatalban a felszámoló részére feladott borítékot. A tanú részletesen beszámolt arról, hogy a boríték méretének, a postai díjszabásnak, valamint a papírlapok súlyának egybevetése alapján arra a következtetésre jutott, hogy Balázs László 2004. június 7én nem ugyanazt a mérleget juttatta el Wortmann György felszámoló részére, mint amelyet a nyomozó hatóságnak 2005. január 18-án átadott, mivel ez a mérete alapján a lefoglalt borítékba nem fért volna bele, illetőleg súlya miatt más postai díjszabás alá is esett volna. A kihallgatott Greskó Józsefné, dr. Koronczai Miklósné, Fister Anita és Ruzsás Sándorné tanúk a Kálmán Imre utcai központban történt iratátadásokról nyilatkoztak, amely tény azonban a rendelkezésre álló további bizonyítékok alapján nem volt vitatott. A rendelkezésre álló okirati bizonyítékok szerint 2004. április 14-én és 2004. április 22én került sor iratok átadására, 2004. május 5-én pedig a Nagy Machinátor programon lévő anyagok is átadásra kerültek. Ezt követően 2004. május 21-én faxon került az úgynevezett gyorsmérleg a felszámolóhoz, amely azonban szétbontás nélkül a 2003. január 1. és a 2004. április 6. közötti időszakra vonatkozott. Ezen felül 2004. június 7én Balázs László postai úton juttatott el egy további mérleget az előzővel azonos formátumban Wortmann Györgyhöz, annak javított példányaként beállítva, végül megállapíthatón Balázs László I. r. vádlott 2005. január 18-án a nyomozó hatóság előtt a felszámolóval történt szembesítése során adta át a pénzügyi nyomozók részére a kettébontott mérleget. Wortmann György tanúvallomása alapján megállapítható továbbá, hogy 2004. július 12-én a Benczúr utcai központban sor került iratok átadására, azonban azok az erről készült átadási jegyzőkönyv tanúsága szerint csak a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezettel kapcsolatban folyamatban lévő hatósági eljárásokat érintették. A Baumag szövetkezetek gazdálkodó tevékenységével kapcsolatban így könyvelési anyagok annyiban állnak a büntetőügyben eljáró hatóságok rendelkezésére, amennyiben ezeket a felszámoló a Nagy Machinátor programról lementette, illetőleg amennyiben ilyeneket a nyomozó hatóság 2005. szeptember 5-én a Baumag cégcsoport budaörsi székhelyén, illetőleg 2004. június 16-án a Benczúr utcai központban tartott házkutatások során lefoglalt. Balázs László vádlott a 2003-2004. évi könyvelési anyagok átadására hivatkozott, azonban a rendelkezésre álló okiratok szerint ilyeneket 2004. július 12-én a Benczúr utcában nem adtak át, de a 2004. június 16-án ott tartott házkutatást követően ilyen iratok ottléte nem is volt valószínűsíthető. A

2003-2004. évben a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet pedig már elektronikus könyvelési rendszert alkalmazott, a vádlott maga is a 2003. évre vonatkozó mérlegadatok elektronikus lehúzhatóságára hivatkozott. Mindezek folytán az állapítható meg, hogy Balázs László vádlottnak 2004. júliusa után még maradtak könyvelési iratok a rendelkezése alatt, ezekről azonban további ténymegállapítást fellelhetőségük hiánya, továbbá a könyvelés rendezetlensége miatt nem lehet tenni. Wortmann György tanú szerint a Nagy Machinátor program adatállománya viszont alkalmatlan volt arra, hogy abból nyitómérleget 347

összeállítsanak, hiszen többféle mérleget, főkönyvi kivonatot is találtak, melyek különböző módszertannal készültek, s melyeket nem lehetett egymással összhangba hozni. A Nagy Machinátor programon lévő kőnyvelési adatok állapota viszont az 19962002. közötti könyvvezetés folyománya volt, melyre következtetést az 1996-1998. közötti időszakra a Balogh Imréné által, míg az 1999-2003. közötti időszakra a Bartha Gyula, Szabó Gábor és dr. Jasperné Sztanek Katalin szakértők által adott szakvéleményekből lehet levonni. Utóbbiak megállapításai a felszámoló által lementett adatok értékelésére épültek, s amelyek Balogh Imréné korábbi időszakot érintő szakvéleményével sincsenek semmilyen ellentmondásban. Az tehát, hogy Wortmami György nem tudott felszámolási nyitómérleget készíteni a szövetkezeti könyvviteli gyakorlatból következett, ily módon Balázs László vádlottól sem volt várható a valóságnak megfelelő zárómérleg készítése, ugyanis ilyen a könyvelés alapján sem volt készíthető, részint azért sem, mert a könyvelés kaotikus jellege miatt nem lehet megállapítani azt sem, hogy az analitikus iratok átadására mennyiben került sor, s azok — ha lett volna - a főkönyvet mennyiben támaszthatták volna alá. A bíróság megítélése szerint nem volt elfogadható Balázs László I. r. vádlott védekezése a 2003. december 31-i fordulónappal készült mérleg hiányára azért sem, mivel maga hivatkozott annak az elektronikus könyvelési programból való egyszerű elkészíthetőségére, de nem indokolhatja annak hiányát az általa hivatkozott halmozott adatjelleg sem. A szindikátusi szerződés 2003. év végén történt elszámolása ugyanis nyilvánvalóan gyökeresen átalakította a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet mérleg szerinti valós képét, igy a 2003. december 31. napjával készült mérleg hiányában éppen a tevékenységzáró mérleggel való összemérés vált lehetetlenné, az éves beszámolóban szereplő bázisadatok nélkül. Wortmann György és Kéri Anna is kiemelte, hogy bázisadatok hiányában a vagyonmozgások nyomon követése nem volt lehetséges, de a kettébontott mérlegek is ugyanazon súlyos fokú hiányosságokban szenvedtek, vagyis bázisadatok, illetőleg főkönyv és analitika hiányában maguk sem voltak alkalmasak arra, hogy a rendeltetésüket betöltsék. Mindezt csak tovább erősítik dr. Szebellédi István és Szabó Gábor, valamint dr. Jasperné Sztanek Katalin szakvéleményéből is azon megállapítások, hogy a 2002. december 31-i fordulónapot követően a vagyonmozgások és a vagyoni helyzet alakulásának a mérleg szerinti adatokból történő áttekinthetősége meghiúsult, amin a gyorsmérleg 2005. elején történt utólagos kettébontása sem változtat. Mindezek mellett a bíróság arra is rámutat, hogy valójában Balázs László I. r. vádlottnak a 2003. évi mérleg és a tevékenységzáró mérleg elfogadása érdekében a közgyűlés összehívása már nem is állt érdekében. Bár a Molpa Kft. -nek adott első megbízási szerződés tartalmazza, hogy a 2003. évi mérleg elkészítésére a határidő a BSFSZ közgyűlésének napja, azaz 2004. április 28., míg Balázs László I. r. vádlott még

a 2004. január 27-én tanúként történt kihallgatása alkalmával is hangsúlyozta, hogy a kialakult rendkívüli helyzetre is tekintettel a közgyűlés 2004. április 28. napjára lesz összehívva. Ezzel szemben a közgyűlés tényleges összehívására és megtartására nem került sor, hiszen a fizetésképtelenség bekövetkezését követően kialakult közhangulatban Balázs László nem számíthatott arra, hogy a szövetkezeti közgyűlés a korábbiaknak megfelelően formálisan folyik le, és a károsultak ilyen módon szembesüljenek a minimálisra leolvadt szövetkezeti saját tőke és mérlegfőösszeg tényével.

348

A tényállás V/2. vádpontban Balázs László I. r. és Patonay Istvánné II. r. vádlottak a bűnösségüket tagadták. Patonay lstvánné II. r. vádlott a cselekménnyel kapcsolatban Balázs László I. r. vádlott irányító szerepére, míg Balázs László I. r. vádlott védekezésében itt is a mérlegek valós tartamára és a közgyűlés döntésére hivatkozott. Az I. r. vádlott közgyűlés szerepével kapcsolatos védekezésével összefüggésben a bíróság többedszer megint csak arra utal, hogy 2003. október 9-ig a Baumag szövetkezeteknél a szövetkezeti közgyűlés szerepe csak formális volt, a tagok pusztán pár század-ezrelék hányadban jelentek meg, rálátásuk a valós vagyoni helyzetre így nem lehetett még akkor sem, ha egyes közgyűléseken felvetődtek is erre vonatkozóan kérdések. A közgyűlési döntések tartalmát Balázs László I. r, vádlott az előterjesztések révén lényegében már eleve meghatározta, így a felelőssége a szövetkezeti mérlegek ellenjegyzéséhez és letétbe helyezéséhez tapad. A vád szerint az V/2. pont esetében a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet 2000-2002. közti mérlegeivel kapcsolatban a büntetőjogi felelősség alapja Patonay Istvánné II. r. vádlottal szemben az, hogy részt vett a szindikátusi szerződés lebonyolításában. A bíróság megítélése is az a rendelkezésre álló bizonyítékok tükrében, hogy így tisztában volt azzal, hogy a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezeti üzletrész mögött 2000. december 27-től vagyoni fedezet nem állt, tehát a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezeteknél forgalomban lévő, valamint a visszavásárolt és a szindikátusi szerződéssel megkettőzött üzletrészek saját tőke részeként történő megjelenítése a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet mérlegében a mérlegfőősszegre és a saját tőkére nézve is valótlan képet eredményez már az első pillanattól kezdve. A 2000. december hónap 22. napján kötött szindikátusi szerződést követően ugyanis a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet az elemzett téves könyvelésböl eredő üzletrészeket adott át a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezetnek. A könyvelési hiba így áttevődött a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezethez, hiszen ott olyan forrás vált saját tőke részévé, amely helyesen rövid lejáratú kötelezettség lett volna. A szerződést aláíró Patonay Istvánné II. rendű vádlott a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet alapításánál is jelen volt, később több ponton kapcsolódva a cégcsoporthoz töltött be különböző tisztségeket. A szövetkezetek és a kapcsolódó vállalkozások működését pontosan ismerve tudnia kellett mindazt, amit a Balázs László I. rendű vádlott is tudott, tehát azt, hogy a szövetkezet valójában rövid lejáratú kölcsönöket gyűjt, ami kötelezettség, így a saját tőke része nem lehet — a saját tőke mértékéről egyébként is mint alapítónak, tudnia kellett. Akkor tehát, amikor az így szabálytalanul képzett, valójában kötelezettségből eredő üzletrészeket átvette és azokat a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezetben szintén a saját tőke részeként mutatta ki, a „hiba” immár egy újabb gazdálkodónál is megjelent, sőt, a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet üzletrészképzését, és ezen üzletrészek visszajuttatását követően közvetve ismételten

megjelent a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezetben is. A sajátos könyvelés a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezetben is valótlan képet mutatott a saját tőkére vonatkozóan, mindez lehetetlenné tette mindkét szövetkezet vagyoni helyzetének áttekintését. Patonay Istvánné II. r. vádlott felelősségét ebben az esetben is tehát az ellenjegyzés és a letétbe helyezés alapozza meg azzal a kiegészítéssel, hogy a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezetnél 2001-től a cselekmények időszakában az üzletrész tulajdonosok még tagnak sem minősültek, így a mérlegre, illetőleg annak elfogadására még formailag sem volt semmilyen befolyásuk sem. 349

Balázs László I. r. vádlott az eljárás során az V/3. pontban írtakra különösen a megismételt eljárásban (40. sz. tjkv. 27-29. old.) ellentétes vallomásokat tett, így büntetőjogi felelősségét esetenként hol elismerte, máskor gondatlanságra hivatkozva tagadta, végül annak elévülését is felhozta. A bíróság szerint legfeljebb a hanyagság kérdése merülhetne fel, azonban Balázs László I. r. vádlott a cégcsoport irányítását egyszemélyi jelleggel, kizárólagosan látta el, vonatkozásában a Baumag Holding Rt. könyveinek és beszámolóinak a tartalmával kapcsolatban így sem tévedésre, sem a kellő körültekintés hiányára alappal hivatkozni nem lehet. Ezért Balázs László I. r. vádlottnak róható fel kizárólagosan az éves mérlegek nyitó és záró adatai egyezésének, továbbá a vagyonleltárnak a hiánya, melyek a korábban már kifejtettek szerint a cégcsoporton belül általános könyvvezetési hibák voltak.

A bíróság által a Baumag Holding Rt. vonatkozásában megállapított tényállását az okiratok, Varga Ottóné tanúvallomása, valamint Bartha Gyula, illetőleg Szabó Gábor és Jasperné Sztanek Katalin szakértők igazságügyi könyvszakértői véleményei támasztják alá, illetőleg a megismételt eljárásban beszerzett bizonyítékok közül Fazekas Krisztina tanú 2011 .május 25- én tett tanúvallomása emelhető ki, amelyben a tanú maga is arra utalt, hogy a Baumag Holding Rt.-nél a számviteli irányításért Balázs László I. r. vádlott felelt. A Baumag Holding Rt. esetében a beszámoló kiegészítő melléklete tehát nem tartalmazta a leányvállalatok felsorolását 2000. december hónap 31. napján. Ez az 1991. évi XVIII. törvény 52.§ (1) a.) pontjában foglalt előírás megsértése. A vezető tisztségviselő Balázs László I. rendű vádlott a leányvállalatok létével tisztában volt, a jogszabályban előírt kötelezettség felismeréséhez és teljesítéséhez szakismeret sem kell. Mivel egy gazdálkodó vagyoni helyzetének megítélésekor a kapcsolt vállalkozások ismerete elengedhetetlen, a kiegészítő melléklet jelzett hiányossága a részvénytársaság vagyoni helyzetének áttekintését — hiszen az adatok máshonnan, például a cégnyilvántartás adataiból is megismerhetőek — megnehezítette. A V/3. vádpontban vád tárgyává tett cselekmény a büntető anyagi jog 2012. január 1. napjától hatályos szabályai szerint viszont már nem bűncselekmény. Az ügyészség álláspontja ezzel szemben az volt, hogy a Btk. 2.§ rendelkezése Balázs László I. r. vádlottal szemben azért nem alkalmazható jelen cselekmény kapcsán, mert 2012. január 1. napjától a Btk. 289. §-ában írt számvitel rendje megsértésének bűncselekménye már csak bűntetti alakzattal bír, melynek büntetési tétele súlyosabb, mint a korábbi vétségként értékelt cselekményé. A bíróság szerint jelen esetben azonban nem erről van szó, hanem arról, hogy a számviteli szabályoknak a gazdálkodó vagyoni helyzete áttekintésének megnehezítését eredményező megszegését, azaz a

Btk. 289.§ (1) (2) és (3) bekezdésében írt magatartásokat teljesen dekriminalizálta a jogalkotó (lsd. erről a 2011. évi CL.tv indokolását!), jelenleg már csak a meghiúsító és a lényegesen befolyásoló hibát előidéző, azaz a korábban minősített esetként szabályozott cselekmények büntetendők. Ezáltal tehát mind a korábbi vétségi, mind a bűntetti bűncselekményi alakzat büntethetőségét „megnehezítés” esetében teljesen megszüntette a törvényhozó, így az Ügyészség ezzel kapcsolatos érvelése téves, bűncselekmény megállapítására ezért nem kerülhetett sor. Éppen ezért a bíróság a Balázs László I. r. vádlottnak az elévüléssel kapcsolatos felvetését sem vizsgálta a továbbiakban a bíróság. Tényállás VI. pont 350

Az e tényállási pontban írt cselekményekkel kapcsolatban Balázs László I. r. vádlott első ízben a nyomozó hatóságnál 2004. november 2-án előterjesztett beadványában (nyom. ir. 93. kötet 157. old.) tett írásbeli nyilatkozatot, majd a nyomozás során, valamint az első és a megismételt eljárásban is részletes vallomásokat tett. Ezekben a vádlott utalt arra, hogy a térségben a cégcsoport 1996. óta végzett beruházásokat, azonban nem álltak meg az egyes fejlesztéseknél, grandiózus térségfejlesztési koncepciójuk volt. Ehhez hajtotta végre a szindikátusi szerződések alapján a stratégiai ingatlanvásárlásokat, melyeknek elterelő és cserealap jellege is volt, vagyis ott is vettek ingatlanokat, ahol nem terveztek semmit. Ennek indokául az árfelhajtó hatás elkerülését és azt hozta fel a vádlott, hogy a földtulajdonosoktól nem egy esetben csak úgy tudták megvenni az ingatlanokat, hogy olyan főldrészleteket is át kellett venni, amelyre valóban nem volt szükségük. Balázs László a tervezett fejlesztések közül a parádi golfpályát, az élményfürdőt, valamint a recski üdülőfalut emelte ki. Balázs László I. r. vádlott szerint minden ingatlanra kötöttek szerződést, mindent lepapíroztak, ezek csak azért nem álltak a nyomozóhatóságnál rendelkezésre, mivel a házkutatás szakszerűtlen volt. A vádlott nem vitatta, hogy az ingatlanok gyenge termőképességűek, sőt kifejezetten ilyet kerestek. Elismerte, hogy maga határozta meg a haszonélvezeti, majd később a haszonbérleti díjak nagyságát, melyekbe a fejlesztési költségeket is beépítette. Vallomása szerint az ingatlanokat művelték a szerződések alapján, annak pedig nincs jelentősége, hogy a díjakat miért egy nap alatt fizették ki 99 évre, hiszen a teljesítés minden ingatlanra mindenkor megtörtént. A Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet fizetésképtelenné válása után, a vádlott szerint 2003. végén az adásvételi előszerződések, saját szavaival élve, már csak a nyitott pozíciók lezárását jelentették (96. sz. tjkv. 14-15. old.). Hídvégi Béla III. r. vádlottat a nyomozó hatóság először tanúként hallgatta ki 2004. november 8-án (nyom. ir. 99. kötet 1-31. old.), mely tanúvallomásban foglaltakat gyanúsítottként is fenntartott (nyom. ir. 101. kötet 73. old.). Ily módon tanúvallomását az első és a megismételt eljárásban is a bizonyítás anyagává tette a bíróság. A vádlott itt részletes nyilatkozatot tett a Csevicevölgy Kft.-ről, utalt arra is, hogy a cég feladata a befektetők pénzének megforgatása volt, s a Kft maga is a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet által juttatott vagyonból működött. A vádlott — mint az eljárás egészében is - a cégben a saját szakmai irányító szerepét hangsúlyozta, feladatuk képezte a befektetett pénzek megforgatására, hogy a titkos adatokon alapuló ingatlanspekulációs felvásárlásokat előkészítsék, azokat biztosítsák, továbbá a kidolgozott úgynevezett jövőkép összhangját megteremtsék a Mátra-vidéki önkormányzatok rendezési tervével. A III. r. vádlott kiemelte továbbá saját feladataként a befektetők felkutatását, valamint az üzemeltetés átadását a működő beruházásoknál.

Hidvégi Béla a tanúvallomásában a Balázs László I. r. vádlott családtagjaival kapcsolatos szerződések zsebszerződés jellegét hangsúlyozta, azonban ezekre vonatkozóan bővebb vallomást nem tett, arra hivatkozva, hogy ezeket az I. r. Balázs László és Fónad Csaba pénzügyi igazgató intézte. Hídvégi Béla 2006. február 28-án a nyomozóhatóságnál előterjesztett írásbeli beadványában (nyom. ir. 101. kötet 57. old.) a haszonélvezeti és bérleti szerződések mögötti valós szerződési akaratot hangsúlyozta, illetőleg azt, hogy a szindikátusi szerződések mögött valós fejlesztési tervek álltak. Hídvégi Béla vádlott 2007. január 22-én Balázs Lászlóval egyező tartalmú vallomást tett, melyben a szindikátusi szerződések 351

ötletgazdájaként az I. r. vádlottat jelölte meg (96. sz. tjkv. 21. old.). Vallomása szerint a haszonélvezeti haszonbérleti szerődések kapcsán az volt a lényeg, hogy azokat az ingatlanokat a cégcsoporthoz kötötték, bizonyos ingatlanokra fejlesztési tervek kidolgozása lett volna a cél, melyeket eladtak volna. Az árfelhajtás elkerülése miatt még előtte is titkos volt, mikor milyen ingatlant vesznek meg, a felvásárlások célja az is volt, hogy a beruházások hasznát a környéki ingatlanok tulajdonjogának megszerzése révén maguk fölözzék le. A megismételt eljárásban a haszonbérleti és haszonélvezeti szerződések ötlete a Baumag szövetkezet jogi osztályáé volt, el is magyarázták, hogy ez miért jó, a jogügy hozta létre a szerződéseket is (40. sz. tjkv. 62. old.). Hídvégi Béla III. r. vádlott arra azonban már nem tudott nyilatkozni, hogy minden ingatlanra kötöttek-e a szindikátusi szerződésnek megfelelően haszonélvezeti és haszonbérleti szerződéseket. Azon túl, hogy megértette ezekkel arról volt szó, hogy ily módon csatolják a földeket vissza és ne kerüljenek rossz kézbe további részletekről nem tudott nyilatkozni a megismételt eljárásban sem. Általában csak azt emelte ki, hogy a fejlesztések 7-10 évre szóltak, s összértékük 1 milliárd amerikai dollár lett volna. A III. r. vádlott Balázsné Mohai Éva IV. r. és Balázs Péter V. r. vádlottak szerepét abban látta, hogy személyük volt a biztosíték arra, hogy bármi is legyen az ingatlanok visszacsatolhatóak legyenek a cégcsoporthoz. Balázsné Mohai Éva IV. r. vádlott a nyomozás során vallomást nem tett, a nyomozó hatósághoz intézet beadványaiban (nyom. ir. 103. kötet 205. és nyom. ir. 106. kötet 109. old.) viszont azt hangsúlyozta, hogy a szindikátusi szerződés mögött valós fejlesztési szándékok álltak, egyebekben a vádbeli ingatlanokat a törvényesen szerzett vagyonából vásárolta. Baiázsné Mohai Éva IV. vádlott a 2007. január 22-én tett valiomásában sem vitatta, hogy a szindikátusi szerződéseket, valamint az úgynevezett jövőképet ismerte. A szindikátusi szerződésekbe történő bekapcsolódásáról úgy nyilatkozott, hogy külterületi főldekre szükséges volt magánszemély tulajdonost állítani, az I. r. vádlott kérésére megbízható személyként lépett be magánéleti kapcsolatuk alapján a szerződésekbe, vagyis személye biztosítéki jellegű volt arra az esetre, ha I. r. Balázs László vádlott elmenne a cégcsoportból, vagy meghalna (96. sz. tjkv. 24. old.). Balázsné Mohai Éva IV. r. vádlott a első eljárásban viszont a korábbi nyilatkozataival ellentétben már úgy nyilatkozott, hogy nem tudta, hogy kinek a pénzéből vették a tulajdonát képező ingatlanokat, maga csak az illetéket fizette ki. Az első eljárásban tartott tárgyalásokon tehát Balázsné Mohai Éva IV. r. vádlott a saját formális szerepére hivatkozott, vagyis arra, hogy a szerződéseket a férje kérésére írta alá, a gyermekgondozási segély időtartama alatt pedig azokkal már nem is foglalkozott, így a szerződésekkel kapcsolatos összes részletet — így az elszámolásokat is - a férje intézte, akiben nyilvánvaló módon megbízott. A IV. r. vádlott szerint az I. r. vádlottal közös bankszámlájukra befolyó pénzzel mindig I. r. Balázs László rendelkezett, de nem

vitatta, hogy volt olyan eset, amikor a bankszámlájára érkező pénzösszeget haszonbérleti díjként Balázs László I. r. vádlott kérésére továbbutalta. Balázsné Mohai Éva tehát a tárgyalásokon a külterületi ingatlanokra vonatkozó szerződések kapcsán maga is azok zsebszerződés jellegére utalt, ám dr. Monostory Attila sértetti képviselő kérdésére utóbb mégis arra hivatkozott, hogy a szerződések nem voltak színleltek, azaz szándéka a tulajdonjog tényleges megszerzésére irányult (96. sz. tjkv. a 25. old.). A megismételt eljárásban kihangsúlyozta, hogy az ingatlanokkal kapcsolatos szerződések célja a parádi projekt beteljesülése volt, személyes hasznot szerezni ebből 352

szándékában nem állt. A haszonélvezeti és bérleti szerződésekről elmondta továbbá, hogy azokat „csomagszerűen” kötötték meg, hogy ne kelljen mindennapos módon foglalkozni azokkal. A szerződések részleteivel és a pénzügyi tranzakciókkal nem volt tisztában, ő csak „végrehajtó” volt, a büntetőeljárás megindulását követő adásvételi előszerződésekről ő is azok ügyleteket lezáró jellegére hivatkozott (40. sz. tjkv. 115117. old.). Balázs Péter V. r. vádlott az eljárás során terheltként vallomást nem tett, kérdésekre sem válaszolt, a nyomozás során előterjesztett írásbeli beadványaiban azonban Balázsné Mohai Éva IV. r. vádlotthoz hasonlóan maga is arra hivatkozott, hogy a vádbeli ingatlanokat a törvényesen szerzett vagyonából vásárolta. Az ügyben lefolytatott bizonyítási eljárás alapján nem vitatható, hogy a Baumag cégcsoport a Mátra-vidéken tervezett fejlesztéseket és azokból véghez is vitt egyeseket, de ezt csak annyiban tette meg, amennyiben ezt a tőkeereje megengedte. Ahogy arra a bíróság is a korábbi tényállási pontoknál már hivatkozott az ügyben beszerzett igazságügyi könyvszakértői véleményekből, különösen Szabó Gábor és Jasperné Sztanek Katalin szakvéleményei alapján megállapítható, hogy a cégcsoport egésze csak 1998-ig volt nyereséges. Ennek megfelelően a cégcsoport működésének kezdetén a rendelkezésre álló források terhére még volt lehetőség 1996-1997. években a parádsasvári Károlyi-kastély megvásárlására és felújítására, valamint 1999-ben egy elhanyagolt vadászház felújításával a St. Hubertus Panzió létrehozására, és ebbe a vonulatba sorolható a parádi strandfürdő területének megvásárlása is 1998-ban a Baumag Holding Rt. révén. Azt sem vonja kétségbe a bíróság, hogy a parádi golfpálya és üdülőpark, illetőleg további — ahogy Hidvégi Béla III. r. vádlott fogalmazta „attrakciók” kivitelezésére is volt valós szándék, de ezek a beruházások már nem valósulhattak meg, mégpedig azért, mert a Baumag cégcsoportnak 2000-2001. évektől erre már nem volt saját tőkeereje. Az igazságügyi könyvszakértői véleményekből leszűrhetően a 2000. év volt a fordulópont, Bartha Gyula megfogalmazása szerint ekkor megbillent a cégesoport működése, majd 2001- től súlyos likviditási zavarokkal küzdött, vagyis 2001. után a vállalatcsoportba bevont vagyon már csak a leányvállalatok veszteségeit pótolta vissza. Ekkortól tehát már legfeljebb csak a működőképesség fenntartásáról lehetett szó, fejlesztésekről, beruházásokról, főképpen olyan grandiózusakról, melyek az elképzelésekben szerepeltek semmiképpen sem. A Baumag cégcsoport 2001-2003. között alig valamivel több mint 5 milliárd forint felhasználható vagyonnal rendelkezett, ennek keretében az egyetlen jelentősebb vagyonbevonás tőkeemelésként a 2001. év végén - 2002. év elején éppen a Csevicevölgy Kft-ben történt 1.500.000.000,- Ft összegben, azonban ez a korábbi fejlesztési tevékenységre alapozva inkább már a

vagyonkimentést szolgálta. A cégcsoport tőkeerejéből lényegében már 2000. előtt is csak egy nagy léptékű és egy kisebb volumenű beruházásra futotta a Mátra-vidéken. Az első és a megismételt eljárás során lefolytatott bizonyítás eredményeként megállapítható, hogy a parádi fejlesztések a Kastélyhotel Sasvár felújítására alapozódtak, azok súlypontja az egybehangzó vallomások szerint viszont a parádi hideg vizes strandfürdő felújítása volt, amint arra egyebekben Varró Gyula jegyző az első eljárásban 2007. április 16-án és a megismételt eljárásban 2011. május 30-án tett tanúvallomásában külön is utalt (82. sz. jtkv. 235. old.). Balázs László I. r. vádlott is többször hangsúlyozta, hogy Parádfürdő a nevével ellentétben nem lehet fürdő nélkül, és ahogy Varró Gyula és Nagy Oszkár tanúk vallomásaiból is 353

kiérezhető volt, a strandfürdő felújítása mindenki számára bizonyos értelemben presztízsjelleggel bírt. Maga a települési önkormányzat is ezen mérte le a tágabb településfejlesztési szándék komolyságát, hiszen Nagy Oszkár tanú a 2007. április 16án tett tanúvallomásában a cégcsoport Parádot érintő fejlesztési terveit alapból is 78.000.000.000,- Ft értékűre becsülte. Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő a bíróság erre irányuló kérdése folytán szakvéleményében külön is foglalkozott a parádi fejlesztési tervekkel, utalva arra, hogy a komplex területfejlesztési tervek szükségszerű részét képezi, hogy vannak benne járulékos jellegű projektelemek, melyek finanszírozása nem gazdaságossági alapokon nyugszik, tehát azt a kivitelezőnek egyéb szempontokra figyelemmel vállalnia kell (szakvélemény 26. old.). A szakértő ilyen projektelemként a parádi strandfürdő esetét külön kiemelte, annak a Varró Gyula tanú által hivatkozott kulcsjellegére is figyelemmel, hiszen ennek a strandfürdönek a helyzete régebb óta megoldatlan volt. A bíróság főként a megismételt eljárásban lefolytatott bizonyítás eredményeként feltárta, hogy Balázs László I. r. vádlott ezt a parádi strandfürdőt azonban az általa hangoztatottak ellenére mégsem kezelte ilyen kulcsjelleggel, aminek az oka nyilvánvaló módon az volt, hogy a cégcsoport gazdasági helyzete már lefelé menő ágban volt akkor, amikor a parádi fejlesztések érdemben elkezdődhettek volna. A parádi strandfürdő területének a megvásárlására ugyanis még 1998-ban került sor, amikor a cégcsoport nyereséges évet zárt. A bontási és felújítási engedélyt a Baumag Holding Rt. 1999. áprilisában kapta meg, Balázs László vádlott a parádi rendezési terv komplex fejlesztések véghezvitele céljából történő megújítását pedig 2000. áprilisában (nyom. ir. 76. kötet 223. old.) vetette fel a parádi önkormányzat képviselő testülete előtt, majd a komplex fejlesztést célzó együttműködési megállapodás 2000. szeptemberében történt aláírását követően 2001. novemberétől indult meg a nagyközségi rendezési terv megújítását célzó tervezési munka a Főber Rt.-nek adott megbízás révén. Időrendi sorrendbe illesztve a parádi strandfürdő esetét megállapíthatjuk, hogy a hideg vizes strandfflrdő felújítása az 1999-2000-es években lett volna esedékes. Balázs László I. r. vádlott azonban először kiadta a strand üzemeltetését, majd a tervezett felújításként a medence burkolatcseréjétől elállt. Balázs László I. r. vádlott az eljárás során tett vallomásaiban nem vitatta, hogy sokallta a felújítási tervben előirányzott 3400.000.000,- Ft-os felújítási költséget, illetőleg ráébredt arra, hogy Parádon a nap évente csak 45 napot süt, így a működtetés nem lehet gazdaságos (2007. április 16.-i tjkv. 14. old.), ami a beszerzett bizonyítékok szerint már a korábbiakban sem volt ismeretlen számára.

A parádi strandfürdő esete egy presztízsberuházás volt, ezért Varró Gyula jegyzőben és Nagy Oszkár polgármesterben már ekkor, 2000. év elején komoly kételyek kellettek volna, hogy felmerüljenek a strandflirdő felújításának közel két éves elhúzódása okán, hiszen a Baumag cégcsoport nem vállalta fel ezt a presztízsköltséget, ami éppen a tőkeerejét és a hosszú távú megalapozott fejlesztési szándékait mutatta és fejezhette volna ki. A parádi strandfürdő a felújítás elmaradásával bizonyos szempontból háttérbe szorult, mivel ezen a ponton, 2000. tavaszán indult meg Balázs László vádlott parádi előremenekülése, ami kicsiben modellezi azt, ami nagyban is történt és amire már a bíróság is korábban hivatkozott. Az előremenekülés kapcsán elég, ha csak végigolvassuk a Parád Nagyközség Önkormányzatának 2000. április 6354

án megtartott képviselő testületi ülésén Balázs László felszólásáról szóló jegyzőkönyvi részeket (nym. ir. 76. kötet 223. old.), amelyből már sokat mondó az a mondat is, miszerint „összefoglalnám azt a koncepciót, ami igazából még csak fogalmazódik az agyamban.” A Balázs László által ekkor elmondottak csupán elvi síkon megfogalmazott „ötletek” voltak, amivel viszont a presztízsberuházás elmaradásának valódi okát, hogy a cégcsoport mögött már megfelelő tőkeerő nincs el lehetett fedni. A Baumag cégcsoport a beszerzett szakértői vélemények egybehangzó és egymást is kiegészítő megállapításai alapján 1998-ban volt a működésének a csúcspontján, hiszen a cégcsoport szintű működés gazdasági eredménye akkor még pozitív volt, a tendencia 1999-től kezdve volt lefelé irányuló, a működés 2000-ben pedig már veszteséges volt. Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértő szakvéleményből levezethetően a Miller-Modigliani elv alapján elkésett lépés volt, hogy a cégcsoport 2000-ben szervezte át a tevékenységét. Balázs László vádlott a tüzép tevékenység leépítésével ekkor helyezte a hangsúlyt az építőipari és ingatlanforgalmi beruházásokra, amelyek ekkor már jóval kisebb hozamkilátásokkal kecsegtettek, mintha erre a piacra a cégcsoport 1996-1998. között, a forrásbőség idején lépett volna be. A szakértő levezette, hogy ez a gazdasági és piaci ág költségigényes és nagy kockázatú, amit a cégcsoport a működésének felívelő szakaszában jobban elbírt volna és az jobb kilátásokat is eredményezett volna, azonban a hangsúly áthelyezése 2000től, a tőkehiány és a halmozódó veszteségek időszakában már csak a kockázatokat növelte. Balázs László I. r. vádlott ezt a súlypontáthelyezést a cégcsoport működésében éppen azért vitte végbe, mert az építőipar és az ingatlanfejlesztések nagyobb nyereségességi kilátással bírtak, ugyanakkor jól mutatja Balázs László csupán kizárólagosan eredményközpontú szemléletét az, hogy az ezekhez a fejlesztési ágakhoz kapcsolódó fokozott tevékenységi kockázatokat itt sem mérlegelte. Gyakorlatilag a parádi fejlesztésekkel Balázs László I. r vádlott 2000-től egy újabb frontot nyitott, ami a kockázatokat csak még inkább fokozta és növelte önmagában és az egyéb projektek finanszírozási szükségleteire is figyelemmel. A cégcsoportot sújtó tőkehiány miatt a portfólió diverzifikáció és a párhuzamos projektfinanszírozás is megnehezült, ennek ténye éppen Nagy Oszkár tanú 2011. május 30-án tett vallomásából köszön vissza, aki szerint Balázs László vádlott a parádi fejlesztés nehézségei, elhúzódása és az ezzel kapcsolatos likviditási problémái kapcsán a párhuzamosan folyó martinsalakos felújítási projekt finanszírozási szükségleteire és az emiatt történt forrásátcsoportosításra hivatkozott (82. sz. tjkv. 220-221. old.). Egyébként maga Balázs László is elismerte a „megtorpanást”, bár úgy jellemezte, hogy ekkor sem tétlenkedtek, mivel a martinsalakos házak bontása készpénzt hozott, míg a fejlesztések a pénzköltésről

szóltak. A salakos házak felújításából a cégcsoportba befolyt pénzeszközök végül azonban sem a fejlesztést, sem a befektetők kifizetését valójában nem szolgálták. A Baumag cégcsoport parádi szerepvállalása így tehát a lovastanyával és a strandftirdő felújításával indult, majd folytatódott a komplex fejlesztési tervvel és az új rendezési terv megalkotásával, benne a 2200 lakosú nagyközségre tervezett 4000 főt befogadó látványfürdővel, a 36 hektáros golfályával, 6-8 szállodával, következő szinten jött a helikopter leszállópálya és a 24-es út belevezetése egy alagúttal a Mátra gyomrába. Az ezt követő további szinten a tervek pedig már túllépték Parád közigazgatási kereteit és megjelent 355

a 11 térségi települést átfogó komplex kistérségi fejlesztési terv, majd ezután az egész Mátra arculatának az átalakítását célzó gigaprojekt fejlesztési tervének a kidolgozása és piaci értékesítésének a terve. A bíróság ebben is egyetértett a vád képviselőjével abban, hogy ezek az előremenekülés állomásai, ugyanis az egész projektsorozatból csak a legelső elem valósult meg, a St. Hubertus Panzió és a hideg vizes strand lebontásához köthetően a Tarna-patak medrének elterelése. A hideg vizes strandfürdő felújítására azonban tőke már nem volt, ehelyett megjelent egy még tőkeigényesebb, még nagy ívűbb terv, a látványfürdő koncepciója. Amikor tehát egy adott koncepcióval, projekttervvel kapcsolatos forráshiány nyilvánvalóvá vált, úgy a helyébe lépett egy még nagyobb léptékű terv. A parádi rendezési terven belül is eljutunk a látványfürdőtől a helikopter leszállópályáig, majd az egész folyamat túllépi Parádot és eljut az egész Mátráig, egy 200.000.000.000,- Ft-os gigaprojekt koncepciójáig, ami még egy laikus számára is belegondolva óriási források bevonásával. mindemellett nagyfokú kockázatokkal is jár egy cégcsoport részéről. Balázs László részéről tehát ez ismét egy olyan előremenekülés volt, ami nem vett tudomást arról, hogy ha a kevesebb nem megy, mert nincsen rá forrás, úgy a több és a még több sem lehet reális. Ugyanez a koncepció hozta létre magát a Baumag szövetkezeteket és a cégcsoportot is, hiszen a Kamaraerdei Tüzép Kft. 1995-re „kicsiben” már nem tudott megbirkózni a forráshiánnyal, ezért új kereteket kellett a továbbélésért kitalálni, amit egyébként maga Balázs László I. r. vádlott is elismert a megismételt eljárásban (40. sz. tjkv. 41. old.). Ami azonban még a Kamaraerdei Tüzép Kft esetében kicsiben „bejött” az a Baumag cégcsoport esetében „nagyban” már csak rövid ideig létezhetett. A parádi fejlesztések esetében is így a koncepció sem magában keresi a hibát, hanem a tervezőben, aki már nem tud az egyre gigantikusabb és egyre irreálisabb léptékekben gondolkodni. Tágabb összefüggésekben nézve: minél rosszabb a cégcsoporton belül a pénzügyi helyzet és minél közelebbivé válik a fizetésképtelenség, úgy hatványozódik a tervek léptéke és forrásigénye. Balázs László I. r. vádlott nem tudott (mint már a Kamaraerdei Tüzép Kft. esetében sem) a forráshiánnyal szembenézni és egyre nagyobbakat gondolt, ez azonban paradox és irreális is volt egyben, hiszen a 200.000.000.000,- Ft-os gigaprojekt elképzelése úgy merült fel, hogy eközben a Baumag Holding Rt. 200.000.000,- Ft-os forrásigénnyel számolva öt év alatt sem tudott egy települési strandfüirdőt felújítani. Mindez egyidejűleg rendkívüli kockázatokat rejtett magában és valósított is meg egyben, hiszen a legkisebb tételt, a lovastanyát leszámítva semmi nem valósult meg a fejlesztési tervekből, de mindenre teljesített Balázs László I. r. vádlott pénzügyi ráfordításokat, s a fizetésképtelenséggel minden ráfordítás egyben veszteséggé vált, tehát az egész kidobott pénz volt. Amennyiben a koncepció változásának egyes

állomásain végigmegyünk, úgy a megvalósulás végeredményén is lemérhető az elképzelések és a megvalósulás közötti egyre nagyobb szakadék, ami egyben jelzője az egyre nagyobb ívű elképzelések viszonylatában mutatkozó forráshiány egyre tátongóbb mértékének is. Ahogy arra a bíróság az előzöekben mint legelső elemként utalt Parádon a St. Hubertus Panzió kivitelezésén túl a strandfürdőt lebontották és a Tarna-patakot elterelték. A látványfürdő az elvi építési engedélyt megkapta, de az már sosem valósult meg. Az új parádi rendezési terv megalkotását a Baumag cégcsoport finanszírozta, azonban Balázs László I. r. vádlott elképzelései alapján új rendezési terv nem jött létre. Nagy Oszkár tanú 2011. május 356

30-án tett tanúvallomásából megállapíthatóan még egységes koncepció sem jött erre létre, hiszen az új rendezési terv csak a szakági tervezési-egyeztetési szintig jutott, a tanú a vallomásában maga is hivatkozott BaIázs László I. r. vádlott elképzeléseinek hektikus jellegére, vagyis arra, hogy azokat maga is gyakran váltogatta, ezért a képviselő testület is már a szavak helyett tetteket várt. Szenczi Ottó tanú a Főber Rt. tervezőjeként a 2007. április 16-án tett tanúvallomásában utalt arra, hogy hét területre vonatkozó fejlesztési terven dolgozott, ezek nyomán az új rendezési terv elfogadásával Parád belterülete a határok kitolásával, természetvédelmi területeket is érintve duplájára növekedett volna meg, azonban a szakhatóságok a terveket már az egyeztetés során éppen a belterület aránytalan kiterjesztése miatt elutasították. A tanú szerint a szakhatósági gyakorlatban a belterület legfeljebb 10-15%-ban történő megnövelése fogadható el, a tervek ellen a legjobban a Bükki Nemzeti Park Természetvédelmi Igazgatósága tiltakozott. azonban az új rendezési tervre vonatkozó elképzeléseket még Balázs László vádlottal sem sikerült összhangba hozni, aki a tanú vallomásából megállapíthatóan a szakhatósági gyakorlat realitásait ebben az esetben sem tudta reálisan felmérni. A tanú az első eljárásban tett vallomásában utalt arra is, hogy Balázs László I. r. vádlott elképzelései oly nagy léptéküek voltak, hogy azok kivitelezése társadalmi közmegegyezést feltételezett volna, azonban erről nyilvánvalóan nem lehetett szó. Varró Gyula tanú 2011. május 30-án úgy nyilatkozott, hogy a rendezési terv elfogadása egy évnyi megfeszített kemény munkára volt (82. sz. tjkv. 243. old.), amely becslése azonban túlzottan optimista volt, mivel Nagy Oszkár tanú mutatott rá arra, hogy a rendezési terv elfogadása harminckét szakhatóság egyetértését feltételezte volna, melyek közül egy sem adott szakhatósági hozzájárulást, de a fejlesztési tervek még csak a koncepcionális egyezségig sem jutottak el még a tervező és a megbízó között sem. Ebből megállapíthatóan a rendezési terv elfogadása a szakhatósági engedélykérelmek előterjesztéséig sem jutott el hivatalosan, amit a Bükki Nemzeti Park Természetvédelmi Igazgatósága által a bíróság írásbeli megkeresésére adott válasza is mutat (megismételt eljárás bírósági irat 79. sz.). Mindezekből következően a 36 hektáros golfpálya és üdülőfalu, továbbá a szállodák fejlesztési terve sem jutott arra a szintre, hogy az ezekre vonatkozó elvi engedély iránti kérelmet egyáltalán előterjeszthették volna. A bíróság a beszerzett bizonyítékok alapján nem vitatja, hogy voltak tervek a tizenegy települést átfogó kistérségi fejlesztésre, azonban a kistérségi komplex fejlesztési terv és a gigaprojekt között határvonalat kell húzni. A Hídvégi Béla III. r. vádlott által a megismételt eljárásban 2011. március 21-én tett vallomás alapján megállapítható, hogy

Balázs László vádlott bizonyos ponton kénytelen volt maga is szembesülni azzal, hogy a cégcsoport nem rendelkezik kellő forrásokkal ahhoz, hogy a kistérségi fejlesztést véghezvigye, így ezen a ponton lépett be a projekttervezés. Balázs László és Hídvégi Béla vádlottak a megismételt eljárás során hivatkoztak arra, hogy a Mátra-vidéki önkormányzatokat megkeresték projektigények felmérésével. Az, hogy a települési önkormányzatok vezetőivel valóban folytattak egyeztetéseket nem cáfolható, azonban ezek senki által nem vitatottan csak informális jellegűek voltak. Fodor András tanú 2007. április 16-án és 2011. május 30-án tett vallomásaiban arról is nyilatkozott, hogy a kistérségi fejlesztésről vázrajzokat, skicceket csináltak, melyekről Csiszár Géza tanú 2011. május 23-án tett tanúvallomásában (82. sz. tjkv. 357

82. old.) maga is említést tett. Fodor András tanú a megismételt eljárásban tett vallomását kiegészítette azal, hogy a kistérségi fejlesztés ott tartott, hogy keresték a stratégiai megvalósítási területeket, valamint a szaktervezőket, de a dolog a szakhatóságok elé sosem jutott. A gigaprojekt kérdésével kapcsolatban a megismételt eljárás során Hidvégi Béla III. r. vádlott indítványára a bíróság 2011. július 1 l-én meghallgatta Molnár István tanút (101. sz. tjkv. 58. old.), aki a TNB Hungary Kft képviselőjeként 2002-től vett részt a III. r. vádlott, illetőleg a Baumag Holding Rt. megkeresésére a mikrotérségi gazdaságfejlesztési program tervezésében. A tanú vallomása szerint idegenforgalmi fejlesztési tervek inhastrukturális projektigényét mérték fel, tehát a Balázs László I. r. vádlott által meghatározott turisztikai prekoncepció előtervezését végezték maguk is, tehát itt a tervezés folyamata még meglehetősen kezdetleges volt, mondhatni a tervezés megtervezése folyt. A tanú szerint itt már akkora léptékű, évtizedes fejlesztési tervekről volt szó, amelyek már politikai, kormányzati szintű támogatást is igényelnek, ezek a fejlesztési tervek nem valósíthatók meg kizárólag magántőkéből sem, de 1030% arányú önrészt és egy magaprojektet a tervező részéről mégis igényelnek, mert amíg ez nincs meg, addig kockázatos a dolog. A tanú utalt arra, hogy ezen projekttervek életképességét a piaci megmérettetés határozza meg, mellyel kapcsolatos promóció szintén tőkeigényes. A tanú szerint ezek a tervek még mesze voltak a megmérettetéstől, így azok megalapozottságáról sem tudott érdemben nyilatkozni. Balázs László I. r. vádlott arra hivatkozott, hogy az általuk 200.000.000.000,- Ft forrásigényűre tervezett programcsomag 10-30%-os önrésze ingatlanokban rendelkezésre állt, miképp költségvetési pénzek igényiését is megtervezték, magprojektnek a parádi látványtürdőt nevezte meg (101. sz. tjkv. 67-68. old.). Hídvégi Béla III. r. vádlott ezzel kapcsolatban nem vitatta, hogy a projekttervezés a prekoncepció egyeztetésének a szintjén állt, azonban arra hivatkozott, hogy helyettes államtitkári szintig a politikai támogatás már rendelkezésre állt (101. sz. tjkv. 65. old.). A főként a megismételt eljárásban felmerült bizonyítékok tükrében a bíróság Hídvégi Béla III. r. vádlott védekezésével szemben nem vitatja azt, hogy kistérségi komplex fejlesztési elképzelések voltak, azonban azok a tervezésnek is csak eléggé kezdetleges szakaszáig jutottak el. Ennek elismerése ugyanakkor nem mond ellent a VI. tényállási pontban írtaknak, mivel a hivatkozott kistérségi komplex területfejlesztési terveknek nem volt közük az 1999- 2003. között Balázs László I. r., Balázsné Mohai Éva IV. r., Balázs Péter V. r és a Larix 2049 Erdőbirtokossági Társulás közreműködésével létrejött szindikátusi szerződésekhez, ugyanis azok a térségbeli

fejlesztési tervekkel leplezve a cégcsoport pénzügyi forrásaiból történő vádlotti magáncélú tulajdonszerzést szolgáltak. Ennek kapcsán egy rövid kitérővel a bíróság visszakanyarodik a tényállás korábbi részeivel kapcsolatosan a Baumag szövetkezeteknél befektetők tájékoztatásával ősszefüggésben már korábban kifejtettekhez. A meghallgatott befektetők, de még a szövetkezeti alkalmazott tanúk sem tettek említést a Kastélyhotel felújításának megemlítésén túl a cég idegenforgalmi tevékenységéről, egyáltalán, hogy a cég ilyen irányú elképzeléseiről hallottak volna. Horváth János tőkepiaci szakértő a transzparencia kérdése kapcsán utalt arra szakvéleményében, hogy ha egy társaság idegen források felhasználásával végzi tevékenységét, akkor gondoskodnia 358

kell arról, hogy a befektetők a befektetésük állásáról, annak fedezetéről, a kockázatok mértékéről és alakulásáról folyamatosan és korrekt tájékoztatást kell kapjanak. Bár a parádi fejlesztések még csak elképzelések és tervezési előkészületek szintjét érték el, de a hideg vizes strand már megvásárlásra került. Azonban sem a nagyobb szabású idegenforgalmi fejlesztési tervek, sem a strand felújításával kapcsolatos elképzelések a Baumag szövetkezeteknél a befektetők felé a tanúvallomásokból leszűrhetően még csak tájékoztatási szinten sem jelent meg. Tény, hogy ezek csupán „jövőképek” voltak, de a befektetők hiteles és a kockázatok szempontjából korrekt tájékoztatása ezt is megkívánta volna. Ez ugyan csak egy „apró”, de mégis elgondolkodtató momentum, hiszen ha a parádi kistérségi fejlesztési elképzelések alapját valóban a szindikátusi szerződésekkel érintett ingatlanok képezték, akkor a fejlesztésekkel kapcsolatos tervek a befektető „szövetkezeti tagok” részéről a tájékoztatás folytán számon kérhetök lettek volna egy hiteles tájékoztatás esetén, így viszont még ezzel a kontrollal sem kellett Balázs László I. r. vádlottnak számolnia. A fentebb kifejtettek okán azonban a bíróság álláspontja szerint a kistérségi fejlesztéseknek és az ingatlanok felvásárlásának egymáshoz köze nem volt, azokat Balázs László I. r vádlott mosta egybe először csak saját, majd a többi érintett vádlott védekezésének részeként is. Ezt erősíti az a tény is, hogy jelen eljárásban Balázs László I. r. vádlottnak a 2003. december 10. napján és azt követően történt tanúkénti, valamint gyanúsítottkénti kihallgatásain 2004. októberéig a parádi fejlesztésekkel, a Csevicevölgy Kft-vel és az ingatlanok megvásárlásával összefüggésben semmiféle megnyilatkozása nincs, alapos gyanú sem merült még fel ebben a körben vele szemben. Balázs Lászlót a nyomozó hatóság a Csevicevölgy Kft.-vel és az ingatlanok saját és családtagjai nevére történt vételével kapcsolatosan először a 2004. október 12. napján — dr, Szebellédi István szakértő jelenlétében — történt gyanúsítottkénti kihallgatásakor kérdezték ki, amikor is a vádlott a válaszadást majd minden esetben azzal hárította el az ingatlanokkal kapcsolatosan, hogy azt majd írásban kifejti. Ekkor még azt is hárította, hogy a Csevicevölgy Kft. működésére neki, mint tulajdonosi jogokat gyakorlónak rálátása lett volna. Hidvégi Béla III. r. vádlott 2004. november 8-i tanúkénti meghallgatására már nyilván a Balázs László I. r. vádlott által elmondottak okán került sor. Balázsné Mohai Éva IV. r. vádlottat 2005. november 11-én először tanúként kívánta meghallgatni a nyomozó hatóság, azonban a hozzátartozói viszony folytán a vallomástételt ekkor megtagadta. Hidvégi Béla III. r., Balázsné Mohai Éva IV. r. és Balázs Péter V. r. vádlottak meggyanúsítására ugyanazon a napon, 2006. február 24-én került sor, amikor is vallomást egyikük sem tett, azonban ezt követően a tartalmi és formai azonosságuk folytán felismerhetően Balázs László I.r. vádlott megfogalmazásával, de saját nevükben írásban reagáltak a gyanúsításra. Ezen irásbeli beadványok ily módon azonban valamennyi esetben Balázs László I. r. vádlott

védekezését tükrözik. Ez is tehát azt erősíti meg, hogy a védekezések összecsúsztatása Balázs László I. r. vádlottól indult valótlanul azt állítva, hogy a szindikátusi szerződésekkel érintett ingatlanok képezték volna a kistérségi komplex területfejlesztési tervek alapját, holott a vádlotti védekezésekkel szemben a rendelkezésre álló bizonyítékok egyértelműen cáfolják azt, hogy az ingatlanok bármiféle fejlesztésre alkalmasak lettek volna. Fodor András tanú 2011. május 30-án tett vallomása (82. sz. tjkv. 207-208, old.) szerint a kistérségi fejlesztés során a digitális térképfeldolgozásokkal és vázlatrajzokkal még csak keresték a fejlesztések stratégiai helyszínét, ezzel összhangban Molnár István tanú 2011. július 11-én tett tanúvallomásában (101. sz. tjkv. 65. old.) a korábban felvásárolt ingatlanok közül 359

pedig csak hármat tudott összefüggésbe hozni a fejlesztések tervezett helyszíneivel. Ezen egymást erősítő vallomásrészek maguk is összhangban állnak Horváth György igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő 2009. július 13-án történt meghallgatásának az eredményével, aki ekkor maga is arra hivatkozott, hogy az általa megvizsgált ingatlanok közül csupán néhány lett volna alkalmas bármiféle fejlesztésre az elhelyezkedése és megközelíthetősége folytán, továbbá egy fejlesztéshez nem is lett volna szükség ekkora területre, a felvásárolt ingatlanok 15-20 gyógyszálló kiszolgáló egységekkel történő létesítésére is elegendő lett volna, amire azonban a térségben nincs realitás. Ezen vallomásokból és szakértői nyilatkozatokból arra lehetett megalapozott következtetést levonni, hogy a kistérségi komplex fejlesztés még olyan kezdetleges állapotban volt, hogy pontosan kijelölt helyszínek a valóságban nem lehettek, jó esetben is csak még a tervezőasztalon, ezért a vádlottak által hivatkozott és a nyomozási iratok közé becsatolt jövőképet is (nyom. ir. 76. kötet 91. old.) csak védekezésük olyan részének tekintette a bíróság, ami a vádlottak védekezésének a megtámogatására szolgált. Az úgynevezett jövőkép jelentősége abban állt, hogy e mögé lehetett rejteni a Balázs László I. r. vádlott és családtagjai ingatlan felvásárlásait, melyeket a befektetők cégcsoportból kimentett vagyonából hajtottak végre, ennek eszköze pedig a szindikátusi szerződés volt, melynek ötlete szintén Balázs László I. r vádlottól származott, bár Hidvégi Béla III. r. vádlott szerint nem csak a szerződések kivitelezése, hanem ötlete is a jogügyi osztályé volt, ahol nem mellékesen Balázsné Mohai Éva IV. r. vádlott is dolgozott. Megjegyzendő Balázsné Mohai Éva IV. r. vádlott ugyancsak arra tett utalást, hogy a jogügyön ők intézték a földekkel kapcsolatos szerződéseket (40. sz. tjkv. 115. old.). Az első szindikátusi szerződés megkötésére 1999. április 10-én került sor, amely alapján Balázs László vádlott 1999. április 22-én Parádsasvár és Parád területén nyolc darab ingatlant vásárolt, azonban ezekre még több mint négy év alatt sem került sor egyetlen esetben sem még haszonélvezeti szerződés megkötésére sem, ami azt mutatja, hogy a cél kezdettől fogva a befektetők vagyonából történő tulajdonszerzés leplezése volt. Mindez igaz volt a Larix 2049 Erdőbirtokossági Társulás bevonásával a 2000. április 12. és 2001. május 3. között Parád, Recsk, és Gyöngyöspata területén történt igatlanfelvásárlásokkal kapcsolatban Is. A szindikátusi szerződések arculata, vagyis a vagyonkimentés leplezése később mutatkozott meg, vagyis a cégcsoport minél közelebb került a csődhöz és minél szűkebb volt a mozgástere, úgy szaporodtak meg 2001. év végétől ezek a szindikátusi

szerződéseken alapuló adásvételi, haszonélvezeti, haszonbérleti, valamint adásvételi előszerződések, immár Balázsné Mohai Éva IV. r. és Balázs Péter V. r. vádlottak közreműködésével. Ebben a körben külön kell utalni arra, hogy Balázs László I. r. vádlott a szindikátusi szerződésekkel érintett 123 darab ingatlanából 78 darab földterület tulajdonjogát a 2003. április 23. és 2003. szeptember 23. között aláírt szerződésekkel szerezte meg, amikor már saját vallomása szerint is a cégcsoport megrendült helyzete előtte sem volt titok. Balázs László I. r. vádlott az ingatlanfelvásárlásokhoz felhasznált vagyon cégcsoporton belüli pontos forrását gondosan titkolta, így a 2000. december 27. előtt történt ingatlanvásárlások esetén erre vonatkozó bizonyíték hiányában a váddal egyezően a bíróság is azt vélelmezi, hogy a saját maga, valamint a Larix 2049 Erdőbirtokossági Társulás nevében az ingatlanokat olyan vagyonból vásárolta meg, mellyel kapcsolatban a büntetőjogi felelőssége az I. 360

tényállásban írt bűncselekményekhez kapcsolódó cselekvősége alapján már fennforgott. Ezért Balázs László I. r. vádlottal szemben a tényállás VI/1/a-b.) pontjaiban írt cselekmények a vád tárgyát nem, de a történeti tényállás szükségszerű részét képezték, így külön büntetőjogi következménnyel nem járhatott. A 2000. december 27. napja utáni ingatlanfelvásárlások esetében azonban kétséget kizáró módon megállapítható, hogy azok forrása a II/l. pontban írt, a Csevicevölgy Kft részére tőkeemelés révén 2001. december 20-tól átutalt pénzeszközök voltak, amit 2011. március 16-án tett vallomásában Balázs László I. r. vádlott sem vitatott (40. sz. tjkv. 30. old.). Ennélfogva a tényállás II/l. pontjával kapcsolatos, csődbűncselekményt megalapozó büntetőjogi felelőssége alapján Balázs László I. r. vádlott terhén a kétszeres értékelés tilalma folytán ezekben az esetekben sem kerülhet sor további büntetőjogi konzekvenciák levonására, viszont az erre vonatkozó cselekményeket ez esetben is az említett tényállási pont részének kell tekinteni. A szindikátusi szerződéseknél, amennyiben azok végrehajtására sor került, a tulajdonszerzés forrásának leplezésére színlelt haszonélvezeti és haszonbérleti szerződésekkel kerítettek sort. Ennek a technikának a lényege az volt, hogy a színlelt szerződésre alapozva, haszonélvezeti, haszonbérleti dijként átutalt pénzösszegeket a vételárelőleg teljesítése címén utalták vissza, amiből külön anyagi haszon is keletkezett, amennyiben a két összeg az előbbi javára eltért. Az ezekkel összefüggő pénzforgalom rendszeres, egybehangolt jellege cáfolja Balázs László I. r. vádlott megismételt eljárásban tett azon nyilatkozatát, hogy itt csak a különböző jogcímeken utalt pénzösszegek azonos bankszámlán véletlenszerűen történő összetalálkozásáról lett volna szó (40. sz. tjkv. 119. old.). A szindikátusi szerződésekre épülő adásvételi szerződések a Balázs László I. r. vádlott által kidolgozott koncepció szerint színlelt szerződések voltak. Balázsné Mohai Éva IV. r. vádlott maga is utalt az első és a megismételt eljárásban tartott tárgyalásokon is arra, hogy az ingatlanokat nem a saját jövedelméből vásárolta, ami további más bizonyítékokkal is egybevág, ugyanis a IV r. vádlott a saját személyi jövedelemadó bevallásai (Nyom. ir. 66. kötet 99-105. old.), de nyilatkozatai alapján sem rendelkezett olyan legális jövedelemmel, amelyből a VI/1/c. pontban megjelölt 87 db ingatlant megvásárolhatta volna. Balázsné Mohai Éva IV. r. vádlott utalt arra is, hogy szerepe csak az ingatlanok belterületbe vonásáig tartott volna, azonban ha ez így lett volna, akkor abban az esetben valójában nem lett volna szükség a közbenső haszonélvezeti, később haszonbérleti szerződések megkötésére, a zsebszerződés céljainak elérésére

— ahogy arra a vád képviselője is hivatkozott - elegendő lett volna csak az adásvételi előszerződést megkötni. A haszonélvezeti, illetőleg haszonbérleti díj vételárelőtegként történő visszautalása önmagában még mindig alkalmas arra, hogy a zsebszerződési jelleget leplezze. Azonban azt, hogy mégsem erről van szó, az mutatja, hogy a szindikátusi szerződések alapján létrejött további szerződésekben sem szerepel semmilyen kikötés, amely alapján Balázs László I. r., Balázsné Mohai Éva IV r. és Balázs Péter V r. vádlottakkal szemben a belterületbe vonás iránt történő intézkedés kikényszeríthető lett volna, azonban ennek eshetősége családtag és családtag befolyása alatt álló cég között egyebekben is pusztán elméleti lett volna. A szerződésekben hasonlóképp nem találunk rendelkezést arra, hogy miként kell eljárni abban az esetben, amennyiben az érintett ingatlanok belterületbe vonására mégsem kerül sor, hiszen a szindikátusi szerződések alapján ez volt az alapfeltevés minden egyes érintett ingatlan 361

vonatkozásában. Márpedig Horváth György igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő által a 2009. július 13-i tárgyaláson is elmondottak alapján a mezőgazdasági művelési ágú ingatlanok többségének a településektől 1,5 - 2 km-re történő elhelyezkedése és nehezen megközelíthetősége, továbbá számos szakhatósági állásfoglalás miatt is belátható időn belül a belterületbe vonásukra nem került volna sor, ráadásul rendkívül költségigényes is lett volna. A vádlottak az adásvételi szerződések színlelt jellegét arra alapították, hogy az 1994. évi LV törvény 6. § (1) bekezdésének a földvásárlások időpontjában és 2001. december 31-ig hatályos rendelkezései alapján Magyarországon belföldi jogi személy és jogi személyiség nélküli más szervezet termőföld tulajdonjogát - a Magyar Állam, az önkormányzat, az erdőbirtokossági és legelőbirtokossági társulat és a közalapítvány kivételével - nem szerezhette meg. Már ezen törvényhely kapcsán rögtön felmerül a kérdés, hogy 1999. évben legelőször miért pont Balázs László I. r vádlott vásárolt ingatlant, holott a Larix 2049 Ebt. - amelyben ugyan az I. r. vádlott volt az ügyvezető már ekkor is jogosult volt arra. A vádlottak védekezése tehát az, hogy az adásvételi szerződés színlelt volt, míg a haszonélvezeti és haszonbérleti szerződés viszont valós, azonban a bíróság meglátása szerint ennek éppen az ellenkezője igaz. Az eljárásban felmerült bizonyítékok alapján a bíróság szerint Balázsné Mohai Éva IV r. és Balázs Péter V r. vádlottak tudata is átfogta, hogy a haszonélvezeti és haszonbérleti szerződések az első adásvételi szerződésen alapuló tulajdonszerzés legalizálását szolgálják azért, hogy az ingatlanok felett végleges rendelkezési jogot nyerjenek. Bizonyítható, hogy a vádlottak is tudatában voltak annak, hogy ezeknél az ingatlanoknál a belterületbe vonásra nem fog sor kerülni, másrészt a Balázsné Mohai Éva IV r. és. Balázs Péter V r. vádlott tulajdonaként szereplő ingatlanoknál legnagyobb részt még a haszonbérleti vagy haszonélvezeti szerződéseket sem kötötték meg. Így pl. Balázs Péter V r. vádlott esetében az összesen nyolc ingatlan közül csupán mindig ugyanarra a kettőre. Ezen túlmenően a haszonbérleti és haszonélvezeti szerződések színleltsége több körülményből is felismerhető volt Balázsné Mohai Éva IV. r. és Balázs Péter V. r. vádlottak számára. Az első ilyen körülmény az, hogy ezeknek a 20-99 évre szóló haszonélvezeti és haszonbérleti szerződéseknek a lebonyolítására a pénzügyi elszámolás terén rendkívül gyorsan sor került, amit egyébként a szindikátusi szerződések maguk is előirányoztak, s amire a vádlottak az eljárás során maguk sem

tudtak magyarázatot adni, mint arra sem, hogy miért ilyen hosszú időre kellett a haszonbérlet és haszonélvezet idejét megállapítani. Így például a Balázs László I. r. és Hídvégi Béla III. r. vádlott közreműködésével a 2001. december 27-én létrejött adásvételi szerződés alapján 2001. december 31-én aláírt haszonélvezeti szerződéseket megvizsgálva megállapítható, hogy a szerződés alapján I. r. Balázs László vádlottat 2100. december 31-ig megillető haszonélvezeti díjat hozzávetőleges pénzösszegben már 2002. február 11-én átutalták a Csevicevölgy Kft. bankszámlájáról a Balázs László I. r. vádlottnak Balázsné Mohai Évával közös bankszámlájára. De ugyanez tapasztalható a Balázsné Mohai Éva IV r. vádlott tulajdonaként szereplő ingatlanokra 2003. február 5-én kötött haszonbérleti szerződésnél is, ahol a vádlottat 2023. január 1-ig, illetve 2043. január 1-ig megillető haszonbérleti díjnál nagyobb pénzösszeget már 2003. február 6-án átutalták a IV r. vádlott bankszámlájára. A haszonélvezet és haszonbérlet idejének meghatározása kapcsán Balázs László I. r. vádlott 362

arra hivatkozott (40. sz. tjkv. 121. old.), hogy öt évnél hosszabb időre kikötött haszonbérlet esetén nem kellett adót fizetni. Ezt és a fejlesztések megvalósulásának vádlottak által tervezett idejét figyelembe véve a szerződésekben kikötött 20-40 évet azonban még ez sem indokolja. A haszonélvezeti és haszonbérleti szerződések színleltségét mutató további körülmény az adásvételi szerződésekkel történő egybevetés alapján megállapítható értékaránytalanság, a vételárhoz történő viszonyítás révén. Ez a legnyilvánvalóbb módon a Balázs László I. r. vádlott tulajdonaként szereplő ingatlanokra kötött szerződéseknél ütközik ki, hiszen a 123 darab ingatlan vételáraként a diszkont kincstárjegyekre számított hozammal együtt 29.749.040,- forint szerepelt, miközben a 82 darab ingatlanra kikötött szerződés alapján Balázs László I. r. vádlott haszonélvezeti és haszonbérleti díjként összesen 1.002.022.443,- Ft-ra támaszthatott igényt. A számadatok irrealitása ezen túlmenően a szindikátusi szerződés tükrében is tetten érhető, mivel az maga is rossz minőségű, gyenge termőképességű ingatlanokról beszél. Az irreális értékaránytalanság Balázsné Mohai Éva IV. r. és Balázs Péter V r vádlott számára is tetten érhető volt, mivel a IV r. vádlott tulajdonaként szereplő 87 darab ingatlan 101.876.021,- Ft-os vételárával szemben csak 17 darab ingatlanra összesen 195.562.899,- forint összegű haszonbérleti díjat kötöttek ki. Balázs Péter V r vádlott esetén már önmagában az 51 hektár alapterületű recski erdő résztulajdonának vételáraként szereplő 200.000,- Ft sem tekinthető reálisnak, különös figyelemmel arra, hogy annak valós szerződéskori forgalmi értéke Horváth György igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő szerint 24.402.000,- Ft volt (nyom. ir. 61. kötet 483. old.). A Sirok 077/2. helyrajzi számú, szintén Balázs Péter V. r. vádlott tulajdonát képező ingatlan 940/7792. tulajdoni hányada a szerződésben megjelölt 10.000,- Ft vételárhoz képest hatszoros forgalmi értékkel — 59.000,- Ft — bírt (nyom. ir. 60. kötet 62. old.). Csak e két ingatlan kapcsán tehát Balázs Péter V. r. vádlott esetében is feltűnően aránytalan az összesen 210.000,- Ft vételárral bíró ingatlanokra kikötött 31.977.576,Ft összegű haszonbérleti díj.

Balázs László I. r., Balázsné Mohai Éva IV r., és Balázs Péter V. r. vádlottak egyike sem rendelkezett az ingatlanok megvásárlásához szükséges jövedelemmel, Balázsné Mohai Éva 2002. deeembere után Gyes-en volt, míg Balázs Péter V r. vádlott az ingatlanok tulajdonjogának megszerzésekor 21-22-éves, jövedelemmel nem rendelkező egyetemista volt (lsd. V r. vádlott adóbevallásai Nyom. ir. 66. kötet 113-117. old.). Így a vádlottaknak nem lehettek kétségeik a vételárként visszautalt pénzösszegekkel kapcsolatban sem, hiszen ők maguk soha nem vettek fel ezeknek az ingatlanoknak a megvásárlására semmilyen előleget. Ebben a körben bizonyíték Fónad Csaba 2004. november 18-án tett tanúvallomása (nyom. ir. nyom. ir. 90/A. kötet 17. old.), aki arra hivatkozott, hogy Balázs László I. r. vádlott az ingatlanokat a Királybróker Rt. pénzeszközeiből vásárolt állampapírok, diszkont kincstárjegyek ellenében vásárolta meg, amelyek további forrását illetően a tanú nem nyilatkozott, de itt nyilvánvaló módon a cégcsoport pénzügyi forrásairól van szó. Fónad Csaba a nyomozás során tett tanúvallomását a 2009. június 19-i tárgyaláson annyiban egészítette ki, hogy neki semmiféle tudomása nem volt arról, hogy kinek és minek vette Balázs László az ingatlanokat, továbbá a haszonbérleti és haszonélvezeti díjak átutalásáról is maga Balázs László vádlott rendelkezhetett saját hatáskörben (411. sz. tjkv. 6-7. old.). Ilyen 363

pénzátutalásokat Balázsné Mohai Éva, 2002. április 30-án, míg Balázs Péter 2003. február 6- án utalt vissza a cégcsoportba, mely átutalások jogcímének valótlanságával a fentebb már említettek szerint maguk is tisztában voltak. Az eljárás során Balázs László I. r. vádlott nem tudott érdemleges magyarázatot adni arra, hogy a haszonélvezeti és haszonbérleti szerződések 20-90 évre szóló pénzügyi rendezésére miért kellett adott esetben már másnap sort keríteni. Balázs László I. r. vádlott a haszonélvezeti és haszonbérleti díjak mértékével kapcsolatban a belterületbe vonással és a további felhasználással járó költségekre utalt, mivel azonban sem erre, sem a más művelési ágba történő besorolásra konkrét megvalósíthatósági tanulmányok nem léteztek, így ezekre a díj mértékét alapozni sem lehetett. Ezért itt arról volt szó, hogy a valójában aránytalanul alacsony ingatlan vételárak és az aránytalanul magas haszonbérleti és haszonélvezeti díjak közé a tulajdonjog legalizálásának szándékát rejtették. Ez a legjobban Balázs Péter esetében érhető tetten, mivel a haszonbérleti díjként számára kikötött 31.977.576,- Ft-tal a Horváth György igazságügyi ingatlanszakértő által számított 31.042.000,- Ft-os, a VI/1/d. pontban szereplő összes ingatlan tekintetében együttesen irányadó vételkori forgalmi érték nagyságrendileg közel azonos. Így ez az egybeesés hozzávetőlegesen a Larix 2049 Erdőbirtokossági Társulás tulajdonaként szereplő ingatlanoknál is fennáll, és a Balázs László és Balázsné Mohai Éva vádlottak tulajdonát képező ingatlanokhoz kapcsolódó részleges teljesítés is az ingatlanok valós forgalmi értékét takarja nyilvánvalóan az átutalások összértékét tekintve. A tulajdonjog legalizálásán túl ezeknek a szindikátusi szerződéseknek felismerhetően további célja is volt, hiszen a színlelt haszonbérleti és haszonélvezeti díjak rendezése kapcsán különbözetként fennmaradó összegek Balázs László I. r. vádlott és családtagjainak számláin maradt. A bankszámlaforgalmi iratokból megállapítható, hogy Balázs László I. r. és Balázsné Mohai Éva IV. r. vádlott a haszonélvezeti és haszonbérleti díj és a vételárelőlegként ennél alacsonyabb visszautalt összeg különbözetét a későbbiekben nem rendezték, azokat saját céljaikra használták fel. Ez a körülmény ismételten a haszonélvezeti és haszonbérleti szerződések színleltségére

utal. A megismételt eljárás során Balázs László I. r. és Balázsné Mohai Éva IV.r. vádlottak ezzel kapcsolatos védekezésként egyaránt azt adták elő, hogy a pénzösszegek közötti eltérések az elszámolások időszakos jellegéből következtek (40. sz. tjkv. 115-119. old.). Ez a hivatkozásuk azonban a bankszámlaforgalmi adatokat tüzetesebben megnézve kétséges az eltérés okára vonatkozóan. Balázs László I. r. vádlott és családtagjai, Balázsné Mohai Éva és Balázs Péter javára első ízben haszonélvezeti szerződés megkötésére 2001. december 31-én került sor. Ennek nyomán Balázs László I. r. 202.740.810,- Ft összegben tarthatott igényt haszonélvezeti díjra, azonban 2002. február 11 -én a Csevicevölgy Kft és a Fényes Major Kft bankszámlájáról Balázs László I. r vádlott ekkor 288.572.856,- Ft-ot utaltatott át saját magának (Nyom. ir. 65/B. kötet 347. old.). A többletnek jogalapja nem volt Balázs László és Balázsné Mohai Éva közös bankszámláján, mivel a következő pénzátutalásra 2002. április 30-án került sor. Ez az átutalás azonban a IV. r. vádlott tulajdonaként megjelenő három Parád külterületi ingatlanokra kötött, 2002. április 16- án kelt haszonbérleti szerződés pénzügyi rendezését szolgálta. A 2002. április 16-án kelt szerződés alapján Balázsné Mohai Éva IV. r. vádlottat 9,741.378,- Ft összegű haszonbérleti díj 364

illette meg. Ezzel szemben Balázs László I. r vádlott rendelkezésére 2002. április 30-án 9.368.696,- Ft átutalására került sor (Nyom. ir. 65/C. kötet 487. old.). A Balázs László által 2002. február 11-én a közös bankszámlára átutalt többletpénz tehát nem kapcsolható más előző szerződéshez, viszont nem kötődhet elszámolás szempontjából a következő, de már Balázsné Mohai Éva IV. r. vádlottat érintő szerződés elszámolásához sem, mivel ott Balázs László I. r. vádlott kisebb összeget utaltatott át, mint ami a 2002. április 16-án kelt szerződésből következett volna. Balázs László I. r. vádlott a 2002. február 11-én átutalt 288.572.856,- Ft-ból még aznap 272.100.000,- Ft-ot visszautalt (Nyom. ir. 65/B. kötet 345. old.), azonban a számlaforgalmi adatok elemzéséből megállapítható, hogy a különbözetként felmerülő 16.472.856,- Ft-ot a saját céljaira használta fel. Ezt követően 2002. március 28-án a Fényes Major Kft. bankszámlájáról Balázs László I. r. vádlott haszonélvezet ellenértékeként további 31.595.036,- Ft-ot (Nyom. ir. 65/B. kötet 355. old.), majd ennek saját célú felhasználását követően is 2002. június 6-án haszonélvezet ellenértékeként a Csevicevőigy Kft. bankszámlájáról újabb 40.580.178,- Ft-ot utaltatott át saját magának (Nyom. ir. 65/B. kötet 367. old.). A következő haszonbérleti szerződés aláírására 2003. február 5-én került sor a Balázsné Mohai Éva IV. r. vádlott tulajdonában lévő ingatlanokra, ami azzal függ össze, hogy a közös bankszámla forgalmából (szinte csakis vásárlásokból, eseti befektetésekből eredő terheléseket tartalmaz) megállapíthatóan 2002. március 28-án és 2002. június 6-án átutalt 72.175.214,- forint haszonélvezeti díj ekkora fogyott el. Balázs László I. r. vádlott az előző napon aláírt szerződés alapján 2003. február 6-án a Csevicevölgy Kft. és a Fényes Major Kft. bankszámlájáról 295.849.207,- Ft-ot utaltatott át (Nyom. ir. 65B!. kötet 411. old.), ami nem áll összhangban a 2003. február 5-én az általa és a lV. r. vádlott által közösen aláírt haszonbérleti szerződés alapján 185.821.521,- Ft összegben kikötött díjjal. Ugyanakkor 277.838.674,- Ft összegben az átutalt pénz nyomban visszakerült a Csevicevölgy Kft. és a Fényes Major Kft. bankszámlájára, míg a fennmaradó 18.010.539,- Ft pénzkülönbözetet a bankszámlán

visszamaradva a vádlottak 2003. április 26-ig a saját céljaiba használták fel (Nyom. ir. 65/B. kötet 409-411. old.). A Csevicevölgy Kft. bankszámlájáról 2003. április 28-án és 2003. május 1-jén Balázs László I. r. vádlott további 60.000.000,- Ft-ot utaltatott át a felesége, Balázsné Mohai Éva IV. r. vádlottal közös bankszámlára, amiből 2003. május 14-én lebonyolított ingatlanvásárlásra 24.839.250,- Ft-ot fordítottak. Ezt követően Balázs László I. r. vádlott 2003. május 6-án 30.000.000,- Ft, majd 2003. július 14-én további 15.000.000,Ft összegű haszonbérleti díj átutalása iránt intézkedett, melyre mindkét esetben a korábban átutalt díjösszegek felhasználása előzött meg (Nyom. ir. 65/B. kötet 425., 431., 445. old.). A 2003. március 28. és 2003. július 14. között átutaltatott haszonbérleti díjösszegek jogalapját Balázs László I. r. vádlott a 2003. augusztus 1-jén megkötött újabb haszonbérleti szerződéssel utólagosan teremtette meg úgy, hogy ezen 138.902.829,- Ft összegű haszonbérleti díjra szóló szerződést magánszemélyként és a Csevicevölgy Kft. képviseletében eljárva egyaránt maga írta alá. Balázs László I. r. vádlott hasonló módon 2003. október 1-jén további 660.378.724,- Ft-ra szóló szerződést írt alá haszonbérlet alapítása címén, ennek folyományai azonban már nem lettek, mivel a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet 2003. október 9-én fizetésképtelenné vált. 365

A szerződések és a bankszámla forgalmi adatok összevetéséből kitűnik tehát, hogy a haszonélvezeti és haszonbérleti szerződések folyamatosan vagyoni fedezetet teremtettek Balázs László I. r. és Balázsné Mohai Éva IV. r vádlottaknak, a különbözetként fennmaradó összegek vagyonfelélést biztosítottak. Hidvégi Béla III. r. vádlott a 2001. december 31-én és 2002. április 16-án kelt szerződések ellenjegyzésével pedig ehhez segítséget nyújtott, melynek eredményeképpen ez utóbbi szerződés pénzügyi elszámolása során Balázsné Mohai Éva 2002. április 30-án maga is 260.288,- Ft összegű anyagi haszonra tett szert, melyet a saját céljaira fordított. Mindebből jól látható tehát, hogy a haszonélvezeti és haszonbérleti szerződések folyamatos vagyonfelélést biztosítottak, melyhez Hídvégi Béla III. r. vádlott a szerződések Csevicevölgy Kit nevében történt aláírásával segítséget nyújtott. Balázs Péter vádlott esetében viszont maradványösszeg nem keletkezett (lsd. V. r. bankszámla forgalma Nyom. ir. 65/A. kötet 135-137. old.), ellenben egy furcsa helyzet állapítható meg, mégpedig az, hogy a Sirok 077/2. és a Recsk 056/l. helyrajzi számú ingatlanokra már 2002. március 8-án akkor haszonbérleti előszerződést kötött, amikor azok közül a Sirok 077/2. helyrajzi számú ingatlan még a tulajdonában sem volt, hiszen azt Balázs László csak 2003. február 21. napjával ajándékozta el részére. Továbbá még az is megállapítható, hogy a Sirok 077/2. helyrajzi számú szántó esetén még a haszonbérletet alapító szerződés is megelőzi az V. r. vádlott tulajdonszerzését, mivel annak ideje 2003. február 5. napja volt (nyom. ir. 99. kötet 167-175. old.). A bemutatottak alapján a bíróság osztotta az ügyészség álláspontját abban is, hogy azért nem készült valamennyi ingatlan vonatkozásában haszonbérieti és haszonélvezeti szerzödés, mert ezeknek a szerződéseknek az volt a funkciója, hogy egy vagyontömeg kivonását és magáncélú felhasználását leplezzék, ezért a haszonélvezeti és haszonbérleti szerződéseket is ehhez igazítva írták alá. E szerződésekkel fedezetten saját célra fordított és kivont vagyontömeg Balázs László I. r. vádlott rendelkezésére és saját javára szólóan 2002-2003. években összesen 170.873.525,- Ft tett ki, míg Balázsné Mohai Éva IV. r. vádlott esetében 260.284,- Ft saját célokra történő felhasználását eredményezte.

A szindikátusi szerződéseket Balázs László I. r. vádlott adta át önként a 2004. októberében történt gyanúsítottkénti kihallgatásakor a hatóságoknak, majd az ezeken alapuló további szerződéseket Hídvégi Béla III. r. vádlott bocsátotta a nyomozó hatóság rendelkezésére, aki maga sem tudott több ilyen szerződésröl, így nem a nyomozó hatóság eredménytelen házkutatása nyomán nem került sor több ilyen szerződés előtalálására és lefoglalására. Azon állítása Balázs László I. r. vádlottnak, hogy a kikötött haszonélvezeti és haszonbérleti díjak maradéktalanul teljesítésre kerültek volna kétségbe vonható, mivel erre a cégcsoportnak vagyona már nem volt, a Csevicevölgy Kft részére tőkeemelésként a 2001. év végétől juttatott 1.500.000.000,- Ft felhasználásának részét képezte viszont a külföldre juttatott 5.000.000,- USD összegű pénzügyi keret is, amelynek tisztázása azonban nem jelen büntetőeljárás feladata volt. A szindikátusi szerződések kapcsán még azért rá kell mutatni arra is, hogy azoknak realitásokon nyugvó valós célja nem lehetett, mivel a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján 366

tényként az állapítható meg, hogy. a szerződésekben hivatkozott ingatlanok belterületbe vonására nem volt reális lehetőség. A nyomozati iratok 76. kötetében található, Balázs László I. r., Balázsné Mohai Éva IV r. és Bdázs Péter V. r. vádlottak, valamint a Larix 2049 Ebt. tulajdonába került ingatlanokkal érintett települések önkormányzatának megkeresése alapján tisztázottá vált, hogy az önkormányzatoknál a településrendezési tervek módosítása még 2005-ben sem volt még csak napirendre sem volt tűzve abból a célból, hogy az érintett ingatlanokat esetlegesen átminősítsék a belterületi határok kiterjesztésével, továbbá más művelési ágba történő átsorolásukra irányuló kérelmek sem kerültek beadásra. A válaszokból kitűnően a Baumag cégcsoport területfejlesztési terveiről hivatalos tudomásuk nem volt, ez ügyben meg sem keresték őket. Ezáltal cáfolható Balázsné Mohai Éva IV. r. vádlott arra vonatkozó védekezése is, mely szerint a térségi önkormányzatok a rendezési terveik módosítísára, illetőleg a területek átsorolására kinyilvánították volna a szándékukat. Megjegyzendő erre vonatkozó tényállítást még Hídvégi Béla III. r. vádlott sem tett. A nyomozó hatóság megkereséseinek az eredményét támasztotta alá Horváth György igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő is, aki a 2009. július 13-i tárgyaláson történt meghallgatása során elmondta, hogy a szakvélemény elkészítése előtti személyes megkeresése során az érintett Mátra-vidéki önkormányzatoknál nem tudtak beszámolni arról, hogy a területek belterületbe vonása bármikor is felmerült volna. A rendelkezésre álló adatok alapján egyébként csupán egy településen merülhetett fel érdemben a belterületbe vonás lehetősége, mégpedig Parádon. Ott Nagy Oszkár és Varró Gyula tanúk vallomásai szerint is valóban napirendre került a belterületbe vonás kérdése, így ennek megfelelően a nyomozóhatóság ezzel kapcsolatos megkeresésére is csak a parádi önkormányzat adott igenlő választ. Horváth György igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő első eljárásban történt meghallgatása (2009. július 13. tjkv.) alapján megállapítható az is, hogy az érintett földterületek a szövetkezeti kárpótlásról visszamaradt gyenge-közepes termőképességű, alacsony aranykorona értékű földekről van szó, kiszolgáló létesítmények és közművek nélkül, a települések határaitól több kilométerre. A szakértő ezeket az ingatlanokat esetenként még terepjáróval is nehezen tudta csak megközelíteni, meghallgatása alapján nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a földterületek

fejlesztésre alkalmatlanok, még pontszerű fejlesztésekre sem mutatkozik reális lehetőség az infrastruktúra teljes hiánya miatt. Ahogyan a szakértő rámutatott, Parádnál közúton még 1,5-2 kilométeres távolságok elérhetőek, de ezen túl a Mátra belsejében már nem lehet szó érdemleges beruházásokról. A 15-20 km sugarú körben, hegyekkel szétszabdalt, kedvezőtlen terepviszonyok mellett sok esetben töredéktulajdont képviselő, jelentős részében erdő besorolású ingatlanok esetében az igazságügyi szakértő 1000 milliárd forintos nagyságrendűre becsülte egy olyan fejlesztési célú koncepció megvalósítását, mely a beruházásokat az infrastruktúra ilyen terepviszonyok melletti kiépítésére alapozná. Ez pedig megint csak azt jelzi, hogy egy ilyen nagyságrendű fejlesztésnél a sorrend a társadalmi közmegegyezés, majd az alapján a településrendezési tervek módosítása lett volna, ezek nélkül bármiféle szindikátusi szerződés és jövőkép csak a levegőben lóg, realitások nélkül. Horváth György igazságügyi ingatlanforgalmi és Horváth János igazságügyi tőkepiaci szakértőkkel egyetértve tényként szögezheti le a bíróság, hogy bármiféle fejlesztési terv realitása építéshatósági engedély, képviselő testületi határozat vagy hatósági felülbírálaton 367

átesett megvalósíthatósági tanulmány alapján vetődhetne csak fel, ilyet azonban nem jelen esetben nem volt belterületbe vonásrt csak ilyen dokumentumok alapján lehet érdemben beszélni, ezeket viszont egy jövőképet felvázoló térkép, de még egy golfpálya tanulmány (nyom. ir. 100. kötet 209. old.) sem helyettesítheti, nem is említve a Hídvégi Béla III. r. vádlott által többször említett elméleti jellegű tanulmányterveket. A golfpálya tanulmány kapcsán a bíróság megjegyzi, hogy az 2002. áprilisában készült, és a „tulajdonos víziójának” központjában a Parádsasvári Kastélyszállót és a hozzá tartozó fóldterületeket jelölte meg azok megvalósítási helyeként és hivatkozott azok majdani belterületbe vonására. A 2012. január 9- én megtartott tárgyaláson Balázs László I. r. vádlott utólag már maga is úgy nyilatkozott, hogy tudta, hogy egy golfpálya csak veszteséges lehet, de ő „a golfpályát úgy értelmezte, mint egy nagy lakópark gyepes kertje.” A megismételt eljárás során felmerült, hogy a kistérségi komplex területfejlesztés skiccszerű vázlatokig jutott, viszont Fodor András tanú vallomása szerint a fejlesztés szakhatósági szintig nem jutott el, a Parád környéki települések testületeivel a kapcsolatot nem vették fel, tehát a valós fejlesztési koncepciót illetően is az állapítható meg, hogy az bármiféle belterületbe vonástól még nagyon messze járt. Balázs László I. r., de Balázsné Mohai Éva IV. r. vádlott is a megismételt eljárásban hivatkozott arra is, hogy az ingatlanok kapcsán nem elsősorban belterületbe vonásról, hanem külterületi ingatlanok átsorolásáról lett volna szó. Ezzel az állítással szemben a szerződések következetesen belterületbe vonásról tesznek említést, de pl. még a már felhozott golfpálya tanulmány is erre hivatkozik. Varró Gyula tanú a megismételt eljárás során tett tanúvallomásában (82. sz. tjkv. 241. old.) utalt arra, hogy egyes ingatlanok eseti jellegű átsorolása, illetőleg egyáltalán az átsorolás is csak a települési rendezési terv módosítása alapján jöhet szóba, ilyen azonban a rendőrségi megkeresésekre adott válaszokból is kitűnően szintén egyetlen érintett településen nem volt napirenden. Horváth György igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő az első eljárásban 2009. július 13-án történt meghallgatása során egyértelműen utalt arra, hogy erdő esetében a belterületbe vonás reálisan fel sem merülhetett, hiszen ezen művelési ágú ingatlanok a települési belterületi határtól több kilométerre fekszenek, valamint azok más módon

történő hasznosítására lehetőség sincsen. Ebből következően a szindikátusi szerződéseknek az erdő művelési ágú ingatlanok belterületbe vonásával kapcsolatos hivatkozásai így teljesen alaptalannak tekinthetők. Balázs László I. r. vádlott a 2011. április 4-én tett vallomásában (40. sz. tjkv. 183. old.) már maga is arra hivatkozott, hogy az erdők megmaradtak volna a saját művelési águkban, vagy azokat elcserélték volna, esetleg azokon parkerdőt létesítenek. A vádlott arra hivatkozott, hogy az erdőgazdálkodás a Csevicevölgy Kft neve alatt folyt volna, az erdőgazdálkodás egyébiránt nagyon jól jövedelmező tevékenység. Ha viszont ezt valóban így gondolta a vádlott, akkor nincsen magyarázat arra, hogy az ingatlanokat így miért kellett a saját, vagy felesége és fia nevére íratni, ha azokat nem lehet sem belterületbe vonni és szándék sincsen rá, noha a szerződések mégis erre hivatkoznak. Ezen ellentmondásokból arra lehet viszont következtetni, hogy az erdő művelési ágú ingatlanokra kötött szindikátusi szerződések semmilyen kistérségi területfejlesztési szándékkal összhangban nem álltak, igy azok művelése anyagi hasznot a tulajdonosaik számára eredményezett volna, vagyis ebben az esetben is igaz, hogy azok magáncélú gyarapodást szolgáltak. 368

Szintén védekezésként merül fel a vádlottak részéről, hogy bizonyos ingatlanok cserealapot képeztek, míg más ingatlanok felvásárlása spekulációs célú volt. Felmerül azonban a kérdés, hogy akkor miért szerepeltek ezek az ingatlanok a szindikátusi szerződésekben mégis különbségtétel nélküli azonos rendeltetéssel. A vádlottak erre konspirációs, titkossági szempontokat hoztak fel, amit azonban a bíróság nem tudott elfogadni, hiszen a cégcsoportnak arra vagyona nem volt, hogy félrevezető vásárlásokat is végrehajtson, de félrevezetni nem is lehetett volna senkit, mivel a már hivatkozottak okán a területek az adott állapotban fejlesztésére alkalmatlanok voltak, a Parádon túli területeknél már befektetői érdeklődés sem igen jöhetett szóba. Az ingatlanfelvásárlások mögötti koncepcióhiányt az mutatja leginkább, hogy az érintett több mint 200 ingatlan tulajdonosa csupán két tucat személy volt, ezen belül is az ingatlanok 80-90 %-át ugyanattól az eladótól vásárolták meg. Ez pedig inkább azt mutatja, hogy mintegy válogatás nélkül vásárolták fel Balázs Lászlóék a térségben elérhető ingatlanokat. A kifejtettek értelmében a tényállás VI/1. pontjában tehát Hídvégi Béla III. r. vádlott büntetőjogi felelősségét a 2001. április 3-án, 2001. december 31-én és 2002. április 16án említett szerződések mellett a 2001. december 14-én a Larix 2049 Ebt-vel, a 2002. december 14-én Balázs László I. r. vádlottal és Balázsné Mohai Éva IV. r. vádlottal, majd a 2003. december 15-én Balázs Lászlóval, Balázsné Mohai Éva IV. r. és Balázs Péter V. r. vádlottal aláírt adásvételi előszerződések, továbbá a Balázs Lászlóval 2004. február 1-jén a haszonbérleti jogviszony időtartamának a meghosszabbításáról rendelkező szerződés aláírása alapozza meg. Balázs László vádlott büntetőjogi felelőssége ezen tényállási pont kapcsán részben az in dubio pro reo elve, részben a kétszeres büntetőjogi értékelés tilalma miatt nem merülhet itt fel. A bíróság által megállapítottak szerint a haszonbérleti és haszonélvezeti díjak más címen történő visszautalása a tulajdonszerzés legalizálását szolgálta minden esetben, ami a belterületbe vonással kapcsolatos szerződéses garanciák hiányával egybevetve Hídvégi Béla III. r. vádlott számára már a VI/1/a. pontban írt, a Balázs László I. r. vádlott ügyvezetőségével működő Larix 2049 Ebt. esetében is felismerhetővé kellett tegye, hogy mi volt a szerződések valós célja. Ez már csak azért sem lehetett kétséges Hídvégi Béla számára, mert a vádlott erre vonatkozó védekezésével ellentétben Horváth György igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő elmondása (2009. július 13.)

alapján az állapítható meg, hogy az érintett ingatlanok még 2006- ban is elhanyagoltak, gazos állapotúak voltak, azokat nem művelték, amivel cégvezetőként Hídvégi Béla vádlott is tisztában volt, hiszen erre a célra a cég semmilyen ráfordítást nem teljesített. Öszességében mindezekből a Hídvégi Béla III. r. vádlott által is felismerhető körülményekből számára is nyilvánvaló kellett legyen, hogy a haszonélvezeti és haszonbérleti szerződések színleltek, melynél fogva az ezen jogcímeken Balázs László I. r., Balázsné Mohai Éva IV. r. és Balázs Péter V. r. vádlottak részére teljesített kifizetések sem bírnak jogalappal. Egyebekben a haszonéivezeti és haszonbérleti díjak problémájára a Balázs László vádlott által a felszámolás kezdő napjára vonatkozóan készíttetett és a nyomozó hatóság által lefoglalt 2004. április 23-i dátummal ellátott tőkekonszolidációs jelentés 2. pontja is utalást tartalmaz, mely a kifizetett díjak racionalitását maga is megkérdőjelezi, egyben azok jogalapjának a hiányára maga is utal azáltal, hogy a könyv szerinti adatokból a jelentés ismeretlenül maradt 369

készítője a haszonélvezeti és haszonbérleti jog cégszerű gyakorlását tényszerűen maga sem találta megállapíthatónak. A bíróság számára rendelkezésre álló bizonyítékokból összességében az állapítható meg, hogy 2000. december 27. után a Baumag cégcsoport működése már a fizetésképtelenség bekövetkezésével számolva a vagyonkivonásra szerveződött. Ezért már figyelemre méltó, hogy a Larix 2049 Erdőbirtokossági Társulás ingatlanjaival kapcsolatban a haszonélvezet pénzügyi elszámolására nyomban 2000. december 28tól került sor első ízben. A Hídvégi Béla III. r. vádlott által 2001. április 3-án aláírt 99 évre szóló haszonélvezeti jog alapításáról rendelkező szerződéssel érintett Recsk 050 helyrajzi számú ingatlan esetében az elszámolásra 2001. május 29-én került sor, majd az ingatlanra 2003. december 23-án újabb haszonbérleti jogot alapító szerződést is aláírtak. Hídvégi Béla III. r. vádlott 2001. május 31 -től a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet igazgatósági tagja volt, így mint szövetkezeti vezető tisztségviselőként is rálátása volt a cégcsoport vagyoni helyzetére és gazdasági folyamataira, köztük tisztában volt a Csevicevölgy Kft által felhasznált vagyon eredetével és a haszonélvezeti és haszonbérleti szerződések színleltségével is. Külön is szükséges kiemelni, hogy Hidvégi Béla III. r. vádlott a Csevicevölgy Kft. ügyvezető igazgatójaként felelt azért, hogy a Mátra-vidéki önkormányzatok településrendezési terveit az úgynevezett jövőképpel összhangba hozzák, hiszen mint mindvégig hangoztatta ö szakmai feladatokat látott el a kft-ben, mint projektcégben. Márpedig éppen ezért Hídvégi Béla vádlott tudott arról, hogy a belterületbe vonásnak vagy átsorolásnak a megvásárolt ingatlanok esetén nincs realitása, mivel a településrendezési tervek módosítása a Mátra-vidéki önkormányzatoknál ez nem volt napirenden, de maga a kistérségi fejlesztés is csak igen kezdeti szakaszban volt, ahogy a bíróság már utalt rá a „tervezés tervezése” folyt. Az a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem bizonyítható, hogy Hídvégi Béla III. r. vádlott tudatában lett volna annak, hogy a haszonélvezeti és haszonbérleti szerződések Balázs László I. r. vádlottnak és családjának anyagi gyarapodását pontosan milyen megoldások révén szolgálják, de részletesen kifejtett körülményekből azt át kellett látnia, hogy a szindikátusi és az arra alapuló haszonélvezeti és haszonbérleti szerződések szerepe így közel sem a fejlesztési „jövőképet” ‚ hanem a befektetők vagyonának magánvagyonná alakítását segítették elő.

A Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet 2003. október 9. utáni helyzetében pedig már nyilvánvaló volt, hogy a pénzügyi források hiánya és a működés megbénulása miatt nincs semmiféle valós fejlesztési lehetőség, ilyen „álmokat” Hídvégi Béla III. r. vádlott a 2003. december 15-én és 2004. február 1-én kelt szerződések aláírásánál már maga sem gondolhatott komolyan, így tisztában volt azzal is, hogy mindezek a már folyamatban lévő büntetőeljárásra figyelemmel a szindikátusi szerződések és az azokon alapuló haszonélvezeti és haszonbérleti szerződések mögötti valós szándék látszatának erősítését célozzák, s ezeknek a szerződéseknek valós tartama már nincsen. Ekkor pedig már mindenképpen tisztában volt azzal is, hogy ezen szerződésekkel bűncselekményből származó vagyon biztosításában működik közre. Balázsné Mohai Éva IV. r. és Balázs Péter V. r. vádlott (illetőleg a beadványaikat készítő I. r. vádlott) a nyomozás során több ízben hivatkozott arra, hogy számukra semmiféle alapbűncselekmény nem vott ismert, így esetükben nem merülhet semmilyen járulékos jellegű 370

bűncselekmény elkövetésére irányuló szándék. A bíróság ezzel kapcsolatosan arra mutat rá, hogy az Ügyészség Balázsné Mohai Éva IV. r. és Balázs Péter V. r. vádlottak esetében a vádirati minősítést már az első eljárásban a Btk. 244.§ - ába ütköző bűnpártolás bűntettére módosította, mely bűncselekménynél az elkövető büntetőjogi felelőssége nem az alapbűncselekmény minősítésének megállapításán, valamint az egyes tényállási elemek felismerésén és azonosításán múlik (ebben az esetben bűnsegélyről lenne szó), itt a büntetőjogi felelősséghez elegendő annak tudata, hogy a bűnpártoló tudja, hogy akinek érdekében cselekszik bűncselekményt követett el, azaz jogellenes cselekményből származó vagyonhoz, előnyhöz kapcsolódik az elidegenítésben való közreműködés, a megszerzés, vagy az előny utólagos biztosítása. Ahogy azt a bíróság megállapította Balázsné Mohai Éva IV. r. és Balázs Péter V. r. vádlottak számára az adásvételi szerződések, valamint a haszonélvezeti és haszonbérleti szerződések megkötésének, lebonyolításának és elszámolásának a körülményeiből felismerhető volt, hogy a Baumag csoport cégvagyonának a terhére gazdagodnak. Mindez annak tükrében is igaz, hogy a vádlottak számára is felismerhető volt az, hogy ezeknek az ingatlanoknak a belterületbe vonására sosem fog sor kerülni. Balázsné Mohai Éva IV. r. vádlott a szindikátusi szerződésbe történő bekapcsolódásának okaként személyes körülményeket említett, ami más értelemben, de igaz. A haszonélvezeti és haszonbérleti szerződések ugyanis a cégcsoport vagyonának kimentését leplezték, melynek során Balázsné Mohai Éva IV. r. vádlott egy kisebb összeg erejéig maga is személyesen gazdagodott, a 2002. április 30-án átutalt összegek különbözetéből származó pénzt a saját céljaira fordította. A haszonélvezeti és haszonbérleti szerződések bonyolítása és elszámolása Balázs László és családjának belső ügye volt, így abban Hídvégi Béla III. r. vádlott a szerződések aláírásával csak kívülállóként működött közre. A Btk. 244. § (1) bekezdés c.) pontja szerinti ún. tárgyi bűnpártolás során a tárgyi bűnpártoló az alapbűncselekmény elkövetőjének érdekében működik közre, aki jelen esetben Balázs László I. r. vádlott, így a bűncselekmény rendbelisége is ehhez igazodik, azaz hozzá kötődik. (BH 1990/88., BH 1999/438.). A tárgyi bűnpártolást — amennyiben annak feltételei fennállnak - folytatólagosan is el lehet követni. A (2) bekezdés szerint haszonszerzés végetti elkövetés valósul meg mindazokban az

esetekben, ha a bűnpártoló a saját, vagy harmadik személy haszna végett cselekszik. Ez a haszonszerzés pedig Hidvégi Béla III. r., Balázsné Mohai Éva IV. r. és Balázs Péter V. r. vádlottak esetében megállapítható, hiszen Hidvégi Béla III. r. vádlott harmadik személy(ek), míg a IV. és V. r. vádlottak saját, főidtulajdonban is megjelenő haszonszerzés végett cselekedtek. Tényállás VI/2. pont Hidvégi Béla III. r. vádlott 2004. november 8-án tanúként még csupán annyit nyilatkozott, hogy a GYÚK Kht. részére egy egyszerű humanitárius segítség volt a Csevicvőlgy Kft. részéről, amit tudomása szerint Balázs László intézett. Gyanúsítottként már nem tett vallomást, csatolta azonban a 2006. február 28. napján általa Balázs Lászlónak írt levelet és Balázs László 2006. március 6. napján kelt „kinyilatkozását”, melyeket a bíróság okirati bizonyítékként értékelt. 371

Tárgyalási vallomásaiban a GYÚK Kht. kapcsán elmondta, hogy fogalma sincs arról, hogy a Csevicevölgy Kft miként került kapcsolatban a Kht.-vel, az utalt támogatásokról is csak utólag szerzett tudomást. Ugyan általános meghatalmazást — mint minden Baumag cégcsoporthoz tartozó cég vezetője — adott Balázs László részére, mint a tulajdonos képviselőjének, azonban olyat soha, hogy a Csevicevölgy Kft nevében a GYÚK Kht.-vel Balázs László szerződést írjon alá. Állítása szerint ő — mint a cég ügyvezetője — nem utalhatott a kft. nevében, azonban az általános meghatalmazás alapján Balázs László igen. Nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a Csevicevölgy Kft-ben ő csak szakmai munkát végzett, a támogatásoknak pedig semmi köze nem volt a szakmai munkához, a GYÚK Kht. támogatásával kapcsolatos tárgyalásokon sem vett részt. Ugyanakkor megemlítette, hogy beszélgetett Balázs Lászlóval korábban egy teniszező cég általi támogatásáról, de az nem valósult meg. Állítása szerint bár egyedüli vezetője volt a Csevicevölgy Kft-nek, nem volt vagyonkezelői jogosultsága, nem volt feladata a cég általános dolgaival foglalkozni, pénzt utalni sem, mert csak szakmai vezető volt. Balázs László I. r. vádlott a GYÚK Kht. támogatásával kapcsolatban először a 2004. október 12-i gyanúsítotti kihallgatása (nyom. ir. 92. kötet 129. old.) alkalmával nyilatkozott. Ekkor annyit mondott el, hogy a Kht. karitatív tevékenységet folytatott, azt a Csevicevölgy Kft támogatta annak fejében, hogy a Kht. a jó hírüket keltette. Ezért kapta az adományokat a Kht. a céljai megvalósításához. A megelőző bírósági eljárásban tett vallomásában elmondta, hogy a GYÚK Kht.-t azért támogatta a Baumag, mert „minden cég képéhez hozzátartozik a karitatív tevékenység”, a Kht. pedig mindig a rendeltetett célra fordította az összeget. Azzal is egyetértett, hogy a Csevicevölgy Kft is támogassa a Kht.-t, elismerte, hogy ezt ő intézte és mint az alapító meghatalmazottja írta alá a szerződést, cserébe a parádi tervek külföldi befektetők felé történő népszerűsítését kérték. Minderről Hidvégi Béla csak utólag szerzett tudomást. A megismételt eljárásban az általa korábban már előadottakat tartotta fenn azzal, hogy tény, kissé figyelmetlen volt, mert gyakorlatilag mindenhol az ő aláírása szerepelt, lényegében ő volt Hidvégi Béla meghatalmazottja, illetőleg a tulajdonos képviselője, így Hidvégi Béla ügyvezető feje fölött átnyúlhatott. A dr. Székelyhidi István által említett 2003. augusztusi beszélgetésre nem emlékezett, azonban nem is tartotta kizártnak, mivel valóban voltak félelmei a fizetésképtelenséggel kapcsolatosan.

Dr. Székelyhidi István tanú a Gyors Újrakezdés Kht. (GYÚK kht.) ügyvezető igazgatója volt, elsősorban segélyezéssel foglalkoztak, továbbá a Kormány megbízása alapján építkezést is szerveztek, amelyhez a Baumag Szövetkezettel, illetőleg Balázs Lászlóval vették fel a kapcsolatot, akit jó szakemberként és emberként ismert meg. Rendőrségi kihallgatása alkalmával arról vallott, hogy a cég 2003. augusztusában lehetetlenült el, amikortól a Baumagtól minden bejelentés nélkül további támogatást nem kaptak. Mindig csak Balázs Lászlóval tárgyalt a támogatásokról, a megállapodásokat is vele kötötte, ennélfogva számára a Csevicevölgy Kft a Baumagot jelentette, nem is tudja külön választani, hogy a Csevicevölgy Kft-vel mikor került kapcsolatba, mivel bár a szerződés utóbbi nevében köttetett mindegy volt, hiszen az összes megállapodást Balázs Lászlóval kötötte, neki ez így mindig a Baumagot jelentette. Előadása szerint a Baumag először a salakbetonos házak újjáépítése kapcsán került 372

a Kht,-vel kapcsolatba, a több mint 100 épület bontásának, újjáépítésének kivitelezésében közreműködött. Hidvégi Bélát is ismerte, elsősorban Balázs László vezetőtársai között látta őt, azonban csak néha beszélt vele, különösebb kapcsolatban nem volt vele. A Baumagtól 150 - 200 millió Ft körüli támogatást kaptak részben a cégek működésére, másrészt konkrét segélyezési célokra, feladatokra. A Baumagot egy jól prosperáló cégként ismerte meg, fel sem merült benne, hogy valamilyen anyagi gond lehetne a cégnél. A bíróságon 2011. május 30-án történt tanúkihallgatása alkalmával a korábbiakhoz képest részletesebben beszélt arról, hogy a salakbetonos házakra kapott kormánymegbízatás kivitelezése kapcsán került a Baumag Szövetkezettel kapcsolatba a GYÚK Kht., mivel a Baumag vállalta fel legkomplexebben a munkák elvégzését. Mindez idő alatt megismerte a Baumag céljait, így a Mátra térségének nagyszabású fejlesztési terveit és, hogy ezért földeket is felvásároltak. A Baumag Holdinggal kötött megállapodásra határozottan emlékezett, a Csevicevölgy Kft-vel kapcsolatosra azonban nem. Hidvégi Bélát ismerte, többször beszélt is vele, ugyanakkor konkrét üzleti tárgyalásokat vele nem folytatott, csak mindig Balázs Lászlóval. Ennek ellenére Hidvégi Béla írhatott alá támogatási szerződést, de hogy önállóan bármiféle intézkedést a támogatások kapcsán tett-e nem tudja, mert a „részletekkel” nem foglalkozott, számára abszolút irreleváns volt, hogy melyik cégtől jött a támogatás. Kezdetben — mivel más támogatói is voltak - még alacsonyabb volt a Kht.-ban a Baumag részvétele és a támogatás mértéke is kisebb összeggel indult, később azonban már csak a Baumag támogatta a Kht.-t, ezért amikor a Baumag „beborult” azonnal „beborult” a Kht. is. Ennek körülményeiről elmondta, hogy 2003. augusztusában Balázs László hívta őt be mert, hogy elég nagy baj van és beszéljék meg. Emlékezete szerint augusztus 27-én tájékoztatta őt arról Balázs László, hogy nem tudják a támogatást a Kht.-nak tovább biztosítani, „mert olyan mértékben megrohanták, hogy fizesse ki a pénzeket, ami be van fektetve, hogy azt képtelenség előteremteni, a Posta Bank sem bírná, ...úgy gondolja olyan mennyiségű tőkét akarnak irreálisan kivonni, tehát nyilvánvaló, ha valamiért földet vettem, hogy annak az értéke megnövekedjen és mos odajönnek, hogy adjam oda, ez lehetetlen, nincs elég készpénztartalék.” Vallomása szerint Balázs Lászlóval többször is beszéltek a kialakult helyzetről, I. r. vádlott mondta is, hogy attól fél, hogy megrohanják a befektetők és visszakérik a készpénzt. Arról is említést tett, hogy már 2003. nyarán a sajtóban hallott arról, hogy különféle kis szövetkezetek tönkre mentek, de a Baumagról azt gondolta nagyon erős szervezet, Balázs László is azt mondta, tudják kezelni ezt a helyzetet, nem volt olyan veszélyérzetük, hogy ez bedőlhet. A Baumag cégcsoport működésére egyébként nem volt rálátása, a Mátrában elképzelt tervek számára reálisnak és

megvalósíthatóknak tűntek, megítélése szerint Hidvégi Béla egy végrehajtó ember szerepben volt, őt is megbízható embernek ismerte meg. Fónad Csaba tanú aki a Baumag Rt, pénzügyi igazgatója is volt - nyomozati vallomásában arról számolt be, hogy a Csevicevölgy Kft pénzügyi és működési helyzetébe belelátása az ügyvezetőnek, illetve Balázs Lászlónak volt. A Csevicevölgy Kft. szerződéseit Hidvégi Béla ügyvezető és Balázs László írta alá, az általa vezetett pénzügyi részleg csak a szerződésekkel kapcsolatos számlák teljesítését végezte. Bár ő is kiemelte, hogy a véleménye szerint a szakmai rész tartozott Hidvégi Bélához, a többi részében Balázs László Hidvégi Bélával megbeszélve, vagy önállóan döntött. Tudomása szerint a Csevicevölgy Kft.-nek támogatási szerződése volt a GYÚK Kht.vel, ez alapján havonta kerültek különféle összegek átutalásra. 373

A megismételt ljárásban felolvasott vallomásában is arról számolt be, hogy úgy gondolja a Csevicevölgy Kft. vagyona felett az ügyvezető és a tulajdonos rendelkezett, bár rálátása nem volt. Ezt arra alapozta, hogy Balázs László meghatározó volt abban, hogy Hidvégi Béla mit csinál. A GYÚK Kht. részére történt kiitzetésekkel kapcsolatban szerinte a szerződések aláírója gyakorolta a rendelkezési jogot. Bizonyítékként értékelte a bíróság a nyomozati iratok közt található, a Baumag Holding Rt. és a GYÚK Kht., továbbá a 2002. augusztus 19. napján a Csevicevölgy Kft. és a GYÚK Kht. között keletkezett együttműködési. valamint támogatási megállapodásokat, szerződéseket melyek aláírói valamennyi esetben Balázs László és dr. Székelyhídi István voltak. A 2003. évben kelt támogatási szerződések tekintetében az is megállapítható, hogy azok készítőjeként Endrédi Attila van feltüntetve és ekként ő is ellátta aláírásával. A kifizetések, átutalások tényét a Baumag Holding Rt. és a Csevicevölgy Kft. OTP Bank Rt.-nél vezetett számladokumentumai igazolják. Ahogy arra már fentebb utalt a bíróság Hidvégi Béla III. r. vádlott a nyomozó hatóság részére csatolta a 2006. február 28. napján általa Balázs Lászlónak írt levelet és Balázs László 2006. március 6. napján kelt kinyilatkozását”, az Agenda-H Vagyonkezelő Szövetkezet 1/2006.(03.063 sz. Alapítói Határozatát, melyeket a bíróság okirati bizonyítékként értékelt. A 2006. február 28. napján kelt levélben Hidvégi Béla a Csevicevölgy Kft. 1999-2003. közötti számos Parádfürdő környéki bel- és külterületi ingatlanra szerzett haszonélvezeti jog, illetőleg megkötött hosszú távú haszonbérleti szerződések, továbbá a Csevicevölgy Kft. által a GYÚK Kht.-nak nyújtott jelentős összegű karitatív támogatás nyújtása kapcsán kérte Balázs Lászlónak, mint az Agenda-H Vagyonkezelő Szövetkezet elnökének, mint a Csevicevölgy Kft. korábbi tulajdonosa törvényes képviselőjének az érintett tevékenységgel kapcsolatos és az adott időszakban képviselt álláspontját. Azt is tartalmazza, hogy azt Hidvégi Béla védekezése részeként a nyomozó hatóság részére kívánja majd bocsátani. Balázs László nyilatkozata és az ahhoz csatolt alapítói határozat pedig tartalmazza, hogy mint a Csevicevölgy Kft. tulajdonosainak képviselőjeként tudomással bírt a Kft. karitatív tevékenységéről és azzal mindenben egyetértett, ahhoz a társaság tulajdonosaként szóban többször a hozzájárulását adta, továbbá „…Hidvégi Béla karitatív tevékenységét jogilag és gazdaságilag jogszerűnek ésszerűnek ás indokoltnak” tekintette és tekinti jelenleg is. Ezen felül az alapítói határozat III. pontja utal arra, hogy az Agenda-H Szövetkezet, mint a Csevieevölgy Kft. tulajdonosa tudomással bírt arról, hogy a társaság — igaz turizmusfejlesztési céllal – „több esetben... jelentős összegeket utalt át közvetlenül, illetve megbízott közvetítő közreműködéséveL..”

A bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján Hidvégi Béla III. r. vádlott védekezését nem fogadta el. Védekezését és Balázs László I. r. vádlott azon állítását, hogy a Csevicevölgy Kft. nevében történt karitatív támogatás nyújtására csak Hidvégi Béla utólagos tudomásszerzésével került sor, míg a cégvagyonnal kapcsolatban utalványozási joggal nem rendelkezett éppen a III. r. vádlott által a nyomozás során csatolt levelezés anyaga cáfolja és amelyek ellentétes irányú következtetésekre adnak alapot. Ezekből megállapítani ugyanis azt lehet, hogy Balázs László 2006. március 6án a nyomozó hatósághoz intézett beadványában a karitatív tevékenység kapcsán a Hídvégi Béla III. r. vádlott által folytatott jótékonyságra, valamint a saját ezzel kapcsolatos jóváhagyására utalt, melyet megerősített az Agenda-H Szövetkezet nevében hozott, 2006. március 6-án kelt 1/2006.(03.06.) számú alapítói 374

határozattal is. Utóbbiból az is kiderül, hogy Hidvégi Béla III. r. vádlott állításával ellentétben rendelkezhetett á kft. pénzeszközei felett. Erre utal az is, hogy a 2011. április 4-én tett vallomásában elismerte azt, hogy a Csevicevölgy Kft ügyvezető igazgatójaként rendelkezett vagyon külföldre juttatásáról, így a vád szerint ezen vallomás újfent csak azt támasztja alá, hogy a III. r. vádlott vagyon feletti rendelkezési jogkörrel más esetre nézve is rendelkezhetett. Arra pedig Hidvégi Béla III. r vádlott az eljárás során nem tudott elfogadható magyarázatot adni, hogy miért hivatkozott először a nyomozás során maga és Balázs László vádlott is az ő karitatív tevékenységéről, ezzel kapcsolatban csak a legfeljebb közös védekezésről és elírásól tett említést, ami nem ad érdemleges magyarázatot a kérdésre. Fónad Csaba tanú az első eljárás során 2009. június 19-én tett tanúvallomásában Balázs László I. r. vádlott — mint tulajdonos - meghatározó szerepére utalt, azonban a Csevicevölgy Kft által adott pénzügyi támogatás kapcsán vallomásából kitűnően I. r. vádlottnak erre a szerepére csak a támogatási szerződés aláírásából következtetett. Ugyanakkor a nyomozás során annak kiemelése mellett, hogy a szakmai rész tartozott Hidvégi Bélához arra is utalt, hogy Balázs László Hidvégi Bélával megbeszélve, de önállóan is döntött. Dr. Székelyhidi István tanú látszólag Hidvégi Béla III. r. vádlott védekezését és Balázs László I. r. vádlott vallomását erősítette meg azáltal, hogy elmondása szerint a pénzügyi támogatásokról minden esetben Balázs Lászlóval tárgyalt. Ez azonban még nem záija ki azt, hogy Hidvégi Béla III. r. vádlott ne lett volna tudatában a támogatásoknak, illetve azok átutalása felől rendelkezhessen. Tény az is, hogy VI/2. vádponttal kapcsolatos cselekvőséget Balázs László I. r. vádlott mind az első mind a megismételt eljárásban magára vállalta azzal, hogy az egyszemélyes tag képviselőjeként Hídvégi Béla III. r. vádlott felett átnyúlva a cégvezetői jogait magához vonta és azokat így maga gyakorolta. A bíróság megítélése szerint azonban ennek az volt az indoka, hogy Balázs László vádlott az ebben a pontban megjelölt, a Baumag Holding Rt. és a Baumag Építő Rt. által a Gyors Újrakezdésért Kht. részére nyújtott támogatásokkal kapcsolatban a vádiratban a saját büntetőjogi felelősségének vád tárgyává nem tételére következtetett, aminek azonban csak a kétszeres büntetőjogi értékelés tilalma az oka. A megismételt eljárásban Balázs László vádlott egyébként szintén nem indokolta meg, hogy 2006. március 6-án miért tett a későbbi vallomásaival teljesen ellentétes nyilatkozatot a nyomozó hatóság felé.

Mindebből pedig a bíróság számára az a következtetés adódik, hogy a vádbeli pénzösszegek átutalására Hídvégi Béla III. r. vádlott tudtával és rendelkezésére került sor a GYÚK Kht.-hez, melyet azonban Balázs László kezdeményezett. Bár az is tény, hogy a támogatási szerződést Balázs László I. r. vádlott írta alá, azonban mindezen bizonyítékok nem mondanak ellent annak a körülménynek, hogy Balázs László vádlott nyomozás során tett nyilatkozatainak megfelelően a pénzösszegek átutalása iránt Hídvégi Béla intézkedett Balázs László jóváhagyása alapján cégvezetői jogkörben. Csak utalás szintjén említi meg a bíróság, hogy dr. Ábrók László VI. r. vádlott a megismételt eljárásban arra utalt, hogy a Csevicevölgy Kft. részéről juttatott karitatív támogatás annak ellenértéke lett volna jutalékként, hogy a GYUK Kht. segített a cégcsoportnak a martinsalakos 375

házak felújításának projektjét elnyerni. Ezzel szemben Balázs László I. r. vádlott és dr. Székelyhidi István tanú is mindvégig a juttatások karitatív jellegére hivatkozott, a salakbetonos házak újjáépítésében való Baumag közreműködés kapcsán ilyen fajta összefüggést sosem említettek. Tényként rögzíti a bíróság, hogy a GYÚK Kht. javára történő támogatások továbbutalására a Csevieevölgy Kft.-ben történt tőkeemelés (tényállás II/1. pont) terhére került sor, hiszen a Csevicevölgy Kft. más pénzforrásokkal nem rendelkezett. Balázs László I. r. vádlott és Dr. Székelyhidi István tanú is következetesen a juttatások karitatív jellegére hivatkoztak, ami az elkövetés időpontjában már fennálló jogi de facto fizetésképtelenség nyomán a cégvagyont ekkor már az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes módon csökkentette. Ezért az a Btk. 290.§ (1) bekezdésben írt csődbűncselekmény megállapítására alkalmas, amely Balázs László I. r. vádlott esetében a tényállás II. pontjában írt cselekmények körébe illeszkedik, így külön jogi következményeket nem von maga után. Hidvégi Béla III. r. vádlott ehhez a vagyonkivonáshoz azonban szándékosan segítséget nyújtott, miután a csődbűncselekményből származó vagyonból történt a támogatások juttatása. Hidvégi Béla III. r. vádlott ugyanis 2001. május 31 -től a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezet igazgatósági tagja volt, így vezető tisztségviselőként rálátása volt az anyaszövetkezet és a cégcsoport vagyoni helyzetére is. Tényállás VII. pont Balázs László I. r. vádlott tagadta, hogy cselekményével bűncselekményt valósított volna meg. A nyomozás során az ingatlanok értékesítésével összefüggésben élt a hallgatás jogával, vallomást nem tett. A bírósági szakban elismerte, hogy az Agenda-H program a saját „terméke”, a kialakult helyzetből egyedül kivezető út megtalálására és programba foglalására kifejezetten büszke, „zseniálisnak” tartja. A szakértői véleményekben irtakat — miszerint az üzietrészeknek nem volt piaca — Urbantsok Gábor példája cáfolja, hiszen ő kiment a piacra, vett valamennyiért valamennyi szükséges mennyiségű értékpapírt, és ő azt fel tudta használni. Ez bizonyítja, hogy volt piaca az üzletrészeknek, csak nem volt érdek, hogy azzal éljen valaki. Most amikor megszületett az érdek, akkor működésbe lépett a piac, ami egyébként volt addig is. A célja és a szándéka az volt, hogy az Agenda-H program legelején kielégítik azokat a befektetőket akiknek a leges legsürgősebb, hogy legalább valamennyi pénzt ebből be tudjanak szedni, és azok akiknek nem annyira sürgős, ám látják, hogy azért még az értékesített vagyontárgyak fölött is marad vagyon és van terv, akkor azok majd

valamilyen későbbi belátható, egy-néhány éves időtartamon belül szépen ők is sorra kerülnek, és akkor majd jobban, vagy kevésbé, - de ez a piaci kockázat - jól ki tudnak menni. A konstrukció tehát az volt, hogy nem likvidációs jellegű értékesítésről szólt az Agenda-H program, hogy akkor felszámolás szerűen mindent egyszerre piacra dobnak. és amennyi befolyik akkor majd elszámolnak a végén. A korábbi — nagyszabású tervekhez képest a meglevő vagyontárgyakkal kapcsolatos új terveket fogalmaztak meg, mivel a cél az volt, hogy a kialakult helyzetből a több mint tízezer embert valahogyan kisegítsék. Meglátása szerint „ez a meghirdetést követő néhány hét tapasztalata alapján ragyogóan működésbe lépett, nagyon- nagy volt az érdeklődés, néhány ügylet is megköttetett, és ment tovább, a többiek is elkezdték felmérni a pénzt otthon, hogy mennyiért tudnának beszerezni.” Nyilatkozata szerint az 376

Agenda-H program nem kifejezetten a leltár szerinti vagyonra vonatkozott. A programkiírásokat, kiáltványokat ő határozta meg, azonban arra a kérdésre, hogy mi volt az indoka annak, hogy az első programkiírást követő két héttel a 28,7 milliárd Ft helyett már 104 milliárd Ft bruttó értékű vagyon került megjelölésre, nem adott választ, mint arra sem, hogy ez a 2004. április 19.-i kiírásban miért jelent meg már csak bruttó 22 milliárd értékkel. Elmondta viszont, hogy készítettek a cégcsoport teljes vagyonáról, sőt az ingatlanvagyonokról is több értékbecslést. (melynek alátámasztására a megismételt eljárásban az Economist Kft. értékbecsiését be is csatolta) Az ingatlanok értékesítésével kapcsolatosan előadta, hogy kifejezetten a Bautherm Szentes Kft. ingatlanának az értékesítésére soha senkit nem utasított, csak arra utasította az ügyvezetőket, hogy készítsék elő. Az Endrédi Attilának adott meghatalmazásra azért volt szükség, hogy Tóth Mihálynak ne kelljen Szentesről felutaznia, illetőleg Endrédi Attila közreműködését még az is indokolta, hogy „dolgozott a flzetéséért”. A meghatalmazás arról szólt, hogy a távollévő cég képviselője nevében, helyett aláírja a szerződést. Papp Lajos és Urbantsok Gábor vevők „kiválasztásának” körülményeiről nem tudott nyilatkozni, az operatív dolgokat a jogi iroda, Endrédi Attila intézte. Az ingatlan szerződés szerinti vételára és az értékbecslés közötti eltérésnek „alku volt” az oka állítása szerint. A megismételt eljárásban az Agenda-H program kapcsán csak annyi újdonságot adott elő, hogy az ingatlanok értékesítése egy teljesen tisztességes, normális csere volt, készpénzt pedig azért kellett kérni, mert az adóhivatalnak az áfa-t üzletrészben nem lehet megfizetni. Az üzletrészek értékkel bírásának és tényleges piacának megerősítéseként értékelte továbbra is az Urbantsok Gábor által előadottakat. Mindezekkel szemben azonban voltak olyan megnyilatkozásai is amelyben tagadta, hogy a szentesi ingatlan eladására utasítást adott volna — miközben nem vitatta, hogy a program végrehajtását ő irányította -‚ illetőleg az eladásoknál készítettek értékbecslést, de az eladási árakat alku határozta meg. Dr. Ábrók László VI. r. vádlott ugyancsak mindvégig tagadta, hogy bűneselekményt követett volna el. A nyomozás során nem tett vallomást, az első bírósági és a megismételt eljárásban azonban ezt többszörösen bepótolta. Kezdetben arra hivatkozott, hogy az ügyben független ügyvédként csak annyi szerepe volt, hogy a szerződéstervezetet és a felek érdekeit egyeztette, a döntés előkészítésben nem vett részt. Elmondta, hogy az Agenda-H program célja az volt, hogy az üzletrészek kivonásra kerüljenek a forgalomból, amely így teljes egészében teljesült, vagyoni hátrány nem állt be, illetőleg az üzletrész-tulajdonos befektetők a kialakult helyzetben valamilyen úton-módon kielégítést nyerjenek, ha már a kialakul helyzet és a folyamat

miatt áz üzletrész kifizetés, visszafizetés, forgalmazás leállt. A programról kezdetektől tudott, azt és célját is helyesnek tartotta, hogy a cégvezetés megpróbál megoldást találni a befektető tagok számára a kialakult helyzetben. Az viszont fel sem merült benne, hogy az üzletrészek értéktelenek lettek volna, különösen a vagyon könyv szerinti és valós értékének — az utóbbi javára való — eltérése miatt. A szerződések ellenjegyzésében azért ő vett részt, mert egyrészt ahhoz ügyvéd kell és mert a cég jogi ügyeit ő vitte, furcsa lett volna ha mást kértek volna fel. Megítélése szerint sem Balázs Lászlóra, sem Endrédi Attilára nem volt vagyon bízva, ily módon vagyonkezelési kötelezettségük sem volt, a hűtlen kezelés megvalósulása így fogalmilag is kizárt, nem volt mihez segítséget nyújtani. Feladata az volt, hogy a 377

cégcsoportnál előkészített szerződéstervezet alapján mindkét féllel azt leegyeztesse, azonban az árat üzleti feltételként nem egyeztethette, ezzel nem kellett foglalkoznia. A szentesi és az Üllői úti ingatlanok értékesítésével kapcsolatos döntés előkészítésében nem vett részt, nem volt oka azok ellenjegyzésének megtagadására sem, mivel azok a felek egybehangzó szándékát tartalmazták. Arra a bírói kérdésre, hogy a szerződés szerkesztésében részt vett-e a választ kikerülte, elmondása szerint ugyanis a szerződés „gyakorlatilag egy típusszerződés” volt. Vallomása szerint a vevők „nagy örömmel szálltak be ebbe a programba... ugyanúgy logikusnak és üzletszerűnek tartották ezt a megoldást.” Ugyancsak első bírósági vallomása tartalmazza, hogy a BSFSZ nevében kötött szerződések előkészítésében közreműködött, továbbá kiderült az is, hogy tudott a különböző szakhatósági, rendőrségi, ügyészségi, bírósági eljárásokról és azok lényegéről is. A Bautherm Szentes részéről tudomása szerint Endrédi Attila járt el a Tóth Mihálytól kapott szabályos meghatalmazással, „az volt a szerepe, hogy ő, ott volt a cégcsoportnál”. Feltételezése szerint Tóth Mihállyal beszélt az ingatlanértékesítésről akkor, amikor a meghatalmazás ellenjegyzésre került. Az ügyletek nem voltak egyediek, a két ingatlan adásvételen kívül a döntő és sokkal nagyobb lélegzetvételű tranzakciók a Budaörsi úti ingatlan lett volna, illetve a parádsasvári kastély, a Szent Hubertus üdülő üdülési jogának az értékesítése. Az Üllői úti ingatlan nagyobb értékű volt, ott a vevőt képviselő jogász kollégával egyeztetni kellett előtte. Azonban azt, hogy az ingatlanok értékesítésénél mennyi készpénzt kell befizetni és milyen részben történik az üzletrészek beszámítása, nem tudta hogyan történt, tudomása szerint a vételár kialakításával több személy foglalkozott, de azt a mai napig sem tudja megmondani ki lehetett. Úgy gondolta, hogy a készpénz ás az üzletrész aránya valószínűleg egy-egy alku lehetett, mert amikor hozzá került a szerződés, akkor ebben már nem volt vita, azért sem, mert mindenki kvázi készpénzként, vagy követelésként kezelte az üzletrészt. Őszintén gondolja, hogy az Üllői úti ügyletnél az eladó számára ez mindenképpen egy jó üzlet volt. Vallomása szerint a szerződések megkötése és ellenjegyzése előtt nem ismerte az ingatlanbecsléseket, 2006-ig pedig arról sem volt tudomása, hogy a beszámított üzletrészek vagyoni értékkel ne bírnának, ellenkezőleg éppen arra volt bizonyíték, tapasztalat, hogy az üzletrész forgott igazából, legjobb példája ennek Urbantsok Gábor, aki elmondása szerint 80- 90 %-on vásárolta meg más üzletrész-tulajdonosoktól a beszámításra került üzletrészeket. Véleménye szerint az üzletrészek piaci ára gyorsan kialakult a program eredményeként, ugyanakkor maga is úgy gondolta, hogy itt mindkét fél kényszerpályán mozgott, egyik észrevételében megfogalmazottak szerint „ez mind arra utal, hogy itt valami beindult, és látjuk, hogy egy ilyen viszonylag rövid pálya alapján is egyrészt üzletként és piacként kezdett működni, az egy másik kérdés

valóban, hogy mindenkinek ebben a helyzetben nyilván egyfajta egyezséget kellett tennie.” Abban a kérdésben, hogy látott-e értékbecslést az ingatlanokiól az eljárás egészében ellentmondásokba került, az első eljárásban az Üllői úti ingatlan kapcsán úgy nyilatkozott, hogy annak értékbecslését látta, majd azt állította, hogy egyetlen esetben sem látott értékbecslést. Utóbbit állította a megismételt eljárásban is, majd annyiban pontosította, hogy értékbecsiéseket csak utólag ismert meg.

Dr. Endrédi Attila XI. r. vádlott bűnösségét a cselekményben kezdetektől tagadta, a szentesi ingatlanok adás-vételében való „technikai” közreműködésének tényét elismerte, mivel 378

azonban akkor még csak egyetemista volt, szerepköre csak a program végrehajtására szorítkozott. A vádlottat mind a 131-5040/2005. bü. számú, mind a 131-5084/2006. bü. számú nyomozásban tanúként és gyanúsítottként is kihallgatták, a bírósági eljárásokban is vallomást tett. Mindezekben elmondta, hogy 2002. februárjában kezdett el dolgozni — mivel jogi tanulmányokat folytatott — a Baumag Holding Rt. jogi osztályán, majd egyes Baumag cégekben volt ügyvezető, illetőleg látott el vezető tisztségeket. A jogi osztály Balázs László irodája mellett titkárságként működött, amelynek állítása szerint jogi végzettségű vezetője nem volt. Bírósági beadványokkal, szerződések kidolgozásával foglalkoztak, így a parádi fejlesztésekkel összefüggő kivitelezéshez kapcsolódó egyes szerződésekkel is foglalkozhatott, így mint a szerződés készítőjeként szerepelhet rajta a neve. A cégcsoport működésével kapcsolatosan tett nyilatkozataiban beszélt arról, hogy a cégcsoporthoz tartozó társaságok hosszútávú stratégiáját az alapító határozta meg, az egész vállalatcsoportnak a feje Balázs László volt, az ö döntése, jóváhagyása kellett minden tranzakcióhoz. Vallomásaiban mindvégig arról számolt be, hogy a szerződés megkötéséről való döntés meghozatalában, egyes feltételeinek kidolgozásában nem vett részt, ahhoz kapcsolódóan döntési jogköre nem volt. Védekezésének lényege szerint nem volt tudomása arról, hogy Tóth Mihály milyen formában kapott utasítást Balázs Lászlótól, csak annyit, hogy Balázs László utasította Tóthot. Tóth Mihállyal nem egyeztetett semmit, tőle kizárólag a meghatalmazást kapta meg, így a kft. vezetője hatalmazta őt fel a szerződés megkötésére, míg az ingatlan eladását Balázs László hagyta jóvá. A konkrét szerződéssel összefüggésben nem emlékezett arra, hogy több befektető is vevőként jelentkezett volna, viszont Papp Lajos vevővel az ügyintézőkön kívül ő és dr Ábrók László is tárgyalt, a szerződéskötésnél is jelen voltak. Nem tudta megmondani, hogy milyen formában kapta az utasítást Balázs Lászlótól, de azt mint minden más esetben azt megelőzően is teljesítette. Tóth Mihályt azért kellett az ügyletnél helyettesítenie, mert az vidéken volt, nem ért rá. Arról pedig nincs tudomása, hogy Tóth Mihály egyáltalán részt vett-e vagy sem tárgyalásokon, illetve mit tudott a megkötendő szerződés tartalmáról. Az Agenda-H programról elmondta, hogy Balázs László ötlete volt, ő adott utasítást annak végrehajtására is. A program lényege egyes ingatlanok értékesítése volt azzal a feltétellel, hogy a vételárat túlnyomórészt szövetkezeti üzletrésszel kell kiegyenlíteni, melyek árfolyama a programban előre szerepelt. Az ingatlanok eladására azért volt szükség, mert ezzel akartak piacot biztosítani a BVSZ üzletrészeinek azután, hogy a BSFSZ nem tudta megvásárolni az üzletrészeket a tulajdonosaiktól. A vételár kb. 30 %-

os készpénzarányára pedig azért volt szükség, hogy az értékesítéshez kapcsolódó közterheket a vételárból tudják fizetni. „A — vevőnek túl sok szabadságfoka nem volt, mert azt mondhatta, hogy ezt elfogadja vagy nem fogadja el.” Elmondta, hogy a program keretében készültek az ingatlanokról szakértői vélemények, ezek alapján Balázs László állapította meg a vételárat, - melynél figyeltek arra, hogy az ne legyen alacsonyabb a véleményben megállapítottnál - valamint az üzletrészek beszámításának arányát is. A szövetkezet üzletrész-képzésének szabálytalanságáról nem tudott, tudomása szerint a beszámításra került üzletrészeket az Agenda-H szövetkezet képezte, - ami jelentős vagyonnal rendelkezett, így nem is feltételezte, hogy az üzletrészek nem rendelkeztek megfelelő értékkel. Védekezése szerint vagyonkezelői jogkörben nem járt el, 379

továbbá hivatkozott az EH 2008/1684. számon megjelent azon jogesetre, mely szerint az egyszemélyi, kiárólagos tulajdonban levő kft ügyvezetője terhére a hűtlen kezelés bűntette nem állapítható meg, ha a kft. tulajdonosa képviselőjének utasítása szerint jár el. Ebből kővetkezően ő, mint az ügyvezető meghatalmazottja terhére sem állapítható meg bűncselekmény. A kialakult helyzetben úgy gondolta, hogy a program gazdaságilag és jogilag is kivitelezhető, átgondolt megoldás, azt látta, hogy Balázs László meg akarja oldani a befektetők problémáját. Tóth Mihály tanú a Bautherm Szentes Téglagyártó Kft ügyvezetője volt. 2004. májusában és decemberében tanúként, majd 2008. júliusában gyanúsítottként is kihallgatták. Tanúvallomásaiban beszámolt a Bautherm Szentes Téglagyártó Kft jogelőd gazdasági társaságairól, a kft vagyoni helyzetéről és arról is, hogy a kft.-hez először gazdasági igazgatóként került, majd 2001. január 1. napjától volt annak ügyvezetője, cégjegyzésre jogosultja. A társaság fő profilja a téglagyártás volt. Tudomása szerint a kft a Baumag szövetkezet tulajdona tulajdonába 2001. évben került, majd 2003. december 19-től lett a társaság 100 %-ban a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet tulajdona és lett ezáltal a BVSZ a tulajdonosi jogok gyakorlója. A tulajdonosi jogokat Balázs László gyakorolta annyiban, hogy annak hosszútávú stratégiájába szólt bele, nyereséget várt el. Tanúként elmondta, hogy a Szentes, József Attila utcai ingatlanok kapcsán 2004. év január- február tájékán a tulajdonos cég képviselőjének, Balázs Lászlónak az utasítására adott meghatalmazást Endrédi Attilának az ingatlanok eladására. Az adásvételi szerződés megkötésénél, aláírásánál — 2004. február 11-én — nem volt jelen, ő már csak az aláírt szerződést kapta kézhez, ekkor szerzett tudomást a fizetési feltételekről is. Így nem tudja, hogy ki vette át a 4 millió Ft-ot, míg az ezen felüli üzletrészben megjelölt vételárat átvezették a könyvelésben. Kihangsúlyozta, hogy az eladás Balázs László szóbeli utasítása alapján történt, neki beleszólása ebbe a döntésbe nem volt, a meghatalmazást Endrédi Attila részére egyrészt Balázs László utasítása alapján és azért adta, illetőleg azért nem ő képviselte a kit-t, mert a szerződés megkötésére és aláírására sem Szentesen került sor. Arról nem tudott nyilatkozni, hogy ki döntötte el a szerződés részleteit, mert ebbe neki szintén nem volt beleszólása. Elmondta még, hogy a kérdéses ingatlanok a téglagyártáshoz nem voltak szükségesek, továbbá Endrédi Attila tudomása szerint a BVSZ központjának jogi osztályán dolgozott. Gyanúsítottként úgy nyilatkozott, hogy objektív lehetősége sem volt arra, hogy megismerje a cégcsoport vagyoni helyzetét, így arra sem, hogy megítélhesse a szövetkezeti üzletrészek értékét.

Tárgyalási vallomásaiban is hasonlóképpen számolt be, de elmondta még, hogy tudomása szerint az ingatlanok 1997-ben kerültek egy tartozás fejében a téglagyárhoz, működési körükhöz nem volt köthető, üresen álltak, azok a Bautherm Szentes Kft saját tulajdonai voltak. A 2003. októberében kialakult helyzetről részben a sajtóból, részben Balázs László tájékoztatásából tudott, emlékezete szerint az ún. Agenda-H program 2003. év vége után lett meghirdetve, melynek keretében a Baumag bizonyos — a gazdálkodáshoz szükségtelen — ingatlanok értékesítését hirdette meg. Balázs László hívta őt fel, és utasította, hogy jöjjön fel Budapestre (Budaörsre) bizonyos dokumentumokat aláírni. Az iratok a jogi osztályon elő voltak készítve, itt írta alá az Endrédi Attilának szóló meghatalmazást is, hogy a megjelölt 380

ingatlanokat éttékesítsék. Azonban az, hogy ez miért történik nem merült fel benne. Nem volt ellenvetése sem, mert az ingatlanokra a téglagyár gazdálkodásához nem volt szükség, bár befektetésnek megfelelt, emiatt nem is merült fel korábban annak értékesítése. Továbbra sem tudott arról nyilatkozni, hogy az ingatlanok milyen értéket képviseltek, kinek lett értékesítve, annak feltételeit ki határozta meg, hova lett a vételár. A szerződés tartalmát és a feltételeket csak utólag ismerte meg, abban semmi meglepőt nem talált, vélekedése szerint a kft számára nem okozott vagyoni hátrányt az ingatlanok eladása, míg az üzletrészek értékét kb. 400 %-ra tette. Papp Lajos János tanú befektető és a szentesi ingatlanok vevője volt. 2003. júliusában került először kapcsolatba a Baumag Ingatlanfejlesztési Szövetkezettel. A céget már korábbról is ismerte a hirdetésekből, azonban nem volt bizalma feléje, de később mégis a jó kamatozás miatt a pénzét ott helyezte el, a tagfelvétel után 9 millió Ft-ot, majd 2003. október 3-án újabb összeget is, így azután 2003. október 6-án nagyon becsapottnak érezte magát. Ekkor jutott tudomására, hogy Balázs László az irodáknak már a második befizetése előtt körlevélben jelezte, hogy gondok vannak, de erről őt a békéscsabai irodában nem tájékoztatták, több fórumon, úton is megpróbált az üzletrészekben fekvő pénzéhez jutni. Így figyelt fel 2004. elején azokra a hirdetésebe, amelyek szerint az üzletrészek fejében ingatlanokat, egyéb vagyontárgyakat kínáltak eladásra, köztük a lakóhelyéhez közeli szentesi ingatlanra is. Bár azt többekkel együtt megállapította, hogy a vagyontárgyakat a tényleges piaci értéküknél magasabb értéken kínálta a szövetkezet, de mivel kényszerhelyzetben voltak így jelentkeztek azokra vevők. Ő maga Patonay Istvánné véleményét is kikérte és az ő, valamint saját jogi képviselője tanácsára jelentkezett az ingatlanért. Az ingatlanokat megtekintette, azokért többen is jelentkeztek a budaörsi irodában, ahol 2004. február elején járt. Itt arról tájékoztatták, hogy űzletrészei beszámításával és további 4 millió Ft készpénz befizetésével azt megvásárolhatja. Az adás-vételi szerződés megkötésére a Baumag központi irodájában — Budaörsön — került sor, ahol dr. Ábrók László, mint a Baumag ügyvédje, Endrédi Attila, mint a Baumag jogi képviselője és egy adminisztrátor volt még jelen, akinek a 4 millió Ft készpénzt is befizette. A fennmaradó részt (12,7 millió Ft-ot) üzletrészben fizetett meg, illetőleg további két üzletrészét pedig még ott helyben bevonták. Így összesen 14.315.384,- Ft volt a lakás és a gépkocsitároló együttes vételára. A Baumag szövetkezetnek ezen felül az irányába 136.000,- Ft tartozása maradt fenn, amelyről tartozást elismerő nyilatkozatot is tettek. A tárgyalásokon tett előadásaiban nyilatkozott arról, hogy utólag megbánta, hogy nem figyelt jobban pénze elhelyezésének körülményeire, annak garanciáira, de ismeretei szerint ez a konstrukció évek óta jól működött, több ismerőse is benne volt. Az első befizetéssel egyidejűleg taggá vált, mérlegadatok után sosem érdeklődött, közgyűlésen már csak 2003. októberét követően vett részt. A megismételt eljárásban igen részletesen elmondta, hogy csak az első befizetése alkalmával tudta meg, hogy taggá kell válnia, és igen pozitív képet festettek le neki arról, hogy a szövetkezettel minden

rendben van, jól működik, egy szóval sem mondták számára, hogy ez egy kockázatos befektetés, ő sem érdeklődött különösebben annak biztosítékai felől, továbbá a tagsággal járó jogosultságokról sem tájékoztatták. Első elhelyezésének ideje 2003. október végén járt volna le, de október elején további összeget helyezett még el, amikor is kapott az irodában egy levelet azzal, hogy azt majd otthon olvassa el, továbbá még megnyugtatták arról is, hogy a rossz hírük keltése ellenére a Baumagnál 381

nincsen semmi probléma. Sajnálatosan csak otthon olvasta el a levelet és amikor visszament az irodába már visszafizetésre nem volt lehetőség. A Syma csarnokban tartott közgyűlésen vált világossá számára, hogy vélhetően sosem fog már pénzéhez hozzájutni, mivel Balázs László tájékoztatásából ez nem derült ki, Balázs László „csak a nagy jövőbeni tervekről beszélt”. A szentesi ingatlanok adás-vételével kapcsolatban elmondta, hogy emlékezete szerint az úgy lett meghirdetve, hogy 20 %-ot kell készpénzben befizetni. Amikor feljött Budaörsre, ott már több jelentkező is volt, így azután alkudni sem jutott eszébe, sőt inkább önmagát sürgette, nehogy valaki más vigye el előle az ingatlant, hiszen kényszerhelyzetben volt. Tudta, hogy az ingatlan a szentesi téglagyáré, amely pedig a BSFSZ-é. Néhány nappal később került sor a szerződés megkötésére, amely szerződést dr. Ábrók László készítette, míg az eladó részéről mivel Tóth Mihály adott erről meghatalmazást — Endrédi Attila volt az aláíró. Szentesről senki nem volt jelen, de nem is nagyon érdekelte, mert örült, hogy egyáltalán létrejött a szerződés. Urbantsok Gábor tanú a Budapest Üllői úti ingatlant vásárolta meg az Agenda-H program keretében. A Baumag Szövetkezetre ő is hirdetések útján figyelt fel, 1997. nyarán édesapja javaslatára helyezett el ott pénzt a szövetkezet Budapest V., Madách téren lévő irodájában. Pénzét sosem vette ki, mindig a szerződéseket hosszabbította. Az első beflzetéskor egy írásos tájékoztatást kapott és a hozamokról egy kimutatást, és arról tájékoztatták még, hogy a Baumagnak az építőipari kereskedelemben van nagy érdekeltsége, valamint a Kastély szállóra hivatkoztak, mint a befektetés biztosítéka. Az Agenda-H programra 2004. január végén figyelt fel részben a sajtóban, de Balázs László is küldött a befektetők részére egy tájékoztatást arrót, hogy az üzletrészek beszániításával a cégcsoporthoz tartozó ingatlanok és cégek értékesítését kezdik meg. Így jelentkezett az Ullői úti ingatlanra, mellyel kapcsolatosan Endrédi Attilával tartotta a kapcsolatot, ő volt az is, aki program működéséről is őt tájékoztatta. Az ingatlan vételárát is a BVSZ irodában közölték, az fix ár volt. Az ingatlan a Baumag Holding Rt. tulajdonában volt, annak megvásárlásáról, feltétetiről Endrédi Attilával és dr. Ábrók Lászlóval tárgyalt. Az ingatlan megvételéhez más befektetők üzletrészeit vásárolta fel, akikkel egyenként állapodott meg azok összegéről, amit azután a Baumag Holding visszavásárolt — így azok mint fizetőeszközök funkcionáltak. A vételárból 165.858.000,- Ft-ot üzletrészben, míg további 60 millió Ft-ot az Unitravel Bt. készpénzben fizetett meg. A megismételt eljárásban ő is lényegesen részletesebben számolt be a vele történtekről. A korábban elmondottakhoz képest így arról is, hogy úgy ment oda a Baumag Szövetkezethez, hogy befektető lesz és emlékezete szerint ennek volt feltétele a szövetkezeti tagság, így fel sem merült benne, hogy e miatt ne fektetné be pénzét. Senki nem hívta fel a figyelmét arra, hogy ez mivel jár, ő sem kezdett el kutatni ezután, közgyűléseken sem vett részt, csak 2003. októberét követően. Arról, hogy baj van a szövetkezet körül 2003. október közepe táján figyelt fel, amikor pedig már pénze után akart menni, a szövetkezet irodái „technikai okok miatt zárva voltak. A

hirdetésekben megjelölt telefonszámon kezdett érdeklődni ezután az Agenda-H programról, emlékezete szerint Endrédi Attilával vette fel először a kapcsolatot, ő tájékoztatta a feltételekről. Saját ügyvédje, dr. Székely Attila is Endrédi Attilával majd később dr. Ábrók Lászlóval egyeztetett, utóbbi állította össze az adás-vételi szerződést is. Vallomása szerint mintegy 2-3 hónap alatt jött létre a szerződés, alkufolyamat nem volt, nem lehetett alkudni az ingatlan vételárára, mert a Baumagnál „elég jó pozícióban voltak ahhoz, hogy amit ők megszabtak, azt ők tartották”. Két ingatlan után is érdeklődött, végül az Ullői úti került 382

megvételre,, amelyre „az ügyvédek is jelezték, hogy vannak más érdeklődők”. Mivel saját üzletrészei azonban a vételárra nem nyújtottak fedezetet „ez úgy lett megoldva, és ez volt a Baumag felhívása is, hogy tessék az üzletrészeket egymás között adnivenni és egy akkor kialakuló, ún árfolyamon fel lett téve a kérdés bizonyos üzletrésztulajdonosoknak, hogy megválnának-e az üzletrészüktől”. Ezért ajánlatot tett több üzletrész-tulajdonos befektetőnek is, volt aki elfogadta, volt aki nem, jellemzően 35-40 %-át fizették ki a névértéknek. Elmondása szerint az a megoldás, amit választott „kármentés” volt, nem volt alternatíva, ez volt egyedül járható, így kisebb volt a vesztesége, mintha az egészet hagyta volna bent. Végig az motiválta az ügylet végig vitelében, hogy olyan információk voltak, hogy készpénzben senkit nem fognak kifizetni, mert nem lehet tudni, hol van a fedezet. Emlékezete szerint Balázs Lászlóval az ingatlanról nem egyeztetett, a szerződéskötésnél jelenlévő személyek között sem említette, mivel ott csak ő, jogi képviselője (dr. Székely Attila), míg a Baumag Holding Rt. részéről dr. Ábrák László voltak jelen. A nyomozati iratokban fellelhetők mindkét ingatlannal kapcsolatosan a tulajdoni lap másolatok, továbbá az ingatlan adás-vételi szerződések az Urbantsok Gábor által (Unitravel Bt.) megszerzett üzletrészekről szóló adás-vételi szerződések és kiegészítő megállapodások, elszámolási értesítők, a Tóth Mihály által Endrédi Attilának adott meghatalmazás is. Ezek közül kiemelendően a tulajdoni lap másolatok alapján rögzíthetők voltak a szentesi ingatlanok és a Budapest Üllői úti ingatlan tulajdoni viszonyai, míg a 2004. február 5. napján kelt meghatalmazásról megállapítható, hogy azt Tóth Mihály a Bautherm Szentes Téglagyártó Kft részéről mint meghatalmazó, míg Endrédi Attila meghatalmazott írta alá, 2004. február 6. napján dr. Ábrók László pedig ellenjegyzéssel látta el. Tartalmazza a meghatalmazás, hogy „Tóth Mihály a Bautherm Szentes Kft. képviseletében meghatalmazom Endrédi Attila... lakost, hogy a társaság tulajdonában lévő szentesi 554/A/11 hrsz. ingatlanra vonatkozóan az adásvételi szerződést aláírja, teljes körűen eljárjon.” Az ingatlan adásvételi szerződés — bár nyilvánvalóan csak elírás folytán 2003. évet jelöli meg keltezésében — a Bautherm Szentes Téglagyártó Kft - mint eladó — képviseletében Endrédi Attila meghatalmazottat rögzíti. A Bautherm Szentes Kft. cégkivonata alapján megállapítható, hogy a vádbeli időben a kft önálló képviseletére Tóth György volt jogosult, míg a kft. tulajdonosa 2003. december 19. napjától a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet. Megtalálható a nyomozati iratok között a Bautherm Szentes Téglagyártó Kft. ügyvezetője, Tóth Mihály megbízása alapján 2003. november 27. napján készült szakértői vélemény is, amely a Szentes József Attila u. 11. III/11. ingatlan terhekkel nem csökkentett forgalmi értékét 9.900.000,- Ft-ban, míg a gépkocsitároló terhekkel nem csökkentett forgalmi értékét 1.500.000,- Ft-ban jelölte meg.

A hatóság kirendelésére eljárt Drotárcsik Edit igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő készített értékbecsiést a Szentes József Attila u. 11. III/11. és József Attila u. 18., valamint a Budapest VIII., Ullői út 6. sz. alatti ingatlanokról. A Szentes József Attila u. 11. III/11. szám alatti lakásingatlan nettó forgalmi értékét — a szerződéskötés időpontjára — 10.838.000,- Ft-ban, a József Attila u. 18. szám alatti gépkocsitároló nettó forgalmi értékét 1.106.000,- Ft-ban, míg a Budapest VIII., Üllői út 6. szám alatti egyéb helyiség — szintén szerződéskori idejű — nettó értékét 176.400.000,- Ft-ban állapította meg. 383

A Fővárosi Bíróságon 7.G.40.933!2004. számon (Mátraholding Rt. felperes kontra Baumag Stratégiai FejIeztő Szövetkezet „fa” és társai alperesek) perben ugyancsak kirendelésre kerültek Szabó Gábor és dr. Jasperné Sztanek Katalin igazságügyi könyvszakértők, akik a 2006. november 30. napián beterjesztett szakértői véleményükben — az első bírósági eljárásban meghallgatásukkor elmondottak szerint mivel pontosabb konszolidációt tudtak végezni - arra a megáflapításra jutottak, hogy a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet szövetkezeti üzletrészeinek tényleges értéke a névérték 0 %-a volt, mind 2002. mind 2003. években, míg a Baumga Vagyonkezelő Szövetkezeti üzletrészek tényleges értéke 2002. évre a névérték 14,2 %-ára, 2003. évben pedig annak 18,8 %-ára tették, mivel ezen üzletrészek csak a vállalat csoporton belül forogtak. A rendelkezésre álló bizonyítékok — különösen Balázs László I. r. és Endrédi Attila Xl. r. vádlott vallomásai, de dr. Ábrók László VI. r. vádlott vallomásai - alapján a bíróság számára tényként megállapítható volt. hogy az Agenda-H program kidolgozása (amely a befektetők oldaláról közel sem olyan „zseniális “, mint ahogy azt az I. r vádlott jellemezte) és az egyes programkiírások Balázs László I. r. vádlott hatáskörébe tartoztak, ő utasította Endrédi Attila XI. r. vádlottat is a szerződés aláírására, azt viszont az eljárás során nem lehetett megállapítani, hogy Tóth Mihály miért nem írhatta alá a szerződést. A tanú hivatkozott arra, hogy annak aláírására Balázs László külön utasítására utazott fel Budapestre, ennél fogva nem lett volna akadálya, hogy az adásvételi szerződés aláírásánál is ezt megtegye. Ezért csak valószínűsíthető, hogy arról lehetett ez esetben szó, ahogy Balázs László I. r. vádlott is elmondta, hogy Endrédi Attila XI. r. vádlott szövetkezeti alkalmazottként dolgozott meg a fizetéséért. A konkrét szerződések kapcsán a vádlotti védekezéseket — miszerint azok előkészítésében dr. Ábrók László és Endrédi Attila nem vettek részt, azt készen írták alá, illetve került ellenjegyzésre — Papp Lajos és Urbantsok Gábor tanúk vallomásai cáfolták. Urbantsok Gábor tanú már a nyomozás során részletesen beszámolt arról, hogy a Baumag Szövetkezet Dohány utcai irodáján keresztül jutott el Endrédi Attila vádlotthoz, akivel elektronikus levélváltások útján tartotta utána is rendszeresen a kapcsolatot. A tanú szerint Endrédi Attila vádlott volt az is, aki tájékoztatta a programról és az Üllői úti ingatlan megvásárlásának a feltételeiről, vagyis dr. Endrédi Attila XI. r. vádlott „árulta” ezt az ingatlant. Papp Lajos tanú a megismételt eljárásban pedig kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy az adás-vételi szerződést dr. Ábrók László készítette. Mindkét tanú vallomása egyben cáfolja azt is, hogy itt alkuról szó lett volna, amit Urbantsok Gábor tanú 2011. július 11 -én tett vallomásában külön hangsúlyozott is. A tanú egyértelműen arra utalt, hogy a szerződéskötést megelőző egyeztetések kizárólag technikai kérdéseket érintettek, vagyis a szerződés biztosítékait és a fizetés határidejét, azonban a vételárat a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezeti üzletrészek beszámítási értékének meghatározásával előre kikötötték, vagyis nem piaci értékről volt szó, hanem egyoldalúan diktáltról. Urbantsok Gábor tanú a megismételt eljárás

során fenntartotta, hogy az adásvételnek kármentő jellege volt, maga más károsultaktól az üzletrészeket 35-40%-os árfolyamon vásárolta fel. Papp Lajos tanú pedig azt mondta el, hogy meg sem próbált alkudni, hiszen az ingatlanra ő maga is látta, hogy több jelentkező van, örült, hogy egyáltalán létrejött a szerződés. Ugyanakkor Urbantsok Gábor tanú állításával szemben itt nem lehetett szó piacról és piaci 384

alkuról a többi befektetőtől megvásárolt üzletrészek esetében sem, hiszen ebben az esetben az üzletrészeket vagyoni értékkel megint csak az Agenda-H Szövetkezetnek az Urbantsok Gáborral történő szerződéskötési szándéka ruházta fel, tehát a Bartha Gyula által is hangsúlyozott fizetési ígérvény jelleg magának az Üllői úti ingatlanra vonatkozó szerződéskötésnek a révén valósult meg. Az okiratok alapján megállapítható, hogy a szentesi ingatlanok esetén a nyilvánvalóan Balázs László I. r. vádlott által — de Tóth Mihály megbízásának feltüntetésével beszerzett értékbecslés, valamint a nyomozóhatóság által kirendelt szakértő szakvéleménye a forgalmi érték tekintetében nagyjából egybeesik, azonban az ingatlanok vételára ennél mégis magasabb volt az adás-vételi szerződés alapján. Ennek indoka a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezeti program feltételeiből adódott, ami dr. Ábrók László és dr. Endrédi Attila vádlottak számára is ismert volt, azaz a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezeti üzletrészeket a vételárba névérték felett, a hozamígéret 80 %-ig számították be. A számadatokat jobban megnézve látható, hogy a szentesi ingatlanoknál a vételár a saját értékbecslésre alapított volt, azonban az általános forgalmi adó összege magasabb, mint ami az értékbecslésben szereplő forgalmi értékből következne. Fontos kiemelni — és ezt Balázs László I. r. vádlott is megerősítette -‚ hogy a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezeti programkiírás alapján az általános forgalmi adót a vevőnek kellett készpénzben megfizetnie, vagyis itt valójában egy nullszaldós ügyletről van szó, amennyivel a névérték felett számították be a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezeti üzletrészeket a vételárba a szerződésben meghatározott eredeti forgalmi értéktől lefelé eltérve, annyival magasabb volt a készpénzben fizetendő általános forgalmi-adó is. Az Üllői úti ingatlanra — bár a vádlottak hivatkoztak arra, hogy itt is készült értékbecslés — csak a hatóság által kirendelt értékbecslés áll rendelkezésre. A számadatokból látható, hogy itt a Drotárcsik Edit szakértő megállapításával egyezően 180.000.000 Ft körüli értékről volt szó, vagyis az általános forgalmi-adó itt is magasabb, mint ami a forgalmi értékből következne. Balázs László I. r. vádlott a megismételt eljárás során az üzletrész beszámított forgalmi értéke és a készpénzes vételárrész közötti különbözet kapcsán úgy nyilatkozott, hogy az az általános forgalmiadó mellett a helyi adókat, egyéb közterheket is tartalmazta. Ábrók László VI. r. vádlott büntetőjogi felelőssége kapcsán itt is utalni kell a cégcsoporton belül betöltött szerepére. Maga a vádlott sem vitatta a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet megalapításában, a szerződéstervezetek kidolgozásában, a szövetkezet különböző hatóságok előtti és peres eljárásokban (a nyomozati iratokban feltalálható jegyzőkönyvek tanúsága szerint is) való képviseletében közremüködését. Mindezekből nyilvánvalóan következik, hogy a cégcsoporton belüli stratégiai kérdésekben, amennyiben azok jogi vonatkozásairól volt szó dr. Ábrók László VI. r. vádlott a döntés előkészítésben is részt kellett hogy vegyen, így a cégcsoport működésére nem csak rálátása, de meghatározó befolyása is volt. Ugyanakkor az eljárásban nem merült fel olyan bizonyíték, hogy Balázs László I. r. vádlott döntéseire

dr Ábrók László olyan mérvű befolyással rendelkezett volna, ami a részesi minőségnél szélesebb körben vethetné fel a büntetőjogi felelősségét. Dr. Ábrók László vádlottnak ily módon a cégcsoport működésére rálátása volt, bizalmi szerepéből fakadóan — ezt ő maga is elismerte - ügyvédi irodája járt el a cégcsoport cégeinek képviseletében, továbbá ismerte a Baumag Általános Befektetési Szöveikezetre vonatkozó eljárásokban született határozatokat, de magát a szindikátusi szerződést is, igy a Baumag 385

Vagyonkezelő Szövetkezeti üzletrészek természetével is kezdettől fogva tisztában volt. Ismerte továbbá az Agenda-H néven meghirdetett programot, céljaival egyetértett, így egyetértett az ún. vagyont az üzletrészek mögé jelszó lényegével, s azzal is, hogy a program célja kereslet támasztása az értéktelen üzletrészek kivonására. Az üzletrészek értéktelenségének ténye ugyanakkor még a kívülállók számára is nyilvánvaló volt, miként arra Urbantsok Gábor tanú a 2011. július 11-én tett tanúvallomásában maga is hivatkozott. Urbantsok Gábor és Papp Lajos tanúk vallomása alapján tehát dr. Ábrók László vádlott szerepe nem pusztán egy típusszerződés ellenjegyzésére korlátozódott, hanem maga is aktív részese volt az Agenda-H program lebonyolításának. Balázs László I. r. vádlott megbízása alapján a szerződések ellenjegyzésével a meghirdetett program sikerét szolgálta maga is akként, hogy eközben tisztában volt a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezeti üzletrészek vagyonfedezetének a hiányával, valamint a programkiírás nyomán a vételárképzés technikájával is, így nyilvánvalóan tudta. hogy az ingatlanok vételárát a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezeti üzletrészek képviselik, és ezáltal az eladás tiszta eredménye csak a készpénzes vételárrész lehet, ami azonban Balázs László I. r. vádlott megismételt eljárás során tett vallomása szerint kifejezetten csak közterheket tartalmazott. Dr. Ábrók László VI. r. vádlott védekezése kapcsán hangsúlyozni kell azt is, hogy a Baumag Holding Rt. és a Bautherm Szentes Kft. sértettek, de a tényállás II. pontjában irt cselekmények folytán még a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet sem tartozott helytállási kötelezettséggel a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet befektetőkkel szemben vállalt kötelezettségeiért. Másrészt jelen esetben egy százmilliós és egy tízmilliós értékű ingatlan eladása a közel 40.000.000.000,- forintos összesített tartozáshoz képest értékelhetetlenül elenyésző, mindez legfeljebb tucatnyi befektetőt érintett a közel 13 ezerből. De ugyanígy a befektetők csak kisebb köre lehetett volna érintett a tervezett további ingatlanok és üdülési jogok értékesítésével is. Mindezek, valamint a program feltételeinek egyoldalú meghatározása folytán piacról szó sem lehetett, legfeljebb csak abban gondolkodhatott Balázs László I. r. vádlott, hogy nagy értékű ingatlanokra pályázó befektetők majd ár alatt felvásárolják a kint lévő (egyébként bevonandó) üzletrészeket. Márpedig a vádlott ehhez kívánta az érdeklődést felkelteni az Agenda-H program eltérő verzióival, melyekben 17.000.000.000,- Ft-tól 104.000.000.000,- Ft-ig többféle vagyonérték is szerepelt. Balázs László I. r. vádlott a megismételt eljárás során az eltérések kapcsán arra hivatkozott, hogy azok különböző vagyonbecslési módszerekkel meghatározott vagyonértékek voltak. Ennek ugyanakkor teljességgel ellentmond a 2004. június 16. napján a Benczúr utcai irodában házkutatás során lefoglalt, a 2011. november 14. napján megtartott tárgyaláson ismertetett, a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalánál Bj. 218/2007. számon nyilvántartott bűnjel-jegyzék 327. sorszáma alatt felvett, 2004. április 23. napján kelt „Összefoglaló a Baumag cégcsoport vagyoni helyzetének vizsgálatáról” irat tartalma, amely a

cégcsoport értékelhető könyv szerinti vagyonát 9.200.000.000,- Ft-ban, míg az értékesíthető nettó vagyont 5.572.000.000,- Ft-ban jelölte meg. Ezen konszolidációs jelentéshez képest pedig a kiáltványokban megjelölt vagyonértékeket egyértelműen hamisnak és félrevezetőnek kell tekintetni. A reklámígéretek ellenére azonban az Agenda-H programot, annak sikerét a befektetők részéről beállt bizalomhiány mellett a bankinál magasabb hozamra vállalt szerződési 386

kötelezettség is akadályozta, hiszen az üzletrész tulajdonosok (melyről a tárgyalás közvetlensége folytán a bíróság maga is meggyőződhetett) ehhez ragaszkodva mind a mai napig abban bíznak, hogy a követeléseiket hatósági eljárásban a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezetnél lévő szövetkezeti vagyon fedezetére érvényesíthetik, ezért az üzletrészeket tömegesen nem dobták ár alatt piacra. Az üzletrész forgalmazás újraindításáról pedig már szó sem lehetett, hiszen az ezt célzó kísérlet 2003. novemberében már elbukott, így Balázs László vádlottnak itt végképp azzal kellett szembesülnie, hogy a piacteremtési törekvései végérvényesen bukásra vannak ítélve. Dr. Endrédi Attila XI. r. vádlott, hiszen maga által sem vitatottan szintén ismerte az Agenda-H programot és annak kiáltványait. A vádlott egyes cégcsoporthoz tartozó cégek (Sztupa Kft., Baumag Építő Mély és Magasépítő Fővállalkozó Rt., Baumag Rt.) tisztségviselője is volt, a szövetkezeti jogi irodán dolgozott. Okirati bizonyítékok támasztják alá, hogy mind a II., mind a VI. tényállási pontokban szereplő szerződések előkészítésében részt vett, így többről van szó, mintsem - ahogy Balázsné Mohai Éva IV. r. vádlott 2011. március 28-án tett vallomásában utalt erre - csak arról, hogy a szerződések a vádlott kezén átfutottak volna. Mindezek folytán — hasonlóan dr. Ábrók László VI. r. vádlotthoz - neki is tisztában kellett lennie az üzletrészek keresletteremtését és a vagyonnak az üzletrészek mögé állítását célzó törekvések lényegével, amelyből maga is okszerű következtetést vonhatott le arra, hogy a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezeti üzletrészek értékkel nem bírnak. Balázs László I. r. vádlott maga hangsúlyozta, hogy a jogi irodánái nem volt szükség irányításra, mivel mindenki tette a maga dolgát. Így nyilván dr. Endrédi Attila XI. r. vádlott is ebbe érdemben belefolyt, hiszen a szentesi ingatlanokra vonatkozó adásvételi szerződés aláírása, továbbá a szerződés elkészítésében történő közreműködése is erre utal. Mindezekből következően Endrédi Attila vádlott tudata átfogta azt, hogy ilyen — értékkel nem bíró - üzletrészek elszámolása a vételár terhére kárt jelent, felelősségét azt sem menti, hogy a fizetéséért dolgozott. A vagyoni hátrány mértékét a bíróság (nem osztva ebben a korábbi elsőfokú ítélet álláspontját) a váddal egyezően állapította meg. Tény, hogy a Szabó Gábor és dr. Jaspemé-féle szakértői vélemény a vagyonelemek ellenértékét képező Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet üzletrészeinek értékét 2003. évre a névérték 18,8 %-ában állapította meg (és ezt fogadta el a Fővárosi Bíróság a 7.G.40.933/2004/147. sz. ítéletében is), azonban annak rögzítése mellett, hogy azok csak a vállalatcsoporton belül forogtak, ezáltal lényegében átvéve a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezetbéli üzletrész fizetőeszköz jellegű szerepét. Ebből következően pedig annak a cégcsoporton belül ugyanúgy nem volt értéke, de a BVSZ szövetkezeti üzletrészek külső piaccal sem bírtak. Értékkel a szövetkezet-befektető viszonylatában pedig csak annyiban rendelkezhetett, amennyiben fizetési ígérvényként a szövetkezet részéről a

teljesítésre szándék állt fenn. Figyelemmel továbbá arra is, hogy a 2000. évi CXLI. tv. 89.§ (3) bekezdésében írt bevonási kötelezettség ezen üzletrészekre is fennállt, arra lehet következtetni, hogy a sértettek (Bautherm Szentes Kft. és Baumag Holding Rt.) számára az ingatlanok ellenértékét képező üzletrészek értéktelenek voltak. Így a vagyoni hátrány a Drotárcsik Edit ingatlanforgalmi szakértő szakvéleményében írtakat alapul véve 387

ennek megfelelően került megállapításra azzal, hogy a készpénzes befizetés a program kiírásában is szereplően a befektetők által kifizetett ÁFA-t jelentette, ami a forgalmi értékben a vevőre áthárított és az eladó által a költségvetésbe befizetendő adónemként annak nem része. A vagyoni hátrány összességében tehát abban állt, hogy a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezeti üzletrészek is értéktelenek voltak, ezáltal az, az ingatlanforgalmi szakértőileg megállapított forgalmi érték és a készpénzben befizetett vételárrész különbözetéből adódott mindkét esetben. A Btk. 319. § (1) bekezdése alapján a hűtlen kezelést az követi el, akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és az ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz. Azt már levezette a bíróság, hogy a vagyoni hátrány valóban beállt, ahogyan azt is, hogy ez kötelezettség megszegésével történt, hiszen akár a kötelezettség ellenérték nélküli átvállalása, akár az üzletrészek értéken felüli beszámítását tekintjük megállapítható, hogy az ésszerű gazdálkodással ellentétes volt a két jogügylet. A kérdés jelen esetben elsősorban viszont az, hogy ki az, aki a cselekményeknek tettese, illetve részese lehet. A bűncselekmény alanya az lehet, akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg. A jelen tényállásban írt bűncselekményekben érintett vádlottak közül azonban csak egyetlen ilyen van, Balázs László a Baumag Holding Rt. vezérigazgatója volt. Érdekesség ugyanakkor, hogy a Bautherm Szentes Kft.-vel kapcsolatos ügynél az I. rendű vádlott éppen semmilyen kapcsolatban nem volt a gazdasági társasággal, csak február 18-tól lett Patonay Istvánné II. r. vádlottat felváltva a Baumag Vagyonkezelő Szövetkezet elnöke, addig a szövetkezet felügyelő bizottságának volt a tagja. A bíróság Balázs László I. r. vádlottnak a cégcsoporton belül beöltött helyzetét tekintve azonban nem lepődik meg azon, hogy ettől függetlenül a Bautherm Szentes Kft. az ügyvezetőjét Tóth Mihályt utasíthatta. Ábrók László VI. rendű vádlott esetében nem merül fel, hogy vagyonkezeléssel megbízott lett volna, de a bíróság megítélése szerint Endrédi Attila XI. rendű vádlott sem volt az az ügyészség azon álláspontjával szemben, hogy a Tóth Mihálytól kapott meghatalmazás alapján ez a jogkör rá átruházásra került volna. Egyetlen szerződésre adott meghatalmazás ugyanis nem egyenlő a vagyonkezeléssel, amely egy komplex folyamat a vagyon gondozásával, gyarapításával jár. A rábízás mindig azzal a szándékkal történik, hogy a megbízott a vagyonnal gazdálkodjék, a jelen esetben azonban egyetlen, előre elkészített szerződés aláírásáról volt csak szó, ami a bíróság megítélése szerint nem lehet egyenlő ezzel. Ily módon okkal merül fel, hogy a szentesí ingatlanok kapcsán ki a bűncselekmény tettese, amely kérdés megválaszolását bonyolítja, hogy a vagyonkezeléssel valóban megbízott Tóth Mihály egyszemélyes gazdasági társaságot vezetett, és itt megjelenik az a EH 2007/1684. számú elvi bírósági határozatban (illetve a BH 2009/10. számúban

is) testet öltő elv, miszerint az egyszemélyi, kizárólagos tulajdonban lévő gazdasági társaság ügyvezetője terhére a hűtlen kezelés nem állapítható meg, ha a tulajdonos képviselőjének utasítása alapján jár el, hiszen az az elkövetéskor hatályos gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény 22. § (5) bekezdése értelmében az egyszemélyes gazdasági társaságnál a tag a vezető tisztségviselő hatáskörét elvonhatja és részére írásban utasítást adhat, mely esetekben a tag döntése mentesíti 388

a vezető tisztségviselőt a 29. §-ban meghatározott felelősség, vagyis pontosan a vagyonkezelési kötelezettség alapján felmerülő felelőssége alól. Kétségtelenül tovább bonyolítja a helyzetet, hogy ez alapján alapján Balázs László I. r. vádlott de jure nem volt abban a helyzetben, hogy utasítást adjon, hiszen abban akkor Patonay Istvánné II. r. vádlott volt, ezzel szemben viszont ahogyan a vádlott maga is mondta, de facto igen. Mindezt figyelembe véve Tóth Mihály ugyan nem volt köteles teljesíteni az utasítást, hiszen ilyen utasítást de jure Patonay Istvánné adhatott volna számára, de a Balázs László I. rendű vádlottnak a cégcsoporton belül elfoglalt helye alapján ezt mégis megtette. Ezzel azonban a vagyonkezelési kötelezettségét Tóth Mihály megszegte, aminek a következménye lett a vezetett cégnél megjelenő vagyoni hátrány. Tóth Mihály azonban nyilvánvalóan abban a hiszemben cselekedett, hogy nem fog olyan tranzakció történni, amely ilyen következménnyel járna, hiszen ő az üzletrészek értéktelenségével nem volt tisztában, így őt ebben az erről viszont tudó Balázs László I.r. rendű vádlott megtévesztette. A tévedésben lévő Tóth Mihály a Btk. 27.§ -a alapján a tettéért nem felel, az őt tévedésbe ejtő Balázs László I. r. vádlott viszont igen, mégpedig közvetett tettesként, mivel annak nincs akadálya, hogy egy speciális alanyt igénylő tényállásnál egy, a specifikummal nem rendelkező személy közvetett tettes legyen. Ahogy arra a bíróság már utalt dr Ábrók László VI. r. és dr. Endrédi Attila XI. r. vádlottak nem minősülnek vagyonkezelőnek, így a cselekménynek csak részesei lehetnek, értelemszerűen a bűnsegédei. dr. Ábrók László VI. r. vádlott a két szerződést ügyvédként eflenjegyezte. Az ellenjegyzéssel az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 27. §-a alapján az okirat ellenjegyzésével az ügyvéd bizonyítja, hogy az okirat a felek kinyilvánított akaratának és a jogszabályoknak megfelel, másrészt pedig azt, hogy az okiratot előtte írták alá. A dr. Ábrók László VI. r. vádlott általi ellenjegyzés a fenti két kritériumnak megfelelt, hiszen a szerződés valóban a felek kinyilvánított akaratát rögzíti, és megfelel az adásvételre előírt jogszabályoknak. Ennél többnek a vizsgálatára az ügyvéd nem köteles, így arra sem, hogy adott esetben egy adásvételi szerződés esetén az ellenérték meghatározása ésszerű, az eladó érdekében álló-e. Mindezzel szemben viszont dr. Ábrók László VI. rendű vádlott 1995-ben alapító tagja volt a Baumag Általános Befektetési Szövetkezetnek, már előtte is jogásza volt a Kamaraerdei Tüzép Kft.-nek, később pedig a peres ügyekben rendszeresen képviselve a Baumag szövetkezeteket. Vallomása szerint hetente legalább egy alkalommal megfordult az ügyek intézésére a szövetkezetnél. Ezáltal pedig dr. Ábrók László tisztában volt azzal, hogy az ingatlanok vevői, Papp Lajos és Urbantsok Gábor felé a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet tartozik, a tartozását 2003. október hónap 9. napjától nem tudja fizetni. A VI. r. vádlott számára ismert volt a cégcsoport felépítésének struktúrája és az ezekben bekövetkezett változások is, így többek között az is, hogy sem a Bautherm Szentes Téglagyártó Kft, sem a Baumag Holding Rt. semmilyen kapcsolatban nincsen már a Baumag Stratégia Fejlesztő Szövetkezettel. Minimum heti egy alkalom és a folyamatban lévő ügyekben való jogi képviselet —

főként, hogy ekkor már befektetők tömege kezdte perelni a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezetet — mellett nyilvánvaló rálátása volt a VI. r. vádlottnak a cégcsoport a gazdálkodására is, az évek óta tartó veszteséges működésre. A vádlott maga is ismerte az Agenda-H programot, azzal egyetértett. A korábban már kifejtettek folytán pedig azt is tudta, hogy az alternatív tőkebevonás hiánya, valamint a 2000. december 22-i szerződésben foglalt 389

sajátos képzés miatt az egy üzletrészre eső vagyon értéke csak a töredéke az üzletrész névértékének és ezáltal a két cég semmiféle ellenértékhez nem jut a tartozás kiegyenlítéséért. A fentiekből kitűnik, hogy dr Ábrók Lázló VI. r. vádlott tudta, hogy a szerződések megkötése vagyoni hátránnyal jár mind a két gazdasági társaság esetében. A szerződések ingatlan adásvételéről szóltak, így ahhoz, hogy a vagyoni hátrány valóban beálljon, szükség volt a vádlott szándékos segítségnyújtására, az ellenjegyzésére. Mindezek dr. Endrédi Attila XI. r. vádlottra is igazak. A vádlott az elkövetés időszakában ugyan csak egy gazdasági társaságnái volt vezető tisztviselő, 2002. és 2005 között hat helyen is töltött be hasonló pozíciót, továbbá a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet majd a Baumag Holding Rt. jogi osztályán dolgozott. A már fentebb is hivatkozottak is igazolják, hogy kellő rálátással bírt a cégcsoport működésére, és minden olyan tényről tudomása lehetett, amiről dr. Ábrók László VI. r. vádlott is tudott. Akkor tehát, amikor mindezek tudatában a szerződést aláírta, a bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújtott. A Budapest Üllői úti ingatlanokkal kapcsolatos második szerződéssel összefüggésben még a továbbiakra szükséges a bíróság részéről rámutatni. A bíróság rögzítette már, hogy ebben az esetben a vagyonkezeléssel megbízott személy maga Balázs László I. r. vádlott. Az ügyészség azonban erre a vádpontra a vádlottat nem vádolta meg, a tárgyaláson és a vádbeszédben is előadott indoklása szerint a Baumag Holding Rt. a vádban szereplő ingatlant az I. rendű vádlott által elkövetett bűncselekményekből szerezte, így kétszeri értékelést jelentene, ha erre a cselekményre is vádemelés történne az I. rendű vádlottal szemben. Kétségtelen, hogy Balázs László I. r. vádlott cselekménye a tényállás VII/2. pontjában teljes mértékben kimeríti a hűtlen kezelés törvényi tényállását, tekintettel azonban arra, hogy a további vagyoni hátrány a már korábban is bűneselekményből eredő vagyonra állt be, ez további büntetőjogi értékelést nem vonhat maga után, így ebben a bíróság egyetértett az ügyészi állásponttal. A BŰNCSELEKMÉNYEK MINŐSÍTÉSE A bíróság a vádlottak terhén megállapítható bűncselekmények és azok minősítése körében, de a konkrét minősítéseket megelőzve kíván foglalkozni Balázs László I. r. vádlott eljárási kifogásaival és védekezésének eljárásjogi szabályokat támadó részével. Így Balázs László I. r. vádlottnak már az első bírósági eljárásban, de a megismételt eljárásban is a vád törvényessége kapcsán mindvégig hangoztatott felvetéseivel, valamint a Simonné Tóth Judit VII. r., Makadánné Gál Magdolna VIII. r. és Somorjai Bertalan IX. r. vádlottak esetében felmerült elévülés kérdéskörével. Ugyancsak itt fejti ki a bíróság Balázs László I. r. vádlottnak a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon 19/1998. bü. számon folyamatban volt büntetőeljárás megszüntetésére alapozott védekezésével, a házkutatások és lefoglalások törvényességével kapcsolatos álláspontját is.

A Be. XVI. fejezet I. Cím szerinti megismételt eljárásban Balázs László I. r. vádlott a 2011. július 13. napján megtartott tárgyaláson beadott „Kifogás” elnevezésű, majd a bírósághoz 2011. augusztus 23. napján érkezett beadványában és azt a 2011. szeptember 7. napján megtartott tárgyaláson is megismételve a büntetőeljárás megszüntetését indítványozta, mivel

390

álláspontja szerint az ügyészség szándékosan elmulasztotta teljesíteni a 2006. június 16. napján hatályos 1998. évi XIX. törvény (Be.) 190. § (1) bekezdés i.) pontjában erre az esetre az ügyész számára kötelezően előírt megszüntető határozatot meghozni, azt a Be. 190. § (4) bekezdése szerinti módon egyidejűleg az érdekeltekkel közölni. A Be. 190.§ (1) bekezdés i.) pontja ugyanis nem említ semmilyen más feltételt a nyomozás megszüntető határozat meghozatalához, mint a két éves nyomozási határidő meghosszabbítás nélküli lejártát és azt az esetet sem tekinti kivételnek, ha még a nyomozási határidőn belül a nyomozó hatóság iratismertetést tart. Tekintettel arra, hogy jelen ügyben a nyomozás utolsó meghosszabbított határideje 2006. június 16. napján lejárt, az ügyész elmulasztotta a számára kötelezően előírt eljárást megszüntető határozatot meghozni. Ezt a körülményt pedig a Fővárosi bíróságnak is kötelessége lett volna a Be. 263. § (1) bekezdésében előírt 60 napon belül megvizsgálni és elbírálni azt, hogy van-e helye az eljárásnak a Be. 267. § (1) bekezdés a.) pontjában irt megszüntetésére. Ezt az eljárási cselekményt azonban a bíróság elmulasztotta elvégezni. Mindezek okán — mivel a vád nem törvényes — a Be. 267. § (1) bekezdés j.) pontja alapján a büntetőeljárás megszüntetését indítványozta. A vád törvényességét felhozó kifogással szemben a bíróság a 2011. szeptember 7. napján kelt 119-I. sz. végzésében kifejtett álláspontját továbbra is változatlanul fenntartja. Az iratok alapján megállapítható ugyanis, hogy a nyomozás elrendelésére 2003. október 15. napján (Nyom. ir. 1. kötet 111. old.) került sor, a nyomozás határidejét legutoljára Legfőbb Ügyészség Kiemelt Ügyek főosztálya a 2006. május 10. napján kelt KF.7 110/2003/147-148- 149-I. sz. határozatával hosszabbította meg 2006. június 16. napjáig. (Nyom. ir. 1. kötet 93/A. old.) Balázs László I. r. vádlott első gyanúsítottkénti kihallgatására, vele szemben az alapos gyanú közlésére 2004. június 16. napján került sor több rendbeli csalás bűntette miatt. (Nyom.ir. 92. kötet 83. old.) Balázs László I. r. vádlottat a nyomozó hatóság először a 2006. március 27. napján kelt levelében (nyom. ir. 98/B. kötet 289. old) értesítette a nyomozás befejezéséről és a nyomozás iratainak ismertetésére 2006. március 31. napját jelölte meg. Ezt követően a nyomozó hatóság a 2006. május 18. napján kelt, és a Balázsné Mohai Éva által még ugyanaznap átvett levelében a Be. 193. § (2) bekezdése értelmében ismételten értesítette Balázs László I. r. vádlottat arról, hogy a nyomozást befejezték, a keletkezett iratokat megtekintheti (Nyom. ir. 106. kötet 3. old.). A nyomozás iratainak ismertetése 2006. május 24. napján történt meg (Nyom. ir. 106. kötet 13. old), az iratok a Fővárosi Főügyészséghez 2006. június 6. napján érkeztek meg, míg a vádirat bírósághoz érkezése 2006. augusztus 3. napja.

Balázs László I. r. vádlott a Fővárosi Bíróságon 18.B.703/2006. számon folyamatban volt büntetőeljárásban a megismételt eljárásban előterjesztett indítványával egyező indokok alapján korábban már kérte a büntetőeljárás megszüntetését, mely indítványát a Fővárosi Bíróság a 2007. január 25. napján kelt 18.B.703/2006/95. számú végzésével elutasított. A Fővárosi Ítélőtábla a 2007. március 9. napján kelt 5.Bkf.10.128/2007/4. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. 391 A Be. 176. § (2) bekezdése értelmébn egy éven túl a legfőbb ügyész jogosult a nyomozás határidejének nieghosszabbítására. Ha a nyomozás meghatározott személy ellen folyik, a meghosszabbítás legfeljebb a gyanúsítottnak a Be. 179. § (1) bekezdése szerinti kihallgatásától számított két évig terjedhet, kivéve ha a legfőbb ügyész a Be. 193.§ (3) bekezdése alapján a nyomozás időtartamát az engedélyben meghatározott időpontig meghosszabbította. A Be. 193.§ (1) bekezdése szerint a nyomozás elvégzése után az ügyész vagy — ha a nyomozó hatóság másképp nem rendelkezik — a nyomozó hatóság a gyanúsítottnak és a védőnek az erre kijelölt helyiségben átadja a nyomozás összefüzött iratait. Lehetővé kell tenni, hogy a gyanúsított és a védő az esetleges vádemelés alapjául szolgáló összes iratot — kivéve a zártan kezelt iratokat — megismerhesse. Ugyanezen törvényhely (5) bekezdése szerint pedig, ha a nyomozás iratainak az (1), illetőleg a (3) bekezdés szerinti ismertetését a nyomozó hatóság végezte, az iratokat az ismertetés megtörténte után 15 napon belül megküldi az ügyésznek A Be. 216. § (1) és (3) bekezdése rendelkezik az iratok ismertetése utáni ügyészi intézkedések köréről, melyek elvégzésére 30 napos határidőt állapít meg, amely kivételes esetben további 30 nappal meghosszabbítható, nagy terjedelmű ügyben — a felettes ügyész engedélye alapján legfeljebb 90 napos határidő engedélyezhető. A fenti rendelkezésekből kitűnően egyértelmű, hogy a gyanúsított kihallgatásának időpontjától számítva két esztendő áll az ügyész illetőleg a nyomozó hatóság rendelkezésére, a nyomozás lefolytatására. Jelen ügyben ezért megállapítható, hogy Balázs László I. r. vádlott első gyanúsítottként történő kihallgatásának (2004. június 16.) időpontjától számított két éven belül a nyomozás lezárult, az iratok ismertetése még ugyanezen határidőn belül (2006. május 24.) megtörtént, a nyomozás határidejének a Be. 193.§ (3) bekezdésében írt, további nyomozati cselekmények elvégzése miatti legfőbb ügyész általi meghosszabbítására pedig nem került sor, az iratokat a nyomozó hatóság az ügyésznek az iratismertetést követően megküldte. Ezzel a büntetőeljárás nyomozati szakasza lezárult anélkül, hogy a nyomozás határideje meghaladta volna a Be. 176.§ (2) bekezdésében írt kétéves időtartamot. Az is rögzíthető, hogy mindezek nem csupán Balázs László I. r. vádlott, hanem valamennyi vádlott tekintetében teljesültek. A büntetőeljárási törvény önálló fejezetben (X. fejezet) szabályozza a nyomozás befejezése utáni ügyészi feladatokat, amiből az következik, hogy a büntetőeljárás nyomozási, illetve vádemelési szakasza egymástól elkülönül. A nyomozás befejezését követően a büntetőeljárás az ügyész előtt folytatódik — a fent hivatkozott 30-90 napos határidőben — a szükséges intézkedések megtétele végett. A vádemelés ebből következően tehát nem része a büntetőeljárás nyomozati szakaszának, hanem attól elkülönül, ahogy arra a BH 2004/10/402. sz. jogeset is rámutatott. A vádirat benyújtására ezt követően pedig — az ügy nagy terjedetmére tekintettel - a nyomozás befejezését követő 90 napos határidőn belül ugyancsak sor került, így az a Be. 2.§ (2)

bekezdése szerinti törvényes vádnak tekinthető nem csupán ezáltal, hanem mind alaki, mind tartalmi feltételeinek teljesülése folytán is. Ahogy arra a Fővárosi Ítélőtábla az 5.Bkf.10.128/2007/4. számú végzésének indokolásában is rámutatott (3. oldal) a nyomozás kétéves határidejének túllépésére a Legfőbb Ügyészség 263. 392

számú emlékeztetőjében kifejtettek értelmében sem került sor. Ugyanis a nyomozás akkor befejezett, ha az ügyész az általa nyomozott ügyben a nyomozást megszüntette, a nyomozó hatóság a nyomozás megszüntetéséről határozatot hozott, az ügyész a Be. 193. § (1) bekezdése szerinti cselekményt maga elvégezte, illetőleg ha a nyomozó hatóságtól a Be. 193. § (5) bekezdése szerint megküldött iratok az ügyészhez megérkeztek. Figyelemmel arra, hogy a nyomozás iratai a Fővárosi Főügyészséghez 2006. június 6. napján megérkeztek, ebből következően a nyomozás — a megindításától számított két éven belül — ezen időpontban befejeződött. Csak a teljesség kedvéért a bíróság megjegyzi, hogy a vádlott által hivatkozott Be. 190. § (1) bekezdés i.) pontját a 2009. évi LXXXIII. törvény 59. § (6) bekezdése 2009. augusztus 13. napjával hatályon kívül helyezte, továbbá utal a 62/2006.(XI.23.) AB határozatban foglaltakra is. Ez utóbbi szerint az Alkotmánybíróság nem tekinti jogalkotói mulasztásnak, illetőleg alkotmányellenes helyzetnek, hogy az ügyész vádemelésére a Be. 216. § (1) és (3) bekezdésében megállapított határidők túllépése nem jogvesztő, továbbá nincs kihatással a bíróság eljárásának alapját jelentő és kereteit meghatározó vád „törvényességére”. Leszögezi továbbá, hogy az elévülési időn belül az állami büntető igény érvényesítését — ha ennek feltételei a nyomozás alapján fennállnak — nem hiúsíthatja meg az, hogy az eljáró ügyész a vádemelésre meghatározott határidőt túllépi, az ilyen következmény ugyanis kockázatot jelentene a jogbiztonságra is. Mindezekre figyelemmel az ügyésznek a nyomozást nem kellett megszüntetnie, a vádirat benyújtására a Balázs László I. r. vádlott által hivatkozott alaki hiba hiányában törvényesen került sor. Mindezek folytán a vád Be. 2. § (2) bekezdése szerinti törvényességének hiányára való hivatkozás és a büntetőeljárás Be. 267. § (1) bekezdés j.) pontja szerinti megszüntetésére irányuló I. r. vádlotti indítvány annak megalapozatlansága okán eredményre nem vezethetett. Simonné Tóth Judit VII. r. és Somorjai Bertalan IX. r. vádlottak és védőik a megismételt eljárásban is a vádlottakkal szemben vád tárgyává tett büncselekményekben való (1995. március 17., 1995. március 20. és 1995. március 31. napján) közreműködésük elévülésével kapcsolatos álláspontjukat tartották fenn, ezen büntethetőségi akadály fennállására hivatkoztak. A védelem e körben utalt arra, hogy az anyagi büntetőjog dogmatika elméletein alapuló általános bírói gyakorlat szerint a bűnsegédi cselekmény térben és időben elkülönülhet a tettesi cselekménytől (mennyiségi, illetve minőségi túllépés intézménye; BH. 1986/301.), ezért a részesi magatartások járulékos jellege nem jelenti azt, hogy pl. a bűnsegéd mindenben és mindenképpen osztja a tettes jogi helyzetét és sorsát, így a bűnsegéd magatartásának büntetőjogi megítélésénél az egyéni elkövető esetére lebontva kell az alanyi és tárgyi oldali körülményeket vizsgálni. Álláspontja szerint a részesi magatartások járulékos jellege bűncselekménytani szempontból csupán arra szorítkozik, hogy a részes magatartásának minősítése követi a tettesi alapcselekmény

minősítését, a fent már említett kivételekkel. A részes ugyanis soha nem valósíthatja meg a tettesi bűncselekményt alkotó törvényi tényállási elemek egyikét sem, ebből adódóan a részesnek a magatartása kimerül a segítség nyújtásában, ami más — különös részi törvényi tényállást alkotó — elkövetési magatartásba nem nyúlik át. Ezért téves az a jogi álláspont, amely a tettesi alapcselekménnyel teljes mértékben összeköti a 393

bűnsegéd magatartását, illetőleg vitatható annak anyagi jogi lehetősége, hogy a bűnsegéd cselekménye az elkövetési idő és ebből következően az elévülés tekintetében is osztja a tettesi bűncselekmény jogi sorsát. A védelem serint önmagában az a tény, hogy a Btk. nem határoz meg a részesekre önálló elévülési időt, nem jelenti azt, hogy a cselekmények nem különülnek el egymástól, így mivel a bűnsegédi magatartás nem valósít meg különös részi tényállást, a bűnsegéd magatartása akkor válik befejezetté, amikor a segítséget biztosította, és további segítséget már nem nyújt. Tehát a Btk. 21. § (2) bekezdése maga határozza meg a bűnsegédi magatartás cselekményi és időbeli kereteit. Ebből következően pedig a Btk. 34. § (1) bekezdését úgy kell reá alkalmazni, hogy a bűnsegédi magatartás a segítség végleges nyújtásával befejezetté vált. A védelem másik megközelítése szerint a büntethetőséget kizáró, vagy megszüntető okok mindegyikének egyéni jellege van, kizárólag csak az egyénre értelmezhető tulajdonságok, állapot, illetve az egyén cselekvőségét illető jellemzők alapján értelmezhetőek, ezért az elévülést szintén az ügyben szereplő egyes vádlottak vonatkozásában külön-külön lehet és kell értelmezni, mivel a Btk. Általános Részében és az elévülési szabályokban sehol nem található olyan rendelkezés, amely az elévülés egységes jellegét hangsúlyozná. Kifogás tárgya volt még az is, hogy Balázs László I. r. vádlottnak a tényállás III. pontjában írt bűncselekmény (jogosulatlan pénzügyi tevékenység) 1998. szeptember 16. napjától kezdődően lett terhére felróva, míg VII., (VIII.) és IX. r. vádlottak ehhez a vád szerint 1995. márciusában nyújtottak segítséget. Ezen intervallumnak pedig meghatározó jelentősége van, amit vizsgálni szükséges, továbbá téves az az álláspont, miszerint az elévülés kezdő napja 2003. október 9. napja. A bíróság a védelem elévüléssel kapcsolatos fenti álláspontját és hivatkozásait nem osztotta, azzal az alábbiak szerint — alapvetően a vád képviselőjének álláspontjával egyezően - nem értett egyet. A Btk. 33.§ (1) bekezdésének b.) pontja értelmében a büntethetőség elévül az (1) bekezdés a.) pontban megjelölt bűntetteken túl — egyéb bűncselekmény esetén a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de - ha e törvény másképp nem rendelkezik - legalább három év elteltével. A Btk. 34. §-a az elévülés határidejének kezdő napjáról rendelkezik, a-c.) pontjaiban a befejezett, a kísérleti és előkészületi, továbbá a mulasztásos bűncselekmények esetében. A Btk. 34. § d.) pontja az elévülés kezdő napját az olyan (folyamatos, tartós és állapot) bűncselekmények esetén, amely jogellenes állapot fenntartásában áll, abban a napban jelöli meg, amikor ez az állapot megszűnik. Már ezen két törvényhely alapján is kitűnik, hogy az elkövetés időpontja és az elévülés kezdőnapja elválhat egymástól, ahogy az jelen ügyben Balázs László I. r., Simomié Tóth Judit VII. r. és Somorjai Bertalan IX. r. vádlottak esetében is kettéválik. Az

Ügyészség a tényállás III. pontjában Balázs László I. r. vádlott vonatkozásában 1998. szeptember 16. napjától, a IV. pontban 1995. március 3. napjától 2003. október 9. napjáig terjedő időszakban tanúsított magatartását, míg VII. (VIII.) és IX. t vádlottaknál mindkét esetben csak az 1995. márciusában tanúsított közreműködésüket rótta fel, tette vád tárgyává — amelyre egyébként a védelem is helyesen hivatkozott. Mindkét vád tárgyává tett cselekményről megállapítható, 394

hogy azok jogellenes állapot fenntartásában, avagy folyamatos magatartásban nyilvánultak meg, így mindaddig, amíg ezen jogellenes állapot, magatartás fennállt a bűncselekmények elévülése sem kezdődhetett meg. Téves az a védői álláspont, hogy a Btk. csak a tettesi cselekmény elévülésének idejét jelölné meg, mint ahogy az is, hogy a részes csak a minősítés tekintetében osztja a tettesi cselekmény sorsát. A 3/2011. Büntető Jogegységi Határozat is rámutat arra, hogy a bűnrészes a törvényi tényállás megvalósításában közvetlenül ugyan nem vesz részt, ám a tettessel szándékegységben jár el, és a törvényi tényállás megvalósítása nélkül is oksági kapcsolatba hozható a cselekvősége a legalább kísérleti szakba eljutott tettesi cselekménnyel, mégpedig annak befejezettsége előtt. Az elkövetők körének tagozódásából következik, hogy a részes cselekménye a tettesi, társtettesi cselekménnyel szemben alárendelt, mert tettesi bűncselekményt feltételez. Nem lehet részességről beszélni, ha nincs legalább kísérleti szakba eljutott tettesi alapcselekmény. Így a bűncselekmény elkövetését megelőzően kifejtett célzatos segítő tevékenység csak akkor értékelhető bűnsegélyként, ha a tettesi cselekmény már kísérleti szakba lép, egyébként előkészület. Egyenesen következik tehát, hogy a részesi bűncselekmény járulékos jellegű, ami abban fejeződik ki, hogy: — a részesi cselekmény ebbéli minőségében csak annyiban büntethető, amennyiben az alapcselekmény is büntethető, — a jogi minősítés tekintetében is osztja a tettesi alapcselekmény sorsát és — a részesi cselekményre is a tettesi bűncselekmény büntetési tétele vonatkozik. Mindezek alapján a legelső feltétel a tettesi cselekmény büntetendősége, azaz büntető törvénykönyvbe ütköző volta, hiszen csak ekkor büntetendő a részes cselekménye is. Ettől elválik viszont a büntethetőség, amely viszont csak az elévülési időn belül áll fenn. A részes büntethetősége, azaz büntetőjogi felelősségre vonásának lehetősége is azonban kizárólag csak a tettesi cselekmény büntethetőségének megnyílásával, a tettes utóbb tényállásszerű magatartása kifejtésének időpontjában nyílik meg, még akkor is, ha maga a járulékos részesi közreműködés a tettes által legalább kísérleti szakba került magatartást megelőzően történt meg (BH 2003/142.). Azaz mindaddig, amíg az állami büntetőigény a tettes büntethetőségére nem nyílik meg, értelemszerűen a bűnsegéd felelősségre vonására sem. Ahogy arra a 11/1992. (III.5.)AB határozat indokolása is kitér és rámutat, „ az elévülési idő az az idő, amelyet az állam a büntető igényének az elkövető üldözésére és megbüntetésére magának szab. Az elévülési idő tényleges hossza azonban nem garantált, a törvény a rendes elévülési idővel, csupán a minimumot határozza meg.” Éppen ezért szükséges annak szabályozása is, hogy ez az idő mikortól kezdődik (avagy mikor nyugszik szakad meg), amelyet azonban a jogalkotó maga állapít meg. A Btk. 298/D. §-ba ütköző jogosulatlan pénzügyi tevékenység jogellenes állapot fenntartásában nyilvánul meg, azaz állapot bűncselekmény. Ennél fogva rendbelisége az egyes gazdálkodó szervezetek számához igazodik, ezáltal közömbös a lebonyolított ügyletek száma, típusa, mert mindezek természetes egységbe olvadnak.

A Btk. 299/B. § szerinti tőkebefektetési csalás tényállása eredményt is megjelöl, a bűncselekmény akár egyetlen aktív magatartással is elkövethető. Ahogy arra a Btk. kommentárja is utal a bűncselekmény rendbeliségét a befektetéssel érintett gazdálkodó 395

szervezetek száma határozza meg. Egyetlen adat valótlansága esetén is tényállásszerű lehet a cselekmény, míg több adat valótlansága a természetes egység keretében értékelendő. A bíróság megítélése szerint azonban a folytatólagos egység megállapítása sem kizárt, ha annak feltételei az érintett ugyanazon gazdálkodó szerv tekintetében fennállnak. Megállapítható tehát, hogy mindkét bűncselekmény — előbbi a jogellenes állapot fenntartása miatt - természetes egység keretében nyer büntetőjogi értékelést, míg a folytatólagos elkövetés a törvényi egység egyik esete. Mindezek rögzítése pedig azért volt szükséges, mert a Btk. 34. § d.) pontjában említett állapot-bűncselekmény megnevezés több olyan bűncselekmény-típust foglal össze, amelyek az elévülés kezdő napjának meghatározása szempontjából azonosan bírálandók el, bár más szempontból lényeges különbségek vannak közöttük. Ide tartoznak ugyanis azok a bűncselekmények is, amelyek elkövetési magatartása tartós, folyamatos vagy ismétlődő jellegű. Ezeknél, és általában a természetes egység eseteiben a részcselekmények önálló elévülése pedig kizárt, és hasonló a helyzet a bírói gyakorlat szerint a folytatólagosan elkövetett bűncselekménnyel, ahol az elévülés kezdő napja az utolsó részcselekmény elkövetésének napjával azonos. Csak utalás jelleggel mutat rá a bíróság még arra is, hogy egy adott bűncselekmény megvalósulása mindig egymás után folyamatban zajló eseménysorozat eredménye. Akkor, amikor a törvényhozó az egyes törvényi tényállásokat meghatározza, mesterségesen kiragadja e folyamat egyik pontját és nyilvánítja e ponton befejezetté a bűncselekményt. A folyamat egyik pontja ezáltal mindig a befejezettség stádiumát jelzi, ez azonban nem minden esetben ebben az egy pontban merül ki. Éppen az állapot bűncselekmények esetében a törvényhozó oly módon állapítja meg a bűncselekmény törvényi tényállását, amelynek eredményeképpen a befejezettség stádiuma maga is egy folyamattá válik, amelynek van kezdete, tartama és vége. Ezért a jogellenes állapot beálltával a bűncselekmény már a befejezettség stádiumában van és ez a stádium mindaddig fennáll, amíg az meg nem szűnik. Ezért ezen bűncselekményeknél az elévülés szempontjából a befejezettség végső időpontjának van jelentősége. (Földvári József Magyar Büntetőjog, Tankönyvkiadó 1984) A kifejtetteknek nem mond ellent a védelem által felhozott BH 301/1986. számon megjelent döntés sem, amely szerint is a bűnsegéd büntetőjogi felelősségre vonásának lehetősége általában a tettesi magatartás kifejtése időpontjában — tehát nem a bűnsegédi magatartás kifejtésének időpontjában — nyílik meg, ám felelősségének alapja a saját konkrét tevékenysége, ebből azonban nem következik, hogy a tettesi cselekmény elkövetési idejéhez fűződő jogkövetkezményeket a bűnsegéddel szemben annak ellenére alkalmazni lehetne, hogy ő korábban vitte véghez — a nem is tényállásszerű — cselekményét. A jogeset tehát rámutat arra is, hogy a tettes és részes esetében elkülönülő elkövetési időnek a jogkövetkezmények (azaz a büntetendőség) szempontjából van jelentősége és nem az ettől elkülönülő büntethetőség, illetőleg elévülés okán. Kétségtelen, hogy Simonné Tóth Judit VII. r. és Somorjai Bertalan IX. r. vádlottak a vád tárgyává tett közreműködésüket 1995. márciusában valósították meg, büntetőjogi felelősségre vonásuk azonban csak a Balázs László I. r. vádlott, mint tettes által

befejezett cselekmények időpontjában, 2003. október 9. napján nyílt meg, ezáltal az elévülés kezdőnapja is ez. Ugyanakkor a bíróság a kifejtettek alapján nem értett egyet az ügyészség álláspontjával abban, hogy a VII. és IX. r. vádlottak esetében büntetendőségük is ezen időponthoz lenne köthető. Így

396 Simonné Tóth Judit VII. r. és Somorjai Bertalan IX. r. vádlottak esetében a büntetendőség (alkalmazandó Btk. rendelkezések, büntetéskiszabás) okán irányadó elkövetési idő 1995. márciusa. Itt tér ki a bíróság arra is, hogy Balázs Lászlóval szemben a Pest Megyei Rendőrfókapitányságon 19/1998. számon folyamatban volt eljárásban 1998. szeptember 15-én hallgatták ki gyanúsítottként, a Btk. 298/D. §-ba ütköző jogosulatlan pénzügyi tevékenység vétsége miatt is ekkor gyanúsították meg. Ezért a korábbi eljárásban a megalapozott gyanú az ezt megelőző időszakot ölelte fel, melyből következően a Pest Megyei Főügyészség Nf.2720/1997/53. számú, 2003. március 21én kelt nyomozást megszüntető és a Legfőbb Ügyészség KF.5678/1997/21-I. számú, 2003. július 7. napján kelt panaszt elutasító határozata is csak ezt az időszakot érintheti. Utóbbi határozat erre az időszakra a 2003. július 1-jén hatályba lépett Be. 176.§ (2) bekezdése, és ennek folytán a nyomozás Be. 190.§ (1) bekezdés i.) pontja szerinti megszüntetése folytán gyakorlatilag anyagi jogerőt keletkeztetett, melyet már eljárásjogi okokból nem lehet feltörni. Ezért Balázs László I. r. vádlott felelőssége jelen eljárásban már csak a vád szerinti 1998. szeptember 16. és 2003. október 9. közötti időszakra vizsgálható. A Pest Megyei Főügyészség 2003. március 21-én kelt határozatával az I. r. vádlott ellen indult nyomozást bizonyítottság és nem bűncselekmény hiányában, míg a Legfőbb Ügyészség 2003. július 7. napján kelt panaszt elutasító határozata a két éves nyomozási határidő lejárta okán szüntette meg, illetőleg utasította el a panaszt. Ennél fogva nem arról van szó, hogy a korábbi eljárás megállapította volna, hogy a Baumag Általános Befektetési Szövetkezet nem folytatott engedély nélküli pénzintézeti tevékenységet. Ahogy arra már kitért a bíróság a jogosulatlan pénzintézeti tevékenység egy jogellenes állapot fenntartásában valósul meg, amely mindaddig fennáll, amíg ez az állapot meg nem szűnik. Ez az állapot pedig Balázs László I. r. vádlott 1998. szeptember 16. napján történt gyanúsítotti kihallgatását követően is fennállt, az csak 2003. október 9-én fejeződött be, így a Btk. 34.§. d.) pont alapján a bűnsegédekre nézve — a nyomozást megszüntető határozatok ellenére — is ez az elévülés kezdő időpontja. I. r. Balázs László, II. r. Patonay Istvámié, VI. r. dr. Ábrók László, VII. r. Simonné Tóth Judit és IX. r. Somorjai Bertalan vádlottak gyanúsítottként történt kihallgatására pedig egyaránt az elévülési időn belül került sor, de addig is az elévülést minden vádlottra félbeszakitotta külön-külön is az összes olyan büntetőeljárási cselekmény, mely a tényállás felderítését és a személyre szóló megalapozott gyanú megállapíthatóságának tisztázását célozta. A bíróság — ahogy utalt már rá — valamennyi vádlott esetében a Btk. 2. §-ára figyelemmel az elkövetéskor hatályos Büntető Törvénykönyv szabályait alkalmazta, mivel összességében az kedvezőbb számukra. Ennek során pedig a bíróságnak azt is kellett vizsgálnia, hogy a vádlottak az egyes elkövetési magatartásokat mikor fejtették ki. Mindezek szem előtt tartásával az egyes vádlottakra vonatkozó legutolsó elkövetési időpontokat a bíróság az alábbiak szerint állapította meg: Balázs László I. r. vádlott esetében a tényállás V/2. pontjában írt számvitel rendjét sértő cselekménye folytán 2005. május 6. napja, Patonay Istvánné II. r. vádlottnál ugyanezen tényállásban rögzített magatartás okán pedig 2004. május 31. napja. Hidvégi Béla IlI. r.

vádlott VI/1. tényállási pontban írt cselekménye miatt 2004. február 1., Balázsné Mohai Éva IV. r. és Balázs Péter V. r. vádlottak szintén ezen tényállásban írt cselekményei okán 2003. 397

december 15. napja, amikor is utoljára került sor a haszonbérleti és elővásárlási szerződések aláírására. Simonné Tóth Judit VII. r. és Somorjai Bertalan IX. r. vádlottak vonatkozásában az elévülés körében kifejtettekből következően 1995. március 31., míg Endrédi Attila XI. r. vádlott 2004. február 11. napján közreműködött Papp Lajossal kötött adásvételi szerződés aláírásában és ellenjegyzésében. Tekintettel arra, hogy a bíróság a bizonyítékok mérlegelése körében részletesen kifejtette a vádlottaknak az egyes bűncselekményekben való bűnösségük megállapítása, illetőleg azok jogi megítélése és minősítése szempontjából is releváns tényeket és körülményeket, azt, hogy azokat mire alapozta, ezért e helyen a mindazokat már nem kívánja megismételni, így itt már csak a bűncselekmények törvényhelyi megjelölésére szorítkozik. Ennek megfelelően a vádlottak cselekményeit tehát a bíróság az alábbiak szerint minősítette és mondta ki bűnösségüket: Balázs László I. r. vádlottnak: - 1 rb, a Btk. 319. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés d.) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettében (tényállás I.), - 1 rb, a Btk. 290. § (1) bekezdés b.), c.) és d.) pontjaiba ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő csődbűntettben (tényállás II.), - a Btk. 319. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b.) pontja szerint minősülő hűtlen kezelés bűntettében (tényállás VIII1.), - a Btk. 298/D. § szerinti jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettében (tényállás III.), - 1 rb, a Btk. 299/B. § szerinti folytatólagosan elkövetett tőkebefektetési csalás bűntettében (tényállás IV.), - 2 rb, a Btk. 289. § (1) bekezdés a.) pontjába ütköző és a (3) bekezdés b.) pontja szerinti folytatólagosan elkövetett számvitel rendje megsértésének bűntettében (tényállás V/1/b, és V/2.) és - 2 rb, a Btk. 274. § (1) bekezdés c.) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntettében (tényállás II/3/b-c.). Patonay Istvánné II. r. vádlottnak: - a Btk. 290. § (1) bekezdés b.), c.) és d.) pontjaiba ütköző és a (2) bekezdése szerinti csődbűntettben, mint bűnsegéd (tényállás II/1., 4., 5.), - a Btk. 298/D. § szerinti jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettében, mint bűnsegéd (tényállás III.), - 1 rb, a Btk. 299/B. § szerinti folytatólagosan elkövetett tőkebefektetési csalás bűntettében, mint bűnsegéd (tényállás IV.) és - 1 rb, a Btk. 289. § (1) bekezdés a.) pontjába ütköző és a (3) bekezdés b.) pontja szerinti folytatólagosan elkövetett számvitel rendje megsértésének bűntettében (tényállás V/2.). Hidvégi Béla III. r. vádlottnak: - a Btk. 290. § (1) bekezdés d.) pontjába ütköző és a (2) bekezdés szerinti csődbűntettben, mint bűnsegéd (tényállás VI/2.) és - 1 rb, a Btk. 244. § (1) bekezdés c.) pontjába ütköző és a (2) bekezdés szerinti folytatólagosan elkövetett bűnpártolás bűntettében (tényállás VI/1/a-b-c-d.).

398

Balázsné Mohai Éva IV. r. és Balázs Péter V. r. vádlottaknak: - 1 rb, a Btk. 244.§ (1) bekezdés c.) pontjába ütköző és a (2) bekezdés szerhti folytatólagosan elkövetett bűnpártolás bűntettében (tényállás VI/1/c-d.). dr. Ábrók László VI. r. vádlottnak: - a Btk. 319. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés c.) pontja szerint minősülő hűtlen kezelés bűntettében, mint bűnsegéd (tényállás VII/2.), - a Btk. 319. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b.) pontja szerint minősülő hűtlen kezelés bűntettében, mint bűnsegéd (tényállás VII/1 .) - a Btk. 298/D. § szerinti jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység bűntettében, mint bűnsegéd (tényállás III.) és - 1 rb, a Btk. 299/B. § szerinti folytatólagosan elkövetett tőkebefektetési csalás bűntettében, mint bűnsegéd (tényállás IV.). Simonné Tóth Judit VII. r. és Somorjai Bertalan IX. r. vádlottaknak: - a Btk. 298/D. § szerinti bűnsegédként elkövetett jogosulatlan pénzintézeti tevékenység vétségében (tényállás III.). dr. Endrédi Attila XI. r. vádlottnak: - a Btk. 319. § (1) bekzdésébe ütköző és a (3) bekezdés b.) pontja szerinti hűtlen kezelés bűntettében, mint bűnsegéd (tényállás VII/1.). A bíróság Balázs László I. r. vádlottat az ellene a Btk. 289.§ (1) bekezdés a.) pontjába ütköző számvitel rendje megsértésének vétsége miatt emelt vád (tényállás V/3.) alól a Be. 6. § (3) bekezdés a.) pontja — mivel a cselekmény már nem bűncselekmény — és a Be. 331. § (1) bekezdése alapján mentette fel. A bíróság Simomié Tóth Judit VII. r. és Somorjai Bertalan IX. r. vádlottakat az ellenük 1 rb, a Btk. 299/B. § szerinti folytatólagosan és bűnsegédként elkövetett tőkebefektetési csalás bűntette miatt emelt vád (tényállás IV.) alól a Be. 6. § (3) bekezdés b.) pontja — mivel nem állapítható meg a bűncselekmény elkövetése — és a Be. 331. § (1) bekezdése alapján mentette fel. A bíróság a vagyon elleni bűncselekmények (tényállás I. és VII. pont) minősítésekor a vagyoni hátránynak a Btk. 138/A. § b.), c.) és d.) pontjaiban meghatározottak szerinti mértékére volt figyelemmel, míg a bűnsegédi elkövetői alakzatok megállapítására a Btk. 21. § (2) bekezdése szerint került sor. BÜNTETÉSKISZABÁS A bíróság a büntetés kiszabása során az alábbi, a vádlottak terhére és javára felmerült körülményeket értékelte: Balázs László I. r. vádlottnál súlyosító körülmény a kettőnél nagyobb számú bűnhalmazat, a 399

részben folytatólagos, illetőleg a jogszabályokat tudatosan megkerülő hosszú időn át tartó elkövetés, a tényállás I. pontjában írt cselekmény esetében a vagyoni hátrány

törvényi minimumot többszörösen meghaladó volta, a csődbűncselekmény esetében annak többszörös minősülése, sértettek és a hitelezői igények rendkívül magas száma, összege, a bűncselekményekben betöltött irányító és vezető szerepe, valamint az, hogy olyan további magatartások is megvalósultak, amelyek a kétszeres értékelés tilalma folytán további büntetőjogi felelősséget nem vontak maguk után. Javára enyhítő körülmény büntetlen előélete, a fel nem róható időmúlás és a két kiskorú gyermek tényleges eltartásáról gondoskodás. Patonay Istvánné II. r vádlott esetében súlyosító körülmény ugyancsak a kettőnél nagyobb számú bűnhalmazat, a részben folytatólagos, hosszú időn át tartó elkövetés, a csődbűncselekmény esetében annak többszörös minősülése, sértettek és a hitelezői igények rendkívül magas száma, összege. Javára enyhítő körülmény büntetlen előélete, a fel nem róható időmúlás és a többségében bűnsegédi elkövetői minősége. Hidvégi Béla III. r. vádlottnál súlyosító körülmény a részben folytatólagos és huzamosabb időn át tartó elkövetés, míg javára enyhítő körülmény büntetlen előélete, a fel nem róható időmúlás és az egyik cselekmény tekintetében a bűnsegédi elkövetés. Balázsné Mohai Éva IV. r. és Balázs Péter V. r. vádlottaknál súlyosító körülmény a folytatólagos elkövetés — amely azonban az V. r. vádlott esetében rövidebb időszakban valósult meg - míg javukra enyhítő körülmény a fel nem róható időmúlás, Balázsné Mohai Éva IV. r. vádlottnál, hogy két kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik és büntetlen előélete, míg Balázs Péternél fiatal-felnőtt kora. Dr. Ábrók László VI. r. vádlott terhére súlyosító körülményként értékelte a bíróság a kettőnél nagyobb számú bűnhalmazatot, a részben folytatólagos elkövetést, továbbá a fizikai és pszichikai bűnsegédi magatartásban ki nem fejeződő konzultatív szerepét, annak hosszú ideig tartó voltát, a közbizalommal járó foglalkozás felhasználásával történt elkövetést. Javára értékelte a bíróság a fel nem róható időmúlást, hogy két kiskorú és egy időskorú személy eltartásáról gondoskodik, kisebb súllyal a bűnsegédi elkövetést. Javára büntetlen előélete értékelést nem nyerhetett, mivel az foglalkozásához törvényben megkívánt feltétel. Simonné Tóth Judit VII. r. és Somorjai Bertalan IX. r. vádlottak terhére súlyosító körülményt a bíróság nem észlelt, javukra értékelte viszont büntetlen előéletüket, a bűnsegédi magatartást, továbbá a terhükre megállapított bűncselekmény elévülési idejét többszörösen meghaladó és terhükre fel nem róható időmúlást. Dr. Endrédi Attila XI. r vádlottnál súlyosító körülményt a bíróság úgyszintén nem tárt fel, ellenben javára enyhítő körülmény büntetlen előélete, a bűnsegédi elkövetés, az egy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodása és a szintén fel nem róható idömúlás. Mindezen bűnösségi körülményekre tekintettel a bíróság a Btk. 83. §-ában írt büntetéskiszabási elvek és a Btk. 37. §-ában foglalt büntetési célok szem előtt tartásával a 400

bűnösnek kimondott vádlottakkal szemben az alábbi szankciókat alkalmazta: Balázs László I. r. vádlott esetében a bűncselekmények halmazata folytán az alkalmazandó büntetési tételkeret öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés. A

bíróság ezen belül a nagyobb számú súlyosító körülmények ellenére, a javára felmerült nyomatékos enyhítő körülményekre, különösen a nagyfokú időmúlásra tekintettel úgy találta, hogy a büntetési tétel feléhez közelítő tartamú szabadságvesztés büntetés szükséges és egyben elegendő is, az áll arányban a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességgel és a bűncselekmények tárgyi súlyával is. A Btk. 85. § (1) bekezdése szerinti halmazati büntetésként kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozata a Btk. 43. § a.) pontja alapján börtön. A bíróság a vádlottat méltatlannak találta arra, hogy a közügyek gyakorlásában részt vegyen, ezért azok gyakorlásától meghatározott, a főbüntetéshez is igazodó időre a bíróság őt a Btk. 53-55. §-ok alapján eltiltotta. Balázs László I. r. vádlott a bűneselekményeket gazdálkodó szervezet (szövetkezet és gazdasági társaságok) vezető tisztségviselője foglalkozása felhasználásával, szándékosan követte el, melynél fogva annak gyakorlására a bíróság méltatlannak és erkölcsileg alkalmatlannak tartja. Ezért a Btk. 56. § (1) bekezdés b.) pontja ás 57. (1) bekezdése alapján hosszabb tartamú, meghatározott időre eltiltotta. A bíróság az ügyészség végleges eltiltásra tett indítványát a vádlott életkorát és a főbüntetést is figyelembe véve nem találta megalapozottnak. A bíróság a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe a vádlott által előzetes fógvatartásban és házi őrizetben töltött időt a Btk. 99. § (1) - (4) bekezdései alapján rendelte beszámítani. A Patonay Istvánné II. r. vádlott esetében alkalmazandó büntetési tételkeret kettőtől tizenkettő évig terjedő szabadságvesztés. A bíróság a nagyobb nyomatékkal bíró enyhítő körülményekre tekintettel úgy ítélte meg, hogy a vádlott egyrészt méltó arra, hogy a büntetési tétel alsó határát a bíróság a Btk. 87.§ (2) bekezdésének c.) pontja alapján csökkentse, és a Btk. 85. § (1) bekezdése szerinti halmazati büntetésként kiszabott szabadságvesztés büntetést így határozza meg. Másrészt a bíróság megítélése szerint nem indokolt a büntetés végrehajtása, ezért azt a Btk. 89. § (1) (2) és (3) bekezdése alapján meghatározott, a maximálishoz közelítő tartamú próbaidőre felfüggesztette. A bíróság esetében a foglalkozástól eltiltás alkalmazását bűnsegédi szerepére tekintettel nem látta indokoltnak. Hidvégi Béla III. r. vádlottnál a bíróság ugyancsak a Btk. 85. § (1) bekezdése szerinti halmazati büntetést szabott ki, és szintén úgy találta a javára felmerült enyhítő körülmények nagyobb száma és súlya folytán, hogy a Btk. 87. § (2) bekezdés c.) pontjára figyelemmel a büntetési tétel alsó határát csökkentse. A belső arányosságot is szem előtt tartva ezért a Btk. 43. § a.) pontja szerinti börtönbüntetés tartamát 1 év 4 hónapban állapította meg, melynek végrehajtását szintén — különösen az időmúlásra is figyelemmel — hosszabb tartamú próbaidőre a Btk. 89. § (1) (2) és (3) bekezdése alapján felfüggesztette, mivel a büntetési célok megvalósulása annak végrehajtása nélkül is elérhetők. Balázsné Mohai Éva IV. r. vádlott tekintetében a bíróság úgy találta, hogy vele szemben 401

szükséges a büntetés kiszabása, cselekvősége a cselekményben Hidvégi Béla III. r. és Balázs Péter V. r. vádlottakhoz képest a legsúlyosabb. Ezért a bíróság rövidebb tartamú, a Btk. 43. § a.) pontja szerinti börtönbüntetést szabott ki, melynek

végrehajtását az elkövetéskor hatályos Btk. szerinti minimumban megállapított próbaidőre felfüggesztette. Balázs Péter V. r vádlottnál a javára értékelhető bűnösségi körülmények lényegesen nyomatékosabbak, mint a terhén jelentkezett folytatólagos elkövetés. Cselekvőségét is figyelembe véve a bíróság úgy találta, hogy szükségtelen vele szemben a büntetés kiszabása, intézkedés alkalmazása is elegendő. Ezért őt a Btk. 72. § (1) és (5) bekezdései alkalmazásával megállapított tartamban próbára bocsátotta. Dr. Ábrók László VI. r. vádlottnál a Btk. 85. § (1) bekezdése szerinti halmazati büntetésül szintén szabadságvesztés büntetés kiszabása jöhetett csak szóba. Mind tartamának megállapítására, mind annak próbaidőre történt felfüggesztésére elsősorban az időmúlás és a bűnsegédi elkövetés folytán került sor. A bíróság a Btk. 43. § a.) pontja szerinti börtönbüntetést ily módon a kiszabható törvényi minimumban, míg végrehajtása felfüggesztésének próbaidejét a törvényi maximumban állapította meg a Btk. 89. § (1) (2) és (3) bekezdései alapján. A bíróság úgy ítélte meg, hogy a vádlottal szemben a büntetési célok a szabadságvesztés végrehajtása nélkül is elérhetők, míg az ügyvédi foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés alkalmazását szükségtelennek találta, mivel az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 13. § (4) bekezdés b.) és c.) pontjaira figyelemmel az ügyvédi foglalkozás egyik alapvető feltétele a büntetlen előélet, illetőleg a meghatározott mentesülési idő eltelte. Simonné Tóth Judit VII. r. és Somorjai Bertalan IX. r. vádlottak esetében a terhükre megállapított cselekmény eleve kisebb tárgyi súlyú, azt a bűnsegédi elkövetési alakzat tovább gyengíti. Ezért a büntetlen előéletű vádlottak esetében a bíróság megítélése szerint már önmagában az elévülési időt jóval meghaladó büntetőeljárás tartama is kellő elrettentő erővel bírt, ily módon büntetés kiszabása a vádlottakkal szemben nem indokolt, valóban elegendő intézkedés alkalmazása is. Ugyanakkor a bíróság az ügyészséggel ellentétben a legenyhébb intézkedést is alkalmasnak tartotta velük szemben, ezért az elkövetéskor hatályos Btk. 36. §- ára figyelemmel a Btk. 71. § (1) bekezdése alapján megrovásban részesítette őket. Endrédi Attila István XI. rendű vádlottnál a nyomatékos enyhítő körülményekre tekintettel a Btk. 87. § (2) bekezdésének d.) pontja és (2) bekezdésének alkalmazására is lehetőséget látott a bíróság, ezért enyhébb büntetést, a Btk. 51. § szerinti pénzbüntetést szabott ki. Annak napi tételeit a cselekmény tárgyi súlyára figyelemmel, míg az egy napi tétel összegét a vádlott jövedelmi és vagyoni viszonyai alapján határozta meg. A pénzbüntetést meg nem fizetése esetére a Btk. 52. § szerint rendelte szabadságvesztésre átváltoztatni. Balázs László I. r. és Balázsné Mohai Éva IV. r. vádlott tekintetében a tényállás VI. pontjában írt bűncselekmény elkövetése során, illetőleg azzal összefüggésben szerzett vagyon összegére az ügyészség vagyonelkobzás alkalmazását indítványozta. Tekintettel arra, hogy mindkét vádlott teljes vagyona az eljárásban bejelentett polgári jogi igények biztosítására zár alá lett véve, ily módon azok fedezetéül szolgál, ezért a Btk. 77/B. § (5) bekezdés a.) pontjára figyelemmel arra további vagyonelkobzás nem rendelhető el, mivel a vagyonelkobzás egyrészt az okozott kár kétszeres elvonását eredményezné, másrészt ezáltal pont a polgári jogi igények 402

kielégítésére rendelkezésre álló vagyont vonná el a bíróság, és éppen ezen igények kielégítése hiúsulna meg.

JÁRULÉKOS RENDELKEZÉSEK A büntetőeljárásban bűnjelként elsősorban rendkívül nagyszámú és mennyiségű irat került lefoglalásra a Baumag Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet és a cégcsoporthoz tartozó gazdasági társaságoktól. Az iratok további sorsáról a bíróság a Be. 155. § (1) bekezdése, míg a winchesterről a (2) bekezdés alapján rendelkezett lefoglalásuk megszüntetése mellett. A Balázs Lászlótól lefoglalásra került 1.800.000,- Ft lefoglalását ugyancsak megszüntette a bíróság, azonban a Be. 157. (1) bekezdése értelmében azt polgári jogi igény biztosítására visszatartotta. Az eljárás során számos károsult nyújtott be polgári jogi igényt. A bíróság az ítéletében részletesen kifejtette, hogy sértettként mely bűncselekmény tekintetében és a károsult befektetők mely körét tekinti, ily módon csak az ezen személyek, mint magánfelek által bejelentett polgári jogi igények kielégítése jöhetett szóba a büntetőeljárásban. A Be. 335. § (1) bekezdése értelmében a polgári jogi igényt a bíróság az ítéletben lehetőleg érdemben bírálja el, ha ez jelentékenyen késleltetné az eljárás befejezését, valamint a vádlott felmentése esetében, vagy ha az indítványnak a büntetőeljárásban való érdemi elbírálását más körülmény kizárja, a bíróság a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja. A bíróság a felszámolóbiztos által megküldött hitelezői nyilvántartásból megállapította, hogy a vádiratban szereplő 1810 befektető a hitelezői igényét a felszámolónál is bejelentette és ott nyilvántartásba is vették. A csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi IL. törvény 38. § (3) bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. Tekintettel arra, hogy a megjelölt 1810 magánfél pénzkövetelésének kielégítése a felszámolási eljárás keretében fog megtörténni, ezért további — jelen esetben a büntetőeljárásban adhéziós jellegű - polgári peres eljárásnak nincs helye, azok felől a büntetőbíróság érdemben nem dönthet. A magánfelek polgári jogi igényének egyéb törvényes útra utasítására ily módon a Be. 335. § második mondatának harmadik fordulata értelmében került sor. A bíróság az ezen túlmenően a felszámoló által nyilvántartásba vett, továbbá a felszámolási eljárásban hitelezői igényt nem érvényesítő, de a büntetőeljárásban polgári jogi igényt bejelentő károsultak polgári jogi igényét szintén a törvény egyéb útjára utasította. Előbbieket a már kifejtettek okán, míg utóbbiakat azért, mert sértetti, illetőleg magánfél jogosultságuk hiányában a büntetőeljárás keretében kárigényük kielégítése a törvénynél fogva kizárt. A zár alá vett vagyontárgyak tekintetében a bíróság annak Be. 159. § (4) bekezdés e.) pontja értelmében további fenntartásáról rendelkezett. Ezek egyrészt az Agenda-H Szövetkezethez és a szövetkezeti cégcsoporthoz tartozó gazdálkodó szervezetekhez a bűncselekmények során átkerült vagyon, másrészt Balázs László I. r., Balázsné Mohai Éva IV. r. és Balázs Péter V. r. vádlottaknak a bűncselekmény elkövetéséből eredő, illetőleg azzal összefüggésben szerzett, míg Balázs Gergő esetében az ily módon szerzett vagyon helyébe lépett vagyon. 403

A Fővárosi Bíróság a 7.G.40.933/2004/147. számú — és a Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.3 11/2008/26. számú — ítéletével a felszámoló által képviselt Baumag

Stratégiai Fejlesztő Szövetkezet fa. felperes részére az alpereseket összesen 18.274.369.523,- Ft főkövetelés megfizetésére kötelezte, melynek kielégitési alapja lényegében a büntetőeljárásban zár alá vett vagyon. Tekintettel arra, hogy a polgári peres ítéletben kötelezett alperesi cégek ma is létező gazdasági társaságok, ezért a bíróság a felszámolási eljárásban érvényesített hitelezői igények, és ezáltal lényegében a polgári jogi igények kielégítésének biztosítására azokat visszatartotta. A Parád belterület 443 hrsz. (strandfürdő) ingatan zár alá vételét a Fővárosi Bíróság a 2008. január 28-án kelt és 2008. február 19. napján jogerős 18.B.703/2006/282. számú végzésével feloldotta és a helyébe lépett Budai Központi Kerületi Bíróságnál Bl.00707030 számon kezelt 9.162.000,- Ft zár alá vételét rendelte el. Ennek következtében a bíróságnak a pénzösszegre kellett a zár alá vétel fenntartásáról rendelkezni. Ahogy már fentebb utalt rá a bíróság a zár alá vétellel érintett további vagyon Balázs László I. r., Balázsné Mohai Éva IV. r. és Balázs Péter V. r. vádlottak továbbá Balázs Gergő tulajdonát képezik, amelyek nem kerülhettek be a felszámolási eljárásba. Azok zár alá vételének fenntartása a polgári jogi igények biztosítására a bíróság szerint azért indokolt, mivel a felszámolási eljárás befejezését követően további még fennmaradó kárigények kielégítésére szolgálhatnak alapul. A büntetőeljárásban a bíróság számításai szerint mintegy 27,5 millió Ft bűnügyi költség merült fel összesen, melyből több mint 21 millió Ft a nyomozás és az első bírósági eljárásban keletkezett. A megismételt eljárásban eljárt bíróság ennek pontos összegét azért nem tudta megállapítani, mivel észlelte, hogy az első bírósági eljárásban felmerült és megelőlegezett költségek nyilvántartása a költségjegyzékben nem volt pontos és így nyomon követhető (pi. Bartha Gyula szakértő több mint 7 millió Ft-os munkadíját egyáltalán nem rögzíti). A megismételt eljárásban a bíróság megkísérelte az iratok és a jegyzőkönyvek alapján a költségek tisztázását, azonban a pontatlanságok és hiányosságok okán leginkább azok felmerülésének aránya (mely vádlottakat, milyen mértékben érintett) nem volt kideríthető. A nyomozás során és a megismételt eljárásban keletkezett költségek azonban felmerülésük indokoltsága és aránya tekintetében is pontosan kiszámíthatók voltak. A Be. 338. § (1) (2) és (3) bekezdései szerint a bíróság a bűnösnek kimondott vádlottakat külön-külön kötelezi a bűnügyi költség viselésére oly módon, hogy a vádlottat csak azzal a cselekménnyel, illetőleg a tényállásnak azzal a részével kapcsolatban felmerült bűnügyi költség viselésére lehet kötelezni, amelyre a bűnösségét vagy a felelősségét megállapították. A Be. 403. § (5) bekezdése értelmében a megismételt eljárásban a vádlott nem kötelezhető annak a bűnügyi költségnek a viselésére, amely annak folytán merült fel, hogy az eljárást meg kellett ismételni. Ezen rendelkezések szem előtt tartásával ezért a bíróság a megfizetendő bűnügyi költség összegét a felmerülés és a bűnösség arányait figyelembe véve állapította meg a vádlottak terhén. Mivel az első és a megismételt bírósági eljárásban közel azonos számú tárgyalási 404

határnap került megtartásra, ezért a nyomozás során és a megismételt eljárásban a kirendelt védők, a tárgyaláson meghallgatott szakértők, továbbá Bartha Gyula igazságügyi könyvszakértő írásbeli szakvéleményének, továbbá Horváth János

igazságügyi tőkepiaci szakértő munkadíjával felmerült költségeket vette alapul és osztotta meg a már fent jelzettek okán. Balázs László I. r., Patonay Istvánné II. r. és dr. Ábrók László VI. r. vádlottak tekintetében a bűnügyi költség mértéke a felmerülés és bűnösség arányában került megállapításra. Ezzel szemben Hidvégi Béla III. r., Balázsné Mohai Éva IV. r. és Balázs Péter V. r. vádlottak esetében a részesi elkövetésre és a bűnkapcsolati bűncselekményre, Simonné Tóth Judit VII. r., Somorjai Bertalan IX. r. és dr. Endrédi Attila XI. r. vádlottak vonatkozásában — VII. r. és IX. r. esetében a részbeni felmentő rendelkezésre is tekintettel — a bűnsegédi elkövetési alakzat folytán az őket terhelő bűnügyi költség a bűncselekmények súlyához képest aránytalanul magas lenne, ezért a bíróság a Be. 338. § (4) bekezdését is alkalmazta. A mindezek után fennmaradó — pontosan ki nem számítható- összeget tekintette a bíróság a Be. 403. § (5) bekezdése ás a Be. 339. § (1) bekezdése szerinti olyan bűnügyi költségnek, amelyet az állam visel.

Budapest, 2012. március 12.

Salamon Jánosné s. k. ülnök

A kiadmány hiteléül tisztviselő Ph

dr. Tóth Erzsébet s. k. a tanács elnöke

Gróf Csongor Csaba s. k. ülnök